A Hajnal Szép Sugara

Néri Szent Fülöp élete

     Fülöp édesapja jegyző és alkimista volt Firenzében. Fülöp öt évesen vesztette el édesanyját, de nevelőanyja nagy szeretettel nevelte. A kis ,,Pippo buono'' mindenki kedvence volt. Közvetlenség, dús fantázia, vidámság és nagy lelkesedni tudás jellemezte. Alakján valami sugárzó tisztaság ömlött el.
     Első képzését szülővárosának Szent Márk-konventjében, a dominikánusoktól kapta. Ami jó van benne – vallotta később –, azt nekik köszönheti.
     Apja kereskedőt szeretett volna belőle faragni, ezért 1533-ban a Montecassino közelében lévő San Germanóba küldte gazdag kereskedő nagybátyjához. Ám, többet időzött Szent Benedek iskolájában, mint nagybátyja üzletében. Sokat imádkozott, majd 18 évesen Rómába ment. Nevelőnek állt be, miközben őmaga szorgalmasan tanult. Maga köré gyűjtötte a fiatalokat, ácsorgókat, csavargókat. Merész elhatározással 25 éves korában nagyon aktívan és hatásosan kezdett Rómában téríteni. 
     Teológiai előadásokat hallgatott az ágostonosoknál és a Sapienza egyetemen, ahol 1537 óta két jezsuita is tanított. Nemsokára megismerkedett magával Ignáccal is, és megtanulta tőle a ,,belső imádságot''. Vele és rendtársaival együtt segítette 1538/39 ínséges telén a római éhezőket. Látogatta a betegeket a Szent Jakab-ispotályban, és megismerkedett alapítójával is, aki a híres laikus testvérülethez, az ,,Isteni Szeretet Oratóriumához'' tartozott. ,,Sola caritas – csak a szeretet számít'', lett később saját oratóriumának a jeligéje is.
     Tanév közben, egész hirtelen elhatározta, hogy abbahagyja tanulmányait. A Szentíráson és Szent Tamás Summáján kívül eladta könyveit, és árukat a szegényeknek adta. ,,Sohasem tanultam sokat, mert el voltam foglalva az imádsággal és egyéb lelki gyakorlatokkal'' – mondta később. És mégis azt mondták róla, hogy tudása éppen olyan nagy, mint a jámborsága. Akkoriban azonban erre a radikális elhatározásra jutott a Megfeszített előtt: ,,Aki Krisztuson kívül akar valamit, az nem tudja mit akar; aki Krisztuson kívül vágyik valamire, nem tudja mire vágyik; aki Krisztuson kívül másvalakiért dolgozik, az nem tudja mit csinál.''
     Ettől fogva, napjai az utcai apostolkodással teltek. Bizalmat keltő modorának senki sem tudott ellenállni. Éjjel azonban Istené volt. Belső élete Isten és az ő titka maradt. Éjszakai virrasztásai közben költeményeket is írt.     Sajnos, csak egyetlen szonett maradt ránk, amely így végződik:
,,Mily börtön rabja a lélek a földön?
Miért nem tud kitörni idelentről,
hogy lába végre csillagokon járjon,
Istennek éljen, s magának meghaljon?''

     Rendkívüli látomásokban és kegyelmekben is részesült, leghíresebb, melyet 1544-ben kapott. Úgy látta, hogy tüzes golyó hatol be a száján, és leszáll a szívébe. A Szentlélek különös módon, teljesen birtokába vette Fülöpöt, fizikailag is látható volt ez a „tűzrobbanás” a szívén. Tanítványai halálakor abnormálisan megnagyobbodott szívét valamint két törött bordáját erre az élményre vezették vissza. Egy másik látomásban Keresztelő Szent János, Firenze védőszentje kiszólította remeteéletéből az apostoli munkába: ,,Isten akarata szerint a világba kell menned és Rómában kell élned, de úgy, mint a sivatagban!'' – hallotta egy benső hang szavát. Szent Fülöpben nem ébredt olyan vágy, negatív érzés vagy gondolat, amelyet kellő vizsgálat alá ne vett volna aszerint, hogy az nem "Isten majmától" származik-e, amely beférkőzni igyekeznék az életébe. 
     Végül harminchat éves fejjel 1551 májusában gyóntató atyja rábeszélésére fölvette a papi rendet. Papsága kezdetén megalapította az Oratóriumot, azt a helyet, ahol imádkoztak, találkozókat és konferenciákat szerveztek mindenki számára, társadalmi helyzetre való tekintet nélkül. A régi sivatagi remete-szerzetességhez hasonlóan, mint ,,lelki atyja'' körül alakult ki, lelki gyermekeinek növekvő tábora. Legtöbbjüket a gyóntatószékben ismerte meg. Az alapító rendkívüli személyisége és az a lelkület, amely az Oratóriumot jellemezte olyan erővel vonzotta az embereket, hogy aki egyszer átlépte küszöbét, az mindig visszatért. A lelkipásztorkodás korábban nem tapasztalt stílusa és a jámborság új arca ragadta meg az embereket. A világ részéről, az állandó életderűje miatt „Isten bohócának” is nevezték kritikusai.
     Mindazáltal a cellája hamarosan szűknek bizonyult. A  templom szomszédságában volt egy raktárépület, azt építették át oratóriummá. A fiatal közösség ettől kapta a nevét (1554). Itt ismerkedtek naponta a Szentírással. De nemcsak a szent könyvekben leírt isteni igével ismerkedtek, hanem az Úrnak az Egyház és a szentek életében megtestesült szavával is. Nem csak az imádsággal válaszoltak Isten szavára, hanem egyénileg ki-ki a szeretet tetteivel a város kórházaiban és utcáin. Fülöp oratóriumi közösségéből került ki Tarugi, a későbbi bíboros, valamint Baronius, az Egyháztörténeti annales szerzője. A világ mindazáltal bolondnak tartotta. Ennek köszönhetően Fülöp kétszer összeütközésbe került az inkvizícióval: először a félelmetes IV. Pál pápa alatt, majd még egyszer V. Pius idejében. Teljes alázatosságával és kedvességével mindkét alkalommal lefegyverezte bíráit. Nemcsak baj nélkül került ki az ügyből, hanem megnyerte a nevezett pápák különleges jóindulatát is. Egyébként befolyásos szövetségese volt Borromei Károly.
     1564-ben a pápa közbelépésére át kellett vennie egy egyházközség vezetését. Ekkor három tanítványát pappá szenteltette. Ezzel először kezdtek világi papok és testvérek kis csoportja – fogadalom nélküli – közös életet. Feladatuk volt az emberek között élve szolgálni őket. Így alakult meg az ,,Oratórium Kongregációja'', amely 1575. július 15-én pápai jóváhagyást kapott. 1583-ban a pápa parancsára Fülöpnek is oda kellett költöznie. Közben teljesen megvilágosodott előtte föladata, a népet a belsőleg megújult papság és testvérek életpéldája vezesse a keresztényi életre. 
     Többszöri betegeskedés után 1593-ban elérte, hogy megválhasson elöljárói hivatalától. 1595. május 12-én Baronius, a gyóntatóatyja föladta neki a szent kenetet. Azután Frederigo Borromeo kardinális megáldoztatta (mindkettejük az ő pártfogoltjai voltak). Az ,,Uram, nem vagyok méltó''-nál könnyek között vádolta még egyszer magát: ,,Soha semmi jót sem tettem, semmit, egyáltalán semmit; egyáltalán nem vagyok méltó!'' Rövid ideig újra tudott misézni. A szentmise bemutatása közben évek óta órákat elragadtatásban töltött és élete utolsó napjáig gyóntatott. 1595. május 25-én reggel még bemutatta a szentmisét. Este, mint mindig, hozzá jöttek a testvérek mindnyájan, hogy megkapják áldását, ám másnap reggel három órakor Fülöp meghalt. Szentté avatási eljárása már halála után két hónappal megkezdődött. 1622-ben Loyolai Ignáccal, Xavéri Ferenccel és Avilai Terézzel együtt avatták szentté. Halála után a mindenre kiterjedő orvosi vizsgálat jegyzőkönyvben rögzítette, hogy „Róma apostolának” – így nevezték ugyanis – szíve olyan nagy, amilyent még soha egyetlen embernél sem láttak…

Ünnepét 1625-ben vették föl a római kalendáriumba, május 26-ra.

 A liturgiában karácsony és húsvét másnapjának mintájára megült, nem parancsolt ünnep. Protestáns kezdeményezésre 1997-től munkaszüneti nap Magyarországon.

    Minden Szentség egy bizonyos módon hasonló az Istenemberhez. Ahogy ugyanis Krisztusban a láthatatlan Istenség összefonódott a látható emberi természettel, úgy foglalják magukba a Szentségek a láthatatlan kegyelmet a látható külső jelekkel. Isten ezzel tesz eleget a mi természetünknek, amelynek a láthatóból a láthatatlanba kell felemelkednie. A Szentség látható jelei nélkül nem lehetnénk biztosak abban, hogy valóban megkaptuk a kegyelmet. Ez szolgál megnyugtatásunkra. Ha pl. egy protestáns bűnbánatot tart és kéri Istent, hogy bocsássa meg bűneit, nem kap semmilyen tényleges biztosítékot az isteni megbocsátásról. Ezzel szemben egy katolikus, aki bűnbánóan meggyónta bűneit és feloldozásban részesült, a gyóntatószéket azzal a vigasztaló bizonyossággal hagyhatja el, hogy Isten tényleg megbocsátotta bűneit.

A cikksorozat nyomán! 

2. Az önismeret szükségessége

79. Hogy magunkat önmagunktól megszabadítsuk, elsősorban a Szentlélek felvilágosítása által kell, fel- és megismernünk természetünk romlottságát, a jóra való képtelenségünket, gyengeségünket, állhatatlanságunkat, méltatlan mivoltunkat a kegyelemre és romlottságunkat minden tekintetben.
Az ős-szülők bűne mindnyájunkat megmérgezett, átjárt, áthatott és megrontott, amint az élesztő átjárja az egész tésztát. Személyes bűneink − melyeket elkövettünk −, akár halálosak vagy bocsánatosak, s ha Isten már el is engedte és meg is bocsátotta azokat, mégis csak növelték a szenvedélyeinket, gyengeségünket, állhatatlanságunkat és romlottságunkat, és valamiképp rossz nyomokat hagytak hátra lelkünkben.
A test megkereszteletlenül annyira a romlást hordozza magán, hogy a Szentlélek a bűn testének nevezi; testnek, mely bűnben fogant, bűnben tápláltatott, és csak bűnre képes*; mely ezerféle betegségnek van alávetve, napról-napra gyarlóbb és lényét tekintve nem terem mást, mint tisztátalanságot, férgeket és rothadást.
Lelkünk testünkkel egyesülve, annyira testi lett, hogy szintén testnek nevezik: „Minden test megrontotta útját”. A mi osztályrészünk csupán a büszkeség, szellemünk elvakultsága, szívünk keménysége, lelkünk gyengesége és állhatatlansága, az érzékiség, lázongó szenvedélyeink és a test betegségei. Természetünknél fogva büszkébbek vagyunk a pávánál, földhöz ragadottabbak a varangyos békánál, irigyebbek a kígyónál, falánkabbak a sertéseknél, haragosabbak a tigriseknél, lustábbak a teknősnél, gyengébbek a nádszálnál és állhatatlanabbak a szélkakasnál. Alapjában véve nincs egyebünk, mint a semmiség és a bűn, és önmagunkban nem érdemlünk mást, mint Isten haragját és az örök poklot. (*Ha nem is lényegileg, de mégis általában.)

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való részlet. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

Pünkösd vasárnap
     Ha valaki az Istennel való kapcsolatot keresi, sehol másutt nem találja meg, csak az Egyházban. Csak itt nyerhet bocsánatot bűneire, itt testesülhet bele Krisztusba, részesülhet az ő isteni életéből.
     A Szentlélek éppen azzal dicsőítette meg Jézust, hogy megadta neki, hogy istenfiúi halállal haljon meg, amely önátadás. Vagyis merjen az Atyába belehalni, illetve beleszületni, hiszen ő az Élet, amely elnyeli a halált. Aki Istenbe veti bele magát, bármibe is kerül, az Életet választja.
És félelmetes, hogy Jézus nem szereti jobban az Atyát, mint minket, mert ugyanazzal a szeretettel szereti őt, mint bennünket: a Szentlélekkel. A szeretet nem érzelem és ragaszkodás, hanem a harmadik isteni személy kiárasztása. A Szentlélekkel magába testesít minket, ha akarjuk. Előre megvan a helyünk, hiszen azért ment előre, hogy helyet készítsen nekünk. Akkor foglaljuk el azt a helyet az ő dicsőségében, amikor elfogadjuk az istenfiúság Lelkét, a Krisztust feltámasztó Lelket, a Titokzatos Testet alakító Lelket. A Szentlélek teremtő Lélek: ugyanazt műveli bennünk, amikor hitet támaszt Krisztusban, mint amikor őt feltámasztotta a halálból. Amikor megkaptuk a Szentlelket, új teremtménnyé lettünk, az isteni természet részeseivé. Az Atya a Fiúban szeret minket, kiárasztva ránk a Szentlelket, mi pedig szintén a Fiúban szeretjük viszont őt, miközben mi is árasztjuk 
feléje a Szentlelket. Olyan mélységben vagyunk egyek, hogy egyetlen isteni élet van bennünk: Isten szeretete. Isten belső életét kell egymással is élnünk. Ez nem elérhetetlen eszmény csupán, erre képességet is kaptunk.
     Pünkösd az, amikor az Isten élete működni kezd bennünk. 

A Szentségekről általában

    Az Üdvözítő Jézus Krisztus kereszten elszenvedett halálával kiengesztelte a végtelenül megbántott Istent és visszavásárolta a bukott emberi nemnek az Isten-gyermekséget,  a megszentelő kegyelmet. Az Istenember áldozatával elvileg az egész emberiséget megváltotta. Ahhoz azonban, hogy ebben a megváltásban az egyes ember részesülhessen, nélkülözhetetlen, hogy mindenki egyénileg kapcsolatba kerüljön a megváltás művével, bizonyos tekintetben részt válalljon benne és magára vegye a megszentelő kegyelmet. Ez mindenek előtt a Szentségek által mehet végbe. 

    Krisztus a Szentségeken keresztül mennybemenetele után is továbbműködik itt a földön, mivel a Szentségek valójában az Ő emberi megtestesülésének kiterjesztései vagy meghosszabbításai. Ahogy Krisztus isteni erejét földi élete során emberi természetén keresztül is kisugározta, mikor például keze rátételével beteget gyógyított, úgy részesíti most az emberiséget isteni erejében és kegyelmében a Szentségek által, hiszen valójában Ő az, aki a Szentségeket adja! Az ember, aki a Szentségeket kiosztja csak eszköz a kezében vagyis nem más, mint az Ő meghatalmazottja. 

A   http://www.katolikus-honlap.hu/0701/gaudron.htm    cikksorozat nyomán!

III. FEJEZET

A régi ember halála
(Harmadik igazság)

1. Természetünk romlottsága

78. A természetünkhöz tapadó gonoszság rendszerint a legjobb cseleke-deteinket is beszennyezi és megrontja. Ha tiszta vizet rossz szagú edénybe öntünk vagy bort olyan hordóba, melynek belseje egy előbbi bor rossz ízét megőrizte, akkor a tiszta víz és a jó bor is megromlik. Ugyanúgy, ha Isten a kegyelmeit, mennyei harmatát vagy szeretetének drága borát lelkünk-nek az eredeti bűn és a személyes bűnök által megrontott edényébe önti, akkor adományait rendszerint megrontja és beszennyezi a rossz lerakódás, melyet a bűn bennünk hátrahagyott. Ez még legmagasztosabb erénygyakorlatainkat is megfertőzi.
Ezek szerint a tökéletesség elérése érdekében, mely csakis a Jézus Krisz-tussal való egyesülésünk által érhető el, a legsürgősebb feladatunk, hogy a bennünk lévő rossztól megszabaduljunk; különben az Úr, aki végtelenül tiszta és a lélek legkisebb foltja is ellenszenves Neki, nem egyesülhet velünk.

Pro Patria

Ősi dombok felett
felbukkant már a Nap,
s összegyűlt a nemzet
a Kettős-kereszt alatt.

Tombolhat a vihar
süvíthet hideg szél,
a Magyar Zászlók alá
a nemzet visszatér.

A csángó, a székely,
a stuttgarti magyar,
s ki Ausztráliából jött,
mind egyet akar.

Van itt öregember,
reszket mindkét keze.
Rongyos zászlajának
lyukas a közepe.

Felcsendül az ének:
Boldogasszony Anyánk….
Lánctalppal taposott
szegény Magyar Hazánk!

A táblákat magasba
emelik a kezek,
s a táblákon mindenhol
ősi magyar nevek!

István Szent Jobb keze,
Anyánk, Szűz Mária:
Harcolj hű népedért
Cum Deo pro Patria!

( Becker József )

2. A szolgálat kétféle módja

69. Itt a földön két módja van annak, hogy máséi legyünk és másnak hatalmától függjünk, ti. az egyszerű szolgaság és a rabszolgaság; ezért szolgákról és rabszolgákról beszélünk.
A keresztények között szokásos szolgaság által kötelezi magát az ember, hogy egy másiknak bizonyos ideig, meghatározott bérért szolgál.
A rabszolgaság által az ember egész életében teljesen függ egy másiktól. Szolgálni tartozik urának anélkül, hogy bérre igényt tarthatna, miként élete és halála fölött sem maga rendelkezik.

3. A rabszolgaság három módja

70. A rabszolgaságnak háromféle módja van:
a) Rabszolgaság természetből;
b) rabszolgaság kényszerből,
c) rabszolgaság szabad akaratból.
Minden teremtmény rabszolgája Istennek az első mód szerint.
"Az Úré az egész föld és ami azt betölti.” Az ördögök és kárhozottak a második, az igazak és szentek a harmadik mód szerint rabszolgái Istennek.
Az önkéntes rabszolgaság a legtökéletesebb, a legmegtisztelőbb Istenre nézve, aki a szívet tekinti és a szívet kívánja, és aki a szív és a szerető akarás Istenének nevezi magát, mert eme önkéntes rabszolgaság által Istent és az ő szolgálatát mindennek elébe helyezzük még akkor is, ha természettől nem lennénk erre kötelezve.

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

II. FEJEZET

A szent rabszolgaság
(Második igazság)

1. A keresztény Jézus Krisztus korlátlan tulajdona

68. Abból, hogy ki nekünk Jézus Krisztus; azt kell következtetnünk, hogy mi, amint az Apostol mondja, nem vagyunk a magunkéi, hanem egészen az övéi, tagjai és rabszolgái, akiket Vére árán, végtelenül drágán vásárolt meg. A keresztség előtt az ördög rabszolgái voltunk. A keresztség azonban Jézus Krisztus igazi rabszolgáivá tett bennünket. Mint ilyeneknek, nem szabad többé semmi más célért élnünk, dolgoznunk és meghalnunk, mint egyedül azért, hogy Neki, az Istenembernek gyümölcsöt teremjünk, őt testünkben megdicsőítsük és lelkünkben uralkodni engedjük, mert meghódított birtoka, megvett népe és öröksége vagyunk. Ezért hasonlít bennünket a Szentlélek:
a) fákhoz, melyeket az Egyház szántóföldjén patakok mellé ültettek, s melyeknek gyümölcsöt kell hozniuk idejükben;
b) szőlőtőke vesszejéhez, melynek jó szőlőt kell teremnie, mert a tőke maga Jézus Krisztus;
c) nyájhoz, melynek pásztora Jézus Krisztus, és a nyájnak el kell szaporodnia és tejet kell adnia;
d) jó földhöz, melyet Isten művel s melyben a mag megsokasodik és harminc-, hatvan-, százszoros gyümölcsöt terem.
Jézus Krisztus kimondta az átkot a terméketlen fügefára és az ítéletet a haszontalan szolgára, aki talentumát nem hasznosította. Mindez azt bizonyítja, hogy Krisztus tőlünk, nyomorult emberektől, némi gyümölcsöt kíván, ti. a mi jó cselekedeteinket, mert ezek a jó cselekedetek kizárólag az övéi: „Jó cselekedetekre teremtve Krisztus Jézusban”.
A Szentlélek e szavai azt jelentik, hogy Jézus Krisztus egyetlen forrása minden jó cselekedetünknek, és hogy Neki kell lenni azok egyetlen céljának is. Továbbá, hogy Neki nem csupán mint fizetett szolgák, hanem mint a szeretet rabszolgái tartozunk szolgálni. Ezt közelebbről meg akarom magyarázni.

Felhívom kedves Olvasóim figyelmét, május 23-val kezdődően bemutatom Szent Rita életét harminc részben! A "lehetetlen dolgok" szentjéről készült életrajzban, igyekeztem pontosan és hitelesen bemutatni egy "lehetetlen" életet. 

SZENT RITA KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

4. Szent Ágoston imádsága

67. Hogy irgalmasságodtól Szent Anyád valódi tiszteletét megnyerjem és hogy ezt a tiszteletet az egész földön fölkeltsem, adj nekem Hozzád való égő szeretetet, és fogadd el e célra azt a lángoló imádságot, melyet Szent Ágostonnal és minden igaz barátoddal Hozzád intézek: „Krisztus, szent Atyám, kegyes Istenem, nagy Királyom, jó Pásztorom, egyetlen tanítóm, legjobb segítőm, élő Kenyerem, örök Főpap, vezetőm az égi hazába, igaz világosságom, édességem, egyenes utam, világító Bölcsességem, tiszta egyszerűségem, nyugalmas békém, minden védelmem, drága örökségem, örök üdvösségem! Ó, Jézus Krisztus, szeretetreméltó Uram, egész életemben miért is szerettem, kerestem volna mást Rajtad kívül? Hol voltam, mikor lélekben nem Nálad voltam? Ó, ti vágyaim, mind lobbanjatok fel és ömöljetek az Úr Jézusba, siessetek, eleget késtetek eddig; siessetek célotok felé, keressétek azt, aki után vágyakoztok! Ó Jézus, átkozott, aki Téged nem szeret! Aki Téged nem szeret, teljék meg keserűséggel! Ó édes Jézus, Téged szeressen, benned örvendezzen, Téged csodáljon minden jó érzés, mely dicséretedre alkalmas! Szívem Istene és osztályrészem, Jézus Krisztus, haljon meg szívem önmagának és Te élj bennem! Szítsd fel lelkemben szereteted izzó szikráját lobogó lánggá, hogy örökké égjen szívem oltárán, forrósítsa lényem legbensejét, lángoljon lelkem legmélyén, hogy életem végén teljesnek és tökéletesnek találtassak Általad. Ámen.”
Szent Ágostonnak ezt a fenséges imáját latin nyelven akartam idézni, hogy azok, akik a latin nyelvet értik, naponként elmondják, Jézus szeretetének elnyeréséért, melyet Szűz Mária által akarunk megszerezni.

64. Nem meglepő-e látni, szeretetre-méltó Uram, hogy legszentebb Édes-anyádat illetően mekkora tudatlanság és elvakultság uralkodik a földön?
     Nem annyira a bálványimádókról és pogányokról beszélek, akik nem törekednek arra, hogy Őt ismerjék, hiszen Téged sem ismernek. Még csak nem is az eretnekekről és szakadárok-ról szólok, akik nem törődnek leg-szentebb Anyád tiszteletével, mint-hogy Tőled és Egyházadtól elszakad-tak, hanem azokról a katolikus ke-resztényekről, esetenként tanítókról is, akik bár hivatottak, hogy másokat az igazságra oktassanak, ám sem Téged, sem legszentebb Anyádat nem ismerik. Ismeretük pusztán elméleti, száraz, terméketlen és közömbös. Ezek az urak csak ritkán beszélnek legszentebb Szűzanyádról és tisztele-téről, mellyel Iránta viseltetnünk kell, mert attól tartanak − amint mondják −, hogy az emberek sérelmet követnek el Rajtad, ha legszentebb Szűzanyád iránt túlságosan sok tiszteletet tanúsítanak. Ha azt látják vagy hallják, hogy egy Mária-tisztelő gyengéden vagy erőteljesen úgy beszél e jó Anya iránti ájtatosságról, mint tévmentes, biztos eszközről, mint rövid, veszély nélküli, szeplőtelen útról, mint a csodálatos titokról, mellyel Téged meg lehet találni és tökéletesen szeretni: akkor föllázadnak ellene és ezer hamis bizonyítékot hoznak fel arra, hogy nem kell annyit beszélni Isten Anyjáról. Azt állítják, hogy az ájtatossággal sok a visszaélés, s arra kell törekedni, hogy ezen visszaéléseket kiirtsák, és hogy inkább Rólad kéne beszélniük.
Közben hallhatjuk ezeket az urakat a Mária-tiszteletről beszélni, de nem azért, hogy azt a szívekbe plántálják, hanem hogy a visszaélések lehető-ségét sorolják, melyeket Szűzanyád iránti tiszteletben az emberek elkövethetnek. E mellett persze ezek az urak nem viseltetnek gyengéd tisztelettel Irántad sem, épp azért, mert Szűz Mária iránt nincsenek gyengéd tisztelettel. Szűz Mária zsolozsmáját, a skapulárét, a rózsafüzért olyan áhítatgyakorlatoknak tartják, amelyek csak együgyű asszonyoknak és a tudatlanoknak valók, és az üdvösségre egyáltalán nem szükségesek. Ha kezük ügyébe kerül egy Mária-tisztelő, aki a rózsafüzért imádkozza, vagy valami más máriás ájtatosságot végez, akkor csakhamar mást aján-lanak neki: a rózsafüzér helyett a hét bűnbánati zsoltárt, a Mária-tisztelet helyett Jézus Krisztus tiszteletét.
     Ó, szeretetreméltó Jézusom, vajon a Te szellemed él-e ezekben az emberekben? Tetszhetnek-e Neked, amikor semmit sem tesznek, hogy Édesanyádnak tessenek, mert attól félnek, hogy akkor Neked kevésbé tetszenek? Vajon legszentebb Szűzanyád iránti tisztelet akadálya-e a Te tiszteletednek? Vajon Szűz Mária az iránta való tiszteletet, magának tartja-e meg? Talán külön pártot alkot magának? Ugyan bizony idegen ő, aki Veled semmi vonatkozásban nincs? Vajon nemtetszésedet keltjük-e, ha Neki tetszeni akarunk? Vajon elszakadunk és eltávolodunk-e a szere-tetedtől, ha Neki adjuk magunkat és Őt szeretjük?
65. Ó ments meg Uram, ments meg az ő lelkületüktől és cselekvési módjuktól és adj nekem némi részt abból a hálából, nagyrabecsülésből, tiszteletből és szeretetből, mellyel Te viseltetsz legszentebb Szűzanyád iránt, hogy épp ezáltal annál jobban szeresselek és dicsőítselek, minél inkább utánozlak és minél közelebbről követlek Téged.
66. Mintha eddig még semmit sem mondtam volna legszentebb Szűza-nyád tiszteletéről, úgy add meg nekem a kegyelmet, hogy őt méltóképp dicsérjem, dacolva minden ellenségével, akik a tieid is. Minden szenttel hangosan oda akarom nekik kiáltani: ”Senki se merje remélni, hogy Istennél kegyelmet és irgalmat talál, aki Isten Szent Anyját megsérti.”

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

ORSZÁGOS SZERETETLÁNG IMATALÁLKOZÓ

Szeretettel hívunk és várunk minden kedves testvért
szokásos évi imatalálkozónkra,
hogy egy szívvel-lélekkel engeszteljünk hazánk és a világ bűneiért,
s könyörögjünk a Szeretetláng kiáradásáért.

IDŐPONT:
2015. június 6., 9-17 óráig

FIGYELEM! HELYSZÍNVÁLTOZÁS!

ÚJ HELYSZÍN:

RÁKOSSZENTMIHÁLYI PLÉBÁNIATEMPLOM
1161 Budapest, Templom tér 3.

A helyszín megközelíthető a Bosnyák térről a 277-es busszal
a Szent korona utca megállóhelyig;
az Örs vezér terétől a 31-es busszal,
vagy a Stadionok metróállomástól a 130-as busszal a Rákóczi útig,
ahonnan mindhárom esetben gyalog,
a Templom utcán haladva érhető el a templom.

SZENTMISE 12 ÓRAKOR
Főcelebráns: Erdődi Ferenc atya, pomázi plébános

2. Szűz Mária igazi tisztelete az út Jézus Krisztushoz

62. Ha tehát a valódi és igazi Mária-tiszteletet tanítjuk, ez azért történjék, hogy Jézus Krisztus tiszteletét tökéletesebben megalapozzuk, könnyű és biztos eszközt nyújtva Jézus Krisztus megtalálására.
Ha Szűz Mária tisztelete Jézus Krisztustól elidegenítene, akkor, mint a gonosz lélek csalását, el kellene vetnünk. Ellenben az ájtatosság, amit megmutattam és a következőkben is meg fogok mutatni, épp azért szükséges nekünk, hogy Jézus Krisztust tökéletesen megtaláljuk, őt gyengéden szeressük és Neki hűségesen szolgáljunk.

3. Szeretetteljes panasz

63. Egy pillanatra Hozzád fordulok, szeretetreméltó Jézusom; isteni Felséged előtt szeretettel elpanaszolom, hogy a legtöbb keresztény, köztük a legtudósabbak sem ismerik el azt a szükséges kapcsolatot, mely közted és legszentebb Anyád között van.
Ó Uram, Te mindig Szűz Máriánál vagy, s Szűz Mária mindig Nálad van és nem lehet Nélküled, hiszen megszűnnék az lenni, ami. Ő a kegyelem által annyira átalakult Benned, hogy szinte nem is él: csak egyedül Te Jézusom.
Élsz és uralkodol Őbenne, mégpedig tökéletesebben, mint minden angyalban és üdvözültben. Ó, ha ismernék azt a tiszteletet és szeretetet, melyben Te e csodálatraméltó Teremtményben részesülsz, akkor egészen más véleményen lennének Rólad és Róla is.
Ő oly bensőségesen van Veled egyesülve, hogy a világosságot a naptól, a meleget a tűztől, sőt, minden angyalt és szentet inkább elválaszthatunk Tőled, mint fenséges anyádat Máriát, mert ő lángolóbban szeret és tökéletesebben dicsőít, mint minden más teremtményed együttvéve.

MÁSODIK KÖNYV

A VALÓDI MÁRIA-TISZTELET ALAPIGAZSÁGAI

60. Miután eddig a Boldogságos Szűz tiszteletének szükségességéről volt szó, a következőkben elmondom Isten segítségével, hogy miben áll ez a tisztelet. Előzetesen azonban néhány alapigazságot szeretnék előrebocsátani, melyek ezt a nagy és annyira indokolt ájtatosságot helyes megvilágításba állítják.

I. FEJEZET

Jézus Krisztus a mi egyetlen Urunk és egyetlen célunk
(Első igazság)

1. Jézus Krisztus a mi egyetlen Urunk és egyetlen célunk

61. Kell, hogy Megváltónk Jézus Krisztus, aki igaz Isten és igaz ember, minden áhítatgyakorlatunk végső célja és befejezése legyen, különben hamisak és csalódásokkal teliek lennének azok. Jézus Krisztus az Alfa és Omega, minden kezdete és vége. Az Apostol szerint csak azért dolgozunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk Jézus Krisztusban, mert egyedül benne lakozik az istenség egész teljessége, miként a kegyelemnek, az erénynek és tökéletességnek a teljessége, s egyedül benne áldattunk meg minden áldással. Ő a mi egyetlen tanítónk, aki bennünket tanít, egyetlen Urunk, akitől függnünk kell; egyetlen eszményképünk, akihez hasonlóvá kell válnunk. Egyetlen orvosunk, aki meggyógyít, egyetlen pásztorunk, aki táplál, egyetlen utunk, amely vezet, egyetlen igazságunk, melyet hinnünk kell, egyetlen életünk, mely éltet, egyetlenünk és mindenünk, akinek minden dologban ki kell bennünket elégítenie. Nem adatott az ég alatt Jézus nevén kívül más név, mely által üdvözülnünk lehetne. Üdvösségünknek, tökéletességünknek és dicsőségünknek Isten nem vetett más alapot, mint Jézus Krisztust. Minden épület, mely nem ezen a sziklán nyugszik, homokra van építve, és előbb-utóbb csalhatatlanul összeomlik. Minden hívő, aki nincs Vele egybeforrva, mint a szőlővessző a tőkével, leesik, elszárad, és csak arra való, hogy tűzre dobálják. Rajta kívül minden csak tévedés, hazugság, igazságtalanság, haszontalanság, halál és kárhozat. Ha ellenben mi Jézusban leszünk és Jézus Krisztus bennünk, akkor nem kell félnünk a kárhozattól. Sem az ég angyalai, sem az emberek a földön, sem a pokol ördögei, sem bármily más teremtmény nem árthat nekünk, mert nem választhat el Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban van. Jézus Krisztus által, Jézus Krisztussal és Jézus Krisztusban mindent megtehetünk. Minden tiszteletet és dicsőítést megadhatunk az Atyának, a Szentlélekkel egyesülve; mi magunk pedig tökéletesebbek lehetünk, s felebarátunk számára az örök élet illata.

4. Az utolsó idők apostolai

56. De kik lesznek Szűz Máriának e szolgái, gyermekei és rabszolgái?
Az Úr papjai lesznek, akik mint valami láng, mindenütt felgyújtják az isteni szeretet tüzét.
Olyanok lesznek a hatalmas Szent Szűz kezében, mint éles nyíl, hogy ellenségeit átszegezzék.
Lévi gyermekei lesznek, akiket a nagy szenvedések tüze megtisztított és Istennel bensőségesen egyesített, amiért szívükben hordják a szeretet aranyát, lelkükben az imádság tömjénét, testükön az önmegtagadás mirháját. A szegények és kicsinyek számára mindenütt Jézus Krisztus jó illata lesznek, a nagyoknak, a gazdagoknak és a büszkéknek ellenben a halál lehelete.
57. Zivataros felhők lesznek, akik a Szentlélek legcsekélyebb fuvallatára leereszkednek az égből, és ontják Isten igéjét s az örök élet esőjét anélkül, hogy maguk valamihez is tapadnának, hogy valamin elcsodálkoznának vagy elszomorodnának. Mennydörögnek a bűn és a világ ellen, leverik a Sátánt és követőit, mindazokat pedig, akikhez a Magasságbeli küldte, átszegezik Isten igéjének kétélű fegyverével, életre vagy halálra.
58. Az utolsó időknek igazi apostolai lesznek, akiknek a Seregek Ura megadja a szót és az erőt, hogy csodákat művelhessenek és dicsőséges győzelmeket arassanak ellenségein. Arany és ezüst nélkül, s ami ennél is sokkal több, gond nélkül fognak élni a többi pap és egyházi személy között, és mégis megadatik nekik a galamb ezüstszárnya, hogy az Isten dicsősége és a lelkek üdve tiszta szándékával mindenhova eljuthassanak, ahová a Szentlélek szólítja őket. Ahol prédikáltak, ott nem hagynak vissza mást, mint a szeretet aranyát, mely a törvény teljesítése.
59. Végre tudjuk, hogy Jézus Krisztus igazi tanítványai lesznek ők, mert a szegénység, az alázatosság, a világmegvetés és a szeretet nyomdokain haladnak majd. Az Istenhez vezető keskeny utat, az Evangélium és nem a világ elvei szerinti tiszta igazság útját fogják tanítani. Mindezt kímélet nélkül, a halandókra való tekintet nélkül, anélkül hogy valakitől félnének, bármily hatalmas legyen is az különben. Szájukban lesz az Isten igéjének kétélű fegyvere, vállukon a kereszt véres zászlaja, jobbjukban a feszület, bal kezükben a rózsafüzér. Szívükön Jézus és Mária neve, és egész valójukon Jézus Krisztus szerénységét és önmegtagadottságát viselik.
Ezek azok a nagy férfiak, akik eljövendők, de akiket Szűz Máriának a Magasságbeli parancsára ki kell képeznie és fel kell fegyvereznie, hogy Isten országát terjeszthessék a bálványimádók, a mohamedánok és az istentelenek között. Az, hogy mikor és hogyan történik ez, azt egyedül Isten tudja! Mi csak hallgassunk, sóhajtsunk és várjunk.

53. Amit Lucifer csupa gőgből elveszített, azt Szűz Mária alázatossággal megnyerte. Amit Éva engedetlenséggel romlásba és kárhozatba döntött, azt Szűz Mária engedelmességgel megmentette. Míg Éva hallgatott a Kígyóra és ezáltal összes gyermekeit magával a romlásba sodorta és a Kígyónak kiszolgáltatta; addig Szűz Mária, mivel tökéletesen hű volt Istenhez, minden gyermekét magával együtt megmentette és az isteni Felségnek Szentelte.
54. De Isten tulajdonképpen nem egy ellenségeskedést létesített, hanem többet, amennyiben nemcsak Mária és a Sátán között szította ezt, hanem Mária ivadékai és a Sátán ivadékai között is. Azaz, Isten ellenséges érzületet, titkos ellenszenvet és gyűlöletet létesített a Boldogságos Szűz igazi gyermekei és szolgái, és az ördög gyermekei és csatlósai között. Nem szeretik egymást, és semmi közös vonás nincs közöttük. Béliál fiai a Sátán rabszolgái, a világ barátai (egy és ugyanazok) mindeddig üldözték a Boldogságos Szűzhöz tartozókat és a jövőben még jobban fogják üldözni mint valaha, épp úgy, mint Káin testvérét Ábelt, vagy Ézsau Jákobot. Ezek az elvetettek, illetve a választottak előképei. Az alázatos Szent Szűz azonban mindig elragadja majd a győzelmet büszke ellenségétől, mégpedig oly fényesen, hogy széttiporja fejét, büszkesége székhelyét. Ő mindig leleplezi majd kígyói gonoszságát, felfedi pokoli ál-utait, megsemmisíti ördögi terveit, és a világ végéig megvédi és megóvja hűséges gyermekeit borzalmas karmaitól.
De Szűz Máriának a gonosz lélek fölötti hatalma különösen az utolsó időkben tűnik ki, amikor a Sátán a sarka után leselkedik, azaz alázatos gyermekei és rabszolgái után, akiket Szűz Mária a Sátán elleni harcra felhasznál. Ezek a világ szemében kicsinyek és szegények lesznek. Mindenekelőtt megalázottaknak tűnnek fel, mint a sarok, eltaposottak és lenézettek lesznek, mint amilyen a sarok szerepe a többi testrész között. Ellenben gazdagok lesznek isteni kegyelemben, melyeket Szűz Mária bőségesen közöl velük, nagyok és kiválóak Isten előtt szentségben. Lángoló buzgalmuk kitünteti őket mások fölött, az Isten segítségével pedig annyira viszik, hogy Szűz Máriával egyesülten sarkuk alacsonyságával tiporják el a Sátán fejét és adják át a győzelmet Jézus Krisztusnak.
55. Végül, Isten akarja, hogy szentséges Anyját most jobban ismerjék, szeressék és tiszteljék mint bármikor. Ez kétségtelenül meg is lesz, ha a választottak a Szentlélek kegyelmével és világosságával belemélyednek annak az ájtatosságnak a tökéletes gyakorlásába, melyet később ismertetni fogok. Akkor azután homály nélkül nézhetik a tengernek ezt a Csillagát − már amennyire a hit ezt megengedi − és vezetésével minden vihar és kalózveszély ellenére is biztosan köthetnek ki. Megismerik majd ennek az Uralkodónőnek a nagyságát és fenségét, és mint alattvalók s szeretetből rabszolgák, szolgálatára adják magukat. Megtapasztalják majd édességét és anyai jóságát, s mint hőnszeretett gyermekek, gyöngéden szeretik viszont Édesanyjukat. Megismerik majd azt az irgalmat, mely Szűz Máriát eltölti, s belátják, mennyire rászorulnak a segítségére, éppen ezért úgy futnak majd Hozzá mindenben, mint szószólójukhoz és közvetítőjükhöz Jézusnál. Megtudják, hogy Szűz Mária a legbiztosabb, legkönnyebb, legrövidebb és legtökéletesebb út, mely Jézushoz vezet, s ezért testestül-lelkestül, minden fenntartás nélkül átadják magukat Neki, hogy általa éppoly föltétlenül Jézuséi legyenek.

Bontásra ítélték Szent II. János Pál pápa szobrát Franciaországban
2015. május 5. kedd

     A II. János Pál pápa tiszteletére közterületen emelt emlékmű lebontá-sára szólított fel egy francia kisvárost a bíróság, amely szerint az alkotás ellentétes az állam és az egyház szétválasztásáról rendelkező törvénnyel – tájékoztat az MTI.
     Az északnyugat-franciaországi Ploërmelben található emlékmű „elhe-lyezésénél és méreteinél fogva feltűnő, és mint ilyen, ellentétes a francia köztársaság világi jellegét előíró alkotmánnyal, valamint az egyház és az állam kettéválasztásáról rendelkező 1905. évi törvénnyel” – indokolta döntését a rennes-i közigazgatási bíróság.
„Az ítéletből következően az emlékművet el kell távolítani a jelenlegi helyéről” – közölte a bíróság, amely hat hónapot adott a városnak a döntés végrehajtásához.
     Az emlékmű – Zurab Cereteli grúz származá-sú orosz képzőművész alkotása – egyfolytában viták középpontjában áll, amióta felállították a Szent II. János Pál térre átnevezett téren.
Az igazságszolgáltatás már 2010 januárjában törvénytelennek talált egy, a megyei önkor-mányzat által az emlék-mű felállításához nyúj-tott 4500 eurós támo-gatást. Az emlékmű bírálói azt kifogásolták, hogy közpénzből finanszírozták a szobor talapzatát, amelyen II. János Pál híres mondata – „Ne féljetek!” – olvasható, valamint sokallták az avatási ünnepség 30 ezer eurós költségét.
Fotó: Le Télégramme
Magyar Kurír (Lásd itt!)

A bírósági indoklás szerint II. János Pál fent látható szobra a rajta levő „kinyúló” kereszttel „hivalkodó” (un caractère ostentatoire).

     A bírósági eljárást kezdeménye-ző Szabadgondolkodók Nemzeti Szövetsége közleményében győze-lemként üdvözölte a döntést, a szervezet korábban az 1905-ös szekularizációs törvényre hivat-kozva több köztéri kereszt eltávo-lítását kérte. Patrick Le Diffon, Ploërmel jobboldali, UMP-s polgármestere meglepődött az ítéleten, és azt mondta, hogy minden jogi lehetőséggel élni fognak, hogy megváltoztassák a döntést, illetve késleltessék a grúz-orosz Zurab Cereteli alkotásának eltávolítását a közterületről. (Lásd itt!) 

     Indítsunk mozgalmat, hogy Budapest fogadja be a francia bíróság által bontásra ítélt szobrot a János Pál terére!

Szent Mihály arkangyal! Védelmezz minket a küzdelemben, a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: parancsoljon neki az Isten! Te pedig Mennyei Seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körül járnak a világban, taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen. 

3. A végső nagy harc, mely a Boldogságos Szűz és a Sátán között folyik le

51. Főként az ördögnek ezekre az utolsó és borzalmas üldözéseire, melyek az Antikrisztus eljöveteléig napról-napra növekednek, vonatkozik az a híres jövendölés és Isten átka, mely a Paradicsomban a kígyót érte. Helyén való, hogy ezt itt megmagyarázzuk, mert a Boldogságos Szűz tisztelete, gyermekeinek üdvére, az ördögnek pedig megszégyenítésére szolgál.
„Ellenkezést vetek közted és az asszony között, a te ivadékod és az ő ivadéka között. Ő fejedet fogja széttiporni és te sarka után leselkedel.”
52. Isten csak egyszer létesített ellenségeskedést, de ez azután kibékíthetetlen, és az idők végéig fog tartani, sőt fokozódni. Ez az ellenségeskedés Isten méltó Anyja és a Sátán között áll fönn, a Boldogságos Szűz gyermekei és szolgái, valamint Lucifer gyermekei és csatlósai között, úgyhogy Szűz Mária, az Isten legszentebb Anyja, a legfélelmetesebb ellenség, akit Isten a Sátánnal szembe helyezett. Isten már a paradicsomban, amikor Szűz Mária még csak gondolatvilágában, mint eszme létezett, akkora gyűlöletet oltott lelkébe eziránt az átkozott ellensége iránt, akkora ügyességet adott Neki, mellyel az ősi kígyó gonoszságát leleplezze, akkora erőt, hogy ezt az elvetemült büszke szellemet legyőzze, összezúzza és széttiporja, hogy ez jobban fél Szűz Máriától, mint az angyaloktól és emberektől együttvéve. Bizonyos értelemben jobban fél Tőle, mint magától az Istentől. Nem azért retteg annyira, mintha Isten haragja, gyűlölete és hatalma nem volna végtelenszer nagyobb a Boldogságos Szűzénél, akiben a tökéletesség korlátozott, hanem először azért, mert a Sátán, ez a büszke szellem, végtelenül többet szenved, ha Istennek egy kicsiny, alázatos szolgálóleánya győzi le és bünteti. Ennek alázatossága jobban megalázza, mint Isten hatalma. Másodszor, mert Isten akkora hatalmat adott Anyjának a gonosz lélek felett, hogy Szűz Mária egyetlen sóhajától, melyet egy lélekért bocsát Isten elé, jobban fél, mint az összes Szentek imáitól, és egyetlen fenyegetésétől jobban tart, mint a legnagyobb kínoktól. Ezt maguk a gonosz szellemek kényszerből és akaratuk ellenére vallották be megszállottak szája által.

Áldozócsütörtök
A húsvétot követő negyvenedik nap, Krisztus mennybemenetelének napja (melyet liturgikusan az ezt követő vasárnap ünneplünk). Neve on-nan ered, hogy az évi egyszeri áldozás határidejéül az egyház ezt a napot szabta. Sok helyen ez (vagy a vasárnap) a gyermekek elsőáldozásának napja.

Megváltó Krisztusunk két lehetőséget mutatott, amikor mennybemene-tele előtt alászállt a poklokra. Tehát, földi életünk végeredménye is kettős: vagy a menny felé menetel, vagy a pokolra szállás! Az Üdvözítő azért szállt alá a pokol tornácára, hogy kiszabadítsa a megváltásra váró ős-szentjeinket. Mi azonban magunkat záratjuk az örök kárhozatba azzal, ha életünkkel nem teszünk tanúságot Arról, "aki fogantaték Szentlélektől, születék Szűz Máriától, kínzaték Poncius Pilátus alatt megfeszítették, meghala és eltemetteték. Száll alá a poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada, fölméne a Mennyekbe, ott ül a Mindenható Atya Isten jobbja felől, onnan lészen eljövendőt ítélni, eleveneket és holtakat."! – Életminőségünk mindennapi mértéke pedig a szeretet és a hűség!

2. Miért kell Szűz Máriának Jézus Krisztus utolsó eljövetelében előtérbe lépnie

50. Isten ezekben az utolsó századokban ki akarja nyilatkoztatni kezének remekművét, Máriát:
a) azért, mert földi életében elrejtőzött és mély alázatosságában Istennél, apostolainál és evangélistáinál kieszközölte, hogy ne nyilatkoztassék ki.
b) Mivel Szűz Mária Isten kezének remekműve, a földön kegyelmei, az égben dicsősége által. Isten azt akarja, hogy a földön élők ezért dicsőítsék és magasztalják őt.
c) Mivel Szűz Mária a hajnalpír, mely megelőzte az igazság napjának Jézus Krisztusnak megjelenését, kell, hogy őt megismerjék és általa kinyilváníttassék s megismerjék Jézus Krisztust is.
d) Mivel Szűz Mária az út, melyen Jézus Krisztus először jött el hozzánk, második eljövetelénél is annak kell lennie, jóllehet más módon.
e) Mivel Szűz Mária az egyenes és biztos út, melyen Jézushoz juthatunk és őt tökéletesen megtalálhassuk, ezért azoknak a lelkeknek, akik nagy szentségükkel tűnnek majd ki, Szűz Mária által kell Őt megtalálniuk. aki megtalálja Szűz Máriát, megtalálja az életet, Jézus Krisztust, aki az Út, az Igazság és az Élet. De Szűz Máriát nem találhatja meg, aki nem keresi; és nem keresheti, aki nem ismeri! Az ismeretlent nem szokás keresni, sem pedig vágyódni utána. Szűz Máriát tehát jobban meg kell ismerni, mint valaha, hogy ezáltal a teljes Szentháromságot jobban megismerjék és tisztelhessék.
f) Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel: irgalmassággal, hogy a szegény bűnösöket és eltévelyedetteket, a katolikus Anyaszentegyházba vezesse és szeretettel visszafogadja. Erővel és hatalommal Isten ellenségeivel, a megátalkodott bálványimádókkal, szakadárokkal, mohamedánokkal, zsidókkal és istentelenekkel szemben, akik félelmetes módon látnak majd hozzá, hogy mindazokat, akik ellenük vannak, rábeszéléssel vagy fenyegetésekkel félrevezessék és elbuktassák. Utoljára pedig kegyelemmel kell közelednie, hogy Jézus Krisztus vitéz harcosait és hű szolgáit, akik érte küzdenek, bátorítsa és támogassa.
g) Szűz Máriának végre oly félelmetesnek kell lennie az ördög és csatlósai előtt, mint egy jól rendezett hadseregnek. Különösen az utolsó időkben, mert az ördög, mivel jól tudja, hogy kevesebb ideje van a lelkek megrontására mint valaha, napról-napra megkétszerezi erőlködését és támadásait. Rövid időn belül borzalmas üldözéseket fog előidézni, Szűz Mária hű szolgáinak és igazi gyermekeinek pedig, akiket nehezebben győz le mint másokat, irtózatos kísértéseket okoz.

III. FEJEZET

Szűz Mária Jézus Krisztus utolsó eljövetelében

1. Szűz Mária Jézus Krisztus első eljövetelében csak kevéssé lépett előtérbe

49. Mária által kezdődött e világ üdve, Mária által kell bevégződnie is. Jézus Krisztus első eljövetelében Mária csak kevéssé lépett előtérbe, nehogy az emberek, akik isteni Fia személyéről csak kevéssé voltak felvilágosítva, túlságosan ragaszkodjanak Hozzá és ezáltal az igazságtól eltérjenek. Ez mindenesetre bekövetkezett volna, ha ismerték volna, már a csodálatos báj miatt is, mellyel a Magasságbeli még a külsejét is elárasztotta. Ez való igaz, Areopagita Szent Dénes is mondja hátrahagyott irataiban*, hogy amikor meglátta a Boldogságos Szüzet, csodálatos szépsége és titokzatos bája miatt Istennek hitte volna, ha hite, amelyben akkor már megerősödött, másra nem indította volna.
De Jézus Krisztus utolsó eljövetelében Szűz Máriának ismertnek és a Szentlélektől kinyilatkoztatottnak kell lennie, hogy általa megismerjék, szeressék az Üdvözítőt és Neki szolgáljanak. Akkor ugyanis már nem szerepelhetnek azok az okok, melyek a Szentlelket arra bírták, hogy Aráját földi életében elrejtse és az Evangélium hirdetését követően is csak kevéssé nyilatkoztassa ki. (*Az Areopagita Szent Dénesnek tulajdonított iratok az újabb kutatások szerint későbbi századból valók.)

10. Szűz Mária különösen az utolsó idők nagy szentjeit fogja képezni

46. A Szentírást idézem Szent Bernáttal, hogy „a népek gazdagjai esdve borulnak le Színed előtt századról-századra, de különösen a világ végén.” Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb szentek, a kegyelemben és erényben leggazdagabb lelkek törekszenek majd leginkább arra, hogy a Boldogságos Szűzhöz imádkozzanak, jelenlétében járjanak, hogy őt, mint legtökéletesebb példaképet kövessék és hathatós segítségében részesüljenek.
47. Azt mondottam, ez a világ vége felé lesz így éspedig hamar, mert hiszen a Magasságbelinek szentséges Anyjával együttesen előbb nagy szenteket kell nevelnie. Ezek a nagy szentek annyira felülmúlják szentségben a többi szent túlnyomó részét, mint ahogy a Libanon cédrusai túlnövik az alacsony bokrot. Így nyilatkoztatta ezt ki az Úr egy szentnek.
48. Ezek a nagy, kegyelemmel és buzgósággal teli lelkek arra lesznek hivatva, hogy szembe helyezkedjenek Isten ellenségeivel, akik nagy haraggal támadnak majd minden oldalról. Ezek a szentek különös ájtatossággal viseltetnek majd a Boldogságos Szűz iránt, aki világosságával megvilágosítja, szellemével vezeti, táplálja, karjával támogatja, oltalmával körülveszi őket. Úgyhogy egyik kezükkel harcolhatnak, a másikkal építhetnek. Félkézzel legyőzik, letaszítják és szétzúzzák az eretnekek eretnekségeit, a szakadárok hamis egyházait, a bálványimádókat, a bűnösöket istentelenségeikkel együtt. A másik kezükkel pedig felépítik Salamon igazi templomát, Isten titokzatos városát, ti. a Boldogságos Szüzet, akit az egyházatyák Salamon templomának, Isten városának neveznek. Szavukkal és példájukkal mindenkit rábírnak majd az igazi Mária-tiszteletre. Ez sok ellenséget szerez ugyan nekik, de egyszersmind sok győzelmet és dicsőséget is.
Ezt Isten Ferreri Szent Vincének, százada nagy apostolának nyilatkoztatta ki, amint azt a szent irataiban világosan megmondja.
Úgy látszik ezt jövendölte meg a Szentlélek az 58. zsoltár ezen szavaiban: „Az Úr uralkodik Jákob fölött a föld határáig. Alkonyatkor megjelennek éhesen, mint az ebek és bejárják a várost, étel után” (Zsolt 58) Az a város, melyet az emberek a világ végén fedeznek majd fel, hogy megtérjenek és benne az igazság után való éhségüket csillapítsák, a Boldogságos Szűz, akit a Szentlélek Isten városának nevez.

Szárazon, vízen és levegőben

     A mai kor embere lépten-nyomon talál-kozik politikai manipulatív- vagy vallásinak látszó rendkívüli történetekről szóló e-mail-ekkel, újságcikkekkel. Ezek a "jólértesült" beszámolók tömegével árasztják el a világot, mely azonban óvatosságra int. Sajnos igen sok jól hangzó, de mételyező politikai jelszót próbálnak a közgondolkodásba csempészni, melyeknek tartalma rendkívül káros, mert lázító és mondanivalója nem a tiszta nem-zettudatból ered, hanem a megtévesztő szel-lem "párt-agitátoraitól".
     Hasonló a helyzet az Egyházat belülről bomlasztani igyekvő hamis üzenetekkel is! Ezek zöme nem az Istentől származik, hanem szerepjátszás, megtévesztés vagy démoni erőkkel való praktika dokumentációja. Ráadásul az efféle irodalom keresett is, mert jól beleillik a szenzáció-hajhász felfogásba.
     Ha az egyén vagy közösség mégis gyanút fog valamiben, és mondjuk a "üzenetek" iránt vannak fenntartásai, könnyen rásütik a bélyeget: "tagadja a magán-kinyilatkoztatások lehetőségét"! Ha pedig a politikai felhívások sugal-mazói iránt vannak kétségei, akkor máris az "összeesküvés-elmélet hívő" jelzőjével illetik. Aztán, ha valamiről – mindkét témakörben – mégis beigazo-lódik, hogy az óvatosságnak alapja volt, akkor minden szinten agyonhallgatják azokat. A legijesztőbb az, hogy mindkét féle közmanipuláció egy azon "tőről" sarjad!
     De nézzük meg a lényegi "összeesküvés-elmélet képle-tét"! Legelőször is, létezik az  eredendő "ős-háttérhatalom" – maga a sátán –, amely köröm-szakadtáig próbálja elhitetni magáról, hogy nincs is. Aztán másodjára létezik egy – a hazugság atyja által inspirált (Jn 8,44) – és őt kiszolgáló földi "háttérhatalom", amely minden szinten tagadtatja a maga pusz-ta létét is! Őket követik azon látható uralmonlevők, amelyek mindenben igyekszenek kiszol-gálni a "nemlétezőket", és ha kell, általános káoszt, hitetlen-séget, erkölcstelenséget, a csa-ládi eszmény rombolását,  gazdasági válságokat és akár polgárháborúkat is keltenek.
És a legvégén van a kisemberek tömege, akiket ha sikerül a hitetlenség sötétségébe terelni, akkor képesek mindent elhinni, sőt, maguk fölé meg-választani a legalantasabb vezetőket is! Az efféléktől elhiszik ígérgető "humánus elveiket" – holott –, "szociális érzékenységük" csak ellenzékben van, túl azon, hogy folyvást tagadnak minden értékrendet (az Evangéliu-mot, a felebaráti-, a haza- és családszeretetet). Az uruk a "hazugság atyja" (Jn 8,44), így sajátjuk a lenini elv, miszerint "ha a hazugságot sokat hajtogatják, igazsággá válik", istenük pedig a Mammon nevű démon, aki megszállva tartja őket.
     Ennek a sátáni manipulációnak a megnyilvánulása az egyén-, a közös-ségi- és a társadalmi életben bár igen változatos, mégis felismerhető. Fontos tudatosítani magunkban és mások figyelmét is felhívni erre, hogy a bűn szerzője, a megtévesztő szellem (vö. 1Tim 4,1) – kihasznál mindent –, hogy ,,tévútra vezethesse az egész világot'' (vö. Jel 12,9b). Márpedig a bűn következményei tönkreteszik  az ember testi-lelki valóságát, a környezetét akár az egész országát is – amiként ezt a napi hírek bizonyítják! Nyilvánvaló, hogy minél lazábban kötődünk Jézushoz, az Egyházhoz, annál inkább ki vagyunk téve a sátáni befolyásnak.

Hogyan védhetjük le magunkat? – A szentségi élettel! Az Egyházhoz való hűségünkkel, a másokat felvilágosító apostolkodással, és a rózsafüzér rendszeres és bensőséges imádkozásával! Kedves Olvasóm! Óvatos légy a politikai elköteleződésekkel, mert egyes pártirányzatok velejárója a démoni megszállottság, melynek következtében az ártalmasat "átmeneti szükségszerűségnek" értelmezik, a jót pedig meg sem látják! Vigyázzatok tehát, nehogy félrevezessenek benneteket! (Lk 21,7)

9. Szűz Mária tisztelete még inkább szükséges a tökéletesség elérésére

43. Ha a Mária-tisztelet minden embernek szükséges az örök üdvösség elnyerésére, még inkább szükséges azoknak, akik különös tökéletességre vannak hivatva. Nem hiszem, hogy bárki is eljutna a Jézus Krisztussal való tökéletes egyesülésig és a Szentlélek iránt való teljes hűségig anélkül, hogy Szűz Máriával nagyon bensőségesen ne lenne egyesülve és pártfogásától nagy mértékben ne függne.
44. Szűz Mária egyedül talált kegyelmet Istennél minden más teremtmény közvetítése nélkül. Egyedül Általa találtak kegyelmet Istennél azok, akik utána jöttek és csakis Általa találhatnak kegyelmet, akik még eljövendők. Gábor arkangyal üdvözletekor telve volt kegyelemmel. A Szentlélek túláradó kegyelemmel gazdagította, amikor titokzatos módon áthatotta dicsősége Fényével. E kétszeres kegyelemmel teljesség minden pillanatban annyira növekedett, hogy a kegyelemnek felmérhetetlen és felfoghatatlan tetőpontját érte el. Ezért rendelte Őt a Legfölségesebb kincsei egyedüli kincstárnokává, a kegyelmek egyedüli kiosztójává. Azért, hogy azt tüntesse ki, emelje fel, tegye gazdaggá, akit akar, hogy a mennybe vezető keskeny úton azt vezesse, akit akar, és hogy minden nehézség ellenére annak nyissa meg az élet kapuját, akinek akarja. A trónust, a jogart és a királyi koronát pedig annak juttassa, akinek akarja. Jézus mindig és mindenütt Szűz Mária Gyümölcse és Fia, és Szűz Mária mindenütt az az igazi Fa, mely az élet Gyümölcsét termi, ezért ő a valódi Anya, aki Jézus Krisztust képezi.
45. Isten egyedül Szűz Máriának adta át az isteni szeretet borpincéinek kulcsait és egyedül őt hatalmazta fel arra, hogy a tökéletesség legfenségesebb és legrejtettebb útjain járjon és másokat is azon vezessen. Egyedül Szűz Mária szerzi meg a hűtlen Éva szegény gyermekeinek a földi paradicsomba való bejutást, hogy abban Istennel kellemesen fel s alá járjanak. Ellenségeik elől biztos védelemre találjanak, a jó és gonosz tudás és az élet fájának gyümölcseiből gyönyörűséggel táplálkozzanak, teli szájjal igyák a mennyei vizet a gyönyörűséges bő forrásból, mindezt anélkül, hogy újból a haláltól kellene tartaniuk. Vagy sokkal inkább, minthogy Ő maga a földi paradicsom, vagy az a szent szűzi ország, amelyből bűnös ős-szüleink, Ádám és Éva kiűzettek, azért tetszése szerint engedélyez oda belépést azoknak, akiket szentségre akar vezetni.

Bármerre jársz, bármerre utazol, bárhol is állsz, mondj el egy ÜDVÖZLÉGYET, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

A Szentírás a pokol létezéséről 5

     A Szentírás, miként az Egyház Tanítóhivatala egyértelműen a hit részének nyilvánítja az örök kárhozat lehetőségét. Az Egyház Tanítóhivatala soha nem jelentette ki, és nem is fogja kijelenteni egyetlen konkrét emberről sem, hogy elkárhozott. Arra viszont felszólít minket, hogy valódi erőfeszítést tegyünk minden ember üdvözülése érdekében. Ennek az erőfeszítésnek az imádságban kell megnyilvánulnia, valamint a teljes igazság hirdetésében, melyet Isten nyilatkoztatott ki nekünk magáról: hogy végtelen irgalmában minden bűnöst üdvözíteni akar. Ha bízni fognak benne, és elfogadják szeretetének ajándékát, akkor megtapasztalják minden bűnük megbocsátásának csodáját, és megnyílik előttük a mennyország titka.

     De ha megátalkodnak bűneikben, és nem akarják elfogadni Isten irgalmasságának ajándékát, akkor az örök pokol szörnyű valósága nyílik meg előttük. (SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 6. számából P. M Piotrowski Tchr írása)

Szent Fausztina Naplójából:

    Gyönyörűséget okoznak nekem azok, akik irgalmamra hivatkoznak. Ezeknek a lelkeknek több kegyelmet adok, mint amennyit kérnek. Nem tudom megbüntetni, még ha a legnagyobb bűnös is lenne, azt, aki irgalmamra hivatkozik, hanem felmentem őt mérhetetlen és kifürkészhetetlen irgalmamban. Írd: Mielőtt eljövök mint igazságos Bíró, előbb szélesre kitárom irgalmam kapuját. Aki nem akar az irgalom kapuján átmenni, annak igazságosságom kapuján kell áthaladnia. (Napló 1146)

    A lélek erőfeszítéseket tesz, akarata erejével tart ki Isten mellett. A sátán Isten engedélyével még közelebb merészkedik, a remény és szeretet próbatétele következik. Ezek a kísértések rémesek, Isten mintegy titokban támogatja a lelket. ő azonban mit sem tud erről, mivel másképp nem állhatná ki a próbatételt. Isten tudja, mennyit bocsáthat a lélekre. A lelket hitetlenség kísérti meg a kinyilatkoztatott igazságokat illetően...(Napló 97)
     Mit lehet ehhez még hozzáfűzni? Az ideig tartó földi életünk, végérvényesen meghatározója lehet örök életünknek! Tehát térjünk meg, higgyünk az üdvösség jó hírében (vö Mk 1,15) és mindenekelőtt legyünk mindig szeretettel Isten és felebarátaink iránt, mert a tét az üdvösség vagy a kárhozat!

Mondjuk gyakran: JÉZUSOM BÍZOM BENNED!

8. Szűz Mária tisztelete szükséges az örök üdvösség elnyerésére

39. A tényből következően, hogy Istennek szüksége volt a Boldogságos Szűzre (mivel léte Isten akarata), nyilvánvaló, hogy az embereknek még inkább szükségük van Szűz Máriára örök céljuk eléréséhez. Ezért Szűz Mária tiszteletét nem szabad más szentek tiszteletével egy sorba állítanunk, mintha csupán tetszés szerinti dolog lenne.
40. A tudós és jámbor Suarez jezsuita, a magasan művelt és jámbor Justus Liposius löweni doktor és többen mások, a szentatyák, mint például Szent Ágoston, Konstantinápolyi Szent Germán, Damaszkuszi Szent János, Szent Anzelm, Szent Bernát, Szent Bernardin, Szent Tamás és Szent Bonaventura tanítása megcáfolhatatlanul bizonyítja, hogy a Boldogságos Szűz tisztelete szükséges az üdvösségre és csalhatatlan* jele a kiválasztottságnak. Következésképp, elutasítása hasonlóképp csalhatatlan jele az elvetettségnek, amint ezt Ökolampadius és több más eretnek esete is bizonyítja. (*Vagyis erkölcsileg biztos)
41. Az ó- és újszövetség történetei igazolják a mondottakat; a szentek tanítása és példája megerősíti, az értelem és tapasztalat tanítja és bizonyítja, sőt az igazság ereje magát az ördögöt és híveit is gyakran arra kényszerítette, hogy ezt a tant, akaratuk ellenére is elismerjék.
A szentatyák és egyháztanítók mondásaiból sokat összegyűjtöttem ennek a tannak bizonyítására, de rövidség kedvéért csak egyet akarok belőlük idézni: A te áhítatos tiszteleted, ó Szűz Mária, az üdvösség záloga, melyet Isten azoknak ad, akiket meg akar menteni.
42. Felhozhatnék itt több eseményt a történelemből, melyek ugyanezt bizonyítják, tbk:
a) Szent Ferenc krónikájából. Ez a szent egyik elragadtatásában létrát látott, mely az égig ért. Fent a létra végénél a Boldogságos Szűz állott és ebből látta Szent Ferenc, hogy Általa kell a Mennyországba emelkednünk.
b) Szent Domonkos krónikáiból. Carcassone közelében − ahol e szent a rózsafüzért hirdette −, egy szerencsétlen tévtanító lelkét tizenötezer démon tartotta fogva. Az Istenanya parancsára kénytelenek voltak saját megszégyenülésükre, a Mennyország Királynőjének dicsőségét megvallani, éspedig oly erővel és oly világosan, hogy ezen hiteles esemény történetét, melyet az ördög akarata ellenére a Boldogságos Szűz tiszteletéről mondott, nem lehet örömkönnyek nélkül olvasni, hacsak kissé is tiszteljük a Szűzanyát. 

A Szentírás a pokol létezéséről 4

     Az Egyház Tanítóhivatala világosan megerősítette és hitigazságnak nyilvání-totta a Szentírás egyértelmű tanítását a kárhozat örök büntetésének létezéséről.

     Az Egyház Tanítóhivatala az örök kárhozat állapotának létezéséről tanít, mely azoknak lesz osztályrésze, akik az Istennel való ellenséges kapcsolat állapotában halnak meg. Ez az igazság benne volt a Quicumque-hitvallásban.

     A konstantinápolyi zsinaton, 543-ban, elismerték a pokol örökkévalóságát, és elítélték az apokatasztaszisz gondolatát. "Ha valaki azt mondja vagy gondolja, hogy időleges a démonok és a gonosz emberek vezeklése, és annak valamikor a jövőben vége lesz, vagy helyreállítása és megújítása lesz a démonoknak és a gonosz embereknek, legyen kiközösítve." (DH 411) Ennek a zsinatnak a kánonjait Vigilius pápa és a keleti egyház valamennyi püspöke elfogadta. A legfonto-sabb definíciót a pokol örökkévalóságáról a negyedik lateráni zsinaton fogalmazták meg, 1215-ben. A zsinat ezt mondja ki a halottak feltámadá-sáról szóló tanításban: "Mindannyian föl fognak támadni a saját testük-kel, amelyet most viselnek, hogy megkapják cselekedeteik szerint – akár jók voltak ezek, akár rosszak – az utóbbiak az ördöggel együtt az örök bünte-tést, amazok pedig Krisztussal együtt az örök dicsőséget." (DH 80 1) XII. Benedek pápa a Benedictus Deus kezdetű konstitúcióban megállapítja, hogy "azoknak a lelke akik tényleges halálos bűnben halnak meg, közvet-lenül haláluk után a kárhozatba kerülnek, ahol a pokol büntetésében gyötrődnek" (DH 1002). A II. Vatikáni Zsinat pedig a szüntelen éberségre buzdít: "Mivel pedig nem tudjuk sem a napot, sem az órát, az Úr intelme szerint állandóan virrasztanunk kell, hogy amikor befejezzük földi életünk egyetlen futamát (vö. Zsid 9,27), beléphessünk vele a menyegzőre, az áldottak közé számláltassunk (vö. Mt 25,31-46), s ne kelljen mint haszontalan és lusta szolgáknak (vö. Mt 25,26) az örök tűzre távoznunk (vö. Mt 25,41), a külső sötétségre, ahol »sírás és fogcsikorgatás lesz« (Mt 22,13; 25,30). Mielőtt ugyanis uralkodni kezdenénk a megdicsőült Krisztussal, valamennyiünknek meg kell majd jelennie »Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett« (2Kor 5,10), és a világ végén »előjönnek, akik jót tettek, az élet föltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet föltámadására« (Jn 5,29; vö. Mt 25,46)." (Lumen Gentium kezdetű dogmatikus konstitúció az Egyházról, 48)

     E szöveg kidolgozásával a fő szándék az örök pokol létezésének világos megerősítése volt. Éppúgy, mint a Dogmatikus konstitúció az Egyházról, VI. Pál pápa Hitvallása is egyértelműen megerősíti a pokol örök büntetésének létezését. (SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 6. számából) (folyt!)

Felhívom Olvasóim figyelmét, hogy a Szeretetláng Mozgalom találkozójának helyszíne változott!

Nem Kispesten lesz megrendezve, hanem RÁKOSSZENTMIHÁLYON, a TEMPLOMTÉR 3 szám alatti SZENT MIHÁLY templomban!

Az időpont: 2015. június 6-án de 9 órától 17 óráig

7. Szűz Mária a szívek királynője

37. A mondottakból világosan következik, hogy Szűz Mária nagy hatalmat kapott Istentől a lelkek fölött és lehetetlen is lenne, hogy bennük lakjék, ha azt az Atya meg nem parancsolta neki. Nem lenne lehetséges ugyanis, hogy mint Anya őket képezze, táplálja, az örök életre szülje; örökségül bírja őket Fiában és Jézus Krisztust bennük kialakítsa. Miként lehetetlen lenne, hogy erényeivel bennük gyökeret verjen és a kegyelem működésében a Szentlélek elválaszthatatlan társnője legyen.
Mert mondom, mindezt véghez nem vihetné, ha a Legszentebbnek különös kegyelméből joga és hatalma nem lenne a lelkek fölött. Amint az Atyaisten hatalmat adott Neki egyszülött és természetes Fia fölött, úgy hatalmat engedett Neki fogadott gyermekei fölött is; mégpedig nem csupán a testek fölött – melyeknek kevés jelentősége lenne –, hanem lelkek fölött is.
38. Szűz Mária az ég és föld Királynője a kegyelem által, amiként Szent Fia természettől fogva az ég és föld Királya. Minthogy azonban Jézus Krisztus országa az Írás szavai szerint: „Az Isten országa tibennetek vagyon”, így főleg a szívekben, az emberek bensejében van. Hasonlóképpen Szűz Mária országa is főképp az emberi bensőben, vagyis a lélekben van. Ebből következőleg a lelkekben dicsőíttetik meg Szűz Mária Fiával, amiért is a szentekkel a „Szívek Királynőjének” nevezhetjük őt.

Bármerre jársz, bármerre utazol, bárhol is állsz, mondj el egy ÜDVÖZLÉGYET, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

A Szentírás a pokol létezéséről 3 

     Jézus Krisztus sokszor használt olyan megfogalmazásokat, melyek egyértelműen az örök élet örömeitől való abszolút és visszavonhatatlan megfosztásról szólnak. A meghívottakról, akik nem mentek el a lakomára, ezt mondja: "Mondom nektek, azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli lakomámat." (Lk 14,24) Az abszolút kirekesztésről szólnak Jézus következő szavai is: ,,Aki hisz a Fiúban, az örökké él. Aki azonban nem hisz a Fiúban, az nem látja meg az életet, az Isten haragja száll rá." (Jn 3,36) A haszontalan szolgát kidobják "a külső sötétségre" (Mt 25,30). A balga szüzek nem mehetnek be, és ezeket a szavakat fogják hallani:

"Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket." (Mt 25,12) Akik nem teljesítették Isten akaratát, ezt fogják hallani:

"Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!" (Mt 7,23) Szent Pál is ugyanilyen határozottan ír az Isten országából való teljes kizárásról. Számos bűn felsorolása után ezt mondja befejezésül: ,,Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát." (Gal 5,21) "Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem öröklik Isten országát?" (1Kor 6,9)   "Legyetek meggyőződve, hogy semmiféle erkölcstelennek, tisztátalannak, kapzsinak, más szóval bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és az Isten országában." (Ef 5,5) A kirekesztéssel kapcsolatos kijelentések az idézett szövegekben abszolút jellegűek: "senki sem ízleli lakomámat", "nem látja meg az életet", "nem öröklik", "nincs öröksége". Annyira egyértelműek ezek a kifejezések, hogy semmi helyet nem hagynak az apokatasztasziszról szóló vélekedésnek, vagyis annak, hogy a kárhozatnak egyszer véget kell érnie, a kárhozottak megtérhetnek majd, és elnyerhetik az üdvösséget. Ha létezne ilyen lehetőség, akkor az említett kijelentések nem lennének igazak, és arról kellene világosan szólniuk, hogy eljön a pillanat, amikor majd a kárhozottak "megízlelik lakomámat", "meglátják az életet", "öröklik", és "örökségük lesz".

     Krisztus a konkolyról (Mt 13,41 kk.) és a halászhálóról (Mt 13,49 kk.) szóló példabeszédek magyarázataiban Izajás "örök tűz" fogalmát használja (Iz 66,24).

     Nagyon óvatosnak kell lennünk, ha ezt a kifejezést pusztán metaforikusan fogjuk fel. Nem lehet ugyanis azt állítani róla, hogy nem örökké tartó időt jelent.

     Vajon magyarázhatta Krisztus az egyik metaforát egy másik metafora segítségével? Az Üdvözítő e fogalmakat annak a titokzatos szenvedésnek a kifejezésére használja, mely a kárhozottak osztályrésze lesz. Az Újszövetségben az olthatatlan tűz az ember egész egzisztenciális valóságát érinti, testével és lelkével együtt (Mt 10,28). Izajás írásához (Iz 66,24) legközelebb a Mk 9,43-48 áll. Ebben az áll világosan, hogy "a férgük nem pusztul el, és a tüzük nem alszik ki" (48. v.), tehát a titokzatos fájdalom soha nem ér véget.

     Ugyanúgy az utolsó ítéletről szóló szavaiban Krisztus azt mondja, hogy az "örök tűz" (Mt 25,41) lesz a kárhozottak osztályrésze. A kárhozottak külön lesznek választva az üdvözültektől. A halászhálóról szóló példabeszéd magyarázatában az Üdvözítő világosan kimondja: "Így lesz a világ végén is: elmennek az angyalok, aztán kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, és tüzes kemencébe vetik őket. „Ott sírás és fogcsikorgatás lesz." (Mt 13,49-50) Mivel itt a példabeszéd magyarázatáról van szó, ezt nem lehet csak metaforikusan, átvitt értelemben értelmezni. Valóban megtörténik majd a rossz emberek különválasztása a jóktól. (SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 6. számából) (folyt!)

ORSZÁGOS SZERETETLÁNG IMATALÁLKOZÓ

Szeretettel hívunk és várunk minden kedves testvért
szokásos évi imatalálkozónkra,
hogy egy szívvel-lélekkel engeszteljünk hazánk és a világ bűneiért,
s könyörögjünk a Szeretetláng kiáradásáért.

IDŐPONT:
2015. június 6., 9-17 óráig

FIGYELEM! HELYSZÍNVÁLTOZÁS!

ÚJ HELYSZÍN:

RÁKOSSZENTMIHÁLYI PLÉBÁNIATEMPLOM
1161 Budapest, Templom tér 3.

A helyszín megközelíthető a Bosnyák térről a 277-es busszal
a Szent korona utca megállóhelyig;
az Örs vezér terétől a 31-es busszal,
vagy a Stadionok metróállomástól a 130-as busszal a Rákóczi útig,
ahonnan mindhárom esetben gyalog,
a Templom utcán haladva érhető el a templom.

SZENTMISE 12 ÓRAKOR
Főcelebráns: Erdődi Ferenc atya, pomázi plébános

6. Szűz Mária állandó és mindig termékeny jegyese a Szentléleknek

34. A Szentlélek Szűz Máriában és Általa akarja választottait kialakítani és így szól hozzá: Szerelmesem és Jegyesem, verj gyökeret minden erényeddel választottaimban, hogy erényről erényre, kegyelemről kegyelemre növekedjenek. Akkora kedvem tellett benned, amikor a legfenségesebb erények gyakorlásában éltél a földön, hogy most is óhajtalak a földön megtalálni, anélkül azonban, hogy megszűnnél az égben lenni.
Képezd és alakítsd ki tehát Magadat választottaimban, hogy bennük legyőzhetetlen hitednek, mélységes alázatosságodnak, minden irányú önmegtagadásodnak, magasztos imádnak, égő szeretetednek, erős bizalmadnak és minden erényednek gyökerét gyönyörködve lássam. Állandóan Jegyegem vagy; éppoly hűséges, tiszta és termékeny, mint valamikor; adjon hát nekem hited hívőket, tisztaságod szüzeket, termékenységed pedig választottakat és templomokat.
35. Ha Szűz Mária gyökeret vert a lélekben, a kegyelem csodáit hozza létre benne, amelyeket csakis ő tud létrehozni, mert egyedül ő a termékeny Szűz, akihez tisztaságban és termékenységben hasonló sohasem volt, és nem is lesz soha senki.
Szűz Mária a Szentlélekkel létrehozta a legnagyobbat, ami volt és ami lesz, vagyis az Istenembert, következőleg ő fogja létrehozni azokat a nagy dolgokat is, melyek az utolsó időkben történni fognak. A nagy szentek képzése és nevelésé – akik a világ vége felé jönni fognak – Neki van fenntartva, mert csak ez az egyedülálló és csodálatos Szűz képes a Szentlélekkel ezeket az egyedülálló és rendkívüli dolgokat létrehozni.
36. Ha a Szentlélek Szűz Máriát valamely lélekben megtalálta, egész teljességével bevonul e lélekbe és bőségesen közli magát vele, mégpedig abban a mértékben, ahogy a lélek Jegyesének, Szűz Máriának teret enged.
Az, hogy a Szentlélek jelenleg nem művel a lelkekben feltűnő csodákat annak egyik fő oka az, hogy hűséges és elválaszthatatlan Jegyesével nem találja őket eléggé egyesülve. Azt mondom „elválaszthatatlan Jegyese”, mert amióta a Szentlélek, az Atya és Fiú lényegi Szeretete eljegyezte Szűz Máriát, hogy Jézus Krisztust, a választottak Fejét a választottakban létrehozza, azóta sohasem taszította el magától, mert mindig hűséges és termékeny maradt.

A Szentírás a pokol létezéséről 2

     Vegyük most figyelmesebben szemügyre az Újszövetség örök kárhozatról szóló tanításának azokat az elméleteit, melyeket Waclaw Hryniewicz katolikus pap nagyon szubjektíven értelmezett a Nadzieja zbawienia dla wszystkich (Remény mindenki üdvösségére) című könyvében. Az igaz, amit a szerző ír, hogy az aion és aionios fogalmak az Újszövetségben nem mindig korlátlan időtartamot jelölnek meg (vö. 102. o.). Ugyanakkor azonban arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az egyébként egyértelmű "örökkévalóság" szó kétértelmű felfogásának elkerülése érdekében a "mindörökké" szót használták.

     Az örök időtartam világos kifejezésére az Újszövetségben utólag az "örökkön-örökké" héber kifejezést használták, melyben az "örök" szó genitivusban ismétlődik. ,,(...) itt fog gyötrődni a vadállattal és a hamis prófétával éjjel-nappal, örökkön-örökké." (Jel 20,10) "Gyötrelmének füstje felszáll örökkön-örökké (…)." (Jel 14,11) Az idézett részekben egyidejűleg használják mindkét formát az örökkévalóság kifejezésére. Ennél pontosabban kifejezni már nem lehet. Nyelvészeti szempontból semmi kétség afelől, hogy ezekben a szövegekben az "örökkön-örökké" kifejezés valódi örökkévalóságot jelez, mely soha nem ér véget. Az utolsó ítéletnél, a kárhozatra ítélés jellemzésénél az aionios melléknév szerepel:

"Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre." (Mt 25,41) Ha fontolóra vesszük, hogy itt az aionios a következő összefüggésben fordul elő: "ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre" (Mt 25,46), akkor ez azt bizonyítja, hogy a szó pontos jelentése az örökkévalóság. Ha a vers második részében az aionios melléknév szó szerint az örökkévalóságot jelenti, akkor ugyanezt kell jelentenie az első részében is.

Waclaw Hryniewicz aggodalma ellenére, hogy "az örök pokol [szó szerinti értelemben] az egész teremtés rémisztő dualizmusának megkoronázása lenne" (103. o.), a hit azt kívánja tőlünk, hogy elfogadjuk az örök kárhozat reális lehetőségét, hogy az örök büntetés valóban örök, nem pedig ideiglenes, mely végül a megtérésre vezetne (vö. 104. o.). (SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 6. számából) (folyt!)

     Született: 980 körül +Passau, 1059.
     Gizella, Magyarország megkoronázott uralkodónője, bajor hercegnőként Henrik bajor herceg és Gizella burgundiai herceg-nő leánya volt. Eredetileg kolostorba akart lépni: szemlélődő hajlamú, vallásos lélek volt. Szent Wolfgang bencés szerzetes gondos nevelésében részesült.
     996-ban eskették össze Istvánnal Scheyernben (Bajorország).
     Az Istvánnal tervezett házasságot leghatározottabban nagynénje, Gerberga apácafőnöknő ellenezte. Helytelenítette ugyanis, hogy törékeny unokahúgát poli-tikai okok miatt egy ,,barbár herceghez'' adják. Hiába utaltak arra, hogy István jó keresztény, erről csak az első bajorországi látogatásakor győzte meg kritikusait előkelő, udvarias és őszinte viselkedésével.
     Új hazájában Gizella királynői városa, Veszprém volt. A veszprémi püspök ezzel, a mindenkori magyar királyné gyóntatója és a koronázás alkalmával koronázó főpapi tisztséget nyert.
     Gizella szépen varrt, hímzett, és neki kellett udvarhölgyeivel az ország templomait egyházi felszerelésekkel ellátnia. A magyar királynéknak, annak bizonyságául, hogy háziasszonyi erények-kel rendelkeznek, a koronázási szertartás alatt néhány varró és hímző öltést kellett a koronázó paláston végezniök. Ez okozta azt a tévedést, miszerint a Koronázási Palástot Gizella királyné varrta, vagy egy miseruhából alakította volna át. A valóság az, hogy a Koronázási Palást ténylege-sen papi miseruha, melyet a Római Pápa rendkívüli kiváltságaként Szent István liturgikus események alkalmával hordott, István ugyanis diákonussá volt felszentelve, sőt püspök-kinevezési joga volt!
     Gizellát házastársként, a gyengéd megértés és az imádságos szentségi élet jellemezte. A króni-kások kiemelik vallásosságát, szelídségét, bőkezű-ségét, jótékonyságát és vendégszeretetét. Fiának, Imrének halála után mindinkább visszavonult, István halála után pedig már csakis Istennek élt. Anyai és hitvestársi fájdalmát hősiesen viselte.
     Nemzetünk sorsát és hírnevét, már akkor is külső és belső ellenségek próbálták tönkre tenni, egyfelől a nyugat fejedelemségek és a Német-Római császárság acsarkodtak a Magyar Királyságra, másfelől a magyar-ság vezető rétegébe beépült idegenszívű főurak próbálták letéríteni népünket a nyugat egyházvezetőknek nem alávetett - kizárólag a pápának elkötelezett -, következetes keresztény útról.
     Egyes krónikások és néhány újabb magyar történész Gizella szemére vetik, hogy fia halála után részt vett a trón körüli cselszövésekben, sőt Vazul megvakíttatásában is. Ez a vád azonban tévedésen alapszik. Amit ebből az időből név említése nélkül ,,a királynőről'' állítanak, nem Bajor Gizellára vonatkozik. István udvarában tartózkodott ugyanis a későbbi király, Orseolo Péter anyja is, aki mindent megmozgatott, hogy fia király legyen, s akit még István életében "királynénak" neveztek hívei.
     István halála után, Orseolo Péter, majd Aba Sámuel uralkodása alatt méltatlanul bántak Gizella királynővel. Fogságba vetették és mint később Erzsébettől, tőle is beszámíthatatlanság ürügyével vették el javait. Özvegysége alatt ugyanis még bőkezűbben gyakorolta a jótékonyságot.
     Végül 48 év múltán visszatért hazájába a bajor lovagokkal. Itt megvalósította fiatalkori tervét: Passauban belépett a bencés nővérek kolostorába, és két év múlva apátnő lett. Szerzetesnői életéről alig maradt följegyzés. De még a gyér források is kiemelik, milyen részvéttel volt mindenki iránt, aki bajba jutott. A zárda vezetésében
szerény volt, nővértársait minden fennhéjázás nélkül, szeretettel kormányozta. Nehézséget, szomorúságot türelemmel viselt, s idős kora ellenére komoly önmegtartóztatásban és böjtölésben élt.
     A passaui kolostorban élt és ott is halt meg. Sírfelirata ugyan 1095-öt jelöli meg halála éveként, ám a kőlapot csak néhány évszázaddal később tehették sírjára, és a kőfaragó nyilván összecserélte a két utolsó számot. Annál is inkább, mert 1083-ban avat-ták szentté férjét és fiát. Ha akkor még élt, elképzelhetet-len, hogy ne vett volna részt ezen, ha másképpen nem, képviselő által. Napjainkban egy müncheni egyetemi tanár anatómiailag megvizsgálta földi maradványait, és megál-lapította, hogy a csontváz 75 év körüli magas termetű nőé lehetett.
     Passaui niedernburgi templomban helyezték örök nyugalomra, mely ma is zarándokhely. Sajnos a Gizella életét bemutató helyi kiállítás nyilvánvaló csúsztatásokat állít, miszerint férje halála után nemcsak megfosztották javadalmaitól, de meg is kínozták! Ámde, nem a "hálátlan és primitív" magyarok bántalmazták szeretett királynőjüket, hanem épp a hűbéressé lett Orseolo Péter uralkodása alatti Német-Római császárság "tanácsadói", mégpedig azért, mert Boldog Gizella, Szent István örökhagyását szerette volna folytattatni! És lám, Péter fogságából azok a magyar rendek szabadították ki, akik Pétert elűzték. Boldog Gizella negyvenkét éven át élt közöttünk, s a magyar történelemnek egyetlen nőalakja sem tett annyit népünkért, mint ő.
     Lázas betegségekben, bőrbetegségekben szokták segítségét kérni.

Istenünk, ki királynőnkül adtad Boldog Gizellát, kérünk, add meg az ő közbenjárására, hogy népünk, mint egykor, az igaz hitben eggyé váljon!

5. Szűz Mária Krisztus minden tagjának anyja

31. A Fiúisten nap mint nap ki akarja magát alakítani tagjaiban és bennük, mintegy testet akar ölteni édesanyja által, akihez így szól: „Választott népemben legyen örökséged”. Ez annyi, mintha azt mondaná: Atyám örökül adta nekem a föld minden népét, minden embert, jókat és gonoszokat, választottakat és elvetetteket. Előbbieket aranyjogarral, utóbbiakat vaspálcával fogom kormányozni. Előbbieknek atyjuk és szószólójuk, utóbbiaknak igazságos bírájuk leszek.
Az Úr így szól Édesanyjához: a Te örökséged és birtokod a választottak lesznek, s mint jó Anyjuk életet adsz nekik, táplálod és neveled őket: mint Királynőjük, vezeted, kormányzod, védelmezed őket.
32. „Ember és ember született benne” mondja a Szentlélek.
Egyes szentatyák magyarázata szerint az első ember, aki Szűz Máriában képződött, az Istenember Jézus Krisztus, a második csupán ember, mint Isten és Mária fogadott gyermeke. Ha Jézus Krisztus az emberiség Feje benne képződött, akkor a választottaknak – a Fej tagjainak is – szükségképpen benne kell megszületniük. Ugyanaz az anya nem hozza a fejet tagok nélkül, sem a tagokat fej nélkül a világra. Így a kegyelem rendjében, a fejet és a tagokat egyazon anya képezi; és ha Krisztus misztikus vagy Titokzatos Testének egyik tagját, vagyis egy kiválasztottat más anya képzett volna, mint Szűz Mária (aki a Fejet létrehozta), akkor az nem választott és nem Jézus Krisztus tagja lenne.
33. Minthogy Üdvözítőnk épp annyira Szűz Mária gyümölcse most, mint valamikor, hiszen ég és föld ezerszer és százezerszer ismétli naponta: „Áldott a Te méhednek gyümölcse, Jézus” (Lk 1,42) bizonyos, hogy Jézus Krisztus minden egyes ember számára, éppoly valóságosan Szűz Mária gyümölcse és műve kell legyen, mint valamennyinek együttvéve. Ezért minden hívő, akiben kialakult Jézus Krisztus, nyugodtan mondhatja: „Hála ezért Szűz Máriának! Az Ő műve, az Ő gyümölcse, amit birok, és Nála nélkül mindez nem lenne az enyém”.
Szent Ágoston önmagát és az eddig elmondottakat felülmúlva azt írja: ahhoz, hogy a kiválasztottak az Isten Fiához hasonlókká legyenek, ezen a világon mind Szűz Máriába zárattak, ahol ez a jó Anya őrzi, táplálja, ápolja, növeli, majd haláluk után a dicsőség világosságára szüli őket. Mert ez az ő igazi születésnapjuk, amiként az Egyház az igazak halálát nevezi. Ó, mily kevéssé ismert titka ez a kegyelemnek a választottak előtt is!

A Szentírás a pokol létezéséről

     Az a néhány ószövetségi rész, amit fentebb idéztem már megmutatta, hogy a pokol dogmáját maga Isten nyilatkoztatta ki a pátriárkáknak, prófétáknak és az öreg Izraelnek. A mi Urunk Jézus Krisztus megerősítette ezt az ijesztő igazságot, mikor az Evangéliumban tizennégyszer beszélt a pokolról hozzánk.

     Hogy elkerüljük az ismétléseket, nem soroljuk itt fel e tizennégy helyet, csak a legfontosabbakat említjük meg. De nyomatékul hangsúlyoznunk kell, hogy ezen idézetekben Isten maga figyelmezteti a földön élőt: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.” (Mt 24,35)

     Nem sokkal színeváltozása után a Tábor hegyén mondta az Úr tanítványainak és a tömegnek, amely követte őt: „Ha pedig kezed vagy lábad megbotránkoztat téged, vágd le azt és vesd el magadtól; jobb neked az életre bemenned bénán vagy sántán, mint két kézzel vagy két lábbal az örök tűzre vettetni.” (Mt 18,9) „És ha kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt; jobb neked csonkán az életre bemenned, mint két kezeddel együtt a gyehennába jutnod, a kiolthatatlan tűzre, hol az ő férgük meg nem hal és tüzük el nem alszik.” (Mk 9,43-44)

     Amikor Jézus az idők végének eseményeiről beszélt, ezt mondta: „Az Emberfia elküldi angyalait, és összeszedik országából mind a botrányokat és azokat, kik gonoszságot cselekeszenek, és tüzes kemencébe vetik őket; ott lesz sírás és fogak csikorgatása.” (Mt 13,41-42) A Máté Evangélium 25. fejezetében, ahol Isten Fia az Utolsó Ítéletről beszél, tudatja velünk már előre, mely szavakkal fogja az elkárhozottakat fogadni: „Távozzatok tőlem, átkozottak az örök tűzre, mely az ördögnek készíttetett.” (Mt 25,41) – Kérdem én, lehet ennél még világosabban szólni? (Az előzők forrása )

     Mind a Szentírás, mind az Egyház Tanítóhivatala egyértelműen a hit részének nyilvánítja az örök kárhozat lehetőségének igazságát. Az Egyház Tanítóhivatala soha nem jelentette ki, és nem is fogja kijelenteni egyetlen konkrét emberről sem hogy elkárhozott. Arra viszont felszólít minket, hogy valódi erőfeszítést tegyünk minden ember üdvözülése érdekében.

     Az Igazság, melyet Krisztus minden ember üdvösségéről kinyilatkoztatott, két szemléletet foglal magába, melyeket a mi korlátolt emberi gondolkodásunk nem képes egymással összeegyeztetni. Megtudjuk, hogy Krisztus "azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére" (1Tim 2,4), másrészt pedig azt is, hogy az örök kárhozat egy reális lehetőség. Ez az igazság, mely két, látszólag összeegyeztethetetlen szemléletet foglal magába, kinyilatkoztatott számunkra, és örökre áthatolhatatlan titok marad. Nem lehet felfogni pusztán emberi logikával. Egyszerűn el kell fogadni, és követelményei szerint kell élni. Csak ekkor kezd értelmessé és érthetővé válni, de nem az emberi logika szintjén, hanem a hit engedelmességének síkján. (SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 6. számából) (folyt!)

3. Szűz Mária korlátlan királynő Isten országában

28. Szűz Mária a mennyben parancsol az angyaloknak és üdvözülteknek. Mélységes alázatossága jutalmául Isten megadta Neki a teljhatalmat, hogy az üres trónusokat, melyekről a lázadó angyalok kevélységük miatt lebuktak, szentekkel töltse be. Isten, aki az alázatosakat felmagasztalja, azt akarja, hogy az ég, a föld és a pokol, ha tetszik, ha nem, meghajoljon az alázatos Szűz parancsai előtt, akit az ég és föld uralkodónőjévé, seregei parancsnokává, a kegyelmek kiosztójává, az emberi nem helyreállítójává; az emberek közbenjárójává, Isten ellenségeinek elpusztítójává, dicsőségének és diadalainak hűséges társnőjévé tett.

4. Szűz Mária az örök Atya minden gyermekének Anyja

29. Az Atyaisten így szól Máriához: végy maradandó lakást gyermekeimben és lakozzál választottaimban a világ végezetéig.
30. Amiként a természetes (testi) nemzésben van atya és anya, úgy a természetfeletti (szellemi) származásban is van egy anya, ti. Szűz Mária. Isten minden igazi gyermekének és kiválasztottjának Isten az atyja és Szűz Mária az édesanyja. Akinek tehát, Szűz Mária nem édesanyja, annak Isten nem is atyja. Ezért a tévtanítóknak, az Egyháztól elszakadtaknak stb. akik a legszentebb Szűz iránt gyűlöletet, megvetést és közönyösséget táplálnak magukban, Isten nem atyjuk, mert Szűz Mária nem anyjuk.
A legcsalhatatlanabb és legkétségtelenebb ismertetőjel, amely az eretneket, a tévtanítót megkülönbözteti az igaz katolikustól az, hogy előbbi a Boldogságos Szűz iránt csak kicsinylést vagy közönyösséget tanúsít, amennyiben szóval és példával nyíltan és titokban, gyakran szép ürügyek alatt igyekszik az Iránta való szeretetet és tiszteletet kisebbíteni. Az Atyaisten nem mondta Szűz Máriának, hogy ezekben lakozzék, hiszen ezek nem Jákob gyermekei!

A tét gigantikus: üdvösség vagy kárhozat


     Fontos ráébredni (és ráébreszteni), hogy a bűn szerzője a megtévesztő szellem (vö 1Tim 4,1), „tévútra akarja vezetni az egész világot” (vö Jel 12,9b). A bűn következményei révén igyekszik tönkretenni az ember testi-lelki valóságát: a család-, haza- és egyházhűségét. 

1) Véletlenül nem lehet elkárhozni!
2) Aki tudva és akarva elutasította magától Istent és az isteni Irgalmat és ezt még földi életében meg nem bánta, annak bizony nem lesz része Isten Országában!
3) Isten ítélőszéke előtt tisztánlátás van, nincs már bűnbánat (ami a földi élet kiváltsága) és sajnos az maradhat mindenkinek az álláspontja, amit egész életén át szajkózott! (Aki Istent következetesen elutasította, az nem lesz képes álláspontján változtatni!)
4) A lélek lényegében önmagát ítéli el és végtére is a kárhozattal a saját kívánsága teljesül!

   Az Úr színe előtt nincs már magyarázkodás, nem mondható, hogy "így neveltek, azt hittem, nem tudtam", mert Isten ugyanis mindenkinek megadja az üdvösségéhez szükséges kegyelmeket (még életében). Ezt azonban el kell fogadni és érvényesíteni kell életünkben! A felvilágosítás és az evangelizálás tehát nem csak egyéni-, de közösségi felelősségünk! Kozmikus méretű küzdelem folyik ugyanis külön-külön valamennyi lélekért, s e harcból mindenkinek részt kell vállalnia, nemre és korra való tekintet nélkül! Az ember rövid életének tétje: bizalommal megvívni a „jó harcot” (1Tim 1,18) és így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát. Az ember ugyanis kezében tartja örök sorsát, és tetteivel befolyásolhatja az üdvözültek s az elkárhozottak számát.

     A Szentírás tanítása nyomán kiviláglik, hogy a sátáni erő oly mértékben képes az emberek életét, sorsát és történelmét befolyásolni, amilyen mértékben az egyéni vagy társadalmi bűnök – pl. a felelőtlen választási szavazatok –, azt megengedik neki.
     Az ördög nem látja gondolatainkat, csupán tetteinkből, kijelentéseinkből következtet magas intelligenciájával! Amikor az egyén, nem tartja be Isten parancsait és a bűn útjára lép, akkor nemcsak rövidtávú tetteire, de egész életére, sőt, unokái életsorsára is teret nyer(het) a sátán – mi több –, az egyénen keresztül manipulálhatja az egész közösséget, a nemzetet, a világot. Ebből fakadóan következik, hogy az emberi akaratok és sorsok alakítása fokozatosan az ördög befolyása alá kerül, és mintegy szolgai eszközökké válhatnak istenellenes művének építésében. Ez a megtévesztésen alapuló ördögi taktika tetten érhető a magánszférától az államok életéig, a világpolitika alakításától az emberiség puszta létéig.      
     Aki a teremtményeket (akár saját magát akár a világot) Istennek elébe helyezte, annak meg kell tapasztalnia az istentelenség belső ürességét, kínzó tartalmatlanságát és összevisszaságát. Az a világ, mely az Istentől megállapított rendben sugározza az Ő bölcsességét, jóságát, békéjét és örömét; szent lelkesedést áraszt a végleges állapotú lélekbe ott, ahol megtörtént a jónak és rossznak teljes szétválasztása. A szent isteni buzgóság, mely az üdvözülteknek a szeretet lángoló tüzét árasztja, a kárhozottakat a maguk választotta "gyűlölet tüze" várja, az örök halál, a pokol emésztő tüzeként. Tűz emészti a bűnösöket. Akik a lét gyökerétől való elszakadottságukban, nemcsak az összevisszaság és lázadás borzalmaitól szenvednek, hanem a kárhozottak társaságától is! Az összes kínokat átjárja annak világos látása, hogy mindez önmaguk okozta kín, mert a lelkiismeret férge nem hal meg, és csak az állapotával szembeni tehetetlen fogcsikorgató düh tud magának utat törni.
     Megjegyzés: A kárhozat kínjai nem ugyanazok mindenki számára, mert keményebb fenyítés vár a hatalmasokra. «És te, Kafarnaum! Talán az égig emelkedsz? Alászállsz majd az alvilágba! Mert ha a csodák, amelyeket láthattál, Szodomában történtek volna, megmaradtak volna mind a mai napig. De mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.» (Mt 11,23-24) «Akik felélik az özvegyek házait és színleg nagyokat imádkoznak (az irástudók), ezek súlyosabb ítélet alá esnek.» (Mk 12,40) Ezt kívánja az igazságosság is!

2. Szűz Mária a közbenjáró mindenhatóság Istennél

27. Minthogy a kegyelem a természetet, s a megdicsőülés a kegyelmet tökéletessé teszi, bizonyos, hogy Jézus Krisztus a Mennyországban is épp annyira Szűz Mária Fia, mint a földön volt. Következőleg megőrizte a legtökéletesebb gyermek alárendeltségét és engedelmességét az anyák legjobbika iránt. Őrizkednünk kell azonban attól, hogy ezt a függést Jézus Krisztusban mint lealacsonyítást és tökéletlenséget fogjuk fel. Minthogy ui. Szűz Mária végtelenül alatta áll Fiának, aki Isten, nem parancsol tehát Neki úgy, mint egy földi anya parancsolna gyermekének, aki alatta áll. A kegyelem és a megdicsőülés által ugyanis − mely minden szentet Istenbe alakít át −, Szűz Mária teljesen átalakult Istenbe, így nem kér, nem is akar és nem is tesz semmi olyat, ami Isten örök akaratával ellenkeznék. Ha tehát Szent Bernát, Szent Bonaventura, Szent Bernardin irataiban azt olvassuk, hogy a mennyben és a földön minden, még maga Isten is, engedelmeskedik a legszentebb Szűznek: ezzel azt akarják érzékeltetni, hogy az az erő és hatalom, melyet Isten Neki adott, akkora, hogy kérései és imái Istennél oly mindenhatóak, hogy mintegy parancsnak számítanak Istennél, aki sohasem áll ellen drága Édesanyja esedezésének, mert az mindig alázatos és az isteni akarattal megegyező.
Ha Mózes imája erejével oly hathatósan tudta visszatartani az Isten, izraeliták iránt haragját, hogy a legfölségesebb és végtelenül irgalmas Úr nem tudott neki ellenállni és nem büntette meg a lázadó népet, mit gondoljunk akkor az alázatos Szűz Máriának − Isten méltó Anyjának − könyörgéséről, mely hatalmasabb, mint az ég és föld minden angyalának és szentjének imája és könyörgése?

A pokol létezésében minden idők népei hittek 3

     A görög és latin ókor is mesél a pokol borzalmas végnélküli büntetéseiről, többé-kevésbé pontos ábrázolásokban. A görögök és latinok Tartaroszáról mondja Szókratész fiatal tanítványának, Platónnak idézésében:
 „Az istentelenek, kik a szent törvényeket nem tisztelték, a Tartaroszba fognak hajít-tatni, hogy soha vissza ne térhessenek, hogy ott borzalmas és örökké tartó szenve-dés legyen osztályrészük". És Platón még ezt mondja: „Hitelt kell adnunk azoknak a régi és megszentelt hagyományoknak, melyek azt tanítják, hogy a lelket ez után az élet után el fogják ítélni és meg fogják büntetni, amennyiben nem úgy éltek e földön, ahogy kellett volna.” Arisztotelész, Cicero és Seneca ugyancsak azokról a tradíciókról beszél, melyek az idők végtelenjébe nyúlnak vissza. Homérosz és Vergilius halhatatlan költeményekben képszerűen örökítették meg ezeket.
     Ki nem olvasta az elbeszélést Aeneas leszállásáról az alvilágba, ahol Tartarosz és Plútó stb. neve alatt ezeket az eredeti nagy igazságokat találjuk meg, a pogányok által ugyan eltorzítva, de mégis megőrizve. A gonoszok szenvedései itt is örökké tartanak, és az író egyiküket, mint „örökké a pokolba szögezettet” ábrázolja.
Ezt az univerzális, meg nem cáfolt és megdönthetetlen hitet elsőként egy szkeptikus filozófus, Pierre Bayle állapította meg és ismerte el. A Voltaire-izmusban és istentagadásban társa, az angol Bolingbroke hasonló nyíltsággal erősítette ezt meg. Szó szerint ezt mondta: „A megtorlás és fenyítés eljövendő állapotának tana az ókor legrégibb időszakának távlataiban vész el: már abban az időben fennállt, mely ismereteink előtt létezett. Ahogy elkezdünk az ókor történelmének zűrzavarában vizsgálódni, biztosan megtaláljuk ezt a hitet a legrégibb népeknél is, akiket csak ismerünk.”
     Amerika, Afrika és Óceánia legdurvább babonáiban is találunk maradványokat belőle. Meglepő nyomai találhatók meg India és Perzsia pogányságában, míg a mohamedán vallás a poklot dogmáihoz számolja.
     Fölösleges hangsúlyoz-ni, hogy a kereszténység-ben a pokol dogmáját hangsúlyozottan tanítják, mint egyikét azon nagy alapigazságoknak, melyek a vallás egész tanrendsze-rének alapját képezik. Még maguk a protestánsok sem merészelték „a szabad vizsga” őrült tana ellenére sem a pokol tanát megin-gatni. Különös és érthetetlen dolog, nem!? Luthernek és Kálvinnak még annyi sok romlás közepette is meg kellett tartania ezt a szörnyű igazságot, mely pedig minden bizonnyal nagyon kellemetlen volt számukra!
Minden idők minden népe elfogadta tehát a pokol létezését. 
Forrás 

SZENT FLÓRIÁN
Május 4.
+Lorch (Felső-Ausztria), 304. május 4.Magas rangú katonatiszti családból származott, és ő is a császári hadsereg tisztje lett. A 3. sz. második felében szolgált, és megtért a keresztény hitre. A század utolsó évtizedei aránylag nyugodtan teltek az Egyház számára, így Flórián békességben vehetett búcsút a hadseregtől. Mint kiszolgált katona Noricum tartományban, Mantemban telepedett le.

Diocletianus császár alatt, 303-ban ismét kitört az egyházüldözés. Amikor Flórián megtudta, hogy az Enns-parti Laureacumban (ma: Lorch) elfogtak negyven keresztényt, útra kelt, hogy amiben csak tud, segítségére legyen a foglyoknak. Útközben a keresztények után kutató katonákkal találkozott. Így szólt hozzájuk: ,,Ne fáradjatok tovább a keresztények kutatásával, hiszen én magam is keresztény vagyok. Forduljatok meg, és jelentsétek a parancsnoknak." A parancsnok először nyájasan beszélt az elébe állított Flóriánhoz: ,,Jöjj velem, és bajtársaiddal együtt áldozz az isteneknek, s velük együtt ismét élvezni fogod a császár kegyelmét''. Flórián ezt megtagadta, s mikor Aquilinus kínpaddal fenyegette, így imádkozott: ,,Uram Istenem, tebenned reméltem, tehát soha meg nem tagadhatlak. Kész vagyok érted szenvedni, és föláldozni életemet, csak adj erőt a szenvedésre, és végy föl választottaid sorába, kik előttem megvallották szent Nevedet.''

Miközben botozták, ezt mondta: ,,Tudd meg, semmiféle kínzástól nem félek. Gyújtass máglyát, és én Jézus Krisztus nevében örömmel lépek rá. Íme, most áldozatot mutatok be Uramnak Istenemnek, aki megerősített, s ezen megtiszteltetésre méltatott engem.''

Egykori katonatársai vitték a kivégzésre. Megkötözték, követ kötöttek a nyakába, és fölállították a híd korlátjára, de egyikük se merte a vízbe taszítani. Hosszú idő után jött egy fiatal katona, aki nem ismerte Flóriánt, ő odaugrott és belelökte a folyóba. Amikor azonban kíváncsian utána tekintett, hogy lássa elmerülését, megvakult.

Holttestét egy Valéria nevű özvegy kiemelte a vízből és eltemette. A sír fölé később templomot építettek, mely a bencések, majd a lateráni kanonokok gondozásába került. Körülötte épült ki a mai híres kegyhely, St. Florian (Linztől délre). Tisztelete főként Bajorországban, Ausztriában és Magyarországon terjedt el. Árvizek és tűzvészek ellen kérik segítségét. Sok csoda történt általa.

A 17. sz. óta alig van olyan magyar helység, ahol Szent Flórián képét vagy szobrát meg ne találnánk templomokban, házakon, utak mentén. 

Szent Flórián, könyörögj értünk, siess segítségünkre!

/Forrás: katolikus szentek,   H.M. szerkesztésében/ 

II. FEJEZET

Szűz Mária Krisztus misztikus Testének igazi anyja

1. Szűz Mária Isten összes kegyelmeinek kincstárnoka és közvetítője

22. A Legfölségesebb Szentháromság magatartását, melyet Jézus Krisztus megtestesülésekor és első eljövetelekor tanúsított, láthatatlan módon naponként folytatja az Anyaszentegyházban, és folytatni fogja az idők beteljesedéséig, Jézus Krisztus eljöveteléig.
23. Az Atyaisten egybegyűjtötte a vizeket és elnevezte őket Máriának*. Ugyancsak egybegyűjtötte minden kegyelmét és elnevezte Máriának. Így, e nagy Istennek van egy igen gazdag kincstára, amelybe elzárt minden létező szépséget, drágaságot, ritkaságot és értéket, sőt még a saját Fiát is; és ez a megmérhetetlen nagy kincstár nem más, mint Szűz Mária, akit a szentek az „Úr kincsének” neveznek és akinek teljességéből az emberek meggazdagodnak. (*A tenger latin neve.)
24. A Fiúisten közölte Édesanyjával az életével és halálával szerzett végtelen érdemeit és csodálatraméltó erényeit. Kincstárnokává téve őt mindannak, amit az Atya örökül adott Neki.
Általa fordítja Misztikus Teste tagjainak javára érdemeit, közli velük erényeit, és kiosztja nekik kegyelmeit. Ő a titokzatos csatorna, melyen keresztül szelíden és bőségesen árasztja irgalmasságának hullámait.
25. A Szentlélekisten Szűz Máriával, hűséges jegyesével, közölte kimondhatatlan adományait. Megválasztotta őt mindannak kiosztójává, aminek birtokában van, úgyhogy minden ajándékát és kegyelmét annak osztogatja, akinek akarja és akkor, amikor akarja.
Nincs mennyei adomány, mely ne az ő szűzi kezén menne át, mert egy az Isten akarata: azt akarja, hogy minden jóban Szűz Mária által részesüljünk. Így kell a Legfölségesebbtől meggazdagítva, felmagasztalva és megtisztelve lennie Máriának, aki alázatosságból egész életén át szegény, megalázott és elrejtett kívánt lenni és semmiségének mélységébe merült. Ez az Egyház és a szentatyák tanítása és véleménye.
26. Ha korunk „tudósaihoz” szólnék, akkor mindezeket, melyeket egyszerűen elmondtam, a Szentírásból és a szentatyáktól idézve hosszasan bizonyítanám. Hasonlóképpen felhoznék több megcáfolhatatlan érvet, melyeket P. Poiré „A legszentebb Szűz hármas koronájában” közelebbről kifejtett. Minthogy azonban főleg a jóakaratú szegényekhez és egyszerűekhez szólok, akiknek több a hitük a közönséges tudósokénál − s egyszerűbb és érdemszerzőbb is −, azért csupán arra szorítkozom, hogy nekik az igazságot egyszerűen adjam elő anélkül, hogy latin szövegeket, melyeket úgysem értenének meg, idézgetnék. Mindazáltal nem mulaszthatom el, hogy néhány szöveget be ne szőjek anélkül, hogy azokat nagyon keresném. Folytatom most a megszakított tárgyat.

      »Juttasd el kérésemet a Szentatyához, aki által kiosztani kívánom a nagy kegyelmekkel járó áldásomat, melyet azokra a szülőkre adok, akik a teremtés e nagy munkájában isteni tetszésemet és akaratomat elfogadják. (Rájuk) minden alkalommal különös áldást adjanak. Ez az áldás egyedülálló, s csak a szülők részére adható meg. Minden gyermek születésénél rendkívüli nagy kegyelmeimet árasztom a családokra. Te és minden családanya, kik az Én Szívem szerint cselekedtek, munkátok értéke nem kisebb még a legnagyobb papi méltóságra emelt személyek tevékenységénél sem. Értsétek meg ti édesanyák, azt a fenséges hivatást, melyet rátok bíztam. Ti vagytok hivatva benépesíteni az Én Országomat és betölteni a bukott angyalok helyét. Szívetekből, öletekből indul el Anyaszentegyházam minden lépése! Országom úgy növekszik, ahogy ti édesanyák munkálkodtok a teremtett lelkek között. Nektek van a legnagyobb és (...) a legfelelősségteljesebb munkátok. Legyetek (...) tudatában, hogy a ti kezetekbe adtam annak munkáját, hogy a lelkek sokaságát üdvösségre vezessétek.« (III/155) (Szeretetláng Lelki Napló, Egyházi jóváhagyása: Nihil Obstat 494-1/09)

A pokol létezésében minden idők népei hittek 2.

     Ezer évvel a keresztény kor előtt, amikor még se a görögökről, se a rómaiakról nem volt szó, Dávid és Salamon gyakran beszélgettek a pokolról, mint egy létező nagy igazságról, mely olyannyira ismert volt mindenki előtt, hogy még arra sem volt szükség, hogy bizonyítsák. A Zsoltárok könyvében többek között ezt mondja Dávid a bűnösökről: „Térjenek az alvilágba a vétkesek.” (Zsolt 9,18)
     Máshelyütt a pokolbeli szenvedésekről, „az alvilág gyötrelmeiről” szól. (Zsolt 17,6) Salamon sem kevésbé formális. Miközben az istentelenek javaslatait – akik az igazakat félrevezetni és megsemmisíteni akarják – tárgyalja, így idézi őket: „Nyeljük el élve, mint az alvilág.” (Péld 1,12)
     És a Bölcsek könyvének ismert helyén, ahol az elkárhozottak reménytelenségét oly hatásosan ábrázolja, még hozzáteszi: „Így beszéltek a pokolban azok, akik vétkeztek”, mert „a gonosz reménye olyan, mint a szél hajtotta pehely, mint a könnyű hab, melyet vihar kerget.” (Bölcs 5,14-15) Másutt: „A bűnösök társasága kóccsomó, és végezetük tűzláng! A végén alvilág van, sötétség és bűnhődés.” (Sir 21,10-11)
     Két évszázaddal később, több mint nyolcszáz évvel Jézus Krisztus előtt a nagy próféta, Izajás maga ezt mondta Luciferről: „Hogy is hullottál le az égből, te fényes csillag? Azt gondoltad magadban: Felszállok a felhők magasába, hasonló leszek a Fölségeshez! És lám! Az alvilágba zuhantál alá, a mélységes szakadékba.” (Iz 14,12-15)
     Ez alatt a szakadék, misztikus „tenger” alatt azt a rettenetes folyékony tömegű tüzet kell érteni, amely a föld mélyén elrejtve létezik, és amelyet az Egyház, mint a pokol helyét nevezi meg.
     Salamon és Dávid is erről az égő mélységről beszélnek. Próféciáinak egy másik helyén Izajás tűzről, a pokol örök tűzéről szól: „Rémület fogta el Sionban a bűnösöket, az istenteleneket félelem szállta meg: Ki lakhat közülünk együtt az emésztő tűzzel, s melyikünk maradhat az örök lángokhoz közel?” (Iz 33,14)
     Dániel próféta, aki kétszáz évvel Izajás után élt, miközben az utolsó feltámadásról és ítéletről beszél, ezt mondja: „És mindazok, akik a föld porában alszanak, feltámadnak, némelyek örök életre, mások gyalázatra, örök kárhozatra.” (Dán 12,2) Ugyanezt a tanúságot megtaláljuk a többi prófétánál is, egészen a Messiás előfutáráig, Keresztelő Szent Jánosig, aki Jeruzsálem népének szintén úgy beszél a pokol örök tűzéről, mint egy olyan régóta ismert igazságról, amiben soha senki nem kételkedett. „Aki pedig utánam jövendő”, kiáltja, „majd megtisztítja szérűjét és összegyűjti búzáját a csűrbe, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.” (Mt 3,12)
Forrás  

19. Ha Jézus Krisztus további életét is szemügyre vesszük, azt látjuk, hogy csodatételeit Szűz Mária által kezdte meg. Amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat (Lk 1,41) és János megszentült. Ez volt Krisztus első és legnagyobb csodája a kegyelem rendjében.
Miként a kánai menyegzőn is Szűz Mária alázatos kérésére változtatta át a vizet borrá. Ez volt első csodája a természet rendjében. Csodatételeit a Szent Szűz által kezdte meg és folytatta, és továbbra is így tesz az idők végezetéig.
20. A Szentlélekisten, aki terméketlen az istenségben, vagyis nem hoz létre más isteni személyt, termékeny lett arája, Szűz Mária által. Ővele, Őbenne és Őáltala hozta létre remekművét, az emberré lett Istent, és hozza létre mindennap a világ végéig a kiválasztottakat s ennek az imádandó Fejnek tagjait. Azért minél inkább megtalálja szeretett, elválaszthatatlan menyasszonyát − Szűz Máriát − a·lélekben, annál serényebben és nagyobb erővel működik, hogy benne Jézus Krisztust és Jézus Krisztusban a lelket létrehozza és kialakítsa.
21. Ezzel nem mondjuk, hogy Szűz Mária közli a Szentlélekkel a termékenységet, mintha ez előbb nem lett volna meg a Harmadik Isteni Személyben; mert mint Istenben, megvan a termékenység − vagyis a létrehozó képesség −, miként az Atyában és a Fiúban, de e képességét nem váltja tettre, mert nem hoz létre más isteni személyt. Mindezzel csak azt akarjuk mondani, hogy a Szentlélek − aki semmiképp sem szorul feltétlenül a Szent Szűzre −, termékenységének tettre váltásában mégis Szűz Máriát választotta eszközül, mikor Őbenne és Őáltala Jézus Krisztust és annak tagjait létrehozta. Ez a kegyelemnek olyan titka, amely még a legnagyobb tudósok és lelki emberek előtt is ismeretlen.* (*Ti. ahogy azt Grignon előadja.)

Virágok Anyák napjára. Harmadik (befejező) rész

     A szentmise áldása után a szülők átvonultak a közösségi terembe, ahová a gyerekek nagy örvendezéssel sorra hordták a virágokat. Én is vártam a magamét, de az enyémek csak nem jöttek. Minden anya arca ragyogott a büszkeségtől, én meg tekintgettem jobbra-balra, nagy művigyorral...
Már a harmadik pogácsát majszoltam "lányos zavaromban", amikor végre megjöttek a drágáim egyetlen hervatag virággal – ráadásul –, ketten hoztak egyet! Majdnem sírtam és értetlenségemet nem kimutatva, megpróbáltam kedvesen megkérdezni tőlük, hogy "dúsabb levelű nem volt, és miért hoztatok csak egyet?". A válaszuk azonban életre szóló vigasz és éltető erő volt számomra:
– Megbeszéltük ketten, hogy ezt hozzuk teneked, mert ez az a virág, mely a leginkább rászorul a te gondoskodó anyai szeretetedre! – Majd átszellemült, ragyogó arccal folytatták – a másikat már odavittük a Szűzanyának azért, hogy édesapát ne hagyja bűnben élni és hogy visszatérjen hozzánk! 
     Nem bírtam tovább! Elkapott az a fájón édes és boldog zokogás, amit még soha nem engedtem meg érzelmeimnek! Meg se tudtam szólalni. A szívemet olyan melegség forrósította, hogy azt hittem, ott helyben elolvadok! Nem láttam senkit hármunkon kívül, szinte egyedül voltunk a világmindenségben. Ez a boldogság már természetfeletti volt! Megöleltem őket és most már tudtam, hogy helyesen nevelem őket és már az sem fájt, hogy egyedül! 
     A legrekkenőbb nyár volt már, amikor egy telefonértesítést kaptunk a Központi Kórházból, hogy a férjemet az intenzíven kezelik. Állítólag az utcán lett rosszul, többször volt már kórházban és régóta egy szűkös albérletben lakott betegen, magányosan. Áttétes rákja volt.

     Azonnal bementünk hozzá. Több mint három éve nem láttuk egymást és úgy dobogott a szívem, mint a legelső randevúnkon. Alig ismertem meg. Az arca sovány, beesett volt és sápadt, a szeméből azonban egyre csorgott a könny. Alig tudott beszélni de az a kevéske szó is egyfolytában bocsánatkérés volt. Én és a gyerekek, mélyen megbocsátottunk neki és efelől meg is nyugtattuk. Elhívtam a papunkat aki meggyóntatta és feladta neki a Betegek Szentségét és utána egészen megnyugodott. De a legmeglepőbb az volt, hogy mint aki iszonyatos tehertől szabadult, mindjárt fel is akart kelni. Ez a "csövei" miatt persze nem ment, a lényeg azonban, hogy csodamód erőre kapott egyszeriben. Másnap haza is adták és újra itthon volt. A gyerekek nem győzték "apukának" szólítani, alig tudtak betelni vele. Eredendően, jó betegbiztosítása volt, így heti kétszer megnézte egy orvos. Gyenge volt ugyan, de ellátta magát és a gyógyszereit rendesen beszedte, mint megtudtam morfium is volt közte. Később – másoktól tudtam meg –, hogy a "nagy románca" csak másfél évig tartott, amikor a betegsége jelentkezett utána őt hagyták el s még a munkahelyét is elvesztette. Becsületére legyen mondva, hogy szegénynek "nem volt képe" visszajönni családja "terhére". Valóban korrekt ember volt, most hogy mélységes bűnbánatot tartott, egyenesen szentként néztem rá!      

     Vasárnap, amikor elmentem a gyerekekkel a misére ő sírva fakadt, mert nem volt képes velünk tartani. Három hetet éltünk így megbocsátásban és valami hihetetlenül bensőséges szeretetben, amikor egy reggelre holtan találtuk a szobájában, kezében a rózsafüzérével.
     Isten és ember előtt ő volt a férjem, ő volt gyermekeim apja, ő volt a tékozló fiú, aki korrektül levezekelte a bűnét és lám, ő lett a Szűzanya bűnbánó gyermeke. Ez volt a legmegrázóbb, de mégis a legszebb Anyák Napjai "utójáték" számomra! Isten, a görbe vonalon is egyenesen ír, és számomra a sok szenvedés pozitív "eredménnyel" zárult! Laza hitéletem megerősödött és életem gyermekeimmel érdemszerzővé vált. Nekem is és férjemnek is, ez a megpróbáltatás és tragédia volt talán az egyetlen esély az üdvösségre.
     Az árva kis növénykét gondosan átültettem és az virágba borult. Máig is meg van! Áldott legyen az isten!

A pokol létezésében minden idők népei hittek 1

     Azt, amit minden idők népei mindig hittek, a közös értelem igazságának nevezik – vagy ha úgy jobban tetszik –, általános és univerzális érzésnek. Ha valaki megtagadná ezen nagy igazságokat, ahogy helyesen mondják, aligha lenne a józan eszénél. Bolondnak kell lennie, ha azt hiszi, hogy a minden kor minden emberével szemben egyedül neki van igaza.
     Az igazság az, hogy minden időben, a világ kezdetétől napjainkig minden nép hitt a pokol létezésében. Ilyen-olyan néven, többé-kevésbé különböző formában, de hittek a gonoszok borzasztó és végnélküli büntetésében, amelyben a halál után a tűz mindig szerepel.
     Tehát egy biztos tényről van szó, amelyet nagy keresztény filozófusaink is oly világosan kifejtettek, hogy alapjában véve fölöslegesnek tűnik ennek bizonyításán fáradozni.
     Mózes könyveiben a kezdetektől fogva szerepel a tűz örök poklának képe. A „pokol” kifejezés szó szerint megtalálható itt: így például a Számok könyvének tizenhatodik fejezetében olvassuk, hogy három levitát; Korét, Dátánt és Ábiront elevenen nyelt el a pokol, mert Istent káromolták és Mózes ellen lázadtak. (ld. Szám 16,28-35)
     A Deuteronomium-ban Mózes szájával ezt mondja az Úr: „Tűz lobban fel haragomban s elhatol az alvilág mélyéig.” (MTörv 32,22)
     De a hellénizmus korában írt könyvek is képviselik azt a gondolatot, hogy a gonoszokra büntetés vár a túlvilágon (Dán 12,2; 2Makk 6,26; Bölcs 4,19; 5,3-13; vö. az ebből a korból származó un. Izaiás-apokalipszist: Iz 14,11; 24,21-22). Egyes próféták szerint a Hinnóm völgyébe jutnak, ahol férgük meg nem hal és tüzük ki nem alszik (Iz 66,24; vö. Jer 7,32; 19,6). Ez a völgy (Gé-Hinnóm, ebből származik a gyehenna szó) Jeruzsálemtől délre volt, és ott valamikor emberáldozatokat mutattak be máglyán elégetve; később a szemetet hordták ide és égették el.
     Jób könyvében olvashatjuk, hogy az istentelenek, kiknek élete anyagi javakban bővelkedett, azt mondták Istennek: „Hagyj minket békében, nem vagyunk kíváncsiak utaidra! Vajon ki az a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, és mi haszonnal járna ha hozzá imádkozunk?” És ezek az istentelenek: „Békességgel szállnak az alvilágba". „Egy pillanat alatt szállnak az alvilágba.” (Jób 21,13-15) Jób a poklot a sötétség honának nevezi, „ahol nincs semmi rend, ahol a napvilág is fekete éjszaka” (Jób 10,22). Az egyházatyák már az első század óta kevés kivétellel azt írják, hogy a pokol nemcsak az utolsó ítélet után, hanem a halál után rögtön megkezdődik. A pokolnak mint büntetésnek létezését már az 500 körül keletkezett Damasus féle hitvallás (DS 72) is leszögezte, és ez vált dogmává.
Ezek a mondatok bizonnyal többek, mint csak tiszteletet érdemlő tanúságok.

ELSŐ KÖNYV

A MÁRIA-TISZTELET SZÜKSÉGESSÉGE

I. FEJEZET

Szűz Mária szerepe Jézus Krisztus első eljövetelében

14. Vallom az egész Anyaszentegyházzal, hogy Szűz Mária − mint puszta teremtmény −, aki a Legfölségesebb kezéből vette létét; összehasonlítva Isten végtelen nagyságával, a legparányibb porszemnél is kisebb,* vagy jobban mondva, egyáltalán semmi, mert Isten egyedül „az, aki van”. Az Úristennek, aki mindig független és önmagának elegendő, nem volt szüksége, hogy szándékait megvalósítsa és dicsőségét kinyilatkoztassa. Csak akarnia kell és minden megvalósul. (*Ez nem azt jelenti, hogy Szűz Mária magában véve a porszemnél is kisebb, hanem hogy Isten nagyságával összehasonlítva mintegy parányi porszem, vagy annál is kisebb.)
15. Azonban úgy tekintve a dolgokat, amint a valóságban vannak, azt kell mondanom: Mivel Isten a Szent Szűz megteremtése óta legnagyobb műveit Őáltala akarta megkezdeni és befejezni, azért feltételezhető, hogy cselekvésmódját az egész örökkévalóságon át sem fogja megváltoztatni, mert Isten, nem változik sem szándékaiban, sem cselekedeteiben.
16. Az Atyaisten Szűz Mária által adta egyszülött Fiát a világnak. Bármennyire vágyakoztak is utána a pátriárkák, imádkoztak négyezer éven át az ószövetség prófétái és szentjei, hogy e kincs birtokába jussanak, egyedül Szűz Mária érdemelte ki Őt, imádsága erejével és erényeinek nagyságával.* Egyedül Ő talált kegyelmet Istennél, mivel a világ méltatlan volt arra − mondja Szent Ágoston −, hogy az Isten Fiát közvetlenül az Atya kezéből fogadja, ezért az Atya Szűz Máriának adta Őt, hogy Mária által fogadja Őt a világ. A Fiúisten a mi üdvösségünkért emberré lett, de csak Szűz Máriában és Szűz Mária által. (* Méltányosság szerint, „de congruo” amint a hittudósok mondják.)
17. Az Atyaisten közölte tevékenységét Szűz Máriával, amennyire csak puszta teremtménnyel ez közölhető és így megadta neki a hatalmat, hogy Fiát és Titokzatos Testének minden egyes tagját világra hozza.
18. A Fiúisten mint új Ádám, leszállott az Ő szűzi méhe földi paradicsomába, és gyönyörűségét lelte, s a kegyelem csodáit művelte benne. Az emberré lett Isten abban gyakorolta szabadságát, hogy az Ő méhébe zárkózott. Hatalmát azzal ragyogtatta, hogy e gyenge Szűztől hordoztatta magát. Azzal magasztalta fel önmagát és mennyei Atyját, hogy dicsőségét e földön minden teremtmény előtt elrejtette és csak Szűz Máriának nyilatkoztatta ki. Azzal dicsőítette meg függetlenségét és fölségét, hogy a szeretetreméltó Szűztől függeni akart fogantatásában, születésében, a templomban való bemutatásában, harminc éves rejtett életében. Sőt haláláig, amelynél Szűz Máriának is jelen kellett lennie, hogy Krisztus Vele együtt bemutassa egy és ugyanazt az áldozatot, és beleegyezésével áldoztassék föl az örök Atyának, amint egykor Izsák is Ábrahám beleegyezésével.
Szűz Mária táplálta, ápolta nevelte és áldozta fel értünk az emberré lett Istent. Ó, mily csodálatos és felfoghatatlan függése Istennek! Habár a Szentlélek az Evangéliumban majdnem minden egyéb csodálatraméltó dolgot, melyet a testté lett Bölcsesség rejtett életében művelt, elhallgatott, mégsem mellőzhette hallgatással ezt a függést, mert meg akarta velünk értetni, hogy ebben a függésben mily érték és végtelen megtiszteltetés rejlik. Jézus Krisztus harminc évi alárendeltségével édesanyja iránt jobban dicsőítette mennyei Atyját, mintha a legnagyobb csodatételekkel az egész világot megtérítette volna.
Ó, mennyire dicsőítjük mi is Istent, ha Jézus Krisztus példájára és hasonlatosságára alávetjük magunkat Szűz Máriának, hogy Isten tetszésére legyünk!

Virágok Anyák napjára. Második rész

     Egyre csak az járt a fejemben, hogyha a házasságomat nem is tudom megmenteni – pedig a férjemet szerettem –, legalább a családomat mentem meg, a két gyereket.
Ettől a naptól kezdve újra elkezdtünk templomba járni és a fiacskám még ministrálni is beállt.
Igen, világosan megállapíthattam, hogy a gyermekek sokkal fogékonyabbak még a kegyelmi élet iránt mint a felnőttek többsége! Valahogy nekik nem volt cseppet sem unalmas a Szentmise, mely nálam is elnyerte újra a lelki helyét.
     A férjem, egyszerűen eltűnt az életünkből! Ez hatalmas csalódás volt nekem, mert jó apának és férjnek látszott és én abban a hiszemben voltam, hogy szeretjük egymást és ez így marad mindig, mert a jóság, kitörölhetetlen az ő emberségéből is.
Az ismerőseim folyvást azzal vigasztaltak, hogy örülhetek, hogy ilyen "rendes" férjem volt, aki nem pereskedik, hanem csak simán "lelépett". Én azonban féltem a későbbiektől, mert ha abból a nőcskéből is kiábrándul, egyszeriben kitörhet belőle az "apasági ösztön", minden jogi következményével együtt. Bensőmben folyvást szorongtam, mégha igyekeztem is ezt nem kimutatni, de kétségeim voltak, hogy meddig tudom ezt a közömbös, "fa arcot" mutatni? A gyermekeimben találtam meg valamennyi földi örömöm. Kőszobornak és csúfnak, esetlennek éreztem magam. Mi voltam én és mivé lettem?
     Férfi nélkül nem volt semmi önkontrollom, sem a megjelenésemet, sem a gyermeknevelésem helyességét illetően. Olyan borzasztó, hogy a problémáimat nem beszélhetem meg senkivel! Egyedül maradtam! Tele voltam komplexusokkal, mert minden az én hibám! Mégis volt valami, ami addig soha, esténként együtt imádkoztuk a rózsafüzért – érte is!
     Harmadik éve hogy elhagyott a férjem, jóllehet a formális válás nem történt meg. Nekem ez nem volt sürgős, mert férfire rá se tudtam nézni, és Istent a legkevésbé sem akartam megbántani! Valahol mélyen a tudatom alatt, még mindig reméltem.

     Beköszöntött a harmadik magányos május. Anyák napján, ott maradtunk a templom egyházközség rendezvényén. Az oltár két oldalán nagy mennyiségű cserepes virág illatozott egy-egy talicskában. Az atya szentbeszédben kitért arra, hogy az anyaság, nem csak a leggyönyörűbb hivatás a földön, de az egyik legkeményebb munka, felelősség és Istennek tetsző életáldozat, ezért érdemel minden édesanya elismerést és jutalmat. Kezével rámutatott a nagy halom virágra és hozzátette, hogy a mise utáni agapén a gyermekek választhatnak egy-egy cserép virágot az édesanyjuknak. (folyt.)

Schütz A.: DOGMATIKA, Szent István Társ. Bp. 1937 kiadása nyomán

A kárhozat kínjai 3

     Az örök kárhozat az Istennel való lázadó szembehelyezkedés. Ennek számos foka van. Kezdve azokon, akiknek annyi a személyes felelősségük, hogy szavazatukkal vagy más módon hatalomra segíthetik azokat, akik súlyos rombolást végezhetnek a lelkekben. Föl egészen amaz elvetemültekig, akik értelmüket és életüket az istenelleneség szolgálatába állítják. Éppen ezért a büntetések fokozatát illetőleg nem elég Szent Gergellyel azt mondani, hogy az csak az érzésbeli kínok különbözőségében nyilvánul majd meg. Sőt, kínálkozik az a gondolat, hogy minél magasabb tehetségekkel bírt a bűnös lélek, akinek az Istenség választott edényévé kellett volna lennie, ehelyett a pártütés tanyája lett. Nyilvánvaló, hogy annál fájdalmasabbnak és mélyebbnek kell éreznie azt a kínzó rettenetes ürességet, mellyel önmagát Istentől oly távolra taszította! 
Természetes, hogy a büntetések mértéke már a külön ítéletben meg van állapítva, újabb vétkek már nincsenek, melyek azt megváltoztathatnák. A halállal egyaránt lejár az érdemszerzés és a gonosz érdemek halmozásának ideje. Az Utolsó Ítélet, annyiban hoz változást, hogy akkor minden lélek ismét tulajdon testébe öltözik, és lényegileg csak ettől az időtől kezdve válik az összes érdem és érdemtelenség befogadására képes alannyá. 
    A kárhozottak szenvedései nem enyhülnek: ugyanannak az egyénnek bűnhődése az örökkévalóságon keresztül nem változik. A kárhozottak Istennek külön engedélye nélkül semmit sem vehetnek tudomásul, ami itt a földön történik; és teljességgel bizonytalan, sőt valószínűtlen, hogy Isten ilyen engedélyt ad. Ugyanezt kell mondani arra a régi hiedelemre, hogy bizonyos időkben csökkennek vagy éppen szünetelnek a kárhozat kínjai: Húsvét hajnalán, szombaton vagy vasárnap, amikor a szent nyugalomból és szentmisékről valami áldás kiterjed rájuk is. Ezek valótlanságok, melyeket csak a jámborság sugallt és amelyeknek a hit forrásaiban nincs alapjuk. A kinyilatkoztatás legkisebb kétséget sem hagy afelől, hogy aki egyszer átlépte az istenellenesség és Isten-harag birodalmának határát, annak kívül kell hagynia minden reményt.
     A szerk. megjegyzése: 
a) A pokolban nincs enyhület (sem Húsvétkor, sem szombatokon), mert a kárhozat épp a Megváltásból való önkizárás, az említett kegyelmek pedig, Jézus Krisztus Keresztáldozatának gyümölcsei!
b) A jámborság diktálta enyhületi lehetőségek, valójában a tisztítótűzbeli lelkekre vonatkoznak, melyet sokan kevernek a pokol szenvedéseivel!  
c) A páli kijelentés, hogy majdan „Isten lesz minden mindenben” (1Kor 15,28), nem a pokol cáfolata, hiszen a kárhozat helye épp attól az, hogy az Életen (Istenen) kívül van, mely az örök halál állapota (vö 2Kor 2,16)!

9. Az egész föld, különösen a keresztény világ tele van (Szűz Mária) dicsőségével. Némely ország, tartomány, püspökség és város védőjéül és oltalmazójául is választotta. Sok székesegyházat az Ő nevével szenteltek Istennek. Nincs templom, melyben ne volna oltára; nincs vidék, ahol ne tisztelnék a Szent Szűz valamely kegyképét, ahol az emberek bajaikra orvosságot találnak, s ahol egyéb javakat is nyernek. Hány egyesület és kongregáció létesült tiszteletére! Hány szerzetestársulat viseli nevét és áll az Ő oltalma alatt! Eme egyesületekben hányan és hányan hirdetik dicséretét és magasztalják irgalmasságát! Nincs gyermek, aki ne dicsérné, amikor az Üdvözlégyet gügyögi. Nincs bűnös, ha mégoly megrögzött is, aki szívében legalább szikrányi bizalmat ne érezne Iránta. Sőt az ördögök a pokolban is becsülik, noha félnek Tőle.
10. Mindezek után mégis azt kell mondanunk a szentekkel: hogy Máriát még nem dicsérték, magasztalták, tisztelték és szerették eléggé, s még nem szolgáltak neki eléggé. Mert ő sokkal több dicséretet, tiszteletet, szeretetet s szolgálatot érdemel!
11. Azt kell tehát mondanunk a Szentlélekkel: „A király leányának minden ékessége belül van.” Mindaz a tisztelet, amelyet az ég és a föld versengve helyez a Boldogságos Szűz lábaihoz, semmi ahhoz a tisztelethez, melyet bensejében Alkotójától nyer. És ez a tisztelet rejtve marad azok előtt a kicsiny teremtmények előtt, akik nem tudnak a Király titkaiba behatolni.
12. Kiáltsunk fel ezért az apostollal: „Szem nem látta, fül nem hallotta s ember szíve föl nem fogta még” (1Kor 2,9) Mária szépségét, nagyságát, fönségét, mert ő a csodák-csodája, a kegyelem, a természet és a dicsőség rendjében. Egy szent azt mondja: „Ha meg akarod érteni az Anyát, akkor értsd meg előbb a Fiát. Mária méltó Anyja Istennek”. Itt némuljon el minden beszéd!
13. Szívem különös örömmel sugallta mindazt amit leírtam, hogy rámutassak, mennyire ismeretlen volt* eddig Szűz Mária és hogy ez az ismeretlenség egyik oka annak, hogy Jézus Krisztust sem ismerik úgy, amint ismerniük kellene. Ha tehát eljön − és bizonyos, hogy eljön Jézus Krisztus ismerete és országa −, akkor ez csak annak lehet szükségképp következménye, hogy ismerik már Máriát és az ő országát. Ő ajándékozta Jézust első alkalommal a világnak, és másodszor is ő fogja kinyilatkoztatni. (* E tiszteleti mód nézőpontjából!)

Olvassuk el az Úr Jézus, személyesen hozzánk intézett NAGY FIGYELMEZTETÉSÉT:

– „Miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat. Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukkal ragadják a tanítványokat.¹ Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék². Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta ment szerteszét a világba,³ /akik/ szenteskedő beszéddel és hízelgő szavakkal megtévesztik az ártatlanok szívét.⁴ Mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket művelnek,⁵ hamis tanítók, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek.⁶ Vigyázzatok tehát, nehogy félrevezessenek benneteket! Sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: 'Én vagyok', és: 'Elérkezett az idő'; de ti ne menjetek utánuk.⁷ Az utolsó időkben /ugyanis/ egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek.⁸ Először is azt értsétek meg, hogy az Írásnak egyetlenegy jövendölése sem származik önkényes értelmezésből ⁹. Csodálom, hogy (...) ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltatok, holott nincsen más, csak olyanok vannak, akik zavarba ejtenek titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. De ha akár egy angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit hirdettünk nektek, átkozott legyen!¹⁰ Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek.¹¹ /Sajnos/, sokan fogják követni eltévelyedéseiket, s miattuk becsmérelni fogják az igazság útját. Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket; de az ítélet már régóta készül ellenük, és a rájuk váró pusztulás el nem alszik.¹² Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen.¹³ Ti tehát, szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ra-gadjon titeket és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat.¹⁴   Virrasszatok tehát és minden időben imádkozzatok, hogy meg-meneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhas-satok az Emberfia előtt.¹⁵ Íme, előre megmondtam nektek.”¹⁶

1  Apcsel 20,29-30)
2  (Mt 24,24)
3  (1Jn 4,1)
4  (Róm 16,18)
5  (Jel 16,14)
6  (2Pét 2,1)
7  (Lk 21,8)
8  (1Tim 4,1-2)
9  (2Pét 1,20)
10 (vö Gal 1,6-8)
11 (2Tim 4,3-4)
12 (2Pét 2,2-3)
13 (1Pét 5,8-9)
14 (2Pét 3,17)
15 (Mt 24,25)
16 (Lk 21,36)

Virágok Anyák napjára. Első rész

     A házasságunk súlyos válságba került, pedig gyönyörű katolikus esküvőnk volt. Nem tudom hogyan történhetett, hiszen gyermekeink négy és hatévesek voltak már, amikor a férjem egyre inkább kimaradozott. Kezdetben természetesen nem gondoltam semmi rosszra, hiszen lelkiismeretesen dolgozott, mígnem egyszer be is jelentette, hogy elválik és elköltözik. A bejelentése teljesen lebénított. Nem emlékszem, hogy bármit is tudtam neki erre válaszolni.
11 éves házasság után, magunkra hagyott! A gyerekeket nyugtatgattam, de magam nem is tudtam, mit tegyek. A többségében már elvált barátok és "kapcsolatban élő" ismerősök, szinte önigazolásul vágták fejemhez az álságos kérdést, "hogyan lehet ez, hiszen nektek egyházi esküvőtök volt. Hát ennyit segített a "szentség"?". Ó ilyenkor, milyen jól ismerik a "dolgokat"!
     Mindazáltal, magam is elgondolkoztam ezen. Igen! A házasságkötésünk szentségi volt ugyan, de a mindennapi életünk az utóbbi években már egyre kevésbé, és erről magam is tehetek! 
Elmaradoztak a vasárnapi szentmisék, eleinte okkal, majd természetszerűleg. Nekem mint nőnek és anyának kellett volna figyelmesebbnek lennem e tekintetben is, mert a férjem bagó-hitű családban nevelkedett, így gyökértelen hitében, könnyebben hatott rá a világ "realitása". Most tehát egyre csak magamat vádoltam, fájt a szívem és sajgott a lelkem is, és szégyelltem magamat Isten előtt is a hűtlenségemért! Valahogy én is úgy voltam magamban, mint Éva ősanyánk, amikor próbálta engedetlenségét másra hárítani.
Elmentem tehát egy atyához gyónni és megkérdeztem tőle, hogy miként lehetséges, hogy Isten ilyen könnyen hagyja szétesni azt, amit Ő maga szentesített? – persze hebegtem össze-vissza.
     A gyóntatónak szeme se rebbent, de a válasza rövid és velős volt.
– Leányom! A házasság szövetségének meglazulása, nem a Szentség 'hatástalanságának', hanem az együtt imádkozás, az életszentségre való törekvés ellanyhulásának vagy hiányának róható fel! Egyszerűen, ti kiléptetek a kegyelem "biztonsági köréből"!
     A lelkem, mindjárt megértette amit mondott, de az eszem tele volt lázongó gondolatokkal és kértem, hogy ezt fejtse ki bővebben.
– Nézze! Két ember együttélése egy életen át – emberileg –, csaknem lehetetlen! Isten épp ezért adta a Házasság Szentségét, hogy természetfeletti módon segítse a házasokat, egy boldogító szeretetben megélhető és üdvösségre vezető családi életre. Erre mondja Jézus, hogy így "többé már nem ketten vannak, hanem csak egy testként"! De kedves leányom, ez az „egy testben” való lelki életre is értendő! Ha az együtt imádkozást, a másik lelki üdvére való ügyelést, a misére járást, a gyónást és a szentáldozást elhanyagolják, akkor Isten segítő kegyelmeit a lélek nem tudja önerősítésére fordítani, tehát sorvadásnak indul, hiszen nem jut "táplálékhoz"! Hiába élnek akár milyen szépen, "egy testben", ha a lelkük meg külön-külön ténfereg az éhségtől míg egyszer csak észrevétlenül meghal. Ez történt önökkel is lányom! Míg a lelkük csendben haldoklott, az összetartó szeretet kötelékei foszladoztak, és a test vette át az uralmat a divatos értékek és vágyak felé. De kétségbe nem szabad esnie! Isten segítő kegyelmével ezt is visszájára lehet fordítani, persze ezerszerte több áldozattal, mint amit a rendszeres lelki élet jelentett volna!
     Azelőtt, amíg rendszeresen fogadtam a Bűnbánat Szentségét, ez mindig nagy megkönnyebbülést és felszabadultságot okozott számomra – most azonban, jóllehet évek bűneitől szabadultam meg –, mégis letörtebb voltam, mint akit fejbe vágtak! Önvád volt bennem, felelősnek éreztem magam amiért hanyagságom miatt a férjem lelki üdvét is veszélybe sodortam! Bántam már, nagyon bántam és nem tudtam a kiutat. (folyt.)

Schütz A.: DOGMATIKA, Szent István Társ. Bp. 1937 kiadása nyomán

A kárhozat kínjai 2

     Az érzésbeli kín létezését az Írás szintén nyilván tanítja: Az Üdvözítő tanítása sze-rint ott jajgatás, sírás és fogak csikorgatása lesz; a kárhozottak a külső sötétségre vettetnek, hol férgük meg nem hal és tüzük el nem alszik. Ahhoz nem fér kétség, hogy a Szentírás a kárhozat tüzében összpontosítja és szemlélteti mindazokat a büntetéseket, melyek érzés, kínzatás jellegűek. 
     S itt a teológiának sokat vitatott kérdése, miképp kell érteni a pokol tüzét? A szenta-tyák állásfoglalása e tekintetben nem mindig határozott és nem egyöntetű.

Többen a tüzet főként a lelkiismeret furda-lásaként értelmezik. Sokkal határozottabb Nagy Szent Gergely, aki szerint a kárhozat tüze anyagi tűz, jóllehet más tulajdonságai vannak mint a földi tűznek: éget, de nem éget el és nem világít. A skolasztikusok egyértelműen anyagi tűzről beszélnek és hivatkoz-nak Szent Gergelyre, akinek e tárgy-ban külön kinyilatkoztatást tulajdoní-tanak. A férget mindannyian átvitt értelemben magyarázzák. 
     Mindazáltal biztos, hogy a kárhozat tüze nemcsak átvitt, valós értelemben vett tűz (pl. a lelkiismeretfurdalás-, a szégyen- és belső elégedetlenség tüze),  hanem valóságos érte-lemben vett tűz, fizikai ágens. A Szentírás is egyértelműséggel való-ságos tűzre gondol, de megerősíti ezt észbeli megfontolás is, miszerint a pokol tüze fizikai hatékonysággal olyan kínokat kelt a lélekben, minők az égés fájdalmai a testi lényben. Tehát nem maga a tűz fizikai érintése váltja ki a kínokat, hanem a gondolata és intenciós hatása általában. 
     Szent Tamás alighanem helyes úton jár, amikor úgy véli, hogy a kárhozat tüze elsősorban az ördögnek és az ő angyalainak készült; ámde szellemi lényeket az anyag magától csak intenciós ráhatás révén kínozhat, vagyis azáltal, hogy elméjüknek és akaratuknak tartalmat nyújt. Minthogy azonban ez a tűz testi lényeknek (a kárhozott embereknek) is van szánva, fizikai-kémiai ingerhatással is kell rendelkeznie. 
     A kárhozat szenvedésének két fő mozzanata közül az elvetésnek van elsődleges és alapvető jelentősége. Isten nélkül élni és örökre szent haragját érezni, cél és remény nélkül örökre hányódni, oly súlyos dolog, hogy maga az Isten nélküliség a szenvedés lényege, tehát maga a kínok semmit sem csökkennének, ha ki is aludna a pokol tüze! Mindazáltal az érzésbeli kín szervesen kiegészíti az elvetés kínját.     XVI. Benedek pápa, Róma egy északi elővárosában tartott miséjén kijelentette, hogy a pokol márpedig létezik, a bűnösök pe-dig tényleg az örök kár-hozat tüzében égnek.
A pápa, aki korábban a katolikus dogmarend-szerért felelős egyházi testületet vezette, a bűn-bocsánatot nevezte a keresztény vallás alapkö-vének. Ugyanakkor, mint mondta, a keresztény-ség nem kötelező, valójában "ajándék, egy üdvös ajánlat az emberiségnek".

     Mint annyi katolikus keresztény értéket és ünnepet, Munkás Szent József ünnepét – május elsejét – is igyekezett megmásítani a materialista-kommunista ideológia. Az un. "munka ünnepe", a legtöbb országban hivatalos állami szabadnap, mely a nemzetközi munkásmozgalmak által elért gazdasági és szociális vívmányokról hivatott megemlékezni, valódi eredetének megemlítése nélkül!
     Szent József, az Egyház, a munkások, a családok védőszentje és a férfi tisztaság példaképe, könyörögj érettünk!

     Sziénai Szent Katalinnak ebben az időben egyik unokabátyja, Della Fonte Tamás volt a gyóntatója, aki a házuknál nevelkedett mint árva gyermek, majd domonkos lett. Híre kelt, hogy Katalin rendkívül jó tanácsadó, Isten dolgairól sokkal többet tud, mint a tudósok, és csodatevő ereje van! Kezdték keresni az emberek, kialakult körülötte egy tanítványi kör, melynek tagjait ő maga a ,,családom'' névvel illette. Természetesen ellenségei is támadtak, ezért a domonkos rend 1374. évi általános káptalanja elé idézték Firenzébe, hogy kivizsgálják a tanítását és életét. A vizsgálat során kifogástalannak találták, engedélyezték további tevékenységét, s gyóntatónak és lelki vezetőnek Capuai Rajmundot rendelték mellé.
     Rajmund ettől kezdve, leszámítva Katalin életének utolsó öt hónapját, állandóan mellette volt. Amikor visszatértek Sziénába, pestis tört ki a városban. Katalin életét is kockára téve felebarátait ápolta, bátorította, olykor csodával gyógyította a betegeket. S közben már levelezni kezdett a béke és a keresztes háború ügyében városokkal és egyes emberekkel, tanította a közelben és távolban lévő gyermekeit és tanítványait.
     1375-ben meghívták Pízába, ahol április 1-én a Szent Krisztina-templomban Krisztus megajándékozta stigmáival, melyek Katalin kérésére láthatatlanok maradtak. Benső csodának szemtanúi is voltak. Később Katalin maga mondta el, hogy a Megfeszített Krisztus sebeiből vérvörös fénysugarak indultak ki és tartottak keze, oldala és lába felé. Akkor ő – hogy a feltűnés kísértéseit elkerülhesse – azt kérte, hogy a sebeket kívülről ne lehessen látni. És az Úr meghallgatta, mert a vérvörös sugarak fehérré váltak, és úgy fúródtak a testébe. Attól kezdve a sebek gyötrelmét Katalin haláláig szenvedte.
     Júniusban tért haza Sziénába, ahol megtérítette Niccolo Tuldót, akit kémként halálra ítéltek. Katalin szavai hatására az ifjú meggyónt, megáldozott és olyan békével fogadta a halált, mint egy szent. Csak annyit kért, hogy Katalin legyen mellette a vesztőhelyen. Ebben az évben írta első levelét a pápának, XI. Gergelynek.
     A következő években fölsorolhatatlan a csodálatos megtérések, kibékülések, gyógyulások száma, miközben Katalin fáradhatatlanul harcolt a pápa Rómába való visszatéréséért és a keresztes háború megszervezéséért. A helyzetet azonban nagyon súlyossá tette az észak-itáliai városok lázadása a pápai legátusok ellen. Firenze egy olyan város-szövetséget akart létrehozni, amely fegyverrel támadt volna a pápai államra. 1376-ban XI. Gergely interdiktum alá vetette Firenzét megátal-kodottsága miatt. A meg-riadt vezetőség akkor megkérte Katalint, men-jen el Avignonba és köz-vetítsen békét a pápa és a város között. Katalin tanítványai egy részével útra is kelt, s június 18. és szeptember 14. között három hónapot töltött Avignonban a pápával tárgyalva és levelezve. A firenzeiek küldöttsége azonban nem a megegye-zésük szerint kezdett tárgyalni a pápával, s a kibékülés ügye meghiúsult. – /Forrás: Katolikus szentek története, Horváth Mária szerkesztésében/ (Folyt.)

HIÁBA AZ ÓVÓ SZÓ?  BIZONYTALAN HITELESSÉGŰ ÜZENETEKET NE OLVASS, MERT MEGKÖTÖZI A LELKEDET!  A JÉZUSIAS HAMIS SZAVAK MEG NE TÉVESSZENEK, MERT "A SÁTÁN IS A VILÁGOSSÁG ANGYALÁNAK TETTETHETI MAGÁT"! (2Kor 11,14) 

6. Azt mondom a szentekkel: Mária földi paradicsoma az új Ádámnak, melyben a Szentlélek közreműködé-sével megtestesült, hogy benne felfoghatatlan csodákat műveljen. Mária az Isten nagy és isteni világa, mely kimondhatatlan szépségeket és értékeket rejt magában. Ő a Magasságbeli dicsősége, melyben, mint akár saját isteni ölében, elrejtette egyszülött Fiát és benne mindazt, ami kiváló és értékes csak létezik. Mily nagy és titokzatos dolgokat művelt a hatalmas Isten e csodálatos teremtményében, amint mély alázatossága ellenére maga is megvallja: „Nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas” A világ ezen igazságokat nem ismeri, mert erre képtelen és méltatlan.
7. A szentek ellenben csodálatos dolgokat mondtak Szűz Máriáról, Istennek e Szent Városáról; és miként be is vallották, sohasem voltak ékesszólóbbak és boldogabbak, mint amikor Róla beszélhettek. Róla, akinek lehetetlen megismerni érdemeit, mert ezek Isten trónjáig emelkednek, lehetetlen megmérni szeretetét, mert ez a föld határán túl terjed; lehetetlen felfogni hatalmát, mert ez az Istenre is kiterjed, és végül lehetetlenség alázatosságát, erényeit és kegyelmeit átkutatni, mert ezek örvényhez hasonlóak. Ó, felfoghatatlan magasság, szélesség és nagyság! Ó, átkutathatatlan örvény!
8. A föld egyik határától a másikig, az egek legmagasabb magasságában és az örvények legmélyén, minden magasztalja a Csodálatos Anyát. Az igazság ereje készteti az angyalok kilenc Karát, az emberek sokaságát, jókat és rosszakat, sőt az ördögöket is − ha akarják, ha nem −, hogy boldognak magasztalják Máriát. Szent Bonaventura mondja, hogy az ég angyalai szüntelen ezt kiáltják feléje: „Szent, szent, szent vagy ó Mária, Isten szülő Szűz Anya!” És naponként milliószor és milliószor mondják el Neki leborulva az angyali üdvözletet: Üdvözlégy, Mária! Esengve kérik Tőle a kegyelmet, hogy tisztelje meg őket valamely parancsával. Szent Ágoston kijelentése szerint Szent Mihály főangyal, az egész mennyei udvar fejedelme, fáradozik leginkább azon, hogy Neki a tisztelet minden nemét bemutassa és bemutattassa és lesve-lesi szájából a megtisztelő megbízatást, hogy valamely szolgájának segítségére lehessen.

Bármerre jársz, bármerre utazol, bárhol is állsz, mondj el egy ÜDVÖZLÉGYET, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Forrás 1  Forrás 2

Bruno Cornacchiola teljes szívvel harcolt a Katolikus Egyház ellen. Különös gyűlöletet táplált a Mária-tisztelet, az Egyház és a pápa iránt, akit meg is akart gyilkolni. 1947. április 12-én megjelent neki a Szűzanya, és ez volt megtérésének kezdete.

(A beszéd folytatása)
     A Szűzanya többek közt ezt mondta:
„Legyen hited, imádkozd a szentolvasót, mert ez lesz a világ leghatalmasabb fegyvere! Olyan bomba, amely összeszedettségre hívja azokat a lelkeket, akik szeretnek. Amikor beszédalkalmat kapsz én vagyok aki felszólítalak, hogy kiálts gyermekeimnek, akik hallgatnak. Három igazságot kell majd elmondanod, melyben feltétlen hinniük kell az embereknek. Ezt el nem hallgathatod, mert ez a három egybetartozik:
     1) Bensőségesen hinni a Legméltóságosabb Oltáriszentségben, melyet a világ meg fog tagadni.
     2) Én Isten Anyja a Szeplőtelen Szűz vagyok az, aki az isteni Háromságban élek. Én vagyok a Kinyilatkoztatásbeli Szűz, kezemben a Bibliával, melyet olvassatok és elmélkedjetek rajta, és ne hagyjátok kiforgatni!
     3) A pápa, az én isteni Fiam Helytartója. védjétek meg a támadásoktól és szeressétek őt!
     Brunó Cornacchiola így fejezte beszédét: Ezekben az időkben, amikor támadják a katolikus hitet, a Szent Szűz felhívja a teremtményeket, hogy térjenek vissza a bensőséges hithez. Az Egyházat három nagy veszély fenyegeti: a demoralizáció, az ateizmus és az iszlám! Ha az emberek figyelmen kívül hagyják a Szűzanya megtérésre szólító felhívását, akkor olyanok jönnek, akik távol vannak Istentől és azon lesznek, hogy elpusztítsák a legszentebb dolgokat. Isten Anyja szüntelenül azon munkálkodik, hogy megvalósítsa a földön az egy akolt és egy pásztort. Ezért a hitigazságokat, mindenek felett tartsuk szentnek! Áldozat, imádság: ez az üdvösség útja! Maradjatok meg mindig az élő hit, remény, szeretet és az irgalom igaz bensőségében! – Imádkozom értetek és ti is imádkozzatok értem! (vége!)

A megelőző 21 rész linkje:

Schütz A.: DOGMATIKA, Szent István Társ. Bp. 1937 kiadása nyomán

A kárhozat kínjai 1

     Szent Tamás mélyen járó fölfogása szerint a kárhozat nem egyéb, mint a bűn legbensőbb mivoltának kibontakozása és végső gyümölcseinek megérlelése. A bűnben ugyanis az ember a teremtmények kedvéért elfordult Istentől; amit maga akart, azt megkapja a kárhozatban, még pedig teljességében, leplezetlen mivoltában és végső következményeiben. Elfordult Istentől, tehát Isten nélkül kell élnie és ez az elvetés kínja. Isten helyett a teremtmé-nyekben kereste életének célját és tartal-mát; tehát Isten áldása a számára átok és kín lesz. Az Üdvözítő szavai: «Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre!»              (Mt 25,41)
     Az elvetés a kárhozottak első és alapvető szenvedése.  «Távozzatok», ezt a szót kell először hallaniok. Nem ismerlek titeket, honnét valók vagytok; félre tőlem mindnyájan, ti gonosztevők. Ennek értelmében a kárhozottak ki vannak zárva Isten színelátásából; és mivel a jelen üdvrendben csak természetfö-lötti végcél van, ki vannak rekesztve Isten bárminő bírásából. 
Ez pedig büntetés, sőt az összes lehetséges kínok és büntetések közül a legnagyobb.
     a) Mert a szellemi teremtmény-nek legmélyén gyökerező létigénye Istenben élni; az egyetlen léttartalom, mely végleg ki tudja elégíteni: a föltétlen igazság, melyen megnyugszik örökké kutató elméje, a tiszta és teljes jó, melyet boldog célhoz jutással átölel lelke. Ha ettől elesett, elesett létének és tevékenységének természetszerű léttartalmától, s nem ér nyugvóponthoz legmélyebb igyekezete. Az örök homályban tapogatózó, a soha ki nem elégülő sóvár vágy, a törtető, de semmit el nem érő akarat, a folyton fürkésző, de semmit meg nem oldó elme gyötrődése, a teljes értelmi és szívbeli üresség: mind csak rendkívül halvány színek az elvetés kínjainak ábrázolására. 
     b) Akik személyes bűnökért kár-hoztak el, azok számára az istenlá-tástól való elesés nem csupán a jótól való lemaradás, mint az eredeti bűnben megholtak esetén, hanem egyben Istentől való elrugaszkodás, állandó istengyűlölet, mert ez a bűn-ben való megrögződés eredménye. Tehát, amit a lélek természet szerint minden pórusával és minden rostjával áhít mint létének alapját és tevékenységének egyedül kielégítő tartalmát, azt egyben a legteljesebb gyűlölettel és ádáz dühösséggel eltaszítja magától, mint sok szerencsétlen idegbeteg végzetes módon az ételt, az orvost, az ápolót. 
     Ha a földön Isten látásának vagy akárcsak természeti bírásának hiánya az istentelen emberre nézve nem is jelent állandó nagy kínt és bűnhődést, mégsem szabad feledni, hogy állapotunk próbajellegének megfelelően a jelen világ tartalmaz még jót (és rosszat is); itt a teremtés még nyújt Isten-ből valamit, ezért a földi vándornak pszichikailag lehetetlen teljesen lsten nélkül élni, még akkor is, ha szívében megtagadta. A másvilágon azonban a próba véget ért, a jó és rossz, az istenes és istenellenes tényezők, erők és irányok szétválasztása már teljes! A látszatokból kijózanodott bűnös lélek úgy látja, amint van, vagyis nem az Istent, hanem az istennélküliség sivár-ságát éli meg, teljes vigasztalanságában és reménytelenségében. Ez az elvetés bűne, a pszichológia nyelvére lefordítva: a lélek örök hazátlansága.

     (Szent Katalin élettörténetének folytatása.) Ettől a látomástól a kis Katalin megváltozott. Imádságos élete elmélyült, és minden emberi segítség nélkül, csak a Szentlélek irányításával kezdte gyakorolni a régi remeték vezeklését, böjtjét, imádságait. Lelke oly gyorsasággal érett, hogy hét éves korában, kiválasztva egy rejtekhelyet, ahol senki sem zavarhatta és nem is hallhatta meg, hangosan kimondta fogadalmát. Térdre hullva, nagy áhítattal így imádkozott a Boldogságos Szűzhöz:

»Ó, Boldogságos és Szentséges Szűz, aki az összes asszonyok között elsőnek szentelted ma-gad Istennek azzal, hogy örök szüzességet fogadtál neki, és Ő annyira kedvelt téged, hogy Fiának Anyjává tett; határta-lan jóságodhoz folyamodom, és kérve kérlek, ne érdemeimet nézd, és ne gyöngeségemre tekints, hanem légy hozzám annyi kegyelemmel, hogy jegyesemül adod nekem Őt, kire szívem-lelkem minden erejével vágyakozom, a te szentséges Fiadat, a mi egyet-len Urunkat, Jézus Krisztust. És én megígérem Neki és Neked, hogy soha más jegyest nem engedek magam közelébe, hanem szüzességemet a magam gyöngeségében sértetlenül megőrzöm neki mindörökké!«

Az imádság, amelybe fogadalmát foglalta, mutatja, hogy részéről ez nem meggondolatlan gyermekjáték volt, hanem a leendő szent komoly megnyilatkozása.
     A család mindezt – ha egyáltalán látott belőle valamit – nem vette komolyan, s amikor Katalin elérte a tizenkettedik évét, kezdték fölkészíteni a házasságra. Katalin tiltakozott, de nem lázadt föl, hanem Jegyeséhez menekült. A család – látván hajthatatlanságát – zaklatni kezdte, remélve, hogy kiverik fejéből jámbor ,,rögeszméit'': egész nap dolgoztatták, a legalantasabb szolgálatokat végeztették vele, s összeesküdtek, hogy sohasem hagyják, hogy egyedül legyen. Ő türelemmel viselt mindent tizenhat éves koráig. Ekkor közölte övéivel, ha kell, levágja saját orrát, ha kell inkább elmegy otthonról, de szándékát, fogadalmát nem másítja meg. Látva eltökéltségét, az édesapa hatására a család elfogadta szándékát.
     Katalin alázatból nem akart kolostorba lépni és nem is lett soha apáca. A Sziénában élő domonkos harmadrendi nővérek (mantelláták) között akarta szolgálni Isten dicsőségét és felebarátai üdvösségét. A nővérek azonban elutasították a kérelmét azzal, hogy ők csak özvegyeket vesznek föl, a fiatal lányoktól félnek, mert botrányt hozhatnak rájuk. Katalin ennek ellenére – mivel egy látomásban Szent Domonkostól ígéretet kapott, hogy magára öltheti a Bűnbánó Nővérek ruháját – változatlanul kitartott kérése mellett, s végül a nővérek befogadták.
     Ez 1363-ban történt. Katalin ekkor visszavonult házuk egy pinceszerű zugába, amit a cellájának nevezett. Csak a templomba ment ki, a gyóntatóján kívül senkivel sem beszélt; egyébként a cellájában vezekelt, imádkozott, böjtölt és virrasztott. Ágya nem volt, a feje alatt egy kő volt a párna. Elhagyta a húst, aztán fokozatosan a többi eledeleket is, s csak kenyeret és zöldségféléket evett; élete végén pedig csak az Eucharisztiából élt, Őbelőle táplálkozott.
     Három éve tartott már ez a teljes magány, sok-sok imádsággal és az erényért vívott harccal, amikor Krisztus megjelent Katalinnak: gyűrűt húzott az ujjára (melyet kizárólag csak Katalin látott állandóan), és eljegyezte magával. E misztikus eljegyzést követően pedig az Úr kiszólította őt magányából és elküldte az emberek közé, a béke és az igazság angyalának. – /Forrás: Katolikus szentek története, Horváth Mária szerkesztésében/ (folyt.)

BEVEZETÉS

1. Szűz Mária által jött Jézus Krisztus először e világra, Őáltala kell eljönnie másodszor is. Szent Fia első eljövetelében Szűz Máriát nagyon kevéssé ismerték, de második eljövetelében nagyon meg kell Őt ismerni. Az üdvözítés csodálatos rendje ugyanis azt kívánta, hogy az első eljövetelben rejtve maradjon, hogy így egyedül Fiát, Jézus Krisztust ismerjék, de a második eljövetelben Őt fogja Isten kinyilatkoztatni.
2. Szűz Mária nagyon rejtett életet élt. Azért nevezi Őt a Szentlélek és az Anyaszentegyház „elrejtett és titokzatos Anyának”. Mélységes alázatosságában az volt állandó és legforróbb vágya, hogy önmaga és a teremtmények előtt rejtve maradjon, s csak Isten vegyen róla tudomást.
3. Isten, hogy Édesanyja kérését teljesítse, melyben elrejtettségért, szegénységért és megaláztatásért esdekelt Hozzá, elrejtette Őt majdnem minden emberi teremtménye elől szeplőtelen fogantatásában, születésében, életében, titkaiban és mennybemenetelében. Még szülei sem ismerték igazán, és az angyalok gyakran kérdezték egymástól: „Ki ez?” A Legfölségesebb ugyanis előlük is elrejtette Őt, vagy ha kinyilatkoztatott is Róla valamit, végtelenül többet titkolt el.
4. Az Atyaisten beleegyezett, hogy életében csodát, legalábbis nyilvános csodát ne műveljen, noha megadta neki a csodatevés hatalmát. A Fiúisten beleegyezett, hogy alig szóljon, noha közölte Vele bölcsességét. A Szentlélekisten beleegyezett, hogy apostolai és evangélistái csak nagyon keveset mondjanak Róla − épp csak annyit, amennyi Jézus Krisztus ismeretéhez szükséges −, noha hűséges Arája volt.
5. Mária a Legfölségesebb mesterműve, ismeretét és birtoklását Isten önmagának tartotta fönn. Mária csodálatos anyja a Fiúnak, akinek úgy tetszett, hogy Édesanyja alázatosságát azzal jutalmazza, hogy földi életében elrejtse és mint valami idegent megalázza amikor „asszonynak” szólította*, jóllehet szívében többre becsülte és jobban szerette minden angyalnál és minden embernél. Mária a legszentebb Szentháromság szentélye és nyugvóhelye, ahol Isten fényesebben és istenibb módon trónol, mint a nagy teremtés bármely más helyén, még a Kerubok és Szeráfok fölötti trónját sem kivéve. Egyetlen teremtménynek sincs megengedve − bármily tiszta legyen is −, hogy ebbe a Szentélybe belépjen. (* A Szentírás újabb magyarázói szerint ebben a kifejezésben Jézus részéről nem volt semmi megalázó Anyjára nézve, hiszen a kor szokása szerint így kellett szólítania, mivel Szent József halálát követően ő volt a családfő. Szentünk e vélekedésében régebbi, de kevésbé helyes magyarázatot követ. A megalázásról legfeljebb azt lehet mondani, hogy látszat szerint.)

Forrás 1  Forrás 2

Bruno Cornacchiola teljes szívvel harcolt a Katolikus Egyház ellen. Különös gyűlöletet táplált a Mária-tisztelet, az Egyház és a pápa iránt, akit meg is akart gyilkolni. 1947. április 12-én megjelent neki a Szűzanya, és ez volt megtérésének kezdete.

Magyarországon 2
     Ugyancsak 1974. májusában Érden mondott beszédet Kisberk székesfehérvári püspök jelenlétben az Érd-Tusculanu-mi plébánia temp-lom Kinyilatkozta-tásbeli Szűz szob-rának beszentelé-sénél. Ebből a be-szédéből közöljük az elejét és a végét, tekintve, hogy közben élettörténetét adta elő, mely sorozatunk része!
 „Püspök Úr, Testvéreim! A Szent Szűz megjelené-sekor ezt mondta nekem: Te maradj csak nyugod-tan, majd Én késztetlek, hogy mikor szólj. Bárhova hívnak majd én akarom, hogy elmenj.
Íme itt vagyok előttetek is! Nem akarok előadást tartani nektek, hanem néhány szavas nyilvános gyónást.
Miért jelent meg a Szent Szűz nekem, szegény bűnösnek? Azért, mert támadtam az Egyházat. Ellene voltam az Oltári-szentségnek, a Boldogsá-gos Szűzanyának, a Pápának, és igyekeztem meggyőzni másokat is, hogy kövessék a kárhozatosság ezen útját.
Ekkor jelent meg nekem és három kisgyermekemnek a Szent Szűz Tre Fontane-ban, ahol egy óra húsz percet beszélt velem. (...) (folyt.köv.)

Schütz A.: DOGMATIKA, Szent István Társ. Bp. 1937 kiadása nyomán

A kárhozat dogmatikai valósága
 
     Akiket a különítélet halálos bűnben megátalkodva talál, örökké szenvedik a kárhozat kínjait. (Hittétel!!!) 
A gnosztikusok és az újabb protestánsok egy része azt tanítják, hogy az istentelenek valaha megsemmisülnek. A racionalisták, különösen a transzcendens evolucionizmus modern hívei (teozofisták, spiritiszták) sokan úgy gondolják, hogy a kárhozatban is van helye megtérésnek; sőt hogy valaha minden elkárhozott Istenhez tér; persze többnyire csak azért, hogy új próbánál újból elpártoljon. Az 543-i konstantinápolyi zsinat, a tételben kifejezett dogmát ünnepélyesen kimondotta a IV. Laterán-i és kivált a II. Lyon-i zsinat; «Akik tényleges halálos bűnben vagy pusztán eredeti bűnnel terhelten múlnak ki, azoknak lelke nyomban a kárhozatra jut, ahol azonban büntetésük nem lesz egyforma». 
     Bizonyítás. Az ószövetség könyvei csak burkoltan juttatják kifejezésre azt az igazságot, hogy az istentelenek nem állhatnak helyt Istennel szemben. A prófétáknál biztosabb körvonalakban bontakozik ki a kárhozat tana: beszélnek az isteni harag örök tüzéről, forma szerint is: «Azok közül, kik a föld porában alusznak, sokan fölébrednek; némelyek örök életre, mások pedig hogy örök gyalázatot lássanak). Nincs tehát alapja az új racionalista vallástörténeti iskola ama tételének, hogy «az ószövetség nem ismer örök kárhozatot; azt a későbbi zsidóság a parszizmusból vette át». Ennek ellene mond, hogy az örök kárhozat az újszövetségnek egyik sarkalatos tanítása. Márpedig az tanítása a lehető legvilágosabb és leghatározottabb. «Távozzatok tőlem átkozottak az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készült.» (Mt 25,41) De már előbb is gyakran szólott az olthatatlan örök tűzről, a gyehenna tüzéről (Mt 5,22) hol az istenteleneknek férge meg nem hal és tüzük ki nem alszik (Mk 9,48); óva int azoktól, akik mind a testet mind a lelket gyehennára vethetik (Mt 10,28); szól bűnről, amelyek számára nincs bocsánat sem a jelen sem a másvilágon (Mt 12,31-32). Ugyanezt nyomatékozza példabeszédekben: a balga szüzek kívül rekednek a menyegzős házon a külső sötétségben (Mt 25,10-12); a haszontalan szolga is oda kerül a külső sötétségre, ahol sírás leszen és fogak csikorgatása (Mt 25,30); beszél az aratásról, melyen a gazt tűzre vetik, és a meddő szőlőtőkéről, mely tűzre kerül (Jn 15,6). Ugyanígy tanítanak természetesen az apostolok. Szent Pál azt mondja: Akik nem ismerik az Istent és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának, ezeket a kárhozatban örök büntetéssel sújtja az Úr színe (2Tessz 1,7-9). 
     Szent Péter írja második levelében: «Hiszen Isten még a vétkező angyaloknak sem kegyelmezett, hanem a pokol bilincseibe zárva a mélységbe taszította őket, hogy ott gyötörjék és fogva tartsák őket az ítéletre. És nem kegyelmezett a régi világnak sem, csak Noét, az igazság hirdetőjét mentette meg nyolcadmagával, amikor az istentelenek világára rázúdította a vízözönt. Szodoma és Gomorra városát is hamuvá égette, pusztulással büntette, példát állítva azoknak, akik gonoszul fognak cselekedni» (2Pt 2,4-6); «Vagy nem tudjátok, hogy az igazságtalanok nem részesülnek Isten országában? Ne ejtsétek tévedésbe önmagatokat: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem kéjencek, sem férfiakkal paráználkodó férfiak, sem tolvajok, sem kapzsik, sem iszákosak, sem átkozódók, sem rablók nem részesülnek Isten országában» (1Kor 6,9-10). «A gyáváknak és a hitetleneknek, az elátkozottaknak, gyilkosoknak, paráznáknak, varázslóknak, bálványimádóknak és minden hazugnak osztályrésze a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz. Ez a második halál» (Jel 21,8).

Gyermekkora
     A 14. században az egyetemes Egyház két nagy bajtól szenvedett, melyek elcsúfították és meggátolták a Krisztus felé vezető úton. A római pápa hetven éven át a franciaországi Avignonban élt, s mivel egymás után hétszer francia pápát választottak, a pápaságot politikai érdekeknek szolgáltatták ki. A másik nagy baj az egyre fenyegetőbb török veszedelem volt, amely Palesztinában már a szent helyek pusztulásához vezetett, és világosan látszott, hogy a törökök terjeszkedésének csak fegyverrel lehet útját állni. Ezekhez társult még Itáliában a városállamok harca a pápai állam, a császár és egymás ellen.
     Ebben a zűrzavaros században született egy leány, aki férfiakat megszégyenítő elszántsággal és erővel imádkozott, vezekelt és harcolt Krisztus Menyasszonyáért (az Egyházért) és a 'földi Krisztusért', ahogy ő Pápát nevezte.
     Sziénai Szent Katalin életraj-zát egy olyan ember írta meg, aki legbensőbb titkait is ismerte: Capuai Boldog Rajmund domonkos szerzetes, később általános rendi magiszter. Hat éven át állt mellette mint gyón-tató és lelkivezető, mégpedig Katalin életének utolsó hat évében. Az életrajzot a szentté avatás érdekében, 1385-1395 között írta.
     A kritikus olvasóban fölme-rülhet a gondolat: vajon hite-lesnek tekinthető-e Rajmund tanúságtétele? Vajon nem egy elfogult, jámbor, öreg szerze-tesről van szó csupán, aki már a rend szempontjai miatt is min-dent elkövetett lelki gyermeke életszentségének bizonyítása érdekében? – Ha csak maga Rajmund tanúskodnék, talán jogos lehetne ez a föltételezés. Ő azonban fejezetről fejezetre – mert ismerte az embert – megnevezi azokat a tanúkat, akiktől a leírt anyagot hallotta, és gondosan megjelöli a tényeket, melyeket ő maga látott, elkülönítve azoktól, melyeket Katalin beszélt el neki vagy más szemtanúktól hallott. Ez utóbbiakat mindig név szerint említi, kezdve az édesanyján, Lapa asszonyon. Sziénai Szent Katalin személye történelmi tény, rendkívüli (tanulás nélküli) tudásával és diplomáciai érzékével, nem véletlen, hogy az "egyházdoktori címre emeltetett"!
     Ettől a nagy körültekintéssel dolgozó ,,krónikástól'' tudjuk a következőket:
A sziénai Benincasa Jakab kelmefestő mes-ter és felesége, Lapa asszony házassága rendkívül termékeny volt: huszonöt gyerme-kük született. Utolsó előtti gyermekeik ikrek voltak, két kislány. Egyikük, akit Giovan-nának kereszteltek, születése után hamaro-san meghalt. A másik kislány Katalin volt, akit Lapa asszony jobban szeretett a többieknél (talán mert a legkisebb gyermek lévén sokáig tudta szoptatni).
     Katalin egész kicsi korában a nagy család és a széles rokonság kedvence lett. Már három éves korában megmutatkozott, hogy Istennek különleges tervei vannak e gyermekkel, akin a jámborság szokatlan jelei látszottak. Szokása volt például, hogy a lépcsőt járva minden egyes lépcsőfok előtt elmondott egy Üdvözlégyet, sőt olykor levitálva haladt fel a lépcsőkön! Hat éves volt, amikor az első látomásban részesült: a domonkosok temploma felett -- ez a templom a házuk közelében állt, és Katalin nagyon szerette -- megjelent neki Krisztus főpapi ruhában. A kíséretében Katalin fölismerte Szent Pétert, Szent Pált és Szent János evangélistát. Az Úr Krisztus jóságosan rámosolygott, majd megáldotta. – /Forrás: Katolikus szentek története, Horváth Mária szerkesztésében/ (folyt.) 

A szerkesztő előszava 3

    Szólni kell a 201-től 212-ig való kihagyás indokáról! Ez a rész, az ószövetségi Rebekát egyféle előképként példázza Máriára. Ezt hamiskásnak találtam, hiszen Rebeka végső soron csalárd módon szerezte meg az elsőszülötti áldást Jákobnak Ézsauval szemben, kvázi becsapva az idős, vak Izsákot. Valahol persze érthető a jó anyai gesztus, de Szent Lajos szemléletes példáihoz képest úgy vélhető, hogy ez az ószövetségi történet (különösen a Szent Szűz példázatára) fölösleges! Szép, de félreérthető (félremagyarázható). Mindamellett van tanúsága a mai ember számára, hiszen a Szent Szűz fáradatlan közbenjárónk Szent Fiánál és az Ítéletkor minket is csekélyke érdemeinket mutatva „forgat” majd, hogy elnyerjük az isteni Irgalmat! II. János Pál pápa is a grignoni tanításból vezeti le, hogy a keresztény ember Mária-tisztelete nem valami „különleges jámborság”, hanem egy könnyű, rövid, tökéletes és biztos út a mi Urunkkal, Jézus Krisztussal való egyesülésre, melyben a keresztény ember tökéletessége rejtezik (vö. 152), a keresztény ember magára értelmezve Jézusnak a szeretett tanítványhoz intézett szavát: „Íme, a te Anyád!” (Jn 19,27).
    Az evangelizáló keresztények élethivatása nem zárul le a sírral, hanem sokszor századokon át, sőt egészen az idők végezetéig éreztetik hatásukat. Egyesek hősiességük, mások példájuk, írásaik vagy alapításaik által élnek tovább és kamatoztatják kegyelmi értékeiket. Ezen nagyok közé sorolhatjuk Montforti Grignon Szent Lajost is aki 47 évet élt, de képes volt évszázadokra kitágítani földi tevékenységének korlátait. Talán már küszöbön van az a kor, melyről jövőbelátón írt: „Mikor jön el a boldog idő, Mária aranykorszaka, amikor azok a lelkek, akiket az Istenanya kiválasztott és saját számára kiesdett, teljesen beléje temetkeznek, hogy az Ő hasonmásává váljanak Jézus Krisztus szeretetében és megdicsőítésében? Ez az idő csak akkor fog felvirradni, ha azt a Mária-tiszteletet, melyet én tanítok, megismerik és gyakorolják!” (ld 217)
   Ez a feltétel már teljesedésbe ment, mert a szentünk által tanított Mária-tiszteletet a pápák nemcsak jóváhagyták, hanem élték és forrón ajánlották Isten népének. Ezért Mária aranykorszaka már nem lehet messze! 
Úgy legyen!

(A fentiekben több helyütt idéztem 
saját, a Montforti szent életéről szóló 
"Szűz Mária Apostola" c. könyvemből, 
melyet a Zarándok kiadó adott ki 2004-ben!)

IGAZ VAGY HAMIS? (Döntsd el magad!)

     Az ördög, az emberét magasan meghaladó intelligenciájával, jól ismeri az emberi gyengeségeket. Elsősorban az érzékszerveken át a test vágyaira próbál építeni, másodsorban a szellemi kíváncsiság, a "többlettudás" vágyára és csak harmadsorban a lelki tunyaságra, a figyelmetlenségre.
     Manapság általános támadásnak lehetünk elszenvedői és bizony igazak az Úr evangéliumi szavai, miszerint: "Ne hűtlenkedjetek, hanem tanúsítsatok mindenben igaz hűséget (Tit 2,10), amitek van, ahhoz ragaszkodjatok, amíg el nem jövök! (Jel 2,25) Mert aki mindvégig kitart, az üdvözül. (Mt 10,22)"

Mit tegyünk tehát?
     Óvakodjunk a kíváncsiságtól és takarjuk el szemünket az újdonságokat kínáló írásoktól! Ne fürkésszük tovább azt, amitől az Egyház óva int! Legyünk hűek a Pápához és hallgassunk a krisztusi Egyházra! Ne ajánljunk másoknak olyat, amelyben magunk is bizonytalankodtunk kezdetben! Ne feledjük, hogy kezdeti kételyeinket nagy eséllyel az ördög füstje is elhomályosíthatta! Sokak hiszik magukat felvilágosultnak, holott a sötétség foglyai. Ne olvassuk a "nagyfigy" üzeneteket, mert ennek tartalma észrevétlenül megmételyezi, megkötözi a lelket és pusztulásba taszíthatja az érdeklődőket! A "nagyfigy" lélekromboló "hatásmechanizmusa" úgy működik, hogy OLVASSÁK! Nem lenne szabad még csak belenéznünk sem, mert felzaklat, meggyőző és fenyegetőző hangnemével érezhető módon hatalmába kerít, RENDKÍVŰL SÚLYOSAN FERTŐZŐ!!! Ne legyünk tehát kíváncsiak, mert még a legcsekélyebb kapcsolatfelvétel is "szellemi átvétellel" járhat! Alap kiindulásunk legyen mindig és mindenben az óvatosság! Nem lehetünk hiszékenyek, mert a lelkünk kárát vallja!

Olvassuk az Evangéliumot, mert csakis ebben ismerhetjük fel Isten Igaz Szavát!

Forrás 1 Forrás 2 

Bruno Cornacchiola teljes szívvel harcolt a Katolikus Egyház ellen. Különös gyűlöletet táplált a Mária-tisztelet, az Egyház és a pápa iránt, akit meg is akart gyilkolni. 1947. április 12-én megjelent neki a Szűzanya, és ez volt megtérésének kezdete.

Magyarországon 1
     Bruno Cornacchiola a megtéréséről szívesen beszélt. Mondanivalója világos, őszinte és nyílt volt. A klérus meghívásainak mindig eleget tett, bíborosok, püspö-kök hívták meg szónoknak. Mélységesen meg-világosult lelkével és bensőséges ihletével meggyőzően védte a katolikus hitet. Soha nem támadólag beszélt, inkább derűsen, határozottan és következetesen. Olykor úgy tűnt fel, mintha nem is ő beszélne. A rózsafüzér nagy apostola volt, mindig hangsúlyozva, hogy imádkozása békét, megértést és szeretetet visz a családi otthonokba.
     Bruno egyházi meghívásra Bejrutban és Jeruzsálemben is tanúságot tett a Szent Szűz jelenése mellett.
Volt időközben Ausztriában, Svájcban, Németországban, Spanyolországban, Franciaországban és Ausztráliában is.
     A Szűzanya országában – Magyarországon – kétszer is járt.
Először 1969-ben Cserháti püspök meghívására Pécsett tartott előadást, Budapesten járt, ahonnan Hévíz-Szentandrásra utazott, ahol részt vett a Tre Fontane-i Szent Szűz tiszteletére emelt templom szentelési ünnepségén. A szentelési szertartást Klempa Sándor püspöki adminisztrátor végezte.
     1974. májusában Varsádon vett részt a Tre Fontane-i Szent Szűz tiszteletére emelt templom szentelési ünnepén. Íjjas József érsek jelenlétében Bruno Cornacchiola beszédet mondott. Az érsek a tömeg ünneplése közben boldogan ölelte meg korunk nagy megtérőjét. Ekkor járt Máriaremetén is. (folyt.köv.)

Ördögűzők tapasztalatai Szűz Mária közbenjárásáról 22
     Most pedig egy olyan tanúságtételt idézek, melyről egyesek azt állítják, hogy II. János Pál pápa íróasztalára is eljutott.
     Az eset Carmine de Filippis atya ördögűzése során történt  2002. december 17-én. Ezt írja: "Az ördögűzés szertartásnak vége felé jártam, amit már sokadszorra végeztem egy, a gonosz lélek által jó ideje megszállott női személyen, amikor az illető személy ‒ de nem az emberi teremtmény, hanem a szóban forgó szellem ‒ hirtelen, hangosan és nagyon határozottan imádkozni kezdte az Üdvözlégy Máriát, s aztán hozzátette:
‒ Hirdetnem kell, hirdetnem kell az ő dicsőségét, Máriáét. Kénytelen vagyok! Soha nem lennék képes kimondani a Nevét és azt sem, amit mondani fogok, ha nem kényszerítenének rá. Te, római fráter, mondd el, mondd el mindenkinek. Írd meg, írd meg a Pápának is, beszélj, beszélj, beszélj Róla, a leghatalmasabbról, aki mindig legyőz minket, mindig a segítségetekre siet, mindig megsemmisíti Belzebub terveit s a mi terveinket, hogy agyonnyomjon és tönkretegyen. Ott van nektek Ő, Mária, bárhova elmegy, állandóan, csakhogy támogasson és segítsen titeket. Egy hittel elimádkozott Üdvözlégy hatásosabb, mint számtalan rosszra vivő kisértésünk, pedig sokkal intenzívebben műveljük, mint eddig bármikor hogy ‒ különösen a mágusok és politikusok segítségével ‒ mindenhová halált és kárhozatot vigyünk. Írd le és mondd el mindenhol, hogy Ellene, akit ti Szep-lő-te-len-nek hívtok (hihetetlen erőfeszítésébe került a démonnak kimondania!), az én főnököm, sőt az egész Pokol sem tehet semmit...; és ezzel szemben sem tudtam semmit tenni itt, most pedig mennem kell...; s miért? Mert Ő és az anyja a segítségét kérték, s mert szeretik Őt ... Hívjátok segítségül, kérjétek őt ... beszéljetek Róla és imádkozzatok hozzá. ‒
     Végül, zaklatottabb hangon és erős izgatottsággal hozzátette:
‒ Ne essetek kétségbe! Ne essetek kétségbe! Ne essetek kétségbe! ‒
     Ekkor az illető személy szájából hangos kiáltások és rángatózások közepette fehér hab tört elő (ez gyakori jelenség ilyen esetekben), majd úgy nézett ki, mintha meghalt volna. Miután magához tért, csodálkozva kijelentette, hogy jól érzi magát, bár egy kissé fáradt. Mint mindig, most sem volt tudatában, mi történt vele az ördögűzés alatt. A démon, mondhatnám »felszólalásában«, feltárta a megszállottság miértjét és hogyanját is: bosszúból történt (egy sátáni szertartás alatt előzőleg) megrontott ital lenyelése révén, amiről az egyébként ártatlan személy mit sem sejtett. Az »üzenet«, nyilvánvalóan semmi újat nem tartalmazott! Mégis »élő« megerősítése volt az egyetlen szabaddá tevő és megmentő Igazságnak és Szeretetnek, tanúságtétel a »Kegyelemből Mindenható« Mária mellett."
(Forrás: Francesco BAMONTE: Szűz Mária harca a gonosszal, IHTYS - Nagyvárad 2014. 201-202. oldalak nyomán.) (folyt.)

A szerkesztő előszava 2

    E sorok írójaként, 1983-ban került kezembe ez a kis remekmű, mely annyira megihletett, hogy megfogalmazódott bennem a „mindenkinek olvasnia kéne” lelkesítő vágya. Tekintve, hogy némi kapcsolatom volt az illegális könyvkiadás felé, igazában csak az anyagi finanszírozást mutatkozott kemény akadálynak, jóllehet abban az időben ez volt a kisebb gond!
    Egy ismerős atya − akinek elmondtam ötletem − lelohasztotta lelkesedésemet válaszával, miszerint „túl régies a hangvétele, különösen a rabszolgaság szóhasználata idegen a mai embernek!”
    A kiábrándító válasz, nem csillapította a kiadás gondolatát. Elolvastam tehát az egészet még egyszer és kijelöltem azokat a részeket, melyeket valóban „barokkosnak vagy rabszolgásnak” találtam. Aztán, egy óvatlan pillanatban ollóval és ragasztóval, „átmontíroztam” az egész könyvet, a kihagyások miatt „átpaginázva” az oldalakat. Így lett a 296 oldalból 236! A szöveganyagon azonban nem tudtam változtatni, és bizony nagy szó volt, hogy sikerült előszót szedetni az „új kiadás” elé. Abban az időben a szedés (szövegszerkesztés) a leginkább ellenőrzött terület volt a BM részéről, persze a nyomdászat sem kevésbé!
    Egy hónap alatt elkészültem az „új tördeléssel”, melyet a nyomdászok dicsértettel illettek! Higgye el a mai olvasó, hogy imádkozhattam untalan, mert bizony szó szerint a fejemmel játszottam, ráadásul családos emberként! Így, 1984-ben jelent meg ez a remekmű 1000 példányban. El kell mondanom, hogy a csodák sorozata történt e kis könyvecske kapcsán, a nyomtatásától kezdve, egészen a terjesztésig. És nem csak a pénz tekintetében, de a szép külcsíny és a tartós kivitel vonatkozásában is. (A gerince keresztbe lett megtűzve, ami kötészetileg nem szokás ugyan, de ragaszkodtam hozzá, hogy majdan a lapok szét ne essenek a sok-sok olvasástól!) Ez a naivitás, bizonyára elnéző anyai mosolyt fakasztott a Szűzanya oltalmazó tekintetén és bizonyára Szent Lajos is helyeslőn derült a gyermeki bizalmon. Az azonban bizonyos, hogy Ők tudták, én meg csak hittem, hogy eljön az az idő, amikor igenis nagy keletje lesz ennek a kis műnek és nem nevezhető majd bensőséges hívőnek az, akinek nem lapul a zsebében (még inkább a szívében) a Tökéletes Mária-tisztelet.
    Végül is két kiadásban, összesen 3000 példány került piacra, nagyrészt az akkor „volt Kordás nővérek” áldozatos kegytárgyárusítása folytán.
    Későbbi legális kiadások már az én szövegváltozatomat közölték. Talán most érett meg az idő, hogy némileg a stílus és mondatszerkezet is korrekción essen át, messzemenően elismerve Csávossy Elemér jezsuita atya korrekt fordítását. Korunk olvasói igénye a könnyen érthetőség felé hajlik, így helyenként a lényeget nem sértve egyszerűsítettem néhány nehézkesebb mondatot. A korrekciók természetesen mértéktartóak és akár figyelmetlenségből is, de nem terjed ki teljes a szöveganyagra. Fő szempontom volt a grignoni gondolatok épsége, mely e könyvecske igazi szépsége. 
Az előző kihagyások figyelmes újraértékelése eredményeként ez a kiadás (ahhoz képest) „bővített változat”. Hajdan, egy kicsit szigorúbb voltam. (folyt.)

Lépre ne menjetek!

     Az Úr szavai az Evangéliumban: Vigyázzatok, hogy senki rabul ne ejtsen titeket bölcselettel és hiú megtévesztéssel, amely emberi hagyományhoz, a világ elemeihez, nem pedig Krisztushoz igazodik. (Kol 2,8) Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket. Mert sokan fognak jönni az én nevemben és azt mondják: 'Én vagyok a Krisztus', és sokakat félre fognak vezetni. (Mk 13,5) Van ugyanis sok engedetlenkedő, üres fecsegést folytató, csaló ember is, főképp a körülmetéltek köréből. Ezeket le kell inteni, mert feldúlnak, rút haszon kedvéért olyasmiket tanítanak, amiket nem kellene. (Tit 1,10-11) Sokan fogják követni eltévelyedéseiket, s miattuk becsmérelni fogják az igazság útját. Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket; de az ítélet már régóta készül ellenük, és a rájuk váró pusztulás el nem alszik. (2Pét 2,2-3) Az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek. (1Tim 4,1-2) Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek. (2Tim 4,3-4) Akkor, ha valaki azt mondja nektek: 'Íme, itt a Krisztus, íme, amott', ne higgyétek. Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. Ti tehát vigyázzatok; íme, mindent előre megmondtam nektek. (Mk 13,21-23)
     Azután így szólt tanítványaihoz:
     Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak, de jaj annak, aki okozza azokat. Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra! (Lk 17,1-3) Izraelita férfiak, vigyázzatok mit tesztek ezekkel az emberekkel! (Apcsel 5,35)
(Papjaim) vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amely fölé a Szentlélek elöljáróul helyezett titeket, hogy kormányozzátok Isten egyházát, amelyet tulajdon vérén szerzett. Tudom, hogy miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat. Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek... (Apcsel 20,28-30) Amikor azonban testvéreitek ellen így vétkeztek, és megsértitek az ő gyönge lelkiismeretüket, Krisztus ellen vétkeztek. (1Kor 8,12) A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot (Jn 16,33). Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. (Lk 16,13) Vigyázzatok, hogy senki rosszért rosszal ne fizessen, hanem mindenkor szolgáljátok egymás és mindenki javát! Mindig örüljetek! Szüntelenül imádkozzatok! Mindenért adjatok hálát, mert ezt várja Isten mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. (1Tessz 5,15-18) Vigyázzatok testvérek, ne legyen közületek senkiben hitetlenségre hajló gonosz szív, hogy el ne szakadjon az élő Istentől! Inkább buzdítsátok egymást minden egyes nap, (...), nehogy közületek valakit is megkeményítsen a bűn csalárdsága. (Zsid 3,12-13) Vigyázzatok, legyetek állhatatosak a hitben, cselekedjetek férfiasan és legyetek erősek. (1Kor 16,13) Sok csaló ment ugyanis szerteszét a világba. Ezek nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben eljött. Aki ilyen, az csaló és antikrisztus. Vigyázzatok magatokra! El ne veszítsétek, amit fáradozásotokkal elértetek, hogy teljes jutalmat kapjatok! (Jn 2,7-9) Ne akarjatok sokan tanítók lenni, testvéreim, hiszen tudjátok, hogy így súlyosabb ítéletet veszünk magunkra. (Jak 3,1) Mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket művelnek. (Jel 16,14) Az (antikrisztus) érkezését pedig – a sátán hatalmából – mindenféle hamis erőmegnyilvánulás, jel és csoda kíséri és mindenféle csábítás a gonoszságra, azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem fogadták be az igazság szeretetét, hogy üdvözüljenek. (2Tessz 2,9-10) Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen... (1Pét 5,8-9) Engedelmeskedjetek tehát Istennek; az ördögnek pedig álljatok ellen, és futni fog tőletek. (Jak 4,7)

Forrás 1 Forrás 2 

Bruno Cornacchiola teljes szívvel harcolt a Katolikus Egyház ellen. Különös gyűlöletet táplált a Mária-tisztelet, az Egyház és a pápa iránt, akit meg is akart gyilkolni. 1947. április 12-én megjelent neki a Szűzanya, és ez volt megtérésének kezdete.

XII. Piusz pápa hozzáállása
     Arra a mozgalomra, amivel a Kinyilatkoztatásbeli Szűz megbízta Cornacchiólát, 1948-ban XII. Piusz pápa áldását adta ARDITI di CHRISTO (Krisztus bátrai) címen. A Mozgalom fő célja az Egyház három sarkpontját védelmezni: a Legméltóságosabb Oltáriszentséget, a Szeplőtelen Fogantatást és a pápaságot kívánja a frontális támadásokkal szemben védeni. A tagokat, a SACRI Társulat tagjait ünnepélyesen avatják fel: hitvallást tesznek, pap kezéből veszik át a feszületet és a rózsafüzért.
     Szentírással a kezükben mennek a hitetlenek és az istentelek közé, hogy meggyőzzék őket a Katolikus Egyház igazságairól. Működésük eredményeképpen 1950-től ezrek térnek vissza nyilvánosan az Egyházba.
     1949. október 9-én egy rózsafüzér zarándoklat alkalmával Bruno Cornacchiolát személyesen fogadta XII. Pius Pápa. A Szentatya beszélgetést kezdeményezett Brunóval, aki könnyezve mesélte el megtérésének történetét és ajándékként két dolgot nyújtotta át a Szentatyának e szavakkal: »ez a protestáns Bibliám, amelyet hibásan értelmeztem – és ezáltal sok lelket öltem meg, ez pedig az a tőr amelyre révéstem: „Halál a pápára”« – és sírva kért megbocsátást, hiszen ezzel a tőrrel kívánta megölni a Szentatyát. A Szentatya megáldotta Brunót és mosolyogva így szólt: „Ily módon adtál volna még egy mártírt az Egyháznak, most pedig Krisztusnak még egy győzelmet a szeretetben.” (folyt.köv.) (Bruno ajándékát, lásd alább!)

Ördögűzők tapasztalatai Szűz Mária közbenjárásáról 21
     Az ördögűzések alatt Cipriano atya egy napon így szólt: "Tudni szeretném, melyek a sátánnal kötött szövetség főbb pontjai. S bár a démon nem akart válaszolni, mégis rákényszerült:
‒ Esküvel ünnepélyesen megtagadni a Keresztséget, az Oltáriszentségbe vetett hitet, az engedelmességet Isten iránt és igent mondani a Sátánnak, Lucifernek és Belzebubnak. Elutasítani Szűz Máriát. ‒
     A pap azonnal kérte a jelenlevőket, hogy imádkozzák el a Salve Regina-t, mire a gonosz lélek még hozzátette:
‒ Elutasítani a szentségeket. ‒
Cipriano atya: "Ezek szerint minden szépet, amink csak van, ünnepélyesen meg kell tagadni". A démon újult dühvel folytatta:
‒ Lábbal kell tiporni a keresztet. ‒
     Erre a pap így felelt: "Éljen Jézus, a Megfeszített". S a jelenlevőkkel többször is elismételtette ezt az imát.
Msgr Ferruccio Sutto meséli, hogy amikor egy alkalommal az ördögűzés latin és olasz szövegét, illetve a Szűzanya segítségül hívását váltogatva végezte egy megszállott női személyen a szertartást, az ördög így reagált rajta keresztül:
‒ Azt ott [Máriát] hagyd békén... mi köze Neki hozzá? ... ne mondd ki a nevét! ‒
     Mivel az ördögűző tudta, milyen bosszúságot okoz a démonnak, ha a Szűzanyáról hall, így bosszantotta: "Ha a Szűzanya neve Mária, te miért mondod mindig »Az ott«, amikor róla beszélsz ahelyett, hogy nevén neveznéd és Máriának szólítanád?" Az ördög, dühödt válaszában nyersen és durva kifejezéssel reagált:
‒ Mert ez a név égeti a számat! ‒
     Mi a gondod vele ‒ kérdezett rá az atya, nemde mindig a Pokol tüzében égsz? Ismét dühödt és pimasz válasz érkezett:
‒ Igen, de az ő neve jobban éget. ‒
     Az ördögűző meghökkent, miszerint Mária neve az ördög számára égetőbb, mint a Pokol tüze, detovább kérdezett: "Mit vált ki bennetek, ha ismételten halljátok, hogy buzgón kiejtik Mária nevét?" Az ördög, szinte kirobbant:
‒ Ez a név rettegésben tartja a Poklot! ‒
(Forrás: Francesco BAMONTE: Szűz Mária harca a gonosszal, IHTYS - Nagyvárad 2014. 197-199. oldalak nyomán.) (folyt.)

Dr Gloria Polo Ortiz: Akit villámcsapás ért (Az eredeti mű Regreso de la Muerte – Bogota, Kolumbia) A kolumbiai fogorvosnő Dr. Gloria Polo Ortiz, sikeres, és a társasági életben is elismert asszony volt. Váratlan balesete után felismerte, hogy az élet több mint pénz, siker és szórakozás. 

A személyes tanúságtétel

Nagy öröm, hogy megoszthatom azt az ajándékot, amit Isten adott nekem. Amit elmondok, 1995. május 5-én a Bogotai Nemzeti Egyetemnél történt, délután 16,30 körül.

Fogorvos vagyok. Én és 23 éves unokaöcsém, aki szintén fogorvos, a disszertációnkon dolgoztunk. Ezen az esős pénteki napon együtt mentem vele és férjemmel a fogorvosi fakultásra, hogy elhozzuk a szükséges könyveket.

Csak egy esernyő volt nálunk, ezért unokaöcsémmel szorosan egymás mellett mentünk. Férjemen vízhatlan kabát volt, és közvetlen a könyvtár fala mellett haladt. Mi pedig, hol az egyik, hol a másik oldalon haladtunk, hogy kikerüljük a tócsákat. Egy fasor közelébe értünk, ahol belénk csapott egy villám, ami olyan erős volt, hogy unokaöcsém ott a helyszínen azonnal meghalt.

Fiatal és mélyen vallásos volt, különösen a kis Jézust tisztelte. Nyakában egy kvarckristályba helyezett Kisjézus képet viselt. A törvényszéki szakemberek azt mondták, hogy a villámot a kvarckristály vonzotta. A villám közvetlenül a szívébe hatolt. Azonnal leállt a szíve. Belső szervei a magas feszültség következtében elégtek, aztán a villám a lábán keresztül távozott a testéből. Az újraélesztési kísérletek eredménytelenek maradtak. Teste külsején nem voltak égési nyomok láthatók.

Engem a karomon keresztül ért a villám, külsőleg is és belsőleg is megégett a testem. Most látható felépült testemet, Isten irgalmának köszönhetem. Ez a mi jóságos és mindennél jobban szerető Istenünk kegyelmének a bizonyítéka.

A hatalmas erejű villám elégetett rajtam minden húst, a mellem is eltűnt, különösen bal oldalamon. Bordáim, hasam, altestem, lábaim és a májam is elszenesedett.

Jobb lábamon keresztül távozott belőlem a villám. A vesém, tüdőm és a petefészkem is erősen megégett. Sajnos, spirállal védekeztem a gyermekáldás ellen, s ennek réz anyaga jól vezeti az elektromosságot. Ezért égett úgy meg a petefészkem. Oly kicsi lett, mint két összeszáradt szőlőszem.

Leállt a szívem és gyakorlatilag teljesen élettelen voltam. Testem rángott és vibrált, és mivel nedves talaj elektromos töltés alatt volt, ezért abban a pillanatban senki nem tudott segítségemre sietni. Hozzám érni hosszú ideig szinte lehetetlen volt.

Csalárd eszmék, hamis üzenetek

     Hova is jutott a keresztény Európa? Valamikor a reneszánsz idején elindult egy me-rész és gondolkodásra késztető – de szilárdan istenhívő – folyamat. Ez, sajnos olyan nagy-szerű szellemek révén siklott félre, mint Eras-mus, Luther, Zwingli, Kálvin – és lám – bele is torkollott abba az isten-telen felvilágosult XVIII. századba, mely a legis-tentelenebb, legvéresebb forradalmat szülte meg, ennek ellenére (máig ünnepelve) “Nagynak” nevezik. Teljesen abszurd, hogy ezt a kort a felvilágosodás korának kell neveznünk, holott soha nem köszöntött akkora sötétség a világra, mint épp a “felvilágosodás” által! A felvilágosodás "fénye", Lucifertől a "fényhordozótól" nyeri hamis ragyogását! Józan ész ide, ráció oda, ettől kezdve a szavakat (az addig egyértelmű) fogalmakat sorra megmásították, annak szabadosságával, hogy nem lehet semmi tabu, sem pedig dogma a vizsgálódó értelem előtt! Így aztán a józan gondolkodónak már körültekintőbben kellett minden igazságot értelmeznie, hangoztatnia. Érdekes, hogy a kezdetben lelkendezve hirdetett "szólásszabadságba", valahol mára törés állt be. Egyfelől egyirányú lett, Pl. szabad az Egyházat, a nemzetet gyalázni, másfelől meg léteznek határozott tabuk, amelyeket sem megkérdőjelezni, vitává tenni nem szabad, mert komoly retorziót vonhat maga után. 
      A szabadosságban tobzódó új világrend fiait, egyetlen iránymutató közös szándék egyesíti, hogy gyengítsék az egyéni – a lelkiismeret által szabályozott – öntudatot, a nemzettudatot és hiteltelenítsék (lerombolják) a Katolikus Egyházat! (És ami a legérdekesebb, ezen igyekezetet sem illik észre venni, pláne szóvá tenni!)
Korunkban, amikor az internetnek köszönhetően minden ismeret és titok gyorsan fényre kerül, az ezt hitelteleníteni kívánók részéről két új taktika került bevezetésre. Egyfelől az igazság vélelmét „összeesküvés elméletnek” minősítik, másfelől teljesen hamis összeesküvés elméleteket dobnak a köztudatba! Ilyenek a manipulált hírek, a rágalmak, a kiszivárogtatott, késleltetett vagy felnagyított információk, a hamis üzenetek és az áltudományos hírek terjesztése is! (Ilyenek Pl. fehérjeláncot találtak a Marson = persze tudományos cáfolatot nyert; ilyen a nagyfigyelmeztetés.com = a helyi püspök kivizsgáltatta és elítélte; ilyen volt a XVI. Benedek pápa elleni esedékes per = az ellenkezője sem volt igaz; Jézus vérének vizsgálata /Ron Wyatt/ = abszolút szamárság, stb) 
      Tisztelt Olvasóm! Tudnunk kell, hogy a sátán is ad hatalmat híveinek. Ő a hazugság és a megtévesztés atyja, így olykor e hatalmak (adományok) birtokosai nem fogják fel azonnal, honnan származik a képességük, mert túlontúl boldogok az "ingyenes" adományokkal. Így előfordulhat, hogy valakinek jóstehetsége van, mások, ha kapnak egy fehér lapot és egy tollat a kezükbe, több kötetnyi üzenetet írnak mintegy diktálásra maguktól (?). Általánosan elterjedt, hogy bizonyos emberek „hangot” hallanak, amely olykor imádságokat sugall, máskor egészen más dolgokat. (…) Vajon mi a forrása ezeknek a sajátos adományoknak? Talán a Szentlélek karizmái volnának? Vagy talán ördögi eredetűek? (vö. D.G. AMORTH, Egy ördögűző tapasztalatai /A sátán adományai/ ECCLESIA 2005)
     Ne féljünk tehát tőlük! Mert semmi sincs elrejtve, ami le ne lepleződne, s nincs rejtett dolog, ami ki ne tudódna. (...) Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani... (vö. Mt 10,26-28) Keressétek azt, ami az Úrnak tetszik. Ne vegyetek részt a sötétség meddő cselekedeteiben, sőt inkább korholjátok azokat. Mert amiket ők titokban tesznek, még kimondani is szégyen. Mindenre azonban, ami elmarasztalásban részesül, arra világosság derül, s minden, ami napvilágra jut, világossággá válik. (Ef 5,10-14) Ami pedig túlontúl szépnek látszó, aziránt legyetek óvatosak! 

Montforti Grignon Szent Lajos

A TÖKÉLETES MÁRIA-TISZTELET
Csávossy Elemér SJ fordítása nyomán,
stilizálta és szerkesztette Begyik Tibor OCDS

Szerkesztői előszava 1

    Montforti Grignon Szent Lajos (1673-1716) Értekezés a tökéletes Mária-tiszteletről szóló művét 1714-ben írta. Valamennyi írása, szerzőjével együtt folytonos üldöztetésnek volt kitéve és életében egyik sem jelenhetett meg. Írásai különösen nagy veszélynek voltak kitéve a Véres Francia Forradalom idején, amikor is a Saint Laurent sur Sèvre-i kolostor padlására menekítették.
    1842. áprilisában egy apáca épp a padlásra vitt néhány szükségtelen holmit, amikor az egyik porlepte ládából – legnagyobb riadalmára – hangot hallott: „Engedjetek ki!” A nővér, lélekszakadva rohant az elöljárójához, aki többedmagával, kétségek közt ment fel a padlásra. A ládából azonban újfent elhangzott a segélykérés, mire szívdobogva felfeszítették. A szentünk által faragott gyönyörű festett máriaszobor volt benne, karján a Kisjézussal. Ezt követően a főnöknő lakatost hivatott, az ott lévő többi láda kinyittatására, s ekkor találtak rá alapító atyjuk Montforti Grignon Szent Lajos elveszettnek hitt ezen kézirataira! Írója, maga is pont ekként jövendölte meg: „hány ragadozó állat jön majd nagy dühvel, hogy ördögi fogaikkal szétszakítsák ezt a kis iratot és azt, akit annak megfogalmazására a Szentlélek felhasznált, vagy legalább, hogy valamely ládának elrejtettségébe és hallgatagságába temessék, nehogy nyilvánosságra jusson.” (ld 114)
    E csodálatos kézirat 126 évig hevert egy poros ládában, elzárva a világtól, de talán épp a legjobbkor került napvilágra, hiszen 1830-ban a Csodásérem megjelenésével elkezdődött az a Mária Korszak, melyhez a grignoni mű lett a vezérkönyv. E jelző méltán illeti ezt az értekezést, mert lapjain a legnagyobb Mária-tisztelőket idézi az egyházatyákon túl, Szent Bernátot, Szent Domonkost, Alan de Rupét, Szent Bonaventurát stb.
    1862-ben F. William Faber teológiai professzor így méltatta Grignon Szent Lajost és műveit:  „Szentbeszédei, írásai, értekezései jövendölések, előre láttatják az Egyház végső dolgait (…) A Szentlélek örvendeztessen meg minket, az Egyház dicső kora eljövetelének meggyorsításával, amely Mária kora lesz!”* (*Mária Kora c. folyóirat 99/4. szám)
    Hazánkban 1930; 1939 és 1944-ben jelent meg a Szalézi Művek kiadásában, majd ezt követően 1984- és 1987-ben szamizdatként. Legális kinyomatása csak a 90-es években valósult meg egy érdi plébánia-, valamint 2000 után a Pax esztergomi kiadó részéről. (folyt.)

Forrás 1 Forrás 2 

Bruno Cornacchiola teljes szívvel harcolt a Katolikus Egyház ellen. Különös gyűlöletet táplált a Mária-tisztelet, az Egyház és a pápa iránt, akit meg is akart gyilkolni. 1947. április 12-én megjelent neki a Szűzanya, és ez volt megtérésének kezdete.

(folytatás)
     1956 májusában a kapott területet körülkerítették. A barlang elé ideiglenes kápolna és fedett imaterem épült és egy otthon a ferences atyák számára, akik a barlangra vonatkozó emléktárgyakat és írásokat őrzik.
     1980. április 12-én, pontosan harminc évvel az első megjelenés után, több mint háromezer ember volt tanúja a Tre Fontane-i napcsodának. A Nap 30 percig „forgott”. Ezt a csodát a Szűzanya öt hónappal előtte már jelezte, megjelenve Brunonak. A tanúk láthatták, ahogy a Nap a jelenések barlangja felett „függött”, elkezdett forogni egy M betűt formázva, s csillagok és egy változó fényű ragyogás vette körül. Egy idő után az M betű egy „IHS” feliratú Szentostyává alakult át, valamint később még Jézus és Mária alakja is megjelent – a Napbaöltözött Asszonyé –, aki az emberek közül elsőként vétetett fel testestül-lelkestül a Mennybe, és részesül Isten Szentháromságos életében. 

     A Szent Szűz 1982. február 23-án ismét megjelent Brunonak és beszélt neki a II. János Pál pápa ellen készülő következő merényletről.
Ez a jövendölés 1982. május 12-én következett be Fatimában – amikor is sikerült meghiúsítani a Szentatya elleni merényletet. Tre Fontaneben a „Napcsoda” többször is megismétlődött, többek között 1982. május 12-én, utoljára pedig 2006. április 12-én. Egy szemtanú, Daria P. így írja le a jelenséget: „A Tre Fontane–i kegyhelyen, a szentmise után Genovából kaptunk egy telefont, melyben megkérdezték: »Láttátok a Napot?«. Kimentünk a teraszra, ahonnan teljesen jól volt látható a Nap. Forgott, egyre csak változtatva színeit, s volt benne zöld, fehér, rózsaszín. Időnként a fehér szentostyához volt hasonló. Úgy lüktetett, mint egy szív. A jelenség kb. 20 percig tartott és nagy lelki örömöt s megnyugvást adott számunkra.”
     1982-ben megépült az új kápolna.
     1987. április 12-én a Szűzanya megjelenésének 40. évfordulóján Ugo Poletti bíboros tartott szentmisét.
     1997-ben, II. János Pál pápa megerősítette e hely nevét: „A Harmadik Évezred Tre Fontane-i Szűz Máriája” névre.
     A Tre Fantane-i barlang, mára igazi szentély. Még az Osservatore Romano, a Szentszék hivatalos lapja is a legismertebb Mária-kegyhelyek közé sorolta.
     A jelenés óta a barlangnak olykor liliom illata van. A Szent Szűz ígérete szerint „a bűnnek földjével rendkívüli csodákat művelek a hitetlenek megtérítése érdekében” ‒ és íme, valóra is vált, mert amint Lourdes-ban a forrás vize, úgy Tre Fontane-ben a bűn szennyezte föld révén műveli Isten a csodákat az Istenanya közbenjárására, aki itt önmagát a kinyilatkoztatás által megjövendölt és az angyali üzenet által üdvözölt Szűznek mondja. (Iz 7,14 - Lk 1,26-38)
     A Tre Fontane-i jelenésről eddig több mint 300 könyv jelent meg. Az 1960-as évek végén jelent meg az első olyan püspöki körlevél, amely bejelentette, hogy Olaszországban templom épül a Kinyilatkoztatásbeli Szűz tiszteletére. (folyt.köv.)

Ördögűzők tapasztalatai Szűz Mária közbenjárásáról 20
     Cipriano De Meo atya egy másik könyvében, melynek címe: Il servi di Dio padre Matteo da Agnone, cappuccino (1563-1616) e il suo carisma di esorcista [Isten Szolgája Matteo da Agnone kapucinus atya (1563-1616) és ördögűzői karizmája], a további tapasztalatokról számol be:
     Egy nap, még az ördögűzés megkezdése előtt kértem a személyt, hogy lélekben menjünk el a barlanghoz és kérjük hitünk növekedését. Ezt mondtam: "Milyen csodaszép voltál, ó Mária, amikor megjelentél Bernadettnek".      A démon idegesen felkiált:
‒ Ki mondta neked, hogy szép volt? ‒
Az ördögűző: "Szent Bernadette mondta, s nem is lehetett más, csak szép". Erre az ördög:
‒ Rettenetes volt, mindent fényt borított, undorító, az alázata miatt soha nem bírtam elviselni! ‒
     Cipriano atya így válaszolt: "Te a gőgöd miatt lettél ilyen szánalmas, míg ő, alázatának köszönhetően, Isten Anyának magasztos szerepét kapta, ezért Őt kérem, fényével vakítsa meg ezt a szellemet". A démon rögvest nagy undort mutatott.
‒ Te átkozott, képtelen vagyok ránézni, nem bírom elviselni, könyörögve kérlek. ‒
     Egy másik alkalommal, mivel az előző napokban a pap nem érezte jól magát, ördögűzés közben ezt mondta: "A Szűzanyának ajánlom e napok szenvedéseit". A démon, dühösen és hangosan felkiáltott:
‒ Mihez is kezdene Mária a te átkozott szenvedéseiddel? Miért csinálod ezt? ‒
     Az atya válasza: "Ő tudja, mihez kezdjen vele"! A démon, még mindig ingerülten:
‒ Ne adj szabad kezet neki. ‒
     A pap: "Mindig szabad keze van, a legkisebb szenvedéseimet is felajánlom Neki". Az ördög:
‒ Épp ez nem tetszik. Az ott [Mária] mindent tönkretesz nekem.‒ [arra utal, hogy a Szűzanya a felajánlott szenvedéseket a lelkek javára fordítja].
     Cipriano atya újra elimádkozta az Üdvözlégy Máriát és a gonosz panaszkodva kérlelte:
‒ Ne hívjad, hagyd abba, fájdalmat okozol. ‒
(Forrás: Francesco BAMONTE: Szűz Mária harca a gonosszal, IHTYS - Nagyvárad 2014. 195-197. oldalak nyomán.) (folyt.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

Nincs új a nap alatt! (Mire megy ki a "játék"?)

Forrás 1 Forrás 2 

Bruno Cornacchiola teljes szívvel harcolt a Katolikus Egyház ellen. Különös gyűlöletet táplált a Mária-tisztelet, az Egyház és a pápa iránt, akit meg is akart gyilkolni. 1947. április 12-én megjelent neki a Szűzanya, és ez volt megtérésének kezdete.

A jelenési barlang életéből
     1947 tavaszán a Tre Fontane barlang öt-hat méter széles és ugyanilyen mély volt. A jelenés után a Monte Celio katonai kórház lakói hozták rendbe némileg a környéket.
     A barlang és környéke hamarosan népszerű zarándokhellyé vált. Gyógyíthatatlan betegek is eljöttek, s közülük jó néhányan gyógyultan távoztak. Gyorsan terjedtek a hírek a csodás gyógyulásokról és a „forgó Nap” megismétlődő természetfeletti jelenségéről – ami még jobban vonzza a zarándokokat.
     Idővel, az illetékes egyházi hatóság nem csak engedélyezte a Kinyilatkoztatásbeli Szűz kultuszát, de megbízta a minorita atyákat a kegyhely ellátására.
A kezdetleges kis szobor helyébe Domenic Ponzi színes szobra került. A Kinyilatkoztatásbeli Szűznek e szobrát a Szent Péter térről a jelenési barlangig több mint 100.000 ember kísérte.


Szent Pál Bazilikájától kezdve három meggyógyult vitte a szobrot: MANCUSE Carlo, Giorgio LUZZI és Maria CUCUGLIATA. Azóta a barlang a béke, az ima és a bűnbánat helye.
     Az 1953-54-es Mária-évi ünnepségek alkalmára a barlang körül 25.000 m2 területet ajándékozott Róma önkormányzata a püspöki helynökségnek és kiépítette a barlanghoz vezető utakat. (folyt.köv.)

Ördögűzők tapasztalatai Szűz Mária közbenjárásáról 19
     Amikor az ördögűző atya egy alkalommal a Tisztítótűzben szenvedő lelkekért imádkozott, különösen az utolsó pillanatában megtértekért, a démon képtelen volt tovább elviselni az imát és felhorkant:
‒ Ezek az utolsó pillanatban árultak el. Kicsúsztak a markomból, megszöktek, hála Annak [Máriának] (itt káromkodik), aki egy szempillantás alatt ezt mondogatta: könyörülj, könyörülj, könyörülj! ‒
     Majd máskor:
‒ Ahányszor csak imádkozik, Ő [Jézus] mindig közbelép. ‒
     Az ördögűző tovább folytatta az imát, a démon pedig így szólt:
‒ Ne hívd segítségül [a Szűzanyát], ne beszélj Róla, ez nekem maga a kárhozat, a végemet jelenti, megvadulok, ha a Nevét hallom. ‒
     Egyik alkalommal, két ördögűzés között, Cipriano De Meo atya ezt a kérdést tette fel: mi bosszant jobban: az Evangélium vagy a Rózsafüzér? A démon üvöltve:
‒ Dehát a kettő ugyanaz, te idióta! A Rózsafüzér Evangélium kicsiben, aminek a megismerését Ő [Mária] tette lehetővé, mint ahogy azt is, hogy segítségül hívhassátok Őt. Azt akarja, hogy ti, szerencsétlen szegény bolondok, Tőle kérjétek az erőt, hogy aszerint élhessetek, ami abban az aljas szövegben (az Evangéliumban) van leírva. ‒
     A pap hozzáfűzte: "Mi élünk is ezzel a fegyverrel, amit Ő adott a kezünkbe. De mondd meg, mi a különbség az Evangélium és a Rózsafüzér között?" 
‒ Hogy te milyen ökör vagy. Ő megértette, hogy az Evangélium nincs mindig ínyetekre, ezért kiskanállal adogatja a szátokba és megerősít benneteket, hogy képesek legyetek a gyakorlatban is megvalósítani. ‒
     Az ördögűző hozzátette: "milyen csodálatos Mária anyai gondoskodása irántunk!" Erre az ördög, a legyőzöttek megadásával:
‒ Mindig az a célja, hogy mindenkit Krisztushoz vigyen, és hogy azok az Ő [Jézus] disznóságait valósítsák meg Ezért adta a kezetekbe ezt az undorító fegyvert, ami a legjobb eszköz, hogy ti is azt tegyétek, amit Ő! ‒
     Mikor az ördögűző egyik alkalommal a papokért imádkozott, különösen egy nehézségekkel küzdő atyáért, a démon megértette a dolgot és így szólt:
‒ Mária ( ritka alkalom, amikor kimondta a nevét) úgy kering a papok körül, mint egy döglégy, soha nem fárad bele, mindent kitalál, csakhogy megmentse mindegyiküket. ‒
(Forrás: Francesco BAMONTE: Szűz Mária harca a gonosszal, IHTYS - Nagyvárad 2014. 194-195. oldalak nyomán.) (folyt.)

     Szent György, 270 körül született, és 303. április 23-án halt meg. A világegyházban április 23-án ünneplik, országunkban április 24-e az ünnepe. Egyházunkban sajnos a történelmi létezését kétségbe vonták, de a liturgiai naptárból nagy népszerűsége miatt nem törölték!
     Római kori katona volt. Szentté avatását a legtöbb keresztény egyház elismeri, de a katolikus egyház majdnem törölte a szentek sorából, mert kilétét nem látta egészen bizonyítottnak.
Azonban a nevéhez fűződő számos csoda elegendő bizonyosság létezésére. Nem véletlen állíttattak tiszteletére számos templomot, Magyarországon, és külföldön. Anglia, Oroszország és emellett több ország, város védőszentjeként tartját számon. Különösen is az ortodhox egyház tiszteli, sok ikon örökíti meg alakját.
Egyike a leghíresebb katonai szenteknek. Leginkább a sárkányt legyőző lovag képében ismerik, főképpen festményeken, szentképeken ábrázolják így. A tizennégy segítő szent soraiban ott van Szent György is. Rendkívül sok legenda fűződik személyéhez. Úgy tartják számon, mint a hit védő pajzsát, aki legyőzi a démonok uralmát, és a gonoszt mindennemű alakjában megsemmisíti.
     A legismertebb legenda szerint egy várost sanyargató sárkány karmaiból mentette meg a királylányt. Először egy keresztet vetett, majd lándzsájával átszúrta a sárkányt. Hatására a király és az egész város megtért.
     Előkelő kappadókiai családból származott. Diocletianus császár alatt lépett katonai szolgálatba. Kiváló kardforgató képességének és sok más tulajdonságának is köszönhetően hamar magas pozícióba jutott. Ám amikor a császár a keresztényeket üldözni kezdte, György már mint keresztény, lemondott hivataláról, és a császár ellen fordult. Emiatt börtönbe vetették, és miután a legkegyetlenebb kínzások ellenére épen maradt, és nem bírták őt hitétől eltéríteni, 303-ban lefezték.

Sárkányölő Szent György, könyörögj érettünk!

Kedves Olvasóm!

      Sikerült követnie az interneten az üldözött keresztényekről szóló konferenciát? Igazi lelki élmény volt. Tanúságtétel a hit erejéről és a reményről a tragédiákkal övezett öldöklés közepette.
Üldöztetést szenvedő keresztény testvéreink igazi kincset jelentenek számunkra. Rejtett kincset. Az európai társadalmak csendjében gyilkolják meg őket. De haláluk nem hiábavaló. A mártírok vére az egyház magja. Ez a mag erősíti hitünket a hitetlenségben.
Mielőtt bővebb beszámolót kapunk a konferenciáról, néhány sorban összefoglalom a fontosabb mozzanatokat.
- Doeme püspök (Nigériából): "Amikor püspök lettem, tudtam, hogy ki írta alá a halálos ítéletemet."
- Őboldogsága III. Ignác Juszuf Junan, Antióchia pátriárkája: "Jobb egy olyan diktatúra, amely egyenlőként kezeli a polgárokat, mint a totalitárius Iszlám Állam, amely elpusztít minket."
- Doeme püspök (Nigériából). "Nigériában a Boko Haram szelleme kísért. Nyugaton a Boko Haram az abortuszokat, a meleg álházasságokat és az elvilágiasodást jelenti."
- Joseph Fadelle, iszlámról kereszténységre tért hívő: "Egy nap meg fognak ölni!"
- Luis Montes, Irakban élő argentin pap: "Az egyházközségem tagjainak 80%-a útra készen áll."
- Edward Awabdeh lelkész (Szíriából): "Nem adjuk meg magunkat az dzsihádista sötét erőknek."
- Juszuf Mirkis Thomas, Kirkuk érseke: "A keresztények inkább mindent elveszítenek, mintsem feladják hitüket."
- Mireille Al Farah (Barcelonában élő szír fiatal) "Mártírjaink temetését esküvőként ünnepeljük, mert Krisztussal kötik össze magukat."
- Magobiri püspök (Nigériából) "Az erőszakra a békéltetésen kívül más válasz is van: a védelmi erők szintén megoldást jelenthetnek a feltámadás teológiája alapján: Krisztus értünk szenvedett a kereszten, hogy mi megszabaduljunk a szenvedéstől."
- Angaelos püspök (Egyiptomból) "Egy keresztény megöléséért nagy árat kell fizetni, mert mi hiszünk a reményben."
- Mireille Al Farah (Barcelonában élő szír fiatal) "GPS-szel bemérik a keresztény közösségeket, és célponttá válunk. Tizenhárom embert veszítettem el, köztük az unokatestvéremet Shami-t, akit egy bomba talált el."
- Kaylla Muller (fiatal amerikai segítő, a dzsihád áldozata) "Ahol szenvedés van, oda kell mennem."

     Szívszorító, nemde? Micsoda erő rejlik ezekben a vallomásokban! A hit és az ima ereje sugárzik a szavakból.
     Sokan kérdezik, hogy mit tehetünk az üldözött keresztényekért. Ez többször felmerült a konferencián is. Első lépés az ima: kérjük Istent, hogy védelmezzen minket. A második lépés a tudatosítás. Beszéljünk róla, ismerje meg a világ az áldozatok szenvedéseit. Törjük meg a cinkos csöndet, amellyel országaink hozzájárulnak a keresztény népirtáshoz. Harmadik lépésként pedig nyújtsunk anyagi támogatást. Vészhelyzet van.     Százával gyilkolják a keresztényeket, nem hagyhatjuk őket cserben.
     Az utóbbi napokban újabb mészárlások voltak. 30 etióp származású keresztényt öltek meg Líbiában, néhányukat fejbe lőtték, másokat a tengerparton fejeztek le. A keresztek, oltárok és szentképek elpusztítását mutató képeken láthatjuk, hogy mennyire gyűlölik a keresztényeket. Gyűlölnek minket, és gyűlölik a hitünket. És a gyűlölet embertelenné teszi őket...
     Még mindig a fülemben csengnek Kaylla Muller szüleinek mondatai: "Nem gyűlölhetjük őket, nem lehet szívünkben bosszúvágy. Ha így lenne, akkor legyőztek minket, elérték céljukat, megölték a szívünket." Megdöbbentő látni ezt a lelkierőt.

     Köszönöm együtt érző támogatását! Szombaton átadtuk nekik a világ minden pontjáról érkező személyes üzeneteket, több mint 130 ezren írták alá eddig a támogató levelünket. Ilyen sokan mondjuk egyszerre: nem vagytok egyedül, lelki egységben vagyunk veletek... A résztvevőket meglepte ez a hatalmas "szolidaritási hullám". Tudniuk és érezniük kell, hogy nincsenek egyedül. Ez a kis gesztus számukra nagy jelentőséggel bír.
Ha aláírta már a levelet, köszönjük a püspökök és papok nevében, akik ellátogattak a konferenciára. Ha még nem tette meg, de szeretne csatlakozni, még van ideje. Az üzeneteket PDF formátumban továbbítjuk részükre.

http://citizengo.org/hu/21336-mi-nazareti-kovetoi-vagyunk

Köszönjük, hogy lépéseket tesz az üldözött keresztények felé!

Hiszékenység vagy hitetlenség?

     A hiszékeny ember: a megtéveszthető lélek! Az ilyenek, nem csak saját hóhéraikat képesek (demokratiku-san) maguk fölé megvá-lasztani, de majdan az Antikrisztus megté-vesztő 'észérveit' is követendőnek találják majd (Jel 13,3-4)! Itt van például ez a "nagyfigyelmeztetés" mánia! Hányan bedőltek és tanításai nyomán, saját egyházukat bírálgatják, mi több megtagadják a megválasztott Pápát! Ha ezt valaki csak öt évvel ezelőtt mondja, azt bizonyára "összeesküvés-elmélet" kreálásával vádolták volna! Sajnos okkal aggódik az evangélista: „amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?" (Lk 18,8) Nem csodálkozhatunk azon, ha az Égi Édesanya aggódva tekint gyermekeire!
A Szeretetláng üzenetéből: „...a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (II/93-94) 
     Az igaz Mária-jelenések és üzenetek alapvető célja: minél több embert (a Szent Szűz szóhasználata szerint minden embert) megszabadítani attól a halálos ítélettől, ami La Salette-ben és Fatimában oly világosan meg lett fogalmazva. Ennek feltétele pedig a megtérés. „Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el.” (III/130) Jézus mondja a Szeretetláng üzenetében:„Az Isten ügyét nem tudja semmi keresztülhúzni! Az igaz, hogy megváltó munkámhoz szükségem van a ti erőtökre is, hisz értetek kell megtennem. Egyet sem akarok elveszíteni közületek. A sátán olyan harcot indít az emberek felé, amilyen még nem volt soha.” (I/95) A fatimai üzenet szerint végül a Szent Szűz Szeplőtelen Szíve győzelmeskedik. Ám nem lehet közömbös számunkra – akik folytonos szorongattatásban vagyunk –, hogy mikor következik be az Egyház megjövendölt végső diadala! Nekünk ebben a végső diadalban kell bíznunk, nem pedig a végső idők épp aktuális megpróbáltatásaiban! Legyünk hűségesek az Egyházhoz, a Pápához, kövessük az Evangélium tanítását és úgy imádkozzunk, mintha már holnap megvalósulnának azok a "végső idők"! Az üdvösség egyik feltétele a HŰSÉG! Mert meg vagyon mondva: "Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, az üdvözül." (Mt 10,22)