Forrás 1 Forrás 2
Bruno Cornacchiola teljes szívvel harcolt a Katolikus Egyház ellen. Különös gyűlöletet táplált a Mária-tisztelet, az Egyház és a pápa iránt, akit meg is akart gyilkolni. 1947. április 12-én megjelent neki a Szűzanya, és ez volt megtérésének kezdete.
A szektás hit lelki gyümölcsei
1939-ben, a családjához való hazatérését köve-tően a római ATAC Közlekedési Vállalatnál dol-gozott, kalauzként. Ebben az időben lépett kap-csolatba a „Hetednapi Adventista Mozgalommal”. 
A családjában az volt az első "akciója", hogy minden szentképet a tűzbe dobott, a Feszüle-tet és a Madonna szob-rát pedig dühödten szét-törte. Szerencsétlen fele-sége hiába könyörgött, hogy a "Pompeji Szűzanya" képét ne bántsa, mert az előtt imádkozott a kislányával, hogy épségben hazatérhessen Spanyol-országból, de Bruno rendíthetetlen volt!
Lelkesen és merészen dolgozott, hamarosan az adventista római és lazioi ifjúságot buzdította előadásaival. Propagandista lett.
Tekintve, hogy a Katolikus Egyház ellenségei mindenkor Krisztus földi Helytartóját támadták (ma is!). Bruno azonosult ezzel a látásmóddal, mint akinek valami furcsa szemüveg került a szemére, mindjárt másképp látta a hitet és a világot, legfőbb ellenségének az Egyházat és az Antikrisztust megszemélyesítő pápát tartotta.
A feleségét és a gyermekeit természetszerűleg, belekényszerítette az adventista gyülekezetbe.
Képzését követően a Fiatalok Adventista Missziója igazgatójának nevezték ki Rómában és Lazióban. 
Cornacchiola fáradatlan elvetemültséggel harcolt a Mária-tisztelet, az Egyház és a pápa ellen. Ezért 1947-ben azt a feladatot kapta, hogy tartson beszédet a Piaz-za della Croce Rossa téri nagygyűlésen, és beszé-dével tegye nevetséges-sé az Eucharisztia- és a Szent Szűz tiszteletét. Bruno ezt nagy megtisz-teltetésnek érezte és ké-pességeihez mérten ala-posan fel akart készülni erre. Ezért április 12-én 3 gyermekével, a 11 éves Isolával, a 7 éves Carló-val és a 4 éves Gianfran-cóval (aki harmadikként már meg sem volt ke-resztelve) kiutaztak Ró-ma külterületére – Tre Fontanéba ‒, hogy ott a természet lágy ölén a gyermekek futkározhas-sanak, amíg a "szónok" felkészül a beszédére.
Ez a nap szombatra esett, és a római tavasz teljes pompájában ragyogott.
