A szerkesztő előszava 2
E sorok írójaként, 1983-ban került kezembe ez a kis remekmű, mely annyira megihletett, hogy megfogalmazódott bennem a „mindenkinek olvasnia kéne” lelkesítő vágya. Tekintve, hogy némi kapcsolatom volt az illegális könyvkiadás felé, igazában csak az anyagi finanszírozást mutatkozott kemény akadálynak, jóllehet abban az időben ez volt a kisebb gond!
Egy ismerős atya − akinek elmondtam ötletem − lelohasztotta lelkesedésemet válaszával, miszerint „túl régies a hangvétele, különösen a rabszolgaság szóhasználata idegen a mai embernek!”
A kiábrándító válasz, nem csillapította a kiadás gondolatát. Elolvastam tehát az egészet még egyszer és kijelöltem azokat a részeket, melyeket valóban „barokkosnak vagy rabszolgásnak” találtam. Aztán, egy óvatlan pillanatban ollóval és ragasztóval, „átmontíroztam” az egész könyvet, a kihagyások miatt „átpaginázva” az oldalakat. Így lett a 296 oldalból 236! A szöveganyagon azonban nem tudtam változtatni, és bizony nagy szó volt, hogy sikerült előszót szedetni az „új kiadás” elé. Abban az időben a szedés (szövegszerkesztés) a leginkább ellenőrzött terület volt a BM részéről, persze a nyomdászat sem kevésbé!
Egy hónap alatt elkészültem az „új tördeléssel”, melyet a nyomdászok dicsértettel illettek! Higgye el a mai olvasó, hogy imádkozhattam untalan, mert bizony szó szerint a fejemmel játszottam, ráadásul családos 
emberként! Így, 1984-ben jelent meg ez a remekmű 1000 példányban. El kell mondanom, hogy a csodák sorozata történt e kis könyvecske kapcsán, a nyomtatásától kezdve, egészen a terjesztésig. És nem csak a pénz tekintetében, de a szép külcsíny és a tartós kivitel vonatkozásában is. (A gerince keresztbe lett megtűzve, ami kötészetileg nem szokás ugyan, de ragaszkodtam hozzá, hogy majdan a lapok szét ne essenek a sok-sok olvasástól!) Ez a naivitás, bizonyára elnéző anyai mosolyt fakasztott a Szűzanya oltalmazó tekintetén és bizonyára Szent Lajos is helyeslőn derült a gyermeki bizalmon. Az azonban bizonyos, hogy Ők tudták, én meg csak hittem, hogy eljön az az idő, amikor igenis nagy keletje lesz ennek a kis műnek és nem nevezhető majd bensőséges hívőnek az, akinek nem lapul a zsebében (még inkább a szívében) a Tökéletes Mária-tisztelet.
Végül is két kiadásban, összesen 3000 példány került piacra, nagyrészt az akkor „volt Kordás nővérek” áldozatos kegytárgyárusítása folytán.
Későbbi legális kiadások már az én szövegváltozatomat közölték. Talán most érett meg az idő, hogy némileg a stílus és mondatszerkezet is korrekción essen át, messzemenően elismerve Csávossy Elemér jezsuita atya korrekt fordítását. Korunk olvasói igénye a könnyen érthetőség felé hajlik, így helyenként a lényeget nem sértve egyszerűsítettem néhány nehézkesebb mondatot. A korrekciók természetesen mértéktartóak és akár figyelmetlenségből is, de nem terjed ki teljes a szöveganyagra. Fő szempontom volt a grignoni gondolatok épsége, mely e könyvecske igazi szépsége.
Az előző kihagyások figyelmes újraértékelése eredményeként ez a kiadás (ahhoz képest) „bővített változat”. Hajdan, egy kicsit szigorúbb voltam. (folyt.)
