A Hajnal Szép Sugara

Az  első, Krisztus keresztútját járó 2
     (Boldog Emmerich Katalin:) „Többször láttam, hogy a Szűzanya csöndes elmélkedésben járta a keresztutat szolgálójával; a szenvedések mindegyik helyén leültek, és szívükben megújították annak az állomásnak a titkát, és az együttérzés könnyei között dicsérték az Urat szeretetéért.
     Azt is láttam, hogy megtisztították a 'Szent sír' barlangját, és alkalmassá tették imádkozásra.

(Alábbi kép: A keresztút megtalált kövei)
     Akkoriban azt láttam, hogy se egy kép, sem pedig szilárdan álló kereszt nem jelölte ezeket az állomásokat, csupán egyszerű emlékkövek voltak ott feliratokkal. Azt viszont megfigyeltem, hogy a gyakori járás és rendezés által ez az út mindig járhatóbb és szebb lett. A Szent Szűz halála után is láttam, hogy keresztények járják ezt az utat, akik leborultak és megcsókolták a földet".
     Érdekes adalékkal szolgál egy másik „időutazós” stigmatizált, a belga Rosalie Püt (1868-1919), akinek látomásairól X. Piusz pápa is rendszeres információt kért. Nevezett látnok a Szűz Mária háza melletti keresztúton a következő állomásokat látta:
1. Az olajfák-hegyi szenvedés,
2. Az Úr éjszakája a börtönben.
3. A kereszthalálra ítélés.
4. A gonosz ordítozás és kiáltozás.
5. Szűz Mária meglátja a keresztet hordozó Jézust.
6. Találkozás.
7. Az első esés a kereszt súlya alatt.
8. A fájdalom, hogy nem tud segíteni a Fián.
9. A második elesés a kereszt alatt.
10. A kereszt a Kálvária hegyen.
11. Jézus megfeszítésének örülő tömeg.
12. Keresztre feszítés.
     Néhány állomás, amiket kétségkívül Püt adatai alapján találtak meg, később feledésbe merült. Ezek a ház mögött az efezusi úttal párhuzamos vonalon voltak, az efezusi és araviai (Eroglu) közti magaslaton.

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

Kedves Testvérek!

Minden hónap harmadik, vagy negyedik csütörtökén 20 órától közös imádságot tartunk a Városliget szélén, a Dózsa György út Damjanich utcai torkolatánál állott egykori Magna Domina Hungarorum, közismert nevén 

Regnum Marianum-templom helyén.

Ezzel Regőczi István atya, Isten vándora lelki hagyatéka szerinti hagyományt folytatjuk, aki a Kútvölgyi Boldogasszony-kápolnából a virrasztás előtt minden csütörtökön elzarándokolt híveivel az 1951-ben az ateista önkényuralmi rendszer által lerombolt templom helyén állított emlék kereszthez és imádkozott Magyarország lelki megújulásáért, valamint a templom fennállásához köthető nevezetes eseményekről is megemlékezünk.

A következő időpont:

Május 22. csütörtök 20.00

További tervezett időpontok 2025-ben: 

Június 19. csütörtök 20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért, megemlékezés a templom                felszentelésének 94. évfordulójáról

Július 16. csütörtök 20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Július 29. kedd 19.00   Szentmise a Szent Család templomban, majd közös imádság, megemlékezés és virrasztása Regnum-keresztnél az utolsó szentmise 74. évfordulóján

Augusztus 28. csütörtök 20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Szeptember 18. csütörtök 20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Október 10. péntek 12.00  Megemlékezés a templom  alapkő szentelésének 100. évfordulójáról és közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

November 20. csütörtök 20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

December 8. hétfő 12.00  Teljes rózsafüzér imádság Kemenes Gábor atya vezetésével a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, a templom búcsúnapja alkalmából a Regnum-keresztnél, utána szentmise a Szent István Bazilikában    

A közös imádságok időpontjairól, az egyéb eseményekről és a Magna Domina Hungarorum-templomról az alábbi oldal nyújt tájékoztatást: www.regnumtemplom.hu

Köszönjük az eddigi és a jövőbeli részvételt!

Szeretettel várunk mindenkit!

Az  első, Krisztus keresztútját járó 1
     Emmerich Katalin írt arról is, hogy a Szűzanya hogyan épített keresztutat Efezusban, melyet Mandat Grancey nővér is beazonosított 1891-ben: »A ház mögött a hegy felé a Szent Szűz egyfajta keresztutat épített magának. Amikor még Jeruzsálemben lakott, az Úr halálát követően sohasem mulasztotta el, hogy az Ő fájdalmas útját könnyek között, együttérző emlékezéssel végig ne járja. Egymástól való távolságuk szerint, lépésre lemérte az útnak azokat a helyeit, ahol Jézus szenvedett és sorra feljegyezte. (A képen Mandat nővér, egy hölgy és P. Joung atya a beazonosított egyik stációnál)
     Efezusba érkezése után csakhamar láttam, hogy a háza mögött a hegynek fölfelé járja az utat a fájdalmak fölött elmélkedve. Az út erdőbe vezetett, ahol az egyik dombon megjelölte a Kálvária hegyet, s egy másik domb kis barlangjában Krisztus sírját.
     Mária keresztútjának tizenkét állomása van. Ő maga mérte le lépésekkel valamennyit, és János rakatta le számára az emlékeztető köveket.
     Kezdetben csak nyers kövek voltak, hogy megjelöljék a helyeket, később minden díszesebb lett. Alacsony, sima, fehér, nyolcszögletű kövek voltak, melyek felületén kis mélyedés volt. E kövek mindegyike ugyanolyan kőlapon nyugodott, aminek a vastagsága nem volt látható a sűrű pázsittól s a szép virágoktól, amelyek szegélyezték. Valamennyi kő héber betűkkel volt megjelölve.
     Az állomások mélyedésekben voltak kerítéssel körülvéve, mint egy kimélyített kis kerek medence. Az árokban füves, szép virágokkal benőtt ösvény vezetett a kő körül, amely elég széles volt egy-két ember számára, hogy olvasni lehessen a feliratokat. A kövek nem mindig voltak szabadon; az egyik oldalon az időjárás ellen gyékényszőnyeg vagy védő fedél volt rájuk erősítve és ezeket, ha nem imádkozott ott senki, rájuk terítették, s két cövekkel rögzítették.
     A 12 stáció kövei mind egyformák voltak héber felirattal, de az elhelyezésük különböző volt. Az "Olajfák hegyének" állomása kis völgyben volt az egyik barlang mellett, ahol több ember térdelhetett.
     Egyedül a "Kálvária" állomása nem mélyedésben volt, hanem dombon. A "Szent Sír" állomásához dombon mentek át, a domb lábánál levő sziklabarlangi sírhelyhez, amibe a Szent Szüzet is eltemették. Azt gondolom, hogy ennek a sírnak meg kell még lennie a föld alatt és a helye valamikor még napfényre derül«.

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

Alsó képen Mandat Grancey és segítője, egy megtalált Keresztút darabjával)

     Úrfelmutatás közben történt, amint a pap elmondta az átváltoztatás szavait. Abban a pillanatban csodálatos módon az Úr az Ő Szent Testének átlényegülését engedte éreznem. És így szólt: „Ezt cselekedtem érted és minden lélekért. Ennek a fölséges pillanatnak átérzését isteni szeretetem különös kegyelmei által tudtad felfogni lelkedben.” Lelkem utána még néhány óra múlva is a csodálatos érzésétől remegett. Ne lepődjön meg az, aki valaha ezt olvassa, mert ezt nem lehet másképp elviselni. Mikor lelkem annyira elmerül Isten szeretetében, testem egészen erőtlenné válik és sokszor úgy érzem, ez megszünteti testem életképességét. Lelkem nagy remegése közben arra gondoltam, hogy amikor az apostolok az átlényegülés csodájának perceit az Úr Jézussal testestől-lelkestől átélték, hogy is bírták ki, mert én a néhány pillanat alatt is úgy éreztem magam, hogy rögtön meghalok. (IV/4-7)

Kedves Olvasóim! Az előző naplóidézetek tanítása és hangulata váljon lelkük épülésére!

Uram Jézus, könyörülj rajtunk és engedd, hogy értünk aggódó Édesanyád Szívének Lángja

mielőbb kiáradjon a szeretetben elhidegült világra!
Amen.

Miként keletkezett a legenda Mária jeruzsálemi haláláról és sírjáról? 2
    De lássuk még egyszer a „sajátos ügyet” Boldog Emmerich Katalin leírása nyomán!  Az alábbi írások a Szent látnoktól merítenek:
     Amikor már Jánossal Efezusba költözött, onnan kétszer is visszalátogatott Jeruzsálembe, hogy ott keresztutat járjon (mely áhítat-gyakorlatban Ő volt az első a világon)! Ilyenkor a benső átérzés olyannyira megviselte, hogy támolygott a szenvedéstől és többször össze is esett – mi több –, annyira súlyosan legyengült, hogy már azt hitték meg is halt! A továbbiakban idézem Boldog Emmerich Katalint.
„Itteni (efezusi) tartózkodása harmadik éve után Mária nagyon vágyakozott Jeruzsálembe. János és Péter kétszer is elvitte Őt oda.
     Amikor megérkezett, láttam, hogy mielőtt a városba mentek, az esti szürkületben felkeresték az Olajfák hegyét, a Kálvária hegyet, a Szent Sírt és az összes Szent helyet Jeruzsálem körül.
Isten Anyja oly szomorú és a szánalomtól megindult volt, hogy alig tudott egyenesen állni. Péter és János a karja alá nyúlva támogatta.
     Halála előtt másfél évvel még egyszer eljött ide Efezusból és láttam, hogy kendőjébe burkolózva az apostolokkal éjnek idején ismét fölkeresi a Szent helyeket. Kimondhatatlanul szomorú volt és mindig sóhajtozott: ,,Ó a fiam, a fiam!” Amikor annak a palotának a hátsó kapujához ért, ahol találkozott Jézussal, aki a kereszt alatt lerogyott, a Szent Szűz ájultan esett a földre a fájdalmas emlékezéstől megindultan, és a kísérői azt hitték, hogy meghal.
     A Sionra vitték a cönákulumba (= az Utolsó Vacsora helyére), annak idején ennek egyik épületében lakott. Itt a Szent Szűz több napon keresztül annyira gyönge és beteg lett, többször az eszméletét vesztve, hogy azon gondolkodtak, elkészítik a sírját.
     Ezt megbeszélték Vele és Ő az Olajfák hegye felé eső egyik barlangot választotta, s az apostolok pedig egy keresztény kőfaragóval elkészítették neki a szép sírt.
Mire azonban a sír elkészült, Mária felgyógyult s elég erős volt ahhoz, hogy újra visszautazzon efezusi házába, ahol másfél év múlva valóban meg is halt. Az Olajfák hegyén számára készített sírt minden időben tiszteletben tartották, később templomot is építettek fölé. Később, többen írtak arról a mendemondáról, hogy Jézus Anyja Jeruzsálemben halt meg és ott temették el. (Mária jeruzsálemi sírtemplomát lásd alul!)
     Isten bizonyára megengedte, hogy a haláláról, sírjáról és mennybevételéről szóló hírek bizonytalanok legyenek, és csak a hagyományokra támaszkodjanak, hogy ne adjon semmi teret a kereszténységben az akkoriban még annyira pogány felfogásnak, mert könnyen úgy imádták volna Őt, mint valami istennőt.”
Nos tehát, a Szent Szűznek valóban volt saját sírhelye a Getszemáni kertben, de ezt „nem vette igénybe” SOHA! (Deutsch, 1965)

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

     Egy napon az Úr Jézus e szavakkal szólt hozzám: „Ugye látod, mennyire szeretlek? Jóra való törekvésed így jutalmazom, és megváltó munkám javára fordítom, mert szükségem van áldozataidra, hogy a Mi közléseink lendületét és megbántott Szent Szívem engesztelését így szolgáld szünet nélkül.
Még hosszan beszélgetett és kérését kihangsúlyozva ismét gyóntatómhoz küldött: „Kérésemet ismételd meg előtte. Ne félj és mondd meg, hogy kérésem mindaddig fönntartom, amíg az Általunk közölt kérések a Szentatyához el nem jutnak. Továbbá azt is közöld, hogy azért szüntettem meg lelkedben a kételyek kínzó szenvedéseit, hogy megerősödj. Szenvedéseid most így kívánom igénybe venni. Közöld gyóntatóddal, hogy Én úgy változtatok szenvedéseiden, ahogy azt isteni bölcsességem és megváltó munkám kívánja. Ne féljen ő sem, hagyatkozzon Rám. Ez nem a gonosz megtévesztése, hanem, ismétlem, így válik áldozatod megváltó munkám javára.
Erzsébet, kitartó türelemre van szükséged, és ahányszor Én küldelek, csak menj készséggel, alázattal. Vigyázz! Mert gyóntatód parancsát nem mellőzheted el, még az Én isteni kérésem miatt sem!
Az Úr Jézust bátorkodtam megkérdezni, hogy ez a kérése nem próbatétel volt-e részemre. „Nem, mert ha gyóntatód kérésem nem mellőzi el, hanem Rám hagyatkozva elfogadta volna úgy, mint te, Én közreműködésem által létrehoztam volna azt, hogy a te áldozatvállalásod meghozta volna azt az eredményt, mely isteni terveimben benne volt. Gyóntatód ugyanis, beleegyezése után minden erejével odahatott volna, hogy az ügy a Szentatyához kerüljön, mert a te áldozatos, szigorú böjtvállalásod állandóan sürgette volna őt az intézkedésekre.
Néhány nap múlva az Úr Jézus ismét az alázatosságról beszélgetett. Soha, egy pillanatig se éljek alázatosság nélkül, és még sok mindent mondott az alázatossággal kapcsolatban, melyről azt kell írnom, hogy átmegy elmém tudatába. Mint eleven tűz, lelkemben ég az Ő szent akarata és kérése, melyről beszélgetett velem. /Mivel gyóntatóm a böjtöt nem engedélyezte, az ügy csak évekkel később juthatott el a Szentatyához. Későbbi lelki vezetőm első kérésre engedélyezte az Úr Jézus által kért negyven napos böjtöt: „Leányom, ha az Úr Jézus ezt kéri, meg kell tenned!”/.

     Az Istenanya által felkínált eszközök (áldozat, imádság, bűnbánat), látszólag haszontalanok és nem hatékonyak a racionalizmusra nevelt újkori ember szemében, ennek ellenére előbb-utóbb mégis mindenki fog imádkozni, mert mindenki eljut az igazság ismeretére (1Tim 2,4), csak nem mindegy, hogy mikor! Vannak akik még a nyugodt családi közegben, és lesznek, akik csak a fagyos óvóhelyeken, vagy...!
     A Szent Szűz által felkínált eszközök tudatos alkalmazása ‒ melyek az emberi szabad akaratnak az Isten iránti szeretet, bűnbánat és engesztelés kinyilvánítása ‒, tökéletes összhangban van a Szentírás kinyilatkoztatásával. «Jerikó falai az ima trombitaszavára omlottak le» – nyilatkozta reménykedőn az olasz kereszténydemokrata politikus, Giorgio La Pira 1959-ben, amikor a háború után első keresztény politikusként visszatért oroszországi útjáról. Nagy reménykedés volt ez már akkor, mely azóta valósággá lett, ám hamarabb bekövetkezhetett volna, ha az engesztelés világméreteket ölt!
     Innen tekintve most már láthatóan világos a Szűzanya fatimai üzenete, mely az édesanya esdeklő kérése volt, hogy új dimenziót nyithassunk a történelemben, olyat, amelyet másfajta Jelenléttel táplálunk, másfajta Erővel tartunk fenn és másfajta Fénnyel irányítunk másfajta Cél felé! Ezek persze titokzatosan és csendben már jelen vannak és él azokban a nemzedékekben, akiknek szíve lángol az Isten és emberszeretet Tüzétől, bízva Isten Irgalmasságában és a Szeplőtelen Szív végső győzelmében!

 
     Bizonyossággal állítható, hogy korunk evangelizációjának eredményessége és a világ sorsa nagyban függ a Fatimai-, az Isteni Irgalmasság és a Szeretetláng üzenetének emberiség szintű, de személyenkénti elfogadásától, megvalósításától!
     Fel kell mindenkinek ismernie, hogy a rózsafüzér imádság nélkül nem képzelhető el bensőséges Mária-tisztelet, a Mária-tisztelet nélkül nincs hiteles kereszténység és kereszténység nélkül nincs Béke!
     Az a máriás lelkiség, amely igyekszik megvalósítani a Szűzanya kéréseit, Máriában egy fényes csillagot lát ‒ amely az emberiség Reménycsillaga ‒, mely segíti az isteni jóságról való elmélkedést, az Isteni Irgalmasságban való bizakodást és elősegíti a vágyva-vágyott világbékét.
     Tegyünk meg mindent, amíg nem késő!

(A forrásokat lásd az első részben!)

Miként keletkezett a legenda Mária jeruzsálemi haláláról és sírjáról? 1
      Az évek során az irodalmi és egyháztörténelmi harc természetesen nem csitult a kérdés körül, még akkor sem, amikor az efezusi Mária Ház ügye rendeződni látszott. A nagy kérdés az újszövetségi exegéták (bibliamagyarázók) közt továbbra is fennállt, miszerint Szűz Mária valóban Efezus mellett élt-e? Azon meg végképp vita folyik máig is, hogy az Istenanya Efezusban szenderült-e el és innen vétetett a mennybe, vagy Jeruzsálemből?
     Kétségkívűl zavart okoz, hogy Jézus Anyjának két sírja is van, jóllehet egyikben sem volt (ha egyáltalán)! A Szent Szűz mennybevételének pillanatait végső soron senki sem látta! A lényegi kérdés, hogyha Jézus Anyja Efezusban halt meg, akkor miért volt sírja már az első század elején a jeruzsálemi Getszemáné kertben, és miért épült rá végül a 6. században az Elszenderülés Temploma? (A képen Mária sírja, a jeruzsálemi Elszenderülés Templomban.)
     A válasz szomorúan egyszerű! A Szent Szűz szeretete nem élhetett Szent Fia megváltó szenvedésének állandó átelmélkedése nélkül. Különösen húsvéti időszakban végigjárta a Szenvedés Útját Jeruzsálemben. Mindannyiszor könnyek közt, az arca elsápadt a fájdalomtól. Gyakran összeesett, és már-már azt hitték, hogy meghalt! Ezért sírhelyet vásároltak Neki! (A Czensztochowai ikon ezt a fájdalmas Mária-arcot rögzíti, melyet feltételezések szerint Szent Lukács festhetett az Utolsó Vacsora asztallapjára!)

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

      A fatimai jelenések súlyos történelmi események kezdetével estek egybe (a háború, a bolsevizmus megjelenése, s később a nácizmus új pogánysága), így azokat értelmezhetjük sorsdöntő figyelmeztetésként.
Sarugi Szent Jakab   (más néven Jacob von Batné) († 521) szuggesztív kifejezése Máriáról ‒ «az irgalmasság felhője, amely az egész világ szenvedését és reményét hordozza» ‒ jól közvetíti számunkra a fatimai jelenések értelmét és az üzenet lényegét.
     Először is a Szűzanya jelenése és üzenete úgy értelmezhető, mint a Magasságos közbeavatkozása, hogy a hívők megbizonyosodjanak afelől, hogy Isten szíve nem közömbös, hanem sebezhető, a fájdalmát és szeretetét kiáltja a pusztító bűn rombolása, a világ és az egyház szenvedése miatt: Isten könyörületes, Isten törődik velünk.
     Ennek bensőséges tudata nagyon lényeges lenne, mert a klasszikus teológia felépítői metafizikai értelemben túlságosan eltávolították Isten fogalmát az embertől. A hívők olyan Istenre gondolnak, aki nem sokban különbözik a pogányok sorsfogalmától, vagyis korlátlan hatalmú bár, de "süket, néma és távoli". Ez egy hamis istenkép, amely nem halad meg bizonyos deista vonásokat: Isten a mozdulatlan mozgató, az első ok «égi fejedelem és a Világegyetem ura» (Moltmann), közönyös, érzéketlen ‒ «olyan istenfogalom, amely le van egyszerűsítve a teoretikus vagy gyakorlati ész elvont posztulátumává, s végül keresztény ruhát ölt magára». Így sötétült el Jézus Krisztus isteni arca.
     A fatimai üzenetben a szerencsétlenség és a bűn nem hagyják közönyösen Istent, és Ráchel tovább siratja gyermekeit (vö. Mt 2,18). Az üzenet tulajdonképpen sürgető buzdítás arra, hogy a keresztény élet és a világ közepébe visszahelyezzük Istennek, a történelem Urának imádását, kiválóságának és elsőségének felismerését. Csatlakozzunk az Ő megváltó akaratához, gyújtsuk fel az istenszeretet vágyát és bátorítsunk mindenkit a megbocsátó szeretet gyakorlására. Minden egység innen indul ki, minden innen sugárzik szét.
     Másodszor ‒ és némi kapcsolódással az előző ponthoz ‒, az üzenetben egy paradoxon húzódik, ami az üdvtörténet állandó vonása: a tudat, a szélsőséges és titokzatos ellentét, amelynek egyik oldalán áll a népek 'nagy' történelme és konfliktusaik, a nagyok és hatalmasok történelme sajátos időszámításukkal és földrajzukkal.
     A másik oldalon áll a szerények, a kicsinyek, a szegények 'kis' tudatlan történelme, akik a tudástól és a hatalomtól meg vannak fosztva, s a világ perifériáján élnek. Innen pedig csak más erővel, más hatalommal szólnak bele – vagy szólhatnak bele ‒ a történelembe a béke oldalán. És ez az erő és eszköz pedig a rózsafüzérima, a Fatimában meghirdetett engesztelés és az Elsőszombatok végzése!

(folyt.) (A forrásokat lásd az első részben!)

     A kilencnapi szigorú böjt után így szólt: „Hívj meg asztalodhoz vendégnek szerény reggelidhez! Ne légy közömbös, mert akkor azt kell hinnem, hogy kelletlenül teszed Értem. Hozd el gyengeségeidet Hozzám. Nehogy azt hidd, hogy ez nem érdemszerző! Ismerlek Én nagyon jól. Nyitott könyv Előttem lelked legrejtettebb zuga is, de elvárom, hogy valld be fogyatékosságaidat, mert így már ezek is érdemszerzők lesznek számodra.” „Én Jézusom, úgy akarom bánni bűneimet, ahogy még soha senki meg nem bánta. Szívemnek minden dobbanása kevés. Ahány kis porszem van a világon, mindbe belehelyezem szívem bánatát, hogy fújja a szél Hozzád engesztelésül megszámlálhatatlan sok bűnömért.” És mikor így elkeseregtem bűneim bánatát, Ő nagyon meg volt hatódva, és csendes, halk szavakkal csak ennyit mondott:
„Leánykám, ennyi bánatra ráteszem egyetlen csepp Vérem parányi részét, és teljesen megbocsátom, elfelejtem (bűneidet). Ezt a nagy bűnbánatot ajánld fel Nekem a bűnösök helyett.”
Örömömben azt sem tudtam, hogy szóljak Hozzá. „Édes Jézusom, megyek Hozzád nyári hajnal harmatos virággal telt, üde reggelén, mikor még álom szunnyad a szívek rejtekén, hogy ki köszönt, az elsők között legyek én. Mindig kevés az idő, amit Nálad töltök, elrepül, mint felhőn úszó fény. Megyek tikkasztó melegben, égető napsütésben, mert nagyon szeretlek én. Nálad nincs senki, Hozzád viszem lelkemet, s érzem, az örökmécses hív. Megyek Hozzád az est párás homályában, mert nagyon szeretlek. Megyek zuhogó esőben, feneketlen sárban, megyek hófödte, horpadt árkokon át, csak cikázó hópelyheket lát szemem, de én csak megyek, mert szívem csak érted ver, Istenem. (I/77-78)
     Más alkalommal így szólt az Úr: „Erzsébet, nagy kérésem van hozzád. Elvállalod?
Böjtölj kenyéren és vízen addig, amíg a szent ügy el nem jut a Szentatyához.” Ezt a kérést újra megismételte néhány nap után. Engem az előző kérés nagyon zavarba hozott, mert arra gondoltam, erre nem leszek képes a magam erejéből. Így szóltam az Úrhoz: „A kérés elfogadása legyen a teljes Rád hagyatkozásom és önátadásom megújítása Előtted, Uram, Jézusom.” Most nem volt gyötrő kétely bennem amiatt, hogy ez az Úr Jézus kérése és akarata-e, mert a szeretet tüze éget. Csak azt akarom, amit az Úr akar, így tehát nem kell félnem a gonosztól, a gonosz megtévesztésétől. Mégis, erre a kérésre nem tudtam azonnal igenlő választ adni, és az történt velem, amire nem emlékszem életemben, hogy napokig vajúdtam volna valamin.
Általában mindig gyorsan döntöttem, hogy miként lehetne megvalósítani és nyomban hozzá is fogtam. Az Úr kérésének hallatán, fellépett bennem a gyengeségem érzete. Teljes erőmmel ellene voltam és úgy éreztem, hogy képtelen leszek megtenni. Három napig küszködtem magamban, majd a negyedik nap már elfogadtam gondolatban, az ötödik-hatodik napon már bele is egyeztem. A hetedik napon már örvendezéssel telt meg lelkem. Az Úr akaratának teljes elfogadása után elmentem a mellém rendelt nővérhez és beszámoltam a lelkemben történő dolgokról. Ő ugyanis éppen gyóntatómhoz készült menni. Én megkértem, hogy kérjen számomra engedélyt a böjt megtartására. Az Úr kérésétől számított kilencedik napra megkaptam az eltiltó választ. Ezután lelkemben két napig nyugalom volt, de az Úr Jézus megismételte kérését ezen szavakkal: „Kérésem továbbra is fenntartom, melyet gyóntatódnak többször is meg kell ismételned. Én nagyon zavarba jöttem, és az Úr Jézus előtt gyóntatóm eltiltására hivatkoztam.
1965. szeptember hónap végén az előre megbeszélt időre gyóntatómhoz mentem, és remegve a nagy nehézségek után megismételtem az Úr kérését. Gyóntatóm ismét tagadó választ adott és kifejtette előttem ennek lehetetlenségét. Én a kérést még ennek ellenére is megismételtem, mivel ez az Úr kérése volt. Gyóntatóm tovább fejtegette előttem, hogy ő csak az Istentől kapott jogait gyakorolhatja, de ezt ő nem engedheti meg, mert ez az V. parancsolatba ütközne. És még több oldalról is megvilágította előttem ennek lehetetlenségét.
Én ismételten az Úr Jézus szavaira hivatkoztam. Ő erre azt válaszolta: Ha az Úr Jézus neki is tudtára adja kérését, ő nem fog ellene szegülni akaratának. Ha az Úr kérése az ő lelkében is bizonyosságot kap, akkor ő azonnal eljön hozzám, és nem várja meg azt, hogy én újra kérjem, hanem azonnal megadja az engedélyt. Amikor az atyától eltávoztam, utána néhány órára megszűnt lelkemben mindaz a szenvedés, melyet az elutasítás miatti szorongás váltott ki lelkemből. Ez csak néhány órán át tartott. Aztán a szenvedések oly erővel leptek meg, hogy napokon át alig volt jártányi erőm. S bármire is gondoltam, ami az étkezéssel összefügg, az ájulás környékezett. A reggeli és a vacsora idején ez megszűnt bennem, mert az Úr Jézus kérésére évek óta csak kenyeret és vizet veszek magamhoz. Erre Ő kért, hogy csak délben vegyek magamhoz egyéb ételt, de azt sem az ételek ízéért, hanem kizárólag testem táplálására. Hétfőn és csütörtökön is csak kenyéren és vízen, és pénteken is csak este hat óra után veszek magamhoz más táplálékot. Így ezeken a napokon megszűnik lelkemben az a szenvedés, melyet akkor érzek, ha más táplálékot is veszek magamhoz. Nem tudom leírni azt a szenvedést, melyet azóta elszenvedek. Belső szorongás, undor és rosszullét lép fel bennem".

A török állam akadékoskodása
     Folytatva az efezusi Meryem Ana történetét, a területet a török vámhatóság egyszerűen kisajátította azon az alapon, hogy a nevezett terület „hegy” – ennél fogva tehát – állami tulajdon! Be kellett tehát bizonyítani, hogy a Panaya Kapulu már eredetileg is beépíthető területként volt nyilvántartva, amit világosan bizonyított a török kormányhivatalok megelőző irataiban való megnevezése, amiként a Mandat Grancey – P. Poulin adományozó levélben is! Ez megoldottnak látszott, de...
     1947-ben újból veszélybe került a Szent hely tulajdonjoga. Ekkor meg azzal az ürüggyel akarták kisajátítani, hogy minden erdőterület az államé! Nos, könnyen bizonyítást nyert, hogy Meryem Ana egyáltalán nem erdőség.
     Sajnos, már-már úgy látszott, hogy ezek a bürokratikus "csavarok" teljesen tönkretették P. Poulin művét, de 1928-ban, halála előtt mégis töretlen reménnyel írta: „Panaya, Lázárhoz hasonlóan előjössz a sírból.” És valóban, harminc éven át való küzdelem után 1951-ben elismerte a török állam a tulajdonviszonyokat! Azóta Meryem Ana egy magánegyesülethez tartozik. Kitartó fáradsággal sikerült meggyőzni a hatóságokat, hogy 'Mária Háza' idegenfogalmi célpont is lehet.
Izmirből már 1896-ban szerveztek zarándoklatokat Meryem Anához és amikor 1950-ben Róma kihirdette Mária mennybevitelének dogmáját, felélesztették ezt a hagyományt.
     1951-ben P. Euzet, egyetértésben Msr. Joseph Descuffi szmirnai érsekkel a Szentélyt a hozzá tartozó területtel, átruházta egy egyesületre, mely kezdetben a „Panaya Kapulu Demenĝi” néven, majd később „Meryem Ana Demenĝi” néven lett bejegyezve. A török állam engedélyezte, hogy az egyesület a befolyó pénzeket az antik keresztény szentély a felújítására és fenntartására fordítsa.
     Ennek az egyesületnek intenzív munkája Quatmann úr és msgr. Gschwind püspök támogatása révén, a Ház és környéke teljesen megújult. A török kormány azzal segített, hogy nem csupán a „kereszténység kincsének” ismerte el, de országos jelentőségű idegenforgalmi helynek minősítette és utakat épített a Szentélyhez.

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

    Szent II. János Pál pápa szavaival összefoglalva: «Ez az üzenet (a fatimai) különösen is szól a XXI. század emberéhez, hiszen ezt a kort (a XX. századot) megjelölte a háború, a gyűlölet, az alapvető emberi jogok áthágása, az emberek és a népek hatalmas szenvedései és végül az Isten elleni harc, egészen a létezésének tagadásáig.
     »A fatimai üzenet világossággal és keserűséggel tekint erre a lázongó és drámai történelmi sorsfordulatra. A Szentírás után talán ez a legerősebb és a legmélyebb benyomást tevő leleplezése a bűnnek, s ez komoly lelkiismeret-vizsgálatra hívja az Egyházat és a világot. Csak aki tiszteletben tartja az emberi méltóságot Isten előtt, az örök életet, az értheti meg, milyen nagy a bűn tragédiája, s azt, hogy a bűn fogalmának elfelejtése mélyebb értelemben, egyben elvesztése mindannak, ami igazán emberi. «Maga az ember kerül veszélybe, ha Istent kiiktatja a lelkiismeretéből. A múlt század végére nemcsak Isten létezése volt a tét, hanem az emberi méltóság is.» A sérült emberiség számára a fatimai üzenet az áldozatok panaszának szószólója és meghívás arra, hogy az áldozatok szemszögéből újraolvassuk a történelmet, hogy elidőzzünk az ember misztériumában az Isten misztériuma előtt. Az üzenet újra felteszi a Teremtés könyvének régi és mindig aktuális kérdését: «Ádám, hol vagy?» (Ter 3,9) – vagyis: hol van az ember? Hol van az ember a koncentrációs táborok, a szovjet gulágok világában és hol van a muszlim dzsihadisták keresztény-gyűlöletében? „Hogyan hihetünk az emberben vagy egyáltalán az emberiségben, ha ilyen szörnyűségekre képes az EMBER?” Ugyan ki képes megmenteni az embert az embertől?
     Isten nem hagyta magára az emberiséget – ha mégoly érdemtelenné vált is ‒, hanem elküldte Édesanyját, Máriát, hogy még IDŐBEN figyelmeztesse azokat, akiket Szent Fia keresztje és kínszenvedése árán az örök üdvösségre szánt!
    Visszatekintve a Szent Szűz figyelmeztetéseinek céltudatos tényeit (a La Salette-i és Fatima-i üzeneteket), már világosan felismerhetjük ‒ és beismerhetjük ‒, hogyha megvalósítottuk volna kéréseit, nem jutott volna idáig a világ! És a Szent Szűz kérései még ma is aktuálisak! 

(folyt.) (A forrásokat lásd az első részben!)

     A Szűzanya: "Tekintsetek már Rám, és vegyétek igénybe közbenjárásomat, közbenjáró segítségemet! Én akarok és tudok is segíteni rajtatok, csak már látnám jóindulatú és szorgalmas elindulásotokat! Ne halogassátok! Igen sok időt elvesztegettek. A gonosz sokkal több eredménnyel és szorgalommal dolgozik, mint ti. Úgy fáj ez Nekem!
Kármelita kislányom! Anyai szeretetemmel simogatlak és megóvlak minden lelki veszedelemtől. Ne félj a gonosztól, aki állandóan ott settenkedik körülötted. Én letiportam, nincs mitől félned. Rejtőzz palástom mögé, és illesd csókjaiddal szent ruházatomat, melyet viselsz.” (I/71-72)
A Szent Szűzhöz folyamodtam: „Anyám! Ó jöjj, segíts hálát adni Szent Fiadnak, mert a felém tóduló kegyelmeit alig bírom elviselni. Ajkaimra nem jön szó. Mi módon adjak hálát Neki?”
„Bűneidnek mélységes bánatával válaszolj Szent Fiamnak." – És a Szent Szűz szavai mélységes bűnbánatra indították lelkemet. Szemeim megteltek forró könnyel. Így telt el az idő  szentáldozásig. A harmóniumon a „Templom csendes mélyén” ének csendült fel. Ez még csak fokozta az Iránta érzett gyengédségemet, ez az én kedvenc énekem. Már hónapok óta nem hallottam, és most meg már negyedik napja mindennap felcsendült. De ilyen mélyen még nem hatott meg, mint ma. Annyira, hogy végigfolyt a könny az arcomon, nem tudtam még a szentáldozásnál sem visszatartani.
Mikor visszatérdeltem a helyemre, a Vele való egyesülés iránti hálámat szerettem volna Előtte kifejezni. Ő nem engedett szóhoz jutnom, Ő kezdett el nekem áradozni: „Kis lánytestvérkém! Milyen boldog vagyok, hogy ilyen szívbe térhetek, aki minden erőfeszítésével az Én szeretetemre törekszik.” És a néhány nap óta lelki szárazságban sínylődő lelkemet úgy elárasztotta termékeny kegyelmével, hogy egészen megsemmisültem nyomorúságom tudatában. Ő tovább is beszélt hozzám: „Szép volt az ének? Én játszottam ma el a harmóniumon. Ez a mi kedvenc énekünk. Neked akartam kedveskedni, amiért a templom csendes mélyét, ahol Én lakozom, annyira szereted.”
Június másodikáról harmadikára virradó éjjel a virrasztó órára az édes Üdvözítő ébresztett fel ezekkel a szavakkal: „A magányos éjben szíveket keresek.”
Ne vegye érzelgősségnek az, aki valaha soraimat olvassa, hogy megint csak azt írom, hogy könnyeim megeredtek. Ennyi gyengédség és figyelmesség, amit Ő velem szemben gyakorol, könnyekkel telíti szemeimet. Majd így szólt: „Mivel ez neked is tetszik, ezután ha Én ébresztelek, ez lesz a jelszó: A magányos éjben szíveket keresek.” És szavaiból kiéreztem, hogy az Ő örök gondolata a szívek keresése.
Hajnalban, mikor a második virrasztó órát is befejeztem, az Üdvözítő kérőn szólt hozzám: „Leányom! Szenvedj Velem! Érezz Velem! Enyhítsd fájdalmamat!” És lelki szemeim elé olyan látomást bocsátott, hogy szívem majd megszakadt. A szörnyű látványtól nemcsak lelki fájdalmat, hanem néhány percig tartó fuldoklást is éreztem. (I/74-76)
"Én úgy, de úgy szeretnélek boldoggá tenni benneteket! És ti mégis máshol keresitek (a boldogságot) és nem Nálam. Az Én boldogító kegyelmeimet elkerülitek. Megismétlem előbb elmondott szavaimat: Úgy, de úgy fáj!
Én már annyi jót ígérek, csak hogy Magamhoz édesgesselek benneteket, ti mégis olyan érzéktelenek vagytok (Irántam)."

A törökök, mindig törökök maradnak!
     A történelem viharai a felfedezett Mária-szentélyt követően sem csillapodtak, és a hadi cselekmények nem kímélték a Szűzanya Efezusi Házát sem!
     Az 1914-es év gyors véget vetett a zarándoklatoknak és egészen 1927-ig nem tartottak Szentmisét a Kápolnában. Az I. Világháború alatt az egész vidék tiltott haditerületté vált.
     Amikor 1920-ban a lazaristák visszatérhettek a Meryem Anához, az üvegtetőt betörve, az oltárt szétrombolva, a platánokat kidőlve találták, a bronz Mária-szobrot a szakadékba lökve találták meg letörött kezekkel. (A helyreállított szobrot 1926-ban még el is rabolták és csak 1931-ben lett meg. Ma is ez áll a szentély szerény oltárán.)
     A háború utáni „békés” Törökországban, egyszerre csak minden előjel nélkül 1922-ben halomra gyilkolták a keresztényeket, Szmirnában (Izmir) közel százezer embert, európaiakat, egyháziakat, asszonyokat és gyermekeket! A templomokra gyújtógránátokat dobtak és az onnan kimenekülőket géppuska tűzzel fogadták. A városból menekülők, akik elérték a tengerpartot és a tengerbe vetették magukat, hogy valamely hajón menedéket találjanak, a túlélők elbeszélése szerint a francia és olasz hadihajók cinikus módon megtagadták a menekültek felvételét, ha nem tudtak ott helyben a nemzetiségükről igazolványt felmutatni. Az angol hadihajók pedig elsősorban az angol nemzetiségűeket vették fel. Történt mindez a békésnek mutatkozó Törökországban és napjainkban, minden papír nélküli migráns ezreket tárt karokkal befogadó nyugat-európai országok hajóival! Elgondolkodtató, különösen ma! Forrás: (http://www.huszadikszazad.hu/politika/szazezer-embert-gyilkoltak-meg-szmirnaban )

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)  

     Egy teológiai olvasatban az idők jeleit, a világháborúkat és a totális háborút a rossz elmélyüléseként, a bűn elterjedésének valódi jelképeiként láthatjuk, amelyet először hatalmas méreteiről, világméretű szinten megnyilvánuló borzalmairól veszünk észre. Ezek nyilvánvalóvá teszik a globálisan szervezett bűnözés formáit, amelyekkel tragikusan tele volt már a XX. század is.
     Nos megélhettük, hogy a rosszat és a devianciákat normálisnak és hétköznapinak állítják be, mint a szabadság megvalósulását! A "háttér ideológusok" racionálisan megmagyarázzák és legitimizálják ‒ sőt, túl az elméleti szinten ‒, tudományosan és technikailag beprogramozva, végre is hajtatják (ha tudják)!
     Az idő távlatából ma már tisztán látható a mai kor átalakulása, a bűn és az elkorcsosulás egymásra ható bontakozása, a pusztító következményeivel együtt. Az új kor újdonsága nem abban áll, hogy az ember szabadon használja az értelmét Kant tétele szerint, mely a kereszténységben gyökerezik, azon meggyőződésében, hogy az ember Isten képmására teremtetett és képes a teremtő ismeretre.
     A korszakos törést az a tény igazolja, hogy az új kor Istent és a keresztény tanítást kizárja a közgondolkodásból (legszívesebben totálisan megsemmisítené) és céltudatos terve a tömegek irányítható, (ön)tudattalan masszává formálása (szocialista-, nemzetiszocialista- vagy fogyasztói világpolgár embertípussá).
     A XIX. század «nagymesterei» ezt szélsőséges elméletekben meg is fogalmazták Nitsche és Marx nyomdokain: Istennek meg kell halnia, hogy az ember éljen.
     A XIX. század, örökségként – mint követendő elvet – hagyta nyílt sebként az általános lelkiismereten, melyet a XX. század meg is valósított, elmérgesített! Egyfelől harag Isten iránt, aki az ember ellensége, másfelől az egyéni gondolkodás iránt, mely a globalizmus ellensége. És –pontosan ez vezetett százmilliók halálához.
     A XXI. században már nem csak látva látjuk az ateista léleksorvasztás káros (kárhozatos) "gyümölcseit", de világossá vált a "mögöttes mozgató", a rejtett és nyílt sátánizmus végcélja is!

(folyt.) (A forrásokat lásd az első részben!)

    Papi vélemények szerint a Szeretetláng Lelki Napló a lelki irodalom gyöngyszeme. A Mária-korszak üzenetei közül bensőséges párbeszédeivel és a felkínált többletkegyelmével, a legnagyobb mértékben valósítja meg a Jézus iránti imádó áhítatot és a tökéletes Mária-tiszteletet. Mai előadásomban ezt példázom a Lelki Napló nyomán!
A Szűzanya szavai: "Akiket kiválasztottam, legyenek Hozzám teljes bizalommal. Én, mint körültekintő édesanya, vezetem minden lépésüket. Ők csak tegyék alkalmassá lelküket, és nagy buzgósággal készüljenek az engesztelő munkára. Szomorúan látom, milyen riadalmat kelt bennetek az Én Szeretetlángom. Szívetekben, lelketekben miért riadtok meg? Nem azért vagyok Én szerető Édesanyátok, hogy kételyekben hagyjalak benneteket. Csak fogjatok össze minden erőtökkel és készítsétek elő a lelkeket a szent Láng befogadására. Nem kérek külön kegyhelyet, minden család és minden ember szíve-lelke egy-egy kegyhely legyen, ahová mind gyakrabban helyezzék el az áldozat-imádság virágait!
Én, a kegyelmek Anyja szüntelenül könyörgök Szent Fiamhoz, hogy még a legkisebb ragaszkodást is egyesítse az Ő érdemeivel. Ne féljetek a lángtól, mely észrevétlenül, szelíden fog kigyúlni, mint szelíd fény. Senki nem fog gyanút erre a szívekben végbement csodára, melyet Gyertyaszentelő napomon körmenet formájában adnak át az Én kedves fiaim, hogy az Én szeretetemnek lángja élő tüzet fogjon a szívekben, lelkekben. Úgy készítsenek elő mindent, hogy futótűzként terjedjen. És azok a lelkek, akiket kiszemeltem, mindent tegyenek meg a nagy felkészülésre.” (I/58-59)
Oly sok bűn van az országban. Segíts Nekem, mentsük meg. Én fénycsóvát adok a kezedbe. Ez Szívem Szeretetlángja. „Édesanyám, miért nem teszel nagy csodákat, hogy higgyenek Neked úgy, mint Fatimában?” ‒ kérdezte Erzsébet. „Leánykám, minél nagyobb csodákat tennék, annál inkább nem hinnének Nekem. Kis kármelitám, az első szombatot is azért kértem és mégsem veszik figyelembe.
Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat), és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a Magyar Szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek, fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra.
„A tizenkét papi személy, kiket Szent Fiam kiválasztott, lesznek a legméltóbbak kérésem teljesítésére. Leányom, vidd e lángot, melyet neked nyújtok először. Ez Szívem Szeretetlángja. Gyújtsd meg nála a tiédet, és add tovább!” ‒ És annyira zokogott, hogy alig értettem, mit is mond.
Megkérdeztem Tőle, mit is kell tennem. Én az egész ország nevében megígértem Neki mindent, csak hogy fájdalmát enyhítsem. Mert a szívem úgy fájt, majd meg szakadt. „Leányom, azt kérem tőled, hogy csütörtökön vagy pénteken különösen engeszteljétek Szent Fiamat. Az engesztelés módja a családokban történjen. A kegyelemmel teljes lángot, melyet Szívemből adtam nektek, szívről-szívre járva gyújtsátok meg az egész országban. Ez lesz a csoda, mely tüzet fog, és a Sátánt megvakítja. Ez az összetartó szeretet tüze, melyet Szent Fiam Sebeinek érdemei által kértek.” (I/38-39)

Az egyházi állásfoglalás
     Szűz Mária efezusi házának hitelességét Msgr. Andrea Policarpo Timoni szmirnai érsek 1892. november 1-i helyszíni vizsgálata 14 résztvevővel alapozta meg, közöttük volt P. Poulin és P. Jung is. A jegyzőkönyvben mindnyájan vallották:
„Afelé hajlunk, hogy a Panaya Kapulu rom a Szent Szűz lakásának maradványa.”   

     1895-ben XIII. Leó pápa vizsgálóbizottságot küldött az állítások kivizsgálására. (Poulin, The Holy Virgin’s House, 161-163. )                                                   Timoni érsek megengedte istentisztelet tartását ezen a helyen. A későbbi izmíri érsekek is kiálltak az egyházmegyéjük területén lévő Szent Hely valódisága mellett minden támadás ellenére is, és amint ilyen esetben szokás, kinyilvánították, hogy mindenkinek joga van erről magánvéleményt alkotnia. (A kép eredeti fotó)
     Mint fentebb említve volt 1892 januárjában Maria de Mandat vincés szerzetesnő elöljáróinak engedélyével a vagyonából megvásárolta a mostani búcsújáróhely területét egy töröktől. A telekkönyvi bejegyzés szerint „háromkapus kolostor”. Ebből arra lehet következtetni, hogy Mária mennybevétele után, valamikor kolostorként használhatták. Később Mária nővér P. Poulinnak adta tulajdonát, ő pedig végrendeletileg P. Euzetre hagyta. Ő viszont 1952 végén az újonnan alapított „Törökország katolikus alattvalóinak Egyesületének” gondozására bízta a szentélyt.

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!) 

                                                         (Lent: Sr. Mandat Grencey a Ház előtt)

Az  elkövetkező öt részes sorozatomhoz tbk. felhasználtam a"Boldog Ferenc és Jácinta" c. fatimai folyóirat 2004. I-II. számát, valamint a Mária Rádióban elhangzott előadásaim szövegrészleteit!

     2017 a Fatimai Jelenés 100. évfordulója volt. Október a Fatimai Napcsoda hónapja. 1917. október 13-án olyan természetfeletti esemény történt 70 ezer (!) ember szeme láttára, melyet azóta sem tudott megmagyarázni az Isten nélküli tudomány! Az előre bejelentett rendkívüli esemény célja az volt, hogy hitelesítse mindazt a kérést és figyelmeztetést, melyet az Istenanya a három kisgyermeken keresztül közölt az emberiséggel. Mindennek ellenére, akik tehettek volna valamit – vagy nem vették komolyan a Szűzanya konkrétan megnevezett figyelmeztetését, vagy nem értették ‒, bár abban a hónapban már elkezdődött az oroszországi bolsevik puccsal a világ legkegyetlenebb genocid (tömeggyilkos) diktatúrája! Mára már világossá vált a Szent Szűz minden szava, mellyel aggódó anyaként figyelmeztette az emberiséget! 
    Nagyon is nyilvánvaló, hogy a fatimai üzenet a mai korra utal, különös figyelemmel arra a megelőző (vagy a XXI. századot előkészítő) korszakra, amelyet annak a kornak két nagy konfliktusa jellemez, minden összefüggésével, körülményével és következményeivel együtt.
     Az akkor befejeződött első- és a megjövendölt második világháború, mintha a prizmája lenne mindannak a rossznak, melyek valami tervezett, nagyobb cél nyitányai lettek volna, ami mára egyre világosabban kezd kibontakozni! Mindenesetre a huszadik század prizmájában a bűn főbb tulajdonságait és hatásait figyelhetjük meg számos szemszögből. Ezek: –
     A totalitáriánus politikai rendszer tragikus megjelenése a sztálinizmus és a nácizmus változatában, amely tipizálta a XX. századot. –
     A szisztematikus hazugság mint eszköz, hogy igazságot barkácsoljanak és történelmet írjanak vagy újraírjanak. –
     Az Isten következetes tagadása és száműzése a közéletből és a lelkiismeretből, vagyis harcos ateizmus. –
     Az emberi lét megsemmisítése és kioltása, az emberi méltóság teljes megvetése, vagyis száz milliónyi áldozat az ideológia, a forradalom vagy a «faj» nevében.
     Az új szocialista, nemzetiszocialista embertípus kinevelése (melyet ma már "liberális világpolgárnak" neveznek), és új istenekként tisztelnek.
     A nemzetállamok és a nemzettudat elkorcsosítása, vagy megsemmisítése.–
     A totális háború megjelenése, amely –megszegve az addig hagyományos szabályokat, szabad utat adott civilek és ártatlanok legyilkolásának, a legmodernebb technikai eszközök felhasználásával.
     Az önkényuralom végsőkig való megvalósítása, nem ismerve határt semmiben. –
     A gyűlölet és az erőszak tömegpszichózisa, mely embereket és népeket kerített hatalmába egészen az elvakultságig, a megszállottságig.
     Nos, ez (is) volt a huszadik század!

(folyt.)

A tudomány megerősítette, hogy angyalok vitték Loretó-ba a Názáreti Miasszonyunk házát 2.
     Az előzőkben említett "légi szállításokat" sok szemtanú, köztük tengeri halászok is látták – olyannyira –, hogy a régió számos püspöke jóváhagyta a csodás átszállítások tiszteletét.
Mígnem VIII. Orbán pápa 1624-ben, december 10-ét jelölte meg a Názáreti Szent Ház átszállításának ünnepeként.
Több pápa, köztük II. Pál, II. Gyula, X. Leó, IX. Piusz, XIII. Leó és XI. Piusz is megerősítette a természetfölötti átszállítás elismerését.
Nicolini professzor határozottan elítélte az ateista- vagy protestáns materialista mentalitást, amely a Loreto-ban tisztelt Szent Ház hitelességét igyekszenek hitelteleníteni, annak ellenére, hogy tudományosan igazolt, hogy a Ház, minden kövével a Szentföldről származik. A bizonyítékok tartalmazzák a ház építéséhez használt anyagok kémiai összetételét, alakját és számos építészeti részletét is.
Néhányan, tagadva az angyali szállítást, fabrikáltak egy fantáziadús történetet, miszerint egy „Angeli” nevű, Epirusból származó fejedelmi család a muszlim pusztítás elől mentve, tégláról-téglára szállította el a Názáreti Házat, majd a „család” sorra felépítette és szétbontotta a Házat, a fentebb említett helyeken, ráadásul eredeti habarccsal. Egy ilyen művelet a 13. században csodálatosabb bravúr lett volna, mint az angyali szállítás! Emellett képtelenség, hogy a nagyfokú építésnek és bontásnak ne lett volna szemtanúja!
Ennél is megmagyarázhatatlanabb az a tény, hogy a Szent Házat miért építették meg ideiglenesen egy elhagyott régi földúton. Ráadásul olyan sajátságos módon, hogy az útszéli árkok miatt a falak egy része a levegőben lógott, minden támaszték nélkül!
Minden "összerakás" ráadásul úgy alakult, hogy a ház alapméretei milliméter pontosak maradtak, a názáreti alapokhoz képest!
Az már újabb kérdőjel, hogy a korabeli dokumentumok szerint Recanati környékén szigorúan meg volt tiltva házat építeni a közútra! És ha mégis megtették, akkor hogyan építettek és bontottak anélkül, hogy bárki észrevette volna?
Nem is beszélve, hogy a korabeli szállítóeszközök nem bírták volna a több tonnányi tégla és épületrész ide-oda szállítgatását, mint például egy domboldalra, vagy erdőbe, a lassúságot nem is említve!
Még bonyolultabb az, ha a falakat szakaszokra vágták, és sértetlenül elvitték 2000 mérföldre, majd összeillesztették anélkül, hogy mindennek a nyomai látszanának! Ezen tények és tényezők ‒ magyarázta Prof. Giorgio Nicolini ‒ azt bizonyítják, hogy ésszerűbb hinni az angyali átszállításnak, vagyis az isteni csodának, mint az emberi képtelenségeknek!

     
Sajnos, modern világunkban az üdvözülni akaró ember hitét az elerőtlenedés súlyosan veszélyezteti. Az egyébként jó szándékú hívek is ‒ a korszellem jegyében ‒, ezt-azt átvesznek a világ mentalitásából, miközben észre sem veszik, hogy ennek folytán az erejük megfogyatkozik a saját és mások üdvösségéért való küzdelemre. Az Egyház Anyja erre a gyengülésre, erre az erőtlen keresztényi életre kínál megoldást a Szeretetláng ajándékával, mely üdvtörténeti nagyságrendű többlet kegyelem (ld. II/93).
Sajnos, kevéssé tudatos annak felelőssége, hogy rajtunk is múlik az üdvözültek és elkárhozottak száma!
Ne feledjük, hogy Isten előtt épp azok fognak majd bennünket a legjobban vádolni, akiknek nem szóltunk, akikért nem imádkoztunk, akikért áldozatot nem hoztunk ‒ jóllehet megtehettük volna!

Ó, értünk aggódó Szűzanyánk! Könyörögj érettünk Szent Fiadnál
és áraszd szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

Epizód Mária efezusi életéből (B. Emmerich Katalin írása nyomán) 2
     Efezusi léte utolsó idejében azt láttam, hogy Mária egyre csöndesebb és bensőségesebb lesz, szinte semmi táplálékot sem vett többé magához.
Úgy tűnt, ez már csak a látszat, hogy itt van még, a lelke mintha már odaát lenne. Azt láttam, hogy élete vége előtt az utolsó hetekben az évek súlya és gyönge állapota miatt olykor a szolgáló vezette körül a házban.
Egyszer láttam, hogy János lép be a házba, ő is sokkal idősebbnek látszott. Szikár és karcsú volt, s belépve övvel tűrte fel hosszú, fehér, ráncolt ruháját.
A Szent Szűz egészen beburkolva fehér ruhájába, a szolgálója karjára támaszkodva lépett ki a hálócellájából. Az arca hófehér volt és egészen áttetsző. Úgy tűnt, mint aki lebeg a vágytól. Jézus mennybemenetele óta egész lénye a növekvő, egyre inkább feloldó vágyat fejezte ki. Jánossal az imahelyre mentek. Mária meghúzott valamilyen szalagot vagy szíjat, ekkor megfordult a falban levő tabernákulum, és megmutatkozott a benne levő kereszt.
Miután mindketten egy ideig térdelve imádkoztak a kereszt előtt, János fölkelt, kihúzott a melléből egy fémszelencét, kinyitotta az egyik oldalán, kivett belőle egy szép, gyapjúszínű tokot, abból egy fehér, összehajtogatott kis kendőt, s a kendőből kivette az Oltáriszentséget, amely egy kicsi, négyszögletes, fehér falatka volt; aztán ünnepélyes komolysággal mondott egy-két szót és ráhelyezte a Szentséget a Szent Szűz kezére terített fehér kendőre, aki ajkával vette fel, majd kis idő múlva a kelyhet is átnyújtotta neki. A Szűzanya repesett a boldogságtól, hogy Jézusát, szívében magához ölelhette. (folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

A tudomány megerősítette, hogy angyalok vitték Loretó-ba a Názáreti Miasszonyunk házát 1.
     A kérdés, hogyan emelkedett fel alapjairól a Szent Ház, és miként érkezhetett meg épségben mintegy 2000 mérföldnyire, ahol a mai napig megmaradt?
Az olaszországi Staggia Senese „Amici del Timone” Kulturális Központ által szervezett konferencián a Santa Casa di Loreto átszállításának kérdésével foglalkoztak, mely komoly kihívást jelentett a mérnökök számára. Hiszen, bármi módon történt is – hajón vagy levegőben, erre a XIII. századi technika nem volt képes!
A megmagyarázhatatlan eseményt a pápák hivatalosan elismerték és angyali cselekedetnek tulajdonították. Mindazáltal részletes "műszaki" magyarázatot nem adtak egy ilyen méretű és súlyú, instabil épület egyik földrészről a másikra, egyik napról a másikra (!) való átszállításáról.
Tény, hogyha a magyarázat hiányzik is, de a názáreti épületrész átszállítását történelmi és régészeti bizonyítékok megerősítették. Ebből következően, a tudomány megerősíti az egyházat.
Prof. Giorgio Nicolini, aki tanulmányos életét az eset kutatásának szentelte és felszólalt az említett konferencián, melyen lényegileg és vitathatatlanul bebizonyította a csodás átszállítás valódiságát.
Előadása során Nicolini professzor számos dokumentumot és korabeli szemtanúi beszámolót mutatott be a szállításról, amelyet a tudomány és az emberi módszer nem tud megmagyarázni. Sőt megállapította a helyváltozás időrendjét is.
1. 1291. május 9-én a Szent Ház még mindig Názáretben volt.
2. 1291. május 9-ről 10-re virradó egyetlen éjjel az épület, csaknem 2000 mérföldet tett meg, és eljutott Tersatóba (ma Trsat), Dalmácia régiójában.
Ebből az alkalomból Nicolò Frangipane, Tersato feudális ura személyesen küldöttséget küldött Názáretbe annak megállapítására, hogy a Szent Ház valóban eltűnt-e eredeti helyéről.A küldöttek nemcsak az eltűnését ellenőrizték, hanem megtalálták azt az alapot, amelyre a ház épült, és ahonnan a három falú Szent Ház alapjai nélkül, szilárdan megérkezett Tersatóba.
3. 1294. december 9-ről 10-re virradó éjszaka a Szent Ház eltűnt Tersatóról, és Olaszország „különböző helyein” landolt. Kilenc hónapig egy domboldalon állt, kilátással az Ancona kikötőjére, amelyet latinul „posat et ora” (leszállni és imádkozni) kifejezésből „Posatorá”-nak hívtak.
A csodás épület ottlétéről szemtanú civil és papi személyek tanúságtételét feljegyezték. Posatora egyik feljegyzése már említi a „Loretó-i Szűzanyát”, világossá téve, hogy a felirat már jóval a Ház távozása után készült.
4. 1295-ben, a Posatorában eltöltött kilenc hónap után a Szent Ház egy Loreta nevű nő tulajdonában lévő erdőbe költözött, Recanati város közelében. Innen eredhet a Loreto név.
5. 1295-96 között, miután nyolc hónapot töltött az erdős helyen, a Szent Házat csodálatos módon egy Prodo-hegyi farmra szállították (az angyalok), amely az Antici család két testvéréhez tartozott.
6. 1296-ban, négy hónap elteltével a Szent Ház elindult, és leszállt egy közúton, mely összeköti a Recanatit Anconával, A hely tisztelete a mai napig megmaradt. A későbbi kutatások beigazolták, hogy a Szent Ház valóban állhatott a nevezett úton, mivel e tájékra jellemző cserjéket, fűszálakat találtak a falak alsó köveihez tapadva!

7. Az Angyali Üdvözlet Szent Házát az 1296-ot követő években szállították az angyalok végleges helyére Loretóba, ahol mind a mai napig megtekinthető!  

(Források az első részben!) (folyt.)

Epizódok az Istenanya efezusi életéből (B. Emmerich Katalin írása nyomán) 1
     A Szűzanya imafülkéjében volt egy feszület fából, melyet a magaslatba erősítettek, mint Krisztus keresztjét a Kálvária sziklájába. A lábánál pergamencédula volt, amire írva volt valami, azt hiszem, Krisztus szavai. A keresztbe az Úr alakja egyszerűen, tetszetősség nélkül volt bevésve, s ezeket a vonalakat sötét festékkel dörzsölték be, hogy az alak jól látható legyen.
Azt is láttam, hogy kis kendő fekszik a kereszt mellett, s az volt az érzésem, hogy ez ugyanaz a kendő volt, mint amivel a Szent Szűz a keresztről történt levétel után a Szent Test összes sebét megtisztította a vértől.
Azért volt ez az érzésem, mert ennek a kis kendőnek a megpillantásakor láthattam a szent anyai szeretetnek ugyanazt a mozdulatát.
Egyben azt éreztem, hogy ez az a kis kendő, amivel a papok, miután a Szent Vért magukhoz vették, megtisztítják a kelyhet és úgy tűnt, hogy Mária annak idején az Úr sebeit tisztítva ugyanígy tett. A Szent Szűz ezt a fehér kendőt tartotta a kezén, amikor Szent János, vagy valamelyik Apostol megáldoztatta. (Megj.: Így áldoztak "kézbe" az őskeresztény nők!)
Az imahelyiségtől jobbra egy fülkében, amely a falhoz támaszkodott, volt a Szent Szűz hálócellája, s ezzel szemközt az imahelyiség bal oldalán az a cella, ahol a ruháit és eszközeit őrizték. – E cellák egyikétől a másikig függöny függött le, és lezárta a közöttük levő imahelyiséget. – E függöny előtt középen szokott Mária ülni, ha dolgozott vagy olvasott.
A Szent Szűz hálócellájának hátsó oldala fonott szőnyeggel borított falnak támaszkodott, Mária fekhelyének egyik oldala a falat érte, másfél cipőnyi magas, keskeny ágy szélességű és hosszúságú üres fiók volt. A ráterített takaró sarkai négy gombbal voltak megerősítve. A fiók oldalait is le a földig bojtokkal s rojtokkal díszített szőnyegek borították. A fejpárna ezen az ágyon kerek volt, a takaró barnás, kockás mintájú szőnyeg. A kis ház az erdő közelében sima törzsű, piramis alakú fák közelében feküdt. Nagy volt itt a csend és a magány. A többi család mind szétszórva, bizonyos távolságra lakott. Az egész település olyan volt, mint valami tanyavilág. És itt élt a Szent Szűz egyedül a szolgálójával, egy fiatalabb nővel, aki gondoskodott arról a kevés élelemről, amire szükségük volt a táplálkozáshoz. ‒ Nagyon csendesen és mélységes békében éltek. ‒ A házban férfi nem volt, bár néha meglátogatta őket valamelyik utazó apostol vagy tanítvány.
A legtöbbször azt a férfit láttam bemenni hozzá vagy elmenni tőle, akit én mindig Jánosnak tartottam, de sem Jeruzsálemben, sem itt nem volt folyamatosan a közelében. Most más ruhát hordott, mint Jézus életében. A ruhája nagyon hosszú és redős volt, szürkésfehér, vékony anyagból készült. Nagyon karcsú és mozgékony volt, az arca hosszú, keskeny és szép, fedetlen fején a hosszú szőke haja elválasztva simult a füle mögé. Gyöngéd megjelenése a többi apostollal szemben nőies, szűzies hatást keltett.

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

 Az alábbiak forrása: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 34-36. oldal. (Részletek), 1996. május 13.

A biztos út
     "...Fatimában, a Cova da Iriában történt 1917. május 13-án, eljöttem az égből, hogy kijelöljem számotokra azt az utat, amit meg kell tennetek a században, hogy elnyerjétek a békét, hogy kijelöljem a megtérés útját és az Úrhoz való visszatérés útját az imádság és a bűnbánat által.
     Eljöttem az égből, hogy nektek adjam Szeplőtelen Szívemet mint menedéket, amelyben elrejtőzhettek, és megmutassam a biztos utat, mely a megmenekülés és a béke Istenéhez vezet.
‒ A biztos utat ezekben az időkben, amikor sok más út is mutatkozik, könnyebbek, melyeken sokan járnak, amelyek azonban nem biztonságosak és nem vezetnek az üdvösség Istenével és az isteni Irgalmasság Atyjával való találkozásra.
‒ A biztos utat, mely a Fiam, Jézus Evangéliumában lévő teljes igazság befogadására vezet benneteket.
     Ezen az úton, amelyen én jártam, az igazság ragyogása vonz titeket és mélyrehatóan átalakít a kegyelem, mely meghozza életetekben a szentség isteni illatát.
Így váltok a megélt Evangélium világító példaképeivé és Krisztus bátor tanúivá, aki magához vonz benneteket, hogy kövessétek Őt isteni Szavának mindennapi megvalósításában.
‒ A biztos út, amely rávezet, hogy lemondjatok a bűn és a gonoszság minden formájáról és kézzelfoghatóan megtapasztaljátok a szeretet és a tisztaság kegyelmét.
     A materializmusba és a hedonizmusba, az élvezetek és a tisztátalanság elkeseredett hajszolásába merült pogány világban, amelyben éltek, ti a szentség és a tisztaság, az érzékek megtagadásának és a bűnbánatnak fényét árasztjátok és így mindenkinek felkínáljátok a segítséget, amelyet Szeplőtelen Szívem ad nektek, hogy Istennel, a ti Megváltótokkal és Üdvözítőtökkel való életközösségre jussatok.
‒ A biztos út, mely szeretetközösségre vezet, testvérré tesz azzal a kötelékkel, amely egyesít titeket mint ugyanannak az egy Atyának fiait, akiket ugyanaz a Fiú váltott meg és ugyanaz a Szentlélek szentelt meg és ugyanannak az egyetlen Anyának fiaivá tett benneteket.
     Szeplőtelen Szívem különösen ezekben az időkben válik biztos úttá, amely közösségre, kölcsönös megértésre, az önzés és mindenfajta megosztottság visszautasítására vezet benneteket, hogy így végül megvalósulhasson az új parancsolat, amit Fiam, Jézus adott nektek: 'Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket!' (Jn 13,34)
     Ma (...), újból szeretném felkínálni nektek Szeplőtelen Szívemet mint menedéketeket és Istenhez vezető biztos utatokat.
‒ Ez a biztos út, mely titeket a megmenekülés és a béke Istenéhez, az igazság és szentség Istenéhez, a közösség és az egység Istenéhez vezet.
‒ Ezen a biztos úton járjatok velem mindannyian bizalomban és biztos reményben, boldog várakozásban Isten legnagyobb diadalára, mely Szeplőtelen Szívemnek a világban aratott diadalával együtt következik be."

Jézus Anyja élete végén Efezusban lakott
      Különös jelentősége van a helyi hagyományoknak. Az Efezustól keletre fekvő hegyekben, Panaya Kapulutól nyolc kilométernyire fekszik Kirkindzse (ma Szerendzse) falu. A görögök Kisázsiából való kiűzéséig (1922) négyezer ortodox keresztény lakta.
     Ők azt állították, hogy a régi keresztény Efezus lakóinak utódai, akik Mohamed követői elől menekültek ide. Köztük ősidőktől elterjedt hagyomány volt, hogy Szűz Mária ebben a házban élt és halt meg. Évente papjuk vezetésével százával zarándokoltak ide augusztus 15-én, hogy a romoknál megünnepeljék Szűz Mária elszenderülésének és mennybevitelének emlékét. Azt a tényt, hogy az ortodox liturgia Jeruzsálembe tette Szűz Máriának elszenderedését és mennybevitelét, tévedésnek tartották.
     Polgármesterük, Constantinides ügyvéd 1892 decemberében írásba foglalta a további helyi hagyományt: A mi Urunk Jézus Krisztus megfeszítése után Szűzanyánk, az Istenanya egy ideig még Jeruzsálemben maradt Szent János oltalma alatt. Később azonban, amikor Efezusba jöttek - a Szent Szűz átmenetileg berendezett egy barlangot Efezus városának nyugati részén, Budrun hegyén északra. Mária, egy ideig ott rejtőzködött a pogányok üldözése miatt. Ezt a barlangot „Ghizli Panagianak”, a „rejtőző Legszentebbnek”, illetve a Legszentebb rejtekének nevezték. Ennek emléknapját: a „Zoodokuygis"-t (életadó forrás) húsvét utáni pénteken ünnepelték.” Megőrizték egy másik, Szűzanyának szentelt kápolna (Mária Háza) emlékét is. Ez a tisztáson állt „Karaklia-Panagia” (a Legszentebb platánoknál). Ennek ünnepe november 21. volt. (És ez utóbbi volt a Szent Szűz efezusi háza!)
     Az augusztusi ünnepeken a környező helyek mohamedán lakói is részt vettek, mint zarándokok. A romokat a maguk szentélyének is tekintették. A Korán szerint ‒ amely 72 esetben említi Szűz Máriát ‒ egyetlen ember bűntelen: a próféta Jézus Szűz Édesanyja. A mennybevételét is vallja a Korán. Oktatja a híveket, hogy tisztelettel és dicsérettel vegyék körül Szűz Máriát, így a mohamedánok is szívesen veszik igénybe Szűz Mária anyai segítségét.
     P. Eugene Poulin (1843-1928), aki hosszú ideig az izmiri lazaristák házfőnöke volt, annyira meggyőződött a felfedezés valódiságáról, hogy később Gabrielovich álnévvel tanulmány sorozatban ismertette meg a világgal Panaya Kapulut és megvédelmezte az ellentétes véleményekkel szemben. Számtalan zarándoklatot szervezett a Vincés nővérekkel!
Feljegyzéseiben ezt olvashatjuk:
„A házat nyolc tekintélyes platánfa veszi körül. E fák túloldalán, néhány méterre a szakadéktól, mint egy nyíl – karcsú jegenyefa – emeli elegánsan hegyes koronáját a zömök platánok fölé. Szépnek és tiszteletre méltónak látszik ez az ódon kápolna, valami diszkrét – mondhatni titokzatos – bájjal, mindez a védőn fölé magasodó sziklás hegy lábánál. A karcsú jegenye, mint valami árbóc, mintha kiáltani akarna: Jöjjetek, itt van!"

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!) 

„Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.” (Zsid 7,17)

     Sajnos ismert, hogy akik el akarják pusztítani az Anyaszentegyházat, a papokat kezdik üldözni, mert ahol nincs pap, ott nincs Eucharisztia; ahol nincs Szentség ott nincs bensőséges hitgyakorlat, ahol nincs istenhit, ott istentelenség van!

‒ Mit tehetünk? ‒ Erre II. János Pál pápa ad választ: „Maga Jézus mutatta meg! Az imádság és a böjt a fő- és leghatásosabb fegyver a gonosz erői ellen, amiként az Úr mondta tanítványainak: egyes ördögök másként nem űzhetők ki. Alázattal és bátran kezdjünk újra imádkozni és böjtölni, hogy a Magasságbeli erejével le tudjuk rombolni a csalás és hazugság falait” (Vö. Evangelium vitae, 100).

A pap példakép kell legyen az imában, és alapos körültekintéssel (esetleg a részvételével) kezdeményezze és támogassa templomában a „Rózsafüzér Társulatok" működését, kihelyezett Oltáriszentség mellett!

Egy 1957. december 26-án folytatott beszélgetésben Lúcia nővér a következőket mondta: „A Boldogságos Szűz Mária ezekre az utolsó időkre, amiben mi élünk, a rózsafüzér imádkozásának különleges hatékonyságot szerzett. Olyan hatékonyságot, hogy nincs az a probléma, akár az evilági, akár a szellemi életben, akár a privát-, a családi- vagy a közösségi életben, népek és nemzetek sorsában – amit a rózsafüzérrel ne tudnánk megoldani! Ismétlem, hogy nincs olyan probléma – bármily súlyos is –, bármily nehéz is az, amelyet a rózsafüzér imádkozásával ne tudnánk megoldani! A szentolvasóval fogjuk magunkat megmenteni, megszentelni, vele fogjuk Urunkat vigasztalni és számtalan lélek üdvözülését elérni!” (Pater Fuentes interjúja 1957. dec. 26-én)

XVI. Benedek pápa ösztönzésére a Vatikáni Pápai Kongregáció 2007-ben ezt a levelet küldte el a világ összes püspökeinek: „Szándékunkban áll rendkívüli módon Szűz Máriának, a legfőbb és örök Főpap Anyjának oltalmára bízni az összes papot, és az Egyházban létrehívni egy imamozgalmat, mely a huszonnégyórás szentségimádást állítja a középpontba, hogy a világ minden tájáról szüntelen szentségimádás, hálaadás, dicsőítés, könyörgés és engesztelés szálljon fel Istenhez. Ennek elsődleges célja az elegendő mennyiségű pap lelki kisérése, hogy szolgálatukat a legjobban teljesítsék!” (Bef.)

‒ És?

Panaya Kapulu
     De hogyan is írta le Boldog Emmerich Katalin a Szűzanya Házának belső terét:

„A középen elhelyezett tűzhely két részre osztotta. A tűz az ajtókkal szemben a földön a fal mélyedésében égett, a fal mindkét oldalon lépcsőzetesen emelkedett a ház tetejéig... Az első részt könnyen mozgatható, fonott falak választották el a tűzhely mindkét oldalán a tűzhely mögötti résztől... Mellettük jobbra, balra könnyű ajtókon lehetett a ház leghátsóbb részébe menni, amely kellemesen, gazdagon tapétázott volt... A mennyezet oldalról boltozott volt. A tér legszélső kerek végét függöny választotta el. Ott imádkozott az Istenanya... Az imádság helyétől jobbra a falnak támaszkodó kis fülkében volt az Istenanya fekvőhelye: evvel szemben az imahelytől balra kis kamrában őrizték a ruhákat és szerszámokat. A kis fülkét szőnyegfüggöny választotta el a kamrák közti imahelytől. A függöny közepe előtt szokott imádkozni a Szűzanya, amikor dolgozott, vagy olvasott."
     Amikor a munkások a ház padozatát feltárták, az épület közepén valóban megtalálták a tűzhely kormos köveit, éppen ott, ahol a stigmatizált leírása szerint volt. Ettől kezdve az épület „Meryem Ana”, 'Mária háza' néven vált ismertté. (Alább, a tűzhely helye ma a nagy boltív alatt, szőnyeggel takarva!)
     Szűz Mária házának megtalálása egész sor kutatás, vizsgálat, irodalmi tevékenység eredménye. Hamarosan további expedíciókat szerveztek papok, tudósok, régészek és építészek vezetésével. Ők is bizonyítottnak találták a látnok adatait. Legeredményesebbek a Szűz Mária házában és annak közvetlen közelében végzett ásatások voltak, amelyek korábbi keresztény település létezését bizonyítják Szűz Mária háza körül. Többek között megállapították azt is, hogy az épületmaradványok alapjai még az első századból valók, míg az alapoknak megfelelő felépítmények már bizánci eredetűek és jellegűek. Rendkívül jelentős volt Szűz Mária házában a tűzhely megtalálása. Ezt a helyet fekete kövek és hamu maradvány jelezte.
     A környéken vízvezetékeket, korsókat, lámpákat, különféle használati tárgyak maradványait és még sírokat is találtak Konstantin és Jusztinián korabeli érmékkel. A kutatások igazolták, hogy az egész terület zárt település volt, aminek központja Panaya Kapulu volt, ahogyan a helybéliek ősidők óta nevezték, a „Panaya” az Istenanya görög elnevezése: Panhagia (legszentebb), a török Kapulu pedig kaput, ajtót, házat jelent.

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

(Az alábbi képekből látszik, hogy miként alakult a Szűzanya hálófülkéjének külső bejárata. 1) Romokban; 2) Az alkalmi tető alatt; 3) Készen, de ajtónyílás nélkül)

A Szűzanya Háza és a Csodásérem
     Marie de Mandat Grancey és nővérei, az Isteni Szeretet Leányai Szent Vince kongregációhoz tartoztak – vagyis a Csodásérem kiváltságában részesült rendhez –, akik ezúttal sem mulasztották el az Érem terjesztését. A mintegy 75 km-es úton minden kereszténynek adtak egy-egy érmecskét, akik rendkívüli értékként fogadták. Így baráti segítségben és vendéglátásban nem volt hiányuk.
     A Gondviselés ‒ talán a Csodásérem Szűzanya kegyelmein keresztül ‒ nem hagyta magára a kis társaságot hazatértük után sem. A zarándoklattól teljesen fellelkesült Mandat Grancey nővér ugyanis épp örökölt egy kis vagyont és Poulin atya ötletére azonnal késznek mutatkozott, hogy az egészet az efezusi Mária-ház restaurálására fordítsa.
     1892. november 15-i dátummal megvették a területet és 1894 júliusától kezdődően, különféle munkálatokat hajtottak végre! Csatornába terelték a forrást, megjavították az oda vezető ösvényt, oltárt és Mária-szobrot állítottak a házba, föléje üvegtetőt emeltek.
     Szerény eszközökkel kezdték el a romok szépítését. P. Joung naponta Szentmisét mutatott be, melyre a környék lakói közül is eljöttek.

     1896-ban bronz szobrot készítettek és állítottak a szentély oltárasztalára, mely a Csodásérem Szűzanyát ábrázolja. (ld. lentebb!)     Ugyanebben az évben Szűz Mária házának hátsó részén, baloldalon újabb forrás fakadt, ami a padozat alatt folyva az előtér alatti medencébe ömlik. Ez a víz a felfedezett tűzhely hamujával együtt már abban az évben zarándokokat és zarándokcsoportokat vonzott a szentélyhez. Gondolnunk kell arra, hogy az egykori zarándoklatok nagy nehézségekkel jártak, mert Efezustól még tizenöt kilométeres utat kellett megtenni a „Fülemüle hegyig”.
     1898. augusztus 24-én újabb, csodálatos megerősítést nyert Emmerich Katalin látomása a ház beosztásáról, amikor feltárták a középen elhelyezett tűzhely maradványait, mely a régi kápolnává alakítás miatt a kőpadozat alatt volt.
Egyházi jóváhagyás nélküli, de megbízható hírek egész sor rendkívüli gyógyulásról szólnak, melyek a csodás víz és alkalmasint a hamu használatával történtek.
     A belső térben Raymund Peré építész, az Izmir-i Polykarp templom még ma is látható freskóinak alkotója, egy kis márvány oltárt állított fel. A házhoz vezető út szélét olajfákkal ültették be és nem túl távol egy magas alapzaton életnagyságú Mária-szobrot állítottak fel (ld. alább).

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!

)

„Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.” (Zsid 7,17)

     Az a pap, aki nem imádkozza a breviáriumot, számtalan kegyelemtől fosztja meg az Egyházat, Isten Népét, önmagát, merthogy magasabb szintű lelkiélet nem létezik következetes kitartás, igényesség és benső fegyelem nélkül.

A világban és az egyházban jelentkező gondok, amely ma egyre szélesebb körben megmutatkozik, egy olyan ellenünk és társadalmunk ellen irányuló támadás eredménye, amelyet a sötét és rosszindulatú ügynök, maga a sátán vezet. Erről pedig a papnak beszélni kell a híveknek az egyéni (családi) és társadalmi a veszélyekről az esélyekről, a küzdelem módjairól, a rózsafüzér, áldozat, az engesztelés nélkülözhetetlenségéről, és az állandósult ördögi tevékenységről!

Erről beszélni kell, mert ez is papi felelősség! Ha ugyanis „nincs aki leleplezze, világossá tegye a bűn szerzőjének alattomos tevékenységét, egyre kevesebben ismerik fel pusztításának szervezett voltát. Kevesen értik a bűn szerzőjének tevékenységét, sőt, nemegyszer tekintélyes tanítók az ördög puszta létét is tagadják. Sokan tudatlanul esnek áldozatul a megtévesztő szellem mesterkedésének, s elfelejtik: az ördögnek annyi hatalma van felettünk, amennyit megengedünk neki, mert Jézustól kapott eszközeinkkel (mint fennt) harc árán bár, de száműzhetnénk sorsunk alakításából. Márpedig, ha kevesen vállalják a harcot, a bűn természetszerűen elhatalmasodik, s ennek következményeként alaposan állíthatjuk: elérkezhet a tömeges elkárhozás veszélye.” (Vö. Dr Antalóczi L. p.prelátus – Jelenések üzenetek és a jövő – Eger 2000.)

Aki ezt nem teszi, elhalványítja a megváltás örömhírét és kevéssé teljesíti a papság iránymutató hivatását! Márpedig „az egyik legsürgetőbb szükség az ellen a rossz ellen védekeznünk, akit ördögnek nevezünk” ‒ mondta VI. Pál pápa 1972. nov. 15-i beszédében.

Az Evangélium is figyelmeztet: „Józanok legyetek és vigyázzatok! Ellenségtek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben ...” (1Pét 5,8-9). A sátán egyik legeredményesebb igyekezete, hogy próbálja elhitetni, nem is létezik!

(folyt!)

„Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.” (Zsid 7,17)

     Mit lehet tenni? Élni kell az evangelizációban felhasználható hiteles égi idíttatásokkal, úgymint pl. a 9 első péntek, 5 elsőszombat, vagy a szentelményekkel és kegyelmi eszközökkel, mint a Rózsafüzér, a Szent Benedek érem, a Barna Skapuláré, a Csodásérem és Mária Szíve Szeretetlángja stb! Nem is beszélve a Szenteltvíz oltalmazó mibenlétének tanításáról és használatáról az otthonokban (is), és mindezeket hatékony eszközökként használva a tisztítótűzben szenvedők szabadítására!

Ne feledjük, hogy minden pap nem csak atya, de Istentől megbízott tanító is, aki rávezetheti népét a Keresztségi fogadalmak tudatos meg-megújítására, a Jézus Szentséges és Mária Szeplőtelen Szívének való egyéni és családi felajánlásra, és ezek folyományként a szentségi életre!

Hogy milyen nagy is a papi méltóság! Ennek nagyságát még a pap is csak az égben fogja megérteni. Ha ugyanis itt a földön igazán ráérezne, belehalna, no nem a félelem megrendültségében, hanem a Végtelen Szeretet tökéletes megérzése miatt!

A pap a lelkeket féltő Isten, felfoghatatlanul hatalmas ajándéka! Ha nem lenne pap a világon – ami az istentelen eszmék leghőbb vágya –, akkor kihűlne a világ, mert nem lenne Eucharisztia! A pap nem önmagáért pap, nem adhat önmagának feloldozást, nem önmagának szolgáltatja ki a szentségeket, nem önmagáért van, hanem Isten Népéért! Jézus így magyarázta küldetését: „Az én tanításom nem magamtól való, hanem az Atyától, aki küldött engem.” (Vö. Jn 8,42) A papnak is hasonlóan kell gondolkoznia: „Az én tanításom nem magamtól való, hanem az Egyháztól, aki küldött engem.”

Mély elmélkedési pont, hogy Jézus nemcsak az Atyának, Máriának és Józsefnek engedelmeskedik, hanem a papnak is! Soha nem utasítja el, hogy jelen legyen az oltárnál, amikor papja kimondja az átváltoztatás szavait, és ezt még akkor is megteszi, ha a pap méltatlan bűnös! Ebből következik az alapvetés, hogy a szentségkiszolgáltatásának érvényessége, független az ezt kiszolgáltató pap lelki állapotától! Ne bíráljuk papjainkat, még „okkal” sem, mert Isten elhívott embere és arra képes, hogy megjelenítse számunkra Isten Szeretetének Valóságát! Az oltárnál a pap által egyesül az ég a földdel, s a föld az éggel, a pap ugyanis jel, útiterv, amely jelzi az egyetlen utat, amely az üdvösséghez vezet! Ezért ajánlatos bővebben tanítani a „végső dolgokról”: a mennyországról, a tisztítótűzről és a pokolról.

(folyt.)

Akinek fogalma sincs róla, az ismeri
     A harmadik napra vizük elfogyott és szomjúság gyötörte őket. Végül július 29-én délelőtt 11-kor már csak lihegtek. Fáradtan és szomjasan elértek egy dohányföldhöz, melyen néhány asszony dolgozott. „Van egy kis vizük inni?” ‒ kérdezték a tikkadt férfiak. „Sajnos nincsen ‒ válaszolták ‒, de ha felmennek az erdei kolostor-romhoz, ott találnak ivóvizet”, és ujjal egy dimbes-dombos helyre mutattak. És lám, ott valóban találtak egy bővizű forrást. És amikor felfrissültek, körülnézve, a forrástól tíz lépésnyire egy régi épület romjaira bukkantak, melynek jellegzetessége P. Jung legnagyobb csodálkozására tökéletesen emlékeztetett Emmerich Katalin leírására: „Mária háza kőből épült, négyszögletes, a hátsó oldalán kerek, vagy szögletes, az ablakok magasan vannak, a teteje lapos” – írja Emmerich Anna Katalin.
     A leírás ráillett az előttük álló romokra és a topográfiai elhelyezkedésére is: „Az Istenanya nem magában Efezusban lakott, hanem olyan vidéken, ahol több ismerős keresztény nő már korábban megtelepedett. Lakása Jeruzsálem (értsd: dél) felől jövet mintegy három és félórányi járásra Efezus előtt balra fekvő hegyen volt ... Efezustól délre keskeny utak vezettek a vadon benőtt hegyre. E hegycsúcs közelében kissé dombos, szintén benőtt, mintegy félóra járásnyi kerületű síkság van: ott volt a település.” Amikor fölmásztak a csúcsra, meglátták a tengert. A négy férfi két napon át vizsgálta a környéket, és megbizonyosodtak arról, hogy megtalálták a házat, amelyet a stigmatizált oly pontosan leírt, anélkül, hogy járt volna Efezusban. Ez volt az a ház, amelyben egykor Szűz Mária élt! (Fentebb: a Ház bal felől elölről, alább, jobb oldalról)
     Az alapfalak maradványai is megfeleltek a látnok által megadott Mária Házáról szóló leírásnak. A megmaradt alapfalak romjainak láttán a csodálkozók lelkében megelevenedtek Emmerich Katalin leírásai. Ekkor 1891. július 29-e volt.
     Az expedíció tagjai megtudták azt is, hogy ezt a helyet ősidők óta „Panaya Kapulu"-nak nevezték. „Panaya” az Istenanya görög elnevezése: Panhagia - legszentebb, a török Kapulu pedig kaput, ajtót, házat jelent. Ennek megismerése koronázta meg a kutatást: valóban Szűz Mária Házának maradványait találták meg.
     Visszatérve Izmirbe (Szmirna), jelentették megállapításaikat Poulinnak, de az elöljáró atya nem hitt nekik. Még ugyanezen évben (1891) P. Poulin, P. Junggal, az előző expedíció négy tagjával, Marie de Mandat Grancey 5 nővérével és egy fotográfussal, öszvérháton útra keltek, hogy meggyőződhessenek a felfedezés igazáról, arról, hogy a ház helyzete minden részletében megfelel Emmerich Katalin leírásának (ld. az alsó képeken).
     És minden stimmelt. Nyolc hatalmas platán vette körül a romokat és nyújtott hűvös árnyékot. Úgy tűnt, hogy Tours-i Gergely óta a hely alig változott. A háznak valóban nem volt teteje és a falak is meglehetősen romos állapotban voltak.

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

Jelenések, üzenetek és a jövő – az engesztelés tükrében

     Kinek szólnak az üzenetek? Mária szavaiból egy világméretű ,,mozgósítás'', az Egyház egészére kiterjedő ,,toborzás'' szándéka olvasható ki. Mindenkit megszólít, mindenkit hív. (A párizsi, a La Salette-i, a Lourdes-i, a fatimai és a Szeretetláng üzenetekből ez egyértelműen kitűnik.) A Szent Szűznek nincsenek kitüntetett ,,címzettjei''. Mindenkit hív, mindenki címzett; s akikhez eljutnak az üzenetek, vegye személyes meghívásnak a Boldogasszony szavait.

     A Szent Szűz nehéz helyzetünkben kiutat és eszközöket is javall. 1830-ban kapjuk Párizsban Labouré Szent Katalin által a Csodás Érmet. Lourdes-ban háromszor felszólít a bűnbánatra, bár az ,,engesztelés'' szó először Fatimában hangzik el ajkáról. Fatimában a rózsafüzér napi imádságát ajánlja, ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük!''

     Megrendítő szavak! A Boldogasszony vállalkozó lelkületű fiainak és leányainak közreműködését, segítségét kéri, hogy megmentse övéit az örök boldogság számára. Ebben a segélykérő felszólításban fogalmazódik meg a Mária-korszak és a Szent Szűz tevékenységének célja és értelme, az egész világra kiterjedő engesztelés meghirdetése és megszervezése, hogy senki se kárhozzon el, s ehhez segítőket keres. Szavai és könnyei sürgetnek és a megvalósításához Szíve Szeretetét kínálja, mint többlet kegyelmi erőt! ,,A kegyelem kiáradása óriási mértékben jön létre minden, a megváltó munkában résztvevő lelkében, csak ne halogassátok kérésünk teljesítését.” (Szeretetláng Lelki Napló IV/30 /a továbbiakban csak a római és arab számmal jelölve/)

     Figyelemre méltó, hogy az üzenetekben mindig bűnbánatról, a bűnösök megtéréséről, a bűnösök helyzetének javításáról, a bűnösök elkárhozásáról van szó. Azokról, akik már Istenéi voltak, akik megismerték s hittek benne, de megfeledkeztek Istenről. A Szent Szűz azokról beszél, akik a bűn szerzője révén elfordultak és távol maradnak Istentől. A fentebb idézett 49. zsoltár is őket figyelmezteti: ,,Ti, akik megfeledkeztek Istenről, szálljatok magatokba...'' A Szent Szűz fatimai szavai, de különösen az 1917.augusztus 19-i üzenet azok számára hív segítséget, akik megmaradnak bűneikben és a kárhozat felé sodródnak (lásd fenn!).
     Mindezek után újra aktuális a kérdés: mit kell tennünk, ha meg akarunk felelni az égiek kéréseinek? A válasz: ismernünk és élnünk kell az Evangéliumot, s mindent megtenni a magunk és mások üdvösségéért. A végeredmény pedig társadalom méretű megjobbulás, az evangéliumi útra való visszatalálás lesz. Aki vállalkozik erre a feladatra, az megteheti egyénileg és közösségben is. Az önmegszentelődéshez és az eredményességhez, a közösségben végzett evangelizációs munka sokkal hatékonyabb. Ezért evangelizációs közösségeket (imatársulatokat kell létrehozni), s ezen közösségek az engesztelésben fogják megtalálni a felkészülés módját.

     A szentmise látogatás, az engesztelő Szentségimádás, a szentolvasó imádság a könyörgésekkel, a böjt, az egyéni és közösségi fogadalmak és az Isteni Irgalmasság kultuszának formái adottak, és az ígéretek szerint rendkívüli módon eredményessé tehetik az engesztelést.

Akinek tudnia kéne, az tagadja
     A vidék annyira barátságtalan és rossz hírű volt, hogy csak nagy nehézségek árán sikerült vezetőt, öszvért és hajcsárt találniuk. Megkérdeztek egy örmény mehitalista pátert, iránymutatásért. A páter úgy vélte, hogy valamit látott Deĝirmendere-ben ‒ ám ezzel rossz felé irányította őket. Deĝirmendere-be érkezve, egy ortodox görög kolostorban megkérdezte P. Jung, hogy „hol halt meg Szűz Mária?” A válasz lazán, mintha a világ leginkább magától értetődő dolga lenne, így hangzott: „Jeruzsálemben, fiam!”
Persze az izmiri lazarista misszióból jött Jung atya nem éppen ezt a választ várta. „Mária házának nem valahol Efezus közelében kell lennie?”
„Efezus közelében? ‒ csodálkozott rá az idős kalojerosz ‒ Ott János apostol halt meg. Az ő sírját meg tudom önnek mutatni!”
„Ez nagyszerű! És azt a házat is ismeri, amelyben Szent János a Boldogságos Szűz Máriával lakott együtt?”
„Az Istenszülő? Nem, fiam, ön téved. Ő Názáretben élt és Jeruzsálemben halt meg. Így tartja a hagyomány!”
„De egy stigmatizált apáca a látomásaiban Efezusban látta a házat, ahol meghalt. Azért jöttünk, hogy ezt a házat megkeressük. – erősködött Jung atya.”
„Látomások? Asszonyi fecsegés! Látja fiam ezt az ikont? A Szent Istenszülő elszenderedését ábrázolja az apostolok körében, Jeruzsálemben.” (Mellesleg, a képről nem derül ki a helyszín! Lásd alul!)
„Köszönöm, főtisztelendő atyám, de úgy látszik, nem tud nekünk tovább segíteni..."
„Isten legyen önökkel keresésükben, fiam. Akkor is, ha rossz helyen keresnek.”
     Ez a párbeszéd azt bizonyította, hogy az ortodox testvérek hűségesek voltak a bizánci hagyományokhoz a „Dormitio Mariae” kérdésében.
     Az első két nap eredménytelenül telt, mire négyen egyként határozták el, hogy iránytűvel és Emmerich Katalin leírását pontosan követve folytatják utukat, így Ayasuluk felé indultak, de eredménytelenül fésülték át az Efezustól délre elterülő dombokat.

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

„Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.” (Zsid 7,17)

     A pap is a világban él, de nem a világnak, mert a papi méltóság oly magasztos, hogy bár a hívek közt kell élnie, mégsem követi azok divatos szokásait, és ezzel nem különc, hanem: a hivatásának él! Ha ugyanis a pap nem éli meg naponta az istentapasztalatot, akkor ezt az űrt „pót tevékenységekkel” igyekszik kitölteni, és sajnos megfeledkezhet természetfölötti méltóságáról!

A pap is ember ‒ mint mi!

A pap is férfi ‒ mint Szent József!

A pap is Isten gyermeke ‒ az Egyház tagja!

A pap „alter Christus” (Krisztus mása) ‒ vagyis, engesztelő áldozat.

Ami különbözik a papban mindenki mástól az az, hogy Megváltó Krisztusunk személyes felkentje!

Az a pap, aki úgy prédikál, hogy Isten Anyját meg sem említi ‒ olyan, mint aki tüzet fest a falra, amely továbbra is hideg fal marad! Evangelizálni és lélekmentő sikereket elérni, csak az Istenanyával egységben lehet, mert ő ismeri legjobban Szent Fiát, és aki ezt nem teszi olyan, mint aki szárnyak nélkül akarna repülni!

Három idézet a Szeretetláng Lelki Naplóból:

(Az Úr) ‒ „Kérd meg fiaimat, hogy küldjék a lelkeket Édesanyánkhoz, és egyetlen beszédet el ne mondjanak Édesanyám különös tiszteletének említése nélkül.” (I/41)

‒ „Van-e Nálamnál elhagyottabb, megvetettebb, akit jobban elfelednek, mint Engem. Ha tudnák mennyire szenvedek, mennyire sóvárgok utánuk! Folytonos egyedüllétemben szólítgatlak (benneteket) sok szeretettel és türelemmel, és ti úgy tesztek, mintha Én egy érzés nélküli személy lennék. Pedig ha bizalommal közelednétek Hozzám, megéreznétek azt a forró szeretetet, mellyel Szent Szívem irántatok érez, mely értetek lángol. Ha valahol, bármerre is tűz támad, hogy összefuttok, és mentek segíteni, hogy a tűz minél kevesebb kárt okozzon. A sátán tüzét mégsem oltjátok, engeditek, hogy pusztítson a pokol lángja. ... Kezetek nem gyűjt Velem, csak szétszór. Ó, ti igazán szerencsétlenek, Nekem szentelt lelkek, szálljatok magatokba, és térjetek már Hozzám! ... Ne engedjétek magatokon úrrá lenni a jóra való restséget..., melyről nem akartok tudomást szerezni. ” (I/89-90)

‒ „A világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása!” (IV/27) 

(folyt.)

     Valamennyien a kiválasztottságra születünk, melyre a keresztségben kapunk isteni pecsétet. Ám az, hogy ezt mennyiben sikerül betöltenünk, sajnos többnyire a halál után derül ki „Íme, ilyen voltál és ilyennek kívántalak téged – mondhatja nekünk szomorúan az Isten.” (Raoul Plus SJ)
     A Szeretetláng kiváltságoltjával, Erzsébet asszonnyal az Úr bizonyára elégedett lehetett, mert gyermekkora nehéz körülményei ellenére is, mindig igyekezett a Szentlélek útmutatásait követni és „ösztönösen” Mária-tisztelő volt ‒ mígnem ‒ nagy rózsafüzérezővé vált. Minden feltűnés nélküli, példás kegyelmi életet élt! Montforti Grignon Szent Lajos azt írja, hogy „a Mária-tisztelet, a kiválasztottság biztos jele”! (vö. TMT 40; 200; 250)

     De halljuk Erzsébet asszony egyik nagy lelkivezetője, Dr. Antalóczi Lajos prelátus véleményezését: „Évekre szóló személyes ismeret után elmondhatom: Erzsébet asszony egyszerű, de szívós, sokat szenvedett, kitartó egyéniség volt, akit az élet terhe, a keresztek nem törtek meg, hanem acélossá formáltak. Erős asszony volt, akinek az életében természetes volt az erények gyakorlása, a rendívül kemény böjt, a sok imádság és a porig való megalázódás. Idealizált lenne azonban az Erzsébet asszonyról alkotott kép, ha letagadnánk természetéből fakadó emberi gyengéit. Mindezek ellenére viszont határozottan ki kell jelenteni: Erzsébet asszony ezt a Lelki Naplót természetfölötti közreműködés nélkül nem tudta volna megírni. Nem lett volna rá képes! A Szeretetláng Napló esetében a jó szándékú emberi mesterkedés teljesen kizárt.

    Erzsébet asszonynak a Szeretetláng révén nagyon sok megaláztatásban volt része. Ugyanakkor hetente több napon kenyéren és vízen böjtölt húsz éven át. Életét különösen megnehezítette, hogy a Szeretetláng kapcsán látványos esemény nem történt. Nem volt gyógyulás, nem volt napcsoda, forrás vagy könnyezés stb. Csupán gyümölcsökről beszélhetünk, amiről a belső csoda megtapasztalói tanúskodnak.
A csodák ugyanis a lelkek mélyén mennek végbe. Jóllehet ez a legnagyobb csoda, hiszen a Mária-korszak valamennyi eseménye éppen ezt a célt szolgálja és ennek hatására Erzsébet asszony lelkében is az életszentség gyönyörű hajtásai kezdtek virágozni. Küzdött, imádkozott és engesztelt. De a kételyek gyötrő kínjai is kínozták, mivel a sátán minden módon megpróbálta meggyőzni Erzsébet igyekezetének és hithűségének hiábavalóságáról.”

Amikor a megismerésnek eljött az ideje

     Az első lépést a mai szentélyhez Julien Gouyet (†1899) francia pap tette meg azzal, hogy nem csupán legyintett egyet egy stigmatizált nővér írására, hanem utána is nézett! Francia fordításban olvasta Emmerich Katalin „Szűz Mária élete'' c. könyvét. Az elbeszélésben Szűz Mária utolsó éveinek pontos és részletes leírása szerepel. Egyúttal elmondja a legapróbb részletekig azt a helyet és az utat, ahogyan el lehet jutni a házhoz, melyben Szűz Mária lakott. Hogy a könyv adatainak helyességét ellenőrizze, Julien Gouyet 1881-ben útra kelt Egyiptomon, Palesztinán keresztül és Anatóliába ment.
     Gouyet atya semmi kockázatot nem vállalt. Először is bejelentkezett Msgr. Andrea Policarpo Timoni (†1904) szmirnai (Izmir) római katolikus érseknél, és helyismerettel rendelkező vezetőt kért tőle, az egyébként nem túl jó közbiztonságú útra. Ennek társaságában indult útnak. Az atya egy feliratot készített görögül a hátizsákjára: „Kérem legyenek tekintettel egy szegény, pénztelen utazóra!"
     Végül október 18-án Efezustól délre a nehezen járható hegyen fedezte fel, egy kápolna-szerű ház romjait és a nála lévő Emmerich leírás alapján beazonosította, hogy minden valószínűség szerint ez Szűz Mária egykori lakása. Amikor jelentette a szmirnai érseknek és a római elöljáróinak, senki nem tulajdonított nagyobb jelentőséget a felfedezésnek.
     Elmúlt egy évtized és az izmiri francia kórházban a „Vincés Nővérek” főnöknője Maria de Mandat Grancey (1837-1915) is olvasta Brentano írását, sőt a nővéreknek is rendszeres felolvasást tartott, különösen a Mária Háza és környezetének leírásáról. A főnöknő szólt az intézet lelkivezetőjének, a lazarista P. Henry Jungnak: „Efezus egyáltalán nincs messze, érdemes lenne egyszer elmenni oda!” Jung atya jónak találta az ötletet, és engedélyt kért elöljárójától, Eugene Poulintől az expedícióra. Poulin abbé előbb elolvasta a könyvet, ám az olvasottakat, bárkivel meg akarta beszélni, mindenki képtelenségnek tartotta. Ez késztette végül őt magát is arra, hogy utána nézessen a dolognak, így engedélyt adott, hogy a természettudós P. Henry Jung vezetésével egy kis expedíció induljon. Ő. Jung 1891. július 27-én egy rendtársával és két laikus kísérővel útra is kelt, kezükben Emmerich Katalin leírásával.

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!) (Korabeli fotó)

„Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.” (Zsid 7,17)

   Az arsi plébános egy prédikációjában így beszélt híveinek a papság szentségéről:

- „Ki helyezi a mi Urunkat a tabernákulumba?    A pap!

- Amikor megszülettek, ki fogad benneteket az életbe?    A pap!

- Ha bűnt követtek el, ki segíti lelketeket újra föltámasztani, és ki adja meg lelketeknek a békét?   Újra csak a pap!

Nem gondolhattok Isten egyetlen jótéteményére sem ( a szentségekre, az áldásokra és szentelményekre) anélkül, hogy közben a pap személyével ne találkozzatok.

- Menjetek gyónni a Szent Szűzhöz, vagy egy angyalhoz: föloldoz-e benneteket?   Nem!

- Átváltoztathatja-e a kenyeret és bort Krisztus Urunk Szent Testévé és Vérévé?   Nem!

Mert akár 200 angyal is lehet itt veletek, nem tudnak feloldozást adni, de a pap – még a legegyszerűbb is – az tud, mert Krisztustól való hatalma van ezt mondani: – Feloldozlak téged bűneidtől, menj békével!”

A hivatás mindig csoda, csakúgy, mint a kitartás, különösen abban a világban, amelyben élünk, ahol vonzóbbnál-vonzóbb más „hivatások” és „felhívások” hangzanak el. Ha az Úr hív – hívása valós! „Ne féljetek!” –mondja Krisztus oly sokszor az Evangéliumban. Ne féljetek tehát igent mondani! Persze a hivatás maga a rejtély, mely érthetetlen a világ számára és őrültnek tartja azokat, akik Istennek szentelik magukat. Ám a hivatás folyamatos élésének vannak emberi feltételei, ilyen az Istennek való állandó „igen”, a breviárium, a rózsafüzér-ima és a bensőséges Mária-tisztelet!

A papság példája tulajdonképp a Szent Szűz, aki alázatos csendjében betelt Istennel, aki Igen-t mondott Istennek a Kereszt alatt is. A pap olyan az oltárnál, mint János apostol a Fájdalmas Anyával a Kereszt alatt, amikor Jézus a pap felé is megismétli ‒ „íme a te anyád”!

Magasabb szintű lelkiélet nem létezik következetesség, igényesség és benső fegyelem nélkül.

A pap akkor engedelmeskedik az Atya akaratának, ha mindent megtesz a lelkek megmentésére, jóllehet gyümölcsök helyett mégis bogáncsban és tövisben van része, sőt látja barátait, akik ahelyett, hogy kezet nyújtanának neki, elhagyják. Ámde „majd ha véget ér lelkének gyötrelme, látni fogja a világosságot, és megelégedés tölti el. Szenvedésével sokakat tesz megigazultakká szolgám, mivel gonoszságaikat magára vállalta.” (Iz 53,11) (folyt.)

Boldog Emmerich Katalin látomásai
     Katalin, egyéb más látomásai során is döbbenetesen pontos helyszínleírásokat adott, melyek nyomán a kutatóknak több elfelejtett bibliai helyet sikerült beazonosítani. A régészet különösen sokat merített tőle, mintegy igazolva Katalin látomásainak valódiságát!
     Emmerich Anna Katalin 1824. február 9-én, a magára vállalt szenvedésektől teljesen legyengülten, az Úr nevével ajkán halt meg. II. János Pál pápa 2004. október 3-án IV. Károllyal - az utolsó magyar királlyal -, egy napon emelte a boldogok sorába.
     Boldog Emmerich Katalin leírása szerint: „Ha az ember Jeruzsálem (értsd: dél) felől jön, Mária lakhelye mintegy három és fél órányira volt Efezustól az egyik hegyen baloldalt. Ez a hegy erősen lejt Efezus felé, amelyet az ember délkelet felől jövet úgy lát, mintha szorosan előtte feküdne, amely azonban egészen körbe vonul, ha tovább megyünk. ‒ Efezustól délre, ahol nagy fasorok vannak, s a fák alatt sárga gyümölcsök a földön, keskeny ösvény vezet egy vadon benőtt hegyre, s a hegy oldalában dombos, ugyancsak benőtt vidék található, ott telepedett le.
Ez nagyon magányos vidék volt, sok termékeny, kedves dombbal és tiszta homokkő sziklabarlanggal. A környék vadregényes volt, de nem sivár. Számtalan elszórt, alul széles, sima törzsű, árnyékot adó fa nőtt ott.
Amikor János idehozta a Szent Szüzet, akinek a házát előzőleg felépíttette, már több keresztény család és Szent asszony lakott ezen a vidéken, részben föld- és sziklabarlangokban, amelyeket könnyű famunkával lakásokká alakítottak, részben pedig törékeny sátorszerű kunyhókban. ‒ Ők már a heves üldözések előtt ideköltöztek. Mivel a barlangokat és a helyszínt úgy használták menedékül, ahogyan a természet nyújtotta, lakásaik remetelakszerűek voltak, többnyire negyedórányira egymástól, s ez az egész telep itt a környéken hasonlított amolyan szétszóródott parasztgazdasághoz. ‒ Egyedül Mária háza volt kőből. ‒ E ház mögött kis út vezetett föl a sziklás hegyre egészen a csúcsáig, ahonnan a dombok s fák fölött Efezusra és a sokszigetű tengerre lehetett látni. A hely közelebb fekszik a tengerhez, mint Efezushoz, csak néhány órányira van a tengertől. A vidék magányos és nem látogatott”.

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

Üdvözítő Urunk Jézus!

Hálát adunk Neked megváltásunkért, az Anyaszentegyházért!

Hálát adunk azért, hogy ígéretedhez híven Egyházadon, minden pusztító igyekezet ellenére sem vehetnek erőt a "pokol kapui"!

De mindennél inkább köszönjük Neked, hogy örök életre hívtál meg minket, és bár küzdelmeink sokasodnak, de ehhez Titokzatos Tested az Egyház ad erőt, Szentségei által!

Alázattal kérünk, hogy az egész klérust a pápával segítsd, hogy a világ végezetéig pontosan ragaszkodjanak a Te tanításodhoz, hogy egyetlen lélek se tévedjen el a kiválasztottaid közül!

Jézus Szíve, a benned bízók üdvössége, irgalmazz nekünk!

Guadalupei Szűzanya, Isten Anyja és az Isteni Kegyelem közvetítője, könyörögj érettünk és áraszd Szeretetlágod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

KILENCED-IMA A LEGMÉLTÓBB PÁPA MEGVÁLASZTÁSÁÉRT

2025. május 6-ig.

Leborulok előtted, ó Istenszülő Szűz, Guadalupe-i Szűzanya, mindazok könyörületes anyja, akik gyermekien szeretnek téged, keresnek és bíznak benned. Könyörgök az Egyházért a nagy megpróbáltatások és veszélyek idején!

Hasonlóképp segíts meg, mint amikor 1531-ben a Tepeyacon megjelentél az Egyház megmentésére! Esdve kérlek, járj közben Szent Fiadnál, hogy a Római Bíborosi Kollégium, Neked tetsző bíborost válasszon Szent Péter utódjaként Krisztus helytartójának, az Egyetemes Egyház Pásztorának.

Ebben, az Egyház és a világ számára oly viharos időkben könyörögj isteni Fiadhoz, hogy Misztikus Testének bíborosai, alázatosan engedelmeskedjenek a Szentlélek sugalmazásának és a legméltóbb embert válasszák Krisztus Földi Helytartójának.

Veled együtt minden bizalmunkat Krisztusba helyezzük, aki egyedüli segítségünk és üdvösségünk. Ámen.

Jézus Szíve, a benned bízók üdvössége, irgalmazz nekünk!

Guadalupei Szűzanya, Isten Anyja és az Isteni Kegyelem közvetítője, könyörögj érettünk!

Raymond Leo BURKE bíboros

2025. április 24.

Nincs olyan titok, ami így vagy úgy, ki ne tudódna! (lásd Lk 12,2)
     Isten kegyelme több misztikussal sok kedves dolgot közölt a Szent Szűz életének ebből az időszakából is. E magánkinyilatkoztatások között, az aprólékos dolgokra is kiterjedő gazdagságukkal, előkelő helyet foglalnak el Boldog Emmerich Anna Katalin látomásai!
Ha ezeket nem is fogadhatjuk az isteni kinyilatkoztatásnak járó hittel, de információként (hiszen ennek alapján találták meg Mária Házát), vagy lelki olvasmányként elősegíthetik elmélkedéseinket! A kedves jelenetek, melyek e látomásokban szemünk elé tárulnak, a drága szavak, melyeket az Úr és környezetének kijelentéseiről olvashatunk, benső-, áhítatos közelségbe hozhatják a mi lelkünket is e fölséges személyekkel, eseményekkel.
     Katalin, 1774. szeptember 8-án a Coesfeld melletti Flamschenben született. Mélyen hívő szülei szegények voltak, egy gazdag paraszt napszámosaiként, egy csűrben laktak, melyben az egyetlen szobát gyakran elárasztotta a füst, mert a tűzhely fölött nem volt kémény. A teret deszkafal választotta ketté: egyik oldalon éltek a szülők, Katalin és nyolc testvére, a másik oldalon a jószágok. Katalin már kisgyermekként a sarokba akasztott egy Mária-képet, oltárként egy tuskót állított eléje.
Míg szülei aludtak, ő órákon át imádkozott pirkadatig, többnyire a szabad ég alatt. Hitte, hogy közben az őrangyala tanítja. Hogy könnyebb legyen felébrednie, deszkát tett az ágyába és követ a fej párnája alá. Imádsága intenzitásának növelésére télen a hóba, nyáron csípős csalánba térdelt. Alig kondult meg a harang, sietett a szentmisére.
1802-ben Dülmenben, felvették az Ágostonrendi kolostorba, ám 1811-ben a „felvilágosodás” forgatagában feloszlatták a rendjét.
Egy özvegyasszonyhoz költözött, ahol 1812 karácsonyát követően, elnyerte az Üdvözítő Szent sebeit, és egész életében a legnagyobb türelemmel vállalt részt Jézus Krisztus kínszenvedésében, (melyről megrendítő könyvben számolt be). Az esetenként „helyszíniben közvetített” látomásokat olvasva, olykor szembetűnő lehet a pillanatnyi „jelenidő” használata.
     Nemsokára orvosi és egyházi vizsgálatok „tárgya” lett. Szenvedéseinek jutalmául abban a kitüntető kegyelemben részesült, hogy kiszakadva teste kötelékéből, mintegy „időutazóként” lélekben áthelyeződött az Úr Jézus és a Szent Szűz földi életének idejébe. Szem- és fültanúként szemlélhette
életüket a születéstől egészen a halálig. Látomásait lelkivezetőinek
parancsára tollba mondta, köztük a nagy megtérőnek, a neves katolikus költőnek és írónak, Clemens von Brentanónak (1778-1842), Herder és Goethe barátjának.

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

SZENT FLÓRIÁN
május 4.
+Lorch (Felső-Ausztria), 304. május 4. Magas rangú katonatiszti családból származott, és ő is a császári hadsereg tisztje lett. A 3. sz. második felében szolgált, és megtért a keresztény hitre. A század utolsó évtizedei aránylag nyugodtan teltek az Egyház számára, így Flórián békességben vehetett búcsút a hadseregtől. Mint kiszolgált katona Noricum tartományban, Mantemban telepedett le.

Diocletianus császár alatt, 303-ban ismét kitört az egyházüldözés. Amikor Flórián megtudta, hogy az Enns-parti Laureacumban (ma: Lorch) elfogtak negyven keresztényt, útra kelt, hogy amiben csak tud, segítségére legyen a foglyoknak. Útközben a keresztények után kutató katonákkal találkozott. Így szólt hozzájuk: ,,Ne fáradjatok tovább a keresztények kutatásával, hiszen én magam is keresztény vagyok. Forduljatok meg, és jelentsétek a parancsnoknak." A parancsnok először nyájasan beszélt az elébe állított Flóriánhoz: ,,Jöjj velem, és bajtársaiddal együtt áldozz az isteneknek, s velük együtt ismét élvezni fogod a császár kegyelmét''. Flórián ezt megtagadta, s mikor Aquilinus kínpaddal fenyegette, így imádkozott: ,,Uram Istenem, tebenned reméltem, tehát soha meg nem tagadhatlak. Kész vagyok érted szenvedni, és föláldozni életemet, csak adj erőt a szenvedésre, és végy föl választottaid sorába, kik előttem megvallották szent Nevedet.''

Miközben botozták, ezt mondta: ,,Tudd meg, semmiféle kínzástól nem félek. Gyújtass máglyát, és én Jézus Krisztus nevében örömmel lépek rá. Íme, most áldozatot mutatok be Uramnak Istenemnek, aki megerősített, s ezen megtiszteltetésre méltatott engem.''

Egykori katonatársai vitték a kivégzésre. Megkötözték, követ kötöttek a nyakába, és fölállították a híd korlátjára, de egyikük se merte a vízbe taszítani. Hosszú idő után jött egy fiatal katona, aki nem ismerte Flóriánt, ő odaugrott és belelökte a folyóba. Amikor azonban kíváncsian utána tekintett, hogy lássa elmerülését, megvakult.

Holttestét egy Valéria nevű özvegy kiemelte a vízből és eltemette. A sír fölé később templomot építettek, mely a bencések, majd a lateráni kanonokok gondozásába került. Körülötte épült ki a mai híres kegyhely, St. Florian (Linztől délre). Tisztelete főként Bajorországban, Ausztriában és Magyarországon terjedt el. Árvizek és tűzvészek ellen kérik segítségét. Sok csoda történt általa.

A 17. sz. óta alig van olyan magyar helység, ahol Szent Flórián képét vagy szobrát meg ne találnánk templomokban, házakon, utak mentén. 

Szent Flórián, könyörögj értünk, siess segítségünkre!

/Forrás: katolikus szentek,   H.M. szerkesztésében/ 

KILENCED-IMA A LEGMÉLTÓBB PÁPA MEGVÁLASZTÁSÁÉRT

2025. május 6-ig.

Leborulok előtted, ó Istenszülő Szűz, Guadalupe-i Szűzanya, mindazok könyörületes anyja, akik gyermekien szeretnek téged, keresnek és bíznak benned. Könyörgök az Egyházért a nagy megpróbáltatások és veszélyek idején!

Hasonlóképp segíts meg, mint amikor 1531-ben a Tepeyacon megjelentél az Egyház megmentésére! Esdve kérlek, járj közben Szent Fiadnál, hogy a Római Bíborosi Kollégium, Neked tetsző bíborost válasszon Szent Péter utódjaként Krisztus helytartójának, az Egyetemes Egyház Pásztorának.

Ebben, az Egyház és a világ számára oly viharos időkben könyörögj isteni Fiadhoz, hogy Misztikus Testének bíborosai, alázatosan engedelmeskedjenek a Szentlélek sugalmazásának és a legméltóbb embert válasszák Krisztus Földi Helytartójának.

Veled együtt minden bizalmunkat Krisztusba helyezzük, aki egyedüli segítségünk és üdvösségünk. Ámen.

Jézus Szíve, a benned bízók üdvössége, irgalmazz nekünk!

Guadalupei Szűzanya, Isten Anyja és az Isteni Kegyelem közvetítője, könyörögj érettünk!

Raymond Leo BURKE bíboros

2025. április 24.

Hol volt Mária Háza és hol volt elszenderülésének helye?
     Tours-i Szent Gergely (538-594) műveiben, sorra keveredik a történelem és a legenda! Ő viszont nem kevesebbet írt, minthogy az „Efezus közelében lévő hegycsúcson megmaradt négy, tető nélküli fal. János lakott e falak közt”. (Liber miracolorum 1,30) – Márpedig logikus következtetés, hogyha az Úr Jánosra bízta Szent Anyját, akkor ahol János lakott, ott kellett lennie Máriának is! Elképzelhetetlen, hogy János Efezusban lakjon úgy, hogy a rábízott Istenanya pedig Jeruzsálemben legyen, kitéve őt a bosszúálló zsidóknak. Különösen abszurd ez akkor, ha az Őt ismerők elmenekültek vagy elüldözték őket (Bűnbánó Magdolnát, Lázárt és az Apostolokat stb.) – ja, hogy ezek magukkal vihették Jézus Anyját is – nos, ez logikusnak látszó feltételezés! Ez esetben viszont, hogyan lett volna Jézus Anyja Jeruzsálemben? Később erre is választ adok! A helyi keresztény néphagyomány szerint, először a Szent Szűz egy barlangban húzta meg magát Efezus nyugati részén, Budrun hegyén északra. Ott rejtőzködött a Szűzanya a pogányok üldözése miatt. Ezt a barlangot Ghizli Panagíának, a »Legszentebb rejtekének« nevezték. Emléknapját, húsvét után pénteken ünnepelték. Innen költözött be közben elkészült Házba!
     Mindenesetre a Meryem Ana-tól 17 km-re lévő Kirkinjé-ben réges-régi néphagyomány, hogy fenn a Fülemüle hegyen (Bülbül Dagh) van Mária Háza, melynek helyét ismerték is. Szmirnától 80-, Selcsuktól 11-, Ó-Efezustól 7 km-re a Bülbül Dagh (Fülemüle-hegy) tetején, a tengerszint felett 380 méterre található az a kőház, melyben Jézus Anyja és Szent János apostol lakott. A kirkindzsei parasztok – vallási hovatartozástól függetlenül – minden évben Mária Mennybevételének napján oda zarándokoltak. A hagyomány az volt, hogy „abból a házból szállt fel az égbe Jézus Anyja Mária"!
     A helyi lakosok, akik az első efezusi keresztények leszármazottai, az évszázados üldözések során felvették a török nyelvet és az ortodox vallást, de megtartották atyáik hagyományait. Ez a szokásuk annál is inkább meglepő, mert az ortodox egyház a középkortól fogva következetesen azt állítja, hogy Mária Jeruzsálemben halt meg!

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

Gondolatban legyen szemünk előtt a Magyar Szent Korona 

Keresztvetéssel kezdünk!

Szent István király felajánlása:
„Mennyek Királynője, nagy könyörgéssel a Te oltalmadba ajánlom a Szent Egyházat a püspökökkel és a papokkal, az Országot az előkelőkkel és a néppel együtt, s amikor tőlük végbúcsút veszek, lelkemet a Te kezedre bízom.” Ámen. (1038. augusztus 14.)

Dicsőséges rózsafüzér:
A rózsafüzért keresztvetéssel kezdjük, majd elmondjuk az Apostoli hitvallást. Az első szemekre elmondjuk a bevezető imákat: Mi Atyánk…, három Üdvözlégy Mária a megfelelő titkokkal és a Szeretetláng betéttel és Dicsőség. Ezt követően kezdjük az első tizedet a Miatyánkkal és a tíz Üdvözléggyel és a Szeretetláng betéttel. A tizedek végén a Dicsőséget imádkozzuk és a Fatimai fohászt:
A bevezető három Üdvözlégy titkai:
1. aki gondolatainkat irányítsa,
2. aki szavainkat vezérelje,
3. aki cselekedeteinket kormányozza,
A tizedek Üdvözlégy titkai:
1. aki a halálból feltámadt,
2. aki a mennybe felment,
3. aki nekünk a Szentlelket elküldte,
4. aki téged, Szent Szűz, a mennybe fölvett,
5. aki téged, Szent Szűz, a mennyben megkoronázott,
Záró ima a rózsafüzér végén:
Imádkozzál érettünk, Istennek szent Anyja!
Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire!
Könyörögjünk! Urunk, Istenünk, a te egyszülött Fiad életével, halálával és feltámadásával
megszerezte nekünk az örök élet jutalmát: add meg, kérünk, hogy e titkokról a Boldogságos
Szűz Mária szentolvasójának elmondásával megemlékezve, higgyük, amit magukban
foglalnak, és elnyerjük, amit ígérnek. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

ISTENI IRGALMASSÁG RÓZSAFÜZÉRE

Bevezetés:
Miatyánk
Üdvözlégy
Hiszekegy

Tized ( 5-ször) Örök Atya…. Jézus fájdalmas ( 10-szer )……
Nagy szemre: Örökatya ! Felajánljuk Neked, szeretett Fiadnak a mi
Urunk, Jézus Krisztusnak Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét,
engesztelésül bűneinkért és az egész világ bűneiért.
Kis szemekre: Jézus fájdalmas szenvedéséért, irgalmazz nekünk és
az egész világnak !
Befejezés 3-szor: Szent Isten, Szent erős Isten, Szent halhatatlan
Isten irgalmazz nekünk és az egész világnak !

Szent Mihály ima

Szentháromság egy Isten, alázattal kérlek, hogy Szűz Mária, Szent Mihály
arkangyal, az összes angyalok és szentek közbenjárására add meg azt a nagy
kegyelmet, hogy a sötétség erőit legyőzhessük Magyarországon,
Lengyelországban, Európában és az egész világon, a mi Urunk, Jézus Krisztus
keresztútja érdemeiért, drága Szent Vérének kiontásáért érettünk, Szent
Sebeiért, a kereszten való szenvedéseiért és minden szenvedéséért, melyet
Passiója és egész földi élete folyamán a mi Urunk és Megváltónk elszenvedett.
Könyörgünk Urunk, Jézus Krisztus, küldd el szent angyalaidat, hogy a gonosz
erőit letaszítsák a pokolba, a kárhozatba, hogy Magyarországon,
Lengyelországban, Európában és az egész világon eljöhessen Isten uralma, és
Isten kegyelme áradjon minden szívbe; hogy ezáltal Magyarország,
Lengyelország, Európa és minden ország a te békéddel teljen el. Mi
Nagyasszonyunk és Királynőnk! Tiszta szívből könyörgünk Hozzád, küldd el
szent angyalaidat, hogy a pokolba taszítsanak minden gonosz szellemet. Szent Mihály arkangyal, a mennyei
seregek vezére, az Úr téged küldött e nagy mű megvalósítására, hogy az Úr
kegyelme örökösen velünk lehessen.
Vezesd mennyei seregedet, hogy a sötétség erői véglegesen a pokolba, a
kárhozat helyére kerüljenek. Egyesítsd mind erőidet, hogy legyőzd Lucifert és
bukott angyalait, kik Isten akarata ellen fellázadtak, és most a lelkek vesztére
törnek. Győzedelmeskedj, mert hatalmad van és tekintélyed, kérd Istentől
számunkra békéje és szeretete kegyelmét, hogy mindig követhessük a mi
Urunkat, Isten Országa felé. Ámen.

Jézus Krisztus, kérünk Téged, helyezd hazánkat a Te Szent Sebeidbe, hogy a Te
Szent Sebeidben nyerjen gyógyulást, a Te Szent Véred által tisztulást, és a Te
szerető Szent Szíved által békességet Isten dicsőségére és a mi lelkünk üdvére.
Ámen.

Magyar Szentjeink könyörögjetek érettünk!

KILENCED-IMA A LEGMÉLTÓBB PÁPA MEGVÁLASZTÁSÁÉRT

2025. május 6-ig.

Leborulok előtted, ó Istenszülő Szűz, Guadalupe-i Szűzanya, mindazok könyörületes anyja, akik gyermekien szeretnek téged, keresnek és bíznak benned. Könyörgök az Egyházért a nagy megpróbáltatások és veszélyek idején!

Hasonlóképp segíts meg, mint amikor 1531-ben a Tepeyacon megjelentél az Egyház megmentésére! Esdve kérlek, járj közben Szent Fiadnál, hogy a Római Bíborosi Kollégium, Neked tetsző bíborost válasszon Szent Péter utódjaként Krisztus helytartójának, az Egyetemes Egyház Pásztorának.

Ebben, az Egyház és a világ számára oly viharos időkben könyörögj isteni Fiadhoz, hogy Misztikus Testének bíborosai, alázatosan engedelmeskedjenek a Szentlélek sugalmazásának és a legméltóbb embert válasszák Krisztus Földi Helytartójának.

Veled együtt minden bizalmunkat Krisztusba helyezzük, aki egyedüli segítségünk és üdvösségünk. Ámen.

Jézus Szíve, a benned bízók üdvössége, irgalmazz nekünk!

Guadalupei Szűzanya, Isten Anyja és az Isteni Kegyelem közvetítője, könyörögj érettünk!

Raymond Leo BURKE bíboros

2025. április 24.

Homályos utalások és valóságos tények
     De bármennyire is hallgattak a nagy egyházi szerzők, valamiképp mégis adtak közvetett bizonyságot a Szent Szűz hollétéről! Példaként hozható fel Szent Jeromos (347-419) a legnagyobb történelem tudós, aki Jeruzsálemben élt, helyzetleírásai-ban nem említette Mária jeruzsálemi sírját. Holott, oly nagy precízséggel leírta a Getszemánét, azt a helyet, ahol Jézus vérrel verítékezett, és melynek emlékére templomot emeltek, de említést sem tett Szűz Mária sírjáról, pedig ezt aligha mulasztotta volna el megemlíteni, ha lett volna! Ennek ellenére a későbbi hagyomány határozottan állítja, hogy Jézus Anyja nem Efezusban halt meg (szenderült el), hanem Jeruzsálemben, és ennek helyén később valóban templom épült 560-ban (!). Ugyanakkor "azt, hogy Szűz Mária testének földi maradványai hol nyugszanak: egyetlen ázsiai egyház hagyományai sem említik. Viszont, hogy onnét távozott el a földről, annak hagyománya Efezusban volt legerősebb," (Ijjas Antal: Húsz évszázad viharában 54.o.)
     Három 4. századi apokrif irat, a „B. Inatii missa S. Ioanni”, Areopagita Dénes levele Titus püspökhöz (363) és a „Ioannis liber de Dormitione Virginis”, Mária utolsó éveit és sírját Jeruzsálembe helyezik. Az 5. század óta a zarándokok úgy tudják, hogy Mária sírja a Getszemáni-kertben van. Az pedig, hogy Mária Efezusban halt volna meg, egyedül egy 431-ben íródott levél említi, amelyet a zsinati atyák a konstantinápolyi papságnak írtak, miszerint ez az esemény Efezusban történt: „ahol János a teológus és az Istenanya, a Szentséges Szűz, a Szent atyáktól elváltak.”
     Egy még korábbi szerző, Lenchius Kr. u. 160-170 körül írt „János cselekedetei Prochorus szerint” című művében azt állította, hogy János csak Mária halála után költözött Efezusba. Ezzel viszont ellene mond annak, hogy miért emeltek volna egy hatalmas – és a világon első – Máriának szentelt templomot éppen Efezusban, ha nem ott halt volna meg?
     Emmerich Anna Katalin azt állította, hogy Mária már 44-ben vagy 47-ben – vagyis „tizennégy évvel és két hónappal Krisztus mennybemenetele után” – Efezusban halt meg. Részletesen leírta a ház helyzetét, amelyben kilenc éven át János felügyelete alatt élt.
     Ebben az összefüggésben nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy a 431-ben a III. Egyetemes Zsinat, egy már akkor Máriának szentelt templomban ülésezett, ami az Istenanya nagy tiszteletére vall Efezusban – nem másutt ‒ már a zsinat előtt is! Tehát itt – az egyetlen Mária-templomban – hirdették ki Mária Istenanyaságát dogmaként!  (vö. DH 252)
És azt is tényként kell elfogadnunk, hogy az Egyház az első évszázadaiban csak olyan helyen emelt templomot, ahol egy Szent vagy vértanú meghalt. Ez is egy érv arra, hogy Isten szentséges Anyja az utolsó földi napjait Efezusban élte!

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

(Alul: az efezusi Mária templom romja, ahol a zsinat volt 431-ben)

A Szűzanya, másutt így folytatja: „Leánykám, Szeretetlángom oly nagyon felhevült, hogy nemcsak fényességét, hanem melegségét is teljes erőmmel reátok óhajtom árasztani, óriási erővel robban felétek, hogy minél több lélek megmeneküljön a kárhozattól. Mondom, ilyen még nem volt, ez a legnagyobb csodám, melyet most teszek veletek! Nagy felelősséggel tartoztok ezért!
     Álljatok munkába, ne tétlenkedjetek! Én csodával határos módon segítek nektek, melyet érezni fogtok minduntalan. Bízzatok Bennem és cselekedjetek sürgősen! Ne napoljátok el Ügyemet. A sátán sem nézi tétlenül, rettentő nagy erőfeszítéseket tesz, mert érzi már Szeretetlángom kigyúlásának rá végzetes hatását. Ez iszonyatos dühre ragadtatja őt. Vegyétek fel a harcot, a győztesek mi leszünk!
     Szeretetlángom a sátánt oly mértékben teszi vakká, amilyen mértékben elterjesztitek Szeretetlángom kegyelmi fényét szerte e világon. Úgy, ahogy nevem ismert az egész világon, úgy legyen ismert Szívem Szeretetlángja is, mely csodákat tesz a szívek mélyén. (vö. II/18) Szeretetlángom szelíd fényénél a legmegátalkodottabb bűnös is megtér. (II/119) Minél több lesz az áldozatos és imában virrasztó lélek, annál nagyobb lesz Szeretetlángom ereje ‒ kegyelmi hatása ‒ a földön. Tehát sorakozzatok fel egymás mellé, mert az áldozat és ima erejében megtörik a pokoli gyűlölettől izzó láng. A gonoszok mindinkább vissza fognak szorulni, gyűlölettüzük kialszik és Szeretetlángom fénye fogja betölteni a föld minden részét". (III/204)

KILENCED-IMA A LEGMÉLTÓBB PÁPA MEGVÁLASZTÁSÁÉRT

2025. május 6-ig.

Leborulok előtted, ó Istenszülő Szűz, Guadalupe-i Szűzanya, mindazok könyörületes anyja, akik gyermekien szeretnek téged, keresnek és bíznak benned. Könyörgök az Egyházért a nagy megpróbáltatások és veszélyek idején!

Hasonlóképp segíts meg, mint amikor 1531-ben a Tepeyacon megjelentél az Egyház megmentésére! Esdve kérlek, járj közben Szent Fiadnál, hogy a Római Bíborosi Kollégium, Neked tetsző bíborost válasszon Szent Péter utódjaként Krisztus helytartójának, az Egyetemes Egyház Pásztorának.

Ebben, az Egyház és a világ számára oly viharos időkben könyörögj isteni Fiadhoz, hogy Misztikus Testének bíborosai, alázatosan engedelmeskedjenek a Szentlélek sugalmazásának és a legméltóbb embert válasszák Krisztus Földi Helytartójának.

Veled együtt minden bizalmunkat Krisztusba helyezzük, aki egyedüli segítségünk és üdvösségünk. Ámen.

Jézus Szíve, a benned bízók üdvössége, irgalmazz nekünk!

Guadalupei Szűzanya, Isten Anyja és az Isteni Kegyelem közvetítője, könyörögj érettünk!

Raymond Leo BURKE bíboros

2025. április 24.

A halvány utalások is források?

     Talán nem véletlen, hogy az Efézusiaknak írt levél „szentek polgártársait” említ (Ef 2,19). Ugyanis Szent Pál minden valószínűség szerint meglátogatta az Isten Anyját, mert utána még tüzesebben terjesztette Isten Igéjét. A legtöbb szentírás-tudós egyetért abban, hogy Szent Lukács is Efezusban látogatta meg a Szent Szüzet, és ott kapta meg Tőle a gyermekkori narratívákat. Szent Jánosnak még életerős korában Efezusban kellett élnie, hiszen idősebben már nehezen tudta volna apostoli útjait a meredek hegy-völgyek között megvalósítani! Nem beszélve arról, hogy miként tudta volna megalapítani az általa annyira szeretett közösségét, az „apokaliptikus egyházat"? Ráadásul gyakran látogatta őket, akiktől meg is kapta az „Ázsia Apostola” címet, mely olyannyira kitüntető cím, hogy legfeljebb egy egyházalapítót illet meg!
   Szent Krizosztomus ↓ is említést tesz arról, hogy János hosszas időt töltött „Ázsia vidékén” és ott egy közösséget alapított.
     Márpedig ha az egyházi krónikásoknak hitelt adunk, akkor arra juthatunk, hogy a Szűzanya és Szent János 37-ben költözhetett Efezusba, jóllehet kétségkívül csekély az írásos forrás arra, hogy Mária „dokumentáltan” ott tartózkodott. Bár a zsinati atyák 431-ben Nesztoriusznak írt levelükben erről említést tettek. Márpedig az, hogy Mária Isten Anyja Efezusban élt és ott szenderedett el, bizonysága, hogy oda építették az első Máriának szentelt templomot, ahol persze a Zsinatot megtartották! Márpedig a korai egyházban valamely szent tiszteltére templomot csak oda építettek, ahol a szent meghalt (a sírja van)!
    A római liturgia már az efezusi zsinat előtt is megemlékezett Szűz Máriáról mint Isten anyjáról, mégpedig a keleti kereszténységgel egyetemben. Ennek ellenére Jézus Anyját kevéssé említik, arról pedig végképp alig akad forrás, hogy Mária egyáltalán járt volna Efezusban. Ez nem jelenti a tények meg nem történtét! Példaként említem, hogy az Apostolok Cselekedetei sem tesz említést Szent Péter Antiochia-i és római tartózkodásáról, ezek mégis megcáfolhatatlan
tények!
     Végtére is a II. és III. századból maradt fenn több áttételes hivatkozás és halvány utalás a Szent Szűz efezusi tartózkodásáról! Megemlíthetjük
Szent Ireneuszt, Polykárpot, Hyppolituszt, Eusébiuszt, Alexandriai Szent Kelement és Origenészt. Példának okáért Szent Ireneusz 203-ban halt meg, és személyesen ismerte még Szent Polykárpot aki Szent János apostol tanítványa volt. Tehát ennél fogva biztos forrásból értesülhetett arról, hogy János az evangéliumát Efezusban írta.

Figyelemre méltó még Polycrates –
Efezus akkori püspökének ‒ 2. levele, melyet Viktor pápához (185-199), melyben megemlíti Szent János efezusi sírját.
     Hasonlóképp tanúságot tettek a János apostol és Szűz Mária efezusi tartózkodásáról, Tertullianus (kb. 150-230), Hippolytus Portuensis (kb. 160-235), Polycrates, Efézus püspök Szent Péter pápa (189-199), Szent Irenaeus (+kb.150), Alexandria Szent Kelemen (+kb.215), Origenész (kb. 185-253), és Szent Eusebius (kb. 265-339) mindnyájan úgy tartják, hogy Jézus Anyja Efezusban szenderült el!
     Meg kell említeni még Epiphánuszt (315-403), aki 52 évig élt Judeában és Jeruzsálemben. Ő azt írja, hogy „biztos forrásból tudni Jánosról, hogy Ázsiába utazott, de azt senki nem állítja, hogy az Úr kedvenc tanítványát – mint útitárs – elkísérte volna Mária is".

     Nos, Szent Epiphániusz (310-403) “Panarium" c. művében Szűz Mária hollétéről, közvetve azért említést tett! A szerzetesek vitáiról írva, ahol az egyik fél Szent János és a Szűzanya visszavonultságát említi, mint a szerzetesi élet ideális képét!

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

KILENCED-IMA A LEGMÉLTÓBB PÁPA MEGVÁLASZTÁSÁÉRT

2025. május 6-ig.

Leborulok előtted, ó Istenszülő Szűz, Guadalupe-i Szűzanya, mindazok könyörületes anyja, akik gyermekien szeretnek téged, keresnek és bíznak benned. Könyörgök az Egyházért a nagy megpróbáltatások és veszélyek idején!

Hasonlóképp segíts meg, mint amikor 1531-ben a Tepeyacon megjelentél az Egyház megmentésére! Esdve kérlek, járj közben Szent Fiadnál, hogy a Római Bíborosi Kollégium, Neked tetsző bíborost válasszon Szent Péter utódjaként Krisztus helytartójának, az Egyetemes Egyház Pásztorának.

Ebben, az Egyház és a világ számára oly viharos időkben könyörögj isteni Fiadhoz, hogy Misztikus Testének bíborosai, alázatosan engedelmeskedjenek a Szentlélek sugalmazásának és a legméltóbb embert válasszák Krisztus Földi Helytartójának.

Veled együtt minden bizalmunkat Krisztusba helyezzük, aki egyedüli segítségünk és üdvösségünk. Ámen.

Jézus Szíve, a benned bízók üdvössége, irgalmazz nekünk!

Guadalupei Szűzanya, Isten Anyja és az Isteni Kegyelem közvetítője, könyörögj érettünk!

Raymond Leo BURKE bíboros

2025. április 24.

Hogyan került Jézus Szentséges Anyja Efezusba?
     Minderről a Szentírás nem sokat mond el, de egyes korakeresztény írók szűkszavú említést tettek róla. Valami rejtély és titok veszi körül a Szent Szűz, Jézus halála utáni tartózkodási helyét. Ennek persze több indoka is lehetett, egyfelől Jézus Anyjának "konspiratív" rejtése a zsidók elől, másrészt a Szent Szűz végtelen alázatossága, melyet Montforti Grignon Szent Lajos így említ a Tökéletes Mária-tisztelet c. művében: „Szűz Mária nagyon rejtett életet élt. Azért nevezi Őt a Szentlélek és az Anyaszent-egyház „elrejtett és titokzatos Anyának”. Mélységes alázatosságában az volt állandó és legforróbb vágya, hogy önmaga és a teremtmények előtt rejtve maradjon, s csak egyedül Isten ismerje." (TMT 2)
A harmadik szempont szerint, felmerült kérdés, hogy Jézus Anyja egyáltalán miért Jánosnál van és miért nem Péternél, akit az Úr Egyházának fejévé tett? E kérdéssel Jánosnak is szembesülnie kellett, és ő egyetlen evangéliumi idézettel válaszolt: „Íme, a te anyád!” (Jn 19,27) „Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett” (19,28) – írja János ezt követően. Márpedig Jézus kereszten elhangzott szavai, „végrendelet”. A „beteljesedésnek” tehát része volt, hogy Üdvözítőnk Anyját az Egyházra bízta, melyet ott és akkor „a szeretett tanítvány” jelenített meg. És „Ettől az órától fogva, házába fogadta Őt..." (Jn 19,27)
     Tekintve, hogy János az evangéliumát az Efezusiaknak írta, sőt a többi írása is Kisázsiában íródott, így a teológiai kutatás, amiként a misztika is erre a helyszínre alapoz. Ennélfogva a Szent Szűz lakhelyét is János mozgásterületének közelébe tehetjük. A „házába fogadta Őt..." (Jn 19,27) Az eredeti értelmezés szerint, a „dolgaiba", a „házába" fogadta Őt, mellyel valódi életközösség jött létre.
     A történelem kevés problémája mozgósított annyi szerzőt, mint Szent János efezusi tartózkodásának kérdése! Ehhez még hozzájön, hogy abban a korban feljegyeztek egy másik „Ázsiai János” nevű szereplőt is, akiről szinte csak kósza feljegyzések vannak és bizony lehet ‒ sőt biztos ‒, hogy nem azonos Szent János evangélistával!
     Az természetes és nagyon valószínű, hogy Mária és János kezdetben Jeruzsálemben tartózkodtak, de ahogy növekedett a keresztény közösség, annál vadabban reagáltak a zsidó hatóságok, mely keresztényüldözésbe torkollott! Ez 36-ban István diakónus megkövezésével kezdődött el! Amikor Agrippa király a betlehemi gyermekek hóhérának unokája hatalomra került, hogy kedvébe járjon a zsidó Vallási Tanácsnak, kivégeztette János apostol bátyját, Jakabot és az apostoli közösség fejét Pétert pedig börtönbe vetette, dupla őrizettel!
     Ettől kezdve nemcsak a krisztuskövetők, de az Apostolok is szétszóródtak Judeán és Szamárian túlra. Szent János is biztonságba akarta helyezni Jézus Anyját. Lényegében menekülniük kellett a zsidók elől, ezért János Efezusba vitte a közben ott már megépített kőházába. Szent Irenaeus (+203?) és Szent Eusebius (265-340) is említést tesz arról, hogy János ebben az időben Ázsiába ment – ám az „Ázsia” kifejezés a római terminológia szerint akkoriban Efezust jelentette!
     Két további említésre méltó tény is igazolni látszik a fenti feltételezést. Egyfelől az Evangéliumok hallgatnak Jánosról 37-49-ig! Másfelől magát Jánost nevezik „Ázsia apostolának”, mely nem vonatkozhat Pál apostolra, hiszen ő csupán néhány évet töltött a környéken. Nem meglepő tehát azt olvasnunk, hogy Pál és Szilas 50-ben, Frigián és Galacián (azaz Efezustól északra) csak átvonultak. Az apostol feljegyzéseiből következtetve a Szentlélek megtiltotta nekik, hogy Isten igéjét Ázsiában (Efezusban) hirdessék.

(folyt.)

Virágok a Golgotáról
     Az 1970-es, 80-as évektől számos tudományterület szakemberei az akkori technikai eszközök segítségével komplex vizsgálatokat végeztek a lepel anyagával, és az azon látható alak vizuális, anatómiai és egyéb jellegzetességeivel kapcsolatosan. A lepel anyagából 49 növényi spórát sikerült kimutatni, ezek közül 14 csak Palesztinára jellemző, és ebből további 8 olyan halofita endemikus faj, amely kizárólag a Holt-tenger és Jeruzsálem környékén honos. Az 1999-ben St. Louis-ban megtartott 16. Nemzetközi Botanikai Kongresszuson tovább árnyalták az addig megállapítottakat; két faj csak és kizárólag a Jeruzsálem-Hebron régióban él.

A töviskorona virága
     A kutatók szerint az egyikből, a Gundelia tournefortii fajnevű tövises növényből készülhetett az a süvegszerűség, amely az alak homlokán és fejtetején kimutatott szúrt sérüléseket okozta. Avinoam Danin, aki a jeruzsálemi Héber Egyetem botanika professzora, Uri Baruchhal, az Izraeli Régészeti Főfelügyelőség pollen szakértőjével együtt olyan, március-áprilisban nyíló virágokat azonosított, amelyeket megállapítása szerint ebben az összeállításban egyedül a Jeruzsálem és Hebron közötti területen szedhettek. Megállapították, hogy ezek közül az egyik pollen gazdája napszakosan csak délután 3 és 4 óra között nyílik. ( Az evangélium szerint Krisztus délután három óra körül halt meg, és a közeledő ünnep miatt, a testét rögtön levették a keresztről, és a halotti gyolcsba csavarták.) A lepel vándorlásáról szóló történelmi forrásokat a pollenvizsgálatok is megerősítették; anatóliai és dél-francia területről származó növényi polleneket sikerült még kimutatni a Jeruzsálem környékiek mellett.
     2007-ben a hologram-készítés érdekes felfedezést tett lehetővé. Bernardo Galmarini megállapította, hogy a leplen látható kép bizonyos helyeken hiányos, vagyis nem tartalmazza a kép többi részénél meglévő háromdimenziós információt. A szakértők feltételezik, hogy a kép létrejöttét nemcsak a vér, hanem a temetéshez használt virágok is meggátolták, ez indokolhatja a kép és a hologram folytonossági hiányait.
     Peter Soons a mesterhologramot tanulmányozva azt is észrevette, hogy a leplen látható férfi nyakán, a szakáll alatt egy ovális, kemény tárgy látható, kidomborodó héber betűkkel. A kutató három betűt – cádi-álef-nun – azonosított, amelyeket összeolvasva a c’n szót kapta. Ernest Klein héber etimológiai szótára szerint a c’n szó nyájat alkotó bárányokat, kecskéket jelent; egyetlen más jelentése van, amely csak egyszer fordul elő a Bibliában. „Mózes összehívta Izrael véneit mind, és így szólt hozzájuk: ‘Menjetek és szerezzetek bárányt családjaitok számára, és vágjátok le mint húsvéti áldozatot.’” (Kiv 12,21). Itt – és az egész Bibliában egyedül itt – a c’n szó húsvéti bárányt jelent (amire a héber szöveg egyébként másik szót használ). Ha valóban ez a szó olvasható a leplen látható férfi nyakában viselt tárgyon, az megerősíti a feltételezést, hogy a lepel a Názáreti Jézus testét takarta – írja Petrus Soons. A tudóscsoport azt is megállapította, hogy továbbra sem ismerjük azt a technikát, amivel ez a különleges tulajdonságokkal bíró, csak az anyag felszínén kirajzolódó kép készülhetett, így továbbra is megerősítést nyert a lepel természetfeletti eredete.

(Forrás: wikimedia.org és a Magyar Kurír)

Erdő Péter bíboros-prímás 2009. június 6-i, a X. Országos Szeretetláng Találkozón elhangzott szentbeszédének záró mondatai:
"Ma, amikor ebben a szentmisében imádkozunk, könyörögjünk a családokért, az édesanyákért és egész népünkért. 'A Magyarok Nagyasszonya országa vagyunk'. Ezt ragyogtassuk szüntelenül a lelkek felé. Tartsuk ébren a Magyarok Nagyasszonya óhaját. Egész életünk „minden erejével és áldozataival” óhajtsuk szünetlenül Krisztus országának eljövetelét, hogy a Szűz Anya Szeretetlángja másokban is felgyulladjon és terjedjen a „szeretet szikrái által”. Ezt adja meg mindnyájunknak a Mindenható Isten. Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya könyörögj érettünk, és áraszd szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen". ‒ Fejezte be beszédét Magyarország bíboros Prímása.

KILENCED-IMA A LEGMÉLTÓBB PÁPA MEGVÁLASZTÁSÁÉRT

2025. május 6-ig.

Leborulok előtted, ó Istenszülő Szűz, Guadalupe-i Szűzanya, mindazok könyörületes anyja, akik gyermekien szeretnek téged, keresnek és bíznak benned. Könyörgök az Egyházért a nagy megpróbáltatások és veszélyek idején!

Hasonlóképp segíts meg, mint amikor 1531-ben a Tepeyacon megjelentél az Egyház megmentésére! Esdve kérlek, járj közben Szent Fiadnál, hogy a Római Bíborosi Kollégium, Neked tetsző bíborost válasszon Szent Péter utódjaként Krisztus helytartójának, az Egyetemes Egyház Pásztorának.

Ebben, az Egyház és a világ számára oly viharos időkben könyörögj isteni Fiadhoz, hogy Misztikus Testének bíborosai, alázatosan engedelmeskedjenek a Szentlélek sugalmazásának és a legméltóbb embert válasszák Krisztus Földi Helytartójának.

Veled együtt minden bizalmunkat Krisztusba helyezzük, aki egyedüli segítségünk és üdvösségünk. Ámen.

Jézus Szíve, a benned bízók üdvössége, irgalmazz nekünk!

Guadalupei Szűzanya, Isten Anyja és az Isteni Kegyelem közvetítője, könyörögj érettünk!

Raymond Leo BURKE bíboros

2025. április 24.

Efezus hírneve
     A fentiekben felvázolt, történelmi és kereskedelmi jelentőségén túl Efezusban volt az ókor egyik csodája, az Artemisz Templom, mely Artemisznek, a termékenység istennőjének állított emléket.
     A keresztény Efezus, más okok miatt vált híressé. Az Apostolok cselekedete szerint egy virágzó evangelizáló közösség alakult meg itt, akik az ázsiai provincia lakosságát ismertették meg Krisztus tanaival.
A keresztény időkben „Hagios Theologos” névvel is illették, Szent János evangélista emlékére. (Üres sírja a neki szentelt bazilikában található, bár maradványainak hollétét mindmáig homály fedi!) A kereszténység anatóliai virágzására már az 1. századból vannak emlékek. A Jelenések könyve is említést tesz hét Kis-ázsiai gyülekezetről, ezek név szerint: Epheszosz, Magnézia, Thiatíra, Szmirna, Philadélphia, Pergamon és Laodícea.
Ezt igazolandó az ifjabb Plinius leírja „Epistulae” című művében, hogy a bithüniai kormányzó Traianus római császárnak 112-ben írt levelében megemlíti, hogy különféle népek csatlakoznak a kereszténységhez, és egyre inkább kiürülnek a római templomok.
     Több Újtestamentumi írás Efezushoz kötődik, így Szent Pál első Korintusi- és a Filippiekhez írt levele, de feltételezések szerint a Galata levél is, a hagyomány szerint Szent János evangéliuma és levele is Efezusban íródott. A Jelenések könyvében szereplő 7 egyház központja is Efezus volt.
     Boldog Emmerich Katalin leírása szerint az Apostolok többsége is megfordult itt, legalábbis Szűz Mária Házában (de erről később)! Erre az időszakra tehető a „Hétalvók” legendája is (lásd később)!
431-ben a III. Egyetemes Zsinat is e városban ült össze az efezusi Panhagia templomban, ami az első Szűz Máriának szentelt templom a világon, jóval azelőtt, hogy a Zsinat kinyilvánította volna a „Theotokosz” Istenszülő dogmát.
    A valaha dicső város elnéptelenedése, pusztulása több tényező együttes közrejátszásának tudható be.
Elsősorban a geológiai változások, az egykor kikötőváros ma már jó 10 km-re van az Égei tengertől. Másodsorban a háborús hatalomváltások okán, de jelentős mértékben az évszázadok alatti betörő rabló hordák garázdálkodása miatt.
     Efezus ma, lényegében romváros és mint turisztikai központot, nem utolsó sorban a vallási turizmus tartja fenn. Sorozatom fő témája Meryem Ana – Szűz Mária Háza, 7 km-re van a régi Efezustól, és a 11 km-re lévő Selçuk közigazgatási területéhez tartozik!
     Szűz Mária Házának török neve Meryem Ana, mely egyszerre jelenti „Mária Anya”, „Szűz Mária”, miként „Mária-szentély” kifejezéseket. Ez a hely Törökország Nyugat-anatóliai részén, a régi Efezustól délre, a Bülbül-Dagh (Fülemüle hegy) hegy-völgyeinek erdős részén található, melynek hírneve, jelentősége állandóan növekszik, annál is inkább, mert Szűz Mária háza nem csak a keresztények kegyhelye, hanem a muzulmánok számára is Szent hely!

Érdekes adalék a Loretói Szent Ház angyali szállításának története. Eszerint először Tersatóban, a horvát-magyar tengerpart legkisebb pontján helyezték le a várhegy lejtőjén 1291. május 10-én. A hirtelen feltűnt a szerény 3 falból álló kápolnáról hírt kapott a helyi, Corbav-i püspök, aki Tersató várában halálos betegen feküdt. Nagy vágyat érzett, hogy megtekintse és gyógyulását esdekelje a csodás helyen. Ekkor a főpapnak megjelent a Szűzanya, és e szavakat mondta: „Fiam! Nagy vágyakozásodra eljöttem, hogy meggyógyítsalak. Tudd meg egyúttal, hogy a határaitokba szállt kápolna ugyanaz a ház, amelyben születtem s növekedtem. Ebben hallottam az Angyal Üdvözletet s a Szentlélek erejével itt fogantam az Örök Igét. Efezusba költözésem után az apostolok kápolnává szentelték, s benne sokszor bemutatták a Szentmise Áldozatot.”
     Végső soron, Isten végidős tervének bizonyítékát láthatjuk csodáiban, abban is, hogy a törökországi Meryem Anában Szűz Mária efezusi Háza, a keresztényeknek és hívő mohamedánoknak, szent helye.
     Az Efezusi Ház az a hely, ahol Szűz Mária egykor Szent János gondviselése alatt élt, és emlékeztet ez a hely Jézus szavára, amivel anyját a szeretett tanítvány gondviselésére bízta (Jn 19,26-27).

A legkorszerűbb technikával sem utánozható le!
     Egy holland orvosnak a leplen látható kép háromdimenziós információi alapján sikerült előállítania a kép hologramját, amely néhány meglepő újdonsággal szolgál. A hologram lehetővé tette a leplen látható alak „megmozdítását”, amit videón tekinthetünk meg, valamint a fejtetőn sok apró, vérző seb azonosítását, ami megerősíti a korábbi feltételezést, hogy nem töviskoszorút, hanem az egész fejet beborító tövises „sapkát” borítottak rá. A háromdimenziós kép a lepellel kapcsolatos botanikai kutatások eredményeivel is meggyőzően egybevág.
     Petrus Soons világszerte számos tudományos konferencián és televíziós műsorban mutatta be a 2004-ben kezdett és ma is folyó kutatásainak eredményeit. Az általa előállított életnagyságú hologramok jelenleg a torinói Museo della Sindonéban és a lepel állandó kiállításain láthatóak.
     A háromdimenziós képalkotásban jártas orvosnak feltűnt, hogy a leplen látható kép távolabbról nézve élesebb, bizonyos szögekből szemlélve viszont halványabbnak tűnik, különösen közelről; a teljes kép csak bizonyos távolságból áll össze. Megállapította, hogy mindez – vagyis az, hogy a nézőpont változása befolyásolja a kép erősségét – a hologramra jellemző.
     Feltételezését megerősítette egy hivatásos fényképész, Aldo Guerreschi megfigyelése, akit az 1997-es torinói bazilikatűzből a tűzoltók által kimentett lepel fotódokumentálásával bíztak meg. „Egy egész napon át közelről láthattam a leplet. Ahogy körbejártam a nagy asztalt, amelyen ki volt terítve – és a fény csupán egyetlen irányból, a terem egyik oldalán lévő ablakokból jött! – bizonyos szögből szemlélve teljesen elhalványult a kép, máshonnan pedig szinte úgy tűnt, mintha az alak kiemelkedne a lepelből. Hihetetlen érzés volt! Abban a pillanatban tudtam, hogy ez a kép egészen különleges. 20–30 cm-re közelítettem a gépet az archoz – és a keresőben nem láttam semmit! Csak akkor, ha eltávolodtam” – írta 2000-ben publikált cikkében Guerreschi.
Mindez abba az irányba mutatott, hogy a kép nagy valószínűséggel holografikus információt is tartalmaz. Soons szakértői csoportjának 2005 szeptemberében 625 felvétel alapján, a Holland Holografikus Laboratórium által kifejlesztett DFCH Holoprinter segítségével sikerült előállítania a test úgynevezett mesterhologramját. Ebből készítette egy kanadai cég azokat az életnagyságú másolatokat, amelyeket a Rómában, Jeruzsálemben, Torinóban és más helyeken látható állandó lepelkiállításokon tekinthetnek meg az érdeklődők.
     A hologram létrehozása a leplen látható alak „megmozdítását” is lehetővé tette. A Petrus Soons honlapján látható videón háromdimenziós képen követhetjük a fej, illetve a törzs lassú el- és visszafordulását. A 3D Krisztus-arcról videó ITT látható! (Sajnos, a keresett bejegyzés már nem érhető el.)

(folyt.)

KILENCED-IMA A LEGMÉLTÓBB PÁPA MEGVÁLASZTÁSÁÉRT

2025. május 6-ig.

Leborulok előtted, ó Istenszülő Szűz, Guadalupe-i Szűzanya, mindazok könyörületes anyja, akik gyermekien szeretnek téged, keresnek és bíznak benned. Könyörgök az Egyházért a nagy megpróbáltatások és veszélyek idején!

Hasonlóképp segíts meg, mint amikor 1531-ben a Tepeyacon megjelentél az Egyház megmentésére! Esdve kérlek, járj közben Szent Fiadnál, hogy a Római Bíborosi Kollégium, Neked tetsző bíborost válasszon Szent Péter utódjaként Krisztus helytartójának, az Egyetemes Egyház Pásztorának.

Ebben, az Egyház és a világ számára oly viharos időkben könyörögj isteni Fiadhoz, hogy Misztikus Testének bíborosai, alázatosan engedelmeskedjenek a Szentlélek sugalmazásának és a legméltóbb embert válasszák Krisztus Földi Helytartójának.

Veled együtt minden bizalmunkat Krisztusba helyezzük, aki egyedüli segítségünk és üdvösségünk. Ámen.

Jézus Szíve, a benned bízók üdvössége, irgalmazz nekünk!

Guadalupei Szűzanya, Isten Anyja és az Isteni Kegyelem közvetítője, könyörögj érettünk!

Raymond Leo BURKE bíboros

2025. április 24.

A kereszténység előtt és után
     Kr.e 334-ben Nagy Sándor legyőzte a perzsákat és így egész Kisázsia az uralma alá került. Epheszoszban is felszabadítóként üdvözölték. Az uralkodó felajánlotta, hogy kifizeti a még csak félig újjáépített Artemisz templom befejezéséhez szükséges összeget, ha nevét felvésik a templom homlokzatára, ám ezt a büszke efezusiak visszautasították.
     A várost Nagy Sándor halála (Kr.e 323) után az ekkorra már feltöltődött kikötőt malária-veszélyes mocsarak vették körül s így a lakosság, szárazabb területen új várost épített, de a neve megmaradt. Epheszosz az egész régió egyik leggazdagabb kereskedelmi központja lett.
     Epheszosz a Szeleukida Birodalom fővárosa is volt, sőt rövid ideig ‒ Kr.e 263 és Kr.e 197 között Egyiptom is uralta III. Ptolemaiosz fáraó alatt –, majd Kr.e 190-ben Epheszosz római uralom alá került és Pergamonból kormányozták. Ettől kezdve, újabb és újabb hatalmi vetélkedések pusztították.
A sanyarú évtizedek után i.e 27-ben Augustus császár Epheszoszt "Asia provincia" fővárosává tette. Kr.u. 17-ben súlyos földrengés pusztította el a várost, és Augustus építette újjá, Tiberius pedig további segélyekkel támogatta, ami gazdasági fejlődést hozott magával. Szent Pál Efezusba érkezve újra egy gazdag és fényűző várost ismerhetett meg. A Római  Birodalom második legnagyobb városaként a lakossága meghaladta az 500 ezer főt. Számos fürdőt, középületet építettek, vízvezetékrendszere is a legmodernebb volt az ókori világban. Emellett Kis-Ázsia fontos kereskedelmi és pénzügyi központja is volt. A legjelentősebb fennmaradt épületek ebből a korból valók.
     A város a kereszténység történetének is kiemelkedő helyszíne, hiszen még a Jelenések könyvében is említést nyert (Jel 2,1-11). Szent Pál 2. és 3. missziós útján hirdette itt az evangéliumot. A második alkalommal, több mint két évi apostoli munka után, Demeter ezüstműves lázadása késztette arra, hogy elhagyja a várost (vö. ApCsel 18,19-21; 19,1-20,1).
Természetesen Epheszosz is megsínylette Róma gyengülését, mígnem többek között gótok lerombolták 263-ban. Ennek ellenére 395-re, amikor a Bizánci birodalom része lett, Konstantinápoly után a második legfontosabb városává vált és a bizánci császárok, komoly fejlesztéseket hajtottak végre.
     Arcadius császár idejében újjáépítették a színház és a kikötő közötti Arcadiana utat. Justinianus császár idejében, a 6. században János evangélista sírja fölé bazilikát emeltek.
     Ettől az időtől kezdve a környezetében meg-megújuló hatalmi villongások miatt, lakosai kezdték elhagyni. Ezt szinte teljessé tette a 614-es földrengés, majd az anatóliai térség középső és keleti vidékén zajló török-muszlim háborúskodás. A 11. században muszlim arabok telepedtek meg Délkelet-Anatóliában. Végül 1071-ben a Szeldzsuk törökök elfoglalták egész Anatóliát és létrehoztak egy államot Ikóniumi Szultánság néven, melyből Bizánc egy időre visszafoglalta ugyan az ókori Efezust és környékét, de 1304-től ismét szeldzsuk befolyás alá került. Nem csoda, ha a dicső Efezus elhagyatott romvárossá vált, különösen, hogy 1390-től évtizednyi mongol dúlást követően, végleg az Oszmán Birodalom része lett. Csak a 20. században indult régészeti feltárás, és végtére is a turizmus keltette életre, nem utolsó sorban a 19. századi – a kereszténység szempontjából – fontos felfedezés, Szűz Mária és Szent János háza okán. Sorozatom ez utóbbi történetével és kutatási eredményeivel foglalkozik!

(Korabeli első kép Mária Házáról!)

A Torinói Halotti Lepel 100%, hogy a Megváltó Krisztusé!
     A Leplen található lenyomat számos olyan tulajdonsággal bír, amely ámulatba ejti a tudósokat. Annak ellenére, hogy egy test volt benne, a felületén lévő kép teljesen sima. Egyáltalán nem deformálódott, és az optika szabályainak megfelelően teljesen egyenletes vetülete. A tudósok azt gondolják, hogy a keresztre feszített ember képe egy titokzatos belső energiarobbanás eredménye. A kép ekkor „éghetett bele” a szövetbe, a sugárzáskor keletkező protonok 1 megavoltos energiájának hatására. (Ekkora energiával mozog milliós nagyságrendű potenciálkülönbségek között egy proton).
     Azt a folyamatot, ahogy a kép a lepelre került a tudomány képtelen rekonstruálni. Ezért írta J. Jackson: a mai napig megismert fizikai, kémiai folyamatok alapján azt mondhatnánk, hogy a lenyomat sehogy nem keletkezhetett, azonban tudjuk, hogy valódi, még ha megmagyarázhatatlan is.
A tudományos vizsgálatok azt is kizárták, hogy a lenyomat hamisítvány lenne. A lenyomat egészen biztosan egy keresztre feszített halott zsidó testének képét mutatja, akit a rómaiak keresztre feszítettek pontosan úgy, ahogy azt az Evangéliumban olvashatjuk.
     A tudományos bizonyítékok alapján nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy a lepel valóban Jézus Krisztus halotti leple. K.E. Stevenson és G.R. Habermas amerikai tudósok azt állítják, hogy annak a valószínűsége, hogy a leplen található lenyomat Jézus Krisztusé 1 a 82 944 000-hez. Ahhoz, hogy ezt könnyebb legyen megérteni a következő hasonlattal éltek. Képzeljünk el 82 944 000 egydollárost egymás mellé letéve. Ez éppen a New York és San Francisco közti távolság háromszorosa lenne.A bankjegyek közül egyet megjelölünk és valaki, akinek bekötjük a szemét csak egy bankjegyet emelhet fel a földről. Annak a valószínűsége, hogy pont a megjelölt bankjegyért nyúl, ez: 1 a 82 944 000-hez. A végső következtetés a következő: a Halotti Lepelbe temetett test Jézus Krisztus teste volt. Ezeket komoly tudományos tények bizonyítják. (Verdetto sulla Sindone. Brescia, 1982, 146. old).
     Y. Delage jogosan jegyezte meg, hogy ezek a komoly és megdönthetetlen bizonyítékok csak azokat nem győzik meg, akik különféle ideológiai hozzáállásuk miatt nem akarnak hinni benne.
A igazságügyi orvosszakértők, akik tökéletesen ismerik a vér alvadásának folyamatát, megállapították, hogy Jézus testét körülbelül két és fél órával a halála után tekerték a lepelbe és maximum 36 órát volt benne, hisz a leplen nyoma sincs bomlásnak. Mi több, a test egészen biztosan nem lett kivéve a lepelből, mert nincsenek rajta semmiféle szakadások vagy tépések, és az alvadt vércsomók is érintetlenül találhatók a leplen. Ezt a tényt képtelenség megmagyarázni és laboratóriumban sem lehet modellezni.
     Vajon hogyan hatolt át a test a szöveten anélkül, hogy szerkezetét megváltoztatta volna? Hogyan került a titokzatos lenyomat a lepelre? Erre a kérdésre csak a hit felel, mely szerint mindez Jézus Krisztus feltámadásának pillanatában történt. II. János Pál pápa 1980. április 13-án Torinóban elmondott szentbeszédében így fogalmazott: „sok tudós érvét elfogadva a Szent Lepel a szenvedés, a halál és a feltámadás különleges tanúja. Néma tanú, de ugyanakkor mily meglepően sokatmondó!”
     A tudomány leírja, hogy milyen a leplen látható ember, a hit pedig segít felismerni Őt. Ez az értékes ereklye emlékeztet bennünket arra, hogy Krisztus valóban szenvedett, meghalt a kereszten, feltámadt és megváltott engem is. Vajon e végtelen szeretet láttán közönyös maradhatok? „A hívő ember számára az a legfontosabb – mondta II. János Pál pápa – , hogy a lepel az Evangélium tükre. (...) Minden ember, aki mélyen elmélkedik róla, megrendül...
     A lepel valóban különleges jel, mely arra hív, hogy példaképként tekintsünk Jézusra, az Isten Igéjére, aki önmagát áldozta fel értünk...”

(Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST folyóirat 1/2007)

KILENCED-IMA A LEGMÉLTÓBB PÁPA MEGVÁLASZTÁSÁÉRT

2025. május 6-ig.

Leborulok előtted, ó Istenszülő Szűz, Guadalupe-i Szűzanya, mindazok könyörületes anyja, akik gyermekien szeretnek téged, keresnek és bíznak benned. Könyörgök az Egyházért a nagy megpróbáltatások és veszélyek idején!

Hasonlóképp segíts meg, mint amikor 1531-ben a Tepeyacon megjelentél az Egyház megmentésére! Esdve kérlek, járj közben Szent Fiadnál, hogy a Római Bíborosi Kollégium, Neked tetsző bíborost válasszon Szent Péter utódjaként Krisztus helytartójának, az Egyetemes Egyház Pásztorának.

Ebben, az Egyház és a világ számára oly viharos időkben könyörögj isteni Fiadhoz, hogy Misztikus Testének bíborosai, alázatosan engedelmeskedjenek a Szentlélek sugalmazásának és a legméltóbb embert válasszák Krisztus Földi Helytartójának.

Veled együtt minden bizalmunkat Krisztusba helyezzük, aki egyedüli segítségünk és üdvösségünk. Ámen.

Jézus Szíve, a benned bízók üdvössége, irgalmazz nekünk!

Guadalupei Szűzanya, Isten Anyja és az Isteni Kegyelem közvetítője, könyörögj érettünk!

Raymond Leo BURKE bíboros

2025. április 24.

A pokol látomása 2 (Giuliani Szent Veronica naplója nyomán)

     Valójában alig tudok valamit mondani a pokolról, mert emberi szóval kifejezhetetlen, számomra az volt a lényeg, amit megtanultam és megértettem. Így volt ez akkor is, amikor megláttam a pokol közepét, ahol Lucifer trónja állt. A lába alatt volt egy nagyon nagy, mindenütt szakadozott párna. És megértettem, hogy ezek az elszakadt vallások buzgó követőinek és az egyház ellenségeinek lelkei voltak.
     Ó, Istenem! Minden egyes lélek szenved, és egyik a másiktól szenved, egymást átkozzák. Úgy tűnt nekem, hogy a jelenlétem kínozza a démonokat és az összes lelket a pokolban.
     Egyre inkább éreztem, hogy belehalok a pokol puszta látványába és bizony jó, hogy nem csak az angyalokkal érkeztem ide, hanem a Legszentebb Szűz Mária is elkísért.
Nem tudok többet mondani, és amit én elmondtam, az mind semmi! A Poklot nem lehet megérteni, nem lehet felfogni emberi ésszel, sosem tudnám megérteni annak a tenger fájdalomnak és kínnak a szörnyűségét. Ráadásul a pokolban mindenkinek van egy helye, és az enyémet is láttam.
     Ennek a sokkja alatt végleges döntést hoztam, hogy minden erőmmel törekedni fogok a tökéletességre, abban is, amiben eddig hanyag voltam. Istenért élek, egyedül Istenért!
     Szent Veronika Giuliani egy másik alkalommal látta a poklot, melyet az ördög mutatott meg neki. "Úgy tűnt, hogy sok lélek hullott bele, csúfak és feketék és mélyen megrettentettek. Mindegyik a másik után zuhant azokba a tüzes, lángokkal teli szakadékokba. A kárhozottak sikolyait és siránkozó hangjait is hallottam, valamint éreztem azt a pokoli bűzt és rendkívül forróságot, melynek nagyságát csak az ég és a föld közötti távolsághoz tudnám hasonlítani. Ami e hely méretét illeti, nem lehet látni sem az elejét, sem a végét. Viszont hallani lehetett sok istenkáromlást és átkot Isten ellen, mely szörnyű kínt okozott a lelkemnek."
     Ezután a látomás után Veronika áldozatként ajánlotta fel önmagát az Isteni Igazságszolgáltatásnak: " Uram, felajánlom magam, hogy itt álljak, mint kapuőr, hogy senki se léphessen be oda, és el ne veszítsen Téged." Ekkor Veronika kinyújtotta a karjait, és azt mondta: "Ó lelkek, menjetek vissza! Istenem, nem kérek mást Tőled, küldj nekem több fájdalmat, több kínt, több keresztet, csak nyerjék el irgalmadat a szegény bűnösök!"
     A Boldogságos Szűz Mária beszélt Veronikával a pokolbéli utazásáról, és azt mondta neki: "Mikor körbementél a pokolban, minden lépésnél gyötrődést és gyötrőket láttál; de amikor Lucifer székhelyéhez értél, megrémültél, látva azt a sok lelket Lucifer trónján. Ez a pokol közepe, amit minden kárhozott lélek és minden démon lát, ez a trónus nagy szenvedést jelent nekik, mert Lucifer székhelye maga a pokol..
A Szűzanya még ezt mondta: "Sokan nem hiszik el, hogy a pokol létezik, te pedig magad voltál ott, ám hidd el, hogy amit láttál az még semmi abból, ami a pokol valósága!"                                          SOKAN ISZONYATOSAN MEG FOGNAK LEPŐDNI!

   Teljes nevén Montforti Grignon Lajos Mária 1673. január 31-én született a bretagne-i Montfort-la-Cane-ban (ma: Montfort-sur-Meu). Apja kispénzű jegyző volt, akinek húsz évi házassága alatt 18 gyermeke született. Lajos a legidősebb volt az életben maradt testvérek közül.
      Apjától örökölte annak heves vérmérsékletét, ezért már egészen kis korától gyakorolta az önuralmat.
      Húszévesen, a középiskola befejezése után, kiváló ajánlásokkal elindult Párizsba, hogy teológiát tanuljon. Útközben egy koldusnak odaadta kabátját, egy másiknak a pénzét, egy harmadikkal pedig ruhát cserélt, majd térden állva megfogadta, hogy életében nem kíván birtokolni semmit, és egészen a gondviselésre hagyatkozik.
A szakadt, istállószagú fiút ezek után nem fogadták be a Sorbonne-on, hanem egy kisebb papneveldébe irányították. Ez viszont szerencse volt, mert ez a közösség mentes volt a janzenizmus és a gallianizmus eretnekségeitől, ezért Lajos ezt a tiszta közeget isteni jutalomnak tekintette.
     Elöljáróinak engedélyével szeminarista társaiból elkezdte szervezni a „Jézus rabszolgái Máriában” társulatot. Kiváló beszédkészsége ellenére zárkózott és hallgatag volt, mivel a világi társaságban képtelen volt feltalálni magát.
     Rendkívül szigorú időbeosztással naponta négy órát imádkozott, kettőt olvasott, kettőt (!) aludt, a többit tanulással töltötte. Engedelmességét és önmegtagadó, áhítatos lelkületét rendszeresen félreértették, szavait félremagyarázták, ezért többször is megrótták nyilvánosan, ám a büntetéseket sértődés nélkül, „Áldott legyen az Isten!” felkiáltással fogadta.
     1700. június 5-én, 27 éves korában szentelték pappá. Mindenképpen „máriás pap” akart lenni, fő célja a papokból álló Mária Társasága missziós rend létrehozása volt. A domonkos harmadrend tagja lett; tanításainak középpontjába a keresztre feszített Jézus alakját és a rózsafüzért állította.

„A rózsafüzér a legbiztosabb és leghatékonyabb eszköz nagy kegyelmek elnyerésére. Semmiféle nagy dolgot sem valósíthat meg az ember, ha nincs mögötte támogató imaháttér!” ‒ vallotta, és betegek egy kis csoportját gyűjtötte maga köré, hogy imáikat és szenvedéseiket felajánlva esdekeljék ki Isten kegyelmeit a földre. Ők voltak a Bölcsesség Leányai, akik vezetője egy vak asszony lett. Az eladó sorban levő lányoknak megalapította a Szüzek Társulatát, külön lelkigyakorlatokat tartott nekik.

     „Tökéletes Mária-tisztelet” című munkája híven tükrözi, hogy a reformáció terjedésének korában Mária palástja alá akarta összegyűjteni a hívő népeket, hogy megóvja őket a tévtanításoktól. Rendkívül sikeres hitszónok volt, akinek lelkigyakorlataira tömegek tódultak. Sikereivel sok ellenséget szerzett magának, az egyházban mind többen nézték féltékenyen népszerűségét: a janzenisták és a reformátusok egyaránt megpróbálták munkáját ellehetetleníteni, mi több - több alkalommal is meggyilkolni! Írásait, értekezéseit el kellett rejteni.
     Évekig egy kórház lelkipásztoraként dolgozott, de elbocsátották és évekig megalázó szegénységben nyomorgott egy fagyos, lépcső alatti odúban, ahol a bencés nővérek látták el élelemmel. Lelkigyakorlatait betiltották ‒ sőt, később már azt is, hogy misét celebrálhasson. Hatalmas lejárató rágalomkampányt indítottak ellene. Mindez nem keserítette el, sőt szíve telve volt örömmel, mert a máriás lélekkel felajánlott szenvedést mérhetetlen értéknek tartotta.
     Felkereste Avranches püspökét, hogy felajánlja neki szolgálatait, ám ő az egyházmegyéjében mindenféle papi tevékenységtől eltiltotta. Végül egy mérgezett leves okozta legyengülését, majd lassú halálát 1716. április 28-án, Saint-Laurent-sur-Sèvre-ben. Sírja is itt található.
     1888-ban avatták boldoggá, 1947-ben szentté (XII. Piusz pápa).
     Ünnepe április 28.

Forrás: A szerkesztő Szűz Mária Apostola c. könyve.