A Kisasszonynapi búcsúk
A kápolna történetéhez tartozik, hogy 1942-ben a szervita atyák menedékházat építettek mellé.
Az 1950-es évek végén, egy a dombról levezető kőlépcső és a kápolnát körülvevő kőtámfal készült, mígnem az 1987–88-as Mária-évben határozat született a kápolna megnagyobbítására.
Ennek folytán háromhajós, tekintélyes templom lett belőle, úgyhogy az eredeti kápolna is megmaradt az épületben. Az évszázados, tömeges zarándoklatok elérték, hogy 1962-ben a veszprémi püspökség hivatalosan is elismerte Csatkát, zarándokhelyként.
Azóta már több mint tíz „hivatásos” remetéje volt a kegyhelynek, és a magyarországi németség, valamint a felvidék népei mellett a hazai vallásos cigányság is elkezdte látogatni a helyet, amelynek főbúcsúja a fecskéket útba indító Kisboldogasszonykor van, azon a dátumon, amikor a kis kápolnát 1864-ben felszentelték.
Az említett főbúcsún kívül, évente több ünnepséget is tartanak a kegyhelynél, amikor is az egész kápolna virágba borul: többen megköszönik a Szűzanyának a segítséget virággal, hatalmas gyertyákkal, sőt előfordul, hogy Neki méretezett gyönyörű ruhával is. Ennél fogva a Szűzanya-szobornak száz ruhája van, melybe akár hetente is öltöztetik! Emellett az imameghallgatásoknak és csodás gyógyulásoknak is többen emléket állítanak a kápolna falán az úgynevezett hálatáblákkal.
A zarándokok a Szentkút áldásosnak tartott vize miatt érkeznek, részt vesznek a Szentmisén, ájtatosan énekelnek, népi imákat és a rózsafüzért imádkozzák. Másfelől – és ez teszi igazán színessé –, hogy ilyenkor önálló cigánytalálkozót tartanak: férjet keresnek a lányoknak, ékszereket, ruhákat, különféle díszes holmikat árulnak, zenélnek és mulatnak. Sokan érkeznek a felvidéki falvakból is.
A Kisasszonynapi búcsúban a szentmiséket magyar, német és cigány nyelven is tartják a csatkai erdő mélyén, és ilyenkor felhangzik az esdeklő imádság: „Mária, Mária, édes jó anyám, Tekints az égből le reám, Nyújtsd ki segítő karod felém, Hogy el ne sodorjon a veszély”. (Forrás: internet nyomán)
(folyt.)