A FATIMAI ELSŐSZOMBAT https://youtu.be/PXdDPf-3XCc

Mit ígért Jézus azoknak, akik megtartják az elsőpénteki nagy kilencedet?
Ez azt jelenti, hogy kilenc egymást követő hónap első péntekén meggyónnak és megáldoznak.

Megadom nekik az állapotukhoz szükséges kegyelmeket.
Családjaiknak megadom a békét.
Minden bánatukban megvigasztalom őket.
Életükben és különösen haláluk óráján biztos menedékük leszek.
Minden vállalkozásukat megáldom.
A bűnösök szívemben megtalálják az irgalom forrását és vég nélküli tengerét.
A lanyha lelkek buzgókká lesznek.
A buzgó lelkek nagy tökéletességre jutnak.
Megáldom a házakat, ahol Szíven képét kifüggesztik.
Azoknak, akik a lelkek megmentésén dolgoznak, olyan erőt adok, hogy még a legmegrögzöttebb
bűnösöket is megtérítik.
Azok neveit, akik ezt az ájtatosságot terjesztik, szívembe írom, és onnan soha ki nem törlöm.
Végül Jézus Szíve legnagyobb ígérete az elsőpénteki nagy kilencedet elvégzőknek a következő:
Mindazok, akik kilenc egymásután következő hónap első péntekén a szentségekhez járulnak, vagyis
meggyónnak és megáldoznak, nem halnak meg kegyelem nélkül, sem a nekik szükséges szentségek vétele
nélkül. Isteni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban.

(Forrás: http://www.farkasretiplebania.hu/jezus_szive_tisztelet)

Avilai Szent Teréz – Ima mindenszentek napján

Ó boldog lelkek, akik már félelem nélkül

élvezitek a boldogságot,

és állandóan el vagytok merülve

az én Istenem dicséretében!

Legyetek segítőink nyomorúságunkban,

járjatok közben értünk Isten irgalmánál,

hogy juttasson nekünk is valamit

a ti boldogságotokból,

és ossza meg velünk azt a világos megértést,

amelyben részetek van.

Értesd meg velünk, én Istenem,

hogy mi a jutalma azoknak,

akik férfiasan harcolják végig

ennek a nyomorúságos életnek az éjszakáját.

Ó, boldog lelkek, akik olyan gyönyörűséges

és maradandó örökséget tudtatok szerezni,

magyarázzátok meg nekünk,

hogyan gyümölcsöztettétek ezt a végtelen kin­cset,

és segítsetek rajtunk, hiszen oly közel vagytok a forráshoz,

s merítsetek vizet számunkra,

akik eltikkadunk idelent a szomjúságtól.

     A Halloween a Sátánista Egyház egyik legfőbb ünnepe, nemcsak egy egyszerű partiról szól, egy ártatlan bálról…
A magyar származású Anton Szandor LaVey, a Sátán Egyházának alapítója a sátánimádat legnagyobb ünnepének tekintette a Halloween-éjszakát. Megdöbbentő egyik kijelentése: „Örülök, hogy a keresztény szülők legalább évente egyszer megengedik a gyerekeiknek, hogy a sátánt imádják.” (Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ)
Mondhatjuk ugyan, hogy „mi nem úgy veszünk részt rajta”, ránk ez nem hat. Sajnos azonban nem egy súlycsoportban vagyunk a sátánnal. Ha az ünnepén való részvétellel (vagy bármilyen más okkultizmussal) kis ajtót nyitunk neki, saját akaraterőnk kevés lehet őt távoltartani. Ha nem akarunk esélyt adni a sátánnak, ne vegyünk részt ilyen eseményeken. Vegyük komolyan saját és gyermekeink lelkének védelmét, mert az kísér el bennünket az örökkévalóságba!

     A Halloween-t október 31-én, Mindenszentek előestéjén tartják, és elnevezése is az All Hallows Eve (Minden szentek estéje) kifejezésből ered. A Halloween-ről valószínűleg a legtöbb embernek a boszorkányok, szörnyek és szellemek képei jutnak eszébe, melyek a sötét, démonikus, okkult, mágikus világhoz tartoznak s a "halál kultúrájának" képviselői! Ezzel szemben a Mindenszentek katolikus ünnepén Isten dicsőségét, a menny minden szentjét és Isten világosságnak a sötétség feletti győzelmét ünnepli, mintegy az "élet kultúrájaként". Jézus a világ világossága, és a szentek ebben a világosságban éltek és ezáltal kortársaik irányfényévé váltak.

A Halloween pogány ünneplése, miben mutatkozik ez meg?

Először is, az ijesztő maszkok, jelmezek, díszítések zombikkal, boszorkányokkal és szörnyekkel. Néhányan odáig mennek, hogy ördög formájú édességeket kínálnak. Másodszor, a pogány ünneplés jele, amikor a gyerekeket arra ösztönzik, hogy öltözködjenek csúnyának, és gonosznak, sőt gyakran gyilkosnak, okkult figurának vagy akár az ördögnek. A gyermekek persze ösztönösen félnek az ilyen sötét ábrázolásoktól. Harmadszor a könyvek (pl. Harry Potter), és a horrorfilmek stb.

2014. októberében az Exorcisták Nemzetközi Szövetsége Rómában ülésezett 300 exorcistával a világ minden tájáról. Fr. Aldo Buonauioto arról beszélt, hogy rendkívül veszélyes és káros a gyerekekre a Halloween "ünneplés". Figyelmeztetett, hogy ez veszedelmes, mert az okkultizmus előszobája. A sátánista szekták számára az nap a legkedvezőbb új tagokat toborozni. Fontos: az ördögnek és a gonosz szellemeknek nincs nagyobb hatalmuk a lelkek kísértésére Halloweenkor sem! A démonokat és az ördögöt azzal hívja be valaki az életébe, ahogyan megünnepli ezt a napot.

Ki kell hangsúlyoznunk tehát a Mindenszentek katolikus megünneplését, melynek lényege a Szentmise, virrasztó áldozat és imádság a tisztítótűzben szenvedő lelkekért! Tehát:

– Mindenszentek ünnepe előesti miséjén való részvétel.

– Egész éjszakán át tartó Szentségimádásban való részvétel.

– Gyermekeknek való elfoglaltság szervezése, pl. öltözzenek be szenteknek.

– Fény kihelyezése az ablakokba, jelezve ezzel, hogy Krisztus a Világosságunk.

(Forrás nyomán!)   

A sátánista egyház egy főpapja, Blanche Barton a Church of Satan weboldalán a következőket írja az ünnepről: ...„Ez [Halloween] a legjámborabb embernek is megadja a lehetőséget arra, hogy egy éjszaka erejéig belekóstoljon a gonoszságba. Módjukban áll táncot lejteni az ördöggel … Azt látom, hogy ezen az éjszakán a világ minden táján összejönnek a sátánisták kis csoportjai, … hogy poharat emeljenek a pokol seregeire”...

A szentolvasó mitől oly hatékony?

Mert Máriáé!

„A gonosz nem azért retteg annyira, mintha Isten (…) hatalma ne volna végtelenszer nagyobb a Boldogságos Szűznél – akiben a tökéletesség korlátozott –, hanem egyfelől azért, mert a Sátán – ez a büszke szellem –, végtelenül többet szenved, ha Isten kicsiny és alázatos szolgálóleánya győzi le őt és bünteti, (…) mint Istennek a végtelen hatalma.

Másfelől, mert Isten akkora hatalmat adott Anyjának a gonosz lélek felett, hogy Szűz Máriának egyetlen sóhajától – melyet egy lélekért bocsát Isten elé –  jobban fél, mint az összes Szent imáitól, és egyetlen fenyegetésétől jobban tart, mint a legnagyobb kínoktól...” ( vö. Grignon, TMT 52) 

     Éjszaka tűz ütött ki egy faluban. Több pajta leégett, de két egymás melletti ház a gazdasági udvarával együtt, teljesen megsemmisült! A lakóiknak egy szál hálóingben sikerült az utolsó pillanatban kimenekülniük.

A két kárvallott család, csak állt odébb a tűz fényében. Az egyikük, aki gazdag volt, hisztérikusan zokogott, a haját tépte, és üvöltözve káromkodott. A szomszédék, akik szegények voltak, csendben sírdogálva imádkoztak, kérve Isten segítségét e nagy bajban.

A gazdag mikor lecsillapodott kissé, csodálkozva vonta kérdőre szomszédjait:

– Hogy tudtok ilyen egykedvűek maradni ebben a katasztrófában? Hát nem látjátok, hogy mindenünk a tűz martaléka lett?

A szegény férfi így válaszolt:

– A mi Istenünk megmaradt, csak a tiétek veszett oda!

Bármerre sétálsz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet,

mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozta!

Légy te az első!

Piros a vér a pesti utcán

Október 25-én békés tömeg vonult a Kossuth térre, barátkozó szovjet tankok kíséretében. A Himnusz éneklése közben három oldalról kezdték lőni a fedezék nélküli embereket. A vérengzést a Zöldávó, a Partizán-szövetség (az FM épületéből) és a Szovjet egységek (a téren állók közül egy-egy tank, valamint a távolabbi utcákban várakozó szovjet tankok, melyek még repesz-gránátokat is kilőttek a tér felé) követték el. Az áldozatok száma 300-ra tehető (köztük két vétlen orosz katona), a sebesülteké elérheti az ezret!

Mikor lesznek a polgári lakosságot lemészároló háborús bűnösök felelősségre vonva?

 A vértanúk emléke szívünkben él!

Imádkozzunk lelki üdvükért s azért, hogy a Mennyből segítsék Édes Magyar Hazánkat!

(Részlet: Nyírő József: Gyónom a Mindenható Istennek c. cikkéből, mely megjelent a NYUGAT 1930/11. számában. A teljes anyag tbk. megtalálható: itt  )

Egy falusi pap gyóntatása új megbízatásának helyén (Alcím a szerkesztőtől!)

      ...A gyámfalak erőtlenül dűlnek a százados épület oldalának, s a piszkos ablakokon soha nem hull be a napfény. Ódon, terhes látvány. Egész élethosszra kimerül, aki csak látja.
     A hideg végigborzongat, amikor belépek, hogy az első gyóntatást elvégezzem. Szombat délután van. Az emberek már hazajöttek a mezőről. Nehány vénasszony térdel a padokban és az esteledés homályában olyanok, mintha a kriptából korán feljött szellemek volnának. A gyóntatószék homlokán sárga bendő-lámpa ég ernyedt, gyér fénnyel. Ez is micsoda ijesztő bűnkoporsó, recsegő, ódon, vak trónus. Úgy látszik, még a sevillai zsinat idejéből való. A szakadozott láncú üvegluszteren egyetlen gyertya veti rá szomorú fényét a vén padokban ülők bűnbánati csendjére. Némán jönnek, mintha nem emberek, csak árnyak volnának.
Ki lesz az első? – izgat a gondolat és különös érzések között ülök, stólával árnyalt szemeimet nem merem a közeledőre emelni.
     Egyik árny felemelkedik, lassan közeledik, mélyet sóhajtva térdre ereszkedik. Fülemet a gyónószék rácsához hajtom, de szívem izgatottan dobog. Félek is és azt hiszem, sápadt vagyok. Csodálkozom saját vakmerőségemen, hiszen Isten helyett ültem le bocsátani, büntetni ismeretlen életek és sorsok felett ítélni. Szeretnék elfutni, de a belső izgalom leigáz, két térdem egymáshoz verődik és feszülten várok... Forró lehellet éri fülemet és egy tompa emberi hang belesuttog:
– Gyónom a mindenható Istennek... és neked, lelki atyám, ki Isten helyett vagy...
     Ismeretlen, meglett, komoly férfi beszél, kinek fia lehetnék. Alázatos, megtört, nyugtalan és bűnös. Bajsza fülemet csiklandja. Röpke büszkeség fut át öntudatomon, de olyan elevenen, hogy még a testem is egyenesre szilárdul tőle és azt gondolom, hogy milyen nagy emberré lettem... Az egész világon milliók
fognak lábaimhoz hullani, kik vigasztalást és bocsánatot várnak. Üdvöt és kárhozatot oszthatok fehér kezem mozdulatával, örömöt gyújthatok a szemekben, vagy fényeket olthatok ki. Egyetlen ökölcsapással bezúzhatom a vigyorgó ördög fogait, pár latin szóval letörhetem a tragédiák világsötétítő szárnyát, porba dönthetek és porból teremthetek éppen, mint Ő, az – Isten... Belső elégtételt érzek és titkon örülök, mikor az erős, de megalázott férfiember tompán, fakón a bűnvallásra szánja magát.
– Loptam...
     Kissé megtorpan és keserűt nyel utána. Ez a kedvező pillanat, hogy rácsapjak a bűnre:
– Mit lopott?...
– Pénzt.
– Szegénytől, vagy gazdagtól?
– Elég szegénytől.
– Sokat... lopott?
– Öt forintot.
     Szaggatottan felel, arcaink egymás mellett vannak és érzem, hogy az övé minden kérdésemre forróbb, szinte átsüt a köztünk levő farácson.
– Miért lopott? Nem félt az Istentől?
     Az utolsó kérdés rossz volt. Az ember hallgat, elzárkózik: Mikor lopott, nem jutott eszébe, de most fél az Istentől, mert nem a Jóságost, a Büntetőt látja.
– Ki kell tárni őszintén a lelkét, – biztatom –, hiszen Ő úgyis tud mindent.
     A vallomás önkéntelen, mindent sodró elszántsága már eltűnt. Akadozik és kendőzi, szépíti, titkolja önmagát. Szavai hidegebbek lesznek és végül, vagy elromlik a bűnbánat mély, megnyugtató hangulata, a gyónás újjáteremtő, erőt adó megnyugvása, vagy – hazudni fog. Megrettenek, hogy az első lélek, ki hozzám
fordult, csalódni fog. Meleg, együtt érző, bátorító hangon, kis lelki kelepcét állítok neki. Tudom, hogy észre sem veszi, hiszen tanulatlan, egyszerű, falusi ember.
– ...De ugye, az a szándéka, hogy az okozott kárt megtéríti és a pénzt visszajuttatja mert csak úgy bocsátja meg a Jóisten a bűnét . . A férfi homloka lemondóan megkoppan a gyónó rácson:
– Nem tudom visszaadni.
     Nehezen szakad fel a szó melléből.
– Akarnám, de nem tudom. Esett, szegény ember vagyok én, lelkiatyám. A Csedő úr marháit őrzöm a havason. A mult hétön valami erdőlő emberek mentek szekérrel a vágottba, s egyik azt kiáltsa neköm, hogy: – «János, hé, eridj haza, mert meghót a feleségöd!» - Nagy szaporán hazamegyek, s hát látom, hogy igazat mondtak. Két árvám maradt, s mind kicsidek. Egy falat kenyér a háznál nem vót... Két napig néztem, hogy éheznek az ártatlanok, s akkor éccaka... elmentem hazulról... Loptam, mert heába kértem, nem adtak... Nem adtak... S ha már fel nem ódoz, én menyek is, tisztelendúr, mert én ez ántivilágban azt a pénzt  visszaadni nem tudom... Nem én...
     Mozdult is nehezen, leverten, hogy távozzék. Ijedten szóltam rá:
– Maradjon...
Visszaereszkedik térdeire és vár. A valóság előtt tudományom cserben hagyott. Törtem a fejemet, hogy megoldást találjak.
- Egyszerű, - vidultam fel a mentő ötletre és a zord életű bűnöshöz fordultam.
- A kárt meg kell téríteni és ha nem tudná, - én lehetővé teszem, hogy lelki vigasz nélkül e szent helyről ne távozzék.
     Az ember minden idegszálát megfeszítve várakozik: Mosolyogva, drága, meleg lelki kényszertől hajtva nyúlok a zsebembe és előveszem majdnem minden pénzemet, egy papír ötforintost. Ujjaim közt összesodrom és áttolom a sárga, töredezett rácson.
- Itt van az öt forint - és adja vissza a károsultnak...
     A gyónó ember mohó örömmel kap utána, kisimítja, megnézi, szemei a sötétben felvillannak. A pénz látása megzavarja, szólani sem tud. Titokban figyelem és – belül büszke vagyok magamra.
– Sorolja csak fel tovább a bűneit.
     Katonásan kihúzza magát, mint akit álmából költöttek fel és hirtelen összeszedi gondolatait. Már csak mímeli a magavádló gyónót, szórakozott és tisztán tudom, hogy máshelyt jár az esze. A pénz tette. Majd elmúlik - gondolom - és figyelőn visszaereszkedem a gyónószék könyöklőjére.
– Kárinkottam – dörmögi az ember.
– Hányszor?
– Nem es tudom, istállom.
– Sokszor?
– Abbiza, elég sokszor...
     Újabb sóhajtással jelzi a bánatot, s utána hidegen darálja:
– A hatodik parancsolat ellen es vétköztem...
– Gondolatban?
– Búmot se mondanám, ha csak gondolatban...
     Magam is elpirulok, mikor felteszem a kérdést, de elő van írva, hogy a bűn minőségét tisztázzuk:
– Más feleségével?
     A rongyos baromőrző ember alázatos hangja megércesedik, s keményen visszavágja:
– Magamot vádolom, de mást nem...
     És összeszorított szájjal megátalkodik. Csak a következő bűnöknél mutatja, hogy újra megtört, még bensőségesebb, de csak színleg és alig várja, hogy a konfessziót befejezze. Nem láthatok a veséjébe és szinte megkönnyebbülten hallgatom, hogyan igyekszik a bűnbocsánat partjaira kapaszkodni.
«Teljes szívemből szánom és bánom minden bűnömet... Fogadom életem jobbulását, kérek ezért idvességes penetenciát és felódozást...»
     Most rajtam a sor, de – Istenem – mit mondjak? Néhány hideg, iskolás intelmet elrebegek. Érzem, hogy szavaim erőtlenek, nem világítják be a mély árkú élet titkait s e havasi pásztor vasidegei meg sem rezdülnek tőlük. A durva testből képtelen vagyok a lélek erőtlen szárnyait kitépni, s az erdei tüzektől szőrös, fekete mellkasban megátalkodott szívet új, tiszta életritmusokra indítani. Robusztus, darabos ember ez, kit, ha a legteljesebb megigazulás percében meg is halna és üdvözülne, csak arra lehetne használni, hogy izmos testével húzza Isten szekerét, de angyalként felette lebegni képtelen volna.
     Az első gyóntatásom az én vereségem és kissé tehetetlenül recitálom a feloldozás formuláját: «A mi Urunk Jézus Krisztus oldozzon fel téged és én az ő tekintélyével feloldozlak a bűnök minden bilincséből...»
     Az ember megcsókolja a kicsüngő stólát, lassan eltűnik és új árny ereszkedik lábaimhoz. «Gyónom a mindenható Istennek...»
     A bűvös faköpeny recseg a bűnök terhétől, melyek durvák, darabosak, együgyűek és meztelenek. Mindenik egy-egy ökölütés az Isten mellén. Szürke sziklák, melyek komoran fekszenek az emberi életen. Egyszerűek. Hiányoznak a démoni szándékok finom kultúrájú, szédítő távlatai a lélek labirintusainak titka, nem az intellektussal megtámadott Isten elleni harc rafináltságainak kábító lehetőségeivel kell birkóznom, hanem csak primítív harapás mindenik a szíven. Nyomukban mégis az életrejtelmekbe látok, az emberek sötét munkája mögé. A gyóntatószék lassan átforrósodik a szüzességsiratásoktól, a boldogság, nyugalom utáni kemény törtetéstől. Aljasságok, gazságok, házasságtörések, kenyéréhség; ismeretlen veszedelmek szállanak felém a forró szavak gőzéből. Mindenik egy-egy viperacsípés a lelkemen.
Beleborzongok és önkéntelen elítélem. Nem tudom megérteni, hogyan lehet a végtelenül jó Istent ennyire bántani és haragomban szeretném kárhozatra taszítani őket. Korholom és kínzom szegényeket túlhajtott buzgalomból, a csak betűkből ismert élet tudatlanságával, könyv-bölcsességgel. (...)

     Fogantatunk, születünk, élünk, meghalunk és megítéltetünk! Így kezdődik, folytatódik és fejeződik be földi zarándoklatunk, magunk határozva meg örök sorsunkat! Ennek tudatában kellene életünk minden pillanatát, mintegy a megmérettetésre való állandó készülődésben. Ezzel szemben sajnos keveset gondolunk a végső dolgokra.

    Sokan halnak meg úgy, hogy életükben nem ismerték meg önmagukat és hivatásukat, nem eszméltek rá hogy mi végett élnek – ám csoda-e –, ha Istent se akarták megismerni!

Márpedig világrajövetelünkkel velünk születik az ezernyi megválaszolandó kérdés:

-  Ki vagyok én és ki Isten?

-  Miért születtem, mi végett élek, mi a boldogság és merre van?

-  Mi a szenvedés értelme, miért kell meghalni és mi lesz velem a halál után...?

    Márpedig nem e rövidke földi létre teremtettünk! Ezt valójában mindenki maga is érzi a lelkében! Minden megtévesztő ateista propaganda ellenére Isten a természet, a történelem, a kinyilatkoztatás és az egyéni élet kezdete és vége, minden lét forrása, tartalma, s minden törekvés végső célja. Maga a Szeretet, aki „egyszülött fiát adta” az ember üdvösségéért.

   Isten az idők kezdetekor mindenhatóságánál fogva egyaránt a semmiből teremtette a teremtmények mindkét rendjét, a szellemi és az anyagi világot, vagyis angyalokat és a mi világunkat. (I. Vatikáni Zsinat 1870) Ám egyedül az ember van abban az abszurd, kettős helyzetben, hogy az ősbűn következményeként halhatatlan lelke mulandó anyagba zártan él ‒ jó esetben küzd ‒ a haláláig!

   Isten az embert a maga képmására teremtette, mégpedig férfinek és nőnek (Ter 1,27). Az ember a természet adottságai fölé értelme révén emelkedik, melyre öntudata és szabad akarata teszi alkalmassá. Ezen öröklött tulajdonságaival képes felismerni élete célját, hogy Istent megismerje, szeresse, dicsőségét hirdesse, a megszentelő kegyelem által segítve a maga és embertársai üdvösségét!

Urunk, Istenünk légy hozzánk irgalmas!

     Szűz Mária dicsősége betölti a mennyet és a földet, különösen a keresztény világot. Nincs templom, melyben ne emeltek volna tiszteletére oltárt, vagy ahol ne tisztelnék valamely kegyképét. Hány megtért és gyógyult lélek hirdeti hálával dicséretét és dicsőségét! Sőt, nincs olyan ördög sem a pokolban, aki rettegve ne tisztelné Őt. Ám az is elgondolkodtató, hogy vannak akik Jézus Anyjától féltik Jézus dicsőségét, az Egyház Anyjától az Egyház jövőjét, és próbálják csorbítani az Istenszülő magasztos nevét! Márpedig vigyáznunk kell máriás lelkületünkre, mert Szent Lajos szerint, akik a legszentebb Szűz iránt közönyösek és nem tekintik anyjuknak, azoknak Isten nem atyjuk! (Vö. TMT 30)

Mindezek után tudatosítanunk kell, hogy Mária az Új Teremtés, akiben újra megjelent a földön a bűntelen ember, ám ennek üdvtörténeti nagyságrendjét sajnos kevesen fogják fel a világban, ennél fogva nem ismerik őt, tehát nem is tisztelik! Pedig Szűz Mária nem csak a Reménység Anyja, a Mindenkor Segítő Anya, de a Világ Győzelmes Királynője is, aki képes kieszközölni számunkra a végső állhatatosság kegyelmét, melyet Isten bár ingyen osztogat, a saját érdemeinkkel soha el nem nyerhetnénk. És ha igaz az, hogy minden isteni kegyelem, Mária kezei által jut hozzánk, úgy feltétlen igaz az is, hogy egyedül Mária közbenjárásától remélhetjük imáinkkal a legnagyobb kegyelemnek, a végső állhatatosságnak az elnyerését is!

Sírák könyvének sorait az Egyház Mária ajkára adja: »Aki rám hallgat, meg nem szégyenül, akik értem fáradnak, nem esnek bűnbe. Akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek«. (Sír 24,30-31.)

Szent Bonaventúra szerint is mindazok, akik Mária tiszteletét előmozdítják, elnyerik az örök életet, mivel e hálás Királynő a másvilágon bizonyára különös kiváltságban részesíti azokat, akik e földön tiszteletének terjesztésén fáradoztak. (De laud. Virg. I. 2)

Illő és üdvös tehát, ha így fohászkodunk: Ó Mária, Istenszülő Szűzanya könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

(bef.) Előző rész

     Mindazáltal a Mária-tisztelet lényege nem a Szent Szűz iránti ájtatosság, hanem Szent Fiának minél bensőségesebb megismerése, követése és Mária által való szolgálata! Az ilyen tisztelő, egyformán szereti a Názáreti Szüzet Szeplőtelen Fogantatásában, az Együttérző Anyát a kánai menyegzőn és a Fájdalmak Anyját a kálvárián, amiként tisztelheti Őt hiteles jelenéseiben is!

A bensőséges Mária-tiszteletnek része kell lennie életünknek, lelki életünknek, mert hisszük, hogy Mária egyetlen sóhajával többet tehet, mint az összes szentek és angyalok szószólása.

Grignon Szent Lajos szerint „Aki megtalálja Szűz Máriát, megtalálja az életet, Jézus Krisztust, aki az Út, az Igazság és az Élet. De Szűz Máriát nem találhatja meg az, aki nem keresi; és nem keresheti az, aki nem ismeri! Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel: irgalmassággal, hogy a szegény bűnösöket és eltévelyedetteket, akik majd megtérnek a katolikus Anyaszentegyházba, vezesse és szeretettel visszafogadja. Erővel és hatalommal Isten ellenségeivel, a megátalkodott bálványimádókkal, szakadárokkal, mohamedánokkal, zsidókkal és istentelenekkel szemben, akik félelmetes módon látnak majd hozzá, hogy akik ellenük vannak, rábeszéléssel vagy fenyegetésekkel félrevezessék és elbuktassák. Utoljára pedig kegyelemmel kell közelednie, hogy Jézus Krisztus vitéz harcosait és hű szolgáit ‒ akik érte küzdenek ‒, bátorítsa és támogassa.”

A bensőséges Mária-tisztelet, Isten csodás titkaira való rácsodálkozás, ráérzés az igaz szeretetre! Ez az igazság készteti az Angyalok Kilenc Karát, miként az emberek sokaságát, sőt az ördögöket is − ha akarják, ha nem −, hogy magasztalják Isten Anyját. Szent Bonaventura mondja, hogy az ég angyalai szüntelenül éneklik feléje: „Szent, szent, szent vagy ó Mária, Istenszülő Szűzanya!” (Vö. Iz 6,3.)

(folyt.) Előző rész

Október 19-én emlékezik az Egyház Alkantarai Szent Péterre. Miközben Európában a reformáció hatására sok szerzetes elhagyta a kolostorokat, Spanyolországban egy ellenkező irányú reform valósult meg. Loyolai Szent Ignác rendalapítással, Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János a karmelita, Alkantarai Szent Péter pedig a ferences rend belső reformjával adott lendületet a Katolikus Egyháznak. 

     Alkantarai Szent Péter 1537-ben a portugál király meghívására tanácsadónak Lisszabonba ment, 1538-ban azonban haza kellett térnie, mert a Szent Gábriel rendtartomány provinciálisává választották. Ekkor megpróbálta a fiatal korától megélt szigorú fegyelmet regulává formálni, de tervezetét 1540-ben a káptalanon rendtársai elvetették. Ezért amikor hároméves hivatali ciklusa lejárt, nem vállalta újra a tartományfőnökséget, hanem egy társával Portugáliába ment, és a tengerparti Arabidában remeteéletet kezdett. Teljes szegénységben, kemény szigorban élték imádságos, vezeklő életüket. Éjfélkor keltek, zsolozsmáztak, elmélkedtek és dolgoztak. Fekvőhelyük egy csupasz deszka volt, lábbelit nem viseltek, húst nem ettek, bort nem ittak. E kemény szigor ellenére egyre többen csatlakoztak hozzájuk.

1543-ban Pétert visszahívták a Szent Gábriel rendtartományba, hogy szigorú reformját náluk is honosítsa meg. A püspök támogatta, a provinciális azonban túlzónak tartotta. Péter ezért Rómába ment, hogy legfőbb elöljáróitól engedélyt kérjen. Az obszervánsok miniszter generálisa nem adott hozzájárulást, III. Gyula (1550–1555) viszont jóváhagyta a reformot, Pétert magát pedig – hogy elejét vegye a rendfőnök akadékoskodásának – a másik ág, a konventuálisok főnöke alá rendelte. A következő pápa, IV. Pál (1555–1559) a jóváhagyást megtoldotta azzal, hogy Péter annyi kolostort alapíthat, amennyit csak akar. Ő hazatérése után hamarosan meg is alapította Pedroso kolostorát.

Közben a karmelitáknál nagy viták folytak Avilai Teréz reformja körül. Ezért Péter 1558-ban Avilába ment, hogy segítsen Teréznek. Ellátta tanácsaival, bátorította a szegénységre, majd Pedrosóba visszatérve levelet küldött Teréz gyóntatóinak, melyben igazolta az apáca törekvéseit és misztikáját.

Pedroso alapítását számos reformot követő kolostor alapítása követte még, amire a Szent Gábriel rendtartomány szerzetesei egyre nagyobb gyanakvással tekintettek. Pétert nyugtalan képmutatónak, békétlenkedőnek és szakadárnak nevezték, és azzal vádolták, hogy az egész reform rugója a hatalomvágy. Mindent elkövettek, hogy felszámolják az általa bevezetett reformot, az mégis egyre inkább erősödött. 1561-ben a reformkolostorokból új provinciát szervezhetett meg.

Imádság és szemlélődés közben gyakran látták őt misztikus elragadtatásban. Haláláig – 1562. október 18-ig – szigorú önmegtagadó életet élt.

(Források az első részben!)

     Bosco Szent János híres tengeri csata látomása pontos leírást ad arról, hogy abban a tengernyi küzdelemben, melyet az Egyháznak és a világnak vívnia kell. Csupán két stabil kikötői oszlop van, a Eucharisztiáé és a Szeplőtelen Szűzé aki tizenkét csillagból álló koronával áll az oszlopfőn.

Napjaink ádáz harcaiban különösen múlhatatlan jelentősége annak, hogy szentségi életet élünk-e, és hogy Máriához tartozunk-e vagy sem.

Szent X. Piusz pápa írta 1904. február 2-i, Ad diem illum laetissimum kezdetű enciklikájában: »Ó, milyen keservesen és hevesen üldözik most Jézus Krisztust, és az általa alapított Anyaszentegyházat! A súlyos veszedelem azzal fenyeget, hogy a mindenfelől zajló tévedések, sokakat a hit feladására késztetnek! Erre figyelmeztet Szent Pál: „aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, hogy el ne essék” (1Kor. 10,12). Tehát mindenki Mária közbenjárásával imával könyörögjön Istenhez, hogy azok akik elhagyták az igazságot, megtérjenek. Tapasztalatból tudjuk ugyanis, hogy a Szűzanyához intézett, szeretetből fakadó imádság soha nem volt hiábavaló. Igaz ugyan, hogy az Egyház elleni viszály a jövőben sem szűnik meg, hiszen „szakadások lesznek körötökben, mert a hithűek csak így tűnnek ki közületek.” (1Kor11,19). A Szent Szűz azonban nem szűnik meg segíteni megpróbáltatásainkban, bármily súlyosak legyenek is azok. Ő fogantatása óta vívja a harcot, hogy a sátán fejét végleg eltiporja!« (Vö. /25/)
A Szeretetláng Naplóból: »Én Anyátok vagyok, akarok és tudok is segíteni rajtatok, csak már látnám jóindulatú és szorgalmas elindulásotokat! Ne halogassátok, mert igen sok időt elvesztegettetek.« (I/71-72.)

Bölcs a mondás tehát: »Aki anélkül imádkozik, hogy Őt segítségül hívná, szárnyak nélkül akar repülni« (Liguori, Szűz Mária dicsősége) ‒ idézetek vége!

(folyt.) Előző rész

     Október 19-én emlékezik az Egyház Alkantarai Szent Péterre (1499-1562).

A XVI. században, amikor Európában a reformáció hatására sok szerzetes elhagyta a kolostorokat, Spanyolországban egy ellenkező irányú reform valósult meg.

Loyolai Szent Ignác rendalapítással, Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János a karmelita-, Alkantarai Szent Péter pedig a ferences rend belső reformjával adott lendületet a Katolikus Egyháznak.

(folyt.)

     A keresztény ember számára világos, hogy Mária személye mint isteni ajándék jelenik meg a történelemben, akinek tevékenysége teljesen és közvetlenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcsolódik. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátán fejét.

Nem csoda, ha a Katolikus Egyház számtalan címmel tiszteli Máriát. Nem csak Szeplőtelen Fogantatásnak, Istenanyának, az Újszövetség Frigyládájának, Tabernákulumnak tekinti, de Noé bárkájának is nevezi. Mert ahogyan a bárka Noét és hozzátartozóit megvédte az ártól, úgy lesz azokkal is, akik tisztelik Máriát és kezdettől fogva követik őt, segítve lélekmentő munkáját!

Igen fontosak ezek a teológiai reflexiók, hiszen bizonyítják azt, hogy az Egyház ősidők óta foglalkozott a gondolattal, miszerint Isten egyedülállóan különleges szerepet szánt a Máriának Fia oldalán, az emberiség megváltása érdekében. Tudjuk például, hogy Szent II. János Pál komolyan foglalkozott a gondolattal, hogy kimondja a Szent Szűz megváltótársi szerepéről szóló dogmát.

Tehát Szűz Mária a kegyelem és saját akarata szerint társa Szent Fiának, ugyanakkor minden Istennek szentelt életnek ősmintája és részese.

Ebből következik, hogy nincs hiteles lelki élet Isten kegyelme nélkül, és nincs kitartó hitélet a bensőséges Mária-tisztelet nélkül! Az ember megszentelődése mindenekelőtt Isten kegyelmének műve, melyhez az ember részéről alapfeltétel a jóra való készség, a bűnbánat és az imádság, vagyis az Isten kegyelmére adott helyes válasz! Ezért kerül előtérbe a Szent Szűz szerepe, mert a keresztény őbenne találja meg a megszentelődés legtökéletesebb modelljét, az Isten kegyelmét, illetve Istent magát, Szent Fiában.

(folyt.)

Előző rész

Október 19-én emlékezik az Egyház Alkantarai Szent Péterre. Miközben Európában a reformáció hatására sok szerzetes elhagyta a kolostorokat, Spanyolországban egy ellenkező irányú reform valósult meg. Loyolai Szent Ignác rendalapítással, Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János a karmelita, Alkantarai Szent Péter pedig a ferences rend belső reformjával adott lendületet a Katolikus Egyháznak.

     A ferences rendben 1300 körül éles vita kezdődött arról, hogy a szegénységet abban a formában, ahogyan Szent Ferenc élte, lehet-e folytatni. A többségnek az volt a véleménye, hogy nem, mivel a később belépő tagok már nem rendelkeztek olyan karizmatikus adományokkal, mint az első ferences nemzedék. Voltak olyanok is, akik az eredeti regulához ragaszkodtak, ám ők kisebbségben maradtak, és a többség olykor mint eretnekekkel bánt el velük.

1400 után Itália néhány félreeső kis kolostorában újra felfedezték az eredeti ferences lelkületet. Ennek lett apostola Kapisztrán Szent János és Szienai Szent Bernardin. Spanyolországban 1487-ben Pueblai János honosította meg ezt a szigorúbb életformát. A következő nemzedék továbbvitte a reformot. Melpari Péter Spanyolországban megszervezte a Szent Gábriel főangyalról elnevezett kusztódiát. Ez lett Alkantarai Péter lelki otthona.

1517-ben X. Leó pápa önálló renddé emelte a reformágat. Az enyhébb fegyelmű kolostorhoz kötött többség alkotta a konventuális (minorita), az eredeti regula szerint élők pedig az obszerváns ferencesek rendjét.

Péter 1499-ben született a nyugat-spanyolországi Alkántarában. 1513-ban a Salamancai Egyetemre ment tanulni. 1515-ben, amikor a humán tanulmányok végeztével megkezdhette volna jogi, orvosi vagy teológiai tanulmányait, úgy döntött, hogy inkább ferences lesz az obszervánsoknál. Be is lépett egy salamancai kolostorba, ahol a következő évben fogadalmat tett. 1524-ben pappá szentelték, 1525-ben házfőnök lett.

1536-ig több kolostorban is viselte e tisztséget, közben gyakran missziós körutakra ment. Főként a megfeszített Krisztusról prédikált. Hogy hallgatói szívét megindítsa, továbbá a népmisszió emléke megmaradjon, ahol csak prédikált, Krisztus valóságos keresztjének megfelelő nagyságú kereszteket állított fel. Miután valaki arra kérte, hogy tanítsa meg jól imádkozni, imádságra vezérlő kalauzt írt. Ez volt  Az elmélkedés aranykönyvecskéje.

(folyt.)

Forrás: Diós István: A szentek élete;  Magyar katolikus lexikon;  Magyar Kurír

 Sajnos, sok keresztény számára az Istenanya szerepe és tisztelete csak a karácsonyi történetre, Jézus születésére korlátozódik. Holott Szűz Mária üdvtörténeti hivatása lényegesen széleskörűbb, hiszen már eleve az Ő szeplőtelen születésével ragyogott fel a Hajnal Szép Sugara, amely a Nap ‒ Megváltó Jézusunk ‒ előhírnöke, aki elveszi a világ bűneit. Szent Pál is így ír : „Amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született...” (Gal 4,4.) Ám e kiválasztott Anya hivatása nem fejeződött be Jézus Krisztus világrahozatalával és felnevelésével, s mindvégig hű maradt az Istentől ráruházott édesanyai feladatához, egészen a Golgotáig. Sőt, Montforti Grignon Szent Lajos írja: „Szűz Mária által jött Jézus Krisztus először e világra, Őáltala kell eljönnie másodszor is. Szent Fia első eljövetelében Mária rejtve maradt, hogy így egyedül Fiát, Jézus Krisztust ismerjék, de a második eljövetelben Őt fogja Isten kinyilatkoztatni.” (Vö. TMT 1.) - idézet vége!

Kétségkívül a katolikus tanítás mindig hangsúlyozta, hogy Máriának a megváltás művében és az egyház életében felülmúlhatatlan szerepe van. Erre utal, hogy jelen volt Jézus mennybemenetele után is a tanítványok közösségében szüntelenül imádkozva, mígnem Pünkösd ünnepén a Szentlélek el nem töltötte őket. Ebből következően hisszük, hogy Mária nemcsak Jézus Anyja, de az Egyház Anyja is, miként Égi Édesanyja mindazoknak, akik a keresztség és a hit által Jézushoz kapcsolják életüket.

Mert Üdvözítőnk ismerve emberi gyengeségünket ‒ és ismeri a sátán elleni harc kíméletlen voltát is ‒, nem hagyott magunkra! Nekünk adta Anyját, hogy az üdvösségért való küzdelmünkben, rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel is segítségünkre legyen és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készítse elő a világot. Üdvözítőnk utolsó szavaival ezért mondta a Kereszten: „Íme, a te fiad… Íme, a te anyád” (Jn 19,26–27)

 (folyt.)

AVILAI SZENT TERÉZNEK TULAJDONÍTOTT IMA

Hozzon a mai nap belső békét számodra.
Bízz az Istenben annyira, hogy tudd,
pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket,
amelyek a hitből erednek.
Használd az adottságokat,
amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet,
amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban,
hogy Isten gyermeke vagy.
Legyen ez a tudat ’teljesen a tied’,
és adja meg lelkednek a dal, a tánc,
a hála és a szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunké!

Szent Teréz, könyörögj népünk megtéréséért és fiataljaink hivatásáért!

     Hogy a Szeretetláng milyen üdvtörténeti nagyságrendű kegyelmi esemény, azt az Úr és szent Anyja is úgy mutatja be: „Ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett!” (I/84; II/18; 93; III/129; III/140)

Montforti Grignon Szent Lajos a Tökéletes Mária-tisztelet c. értekezésében így ír: „Szűz Mária által jött Jézus Krisztus először e világra, Őáltala kell eljönnie másodszor is (TMT 1), jóllehet más módon”. (uo. 50/d)

Nos, ez a „más módon” elgondolkoztató, hiszen a Szeretetláng maga Jézus Krisztus! (I/107, IV/12).

Ám tévedés ne essék, nem Krisztus második eljöveteléről beszélünk, hanem arról, hogy Krisztus jelenléte a szíveket valamiképp bensőleg és másképp érinti meg, egészen másképp, mint ahogyan az üdvtörténet során bármikor! „A Fiúisten nap mint nap ki akarja magát alakítani tagjaiban és bennük, mintegy testet akar ölteni édesanyja által. (TMT 31) Szűz Mária a Szentlélekkel létrehozta a legnagyobbat, ami volt és ami lesz, vagyis az Istenembert, következőleg ő fogja létrehozni azokat a nagy dolgokat is, melyek az utolsó időkben történni fognak.” (TMT 35) „Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a világra. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon?” (Lk 12, 49) – mondja Jézus. De az Efezusi levél sorai is sejtetik: „Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek milyen reményre hívott meg benneteket,” (1,18) hogy Lelke által megerősödjetek benső emberré, hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben. Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és hosszúság, a magasság s a mélység, megismeritek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek az Isten egész teljességével.” (3,16-19) ‒ idézetek vége!

Nem ellentmondás tehát, ha az Istenanya Szívéből áradó Láng, Fénysugár vagy benső lángolás, jézusivá formálja a lelkeket!

(folyt.) 

      Az előzőkben említettem néhány neves szentet, de sorolhatom Alacoque Szent Margiton át  Eudes Szent Jánost, Szent Brigittát, Josefa Menendezt és a szentek egész sorát! Ám e szóban forgó „benső tüzet” (és az egész Mária-korszak lényegét) a legpontosabban egy nyolc éves fatimai kisleány fogalmazta meg. Szent Jácinta kórházba menetele előtt így búcsúzott Lúciától: „Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniük ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt Égi Anyánk Szívét is tiszteljük. A békét Égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (Fatimáról beszél Lúcia nővér - Fatima, 1997, 108.o.) 

Nos, a Szűzanya által kért fohászban ‒ „az áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre” ‒, ezen körülírt lelki vágyat, erőt, készséget és „áttüzesedést” kérjük!

Kérjük – mondom ‒ de sajnos kevesen, mivel nem értik a Szeretetláng lényegét, már azért sem, mert nem tudják, hogy a Szűzanya által kiesdett Szeretetláng kegyelmi hatásának kiáradása – mintegy második Pünkösdként – fordulópont lesz az emberiség történelmében!

A Szeretetláng ugyanis nem a Mária-tisztelet újabb megnyilvánulása, nem egy új ájtatossági forma, vagy ima-mozgalom, még csak nem is egy újabb „kegyelem” a szó szoros értelmében, hanem elsősorban a kegyelem rendkívüli HATÁSA! Ez az a Szent Szűz által ígért hatás, amelynek egyetemes kiáradása alkalmassá teszi az emberiséget ‒ még az Istentől elhidegült lelket is ‒ az isteni kegyelem befogadására, miáltal a hit szent vágyakozássá válik, s ez a lelkeknek a sátáni befolyástól való felszabadulását eredményezi!

(folyt.) 

     Ami a hiteles Mária-jelenéseket illeti! Figyelmeztetései, felhívásai, kérései évszázadok óta nem veszítettek aktualitásukból, így érvényesek a 60-as évekre és méginkább napjainkra!

    A Mária-jelenések üzeneteivel, lényegében „a Boldogságos Szűz anyai hivatását gyakorolja velünk, Fiának testvéreivel és társörököseivel szemben, Isten örök és egyetemes üdvözítői tervén munkálkodik, vagyis evangelizál. A Szent Szűz evangelizációs tevékenységének fontos célja és következménye az Egyház lelki újjászületése. A feladat világméretű és történelmi léptékű. Az Egyház Anyjának bolygónkat átfogó munkája napról napra erősödik, és egyre világosabban kirajzolódnak a kontúrok is. (…) A Szent Szűz nehéz helyzetünkben kiutat és eszközöket is javall. 1830-ban kapjuk Párizsban Labouré Szent Katalin által a Csodás Érmet. Lourdes-ban háromszor felszólít a bűnbánatra. Fatimában a rózsafüzér napi imádságát ajánlja, és az engesztelésben jelöli meg a célravezető eszközt, (Szíve Lángjának kegyelmi hatásával pedig ennek megvalósításához kínál erőt!) (…) A Szűzanya arra biztat: minden ember, minden család és közösség, aki hallja az ő szavát és válaszolni kíván felhívásaira, ajánlja fel önmagát Szeplőtelen Szívének. Ez az önfelajánlás a Szent Szűz ígérete szerint sok védelemmel és kegyelemmel jár.” (Vö. Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő – Eger 2000)

Vagyis teljesítsük végre a Szent Szűz fatimai kéréseit: felajánlás, engesztelés, első-szombatok, rózsafüzér!

És ajánlatos lenne, ha erre a papság felhívná a hívek figyelmét a szentmisék során, esetleg szervezett szentségimádások keretében!

Egyház Anyja könyörögj érettünk,

és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre,

hogy megújuljon a világ!

 Előképként a szentek is körülírták a „szeretet lángját”!

Szent Ágoston: „Uram add, hogy szereteted Tüze bennem égjen, és egyetlen lánggá növekedvén szüntelenül lobogjon szívem oltárán.”

Liguori Szent Alfonz így magasztalja a Szent Szüzet: „Bűneik halálos álmából olyanokat ébreszt fel, akik messzire távolodtak Istentől, mélyen elmerülve a kárhozatos kábultságban. Így készíti elő a bűnösök lelkeit az isteni kegyelem befogadására, s így lesznek ezek lassan az örök üdvösség részeseivé”. (Szűz Mária dicsősége, Kalocsa 1924. 66. o.)

Keresztes Szent János – aki az Isten Szent Lelkétől eltelve írt – az Élő Szeretetláng c. könyvében nem kevesebbet állít, mint „Az Élő Szeretetláng, maga a Szentlélek!” Miként kifejti, a tökéletesek lelkében az isteni ébredés már itt e földön olyan szeretetlángot gyújt, amely részesedés a Szentlélek tüzében. Idézem: „Ebben az állapotban a lélek nem magától cselekszik, hanem a Szentlélek indítja őt, munkálkodik benne…” (Keresztes Szent János, Élő Szeretetláng I.1.)

Montforti Grignon Szent Lajos ,,Mária olyan lámpás, amelyet azért gyújtottak, hogy az egész bensőt megvilágítsa, és az isteni szeretet lángjára lobbantsa; hogy meglássuk benne és vele Istent.”

Don Stefano Gobbi, Mária Papi Mozgalma alapítója: ,,A Szeretet Lelkének tüze hamarosan véghezviszi a nagy megtisztulás művét.” (KK 1982. 5. 30.) 

(folyt.)

      Az 1960-as évek, nem csak a később nyilvánosságra hozott Harmadik Fatimai Titok ‒ részben ‒, de szó szerinti teljesülése volt, különösen Magyarországon (megtorlások, egyházüldözés, bebörtönzések, kivégzések), de ekkor történt a II. Vatikáni Zsinat, a Garabandáli Mária-jelenés és a Szeretetláng üzenetének kibontakozása is.

A 60-as évek pozitív és negatív történései mára meghozták a „gyümölcseit”! Európában általánossá vált az erkölcsi romlás, amely az élet helyett a halál kultúráját népszerűsíti az eutanázián, az abortuszon és a fogamzásgátláson keresztül, de ugyanez mutatkozik meg a válások nagy számában és a kábítószer-függőségben is. Márpedig a keresztény értékrend elvetése mindig a hatalom önkényességéhez vezet, végül pedig a társadalom saját magát teszi tönkre.

A 1960-as évek vezető klérusa látva az Egyház elleni egyetemes támadásokat és az általános hitbeli gyengülést, szekularizációt, megoldást találhatott volna a XIII. Leó és X. Piusz pápák által kialakított lelkipásztori stratégiában. Ezzel szemben a zsinati atyák sorra érvénytelenítették a szent pápák előrelátó rendelkezéseit, például kiiktatták a szentmise végén mondandó Szent Mihály imát, amiként elvetették a X. Piusz pápa által előírt, a modernizmus elleni esküt, amelyek pont a sátáni ármány és az eretnekség elleni harcra összpontosított.

Napjainkra végül olyan egyházat látunk, amely láthatóan elbizonytalanodva próbálkozik a hanyatlás kezelésével. És ha bárki rámutat a problémákra, vagy egyenesen az Egyház Anyja kínál megoldást jelenéseiben (a máig teljesítetlen Fatima-i kérésekkel, a Garabandál-i és Akita-i üzenetekkel) a Zsinat hívei úgy érzik, hogy védekezniük kell, és igyekszenek óvatoskodón elhárítani az egyébként nyilvánvaló hibák orvoslását.

Sőt vannak egyházmegyék, ahol pl. ha szentségkitételnél a pap latinul mondja el Aquinói Szent Tamás úrnapi himnuszát (Pange lingua), sajnos a felfüggesztésével számolhat! Holott Nagy Szent Gergely világosan figyelmeztetett, hogy „ami egyszer szent volt, később nem válhat nem szentté”!

Mert bizony ellentmondás, hogy akiknek meggyőződésük, hogy a Szentlélek egyértelműen szólt a Zsinat határozatainak bevezetése által, most elutasítják annak gondolatát, hogy a Lélek esetleg ma is szól hozzánk a határozatok félreértése, a szentségi gesztusok megváltoztatása okán, vagy a mostani helyzetnek megfelelően!

Ezt teszik akkor, amikor történelmi méretű küzdelem folyik külön-külön valamennyi lélekért, melynek kapcsán Joseph Strickland amerikai püspök egyértelműen kimondta, hogy „harcos erőfeszítés folyik az Egyház lerombolására”. (Life site news) 

(folyt.)

     A felmerülő kérdés természetes, hiszen a Szeretetláng üzenete kiválasztottjának, Erzsébet asszonynak nem volt része jelenésben, és mindent úm. csak a "lelke mélyén hallott". Így nyilvánvaló, hogy a hiteles Mária-jelenésekhez hasonlóan nem volt látványos csoda, forrás vagy könnyezés stb. Csupán gyümölcsökről beszélhetünk, melyekről a benső csoda megtapasztalói tanúskodnak, hiszen ezek, a lelkek mélyén mennek végbe ‒ és mint tudjuk ‒, a megtérés a legnagyobb csoda!

Egyetlen regisztrálható, de mégis a legmeggyőzőbb fejlemény a Szeretetláng fogadtatása volt az egész világon. Kínától Amerikáig, Skandináviától Afrikáig rengeteg nyelven és számos országban evangelizációs tényezővé vált!

A Szűzanya erre vonatkozó ígéreteit összesítve: Én a Hajnal Szép Sugara egy új eszközt adok a kezetekbe: Szívem Szeretetlángját, mely felperzseli a bűnt és megvakítja a sátánt! Ilyen hatalmas kegyelmi erőt még nem bocsátottam a rendelkezéstekre, mint most, Szívem szeretetének izzó lángját, melynek kegyelmi hatása szívről-szívre futótűzként terjed el az egész világon, még a legmegközelíthetetlenebb helyeken is! Fogjatok össze és ne hátráltassátok, mert egyszer felelni kell a reátok bízott tengernyi lélekért. A sátán ugyanis oly mértékben lesz világtalanná, amilyen mértékben ti munkálkodtok!

Ehhez a lélekmentő munkához kapunk lelkesítő „kegyelmi hatást”, mely ‒ jellegét tekintve ‒ két evangéliumi példázattal érzékeltethető!

Egyik, amikor a Szűzanya látogatásakor Erzsébet méhében felujjongott a magzat, vagyis Máriából kiáradt a kegyelem, Jézus hatása! Ez annál találóbb hasonlat, mivel azon papi kérdésre, hogy „mi a Szeretetláng?” ‒ a Szűzanya így válaszolt: Szívem Szeretetlángja maga Jézus Krisztus!

A másik példa az emmauszi tanítványok esete, akik ugyan fáradtan érkeztek haza az isteni Vándorral, de csak a Kenyértörésben ismerték fel benne az Urat, és utána „lángoló szívvel” nyomban visszagyalogoltak 14 km-t Jeruzsálembe, hogy tanúságot tegyenek a Feltámadottról!

(folyt.)

     Az „Istenanya” elnevezés a görög Theotokosz (Istenszülő) szóból ered. A „theotokosz” kifejezést az Efezusi Zsinaton (431) fogadták el. Ezzel, a nesztoriánus eretnekséggel szemben megerősítették Jézus isteni voltát, s ebből következőleg kinyilvánították Mária istenanyaságának dogmáját.
     Nemcsak a katolikusok, hanem még a protestánsok is elfogadják az efezusi zsinat döntését. Karl Barth protestáns teológus egyenesen kijelenti: "ez a hittétel jelentős és szükséges mint a krisztológiai dogma kiegészítő kifejezése, mert tömören kimondja, hogy Krisztus, aki anyától születik, valóságos tagja az emberiségnek, de ugyanakkor valóságos Isten, mert ez a gyermek az Isten Fia, Mária tehát Isten anyja."   Nyilvánvaló, hogy a protestánsok szerint ez nem azt jelenti, hogy Máriát különleges tisztelet illeti meg, hanem csak azt, hogy teológiailag elfogadható és helyes Máriát Isten anyjának (theotokosz) nevezni. Szerintük ez a dogma elsősorban nem Máriáról akar mondani valamit, hanem Krisztus istenfiúságának a megvallása.
     Szerintünk viszont Mária istenanyasága az első és legjelentősebb Mária-dogma, a legfontosabb mariológiai alapelv, hiszen az istenanyaságból érthető meg a Szűzanya méltósága és minden kiváltsága (szeplőtelen fogantatás, szűzi anyaság).  A. Schmemann ortodox teológus szerint "ha a Szentírásból semmi mást nem tudnánk, csak azt, hogy Krisztusnak, az Istenembernek van egy édesanyja, és ezt Máriának hívják, ez az egyetlen kijelentés elég lenne ahhoz, hogy az egyház szeresse és tisztelje őt."

     A legjelentősebb hittitkot hordozó Mária-ünnepről, Isten Népe a legkülönfélébb dátumokon emlékezett meg, melynek még áttekintése is hosszú volna!
     Sokáig nem látszott szükségesnek, hogy külön ünnepet kapjon ez a hittétel, hiszen burkoltan minden Mária-ünnep magában foglalja, s a karácsonyi ünnepkörnek is tárgya.
     Az ünnep a keresztény világ keleti részén korábban megjelent, mint nyugaton, de az 5. századra már elterjedt Dél-Európában, s a karácsony előtti vasárnapra esett. Szűz Mária anyaságát Rómában csak a 7. század előtt kezdték január 1-jén ünnepelni.
     A Mária anyaságának ünnepe helyére a 13–14. századtól egyes országokban a gyermek Jézus névadásának ünnepe került át, amely csak V. Piusz pápa 1570-ben kihirdetett, a Római Missaléja révén terjedt el az egész katolikus egyházban. Így ez az ünnep teljesen átvette Mária anyaságának január 1-i ünnepének helyét.
    1931-ben XI. Piusz pápa az efezusi zsinat 1500. évfordulója alkalmából október 11-ét jelölte ki az egész katolikus egyház ünnepévé.
     A II. Vatikáni Zsinatot követően, 1974-ben VI. Pál pápa Krisztus (névadásának) körülmetélésének ünnepét eltávolította a liturgiai naptárból, és eredeti helyére visszakerült "az Istenanya, Mária ünnepe" január elsejére.
A tradicionalista katolikusok viszont továbbra is október 11-én, az eredeti elnevezést („Szűz Mária istenanyasága”) használva ünnepelnek. A kopt rítusban december 16., a bizánci és szír rítusban december 26.
  

     A szentmisében elhangzó könyörgésből:
Istenünk, te Mária szűzi anyasága által örök üdvösséggel ajándékoztad meg a világot. Engedd, kérünk, hogy Isten Anyjának közbenjárását mindig érezzük, mert tőle kaptuk Fiadat, az élet szerzőjét. Amen.
   

 Az alábbi források felhasználásával:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C5%B1z_M%C3%A1ria_istenanyas%C3%A1g%C3%A1nak_%C3%BCnnepe
http://lexikon.katolikus.hu/M/M%C3%A1ria%20istenanyas%C3%A1ga.html
http://pecsgyarvarosplebania.hu/index.php/lelki-koezoessegi-elet/maria-uennepek

     Szent XXIII. János (Angelo Giuseppe Roncalli 1881-1963) római pápa 1958–1963 között, Szent Péter 261. utóda.
     Szegény paraszti családból származott, s ezt még szentszéki diplomata korában sem felejtette el. Egyszerűségének, közvetlenségének és őszinte emberszeretetének köszönhetően minden idők egyik legnépszerűbb pápája volt.
     A hívő nép ajkán megbecsülést kifejező megszólításai születtek, mint „a jó pápa", „a világ plébánosa", ill. amiért időről időre elhagyta a Vatikánt, az amerikaiak "Johnnie Walker"-nek nevezték (sétáló János – a whiskymárkára utalva), az olaszok pedig „Giovanni Fuori le Murának” (falakon kívüli Jánosnak – a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikára utalva).
     Bár pápasága kevesebb mint öt évig tartott, mégis tudott maradandót hagyni maga után: pl. teljesen váratlanul összehívta a II. Vatikáni Zsinatot, a Katolikus Egyház 21. egyetemes zsinatát. A pápa terve nem csak az egyház megújítása, de számos liberális egyházi tisztségviselő álláspontjának tisztázása is, ennél fogva a bejelentése kifejezetten riadalmat keltett. A pápa nyitóbeszédében a célt így határozta meg: "A zsinat fő feladata, hogy az Egyház a keresztény tanítás szent letéteményét minél hatékonyabb eszközökkel őrizze és hirdesse!"

     XXIII. János hamar felismerte, hogy a Zsinat irányvonala nem az elképzelései szerint halad, ennek azonban hirtelen halála miatt (1963.) nem tudott hangot adni!
     Az Egyház 2000. szeptember 3-án boldoggá avatta, 2014. április 27-én az Isteni irgalmasság vasárnapján, az őt korábban boldoggá avató II. János Pál pápával együtt pedig szentté avatták.
Emléknapját október 11-én (a II. vatikáni zsinat megnyitásának évfordulóján) tartja a Katolikus Egyház.

   A világ legidősebb embere 2024. április 2-án hunyt el, két hónappal 115. születésnapja előtt!
Juan Vicente Pérez Mora 1909. május 27-én született Venezuelában egy 10 gyermekes családban kilencedikként.
Mora a Guinness-rekordok könyvébe 2022. február 4-én került be 112 éves és 253 naposként.

5 éves korától édesapjával és testvéreivel mezőgazdasági munkát végzett, különösen a kávészürettel és a cukornáddal foglalkoztak.
     10 évesen kezdte el az iskolát, ahová csak öt hónapig járhatott, mert a tanára súlyos beteg lett. Mégis megtanult írni és olvasni különösen egy – a még tanárától kapott – könyvből. Már gyermekkorában kitűnt imádságos buzgóságával és naponta kétszer mondta el a rózsafüzért és erről mindig nyíltan tanúságot tett! Törekedett arra, hogy Istent meg ne bántsa.
Mora 1948 és 1958 között seriff is volt Caricuenában.
     60 évi házassága alatt hat fia és öt lánya született, feleségét 1997-ben vesztette el. Juan Vicente Pérez Morának családja mára 42 unokával, 18 dédunokával és 12 ükunokával bővült.
     A Guinness World Records-nak a hosszú élet titkáról ezt mondta: „Keményen kell dolgozni, de korán kell lefeküdni és naponta el kell imádkozni a Szent Rózsafüzért! A vasárnapokat és ünnepeket pihenéssel kell tölteni, naponta meginni egy pohár aguardiente-t (cukornádból készült erős szeszes ital), de mindenekelőtt Istent szeretni és hordoznunk őt a szívünkben! Legyünk hűségesek a feleségünkhöz és a katolikus hitünkhöz!”

Források nyomán: (képek az internetről!)

www.catholicnewsagency.com

https://economictimes.indiatimes.com/news/international/us/worlds-oldest-man-dies-know-about-his-age-life-and-family/articleshow/109012516.cms?utm_source=contentofinterest&utm_medium=text&utm_campaign=cppst

     A történelmi méretű küzdelem külön-külön folyik valamennyi lélekért, s ebből a harcból mindenkinek részt kell vállalnia. Biztató, hogy a Szentírás világosan tanúsítja, hogy az élethalálharc végső győztese: Jézus Krisztus, ő az aki kereszthalála által, az önfeláldozó szeretet révén a sátán hatalmát és erejét véglegesen megtörte. Bár Jézus megdicsőülése a sátán bukását okozta, a sátán még a világban maradt, s amíg be nem következik a gonoszság uralmának végső megsemmisítése, amíg Jézus végleg el nem söpri „szája leheletével'', és meg nem semmisíti „jövetelének tündöklésével” (2Tessz 2,8).

Márpedig ez az Istennel szemben álló hatalom minden erejével Isten egyetemes üdvözítő terve ellen dolgozik, és igen találékony módon a lelkek vesztére tör.

Mit tehetünk tehát? Tudva és akarva ragaszkodjunk a hit letéteményéhez, elfordítva fejünket „egy másik evangélium” (vagy Tan) hirdetőitől, függetlenül attól, hogy ki tanítja azt! Miként Szent Pál mondta: „De ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdettünk: átkozott legyen!” (Gal 1,8-9)

Ha mégoly viharos is a tenger, mi tekintsünk a Don Boscó-i két oszlopra, az Eucharisztiára és a Szeplőtelen Szűzre, melyek a biztos kikötők!

Mert ha ezen viharos időkben valaki nem él szentségi életet, ha nem éli meg a bensőséges Mária-tiszteletet, hihetetlenül nagy veszélynek van kitéve!

A rózsafüzér imádkozása nélkül nincs bensőséges Mária-tisztelet, Mária tisztelete nélkül nincs hiteles kereszténység, és kereszténység nélkül nincs béke!

(bef.)

Előző rész

Ó Isten Szentséges Anyja könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod

kegyelmi hatását az egész emberiségre!

Mire megy ki a "játék"?

     „Napjainkban sajnos úgy tűnik, a nagyon hatásos hírközlő eszközök különféle programjai a családok szétzilálására törekszenek. Rendes és vonzó állapotnak próbálják föltüntetni azon helyzeteket, melyek valójában rendellenesek. A sugallt élethelyzetek ugyanis ellentmondanak annak az igazságnak és szeretetnek, melynek indítania és vezérelnie kell a férfi és a nő kapcsolatát! Éppen ezért feszültséget és megosztást támasztanak a családokban súlyos következményekkel, főként a gyermekekre nézve. Elhomályosítják az erkölcsi lelkiismeretet, eltorzítják azt ami igaz, jó és szép, miközben a szabadságot valójában szolgaságba süllyesztik. Mennyire aktuálisak Szent Pál szavai a szabadságról, mellyel Krisztus szabadított meg minket, s a rabszolgaságról, mely a bűn következménye!” (vö Gal 5,1) (vö II. János Pál pápa LCS 7-8.o)

     „Még sohasem vált a szó ennyire a sátáni csábítás eszközévé mint ma. Beszélnek, hogy becsapjanak.(…) Beszélnek, hogy elrejtsék az igazságot. Az emberi szellem értékének és eredményének tüntetnek fel olyan dolgokat, melyekkel valójában áthágják a természeti törvényt, az Isten törvényét! A tévedést úgy terjesztik, mint az igazság újfajta értelmezését!” (Don Gobbi, 1977. 04. 23) (Begyik Tibor OCDS: Útravaló a HIVATÁSRÓL, HÁZASSÁGRÓL ÉS A CSALÁDRÓL, kiadatlan kézirat előszava)

     A neoliberalizmus azt állítja, hogy a nemre és a szexualitásra vonatkozó hagyományok csupán hiedelmek! Szerintük nem csak két nem létezik, s a házasság sem egy férfi és egy nő között köttetik (amiként azt a katolikus egyház tanítja), mert ezek csupán mítoszok és sztereotípiák a lehetséges nemi irányultságokról. Előre megmondom, hogyha posztomat az ügyben érintettek olvassák, az egész gondolatsort  "összeesküvés elméletnek" fogják titulálni! Márpedig érzékelhető és értékelhetően tudatos tematikát fedezhetünk fel abban, ahogy a társadalmak összetartó pilléreit: a házasságot, az istenhitet, a nemi identitást és a nemzettudatot próbálják aláásni. De beszéljünk az első sarokpontról!

     Az igazi cél, lényegében nem az egyneműek házasságának propagálása, hanem a férfi és nő közötti házasságnak, a családnak, végül pedig a férfi és nő – mint szabad akaratú személyiségnek – a lerombolása! Az erkölcsi mértéket tartó, az önálló identitású, gondolkodó embertípust kívánják kiirtani. Ennek egyenes folyománya, hogy az ezekhez az emberi értékekhez ragaszkodó Egyház (esetenként egyházak) elhallgattatása következik soron.
     Kétféleképpen lehet valamit elpusztítani: vagy erőszakkal szétverni (törvényileg betiltani), vagy (propagandával) lejáratni, kiüresíteni, hogy értéktelennek tűnjön. Nos ma, a házassággal az utóbbi történik!
     És íme a tünet: először tartóssága és kizárólagossága szűnik meg (válás), majd a célja is (a fogamzásgátlás). Végül magát a fogalmát is kiüresítik azáltal, hogy a kötelező tolerancia nevében az értelmetlenségig tágítják. Ha ugyanis, mindent rózsának neveznek, ami a földből kinő, a rózsa szó elveszti jelentését. Ha bármilyen nemű személyek bármilyen ideig tartó, céltalan viszonyát házasságnak nevezzük, a házasság szó elveszti tartalmát.
     Mint Orwell az 1984-ben megjegyzi, a zsarnokság elsősorban a definíciókon múlik: nehéz a szabadságért harcolni, ha nincs rá szó. Nehéz a házasságért küzdeni, ha tartalmatlanná vált a fogalma.
     A házasság lerombolása csak egy tágabb folyamat része, melynek a homoházasság csupán állomása. A távolabbi cél – mint XVI. Benedek pápa is rámutatott – magának az embernek a lebontása és atomizálása!
Tehát az első lépés a nemi szerepek felszámolása; ezt követi a házasság szétbomlasztása, majd az egyneműek házasodása, végül a nemiség megszüntetése. Az ember neme létállapotból tudatállapottá lesz. Férfi vagy nő: csupán választott szerep, letehető jelmez, mely mögött nem marad más, mint képlékeny massza, mely arra vár, hogy valaki formát adjon neki. De vajon ki fogja (akarja) megformálni az új korszak emberét? (Hadd ne válaszoljam meg!)

Felhasznált forrás nyomán!

4) A Szentírásban olvashatjuk: „Ti, akik megfeledkeztek Istenről, szálljatok magatokba, különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket'' – írja a Zsoltárok könyve (49,22), sőt Szent Pál is figyelmeztet „Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel!” (2Kor 5,20)

Mint említettem a Szent Szűz minden hiteles jelenésében az Evangélium kéréseinek megvalósítását kéri! 1846. La Salette-ben a Szent Szűz elmondja, hogy a sötétség fejedelme azon lesz, hogy a hitet kiirtsa az emberek lelkéből. Szavait igazolja a Jelenések Könyve is: „Akkor egy másik jel tűnt fel az égen: egy tűzvörös sárkány...'' (Jel. 12,3.) 1858. Lourdes-ban háromszor felszólít a bűnbánatra. 1917. Fatimai III. Titokban Szent Mihály lángpallossal kiáltja a föld felé „bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!” A Fatimai Szűzanya a rózsafüzér napi imádságát ajánlja és az engesztelésben jelöli meg a célravezető eszközt, mely megmentheti a világot! 1963. Szeretetláng: „Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. Bárcsak felérnétek óhajtásaitokkal az Örök Atya mennyei trónjához! Akkor az eredmény is bőséges lenne.” (II/105)

Ne méricskéljünk és ne latolgassunk tehát, hanem a „jót tartsuk meg'' (1Tessz 5,21), mert megtörténhet a Lúcia nővér által tolmácsolt figyelmeztetés: „Nem akartak kérésemre hallgatni! ... Amint Franciaország királya, meg fogják ezt bánni és majd teljesítik a kérést, de akkor már későn lesz.”! (Tuy, 1929. június 13.) (Megj.: 1689-ben a Szentséges Szív Alacoque Szent Margiton keresztül, kérést intézett XIV. Lajos francia királyhoz de sem ő, sem utódai nem teljesítették. Kitört a Francia Forradalom és XVI. Lajost kivégezték! Hasonlóképp történt ez Oroszország késedelmes felajánlásával is!)

(folyt.)

Előző rész

     Modern világunkban az emberiség egyre jobban nélkülözi a keresztény környezetet. Az elvilágiasodás, az erkölcsi liberalizmus és a woke ideológia hatalmas pusztítást végez a lelkekben. Az emberek elerőtlenedve tömegesen veszítik el képességüket az Isten Országáért hozott erőfeszítésre, pedig erőfeszítés nélkül senki nem üdvözülhet (Lk 16,16). Az Egyház Anyja erre a gyengeségre, erre az erőtlen keresztényi életre kínál megoldást a Szeretetláng ajándékával, pontosabban Szíve Szeretetlángjának kegyelmi hatásával!

Ezt ki kellett hangsúlyoznom, mert sajnos sokak – az egyháziak is – úgy tekintenek a Szeretetlángra, mint a Mária-tisztelet egy újabb megnyilvánulására, egy újabb imaformára, vagy egy újabb nevesített kegyelemre! Nos, Mária Szíve Szeretetlángja elsősorban nem kegyelem a szűk teológiai értelmében, hanem a kegyelem HATÁSA!

Tekintve, hogy a Szent Szűz úgy határozta meg Szíve Lángját, hogy „maga Jézus Krisztus” (I/107), a „hatást” úgy értelmezhetjük, hogy a lelkek eddig nem ismert módon való, átható jézusi megérintéséről van szó! A Lelki Naplóban az Úr és Szent Anyja nem véletlenül említi több helyütt, hogy „ilyen még nem volt, mióta az Ige Testté lett” (I/84; III/129; III/140! A Szűzanya külön kéri: „mondom, ilyen még nem volt, ez a legnagyobb csodám, melyet most teszek veletek! ‒ És esdekelve kért, nehogy félreértsük Őt. Szavaim tiszták, ki ne forgassátok, félre ne magyarázzátok. Mert nagy felelősséggel tartoztok ezért. Álljatok munkába, ne tétlenkedjetek! Én csodával határos módon segítek nektek, melyet érezni fogtok minduntalan. Bízzatok Bennem és cselekedjetek sürgősen! Ne napoljátok el ügyemet. A sátán nem néz(i) tétlenül, rettentő nagy erőfeszítéseket tesz. Érzi már Szeretetlángom kigyúlásának hatását. Ez rettentő dühre ragadta őt. Vegyétek fel a harcot, a győztesek mi leszünk! Szeretetlángom a sátánt oly mértékben teszi vakká, amilyen mértékben elterjesztitek Szeretetlángom fényét szerte e világon. Úgy, ahogy nevem ismert az egész világon, úgy legyen ismert Szívem Szeretetlángja is, mely csodákat tesz a szívek mélyén.” (II/18)

(folyt.)

Előző rész

A Szűzanya Palástja

     Sokat lehetne írni arról, hogy milyen palásttal ábrázolják a Mária szobrokat és képeket szerte a világon. Ám most nem a külsődleges ábrázolásokra irányul figyelmünk, hanem a benső lényegre, amelyet Mária palástja szimbolizál számunkra.
     A Szent Szűz Guadalupéban, Párizsban, Lourdes-ban, Fatimában, Montichiariban és más jelenési helyeken is többnyire köpenyszerű palástban mutatkozott meg.

     Ez a ruhadarab Mária földi életében annak idején, a keleti nőknél szokásban volt, melyet a nők fejükre vagy kisgyermekük fölé is tudtak hajtani, védelmezőn.
     Mit szimbolizálhat a mi számunkra az Istenanya palástja? Amikor Égi Édesanyánk kitárja kezeit felénk, köpenyét is széttárja, mintegy hívogatón:
– Jöjjetek gyermekeim védelmező palástom alá, hogy betakarhassalak benneteket, hogy megvédelmezhesselek benneteket a gonosztól, a bajoktól!
     Szűz Mária palástja tehát védelmi eszköz gyermekeinek.
    Szép példa erre a Guadalupei esemény 1531-ben, amikor a súlyos gondokkal küzdő Juan Diegóhoz így szólt a Szűzanya: "Semmi ne riasszon, semmi ne aggasszon és semmi ne szomorítsa el az arcodat s szívedet. Hát nem vagyok-e én a te Anyád? Nem állsz-e az én árnyékomban, a védelmemben? Nem tártam-e ki föléd eddig is védelmező palástomat?"
     Mária palástja tehát oltalom, mely beburkol, árnyékot ad a tikkasztó hőség elöl, megvéd az ármánytól, ha alá menekülünk.
     A palást egyben királynői öltözet, hatalmi jelvény is, mert a királyok, királynők mind palástban jelentek meg egy-egy nagy eseményen, vagy szertartáson. S mivel nekünk magyaroknak a Szent Szűz, Örökös Királynőnk is, édesanyai gondoskodása mellett királynői hatalmánál fogva is őrködik azok fölött, akik Hozzá menekülnek oltalomért.
     Ehhez azonban gyermeki lelkületre van szükség! A Szűzanya – mint Édesanya –, gyermekei fölé terjeszti áldott palástját, olyanok fölé, akik megbíznak benne. Csak a gyermek tud ráhagyatkozni a szüleire, csak a gyermek tud felnézni és bízni az édesanyában, édesapában.
     Váljunk ezért kicsi gyermekké, hogy minden bajban, esőben és viharban, bánatban és betegségben oda tudjunk futni Égi Édesanyánk palástja alá.
/Horváth Mária írása/

     Kedves Olvasó! A Magyarok Nagyasszonya napjának megünneplése, nem csak szép népszokás, de tudatos kifejezése és megerősítése annak, hogy a Szent Szüzet Magyarország Királyasszonyként elismerjük és így hódolunk Neki!

A királynői tisztelet és elismerés nem annyira az országfelajánlás formai következménye – hiszen ezt más nemzetek is megtették –, hanem a Magyar Királyi Korona felajánlásáé, mi által Isten Anyja Mária egyedüli birtokosa az országnak, javainak, népeinek! Fontos tudnunk, hogy

a szentistváni felajánlással vált a Boldogasszony a Magyarok Nagyasszonyává és az országunk Regnum Marianum-má!

A Szent Korona egyedülálló státusza nemzetközileg elismert, hiszen például az összes nemzeti koronák közül – kánonjogilag és liturgikusan – az Istenanya csakis a Magyar Szent Koronával ábrázolható, koronázható meg. Tehát a Mária-képek és szobrok bárhol a világon csak szimbolikus koronával ékesíthetők!

Miért? Mert a Magyar Korona szent és angyali eredetű – amiként ezt a népi hagyomány és feljegyzések is említik, ezért nevezik misztikus koronának, és eredete épp olyan rejtély, mint a Turini Lepelé, a Guadalupei Képé, vagy a Manoppellói Kendőé! Ezért lehet a mindenkori magyar uralkodó apostoli király, ami nem pusztán egyházi privilégium, hanem ezt a magyar koronás Apostolok Királynője és az  Apostoli Kettőskereszt teszi!

A Magyarok Nagyasszonya ezért tényleges uralkodója népünknek, ha beszélünk róla, ha nem! Mária hathatós Királynőként és anyaként oltalmaz minket, és mi Benne reménykedhetünk, amiként kér minket és mi is kérhetjük Őt!

Mindszenty bíboros mondta 1946-ban: „Hazánk ezeréves fennállása a legnagyobb talány. Nem omlott össze annyi történelmi pörölycsapás alatt. Kiépült irtózatos sebeiből, pedig elfolyt a vére. Ám betegágyánál életmentő édesanyja őrködött: a Magyarok Nagyasszonya. És ha a ma magyarját valami fenntartani és vigasztalni tudja, csak ez a történelmi gondolat lehet!”

A Szeretetláng Lelki Naplóban ezt olvashatjuk: "Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok, és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat), és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a magyar szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek, fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra." (I/37)

A fenti idézetekből következik a szükség, hogy

újra tudatosítani kell országunk népében

Mária királynői fenségét,

mely a nemzettudatunk és jövőnk alapja!

1896-ban XIII. Leó pápa a magyar millennium alkalmából Vaszary Kolos bíboros prímás esztergomi érsek kérésére engedélyezte Magyarország részére a Magyarok Nagyasszonya ünnepét és a Lorettói Litániába a Magyarok Nagyasszonya könyörgés beiktatását!

Magyarok Nagyasszonya ünnepét kezdetben október második vasárnapján tartották, majd Szent X. Piusz pápa áttette október 8-ra. Érdekesmód a II. Vatikáni Zsinat után a Magyar Püspöki Kar szeptember 12-re helyezte, de 1984-től újra október 8-án üljük és magyarként Királynőnket magasztalva ünnepeljük!

Köszöntsük tehát népünk örökös Nagyasszonyát a Hozsannás könyv szövegével:

,,Áldott Nagyasszonyunk!... Vedd pártfogásodba a magyar apákat, hogy keményen állják a nehéz idők küzdelmeit, és állhatatosan viseljék az élet terheit. Oltalmazd és erősítsd meg hivatásuk szeretetében a magyar anyákat, hogy gyermekeikben hűséges és igaz polgárokat neveljenek az Anyaszentegyháznak és drága magyar hazánknak. Terjeszd ki anyai oltalmadat hazánk ifjúságára, hogy beváltsák azt a szép reményt, amellyel minden magyar szem feléjük tekint. Eszközölj ki áldást Szent Fiadnál országunk vezetőire, hogy a népet bölcsességgel és igazsággal kormányozzák!"  (Hozsanna, Bp., 1981. 72.)

Magyarok Nagyasszonya könyörögj érettünk,

és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását

az egész emberiségre! Amen

2) Az Isteni Irgalmasság kiáradásáért való imák és a hangsúlyos fohász: „Jézusom, bízom Benned” Szent Fausztina Naplója nyomán! Néhány nagyon nyomatékos idézet: ,,Szüntelenül imádkozd azt a rózsafüzért, amit megtanítottam neked. Bárki, aki imádkozni fogja, halála óráján tapasztalni fogja nagy irgalmamat. A papok úgy fogják a bűnösöknek nyújtani, mint az utolsó mentőövet. Ha csak egyszer is elimádkozza valaki, legyen bár a legmegátalkodottabb bűnös, elnyeri végtelen irgalmam kegyelmét. Azt akarom, hogy az egész világ megismerje irgalmamat. Felfoghatatlan kegyelmekben részesítem azokat a lelkeket, akik bizalommal vannak irgalmasságom iránt.'' (687-688)

,,Keserves szenvedéseim ellenére is elvesznek [egyes] lelkek. Utolsó mentőövet adok nekik, ez Irgalmasságom ünnepe. Ha nem dicsőítik irgalmamat, örökre elvesznek. Irgalmasságom titkárnője, írj, beszélj a lelkeknek nagy irgalmamról, mert közel a rettenetes nap, igazságosságom napja." (Napló 965)

,,Mielőtt eljövök mint igazságos Bíró, előbb szélesre kitárom irgalmam kapuját. Aki nem akar az irgalom kapuján átmenni, annak igazságosságom kapuján kell áthaladnia.'' (Napló 1146)

3) Van nekünk Anyánk az égben, akit Szent Fia bízott meg a Keresztről, hogy segítse üdvösségünket (Jn 19,27). Hiszen a Szűzanya nem csak földi társa volt Szent Fiának, de küzdőtársa is a Megváltás eszkatologikus érvényre juttatásában is, amiként írva van: „ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3,15). Ezek az ószövetségi szavak (protoevangélium) szünet nélküli, történelemre szóló harcot hirdetnek az ember és a sátán között, mely megjövendöli a sátán végső bukását.

Az Isten üdvözítő tervében a Szent Szűz, test szerint édesanyja Jézus Krisztusnak, ezért tiszteljük őt mint Istenanyát! Ugyanakkor édesanyja az Anyaszentegyháznak (LG 53), a kegyelem rendjében pedig édesanyja minden embernek (LG 61).

(folyt.)

Előző rész

Az én értelmezésem szerint, hét feltételt kell teljesítenie a magyarságnak:

1) Bűnbánatban kiengesztelődni Istennel és embertársainkkal!

2) Tudatosítani a nemzetben a Szent Korona eszmeiségét!

3) Tudatosítani, hogy Szűz Mária Magyarország Királynője.

4) Az elsőpénteki és elsőszombati engesztelések általános megtartását.

5) Az Engesztelő Kápolna megépítése a budai Normafánál ‒ (és onnan)

6) Magyarország felajánlását Jézus Szentséges, és Mária Szeplőtelen Szívének.

7) Egyik február 2-án, az egész nemzet adott időben, egyetemesen könyörögjön Királynőnkhöz, Szíve Szeretetlángjának kiáradásáért az egész emberiségre!

Nos, így töltheti be a magyarság történelmi és üdvtörténeti küldetését, és ezért mindenkinek tennie kell, egyenként és összesen. Ámde nem kell csüggedni!

Don Gobbi atya ezt írja Kék Könyvében: „A Szeretet Lelkének tüze hamarosan véghezviszi a nagy megtisztulás művét.” (1982. 05. 30.) „A második Pünkösd leszáll a szívekbe, hogy átalakítsa, érzékennyé és nyitottá tegye őket a szeretetre, hogy alázatossá és irgalmassá tegye és megszabadítsa őket az önzéstől és mindenfajta gonoszságtól. Az Úr Lelke akkor minden kőszívet átalakít húsból való szívvé.” (1996. 05. 26.)

Jézus és Mária Szentséges Szívét engesztelő lelkülettel kérjük a Szeretetláng kiáradását az egész emberiségre! Amen.

      Nem tisztem a fenti hiányosságok felhánytorgatása, de sajnos templomainkban ritkán hallani az első péntekek ígéreteiről, az első szombatok fatimai kéréséről, a lélekmentés keresztségi kötelességéről, családfelajánlásról, az engesztelés és a rózsafüzér-ima szükségességéről? Pláne nem hallani azon bebizonyosodott igazságokról, amelyek bár egy kivizsgálatlan üzenetben hangzottak el, de ténybeli igazságához kétség nem férhet! „Egyre kevesebb tiszteletet tanúsítanak a Legméltóságosabb Oltáriszentség iránt. Sok bíboros, püspök és pap jár a kárhozat útján, és rántják magukkal a lelkeket!” (Garabandal 1965. június 18.)! És nem folytatom, holott mindezeket nyomatékosítja az egyházi jóváhagyással bíró Szeretetláng üzenet jézusi kijeletése: „A világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása!” (IV/27) A Katolikus Egyház elleni harc – még ha kudarcra van is ítélve – de a szenvedés és az istentelenség tagadhatatlan és az a nagy kérdés, „amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8)

Az pedig, hogy kiben és miben bízhatunk imáink eredményességét illetően? Az imára vonatkozóan fentebb választ kaptunk, de a teendőket és hatékonyságot illetően négy sarkalatos válasz adható:

1) A Szentlélek az, aki oltalmazza az Egyházat, „s a pokol kapui sem vesznek rajta erőt” (Mt 16,18) még a bukások, az árulások ellenére sem. Ha az apostolokról beszélünk, ezek a férfiak próbakövek voltak, akiket az Úr elhívott a hit megismerésére, a hit tanítására és arra, hogy szilárdan lehorgonyozzák az Egyház Hajóját. Tudjuk azonban, hogy a tizenkét apostola közül egy végül áruló lett, aki pedig igen közel állt Jézushoz. Ez a valóság ‒ mint a konkoly a búzában ‒, húsz évszázadon át fennáll az Egyházban. Valójában minden évszázadban voltak az egyházon belül olyanok, akik elárulták Krisztust. Sőt, Joseph Stricland amerikai püspök szerint „egyes egyházi tisztségviselők át akarják formálni a hívek Istennel való kapcsolatát”! Ennek ellenére nekünk továbbra is ragaszkodnunk kell az Evangélium és a Egyház tanításához, erősíteni magunkat a Szentségekkel, ám ezt minden lehetőség szerint az imádat és hódolat évezredes gesztusaival! Ha ezt nem tesszük, akkor méltatlanul tesszük és mi is beállunk az egyház dogmatikus talaját rengetők közé!

Az Egyház megy tovább a maga útján, mert oltalmazza a Szentlélek, s ezért a Sátán törekvései csak rész-sikereket érhetnek el, egy-egy csatát megnyerve, de sohasem a háborút. Közben persze rostálja a népeket és riasztó, hogy sokakat a kárhozatra! 

(folyt.)

Előző rész

 Aulich Lajos

(1793-1849)
honvéd tábornok
"Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot."

 Damjanich János

(1804-1849)
honvéd tábornok
"Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt."

 Dessewffy Arisztid

(1802-1849)
gróf, honvéd tábornok
"Tegnap hősök kellettek, ma mártírok. Így parancsolja ezt hazám szolgálata."

 Kiss Ernő

(1799-1849)
honvéd altábornagy
"Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük."

 Knézics Károly

(1808-1849)
honvéd tábornok
"Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat."

 Láhner György

(1795-1849)
honvéd tábornok
"Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom."

 Lázár Vilmos

(1815-1849)
honvéd ezredes
"Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek."

Leiningen-Westerburg Károly

(1819-1849)
gróf, honvéd tábornok
"A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját."

Nagysándor József

(1803-1849)
honvéd tábornok
"De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett."

Poeltenberg Ernő

(1808-1849)
lovag, honvéd tábornok
"Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide."

Schweidel József

(1796-1849)
honvéd tábornok
"A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot." 

 Török Ignác

(1795-1849)
honvéd tábornok
"Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam." 

Vécsey Károly

(1803-1849)
gróf, honvéd tábornok
"Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt."

   Nem azért vagyok Én szerető Édesanyátok, hogy kételyekben hagyjalak benneteket.

Csak fogjatok össze minden erőtökkel, és készítsétek elő a lelkeket a Szent Láng befogadására.

(Szeretetláng Lelki Napló I/58)

     Mi valósult meg a „felvilágosodás” hármas jelszavából, amely eredendően négy? „Liberté, Égalité, Fraternité ou la mort” (szabadság egyenlóség, testvériség vagy halál), nos a negyedik maradéktalanul! A „szabadságból” szabadosság lett. Az „egyenlőség” hangoztatásával pedig a legszélsőségesebb egyenlőtlenséget valósították meg. És hogyan is valósulhatna meg a „testvériség”, amikor már három évszázada az emberi együttérzést is igyekszenek kiölni a lelkekből! Summa sumarum: soha nem köszöntött akkora sötétség az emberiségre, mint épp a Felvilágosodás által! – Most akkor mi van? Az van, amit Mindszenty József bíboros hercegprímás adott válaszként: „Az igazság mindig igazság marad, ha hangját veszti is. De a hazugság hazugság marad, ha milliók hirdetik, milliók erőszakolják és százmilliók veszik is be”!

Sajnos azon lelkek, akik érdekből vagy divatból átveszik a környező világ mentalitását, erejük és reményük megfogyatkozik, s nem teljesítik a Kersztségben tett fogadalmaikat! Erre figyelmeztet a Szeretetláng Lelki Napló: „Vigyázzatok! A sátán ki akarja rántani lábaitok alól a remény talaját. Tudja ő nagyon jól, ha ezt sikerül megtennie, mindent elvett tőletek. A reményét vesztett lelkeknél már bűnre sem kell kísértenie. A reményét vesztett ember szörnyű sötétségben van, nem lát már a hit szemével, minden erény, minden jó értékét veszti (számára). Ó, gyermekeim, imádkozzatok szüntelenül egymásért, engedjétek kegyelmeim hatását létrejönni lelketekben.” (IV/30)

Mindazáltal sokszor épp a hiteles Mária-üzenetek mutatnak rá még időben az aktuális bűnök súlyos veszélyeire és egyben megoldást kínálva. De sajnálatosan épp a tisztségviselők mulasztják el a bajok elkerülésére mozgósítani a híveket a kegyelmi eszközök használatára! Például a Jézus Szíve tiszteletre, az Isteni Irgalmasság ima-gyakorlatára, az engesztelásre, amiként a rózsafüzér lélekmentő kegyelmeire! (Folyt.) Előző rész

     Idézve újból Don Gobbitól: „Még sohasem vált a szó ennyire a sátáni csábítás eszközévé, mint ma. Beszélnek, hogy becsapjanak. (…) Beszélnek, hogy elrejtsék az igazságot. Az emberi szellem értékének és eredményének tüntetnek fel olyan dolgokat, amelyekkel valójában áthágják a természeti törvényt, az Isten törvényét! A tévedést úgy terjesztik, mint az igazság újfajta értelmezését!” (vö. 77. 04. 23.)

Gabriele Amorth atya ezt írja „Az én rózsafüzérem” (Il mio Rosario) c. könyve előszavában: »Szűz Máriának központi szerepe van a gonosz elleni küzdelemben, és Ő személyesen is részt vesz a kíméletlen harcban, mely az egész emberiséget fenyegeti! Könyvének lapjairól Krisztus Fénye, Mária Szíve által sugárzik, aki a Hozzá intézett rózsafüzérimákat, mint „titkos fegyvert” veti be a gonosz mesterkedései ellen!«

Jézus üzenete Natália nővéren keresztül a magyarokhoz: „Azt akarom, hogy az engesztelés jó illata szálljon fel Szívemhez a magyar földről, és járja át az egész világot! Anyám országát meg akarom tisztítani, áldani, és Szívemhez vonni. Ha a magyar nép megszűnik vétkezni, mindenekelőtt a tiszta erkölcs ellen, nem káromkodik, tisztelettel ejti ki Szeplőtelen Anyám nevét, bűnbánatot tart, és engesztel, eljövök, és kegyelemmel gazdagon felruházom. Amint a megváltás a betlehemi istállóból indult, úgy fog elindulni Magyarországról nagy művem: a bűnök eltörlése, a lelkek megszentelése, a sátán letaszítása, az Én győzelmem. A magyar nép elnyeri tetszésemet, Édesanyám iránti tiszteletéért, és szeretetéért. (...) Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni!”

Nem csekély ígéretek! Tudnunk kell tehát, hogy a Két Szív magyar engesztelése nem nemzeti belügy, de sokkal inkább üdvtörténeti nagyságrendű feladat. Erre utal Don Gobbi Kék Könyve 1981. augusztus 16-i üzenetében: „A pápa szeme előtt ismeretes a (magyar) nép isteni küldetése, melyért évezredes történelmének vértanúi sorával fizetett. E korban pedig Szeplőtelen Szívem világraszóló békediadala kiváltságos eszközéül adta. (...) Az én népemnek lelkileg át kell alakulnia, hogy e küldetést betölthesse Isten dicsőségére, az emberiség javára és saját boldogságára!”

Jézus és Mária Szentséges Szívét engesztelő lelkülettel kérjük a Szeretetláng kiáradását az egész emberiségre! Amen

     Általános támadás indult a házasság és a család ellen. A liberális médiák a hűséges házasságokat unalmasnak, míg a házasságtöréseket izgalmasnak mutatják be. Az antikrisztusi elit a blaszfémiához és a legocsmányabb erkölcstelenségek obszcén bemutatásához egyre szélesebbkörű jogot követel a közmédiában. A filmekben tombol az erőszak és az öncélú szexualitás, mindennapos jelenség a brutalitás, a trágár beszéd és a nihilizmus terjesztése. Rablókat és tömeggyilkosokat, hősként és példaképként állítanak be. A tévedést úgy terjesztik, mint az igazság újfajta értelmezését. Még Isten Szavának magyarázatával is a legsúlyosabb tévedéseket terjesztik. Az Egyház legkiválóbbjait minden módon igyekszenek kigúnyolni vagy kompromittálni. A hamisan értelmezett szabadság nevében minden erkölcsi eltévelyedést igazolt realitásnak állítanak be. Tömegekkel ünnepeltetik az erkölcsi lazaságot tudván-tudva, hogy „a szexuális szabadosság a nép ópiuma”!

Tetszetős jelszavaikkal nem kevesebb céllal csalogatják szivárványos zászlaik alá a talajtalanná tett ifjúságot, minthogy nemzetietlen fogyasztói „világpolgárként” irányíthassák életüket, a sátán kárhozatos „szebb új világa” felé! Már a gyerekeknél a kicsinyeknél megkezdik az liberálisnak álcázott aberrált nevelést, amivel tönkreteszik lelkük ártatlanságát, minek következtében akaratlanul is megfertőződnek. Az erkölcsi törvényeket, amelyek a társadalom együttélési szabályait tartalmazzák, igyekszenek felülírni (ha még meg nem tették)!

 (folyt.) Előző rész

Mit ígért Jézus azoknak, akik megtartják az elsőpénteki nagy kilencedet?
Ez azt jelenti, hogy kilenc egymást követő hónap első péntekén meggyónnak és megáldoznak.

Megadom nekik az állapotukhoz szükséges kegyelmeket.
Családjaiknak megadom a békét.
Minden bánatukban megvigasztalom őket.
Életükben és különösen haláluk óráján biztos menedékük leszek.
Minden vállalkozásukat megáldom.
A bűnösök szívemben megtalálják az irgalom forrását és vég nélküli tengerét.
A lanyha lelkek buzgókká lesznek.
A buzgó lelkek nagy tökéletességre jutnak.
Megáldom a házakat, ahol Szívem képét kifüggesztik.
Azoknak, akik a lelkek megmentésén dolgoznak, olyan erőt adok, hogy még a legmegrögzöttebb
bűnösöket is megtérítik.
Azok neveit, akik ezt az ájtatosságot terjesztik, szívembe írom, és onnan soha ki nem törlöm.
Végül Jézus Szíve legnagyobb ígérete az elsőpénteki nagy kilencedet elvégzőknek a következő:
Mindazok, akik kilenc egymásután következő hónap első péntekén a szentségekhez járulnak, vagyis
meggyónnak és megáldoznak, nem halnak meg kegyelem nélkül, sem a nekik szükséges szentségek vétele
nélkül. Isteni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban.

(Forrás: http://www.farkasretiplebania.hu/jezus_szive_tisztelet)

     Don Gobbi, a Mária Papi Mozgalom alapítója 1979. június 14-én a Szűzanyától az alábbi üzenetet kapta: Szűzanya: »Most tudtotokra adom, hogy ez a döntő ütközet ideje. (...) A sötétség sűrűsödik, de a Szívemből kiáradó fény sugara is erősödik majd, hogy jelezze számotokra az utat!«

Álljon itt Ratzinger bíboros két meglátása: „Akinek világos képe van korunk sötét oldalairól, láthatja azokat az erőket, amelyek azon munkálkodnak, hogy szétverjék az emberi kapcsolatokat.” „Van valami ördögi abban az aljas közönyben, amivel a pénz nevében tönkreteszik az embert, kihasználva gyöngeségét és megkísérthetőségét. Pokoli az a nyugati kultúra, mely bebeszéli az embernek, hogy az élet egyetlen célja a gyönyör és az egoista önzés!”

Kísértetiesen hasonló aktualitásokat olvashatunk ki Szent Newman bíboros 19. századi Breviáriumából:

Napjainkban nem törekednek-e csaknem mindenhol a világban a vallás nélkülözhetővé tételére? Hirdetik, hogy a vallásosság nem nemzeti-, hanem magánügy. Nem kísérlik-e meg kizárólagossá tenni a vallás nélküli nevelést? Nem kísérlik-e meg, hogy a hasznosságot és nem az igazságot tegyék az állami törvények s rendelkezések iránymutatójává? Nem kísérlik-e meg mást belemagyarázva kiforgatni a Szentírást? /Sajnos/ a gonosz összeesküvésével állunk szemben, mely a világ minden részén szervezkedik, intézkedik, hogy Krisztus Egyházát gúzsba kösse és előkészítse az utat az általános elszakadásra! Ez a nagy aposztázia vajon megszüli-e az Antikrisztust, vagy halasztódik még? Mindenesetre ez a taktika összes jeleivel és eszközeivel a sátántól ered! Távol álljon tőlünk, hogy megtévesszenek szép ígéretei, (...) ígér polgári szabadságot, egyenlőséget, jó üzletet és jólétet, ígéri az adók csökkentését és reformokat. Ezáltal fedi el műve sátáni célját, melybe be akar minket is vonni. (...) Tudatosítanunk kell, hogy egy bűnben fetrengő világban élünk, hogy helyzetünket felmérve lehessünk tanúságtevők Krisztus mellett. Az szükséges, hogy éber legyen a szívünk, éberek legyünk a reményre /mentsük a lelkeket/ és várjuk az Ő második eljövetelét. (vö. Newman Breviáriumából, Szent István Társulat /Bp. 1961/ 358-363. o.)

Jézus és Mária Szentséges Szívét engesztelő lelkülettel kérjük a Szeretetláng kiáradását az egész emberiségre! Amen

     Az idő melyben élünk, a páratlan gonoszság ideje. Ha az Egyházra ‒ mint Krisztus Misztikus Testére tekintünk ‒ látható, amint a korszellem „füstként szivárog” be a Vatikánba! Maga VI. Pál pápa is így írt megrendülésében: „Azt mondhatjuk, hogy valami résen keresztül beszivárgott a sátán füstje Isten templomába. Kétség, bizonytalanság, problémák, nyugtalanság, elégedetlenség, vita van és nem bíznak már az Egyházban. Jobban bíznak az első világi „prófétában”, hogy őt kövessék!” (1972. június 29.)

Ám fontos tudatosítanunk, hogy ez a „füst” egyáltalán nem az Egyházat gyengíti, hanem a szentségi élet hiányában élők kitartását, az Anyaszentegyház ugyanis szilárd alapokon áll, mert Jézus Krisztus a sarokköve!

Sajátosan liberális alapelvek váltak uralkodóvá egyes vetetőkben, akik eladták lelküket a bálványoknak. Ezek a pénz, a vagyon, a hatalom, a szex, a hírnév, a dicsőség és a féktelen szabadosság.

Az értékek válságát éljük. Kiveszőben vannak olyan fogalmak, mint a megélt istenhit, a bensőséges Mária-tisztelet, az erkölcsi tapintat, tisztesség, a szépség, a harmónia, a kötelesség, a hűség, az igazság és a hazaszeretet.

Még sohasem vált a szó ennyire a sátáni csábítás valóságos eszközévé, mint ma. Beszélnek, hogy becsapjanak. Beszélnek, hogy a tévedést terjesszék. Beszélnek, hogy elrejtsék az igazságot. Az emberi szellem és szabadság értékének, eredményének tüntetik fel az erkölcstelenséget, a szemérmetlenséget és olyan dolgokat, amelyekkel áthágják nem csak Isten törvényét, de a természeti törvényeket is! A tisztesség elleni háború a nyilvánosság előtt zajlik, amelyet inkább ünnepelnek, mint elítélnek. 

 (folyt.)

    Liguori Szent Alfonz a Szűz Mária dicsősége c. könyvében ezt írja: „Mária szíve annyira telve van irgalmassággal, hogy abban a pillanatban, amint felismeri nyomorúságunkat, máris részesít könyörületességében.” (75. o.)

A Két Szív együtt munkálkodása ‒ az Isteni Irgalmasság- és a Szeretetláng üzenete ‒, mintegy teljessé teszik (talán le is zárják) a Mária-korszakot, amiként tartalmilag is összecsengenek. A Mária-korszak nagy üzenetei nélkül kevésbé értenénk az Isteni Irgalmasság üzenetét, de ugyanez fordítva is igaz. Az Isteni Irgalmasság üzenete segít bennünket a Mária-üzenetek teljesebb megértésében.

Hogy mennyire együtt munkálkodik a Két Szív, példázza a fatimai kérés:

„Ajánljátok fel magatokat és családotokat ‒ áldozataitokat és szenvedéseiteket ‒, Jézus Szentséges és Mária Szeplőtelen Szívének!”

Csupán megjegyzésként hangsúlyozom, hogy a szenvedést és a halált nem Isten teremtette, hanem az ősbűn következménye, de Jézus Krisztus keresztáldozatával a bűn e gyümölcsét a szenvedést, az üdvösség eszközévé alakította át. És ezt sajnos elfeledtük, pedig Krisztus titokzatos Testének tagjai vagyunk, és a szenvedés felajánlása, résztvállalás az Üdvözítő szenvedéseiben és a megváltásunk érvényre juttatásában!

Jézus és Mária Szentséges Szívét engesztelő lelkülettel kérjük

a Szeretetláng kiáradását az egész emberiségre! Amen

     A Supremi apostolatus (1883) volt XIII. Leó pápa rózsafüzérről szóló első enciklikája, melynek elején emlékezetbe idézi, hogy Szent Domonkos „mennyei fénytől megvilágosítva ismerte fel, hogy nem lehet hatásosabb üdveszköz (e világ bajai ellen), mint az emberiség visszatérte Jézus Krisztushoz, aki az út, az igazság és az élet. A visszatérés úgy érhető el, ha megváltásunkat minél gyakrabban szemléljük, s az Istennél közbenjáró szószólónknál – a Szűzanyánál – keresünk menedéket, akinek megadatott, hogy minden eretnekséget eltiporjon. (…) Napi munkájuk után (a hívek) jöjjenek össze és a Szent Szűz szobra előtt imádkozzák a rózsafüzért az Egyház szándékaira: az elszakadt testvérek egyesüléséért, az Egyház szabadságáért azokban az országokban, ahol a kormányok Krisztus és az Egyház törvényei ellen intézkednek, engesztelésül az anyagelvűség rontásaiért”.
„Ki merészelné azt gondolni és kijelenteni, hogy a Szűz védelmébe és segítségébe vetett nagy bizalmunk túlzott lenne?” – mondta a pápa. „Az biztos, hogy Krisztuson kívül senkinek nem jár ki a tökéletes közbenjáró szerep és cím. (…) Kire vonatkozna ez a meghatározás találóbban, ha nem a Boldogságos Szűzre? „Hiszen lehetetlen valakit elképzelni, aki ugyanolyan hatásosan tudná az embereket Istennél kiengesztelni, mint ahogy ő tette ezt a múltban, vagy ahogy ő tenné a jövőben” (Fidentem piumque).

 Szívleljük meg az alábbiakat és teljesítsük most!

     A zarándoklatok, a bensőséges Mária-tisztelet megnyilvánulásai, előkészítik a szíveket-lelkeket Szeplőtelen Szívének való felajánlásra, alkalmassá téve magukat Szíve Szeretetlángjának befogadására, „mely maga Jézus Krisztus” (I/107)!

Felajánlani magunkat a Két Szentséges Szívnek annyi, mint megérteni a kereszten haldokló Üdvözítő utolsó akaratát: Íme, a te Anyád!

Szent Ágoston 'Isten formájának' nevezi Szűz Máriát, aki méltó arra, hogy mint isten-formában átalakuljanak a lelkek Jézus Krisztusba (vö. Grignon: Tökéletes Mára-tiszt, 219).

És ez az istenanyai pedagógia lényege, vagyis gyermekeinek krisztusivá formálása!

A Szent Szűz feltárja előttünk a sátán tevékenységét, sürgetően figyelmeztet korunk súlyos lelki helyzetére, a tömeges elkárhozás veszélyére és megjelöli az orvoslás eszközeit és módját. Mai fogalmakkal élve: Szűzanyánk előkészíti és irányítja az Egyház újjászületését. Indítani és támogatni kíván bennünket a megtérés útján.

Az utóbbi századokban nyilvánvalóvá vált a Két Szív ‒ Jézus és Szent Anyja társi együttműködése ‒, mert a céljuk EGY: a megváltás teljessé tétele, az emberiség megmentése! Ez az Isteni terv jelent meg a Csodásérmen a Két Szív ábrázolásával, amiként a Fatima-i és a Szeretetláng üzenetben elhangzottak is. Boldog Jácinta kórházba menetele előtt így búcsúzott Lúciától: „Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniük ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt Égi Anyánk Szívét is tiszteljük. A békét Égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (Fatimáról beszél Lúcia nővér - Fatima, 1997, 108.o.)

(folyt.)

Jézus és Mária Szentséges Szívét engesztelő lelkülettel kérjük a Szeretetláng kiáradását az egész emberiségre! Amen.

     A zarándoklatok, a bensőséges Mária-tisztelet megnyilvánulásai előkészítik a szíveket-lelkeket Szeplőtelen Szívének való felajánlásra, alkalmassá téve magukat Szíve Szeretetlángjának befogadására, „mely maga Jézus Krisztus” (I/107)!

Felajánlani magunkat a Két Szentséges Szívnek annyi, mint megérteni a kereszten haldokló Üdvözítő utolsó akaratát: Íme, a te Anyád!

Szent Ágoston 'Isten formájának' nevezi Szűz Máriát, aki méltó arra, hogy mint isten-formában átalakuljanak a lelkek Jézus Krisztusba (vö. Grignon: Tökéletes Mária-tisztelet, 219).

És ez az istenanyai pedagógia lényege, vagyis gyermekeinek krisztusivá formálása!

A Szent Szűz feltárja előttünk a sátán tevékenységét, sürgetően figyelmeztet korunk súlyos lelki helyzetére, a tömeges elkárhozás veszélyére és megjelöli az orvoslás eszközeit és módját. Mai fogalmakkal élve: Szűzanyánk előkészíti és irányítja az Egyház újjászületését. Indítani és támogatni kíván bennünket a megtérés útján.

Az utóbbi századokban nyilvánvalóvá vált a Két Szív ‒ Jézus és Szent Anyja társi együttműködése ‒, mert a céljuk EGY: a megváltás teljessé tétele, az emberiség megmentése! Ez az Isteni terv jelent meg a Csodásérmen a Két Szív ábrázolásával, amiként a Fatima-i és a Szeretetláng üzenetben elhangzottak is.

Boldog Jácinta kórházba menetele előtt így búcsúzott Lúciától: „Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniük ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt Égi Anyánk Szívét is tiszteljük. A békét Égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (Fatimáról beszél Lúcia nővér - Fatima, 1997, 108.o.)

Jézus és Mária Szentséges Szívét engesztelő lelkülettel kérjük a Szeretetláng kiáradását az egész emberiségre! Amen

    1883-ban XIII. Leó pápa ünnepélyesen elrendelte, hogy minden év október hónapját teljes egészében „a Rózsafüzér Királynőjének” szenteljék. A pápa arra is felhívja figyelmünket, hogy az örvendetes, a fájdalmas és a dicsőséges rózsafüzér pont az ellen a három fő baj ellen nyújt orvosságot, melyek korunk társadalmát érik: a szerény és dolgos élettel szembeni ellenkezésünk az örvendetes titkok szemléletében találja meg ellenszerét, a szenvedés minden fajtájával szembeni irtózásunknak, a fájdalmas titkokról való elmélkedés a legyőzője, míg fékevesztett materializmusunk a dicsőséges titkok szemléletében talál gyógyírt. Így a rózsafüzér nem csak az egyes személyek számára tudja jótékony hatását kifejteni, hanem az egész társadaloméra.
     „Az emberi szellem éleslátása a jelenlegi viszonyok megítélésében nem ér fel az Isteni Gondviselés döntéseihez. De valamikor be fog következni, hogy jóságában Isten a történelmi események okát és következményeit nyíltan megmutatja nekünk. Akkor világosan kiderül majd, mily hatalmas befolyása volt ezekre a dolgokra az ima szeretetszolgálata, és mily módon érte el a meghallgatást.               Következésképpen kinyilváníttatik, hogy a siker azáltal következett be, hogy az elferdült korszellem közepette, sokak a test és a szellem minden beszennyezésétől érintetlenül, tisztán és épen őrizték meg magukat, miközben a megszentelődést az Istentől való félelemben teljessé tették. Mások továbbá az elbukáshoz közel bár, de mégis uralkodtak magukon és épp a kísértésekből az erények növekedését kapták. Végül megint mások, akik elestek, egyfajta belső unszolásra lélekben megrendültek és arra indíttattak, hogy újra felemelkedjenek és az irgalmas Isten szerető átkarolásába siessenek.

Ezért mindenkit könyörögve kérünk sürgetőn, vegye fontolóra, hogy az ősellenség csábító trükkjeinek ne engedjen; és hogy semmi okból ne lankadjon az imában való buzgóságban, hanem állandóan, szüntelenül tartson ki benne.” (Octobri mense 1891. szept. 22.) 

 Szívleljük meg az alábbiakat és teljesítsük most!

     A Lelki Naplóban Jézus szavaiként ez olvasható a Szeretetláng kegyelmi kiáradásáról: „A Szűzanya közbenjáró nagy hatalma az, amellyel kieszközölte Tőlem a családok részére ezt a nagy kegyelmi áradatot, melyet most készül a földre árasztani. Ahogy Ő is mondja, ilyen még nem volt mióta az Ige Testté lett. A baj gyökerére teszi anyai jóságának gyógyító erejét, melyet nem nyilvános csodának szánt, mint a nagy, csodálatra indító és világhírű kegyhelyeket. Ő azt akarja, hogy minden család egy kegyhely legyen, egy csodás hely, ahol veletek összefogva teszi csodáját a lelkek mélyén, mely a családokban uralkodni akaró sátánt a ti áldozatos imáitok által megvakítja” (III/140).

Ezen „személyes kegyhely” szándékát megerősíti egy Erzsébet asszonytól való szóbeli feljegyzés is, miszerint: „minden ember szíve-lelke egy-egy kegyhely legyen, ahová mind gyakrabban helyezzék el az áldozat és imádság virágait!”

Ne feledjük, hogy a Szeretetláng Napló tanítása szerint: „a szentmiseáldozaton való részvétel a legnagyobb mértékben fokozza a sátán tehetetlenné tételét”, (II/33; I/73) így a szentmisén való részvétel a leggyönyörűbb „virág” szívünk benső kegyhelyén!

Gyűjtsük tehát a Legszentebb Áldozat és az állandó megtérés virágait, melyek hervadatlanul fogják beragyogni a sötét idők átmeneti korszakát, mígnem „az Istenanya mosolya beragyogja a világot"!

(folyt!)

Jézus és Mária Szentséges Szívét engesztelő lelkülettel kérjük a Szeretetláng kiáradását az egész emberiségre! Amen

     Sajnos, korunkban kevesen vannak tisztában a Szent Rózsafüzér kegyelmi hatásaival és „fegyver” nagyságrendű, nem evilági erejével! Nem csak a pápák, a szentek, de az Istenanya is ajánlotta minden hiteles jelenésében a Rózsafüzér imádságot!

1726. március 26-án XIII. Benedek kiadta a római breviárium leckéit az október 7-i ünnep matutinumához, miközben   kihirdette, hogy  „Mária azt ajánlotta Szent Domonkosnak, hogy a népnek prédikálja a rózsafüzért, hogy ez az ima különlegesen hatásos segítség az eretnekségek és a bűnök ellen”. 

     XIII. Leó hosszú pontifikátusa (1878–1903) alatt 12 enciklikát írt a rózsafüzérről, nem számítva a számtalan levelet és brévét. Az egyháztörténelemben egyedülálló, hogy egy pápa ugyanarról a témáról ennyi enciklikát írjon. Tekintettel az antikeresztény erőkre, melyek az Egyházat támadták, a pápa válaszként az ima összes erejét mobilizálni akarta. Ő rendelte el, hogy október a rózsafüzér hónapja legyen – annak meghatározásával –, hogy a plébániatemplomokban ezen hónapban, kihelyezett Oltáriszentség előtt imádkozzák a rózsafüzért, melyet a Szűzanya tiszteletére mondott litánia kövessen. A pápa minden év szeptemberében a világ püspökeinek írt levelében figyelmeztetett, hogy ne mulasszák el a papságot és a híveket bátorítani e szertartás naponkénti elvégzésére. „A rózsafüzér az Üdvözlégyek összeszövése az Úr imádságával és közbeszőtt elmélkedéssel. Az imádság a nép természetéhez alkalmazott könnyű vallási áhítat, mely egyik leghathatósabb forma az örök élet elnyeréséhez.” (Diuturni temporis enciklika 1898.)

 Szívleljük meg az alábbiakat és teljesítsük most!

     A La Salette-i, amiként más hiteles Mária-jelenés üzenete esetében is történelmi távlatban olykor súlyos ‒ de elkerülhető ‒ eseményekről hallhattunk. Ezek ismerete világossá teszi, hogy a magánkinyilatkoztatások Isten irgalmas segítő útmutatásai.

A Szent Szűz jelenéseivel tehát evangelizál és az engesztelésben jelöli meg az egyetemes megtérés eszközét megígérve, hogy végül az ő Szeplőtelen Szíve fog győzedelmeskedni!

Mária széleskörű édesanyai szándéka: gyermekeinek, övéinek, világméretű ,,mozgósítása” Krisztus zászlaja alá. Mindenkit megszólít, mindenkit hív. (A párizsi, a La Salette-i, a Lourdes-i, a fatimai és a Szeretetláng üzenetekből ez egyértelműen kitűnik.) A Szent Szűznek nincsenek kitüntetett ,,címzettjei”, mert MINDENKI ‒ aki hall róla ‒, az vegye személyes meghívásnak szavait.

A Mária-jelenések nyomán létrejött zarándokhelyekre nem önmagáért hívja gyermekeit, hanem Szent Fiáért! Egyetlen igaz jelenési hely sincs, ahová az Istenanya ne kért volna kápolnát, ami által valódi szent hellyé vált! Így lett Lourdes is, a világ egyik leglátogatottabb kegyhelye!

Bizonyára felmerül a kérdés, hogy az egyházilag elismert Szeretetláng üzenetében a Szent Szűz nem kért külön kegyhelyet! Ám, ne feledjük, hogy egyfelől a Szeretetláng esetében nem voltak jelenések, másfelől a Szent Szűz lehet, hogy sokkal messzebbre mutató módon jelölt ki kegyhelyeket ‒mégpedig az emberi szívekben!

(folyt.)

Jézus és Mária Szentséges Szívét engesztelő lelkülettel kérjük

a Szeretetláng kiáradására az egész emberiségre! Amen

Szent Mihály Arkangyal (szeptember 29.)

     A hagyományos római kalendáriumban Szent Mihály Arkangyalnak két ünnepe van; az egyik május 8-án, ami az arkangyal 495-ös megjelenéséről emlékezik meg Gargano hegyén, Apuliában. A másik szeptember 29-i főünnep pedig a Dedicatio sancti Michaelis Archangeli titulust viseli, azaz, a bazilika fölszentelésének évfordulós ünnepe. Tulajdonképpen egyik ünnep sem korlátozódik Szent Mihályra, hiszen a liturgikus szövegek egyértelműen a teljes angyali sereglet szolgálatáról beszélnek. Mindenesetre meg kell említenünk legalább a másik két főangyalt is – a többiekről nem is beszélve –, Szent Gábrielt (Isten hírvivőjét) és Szent Ráfáelt (Isten orvosát). De most Szent Mihállyal szeretnék bővebben foglalkozni! 
    A Szent Mihály imádság eredetével kapcsolatban valójában nincsenek tökéletesen megbízható források és a bizonytalanságot tovább növeli a tény, hogy idővel sok mende-monda alakult ki, járt szájról-szájra. Erről az Ephemerides Liturgicae római folyóirat egy hosszabb cikket közölt 1955-ben (V. LXIX, 54-60. old.). A cikk 9-es számú lábjegyzete utal egy bizonyos Domenico Pechenino atya tanúságtételére, ami eredetileg a La Settimana del Clero egy 1947-es cikkében látott napvilágot. Pechenino atya XIII. Leó pontifikátusa alatt a pápa közvetlen munkatársaként dolgozott a Vatikánban.

     „Nem igazán emlékszem a pontos évszámra. Egy reggel a nagy pápa, XIII. Leó miséje befejeztével, hirtelen azt vettük észre, hogy a pápa fölemelte fejét és tekintete összpontosult valamire. Mozdulatlanul, pislogás nélkül bámult valamit. Arckifejezése borzalomról s félelemről árulkodott, és hirtelen elsápadt. Valami szokatlan és komoly dolog történt vele. Végül, magához térve, finoman, de határozottan jelt adott, majd fölállt. Saját irodája felé vette az utat, kísérete pedig izgatottan és aggódva követte, suttogván: ’Szentatyám, nem érzi jól magát? Szüksége van valamire?’ Erre azt válaszolta: ’Nem, Semmire!’ Körülbelül fél óra elteltével magához kérette a Szent Rítus Kongregáció titkárát, akinek kezébe nyomott egy papirost, és utasította, hogy azt nyomtassák ki és küldjék el a világon minden ordináriusnak. Mi volt azon a papíron? Az az ima, amit minden olvasott mise után recitálunk a hívekkel.” 

A pápa tehát rendeletet hozott arról, hogy minden Szentmise után – az egész világon –, MINDIG mondják el az általa írt Szent Mihály imát!!!

     Bár ennél többet megbízható forrásból nem tudhatunk meg, idővel elterjedt az a híresztelés, hogy a pápának látomása volt, amelyben az Isten átengedte a sátánnak a 20. századot, hogy próbára tegye az Egyházat. Bár az Egyház 20. századi történelme és az ima szövege (a hosszabb változatban) ezt alátámasztani látszik, XIII. Leó látomásának ezen értelmezése az marad ami, melyet megnyugtatóan igazolni nem lehet.
Azt mindenesetre kevesen tudják, hogy a rövid Szent Mihály imán túl (amit II. Vatikáni Zsinat előtti olvasott misék után volt kötelező elimádkozni), XIII. Leó egyúttal megfogalmazott egy új exorcizmust is, amit beillesztett a Római Rituálé imái közé. A pápa nyomatékosan kérte a püspököket és papokat, hogy gyakran végezzék el ezt az exorcizmust egyházmegyéjükben és plébániáikon, amint azt maga is tette akár napjában többször is.

     Itt most közlöm az egyszerű nép által napjában többször is mondható imát, mely pápai áldással van ellátva és különösen hathatós! Ajánlom mindazok figyelmébe, akik maguk-, szeretteik-, az Egyház és hazájuk sorsát őszintén szívükön viselik! FORRÁS nyomán.

Szent Mihály arkangyal védelmezz minket a küzdelemben!

A sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!

Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten!

Te pedig, mennyei seregek vezére,

a sátánt és a többi gonosz szellemet,

kik a lelkek vesztére körül járnak a világban,

Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!

Amen

     A Szent Szűz figyelmeztet a világ veszélyes lelkiállapotára és a rendelkezésre álló idő rövidségére. A helyzet komolyságát növeli, hogy most nem egy próféta, hanem maga az Egyház Anyja közvetíti az üzeneteket és nem egy város sorsáról, hanem az egész emberiség jövőjéről van szó.

A Szentírás egyes helyei szerint is, az utolsó időkben a sátán igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (2Tessz 2,3-4; 1Tim 4,1) és teljes hatalmával fog pusztítani a lelkekben. Ezt látszik igazolni, hogy napjainkban szinte társadalmi elvárás szintjére emelődik a Tízparancsolat valamennyi pontjának megszegése, az istentagadástól a nyilvánvaló, nyílt hazudozásig és természetellenes viselkedésig, minden!

Amennyiben nincs megtérés ‒ érzékelteti a Szent Szűz ‒, bizony a pusztulásra is sor kerülhet: Péter apostol drámai szavakkal figyelmeztet: "De akadtak a nép körében hamis próféták is, ahogy a ti körötökben is, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek, (...) s ezzel gyors pusztulást vonnak magukra. (...) De már rég kimondatott az ítélet, s pusztulásukat nem kerülik el. Mert az Isten a vétkes angyaloknak sem kegyelmezett, (...) miként Szodoma és Gomorra városát is végpusztulással büntette, hogy példát adjon a későbbi korok bűnöseinek. Ugyanakkor megmentette az igaz Lótot, aki ezen a gonoszok kicsapongó életmódja miatt annyira szenvedett.'' (2Pét 2,1-7). Ezek tehát intő példák Jézus szavaival: ,,Ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan.'' (Lk 13,4-5)

. (folyt.)

Jézus és Mária Szentséges Szívétől engesztelő lelkülettel kérjük

a Szeretetláng kiáradását az egész emberiségre! Amen.

SZENT MIHÁLY ARKANGYAL GARGANÓI JELENÉSE https://youtu.be/huYCXv0CEBM

     Az előző részek szellemében elmondhatjuk tehát, hogy míg az Isteni Irgalmasság: a bűnös ember felé forduló Isten szerető szánalmának a megnyilvánulása, addig a Szeretetláng: az Isten felé forduló ember benső késztetése! Ezt az Isten- és emberszeretetre való 'benső késztetést', ígéri Isten Szentséges Anyja azoknak, akik nyitott szívvel és gyermeki szeretettel vannak Iránta. Ezért a Mária-tisztelők meghívást kapnak, hogy megéljék és indíttatást érezzenek arra, hogy „az Iránta érzett szeretetük lángját, mely őket magukat emészti, nyíltan vagy titokban mások szívében is felgyújtani igyekeznek”. 

És bizony meglehet, hogy a Szeretetláng lélekújító kegyelme, nemcsak egybeesik az Isteni Irgalom üdvözítő tervével, de egyben a fatimai ígéret beteljesülése is: a Szeplőtelen Szív végső győzelme!

,,Mária, Sion fölséges leánya, segít gyermekeinek, bárhol és bármikor élnek, hogy megtalálják Krisztusban az Atyához vezető utat.” ‒ írja Szent II. János Pál pápa a „Redemptoris Mater” kezdetű enciklikájában. (47) ‒ Majd így folytatja: ,,A Mária-jelenéseknek egyéni és kollektív gyümölcsei vannak, s ezek akár világméretekben is jelentősek lehetnek. Szabad azt is mondanunk, hogy Mária valamennyiünknek folyamatosan megismétli a galileai Kánában elhangzott szavakat: ‘Tegyétek, amit mond’”. (RM 28) ‒ idézet bezárva!

(folyt.)

Jézus és Mária Szentséges Szívét engesztelő lelkülettel kérjük

a Szeretetláng kiáradását az egész emberiségre! Amen

19 perc 15 mp ANGYALOK PEDIG LÉTEZNEK I. rész https://youtu.be/J3QOdxJMnVE

20 perc 05 mp ANGYALOK PEDIG LÉTEZNEK II. rész https://youtu.be/Vb0oV-JD6uQ

     Felmerül a kérdés, hogyha a Szeretetláng ilyen üdvtörténeti nagyságrendet sejtet, akkor mennyiben hasonlítható össze az Isteni Irgalmasság hasonló végcélú üzenetével? E kérdésre a választ Antalóczi Lajos prelátus, a magyarországi Irgalmasság és a Szeretetláng apostola, egy magánbeszélgetés során − halála előtt egy hónappal − így fogalmazta meg:

A Szeretetláng éppen úgy, mint az Isteni Irgalmasság üzenete az elhatalmasodó bűnnel szemben a határtalan isteni szeretetből fakadó és túláradó kegyelem jelei. Az irgalmasság, a szeretet legmagasabb fokú megnyilvánulása, mintegy ,,új fény lesz az Egyház számára'' (N.378). A szerveződő és elhatalmasodó bűnnel szemben az Isteni Irgalmasság üzenete új fényként tűnik fel az Egyház egén, mely ha kiárad a világra, ez fogja megvalósítani az Istenanya azon vágyát, hogy minden ember szívében fellángoljon az Isten- és emberszeretet Tüze. Sőt! Titokzatos módon egyike, vagy másika teheti alkalmassá a bűntől fagyos lelkeket egyik vagy másik kegyelem befogadására! A két üzenet tehát annyiban különbözik és annyiban egy, amennyiben a Két Szentséges Szív egy!

De lássuk a két forrásanyagot!

Szeretetláng Napló (SZL), az Úr szavai: „Leánykám, téged választalak ki, hogy isteni Irgalmasságomnak közvetítője légy. Te magad is töltekezz isteni Irgalmam bőségével, és ha ajkadat szóra nyitod, hirdesd Szívem Irgalmát, mely majd elég a bűnösök utáni vágyakozástól. A te egész életed is vágyakozás legyen az áldozat, az imádság és megváltó munkámban való segíteni vágyás. (I/60)

Irgalmasság Naplóból: /Jézus/ Égetnek az irgalom lángjai. Szeretném kiárasztani őket az emberekre (N.1074). Fausztina: Urunknak kimondhatatlan irgalmassága, a könyörület és minden öröm forrása, (...) mert ő a végtelen Szeretet Élő Lángja. (N.1748) Átéltem Isten szeretetlángját, s megértettem, hogy Isten szava élő (N.1104). Teremtményi szeretetemnek tüze egyesült az Ő örök szeretetének izzásával. Ennek a kegyelemnek a nagysága felülmúl minden más kegyelmet! (N.1056) Legédesebb Jézus! Gyújtsd lángra szeretetemet Irántad! Formálj magadhoz hasonlóvá, isteníts meg, hogy cselekedeteim kedvesek legyenek előtted!” (N.1289)! E szavak, nemcsak az Irgalmasság mibenlétének, hanem a Szeretetláng kegyelmi hatásának is pontos leírása!

(folyt.)

Jézus és Mária Szentséges Szívét

engesztelő lelkülettel kérjük

a Szeretetláng kiáradását az egész emberiségre! Amen

Ha jó volna a lelkiismereted, nem félnél a haláltól!

     A halál az élet beteljesedése, a teljes emberré válás pillanata, az örök születésnap. Igazán érdemes rá készülni!  (Begyik T.: Élet, halál, örökkévalóság 272.)  

     Az Egyház buzdít, hogy készüljünk föl halálunk órájára „a hirtelen és készületlen haláltól ments meg Uram minket” – imádkozzuk a Mindenszentek litániájában, kérjük Isten Anyját, hogy imádkozzon értünk halálunk óráján (Üdvözlégy); bízzuk rá magunkat Szent Józsefre, a jó halál védőszentjére. „Minden cselekedetedben és gondolatodban úgy kéne viselkedned, mintha azonnal meghalnál. Ha jó volna a lelkiismereted, nem félnél a haláltól. (...) Ha ma nem vagy készen, hogyan leszel készen holnap?” (Kempis)

 A világ szemében a „valakik” épp úgy meghalnak, mint a „senkik”. Valójában az számít, hogy Isten előtt kik! (Begyik T.: Élet, halál, örökkévalóság 275)

A harmadik jelenés 493. szeptember 29-én történt.

     A Mennyei Fejedelem megjelenésének harmadik évfordulójának megünneplésére a szent Püspök, minden hívével együtt, ünnepélyes körmenetben vonult fel a Gargano csúcsára. A Barlanghoz érkezve azonban félelemből és tiszteletből senkisem mert belépni oda.

Ekkor Szent Lorenzo elhatározta, hogy a Szentatyát I. Gelasiust kéri meg, hogy határozza meg ő e hely fölszentelésének a napját. A Szentatya elrendelte, hogy a környék püspökei gyűljenek össze Sipontóban, és háromnapos böjttel és imával kérjék Szent Mihályt, hogy méltóztassék kinyilatkoztatni Isten és a saját akaratát.

Szent Mihály szívesen fogadva a bizalommal teljes könyörgésüket, a harmadik nap éjjelén, tündöklő fénytől övezve, újból megjelent Szent Lorenzónak és így szólt hozzá: „Nem úgy van, hogy ti szentelitek nekem ezt a templomot, mert Isten akaratából én magam választottam ki székhelyemül és én magam szenteltem fel. Ti azonban lépjetek be oda, adjátok át a népnek a barlangot, hogy ott imádkozhassanak a jelenlétemben és mutassatok be Szentmisét. Majd én kinyilvánítom, hogy én magam szenteltem fel ezt a helyet”.

A hét püspök és a nép még ugyanabban az órában, ünnepélyes körmenetben vonult a hegycsúcsra. Szent Mihály, hogy a szent püspököket és a népet megóvja a Nap hevétől, négy hatalmas testű sast küldött az égre. Ezek közül kettő kiterjesztett szárnnyal a püspökök fölött árnyékot adott, a másik kettő pedig szárnyaikkal, mint legyezőkkel, hűs levegőt teremtettek a jámbor népnek. A Szent Barlangnál még más csodák is vártak a püspökökre és a népre.

A barlangba lépve egy sziklaoltárt találtak, amit bíborpalást fedett és egy kristálykereszt volt rajta. Sőt az egyik sziklán egy gyermeki lábnyomot találtak, egy másikon pedig Szent Mihály jele volt bevésve. Mindezzel azt igazolva, hogy a felszentelés isteni segítséggel már megtörtént!

Így a garganói Szent Mihály barlangtemplom az egyetlen hely, amelyet nem emberi kéz szentelt fel, és ezért nyerte el az „Égi Bazilika” címet.

(folyt.)

Előző rész.

A második jelenés 493. szeptember 19-én

       Odoaker pogány gót fejedelem látva, hogy Siponto milyen békés jólétben él Lorenzo Maiorano püspök kormányzása alatt, bekerítette a várost, felszólították a sipontóiakat, hogy adják meg magukat. A lakók félve a veszedelemtől a püspökükhöz futottak. Szent Lorenzo püspök ekkor fölment a Gargano Szent Hegyére, és ott könnyek és sóhajok között esedezett az Égi Fejedelem segítségéért.

A Szent püspök most is háromnapos szigorú böjtöt, vezeklést és imát rendelt el és azt tanácsolta híveinek, hogy eszközöljenek ki az ellenség vezérétől háromnapos fegyverszünetet, miközben könyörögjenek Szent Mihály oltalmáért.

Harmadnap, szeptember 19-ének hajnalán a szent püspök a sipontoi Szűz Mária templomban volt és mély imába merült. Ekkor ismét megjelent az Égi Fejedelem, aki azt parancsolta neki, hogy a nap negyedik órájában intézzenek támadást a gótok ellen! ‒ ezen szavak után eltűnt.

És valóban, a negyedik órában az emberek a püspök vezetésével kitörtek a városból nagy hangzavarral, miközben olyan szörnyű villámlás, mennydörgés, földrengés és sötétség borította el a földet, hogy a pogány gótok mindent hátrahagyva hanyatt-homlok elmenekültek és többé még a környékre sem merészkedtek! A szent főpásztor e csodás győzelemért hálakörmenetet vezetett a Gargano csúcsára a Szent Barlanghoz.

(folyt.)

Előző rész

 Korunkat, melyet ha még nem is nevezhetünk „új időknek”, ámde Mária-korszaknak igen!

Mária Szent Fia a hűlni indult emberi szívek felforrósítása érdekében kérte Erzsébet asszonytól, a Szeretetláng kiválasztottjától, hogy imádkozzuk az Általa diktált imát:

„A mi lábunk együtt járjon.

A kezünk együtt gyűjtsön. Szívünk együtt dobbanjon.

A bensőnk együtt érezzen. Az elménk gondolata egy legyen.

Fülünk együtt figyeljen a csöndességre.

A szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon.

Az ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért.” (I/63)

Nos, akinél ez megvalósul, arra érvényes Szent Pál kijelentése: Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem. (Gal 2,20) Az ilyen ember krisztusivá formálódik, teljesen azonosul Vele, s ez gondolatvilágára, szándékaira és cselekedeteire is egyaránt kihat. Ehhez a „szív együtt dobbanáshoz” kínálja Szíve Szeretetlángját Mária, melynek „kegyelmi hatása” ha kiárad a világra, ez fogja átformálni az emberiség lelkületét és megváltozik a föld színe. Ez lesz a fatimai ígéret beteljesülése, a szeretet végső győzelme – vagyis az Új Idők kezdete.

(folyt.)

Jézus és Mária Szentséges Szívét engesztelő lelkülettel kérjük

a Szeretetláng kiáradására az egész emberiségre! Amen

Még mire vársz?

     Ó, esztelen, mit ígérsz magadnak hosszú életet, mikor egyetlen biztos napod sincs? Mily sokan csalatkoztak és váratlanul költöztek el az életből. Hányszor hallottál ilyen szavakat: azt levágták, emez vízbehalt, amannak a nyaka tört ki, az evés közben halt meg, amannak játék közben lett vége; ki tűz, ki fegyver által, ki döghalál, ki rabló által veszett el. Így mindennek a halál a vége és az ember élete, mint az árnyék, hirtelen elröpül. Ki emlékezik meg rólad holtod után, vagy ki imádkozik majd éretted? Rajta, édes testvérem, most tedd, amit tehetsz, mert azt sem tudod, mely órában halsz meg és mi lesz veled holtod után. Míg időd van, addig gyűjts magadnak halhatatlan gazdagságot. Üdvösségeden kívül semmivel se gondolj, csak az isteni dolgokkal törődjél. (Kempis T.: Krisztus követése, I. 23.)

     Ha vakmerőn úgy hiszed, hogy „egy jó darabig még nem fogsz meghalni” – rosszul teszed – mert meglehet, úgy kimegy belőled az élet, hogy észre sem veszed!  (Begyik T.: Élet, halál, örökkévalóság, 340)

De mi is történt?

      Sajnos a történet pontos leírását csak kétszáz évvel később jegyezték le, de ezt igazolták a történelmi események tényei ‒ olyannyira ‒, hogy a II. Vatikánum előtti Breviárium, Szent Mihály garganói jelenéséről még megemlékezett!

Ámde korunkban, még a hívő emberek közül is sokak legendának tekintenek egy-egy ilyen eseményt és bárcsak az élet minden területén is ennyire racionálisan gondolkodnának! Ámde magától értetődő, hogy abban a korban is léteztek természetes fenntartások és ezt kizárandó - Szent Mihály előzetesen „bemutatkozott”!

Az első jelenése 490 májusában történt. Egy Siponto-beli lakos, bizonyos Gargano nevű nemes ember legszebb bikája elkóborolt. Háromnapos keresés után az ő tulajdonát képező hegyen talált rá az állatra mely egy barlang előtt térdelt. Haragjában kapta az íját és rálőtt a bikára, de a kilőtt nyílvessző visszafordult és őt sebezte meg a lábán. A uraságot véresen vitték haza a szolgái.

A jelenlévők ezen képtelenségeket elmesélték a népeknek, akik rémületükben szentéletű püspöküktől, Lorenzo Maioranótól kértek megvilágosítást. Ő erre az egész nép számára háromnapos böjtöt rendelt el.

Elérkezvén a harmadik nap, mely májusának 8-a volt, a püspök magába mélyedve imádkozott, amikor egy angyal jelent meg neki, aki ragyogóbb volt a Napnál és így szólt hozzá: „Én vagyok Mihály arkangyal, aki Isten színe előtt állok és úgy akarom, hogy az egész világ tisztelje ezt a helyet, melyet én magam választottam és én őrzöm! Ott, ahol szétnyílik a szikla, bocsánatot nyernek az emberek bűnei, és amit ott kérnek imádságban, megkapják. A történt eseményekkel bizonyítani akartam, hogy minden, ami e helyen történik, Isten akaratából van. Éppen ezért menj és a barlangot szenteld keresztény kultuszhellyé.” A hely azonban nehezen megközelíthető és titokzatos volt, korábban pogány kultusz is folyt ott, ezért a püspök vonakodott attól, hogy kápolnát nyisson egy olyan helyen, ahol nincs is egyházközség!

Ám közben a súlyosan sebesült Gargano úr hirtelen és nyomtalanul meggyógyult, aki tanúságot is tett Lorenzónál. A nép hallva ezt és a főpásztori látomást, örömtől ujjongva, püspöke vezetésével körmenetben vonult fel a magas csúcsra, ahol a csodálatos barlang volt.

(folyt.)

Előző rész

     Az üdvtörténetnek nem a hatalmasok a főszereplői, hanem éppenséggel a kicsinyeknek látszó emberek! Ezek bár nem hiszik magukról, hogy történelemformáló tetteket hajtanának végre, de mivel oly egyszerűen belesimulnak Isten akaratába, ezáltal válnak a történelem valódi alakítóivá.

Urunk Jézus Krisztus!

Hálát adunk Neked szabadító művedért, azokért a kisebb-nagyobb szabadításokért is, amelyeket bennünk és általunk viszel végbe.

Kérünk add kegyelmedet, hogy a gonosz erőin győzedelmeskedő hatalmad megtapasztalása megerősítsen bennünket a Hozzád való ragaszkodásban, és ízleltesd meg velünk annak tiszta örömét, hogy a "nevünk fel van írva a mennyben.” (Lk 10,20)  Amen

      Nagy Szent Gertrúd egyik látomásában, választott védőszentjével Szent János evangélistával társalgott. E látomásban az Apostol elvitte Gertrúdot az Úrhoz, és ráhajthatta fejét Jézus Szívére, hallhatta az isteni szeretet szívverését.

    Szent János bevallotta neki, hogy ő is érezte az utolsó vacsorán ezt a Szeretetet és ettől gyulladt fel a lelke, mely tűznél tüzesebb lett.

    Szent Gertrúd megkérdezte tőle: „És miért hallgattad ezt el, miért nem írtál legalább valamit erről a mi előrehaladásunkra?” Szent János így felelt: „Az én hivatásom volt, hogy az Isten örök Igéjéről írjak az újszülött Egyháznak annyit, hogy a világ végezetéig elég legyen az elmélyedő emberi értelem számára ‒ bár megérteni azt soha senki sem fogja! Az isteni Szív dobbanásainak édességét feltárni az új idők számára tartatott fenn. Hogy amikor ezekről hall majd az elvénült világ, melyben az isteni szeretet már fogyni indul, e szívveréstől megfiatalodjék és új életre keljen”. (Gertrúd: Lelkigyakorlatai)

(folyt.)

Jézus és Mária Szentséges Szívét engesztelő lelkülettel kérjük

a Szeretetláng kiáradását az egész emberiségre! Amen.

     Krisztus nem csak Kereszthalála és Feltámadása által törte meg a gonosz hatalmát, hanem az evangélium hirdetése által is, hiszen az igehirdetés sajátos értelemben vett ördögűzés.

Ez azt jelenti, hogyha egy szerény képességű, de hívő pap prédikál, akkor Jézus szavait halljuk! És azon keresztény hívek, akik életpéldájukkal, szavukkal, írásaikkal megvallják az Isten Fiába, Krisztusba vetett hitüket és apostolkodnak, ott vereséget szenved a gonosz, aki a szívbéli megtéréssel szemben teljesen tehetetlen.

Isten üdvtervében ugyanis mindennek, még a gonosz erőknek is megvan a szerepe, és nincs az a csapás, nincs az a nyomorúságos helyzet, amelyből Isten a hívő ember számára ne tudná a legjobbat kihozni.

Isten nem úgy irányítja az emberi történelmet, hogy lépten-nyomon mindenbe beleavatkozik, hanem azáltal, hogy a ‒ jó-rossz emberi döntéseket is ‒ az üdvösség szolgálatába állítja.

És így válik a világtörténelem üdvtörténetté!

 (folyt.)