A Hajnal Szép Sugara

     Röviden az események: 1846. szeptember 18-án Meláni Calva, a 15 éves tanulatlan leányka, gazdájának tehenét őrizte a falutól távoli domboldalon. Itt találkozott a közeli Corps városkából származó 11 éves fiúcskával, Makszimin Girauddal.
A bizalmatlanul induló ismerkedés után a két gyermek összebarátkozott és másnap, szeptember 19-én már együtt hajtották fel teheneiket a hegyre.
     A gyermekek életét és játékát ‒ szerény képességeik ellenére ‒ áthatotta a keresztényi neveltetés néhány alapeleme. Harangszóra elimádkozták az Úrangyalát, keresztet rajzoltak a kenyerükre, mielőtt elfogyasztották és virágokkal díszített paradicsomkertet építettek szórakozásként. A játék után a két gyermek elaludt.
Ébredés után ‒ délután 3 órakor ‒ Meláni látta meg először a Szent Szüzet, amint az általuk épített "paradicsomkertben" nagy fénytől övezve, fejét kezébe hajtva ült. A „szép asszony” ‒ ahogyan Meláni mondta ‒, lassan felállt, a karját keresztbe tette és magához hívta őket:
‒ Gyertek ide gyermekeim, ne féljetek. Azért vagyok itt, hogy átadjak nektek egy nagyon fontos üzenetet!
     A gyermekek odasiettek. Meláni egészen megközelítette a jelenést, s azt is tisztán látta, hogy a Szent Szűz szemeiből ömlöttek a könnyek, amint beszélni kezdett. A társalgás a gyermekek által is használt helyi 'patois' nyelven folyt.
‒ Ha az én népem nem akar engedelmeskedni, kénytelen leszek elengedni Fiam karját. Szent Fiam karja már oly súlyos és nehéz, hogy nem tudom visszatartani. Mióta szenvedek miattatok! Ha azt akarom, hogy Fiam ne hagyjon el benneteket, akkor szüntelenül imádkoznom kell. De ez titeket nem érdekel.
     Ezt követően a síró Szent Szűz elmondta, hogy Istent mennyire megbántja a káromkodás és a vasárnapi munka elharapózott szokása és megjövendölte, hogy tönkremegy a termés. Majd újra megismételte:
‒ Nem értitek, gyermekeim? Akkor másképpen fogom elmondani! Ha tönkremegy a termés, arról magatok tehettek. Ha van búzátok, ne vessétek el, mert amit el fogtok vetni, mind az állatok eszik meg. A csépléskor pedig szétporladnak a búzaszemek, és nagy éhínség következik. De mielőtt éhínség támadna, a hét éven aluli gyermekek hideglelést kapnak, és azok kezei közt halnak meg, akik tartják őket. A többiek büntetése az éhség lesz. A diót szétrágja a féreg, a szőlő elrothad. 

(Alsó kép: "Szétporlad a búza", ablakkép a La Salette-i Bazilikában)

     Meláni a súlyos szavak ellenére elbűvölve állt, de időnként nem hallotta a Jelenés szavait, ekkor csak Maximin hallotta. Majd a fiú számára szűnt meg az üzenet, aki ezalatt a sapkájával játszott, és a botja végével a kavicsokat tologatta a lába előtt. Végül azonban ismét mindketten hallották a szép Hölgy szavait.

(folyt.)

Netes források felhasználásával!

Mit ír a Katolikus Katekizmus?

     »Az Egyház hite, (...) vallja a személyek megkülönböztetését is. (Kat. 689)« »Ez a bölcsesség a nép számára megkülönböztetési elv is, evangéliumi ösztön, mellyel önkéntelenül megérzi, hogy mikor szolgálják az Egyházban az evangéliumot, és mikor üresítik ki és fojtják el idegen érdekek miatt. (Kat. 1676)«

     »A Szentlélek egyes híveknek adja a bölcsesség, a hit és a megkülönböztetés ajándékát az imádság mint közjó érdekében (lelkivezetés). (Kat. 2690)«

     »A Szentlélek segítségével különbséget tudunk tenni a belső ember fejlődéséhez szükséges és kipróbált erényre irányuló próbatét, illetve a bűnbe és a halálba vezető kísértés között. Különbséget kell tennünk a „megkísértettség'' és a „kísértésbe való beleegyezés'' között is. Végül a megkülönböztetés erénye föltárja a kísértés hazugságát: tárgya látszólag ,,jó (...), szemre szép és kívánatos” (Ter 3,6), valójában azonban gyümölcse a halál. (Kat. 2847)«

     »A karizmákat, akár a legragyogóbbak közül valók, akár egyszerűbbek és gyakorta előfordulók, hálaadással és vigasztalódással kell fogadnunk, mert mindig éppen időszerűek és nagyon is hasznosak az egyházban. (Dogmatikai konstitúció az egyházról, 12. rész)«

     A szellemek megkülönböztetésének adományával élt Szent Pál, amikor a Filippi-i jósló nőből kiűzte a jós-szellemet. (Ld. Apcsel 16. 16-18)

     Kedves Olvasóm! Az előző részben Erzsébet asszony második római útjáról beszéltem. Nos, mindkét alkalommal Mester István prelátus, római magyar ügyvivő hívta meg, aki körültekintő szeretettel próbált Erzsébet asszonyról gondoskodni.

A római Szent István Házba szállásolta el (ld. alul), megszervezte a Vatikáni múzeumokba való látogatását, sőt találkozhatott több neves magyar és olasz pappal, tisztségviselővel. Így Opilio Rossi bíborossal, a Világiak Pápai Tanácsának elnökével és Msgr Csertő (Certo) prelátussal, aki akkor a Szentszéki „ördög ügyvédje” (advocatus diaboli) volt.

Ezek a neves személyek kihallgatták a Szeretetláng látnokát, sőt római sétára vitték. Egy „trattoriában” finom italokkal kínálgatták Erzsébet asszonyt, de őrangyala figyelmeztette, hogy semmiképp ne igyon, mert próbára akarják tenni!

Második római kintlétekor felkínálta Erzsébetnek segítségét a Mester prelátusnak olasz-magyar fordítóként segédkező Thirring Éva asszony is. A hölgy tökéletesen beszélt olaszul és annak idején Pio atyával is folytatott beszélgetéseket. Őáltala ismerjük Padre Pio egyik mondását is: a „Magyarország egy kalitka, melyből egyszer egy csodálatos madárka fog kiszállni”!

Nos, Éva asszony felajánlotta Erzsébetnek, hogy végig vezeti Róma nagy templomain, ám nagy csalódására a Szeretetláng kiválasztottja a játékboltokat kívánta sorra járni. Megígérte ugyanis a három kis unokájának, hogy hoz nekik Märklin fémépítőt! Szó szerint lejárták a lábukat, mert már sehol nem volt kapható, a LEGO teljesen kiszorította! Végül egy jelentéktelen üzletben, leszállított áron megvehették az utolsó darabot. Erzsébet boldog volt, Éva asszony pedig egy életre csalódott benne!

(folyt.)

(Kép: A római Szent István Ház (Casa Santo Stefano), melyet Mindszenty hercegprímás alapított.)

A Szentháromság ünnepe (latinul: Festum Trinitatis, székelyföldi nevén kicsi pünkösd) a nyugati kereszténységben a Háromszemélyű Egy Isten ünnepe, melyet a pünkösd utáni vasárnapon tartanak.

A pápák sokáig vonakodtak, hogy külön ünneppel is megszenteljék a hittitkot, de hazánkban már Könyves Kálmán király († 1116) elrendelte május utolsó vasárnapjára a Szentháromság ünnepének megülését. Végül nyugaton csak XXII. János pápa rendelte el az ünnepet 1334-ben. (Az ortodox egyház pünkösdkor tartja.)

A Szentháromság titkát a kinyilatkoztatásból ismerjük. Jézus megkeresztelkedésekor megnyílt az ég, a mennyből az Atya szózata hallatszott és a Szentlélek galamb képében szállt alá (Mt 3, 16-17). Jézus a tanítványait megbízta: „Tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében” (Mt 28, 16-20).

Szokás azt mondani: az Atya teremt, a Fiú megvált és a Szentlélek megszentel. Három személy, egy Isten. Ez a Szentháromság titka.

Szent Ágostonról jegyezték fel, hogy a tengerparton sétált és a Szentháromság titkáról elmélkedett. Egy kisgyerek akadt az útjába, aki a tenger vizét meregette ki egy gödörbe. A szent megkérdezte tőle, hogy miért csinálja ezt az értelmetlenséget? A kisfiú így felelt: Hamarabb kimerem én a tenger habját, minthogy te megérted a Szentháromság titkát.

Nekünk sem könnyű belemélyedni ebbe a hitigazságba. Valójában nem is a fejünkkel, hanem a szívünkkel kell megértenünk. A Szentháromság tanának mondandója, hogy Isten közösségi. Mivel pedig az ember Isten képmása, ezért nekünk is közösséginek kell lennünk, mégpedig mindenkor egységben és szeretetben!

A recept a régi: a Szentek példája! 2

     Kedves Olvasóm! Az előző hat részben bőven forrásoztam a HITELES kútfőktől és csak remélem, hogy nem hiába! Mindegyik megegyezik az áldozat-imádáság-bűnbánat hármasságának szükségességében, ám mivel engem a Szeretetláng ügyében ismernek, ezúttal bőven egy hosszabb idézetet ismertetek a Lelki Naplóból: "Szeretetlángom már kezd gyújtani. Tudod, kislányom, a választott lelkeknek meg kell küzdeniük a sötétség fejedelmével. Borzalmas zivatar ez! Nem, inkább orkán, mely még a választottak hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét, melyet a lelkek sötét éjébe Szeretetlángom kegyelmi hatása kiáradása által nyújtok". (II/100) A sátán megvakítására törekedjetek, törekednetek kell, melyet az egész világ összefogó erejével fogunk megvalósítani. Ne hátráltassátok, mert egyszer felelni kell a reátok bízott munkáért, a tengernyi lélekért. Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el. Mert a sátán oly mértékben lesz világtalanná, amilyen mértékben ti munkálkodtok ellene.” Itt a Szűzanya azt is mondta, hogy nemcsak a papságot fogja terhelni a tétlenségért felelősség, hanem mindazokat is, akik kényelemből nem álltak be a sátán megvakítására. „Szeretetlángom kegyelmi kiáradását indítsátok már el. Az összefogáshoz csodálatos erővel és kegyelmekkel árasztalak el benneteket tömegesen és külön-külön, egyénenként is. A felelősség nagy, de munkátok eredménye nem lesz meddő. Az összefogó munkából egyetlen lélek se maradjon ki. Szeretetlángom szelíd fénye gyújtani, gyulladni fog az egész földkerekségen, és a sátán megalázottan és tehetetlenül hatalmát veszti. Csak ezt a vajúdást ne akarjátok meghosszabbítani.” (III/130)

     Kedves Olvasóm! Mélyen gondolkodjunk el az eddigieken! Vegyük tudomásul – s e felismerés nehogy késve történjen –, hogy rózsafüzér-imádkozás nélkül nincs bensőséges Mária-tisztelet, bensőséges Mária-tisztelet nélkül nincs hitelesen megélt kereszténység, és hiteles kereszténység nélkül nincs BÉKE!

     És lám, a recept a régi: a szentek példája! Virrasszunk és imádkozzunk, egyesüljünk Máriával és Vele kövessük Jézust!

(vége!)

Előszó

     A mostani Mária-jelenésekhez képest különleges az, hogy a La Salette-i üzenetnek egyetlen jelenése volt 1846. szeptember 19-én, ám ennek két része van. Az első része az az üzenet, melyet már másnap közzé tettek (nos, nem a látnokok – amiként ez ma divatos –, hanem maga a plébános olvasta fel a szószékről)! A La Salette-i Mária-jelenést, az Egyház minden szinten elismerte és melynek kapcsán megalakult a La Salette-i Misszionáriusok Közössége és a La Salette-i Miasszonyunk Nővérei Rend. Ez a két közösség tartja fenn a Zarándokközpontot és ők terjesztik az üzenetek (első részét), viszont a második részét a "titkot" nem fogadják el, sőt felháborodással tekintenek arra, aki meg meri említeni! Ezt az un. titkot is a jelenések idején kapta a két látnok, de a Szent Szűz kérése alapján csak 12 évre rá (1858-ban) hozhatták nyilvánosságra. Hangsúlyozzuk, az utóbbi közlés is elnyert több egyházi jóváhagyást (maga az illetékes Grenoble-i püspök részéről is!), sőt IX. Piusz és XIII. Leo pápák, valamint az Ars-i Plébános Vianney Szent János is kiálltak a teljes (I-II.) üzenet mellett. A közzététel ellen azonban olyan hevesen tiltakozott számos francia püspök, hogy ez máig ható megosztottságot mutat. Még mielőtt valaki a "saját érveimet" hozná fel ellenem, miszerint "ami zavart kelt az egyházban, az elve gyanút keltő" – el kell mondani –, hogy valójában a " hallani sem akarok róla" hozzáállást két nyomós tényező magyarázza. Egyfelől a szbdkmves III. Napóleon francia császár nem fogadta el az eseményeket (az elsőt sem!) és ennek folyományaként 82 katolikus újságból 70 (!), negatív kritikával illette az üzenet második részét. Másfelől – a franciáknak nagyon nem tetsző üzenet szerint –, ha Franciaország meg nem tér (vagyis le nem veti magáról a Francia Forradalom "felvilágosult vívmányait") olyan nagyságrendű pusztulásnak néz elébe, amely párját ritkítja a történelemben. Nyilvánvaló, hogy sokak, inkább "homokba dugják" fejüket, ahelyett, hogy "szőrcsuhát öltenének", talán még ma sem késő!
     Mint említettem, nagy anyagról van szó, ezért alaposan bele kellett ásnom magam dr. Antalóczi Lajos pápai prelátus ezzel kapcsolatos munkáiba. 
     1) A La Salettei Mária-jelenés (1846. szeptember 19.) Eger, Kisboldogasszony Plébánia 1995. Ez a kiadás eleve két francia művet egyesít:

     2) La Salette Récit de l'apparition et sens du message (Kiadó: Association des Pelerins de La Salette, 1981) és 
     3) L'Apparition de la Tres Sainte Vierge par la Bergere de La Salette sur la Montagne de La Salette le 19 Septembre 1846 Avec Imprimatur de Mgr. l'Eveque de Lecce -1879.
Mindkettőt Szabó Klára Gabriella fordította magyarra.

     4)Varga Mihály váci karkáplán "A nagy világcsapás". Nyomtatott Mayer Sándornál 1897-ben

     5) Felhasználtam továbbá: Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő (Kisboldogasszony Plébánia Eger, 2000) munkáját is, melyből való idézeteket (JÜ)-vel jelzem (ha egyáltalán). Hasonlóképp egyeztettem A NAGY VILÁGCSAPÁS (Zola gróf, Lecce-i püspök. Ullathorne angol püspök után magyarul Jurcsó Antal. Budapest Hornyánszky Viktor Rt. 1925) 

     6) Athanasius Schneider, Fülep Dániel: Katolikus Egyház, merre tartasz? - Magánkiadás 2018

     7) Nem kerülte el figyelmem René Laurentin e témával kapcsolatos műve sem  (Découverte du secret de La Salette, R. Laurentin et M. Corteville, Fayard, 2002), de ez a nyelvi nehézségek miatt, legfeljebb "kontroll"-ként szolgálhatott, a történet és tartalom esetenkénti pontosításához! 

     Akik az un. III. Fatimai titok közzétett szövegével nem elégedettek (amely pedig teljes!), nos azok alaposan megrendülhetnek a La Salette-i titok tartalmán! Ez azonban senkit ne rémítsen meg, inkább erősödjön lelkileg annak tudatában, hogy a megtéréssel, az imádsággal és böjttel (az engeszteléssel) mindez elkerülhető! Ne pazarolja tehát senki a figyelmét és idejét bizonytalan jövendölésekre, borzongató hamis-üzenetekre, mert azok nem hordoznak semmi kegyelmi többletet sőt, hazugságaik révén könnyen megkötözik a tájékozatlan, hiszékeny lelkeket!!!

Íme, következik a pontos tájékoztatás, ennél pontosabb már csak az Evangélium!  (A képen: A titokzatos La Salette, ahol a könnyek közt aggódó Édesanya szólt hozzánk – nem nap-mint-nap, óra percre, nem hetente egyszer, hanem csak egyetlen egyszer, 1846. szeptember 19-én! A La Salette-i  látnok(ok) személye ismert, pontos névvel, születési adatokkal, miként plébánosa és gyóntatója is, pontos város, utca, házszámmal! – Na így illik, ha valaki állít valamit –, pláne ha igaz!)

Ja, hogy én honnan vettem a bátorságot (indíttatást), e nagy mű szerkesztett publikálására, nos ha valaki elutazik La Salette-be, az ottani filmvetítés magyar verziójának én vagyok a narrátora! Ez persze nem jelent semmit, hiszen, aki olvasott "sportújságot" attól az még nem lett sportoló. Igaz! De legalább némileg tájékozott! Olvassák e sorozatot tehát megértő szeretettel, lelki épülésükre!

(A szerkesztő)

     Ismert a népi bölcselet: „ami egybe tartozik, az újra összeáll!”
Nos, ha ez igaz – márpedig igaz –, és létrejön a Kárpát-medencei Köztársaság, az végülis a Kárpát-medencei népek közössége lenne, békességben, erőben és egységben!
     Kérdés, hogy ez veszélyeztetné-e a népességek önállóságát? – Nos, a Kárpát-medencei nemzetek számára kevésbé korlátozná az egyenlőséget és önállóságot, mint akár az EU-tagság! Egy Kárpát-medencei unióban nagyobb tekintéllyel bírnának a külhatalmi befolyásokkal szemben, mint a jelenlegi „kisnemzeti” státuszukban !
     De tekintsük át, hogy a trianoni darabolós-gyilkossági kísérlet kinek is hozott önálló állami létet? Talán csak a Csonka-Magyarország ért el 1938-ig – az Istenanya csodájaként – elismert gazdasági fejlődést, ármánykodóinak megszégyenítésére! Ám az elcsatolt − vagy leszakadó testvér-népeknek − a legkevésbé sem valósult meg a büszkeségre okot adó önállóságuk, hiszen államalkotó képességük nem mutatkozott meg, és állami létük 90%-át idegen megszállás alatt töltötték! Persze jóval nagyobb elnyomás alatt, mint amivel a Magyar Királyságot hamisan vádolták!
Mert önálló volt-e a szlovák nemzet a cseh államközösségben? Élvezhette-e a horvát nép, saját államiságát szerb-jugoszláv hatalom alatt?
Ugyan bizony melyik „rabló nép” lett gazdagabb a „zsákmányával”? Mire vitte pl. Románia, Erdély bekebelezésével, hiszen ugyan olyan jelentéktelen és gazdaságilag pangó régió maradt, mint annak előtte volt (lehúzva maga mellé "Tündérországot" a virágzó Erdélyt is)! Tán gazdagabb lett Ausztria az Őrvidékkel?
– Badarság!
     A legszomorúbb eset azonban Kárpátalja, mert ez a rablótól elrabolt terület! A sztálini Szovjetunió csatolta el Csehszlovákiától! És a gigantikus SZU gazdagabb lett-e a talpalatnyi földdel? Ugyan bizony a mostani „örökös”, Ukrajna gazdagnak mondhatja-e magát?
     Nem gyanús-e valamennyi érintett népnek, hogy a Mária Országából kihasított terület csak balszerencsét hozott? Aki az Üdvözítő Krisztus Anyjától rabol, az Isten átkát vonja magára? (Vagy tán nem így van? Hol van náluk a lelkiismeret nyugalma, és a békesség egyetemes öröme?) Vagy talán a nemzeti igazságukra hivatkoznak? Ha valóban az Igazság vezérelte őket nagy "I"-vel, akkor miért ragadtak magukhoz szín magyar területeket és lakosságot? Miért akartak a románok a Tiszáig gazdagodni? Miért akartak az osztrákok Győrig szakítani, és miért akartak a cseh befolyás alatt álló szlovákok Miskolcig elcsatolni? Na, ki válaszolja ezt meg? - A rabló népeket, illetve a felbujtóikat nem az igazság, nem a nemzeti önállóság és legkevésbé a keresztényi méltányosság vezérelte, hanem a sátáni kapzsiság, a gyűlölet Mária Országa, a szentistváni Királyság ellen!
     Mert mit tettetek ti karöltve a nagyhatalmakkal? = Európa krisztusaként keresztrefeszítettétek a szentistváni Magyarországot!
És ezzel – a zsákmányból részesedők –, Isten előtti kollektív bűnösséget vettek a nyakukba, hiszen a rabolt javak nem hozták meg sem a gazdagságot, sem a népük békéjét, de még csak állami dicsőségüket sem, ezzel szemben állandó rettegést nyertek, félve a visszarendezéstől és Isten büntetésétől!
     Márpedig, minden elszakított (vagy elszakadt) nép jóval gazdagabb lehetett volna a Magyar Királyság egységében egyenként és összesen! Sőt, még a környező országok is nagyot profitálhattak volna egy Kárpát-medencei virágzó állam gazdaságából!
Nem beszélve arról, hogy a Kárpát-medence nagy eséllyel kimaradhatott volna a II. Világháborúból, de legalábbis nem szenvedett volna el ekkora emberveszteséget és gyalázatot, sem egészben, sem részben!
     Az, hogy most annyi viszály után, néhány nép végre önállónak mondhatja magát − kérdéses, hogy kitől?
− Szűz Mária Országától?
− A Szent István által felajánlott Szent Korona fönségétől és biztonságától?
− Brüsszeltől és a bankoktól, esetleg az egységteremtő magyarságtól?
Ugyan bizony ezek a rokonnépek, a Magyar Királyság alatt tán nem azok voltak-e akik most? 
     Az pedig, hogy a maguk rajzolta térképeken milyen elnevezéssel illetik önmagukat és az ősi magyar helységneveket 1920 óta, az a lényegen semmit nem változtat, a lelkiismeretük terhelésén viszont annál inkább! Hiszen önhittségükben, Isten fölséges Anyja tulajdonát firkálták össze és soha nem hallott neveket találtak ki a földi térképen – de csak azon (!) –, mert az égi atlaszon Mária Országa sértetlen, tündöklő és egész!
     A Kárpát-medence a legtökéletesebb földrajzi egység, mely mindig képes volt a teljes önellátásra! Ezt pedig a globalizáció nagy tervezői nem nézhették jó szemmel! A lényegileg vér szerinti rokon népeket, hazug történelemhamisításokkal egymás ellen ugrasztották azért, hogy nem csak egy csonka ország népét, de az így „elszeparált” népeket is, magára maradottságukban erkölcsi romlásba vihessék egyenként és összesen! Erre ment ki a Trianoni diktátum! Ellehetetleníteni egy gazdaságilag és közigazgatásilag egységes Kárpát-medencei népuniót!
     Sikerrel járt-e az Antant-hatalmak gyilkos tette?
– A népek szenvedéseit, és a magyarság elleni tömeggyilkosságokat illetően messzemenően igen! De a Kárpát-medence egysége mégis tökéletesen megmaradt, mert nem csak a Holdról látható tisztán és hibátlanul, de a mennyei térképen sincs nyoma az átrajzolásoknak!
     A Regnum Marianum fel fog támadni és a Mindenható büntetése sem marad el! Ezért ti mind, akik a balsorsú megtévesztés részesei vagytok, imádkozzatok, kérjetek bocsánatot Istentől és a magyarságtól! Ne szégyelljetek visszatérni, hiszen egy lépést sem kell tennetek, hiszen a Kárpát-medence a ti hazátok! Miért kéne visszarendeződni? Azért mert az egységben az erő, a biztonság és a Szent Korona Tanában szerződött égi védelem!

https://www.youtube.com/watch?time_continue=1&v=5SJnjCE_aPg&feature=emb_logo

     1977 júniusában került sor a második római útra, mely előtt Jézus kérésére a küldetése sikeréért, 40 napig kellett böjtölnie kenyéren és vízen. Erzsébet asszonynak a legkevésbé sem ez jelentett nehézséget. A gyermekek és fia gondozására talált valakit, és az akkori feltételek szerinti „meghívólevél” szüksége is megoldódott. A már említett Jákó Istvánné szerzett be egy pecsétekkel ellátott, olasz és magyar nyelvű meghívót!

Erzsébet derűs hangulatban szállt fel a vonatra, kevés csomagjával, ám azt a történetet amit megélt, ha más mondja, el se hitte volna!

Az egyedül utazó Erzsébet asszonyt, úgy a magyar-, osztrák-, mint az olasz vámhatóságok, miként a titkosszolgálatok is sorra átkutatták. Főleg iratokat néztek át az utolsó kis papírdarabig! Amikor végre megérkezett Rómába, a „remélem jól utazott?” szokványos kérdésre kifakadt az őt váró prelátus atyának. Ő, amikor nagy értetlenségében meglátta a meghívó fél nevét, nyomban fény derült zaklatásának okára. A címként megadott római lakás tulajdonosa és a meghívó, az olasz „Vörös Brigádok” svájci ügyvédje volt, az Aldo Moro elleni gyilkosság ügyében. Úgyhogy szegény Erzsébet asszonyt „vörös összekötőnek” vélték a hatóságok!

Minden átkutatás ellenére amikor kicsomagolt, kiesett a bőröndjéből az a − még otthon összegyűrt és eldobott − papírdarab, melyen a lelkivezetője összeírta számára, a Rómában tartózkodó bíborosok nevét. Épp negyvenen voltak! Valamennyien kézhez kapták a Szeretetláng üzenetét, elsőként Lékai László magyar prímás. (IV/32)

(folyt.)

A recept a régi: a szentek példája! 1
     "Az Egyház egyszerre látható és lelki, hierarchikus társaság és Krisztus titokzatos teste. Egyetlen, emberi és isteni elemből formált valóság. Ebben rejlik az Egyház misztériuma, amit csak hittel lehet elfogadni. (Kkat. 779) Az  Egyház ebben a világban az üdvösség szentsége, Isten és az emberek közösségének jele és eszköze. (Kkat. 780)
Krisztus eljövetele előtt az Egyháznak át kell mennie egy utolsó próbatételen, mely sokak hitét meg fogja ingatni. Az üldözés, mely kíséri az Egyház földi zarándokútját, fölfedi a ,,gonoszság misztériumát'' egy vallási megtévesztés (a hit látszata) formájában, mely az embereknek problémáik látszólagos megoldását kínálja föl cserébe azért, hogy elpártolnak az igazságtól. A legnagyobb vallási megtévesztés az Antikrisztusé lesz (melyet az említett ál-hit csak előkészített). (vö. Kkat. 675)
     A Don Gobbi Kék Könyve ezt írja: "Az Egyházban tetőfokára lép a hittagadás, amely az egész világon el fog terjedni, a szakadás be fog teljesedni, az evangéliumtól és az igazi hittől való általános eltávolodás által." (1995. március 11.) Megmondtam nektek, hogy Szeplőtelen Szívemből árad rátok a fény a legnagyobb sötétségben, ezzel tudtotokra akartam adni, hogy a döntő pillanatokban én magam adok tanácsot mindenben. Megmondom, kit kövessetek, hogy hűségesek maradjatok Fiam, Jézus helytartójához és Egyházamhoz" (1977. dec. 8.). 

(folyt.)

Netes források felhasználásával!

Mit mondanak erről a szentek?

     Szent Pál apostol a fiatal korintusi közösséget az ajándékokról tanítja, amelyeket ott hagyott nekik, a részletezésük már nem szerepel a pünkösdvasárnapi szentleckében (bölcsesség, tudomány, hit, gyógyítás, csodatevés, prófétálás, a szellemek megkülönböztetése, a nyelvek adománya). (Magyar Kurir) Ahogyan az első korintusi levél írja „valaki a hitet kapja ugyanabban a Lélekben, ismét más a gyógyítások adományát az egy Lélek által, vagy csodatévő hatalmat, prófétálást, a szellemek megkülönböztetését, a nyelveken való beszédet vagy a nyelveken való beszéd értelmezését. Ezt mind egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek.” (1Kor 12,9-11)

Szent János első levelében is így ír: „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta ment ki a világba.”

Remete Szent Antal egyik levelében azt írja, hogy „a megkülönböztetés az a képesség, aminél nagyobb nincs a keresztény hitben”.

A keresztény ókor másik nagy alakja, Cassianus szerint ,,a discretio minden erény szülőanyja, őrzője és irányítója''.

Aquinói Szent Tamás pedig azt tanítja, hogy a lelki életben a legdöntőbb szerepe az okosságnak van, amely tulajdonképpen nem más, mint ítéletmondás, a végletek vagy több lehetőség közül a megfelelőnek a kiválasztása. A szellemek megkülönböztetése elsősorban a Szentlélektől való adomány, melyet elsősorban az Egyház kap, ahogy azt 1Kor 12,10 írja. Egyáltalában nem kötődik mély teológiai ismeretekhez, bár ezek nagyban segíthetnek a helyes megkülönböztetés gyakorlásában.

Loyolai Szent Ignác a következő szabályokat adta a szellemek megkülönböztetésére: Minden, ami visszatart a jótól vagy fékez benne, a gonosz szellemektől-, s minden, ami előbbre visz a jóban, a jó szellemektől és Istentől való.

Szarovi Szent Szerafim (1759–1833) monachoszről írják. Hosszú imái alatt a „Gyöngédség Anyja” ikont szemlélte, előtte térdelt, pihent, kezére hajtott fejjel. 1820-tól, mivel híre terjedt, hogy rendelkezik a szellemek megkülönböztetésének adományával, egyre többen keresték, és ki kellett lépnie hallgatásából.

Szent II. János Pál pápa: „A lelki adományok szintén segítenek a szolgálatok gyakorlásában. A Szentlélek ajándékozza azokat, hogy segítse Isten Országának eljövetelét. Ebben az értelemben azt mondhatjuk, hogy az egyház a karizmák közössége.” (Lásd: L'Osservatore Romano, 1992. július 1.)

(folyt)

Az árral szemben csak az elhivatott lelkek maradnak meg
    Ma, amikor templomokat zárnak be, vagy rombolnak le és övéi közömbösen nézik mindezt, az Úr Jézus szomorúan szólít meg bennünket a Szeretetláng üzenetében: "Szívem fájdalma oly nagy a sok nekem szentelt lélek miatt. Pedig, hogy járok utánuk lépten-nyomon követem őket kegyelmeimmel. Látom őket amint fásult tétlenséggel csak a maguk kényelmét keresve és Engem mellőzve élnek. Hogy fogtok számot adni az elfecsérelt időtökről! Én magam vagyok a szeretet, a türelem, a jóság, a megértés, a megbocsátás, az áldozat és az örök Élet. És ez nem kell nektek? Keresztre feszített, vértől ázott Szent Testem hiába emelkedett magasra? Ti vakok és szívtelenek! Nem látjátok, hogy mit tettem értetek? Nem indul meg szívetek? Nem akartok velem járni, velem gyűjteni, a szívetek nem dobban velem, a bensőtök nem érez velem? Hiába nyitottam meg szívemet, a kegyelmek bőségét ott hagyjátok? Hidegen hagynak benneteket az érzéseim, mely csak értetek és veletek érez? Szívem szelíd dobbanását, nem akarjátok hallani? Azt akarjátok, hogy majd dörgő hangon kiáltsak felétek...? Ahová állítottalak benneteket, ott álljátok meg helyeteket szilárdan és önfeláldozóan! Én mindent kitaláltam, hogy csak értetek szenvedhessek, és ti semmi készséget nem mutattok, s csak mentegetődzés az egész éltetek. Vegyétek már fel azt a keresztet, melyet én is magamhoz öleltem és feszítsétek fel már magatokat miként én, mert nem lesz örök éltetek! (II/8-10)

A nehéz idők elérkezése előtt készüljetek fel újra erős elhatározással arra a hivatásra, amelyre meghívtalak.

Ne unott, közömbös tétlenségben éljetek. Az árral szemben csak az elhivatott lelkek maradnak meg. A nagy veszély, melyet felétek indít a sátáni hatalom, az Én kezem felemelése által indul el. Adjátok tovább figyelmeztető szavaimat minden papi lélekhez. Rázzon fel benneteket előre figyelmeztető szavam és szigorú kérésem". (III/159-160)

(folyt.)

     1976. február 17. Erzsébet asszony első római útjára négyen mentek. Két gyóntatója: Fuhrmann Ernő pápai kincstárnok és Dr. Kosztolányi István a Budapesti Hittudományi Akadémia professzora, szentírásfordító, valamint Jákó Istvánné (Ani), Ernő atya segítője kísérték el, hogy VI. Pál pápának átadják a Szeretetláng ismertetését. Megjegyzésként: Jákóné az út során feljegyzéseket készített, tbk. Erzsébet megnyilatkozásairól is. Ő írta le pl. „A Szeretetláng nektek az, mint Noénak a Bárka volt!”, valamint a néhány sorral alább olvasható római „próbatételt” is!

Az utazással kapcsolatban Erzsébet asszony így ír Naplójában: “...az Úr Jézus hozta létre a kapcsolatot az előttem eddig ismeretlen (Kosztolányi) atyával. Az Úr Jézus közölte velem, (...) hogy ő is jöjjön velünk Rómába. Mikor efelől szólva lett neki, ő erősen kételkedett, és jelet kért. Az első kérése az volt, hogy őt harminc évig nem engedték ki, s ha ez sikerül, ő ezt hitelesnek veszi. Ő kapta meg leghamarabb az útlevelet. De neki ez nem volt elég, utána még egy jelet kért. Azt, hogy ő az ötvenedik éves fölszentelését ünnepelve, azon a napon Rómában mutathassa be a szentmisét.

Pontosan úgy történt. (a repülőút után), másnap reggel volt az ötvenedik évforduló, és ő a Szent Péter bazilika altemplomában, XII. Piusz sírjánál mutatta be a szentmise-áldozatot.

Egyedül én magam vettem részt rajta, még F. atya sem volt ott. Én csak később tudtam meg, hogy ennek a papnak F. atya volt a gyóntatója.” (vö IV/31)

Erzsébet asszonynak az ismertető szöveganyagot helyben kellett lediktálnia, melyet gépbe vittek. Sajátos próbatételként az atyák azt állították, hogy a gépelmény megsemmisült, úgyhogy le kellett diktálnia még egyszer! A másodszori szöveg szóról-szóra megegyezett az előzővel!

 VI. Pál pápa ezt az anyagot kapta kézhez és elolvasva, bővebb anyagot kért.

Erzsébet asszony elmondása szerint ez a szóbanforgó szöveganyag képezte az ezt követően külföldön (magyarul is) megjelent nagyobb füzet tartalmát.

(folyt.)

Mit ígért Jézus azoknak, akik megtartják az elsőpénteki nagy kilencedet?
Ez azt jelenti, hogy kilenc egymást követő hónap első péntekén meggyónnak és megáldoznak.

Megadom nekik az állapotukhoz szükséges kegyelmeket.
Családjaiknak megadom a békét.
Minden bánatukban megvigasztalom őket.
Életükben és különösen haláluk óráján biztos menedékük leszek.
Minden vállalkozásukat megáldom.
A bűnösök szívemben megtalálják az irgalom forrását és vég nélküli tengerét.
A lanyha lelkek buzgókká lesznek.
A buzgó lelkek nagy tökéletességre jutnak.
Megáldom a házakat, ahol Szívem képét kifüggesztik.
Azoknak, akik a lelkek megmentésén dolgoznak, olyan erőt adok, hogy még a legmegrögzöttebb
bűnösöket is megtérítik.
Azok neveit, akik ezt az ájtatosságot terjesztik, szívembe írom, és onnan soha ki nem törlöm.
Végül Jézus Szíve legnagyobb ígérete az elsőpénteki nagy kilencedet elvégzőknek a következő:
Mindazok, akik kilenc egymásután következő hónap első péntekén a szentségekhez járulnak, vagyis
meggyónnak és megáldoznak, nem halnak meg kegyelem nélkül, sem a nekik szükséges szentségek vétele
nélkül. Isteni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban.
(Forrás: http://www.farkasretiplebania.hu/jezus_szive_tisztelet)

Netes források felhasználásval!

A megkülönböztetés nem megítélés!

     Ítélni kötelessége az embernek, mert ha nem teszi, letér a helyes útról, és éppen ezáltal Isten ítéletét vonja magára. Ez az ítélethozatal azonban nem elítélést, nem emberek elítélését jelenti, hanem annak megítélését, hogy valami igaz-e vagy hamis, hogy bizonyos cselekedetek, kijelentések vagy folyamatok milyen forrásból – isteni, emberi vagy démoni forrásból – származnak. Ha az ember, nem gyakorolja ezt, előbb-utóbb letér a helyes útról, végletekbe esik, a hazugság atyjának áldozata lesz. Jézus nemcsak hogy nem tiltja az ilyen ítéletet, hanem egyenesen felszólít gyakorlására, mikor azt mondja: „Ne ítéljetek látszat szerint, hanem igaz ítélettel ítéljetek” (Jn 7,24). És ez a kijelentés a fentiek fényében érthető meg igazán!

     Isten Lelke ezzel a szellemi megismeréssel, ítélőképességgel megerősíti és fölemeli a mindenkinek adott ítélőképességet. Emellett egyesek különleges módon megkapják a megkülönböztetés adományát, „hogy Isten Lelke vezesse őket” (Róm 8,14).

(folyt.)

     Antalóczi Lajos, a későbbi bölcsészdoktor és prelátus, írásaival sok „kollégát” győzött meg a Szeretetláng Lelkiség hitelességéről, kegyelmi erejéről és számtalan imaközösség alakult tanúságtétele és ajánlásai nyomán.

De elbeszélésemben kissé megint előre haladtam!

1965-öt követően a Szeretetláng üzenetek kivonatai gépelt formában terjedtek és esetenként papi vezetéssel, imaközösségek jöttek létre az egész országban. Erzsébet asszony maga, kifejezetten nem terjesztette a kapott üzeneteket, de mindig ajánlkoztak lelkes asszonyok, akik hajlandóak voltak egy-egy összeállított anyagot legépelni.

Összességében két-három különböző személy is legépelte az egész addig ismert Lelki Naplót! (Sajnos senki sem tudta megállni, hogy a helyesírási és mondatszerkezeti hibákat ki ne javítsa!) Lényeg azonban az, hogy a naplórészletek terjedni kezdtek és egyre több embert, sőt rejtett szerzetesi közösséget késztetett az imádság-böjt-virrasztás gyakorlatára! A nyugaton szolgáló magyar papság közül többen ráéreztek a Szeretetláng fohász „kegyelmi hatására”, és valamiféle „lelki 56-ot” véltek felfedezni a lélekújító lelki mozgolódásban.

1969. A Római Magyar Papi Intézet (PMI) magyar ügyvivője − Mester István pápai prelátus −, a kiutazók lelkes elbeszéléseiből ismerte meg a Szeretetláng üzenetét.

Magyarországi paptársai útján érdeklődött Erzsébet asszony személye után, majd sikerült postai úton felvenni vele a kapcsolatot. Mester atya teljesen elfogadta a Szeretetláng üzenetét, és két alkalommal is meghívta a Szeretetláng üzenetének egyetlen kiválasztottját.

(folyt.)

(Kép: A Szeretetláng plakett, melyet megkapott Dr. Antalóczi Lajos pápai prelátus, Szent II. János Pál pápa, Dr Kisberk Imre püspök és Dr Erdő Péter bíboros-érsek.)

6 perc 36 mp AZ EGYHÁZ ANYJÁVAL, AZ EGYHÁZÉRT https://youtu.be/8d18rFgAJv8

Mit kell tennünk és hogyan?
‒ Úgy és azt, ahogyan a Béke Angyala tanította. A Szűzanya hangsúlyosan kérte Fatimában és amiként Szent II. János Pál pápa a lelkünkre kötötte:  "Hosszabban időzzünk leborulva az Eucharisztiában jelenlevő Jézus előtt, hitünkkel és szeretetünkkel jóvátéve a bántásokat, a mellőzéseket és a sérelmeket, melyeket Üdvözítőnknek oly sok helyen el kell viselnie" (Mane Nobiscum Domine, 18).
    De mit is jelent a hangzatos ökumené, az ökumenizmus kifejezés? A válasz figyelemre méltó: "Általános és mindenkit érintő"! Tehát, ha a jelentése szerint – mindenkit érintő – általános igyekezetként értelmezzük, akkor ezt az igyekezetet felismerhetjük-e a protestánsok "ökumenikus" törekvéseiben? Nos a legkevésbé sem, hiszen míg a Katolikus Egyház szép lassan protestantizálódik, az elszakadt felekezetek egy tapottatnyit sem közeledtek az "egyetemes" hit felé! Igen riasztó bizonyság erre, a magyarországi reformátusok XIII. zsinati ciklusának 10. ülésszakán 2012. május 24-én, a 450 éves Heidelbergi Káté új magyar fordítása 80. kérdésében meghozott határozata, miszerint a katolikus Szentmisét továbbra is „kárhozatos bálványimádásnak” kell tekinteni! Nos ez a "nyakasság", kevéssé az Egyetemes Egyház felé, mint inkább az Antikrisztushoz való közeledést mutatja, aki épp az Eucharisztiát, a Mária-tiszteletet és az Apostoli Anyaszentegyházat kívánja elsőként megsemmisíteni!
     A folyamatos "álruhás árulás" ezen alattomos időszakában ne azt kérdezzük, hogy "ki az, vagy kik ezek", hanem következetes hűséggel kövessük az Evangélium útmutatásait: "Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek" (Mt 26,41). – "Virrasszatok és imádkozzatok" különösen az Eucharisztikus Jézus előtt.
Mert a kérdés az, mi vagy Ki az, aki megmenthet bennünket?
     Emlékezzünk Don Bosco álmának a három "biztos pontjára": ezek: a két oszlop – az Eucharisztia és Mária –, valamint az Egyház Hajója a pápával!

Értsd az Eucharisztikus Jézus méltó imádása, a bensőséges Mária-tisztelet és a pápához való hűség!

És mi az, amit 500 éve a legádázabban elutasítanak a protestánsok? Nos mi mást, mint Jézus Krisztus eucharisztikus jelenlétét, a pápai hatalom főségét, a Mária-tisztelet üdvös segítségét, a Szentek tiszteletét és a holtakért való imádságot! 

(folyt.)

Netes források felhasználásával!

A SZENTLÉLEK ADOMÁNYAI (karizmái) az Evangélium, a Katekizmus és a Szentek tanítása szerint Szent Pálnál a karizmák háromféle felsorolásával találkozunk: Róm 12,6-9; 1Kor 12,7-12; Ef 4,7-14.

A Szentlélek karizmái: Bölcsesség, Tudás (ismeret), Hit, Gyógyítás, Csodatevés, Prófétálás, Szellemek megkülönböztetése, Nyelvek adománya, Nyelvek értelmezése. 

A szellemek megkülönböztetése (lat. distinctio spirituum)

A lelki élet szempontjából fontos felismerni, hogy egy-egy konkrét indítás milyen eredetű, s annak megfelelően kell követni vagy megtagadni, hogy jó-e vagy rossz a forrása. (Katolikus Lexikon)

A megkülönböztetés adománya nem természetes pszichológiai képesség, még kevésbé az emberekbe való „belelátás” képessége. Figyelemreméltó, hogy a szó többes-számban szerepel: „szellemek megkülönböztetése”. Tehát nem a különbségtétel céljából adott ajándékokról van szó, hanem a Szentlélektől adományozott karizmákról! A megkülönböztetés funkciója, amelyre a lelki életben annyira szükségünk van, egyértelműen lelki, természetfölötti funkció. Ezért tartozik a természetfölötti adományok (karizmák) közé (1Kor 12,10). A megkülönböztetés a legáltalánosabb adomány az Egyházban, amelyet a Szentlélek minden megkeresztelt embernek megad, mint „élet-ösztönt” a természetfölötti életre, ezért a kinyilatkoztatások ajándékai közé tartozik, melynek célja megmutatni, hogy milyen szellem áll egy természetfeletti megnyilvánulás mögött. Jó szellem vagy gonosz szellem. Nélkülözhetetlen eszköz, de vigyázzunk arra, nehogy az eszközből célt csináljunk.

(folyt.)

     A vád szerinti „lelkivezető válogatás” kérdése a hetvenes évek vége felé, lényegesen megváltozott. Sokan ugyanis elhunytak azon papok közül, akikre számíthatott, vagy akikből „válogathatott". Az a kérdés tehát, miszerint Erzsébet asszony váltogatta a lelkivezetőket, nagyon is pontatlan! Kezdetben ugyanis: kereste, de nem találta! Utána megtalálta a papot, de az nem vállalta. Végül végre megtalálta az alkalmas atyát, aki vállalta is volna, ha nem beteg! Nem csoda, ha Erzsébet határozottan úgy érezte, hogy a rábízott világméretű Ügy a „körmére égett”. Vagyis nézete szerint a Szeretetláng ügye nem haladt lényegesen előbbre, és ezt a bizonytalankodó, vagy már erőtlen lelkivezetők számlájára írta!

El kell mondanunk, hogy a „kollektív vezetés” tanácsadások formájában még Rómából is megvalósult, hiszen Erzsébet állandó levelezésben volt Mester István prelátussal (aki ismerte a teljes Naplót). Nos ő pl. a hetvenes évek közepén azt tanácsolta Erzsébetnek, hogy 1971-el zárja le naplóit és ne írjon többet, mivel a Szeretetláng ügyének mind elvi, mind gyakorlati tudnivalói már le lettek fektetve.

A tanács – bár helyes volt –, de Erzsébet asszony sokszor még azokat sem írta be mind, amit '71 előtt kapott, pl. azt, hogy az Üdvözlégyekbe fűzzük bele a Szeretetláng könyörgését stb. Ez is példázza a lelkivezetés tényleges (naprakész) hiányát.

Csak hozzáfűzöm, hogy kiváltságoltunk azért nem írt be jónéhány dolgot a Naplójába, „mert már úgyis ismerik”!

Római „lelkivezetője” kérésére csupán mérsékelte a bejegyzéseit és egyre kevesebbet írt naplójába, ám úgy a leírtakban, mint a le nem írtakban, egyre inkább érvényesültek az 'emberi tényezők'. (Sok látnok esik ebbe a hibába!) Egy ilyen „üzenet” vezetett Antalóczi Lajos atya 'menesztéséhez' is, (melyről a következőkben fogok szólni). Mindez annak ellenére, hogy maga Erzsébet asszony mondta több alkalommal, hogy „Lajos atya az, akit a Szűzanya szent ügyének a felkarolására rendelt.” És valóban Antalóczi Lajos szervezte meg országosan a már említett 'tizenkét papot', ő volt aki több vidéki plébánián szervezett Erzsébetet meghallgató papi közösséget és ő volt az, aki Erzsébet Lelki Naplóját a lelki irodalom gyöngyszemének nevezte.

(folyt.)

(Mester prelátus sírja az egri bazilika altemplomában.)

8 perc https://www.youtube.com/watch?v=twDIUGM_QpI&t=12s

Semmiképp se ámítson el titeket senki és semmi!
     Bár az elhatalmasodó bűn kilátásai félelmetesek ‒ ezt maga a Szentírás sem rejti véka alá ‒ de nem rémiszteni, nem elbizonytalanítani, hanem segíteni akar. Amikor a Szent Szűz is büntetésről szól, mindig feltételesen fogalmaz, az elhatalmasodó bűn veszélyeire figyelmeztet, de ezt drámaian teszi, sőt nemegyszer könnyeivel argumentál. Aggódó szeretettel figyelmeztet bennünket a bűn veszélyeire, kiutat jelöl meg számunkra; bűnbánatot, megtérést sürget. Sürgeti a sátán igájában szenvedő embert a megtérésre, hogy elkerüljük a bűn evilági és természetfölötti következményeit. Különösen feltűnő, hogy Fatimában a Szűzanya, Szent Faustina Kowalska esetében pedig maga az Isten úgy látta helyesnek, hogy nem a mennyországot, hanem a kárhozatot mutatta meg a látnokoknak. Ennek is üzenetjellege van.
     A lépésről-lépésre való eltávolodás Istentől, az elmúlt 150 év valósága, amelyet fel kellene ismernünk, miként az elégtétel és a fokozott engesztelés szükségességét is. Erre figyelmeztet a Második Tesszaloniki levél 2 is: "...ne tántorodjatok el egyhamar józan felfogásotoktól, és ne riasszon meg titeket semmiféle lélek, sem beszéd, sem állítólag tőlünk küldött levél, mintha az Úr napja már közel volna. Semmiképp se ámítson el titeket senki, mert előbb az elpártolásnak kell bekövetkeznie, és meg kell jelennie a bűn emberének, a kárhozat fiának, aki ellenszegül, és önmagát föléje helyezi mindannak, amit Istennek vagy isteni tiszteletre méltónak nevezünk, beül Isten templomába, és úgy mutogatja magát, mintha Isten volna". (2,2-4)
     Amellett, hogy nem tudjuk mikor fog mindez bekövetkezni, egyes jelek azonban már világosan kirajzolódtak! Don Gobbi Kék Könyvében a következőket írja: "Elfogadva a protestáns tanítást, azt mondják majd, hogy a szentmise nem áldozat, csupán a szent vacsora, vagyis annak az emléke, amit Jézus az utolsó vacsorán végbevitt. És így eltörlik majd a szentmise gyakorlatát. A szentmise mindennapos bemutatásának eltörlése jelenti a gyalázatos szentségtörést..." Ám ne képzeljük azt, hogy a Szentmise szentségi csorbítását látványosan viszik végbe. Nem! A Mise valóságos jelenlétének és áldozati dimenziójának a lebontását és tagadását igen óvatosan, de céltudatosan teszik úgy, hogy a hívek szinte észre sem veszik! Ebben nagy szerepet játszik az ún. "ökumenizmus" hangzatos hirdetése, mely persze egyoldalúságában csak ürügy, hogy lerombolják az emberekben a bensőséges Katolikus hitet.
     A "gyalázatos szentségtörés" a téves ökumenizmus manővere. (lásd: Ratzinger, 2005. április 18.).
     Hivatkozzunk még egyszer Szent II. János Pál Ecclesia de Eucharistia enciklikájára (10):
"Olykor meglehetősen csonkán értelmezik az Eucharisztia misztériumát. Megfosztván áldozati jellegétől, úgy tekintik, mintha nem volna egyéb, mint egy testvéri összejövetel, étkezéssel". 

(folyt.)

Könyörögjünk!

Engedd kérünk Úristen, hogy mi, a te szolgáid folytonos lelki és testi jólétnek örvendhessünk és a Boldogságos, mindenkor Szűz Máriának dicsőséges közbenjárására a jelen szomorúságtól megszabaduljunk és örökké tartó örömet élvezzünk.
Krisztus, a mi Urunk által. Amen.

(Litánia itt!) 

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Évforduló, vagy a fordulat éve?
     2016-ban volt száz éve, hogy 1916-ban a Béke Angyala megjelent Fatimában a három kis pásztornak és az Eucharisztia imádására és az engesztelés hogyanjára tanította őket:
     Legszentebb Szentháromság, Atya Fiú és Szentlélek. Mély tisztelettel imádlak és felajánlom Neked a mi Urunk Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét – Aki jelen van a föld összes tabernákulumában –, engesztelésül a szidalmakért, szentségtörésekért és a közömbösségekért, melyekkel megbántják. Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért!
     Mindent, amit tudtok, ajánljatok fel áldozatul a bűnök engesztelésére, amelyekkel megbántják Istent, és imádkozzatok a bűnösök megtéréséért. Így ki fogjátok eszközölni hazátok számára a békét.
     2017-ben volt száz éve, hogy a Szent Szűz Fatimában felkínálta a bűnben fuldokló világ számára az egyetlen "gyógyszert" az engesztelést. Az Istenanya ezt a kifejezést Fatimában mondta ki először, mint végső lehetőséget az egyéni és tömeges elkárhozás elkerülésére, a "végidős" hittagadás idejére. Arra a 20. századot követő időkre, amikor az Eucharisztia imádata egyre gyengül, mert az Isten iránti imádat gesztusait elhagyják, profanizálják és ennél fogva lám, "a pusztító gyalázat ott áll a szent helyen..."! (Mt 24,15)
     Idén van 177 éve, hogy a Szent Szűz La Salette-ben figyelmeztetett, hogy a sötétség fejedelme azon lesz, hogy a hitet kiirtsa az emberek lelkéből. ,,1864-ben Lucifer nagyszámú ördöggel kiszabadul; azon lesznek minden áron, hogy lassanként (‘lépésről-lépésre') kiirtsák a hitet...'' A Szent Szűz így jellemzi az elkövetkező korszakot: ,,ez lesz a sötétség ideje'' (,,Akkor egy másik jel tűnt fel az égen: egy tűzvörös sárkány...''  Jel 12,3)

 (folyt.)

Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja – Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéretére! 

(Litánia itt!)

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     Erzsébet asszony képzett lelkivezetői magárahagyatottságának példájaként hozható fel a Napló 1981. február. 2-i, kéziratos  bejegyzése: „Úr Jézus: A Világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok. Már csak a Szentháromság a Szűzanyával, az összes angyalok és szentek, valamint az általatok kiszabadított lelkek együttes közreműködése segíthet a Küzdő Egyházon!” (A már korrigált változatot lásd a kritikai kiadás IV/27-nél!)

A sorok két teológiai problémát vetnek fel, jóllehet az üzenet lényege világosan érthető. 1) A Világegyház – veszélyben léte – a végső pusztulást is sejteti, ami hamis állítás, hiszen Máté 16,18-ban mondva van: „az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.”

2) Teológiailag abszurd, hogy a végtelen mindenhatóságú Szentháromság „képessége” nagyobb lenne az „együttes közreműködéssel”.

Aligha! Hiszen a 'Végtelen' plusz 'milliónyi' az semmivel sem több! Ezzel szemben az Isten felé, mint szabad akaratunkból kérők „szüntelen zörgetése” nagyon is eredményes lehet, mert „az a bizalom, amellyel iránta vagyunk, azt jelenti, hogy bármit kérünk is akarata szerint, meghallgatja azt.” (1Jn 5,14) Ha tehát Erzsébet egy elérhető lelkivezetővel megbeszélhette volna az üzenetet, bizonyára így írta volna le:

„A világ nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok. Már csak a Szentháromság segíthet rajtatok, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, valamint az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárására!” (És szinte bizonyos, hogy erről volt szó!)

A fenti taglalásokból kitűnik, hogy Erzsébet esetenként nem elhagyta lelkivezetőit, hanem kénytelen volt másiknál is próbálkozni, sokszor gyóntatója tudtával vagy ajánlásával. (Esetenként kézről-kézre adták!) Ez viszont azt eredményezte, hogy olykor egyenesen „kollektív vezetés” alatt állott.

A hetvenes évek vége felé azonban megváltozott a helyzete, mert sorra meghaltak azon papok, akikre számíthatott. 

(folyt.)

Kedves Olvasóm!
     Nagy évfordulókat és nagy gondolatokat találnak az elkövetkező sorozatomban, ám úgy az évfordulók, mint a gondolatok mai életünkre utalnak aktualitásukkal! Például, 2017-ben volt  110 éve, hogy X. Szent Piusz megjelentette a Pascendi Dominici Gregis kezdetű enciklikáját, mely az egyházon belüli modernizmust ítéli el. Nos, az egész elkövetkező cikksorozatomat ez az enciklika ihlette!

Felhasznált források:
1) Mária Kora XVII. Évf. 2016/1 sz.; 2016/2 sz.
2) Dr. Antalóczi L.: Jelenések, üzenetek és a jövő, Kisboldogasszony pléb. Eger 2000.
3) Szent X. Piusz pápa: „Pascendi Dominici Gregis” kezdetű enciklikája „Egyházi Közlöny” 1907. év 38–46. szám.
4) A Papokhoz Szűzanyánk Szeretett Fiaihoz, „KÉK KÖNYV” (röv: KK)
5) Katolikus Katekizmus, SZIT Budapest 2000. (röv: Kkat.)
6) Szeretetláng Lelki Napló, SZIT Bp. 2010. (röv. Római/arab szám)
7) Szent II. János Pál: „Evangelium Vitae” enciklika, SZIT Bp. 1995.
8) Szent II. János Pál: „Ecclesia de Eucharistia” enciklika SZIT Bp.
9) Szent II. János Pál: „Veritatis Splendor” enciklika SZIT Bp.
10) Szent II. János Pál: „Centesimus Annus” enciklika SZIT Bp.

(folyt.)

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit – Irgalmazz nekünk!

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     Ezen az napon, minden magyar hősre imával gondolunk, akik életüket áldozták a nemzetünkért, hiszen nekik köszönhető, hogy „él nemzet e hazán”. Végigtekintve az ezeréves magyar történelmen, az ország lakossága rengeteget szenvedett, muszlimtól, habsburgtól, a szabadkmves antanttól és a kommunistáktól. Milliók hoztak emberfeletti áldozatot azért, hogy ma békében, biztonságban, szabadon, keresztényként és magyarként élhessünk! Ezért jelölte ki a Nemzeti Kormány május utolsó vasárnapját a hősök emlékére, nemcsak azért, mert őseink, elődeink, dédapáink voltak, hanem mert a legdrágábbat, az életüket adták a házáért. https://www.youtube.com/watch?v=8Fmy34L4B1k

Imádkozzunk Értük és kérjük, hogy segítsék az égből

Édes Magyar Hazánkat!

Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsőség!

     Az előzőkben, Erzsébet asszony az Ügy érdekében vállalt böjtjeiről és szenvedéseiről szólt. Ez folytatódik alább:

„Ezen nagy testi-lelki szenvedések után igen erőtlen lettem. A lelkemben elszenvedett nagy és heves küzdelem a testi erőmet is igen nagy mértékben igénybe vette, úgyhogy nem bírtam még szentmisére se menni, így a szentáldozástól is meg voltam fosztva. « (III/212)

'1965. IX. hó' bejegyzés alatt Erzsébet leírja, hogy az Ügy, Szentatyához való eljuttatása érdekében az Égiek negyven napos böjtöt kértek tőle! Jézus: »„Vigyázz! Mert gyóntatód parancsát nem mellőzheted el még Isteni kérésem miatt sem!” Az Úr Jézust bátorkodtam megkérdezni, hogy e kérése nem próbatétel volt-e részemre? „Nem, mert ha gyóntatód nem mellőzi el kérésem, hanem Rám hagyatkozva elfogadta volna – úgy mint te –, az Én közreműködésemmel áldozatvállalásod meghozta volna azt az eredményt, mely az Én Isteni terveimben benne volt. A gyóntatód beleegyezése után ugyanis megkapta volna azt a lendítő erőt, hogy minden erejével odahasson, hogy az Ügy a Szentatyához kerüljön! A te áldozatos, szigorú böjtvállalásod sürgette volna állandóan Őt, a további intézkedésre.” Néhány nap után az Úr Jézus ismét az alázatosságról beszélgetett. Soha ne éljek egy pillanatig se alázatosság nélkül.

És még sok mindent mondott az alázatossággal kapcsolatban, melyről azt kell írnom, hogy átment elmém tudatába, /miként/ szent akarata és kérése is, mint eleven tűz égett a lelkemben. (Mivel gyóntatóm a negyven napos böjtöt nem engedélyezte, az Ügy csak évekkel később juthatott el a Szentatyához. Későbbi lelkivezetőm, Fuhrmann Ernő atya éveken át foglalkozott lelkem állapotával, mégpedig igen behatóan. Minden pénteken eljött hozzám és csak Rómába való menetelünk előtt néhány nappal tudtam meg, hogy lelkivezetőként éveken keresztül megfigyelés alatt tartott.

Egy napon az Úr így szólt: „Kérd meg lelkivezetődet, /hogy/ engedje meg neked a negyven napos böjtöt kenyéren és vízen!”

Rá másnap, éppen jött az atya és én közöltem vele az Úr Jézus kérését. El voltam készülve, hogy ő sem fogja megengedni, /ám/ legnagyobb meglepetésemre ezt a választ adta: 'Kedves lányom, ha az Úr ezt kérte tőled, meg kell tenned!' Ez pénteki napon volt, s én a következő hétfői napon meg is kezdtem a szigorú böjtöt. /.../ A nehéz helyzetben csodálatos kegyelmeket és határtalan nagy segítséget is kaptam fizikai munkám végzéséhez. Mikor már a gyermekek 9-10 és 11 évesek lettek az Úr Jézus közölte velem, hogy el kell vinnem a Szeretetlángot Rómába. Ezt közöltem a lelki atyámmal, s ő teljes odaadással elfogadta az Úr felszólítását.« (IV/30-31)

(folyt.)

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

Pünkösd vasárnap
     Ha valaki az Istennel való kapcsolatot keresi, sehol másutt nem találja meg, csak az Egyházban. Csak itt nyerhet bocsánatot bűneire, itt testesülhet bele Krisztusba, részesülhet az ő isteni életéből.
     A Szentlélek éppen azzal dicsőítette meg Jézust, hogy megadta neki, hogy istenfiúi halállal haljon meg, amely önátadás. Vagyis merjen az Atyába belehalni, illetve beleszületni, hiszen ő az Élet, amely elnyeli a halált. Aki Istenbe veti bele magát, bármibe is kerül, az Életet választja.
És félelmetes, hogy Jézus nem szereti jobban az Atyát, mint minket, mert ugyanazzal a szeretettel szereti őt, mint bennünket: a Szentlélekkel. A szeretet nem érzelem és ragaszkodás, hanem a harmadik isteni személy kiárasztása. A Szentlélekkel magába testesít minket, ha akarjuk. Előre megvan a helyünk, hiszen azért ment előre, hogy helyet készítsen nekünk. Akkor foglaljuk el azt a helyet az ő dicsőségében, amikor elfogadjuk az istenfiúság Lelkét, a Krisztust feltámasztó Lelket, a Titokzatos Testet alakító Lelket. A Szentlélek teremtő Lélek: ugyanazt műveli bennünk, amikor hitet támaszt Krisztusban, mint amikor őt feltámasztotta a halálból. Amikor megkaptuk a Szentlelket, új teremtménnyé lettünk, az isteni természet részeseivé. Az Atya a Fiúban szeret minket, kiárasztva ránk a Szentlelket, mi pedig szintén a Fiúban szeretjük viszont őt, miközben mi is árasztjuk
feléje a Szentlelket. Olyan mélységben vagyunk egyek, hogy egyetlen isteni élet van bennünk: Isten szeretete. Isten belső életét kell egymással is élnünk. Ez nem elérhetetlen eszmény csupán, erre képességet is kaptunk.
     Pünkösd az, amikor az Isten élete működni kezd bennünk.  

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit – Hallgass meg minket! 

(Litánia itt!)

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

GONDOLATOK A PÜNKÖSDRŐL https://youtu.be/vI-VhTzXglw

     Mint az előzőkben említést nyert, Erzsébet asszonynak a Szeretetláng ügye érdekében konkrét áldozatokat és lemondásokat kellett hoznia! Például az Úr megkérte egy igen sajátos böjtre, melyben az ételeinek ízét el kellett vennie. A sorok írójának elmesélte, hogy amit sósan kellett volna ennie, azt megcukrozta, amit pedig édesen, azt megsózta! Ezt éveken át folytatta, és végül, amikor már ehetett normális fűszerezésben, nem ízlett az étel! De természetesen a kenyér és víz böjt is rendszeres volt Erzsébet életében, nem csak adott esetben negyven napig, de minden héten hétfőn és pénteken böjtölt. Hogy egy sajátos esetet is elmeséljek, megesett, hogy a gonosz lélek a leszelt kenyérnek ürülékszagot adott. Erzsébet asszony öklendezve vette magához, ám ekkor egyszeriben eltűnt a rossz szag és mindenhol azt a csodás illatot érezte, melyről már többször említést tettem!

A Naplóból: Egy alkalommal panaszkodtam Neki: Uram, oly nehezen tudom ételeimet élvezhetetlenné tenni. Ő igen meg volt hatva és hosszan és sokat beszélt velem. Kár, hogy a szavakat, melyeket mondott nem írtam le, de szavai eggyé olvadnak bensőmben, hogy nem is tudnám azokat kifejezésre juttatni. A Úr Jézus megígérte, hogy különös erősítést fog adni nekem a virrasztásokra, s én csak szedjem össze magam minden erőmmel. Aznap este azt ígérte, hogy Ő fog éjjel ébreszteni. Ó, milyen boldogság töltötte el szívemet, amikor éjjel megéreztem ébresztő jelenlétét.« (I/195-197)

1965. február 4-i bejegyzés alatt így ír naplójában:

»Csütörtök reggel az Úr Jézus szólt „Béke neked!” Az Úr szavai nyomán az áhított megnyugvás betért lelkembe. Ez a béke csalhatatlanul erőt adott. Az Úr Jézus újra szólt: „Kislányom nagyon szenvedtél? A világtalan sátán, mivel nem tudott semmi bűnre rávenni, vad dühre ragadta magát.

Ki akarta verni fejedből Szent Akaratom, melyről tudja, hogy neked kell tovább vinned. A te szenvedéseid érdeme, hogy a bebizonyított tények isteni eredetét Isteni fényességem megvilágítja azok lelkében, akik hivatva vannak az ügyet tovább adni. Nagy lesz az ellenzék tábora, de hogy sikerre jusson, még sokat kell szenvedned. Írj csak le mindent kislányom és számolj be lelked helyzetéről gyóntatódnak!”

(folyt.)

     Jó, ha egyszer s mindenkorra tudatosítjuk magunkban, hogy a bensőséges Mária tiszteleten keresztül „Jézus maga tágítja ki a szíveket, szent bizalomra indítva Isten iránt, hogy úgy tekintsen Rá, mint Atyjára, gyöngéd, gyermeki szeretettel!” (Vö. TMT 169) – a Grignon idézet vége.

És bizony, az elhangzottak nyomán kell értelmezni azt a boldog békekorszakot, melyet Grignon Szent Lajos szavai körvonalaznak: "amikor Szűz Mária gyermekei az Úr papjaival, mint valami láng (Zsid 1,7), mindenütt felgyújtják az isteni szeretet tüzét" (TMT 56) ‒ és innen saját szavaimmal ‒, és Mária Szíve Szeretetlángja győzedelmesen ragyogja be a világot! És ezt a krisztusi béke-kort, melyben megváltozik a föld színe, legszebben szintén Szent Lajostól idézem a Tökéletes Mária-tisztelet c. művéből! „Mikor jön el a boldog idő − Mária aranykorszaka −, amikor azok a lelkek, akiket az Istenanya kiválasztott és saját számára kiesdett, teljesen beléje temetkeznek, hogy az Ő hasonmásává váljanak Jézus Krisztus szeretetében és megdicsőítésében? ‒ Nos ez az idő csak akkor fog felvirradni, ha azt a Mária-tiszteletet, melyet én tanítok, megismerik és gyakorolják!" (Vö. uo. 217) – idézet vége!

(Vége.)

Előző rész.

Egyház Anyja, Boldogságos Szűz Mária könyörögj érettünk,

és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatást az egész emberiségre! Amen.

     Véssük elménkbe, hogy az Isten megszentelő kegyelme teremti meg az „új embert”, hogy részese lehessen az isteni természetnek, és amennyire ez lehetséges, megistenüljünk. Ez az új teremtés a Szentlélek világa ‒ az Isten Országa ‒, melyben már itt a földön természetfölötti életet élhetünk az istenült lélek energiáival.

Szent Pál mondja: „Szolgáljunk tehát Istennek neki tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. Mert a mi Istenünk emésztő tűz” (Zsid 12,28). ‒ idézet vége! ‒ Ez az emésztő tűz pedig, a Szentlélek!

Keresztes Szent János az Élő Szeretetláng c. művében így ír: „A tökéletesek lelkében az isteni ébredés már itt e földön olyan szeretetlángot gyújt, amely részesedés a Szentlélek égő szeretetlángjában”. ‒ idézet vége!

‒ Elgondolkodtató ‒ különösen, hogy Don Stefano Gobbi, a Mária Papi Mozgalom kiváltságoltjának Kék Könyvében ezt olvashatjuk: „A Szeretet Lelkének tüze hamarosan véghezviszi a nagy megtisztulás művét.” (1982. 05. 30.) „A második Pünkösd leszáll a szívekbe, hogy átalakítsa, érzékennyé és nyitottá tegye őket a szeretetre, hogy alázatossá és irgalmassá tegye, s megszabadítsa őket az önzéstől és mindenfajta gonoszságtól.” (1996. 05. 26.) ‒ idézet vége!

A lelkekben tehát fel kell lobbannia a Szentlélek által szított, Isten és emberszeretet tüzének!

Imádkozzunk, hogy Szűzanyának a Szentlélektől kiesdett Szeretetlángja

mielőbb kiáradjon az egész emberiségre! Amen.

(Befejezés)

Előző rész

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit – Kegyelmezz nekünk! 

(Litánia itt!)

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     De folytatva alapkérdésünket, Erzsébet asszony váltogatta-e a lelkivezetőit?

A további idézetekből mélységes emberi küzdelmekre-, gyengeségekre és megaláztatásokra vetül fény, melyek pontosan körvonalazzák a feltett kérdésekre adható válaszokat.

»A Szentáldozásnál újra a lelkiatya hiánya nehezedett a lelkemre. (Az Úr Jézus szeretettel szólt hozzám:) „Légy türelmes és legyen világos előtted szenvedésed értéke! Megmondom miért tartom távol tőled lelkivezetőd; ajánld fel e a szenvedést is azon célra, hogy sok és igazi lelkivezető legyen /az országban/! Kérj sok kegyelmet, hogy sok és szentéletű gyóntató legyen! De sok lélek kerülne közelembe azáltal, ha a lelkivezetők több megértéssel és türelmes áldozatvállalással vezetnék a lelkeket. Ez is missziós munkád legyen, hozz érte te is sok áldozatot. A mi kezünk együtt gyűjtsön!” – és hangja kedvesen kérő volt.« (II/12)

Tény, ami tény, Erzsébet asszony határozott volt is, de nem volt öntelt és egymagát kevésnek találta a felelősségteljes döntésekre, és a világméretű feladatok végrehajtására.

A naplójában így ír: „Sajnos, hogy nincs lelkivezetőm, akinek elmondhatnám a lelkemben történő változásokat, /melyhez/ sok mindenben tanácsot kellene kérnem. Az Úr Jézus váratlanul válaszolt szavaimra. „Látom kicsinyhitűséged. miért vagy türelmetlen? Az Én dolgom, hogy mikor milyen lelkivezetőhöz kerülj. Ne félj Én majd Szívem szerinti lelkivezetőt adok számodra. Ne félj! Soha nem hagylak el – és szavai oly biztatóak voltak, melyek nagy megnyugvást adtak lelkemnek...”

(folyt.)

     A szentek azt tartják, hogy amikor gyengül a Mária-tisztelet, óhatatlanul elerőtlenedik az Egyház! ‒ És hogy lehet ezen segíteni? ‒ Erre csak egyetlen válasz lehetséges!

Amiként Jézus Anyja testében és lelkében már megdicsőülve, mintegy mintaképe annak a tiszta és Szent Egyháznak, melynek az eljövendő világkorszakban kell majd kiteljesednie, úgy Isten zarándok népének is Mária kell, hogy követendő példaképe legyen! Ehhez pedig a Szent Szűzre kell tekintenünk mint reménységünkre, mindenkor segítőnkre, hiszen VI. Pál pápa Őt az Egyház Édesanyjának kiáltotta ki.

Montforti Grignon Szent Lajos ekként fogalmaz: „Kötődnünk kell tehát a Szűzanyához, mint erős horgonyhoz, mert mindazokat, akik a világ viharos tengerén belé kapaszkodnak, megmenti a hajótöréstől. Amiként Hozzá kötötték magukat a szentek is, akik már megmenekültek, és most másokat is igyekszenek hozzá kötni, hogy kitarthassanak az erényekben. Boldogok tehát, ezerszer is boldogok mindazon keresztények, akik védik lelküket a hamis tanításoktól és hűségben szorosan kötődnek a Reménység Anyjához, mint erős horgonyhoz!” (Vö. TMT 175) ‒ idézet vége!

Márpedig nem csak a szentek, de mi a földön élők is Máriához hasonlóan és Máriával együtt küzdünk az Egyházért, hogy felragyogjon a szentsége, és Krisztus megváltása érvényre jusson a világ legtávolabbi pontjain is, mindörökkön örökké!

Ezért, az Egyház is együtt imádkozik Szűz Máriával, remél és közbenjár valamennyi ember üdvösségéért. Erre utalnak a Lumen Gentium utolsó sorai: „Minden Krisztus-hívő állandóan könyörögjön Isten és az emberek Anyjához! Hogy ő, aki már a kezdetnél is támogatta imájával az Egyházat, most a mennyben, a szentek és az angyalok fölé fölmagasztalva mindaddig legyen szószólónk Fiánál, míg a világ népei fel nem ismerik egyetlen Üdvözítőjüket Jézus Krisztusban és békességgel és boldogan össze nem gyűlnek az Isten népeként a szent és oszthatatlan Háromság dicsőségére.” (Vö. LG 69) ‒ idézet vége!

(folyt.)

Magyarok Nagyasszonya – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: ‒ Isten Anyja Örökös Királynőnk a szentistváni felajánlás által. A „Nagyasszony” megnevezés a magyar néplélekben királynőt is jelent, amiként Máriát a mai napig „asszonyunknak” szólítjuk az Üdvözlégyben, ami teljesen egyedülálló a nemzeti nyelvek között! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     A négy elemit végzett Erzsébet asszony hitelességének felismerése és elismerése annál inkább aktuális, mert napjaink egy-egy „kétkedés mentes” látnokának, a világ legtermészetesebb dolgaként publikált „üzenetei” azért tűnhetnek (esetenként) helytállóknak, mert vagy maguk képzettek, vagy lelkivezetőjük szűrőjén keresztül fogalmazták meg azokat, vagy már ismert és egyházilag elfogadott magánrevelációk szövegeiből plagizálnak! Az ilyen írások – még ha helyes tanítást (is) hirdetnek – mégis csak hazugságok, és elterelik a figyelmet a valódi és jóváhagyott üzenetek megvalósításáról, lásd Fatima!

Nem tekinthető tehát pozitívnak az olyan magán-kinyilatkoztatás, mely (így-úgy) az Egyház iránti engedetlenségből fakad, széthúzást kelt egy közösségben. Erre szokták mondani a Szeretetlángot ellenzők, hogy a Szeretetláng sem volt mindig elfogadott és ennek üzenete is megosztotta az embereket!

Nos, a Szeretetláng üzenetének bontakozási korában – melyet az ÁEH és a BM titkosszolgálat felügyelt –, az említett „megosztottság” nem teológiai kérdésekre vezethető vissza (hiszen meg sem vizsgálták), hanem a tárgyi ismeret hiánya, az ál-ökumenés aggályosság, vagy politikai megfélemlítettségből, tehát gyávaságból eredhetett.

Az un. „Szeretetláng üzenetek”, csak a kezdetétől számított 5-6 év múltán kezdtek ismertté lenni! Erzsébet asszony ugyanis nem egy „sztárolt” vagy „megélhetési látnok” volt és a legkisebb mértékben sem hirdette önmaga az üzeneteket! Teljesen a lelki vezetésre hagyatkozott, akik malma bizony igen lassan őrölt! Ezzel szemben – és ez intő példa a mai látnokoknak –, az üzenetek elvárásait neki magának kellett megvalósítania (böjt, virrasztás, szentséglátogatás stb.), mindezt úgy, hogy még a saját családja sem tudott róla (nemhogy a szélesebb környezete)!

Erzsébet asszonynak szó szerint meg kellett szenvednie a rábízott Ügyért! És hogy maradéktalanul megtette, kitűnően bizonyítják életének (csaknem emberfeletti) küzdelmei, a Lelki Napló világos sorai és a róla szóló tanúságok.

(folyt.)

     Csupán megismétlem a tanítást, miszerint a földi élet  - adott idő az imádságra, a lelki épülésre és a „mennyei kincsek gyűjtésére”! (Mt 6,20)

Vigyázzunk tehát, hogy testünk és gondolataink be ne szennyeződjenek, hiszen ez fogja zavarni az imában való elmélyülésünket, különösen az Oltáriszentség előtt.

Legyünk mindig készek a Szentlélek jelentkezésére, akár munka közben a templomban, vagy magányos sétáinkon. Mert tudott, hogy állandó harc dúl bennünk – a gonosz lélek és a Szentlékek harca –, és bár Isten végtelenül hatalmas, mégis a mi szabad akartunk dönt! Vigyáznunk kell tehát!

Lelki stabilitásunk biztosításában nélkülözhetetlen a szentségi élet, a bensőséges Mária-tisztelet és a napi rózsafüzér-ima!

A Szentlélek ugyanis nemcsak a prófétákat, de minket is igyekszik sugalmazni és erre kell állandóan készen lennünk! Mert ha érzelmeinkkel és akaratunkkal ellenállunk ‒ mi több ‒, súlyos bűneinkkel akadályozzuk a kegyelmek bennünk való működését, akkor ennek következményeit már életünkben, de az örök életben mindenképp megtapasztaljuk!

A Szentlélektől való gondolatok tehát segítő, eleven gondolatok, melyek nem csupán érzelmi-, de erőt adó indíttatásokat adnak. Természetesen vannak ezen késztetéseknek fokozatai, hiszen Isten számításba veszi az egyes ember természetét, de mindegyik az életszentségre és az áldozathozatalra késztet. Ezt hangsúlyozza Szent Pál is: „Mindenféle rossztól óvakodjatok. A békesség Istene szenteljen meg titeket mindenben, és egész lelki valótok és testetek maradjon feddhetetlen Urunk, Jézus Krisztus eljövetelére.” (1Tessz 5,22-23) ‒ idézet vége!

A Szentlélek ugyanis nem akarja az emberi lelkeket az ösztönösségben, a földies vágyak uralma alatt hagyni, hanem valamennyit fel akarja emelni az áldozat-imádság krisztusi érzésére.

(folyt.)

Előző rész

Kármel Ékessége és Fénye – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – »Meddig sántikáltok kétfelé? – mondta Illés próféta a népnek a Kármel hegyén – Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig Baál, kövessétek azt.« (1Kir 18,20)

Vajon nem ez a kétfelé sántítás a jellemző korunk emberére? A Kármel ékessége és királynéja, üdvösségünk érdekében e kettősség ellen szól, és kérőn figyelmeztet a százszázalékos lelki életre!

 Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     Érdekesmód, Erzsébet asszony két héttel korábbi dátum alatt folytatta lelki gyötrelmeinek megrázó leírását: »Reggel a tabernákulum előtt térdeltem és lelkem gyötrő kínjaiban sírva-zokogva kiáltoztam az Úrhoz! Imádott Jézusom hol vagy?

Miért kell Nélküled élnem? Lelkembe ismét a vádló szavak: 'mert kevély hazug vagy!' Én tovább könyörögtem, Jézusom csak még egyszer légy irgalmas! /.../ 'Te szemétből kiszedett semmi, rongyhalmaz! Hálátlan mocskos-szájú hazug! Térj már észre! – ekkor a hang üvölteni kezdett, borzalmas dühre ragadtatva /magát/. Ekkor egy pillanatra megismertem, /hogy valójában/ a gonosz tombolt, hogy rákényszerítsen a beismerésre. Szelíd érzés fogott el egy pillanatra. Vajon Isten akarata ez? /.../ Nem tudom folytatni... /.../ amit átéltem és át élek az a végsőkig kimerített. /.../ Nem tudom mely hatalom az, mely további erőt ad, de bárhonnan származzék is ez földöntúli!« (vö II/57-58-59)

»1962. XI. 22. A Szent Szűz jóságos kérő szavaival ezt mondta: „Vágyakozásod az nagy, de tudod mit mondtam? Szállást kell keresni Szeretetlángomnak. Induljunk el!” Szívem összeszorult. Ezen szenvedések és megaláztatások, melyeket a Szent Láng átadásánál el kell viselnem, mindig újabb és nagy küzdelmet jelentenek számomra. Lehajtott fejjel csak csendben figyeltem a Szűzanya szavaira, mit is fog mondani, merre, kihez menjek. Mivel többen is gyóntattak, nem tudtam melyikhez menjek. 'Vezesd lépteim Édesanyám!' - és megkérdeztem a mellettem levő gyóntatóhoz menjek-e? A Szűzanyától vezettetve /azonban/ átmentem a másik oldalra és az ott gyóntató papnak elkezdtem mondani jövetelem célját. Először meggyóntam és csak utána tértem rá amiért hozzá kellett jönnöm. Szívem /ilyenkor a/ torkomba dobogott. Az előttem ismeretlen atya, mikor még csak a felénél tartottam azt kérdezte, /hogy/ miért kellett ezt neki elmondanom, és miért vagyok olyan nyugtalan? Közben megkorholt, hogy amit neki mondtam öt perc alatt is el lehetett volna mondani, miközben folyton sürgetett. Én sajnos nehezen kapok levegőt, és ez még lassította beszélni valóm. Ő azt mondta, szakítsuk meg /bár hozzátette/ közömbös hangon, ha éppen akarom, később folytassam mondani valóm. Én közben a gyóntató helység közelébe maradtam, és mivel a gyónók hamarosan elfogytak újra bementem hozzá, nem részletezem a gyötrő kínokat, a megaláztatást és a szégyent amit átéltem, nem is tudom miért!« (II/28)

Az olvasott (megrendítő) sorok is azt bizonyítják, hogy Erzsébetnek nem akadt egyetlen lelkivezetője sem – legalább is az első öt évben –, akivel megbeszélhette volna megpróbáltatásait, vagy aki „átfésülte” volna a naplójába írandó (vagy már beírt) sorait. A Lelki Naplóban nem is fedezhető fel a vezetettségből eredő, vagy jelentősebb fogalmazási korrekció. Ez egyfelől sajnálatos, másfelől emeli a négy elemit végzett családanya hitelét.

(folyt.)

     Az üdvösség rendjében a Boldogságos Szűz segítő szerepe nem valami szükségszerűségből ered, hanem Fiának Krisztusnak isteni tetszésből és érdemeiből! Teljesen tőle függ és minden hatékonyságát belőle meríti. Ez pedig a Krisztussal való egyesülést nemhogy akadályozná, de a leghatékonyabban előmozdítja! A Szent Szűznek az üdvösség művében való közreműködése, az eleve elrendelt Istenanyaságához kötődik, miáltal öröktől fogva a Gondviselés terve szerint a Megváltó nagylelkű társa lett. Méhébe fogadta ugyanis Krisztust, világra hozta, táplálta, bemutatta az Atyának a templomban, és együtt szenvedett a kereszten haldokló Fiával! Így engedelmességével, hitével, reményével és lángoló szeretetével egészen különleges módon közreműködött az Üdvözítő megváltó munkájában, hogy a lelkek természetfeletti élete helyreálljon.

Emiatt anyánk Ő a kegyelem rendjében, akit az Atya ‒ a Fiú után ‒ minden angyal és ember fölé emelt. Ezért méltán tiszteli őt az Egyház Szeplőtelen Fogantatásában, Istenanyaságában és a Megváltás misztériumának részeseként! Ezért mondhatjuk Szent Bernáttal: „Ha őt követed, nem tévedsz el; ha őt kéred, nem esel kétségbe; ha őrá tekintesz nem térsz rossz útra; ha ő fogja kezedet, nem fogsz elbukni; ha ő védelmez, nincs mitől félned; ha ő kegyes hozzád, célba érsz. Nézd tehát a Csillagot és hívd segítségül Máriát!”

Ó Mária, Útmutató Csillagunk! Világosítsd meg elménket,

mert ha Te vezérelsz, biztos révbe jutunk!

Áraszd tehát Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

(Vége) (Előző rész)

     Ha valaki az Istennel való kapcsolatot keresi, az a Szentlélek által találhatja meg és sehol máshol, csak az Anyaszentegyházban. Csak ott nyerhet bocsánatot bűneire, ott születhet istengyermekké és ott részesülhet az isteni életből a Szentségek által.

Azt mondtam, hogy sehol máshol csak az Egyházban! Nos, máris hallom a ellenvetést, hogy az Egyháztól eltávolodott, sőt szektás közösségek is részesednek a Szentlélek adományaiban, sokszor látványosabban, mint a katolikusok!

Nos ez nem tagadható, örvendetes, de egyben szomorú is! Örvendetes azért mert az Egyháztól távollevők is gyönyörű, zöldellő fügefák, mivel a Szentlélek a legmesszebbmenőkig elmegy üdvösségük érdekében. Szomorú pedig azért, mert bár körül lettek „ásva” a kegyelem által és „megöntözve” az adományokkal, termést mégsem hoznak és végül kivágásra kerülnek. (Vö. Lk 13,8)

Aki szentségileg kötődik a krisztusi tanításhoz és Szűz Máriával egy szívvel-lélekkel hívja a Szentlelket, az elmélyül Isten szeretetében és megéli a Pünkösdöt. Az ilyen lélek megújul, és Isten élete kezd benne működni a Szentlélek által, aki minden istendicsőítés és imádság sugalmazója, mivel ő az Imádság Lelke.

Sajnos az ember gyakran megszentségteleníti testének templomát, miáltal száműzi az Imádság Lelkét. Nem szabad ugyanis profán közhellyé alacsonyítani testünket-lelkünket, ahol szabad az átjárás és szabad a vásár, hanem a „Szentlélek templomaként” kell gondozni. Ezt sürgeti szent Pál apostol is: „Nem tudjátok, hogy testetek a Szentlélek temploma, aki bennetek lakozik?” (1Kor 6,19)

(folyt.)

Béke Királynője – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – Béke Királynőjének neveztek, mégsem tőlem kéritek a világ békéjét, pedig a fatimai Jácintámtól megtudhattátok, hogy Isten az én Szeplőtelen Szívemre bízta ezt! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     Idézve Erzsébet asszony megrendítő lelki vívódásait Lelki Naplójából: »Nem tudom mi lett akaratommal! Hisz' én átadtam magamat Istennek és arra kértem, ne cselekedjek semmit az Ő akarata ellenére. Tegyen bénává, némává, szüntessen meg bennem mindent, amivel nem Őt szolgálom! És most mégse tudok kevélységemből megszabadulni? Még a nevét sem engedi ajkaimra venni? Az Úr Jézus szavaira gondoltam, amikor egyszer azt mondta „csak Anyám által!” Égi Anyám, Te is elfordultál tőlem hazug életem miatt?

Most nem indítod bűnbánatra lelkem úgy mint máskor? /.../ Bűneim terhével nem tudom rászánni magam, hogy amit átadtam a püspök atyának azt most visszavonjam.

Eléje álljak, hogy hazug vagyok a többi úgy sem hisz. (B.J.) is megmondta, hogy alázatosságba burkolva akarom elhitetni vele kevély hazugságom. El kell mennem hozzá /is és/ meg kell mondanom igaza van! Észbontó gonoszság /az, hogy/ belehazudtam lelkembe a kegyelmeket! /.../ Senki nem áll szóba velem! Ajkam néma, nem tudom imára nyitni, bensőmben megszűnt az Istenre gondolás. A böjtöket és virrasztásokat felajánlom s irgalomért kiáltok Istenhez, hogy ne hagyjon el. Eszembe jutott Marcell atya szava: 'szenvedjek szelíden!' De bűneim kétségbe ejtenek. Ha a Szent Szűz Szeretetlángjára gondolok a pokol kínjai árasztanak el! Hisz épp ezért kell szenvednem! Az irgalmasság Anyja nem áll mellettem mert én most nem tudok Őhozzá őszinte lenni. Kérem Őt csak még egyszer fogadjon vissza. /.../ Arra kértem, Égi Anyám engedd, hogy megtérjek, várok szelíd szenvedéssel, de ezt nem bírom soká! Szenvedéseim kiforgatnak emberi mivoltomból és kezdek kétségbe esni. Minek a sok pap, ha félnek a bűnöstől?

Engem az ördög szállt meg? Azért nem tudok a hazugságról lemondani? Drága jó Nővérkém segítsen megszabadítani, vagy hová, kihez forduljak? /.../ A hang lelkemben tovább vádol „miért okvetetlenkedsz? Másokat akarsz megmenteni, mikor te sem tudsz a bűntől megszabadulni? A magad lelkére kellett volna előbb gondolni!” – kiáltozott felém a hang.« (II/55)

(folyt.)

     Sajnos sokak, így a világ vezetői többségének szíve sem alkalmas az isteni kegyelem befogadására, sőt elutasító! Ezeken a lelkeken bizony már csak a Szent Szűznek az Isteni Irgalmasság beteljesítésére a Mennyei Atyánál kiesdett rendkívüli „kegyelmi hatása” segíthet ‒ olyan nagyságrendben ‒, amilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett! 

Megismétlem tehát Grignon Szent Lajos tanítása nyomán, hogy a Szentlélek először kiformálja bennünk a bensőséges Mária-tiszteletet, majd őáltala és őbenne életre kelti bensőnkben Krisztust. Tehát ez a Mária-tisztelet célja és gyümölcse!

Nem csodálkozhatunk azon ‒ sőt óvatosságra intő ‒, hogy a gonosz lélek és követői kárhozatos céljaik elérésének akadályát az Eucharisztikus Áldozatban, a Mária-tiszteletben és a rózsafüzér-imában látják! Tudnunk kell ugyanis, hogy a:

Rózsafüzér imádság nélkül nincs bensőséges Mária-tisztelet! Mária tisztelete nélkül nincs hiteles kereszténység, és kereszténység nélkül nincs BÉKE!

Értelemszerű tehát a rákérdezés: „lehet-e Mária-tisztelet nélkül is keresztényi életet élni”? Ez a felvetés persze hasonlatos ahhoz, hogy felnövekedhet-e egy gyermek édesanya nélkül? Természetesen igen! Amiként ezt a protestantizmus és az árvaság keserűen bizonyítja! De tudniuk kéne, hogy az „anyátlan” élet és hitélet sokkal sérülékenyebb az előbb említett gonosz erőkkel szemben!

Azt ugyanis, hogy az emberi léleknek anyára van szüksége, jól tudta a mi Urunk is, hiszen utolsó szavaival a keresztről rábízott bennünket Édesanyjára. (Jn 19,26-27) Ebből következően Mária édesanyai szerepe nem zárult le Szent Fia halálával, sőt a mennybemenetel után, üdvösségünk titkát az Úr akkor árasztotta ki a Szentlélek által, amikor az apostolok „Máriával egy szívvel-lélekkel állhatatosan imádkoztak” (ApCsel 1,14). Ez pedig nagy igazságot sejtet, mindazáltal ezt sajnos sokan képtelenek megérteni!

Amiként azt az igazságot sem, hogy bár Jézus Krisztus az egyetlen közvetítőnk az Atya felé, Mária anyai feladata az, hogy egyengesse utunkat Szent Fia felé és esetenként Nála értünk közbenjárjon! Ez az anyai szerep semmiképp sem homályosítja el Krisztusnak egyetlen közvetítői szerepét, hisz' éppen az erejét és végtelen szeretetét példázza abban, hogy ő az Út, Anyja pedig az Útmutató Csillag!

(folyt.) 

     A Szeretetláng áradásának két lépcsője van. Most az elsőben vagyunk, a szívről-szívre való átadás szakaszában, az ígért Szeretetláng kiáradása azonban a Szent Szűz és a sátán végső összecsapása lesz! A Napló szerint: „A hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül, mely új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és megújul a Föld színe, mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (Vö. II/93-94)

De hogyan értendő a szívből való „áradás”? Ennek magyarázata a vizitáció evangéliumi eseményével érzékeltethető: „Erzsébet hallván Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel.” (Lk 1,41) Ez esetben tehát a Szűzanyából kegyelmi kiáradás történt, vagyis átsugárzott a „kegyelmi hatás”: Jézus! Amiként a Szűzanya szerint is Ő a Szívének Szeretetlángja (Vö. I/107) Sőt, Jézus maga mondja Szent Lukácsnál: „Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a földre. Mi mást akarok, minthogy lángra lobbanjon!” (Lk 12,49) ‒ Hogy milyen tűzről van szó? ‒ Bizonyára a bűnt felperzselő Szeretet Tüzéről, mely ha fellobban, a Szentlélek tüzeként fogja „megkeresztelni” az egész világot! (Vö. Mt 3,11)

Az Apostolok Cselekedeteiben olvashatjuk, hogy „még szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom Lelkemet azokban a napokban.” (Apcsel 2,18)

Illő és üdvös tehát, hogy Mária Szíve Szeretetlángját szívről-szívre tovább adjuk! Ám ehhez kedves Testvérek elsősorban nem csupán gyertya kell, hanem a szentségi életben megtisztult szív, és a bensőséges Mária-tisztelet lelkületével elmondott napi rózsafüzér, a belefűzött „Szeretetláng betéttel”!

(Vége.)

Előző rész.

Ó Mária, édes jó Anyánk!

Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

Családok Királynője – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: ‒ Minden családnak példaképként a Szent Családot kell tekintenie, melynek a bensőséges hit volt a meghatározója a kölcsönös szeretetben, a szolgáló alázatban és a tisztes szegénységben. Az egyszerűség, nem igénytelenség! A Szűzanya királynői méltósággal viselte el a betlehemi istálló szegénységét, a menekülés hányódtatásait, és a názáreti otthon szerénységét! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     A Lelki Naplóban megrázó sorokat olvashatunk Erzsébet asszonynak az Üggyel kapcsolatos kísértéseiről, és a lelki vívódásairól, melyet pl. a 'mellé rendelt' nővérnek írt:

»Sajnálom, hogy soraimmal zavarom, de Isten Szent Nevében kérem imádkozzon értem! Pokoli kínokat szenvedek, és nem tudok szabadulni bűnösségem nyomorúságából. Órákon át zokogásban vergődöm. Nem tudom mi kényszerít, hogy hagyjak fel hazudozásaimmal, ne áltassak még másokat is. Hisz' láthatom, nem hiszik el nekem egyetlen szavamat sem. Félnek, irtóznak tőlem, mert látják gonoszságaim és magamra hagynak, mert amíg én nem akarok szabadulni, addig ők sem tehetnek semmit. A feloldozás, melyet Marcell atyától kaptam, az sem érvényes!

Nincs meg bennem a megjavulásra való igaz akarat, e nélkül pedig a feloldozás sem érvényesül lelkemben, mert én bűnt bűnre halmozok. Nagyon kérem önt, bocsásson meg, hogy jóhiszeműségét kihasználtam és visszaéltem jóságával! Ne higgyen elmondott szavaimban, mert hazugság mindaz! Megcsaltam önt és önmagamat is! /.../ Sajnálom a jóságát, melyet elfogok veszíteni, de vissza kell vonnom az ügyet. Kérem, legyen segítségemre, hogy megszabaduljak pokoli kínjaimtól, mert úgy érzem állandó szentségtörő áldozást végzek. Ima sem jön ajkamra már napok óta. Kevélységem nem engedi gondolataimhoz a jóra való enyhülést. Összetörten magamba roskadva vergődöm, minden csak vádol, nem tudok semmire se ránézni ami szent! A Szentlélek Mátkája kép is vádol, hogy én Őt ilyen hazugsággal szennyeztem be. Ha a Szent Imre képre nézek az is csak vádol, hogy Őt is hazugsággal szennyeztem be. A szenvedő Krisztus Arcára sem tudok ránézni. A hang lelkemben oly erős; 'ne nézz rám még bűneidből ki nem vetkőzöl! A gőg miatt, melyet nem akarsz elhagyni, én is elhagytalak. Nem kellesz! Távozz tőlem! Irgalom csak a megtérő bűnös részére van. Hiába bánod régi bűneidet, amikor a mostani hazugságod nem akarod visszavonni. Míg ezt meg nem teszed, hazug vagy, álnok és kevély! Önmagad taszítod a kárhozatba! Énrám ne számíts! /.../ Nagy félelem töltött el. Az imádságot mintha kitörölték volna elmémből. Órákon át nem tudtam kimondani Jézus nevét, nem tudtam Hozzá küldeni szavaim: „Imádott Jézusom!” Néma nyelvvel csak próbálgattam, ha nem is egyben, de minden betűjét külön próbáltam, ám a betűk kiejtése is vádolt. /.../”

(folyt.)

     Modern világunkban az örök életre teremtett ember hitét az elvilágiasodás és az erkölcsi liberalizmus súlyosan veszélyezteti. Biztos útmutatás hiányában, még az istenkeresők is átveszik a környező világ mentalitását és óhatatlanul úgy sodródnak az élet jó és rossz hullámverése közt, mint hajó a viharos tengeren!

Nem tudják – mert nem is oktatták őket –, hogy a nagy elődök, a szentek példáját kéne követniük. Például Bosco Szent Jánost aki rámutatott az emberi élet hajójának két lehetséges kikötői oszlopára, amiként Szent Bernát pontos útmutatást adott: „Ha a kísértések szele ér, ha a gyötrelmek szirtjei között hajózol, nézd a Csillagot és hívd segítségül Máriát”.

Sajnos, megeshet, hogy az élet örvényei közt sodródó lélek még számon is kéri az eget, mondván: „ha Isten mindent lát és számára semmi sem lehetetlen, akkor miért nem avatkozik be a világ dolgaiba?”

Végtére is Montforti Grignon Szent Lajos is sokat töprengett a „miért nem” kérdésen, mígnem felfedezte az üdvösségre vezető út egyik lehetséges törvényszerűségét. Vagyis, a Szentlélekisten csak azt a szívet-lelket érinti meg mélyebben, amelyben már kiformálódott Szeplőtelen Jegyesének képe ‒ és oly mértékben teszi ezt ‒, ahogyan az adott ember éli a bensőséges Mária-tiszteletet. (Vö. TMT 20)

De fordított esetben is érvényesülhet ez, vagyis a Szentélek azt az emberi szívet is megérintheti, akit Mária vezet hozzá.

Hogyan történik ez meg a lélekben? Úgy, ahogyan a Hiszekegy tanítja „Megtestesül a Szentlélek erejéből Szűz Máriától”.

A lényeg, hogy az ember újjászületik Krisztusban! Márpedig akinél ez megvalósul, arra érvényes Szent Pál kijelentése: „Élek ugyan, de már nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). ‒ Márpedig ez az üdvösség krisztusi útja!

(folyt.)

     ‒ Vajon fenyegetőzött-e a Fatimai Szűzanya azzal, hogy kérte a világ és Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívének? ‒ Mert figyelmeztetett! „Különben Oroszország elterjeszti tévtanait az egész világon, háborúkat és egyházüldözést fog előidézni, üldözni fogják a jókat és több nemzet megsemmisül...!” (Vö. Fatima 1917. 07. 13; Tuy 1929. 06. 13)

Nos, ez nem fenyegetés volt, hanem még időben elhangzó édesanyai figyelmeztetés!

Idézet a Szeretetláng Naplóból: „Ilyen kegyelmi idő még nem volt a földön, mióta az Ige testté lett.” (I/109). Ez lesz a csoda, mely tüzet fog és a Sátánt megvakítja. Ez az összetartó szeretet tüze, melyet Szent Fiam Sebeinek érdemei által kérjetek.” (Vö. I/39)

„Legyetek minél többen áldozatos lelkek, hogy terjedjen, mint a futótűz. Segítsetek Nekem, hisz rajtatok múlik, hogy a láng kigyúljon már! A magyar családok imádságos lélekkel könyörögjenek, hogy Szent Fiam büntető kezét így közös erővel visszatartsuk.” (I/92)

‒ Ezek nem csekély ígéretek, de mit kell ehhez tenni?

Alapszinten a Szűzanya kérése egyszerűnek látszik: „Az Üdvözlégyekhez, de minden hozzám intézett imához is fűzzétek hozzá a könyörgést: Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!” (szóbeli felj.)

‒ Ilyen egyszerű lenne? – kérdezhetnék sokan, ám az egész emberiség megmentéséhez, vagyis a sátán megvakításához bizony Jézus intelmét kell követni, tehát „imádsággal és böjtölés által”. (Mt 17,21)

Senki által nem lehet kétséges, hogy a világ egyre nagyobb veszély felé rohan, és korántsem a „globális felmelegedés által”, hanem a lelkiélet kihűlése miatt! Nem véletlen tehát, hogy a Szűzanya az egész emberiségre kívánja kiárasztani Szívének szívet-lelket felmelegítő Szeretetlángját!

(folyt.)

Előző rész.

Szentolvasó Királynője – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – A rózsafüzér imádkozása nélkül nincs bensőséges Mária-tisztelet. Mária-tisztelet nélkül nincs bensőséges kereszténység. Kereszténység nélkül pedig nincs valódi Béke! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

SZENT RITA KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!

Casciai Szent Rita 1381-ben született az itáliai Cascia melletti Roccaporenában. Ifjúkorától szerzetesnő szeretett volna lenni, de korának állandó polgárháborús viszonyai miatt, kénytelen volt feleségül menni az egyik "bandavezérhez". Egy ikerpár fiuk született. Az erőszakos, italozó és a gyilkolástól sem visszariadó férjét türelemmel, szeretettel és állandó imával sikerült megtérítenie, amit persze a bandatársai nem néztek jó szemmel és megölték!
Rita két fiát a "vérbosszú" bűnétől a végzetes pestisjárvány mentette meg.
Ezt követően a casciai Ágoston-rendi nővérekhez igyekezett belépni, amely csak rendkívüli csodával sikerült! Megjelent neki Szent Ágoston, Keresztelő Szent János és Tolentínói Szent Miklós és a rendház zárt kapuin át bevitték a kolostorba, ahol 1447. május 22-én halt meg. Megkapta Krisztus töviskoronájának egy stigmáját a homlokán, melynek fájdalmait és a környezetére ható kellemetlenségeit türelemmel viselte. Szent Rita, Szent Ágoston lelkiségét követve a Keresztrefeszített Krisztus tanítványa lett. Átélve a szenvedések mélységeit, megtanulta megérteni az emberi szív gyötrelmeit. Így lett a szegények, a bajbajutottak és kétségbeesettek közbenjárója! Széleskörű népszerűségének magyarázata a mindennapi életszentsége, melyet úgy feleségként, anyaként, mint özvegyként, végül pedig ágoston-rendi apácaként is példásan megtudott élni.
      Casciai Szent Rita, egyike a "lehetetlen dolgokban segítő" szenteknek. Bizalommal fordulhatunk hozzá megoldhatatlannak látszó élethelyzetünkben!

1900. május 22-én avatta szentté XIII. Leo pápa. Szent II. János Pál pápa, így jellemezte: Szent Rita megtestesítette a női géniuszt!
Attribútumai a tövistüske (homlokseb), a méhek és a piros rózsa, mely tiszteletének jelképe!

     Erzsébet asszony korántsem fogadta természetesnek lelki párbeszédeit az Égiekkel, és időnként a kételyek kínjaival küszködött (IV/25), jóllehet a kísértések elmúltával ezek eloszlottak!

Ezzel magyarázható, hogy igyekezett mindig a gyóntatók tanácsát kikérni, mert a legkevésbé sem akart „megtévesztett vagy másokat megtévesztő” lenni (III/190)!

A felkeresett papoknál meggyónt, feltárta megbízatását, lelke állapotát, majd többnyire gépelt írásként is átadta a Szeretetláng ismertetését az Égiek kérésével. Tekintve, hogy megbízatásával kapcsolatban a gonosz − ha tehette − szüntelenül zaklatta; hogy adja fel (küldetését), „mert hazugság az egész”, Erzsébet asszonyt – a naplója tanúsága szerint is – a kételyek kínja gyötörte, ezt szenvedte folytonosan, és ehhez kellett (kellett volna) egy tapasztalt lelkivezető, aki nem csak a kegyelmek milyenségét, de a lélek vergődését is képes lett volna orvosolni!

Egy alkalommal Erzsébet súlyos kísértések közt vergődve olyan indítást érzett, hogy menjen vissza minden paphoz akinél addig járt és összetépesse mindazt az ismertetőt amit előző hetekben átadott, mivel ő egy „megátalkodott hazug” És legyen tanúságul ez a mai látnokoknak, hogy a Szeretetláng kiválasztottja ezt meg is tette! Hogy mi lett az eredménye? Néhány pap önelégült mosollyal mondta, hogy „tudta”, néhányuk közömbösen fogadta Erzsébet asszony lelki vergődésének ezen megnyilvánulását, bár volt egy, aki nyomban lelki vigaszt nyújtott gyónója lelkének és kijelentette, hogy voltak ugyan fenntartásai, de épp ezáltal hitelesedett benne a Szeretetláng égi eredete!

(folyt.)

     ‒ Hogy miként értsük ezt a „lánglelkűséget”? ‒ Példa erre a két emmauszi tanítvány esete Szent Lukács evangéliumában.

A szörnyű jeruzsálemi események harmadnapján elkeseredetten mentek hazafelé Emmauszba, amikor a feltámadt Üdvözítő melléjük szegődött, ők nem ismerték föl. Az Úr kérdezte is tőlük, hogy miért keseregnek ennyire, és sorra megvilágosította nekik a történteket az Írás szavaival! Közben hazaértek, és mivel a Nap lemenőben volt, marasztalták Őt. A vacsoránál a Kenyértörés közben felismerték a Mestert, de ő eltűnt szemük elöl! Ekkor így szóltak egymáshoz: Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton? A Kenyértörésben való személyes találkozás az Úrral, kegyelmi hatásként hatotta át a két tanítványt. Elmúlt minden csüggedésük és minden fáradtságuk. Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe, mintegy 14 kilométert gyalogolva a bizonytalan sötétben, hogy tanúságot tegyenek a Feltámadottról az Apostoloknak. (Vö. Lk 24,13-35)

Nos kedves Testvérek, erről van szó! Vannak akik ezt megértik, míg mások képtelenek felfogni, holott hatalmas kegyelmi ígéretről van szó, melynek félvállról való kezelése következményekkel járhat! Idézet a Lelki Naplóból: „Szavaimat ki ne forgassátok, félre ne magyarázzátok, mert nagy felelősséggel tartoztok ezért. Álljatok munkába, ne tétlenkedjetek! Én csodával határos módon segítek nektek, bízzatok Bennem! (II/18) Ilyen nagy megmozdulás még nem történt részemről, mióta az Ige testté lett! Vissza ne utasítsátok, mert ez nagy pusztulást vonna maga után. Szeretetlángom kigyúlásakor vakká lesz a sátán. Ezt mindenki érezni fogja! Nemcsak a Nekem ajánlott országban, hanem az egész földkerekségen, még a legmegközelíthetetlenebb helyeken is, mert a sátán előtt sincs megközelíthetetlenség. Merítsetek erőt és bizalmat. Én eddig még soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül, szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére. (Vö. I/84-85)

Sajnos akadnak, akik e szavak hallatán a Szent Szüzet fenyegetőzéssel vádolják!

(folyt.)

Előző rész.

Mennybe fölvett Királynő – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: ‒ Isten, aki az alázatosakat felmagasztalja, azt akarja, hogy az ég, a föld és a pokol, ha – tetszik, ha nem –, meghajoljon az alázatos Szűz parancsai előtt, akit az ég és föld uralkodónőjévé, a kegyelmek kiosztójává, az emberi nem helyreállítójává; az emberek közbenjárójává, Isten ellenségeinek elpusztítójává, dicsőségének és diadalainak hűséges társnőjévé tett. (Grignon: TMT 28) 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     Kedves Olvasóim! Mint az előző részben érzékeltettem, Erzsébet asszony nem volt egy ijedős tipus, és mindenkor bátran kiállt az igaza mellett! Bátorságára jellemző, hogy annak idején környezetében egyedüliként nem írta alá a Mindszentyt elítélő gyűjtőívet, nem fizetett békekölcsönt (nem is volt miből) és hősiesen kitartott gyermekeinek iskolai hittan beíratása mellett is!

Erzsébet asszony csupán egyetlenegytől félt és egy dologtól rettegett – ahogy írja –, hogy „nemcsak a saját gonoszságom, hanem mások megtévesztése is lelkemre nehezedik.” (III/190)!

Egyszóval, nem támaszkodhatott képzett lelkivezetőre (nem is beszélve arról, hogyha akadt is valaki az ő lehetőségei is roppant szűkösek voltak!). Így kell értelmezni azt, amikor azt olvassuk, hogy Erzsébet asszony sorra felkereste azokat a papi személyeket akikhez az Úr (!) sürgetve irányította. Olyan papi személyeket kellett megkeresnie, akiket addig nem ismert és ők sem hallottak még róla!

Erzsébet asszony valamennyi személy esetében azt remélte, hogy ő lesz a lelkivezetője, és a rábízott Ügyet hozzáértően felkarolja. Érthető tehát, ha nyugtalanság töltötte el, amikor értetlenséget, halogató óvatoskodást vagy egyenesen gyávaságot tapasztalt.

Így alakult ki azon gyóntatók sokasága, akik hozzáállásuk szerint csoportosítva a nyomban elutasítótól, a néhány hétre vállalóig, a tovább küldőtől, egészen az évekig kitartóig terjedt. Erzsébet képtelen helyzetben volt, hiszen valamit sürgetően kellett teljesítenie, miközben maga az Úr figyelmeztette: „Vigyázz! mert gyóntatód parancsát nem mellőzheted el még Isteni kérésem miatt sem!” (IV/ 6)

A „lelkivezetők” pedig többnyire csak halogattak és a „drága idő” hasztalanul telt!

Megítélhetjük-e Erzsébet asszonyt, amiért az Ügynek megfelelő aktív lelkivezetőt igyekezett keresni? Mert már Keresztes Szent János is ezt tanácsolta gyónójának: „nagyon kell ügyelni arra, hogy kinek a kezeire bízza magát; mert amilyen a mester, olyan a tanítvány, és amilyen az atya, olyan a gyermek”.

Továbbá: a vezetőnek nemcsak „bölcsnek és okosnak kell lennie, de tapasztalatokkal is rendelkeznie kell. /.../ Mert ha nem tapasztalt igazán a lelki dolgokban, nem fogja tudni vezetni a lelket, sőt meg sem fogja érteni őt.” (Flama de amor viva redactio secunda, stropha 3., declaratio 30: Biblioteca Mística Carmelitana, 13. köt. Burgos, 1931. 171) – idézet vége! 

(folyt.)

(Kép: A szerkesztő lakásában 1979-ben.)

MÁRIAPÓCS 7 perc II. rész https://youtu.be/NfoTNW28re8

     Bár számtalan, világméretekben közismert Mária-jelenést említhetnék, csupán kettőt emelek ki, mert ezek nemcsak döntő súlyúak, de rendkívül hatékony eszközöket is kínálnak a bűn totális elhatalmasodásának megakadályozására! Ez a kettő pedig a Fatimai jelenés és a Szeretetláng üzenete!

Hogy jön össze ez a kettő? ‒ Úgy, hogy a Szent Szűz Fatimai kérései máig sem teljesültek maradéktalanul ‒ holott megszívlelése esetén ‒, megfékezhették volna a bűn elhatalmasodását a világban! Sőt! Amíg a fatimai kérések nem teljesülnek, nem valósul meg a Krisztusi Béke – amellett ‒, hogy a Szeplőtelen Szív végső győzelme meg van ígérve! Nem tudni mikor, de nyilvánvaló, hogy minél később történik meg, annál több és súlyosabb megpróbáltatásokat élhet át a világ!

És bár száz év alatt a próféciák szóról-szóra megvalósultak, de az Istenanya fatimai kérései teljesületlenek maradtak, sőt az egyháziak sem igyekszenek ezeket valamiképp beilleszteni az evangelizációba ‒ úgymint: az egyéni és családfelajánlást, a bűnösökért való napi rózsafüzért, az egyéni és közösségi engesztelést, amiként a kért első-szombatok végzését sem. Pedig ezek egyházunk lényegi tanításai, ráadásul a bensőséges hitélet biztos elősegítői! Csoda-e, ha az emberek tömegesen veszítik el képességüket az Isten Országáért hozott erőfeszítésre, pedig erőfeszítés nélkül senki nem üdvözülhet (Lk 16,16). Az Egyház Anyja erre a gyengeségre, erre az erőtlen keresztényi életre kínál megoldást a Szeretetláng ajándékával.

Óhatatlan kérdések:

‒ Mi ez az ajándék? ‒ Nos, ez a Szűzanya Szívében a Szentlélek által az Isten- és emberszeretet tüzének lángolása.

A kegyelem Istentől való, melyhez a Szűzanya egy még soha nem volt ‒ bűnt felperzselő kegyelmi hatást ‒ esdett ki Szent Fia Sebeinek érdemei által (vö. I/39). Értsük ezalatt, hogy rendkívüli módon megérintheti, „felforrósítja” a lelkeket, amiként a Naplóban is így áll: „Szívem Szeretetlángja, maga Jézus Krisztus” (I/107)!

 (folyt.)

Előző rész.

Eredeti bűn nélkül fogantatott Szűz Mária – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – Ez a kiváltság, csodálatos fényben ragyogja be a Szűzanyát és az összes szentek fölé emeli, akik bár szintén diadalmaskodtak a sátán fölött, ám egy ideig a hatalma alatt voltak. Az Istenanya nemcsak mentes volt a sátán hatalmától, de még az angyalok fölé is emelte Isten, mert ugyan az ég angyalai sem vétkeztek soha, de azért a kísértésnek (legalább egyszer) ők is ki voltak téve. A Szeplőtelen Szűzanya bár a világban élt, de még a külső-benső kísértések sem közelíthették meg!

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     Nyilvánvaló, hogy az időtájt egy magánkinyilatkoztatás, mely azt állította magáról, hogy a szíveken át az egész emberiséget kívánja megérinteni, ráadásul Magyar Ügyként (még „asszonybeszédként” is) gyanakvást keltő lehetett, különösen azok körében, akik addigra már jártak az alattomban működő államapparátus „árnyékvilágában”. Senki sem tudhatta ugyanis, hogy ki az, aki csak „kikóstolja” hozzáállásukat, véleményüket. Érdekes mód, pont az akkor regnáló „internacionalisták” rettegtek leginkább egy máriás-lelkiség internacionalizmusától!

Az viszont tény, hogy az efféle rettegés és beijedés nem volt jellemző a Mária Szíve Szeretetlángja továbbadására kiválasztott hatgyermekes családanyára! Erzsébet bátorságára jellemző, hogy annak idején környezetében egyedüliként nem írta alá a Mindszentyt elítélő gyűjtőívet, nem fizetett békekölcsönt (nem is volt miből) és hősiesen kitartott gyermekeinek iskolai hittan beíratása mellett is!

Erzsébet asszony csupán egyetlenegytől félt és egy dologtól rettegett, nehogy maga megtévesztett és másokat megtévesztő legyen!

Kifejezetten aggasztotta emberi tehetetlensége, hogy egyedül nem képes az égi megbízatását kétségek nélkül teljesíteni! Alig-alig akadt olyan gyóntatóra, aki útbaigazítást adott volna teendőit illetően.

(folyt.)

MÁRIAPÓCS 7 perc I. rész https://youtu.be/kOGUvoOh2R4

     Az Újszövetség lapjain sokszor találkozunk rendkívüli eseményekkel, az angyalok és a feltámadt Üdvözítő megjelenéseivel, melyek tanítása és hatása máig élő és igaz.

János evangéliumának 19. fejezetében olvashatjuk, hogy Krisztus a Keresztről rábízott bennünket Édesanyjára (19,26). Így Mária lelki anyaság szorosan kötődik Istenanyaságához, és el nem választható egymástól! Azóta is mindenkor segít, útbaigazít, kér, vagy szótlanul könnyezik, kimutatva anyai fájdalmát, örök sorsunk iránt való aggodalmában!

Tudnunk kell, hogy az utolsó Apostol halálával a Kinyilatkoztatás lezárult! Isten azonban Égi Anyánk által is, bármely korban megszólíthatja az embert, és ezt nevezzük magánkinyilatkoztatásnak!

A világon eddig közel 770 Mária-jelenést regisztráltak. Az első ezer évben mindössze 24 történt, a következő évezredben pedig ‒ tehát máig – összesen 746. De a nyomaték kedvéért megjegyzem, hogy ebből csak a huszadik századra 370 esik! (R. Ernst: Lexikon der Marienerscheinungen, Altötting, 1989.)

Levonhatjuk tehát az ijesztő következtetést, hogy a bűn, mily hatványozott ütemben hatalmasodott el az emberiségen. Bár ez sokaknak fel sem tűnik, esetleg csak utólag látják be ‒ ha egyáltalán ‒, hogy a Szűzanya kérő figyelmeztetései, máig hatóan nagyon is időszerűek voltak az adott kor aktuális problémáira, veszélyeire.

Bizonyossággal állíthatjuk, hogy a Szűzanya tevékenysége mögött maga Jézus áll, sőt az Isteni Irgalmasság és a Szeretetláng üzenetével felviláglik a Két Szív együtt munkálkodása, amiként felismerhető a hiteles jelenések egymásra épülő isteni pedagógiája is! (Folyt.)

Mindenszentek Királynője – Könyörögj érettünk!  

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – Egyetlen szentet sem tudunk példaként hozni, aki ne lett volna bensőséges Mária-tisztelő! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     Nyilvánvaló, hogy Erzsébet asszony nagy vigasznak fogadta a székesfehérvári püspök „nihil obstat"-ját, melyről Dr. Kovács Zoltán mariológus így ír a MAGYAR SION 2009/2. számában: „1979-ben Székesfehérvár akkori püspöke, Kisberk Imre Nihil obstat-tal látta el a Napló kivonatos kiadását (prot. nr. 1404/1979) megállapítva, hogy „a kiadványban semmiféle hitellenes dolog nincs”. Imprimatur azonban nem született, mivel az akkori politikai körülmények miatt nem merte megkockáztatni. Szintén hasonló okok folytán, 1984. május 3-án Szakos Gyula székesfehérvári megyéspüspök az Új Ember hetilapban megjelent Nyilatkozatában visszavonta a Nihil obstat-ot”. (137-174 oldal) – idézet vége!

Már Erzsébet asszony életében felmerültek rágalmak személyével kapcsolatban, ámde ezek az ő testi-lelki adottságainak, az adott politikai kor veszélyeinek, és az Egyház gúzsbakötöttségének nem ismerése (vagy el nem ismerése) miatt történhettek! Ilyen volt az a hevenyészett rágalom is, hogy váltogatta a lelki vezetőket!

Korrajzként előre kell bocsátani, hogy a 60-as évek légköre a megfélemlített egyház és a papi bebörtönzések légköre volt. Abban az időben az óvatosság különösen megterhelte a gyóntatókat. Ne feledjük, hogy csak 1961-ben (a közlések kezdeti évében) 35 papot és 30 világi apostolt tartóztattak le és ítéltek hosszú börtönbüntetésre! De sokan hunytak el balesetnek, öngyilkosságnak álcázott verésbe, kínzatásba! A börtönökben meggyötörtek halálokát cinikusan „heveny szívelégtelenségnek”, a tüdejükbe csapvizet vezetetteknek „tüdővizenyőt” diagnosztizáltak (már akiről elismerték, hogy egyáltalán náluk hunyt el!). Az ötvenhatos szabadságharcosokat még sorra akasztották és az általános félelem mételyező füstje beszűrődött a gyóntatószékek szentségi félhomályába is! Nem beszélve a titkosszolgálat részéről esetlegesen beszerelt „poloskákról”!

Na, itt mutatkozik meg az – ami példájául szolgálhat a mai könnyed látnokocskáknak –, hogy minek lett volna kitéve Erzsébet asszony azzal, ha csak egyetlen „égi üzenetet” is közzé tesz – jóllehet –, semmilyen tömegkommunikáció nem állt rendelkezésére!

A Szeretetláng üzenete, hozzávetőlegesen öt év elteltével kezdett kiszivárogni, de az sem Erzsébet asszony részéről! Ő ugyanis az égi párbeszédeiről mélyen hallgatott!

(folyt.)

Szüzek Királynője – Könyörögj érettünk!  

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – Mária, aki tökéletesen ismerte a szűzi tisztaság égi-földi értékét, óva int a meggondolatlanságtól! A tisztaság üdvös érdem a mennyben és biztonság a földön, mert a szűzi élet, határtalan sok testi-lelki veszélytől mentesít! – És bizony, pusztulásra ítélt az a társadalom, mely nem neveli gyermekeit a szüzesség megbecsülésére! ‒ 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     És bizony – kedves Olvasóm – Erzsébet asszonynak is meg kellett élnie azt, hogy az Úr kérésére évek óta megtartott böjtjei és minden igyekezete, látszólag minden eredmény nélkülinek mutatkozott, jóllehet erőtlenségének legkevésbé sem ez volt az oka! Bár el nem csüggedt, egy napon még azzal is szembesülnie kellett, hogy egyre betegebb fia egyszerűen eltűnt! Csak egy hét múltán derült ki, hogy a feleség küldte „levegőváltozásra”, egy vidéki tanyára, mellesleg igen mostoha körülmények közé!

Normális esetben ez házassági belügy, ám az, hogy a három kisfiú is eltűnt az iskolából, az már határtalan rémülettel töltötte el Erzsébet szívét – különösen –, hogy az iskolaigazgató elmondása szerint, magukat hatóságként igazolt személyek vitték el őket gépkocsival, minden magyarázat és meghagyás nélkül! Na ez volt az igazán kimerítő! (És aki nem ismeri azokat az időket, most elgondolkodhat azon, hogy ma azon 'hatósági' személyek gyermekei és unokái harcolnak az „emberi jogokért” napjainkban!)

A nagymama, hiába tett aggodalmas feljelentést a rendőrségen, és hiába kilincselt naphosszat a gyámhatóság és a BM Ifjúságvédelemnél, mert kiérezhető volt, hogy senki sem tud választ adni a hollétükről. Az volt a benyomása, hogy a tisztviselők is falakba ütköztek! Tekintve, hogy az „erőszakos természetű” nagymama nem hagyta annyiban, „magasabb szinten is” kínos botrány kerekedett az ügyből olyannyira, hogy egy „ismeretlen jóakaró” megtelefonálta Erzsébet asszonynak, hogy hol találja meg az unokáit, és azt is, hogy a fia már útban van hazafelé. (A három kicsi egy Népliget környéki Intézmény rendes bentlakója volt!)

A nagymama nem kért számon senkit, csak mentette az unokáit, miként az Égi Édesanya kérésre, éjjel és nappal mentette a lelkeket is! Érzékelhető tehát, hogy Erzsébet asszony égi-földi küzdelmeit valóban – és szó szerint – emberpróbáló körülmények közt harcolta meg és bizony enyhülésére volt az Úr megerősítése. De lássuk a Naplóban írt szavait: „... ebben a nehéz helyzetemben csodálatos kegyelmeket és határtalan nagy segítséget kaptam fizikai munkám végzéséhez. (IV/31) Később, ahogy a gyermekek már kezdtek nőni, kilenc, tíz, tizenegy évesek lettek, az Úr Jézus közölte velem, hogy el kell vinnem a Szeretetlángot Rómába. Közöltem lelkiatyámmal az Úr Jézus kérését, ő teljes odaadással elfogadta az Úr felszólítását”. (I/109)

(folyt.)

Felhívás május 20-ra!

ÉLŐ RÓZSAFÜZÉR ZARÁNDOKLAT 3p 20mp videó: https://youtu.be/gs02mF5Zfw8

Hitvallók Királynője – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – A hitvallók életét nem csak oly mértékben irányítja a hit, mint az átlagos keresztények életében, hanem úgy, hogy a legcsekélyebb gondolatuk, szavuk és cselekedetük is a hit fényében történik. ‒ 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

A csodásérem és a bicska

     A második világháború végnapjaiban a déltengeren aknára futott a egy kisebb naszád. Egyetlen katona élte túl, aki hajótöröttként egy lakatlan kis szigetre vetődött. A nyakában, gyermekkora óta egy csodásérmet hordott, úgyhogy ez és egy zsebkés maradt minden kincse, melyeket következetesen mindig magánál tartott.
     Az érmecskét szorongatva nap mint nap azért imádkozott, hogy jöjjön valaki és mentse meg. Mindennap kémlelte a horizontot, de hiába. A legnagyobb nehézséget a tűzgyújtás jelentette a számára, de a zsebkés acéljával sikerült végül szikrát csiholnia. Hetek múltával beletörődött sorsába és épített magának egy kis kunyhót, fáradságos munkával. Tartósan igyekezett berendezni magának, ám minden eredményes küzdelme és imája ellenére úgy érzete, hogy Isten nem segít neki.
     Egy napon, amikor reggel elment halászni, visszatérőben már messziről szörnyű látvány fogadta. Az egész kunyhója leégett, addigi eszközeivel együtt! Emberünk teljesen elkeseredett. Nemcsak hogy hajótörést szenvedett, de mire beletörődött volna sorsába, még addigi munkájának eredményét is elvesztette. "Hogy tehetted ezt velem Istenem? Mivel érdemeltem ki ezt a szerencsétlenséget? Már-már kezdtem megbarátkozni az egyedüllét gondolatával, és nap-mint nap imádkoztam a Csodásérem Szűzanyához és mégis mindent elvettél tőlem..." – és olyan keserves zokogás vett rajta erőt, hogy lassan álomba sírta magát egy fa alatt. Amikor magára eszmélt, hangokat hallott a part felől. Odarohant és hitetlenkedve látta, hogy egy nagy hajóról csónak kötött ki a fövenyen, matrózokkal.
     Váltig hitetlenkedett, de a hangoskodó emberek közeledése minden kétségét eloszlatta! Boldogan üdvözölte őket és már nem is ment vissza kunyhójának üszkeihez, mert ami érték volt számára, az most is nála volt: a Csodásérem és a bicska. A hajóra érkezve, katonásan üdvözölte a kapitányt és első kérdése az volt feléje, hogy miről sejtették meg, hogy egyáltalán van valaki a kis szigeten? "Abból, hogy megláttuk azt a hatalmas füstöt, amit csináltál" – válaszolta a kapitány.

     Életünkben vannak olyan időszakok, amikor mindent elveszettnek érzünk, mert annyi rossz dolog történik velünk. De ha bízunk Istenben és hozzá fordulunk, minden negatív történésre lesz egy pozitív válasza.

     Azokban az években aránytalanul nagy értéknek bizonyult egy lakás birtoklása, és jelentős előnynek tűnhetett, még egy háromgyermekes özvegység esetén is. Erzsébet asszony óvatos anyai intései ellenére fia megházasodott. Az új 'anyuka' hamarosan kifogásolni kezdte férje anyjának, unokák feletti gondoskodását (melyhez épp az apa ragaszkodott a leginkább!) (Ld. IV/31). A nagymama ugyanis rendszeresen kikérdezte a leckét a gyerekektől, zenére járatta őket és nem maradtak el a templomból sem, ahol aktív ministránsok voltak. Ezzel szemben az ifjú mama szinte mindenben kifogást talált anyósa nevelési módszereit illetően.

Az apa egyre gyengébb és akaratszegényebb lett. Le kellett százalékoltatni. A körzeti orvosi, olyan tüneteket diagnosztizált, melyek csak bizonyos gyógyszerek mellékhatásaiként értelmezhetők, ilyen pedig a beteg gyógyszerelésében nem volt feltüntetve.

Erzsébet asszony, egyre inkább aggódott fia állapotáért, nem kevésbé a három gyermekért. Hamarosan bejelentés érkezett a gyámhatósághoz, hogy a fiúk klerikális nevelése hátráltatja a „szocialista embertípus” kialakítását bennük. (Ne hitetlenkedjen a fiatal Olvasó, mert azokban az időkben ez nagyon is tipizált hozzáállás és elvárás volt!)

Lélekfárasztó, hihetetlen intenzitású, kusza és aljas indíttatású harc indult a három gyermekért! Erzsébetnek egy kármelita atya (P. Bertold), aki ismerte a helyzetet, ezt mondta: „ha a Szeretetláng égi eredetét illetően kétségeim lettek volna, önnek az unokáiért folytatott heroikus küzdelme teljességgel hitelesítette volna bennem ezt!”.

A gyámhatóság gépezete beindult (és sajnos épp olyantól kapta Erzsébet a legtöbb kukacoskodást, aki évtizedekkel később őróla akart szent életrajzot készíteni)! Mert az idők változnak és változhatnak az emberek is, de az át nem aludt éjszakákat már nehéz kipihenni − jóllehet −, érdemszerzővé válhat annak, aki mindezt Isten nevében szenvedte el!

(folyt.)

Vértanúk Királynője – Könyörögj érettünk!  

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – A Szűzanya védőn oltalmazza földi gyermekeit, mert tudja, hogy a legteljesebb szeretet is sebezhető! Az Ő életét is végigkísérte a prófécia: Lelkedet tőr járja át! ‒ Életünk minden helyzetében Rá figyeljünk! ‒ 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     Az előző részben, Erzsébet asszonyt ért „hihető” rágalomról volt szó!

Erzsébet asszony, a hatgyermekes édesanya és hős nagymama „alaptermészetéről” a naplóban is ez olvasható. /Jézus:/ „Az Örök Atya tudja, milyennek teremtett. Ismeri erőszakos, rossz természetedet. Ezt át kell alakítanunk. Az Én Szívem szerint erőszakot csak a rosszal szemben használhatsz ezentúl. De ne csüggedj! Nézz fel Rám bizalommal, és kérj sok-sok kegyelmet! Leánykám, családod körében légy égő áldozat. Különösen a kis, jelentéktelen áldozatokat hozd meg, és jöjj Hozzám, mert elhagyottan szenvedek! Ne aggódj amiatt, hogy csak kis dolgokat tudsz cselekedni. Nem áll ez jól neked, maradj csak egészen kicsinek! Oldódj fel Bennem, mint csepp víz a borban.” (I/26)

Mi az igazság? A 'jólértesült ismerős' valós, de felszínes tapasztalatot mesélt el. Erzsébet asszony abban az időben, elhunyt menye és beteg fia három kicsi árváját gondozta. A fiúcskák felügyeletére, még átmenetileg is ritkán kapott segítséget.

Így különösen nehéz gond volt a napi bevásárlás. Erzsébetnek volt két erős, (egyforma) bevásárló szatyra, melyet egy asszony varrt neki ajándékba. Az egyiket mindig leadta a boltban, benne a kívánt áru listájával és a pénzzel.

Az üzlet közel volt a lakótelepi lakáshoz, így rendszeresen előfordult, hogy a három gyermeket magára hagyva beteg apjukkal (aki többnyire szobájába zárkózott) lerohant az üzletbe és kicserélte a teli szatyrot az üresre (melyben újfent benne volt a másnapi lista, pénzzel!) Ennyi a történet! A Szeretetláng látnoka részéről ez nem tolakodás, vagy pláne erőszakosság volt, hanem a kényszer szülte − másoknak hátrányt nem okozó − praktikusság, mely egyébként neki is nyugtalanságot okozott, a gyermekek átmeneti magára hagyása miatt. Más megoldást nem talált, ajánlkozó segítője (napi bevásárlója) pedig nem akadt!

Antalóczi Lajos atya, egykori lelkivezetője így jellemezte: Erős asszony volt, kinek életében természetes volt az erények gyakorlása, a rendkívüli kemény böjt, a sok imádság és a porig való alázkodás. Ám, idealizált lenne az Erzsébet asszonyról alkotott kép, ha letagadnánk a természetéből fakadó emberi gyengeségeket. 'Erőszakos volt!' − mondják, akik felületesen ismerték. De mondhatnák-e, ha Erzsébet alulmarad, és 'szolidan' megsemmisül kemény sorsának hihetetlen forgatagában? (Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő, 2000. Eger)

Tény, hogy életrevaló volt! Tény, hogy semmit sem adott fel egykönnyen és tény, hogy szó szerint vette Jézusa evangéliumi szavait: ,,Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek!” (Mt 7,7 és Lk 11,9) Ő zörgetett!

(folyt.)

A szülői szeretet

     Egyik dunamenti nagyobb városunk neves, de hitetlen orvosának Csodásérmet ajánlott föl a betege. Udvariasságból elfogadta ugyan, de ismételt kérésére sem volt hajlandó hordani. Lekicsinyelte.
Történt azonban, hogy az orvos kisfia súlyoson megbetegedett. Sürgős de bizonytalan kimenetelű műtétről suttogtak kollegái. Vesztegetni való idő azonban nem volt. A halál angyala már-már ölelésre tárta ki karjait.
     A mi jó orvosunknak új fény villan át az agyán, a Csodáséremnek a fénye.
Sok-sok év óta először kulcsolta kezét imára. Egy életért könyörgött, a saját fiáért. Megfogadta, hogy különös tisztelője lesz a Nagyasszonynak és Érmének. A drága kegyelmi eszközt ajkához szorította és fiacskája láztól égő ajkát is megérintette vele.
     S íme, a Csodálatos Szűz kezébe vette a gyermek életének fonalát, hogy meghosszabbítsa.
Másnap reggelre a fiúcska csodálatosképp túl volt minden veszélyen, s pár nap múlva szüleivel együtt térdelt hálálkodva a Szentséges Szűz oltára előtt.  

Apostolok Királynője – Könyörögj érettünk!  

(Litánia itt!)

Elmélkedés: ‒ Az életszentség nagyságát nem az egyéni kiválóság határozza meg, hanem az isteni kegyelem, mellyel az Apostolok különösen el lettek halmozva. Ezért számíthatjuk őket a legnagyobb szentek közé. A tizenkét apostolon kívül azonban volt valaki, aki még bensőbb és még mélyrehatóbb kegyelmekben részesült Jézus részéről és ez Édesanyja, aki szívébe zárta isteni gyermekének minden szavát, minden gondolatát. Ezért ő az Apostolok Királynője. 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     Kedves Olvasóm! A gonosz lélek, nem csak a Lelki Naplót akarta megsemmisíteni, nem csak Erzsébet asszony lelki összeszedettségét akarta megzavarni, hanem a személyét is rossz fényben igyekezett hírbe hozni! Mindezt annak ellenére, hogy a Szeretetláng kiválasztottja, az Úr kérése szerint „rejtett alázatosságban” élt, vagyis kerülte, hogy a figyelem központjába kerüljön! Egyszeriben elterjedt róla papi körökben, hogy „erőszakos volt”, vagy hogy „cserélgette a lelki vezetőket"! Nem is beszélve az akkori rendszer embereinek és tisztségviselőinek kifogását, miszerint nagymamaként „klerikálisan neveli az unokáit"!

Nos a mai és az elkövetkezendő írásaimban, ezekről ejtek szót!

Az Erzsébet asszonyt külsőségeiben ismerő emberek egyfelől csodálták nagymamai áldozatosságát, gyors és hatékony tevékenységét, másfelől épp ez utóbbit értelmezték félre, mintegy erőszakosnak tartva őt.

1982 végén Magyarországon járt Dr. Kada Lajos érsek, nuncius, a Római Kúria tagja. A nyugati magyarság körében és néhány vatikáni ügyvivő kapcsán megismerkedett a Szeretetlánggal és igen pozitív véleményt alkotott róla. A kinti magyarság lelkesedésével állt az ügy mellé, mert a mozgalomban ő is valami eredeti, ötvenhathoz mérhető lelki forradalmat vélt felfedezni. Az volt és az is!

Sajnos a tudás, alázat és pozíció birtokosai, gyakran elhirtelenkedve 'törnek pálcát' tudatlan és jelentéktelennek látszó emberek felett. Ez történt Erzsébettel is! Eredetileg különféle szinten kívánt az ügyben vizsgálódni − mi több −, egyházi részről segíteni, ám gondozónőjének (P.E.) ismerőse révén egy igen negatív szóbeszédről értesült Erzsébet erőszakos természetét illetően. A hölgy által az érseknek előadott történet így foglalható össze: Erzsébet asszony, a 70-es évek elején gyakran megbotránkoztatta az albertfalvai közértben sorban állókat azzal, hogy a hosszú sor ellenére előrefurakodott nagy szatyrával és se szó, se beszéd, a pult mellől máris teli szatyorral távozott. Az emberek hangoskodtak emiatt. Az érsek felháborodott e szemtanúi hitelességgel előadott történetén és rövid úton levonta a 'konzekvenciát'; erőszakos természetű a Szeretetláng látnoka!

Mikor az érsek meglátogatta barátját, Szakos Gyula székesfehérvári püspököt, egyenesen azt ajánlotta neki, hogy semmiképp se karolja fel a Szeretetláng ügyét, mert az alázat nélküliség nyilvánvalóan az életszentség és az ügy tisztaságának cáfolata!

(folyt.)

A Csodásérem meglágyította a konok szívet

     Egy fiatal ember akaratos viselkedésével sok gondot okozott édesanyjának. A már amúgy is vigasztalhatatlan anya aggodalmát a végsőkig fokozta az az ijesztő elhatározása, hogy elhagyni készül hazáját, Bajorországot és kivándorol Amerikába szerencsét próbálni. Hasztalan volt a jó asszony rimánkodása és keserves könnye, a fiú konokul kitartott szándéka mellett.
     Mielőtt hajóra szállt volna, búcsúzóul fölkereste irgalmas nővér testvérnénjét, Salzburgban. Mikor a nővér látta, hogy öccsét, képtelenség lebeszélni a hajóraszállásról, egy Csodásérmet ajánlott föl neki, kérve, hogy állandóan viselje azt nyakában. A fiatalember ezt visszautasította azzal a megjegyzéssel, hogy nézne az ki, nem viselheti nyilvánosan. "Hisz ezen tudok segíteni – mondta a nővér – és máris a kabátja nyakába varrta a Csodásérmet.
     Az elszánt fiatalember, történetesen a szerencsétlen Titanic-ra szállt föl. A köteleket fölvonták és az óriási mérnöki csoda az utasok örömrivallgása közepette elindult. Senki sem sejtette a katasztrófát, amely reá várakozott.
     A mi emberünket azonban szokatlan és csillapíthatatlan honvágy kerítette hatalmába. Az is bántotta, hogy édesanyjával oly kíméletlenül viselkedett. E fájdalomérzetnek nem tudott ellenállni és a következő kikötőben kiszállt a hajóból, hogy visszasiessen hazájába.
     Közben a két földrész között lejátszódott borzalmas dráma és a híre rázkódtatta meg a nagyvilágot. A Titanic, a tengeróriás, a hajók királya, elpusztult, mint egy kis bárka!
     A fiú első gondolata érmére esett. Tüstént értesítette anyját a történtekről, biztosítva, hogy a Szűzanya megmentette és megváltozott lelkülettel érkezik haza.

 Az Oltáriszentség gyümölcsei

   Testvérem tudjuk, hogy az Oltáriszentség gyümölcsei az örök élet igéi, melyek közvetlenné és bensőségessé teszik az egész hitéletet. Nem véletlen, hogy olykor még másvallásúak is tanúságot tesznek, hogy egyedül a katolikus templomokban találnak valami bensőséges érzetet? Ez nagyon érthető: mert érezik a jelenlétet, páratlan közvetlenséggel csapja meg őket a végtelenség érzete és az örökkévalóság levegője. Kétségkívül...

     Ha bemegyek a katolikus templomba, Jézus néhány lépésnyire van tőlem. Igaz, hogy a színek fátyla alá rejtőzötten, de azért tudom, hiszem, hogy ott van csakugyan, oly valóságosan, mint amikor a földön járt. Ha szentmisén vagyok, tudom, hogy az Üdvözítő áldozza magát értem, ugyanúgy, mint amikor a Keresztfán áldozott. Ha magamhoz veszem, tudom és hiszen, hogy éppúgy hozzám jön, mint mikor az Angyali Üzenetre Szűz Mária méhébe szállt s ugyanúgy keblére enged hajolni engem, mint Szent Jánost az utolsó vacsorán. És nekünk mily természetes, hogy ebből a hitből és tudatból a kegyelem, remény és szeretet csodálatos melegsége áradhat a hívek szívébe.

     Az Oltáriszentség emberileg is közel hozza hozzánk az Istent. Igaz, ő mindenütt jelen van, mindenütt megtaláljuk, de legközelebb mégis a megtestesült Istenember révén találjuk meg. Márpedig az Oltáriszentségben az Istenember rejtőzik! Néhány lépésnyire van tőlünk, sőt mikor a szentáldozásban magunkhoz vesszük, egyenesen lehajol hozzánk, átölel, belénk száll, összeforr velünk, átömleszti a vérét a mi vérünkbe. Mily édes istenközelség ez! Mily megrázóan szép és boldogító egyesülés a Legszentebbel! Mily irigyletes kiválasztottság ez, kitüntetés és felmagasztalás!

Newman bíboros, még anglikán főlelkész korában epedve vágyott az Oltáriszentség után. Valaki azzal akarta elriasztani a katolizálástól, hogy ilyképpen le kell majd mondania anglikán egyházi állásáról és jelentékeny jövedelméről. A nemeslelkű Newman erre így felelt: „Ah, mit ér nekem akár százezer font is, egyetlen szentáldozáshoz képest!” Valóban: az Oltáriszentség mindennél gazdagítóbb kincs, mert Istent hozza közénk, és Istenhez emel fel minket.

     Az Eucharisztia teszi templomainkat vonzóvá, meleggé, elbűvölővé! Valaki egy híres protestáns imaházat nézett meg, és mivel rajta kívül akkor épp senki sem tartózkodott a fűtetlen épületben, ő tisztességtudóan kezében tartotta a kalapját. A sekrestyés azonban rászólt: „Uram, tegye csak fel a kalapját, hiszen nincs itt senki!” Az illető katolikus volt és bizony elszomorodott ezen. Szegény protestánsok − gondolta −, a templomukban nincs senki!

     Nálunk van! − Hála Istennek −, de mennyire van! Mi bizony levesszük kalapunkat, ha a templomba lépünk és nemcsak a kalapunkat, hanem térdet hajtunk, sőt kedvünk volna arcra borulni s megcsókolni a földet boldog áhítattal, repeső hálával − Az iránt −, aki nem vonakodott ily mélyre ereszkedni hozzánk!

     Az Eucharisztia rengeteg lélektisztító munkát végez a hívekben, a távol állók sajnos, ezt nem is sejtik! Minthogy nálunk kötelesség és parancs az Úr szava szerint a szentáldozás, tehát a Bűnbánat Szentségéhez is járulnunk kell! Gyónni pedig annyi, mint bűnbánón és halálos komolysággal magunkba szállni, lelkiismeretünket megvizsgálni és kegyetlenül perbe fogni önmagunkat hibánkért, bűneinkért, mulasztásainkért, leszámolni velük és jobbulást fogadni. Micsoda lélektisztító munka folyik a gyóntatószékekben nap mint nap, épp az Oltáriszentség iránti tiszteletből! Szegény protestánsok, akik ezt a lelki fürdőt kénytelenek nélkülözni!

     Az Eucharisztia a lelkierő forrása. A lélek áttüzesedik a Mennyei Jegyes ölelésétől, mikor Jézus édes testét érzi ajkán s nyelvén, szívébe zárva Őt, a Legnagyobbat, a Legtisztábbat, a Leghívebbet! Ilyenkor minden áldozatra képesnek, minden erőfeszítésre késznek érzi magát a lélek. Ó, mennyire megvigasztalódnak itt a szenvedők! Mennyi nemes elhatározás, mennyi apostoli tett, mennyi tevékeny felebaráti szeretet és mennyi tisztaság sarjad az Oltáriszentségből! Mikor az Úr a földön járt, egy-egyetlen érintésére meggyógyultak a betegek, megtisztultak a leprások, feltámadtak a halottak. Mennyi lelki gyógyulás, erősödés, életújulás, mennyi szent erő és lelkesedés fakad ma is az Oltáriszentségből! A keresztényüldözés első századaiban a pogányok csodálkozva tapasztalták, hogy valahányszor a fogoly keresztények valami kenyeret kaptak papjuktól, utána mindig kétszeres bátorsággal álltak ellen a kínoknak, és mosolyogva mentek a gyötrelmes halálba is! Igen, az Eucharisztia hősöket nevel, az Isten- és emberszeretet hőseit, a tisztaság csodáit, a vértanúság héroszait.

     Az Oltáriszentség megkönnyíti a legnehezebbet: megédesíti a halált. Nap-nap után tízezrek válnak meg az élettől. A katolikus hívő (ha igazában az) nem fél a haláltól, mert útravalója van, az Úr, a haldoklók reménysége, az örök viszontlátás és feltámadás adója. Jézus az Eucharisztiában még egy utolsó bűnbocsánatot hoz nekik, még egy utolsó csókban pecsételi meg benne a boldog ébredés, a mennyország ígéretét! Nekünk a halál épp ezért nem is halál, hanem születésnap. A halál nem összeomlás, hanem élni kezdés; nem kétségbeejtő rém, hanem sejtelmes tavasz! Mert bennünket nem a csontkarú rém fogad a betegágyon, hanem Jézus, aki azt ígérte, hogy „aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak élete lesz, és én feltámasztom őt az utolsó napon”!

Eucharisztia! Az Úr szenvedésének emlékjele, a feltámadás és örök boldogság legbiztosabb záloga! Ó édességes Manna, zarándokságunkban köztünk lakó, lelkesítő, támogató, tápláló Isten·Báránya! Bár megihletnéd a kétkedők szívét és megnyitnád nekik is csodálatos leereszkedésed édes titkát! Hogy ők is jöjjenek, s imádjanak Téged Oltárod Titkában, Szereteted Szentségében és szeressenek velünk, imádkozva a kétezer éves Egyházzal:

Jézus, kit takar most sokrétű lepel?

Add meg amiért lelkünk forrón esdekel:

hogyha majd a titkok fátyla felderül,

láthassunk örökre leplezetlenül!

(Aquinói Szent Tamás, Adoro te.)

Próféták Királynője – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – A próféták jövendölései Őrá mutatnak, mint Isten által adatott jelre: Íme a szűz méhében fogan, Fiat szül és Emánuel lesz a neve! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     Az előzőkben Erzsébet asszony, a Lelki Naplóinak sorsáról mesélt.

A harmadik eset aztán végképp lehetetlen helyzet volt! A naplókat Kosztolányi István atya kérte el tőlem, mert ő a Szeretetláng ügyét nagyon komolyan vette. Teológiailag tanulmányozta a tartalmát, kijegyzetelte, mert ő értett hozzá, hiszen nem csak a szeminárium professzora volt, de bibliafordító is!

De tudod fiacskám, az Isten olyan „sakkjátékos”, aki lesöpri a fél táblát, és néhány paraszttal is képes nyerni. Ez történt ez esetben is! Az, aki végre valóban tehetett volna valamit az Ügyben, hirtelen meghalt!

Amint hírét vettem Fuhrmann atyától, már másnap mentem a lakására, hogy elhozzam a naplókat. Igenám, de a húga és annak családja egyenesen engem tett felelőssé a professzor haláláért, mivelhogy megtartotta a 12 hetes csütörtök-pénteki szigorú böjtöt, és véleményük szerint ez okozta a halálát! A nagyobb baj pedig az volt, hogy nem voltak hajlandók kihozni a szobájából a naplóimat, merthogy „zárolva van minden”! És ez annyiban igaz is volt, mivel egyházi szabály szerint az elhunyt pap könyvei és iratai az Egyház tulajdonát képezik!

Na nekem magyarázhattak, egyszerűen berontottam a szobába, és az íróasztalán lévő naplókat felkapva, kirohantam a lakásból. Mire a család szóhoz jutott volna, én már hetedhét határon túl voltam!

(folyt.)

A munkaszerző Csodásérem

     Súlyos betegen szállították be a Klinikára Rufina nővért, a kalocsai Miasszonyukról nevezett apácarend egyik tagját. Bélcsavarodása volt, hashártyagyulladással egybekötve. A professzor a bélcsavarodásán elvégezte ugyan a műtétet, de kijelentette, hogy a beteg menthetetlen. Megbénultak a belek. Kereken meg is mondta a főnöknőnek: Én itt már segíteni nem tudok. Maguk azonban jóban vannak a jó Istennel; hát próbálkozzanak!
     Amire a professzor emberként képtelen volt, azt elvégezte a Csodásérem. Szinte pillanatok alatt könnyebben lett a beteg, s az orvosok legnagyobb csodálkozására néhány napra rá egészségesen hagyta el a kórházat.
Azóta is nagyon buzgó terjesztője a Csodáséremnek. Egész sorozat kézzelfogható csodás esemény játszódott le már a szeme előtt, fáradozása jutalmául. Csak egy kettőt ezek közül. Rufina nővér elbeszélése nyomán:

     Kétségbeesett, állásnélküli ember fordult hozzám segítségért. Mint elmondta, az öngyilkosság gondolatát forgatja fejében, mert nem képes elviselni népes családjának éhhalálát. A gyilkos eszközt állandóan magánál hordja.
     A vigasztalás már nem ért el az ő szívéig!
- Nézze, kérem! Nincs módomban, hogy magán segítsek. Azonban fogadja el ezt az Érmet és viselje nyakán bizalommal, és mondja naponta a köriratát: Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk! Tartsunk együtt egy szent kilencedet a jó Szűzanyához, mert még sohasem lehetett hallani, hogy valakit, aki hozzáfordult, segítség nélkül hagyott volna...
     A mi emberünk máris kitárta lelkét a kegyelem harmatának. Szívére szorította a kapott kincset s meggyötört homlokát bizalommal hajtotta a mindenkor segítő, Szentséges Szűz ölébe.
     Nemsokára rá, vasúton utazom. A kalauz feltűnően figyelmes. Meg is szólít:
- Nem ismer engem tisztelendő nővér?
     Hiába kutattam emlékezetemben.
- Pedig tisztelendő nővér életem megmentője. Mikor azt a csodálatos Érmet adta nekem, akkor kezdődött a boldogságom. Ez az Érem, – s áhítattal megcsókolta – éppen akkor került a kezembe, amikor már lelkemben minden megrendült. De a drága Szűzanya könyörgött értem, mert hozzá menekültem.
     Elmondotta aztán, hogy a fohászimát egyetlen nap sem mulasztotta el. S egy szép napon minden remény ellenére bejutott a vasúthoz, és most mint kalauz teljesít szolgálatot.
Az érmemet a sírba is elviszem magammal! – mondta.

Az imádságos kislány

     A váci Karolina-intézet főnöknője a következő levelet kapta egyik volt tanítványától:
     Kilencéves leánykám gyermekhűdést kapott, jobboldali bénulással. Még beszélni sem tudott. Ha mondani akart valamit s nem bírta, csak a fogát csikorgatta. Ilyenkor a könny is kicsordult szegénykének szeméből s legyintett.
Azt azonban gyakran láttam, hogy Csodásérmét bal kezével minduntalan ajkához emelte és szája mozgása elárulta, hogy imádkozik.
     Az orvosi konzílium után háziorvosunk a kezelések fájdalmas tortúráját ajánlotta, de még így is csak két évre ígért javulást. Teljes eredménnyel nem biztatott. Mivel pedig a kínos kórházi kezeléseknek gyakorlati értékét nem láttam, nem egyeztem bele.
     Gyógyulás mégis bekövetkezett! A drága Szűzanya gyógyította meg kisgyermekemet. Karácsonykor kisleányom már saját lábán ment föl a doktor bácsihoz, hogy saját kezűleg készített kézimunkájával kedveskedjék neki. Azonban addig... ó hányszor, de hányszor kulcsolódott kezünk forró imára! Hányszor elsírtuk a fohászt: "Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!"

 Az alábbiak forrása: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998.. (Részletek) 

A biztos út
     "...Fatimában, a Cova da Iriában történt 1917. május 13-án, eljöttem az égből, hogy kijelöljem számotokra azt az utat, amit meg kell tennetek a században, hogy elnyerjétek a békét, hogy kijelöljem a megtérés útját és az Úrhoz való visszatérés útját az imádság és a bűnbánat által.
     Eljöttem az égből, hogy nektek adjam Szeplőtelen Szívemet mint menedéket, amelyben elrejtőzhettek, és megmutassam a biztos utat, mely a megmenekülés és a béke Istenéhez vezet.
‒ A biztos utat ezekben az időkben, amikor sok más út is mutatkozik, könnyebbek, melyeken sokan járnak, amelyek azonban nem biztonságosak és nem vezetnek az üdvösség Istenével és az isteni Irgalmasság Atyjával való találkozásra.
‒ A biztos utat, mely a Fiam, Jézus Evangéliumában lévő teljes igazság befogadására vezet benneteket.
     Ezen az úton, amelyen én jártam, az igazság ragyogása vonz titeket és mélyrehatóan átalakít a kegyelem, mely meghozza életetekben a szentség isteni illatát.
Így váltok a megélt Evangélium világító példaképeivé és Krisztus bátor tanúivá, aki magához vonz benneteket, hogy kövessétek Őt isteni Szavának mindennapi megvalósításában.
‒ A biztos út, amely rávezet, hogy lemondjatok a bűn és a gonoszság minden formájáról és kézzelfoghatóan megtapasztaljátok a szeretet és a tisztaság kegyelmét.
     A materializmusba és a hedonizmusba, az élvezetek és a tisztátalanság elkeseredett hajszolásába merült pogány világban, amelyben éltek, ti a szentség és a tisztaság, az érzékek megtagadásának és a bűnbánatnak fényét árasztjátok és így mindenkinek felkínáljátok a segítséget, amelyet Szeplőtelen Szívem ad nektek, hogy Istennel, a ti Megváltótokkal és Üdvözítőtökkel való életközösségre jussatok.
‒ A biztos út, mely szeretetközösségre vezet, testvérré tesz azzal a kötelékkel, amely egyesít titeket mint ugyanannak az egy Atyának fiait, akiket ugyanaz a Fiú váltott meg és ugyanaz a Szentlélek szentelt meg és ugyanannak az egyetlen Anyának fiaivá tett benneteket.
     Szeplőtelen Szívem különösen ezekben az időkben válik biztos úttá, amely közösségre, kölcsönös megértésre, az önzés és mindenfajta megosztottság visszautasítására vezet benneteket, hogy így végül megvalósulhasson az új parancsolat, amit Fiam, Jézus adott nektek: 'Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket!' (Jn 13,34)
     Ma (...), újból szeretném felkínálni nektek Szeplőtelen Szívemet mint menedéketeket és Istenhez vezető biztos utatokat.
‒ Ez a biztos út, mely titeket a megmenekülés és a béke Istenéhez, az igazság és szentség Istenéhez, a közösség és az egység Istenéhez vezet.
‒ Ezen a biztos úton járjatok velem mindannyian bizalomban és biztos reményben, boldog várakozásban Isten legnagyobb diadalára, mely Szeplőtelen Szívemnek a világban aratott diadalával együtt következik be."

     Kedves Olvasóm! Egy alkalommal utazás közben, a rózsafüzérek végeztével megakadtam, és nehogy csönd legyen, hát hirtelen kérdeztem valamit Erzsébet nénitől.

– Tessék nekem beszélni a naplókról! – mondtam, nem eléggé kifejtve a kérdést.

Ő mindjárt rá is kérdezett:

– Mit mondjak neked róluk?

– Hát például, voltak-e valamilyen veszélynek kitéve? – vágtam ki magam. És ha ügyetlenül is, de jól tettem, mert igen érdekes történetek kerekedtek ki!

– Fiacskám, a naplók legalább háromszor voltak nagy veszélyben! Egyszer, amikor olyan kísértéseknek voltam kitéve, hogy mindhármat el akartam égetni a kandallóban (akkor még nem volt negyedik)! Már ki is nyitottam a tűzhely ajtaját, amikor betoppant a Cili lányom és rosszat sejtve kérdezte, hogy „mit csinál édesanyám”? Erre én a bedobó mozdulatom közben azt válaszoltam, hogy „elégetem ezeket a hazugságokat”! Ő meg se szó, se beszéd kikapta a kezemből, pedig ilyen vad határozottságot soha nem tanúsított velem szemben! Megjegyzem, hogy ő egyedüliként ismerte a naplóim tartalmát!

– És, mi lett? – kérdeztem izgatottan.

– Mi lett volna titkár testvér? Nem futottam a lányom után, mert ez elterelte a figyelmemet, aztán közben meg is nyugodtam, és valami józan mérlegelés vett rajtam erőt!

De ez csak az első veszély volt! A másodikat már meséltem, amikor a Gyimóthi atyánál volt mindhárom naplóm, és közben a rendőrség házkutatást tartott nála. Minden iratot és füzetet elvittek tőle, de a napló ott maradt az íróasztalán! Hát tudod, ez volt az a „kegyelmi hatás”, amely vakká tette a rendőröket!

(folyt.)

Pátriárkák Királynője – Könyörögj érettünk! (Litánia itt!)

Elmélkedés: ‒ Máriában érvényre jutott az ősi Ígéret, az ős-evangélium, mely szerint az Asszony ivadéka ‒ Krisztus ‒, megrontja a kígyó fejét. 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

 https://youtu.be/svnn8pT0dIo

     Az előző részben Erzsébet asszony egy álmáról beszélt!

Ma reggel még sok mindent mondott (az Úr) és kérdezett. Én rácsodálkoztam, mert előző napi álmommal kapcsolatban is kérdezett és mondott több mindent: „Tudod-e, hogy mi az a fekete korong? Ez a Magyarok Nagyasszonya országa. A fehér felhőben az Én Édesanyám volt, és az Őhozzá közel eső lélek az Én kármelita fiam, kinek szíve Hozzám van nőve, megtesz Értem mindent.”

Hogy ki az, azt nem mondta, és én is elfelejtettem megkérdezni. És közben az Úr Jézus átadta a szót a Szent Szűznek. Ezt oly nagy tisztelettel és áhítattal tette, hogy szívem dobogni kezdett hallatára. Most a Szűzanya ismételte el az Úr előbb mondott szavait az Ő kedves kármelita fiáról. Utána ismét az Úr Jézus szólt: „Tudod-e, mit jelent a korongon a sűrű feketeség? Az a hét főbűn. Ez a korong hét lemezből van összerakva, (…) de mégis úgy néz ki, mintha eggyé lenne olvasztva.

A legfelső a bujaság, ez egy nagyon vékony és erős, de hajlítható lemez, melyet el kell onnan hajlítani. Ezt sok áldozatos imádság teszi hajlíthatóvá. Utána következik a másik, ez a jóra való restség, ezt nem lehet elhajlítani. Ez egy olyan fekete fémből van, mely törik, és csak egész apró szilánkokra törve, rettentő nagy fáradsággal lehet egy-egy porszemnyit lekoptatni belőle. De félni nem kell, Én veletek leszek a nagy munkánál. De vigyázzatok, mert a gonosz sem marad tétlen, és csak a szünet nélküli törekvés az, mely lekoptatja a kemény korongot.” És újra a Szent Szűznek adta át a szót. A Szent Szűz hangja határtalanul biztató és egyben könyörgő is volt: „Tekintsetek már Rám, és vegyétek igénybe közbenjárásomat, közbenjáró segítségemet! Én akarok és tudok is segíteni, csak már látnám jóindulatú és szorgalmas elindulásotokat! Ne halogassátok! Igen sok időt elvesztegettek. A gonosz sokkal több eredménnyel és szorgalommal dolgozik, mint ti. Úgy fáj ez Nekem! (I/71-72)

E sorok írójának hozzáfűzendője: Erzsébet asszonnyal való beszélgetéseim során többször szóba került ez az álma. Természetesen megkérdeztem tőle, hogy ki lehet az a három személy? Feltételezéseket magam is mondtam, de ő mindig ragaszkodott ahhoz, hogy a kármelita személy a Marcell atya (Marton Boldizsár) lehetett.

A másik kettőre vonatkozóan már nem volt olyan határozott, de közösen feltételeztük, hogy esetleg Szent István és Mindszenty József.

Erzsébet asszony ezt az álmot nem csak leírta naplójába, de hosszú időre el is gondolkoztatta! Ez azt jelentette nála, hogy lényegében elmélkedési tárgya volt.

Végül, arra a következtetésre jutott, hogy Magyarország, mind az Isten Anyjának – Örökös Királynőnknek –, mind pedig a sátánnak és csatlósainak különös figyelmében áll!

Ennek pedig a sátán részéről az az oka, hogy rásejtett a magyar nemzet, Isten örök tervei szerinti engesztelő hivatására!

(folyt.)

Csodásérem a gyulladt sebre

     Súlyos beteget szállítottak be kórházunkba – mesélte az egyik irgalmas nővér –, körülbelül 30 éves lehetett. Többgyermekes apa. Lábát egész hosszában összeroncsolta egy kocsi. A szerencsétlenség este történt egy mezőn, úgyhogy csak megkésve jutott segítséghez. Sebe irtózatos fertőzésbe ment át. Az orvosok mindjárt első látásra megállapították, hogy a bajon legfeljebb csak amputálással lehetne segíteni, de az sem tanácsos, mert a lázmérő 39 fokot mutat. Az altatás örök álmot jelenthetne számára.
     Az orvosok annyit hagytak meg a nővérnek, hogy tartsa tisztán a sebet. Nincs segítség. Az egész comb teljesen megfeketedett, s elviselhetetlen bűzt árasztott.
     Kértük a beteget, hogy gyónjon meg és kezdjen szent kilencedet a Csodásérmű Szűzanyához. Mi is megkezdtük vele a szent kilencedet, sőt csupa szánalomból a kórterem betegei is. A sebre pedig Csodásérmet kötöttünk.
     A novéna negyedik napján, mely a szentáldozás napja is volt – csodák csodája – a fertőzésnek nyoma sem volt. A seb szagtalan, tiszta és piros volt. Betegünk nagyszerűen aludt egész éjjel.
Pár napra rá kértük az orvost: nézné meg betegünket. Csaknem kővé vált a meglepetéstől. Folyton azt hangoztatta: Ez érthetetlen! Ez csodálatos! Azután tréfálkozva odaszólt a beteghez: Mondja, kérem, melyik Szenthez imádkozott?
- Uram! – felelte a beteg – a Szeplőtelen Szűzhöz!
     Az orvos elhallgatott.
     Rövid ideig kezeltük még és egészségesen hagyta el a kórházat. Térde kissé merev maradt ugyan, de ez nem gátolta őt a kenyérkeresetben.