A Hajnal Szép Sugara

I. Az idők jelei óvatosságra intenek!

     Nos, az Egyház Anyja épp erre a gyengeségre, erre az erőtlen keresztényi életre kínál megoldást a Szeretetlángja kegyelmi hatásának ajándékával. Jóllehet, a Szeretetláng üzenete iránt is létezik kishitűség és értetlenség ‒ annak ellenére ‒, hogy a Szűzanya Szívében az Isten- és emberszeretet tüze, mely felénk tör nem új tanítás, s nem is a Lelki Naplóban jelenik meg először. Sőt a nagyságrendjéről az Úr és Édesanyja állítja, hogy "ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett" (III/129), másfelől bizonyság azon ígéretének megvalósulása, miszerint a Szeretetláng futótűzként terjed el az egész világon (vö. I/40; I/59; I/92).

Sajnos sokak a Szeretetláng üzenetét csupán új Mária-tiszteleti formának, vagy egy újabb ájtatosságnak tekintik ‒ holott messze nem ez a lényege ‒, sőt még csak nem is egy szoros értelmében vett isteni kegyelemként értelmezendő, hanem a Kegyelem rendkívüli HATÁSAKÉNT határozhatjuk meg!

Tehát egy olyan szívről-szívre áradó "még nem volt" kegyelmi hatásról van szó, mely bűnbánatra késztet, erőt és készséget ad az apostolkodásra és az imádságra!

(folyt.)

Előző rész

Áldozat, imádság, ez a ti eszközötök!

Bevezető 3.

     Oknyomozó könyvemnek adhattam volna ezt a laikusan rácsodálkozó alcímet is: „Hogyan kerülhetett Francesco Forgione6 ilyen helyzetbe?” Vagyis, hogy a XX. század legnépszerűbb „csodatevő szentje” lett. Írásom ez okból, elsősorban a „szentté válás” sarokpontjait szeretné megvilágítani, azt az Istennek adott számtalan „LEGYEN”-t, melyek különböző életkorban hangzottak el – Pio atya –, a Szeretet Megsebzettje ajkáról.

A fentiek okán, könyvem aligha veheti fel a versenyt a (ma már) számtalan kiváló életrajzi művel, sem adatai, sem pedig a csodák felsorolása tekintetében. „Kárpótlásul” viszont kínál néhány olyan történetet, mely eleddig nem jelent meg magyar nyelven!

Ezúton mondok köszönetet Dr. Tátrai Kálmánné Judit tanárnőnek, aki önzetlenül – az azóta sajnos végzetessé vált betegségében is –, lefordított számomra tizenkilenc válogatottan érdekes –, német nyelvű folyóiratot. Hasonlóképp köszönet a győri Kiss Jolán nyugalmazott főiskolai tanárnőnek, aki a „Die Stimme Padre Pios” c. folyóiratokat rendelkezésemre bocsátotta!

Köszönet továbbá Dr. Gergelyffy Andrásné Máriának, aki a „La Casa Solliveo Delle Sofferenza” c. újságai és gépelt „szamizdatán” kívül, tanácsaival és lektori vállalásával segítette ezen összeállítás hitelességét!

Jogosan felmerülhet a kérdés: vajon én, mint „világban élő kármelita”, hogyan kerültem ilyen helyzetbe, hogy könyvet írok egy Szent Kapucinusról? Nos, a fentiekben már érzékeltettem az életemet átható indíttatást, – kézenfekvő azonban –, hogy a történeti hitelességet más forrásokból merítettem, melyeket többnyire meg is jelölök. Azonban amit „hallomásból” dolgoztam fel, azt sajnos pontosítani nem tudtam, jóllehet a „mesélő” is olvashatta valahol!

Jószívvel bocsátom útjára e könyvecskét – remélve, hogy az életszentség-, és Pio atya titkának kérdését sokakban felveti, és sokaknak meg is válaszolja: „hogyan lesz valakiből szent?”

Begyik Tibor                                              (Folyt.) Források az I. részben!

____________________________________________

6. Pio atya polgári neve

     Szem előtt kell tartanunk, hogy Jézus Krisztus a Kereszten haldokolva őt adta a tanítványnak, hogy legyen a mi anyánk a kegyelem rendjében (vö. Jn 19,26-27.). Mert mint Anya, együtt szenvedett Kereszten haldokló Fiával, s „tőr járta át szívét” (vö. Lk 2,35.), társi feladatának ezen csúcspontján, amikor a Szentlélek ereje és fénye ragyogta be a lelkét. A Fájdalmas Anyát ez erősítette meg, hogy a végső időkig segítse Isten gyermekeit, üdvösségükért folytatott küzdelmükben!

Senki előtt nem lehet kétséges tehát, hogy Mária megváltó-társi tevékenysége, igazában korunkban írja a világtörténelem végső és diadalmas fejezetét. Tény ugyanis, hogy már eddig is korszakváltást jelentettek a Mária-dogmák kihirdetései! A négy dogma ‒ amiként a nagy Mária-jelenések is ‒, evangelizációs iránymutatók egyházuknak, így hasonló korszakválást jelentene a Szentszék által kihirdetendő ötödik dogma is!

Ezért, rózsafüzér-imáinkban kérjük Egyházunkat, hogy mihamarabb hirdesse ki az ötödik Mária-dogmát: „a Megváltó Társa, Közvetítő és Szószóló” kijelentéssel!

Az Istenanya célja ugyanis a megváltás sikeres beteljesítése, az emberiség megmentése ‒ Krisztus a mi Urunk által!

Üdvözítő Jézusunk! Add, hogy Szeplőtelen Édesanyádat az Egyház Anyjaként ismerje a világ, útmutatásait kövesse és dogmái példaként ragyogjanak előttük! Ő aki Szíved titkainak ismerője, áldozatos társad a Megváltás Művében, add, hogy Egyházad itt a földön is méltó dicsőségben részesítse, ötödik dogmájának kihírdetésével! Amen. (Magánhasználatra!)

Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség.     (Bef.) Előző rész

     Engesztelés. (Fatima, 1917. július 13. a Szűzanya:) ‒ Hozzatok áldozatot a bűnösökért, és mondjátok gyakran, ha áldozatot hoztok: Ó Jézusom, Irántad való szeretetből, a bűnösök megtéréséért és azoknak a bűnöknek engesztelésére, amelyeket Szűz Mária Szeplőtelen Szíve ellen elkövetnek. (171. o.)

Rózsafüzér (Fatima, 1917. július 13.) ‒ Továbbra is minden nap imádkozzátok a szentolvasót a Rózsafüzér Királynőjének tiszteletére, hogy a világ számára a békét és a háború befejezését kieszközöljétek, mert egyedül csak Ő tudja ezt elérni. (171. o.) Amikor a rózsafüzért imádkozzátok, ezt mondjátok minden tized után: Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, és vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra. (172. o.)

Költői a kérdés: ‒ Teljesítettük-e legalább a hívekre vonatkozó fatimai kéréseket úgy, ahogyan a Szűzanya kérte?

Sajnálattal kell hozzáfűzöm, hogy a Szűzanya fatimai kérései a komoly figyelmeztetések ellenére sem érintették meg igazán a döntéshozókat! Gondoljunk bele, hogy a világcsapások elkerülésére kért Világfelajánlást, Oroszország külön megemlítésével az 1938-as végső határidő helyett, csak 1984-ben teljesítette a Pápa, miközben a halogatás szörnyű következményei már addig is sorra bekövetkeztek! De ne hárítsuk másra a felelősséget, mert mi hívek se teljesítettük maradéktalanul, sem az első-szombatokat, sem a napi rózsafüzérezést, sem az engesztelés megszervezését!

Márpedig a fatimai ígéretek megvalósulása, Oroszország teljes megtérése, a Világbéke és a Szeplőtelen Szív végső győzelme máig aktuális! Tehát ideje volna már végre teljesíteni a Szűzanya kéréseit sajnos már azon nehézséggel, hogy időközben a népek tömegesen veszítették el képességüket az Isten Országáért hozott erőfeszítésre!

(folyt.)

Előző rész

Az 1929. június 13-i jelenés Tuy-ban

     Bár a fatimai jelenések 1917. október 17-vel lezárultak, az évek folyamán Lúcia nővérnek több alkalommal szólt a Szűzanya. Rendkívüli jelentőségű az 1929. június 13-i jelenés (Tuy) mondanivalója és ígérete. Lúcia ezt így írja le könyvében: Engedélyt kértem és kaptam főnöknőmtől és gyóntatómtól, hogy minden csütörtökről péntekre virradó éjjel 11 órától éjfélig szentórát tartsak. Egyik éjjel egyedül voltam. A kápolna közepén a rácshoz térdeltem, hogy az angyal imáját elimádkozzam. Mivel fáradtnak éreztem magam, fölkeltem és kitárt karral imádkoztam. Csak az örökmécs égett. Hirtelen természetfölötti fény világította be az egész kápolnát és az oltáron megjelent egy fényből való kereszt, amely a mennyezetig ért. Jól kivehetően lehetett látni a kereszt felső részén egy ember arcát és felsőtestét, mellén egy galambot, szintén fényből, és keresztre szegezve egy másik ember testét. Kissé a dereka alatt, a levegőben lebegve egy kehely látszott és egy nagy ostya, amelyre a Megfeszített arcáról és mellsebéből néhány csepp vér hullott. Az ostyáról legördülve aztán ezek a cseppek a kehelybe estek. A kereszt jobb szára alatt állt a Szűzanya. A fatimai Szűzanya volt ez Szeplőtelen Szívével, bal kezében nem tőr és rózsa volt, hanem töviskoszorú és lángok... A kereszt bal szára alatt néhány nagybetű képződött, amelyek az oltár felé haladtak, mintha kristálytiszta vízből lettek volna. A betűk e szavakat alkották: «Kegyelem és irgalom».     Megértettem, hogy a Szentháromság titkát szemlélhettem és megvilágosításokat kaptam erről a titokról, de ezeket nem szabad nyilvánosságra hoznom. Ezután így szólt a Szűzanya: – Elérkezett a pillanat, amelyben Isten fölszólítja a Szentatyát, hogy a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szeplőtelen Szívemnek. Megígéri, hogy ezáltal megmenti. Oly sok lélek kárhozik el Isten igazságossága folytán azon bűnök miatt, amelyeket ellenem elkövetnek. Jövök, hogy engesztelést kérjek: áldozd fel magad erre a szándékra és imádkozzál!
     Beszámoltam erről gyóntatómnak. Megbízott, hogy írjam le, mit kíván a Szűzanya. A jelenés szomorúan panaszolta Lúciának, hogy kérését nem, illetve késedelmesen fogják teljesíteni: ,,Nem akartak kérésemre hallgatni!... meg fogják bánni s majd teljesítik is, de már késő lesz. Oroszország akkorra már elterjeszti tévtanait a világon, háborúkat és egyházüldözést idéz elő...” Szó szerint így történt! A látnok gyóntatóján keresztül ismételten kérte ezt. Lúcia nővér még 1940-ben is így ír XII. Piusznak: ,,A mi Urunk továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Szentséged a világot Mária Szeplőtelen Szívének ajánlja Oroszország külön megemlítésével, és ezenkívül úgy rendeli, hogy a világ valamennyi püspöke Szentségeddel együtt teljesítse ezt a felajánlást.”
     A dolgok lassú intézése vagy egyéb okok miatt a kérés teljesítése elkésett. XII. Piusz pápa csak 1942. október 31-én végezte el a felajánlást. De ekkor már valóban késő volt. Az eredmény pedig a negyvenéves bolsevizmus, és annak minden következménye...
     Lúcia nővér könyvében, lábjegyzetként találhatjuk még a következőket: Alaquoce Szent Margit 1689-ben – vagyis halála előtt egy évvel –, többször is megkísérelte, hogy eljuttassa a napkirályhoz, XIV. Lajoshoz, Jézus Szent Szívének üzenetét, amely a következő négy kérést tartalmazta: a királyi zászlókat díszíttesse fel Jézus Szentséges Szívének képével; építtessen egy templomot tiszteletére, hogy ott az udvar hódolatát fogadhassa; a király ajánlja fel saját magát a Szentséges Szívnek és használja fel tekintélyét arra, hogy a Szentszéknél kieszközölje a misét Jézus Szíve tiszteletére. Sikertelen volt minden igyekezete, és úgy látszik, hogy az üzenet el sem jutott a királyhoz. Néhány évvel később a királyi család, a körülményeknek megfelelően, teljesíteni kezdte a kéréseket. XVI. Lajos 1792-ben elkészítette ugyan a felajánlást Jézus Szívének, de már csak a Templom-börtönben tudta megvalósítani. Azt is megígérte, hogy kiszabadulása után teljesíti a többi kérést is, amelyeket Szent Margit közvetített számára. Ez azonban túl későn volt az isteni Gondviselés számára: XVI. Lajost 1793. január 21-én kivégezték.

Bevezető 2.

     1977-ben a „nemvéletlen” okán megismertem Antalóczi Lajos atyát, aki fáradhatatlan kutatója volt a Mária-jelenéseknek, a kegyhelyeknek, és nem utolsó sorban a szenteknek!

Csodamód őt is foglalkoztatta az a kérdés, hogy miként kerül egy ember „olyan helyzetbe”, hogy egyszer csak úgy dönt: maradéktalanul törekedni fog az életszentségre?!

Hogy érzékeltessem az atya – szinte csillapíthatatlan – „szentcsodálatát”, elmesélek egy anekdotává nemesült történetet a kilencvenes évek legelejéről. Három pap és én zarándokúton jártunk Francia-, és Spanyolország „szentes tájain”.

Lajos atya olyan önfeledten kereste a szentek relikviáit, hogy alig maradt útbaeső templom, melybe be ne mentünk volna „közbenjárásukat kérni”. Már késő délután voltunk, teljesen tikkadtan, mikor újabb és újabb „felfedezésekre” sarkallt bennünket. Egyik útitársunk, aki addig semmit se kifogásolt, most határozottan megnyilatkozott: „Még egy szent, és lövök!” A kitörő derültség ellenére Lajos atya ráérzett a „helyzet komolyságára”, és rövid úton szállást kerestünk.

1999 őszén „ezzel” az Antalóczi Lajos atyával – már pápai prelátussal – volt szerencsém San Giovanni Rotondóba zarándokolni. Nem csalatkoztam sem benne, sem Dél-Olaszország pompás tájaiban! Útitársamat, annak ellenére, hogy a szentekkel való bensőgésges imára soha nem sajnálta az időt, ugyanakkor hajtotta valami sürgető nyugtalanság, melynek miértjére választ csak 2000 decemberében kaptam, – atyai barátom hirtelen távozásával! Ő már bizonyára ismeri a szentek titkát, most meg én kutathatom az övét is!

Bár ez a könyv nem róla szól, meg nem említeni azonban nagy hálátlanság lenne, mivel jelentős szerepe volt e mű létrejöttében! Egy-egy utazásunk során ugyanis nemcsak „látogattunk és imádkoztunk”, hanem közben részesülhettem az atya szentekről való komoly tudásából is, melyből utunk során bőven forrásozott – ezúttal – kimeríthetetlenül sokat Padre Pióról. Sőt, hazatértünket követően az atya – látva adatgyűjtő lelkesedésemet –, segítségemre bocsátotta, úgy a saját (köztük egy gépelt, névtelen kézirat töredékét), miként az Egri Főegyházmegyei Könyvtár, Pio atyával kapcsolatos irodalmát is. Köszönet érte! Így, az emlékek és az elkészült jegyzeteim is fundamentomát képezik ezen összeállításomnak, melyhez az alább felsorolt források végső keretet adtak.(Folyt.) Források az I. részben!

     A Szent Szűz, aki osztozott Szent Fiának a sátán fölötti végleges diadalában, Jézusa feltámadásában és mennybemenetele dicsőségében, ő sem szenvedhetett a bűn minden emberen érvényesülő hatásától és a haláltól.

Sajnos azonban ezen kötelező hittétel kérdésében is akadnak, akiknek fenntartásaik vannak! Ugyanis vitát képez, hogy a Szent Szűz meghalt vagy csak elszenderült, Efezusban, vagy Jeruzsálemben van-e a sírja – ha egyáltalán eltemették! Csak megjegyzem, hogy egyházi hagyomány, hogy valamely szent tiszteletére ott épül templom, ahol elhunyt. Nos, a világon az első Szűz Mára templom Efezusban épült meg, ahol később megtartották a III. Egyetemes zsinatot! Ezzel szemben Jeruzsálemben csak 560-ban építették meg a „Dormitio ‒ Mária sírja” templomot!

Bizony már régóta aktuális az ötödik Mária-dogma kihirdetése, mely szóba került már a II. Vatikáni Zsinaton is. Mária részvételét az üdvösség művében az anyaság fogalmával igyekeztek kidolgozni, annál is inkább, mert az Egyház maga is anya, sőt Mária Szeplőtlenségében, mintegy az Egyház elővételezése!

Csak az előzőek gondolati sejtetéseként megemlítem meg, hogy Ida Peerdeman amszterdami látnoknak állítólag azt mondta a Szent Szűz, hogy „addig nem lesz béke a világban, amíg az Egyház ki nem hirdeti az ötödik dogmámat, a Megváltó Társa, Közvetítő és Szószóló címmel”!

‒ Igen tudom! Hogy ez a magánkinyilatkoztatás jelenleg nem jóváhagyott, de a helyi püspök ajánlását bírja, amiként a „Minden Népek Asszonya” képének tisztelete és maga a név használata is engedélyezett!

Az ügybeni kérdés teológiai fenntartása eleve abból ered, hogy az üzenet alapján Máriát „Társmegváltóként” fordítják, holott helyesen a „Megváltó Társa” cím lenne helyénvaló! Az ellenzők persze ragaszkodnak az előző kifejezéshez, mert így valóban indokolt a vétójuk, vagyis az Egyház Anyjától féltik Egyházat. Holott Szűz Mária isteni kiválasztása révén Jézus Krisztus anyjaként, másokat messze felülmúló részese lett a megváltás művének, melyet Urunk az Édesanyja aktív „társi” közreműködésével vitt végbe! Sőt, a Szent Szűz szerepe nem csak Szeplőtelen Fogantatásától Krisztus Keresztfájáig ragyog isteni misztériumként! De az Úr feltámadása után is ‒ az Egyház Anyjaként ‒, máiglan teljesíti üdvösséget segítő anyai szerepét a megváltás érvényre juttatásában! (Folyt.) Előző rész

Kedves Testvérek!

Örömmel hívunk mindenkit szerdán, július 2-án, az Egyetemi Templomba, ahol 

 18 órától JIM BLOUNT atya mutatja be a szentmisét, majd 

 19 órától Gyógyító Imaestet vezet. 

Mindenkit szeretettel várunk!

     Kérdem én, hogy gyakran hallottuk-e valamely atyától, hogy meghirdette volna az első-szombati engesztelő szentáldozást? Azt meg végképp nem, hogy felkérte volna a népet, hogy az első-szombati Szentmise után tartsanak még 15 perc elmélkedést a Szűzanyáról vagy a rózsafüzér titkairól?

Nos, nem először ismétlem a Szűzanya kéréseit, melyet a "Fatimáról beszél Lúcia nővér" 2006-os 4. kiadásából idézek:

Felajánlás (Portugália, Fatima, 1917. július 13.)           "Jönni fogok, és kérem Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívemnek, és az elsőszombati engesztelő szentáldozást. Ha teljesítik kérésemet, Oroszország megtér és béke lesz; ha nem, el fogja terjeszteni tévtanait az egész világon, háborúkat és egyházüldözést idéz elő; a jó embereket kínozni fogják, a Szentatya sokat szenved, több nemzet megsemmisül, végül azonban Szeplőtelen Szívem diadalmaskodik. A Szentatya felajánlja nekem Oroszországot, az megtér, a világra pedig egy békés kor virrad." (118. o.)

(Portugália, Pontevedra, 1925. december 10.)       "Leányom, nézd tövisekkel körülvett Szívemet. A hálátlan emberek káromlásukkal és hálátlanságukkal állandóan megsebzik. Legalább te vigasztalj, és hozd tudomásukra ígéretemet, hogy a halál órájában azok mellett állok az üdvösségre szükséges kegyelmekkel, akik öt hónapon keresztül minden első szombaton meggyónnak, megáldoznak (és a Szentmise után még) 15 percet velem töltenek a rózsafüzér titkairól elmélkedve, hogy ezáltal engeszteljenek." (Vö. 188. o,)

(folyt.)

Előző rész

Bevezető 1.

     „Ami nem szerepelt tervemben, az ott volt Isten terveiben, és egyre elevenebb lett bennem a meggyőződés, hogy Istennél nincs véletlen – az –, hogy egész életem a legkisebb részletekig föl van jegyezve az isteni Gondviselés terveiben!” (Edith Stein)4

1959-ben egy „átütőpapírra” gépelt, féltett „szamizdatot” kaptam kölcsön olvasásra „Krisztus Szent Sebeit viselő Padre Pio” címmel. Mint felszínes hitű serdülőt engem nem érdekelt, átfutottam és félre is dobtam a „salátát”. Valójában nem tudtam (még) felfogni; – hogyan is kerülhet valaki ilyen helyzetbe! Méghogy krisztusi sebek..., szenvedések..., csodák? Két helyen egy időben, no meg az illat-jelenségek...! Márpedig a mai világban ilyesmik nincsenek! – vágtam rá „felvilágosultan”.

Múlt az idő, és „pioatya-kérdés” nem létezett számomra! Talán örökre el is felejtettem volna, ha katonaéveim alatt – 1968 vészterhes őszén –, nem találkozom hirtelen-váratlansággal Pio atya nevével.

Akkor a „csehszlovákiai események” miatt nem hagyhattuk el a laktanyát, és egyik bajtársam csomagot kapott hazulról, melyben tömítőanyagként összegyűrt újságok voltak gyömöszölve. Épp ki akartam dobni, mikor szembeötlött a „kapucinus misztikus” neve. Egy nekrológ volt, mégpedig szép, méltató életrajzzal.”5 Felkavart. Hát „ilyen mégis van”? Most sajnáltam igazán a „gépelt salátát”, – és a nénik, akiktől annak idején kaptam, már nem is éltek.

Aztán a hetvenes évek közepén egyre többeket ismertem meg, akik még személyesen látták Pio atyát –, sőt beszéltek is Vele! Ó, de megtettem volna én is, mert úgy éreztem, hogy az Ő rendkívüli személye fogódzó a természetfelettibe!

Talán büntetésként, de negyven évig kellett várnom –mint a választott népnek a pusztában –, hogy én is eljuthassak San Giovanni Rotondóba! Mert meg kell vallanom, – hogy így utólag érezve – az a gépelmény valójában (a lelkem legmélyén) soha nem hagyott nyugtot! (Folyt.) Források az I. részben!

_____________________________________________

4. Edit Stein naplója (németből fordított gépelmény)

5. ÚJ EMBER hetilap 1968. október 13-i száma

     1854. december 8-án IX. Piusz pápa, hogy az Egyház megújítását egészen Szűz Mária védelme alá helyezze, kihirdette a harmadik ‒ a Szeplőtelen Fogantatás, vagyis az „Immaculate Conception” ‒ dogmáját. A Szentatya a következő szavakkal hirdette ki az „Ineffabilis Deus” kezdetű bullájában: „Urunk Jézus Krisztusnak, Szent Péter és Pál Apostoloknak tekintélyével és a sajátunkkal kijelentjük és meghatározzuk, hogy az a tan, amely azt tartja, hogy a Boldogságos Szűz Mária fogantatásának első pillanatától, a mindenható Isten egyedülálló kegyelméből és kiváltságából, az emberi nem Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak érdemeire való tekintettel, az áteredő bűnnek minden szennyétől eleve megőrizve mentes volt: Istentől való kinyilatkoztatás, és ezért erősen és állhatatosan kell hinnie minden hívőnek!” – idézet vége!

Elgondolkodtató, hogy amikor IX. Piusz pápa kidolgozta a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját, kikérte a világ püspökeinek és teológiai fakultásainak a véleményét. 543 püspök válasza közül 484-nek örömére szolgált, 18 nem akarta a dogmaként való kimondását, 41 püspök pedig nem tartotta időszerűnek! Ebből világosan kiérződik, hogy nem mindenki értette meg a dogma üdvtörténeti jelentőségét, talán még Szűz Mária üdvtörténeti szerepét sem, holott, mint fent említettem, a Pápa ezzel a dogmával a Szeplőtelen Szűz védelme alá helyezte az Egyházat! Márpedig korunkban méginkább szükséges lenne a Szeplőtelen Szűz oltalmát kérnie, mert az elvetemültség és megszállottság jelei már tömegesen mutatkoznak a világban!

A negyedik Mária-hittételt XII. Piusz pápa 1950. november 1-én a „Munificentissimus Deus” c. enciklikájában jelentette be a világegyháznak, hogy „A Szeplőtelen Istenanya, mindenkor Szűz Mária, földi életpályája befejezése után testével és lelkével fölvétetett a mennyei dicsőségbe.”

A Szent Szűz, aki osztozott Szent Fiának a sátán fölötti végleges diadalában, Jézusa feltámadásában és mennybemenetele dicsőségében, ő sem szenvedhetett a bűn minden emberen érvényesülő hatásától és a haláltól. (Folyt.) Előző rész

     Elgondolkodtató, hogy az egyébként jószándékú, az Istennel és Egyházzal még kapcsolatot tartó emberek is, sokszor bizonytalan forrású üzenetekért lelkesednek, miközben az Istenanya hiteles kéréseinek teljesítését figyelmen kívül hagyják!

Kifejezetten aggodalomra okot adó azonban, ha a klérus tagjai hagyják figyelmen kívül Jézus Anyjának kéréseit! Ebből következően nem vonják be az evangelizációs munkába, a maguk és a hívek imaéletébe! És erre, az óvatosság aligha magyarázat, miként az sem, hogy a magán-kinyilatkoztatások nem tartoznak a hitletéteménybe, az Evangélium tanításába! A Szentírás ugyanis sok mindenről nem szól, például a szerzetesrendekről sem, mégis az Egyház éltető ereje!

Az Evangélium szól viszont arról, hogy az Úr a Keresztről Édesanyjára bízott bennünket: "Asszony, íme, a te fiad! Majd a tanítványnak: Íme, a te anyád! (Jn 19,26-27) Ennek szellemében nyilatkozott a II. Vatikáni Zsinat is! Az Isten üdvözítő tervében a Szent Szűz hármas anyai hivatást tölt be. Test szerint édesanyja Jézus Krisztusnak, ,,ezért ismerjük el és tiszteljük őt mint Istennek és Megváltónknak igazi anyját.'' Ugyanakkor ,,a katolikus Egyház a Szentlélek ihletésére szerető szívű anyjaként tiszteli őt...'', tehát édesanyja az Anyaszentegyháznak (LG 53), a kegyelem rendjében pedig édesanyja minden embernek (LG 61). ‒ idézet vége!

Ha tehát Isten Szentséges Anya figyelmezteti a világot a leendő veszélyekre, akkor miért tekintjük ezt harmadlagosnak, annak megtapasztalása mellett, hogy a próféciák a jelzett időn belül sorra bekövetkeztek!? Különösen érvényes ez a Szűzanya Fatimai kéréseire, melyet a legmagasabb szinten ismert el az Egyház!

(folyt.)

Előző rész

     Az Anyaszentegyház minden év júniusában ünnepli a Szent Szívet, melyet IX. Pius pápa (XIII. Leo elődje) alapított a 19. században.

XIII. Leo pápa annyira tisztelte és együttérzéssel volt a Szentséges Szív iránt, hogy megírta és szétküldette az egész világegyházba az Annum Sacrum enciklikáját.

1899. június 11-én a világ összes katedrálisában és falusi templomban ünnepélyes felkérték a klérust és híveket, hogy ajánlják fel magukat és közösségüket Jézus Szentséges és Mária Szeplőtelen Szívének. Az esemény ünnepélyességének előkészítésére az előző két napon előkészítő imákat mondtak. A Szentatyát azon vágya indította, hogy az egész emberiséget Jézus Szent Szívének szentelje. A szövegben megjegyzi, Jézus Király és jósága kiterjed minden népre és nemzetre, a meg nem kereszteltekre is és hatalmát az igazságosság, de mindenekelőtt az irgalmas szeretet által gyakorolja.

Ámde sajnos az emberek megfeledkeztek arról, hogy életüket a Megváltó Krisztusnak köszönhetik, aki bár mindenhatósága által, könnyen uralhatná a világot, de rendkívüli jótékonysága szabadságot hagy az embereknek. Rajtuk múlik tehát, hogy tesznek-e felé szerető gesztusokat, vagy sem. És ez nem csak a bensőséges imában és a szentáldozásban nyilvánul meg, hanem a Szívének való felajánlásban is ‒ hangsúlyozza XIII. Leó pápa az enciklikájában.

„Legédesebb Jézus, az emberiség Megváltója tekints ránk, akik alázatosan leborulunk oltárod előtt.

Tieid vagyunk és tieid akarunk maradni, hogy szorosabban egyesüljünk Veled.

Mindannyian önként Szentséges Szívednek szenteljük magunkat. 

Adj Uram Egyházadnak biztos és akadálytalan szabadságot; adj minden népnek rendet és békét.

Világosítsd meg azokat, aki még mindig a sötétségben tévelyegnek és Evangéliumod visszhangozzon a világ egyik sarkától a másikig.

Áldott legyen az isteni Szív, amely üdvösséget szerzett nekünk!

Jézus Szent Szívének tisztelet és dicsőség mindörökkön-örökké! Amen.”

Elősző 4.

     A hírközlési eszközök manipulált traktáiból hamarabb értesülünk egy – a világ másik felén –, „ufónak” tulajdonított gabonakörről, mint a szomszédos országban az isteni kegyelemnek tulajdonított rendkívüli csodáról! Csodák pedig mindig voltak és vannak is, – mert csodák a hit frissítői!

Ha az ember őszinte és imádságos lélekkel figyeli a világ és az Egyház elmúlt és jelen történéseit –, beláthatja, hogy az események egymással összefüggenek, és hogy a huszadik században nemcsak az „elhatalmasodó bűn”, de a „túláradó kegyelem” (Róm.5,20) is jelen volt, miként nemcsak a háborúk, természeti csapások és megtévesztő sátáni káprázatok – úgymond: „ufójelenségek” voltak –, hanem gyógyulást hozó rendkívüli imameghallgatások, vagy a megtérést ls békét ajánló valódi csodák is! Ide sorolhatjuk többek közöttt a Szűzanya 1917-es fatimai jelenését is, melyben épp az istentelen kommunizmus, és az ebből következő újabb háborúk elkerülésére adott üzenetet, igazolva mindezt egy rendkívüli Napcsodával is, melyet hetvenezer ember látott, köztük teljesen hitetlenek is!

Hasonlóképp, nemcsak aberrált tömeggyilkosok működtek az évszázadban, mint pl.: Lenin, Sztálin, Hitler, Pol Pot, vagy Mao, stb., hanem az Isteni Gondviselés nagy tanúi, engesztelői is, mint pl.: Szent Ferenc és Jácinta – fatimai gyermekek, Szent Fausztina – az Irgalmasság Apostola, Mindszenty József hercegprímás, Szent Benedicta – Edith Stein – Boldog Apor Vilmos – győri püspök, Marton Marcell kármelita, Kalkuttai Szent Teréz anya vagy Pietrelcinai Szent Pio kapucinus atya, stb.!

Könyvünk ez utóbbi tanúságtevőt, a stigmatizált Pio atyát szeretné bemutatni!3 (Folyt.) Források az I. részben!

______________________________________

3. Az előszóban több helyen hosszan idézve: Dr. Antalóczi Lelkivezető: JELENÉSEK, ÜZENETEK ÉS A JÖVŐ c. munkája 27-33. oldalairól –

     Ám szomorú, hogy mindig voltak ‒ Grignon szerint is ‒ „aggályos Mária-tisztelők” (TMT 92), akik Szűz Máriának az üdvösségünkben betöltött szerepéről megfeledkeztek és kiváltságát próbálták kissebíteni! Pedig már kezdettől fogva sok keresztény és teológus a Fölséges Isten Anyjaként tisztelte Szűz Máriát, mégis komoly hitvita kezdődött 428-ban Nesztorius konstantinápolyi pátriárka által, aki nem volt hajlandó Szűz Máriát „Isten Anyjaként” elfogadni, hanem szerinte Mária csupán Krisztus emberi természetének adott testet. Nos, ezt vettete el a 431-es Efezusi Zsinat, kimondva az első Mária-dogmát, miszerint Mária Istenszülő, „theotokos”! Ezt vallja a nyugati és a keleti egyház, sőt kezdetben még Luther és Kálvin is elfogadta, de mára már az összes Mária-dogmát tagadják!

Ezzel azonban, Üdvözítőnk Anyjával kapcsolatos kishitű fenntartások sajnos nem zárultak le!

649-ben a második máriás hittételt I. Márton pápa hirdette ki a Lateráni Zsinaton Isten Anyjának örökös szüzességéről. Az indoklása így hangzik „emberi megtermékenyítés nélkül fogant a Szentlélek által ... és sérülés nélkül hozta a világra gyermekét, és a születés után is sértetlenül megőrizte szüzességét” – idézet vége!

A dogma latinul „semper virgo” – örökké szűz! Sajnos a II. Vatikáni Zsinat utáni dogmaitikai könyvek kihagyják a „semper” az „örökké” kifejezést, és a dogma tartalmát így határozzák meg: „Mária szűz a szülés előtt, a szülésben és a szülés után”.

     Megjegyzendő, hogy a protestánsok, épp Mária szüzességének örökös voltát tagadják aleginkább, sőt Mária szülését a Jelenések Könyve asszonyával azonosítják, aki „gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott” (Jel 12,2). Holott a szülési fájdalom az ősbűn következménye és Aquinói Szent Tamás is így ír: „a szülés következtében Mária szüzessége nem szenvedte a legcsekélyebb sérelmet sem; következésképp Mária a szülés fájdalmaitól is meg volt kímélve” (S. Th. III. 28,2). – idézet vége!

Meglehet, hogy talán épp a fenti módosítás nyomán hangozhattak el ezen szavak: „Azt is mondhatnánk – mai modern kifejezéssel élve –, hogy a betlehemi istállóban apás szülés történik” (M. Kurír 2021. márc. 19.). – idézet vége! (Folyt.) Előző rész

Előszó 3.

A világ eseményei, az erkölcsi élet hanyatlása, az Egyházon belüli válságtünetek arra utalnak, hogy korunk az elhatalmasodott bűn korszaka.

Épp ezért az egyén-, a közösség-, sőt az egész nemzet biztonságát csupán az egység jelentheti, melyre még lemondások árán is törekednünk kell! Mert a legerősebb kötél is szétszakad, ha szálait egyenként megbontják! És pontosan ez, az EGYÉN – környezetén messze túlmutató – FELELŐSSÉGE! Egyre nyilvánvalóbb ugyanis, hogy az imádsággal és szentségekkel egyre kevesbé élő ember tisztánlátása rohamosan megfogyatkozik, elveszti a bűnre való érzékét, és könnyen áldozatává válik a szerveződő bűnnek; a szektáknak, vagy akár a sátánimádás felé sodródik! Ez is csak azt jelzi, hogy a sátán célja nem evilági (!), hanem hogy népet gyűjtsön maga köré az örök kárhozatba. A „hazugság atyja” (Róm.8,44), minden egyes lélekért könyörtelen és megalkuvás nélküli harcot folytat, mely bennünket is szüntelen védekező harcra kell, hogy késztessen! „Nem annyira a test és vér ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és (...) gonosz szellemei ellen”. (Ef.6,12)

Egy magánkinyilatkoztatásban olvashatjuk az Úr panaszaként: „Ha valahol tűz támad, hogy összefuttok segíteni, hogy a tűz minél kevesebb kárt okozzon. A sátán tüzét mégsem oltjátok! (...) Ne engedjétek magatokon úrrá lenni a jóra való restséget! (...) Vegyétek észre, hogy a sok zűrzavaros dolog mind a sátántól ered!” (Szeretetláng, 1962. augusztus 7)2

Sajnos nem elég az, hogy sokan nem ismerik fel a „sötétség hatalmainak” mesterkedését, de keserűen kell tapasztalnunk, hogy az emberek alaptermészetében még meglévő természetfeletti irányultságot, a technika minden eszközével is igyekeznek tompítani, elhangolni! Kifinomultabban ugyan, ma már nem a hittől akarják megfosztani az embert, hanem csak a megváltottság örömhírétől! – A „hit” tárgyául ugyanis könnyen nyújtanak bármiféle ideológiát, szinkrenista zagyvaságot, kozmológiai fikciót. 

Ennek eredményeként, ma már egy átlagember könnyebben elhiszi, hogy a „Nagy Semmiből” önmagától lett a világ, minthogy az Örökkévaló, Mindenható Isten teremtette! „Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják” – olvashatjuk a második Timóteusnak írt levél 4,4-ben.

(folyt.) Források az I. részben!

_____________________________________

2. SZERETETLÁNG lelkinapló, 1980. – St. Grignion-Verlag, D-8262 Altötting

Valami nagyon nincs rendben a világban. Általánossá válik a hitetlenség, a közömbösség és a félreértés. Állami szinteken pozitívumként hirdetik a szodómiát, miközben az emberek alig ismerik a Tízparancsolatot, a keresztényi erkölcsöt. Sokaknak fogalmuk sincs a halál utáni életről, a krisztusi megváltás mibenlétéről, az Isten és ember közti személyes kapcsolat szükségességéről, még kevésbé a Megváltó Anyjának, Szűz Máriának a végső időkben való szerepéről!

Általánosságban, ismertebbek a görög mitológia istenei, mint az egy Igaz Isten, aki "úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16) Jézus Krisztus értünk, a mi üdvösségükért egyszer s mindenkorra kiengesztelte Istent, az Atyát azzal, hogy magára vette a világ bűneit, "engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig." (Fil 2,8) És bár Jézus Krisztus legyőzte e világot, ámde amíg újra el nem jön, megpróbáltatások érhetnek bennünket, (vö. Jn 16,33), ezért bízott minket a Keresztről Édesanyjára, mint Mindenkor Segítő oltalmazóra!

És bizony Szűz Mária a századok során számtalanszor sietett segítségünkre, hogy időben figyelmeztessen. Ezek az ún. Mária-jelenések, üzenetek, melyek az elhatalmasodó bűnre, s annak elhatalmasodó következményeire figyelmeztetnek, sőt kegyelmi eszközöket kínálnak, győzedelmes harcot ígérve.

Minderre azért van szükség, mert az emberek és társadalmak, széles körben esnek áldozatául a zajló élet és a hamis értékrend ‒ végső soron a bűn ‒ sodrásának. Sokan nem értik életük eseményeinek összefüggéseit, sem azok hátterét; nem ismerik fel, hogy a bűnnek szerzője van, aki követői által történelmi léptékű stratégia szerint munkálkodik az emberi társadalom vesztén.

(folyt.)

     Szűz Máriát – ha másként nem ‒, a művészetek „madonnájaként” mindenki ismeri, ámde kevesen tisztelik, még kevesebben kérik őt imáikban!

Montfori Grignon Szent Lajos a Tökéletes Mária-tisztelet c. művében így fordul Jézus felé: „nem az eretnekekről és szakadárokról szólok, akik nem törődnek legszentebb Anyád tiszteletével, mivel elszakadtak Tőled és Egyházadtól, hanem azokról a katolikus keresztényekről – esetenként tanítókról is –, akik bár hivatottak, hogy másokat az igazságra oktassanak. Sajnos eközben sem Téged, sem legszentebb Anyádat nem ismerik, hacsak nem pusztán tudományos és száraz elméleteiken keresztül. Így ezek csak ritkán beszélnek legszentebb Szűzanyádról és tiszteletéről, mellyel Iránta viseltetnünk kell, mert a bensőséges Mária-tisztelettől féltik a Te tiszteletedet, és az Egyház Anyjától féltik Egyházadat”. (TMT 64.)

És bizony Szűz Mária, az élete kezdetétől Isten árnyékában élt nyitottan arra, hogy betöltse őt. Életének egyetlen pillanata sem volt a Fölséges Isten szeretete nélkül ‒ olyannyira ‒, hogy a Szentháromság magához emelte a Szeplőtelenségében kiváltságolt Názáreti Szüzet, hogy méltó Anyja lehessen Isten Szentséges Fiának!

Így, több evangéliumi szakasz Máriát Üdvözítőnk anyjaként (Jn 2,1; Mt 1,18, 2:11, 12,46) azonosítja. Értelemszerű tehát, hogyha Jézus Isten (Jn 1,1), akkor a Szent Szűzre úgy kell tekinteni, mint aki Istent szülte. Természetesen Mária nem a Szentháromságos Istennek, hanem csupán a megtestesült Igének, Isten Fiának az anyja, aki a Szentlélek által méhében fogant, és akit világra szült.

A Názáreti Mária az, akiről Izaiás próféta jövendölt: „Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el” (Vö. Iz 7,14). És „amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük” (Gal 4,4-6). – idézet vége!

A Szent Szűz tehát Isten Anyja, aki „Áldott az asszonyok között, és áldott az ő méhének gyümölcse”! (Vö. Lk 1,42)

Előszó 2.

     Már XIII. Leó pápa is így ír 1884. április 20-i Apostoli Körlevelében: „Miután az emberi nem, a gonosz szellem irigy incselkedései következtében teremtőjétől (...) Istentől, szánalomra méltólag elszakadt, két, nemcsak különböző, de egymással merőben szemben álló táborra oszlott, melynek egyike állhatatosan az igazság és erény mellett, másika pedig e kettő ellen küzd...”1

Ma már szinte kézenfekvő, hogy az egyes pártokhoz, vagy szektákhoz való elkötelezettség nem csupán vélemény-, vagy hitkülönbséget tükröz, hanem – különböző mérvű – sátáni megszállottságot is feltételez! Rá kellene ébrednünk ugyanis, hogy a gyakran még „vallásos álcát” is imitáló, valójában azonban istenteln eszmék csalárd hitegetései – és adott esetben hamis csodái – mögött a „bűn szerzője” áll, miként a Szentírás figyelmeztet: „a sátán is a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor. 11,4).

A bűn szerzőjével kapcsolatban a II. Vatikáni Zsinat is fontos nyilatkozatot tett: „Az ember egész történetén végigvonul valami élethalálharc a sötétség hatalmai ellen; ami a történelem hajnalán kezdődött, és – az Úr tanítása szerint – az utolsó napig fog tartani. Az ember benne áll ebben a harcban, szüntelenül küzdenie kell, hogy kitartson a jóban...” (GS.37).

A sátán megnyilvánulása az egyén, a közösség és a társadalom életében bár igen változatos, mégis felismerhető!

Rá kell ébredni, hogy a bűn szerzője, a megtévesztő szellem (vö 1Tim.4,1) „tévútra vezeti az egész világot” (Jel.12, 9/b). „A lélek világosan állítja, hogy a végső időben némelyek elpártolnak a hittől, megtévesztő szellemekre és sátáni tanításokra hallgatnak. Ezek képmutató hazudozók, akiknek megvan a lelkiismeretük bélyegezve” (1Tim.4,1-2).

Világosan kell látnunk, hogy a szabadság és a szabadosság közti választóvonalat a keresztény erkölcs képezi! Krisztus tanítására, – és az ezt maradéktalanul megvalósító szentekre – kell figyelnünk, s „akkor majd nem leszünk éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával sodor. Inkább igazságban és szeretetben kell élnünk, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal” (Ef.4,14). Mert ha a bűn elhatalmasodik, annak következményei is elhatalmasodnak, kilép az egyén, a család kereteiből, és társadalmi méreteket ölt! Ezzel fennállhat a TÖMEGES ELKÁRHOZÁS VESZÉLYE! Erre figyelmeztet az apostol: „... a bűn meg ha elhatalmasodik, halált von maga után” (Jak.1,15). (Folyt.) Források az 1. részben!

_____________________________________

1. XIII. Leo pápa Őszentségének Apostoli Körlevele a SZABADKÖMŰVESSÉGRŐL, – Esztergom, 1884. Nyomtatva Buzárovits Gusztávnál

     Az pedig, hogy a Szent Szűz diadala meg fogja előzni Jézus Krisztus Országának eljövetelét, azzal is magyarázható, amit Szent Lajos ír: „Szűz Mária által jött Jézus Krisztus először e világra, Őáltala kell eljönnie másodszor is”. (TMT 1.) ‒ És tegyük hozzá, hogy mindennek előkészítésében döntő szerepe van a magyarság küldetésének!

„Hogy mikor jön el a boldog idő Mária aranykorszaka? − kérdi Grignon Szent Lajos ‒ (akkor), amikor azok a lelkek, akiket az Istenanya kiválasztott és saját számára kiesdett, teljesen beléje temetkeznek, hogy az Ő hasonmásává váljanak Jézus Krisztus szeretetében és megdicsőítésében? ‒Nos ‒, ez az idő csak akkor fog felvirradni, ha azt a Mária-tiszteletet melyet én tanítok, megismerik és gyakorolják! Azért pedig, hogy mihamarabb eljöhessen az Úr országa, jöjjön el hozzánk Szűz Mária országa!” Amen.

(bef.) Előző rész

Magyarok Nagyasszonya könyörögj népedért,

és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre,

hogy megújuljon a világ! Amen.

Ki volt Keresztelő Szent János?

     Személyéről maga az Úr tanúskodik: "bizony, mondom nektek: az asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál." (Mt 11,11) Az Egyház pedig azzal ismeri el egészen egyedülálló módon, hogy az Üdvözítőn kívül János az egyetlen szent, akinek a születésnapját főünnepként (június 24.), sőt a halálának napját emléknapként (augusztus 29.) ünnepli a keresztény világ!

     Keresztelő Szent János Lukács evangéliuma szerint anyai ágon Jézus rokona volt. Hat hónappal Jézus előtt született, apja Zakariás zsidó pap, anyja Erzsébet volt, akit Szűz Mária meglátogatott (lásd Lk 39-56)! De születésének előzményeiről is megemlékezik Lukács evangelista (57-80)!

     János elment a Jordán egész környékére, amiként írva van Izajás próféta könyvében: "A pusztában kiáltónak szava: készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!" (Iz 40,3-4). És valóban, Keresztelő a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára (Mk 1,1-4), hogy a Messiás előfutáraként fölkészítse a népet az üdvösség idejére. Így szólt a néphez: "Tartsatok bűnbánatot! Térjetek egész emberségtekkel Istenhez és az ő eljövendő országához!" (Mt 3,2). "Aki utánam jön, erősebb nálam: a saruit sem vagyok méltó hordozni. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni. Szórólapátja a kezében van már, és meg fogja tisztítani szérűjét: összegyűjti búzáját a magtárba, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti." (Mt 3,11-12)

Mindazáltal "nem Keresztelő János volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról.'' (vö. Jn 1,8) "Nem a Messiás vagyok, hanem csak az előfutára'' (Jn 3,28) – mondja János önmagáról. Egyszer azonban Jézus Jordán-beli megkeresztelkedésekor föl kellett cserélődnie a szerepeknek: ,,Nekem van szükségem a te keresztségedre, és te jössz hozzám?'' (Mt 3,14).

     Heródes a bűnbánatot hirdető Jánoshoz térbelileg a közeli Jerikóban élt és a próféta szózatai alól nem tudta kivonni magát. Mint az ószövetségi nagy próféták, a Keresztelő is felemelte szavát az Isten parancsát semmibe vevő tartományi fejedelem ellen, akinek ezt üzente: "Nem szabad a testvéred feleségét (Heródiást) elvenned." (Mk 6,18) Heródes király bár tisztelte és félt tőle, mert szent embernek tartotta (Mk 6,20) mégis elfogatta. Heródiás manipulációi következtében a király lefejeztette Jánost (a Biblia szerint mikor Heródiás lánya, Salomé táncolt a király előtt, aki megígérte, hogy teljesíti egy kívánságát, az anyja pedig utasította Salomét, hogy Keresztelő János fejét kérje egy tálcán. (Mk 21-24)

     Tény, hogy Keresztelő Szent János a Messiás prófétai előfutárának szerepét töltötte be. És lényegében Ő volt az utolsó próféta! "A törvény és a próféták Jánosig tartottak. Azóta az Isten országának örömhíre terjed...'' (Lk 16,16). 

Istenünk!

Ki azért küldted Keresztelő Szent Jánost,

hogy a népet előkészítse Krisztus, a mi Üdvözítőnk eljövetelére.

Kérünk, add meg népünknek a megtérést,

és vezéreld híveid szívét az üdvösség és a béke útjára!

     Pár hét múlva zarándoklatok sora indult meg. Ápril 12-én, vasárnap jött a legelső nagyobb csapat. Köztük egy neves tudós és egy ampuero-i kereskedő akik kíváncsiságból, némi rossz szándékkal jöttek. Aztán ők voltak azok, akik nyomban előre tolakodtak, egészen az oltárig! Kissé kihívóan tekintettek a feszületre. Ám egyszerre csak megszólalt a kereskedő: „Krisztus csakugyan mozgatja szemeit!” Társa is látta és nyomban térdre esett, egész lényében remegve ezt suttogta: „Jézusom irgalmazz! Ne büntess! Eddig nem hittem; de most már hiszek, én Uram!”

De látták mások is, hogy az Úr testét hideg verejték borította, vért verítékezett, a halántékán vér csorgott a töviskoronája nyomán. Felnyitotta ajkát, megmozdította töviskoronás fejét, és arckifejezése is megváltozott. Előfordult, hogy arcszíne sötétkék, földszürke majd halottsápadt lett, míg vissza nem nyerte eredeti színét. Testét a halál verítéke borította, különösen nyakát és mellét. Időnként könnyel telt meg a szeme. Némelykor világos piros vér folyt a sebeiből. Majd oldalsebéből folyt vér és víz. Félig nyitott szája is megtelt olykor habbal és vérrel.A szája habzott, az ajkai lihegtek és mellkasa zihált. – Arcát fájdalmasan az égre emelte, majd bánatosan földre sütötte, mintha haláltusájának végső pillanatat ismételné meg a kereszten. És ez újból és újból, napról-napra megismétlődött. A templombanlévők megrendülten, térdenállva folyvást könyörögtek Isten irgalmáért!

A zarándoklatok és magánlátogatók özönlöttek az egész világról, már az első hét hónap alatt 120 ezren. Hamarosan megjelent maga XIII. Alfonz spanyol király és családja, főhercegek és hercegnők kíséretében, majd a pápai nuncius, továbbá a spanyol püspökök egymásután, stb.

A tudományos világ se maradt el. Elismert tudósok kezdték tanulmányozni a csodás jelenségeket, elismerőleg és elítélőleg is. Akik valami jelenséget láttak, azok azt bejegyezték a sekrestyében kitett jegyzőkönyvbe, többnyire esküjükkel is megerősítve. Nemcsak az egyházi méltóságok, de világi hatóságok, tanult és tanulatlan emberek, mély megrendültséggel tettek tanúságot a Limpiasz-i Feszülettel kapcsolatos jelenségekről, megtérésekről és rendkívüli gyógyulásokról.

Uram Jézus Krisztus! Ki a legnagyobb bűnösöktől sem tagadod meg irgalmadat, alázatos hittel kérlek, hogy amiként a jobb latrot végtelen kegyelmeddel magadhoz vonzottad, úgy segíts bennünket is tökéletes bűnbánatra és ezáltal juttasd nekünk is azon örök jutalmat, melyet a bűnbánóknak megígértél. Amen!

(Magyarországon 1950-ig a Pálosok budapesti Sziklatemplomában tisztelhették a Limpias-i Feszület egy hiteles másolatát. Sajnos az istentelen kommunisták akkor ezt eltüntették, a barlangtemplom berendezését összetörték és egy pálos atyát, ott helyben agyonvertek! A rendszerváltás után a barlang-templom megnyílhatott és sikerült egy újabb másolatot készíttetni, mely máig is az oltár felett látható!) (Vége.)

Előszó 1.

     Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az emberiség anyagi-, és technikai javakban bővelkedő része – a lelki kulturáltság szempontjából –, mélyponton élte meg a XXI. század fordulóját. – Nem véletlenül!

Visszatekintve az utóbbi két évszázad szellemi irányzataira és azok alig leplezett törekvéseire, világosan látható; hogy a „felvilágosodás” ragyogó zászlaja alatt, valójában: tudatos elistenletenítésnek lehetünk tanúi, szenvedői! Nem köszöntött ugyanis soha akkora szellemi sötétség az emberiségre, mint épp a felvilágosodás által!

Sajnos, az ateista-liberalizmus lelkendező támogatói újra meg újra megfeledkeznek arról, hogy az istentelenség növekedtével egyenes arányban nő az elembertelenedés is, meg-megújulólag provokálva ezzel saját vesztüket! Mert nyilvánvaló ugyanis, hogyha Isten helyébe az „emberi géniuszt” helyezzük, akkor nincs Tízparancsolat, nincs közerkölcs, tehát nincs bűn, nincs bűntudat, mégkevésbé bűnbánat, vagy lelkiismereti kérdés!! Ennek keserű „gyümölcseit” arathattuk az emberiség legvéresebb századában, a huszadik században!

Egy amerikai tanulmány szerint, most kimúlt századunkban több keresztényt gyilkoltak le – pusztán hitéért, – mint a megelőző tizenkilenc évszázad alatt összesen! Beigazolódni látszik XIII. Leó pápa 1884. október 13-i látomása, miszerint a sátán 100 évet – vagy talán az újabb századot (?) – kérte Istentől, bebizonyítandó – a teremtés „kudarcát”. Mindenesetre, a szabad akaratában tobzódó ember készséges partnere lett a démoni kísértéseknek.

Megélhettük, hogy sokhelyütt állami szintre emelték az istentagadást, a szent dolgok profanizálását, – „lelkes” népnevelők által – a csodák kigúnyolását. Késztették ezt azok, akik nevetésgesnek tartották a templomi körmeneteket, miközben hatalmas közköltségen, zászlóerdők közt hurcoltatták saját képmásukat, mint a „szentséget”!

„Sokan vannak a meghívottak, de méginkább a megtévesztettek” – mondhatnánk némi iróniával. Tény, azonban az, hogy a társadalmak egyre inkább polarizálódnak és örök üdvösségét kockáztatja az, aki az alázatos hit józan rálátása nélkül próbál eligazodni!

(folyt.) Források az 1. részben!

     Hogy több oldalról is megvilágítsuk Magyarország kegyelmi hivatását, tekintsünk meg, két másik magyar magán-kinyilatkoztatást! Hangsúlyozom, hogy egyik kijelentésnek sem kötelező hitelt adni, de a tanításukat és kéréseiket, saját érdekünkben ajánlatos megszívlelni!

Natália nővér Naplójából Jézus szavai (1934): „Terveim vannak Anyám Országával és szeretném megkímélni! Ha a nép megszűnik vétkezni mindenekelőtt a tiszta erkölcs ellen, nem káromkodik és tisztelettel ejti ki Szeplőtelen Anyám nevét, bűnbánatot tarva engesztel, eljövök és kegyelemmel gazdagon felruházom őt! Amint a megváltás a betlehemi istállóból indult, úgy fog elindulni Magyarországról Nagy Művem: a bűnök eltörlése, a lelkek megszentelése, a sátán letaszítása, az Én győzelmem. Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni!” (Natália nővér képe lent)

A Szeretetláng Naplóból: „Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok, és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat), és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a magyar szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek, fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra.”(I/37) - Idézetek vége!

(folyt.) Előző rész

     P. Agatangelo ott maradt a templomban még éjjel is egy darabig, de nem vett észre semmit, de még másnap sem amikor felkereste a templomot, nem vett észre rendkívülit a feszületen. Ámde mégis a saját szemével akarta látni, amiről mások annyit beszéltek. Elhatározta, hogy a plébános engedélyével június 2-án még egy éjszakát egyedül marad a templomban. Kért egy létrát, hátha szüksége lesz rá. Amint a kivilágított templomban a feszület előtt imádkozott észrevette, hogy Jézus szemei és ajkai elkezdenek mozogni és arckifejezése egészen megváltozik. Egyik helyről a másikra ment, de mindig ugyanazt észlelte. Ezzel azonban nem elégedett meg. A létrán felmászott és a feszületet közvetlen közelről figyelt meg. De ugyanazt látta. Az ajkak felnyílnak, majd lezáródnak; a szemek lassan különböző irányba mozognak, a szembogár csaknem eltűnt s csak a szemfehér volt látható, mint a haldoklóknál. Agatangelo atya nagy izgatottságában alig kapott levegőt. Hogy a létráról le ne zuhanjon, átkarolta Krisztust. Majd amikor lejött a létráról.A korpusz rendesen mozdulatlan volt. Később így tett tanúságot: „Isten végtelen irgalmának jele, aki az emberiséget számtalan bűne ellenére is ki akarja emelni a vakságból.”

Don Eduardo á Migueli Gonzalez plébános mindjárt április 2-án hivatalos jelentést tett a Santanderi Egyházi Hatóságához: „A misszió utolsó napján a sekrestyében, éppen azok összeírásával foglalkoztam, kik húsvéti gyónásukat elvégezték, mire belépett hozzám az egyik misszionárius atya, azzal, hogy több gyermek, férfiak és nők, mégcsak nem is a legbuzgóbbak azt állítják, hogy a Christo de la Agonia szemeit lehunyta, majd fölnyitotta, sőt szentséges fejét jobbra-balra mozdította, a nyakán és mellén verejtékezve. A hívőkön nagy megindultság vett erőt. Amikor bementem a szentélybe, a jelenség már megszűnt; de minden rendű és rangú egyén hajlandó volt a Legméltóságosabb Oltáriszentségre megesküdni. Kötelességemnek tartottam ezen esetet, méltóságos püspök úrral közölni.”(Folyt.)

Pietrelciani Szent Pio élete

Begyik Tibor OCDS: azonos című könyve nyomán

Dr. Antalóczi Lajos pápai prelátus emlékének

Lektorálta: Dr. Gergelyffy Andrásné

A német nyelvű forrásokat fordította: Dr. Tátrai Kálmánné

Sokan olvashattunk már Pio atya csodás gyógyításairól. Istentől kapott különleges képességeiről, de már kevesebbet hallhattunk szenvedéssel teli életének részleteiről, és azon lelki kínjairól, melyeket rendtársai és az egyház vezetői okoztak neki. Arról sem jelent meg híradás, hogy miként vélekedett Magyarországról.

Ez a könyv választ ad ezekre a kérdésekre is!

(Arra viszont nem, hogy bárhol idéztek belőle, soha nem hivatkoztak a könyvi forrásra!)

FELHASZNÁLT IRODALOM

Dr. Antalóczi Lajos: JELENÉSEK, ÜZENETEK ÉS A JÖVŐ – EGER, 2000. Kisboldogasszony Plébánia

Blanár Mihály: PIO ATYA A TITOKZATOS KARIZMATIKUS – WIEN, 1982. Kapuziner Kloster

LA CASA SOLLIVEO DELLA SOFFERENCZA Periodische Zeitschrift - L. CAPPETTA & F. s.r.l. FOGGIA

Dante Alimenti: PIO ATYA – SZEGED, 2000. AGAPE Ferences Nyomda és Könyvkiadó Kft.

Harmath Károly: PIETRELCINAI PIO ATYA – 2. kiadás – ÚJVIDÉK, 1991. AGAPE

P. Gerardod o FLumieri: ZU EHREN VON PATER PIO

SAN GIOVANNI ROTONDO, 1982. Convento „S. Maria Delle Grazie”

Maria Winowska: PADRE PIO IGAZI ARCA – Ecclesia, Budapest, 1998.

Különféle INTERNETES felületek, pl. Magyar Kurír

     A Szűzanya szavai 1990. augusztus 22.: "Én édesanyátok és Királynőtök vagyok, egyesülve könyörgésetekkel a Szentlélek ajándékáért, hogy erősítsen meg benneteket hivatásotokban.

Fájdalmas nehéz korszak van mögöttetek. Ellenfelem éreztette veletek erős hatalmát, így ismertétek meg a keserű szenvedést. Közületek sokan visszautasították Istent és elvetették szeretettörvényét, megízlelték az önzés, a gyűlölet, a szézhúzást és a keményszívűség keserűségét. De én, mint Édesanyátok és Királynőtök, Szent István (és a Magyar Szentek) közbenjárására segítségetekre sietek.

Ezért ma felszólítalak benneteket, hogy ajánljátok fel magatokat Szeplőtelen Szívemnek, így válhattok Szívem nagy diadalának eszközévé. Terjesszétek tehát mindenhol Szívem Fényét, mert még sűrű sötétség vesz körül benneteket, és nagy veszélyben vagytok! Ám ha a számotokra kijelölt úton haladtok, képesek lesztek legyőzni minden akadályt, amelyet ellenfelem elétek állít, és ti a béke új napjait készíthetitek elő!

Megáldalak benneteket minden reátok bízott lélekkel együtt és biztosítom számotokra anyai védelmemet.” - Idézetek vége!

Kedves Testvéreim! A Szűzanya azon fatimai kijelentésén, hogy „Végül Szeplőtelen Szívem diadalt arat”, olyan dicsőséges győzelmet kell értenünk, ami után Ő teljesen és végleg úrrá lesz a végidős helyzeten, Szent Fia dicsőségére. Ekkor következik be a Grignon Szent Lajos által jövendölt „Mária Aranykorszaka”, ami nem pusztán egy harc győzelmes befejezését jelenti, hanem egy dicsőségben és pompában tündöklő, az egész emberiséget érintő diadalt!

Miből következtethetünk erre? Abból, hogy mindaz, amit Isten a Názáreti Máriában végbevitt a kegyelem rendjében, az a legmagasabb szintű remekmű, kezdve Szeplőtelen Fogantatásával, Isteni Fia Megtestesülésével és az egész emberiség megmentésének dicső tervével a Megváltás érvényre juttatásával. Ennek üdvtörténeti megvalósítását pedig az Atya ‒ a Megváltó Társára az Istenanyára bízta ‒, ebből következően ennek, a történelem legcsodálatosabb diadalának kell lennie.

(folyt.) Előző rész

     Ezalatt társa, P. Jalón a gyóntatószékben fogadta az utolsó gyónókat. E egyszerre a gyóntatószékbe szólt egy 12 éves leányka: „Páter Jalón, páter Jalón! Jöjjön és nézze, Krisztus megmozdult és becsukta szemét!” Az atya visszazvarta őt helyére, ráparancsolva, hogy hallgasson. Meg is tette. Ámde, utána más gyermekek is hozzá szaladtak ugyan azzal! Közben P. Agatangelo befejezte beszédét, leszállt a szószékről és a gyóntatásban akart segédkezni. P. Jalón magához intve őt, közölte a hallottakat. Erre mindketten az oltár elé siettek, de a feszületen nem vettek észre semmi különöset. Ám hirtelen egy férfi kezdett hangoskodni, hogy ő is látta, majd mások is. A jó kapucinusok hiába csitították a híveket, egyesek tovább erősködtek. „Mi láttuk, mi láttuk, meg is esküdhetünk erre!” Olyan izgatottság támadt, hogy egyesek sírvafakadtak, mások térdreestek és imádkoztak: „Bocsáss meg és irgalmazz nekünk Urunk!”

P. Agatangelo tanácstalanságában elkezdte a Miatyánkot imádkozni, ámde izgatottságában elakadt a szava és a plébános folytatta, de ő is csak nagyokat nyelkedett. Egyesek eközben úgy látták, hogy Krisztus feje megmozdult és teste verejtékezik. Megkérték tehát Jalón atyát, hogy menjen föl a kereszthez és nézze meg! Ő, megrendültségében azzal akart kitérni ez elől, hogy nincs létra, de azonnal hoztak egyet. Így a páter fölment, de nem mert a feszülethez érni, erre a társa fölszólt: „a szentmisében minden nap érinted a Megváltót. Most ne mernél a feszülethez nyúlni!?” Erre megérintette a korpusz nyakát, és valóban izzadtnak találta, és ebbe maga is beleizzadt amikor lemászott. A jelenlevők izgatottsága és meghatottsága egyre fokozódott és a csoda híre villámgyorsan terjedt el az egész városban és távolabb is. Csak erről beszélt mindenki. (Folyt.)

 A Szűzanya szavai 1981. augusztus 16-án:

   „Jézusom földi helytartója sokat tud Isten nagy művéről, melyben egy nép különösen fontos helyet foglal el, akiket első királya István ‒ a mai nap szentje ‒ ezer évvel ezelőtt felajánlott nekem. Ezért nevezik országát Regnum Marianumnak, az én országomnak. A pápa előtt ismeretes e nép isteni küldetése, melyért ezeréves történelme folyamán vértanúk sorával fizetett. Ez a nép évszázadokon át öntestével védte a keresztény Európát a különböző pusztító, nem keresztény hadaktól. Önfeláldozó harcának egyik nagy diadalára emlékezteti ma is a keresztény világot a déli harangszó.

   Bár a nyugat nemzetei Magyarországnak a 'kereszténység védőbástyája' kitüntető címert adták, ámde végül hálátlanok e nép mérhetetlen véráldoztáért és emberfeletti szenvedéséért. A Világháborúk pusztítása után, ezen ország és Egyháza kapta ellenfelemtől a legérzékenyebb csapásokat. De Isten e népet már állama megalapításánál kitüntette azzal, hogy különleges tulajdonomba adta, és a mai korban ők készítik elő Szeplőtelen Szívem világraszóló békediadalát. Az isteni irgalom rendkívüli kegyelemforrást fakasztott az országban, mely már sok éve egyre növekvő mértékben kiárad a föld minden népére.

   Az én népemnek lelkileg át kell alakulnia, hogy e küldetést betölthesse Isten dicsőségére, az emberiség javára és boldogságára.

   Törekedjetek tehát Isten mindent átható szeretetének és az én segítő anyai jelenlétemnek állandó tudatában élni. Szentmisével, engeszteléssel és Szent Fiam imádásával vegyetek részt a megváltó munkában! Ezáltal kegyelmi erőt és szent örömet meríthettek és legyőzitek bűnös szenvedélyeiteket. Így nem hagyjátok magukra a szenvedőket, az öregeket, s nem emeltek gyilkos kezet születendő gyermekeitekre, nem hagyva Isten nélkül felnőni őket, hanem segítitek a legszentebb hivatásuk felé.”

(folyt.)

Előző rész

     Norwichi Juliannát misztikus élményei megszilárdították abban a meg­győződésében, hogy Isten irgalmas és végtelenül jó. Ez választ adott az ártatlanok szenvedésére vonatkozó kérdésére, amelyet ma is sokan fel­tesznek, illetve Isten és a létezése elleni érvnek tartanak. XVI. Benedek pápa az említett katekézise végén kiemelte a misztikus nő tö­kéletes bizalmát: "Ha Isten min­denek fölött jó és mindentu­dó, hogyan lehet, hogy létezik a rossz, és ártatlanok szenved­nek? A szentek is feltették ezt a kér­dést; éppen ők adnak választ a hit által megvilágosítva: Isten az ő gondviselésének titkos terveiben a rosszból is képes nagyobb jót kihozni – ahogy azt Norwichi Julianna írja: »Isten kegyelméből megtanultam, hogy rendíthetetlennek kell lennem a hitben, vagyis szilárdan és tökéletesen kell hinnem, hogy minden jóra fordul" (Az isteni szeretet ki­nyilatkoztatatásai, 32. fejezet).

Az isteni szeretet üzenete min­dig aktuális és mindenkihez szól. Erről tanúskodnak az evangéliumok, továbbá számos szent és misztikus tanúság­tétele. Ez a keresztény remény for­rása, mely egyúttal megtérésre szólít minket és arra, hogy a szerető Isten szemével nézzünk a felebarátainkra!

"Isten jósága, gyengédsége hatalmas; az anyai szeretetre emlékeztet. Isten a szeretet; s amikor megnyílunk felé és hagyjuk, hogy egyetlen vezetőnkké váljon, akkor minden megváltozik: igazi békére, örömre, boldogságra találunk és képessé válunk azt magunk körül is szétárasztani. Ha Istenre, az Ő végtelen szeretetére bízzuk szívünk legmélyebb és legtisztább vágyait, akkor sosem fogunk csalódni – minden jól alakul, minden jó lesz. Ez Norwichi Julianna üzenete, és ez az, amit én is hangsúlyozni kívánok ma nektek" – mondta katekézisében XVI. Benedek pápa.

Norwichi Szent Julianna 1423-ban (?) halt meg. Szenttéavatásának dátuma ismeretlen!

Ünnepe: május 8-, vagy 13-án!

Idézet a Katolikus Katekizmusból 313: "Isten kegyelme által megtanultam, hogy szilárdan ragaszkodjam a hithez, (...) és erősen higgyem, hogy mindenféle dolog jó lesz (...). Te magad is látni fogod, hogy minden dolog jó lesz." (Norwichi Szent Julianna)

(Forrásokat lásd a XIX/1. Részben!) (Vége)

     XII. Piusz pápa, aki egész pápaságát a Jó Tanács Anyja védelme alá helyezte, 1953. január 23-án egy imádságot írt a Jó Tanács Anyja tiszteletére, mellyel nehéz döntések idején mi is kérhetjük közbenjárását.  

Így hangzik: 

Szűzanyánk, megindít minket a fájdalmas bizonytalanság, az igaz és a jó keresése és elsajátítása közben, ezért lábad elé borulunk, és a Jó Tanács Anyja édes titulusával fordulunk Hozzád. Könyörögve kérünk, siess segítségünkre jelen időnkben, amikor a gonosz, kihasználva az emberek megtéveszthetőségét, romlásunkra törekszik, sötét tévútra vezetve az elméket és a szíveket.

Ó Bölcsesség Széke és Tengernek Csillaga! Világosítsd meg a kételkedés és tévedés áldozatait, hogy ne térítse el őket a jónak álcázott gonosz. Erősítsd meg őket a szenvedélyek és a bűn, ellenséges és romlásra vivő erőivel szemben.

Jó Tanács Anyja! Esdd ki legsürgetőbb kérésünk meghallgatását – ezt és ezt – , és kérd számunkra Isteni Fiadtól az erény szeretetét és az erőt, hogy a kétséges és nehéz helyzetekben az üdvösségünkhöz vezető utat tudjuk választani.

A Te kezed által támogatva, sértetlenül járhatunk az úton, melyet Jézus, a mi Megváltónk tanított igéjében és példájával, követve a te anyai Csillagod az élet csataterén keresztül, biztonságban, míg el nem érünk az üdvösség kikötőjébe, hogy az örökké tartó békét élvezhessük Veled. Ámen.

A Jó Tanács Anyja kegykép története is arról győz meg bennünket, hogy a keresztény ember nem csalatkozik, ha megpróbáltatásaiban a Boldogságos Szűz pártfogásába veti bizalmát. – A képre tekintve, feltétlen mondjuk el a fenti, vagy a "Most segíts meg Mária" imát!

2025. Május 10-én, XIV. Leó pápa magánlátogatásra érkezett a Genazzanóban található Mária, a jó tanács Anyja kegyhelyre és ezt nyilatkozta: "Nagyon szerettem volna eljönni ide új szolgálatom első napjaiban, amelyet az Egyház rám bízott, hogy Péter utódaként vigyem tovább ezt a küldetést”.  (Bef.)

      A rendkívüli esemény hatására 1755-ben az egyházmegyei káptalan a tulajdonos beleegyezésével úgy határozott, hogy a csodás feszületet San Isidró gróf szülővárosába Limpiaszba szállíttatja, amint elkészül a Szent Péter templom, e célra átalakított főoltára. Ez végül 1768-ban történt meg, amikoris egyben VI. Piusz pápa a templomot kegyhellyé nyilvánította!

Ezt követően 150 évig semmi esemény nem történt a feszülettel kapcsolatban, mígnem a limpiaszi lazarista kolostor egyik szentéletű papja a Szent Péter templom villanyvilágítását kezdte szerelni. A főoltár előtt, létrán mászott fel a feszülethez, a korpusztól alig félméternyire. Szerelés közben eleinte semmit sem vett észre, egyszer azonban nagy megdöbbenésére, Krisztus becsukta a szemeit. A látvány annyira egyértelmű volt, hogy már-már abban is kételkedett, hogy előtte nyitva voltak-e. Percekig oly dermedten nézte a csodát, hogy szemei belefáradtak, sőt el is ájult és leesett a létráról az oltár elé. Komoly baja nem történt ugyan, de amint eszméletre tért, komoly fájdalmakkal ugyan, de kirohant a templomból. Hazaérve elmondta történteket elöljájának, aki azt ajánlotta, hogy egyelőre hallgasson róla. A későbbiekben, akárhányszor a templomban járt, Krisztus szemeit mindig nyitva találta. Hamarosan kiderült azonban, hogy ez csak a kezdet volt!

D. Eduardo Migueli limpiaszi plébános meghívására két kapucinus atya érkezett a közeli Montehano községből, hogy 1919. március 22-től 30-ig nagyböjti missziót tartsanak. Az egyik neve P. Anselmo de Jalón, a másiké P. Agatangelo de San Miguel. A nyolcnapos lelkigyakorlat igen szép sikerrel végződött. A misszió zárásaként 30-án vasárnap reggel plébános mondta a szentmisét és feltűnő, hogy öt kivételével minden férfi szentáldozáshoz járult. A mise után fél 9 körül P. Agatangelo búcsúbeszéde egyszerű, de szívhez szóló volt, melynek alapgondolata: „Fiam, add nekem a szívedet” (Péld 23,26). (Folyt.)

     Az Ószövetség választott népének hivatása a megjövendölt Messiás földi országának előkészítse volt. A magyarságnak hasonló a küldetése, Szűz Mária Fatimában ígért diadalának előkészítése, ami egyben Isten Országának dicsőséges megvalósulása itt a földön!

Ezt a végidős győzelmet Grignon Szent Lajos „Mária Aranykorszakának” nevezi a Tökéletes Mária-tisztelet c. művében. (TMT 217.) Ez a magyar küldetés azonban, tartalmi céljában nem pusztán mariológiai kérdés, hanem ténylegesen üdvtörténeti súlyú nemzeti feladat. Ennek mentális és történelmi alapja a magyarság ősi Mária-tisztelete, a kereszténységet védelmező küldetése és a Magyar Szent Korona, amely Isten Szentséges Anyjának tulajdona!

A fenti állítások igazolására, egyes szentek és a hiteles magánkinyilatkoztatások állításaira támaszkodhatunk ‒ annak szem előtt tartásával ‒, hogy hitünk és reményünk biztos alapja, kizárólag az Evangélium és az Egyház tanítása!

Ezen videó anyagát tehát olyan hites próféciák képezik, melyek elmélyítik a bensőséges Mária-tiszteletet, nemzettudatra és engesztelésre késztetnek! Ilyen forrásalap Montforti Grignon Szent Lajos említett műve, Kovacsics Mária Natália nővér és Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony naplói, de legfőképp Don Stefano Gobbi a Máriás Papi Mozgalom vezetőjének 1981. augusztus 16-án és 1990. augusztus 22-én kapott üzenetei is!

Elgondolkodtató, hogy„A Szűzanyánk szól szeretett papjaihoz” c. könyv kronológikus anyagában az 1981-es üzenet, sem angol-, sem magyar nyelven nem lett publikálva. A próféciát P. Keller Illés kármelita hozta Magyarországra gépelt formában, és ezek után a Kék Könyv 1998-as kiadásban jelent meg függelékként „Magyar vonatkozású üzenet” címmel (113–115. oldal). Az említett másik üzenet, egy Leányfalu-i papi coenaculum alkalmával adatott 1990-ben.

A továbbiakban kivonatosan közlöm e két bejegyzés szerkesztett szövegét!

(folyt.)

     Teljesítsük Jézus paran­csát: "Új parancsot adok nektek, sze­ressétek egymást! Amint én szeret­telek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást" (Jn 13,34). Julianna azt mondja, hogy végzetes következményekkel jár, ha egyetlen embert is kizárunk ebből a szeretetből: Ha valakit kizárunk a szeretetünkből, magunkat is kizárjuk Isten országából. De ha mindenkit szeretünk, hasonlóvá válunk Istenhez, és engedjük neki, hogy bennünk és általunk működjön: "Ha igyekszünk szeretni és alá­zatosnak lenni, az irgalom és a kegyelem működése által gyönyörűek és tiszták leszünk". Ő arra tanít minket, hogy jóval fizessünk a rosszért. Ebből lát­juk, hogy ő maga a szeretet, és olyan hozzánk, mint amilyennek minket is szeretne látni, mert azt akarja, hogy magunk és a keresztény test­véreink iránti végtelen szeretet tel­jességében hasonlítsunk hozzá. Azt akarja, hogy amiként az ő szeretete nem gyöngül irántunk a bűneink mi­att, úgy a mi szeretetünk se gyöngüljön keresztény testvéreink iránt. A bűnt mindenestül gyűlölnünk kell, a lelkünket pe­dig végtelenül szeretni, ahogyan Isten szereti."

Az Egyház tanítása iránti hű­ség Julianna szerint a legjobb út az üdvösséghez, és nagyobb ér­téke van, mint a misztikus él­ményeknek: "Nem vagyok jó attól, hogy látomásom volt, ha nem szere­tem jobban Istent – írja."

Ahhoz, hogy a keresztény hite nö­vekedjen és élő legyen, imára van szükség. Az Istennel való párbeszéd elengedhetetlen, és mindenkinek naponta kell imádkoznia, ha fejleszteni akarja a kapcsolatát Te­remtőjével. Olykor azonban úgy tűnik nekünk, hogy az imádság unalmas, és nem hozza meg a várt eredményt.

Julianna megkérdezte, hogy az ilyen imának is van-e értéke, és Is­ten meghallgatja-e? Az Úr a 14. jelenésben válaszolt neki. "Én vagyok imáid alapja" – mondta Krisztus.

Az imádság tehát kegyelem. "A mi Urunk elfogadja az imáinkat, és úgy tűnik nekem, hogy hálával és nagy örömmel fogadja el, kincsesládába helyezi őket, ahol soha nem mennek tönkre. Ott gyűlnek Istennek és az ő szentje­inek jelenlétében, és szükségünkben mindig segítenek rajtunk. S ha végre elérjük boldogságunkat, megkapjuk őket Istentől végtelen hálája megnyilvánulásaként, hogy ez is növelje örömünket."

(Forrásokat lásd a XIX/1. Részben!) (folyt.)

     Spanyolország északi részén, Santander és Bilbao között, 8 km-ra a tengertől található Limpias. Bár a fekvése festői, ám mégsem erről híres, hanem a Szent Péterről nevezett templomának csodás feszületéről. A kívülről elhagyottnak tűnő templomon belül koragót stílusjegyeket hordoz, 9 mellékoltárral. A főoltár fölött a háttérben aranysujtásos vörös bársony baldachin alatt emelkedik ki 300 éves kereszt, melyen a korpusz 2,34 m magas. Felemelkedett mellkassal láthatjuk Jézust, amint ajka az utolsó lélegzetre nyílik és szeme vágyodva az égre tekint. A megfeszített arca különösen művészi, igen élethűen ábrázolja a haldokló Üdvözítő halálküzdelmét. Ezért hívják „Christo de la Agonia” Haldokló Krisztusnak. A kereszt alatt a Boldogságos Szűz és Szent János szobra látható.

Ez a megrendítő szépségű kereszt eredetileg Isidoro Bernales limpiasi születésű gróf tulajdona volt, aki Cadizban, Dél-Spanyolországban lakott. E feszület előtt esdekeltek Jézus segítségéért az emberek, amikor a várost 1755-ben egy közeli földrengés* következtében nagy tengerár fenyegette. A tenger egyre beljebb nyomult a városba. A lakosok körmenetben szentképeiket hordozva könyörögtek Istenhez, de úgy látszott hiába, a tenger egyre áradt. Ekkor a gróf engedélyével erős férfiak kivitték a keresztet a tengerpartra, és a víz szélén felállították, mire az visszahúzódott! A távolban azonban még nagyobb hullámfal tornyosult. Erre, beljebb vitték a keresztet a visszavonuló áradatba ‒ ott is felállítták ‒ és a tenger sima hullámzássá szelidült. E csodás esemény emlékét őrzi Cadizban egy márványtábla. Ettől kezdve a keresztet csodatevőként tisztelték.

(folyt.)

_____________________________________

(* Tény, hogy 1755-ben Spanyolország és Portugália déli részét hatalmas, helyenként 8,5-ös erősségű földrengés pusztította. Lisszabon például ekkor pusztult el!)

     Az angol misztikus szerint Is­ten szeretete arra ösztönöz min­ket, hogy elforduljunk az emberi szenvedés valódi forrásától, a szeretet hiányától: "Ő ugyanolyan erő­vel szeret minket földi életünk során, mint amilyennel akkor fog szeretni, az ő boldogító jelenlétében. Minden szenvedésünk egyedüli oka az, hogy kevés bennünk a szeretet." Ez azért van, mert a bűn annyira utálatos és gyűlölettel teli, hogy nem hasonlítható semmilyen más szen­vedéssel. A bűn a pokol, és maga a büntetés, mellyel az ember önként bünteti saját magát.

De ez ne ejtsen senkit kétségbe! Mert nem szabad felednünk, hogy Isten nagyobb, mint minden nyomorúságunk, Ő soha nem hagy el minket, és jobban törődik az üdvösségünkkel, mint mi magunk. Mert megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét szülöttétől? De még ha meg is feledkeznék: én akkor sem feledkezem meg rólad" (Iz 49,15).

Isten azt akarja, hogy ne úgy tekint­sünk rá, mint bíróra, hanem mint szerető szülőre, aki türelemmel nevel minket. "Ne féljünk, vagy esetleg csak annyira, amennyire a félelem a segítségünkre lehet, de alázattal vi­gyük kéréseinket legdrágább Anyánk [Istenünk] elé, és ő mindannyiunkat meghint drága vérével, lelkünket érzékennyé és puhává teszi, és idővel teljesen meggyógyít minket, hiszen épp ez válik a legnagyobb dicsőségére és a mi örök­ké tartó örömünkre. Ő soha egy pillanatra sem szakítja meg jó és gyengéd munkálkodását (...)," Isten nem fizet rosszal a rosszért, nem áll bosszút és nem ne­heztel, hanem irgalmasan oktat min­ket azáltal, hogy megmutatja nekünk a bűn következményeit, okulásunkra.

(Forrásokat lásd a XIX/1. Részben!) (folyt.)

Pápák az engesztelésről

     XVI. Benedek pápa Názáreti Jézus c. könyvének 2. részében megállapítja, hogy "Sok mai exegéta az engesztelés gondolatát Jézus istenképével összeegyeztethetetlennek ítéli, és azt állítják, hogy az engesztelés gondolata a modern felfogás számára nem követhető." 
     Sajnos feledni látszanak, hogy a megváltás ugyan egyszer s mindenkorra megtörtént "Isten Báránya" Jézus Krisztus véres áldozata által, a megváltás "érvényre juttatásához", a megváltottaknak is ki kell venniük a részüket! Egyetlen idézet a Szeretetláng Lelki Naplóból: "Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása" (II/106). "Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel! Ő azt, aki bűnt nem ismert, „bűnné” tette értünk, hogy benne „Isten igazságossága” legyünk.” (2Kor 5,20-21)
     II. János Pál pápa: "Az Egyház hirdeti és különféle módokon tapasztalja a megfeszített és föltámadt Krisztusban kinyilatkoztatott isteni irgalom igazságát. Továbbá maga is törekszik arra, hogy gyakorolja az irgalmat az emberek által és az emberek iránt, mert megérti, hogy ez a legelemibb föltétele annak, hogy az „emberibb” és jobb világért akár most, akár a jövőben valamit valóban tenni lehessen.” (Részlet II. János Pál pápa DIVES IN MISERICORDIA c. enciklikájából)
     Benedek pápa fenti könyvéből: "A gonosznak, a jogtalanságnak a valósága, ami a világot tönkreteszi, ugyanakkor Isten képét is bemocskolja – ez a valóság itt van, a bűnünk révén. Nem lehet egyszerűen tudomást nem venni róla, fel kell dolgozni. (...) Isten önmagát teszi a kiengesztelés helyévé, és Fiában magára veszi a szenvedést... Isten maga "issza ki a kelyhet" minden borzalmával, és így helyreállítja a jogot nagy szeretete által, amely a szenvedés révén átalakítja a sötétséget."
     De mit értsünk hiteles engesztelés alatt akkor, amikor az „engesztelés”címszó alatt hamis látnokok hamis büntető próféciákkal, hamis világvégék hirdetésével, hamis "Tanok" indoklásaival igyekszenek félrevezetni Isten Népét! A megtévesztő szellem megpróbálja minden eszközzel félrevezetni a világot és kisiklatni még a kevesek engesztelő szándékát is! Újabb és újabb imákkal traktálják a készséges lelkeket, holott azok búcsú-nélküliek, tehát a kegyelem-esdés szempontjából erőtlenebbek. A leghatékonyabb engesztelési módot Jézus példázza: "Ez a fajzat nem űzhető ki másképp, mint imádsággal és böjttel". (Mk 9,29)
     Az pedig, hogy mit (és kit) kell "kiűznünk" és milyen imával, a pápák világos útmutatást adtak!
     XIII. Leo pápa: „Az emberi szellem éleslátása a jelenlegi viszonyok megítélésében nem ér fel az Isteni Gondviselés döntéseihez. De valamikor be fog következni, hogy jóságában Isten, a történelmi események okát és következményeit nyíltan megmutatja nekünk. (!) Akkor világosan kiderül majd, mily hatalmas befolyása volt ezekre a dolgokra az ima szeretetszolgálata, és mily módon érte el a meghallgatást. (...) Ezért mindenkit könyörögve kérünk sürgetőn, hogy vegye fontolóra, hogy az ősellenség csábító trükkjeinek ne engedjen; és hogy semmi okból ne lankadjon a (rózsafüzér) imában való buzgóságban, hanem állandóan, szüntelenül tartson ki benne.” (Octobri mense 1891. szept. 22) 
     XI. Pius pápa „Ingravescentibus Malis” körlevele a Szent Rózsafüzérről (részletek): „Aki ezt a lelkületet megveti, az isteni Megváltó tanítása szerint nem juthat a mennyek országába (ld Mt 18,3). Lehet, hogy a gőgös jelenkor lebecsüli és elutasítja Mária rózsafüzérét, de a szentek minden korban nemcsak szerették, hanem buzgón imádkozták is, sőt mint hatalmas fegyvert használták a gonosz lelkek ellen, a békesség megszerzésére és az emberiség számára. (…) Ugyanezért óhajtjuk, hogy a hívők kivételes buzgósággal végezzék a rózsafüzér ájtatosságot, templomban és családi otthonukban egyaránt. Mégpedig azzal a szándékkal, hogy az Isten ellenségeit, akik a katolikus hitet és az Egyház szabadságát támadják, az isteni és emberi jogok ellen az őrjöngés erejével lázadnak, s igyekszenek a társadalmakat a romlásba és pusztulásba taszítani, az Isten Anyjának hatalmas közbenjárása folytán bűnbánatra indítva végre jó útra térjenek. A szentséges Szűz, aki az albiak sötét eretnekségét a keresztény világból győztesen elűzte, buzgó könyörgéseinkre szüntesse meg az újabb tévelyeket is, különösen a kommunizmust, amely több tanával és gaztettével a régi eretnekségre emlékeztet. Az egész világon, minden városban és faluban egy lélekkel és egyesült erővel szálljon az imádság az Isten nagyságos Anyjához azzal a könyörgéssel, hogy a keresztény és emberi kultúra fölforgatói legyőzessenek s a fáradt és aggódó emberiség fölött az igazi béke napja végre fölragyogjon." (Castelgandolfo, 1937. szept. 29.) 

     És csaknem száz éve, mit is kért tőlünk a Fatimai Szűzanya? ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, és
hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük.'' (1917. augusztus)

(Az áttekintő életrajz megírásához más források mellett, felhasználtam KLEMM Nándor: Boldog Taigi Annamária c.könyvét, mely az AGAPÉ-nál jelent meg 1995-ben!)

     A tömeg nehezményezte, hogy Rómától messze volt eltemetve, ezért az általános helytartó rendelkezésére exhumálták és átszállították a Santa Maria della Pace-templomba. A lepecsételt koporsót felnyitották és az eltelt 18 év ellenére, a holttestet teljesen ép állapotban találták!

     Mikor IX. Pius pápa tudomást szerzett az elhunyt azon kívánságáról, hogy a trinitáriusok templomában helyezzék örök nyugalomra, a testet (merthogy ép volt) 1865. augusztus 18-án átszállították a San Crisogono-bazilikába. Három évvel később a koporsót újra felnyitották, és a még mindig romlatlan testet új ruhába öltöztették, majd nyolc napra a híveknek közszemlére tették ki. A tömeg oly nagy, hogy a rend fenntartására katonaságot kellett kirendelni. Ma is látható a trinitáriusok Santa Maria in Trastevere bazilika bal kápolnájának oltáránál egy nagy üvegtábla alatt harmadrendi ruhában.

IX. Pius pápa 1863-ban indította meg a boldoggáavatási eljárást, és    XV. Benedek pápa 1920. május 30-án iktatta a boldogok sorába Taigi Annamáriát. Ünnepe június 20-a.

     Az emberiség történelmének vérzivataros korában élt Taigi Annamária, egy nagycsaládos édesanya, korának talán legnagyobb kanonizált misztikusa és csodatevője. Egészséges szentségi házasságban valósította meg a szentségi életet, mely történelemalakító volt, erről azonban a történészek nem beszélnek, mert csatáit nem a földi küzdőtereken, hanem a kevesek által ismert lelki küzdelmekben vívta meg. Üdvtörténeti nagyságát a boldoggá avatási dekrétum így méltatja: "Isten, hogy hatalmát és bölcsességét megmutassa,... a büszkék megalázására... az istentelenség áradatával szemben egy egyszerű szegény asszonyt állított... engesztelő áldozatnak és védőbástyának".

Boldog Taigi Annamária élete példaértékű a mai házasoknak, próféciáinak ismerete pedig tisztánlátást adhatna napjaink jövőfürkésző emberének. Mindazáltal ezekről egyházunkban sem a modernista-, sem a dogmatikus irányultságúak nem beszélnek! Ez az "óvatos álláspont" túlmutat minden józan megfontoláson, hiszen a háromnapos sötétségről való jövendöléshez, az életszentségben elhunytak nevének egész sora fűződik, így Bingeni Szent Hildegard (+1179), Father Nectou (+1777), Boldog Emmerich Anna Katalin (+1824), Elizabeth Canori-Mora (+1825), Buffalói Szent Gáspár (+ 1837), Rosa Asdenti nővér (+1847), Palma Maria d'Oria (+1863), a Megfeszített Jézusról nev. Paui Mária nővér (+1878), Marie Baourdi (+1878), Marie Martel +1913), Pere Lamy (+1931), La Fraudais-i Jahenny Mária Júlia (+1941), Tiszteletreméltó Helena Aiello Lombardi (+1961).

(Alább, a S. Maria Trastevere templom, mely a trinitáriusok öltözetében őrzi Boldog Taigi Annamária épen maradt testét!)

     Bár Julianna életrajzi adatai hiányosak, a művének köszönhetően mégis egy lapon említjük Szienai Szent Katalinnal, Svéd Szent Brigittával vagy a későbbi Boldog Emmerich Katalinnal!

Miszti­kus látomásaiból még a Katolikus Egyház Katekizmusa is közöl részleteket. XVI. Benedek pápa 2010-ben neki szentelte az általános audienciáinak egyik katekézisét.

Julianna látomásai Isten végtelen emberszeretetére mutatnak rá. "Amióta a kinyilatkoztatást kaptam, nagyon vágytam rá, hogy megért­sem, mit értett alatta a mi Urunk. Tizenöt vagy talán több évvel ké­sőbb ezt a választ kaptam lelkem­ mélyén: »Tudni akarod, mit értettem alatta? Tudd, hogy a szeretetet értettem. És hogy ki jelent meg neked? A Sze­retet! Mit nyilatkoztattam ki neked? A szeretetet. Miért nyilatkoztattam ki? Szeretetből! És ha szilárdan ehhez tartod magad, többet is meg fogsz érteni, sőt egy örökkévalóságon át nem fogsz mást érteni vagy tudni.«

"Így kaptam fel­világosítást arról – írja Szent Julianna –, hogy az Úr a szeretetre gondolt. Ebben és minden­ben egyértelműen láttam, hogy Isten már azelőtt szeretett minket, hogy megteremtett volna, s hogy a szeretete nem csökkent és sohasem csökken. Minden művét ebben a szeretetben alkotta; ebben a szeretetben teremtett mindent a javunkra, és ebben a szeretetben tart az életünk örökké. Kezdetünk abban a pillanatban van, amikor Isten megteremtett bennünket, de a szeretet, melyben megteremtett, már az idők kezdete előtt benne volt; és ebben a szeretetben van a kezdetünk. S mindezt meglátjuk majd Is­tenben. Adja meg ezt nekünk Jézus. Amen,"

Norwichi Julianna már öt évszá­zaddal Szent Fausztina előtt nyíltan hirdette az ősi keresztény igazságot Isten irgalmasságáról: "Mindahány­szor balgaságunkban arra szegez­zük tekintetünket, ami tilos, Urunk Istenünk gyengéd érintésekkel figyelmeztet, és így szól hozzánk lelkünkben: »Szeretett gyermekem, hagyd el azt. Gon­dolj rám, én vagyok minden, ami­re vágysz. Örvendezz Üdvözítőddel és örülj üdvösségednek!« (...) A mi jóságos Urunk nem akarja, hogy szolgái kétségbeessenek, még akkor sem, ha gyakorta súlyosan vétkeznek. Bukásaink ellenére is szeret minket. Békéje és szere­tete mindig munkálkodik bennünk, bár mi nem mindig maradunk bennük."

(Forrásokat lásd a XIX/1. Részben!) (folyt.)

4. Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. (II/106)

     Az Istennel való megbékélésre való indíttatás, az engesztelés gondolata nem újkeletű üdvtörténetünkben! Már a zsoltáros is így int: „Ti, akik megfeledkeztek Istenről, szálljatok magatokba, különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket” (Zsolt 49,22). 
Hasonló, korunk igaz Mária-jelenéseinek üzenete is, melyekben mindig bűnbánatról, megtéréséről, s a bűneikben megmaradók kárhozatának veszélyéről szól. Azokról, akik már Istenéi voltak, de elfordultak Tőle, akik a bűn szerzőjének csalárd hálójába esve távol maradnak Istentől, örök sorsukat téve kockára! Sajnos, korunkban már olyan mérvű az Istenről való „megfeledkezés”, hogy fennáll a tömeges elkárhozás veszélye! Különösen figyelemre méltók a Szent Szűz fatimai és a Szeretetláng üzenetében elhangzott szavai: „Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs aki imádkozzon és áldozatot hozzon értük!” (1917. augusztus 19) Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! (Szeretetláng I/87; I/103; III/144)
     Kérdés: Az Istenanya lélekmentő stratégiájával, hogyan menthető meg a világ a pusztulástól?
     A Szűzanya Szíve Szeretetlángjával nem egy közösséget, nem csak Magyarország népét, de az egész emberiséget kívánja szívében megérinteni! Ez a “megérintettség”, nem csak “hitbeli” vonatkozású, hanem többletkegyelmet is kínál a fatimai engesztelés megvalósításához. A Szeretetláng üzenete fokozottan ösztönöz a tisztítótűzben szenvedő lelkek kiszabadítására. Ennek „stratégiai” célja azon kölcsönösségen alapul, miszerint a purgatóriumból szabadult lelkek visszasegítenek bennünket, és ez a természetfeletti segítség az, mely gátat szabhat a gonosz és csatlósai pusztító tevékenységének!
     Nem kell felsőfokú hittudás annak felismeréséhez, hogy a Mennyei Atya, Fia Édesanyjának Szeplőtelen Szíve által akarja megmenteni a világot! (vö Fatimáról beszél Lúcia nővér 4. kiadás 2006. 118; 123; 127; 172; 188) XVI. Benedek pápa 2010. május 13-i fatimai látogatása során ugyanis, így nyilatkozott: Tévedne az aki azt hinné, hogy a III. Fatimai Titok történései már beteljesedtek.
     Miről van tehát szó?
     A világ békéjének megőrzésére és végveszélybe sodródó hazánk megmentésére, egyetemes nagyságrendű engesztelésre van szükség, mely a jézusi ajánlás gyakorlatával (lásd Mk 9,29), a szentségi élet személyenkénti megvalósításával és a Mária Szeplőtelen Szíve által kiesdett többletkegyelmek segítségével valósítható meg! Természetesen nem kötelező, amiként a zuhanó gépen imára fakadó ateista hirtelen felismerése sem! NE VÁRJUK A MEG! 

(Az áttekintő életrajz megírásához más források mellett, felhasználtam KLEMM Nándor: Boldog Taigi Annamária c.könyvét, mely az AGAPÉ-nál jelent meg 1995-ben!)

     A család olyan szegény volt, hogy a temetési költséget képtelenek lettek volna összeszedni, ám csodás nagylelkűségben volt részük, mert bíborosok és gazdag adományozók küldtek összegeket.

     Mihelyt Pedicini bíboros tudomást szerzett a halálesetről, levelet intézett az általános helynökhöz és kérte, hogy Taigi Annamáriát méltó temetésben részesítsék.

     A temetése azonban furcsán zajlott le, mivel a (nagy engesztelő) halálát követő napon óriási kolerajárvány tört ki Rómában – amitől Anna életében – az Úr, mindvégig megkímélte a bűnös várost. Egész családok haltak ki, mindenütt sírás, jajgatás volt hallható. Így az első pillanatokban érdektelenség követte Anna halálát, hiába volt két napig felravatalozva a Santa Maria in Via Lata-templomban. Jámbor tisztelőinek kis csoportja vasárnap este, a pápa utasításának megfelelően lepecsételt, kettős, fa- és ólomkoporsóban kísérte ki az új Campo Veranó-i temetőbe, ahol a pápa engedélyével, a kápolnához közel temették el.

     Néhány nap múlva azonban feleszmélt a nép és a járvány ellenére szegények és gazdagok, püspökök és bíborosok zarándokoltak el az egyszerű sírhoz. Nemsokára Odeschalchi bíboros megbízta msgr. Natalit az elhunyt életére vonatkozó adatok összegyűjtésével. Ezután megjelent az első életrajz, melynek leírhatatlan sikere volt, több nyelvre is lefordították.

     Rövidesen megkezdődtek a boldoggá avatással kapcsolatos előkészületek, miközben a közbenjárására történt csodák száma egyre növekedett. (folytatódik!)

     Józan ésszel, maga is felettébb csodálkozott a végbement hirtelen változáson és meggyőződéssel hitte, hogy ez a Szenvedő Üdvözítő különös csodája volt. Ennek hatására soha többé nem bízott a földi élet és egészség biztonságában, inkább azon volt, hogy Jézus Krisztus szenvedését enyhítse azzal, ha átvállal belőle. Ennél fogva eltékozolt időnek vélte addigi életét és úgy döntött, hogy hátralévő élete minden pillanatával a megváltás ügyét kívánja szolgálni. 

Ekkor azonban a csillapíthatatlan lelki éhség mellett, óriási testi éhség is erőt vett rajta és ezt követően két nap és két éjszaka szinte egyfolytában evett. Talán ez volt utolsó bőséges táplálkozása, mert ezután a zárt remeteséget vállalta, egy, a Norwich-i Szent János-templom fala melletti kis házban, ahol az ablakából rálátott a szentségházra.

A remeteéletre vágyónak kérelmezni kellett a helyi püspök engedélyét. Ehhez a lelki érettségen kívül az anyagi háttér is feltétel volt. A remetelakot ugyanis vagy bérelnie, vagy megépítenie kellett, nem beszélve az élelmezésének biztosításáról. De nevezett szentünknek, minden a rendelkezésére állt.

Norwichi Julianna tehát bezárta magát és mégis úgy érezte, hogy kiszabadult ebből a világból és ezután elmélkedéssel és tanulmányokkal kívánja folytatni remete életét.

Julianna rögtön leírta a vízióit, az "Isteni Szeretet Kinyilatkoztatásai" címmel. Az írást néhány évig nem fejezte be, és ezt a részt gyakran "Rövid szövegnek" nevezik, holott 25 fejezetből áll. Csak 20-25 évvel később, az 1390-es évek elején kezdte folytatni, és így készült el a "Hosszú szöveg", melyet döbbenetesen tiszta teológiai kommentárokkal látott el.

Összességében ez az egyházilag elismert magánkinyilatkoztatás 86 fejezetből áll! A kinyilatkoztatott tanító tartalom okán Norwichi Juliannát nem csak a legnagyobb középkori misztikusnak tartják, hanem Angliában az első női írónak, ha nem az első angol írónak!

(Forrásokat lásd a XIX/1. Részben!) (folyt.)

3. Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. (II/106)

     A 'Csodásérem' üzenetével a „Hajnal Szép Sugaraként” (II/100) ragyogott fel a végve-szélybe sodródó emberiség Reménycsillaga. Az 1830-ban elkezdődött Mária-korszakot követően, az Istenanya valamennyi jelené-sében felismerhető Isten kegyelmi straté-giája, az elhatalmasodó bűnre adandó édesanyai elgondolás és ennek világosan kibontakozó – az emberiség üdvösségét segítő – pedagógiája. Az Istenanya La Salette-i (1846) próféciájának második részében az emberiség jövőjének szörnyű lehetőségét mutatta be. Lourdes-ban (1858) kinyilvánította, hogy Szeplőtelen. Fatimában (1917) hangsúlyozta, hogy az Ő Szeplőtelen Szíve menedék. Végül Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángjának (1961) üzenete az, mely kiteljesítette a sátán elleni harc új kegyelmi fogalmát, az engesztelés globális fegyvereként.
     A Szeretetláng kegyelmi adomány. Mégpedig erő, mely átjárja a szívet és az akaratot. Erő, amely helyreállítja bennünk az értékrendet; erő, amely átformál, szeretni tanít, készségessé tesz bennünket Jézussal együtt és Jézussal teljesen azonosulva hatékonyan és kitartóan részt vállalni a lélekmentő munkában. A Szeretetláng segít megérteni a Szent Szűz szándékát. Segít tárgyilagosan felismerni valós helyzetünket. Másként fogalmazva: a Szeretetláng az a kegyelmi adomány, eszköz, amely hozzásegít bennünket a Boldogasszony tevékenységének értelmezéséhez, és erőt ad kérésének, az engesztelésnek következetes megvalósításához, és az apostolkodáshoz. Ennek pedig kizárólagos célja, hogy egyetlen lélek se kárhozzék el. A Szeretetláng a bennünk és általunk szabadon működő Jézus Krisztus.
     A Szeretetláng látnoka, Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony, papi ismerősei kérdéseként feltette a Szűzanyának: Mi a Szeretetláng? – A válasz így hangzott: Szívem Szeretetlángja, maga Jézus Krisztus! (I/107, IV/12).
     Szűzanya: "Mióta az Ige testté lett, ily nagy megmozdulás nem történt részemről, mely így tört volna felétek, mint ahogy Szívem Szeretetlángját küldöm hozzátok. Ilyen még nem volt, mely a sátánt így megvakítsa. És rajtatok múlik, vissza ne utasítsátok, mert ez nagy pusztulást vonna maga után.” (I/84)
Úr Jézus: „A világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása! (IV/27) Bízzatok! Az Isten ügyét nem tudja semmi keresztülhúzni! Az igaz, hogy megváltó munkámhoz szükségem van a ti erőtökre is, hisz értetek kell megtennem. Egyet sem akarok elveszíteni közületek. A sátán olyan harcot indít az emberek felé, amilyen még nem volt soha.” (I/95)
     A fentiekből következik, hogy az Istentől elfordult és végveszély felé sodródó korunkban már nem elég egyesek magánájtatossága „kevesekért”! A csillogó világ, információ-dömpingjétől eltompult lelkek egyetemes felrázásához ugyanis az istenszeretők égi segítséggel történő, tudatos összefogása kell, mégpedig „mindenkiért”! A végtelenül megbántott isteni Szeretet, okkal kívánja meg a szívből-lélekből indíttatott tudatos engesztelést! Ezt hirdette meg az Egyház Anyja 1917-ben Fatimában, ahol kiútként a rózsafüzér napi imádságát, a világ és Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívének és az engesztelő Első Szombatokat ajánlotta az emberiségnek. Ennek a felhívásnak kellett volna az „Engesztelés Műveként” diadalra jutnia Erdey Ferenc atya (1895-1966) által hazánkban. És ennek szellemiségét szerette volna megvalósítani a 40-es évek elején a Világ Királynője, Natália (1901-1992) nővéren keresztül! Ennek az engesztelő lelkiségnek volt példája és rejtett apostola a 40-es 60-as években boldog reményű Marton Marcell kármelita atya (1887-1966). És ezek megvalósításához kínált többlet kegyelmi erőt és lánglelkűséget a Szeretetláng üzenete (1961-1985). 

     A természetfeletti létre teremtett ember szinte ellenállás nélkül hagyja magát elmerülni korunk zajos világának káprázatában – észre sem véve –, hogy közben elveszíti élő kapcsolatát Istennel, az Élet forrásával. A hitbeli gyengülésnek, mely a világ végzetes eltévelyedésének oka az, hogy egyre kevesebben imádkozzák a rózsafüzért és csökkent a bensőséges Mária-tisztelet.

    Az emberek, még a súlyos csapásokból sem vonják le a tanulságokat, hogy a Teremtő felé fordulnának segítségért, sőt, inkább vádaskodnak, „miért engedi ezt az Isten?” Ám, fel kellene ismerniük, hogy a bűnök és mulasztások, mint feldobott kövek zuhannak vissza, és csakis az Isten iránti bűnbánatban és a szeretet-párbeszéd felújításával remélhetnek békét és megújulást!

(Szerk.: Szentolvasó c. füzet 3. o.)

(Az áttekintő életrajz megírásához más források mellett, felhasználtam KLEMM Nándor: Boldog Taigi Annamária c.könyvét, mely az AGAPÉ-nál jelent meg 1995-ben!)

     Végül gyermekei mind az ágya köré gyűltek, és a haldokló édesanya könnyekkel szemében áldotta meg őket, mert aggasztotta a jövőjük. A Mester azonban, akinek akaratából szegénységben élt, eloszlatta kétségeit: "Védelmembe veszem őket. Ne bántson, hogy irántam való szeretetből szegénységben hagyod itt őket. Azok, akik jót tesznek velük, el fogják nyerni jutalmukat."

     Utolsóként kérette magához kedves Sophie lányát, hogy négyszemközt beszéljen vele. Átnyújtotta neki kulcsait e szavakkal: "illeszd a zárba! Mostantól kezdve neked kell a háziasszonynak lenned!" Ezzel rábízta az egész családot, s kérte, hogy gondoskodjon az öreg Domenicóról és saját gyermekeiről. Ne engedje őket kíséret nélkül kilépni a házból. Figyelmezteti, hogy még sok szenvedés áll előttük: szegénység, üldöztetés és a rossz nyelvek. De meg is nyugtatta, hogy az Úr meg fogja őket vigasztalni. – fejezte be oltalmazó édesanyai szavait, majd hozzátette: "minden további beszéd fölösleges" és megáldotta.

     Ezek után egyedül maradt, egyedül Istennel. Kimerült szervezetének az orvostudomány erős hajtószert írt elő. Az Úr közölte vele, hogy ez meg fogja ölni, de ha ragaszkodnak bevételéhez, ne tiltakozzon. El fogja nyerni az engedelmesség koronáját!

     Szerdán megkapta a Szent Útravalót, egy trinitárius atya feloldozta és "in articulo mortis" teljes búcsúban részesítette. Anna felszólított mindenkit, hogy térjenek nyugovóra, majd hosszú hallgatásba merült. Mielőtt elment volna, megérintette Don Natali mellkasát, hogy eloszlasson egy vérrögöt, s az ezáltal meggyógyított papot is pihenni küldte.

     Csütörtök este, a betegek szentségének felvétele után haláltusájának fájdalmai súlyosbodtak. Férje és a gyermekek olyan hangosan sírtak, hogy el kellett őket távolítani. A jelenlévő papság és a szerzetesek is mind visszavonultak, mert úgy vélték, hogy a halál még nem fog bekövetkezni. A haldokló három órás halálküzdelmében, teljesen egyedül maradt. Reggel négy óra körül Don Natali egy belső hangtól felébresztve hozzá sietett.

     1837. június 9-én, péntek reggel fél ötkor, hangos sóhajtással beállt a halál. Anna ekkor 68 éves volt. (Csupán megjegyzésként: A Gondviselés különleges intézkedését kell látnunk abban, hogy Domenico majd fél évszázados együttélésük ellenére is, csak felesége halála után ismerte fel annak erényeit.) (folyt.)

Források: Magyar Kurír 2010. december 2. 

Az isteni szeretet kinyilatkoztatásai - Budapest, Jel, 2013.

http://hagiosz.net/?q=triszagion

https://en.wikipedia.org/wiki/Julian_of_Norwich

Szeressétek Egymást folyóirat 27. száma - 2018

Norwichi Szent Julianna

     Életéről kevés konkrét forrás maradt ránk, még a családneve is ismeretlen. 1342. november 8-án született Norfolkban, feltételezhetően jómódú családban. A szentté-avatásáról sincs adat, mindenesetre az anglikán- és a római egyház, a legnagyobb szentjei közt tartja nyilván.

Harminc éves korában nagy betegségbe esett, melyben három napot és három éjszakát feküdt fájdalmak között. Már meg volt győződve, hogy fiatalon meghal, és átélte a testének fokozott elhalását, lábától kezdve fölfelé, mígnem a látását is elvesztette és mélységes sötétség borult rá. A halál tudata miatt eluralkodott rajta a félelem, hogy érdemek nélkül kell szembesülnie Istennel. Úgy érezte, hogy jobban szerette az életet, mint Istent. Hatalmas fájó bűnbánat vett rajta erőt. Már az agónia légszomjával küzdött, amikor feje fölött megpillantott egy keresztet, melyen Jézus alakja vérzett.

Valójában az őt meglátogató pap tartotta föléje, amikor az "Utolsó Kenet" szentségében és papi áldásban részesítette. A feljegyzések szerint, mindez 1373. május 8-án történt. El kell mondani, hogy Julianna a vakságában semmit és senkit nem látott, még a keresztet tartó pap kezét sem!

Ám ez idő alatt tizenhat látomása volt, melynek végén 1373. május 13-án hirtelen felépült betegségéből, így a negyedik éjszakán magához vehette a Szentségeket.

(folyt.)

2. Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. (II/106)

     Aki komolyan részt akar vállalni az evangelizációban, ajánlja fel magát a Szűzanya Szeplőtelen Szívének, ajánlja életét és munkásságát az ő oltalmába, s kérje az ő segítségét.
     Az engesztelésben részt vállalók természetesen egyházközségükben is példaadó életet élnek, és különös gondot fordítanak az apostolkodásra. Fontos, hogy időről időre lelkésszel is találkozzon a közösség még akkor is, ha a lelkipásztor az engesztelő órákon nem tud jelen lenni. Az engesztelés lelkületét állandóan frissen kell tartani,s a felmerülő kérdésekben eligazítást kell nyújtani.
     Soha nem szabad látványos sikerre törekedni. A lelkületre kell nagyon vigyázni. Nem szabad görcsösen a normákhoz ragaszkodni. Első mindig a nyitott szív, a készséges akarat, a kitartó ima, az alázatosság, a mindenre kiterjedő szeretet. Böjtölni is kell persze, ennek módja is ismert, de akit egészségi okok akadályoznának, annak is számtalan egyéb lehetőség áll rendelkezésére. A létszám kérdését is az Istenre kell bízni. Ha szívünk nyitott, s akaratunk készséges, hasznosítani tud bennünket az Úr.
     Magasabb szintű lelki élet nem létezik következetesség, igényesség és benső fegyelem nélkül. A jelek szerint az engesztelőknek közel egyharmad része másfél-két év elmúltával feladja vállalkozását, mert nincs elegendő kitartása. Sok nehézség adódik az alázatosság hiánya, a szerepelni vágyás, az imádságos csend megbontása és a megrögzött hibákhoz való ragaszkodás miatt. Ha érnek is bennünket kudarcok, mindig legyen erőnk mindent újra kezdeni. Erdey atyát idézzük: ,,Ha azt érzem, hogy egész lelki életem oda sodródik mind jobban Szűz Máriához, ha én is megélem, hogy szívemet mindjobban betölti az engesztelés szelleme és a vágy, hogy Mária Szívével mindig jobban egyesüljek, akkor ez nyilvánvaló jele annak, hogy a Szűzanya engem is magának választott! Nyissuk meg csak lelkünket egészen ennek a szent hivatásnak! Ne féljünk az áldozatoktól! Ne sajnáljuk magunkat egészen ennek a nagy célnak, az engesztelés művének szentelni!'' (Erdey F.: A világ Királynője. Bp. 1944. 72. o.) 
     Sok erő forrása lesz, ha tudatosítjuk Jézus valóságos jelenlétét az imádkozó közösségekben: ,,Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük'' (Mt 18,20). Tehát Jézus személyesen van jelen az imádkozó közösségben. Éppen ezért mindig törekedjünk az összeszedett, az elmélyült és a hitből fakadó imádságra, s minden helyzetben emlékezzünk Jézus ígéretére: ,,...bármit kértek imádságban, higgyétek, hogy megkapjátok, és úgy is lesz'' (Mk 11,24). Megjegyzés: Erdey atya – vallotta egyik volt munkatársa – több látomásban részesedett. Ezek a revelációk a Jézus Szíve tisztelettel voltak kapcsolatban, s az engesztelés műve a fatimai események után ezekből az élményekből is ered. Az atya soha nem hivatkozik ezekre a víziókra. 

(Az áttekintő életrajz megírásához más források mellett, felhasználtam KLEMM Nándor: Boldog Taigi Annamária c.könyvét, mely az AGAPÉ-nál jelent meg 1995-ben!)

     Tekintve, hogy a kapott sugallatokkal kapcsolatban Annát néha lelki nyugtalanság gyötörte. Az Úr tudtára adta, hogy miként ismerheti fel egy-egy sugallatról, hogy Tőle vagy pedig a gonosz lélektől származik. (Sok mai látnok megfeledkezik ennek lehetőségéről és azt hiszik, hogyha valami jónak és szépnek látszó sugallat fogalmazódik meg bennük, az biztosan az Úrtól van. A kísértő azonban nagyon ravasz! Nem a sugallat "szép és jó" volta a lényeg, hanem a belőle fakadó végső következmény!) Ugyancsak Jézus hívta fel figyelmét az alázatosság fontosságára, valamint a büszkeség veszélyeire. Rámutatott neki a lelki élet hullámmozgásaira, melyek következtében az emberek olyanok, mint a szélkakasok. Ha a kegyelem szellője megérinti őket, máris fellengzős ígéreteket tesznek, ha viszont jönnek a megpróbáltatások, Péter apostolhoz hasonlóan elárulják Mesterüket. Az Úr arra is figyelmeztette, hogyha valaki a kapott kereszttől menekül, még nehezebbet kap.

     Az Úr kiváló főpapokhoz irányította, akiknek mindent el kellett mondania. Ezek közé tartozott Don Rafaele Natali is. Őt nevezhetjük családtagnak is, mert hosszú évekig a Taigi családnál étkezett, s Annának amolyan személyi titkára és életrajzírója volt. Mindezt annál is inkább, mert Anna nem tudott írni, és Natali atya fontosnak tartotta, hogy napról-napra feljegyezze azokat a megvilágosításokat, amelyeket Anna kapott, és amelyeket – a gyónáson kívül – vele közölt. Tanácsokat adott Annának, miként ő is kapott tőle. Elmondható, hogy Taigi Annamária mellett vált szent életű pappá.

Közben egyre nőtt a család nyomora. Don Natali naponta volt kénytelen segítség után nézni. Ennek tudata Anna asszony számára leírhatatlan szenvedést okozott.

     Amikor néhány gazdagtól tyúkokat, gyümölcsöt, bort vagy ajándékokat kapott, azt megköszönve maradéktalanul továbbadta a gyógyíthatatlan betegeknek.

     Don Natali minden nap misézett Anna imahelyiségében, és szentáldozásban részesítette őt.

1837. június 2-án, a Nagyhét első napján vasárnap, Annamáriát kirázta a hideg. Nagyhétfőn, a szentáldozás után hosszú ájulatba esett. Azt gondolták, hogy meghalt, de valójában elragadtatásban volt. Az Úr ekkor közölte vele, hogy Nagypénteken, szenvedésének napján fog meghalni. Amikor magához tért, élénk örömmel hozta Don Natali tudomására a jó hírt.

     Egyik kezében a rózsafüzérével, a másik kezében a názáreti Jézus képével imádkozott.

Ezt követően kétszer hívta a férjét, megvigasztalta és megköszönte neki a gondos ápolást, majd egyenként szólította gyermekeit, figyelmükbe ajánlva az imádságot és a közös rózsafüzért, a Szűzanya szeretetét és az egyetértést. (folytatódik!)

(A képen Don Natali kézírása, Annamária látomásáról!)

1. Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. (II/106)

     A XIII. századi Boldog Özséb pilisi remete (az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend alapítója) barlangja előtti keresztjénél látomásban részesült. Sok-sok apró lángocskát látott mindenfelől összegyűlni, melyek a kereszten egyetlen nagy lánggá egyesültek. Ez az egy látomás elegendő indíttatást adott neki ahhoz, hogy a szétszórt engesztelő remetéket egybegyűjtse, megalapítva a Pálos Rendet. A Szent Szűz célja sem más, mint összegyűjteni az engesztelő szíveket (lángocskákat), felszítsa azokat Szeplőtelen Szívének jézusi hevületével, hogy ígérete szerint bűnt perzselő Szeretetlánggá egyesítse azokat: „Tüzet tűzzel fogunk oltani, a gyűlölet tüzét, a Szeretet Tüzével!” (III/203) A lelkinaplóban olvashatjuk az Úr Jézus szavaiként: „Azt amit tesztek, égjen mint az égő csipkebokor mely ég, de el nem ég! Ilyen áldozat kell Nekem, melynek szeretettől égő tüze Hozzám ér!” (II/108-109).
     A lélekmentő indíttatású engesztelésben részt vállalók élete átformáló-dik, áttüzesedik így előbb-utóbb maguk is elmondhatják Szent Pállal: ,,Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem'' (Gal 2,20). A kitartás és az egymás erősítése szempontjából nagyon fontos hetente legalább egyszer közös imára is összejönni. Hasznos ezt a napot engesztelő napnak kijelölni, amikor a böjt (kenyéren és vízen, vagy egyéb módon), a sok imádság mellett az engesztelők szerető találkozására is sor kerül. A közös ima programját változatosan lehet összeállítani, de szerepeljen benne mindig a rózsafüzér, az irgalmasság rózsafüzére, a szentírásolvasás, s ha lehetséges, a szentmise hallgatása és a szentáldozás.     Az engesztelő napot ajánlatos meghirdetni, s egyáltalán a papság részéről az engesztelés ügyét újra és újra propagálni az egész egyházközségben. Az engesztelő nap és a közös program időpontja lehetőleg ne változzon, s a résztvevőket biztassuk a rendszeres megjelenésre még akkor is, ha ez áldozatba kerül, hiszen erőfeszítés nélkül senki nem üdvözülhet. Praktikus megfontolásból az engesztelő nap lehet a péntek, a közös ima kezdődhet a késő délutáni vagy a kora esti órákban. A péntek egyébként is bűnbánati nap, a másnapi szabad szombat pedig lehetőséget nyújt a pihenésre. A tapasztalat szerint a néhány imában töltött óra nem terheli meg az idősebbeket sem.
     Az engesztelés színhelye lehet a templom, a plébánia vagy akár magánház is, a helyi körülményektől és lehetőségektől függően. Elsősorban a templomban ajánlatos engesztelésre összejönni, de ha a megközelíthetőség, az időpont, a fűtési körülmények stb. indokolják, a magánlakás is kiváló helye lehet az engesztelésnek. Az engesztelést azonban akkor is az Oltáriszentség jelenlétében kellene végezni, ha az imaközösség tagjai templomon kívül jönnek össze (természetesen papi engedély ill. részvétel mellett)!
     Rendkívül lényeges, hogy az engesztelő ember lassan-lassan megtanuljon állandóan kapcsolatban lenni Istenével, s az Ő állandó jelenlétében élni az életét, hiszen benne élünk, mozgunk és vagyunk  (ApCsel 17,28). A következetes munka és a kitartó ima eredményeként Krisztushoz hasonlóvá formálódik a lélek. A már említett ,,szüntelen imádság'' (1Tessz 5,21) felé vezető út annak gyakorlásával kezdődik, hogy az ember minden lehető ún. ,,darab idejét'' (várakozás a sorban állásnál, séta közben, munkahelyre menet, autóvezetés közben stb.) együtt töltse Istenével, tehát imádkozzon. Némi gyakorlat után ez egészen természetessé válhat életünkben.  Amikor az imádságban előrehalad az ember, az Isten közvetlen örömforrás lesz számára, s úgy fog kötődni Teremtőjéhez, miként a gyermek atyjához. Az engesztelés kettős gyümölcse: az önmegszentelődés és a lelkek megmentése. ,,Értsd meg hát Isten jóságát és szigorúságát: szigorúságát a vétkesek iránt, irántad pedig Isten jóságát, föltéve, ha megmaradsz a jóban, különben téged is lenyesnek'' (Róm 11,22). 

Vigyázz! Mert kozmikus harc folyik minden egyes lélekért, minden órában, minden pillanatban, a csábítás, a megtévesztés és a pszichotechnika minden eszközével; a tét az örök élet boldogsága!

Ha figyelmetlen vagy, könnyen elragad a világ és észrevétlenül is az istentagadók oldalára sodor!

 Hirtelen azt hiszed, hogy "felvilágosodtál", holott épp az életed világos célját vesztetted szem elől és sajnos könnyen a "sötétség" várományosa lehetsz!

(Az áttekintő életrajz megírásához más források mellett, felhasználtam KLEMM Nándor: Boldog Taigi Annamária c.könyvét, mely az AGAPÉ-nál jelent meg 1995-ben!)

     Bár Anna kifejezetten szeretett enni, egyre inkább lemondott az étkezésről, egyre többet böjtölt. Pénteken az Úr-, szombaton a Szűzanya-, szerdánként Szent József tiszteletéért és engeszteléséért ajánlotta lemondásait. Annának rövidek voltak az éjszakái. Térden állva a bölcsők között mondta el a hosszú esti imáit és mivel rendszerint hajnalban kelt, az alvásra szánt ideje alig volt több két óránál. Önkéntes vezekléseit főképpen az Istentől elhidegült papokért, a szerzetesekért és az egyházi méltóságokért ajánlotta fel.

     Anna megmondta Angelo páternek, hogy Isten őt arra hívta meg, hogy engesztelő áldozat legyen a világ bűneiért. Hogy hivatását előmozdítsa, a gyóntató arra buzdította, hogy lépjen be a trinitáriusok harmadrendjébe. A rendbe való belépéshez Anna megszerezte ugyan Domenico hozzájárulását, ám nehézséget okozott, hogy a felvétel egyik feltétele volt, hogy Anna hagyjon fel a házaséletével. Ezt viszont mind férje, mind maga is kifogásolta. A Gondviselés azonban megoldotta a problémát azzal, hogy Anna már áldott állapotban volt első gyermekével. Külön engedéllyel tehát felvették, hiszen az egyik Szentség, nem lehetett akadálya egy másiknak.

     A szertartás nem minden zavaró körülménytől volt mentes. Anna ugyanis az akkor már a szokásos extázisba esett, és sírásban tört ki. Gyóntatójának egyetlen jelére azonnal abbahagyta. Anna ezt a lelkiatya iránti feltétlen engedelmességet élete végig megtartotta.

     Annamária, negyvennyolc évig élt Domenicóval és ez idő alatt tíz gyermekük született, ebből hét élte meg a felnőtt kort. A harmadrendbe lépés nem akadályozta Annát a gondos családanyaságban, sőt, felajánlotta magát engesztelő áldozatul a világ bűneiért.

     Felajánlásának viszonzásaképpen, az Úr megajándékozta egy fényes "napgömb" állandó látomásával, melyben nyitott könyvként láttatta vele a múlt, a jelen és jövőbeli eseményeket, és a holtak túlvilági sorsát. A Taigi család lakását rengetegen keresték fel papok, egyházi méltóságok, nemesemberek, de alacsonyabb néprétegből valók is, hogy lelki tanácsát kérjék. De előre jelezte a politikai eseményeket, gyilkosságokat, az emberiség jövőjében majdan lezajló lelki katarzist, a nagy büntetést és a nagy kiengesztelődést Istennel. Tőle ismerhetjük a legrészletesebben a Háromnapos Sötétség leírását is! Belső élete egy hatalmas misztikus vihar volt: extázisok, látomások, próféciák hosszú sorával. Isten gyakran elragadta a lelkét, akár mosogatott, akár főzött vagy éppen varrt. (folytatódik!)

(Az áttekintő életrajz megírásához más források mellett  felhasználtam KLEMM Nándor: Boldog Taigi Annamária c.könyvét, mely az AGAPÉ-nál jelent meg 1995-ben!)

     A lelkében alakuló Domenico végtére is nagyon szerette feleségét és egyre inkább fájlalta, hogy bájos tekintetéből gyakran szomorúság tükröződött. Párja ugyanis amellett, hogy igyekezett helytállni asszonyi és családanyai szerepében, egyre csak gyötörte a kérdés, hogy miként egyeztetheti össze a hitbeli tökéletességre való törekvését az állapotbeli kötelességeivel.

     Anna végül úgy döntött, hogy gyóntató tanácsát kéri lelki vívódásaira. Elment tehát a Szent Marcell-templomba, ahol esküvője reggelén annyira boldog volt. Remegve térdelt be abba a gyóntatószékbe, melyben a szervita Angelo Verardi gyóntatott, aki évekkel korábban a Szent Péter téren látta már ezt az asszonyt és égi figyelmeztetést kapott: "Nézd jól meg ezt az asszonyt, egyszer rád fogom bízni, mert nagy életszentségre hívom meg őt". A pap ekkor újabb sugallatra ismerte fel Annát és így fogadta: "Végre, hogy eljött!".

     Ezzel a találkozással indul el Anna lelki átalakulása. Ekkor nyerte el boldogunk az engesztelésnek azt a szellemét, mely soha többé el nem hagyta. Amint hazaért otthonába, kis házioltára elé térdelt, kíméletlenül ostorozta magát és a padlóba verte fejét úgy, hogy vér buggyant ki belőle. Új lelkiatyjának kellett buzgóságát megfékeznie és felhívnia figyelmét arra, hogy ő nem szerzetesnő, hanem feleség és hites férje pedig nem Szent József.

     Egy áldozás után Jézus így szólt hozzá: "Tudd meg, arra szántalak, hogy bűnös lelkeket téríts meg, és minden rendű és rangú embernek, papoknak, szerzeteseknek, prelátusoknak, bíborosoknak, sőt, magának a helytartómnak is vigasza legyél. Küzdened kell majd a gyenge és szenvedélyeknek alávetett teremtmények egész serege ellen. Mindazoknak, akik szavaidat igaz és nyílt szívvel megfogadják, kegyelmeket fogok adni. (...) Sok álnok és hamis lélekkel lesz dolgod, nevetségessé tesznek, megvetnek, gyalázni fognak és megrágalmaznak, de te mindezt el fogod viselni irántam való szeretetből. Én, a hatalmas Isten biztosítalak arról, hogy üldözőidnek számot kell majd adniuk magatartásukról!"

     Már eleve csodának tekinthető, hogy férje beleegyezését adta felesége lemondásaiba, melyek őt is súlyosan érintették. Vége szakadt a korzón való sétáknak, a színházba járásnak és így a férj, asszonyával való dicsekvő büszkélkedésének. (folytatódik!)

A magyarság hivatása és felelőssége

      Minden népnek és minden nemzetnek, nemzedéknek, megvan a maga „szerepe” az Isten Országáért való küzdelemben, annak építésében, amiként ez érvényes minden egyes emberi személyre is. A magyarság hivatása nem nemzeti dicsőség, hanem felelősség kérdése! Elhivatottságunk gondolata nem elszigetelt felismerés nagyjaink részéről, hiszen Erdey Ferenc atyától Natália nővéren át Mindszenty Józsefig sokan tettek tanúságot népünk engesztelő hivatásáról. Mi mégsem az említett személyeket idézzük, hanem az Amerikai Követség háziőrizetében lévő hercegprímás gyóntatóját – a kármelita Marcell atyát (boldoggáavatása folyamatban!) (1-es kép) –, aki szintén az engesztelést tartotta népünk fő hivatásának, melynek – állítása szerint – meg is lesz az eredménye! Mindszenty 1956. nov. 3-i beszédéhez – (A történelem orgonáján Isten játszik!) – ezt fűzte hozzá: "Valóban, de mi magyarok ezen az orgonán nem a billentyűk, hanem a pedál vagyunk!" (Útmutató Csillag, kiadvány, Marcell atya megnyilatkozásai az év minden napjára: november 3)

     1957. január 24-én ezt mondja (Marcell atya): "Sok-sok áldozat kell, hogy innen indulhasson el a katolikus restauráció, a nagy megújhodás. Kérjük a Szentlelket, jöjjön el az egész világ szívébe és művelje csodáit. A Szeretet Lelke győzzön az egész világon!" 

     1958. június 22-én már kifejezetten prófétál: "A mi országunk fogja megváltoztatni a világot!" Más alkalommal így szólt: "Minden be fog teljesedni, amik nekem megígértettek!" Idézhetünk még az atyát utolsó évtizedében gondozó nővérnek és szellemi hagyatéka őrzőjének egy a Mayerlingi Kármelbe írt leveléből, melyben így idézi a kármelita atyát: »...már negyven évvel ezelőtt megmondta: ...hogy innen fog elindulni hazánkból a katolikus restauráció, az egész világ újjászületése... Lassan, de feltartóztathatatlanul jő az új világ, aztán majd végül – az egység. Kell jönnie erre a kis országra, de az egész világra is! Jön az igazi kereszténység, ennek "áldozatai" Önök ott mindnyájan.« -- írta Marcell atya egyik szerzetesnő lelkigyermekének. (Hódosy E. Cusztódia IML nővér magánlevele Sr. Spányi Barbara OCD-hez.)

     Felmerül a kérdés, hogy a Szeretetláng kiválasztottjának, Erzsébet asszonynak is voltak-e  hasonló kijelentései? Igen! A kevesek, akik közelébe kerülhettek és um. bensőségesen beszélgethettek vele, óhatatlanul megkérdezték, hogy mi lesz Magyarország vagy egyenesen a világ sorsa!? Természetesen számtalan érdekes dolgot említett, bár emberileg némi ellentmondással. Egyfelől iszonyatos pusztulásról beszélt, másfelől Jézust idézte, hogy "Anyám mosolya fogja beragyogni a földet!" (Szeretetláng Napló szóbeli följegyzés 1971. VII. 26.) 

     Nyilvánvaló, hogy egy nagy pusztuláson aligha mosolyogna égi Anyánk! A talány, egy a mindenki számára nyilvánvaló pusztulástól való tényleges megmenekülés felismerésében oldható fel (lásd alább)! A napló csak sejtetve ír ilyesfélékről, miként a "nagy megrázkódtatásról" is, melyet Erzsébet előérzetként maga is megélt, és ha a Szűzanya Szeretetlángja meg nem erősíti, belehalt volna! 
Hasonlókról ír több (hiteles) misztikus is, köztük a XIX. szd-i Boldog Taigi Annamária (2-es kép) és Marie Julie Jahenny (3-as kép) kiknek próféciáit megerősíti Erzsébet asszony Lelki Naplójában: "Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül, utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által, a hitbe vetett bizalom gyökeret ver a lelkekben és újra megújul a föld színe! Mert ilyen még nem volt mióta az Ige testté lett! A szenvedésekkel elárasztott föld megújhodása a szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik. (II/93-94) Leánykám, meg kell neked mondanom, hogy ily nagy tisztelete még nem volt Anyámnak, mióta az Ige testté lett, mint most, amit Szeretetlángjának kigyúlásával áraszt az emberi szívekbe-lelkekbe. Minden fohász és ima, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért. Add át szavaimat az illetékeseknek, és kérd őket az Én nevemben, hogy cselekedjenek, és ne hátráltassák ezt a világraszóló kegyelmi kiáradást, melyet Anyám Szeretetlángja által akar a földre árasztani. (II/109) Most pedig tovább kell vinnetek ügyemet /nektek/, akiket kiválasztottam! Legyetek Hozzám teljes bizalommal. Én mint körültekintő édesanyátok vezetem minden lépésteket. Csak tegyétek alkalmassá lelketeket és nagy buzgósággal készüljetek az engesztelő munkára. Szomorúan látom, milyen riadalmat keltett szívetekben Szeretetlángom. Miért félemledtetek meg? Nem azért vagyok én szerető Édesanyátok, hogy kételyekben hagyjalak benneteket! Fogjatok össze minden erőtökkel és készítsétek elő a lelkeket a Szent Láng befogadására! /.../ Én a Kegyelmek Anyja szüntelenül könyörgök Szent Fiamhoz, hogy még a legkisebb ragaszkodást is egyesítse az érdemeivel. Ne féljetek a Lángtól – mely mint szelíd Fény – észrevétlenül fog kigyúlni. Senki sem fog /majd/ gyanút e szívekben végbemenő csodára, melyet Gyertyaszentelő napomon körmenet formájában adjanak át az én kedves fiaim, hogy az Én Szeretetem Lángja élő tüzet fogjon a szívekben, lelkekben. Úgy készítsenek elő mindent, hogy mint futótűz terjedjen és azok a lelkek, akiket kiszemeltem, mindent tegyenek meg a nagy felkészülésre. (I/59) ...Rajtatok múlik, vissza ne utasítsátok, mert ez nagy pusztulást vonna maga után!" (I/84)

 – Nos, lehet-e kétségünk az engesztelés szükségességéről és nemzetünk felelősségéről? Ám ne feledje senki, hogy sok hamis üzenet van, mely csak azért kereng a világban, hogy elterelje a figyelmet az igazi engesztelésről!

(Az áttekintő életrajz megírásához más források mellett  felhasználtam KLEMM Nándor: Boldog Taigi Annamária c.könyvét, mely az AGAPÉ-nál jelent meg 1995-ben!)

     Közben Anna szobalányi állást kapott egy főúri családnál. Itt is felfigyeltek bájos mivoltára, újabb kísértések elé állítva. Úgyhogy, egyre sürgetőbbé vált számára egy oltalmazó, akinek védőszárnyai alatt tiszta, de mégis egy kicsit kacér maradhatott, mindazáltal a kolostorba vonulás is erősen foglalkoztatta.

     Gyóntatója adta meg neki az eligazítást: "Indulj el hát a tiszta házasság útján!"

     Anna a nagy lépés előtt buzgó imában kérte Istent, adja tudtára akaratát, mellesleg ugyanezt tette Taigi Domenico is.

Voltak, akik szemére vetették Annának, hogy egy életre szóló kérdésben rövid negyven nap alatt döntött. De mint leányának később elárulta, soha az életben nem bánta meg tettét, jóllehet férje végtére is meglehetősen bárdolatlan ember volt.

     Az esküvő 1790 január 7-én volt. A krónikások feljegyezték, hogy ez alkalomból az egész család szentáldozáshoz járult.

Főúri munkaadójuk két földszinti szobát bocsátott a fiatal pár rendelkezésére, melyek ablaka sötét sikátorra nyílt. A lakás nedves és sötét volt, de Anna szorgos kezei kedvessé varázsolták. Domenico büszke volt, és mindent elkövetett, hogy szép feleségét csodáltassa.

     Házasságuk első éveiben Anna szinte mindent megtett, hogy férjének kedvére tegyen, s a világi hiúságnak is adózott, nem vetve meg a kacér ruházatot. Mindazáltal a házasságuk időnként viharos volt, de ez ellen a türelem és önmegtagadás volt Annamária titka: "Üvöltsön csak a farkas! Majd megszelídül a mosolytól és a hallgatástól"!

     Az isteni Mester kívánsága szerint engedelmeskedett férjének, és mint egy bárány vetette alá magát akaratának. Szelídségével, nemcsak hogy a borivásról szoktatta le, hanem a durvaságáról is. Tény, hogy Domenico annyira makacs és rigolyás volt, hogyha valami nem az ízlése szerint történt, akkor nemegyszer az asztalterítőt az étellel együtt földre rántotta. Mire hazaért, mindennek percre készen kellett lennie: a merőkanálnak a forró levesben, a széknek a megszokott helyén stb., mert ha nem, akkor következtek a jelenetek. Egyszer egyik fia az utcára menekült a verés elől, mire ő egy karosszéket dobott utána a csukott ablakon át. (folytatódik!)

(A korabeli képen a római S. Maria Trastevere kerület főtere. E templomban látogatható máig is Taigi Annamária épen maradt teste, amiként a felső kis képen is látható!)

3 Az engesztelés magyar ügye

     Magyarországon az engesztelés ügyének Erdey Ferenc (1895-1966), a Budapesti Hittudományi Akadémia lelki igazgatója volt első apostola.  (Erdey atya csak évekkel később, az Engesztelés Művének megindítása után találkozott Natália nővérrel ill. a naplójában leírtakkal.)
     Erdey atya hatására Mindszenty József hercegprímás buzgón támogatta az engesztelő templom felépítését, s az engesztelő rend felállítását. A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1947. aug. 14-én (Püspökkari Jegyzőkönyv 6. o.) az engesztelés ügyében megadta az approbációt dr. Erdey Ferencnek. A magyar bíboros jóváhagyta az Engesztelés Műve Hitbuzgalmi Egyesületet.
     Mindszenty hercegprímás nagy reményeket fűzött az engeszteléshez. Bizakodva jelentette ki: ,,Ha van egymillió imádkozó magyar, nem félek a jövőtől.'' Erdey atya nagyszerű munkát végzett. Kiadványainak egész sora járta be az országot, s rövid idő alatt egymást követően jöttek létre az engesztelő imaközösségek. A csakhamar bekövetkező nehéz idők azonban megakadályozták az Engesztelés Művének kibontakozását. Ez a mozgalom azóta sem vesztett aktualitásából. Az egyén, de a nemzet és a világ sorskérdése is, hogy életünkkel kiállunk-e a szeretet, a jóság és az igazság mellett. Az erkölcsi nihilbe süllyedés helyett, az erkölcsi javulás mellett kell elkötelezni magunkat.
     A hitet próbáló hét évtized után Magyarországon újraéledt az engesztelés ügye, melynek élére szeretne állni a 2012.  január 21-én megalakult 'Világ Királynője Mozgalom és az Engesztelésért Alapítvány', valamint a 2012. április 27-én megalakult 'Világ Királynője Engesztelő Mozgalom',   † Regőczi István atya tiszteletbeli elnökletével. E mozgalom hivatásának érzi, terjeszteni az engesztelés fenti értelmezését és összefogni, megjeleníteni az engesz-telő közösségeket és a Normafai Engesztelő Kápolna ügyének felkaro-lását, illetve megvalósítását. Sokan nem értik, hogy miért lenne szükséges egy kápolna a normafai Szent Anna-réten, holott világos: a Magyar Engesztelés Emlékműveként! És Isten népének ezen szándéka már HETVEN éve változatlan, ez pedig önmagában is nyomaték az ügy mellett! Sajnos azzal, hogy az egyházi vezetés nem állt az élére ennek az evangéliumi szellemben fogant indíttatásnak, az lett az eredménye, hogy több – korántsem evangéliumi – csoportosulás is zászlajára tűzte a kápolnaépítést, sokszor ős-magyarkodó, sőt ezoterikus indíttatással. Márpedig ez az ÜGY a Katolikus Egyház kebelén született, és a Katolikus Egyház is fogja megvalósítani, átitatva a bensőséges Mária-tisztelettől, Jézus Szentséges Szívének engesztelésére!
     Feltétlenül elgondolkodtató, hogy az engesztelő emberek természetfö-lötti indításnak engedve önként szerveződnek imaközösségekbe. Napról napra nyilvánvalóbbá válik: az engesztelés istenáldotta eszköz az új evangelizációban. A Mária-jelenések üzenete világossá teszi: ha nem vesszük komolyan egyénileg és intézményesen az engesztelést, ha az égiek által újra és újra felkínált lelkipásztori lehetőséget figyelmen kívül hagyjuk, sok lelket veszni hagyunk.
     Ha a lelkipásztor az engesztelés megszervezésére törekszik – és minden egyházközségben kívánatos lenne –, felhívhatja híveinek figyelmét egy nagyon fontos dologra: a hívő ember felelősséggel tartozik felebarátja üdvösségéért! Minden egyházközségben létezik egy kis mag, amelyik készséges, nyitott lelkű és hajlik a hősies lelki életre; készségesen elindul az engesztelés útján, csak meg kell mutatni számára az utat és a lelkesítésről sem szabad megfeledkezni. 

Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a Szeretetláng üzenete teszi világossá számunkra, hogy az üdvözült lelkek (a tisztítótűzből általunk kiszabadított lelkek), viszonos segítsége mentheti meg a világot az általános pusztulástól és a tömeges kárhozattól! Imádkozzatok, virrasszatok és engeszteljétek a végtelenül megbántott Istent – amíg szabadon tehetitek –, mert nem tudhatjátok, hogy mi zúdulhat rátok (és akkor már nem áll majd módotokban)!

     A magánkinyilatkoztatások fontos eseményei az üdvösség történetének és részei az evangelizációnak. Az egyes üzenetek súlyos tartalma, a történeti távlatban is megvalósuló jövendölések egyre világosabbá teszik: a valódi magánkinyilatkoztatás Isten ajándéka, amely komoly lehetőség az Egyház evangelizációs munkájában, hiszen láthatóan nagy tömegeket képes megmozgatni! Évente több mint ötvenmillióan zarándokolnak el a világ kegyhelyeire.

(E jegyzet  Antalóczi Lajos, Jelenések, üzenetek és a jövő c. EGER 2000 munkája nyomán készült!)

(Az áttekintő életrajz megírásához más források mellett felhasználtam KLEMM Nándor: Boldog Taigi Annamária c.könyvét, mely az AGAPÉ-nál jelent meg 1995-ben!)

     Taigi Anna Mária, 1769. május 29-én született Sienában, egy tekintélyes család egyetlen sarjaként. Már másnap megkeresztelték az Anna Mária Antónia Gesualda névre.

Sajnos, a nagyapa rossz üzleti bonyodalmai miatt egyik napról a másikra teljesen tönkrement a család, ezért kénytelenek voltak Sienából elköltözni.

     1775-ben hagyták el a szülővárost és a mintegy 200 kilométer utat gyalog tették meg, minthogy postakocsira sem volt pénzük. A Gondviselés akaratából Anna Mária így került a katolikus világ szívébe Rómába, ahol egy szegénynegyedben találtak szállást.

     A kislány a Kegyes Tanítónők Iskolájába került, ahol kellemes külseje, előkelő modora, éles esze és valódi jámborsága folytán nemsokára megnyerte tanítónőinek jóindulatát. Anna játszi könnyedséggel tanult, de számára az írásnál és számolásnál fontosabb volt a ruhavarrás és a főzés művészete. Mindössze két évig járt iskolába, mert egy himlőjárvány miatt meg kellett szakítania tanulmányait, utána viszont otthon tartotta az édesanyja, mert szüksége volt rá a háztartásban. Így történhetett meg, hogy míg róla köteteket írtak, ő a saját nevét is alig tudta leírni. Csodálatos látomásait, a kapott kinyilatkoztatásokat és az elmélkedéseket mind tollba mondta lelki titkárának, Don Natalinak.

     A korabeli szokásoknak megfelelően Anna hétéves lehetett, amikor először járult szentáldozáshoz, és tizenegy, amikor a Lateráni Bazilikában megbérmálták.

     Annamária rendkívül szemrevaló lánnyá fejlődött és bizony serdülésekor bekövetkeztek nála is a "viharos évek". Meg akarta ízlelni a világ örömeit anélkül, hogy sejtette volna a veszedelmeit. Jóravaló lelkülete azonban megóvta a bukástól, mellyel szépsége, szegénysége és heves vérmérséklete veszélyeztette. De tisztában volt azzal, hogy az esetleges bukástól csak egy tiszta házasság óvhatja meg.

(folytatódik!)

2 Az engesztelés magyar ügye

     Az Úr szavai Natália nővérnek: „Én a világot böjttel, virrasztással és szenvedéssel váltottam meg. Engesztelésen elsősorban az életmód megjobbítását értem. Vagyis: aki eddig káromkodott, az dicsérjen, aki lopott, adjon, aki eddig gyűlölt, ezután csak szeressen. Aki testének szolgált, lelkét szolgálja, s aki valamilyen parancsot eddig nem tartott be, tartsa be ezután, mert e nélkül nincsen bűnbánat. Mondd meg ezt mindenkinek, ha az engesztelés szelleme virágzik a lelkekben, irgalmasságot gyakorlok Magyarországgal és az egész világgal.”
Tehát elsősorban magunkon kell változtatni és Isten irgalmának „javító programját” kell „végigfuttatnunk” életünkön. Az engesztelés elsősorban külső és benső életjobbítást jelent! Ezt segíti minden ima, melyet másokért mondunk.
     Említettük, hogy az önmegszentelődés szolgálata egyénileg is lehetséges de sokkal eredményesebb, ha társakat keresünk ehhez a munkához. Röviden szólva: kis közösségekben nagyon eredményesen tudunk a Szent Szűz munkatársaiként az önmegszentelődésre és a lelkek megmentésére törekedni. A társ, a közösség ebben a munkában rendkívül fontos, de elsődlegesen lényeges a nyitott szív, a készséges akarat, az elszántság, a meghatározott program és a hozzáértő vezető. Azt a munkát, amit az ember az önmegszentelődésen túl mások lelki üdvösségére fordít, más szóval, amikor áldozatot, imádságot vállal, hogy másoknak a hit ajándékát kikönyörögje, engesztelésnek nevezzük. Ügyeljünk arra, hogy imádság előtt mindig fogalmazzuk meg egyéni és közös imaszándékainkat. 
     Az engesztelő áldozat olyan cselekedet, amely helyreállítja az életközösséget Isten és az ember között. Tágabb értelemben olyan áldozat, amely a bűnt eltörli az ennek nyomán bontakozó veszélyhelyzetekkel együtt.   Márpedig nagyobb veszélyben aligha volt a világ, hiszen nem csak önmagát képes és hajlandó megsemmisíteni, de kozmikus méretű sátáni harc folyik minden egyes lélekért is, a technika és a megtévesztés minden eszközével! Ezen ádáz küzdelem végcélja pedig, a közösségek nyomorba döntése, az országok békéjének szétzilálása és a lelkek kárhozatba való taszítása. Az emberiség bűneiért Jézus Krisztus engesztelte ki az Istent.„ő engesztelő áldozat bűneinkért, de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűneiért is'' (1Jn 2,2).   Ám ezt a megváltást, nem csak 'magunkra kell venni', hanem kiteljesedéséért, részt kell vállalnunk a 'Jézus megváltó munkájában' (vö Szeretetláng III/144) „Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása". (II/106) Amikor az ember Jézushoz hasonlóan testét ,,élő, szent, Istennek tetsző áldozatul'' adja (Róm 12,1) önmagáért és embertársaiért, engesztelő munkát végez. 
     Az engesztelő közösségek evangelizációs munkájába kiválóan beépülhetnek az Isteni Irgalmasság kultuszának és a Szeretetláng Mozgalom lelkiségének megengedett formái, sőt az ígéretek (és a tapasztalatok) szerint rendkívüli módon eredményessé tehetik azt! Bízzatok irgalmamban!

     Mint ,,Szent Ferenc hűséges fia'' és az assisibeli szegény tanítványa, Antal vállalva az Úr és apostolai életkörülményeit, vándorprédikátorként faluról-falura, városról-városra járt és a katolikus tanítást hirdette a szegénységről és a birtoklásról. Szavait a saját élete hitelesítette hallgatói előtt: ,,A szabadon vállalt szegénység erőt ad az embernek, a gazdagság viszont elgyöngíti. Mert az ember hamarosan vagyonának szolgája lesz, ahelyett hogy uralkodna rajta. Ha ugyanis valakit veszteség ér, és emiatt szomorkodik, ez megmutatja, hogy rabja lett annak, amit előbb, a szerencséje idején birtokolt.'' IX. Gergely pápa csodálattal meghallgatva Antal egyik beszédét, őt ,,a Szentírás szekrényének" nevezte. Mert amikor Antal a tömeghez beszélt, gyakran megesett, hogy a Szentírás szavai jöttek ajkára: hallgatói nem emberi szavakat hallottak, hanem az Írás örök érvényű igéit. A beszédnek ez a módja mély meggyőző erőt kölcsönzött neki. Az emberek, még a tévhitben élők is, csodálták mélységes vallásosságát.
     Isten szeretete mely egykor a misszióba vitte és eltöltötte a vértanúság vágyával, most a kereső és tévelygő emberekhez vezette. Ezt vallotta: ,,A prédikálónak le kell szállnia az emberekhez, majd ismét föl kell emelkednie, hogy az elesett embereket magával emelje.'' Ez a szerető vágyakozás Isten után, prédikációs vándorútjai végén mindig visszavitte a magányba és a szemlélődő életbe. Az emberek iránti szeretete azonban hamarosan ismét kiragadta a csendből, ,,mert a jó szónok nem időzhet sokáig a szemlélődő életben, ha másokban is gyümölcsöt akar érlelni''.
     Elöljárói megbízatásából Antal először Felső-Itáliában fáradozott az Egyháztól eltávolodottak megnyerésén. A lelkek iránti buzgósága arra ösztönözte, hogy bemerészkedjék fellegvárukba, Riminibe is. Megszámlálhatatlan tömeget nyert meg prédikációival és vitáival. Köztük volt Bonillo is, aki harminc éven át az egyik szekta főnöke volt. Érthető, hogy rendtársai, mihelyt hozzáfogott e tevékenységéhez, azt kérték, képezze ki őket is erre a munkára. Kérésüket egyenesen Szent Ferenc elé terjesztették, s Antal megbízatást kapott a tanításra. ,,Azt akarom – írta Ferenc Antalnak –, hogy a testvéreknek tanítsd a szent teológiát, de úgy, hogy sem benned, sem bennük ki ne aludjék az imádság szelleme, azoknak a szabályoknak megfelelően, amelyeket adunk.'' Megbízatásával Antal megalapította rendjének első tanulmányi házát Bolognában, ahol ő lett a teológia első tanára.
     1224-ben a Felső-itáliai munkát rendtársaira bízhatta. Dél-Franciaországba ment, először Montpellier-be, az eretnekháborúban ez volt a katolikusok főhadiszállása. Antal azonban nem sokra becsülte a csapatokat és a fegyvereket. Az ő fegyverzete Isten igéje és a megtévesztettek iránti szeretete volt. Eljutott a mozgalom középpontjába, Toulouse-ba is, ahol akkor Szent Domonkos teljes erővel küzdött. Amint Montpellier-ben, Antal itt is oly sikerrel folytatta munkáját a teológia tanáraként és szónokként, hogy elnevezték az ,,eretnekek pörölyének''. Prédikációs följegyzéseiben azonban egyetlen bántó vagy támadó szó sem található a tévtanítók ellen.
     1227-ben ismét visszatért Felső-Itáliába, hogy megkezdje utolsó megbízatását: a hívők erősítését és megszilárdítását. Különösen az 1231-ben Padovában tartott böjti beszédei jelentettek páratlan eseményt. Az emberek már az éjszaka folyamán özönlöttek, úgyhogy nem akadt megfelelő méretű templom, ezért Antal a szabadban prédikált. A beszéd után gyónáshoz tódultak az emberek. Padova városa és környéke szemmel láthatóan megváltozott: halálos ellenségek békültek ki, adósokat engedtek szabadon, uzsorakamatokat és jogtalanul szerzett javakat adtak vissza, rossz nők, tolvajok és más gonosztevők bűnbánatot tartottak.
Szavainak hatékonyságáról máig tanúságot tesz az 1231. március 15-én hozott adóstörvény.
     Ez az óriási munka azonban teljesen felőrölte egyébként is gyenge egészségét, úgyhogy ugyanabban az évben június 13-án, alig harminchat éves korában meghalt.
A sírjánál történt számos imameghallgatás, gyógyulás és csoda következményeként IX. Gergely pápa alig tíz hónappal halála után szentté avatta. Csodatevő híre a hívő nép tudatában háttérbe szorította az evangélium hirdetőjének és a segítő szeretet apostolának alakját, jóllehet későbbi legendája szívesen foglalkozott ezzel a tevékenységével.
     XII. Pius pápa 1946. január 16-án egyháztanítóvá nyilvánította. Ezzel iránymutató tanítóul rendelte számunkra is, akik az evangélium szellemében minden keresztény egységére törekszünk. /Forrás: www.katolikus.hu/szentek - Horváth Mária szerkesztésében/

(folyt.)

1 Az engesztelés magyar ügye

     A nagy magyar misztikus, Mária Natália nővér szerint az Úr külön kívánsága, hogy a Világ Királynőjének tisztelete Magyarországról induljon el és ennek lelkiségi központjára vonatkozóan Jézus szavaiként ezt írta: Az Egyház készítsen Nekem egy helyet, ahová kegyelmeimmel leszálljak, hogy innen megtérésre hívjam kedves bűnös gyermekeimet az egész világon. (Jézus itt egy engesztelő kápolna felállítására utal.) Az Úr Natália nővéren keresztül 1940-ben határozottan kérte a Normafai Engesztelő Kápolna felépítését. „Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni!" – ígéri az Úr. A kápolna megépítése a Kárpát-medencei népek hűséggesztusa lenne, ahonnan erőre kaphatna az engesztelő lelkület az egész világon.
 Mindszenty József bíboros Teológiai Bizottsága 1948-ban kivizsgálta Natália nővér látomásait és hitelesnek ismerte el és támogatta az Engesztelő Kápolna felépítését, mely az adott politikai helyzet miatt már nem valósulhatott meg. „A Világ Királynője nagy engesztelő mozgalomra főpásztori áldásomat adom. Esztergom június 25. + József érsek” – olvasható a kápolna tervrajzán.
     A kápolnának először a lelkekben kell felépülnie, hogy mintegy virtuális kegyhelyre helyezzük el áldozataink engesztelő virágait. Ezáltal valósulhat meg nagy királyaink és a Magyar Szentek államalkotó vágya, hogy MAGYARORSZÁG MÁRIA ORSZÁGA! Országunkban mindenkinek "virtuális kővé" kellene válnia, mert bűneink következményeinek súlyos jelei már látszanak! Ha mindannyian be nem kapcsolódunk teljes lélekkel az engesztelésbe, nem tud fölépülni a magyar egység jeleként, az Engesztelő Kápolna! Felépülése azt szimbolizálja, hogy nemzetként elfogadtuk és éljük engesztelő küldetésünket.

     Az Úr szavai Natália nővérnek: "Ne féljetek, imádkozzatok! Szeretném minden magyar ház kapujára, és minden oszlopra arany betűkkel felírni: Magyarország nem pusztul, csak tisztul! A világ végezetéig él. Szeplőtelen Anyám veletek van és vigyáz rátok! Az engesztelést mindenkor Vele együtt végezzétek!"
     1939-1940-ben az Úr Jézus konkrétan körvonalazta, milyen engesztelést kíván népünktől. Édesanyám országát egy jelzővel szeretném kitüntetni, ha akad elegendő számú engesztelő lélek. Ha a magyar nép megszűnik vétkezni, mindenekelőtt a tiszta erkölcs ellen, nem káromkodik (és) tisztelettel ejti ki Szeplőtelen Anyám nevét, bűnbánatot tart és engesztel, eljövök és kegyelemmel gazdagon felruházom őt. Azt akarom, ne csak Mária országa, hanem Mária engesztelő országa legyen, s ezt a nevet hordozza minden nemzet előtt! Azt kívánom, hogy isteni Szívemhez az engesztelés jó illata szálljon föl a magyar földről, s hogy ez az illat áthassa az egész világot. Édesanyám országát meg akarom tisztelni, áldásomban részesíteni, és szent Szívemhez vonzani. Amint a megváltás műve a betlehemi istállóból indult, úgy fog elindulni Magyarországról az én művem: a bűnök eltörlése, a lelkek megszentelése, a sátán letaszítása, (és) a végső győzelem! Jézus kívánja, hogy a magyar nép különösen tisztelje és szeresse Édesanyját, a Világ Királynőjét. 

     A Szent Evangélium világosan beszél: "Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta ment szerteszét a világba (1Jn 4,1), /akik/ szenteskedő beszéddel és hízelgő szavakkal megtévesztik az ártatlanok szívét. (Róm 16,18) Mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket művelnek, (Jel 16,14) hamis tanítók, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek. (2Pét 2,1) Vigyázzatok tehát, nehogy félrevezessenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben és azt mondják: 'Én vagyok', és: 'Elérkezett az idő'; de ti ne menjetek utánuk. (Lk 21,8) Az utolsó időkben /ugyanis/ egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek. (1Tim 4,1-2) Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek (2Tim 4,3-4) /és/ becsmérelni fogják az igazság útját. Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket; de az ítélet már régóta készül ellenük és a rájuk váró pusztulás el nem alszik. (2Pét 2,2-3) Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen. (1Pét 5,8-9) Ti tehát, szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat." (2Pét 3,17)

Összefoglalva: a zavarkeltő által sugalmazott hamis jelenések követői, egyre fokozottabban veszítik el a tisztánlátásukat és a Szent Keresztségben kapott képességüket. Nem véletlen, hogy a Tanítóhivatal óva int mindenkit a bizonytalan eredetű üzenetektől!

Született: Lisszabon, 1195. augusztusában, † Arcella (Padova mellett), 1231. június 13.
     A 13. század, a sok szent ellenére, komoly bajokkal küszködött. Felső-Itáliában és Dél-Franciaországban már a 12. században támadtak olyan vallásos mozgalmak, amelyek Jézus és apostolai vándor, tanító életét utánozva, új életet akartak vinni koruk megkövült kereszténységébe. Ezzel azonban áttörték az Egyház fennálló rendjét: akkoriban ugyanis a prédikálás a fölszentelt papság, a szegénység vállalása pedig a kolostorok feladata volt. Az Egyház vezető emberei tehát e mozgalomban csak veszélyt láttak, amelyet el kellett nyomni.
     Mivel az Egyház szembefordult az ilyen kezdeményezésekkel, ezek az emberek szektákba tömörültek, és hamarosan tévtanok áldozataivá lettek. Közösségeikben laikusok tanítottak, gyóntattak és az Egyház szentmise-áldozatát utánozták. A legszigorúbb intézkedések – köztük az eretnek égetések – éppen úgy nem segítettek, mint a dörgedelmes prédikációk sem. Még Clairvaux-i Szent Bernát is eredménytelenül prédikált, és hiába ébresztgette az egyházi és világi nagyságok lelkiismeretét. Végül a keresztes háborúk miatt többen látogatták e mozgalom összejöveteleit, mint a templomokat. A szentségek vétele oly ijesztően csökkent, hogy az 1215. évi Lateráni Zsinat kiadta a negyedik és ötödik egyházi parancsot, amely minden keresztény hívőnek kötelességévé tette az évenként egyszeri gyónást és a húsvéti időbeni szentáldozást.
     III. Ince pápa azonban fölismerte a jót ebben az új mozgalomban. Ezért kettős célként kitűzte, hogy az új eszméket és erőket hasznosítani kell a vallásos életben, s az elidegenülteket vissza kell vezetni az Egyházba. Ezzel szabaddá tette az utat többek között Assisi Szent Ferenc előtt, aki önmaga és első társai számára a szegénység és vándor apostolkodás jóváhagyását kérte: katolikus szegénységi mozgalmat teremtett, amely nemcsak hű maradt az Egyházhoz, hanem sok eltévelyedettet is visszavezetett.
     Padovai Antal 1195-ben előkelő és vallásos szülők gyermekeként született Lisszabonban. Fernando (Ferdinánd) névre keresztelték. Szüleitől mély vallásosságot és egyeneslelkűséget örökölt. Tizenöt éves korában belépett szülővárosának Sao Vincente de Fora nevű ágostonos kanonokrendi kolostorába. Elhatározta, hogy meghal a világnak és csak Istennek él. Amikor azonban kolostora belesodródott a II. Alfonz portugál király és a portói püspök közti viszályba, már két év után elhagyta szülővárosát, és áttelepült a coimbrai Santa Cruz kanonoki kolostorba, hogy teológiai tanulmányainak és a papi élet felkészülésének szentelhesse magát.
     Ez a kolostor azonban nagyon gazdag volt. Priorja nagyravágyása miatt 1220-ban belekerült Alfonz király és III. Honorius pápa konfliktusába. Ezzel szakadást idézett elő a rendi közösségben.
Fernando ekkor találkozott az első ferences vértanúk holttesteivel. Megszületett benne a vágy, hogy a szegények közösségében éljen. Még 1220 nyarán csatlakozott hozzájuk. Fölvette szegény ruhájukat, keresztnevét Remete Szent Antal nevére cserélte. Telve a vértanúság vágyával, engedélyt kért, hogy misszionáriusként Marokkóban hirdethesse az evangéliumot. Szerencsésen el is jutott oda, Isten azonban más feladatot szánt neki. Marokkóban súlyosan megbetegedett, és 1221 tavaszán kénytelen volt hazatérni. Egy heves vihar azonban Szicília partjaira sodorta. Onnan a szicíliai testvérekkel az Assisi melletti Porciunkulába ment rendje egyetemes káptalanjához. Az összegyűlt háromezer franciskánus előtt ismeretlen volt, senki sem tudott származásáról és képzettségéről. Ezért amikor a testvéreket az egyes rendtartományokba sorolták, ő ott maradt egyedül. Megkérte tehát Észak-Itália tartományfőnökét, hogy vigye magával, és oktassa a rendi életre, a provinciális pedig Montepaolo remeteségébe küldte, hogy ott szemlélődő életet éljen, és legyen a testvérek segítségére.
Így jött el 1222 nyara, amikor a mécsest, amely addig rejtekben volt, maga Isten emelte lámpatartóra, hogy másoknak is világítson. Történt ugyanis, hogy tartományfőnöke néhány társával együtt Forliba küldte, hogy pappá szenteljék őket. Ott az ünnep alkalmából váratlanul valakinek beszédet kellett volna mondania, mert megbetegedett, akinek ez lett volna a dolga. Készületlenül senki sem merte vállalni, s akkor megparancsolták Antalnak, hogy beszéljen.
     A csendes, mindaddig rejtettségben élő és figyelemre alig méltatott Antal megmondta, hogy gyakorlottabb a konyhai edények mosogatásában, mint Isten igéjének hirdetésében. A püspök azonban bátorította, míg végül mégis beszélni kezdett, nagyon egyszerűen. Minél tovább beszélt azonban, szavai annál élénkebbek és áthatóbbak lettek, láthatóan teljesen eltöltötte a Szentlélek tüze. Hallgatói lélegzetüket visszafojtva figyelték.   Nem tudós értekezést hallottak a papság mivoltáról, hanem a legszebb hasonlatokat és a legtalálóbb szentírási idézeteket, valamint mélységes megtapasztalásokat a szív bőségéből. Beszéde után társai örömmel vették körül, Grácián testvér pedig áldotta a napot, amikor ez a vándor, rongyos barát segélykérően a köpenyébe kapaszkodott.
     Minthogy elöljárói nem kis meglepetéssel szereztek tudomást rendkívüli felkészültségéről, nem is sejtett Szentírás-ismeretéről, Felső-Itáliába küldték, hogy a tévtanítók ellen prédikáljon. Ez szerencsés lépésnek bizonyult.

/Forrás: www.katolikus.hu/szentek - Horváth Mária szerkesztésében/

(folyt.)

Mit jelent nekünk magyaroknak az Efezusi Ház?
     A földi életében rejtett Fájdalmas Anya nemcsak isteni Fiának Anyja és társa a megváltásban, de a földön vándorló, a szenvedő Egyháznak – tehát minden embernek is Anyja –, aki a Világ Győzelmes Királynője.
     Az Efezusi Mária-ház másolatának magyarországi elkészítését, már Boldog Apor Vilmos püspök és Mindszenty József hercegprímás is tervbe vette a háború előtt. Ez nyilván nem valósulhatott meg az ateista-kommunista éra alatt. A rendszerváltást követően azonban Kaposfüreden P. Török Marcell kapucinus atya kitartó munkája eredményeként, 2006-ban felszentelhették a Efezusi-Ház másolatát! A kaposfüredi ház érdekessége, hogy az efezusi, eredetileg "T" alakú épületnek, nem csak a jobb oldali szobája van (mint jelenleg Efezusban), hanem a baloldali (öltöző és tisztálkodó helység) is!

Lásd a képeken: 1) Az efezusi eredeti alaprajz, 2) a kaposfüredi Mária-ház, jobb és bal felől, 3) a Szűzanya szobor Kaposfüreden!)
     Az eredetiség hiányossága, hogy az oltáron nem az efezusihoz hasonló "Csodásérem Szűzanya" szobor áll, hanem egy Fatimai, ám ez kétségkívül nem lényeges! 

Sajnos, Marcell atya élképzelései a "magán"-építkezéssel, nem feltétlen egyeztek a hely egyházi vezetésével, mindazáltal a csodás Ház (kápolna kiképzésével) mégis elkészült! Ezek után ajánlatos lenne a helyet az "imádság helyévé" nyilvánítani misézési engedéllyel és a zarándoklatokat támogatni! Mert érdeklődés van! A zarándoklatokat és lelkigyakorlatokat színesebbé lehetne tenni, esetleges video-vetítésekkel a Szűzanyáról, pláne Mária törökországi és magyarországi kegyhelyének múltját bemutatni!! (Ehhez felajánlom e sorozat tartalmát, amiként a Hajnal Szép Sugara blog minden posztját is!) A magyar Efezusi Ház elérhetősége interneten: mariahaza.hu ; vagy http://mindszentykongregacio.hu/wp/
   

Dicsőség az Istenszülő Szent Szűznek, Magyarország örökös Királynőjének! 

(Forrásokat lásd az első részben!)

Mi  a feladata a megújult ősi búcsújáró helynek?
     A zarándoklatok ‒ minden nép és vallás követői részéről ‒ évről évre gyarapodnak és vonulnak az új Mária-szentélyhez. 1959-ben 28.522, 1960-ban 49.695 zarándokot számoltak meg, ma már évenként kereken százezer zarándokra számítanak.
     A zarándokok között a föld majdnem minden népének, vallásának és nyelvének képviselője megtalálható.
P. Dr. Clemens M. Henze CSSR sok alapos és nagy szeretettel készített tanulmányt írt Meryem Anáról. Az egyikben ez áll: „A kis szentély népeket és vallásokat összekötő központ lett, ami egyedüli az egész világon”.

     2010-ben Abdullah Gül török ​​elnök Meryem Ana Evi-i látogatásán, állítólag feleségével együtt fogyasztották a csodatévő vizet, valamint gyertyákat gyújtottak az „egészségért, megbocsátásért és jóságért”. (Elif Demirci, “Meryem Ana’da Mum Yaktı,” Hürriyet, 28 March 2010.)
Az ebben a házban lakó Szűz Mária tehát legyőzte a világot. Az Úr mennybemenetele után szíve mindig nála volt. Ebben a magatartásban akar példaképünk lenni nekünk, akik annyira ragaszkodunk a földhöz, és akik gyakran belebetegszünk környezetünk evilágiságába.
     Ez a búcsújáróhely tekintetünket Szűz Máriára, a fájdalmas Anyára is akarja irányítani. Amint Mária mindig szerető áhítattal gondolt Szent Fia szenvedéseire, úgy segítsen minket is, hogy Krisztus szenvedését állandóan szem előtt tartsuk.
     A Szent Szűz nemcsak az Üdvözítő édesanyja, hanem a Krisztussal való szenvedése miatt egyben a Titokzatos Testnek ‒ az Egyháznak is! Tehát anyja Krisztus testvéreinek és mindazoknak, akiket Jézus megváltott vérével az Isten számára (vö. Jel 5,9).
     Szent János írja a Jelenések könyvében: .,Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt. Gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott”. (Jel. 12,1-2) Ezen a képen az egyházat és a Szűzanyát kell értenünk. Máriához hasonlóan az Egyház is titokzatosan hordozza méhében Krisztust az Isten Fiát és a világ Urát. Ezért lobban fel ellene (Mária és az Egyház ellen) a sárkány dühe és el akarja pusztítani őket. Sajátos kapcsolat van Mária és az Egyház, valamint a mi, Egyház és Mária iránti szeretetünk között. Minél jobban, igazabban és bensőségesebben szeretjük az Egyházat, annál jobb, igazabb és bensőségesebb lesz szeretetünk Szűz Mária iránt. Ez fordítva is igaz! A sárkány mesterkedése, amikor el akarja hitetni velünk, hogy a Mária-tiszteletnek háttérbe kell szorulnia, mert zavarja az „egészséges egyháztudatot” és akadály az egység útján. Hogyan zavarhatná egyháztudatunkat az, hogy mi Szűz Máriát, „az Egyház Anyját” (VI. Pál) ezt a csodálatos teremtményt, akihez egyedülálló módon, szeretettel hajolt le az Isten – különösen tiszteljük és szeretjük. Ő hozta nekünk Jézust, az Egyház fejét!
Ő az Egység Anyja is. Természetesen nem a megalkuváson nyugvó egységé! Istenen kívül senki sem akarja jobban, mint Mária, hogy egyek legyünk Jézus Krisztus hitében és szeretetében. Ő teljesen harmonikus, tökéletesen szeret, minden feltételt magában hordoz, ami az elszakadt testvérek egyesítéséhez szükséges. Minden ökumenikus ügyünk a legjobb helyen van az Ő kezében. Az új szentélyben a keresztények és mohamedánok Szűz Mária tiszteletében találkoznak. Hát nem ismerhető fel világosan az Isten rendelkezése?

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

(Fentebb, moszlimok az efezusi Mária-háznál, alább: zarándoklat-fotók)

2 Hogyan engeszteljünk?

     A kérdésre a fatimai gyermekek életáldozata a legszebb példa. Ha e szándék fel is merül a mai emberben, engesztelésének kifejezése és hatékonysága, önmagában már gyakran erőtlen marad, ha nem ,,Máriával egy szívvel-lélekkel”, a szentségi élet kegyelmeivel próbálja megvalósítani szándékát. Az Istenanya ígérete szerint, Szíve Szeretetlángja által a szívek áttüzesednek, erőt, sőt társakat kapnak az engeszteléshez. Erőt, amely átjárja a szívet és az akaratot, erőt mely megtanít újra szeretni, készségessé téve a szívet a Jézusért és a Jézussal való lélekmentő munkára. A Szeretetláng az a kegyelmi adomány, eszköz, amely nem csak Jézussal és Máriával hoz létre 'szív-szeretet' egységet, de embertársainkkal is! Ez az egységteremtő erő képes áthatni az egész társadalmat, végső soron a küzdő-, a szenvedő- és a megdicsőült Egyházat! Ennek kölcsönhatásával segít hozzá az ,,emberiség nagyságrendű” engesztelés megvalósításához! Célja: Jézus Szívének vigaszt-, Mária Szívének pedig azt az édesanyai örömöt nyújtani, hogy egyetlen gyermeke sem kárhozik el. A Mária Szívéből sugárzó Szeretetláng, tehát a bennünk és általunk szabadon működő jézusi késztetés. Ebből következően, azok fognak bensőségesen engesztelni, akikben megfogant ez a szívbeli indíttatás!

     Az Egyház tanítását és az égiek pedagógiáját összefoglalva, a következőket mondhatjuk:

a) Naponta imádkozzuk a rózsafüzért, a Szeretetláng könyörgéssel.
b) Cselekedeteinket és áldozatainkat hassa át Jézus megváltó munkájában való résztvállalás szándéka.
c) A szeretet (irgalmasság) lelkületének állandó gyakorlása és az apostolkodás.
d) Általánosságban, szemünk előtt tartani mindenben a Szent Szűz fatimai figyelmeztetését: „Gyakran, különösen, ha áldozatot hoztok, így imádkozzatok: Ó Jézusom! Irántad való szeretetből, a bűnösök megtéréséért, s a Szűzanya Szeplőtelen Szívén esett sérelmek jóvátételéért.” (Fatimáról beszél Lúcia nővér 171., a továbbiakban LN)

     Fatimával kapcsolatban nyilvánvalónak látszik, hogy a Szeretetláng üzenetének teljesítése, mintegy kibontakoztatni látszik Jézus azon szándékát, hogy a földön megvalósítsa Édesanyja Szeplőtelen Szívének tiszteletét. (vö LN 118; 123; 127; 172; 188) „Leánykám, meg kell neked mondanom, hogy ily nagy tisztelete még nem volt Anyámnak, mióta az Ige testté lett, mint most, amit Szeretetlángjának kigyúlásával áraszt  az emberi szívekbe-lelkekbe." (II/109) Mint látható, a Szent Szűzzel való együttműködés, az Ő közbenjárásának kérése, a Fatimai üzenet központi célja! Erre vonatkoznak a Szent Szűznek, Szeplőtelen Szíve tiszteletével és az öt elsőszombat megtartásával kapcsolatos gyönyörű szavai és ígéretei: „Jézus meg akarja alapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét. Aki gyakorolja ezt, annak megígérem az üdvösséget.”Az öt elsőszombat megtartásával kapcsolatos ígéretet lásd 2013. február 17-i "A fatimai jelenések 11" c. posztomban (vm. 1925. dec. 10., LN 188; 204). A Szeretetláng-fohásszal való Üdvözlégyek (rózsafüzér) imádkozásához fűzött ígéret pedig rendkívüli módon hatékonnyá teszi engesztelésünket, miszerint: „Bármikor Szeretetlángomra hivatkoztok, és három Üdvözlégyet tiszteletemre elimádkoztok, minden alkalommal egy lélek szabadul ki a tisztítótűzből.” (II/16)  Végül pedig – mint ismeretes – Mária kérte önmagunk, családunk, közösségünk, nemzetünk felajánlását is az ő Szeplőtelen Szívének. A Szeretetláng lelkisége erre ad gyermeki indíttatást! 

Kedves Testvérek!

Minden hónap harmadik, vagy negyedik csütörtökén 20 órától közös imádságot tartunk a Városliget szélén, a Dózsa György út Damjanich utcai torkolatánál állott egykori Magna Domina Hungarorum, közismert nevén 

Regnum Marianum-templom helyén.

Ezzel Regőczi István atya, Isten vándora lelki hagyatéka szerinti hagyományt folytatjuk, aki a Kútvölgyi Boldogasszony-kápolnából a virrasztás előtt minden csütörtökön elzarándokolt híveivel az 1951-ben az ateista önkényuralmi rendszer által lerombolt templom helyén állított emlék kereszthez és imádkozott Magyarország lelki megújulásáért, valamint a templom fennállásához köthető nevezetes eseményekről is megemlékezünk.

A következő időpont:

Június 14. szombat       20.00  Megemlékezés a templom felszentelésének 94. évfordulóján

Tövábbi tervezett időpontok:

Július 16. csütürtök      20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért
Július 29. kedd              19.00   Szentmise a Szent Család templomban, majd közös imádság, megemlékezés és virrasztása Regnum-keresztnél az utolsó szentmise 74. évfordulóján

Augusztus 28. csütürtök 20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Szeptember 18. csütörtök 20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért
Október 10. péntek         12.00  Megemlékezés a templom  alapkő szentelésének 100. évfordulójáról és közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

November 20. csütörtök  20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért
December 8. hétfő           12.00  Teljes rózsafűzér imádság Kemenes Gábor atya vezetésével a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, a templom búcsúnapja alkalmából a Regnum-keresztnél, utána szentmise a Szent István Bazilikában            

A közös imádságok időpontjairól, az egyéb eseményekről és a Magna Domina Hungarorum-templomról az alábbi oldal nyújt tájékoztatást: www.regnumtemplom.hu

Köszönjük az eddigi és a jövőbeli részvételt!

Ez az értesítés szabadon továbbküldhető!

Szeretettel várunk mindenkit!

     Egyenesen félelmetes, hogy minden egyházi intés ellenére még mindig jelentős azok száma, akik mindenféle új üzenetek szerint rendezik be hitéletüket! Pedig Szent Pál kifejezetten óv bennünket az ilyenfajta "üzenet-közvetítőktől": "Mert az ilyenek ál-apostolok, álnok munkások, akik Krisztus apostolainak tettetik magukat. S ez nem is csoda, hiszen maga a sátán is a világosság angyalának tetteti magát. Nem nagy dolog tehát, ha az ő szolgái is az igazság szolgáinak tettetik magukat." (2Kor 11,13-15)

     Már a 19. századi Marie Julie Jahenny is figyelmeztet erre: "Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által." (1882)

     Az Újabbnál újabb próféciák követői nem veszik észre, hogy valójában az Antikrisztus szállásadóinak toborzó hívását követik! Napjaink ál-üzeneteire ugyanis kifejezetten jellemző az Egyház és a hierarchia untalan bírálata, esetenként határozott pápa ellenessége! Ez a megnyilvánulás kifejezetten sátáni és antikrisztusi jel! Isten akaratából azonban az Antikrisztus mesterkedése is véges lesz, viszont prófétái és követői végzetes büntetésre számíthatnak! "A fenevad fogságba esett és vele együtt az álpróféták is, akik a jeleket művelték a színe előtt, amelyekkel elcsábította azokat, akik fölvették a fenevad bélyegét, és akik imádták a képmását. Ezt a kettőt elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vetették." (vö. Jel 19,20)

     Szent Ignác, így okít minket lelkigyakorlatában: "A rossz angyalnak, aki a világosság angyalának alakját ölti fel, az a szokása, hogy a jámbor lélek ajtaján megy be és a magáén jön ki. Először ugyanis jó és szent dolgokat sugall, ahogy az ennek az igaz léleknek megfelel. Azután igyekszik lassanként a saját célját elérni, oly módon, hogy a lelket a maga rejtett cselszövéseibe és romlott szándékaiba vonja." (LGy 332) Hát képtelenek vagytok felfogni a veszélyt? Hogy miért lehet rossz, ha azt kéri, hogy "imádkozzunk"! Nos, épp most mondta Szent Ignác. Olvasd el még egyszer az előző sorait!

Új efezusi szentély, új búcsúkkal, pápai áldásokkal és az első csodás gyógyulások 2
     1955-1962 között 70 rendkívüli gyógyulás történt. Nagyboldogasszony ünnepein általában 1800-2000 zarándok gyűlt össze, ám ami igazán meglepő, hogy olykor a kétharmaduk is mohamedán volt. Az egykori Kirkendzséből elűzöttek közül is több alkalommal jöttek kis csoportok Görögországból. Joseph Emmanuel Descuffi érsek egyik beszédében elmondta, hogy az elmúlt tíz év alatt Meryem Aná-nál, vagy ezzel kapcsolatban tíz rendkívüli gyógyulás történt. 1960. december 30-i jelentésében kilenc feltűnő gyógyulásról számol be, ami abban az évben a buzgó imádság és a Mária-forrás vizének használatával a keresztényekkel és az iszlám követőivel történt.
     Később közhasználatú épületekkel építették be a területet: posta, a szentély gondozóinak lakása, vendéglő. Több kút kialakítása könnyíti a Mária-forrás vizének használatát. Meryem Ana egész megszentelt környezetét a rend, a Szent komolyság és a béke jellemzi. Sajnos, 2006. augusztus 15-én hatalmas tűz ütött ki a környék erdeiben, és elpusztított közel 1200 hektárnyi területet. A Mária-Ház gondnoka fr. Adriana Franchini drámai beszámolójából tudjuk, hogy a tomboló erős szél miatt, semmi remény nem volt, hogy a tűzvészt megállítsák, és várható volt, hogy a Meryem Ana is megsemmisül. Ennek ellenére a tűz megállt a Mária-háztól néhány tíz méternyire!
     VI. Pál pápa látogatást tett Szűz Mária Házában, Efezusban 1967. júl. 26.-án, hosszú ideig imádkozott az oltárral szemben és saját kezűleg gyújtotta meg a faragott lámpát, amit ő adományozott.
     Szent II. János Pál pápa 1979. november 30-án, XVI. Benedek pápa pedig 2006. november 29-én látogatta meg a szentélyt, ahol rövid szentbeszédében így nyilatkozott: „A Szűzanya Efézusban szenderült el, ahonnan felvétetett a mennybe”. – ÉS EZT EGY PÁPA MONDTA! 

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

     Sokunkban munkál a kérdés: mitől bolondult meg egész Nyugat-Európa, pontosabban az uniót vezető és őket kiszolgáló politikusok, no meg a lakosság jelentős része? Gazdasági érdek, hataloméhség, láthatatlan háttérerő szerepel a lehetséges válaszaink között, ami miatt persze üldözési mániával, összeesküvés-elméletekkel, rasszizmussal vagy a jogállamiság teljes felszámolásával vádolnak minket.
Azonban soha nem ejtünk szót a konformitásról (beleegyezés, sodródás, megalkuvás).
     A konformitás egy, a szociálpszichológiában használt mérték, amely azt mutatja, hogy egy adott csoport tagjai hajlandók-e, és ha igen, mennyire megváltoztatni a nézeteiket annak érdekében, hogy illeszkedjenek az adott csoport szabályaihoz. Illeszkedjenek azért, hogy a csoport, amelyben élnek, elfogadja őket. Így egyszerűbb és élhetőbb az élet. Hogy így legyen, ha személy szerint nem is értenek egyet a szabályokkal, mégis helyesnek fogadják el azokat. Magyarul szólva: a manipuláció tökéletesen működik, az emberi psziché hajlamos magát alávetni a csoport befolyásának. (...)
     Ha a háromnegyed uniós parlament azt szajkózza, hogy Orbán Viktor diktátor, hogy a magyar kormány lábbal tiporja a jogállamiságot, hogy hazánkban nincs szólásszabadság, hogy médiaterror van, és mindezt mantraként, fröcsögő pofával, eltorzult arccal ordítják, a vonalak előbb-utóbb egyforma hosszúak lesznek.
Azt mondjuk, az a magyar, akinek fáj Trianon. Elemezzük a történteket, hangoztatjuk az igazságtalanságot, siratjuk a múltat, és közben hagyjuk, hogy még ma is győzzön a konformitás hatalma. Mert nem cáfoljuk ezer decibellel a Trianont eredményező hazugságokat, mert nem harcolunk eléggé a történelem meghamisítása ellen, mert még most sem számoltunk le a hazugságok tömkelegével.
     1920. február 26-án Edvard Benes külügyminiszter – még a trianoni diktátum aláírása előtt – a csehszlovák parlamentben elmondta azt a beszédet, amely nem tartalmazott mást, mint az általa már évek óta az egész világon unásig terjesztett véleményt:
„A Szent István egykori koronájához tartozó területek uralkodó osztályai által képviselt magyar népet minden szövetséges egyöntetűen a világháború legfőbb segítőjének, ha ugyan nem az első számú felelősének tartja. A magyarok már a háború előtt is azon mesterkedtek, hogy a propaganda minden eszközével elkendőzzék a korábbi magyar kormány és főleg bizonyos arisztokrata kormánykörök tetteit. Ám mindezek ellenére a háború folyamán sikerült lelepleznünk a magyar oligarchia valódi lényegét, valamint Magyarországon a háború előtt és alatt uralkodó valódi állapotokat. Az egész világ elborzadt ezeknek a tősgyökeres mongol politikai viszonyoknak a láttán, és megértette, hogy a háborút nem egyedül az egykori Osztrák–Magyar Monarchia végzetes politikája robbantotta ki, hanem sokkal inkább Budapesten, mint Bécsben készítették elő.”
És a konformitás működött. A világ közvéleménye azonos alapokra épített. Persze a hazugság megegyezett a győztes hatalmak érdekeivel. Egyértelművé vált, hogy a magyarokat alaposan meg kell büntetni. Így lett a többi néma csend. (...)
Ne adjuk fel!
Szerző: Bencze Izabella jogász
Forrás: Magyar Idők 2018. 05. 31. (részlet)! Teljes cikk: https://magyaridok.hu/velemeny/trianonrol-maskepp-3132823/

1 Hogyan engeszteljünk?

     A fatimai események világos útmutatást adnak. 1916 tavaszán, a Mária-jelenéseket bevezető (előkészítő) első angyali jelenés alkalmával Portugália őrangyala imádságra tanítja és biztatja a gyermekeket. A második angyali jelenés 1916 nyarán váratlanul, játék közben érte a gyermekeket. Az angyal kissé megrója őket: ,,Mit csináltok?'' – kérdezi tőlük. Mondanivalója végén az isteni küldött így szól: ,,Imádkozzatok szakadatlanul és vezekeljetek a sok bűnért, mellyel Istent megbántják és kérjétek a bűnösök megtérését.'' Lúcia megkérdezi: ,,Hogyan hozzunk áldozatot?'' Az Angyal ezt válaszolja: ,,Mindent alakítsatok áldozattá... Fogadjátok megadással a szenvedést, melyet az Úr fog küldeni, és viseljétek türelmesen.'' A gondolat Péter apostol szavaira emlékeztet: ,,érdemet szerez, aki Istenre való tekintettel elviseli a fájdalmat'' (1Pét 2,19). A gyermekek életét ettől kezdődően a munka, az imádság, és a vezeklés tölti ki. A gyermekek az imádság és áldozat révén rövid idő alatt komoly lelki előrehaladásról tettek tanúságot. Az októberben sorra kerülő harmadik és egyben utolsó angyali jelenés alkalmával az angyal mindhárom gyermeket megáldoztatja. Az áldozás előtt az angyal arcra borulva imádkozott. A Szentháromsághoz szóló imádságát így fejezi be: ,,Jézus Szentséges Szíve és Mária Szeplőtelen Szíve által könyörgök hozzád a szegény bűnösök megtéréséért.'' Már az angyal buzdításai, imádságai utalnak az engesztelésre. Csodálatos a gyermekek lelki átalakulása és a felnőtteket is túlszárnyaló hősiessége. Arcra borulva ők is órákon át imádkozták az angyal imáját, s vezeklő életük napról-napra közelebb vitte őket Istenhez.
A Szent Szűz már az első jelenés alkalmával lelkü(n)kre köti:  ,,Imádkozzátok mindennap a rózsafüzért!'' Nagyon feltűnő, hogy Mária mind a hat jelenése során kéri a rózsafüzér napi imádkozását. Már idéztük a negyedik jelenés (1917. augusztus 19.) napján elhangzott fontos kérést, miután a gyermekek részesültek a kárhozat szörnyű látványában. A Szűzanya a következőket mondta: ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük.'' Az augusztusi látomás után a három gyermek szinte halálra vezekelte magát ,,a szegény bűnösök'' megmentéséért. Még vezeklő övet is hordtak, de ezt csak nappal tehették, mert éjszakai viselését a Szent Szűz megtiltotta nekik.

 Testvéreim! Egyénileg és közösségileg is felelősek vagyunk embertársaink üdvösségéért!

 XVI. Benedek pápa homíliája a születendő életért tartott adventi imavirrasztáson (részlet) 

      Maga az emberi személy önmagában véve jó, és teljes körű fejlődése mindenkor keresendő. Emellett a minden ember iránti szeretet, ha őszinte, akaratlanul is a leggyengébbek és a legszegényebbek iránti megkülönböztetett figyelemmé alakul. Ezért fordul az Egyház nagy gonddal a meg nem születettek felé, hiszen ők a legkiszolgáltatottabbak, őket veszélyezteti leginkább a felnőttek önzése és a lelkiismeret elhomályosulása! 

      Vannak kulturális áramlatok, amelyek hamis érvekkel igyekeznek elaltatni a lelkiismeretet, miközben a tudomány kimondja, hogy a méhben fejlődő magzat autonóm, az anyával kommunikálni képes, biológiai folyamatai koordináltak, fejlődése folyamatos, szervezete egyre összetettebb. Nem sejtcsomóról, hanem egy új, dinamikus, csodálatosan rendezett élőlényről, az emberi faj új egyedéről van tehát szó! Ez volt Jézus is Mária méhében, és ezek voltunk valamennyien édesanyánk méhében. Az ókeresztény szerzővel, Tertullianusszal együtt mondhatjuk: „Aki ember lesz, az máris az” (Apologeticum IX, 8); nincs rá okunk, hogy ne tekintsük személynek az embert, már fogantatásától kezdve.

Jelenések, üzenetek és a jövő – az engesztelés tükrében

     Kinek szólnak az üzenetek? Mária szavaiból egy világméretű ,,mozgósítás'', az Egyház egészére kiterjedő ,,toborzás'' szándéka olvasható ki. Mindenkit megszólít, mindenkit hív. (A párizsi, a La Salette-i, a Lourdes-i, a fatimai és a Szeretetláng üzenetekből ez egyértelműen kitűnik.) A Szent Szűznek nincsenek kitüntetett ,,címzettjei''. Mindenkit hív, mindenki címzett; s akikhez eljutnak az üzenetek, vegye személyes meghívásnak a Boldogasszony szavait.
     A Szent Szűz nehéz helyzetünkben kiutat és eszközöket is javall. 1830-ban kapjuk Párizsban Labouré Szent Katalin által a Csodás Érmet. Lourdes-ban háromszor felszólít a bűnbánatra, bár az ,,engesztelés'' szó először Fatimában hangzik el ajkáról. Fatimában a rózsafüzér napi imádságát ajánlja, ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük!''
     Megrendítő szavak! A Boldogasszony vállalkozó lelkületű fiainak és leányainak közreműködését, segítségét kéri, hogy megmentse övéit az örök boldogság számára. Ebben a segélykérő felszólításban fogalmazódik meg a Mária-korszak és a Szent Szűz tevékenységének célja és értelme, az egész világra kiterjedő engesztelés meghirdetése és megszervezése, hogy senki se kárhozzon el, s ehhez segítőket keres. Szavai és könnyei sürgetnek és a megvalósításához Szíve Szeretetét kínálja, mint többlet kegyelmi erőt! ,,A kegyelem kiáradása óriási mértékben jön létre minden, a megváltó munkában résztvevő lelkében, csak ne halogassátok kérésünk teljesítését.” (Szeretetláng Lelki Napló IV/30 /a továbbiakban csak a római és arab számmal jelölve/)
     Figyelemre méltó, hogy az üzenetekben mindig bűnbánatról, a bűnösök megtéréséről, a bűnösök helyzetének javításáról, a bűnösök elkárhozásáról van szó. Azokról, akik már Istenéi voltak, akik megismerték s hittek benne, de megfeledkeztek Istenről. A Szent Szűz azokról beszél, akik a bűn szerzője révén elfordultak és távol maradnak Istentől. A fentebb idézett 49. zsoltár is őket figyelmezteti: ,,Ti, akik megfeledkeztek Istenről, szálljatok magatokba...'' A Szent Szűz fatimai szavai, de különösen az 1917.augusztus 19-i üzenet azok számára hív segítséget, akik megmaradnak bűneikben és a kárhozat felé sodródnak (lásd fenn!).
     Mindezek után újra aktuális a kérdés: mit kell tennünk, ha meg akarunk felelni az égiek kéréseinek? A válasz: ismernünk és élnünk kell az Evangéliumot, s mindent megtenni a magunk és mások üdvösségéért. A végeredmény pedig társadalom méretű megjobbulás, az evangéliumi útra való visszatalálás lesz. Aki vállalkozik erre a feladatra, az megteheti egyénileg és közösségben is. Az önmegszentelődéshez és az eredményességhez, a közösségben végzett evangelizációs munka sokkal hatékonyabb. Ezért evangelizációs közösségeket (imatársulatokat kell létrehozni), s ezen közösségek az engesztelésben fogják megtalálni a felkészülés módját.
     A szentmise látogatás, az engesztelő Szentségimádás, a szentolvasó imádság a könyörgésekkel, a böjt, az egyéni és közösségi fogadalmak és az Isteni Irgalmasság kultuszának formái adottak, és az ígéretek szerint rendkívüli módon eredményessé tehetik az engesztelést. 

Vigyázz!    Mert kozmikus harc folyik minden egyes lélekért,

minden pillanatban, minden órában, a csábítás,

a megtévesztés és a pszichotechnika minden eszközével.

  A tét az örök élet boldogsága!

Ha figyelmetlen vagy, könnyen elragad a világ és

észrevétlenül is az istentagadók oldalára sodor!

 Hirtelen azt hiszed, hogy "felvilágosodtál",

holott épp az életed világos célját vesztetted szem elől

és sajnos könnyen a "sötétség" várományosa lehetsz!

Új efezusi szentély, új búcsúkkal, pápai áldásokkal és az első csodás gyógyulások 1

     1895-ben XIII. Leo pápa, aki rendkívüli érdeklődést mutatott az Efezusi Szűz Mária Házának kutatásai iránt.  1896-ban minden időre megszüntette Szűz Mária jeruzsálemi sírjánál tett látogatásra vonatkozó teljes búcsút.
     X. Pius pápa egyszeri teljes búcsút engedélyezett az 1914-es zarándoklatnak a Szűz Mária efezusi házához.
    1961. augusztus 18-án XXIII. János pápa a további időkre egy teljes búcsút engedélyezett mindazon katolikus zarándokoknak, akik Szűz Mária efezusi házát meglátogatják. (Az „egy teljes búcsút” értsd: csak az első alkalomra érvényes, az illető esetleges újabb zarándoklatára már nem!)

     XII. Piusz pápa a II. világháború szörnyű megrázkódtatásait követő politikai bizonytalanságában, az emberiség egyetlen reménységére kívánt rámutatni akkor, amikor 1950. november 1-jén hittételként kihirdette a "Mennybevétel dogmáját", vagyis a „Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe”.
 
   1951-ben XII. Pius pápa kijelentette, hogy a ház egy Szent hely és engedélyezte az Efezusi Mária-Házhoz zarándokló papoknak, hogy az év egész folyamán Mária istenanyaságának és Szűz Mária mennybevételének ünnepi miséjét mondhassák.
     A Szentszék és az Izmír-i püspök engedélyezte egy misézőhely kialakítását a Mária-ház közelében.
A misézőhely felszentelése Szűz Mária mennybevételének ünnepe utáni vasárnap, 1951. aug. 19-én volt. Dr. Gschwind, most már az izmíri székesegyház kanonokja írja: „Körülbelül háromezren ‒ többségük az iszlám követőiből ‒ vettek részt az ünnepi misén, amit Descuffi érsek egy hatalmas platánfa árnyékában, kiemelkedő helyen mondott". A Panaya Kapulu hegyi magányában még soha nem volt ilyen embertömeg.
     A török hatóságok is képviseltették magukat, a rádió, a sajtó és idegenforgalom igazgatósága, filmoperatőrök, újságírók a világ minden részéről. Az ankarai rádió közvetítette az érsek török és francia nyelvű beszédét.
Délután egy svájci csoport közös istentiszteletet tartott a kápolnában szentmisével és közös áldozással.
    A szentelést követő éjjel, a kápolna-felszentelés után történt az első, egyház által elismert csoda. Az ünnepségen részt vevő Pott-kórban szenvedő 15 éves béna kislány, a Mária-forrás vizétől másnap reggelre teljesen meggyógyult. Az esetet alaposan ellenőrizték és megvizsgálták. Öt orvos állapította meg, hogy természetes magyarázat nem lehetséges. Descuffi érsek 1955. március 10-én dekrétummal ismerte el a csoda valódiságát.

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

(Fentebb, a misézőhely, alább: zarándokok 1951-ben, lentebb Mária Háza ma.)

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való részlet. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

Pünkösd vasárnap
     Ha valaki az Istennel való kapcsolatot keresi, sehol másutt nem találja meg, csak az Egyházban. Csak itt nyerhet bocsánatot bűneire, itt testesülhet bele Krisztusba, részesülhet az ő isteni életéből.
     A Szentlélek éppen azzal dicsőítette meg Jézust, hogy megadta neki, hogy istenfiúi halállal haljon meg, amely önátadás. Vagyis merjen az Atyába belehalni, illetve beleszületni, hiszen ő az Élet, amely elnyeli a halált. Aki Istenbe veti bele magát, bármibe is kerül, az Életet választja.
És félelmetes, hogy Jézus nem szereti jobban az Atyát, mint minket, mert ugyanazzal a szeretettel szereti őt, mint bennünket: a Szentlélekkel. A szeretet nem érzelem és ragaszkodás, hanem a harmadik isteni személy kiárasztása. A Szentlélekkel magába testesít minket, ha akarjuk. Előre megvan a helyünk, hiszen azért ment előre, hogy helyet készítsen nekünk. Akkor foglaljuk el azt a helyet az ő dicsőségében, amikor elfogadjuk az istenfiúság Lelkét, a Krisztust feltámasztó Lelket, a Titokzatos Testet alakító Lelket. A Szentlélek teremtő Lélek: ugyanazt műveli bennünk, amikor hitet támaszt Krisztusban, mint amikor őt feltámasztotta a halálból. Amikor megkaptuk a Szentlelket, új teremtménnyé lettünk, az isteni természet részeseivé. Az Atya a Fiúban szeret minket, kiárasztva ránk a Szentlelket, mi pedig szintén a Fiúban szeretjük viszont őt, miközben mi is árasztjuk 
feléje a Szentlelket. Olyan mélységben vagyunk egyek, hogy egyetlen isteni élet van bennünk: Isten szeretete. Isten belső életét kell egymással is élnünk. Ez nem elérhetetlen eszmény csupán, erre képességet is kaptunk.
     Pünkösd az, amikor az Isten élete működni kezd bennünk. 

Cselekedetek által igazul meg a hit
     1947 őszén Dr. Karl Gschwind svájci érsek szamárháton zarándokolt a Fülemüle-hegy (Bülbül-Dagh) köves útján Panaya Kapulu-ba. Újra elhagyatott, és teljesen romos volt a Szűzanya Háza, közel s távol egy lélek se. Dr. Gschwind 37 évi lelkipásztori munka után elhatározta, hogy feléleszti Törökország keresztény emlékhelyeit a feledésből. A Szent helyekről szóló írásai révén kapcsolatot teremtett befolyásos személyekkel és megnyerte bizalmukat. Az éppen elkezdődő török turizmus is egyengette az utat. Így támadt fel újra Panaya Kapulu is.
     Az isztambuli osztrák Szent György Intézetben született a gondolat, hogy Szűz Mária mennybevétele dogmájának kihirdetése alkalmával (1950. nov. 1.) zarándoklatot szervezzenek Panaya Kapulu-ba (Lásd legalul!). A gondolat sokaknak tetszett. Az illetékes török hatóságok támogatásával, Josef Descufi izmíri és isztambuli érsek védnökségével megtörtént a zarándoklat. Huszonkét órás hajózás után a nem jelentéktelen csoport Izmírbe érkezett és onnan autóbusszal mentek Efezusba, majd gyalog tették meg az utat a Fülemüle-hegyre.
A nehéz kapaszkodás után a romos, tetőtlen templomban megható, zarándok-istentiszteletet tartottak. Október 29-e volt. Ez az ünnepség a kis szentélyben az új élet kezdete. A dogma kihirdetésének napján az ország minden újsága írt Szűz Máriáról, Rómáról és Panaya Kapulu-ról.
     Ezután meglepő sorozatban döntő fontosságú események történtek. Az izmíri érsek engedélyével a török kormány Menderes miniszterelnök irányításával elrendelte 1951 áprilisában, hogy azonnal építsenek utat Szeldzsukból a hegyen át Panaya Kapulu-ba. Az út három hónap alatt elkészült és a szent körzetben a tenger szintje fölött 450 méter magasban egy parkolóval ért véget. Az új utat „Mária útjának” és a Csalogány-hegyet „Mária-hegynek” (Meryem-Dagh) nevezték, a Panaya Kapulut: pedig „Meryem Anának”.
     Az érsek elhatározta és az erre összehívott bizottsággal hamarosan elvégeztette a kis templom restaurálását. Az alapfalat érintetlenül hagyták, a felmenő falakat majdnem teljesen megújították és lapos ívű kupolával fedték. A régi és az újonnan felépített falak közötti határt kívülről vörös vonal jelzi. Egyenes fasorokat telepítettek. Az előteret alaposan megnövelték és a ház körül is utat építettek. Azon voltak, hogy az épületnek falusias, antik külsőt adjanak és a korábbi összképet lehetőleg hűen állítsák helyre, amelyben Szűz Mária lakott.
     Szűz Mária egykori imádkozó helyén carrarai és efezusi márványból szerény oltárt emeltek, most ezen áll a csonka szobor, ami valamikor az előteret díszítette. Az új területrendezésnél szépen kialakították a forrást is.

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

Ünnepe: június 8.

Prága, 1205-1282. március 2.
     Sok információ van a köztudatban az Árpád-ház női szentjeiről, így Szent Erzsébetről, Szent Margitról, vagy Szent Kingáról, ugyanakkor szinte a teljes feledés homálya borul Prágai Szent Ágnes személyére, aki nőágon magyar származású, ezért Árpád-házi Szent Ágnesnek is hívják! Anyja ugyanis, Konstancia, II. András király nővére (III. Béla lánya) volt. Apja I. Ottokár cseh király. Hatalomra törő apja, minden módot kitalált, hogy a német birodalomtól minél függetlenebbé tegye országát: ebben a törekvésében a kis Ágnest eszköznek használta fel. Eljegyezte a gyermeket a sziléziai herceg, Henrik egyik fiával. Nagy kegyelem volt ez Ágnes számára, mert így elkerülhetett a prágai udvarból. Ágnest jövendő férje édesanyjának, a későbbi Szent Hedvignek gondjaira bízták, aki az általa alapított trebnitzi cisztercita nővérek kolostorában helyezte el őt. Ágnes életére a három ott eltöltött év döntő hatást gyakorolt.
     Amikor Ágnes jegyese egy vadászaton szerencsétlenül járt, a kislányt hazavitték Prágába, és egy időre a premontrei nővérekre bízták Doksonyban. A becsvágyó apa ekkor elígérte Ágnest II. Frigyes császár trónörökösének, a későbbi VII. Henrik királynak. Ausztriába küldte a Babenbergek udvarába. Hamarosan azonban ürügyet keresett és talált ennek az eljegyzésnek a fölbontására is, hiszen lányáért most már a hatalmas angol király, III. Henrik, majd II. Frigyes császár versengett. Ágnes szerzetesnő akart lenni, de ezzel apja nem törődött. Eljegyezte őt a császárral. Mielőtt azonban az esküvőre sor kerülhetett volna, 1230- ban váratlanul meghalt Ágnes apja. Ekkor a pápa, IX. Gergely segítségével Ágnesnek sikerült rávennie Frigyest, hogy adja vissza szabadságát.
     A huszonöt éves hercegnő egy pillanatot sem késlekedett: királyi öltözetét durva darócra cserélte föl, s Prága város peremén, a nyomornegyedben keresett magának egy kis házat. Ágnes már korán észrevette azt a társadalmi igazságtalanságot, ami a különböző osztályokat elválasztotta egymástól, s ami arra késztette Assisi Szent Ferencet és Klárát is, hogy elhagyják szüleik előkelő városi otthonát. Őket követte. Rávette testvérét, Vencel királyt, hogy építtessen nekik kolostort (és Szent Jakab tiszteletére templomot) közvetlenül a kis ház közelében, ahol lakott. A minorita testvérek beajánlották Szent Klárának, aki hamarosan őt a ,,lelke felének'' mondta. Négy, szeretettől sugárzó levél maradt ránk, melyeket Ágneshez intézett. Egy klarissza kolostor alapításáról és megerősítéséről van bennük szó. Szent Klára öt nővért küldött közvetlenül maga mellől. 1234- ben Ágnes átvette a kolostor irányítását.
     A kolostor körül csakhamar kórházak és árvaházak, menhelyek és lepratelepek egész koszorúja létesült. Különleges jelentőségű lett egy kórház-alapítása. A hercegnő szerény otthonából egész városnegyed lett, melyben Ágnes három templomot is építtetett: Szent Ferenc, Mária Magdolna és Borbála tiszteletére.
     Ágnes kolostora olyan vonzerőt jelentett, hogy II. Ottokár legidősebb leánya, valamint a legelőkelőbb nemesi családokból 12 leány kérte a fölvételét. Hamarosan újabb és újabb kolostorokat tudtak alapítani. Ezekben a kolostorokban úgy tartották a szegénységet, mint az Assisi melletti San Damianóban Szent Klára körül. A nővérek, akik gyermekkorukat többnyire fényűzésben és bőségben töltötték, új életet kezdtek: kemény vezeklésben és a legteljesebb szegénységben táplálták, ápolták és gondozták a szegényeket, Krisztus legdrágább testvéreit. (Árpád-házi Szent Ágnes prágai kolostorát, lásd alább!) 
     Ágnes a családja iránt is megőrizte nagy szeretetét. Békét szerzett Vencel király és lázadó fia, Ottokár között.
Hetvenhét éves korában, 1282. március 2-án halt meg. Giskra vad kelyhesei feldúlták kolostorát. 1930-ban a régi Jakab-templomban megtalálták a sírját. Boldoggáavatási perét 1936-ban újrakezdték, de a II. világháború megakadályozta az eljárás befejezését. Szentté avatását II. János Pál pápa végezte el 1989. november 12-én.

/Forrás: www.katolikus.hu/szentek; Schütz Antal: Szentek élete. - Horváth Mária szerkesztésében/

Jelenések, üzenetek és a jövő

     Folyvást tévelyeg a világ, de ,,Mária, Sion fölséges leánya, segít gyermekeinek, bárhol és bármikor élnek, hogy megtalálják Krisztusban az Atyához vezető utat.'' (II. János Pál pápa: ,,Redemptoris Mater'' 47.) A Mária-jelenéseknek egyéni és kollektív gyümölcsei vannak, s ezek akár világméretekben is jelentősek lehetnek. Mária hatása – tanítja a pápa – megmutatkozik többek között ,,az egyes kegyhelyek vonzó és kisugárzó erejében'' s ,,idetartoznak azok a helyek is, ahol üzenetet kaptunk'' (RM 28). A gyümölcsök között első helyen említhetjük a megtéréseket, a testi-lelki gyógyulásokat, s az üzenetekkel való apostolkodást. Igen fontos az üzenetek illő megválaszolása (adott esetben az engesztelés) egyéni és közösségi vállalása és megszervezése.
     ,,Szabad azt is mondanunk – folytatja II. János Pál –, hogy Mária valamennyiünknek folyamatosan megismétli a galileai Kánában elhangzott szavakat: ‘Tegyetek meg mindent, amit csak mond''' (RM 28). A Szent Szűz tehát evangelizál és ezt várja el övéitől. Üzenetei az evangelizáció szolgálatában állnak. VI. Pál pápa szerint Mária a legnagyobb igehirdető. Az Egyház anyja az engesztelésben jelöli meg az új evangelizálás eszközét, s kijelenti, hogy az elhatalmasodó bűnnel szemben nem egy megújulási mozgalom, nem egy szerzetesrend, nem valaki a hírességek közül, hanem az ő Szeplőtelen Szíve fog győzedelmeskedni. ,,A végén Szeplőtelen Szívem győzedelmeskedik'' – halljuk a próféciát Fatimában. Az Istenanya lélekmentő harcát nem egyedül fogja végigküzdeni, hanem velünk, engesztelő gyermekeivel – következtetésképp –, nem közömbös az engesztelők száma!
     Mária széles körű segítséget nyújt küzdőtársainak, övéinek. Leleplezi a sátán alattomosan szervező munkáját, felhívja figyelmünket a sátáni tevékenység következő lépéseire, figyelmeztet a lelki veszélyekre, kiutat és segítő, lelkesítő eszközöket ajándékoz mindenkinek, akik hallgatnak rá. 

https://www.youtube.com/watch?v=ImCf1xSmqwQ Trianon után:
"Akikre a munkát bíztam, teljes erővel dolgozzanak tovább, mert nagy, erős jövő vár Anyám országára, s általa az egész világ kegyelmet nyer." (Jézus szavai Natália nővérnek)

Forrás: http://www.napiujsag.hu/2018/10/nem-kellett-volna-igy-tortennie-meglepo.html

Bécsi egyezmény a szerződések jogáról 62. cikk 

A körülmények alapvető megváltozása

1. A szerződés megkötésének idejében fennállott körülményeknek a részes felek által előre nem látott alapvető megváltozására, mint a szerződés megszűnésének vagy az abból való kilépésnek az okára nem lehet hivatkozni, kivéve, ha:

a) ezeknek a körülményeknek a fennállása lényeges alapul szolgált ahhoz, hogy a részes felek a szerződést magukra nézve kötelező hatályúnak ismerjék el;

b) a változás hatására gyökeresen átalakul a szerződés alapján még teljesítendő kötelezettségek mértéke.

2. A körülmények alapvető megváltozására, mint a szerződés megszűnésének vagy az abból való kilépésnek az okára nem lehet hivatkozni:

a) ha a szerződés határt állapít meg; vagy

b) ha az alapvető változás annak eredménye, hogy az erre hivatkozó részes fél akár a szerződésből folyó kötelezettségét, akár a szerződésben részes bármelyik féllel szemben fennálló más nemzetközi kötelezettségét megszegte.

3. Ha a részes fél az előző bekezdések alapján a körülmények alapvető megváltozására, mint a szerződés megszűnésének vagy az abból való kilépésnek az okára hivatkozhat, a megváltozásra, mint a szerződés alkalmazása felfüggesztésének okára is hivatkozhat.

      Mindvégig az 1920-as tragédiáról beszéltünk, holott "az 1947-es Párizsi békediktátum is fontos, mert a nagyhatalmi arrogancia aljassága a mai napig érvényes, és máig ugyanúgy tapasztaljuk. Voltaképpen egy 102 éve tartó holokauszt részesei vagyunk a Kárpát-medencében, de ha jobban és tüzetesen átnézzük a magyar történelem lapjait, akkor a pozsonyi csata óta ugyanaz az európai gyűlölet vesz körül minket, amely Párizsban 1947. február 10-én megnyilvánult: Ugros eliminandos esse / rendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak. Párizsban még plusz három településsel megcsonkították az országot Trianonhoz képest… Tehát, most nem az első megcsonkíttatásunkra, hanem az aljasabb Párizsra kellene emlékezni azzal a fájdalommal, amit Trianon emléknapján, a nemzet gyászának emléknapján érzünk". (Stoffán György cikkének részlete)

Már csak az isteni Igazságosságban és Nagyasszonyunk közbenjárásában bízhatunk!

(A sorozat vége) 

ELŐSZÓ a sorozathoz

     Mintegy összefoglaló szerkesztményként kínálom Kedves Olvasóimnak az elkövetkezendő posztokat. 
     Legfőbb forrásként dr. Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő (Eger 2000) c. művét használtam, de eleddig ismeretlen iratokból is idézek. Lényeg, hogy mindvégig Antalóczi atya eszmei irányvonala mentén próbálok (próbáltam eddig is) rávilágítani az engesztelés szükségességére, különös tekintettel nemzetünk engesztelő hivatására!
     Blogomban – amiként tapasztalhatják –, sorra ismertetem a Mária-jelenéseket, melyek mindegyike a rózsafüzérezést, a bűnbánat és az engesztelés szükségességét tartja elsődlegesnek. Miért? Láthatjuk és érzékelhetjük, hogy mi megy végbe a világban, sőt bennünk is, és nem csodálkozhatunk ha az Istenanya egyre inkább aggódik értünk. Márpedig ha Ő édesanyai szavával vagy néma könnyeivel kér valamit, akkor azt ajánlatos (halál)komolyan vennünk!

Idézem Medjugorjét: ,,megtéréstől függ a jövőtök''! Ezen gondolat összecseng a zsoltáros szavaival:

 ,,Ti, akik megfeledkeztek Istenről, szálljatok magatokba, különben elvesztek,

s nincs, aki megmenthet titeket'' (Zsolt 49,22).

     Kísérjék tehát figyelemmel ezt a sorozatot és kérem, legyenek elnézőek, ha olykor némi ismétlést tapasztalnak. Higgyék el, hogy az aggódó Szűzanya iránti részvét és a vele való együttműködés késztetett ezen összeállítás közlésére! (A szerkesztő) 

Az  efezusi Szűz Mária-templomban mondták ki az Istenanyaság dogmáját
     A zsinati templomban 431 pünkösdjén a világegyház 290 tisztségviselője jött össze, hogy megvitassa, milyen méltóság illeti meg Szűz Máriát. Nesztoriusz, konstantinápolyi pátriárka azt tanította, hogy Szűz Mária csak Jézus emberi természetének anyja és az isteni természetének nem, ezért csak „krisztus-szülőnek” szabad nevezni. A zsinati határozat I. Celesztin pápa határozatával Cirill alexandriai pátriárka tanítását fogadta el, ami szerint Szűz Mária valóságos istenanya, nem az isteni természeté önmagában, hanem a megtestesült Ige anyja, ez magába foglalja az emberi természetet is. Mária így valóban „Theotokosz” ‒ Istenszülő Istenanya.
     A hívők feszülten várták a tanácskozás eredményét. Amikor kihirdették az eredményt, határtalan volt az öröm. A város fényárba öltözött, a püspököket fáklyás menetben kísérték haza és első ízben csendül fel az imádság: „Istenszülő Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, könyörögj érettünk!”.
     Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának, Máriának a testét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem testestől-lelkestől magához emelte a mennyei dicsőségbe.
Jeruzsálemben az V. században már biztosan megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, vagyis „a szentséges Szűz elszenderülése” névvel illették. A VI. század során egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a VII. században vette át, s itt a VIII. századtól Assumptio beatae Mariae-nak – „a Boldogságos Szűz mennybevételé”-nek nevezték.

     Az efezusi zsinat határozata a keleti és nyugati egyház közös Mária-tanának alapja. Ettől kezdve Szűz Mária a Gyermekkel minden nép közös kincse. Sajátos Mária-tisztelet központja lett Bizánc, és ez mindmáig az ortodox egyházak Mária ikonjaiban és ikonosztázaiban mutatkozik meg. Az efezusi zsinat 1500. évfordulójára írta XI. Pius a „Lux veritatis” enciklikában: "Megengedheti-e Szűz Mária ‒ akit pont Kelet elszakadt népei olyan forró jámborsággal és szeretettel tisztelnek ‒, hogy továbbra is távol maradjanak az egyház egységétől és Fiától, akinek földi helytartója mi vagyunk? Tovább kell-e még tartania a sajnálatos szakadásnak? Bár visszatérnének a közös atyához, akinek ítéletét az efezusi zsinati atyák örömteli engedelmességgel fogadták és mint a hit őrzői egyhangú tetszéssel üdvözölték.” Ezek a szavak nekünk ma, az ökumenikus találkozás idején sokkal többet jelentenek, mint annak idején.

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)