Magyar történelmünkben négyszer tettünk hivatalos, nagyszertartású országfelajánlást a Nagyasszonynak: 1038-ban, 1317-ben, 1693-ban és 1896-ban.
Az első 1038-ban volt, első szent királyunk élete alkonyán."A magyar nép mindvégig megőrizte lelkében ennek a felajánlásnak a tudatát, és ez lett a magyar Mária-tisztelet nemzeti sajátossága." (Szent II. János Pál pápa. 2011.)
A második felajánlás 1317-ben volt, az Anjou-házból származó Róbert Károly királyunk idején. Ez a második nem az ország szívében, hanem az északi határon, Szepeshelyen történt. Ott van a templomban az oltár, amely különös és meglepő, mert a Magyarok Nagyasszonya koronázza meg Róbert Károlyt hosszú nemzeti palástban. Jelképezve ezzel azt, hogy a szent korona és Magyarország törvényes hatalma Máriától jön a király kezébe.
A harmadik felajánlás a 456 éves török küzdelem befejeztével volt 1693-ban. Buda felszabadítása, valamint a déli országrészek visszahódítása után I. Lipót fogadalmat tett, hogy Mária kezébe teszi le országát. Ettől a perctől indulnak el Mariazell felé a magyar zarándokok ezrei, hogy megköszönjék csodálatos segítségét a törökökkel szemben. És e fogadalom szellemében elindult a nemzet újjáépítése.
A negyedik felajánlás 1896-ban volt, a millennium évében. Hálából az ezeréves nemzeti létért Ferenc József apostoli király és Vaszary Kolos bíboros-hercegprímás felajánlotta az országot a Magyarok Nagyasszonyának.
Nehéz idők voltak ezek, mert az akkori liberális, szabadelvű kormány mellőzte és degradálta a szentségi házasságot, bevezette a polgári házasságot és megengedte a válást. Találóan jegyezte meg egy akkori kiváló politikusunk, hogy egy olyan nép, amely eltörli a szentségeket a magyar földön, nem várhatja Isten áldását. A későbbi idők és az ország több részre szakadása szavait beigazolták. (Az utóbbi időkben is voltak kis-szertartású országfelajánlások, Paskay László bíboros 1987-ben – mely után tiltakozását fejezte ki a református egyház, merthogy "az ő nevükben is" történt –, valamint II. János Pál pápa 1991. évi látogatásakor.)
(folyt.)
elkezdett a megtérésről prédikálni. Hamarosan többen csatlakoztak hozzá.
megjelentek rajta a stigmák. Erről azonban senki sem tudott, csak Ferenc halála után derült ki.
1614-ben a legfőbb inkvizíciós szerv (az ún. Suprema) elfogadta a boszorkány-pereket érintő rendelkezést, mely nagy körültekin-tést rendelt el ebben a kérdésben. Mindenekelőtt azt javasolta, hogy "a vádlottakat előbb ki kell vizsgálni, és meg kell bizonyosodni az épelméjűségükről, hogy képesek-e uralkodni magukon, vagy hogy nem melankolikusak-e". Elmondhatjuk, hogy a spanyol inkvizítorok hozzáállása a 12. században élt chartres-i püspök. 
Regnum Marianum-má tette. Miért? Mert a Magyar Korona szent, és angyali eredetű – amiként ezt Hartvik püspök legendája is említi! Nem beszélve a mindenkori magyar uralkodó apostoli király voltáról, mely nem pusztán az egyházi privilégiumból ered, hanem elsősorban az ég akaratából, hiszen az Apostolok Királynője kölcsönzi koronáját a nemzetének. Ennek folytán Magyarországnak és népeinek Szűz Mária nemcsak oltalmazója, hanem mindenkori Királynője és tulajdonosa a Magyar Szent Korona révén.
A katekizmus a következőket tanítja: a gondos szülő védő vezetőt biztosít az útra gyermeke mellé, a mennyei Atya is ezt teszi a veszedelmek ellen. Szent Bernát tanítása szerint tiszteletet kell adnunk az őrangyalok jelenlétéért, odaadást a jóakaratukért, bizalmat az őrségért. A szent őrzőangyalok ünnepe hódolat Istennel szemben, aki szeretetből angyalát küldi szolgálatunkra és védelmünkre. 
XIII. Leó pápa (1810-1903, 1878-tól pápa) éppen szentmiséjét fejezte be egy vatikáni kápolnában 1884. október 13-án. Már távozni készült, amikor hirtelen megállt az oltár lépcsőjénél. Mereven állt mintegy tíz percig, mint aki önkívületbe esett. Arca hamuszürke lett. Amikor végre megmozdult, egyetlen szót sem szólt a körülötte állókhoz, hanem dolgozószobájába sietett és íróasztalához ült. Ott megfogalmazta azokat az imákat, amelyek végzését elrendelte minden szentmise után. Ezek egyike az alább következő imádság Szent Mihály támogatásáért a sátán elleni harcban.
„Nem igazán emlékszem a pontos évszámra. Egy reggel a nagy pápa, XIII. Leó szokása szerint miséje befejeztével hálaadásként részt vett egy másik mise bemutatásán. Hirtelen azt vettük észre, hogy a pápa fölemelte fejét, és tekintete összpontosult valamire a celebráns feje fölött. Mozdulatlanul, pislogás nélkül bámult valamit. Arckifejezése borzalomról és félelemről árulkodott, és hirtelen elsápadt. Valami szokatlan és komoly dolog történt vele. Végül, magához térve, finoman, de határozottan jelt adott, majd fölállt. Saját irodája felé vette az utat, kísérete pedig izgatottan és aggódva követte, suttogván: ’Szentatyám, nem érzi jól magát? Szüksége van valamire?’ Erre azt válaszolta: ’Nem, Semmire.’ Körülbelül fél óra elteltével magához kérette a Szent Rítus Kongregáció titkárát, akinek kezébe nyomott egy papirost, és utasította, hogy azt nyomtassák ki és küldjék el a világon minden ordináriusnak. Mi volt azon a papíron? Az az ima, amit minden olvasott mise után recitálunk a hívekkel.”
Ellentétben azzal, amit az inkvizíció "fekete legendájá-nak" írói állítanak, az inkvi-zítorok nem voltak vérszom-jas tébolyultak. Először is, számos inkvizítort a halála után szentté avattak (pl. a 16. században regnáló Szent V. Piusz pápa is inkvizítor volt). Másodszor, nagyon szkeptikusan álltak hozzá azokhoz a vádakhoz, melyek a defarnáció (becsületsértés) és a konfabuláció (kitalált történetek terjesztése) min-den jelét magukon viselték. Vegyük például az ún. bo-szorkánypereket, melyek a 16. és 17. században terjed-tek el Európa-szerte (vagyis a "babonás középkor" után évszázadokkal). És ebben kiemelkedő szerepet játszott a protestantizmus, pl. Svédországban! 
Kedves Olvasó! Magyarok Nagyasszonya ünnepére készülve üdvös áttekintenünk ezen magyar főünnep lényegét és történetiségét!
Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!
Pápai ördögűzés
A szerző szerint négyszáz év óta II. János Pál volt az első pápa, aki az exorcizmus szertartásával meghátrálásra kényszerítette a gonoszt. Pápasága negyedik évében, 1982. április 4-én történt. „Pontosan emlékszem – mondja Amorth atya. – Ismerem Francescát, aki aznap reggel megjelent a vatikáni pápai kihallgatáson. A megyéspüspöke előzőleg megkérte a pápát, hogy exorcizálja a lányt, amit a pápa habozás nélkül vállalt, és mindjárt el is végzett a pápai magánkápolnában. Francesca egyfolytában köpködött és vonaglott a földön. A pápa körül állók nem hittek a szemüknek. 'Soha életünkben nem láttunk ilyen jelenetet, ami az evangéliumokban le van írva' – mondták döbbenten.”
„
Sok későbbi legen-dás kegyetlenség a félreértelmezésekből (a pontatlan latinul tudásból) származott! Lássunk alább néhá-nyat.
Miért olvasom naponta a Szentírást?
A Biblia válaszai az élet nehéz kérdéseire
Sátán is ad képességeket követőinek. Mivel ő autentikus hazudozó, az adományok fogadói pedig nem tudják, vagy nem akarják felismerni azok eredetét, mivel ezeknek az ingyenes ajándékoknak rendkívül örvendenek. Így lehetséges, hogy valaki jóstehetséggel bír, mások végtelenített spontán "égi" üzeneteket írnak, megint másoknak az a benyomásuk, hogy már előzőleg éltek és egy távollevő házba vagy más helységbe belépve pontosan felismerik azt. Mik ezek a képességek? Netán a Szentlélek adományai? Vagy diabolikus eredetű ajándékok? Vagy egyszerűen csak metafizikai jelenségekről van szó? Ennek eldöntéséhez alapos vizsgálatra vagy kompetens személyek ítéletére van szükség. Amikor Szent Pál Tiatírában volt, utána szaladt egy rabszolganő, akinek jóstehetsége volt, mellyel „nagy hasznot hajtott gazdáinak”. De ez ördögi eredetű adomány nyomban eltűnt, amint Szent Pál a gonosz szellemet kiűzte belőle (lásd: ApCsel 16,16-18).
Példaként egy jellemző eset a Rinnovamento dello Spirito Santo című újság 1987 szeptemberi számából: „Néhány évvel ezelőtt ismertem meg az ‘üveges’ játékot, amiről nem tudtam, hogy a spiritizmus egyik formája. Az üzenet a béke és testvériség nyelvén volt megfogalmazva (mindig figyeljünk a 'jó álarcra', amely mögött a démon megbújik!). Olyan képességeket szereztem, melyeket a parapszichológiában érzéken kívülinek neveznek, vagyis jóslás, gondolatolvasás, klinikai diagnózis és gyógyítás, szívekbe valamint élő és halott személyek életébe való látás és más hasonlók. Pár hónappal később még egy újabb képesség jött ezekhez, a fizikai fájdalom elvétele kézrátétellel. Ez az ún. pranoterápia volt? Persze, ezekkel a képességekkel nem volt nehéz emberekkel kapcsolatba kerülni, akiket azonban megdöbbentettek a készségeim. Amikor azonban Isten igéjét olvastam, rájöttem, hogy én magam nem változtattam semmit életemen, lelkileg cseppet sem fejlődtem. Továbbra is könnyen dühbe jöttem, haragtartó, hajthatatlan és érzékeny maradtam. Féltem a kereszthordozástól, az ismeretlen jövőtől és a haláltól. Ez gyanút ébresztett bennem, mígnem tévelygések és szörnyű közjátékok után kiderült, hogy ami velem történt, az nem isteni eredetű volt, hanem kifejezetten a gonosztól jött. Semmi más nem volt képes ettől engem megszabadítani, csak egy mélységes szentgyónás! Én tehát tanúsíthatom, hogy megtapasztaltam Jézus nevének hatalmát.”
ügyelő Congregatio Romanae et universalis Inquisitionis Sancti Officii nevű egyházi bizottságot (Szent Officium) állította fel, amelynek tagjai bíbornokok, kiváló teológusok, akik mellett több egyházi és világi jogtudós működik.
A hagyományos római kalendáriumban Szent Mihály Arkangyalnak két ünnepe van; az egyik május 8-án, ami az arkangyal 495-ös megjelenéséről emlékezik meg Gargano hegyén, Apuliában. A másik szeptember 29-i főünnep pedig a Dedicatio sancti Michaelis Archangeli titulust viseli, azaz, a bazilika fölszentelésének évfordulós ünnepe. Tulajdonképpen egyik ünnep sem korlátozódik Szent Mihályra, hiszen a liturgikus szövegek egyértelműen a teljes angyali sereglet szolgálatáról beszélnek. Mindenesetre meg kell említenünk legalább a másik két főangyalt is – a többiekről nem is beszélve –, Szent Gábrielt (Isten hírvivőjét) és Szent Ráfáelt (Isten orvosát). De most Szent Mihállyal szeretnék bővebben foglalkozni! 
A Szent Mihály imádság eredetével kapcsolatban valójában nincsenek tökéletesen megbízható források és a bizonytalanságot tovább növeli a tény, hogy idővel sok mende-monda alakult ki, járt szájról-szájra. Erről az Ephemerides Liturgicae római folyóirat egy hosszabb cikket közölt 1955-ben (V. LXIX, 54-60. old). A cikk 9-es számú lábjegyzete utal egy bizonyos Domenico Pechenino atya tanúságtételére, ami eredetileg a La Settimana del Clero egy 1947-es cikkében látott napvilágot. Pechenino atya XIII. Leó pontifikátusa alatt a pápa közvetlen munkatársaként dolgozott a Vatikánban.
.jpg)
Hogyan lehet az előzőkben felsorolt bajok ellen védekezni? Szigorúan véve – a rituálé szerint –, ördögűzésre csak a valódi démoni megszállottság esetén van szükség. A többi esetre a szokásos kegyelmi eszközök is elégségesek: az ima, a szentségek, az alamizsna, a keresztény életvitel, a sértések megbocsátása, az állandó Isten felé fordulás, valamint a Szűzanya, a szentek és az angyalok tisztelete és a hozzájuk való imádság. Nem utolsó sorban, a szülők imája a gyermekeikért, közösségek imái tagjaikért, vagy mindez fordítva.
Szentírásból megtudjuk, hogy az angyalok kilenc kórusba vannak osztva: uralkodók, hatalmasságok, trónállók, fejedelmek, az egek erői, angyalok, arkangyalok, kerubok, és szeráfok. Az a hívő, aki a Legszentebb Szentháromság jelenlétében él, sőt, lelkében őrzi Őt, aki tudja, hogy egy anyának, aki egy úttal Isten Anyja is, állandó támogatását élvezi, aki tudja, hogy mindig számíthat az angyalok és szentek segítségére, hogyan érezhetné magát egyedül, elhagyatottnak és a gonosztól eltiporva? A hívőknél van tere a fájdalomnak, hiszen ez a kereszt útja, amely megment bennünket, de a szomorúságnak nincsen helye. És a hívő mindig kész a tanúskodásra azzal szemben, aki arról a reményről kérdezi, ami megtartja őt. (lásd 1 Pét 3,15)
Ahogy azt a francia Régine Pernoud kortárs középkorkutató észrevette: Az inkvizíció intézményének a gyakorlati életben megvolt a pozitív oldala is. A kivizsgálás gyakorlata helyett bevetette a vádemelés gyakorlatát. S abban az időben, amikor a nép könyörtelen volt az eretnekekkel szemben, bevezette a szabályos törvénykezést." 
Ez az imádság a Garganó-i Szent Mihály kegyhelyen olvasható!
Részlet Francesco Bamonte MEGSZÁLLOTTSÁG ÉS ÖRDÖGŰZÉS Hogyan ismerjük fel a ravasz kísértőt? c. könyvéből (IHTYS, Nagyvárad 2016. ‒ A/5 200 oldal)
A gonosz lélek egyénre, közösségre, a társadalmakra vagy az eseményekre gyakorolt hatásának tanulmányozása a katolikus tanítás igen fontos fejezete, amelyet újra szükséges lenne tanulmányozni, ez azonban sajnos nem történik meg. Egyesek úgy vélik, hogy kielégítő magyarázattal szolgálnak a pszichoanalitikus és pszichiátriai tanulmányok vagy a manapság sajnos sok országban elterjedt spiritiszta tapasztalatok. Attól tartanak, hogy újra az ősi, manicheista elméletekbe csúszunk vissza, vagy a rémisztő és babonás fantáziák területére tévedünk. Manapság az ember szeret erősnek és előítélet mentesnek mutatkozni, pozitivistaként viselkedni, miközben hitelt ad mindenféle olcsó mágikus és népi babonás félelemnek. Vagy ‒ ami még rosszabb ‒, abba a megkeresztelt lelkébe enged utat az érzékek kicsapongásának, a kábítószerek káros hatásainak, divatos tévedések csábító ideológiáinak, amely számtalanszor befogadta az eucharisztikus jelenlétet és amely a Szentlélek otthona! Ezen megnyitott réseken könnyűszerrel behatolhat a gonosz és eltorzíthatja az emberi mentalitást. 
Ahogy a kortárs brit történész. E. Grant ál-lítja: ,,Számos komoly probléma, mely a 16. és 17. század tudósai előtt felmerült – s me-lyek többségét sikere-sen megoldották –, a középkor szellemi öröksége volt. Ha nem lett volna a középkor, és ha hiányzott volna a középkori egyete-mek természetfilozó-fiájának hosszú tradíciója, akkor a 17. században nem lett volna mit megvitatni. A középkori egyetemek, az Egyház támogatása nélkül nem sorolhatták volna be oktatási programjukba az egzakt tudo-mányokat, a logikát és a természetfilozófiát, mely megalapozta Nyugat-Európa hosszú és megszakítás nélküli elköteleződését a tudományos gondolkodás és problémamegoldás mellett." 
Társadalmi bomlasztó hatása abban nyilvá-nult meg, hogy az em-beri testet is rossznak tartotta (nem úgy fogta fel, mint a "Szentlélek templomát", ahogy azt az Egyház tanítja), ezért megengedte, egyenesen megparancsolta a test pusztítását, pl. féktelen erkölcstelenséggel, en-nél fogva pusztítandó-nak tartották a társa-dalmat is, és akadá-lyozták a békés fejlő-dést. Napjainkban, hány és hány szülő vár-ja el, hogyha gyermekei valamilyen szekta háló-jába kerültek, hogy az állam keményen vessen véget az efféle destruktív szerveződéseknek?!
Úgyszintén a középkor hagya-téka a nemzetközi tudományos világ is. Pont a középkorban ter-jedt el a tudósok később szokássá váló szabad vándorlása, a külön-féle tudományos központok kö-zött. A latin ‒ az európai tudósok körében általánosan ismert nyelv ‒ lehetővé tette a problémamen-tes (internacionális) kommuni-kációt. Egy biztos: a középkor nem az elmaradottság, az átjár-hatatlan határok, hanem inkább a szellemi közösség szerves for-málásának európai korszaka volt. 
Nem csak az összehasonlí-tásban leplezhető le a "sötét középkor" kritizálóinak tudat-lansága. Hiszen meg kellene említeniük, hogy a középkor a szisztematikus fejlődés kor-szaka volt a megismerés és a tudomány terén (a természet-tudományokban is). Márpedig a nyugati civilizáció oktatási rendszere a mai napig azokon az intézményeken alapszik, amelyek a középkorban ‒ és elsősorban az Egyház védnök-sége alatt ‒ jöttek létre, vagyis az egyetemeken. 
népszerű napjainkban a boszorkánykodás, a jóslás, kártyavetés, okkult babonaságok! 
század totalitárius rendszereivel összehasonlítva a béke oázisának tűnik. Ez a kép, nem egy náci koncentráci-óstáborban készült, hanem egy Szovjet haláltáborban!
Eredetét 1218-ra vezethetjük vissza, amikor augusztus 1-jén, a Boldogságos Szűz látomásban buzdította 
egy Traub János nevű legény a Budakeszi határában fekvő szőlőkbe igyekezett. Egy útszéli tölgyfánál a szenvedő Krisztus arca jelent meg előtte. Traub később beteg lett. Csodás gyógyulása után egy Falconeri nevű olasz származású budai festőtől olajfestményt vásárolt, mely a Gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázolta. A képet az említett tölgyfára függesztette.
Koller Ignác (1725-1773) veszprémi püspök 1768-ban szentelte fel a templomot tízezernél is több zarándok jelenlétében: A templomban elhelyezték a tölgyfa törzsét és a kegyképet. Rövid időn belül 50 csodálatos gyógyulás és imameghallgatás történt itt a Szent Szűz közbenjárására.
A hívek adományaiból és munkájából a szervita atyák néhány év alatt felépítették a jelenlegi templomot, melyet 1950-ben 
idézi fel Bamonte atya tanulmánya bevezetőjében a legfontosabb tanbeli hivatkozásokat. A Hittani Kongregáció egyik dokumentuma szerint azért nem születtek e téren dogmatikai meghatározások (definíciók), mert sem a hívők, sem az eretnekek soha nem vonták kétségbe az igazságot, mely szerint: "Azért jelent meg Isten Fia, hogy az ördög műveit lerontsa" (1 Jn 3,8). (Előszó-részlet vége!) 
A hagyomány szerint Jézus halála és feltámadása, az apostolok szétszéledése után előbb Palesztinában, majd Etiópiában hirdette az örömhírt, ahol Kandaké királynő kincstárnoka -- akit az ApCsel szerint Fülöp diákonus keresztelt meg -- fogadta és támogatta. Történt egy napon, hogy a király fia meghalt. A bennszülött varázslók mindent elkövettek, hogy életre keltsék, de hiába. Akkor a kincstárnok Mátét tanácsolta urának. Ő föl is támasztotta a fiút. A király ettől olyan boldog lett, hogy jöjjenek Mátéhoz, aki az egy Iga z Isten Igéjét tanítja. 
Máté apostol és evangélista névünnepét már a legkorábbi vértanúakták szeptember 21-re tették. Rómában a XI. századtól ez a nap a hivatalos emléknapja. Apostoli jelképe az angyal.
Végső soron, a renesaince esetében is szellemi újjászületésről beszélünk, de ateizmus nélkül! És ezt valamiképp egybe-mossák a felvilágosodás korával. Pl. a "nagynak" titulált Francia Forra-dalom tömegmészárlá-sairól, a teljes falvak kiírtásáról hallgatnak (pl. Vendée-i genocí-dium). Volt, hogy 48 óra alatt három katoli-kus püspököt és több mint 200 papot gyil-koltak meg (szeptem-beri vérengzés). Vagy Nantes-ban, az elfogott szerzeteseket, papokat és apácákat meztelenre vetkőztetve, párosával egymáshoz kötözték és a forradalmi ítélőszék „víz alatti házasságra ítélte” őket. Több mint 6000 embert fojtottak vízbe.
A garganói eseményeket követően száz évre, 590-ben Rómában hatalmas pestisjárvány pusztított. A városban tomboló járvány megszűnéséért Nagy Szent Gergely pápa könyörgő körmenetet tartott. Ekkor a Hadrianus császár síremléke feletti vár tetején meglátta Szent Mihály arkangyalt, amint angyalok éneke közben a büntetés kardját visszahelyezte hüvelyébe: ezzel jelezve a járvány végét. Gergely utóda, Bonifác pápa ennek emlékére az erődítmény tetejére hatalmas Szent Mihály bronzszobrot készíttetett. Ettől fogva nevezték a különös építményt, Angyalvárnak. 
A III. vagy V. századtól egészen a XV. századig terjedő időszak "sötét" középkor minősítését, a reformáció, majd a felvilágosodás sulykolta a köztudatba. A Katolikus Egyháztól további elszakadók és az ateizmus liberalista terjesztői már nemcsak átvették ezt a fiktív fogalmat, de sokkal pejoratívabb, lejáratóbb értelemben használták. 
A Szent Mihály kegyhelyeire látogatók elsősorban az Istennel való kiengesztelődés kegyelmében részesülnek. Ha megfelelő lelkülettel érkeznek, megtapasztalnak valamit Isten és a mennyei seregek vezérének a fenségéből és átélik egyszerre saját nyomorúságukat és Isten irgalmát. És felajánlva magukat Szent Mihálynak, biztosabb léptekkel járhatnak azután a mennyország felé vezető úton, amelynek kapujában a Paradicsom legfőbb angyali fejedelme várja majd őket. 
Egy gyakran hangosan vitatkozó házaspár, akik maguk is csodálkoztak hirtelen indulataikon – mert szerették egymást –, felkerestek egy szent remetét, hogy tanácsot kérjenek tőle. 
ujjával lyukat égetett a püspök koponyáján, átégetve a püspöksüvegét! A derék püspök természetesen nem halt bele, miként ennek nem is lett volna értelme, hiszen a templomot neki kellett felépíttetnie! (A szent püspök koponyája máig megtekinthető
A jelenések kislányát jól ismerte Regőczi István atya, aki életében először éppen a jelenések évében járt Belgiumban, a szentelése előtti évben, 1942-ben pedig a Beco családnál töltötte a szilveszterestét. A hétgyermekes család eredendően, nehéz anyagi körülmények között élt, Banneux mellett egy olyan elhagyatott területen laktak, amely‒ az első világháború idején ‒ lágerként működött a menekültek számára, illetve a hontalanok elhelyezésére. 
családot. Becóék korántsem voltak vallásgyakorlók, templomba nem jártak, ritkán imádkoztak. Első gyermekük, az 1921-ben született Marietta a Szűzanya jelenésekor még nem volt elsőáldozó. Regőczi István atyának ő maga mondta el az eseményeket. A magyar atyát az évek során, mindig a legközelebbi családtagként fogadták Becóék, később Marietta, aki 2011. decemberében 90 éves korában hunyt el, egy öregotthonban.
»Isten haragja megnyilvánul az égből azoknak az embereknek gonoszsága és igazságtalansága fölött, akik hazugsággal elfojtják az isteni igazságot. Amit ugyanis tudni lehet Istenről, azt világosan ismerik, mert Isten kinyilvánította nekik. Hiszen azt, ami láthatatlan benne: örök erejét, valamint istenségét tapasztalni lehet a világ teremtése óta, mert az értelem felismeri. Éppen ezért nincs mentség számukra, mivel ők, bár megismerték Istent, nem dicsőítették őt, és nem adtak hálát neki, hanem üressé váltak gondolataikban, és sötétség borult oktalan szívükre. Bölcseknek mondogatták magukat, de esztelenek lettek, fölcserélték a halhatatlan Isten dicsőségét halandó embereknek, sőt négylábúaknak és csúszómászóknak a képmásával.
emberileg megoldhatatlan feladatához, az Egyház főpatrónusának a segítségét kérje. 
A kegyhely látnivalói közé tartoznak a fenyves különböző útjain épített kápolnák. A csendes, meditációs imának, áhítatnak, a szentek tiszteletének állomásai.
kegyhely-nek, melyen ma emlék-tábla látható! Érdekes a Szent Mihály kápolna (ld. alul!) története. Konrád Adenauer a Bonn melletti, Rhödendorfban élt családjával. Pap fiuk – Paul Adenauer prelátus 
A kegyhely a szolgáló szeretet központja is. Az évek során egy kórház és számos szociális intézmény épült a kegyhely területén, így a szenvedélybetegek otthona, elhagyott kisgyermekek menhelye lett. A Banneux-i Madonna a cirkuszi akrobaták pártfogója is, akik szép számban jelentek meg, hogy találkozzanak a kegyhelyre látogató II. János Pál pápával 1985. május 21-én.
Michel Leplay protestáns lelkész, 2018. március 22-én a La Croix c. francia újságban azt a kijelentést tette, hogy „Amennyire én tudom, Mária soha nem jelent meg protestánsnak!”
Nos, ezzel a protestáns férfivel 8 évvel korábban 1649. március 25-én Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén a következő történt. Felesége kérésére nem volt hajlandó templomba menni, inkább kosárfonó fűzet gyűjtött, ám minden ágból ömlött a piros vér. Miután teljesen „összevérezte” magát, Jézus Anyját csúnyán gyalázta! Hívta a feleségét, de mikor ő vágott ágat, az nem vérzett! Jeanne korholta is a férjét, hogy „látod, a Szűzanya megbüntetett!”
szent hely fölszentelésének módjáról és időpontjáról. A Szentatya elrendelte, hogy a környék püspökei gyűljenek össze Sipontóban, és háromnapos böjttel és imával kérjék Szent Mihályt, hogy méltóztassék kinyilatkoztatni Isten és a saját akaratát. 
nekem ezt a templomot, mert én magam választottam ki székhe-lyemül és én magam szenteltem fel. Hanem ti lépjetek be oda bátran, és a jelenlétemben, mondjatok imákat és mutassatok be Szentmisét, hogy ezzel átadjátok ezt a felszentelt barlangot a népnek.”
Egyházi részről röviddel a jelenések megszűnése után megkezdődött azok vizsgálata. Az egyházmegye főpásztora bizottságot állított föl, melyben teológusok, orvosok, pszichológusok és más szakterületek tudósai vettek részt. A főpásztor előbb 1942-ben, majd 1947-ben hivatalosan is engedélyezte a "Szegények Szent Szüzének" tiszteletét. Közben 1949 tavaszára elkészült a bizottság jelentése, majd augusztus 22-én a főpásztor kihirdette a Szűzanya jelenéseinek valódiságát. Így vált Banneux a Szentszék által is elismert és engedélyezett búcsújáróhellyé.
böjtöt, és imát rendelt el és azt tanácsolta híveinek, hogy eszközöljenek ki Odoaker Királytól háromnapos fegyverszünetet. Mindenki megkettőzte imáit és könyörgéseit Szent Mihály tiszteletére. 
Krisztus után 490-ben, május 8-án történt. Egy Siponto-beli nemes emberrel, akit Garga-nónak hív-tak. Ő, aki a hegy birto-kosa volt, elveszítette egyik tehe-nét és 3 napi hiábavaló keresés után elhatározta, hogy szolgái-val együtt ő maga is a kutatására indul. Mindenki ámulatára az állatot egy megközelíthetetlen barlang szájánál térdepelve találták. A gazda látva, hogy onnan élve elhozni nem tudja, mérgezett nyíllal akarta megölni. A nyíl azonban félútról visszafordult és őt magát véresen megsebezte. A szolgái nagy sietséggel Siponto-i házába vitték. 
Jamin atya buzgólkodása, a hívek és az egyre nagyobb számban érkező zarándokok összefogásával, még ugyanabban az esztendőben felépült a jelenések kis kápolnája, melyet Kerkhofs püspök áldott meg 1933. augusztus 15-én a Szűzanya mennybevételének ünnepén. Az ünnepi szentmisén mintegy 60 000 zarándok vett részt. 
(Jamin atya egy imatársulatot is létre hozott, mely 1955-re már 2 milliós tagsággal bírt.) 
Kedves Olvasóm! Az Országos Szeretetláng Fesztiválon résztvevőket és a Szeretetláng Mozgalmat nagy megtiszteltetés érte azáltal, hogy Francesco Bamonte atya az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének Elnöke elvállalta, hogy szentbeszédet és előadást tart a hatalmas Budapest-Máriaremetei összejövetelen! Az ezen Szentmise keretében mondott szentbeszédét közlöm részekre osztva. A tartalom nemcsak rendkívül érdekes, megszívlelendő, de példaadó papjaink számára is, mert ezt kell, így kell és mind gyakrabban kell! Felelősek vagyunk ugyanis embertársaink ezügybeni ismereteiért! Fogadják szeretettel!
Ezúttal is havazás és hideg téli este volt, bár mindez nem zavarta Mariettát. Elhagyva a kertet, a havazás és hideg ellenére az úton kétszer is letérdelt – miként a forrásnál is – és a rózsafüzért imádkozta. Mintegy nyolc fő kísérte el. A Szűzanya most is kis időt töltött el és csak ennyit mondott: 
A Szűz így válaszolt: 
