Bruno Cornacchiola teljes szívvel harcolt a Katolikus Egyház ellen. Különös gyűlöletet táplált a Mária-tisztelet, az Egyház és a pápa iránt, akit meg is akart gyilkolni. 1947. április 12-én megjelent neki a Szűzanya, és ez volt megtérésének kezdete.
Minden kétséget kizárva
Mária tudatosította Brunóban, hogy sok lelki kínlódással teli nehézségen fog átmenni, sokan nem értik majd meg – de félnie nem kell, mert Ő maga fogja körülvenni anyai gondoskodásával. Így tanította: „A rózsafüzér kis Evangélium, a rossz erők betörését megakadályozó bástya. Imádkozd és erős leszel. Én veled leszek. Ez az Anyai ígéretem. Imádkozzatok és vezekeljetek. Az igazi vezeklés a kölcsönös szeretet és megbocsátás, a felebaráti szeretet parancsolatának megélése.” – Kérte –, hogy imádkozzon sokat, minden nap mondja el a rózsafüzért, olvassa a Szentírást, vegyen részt szentmisén, amilyen gyakran csak tud, imádja az Oltáriszentségben jelen lévő Jézust és rendszeresen részesüljön a bűnbánat szentségében. Arra is kérte, hogy imádkozzon a bűnösök megtéréséért, a hitetlenekért, és a keresztények egységéért az Egyházon belül. Azt mondotta: „Minden egyes hittel és szeretettel elmondott Üdvözlégy Jézus Szívéig ér.”
Hogy minden kételkedésnek elejét vegye, a Szűzanya már akkor – 3 évvel a Mennybevételéről szóló dogma kihirdetése (1950. november 1.) előtt – kimondta: „A testem nem romolhatott meg és nem indult bomlásnak. Halálom pillanatában Fiam és az angyalok eljöttek értem, hogy magukkal vigyenek”.
Mária megszerette volna szabadítani Brunót a vele való találkozás realitásának kételyeitől, ezért így szólt: „Olyan bizonyítékot adok át neked, mely megmutatja, hogy amit most átélsz, az valóban az Isteni valóság megtapasztalása, és nem a rossz lélek aljas játéka – mint azt majd 
hangoztatni fogják neked. Valamennyi paphoz, akivel mostanság találkozni fogsz, fordulj ezzel a kérdéssel: „Beszélhetnék Önnel, atyám?” – Ha azt válaszolja: »Ave Maria fiam, mit óhajtasz?« – ez lesz a jel, hogy ezt az atyát választottam ki számodra. Tárd ki előtte szívedet, s ő majd egy másik atyára mutat, mondván: Ő fog jönni megsegítésedre! Ez lesz az, aki előkészít téged az Egyházzal való kibékülésre.” Utána a Szűzanya könnyedén meghajolt, elfordult és eltűnt a barlang falán keresztül, lassan távolodva a Szent Péter-bazilika irányába..jpg)
Bruno így mesélte el: „Testem könnyűnek és súlytalannak éreztem. A barlang előterében még mindig csak azt a lapos tufa-követ néztem, amelyen sarutlanul ott állt a Szépséges Úrnő! A környezetünket olyan csodálatos illat hatotta át, mintha magában a Paradicsomban lettünk volna. Mindazáltal, a legkisebbnek és a leggonoszabbnak éreztem magam és tudom, hogy nem érdemeim miatt jelent meg nekem a Szűzanya, hanem mert egyszerűen eszközként akar felhasználni mások számára. Egy mondattal: felém fordult Isten irgalmassága!”
(folyt. köv.)
A második jelenés
Ezt követően megfordult a kép, s a látnok az érem hátoldalát látta. Középen nagy M betű és a kereszt kombinációja rajzolódott ki, alatta a két szív. Az egyiket tövisfonat koszorúzta, a másikat tőr járta át. Az egész kompozíciót pedig 12 csillag övezte. 
Katalin küldetése csak most kezdődik. Veretnie kell érmeket, a látott minta szerint. Hűségesen beszámolt mindenről gyóntatójának, ez azonban hallgatásra intette. Még azt is megtiltotta neki, hogy ezekre a dolgokra gondoljon.
https://youtu.be/WmxlrEdT4Cw
2022.08.06 - Szombat
„A Gyönyörű Asszony” – aki egy Bibliát szorított a melléhez, úgy mintha Szent fiát ölelné gyengéden, így szólt Brunohoz: „Én vagyok aki a Szentháromságban vagyok, a Kinyilatkoztatásbeli Szűz, a Kinyilatkoztatás pedig Isten Szava, mely rólam is hírt ad. Te üldözöl engem, de már eljött a legfőbb ideje, hogy véget vess ennek. Térj vissza a Katolikus Egyház szent közösségébe és kövesd az Evangéliumot!”
Eucharisztia, a Szeplőtelen Fogantatás és a Pápa fősége! Imádkozzatok és mindennap mondjátok el a szentolvasót a bűnösök és a hitetlenek megtéréséért, valamint a keresztények egységéért, hogy egy akol legyen és egy pásztor.
Katalin nővért őrangyala a szentélyig vezette. Oldalt, a másnapi nagymiséhez oda volt készítve a három szék a főpap és segédlete részére. Katalin a kórus felől egyszerre csak selyemruha suhogást hall. A következő pillanatban maga előtt látta a Szentséges Szüzet a középső székben ülve.
- Rossz idők jönnek. Bajok zúdulnak Franciaországra. A trónt megdöntik. Mindenfajta szerencsétlenség az egész világot fel fogja forgatni (ezt nagyon szomorúan mondta a Szűzanya).
- De jöjj ez oltárhoz! Itt a kegyelem kiárad mindazokra, akik bizalommal és buzgón kérik. (...) Elkövetkezik az idő, amikor nagy lesz a veszély és az emberek már azt hiszik, hogy minden elveszett. De akkor is veletek leszek, bízzatok bennem! Gyermekem, a keresztet megvetik majd. Földre döntik. Vér folyik az utcákon! Gyermekem, az egész világra nagy szomorúság borul...
Katalin a nyolcadik gyermek volt. A család szíve, az édesanya 46 éves korában, hirtelen meghalt 1815. október 9-én, 10 árvát hagyva maga után. A kis Katalin fájó szívvel karolta át a Szent Szűz szobrát, kérve: „Ezután Te légy anyám!” – az elárvult családnak ő lett kis gazdasszonya, munkájához az imádságból merített erőt. Bár egészen húsz éves koráig analfabéta volt, mégis pontosan számon tartotta az éves szükséglet és a gazdaság terményadatait. 
1830. július 18-án éjjel fél 12-kor egy 4-5 évesnek látszó, fehér ruhába öltözött fiúcska költötte fel álmából. ,,Jöjj a kápolnába, a Szent Szűz vár reád!'' – szólt hozzá. Katalin a döbbenettől szólni sem tudott. Gyorsan felöltözött, s a fiúcska kíséretében a kápolnába sietett. Őrzőangyala volt.
Bruno Cornacchiola próbálta újra és újra valahogy felvenni a kapcsolatot a gyermekeivel, eléjük állt, de azok nem reagáltak az apjukra, mire ő elveszítve önuralmát sírva fakadt, mint egy gyámoltalan gyermek és felkiáltott: –
és mintha szeméről valami fátylat vagy hályogot húztak volna le.
A Hölgynek mélysötétbarna haja volt, 20-25 évesnek nézett ki és kb. 165 cm magas volt. Mezítelen lábáig érő zöld palástban állt. A palást alatti ruhája tündöklő hófehér volt, rózsaszín övvel átkötve, s az egész jelenséget aranyló sugárkoszorú vette körül. Jobb kezében a Bibliát tartotta mellén, bal kezét is ráhelyezve.
A "MÁRIA-KORSZAK, A VÉGSŐ IDŐK IRÁNYMUTATÓJA" c. poszt-sorozatomat ért elismerések mellett, többek jogos kifogása késztetett arra, hogy mégis bemutassam azt a két "korszakalkotó" üzenetet, amely nagyságrendjéhez képest, kevés szerepet kapott cikkeimben a "végső idők iránymutatójaként". Ez pedig a Csodás Érem átadása (1830), valamint a La Salette-i üzenet (1846). Az előbbi nyitánya az üdvtörténet egy rendkívül fontos szakaszának, amit VI. Pál pápa "Signum Magnum" kezdetű megnyilatkozása nyomán nevezünk Mária-korszaknak. La Salette pedig ennek az üdvtörténeti szakasznak prófétikus "forgatókönyveként" nevezhetünk meg. Személyes nézetem szerint ekkor indult el üdvtörténetünk "befejező" szakasza (amely persze hosszú évszázadokat is jelenthet!). Mert amiként a Messiás Jézus Krisztus megszületésével elkövetkezett az Idők teljessége, akként következnek el a végső idők, vagy közismertebben az "utolsó idők". Ezen történelmi időszak "milyensége" (békéje vagy gyötrelmessége) – nem kevésbé az időtartama –, gyakorta a szabad akaratú emberiségre van bízva. A Szent Szűz, édesanyaként igyekszik gyermekeit óvni a végzetes pusztulástól, ezért kívánja Szent Fia zászlaja alá gyűjteni a megváltott sokakat. (A La Salette-i jelenésről 2015. augusztus 19. és szeptember 20. között találhatnak ismertetést!)
a vírushordozó rákfene! A kontinens, vagy az egész világ egyetemes engesztelése kell ahhoz, hogy Franciaország (és az elfertőződött emberiség) megmeneküljön mindattól, ami a Csodásérem-, La Salette és Fatima próféciáiban elhangzott. Talán épp a magyar Szeretetláng, imára és engesztelésre felhívó többletkegyelme – erőt adó kegyelmi hatása – az, amely a "végső megoldást" kínálja! Ó jaj! Mi várható akkor, amikor úgy néz ki, hogy Szodoma és Gomorra vétke eltörpül a mai társadalmi bűnök mögött. Hisz' gondoljunk bele: a francia parlament 331 igen szavazattal 225 nem ellenében 2013. április 23-án véglegesen elfogadta a melegházasság engedélyezéséről szóló törvényjavaslatot. – Még mielőtt valaki rákérdezne, hogy jó-jó "kényelmetlen kérdés", de mi az, ami annyira nagy bűn a "meleg viszonyban"? Nos az, hogy a Teremtés első rendelkezéseinek tagadásával, magát az Istent tagadja meg, hiszen "Isten az embert a maga képmására teremtette, mégpedig férfinek és nőnek, különleges részt adva nekik saját teremtő tevékenységéből és megáldotta őket: Legyetek termékenyek, szaporodjatok (vö Ter 1,27-28). Erre alapul a család, a szeretetben egyesült személyek közössége. Az Újszövetség fényében válik láthatóvá, hogy a család eredeti modelljét Isten szentháromságos misztériumában kell keresni". (II. János Pál pápa levele a Családokhoz; Szent István Társulat Budapest, 9-10)
A lányka sietve oda is szaladt a barlanghoz és meggyőződött, hogy
Kétségbeesésében segítségért kezdett el kiabálni – de senki nem válaszolt. Elkeseredve visszatért a térdeplő gyermekekhez, akik összekulcsolt kezekkel egyfolytában ugyanazt ismételgették, mintha transzban lennének: „Bella Signora! Bella Signora!...” 
Csatka Szép Csillaga
erdős völgy-tisztáson álló kegykápolnát. Okkal hihetjük, hogy az Istenanyának épp ez a célja!
Az árokrézsűn lefelé haladva az apa időnként szólongatta a kisfiút, így kontrollálva, hogy a gyerek ott van, ahol hagyta. Egyik pillanatban azonban már nem hallotta a válaszát, idegesen visszatért a helyéhez. Gianfranco azonban már nem volt ott. Úgyhogy az apa kiabálva kereste a kisfiút a bokrokban és a sziklák között.
Közben – és ez a kegyelem –, gyónnak, misét hallgatnak, imádkoznak, fohászkodnak, és mire vége a búcsúnak, van aki egészségi állapotában tapasztal javulást, mások régi haragosaikkal békültek ki és bizony az is megesik, hogy meddőnek hitt asszonyok, gyermekáldás elé néznek. Természetesen, mindezt a csatkai Szűzanya csodatévő kegyelmének tudják be és meg is hálálják, ahogy illik.
gyógyítására, és bénaság ellen jó. A lényeg, hogy évente több ezer zarándok érkezik Csatkára Európa számos országából, sokan közülük is beszámolnak csodás gyógyulásról, amelyeket az ottani szentkút vizének tulajdonítanak.
Augusztus 2-a Angyalok Királynéja vagy népiesen Angyalos Boldogasszony ünnepe, mely egyben a Porciunkula kápolna fölszentelésének emléknapja és a ferencrendiek legnagyobb ünnepe.
Porciunkula – egy kis kápolna, amit Szent Ferenc épített újjá 1208-ban. Itt éltek az első testvérek, és maga Szent Ferenc hívta először Porciunkulának, azaz kis helynek, sőt kis Szentföldnek (magyarázat alább →)!
Bruno Cornacchiolának a buzgó adventista szónoknak kész vázlata volt már, és ezt kívánta bibliai idézetekkel kiegészíteni. Beszédterve másról sem szólt, mint annak bizonygatásáról, hogy az Eucharisztia tisztelete kárhozatos bálványimádás, Szűz Mária csak egyszerű asszony volt, korántsem fogantatott szeplőtelenül, a mennybe sem vétetett fel, Jézusnak pedig több testvére is volt stb. Így aztán bibliájának belső előlapján felírta emlékeztetőül: 
megköszönik a Szűzanyának a segítséget virággal, hatalmas gyertyákkal, sőt előfordul, hogy Neki méretezett gyönyörű ruhával is. Ennél fogva a Szűzanya-szobornak száz ruhája van, melybe akár hetente is öltöztetik! Emellett az imameghallgatásoknak és csodás gyógyulásoknak is többen emléket állítanak a kápolna falán az úgynevezett hálatáblákkal.
A zarándokok a 
A családjában az volt az első "akciója", hogy minden szentképet a tűzbe dobott, a Feszületet és a Madonna szobrát pedig dühödten széttörte. Szerencsétlen felesége hiába könyörgött, hogy a "Pompeji Szűzanya" képét ne bántsa, mert az előtt imádkozott a kislányával, hogy épségben hazatérhessen Spanyolországból, de Bruno rendíthetetlen volt!
Cornacchiola fáradatlan elvetemültséggel harcolt a Mária-tisztelet, az Egyház és a pápa ellen. Ezért 1947-ben azt a feladatot kapta, hogy tartson beszédet a Piazza della Croce Rossa téri nagygyűlésen, és beszédével tegye nevetségessé az Eucharisztia és a Szent Szűz tiszteletét. Bruno ezt nagy megtiszteltetésnek érezte és képességeihez mérten alaposan fel akart készülni erre. Ezért április 12-én 3 gyermekével, a 11 éves Isolával, a 7 éves Carlóval és a 4 éves Gianfrancóval (aki harmadikként már meg sem volt keresztelve) kiutaztak Róma külterületére – Tre Fontanéba ‒, hogy ott a természet lágy ölén a gyermekek futkározhassanak, amíg a "szónok" felkészül a beszédére.
Érdekes, hogy a püspöki kivizsgálások közepette egy Koncz Jeromos nevű bakonybánki atya IX. Pius pápától különleges áldást eszközölt ki a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére építendő kápolna javára.
Ropoly Ferenc plébános feljegyzései szerint az első csoda 1863-ban esett meg a Szentkútnál. Egy vak cigányfiú miután ivott a forrás vizéből, visszanyerte a látását. Az esetet újabb és újabb csodás gyógyulások követték Csatkán, és az 1860-as években népszerű búcsújáróhellyé vált, jóllehet a Szentkúthoz már a remete ottléte előtt is jártak emberek annak reményében, hogy vize gyógyító erővel hat.
A remete a népet a hegytetőn várta térdelve, azon kereszt előtt, amit négy évvel korábban állíttatott a plébános. Miután a tömeg oda érkezett, a remete a körmeneti kereszt előtt ment és vezére lett a népnek.
A Szent Kúthoz érve találkoztak a már ott egybegyűlt környékbeli hívekkel, akik hasonlóképp a megígért csodálatos jelenésre jöttek oda.
Ebben az időben fertőzte meg Brunót a kommunizmus ideológiája, ezért belépett a kommunista pártba. Soha senki szebb és biztatóbb jövőt nem ígért neki, mint a kommunisták! Teljesen világos volt számára, hogy ott a helye.
mert látta, hogy meg van pakolva. Ekkor azonban észrevette, hogy az árokparton túl, egy csodálatosan szép lány, hófehér ruhában integetve hívja őt, hogy sürgősen ugorjon le. Le is ugrott és épp elterült, amikor felrobbant a teherautó! A szép lánynak persze nyomát sem találta, később azt hitte, hogy csak hallucinált!
Ferenc plébános a szentkút feletti dombra egy nagy fakeresztet állított még 1859-ben.
A Regnum Marianum Fogadalmi Templom alapkövét 1925-ben rakták le, benne a Tanácsköztársaság bukását is megemlítő dokumentumot elhelyezve. A tényleges munkálatok 1926 nyarán kezdődtek Kotsis Iván tervei alapján. A kupolás épület alapterülete 1820 négyzetméter volt, erősen emlékeztetett a jeruzsálemi Szent Sír-templomra.
Pontosan 7 órakor csendült meg utoljára a misét jelző csengő. Mintegy 25 ministráns kíséretében megjelent Dr. Tóth János plébános, hogy utoljára mutassa be a Szent Áldozatot. A zsúfolásig telt templomban felcsendült az ajkakon a ,,Boldogasszony édes'', itt is ott is sírás hallatszott. Az evangélium olvasása után az egyik káplán felolvasta a szószékről a Fővárosi Tanács határozatát, azt, hogy az 1929. évi XXX. tc. 56.-a értelmében fellebbezésnek helye nincs.
És meg kellett élnie Budapestnek, megélnie a keresztény Magyarországnak, Európának, és az egész katolikus világnak, hogy egy virágzó katolikus templomot, átkozott szándékok lerombolják! Nem bomba vettette ki sarkából, nem az idő döntötte romba, hanem az az ateista-kommunizmus, melynek pusztító világuralmára a Fatimai Szűzanya, oly nyomatékosan figyelmeztetett már 1917-ben. És nem hallgattunk Rá! 
Ez a Bruno (aki majdnem Giordano lett), Róma istentelen nyomornegyedeiben élt és nevelkedett fel, bűnözők és prostituáltak között. Isten, Krisztus és a Szűzanya nevét csak a felnőttek káromkodásaiban hallotta. A kéregetés, lopás és verekedés, mindennaposak voltak számára. Egy módosabb asszonytól, aki csomagjai segítésével bízta meg, a feladat végeztével egy szépkötésű könyvet csent el a házából. A Katekizmus volt.
virágzott a kolostor és a település is, ámde 1543-ban a muszlim hadak teljesen romba döntötték, és a környék elnéptelenedett. Csupán kietlen romos falak maradtak a templomból, egy 1779-es tanúsítás szerint.
A Tre Fontane a mai Róma déli részén, a Via Laurentina mentén elterülő parkerdő elnevezése. Nevét Szent Pál lefejezése kapcsán kapta, mert a hagyomány szerint a levágott fej 3x fölszökkent és ahol a földet érintette, egy-egy forrás fakadt! Innen a név: Tre Fontane – Három Forrás! A környéket Aquae Salviae ‒ Szalviai Vizek-nek is nevezik!
A tulajdonképpeni Szent Pál mártíromsága templomban, három teljesen egyforma mellék-oltár jelzi (fedi el) a "Három Forrást", melyek máig is működnek.
tiszteletreméltó címet. A neve:
Az erdő csendes mélyén
A Szűzanya arra biztat, hogy minden ember, minden család és közösség, aki hallja szavát, vegye személyes meghívásnak Szent Fia meglátogatását még a legrejtettebb kegyhelyen is! Ilyen zarándokhely a Csatka-Szentúti Kápolna is, melyet nem csak erdei rejtettsége tesz misztikussá, de a csodatevő vizéhez való zarándoklatok múltba vesző homálya is!
1968. szeptember 12.
Paul Marx OSB a Population Research Institute alapítója ugyancsak röviddel halála előtt írt levelében szintén e nagy és sokak által félreértett tanítással foglalkozik.
https://youtu.be/eUtTcQyjzKw
Zebedeus fiaként, vagy idősebb Jakabként beszél róla az Evangélium. Bátyja volt Jánosnak a "szeretett tanítványnak". Őket kettejüket nevezte Jézus a "mennydörgés fiainak", Boanérgesznek (Mk 3,17)!
https://youtu.be/OVehO1_J31Y
A magánkinyilatkoztatások fontos eseményei az üdvösség történetének és részei az evangelizációnak. Az egyes üzenetek súlyos tartalma, a történeti távlatban is megvalósuló jövendölések egyre világosabbá teszik: a valódi magánkinyilatkoztatás Isten ajándéka, amely komoly lehetőség az Egyház evangelizációs munkájában, hiszen láthatóan nagy tömegeket képes megmozgatni! Évente több mint ötvenmillióan zarándokolnak el a világ kegyhelyeire.
Svéd Szent Brigitta (1302/3-1373) ‒ észak misztikusa ‒ szorosan hozzátartozik a svéd történelemhez. Elragadó alakja, akit Bridgetként is ismernek, gyakran együtt említenek a nála fiatalabb Sziénai Szent Katalinnal (1347-1380), mert „nő létükre” mindketten eredményesen segédkeztek az államközi és egyházpolitikai kérdésekben. 
Az elhatalmasodott bűn sok embert a szekták, a keleti vallások vagy akár a sátánimádás felé sodor. Ez is azt jelzi, hogy a sátán végső célja nem evilági. Nem ,,csak'' az emberiség földi életének megkeserítésére és tönkretételére tör. Ez csupán ,,mellékterméke'' munkájának. A sátán -- mint mondtuk -- népet akar maga köré gyűjteni a kárhozatba. A lelkekért folytatott harca könyörtelen, szívós, kompromisszum nélküli, s ezzel a törekvéssel szemben harccal védekezhetünk. ,,Nem annyira a test és vér ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen'' (Ef 6,12).
https://youtu.be/ql9FOJKntk0
A világ dolgai, az erkölcsi élet hanyatlása, az Egyházon belüli válságtünetek arra utalnak, hogy korunk az elhatalmasodott bűn kora, s ennek következményei világméretekben sodorja a pusztulás felé az egyént, a családot és a társadalmakat. Különösen a deviancia terjedésére, a családok felbomlására, a bűnözés terjedésére, a tragédiákra és a természeti katasztrófákra gondolunk. Az ember pedig nem csupán evilági életét nehezíti bűneivel napról napra, de örök életét is veszélyezteti, s egy idő után számítanunk kell az igazságos Isten közvetlen beavatkozására.
https://youtu.be/V4PHX0kCxiI
Legyünk tehát meggyőződve, hogy minél inkább Szűz Máriára tekintünk imádságban, elmélkedésben, cselekvésben és szenvedésben, annál tökéletesebben találjuk meg Jézus Krisztust. (Vö. TMT 165) Ezt látszik alátámasztani Liguori Szent Alfonz, Szűz Mária dicsősége c. művében: „Aki anélkül imádkozik, hogy Szűz Máriát segítségül hívná, szárnyak nélkül akar repülni.” (97. o.)
Szent Hedvig királynőről elmondható, hogy egész életével éltette és máig élteti Lengyelországot. 
Nagy Lajos királyunknak két szép leánya volt, Mária és Hedvig. A király halála után a magyar trónt Mária örökölte. A kassai privilégiumnak megfelelően a lengyel trón is Máriára szállt volna, ám a lengyelek ragaszkodtak a királynő Krakkóban való tartózkodásához, amit magyar királynőként nem tudott biztosítani, így végül Hedvig (1374–99) örökölte a lengyel trónt.
Egy vasárnap, mise után a templomban szózat hallatszott az égből, mondván: „Keressétek meg az Isten emberét, hogy imádkozzon Rómáért!” Keresték, ám nem találták sehol, ekkor újra felhangzott: „Euphemianus házában keressétek!” Megkérdezték Euphemianust, ő azonban semmiről nem tudott. Ekkor Hononus császár Ince pápával együtt a nevezett férfiú házához sietett. Az egyik szolga odalépett urához, mondván: „Nem a mi zarándokunk-e az, aki a lépcső alatt lakik?” Odafutott hozzá Euphemianus, és holtan találta. Orcája úgy ragyogott, mint egy angyalé. El akarta venni tőle a papiruszt, amit a kezében tartott, de nem tudta kivenni belőle.
Szólt tehát a császárnak és a pápának. Azok beléptek hozzá, mondván: „Bár bűnösök vagyunk, de a birodalom kormányzásának terhét viseljük, add hát ide nekünk a papiruszt, hadd tudjuk meg, mi van ráírva.” A pápa odalépve kivette kezéből az írást. A pápa felolvastatta a néptömeg és az apa színe előtt.
gyöngyökkel, drágakövekkel ékes sírhelyet készítettek, melyben nagy 
hozhatott magával. Az érdekesség az, hogy ez a kép, vagy másolata a barokk korban ismeretlen körülmények között, Nagyszombat városába is eljutott, ahol a hagyomány szerint 1708-ban könnyezni kezdett. 
"Bevittelek benneteket a Kármel földjére, hogy annak gyümölcsét és legjavát egyétek" (Jer 2,7).
A hagyomány szerint Illés óta éltek itt remeték, tanulmányozva az Írásokat, aszkézisben és imában szolgálták Istent, és imáikban a leendő Messiás Édesanyját a boldog Asszonyt tisztelték! Illés prófétát szellemi atyjukként tisztelték és tulajdonképpen ők voltak az első Mária-tisztelők. 
Angliában Stock Szent Simon (egy faodúban élő remete) a Kármelhegyi Szent Szűzhöz, a Boldogasszonyhoz fordult, hogy a Kármelita Rendet ne hagyja elveszni, és védelmének adja valamilyen különleges jelét. Erre az imára jelent meg neki 1251. július 16-án (vasárnap) az Istenanya, és átnyújtotta neki a vállruháját (skapuláréját) ezekkel a szavakkal:
.jpg)
Elek (Alexius) Euphemianusnak, egy igen előkelő római férfiúnak, a császári udvar első emberének fia volt, aki mint prefektus istenfélő és könyörületes ember volt, aki nap, mint nap három asztalt teríttetett a szegényeknek, árváknak, özvegyeknek és zarándokoknak.
Edessa városába utazott, ahol a mi Urunk Jézus Krisztusnak egy olyan képe van, melyet nem emberi kéz festett a gyolcsra (Manopellói Kendő - ld. lentebb!) Itt, mindenét szét-osztotta a szegények között, Isten szeretetéért koldus lett, Isten Anyja Mária templom előcsarnokában. 
szétküldték szolgáikat, hogy kutassák fel. Néhányan közülük Edessa városába érkeztek. Elek megismerte őket, azok viszont nem ismerték fel, s a többi koldussal együtt neki is adtak alamizsnát. Ő elfogadta, s Istennek hálát adva így szólt: „Hálát adok néked, Uram, hogy alamizsnát fogadtattál el saját szolgáimtól.” 
Elek tizenhét évig élt az említett előcsarnokban, imádságban. Ekkor a Boldogságos Szűz képe így szólt a templom őréhez: „Vezesd be Isten emberét, mert méltó a mennyek országára, s az Úr Lelke van rajta. Az ő imádsága, mint a tömjén, száll fel az Úr színe elé.” Az őr nem tudta, hogy kiről van szó. Ekkor ismét megszólalt: „Az, aki kint ül az előcsarnokban.” Erre az bevezette Eleket a templomba. Ezt hamarosan mindenki megtudta és tisztelni kezdték, ő azonban a dicsőség elől menekülve visszatért a szülői házba.
Részt kell vállalnunk a lélekmentésben és ehhez segítséget is kínál a Szűzanya!
Dr. Antalóczi Lajos p.prelátus így ír a Jelenések, üzenetek és a jövő c. könyvében: "A ,,győzelem'' szó nem költői fordulat, nem egy korszak lezárását, hanem egy harc -- nyilván a sátán elleni harc (ellenségeskedés) -- eredményes befejezését, a sátán végső megszégyenülését jelenti. A fatimai események sorozata sok egyéb kérdésben is fontos határkőt jelent a Mária-korszakban. Itt a teljesség kedvéért egyetlen, de meghatározóan fontos kijelentést idézünk Mária szavaiból: ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük.'' A Mária-jelenések során Fatimában fogalmazódik meg világosan és egyértelműen a Szent Szűz akarata: legyünk segítségére. A lelkek megmentésében vegyenek részt, és fogjanak össze a szavára figyelő emberek."
Szent II. János Pál pápa nagyon is megértette a fatimai üzenet lényegét, mégis ahhoz, hogy a tényleges felajánlást megvalósíthassa, el kellett szenvednie az 1981. május 13-i merényletet!
Ígéretét: ,,a végén Szeplőtelen Szívem fog győzedelmeskedni.''
1946. július 15-én Lúcia nővér egy interjúban ezt mondta William Thomas Walsh írónak: "A Szűzanya azt akarja, hogy a Szentatya és az összes püspök egy különleges szertartás keretében ajánlják fel Oroszországot Szeplőtelen Szívének. Ha ez a felajánlás megtörténik, a Boldogságos Szűz megtéríti Oroszországot, és béke köszön a világra. Ellenkező esetben Oroszország továbbra is terjeszti tévtanait az egész világon."
megbízott főpásztorának, 
