Öt hitigazság, amely hitetlenek számára is ésszerű
2013-01-27 · by christiana
A hit eredményes átadásának legfontosabb feltétele, hogy az imádság és a szentségek vétele által megszentelődjünk, vagyis ne csak szavainkkal, hanem egész lényünkkel közvetítsük Krisztust. Emellett azonban bölcs szavakra is szükség van.
Bár a nem hívő ember alapvetően őrültségnek tartja a természetfelettibe vetett hitet, egyes hittételek valamivel ésszerűbbnek tűnnek számára, mint mások. Jennifer Fulwiler, aki felnőtt megtérőként komoly tapasztalattal rendelkezik az ateistákkal folytatott párbeszéd terén, az alábbi hitigazságokat javasolja kiindulási pontként, és azt is elmondja, miért:
1. A tisztítóhely
Fiatalabb koromban, öntudatos ateistaként nemegyszer tapasztaltam szeretetlenséget keresztények részéről. Amikor aztán ugyanezektől a hívőktől azt hallottam, hogy haláluk után egyenesen a mennyországba fognak kerülni, mivel elfogadták Jézust – nos, ezt bizony nem értettem. Annyit tudtam, hogy a mennyországban állítólag tökéletes szeretet és béke uralkodik, így nem tűnt logikusnak, hogy valaki, aki egész életében undok volt, kileheli a lelkét, s máris beléphet a mennyek kapuján. Ugyanakkor azt sem éreztem volna indokoltnak, hogy a szerető Isten néhány apró botlás miatt örökre a pokolba taszítsa az embereket. Évekkel később, amikor a katolikus hitet megismerve találkoztam a tisztítóhely fogalmával, nagyon logikusnak tűnt, mert választ adott arra a kérdésre, hogyan lehet a mennyországban tökéletes szeretet és béke, s hogyan lehet Isten ugyanakkor irgalmas azokhoz, akiknek haláluk után még csiszolódniuk kell.
2. A szentek közössége
Az a gondolat, hogy elhunyt szeretteink tudják, mi történik velünk itt a földön, szinte egyetemes meggyőződés. Antropológiai tanulmányaim során rácsodálkoztam, hogy a halál utáni élet gondolata egymástól időben és térben távoli kultúrákban egyaránt jellemző, mintha csak belénk volna programozva. Így megtérésem idején ez a hitigazság egyáltalán nem jelentett gondot; úgy fogtam fel, mint valamiféle ősi, szívekben élő tudás megfogalmazását.
Magyar Kurír Forrás
(folyt.) 


Az élet eredetére vonatkozó kérdésre adott válasz befolyásolja az ember világnézetét és életének fontos döntéseit. Az ateisták hite, hogy Isten nem létezik, gyakran a darwinizmus metafizikai feltételezéseiből indul ki; eszerint az élet teljesen véletlenül keletkezett az evolúció céltalan folyamata során, az emberi tudat pedig állítólag csak az agy szüleménye, s a halál pillanatában megszűnik létezni. Ezért csak a teljesen kifejlett pszichikummal és tudattal rendelkező egyének tekinthetők teljes értékű embereknek. Tehát a meg nem született gyermekek, az újszülöttek, az időskori demenciában szenvedő és a kómában lévő emberek nem tartoznak közéjük. Az ilyen világnézet elutasítja az objektív erkölcsiséget, és ideológiai kiindulópontként szolgál az abortuszt, az eutanáziát, a mesterséges megtermékenyítést, az eugenikát és a genetikai manipulációkat lehetővé tevő törvényeknek. 

A Csodásérem 1839-ig szinte az egész világon milliószám elterjedt. XVI. Gergely pápa is tisztelte és állandóan szem előtt tartotta.
Labouré Katalint 1933-ban boldoggá, 1947. július 27-én pedig szentté avatták. Épen maradt testét üvegkoporsó őrzi a párizsi Csodásérem Kápolnában, a Rue du Bac 140-ben. 
2004 decemberében az Associated Press hírügynökség egy megdöbbentő hírt közölt. A világ egyik legismertebb ateistája, Antony Flew filozófiaprofesszor, a világateizmus szellemi vezetője, ötven év tudományos munka után megvallotta, hogy hisz Isten létezésében. Hangsúlyozta, hogy istenhite sokéves keresés eredménye, mely során a biológia, a kémia és a fizika terén végzett tudományos kutatásból indult ki. Rámutatott a DNS-kód felfedezésére: ez hihetetlen mennyiségű információt foglal magába, és egyúttal úgy működik, mint a legzseniálisabb program. Elismerte, hogy mindez a Teremtő Isten tökéletes intelligenciájának létezésére utal. Tehát Antony Flew számára a Teremtő Isten létét bizonyító egyik legmeggyőzőbb tudományos tény az emberi DNS felfedezése volt. Tudjuk, hogy a DNS hatalmas mennyiségű információt tartalmaz, mely genetikai kód formájában van leírva. Ebből logikusan következik, hogy léteznie kell egy Intelligenciának, aki ezt az információt tartalmazó kódot létrehozta (ez egy rendkívül bonyolult program, mely az emberi test legkisebb részleteit is meghatározza, pl. a nemet, a szem- és hajszínt stb.) és úgy rendezte, hogy ebből az információból a természeti folyamatok irányítása révén egy rendkívül bonyolult biológiai szervezet jöjjön létre. Meg kell jegyeznünk, hogy a DNS-molekulában lévő információ nem azonos magával a DNS-sel. A DNS-molekula csak hordozója az információnak. Ezt az információt egy összetett programhoz vagy egy rögzített gondolathoz hasonlíthatnánk, s ez egy intelligens személy létezésére utal. A DNS elemei, melyeket nukleotidoknak hívnak, egy logikus egységet alkotnak, oly módon kapcsolódva egymáshoz, mint egy írott szövegben a
betűk és a szavak. Ez azt jelenti, hogy a DNS-ben van intelligencia. Mint ahogy azt 

Az érem rajzolata valóságos mariológiai tanítást hordoz. A Csodásérem első oldalán a Szent Szüzet látjuk, amint kitárt kezeiből a kegyelem fénye sugárzik.
társi és kegyelemközvetítői szerepével kapcsolatban. Erről azonban csak az Egyház tanításának szellemében beszélhetünk. 

Zebedeus fiaként, vagy idősebb Jakabként beszél róla az Evangélium. Bátyja volt Jánosnak a "szeretett tanítványnak". Őket kettejüket nevezte Jézus a "mennydörgés fiainak", Boanérgesznek (Mk 3,17)!

kellett veretnie a látottak szerint. Gyóntatójának hűségesen beszámolt mindenről, aki azonban hallgatásra intette. Még azt is megtiltotta neki, hogy ezekre a dolgokra gondoljon.
Katalin elmondása szerint a Szent Szűzön ugyanolyan magasnyakú „szűzies”, „hajnalszínű” kék fátyol volt. Simára fésült haját kicsiny, két-ujjnyi széles csipkés szalag borította. Katalin a Szűzanya ujjain szebbnél-szebb drágaköveket látott mint gyűrűket, némelyikük kisebb, másikuk nagyobb volt. Mindegyik – kivéve néhányat –, valamiképp ragyogó sugarakat bocsátott ki. A nagyobb kövek nagyobbakat, a kisebbek kisebb sugarakat. 
A magyarországi Szent Filoména tisztelet
Magyarországon Feszty Masa festőművész festette meg a bájos, szép Filoménát. A Budapest Felső-krisztina-város - Keresztelő Szent János plébánián, a Pasaréti Ferences és még más templomok is őrzik a szentünkről készült festményeket.
ségben szenvedőknek a közbenjárója. Hathatós szent, csodatévő szent és lehetetlennek tűnő dolgokban segítő szent! Bátorságával kikönyörgi számunkra az Ég kegyeit! 


nővérünk előtt lejátszódott. Ismét selyemruha suhogást hallott.
‒ Ez a gömb jelenti a világot s külön-külön minden egyes embert... A fénysugarak a kegyelmeket jelzik, melyeket azokra árasztok, akik kérik. 
sokkal komplikáltabb észjárással tagadják Isten létét! Vagyis "azok, akik az igazságot elnyomják az igazságtalansággal" (uo. 1,18)
Flew
évesnek látszó, fehér ruhába öltözött fiúcska keltette föl álmából. Az őrangyala volt.
Katalin szótlanul hallgatta és le sem tudta venni szemét a Szűzanya szépséges arcáról, aki így folytatta:
A negyedik kín – a tűz, amely átjárja a lelket anélkül, hogy elpusztítaná. E szörnyű szenvedés tisztán lelki tűz, amit Isten haragja gyújtott lángra. Az ötödik – az állandó sötétség és az iszonyú, fullasztó szag. Bár sötét van, az ördögök és az elkárhozott lelkek kölcsönösen látják egymást, látják mások és a maguk gonoszságát. A hatodik fajta szenvedés – a sátán szüntelen társasága, a hetedik – a szörnyű kétségbeesés, a gyűlölet Isten ellen, istenkáromlások, átkok, gyalázkodások. Ezek azok a fájdalmak, melyeket az összes kárhozott lélek közösen szenved. De ezzel nincs vége. Különleges lelki fájdalmak is léteznek, nevezetesen az érzékek kínjai. Amivel az egyes lelkek vétkeztek, az által szenvednek leírhatatlanul irtózatos módon. Rettenetes barlangjai és mélységei vannak a gyötrelemnek, ahol az egyik fájdalom különbözik a másiktól.
Látva ezeket a szörnyű gyötrelmeket, meghaltam volna, ha Isten mindenhatósága nem tart fenn. A bűnösöknek tudniuk kell, hogy az egész örökkévalóságon át az által az érzékük által fognak gyötrődni, amellyel vétkeztek. Isten parancsára írok ezekről a dolgokról, hogy egyetlen lélek se mentegethesse magát azzal, hogy nincs pokol, és nem volt ott senki, nem lehet tudni, mi van ott.
A 19-20. századra a Filoména-tisztelet az egész világon kibontakozott, s Ő hagyományosan, minden hozzá forduló számára valódi közbenjáró volt. Bárhol, ahol Szent Filoména szobrát vagy képét kitették, áldások, csodák és gyógyu-lások és megtérések követték egymást. Ennek ellenére valami "modernis-ta" szemlélet okán a II. Vatikáni Zsinat naptár-reformja jónéhány szentet törölt a liturgikus naptárból (nem a szentek közül!) arra hivatkozva, hogy ezekről csak legendás emlékek maradtak fenn, írott dokumentumuk nincs. Így Alexandriai Szent Katalin, Szent Orbán, Szent Bálint (Valentin), Szent György és Szent Filoména ünnepét is törölték. Azokét – akikről igaz, hogy írott dokumentum nem maradt – de az Egyház és Isten Népének emlékezete, az imameghallgatásokban testet öltött hagyomány olyan igazságokat őriz, amelyek nyomatékos példáik napjainkban is!
Hogy említsek egy "majdnem kihúzott" szentet -
Szentünk naptárból való törlése ellenére, keresztény országok sokaságá-ban megmaradt a Filoména tisztelet, és Ő továbbra is véghezviszi csodáit. A bürokratikus intézkedés rossz hatása leginkább a még kommunista iga alatt sínylődött és megfélemlített egyházban fejtette ki szomorú hatását! Számtalan helyen eltávolították oltáraikról a Filoména-képeket (holott a szentszéki rendelet nem erről szólt!). Jó esetben a sekrestyékbe, irodákba és a folyosókra száműzték azt a hathatós védőszentet, akit maga IX. Piusz pápa nevezett ki az Ifjúság Védőszentjévé!
Szentszék felé intézett kérdésére, miszerint "benedikálható-e egy Szent Filoménának szentelt katedrális, tekintve, hogy az ünnepét törölték?" 

Rémséges állapotban láttam, lángok közt, fájdalmasan eltorzult arccal. Rövid ideig láttam, aztán eltűnt. Borzalom járta át a lelkemet, mert nem tudtam, hol szenvedhet, a tisztítótűzben-e, vagy a pokolban, mégis megdupláztam imáimat érte. A következő éjjel újra eljött, de még rémesebb állapotban láttam, még szörnyűbb lángok közt, kétségbeesett arccal. Csodálkoztam, hogy az érte mondott imám ellenére az állapota még szörnyűbb, s megkérdeztem: ,,Semmit sem segítettek rajtad imáim?'' – Azt válaszolta, hogy semmit sem segítettek, és nem is fognak segíteni. – Tovább kérdeztem: ,,S az egész Kongregáció érted mondott imái sem segítettek?'' Azt válaszolta, hogy nem. ,,Ezek az imák más lelkek javára szolgáltak.''

hatására szentté avatta és a '19. század csodatevőjének' nevezte, mégpedig abban a "felvilágosodás korában", amelyben a sötétség erői az ateizmust oltották a lelkek millióiba és esetenként tűzzel-vassal irtották a katolikus hitet. 1834. szeptember 6-án ünnepi misét engedélyezett augusztus 10-re, ugyanakkor a "Szent Filoména szűz és vértanú" emlék-mise lehetőségét, melyet 1837. január 30-cal kiterjesztette az egész Nola-i egyházmegyére. 1839-ben pedig az augusztus 10-et Szent Filoména szűz és vértanú ünnepének rendelte el.
IX. Piusz pápát (1846-1878), még imolai érsekként, betegsége idején egy Filoména-képpel ajándékozták meg. Amikor aztán pápa lett, elzarándokolt Mugnanóba. 
Szent X. Pius (1903-1914) 1912. május 20-án Szent Filoména tiszteletét az Egyetemes Testvériség nemzetközi státuszára emelte. Végrendeletében a gyűrűjét Szent Filoménának ajándékozta, amely ma is ott látható.

Labouré Szent Katalin 1806. május 2-án született a Közép-Franciaországi
A Mária-jelenések ugyanis az elhatalmasodó bűnre, s annak elhatalmasodó következményeire figyelmeztetnek, s amiként Fatimában elhangzott, győzedelmesnek ígért harcot hirdetnek. 
Pauline Marie Jaricot a Filoména-tisztelet és az Élő Rózsafüzér Társaság franciaországi terjesztője 1812-ben megismerkedett egy lelkes fiatal pappal, akinek adott a saját Filoména ereklyéjéből egy darabkát. Ez a fiatal atya
Vianney János atya gyóntatószéke előtt hosszú órákat, sőt, néha napokat töltöttek a zarándokok, arra várva, hogy kiönthessék szívüket, mert az abbé angyali mosolya még a legínségesebbnek is vigasztalást nyújtott. Ő maga minden rendkívüli gyógyulást, minden megtérést vagy hasonlót Filoménának tulajdonított. "Ne nekem köszönjétek ‒ mondta a szószékről vagy a templomtéren ‒, hanem Filoménának, annak a drága kis Szentnek, akinek én csak eszköze vagyok!" 
A brai kegyhely csodálatos módon virágzó fái és a torinói lepel között létezik egy figyelemreméltó összefüggés. Amikor 1898-ban a torinói leplet nyilvánosan kiállították, a templom körüli fák Bra-ban három hónapon át virágoztak – tehát a kiállítás egész ideje alatt. Hasonló dolog ismétlődött meg 1978-ban,
amikor a leplet néhány hónapra a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tették. A sok millió zarándok között ott volt akkor Karol Wojtyla bíboros is.
Miután meggyóntunk és magunkhoz vettük Jézust az Eucharisztiában, határozottan rendet kell teremtenünk az életünkben! Állítsunk össze egy napirendet, melynek feltétlenül tartalmaznia kell az imára szánt időt (rózsafüzér, szentírásolvasás stb.), a felelősségteljes munkát, a pihenést és a szeretet (irgalmasság) cselekedeteinek gyakorlását. A hit útján járni nem jelent mást, mint rendesen teljesíteni vállalt kötelezettségeinket mind a lelki élet, mind a munka és a pihenés terén, mind pedig a szeretet tanúságában. Az ördög természetesen mindent meg fog tenni azért, hogy eltántorítson minket, és ellenérzést keltsen bennünk az ima iránt. Tehát nem lesz könnyű, de ne feledkezzünk meg arról, hogy nem érzések és hangulatok vezetnek az üdvösségre, hanem a szabad akarat döntése. Ezért ha nincs kedvünk imádkozni, dolgozni, tevékenyen pihenni, akkor egyszerűen tudva és akarva kényszerítsük magunkat az imádságra, és adjuk át magunkat bizalommal Jézusnak, hálát adva azért is, amilyen pillanatban vagyunk. A napi ima, a rendszeres szentgyónás és az Eucharisztia gyakori vétele által Jézus meg tudja változtatni a szívünket, életünket és eláraszt szeretetével. Ha megélhettük a kegyelmi élet örömét, akkor igyekezzünk másokat is hozzá segíteni ehhez, mert felelősséggel tartozunk embertársaink üdvösségéért. Ennek felismerése, e célért való tevékenység, a megváltásban való tudatos részvállalás: az engesztelés! 

Ezt követően, hogy a gyógyulásához kétség ne férjen, orvosi felügyelet mellett egy évig maradt Rómában, egyben hivatalos tanúságot téve Filoména hathatós közben-járásáról!
De nem csak szervezett, hanem maga is aktívan részt vett a rózsafüzér imádságokon, s így Pauline Marie Jaricot ölszámra gyűjtötte a "mennyei kincseket", vagyis olyan értékeket, amelyeket magával is vihetett Isten Országába. Na ez az, amiről többnyire megfeledkeznek manapság az emberek! 
Tudományos megállapítást nyert, hogy a jelenés helyén növő fák Prunus spinosa L. (magyarul kék kökény). Ez a fajta bokor vagy fa, általában évente egyszer virágozik, március végén vagy április elején, kis kerek, savany-édes gyümölcsöket hozva, merthogy ez a nemesítetlen szilva egyik fajtája, a kökény. Arrafelé, a Piemont tartományban közönségesen előfordul mindenhol, gyakran sűrű szövevényt alkotva az utak mentén, a völgyekben és a dombokon. A tudományos kutatások kimutatták, hogy a Madonna dei Fiori körüli talaj, melyben a nevezetes fák nőnek, semmiben sem különbözik a térség más talaj-adatától. Nem állapítottak meg semmilyen járulékos geofizikai, elektromágneses vagy mikroklímát, melynek hatására a fák decemberben kivirágozhatnának és ráadásul csak azok! A tudósok megerősítették, hogy a Prunus spinosa L. fák, melyek a brai templom mellett nőnek, semmiben sem különböznek a térség más helyein lévő fáktól. A rendkívüliség természetfeletti jellegét kifejezetten megerősíti, hogy – miként a szentély gondnoka, don Michele elmondta –, hogy a fák minden évben december 8-án, Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepén kezdenek virágozni és a virágzás egészen december 29-éig tart, Szűz Mária helyi jelenésének évfordulójáig. Annak ellenére, hogy decemberben ott mindig pár fokkal nulla alatt van a hőmérséklet (de mértek már mínusz hatot is!), a virágok a fákon még soha nem fagytak el. Bra szentélyének 676 éves krónikája szerint a fák, csak két alkalommal nem borultak virágba. Ez 1913 decemberében és 1938 decemberében történt, tehát pár hónappal az első és a második világháború kitörése előtt. 
Azok számára, akik elfogadják a láthatatlan Isten jeleit, a brai Madonna dei Fiori templom melletti decemberben virágzó facsoport egy természetfölötti jel, egy felhívás, hogy térjünk meg, és nyíljunk meg Szűz Mária édesanyai szándéka előtt, aki a hit útján Fiához, Jézus Krisztushoz akar vezetni minket, az örök élet és az elpusztíthatatlan szeretet egyetlen, mindenkinek szóló biztosítékához. A kegyhelyen a decemberben virágzó fákénál nagyobb csodák is történnek: testi-lelki gyógyulások, rendkívüli megtérések.


1336. december 29-én este egy várandós fiatalasszony Egidia Mathis, a Bra városka melletti Szűz Mária-szobor közelében járt, melyet sűrű növényzet vett körül. Sajnos két katona állt lesben, azzal a szándékkal, hogy megerőszakolják. 


jelzett látogatást. A Szentatya, 
elképzelhetetlennek tűnt. Ő maga hihetetlen lelkierővel igyekezett kibírni szenvedéseit s ha magánál volt, imákkal próbálta figyelmét a fájdalomról elterelni.
Úgy érezte, hogy ez jel és válasz lesz számára, hogy van-e még feladata a földön. Imádkozott az ismeretlen szenthez és ez annyira megnyugtatta, hogy hosszú idő óta először aludt egyfolytában pár órát. Pauline bár csak árnyéka volt önmagának, de lelkében mégis töretlen. Érezte, hogy még van feladata a földön, és bízott Istenben és újabban a "kis Szentben" is!

Mária azért jön, hogy Isten akaratából és erejéből leleplezze a bűn szerzőjét és segítségünkre legyen örök életünkért vívott küzdelmünkben.
Ahogy
Zaragoza érsekének szavaival élve, "a tény olyannyira egyszerű, mint amennyire megdöbbentő'. Ahogy a kivizsgálás mutatja, Miguel Juant először láb nélkül, aztán pedig lábbal látták, és ezt a tényt senki sem vonhatja kétségbe." Miguel Juan Pellicer amputált lábának hirtelen meggyógyulása Isten közbenjárásának látványos megnyilvánulása volt, egy csoda, amelyről még senki sem hallott a történelem folyamán. Az esemény éppen az ironikus ateista gondolkodásra nyújt választ, amikor is a hitetlenek azt állítják, hogy soha senki nem látta még, hogy egy kéz vagy egy láb visszanőtt volna, miután levágták. Leonardo Aina Naval történész , aki több évet töltött a csodás esetről való nyilvántartások tanulmányozásával, azt mondta, hogy "máig is mértékadó az a körültekintő pontosság, mellyel az esetet kivizsgálták és dokumentálták." Tehát a calandai csoda esetében megbízható forrásokra támaszkodhat az a kutató, akit érdekel. Mert a lényeg az, hogy aki nem akar hinni, az nem is fog! Tehát máig vannak, akik egyszerűen cirkuszi trükknek minősítik a Calandában történt rendkívüli csodát. Lelkük rajta!
És ez áll az ateizmus szellemével megszállottakra, így köztük 
Filoména esetében ez egy olyan páratlanul lelkes nő nevéhez fűződik, akit az ég olyan időkben adott a világnak, amikor a "felvilágosodás" a legnagyobb sötétséget bocsátotta a lelkek tömegére. Ez az eset azonban számtalan embernek adta vissza elveszett hitét. Lássuk tehát a rendkívüli történetet!
Az Egyesület nem csak elhagyott lányokat karolt fel, de széles körben felélesztette a bensőséges Mária-tiszteletet. Rengetegen találtak magukra ezekben a közösségekben és így a buzgó hölgy neve fontos egyházi körökben is ismert lett. Annál inkább megdöbbenést keltett, hogy Pauline Marie Jaricot hirtelen és egyre ijesztőbb tünetekkel járó betegségbe esett. A testi elesettség mellé bizonyos fokú szellemi gyengülés is társult, és világos pillanatai ritkultak. A legdrágább orvosok sem tudtak rajta segíteni.
Az üdvtörténet két legfontosabb szerepét játszó asszonya között a párhuzam szembeötlő. Éva a sátán szavára hallgatott, Mária az Istennek mondott igent. Éva nem hitt az Istennek, Mária pedig hite miatt a Boldogasszony. Éva az összes élők anyja, de Mária is ‒ mivel Fia mindenkiért meghalt ‒ valamennyiünk édesanyja. Éva társa Ádámnak, Mária pedig társa Szent Fiának. Éva a halált hozta gyermekeire, Mária az életet akarja visszaadni gyermekeinek. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és ezáltal gyermekeit, Mária széttiporja a sátán fejét. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik.
Hopton angol nagykövet
Megkérte Miguel Juant, hogy vegye le a ruhát jobb lábáról, amit aztán megcsókolt ott, ahol levágták, és ahol később csodálatosan meggyógyult.

Előadásomhoz felhasználtam több mű mellett, legfőképp bérmaatyám, Dr. Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő című munkáját, melyet még kéziratban olvashattam.
"Bevittelek benneteket a Kármel földjére, hogy annak gyümölcsét és legjavát egyétek" (Jer 2,7).
A hagyomány szerint Illés óta éltek itt remeték, tanulmányozva az Írásokat, aszkézisben és imában szolgálták Istent, és imáikban a leendő Messiás Édesanyját a boldog Asszonyt tisztelték! Illés prófétát szellemi atyjukként tisztelték és tulajdonképpen ők voltak az első Mária-tisztelők.
Angliában Stock Szent Simon (egy faodúban élő remete) a Kármelhegyi Szent Szűzhöz, a Boldogasszonyhoz fordult, hogy a Kármelita Rendet ne hagyja elveszni, és védelmének adja valamilyen különleges jelét. Erre az imára jelent meg neki 1251. július 16-án (vasárnap) az Istenanya, és átnyújtotta neki a vállruháját (skapuláréját) ezekkel a szavakkal:
1640. május 8-án, a zaragozai hatóságok elindították a kivizsgálást a calandai csodás gyógyulás körülményeinek kivizsgálására. A városi tanács többek között két jól ismert orvost és IV. Fülöp király ügyészét nevezte ki az esküdtszékbe. A nyilvános kikérdezés az ügyrendi szabályok szerint ment végbe. Egy kortárs történész, Leonardo Aina Naval, aki sok éven át tanulmányozta a kivizsgálás dokumentumait, úgy fogalmazott, hogy a vizsgálat a 'jogi komolyságnak, precizitásnak és fegyelemnek a mintapéldája' volt. Ezért biztosak lehetünk benne, hogy teljes mértékben hiteles dokumentumokkal van dolgunk. Az esküdtszék mind a tíz tagja jelen volt a kivizsgáláson. Sőt, Zaragoza érseke Pedro Apaolaza Ramirez, ill. tíz teológus és jogász is jelen voltak a kihallgatásokon.
Az első, a csodáról szóló jóváhagyott könyvecskében a kivizsgálás okmányait foglalta össze Jeronimo de San Jose sarutlan karmelita atya. A kasztíliai nyelven megjelent könyvet IV. Fülöp királynak ajánlotta. Egy évvel később megjelent egy másik munka, amelyet Peter Neurath német származású orvos írt. Az egyházi cenzor felkérésére Jeronimo Briza jezsuita atya a következőket írta a könyvről: "Tiszteletreméltó Gabriel de Aldama atya! Madrid fő helytartójának rendelésére megvizsgáltam doktor Neurath könyvét, melyet az oszlopos Szűz Mária közbenjárására történt csodáról írt. Egy olyan csodáról, amelyet a legtöbb ember még nem látott és nem hallott, és amelynek valóságát magam is tapasztaltam, hiszen magam is találkoztam annak idején a zaragozai kegyhelyen alamizsnáért könyörgő, láb nélküli fiatalemberrel. Nem sokkal később újra láttam őt Madridban, a mi Királyunkkal való közösségben, immáron két lábbal. Láttam azt a sebhelyet, amelyet Szűz Mária meghagyott a láb azon a helyén, ahol a végtagot levágták. Ez biztos jele annak, hogy a lábat valóban amputálták. És nemcsak én láttam mindezt, hanem a madridi királyi kollégium valamennyi jezsuita atyja is. Találkoztam a meggyógyult fiatalember szüleivel, és a sebésszel is, aki az operációt végezte."
A szerény hálószobából, ahol a csoda történt, hamarosan kápolna lett. Később, a calandai lakosok ki szerették volna fejezni Isten és a Szűzanya iránt érzett hálájukat, ezért egy magas harangtoronnyal bíró hatalmas templomot építettek a Pellicer ház helyén. A mai napig, minden év március 29-én a Calandában élők ünnepnapot tartanak és megemlékeznek az 1640-ben történt csodás eseményről. Ennek a napnak az emlékezetére a Római Szentszék jóváhagyott egy külön liturgikus formulát, amely számos kegyelmet közvetít.
Egy kis görög államocska királyi párja sokat imádkozott pogány isteneikhez gyermek-áldásért. A keresztény római orvosuk sajnálatában rávette őket, hogy forduljanak a keresztények Istenéhez. A királyi pár, amint a hitoktatás után felvette a keresztséget, rákövetkező évben január 16-án kislányuk született. A Fényről – melytől megvilágosodtak – Lumenának nevezték el és a Szent Keresztségben a Filumena nevet kapta. A lányka fel-cseperedett és gyönyörű hajadon lett belőle.
Amikor
‒ Bátorság, szeretett Leányom! Te az én Fiam nevét viseled, mert Fénynek, Lumenának neveznek. Fiam a te jegyesed, aki a Világosság, a Nap. És engem is hasonlóképp neveznek a Hajnali Szép Csillagnak, a Hajnal Sugarának, Napbaöltözöttnek. A gyámolítód vagyok. Most ugyan az emberi gyengeség és megalázás órája van, de ha a megpróbáltatásod órája üt, akkor erőt kapsz és kegyelmet nyersz. Őrzőangyalaid között ott lesz melletted Gábriel Arkangyal is, akinek a neve azt jelenti: Az Isten ereje. Gyermekem ‒ mondta ‒ három további napig maradsz még ebben a cellában, és aztán végleg elhagyod a szenvedésnek ezt a helyét!
melyek nyom nélkül begyógyultak. A következő reggelen a császár megdöbbent Filoména makulátlan szépségén. Megpróbálta még egyszer rábeszélni, hogy Jupiter ajándékaként fogadja el a hitvesi koronát, de hiába.
A császár őrjöngött a dühtől és kiadta a parancsot, hogy vashorgonyt akasztva nyakába dobják a Tiberiszbe. De Jézus, hogy összezavarja a hamis istenekben hívőket, elküldte újból két angyalát. Ezek eloldották a kötelet és míg a horgony csobbant a habokban, Filoménát szárazon kivitték a partra. Ez a csoda ott és akkor, számtalan szemtanút megtérített a keresztény hitre.
Az Égi Jegyes, ekkor is megóvta Filoménát, és a nyilak visszafordultak az íjászokra, hatot megölve közülük.
Filoména lelke dicsőséggel és győzelemmel szállt a Mennybe, és elnyerte a vértanúság koronáját.
Ki is volt valójában ez a kis szent?
Végül a három személynek adott magánkinyilatkoztatás közül az maradt a köztudatban, amelyet Filoména,
Másnap reggel, a falusi plébános Herrero atya, a polgármester, két sebész és néhány magas tisztséget betöltő helyi hivatalnok kíséretében látogatást tett Pellicerék házában és hosszú időt töltöttek el Juan jobb lábának vizsgálatával. Arról akartak hivatalos és tudományos módon megbizonyosodni, hogy a történtek valóban igazak. Március 30-án, tehát a csodát követő napon, a calandai közrendért felelős Martin Correlano megfogalmazta az ehhez a rendkívüli eseményhez fűződő első hivatalos dokumentumot. A csodát követő 70 órán belül, a plébános, a közhivatalnokok és egy orvos közösen megfogalmaztak egy nyilatkozatot, amelyet tíz tanú aláírásával hitelesített, bizonyítva ezzel a Pellicerék házában történt megdöbbentő eseményt. A dokumentum arról tanúskodik, hogy a csoda "isteni beavatkozás" eredménye. A meggyógyult férfi körmenetben vonult a plébániatemplomba, ahol Calanda lakosai egybegyűlve látták, hogy két lábon jár, bár egy nappal korábban még csak egy lába volt. Megérkezvén a templomba, Miguel Juan meggyónt és az egész egyházközséggel együtt ünnepélyes hálaadó szentmisén vett részt.






Amikor Miguel édesanyja este fél 11 és 11 között belépett a szobába, ahol fia is aludt, csodálatos mennyei illatot érzett. Fogta a lámpását és végig tekintett az alvókon, ám a matracon alvó fia egy lába helyett, kettőt látott – egyiket a másik felett –, amelyek kilógtak a takaróként szolgáló kabát alól. Nem hitt a szemének, így közelebb ment fekvőhelyéhez és megbizonyosodott róla, hogy szemei nem csalnak. Felsikoltott döbbenetében, nyomban felriasztva a férjét és a ház többi lakóját is. Az apa leemelte a kabátot és Pelliceréknek hihetetlen látványban volt részük: ott feküdt a fiuk két egészséges lábbal! Miguel is felébredt és értetlenkedve nézte a felette csodálkozókat. Óriási csoda történt! Nagy izgalomban lévő szülei ezt mondogatták "Nézd, visszanőtt a lábad!" Elképzelhetjük Miguel megdöbbenését és örömét, amikor meglátta és megérezte, hogy két lába van!


A nagy rivalgásban senki sem vett észre egy másik jelenetet. Egy mugnanói asszony vak kislányával benn maradt a kiürült templomban és a nyitva maradt áldoztatórács-kapun bement a szentélybe a Filoména
ereklye előtt égő mécseshez és annak olajával megkente vak gyermeke csukott szemét. A kislány szemei azonnal megnyíltak és látott. Közben a férje – aki hírhedt szabadgondolkodó, gazdag ember volt – haraggal kereste feleségét, aki "lám megint a templomban volt". Az apa, látván gyermeke gyógyulását és felesége örömkönnyeit, maga is sírva fakadt és vagyonának felét azonnal felajánlotta egy méltó templom építésére a "kis Szent" dicsőségére.
‒ Filoména a nevem, az emberek így hív-nak, hogy a "mugnanói Filoména". 



A szobrász azonban, aki csak most vette igazán szemügyre alkotását, meglepődve látta, hogy a szobor arca sokkal de sokkal bájosabb lett, maga is alig ismert rá. Nagy izgatottság lett úrrá mindenkin, ráadásul a háziasszony minden bajából hirtelen meggyógyult.




A zaragozai kórház orvosai erős üszkösödést találtak a törött lábon. A fiú életének megmentése érdekében azonnal amputálni kellett a beteg végtagot. A megdagadt és már feketére üszkösödött láb eltávolításáról egy Aragóniában elismert orvos, Juan de Estanga két másik sebésszel
Az operáció után a végtagcsonkot egy izzó vassal égették ki. Az amputált lábat egy fiatal asszisztensnek, Juan Lorenzo Garciának adták oda, aki egy barátja segítségével a kórház temetőjében, egy 21 cm mély lyukba temette el, megjelölve azt. (A kivizsgálás okiratai közé még ilyen apró részletek is feljegyzésre kerültek.) Abban az időben ugyanis, még oly nagy tisztelet övezte az emberi testet, hogy annak amputált részeit is temetőben földelték el.
‒ 
A feliraton kívül öt, vértanúságra utaló jelet is azonosítottak a táblákon:



A pogányság temetési szertartása az elégetés volt, ezzel szemben a zsidók mindig sírba, sziklamélyedésbe temették halottaikat, mint pl. Lázárt is. Ezt a szokást követték a keresztények is, akik az üldöztetések alatt a nyilvánosság kerülése okán, halottaikat katakombákban temették, rejtették el. Ezek a föld alatti vájatok, járatok mélyen és hosszan terjedtek a lakott területek alatt. A tetemeket kivájt falmélyedésekbe helyezték és ott imádkoztak mellettük, sőt szentmisét is bemutattak egy-egy kápolnának kialakított részben.
Az érdekesség azonban az, hogy a három részből álló fedlap mégis széltében fedhette a nyílást, jóllehet ezek már le voltak esve. 

Az ateista ideológia a természetfeletti valóság és a csodás jelenségek létezésének állandó tagadására kényszeríti hitvallóit. A világhírű olasz író, Vittorio Messori megállapítja, hogy mindezt ,,állandóan és mindenhol meg kell tenniük, máskülönben elveszítik saját hitüket: mert mint tudjuk, a vallás hiánya nem más, mint egyfajta saját vallás, mely ráadásul sokkal követelőzőbb. Milyen szabadsággal teheti fel magának a kérdést a Titokról az, aki életét és gondolatrendszerét arra a feltételezésre alapozza, hogy ,,semmi titokzatos nem létezik"? Mennyire lehet szabad a felderítetlen tények iránt az, aki úgy tesz – Renan szavaival –, mintha ,,az emberiség történetében mindennek csak emberi magyarázatának kellene lennie"?
A történelemben folyamatosan megjelennek olyan tények, amelyek megingatják az ateista ideológia alapjait. Ilyenek a különféle csodás jelek és események, amelyeken keresztül az Úristen rámutat a valóság természetfeletti dimenziójára. 
Amikor megláttam a Filoménáról készült festményt, valahogyan meg-dobbant tőle a szívem. Könnyes szemmel néztem őt és új szeretet ébredt bennem e fiatal szent iránt. Kérni kezdtem őt megint a lányomért és jól jött, amikor a mise végén kezembe adtak egy Szent Filoménához írt rózsafüzért és kilencedet.
Az ilyen ideológiára alapuló diktatúrákban nem marad hely a vallásosságnak, különösen nem a személyes felelősségre alapuló kereszténységnek!
Bizonyítja mindezt, hogy a 20. században több keresztényt gyilkoltak le, mint a megelőző 19 évszázadban összesen! Elmondható, hogy az emberi történelem egyik leggyötrelmesebb századának drámai és véres eseményei után, amelyek a pápa elleni (ismert és ismeretlen) merényletekben érték el csúcspontjukat, lehullott a lepel egy valóságról, mely irányítja a történelmet – és itt a sátán és csatlósai aknamunkájáról beszélünk –, amelyet a mai, gyakran racionalizmussal fertőzött közgondolkodás nem akar elfogadni. Pedig, történelmünk ezen utolsó századában a sátáni erők minden tekintetben példátlan, és olykor igen látványos rombolást végeztek, mely mostanra már a technika és pszichotechnika minden eszközével való éjjel-nappal folyó leplezetlen harccá fajult! A cél pedig az emberiség kárhozatba való döntése, és ezzel végleg kibújt a "három-dátumos szög" a zsákból!!!
A lélekrombolás irányultsága a családok és házasságok szétzilálásával kezdi munkáját, és folytatja a személyes ítélőképesség és identitás megzavarásával, sőt az ál-vallásos ismeretek és hamis üzenetek terjesztésére is nagy figyelmet fordít – nem is eredménytelenül!
Ez Szívem Szeretetlángja. Gyújtsd meg nála a tiédet, és add tovább! (…) Azt kérem tőled, hogy csütörtökön vagy pénteken különösen engeszteljétek Szent Fiamat. Az engesztelés módja a családokban történjen. Eddig még soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül, szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére! (I/85) Nem kell feltűnést csinálni. (...) Ott dobog az a szívek mélyén, és átterjed a mások lelkére is. (…) Azt akarom, hogy ne csak nevemet ismerjék, hanem anyai Szívem Szeretetlángját /is/, mely értetek lángol, és ennek a lángoló szeretetnek elterjedését /rád bíztam/. (I/116) Tüzet tűzzel fogunk oltani: a gyűlölet tüzét a Szeretet Tüzével. A sátán gyűlöletének tüze már oly magasra csap, hogy azt hiszi, győzedelme sikerrel jár, /de/ az Én Szeretetlángom megvakítja a sátánt. (…) Ehhez kell nekem az áldozat, a te /és/ a ti áldozatotok, hogy a pokol gyűlöletétől égő elmék és szívek, Szeretetlángom szelíd fényét átvegyék. Szeretetlángom el nem képzelhető fényességgel és jótékony melegséggel fogja elárasztani a földkerekséget.« (III/203)

Az istenhívő ember, aki csodának számító eseményekkel és tényekkel találkozik, nem zárkózik el a valóság természetfeletti dimenziójától, hanem folyamatosan nyitott a Titok teljesebb megismerésére, vagyis megőrzi szabadságát az Igazság további keresésére. Ehhez pedig, Keresztes Szent János szerint, ,,hinnie kell egy olyan Isten létezésében, aki ebben az életben sem értelemmel, sem akarattal, sem képzelettel vagy más egyéb érzékkel fel nem fogható".
Az ateista viszont, aki kétségbe vonja Isten létét és a csodálatos események bekövetkeztének puszta lehetőségét is, saját ideológiájának rabjává válik. Teljesen korlátozza magát az Igazság keresésének szabadságában, mert előre feltételezi, hogy nem létezhet olyan természetfeletti valóság, amely nem illeszthető be az empirikus emberi tapasztalatba. Az ateisták közül sokan továbbra is elszánt hévvel folytatnak kereszteshadjáratot az istenhit, a vallás és a hívők ellen. Az istentelen ideológia rabjai nyugalomban szeretnék tartani bizonytalan lelkiismeretüket, elutasítva minden lehetőséget, mely a hit által felajánlott megismerés útján a valóság lelki dimenziójának felfedezéséhez vezetne. Ezért az ateisták körömszakadtáig tagadnak minden csodás eseményt, még ha tudomást is szereztek róla
1517-ben zajlik le Luther téziseinek kitűzése. Ez a döntő kezdet – legalábbis kívülről nézve – a protestantizmus számára. Luther a két megadott küldetésből csupán egyet: Krisztus közvetítését Isten felé fogadja el, míg az Egyház közvetítését Krisztus felé már nem. Ezért hangzanak el Luther programszerű kijelentései: „Egyedül az írás”, és az Egyház tanítóhivatala nem; „Egyedül a kegyelem”, és a papság és a szentségek által való közvetítés nem; „Egyedül Isten”, és a menny szentjeinek közvetítése nem.
1717 hozta meg az elszakadás második fokát. Ez az év a szbdkmvesség megalakulásának éve Angliában. Luthernek az Egyház és tanítóhivatala szembeni visszautasításából kis idő múltán logikusan következett Isten e világon belüli kinyilatkoztatásának alapvető elutasítása is. De mivel Isten eme kinyilatkoztatásának Isten emberré válása a csúcspontja, ez valójában Isten emberré válásának elutasítását jelenti. Ezzel az első megjövendölt lépés valóra válásának lehetünk tanúi: „Aki titeket elutasít, engem utasít el.” Ahogy Luther az Egyház közvetítő szerepét elutasította, úgy utasítják el a szbdkmvesek Krisztust, és vele minden közvetítést vagy hidat Istenhez. Ezért képviselik ők a deizmust, mely mind az isteni gondviselést, mind a csodák lehetőségét tagadja.
1917 hozta meg az Isten elleni szociális forradalom második logikus lépését. Minekutána 1717 óta Istennek mindennemű működését és beavatkozását e világba tagadták, konzekvens módon értek el az utolsó lépéshez, a tökéletes ateizmushoz és antiteizmushoz. Ugyanis a kommunizmus lényegét tekintve nem más, mint egy harcos szociális ateizmus, és nem csak egy gazdasági rendszer, melyhez csak külsőleg jönne hozzá az ateizmus.

Az egyik legpontosabban kivizsgált és dokumentációkkal alátámasztott csoda a flandriai Jabbeke városában élő Peter van Rudder (1822-98) belga kertész azonnali gyógyulása (6 cm-es csontjának visszanövése) volt. 1867. február 16-án egy kidőlő fa olyan szerencsétlen módon törte el a kertész bal lábának síp- és szárkapocscsontját, hogy csontszerkezetéből hat centiméternyi rész teljesen elvesztett. Lábán hatalmas gennyes seb támadt. Thiriart professzor, a királyi család magánsebésze konzíliumot hívott össze, amely a beteg végtag azonnali amputációja mellett döntött. A beteg azonban határozottan megtagadta beleegyezését és borzalmas fájdalmai ellenére nyolc éven keresztül nem engedte levágatni a lábát. Mindeközben egyre jobban rábízta magát a Szűzanyára.
1875. április 7-én, legyőzve borzalmas fájdalmait feleségével együtt 

1985. április 16-án volt koporsós temetése 6 pap és nagyszámú gyászoló jelenlétében. A búcsúbeszédet P. Böcskei József Bertold OCD kármelita atya mondta, aki jól ismerte Erzsébetet, az általa képviselt ügyet pedig hitelesnek tartotta.
A Szentlélek templom volt az, ahol Erzsébet asszony éjszakába menően oly sokat adorált, és ez volt az a hely, ahol csendes magányában, maga Jézus szólaltatta meg az orgonát a „Templom csendes mélyén” gyönyörű dallamával. (lásd I/75)


Az ismert francia ateista,


helyzet nagymértékben befolyásolta Erzsébet asszonyt a döntéseiben!
magához fogadta az idős
1985. április 11-én rózsafüzérrel kezében, szentségekkel többször megerősítve, arcán enyhe mosollyal költözött az égi hazába. Bizonyára a lelkivezetője iránti hála vagy rábeszélés késztette Erzsébetet, hogy kívánságára −, melyet magnóra mondott −, Érd-Ófaluba kérje temettetését.
Werner Neuer azonos című könyve nyomán, részletek.
https://youtu.be/tFNZv_l2RPE





De lássuk újból lelkivezetője Dr Antalóczi Lajos véleményezését: „Évekre szóló személyes ismeret után elmondhatom: Erzsébet asszony egyszerű, de szívós, sokat szenvedett, kitartó egyéniség volt, akit az élet terhe, a keresztek nem törtek meg, hanem acélossá formáltak. Erős asszony volt, akinek az életében természetes volt az erények gyakorlása, a rendívül kemény böjt, a sok imádság és a porig való megalázódás. Idealizált lenne azonban az Erzsébet asszonyról alkotott kép, ha letagadnánk természetéből fakadó emberi gyengéit. Mindezek ellenére viszont határozottan ki kell jelenteni: Erzsébet asszony ezt a Lelki Naplót természetfölötti közreműködés nélkül nem tudta volna megírni. Nem lett volna rá képes! A Szeretetláng Napló esetében a jó szándékú emberi mesterkedés teljesen kizárt. Erzsébet asszonynak a Szeretetláng révén nagyon sok megaláztatásban volt része. Ugyanakkor hetente több napon, kenyéren és vízen böjtölt húsz éven át. Életét különösen megnehezítette, hogy a Szeretetláng révén látványos esemény nem történt. Nem volt gyógyulás, nem volt napcsoda, forrás vagy könnyezés stb. Csupán gyümölcsökről beszélhetünk, amiről a belső csoda megtapasztalói tanúskodnak. A csodák a lelkek mélyén mentek végbe. Jóllehet, ez a legnagyobb csoda, hiszen valamennyi jelenés minden eseménye éppen ezt a célt szolgálja, jelen esetben ennek nem voltak külső jelei, csak gyümölcsei. A lélek átformálódása pedig nem minden esetben
látványos. Egyetlen regisztrálható, de mégis a legmeggyőzőbb fejlemény a Szeretetláng fogadtatása volt az egész világon. Kínától Amerikáig, Ausztráliától a skandináv államokig rengeteg nyelven és rengeteg országban közkézen forgott. Még japánul is kiadták. (Később szót ejtünk a Szeretetláng csodálatos kivirágzásáról Közép- és Dél-Amerikában.) Erzsébet asszonynak, aki igen megszenvedte a kételkedést is, ez volt egyetlen bizonysága és vigasztalása.”


Kondor Lajos atyát a végzetes betegség (leukémia és a hólyagrák) teljesen legyengítette, sokat szenvedett, de nem panaszkodott semmire, pedig járni sem volt képes. Amikor megkérdezték tőle, hogy van, mindig mosolyogva válaszolta: „Ó, nagyon jól!”, pedig a napi gondozás – beleértve még az etetést vagy a testhelyzet változtatást is – kellemetlenséggel járt számára, bár ezt igyekezett leplezni. Továbbra is dolgozni szeretett volna. Utolsó intézkedése az volt, hogy Lúcia nővér könyvét 19 nyelven tegyék közzé az interneten. Megtörtént, és
Amikor az áldoztató pap áldást adott rá és elbúcsúzott tőle, akkor mindig csendben folytatta:

szeretetotthonná alakuljon, amit mellesleg 