Egy pakisztáni halálraítélt segélykiáltása a pápához

„Őszentsége Ferenc pápa részére. A legdicsőségesebb és leghatalmasabb Úr nevében, én, Asia Bibi, szeretném kifejezni legmélyebb hitemet Isten és Ön, Szentatyám irányában” – kezdi levelét, melyről az olasz és a román sajtó tudósít.
     „Reményemet fejezem ki, hogy minden keresztény örömmel a szívében tudta megünnepelni karácsonyt” – folytatja. „A többi rabhoz hasonlóan én is itt, a pakisztáni Multánban, a börtönben ünnepeltem Jézus születését”. Az asszony elmondja, hogy „csak Isten szabadíthat meg”, és megköszöni egy alapítványnak, amely – beteljesítve egyik álmát – elhozta hozzá a férjét és a gyermekeit. „Szerettem volna a Szent Péter téren lenni karácsonykor, és Önnel imádkozni” – írta Ferenc pápának, „de Isten tervébe és bizalmába helyezem magam, és lehet, hogy ez a jövő évben sikerülni fog.” Bibi, akit blaszfémia, azaz az országban érvényes káromlási törvény miatt ítéltek halálra, már négy és fél éve ül börtönben a jogerős ítéletre várva.

     Ő az egyetlen, akit halálra ítéltek a 2400 fogva tartott közül, akiknek 95 százaléka férfi. Idén júniusban lesz öt éve, hogy a 47 éves keresztény családanyát fogva tartják.  Egy adószedő, aki szabadon engedte az állatait Bibiék házában, inzultálta őt, majd kampányba kezdett ellene. Pár nap múlva, amikor étkezésre került a sor a birtokon, ahol dolgozott, néhány asszony közölte vele: nem ihatnak ugyanabból a pohárból, amelyből egy keresztény már ivott. Ebből vita kerekedett, majd újabb pár nap múlva már a börtönben találta magát. A vád: blaszfémia, azaz istenkáromlás volt. Vádlói azt állították: Bibi a vallásukat és Mohamed prófétát gyalázta.

     A muszlim radikálisok ötezer dollárt ígérnek annak, aki meggyilkolja az asszonyt. A férje nem tud dolgozni, gyermekei nem tudnak iskolába menni, mert mindannyian a muszlim radikálisok célpontjai. Amit azonban Bibi a leginkább sajnál, hogy nem láthatja felnőni fiát, Ishamot.
     A muszlim radikálisok a bírósági eljárásra is hatással vannak. A pakisztáni törvények szerint akárkit meg lehet gyanúsítani blaszfémiával, azaz Allah, Mohamed vagy a Korán gyalázásával, és ehhez még bizonyíték vagy szemtanúk sem kellenek. A gyanúsítottat azonnal bíróság elé állítják, és életfogytiglani börtönre vagy halálra ítélik. Azt is igyekeznek blaszfémiával megvádolni, aki ezt a törvényt kritizálja. Az Asia Bibi ellen folytatott eljárás még évekig tarthat.
     „Nagyon hálás vagyok minden felekezetnek, akik értem és szabadulásomért imádkoznak”, folytatja levelét. „Nem tudom, meddig folytatódhat ez így. Ha még életben vagyok, az csak az Önök imájának köszönhető. Sok emberrel találkoztam, akik értem küzdenek. Sajnos eredmény nélkül. Most szeretném Isten irgalmába felajánlani magamat, amely mindent megtehet, és mindenre képes. Csak Ő szabadíthat meg”. Leírta azt a helyzetet, amelyben idén télen is élni kénytelen: „a cellám fűtetlen, és nincs egy ajtó mely megvédene a hidegtől”.  A levél újévi jókívánságokkal zárul. „Tudom, hogy szíve teljéből imádkozik értem. Ez ad reményt, hogy egy napon szabad lehetek. Biztosan megemlékezik rólam imáiban, szeretettel köszöntöm. Testvére a hitben, Asia Bibi”.

catholica.ro/Magyar Kurír
(ki)

Részlet, fr. Barsi Balázs OFM:  2001. július 14-16-án a Pécsi Kármelita Nővérek templomában elhangzott triduumából

     Semmi sem fordítja jobban a keresztényt a Szűzanya felé, mint a mennyek országáért vállalt és valóban megélt tisztaság, és semmi sem viszi távolabb tőle, mint a tisztátalanság, amely nem ismer bűnbánatot. Nem csoda, hogy Newman megcsodálja a római egyházban a cölibátust, és kincsnek tartja, a katolicizmus hitelesítő pecsétjének.
     „Róma nagy egyháza mellett egyéb érvek is szóltak: a tanbeli tisztaságnak és a cölibátus szabályának éber őrzése (ezeket apostoli örökségnek tartottam)... s mindezek megszelídítették magatartásomat irányában...” (Ap 135.) A legújabb kutatások eredményei is a cölibátus apostoli eredetét tanúsítják, s ma, amikor a katolikusok körében is oly sokan ellenzik, s tartják bűnök és személyiségtorzulások forrásának a kötelező papi nőtlenséget, elgondolkodtató Newman megállapítása, mely szerint ha annyi házas protestáns pap ugyanazoknak a gyalázatos vétkeknek ugyanazon fajtáját és ugyanolyan számban elkövette, mint a katolikus klérus tagjai, akkor semmi esetre sem a cölibátus e bűnök oka, és nem a házasság a gyógyszere, hanem pusztán arról van szó, hogy ezek is, azok is engedtek az eredeti bűnből fakadó gyengeségnek és a kísértőnek.
     Abba a házba, ahol a Gyermek és Anyja van, mindenekelőtt tehát a szent tisztaság vezeti, akár a szűzi, akár a házas életformában.
     Newman a St. Maryben lett plébános. Meg is említi, hogy a Szűzanya templomát szolgálta, s hogy ez a körülmény nem volt rá hatás nélkül. Pontosan egy olyan ház elöljárója lett, amelyben a Gyermeket Anyja ölén találhatta meg.
     Egy anglikán jó barát, Hurrel Froude is mély hatással van rá, és akarata ellenére is sodorja a Szent Szűz felé: „Gondolatai lenyűgöztek és komoly befolyást gyakoroltak rám, még akkor is, ha nem fogadtam el őket. Nyíltan bevallotta csodálatát a római egyház, s gyűlöletét a reformátorok iránt... Nagyon nagyra becsülte a szüzesség belső szépségét, amelynek szerinte a Szent Szűz volt a példaképe. Kedvét találta a szentekről való elmélkedésben, a szentségnek, a szentté válás lehetőségének a gondolatát élénken méltatta... szilárdan hitt az eucharisztikus jelenlétben...
     Nehéz mindazt rendre felsorolni, amit teológiai hitvallásomhoz e barátom tett hozzá... Megtanított, hogy csodálattal tekintsek Róma egyházára, s ugyanolyan megvetéssel a reformációra. A Szent Szűz tiszteletének gondolatát mélyen belém véste, s fokozatosan elfogadtatta velem a valóságos eucharisztikus jelenlétet is.” (Ap 98.)

Melyik farkas fog győzni

     Egy öreg amerikai indián így tanította az unokáit, az élet dolgairól:
– Fiacskáim! Minden emberben két farkas dulakodik állandóan.
     Az egyik farkas képviseli a félelmet, a haragot, az irigységet, a bánatot, a sajnálkozást, a mohóságot és a kapzsiságot, az arroganciát, a gőgöt és az önteltséget, a fennhéjázást, az önsajnálatot, az önhittséget, a jóra való restséget, a neheztelést, a sértődékenységet, a kisebb- és a felsőbbrendűségi érzést, a hazugságokat, a hamisságokat és a mások lenézését.
     A másik farkas pedig a vidámságot, a jókedvet, a békességet, az Istenben való bensőséges hitet, a reményt, a szeretetet, az óvatosságot, az együttérzést és a nyugalmat, a higgadtságot, a szerénységet, a kedvességet, a jóakaratot és a jóindulatot, a barátságot, a bátorságot, a beleérző képességet, a nagylelkűséget, az igazságosságot, a könyörületet és a részvétet, a bizalmat, a becsületet, a hűséget és a hitet képviseli.
     Ennek a két farkasnak a harca folyik bennetek is és minden élő emberben.

A gyerekek pár pillanatig elgondolkoztak a hallottakon, majd az egyikük megkérdezte a nagyapját:
– Na de melyik farkas képes győzni?
     Az öreg indián egyszerűen ezt felelte:
– Az, amelyiket tápláljátok! 

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Hallgatag József 2

     Ez az isteni hallgatás azonban nem mindig boldogító! Mindig szeret, de nem mindig tölt el örömmel. Egy tekintet, mely a lélek mélyét érintette, egy csók, amelyben Isten lénye a teremtmény legmélyére hatol nyomot hagyva maga után, egy forradást, amely a ráemlékezésben és a vágyakozásban fájdalmas sebbé válik. Isten hagyja, hogy ez a seb vérezzen, és a szenvedést még a hallgatásával is növeli, egy végtelennek tűnő hallgatással, melyben Ő maga rejtőzik! Az ínség mélységéből kifakadó kiáltás visszhangtalan csönd, minden menekvéskísérlet elhal a hallgatásban, s a remény minden sóhaja választalannak tűnik. A csend állhatatosságában azonban, Isten kezdi kinyilatkoztatni magát teremtményének, alakot ölt benne a szerető hallgatásban és felviláglik a hallgatag szeretetben.
    Szent József megértette ezt az isteni hallgatást, és hallgatással válaszolt, miként hallgatás volt a feladata is ebben a világban. Milyen szívesen lett volna Jézus előhírnöke, mint Keresztelő Szent János. Minden vágya volt „Őt hirdetni”, a boldogító titkot világgá kürtölni: „Nézzétek és lássátok, Ő az akire vártatok, Ő a Messiás, akire atyáitok is vágyakoztak!” Ez a hatalmas titok, mint sűrű köd borította be egész életét anélkül, hogy megsértette volna azt. Mindez, mint tűz égett benne, és Ő hordozta a szeretet tüzét. Mert a hirdetés nem az Ő feladata volt, nem az Ő útja. Az Ő élete a hallgatás szent pecsétjét hordozta.
    Szent József a mi nagy tanítónk, a hallgatás erényének nagymestere. Egyetlen szent sem mutatja ilyen világosan, hogy Isten a hallgatásban beszél, hogy Isten a csendben szeret és ajándékozza önmagát. Azért kaptuk Szent Józsefet példaképül, patrónusul mindazoknak akiknek hallgatás a hivatása. De pártfogója mindazoknak, akik hallgatni akarnak vagy hallgatniuk kell, hogy az Isten szerető hallgatása védőn beburkolja őket.

Szent József, a hallgatás nagy tanítója és mestere,
könyörögj érettünk!

Minden napunk egy-egy ajándék

Az ember elment egy szentéletű remetéhez és nagy tisztelettel megkérdezte tőle:
– Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi a jelentése, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam!
– Hallgatlak – bólintott a remete.
– Álmomban a saját utcánkban mentem, ahol minden nap járok, és az út tele volt nagy szürke göröngyökkel.
Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem is göröngyök, hanem igen furcsa kövek. Egyet zsebre is vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam. Amikor elővettem, kettévált a kezemben és belül szikrázó, tiszta ragyogása volt. Azonnal tudtam (bár nem értek hozzá), hogy ez gyémánt!
Rohantunk az ékszerészhez, de közben telepakoltuk a zsebeinket a szürke kövekkel, hátha azok is rejtett értékek.
Az ékszerész megtisztította a gyémántot és végül felmutatta nekünk, hogy milyen szépen sziporkázik:
– Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal! – hitetlenkedett.
Erre kipakoltuk neki a többi köveket is a zsebünkből.
Ő bizalmatlanul nézte a rakás semmitmondó szürke követ, majd egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta, hát smaragd volt. A következő rubin, utána sorra csodaszámba menő ritkaságok, ám egyszeriben csak felébredtem. Egészen a hatása alatt vagyok azóta is ennek az álomnak.
Mondd, mit jelenthet?
– Na fiam! A szürke kövek a te szürke hétköznapjaid! Ez egy csodás példa a számodra, ideje, hogy felfedezd: valóságos kincsesbánya a mindennapok sokasága. Bizony dolgozni kell rajtuk, és a tisztítás módja a bensőséges imádság. Ha ily módon megmunkálod őket, gazdagabb leszel mindenkinél.
Már reggel "vedd kezedbe" a napodat, imádkozz és kérd Isten segtségét, hogy megláthasd benne a hűség gyémántját, a bizakodás smaragdját és
a szeretet rubinszínű áldozatosságát... Fiam! Te ezentúl nem beszélhetsz "szürke hétköznapokról", mert kivételesen megláthattad, hogy mi rejlik valamennyiben!

Részlet, fr. Barsi Balázs OFM:  2001. július 14-16-án a Pécsi Kármelita Nővérek templomában elhangzott triduumából

     John Henry Newmantól anglikán korában igen távol állott a Szent Szűz tisztelete. Protestánsként ő is egyfajta bálványimádásként tartotta számon a katolikusok Mária-kultuszát. Még 1841-ben, négy évvel megtérése előtt is ezt írja egy buzgó katolikusnak: „Attól tartok, fájdalmat fogok Önnek okozni, amikor azt mondom, hogy Önök túlértékelik a mi tanításbeli közeledésünket Önökhöz. Csak megismételni tudom a nyomtatásban már számtalanszor megjelent véleményemet, hogy Mária-tiszteletük és ezzel kapcsolatos szertartásaik a legmélyebb fájdalommal töltenek el. Ezt tényként említem.” (Ap 30.)
     Hogyan lehetséges, hogy ugyanezt az embert aggastyán bíborosként élete utolsó hónapjaiban nem is látni másként, mint karosszékében ülve, kezében az elmaradhatatlan rózsafüzérrel?
     Csupán racionális belátással sohasem jutott volna el idáig. Bár megtérésében óriási a szerepe értelmének, volt olyan intelligens, hogy belássa: az ember Istennel való kapcsolata mélyebb és egzisztenciálisabb, mint amire az értelem képes. Így ír erről Apológiájában: „Szent Ambrus mondásának erejét nagyon átéreztem: »Úgy tetszett Istennek, hogy nem a logika eszközeivel menti meg népét« – a papírízű logika iránt mindig is ellenszenvvel viseltettem. Engem soha sem a logika hajtott előre, mint ahogy az időjárást sem a barométer higanyszála vezérli. Mindig a konkrét létező érvel, az évek szállnak, s már másként gondolkodom, hogyan lehetséges ez? A teljes személyiség mozog, a papírlogika csak rögzíti a változást. A világ minden logikája kevés lett volna ahhoz, hogy gyorsabb haladásra késztessen Róma felé, mint ahogy történt... A nagy tettekhez idő kell.” (Ap 275-276.)
     Kövessük hát nyomon Newman személyiségének mozgását, amely őt abba a házba vezérli, ahol megtalálja a Gyermeket Anyjával, a Szent Szűzzel, majd figyeljük meg, ahogy ezt a rátalálást értelmével is elfogadja.
„Kötelességem megemlíteni az ugyanennek az 1816-os évnek az őszén bennem gyökeret vert másik mély meggyőződést is (csak a nyáron fogalmazta meg az „én és az én Teremtőm” alaptételét) – a ténnyel kapcsolatban nem tévedhetek –: hogy Isten akarata szerint magányos életet kell élnem. Ez a meggyőződés, amely majdnem folyamatosan jelen van bennem azóta is – 1829-ig egyszer-egyszer elbizonytalanodtam, azóta viszont semmilyen kétely nincs bennem – összekapcsolódott a fejemben azzal az elképzeléssel, hogy élethivatásom a cölibátus áldozatát követeli tőlem, akárcsak mondjuk a pogányok között élő misszionárius hivatásától, amely különben több évig vonzott is.” (Ap 73-74.)

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Hallgatag József 1

   Szent Józsefet Doctor Mysticusnak nevezik, aki tanít minket – nem beszéddel, ékes szólással és retorikával –, hanem „sokat mondó” hallgatásával.
   A Szentírásban Szent Józsefnek egyetlen szavát sem olvashatjuk, mégis az Evangélium „beszédesen” őrzi az Ő hallgatását, és híven közvetíti korunk embere számára is. Isten maga is a hallgatás csöndjében ölelte át, és József odaadó és áldozatkész hallgatással válaszolt. Ez a szeretet szent cseréje, Isten és teremtménye között, mely a szeretet legszebb beszéde.
    Ahol igaz szeretet uralkodik, ott nincs szükség a szavakra, mert mélységes megértés köti össze a feleket, ahol szükségtelen a kérdés és a magyarázat. Egy szeretettől lángoló szív a kedvese számára egyszerűen egész lényével jelen van. Egy ilyen csendben és odaadásban, kimondhatatlan békesség uralkodik. A szív, minden emberi képességét kitárja, egyedüli kedvesének. Hogyan lehetne itt még helye a szavaknak, hisz' a kölcsönös hallgatásban áradó szeretet, feleletre nem vár. Ha szavakra várna, akkor még nem szabadult meg önmagától, nem tejes az odaadása, még nem tökéletes a bizalma a másik szeretete iránt.
    De hát miért félünk egy hallgatag kapcsolattól? Istenben sohasem fogunk csalódni. A teremtmények közötti szeretet kapcsolatban, mindig lakozik némi nyugtalan bizalmatlanság a lélek mélyén, hogy tartósan bízhatnak-e a másikban? Isten azonban végtelen, és változatlan az Ő nagy szeretetében. Ha mégis csalódottak vagyunk, a hiba mindig magunkban keresendő!   Beszélünk a hallgatás helyett kívánságainkat rá akarjuk erőszakolni Istenre annak reményében, hogy azokat feltétlen teljesíti. Isten azonban nem kívánságaink szerint válaszol, hanem úgy, ahogy azt Ő előrelátó szeretetében jónak látja. És ez a szeretetet mérhetetlen!
    Ha hallgató szívvel és nyitott kezekkel közeledünk Istenhez, és mást sem akarunk, mint szeretet adni, akkor az Úr végtelenül eltölt bennünket a szerető egyesülésben. Kis Szent Teréz, aki ezt már gyermekkorában megélte, erről így ír: „Jézus és én egymásra néztünk, megértettük egymást, és már nem volt Jézus és én, már csak Jézus maradt, s én eltűntem a szeretetében.” Ő sohasem futott el Isten hallgató tekintete elől, nem fordította szemét önmagára. Isten tekintetét, szomjas szívvel itta magába és ízlelte ezt a hallgató szeretetet.

Áldott legyen az Isten, mindenért!

    Egy idős földműves a feleségével, a fiával és két kis unokájával éldegélt. A földjüket egyetlen lovuk segítségével művelték meg, így is épp hogy eltartották magukat. Egy nap a lovuk elszabadult és eltűnt a dombok közt. A fiú egész nap kereste és hívogatta, de a lónak nyoma veszett. A szomszédok, igen-igen sajnálkoztak a felmérhetetlen veszteség miatt és csak sápítozták, hogy – hiába imádkozol, Isten nem segít! –, most aztán miként is tudjátok megművelni a földeteket? Az idős ember azonban csak az égre nézett, keresztet vetett és csak ennyit mondott:
– Áldott legyen az Isten mindenért!
     Néhány hét múltán egyszer csak visszatért a ló, két másik gyönyörű vadlóval. Amikor a szomszédok a földműves szerencséje miatt ámuldoztak, ő ismét ezt mondta:
– Áldott legyen az Isten mindenért! – és keresztet vetett.
     Az idős ember fia nem állhatta meg, hogy meg ne próbálja betörni az egyik musztángot, ami korántsem volt veszélytelen dolog, úgyhogy le is esett a lóról és alaposan eltörte a lábát. A szomszédok megint sajnálkozni kezdtek a baleset miatt. Nem úgy az idős ember, aki az égre tekintve keresztet vetett és erre is csak azt mondta, hogy "áldott legyen az Isten mindenért!"
     Néhány hét múlva bevonult a hadsereg a faluba, hogy besorozzanak minden hadra fogható fiatalembert. A szomszédok fiait is mind elvitték, ám amikor a törött lábú fiút meglátták, őt lehagyták a listáról.
Na most, szerencse volt ez, vagy szerencsétlenség? Az emberünk erre is csak azt mondta:
– Áldott legyen az Isten mindenért! – és keresztet vetett.

     Bizony fel nem foghatjuk, hogy életünk egy-egy eseménye, kudarca, balszerencséje, mitől óv meg minket! A Gondviselő Isten, látja életünk leendő esélyeit, és ha rá hagyatkozunk, javunkra alakíthatja azokat a földi sorsunkat, de legfőképp az örök üdvösségünk szempontjából!

     1846 őszén Newman Rómába ment, ahol teológiai tanulmányai után 1847. május 31-én Fransoni bíboros pappá szentelte, majd belépett az oratoriánusokhoz. 1847-ben IX. Piusz pápától engedélyt kapott, hogy 1848-ban Birminghamben, majd 1849-ben Londonban is oratóriumot alapítson, és mint az új angol oratoriánus kongregáció tartományfőnöke tevékenyen részt vett a lelkipásztorkodásban, és plébánosként teljesen a szegények gondozásának szentelte magát. 1851-től hét éven át az új dublini katolikus egyetem rektora lett, majd visszavonult kolostorába Birminghambe, ahol előkelő családok gyermekeit nevelte és a tudománynak élt. Innét, edgbastoni magányából haláláig ő irányította Anglia szellemi és vallási mozgalmait.
     Útja a katolicizmuson belül sem volt problémamentes. Megtérése után sok félreértés és megaláztatás érte: egyrészről elvárták, hogy sok konvertitát hozzon az egyházba; másrészről a Katolikus Egyház hivatalos képviselői sokáig bizalmatlanok voltak vele szemben, „liberális katolikus”-nak tekintették.
     A csalódások a lelki élet mesterévé érlelték. Newman szerint a keresztény lelkiség alapjai: a lelkiismeret utasításának- és a belső „Krisztus-képnek” a követése, amit maga Krisztus ültet a megkeresztelt lelkébe, mely a szentírásolvasás és elmélkedés, az imádság és böjt által válik a Szentlélek lakásává.
     Volt benne valami hajlam a misztika felé is, amikor a megismeréssel szemben való szkeptikus alapmagatartását az átélés erejében való erős bizalommal és az ezen alapuló meggyőződéssel kapcsolta egybe.
Newman művei az angol irodalom remekművei közé tartoznak. Összegyűjtött munkái még életében, 1870-1879 között, harminchét kötetben jelentek meg, amit még hat posztumusz kötet követett, köztük a Meditations and Devotions, melyek a keresztény áhítat maradandó kincseivé váltak. Költeményeket is írt (Lyra Apostolica).
     Lelkipásztori és tudományos munkássága elismeréséül XIII. Leó pápa 1879-ben bíborossá nevezte ki, amellyel sikerült eloszlatnia a Newmant takaró felhőket, és hazájában tiszteletet és nagyrabecsülést keltett iránta.
     Életének utolsó éveit szinte teljesen megvakulva élte le, szüntelen a rózsafüzért imádkozva. 1890. augusztus 11-én hunyt el Birminghamben.
     XII. Piusz pápa az angol nemzet világosságot árasztó fényességének és rendkívüli ékességének (lumen et decus eximium) nevezte.
     Életszentségének híre, mely már életében is jelentős volt, halála után tovább növekedett, ezért a birminghami érsek 1958-ban kezdeményezte kanonizálását. II. János Pál pápa 1991. január 22-én a tiszteletreméltóak közé sorolta, 2010. szeptember 19-én a birminghami Cofton Parkban boldoggá avatta XVI. Benedek pápa. Ez volt az első boldoggá avatás Angolföldön.
Forrás felhasználásával  (wikipedia.org)

     John Newman és Jemima Fourdrinier gyermekeként jött a világra Londonban. Édesapja anglikán volt, anyja ősei pedig francia kálvinisták. 1816 nyarán átélt istenélménye meghatározó lett egész életére.

Oxfordban tanult, 1816 és 1820 között a Trinity College növendéke, 1822-től pedig az Oriel College tagja és tanára. Miután teljesen meggyőződött arról, hogy Isten a cölibátusra és az emberek szolgálatára hívta el, szemináriumba jelentkezett, és 1824-ben anglikán diakónussá, majd 1825-ben anglikán pappá szentelték. Röviddel szentelése után az oxfordi Szent Kelemen templom szolgálatára rendelték, majd 1828-tól 1843-ig az Oxfordi Egyetem Szűz Mária templomának lelkésze lett.
     Az oxfordi egyetem lelkészi szolgálata közben nagy buzgalommal látott hozzá az egyházatyák tanulmányozásához, és ezek a patrisztikai tanulmányok egyre közelebb vitték a katolikus tanításhoz. Az az elhatározás kezdett érlelődni benne, hogy a kereszténységet meg kell védeni a kor teológiai liberalizmusa ellen. Ez a liberalizmus azt hirdette, hogy egyetlen vallásban sincs objektív, biztos igazság, ezért minden vallás azonos értékű, valamennyit el kell tűrni, a dogmák ugyanis csak vélemények.
     1839-től egyházatyák újabb tanulmányozása után egyre fokozódó bizonyossággal jön rá az ősegyház és a mai katolikus egyház azonosságára, hogy az ősegyház nem az anglikán, hanem a római katolikus egyházzá fejlődött organikusan. Az Anglikán Egyházzal szemben ébredt kételye után hat éven keresztül állhatatosan imádkozott és böjtölt a világosságért. 1843-ban, mivel már nem érezte magát az anglikán egyház elég jó fiának, lemond plébániájáról, otthagyja ragyogó akadémiai pályafutását, lelki gyermekeit, hozzátartozóit és legjobb barátait, és teljes magányba vonul. A hosszas elmélkedések és a kemény aszkézis végül megérlelték benne a megtérést: 1845. október 9-én – néhány barátjával együtt – letette a katolikus hitvallást boldog Dominic Barberi előtt, és katolizált.

A bérmálás szentségét november 1-jén az angol katolicizmus újjászervezésében főszerepet játszó Nicholas Wiseman bíboros szolgáltatta ki számára. Még ebben az évben megírta konverziójának részletes, tárgyilagos okait a keresztény tan fejlődéséről írt könyvében (An Essay on the Development of Christian Doctrine), majd később, mikor az anglikán táborból kétszínűséggel vádolták, a katolicizmushoz vezető útját Apologiájában is feltárta, amelyet az angol irodalom elismert remekműveként tartanak számon.

Newman áttérése Benjamin Disraeli, a későbbi lord Beaconsfield szerint súlyos döfést adott az angol államegyháznak.
Forrás felhasználásával  (wikipedia.org)

Kirill pátriárka karácsonyi üzenete a pápának és más keresztény vezetőknek

Az Interfax hírügynökség jelentése szerint az üzenet Ferenc pápának, a Canterburyi érseknek, valamint más protestáns illetve ortodox egyházi vezetőknek szól. „Karácsony örömét kívánom nektek és Isten segítségét szolgálatotokhoz, az általatok vezetett nyájnak pedig békét és jólétet” – írja Kirill pátriárka, majd megállapítja: „a társadalmi és gazdasági krízisen túl a modern társadalom mély erkölcsi válságot él át, ezért az egyháznak fel kell emelnie szavát, hogy az embereket Krisztus követésére szólítsa”.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Na most, őszintén!

     A Magyar Nemzet (2.o.) Betlehemeket rongáltak, a Magyar Hírlap (14.o.) Gyalázatos tett címekkel számolnak be arról, hogy "Lefejezték és leköpdösték Szentendrén az evangélikus templom előtt felállított betlehemet, amelynek a kisded Jézust ábrázoló szobrát szilveszter éjszakáján ismeretlen tettesek rongáltak meg. A kerámiából készült, kézzel varrt ruhákba öltöztetett betlehemi installáció a város egyik dísze volt, s a turisták népszerű útvonalán, közvetlenül a Fő térre vezető sétálóutca előtt, a Bükkös patak partján állt, ám az idén több kár is érte. Először az egyik király fejét törték le, majd később egy másik szobor sérült meg hasonló módon, végül egész megfogyatkozva állt a betlehem a híd mellett, amely egyébként a katolikus templomhoz vezető utca végénél található.

     Szentendrén egyébként, két betlehemet is meggyaláztak ismeretlen tettesek az elmúlt napokban. Horváth-Hegyi Olivér, a szentendrei evangélikus gyülekezet lelkésze elmondta: a templom udvarán felállított csoportot múlt vasárnapra virradóra rongálták meg, míg a Fő téren található betlehemből egy nappal később az éj leple alatt kilopták a kis Jézust és egy bárányt. Mindkét ügyben a rendőrség garázdaság miatt ismeretlen tettes ellen nyomoz. A másik ügyben a rendőrséghez még nem érkezett bejelentés.

Atyai örökhagyás

     Egy vagyonos apa és fia különösen értékes festményeket gyűjtöttek. Mindenféle művészeti irányzat megtalálható volt a gyűjteményükben Raphaeltől-Picassóig. Gyakran leültek együtt és csodálták a nagyszerű munkákat.
     A vietnami háború kitörésekor, a fiú elment a katonának. Bátran és hősiesen mentette társai életét, mígnem egyik bajtársa mentése közben halálos golyó érte. Az apát mélyen megrázta egyetlen fia elvesztése.
     Hónapokkal később, épp Karácsony előtt kopogtattak és egy fiatalember állt az ajtóban, hatalmas csomaggal a kezeiben. Így szólt:
– Uram, ön csak közvetve ismer engem, mert én vagyok az a katona, aki a fia életáldozatának köszönheti az életét. Aznap sok embert mentett meg. Éppen engem vitt biztonságba, mikor egy golyó szíven találta. Jó bajtársak voltunk és ő gyakran mesélt nekem önről és a művészet iránti szeretetükről. Ehhez szeretnék hozzájárulni a magam módján! Fogadja el tőlem ezt az általam festett képet, melyről tudom, hogy nem nagy valami, hiszen nem vagyok művész, de azt hiszem a fia szeretné, ha megtartaná! – fejezte be megrendülten a katona.
     Az apa kinyitotta a csomagot és egy a fiáról készült portré tekintett rá. Egészen megrendülve csodálta, hogy a fia bajtársa, mennyire jól ragadta meg a fia személyiségét. Az apa szemei teljesen megteltek könnyel, megköszönte neki a képet és felajánlotta, hogy kifizeti.
– Ó nem uram! Hisz' hogyan fogadhatnám el én, aki soha nem tudom visszafizetni a fia áldozatát, úgyhogy ez ajándék! – s az ismerős-ismeretlen katona ezzel el is búcsúzott. Eltűnt épp úgy, ahogyan érkezett.
     A gazdag ember egy jól látható helyre akasztotta ki a fia portréját, így ha látogatók jöttek hozzá, mindjárt a fia arcképe volt az első, amit alaposan bemutatott nekik a kollekcióból.
Néhány hónappal később azonban ő is meghalt.
     A végrendelete szerint, sor került a képek elárverezésére. Sok befolyásos, gazdag ember és műkereskedő gyűlt össze és izgatottan várták, hogy megvehessék az értékes festményeket. A teremben a kikiáltó mellett, a fiúról készült kép volt előtérbe helyezve, és az aukció izgatott résztvevőinek nem is kellett sokat várakozniuk, mert csendet koppantott a kalapács.
– Az árverést ezzel a képpel kezdjük! – hangzott el az árverező szájából.
– Ugyan ki akarja megvenni ezt a képet? – kiáltott valaki hátulról. – mindenkit a híres képek érdekelnek! Hagyja ezt, lépjünk tovább!
     Az árverésvezető azonban hajthatatlan maradt és folytatta.
– Ennek a képnek a kikiáltási ára 100 dollár! Ki kezdi el az ajánlást, 200$-ért?
     Egy újabb hang kiáltotta mérgesen:
– Nem azért jöttünk, hogy ezt a képet vegyük szemügyre! Mi neves festményeket akarunk! Gyerünk már az igazi képekkel!
     De az árverésvezető tovább folytatta: – A fiú, a fiú! Kinek kell a fiú! Hölgyeim és uraim?
     Végül megszólalt egy ember a terem hátuljából, aki egyébként hosszú ideig volt az elhunyt és fiának kertésze. Nem túl módos ember lévén, ő még 100 dollárt sem tudott ajánlani a képért, jóllehet kifejezetten örült volna neki, mert számára sokat jelentett a fiú. Így szólt: – Elviszem 50 dollárért!
– Ki ajánl érte 60$-t?" – kérdezte az árverező.
– Adja neki oda 50$-ért, aztán, nézzük a mestereket! – szóltak a többen.
     De az árverező csak erősködött: – 50$ az ajánlat, ki ad érte 60 dollárt?"
     A terem, egyre csak zúgolódott és már türelmetlenkedni kezdett. Úgyhogy az árverésvezető hatalmasat csapott a kalapáccsal: – Először, másodszor, eladva 50 dollárért!
     Egy ember a második sorból közbekiáltott: – Na végre! Gyerünk már a többi képpel!
     Az árverésvezető azonban higgadtan letette a kalapácsot és kijelentette: – Hölgyeim és uraim, az aukciónak ezennel vége!
– És mi lesz a festményekkel? – értetlenkedett a tömeg.
– Sajnálom hölgyeim és uraim, de amikor felkértek az aukció levezetésére, egy végakarati feltételt is szabtak, melyet nem ismertethettem önökkel a megnyitáskor. A közjegyzőileg hiteles végrendelet szerint ugyanis, kizárólag a "Fiú portréja" volt az aukció tárgya! Aki a fiút megveszi, az örökölheti az egész vagyont, beleértve a festményeket is. Tehát a fiúval átruházódott minden! – sajnálkozott némi kajánsággal az árverésvezető.

     2000 évvel ezelőtt Isten nekünk adta az Ő Fiát, hogy a kereszten életét adja értünk. Az történethez hasonlóan az üzenet lényege, számunkra is ugyanaz »A Fiú, a Fiú, ki viszi el a Fiút?« Hiszen akié a Fiú, az megkap mindent vele együtt!

A metodista szociológus megtérése

     Dave Armstrong metodista családban nevelődött, majd 19 évesen megtér mint felekezetnélküli evangelikál. Ekkortól  tevékenyen bekapcsolódik a keresztény evangelizációba és aktív szekta- és abortuszellenes tevékenységet folytat.
     Egyetemet végzett (1982 - bölcsészettudomány és szociológia), de utána is a hallgatók között misszionál (1985-1989), közben önálló, de átfogó és intenzív teológiai és hitvédelmi tanulmányokba kezd.
     1991-ben, hosszú vizsgálódás és beszélgetések után, főként John A. Hardon jezsuita atya hatására és közreműködésével katolizál. Számos hitvédelmi és evangelizációs szervezet tagja (The Bible Christian Society, Inc.; Thy Faith, Inc.; Catholic Information League; The Coming Home Network International).
     Több hitvédelmi könyv szerzője.
Forrás 

Falak mögött, ahogy a palesztinok - VIDEÓVAL

Nyolc hónapba telt, mire megszületett a terv, és nyolc napba, mire felépült Londonban annak a falnak a mása, melyet Izrael húzott fel Betlehemben 2002-ben. A plébánia célja az volt, hogy a hívek átérezzék, milyen helyzetben vannak a Jézus szülőföldjén élő palesztinok, akik nem léphetnek ki a fallal körülzárt területről.„A fal teljesen elrejti a szem elől a templomunkat, ahogy a betlehemi fal is eltakarja a város szent helyeit” – olvasható a londoni plébánia honlapján. A tájékoztató azt is tartalmazza, hogy a falra bárki szabadon rajzolhat vagy írhat olyan üzeneteket, melyek a palesztinokkal való szolidaritást fejezik ki.
A plébánia hangsúlyozza, hogy elhatárolódik a rasszizmus és az antiszemitizmus minden formájától. Számukra e kerítés megépítése tiltakozás minden fal ellen, „mely népeket oszt meg és zár el”. Szándékuk az volt, hogy kifejezzék „szolidaritásukat azzal az egyetemes felhívással, mely igazságos és fenntartható megoldást keres a palesztinok és az izraeliek közötti helyzet rendezésére”.

A fal megépítése a „Betlehem fesztivál” keretein belül valósult meg, mely december 29-én kezdődött Londonban. „Azzal, hogy részt vesz ebben a fesztiválban, a Saint James plébánia csatlakozik a betlehemi Szép ellenállás mozgalomhoz, mely a fal mögött élők kultúráját, zenéjét, gasztronómiáját és humorát kívánja bemutatni és népszerűsíteni” – írja még a plébánia honlapja.

Magyar Kurír  (video)

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

     A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?

     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

A napkeleti bölcsek hódolata 

     Amikor Heródes király napjaiban Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek érkeztek Jeruzsálembe és megkérdezték: "Hol van a zsidók most született királya? Mert láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki." Amikor Heródes király meghallotta ezt, nyugtalanság fogta el, és vele együtt egész Jeruzsálemet. Azután összegyűjtötte a nép minden főpapját és írástudóját, és tudakozódott tőlük, hogy hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt felelték neki: "A júdeai Betlehemben, mert így van megírva a próféta által:
'És te Betlehem, Júda földje,
semmiképp sem vagy a legkisebb
Júda fejedelmi városai között,
mert belőled támad majd a fejedelem,
aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek' {Mik 5,1-3; 2 Sám 5,2}.
     Akkor Heródes titokban magához hívta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Azután elküldte őket Betlehembe ezekkel a szavakkal: "Menjetek, tudakozódjatok pontosan a gyermek felől, és amikor megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki. Azok pedig, miután meghallgatták a királyt, elmentek. És íme, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük haladt, majd odaérkezve megállt a hely fölött, ahol a kisgyermek volt. Mikor a csillagot meglátták, örvendeni kezdtek igen nagy örömmel.  Azután bementek a házba. Meglátták a kisgyermeket anyjával, Máriával, és a földre borulva hódoltak neki. Majd felnyitották kincsesládáikat és adományokat ajánlottak föl neki, aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban intést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba. (Mt 2,1-12)

(Részlet II. János Pál pápa: Redemptoris custos kezdetű apostoli buzdításából /28-30/)

Az iránta való bizalom

     Mi az alapja ennek a nagy bizalomnak? XIII. Leó a következőképpen fogalmazza meg: „Az ok, amiért nevezetesen Szent Józsefet tekintjük az egyház különleges védőszentjének és amiért az Egyház a maga részéről nagyon sokat remélhet oltalmától és közbenjárásától, főként abból ered, hogy Mária hitvese és ahogy tartották: Jézus atyja… Ebből természetszerűen fakad, hogy az isteni Családot, melynek ő a feje – őrizze, védje és gondozza… Következésképpen: méltó hozzá, hogy amint a názáreti Családot minden tekintetben ellátta és óvta, ugyanúgy most Krisztus Egyházát oltalmazza és védje égi közbenjárásával."
     Ezt a pártfogást most kérni kell, erre az egyház mindig rászorul. Nemcsak azért, hogy kivédhesse a szüntelenül megújuló veszélyeket, hanem azért is, hogy támogassa az egyháznak a világ evangelizálására, illetve azoknak a népeknek és nemzeteknek az újraevangelizálására tett erőfeszítéseit – amint azt a Christifideles laici kezdetű apostoli buzdításomban megállapítottam –, „amelyekben korábban virágzott a vallásos keresztény élet…, de akiket most komoly nehézségek gyötörnek".
     Elsősorban a „felülről jövő erő", a Szentlélek Úristen bőséges ajándékai kellenek ahhoz, hogy Krisztus örömhírét elvigyük azokra a helyekre, ahol még soha nem hirdették, vagy olyan vidékekre, ahol elhanyagolták, illetve feledni hagyták. E kegyelmek elnyeréséhez szinte nélkülözhetetlen a szentek közbenjárása és példájuk követése. Az egyház nemcsak Szent József hatékony oltalmába veti bizalmát, hanem túl ezen bízik példájában is. József példája ugyanis nem szorítkozik az élet néhány konkrét helyzetére, hanem túllépve azokat, az egész keresztény közösség minden helyzetében és feladatában mindenkinek mintául szolgál. (Befejezés)

Jézus nevenapja. Újév és vízkereszt közé eső első vasárnap.

Egy antikatolikus episzkopális felekezetű showman megtérése

     A zenész és parodista Nick Alexander, egy antikatolikus episzkopális gyülekezetben nőtt fel, majd felekezetközi gyülekezetekben kezd tevékenykedni.
     Egy Mária-jelenésekről szóló könyv elolvasása után meglátja, hogy világos különbség van a tisztelet és az imádat között, illetve, hogy a Mária-tiszteletnek számos Krisztus-központú gyümölcse van.
     3 év múlva, 1993-ban belépett a Katolikus Egyházba. Több keresztény könnyűzenei albuma is megjelent, a Katolikus Karizmatikus Találkozók egyik fő dicsőítés vezetője.
     Magáról vall, az alábbi angol nyelvű videóban: 
Forrás 

(Részlet II. János Pál pápa: Redemptoris custos kezdetű apostoli buzdításából /28-30/)

Az igaz ember

     Szent Józsefnek – aki igaz ember volt (Mt 1,19) – több alkalommal megjelent az Úr angyala (Mt 1,19-20; 2,13-14; 2,19-23), és József az angyal szavainak megfelelően tett. Nem tétovázott, egyszerűen csak cselekedett a parancs szerint. Van valami üdítő meghittség József Istennel való kapcsolatában. Amikor Isten mondott neki valamit, egyszerűen megtette azt. Ha hiszel Istenben és az Ő szeretetében, és szeretnél egy engedelmes életet élni feleletképpen az Ő szeretetére, akkor a következő módon teheted ezt meg.
     IX. Piusz pápa az egyház igen nehéz időszakában azért nyilvánította Szent Józsefet a „katolikus egyház Patrónusává", hogy ezzel az egyházat a Szent Pátriárka különleges oltalmába ajánlja. Nagyon jól tudta ugyanis, hogy ezzel nem egy eddig ismeretlen tiszteleti formát ajánl, hiszen az a kiemelkedő méltóság – amellyel Isten ruházta fel leghűségesebb szolgáját – indokolta, hogy „az egyház az istenszülő Szűz után mindjárt annak jegyesét részesítse a legnagyobb tiszteletben, szorongattatásaiban pedig hozzá folyamodjon segítségért". (folyt.)

Mária mennybevétele

    A negyedik Mária-hittételt (Assumptio) XII. Piusz pápa 1950. november 1-én a Munificentissimus Deus c. enciklikájában jelentette be a világegyháznak. "A Szeplőtelen Istenanya, mindenkor Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével fölvétetett a mennyei dicsőségbe." Mária, aki Jézus Krisztusnak, Szent Fiának Sátán fölötti végleges diadalában, halottaiból való feltámadása és mennybemenetele után – dicsőségében osztozott, nem szenvedhetett a Sátán művétől, a bűn minden emberen érvényesülő hatásától a haláltól. Mark Miravelle mariológus professzor az aggódók megnyugtatására megállapítja, hogy a Mária-misztérium Isten üdvözítő tervében távolról sem ért véget a Szent Szűz názáreti életével. A Mária-misztérium igazában korunkban írja világtörténelme végső, diadalmas fejezetét! 

Megtért a neves, korábban ateista brit költőnő

     „Két évvel ezelőttig keményen ateista voltam, és szívből utáltam a Katolikus Egyházat” – mondta el Sally Read a CNA katolikus hírügynökségnek.
     „Villámgyorsan történt: 2010 márciusában kezdődött, és decemberben a Vatikánban csatlakoztam a Katolikus Egyházhoz” – nyilatkozta július 24-én a művész, aki kiadója szerint „a brit költészet jövőjét alakító fiatalabb költők új nemzedékének képviselője.”
     A 41 éves Read, aki korábban egy pszichiátriai osztályon dolgozott ápolónőként, jelenleg családjával egy olasz tengerparti kisvárosban, Santa Marinellában él. Megtérése két éve kezdődött, amikor antológiát írt a pszichiátriai betegekkel kapcsolatos élményei alapján. „Írás közben egyre jobban kezdett foglalkoztatni, hogy nem tudom, hol van a lélek és azt sem, hogy létezik-e egyáltalán. Egyre többet őrlődtem rajta.”
     Töprengéseit a településen szolgáló kanadai pappal osztotta meg. Sokat beszélgettek, olykor vitáztak. „Miközben arról beszélgettünk, hogy van-e Isten, meg ilyenekről, megszületett bennem egy érzés... hogy Isten a legnagyobb Költő és a legnagyobb Alkotó és én csak az eszköze vagyok.”
„Azt hiszem, igazából nem is vagyok ateista” – mondta ekkor a papnak; ám arról, hogy intellektuálisan a kereszténység felé forduljon, hallani sem akart. „Sohasem fog megtéríteni” – mondogatta a papnak, aki nagy türelemmel és szelídséggel csak annyit felelt: „Krisztus fogja megtéríteni, nem én.”
     Read, aki erősen vallásellenes családban nevelkedett, úgy érezte, minden felfordult körülötte, amiben addig hitt. „Nagyon-nagyon nehéz volt. Nem bírtam aludni. Érzelmileg teljesen kibillentem. Életem legzaklatottabb hónapjait éltem át 2010-ben.”
     A nehézségek hirtelen értek véget, amikor egy délután betért egy katolikus templomba. „Zokogva mondtam egy Krisztus-kép előtt: 'Ha itt vagy, segíts!' És akkor történt valami, amit nagyon nehéz megfogalmazni, de úgy éreztem, mintha valaki fizikailag fölemelt volna; elálltak a könnyeim, és megéreztem a Jelenlétet. Oly kézzelfoghatóan, hogy attól fogva tudtam: az életem Krisztusé. Ezen kívül semmi sincs.”
     Innen már csak egy lépés volt a Katolikus Egyház. „Megértettem, hogy egyetlen Egyház van, és az Eucharisztia miatt katolikusként juthatok legközelebb Krisztushoz.”
     Read megtérése ellenkezést váltott ki a családban és megdöbbenést a liberális művészkörökben. Mégis mosolyogva vallja: „sohasem voltam ilyen boldog.”
     A költőnő idén jelenteti meg harmadik antológiáját, amelynek filozófiai alapjai egészen mások lesznek, mint a korábbiaké. „Nem tudom, mi lesz a költészettel, de azt hiszem, érdekes lesz” – idézi Sally Readet a CNA.
Forrás: Magyar Kurír 

Zatykó László OFM: Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 2,13–15,19–23)

A család szent légköre
     József ebben a figyelő és tettre kész engedelmességben már éli az „Isten királyságának (országának)” – a Messiás Király által meghirdetett – boldogságait. Mindegyik boldogmondás megelevenedik József történetében. Máriáról állítjuk, hogy ő a nyolc boldogság asszonya. Maradéktalanul igaz ez Józsefre is. Ő a nyolc boldogság férfija. Mind Mária, mind József Isten erejéből megélik és túlélik e boldogságok lélegzetelállítóan paradox voltát, azt, hogy „a boldogság útjai a legsötétebbek” (Pilinszky János), de hozzáteszem: a napra vezetnek.
     Aki kicsit is jártas a nevelés terén, az tudja, hogy mindenekelőtt a légkör nevel. Jézus Názáretben a nyolc boldogság légkörében nevelkedik. Szent Jeromos (347–420) szerint Máté evangélista Názáret héber nevéből, a Nacratból és a názáreti görög megfelelőjéből, a nadzoraioszból prófétai jövendöléseket (Mt 2,23) olvasott ki. A Nacrat utal az Izaiás próféta jövendölésében szereplő nacretre, királyi hajtásra (11,1). A nadzoraiosz pedig a Sámson születését megjövendölő angyal szavára, miszerint ő Isten szentje, nazírja – görögül: nadziraiosz – lesz, aki meg fogja szabadítani népét a filiszteusok kezéből (Bír 13,5).
     A nyolc boldogság légkörében felnövő királyi hajtás Isten szentjeként fogja megszabadítani népét bűneiből (Mt 1,21). A kereszteléskor a mennyei Atya fiává fogadja a megszületett gyermeket, és ezzel Jézusnak, az Isten Fiának királyi méltóságába emeli. Ezt fejezi ki a krizmával felkenés. Ettől fogva ő királyi sarj, aki arra hivatott, hogy Isten szentjeként növekedjék, aki képes ellene mondani a bűnnek, hogy Isten gyermekeinek szabadságában éljen. És ettől fogva az apa már nemcsak nemző apja a gyermeknek, hanem édesapja is, józsefi megbízatással és sorssal. Erre az apaságra csak József módjára lesz képes, és József apai tekintélyével.
(Forrás )

Zatykó László OFM: Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 2,13–15,19–23)

A tekintély
     Honnan az apa tekintélye? Mitől függ? Attól-e, hogy mennyi pénzt hoz haza, milyen karriert fut be, milyen a társadalmi rangja? Vagy attól, hogy mennyire félelmetes a tekintete, hangja, megjelenése? Hogy hazatértekor, ha csak csörren a kulcsa a zárban, mindenkinek a gyomra görcsbe rándul-e? Onnan-e, hogy ellentmondást nem tűrőn teremt egyetértést, ami egyet jelent a vele való egyetértéssel? Hogy megteremti-e a szabadság lég körét, melyben neki mindent szabad, neki minden jár, a többieknek meg szabad ezt elismerni, kiszolgálni? Ahol ezek alkotják az apai tekintélyt, ott állandó a robbanásveszély (Kol 3,21), s ez a tekintély előbb-utóbb a felfújt hólyagok sorsára jut: kipukkad, semmivé lesz.
     Szent Máté, megrajzolva Szent József portréját, egy egészen másmilyen apai tekintélyt mutat be, mely e felsorolt tekintélyelvek (eltévelyedések) egyikének sem felel meg. Az ő tekintélye olyan, mint amilyennek Szent Jakab „a felülről származó bölcsességet” írja le, mely „mindenekelőtt szentül tiszta / minden önzéstől mentes, / békességes / békeszerető, / elnéző / kíméletes, / engedékeny / meggyőzhető, a jóra hajló, / irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem ítélkező, és nem lenéző” (3,17).
     Szent József apai tekintélye felülről származik. Ő nem a nemzés jogán apa, hanem a „mennyei Király, a mindenható Atyaisten” bízza meg, hogy édesapja legyen az ő szeretett Fiának, a királyok Királyának. Ez a megbízatás túl van minden emberileg felfoghatón, kigondolhatón és elhatározhatón. Telve van megrendítő, váratlan és felfoghatatlan meglepetéssel. Ez a megbízatás csak az Atyával való teljes egységben élhető meg. Ennek csak az tud eleget tenni, aki – mint József – egész lényével „éhezi és szomjazza az igazvoltot”, a szentséget (Mt 5,6; 1,19), aki az Úrnak odaadott engedelmesség embere, mely „belsőleg éber az istenivel szemben, érzékeny Istenre és az ő útjaira” (XVI. Benedek). (folyt.) (Forrás)

(Ezen poszt előzménye a VIII - IX - X. részében!)

Az új megtérőkre leselkedő öt legfőbb veszély

     Öt éve, amikor megkeresztelkedtem, bölcs katolikusok figyelmeztettek, hogy rögös út áll előttem; hogy húsvét éjszaka a megtérésemnek nem végpontja, hanem a kezdete – írja a népszerű blogszerző, Jennifer Fulwiler.
     Boldog voltam, hogy az egyház tagja leszek, hogy végre megtaláltam az igazságot és minden öröm forrását. El sem tudtam képzelni, hogy valaha alábbhagyhat a hit iránti lelkesedésem – folytatja az ötgyermekes konvertita. – Aztán kiderült, hogy igazuk van. Voltak helyzetek, amik elvették a kedvemet a hit dolgaitól, sőt egyes pillanatokban annyira el voltam keseredve, hogy mélyen meg tudtam érteni azokat, akik elfordulnak az egyháztól.
Jennifer Fulwiler részben lelkipásztorokkal folytatott beszélgetések, részben saját tapasztalatai alapján öt dolgot nevez meg, melyekkel kapcsolatban érdemes résen lenniük az egyház új (és kevésbé új?) tagjainak. Veszélyes lehet…

1. Ha nem veszik komolyan a szellemi harcot
A szellemi harc valóság, amit alábecsülni veszélyes. A sátán létezik, nem akarja, hogy erősödjön a Krisztussal való kapcsolatunk, ezért fáradhatatlanul igyekszik elfordítani a hittől. Az egyik legfontosabb dolog, amit a mindennapi keresztény életről megtanultam, éppen a szellemi harc felismerése. Anélkül, hogy túl sokat foglalkoznánk a gonosszal, hitünket erősítheti, ha tájékozódunk a témáról egy jó lelkivezető vagy hiteles katolikus internetes források segítségével.
2. Ha azt hiszik, hogy a katolikusok tökéletesek
Természetes, hogy első lelkesedésében a megtérő csak a jót látja az egyházban. Hiába próbálja a világ egyfolytában lejáratni a katolikus vezetőket, sok konvertita él abban az illúzióban, hogy helyi plébániai közösségében minden tökéletes. Persze jó, ha meglátjuk egymásban a jót – de ne feledjük, hogy az egyház nem szentek szállodája, hanem bűnösök kórháza. El fog jönni a pillanat, amikor sérelmet szenvedünk egy katolikus hívő társunktól, s ez természetes. Ettől nem lesz kevésbé igaz a hit, ez csupán a bukott világban való élet velejárója.
3. Ha nem építik a kapcsolatot Krisztussal
Megtérésem legizgalmasabb időszaka volt, amikor felfedeztem az egyház felmérhetetlen bölcsességének tárházát. Csak úgy faltam nagy katolikus gondolkodók évszázadokon át alkotott, lenyűgöző műveit. A gond az volt, amikor az olvasási projekt lépett az élő Istennel való személyes kapcsolat helyébe. Elvben tudtam, hogy a Jézussal való személyes kapcsolatra kell törekednem, de mivel ez nem ment magától, lelki életem inkább az elemző gondolkodás, mintsem Jézus Krisztus személyes megismerése felé irányult. A csapda nyilvánvaló, a magamfajta könyvmolyok mégis meglepően könnyen belesétálnak.
4. Ha nem keresik a választ a nehéz kérdésekre
Egyes megtérők könnyen rátalálnak a Jézussal való örömteli kapcsolatra; sokukat az Eucharisztia utáni vágyakozás hozza az egyházba. Első, hatalmas lelkesedésükben nem foglalkoznak a hittani kérdésekkel, remélve, hogy idővel maguktól tisztázódnak. Néhány év múlva azonban, amikor lelki életükben szárazságot, örömtelenséget tapasztalnak, ráadásul a barátok, a családtagok elkezdik mondogatni, hogy egyes katolikus hittételek ésszerűtlenek vagy igazságtalanok, nem tudnak mit válaszolni. Egy lelki-érzelmi hullámvölgy amúgy sem a legmegfelelőbb pillanat a kétségek tisztázására; mindez együtt pedig könnyen oda vezet, hogy az illető elbizonytalanodik hitében és újra eltávolodik az egyháztól.
5. Ha nem csatlakoznak egy katolikus közösséghez
Sokszor nem könnyű, de nagyon fontos, hogy az újonnan megtért katolikus – akinek barátai, családtagjai nem hívők – keressen egy katolikus közösséget. A Facebook nem elég! Sok megtértről, aki később mégis elhagyta az egyházat, utóbb kiderül, hogy nem kapcsolódott helyi közösséghez. A lelki életben való megmaradáshoz alapvető, hogy őszintén beszélgessünk az életünkről olyanokkal, akik szintén hitben élnek. A legkézenfekvőbb, ha aktívan bekapcsolódunk a plébánia életébe, de más hívő közösséget, katolikus rendezvényeket is érdemes felkeresni – az introvertáltaknak is!

     Az újonnan megtérteknek, akik húsvét vigíliáján fognak keresztelkedni vagy nemrég csatlakoztak az egyházhoz, azt tanácsolom tehát: ügyeljenek ezekre a csapdákra, minden körülmények közt tartsanak ki az imádságban, és Isten hozta őket itthon! (Eredeti forrás: ncregister.com)
Forrás: Magyar Kurír

Kedves Olvasóim!

     Megértve a szilveszteri "elterelődést" – a helyzetre való tekintettel – az Újév első napján, megismétlem az ezentúl hétfőnként megjelenő heti imaszándékot. A tegnapi nappal kezdődött a 2014-es év első hete, elkezdve egy engesztelő kezdeményezést, mely minden héten (vagyis 52x minden hétfőn) azonos imával, egy-egy Szent Püspököt kér fel, hogy égi közbejárásával segítse Küzdő Egyházunk főpapjait, példaadó, bátor helytállásukban! Az imaszándékba bárki, bármikor beállhat részleges vagy folyamatos részvétellel! A lényeg, a lényeg: égi közbenjárók segítségét kérve támogassuk küzdő egyházunk vezetőit!

Köszönöm, ha követik ezt a felhívást, és a Szentlélek ereje kísérjen mindannyiunkat ebben az imaszándékban!  Boldog és evangelizációban eredményes Újesztendőt kíván e blog szerkesztője! 

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

     A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?

     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

1. Krisztus után 431-ben az ősegyház III. egyetemes zsinata Efezusban megfogalmazta Mária istenanyaságának, a Theotokosznak hittételét. Mária a Szentháromság második személyének, az örök Igének emberré válásában a test szerinti édesanya. I. Celesztin pápának szó szerinti szövegezése így szól: "A Szent Szűz Isten anyja, minthogy test szerint a világra szülte Isten testté lett Igéjét." Ünnepe, január 1-én, Karácsony nyolcadán van.

Csodálatos a Katekizmus 721. pontja, amely így ír: „Mária, Isten szentséges Anyja, a mindig Szűz, a Fiú és a Lélek küldésének legnagyszerűbb műve az idők teljességében. Az Atya - az üdvösség tervében, s mivel az ő Lelke azt majd elő fogja készíteni - először a lakóhelyet gondolta el, ahol az ő Fia és az ő Lelke az emberek között lakhatnak. Ilyen értelemben az egyházi hagyomány a Bölcsességről szóló legszebb szövegeket Máriára vonatkoztatva olvassa: [Vö. Péld 8,1--9,6; Sir 24.] Máriáról a liturgiában úgy beszélünk és énekelünk, mint "a Bölcsesség Székéről". Máriában kezdenek mutatkozni "Isten csodatettei", melyeket a Szentlélek Krisztusban és az Egyházban fog beteljesíteni..."

+! 

Kedves Olvasóm!

Nem kívánok többet, mint amennyit szeretne,

ám ha az Úrtól megkapta, legyen megelégedve! 

Dolgozzon úgy, mintha örökké élne

és imádkozzon úgy,

mintha mindjárt meghalna!

Érintse meg szívét a Szűzanya Szeretetlángja,

időmértéke legyen az Irgalmasság Órája!

A 2014. legyen a megtérés,

a béke és engesztelés éve,

legyen sokaknak Ön a hites példaképe! 

Megvalósított kegyelmekben bővelkedő

Újévet kívánok, jó egészségben,

tudjon jót cselekedni az egész újévben!

Isten áldja meg!

Ezt  kívánja  szívből,  e  blog  szerkesztője:  Begyik Tibor.

Bemutatás a Templomban     Amikor elérkezett a nyolcadik nap, hogy körülmetéljék a gyermeket, a Jézus nevet adták neki úgy, amint az angyal nevezte, mielőtt anyja méhében fogantatott. 

Mikor pedig elteltek tisztulásuk napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvényében írva van: "Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve" {Kiv 13,2.12}, és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: "Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát" {Lev 12,8} (ünnepe, február 2). Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét. Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt:

"Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, 
mert látták szemeim üdvösségedet {Iz 40,5},
melyet minden nép színe előtt készítettél {Iz 52,10},
világosságul a nemzetek megvilágosítására {Iz 42,6; 49,6}
és dicsőségére népednek, Izraelnek" {Iz 46,13}.
Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta:
"Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak − és a te lelkedet tőr járja át −, hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai."
Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után; nyolcvannégy éves özvegy volt, és
nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal. Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte Istent és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.
Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, a városukba, Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta. (Lk 2,21-40)

Félelemből lett keresztény a neves brit ateista

     Az ismert újságíró, Peter Hitchens megtérése nyomán nyilvános vita indult közte és bátyja, Christopher (bal oldalon) között, aki továbbra is harcos ateistaként könyvet írt "Isten nem hatalmas: Hogyan mérgez meg mindent a vallás" címmel. Válaszul Peter megjelentette "Az Isten elleni düh: Hogyan vezetett hitre az ateizmus" című könyvét.
     A Hitchens testvérek keresztény gyökerű családból származnak; apai nagyapjuk mélyen hívő baptista, nagyanyjuk anglikán volt. „Nem volt túl jó a kapcsolatunk. Azt hiszem, fiútestvéreknél gyakran előfordul ez; gyerekkorunkban is sokat verekedtünk” – nyilatkozta Peter Hitchens a CBN-nek. Az interjú azelőtt készült, mielőtt nyilvánosságra került volna a hír, hogy Christophernél daganatos betegséget diagnosztizáltak.
     Peter Hitchens szerint a bátyja állandó és heves vallásellenessége, valójában leplezett keresés – amit persze Christopher tagad. „Könyvemben leírtam: remélem, feladja azt a nézetét, mely szerint a vallás mindent megmérgez és mindenki bolond, aki hisz Istenben” – fogalmazott.
     Peter, a marxista eszmék egykori híve elmondta: ateistaként ritkán ingott meg hitetlenségében. „Tartósan sohasem. El voltunk telve saját jóságunkkal és annak biztos tudatával, hogy igazunk van. Magunk szabtuk meg, mit jelent jónak lenni. Nem voltak keresztény barátaim; nem is akartam volna; visszataszítónak tartottam az egészet.”
     „A forradalmi szocializmus hívei megvetik azokat, akik nem tartanak velük vagy ellenük vannak. Úgy vélik, ők az élcsapat, akik mindent jobban tudnak, mindenki más pedig tudatlan és ostoba. Az új ateistákat is ez a lenézés jellemzi: egyáltalán nem tisztelik ellenfeleiket. Úgy viselkednek, mintha a kereszténység valami őrült eltévelyedés lenne, amit csak tébolyultak követnek” – fogalmazott Peter Hitchens.
     Anglia helyzetéről szólva kifejtette: „Nem szabad elkeserednem, de ha tehetném, bizony elkeserednék. Nagyon eltávolodtunk. A kereszténység súlyosan sebesült nálunk. Hatalmas tömegek nem tudnak róla semmit. Aki bibliai történeteket nem ismeri és a Bibliát soha ki sem nyitotta, aki be nem lépett soha egy templomba, annak fogalma sincs, mi a kereszténység.”
     Peter Hitchens könyvében elmondja, hogy hitre találása több éves útjának döntő pillanata volt, amikor ateistaként félni kezdett Istentől. „Rogier van der Weyden Utolsó ítélet című festményét szemléltem, amely a kárhozatra ítéltek arcán tükröződő félelmet ábrázolja. Meghallják a harsonaszót, egyikük valósággal okád félelmében. S akkor átvillant az agyamon, hogy mi lesz, ha engem is meg fognak ítélni. Megijedtem. És ma is félek. Annak, hogy megváltoztam, egyik oka az, hogy félek. De az Úr félelme a bölcsesség kezdete – vallja a kereszténnyé lett szerző. Forrás Magyar Kurír nyomán 

Kedves Olvasóim!

     Félretéve a szilveszteri "elterelődést" – ezen hétfővel kezdődik a 2014-es év első hete –, ennél fogva szeretném felhívni a szíves figyelmüket, hogy az első héttel kezdődően, minden héten (vagyis 52x minden hétfőn) azonos imával, egy-egy Szent Püspököt kérünk fel, hogy égi közbejárásával segítse Küzdő Egyházunk főpapjait, példaadó, bátor helytállásukban! Az imaszándékba bárki, bármikor beszállhat részleges vagy folyamatos részvétellel! A lényeg, a lényeg: égi közbenjárók segítségét kérve támogassuk egyházunk vezetőit! Az alábbi ismertető minden alkalommal meg fog jelenni, egy-egy kiváló szent püspök képével.

Köszönöm, ha követik ezt a felhívást és a Szentlélek ereje kísérjen mindannyiunkat ebben az imaszándékban!  Boldog és evangelizációban eredményes Újesztendőt kíván e blog szerkesztője! 

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

     A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?

     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

A vak leány

     Volt egyszer egy árva, vak leány, aki nagyon szomorú volt vaksága miatt. Egy fiú udvarolt neki. Sokat segített a lány mindennapi életében, és hűségesen mellette volt hosszas kórházi kivizsgálása során is. Egyszer azonban megkérte a kezét. Ám a lány így válaszolt:
– Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül.
     Egy napon kiértesítette a kórház, hogy akadt egy donor, aki ráhagyta a két szemét ajándékba. A műtét sikerült.
     A hosszas gyógyulás után, amikor a lány szeméről végleg levették a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is, aki egy gyönyörű virágcsokor mögött állt. A fiú bizakodón megkérdezte:
– Na most már, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?
     A lány azonban, amint meglátta a fiút és azt, hogy az vak, megborzongott a beesett szemhéjak láttán. Erre nem számított, egészen másképp képzelte udvarlóját a lelki szemeivel. A csalódás arra a döntésre késztette, hogy visszautasítsa kérőjét.
     A fiú csendben könnyezve elbotorkált mellőle. Napok múltán az önfeledt, boldog lány, néhány soros levelet kapott a fiútól, melyben csak ennyi állt: 'Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tieid lettek, előtte az enyémek voltak!'
     Sokak hasonlóképp feledkeznek meg, életük jobbra fordulásának segítőiről. Bizony nemcsak hajdani nehéz, kilátástalan helyzetük törlődik egykönnyen az emlékezetükből, de gyakran hálátlanok azokról iránt, akik pedig akkor is kitartottak mellettük, imádkoztak és esetleg kemény áldozatot is meghoztak értük!

    A Csodásérem most már föltartóztathatatlanul terjedt az egész világon.
Alphonse Maria Ratisbonne-t 1848-ban pappá szentelték, és jezsuitaként annak az Egyháznak lett harcos katonájává, amelyet annyira gyűlölt. És íme "a jó fa jó gyümölcsöt terem", még előzőleg – mint neves embert –, felkereste tanácsadás végett őt két zsidó lány akik a vele való beszélgetések hatására megkeresztelkedtek. Ratisbonne atya megbízatásával visszatértek Palesztinába és megalapították a Notre Dame de Sion Leányainak Közösségét, melynek célja a gyermekkel való foglalkozás és iskolák fenntartása volt (Az intézmények ma is fennállnak!) (Alább a két Ratisbonne testvér)    

1855-ben, IX. Piusz pápa engedélyével Alphonse a bátyjával Theodorral együtt Palesztinába költözött és egész életétükben népük megtérítésén fáradoztak. Először a Sion Leányainak kolostora volt az alapbázis, ahonnan 1858-ban megalapította az Ecce Homo Notre Dame de Sion nevű kongregációt, pontosan azon a helyen ahol Pilátus háza állt és az iskola építése közben fedezték fel a "Flagellatio" kolostor hajdani romjait 1857-ben. Alphonse Maria Ratisbonne, több iskolát és árvaházat alapított a héber és arab gyermekek keresztényi nevelésére. (alább az Ecce Homo Monostor)

     1884-ben hunyt el hetven éves korában. A sírja Jeruzsálem közelében, Ein Karem-ben van. Sírjának felirata: "Ó Mária, emlékezzél meg gyermekedről, aki bizonysága lett győzedelmes szeretetednek". (ld a legalsó képen!)

     A S. Andrea bazilika kápolnájában, ahol megtért, gyönyörű Csodásérmű Szűzanya oltárkép hirdeti a csodát. Kétoldalt, márványtáblák láthatók. A baloldalin ez áll: "Megátalkodott zsidóként jött ide, a Szűzanyát meglátva zsidóként borult le Előtte, de keresztényként emelkedett fel". A jobboldali pedig annak emlékét hirdeti, hogy Szent Maximilian Kolbe atya ennél a jelenési oltárnál mutatta be Első Szentmiséjét 1918. április 28-án. (ld alább!)
     Ha a Szűzanya egyetlen pillantása akkora hatalommal van felruházva, hogy fel tudja forrósítani a fagyos lelkeket és képes megújítani a hitetlen bűnös hitét. Ugyan bizony Szíve Szeretetlángja nem százszor hatékonyabb-e, hogy áthassa azon számtalan keresztény elhidegült szívét, akik eltékozolván az isteni kegyelmet, hamis üzenetek és élvetegségek tévelyében fásultak el, távolodtak el az Egyháztól?

Femen-aktivista tüntetett a kölni dómban mise közben

     A 20 éves aktivista, Josephine Witt az első sorban ülve kivárta, hogy elteljen a karácsonyi délelőtti mise első néhány perce, majd ledobta magáról a kabátját és felső ruháját, és felugrott az oltárra. Felsőtestén az I am God (én vagyok az Isten) felirat volt olvasható. Az aktivistát a dóm őrsége lefogta és elvezette. A rendőrség a mise végéig őrizetben tartotta. Feljelentést tettek ellene a vallásgyakorlás akadályozása miatt.

Josephine Witt az ukrán eredetű és párizsi központú Femen ismert aktivistája. Júniusban Tunéziában két francia társával együtt felfüggesztett büntetésre ítélték a jó erkölcs és a közszemérem megsértéséért, miután félmeztelenül tüntettek egy fogva tartott tunéziai Femen-aktivitsa támogatására. Kölni akciójával a Katolikus Egyház hatalmi monopóliuma ellen kívánt tiltakozni – számolt be a Spiegel online.

- MTI - http://www.szon.hu/femen-aktivista-tuntetett-a-kolni-domban-mise-kozben/2444131#

Boldog Popiełuszko atya francia csodája

     A beteg férfi felesége nem ismerte a lengyel ellenállás nagy alakját, akit a kommunisták megkínoztak és agyonvertek, és akit 2010-ben boldoggá avattak. Jean atya azonban, aki járt Lengyelországban, és elzarándokolt Jerzy Popiełuszko plébániájára, azóta is minden nap imádkozik hozzá, és egy képet is hord róla a tárcájában, amióta felfedezte, hogy egy napon születtek: 1947. szeptember 14-én.
     Mivel épp szeptember 14-e volt aznap is, Jean atya kitett a beteg éjjeli asztalára egy gyertyát, II. János Pál keresztjét és a lengyel mártír fényképét, és arra kérte a feleséget, illetve a kórházi lelkészség apácáját, hogy imádkozzanak vele a betegért és Popiełuszko atya szentté avatásáért. „Figyelj rám, Jerzy, ma van a születésnapod, és az enyém is, úgyhogy ha tudsz tenni valamit, ez a nap jó alkalom” – mondta Jean atya, majd távozott.
     A haldokló férfi tizenegy éve szenvedett atipikus akut mielogén leukémiában. Ez egy nagyon ritka betegség, eddig mindössze négy ilyen esetet diagnosztizáltak a világon. Marc állapota egyre romlott, 2011-ben csontvelő átültetést végeztek rajta, de mivel a rákos sejtek az egész szervezetét elborították, 2012 augusztusában az orvosok lemondtak róla. Felesége papot hívott, és elkezdte intézni a temetést.
Amint azonban a pap elment, Marc kinyitotta a szemét, és azt kérdezte, mi történt. Az éjjel háromszor is megpróbált felkelni, és néhány nappal később a kórház orvosai döbbenten tapasztalták, hogy meggyógyult: a rák teljesen eltűnt a szervezetéből. „Tökéletesen felgyógyult” – erősítette meg doktor Rabah Redjoul, a kórház hematológusa, bár az orvos a visszaesés lehetőségét nem zárta ki.
     „Igazolom, hogy megvizsgáltuk Marcot, és hogy a 2012. szeptember 20-ától bekövetkezett, gyors gyógyulása orvosilag nem magyarázható” – áll a 2013. december 7-én kelt tanúsítványban, melyet Marc kezelőorvosa, doktor Jean-Michel Dormont hitelesített.
     Csoda történt-e? A házaspár és a pap, akik az eset kapcsán barátokká váltak, több hónapon keresztül titkolták az esetet. „Várnunk kellett – mondta el Jean atya. – A csodához a gyógyulás azonnali és maradéktalan kell legyen, ami így is volt, de tartósnak is kell lennie és ezt még ki kellett várnunk.”
De a gyógyulás az idő próbáját is kiállta. „Csak akkor fogtam fel igazán, amikor a vérvizsgálatok is kimutatták a teljes gyógyulást – emlékszik vissza Marc. – Meggyőződésem, hogy az Úr gyógyított meg. És azóta is azon töprengek: miért én?”
     Michel Santier – Créteil püspöke –, akit értesítettek az esetről, támogatásáról biztosította a házaspárt. Egy évvel korábbi, lengyelországi útja során ő maga is boldog Jerzy Popiełuszko közbenjárását kérte egyházmegyéjére.        Popiełuszko atya szentté avatási ügyének posztulátora, Tomasz Kaczmarek, akit nagyon érdekelt a franciaországi eset, november végén találkozott Jean atyával, a tanúkkal és a püspökkel.
Santier püspök bizottságot állított fel, mely két független orvost bízott meg a gyógyulás körülményeinek kivizsgálásával. A bizottság, az eredmények kézhezvétele után, 2014 márciusában ül majd össze. Ha a csoda bizonyságot nyer, a dossziét elküldik a varsói egyházmegyének, amely továbbítani fogja az anyagot Rómába.

Magyar Kurir  nyomán

A belga szenátus megszavazta a gyermek eutanáziát

Az új törvény gyermekek számára is lehetővé teszi, hogy kérjék az eutanáziát, abban az esetben, ha a gyermek gyógyíthatatlan betegségben szenved, súlyos fájdalmai vannak, és semmilyen kezelés sem tud javítani az állapotán.

A törvény kiköti, hogy a betegnek tudatosan kell meghoznia ezt a döntést; hogy értenie kell, mit jelent az eutanázia; valamint hogy a beteg szüleinek és az orvosi teamnek is jóvá kell hagynia a döntést. Pszichológusi szakvéleményre van szükség azt illetően, hogy a gyermek valóban elég érett-e ennek a döntésnek a meghozatalához.

A szenátus 71 tagjából 50-en szavaztak mellette, 17-en ellene, 4 fő tartózkodott.

A Belgiumban jelenleg hatályos törvény kizárólag a 18 év felettiek számára engedélyezi az eutanáziát. 2012-ben 1432 eutanáziát hajtottak végre Belgiumban, ami 25 százalékos növekedést jelent a 2011-es adatokhoz képest.

A belga parlament 2002-ben tette törvényesen elérhetővé az országban az eutanáziát. A szenátus jelenlegi döntése akkor emelkedhet törvényerőre, ha az alsóház is megszavazza, ami valószínűleg még a jövő májusi választások előtt meg is fog történni.

Magyar Kurír

A karácsonyi mise után robbantottak Bagdadban

Az egy egykori ortodox zsidó lány vall megtéréséről

     Janice S. Lockwood egykori ortodox zsidó lány meséli (folytatás):
     2000-ben, miközben teológiai előadásokat tartottam az Egyesült Királyságban és az USA-ban, mind gyakrabban éreztem, hogy valami nincs rendben az egészségemmel. Állandó kimerültség, járási nehézségek, fulladás, kettőslátás kísérte a betegséget, amit izomdisztrófiaként (OPMD) diagnosztizáltak. Annyira elgyengültem, hogy fel kellett adnom az aktív életmódot. Otthon – más teendő nem lévén – egyre többet néztem az EWTN katolikus televíziót. Érdekesnek találtam azt a műsort, amelyben meghívott vendégek mondták el, hogyan találtak rá kételyeik és aggályaik ellenére a Katolikus Egyházra. Csodálkoztam, hogy ezeknek az embereknek "katolikus létükre" élő kapcsolatuk van Krisztussal.
     Protestáns barátaim hiába imádkoztak gyógyulásomért. Nem sokkal később egy katolikus ismerős biztatására levelet írtam a katolikus papnak, melyben kértem, imádkozzék értem és kenjen meg olajjal. Másnap ott állt az ajtóban az ősz hajú, hatvanas éveiben járó pap, aki mosolyogva bemutatkozott. Bevallottam neki, hogy nem vagyok katolikus, sőt mennyire csúnyán viselkedtem a Katolikus Egyházzal szemben. Nem szólt, csak felvonta a szemöldökét, majd Jakab levelét (5,14-15) idézve megkent szentelt olajjal és kézrátétellel imádkozott értem. Utána elárultam neki, hogy csecsemőként megkereszteltek. „De hiszen akkor maga katolikus, Janice!” – Magam is meglepődtem, hogy én, aki az Antikrisztus egyházának tartottam a római Katolikus Egyházat, mennyire megörültem a hírnek. Férjemet nem érte váratlanul, elfogadta, amikor elmondtam neki, hogy szeretnék továbblépni a megkezdett úton a Katolikus Egyház felé.
     A következő felülvizsgálaton az orvos meglepve állapította meg, hogy az állapotom javult. Elmondtam neki, hogy egy katolikus pap megkente olajjal a homlokomat és a kezeimet és azóta megszűnt a kettőslátásom. Csak annyit mondott: sohasem tudna úgy gondolkodni, mint én, de ilyet még életében nem látott és az a pap valami különleges pap lehetett.
     2007-ben megbérmálkoztam, és boldog voltam, hogy hazaérkeztem a Katolikus Egyházba.
     Férjem ekkor már hosszú ideje rákbeteg volt, hónapjai voltak hátra. Csonttá soványodva, fájdalmak közepette készült a halálra. Protestánsként élt, protestánsként akart meghalni is. Egy nap mégis megkért, hívjam el az atyát, hogy megkenje olajjal. A pap több alkalommal is megtette. 2008 őszén kérte, hogy gyónhasson nála. „Áldjon meg, atyám...” - így kezdte, és a könnyei csorogtak az arcán. Az utolsó napokban levelet írt nekünk, hogy nagyon szeret minket és kifejezte őszinte vágyát, hogy bárcsak katolizált volna. Majd elköltözött az Úrhoz, akit több mint ötven éven át szeretett és szolgált igehirdetőként.
     Hazatalálásom nyomán tizenkét protestáns barátom is visszatalált a Katolikus Egyházba. Köszönöm az Úrnak, hogy amikor igazi kincset kértem tőle, a katolikus hittel ajándékozott meg. (Eredeti forrás: http://chnetwork.org/2011/10/i-have-come-home-conversion-story-of-janice-s-lockwood-ph-d/)
Forrás Magyar Kurír

Erdő Péter bíboros az Új Ember és a Magyar Kurír közös felkérésére 2013 karácsonyára írott gondolatainak részletei.

     „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” – így hirdetik meg az angyalok Jézus születését. Isten dicsősége beragyogja a mindenséget. (...)
     Isten fényét kell meglátnunk a betlehemi gyermek egyszerűségében. (...) És ebből érzünk meg valamit a karácsonyfa alatt. Szomjazunk a meghittségre, őrizzük gyermekkorunk karácsonyainak emlékét. De nemcsak visszavágyunk azok körébe, akik még méricskélés nélkül szerettek minket, hanem mi magunk is karácsonyt, közösséget, szeretetet teremtünk. Most rajtunk a sor. Mert Isten szeretetét Krisztus arcán és az őt követő emberek arcán kell meglátnia a világnak. „Amit egynek cselekedtetek a legkisebbek közül, nekem tettétek” (Mt 25,40) – így fog számon kérni minket az örök Bíró. Érezzük ezekből a szavakból a fenyegetést, ha önző módon élünk, de érezzük a reményt is. A felhívást, hogy mindenkiben Krisztust keressük.
      Ezért vesz erőt karácsony előtt olyan sok emberen a segítő szeretet, ezért talál utat az idén is sok felhívás, még a közmédiában megjelenő „Jónak lenni jó” műsorfolyam is, mindenki szívéhez. Szép dolog, ha pénzzel segít, aki megteheti. Még szebb, ha az is bekapcsolódik az adakozásba, aki maga is segítségre szorul. A tizenkét éve hajléktalan ember adományát biztosan nem felejti el, Aki a szíveket vizsgálja. De gyönyörű dolog az is, ha valaki természetbeni felajánlással, személyes munkával, törődéssel segít másokon. (...) Nem véletlenül sorolja fel Katekizmusunk összefoglalása is a függelékben az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit. Mert a fizikai szükségen túl Isten előtt kedves és érdemszerző, ha tanítjuk a tudatlanokat, vigasztaljuk a szomorúakat, jó tanácsot adunk annak, aki eligazításra szorul, ha imádkozunk élőkért és megholtakért.
     Isten dicsősége békét ajándékoz az emberiségnek. Békét, kiengesztelődést Istennel és megbékélést egymás között. Az elmúlt év helyi háborúi felidézték a konfliktusok kiszélesedésének rémét. Beleborzadtunk abba, hogy elszabadulhat velünk „egy rossz szekér”, amelyet többé nem tudunk irányítani. És Ferenc pápa felhívása az imádságra, a közös imára egyidejűleg, a földkerekség minden pontján megrendítő hatással járt. Megtapasztalhattuk az imádság erejét. Megérezhettük, hogy egyetértenek a szívek. A Szent István-bazilikában és a többi püspöki templomban összegyűlt hívek imáit a bejárat előtt, utcákon és tereken álló emberek szolidaritása kísérte. És akkor, ott a legnagyobb veszély elmúlni látszott. De a teljes béke még mindig nem állt helyre. A háború pusztítása fenyegeti ártatlan emberek tömegeinek életét. Keresztények válnak erőszak céltáblájává, gyakran szülőföldjükön is hazátlanná ebben a nem éppen idilli világban.
      Nagyszerű dolog, hogy karácsonykor meghitt családi, baráti körben ünnepelhetjük az emberré lett Istent. Annak a szeretetnek a mindenható erejét, amely és Aki nemcsak a világot teremtette és fenntartja, hanem eljön a mi életünk leghétköznapibb helyzeteibe is. Baráti hangon megszólít, szinte jó reggelt vagy jó estét kíván. Megosztja gondjainkat és vágyainkat. Vegyük észre dicsőségét és bensőséges, mosolygó közelségét! Sugározzuk békéjét és derűjét az egész világra!
Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok a Magyar Kurír minden olvasójának!

Erdő Péter bíboros
Forrás 

Egy egykori ortodox zsidó vall megtéréséről

     Janice S. Lockwood egykori ortodox zsidó lány meséli:
     Közvetlenül a második világháború után születtem Wimbledonban, nagyon vallásos zsidó családban. Apám megjárta Auschwitzot. Szüleim nyolchetesen megkereszteltettek, hogy ha a nácizmus újra felütné fejét, letagadhassák zsidóságukat. A templomba soha többé be nem tették a lábukat. Életünk a zsinagóga körül zajlott, ahol anyai nagyapám volt a rabbi.
1962-ben protestáns matematikatanárnőm váratlanul elhívott egy vasárnapi istentiszteletre. Mikor otthon felvetettem a kérdést, anyám kereken megmondta, egy rendes zsidó lánynak semmi keresnivalója ott, tehát nem mehetek. Így hát elmentem.
     A kétórás istentiszteletet ebéd, bibliaóra, majd újabb kétórás esti istentisztelet követte, mindez harminc fölötti „vénasszonyok” társaságában. Boldog voltam, mikor végre hazamehettem. Otthon apám megkérdezte: Rémes volt, nem? Hogy ne kelljen beismernem a vereséget, kijelentettem: „Nem. Nagyon jó volt, és jövő héten is megyek.”
     Vasárnapról vasárnapra visszajártam. Olvasni kezdtem a tanárnőmtől kapott Bibliát. 1962 augusztusában átéltem Krisztus szívet melengető közelségét és 1963 februárjában teljes alámerítkezéssel újra megkeresztelkedtem a baptista egyházban. Szüleim szemében ez zsidó örökségem megtagadását jelentette. Kitiltottak otthonról és úgy tekintettek, mint aki meghalt. Megszaggatták ruháikat és síremléket állítottak számomra a zsidó temetőben (!).
     Tizenhét évesen keresztények fogadtak be, segítségükkel befejezhettem tanulmányaimat. Az Úr Jézus missziós hívását elfogadva évekig Nyugat- és Dél-Indiában szolgáltam leprások között.
     Hazatérésem után férjhez mentem egy metodista lelkészhez. Három fiunk született. A következő években befejeztem teológiai tanulmányaimat és doktorátust szereztem a Londoni Egyetemen. Keménnyakú kálvinistaként nehezen fogadtam el, hogy fiainkat katolikus iskolába adjuk, de az volt az egyetlen jó iskola a környéken. Mindenesetre bementem az iskolába, és kijelentettem, nem óhajtjuk, hogy katolikus pap által vezetett programokon vegyenek részt. (Eredeti forrás: http://chnetwork.org/2011/10/i-have-come-home-conversion-story-of-janice-s-lockwood-ph-d/)
Forrás Magyar Kurír  (folyt. köv.!)

Ferenc pápa hétfő délután meglátogatta XVI. Benedeket a nyugalmazott pápa vatikáni rezidenciáján, és személyesen adta át neki karácsonyi üdvözletét – közölte a szentszéki szóvivő.

Forrás:   news.va/MTI/Rome Reports/Magyar Kurír

Video  https://www.youtube.com/watch?v=04CIFFY7EUA

Mennyit ér az imádság?

     A háborút követő első békés karácsony előtti napokban történt.
     Egy megtört, igen fáradt asszony lépett be egy kis boltocskába, és a karácsonyi vacsorához kért némi élelmiszert. A boltos nem szívlelte a kéregetőket, az asszonyhoz mégis türelmesen szólt: "és mennyit tud rá költeni?" Az asszony szégyenlős keserűséggel ezt felelte:
– Férjem nem jött haza háborúból, a két kisgyermekem lázas beteg, én magam pedig csupán egy kis imádságot tudok önnek felajánlani.
– Imádságot? – képedt el a kereskedő – Aztán mennyit ér az? Hol tudok én azért bármit is beszerezni a feketézőktől?
– Az asszony azonban nem szólt, csak könnyezve állt.
A kereskedő kissé elszégyellte magát és hogy halogassa a dolgot így szólt a hadiözvegyhez:
– Na nem bánom! Írja le otthon azt az imát és hozza el nekem – majd megmérjük valahogy!
     Legnagyobb meglepetésére azonban az asszony elővett zsebéből egy összehajtott papírost és átadta, így mentegetőzve:
– Már meg is írtam az éjszaka, amikor őrködtem beteg gyermekeim ágyánál!
     A kis üzlet, közben megtelt emberekkel. A boltos, hogy valamiképp jól fessen vevői előtt, kikapta a papírt az asszony kezéből és anélkül, hogy elolvasta volna rádobta a mérlegsúlyok helyére. Persze már bánta, hogy bele ment a játékba, de azért így kajánkodott: "na lássuk mennyi élelmet ér az imája"!? Ezt követően a mérlegtálcára lökött egy sodort újságpapír-staniszli lisztet, úgy 30 dekát. A mutató meg se mozdult. A kereskedő csak nézett.
     A vevők is kérdőn tekintettek a boltosra. Ez zavarában rátett egy staniszli cukrot is, meg egy vekni kenyeret, aztán húsz deka zsírt, de a mérleg meg se mozdult. Elképedve egyre csak pakolta, már azt se tudta, hogy zavarában, szeretetből vagy dühében, mert közben a vásárlók is figyelték. Próbált kemény lenni, aztán elvörösödött arccal odaszólt az asszonynak:
– Na pakolná már el, végre? Más vevőm is van! – miközben maga is észrevette, hogy nem is tudja miket beszél.
     Az asszony, röstellve a könnyeit elpakolta az élelmet és indulni készült. A boltos azonban utána szólt, "ejnye! a sajtját meg itt hagyja?" – és átadott még egy kicsinyke csomagot is. Az asszony csak annyit mondott, hogy az "Isten megáldja mindezért!" – és távozott.
     A kereskedő – mint aki álomból ébredt –, azonnal megvizsgálta a mérleget, és csak a fejét vakarta, amint látta, hogy az eltörött.
     Még Szenteste előtt hazajött, két leventekorú eltűntnek hitt fia, akiket társaikkal együtt, egy Ausztriából érkező vonatról szedtek le az oroszok, hogy szibériai kényszermunkára vigyék mindet. Ők ketten még Magyarországon megszöktek transzportból. A boltos feleségétől is üzenet jött a kórházból, hogy vinne be neki télikabátot mert meggyógyult a tífuszból.
     A kereskedő, aki nem volt hívő ember, érezte, hogy meg kell köszönnie Istennek a vele történteket és össze-vissza kapkodva keresni kezdte a "sokat érő papírt". Amint keze ügyébe került a viseltes cédula, elcsodálkozva olvasta a rövidke mondatot: "Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma." (Mt 6,11)
     Az esetet soha nem felejtette el, sőt kifejezetten hálát érzett a különös, ismeretlen asszony iránt, akivel aztán soha többé nem találkozott.
     Az évtizedek múltán már-már azt hihette volna, hogy csak álom volt az a karácsonyi történet, de az a megsárgult cédula, amit úgy őrzött, mint a család "értékpapírját" minduntalan emlékeztette. Azóta ha Szentesténként összejött a család, unokástól, mindannyiszor együtt imádkozták a Miatyánkot, és a "mindennapi kenyerünk"-höz érve, valamennyiük szemében megcsillantak a könnyek!

24. kedd

(Szent Ádám és  Éva)
        2Sám 7,1-5.8b-11.16; Zs 88; Lk 1,67-79

A te házad és királyságod örökre megmarad.

Lelkünket és otthonunkat megtisztítva várjuk a Messiást!

Kérjük az Úristent, hogy legyen szeretet és béke családjainkban!

„Mária „igenjével” megnyitotta a kaput Istennek, hogy Ő oldja fel ősi engedetlenségünk csomóit, Mária az anya, aki türelemmel és gyöngéden Istenhez vezet bennünket, hogy Ő oldja fel lelkünk csomóit az Atya irgalmasságával.

Mária hite Jézusnak emberi testet ad.”

A Szentcsalád útja Betlehembe     Történt pedig azokban a napokban: Rendelet ment ki Augustus császártól, hogy írassék össze az egész földkerekség. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriát Kvirínus kormányozta. El is ment mindenki, hogy összeírják, mindenki a maga városába. Fölment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják Máriával, eljegyzett feleségével, aki áldott állapotban volt. (Lk 2,1-5)

Az Üdvözítő születése     Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön és megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
Azon a vidéken pásztorok tanyáztak, és őrizték nyájukat az éjszakában. Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Úr fényessége körülragyogta őket. Nagy félelem vett erőt rajtuk. Az
angyal ezt mondta nekik: "Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve". Ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent: "Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakaratú emberekben!"
És történt, hogy amikor az angyalok visszatértek tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk át Betlehembe és lássuk azt a dolgot, ami történt, s amelyet az Úr hírül adott nekünk". Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet, és a jászolban fekvő kisdedet. Amikor meglátták őket, elhíresztelték azt, amit a gyermek felől hallottak. És mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak azon, amiről a pásztorok beszéltek nekik. Mária pedig megjegyezte mindezeket a dolgokat, és el-elgondolkodott rajtuk szívében.
A pásztorok pedig visszatértek, magasztalták és dicsérték Istent mindazokért a dolgokért, amiket hallottak és láttak úgy, ahogy megmondták nekik. (Lk 2,6-20)

23. hétfő

(Kenty Szent János, Szent Viktória)
        Mal 3,1-4.23-24; Zs 24; Lk 1,57-66

Elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat

Látogatás a Szeretetotthonba  gyerekeinkkel, fiatalokkal.

Örömet szerezni az időseknek, betegeknek!

Éneklés, saját készítésű süti ajándékozása.         

"Kedves fiatalok, ne féljetek határozott lépéseket tenni az életben. Bízzatok, az Úr nem hagy egyedül benneteket!"

Mária látogatása Erzsébetnél     Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: "Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog, aki hitt, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neki".
Mária erre így szólt:
"Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben {Hab 3,18},
mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát {1 Sám 1,11}.
Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem
minden nemzedék {Ter 30,13},
mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, {MTörv 10,21}
és Szent az ő Neve {Zsolt 111,9}.
Irgalma nemzedékről nemzedékre
azokra száll, akik őt félik {Zsolt 103,13.17}.
Hatalmas dolgokat művelt karja erejével,
szétszórta a gondolataikban kevélykedőket {Zsolt 89,11}.
Hatalmasokat levetett a trónról,
és kicsinyeket felemelt {Zsolt 147,6}.
Éhezőket betöltött jókkal,
és üresen bocsátott el gazdagokat {Zsolt 107,9}.
Felkarolta szolgáját, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról {Iz 41,8-9; Zsolt 98,3},
amint megmondta atyáinknak,
Ábrahámnak és utódainak mindörökre" {Ter 17,7}.
És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután visszatért házába. (Lk 1,39-56)

Keresztelő János születése      Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön; és fiút szült. Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmasságot cselekedett vele, és együtt örvendeztek vele. Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. De az anyja így szólt: "Semmiképpen sem, hanem Jánosnak fogják hívni". Erre azt mondták: "De hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így neveznének". Megkérdezték tehát az apját, hogyan akarja őt nevezni. Ő pedig írótáblát kért és ezeket a szavakat írta rá: "János a neve"! Mindnyájan elcsodálkoztak. Erre azonnal megnyílt a szája és a nyelve, megszólalt és magasztalta Istent. Félelem szállta meg összes szomszédjukat, s e dolgok híre elterjedt Júdea egész hegyvidékén. Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt és kérdezgették: "Mi lesz ebből a gyermekből?" Mert az Úr keze volt vele.
Apja pedig, Zakariás, betelt Szentlélekkel és így jövendölt:
"Áldott az Úr, Izrael Istene {Zsolt 41,14},
mert meglátogatta és megváltotta az ő népét {Zsolt 111,9}.
Az üdvösség jelét támasztotta nekünk,
Dávidnak, az ő szolgájának házában {Zsolt 18,3; 132,17},
amint megmondta szentjeinek ajkával,
ősidőktől fogva prófétái által.
Megmentett minket ellenségeinktől,
és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket {Zsolt 106,10};
hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal,
és megemlékezzék szent szövetségéről,
az esküről, melyet Ábrahám atyánknak esküdött,
hogy majd megadja nekünk {Zsolt 105,8; 106,45; Lev 26,42 },
hogy ellenségeink kezéből megszabadulva,
félelem nélkül szolgáljunk neki,
szentségben és igazságban színe előtt
életünknek minden napján.
Téged pedig, gyermek,
a Magasságbeli prófétájának fognak hívni:
mert az Úr színe előtt fogsz járni,
hogy előkészítsd az ő útját {Mal 3,1},
és népét az üdvösség ismeretére tanítsd,
bűneik bocsánatára,
Istenünk mélységes irgalmából,
amellyel meglátogatott minket a magasságban felkelő,
hogy fényt hozzon azoknak,
akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek {Iz 9,1; 42,7},
s hogy lépteinket a békesség útjára igazítsa" {Iz 59,8}.
A gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában volt addig a napig, amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben. (Lk 1,57-80)

22. ADVENT NEGYEDIK VASÁRNAPJA

        Iz 7,10-14; Zs 23; Róm 1,1-7; Mt 1,18-24

Íme a szűz méhében fogan, és fiút szül

Ebédre meghívni egy magányos barátot, rokont, osztálytársat.

„Az eldobott étel olyan, mintha a szegények asztaláról loptuk volna el.”

Mária és József

    Szűz Mária, egy bensőséges hitű igaz ember – József – eljegyzettje volt. Mielőtt a menyegzőt megülték volna, kitűnt, hogy méhében fogant a Szentlélektől. József pedig istenfélő férfi lévén (mai értelemben misztikus) semmiképp nem akarta őt hírbe hozni, és álmában meg is jelent neki az Úr angyala, aki így szólt: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől". Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: "Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni" {Iz 7,14}. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.
József pedig fölkelt álmából és úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét, és amikor megszületett a Gyermek, a Jézus nevet adta neki. (Mt 1,18-25)

A megváltó születésének hírüladása    Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: "üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr van teveled!" Máriát zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta: "Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni {Iz 7,14}. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, 33 és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége" {2 Sám 7,13; Iz 9,6}. Mária erre így szólt az angyalhoz: "Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?" Az angyal ezt felelte neki: "A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje ragyog be téged; s ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennek semmi sem lehetetlen {Ter 18,14; Jób 42,2}. Mária erre így szólt: "Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint." És eltávozott tőle az angyal. (Lk 1,26-38)

Egy egykori buddhista vall megtéréséről 3

     Cikkünk szerzője több mint húsz évig volt buddhista, majd katolizált; jelenleg a domonkos rend világi közösségének tagja, a Bristoli Egyetemen tanít indiai és tibeti filozófiát. A neve: Paul Williams

     Ugyancsak problémássá vált számomra a karma tana, amely általában együtt jár a reinkarnáció hitével. Lényege, hogy jó és rossz tetteinknek megkapjuk a jutalmát, illetve büntetését. Például ha fáj valamim, az egy korábbi vétkem következménye. Csakhogy e felfogás szerint egyes bűnök büntetlenül maradnak. Például ha valaki gonoszat cselekszik, majd hirtelen meghal, akkor nem részesül a karmikus büntetésben. Persze újjászületik, csakhogy akkor nem ő, hanem egy másik lény szenved az általa elkövetett gonoszságért. Az a gondolat viszont, hogy egy beteg csecsemő olyasmi miatt szenved, amit valaki más követett el – még ha a csecsemő valamilyen értelemben az illető reinkarnációja volna is – elfogadhatatlan és igazságtalan.
Ilyen gondolatok kezdtek eltávolítani a buddhizmustól és annak reménytelenségétől.
     Szerettem volna keresztény lenni, mert a keresztényeknek van reményük. Visszatértem hát, és újra átgondoltam mindazt, amit egykor elutasítottam a keresztény hitből. Utamat részletesen könyvben írtam meg (The Unexpected Way, T&T Clark/Continuum 2002). Kegyelem volt, hogy visszatérhettem Istenhez. Meggyőződtem, hogy Istenben hinni ésszerű, sőt ésszerűbb, mint nem hinni. Istenhívőként természetesen nem lehettem többé buddhista. Alapos átgondolás után – meglepetésemre – arra jutottam, hogy Krisztus feltámadása a leglogikusabb magyarázat arra, aminek történnie kellett, ezért a teista vallások közül a kereszténység a legésszerűbb alternatíva.
     A kereszténységben minden személy végtelenül értékes és fontos, mert mindenki Isten egyedi teremtménye, akit Isten végtelenül szeret és értékel. Mindenki az, aki – a saját testével, élményeivel, családjával, barátaival. Jézus azért halt meg és váltott meg minket – nem pedig számtalan reinkarnációnkat –, mert Isten számára mindegyikünk végtelenül fontos. Erre épül az egész keresztény erkölcs. Mindez homlokegyenest ellenkezik a reinkarnáció tanával, amely összeegyeztethetetlen a feltámadással, a személy végtelen értékével és az isteni igazságossággal.
     A kereszténységen belül a római Katolikus Egyház mellett tettem hitet. Sokan sokféleképpen próbáltak meggyőzni, miért nem jó ez a választás. Könyvemben sorra vettem érveiket, egyenként bizonyítva, hogy nem meggyőzőek. A Katolikus Egyházhoz csatlakoztam hát. Ma hála és reménység tölti be az életemet. Soha egy pillanatra sem bántam meg, hogy így döntöttem.  (Eredeti forrás: whyiamcatholic.com) Forrás Magyar Kurír  http://www.magyarkurir.hu/hirek/hogyan-lettem-katolikus-egy-egykori-buddhista-vall-megtereserol

+!

Minden kedves Olvasómnak, kegyelemteljes szent Karácsonyt és békés boldog Újesztendőt kívánok, a Szent Család áldásával!

21. szombat

(Kaníziusz Szent Péter)
        Én 2,8-14 v. Szof 3,14-18a Zs 32 Lk 1,39-45

Szerelmesem hangját hallom: jön már ugrálva a hegyeken.

Temetőlátogatás.

Ima elhunyt családtagokért, betegekért.

"A kereszt misztériuma a szeretet misztériuma, amit az imában lehet megérteni. Imádkozva és sírva, a kereszt előtt térdelve."

Jézus Krisztus nemzetségtáblája,    aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia. (Mt 1,1) Az összes nemzedék tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék; Dávidtól a Babilonba való áttelepítésig tizennégy nemzedék; és a Babilonba való áttelepítéstől Krisztusig tizennégy nemzedék. (Mt 1,17)

Keresztelő János születésének hírüladása     Volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy Zakariás nevű pap, Ábia papi osztályából. A felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek az Úrnak minden parancsa és rendelése szerint. De nem volt gyermekük, minthogy Erzsébet magtalan volt és már mindketten előhaladott korban voltak. Történt pedig, hogy amikor osztályának rendjében papi szolgálatot teljesített az Isten előtt, s a papi szolgálat rendje szerint sorsvetés útján rá került a tömjénezés sora, bement az Úr templomába, miközben az egész népsokaság kívül imádkozott az illatáldozat órájában. Akkor megjelent neki az Úr angyala és megállt a tömjénoltár jobb oldalán. Ennek láttára Zakariás zavarba jött és félelem szállta meg. Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Zakariás, mert meghallgatást nyert könyörgésed; feleséged, Erzsébet fiút szül neked és a nevét Jánosnak fogod hívni {Ter 17,19}. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésén. Mert nagy lesz az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik {Szám 6,3; Bír 13,4}, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni. Illés szellemével és erejével fog előtte járni, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa {Mal 3,23-24}, a hitetleneket pedig az igazak okosságára, s így alkalmas népet készítsen az Úrnak". Ekkor Zakariás megkérdezte: "Hogyan győződjem meg erről? Hiszen én öreg vagyok és a feleségem is előrehaladott már napjaiban." Az angyal pedig ezt felelte neki: "Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok és az a küldetésem, hogy szóljak hozzád és ezt az örömhírt meghozzam neked. De íme – mivel nem hittél szavaimnak –, megnémulsz és nem tudsz beszélni mindaddig a napig, amíg ezek meg nem történnek, míg be nem teljesednek."
Ezalatt a nép várta Zakariást és igen csodálkoztak, hogy késik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott szólni hozzájuk. Erre ők megértették, hogy látomást látott a templomban; ő pedig intett nekik és néma maradt. (Lk 1,5-22)

Egy egykori buddhista vall megtéréséről 2

     Cikkünk szerzője több mint húsz évig volt buddhista, majd katolizált; jelenleg a domonkos rend világi közösségének tagja, a Bristoli Egyetemen tanít indiai és tibeti filozófiát. A neve: Paul Williams 

     Évek múltán azonban zavarni kezdett a buddhistaságom, különösen a reinkarnáció és a karma tana. A buddhisták hisznek az újjászületésben, és azt állítják, az újjászületéseknek nincs időbeli kezdete. Nincs Isten, aki elindította volna az újjászületések sorát, hanem mindenki végtelenszer született újra, kezdet nélkül, mert minden öröktől fogva létezik. A reinkarnációban ma sokan hisznek, nemcsak buddhisták és hinduk, hanem magukat kereszténynek vallók is (pedig ez a felfogás összeegyeztethetetlen a legalapvetőbb keresztény tanításokkal). Magam azonban buddhistaként ráeszméltem: ha a reinkarnáció igaz, akkor nincs remény.
     A reinkarnáció tana szerint ugyanis ha valóban újjászületnék, például rovarként, az nem azt jelentené, hogy egy rovar testében élnék tovább, hanem azt, hogy a mostani énem megszűnne létezni. Vagyis a halál után sem én nem léteznék többé, sem a szeretteim. A reinkarnáció hívei ezt a tényt úgy szokták elkenni, hogy a saját újjászületésükről és következő életükről beszélnek, pedig ami újjászületne – például egy rovar –, az már nem az illető személy. Az általános buddhista felfogás egyértelműen tagadja, hogy ugyanaz a személy születne újjá, mint aki meghalt.
     Rájöttem, hogy ha a buddhizmusnak igaza van, akkor nincs számomra remény, hacsak a mostani életemben el nem jutok a megvilágosodásra (nirvána), ahol végleg lezárul az újjászületések sora. A megvilágosodás azonban olyan rendkívüli és ritka lelki csúcsteljesítmény, amire a magamfajta egyszerű embernek esélye sincs. Nincs hát remény. Hozzáteszem: ugyancsak buddhista perspektívából nézve egy-egy személy vagy élet jelentősége elenyésző az idő végtelenségében. Élünk és meghalunk, vagyis személyünk végleg megsemmisül. A buddhizmus tehát reménytelennek tűnt számomra. (folyt. köv.!)  
 (Eredeti forrás: whyiamcatholic.com) Forrás Magyar Kurír 

20. péntek

(Szent Teofil)
        Iz 7,10-14; Zs 23; Lk 1,26-38

Íme a szűz méhében fogan, és fiút szül.

Lemondani valamiről, amiről nehéz, pl. édességről, felnőttnek pl. cigarettáról. Felajánlani!

„Jézus nyomába szegődni azt jelenti, hogy vállaljuk a keresztutat, nem pedig azt, hogy építjük karrierünket”

Egy egykori buddhista vall megtéréséről 1

     Cikkünk szerzője több mint húsz évig volt buddhista, majd katolizált; jelenleg a domonkos rend világi közösségének tagja, a Bristoli Egyetemen tanít indiai és tibeti filozófiát. A neve: Paul Williams

     Noha a családom nem volt különösen vallásos, gyermekkoromban a helyi anglikán templomi kórusban énekeltem, később az anglikán egyházban konfirmáltam. Tizenéves koromban otthagytam a kórust, és eltávolodtam az egyháztól. Átvettem a kamaszfiúk szokásos életstílusát: megnövesztettem a hajamat, kirívóan öltözködtem.
     A Sussexi Egyetemen kezdtem filozófiát tanulni. Nagyon érdekelt a hatvanas évek végén oly divatos meditáció és az indiai filozófia, így végül buddhista filozófiából doktoráltam az Oxfordi Egyetemen. 1973 táján kezdtem buddhistának vallani magam, majd „menedéket vettem”, azaz a Dalai Láma tibeti buddhista hagyománya szerint hivatalosan buddhistává váltam. Az 1980-as évek elején a Bristoli egyetemen tanítottam, és buddhista központokban tartottam előadásokat. Tibeti buddhistaként szerepeltem a televízióban és a rádióban, konferenciákon adtam elő, és részt vettem a keresztény teológusokkal folytatott párbeszédben.
     Vonzott a meditáció és Kelet egzotikuma. A buddhizmus ésszerűbbnek (és egzotikusabbnak) tűnt, mint az istenhívő kereszténység. A buddhisták nem hisznek Istenben. Úgy vélik, nincs miért hinni benne, sőt a rossz létezése egyértelműen bizonyítja, hogy nincs. Mint egykori kereszténynek, abból is elegem volt, hogy állandóan Isten léte mellett kellett kardoskodni az ellentétes felfogású világgal szemben. Visszahúzódtam hát, igyekeztem objektív lenni, és Isten léte egyre valószínűtlenebbnek tűnt. A buddhizmusnak rendkívül kidolgozott erkölcsi, spirituális és filozófiai rendszere van – Isten nélkül. Így egy csapásra megoldódott minden nehézség, ami Isten létének elfogadása kapcsán felmerülhet. Sőt buddhistaként együtt meditálhattam a buddhistákkal, a meditáció igazi beavatottjaival. (folyt. köv.!)
 (Eredeti forrás: whyiamcatholic.com) Forrás Magyar Kurir

19. csütörtök

        Bír 13,2-7.24-25a; Zs 70; Lk 1,5-25

Sámson felnövekedett: az Úr lelke működni kezdett benne Ferenc pápa nagyon egyszerű vezetőt ajánl nekünk az imádságban, ami egyben nagyon teljes is.

Mondjunk egy imát minden ujjunkra:
 
1. A hüvelykujjad van hozzád legközelebb. Ezért imádat azokért kezdjed akik legközelebb vannak hozzád. Azok a személyek ezek akiket a legkönnyebb megjegyezni. Szeretteinkért imádkozni "édes kötelesség".
 
2. Következő ujjad a mutatóujj. Imádkozz azokért akik utat mutatnak, tanítanak és gyógyítanak. Ide tartoznak tanáraid, mestereid, orvosaid, papjaid és szerzeteseid. Nekik támogatásra és bölcsességre van szükségük, hogy másoknak utat tudjanak mutatni. Legyenek mindig jelen imáidban.  
 
3. Következő ujjad a középső, amely a legmagasabb. Ez vezetőinkre emlékeztet. Imádkozz országod elnökéért, a kongresszusi tagokért, a vállalatvezetőkért és igazgatókért. Ezek az emberek irányítják hazád sorsát és alakítják a közgondolkodást. Szükségük van Isten vezetésére.  
 
4. A negyedik ujjad a gyűrűsujj. Bár sokan nem tudják, de ez a leggyengébb ujjunk, bármelyik zongoratanár megmondja neked. A leggyengébbekre emlékeztet akiknek sok bajuk van, akiket levert a betegség. Szükségük van imáidra éjjel és nappal. Soha nem tudsz eleget imádkozni értük. Gyűrűsujjad hív hogy imádkozz a házaspárokért is.
 
5. Utoljára marad a kisujjad, legkisebb az összes ujj közül, így kell látnunk magunkat Isten és ember előtt. Azt mondja a Biblia: "az utolsókból lesznek az elsők". Kisujjad arra emlékeztessen, hogy imádkozz magadért. Miután imádkoztál az előző négy csoportért, akkor már megfelelő perspektívából látod saját szükségleteidet és jobban tudsz imádkozni a tieidért.

Részletek a Szeretetláng Lelki Naplóból. Kiadta a Szent István Társulat 2010. Bp. Nihil obstat; Imprimatur Nr. 494-4/2009, Dr. Erdő Péter Esztergom-Budapesti bíboros-érsek. Cenzor: Dr. Kovács Zoltán

Betlehemi szálláskeresés, Mária Szíve Szeretetlángjának

     „Kis kármelita leányom, most meg fogjuk kezdeni (az utat) és Szent Józseffel együtt neked is végig kell járnod Betlehem sötét, ködös utcáit. Velünk együtt szállást kell keresni az Én Szeretetlángomnak, mely maga Jézus Krisztus. Akarsz-e Velünk jönni, mert most indulunk Szeretetlángom továbbadására? Erőt, kegyelmet kapsz Tőlünk.” És ezek után olyan lelkiállapotba kerültem, hogy jártányi erőm alig volt. Úgy éreztem, hogy fizikai erőm szinte fölösleges is, csak lelkem ereje hordoz, mellyel a Szent Szűzzel Betlehem sötét utcáit járom. A ködös utcákon keresünk szállást, de csak elutasítást kapunk mindenhol. (I/107-108)
     „Emlékezz, azt mondtam, el kell indulni Betlehem sötét, sáros, lármás, fárasztó útján szállást keresni Szeretetlángomnak. Kármelita kislányom, Velem jössz és Szent Józseffel. Szívem Szeretetlángja szállást keres. Vedd az Én anyai Szívem egész aggodalmát és a szeretetet, mellyel Én is megalázva, a sötét bizonytalanságban Szent Józseffel szállást kerestem. Most neked is ezen az úton kell elindulnod, csendben, zokszó és panasz nélkül, megalázottan, félreértetten, kimerülten. Tudom, nehéz ez, de veled van Megváltód! Nekem is ez adott erőt. Szent József kísér, csak kérd hathatós pártfogását!”
     Egy alkalommal szentségi litánián voltam. Az Úr Jézus meglepett szavaival: „Ma nagyon szétszórt vagy, alig fordítottad Felém lelkedet. Miért mellőzöl, mikor Én úgy lesem szavaid és a lelked minden rezdülését?”
– Bocsáss meg, imádott Jézusom!
     És míg így, bűnbánó lélekkel elmerültem Benne, elkezdődött a litánia. Amint felnéztem a szentségtartóra, melyben Ő hófehéren pihent, mélységes hódolattal pillantottam Rá. És ebben a pillanatban a szentségtartó megmozdult és kissé felém fordult. Szívembe határtalan szeretete ömlött át. Én lehunyt szemmel, mélységes alázattal, nyomorúságom tudatában felajánlottam magam és átadtam minden gyarlóságomat, mert mást nem tudtam nyújtani Neki. Ő megindultan így szólt hozzám: „Látod, az isteni Nap feléd fordult, mert te nem fordultál Feléje, elszórtad szavaidat a haszontalanságba. Ezért most Én feléd fordulva behozom a lemaradást, melyet te elmulasztottál. Most csak tereld gondolataidat Felém! Gyűjtsünk együtt! Minden csepp olajra szükség van. Olajos magvaid csak az isteni Nap sugarában tudnak megérni és bő termést hozni. Szolgálj Nekem jobban! Ne feledd, egy hajszál sem férhet közénk! Tudod, sok a tennivaló és kevés a munkás. Maradj meg állandóan megváltó munkámban, minden erőddel. Azért, mert későn álltál munkába, jutalmad nem lesz kevesebb, mint a korán jövőké. De természetesen megkívánom szorgalmadat és hűségedet, mely sírig tartó legyen! Mert csak így tudsz majd fentről te is segíteni. A mi kezünk ott is együtt gyűjt.” (II/9-10) (Az alábbi képek, Erzsébet asszonyt és lelkivezetőjét Mersey Antal atyát mutatják, amint Szakos Gyula székesfehérvári püspökhöz igyekeznek. Az atya – az akkor csak a püspökségen beszerezhető – misebor számára viszi a kannát! A fotót, e blog szerkesztője készítette.) 

Egykori muzulmán vall megtéréséről 3

     Másnap, amikor felébredtem, tudtam, hogy más ember vagyok. Egy internetes ismerős küldött nekem egy Újszövetséget. Életem legnagyobb ajándéka volt. Erre szomjaztam: Jézus tanítására. Sokszor zokogva olvastam. Jézuson keresztül kezdtem megismerni Istent, gyerekkorom Istenét, aki a szív Istene, nem pedig a Koráné.
     Jézussal olyan örömöt találtam, hogy elmaradtam bulizós barátaim társaságából (ekkor az Egyesült Államokban éltem). Internetes fórumokon beszélgettem keresztényekkel, de idővel kezdtem egyedül érezni magam. Szerettem volna templomba menni – de melyikbe? Szívem szerint valamelyik protestáns felekezetet választottam volna, de Jézust kérdeztem, és a lelkemben egyértelműen azt a választ kaptam, hogy a katolikus templomba. A campuson lévő templom volt legközelebb; a pap meglepődve fogadott, megáldott, majd rábízott egy katekétára.
     Hat hónap alatt mindenre megtaláltam a katolikus választ: az eucharisztikus jelenlétre, amit az egyházatyák egybehangzó tanúságtétele erősít meg; a Biblia kérdésére, amelyet az apostoli katolikus egyház hagyománya előzött és állapított meg; megértettem az apostoli kézrátétel különleges erejét, a szentek közbenjárását, a Mária-dogmák bibliai eredetét. Tudtam, hogy Krisztus Egyházát találtam meg.
     Szüleim akkor értesültek megtérésemről, amikor meglátogattak az Egyesült Államokban. Apám azt mondta, ha nem térek vissza az iszlámra, kitagad és nem fizeti az egyetemi tandíjat. Azt feleltem, nem tagadom meg Krisztust. Sokan imádkoztak értem; két nap múlva apám megváltoztatta véleményét, és azt mondta, hazajöhetek, ha nem beszélek a hitemről, nehogy baj legyen belőle.
     2011 szeptemberében kezdtem meg a katekumenátust. Húsvétkor kereszteltek volna, de váratlanul haza kellett térnem Szaúd-Arábiába. Az érsek külön engedélyével három nappal hazautazásom előtt megkereszteltek, elsőáldozó lettem és megbérmálkoztam. Keresztségemmel lezárult a mennyek országába vezető út első szakasza, amelyen Jézus a táplálékunk és a pásztorunk. (Forrás: www.catholic-convert.com)

Forrás: Magyar Kurír http://www.magyarkurir.hu/hirek/hogyan-lettem-katolikus-egy-egykori-muzulman-vall-megtereserol

18. szerda

        Jer 23,5-8; Zs 71; Mt 1,18-24

Igaz sarjat támasztok Dávidnak.

Finom süteményt sütni, majd szeretettel odaajándékozni egy hajléktalannak.

"Az igazi szeretet egy kis bátorságot igényel: küzdjük le a félelmet, hogy bepiszkítjuk kezünket, amikor segítünk az arra leginkább rászorulóknak."

Egykori muzulmán vall megtéréséről 2

     2009-ben egy híres (hitetlen) személyiség halálakor a barátaimmal csetelve azt találtam mondani: „Isten áldja meg a lelkét”. Meglepetésemre a barátaim felháborodtak ezen, mondván, hogy a Korán szerint nem szabad meghalt hitetlenekért imádkoznunk, sőt számos fatwa még azt is tiltja, hogy a temetésükön részt vegyünk. Ezen elgondolkodtam, mert a szívemben mindig is úgy éreztem, hogy Isten jó és szeret. Ekkor kezdtem először kétkedve vizsgálni a hitemet.
     Elgondolkodtatott al-Bukhari könyve is, amely a szunniták számára a Korán után a leghitelesebbnek tartott könyv. A 260 évvel Mohamed halála után keletkezett gyűjtemény a Próféta mondásait tartalmazza, hitelességét Mohamed idejében élt személyek sorai támasztják alá. E személyek megbízhatósága azonban nagyon is kérdéses, mivel – miközben a szentség példáiként állították elénk őket – átkozták és gyilkolták muzulmán testvéreiket.  Mohamed felesége, Aisha és Mu’áwiya harcban állt a Próféta unokatestvérével, az akkori iszlám világ felét uraló Alival, mégis mindegyikükről azt állítják, hogy szavahihetőek, mert látták a Prófétát. De ki bizonyítja, hogy írásaikkal nem csupán politikai játszmáikat támasztották alá? Az iszlám egész építménye omladozni kezdett bennem.
     Máig nem tudom, miért, de az iszlám igazságával kapcsolatos keresésem közben valahogy rákerestem Jézus Krisztus nevére. A YouTube-videók, amelyeken  muzulmánok beszélnek a megtérésükről, általában azzal kezdődnek, hogy Jézus megjelent az illetőnek álmában vagy látomásban, ami zagyvaságnak tűnt. Azt gondoltam, amerikai hittérítő propaganda. Egy mondat azonban megragadt bennem: „Isten elhagyta a mennyei dicsőséget, Jézusban emberré lett, és meghalt a kereszten, hogy vérével megváltson minket.” Ekkor hallottam először a megtestesülésről. Szerettem volna többet tudni Jézusról.
Az, hogy Bibliát olvassak, fel sem merült. Az interneten keresgéltem. Megnéztem a Názáreti Jézus című filmet, és bejelentkeztem egy internetes keresztény ifjúsági fórumra is, ahol kemény kérdéseket tettem fel a vallással kapcsolatban.      Végül – 2010 ramadánja alatt – imában kértem, hogy Isten vezessen el az igazságra. Az ima végén úgy éreztem, valami megérintette a szívemet. Lelkemben egy hang azt mondta, Jézus az Igazság, fogadjam el őt. Az imádás hatalmas lángként lobbant fel bennem, ugyanakkor rettegtem, hogy bűnt követek el, ha az egyetlen Istenen kívül máshoz imádkozom. Három álmatlan éjszaka után azt mondtam Jézusnak: „Nem értem a Szentháromságot, de tudom, hogy Te valóság vagy és Te vagy az én Istenem, Uram és Megváltóm.” (Forrás: www.catholic-convert.com) Folyt. köv.!

Kihirdették a kármelita Marcell atya hősies erényeinek elismerését

Marton Boldizsár, a későbbi Marcell atya életrajzából: A Zala megyei Kiskomáromban született (ma Zalakomár), 1887. szeptember 9-én. Gimnáziumi tanulmányait a keszthelyi premontreieknél kezdte, majd a nagyszombati főgimnáziumban folytatta, ahol Jézussal és a Szent Szűzzel bensőséges kapcsolatba kerülve ismerte fel életében először Isten szeretetét.

Miközben egyetemi tanulmányait végezte a budapesti egyetem bölcsészkarán, kora divatos ideológiáinak zsákmányává válva elveszítette hitét, s tizenhat évig nem járult szentségekhez. Megszerezve a magyar-latin-görög szakos tanári diplomát Petrozsényben, majd Zalaegerszegen lett gimnáziumi tanár. Kiváló pedagógus volt, akiért rajongtak diákjai, s aki folyton fejlesztette tudását az olvasás és a különböző európai országokban tett utazásai révén.

Az első világháború alatt önként jelentkezett, hogy egy kétgyermekes, de tőle fiatalabb tanár kollegáját helyettesítve a frontra induljon. Albániába küldték, ahol hadnagyként szolgálva mindenkit, még ellenséget is tisztelve azon igyekezett, hogy minél több katona térhessen vissza vele együtt épségben családjához.

A háborúból visszatérve egy hosszú megtérési folyamatban volt része, aminek következtében megbánta bűneit és szerzetesi hivatását fölismerve, 38 évesen a kármelita rendbe kérte felvételét. A képzési idő elteltével, 1930-ban szentelték pappá. Tizenhárom évig volt Győrben a novíciusok magisztere volt. Saját példaadásával és igazi atyai szeretettel nevelte őket, sok karmelita növendék hivatásához járult hatékonyan hozzá. A 40-es évek második felében országszerte híres prédikátorrá és gyóntatóvá vált. Számos egyházi és világi elöljáró tartozott lelki gyermekei közé, mint például a győri vértanú-püspök, Boldog Apor Vilmos vagy Mindszenty József hercegprímás-bíboros, aki később boldoggáavatási eljárásának megkezdését személyes közbelépésével is sürgette.

1950-től, a szerzetesrendek feloszlatását követően az isteni Gondviselésre való teljes ráhagyatkozással, Isten szeretetének tanújaként élt. Élő hite, megingathatatlan reménye és a Szűzanya iránti határtalan bizalma révén sokakon tudott segíteni azok közül, akik a kommunista diktatúra alatt hitükért üldözést szenvedtek.

1966-ban bekövetkezett halála után a győri Kármelita templom kriptájában temették el. 2007. augusztus 18. óta sírja a budapesti Kármelita templomban látogatható.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

17. kedd

        Ter 49,2.8-10; Zs 71; Mt 1,1-17

Nem távozott el Júdából a megtérés.
 
Elmondani  egy imát a papokért!
 
Teréz Misszió: Egy nagyon fontos és jeles kezdeményezés a papokért, szerzetesekért folytatott imádságra, amely Lisieux-i Szent Teréz lelkiségével indult el.

Ne legyen egyetlen magyar nyelvű lelkipásztor sem, akiért nem imádkozik valaki!

"Az imádság nem varázslat, hanem az Atya ölelő karjaira való ráhagyatkozás."

Ki van a mi segítségünkre?

     ,,Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékodés az ő ivadéka közé. ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba'' (Ter 3,15). Ezek az ószövetségi szavak (protoevangélium) szünet nélküli, történelemre szóló harcot hirdetnek az ember és a sátán között. Az Isten kifejezett szándéka: az ember mindig tekintse ellenségének a kísértőt és harcoljon ellene. Aki ezt nem teszi, az elpusztul, mert a sátán áldozata lesz.
     Az előbb idézett ószövetségi szakasz megjövendöli a sátán végső bukását. A Szentírásból világosan megtudjuk, hogy az élethalálharc végső győztese: Jézus Krisztus. Ő az, aki kereszthalála által, az önfeláldozó szeretet révén a sátán hatalmát és erejét véglegesen megtörte. Bár Jézus megdicsőülése a sátán bukását okozta, a sátán még a világban maradt, s amíg be nem következik a gonoszság uralmának végső megsemmisítése, amíg Jézus végleg el nem söpri ,,szája leheletével'', és meg nem semmisíti ,,jövetelének tündöklésével'' (2Tessz 2,8), ez az Istennel szemben álló hatalom minden erejével Isten egyetemes üdvözítő terve ellen dolgozik. Vádolja az embereket az Atyánál (vö. Jel 12,10) és igen találékony módon a lelkek vesztére tör.        A keresztény hagyomány már a második századtól Szűz Máriával azonosítja a protoevangélium asszonyát, akit az egyházművészet sátántipró asszonyként jelenít meg. Azok a Mária-ábrázolások, amelyeken a Szent Szűz széttiporja lábával a földgömböt átölelő kígyófejét, egyértelműen az ősevangélium ígéretére utalnak. A keresztényember számára világos: Mária személye mint isteni ajándék jelenik meg a történelemben, akinek tevékenysége teljesen és közvetlenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcsolódik. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátánfejét.
    A Boldogasszony evilági életét a Szentírásból ismerjük. Tudjuk, milyen odaadással teljesítette édesanyai hivatását Jézus Krisztussal szemben, sőt, ezen túlmenően, részt vállalt és társa lett a Megváltónak a szenvedésben is. Jézus a kereszt alatt nekünk ajándékozta Máriát, hogy legyen valamennyiünk édesanyja. Mária a világ végéig gyakorolja anyai hivatását (szolgálja az életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62) Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc. Harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben az emberek örök életéért. Égi anyánk számára az az egyedül fontos, hogy gyermekeinek élete az örök boldogságban teljessé váljék.
     A történelmi méretű küzdelem külön-külön folyik valamennyi lélekért, s ebből a harcból mindenkinek részt kell vállalnia. Az ember rövid életének tétje kimondhatatlan: bizalommal megvívni a ,,jó harcot'' (1 Tim 1,18), s így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát. Az ember ugyanis kezében hordozza örök sorsát, és tetteivel befolyásolhatja az üdvözültek és az elkárhozottak számát. Felelősek vagyunk egymásért! Mária azért jön, hogy Isten akaratából és erejéből leleplezze a bűn szerzőjét és segítségünkre legyen örök életünkért vívott küzdelmünkben. (Antalóczi L.: Jelenések üzenetek és a jövő, EGER 2000. 21-22 p.)

Egykori muzulmán vall megtéréséről 1

     Michael A. (igazi nevét biztonsági okból nem publikálja!).
     Liberális szunnita muzulmán családban nevelkedtem, a vallás sohasem volt igazán fontos az életünkben. Az iskolában viszont egészen kicsi korunktól sokat tanultunk róla. Belénk sulykolták az iszlámhoz való ragaszkodást és a más vallásokkal való szembenállást. Még tízéves sem voltam, amikor már tudtam, hogy a zsidók és a keresztények meghamisították a Bibliát, amelyben eredetileg Ahmed (Mohamed) is szerepelt; hogy Jézust, aki csupán egy próféta, a keresztények kiáltották ki Isten Fiának; hogy Jézus nem halt meg a kereszten (Isten nem engedte volna, hogy prófétáját ilyen gyalázat érje, ezért mást feszítettek meg helyette); hogy a keresztények három Istent imádnak: Allahot, Jézust és Máriát; hogy tehát a kereszténység hamis vallás és minden keresztény hitetlen, ezért még köszönnöm sem szabad nekik.
     Tizenegy éves koromban egy neves arab sejk beszéde fordított erősebben a vallás felé, aki a közelgő világvége előjeleiről beszélt. Megijedtem, hogy a pokolba fogok jutni, mert régóta nem imádkoztam naponta ötször, ami az iszlámban hitehagyással ér fel. Ekkor kezdtem imádkozni. Igyekeztem Istennek tetszően élni, és arról álmodoztam, hogy az iszlám hamarosan meghódítja az egész világot, és felragyog az iszlám kalifátus dicsősége.
     A radikális iszlámtól akkor fordultam el, amikor a dzsihádisták a mi városunkban is kezdték bombákkal támadni a nyugatiakat és a szaúdi rendőrséget. Az iskolában azt tanultam, hogy a szent háború dicső dolog; Al Qardawí, a legbefolyásosabb sejk fatwával (jogi határozattal) engedélyezte az öngyilkos merényletek elkövetését, mégsem tudtam megérteni és elfogadni, hogy ártatlan muzulmánokat és nálunk dolgozó nyugatiakat gyilkolnak. Formálisan továbbra is megmaradtam az iszlámban, de belül egyre távolodtam tőle.  (Forrás: www.catholic-convert.com) Folyt. köv.!

16. hétfő

(Szent Adelhaid-Etelka)
        Szám 24,2-7.15-17a; Zs 24; Mt 21,23-27

Csillag jön fel Jákobból, királyi pálca támad Izraelből

Hajnali szentmisén részt venni.

Segíteni az agapé elkészítésében, mosogatásban!

„A valódi hatalom az egyházban a szolgálat.”

Chad Torgerson történetének folytatása:  
     Egy hétvégén focimeccsre mentem a sógorommal a Notre Dame Katolikus Egyetem campusára. Lenyűgöztek az épületek, a freskók, de még inkább a közösség. Rengetegen imádkoztak a campus lourdes-i barlagjánál; mindenfelől érkeztek katolikusok, akik tanúságot tettek a hitükről. A meccs előtt a játékosok is szentmisén vettek részt. Ez volna a hívő közösség, amelyet kerestem? Nem állítom, hogy azonnal döntöttem, de reálissá vált a lehetőség.
     Megállapítottam, hogy a környezetemben sok hívő ember katolikus és érdekelt, hogy miért ragaszkodnak erősebben a hitükhöz, mint a többi felekezet. Elszántam magam a katekumenátusra. Gondoltam kipróbálom, ártani nem fog; ha nem tetszik, legfeljebb otthagyom.
     Rengeteg kérdésem volt, de mindegyikre választ kaptam a papoktól, katolikus családtagjaimtól, barátaimtól. Sok mindennek utánanéztem az interneten, a Katekizmusban, a Bibliában. S mindig vártam a pillanatot, amikor rábukkanok arra a hiányosságra, amitől hiteltelenné válik a Katolikus Egyház. Ám ez a pillanat sohasem jött el.
     Elvégeztem a katekumenátust. Maradtak kérdéseim, de sokra választ kaptam. Közeledett a húsvét, döntenem kellett. Sokan már az elején meghozzák a döntést és csak formálisan járják végig a katekumenátust. Számomra a katekumenátus az értékelés időszaka. Ezért minden témában elmélyültem és ami még fontosabb, sokat imádkoztam. Biztos akartam lenni benne, hogy jó döntést hozok. A végén nem villogott fényreklám, hogy Légy katolikus! – hanem valami halkan megszólalt a lelkemben. Az életben olykor egy-egy ilyen halk suttogás válik meghatározóvá. Nagypéntekig adtam időt magamnak, hogy a Szentlélek segítségével felismerjem, hol vagyok igazán otthon. Másnap, húsvét vigíliáján befogadott a Katolikus Egyház.
     Azóta sokat gondolkodom, elemzem újonnan felfedezett katolikus hitemet. Hogy mit látok? Mélységes teológiát! S miközben egyre többet tanulok a katolikus hagyomány nagy szerzőitől és tanítóitól, egyre jobban rajongok ezért a hagyományért. Felismertem, hogy sokan keresik hozzám hasonlóan az igazságot, a közösséget, Istent. Ezért 2011 februárjában elindítottam a WakingUpCatholic.com weboldalt  ( https://www.facebook.com/WakingUpCatholic ), hogy másokkal is megosszam mindazt, ami velem történt. Az írás engem is gyarapít; mindennap tanulok valamit a hitről. A katolikus hagyományt, az ünnepektől a búcsúkig, szépség és kegyelem hatja át. Tíz évvel azután, hogy keresztény lettem, Krisztussal való kapcsolatom erősebb, mint valaha, és ezt a katolikus hit szépségének, mélységének, gazdagságának köszönhetem. (Forrás: whyiamcatholic.com)

Forrás: Magyar Kurír 

15. ADVENT HARMADIK VASÁRNAPJA

        Iz 35,1-6a.10; Zs 145; Jak 5,7-10; Mt 11,2-11
Maga az Isten jön, és megszabadít minket

Vidám együttlét, közös családi társasjátékozás.

„ A keresztény az öröm embere!”

Chad Torgerson meséli élettörténetét:
     Chicagóban nőttem fel, evangélikus családban. Szüleim nem voltak igazán lelki beállítottságúak, de fontosnak tartották, hogy megismerjem a kereszténységet – hogy azután magam döntsek a hit kérdésében. Konfirmáltam, aztán persze nem mentem vissza többé.
     Éveken át agnosztikus voltam. (megj.: Az agnosztikusok nem hajlandók állást foglalni sem Isten létezése mellett, sem Isten létezése ellen.) A vallásnak nem láttam értelmét. A tudományban hittem, és a tudomány látszólag homlokegyenest ellenkezett azzal, amit a hittanórán tanultam. Elemző gondolkodásom mind közelebb vitt a tudományhoz és mindjobban eltávolított a hittől. Hogy hinni tudjak Istenben, létének bizonyítékára lett volna szükségem. Mivel nem találtam, a középiskola végére az agnoszticizmustól a teljes cinizmusig jutottam.   
     Középiskola után az életem kicsúszott a kezemből. Sorozatos botlásaim, rossz döntéseim kétségbeesésbe kergettek. Depresszióval küszködtem, de konok maradtam, míg egy alkalommal fel nem adták nekem a leckét. Egy mélyen hívő szabadkeresztény lány, akivel jóban voltam – s akinek sokszor gúnyoltam a hitét, kétségbe vonva annak tanítását –, megkérdezte: „Chad, olvastad te egyáltalán a Bibliát?” Persze, hogy nem; kinek van arra ideje? – Megmondtam neki, mire azt felelte: „Majd miután elolvastad, akkor vond kétségbe, amiben hiszek!”
Az a lány nem is tudja, hogyan változtatta meg az életemet ez a bölcs válasz. Önfejű huszonévesként elhatároztam: bebizonyítom, hogy nincs igaza. Feltettem magamban, hogy elolvasom a teljes Bibliát, hogy több érvem legyen ellene. Ellenérvek helyett azonban olyan igazságra leltem, mint soha azelőtt.  
     1997 őszén neveztem magam először kereszténynek. A következő tizenkét évben – részben a katonaság kötelékében – bejártam a világot. Minden költözéskor új egyházban – többnyire szabadkeresztény gyülekezetekben – próbáltam otthonra lelni, de mire sikerült volna, mennem kellett tovább. Végül hazakerültem a szülővárosomba. Jó volt újra otthon lenni, szeretteimmel. Egyházi közösséget azonban, ahol igazán otthon éreztem volna magam, továbbra sem találtam.
     A Katolikus Egyházzal kapcsolatban mindig elég cinikus voltam. Katolikus ismerőseimmel a beszélgetések hamar hitvitává fajultak. Önfejűségemben igazán sohasem voltam nyitott arra, amit mondtak. Megvolt a magam felfogása, amin senki ne változtasson. Ez saját bibliaértelmezésemen alapult, amit egyik-másik mai prédikátor tanításával ötvöztem.
     Ezekből a tanításokból azonban hiányzott a teológiai mélység. Valamiféle „jóléti” teológiát közvetítettek, a kemény igazságokról viszont hallgattak. Mélyebb hit után kutatva lassanként eltávolodtam a mindig modern felekezetektől. Érlelődni kezdett bennem a gondolat, hogy talán ideje volna valami hagyományosabbat keresni; talán újra szemügyre vehetném a katolikus vallást. (Forrás: whyiamcatholic.com)

Forrás: Magyar Kurír 

14. szombat: KERESZTES SZENT JÁNOS

(Szent Venantius Fortunatus)
        Sir 48,1-4.9-11; Zs 79; Mt 17,10-13

Illés ismét eljön.

Közös családi „zarándoklat” a kútvölgyi engesztelő  Mária-kápolnába vagy Makkosmáriára vagy Máriaremetére.

"Az úton járás művészetében nem az a fontos, hogy ne essünk el, hanem hogy ne maradjunk a földön."

Nem lehet többé betlehemet állítani az amerikai Santa Monica városban a helyi önkormányzat döntésének értelmében. (Tavalyi hír!)

     Betiltották a betlehemet Santa Monica városában – írja a New York Times. A kaliforniai város vezetősége egy ateista csoport nyomásának engedve az idei évben nem engedélyezte a szokásos karácsonyi előtt betlehem felállítását a város egyik parkjában.
A csoport vezetője, Damon Vix évek óta tiltakozott a hat évtizedes szokás ellen, szerinte a helyi önkormányzat ráerőszakolta a betlehem engedélyezésével a vallást a lakosságra. A tavalyi évben tüntetést is szervezett, ennek hatására gondolhatta úgy a városvezetés, hogy az idei évtől csak felvonulásokat engedélyeznek, amelyekhez nem kell díszleteket vagy táblákat felállítani közterületen.
A betlehem megszervezésért felelős bizottság vezetője szerint ezt az intézkedés sérti a szólásszabadságot és a vallásszabadságot, és szomorúnak tartja, hogy egy kis ideológiai csoportnak sikerült keresztülvinnie az akaratát. A bizottság ügyvédje szerint mindenkinek, ateistáknak és keresztényeknek is szabad lehetne a közterületeken bármilyen rendezvényt tartani, attól függetlenül, hogy fel kell-e hozzá díszleteket állítani, vagy sem.
Most alternatív helyszínt keresnek, ahol felállíthatják a betlehemet. Forrás

Mi jöhet még? Betiltják a karácsonyt is?

     Hogy az idei karácsony elmarad-e Brüsszelben azt még nem tudni, de hogy tavaly a köztéri karácsonyfa-állítást betiltották a város vezetői, az tény. Így aztán hosszú évszázadok után 2012-ben a város főterén a feldíszített fenyőfa helyett, egy tévéképernyőkből összerakott, 25 méter magas „elektronikus téli fa” nevű installáció volt látható. A ”műalkotás” a tervek szerint ötféle kompozícióban világított, de lehetőség adatott arra is, hogy potom 4 euróért az érdeklődők felmásszanak rá és „onnan élvezzék a kilátást a városra”. Történt mindez természetesen a szent korrektség jegyében. A város vezetői ugyanis azzal indokolták a döntésüket, hogy a fenyőfa, mint a kereszténység egyik jelképe, sértheti a más vallású polgárok érzéseit.

Az persze nem nagyon aggasztotta őket, hogy a keresztények érzéseit mi sértheti, és az sem okozott különösebb gondot a számukra, hogy az őslakosok körében a döntésük felháborodást keltett. Semmi nem számított, semmi más cél nem lebegett a szemük előtt csak egy degenerált világfelfogás ráerőltetése a többségi társadalomra. Erről szól manapság Európa, erről szól ma a felvilágosult és demokratikus Európai Unió. Kiüresíteni mindent, ami értékkel bír, lebontani a tradíciókat, a gyökértelenséget propagálni. Forrás

Az ateista kutató akit megtérítettek a saját kutatásai

     2004 decemberében Antony Flew professzor, a világateizmus szellemi vezetője, ötven év tudományos munka után megvallotta, hogy hisz Isten létezésében. Hangsúlyozta, hogy istenhite sokéves keresés eredménye, mely során a biológia, a kémia és a fizika terén végzett tudományos kutatásból indult ki. Rámutatott a DNS-kód felfedezésére: ez hihetetlen mennyiségű információt foglal magába, és egyúttal úgy működik, mint a legzseniálisabb program. Elismerte, hogy mindez a Teremtő Isten tökéletes intelligenciájának létezésére utal. Tehát Antony Flew számára a Teremtő Isten létét bizonyító egyik legmeggyőzőbb tudományos tény az emberi DNS felfedezése volt. Tudjuk, hogy a DNS hatalmas mennyiségű információt tartalmaz, mely genetikai kód formájában van leírva. Ebből logikusan következik, hogy léteznie kell egy Intelligenciának, aki ezt az információt tartalmazó kódot létrehozta (ez egy rendkívül bonyolult program, mely az emberi test legkisebb részleteit is meghatározza, pl. a nemet, a szem- és hajszínt stb.) és úgy rendezte, hogy ebből az információból a természeti folyamatok irányítása révén egy rendkívül bonyolult biológiai szervezet jöjjön létre. Meg kell jegyeznünk, hogy a DNS-molekulában lévő információ nem azonos magával a DNS-sel. A DNS-molekula csak hordozója az információnak. Ezt az információt egy összetett programhoz vagy egy rögzített gondolathoz hasonlíthatnánk, s ez egy intelligens személy létezésére utal. A DNS elemei, melyeket nukleotidoknak hívnak, egy logikus egységet alkotnak, oly módon kapcsolódva egymáshoz, mint egy írott szövegben a betűk és a szavak. Ez azt jelenti, hogy a DNS-ben van intelligencia. Mint ahogy azt Michael J. Behe professzor bizonyítja, az információ, melyet tartalmaz, nem anyag és nem is energia.
     Amikor Antony Flew professzor megismerte az igazságot az emberi DNS-ről, megértette, hogy az ateizmusnak nincs semmilyen logikus megalapozottsága. Nem más, mint irracionális, vak hit az élet és a harmonikus egységet alkotó, logikus törvényszerűségek szerint működő világegyetem véletlenszerű keletkezésében. Azt, ahogy az ateista Richard Dawkins próbálja magyarázni az élet eredetét és keletkezését, Flew "nevetséges igyekezetnek" nevezi. Dawkins azt állítja, hogy az élet úgy jött létre, mint "szerencsés véletlen". Valóban erős hit kell az ateizmushoz.
     Ezenkívül felmerül az a kérdés is, hogy összeegyeztethető-e az Istenbe vetett hit Darwin evolúciós elméletévei, mely azt állítja, hogy az élet a fajok sokféleségével egy céltalan folyamat eredményeként jött létre. Irányíthat-e Isten egy céltalan folyamatot? (Folyt.)

(Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 9. szám cikke nyomán. Részlet.
Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország)

3. péntek: SZENT LÚCIA

        Iz 48,17-19; Zs 1; Mt 11,16-19

Bárcsak figyeltél volna parancsaimra.

Bűnbánat.

Hibáink jóvátétele.

,,Ne féljünk megbocsátást kérni Istentől. Ő sosem fárad bele a megbocsátásba. Isten tiszta irgalom."

Hallgassatok végre rám! Én Anyátok vagyok, tudok és akarok segíteni rajtatok! Tartsatok bűnbánatot és éljetek bensőséges lelki életet! Legyetek hűek Szent Fiamhoz, hűek az Egyházhoz és hűek a Pápához, mert csak így maradhattok meg állhatatosan mindabban, aminek történnie kell! A mélységes megtérést ne halogassátok, mert édesanyai szavaim igazságával mindenképp szembesülni fogtok, csak nem mindegy hogy mikor!

 Szívetekben, lelketekben miért riadtok meg? Nem azért vagyok Én szerető Édesanyátok, hogy kételyekben hagyjalak benneteket. Csak fogjatok össze minden erőtökkel, és készítsétek elő a lelkeket a szent Láng befogadására. (Szeretetláng Lelki Napló I/58)

(Jézus:) Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik. (II/93-94) És Anyám mosolya beragyogja a földet! (Szóbeli feljegyzés 1971. VII. 26) 

Isten azonban sohasem hagyott el; különös utakon közeledett felém. Sok horrort olvastam és néztem, és feltűnt, hogy ezekben a könyvekben és filmekben, ha nagy baj van, nem a protestáns lelkészhez vagy a pogány papnőhöz fordulnak, hanem a Katolikus Egyházhoz. Nem is gondoltam, mennyire megmaradt ez bennem, mígnem egyszer azt mondtam egy barátnőmnek, hogy nagy bajban katolikus papot fogok hívni, nem boszorkányt. Volt valami tekintély, valami hatalom a Katolikus Egyházban, amit öntudatlanul már akkor éreztem.  
     A képregényeket is szerettem. Egyik kedvenc szereplőm lett az X-Menből Nightcrawler, aki elkötelezett katolikus, szereti Istent, és ez láthatóan boldoggá teszi. Rajta kívül talán nincs is más ilyen szereplő a képregények világában. Szerepjátékban is alakítottam őt. Később magam is írtam fantasy és horrortörténeteket, és eredeti szereplőim közül a végére többen katolikusok lettek – jóval többen, mint amennyit annak szántam. Színésztársaim és az olvasók közül sokan rákérdeztek, hogy mi motiválhatta e szereplőket. Kénytelen voltam hát katolikus hitvédelmi írásokban utánanézni, hogy megfelelően tudjam indokolni a szereplőim viselkedését.
     Ekkor már sokat foglalkoztam az Egyházzal, de az első komoly kétségek akkor fogtak el, amikor igazán behatóan kezdtem tanulmányozni a katolikus hitvédelmet és a Katekizmust. Ekkor harmincöt éves voltam és tizenöt éve boszorkány. Az Egyház külsőségei, a harangszó, az illatok, a képzőművészet, a zene, a szertartások méltósága már korábban is lenyűgözött. Most azonban kezdtem felfedezni a hitvédelmi írásokban az igazságot. Mellette árnyékszerűvé halványultak a boszorkányság rítusai és igazságai, s én valami valóságosra éheztem.
     Katekumenátusba jelentkeztem a helyi katolikus plébánián, és egy évet adtam magamnak. Sokkal gyorsabban ment, pedig nem volt könnyű eljutnom a teljes szabadosságból egy olyan vallásig, amely komoly követelményeket támaszt. De megpillantottam valamit az Igazságból, és a lelkem mind többre vágyott.
Nagyböjtben egy nagyon mély, személyes élményben volt részem. Katolikus hitem egészen addig pusztán olvasmányaim ésszerűségére épült. A nagyhéten azonban a szívemmel is katolikus lettem. Valóságosan, sorsfordító módon megtapasztaltam Istent a Szentlélekben, és abban a pillanatban örökre elhagytam a pogányságot. Azóta is voltak hasonló élményeim, de azt a pillanatot őrzöm a szívemben. Akkor szerettem bele Istenbe, és soha többé nem akarok elszakadni tőle.   
     2010 húsvét vigíliáján kereszteltek meg. E sorok írásakor egy éve vagyok katolikus. Nem volt mindig könnyű, hiszen tizenöt évnyi pogánysággal szakítani olyan, mint egy szenvedélybetegségből kigyógyulni – de Isten mindig megadta a kegyelmet a küzdelemhez. A szabados pogány boszorkánysághoz képest hihetetlenül nehéz elkötelezett katolikusnak lenni, az életem mégis egyszerűbb, szebb és nyugodtabb, mint pogányságom idején bármikor. A boszorkányság hihetetlen szabadságot ígér, de ez bizony csak ügyes hazugság. Az igazi szabadság Istennél van. (Forrás: www.catholic-convert.com)

Forrás: Magyar Kurír

12. csütörtök

(Guadalupei Szűz Mária)
        Iz 41,13-20; Zs 144,1-13; Mt 11,11-15

Én megsegítelek – így szól az Úr, a te megváltód.

Meghallgatni egy szép jótékonysági hangversenyt, orgonazenét.

Közben átgondolni mit jelent számunkra a hit!

,,A hit nem egy dekorációs, díszítő elem. Hittel rendelkezni annyit jelent, hogy valóban Krisztust helyezzük életünk
középpontjába."

Ördögi tervek    

       Lengyelországban általános felháborodást keltett Herczog Mária magyar szociológus, az ENSZ mellett működő Gyermekjogi Bizottság tagjának kijelentése, miszerint „az élet ablakai nem a legjobban szolgálják a gyermek vagy az anya érdekeit” és az Európai Parlamenthez fordult azzal a kéréssel, tiltsa be ezeket a helyeket – adta tudtul a lengyel média. A kérdéssel több napon át foglalkoztak a híradások és cikkek, kommentárok sora jelent meg az ügyben (köztük a Magyar Kossuth Rádió is).

      Lengyelországban mintegy 50 olyan „élet ablaka” van, ahol az anya minden következmény nélkül otthagyhatja kisgyerekét, akit nem kívánt megszülni valamilyen okból. Az első ilyet hat évvel ezelőtt nyitották meg szerte az országban. Az elmúlt években 44 csecsemőt hagytak ezeken a helyeken, többségük már új családot talált. A kialakított kis hely természetesen fűtött, az anya névtelenül hagyhatja ott a gyermeket. Amikor becsukja kívülről az ablakot, megszólal a riasztó, s az ügyeletes apáca vár egy percet, mielőtt gondozásába venné a csecsemőt, hogy az anya ismeretlen maradhasson.
      Ilyen vagy ehhez hasonló „élet ablaka” nemcsak Lengyelországban működik, de szerte Európában: Németországban kb. 80, Csehországban mintegy 40, Olaszországban, Svájcban, Szlovákiában, Oroszországban 10 ilyen létezik. Emellett az sem elhanyagolható tényező a lengyelek esetében, hogy Európa egyik legszigorúbb abortusztörvénye van érvényben – és még ezt is tovább akarják szigorítani. Ha az uniós törvények betiltják az „élet ablakait”, akkor ahhoz Lengyelországnak alkalmazkodnia kellene.
      Ezeknek a gyermekmentő helyeknek a megszüntetése ellen először az Egyház emelte fel a szavát. – Az élet a legalapvetőbb jog, ennek védelme elsőbbséget élvez minden más joggal szemben – mondja a Caritas Polska igazgatója.
      A lengyel érsek prímása is elhamarkodottnak ítéli az ENSZ e szervezetének követelését.
A lelkipásztorok tiltakozásához csatlakoztak mások is. A Gazeta. pl című internetes oldalon az egyik ismert bíró, Waldemar Zurek így nyilatkozott: – Híve vagyok ezeknek az „élet ablakainak”. Azt a jogi szakkifejezést alkalmaznám ebben az esetben, hogy itt magasabb szükségszerűség helyzetéről van szó: ugyanis a gyermek életének megmentése fontosabb, mint a biológiai szülőkről való ismeretek. Azt kell mondjam, az ellenzők nagyvárosi szemszögből nézik ezt a kérdést, pedig ezeket az „élet ablakait” kisebb városok, vagy éppen a falvak asszonyai tudják igazán kihasználni. Az ő környezetükben máig ördögi véteknek számíthat, ha a megszületett csecsemőt otthagyják a kórházban.
      A gyermeki jogok szóvivői szerint, nagyon rossz ötlet ezeknek az „élet ablakainak” a megszüntetése, mert „jobb egy erre a célra kijelölt biztonságos helyen hagyni az újszülöttet, mint kidobni az utcára, a híd alá, az erdőbe. Ha nincs jobb alternatíva egy megszületett, de nem kívánt gyermeknek, akkor jobb nem megkérdőjelezni az "élet ablakok" jogosságát, ami ezeken a gyerekeken segíthet, és örökbefogadó családokhoz kerülhetnek”.

Szerkesztői kivonat. Eredeti  FORRÁS

     Libby Edwards így beszél erről:
     Névleg protestáns családban születtem, de kamaszkoromban már messze elkerültem mindenféle templomot. Nem szerettem vasárnap korán kelni, és az istenkapcsolatnál sokkal fontosabbnak tűnt, hogy mindenkinél jó legyek. Ám azért érdekelt a vallás; keresztény barátnőim révén több protestáns gyülekezetben megfordultam. A Katolikus Egyházat csak olyan horrorfilmekből ismertem, mint Az ördögűző, mégis volt benne néhány dolog, ami izgatott. Például a rózsafüzér. Máig emlékszem, mennyire megdöbbentett, amikor egy katolikus családnál először láttam igazi rózsafüzért. Nem tudtam, hogyan kell vele imádkozni, de éreztem, hogy van benne valami különleges.   
     Húszéves voltam, amikor egy alkalommal a könyvesboltban a New Age/Asztrológia polcon megakadt a szemem egy boszorkányságról szóló könyvön. Erős vágy élt bennem valamiféle spiritualitás iránt, így mélyen rezonált bennem a hátsó borítón olvasható ajánlás: a boszorkányság nem mese, nem is sátánimádat - csak vegyem meg a könyvet, és belőlem is igazi boszorkány válhat.
     Megvettem. Lenyűgözött. Elkezdtem kitanulni. Az első, „bűvészkedős” időszakon – amikor kizárólag feketében jártam és több kiló pentagramos láncot hordtam – hamar túlestem. Komolyan kezdtem tanulmányozni a boszorkányságot, újpogány barátokkal vettem körül magam, tapasztalt mesterektől tanultam, és faltam a témával kapcsolatos könyveket. Volt egy-két dolog, amivel nem tudtam tökéletesen egyetérteni – a keresztény neveltetést nem tudtam még tökéletesen levetni, váratlanul elő-előjött –, de idővel egyre könnyebben tudtam szőnyeg alá söpörni a felmerülő kételyeket, kérdéseket.   
     Tizenöt évig műveltem és tanítottam másoknak a boszorkányságot. Újpogány rendezvényeket szerveztem, és kiterjedt hálózatot építettem az interneten. Fejlesztettem okkult „talentumaimat”; úgy tűnt, a jósláshoz és a halottidézéshez különös tehetségem van. Megtanultam gyógyítani és átkot mondani, bár az utóbbiban jóval több sikert értem el. Ez nem véletlen: az újpogány boszorkányság híveinek egyik legfőbb érve az, hogy fehér, azaz jótékony mágiát művelnek – ez azonban csak mese. Hamar kiderül, hogy „a boszorkány, aki átkozni nem tud, gyógyítani sem tud.”
     A boszorkányság voltaképpen vallási köntösbe burkolt hédonizmus, melynek szabadosságához foghatót azóta sem találtam. Életem e sötét időszakában minden határt feszegetni kezdtem, s miközben el voltam szánva, hogy felrázom a szűk látókörű keresztény többséget, erkölcsi gátlásaimat könnyedén tettem félre az újonnan megtalált „szabadság” szellemében. (Forrás: www.catholic-convert.com) Folyt. köv.

11. szerda

(Szent I.Damazusz pápa)
        Iz 40,25-31; Zs 102; Mt 11,28-30

Akik az Úrban bíznak, erejük megújul.

Teréz anya nővéreihez ellátogatni a Tömő utcába, vinni valami alapanyagot, amiből ők ebédet tudnak főzni.

"A nagylelkű ember mindig boldog. A kicsinyesnek megráncosodik a szíve, és sohasem éri el a boldogságot."

Renée Lin, egykori protestáns vall megtéréséről 2

     Rövidesen kezembe akadt egy katolikus könyv a Jehova tanúiról. A szerző rámutatott: „A Biblia sokszor nehezen érthető mondatait könnyű szövegkörnyezetükből kiragadva félreértelmezni és valamely felfogás 'bizonyítására' felhasználni. Charles Russell követői mesterien értettek ehhez. ...Az egyházatyák azonban világosan kifejtették, hogy Krisztus istensége a keresztény hit alaptétele. Az ő írásaikat sokkal nehezebb úgy elferdíteni, hogy tévtanokat lehessen velük alátámasztani.”
     Siettem a könyvesboltba, és beszereztem az apostoli atyák kötetnyi írását. Nagy örömömre Antióchiai Szent Ignácnál számos utalást találtam Krisztus istenségére. Alig vártam, hogy felfedezésemet megosszam Jehova tanúival. Ám a két hölgy által használt nyomtatott anyagban az állt, hogy Ignác, amikor igent ír, valójában nemet gondol, és fordítva. Nagyjából ekkor vetettem véget a kapcsolatnak Jehova tanúival.
     Egyszer egy hatodikos gyerek megkérdezte tőlem, mit hisznek a katolikusok. Fogalmam sem volt; azt motyogtam, hogy sok olyasmit, ami nincs benne a Bibliában, ami nem jó, mert mindent közvetlenül az Írás alapján kell hinnünk és tennünk. Tudatlanságomat elszégyellve azonnal megvettem egy katolicizmusról szóló könyvet.
     Az Eucharisztiáról szóló fejezetnél biztos voltam benne, hogy a katolikus szerző az ige elferdítésével fogja alátámasztani a téves tanítást. Elővettem hát a Bibliámat és olvasni kezdtem a János-evangélium hatodik fejezetét. Többször elolvastam, mindhiába: nem találtam a ferdítést. Jézus világosan azt mondja, hogy együk az ő testét és igyuk az ő vérét. De hát akkor milyen alapon mondhatja bárki, hogy ezt jelképesen kell értenünk? Ismertem a protestáns értelmezést, amely szerint az „enni és inni” itt annyit jelent, mint „Jézusban hinni” vagy „Isten igéjét ünnepelni” – ám ez a magyarázat egyszerre nagyon gyengének tűnt. Csak nem ugyanazt tesszük mi, evangéliumi protestánsok, mint amivel a nálunk liberálisabb felekezeteket vádoljuk: jogot formálunk arra, hogy jelképesen értelmezzük azokat a bibliai részeket, amelyekben nem hiszünk? – Ez a földrengés minden korábbit felülmúlt. Elhatároztam: olyan egyházhoz akarok tartozni, amelyik szó szerint veszi János 6. fejezetét.  
     A dolog nem volt egyszerű. Hónapokba telt, míg be mertem lépni egy katolikus templomba, és további hónapokba, míg jelentkezni mertem katekumenátusba. Ennek ideje alatt rengeteget tanultam. Ízekre szedtem a katolikus hitrendszert, és mindent összevetettem a protestáns érvekkel. Észrevettem, hogy a katolikus hittételekkel szemben első ránézésre sziklaszilárd a protestáns érvelés, ám ha az ember figyelmesen megvizsgálja az érvre vonatkozó katolikus választ, annak olyan mélysége van, hogy a protestáns gondolatmenet nemegyszer semmivé foszlik.
     Rájöttem, hogy a katolicizmussal szembeni protestáns hitvédelmünk alapja az volt, hogy bizonyos dolgokat jelentéktelennek tüntettünk fel: az egyházatyák korántsem protestáns szemléletű írásait; a protestantizmus megosztottságát (mondván, a lényegben egyetértünk); a kérdést, hogy miféle tekintély állapította meg a bibliai kánont. Kisebbítettük a katolikus szentek és konvertiták életének jelentőségét. Eltorzítottuk a katolikus hittételeket, hogy könnyebben cáfolhassuk őket (pl. „Mária-imádat”), így nemlétező rosszal fordítottuk szembe a hívőket. Saját hitrendszerünket biblikusnak tartottuk, a katolikus teológiát nem – pedig a protestáns felfogás rengeteg szentírási részt „megmagyaráz” ahelyett, hogy engedné, hogy azt jelentsék, amit jelentenek. Végül tagadtuk a dogmafejlődést, ami megmagyarázza, miért hiteles apostoli tanítás a szentháromságtan annak ellenére, hogy a Szentírásból nem bizonyítható. Vagyis – állapítottam meg szomorúan – becsaptuk egymást és saját magunkat.
     2003 húsvét vigíliáján tértem haza az Egyházba. (Forrás: whyiamcatholic.com)
Forrás:  Magyar Kurír 

Anglia: nem kötelezhetők munkára a keresztények vasárnap

     Londonban, Celestina Mba szociális munkás fordult bírósághoz amiatt, hogy elbocsátották a munkahelyéről, miután vallási okokra hivatkozva nem akarta vállalni a vasárnapi szolgálatot.A munkaügyi bíróság korábban visszautasította a nő keresetét azzal az indokkal, hogy nem minden keresztény tartja pihenőnapnak a vasárnapot, így ez nem tekinthető a vallás alapvető elemének, annak ellenére sem, hogy a tízparancsolatnak is része.A fellebbviteli bíróság azonban Celestina Mbának adott igazat, és elismerte, hogy a vasárnapot több millió keresztény a pihenés napjának tartja, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. A bíróság egyúttal kimondta, hogy a munkáltatóknak meg kell találniuk az egyensúlyt az üzleti érdekeik és az alkalmazottaik vallási szokásai között.A londoni keresztény jogi központ vezetője, Andrea Minichiello Williams üdvözölte a döntést. A bíróságok végre kezdik jobban megérteni, hogy mit jelent kereszténynek lenni – szögezte le.

Forrás MTI/Magyar Kurír

10. kedd

        Iz 40,1-11; Zs 95; Mt 18,12-14
Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok segítségül, amíg közel van

Egy nem kedvelt osztálytárssal, munkatárssal valami jót cselekedni, apró meglepetést a táskájába csúsztatni.

"Szentek akarunk lenni? Mindnyájan? Éljük meg örömmel hitünket, hagyjuk, hogy az Úr szeressen bennünket, imádkozzunk Istenhez ezért az ajándékért, magunk és a többiek számára.” 

Renée Lin, egykori protestáns vall megtéréséről 1

     Metodista vallásban nevelkedtem, később pünkösdi, szabadkeresztény, evangélikus, presbiteriánus és baptista gyülekezetekbe jártam. Úgy gondoltam, a kereszténység drágakő, és a protestáns egyházak e drágakő csiszolt oldalai.
     Az 1990-es években egy vasárnap baptista lelkészünk kijelentette: mi, mindent közvetlenül az Írás alapján hiszünk és teszünk. Elgondolkoztam, mert eszembe jutott néhány kivétel. Például az apostolok senkinek sem mondták, hogy fogadja szívébe Jézust mint személyes Urát és Megváltóját, hanem azt, hogy tartson bűnbánatot és keresztelkedjen meg. Persze ezt a mai kor megváltozott körülményei indokolhatják. Ám eszembe jutott egy általánosan elfogadott hitbeli meggyőződés, amit nem tudtam igével alátámasztani: az, hogy ha egy kisgyermek meghal, a mennyországba kerül. Akárhogyan kerestem, ennek nem találtam a bibliai alapját. Eltöprengtem... itt a gyülekezetben biztosak vagyunk benne, hogy mindent közvetlenül az Írás alapján hiszünk és teszünk – miközben nincs rá bizonyíték.
     Lelki Richter-skálámon ez csak kisebb, 1,8-as rengést jelentett. Voltak azonban erősebbek már korábban is. Az 1980-as években Tajvanon angolt tanítottam egy keresztény iskolában. Bibliakört is tartottam a diákoknak. A szenvedésről beszélgetve a kolosszei levél 1,24-hez értünk: „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára.” Megrökönyödve hallgattam el, mert ez a mondat ellentétben áll a protestáns teológiával. Egy protestáns egyszerűen nem mondhatja, hogy amikor szenved, kiegészíti, ami hiányzik Krisztus szenvedéséből. Pedig a Bibliában egyértelműen ez áll. Haladékot kértem a diákoktól, hogy utánanézhessek. Hosszasan kutattam a könyvtárban, mérvadó protestáns teológusok írásaiban, hogyan kell értelmezni ezt a mondatot, de nem kaptam választ. Be kellett ismernem a diákoknak, hogy nem tudom, mit jelent ez a mondat. Újabb teológiai földmozgás, ezúttal 4,3-as.
     Később Amerikában találkoztam Jehova tanúival. Elhatároztam, hogy elbeszélgetek velük. Tudtam, hogy tagadják Krisztus istenségét, ezért úgy gondoltam, ha bizonyítani tudom nekik az Írásból a Szentháromság tanát, kénytelenek lesznek elfogadni a keresztény hitrendszert. Sorolni kezdtem azokat a szentírási helyeket, amelyek arról szólnak, hogy Isten Atya, Fiú és Szentlélek. A két hölgy türelmesen várt, majd ők is idézni kezdték a Szentírást: „Jézust az Atya küldte” (Jn 17,3; Jn 8,17). Elmagyarázták, hogy ha Isten küldte Jézust, akkor Jézus nem lehet Isten, hiszen csak egy Isten van, itt pedig két különböző lényről van szó. Hiába mondtam, hogy két külön Személy, de egyetlen Istenség... már idézték is 1Tim 1,17-et: „a halhatatlan és láthatatlan, egyedülvaló Istennek tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké” – ami szerintük cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy Jézus nem lehet Isten, hiszen nem halhatatlan és nem láthatatlan. Erre kétségbeesetten csak annyit mondtam: 1Jn 5,7! – Mire ők: Márk 10,18! – Én: Tit 2,13! – Ők: Jn 14,28! – Én: Jn 10,30! – Ők: 1Kor 8,6! – Én: Mt 28,19!! – Ők: 1Kor 11,3!! – Én: Jn 5,18!!! – Ők, kórusban: Fil 2,5–11!!!
     Ekkor – szerencsére – lejárt az idő, menniük kellett. A beszélgetés legfőbb tanulsága számomra az volt, hogy a Szentháromság tana az Írásból alátámasztható, ám az Írásból nem bizonyítható. A Jehova tanúi által idézett mondatok ésszerűnek tűnő alternatívát kínáltak. Megdöbbentem. A keresztény hitnek sarkalatos tétele a Szentháromság tana – hogyan lehetséges, hogy egymagában az Írás alapján nem bizonyítható? Ez már 7,9-es rengés volt a teológiai Richter-skálámon. (Forrás: whyiamcatholic.com) Folyt. köv.!
Forrás:  Magyar Kurír 

441. Vallás nélkül, nehezebb lesz válás nélkül!
442. Hitünk, hogy Jézus Krisztus aki az Atya jobbján ül, eljön ítélni eleveneket és holtakat. Az Úr nem azért jött a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön Általa a világ (Jn 3,17). Tulajdon tetteink fognak megítélni, az általunk megismert igazság fényében! A szeretet és cselekedeteik alapján mérettetnek meg az apák, anyák, a fiúk és leányok: „Jertek Atyám áldottai, mert éhes voltam és ennem adtatok, szomjas voltam és innom adtatok, vándor voltam és befogadtatok, ruhátlan voltam és felöltöztettetek” (Mt 25,34-35). E fölsorolást a családi életben előforduló jó cselekedetekkel bővíthetnénk: Magzat voltam és elfogadtatok, elhagyott árva voltam és családommá lettetek; elesett voltam és felkaroltatok. Segítettétek a válságban lévő anyákat, a nagycsaládokat, és szavazataitokkal az életet tisztelő pártokat támogattátok”. Az Evangélium szerint azonban a végítéleten elhangzik egy rettenetes felsorolás is: Távozzatok színem elől ti átkozottak az örök tűzre, amely a sátánnak s angyalainak készült. Mert éhes voltam és nem adtatok ennem, szomjas voltam és nem adtatok innom, vándor voltam és nem fogadtatok be, ruhátlan voltam és fel nem ruháztatok (Mt 25,41-43). És e sort is lehetne keserűen folytatni, hisz': Jézust hányszor elutasítottuk, hivatásunkat, házastársunkat, családunkat elhagytuk, gyermekeinknek rossz példát mutattunk, a hittanra nem írattuk be, nem neveltük erkölcsre és nemzettudatra, a megfogant magzatot abortáltuk, szavazatunkkal az istentelenséget támogattuk, Krisztust a karrierünk miatt röstelltük megvallani. 

9. hétfő: SZŰZ MÁRIA SZEPLŐTELEN FOGANTATÁSA (főünnep)

(Szent Cuauhtlatoatzin Didák)
        Ter 3,9-15.20; Zs 97; Ef 1,3-6.11-12; Lk 1,26-38

Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt.

A család közösen imádkozza el a rózsafüzért!

,,Kérjük Máriát, segítsen bennünket, hogy tekintetünket Jézusra szegezzük, mindig kövessük őt, akkor is, ha ez
elkötelezettséget igényel."

Jennifer Fulwiler, az egykori ateista így vall megtéréséről 3

     Két héttel később mélyvénás trombózist kaptam. Hosszú időre kórházba kerültem. Az orvos azt mondta, a hajlam örökletes és életveszélyessé teszi az esetleges további terhességeket. Amikor felvetettem az Egyház által elfogadott természetes családtervezést, csak nevetett. Magának fogamzásgátlásra van szüksége – mondta.
Elbizonytalanodtam. Itt már nem arról volt szó, hogy nem beszélek csúnyán, hanem arról, hogy az életemet kockáztatom, ha ragaszkodom az Egyház tanításához. Tanácstalanságomban az apámtól tanult alapelvhez nyúltam vissza. „Sose higgy el valamit azért, mert az neked kellemes – mondogatta –; mindig azt kérdezd, igaz-e!”
     Ennek fényében azonban a kérdés nem volt kérdés, hiszen akkor már tudtam, hogy amit az Egyház tanít, igaz, csak nem akartam ekkora áldozatot hozni. Végül, bár tudtam, hogy anyagilag is, egészségileg is hatalmas kockázattal jár, úgy döntöttem, hogy ezúttal az igazat választom a kellemessel szemben. Férjemmel elhatároztuk, hogy elkezdjük a katekumenátust a helyi plébánián. Az orvosnak pedig – életem első hitvallásaként – megmondtam, hogy nem kérek fogamzásgátlást, mert katolikus vagyok.
     Következő tavasszal, mielőtt befogadott volna az Egyház, életemben először gyóntam. Tudtam, hogy az elkövetett rosszat meg kell bánni, de magamban, Jézusnak ezt már megtettem, ezért úgy véltem, fölösleges a pap előtt elismételnem. Amikor azonban meghallottam a saját hangomat, amint kimondtam mindent egy másik ember előtt, annak olyan ereje volt, ami minden elképzelésemet felülmúlta. Zokogva soroltam a bűneimet. S amikor a pap Isten nevében kimondta, hogy a bűneim meg vannak bocsátva – nos, el nem tudtam volna képzelni, hogy ez ennyire megrendítő hatással lesz rám. Kábultan jöttem ki a gyóntatószékből, és beültem egy padba az üres templomban. Tudtam, hogy az életem immár örökre megváltozott.
     Aznap éjféltájban kiléptem a verandára. A sötétség mintha lelkem sötétjét tükrözte volna – de ekkor visszagondoltam az első gyónásomra és rájöttem, hogy mindentől megszabadultam. A belső sötétség nem volt többé. Helyette békesség és a szeretet félreismerhetetlen érzése töltött el. Életemben először megéreztem Isten jelenlétét.  (Forrás: whyiamcatholic.com)

Forrás Magyar Kurír,  Képek az internetről!  

436. A pornográfia kivonja a szexuális aktust a partnerek bizalmas szférájából, hogy azt harmadik személy(ek)nek bemutassa. Sérti a tisztaságot és súlyosan károsítja mindazok méltóságát akik közreműködnek vagy nézik. A pornográfia mindnyájukat egy nem létező világ (hamis) illúziójába ringatja. Súlyos bűn! (vö ÚK 2354)
437. A Szentírásra támaszkodva, a homoszexuális kapcsolatok – mint súlyos eltévelyedések –, „belső természetük szerint rendetlenek”. Ellentétesek a természeti törvénnyel is. Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének! E hajlamtól szenvedő személyek számára a homoszexualitás próbatétel, és egyféle kereszt. Törekedniük kell, hogy az állapotukból adódó lemondást és szenvedéseiket egyesítsék az Úr keresztáldozatával. A homoszexuális emberek a tisztaságra kaptak meghívást, az önuralom és a szentségi élet erényeivel.
438. Ha valaki megcsalja a házastársát, az Úristent csalja meg, megszegve Istennek és partnerének tett esküvését. Számtalan probléma és fájdalom származik a hűtlenségből! A férfi házasságon kívüli kapcsolatában szerzett vírusfertőzését, átvihet házastársára, rákot okozva neki. A nők házasságtörésük leplezésére, megöletik esetleges magzatukat, a vétlent! A házasságtörésnek beláthatatlan következményei vannak életünkre és örök életünkre!
439. A „bezzeggel” kezdődik sok házasság megromlása.
440. A nő nem a férfi fejéből teremtetett, hogy felette álljon, nem is a lábából, hogy rajta járjon, hanem az oldalából, hogy egyenlő legyen vele, közel a szívéhez és a karjához, hogy szeretetet s védelmet találjon.