Gondolatok a böjtről

     Az üres edényt meg lehet tölteni. A böjt arra való, hogy üres edénnyé tegyen bennünket, mégpedig olyanná, ami képes Isten kegyelmét befogadni, sőt egyenesen magába szívni, mint a vákuum.
     Jézus kegyetlenül szenved a kereszten. Mel Gibson Passió című filmje a képi megjelenítés eszközével próbálta megközelíteni ezt a szenvedést. De a legcsekélyebb böjt is többet ér a filmnél, mert ekkor nem nézem, hanem magam is elviselem az önmegtartóztatásból eredő kínokat, vagyis azonosulok az agonizáló Krisztussal.
     Nem szabad jóllakni a világgal. A világ jóízű, de túlzott adagban mérgező. A böjt arra is való, hogy megfékezze bennem a világ hatásait, éppen ezért ne csupán a gyomromat böjtöltessem, hanem érzékszerveimet is. Törekedjek a szem böjtjére: nem kell mindent látnom, észrevennem, most a tv-t, számítógépet be sem kapcsolom; aztán a fül böjtjére: ne halljak meg mindent, az Istennek nem tetsző, hamisságok előtt zárjam be fülemet. A szám is vegyen részt a böjtben: a szent negyven nap során csak a legszükségesebbeket mondom ki, vagyis az imádság és a szeretet szavait. Semmi felesleges beszéd.
Fontos az értelem böjtje: nem engedem szertelenül csapongani gondolataimat, inkább azokat tudatosan és kemény önfegyelemmel Istenre irányítom.
     A böjt egyben sorsközösség vállalása az éhezőkkel. Egyszer egy istentagadó ember honlapján egy csontig soványodott, éhező asszony képe volt látható, mellette a gúnyos felirat: Isten szeret téged.
Vagyis, ha Isten létezne és tényleg ő lenne a szeretet, ahogy a keresztények vallják, akkor kielégítené az ember biológiai szükségleteit, és nem hagyná a nyomort.
Csakhogy nem a Mindenható az oka az éhezés világméretű botrányának, hanem a tehetősebb társadalmak közönye. Az emberi szeretetlenség. Ezért a keresztény böjt ne csupán öncélúan magunk felé irányuljon, hanem Isten terve szerint hozzon gyümölcsöt a felebarát számára is.
     Hamvazószerdától feltámadásig – különösen a Nagyhéten – kemény önmegtartóztatással tudjunk lemondani számtalan dologról. Cigarettáról, alkoholról, kávéról, édességről, a vásárolgatásról, szórakozásról, és amit az önmegtagadás által megspóroltam, adományozzuk a nélkülözők megsegítésére.
     Végül ne feledjük, hogy a böjttel fegyelmezett test közelebb áll a feltámadt testhez, mint a jóllakott, ugyanis azt nem csupán az ösztönök-, hanem elsősorban Isten kegyelme vezérli.
     E gondolatokkal kívánok minden Olvasómnak Istennek tetsző, üdvösségünk útját építő, áldott Húsvétot, a Feltámadás lélekújító örömében!

(A bloghoz kissé módosítva, felhasználtam Kovács Kornél üllői plébános írását, mely megjelent a "Laudate Dominum" c. a negyedéves egyházközségi lap, XIII. évfolyam 1. számában)

A tegnapi kérdésinterjú folytatása XVI. Benedek pápától 2007-ben 

– Vannak objektív kritériumai az ördögtől való megszállottságnak?
– Az exorcizmus új szertartáskönyve nagyon jól összefoglalja a megszállottság kritériumait. Számomra, papként, a legnyilvánvalóbb jel az, hogy az illető viszolyog a szent tárgyaktól, pl. a feszülettől, a rózsafüzértől vagy a kereszt jelétől. Isten neve is taszítja – amikor elhangzik, az ilyen ember nagyon ideges lesz. Kevésbé fontos jel, hogy a megszállottak olykor természetfeletti képességekre tesznek szert. Nem tanult idegen nyelveken szólalnak meg. Levitálnak, lebegnek, nem hat rájuk a gravitáció. Néha megmagyarázhatatlan fizikai erőre tesznek szert, és dühöngeni kezdenek. Mindazonáltal egyáltalán nem könnyű megállapítani a megszállottság esetét. Mielőtt valakivel foglalkozni kezdek, általában pszichiáterhez vagy neurológushoz küldöm. Csak akkor kezdem meg a lelki kezelést, ha ezek a szakemberek azt mondják, nem tudnak vele mit kezdeni. Azt szoktam mondani, hogy tíz exorcizmusra jelentkező közül egy az, aki valóban megszállott.

– Mi lehet az oka annak, hogy valaki megszállott lesz?
– Nem tudjuk. Azt sem tudjuk, miért lesz az egyik ember rákos beteg, miközben a másik nem. Ezt sem tudjuk megmagyarázni. Csak azt tudjuk, hogy a testi és lelki betegségben jobban megnyilvánul Isten ereje és jósága. Így kell látnunk a megszállottságot.

– Hogyan történik az ördögűzés?
– Az Egyház erkölcsi bizonyosságot kíván az ördögűzést végző paptól, hogy valóban megszállottsággal áll szemben. Abszolút bizonyosság azonban nem létezik. Ezért igen fontos, hogy az exorcista az imádság és a böjt embere legyen.

– S azután?
– Az exorcizmus fontos, hivatalos imádság, amelyben erőteljesen jelen van az Egyház hatalma. Ez a lényeg. Olykor szenteltvizet vagy tömjént használunk, és a pap mindig feszületet tart a kezében. A pap mellett másoknak is jelen kell lenniük, mert megesik, hogy a megszállott személy erőszakosan kezd viselkedni. Az embert egészen megváltoztathatja a gonosz kiűzése. Más ember lesz belőle. A szertartás közben, Isten jelenléte és az emberek közös imája hatására a gonosz lélek megnyilvánul. Sokszor dühöngeni kezd, mert tudja, hogy valamilyen módon vereséget szenvedett. A megszállott személy hangja ilyenkor elváltozik, nagyon kellemetlenné válik.

– Félelmetessé is?
– Egyáltalán nem. A megszállottat ilyenkor csak szánni tudom, mert szenved, és az ember látja, hogy szenved. Ugyanakkor öröm tudni, hogy az exorcizmus megszabadítja ettől a szenvedéstől. Minden exorcizmus elején a Szentháromságot, az Atyát, a Fiút és a Szentlelket hívjuk segítségül. Azután szentírási szakaszokat olvasunk fel, majd egyfajta párbeszéd kezdődik az exorcista és a megszállott személy között. Az exorcista megkérdezi a gonosz lélek nevét. Ez mindig nehéz pillanat. A gonosz sohasem akarja kiadni magát. Sokszor hazudik.

– Miért nem akarja elárulni a nevét?
– Mert a név felfedi a személyt. Franz Rosenzweig mondta egyszer, hogy a név nem csupán „hang és füst”, mint Goethe vélte, hanem „szó és tűz”. Jézus neve azt jelenti: „Isten megszabadít”. Izsák, Jákob – ezek a nevek mind jelentenek valamit. A név mindig felfedi a viselőjét. Amikor kimondom a nevemet, azzal azt is mondom: itt vagyok. A gonosz lelkek sohasem akarják megmondani a nevüket.

– És miután megmondta?
– A végén a pap azt mondja a gonosz léleknek: „Távozz! Tűnj el!” A gonosz lélek erre általában azt feleli: „Nem akarok.” Dacol, ellenkezik. Olykor azt mondja: „Nincs hatalmad fölöttem. Nekem te nem vagy semmi.” De egy idő után gyengül az ellenállása. Ez akkor szokott történni, amikor a Szűzanyát hívjuk segítségül, ő nagyon fontos ebben. Õt egyetlen gonosz lélek sem meri szidalmazni az exorcizmus folyamán. Soha.

– Máriát jobban tiszteli, mint magát Istent?
– Úgy tűnik. Rajta kívül azonban korlátlanul szitkokat szór a papokra, a jelenlévőkre, a püspökökre, még Jézus Krisztusra is. De a Szűzanyára soha. Ez rejtély.

– S azután?
– Az exorcizmus legfeljebb egy órán át tarthat, és imádsággal fejeződik be. Nem tanácsos tovább tartani, mert nehéz küzdelem, ami nagy feszültséggel jár mind a jelenlévők, mind pedig a megszállottságtól szabaduló számára. Az exorcizmus végeztével mindenki hihetetlen felszabadultságot él át. Mintha újból lélegzethez jutnánk. De sokszor újabb exorcizmusra van szükség. Tudok olyan esetekről, amikor több alkalom kellett ahhoz, hogy az illető valóban szabadon kezdhessen új életet. Azt szokták mondani, olyan érzés, mintha újjászülettek volna.

– Oly sok rosszat tapasztalunk a világban: háborúk, vérengzések, zsarnokok, gyilkosok. Nem különös, hogy a gonosz eközben nyomorult, magányos embereket kerít hatalmába? Nem dolgozhatna „hatékonyabban”? Nincs elég dolga e nélkül is?
– Ez valóban megmagyarázhatatlan. Úgy gondolom, a megszállottság esetei a csodák ellentét-párjai. A csodákat sem tudjuk megmagyarázni, de találkozunk velük. A gonosz mindenhol jelen van, ahol bármi rossz történik, a természet törvényein belül is. Ahol valaki azt mondja: nem fogadom el a szeretetet, testvéreim szeretetét, Isten szeretetét. És jelen van minden mészárlásban, minden gyilkosságban, minden katasztrófában, minden koncentrációs táborban, minden rosszban. Olykor, különös módon, megmutatja magát, a megszállottság eseteiben is. De sokkal veszélyesebb, amikor nem mutatkozik, amikor nem lehet vele exorcizmus keretében leszámolni. Ez biztos.

Magyar Kurír – A beszélgetés a Die Welt 2005. december 2-i számában jelent meg. Az interneten angolul megtalálható itt.

 9. Jézus harmadszor esik el a kereszttel 

      Van-e Nálamnál elhagyottabb, megvetettebb, akit jobban elfelednek, mint Engem? Ha tudnátok, mennyire sóvárgok utánatok! Folytonos egyedüllétemben sok szeretettel és türelemmel szólítgatlak benneteket, és ti úgy tesztek, mintha Én érzés nélküli személy lennék...
Járok utcáról utcára, házról házra, faluból városba, hideg télben, tikkasztó nyárban, süvítő szélben, zuhogó esőben. Nem kérdezi meg senki Tőlem, hogy hová megyek ilyen szánalmas állapotban. Hajam vértől csapzott, lábaim összerepedeztek az utánatok való sok gyaloglástól. Kezem állandó segélykérésre kinyújtva.
Szeressetek Engem, s vegyétek fontolóra mindazt, amit értetek tettem! Ó, ti balgák! Minden perc elmúlik, de a Rám fordított idő, mely végtelen értékű, nem vész el soha, hanem egybeolvad az örökkévalósággal.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el AVE MARIÁ-t, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

A pokol nem hely, hanem állapot

A gonosz lelkekről és az ördögűzésről beszél Pedro Barrajon exorcista pap, a római Athenaeum Pontificium Regina Apostolorum antropológia professzora, a pápa tanítását terjesztő Legio Christi közösség tagja.

XVI. Benedek pápa röviddel megválasztása után exorcistákkal – ördögűzést végző papokkal – találkozott.

– Tekinthetjük ezt jelzésnek?
– Nem, az csupán az olaszországi exorcisták szokásos találkozója volt. A Katolikus Egyháznak a gonoszra vonatkozó tanítása nem változott az évszázadok folyamán.

– Mi ez a tanítás?
– A tanítás alapja a Szentírás, amely szerint Isten teremtett minden élőlényt: az embert éppúgy, mint a tisztán szellemi lényeket, vagyis az angyalokat és a gonosz lelkeket.

– A gonosz lelkeket is Isten teremtette?
– Õ teremtett mindent. A keresztény hagyomány szerint a sátán és a gonosz lelkek bukott angyalok. Olyan angyalok, akik a teremtés kezdetén fellázadtak Isten ellen.

– Hogyan engedhette meg Isten a rosszat?
– A szabadságunk miatt! A rossz lehetősége a szabadság ajándékával függ össze. Isten szabadnak teremtette az embert. Amikor döntött, hogy megtiltsa a rosszat vagy megadja a szabadságot, Isten a szabadság mellett döntött. Ha nem dönthetnénk jó és rossz között, nem volnánk szabadok. Ez azt jelenti, hogy Isten szemében többet számít a szabadság, mint az összes bűnünk. Az állatok nem gonoszak – de nem is szabadok. Isten a szabadság ajándékával az állatok fölé emelt minket.

– Hogyan kell elképzelnünk a tisztán szellemi lényeket?
– Van akaratuk és értelmük. De nincsenek érzékeik. Nincs testük. Csak az embereknek és az állatoknak van testük.

– A keresztény hit szerint Isten személy. A sátán és a gonosz lelkek is személyek?
– Karl Barth svájci teológus megfogalmazásában a sátán személytelen személy. Mit érthetünk a személy alatt? Szellemi természetű, akarattal és értelemmel rendelkező lényt, akinek értelme az igazságot kutatja, akarata pedig a jóra törekszik. Ezzel szemben bár a gonosz léleknek is van értelme és akarata, de akarata rosszra törekszik, értelme pedig a nem-igazat kutatja. Ilyen értelemben, mondja Karl Barth, a sátán személytelen személy, maga a „nemlét”.

– Van arca?
– Nincs. De Isten megengedheti, hogy az angyalok és a gonosz lelkek testi formában is megjelenjenek. Így jelenhettek meg angyalok, és így közvetíthettek üzeneteket az embereknek. De Isten a gonosz lelkeknek is megengedheti, hogy testi alakot öltsenek, és így jelenjenek meg embereknek vagy állatoknak – ám ez a lényüket nem érinti. Felvehetnek valamilyen testi formát, de az nem a sajátjuk.

– Van szaguk?
– Egyes szentek, mint pl. Avilai Szent Teréz, állítólag érezték a gonosz szagát. Szent Teréz azt mondta, a sátán bűzlik.

– Kénes szaga van?
– Egyes szentek szerint igen. De inkább valami undorító bűz jellemzi őket.

– Hol laknak a gonosz lelkek? A pokolban?
– Igen. A pokol nekik készült, nem az embereknek.

– Tehát a pokol is teremtett valóság?
– Igen. Az angyalok is teremtmények, a bukott angyalok is, a pokol is. Nem magától lett. A pokol nem hely, hanem állapot. Az az állapot, amelyben az Istent gyűlölő gonosz lelkek élnek. A szeretet tagadásának állapota. Isten a szeretet. A pokol a szeretet ellentéte, a gyűlölet. A pokol nem más, mint ezeknek a lelkeknek az állapota. A pokol az örök gyűlölet állapota. Isten szeretetének örökre szóló visszautasítása.

(folytatás köv.!) Magyar Kurír – A beszélgetés a Die Welt 2005. december 2-i számában jelent meg. Az interneten angolul megtalálható itt. 

8. Jézus megvigasztalja a síró asszonyokat 

      Bűnbánat! Bűnbánat! Bűnbánat! Ezt kérem tőletek. A bűnbánat szava az, mely felhallatszik mennyei Atyám trónja elé, és ez az a szó, mely visszatartja tőletek Atyám büntető kezét. Ezen szavaim már elhangzottak akkor is, amikor a keresztemet vállamon vittem, és a jámbor asszonyok rajtam siránkoztak inkább, mint saját bűneik felett. Újra kérlek benneteket, jámbor lelkek: Bűnbánat! Bűnbánat! Bűnbánat! Mások helyett is!
Minden szenvedést megízleltem, és a bennetek való reménnyel mentem a szenvedés útjára. Láttam a sok hűtlenséget, de vele szemben együttérzésteket is. Ez az, amely irgalmasságra késztetett és késztet most is. Tudod, ugye, ha csak egy igazat találnék is, megkegyelmeznék a sokaság megbántásaiért!

 A Napló és történetének bemutatása

     Mint említettük, Fausztina nővér halála előtt négy évvel kapott parancsot napló vezetésére, élményeinek leírására. A terjedelmes mű (a magyar változat a kísérő tanulmányokkal és a mutatókkal együtt 528 oldal) bemutatja Fausztina nővér lelkiségét és az Isteni Irgalmasság üzenetét.

     ,,Az Isteni Irgalmasság ügyében -- mint oly sok másban -- Karol Wojtyla, a későbbi II. János Pál pápa volt a Gondviselés embere. Wojtyla még krakkói segédpüspök korában felkereste A. Ottaviani bíborost (1963), és előterjesztette a Naplóval s tartalmával kapcsolatos terveit. A kardinális biztató szavakkal bocsátotta el a jövendőbeli pápát: 'Siessen, mielőtt a tanúk meghalnak.' Karol Wojtyla a későbbi évtizedekben -- mint Krakkó érseke (1964), bíborosa (1967), majd Szent Péter utódja (1978) -- újabb és újabb módon támogatta az Isteni Irgalmasság ügyét. Megindította a boldoggá avatást bevezető információs eljárást (1965), ehhez megjelentették a Napló kritikai kiadását (1981), Róma püspökeként kiadta a Dives in misericordia kezdetű enciklikát (1980), 1993. ápr. 18-án, húsvét második vasárnapján boldoggá avatta Fausztina nővért, 1997-ben pedig elzarándokolt a nővér sírjához. (Fausztina nővér holttestét a boldoggá avatás kapcsán 1966. nov. 25-én exhumálták, és a kolostor kápolnájában -- Kraków Lagiewniki, ul. Siostry Faustyny 3/9. -- helyezték örök nyugalomra. A hamvak a boldoggá avatás után a fali sírfülkéből átkerültek az Irgalmas Jézus oltára alá.) Érthető, hogy ezen lépések után világhódító útjára indult az Isteni Irgalmasság üzenete. Ennek hathatós eszköze a Napló, amely a magyarországi kiadással az angol, a német, az olasz, a francia, a spanyol, a portugál, az orosz, a portugál (brazil), a szlovák, a cseh és a vietnami után immár a tizenkettedik idegen nyelven jelenik meg.

     Eddig azonban hosszú utat tett meg a Fausztina nővér nevéhez fűződő üzenet. Valóságos keresztutat kellett bejárnia.

     A. M. Deskur bíboros bevezetőjéből és a Jegyzetek 154. pontjából (Napló 474. o.) megtudjuk, hogy az Isteni Irgalmasság ügyét 1959. március 6-án a Szent Offícium Indexre tette, vagyis megtiltotta a kultusz terjesztését, s maga Sopocko professzor is szigorú figyelmeztetést kapott. A templomokból kikerültek az Irgalmas Jézus-képek. Egyedül a krakkói kolostor híres festménye (Adolf Hyla) maradt eredeti helyén. A Szent Offícium lépésének komoly okai voltak. A hivatalos vizsgálatot megelőzően ugyanis ellenőrizetlen és rossz fordításokban kezdték terjeszteni a Napló egyes részeit. Az intézmény a tilalommal elejét vette a zűrzavarnak, s amikor elérkezett a Gondviselés által kijelölt idő, elkezdődhetett a teljes körű és hivatalos vizsgálat.

     A tilalmat 1978. június 30-án oldotta fel a Hittani Kongregáció. Az eseményeket a háttérből Karol Wojtyla szorgalmazta. Sopocko atya nem érhette meg a sikert, mert 1975. febr. 15-én meghalt Bialystokban.

     Miközben folyt a munka az Isteni Irgalmasság ügyében, Krakkóban megkezdődött Fausztina nővér személyével kapcsolatban az 1965. okt. 7-től 1967. szept. 20-ig tartó ún. információs, ezt követően pedig a boldoggá avatási eljárás, amely 1993. április 18-án a boldoggá avatással, majd 2000 húsvétjának második vasárnapján Fausztina nővér szentté avatásával ért véget.

     Beteljesedtek tehát Fausztina nővér szavai. Elérkezett az idő, hogy a világ megismerje Isten Irgalmasságának minden embert megszólító üzenetét. A Napló egyházi jóváhagyással kerül világszerte az emberek kezébe, imádkozzák az Isteni Irgalmasság rózsafüzérét, kilencedét.

Az Isteni Irgalmasság ünnepét 2000. április 30-án II. János Pál pápa ünnepélyesen kihirdette.

     F. Macharski bíboros 1996. febr. 22-én Isten Irgalmasságának Apostola néven világméretű mozgalmat indított. Új bazilika is épül Krakkóban az Irgalmasság Anyja Nővérei Kongregációjának területén. Alapkövét, amely a Golgota-hegyéről származik, II. János Pál pápa 1997. jún. 7-én Krakkóban ünnepélyesen megáldotta. -- Mindez természetesen nem csupán a Kongregációnak, de az egész világegyháznak s benne hazánk hívő népének is nagy öröm és lehetőség. A teljes kézirat Magyarországon is elérhetővé vált, egyházi jóváhagyással.

Engesztelő imacsoportunk a Szeplőtelen Fogantatás nevet választotta és ezért nekünk Lourdes a legfontosabb zarándokhelyünk. Szent Bernadette pedig a legkedvesebb szentünk, akinek gyakran kérjük közbenjárását.

     Kis imacsoportunkkal elhatároztuk, hogy a jelenések 150-ik évfordulójára hálából elutazunk Lourdes-ba, Balázs Gergely atya papi közreműködésével. Egy szerzetesház fogadott be minket (Segítő nővérek közössége), közel Bernadette keresztelési templomához, ahol szinte mindenkinek külön szobája volt. A ház földszintjén szép, egyszerű, meghitt kápolna – a nagy konyhában főzhettünk, melyhez egy nagy ebédlő tartozott.
A hatalmas kertben és a barátságos miliőben otthon éreztük magunkat. Szállásunkért alig kellett valamit fizetni.
A vendégház egyszerűsége illett Bernadette szerény személyéhez.

     Napi misénk az atya jóvoltából megvolt, elmélkedéseink és napi programjaink is – csodálatosan éreztük magunkat.

     Készülődtünk a fürdésre. Lourdes-ban gyönyörűek az esti körmenetek, mélyek a szentmisék, a barlang előtti imádságról alig akar eljönni az ember.
     Megrázó a hegyen lévő keresztút, embernagyságú szobrokkal…,de a legmeghatározóbb és legmélyebb élmény: a fürdés.
     Nem egyszer voltam Lourdes-ban, Isten csodálatos ajándékaként szinte mindig majdnem ingyen kaptunk szállást. Minden alkalommal át kellett gondolnom életemet a fürdés előtt. Már első alkalommal rájöttem, hogy ha meg akarok fürdeni, először bűnbánatot kell tartanom. Ehhez meggyóntam, végigjártam a keresztutat családdal, vagy testvérekkel és felvittem bűneimet a kereszt lábához.
Ilyen lélekkel ültem be a padba a rengeteg zarándok közé.

     Ezen a csoportos zarándoklaton soha nem érzett módon rohant rám ott a padon – a fürdésre várva – a bűnbánat. Mindenkit megkértem, tartsanak nagyon mély bűnbánatot. Nehezen tudom szavakba foglalni érzéseimet. Amikor bekerültem közvetlenül a fürdés folyosójára, nagy erővel éreztem Jézus jelenlétét. Nem bírtam visszatartani könnyeimet és utólag magam sem értem, miért a keleti rítus szerinti szavak törtek fel belőlem:
"Jézus Krisztus Isten Fia, könyörülj rajtam, szegény bűnösön!" Ezt ismételtem egészen végig, a medence szélén állva is, magyarul. Elárasztott az Örökkévalóságból kiáradó fénysugár és már csak a keleti bűnbánati ima után imádkoztam el az Üdvözlégyet. Mindvégig hullottak a könnyeim. Jézus irgalmasságát éreztem, hogy megbocsát nekem, újra és újra ismétlődő hibáim ellenére is végtelenül szeret.

     Ilyen felszabadító és boldog érzéssel estem oda a barlangnál a Szent Szűz lábai elé és semmi mást nem voltam képes imádkozni, mint a hála, a köszönet szavait.

     A fürdés: Jézusban való fürdés - lemossa bűneinket és ennek kegyelmét éltem meg akkor.
     Dicsőség érte Istennek és hála a Szent Szűznek, Aki Lourdes-ban megadta nekünk ezt a hatalmas lehetőséget.

/Horváth Mária/

Porzia Quagliarella: Hogyan védekezzünk a sátánista marketing ellen?

"A sátánizmus ma a fogyasztói társadalomba illeszkedik, az anyagi javakhoz kötődik, a fékevesztett, visszataszító módon megélt szexualitás, pénzsóvárság, hatalommal való visszaélés jellemzi és ehhez létezik egy sátánista marketing."

     2014. Május 5 és 10. között zajlott az Ördögűzés és felszabadító ima elnevezésű képzés, melyet a római Regina Apostolorum Pápai Egyetemen és a bolognai Veritatis Splendor Intézetben rendeztek meg. 
Öt kontinens harminchárom országából mintegy kétszázan vettek részt a megbeszéléseken, amelyeknek központi témája az exorcizmus volt. A résztvevők között voltak papok, pszichológusok, pszichiáterek, hitoktatók, tanárok, ügyvédek is. A cél nem az volt, hogy ördögűzőket képezzenek, hanem hogy szembenézzek ezzel a témával, segítséget kapjanak a pasztorációhoz, az okkultizmus, sátánizmus bűvkörébe került fiatalok és családjaik támogatásához.
     Prof. Porzia Quagliarella pszichológus és teológusnő – aki a képzés egyik előadó-ja volt – a SIR hírügynökség kérdésére hangsúlyozta, hogy komolyan kell venni a sátán jelenlétét a világban. „Amikor döntést kell hoznunk az életünkben, gondoljunk mindig a sátán kacajára” – figyelmeztet.
     Nem szeretünk a sátánról beszélni, de amikor a gonosz megérinti az ember életét, akkor bizony jól teszi, ha elgondolkodik róla. Sajnos manapság inkább gúnyt űznek ebből a kérdésből, középkorinak, divatjamúlt témának tartják. Pedig VI. Pál egyszer azt mondta: aki elutasítja a gonosz, a sátán jelenlétét, az nem olvasta a Szentírást.
     Quagliarella emlékeztetett rá, hogy a sátánizmus már nem olyan, mint XIV. Lajos korában, amikor először fogták perbe azokat, akik fekete miséket mutattak be, megszentségtelenítették a Szentostyát. A sátánizmus ma a fogyasztói társadalomba illeszkedik, az anyagi javakhoz kötődik, melyet a fékevesztett, visszataszító módon megélt szexualitás, a pénzsóvárság és a hatalommal való visszaélés jellemez. Ehhez pedig, létezik egy sátánista marketing. 
     Olyan időben élünk, amelyben nincs szilárd, a társadalom által tisztelt értékrend. Minden gyorsan zajlik, az emberek minden pillanatban új és új helyzetekbe kerülnek. A gonosz lassan, kifinomultan szállja meg az embert: a felesleges szükségleteiket vágyakká alakítja, és a különlegesen törékeny emberekben ezek a vágyak lassan megszállottsággá válnak. A sátánizmus legfőbb áldozatai a fiatalok. Gyakran éppen azok, akiknek jóságos, engedékeny szüleik vannak és nem tanulják meg elviselni a frusztrációt. Egy szörnyű játszma ez: ha félek valamitől, akkor vagy megpróbálok szembenézni vele, behatárolni amitől is félek, vagy pedig az erősek oldalára állok, mert akkor nem kell félnem, hisz én is közéjük tartozom. 
     A teológus-pszichológus hangsúlyozza, hogy a sátán soha nem tudja teljes egészében hatalma alá keríteni az embert, hiszen mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Mindenkiben van egy egészséges rész, amelyre építhetünk. Mindennap próbatételnek vagyunk kitéve: személyiségünk sokféle részből tevődik össze, és ezt a gonosz perverz módon kihasználja. Ha nincs határozott spirituális tér az életünkben, a spiritualitás lassan eltűnik a hétköznapjainkból, és akkor csak a saját érzékeinkre hallgatunk. Hiányoznak a (lelki példát adó) közösségek, amelyhez viszonyíthatjuk magunkat, hiányoznak a testvéri kapcsolatok. Sajnos sokszor meglévő közösségeink is csak olyanok, mint egy színház, ahol saját éretlen személyiségünk szerepel. Pedig ha nincs mibe kapaszkodnunk, törékennyé válunk, elsodródunk.
      Nem vagyunk képesek teljes mértékben megismerni a gonosz cselekvésmódját, aki az emberi pszichén keresztül rombolja az embert, beköltözik gondolataiba, érzéseibe. Quagliarella Szent II. János Pált idézi, aki azt mondta, hogy a gonoszság titka nem érthető meg a Húsvét, a Megváltás misztériuma nélkül. Fontos, hogy az ember ismerje meg magát, önmaga árnyoldalait is és fontos, hogy gyengeségét a napvilágra hozza, Krisztus világosságába helyezze.

Forrás: Magyar Kurír nyomán - teljes cikk itt! 

Kedves Olvasóim!

Az ukrán fennhatóság alatt álló KÁRPÁTALJÁN nagyon kritikus a helyzet. Ha élelmiszert lehet is kapni a boltban, a piacon, az áruk egyre magasabb, miközben a fizetőeszköz értéke tizede az eredetinek! A legminimálisabb közüzemi díjakat sem tudják kifizetni, hiszen legfeljebb 1 euro (300 ft) jut naponta étkezésre, rezsire.

Ha bárkinek módjában áll segíteni, javaslom az adományt a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítványon keresztül való eljuttatását: http://www.ferences.hu/segit.php  (A megnyíló felület bal oldalán olvasható "Hogyan segíthet?"-re kell kattintani információért!)
Az ide utalt pénzek 100%-ban eljutnak a rászorulókhoz!

Többen ajánlottak fel élelmiszer segítséget. Ám ennek a bevitele rettentő hosszadalmas és bonyolult, így az nem igazán működő segítség most.

A Katolikus Karitász továbbra is várja az adományokat az erre a célra elkülönített 12011148-00124534-00800007-es bankszámlaszámra (Kárpátalja megjelöléssel), a 1356-os adományvonal tárcsázásával pedig (Magyarországról) mindenki hívásonként 500 forinttal járulhat hozzá az akcióhoz.

Köszönet minden együttérzésért, az imákért is!

7. Jézus másodszor esik el a kereszttel

      Régen, mikor még nem gondoltál olyan sokat Reám, Én akkor is melletted voltam, hogy az élet jeges és síkos útján megvédjelek az esésektől. Ugye, akkor nem hitted el, hogy Én tartalak vissza a tengernyi eséstől? Pedig ez így volt, mert Én különösen vigyáztam minden lépésedre!... Az Én szeretetem mindenható. Éld bele magad a nagy csodába, hogy Én állandóan rendelkezésetekre állok. Nálam nem kell sorba állni, sem időt, sem helyet kijelölni. Mindenkor, mindenhol jelen vagyok. Ha hívtok, fülem máris szíveteken van, figyel rátok, simogatok, gyógyítok... Miért gondolod, hogy egyedül vagy? Hiszen téged Én vezetlek. Ne félj! Nem engedlek el. Gyere, menjünk együtt!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Egy igaz történet

     Majdnem harminc évvel ezelőtt történt – írja egy kedves olvasóm.
Férjemmel és kamasz fiammal zarándokútra készültünk, hogy hálát adhassunk a Szűzanyának, amiért megmentette kislányom életét.
Addig, nem volt pénzünk utazásokra, súlyos hiányosságaink voltak, de amikor egy kevéske örökséget kaptam, azonnal erre a szándékra akartuk elkölteni.
Kicsi lányunkat nagyszülőknél kellett hagynunk, túl kockázatos lett volna vonattal végighurcolni őt a hosszú úton.
     Szent Bernadette és a jelenések története, lánykoromtól fogva mélyen érintett.
Kislányom születése orvosi szemmel tekintve is csoda volt, s mivel a Szűzanyára bíztam őt, kérve védelmét, segítségét megmentéséért, ezért hálámat ezzel az úttal akartam kifejezni.
     Lourdes-ba érkezve megérintett bennünket a béke légköre.
Hatalmas tömeg hullámzott mindenütt, három nap volt hátra Nagyboldogasszony ünnepéig.
Nem foglaltunk előre szállást, mert arra gondoltunk, biztosan kapunk helyet.  Azonban minden hotel, panzió ajtaján ki volt téve a "COMPLET" tábla. Telve volt Lourdes, drága szállodára pedig nem volt pénzünk, de nem is akartuk volna.
     Imádkozni kezdtem kérve a Szűzanyát, hogy segítsen szálláshoz juthassunk. Ahogyan a tömegben a felfelé lejtős főutcán ballagtunk, hirtelen megszólított minket egy idősebb úr:
"Szállást keresnek?" – mondtam: igen!
     Ő pedig elvezetett bennünket egy kis utcába, ahol igen olcsó, egyszerű szobácskába kalauzoltak minket. Ablaka arra a templomra nézett, ahol Bernadette-t megkeresztelték.
Hálatelt szívvel indultunk lefelé a szentélybe, hogy ott megköszönjük a segítséget a Szűzanyának.
Nem tudnám igazán megfogalmazni mit éltem át, amikor életemben először a barlanghoz érkeztem. Letérdeltem, ahogyan sokan mások és úgy éreztem, jelen van a Szent Szűz azon a helyen. Kislányomat megköszönve egyben egész életét az Ő szent anyai kezébe helyeztem. Meghatódva imádkoztunk mindhárman.
     A két nap alatt a sok elmerült imádság mellett, jártunk a keresztúton, amelyet embernagyságú szobrok alkotnak. Olyan keresztutat soha sehol nem láttam azóta sem.
Láttuk a Cachot-t, ahol Bernadette élt népes családjával, azt a kicsike helyiséget, ahol együtt éltek, főztek, és aludtak. Micsoda szegénység!
     A Szent Szűz egy szegény, beteg és tanulatlan gyermeket választott ki arra, hogy kéréseit tolmácsolja a világ felé.
Amikor Bernadette-t arra kéri, hogy csókolja meg a földet vezeklésül a bűnösökért: megjelöli Lourdes egyik alapvető, kiemelkedő feladatát, az engesztelést.
     Lourdes az engesztelés előcsarnoka – jóelőre Fatimára mutat.
A másik nagy feladat, az emberek megtisztulása a bűnből: ehhez adta nekünk Isten Anyja a forrást, a fürdést.
Amikor megfürödtünk, mindhárman úgy éreztük, hogy Jézusban fürödtünk Mária által, az Ő vezetése alatt.
Mindhárman sírtunk. Olyan volt ez, mint egy felnőtt, tudatosan vállalt keresztelés – ám, kérem – senki nem ütközzön meg ezen. Csupán érzéseimet közvetítem. Aki elmegy Lourdes-ba ne hagyja ki a fürdést, mert alapvető lényege, ilyen lehetőség egyetlen zarándokhelyen sincs. Hatalmas kegyelem, de csak akkor, ha őszinte bűnbánat előzi meg.
     A fürdés előtt megjártuk a keresztutat, bánva bűneinket, olvastuk a szentírást és imádkoztuk a rózsafüzért a sokasággal együtt, a várakozás órájában.
     Elérkezett augusztus15-e, a Mennybevétel napja. Úgy volt, hogy aznap este utazunk tovább. Ez nekem születésnapom és amikor a Gave folyó partján ülve imádkoztam, könnyeim hullottak. Úgy éreztem magam Lourdes-ban, mintha hazatértem volna, és nem akartam onnan éppen születésnapomon eltávozni. De ki volt tűzve, hogy Taizébe is elmegyünk és férjem az időt komolyan veszi, már be volt osztva minden napunk...
És hirtelen mégis mintha a szívemben azt súgta volna a Szent Szűz, hogy ne menjünk még tovább, az Ő szent napján maradjunk végig, és virrasszunk a barlangnál ezen az éjszakán a világért, a bűnösök megtéréséért.
Elmondtam érzésemet férjemnek, fiam boldogan reagált, férjem azonban azt mondta, ez már eldöntött dolog, indulni kell este.
     Nagyon szomorú voltam. Ismét elvonultam imádkozni és kértem a Szűzanyát, ha valóban Ő kívánja ezt a virrasztást, akkor jelezze nekem: szólítson meg egy magyar ember – addig ugyanis magyarral nem találkoztunk.
Elmondtam ezt férjemnek is.
     Telt a nap, jött az este, a barlangnál ültünk – előtte már csomagjainkat a pályaudvar megőrzőjébe vittük el, hiszen szállásunkat is felmondtuk.
Férjem szólt, hogy lassan indulnunk kell, mert jön a vonatunk.
8 óra közeledett. Felkeltünk a padról és elindultunk. Lassan tudtunk haladni a tömegben. Hirtelen valaki megszólított engem: "magyarok?"
     Felkiáltottam, hogy "igen"! Ekkor a csodálatos lourdes-i harangjáték elkezdte az Ave Mariát. Pontban 8 óra volt.
Kiderült, hogy az illető egy magyar pap, aki csoporttal érkezett erre a nagy ünnepre. Elmeséltem neki, hogy most indulunk a vonathoz. Az atya kérlelni kezdett: "ne menjenek el ma, ez nagy ünnep!"
Mondtam, igen tudom, ráadásul születésnapom van.
– Akkor különösen nem szabad elmennie! Mi a neve?
– Mária vagyok.
– Ráadásul Mária a neve? El ne menjenek innen! Ma este engem kértek fel, hogy magyarul mondjam be a körmeneten az egyik rózsafüzér tizedben az Üdvözlégy Máriát, magáért fogom elimádkozni.
     Meghatva köszöntem meg neki. Siettem férjemhez, aki erre természetesen belátta, hogy maradni kell.
A pályaudvarra érkezve a csomagok tárolóját zárva találtuk már. Még egy pulóverünk sem volt a virrasztáshoz!
     Lourdes estéi mindig csodálatosak, a nap ragyogó fényessége az esti lampionos körmenet, szépséges énekekkel a rózsafüzér tizedek között, majd utána.
     Boldog voltam és amikor meghallottam magyarul a hangos bemondón az Üdvözlégyet, hálám tetőfokára hágott. Hiszen tudtam, hogy ezt most értem imádkozza egy magyar pap, akit előtte sem, utána sem láttam soha. A völgy tündöklött a fényektől, a hegyek zengték az Ave Máriát, mindenki az áldott Szent Szüzet, a Nagyboldogasszonyt köszöntötte.
     Éjjel végig imádkoztunk – hideg lett, de mi nem fáztunk meg.
Életem legszebb születésnapja volt.

Horváth Mária

A korszellem 2

     A "Létezik az ördög" c. poszt olvasói számára nyilvánvaló, hogy a bensőséges hit csökkenésével, óriási mértékben nyer teret a gonoszság, erőre kap a babonaság összes praktikáival: a mágia, a sátánizmus, a szekták, a szbdkmvesség, az új vallásosság, a spiritizmus, a hamis üzenetek és az ideológiai tévelygések. Mindenkinek, de különösen a papságnak, pedagógusoknak, szülőknek, terapeutáknak ismerniük kellene ‒ ezt a média által különösen fölkarolt ‒, de veszélyekkel teli realitást.

     Sajnos kevés fogalmunk van életünk örökkévaló voltáról – de ami még sajnálatosabb, még kevesebbet – az üdvösségért folytatott küzdelmünk eltékozolt lehetőségeiről ‒ pedig tudnunk kéne ‒, hogy erőfeszítés nélkül senki nem üdvözülhet (Lk 16,16).

     A sátán már tudja mit jelent a kárhozat és úgy tűnik, hogy kárörvendőségében ő is népet akar maga köré gyűjteni, miként az Isten. A bűnre való érzék eltompítása révén igyekszik tönkretenni az ember testi-lelki valóságát, életének örök célját.
     A Szentírás világosan bemutatja, hogy a bűn nem az Isten által teremtett valami, nem a teremtés hibája, nem természetes adottsága az embernek, tehát nem az ember lényegéből fakadó hajlam (ez már ,,szerzett'' örökség), hanem a bűnnek szerzője van.
     Az Újszövetségi Szentírás közel 150-szer említi a bűn szerzőjének nevét különböző formában. Jézus Krisztus igehirdetéséből, és a teljes kinyilat-koztatásból világosan látható: az ember létét és történelmét alapjaiban fenyegető tényezőről van szó.
     Kedves Olvasó! Történelmi méretű harc folyik külön-külön valamennyi lélekért – nem csak a rossz példák által –, de a technika és megtévesztés minden eszközével is! Ebből a harcból azonban mindenkinek részt kell vállalnia – és ez a lényeg: – mégpedig tudatosan! Az ember rövid életének tétje ugyanis kimondhatatlan: bizalommal megvívni a ,,jó harcot'' (1Tim 1,18), s így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát. Az ember ugyanis kezében hordozza örök sorsát, és tetteivel befolyásolhatja az üdvözültek vagy az elkárhozottak számát.
     Ne dőljünk be tehát a "korszellemnek" és másokat is igyekezzünk óvni ettől! (folyt.) 

6. Veronika kendőt nyújt Jézusnak 

      Amikor elmondjátok: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj”, akkor tegyétek valóban méltóvá magatokat! Ha immár eljöttök, ne fordítsatok Nekem hátat! Tegyétek szíveteket alkalmassá a Velem való állandó egyesülésre napközben is egy szerető fohász, egy szerető pillantás által, hisz úgy sóvárgok utánatok! Úgyis oly kevesen jönnek Hozzám. Legalább aki Hozzám jön, az legyen igazán odaadó, bensőséges. Ébresszétek fel lelketekben az Irántam érzett bizalmat. Az fáj a legjobban, hogy sokan nem bíznak Bennem. Hiába van hitük, ha nincs bizalmuk. E nélkül nem tudnak a közelembe férkőzni.

,,Az ember egész történetén végigvonul valami élet-halálharc a sötétség hatalmai ellen; ami a történelem hajnalán kezdődött, és az Úr tanítása szerint az utolsó napig fog tartani. Az ember benne áll ebben a harcban, szüntelenül küzdenie is kell, hogy kitartson a jóban;...'' (GS 37)

A Harc elkezdődött! 

     Ami a Lourdes-i eseményeket illeti, a harmadik volt azon jelenések sorában, amely 1830-ban, a Párizs-i Rue du Bac-ban kezdődött, majd 1846-ban La Salette-ben tudtunkra adta, hogy a sötétség fejedelme azon lesz, hogy kiirtsaa hitet az egész földön. Ez a három jelenés meghirdette, hogy a Szent Szűz és az ördög között fennálló kibékíthetetlen ellenségeskedés végső harcába fordult, számítva a mi aktív részvételünkre. Mindez a Teremtés és a Jelenések könyvében leírtak szerint.
     A Csodásérem kitárt karokkal ábrázolja a Szeplőtelen Fogantatást, amint kezéből fénysugarak áradnak a világra, az osztogatott kegyelmek szimbólumaként. A Szent Szűz a földgömbön áll, és lábával az ördögöt jelképező kígyó fejét tiporja, a sátánt tehetetlenné tevő győzelme jeleként.
Jelzésértékű, hogy Mária Szeplőtelen Fogantatás nagy titkának lényegét e jelenési kép tárja elénk, mégpedig huszonnégy évvel a Szeplőtelen Fogantatás dogmájának 1854-ben történt kihirdetését megelőzően. Négy évvel később azért mutatkozott be e néven Lourdes-ban, mert a Pápa kihirdette ugyan, de a világnak tudomása sem volt róla. Maga Bernadette sem ismerte sem a Szeplőtelen Fogantatás nevet, sem annak lényegét!
     A Szent Szűz a Lourdes-i jelenések után sem szűnt meg kinyilvánítani, édesanyai aggodalmát az emberiség sorsa iránt a világ különféle pontjain. Mindenütt imát és vezeklést kért a bűnös emberiségért, mivel előre látja bizonyos országok lelki romlását, a Szentatyát érő szenvedéseket, a keresztény hit általános meggyengülését, az Egyház nehézségeit (3. Fatimai Titok), az Antikrisztus eljövetelét és próbálkozását, hogy Isten helyét elfoglalja az emberek életében. E próbálkozások azonban – szembeszökő sikerei ellenére –, végeredményben mégis vesztésre vannak ítélve. Lourdes-ban, mint ahogyan az egész világon, a Szűzanya erőteljes ellentámadását kezdte előkészíteni a gonoszság erői ellen, hogy megfékezze azokat, és így előkészítse Isteni Fia, Jézus Krisztus végső győzelmét. Jézus azonban azt akarja, hogy az ő Szíve mellett Mária Szívét is tisztelet övezze, vagyis az Istenanya meghívására (engesztelés) figyeljen fel az egész emberiség! (Nem úgy, mint a az 1854-es dogma kihirdetésében, melyet nem alkalmazott hatékonyan a Mária-tisztelet eszközeként Egyházunk!)

     La Salette-ben és Fatimában világos, ámde megrendítő prófécia hangzik el a harc folyamatáról, és végső kimeneteléről. Ehhez az égi s földi küzdelemhez kaptunk természetfeletti hatékonyságú fegyvert a fatimai engesztelés meghirdetésével, és a Szeretetláng üzenetével.
     A Szűzanya napjainkban is arra hív, hogy társuljunk seregéhez és harcoljunk vele együtt a gonoszság erői ellen. Harcához való csatlakozásunk jeleként, többek közt, szívbeli megtérést, szívbeli lángolást, az Oltáriszentség kiemelkedő tiszteletét, a Rózsafüzér napi imádkozását, a szüntelen imát és a világ üdvösségéért vállalt engesztelő szenvedések elfogadását kéri tőlünk.
     Apró dolgoknak tűnnek ezek, mégis hatalmas eszközök Isten kezében, akinek semmi sem lehetetlen. Amiként Dávid egy kaviccsal győzedelmeskedett a felfegyverzett óriás Góliát ellen, úgy mi is, a rózsafüzér aprócska szemeivel hősiesen szembeszállhatunk és legyőzhetjük megátalkodott ellenségünket.
Az Isten és ellensége között zajló harc egyre tombolóbb, ma egyre inkább, mint Bernadette korában közel 160 évvel ezelőtt. A világ ugyanis végzetesen belemerült az elvilágiasodás posványába és Isten nélküli világot akar teremteni. Ez a megtévesztő harc számtalan áldozatot szed családjainkban és fiataljaink körében.
     Nem sokkal pápává választása előtt, Karol Wojtyla bíboros, ezt mondta:
"A legnagyobb összecsapás előtt állunk, amit az emberiség valaha látott. Nem hiszem, hogy a kereszténység ennek teljesen tudatában lenne. Ma az Egyház és az Anti-Egyház, az Evangélium és az Anti-Evangélium végső összecsapásával állunk szemben."
     Egy dolog azonban biztos: végül Szeplőtelen Fogantatásé lesz a végső győzelem, amiként Fatimában megígérte, Ő lesz, aki minden módon tehetetlenné teszi Isten és az Teremtés ellenségét, széttiporva a fejét. Ezért mondjuk a rózsafüzért a Szűzanyára tekintve és az Ő kérése szerint belefűzve a könyörgést: Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre. Mert ez az a fohász, mely megvakítja a sátánt!

A szabadakarat felelősségében

     A POKOL azoknak az örök kárhozata, akik szabad döntésük által halálos bűnben halnak meg. A pokol fő büntetése az örök elszakí-tottság Istentől, akiben pedig egyedül talál az ember életet és boldogságot, melyre teremte-tett és amire vágyakozik. (vö Római Kpd. 212) Hogyan egyeztethető össze a pokol léte Isten végtelen jóságával? – Isten az embert szabadnak és felelősnek teremtette, de tisz-teletben tartja döntéseit. Jóllehet azt akarja, hogy „mindenki bűnbánatot tartson” (2Pt 3,9), végül maga az ember az, aki önhatal-múlag nem él vele, és a végső pillanatáig megátalkodva, halálos bűnében kizárja magát az Istennel való közösségből, eluta-sítva Isten irgalmas szeretetét. (vö uo 213) 
     Tekintve, hogy sokan azzal utasítják el a pokol létezését, hogy még nem látta senki, és senki nem jött vissza onnét, hogy elmondja! Nos többek között, nem csak a fatimai gyermekek látták a poklot, de Szent Fausztina is járt ott! (Az más kérdés, hogyha netán mégis valaki tanúságot tesz róla, azt meg nem hiszik el! Nos, az ilyenek számára tegyük hozzá, hogy az Egyház a legmagasabb szinten elismerte az üzenetek hitelét!)  Ezt olvashatjuk a naplójában: „Ma egy angyal levitt a pokol mélyére, mely hatalmas térség, a kínok helye. A szenvedések fajtái, melyeket láttam, a következők: az első kín, mely a poklot alkotja – Isten elvesztése. A második, a szüntelen lelkiismeret furdalás. A harmadik az, hogy a lelkek sorsa itt már sohasem változik meg. A negyedik kín a tűz, mely átjárja a lelket anélkül, hogy elpusztítaná. Az ötödik, az állandó sötétség és az iszonyú, fullasztó szag. Bár sötét van, az ördögök és az elkárhozottak kölcsönösen látják egymást, látják mások és a maguk gonoszságát. A hatodik fajta szenvedés, a sátán szüntelen társasága. A hetedik, a szörnyű kétségbeesés, s a gyűlölet Isten ellen, istenkáromlások, átkok, gyalázkodások. Ezek azok a fájdalmak, melyeket az összes kárhozott lélek közösen szenved el. De ezzel nincs vége! Különleges lelki fájdalmak is léteznek, nevezetesen az érzékek kínjai. Amivel az egyes lelkek vétkeztek, az által szenvednek leírhatatlan irtózatos módon. Rettenetes barlangjai és mélységei vannak a gyötrelemnek, ahol az egyik fájdalom különbözik a másiktól. Látva ezeket a szörnyű gyötrelmeket, meghaltam volna, ha Isten mindenhatósága nem tart fenn. A bűnösöknek tudniuk kell, hogy az egész örökkévalóságon át az által az érzékük által fognak gyötrődni, amellyel vétkeztek! Isten parancsára írok ezekről a dolgokról, hogy egyetlen lélek se mentegethesse magát azzal, hogy nincs pokol, nem volt ott senki, nem lehet tudni, mi van ott. Én Fausztina nővér, Isten parancsára jártam a pokol szakadékaiban, hogy hirdessem és tanúsítsam a lelkeknek, létezik a pokol. Amit leírtam az csak halvány árnyéka a valóságnak, amit láttam. Egyet megjegyeztem: a legtöbb ott szenvedő lélek olyan, aki nem hitte el a pokol létezését!” (N. 741) – Az Isten áldjon meg Benneteket, vigyázzatok a hiedelmeitekkel és az elvetekkel, mert a megtévesztő szellem mást se akar jobban, minthogy Titeket is magával ránthasson a kárhozatba!

Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe

     Annuntiatio Beatae Mariae Virginis – Urunk születésének hírüladása egyik legrégibb egyházi ünnepünk. Jézus születése előtt kilenc hónappal Gábor arkangyal a megtestesülés felkínált örömhírével látogatott Máriához. A Szent Szűz 'igen' válasza az isteni megszólításra, a megváltás művének kezdetévé tette jeles e napot. A keleti eredetű ünnep időpontját nyugaton a nagyböjt miatt több helyen áthelyezték, végül a VI. századtól március 25-ére került. 
     Urunk születése hírüladásának ünnepét 692-ben említik először, amikor a III. konstantinápolyi zsinat helyesnek ítélte a nagyböjtben történő ünneplését. E jeles nap ihlette az Üdvözlégy- és az Úrangyala-imádságokat (melynek hallatára a pokol beleremeg)!
     E Mária-ünnep elsősorban a második isteni személy megtestesüléséről szól, hiszen Jézus világba lépése hírüladásának rejtett eseményével kezdődött el. XVI. Benedek pápa szavaival: az Angyali Üdvözlet Szent Lukács evangéliumában „egy rejtve történt, egyszerű esemény – senki sem látta, senki sem tudott róla, csak Mária –, mégis meghatározó jelentőségű az egész emberiség történelmében. Amikor a Szűz kimondta igenjét az Angyal bejelentésére, Jézus megfogant, és általa új korszak kezdődött a történelemben.”
     Hazánkban sok helyütt e napon oltják a fákat, hisz' a magyar néphagyomány szerint Gyümölcsoltó Boldogasszony az oltás, szemzés napja: hiszen Szűz Mária is ekkor fogadta méhébe Jézust. A gyermekáldásra vágyó asszonyok Gyümölcsoltó napján hosszan imádkoznak a Szűzanya képe vagy szobra előtt térdelve. Van igyekezet, mely a "Nemzetközi Nőnapot" is március 25-re helyezné át (legalább is Mária Országában), hiszen az "Angyali Üdvözlet" szimbolizálja legnemesebben, a női méltóságot!

Forrás Magyar Kurír cikkének felhasználásával!

5. Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni

      Én nem hagytam abba és nem szakítottam meg a fájdalmak útját. Gyere, ketten menjünk, akkor neked is könnyebb lesz, meg Nekem is! A megosztott bánat fél bánat. Tudod, én is milyen nehezen vonszoltam magam! Nem ok nélkül kényszerítették Cirenei Simont, hogy segítsen. Most te is segíts Nekem!
Segítsetek hordozni keresztemet, hiszen oly nehéz! Ne hagyjatok magamra! Nem azért hívtalak meg, mert nincs szükségem reátok. Sőt, most igazán itt az ideje és alkalma annak, hogy bizonyságot tegyetek Mellettem. Ne legyetek kényelmesek! Nézzetek Rám, s a keresztre! Mi kényelmet engedtem meg Magamnak? Ez nem hat meg benneteket? Vagy már úgy megszoktátok jóságomat, hogy semmibe se veszitek? Ó, ti lanyhák, mi tudna hatni rátok, ha az Én mérhetetlen szenvedésem mellett érzéketlenül elmentek? Még ti is, akiket pedig Szívemen melengettelek, és ennyi hűtlenségetek ellenére is szeretettel hívogatlak? Csak jöjjetek, Én megváltottalak benneteket az örök haláltól! Vagy nem akartok élni Velem? Elég nektek a földi mulandóság? Ó, vegyétek észre Szívem epedő bánatát! Szabad akaratotok van, és Én azt szeretném, ha tisztán a szabad akarat útján jönnétek Hozzám.

Ivan Dias bíboros ünnepi beszéde 2
     Itt, Lourdes-ban, mint ahogyan az egész világon, a Szűzanya hatalmas hálót sző lelki gyermekei fölé, hogy erőteljes ellentámadást intézzen a gonoszság erői ellen, megfékezze azokat, és így előkészítse Isteni Fia, Jézus Krisztus végső győzelmét. A Szűzanya ma újfent arra hív, hogy társuljunk seregéhez és harcoljunk vele együtt a gonoszság erői ellen. Harcához való csatlakozásunk jeleként, többek között, szívbeli megtérést, az Oltáriszentség kiemelkedő tiszteletét, a Rózsafüzér napi imádkozását, a képmutatás nélküli szüntelen imát és a világ üdvösségéért vállat szenvedések elfogadását kéri tőlünk. Apró dolgoknak tűnhetnek ezek, mégis hatalmas eszközök Isten kezében, akinek semmi sem lehetetlen. Ahogy az ifjú Dávid egy kaviccsal és egy parittyával legyőzte a karddal, dárdával és gerellyel felfegyverzett óriás Góliátot, úgy mi is, a rózsafüzér aprócska szemeivel hősiesen szembeszállhatunk és legyőzhetjük megátalkodott ellenségünket. Az Isten és ellensége között zajló harc egyre tombolóbb, ma sokkal inkább, mint Bernadett korában, 150 évvel ezelőtt.
A világ ugyanis rettenetesen belemerült az elvilágiasodás posványába és Isten nélküli világot akar teremteni; a relativizmusba, amely elfojtja az Evangélium örök és változatlan értékeit; és egyfajta vallási érdektelenségbe, amely egykedvűen áll az Istent és Egyházat érintő dolgok felsőbb jóságával szemben. Ez a harc számtalan áldozatot szed családjainkban és fiataljaink körében.
     Nem sokkal pápává választása előtt, II. János Pál, Karol Wojtyla bíboros, ezt mondta:
»A legnagyobb összecsapás előtt állunk, amit az emberiség valaha látott. Nem hiszem, hogy a keresztény közösség ennek teljesen tudatában lenne. Ma az EGYHÁZ és az ANTI-EGHÁZ, az EVANGÉLIUM és az ANTI-EVANGÉLIUM végső összecsapásával állunk szemben. «
     Egy dolog azonban biztos: Istené lesz a végső győzelem, és ez Máriának, a Teremtés és a Jelenések könyve asszonyának köszönhetően valósul meg, aki gyermekei hadseregének élén fog harcolni a sátán ellenséges erői ellen, és szét fogja tiporni a kígyó fejét.

A korszellem 1

     Az Evangélium tanítását megszegő "hétköznapi" esetek megélésében, ma-napság úton-útfélen könnyed legyintéssel szembesülünk: "sajnos ez a korszellem"! Így tárja szét kezét az anya, akinek lánya a barátjához költözött, így mosolyog kajánul az apa, ha a fia barátnőket tart. Nem kevésbé érvényes ez az "elnéző megértés" az ügyeskedésekkel, csalárd üzletelésekkel kapcsolatban is!
     Kérdés azonban, hogy valójában mi ez, vagy KI EZ a "korszellem"?
     A választ sajnos pont azok nem keresik akiket illetne, mivel igen ijesztő lehetne számukra a felismerés: a KORSZELLEM, ugyanis a bűn szerzője ‒ a megtévesztő szellem (vö. 1Tim 4,1) ‒ aki ,,tévútra vezeti az egész világot'' (Jel 12,9b) vagyis a világ fejedelme: a SÁTÁN (Jn 14,30)! Arról a személyes Ellenségről beszélünk, aki az emberét messze felülmúló inteligenciáva az üdvösségünk ellen tör, aki igen találékony módon a lelkek vesztére tör, hogy majd vádolhassa az embert Isten előtt (vö. Jel 12,10) és – okkal, joggal – a kárhozatba vihesse.
Márpedig világo-san írva van, hogy az Isten kifejezett szándéka: az ember tartsa be a Tízparancsolatot, ne üljön fel a kísértőnek, a korszellemnek (ne fogja be fülét), SŐT minden erejével  harcoljon az ördög ellen  (vö. 1Tim 1,18)! Túl, minden "korszerű érvelésen", aki ezt nem teszi, az elpusztul, mert a sátán áldozata lesz.
     Erről szól az Evangélium, mi meg csak éljük múlandó és érdemtelen életünket és tör-vényszerűnek fogadjuk el mások rossz példáját, a kísértő "jobbnál-jobb" kínálatát.

     »Számtalan eszme, divat és szórakozás, azért van kitalálva, hogy behó-dolj nekik! Azért, hogy feloldják szemérmességedet, elveszítsd saját benső ízlésedet, önmegítélésedet és végüI a lelkedet! (92)
     A globalizáció X parancsa: 1. Az egyistenhit megrendítése. 2. A pénz, a divat és a fogyasztás imádata. 3. Az önzés favorizálása. 4. A szemérmesség nevetségessé tétele. 5. A kultúra és történelmi oktatás leépítése. 6. Az egyéni gondolkodás elnyomása. 7. A nemi identitás megzavarása. 8. A szentségi házasság és a család bomlasztása. 9. Az egészség és környezet rombolása. 10. A nemzettudat teljes kioltása. (100)
     Ha a világban kell is élned, ez ne jelentse, hogy a napi divatok sodrása szerint. A felszín hullámzásait a mélyebb víz áramlásai is magyarázhatják. Nézz tehát a dolgok mögé, ügyelve arra, hogy életedben mindig az isteni parancsolatok maradjanak iránymutatóak! (374)
     A divatos „közszellem” arra is képes, hogy legyőzze a sokakban meglévő természetes ellenérzést! (400)
     Az emberi lélek tompultsága, a divatozásban és az erkölcsi tartás lazu-lásában érhető tetten. (892)
     A divatmánia, a legrosszabb divat! (987)«
(Útravaló HÚZÓ fiataloknak - szerkesztette: Begyik Tibor OCDS. Harmadik javított, bővített kézirat)

     Riasztó – de bizonyos –, hogy az Úr ítélőszéke előtt senki sem hivat-kozhat a "korszellemre", mert "az" ugyanis személyesen mellette fog állni, hogy vádolja őt (vö. Jel 12,10) és magával ránthassa a kárhozatba! (folyt.) 

4. Jézus találkozik Szent Anyjával

      Fel akarsz jönni Velem a Kálvária hegyére, a Golgotára? Ha igen, akkor a Fájdalmas Anya mellett a helyed...
Ne engedd, hogy a föld vonzzon magához! Te nyílegyenesen repülsz Felém a sok kegyelem segítségével, mellyel elhalmozlak. Ezáltal tudsz megmaradni röptödben. Visszaesést nem engedünk, mert kegyelmeim állandó röpülésben tartanak... Bízz Anyámban, Ő elsöpör minden kételyt és félelmet határtalan anya-szeretetével! Ő megjelöli és védelme alá veszi a Benne bízókat. Ha Benne bíztok, a gonoszok eszüket vesztve, megszégyenülten aláhanyatlanak a pokol mélyére. A jövő világa készül: Anyám mosolya fogja beragyogni a világot!

Kedves Olvasóm!

Egy kis szomor-édes tanúságtétel!

https://www.youtube.com/watch?v=SyrMLFkAgJc

Ivan Dias bíboros ünnepi beszéde 1
     2007. december 8-án Ivan Dias bíboros pápai küldött, a Népek Evangelizációja Kongregáció prefektusa – a Jelenések 150-ik évfordulója alkalmából –, 150.000 ember előtt ünnepi beszédet tartott Lourdes-ban. Íme a mondottak központi üzenete:
"A Lourdes-i jelenéseket [1858] a jó és a rossz erők között folyó állandó és dühödt harc szélesebb összefüggésébe kell helyeznünk, mely az emberiség földi paradicsombéli történetének kezdetétől az idők végezetéig fog tartani. Ami pedig a Lourdes-i eseményeket illeti, az elsők között volt azon jelenések hosszú sorában, melyek 28 évvel korábban, 1830-ban, a Párizs melletti Rue du Bac-ban kezdődtek, és meghirdették a Szent Szűz és az ördög között fennálló, kibékíthetetlen ellenségeskedés végleges beköszöntét, a Teremtés és a Jelenések könyvében leírtak szerint.
     A Csodáséremként ismert medál, aminek kialakítását a Szűzanya ekkor rendelte el, kitárt karokkal ábrázolja őt, amint kezéből fénysugarak áradnak, az egész világon osztogatott kegyelmek szimbólumaként. A Szűz a földgömbön áll, és lábával az ördögöt jelképező kígyó fejét tiporja, a gonosz lélek és a gonoszság erői fölött aratott győzelme jeleként. A kép körül pedig ez a könyörgés olvasható: »Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!«
     Jelzésértékű, hogy Mária Szeplőtelen Fogantatásnak nagy titkát pontosan itt szentesítették, huszonnégy évvel korábban, mielőtt 1854-ben IX. Piusz pápa a dogmát ünnepélyesen kihirdette volna: négy évvel később Nagyasszonyunk maga akarta feltárni Bernadettnek – itt, Lourdes-ban –, hogy ő a Szeplőtelen Fogantatás. A Szent Szűz a Lourdes-i jelenések után sem szűnt meg kinyilvánítani, különféle jelenései során, élénk anyai aggodalmát az emberiség sorsa iránt. Mindenütt imát és vezeklést kért a bűnösök megtéréséért, mivel előre látta bizonyos országok lelki romlását, a Szentatyát érő szenvedéseket, a keresztény hit általános meggyengülését, az Egyház nehézségeit, az Antikrisztus eljövetelét és próbálkozását, hogy Isten helyét elfoglalja az emberek életében: e próbálkozások azonban, szembeszökő sikerei ellenére, végeredményben mégis vesztésre vannak ítélve. (folyt.) Forrás: F. BAMONTE: Szűz Mária harca, IHTYS 2014. 206-208. o.

(A tegnapi poszt folytatása)

     Szűzanya: A sátán munkája szédítő iramban söpri a lelkeket.   Miért nem igyekeztek ezt minden erőtökkel, minél előbb megakadályoz-ni? Szükségem van a ti erőtökre, emészti lelkemet a sok fájdalom, mert látnom kell a sok lélek elkárhozását. (…) A gonosz vihogva tárja ki karjait, és szörnyű kárörömmel ráncigálja azokat a lelkeket, akikért pedig Szent Fiam szörnyű kínt és halált szenvedett. Segítsetek! (Szeretetláng I/64) 
     Vigyázzatok! A sátán ki akarja rántani lábatok alól a remény talaját! Jól tudja, ha ezt sikerül megtennie mindent elvett tőletek! A reményvesztett lelkeknél már bűnre sem kell kisértenie. A reményét vesztett ember szörnyű sötétségben van, nem lát már a hit szemével, minden erény, minden jó értékét veszti. Ó gyermekeim, imádkozzatok szüntelenül egymásért, engedjétek kegyelmeim hatását létre jönni lelketekben. (IV/30)      Szeretetlángom (által), melyet most bocsátok a Földre, a kegyelmi idők eddig még soha nem ismert idejét fogjátok élni. Légy hű segítőtársam! (II/107) Mondom, ilyen még nem volt, ez a legnagyobb csodám, melyet most teszek veletek! (...) Szavaim (…) ki ne forgassátok, félre ne magyarázzátok. Mert nagy felelősséggel tartotok ezért. Álljatok munkába, ne tétlenkedjetek! (II/18) Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! Akarjátok ti is velem együtt! Azért adom kezetekbe a fénycsóvát, mely Szívem Szeretetlángja. (III/144)   
Tüzet tűzzel fogunk oltani: a gyűlölet tüzét a Szeretet Tüzével. A sátán gyűlöletének tüze már oly magasra csap, hogy azt hiszi győzedelme sikerrel jár, az Én Szeretetlángom megvakítja a sátánt. (…) Ehhez kell nekem az áldozat, a te /és/ a ti áldozatotok, hogy a pokol gyűlöletétől égő elmék és szívek, Szeretetlángom szelíd fényét átvegyék. Szeretetlángom el nem képzelhető fényességgel és jótékony melegséggel fogja elárasztani a földkerekséget. (III/203)

     Ha olyankor hallgattok szentmisét, amikor az nem kötelező, és a kegyelem állapotában vagytok, Szívem Szeretetlángjának kegyelmi hatását úgy árasztom ki, hogy ezen idő alatt is megvakítom a sátánt, és ezáltal kegyelmeim bőségesen áradnak azokra, akikért felajánljátok. 

A világtalan sátán ugyanis hatalmától megfosztottan nem tud semmit cselekedni! 

A szentmise-áldozaton való részvétel a legnagyobb mértékben fokozza a sátán megvakítását. A sátán borzalmas bosszútól lihegő gyötréseivel még ádázabb küzdelmet folytat a lelkekért, mióta érzi megvakítását. (II/33) 

3. Jézus először esik el a kereszttel 

      Miért sietsz úgy? Mi az, ami Nálamnál fontosabb neked? Fáj a térded, mikor elém térdelsz? Gondolj Rám, Én is térdre roskadtam, és nem hagytam el a keresztutat. Maradj még Velem...!
Én mindannyiótokat meghívtam megváltó munkámhoz. Apákat, anyákat, művelteket és tudatlanokat, egészségeseket és betegeket. Értem mindenki dolgozhat, a szabad ember és a rabságban sínylődő, mert a lélek készsége a fontos és a lélek szabadsága, mely egyben a lélek műveltsége is. Főleg a betegek, ők igazán a feltétlen bizalom szárnyán repülhetnek Hozzám...
A mi gondolatunk mindig egy legyen: a lelkek megváltása az örök kárhozattól! Mert kegyelten fájdalmamat csak így tudod csillapítani. Ne legyen ez unalmas neked. Újra csak azt mondom: Szenvedj Velem!

Fausztina nővér bemutatása 1

     Helena Kowalska 1905. aug. 25-én született a lengyelországi Glogowiec faluban tízgyermekes vallásos parasztcsalád harmadik gyermekeként. Gyermekkorától kezdve mély vallásos lelkület, az ima szeretete, a szorgalom, az engedelmesség és az emberi nyomor iránti érzékenység jellemezte. Az iskolát csak két és fél évig látogathatta: tizenhat éves, mikor Aleksandrówban és Lódzban szolgálóleány lesz, hogy szülein segítsen. 

     Elzbieta Siepak szerzetesnő, a krakkói kolostor lakója, a Napló kiadási ügyeinek intézője az egész világon, Faustyna Kowalskáról így ír: ,,Faustyna M. Kowalska nővér, Isten Irgalmasságának ma már világszerte ismert apostola, a teológusok véleménye szerint az Egyház legjelentősebb misztikusai közé számít.

     A hivatás hangja már hétéves korában megszólal lelkében (két évvel első szentáldozása előtt), de szülei nem akarják, hogy kolostorba lépjen. Ebben a helyzetben Helén megpróbálta elnyomni magában az Isten hívó szavát. Az egyik látomásában megjelenő szenvedő Krisztus szemrehányó szavai -- (Napló 9) -- azonban arra kényszerítették, hogy helyet keressen magának egy kolostorban. Több kolostor kapuján is bekopogott, de sehová sem vették fel. 1925. augusztus 1-én lépte át az Irgalmasság Anyjáról nevezett kongregáció küszöbét Varsóban a Zytnia utcában...

     A rendben Faustyna Maria nővér nevet kapta. Újoncidejét Krakkóban töltötte, és itt tette le első, majd öt évvel később örök fogadalmát -- a tisztaságra, a szegénységre és az engedelmességre -- St. Rospond püspök jelenlétében. A kongregáció több házában is dolgozott, legtovább Krakkóban, Plockban és Vilniusban, ahol szakács, kertész és portás munkakörben tevékenykedett. 

     Kívülről semmi sem árulta el rendkívül gazdag misztikus életét. Buzgón teljesítette kötelességeit, hűségesen követte rendje

szabályait, áhítatos, hallgatag volt, de derűs, tele jóindulatú és önzetlen felebaráti szeretettel.

     Egész életében következetesen törekedett az Istennel való mind bensőségesebb egyesülésre, és igyekezett áldozatosan együttműködni Jézussal a lelkek megmentése ügyében...

Egy évszázadon át próbálták a Lourdes-i jelenések ellenségei elhitetni az emberekkel, hogy a "jelenések", mint olyanok nem léteznek, Lourdes csupán vallási fanatizmus helye, a katolikus papság által szervezett csalás és illúzió. De voltak akik készséggel meghajoltak az isteni csodák ténye előtt. Ilyen volt Alexis Carrell!

     1895-ben megjelent egy cikk a „Civilta Catolica” című lapban, melynek írója azt az ellentmondást fejti ki, hogy hasonlóan a Sátánhoz, aki önmagának ellentmondva végső soron hozzájárul Isten dicsőségéhez, úgy Zola a könyvében hirdetett szbdkmves eszmékkel is növelte a Lourdes-i Szűzanya kultuszát.
     Zola gúnyos művének megjelenése után ugyanis egyre több tudósító és újságíró ment Lourdes-ba, többek közt hitetlenek, gúnyolódók, cinikusok. És csak ott, a helyszínen ismerték fel a nyilvánvaló csodákat, melyek gyakran a szemük láttára következtek be. Sokan közülük megtértek, amikor tudatosult bennük Isten szeretetének titokzatos nagysága. Így történt ez (az előző posztokban szereplő) a későbbi Nobel-díjas professzorral Alexis Carrellel is. Aki hitetlenként 1903-ban érkezett Lourdes-ba betegkísérőként. Ám tüdőbajos, haldokló páciense Marie Ferrand az Oltáriszentséggel való áldás után a szeme láttára gyógyult meg.
     Ez az esemény elég volt egy tisztességes orvos professzornak, hogy felismerje, Isten a tudományos megismerésen és megértésen túl helyezkedik el, s a Hozzá vezető egyetlen út az imádságos, Evangélium szerinti élet. Így írt: „Az értelem homályán keresztül vágyakozó szeretettel jutunk el Hozzá. Csak ekkor tapasztalhatjuk meg Isten odaadó szeretetét, mely leginkább a művészek vagy a szerelmesek érzéseihez hasonlítható”.
     A Lyoni egyetemen, ahol dolgozott, azonban nem tudták elfogadni Carrel életszemléletének ily radikális változását. Felettesei elbocsátással fenyegették ha nem változtat nézetein. Carrel azonban hajthatatlan volt, hitét ugyanis élete legnagyobb kincsének tartotta. Az egyetemen felmondott, Kanadába majd New Yorkba repült, ahol a Rockefeller Intézetben fényes tudományos karrier várt rá, melynek csúcspontján, 1912-ben, Nobel-díjat kapott.
     Ezzel szemben bár Émile Zola is látta a kétségtelen csodát, mégsem hitt! Kézenfekvő a következtetés, hogy bár a hit kegyelme Isten ajándéka, de csak akkor hat a lélekre, ha azt az ember  jóakaratúan el is fogadja! Csak a jóindulatú emberek érthetik meg ezeket a jeleket, mint amilyen Alexis Carrelis volt. Aki nem nyitott az igazságra sosem fogja megérteni. Róluk szólnak Isten szavai. „Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségük... Kérkedtek bölcsességükkel és oktalanná váltak”.
     És ezért „Isten haragja eléri az égből az embereknek minden istentelenségét és gonoszságát, akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal.” (ld. Róm 1,18-22). Mindezek fényében érthetővé válnak a Szentírás szavai: „Hol van a bölcs? Hol van az írástudó? Nemde megmutatta Isten, hogy a világ bölcsessége balgaság? Mivel ugyanis a világ a maga bölcsességével nem ismerte fel Istent (...) ezért, a világ szerinti oktalanokat választotta ki Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és ami a világ előtt gyönge, azt választotta, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak. Így senki sem dicsekedhet Isten előtt.” (1Kor 1,20; 27-29)
(M.P.) (Forrás nyomán)

A Sátánt tehetetlenné tevő kegyelmi eszköz

     Az alábbi Szeretetláng naplóidézetek (római/arab szám a kézirat füzet és oldalszámaira utalnak!)

     Szűzanya: Én jóságos, megértő Édes-anyátok vagyok s veletek összefogva meg-mentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat) és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a Magyar Szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek fogadjátok megér-téssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra. (I/37) 

A Föld most olyan mint a tűzhányó, amely ha kirobban, pokoli füstjével, visszahulló lávájával fojtogat, öl, vakít Forr a gyűlölet krátere, gyilkos, kénes hamuja szürkévé,
színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket.  

Én, a Hajnal Szép Sugara megvakí-tom a sátánt, (…) (aki) még a választottak hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét (vö II/100), soha nem látott csodákkal segítem munká-tokat, mely észrevétlenül szelíden, csend-ben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére. (I/58) /Mert/ a sátán olyan harcot indít az emberek felé, amilyen még nem volt soha. (I/95) Az induláshoz csodálatos erővel és kegyelmekkel árasztalak el /benneteket/ tömegesen és egyénenként is. A felelősség nagy, de munkátok eredménye nem lesz meddő. Az összefogó munkából egyetlen lélek se maradjon ki. Szeretetlángom szelíd fénye gyújtani, gyulladni fog az egész földkerekségen és a sátán megalázottan és tehetetlenül hatalmát veszti. Csak ezt a vajúdást ne akarjátok meghosszabbítani. (III/130) (folyt.)
(A forrásokat lásd az első posztban!)

2. Jézus vállára veszi a keresztet

      Szenvedj Velem...! Tudod, mit mondtam: fel kell érnünk a Kálváriára. De a mi lábunk együtt járjon...!
Ne sajnálj semmi fáradtságot, határt ne ismerj, megváltó munkámból soha ki ne kapcsolódj egy pillanatra sem! Ezt állandóan szem előtt kell tartanod. Ez a szentek példájának követése. Ebben megegyeznek mind az Én megváltó munkám segítői, bármilyen körülmények között éltek is. Ez a feltételem senkivel szemben sem változik, akiket követésemre meghívok: vegye föl keresztjét és kövessen Engem! Nincs olyan szentem, kit ne követhetnétek! Igaz, hogy Én különböző körülmények közé helyezem őket, de a követelmény egy és ugyanaz: mondjatok le önmagatokról, és ne sajnáljatok semmi fáradságot, határt ne ismerjetek, és ki ne kapcsolódjatok megváltó munkámból soha, egy pillanatra sem, mert ha ezt tennétek, azt kellene éreznem, hogy megfogyatkozott az Irántam érzett szeretetetek.

Az Isteni Irgalmasság II. János Pál tanításában

     II. János Pál pápa három évtizeden át (krakkói segédpüspökségétől kezdődően), pontosabban 1963-1993-ig dolgozott Boldog Faustyna Kowalska Naplójának egyházi elfogadtatásán. Feltehetően a Napló tartalma is hozzájárult ahhoz, hogy második enciklikáját az Isteni Irgalmasságnak szentelte.

     Az említett történelmi szükséghelyzet a sérült emberiség mai helyzete, amely kifejeződik egyrészt az Egyházban tapasztalható negatív jelenségek, másrészt az elhatalmasodó bűn és annak valamennyi következménye által. Ez teremti meg, s jelent sürgető felszólítást az Egyház számára, hogy mélységében mutassa be az ,,irgalmasság Atyjának'' Krisztus által feltárt misztériumát. Megérett az idő, a történelem Isten irgalmasságának mélyebb megismerésére és a belőle fakadó lelki javak gyümölcsöztetésére, az evangelizációba való beépülésére.

     II. János Pál pápa történelmi sürgetésnek tett eleget a Dives in misericordia (Irgalmasságában gazdag Isten) c. enciklikájának kiadásával. (A cím utalás az Ef 2,4-re: ,,De az irgalmasságában gazdag Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy, bár bűneink miatt holtak voltunk, Krisztussal életre keltett minket.'') A történelmi szükséghelyzetről a pápa így ír: ,,Úgy tűnik, korunk emberének lelkülete szembefordul az irgalmas Istennel, talán jobban, mint korábban. S azt is megpróbálja, hogy az emberi szívből kiirtsa és az életből kiiktassa az irgalom gondolatát is. Mert úgy véli, az irgalom szava és fogalma nehézséget okoz annak az embernek, aki a történelemben eddig tapasztalt mértéken messze túl úrrá vált..., s hatalma alá vetette a földet és uralkodik rajta. ... A mai világ állapota... több olyan fenyegető jelenséget is mutat, amelyek minden eddig ismert veszedelemnél sokkal rosszabbak. ... Istennek, az 'irgalmasság Atyjának' Krisztus által föltárt misztériuma olyan különleges felszólítássá válik, mely az embert fenyegető mai veszedelmek közepette az Egyház felé hangzik el'' (DM 7-9). Az enciklika célja: Krisztusban megmutatni ,,az irgalom Atyját, a teljes vigasztalás Istenét'' (2Kor 1,3). A pápa ebben a művében gazdag tanítást ad az Isteni Irgalomról.

     Az enciklika hosszan taglalja a Szentírás tanítását az Isten irgalmáról, majd kifejti, hogy Mária is ,,részese az irgalom kinyilatkoztatásának'', aki ,,tapasztalta és kiérdemelte'' az irgalmat, sőt istenanyasága miatt egyenesen az ,,irgalom eszköze''. Ennek kapcsán ,,szólíthatjuk Máriát az Irgalom Anyjának (Mater Misericordiae), Irgalmas Úrnőnek (Domina Nostra Misericordiae) és az Isteni Irgalom Anyjának (Mater Divinae Misericordiae). Mindhárom megszólításban súlyos teológiai tartalom rejlik...'' (DM 56). A továbbiakban az Isten irgalma és mai világunk kapcsolatáról esik szó az enciklikában.

     Ezt követően a Szentatya így tanít: ,,Mivel az irgalom a végtelen Isten tökéletessége, maga is végtelen. Ezért határtalan és kimeríthetetlen az Atya készsége arra, hogy befogadja tékozló fiait, ha hazatérnek. Ugyanezért végtelen a bűnbocsánat lehetősége és gyorsasága is: a Fiú csodálatos áldozatának értéke miatt. Ezt a hatalmat semmiféle emberi bűn nem képes felülmúlni, de még csökkenteni sem.'' Egyedül a bűnben való megátalkodottság tudja megkötni ezt a jóságot. Róma Püspöke figyelmeztet: aki részesedni akar ebben az irgalomban, annak be kell látnia bűnösségét, meg kell térnie, irgalmasnak kell lennie, és a ,,megtérés állapotában'' kell élnie (DM 78-80).

     A befejezésben a pápa felszólít bennünket: ,,Könyörögjünk Istenhez az irgalomért századunk embere számára!'' (DM 98). ,,Mária közbenjárásával könyörögjünk, aki szüntelenül hirdette a 'nemzedékről nemzedékre' szóló irgalmat. De imádságunkhoz mindazok közbenjárását is várjuk, akikben a hegyi beszéd szavai már valóra váltak: 'Boldogok az irgalmasok, mert ők majd irgalmat nyernek''' (DM 101). A pápa elmondja: az Egyház feladata, hogy folytassa az irgalom kinyilvánítását. (Vállalnia, hirdetnie és élnie kell az isteni irgalmat.) Az Egyház azért él, hogy az irgalom jele legyen.

     A Szentatya így fejezi be enciklikáját: ,,Minél hevesebben ellenkezik az emberi történelem, minél élesebben mutatkoznak korunk világi kultúrájának különbségei, és minél inkább tagadja az emberiség Istent, annál inkább kell közelednünk ahhoz a misztériumhoz, amely öröktől fogva Istenben rejtőzött, majd Jézus Krisztus által az időben valóban közöltetett az  emberrel'' (DM 103).

     Az elhatalmasodott bűnnel szemben a szeretet Istene túláradó kegyelmében, tevékeny szánalmában utánamegy az elveszett báránynak. Újra és újra figyelmeztet a veszélyekre, és az Istenhez való visszatérésben megoldást és segítséget kínál. Így volt ez az Ószövetségben, és így van ez ma is. Ennek vagyunk tanúi többek között a Mária-jelenések esetében, s erről szól az Isteni Irgalmasság üzenete is.

Egy évszázadon át próbálták a Lourdes-i jelenések ellenségei elhitetni az emberekkel, hogy a "jelenések", mint olyanok nem léteznek, Lourdes csupán vallási fanatizmus helye, a katolikus papság által szervezett csalás és illúzió. Ilyen ellenség volt Émile Zola is!

      Az új ateista dogmák terjesztői azt hirdették, hogy az ember független lényként úgy élhet és gondolkodhat, mintha „Isten nem létezne”. A Lourdes-i jelenések nevetségessé tételére és megcáfolására a legaljasabb módszerekhez folyamodtak: akár még a tényeket és dokumentumokat is meghamisították. A heves támadások eredményeképpen Lourdes az egyetlen kegyhely, mely mellett létrehoztak egy különleges orvosi rendelőt, melyben a leghíresebb orvosok is megfordulnak. Ez a „Bureau médical de N.D. de Lourdes”, egy olyan tudományos intézet, mely a csodálatos és megmagyarázhatatlan Lourdes-i gyógyulásokat vizsgálja. A lelki és fizikai gyógyulások számtalan példáján keresztül Isten szól a mai emberhez. Az evangéliumi csodákhoz hasonlóan, ezek Isten szeretetének látható jelei. Ő ezen a különleges módon próbál bennünket lelki tespedtségünkből feléleszteni, hogy hittel tudjunk az Evangélium útmutatásai szerint élni.
     Ahhoz, hogy higgyünk azonban nem elég meglátni a csodát. A rosszakaratú emberek, „akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal” (Róm 1,18), félremagyarázzák a csodálatos jeleket. Szomorú példa erre a híres író Emile Zola, a francia pozitivizmus irodalmának fő alakja. 1892. augusztus 20-án egy betegeket szállító párizsi vonaton Lourdes-ba érkezett. A betegek közt volt két haldokló asszony, akik a tüdőbaj végső stádiumában szenvedtek: Marie Lebranche és Marie Lermarchand. Ők utolsó esélyként zarándokoltak Lourdes-ba, Zola azonban azért jött, hogy leleplezze a papok által szerinte elkövetett csalásokat. Különleges élményben volt része: szeme láttára gyógyult meg csodálatos módon a két Marie.
     Nagy kérdés, hogy milyen volt Émile Zola gyermekkora, hogyan nevelték, hallott-e Istenről, hitről? Mindazáltal egy felnőtt és neves írónak már a fantáziájában is meg kellett volna születnie az evilág-másvilág párhuzamos logikájának!  Ennek a neves embernek a konok reakciója azonban emberileg megmagyarázhatatlan és döbbenetes volt a teljesen nyilvánvaló csoda láttán. Érthetetlen, hogy miért tagadta, a csodálatos gyógyulás tényét ez a nagy intelligenciájú ember Lourdes című könyvében.
Sőt, azt állította, hogy az egyik nő meghalt, pedig az, még évekkel az eset után is Párizsban élt és remek egészségnek örvendett. Az író azonban, nehogy hazugságait leleplezzék, személyesen kereste fel a nőt és próbálta rávenni, hogy költözzön el Párizsból Belgiumba. Meg akart egyszerűen szabadulni a kellemetlen tanútól, hogy továbbra is hirdethesse életfelfogását, melyben nem volt helye se Istennek, se csodáknak („le miracle, ça n’existe pas!”). Annak ellenére, hogy rengeteg-szer nyilvánosan szembesítették a könyvében írt hazugságokkal, ezekre a vádakra soha sem felelt. ( Forrás nyomán )

Az Ördög legyőzetése Isten akaratából és erejéből

     ,,Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba'' (Ter 3,15). Ezek protoevangé-liumi (elő-örömhír) szavak szünet nélküli, az egész történelemre szóló harcot hirdetnek az ember és a sátán között. Az Isten kifejezett szándéka: az ember mindig tekintse (személyes) ellenségének a kísértőt és harcoljon ellene. Aki ezt nem teszi, az elpusztul, mert a sátán áldozata lesz.
     Az előbb idézett ószövetségi szakasz megjövendöli a sátán végső bukását. A Szentírásból világosan megtudjuk, hogy az élethalálharc végső győztese: Jézus Krisztus. Ő az, aki kereszthalála által, az önfeláldozó szeretet révén a sátán hatalmát és erejét véglegesen megtörte. Bár Jézus megdicsőülése a sátán bukását okozta, a sátán még a világban maradt, s amíg be nem következik a gonoszság uralmának végső megsemmi-sítése, amíg Jézus végleg el nem söpri ,,szája leheletével'', és meg nem semmisíti ,,jöve-telének tündöklésével'' (2Tessz 2,8), ez az Istennel szemben álló hatalom minden erejével Isten egyetemes üdvözítő terve ellen dolgozik. Vádolja az embereket az Atyánál (vö. Jel 12,10) és igen találékony módon a lelkek vesztére tör.
     A keresztény hagyomány már a második századtól Szűz Máriával azonosítja a proto-evangélium asszonyát, akit az egyházművészet sátántipró asszonyként jelenít meg. Azok a Mária-ábrázolások, amelyeken a Szent Szűz széttiporja lábával a földgömböt átölelő kígyó fejét, egyértelműen az ősevangélium ígéretére utalnak.
A keresztény ember számára világos: Mária személye mint isteni ajándék jelenik meg a történelemben, akinek tevé-kenysége teljesen és közvet-lenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcsolódik. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátán fejét.
     Az üdvtörténet két legfon-tosabb szerepét játszó asszonya között a párhuzam szembeötlő (Szent Ireneusz). Éva a sátán szavára hallgatott, Mária az Istennek mondott igent. Éva nem hitt az Istennek, s ezzel halált hozott önmagára és utódaira, Mária pedig hite miatt a Boldogasszony. Éva az összes élők anyja, Mária is – mivel Fia mindenkiért meghalt – valamennyiünk édesanyja. Éva társa Ádámnak, Mária társa Szent Fiának. Éva a halált hozta gyermekeire, Mária az életet akarja visszaadni gyermekeinek. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és gyermekeit, Mária széttiporja a sátán fejét. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik.
(A forrásokat lásd az első posztban!)

     Az Újszövetség első tanítása az Isten irgalmasságáról a Magnificat gyönyörű szavaiban fogalmazódik meg: ,,Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik'' (Lk 1,50). Mint említettük, Isten irgalma Jézusban mutatkozik meg, aki mindig kész a megbocsátásra. Példabeszédekben (pl.: az Elveszett bárány, a Tékozló fiú stb.) tanít erről. Az apostoli igehirdetésben Krisztus az ,,irgalmas és Istenhez hűséges főpap'' (Zsid 2,17), aki bennünket is irgalomra tanít. (Vö. Biblikus Teológiai Szótár. Róma, 1974. 604-611.) A szent iratok szerint olyan mértékben számíthatunk Isten irgalmára, amilyen mértékben mi is gyakoroljuk az irgalmasságot. ,,Mert az ítélet irgalmatlanul lesújt arra, aki nem irgalmas. Ám az irgalom győzelmet arat az ítélet fölött'' (Jak 2,13). Isten elvárása világos: ,,Legyetek tehát irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas'' (Lk 6,36).

     Korunkban sajátos történelmi szükséghelyzet alakult ki (II. János Pál), s ez a szükséghelyzet egyre sürgetőbben irányítja figyelmünket az Isten irgalmára. Úgy tűnik, az elhatalmasodott bűn nyomán a különös módon túláradó kegyelem az Isteni Irgalmasság üzenetében fogalmazódik meg teljes gazdagságában.

1. Pilátus halálra ítéli Jézust 

      Észrevetted-e már, hányszor megyek feléd, hogy megfogjam kezedet? Vezetlek, hogy ne légy bátortalan. A kegyelmek bősége, mely erőt és bátorságot ad, ez vagyok én. Ez az Én világosságom, mely bevilágítja a göröngyös utakat, melyeken neked járnod kell. A fény nem azért van a lelkedben, hogy botorkálj, hanem azért, hogy emlékeztessen arra, én is ilyen utakon jártam. Nem mindegy, milyen lélekkel járjátok ezt az utat...
Te csak hagyatkozz Rám! A Golgota útja nem volt zökkenő nélküli. Én is átvergődtem rajta. Te most Velem jössz a Kálváriára. Ez a megaláztatások útja. Édesanyánk is Velünk jön, s megosztja veled fájdalmait.

Kedves Olvasóim!

Az ukrán fennhatóság alatt álló KÁRPÁTALJÁN nagyon kritikus a helyzet. Ha élelmiszert lehet is kapni a boltban, a piacon, az áruk egyre magasabb, miközben a fizetőeszköz értéke tizede az eredetinek! A legminimálisabb közüzemi díjakat sem tudják kifizetni, hiszen legfeljebb 1 euro (300 ft) jut naponta étkezésre, rezsire.

Ha bárkinek módjában áll segíteni, javaslom az adományt a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítványon keresztül való eljuttatását: http://www.ferences.hu/segit.php  (A megnyíló felület bal oldalán olvasható "Hogyan segíthet?"-re kell kattintani információért!)
Az ide utalt pénzek 100%-ban eljutnak a rászorulókhoz!
Többen ajánlottak fel élelmiszer segítséget. Ám ennek a bevitele rettentő hosszadalmas és bonyolult, így az nem igazán működő segítség most.

A Katolikus Karitász továbbra is várja az adományokat az erre a célra elkülönített 12011148-00124534-00800007-es bankszámlaszámra (Kárpátalja megjelöléssel), a 1356-os adományvonal tárcsázásával pedig (Magyarországról) mindenki hívásonként 500 forinttal járulhat hozzá az akcióhoz.

Köszönet minden együttérzésért, az imákért is!

A tudomány csődje

     Carrel sokáig küzdött önmagával és tudományos meggyőződésével ezen eset a kapcsán. Töprengéseinek egy állomását tükrözi ez leírt gondolata: „Ha zarándoklatok nem volnának, ki kellene őket találni.”
Ez értékes bepillantást enged egy nagy tudós értelmének vagy inkább lelkének tekervényes rejtekébe, aki végül is nem tudta, hogy mit tegyen. Egyrészt kész volt elismerni a tudomány teljes csődjét, hiszen nem tudott mit kezdeni egy hirtelen gyógyulással, amely szigorúan vallásos keretben történt. Másrészt, nem annyira tudományos, mint inkább filozófiai és lelki okokból, vonakodott a gyógyulást csodának tartani. Néhány hónappal lourdes-i látogatása után részletesen megírta tapasztalatait egy elbeszélésben, megváltoztatott nevű szereplőkkel.
     Lelki kétségei miatt és tudományos környezete rosszallásától tartva ezt a művét nem adta ki életében, csak halála után öt évvel, 1949-ben jelent meg nyomtatásban az „Utazás Lourdes-ba”.
     Carrelen kívül más orvostudósok is tanúi voltak a lourdes-i csodás gyógyulásoknak. Ő azonban nemcsak kiemelkedő volt közöttük, hanem olyan valaki is, aki tapasztalatát intellektuális és spirituális drámaként fogta fel, amelyre nem számított. Beszámolója egyedülálló a Lourdes-ról szóló hatalmas irodalomban. 1905-ben, kizárták a francia orvosi karból, mert megállapította orvosként, hogy egy áttétes tbc-s beteg csodás módon meggyógyult Lourdes-ben.
     A szakmai mellőzöttség miatt Alexis Carrel Kanadába, majd az Egyesült Államokba ment, ahol 1906-tól New Yorkban dolgozott. A következő négy évben sikeres szívátültetéseket végzett kutyákon és majmokon. (Ezek tették lehetővé fél évszázaddal később, hogy ugyanezeket az operációkat embereken is elvégezzék, miután megoldották a beültetett szerv kivetésének problémáját.) 1912 elején Carrel bizonyította, hogy életben lehet tartani egy kis szövetet, amelyet egy csirkeembrió szívéből metszettek ki.
Mélységesen meg volt lepve, amikor 1912. október egyik napjának reggelén egy New York-i napilapban azt olvasta, hogy megkapta az orvosi Nobel-díjat. Amerika mint saját fiát ünnepelte.
     Carrel diadalmasan visszatért Franciaországba, mely egykor nem ismerte el őt. Érdeklődése továbbra is munkájára összpontosult, de emellett a lourdes-i csodákkal is foglalkozott. Többször visszatért a kegyhelyre.
     A második gyógyulás, amit orvosként követett, egy tizennyolc hónapos gyermekkel történt, aki vakon született és hirtelen visszanyerte látását. Ezt nem lehetett az autoszuggesztió számlájára írni.
     Az első világháború idején mint katonaorvos szolgált a francia hadseregben. Ott fejlesztette ki azt a sebmosás-oldatot, ami súlyosan sebesült katonák tízezreinek mentette meg az életét. Háború utáni tudományos munkásságának kiemelkedő eredménye volt a szívpumpa kifejlesztése, amely nélkülözhetetlen lett a szívsebészetben és a szervátültetéseknél.
     1935-ben jelent meg híres könyve, L’ homme cet inconnu (Az ismeretlen ember) amely majdnem egymillió példányban kelt el, és tizennyolc nyelvre lefordították. Ez újabb állomás az ő lelki-gondolati fejlődésében: elismerte, hogy a keresztény erények szükségesek ahhoz, hogy az ember fennmaradjon és fejlődjön, de vonakodott bármelyik erénynek is valódi természetfeletti eredetet tulajdonítani. Úgy vélte, minden jó a Természettől származik, amelyet szinte misztikus dicsfénnyel ábrázolt. A Természet jelenségei közé sorolta a rendkívül hirtelen gyógyulásokat. Reménykedett, hogy a tudománynak valamilyen új formája később majd megmagyarázza a csodákat.
     A második világháború idején megpróbálta enyhíteni a háborús szenvedéseket. 1942-ben már ezt írta naplójába: „Hiszek az Isten létezésében, a lélek halhatatlanságában, a kinyilatkoztatásban és mindabban, amit a Katolikus Egyház tanít, az áldozatról szóló csodálatos tanában, ami annak lényege”.

"Drága Szent Szűz, Te könyörületes vagy azokhoz, akik alázattal fohászkodnak Hozzád, oltalmazz meg engem. Hiszek Benned. Fényes csodával válaszoltál kételyeimre. Még nem látok tisztán, még kételkedem. De leghőbb vágyam és minden igyekezetem legfőbb célja, hogy higgyek."
"Mennyire vakok az értelmiségiek. Eddig én magam sem láttam tisztán... Jelenkori civilizációnk végtelen nagy tévedése, hogy az értelmi és a társadalmi fejlődésnek adtuk meg az elsőbbséget... Szeretnénk tudni az élet értelmét. Képtelenek vagyunk az életünket irányítani, ha nem tudjuk, mit jelent az élet és mit jelent a halál." (Napló, 1940. 12.16.)
"A hit válasza... Összehasonlíthatatlanul kielégítőbb, mint a tudományé." (Gondolatok az életmódról)
     Halála előtt néhány nappal, 1944-ben pedig ezt mondta egy ismerősének: „Amikor valaki saját halálához érkezik, felfogja az összes dolog semmiségét. Híres lettem. A világ rólam és munkámról beszélt, mégis csak gyermek vagyok az Isten előtt, méghozzá egy szegény gyermek”.
(Alexis Carrel: Utazás Lourdes-ba. Kairosz Kiadó, 2004. Az összefoglaló Jáki Szaniszló bevezető tanulmánya felhasználásával készült.)
Forrás

Ne kezdjünk el beszélgetni az ördöggel!

     Ne feledjük, hogy ős-anyánkat Évát is ez vezette a bűnbeesésbe!
Az ördöggel való párbeszéd, az Isten Paran-csain való benső vita, a régi: "miért mindig pont az tilos, ami jó?" A választ persze ismerjük lelkünk mélyén: "azért, mert végzetes rossz következik belőle"!
Mindannyian rendelkezünk örökölt szenve-délyekkel, de ezek önmagukban nem károsí-tanak. Olyan, mintha az ember anyajeggyel születik, amely akár csinos is lehet, ám ha ezt az anyajegyet feltépik, akár rákos daganattá is válhat. Nem szabad megengedni az ördög-nek, hogy feltépje a szenvedélyeinket, mert kóros következményei lehetnek! És bizony ide tartozik a bűnös gondolatokkal való "elszórakozás" is!
     Szakítsunk meg minden társalgást az ördöggel!
Mert mi is történt? Megsértettek, szidalmaztak, igazságtalanok voltak velem! Ó jaj, talán vizsgáljuk meg alaposan, hogy nem vagyunk-e magunk is hibásak ebben? Mert ha nem mi voltunk hibásak, akkor jutalomban lesz részünk.
     Ezt követően, nem szabad a dologgal tovább foglalkozni. Ha az ember tovább folytatja a beszélgetést az ördöggel, akkor az összekavar és "jogos érveket" ébreszt bennünk sérelmeinkkel kapcsolatban, melyek aztán szüntelenül foglalkoztatnak, felzaklatnak bennünket és egyre mélyebbre gabalyodunk a harag, a gyűlölködés hálójába. És ez az, amivel az ördög meggyengíti az embert. Arra késztet, hogy az ő törvényei szerint gondol-kodjunk a dolgokról, az ő „igazsága” szerint értékeljünk, és az embert a gyűlöletbe vezesse.
     A démonok ismerik az emberi gyengeséget, megkeresik a fájó pontokat, és támadást indítanak ezekre összpontosítva.
     Különös figyelmet kell szentelni az Efezusi levél 4,27-nek, már csak azért is, mert egyes magyar fordítások eltérő módon közlik. A helyes fordítás így szól: ,,Ne adjatok teret a sátánnak'' (Ef 4,27). (Egyik-másik kiadásból hiányzik a ,,teret'' szó, és így fordítják: ,,ne engedjetek a sátánnak.'' Ez pedig egészen mást jelent.) A ,,ne adjatok teret a sátánnak'' kijelentés felszólít: ne adjatok működési lehetőséget a sátánnak önmaga-tokban, családotokban, a társadalomban, és a világban. A Szentírás arra tanít, hogy erősen ellene kell állni az ördögnek (vö. 1Pét 5,8), sőt szembe kell vele szállni és meg kell futamítani (vö. Ef 6,12). Ezek a szentírási helyek világossá teszik, hogy a sátáni erő oly mértékben képes az ember életét, sorsát és történelmét befolyásolni, amilyen mértékben azt megengedi neki. Amikor az ember nem tartja be Isten parancsait és a bűn útját járja, lelkében, egész sorsának alakításában teret enged az erőszakos sátáni tevékenységnek. Az emberi akarat az ördög hatalma alá kerül, s mint egy eszköz egyre jobban kiszolgálja őt istenellenes művének építésében. Ez a tevékenysége pedig tetten érhető a magánszférától a világpolitika alakí-tásáig az élet minden területén. 

     II. János Pál pápa így ír az irgalmasság bibliai tartalmáról:

     Az Ószövetség nyelvében más kifejezéseket is találunk, amelyek az irgalmat jelzik... A Septuaginta görög fordításában kevesebb az irgalmat jelző szavak fajtája, mint a héberben: vagyis nem jelzik azokat a finom különbségeket, melyeket az Írás ősi nyelve jelzett. Az Újszövetség azonban abból a gazdagságból és mélységből lép tovább, melyet az Ószövetség mutatott... (Dives in misericordia. Függelék.)

Kindelmann Győző összeállítása

Az alábbi keresztutat a Szeretetláng-lelkiség szerves részének tekinthetjük, hiszen a stációk kommentár és kiegészítés nélkül a Szeretetláng Lelki Napló szövegéből kerültek összeállításra. 

Bevezető elmélkedés

(A Lelki Napló, 1964 nagycsütörtök-nagypénteki bejegyzése segít bennünket, hogy ráhangolódjunk Krisztus szenvedésére, s hogy megértsük, mekkora áldozatot vállalt Üdvözítő Urunk az emberiség megváltásáért.)

      Szeretettem volna az egész virrasztást éjjel a kápolnában tölteni. Erre semmi mód nem adódott. Az Úr Jézus látta efölötti bánkódásomat és így szólt: “Jöjj, mire hazajössz, Én már várlak kis szobánkban.” Meglepett ez a kedves, nem várt figyelmes jóság. Gondolni sem mertem erre. Amíg hazaértem, addig is állandó imádásba merültem, és amikor kis szobámba léptem, „Dicsértessék a Jézus Krisztus!”-sal köszöntöttem Őt. Ő leheletszerű könnyedséggel éreztette jelenlétét, de csak néhány percig. Utána azonnal nehéz bánattal és gondterhelt fájdalommal árasztott el. De úgy, hogy meg kellett fogódznom, hogy össze ne essek. S közben az Úr Jézus fájdalmasan így szólt: „Lelkem s testem szenvedéseiből részt adok. Úgy, ahogy Én szenvedtem mint ember. Mellőzve Istenségem erejét, csak mint ember éltem át a getszemán-éji borzalmat. Én megtisztellek lelkem s testem rendkívüli fájdalmaival. Ez a szenvedés igazán a megváltó munkámban való részvételed elmélyülését jelentse számodra!” S míg ezeket mondta, ott volt mellettem. Még hosszan panaszkodott, és szavai nyomán lelkemben a fájdalmat fokozta.
Időközben éjfél lett, de én ezt az időt csak lepihenve tudtam megvárni. Éjféltől minden erőmet összeszedtem, hogy térden állva vegyek részt az Úr szenvedéseiben. Alig negyed órát tudtam térdelni. A nagy lelki fájdalom, mely eltöltött, annyira igénybe vette minden erőmet, hogy rövid idő után kis imazsámolyom térdeplőjére lekuporodva tudtam csak elmélkedni az Úr szenvedéseiről. Az Általa átárasztott szenvedés egészen elgyengített. Két óra előtt lefeküdtem, de álom nem jött szememre. Csak az Úr szenvedésére gondoltam. Az Úr Jézus reggel arra kért: „Ne hagyd el magad, ma egész nap szenvedj Velem!”

Egy Nóbel-díjas tudós esete

     A csodák iránti szkeptikus Alexis Carrel, kényszerhelyzetben került Lourdes-be. Egy orvostársát kellett helyettesíteni, aki nem tudott a súlyos betegeket szállító vonat kísérőjeként Lourdes-ba utazni. Így akaratlan szemtanúja és orvosi felügyelője lett egy végstádiumú tuberkulotikus hashártyagyulladásban szenvedő fiatal nő hirtelen és teljes felgyógyulásának, 1902. május 28-án. Megelőzően Carrel is azt vallotta, ami akkor is és ma is divatos, hogy egyedül a tudományos magyarázat ad megbízható ismeretet. Ezzel szemben, amit Lourdes-ban látott, alapjaiban húzta át addigi nézeteit.
     Alexis Carrel, a Nobel-díjas, kiváló sebész szemtanúja volt két csodálatos Lourdes-i gyógyulásnak. Egész életén át dolgozott lelkében ez az élmény, harcolt egymással a tudományos és a vallásos világnézet. Élete végén eldöntötte a csatát.     A nevezetes beteg, Marie-Louise Bailly 1879-ben született Lyonban. 1898-ban kezdtek nála mutatkozni a tüdőtuberkulózis tünetei. 1901 végén kezdődött tbc-s hashártyagyulladása. Hasa egyre jobban megdagadt, táplálékot egyre kevesebbet tudott magához venni, nagy fájdalmai voltak. Az orvosok lemondtak róla, Marie ennek ellenére egyre mondogatta, hogy meggyógyulhat még, mert egy éjszaka a Szent Szűz ezt a meggyőződést keltette benne. „Minél gyakrabban hangoztatták az orvosok, hogy hamarosan meghalok, annál erősebb lett a hitem, hogy meg fogok gyógyulni. A Szent Szűz kieszközli nekem ezt a kegyelmet, mivel tudja, hogy gyógyulásom egy személy megtérését is segíti majd” – mondogatta. Nagyon rossz állapota miatt már nem akarták engedni, de kikönyörögte, hadd utazhasson ő is Lourdes-ba a betegeket szállító vonaton. Ekkor kísérte őt orvosként Alexis Carrel. Késő este a lány fájdalmai elviselhetetlenek lettek, ezért Carrelt hívták hozzá, és Marie hallotta az orvos megjegyzését: „Oktalanság volt a beteget utaztatni ilyen állapotban. Minden pillanatban meghalhat.” Amikor a vonat másnap, május 27-én délben megérkezett Lourdes-ba, már félig elvesztette eszméletét. Csak estére nyerte vissza, és akkor kérte őt az ápolónő, hogy küldjön utolsó üzenetet a családjának, de visszautasította: „Mondtam nekik, hogy csak akkor írok, miután már meggyógyultam.” Hordágyon szállították a barlanghoz. „Gyakorlatilag egy holttest volt, amikor a Grotta fürdőjébe vitték” – nyilatkozta róla később Carrel.
A beteg először szörnyű kínokat érzett, amikor hasát megmosták a fürdő vizével, de utána az érzés megváltozott. „Amilyen szörnyű kínokat okozott az első lemosás, a második maga volt a gyönyörűség. Mellkasom, amit addig csak nehezen mozgattam, nagy sóhajtásokban könnyebbült meg. Mindenki, aki ott volt, körülöttem tolongott. Senki sem akart hinni a szemének. Dr. Carrel, aki mellettem állt, lélegzetét visszafojtva figyelte a betegség távozását, mialatt jegyzeteket írt kézelőjére.” A lemosás után hasában a daganat egészen kicsire összehúzódott. Másnap már tolókocsiba tudott ülni, és az újabb fürdés után minden fájdalma megszűnt. Egy másik orvos így számolt be a tapasztaltakról: „A hatalmas daganatból, amelyet tegnap észleltem, csak egy kis csomó maradt, nem nagyobb, mint egy kis vese, elhelyezkedve a has jobboldali borda alatti tájékán, és nem okozott egyáltalán semmi fájdalmat. A beteg olyan jól érezte magát, hogy ki akart sétálni a Grottához, amit gyenge állapotára való tekintettel nem engedtünk meg neki. Elmondta, hogy aznap reggel teljesen egyedül felkelt néhány pillanatra. Ez az orvosi jelentés, amelyet aláírtam, a teljes igazság. Legyen szabad még azt hozzátennem, hogy nem gyógyítottak meg még egyetlen tbc-s hashártyagyulladást sem emberi eszközökkel pár óra alatt, mint ahogy ez itt megtörtént.”
     Hazafelé a vonatúton tovább gyógyult: „Óráról-órára visszatért az erőm, úgyhogy amikor Lyonban (24 órás utazás után) leszálltam a vonatról, átsétáltam a peronon és a várótermen anélkül, hogy valakinek a karjára kellett volna támaszkodnom.” Gyógyulását Dr. Carrelnek a hetenkénti vizsgálatokról készített jegyzetei is tanúsítják. Július 15-i feljegyzése különösen sokatmondó: „A gyógyulás teljesnek látszik. Testsúlya 1 kg-mal növekszik hetente. Általános kondíciója kitűnő. Megvizsgáltuk pszichológiai állapotát. Normálisnak tűnik. Nagyon szerény és csendes fiatal hölgy. Meglehetősen intelligens. Világos az emlékezete. Semmiféle miszticizmus nem észlelhető. Félénk és szerény. Csak akkor beszél gyógyulásáról, ha kérdezik. Semmi jele mentális kiegyensúlyozatlanságnak.”
     Marie teljesen meggyógyult, de orvosai még évekig figyelemmel kísérték a sorsát. Fogadalmat tett a vincés nővéreknél és 1937-ben, ötvennyolc évesen bekövetkezett haláláig fizikai munkát végzett.

A helyzetünk valóban változatlan!

     »A mai időkben nem csodálkozhatunk az eretnekségeken, sem azon, hogy léteznek (hiszen már előre megjövendölték), sem azon, hogy megzavarják egyesek hitét (hi-szen az eretnekségek épp arra szolgálnak, hogy hitünk próbát álljon ki). (...) Egyéb-ként tényleg különös, hogy a rossznak ekkora ereje legyen, csakhogy az eretnek-ségeknek azokon van nagy a hatalma, akik nem erősek a hitben. (…) Miként az eretnekségek is egyesek gyengeségé-ből merítik erejüket, de semmi erejük se lenne, ha erős hittel találkoznának.«       (Tertulliánus, De praescriptione)
   

      B. Henry Newman (1801-1890) az anglikánból kato-lizált későbbi bíboros így ír:
»Napjainkban nem törekednek-e csaknem mindenhol a világban a vallás nélkülözhetővé tételére? Hirdetik, hogy a vallásosság nem nemzeti-, hanem magánügy. Nem kísérlik-e meg kizárólagossá tenni a vallás nélküli nevelést? Nem kísérlik-e meg, hogy a hasz-nosságot és nem az igazságot tegyék az állami törvények és rendelkezések iránymutatójává? Nem kísérlik-e meg mást belemagyarázva kiforgatni a Szentírást? /Sajnos/, a gonosz összeesküvésével állunk szemben, mely a világ minden részén szervezkedik, intézkedik, hogy Krisztus Egyházát gúzsba kösse és előkészítse az utat az általános elszakadásra! Ez a nagy aposztázia vajon megszüli-e az Antikrisztust vagy halasztódik még?
     Mindenesetre ez a taktika összes jeleivel és eszközeivel a sátántól ered! Távol álljon tőlünk, hogy megtévesszenek szép ígéretei, melyben mérgek vannak rejtve. Ne gondoljátok, hogy ügyetlen a mesterkedésben! Csalétkeit nagyon is nyíltan kínálja: Ígér polgári szabadságot, egyenlő-séget, jó üzletet és jólétet, ígéri az adók csökkentését és reformokat. Ezáltal fedi el műve sátáni célját, melybe be akar minket is vonni. Ezért gúnyolódik az elmúlt időkön és a hagyományos intézményeken. Nekünk azonban szükséges megértenünk, hogy az első keresztények helyzetében vagyunk; ugyanazon friggyel, papi renddel, szentségekkel és kötelességgel!
     Tudatosítanunk kell, hogy egy bűnben fetrengő világban élünk, hogy helyzetünket felmérve lehessünk tanúságtevők Krisztus mellett. Szükséges, hogy éber legyen a szívünk, éberek legyünk a reményre /mentsük a lelkeket/ és várjuk az Ő második eljövetelét.« (vö Szent István Társ. Bp. 1961. 358-363. o)
     Szent X. Piusz a XX. század első pápája is előre látta az eljövendő liberális hitlazulást, mely „a tévedések univerzális folyamataként” elősegíti „az Egyház hitének és fegyelmének általános meglazulását (…) Ez egy olyan mé-reg, mely ravaszan és titokzatosan lopakodik be az Egyház legbenső véredényébe.” Világosan figyelmeztet, hogy itt van az az idő, amikor a társadalom egyes rétegei megpró-bálják majd gyökerestől kitépni és kiirtani „az ember és Isten közötti kapcsolat minden szálát”. (vö X. Pius pápa: Pascendi Dominici Gregis)
      Részlet, Szent II. János Pál pápa 1987. 05. 24-i beszédéből: »Az ördög elleni küzdelem, mely Szent Mihály arkangyal kiemelkedő jellemzője, napjainkban is aktuális, hiszen a sátán ma is tevékenykedik a világban. Mindaz a rossz, ami a világban van, a társadalom hiányosságai, az ember-, a személy belső meghasonlottsága, a sátán sötét és zavart keltő tevékenységének eredménye is.«
Szent Mihály arkangyal könyörögj érettünk!
(A forrásokat lásd az első posztban!)

Kedves Olvasóim!

Az ukrán fennhatóság alatt álló KÁRPÁTALJÁN nagyon kritikus a helyzet. Ha élelmiszert lehet is kapni a boltban, a piacon, az áruk egyre magasabb, miközben a fizetőeszköz értéke tizede az eredetinek! A legminimálisabb közüzemi díjakat sem tudják kifizetni, hiszen legfeljebb 1 euro (300 ft) jut naponta étkezésre, rezsire.

Ha bárkinek módjában áll segíteni, javaslom az adományt a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítványon keresztül való eljuttatását: http://www.ferences.hu/segit.php  (A megnyíló felület bal oldalán olvasható "Hogyan segíthet?"-re kell kattintani információért!)
Az ide utalt pénzek 100%-ban eljutnak a rászorulókhoz!
Többen ajánlottak fel élelmiszer segítséget. Ám ennek a bevitele rettentő hosszadalmas és bonyolult, így az nem igazán működő segítség most.

A Katolikus Karitász továbbra is várja az adományokat az erre a célra elkülönített 12011148-00124534-00800007-es bankszámlaszámra (Kárpátalja megjelöléssel), a 1356-os adományvonal tárcsázásával pedig (Magyarországról) mindenki hívásonként 500 forinttal járulhat hozzá az akcióhoz.

Köszönet minden együttérzésért, az imákért is!

SZENT JÓZSEF
/március 19/

     A Boldogságos Szűz jegyeséről Józsefről, kevés adat áll rendelkezésünkre. Feltevésekből, apokrif iratokból leszűrt elgondolásokból, valamint a misztikus irodalomban fellelt látomások alapján tudhatunk valamit róla.
Ezek azonban elképzelhetően valamennyire valós benső adatok.

     Sajnos, több helyen említik, hogy József már özvegyember volt, innen az evangéliumokban olvasható "Jézus testvérei" utalás. Félreértés!
Szinte teljesen kizárt, hogy az, aki a Szeplőtelen Szűz jegyeseként és a Megváltó földi atyjaként lett kiválasztva, már özvegyként, gyermekekkel lett volna leterhelve.
Szent Józsefnek egész szívével, lelkével, egész emberként kellett jelen lennie a Család élén, hogy egyedül Róluk gondoskodhassék.
     József Betlehemből származott, Dávid családjából. Szerény, csendes, békét szerető egyszerű ember volt, de a jó követésében határozott és eltökélt.
     Jól ismerte az írásokat, istenfélő, mély lelkületű, imádságos lénye méltán lett kiválasztva. Valószínűsíthető, hogy édesanyját korán elveszítette és családja nem értékelte kiváló lelkületét, sőt némileg különcnek tartotta.
     Boldog volt, amikor Máriát mátkájának tudhatta, ő volt a legboldogabb a földön. Tiszta életet élt, ezért Mária tisztasági fogadalma József számára ajándék volt, nem áldozat.
     Amikor a Szent Szűz áldott állapota láthatóvá vált előtte, megdöbbent. Mégis, végtelen égi szerelme oly erős volt, bizalma annyira töretlen, hogy hitt Mária ártatlanságában. Azonban nem tudta, ezt a helyzetet miként élheti meg az emberek, a testvérei és a rabbi előtt. Szívében szenvedett, mély szomorúság tört rá a megoldhatatlan helyzet miatt. A szokásrend szerint el kellett bocsátania Jegyesét, ő viszont úgy kívánta volna, hogy Máriának semmi bántódása ne essék. Jóllehet, ezzel el fog szakadni attól, Akit a világon legjobban szeretett. Ebben a gyötrő fájdalomban szólította őt meg az Úr Angyala és mondta: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni Máriát…" Ezután József magához veszi aráját, mindent vállalva cselekedetével.
     És ekkor, második alkalommal lett a legboldogabb ember a földön.
     Pontosan tudja mit vár tőle a Magasságbeli, Akinek akarata szent a számára.
Amikor Betlehembe mennek a kihirdetett népszámlálásra, József családtagjai bezárják előttük a közös otthon kapuját. Ezt a megaláztatást is el kell fogadnia.

     S amikor egy közönséges istállóban megszületik a kicsi Jézus, a világ Megváltója, harmadik alkalommal lett József a legboldogabb ember a földön. Kezdettől fogva, alkalmatlannak tartja magát az óriási kitüntetésre, hogy Isten legszentebb Leánya mátkaként mellette élhet, Őrá vigyázhat, s az Isten Gyermeke karjának védelmét élvezheti. Nem is fogja föl mit kapott, mégis, alázattal fogadja az Úr kezéből küldetésének súlyát.
     Újra álmot lát, melyben az Angyal sürgetően Egyiptomba küldi. S ez az út nagy és ezer veszélyen át vezető út.
     Majd Egyiptomban megint álmában szól hozzá az Angyal: hazatérhetnek, mert meghaltak, akik a Gyermeket meg akarták ölni.
Vajon miért mindig József álmodik és nem Mária?
Mert Isten az apára bízza a család gondjait, a felelősség terhét és ez nekünk ma is komoly, intő példa kellene legyen.
Isten bízik Józsefben, hiszen legdrágább kincseit bízza rá.
     Hazatérve Názáretbe József folytatja munkáját mint ácsmester és bevonja ebbe Fiát is Jézust. A Szent Család rendkívüli szeretete, munkás életmódja, hármas egysége a Szentháromság egységét példázza. Ezért fontos minden családnak Rájuk nézni, Őket követni.
József igaz ember volt, igazságos és békeszerető. Nem is lehetett más az, akit a Magasságbeli bízott meg Kincseinek őrzésével.
Szent József szeretete az Atya szeretetéből forrásozott. Egészen az Ő gyermeke volt, Őt sugározta családjában, mindennapjaiban.
Valószínűleg azelőtt költözhetett el Istenhez, mielőtt Jézus nyilvános küldetését elkezdte volna.
     Ekkor volt negyedszer Ő a legboldogabb ember a földön.
Mert vele volt az a két személy, Akik életének szemefényei voltak: Mária és Jézus. Ők fogták kezét, Ők simogatták meg, Ők gondozták betegségében. Az Ő áldott karjaikban, Isten Fiának áldásától kísérve távozhatott el az Örök Hazába.
     Boldog és hálás szíve megnyugodott az Ő szeretetükben.
Bízzunk mi is úgy Szent Józsefben, amiként bízott a Mennyei Atya. Bízzunk gondoskodásában, s hogy megoldja nehéz ügyeinket, s engedjük, hogy a már elviselhetetlen felelősség terhét elvigye vállunkról.

Szent József, családjaink, hazánk őrzője,
                                   könyörögj érettünk! Ámen                (H. Mária)

Az óvatosság, a hit és a megátalkodott rosszindulat 3

     Sok hitetlen is ellátogatott Lourdes-ba. Ismeretes a regényíró Zola esete (róla később bővebben) , aki 1892-ben tanúja volt egy csodás gyógyulásnak is (Marie Lebranchu), de Lourdes című regényében a „La Grivotte” néven szereplő nő hamarosan meghal. Amikor az egyik katolikus író szemére vetette Zolának, hogy meghamisította a történetet, ezt felelte: „Én regényíró vagyok, azt teszem hőseimmel, amit akarok. Különben is én nem hiszek a csodákban; még ha minden beteg egy szempillantás alatt meggyógyulna is, akkor se hinnék jobban.” Emil Zola rosszindulatú megátalkodottságával szemben, felhozhatjuk a Nobel-díjas Alexis Carrel orvos esetét (róla a következő részben), akinek megtérésében fontos szerepet játszott az, hogy 1903-ban szintén tanúja volt egy csodás gyógyulásnak. Carrel Az ismeretlen ember című könyve 1935-ben magyarul is megjelent. Lourdes-i zarándoklatáról, élményéről Utazás Lourdes-ba c. könyvében számolt be. (Alább, külön foglalkozunk Alexis Carrel megtérésének történetével.)
     Érdemes újra visszagondolni a La Salette titokra, melyet 1858-ban volt szabad nyilvánosságra hozni. Ha megfelelő körültekintéssel sor került volna időbeni közzétételére (csak 1879-ben jelent meg, ráadásul igen ellenségesen fogadták), akkor e két esemény üzenete kölcsönösen erősíthette volna egymást és a világban sokkal mélyebb nyomokat hagy.
     A Lourdes-i események is azt példázzák, hogy a Szent Szűz örök boldogságunk érdekében szinte kézzelfogható közelségbe hozza a természetfölötti valóságot. A Boldogasszony a Csodás Érem átadása és La Salette után Lourdes-ban bűnbánatra, rózsafüzér imádságra és zarándoklatra hívja az egész világot, hogy megerősödjenek, s üzenete ily módon eljusson a föld végső határáig. Ha azonban az "ökumené" jegyében agyonhallgatjuk a hiteles Mária-jelenéseket, a Szent Szűz édesanyai céljai is töredékesek maradnak!
     Az Egyház 1993-tól az első Lourdes-i jelenés napján, február 11-én ünnepli a Betegek Világnapját.

Pápai megnyilatkozások

     Az Ördög személyes létével kapcsolatban VI. Pál háromszor, II. János Pál pápa pedig tizenötször foglalt állást!
    VI. Pál pápa a „gonosz szellemet” tartotta az emberi történelem számtalan ismert és ismeretlen szerencsétlenségéért felelősnek. Olyan megátalkodott és ravasz, hogy a mi képességeinkkel fel sem tudjuk fogni. Titokzatos, ijesztő és hatalmas értelem. Képes arra, hogy gonosz erejével egész társadalmakra hasson. A pápa egyenesen nyugtalan volt amiatt, hogy az ördög nevét elfelejtették a szószékeken. „Nagyon is fontos, hogy visszatérjünk a katolikus egyház tanításának azon részeihez, amely az ördöggel és az ő befolyásával foglalkozik. Azért mondom ezt, mert manapság igen csekély figyelmet fordítanak erre.”
     Indítványára, a Hittani Kongregáció egy kizárólag a démonológiával foglalkozó dokumentumot adott ki 1975 júniusában. Ebben kimondta, hogy az ördög léte eddig azért nem foglaltatott dogmába, mert a mi modern korunk előtt ez még nem volt kér-déses, hiszen a sátán létezése általánosan elismert volt és illeszkedett „az Egyház állandó és egyetemes hitvallásába, mely legfontosabb forrására Jézus Krisztus tanítására alapozódott, arra az élő hit megvallására a liturgiában, amely mindig kitartott a démonok létezése mellett és odafigyelt az általuk keltett hatásokra is. A gonosz lelkekről szóló tanítás nem vitatható eleme a keresztény hitnek” – tette hozzá a dokumentum.
     Sajnálattal mondható el, hogy sokan azért nem ismerik fel a „sötétség hatalmainak” mesterkedését és cselszövéseik mikéntjét, mert még semmilyen információt nem kaptak róla! „Kötelességünk az ördög leleplezése!” – mondta a pápa. Egy világos és valós szükségletről van szó, hiszen a gonosz belopakodott az Egyházba is: „valamely résen keresztül a sátán füstje beszivárog az egyházba”. (1972. június 29) Ezzel arra is célzott, hogy ez valakik mesterkedése folytán vagy figyelmetlenségéből, a megkülönböztetés adományának hiánya miatt történhet meg, mert e kérdésben a tisztánlátás és a figyelemfelkeltés múlhatatlan evangelizációs feladat!
     A következmény: Tömegek dőlnek be a vallásosnak tűnő hamis üzeneteknek, s az óvó ismeretek hiányában felnőtt ifjúságot megrontotta a sátán. Íme: megvakította a pásztorokat, hogy megtéveszthesse a nyájat.
     VI. Pál egy másik beszédében így fogalmaz: „Elhagyja a Szentírás és az Egyház tanítását, aki nem vallja létezőnek az ördög valóságát (…) Az a gonoszság, amely ma létezik a földön egy olyan, ellenünk és társadalmunk ellen irányuló támadásnak az eredménye, melyet egy sötét és rosszindulatú ügynök, maga az ördög vezet (…) A gonoszság nem pusztán a nyomort s a rosszat jelenti a földön, hanem egy élő, személyes, szellemi, romlott és rontó lényt. Egy rettenetes valóságot, aki titokzatos és dermesztő. (…) Az egyik legsürgetőbb szükség az ellen a rossz ellen védekeznünk, akit ördögnek nevezünk. (…) Tudatában vagyunk annak, hogy ez a sötét és romboló valóság létezik és igen aktívan működik; ő az aki nagyon kifinomult módszerekkel tudja felborítani az ember testi-lelki egyensúlyát, ő az a kaján csábító, aki ismer minden bensőnkbe vezető utat, hogy ezáltal tovább terjessze a zűrzavart és megosztottságot.” (1972. nov. 15)
     Annak ellenére, hogy az Egyház hivatalos taní-tása, pl. Új Katekizmus világosan beszél a sátán létéről, s az ördögűzés mikéntjéről is, sajnos sokan próbálják tagadni az ördög létezését.
(A forrásokat lásd az első posztban!)

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

Óvatosság, hit és megátalkodott rosszindulat 1

     A Szent Szűz azt kérte, hogy emeljenek kápolnát a jelenés helyén és vezessenek oda zarándoklatokat. A Szűzanya háromszor szólított fel bűnbánatra és a bűnösök megtéréséért végzett imára. Ezek a szavak lényegében az engesztelő lelkület alapfeltétele, bár az "engesztelés" szó először Fatimában hangzott el Mária ajkáról.
Végül a Szűzanya az események hiteléül gyógyító forrást fakasztott a jelenés barlangjában. És úgy tűnik, hogy a nagy nyitánnyal a Csodáséremmel (1830), a La Salette-i prófétai prognózissal (1856) az Egyház Anyja Lourdes-ban a csodákkal, mint jelekkel adott komoly nyomatékot az engesztelésnek, melyet Fatimában hirdetett meg (1917). Ezen szükségszerűségek megvalósításához kínál többletkegyelmi erőt "lánglelkűséget", Szíve Szeretetlángjával (1961).     A Lourdes-i jelenések történetében, sajnos sokan igen szomorú és rosszindulatú szerepet játszottak. IX. Piusz pápának kellett közbelépnie 1869. szept. 4-én kelt levelével, melyben véget vetni igyekezett a megnyilvánuló rosszindulatnak: "Az emberi gonoszságnak az isteni irgalmasság ellen intézett harca szükségképpen arra szolgál, hogy a csodálatos események valódisága és igaz volta annál világosabban kitűnjék." Ezt a pápai nyilatkozatot érdemes mindannyiunknak megfontolni.
     Lourdes, és a rendkívüli gyógyulások áldásos hatása a hitéletben ma is érvényesül és felmérhetetlen kegyelmek forrása. Lourdes szelleme végső soron a lelket kívánja gyógyítani. Ez esetenként egészen rendkívüli eredményeket szül. Mindössze Henri Lassare, Franz Werfel és Alexis Carrel nevét említjük, akik könyveikben is megörökítették élményüket és Lourdes történetét.

Az Ördög aktivitása felgyorsult!

     Súlyos nehézség az értékrend átrende-ződése a pénz és az élvezetek javára. Ez régi probléma. Veszélyükre Jézus is figyelmeztet (Mt 19,22-23). A piacgaz-daság, a szabad verseny, a test kívánsá-gának túlzott kiszolgálása lényegesen kiszélesítette az áldozatok körét. Ugyanakkor generációk nőnek fel, akik nem, vagy alig ismerik a kinyilatkoztatást, s egyre-másra veszítik el hitüket, keresz-tényi és nemzeti identitásukat. Kellő ismeretek hiányában megfeledkeznek arról, hogy az Isten egyedül a názáreti Jézust igazolta (ApCsel 2,22), és értésünkre adta: csak Jézus által lehet eljutni az Istenhez (vö. Jn 14,6), és ,,nincs üdvösség senki másban'' (ApCsel 4,12).
     Jóllehet a bukott angyalok Krisztus által legyőzetve végleg el vannak ítélve, de a végítéletig még nincsenek teljesen a kárhozat helyére, a pokolra zárva. Így tehát bejárják a földet s Isten időleges engedelméből sokféleképp beavatkoznak a világ folyásába és az emberi sorsokba, a bűnök és a hiszékenységek arányában. Az embernek tehát nagyon óvatosan kell munkálkodnia: eszmét-, vallást-, pártot- vagy embert körültekintően szabad követnie.
     Többen azt is feledik, hogy Jézus az egyetlen ,,közvetítő Isten és ember között'' (1Tim 2,5), ő az, aki elmagyarázza nekünk az Istent (II. János Pál), s Jézus, aki ,,az út, az igazság és az élet'' (Jn 14,6), tanítói megbízatást és hatalmat adott az apostoloknak: ,,Aki titeket hallgat, engem hallgat'' (Lk 10,16). ,,A hit szent örökségét, a hitletéteményt (depositum fidei)'', az apostolok az Egyház egészére bízták. Az Istenről szóló hiteles tanítás egyetlen birtokosa, ,,megbízott továbbadója és értelmezője'' tehát a Krisztus által alapított Egyház. (Kat. Egyház Katekizmusa 85-87) Sokan megfeledkeznek ezen igazságokról, s gyarapszik azok száma, akik önjelölt tanítókra, ember-alapította vallások hirdetőire hallgatnak, mások pedig mágikus, ezoterikus, démonikus eszközöket használnak boldogulásukhoz. A szakemberek nagyon óvnak ezektől, sőt még a szobadíszként őrzött pogány istenségek képmásait, a mágiával foglalkozó irodalom forgatását, a sátánt dicsőítő zeneszámok (metal, kemény rock) hallgatását is károsnak tartják. Az emberek szélesedő körben fordulnak el az igazság meghallgatásától és mesékre hajlanak (vö. 2Tim 4,4). Feltűnően felszaporodtak a látnokok és üzenetközlők, akik sokszor szép imákat és hihető gondolatokat tesznek közzé. Zavarkeltésük azonban abban áll, hogy elterelik a figyelmet az Egyház által búcsúkkal ellátott szent imádságokról és a hiteles jelenésekről, melyek kéréseinek megvalósítása ezáltal késedelmet szenved (pl. Fatima)! A logikus következmény pedig: egyre nagyobb teret kap a megtévesztő szellem tevékenysége, észrevétle-nül beérnek a bűn következményei, és lassan társadalmi, illetve világméretet öltenek.
     A negatív folyamat az utóbbi csaknem kétszáz évben felgyorsult a globalizáció fejlődése révén. A jelenséggel szemben az Egyház az új evangelizáció jelentőségét hirdeti, és sürgeti a szeretet civilizációjának felépítését. Terjed az a vélemény is, miszerint az Egyház a hagyományos lelkipásztori módszerekkel nem képes megállítani a veszélyes hanyatlást. Márpedig a gonoszságra inspiráló sátán léte a világban szinte kiált a magyarázatért.
     Ezzel szemben a bűn világuralmát építő sátán legnagyobb bravúrja, hogy megpróbálja elhitetni; hogy nem is létezik! (A forrásokat lásd az első posztban!)

Kedves Olvasóim!

A Petőfi-kutatásról nem engem kell kérdezni, de megtették! Ám legyen! Miről van tehát szó, röviden?

     Csaknem százszázalékos bizonyítást nyert, hogy Petőfi Sándor nem Segesvárnál esett el, hanem az oroszok hurcolták Szibériába és ott halt meg 1856-ban! A szibériai kisfaluban Barguzinban, élő hagyomány volt a "magyar költő" élete és sírja. Ennek nézett utána egy maroknyi társaság, Morvai Ferenc vállalkozó és Kiszely István történész-antropológus vezetésével. Szovjet-Oroszországban, minden támogatást megkaptak, annál kevésbé a magyar illetékesektől, különösen a Magyar Tudományos Akadémia akadályozta, ahol tudta! Tény, hogy valakiknek – akik az összeesküvés-elméletek mindenkori háttérszereplői –, nagyon nem tetszett! (Talán attól tartanak, hogyha egy jelentéktelen történészi állításukról kiderül, hogy hazugság, akkor a "magyar ősiségről", a Szentkorona valós múltjáról és a finn-ugor elméletről stb. is kiderülhet az Igazság!)

Titokban kellett elrejteni a barguzini csontokat Magyarországon

     1989-ben bejelentették, hogy a nagy költőnk a Bajkál-tó közelében, Barguzinban halt meg és nem a segesvári csatában, mint ahogy a közoktatásban tanítják. Morvai Ferencet és munkatársait 26 év támadások sora érte, mind a kutatók, mind a Magyar Tudományos Akadémia részéről. Suttogó propagandával próbálták a Petőfi kutatókat nevetségessé tenni, azt állítva például, hogy a csontváz egy nőé volt. Ennek "meggyőződésében" mégsem voltak hajlandóak, hogy a Bizottság által hivatalosan kérelmezett genetikai vizsgálatokat elvégezzék! Arra meg pláne nem, hogy e célból, felnyithassák Petőfi szüleinek a budapesti Fiumei úti sírkertben lévő kriptáját, DNS mintavétel céljából. Morvaiék szerint a csontokat – bizonyos magyarországi körök – meg akarták semmisíteni, ezért titokban kellett becsempészni azokat Magyarországra és el kellett rejteni. (Állítólag egy templomban, vagy az alatt ásták el.)

     A kutatás időszaka alatt Morvai Ferencet "ismeretlen" tettesek eszméletlenre verték, kocsiját felgyújtották, munkatársait is többször megfenyegették!
A Morvai Bizottság, felkutatta Európában Petőfi vérszerinti rokonait, akiktől közjegyző előtt vérmintát vettek. A Sanghaji Orvosszakértői Intézetben végezték el a DNS-vizsgálatot, és 99,9 %-osan bizonyítást nyert, hogy Petőfi Sándor földi maradványait találták meg! –

A Petőfi hozzátartozók és a Morvai Bizottság egybehangzó szándéka, hogy a Szibériában talált csontokat eltemethessék Petőfi szülei mellé.                     Petőfi szüleinek sírja, a  Fiumei úti temetőben . 

AJÁNLOM MEGNÉZNI:  https://www.youtube.com/watch?v=XO6pn5OxDhE&feature=em-share_video_user

SZENT PATRIK /389-461/ /március 17/

Írországban Szent Patrik napján így köszöntgetnek az emberek egymásnak:
"Áldjon meg az Isten és Szent Patrik!"
Ennek a csodálatos hitvallónak, apostolnak tisztelete kiemelkedő az írek körében.
Ki is volt ez a tiszteletreméltó szent ember?

     Minden valószínűség szerint 389-ben született Skóciában, Kilpatrick-ban. Apja katonatiszt, vagy szerpap volt, ez bizonytalan. Édesanyja rokona volt a tours-i Szent Márton püspöknek. Patrik neve püspökké szentelése előtt Szukát volt.
     Két hiteles levél is fennmaradt tőle, amikből az életére vonatkozó adatok kikövetkeztethetőek. 16 évesen portyázó ír pogányok elrabolták és rabszolgaként pásztorként tartották 6 éven át országukban. Ezalatt ő hidegben, fagyban is hajnalban kelve elvégezte napi imádságát és megedződött későbbi feladatára. Majd egy álmot látott, amiben hang szólította, hogy hajó várja, ami haza fogja szállítani. Így is történt.
     Amint hazatért, újabb álmot látott, amiben egy hang Írországba hívta. Ekkor hozzálátott teológiai tanulmányainak elvégzéséhez Franciaországban. Tours-ban lett szerzetes, majd Auxerre-ben tanult. Nagy tudásra tett szert. Amikor meghallotta, hogy meghalt az írek misszionáriusa, felszentelt püspökként Celesztin pápa megbízásából tért vissza Írország nyugati és északi vidékeire.
     A 30 éven át tartó apostoli munkája alatt az Üdvözítő igéjének hirdetésével rengeteg embert keresztelt meg, s a pogány szigetet a szentek szigetévé változtatta. Sok püspököt szentelt fel, a családokat az evangéliumi erények gyakorlására tanította, számos papot szentelt fel az országnak és megszervezte az ír egyházat. Beszédei hasonlatosan hatásosak voltak Szent Péter beszédeihez.
     A csodálatos szent életpéldája, hősies áldozatossága és rendkívüli imaélete bő aratásokkal és kegyelmi gyümölcsök-kel áldották meg Írországot. Elmondott naponta 150 zsoltárt 200 imádsággal, éjjel ennél is  többet. Alig aludt, és imádságai mellett tevékeny apostoli életet folytatott.
     Szent Patrik hasonló-an Szent Pálhoz, maga kézi munkájából élt, semmit el nem fogadott. Gyakran erős honvágy gyötörte, de soha egyet-len pillanatra sem hagyta el új hazáját, nehogy távollétében nyája hiányt szenvedjen. 461. március 17-én Down város mellett halt meg, anélkül, hogy hazáját viszontláthatta volna.
     Halála után sokan zarándokoltak ahhoz a barlanghoz, melyben a hitetleneknek megmutatta a pokol kínjait és a mennyei örömöket. Ez a hely a középkorban a vezeklés helye lett. (Lásd alsó kép!)
     A sok megtérés miatt ezt a barlangot Szent Patrik Purgatóriumának nevezték el. Már a hetedik században Írország védőszentjeként tisztelték.

A Lourdes-i csodás gyógyulások
 
     A csoda, mindig Isten műve, aki meggyógyítja az ember testét és lelkét. Amikor valaki megtér, az is egy csoda, amely az ember szívében lesz valósággá. Lourdes-ban a az elesettség és betegség keresztjét hordozó emberek körében, esetenként valóságos csodák történnek. Itt az emberi szenvedés és nyomorúság litániája, a hívek egyetemes imájává válik. Ma ők, holnap talán mi, és itt mindenki otthonra talál, égi Édesanyánk szentélyében.
     Lourdes a betegeké és ebben két fontos mozzanat van. Egyfelől a Lourdes-i forrás 12C fokos vizében való megmerítkezés, melyet évente 350 ezer zarándok vesz igénybe, másfelől a szentségi körmenetek, melyek során a betegek személyenkénti áldásban részesülnek a Legméltóságosabb Oltáriszentséggel.
      Az utóbbi 150 évben több mint 7000 gyógyulást regisztráltak a Lourdes-i orvosi irodában, közülük azonban csak 67-et ismertek el tudományosan nem magyarázható gyógyulásnak. Az egyház feltételei e tekintetben mindig is nagyon szigorúak voltak: akkor ismeri el megmagyarázhatatlannak a gyógyulást, ha a betegség gyógyíthatatlan; illetve ha a gyógyulás spontán, tényleges és tartós. Súlyos esetekben minden orvossal konzultálnak, a beteg, azaz a gyógyult dossziéját bemutatják a Lourdes-i „nemzetközi orvosi bizottságnak”, amely minden ősszel ülésezik, és amely kétharmados többséggel dönt az ügyekben. A szavazás eredményét ezután közvetítik az illetékes egyházi hatóságnak. A folyamat 5-től akár 15 évig is eltarthat.
     Néhány érdekesség a csodás gyógyulások statisztikái alapján:
A csodás gyógyultak 80%-a nő. A két legfiatalabb, egy 2 éves illetve 3 év 10 hónapos volt a gyógyulás idején. A legidősebb 64 éves.
     A nyilvántartott és elismert, 67 csodás gyógyult között 55 a francia nemzetiségű, 6 olasz, 3 belga, egy német és egy osztrák nő valamint egy férfi Svájcból. Vannak közöttük egyszerű munkás emberek, földművesek, polgári személyek, egy katona valamint pap, néhány szerzetes és szerzetesnő is.
     Érdekes a gyógyulások helyszíneire is figyelemmel lenni, hiszen a számon tartott és elismert csodás gyógyultak között van hat személy, akik azt állítják, hogy a Lourdes-i Miasszonyunk közbenjárására gyógyultak meg, bár nem jártak Lourdes-ban. Tehát ezek a gyógyulások és csodák, nem "helyhez" kötöttek. A gyógyulás csodája Isten egyik jele az emberek számára, mely emberszeretetét tükrözi.
      A forrás vizét sokféle módon használták, borogatásként vagy ittak belőle, ahogy a Szűzanya is kérte Bernadettet, vagy fürdőként ahogy ezt a Lourdes-be érkező zarándokok nagy része is megteszi, az erre kiépített külön fürdőkben. De több csodás gyógyulás történt a szentségi körmenet szentségi áldása során, szentáldozás után,  egy magányosan elmondott ima után, vagy a Szent Kenetben részesülve.
     És végül számon tartanak olyan eseteket is, amikor semmiféle különlegesség nem volt, mivel a gyógyulás egy zarándoklat végén, vagy az után következett be váratlanul. A gyógyulások sorához egy kedves történet is kötődik, hogy valós-e nem tudni, de a Szentírás értelmében a gyermeki bizalom kedves példája. Egy kisfiút vittek el Lourdes-ba annak a reményében, hogy ott visszanyeri egészségét és újra járni, szaladni tud, mint a többi gyermek. A kisfiú is nagyon bízott a gyógyulás bekövetkeztében, buzgón imádkozott, de amikor a betegek körmenetében a püspök megáldotta őt az Oltáriszentséggel, a kisfiú csalódottan állapította meg, hogy a várva várt gyógyulása elmaradt.
A következő pillanatban, csalódásából egy őszinte mondat fakadt fel: "Jézuska! Megmondalak az Édesanyádnak!" A körülötte lévők megdöbbenve néztek a kisfiúra, hogy mondhat ilyet. Mellette álló anyja is nagyon röstellte magát a kifakadás miatt. Ám a szertartást vezető püspök meghallotta a kifakadást és visszafordult. Újra odalépett a tolókocsis fiú elé és áldásra emelte a Legméltóságosabbat. És a kisfiú a jutalmat elnyerte, hiszen bátorságáért, bizalmáért, meggyógyult a Szűzanya külön közbenjárásra.
     Ez a történet megtaníthatna bennünket is a gyermeki bizalomra és teljes ráhagyatkozásra. "Ha csak nem lesztek olyanok, mint a gyermekek..." (Alábbi képek: A Bernadette által "kikapart" forrás bő vizéből mindenki vihet.)

A megszállottság tünetei

     A Szentírás által említett megszállottak riasztó viselkedéséből azt látjuk, hogy az ördög, ez az istenellenes hatalom fáradhatatlanul pusztítani akar, s tevékenységét az állandó düh, irigység, megalázottság, és reménytelenség kíséri. Ebben a viselkedésben az elkárhozott lelkület fejeződik ki, amit a totális reménytelenség magyaráz. A sátán már tudja, mit jelent a kárhozat, tudja, hogy állapotán nem képes változtatni, s úgy tűnik, ő is népet akar maga köré gyűjteni, miként az Isten, ahogyan azt a harmadik kánonban imádkozzuk. (1) 
     Az ördögi megszállottság nem a személyiség megkettőződése, ahogyan pszichés betegség esetén történni szokott. Inkább a személyiség egyfajta "ideiglenes kicserélődéséről" - beszélhetünk. Egy (vagy akár több) ördögi szellem brutális, erőszakos és zsarnoki hatalmának betöréséről van szó, amely a személyen keresztül működik, olyan tettekre és szavakra kényszerítve az érintettet, amilyenre csak akarja, anélkül, hogy az illető képes lenne ellenállni. Ördögi megszállottság esetén a személy általában transzba esik, arca eltorzul, szemgolyóin a pupillák fel- vagy lefele, teljesen vagy részben elmozdulnak, a szem pedig teljesen vagy részben fehérnek látszik. Ritkábban az is előfordul, hogy a pupillák, bár nem tűnnek el, gyorsan mozognak, vagy épp ellenkezőleg, mozdulatlanok, sőt mi több, olykor egy kígyó szemére hasonlítanak - miközben a szemüreg égővörös színűvé válik. Az ördögűzés alatt a személyt gyakran le kell fogni, mert a gonosz lélek erőszakosan reagál rajta keresztül, dühvel és gyűlölettel telve ehhez hasonló szavakat ordít: "soha nem megyek el innen!", vagy: "ő az enyém!" Esetenként folyékonyan ismeretlen nyelveken beszél, vagy megérti azt, aki ezen nyelveket beszéli; távoli és rejtett dolgokat ismer; a személy korát és természetes állapotát meghaladó erővel rendelkezik. (2) Vannak tipikus közösségi megnyilvánulásai is az ordibálás, a pusztítás, a trágárság, erőszak.
Forrás: 1. ANTALÓCZI, Jelenések, üzenetek és a jövő, Kisboldogasszony plébánia Eger. 2000
           2. BAMONTE, Szűz Mária harca a gonosszal, IHTYS Nagyvárad. 2014

Immár genetikailag is igazolva van, hogy 1989. július 17-én a szibériai Barguzinban, a Morvai Ferenc vezette expedíció valóban Petőfi Sándor hamvait tárta fel. Ezt ma, 2015. március 13-án maga Morvai Ferenc jelentette be kínai szakértők társaságában, a budapesti Erzsébet szállóban tartott sajtótájékoztató kereté-ben. Az eseményen jelen volt Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke is, aki gratulált a MEGAMORV-Petőfi Bizottságnak és minden tagjá-nak, és köszönetet mondott ne-kik a világ magyarsága nevében. 

     A jelentős érdeklődéssel kísért sajtótájékoztatón Morvai Ferenc  összefoglalta az elmúlt 25 év küzdelmeit, kemény szavakkal bírálta a magyarországi politikai osztályt és a tudományos világ képviselőit, akik gáncsoskodásukkal mindeddig akadályozták a Petőfi-ügy genetikai vizsgálatokkal is alátámasztott lezárását. A kínai Igazságügyi Azonosító Központ Tudományos és Technológiai Kutatóintézetének képviseletében megjelent szakértők kínaiul és magyarul ismertették az általuk lefolytatott DNS-vizsgálat eredményét. A MEGAMORV-Petőfi Bizottság 2014. szeptember 2-án juttatott el  hozzájuk egy lábszárcsontot, a Barguzinban feltárt csontváz részét, valamint 2 ma élő Petőfi-rokon közjegyző előtt vett vérmintáját. A jelentés szerint a csontminták mindkét vérmintával való összehasonlítása elérte a 99,2-99,9 %-os hasonlóságot. A mitokondriális DNS-vizsgálat eredményét alább teljes egészében közzétesszük. 

     A sajtótájékoztatón jelen volt Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, aki az elhangzottak után elsőként felszólalva gratulált, és a világ magyarságának nevében köszönetet mondott Morvai Ferencnek és a MEGAMORV-Petőfi Bizottság minden tagjának Petőfi Sándor hamvainak szibériai feltárásáért, az elmúlt 25 év küzdelmeiért és a genetikai vizsgálatok elvégzéséért. 

     A sajtótájékoztatón kiosztott füzetben található közjegyzői ténytanúsí-tás szerint a vérmintákat 2008. március 25-én vették le Budapesten. 

Ezek alapján sajtószolgálatunk két kérdést fogalmaz meg:

1. Miután a csontminta 25 éve, a vérminták pedig 7 éve léteznek, miért kellett mostanig várni a DNS-vizsgálat lefolytatására?
2. Van-e valamilyen konkrét indítéka annak, hogy a DNS-vizsgálatot éppen most végezték el?

                                        Morvai Ferenc a mai sajtótájékoztatón

                        A kínai szakértők felolvassák a DNS-vizsgálat jelentését  

A Magyarok Világszövetsége öt évvel ezelőtt tűzte zászlajára a Petőfi-ügyet.

(Patrubány Miklós: El kell temetnünk Petőfi Sándort! - Tűnődés Petőfi Sándor fehéregyházi eltűnésének 161. évfordulóján ) 

Három év vizsgálódásai után Petőfi Sándor-értekezletet szervezett, amelynek eredményeképpen a Magyarok Világszövetsége bizonyítottnak látta, hogy Barguzinban minden kétséget kizáróan Petőfi Sándor hamvai kerültek elő, és nyilvánosságra hozta 12 pontos bizonyítását.

(Megvannak Petőfi Sándor hamvai – Bizonyítás 12 pontban ) 

Tavaly, Petőfi Sándor segesvári eltűnésének 165. évfordulóján az MVSZ megjelölte a magyar honvédeknek a Hősök terén található szimbolikus sírját, amely álláspontja szerint egyedül méltó arra, hogy Petőfi Sándor hamvait befogadja.

("Itt nyugodjék Petőfi Sándor (1823-1856), a nemzet hőse" - 2014. július 31. - Hősök tere, Budapest)

 MVSZ Sajtószolgálat 8560/150313

     Nekünk magyaroknak különlegesen kiemelt szerepünk van a magunk, és az emberiség sorsának alakításában. Natália nővér, a XX. század nagy magyar misztikusa látomása által tudjuk, hogy a Szentháromság az emberiség sorsát, és külön Magyarországot Szűz Mária kezébe helyezte a mi korunkra. Miért lett ebben külön kiemelve Magyarország? Ennek oka, hogy népünk a "rejtett választott nép", melynek dicsősége csak az utolsó időkben fog kinyilvánulni! Mit jelent az, hogy "rejtett"? Azt a fizikai és etikai egyensúlyt melyet a világmindenség hordoz önmagán: A fény és árnyék, a látható és láthatatlan, a nyilvános és a rejtett. (Egyfelől ismert az Isten által választott nép, másfelől majdan ismert lesz, az Isten akaratából eddig rejtett választott nép!)

    Ezen felül 1000 évvel ezelőtt, Szent István királyunk, halála előtt – örököse nem lévén –, az ország nagyjainak színe előtt, államjogilag, Isten Szentséges Anyjának ajánlotta fel, a Szent Koronát az uralkodói jelvényekkel, az országot népeivel és földjével. Ezzel az országunk feletti teljes uralmat a Boldogasszony kezébe tette. Tehát nem csak felajánlotta az országot – amit ő utána 600 évvel a lengyelek is megtettek, majd ezt követően több nemzet is, – hanem átadta (!) a Magyarok Nagyasszonyának, aki ezzel Magyarország uralkodója, Örökös Királynője lett. Így lett a Szent Korona Országa, a (teljes) Kárpátmedence: MÁRIA ORSZÁGA.

    Ezért hallotta Natália nővér a Szent Szűztől a következőket: "Nagy a világ, sok az ország, de csak egy a tulajdonom belőlük: Magyarország. Az oltalmam alatt vagytok, másképpen kell gondoskodnom rólatok ... a világ végezetéig." Ez az oltalom azonban nem jelenti azt, hogy hűtlenségeink és rossz választásaink következményeiként nem érhetik csapások, gazdasági visszaesések, megpróbáltatások az országot, népünket mint ahogy a történelmünk ezt bizonyította (és bizonyítja napjainkban is)! Ne feledjük, az Isten-nélküliségnek istentelenség a hozadéka, az istentelenségnek pedig embertelenség a következménye!

    Miután Magyarország Mária Országa, ezért irányul ellene különleges módon és mértékben a sátáni erők és a szbdkmvesek mocskolódó haragja és aknamunkája. A súlyos időkben Natália nővéren keresztül többször kaptunk biztatást és ígéretet az Égtől, hogy ne veszítsük el a reményt.

    Jézus: "Ennek ellenére a magyar nép Anyámba vetett bizalommal és szent büszkeséggel hangoztassa: Győzni fogunk, Magyarország és a Világ Királynője által!" A nővér azonban azt is megtudta látomásában, hogy ez abban a békében fog bekövetkezni, amit "a tisztulás után fog kapni és élvezni a világ".

    Jézus: "az én magyar népem egyszer megtisztulva, megszentelve fog szolgálni az Ég és a Föld színe előtt". És ehhez a nagy tisztuláshoz kaptuk Örökös Királynőnktől azt a rendkívüli kegyelmi eszközt, melyet ma Szeretetláng néven ismer és esdekel a világ. A Szűzanya, Erzsébet asszonynak: »Oly sok bűn van az országban. Segíts Nekem, mentsük meg. Én fénycsóvát adok a kezedbe. Ez Szívem Szeretetlángja lesz. Az Én Szívem Szeretetlángjához add a te szeretetedet, s add tovább! (…) Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat) és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy  szívemen viselem az Ő és a Magyar Szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra. (I/37) A Föld most (...) olyan, mint a tűzhányó, amely ha kirobban, pokoli füstjével, visszahulló lávájával fojtogat, öl, vakít (...) Forr a gyűlölet krátere, gyilkos, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket. (...) Én, a Hajnal Szép Sugara megvakítom a sátánt, (…) (aki) még a választottak hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét (vö I/100), soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére. (I/58) Azt akarom, hogy ne csak nevemet ismerjék, hanem anyai Szívem Szeretetlángját /is/, mely értetek lángol, és ennek a lángoló szeretetnek elterjedését /rátok bíztam/. (I/116) Tüzet tűzzel fogunk oltani: a gyűlölet tüzét a Szeretet Tüzével. Szeretetlángom el nem képzelhető fényességgel és jótékony melegséggel fogja elárasztani a földkerekséget.« (III/203)

    Úr Jézus: »Ez szinte olyan lesz mint az Első Pünkösd, mely a földet elárasztja Szent Lelkével, Szent Lelkének erejével. Ez lesz a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség! (II/93) Mindannyiótokat meghívtalak megváltó munkámhoz. Az apákat, anyákat művelteket és tudatlanokat, egészségeseket és betegeket! Értem mindenki dolgozhat a szabad ember és a rabságban sínylődő, mert a lélek készsége a fontos. (II/102) Azt amit tesztek, égjen mint az égő csipkebokor mely ég, de el nem ég! Ilyen áldozat kell Nekem, melynek szeretettől égő tüze Hozzám ér!« (II/108-109) Minden Szűzanyához intézett imához, de különösen az Üdvözlégyekhez fűzzük hozzá az egyetemes könyörgést: Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Ennek a könyörgésnek a kimondásához van kötve az a többletkegyelem, melyről a Szeretetláng Lelki Naplóban Jézus is És Mária is egyöntetűen hangsúlyozzák: Ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett! (III/140) Az Úr szavai szerint: „Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (II/93-94) Ez valóban egy „eddig nem látott” új békekorszakot jelenthet az emberiség történelmében! Jézus: „Megújul a föld színe és Anyám mosolya beragyogja a világot!” 

     Rajtunk múlik! Imádkozzunk és engeszteljük a végtelenül megbántott Istent, hogy mihamarabb beragyogja a világot a Szűzanyánk – országára büszke – mosolya!

"Kápolna" helyett bazilikák

     Miután 1891-ben IX. Piusz majd XIII. Leo pápák jóváhagyták a Lourdes-i jelenéseket és 1891-től február 11-én az egyházmegyében már liturgikusan megemlékezhettek a jelenések évfordulójáról. X. Pius pedig az egész egyházra kiterjesztette a liturgikus ünnepet.
     1908-ban két kis harangtorony lett hozzáépítve és óránként a kedves Lourdes-i himnusz harangjátékával jelzi az idő múlását.  Üvegmozaikja a Szeplőtelen Fogantatás témakörét ábrázolja Szűz Mária történetétől kezdve egészen IX. Piusz Pápa által 1854-ben kihirdetett hittételig és az 1858-as Lourdes-i Jelenésig. IX. Piusz alakja a Kripta bejárata felett találhaó medálon is megjelenik. A felső bazilika alatt található az úgynevezett kripta (nem temetkezési hely), ez volt az első kápolna, melyet a nyilvános istentisztelet számára megnyitottak; Msgr. Laurence püspök mutatta be az első szentmisét 1866. május 19-én Bernadett jelenlétében. Középső folyosóját magába a sziklába vésték bele. Ezen 25 ember (köztük Bernadett édesapja) dolgozott szinte éjjel-nappal felváltva, 3 hónapon át. Ez a kripta, az imádság helye, ahol reggeltől estig imádni lehet az Oltáriszentséget és az egyik mellékoltáron őrzik Bernadett ereklyéjét.
     Azután épült, római-bizánci stílusban a Rózsafüzér Bazilika, melynek 15 mellékoltára a rózsafüzér titkait szemlélteti mozaik képein és 1901-ben szentelték fel. Bejárata előtt hatalmas teret alakítottak ki, a zarándokok befogadására, szabadtéri szentmisék, körmenetek tartására. A fó'kapu fölött csodálatos dombormű ábrázolja, amint a Szűzanya átadja a rózsafüzért Szent Domonkosnak.  
     Végül Szent X. Piusz pápa földalatti 12.000m2-es Bazilikája, mely mintegy 30 ezres hívősereg befogadására alkalmas. Egyik tervezője egy magyar építész volt. 1958. március 25-én, a 100 éves jubileumra szentelte fel Roncalli bíboros, aki néhány hónappal később mint XXIII. János lépett a pápai trónra és az Egyház szentjei között tiszteljük.
     A Szentélyek utolsó helyszíne az 1988-ban felavatott Szent Bernadette Templom, mely a Massabielle Barlanggal szemben, a Gave de Pau folyó jobb partján található, ahonnét Bernadett utoljára látta a barlang Hölgyét 1858. július 16-án. Ez a modern templom mozdítható válaszfalakkal van ellátva, így akár 500 lelket is befogad.
     Ezekben a templomokban, ahová naponta tömegek érkeznek körmenetben mindenféle nép, nyelv és ország híveiből, most a legkülönfélébb nyelveken mutatják be a szentmiseáldozatot. Valóban igaz, hogy Lourdes ezzel a sok szentmisével, Eucharisztikus körmeneteivel az Oltáriszentség városa lett. Már Szent X. Piusz így nevezte "az Oltáriszentség legdicsőségesebb trónjának az egész földkerekségen."
     XIII. Leó pápa (1878-1903) a vatikáni kertekben Lourdes-i barlangot építtetett. (Képünkön a vatikáni grotta napjainkban Ferenc pápával. Legalul a híres "avemáriás" gyertyás körmenetek.)
     A Tarbes-i egyházmegye hivatalos neve 1912-től Tarbes és Loudes-i Egyházmegye lett.
     A zarándokok száma 1870-ben 30 ezer, 1930-ban 220 ezer, 1950-ben 1,6 millió, 1958-ban (a centenárium évében) 6 millió.

Bárki, bárhol is áll, imádkozzon Édes Magyar Hazánkért!

     Nagyböjt negyedik vasárnapját – a nép nyelvén – Öröm-, vagy Rózsa-vasárnapnak is nevezzük. A pap lila helyett rózsaszínű miseruhát ölthet. Ez átmenet a lila (bánat) és a fehér (öröm) színek között. A pápa Rómában ma rózsát szentel és a szeretet jeleként elküldi a világ különböző tájaira. A szentmise imái elővételezik a húsvéti örömet, szomjazó szívünkbe vigasztalást hoznak.

     Ezen a napon nagyböjt negyedik vasárnapján – a görög-katolikus egyházban –, szentéletű János atyánknak, a mennyekbe vezető létráról szóló írás szerzőjének emlékét tartjuk.
     János, aki testét életében halálra adta, örökké él, még ha élettelen halottnak is látszik. Ránk hagyta ugyanis írását a fölfelé vezető Létráról, s megmutatta az azon való följutás módját.
     Éles eszű fiatalemberként tizenhat éves korában Istennek ajánlotta föl magát igen szent áldozatként, s belépett a Sínai hegyi monostorba. Tizenkilenc év múlva innen továbbment a csöndes nyugalom küzdőhelyére, mintegy öt mérföldnyire egy Thóla nevű helyen telepedett le, ahol negyven esztendőt töltött el heves szeretetben, mert állandóan az isteni szeretet tüzétől izzott.
     Mindenféle eledellel táplálkozott, de mindig csak egy keveset, nem a jóllakásig. Ezzel szerintem egészen bölcsen vetett gátat a felfuvalkodottság elé. Azt pedig ugyan kinek az elméje tudná egyáltalán számon tartani is, hogy mennyi könnyet hullatott? Az álomra annyi időt szánt, amennyi megóvhatta elméjét attól, hogy a túlfeszített virrasztástól összeroppanjon. Egyébként folytonosan imádkozott, és az Isten iránti mérhetetlen nagy szeretete hajtotta mindvégig előre életpályáján.
     Az erényeket Istennek tetszően gyakorolva írta meg a „Létra” című művét és több tanító beszédét, majd pedig jósággal telve nyolcvanéves korában méltó módon megpihent az Úrban.
     Emlékét március harmincadikán tartjuk, ma pedig valószínűleg azért emlékezünk meg róla, mert a monostorokban nagyböjt kezdete óta rendszeresen fölolvassák a „Létra” című könyvét. Forrás 

A Szűzanya által kért "kápolna" felépül 1

     1862. január 18-án jelent meg Laurence püspök pásztorlevele, mely a Lourdes-i esemé-nyek elismerésének hi-vatalos dokumentuma. Ez 1858. július 28 és 1862. január 12 között folytatott komoly vizs-gálat, tanúkihallgatások gyümölcse. Tarbes püs-pökének kívánsága volt, hogy ez az irat feleljen meg minden kifogásnak a lourdes-i események-kel, nevezetesen az első gyógyulás okkal kapcso-latban. Ekkor engedé-lyezték püspöki szinten, hogy zarándoklatok vezethetők Lourdes-be.

     1864-ben kiépítették a jelenések grottáját, április 4-én tartották a massabielle-i barlangnál az első hivatalos körmenetet és ez alkalommal avatták fel a barlang jelenési szobrát is. A Szűzanyát ábrázoló szobrot Fabisch lyoni szobrász készítette el, Bernadett útmutatásai alapján egy tömb carrarai fehér márványból faragta.  
     A Szent Szűz kérése: kápolna és körmenetek "A te kápolnád fel fog épülni – mondta egykor Lourdes plébánosa Bernadettnek – és az jó nagy lesz!" Maga sem hitte akkor, hogy mennyire igazat mondott.
Szűz Mária akaratának megfelelően idővel három templom is létesült e helyen:
     1871-ben, a Szeplőtelen Fogantatás Bazilikája, a barlang fölötti sziklán, gótikus stílusban, melynek üvegablakai a jelenéseket, Bernadett életét ábrázolják. Impozáns tornya 70 méter magasan emelkedik a Gave folyó fölé. (folyt)

Sokunk felelőssége

     A Sátán létéről való felvilágosítás, nem csak az üdvösség esélyét növelheti, de a földi boldogulás lehetőségeit is! Az evangelizáció eredményességének súlyos akadálya, hogy a sátán jól álcázva, a világosság angyalának tetteti magát (vö. 2Kor 11,14). Súlyos gond ez, mert a bűn szerzője, ha le nem leplezik és meg nem futamítják, akadálytalanul végzi aknamunkáját az egyén, a közösség és a társadalom életében. Bernanos szerint az ördög megtalálható – látszólag ártatlan alakban – könyveink semmitmondó fecsegésében, a modern élet találékony kifinomultságaiban, a csábítóan szép ruházatokban, barátságosan mosolyog a lét minden ilyen és hasonló alakzataiban – és az ember egyáltalán észre sem veszi. Balducci pedig azt írja, hogy a sátán elfordít és távol tart az Istentől. Mindegy, hogy milyen módon és milyen eszközzel. Az emberek nem figyelnek rá, úgy esnek áldozatául s úgy szegődnek szolgálatába, hogy nem ismerik fel, nem értik, mi történik körülöttük és velük. Nemegyszer a jó ügy szolgálatának szándékával és tudatában a sátáni akarat valósul meg.
     Ezt a problémát azok a teológusok is tetézik, akik tagadják a sátán létezését, s ezzel nem kis zavart keltenek. Ezzel a már-már divatos felfogással szemben a pápák külön beszédekben foglaltak állást, VI. Pál pápa három, II. János Pál pápa tizenöt alkalommal. VI. Pál pápa egyik beszédében így fogalmaz: ,,Elhagyja a Szentírás és az Egyház tanítását, aki nem vallja létezőnek az ördög valóságát... A gonoszság, amely ma létezik a földön egy olyan ellenünk és társadalmunk ellen irányuló támadás eredménye, amelyet a sötét és rosszindulatú ügynök, maga az ördög vezet...'' (1972. nov. 15.)
     Különös nehézséget jelent az evangelizációs munkában az is, hogy a sátáni gondolat sokszor tetszetős eszmék köpenyében jelenik meg, s emberi szabadságjogok címén, a demokrácia, a felvilágosult ember nevében és érdekében kerül terjesztésre. De sokszor "vallási buzgóságot" hirdető hamis üzenetekkel operál! (Ez is álcázás.) Az elmúlt évszázadok során tucatszámra születtek új fogalmak, amelyekkel a hit pusztításának állomásait is jelölhetjük. Így pl. a racionalizmus, a felvilágosodás, a modernizmus, a szekularizáció, az ateizmus, a liberalizmus, kommunizmus. Az eszmék pedig az élet minden területén kifejtették és kifejtik hatásukat. A magánéletben, a közösségben, a képernyőn, a rockszínpadon, a politikában éppen úgy, mint az egyetemi katedrán, sőt az egyháziakat sem kerülik el. A megfelelő ismeretek s a megkülönböztetés hiánya azt is eredményezi, hogy az emberek jó szándékkal támogatnak káros eszméket. Keresztes Szent János szerint ,,az ördögnek sokféle furfangja között, melyekkel igyekszik befonni a lelki embereket, a legközönségesebb, hogy nem rosszat, hanem valami jót ajánl nekik''. (Az alábbi diktátorok, mind a "szocializmust" és az egyenlőséget ígérték! Mivel való egyenlőséget, a hullákkal?) (A forrásokat lásd az első posztban!) Folytatás 17-én!

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

BERNADETTE ÜZENETE

Kedves lélek, ki lent a Földön
keserves vándorlásod végzed,
Égre emeled tekinteted,
fájdalom, bánat terhel téged,
bízz és remélj, higgy és szeress!

Mert én, bár szegény voltam
beteg gyermekként esetlen
bárdolatlan gyengeségben,
kopott értelmem tudattalan,
magam-magányomban társtalan
Istent keresve szomjúhoztam
Hegyen-völgyön Őt kerestem…

Jött a Szép Hölgy megszánta szívem,
leszállt Égből, hogy fölemeljen
ó, ha tudnád, míly szépséges,
mint hajnalból szült napsugára,
fényből szőtt, hófehér ruhája,
mélykék szelíd tekintete,
áldott kezének érintése
balzsamként enyhít sebeket,
mágnesként vonz a messzeségbe…

Ó, kedves lélek, ha tudnád!
ha láthatnád Őt s hallanád
csengőn dallamos tiszta hangját!
Lenne bár előtted földi lét
legszebbike, s az élet tenger-öröme,
te csak Őt óhajtanád, mint én,
ki megfosztottan látásától,
földre esve a fájdalomtól,
várva-vágytam meghalni,
csakhogy újra lássam!

Ó, Vándor! Ne félj, ne csüggedj,
higgy, bízz, remélj és várakozz,
mert ha szeretsz és sok jót teszel,
ha imádkozol igaz szívvel
és életedet az Úrnak nyújtod át,
meglátod Őt, Úrnődet és Anyád.

Ime Vándor, üzenem neked,
remélve őrködjön szemed,
mert meglátod Őt egykoron,
ha elérkezik földi órád,
eljön érted Ő dicsőségben,
a mindenkoron Szeplőtelen.

/Horváth Mária/

A legsürgetőbb szükség az ellen a rossz ellen védekeznünk

     A legtöbb keresztény csukott szemmel áll szemben a pokol "korszerű" tévtanításaival, hazugságaival. Ijesztő, hogy az "alvó egy-ház" tagjai a világ szellemével, az Ördöggel szemben – aki elhitette velük, hogy nincs is – olyan jámboran állnak, mint a süket birka a vágóhídon! Mindezt annak ellenére, hogy még soha nem volt kor, melyben Isten olyan könnyűvé tette volna a mégoly alatto-mos sátáni módszerek világos felismerését, mint ma! 
     Sajnos azt kell látni, hogy sokan "intel-lektuális" lelki vakságban szenvednek és így nem ismerik fel a "sötétség hatalmainak'' mesterkedését. Nem működik a megkülönböztetés adománya, vagy nem élnek vele, s ezért sok zűrzavaros álláspont alakult ki a bűn szerzőjével kapcsolatban. Épp ezért a felvilágosítás ebben a kérdésben súlyos evangelizációs feladat!
"...az egyik legsürgetőbb szükség az ellen a rossz ellen védekeznünk, akit ördögnek nevezünk'' – mondta VI. Pál pápa 1972. november 15-i beszédében. Mindazáltal ördögűzéssel, mint lelkipásztori feladattal "manapság már sem a püspökök nem foglalkoznak..., sem a papok nem hajlandók erre... Napjainkban úgy tűnik, a katolikus Egyház lemondott e sajátos küldetésről...'' (Don G. Amorth: Egy ördögűző tapasztalatai. Bp., 1994. 220-221. o.)
     Sajnos az ördögi zaklatásban szenvedő, s az Egyháztól segítséget kérő emberek, panaszaikkal gyakran kimosolygást és elutasítást kapnak. Ezzel szemben – mondjuk –, ha egy szektához vagy mágushoz fordulnak, azok „megértőn” készséggel segítenek! Aztán mire a „kereső ember” észbe kap, már alaposan ki van használva, és még mélyebbre süllyedt démoni kiszolgáltatottságában, mint annak előtte volt, holott a Kinyilatkoztatás, a Szentségek, az oldás, a kötés és az ördögűzés...!?
     Mivel nincs aki leleplezze, világossá tegye a bűn szerzőjének alattomos tevékenységét, egyre kevesebben ismerik fel pusztításának szervezett voltát. Kevesen értik a bűn szerzőjének tevékenységét, sőt, nemegyszer tekintélyes tanítók az ördög puszta létét is tagadják.
     Sokan tudatlanul esnek áldozatul a megtévesztő szellem mesterkedé-sének, s elfelejtik: az ördögnek annyi hatalma van felettünk, amennyit mi engedünk neki, mert Jézustól kapott eszközeinkkel – bár harc árán – száműzhetnénk sorsunk alakításából.
     Mivel kevesen vállalják a harcot, a bűn természetszerűen elhatalma-sodik, s ennek következményeként alaposan állíthatjuk: elérkezett a tömeges elkárhozás veszélye.
     Fontos volna a bűn szerzőjének tevékenységét érteni, mert ennek révén kivédhetnénk támadásait, s világosabbá válna előttünk a történelem, s az egyes emberi sors alakulásának háttere. Ez a tudás pedig szabaddá teszi az embert.
     A boldogtalan élet nem Isten csapásának tudandó be, hanem az akarva-akaratlan elkövetett figyelmetlenségek, a meggyónatlan bűnök, mások bűnős rosszakarata és ezek, ördögien egymásra épített következ-ményeinek! Mindazáltal, nem a bűnök sokasága dönti kárhozatba a lelket, hanem a konok akarat! Jézus azért hagyta ránk a Szentségeket, hogy segítségükkel természetfeletti módon védekezhessünk a természetfeletti ellenséggel szemben!
     Ha megismerjük a betegség okát, joggal örülhetünk a gyógyulásnak, mert fény derült az orvoslás módjára, s általa megmenthetjük az életünket. (A forrásokat lásd az első posztban!)

A pócsi Mária-kegykép országos körútjának részletes programjai:

 http://www.gorogkatolikus.hu/?muv=hir&hir_id=3579 

2015. március 15-én 14.30-tól, 16-án 12.00 óráig Budapesten, a Szent István Bazilikában lesz.

       15.30-tól Parakliszt vezet Kocsis Fülöp püspök.

       18.00 órától Római Katolikus szentmisét celebrál dr. Erdő Péter bíboros. (Részletes program itt!)

Kedves Olvasóim!

Új Forrás fakadt az interneten ‒ a tiszta-lap.hu ‒, mely akár olvasmányként, akár "fórumozó-íróként, hozzászólóként", tiszta teret biztosít a hiteles evangelizációhoz!

A honlapot hitüket gyakorló, egyházhű katolikus keresztények szerkesztik, akik hisznek Isten mindenhatóságában, hisznek az Evangéliumban, hisznek a szeretet erejében és hiszik, hogy valamennyien felelősséggel tartoznak egymás üdvösségéért!

Segítsd tehát kedves Olvasó a látogatásaiddal, a hozzászólásaiddal és a cím terjesztésével!

Teljes link: www.tiszta-lap.hu

Egy háborús epizód Lafond gróf elbeszélése alapján:
     Gougenot des Mousseaux lovag, aki ebben az időben találkozott Bernadettel, a következő kérdéseket tette fel neki:
– A lourdes-i barlangban vagy azóta kapott-e ön valamilyen kinyilatkoztatást Franciaország jövőjéről és sorsáról? Adott-e a Szent Szűz valamilyen figyelmeztetést a Franciaországot fenyegető veszélyről?
– Nem!
– A poroszok itt állnak a kapuknál. Ez nem kelt önben félelmet?
– Nem!
– Nincs hát félnünk semmitől?
– Én csak a rossz katolikusoktól félek.
– Semmi mástól nem fél?
– Nem, semmi mástól!

Bernadette nagyon gyakran mondta: "a bűnösökért." Mivel a Szűzanya ezt kérte tőle, sok szenvedést ajánlott fel a bűnösökért és másokat is erre buzdított.
Ezenkívül gyakran kérte nővértársait, imádkozzanak sokat a tisztitótűzben szenvedő lelkekért, akik nem tudnak magukon segíteni.
S hogy minden pénteken a szentáldozást őértük ajánlják fel.
Gyakran tanácsolta, hogy bocsássunk meg.

Bernadette különös gyengédséget tanúsított a betegek iránt, akiket a legnagyobb szeretettel ápolt.
Mélyen együttérző szíve volt, páratlan mások vigasztalásában.
Megelégedett azzal a szenvedéssel, amit kapott, és azt ajánlotta fel nagy türelemmel és békességgel, és nem kért hozzá többet.

Éjszakánként egyesült Jézussal a szentmisékben. Igyekezett az ágyban olyan mozdulatlanul feküdni, ahogyan Jézus a kereszten.

Bernadette egyszer ezeket mondta:
1) Ha a kápolna előtt mégy el, és nem tudsz bemenni, bízd meg az őrangyalodat, menjen be helyetted a tabernákulumban lakó Úr Jézushoz, vigye el üzeneteidet. Miután átadta üzeneteidet, lesz ideje arra, hogy utolérjen téged.
2) Ha az ember nem tud imádkozni, akkor Szent Józsefhez fordul.
3) Ha az Oltáriszentség előtt vagy, egyik oldaladon ott áll a Szűzanya, aki súgja, hogy mit mondj az Úrnak, a másik oldaladon ott van az őrangyalod és figyelmetlenségeidet jegyzi.
4) Minél több dolog után hajszolódik az ember, s minél többhöz ragaszkodik, annál többet veszít el. A Mennyországért kell dolgozni.
5) Ha az ember nem vágyódik semmire, mindig mindene megvan, ami szükséges.
6) Az első indulat nem tőlünk származik. A második a sajátunk.
7) A Szent Szűz olyan gyönyörű, hogy boldogan halnék meg, csakhogy Őt viszontláthassam.

Korunk sötét oldalai

     Az említett lelki-leépülési folyamat fel-gyorsulni látszik a globalizáció, különösen az „Istennel szembeni autonómiát” hirdető New Age mozgalom térhódítása révén, melyről X. Piusz ezt nyilatkozta: „Az összes eretnekség végső összefoglalása.”
     Általánosan megfigyelhető, hogy az Evangéliumot, a katolicizmust és a Pápa személyét, minden módon igyekszenek kikezdeni, az örök szerető Istent távol tartani a lelkektől és másodlagossá tenni! A Megváltó Krisztus személyét egyszerű „Jézusotok”-ként, szupersztárként, a meg-váltás tényét pedig ámításként igyekszenek beállítani, a szentségi Jelenlétet pedig „kár-hozatos bálványimádásnak” degradálják. Ál-evangéliumok, ál-történeteinek ál-kutatási eredményeit jelentetik meg, rombolásként (Da Vinci kód, Júdás evangéliuma, protestáns Káték, stb.) Ez is a személyes Gonosz hatékony inspirációinak eredménye! Ezek ellen úgy védekezhetünk, ha nem nézzük, nem olvassuk és nem terjesztjük!
     Ez a hamiskodás, már Jézust követően elkezdődött az ál-evangé-liumokkal, ám a médialehetőségek mára milliószor nagyobbak, így tehát hatalmas tömegeket tudnak elérni, az elidegenítés, a megtévesz-tés alig leplezett szándékával! „Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”
     Ratzinger bíboros a Hittani Kongregáció vezetőjeként való két megnyilatkozása: „Akinek világos képe van korunkról, ennek sötét oldalairól, láthatja azokat az erőket, amelyek azon munkálkodnak, hogy szétverjék az embereket összekötő kapcsolatokat.” „Van valami ördögi abban az aljas közönyben, amivel a pénz nevében tönkreteszik az embert, kihasználva gyöngeségét és megkísérthetőségét. Pokoli az a nyugati kultúra, mely bebeszéli az embernek, hogy az élet egyetlen célja a gyönyör és az egoista önzés!”
     Ahol kiszorítják a keresztény nevelést, ott csakhamar pusztulnak a keresztény erkölcsök, elhatalmasodnak a tévelyek sötét rémei, és vakmerően üti fel fejét a gonoszság. (vö XIII. Leó Humanum genus)     Az ördögnek van egy általános érvényű tevékenysége is, amellyel minden embert egyformán zaklat, s ez a rosszra való kísértés. Ám senki sem kárhozott el azért, mert sok rosszat tett, de sokan vannak a pokolban egyetlen halálos bűn miatt, mert nem akarták megbánni.
     Végkövetkeztetés: Ha az ember elfordul Istentől és nem él a szentségekkel, könnyen válik védtelenné, s a végeredmény a bűn lavina szerű elhatalmasodása! (A forrásokat lásd az első posztban!)

Kedves Olvasóim!

Az ukrán fennhatóság alatt álló KÁRPÁTALJÁN nagyon kritikus a helyzet, jól jön a segítség. Bár áru többnyire van a boltban, és a piacon, de az árak megfizethetetlenül magasak, ráadásul folyton emelkednek! Az emberek tanácstalanok, mert a helyi pénz elértéktelenedett. Sokaknak legfeljebb 1 euro (300 ft) jut naponta étkezésre, rezsire.

Ha bárkinek módjában áll segíteni, javaslom az adományt a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítványon keresztül való eljuttatását: http://www.ferences.hu/segit.php  (A megnyíló felület bal oldalán olvasható "Hogyan segíthet?"-re kell kattintani információért!)
Az ide utalt pénzek 100%-ban eljutnak a rászorulókhoz!
Többen ajánlottak fel élelmiszer segítséget. Ám ennek a bevitele rettentő hosszadalmas és bonyolult, így az nem igazán működő segítség most.

A Katolikus Karitász továbbra is várja az adományokat az erre a célra elkülönített 12011148-00124534-00800007-es bankszámlaszámra (Kárpátalja megjelöléssel), a 1356-os adományvonal tárcsázásával pedig (Magyarországról) mindenki hívásonként 500 forinttal járulhat hozzá az akcióhoz.

Köszönet minden együttérzésért, az imákért is!

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

Bernadette halála

    A kezdetben irigykedő konventet, Bernadette megnyerte egyszerűségével és szeretetével. Végül, mint Marie-Bernardot aggódó szeretettel vették körül nővértársai. 1878. december 11-től 1879. április 16-án bekövetkező haláláig ágyban feküdt. Teljes erejéből törekedett a tökéletes szeretetre. Szentségének egyik dimenziója az volt, hogy élete végéig hittel és bátorsággal viselte a saját betegségét, miközben a csodás gyógyulások száma megsokszorozódott a Lourdes-i jelenéseket követően.
     Bernadett 33 évesen halt meg. Utolsó szavai ezek voltak: „Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozz értem, szegény bűnösért”. Halála és temetése kapcsán nem végeztek sem bebalzsamozást, sem mumifikálást.
     Bernadette több mint 30 évig nyugodott a neversi kolostor temetőjében. Amikor 1909-ben boldoggá avatásának előkészületeit végezték, az egyházi hatóságok két orvos jelenlétében kinyitották a sírt. Az eléjük táruló látványtól a jelenlévőknek a lélegzete is elállt. Bernadette úgy feküdt párnáin, mintha mi sem történt volna. „Az oszlás legcsekélyebb jele sem volt tapasztalható, az idő nem hagyott rajta nyomot, úgy látszott, mintha aludna” – számolt be erről egy szemtanú. Bernadett mellkeresztjét 46 év alatt a rozsda megemésztette, de holttestét épségben találták. Az Egyház ezt a fajta jelenséget nem tekinti csodának, mégha lelkünk mélyén mindegyikünk annak jelét látja is benne. Hiszen a Boldogságos Szent Szüzet többször is látó és a tőle kapott küldetést maradéktalanul teljesítő Bernadett holtteste épségben maradt.
     A megváltás Szentévében 1933. december 8-án, XI. Piusz pápa szentté avatta, hogy Isten gyermekei elé, mint evangéliumi példaképet állítsa.

Először 1890-ben a Tarbes-i egyházmegyében kezdték ünnepelni, melyhez Lourdes is tartozik. 1908-ban, a jelenés 50. évfordulójára, Szent X. Piusz pápa (1903-14) az egész Egyházra kiterjesztette.
     1937-ben egy orvosi bizottság megvizsgálta Bernadett Soubirous testét és a májából szövetmintát vettek. Az eredmény megdöbbentette a tudományos világot (már aki értesült róla!), hiszen Bernadette mája teljesen friss volt, holott ez a szerv, amely az elsők közt bomlik el! A Lourdes-i látnok épségben maradt teste, a Nevers-i kolostor kápolnájában nyugszik, máig is látható.
      A Lourdes-i események is azt példázzák, hogy a Szent Szűz örök boldogságunk érdekében szinte kézzelfogható közelségbe hozza a természetfölötti valóságot. A Boldogasszony a Csodás Érem átadása és La Salette után Lourdes-ban bűnbánatra és zarándoklatra hívja az egész világot, hogy megerősödjenek, s üzenete ily módon eljusson a föld végső határáig.
     Az Egyház 1993-tól az első Lourdes-i jelenés napján, február 11-én ünnepli a Betegek Világnapját.
A Lourdes-i forrás vize ma is buzog és gyógyít. A víz összetételét már sokszor megvizsgálták. Az eredmény mindig ugyanaz: normális ivóvíz. Az elmúlt 150 év alatt Lourdes-ban 6-8 ezer ember gyógyult meg. Jellemző az egyházi vizsgálat szigorúságára, hogy e gyógyulások közül alig 65-öt ismert el csodálatosnak. Lourdes-ot évente 3-5 millió zarándok és sok százezer beteg keresi fel, akiknek ellátásáról ingyen gondoskodnak. A betegekről, a gyógyulásokról a Lourdes-ban működő Nemzetközi Orvosi Iroda készít feljegyzéseket. A Lourdes-i gyógyulások sora világos jele és igazolása Bernadett hitelének. (A mai látnokok intelmére: A valódi üzenetek igaz látnokát, Isten hitelesíti az Egyház és az emberek előtt!) Ajánlott video:  https://www.youtube.com/watch?v=yd6A0JDJquk&list=WL&index=7

Az ember mögé rejtőzve

     Mert mi körül is forog a kísértés? Mindig, minden ugyanarról a csábító "almáról" szól, melyben a halál rejtőzik. A kivitelezés ugyanaz: a hízelgő kígyó és a naivan hiszékeny ember, aki nem tud különbséget tenni a csali és a horog között, a kenyér és a méreg, az igazság és a hazugság között.  

   Sátán a természet mögé rejtőzik, nem mindenkivel bánik egyformán. Kitűnő pszichológusként és pedagógusként az egyes ember képességeihez és hajlamaihoz igazodik. Mindenkit egyénre szabottan támad meg, az ereje éppen ebben rejlik. A kísértés Aquinói Szent Tamás szerint elsősorban kipuhatolást jelent. A kísértő igyekezete tehát elsőnek arra irányul, hogy megállapít-sa, milyen valaki, mik a vágyai, mit akar és mit tud. És a támadást ezt követően, ezek ismeretében az adott lehetőségekkel és valószínűségekkel, ellenállásokkal és gyengeségekkel számolva indítja meg.
     Az emberi természet mögé rejtőző az Ördög taktikája, hogy a bűnt természetesnek, a gyakorlati élet kikerülhetetlen szükségességének állítja be. Olyasminek, aminek meg kell történnie. Másfelől az Evangélium szerinti életet lehetetlennek, abnormálisnak, életidegennek és elavultnak láttatja. Sátán önmagát mindig nagy realistaként, Krisztust pedig mint a valóságtól idegen idealistának állíttatja be.
     Az ember nincs egyedül a világban, társadalmi lényként szorosan beletartozik saját nép- és munkaközösségébe. Szellemileg és erkölcsileg, politikailag és gazdaságilag csak közösségben létezhet. A Sátán azonban az ember mögé rejtőzik.
     A szociális függőségi viszonyok talán még soha nem voltak ennyire erősek, mint a pártok, a sajtó és a különféle szervezetek mostani korában. Ezt a tényt használja ki a Sátán, mert senki sincs befolyásának jobban kiszolgáltatva, mint a személyiségétől megfosztott és "beetetett" ember! Egyes pártirányzatok automatikus velejárója, a démoni megszállottság! Semmi nem könnyíti meg ilyen nagymértékben az emberiség növekvő elsátánosodását, mint a médiák általi általános néphülyítés!
     Ez különösen a szexualitás terén mutatkozik [mindezen megállapítások 80 évvel ezelőttiek – mit mondana ma Robert Mäder atya?!]. Az Ördög az asszony, illetve a férfi mögött bújik meg. A férfinak az asszonyhoz és az asszonynak a férfihoz való rendelése Isten által akart viszony. Csak az ő kölcsönös egymásra-találásuk és egymás-birtoklásuk tudja az emberi nem feladatát hiánytalanul elvégezni a Házasság Szentségének oltalma alatt.
     A bűnre való kölcsönös készségek (a Szentségen kívüli) kiélése következményeként, a férfi és a nő emberi méltósága sérül és egymás ellenségeivé válnak. A Sátán előszeretettel használja fel a szexualitást, a két nem elbukására, és a szexualitás sátánivá tételével az Ördög az emberiség jövőjét uralja.
     A Sátán metódusával szemben Krisztus módszerét kell bevetni, a bűnre hajó vágyakat leküzdeni a kereszt módszerével, a Sátán önkényét Isten szavával és törvényével. A pusztában Jézus így szállt szembe a kísértővel. Minden gonoszság lényegében önzés: 'a saját életem', 'én tudom', 'jogom van'. Ez a három lépcsőfok a bűnbeeséshez! Az embernek ugyanis, aki "mindent tud", úgy érzi, hogy minden lehetősége adott és mindent élvezhet, nincs szüksége többé Istenre. Egyről azonban megfeledkezik a "tudó ember", hogy a mérlegelésre, a tudásra képes agyát is Istentől kapta, és ennek értelmes használatával, el kell majd számolnia! Ám épp a "modernizmus" révén nem remélik Istent, nem is követik – ezért "biztos ami biztos" –, itt a földön keresik a boldogságot. Észre sem veszik, hogy ezzel az sátán uszályában találják magukat, aki a kárhozatot kínálja nekik, fals "boldogságkeresésük" fizetségeként!
     A bűnre hajló vágyak leküzdése, Jézus példája nyomán lehetséges, a tudatosság és szeretet három lépcsőfokán: az alázat-, a szegénység- és a bűnbánat szellemével.
Ebből áll minden aszkézis, minden tökéletességre való törekvés! 
(A forrásokat lásd az első posztban!)

Bernadett élete a jelenések után 2

      1878. december 11-től 1879. április 16-án bekövetkező haláláig ágyban fekszik. Szenvedéseinek mértékére jellemző a kolostori lelkész megjegyzése: "Szenvedéseiben összezsu-gorodott... Semmivé lett."
Bernadett is utalt fájdalmainak nagyságára: "Amikor az ember kínlódik, szüksége van rá, hogy egyedül legyen." Nővértársai biztatták: imádkozzon a saját gyógyulásáért. Lourdes lát-noka ezt soha nem tette. Inkább erőt és kitartást kért a szenvedéshez.
     Élete végén lelki sötétségben szenvedett, nem érezte az Isten gyengéd vigasztalását, de kívülről ezt nem mutatta ki. Kedves, türelmes és vidám volt. Teljes erejéből törekedett a tökéletes szeretetre. Szentségének egyik dimenziója az, hogy élete végéig hittel és bátorsággal viselte betegségét, miközben a csodás gyógyulások száma megsokszorozó-dott a Lourdes-i jelenéseket követően.
     1878. december 11-én a kis molnárlány véglegesen ágynak dőlt. "Meg vagyok őrölve, mint a búza. Ha tudnák, mi történik bennem?"
    (A mai látnokok intelmére: A megkeresztelt ember feladata az állandó tanúságtétel, életével és halálával is! Kérdés, hogy Bernadette hogyan tett volna tanúságot megbízatásának hitele mellett, ha álnév alatt él és a rejtettségből üzenget vagy pl. a La Salette-i Melanie által kapott üzeneteket folytatgatja? Azt mondják: "messziről jött ember, azt mond amit akar", ugyanez érvényes azon látnok esetében is, akiről 'azt se tudni kicsoda, vagy milyen alapon folytat (már) ismert üzeneteket'! "Vigyázzatok tehát – mondja az Úr –, nehogy félrevezessenek titeket a köztetek lakó próféták és jövendőmondók, és álmaikra se figyeljetek, mert hazugságot jövendölnek nektek az én nevemben, noha nem küldtem őket .” Jer 29,8-9)

Isten nem hagyott magunkra a küzdelemben!

     Az elhatalmasodott bűn sok embert a szekták, a keleti vallások vagy akár a sátánimádás felé sodor. Ez is azt jelzi, hogy a sátán végső célja nem evilági. Nem ,,csak'' az emberiség földi életének megkeseríté-sére és tönkretételére tör. Ez csupán ,,mellékterméke'' munkájának. A sátán ‒ mint mondtuk ‒ népet akar maga köré gyűjteni a kárhozatba. A lelkekért folytatott harca könyörtelen, szívós, kompromisszum nélküli, s ezzel a törekvéssel szemben harccal védekezhetünk. ,,Nem annyira a test és vér ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen'' (Ef 6,12).
A bűn több, mint egy futólagos ak-tus, mely semmi-lyen visszautat nem akar ismer-ni. Bűn, az elkö-vetés pillanatá-ban mintegy meg-kövesedik és örökre az is akar maradni, egyedül a bűnbá-nat (Szentsége) képes feloldani Krisztus Vérében!
     A Sátán, mindent ami Krisztushoz tartozik, személyes és halálos ellensége. Krisztus és Sátán tehát kibékíthetetlen ellentétek. Jézus Krisztus, mint a kegyelem Istene egyúttal a szeretet Istene. Ő maga az Ajándékozó, az Irgalmas Szánalom és a Megbocsátó Jóság a bukott emberi nem iránt. A Sátán az élő Krisztus élő Antikrisztusa, Krisztus- és keresztény-üldöző. A voltaképpeni Antikrisztus személyesen mindig maga a Sátán lesz. De mint Krisztus utánzójának, csakúgy mint Krisztusnak, neki is megvannak minden időben a látható helyettesei, képviselői.
     A „helyettes” (azaz evilági) Antikrisztus nem csupán egy apokaliptikus figura, hanem minden időben egy létező ember. Szent János és Szent Pál megmondták nekünk, hogy már az ősegyház korában is működött. Az Antikrisztus mindig az az erő, „aki Isten fölé akar emelkedni, és mind afölé, ami szent. Sőt, Isten templomában foglal helyet, s azt állítja magáról, hogy Isten”. (2Tesz 2,4) A napjainkban is tapasztalható keresztény-ellenesség számtalan megjelenési formájaként.
     Mindazonáltal ez az "antikrisztusiasság" még soha nem mutatkozott meg ennyire határozottan, ennyire nagyképűen, kegyelem-tagadóan, ennyire kegyelem-ellenesen. Nem mutatkozott még soha ilyen ádáz ellenségeként a kinyilatkoztatásnak és minden természetfelettinek.
     A sátánizmus szellemét csak az ellentétével lehet legyőzni, a Megváltó Krisztus kegyelmeivel, melyet ő az Üdvözítő Édesanyjára bízott, a "sátántipró" Asszonyra! Jól gondoljuk, ha a kegyelmeket az Istenanyán keresztül kérjük. Erről tesz tanúságot a fatimai pásztorlányka Jácinta is, aki kórházba menetele előtt így búcsúzott Lúciától: „Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk.   Az embereknek Őáltala kell kérniük ezeket. Jézus és Mária Szíve azt akar-ja, hogy Vele együtt Égi Anyánk Szívét is tiszteljük. A békét Égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (Fatimáról beszél Lúcia nővér - Fatima, 1997, 108.o.)
(A forrásokat lásd az első posztban!)

Kedves Olvasóim!

Az ukrán fennhatóság alatt álló KÁRPÁTALJÁN nagyon kritikus a helyzet, jól jön a segítség. Bár áru többnyire van a boltban, és a piacon, de az árak megfizethetetlenül magasak, ráadásul folyton emelkednek! Az emberek tanácstalanok, mert a helyi pénz elértéktelenedett. Sokaknak legfeljebb 1 euro (300 ft) jut naponta étkezésre, rezsire.

Ha bárkinek módjában áll segíteni, javaslom az adományt a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítványon keresztül való eljuttatását: http://www.ferences.hu/segit.php  (A megnyíló felület bal oldalán olvasható "Hogyan segíthet?"-re kell kattintani információért!)
Az ide utalt pénzek 100%-ban eljutnak a rászorulókhoz!
Többen ajánlottak fel élelmiszer segítséget. Ám ennek a bevitele rettentő hosszadalmas és bonyolult, így az nem igazán működő segítség most.

A Katolikus Karitász továbbra is várja az adományokat az erre a célra elkülönített 12011148-00124534-00800007-es bankszámlaszámra (Kárpátalja megjelöléssel), a 1356-os adományvonal tárcsázásával pedig (Magyarországról) mindenki hívásonként 500 forinttal járulhat hozzá az akcióhoz.

Köszönet minden együttérzésért, az imákért is!

 Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

Bernadett élete a jelenések után
 
     A szent ruhát megérkezése után három héttel, július 29-én öltötte fel negyvenkét másik posztulánssal együtt. Szerzetesi neveként a Keresztségben kapott Bernardot kapta, elé fűzve a Mária nevet.
– Mindenképpen helyénvaló volt – magyarázta a főnöknő –, hogy a Szent Szűz nevét adjam neki, akinek gyermeke.
A beöltözés után az újoncokat egész Francia-országban szétszórták. Marie-Bernardot azonban visszatartották az anyaházban. Úgy vélték, ez az erőd alkalmasabb arra, hogy megvédje őt a jött-ment kíváncsiskodóknak is nyitva álló kórházak vagy iskolák körül-ményei közt.
Ez a kivételes állapot teher volt Bernadett-nek, s így vallott erről egy nővértársának:
– Milyen boldog lennék, ha elmehetnék dolgozni, ahelyett, hogy kénytelen vagyok itt maradni, tétlenségre kötelezve! 
     A rejtettségnek azonban kifejezetten örült. Még egyenruhája vélumát is úgy forgatta, hogy fedje magát a pillantásoktól. Vauzou anya rászól miatta. Bernadett ennyit válaszol: – Ez az én kis házam.
     Lehetetlen tehát kárhoztatni őt érte, hisz' nem azért jött-e, hogy elrejtőzzék?

     Egyszer a neversi zárdában idegen férfi hívatta a társalgóba, aki ezzel kezdete mondandóját:
– Azt mondják, ön látta a Szűz Máriát, de ezt én nem tudom elhinni!
Bernadette, akkor még igen nyers is tudott lenni, kíméletlenül odavágta:
– Hát akkor ne higgye! – s azzal indult kifelé.
Az idegen azonban utána kiáltott:
– Ne menjen még, kérem! A lelkem üdvösségéről van szó!
Bernadette visszafordult:
– Nos, hát mit kíván?
– Kérem, vessen keresztet!
Brenadette megtette, mire az idegen görcsös zokogásra fakadt:
– Most már hiszek! Most már hiszek! – hajtogatta. A keresztvetés látványa meggyőzte a kétkedőt.
     Egy napon figyelmeztette társnőjét, hogy nem jól vet magára keresztet. Hogyan is tudott volna oly módon keresztet vetni, mint Bernadette, akit a Lourdes-i barlangnál maga a Szent Szűz tanított rá. "Figyelni kell – mondta – mert sok jó dolog forrása a keresztvetés." Az a mód, ahogy ő vetette a keresztet, mélyen megindító volt. Többször is próbálták utánozni, de senkinek sem sikerült igazán. Valamiféle többlet tükröződött Bernadette keresztvetéséből – az –, hogy a Szűzanyától tanulta.
     1866. augusztus 15-e táján gyengélkedőbe kerül Bernadette. Ekkor még csak a kimerültség miatt. Szeptemberben azonban asztmája súlyosra fordult. Ágynak dőlt és nem kapott többé "engedélyt, hogy kiszálljan onnan". A segédápoló nővér, nyugtalankodott amikor látta, hogy zokszót nélkül fulladozott.
– Kell ez, semmi ez! – válaszolta Bernadette.
     Elővigyázatosságból még éjjel is virrasztottak mellette. A krónikus asztma, a köhögési rohamok mellkasi fájdalmat okoztak neki. Vérömlés, térddaganat (csont-tuberkolózis). Ám ő fenntartás nélkül fogadta a szenvedést:
– A jó lsten küldi rám, el kell, hogy fogadjam.
     A kivételes gondoskodás azonban zavarta:
– A szegényekkel nem bánnak így.  
     Az örömöket a fájdalmakkal együtt e szavakkal fogadta el: – Jó mindez a mennyországért.
Október 25-én állapota súlyosra fordult. A Szent Szűz Szobra előtt gyertyákat gyújtottak. Az orvos kijelentette, hogy nem éli túl az éjszakát. A lelkész, Victor Douce atya kiszolgáltatta neki az "Utolsó Kenetet" és püspök engedélyezte, hogy "in articulo mortis" letegye örökfogadaimát.

A sakkjátékos

     A politikában az erős egyéniség, a döntő tényező. A személyiség maga az idea, melynek a képviselője, megvalósítója akar lenni. A kimagasló személyiséghez és nagy ideákhoz zseniális taktikai készségnek is járulnia kell, hogy e kettőnek sikere legyen. Háborúban ennek példája a jó tábornoki stratégia. A keresztény szimbolika ezért ábrázolja a Sátánt gyakran sakkjátékos-ként. A sakk a számító taktika zseniális játéka. Aki a világtörténelem sakkjátszmáját filozofikusan követi, az könnyen felismerheti, hogy Sátán a módszer nagy mestere, ügyes diplomata, dörzsölt taktikázó.
     A játék művészete annak a leplezéséből áll, amit valaki akar, és annak színlelésében, amit nem akar. A cél világos: az emberiség sátánizálása az Istentől való elszakítása által. Ez a procedúra három lépésben zajlik le.
     Az első lépés az Istentől való elszakadás az alkalmankénti bűn által.
     A második lépés a gonoszságban való radikalizálódás az Istentől való tudatos és krónikus elfordulás által.
     A harmadik lépés az Isten elleni formális lázadás a nyílt keresztényellenesség által.
     Az első szakasz tehát a gyengeség, a második a rosszaság, a harmadik a gonoszság. Az eredmény, a sátáni csatlóssá vált ember.
     Az emberiség történelmében Sátán első ízben a kígyó képében jelenik meg. „De a kígyó ravaszabb vala a föld minden állatainál, melyeket az Úr Isten alkotott vala.” (1Móz 3,1) Sátán a kígyó alakjában végső céljait a csalfa frázisok mögé dugja el. Mi a frázis? A frázis a féligazság és a félhazugság keveréke. Az Ördög ős-szüleinknek az Istenhez való hasonlóságról beszél („olyanok lesztek, mint Isten”), a szem felnyílásáról, a hallhatatlanságról. Ezek igazságok, de egyúttal tévtanok is, aszerint, hogy ki hogyan értelmezi. A frázisnak se nem a fél-igazság, se nem a fél-hazugság a célja, hanem egyedül a teljes hazugság.
     Ez az indirekt módszer a történelem folyamán mindig ragyogóan bevált. Ez minden tévtan és minden forradalom módszere. Amikor a Sátán sötétséget akar elterjeszteni, mindig a fény angyalának köpenyegébe burkolózik és látszat-jót kínál (amit aztán, még látszat szerint sem valósít meg). Amikor egy zsarnokságot akar győzelemre juttatni, mindig a szabadság lobogóját bontja ki. Amikor megakarta fosztani az emberiséget a Szentségek oltalmazó hatásától, akkor jobbító reformokat kínáltatott és ez volt a protestantizmus. Amikor sötétséget akart fejekbe és a lelkekbe, akkor meghirdette a Felvilágosodást. Így jött aztán pogány humanizmus a világba, így a vallási racionalizmus, így a kommunizmus, így a liberalizmus és az extrém nacionalizmus.
     Az istentelen eszmék – mint ilyenek – az élet minden területén kizárólagosságot követelnek maguknak, nyilvánvalóan a kereszténységgel szemben is, melyet mindig is a totalitárius kibontakozásuk legfőbb akadályának tekintenek. Közös céljuk, az önálló emberi gondolkodás és vélemény nyilvánítás kiirtása, um. a „népnek” egyetlen homogén „tömegmasszává” való formálása. 
     Jézus tanítása szerint a gonoszságért és a sötétségért nem lehet csak a Sátánt felelőssé tenni: ,,Mert belülről, az emberek szívéből erednek a gonosz gondolatok, házasságtörések, lopások, gyilkosságok, a hűtlenség, kapzsiság, gonoszság és csalárdság, kicsapongások, irigység, káromkodás, kevélység és esztelenség. Mindez a rossz belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.” (Mt 15,21-23). Az ember felelősséggel tartozik tehát a tetteiért, bűneiért és nem okolható mindenért csak az ördög.
(A forrásokat lásd az első posztban!)

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!   

A Lourdes-i forrás vizének vizsgálata

     A forrás és a fürdő, az imádság mellett, Lourdes létkérdése! A rendkívüli gyógyulások, azonnal felvetették a forrásvíz összetételének vizsgálatát. Azonban a többszöri laboratóriumi eredmény csalódottsá-got okozott, hiszen nem-hogy gyógyvíznek nem minősülő összetételű, de még csak nem is külön-bözik semmiben a forrásvizektől.
     Egyik legkörültekintőbb vizsgálat 1934-35-ben folyt le, amikor két mintát vettek a vízből, az egyiket a forrás kifolyójából, a másikat azt követően, amikor egy sebekkel borított testű embert merítettek a medencébe. Teljes származási névtelenség mellett, két külön intézetbe küldték a mintákat analizálásra, különös tekintettel a bakterológiai tényezőkre.
     Mindkét vizsgálat teljesen azonos összetételi eredményt hozott ki, mely semmi rendkívüliséget sem mutatott. Mindkét mintában találtak mikroorganizmusokat és baktériumokat, ám ezek közömbösnek mutatkoztak, amikor beoltottak velük tengerimalacokat. Ezek a kis állatok semmi jelét nem mutatták a betegségnek. Ugynakkor azok amelyek a bakterelógiai szempontból egyazon összetételű Szajna-vízzel oltották be az állatokat, azok rövid időn belül elpusztultak. Vajon mi lehet az oka, hogy a "fertőzött víz" nem fertőz?
     A Bernadette által kikapart forrás, ma kb. 125 ezer liter vizet ad percenként!
Illő megemlítenünk, hogy a legelső tudomá-nyos igényű vizsgálatot 1870 körül, Prof. Edu-ard Filhol gyógyszerész végezte a Toulouse-i Természet-tudományi Kar professzora, hidro-lógus és ásványkutató.
     Az un. fürdőben vannak szélesebb vagy keskenyebb "kád" mére-tű medencék. A haszná-latuk attól függ, hogy mozgásképes-e a segít-séget váró zarándok, vagy hordágyastól kell bemeríteni! Az igazán rendkívüliség az, hogy a segítők folyamatosan mondják az Ave Mariát, miként a jéghideg vízbe merülőkből is felszakad a "Szűzanyám segíts meg"!
Az igaz, hogy nem mindenki gyógyul meg, de az tény, hogy még senkinek sem ártott meg!

A világ dolgai

     Az általános megtérésben rejlik tehát a Nyugat fennmaradásának kérdése! Látható és tapasztalható, hogy csak két birodalom létezik – nem három vagy több –, és e kettő-nek elsősorban nem politikai különbözősége a lényeg, hanem a Kereszténységhez való viszonya! De mi a világ helyzete most? Az egyik leveteti az iskolákból a feszületet és ál-ökumenizmussal akar összemosni minden vallást, a másik, kötelezővé tette a hitoktatást az iskolákban és támaszkodik az Egyház segítségére. Az életszentségtől mindkettő messze áll, de az egyik legalább törekszik a megszentelődésre. Vagyis, jóval határo-zottabb elkülönülés van a Krisztus követés és a Sátánnak való behódolás között! Persze, minden ember előtt ott áll a könyörtelen alternatíva, hogy e két birodalom közül melyikbe akar tartozni, melyik szekerét tolja. Ez a választási alternatíva nem csak az egyének, hanem az egész emberiség előtt áll. És ez a kereszténységen belül is érvényes, a katolicizmus és a protestantizmus között: (mert) "ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek." (Jn 6,53)
     A Nyugat bűne nem egyesek privát bűne, hanem az egész nyugati társadalom bűne, és ezért a Nyugat megme-nekülése nem a privát emberek megtérésétől függ, hanem népeik megtérésétől! Tehát, nem csak a német-, angol-, francia emberek, stb., hanem Németor-szág, Anglia, Franciaor-szág stb. meg-térésének függvénye a naturalizmusból a természetfelettibe.
     A világ dolgai, az erkölcsi élet hanyatlása, az Egyházon belüli válságtünetek arra utalnak, hogy korunk az elhatalmasodott bűn kora, s ennek következményei világméretekben sodorja a pusztulás felé az egyént, a családot, a társadalmakat és a világot. Különösen a deviancia terjedésére, a családok felbomlására, a bűnözés terjedésére, a tragédiákra és a természeti katasztrófákra gondolunk. Az ember pedig nem csupán evilági életét nehezíti meg napról napra bűneivel, de örök életét is veszélyezteti, s egy idő után számítanunk kell az igazságos Isten közvetlen beavatkozására. A Jelenések könyvében három fejezet (vö. Jel 8-11) is utal erre.   Ezek bár jelképes leírások, mégsem hagynak kétséget afelől, hogy a bűn mind súlyosabb büntetéséről van szó. Ennek kapcsán a Jelenések könyve így fogalmaz: ,,Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg'' (Jel 16,10).
     Már Izaiás figyelmeztet az elhatalmasodott bűnre: ,,Jaj azoknak, akik a büntetést ökörlánccal vonják magukra és a bűnt úgy húzzák, mint a kötél a szekeret'' (Iz 5,18) A Bölcsesség könyve is inti az embert: ,,Azoknak azonban, akik a büntetésül szánt megcsúfolásból nem okultak, Istenhez illő ítéletet kellett elviselniük'' (Bölcs 12,26). Ez arra is utalás, hogy a büntetés egyben a bűnbánatra és a megtérésre is alkalmat nyújt (vö. Bölcs 12,10).
     A bűn elhatalmasodása nem csupán szenvedést és ítéletet vált ki, de az emberi kéz munkáját is tönkreteszi. Még a ,,termékeny föld is szikes mezővé'' válik ,,lakóinak gonoszsága miatt'' (Zsolt 106,34). Az Isten iránt hálátlan ember reménye pedig ,,elolvad, mint a téli dér, és elfolyik, mint a hasznavehetetlen víz'' (Bölcs 16,29). Egyedül az Úr félelme, az istenhit adhat emberhez méltó életet: ,,Boldog, aki féli az Urat, aki az ő útjain jár. Élvezheted majd, amit kezed szerez, boldogságban és bőségben fogsz élni'' (Zsolt 127,1-2). A   Szentírás szerint még a természet is támogatja az istenfélő embert. ,,A teremtett világ ugyanis, amely neked, a Teremtőnek engedelmeskedik, a bűnösök fenyítésére fokozza erejét, de lecsillapszik, hogy jót tegyen azokkal, akik benned bíznak'' (Bölcs 16,24).
(A forrásokat lásd az első posztban!)

„Ha nem tartotok bűnbánatot, elvesztek.” (Lk 13,1–9)

     Első olvasásra úgy tűnik, hogy ez a mai evangélium dörgedelem és fenyegetés. Mennyivel jobban esne a tékozló apáról olvasni, aki feltételek nélkül szeret és bocsát meg! Mégis, miért erről beszél Jézus és nem az Atya irgalmáról és mindent megbocsátó szeretetéről?
     Az evangéliumi felszólítása ugyan az, amely bensőleg indította a tékozló fiút is, amitől felindult benne a bánat és hazaindult bocsánatot kérni.
     Jézusnak ezek a szavai számunkra sem félelmet hivatottak ébreszteni, hanem tisztánlátást, a benső felismerést: miszerint magunknak is tennünk kell valamit az üdvösségünkért. Ha én nem akarom beengedni, Isten nem töri rám erőszakkal az ajtót. A jézusi gyógyításoknál is előbb megkérdezi, hogy akar-e meggyógyulni, majd felszólítja valaminek a megtételére („nyújtsd ki a kezed”), ami eddig Isten nélkül nem volt lehetséges, vagy nem volt értelme, tehát, bizalom kellett hozzá.
A megtéréshez, a bűnbánathoz is bizalom kell: bizalom Isten megbocsátó szeretetében, akárhányszor térek is vissza hozzá.
     Jézus nem fenyeget, hanem az igazságot mondja ki: ha nem tartotok bűnbánatot, elvesztek. Nem szeretjük a kimondott igazságot, mert általában nem kellemes, de nélküle mégsem lehetünk szabadok. Nem hitegethetem magam azzal, hogy Isten úgyis megbocsát, akár bűnbánatot tartok, akár nem. Ez a téves gondolkodás ugyanis nem tesz szabaddá. Szembe kell néznem az igazsággal, akkor lehetek szabad, ha gyökeresen szakítok a bűnnel, ha egészen elfordulok attól, ami Istentől elválaszt: ez a megtérés. A megtérés: gyökeres szakítás a bűnnel és visszafordulás az Istenhez. A szívünk visszafordítása hozzá. És ebben nincs fokozatosság: vagy megteszed, vagy nem! Nem lehet egy kicsit megtérni, aztán majd a többit a halálunk előtt gyorsan egyenesbe hozzuk.
Mert vigyázat, ahogyan élünk, úgy fogunk meghalni is – és korántsem biztos –, hogy az utolsó pillanat adott lesz-e a megtérésre!
     Tartsunk tehát bűnbánatot, akkor is, ha nem követünk el nagyon nagy bűnöket, mert a kicsi bűnök is elfelé visznek az Istentől. Ha a tékozló fiú nem szállt volna magába és nem fordult volna vissza bocsánatot kérni, az apa hiába várta volna, hogy visszafogadja. Igen, az Isten irgalmas és megbocsát. Isten tőlünk is megkérdezi: akarod-e az üdvösséget? Ha igen, akkor tarts bűnbánatot és fordítsd vissza a szívedet. Vagy ha neked már nem megy, kérd, hogy fordítsa vissza Ő. Forrás nyomán 

Erdő Péter áldotta meg Kondor Lajos szobrát Fatimában

Az öt évvel ezelőtt elhunyt Kondor Lajos SVD magyar szerzetes szobrát március 7-én áldotta meg Erdő Péter bíboros Portugáliában, a fatimai szentélyhez közeli, Kondor Lajosról elnevezett téren. Az eseményen részt vett António Marto leiria-fatimai püspök és Áder János köztársasági elnök.

A Portugál–Magyar Együtt-működési Egyesület és a lisszaboni magyar nagykö-vetség, a leiria-fatimai püs-pökség, a fatimai szentély és a helyi hatóságok támogatá-sával állították fel a magyar verbita szerzetes szobrát a fatimai szentély közelében lévő, Kondor Lajosról 2011-ben elnevezett téren.

Áder János köztársasági elnök köszöntőjében kiemelte, a portugáliai csoda, amelynek elismertetésért rendkívül sokat tett a magyar szerzetes, azt üzenik a világnak, hogy kitartó hittel és a béke iránti imádsággal véget lehet vetni a háborúnak, továbbá a Földet pedig éppúgy meg lehet menteni a pusztulástól, ahogy „lelkünket is megmenthetjük a pokol tüzétől és a kárhozattól”. Áder János megjegyezte, Kondor Lajos sokat tett azért, hogy Fatimából ismert zarándokhely legyen, az ott élt pásztorgyerekeket pedig boldoggá avassák. „De Kondor Lajos jót tett velünk, magyarokkal, akiket hazájától távol élve is mindvégig testvéreinek, honfitársainak tekintett. Összetartotta a nyugati magyarságot azzal, hogy feladatot állított eléjük. Hatalmas szerepe volt a magyar kápolna és a magyar keresztút megépítésében. Tudta, hogy ezek a stációk azoknak is közös imahelyet teremtenek, akik hazájuktól távol élnek” – hangsúlyozta. A köztársasági elnök az összefogás, valamint a méltósággal élt élet és az emberi jócselekedetek csodájaként jellemezte azt, hogy a magyar szerzetes hazájától sok ezer kilométerre golgotát emelt.

Erdő Péter bíboros: Szűz Mária imádságot, szívbéli megtérést, bizalmat kért, és lenyűgöző vízióban rajzolta meg a véres 20. századot, amely az egyházat, és az Istenre néző emberséges élet eszményét egyaránt pusztulással fenyegette – fejtette ki Erdő Péter. Felidézte, hogy II. János Pál pápa a Szent Péter téren elkövetett merénylet után a saját életben maradását is a Fatimában tisztelt Boldogságos Szent Szűz közbenjárásának tulajdonította. A bíboros kifejtette, „1956 forradalmának bukása után, az emigránsok körében, de Magyarországon is sokan gondolhatták, hogy mi már csak a Magyarok Nagyasszonya segítségében bízhatunk. De Szűz Mária anyai szeretete és Szent Fiának gondviselése nem gyönge támasz, hanem történelmet formáló, szelíd, de ellenállhatatlan erő.” Ki hitte volna, hogy amiért sokan a vérüket is hiába áldozták, az néhány évtized múlva békés úton mégis megtörténik? Ki hinné ma is, hogy számos értelmetlen, fenyegető gyűlölködés, vagy testvérgyilkos háborúskodás között, a keresztények elleni világszerte meg-megújuló gyilkos erőszak hullámai között mégis velünk van, egyházunkkal, magyar népünkkel és az egész emberiséggel a Boldogságos Szűz Mária, akinek Szent Fia már földi életében is parancsolni tudott a szélviharnak és a háborgó tengernek. Különös hálával tartozunk Kondor Lajos atyának, hogy megéreztette velünk Fatima titkát. Segített abban, hogy 2003-ban a fatimai Szűzanyának szentelhessük az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyét egyházmegyei zarándoklatunk során, 2006-ban pedig az 1956-os forradalom ötvenedik és a nándorfehérvári győzelem 550. évfordulóján nemzeti zarándoklat keretében ajánlhassuk Szűz Anyánknak egész magyar nemzetünket. 2007-ben azután a fatimai kegyszobor előtt az európai püspökökkel együtt ajánlottuk földrészünket a Boldogságos Szent Szűz pártfogásába. „Mert ki is lehetne a pártfogója az itteni népek közösségének, ha nem a Napba Öltözött Asszony, aki egyszerre az Egyháznak és Szűz Máriának a képe, és akinek a fején az Apokalipszis látomása szerint 12 csillagból van a korona” – hangsúlyozta beszédében Erdő Péter.

Kondor Lajos egy „olyan korban kötelezte el magát Isten és az emberek szolgálata mellett, amikor a kommunista diktatúra magyarországi helytartói a nép ellenségeit látták mindenben és mindenkiben, aki fölött nem gyakorolhattak hatalmat” – fejtette ki a magyar államfő. Felidézte, a magyar szerzetes Salzburgban tanult filozófiát, teológiai végzettségét Németországban szerezte és Bonnban szentelték pappá 1953-ban. Innen egy évvel később került Portugáliába, ahol élete végéig Fatima lett az otthona magyar szerzetesként – fűzte hozzá.

A magyar verbita szerzetes szobrát egy Portugáliában jól ismert művész, Sousa Araújo készítette, akinek több vallási témájú alkotása is áll Portugália jelentős helyein. Kondor Lajos atya évtizedeken keresztül szolgált Fatimában, nagyon sokat tett a kegyhely üzenetének terjesztéséért, és a pásztorgyerekek boldoggá avatásának viceposztulátoraként is tevékenykedett. Nevéhez fűződik az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak is emléket állító fatimai magyar kálvária létrehozása, melynek anyagi alapját magyar menekültek adományai teremtették meg.

Kondor Lajos atya 1928-ban született a Győr-Moson-Sopron megyei Csikvándon. Középiskolai tanulmányait a győri bencés gimnáziumban és a székesfehérvári ciszterci gimnáziumban végezte. 1946-ban Kőszegen lépett be a verbiták (Isteni Ige Társasága) rendjébe. A németországi Bonnban tanult teológiát, itt szentelték pappá 1953-ban. 1954-ben rendje Portugáliába küldte, ahol a szemináriumban volt nevelő és tanár. 1961-től a még kiskorukban elhunyt fatimai pásztorgyermekek, Ferenc és Jácinta boldoggá avatási perének viceposztulátora lett.

1978-ban az akkori leiriai püspökkel, Alberto Cosme do Amarallal együtt találkozott II. János Pál pápával, hogy hivatalosan is megkezdődhessen a boldoggá avatási eljárás. Meisner bíboros, kölni érsek segítségével elérte, hogy II. János Pál 2000. május 13-án Fatimában avassa boldoggá a két pásztorgyermeket, bár a korábbi tervek szerint a kihirdetés Rómában történt volna.
Kondor Lajos atya életcélja a fatimai üzenet terjesztése volt, az általa fenntartott „Pásztorgyermekek Irodája” (Secretariado dos Pastorinhos) a világ számos nyelvén, köztük magyarul is jelentetett meg a fatimai jelenésekről szóló könyveket, illetve Lúcia nővér emlékezéseit, elmélkedéseit.

2004 márciusában a Szükséget Szenvedő Egyház (Kirche in Not) nevű szervezet kitüntetést adományozott neki abból az alkalomból, hogy ötven éve élt és dolgozott papként Portugáliában. 2006 januárjában a portugál köztársasági elnök, Jorge Sampaio a Portugál Köztársasági Lovagrend parancsnoki rangjával tüntette ki. Ugyanebben az évben októberben, a magyar nemzeti zarándoklat alkalmával Magyarország lisszaboni nagykövete adta át Kondor Lajosnak a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét.

Fotó: Internet, Facebook.com/portugal.hungria, Győri Egyházmegye

Vö. Magyar Kurír

(P. Kondor Lajos atya életéről lásd az 2014. szeptember 9-14 közötti posztokat! Az első részt ld. ITT! )

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!  

Események a jelenések után 

     1866. július 3-án, Nevers-be utazása előtt meglátogatta egykori dajkájának leánya és megkérdezte tőle:
     – Nem szomorkodsz, amiért elutazol?
     – Azt a rövid kis időt, amit itt töltünk a földön, jól ki kell használni! – válaszolta Bernadette.
     Este, Bernadett búcsút mond a Massabielle-i barlangnak, ahol életének legboldogabb pillanatait élhette át a Szent Szűz közelségében, látva Őt és együtt imádkozva, beszélgetve vele. Később a szerzetben bevallotta, hogy fájdalmat okozott neki a tudat, hogy nem láthatja többé a Lourdes-i barlangot.
Az események után a Nevers-i zárdában lett szerzetesnövendék. Egy vágya volt, hogy elrejtve élhessen. Mindennél jobban szerette a visszahúzódó, alázatos életet. Itt mélységeiben megéli az imádság és a megtérés üzenetét, melyet a Massabielle-i barlangnál a Szűzanya rábízott, a világért. Nagy fájdalommal hagyta el a Pireneusok hegyeit, a barlangot, övéit, akikkel annyira szerették egymást. De a Nevers-i zárdában is sok minden Lourdes-re emlékeztette. A fák, melyek a Gave és a Massabielle-i barlang környékét idézték. A Nevers-i Vízi Boldogasszony szobra (lásd fentebb), mely előtt szeretett imádkozni: "Ott van Ő, a kert végében, egy barlanghoz hasonló helyen. Van valami szép vonása, amit már láttam!" Tizenhárom évet élt a kolostorban. Keveset beszélt, de szavainak mindig súlya volt. Helyesen ítélt és soha nem szégyenített meg senkit. Szívből tudott nevetni, időnként huncutkodó megjegyzéseket tenni. A vallásgyakorlatokban mindig egyszerű, természetes, minden különcködés nélküli volt. Nagyon hűen megtartotta a szabályokat és erre másokat is figyelmeztetett emlékeztek vissza rá rendtársai.
     A Szent Szűz három titkot bízott Bernadettre megtiltva, hogy egyenlőre közzé tegye. A kis látnok, hűségesen őrizte a titkokat és tekintve, hogy a Jelenés Asszonya nem kérte azok nyilvánosságra hozatalát, így nem fedte fel és magával vitte a sírba. (A mai látnokok intelmére: Nagy dolog titkok birtokában lenni, de még nagyobb dolog azokról engedelmesen hallgatni! Életünkben gyakran azért adatnak kísértések, hogy leküzdésükkel érdemeket szerezhessünk az örök életre!)
     A Lourdes-i Boldogságos Szűz Mária megjelenésének ünnepe (az első Lourdes-i jelenés napja), február 11. Először 1890-ben a Tarbes-i egyházmegyében kezdték ünnepelni, melyhez Lourdes is tartozik. 1908-ban a jelenés 50. évfordulójára, Szent X. Piusz pápa (1903-14) az egész Egyházra kiterjesztette.
1862. január 18-án, három évvel a vizsgálatok és a tanúk kihallgatása után, Msgr Laurence, Tarbes-i püspök, pásztorlevelében elismeri a Massabielle-i barlangnál történt jelenések természetfeletti eredetét.
"Isten akaratából, tanúsítjuk, hogy a Szeplőtelenül Fogantatott Istenanya, valóságosan megjelent Soubirous Bernadettnek, 1858. február 11-től, összesen tizennyolc alkalommal". A jelenések valódisága, minden kétségen felül áll. Bernadett soha meg nem ingott, semmilyen fenyegetésre sem. 1860. június 15-től, Bernadett a Nevers-i nővérek segítségével írni és olvasni tanult, amire eddigi nehéz sorsa miatt nem volt lehetősége. A nővérek vendégháza nyújtott neki menedéket a kíváncsiskodók zaklatásától, amit mindig nehezen viselt el.

A Sátán imperializmusa

     XIII. Leó pápa a szbdkmvesség ellen 1884. április 20-án kiadott enciklikájában arra hívta fel a figyelmet, hogy a világ két különböző és egymással szembenálló táborból áll. Az egyik szakadatlanul az igazságért és az erényért harcol, a másik mindenért ami az igazságnak és az erénynek ellene mond.

     Az egyik Isten birodalma itt a földön, nevezetesen Krisztus igazi Egyháza, vagyis az, ami teljes lélekkel Istent és Krisztust szolgálja. A másik a Sátán birodalma, minden, ami a Sátánnak van alárendelve, ami az örök isteni törvénynek ellene mond. Ez a vagy-vagy az egész történelmen végig húzódik, és korunk szellemi harcának is ez a tárgya.
     A sátánizmus célja a Sátán imperializmusa. Egy világbirodalom megalapítása, amiben ő egyedül az isten és az úr, és minden más, az angyal-, az ember- és az anyag-világ a lábai előtt hever. Minden szellemiség az ő szelleméből, akarat az ő akaratából.
     A kereszténység természetfeletti birodalom, a kegyelem atmoszférájában. És ebben az atmoszférában lélegeznek és élnek nem csak az egyének, hanem a társadalmak, az államok, a művészetek, a tudományok, a gazdaság; egy szóval minden, amit kultúrának hívunk. Európa ördögtelenítve lett azáltal, hogy KERESZTÉNY katolikus lett.
    A kereszténységgel és annak látható fejével, a pápával eltűnt a Sátán imperializmusa Rómából, a világ középpontjából. A naturalista pogányság helyébe a katolikus középkorral egy új világ kezdődött.
Mindazonáltal a katolikus középkor csak fegyverszünet volt a szüntelen harcban. Mert az eredendően fény-angyalaként elbukott Lucifer, a "szépség isteneként" élesztette fel a régi pogányságot a humanizmus zászlaja alatt. Először az irodalomban és a művészetben, aztán az erkölcsökben, legvégül a politikában és a gazdasági életben. Az így "felvilágosodott" modern kor megint pogány és naturalista világ lett. Ha nem is mindig Isten nélküli világ, de a segítő isteni kegyelmek nélküli világ.
     Ebben rejlik a marxista-kommunista és a nyugati liberális-naturalista világ közötti lényegi azonosság. Mit érdekli a Sátánt, hogy az egyén, a közösség hisz-e Istenben vagy sem? Az igazi kereszténység, a cselekedetekben, az ima- és szentségi életben mutatkozik meg! Márpedig akik ezt nem gyakorolják, ugyan bizony kit követnek? A gonosz szellem is hisz Istenben és mégis ördög! Szent Pál is megmondta, hogy önmagában nem a Hit a lényeg, hanem a cselekvő Szeretet! Vagyis a Krisztushoz való hozzáállás a döntő. A végkövetkeztetés pedig adott: ha meg nem tértek (...), nem mentek be a mennyek országába. (Mt 18,2)
(A forrásokat lásd az első posztban!)

Forrás:  http://szabadonebredok.info/napi-negy-olelesre-van-szuksegunk-a-tuleleshez/

  Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

III. Napóleon császár kisgyermeke csodásan meggyógyul

     Annak ellenére, hogy Lourdes-ban az első csodálatos gyógyulások már a jelenés napjaiban bekövetkeztek, mégis hadjárat indult mind a látnok, mind pedig a forrás ellen. Rendőrségi eljárások, a barlang betömése, újabb deszkapalánkok felállítása rendőri őrizettel, tiltások stb. következtek.
     A barlang körüli események bosszantották a hivatalos szerveket, úgyhogy a városi közigazgatás radikális módon lépett közbe. 1858. június 15-tól, a Massabielle barlangját újfent deszkapalánkkal zárták el az emberek elől. Sorra igazoltatták az oda érkezőket. Mindezek Lourdes lakosságát felháborították. A barlang előtti palánkot négyszer állították fel és az emberek háromszor el is bontották, tiltakozásuk jeleként.
     A Lourdes-i barlang körül kialakult zavaros helyzetet csak legfelsőbb utasításra sikerült megszüntetni. Tekintve, hogy III. Napoleon császár kisgyermekének gyógyíthatatlan betegségére a legkiválóbb orvosok sem találtak gyógyírt, az anyát Eugénie császárnét rávette társalkodónője, hogy próbálkozzanak a legendás Lourdes-i forrás vizével, mely már sokakat meggyógyított! A császárné meg is bízta két társalkodónőjét – ellátva őket kellő papírokkal –, hogy személyesen meríthessenek a tiltott forrás vizéből.
     Amint a kis herceget megmosdatták a Lourdes-i vízzel, az nyomban meggyógyult. A szbdkműves császár egyszerre dühöngött és örvendezett és megszégyenülten kiadta a parancsot a palánkok lebontására és a katonai őrizet visszavonására!