A látnok felelőssége
Alapálláspont: Így vagy úgy, de mindannyian ki vagyunk téve kísértéseknek. Ezen belül súlyos kísérés lehet, ha valaki azt hiszi, hogy égi üzenetet kapott, míg más abban a hiszemben gyötrődhet, hogy az abszolut igazság birtokában van.
Kérdés: – „Ha valaki mégis erős késztetést érez, hogy figyelmeztesse embertársait valamire, melyről úgy érzi, hogy égi indíttatás, mit tegyen?"
Válaszom: A Szent Keresztségben mindenki megbízatást kapott az (Evangéliummal való) apostolkodásra, arra, hogy embertársait a jóra intse és Isten felé terelje. Ám, ha ez egy újabb ima, vagy tanítás, akkor először is imádkozza át alaposan saját maga (de nagyon)! Aztán köteles ezt megbeszélnie egy pappal, merthogy a hitbéli üzenetek és késztetések az Egyházra tartoznak! Persze, ha nem mondja el senkinek, akkor ez lehet a lelki magánügye is! Ám ettől függetlenül három megoldás is lehetséges:
1) Ha a gyóntató még ha úgy ítéli is meg, hogy az üzenetnek evangelizációs értéke van, kötelessége vezetettjét óvatosságra és hallgatásra kötelezni! Ha ezt a gyónó nem teszi meg, súlyos bűnt vesz magára! Ha pedig a gyóntató atya (lelki vezető) könnyelműen engedélyezi a terjesztést, bizony maga felelős ezért! Miért kell óvatosan visszatartani egy üzenetet? Azért, mert kezdetben egy üzenet viselhet hiteles jegyeket, és ezzel követőkre talál, egy idő után egyértelműen hamisat közöl, mellyel a követőt félrevezetheti! (Lásd M. Magdolna) Sajnos – bármilyen furcsa is –, de nem ritka olyan pap, aki örömmel veszi, ha valamiben ő is kitűnhet, pl. hogy van neki is egy „lelkivezetett látnoka".) Lényeges, hogy a látnok semmiképp se kapjon „vérszemet", maradjon rejtett alázatosságában, és imádkozzon, fogadja természetes kétkedéssel a revelációit. Ha a lelkivezetőj el is fogadja az üzenetek evangelizációs értékét, ez egyáltalában nem jelent „egyházi jóváhagyást", mely kizárólag az illetékes püspök kiváltsága! A lelkivezetőnek kötelessége az üzenetek tartalmát, a látnok személyére vonatkozó ismertetéssel felterjeszteni a Egyházmegyei Hatóság felé! A püspök viszont, ha elutasítja az üzenetek hitelességét, ennek megfelelően engedelmességgel tartozik a pap is és a látnok is! És ez abban nyilvánul meg, hogy nem terjeszthetik se szóban, sem írásban (az interneten meg a legkevésbé)!
2) Ha az üzenetet kapó személy gyóntatójától intést kap arra vonatkozóan, hogy az közlések tartalma nem egyezik az egyházi tanítással, sőt inti, hogy felejtse el az egészet és ne beszéljen erről senkinek, akkor biztos lehet, hogy az ördögtől való próbálkozásban volt része! Ebben nyugodjon meg, meg mert a FELSZENTELT papon keresztül ez Krisztus akarata, és ne érvelgessen, köszönje meg Istennek a szolgáján keresztül adott útmutatást, az oltalmat, és ne háborogjon! Mert mit is érne az esetlegesen szép üzenet, ha ennek gyümölcse, az Egyházzal való szembekerülés? Ne ragaszkodjon tehát továbbra is az ő „világraszóló kinyilatkoztatásaihoz"! Legyen engedelmes! Ha nincs megelégedve a pap véleményével, sőt úgy érzi, hogy az egyenesen lekezelte a személyét, akkor is nyugodjon meg a döntésében, mert az Úr engedte ezt meg neki (a papnak) és nem más! A továbbiakban a felelősség már nem a látnoké!!! Ezt a megaláztatást is vállalnia kell, Krisztus példájára!
3) Ha a látnok, nem von bele egyházi személyt a dologba, akkor is ajánlatos utána néznie pl a Katekizmusban, az efféle tartalmaknak. De semmiképp sem ajánlott frissiben közzétenni, mert túl nagy a lélek felelőssége a tekintetben, ha mégis (eséllyel) megtévesztés áldozata, melynek kapcsán másokat is rossz irányba terelhet! Mindezen felül, ha az üzenet megvalósítása nem ellenkezik a hit, az erkölcs és a józan emberi ész kritériumaival, akkor először is őneki magának kell (a látnoknak) kell maradéktalanul teljesítenie az „égi kérést". Mindenesetre a legjobb, ha a kiváltságolt személy természetes emberi kétkedéssel fogadja az indíttatásait! Az ember ugyanis igen esendő, hiszen nincs bebiztosítva a tévedhetetlenség felől! Egy-egy látnok szava, még az elismerteké sem Szentírás!!! A magánkinyilatkoztatások esetében nincs garancia a tévedhetetlenségre, úgy mint a nyilvános Kinyilatkoztatás esetében!
Ha valaki „égi" indíttatást kap az imádságra, hát imádkozzon! Ha indíttatása van, hogy elhívjon másokat is, hát hívjon el! De ne hirdesse azt, hogy ez az „égiek" kérése! Mondja azt, hogy „magán elmélkedés". Még a látszatra jóra való indíttatás is lehet az ördögtől, egy még nagyobb rossz cél érdekében, hiszen „maga a sátán is a világosság angyalának tetteti magát." (2Kor 11,14)! Mindazáltal, ha valóban érdemszerzőn akar valaki, vagy egy közösség imádkozni, akkor fontos, hogy az Egyház által jóváhagyott és kiváltságokkal ellátott imákat mondja (mondják), ne pedig az „ihletettnek" vélt kitalációkat, melyek bármily ájtatosak is, aligha szebbek és érdemszerzőbbek, mint pl. a szentolvasó, melyben maga a Fölséges Isten szavai vannak füzérbe szedve! EZ KINYILATKOZTATÁS! Ha templomban (hangosan) imádkozunk – valamely újabb imát –, akkor csak a plébános engedélyével mondhatjuk! Ez érvényes az Üdvözlégyekbe mondott Szeretetláng könyörgésre (betétre) is!
Legüdvösebb cselekedet az lenne egy igazi indíttatással bíró „látnoktól", ha felhívná a figyelmet arra, hogy mindenki vegye komolyan a Keresztségét, a szentségi életet, az Evangélium tanítását, a Jézus Szíve tiszteletet, a Szűzanya fatimai kéréseit vagy a Szeretetláng üzenetét stb.!
A „privát" kinyilatkoztatásáért mindenki adjon hálát az Istennek, mert ezek az ő lelki üdvét kell, hogy szolgálják! Esetlegesen próbatételt is jelenthet a számára, melyben helyesen kell döntenie, és ez lehet a valóban érdemszerző számára. Tehát nagyon vigyázni kell, hogy senki tévedésbe ne essen önmaga képességeit, „kiváltságait" illetően, mert nem szabad feledni, „ha az ördög nem tud rávenni a rosszra, akkor a jót viteti túlzásba"! Ez pedig factum! Ezért, mindenkor, mindenkinek kérnie kell a megvilágosító Szentlélek útmutatását! És ha valóban Isten szándéka szerint való valamely üzenet, akkor arról Ő gondoskodni is fog, hogy eljusson azokhoz, akiket illet! Kétség nélkül nincs bizonyosság, és megpróbáltatás nélkül nincs üdvösség! Előző I. rész - Előző II. rész - Előző III. rész - Előző IV. rész
A Szent Szűz ezután megadta nekem – franciául is – egy új szerzetesrend szabályzatát.
- Ó nem, Asszonyom – válaszoltuk mindketten. 

Súlyos ismerethiányra vall az a feltevés, hogy Jézus majdan felróhatja nekünk, amiért nem hallgattunk a legújabb „prófétáinak” (mai látnokainak) figyelmeztető szavára! De hogy is van ez? Lássuk az evangéliumi választ: „Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk...” (Zsid 1,1-2) Az utolsó próféta Keresztelő Szent János volt! Persze, nem kevesebbet állítanak az üzenetközlők, minthogy az Úr szavát közvetítik. Nos, maga az Úr figyelmeztet: „Sokan fognak jönni az én nevemben és azt mondják: 'Én vagyok a Krisztus', és sokakat félre fognak vezetni.” (Mt 24,5) Tehát az Újszövetség emberének CSAKIS AZ EVANGÉLIUM követendő, és ennek elhanyagolása a súlyos bűn, nem pedig az épp aktuális látnok szózatainak figyelmen kívül hagyása! Az természetesen nem zárható ki hogy az Úr ma is szóljon, de kérdés, hogy minek alapján dönthető el, hogy valóban Ő szólt-e? Ám, ha adatik ilyen kiváltságolt személy, akkor az ilyen üzenet teljesítése kizárólag a kiváltságolt személyre nézve kötelező, gyóntatója beleegyezése mellett, és önhatalmúlag NEM HIRDETHETI! Még az egyházilag jóváhagyott magánkinyilatkoztatások is csupán ajánlottak, de követésük nem kötelező (!), még akkor sem, ha megvalósításuk (pl. Fatima) a széleskörű bensőséges lelki élet kialakításában komoly szerepet játszhatnak!.jpg)


A fenti fejtegetés minden érve ellenére hangsúlyozni kívánjuk, hogy a Szentmise lényegi része az Egy és Örök Áldozat bemutatása, melyet bármely felszentelt pap mutat is be, akkor 

Csupán közvetve tartozik témánkhoz, de a nagy érdeklő-dés miatt megemlítjük
zusról nev. Paui Mária nővér (†1878),
Az itt elmondottakhoz újra idézzük Szent Faustyna Ko-walska Naplójából Jézus sza-vait: „Nem büntetni akarom a sérült emberiséget, inkább meg akarom gyógyítani és irgalmas Szívemre szorítani. A büntetést csak akkor alkal-mazom, ha ők maguk kény-szerítenek erre. Nem szívesen nyúlok az igazságszolgálta-tás kardjához. Az igazság napja előtt az irgalmasság napját küldöm'' (N. 1588). Az Isteni Irgalmasság „a végső idők jele, utána eljön az igazság napja. Amíg van idő, meneküljenek irgalmam forrásához, használják fel az értük kifolyt vért és vizet” (Napló 848). Az Isteni Irgalmasság üzenete utolsó esély (Napló 998), a végső idők jele (Napló 848), biztos lehetőség, de utolsó mentőöv (Napló 687), ami a világnak adatik. Sok lélek fog általa visszafordulni a pokol kapujától (Napló 639). Boldog Faustyna Kowalska Naplójának tanítása szerint az Isteni Irgalmasság üzenete „új fény lesz az Egyház számára'' (Napló 378).
„Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik bárányok képében jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok. (Mt 7,15) Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: 'Én vagyok', és: 'Elérkezett az idő'; de ti ne menjetek utánuk. Mikor háborúkról és lázadásokról hallotok, meg ne rémüljetek; ezeknek előbb meg kell történniük; de ez még nem a vég. Azután ezt mondta nekik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen. Földindulások lesznek, sok helyen dögvész, éhség, rettentő tünemények és nagy égi jelek. (Lk 21,8-11) Vigyázzatok, legyetek állhatatosak a hitben, cselekedjetek férfiasan és legyetek erősek (Kor 16,13) miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket, és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat. (2Pét 3,17) Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el.” (1Pét 5,8)
Az évszakok összekeve-rednek, a föld csak rossz gyümölcsöt terem, a csil-lagok elhagyják szabályos pályájukat, a hold csak halványvöröses fényt ad, víz és tűz remegtetik meg a földet, s földrengések nyelnek el hegyeket, városokat [...]
Megváltójának hű követőit; hívom az én gyermekeimet, valódi követőimet, akik nekem adták magukat, hogy isteni Fiamhoz vezessem őket; akiket szinte karjaimban hordok, akik lelkemből táplálkoznak; végül hívom az utolsó idők apostolait, Jézus Krisztus hű tanítványait, akik önmaguk és a világ megve-tése közepette szegénységben, imádságban, önmegtagadásban, tisztaságban és Istennel egye-sülve, szenvedve és a világ előtt ismeretlenül élnek. Itt az ideje, hogy előlépjenek és megvilágítsák a földet. Menjetek és mutassátok meg magatokat mint kedves gyer-mekeim; én veletek és bennetek vagyok, feltéve, ha a hit világossága él bennetek a balsors napjaiban is. Égjen bennetek a buzgóság, hogy megadjátok a dicsőséget és tiszteletet Jézus Krisztusnak. Fény gyer-mekei, ti kevesek, akik ezt látjátok, küzdjetek, mert íme, itt az utolsó idő, az idők vége (mely nem a Világ Vége)!



P. Gobbi, kék könyvében világosan érzékelteti a gyermekeit végsőkig menteni akaró mennyei Édesanya szerepét. Összegyűjti pap fiait és övéit, hogy lelkileg előkészítse őket egy olyan harcra, aminek súlyossága és jelentősége a jelzések szerint példátlan a történelemben. „Nem kell, hogy sokan legyetek, de szentekké kell lennetek.” (1973. 10. 13.) A küzdelem igen nehéz lesz. „Kimondhatatlanul nagy megpróbáltatások ideje van készülőben, hogyha az emberek tudnák, talán megtérnének.'' (1973. 12. 01.) Az Istenanya 1974. 05. 20-án az emberiség várható helyzetéről még szomorúbb képet fest: „Oly súlyos idők közelednek, hogy el sem tudjátok képzelni. Azért szeretnélek most felkészíteni benneteket, hogy a kellő időre mindig készen legyetek.” A bejelentett harcot, a kemény küzdelmet - Gobbi atya szerint - a pápa és az Egyház ellen harcoló, tévedést hirdető egyháziakkal szemben kell majd folytatni. „Amikor bekövetkezik a rettenetes ütközet ideje a tévedést képviselő papokkal, akik szembeszállnak a pápával és az Egyházzal, a kárhozat felé hurcolva végtelen nagyszámú szegény gyermekemet, akkor ti lesztek az én hűséges papjaim.” (1975. 01. 04)
„A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.” (Jn 16,33) „Az Isten ügyét nem tudja semmi keresztülhúzni! Az igaz, hogy megváltó munkámhoz szükségem van a ti erőtökre is, hisz értetek kell megtennem. Egyet sem akarok elveszíteni közületek. A sátán olyan harcot indít az emberek felé, amilyen még nem volt soha.” (I/95) A fatimai üzenet szerint végül a Szent Szűz Szeplőtelen Szíve győzelmeskedik. Ám nem lehet közömbös számunkra - akik folytonos szorongattatásban vagyunk -, hogy mikor következik be az Egyház megjövendőlt végső diadala! Addig is segíthetjük vagy hátráltathatjuk a Megváltás érvényre jutását! „Vegyetek részt mindannyian ebben a lélekmentő, nagy megváltó munkámban!” (III/164) A mi hozzáállásunktól, lelkek örök sorsa függhet. Ennél pedig nincs és nem is lehet fontosabb ügy a számunkra.
Jaj a föld lakóinak! Véres háborúk és éhínség tör ki, pestis és ragályos betegségek támadnak; undorító állatok esőként zúdulnak a földre; mennydörgések remegtetnek meg városokat; földrengések országokat nyelnek el; hangokat hallani a levegőből; az emberek a fejüket a falba verik; hívják a halált, másrészt viszont a halál lesz gyötrelmük. Minden oldalról vér fog folyni. Ki győzedelmeskedhetne, ha lsten nem rövidítené meg a megpróbáltatások idejét? Istent azonban megindítja az igazak vére, könnyei és imádsága; Hénoch és Illés meg fognak halni; a pogány Róma eltűnik; az égből tűz hullik és három várost felemészt; erőszakhullám sújtja az egész világot, és sokan hagyják magukat elcsábítani, mert nem imádták a köztük élő igaz Krisztust; íme az idő, amikor a nap elhomályosodik; csak a hit fog élni.
Íme az idő, amikor megnyílik az alvilág. Íme, a sötétség fejedelmeinek királya. Íme, a vadállat bérenceivel, azt mondva magáról, hogy ő a világ megmentője. Gőggel emelkedik a magasba, hogy elérjen az égig, de megfullad Szent Mihály arkangyal egyetlen sóhajtásától. Lezuhan, és a föld, mely három napja folytonos mozgásban lesz, megnyitja tűzzel teli mélységeit. A sötétség fejedelme övéivel együtt örökre elmerül az alvilág végtelen szakadékaiban. Víz és tűz tisztítják meg a földet, s felemésztik az emberi gőg minden művét. Minden meg fog újulni; Istent fogják szolgálni és megdicsőíteni. Isten kiengesztelődik, és az Ő békéje lesz az emberekkel; Jézus Krisztust szolgálják, imádják és dicsőítik, mindenhol virágzik majd a szeretet. (folyt.)

Az utóbbi évtizedekben feltűnő mértékben megsoka-sodtak a „végidőkről", az „idők végéről", a „nagy figyelmeztetésről" sőt, a világvégéről (2012) való próféciák! Ezeknek a közeli időkben való megtörténtét nem zárhatjuk ki, hiszen ak-kor mi is hasonlatos prófétai szerepben tetszelegnénk, hiszen mondva van, hogy „azt a napot és az órát senki sem ismeri, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya.” (Mk 13,32)
1941 közt élt és figyelemreméltó üzeneteket jegyzett le a Háromnapos Sötétségről, az Egyház válságáról, az emberiség hitehagyásáról és a jövőbeni jelenések, üzenetek mértéktelen elburjánzásáról: ,,Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.” Nos, maiasan szólva "nem semmi", de igaz!
Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Anglia háborúba keverednek; vér fog folyni az utcákon; francia francia ellen, olasz olasz ellen harcol; azután általános háború következik, mely borzalmas lesz. lsten egy időre meg fog feledkezni Franciaországról és Olaszországról, mert már nem ismerik Jézus Krisztus Evangéliumát. A gonoszok minden álnoksága előtör majd; az emberek még saját házaikban is ölik és gyilkolják egymást. 

Jaj az egyház fejedelmeknek, akik csak azzal foglalkoznak, hogy gazdagságot gazdagságra halmozzanak, hogy megőrizzék tekintélyüket és gőggel uralkodjanak. 

A társadalom a legszörnyűbb csapások és legsúlyosabb események előestéjén áll; el kell készülnie, hogy vasvesszővel kormányozzák, és ki kell innia Isten haragjának kelyhét. 


"Úgy ítéljük, hogy a Szent Szűz megjelenése a két pász-tornak 1846. szeptember 19-én az Alpok hegyláncai között a Corps-i esperességhez tartozó La Salette-i plébánia területén, magában hordja az igazság minden sajátos vonását, és a hívőknek alapos okuk van arra, hogy ezt kétségtelenül és biztosan higgyék. " 




1846. október 9-én körlevélben tiltotta meg papjainak, hogy La Salette-ről beszéljenek, mindaddig, amíg "pontos és szigorú vizsgálat után" ő maga hivatalosan nem nyilatkozik. (A szerk. megjegyzése: ugyan bizony lehetséges lenne-e ez egy olyan üzenet kivizsgálásra, melynek a látnoka ismeretlen, miként történt ez, pl. a nagyfigy.hu esetében?) Hivatalos vizsgálat kezdődött, tanúkat idéztek, jegyzőkönyveket vettek fel egy olyan bizottság előtt, amelynek a tagjai közt pártolók és ellenzők egyaránt találhatók voltak. A püspök elnöklete alatt, a két látnokon kívül olyanokat is meghallgatnak, akik nem hittek az egészben. A vizsgálatot lezáró dokumentum megállapításokat tartalmazott: "A gyermekek nem csalók, és nem csalás áldozatai. Ha csalni akartak volna, arra képtelenek lettek volna, mert ilyet kitalálni nem tudtak volna". A püspök 1847-től meggyőződéssel hitt a jelenés valódiságában, de még négy évet várt, hogy figyelhesse a fejleményeket, esetlegesen újabb információk felbukkanását. Két pap a Corps-i születésű Lagier atya és az avignoni Lambert atya nem hivatalos adatgyűjtő munkát végzett 1847 februárjában illetve májusában. Mindketten helyi nyelvjárásban beszéltek.



A szép Hölgy felállt, kezét a mellén keresztbe téve ránk tekintett és megszólalt:
Egészen közel érve, megálltam előtte a jobb oldalán.
'Hat napot adtam a munkára, s magamnak tartottam meg a hetediket, és ti nem akarjátok azt nekem adni' (mondja az Úr). Ez teszi oly súlyossá Fiam karját.
A fuvarosok nem tudnak úgy beszélni, hogy minduntalan ne emlegetnék (káromolva) Fiam nevét. Ez a két dolog az, ami miatt oly nehéz Fiam karja.
- Nem értitek, gyermekeim? Akkor másképpen fogom elmondani. 


Azt ajánlottam, szedjünk virágot és építsünk egy Paradicsomkertet.
Miután imádkoztunk a jó Istenhez úgy, ahogy tudtunk, azt javasoltam Maximinnek, hogy fel kellene hajtanunk a teheneket a kis vízmosás melletti fennsíkra, ahol megfelelő kövek vannak a Paradicsom építéséhez. Feltereltük a teheneket az említett helyre, majd elfogyasztottuk szerény ételünket. Ezután hozzáláttunk a kőhordáshoz, és egy kis házat építettünk, aminek a földszinti része volt a mi lakásunk, s az emeletet neveztük el Paradicsomnak.
- Maximin, látod ott lent... Ó, Istenem ... 

- Kislány, én is Corps-ban lakom, hadd maradjak veled.
Mialatt beszélt, megszólalt La Salette harangja, a déli Úrangyala ideje volt. Intettem Maximinnek, hogy imádkozzon. Ő levette a sapkáját és egy ideig csendben maradt. Ezután megkérdeztem: 

évszázadokig törvénynap volt, majd az állam-alapítás ünnepe.
Szent István személyéhez szorosan kötődik a Magyar Szentkorona eszmeisége, melyet a szent-istváni Ország és Koronafelajánlás által államjo-gilag érvénybe lépett a Szentkoronának, Nép- és Országbirtoklási kiváltsága is magasztosít!
Érdekesség (és nagy titok), hogy 





Mélanie Calvat nemsokára tizenöt éves, de nem látszott annyinak. Ő is Corps-ból való.




























270. Szentáldozás után a szemedet lezárva, szállj bensődbe és vezesd be Jézust Szűz Mária szívébe. Add át Őt anyjának, aki tökéletes szeretettel fogadja, átadja a díszhelyet Neki, alázattal imádja és bensőségesen átöleli. Lélekben és igazságban sok szolgálatot tesz Neki, melyek a mi lelkünk sűrű sötétségében sajnos, ismeretlenek. 








Parenthood nevű szer-vezet (magyarul Tervezett Szülő-ség) egyik vezető orvosa, aki ma-ga is aktívan végez abortuszokat, beszélget egy rejtett kamerával felszerelt "nyomozónak”. A be-szélgetés témája: hogyan keres-kednek az abortált magzatok szerveivel. Véget kell vetni ennek a barbár gyakorlatnak, rántsuk le a leplet az üzletszerűen űzött szervkereskedelemről!


rejlenek. Ezen a helyen az érintetlen tisztaság üde levegője fúj; itt sugárzik a legszentebb Emberség fényes napvilága, mely éjszakát nem ismer. Itt világít az árnyék nélküli Istenség ragyogó napfénye, itt ég állandóan a szeretet tűzkohója, melyben minden vas, melyet beledobunk, megolvad és arannyá válik. Itt ömlik el az alázatosság áradata, melynek négy ága az egész varázsos helyet öntözi: s ez a Négy Sarkalatos Erény.



259. Hogy a lelket Szűz Mária szelleme vezesse, ahhoz szükséges, hogy: 



Legszentebb Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek!
Égi Királynőnk és Anyánk!








Tudjuk-e, hogy a Felvi-dék lakosai – akik ma szlo-vákoknak nevezik magukat –, a markergén vizsgálatok szerint, jóval közelebbi ro-konságban állnak a magya-rokhoz, a lengyelekhez, és a keleti gótokhoz, mint pl. a csehekhez! Dr. Czambel nyelvészeti munkáiban bizonyítja, hogy a mai tót nyelv, főleg az irodalmi tót nyelv, el van csehesítve. Szerinte a tót nyelv erede-tileg közelebb állott a délszlávokéhoz, elsősorban a szlovénhoz. 
nem kisebb tévedésen alapul, mint ahogy a "hármashalom kettős kereszt" attól lenne szlovák, mert a gyermekmondóka szerint "Tátra-Mátra-Fátrát" jelöli. Bizony nagy melléfogás! A hármashalom ugyanis a Pilisben található, a kettős kereszt, pedig Szent István király "apostoli kiváltságának" jele! De legalább pontosan vették volna át! Mert nagy hiba, hogy a hármashalomról levették a "Mária-koronát" – amiként a Magyar Nemzeti Címerben látható –, ezzel ugyanis a "Mária Országa" jelentést tagadták meg! Hadd ne folytassam drága kárpátmedencei testvéreim!

Egy vasárnap, mise után a templomban szózat hallatszott az égből, mondván: „Keressétek meg az Isten emberét, hogy imádkozzon Rómáért!” Keresték, ám nem találták sehol, ekkor újra felhangzott: „Euphemianus házában keressétek!” Megkérdezték Euphemianust, ő azonban semmiről nem tudott. Ekkor Hononus császár Ince pápával együtt a nevezett férfiú házához sietett. Az egyik szolga odalépett urához, mondván: „Nem a mi zarándokunk-e az, aki a lépcső alatt lakik?” Odafutott hozzá Euphemianus, és holtan találta. Orcája úgy ragyogott, mint egy angyalé. El akarta venni tőle a papiruszt, amit a kezében tartott, de nem tudta kivenni belőle.
Szólt tehát a császárnak és a pápának. Azok beléptek hozzá, mondván: „Bár bűnösök vagyunk, de a birodalom kormányzásának terhét viseljük, add hát ide nekünk a papiruszt, hadd tudjuk meg, mi van ráírva.” A pápa odalépve kivette kezéből az írást. A pápa felolvastatta a néptömeg és az apa színe előtt.
gyöngyök-kel, drágakövekkel ékes sírhelyet készítettek, melyben nagy
hozhatott magával. Az érdekesség az, hogy ez a kép, vagy másolata a barokk korban ismeretlen körülmények között, Nagyszombat városába is eljutott, ahol a hagyomány szerint 1708-ban könnyezni kezdett. 

