Bevezető ima mindennap:
Égi Királynőnk és Anyánk! Gyermeki bizalommal és szerető lélekkel közeledünk Szeplőtelen anyai Szívedhez, hogy erőnkhöz mérten dicsérjünk, magasztaljunk, és közbenjárásodat kérjük. Csekély hódolatunkat egyesítjük azzal a dicsérettel, amellyel Téged a boldog angyali Karok, minden szentek a mennyben és hű szolgáid a földön buzgalommal magasztalnak. Egyesítjük mindenekelőtt azzal az egyedülálló dicsérettel, amellyel Téged a Legszentebb Háromság megtisztel. Téged dicsőítenek, Isten kiválasztott Leánya, Mátkája, Isten Anyja. Ne feledkezz meg rólunk, akik Hozzád sóhajtozunk, és nagy bizalommal kiáltunk e siralom völgyéből. Eszközöld ki Istentől számunkra azokat a kegyelmeket, amelyeket e kilencedben kérünk.
Ötödik nap
Ó Mária Szeplőtelen és egészen alázatos Szíve! Minél gazdagabb lettél kegyelmekben és erényekben, annál mélyebbé változott alázatosságod. Szerény és visszahúzódó lelkületed különösen kedves volt Istennek, és emiatt méltatott arra az Isten Fia, hogy Szívedben szállást vegyen. Taníts bennünket is igaz alázatra és Isten akaratának követésére!
Üdvözlégy Mária …
Litánia Mária Szeplőtelen Szívéről:
Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus kegyelmezz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus hallgass minket!
Krisztus hallgass meg minket!
Mennyei Atyaisten, irgalmazz nekünk!
Megváltó Fiúisten, irgalmazz nekünk!
Szentlélek Úristen, irgalmazz nekünk!
Mária Szíve, az Isten Szívének mintájára alkotott Szív – könyörögj értünk!
Mária Szíve, a Szeplőtelenül Fogantatottnak Szíve – könyörögj értünk!
Mária Szíve, a Szent lélek méltó lakhelye – könyörögj értünk!
Mária Szíve, az örök Bölcsesség Anyjának Szíve – könyörögj értünk!
Mária Szíve, a szép Szeretet Anyjának Szíve – könyörögj értünk!
Mária Szíve, az Isteni Ige Anyjának Szíve – könyörögj értünk!
Mária Szíve, a halálnál is erősebb Szív a szeretetben – könyörögj értünk!
Mária Szíve, a fájdalmak tőreivel átdöfött Szív – könyörögj értünk!
Mária Szíve, a kereszt alatt Jézussal egyesült, megfeszített Szív – könyörögj értünk!
Mária Szíve, Jézus Szívének képmása – könyörögj értünk!
Mária Szíve, Jézus Szívének gyönyörűsége – könyörögj értünk!
Mária Szíve, a szentség kincsesháza – könyörögj értünk!
Mária Szíve, a minden kegyelem Közvetítőjének Szíve – könyörögj értünk!
Mária Szíve, bűnösök menedéke – könyörögj értünk!
Mária Szíve, szomorkodók erőssége – könyörögj értünk!
Mária Szíve, elhagyatottak vigasztalója – könyörögj értünk!
Mária Szíve, csüggedők felemelője – könyörögj értünk!
Mária Szíve, üldözöttek menedéke és bátorítója – könyörögj értünk!
Mária Szíve, haldoklók reménye – könyörögj értünk!
Mária Szíve, a szorongatottak mentsvára – könyörögj értünk!
Mária Szíve, az Egyház védelme a sötétség ereje elleni harcban – könyörögj értünk!
Mária Szíve, az okosság lakhelye, amely minden tévtanítást szertefoszlat – könyörögj értünk!
Mária Szíve, az egész világ Királynőjének dicsőséges Szíve – könyörögj értünk!
Mária Szíve, Anyánk Szíve – könyörögj értünk!
Mária Szíve, minden dicséretre méltó Szíve – könyörögj értünk!
Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit, kegyelmezz nekünk!
Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit, hallgass meg minket!
Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit, irgalmazz nekünk!
Imádkozz érettünk, Istennek Szent Anyja, hogy az isteni Tűz, amely a Te Szívedet kimondhatatlanul betöltötte, a mi szívünket is lángra gyújtsa!
Könyörögjünk! Mindenható örök Isten! Te a Boldogságos Szűz Mária Szívében a Szentlélek méltó lakhelyét készítetted el, add meg nekünk és mindenkinek – aki Mária Szeplőtelen Szívét tiszteli –, a kegyelmet, hogy Hozzá mindig hasonlóbbakká váljunk. Kérjük ezt Krisztus, a mi Urunk által. Ámen
Imafüzér a Világ Győzelmes Királynője tiszteletére A keresztnél: Itt függ a mi hitünk, a mi reményünk, a mi szeretetünk, életünk, üdvösségünk és győzelmünk! Üdvözlégy… (háromszor) A nagy szemeknél: Dicsőség az Atyának, dicsőség a Fiúnak, dicsőség a Szentléleknek, a Szeplőtelen Szűz, a Világ Győzelmes Királynője által, most és mindörökkön-örökké. Ámen. Alleluja! Áve Mária! Éljen a Világ Győzelmes Királynője! A kis szemeknél: Szűz Mária, Világ Győzelmes Királynője, most mutasd meg hatalmadat! A végén háromszor: Szent, szent, szent a seregek Ura és Istene, telve van az Ég és Föld az Ő dicsőségével! Áldott, ki az Úr nevében jő! Dicséret, hála, szeretet és dicsőség legyen Néked, Istenünk, hogy a Világ Győzelmes Királynőjét adtad minékünk! Mondd napjában többször minden óraütésre, harangszóra: Áve Mária! Éljen a Világ Királynője! Győzelmes Nagyasszony, Világ Királynője, Légy engeszteléssel, Hazánk megmentője! Az eredeti adakozási felhívást tartalmazó röpirat szövege, amelyet Mindszenty írt alá, a következő közléssel:”Akaratom, hogy a magyar engesztelésnek szentély épüljön” Építsük fel az engesztelő kápolnát! A nehéz viszonyok csak még sürgetőbbé teszik, hogy népünk jövőjéért áldozatot hozzunk Istennek, aki egyedül segíthet. Ezért épülnek fogadalmi szentélyeink a legsúlyosabb időkben. A háború alatt tettük le az alapkövét, most pedig Bíboros Főpásztorunk 1947. május 8-án ismét elindította az engesztelő kápolna felépítését szolgáló mozgalmat. Hogy a megbántott Isten kegyesen fogadja népünkért a Szűzanyának felajánlott fogadalmunkat, tartsunk őszinte bűnbánatot, küzdjünk a tömegbűnök ellen (misemulasztás, káromkodás, paráznaság, válás, bimbózó élet ellen merénylet, gyűlölködés, könyörtelen szívűség, gondoskodjunk az ifjúság tiszta, krisztusi életéről, imádkozzuk naponta a rózsafüzért. De vonjunk is meg valamit magunktól és adakozzunk szívesen az engesztelés oltárára! Aki Istennek ad, a legjobb kamatra ad! Ajánljuk fel távollevő, vagy elhunyt szeretteinkért is. Rendezzünk előadásokat egyesületeink által, terjesszük az eszmét ismerőseink között! www.vilagkiralynoje.hu
Ezt követően 
Mint az előzőkben említettük, az Eucharisztiáról dokumentumfil-met is forgattak, amely nagyrészt a Buenos Aires-i csoda tudományos vizsgálatának eredményein alapul, mintegy rámutatva a Legméltóságosabb Oltáriszentség természetfeletti valóságára. 
A "jöhet-e valami jó Názáretből?" E natanaeli kérdést (Jn 1,46) sokan átértelmezhetik a "jöhet-e valami tiszta és jó az internetről"?
Két ausztrál, Mike Willesee újságíró és Ron Tesoriero jogász, akik jelen voltak a vizsgálatnál és ismerték a minta eredetét is, megkérdezték a professzort, hogy mennyi ideig maradnának életben a fehérvértestek egy vízbe merített emberi szövetben. A tudós azt felelte, hogy csupán néhány percig! Ekkor az újságíró tudatta a doktorral, hogy ez felettébb különös, mivel az anyagot amiből a minta származik, először egy hónapig egy pohár közönséges vízben tartották, majd ezt követően, három évig desztillált vízben őrizték és csak ezután vettek belőle mintát, melyet ön most megvizsgált.
Dr. Zugibe értetlensége csak növekedett és ennek okán a következőket mondta: Ezek után, önöknek is meg kell valamit magyarázniuk nekem. Ha ez a minta egy halott embertől való, hogyan lehet az, hogyan lehet az, hogy vizsgálatom közben a sejtek még lüktettek? Ha az illető 1996-ban meghalt, akkor hogy élhet még a szíve? 
1999. október 5-én a bíboros, helyetteseinek jelenlétében 
amelyben analizálható DNS van. Megálapította, hogy "a vizsgált emberi szövetminta szívizom, és a bal szívkamra falából származik, a szívsövény közeléből. Ez a szívizom felelős a szívösszehúzódásokért (megjegyzendő, hogy a balkamra pumpálja a vért a test valamennyi részébe). Ez a szívizom gyulladás állapotában van, mivel sok fehérvérsejt halmozósott fel benne. Ez azt jelenti, hogy a szív, a mintavételkor még élt, mivel a fehérvérsejtek az élő szervezeten kívül elhalnak. Szükségük van ugyanis az élő szervezetre, hogy életben tarsa őket. Mint törvényszéki patológus kijelentem, hogy az illető ember, a mintavétel pillanatában élt, sőt megállapítható, hogy a fehérvérsejtek behatolása a szövetbe azt bizonyítja, hogy ez a szív nagyon szenvedett! Ezt azzal példázhatom, mint amikor valakit rendkívül erősen mellkason ütöttek." A professzor azonban valamit nagyon nem értett.
A papnövendék és az ateista egy kupéban utaztak a vonaton. Csend volt és csak a kerekek zakatoltak untalan.
1996. Augusztus 18-án, este 7 órakor Fr. Alejandro Pezet Buesnos Aires üzleti negyedében egy katolikus templomban mondott Szentmisét. A szentáldozás befejeztével egy nő jött oda hozzá és jelezte, hogy egy eldobott ostyát talált a templom végében levő gyertyatartón. Fr Alejandro odasietett és látta az igen szennyezett ostyát, melyről nem tudhatta biztosan, hogy konszekrált-e. Mivel magához nem vehette, egy vízzel teli edénybe helyezte és betette a tabernákulumba.
Néhány napra rá augusztus 26-án hétfőn, amikor a tabernákulumot kinyitotta, nagy meglepetéssel látta, hogy az Ostya nemhogy állagát vesztette volna (feloldódva a vízben), hanem valamiféle véres anyaggá vált. 
Sajnos mi emberek, egyszerűen tudatában sem vagyunk annak, hogy mennyi csoda veszi körbe életünket, nemcsak érzékeinknek adományaival, hanem a természetfeletti misztériumok egész sorával! Ezek közül a legeslegnagyobb az Eucharisztia igazsága, vagyis a feltámadt Üdvözítő valóságos jelenléte a kenyér és bor színe alatt, mely egyike a Jézus Krisztus által kinyilatkoztatott legfontosabb és legnehezebb igazságoknak. Minden emberi elképzelést felülmúló az a szeretet, amellyel a Fölséges Isten második Személye, saját testével táplálja övéit! Ez olyan hihetetlen és olyan mérhetetlen kegyelem, melyet az emberi elme nem képes felfogni!
Volt egyszer egy árva, vak leány, aki nagyon szomorú volt fogyatéka miatt. Egy fiú udvarolt neki. Sokat segített neki mindennapi életében, és hűségesen mellette volt hosszas kórházi kivizsgálása során is. Egyszer azonban megkérte a kezét. Ám a lány így válaszolt:
A hosszas gyógyulás után, amikor a lány szeméről végleg levették a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is, aki egy gyönyörű virágcsokor mögött állt. A fiú bizakodón megkérdezte:
A lány azonban, amint meglátta a fiút és azt, hogy az vak, megborzongott a beesett szemhéjak láttán. Erre nem számított, egészen másképp képzelte udvarlóját a lelki szemeivel. A csalódás arra a döntésre késztette, hogy visszautasítsa kérőjét.
Ez csupán részlet egy 30 perces dokumentumfilmből, melyet két ausztrál, 
Adelaide-ben is, ahol a mintegy kétezer néző kérdéseket is feltehetett és alkalom volt a személyes megnyilatkozásokra. Egy néző ugyanis felállt és nagy megindultsággal elmondta, hogy ő teljesen világtalan, de tudomást szerezve erről a filmről, beűlt a moziba és buzgón arra kérte az Urat, hogy ezt a filmet mindenképp megnézhesse. Amikor befejezte az imáját, a filvetítés teljes 30 percére, megkapta a látás kegyelmét, de csak arra az időre. Bizonyságul felmutatta a vaksági igazolványát és részletesen leírta a film egyes jeleneteit, a többi néző mély megrendülésére.
E legenda szerint a császár, miután Maxentius trónkövetelő fölött győzelmet aratott és meghódította Rómát, még egyszer üldözést kezdett a keresztények ellen. Ezért leprával bűnhődött. Betegségében az egyik éjszaka álmot látott: megjelent neki Péter és Pál apostol, és megmondták, hogy gyógyulást sehol máshol nem remélhet, csak Szilveszter pápánál, aki tud egy csodatévő forrásról, melynek vize mindazokat meggyógyítja, akik megmerülnek benne.
Szilveszter római születésű volt, s majdnem huszonkét évig volt pápa és 335. december 30-án hunyt el Rómában. Elődje, Miltiádész pápa alatt szabadult meg Róma Maxentius zsarnokságától, amikor Nagy Konstantin a Milviusi-hídnál legyőzte őt. Ez meghozta az Egyház számára a szabad vallásgyakorlást is. 
Tanúk szólnak amellett, hogy Szilvesztert hitvallóként tisztelték, mivel az utolsó üldözésben, Diocletianus idejében állhatatosan megvallotta Krisztust. A felszabadulás első időszakában ugyanis az egész birodalom területén az volt a szokás, hogy olyan férfiakat választottak és szenteltek püspökké, akik az üldözés idején is kitartottak Krisztus mellett.
Farkas Péter idéz II. János Pál Familiaris Consortio kezdetű buzdításából: „A keresztény család Isten országát építi a történelemben azokkal a mindennapos dolgokkal, amelyek életének föltételei, vagy annak meghatározói.” A II. Vatikáni Zsinat is azt hangsúlyozza, hogy „A házasság és a család szent.” 
December 28. Aprószentek ünnepe. Heródes király a napkeleti három bölcstől megtudta, hogy a Megváltó Messiás személyében Király született. Hatalmát féltve ("parlamenti döntés nélkül") Betlehemben és környékén megöletett minden kétévesnél fiatalabb fiúgyermeket; rájuk emlékezik az Egyház. A 'vesszőzés' – azaz az újévi szerencsekívánás – archaikus formája kapcsolódik ehhez a naphoz. A vessző az élet szimbóluma, többnyire gyermekek járták ezzel a házakat, megvesszőzve a háziakat. 
Az apostol így szólt: Megteszem, amit csak akarsz, hogy megengesztelődj. Az így válaszolt: Ha azt akarod, hogy higgyek a te istenedben, mérget itatok veled, és ha semmi kárt nem tesz benned, ki fog derülni, hogy a te Urad az igazi Isten. Mire az apostol: Tégy úgy, ahogy mondtad. Erre ő: Azt akarom, hogy előbb láss másokat meghalni, hogy jobban megrémülj! Aristodemus pedig elment a proconsulhoz, és két halálra ítéltet kért tőle, majd mindenki szeme láttára mérget adott nekik. Rögtön ki is itták a mérget, és kilehelték lelküket. Akkor az apostol kezébe véve a méregpoharat, és a kereszt jelével magát megerősítve az összes mérget kiitta, de semmi baja nem esett, ezért valamennyien dicsérni kezdték az Istent.” (Ford. Grüll Tibor, in Jacobus de Voragine: Legenda aurea. Helikon, Budapest 1990. 32.)
A Rituale Romanum törzsanyaga nem ismeri a borszentelés szertartását, csupán a Szentszék által jóváhagyott áldásokat tartalmazó függelékben közöl egy rövidebb, két könyörgésből álló, és egy hosszabb, a 22. zsoltárból, préceszből, majd három, de a magyar hagyományban ismertektől eltérő könyörgésből álló formulát. A bort mindkét formula végén szenteltvízzel kell meghinteni. A rubrikák szerint a szertartás helye a nagymise után van, amikor a pap teljes miseöltözetben, de a manipulust levéve megáldja a nép által fölajánlott bort annak emlékére, hogy Szent János sértetlenül mérget ivott. 
Azután két nap múlva értesültem az újságból, hogy a fiatalasszony elhunyt. Vettem egy csokor fehér rózsát, és elmentem a temetésére, ahol a ravatalon az édesanya egy csokor fehér rózsát, egy kis gyűrött fényképet tartott a kezében, s a mellkasára egy hajas baba volt helyezve. 
Krisztus kereszthalálát követően István, egyike volt a jeruzsálemi keresztény község első hét diakónusának, akiket a hívők Kr. u. 36-ban az apostolok segédeivé választottak. Egyben ő volt az első vértanú is, aki Krisztus-követése miatt megöltek. 
Elmondott neki még sok egyebet is a Jézuska születésével kapcsolatban, s egyikére-másikára még emlékszem is. Így elmondta, hogy az Angyali Üdvözlet órájában tíz percig elragadtatásban volt és úgy érezte, mintha egyszerre két szíve lett volna, ő maga pedig kimondhatatlan boldogsággal telt el. A szülés órájában végtelenül vágyódva, ugyanilyen elragadtatásában úgy érezte, mintha angyalok vinnék föl a magasba, s ott a szíve kettéválna és egyik fele kiszakadna belőle. Mintegy tíz percig maradt ilyen öntudatlanságban, melynek végén belső ürességet érzett ugyan, de egyben nagy epedést is valami kívüle álló boldogság után, holott ezt eddig mindig önmagában találta föl. Egyszerre csak maga alatt tündöklő fényességet pillantott meg, melyből mintha szemei előtt bontakozott volna ki, Gyermekének édes kicsi alakja. Majd észrevette, hogy megmozdul, de mintha álomlátásban lett volna, nem is mert a fényességtől körülsugárzott Kisdedhez hozzányúlni. A sírását hallva tért csak egészen magához, fölvette a terítőről és 
boldogságos szívére szorította. Elmondta azt is, hogy nem is tudja mikor szakadt ki méhéből gyermek. De erre Erzsébet így szólt hozzá: 
Cikkünk szerzője több mint húsz évig volt buddhista, majd katolizált; jelenleg a domonkos rend világi közösségének tagja, a Bristoli Egyetemen tanít indiai és tibeti filozófiát. A neve: Paul Williams
Ilyen gondolatok kezdtek eltávolítani a buddhizmustól és annak reménytelenségétől. 
A kereszténységben minden személy végtelenül értékes és fontos, mert mindenki Isten egyedi teremtménye, akit Isten végtelenül szeret és értékel. Mindenki az, aki – a saját testével, élményeivel, családjával, barátaival. Jézus azért halt meg és váltott meg minket – nem pedig számtalan reinkarnációnkat –, mert Isten számára mindegyikünk végtelenül fontos. Erre épül az egész keresztény erkölcs. Mindez homlokegyenest ellenkezik a reinkarnáció tanával, amely összeegyeztethetetlen a feltámadással, a személy végtelen értékével és az isteni igazságossággal.
A böjt Isten jelenlétébe helyez. Megóv minket attól, hogy gyors pót-kielégülésekkel eltakarjuk lelkünk ínségét, és ezáltal nyitva hagyja bennünk azt a sebet, azt az ínséget, amelyet egyedül Isten gyógyíthat meg. A böjt kiváló lehetőség a bűnök és a szenvedélyek elleni harcban, amelyben a cél a szív tisztasága. A harc az ellenség kitapintásával kezdődik. A böjtben önmagunkkal találkozunk, föltárja szívünk ürességét, megmutatja gyenge és veszélyeztetett pontjaimat, hogy hol kell fölvennem a küzdelmet. Rámutat arra, hogy hol hibázhatjuk el embervoltunkat a hármas kísértésben, amelyben Jézusnak is része volt. Ő példát adott arra, hogyan győzzük le ezeket. Ővele a megkísértés hegye a Paradicsom hegyévé alakulhat, és nekünk is angyalok szolgálhatnak, amint ez Jézussal is történt. 
A böjtünk egyben imádás is. A böjtben az ember odaadja magát Istennek, alázatosan elébe tárja erőtlenségét és imádja őt. Az imádásban az ember már nem akar semmi mást önmaga számára, hanem önmagáról elfelejtkezve egyedül Istent szereti. És pontosan ez az ingyenesség a titok nyitja, ez az, amely termővé és teremtővé teszi a szív légkörét, ez az az ingyenesség az, amiben Isten egyedül tud mozdulni és válaszolni, és ettől lesz oly termékeny a böjt és az imádság. 
A böjtnek így igen szoros viszonya van az Eucharisztiához amely olyan ünnep, amelyben eszünk és iszunk. Amit tehát a böjtölő megtilt magának, az itt az istenkapcsolat legbensőségesebb aktusává lesz. Krisztus testének evése és vérének ivása által, megszentelődik a táplálkozás. Ami eredetileg csupán táplálkozási ösztön volt, most átváltozik az Isten és ember közötti összeolvadás valóságává. Evésünk és ivásunk által az Istennel való találkozás legmagasabb rendű formája valósul meg. Az Eucharisztia voltaképpen a bűnbeesés legyőzője és orvossága. Már nem kell azon igyekeznünk, mint a paradicsomban, hogy olyanná váljunk meg nem engedett eszközökkel, mint az Isten, mert Ő maga siet elénk. Isten maga nyújtja nekünk azt a táplálékot, amely Isten életében részesít bennünket.
A reinkarnációban ma sokan hisznek, nemcsak buddhisták és hinduk, hanem magukat kereszténynek vallók is (pedig ez a felfogás összeegyeztethetetlen a legalapvetőbb keresztény tanításokkal). Magam azonban buddhistaként ráeszméltem: ha a reinkarnáció igaz, akkor nincs remény.
Rájöttem, hogy ha a buddhizmusnak igaza van, akkor nincs számomra remény, hacsak a mostani életemben el nem jutok a megvilágosodásra (nirvána), ahol végleg lezárul az újjászületések sora. A megvilágosodás azonban olyan rendkívüli és ritka lelki csúcsteljesítmény, amire a magamfajta egyszerű embernek esélye sincs. Nincs hát remény. Hozzáteszem: ugyancsak buddhista perspektívából nézve egy-egy személy vagy élet jelentősége elenyésző az idő végtelenségében. Élünk és meghalunk, vagyis személyünk végleg megsemmisül. A buddhizmus tehát reménytelennek tűnt számomra. (folyt. köv.!) 
Jézus szerint, tanítványainak akkor kell majd böjtölniük, ha Ő már nem lesz többé közöttük. Ez a böjt azonban nem a gyász, hanem az eljövendő Úrra való várakozás jele lesz a keresztény közösségekben. Általa a keresztények beismerik, hogy üdvösségük még nincs oly mértékben itt, hogy az teljesen áthatná őket. A böjt révén az üdvösség után nyújtózkodnak, hogy egyre jobban eltöltse őket az öröm, amelyet Krisztus eljövetele jelent számukra. 
A különböző filozófiai iskolák a szellem megtisztulását, az anyagi dolgok fölötti önuralmat, benső elégedettséget és boldogságot vártak a böjttől. A mai természetgyógyászok gyakorlata sem mai találmány. Igen régóta ismert, hogy a test gyógyulása összefügg a test fölösleges salakanyagaitól való megszabadulással. Valóban igaz, hogy az a test amely megelégszik a mérsékeltebb és könnyebb koszttal, az védettebbé válik a betegségekkel szemben, mint az amelyik nehéz ételekkel terheli túl magát. 
Ennek leginkább két ismert oka van: egyrészt a testet és a lelket elválasztották egymástól. A gyakorlatból kikopott a lelki indíttatású – az imádságot nyomatékosító – böjtölés, mi több a gonosz elleni harc egyik fegyvere! Jézus is így tanít: "Ez a fajzat nem megy ki másképp, mint imádság és böjt által" (Mk 9,29). 
Ezzel szemben, divatba jött a lelki céloktól mentes böjtölés: a fogyókúra. Nem csoda, ha a szándék-különbözőségek közt elveszett a böjt iránti valódi érzék. Akkor azonban kik és miért böjtölnek manapság, és egyáltalán böjtnek lehet-e nevezni ezeket a lemondásokat? Nos sajnálatosan, igen fordított világban élünk! 
A jóléti társadalmakban egyre többen böjtölnek, mert felmerül a túltápláltságból adódó elhízás vagy az ebből fakadó aggodalom. Végtére is azok, akik legyintve csak "középkorinak" minősítik a hívő emberek szeretet-áldozatú böjtölését, képesek akár agyon is koplalni magukat puszta divatért, és loholnak az utolérhetetlen topmodellek ideálja után. Ennek az "áldozatosságuknak" aztán rendszerint gyomorfekély vagy más betegség a vége anélkül, hogy egyetlen lelket, vagy akár magukat is megmentették volna a lelki pusztulástól!
India hinduizmusában (és némi eltéréssel a buddhizmusban) az emberek vallásos tudatában a lélekvándorlás vagy újjászületés tana gyökerezik a legmélyebben. Az élet értelme, célja abban van, hogy kiszabadítsuk magunkat a megtorlás törvényének polipkarjai közül és kitörjünk a lélekvándorlás körforgásából. Ez csak egy úton történhet, ha az ember minden olyan cselekedetet elkerül, mely újabb jogtalanságot szül. Mert az elkövetett jogtalanság megtorlás után kiált. Hogy pedig cselekedeteim során ne adjak okot a megtorlásra, azaz végigjárhassam az üdvösség útját, három dologra van szükségem: 
%20--.jpg)
Hindu vagy buddhista karma, vagy mohamedán kiszmet: mindegy. Itt is, ott is beletörődés a végzetbe. „Add meg magad sorsodnak, amit Allah számodra rendelt”, ezt a vezérigét tanítja Mohamed híveinek. Felebaráti szeretet – mint kötelező parancs nem fordul elő szótárukban. A hinduizmus, mohamedánizmus és buddhizmus, mint vallás, soha nem lesz képes arra, hogy felszámolja a tömegnyomort és rendezze a szociális viszonyokat. Az állam próbálja ezt a terhet magára venni. Még csak egy megjegyzés: a végzet igen hátrányosan befolyásolja a munkamorált is.
A hitelesnek tekinthető források tanúbizonysága szerint december nyolcadikán a hajnali órákban ÁVH-s és szovjet egységek letartóztatták Gál Lajos és Viczián Lajos aknászt, munkástanácsi vezetőket. Ez váltotta ki azt a felháborodást a városban, ami a tragikus eseményekhez vezetett. A letartóztatások hírére, még aznap 9 óra körül több ezer fős tüntetés kezdődött. Üveggyári, vasgyári munkások, bányászok és a hozzájuk csatlakozók, a salgótarjáni rendőrkapitányság, valamint a megyei tanács elé vonultak, és követelték a letartóztatottak szabadon bocsátását.
A legyilkoltak számát minden kimutatásban elhazudták. Az akkori anyakönyvvezető nő 131 halottat jegyzett be és emiatt nyomban elbocsátották az állásából. Annyi sebesült volt hogy a kórház udvarára hordták őket és hagyták meghalni. Az áldozatok közt olyanok is voltak, akiket a távolabbi utcákban ért az eltévedt lövedék. Az ezzel kapcsolatos jegyzőkönyveket titkosították, a tényfeltáró tanúságokat elhallgatták. Az utólagos név szerinti beazonosítások szerint csupán negyvenhat személy – 33 férfi, 11 nő és 2 fiúgyerek –, vesztette életét. A tényfelmérés azért jelent nehézséget, mert a környező kórházakban – hatósági parancsra –, szándékos eldátumozással és hamis diagnózissal állították ki a halál-. illetve a sebesülések okát. Ez utóbbi okirathamisítás is legalább 80-150 főt rejthet! 
Volt egy salgótarjáni fiatal, 
.jpg)
A fatalizmussal Mohamed Istenről szóló tanításában találkozunk. Isten mindenhatóságának túlhangsúlyozása el egészen az önkényuralomig, szükségszerűen kihat az emberről szóló tanításra is. Ez a kihatás a fatalizmus, melyet helyesen végzet-hitnek fordíthatunk. Minden, ami velem történik, Allah akaratából történik. A fatalizmus korlátozza az ember felelősségét, sőt meg is szünteti, azonkívül lustaságot szül és gátolja a haladást. Mohamed tanításában Allah mindenhatóságából despotizmus lett, és félelmetes feszültség támadt az ember szabadsága és Allah mindenhatósága közt. Mivel Mohamed csak ember és nem Isten fia volt, érthető, hogy nem tudott igaz kijelentés adni Istenről, pedig ezen múlik minden.
5.3. Buddha megszüntette a teljesen igazságtalan, megalázó kasztrendszert. A kiváltságos osztályok sem élveztek nála „üdv-monopóliumot”. Főképp a kasztrendszer megszűntetésének köszönhető gyors és nagymérvű elterjedése. 
Hogy a hinduizmusban 60 millió pária van, és ezeket nem is sorolják az emberi társadalomba, sőt korábban „érinthetetlennek” nevezték és ennek megfelelően bántak is velük, az nem jelent árulást a hinduizmussal szemben, hanem kifejezetten annak tanítása szerint való. A Bhagavad-Gita című eposz megmutatja az üdvösség útját minden kaszt számára, még a sudrák és az asszonyok számára is (sudrák = a legalacsonyabb kaszthoz tartozók, akiknek a magasabb kasztokat szolgálniuk kell). A páriák milliói azonban nemcsak társadalmilag, hanem vallásilag is kivetettek. 
Jézus minden egyes embernek emberi nemességet és méltóságot tulajdonít. Mindez benne foglaltatik az ember istenképűségében. „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá” (Ter 1,26), olvassuk már a Biblia elején. „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.” (Mt 25,40/45) Tehát Jézus, Isten Fia azonosítja magát a társadalom legkisebbjeivel. Ezzel pedig a legmagasabbra értékeli őket. Jézus nem ismer el semmiféle osztályt, kasztot, fajt vagy társadalmi „mostohagyermeket”, mert minden ember kivétel nélkül homlokán viseli az istenképűség nemesi bélyegét.
Az iszlámban nincs ugyan kasztrendszer, de van helyette valami más. Vitathatatlan, hogy Mohamed milyen lekicsinylően és pesszimisztikusan vélekedett a nőkről. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy számára a nő csak élvezeti cikk és munkaeszköz volt. Ez kiviláglik abból is, hogy tizenegy felesége és négy ágyasa volt. Kézenfekvő, hogy az iszlám házasságjogban a férfiaké minden előny és a nő szenved minden hátrányt. Egy férfinak – ha lehetősége van rá – négy felesége lehet. Ma már a legtöbb férfi számára a gazdasági helyzet lehetetlenné teszi a poligámiát. A házasságjoggal magához kötött feleségeken kívül vannak a rabszolganők, akiket a férfi korlátlan számban tarthat úgy, mint ágyasokat. Egy férfi háromszor eltaszíthat ja magától jog szerinti feleségét, de ismét vissza kell fogadnia. Ha azonban az asszony nem engedelmeskedik férjének, az bezárhatja és megkorbácsolhatja őt. Igen sok arab-iszlám országban még ma is a háztartási eszközök közé tartozik a korbács. 
Mennyire más ez is Jézus Krisztus Evangéliumában. Jézus Krisztus kereken megtiltja a válást. Jézus a válási tilalommal kincset ad az asszonynak, a gyengébb teremtménynek. „A férfi dicsősége az asszony.” Ez egészen más, mint amikor a nő a férfi játékszere és szolgálója. Jézus kíséretében asszonyok is voltak, ezzel is egyenjogúságot és méltóságot adott az asszonyoknak. És még egy: minden vallás ítéletet tartogat a megesett asszony számára – Jézusnál bocsánat várja őt. Mikor házasságtörő asszonyt vittek elé, Jézus így szólt hozzá: „Senki sem ítélt el? Én sem ítéllek el.” (Jn 8,10-11) Jézus az egyetlen, aki ezt az asszonyt vádolhatná, mert ő maga makulátlanul tiszta, s mégis ezt mondja: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél.” (Jn 8,11) Mária Magdolnának, akinek már sok férfival volt dolga, nemcsak hogy megbocsátott, hanem feltámadása után neki jelent meg először, s így arra méltatta, hogy a feltámadás első hírnöke legyen.
A hinduizmusnak nincs alapítója, noha könyvei vannak. Nincsenek kifejezett dogmái sem. Egyik könyve a Bhagavad-Gita (A Magasztos Éneke) című eposz. Ez a hinduk leggyakrabban olvasott vallásos könyve, de van mellette több, gyakran forgatott más könyve is. A hinduizmusban minden elfér, nincsenek határozott rendelkezései – dogmái. Tanai mindent felölelnek: „Indiában az egész élet vallás”, mondja az indus. Ez a nagyon jellemző mondás egy brahmintól – az egyik legelőkelőbb kasztbelitől származik. 
.jpg)
Az ember életében mindent Allah végez el: gazdagságot, szegénységet, örömet és szenvedést ő ad, de még a bűnt is. Így szól a Korán, melyről Mohamed azt állítja, hogy Gábriel arkangyal diktálta neki, a 4,90 versben: „Ha Allah tévútra vezet téged, nem találod meg a helyes utat, akárhogy igyekszel is.” Az iszlám teológiájában olvassuk: „Allah megsemmisítheti és újrateremtheti a világot, ha akarja. Halottakat támaszthat, köveket szóra, fákat járásra bírhat, eget és földet megsemmisíthet és újra teremthet.”
3. Buddha, Mohamed és Jézus Krisztus között nemcsak személyükre, hanem életükre nézve is különbség van: a bűntelenség különbsége. Minden vallásalapító ember volt csupán, ezért életük felett a bűn árnyéka sötétlik. Buddha, aki Kr.e. 560 körül a mai Nepálban született, fejedelem fia, tehát herceg volt, aki nagy pompában és jólétben nőtt fel. Buddha 19 éves korában megnősült, de feleségén kívül még a legszebb táncosnőkből háreme is volt. Kicsapongó életet élt. 29 évesen eszmélt rá, milyen üres élvhajhászó, bűnös az élete. Búcsút sem véve feleségétől és fiától, otthagyta őket és háremét is táncosnőivel. Önsanyargatás és böjtölés között kereste a megtisztulást. Aszkézisének hetedik évében, egy éjszaka, mikor fügefa alatt ült , „elnyerte a megvilágosodást” . Ettől kezdve hívták Buddhának. A Buddha név ugyanis cím, és annyit jelent: a megvilágosodott. Eredeti neve Gautama volt. (Egyébként a Buda nevet őrzi a magyar főváros, de nem Gautama Buddháét, hanem Atilla hun király unokaöccséét!)
4. Buddha, Mohamed, a 
2. A vallásalapítók emberek csupán; Jézus Krisztus azonban valóságos ember és valóságos Isten; Buddha, Mohamed és Krisztus közé az istenfiúság von éles határt. Jézus Krisztus mondja: „Aki engem látott, az Atyát is látta.” (Jn 14,9) Ilyent se Buddha, se Mohamed, se a hinduizmus szentje soha nem mert mondani. Jézus Krisztus mondja: „Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok” (Jn 8,58), és ezzel az Ószövetségben megjövendölt öröktől fogva való létéről tesz bizonyságot. Ilyet se mert mondani soha se Mohamed, se Buddha, ismét nem is szólva a hinduizmusról. Jézus Krisztus mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még, ha meghal is, élni fog” (Jn 11,25), és kizárólag csak Ő mondhatja: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28,18/20) Ilyen királyi felségre valló kijelentéseket hiába keresünk a vallások alapítóinál. Egyedülálló Jézus abban, hogy magát Isten egyetlen, mindörökké érvényes kijelentésének vallja. Mindebből fontos következtetést vonhatunk le: vagy egy beteg lélek vakmerő istenkáromlásai Jézus isteni méltóságáról szóló önkijelentései – vagy igazak. Harmadik lehetőség nincs. Már a beteljesült próféciák önmagukban hitelre és teljes bizalmunkra méltóvá teszik Jézus Krisztust. A földkerekség legtávolabbi zugában is érvényes, amit Isten Igéje Krisztusról tanúsít: „Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.” (ApCsel 4,12) Ebből következik, hogy áthidalhatatlan a minőségi eltérés, és nemcsak fokozati különbség van Jézus Krisztus és az összes vallásalapító között, hanem lényegi. (folyt)
Az embernek végigbor-sódzik a háta a történet olvasása alatt. Mintha nem akarnánk tanulni mások hibáiból. Úgy látszik a sajátunkból sem. Káromkodunk, lopunk, csalunk. Ügyeskedünk és ’bizniszkereszténységet’ szeretnénk, mert azt hisszük, az is csak úgy működik, mint egy „jól menő” vállalkozás. Közben szemlátomást kártyavár-ként omlik össze gyermek-korunk hite, hagyományai, és jottányit sem teszünk azért, hogy lelki életünket ne csak karbantartsuk, hanem fejlesszük. Nincs még beágyazódva reflexe-inkbe, zsigereinkbe Jézus lelkülete.
„Kedves német testvérek! Az imént is láthattátok, milyen színes az egyház: Isten ilyen szí-nesen szereti az egyházat. Testvérek vagyunk, az egyik öröme a másiknak is öröm, az egyik gondja a másiknak is az. Nálunk Beninben sok boldog keresztény él, sokan 8-10 kilométert is gyalogolnak vasárnap a templomig, és közben énekelnek. Négyszáz papnövendékünk készül a szemináriumok-ban (másfélmillió katolikusból) hivatására. Tőletek azt halljuk, hogy itt egyre inkább kiürülnek a templomok. Nálunk Afrikában még csak százötven éve jelent meg a kereszténység, és mi azon fáradozunk, hogy gyökeret is verjen. Köszönjük, hogy megkaptuk tőletek Jézus tanítását, és egyre többen hisznek az evangéliumban a természeti jelenségek és szellemek istenítése helyett. Ti vagytok a mi példaképeink. A gondunk csak az, hogy nem tudjuk, mit válaszoljunk embertársainknak, akik azt mondják: „Ti is csak addig vagytok keresztények, amíg szegények vagytok. Ha majd jobban éltek, ti is el fogjátok hagyni a vallásotokat, ugyanúgy, mint a fehérek.” (Döbbent csend lett a templomban…) De én hiszek a közös szép jövőben – folytatta – mert ti itt vagytok. Ámen.” (Igen folyóirat, 2003, november) (Folyt.) 
Mivel a hit igazságát olyan hatásosan védte, a teológusok, filozófusok és ügyvédek védőszentje lett. A párizsi Sorbonne egyetem pecsétjébe is őt vésették. Ebből következően a középkori főiskolák, könyvtárak, tanárok és tanulók, szónokok és később a nyomdászok védőszentjükként tisztelték. Mivel utolsó imádságában Katalin a betegeknek és haldoklóknak is segítséget ígért, a késő középkorban gyakran a kórházak patrónájaként is megjelenik; s mert a börtönbeli kínzásokat volt ereje elviselni, a foglyok is hozzá folyamodtak szabadulásért. Tekintve, hogy a kínzására szerkesztett késes kerekek összetörtek, mindazok az iparosok, akik kerékkel foglalkoztak, szintén segítségül hívták. A házasságra készülő fiatal lányok is segítségét kérték, hogy jó vőlegényre találjanak. A tizennégy segítő szent közé sorolták.
(Amire a fatimai üzenet előre figyelmeztetett – és nem csak erre!)
egy-, a másik kezén három ujjával jelzi a Szentháromság dicsőségét! Így találták meg szarkofágjában, és e látvány alapján készült el, Stefano Maderno remek szobra.
Férje, Valerianusz és sógora Tiburtiusz is hősies vértanúságot szenvedtek Krisztusért!
Kedves Olvasóim!