Sebestyén Péter atya teológiai dolgozata
Ezek az énekek nemcsak a magyar zenekultúra gyöngyszemei, de a magyar kereszténység hitének énekben elimádkozott dokumentumai is. Egy csodálatos időutazás élményével ajándékoznak meg: azt az időt jelenítik meg, amikor még imádkozni és énekelni egyet jelentett, amikor még a népdalok imádságok voltak, amikor leborulni,
elismerni és imádni Isten fönségét, – egyenlő volt az ember méltóságának kiteljesedésével.
Amikor még az emberek szépen éltek. A Rendben éltek. Amikor még tudták és értékelték a természet ritmusát, az évszakok, a hétköznapok és az ünnepek váltakozását. Amikor még „ismerték” és tisztelték a titkot, a születés és a halál titkát, még félték az Istent.
A betlehemi jelenet „mellékszereplői” a pásztorok is sok karácsonyi énekünket megihlették. Ahogyan a nagy zeneszerzők – Corelli, Manfredini, Bach, Haendel – pasztorál koncertjei és oratóriumai felmagasztalják a betlehemi történet első tudóit, ugyanúgy magyar népünk is szívesen látta meg bennük a tiszta, nyitott szívű, Isten csodáját befogadni képes embert. A pásztorok közelebb állnak a természethez, ismerik a juhokat, jól tájékozódnak az éjszakában, egyszerűen élnek, gondját viselik a nyájnak. Nem puhányak, kényelmesek és kényesek, hanem tettre készek. Ha isteni üzenetről van szó, azonnal cselekszenek. Ezen a megszentelt éjszakán sem keveslik, amit látnak, mert hiszen angyali felszólításra indulnak. Számukra valóban jel a jászolban bepólyált Gyermek, és fenntartás nélkül hiszik, hogy Ő a Messiás, akire ők maguk is vártak. Őszinte örömüket, s ami azt kiváltotta, – ezt a nem mindennapi élményt – elhíresztelik mindenkinek, akivel csak találkoznak. Vajon mi pásztorai tudunk-e lenni családtagjainknak, baráti körünknek: merünk-e beszélni otthon legalább a szenteste otthon, a családi ünneplés keretei között, a legnagyobb csodáról,arról, ahogyan minket megérintett. Szoktunk-e nyíltan vallomást tenni egymás közt hitünkről, bensőnkben hogyan éltük meg a Vele való találkozást és hogyan
épül bele a karácsonyi üzenet mindennapi életünkbe?
(folyt. köv.) Forrás