A vak leány
Volt egyszer egy árva, vak leány, aki nagyon szomorú volt fogyatéka miatt. Egy fiú udvarolt neki. Sokat segített neki mindennapi életében, és hűségesen mellette volt hosszas kórházi kivizsgálása során is. Egyszer azonban megkérte a kezét. Ám a lány így válaszolt:
– Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül.
Egy napon kiértesítette a kórház, hogy akadt egy donor, aki ráhagyta a két szemét ajándékba. A lányt sikeresen megműtötték.
A hosszas gyógyulás után, amikor a lány szeméről végleg levették a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is, aki egy gyönyörű virágcsokor mögött állt. A fiú bizakodón megkérdezte:
– Na most már, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?
A lány azonban, amint meglátta a fiút és azt, hogy az vak, megborzongott a beesett szemhéjak láttán. Erre nem számított, egészen másképp képzelte udvarlóját a lelki szemeivel. A csalódás arra a döntésre késztette, hogy visszautasítsa kérőjét.
A fiú csendben könnyezve elbotorkált mellőle. Napok múltán az önfeledt, boldog lány, néhány soros levelet kapott a fiútól, melyben csak ennyi állt: 'Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tieid lettek, előtte az enyémek voltak!'
Sokak hasonlóképp feledkeznek meg, életük jobbra fordulásának segítőiről. Bizony nemcsak hajdani nehéz, kilátástalan helyzetük törlődik egykönnyen az emlékezetükből, de gyakran hálátlanok azokról iránt, akik pedig akkor is kitartottak mellettük, imádkoztak és esetleg kemény áldozatot is meghoztak értük!
