(Kérdést intéztek prof. Freund Tamás a világhírű agykutatóhoz. A tegnapi beszélgetés alapja, ha már mindenképp ragaszkodunk az evolúció elméletéhez, akkor...)

Kérdező: – Ön szerint hogyan jöhetett létre az evolúció során a gondolkodó ember?

FT: – Ezt a szervetlen, majd a biológiai evolúció szabályrendszere tökéletesen megmagyarázza, ebben egyetértünk az ateistákkal. Az ősrobbanással az összes fizikai állandó, a jelenleg ismert univerzum, benne a Föld, az élővilág olyan paraméterekkel keletkezett, hogy a gondolkodó ember létrejöttéhez optimális viszonyokat teremtsen. Kezdetben az atomokból kialakultak a molekulák, aztán az önreprodukcióra képes makromolekulák, ezekből az önreprodukcióra ugyancsak képes primitív mikroorganizmusok, majd az egysejtűek, belőlük a többsejtűek, mindez a természetes szelekció révén. Az emberi test is ezeken az evolúciós mechanizmusokon keresztül jött létre a rendelkezésre álló néhány milliárd év alatt. De a test önmagában még nem egyenlő az emberrel. Az embernek kell, hogy legyen egy olyan komponense, amely hasonlatossá teszi őt a teremtőhöz, és ez ad nekünk reményt az öröklétre.

K: – A lélek és a test viszonylatában hol keresendő az emberi tudat?

FT: – Az állatoknál is beszélhetünk különböző tudati szintekről, ezek esetenként félelmetesen hasonlíthatnak is bizonyos emberi tudati folyamatokra. Ezek a jelenségek anyagi agyunk, idegsejthálózataink működésének termékei, amelyeket én nem azonosítok az öröklét képességével felvértezett énünkkel. Ez utóbbit felfogni, elképzelni nem tudjuk, hiszen ez azt jelentené, hogy magát a Teremtőt, az ősrobbanás iniciátorát is megismertük. Az anyag az evolúció során az emberi agyban jutott el arra a komplexitási fokra, amely már képes volt megfelelő szinten közvetíteni az anyagi világ és a többi hozzánk hasonló teremtmény számára isteni eredetű komponensünk megnyilvánulásait.

K: – Ezek szerint az agyat megismerhetjük, de a lelket nem?

FT: – A lelket és a Teremtőt azért nem ismerhetjük meg, mert ami nem anyagi, nem térben és időben létezik, ahhoz a természettudományok nem tudnak hozzányúlni.

K: – Tehát a tudományos ismereteknek van határa, amelyet a tudósok sosem léphetnek át?

FT: – Nem igazi tudós az, aki azt állítja, hogy az anyagnak, akár az emberi agynak is vannak olyan részletei, működési sajátosságai, amelyek ne lennének megismerhetők a természettudományok számára. A megismerés határai leginkább a technológiai fejlettségünktől függnek. Ám ahogy fejlődnek a módszereink, a megismerés határait egyre kijjebb toljuk, az agyunk megismerésében is. De ami nem az anyagi agy produktuma, azt természettudományos módszerekkel nem lehet vizsgálni.

A hit foglalkozik azokkal a kérdésekkel, amelyeket a természettudomány fel sem tehet magának, például hogy: mi az élet értelme.

Forrás 

     Amit ma megélünk, az az egyetemes sátáni terv része és kibontakozása, vagyis a megelőző századok új eszméinek és fogalmainak a „gyümölcsei”! Ezek már eleve a hit pusztításának és az emberi élet elértéktelenedésének állomásait jelölik. Ilyenek pl. a racionalizmus, a felvilágosodás, a modernizmus, a bolsevizmus, az ateizmus, a liberalizmus, abortusz- és eutanázia törvények. Újabban pedig a „genderizmus” és az „LMBTQ-izmus”!

Ezek az eszmék aztán az élet minden területén kifejtetik hatásukat. A családokban, a közösségben, a képernyőn, a politikában, az egyetemi katedrán, az iskolákban, az óvodákban, sőt az egyháziakat sem kerülik el.

Keresztes Szent János szerint ,,az ördögnek sokféle furfangja között, melyekkel igyekszik befonni a lelki embereket, a legközönségesebb, hogy nem rosszat, hanem valami jót, vagy legalább jónak látszót ajánl nekik.” ‒ És itt a probléma, mert oly sok felkészületlen lélek „bedől” neki!

Az a sátán, mely évszázadokig csábító érveivel rejtőzködve sugallta a rosszat, jelen éveinkben istentelen elvárásaival már nyíltan színre lépett!

Szűz Mária azért jön, hogy Isten akaratából és erejéből leleplezze a bűn szerzőjét és segítségünkre legyen örök életünkért vívott küzdelmünkben. Különösen, hogy az emberek tömegesen elveszítették képességüket az Isten Országáért hozott erőfeszítésre, pedig erőfeszítés nélkül senki nem üdvözülhet (Lk 16,16).

Ennek ellenére, sokak nem tesznek semmit a saját-, vagy pláne mások üdvösségéért, de sajnos ebben közrejátszik a megfelelő ismeretek és a megkülönböztetés hiánya is, így az emberek jó szándékkal követnek és támogatnak káros eszméket vagy hamis üzeneteket is.

Hadd ne mondjam, hogy egy kényelmes, „ima- és áldozatmentes” tévelygő élet után senki sem sétálhat be Isten Országába! Mert meg vagyunk ugyan váltva, de a Szent Keresztségben kapott „belépőt” sokan, vidáman és lazán elveszítették!

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

     Biztos, hogy a megtérés után is lesznek megpróbáltatások, szenvedések, a lelki szárazság és harc percei néha nagyon nehéznek tűnnek, de mégis rendelkezésünkre áll a Szentlélek ereje, ott van Jézus világossága, az Atya szerető közelsége. Ez a hit által mindig az emberé, akkor is ha nem tapasztalja az örömet. Ha az ember személyiségének ez a belső magja nem Istené, akkor minden rosszra képes. Ezért tartja Jézus a megtérést annyira fontosnak, hogy nyilvános fellépésének kezdetén ezt mondja: "Az idő betelt: közel van az Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az üdvösség jóhírében." (Mk 1,15)

Van Isten?

     A Hetek (2013.11.27. 18-20.o.) Van Isten? címmel számol be arról, hogy november 15-én a Sophianum épületében Mezei Balázs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Filozófia tanszékének vezetője és Szalai Miklós történész, ateista filozófus, az ELTE BTK oktatója vitatkozott Isten létéről. Szalai szerint ha létezne Isten, azaz lenne egy mindenható, mindentudó és jóságos lény, nem engedné meg az emberek szenvedését. A szenvedés halálhoz vezet, vagy olyan élethez, amelyben kétségessé válik, hogy jó volt-e egyáltalán megszületni. Valószínűtlen, hogy minden rossz mögött van valami jó. A túlvilág léte a hétköznapi és természettudományos ismeretek alapján nem állítható. Egy olyan Isten léte, aki direkt elzárja a túlvilágot az ember elől, nem valószínű. Ha volna Isten, akkor ésszerűen elvárható volna tőle, hogy az emberek tudomására hozza létét. Az ateista filozófus hangsúlyozta, hogy a komplex objektumok nagyobb része nem teremtés útján jött létre. Valószínűbb tehát, hogy az univerzum sem teremtés útján jött létre. Ami a világban létrejött, azt testtel rendelkező lény hozta létre. Mezei Balázs a rossz problematikájáról kifejtette: különbséget kell tenni a historikus rossz és a radikális rossz között, amely minden rossz forrása. A historikus rossz – például a XX. század szörnyűségei – ugyanis kiváltja a jónak egy olyan reakcióját, melyre korábban nem volt példa. Auschwitzra hivatkozott, ortodox zsidó szerzőkre, akik szerint még a rossznak ilyen extrém formája sem cáfolja Isten létét, hiszen jó jött ki belőle, szerintük például Izrael Állam. Szalai Miklós viszont ugyancsak ortodox zsidó szerzőkre hivatkozott, akik szerint Auschwitz-cal Isten pont az ateista cionistákat akarta megbüntetni a leendő Izrael miatt. Mezei Balázs szerint lehetnek különböző érvek, amelyek gyengítik Isten valóságának hihetőségét, de nem semmisítik meg azt. Egy felmérésre utalt, mely kimutatta, az Istenben hívők aránya a társadalomban nagyon magas, míg az ateistáké elenyésző. A statisztikák tehát nem támasztják alá Isten rejtőzködő voltát. Az univerzummal kapcsolatos ateista érvvel kapcsolatban pedig leszögezte: az, hogy van racionalitás, s az univerzum valamiféle struktúrát mutat, inkább egy ateista következtetést valószínűsít. A Hetek régi teológusokat, filozófusokat is idéz, akik megfogalmazták érveiket Isten léte mellett. Canterbury-i Szent Anzelm: „Isten az, aminél semmi nagyobb nem gondolható el. Lehetetlen, hogy az, aminél semmi nagyobb nem gondolható el, csak fogalmi síkon létezzék, hiszen akkor nem ő volna az, aminél semmi nagyobb nem gondolható el. Isten szükségszerűen létezik, hiszen nemléte elgondolhatatlan.” Auqinói Szent Tamás: „A világban minden mozgásban van. Semmi nem képes mozgásban lenni anélkül, hogy valami tőle különböző ne mozgatná azt. Ezt ismét mozgatni kell másvalakinek, és így tovább. A sorozat azonban nem folytatódhat a végtelenségig, szükséges tehát eljutnunk egy első mozgatóhoz, amelyet semmi sem mozgat: s ezen mindenki Istent érti.” Richard Swinburne: „Isten a legátfogóbb, legegyszerűbb, legvalószínűbb magyarázata mindennek.”  (A Magyar Kurír ismertetése nyomán)

Lényeg a lényeg, csűrhetik, csavarhatják, a lényeg mégsem fogalmazódik meg: Isten nélkül lehet élni, de Őnélküle meghalni már nem! 

     A hitismeretek hiányában felnőtt ember számára végképp ismeretlen, hogy „az Apostoli Egyház, az Istenről szóló hiteles tanítás egyetlen megbízott továbbadója és értelmezője” (Katekizmus 85-87). Csak Jézus Krisztus által lehet eljutni az Istenhez (vö. Jn 14,6), és ,,NINCS ÜDVÖSSÉG SENKI MÁSBAN!” (ApCsel 4,12). Ő az egyetlen ,,közvetítő Isten és ember között” (1Tim 2,5), Ő az, aki megmutatja az üdvösség egyetlen útját, mert Ő ,,az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). Jézus tanítói megbízatást és hatalmat adott az apostoloknak: ,,Aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16).

Hasonlóképp Egyházára bízta az Úr a hit szent örökségét, a hitletéteményt (depositum fidei), így az Egyház az Istenről szóló hiteles tanítás egyetlen birtokosa!

Ezek után tudatlanság azt állítani, hogy „minden vallás a sajátját tartja igaznak”! Ugyan bizony, melyik vallásalapító áldozta fel magát az emberiség üdvéért, támadt fel a halálból, és melyik ajánlott minket Édesanyja gondoskodására?

Ezt az elistentelenedést készítette elő az ún. „felvilágosodás”, a racionalista „modernizmus”, és némely eretnekség súlyos fertőzése!

Csoda-e, ha X. Piusz pápa a 20. század legelején kiadott „Pascendi Dominici Gregis” kezdetű apostoli körlevelében elítélte a modernisták tévedéseit. Azt a tévtant, melyet Szent X. Pius pápa „modernizmusnak” nevezett, az egyháztörténelem legveszélyesebb „comulatio omnium haeresium” – minden eretnekség gyűjtőmedencéjeként – ítélte el! („Egyházi Közlöny” 1907. évi 38–46. szám)

És ez sajnos ma is él, és virágzik! Terjesztői a felvizezett katolicizmus hívei.

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

Változnak az idők, de az Evangélium ugyanaz!

     Az Úr szavai a Szeretetláng Naplóból: „Kérd meg fiaimat, hogy küldjék a lelkeket Édesanyánkhoz, és egyetlen beszédet el ne mondjanak Édesanyám különös tiszteletének említése nélkül. A Magyarok Nagyasszonya országa vagyunk, ezt ragyogtassák szüntelenül a lelkek felé.” (I/41) ‒ Miért? ‒ Mert: Történelmi méretű küzdelem külön-külön folyik valamennyi lélekért a technika, a szemenszedett hazudozás és a manipuláció minden eszközével. Ebből a harcból viszont mindenkinek részt kell vállalnia! Az ember rövid életének tétje, bizalommal megvívni a „jó harcot” (1Tim 1,18), s így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát. Az ember ugyanis kezében hordozza örök sorsát, és tetteivel befolyásolhatja az üdvözültek és az elkárhozottak számát! Ezt vegyük figyelmeztetésnek!

Modern világunkban az üdvözülni akaró ember hitét az erőtlenség súlyosan veszélyezteti. A hívő emberek egyre jobban nélkülözik a keresztény környezetet. Az egyébként jó szándékú, Istennel és Egyházzal még kapcsolatot tartó emberek sok esetben átveszik a környező világ mentalitását, erejük megfogyatkozik, s nem képesek a deszakralizálódott környezetben apostolként, dinamikusan tanúságot tenni az Evangéliumról. Így, óhatatlanul generációk nőnek fel a sátáni divatok és gondolatok légkörében úgy, hogy nem ismerik a Kinyilatkoztatást. Ennek következményeként, nincs még minimális keresztényi- és nemzeti identitásuk sem. Ezek után, ha mégis istenkeresők lesznek az ezernyi gyülekezet kínálata közt, kellő ismereteik hiányában, akár nemkeresztény valláshoz is vetődhetnek mert nem tudják, hogy Isten EGYEDÜL csak a Názáreti Jézust igazolta (ApCsel 2,22).

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

LUCIA NŐVÉR: A Szűzanya egy nagy lángtengert mutatott nekünk, amely úgy látszott, mintha a föld mélyén lenne. A lángtengerbe merülve láttuk az ördögöket és a kárhozott lelkeket, mintha átlátszó, feketén vagy barnán izzó emberi alakok lettek volna. Ide-oda kavarogtak a tűzben, kiemelkedtek a lángokból, amelyek bensejükből füstfelhővel együtt törtek elő. Mint nagy tűznél a sziporkák, súly nélkül estek minden irányba. Közben fájdalmukban és kétségbeesésükben ordítottak. A rémülettől reszkettünk és megdermedtünk. Az ördögök úgy néztek ki, mint utálatos, ismeretlen állatok, ijesztő és szörnyű formájuk volt, de azok is átlátszók és feketék voltak.

ERZSÉBET ASSZONY: Előttem rettentő füst kezdett gomolyogni, melyben felismerhetetlen alakok jajveszékelve tolongtak, tanakodtak, rettegtek, és a gomolygó füst között hatalmas alak jelent meg, kit a szürkésen gomolygó füst miatt nem láttam, hogy nézett ki, csak éreztem, hogy a sátán volt. Észbontó üvöltéssel segélykiáltást hallatott. Nem tudja, mitévő legyen, ellenállása inog, minden eszköz csődöt mond, és minden kísérletezés hiábavaló. Ez csak néhány percig tartott. Utána Isten kegyelme azt a tudatot erősítette meg bennem, hogy a Szent Szűz Szeretetlángjának ki kell gyúlnia, mert ez fogja a pokol erőit megingatni. Ez a látvány annyira kimerített, alig tudtam szabadulni még utána is hatásától. (II/75) 

     Aquinói Szent Tamás azt írja, hogy a Sátánnak nem áll módjában, hogy az embereket olyan mértékben tegye próbára, ahogyan szeretné. Csak olyan mértékben szorongathatja őket, amilyen mértékben Isten engedi neki. Sem jobban, sem kevésbé!
     „Ha Isten a démonokat nem tartaná pórázon – mondja Szent Ágoston egy homíliájában –, nem létezne több igaz a földön. Valójában a Sátán és angyalai, ha Isten és az emberek iránti gyűlöletüknek szabad folyást engedhetnének, mindent szétrombolnának, ami Isten dicsőségét szolgálja.”
A Sátán, akarata ellenére, Isten országának a kiterjesztésén munkálkodik. Nem olyan, mint egy elszabadult, dühös kutya. Isten szüntelenül pórázon tartja.
Vannak, akiket erőik végső határáig kísért a Sátán. Ők ne feledkezzenek meg a Szentírás szavairól: „Eddig emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.” (1Kor 10,13)

     Az Istent szeretőknek minden a javára válik. Még a kísértés is! A gonosz erősebb, mint mi önmagunkban, képességei az emberi természet erőit messze meghaladják. Viszont nem erősebb nálunk addig, míg Krisztussal egységben vagyunk. Amíg természetes erőinkre hagyatkozunk, fölényben van velünk szemben, viszont felette állunk, ha Krisztussal közösségben maradunk. „Az ördög fél az olyan lélektől, aki Istennel egyesült, éppen úgy, mint magától Istentől.” (Keresztes Szent János)  Avilai Szent Teréz azt mondja, hogy amikor kapcsolatban van Istennel, nem fél jobban az ördögtől, mint egy légytől vagy egy hangyától.

     A Sátántól való szabadságunknak, ahogyan boldogságunknak is a kulcsa az Istennel való egységünk. Ezen kéne, hogy munkálkodjunk, gondolkodjunk és akkor a Sátántól szabadok és Istenben gazdagok és boldogok leszünk.

 (Katolikus kalendárium, 2008 nyomán)

 (A fatimai idézetek a "Fatimáról beszél Lucia nővér" c. könyv 2006-os IV. kiadásából valók, a továbbiakban LN jelöléssel. A Szeretetláng üzeneteket a Lelki Napló Szent István Társulatnál, 2010-ben megjelent kritikai kiadásából idézzük, jelölése római/arab számmal!)

 Szűzanya: „Anya vagy te is, és Én anyai Szívem tengernyi bánatát és szenvedését megosztom veled. Tudom, te átérzed anyai fájdalmamat. Gondold el, ha a hat gyermeked elkárhozna, mily fájdalmad lenne miattuk! És Én? Ó, gyötrelmeim, melyekkel látnom kell, amikor a sok lélek a pokolba szédül! Segíts, kislányom! Gyermekem!” És amint ezeket mondta, én is lélekben Vele szenvedtem. Szívemet összeszorította a fájdalom. A Szűzanya lelkének gyötrő kínjait éreznem engedte. (II/50)

Szűzanya: Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, mert sok lélek kerül a pokolba. (Mivel) nincs aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük. (LN 173) Oly sok lélek kárhozik el Isten igazságossága folytán azon bűnök miatt, amelyeket ellenem elkövetnek. Jövök, hogy engesztelést kérjek: áldozd fel magad erre a szándékra és imádkozzál! (LN 192)

Lúcia nővér: ...ebben a hónapban elvesztettem lelkesedésemet az áldozatok és önmegtagadások iránt. Már arra gondoltam, hogy mégis azt mondom, hazugság volt az egész. Ezzel mindennek vége lesz. Jácinta és Ferenc azonban azt mondták:

Erzsébet asszony: Eddig minden gondolatomban és cselekedetemben az vezetett, hogy minden áldozatot meghozok a szent ügyért. De hogy valóban így van-e, hogy az ügy nem tőlem való-e, ezt senki nem tudja, én magam sem vagyok biztos felőle. Hogy nem az ördögtől van, (bár) ezt már a püspök atya is megmondta, és M. és B. atya is. (...) Uram, bocsásd meg vétkeimet, nem bírom áltatni magam tovább! Végképp meg akarok nyugodni. Látom, teljesen értelmetlen az, amit tettem, és nem tudom miért, azóta csak szenvedek. Hisz a bűnből eredő szenvedés nem lehet érdemszerző. Szabadulni, szabadulni, ez az egyetlen imádságom az ég felé. (III/209)

     A sátáni gondolat fellelkesíti a valamiképp megkötözött embereket, tönkre teteti velük a környezetet, sőt ordítoznak, elképesztően hazudnak, akár fetrengve is politikai szerephez juthatnak, hogy alattomos ígéreteikkel rombolhassák Mária Országát, és intézményesen terelhessék a lelkeket a kárhozat felé. Márpedig, ha a pusztítás elhatalmasodik, az Isten tisztító ítéletére is sor kerülhet, éppen úgy, ahogyan Noé és családja, vagy Lót és családja körül megtisztította Isten a világot. Ezt a kilátásba helyezett tisztító ítéletet nevezzük az elhatalmasodó bűn természetfölötti következményének!

A hiteles üzenet rendszerint az életvitelében hiteles, többnyire képzetlen személyektől való „mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek” (Mt 11,25). Az igaz üzenetek behatárolt idejűek, bűnbánatra, megtérésre biztatnak, s a bűn elhatalmasodásának veszélyeire figyelmeztetnek.

A népek körében népszerű zarándoklatok, a bensőséges Mária-tisztelet megnyilvánulásai. Ezek elősegítik a megtérést és alkalmassá teszik a híveket Szíve Szeretetlángjának befogadására, „mely maga Jézus Krisztus” (I/107)!

‒ Hogy miként?

Nos, Szent Ágoston 'Isten formájának' nevezi Szűz Máriát, aki méltó arra, hogy mint isten-formában átalakuljanak a lelkek Jézus Krisztusba (vö. Grignon: TMT 219). ‒ És ez ‒ az istenanyai pedagógia lényege, vagyis gyermekeinek krisztusivá formálása!

Mai fogalmakkal élve: Szűzanyánk előkészíti és irányítja az Egyház újjászületését. Indítani és támogatni kívánja gyermekeit a megtérés útján. Így az Istenanyát az evangelizációban mellőzni igen merész és önfékező cselekedet!

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

78. Midőn a szenvedések már egészen összetörtek, bementem a kápolnába, s lelkem mélyéből ezeket a szavakat mondtam:
,,Jézusom, tégy velem, amit csak akarsz. Én mindenhol imádni foglak. Valósuljon meg bennem teljesen a Te akaratod, én Uram és Istenem, én pedig hirdetni fogom végtelen irgalmadat.'' Ezzel az Istenre hagyatkozással megszűntek szörnyű kínjaim. Megpillantottam Jézust, aki így szólt hozzám: ,,Én mindig a szívedben vagyok.'' Felfoghatatlan öröm árasztotta el a lelkemet, s nagy istenszeretet töltötte be, melytől fellángolt árva szívem.
Tudom, hogy Isten sohasem enged többet szenvednünk, mint amennyit el bírunk viselni. Ó, semmitől sem félek: ha Isten a lélekre nagy fájdalmat küld, még nagyobb kegyelemmel segíti, bár egyáltalán nem érezzük ezt. Egy ilyen pillanatban tanúsított bizalmi megnyilvánulás nagyobb dicsőítést jelent Istennek, mint többórás vigasszal teli ima. Most látom, hogy ha Isten egy lelket sötétségben akar tartani, akkor semmilyen könyv, sem a lelkiatya nem tud világosságot adni neki.

A Sátán hatalma

     Vannak, akik nem hisznek a Sátán személyes létében, vagy nem tulajdonítanak különös jelentőséget működésének. Ők azok, akik a leginkább uralma alatt állnak. A bűn világuralmát építő sátán legnagyobb bravúrja ugyanis az, hogy sikeresen hiteti el; nem is létezik! Aki nem akar hinni, az elhessegeti magától az ezzel foglalkozó gondolatot!
     Vianney Szent János idézi Nagy Szent Gergelyt: „Ha nincsenek kísértéseitek, ez annak a jele, hogy a démonok a barátaitok. A démonok hagyják, hogy nyomorúságos életeteket nyugalomban töltsétek, és majd csak napjaitok végén rántanak magukkal a mélységbe.”
     Miért kell kísértéseket elszenvednünk?
„Azért, hogy érdemeinket nagyobbá, erényeinket tisztábbá és tökéletesebbé tegye, és hozzá való jutásunkat siettesse, Isten megengedi az ördögnek, hogy megkísértsen minket, és próbára tegyen.” (Grialou) 
     A Sátán Isten eszköze. Zaklatásaival, saját akarata ellenére, az ember javát szolgálja. Hogyan segítheti az ördög az embert? Hogyan válhat hasznunkra a Sátán kísértése és egyéb ellenünk irányuló tevékenysége?
Az ördög a kísértéssel egy alternatíva elé állítja az embert. Rákényszerít, hogy válasszunk a jó vagy a rossz között. Ezáltal a mi érdekeinket szolgálja. Hiszen az, aki valakinek az erkölcsi fejlődésre ad lehetőséget, ezzel értékes szolgálatot tesz neki. Hány ember éli le életét erkölcsi középszerűségben csak azért, mert sohasem került olyan választás elé, hogy lesüllyedjen vagy felemelkedjen.
Isten engedélyével a Sátán – a kísértések mellett – mindenféle akadályokat támaszthat az ember útján: anyagi nehézségek, egészségi zavarok, értetlenség, ellenállás, ellenségeskedés, féltékenység, gyűlölet stb. Mindez megannyi alkalom, hogy két megoldás között válasszunk: kapituláció vagy harc.
     Nem kell félni a Sátántól azért sem, mert nem korlátlan a hatalma. Csak Isten beleegyezésével tehet bármit is. Akármit tegyenek is a gonosz lelkek, minden teljesen Isten ellenőrzése alatt történik. Teljes mértékben Isten uralma alatt állnak, aki saját céljaira használja őket. Isten nem ad a gonosz lelkeknek korlátlan hatalmat. Amiként parancsol a tengernek, „mondtam neki: eddig jöhetsz, de tovább nem! Ezen a helyen törjön meg hullámaid gőgje!” (Jób 38,11), ugyanúgy korlátok között tartja a gyűlölet és az irigység kitöréseit is. Máté evangéliuma mutatja, hogy a gonosz lelkeknek még oly prózai vállalkozáshoz is, hogy megszállják a sertéseket, Isten engedélyére van szükségük.

      Az előző posztban elhangzott az állítás, miszerint Isten háromszor adott parancsot az embernek, mintegy a társadalmi együttélés szabályaként, teljesebb emberi élet és az üdvösség feltételeként. Nos, először a Teremtés könyvében, amikor Ádámot és Évát megáldotta és azt mondta nekik: »Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és minden állaton, amely mozog a földön!« (Ter 1,27)
Másodszor, a Mózesnek átadott Tízparancsolattal. (Kiv 20)
Harmadszor pedig Jézus Krisztusban: »Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket!« (Jn 13,34) Ezen isteni parancsok érvényessége minden időben megmarad, mivel Jézus azt mondta: "Nem megszüntetni jöttem a Törvényt, hanem beteljesíteni" (Mt 5,17)

Gondolkozz tehát, amíg nem késő!

A Bensőséges Mária-tisztelet hit kérdés-e, vagy óvatoskodó szakmai presztizs?

     Érdekes megfigyelni, hogy a magánkinyilatkoztatások témájában kevesen vállalják a kockázatot. Vannak, akik Jézus Anyjától féltik Jézus dicsőségét, az Egyház Anyjától féltik az Egyház jövőjét. Mások az „ökumenizmust” vélik veszélyeztetni az Egyház Anyjával való foglakozás miatt, sőt sokak a magánkinyilatkoztatások kérdését lekicsinylik és szükségtelenségnek tekintik. Aztán, ha netán valaki mégis vállalkozik tárgyalására, aligha számíthat egységes támogatásra, sőt kimosolyogják! A leginkább azok ártanak, akik úgy képviselnek határozott véleményt, hogy az ügyben lényegileg és részleteiben teljesen tájékozatlanok.

Fontos belátni, hogy a hiteles magánkinyilatkoztatások nem új kinyilatkoztatást hirdetnek, nem korrigálják és nem egészítik ki a Szentírást, nem adnak úgynevezett felsőbb utasítást az Egyház vezetésének, legfeljebb kérnek ezt vagy azt. Nem új hitet, nem új erkölcsöt hirdetnek, de kivizsgálásuk mégis kötelező: „Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg” (1Tessz 5,21). Az üzenetek nem képeznek hitkötelezettséget, nem tartoznak a ,,depositum fideihez” a hitletéteményhez, nem Mária-tiszteletet hirdetnek és nem azt népszerűsítik, hanem szembesítenek a valósággal: lelkiállapotunkkal, a veszélyekkel és az elhatalmasodó bűn végkimenetelével.

Az elhatalmasodó bűn természetes következménye az, amit az egyre nagyobb terephez jutó sátán művel az egyes ember, a társadalom és az emberiség történetében ‒ amiként tapasztalhatjuk is!

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

57. ... Felfoghatatlanságod új lángra gyújtja szívemet irántad, ó, Istenem! Jézusom, amióta megengedted, hogy tekintetem elmerüljön Benned, pihenek, s többé mást nem kívánok. Megtaláltam az én rendeltetésemet abban a pillanatban, mikor lelkem elmerült Benned, szeretetem egyedüli tárgyában. Veled összehasonlítva minden semmi. A szenvedések, a kellemetlenségek, a megaláztatások, a sikertelenségek, a vádak, amelyek érnek, csak apró szilánkok, amelyek az irántad való szeretetemet Jézusom, nagyobb lángra lobbantják. Óriásiak és kifürkészhetetlenek a vágyaim. Szeretném eltitkolni Előled, hogy szenvedek. Azt kívánom, hogy erőfeszítéseimért és jótetteimért soha ne kapjak jutalmazást. Jézusom, Te magad vagy a jutalmam. Szívem Kincse, elég vagy Te nekem. Felebarátaim fájdalmait velük együtt akarom elszenvedni, saját szenvedésemet el szeretném rejteni, nemcsak mások előtt, de Előtted is, Jézusom. A szenvedés nagy kegyelem. A szenvedés által válik a lélek az Üdvözítőhöz hasonlóvá, a szenvedésben kristályosodik ki a szeretet. Minél nagyobb a szenvedés, annál tisztábbá válik a szeretet.

A tisztulás a bűnbánat útja
Írta: Böjte Csaba OFM

     A mai világban nagyon sokan foglalkoznak fizikai testük, belső szerveik megtisztításával, méregtelenítésével, ezért az emberek különféle kúrákon vesznek részt, nehéz gyakorlatokat végeznek, táplálkozásukat, mindennapi életüket átszervezik. Szerintem jól teszi az aki elindul ezen a sokszor orvosok által javasolt úton, hogy ilyenkor tavasszal a sok téli salaktól, méreganyagtól, tartósítószertől a testét megszabadítsa.
     Az ember testi, lelki valóság, nekünk nem választanunk kell a test és a lélek között, hanem az embert a maga egységében kell elfogadjuk, értékeljük és ápoljuk. Nem szabad se a testi, se a lelki dimenzióját az életnek elhanyagolni, megvetni, másodrendűnek bélyegezni. Bűn az is ha valaki e szép világnak és benne az embernek csak a lelki, szellemi oldalát értékeli, de az is gond ha nem veszünk tudomást arról, hogy az Isten alkotta ember nem csak 50-70-100 kg élő szövet. Ezért, kisebb testvéri szeretettel szeretnék egy utat mutatni, mely az egész embert a maga szellemi, lelki méltóságában képes megtisztítani, gyógyítani, felszabadítani, az Istengyermeki örömteli méltóságra emelni.
     A tudatosan elkövetett bűneink lehúznak, a rossz döntéseink, át nem gondolt cselekedeteink, szabadságunkat, emberi méltóságunkat nem csak beszennyezik, de össze is törhetik. Az orvosok egybehangzó véleménye, hogy a gondolatban, cselekedetben, mulasztásokkal elkövetett bűneink mindenféle testi, szellemi betegségnek a forrásai lehetnek. Anyánk az Egyház, tavasszal, a húsvéti szent időben az embereket ösztönzi az elcsendesedésre, a szellemi, lelki tisztulásra, a bűnbánat tartására. Ősidőktől a lelki tisztulás útjára lépő ember, Isten törvényeire figyel, azok fényében újítja meg életét. Az erkölcsi életünket szabályozó parancsok világosak, egyértelműek, és hosszú évezredek tapasztalata alapján váltak az emberiség közkincsévé, ezért merem én is a bűnbánat útján, mint jelzőoszlopokat magunk elé állítani.
Isten a történelem során háromszor adott parancsokat az emberiségnek.

(Forrás)

Téged kérünk Magyarok Nagyasszonya,

mint Anyánkat!

Ne hagyd elveszni meggyötört hazánkat.

Fordítsd felénk könnyes tekinteted,

mutasd meg számunkra Szeplőtelen Szíved!

Hevítse át szívünket Szeretetlángod,

hogy megtérjen nemzeted, kövessen Országod!

Amen.

                            (Magánhasználatra!)

Isten és az emberi közvetítők
Írta: fr. Barsi Balázs OFM

     Akár tetszik, akár nem, Isten legnagyobb műveit emberi közvetítőkre bízza: az életadást (testi és lelki értelemben), az evangélium hirdetését, a legszentebb áldozat bemutatását, a szentségeket. Isten mintegy kiszolgáltatja, kezünkbe adja magát nekünk, gyarló embereknek.
     Az ember, ha helyesen fogadja ezt a zavarba ejtő megtiszteltetést, igyekszik felnőni küldetéséhez, és a hivatás szentsége őt is megszenteli. Ha azonban visszaél hivatásával, és hivatalt csinál belőle, amelyhez úgy ragaszkodik, mintha járna neki, súlyosan vétkezik küldője ellen. Bűne annál nagyobb, minél szentebb a feladat, amelyet rábíztak. (Ezért a mindenkori írástudók és farizeusok felelőssége is nagyobb, mint például azoké a művészeké, akik a szépség tanítószékében ülnek, s akiktől van mit tanulnunk, de életvitelüket nem kell követnünk, mert tehetségükhöz nem biztos, hogy megfelelő iránymutatást is kaptak, emberi sérüléseikkel pedig nem találták meg az igazi Orvost).
     Isten azonban nem közvetítői személyes életszentségétől teszi függővé ajándékait. Tanítása akkor is érvényes, ha méltatlan száj hirdeti, szentségei akkor is hatnak, ha méltatlan kezek szolgáltatják ki. Itt egyszerre kettőt kell megtanulni. Amennyiben „írástudó és mester vagyok”, tegyem is azt, amit tanítok. Amennyiben tanítvány vagyok, éljek a szent tanítás szerint, amit lelkiatyámtól kaptam, és ne hibáit, esetleg bűneit keressem.
     A történelem folyamán csupán egyvalaki volt, akiben a szó és a tett egysége maradéktalanul megvalósult, egyetlen Mester, akinek nem csupán tanítása, de életének minden lépése is követésre méltó. Ő nem rakott elviselhetetlen terheket az emberek vállára, hanem ő hordozta a mi terheinket, nem foglalta el az első helyeket, hanem megalázta magát a kereszthalálig. S „nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és életét adja váltságul sokakért”.

 (forrás) 

        A Szent Szűz, nem véletlenül mondta esdeklő hangon Erzsébetnek Szeretetlángjáról: »„ez a legnagyobb csodám, melyet most teszek veletek!” (...) nehogy félreértsétek. „Hisz szavaim tiszták és értelmesek, csak ki ne forgassátok, félre ne magyarázzátok. Mert nagy felelősséggel tartoztok ezért. Álljatok munkába, ne tétlenkedjetek! Én csodával határos módon segítek nektek, melyet érezni fogtok minduntalan. (...) Szeretetlángom a sátánt oly mértékben teszi vakká, amilyen mértékben elterjesztitek Szeretetlángom fényét szerte e világon. Úgy, ahogy nevem ismert az egész világon, úgy legyen ismert Szívem Szeretetlángja is, mely csodákat tesz a szívek mélyén. (II/18) „Mit gondoltok, ki lesz a felelős a gátlásokért? Ha akadnak köztetek ilyenek, minden erővel védjétek meg Szeretetlángom. A sátán megvakítására törekedjetek, törekednetek kell, melyet az egész világ összefogó erejével fogunk megvalósítani. Ne hátráltassátok, mert egyszer felelni kell a reátok bízott tengernyi lélekért. Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el. Mert a sátán oly mértékben lesz világtalanná, amilyen mértékben ti munkálkodtok ellene.” Itt a Szűzanya azt is mondta, hogy nemcsak a papságot fogja terhelni a tétlenségért a felelősség, hanem mindazokat is, akik kényelemből nem álltak be a sátán megvakítására. „Szeretetlángom kegyelmi kiáradását indítsátok már el. A felelősség nagy, de munkátok eredménye nem lesz meddő. Az összefogó munkából egyetlen lélek se maradjon ki. Szeretetlángom szelíd fénye gyújtani, gyulladni fog az egész földkerekségen, s a sátán megalázottan és tehetetlenül hatalmát veszti. Csak ezt a vajúdást ne akarjátok meghosszabbítani.”« (III/130)

Kérdés, hogy a Szeretetláng üzenete, mitől vált hitelessé? Egyfelől hitelesíti a kiváltságolt személye, tanulatlansága, küzdelmes és áldozatos élete, számtalan megaláztatása az ügyért. Nem kevésbé a Szűzanya ígérete szerinti, futótűzként (I/40) való elterjedése a világban (magasszintű jóváhagyások mellett). Másfelől a hitelét nyomatékozza a gamalieli kijelentés is: „ha ez a terv emberektől van, elenyészik.” (Apcsel 5,38)

És lám, sok ország mellett, hazánkban is megkapta az egyházi jóváhagyást a 494-1/09 sz. dekrétumban. Így viszont üdvös lenne teljesítenünk a Szűzanya kéréseit. Papjainknak a szószékről kellene hirdetnie az Úr és a Szűzanya tanításait, vagy ránk is érvényes lesz a Fatimai Szűzanya keserű kijelentése: „Tejesíteni fogják, de akkor már késő lesz!” (?)

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

Imádság Árpád-házi Szent Margithoz

Ó, Szent Királylány, hazánk engesztelő áldozata!
Te, aki vezeklésül adtad magad értünk, segíts nekünk, hogy népünk karizmája szerint 
felismerhessük feladatunkat.
Tündöklő alázatosságoddal beragyogod hazánk egét, mint fénylő csillag világítasz nekünk.
Nevedhez méltó igazi Gyöngy lettél a Boldogasszony Koronáján!
Légy velünk e nehéz, és küzdelmekkel teli időszakban!
Segíts imádkozni, segíts jónak lenni, türelmesnek és kitartónak a hitben és a szeretetben!
Fiataljaink számára kérd a tisztaságban való állhatatosságot, s hogy felfedezzék a tiszta és a 
másokért vállalt áldozatos élet értékét a családban és a társadalomban, az egyházban és a világban egyaránt!
Köszönjük áldozatos életedet, és kérünk, ne hagyj el minket.
Esedezz népedért, maradj egységben velünk, Boldogasszony hűséges Leánya!
Ékes Virágszál, Fényességes Gyöngy, esedezz népünkért, szép magyar hazánkért.
Tenger bánatunkban légy segítségünkre, fénylő könnyeiddel kelj védelmünkre!. Ámen

Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsőség...

50. + Azt kívánom, hogy a papok hirdessék nagy irgalmamat a bűnös lelkek iránt! A bűnösök ne féljenek hozzám közeledni! Az irgalom lángjai égetnek engem, ki akarom árasztani őket az emberi lelkekre.''
Jézus ezekkel a szavakkal panaszkodott nekem: ,,A lelkek bizalmatlansága szétszaggatja bensőmet. Még jobban fáj nekem a választott lelkek bizalmatlansága; kimeríthetetlen szeretetem ellenére nem bíznak bennem -- még a halálom sem elég nekik. Jaj annak a léleknek, aki visszaél ezekkel!''

     Amikor egy ókori könyv – mint a Biblia – mai kutatója meg akarja vizsgálni, hogy bizonyíthatóan Isten szaváról van-e szó, akkor két dolgot kell átgondolnia: 1) mi történt a szerzők életében, hogy pont azt írták le, amit leírtak; 2) aktuálisak-e a szövegben található állítások és milyen mértékben érintenek engem személyesen. E számos téma és esemény közül csak egyet szeretnék kiemelni, mely ugyanúgy valódi forradalmat okozott az egyszerű halászok, mint az elismert zsidó tanítványok gondolkodásában – s ez Jézus feltámadása.

     A szemtanúk vallomásai azt bizonyítják, hogy ezek az emberek egyáltalán nem voltak felkészülve egy ilyen eseményre, és szemtől-szembe a valósággal, át kellett értékelniük álláspontjukat.

1) az emberek nem támadhatnak fel.

2) Jézus halála bizonyos, hiszen látták, hogy meghalt.

3) látták a feltámadott, élő Jézust, negyven napon át húsvét után.

4) a sír a mai napig üres.

5) Jézus feltámadásának hitelességét több közvetett tényező is alátámasztja, pl. a Torinói Lepel, mely a tudományos vizsgálatok számára is rendkívüli kérdéseket, megválaszolhatatlan kérdéseket vet fel!

     Mi következik ebből? Mivel Jézus feltámadt, ez azt jelenti, hogy különleges valaki volt. Szavahihető volt, mert megígérte, hogy feltámad és meg is tette. Megígérte, hogy újra eljön majd ítélni élőket és holtakat, így hát számíthatunk rá, hogy ez így is lesz! 
Ez a megfontolás megváltoztatta a gondolkodását és az életét például Szent Jánosnak, aki tömören annyit mond, hogy "látta és hitt" (Jn 20,8). De ez nem minden. János felismerte a felelősségét, hogy a többi ember, aki nem látta saját szemével a Feltámadottat, higgyen az ő személyes tanúságtételének, és hitét erre építse, ezért tehát leírta (vö. Jn 19,35; 20,31).

     A Biblia mai olvasója itt elérkezik az elmélkedés második pontjához, melynek során elemeznie kell az adott bibliai szöveget. Íme, a használható tények:

1) a bibliai szövegek olyan jól fennmaradtak, hogy feltételezhetően pontosan ugyanolyanok, mint amilyenek a keletkezésük idejében voltak;

2) semmilyen bizonyíték sem támasztja alá azt, hogy másvalaki írta volna őket, mint az események szereplői;

3) semmi sem támasztja alá azt az állítást, hogy a bibliai szövegekben olyan változtatásokat végeztek volna, melyek az eredeti jelentést módosítják;

4) joggal hihetjük, hogy a szerzők hittek abban, amit leírtak;

5) a Biblia egyes könyvei, melyeket különböző korokban és különböző kultúrákban nevelkedett, különböző emberek írtak, nem mondanak ellent egymásnak;

6) a Bibliában nincsenek kitalált állítások a világról, sem a társadalmi-történelmi valósággal össze nem függő mitikus történetek. 
     A következtetés, hogy e könyv szavai ugyanúgy szólnak nekünk, mint ahogy Jánosnak, Péternek, Pálnak vagy Lukácsnak szóltak. Minden eszmefuttatás és kétely is ahhoz vezet, hogy megerősödjön a hitünk, mely a feltámadt Jézussal való személyes kapcsolat kialakításához vezet bennünket a napi ima, a bűnbánat szentsége és az Eucharisztia által.

     Ó, te, aki megérted, hogy életünk folyamán inkább viharok között hánykolódunk, semmint szilárd talajon, el ne fordítsd szemeid e Csillag ragyogásától, ha nem akarod, hogy elborítson az áradat. Ha kísértések szele ér, ha gyötrelmek szirtjei között hajózol, tekints a Csillagra. Ha a kevélység, hatalomvágy, mellőzés vagy a hiú vetélkedés hullámai között hánykolódsz, nézd a Csillagot, és hívd segítségül Máriát! Ha a harag, a kapzsiság vagy a test vágyai fenyegetik lelked tisztaságát, tekints Máriára. Ha a bűnök félelmetessége megzavar, ha a lelkiismeret szennyeződése megijeszt, ha az ítélet borzalmassága megrémiszt, ha a szomorúság feneketlen mélysége és a kétségbeesés örvénye fenyeget, gondolj Máriára.

     Veszélyben, szükségben, kétségeidben gondolj Máriára, és hívd segítségül! Ne távozzék ajkadról a Neve, ne távozzék szívedből az Iránta való áhítat, s hogy a közbenjáró imáját elnyerhesd, ne szűnj meg példáját követni. Ha Őt követed, el nem tévedsz; ha Őt kéred, nem esel kétségbe. Ha Rá gondolsz, tévelygésbe nem esel; ha Ő fogja kezedet, nem fogsz elbukni. Ha Ő védelmez, nincs mitől félned; ha Ő vezet, nem fáradsz el; ha Ő kegyes hozzád, célba érsz! – Így Testvérem, önmagad is megtapasztalod, hogy mily joggal mondja a Szentírás: A Szűz neve Mária. 

(Clairvaux-i Szent Bernát beszédéből)

     Sajnos a prímás több éves késlekedése, nem csak az ország sorsára, de a saját életére is végzetes lett! 1945. márciusában a hercegprímás részére már nem tudták beszerezni az inzulint, és emiatt az esztergomi prímási palota óvóhelyén hunyt el 60 éves korában! (Alsó képünk: Natália és Erzsébet)

A Szeretetláng Naplót olvasó számára, már az elején feltűnhetett, hogy Erzsébet asszony olyan Égi kéréseket írt le böjtről, virrasztásról, áldozatról és imádságról, melyeket öntetszelgésből aligha tett volna meg! Sőt anélkül, hogy ‒ a mai szokások szerint ‒ meghirdette volna, kizárólag ő maga valósította meg csendben, kizárólag a gyóntatója tudtával és engedélyével! Élete évtizedes gyakorlatává váltotta mindazt, amit leírt. A szenvedéseknek és megaláztatásoknak olyan mélységeivel küzdött meg, melyek ritkák még a misztika történetében is! Erzsébet asszonyról ugyanis megállapítható, hogy négy elemijével aligha lett volna képes ilyen magas szintű lelki irodalmat produkálni és ráadásul, ennek tanításában 24 évig helyt is állni! Emberségét − mi több állapotbeli életszentségét − tökéletesen igazolja, hatgyermekes családanyaként és három csecsemő unokát felnevelő nagymamaként való, tisztes helytállása! Ezek bizony igazolhatják a kiválasztottat, miként az általa képviselt Ügy hitelességét is!

Sajnos épp azok nem vették a fáradságot az említett Lelki Napló átolvasására, akik hathatós segítséget nyújthattak volna az Istenanya kegyelmi ígéreteinek mielőbbi beteljesüléséhez!

Ebből következően, sok egyházi személy Szeretetláng iránti ellenszenvének két oka: egyfelől a tárgyi ismeret teljes hiánya, másfelől az utólagos pót-üzenetek komolytalanító hatása. Ezek pedig a sátáni tevékenység célzott eredményének tekinthetők!

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

20. Ebben az időben megkérdeztem Jézustól, kiért kell még Imádkoznom? Jézus azt válaszolta, hogy majd a következő éjjel megmondja, kiért kell imádkoznom.
Megpillantottam őrangyalomat, aki utasított, hogy kövessem őt. Hirtelen ködös, tűzzel teli helyiségben találtam magam, melyben sok szenvedő lélek volt. Ezek a lelkek szívből imádkoznak, de ez nem használ nekik. Csak mi tudunk rajtuk segíteni. Az őket égető lángok engem nem érintettek, őrangyalom egy pillanatra sem hagyott el. Megkérdeztem a lelkeket, hogy mi az, ami a legnagyobb szenvedést okozza nekik. Egyöntetűen azt válaszolták, hogy legnagyobb szenvedés számukra az Isten utáni vágyódásuk. Láttam a Szűzanyát, amint meglátogatta ezeket a lelkeket a tisztítótűzben.
A lelkek Tenger Csillagának nevezik Máriát. Enyhülést visz nekik. Még többet is szerettem volna velük beszélni, de őrangyalom jelezte, hogy mennünk kell. Kiléptünk ebből a szenvedésekkel teli börtönből. [Egy belső hangot hallottam], mely azt mondta: 
"Irgalmam nem akarja ezt, de az igazság megköveteli.''

Ettől az időtől kezdve szorosabb kapcsolatba kerültem a szenvedő lelkekkel.

A logikus következtetés és a hit

     Ha valaki a Marson találna, mondjuk egy közönséges kést, a tudósok ebből nemcsak azt a következtetést vonhatnák le, hogy ezt valaki készítette, hanem sokat tudnának mondani a technológia fejlettségének fokáról és annak kialakítójáról is. A Földön ugyanakkor több millió élő szervezet található, melyek milliárdszor bonyolultabbak egy késnél, sokkal bonyolultabbak a mai számítógépeknél, mégis léteznek emberek, akik konokul azt hiszik, hogy ezek az évmilliárdok alatt – csak úgy – maguktól lettek! Ezen az alapon, akár a Marson is találhatnának – minimum – egy kést.
     Az ateizmus legjelentősebb "tudományos" bizonyítéka a Szovjetunióban az volt, hogy Jurij Gagarin a világűrben semmiféle Istent sem látott. Hasonlóképpen gondolkozik az az ember is, aki nem éli meg mindennap Isten jelenlétét: "Mivel Isten az én életemben nem cselekszik, valószínűleg nem létezik."  – ó micsoda "briliáns" logika, csakhogy a tévedés lehetőségét is hordozza, látszat ellenére ugyanis ez az állítás mégsem ésszerű. Ha így gondolkodnánk, akkor például azt is mondhatnánk, hogy az elhunyt nagyapám nem valóságos személy, hiszen nem tudom őt megmutatni senkinek. Pedig ez esetben is elkezdhetnénk logikusan gondolkozni, elemezve a tényeket: 1) létezik egy hely, ahol a sírja van; 2) léteznek dokumentumok a születésétől a haláláig, melyek életének egyes szakaszairól tanúskodnak; 3) még élnek azok az emberek, akik ismerték őt, és együtt dolgoztak vele; 4) én is létezem, ami a nagyapám nélkül nem lenne lehetséges.
     A szkeptikusok természetesen mindezt kétségbe vonhatnák, például állíthatnák azt, hogy a sír üres (vagy valaki mást temettek oda), hogy a dokumentumok hamisak, hogy a tanúk tévednek, és az én létezésem ebben az esetben nem számít. Ők azonban észre sem veszik – nem mérik fel –, hogy szkeptikus téziseiket sokkal kevesebb közvetlen bizonyíték támasztja alá, mint azt, hogy a nagyapám valóban élt.   

Ha Isten létezésének problémáját ítéljük meg, akkor ezeket a tényeket kell figyelembe vennünk:

1) léteznek a művei;

2) léteznek dokumentumok;

3) léteznek tanúk!

Az emberi létnek, csupán Isten léte ad értelmet, Isten teremtő létezésére következtethetünk műveiből annak ellenére is, hogy Istent nem láthatjuk, annak ellenére, hogy Gagarin sem látta őt.

     Január 16-a a Remeték Királynőjének ünnepe, melyben a Pálos Rend Anyját és Védasszonyát köszöntjük. Sajnos ez az ünnep a feledés homályába merült, holott a Pálosok az egyetlen magyar alapítású rend, melyről Pázmány Péter így szólt: "hogyha virágzik a Pálos Rend, akkor virágzik a magyar nemzet is!"

Magyarország a Pálos Rend által kapta a Remeték Királynőjének ünnepét és egyben egy új társvédőszentet, Első Remete Szent Pál személyében.

Végül Szent II. János Pál pápa 1984-ben (!) levelet írt a világ püspökeihez, kérve a csatlakozásukat.

     A fatimai kápolnából elhozatta a Szűzanya kegyszobrát, és 1984. március 25-én a püspökökkel egységben, megtette a felajánlást úgy, ahogyan a Szűzanya kérte, vagyis Oroszország megemlítésével (bár ezt diplomáciai okokból halkan, nem a mikrofonba tette)! Ezt a felajánlást a Szűzanya elfogadta!* Ámde, egyetlen biztató körülményt tartsunk szem előtt! A Szent Szűz ígérete, a felajánlás jelentős késedelmessége ellenére is érvényben maradt, miszerint az ő Szeplőtelen Szíve fog győzedelmeskedni! (Ehhez azonban üdvös lenne a fatimai kérések mielőbbi, egyéni és közösségi teljesítése!)

Egy magyar példa.   A Szent Szűz és az Úr, Natália Nővéren keresztül az 1930-as évek közepétől folyamatosan kérték a magyar engesztelés megszervezését és egy Engesztelő Templom építését a Normafa-i Szent Anna réten.

A szerzetesnővér magánkinyilatkoztatásait annak idején egyházilag kivizsgálták, s ügyét támogatták gyóntatói, ámde a kérés megvalósítását dr. Serédi Jusztinián Magyarország bíboros hercegprímása szükségtelennek találta. Pedig a kérés teljesítése nem volt arányban az égi ígérettel, miszerint a templom megépítése és a Nagy Magyar Engesztelés megszervezése esetén Magyarország kimaradna a világégésből! Az Úr ígérete szerint: „Magyarország engeszteléséért, megkönyörülök az egész világon! (...) Ez pedig annyiban fog sikerülni, amennyiben Szeplőtelen Anyámnak, mint a Világ Győzelmes Királynőjének megadják a nyilvános tiszteletet és elismerést (országában)”. (1940)

Hozzá kell tennem, hogy a fenti kérés ‒ az adott világhelyzetben – még „sima” jószándékú indíttatásként is illő és üdvös megvalósítást érdemelt volna Mária Országától, mintegy a hűség jeleként, ESDVE és megdicsőítve Királynőnket! Ám, miután a világégés egyre jobban perzselte hazánkat, a prímás 1944. szeptemberében végül mégis engedélyt adott a Magyarok Nagyasszonya, Világ Királynéja Engesztelő Templom felépítéséhez!

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

__________________________

* Vö. Alonso, J. M. ‒ A. P. Riberio: Fatima üzenete és az önfelajánlás. 2. jav. kiad. Eger, 1994. 40-41. p.

325.  Mária Mennybevételének ünnepén nem voltam szentmisén. – Nem engedte meg a doktornő. Így a cellámban imádkoztam bensőségesen. Kis idő múlva megpillantottam a Szűzanyát kimondhatatlan szépségben. – Azt mondta: ,,Leányom, imát, imát és újra csak imát kérek tőled a világért és főleg Hazádért. Kilenc napig végezz engesztelő Szentáldozást, s kapcsolódj bensőségesen a szentmise áldozatba. A kilenc nap alatt áldozatként fogsz állni Isten előtt. Mindenhol, mindig és minden időben, akár nappal, akár éjjel, ahányszor felébredsz, imádkozz lelkedben. Lélekben mindig lehet imádkozni.'' 

     Remete Szent Pál, vagy Thébai Szent Pál az első ismert nevű keresztény remete, a sivatagi atyák egyike. A 13. századi, egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a Pálos rend névadója, akit szellemi ősként, példaképeként tisztelnek.

Azt a keveset, amit az első, név szerint ismert remetéről tudunk, Szent Athanáznak és Szent Jeromosnak köszönhetjük. Remete Szent Pál gazdag thébai családból származott, 228 körül született. Kiváló képzésben részesült, jól ismerte a görög és egyiptomi irodalmat. A hagyomány szerint 16 évesen elvesztette szüleit, és egyedüli örökösként nagy vagyon birtokosa lett.

249-ben kitört a Decius-féle keresztényüldözés. Az ifjú Pál találkozott olyan keresztényekkel is, akik ‒ megtörve a kínzásoktól ‒ megtagadták hitüket. Ő sem érezte magát elég érősnek a vértanúsághoz.

Sógora részint a vagyon miatt is feljelentette Pált a római hatóságoknál, ezért elmenekült az Alsó-Théba-i pusztaságába, ahol egy rejtett barlangra talált, melynek közelében datolyapálmák és egy tiszta vizű forrás volt ‒ eszményi rejtekhely.

Isten, menekülésében megérintette Pál lelkét, aki úgy döntött, hogy teljesen Istennek szenteli életét, s elvonultan éli életét. A pálmafák leveleiből készített ruhát magának.

A Szent Jeromos által írt legendában Remete Szent Pálnak mindennap egy holló vitt egy fél cipót. Sőt, amikor a 90 éves Remete Szent Antal égi indíttatásra több napos vándorlás után meglátogatta Pált, a holló egy egész cipót hozott. Hálát adtak Istennek, hogy így gondoskodik szolgáiról.

Az átimádkozott éjszaka után Pál kérte Antalt, hogy hozza el neki Alexandriai Szent Atanáz püspök köpenyét. Antal útra is kelt, de visszatértében látomásban Pált látta, amint lelkét angyalok, és próféták kísérik a mennybe.

És valóban, Pált térdelve, ég felé emelt karokkal találta holtan. Antal beburkolta Pál testét a Szent Atanáz köpenyébe, pálmalevél ruháját pedig megtartotta (a nagy ünnepeken mindig azt hordta)! Pál testét pedig abba a mélyedésbe eltemette, melyet két, váratlanul megjelenő oroszlán kapart ki.

Remete Szent Pál 341-ben halt meg, és köré vagy emlékére laza közösség alakult ki, akik kezdetben csak az istentiszteletre gyűltek össze. ‒ Ilyenformán a pálosok "lelki elődei" lehetnek.

     A hit meghatározza az erkölcsi és életfelfogásunkat, ennél fogva a tudományos munkában is jelentős szerepet játszik. A világ egyre mélyebb megismerése oda vezet, hogy a kutatás tárgyával óhatatlanul túllépünk közvetlen szükségességen. Új törvényeket fedezünk fel melyek újabb és újabb kérdésekre és következtetésekre késztet bennünket, melyekre képtelenek vagyunk közvetlenül felelni. A személyes megtapasztalás azonban igaznak alapozza meg a tapasztalást, mert alapos okunk van rá. A tudósokat ez arra készteti, hogy elegendő mennyiségű tényt gyűjtsenek össze, melyekből levonhatják a megfelelő következtetéseket, ill. igazolhatják következtetéseiket. Ez azonban nem feltétlen van így a nemzetközi tudományos világ hozzáállásában, hiszen az olyan kézenfekvő tényeket, amelyek az istenhit bizonyságai lehetnének, azt következetesen elhallgatják, mondván "később majd erre is találunk magyarázatot"! (Ilyen tudományosan vizsgált, ám "megmagyarázhatatlan" tények a Torinói Halotti Lepel, a Guadalupei csodás kép, a Manopellói fátyol, a Lancianó-i Eucharisztia és az 1917-es októberi Napcsoda, nem beszélve az Univerzum egységes és pontos törvényszerűségeiről! stb.)
     A fent említett állításokhoz hasonlóan a keresztény hit is tények elemzéséből fakadó bizonyosság. Ezzel szemben a tudományosnak tartott evolúciós elmélet például nagyobb vakhitet kíván, mint a kereszténység. Egy totalitárius állam – a volt Szovjetunió révén – dogma lett belőle, melyet senki sem vonhatott kétségbe. De még ma is mérlegelés nélkül elfogadják ennek a teóriának az állításait és sokan meg vannak győződve arról, hogy ez az elmélet helytálló. Közben megfeledkeznek arról, hogy az indoklására felhasznált módszerek egyáltalán nem hasonlítanak a tudományos módszerekhez, következetességhez. A tudósoknak a valóságot kellene kutatniuk, és annak alapján kellene felépíteniük az elméletet, míg az evolúció hívei épp fordítva járnak el. 
     Charles Darwin a halála előtt maga is kételkedni kezdett elmélete helytállóságában, mert nem talált tudományos bizonyítékot az alátámasztására. Utódainak, akik szintén nem találtak ilyen bizonyítékokat, mégsem okoz gondot vakon hinni benne. 
     Ha megfigyeljük a minket körülvevő világot, láthatjuk rendkívüli összetettségét, amit Darwin a saját idejében még nem láthatott. Nem tudta, hogy a molekulák egyes atomokból állnak, melyek tovább oszthatók és minden részecskének megvan a maga helye a szerkezetben. A molekulák sejteket alkotnak, melyek közül mindegyiknek megvan a saját, konkrét feladata. Az egyes sejtfajták szöveteket alkotnak, melyeknek szintén megvan a saját küldetésük. A szövetek szerveket vagy szervrendszereket hoznak létre, melyek együttesen alkotják a szervezetet, a testet. Minden egyednek megvan a meghatározott helye a saját faja képviselői között, a fajnak is megvan a kijelölt pozíciója bolygónk biológiai rendszerében. 
     Az anyag önmagában nem képes az önszerveződésre, ehhez intelligenciára van szükség. A darwinizmust cáfolandó, ma már nagyon komoly képviselete van egy ún. "Intelligens Tervezés" irányzatnak, amely a tudomány jelenlegi eredményei alapján azt vallja, hogy az élet legelemibb részegységei is, mint pl. a sejtek, bonyolultabb komplexitással rendelkeznek, mint bármilyen ember által készített technológia. A sejtek és egyéb alapelemek egyszerűsíthetetlenül összetett formációk, amelyek nem jöhettek létre lassú módosulások révén, mivel működésképtelenné váltak volna. 
     Egy olyan rendszerről van szó, melyet az ember könnyen elpusztíthat úgy, hogy később nem lesz képes – intelligenciája ellenére sem – helyrehozni. Közben pedig némelyek azt gondolják és hiszik, hogy ez a rendszer a véletlen eredménye, a lélektelen evolúciós folyamat egyszerű következménye! Arról nem is beszélve, hogy minden évben 50 ezer növény- és állatfaj hal ki végérvényesen, miközben Darwin ideje óta egyetlen új faj sem keletkezett. Nos, hol van itt a racionális gondolkodás?

 A („Fatimáról beszél Lúcia nővér” c. könyv 192. oldalának lábjegyzete:) Alacoque Szent Margit 1689-ben, vagyis halála előtt egy évvel, többször is megkísérelte, hogy eljuttassa a napkirályhoz, XIV. Lajoshoz Jézus Szent Szívének üzenetét, amely a következő négy kérést tartalmazta:

- a királyi zászlókat díszíttesse fel Jézus Szentséges Szívének képével;

- építtessen egy templomot tiszteletére, hogy ott az udvar hódolatát fogadhassa;

- a király ajánlja fel saját magát a Szentséges Szívnek és

- használja fel tekintélyét arra, hogy a Szentszéknél kieszközölje a misét Jézus Szíve tiszteletére.

Sikertelen volt minden igyekezete, és úgy látszik, hogy az üzenet el sem jutott a királyhoz. Néhány évvel később a királyi család, a körülményeknek megfelelően, teljesíteni kezdte a kéréseket. XVI. Lajos 1792-ben előkészítette ugyan a felajánlást Jézus Szívének, de már csak a templombörtönben tudta megvalósítani. Azt is megígérte, hogy kiszabadulása után teljesíti a többi kérést is, amelyeket Szent Margit közvetített számára. Ez azonban túl későn volt az isteni Gondviselés számára: XVI. Lajost 1793. január 21-én kivégezték.«

A dolgok lassú intézése vagy egyéb okok miatt a fatimai kérés teljesítése elkésett. XII. Piusz pápa csak 1942. október 31-én végezte el a felajánlást. De ekkor már valóban késő volt. Az eredmény pedig a háború eszkalálódása, az ezt követő negyvenéves bolsevizmus, és a tévtanok elterjesztése az egész világon, ennek minden következményével! ‒ És??

A Fatimában kért világfelajánlás kérdése nem hagyta nyugodni az Egyház vezetőit és ismételten megkísérelték teljesíteni. Ám valami szerencsétlen okból, soha nem a Fatimai Szűz kérésének megfelelően! Mint említettem XII. Piusz pápa 1942-ben megtette ugyan, de a világ összes püspökei-, és Oroszország külön megemlítése nélkül! Hasonló hiányossággal ajánlották fel a világot VI. Pál pápa 1967. május 13-án, és II. János Pál pápa 1982. május 13-án. Mindannyiszor megkérdezve Lúcia nővért, hogy a Szűzanya elfogadta-e? És a válasz sajnos nemleges volt!

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

Ellentétben áll-e a hit az értelemmel?

 (Az első két rész, Miroslaw Rucki írása felhasználása nyomán szerkesztve! Megjelent a Szeressétek egymást c. Katolikus magazin 8. számában. (AGAPE kiadó, ul Panny Marii 4, 60-962 Poznan, Lengyelország) 

     Esetenként hallhattunk olyan állításokat, hogy az értelem ellentétben áll a hittel. A hitetlen emberek gyakran úgy tesznek, mintha Isten elutasítása valamiféle racionális gondolkodás eredménye lenne. Holott a "racionalitásuk" elsősorban a tagadhatatlan tények következetes elutasításában mutatkozik meg – ez pedig egyáltalán nem racionális vagy bölcs dolog.
     A hit szónak a magyar nyelvben több jelentése is van. A Magyar értelmező kéziszótár (Akadémiai Kiadó, 2003) három fő és néhány további mellékjelentését sorolja fel. Elsődlegesen "olyasmiről való meggyőződés, amit nem tudunk igazolni, mégis bizonyosnak tartunk". Ilyen értelemben használja a hit szót Szent Pál azt állítva, hogy a hit annak bizonyossága, amit nem láthatunk – annak alapján –, amit láthatunk (vö. Róm 8,24-25, 2Kor 5,6-8, 1Kor 15,17-20). Szent Pál megadja a hit definícióját és azt állítja, hogy a hit az nem az értelem tagadása, hanem inkább kiegészítése. A hitbe belefoglalhatjuk mindazt, amit nem láthatunk, vagy nem tapinthatunk.
     Például mindannyian elhisszük, hogy István király élt, annak ellenére, hogy egyikünk sem látta személyesen őt. Viszont, vannak történelmi feljegyzések és régészeti anyagok, melyek bizonyítják, hogy nem kitalált személyről van szó. Hasonlóképpen hiszünk sok olyan dologban, melyet a tudósok állapítottak meg. Többségünknek soha nem lesz lehetősége leellenőrizni, hogy mennyi a víz nyomása ezer méter mélyen, vagy hogy mekkora sebességgel terjed a fény a vákuumban. Ám tekintve, hogy olvastuk, tanultuk azon emberek kutatási eredményeit, akik mindezt megmérték és kiszámolták, így aztán elhisszük, mert semmi okunk arra, hogy elutasítsuk állításaikat. Annál erősebb a meggyőződésünk (vagyis a hitünk), minél elismertebb tudósról van szó (akik esetleg már rég nem is élnek). Ennek kapcsán, logikus a kérdés, hogy a történelmi Jézus szavait, tanításait a természetfelettiségről, kétségbe vonhatjuk-e? Ráadásul így vagy úgy, magunk is megtapasztalhatjuk, kikövetkeztethetjük, mint az élet egyetlen realitását!

      A szerkesztő hozzáfűzése: Szinte hallom egyesek érveit, miszerint racionális istentagadásukat épp a nagy gondolkodóktól és filozófus tudósoktól merítették, talán bizony nem hihetnének-e nekik? – Nos, a válaszom: embere vagy tudósa válogatja! Vajon hihetünk-e Voltairenek, Nietzschenek vagy Marxnak? Meg kell néznünk az életüket a másik emberért vállalt áldozatkészség tekintetében, meg kell vizsgálnunk, hogy azóta is helytállóak-e a tanaik – és ami a legdöntőbb –, milyen gyümölcsöket hoztak a hirdetett elveik az emberiség történelmében!!!

(folyt.)

Komolyan veendők-e a hiteles égi figyelmeztetések?

     Sajnos – mint már említettem –, nem egyszer utólagosan látjuk be, hogy valamely magánkinyilatkoztatás kérései nagyon is időszerűek voltak a maguk idejében ‒ mi több ‒, máig is azok! Például a fatimai jelenés, figyelmeztetés volt a 20. század évtizedei- és a jövőnk aktuális veszélyeire, és a kérések nem teljesítése, vagy halogatása esetén a következményekre. Példaként idézek a „Fatimáról beszél Lúcia nővér” c. könyv 192. oldaláról*: (Spanyolország, Tuy, 1929. június 13) »Ezután így szólt a Szűzanya: ‒ Elérkezett a pillanat, amelyben Isten fölszólítja a Szentatyát, hogy a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szeplőtelen Szívemnek. Megígéri, hogy ezáltal megmenti. Oly sok lélek kárhozik el Isten igazságossága folytán azon bűnök miatt, amelyeket ellenem elkövetnek. Jövök, hogy engesztelést kérjek: áldozd fel magad erre a szándékra, és imádkozzál! ‒ Beszámoltam erről gyóntatómnak. Megbízott, hogy írjam le, mit kíván a Szűzanya. Később, egy benső közlés útján, a Szűzanya panaszkodva mondta:

‒ Nem akartak kérésemre hallgatni! Amint Franciaország királya, meg fogják ezt bánni és majd teljesítik a kérést, de akkor már későn lesz. Oroszország akkorra már elterjeszti tévtanait a világon, háborúkat és egyházüldözést idéz elő, a Szentatya sokat fog szenvedni. ‒ Szó szerint így történt!

Bár a Szeplőtelen Szívnek való világfelajánlásnak 1938-ig meg kellett volna történnie, Lúcia, gyóntatóján keresztül még 1940-ben is kérte XII. Piusz pápát levélben: ,,A mi Urunk továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Szentséged a világot Mária Szeplőtelen Szívének ajánlja fel Oroszország külön megemlítésével és ezenkívül úgy rendeli, hogy a világ valamennyi püspöke Szentségeddel együtt teljesítse ezt a felajánlást!”

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

__________________________

* P-2496-908 Fátima – Portugalia 4. kiadás 2006.

Az igazi magánkinyilatkoztatások tiszta jelek és útmutatások az emberek és az Egyház számára. Ezek értelmezése mindig világos, nem kétértelmű, fennkölt és terjedelmében meghatározott! Mentes a profán kifejezésmódtól és méltóságteljes.

Ha próféciák leendő isteni büntetést említenek, akkor azok elkerülésére hatékony eszközt is kínálnak, amiként ez La Salette-ben, Fatimában és a Szeretetláng esetében is történt!

Ajánlatos szem előtt tartani Jakab apostol szavait is: „A felülről származó bölcsesség először is tiszta, aztán békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalom tölti el és gazdag termést hoz, nem részrehajló, nem képmutató.” (3,17) és tegyük hozzá, hogy egy valódi látnok mindig keményen megszenved megbízatásának képviseletéért, és más kiváltságában kapott üzenetekkel nem „ékeskedik”!

Mert bizony megfogadhatjuk Péter második levelének intelmét: ,,Akadnak a nép körében hamis próféták is, ahogy a ti körötökben is föllépnek, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek!” (vö. 2Pét 1,21 - 2Pét 2,1)

Legyetek tehát figyelmesek!

Amit feltétlen követnünk kell: az egyetlen, az üdvösséghez szükséges kinyilatkoztatás az Evangélium és az Anyaszentegyház hivatalos tanítása! A magánkinyilatkoztatás hihetősége is épp abban áll, hogy visszavezet a végérvényes Kinyilatkoztatáshoz.

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

SZŰZ SZÜLŐJE ISTENNEK https://youtu.be/pYnDqIQl2cw

     "Isten azt választotta, ami a világ szerint oktalan, hogy megszégyenítse a bölcseket, azt választotta ki, ami a világ szemében jelentéktelen és gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket.'' (vö. 1Kor 1,26-28). Ezen aránytalan isteni választás sehol sem nyilvánvalóbb, mint Szűz Máriánál.

Gondoljunk bele! A galileai Názáret a gúnyolódások tárgya volt, s az emberek azt mondták "Jöhet valami jó Názáretből?" (Jn 2,45). És lám, Isten Názáretet választotta a világtörténelemi nagyságrendű kulcsszerepre!

Életterve szerint Mária a szüzességet választotta, és képes volt szembenézni korának az ilyen "hivatás nélküli nők" iránti megvetéssel. Isten azonban elküldte hozzá Gábriel arkangyalt, aki így szólt: "Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, akit a Magasságbeli Fiának fognak hívni. Az Úr Isten neki adja Dávidnak trónját és királyságának nem lesz vége." (Vö. Lk 1,30-33)

Íme Isten valami új, meglepő és hallatlan együttműködésre kérte fel a Názáreti Szüzet, akinek hozzáállásában az a legcsodálatosabb, hogy csupán egyetlen kérdése volt (Lk 1,34), és nyomban csatlakozott Isten tervéhez anélkül, hogy méricskélte volna a saját körülményeit.

Egy jelentéktelen poros kisvárosi, szerény és alázatos lány egyetlen ereje abban mutatkozott meg, hogy teljesen és maradéktalanul Istenre hagyatkozott arra készülve, hogy szolgáló leánya lehessen.

A Szent Szűz nem először találkozott angyallal, ezúttal azonban feltűnt neki a szokatlanul méltató köszöntés "üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr van teveled!"

De Mária zavarát és félelmét az angyal ezen szavai oldották fel "kegyelmet találtál Istennél!", hiszen imáiban egész életében kegyelmekért esedezett, s ezzel azonnal tudta, hogy életútja és hivatása megkezdődött.

(Father Jean Lévêque, Carmelite of the Province of Paris, mariedenazareth.com  felületén megjelent írása nyomán!)

6) Egyre gyakoribb, hogy valaki „bennfentes égi tudósítóként” teszi közzé az égi utasításokat, várható eseményeket, mellyel persze messze kielégíti a „jólértesültségre” vágyókat. Ha a jövendölések elmaradnak, akkor az „sokak imájának köszönhető”. Ha pedig megtörténnek (mondjuk egy természeti csapás), akkor „ez azért történt, mert nem hallgattátok meg...” Az ilyen „tudósító” miután beetette követőit, elkezdi irányítani őket, rendszerint vitát és megosztottságot keltve. Például, egy templom építéséért imádkozó közösség, mely az építés helyén imádkozott, egyszeriben a látnokuk „kapott” utasítására, máshová helyezte imádkozásuk helyét! Így egy részük ment, más részük maradt. Az ilyen „elszabadult lélek” nem csak megosztottságot kelt valamely ügyben, de az egész szándék komolyságát is veszélyezteti!

7) A legveszélyesebb azonban az a bűnbe merült lélek, aki a látványos sikerekért felajánlotta szolgálatait a gonosznak. Az ilyen „önkiválasztott”, a megtévesztő szellem segítségével igen pontos és aktuális felvilágosításokat közöl, és többnyire íráskényszerben szenved, számtalan kötetet közzétéve! Működésének célja, hogy botrányt és megosztottságot idézzen elő Krisztus Egyházában!

A hamis látnokokra vonatkozik Jeremiás próféta intelme:

„Hazugságot prófétálnak nevemben..., nem küldtem őket, nem adtam nekik parancsot, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, üres hiábavalóságot és maguk kitalálta csalárdságot jövendölnek nektek. (Jer 14,14)

Igen, kitör az Úr haragjának vihara; pusztító szélvihar zúdul a gonoszok fejére: Az Úr haragja nem fordul vissza, (...) Nem küldtem ezeket a prófétákat, mégis futnak. Nem is szóltam hozzájuk, mégis prófétálnak. Ha (valóban) részt vettek volna tanácsomban, tudtára adták volna népemnek szavaimat, és visszatérítették volna őket gonosz útjaikról, gonosz tetteiktől. (Jer 23,19-22)

Szent János evangélista is figyelmeztet: „Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta ment szerteszét a világba (1Jn 4,1)!

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

Ha jó volna a lelkiismereted, nem félnél a haláltól!

     A halál az élet beteljesedése, a teljes emberré válás pillanata, az örök születésnap. Igazán érdemes rá készülni!  (Begyik T.: Élet, halál, örökkévalóság 272.)  

     Az Egyház buzdít, hogy készüljünk föl halálunk órájára „a hirtelen és készületlen haláltól ments meg Uram minket” – imádkozzuk a Mindenszentek litániájában, kérjük Isten Anyját, hogy imádkozzon értünk halálunk óráján (Üdvözlégy); bízzuk rá magunkat Szent Józsefre, a jó halál védőszentjére. „Minden cselekedetedben és gondolatodban úgy kéne viselkedned, mintha azonnal meghalnál. Ha jó volna a lelkiismereted, nem félnél a haláltól. (...) Ha ma nem vagy készen, hogyan leszel készen holnap?” (Kempis)

 A világ szemében a „valakik” épp úgy meghalnak, mint a „senkik”. Valójában az számít, hogy Isten előtt kik! (Begyik T.: Élet, halál, örökkévalóság 275)

Még mire vársz?

     Ó esztelen, miért ígérsz magadnak hosszú életet, mikor egyetlen biztos napod sincs? Mily sokan csalatkoztak és váratlanul költöztek el az életből. Hányszor hallottál ilyen szavakat: azt levágták, emez vízbehalt, amannak a nyaka tört ki, az evés közben halt meg, amannak játék közben lett vége; ki tűz, ki fegyver által, ki döghalál, ki rabló által veszett el. Így mindennek a halál a vége és az ember élete, mint az árnyék, hirtelen elröpül. Ki emlékezik meg rólad holtod után, vagy ki imádkozik majd éretted? Rajta, édes testvérem, most tedd, amit tehetsz, mert azt sem tudod, mely órában halsz meg és mi lesz veled holtod után. Míg időd van, addig gyűjts magadnak halhatatlan gazdagságot. Üdvösségeden kívül semmivel se gondolj, csak az isteni dolgokkal törődjél. (Kempis T.: Krisztus követése, I. 23.)

     Ha vakmerőn úgy hiszed, hogy egy jó darabig még nem halsz meg – biz' rosszul teszed – mert meglehet, úgy kimegy belőled az élet, hogy észre sem veszed!

(Begyik T.: Élet, halál, örökkévalóság, 340)

     Bangha Béla 1940-ben a Világnézeti válaszok című könyvének előszavában a következőket írja: „A harcos Isten-tagadás és egyházellenesség ma egész országokban pergőtűz-szerűen támadja a keresztény és katolikus világnézetet. Jaj nekünk, ha a csekély iskolai hittanoktatásra vagy a templomi igehirdetésre hagyatkozva azt hisszük, népünk s közönségünk eléggé felvértezetten nézhet szembe egy esetleg nálunk is felbukkanó vagy máris felbukkant vallásellenes agitációval. Késő lesz akkor kiáltozni tűzoltó után, amikor a házunk fele már leégett. A Katolikus Akció ezért sürgeti annyira a világiak vallási és főleg hitvédelmi képzését, hogy az eljövendő, sorsdöntő világnézeti harcokban, ha majd esetleg egy jövendő egyházüldözés a papság kezét-lábát gúzsba köti s az iskolai hitoktatást, az igehirdetést és a sajtót béklyóba veri, a világiak is rendelkezzenek olyan hitvédelmi készültséggel, hogy semmiféle erőszak, terror, hitegetés vagy tömegámító propaganda le ne üthesse őket a lábukról.” Ez a prófécia sajnos beteljesedett: az egyházüldözés Magyarországon a II. világháború végén be is következett és azóta, nyíltan vagy alattomban, de folyamatosan jelen van! (Világnézeti válaszok - előszó - 1940.)

5) Létezik buzgó, de „kényelmes látnok”, aki nem kevesebbre vetemedik, minthogy már ismert, esetleg egyházilag kivizsgált közléseket kezd el folytatni ‒ nem a saját ‒, hanem az ügy, ill. az égi személy nevében! Az ilyenek és híveik ezt úm. „lánc-revelációként” fogadják, miszerint valamely magánkinyilatkoztatás nem egyetlen személyhez kötődik, hanem ki-ki hozzá teheti a „kapott magáét”! Sajnos így járt a Szeretetláng üzenete is! (Csupán a pontosításért jegyzem meg, hogy a Szeretetláng Lelkiség és Mozgalom kizárólag Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony 1985-ben lezárult Lelki Naplója és az Evangélium alapján áll, mindenkor engedelmeskedve az egyházi hierarchia útmutatásának!)

Egyébiránt az azonos kifejezések és megnevezések még nem jelentik az adott néven ismert üzenetekkel való azonosságot, pláne nem a folytatólagosságot! Gondoljunk bele, hogy bár Erzsébet asszony Lelki Naplójában az 'irgalmasság' kifejezés több mint 60x szerepel, mégsem írta naplója címeként, hogy az Irgalmasság Üzenetének folytatása!

Ugyanis, egy-egy látnok „ráúszhat valamely nagy hajó farvizére”,

sőt még lelkivezetőt is találhatnak ‒ jóllehet erre az (Isten előtti) súlyos felelősség miatt kevés pap vállalkozik ‒ de akad! Ebből következtetve, a felelősség sok esetben nem csak a látnoké, hanem a kellő felkészültséggel nem bíró lelkivezetőé is!

Erre figyelmeztet a zsidókhoz írt levél: kevés az a gyóntató ,,aki gyakorlattal megfelelő érzéket szerzett a jó és a rossz megkülönböztetésére!” (Zsid 5,14)

De Avilai Szent Teréz meghatározása is találó: „Egy lelkivezető inkább legyen bölcs, mint szent!”

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

Hét-féle látnoktípust ismerek:

1) Ha valóban igaz meghívást kap, amelyet maradéktalanul, az Egyháznak mindenben engedelmeskedve igyekszik teljesíteni és az elhivatottság, egész életvitelén tükröződik!

2) Ha valóban meghívást kapott és teljesítette is, ám amikor a közlések megszűnnek, akkor a követői előtt szégyellve a „kegyelem-vesztés” látszatát, ezért folytatja az „égi üzeneteket”, és maga kiagyalt fogalmazványokat tesz közzé! Ld. a VII. pontot!

3) Ha soha nem kapott „égi közlést”, de jóhiszeműségből félreérti a Szent Keresztségben kapott „benső monológjait”, lelkiismerete istenes gondolatait, és azt véli „revelációnak”!

Az ilyen lélek azáltal esik tévedésbe (súlyos bűnbe), hogy másoknak ezt „égi üzenetként” adja tovább, holott ez neki szólt és benső indíttatásait magának kellett volna teljesítenie.

Merthogy mindenkinek tudnia kéne, hogy az efféle kegyelem csupán magánbeszélgetés és nem magánkinyilatkoztatás! És ebben áll a tévedés! ‒ lásd még a fenti II. pontot és a 9. oldalt!

4) Ha soha nem kapott „égi közlést”, de akár önteltségből, akár tanult tudásából vagy divatból mondott valami próféciának tűnő jó tanácsot valakinek és ezt a környezete sugallatként fogadta.

Ezzel, „lovat kapva maga alá” folytatja, részint kitalációival, részint a már ismert (jóváhagyott) üzenetekből vett plagizálással sikereket elérve. Aztán miután egyre többen követik s kérik a tanácsait. Az ilyen „látnok” a kezdeti jó szándéka ellenére, lassan a megtévesztő szellem hálójába keveredik, és a gonosz lélek eszközévé válik, aki persze „készségesen” segít neki!

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

Bizony fájlalhatod majd, ha életedben rest és halogató voltál – tehetted volna bár –, de nem gyóntál!

     Ha láttál valaha embert meghalni, gondold meg, hogy azon az úton te is átmégy. Reggel gondold azt, hogy az estét nem éred meg. Ha pedig beesteledik, a reggelt ne merd magadnak ígérni. Készen légy tehát mindenkor és úgy élj, hogy a halál készületlenül ne találjon. Sokan hirtelen és váratlanul halnak meg: „az Emberfia abban az órában jő el, melyben nem is sejtjük”. (Mt 24,42) Mikor az utolsó óra eljön, egészen másképp kezdesz majd ítélni teljes lefolyt életedről és nagyon megbánod, hogy oly rest és tunya voltál. Mily boldog és okos, aki életében olyan igyekszik lenni, amilyennek halála óráján találtatni kíván. (Kempis T.: Krisztus követése, I. 23.)

     Ha úgy érzed, hogy a hirtelen halál készületlenül érne; – nem gyóntál, tartozásod van, vagy valaki bocsánatát kell kérned –, ne késlekedj! Rendezz mindent, mert nem tudhatod sem a napot, sem az órát! (Begyik T.: Az Istenanya követése 684.)

     Ha abban a vakmerő hiszemben élsz, hogy még egy jó darabig nem halsz meg, bíz' rosszul teszed! Mert bármely órában megeshet, hogy észre sem veszed! (Begyik T.: Útravaló Húzó 317.)

     Ma globális támadás alatt áll a hit, a család, a férfinak és nőnek teremtett ember. Mind nyilvánvalóbb a sötétség erőinek a társadalom alapjait pusztító működése. Miközben recsegnek-ropognak a jelen gazdasági-társadalmi rend eresztékei, egy „új spiritualitáson” alapuló, új világrend kibontakozásának vagyunk tanúi, melynek „egyetemes vallása” tagadja Jézus Krisztust. Mindez nem összeesküvés-elmélet, hanem szemünk előtt bontakozó valóság, amire immár egy évtizede figyelmeztet a New Age-ről szóló, prófétai erejű vatikáni dokumentum. „A felelős kormányzáshoz szükséges harmónia és megértés egyre inkább úgy jelenik meg a felfogásban, mint egy globális etikai keret alapján működő globális kormányzat.” (ÉVH 2.3.1) „A globális agynak szüksége van intézményekre a kormányzáshoz, vagyis világkormányra.” (ÉVH 2.3.4.3.)

(Az idézetek a Kultúra Pápai Tanácsa és a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa által 2003-ban kiadott Jézus Krisztus, az élő víz hordozója című dokumentumból származnak. ‒ Magyar Kurir 2013. 02. 09.)

     Mit kell tehát tennie annak, aki valóban rendkívüli égi kiváltságban részesül, hogy embertársait figyelmeztesse? És maga is miként bizonyosodhat meg arról, hogy nem az ördög játéka-e? Tehát, „Mindenkor esedezzetek a Lélekben” (Ef 6,18). Nos ‒ nézetem szerint:

I.) A bensőséges hitű keresztény ember először is kételkedik a kiválasztottságában, mert méltatlannak találja rá magát! Esetleg megpróbál menekülni előle, mint Jónás a prófétaságtól (Jón 1,2-3), vagy miként Erzsébet asszony írja a Szeretetláng Naplóban: „Az Úr kérése olyan megrendítő volt lelkemben, remegve gondoltam nyomorúságom és semmiségem tudatában arra, hogy én az Isten szavait közöljem, sürgessem. Én kis porszem, lehet-e ezt megrendülés nélkül elfogadni.” (III/167)

II.) Át kell elmélkednie a kiváltságát bensőséges imában megbeszélve az Úrral (lehetőleg az Oltáriszentség előtt)! És ha a lelkiismerete nem tiltakozik ellene, akkor elsősorban magának kell megvalósítania indíttatásait a saját életében!

III.) Illő és üdvös a kapott felkérést és közlést megbeszélni egy pappal (lelkivezetővel)!

IV.) Fontos, hogy a kiváltságolt a megbízatását, vagy a saját nevében vállalja fel, vagy ha az égi személy rejtett alázatosságot kér tőle, akkor a lelkivezetője tegye közzé az üzeneteket (pl. Labouré Szent Katalin esetében). De semmiképp sem rejtheti el magát az Egyház által sem ismert álnév mögé!

V.) A kiváltságoltnak a saját ‒ hitelessége és üdvössége ‒ érdekében azt kell tennie, amit a lelki szakember mond, akár helyesli az üzenetek tényét, akár kifogásolja (elutasítja) azt, tehát a látnoknak a felszentelt pap tanácsait kell szigorúan követnie!

VI.) Ha a kiváltság igaz indíttatású és tartalmú, ám a közlések egy idő után megszűnnek, akkor a látnoknak nem szabad a követői előtti „presztizsből” tovább folytatni (imitálni) az üzeneteket!

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó...  [Péld 31,30]

     Ma él az ember, holnap elenyészik. Mikor pedig szem elől eltűnik, hamar feledésbe megy. Ó, mily nagy az ember szívének tompasága és keménysége, hogy csak a jelenről gondoskodik és a jövendővel jobban nem törődik! Minden cselekedetben és gondolatban úgy kellene viselkedned, mintha még ma meg kellene halnod. Ha tiszta volna lelkiismereted, nemigen félnél a haláltól. Jobb volna a bűntől óvakodnod, mint a haláltól futnod. Ha ma nem vagy készen, holnap hogyan leszel? Bizonytalan a holnap és honnan tudod, hogy a holnap reád virrad? (Kempis T.: Krisztus követése, I. 23.)

     Míg élsz a földön, akarj hinni, mert ha meghaltál már késő lesz! Ott már TUDNI fogsz, de talán elveszettként! Haláloddal az akarati döntés, az érdemszerzés lehetősége, a „megtérés ideje” lejár! Kérd tehát a Hit kegyelmét Istentől! (Begyik T.: Élet, halál, örökkévalóság 302.)

     „Nagy napot hirdettem... amelyen a rettegett Bíró minden ember lelkiismeretét feltárja, és próbára tesz minden embert, tartozzék bármely fajhoz vagy valláshoz. A fordulat napja ez, a nagy nap, amelyet előre kijelentettem, amely örömteli a jóknak és rettenetes az eretnekeknek.” (Boldog Campion Ödön 16. századi angol jezsuita vértanú, in: Cobett’s Complete Collection of State Trials…, Vol. I, p 1063)

Szent John Ogilvie a skóciai Drumnakeith-ben született 1579-ben, protestáns családban.
12 éves korában az Európai kontinensre küldték tanulni. Tanulmányai során megismerte az igazságot és a vallási konfliktusok motivációit, és nemcsak katolizált de tizenhét évesen belépett a jezsuita rendbe 1596-ban. Párizsban szentelték pappá 1610-ben.
1613-ban magát kereskedőnek álcázva visszatért hazájába, ahol a katolikus papság működését halállal büntették!
Hitoktatott, misézett és prédikált a rejtett közösségekben.
1614. októberében letartóztatták, de ő a kínzások hatására sem hagyta el hitét, nem árulta el társait és a rómahű kisközösségeket.
1615. március 10-én, 36 évesen vezették a vesztőhelyre, amikor is utolsó szabad mozdulatával a tömegbe hajította a rózsafüzérét, e szavakkal: "ha katolikust talál el, az mélyüljön el a hitében és imádkozzon érte, ha pedig hitetlent vagy protestánst talál el, az térjen meg"!
A repülő rózsafüzér egy Heckersdorff János nevű fiatal magyar reformátust ütött mellkason, aki épp tanulmányúton volt Skóciában. Aznap csak véletlenül járt Glasgow azon részében, és csupán a kaján elvhűség vitte a helyszínre. A rózsafüzér, szó szerint szíven ütötte és úgy érezte, mintha kígyó marta volna meg. Lelkében mély nyomot hagyva, hetekig nem tudott szabadulni annak gondolatától, hogy nem véletlenül történt vele az eset. Ez kikezdte kálvinista hitét.
Rómába utazott és a pápa lába elé borulva kért bocsánatot súlyos tévelygéseiért. Visszatért katolikus hitéhez és haláláig nagy rózsafüzér-imádkozóként ismerték!
John Ogilvie jezsuita vértanút 1929-ben boldoggá, 1976-ban pedig szentté avatták.
Ünnepe március 10.

     Mária Szeplőtelen Szívének való felajánlottság nem egy szerzetes, vagy apáca megszentelt élete, hanem ünnepélyes odaadás a szentségnek és a mások megszentelődése céljából, mely egyben a Szűzanya fatimai kérésnek teljesítése

A felajánlás ‒ bár magánfogadalom ‒, ajánlatos egy pap vezetésével megtenni, a keresztségi fogadalom megújításával és megtartásának ígéretével! Azáltal, hogy igazodok Isten akaratához, még teljesebben megkapom kegyelmét és védelmét.

Mire megy ki a "játék"?

     „Napjainkban sajnos úgy tűnik, a nagyon hatásos hírközlő eszközök különféle programjai a családok szétzilálására törekszenek. Rendes és vonzó állapotnak próbálják föltüntetni azon helyzeteket, melyek valójában rendellenesek. A sugallt élethelyzetek ugyanis ellentmondanak annak az igazságnak és szeretetnek, melynek indítania és vezérelnie kell a férfi és a nő kapcsolatát! Éppen ezért, feszültséget és megosztást támasztanak a családokban súlyos következményekkel, főként a gyermekekre nézve. Elhomályosítják az erkölcsi lelkiismeretet, eltorzítják azt ami igaz, jó és szép, miközben a szabadságot valójában szolgaságba süllyesztik. Mennyire aktuálisak Szent Pál szavai a szabadságról, mellyel Krisztus szabadított meg minket, s a rabszolgaságról, mely a bűn következménye!” (vö Gal 5,1) (vö II. János Pál pápa LCS 7-8.o)
     „Még sohasem vált a szó ennyire a sátáni csábítás eszközévé mint ma. Beszélnek, hogy becsapjanak.(…) Beszélnek, hogy elrejtsék az igazságot. Az emberi szellem értékének és eredményének tüntetnek fel olyan dolgokat, melyekkel valójában áthágják a természeti törvényt, az Isten törvényét! A tévedést úgy terjesztik, mint az igazság újfajta értelmezését!” (Don Gobbi, 1977. 04. 23) (Begyik Tibor OCDS: Útravaló a HIVATÁSRÓL, HÁZASSÁGRÓL ÉS A CSALÁDRÓL, előszava)

     Előre kell bocsátani, hogyha posztomat az ügyben "sárosak" olvassák, nyomban az egész gondolatsort  "összeesküvés elméletnek" fogják titulálni! Márpedig érzékelhető és értékelhetően tudatos tematikát fedezhetünk fel abban, ahogy a társadalmak összetartó pilléreit, a házasságot, az istenhitet a nemi identitást és a nemzettudatot próbálják aláásni. De beszéljünk az első sarokpontról!

     Az igazi cél, lényegében nem az egyneműek házasságának propagálása, hanem a férfi és nő közötti házasságnak, a családnak, végül pedig a férfi és nő – mint szabad akaratú személyiségnek – a lerombolása! Az erkölcsi mértéket tartó, az önálló identitású, gondolkodó embertípust kívánják kiírtani. Ennek egyenes folyománya, hogy az ezekhez az emberi értékekhez ragaszkodó Egyház (esetenként egyházak) elhallgattatása következik soron.
     Kétféleképpen lehet valamit elpusztítani: vagy erőszakkal szétverni (törvényileg betiltani), vagy (propagandával) lejáratni, kiüresíteni, hogy értéktelennek tűnjön. Nos ma, a házassággal az utóbbi történik!
     És íme a tünet: először tartóssága és kizárólagossága szűnik meg (válás), majd a célja is (a fogamzásgátlás). Végül magát a fogalmát is kiüresítik azáltal, hogy a kötelező tolerancia nevében az értelmetlenségig tágítják. Ha ugyanis, mindent rózsának neveznek ami földből kinő, a rózsa szó elveszti jelentését. Ha bármilyen nemű személyek bármilyen ideig tartó, céltalan viszonyát házasságnak nevezzük, a házasság szó elveszti tartalmát.
     Mint Orwell az 1984-ben megjegyzi, a zsarnokság elsősorban a definíciókon múlik: nehéz a szabadságért harcolni, ha nincs rá szó. Nehéz a házasságért küzdeni, ha tartalmatlanná vált a fogalma.
     A házasság lerombolása csak egy tágabb folyamat része, melynek a homoházasság csupán állomása. A távolabbi cél – mint XVI. Benedek pápa is rámutatott – magának az embernek a lebontása és atomizálása!
Tehát az első lépés a nemi szerepek felszámolása; ezt követi a házasság szétbomlasztása, majd az egyneműek házasodása, végül a nemiség megszüntetése. Az ember neme, létállapotból tudatállapottá lesz. Férfi vagy nő: csupán választott szerep, letehető jelmez, mely mögött nem marad más, mint képlékeny massza, mely arra vár, hogy valaki formát adjon neki. De vajon ki fogja (ki akarja) megformálni az új korszak emberét?

(Hadd ne válaszoljam meg!) Felhasznált forrás felhasználásával!

     Az Egyház Isten létét hirdeti, Jézust a világ üdvözítőjeként állítja elénk és a megváltás tényét tanítja, amelyet a szentségeken keresztül közvetít! Ez mind feltételezi a bensőséges hitet és az Istentől való kiválasztottságtudatot, mely a szentségi gesztusok maradéktalan kifejezésében mutatkozik meg. Ennek elmaradása esetén, sérül a Szentmise áldozatában, az Eucharisztia valós jelenlétében, a Szentségek isteni segítségében való hit, és így elsekélyesedik a győzedelmes evangelizáció, az Egyház pedig „szenteskedő asztaltársasággá” válik.

Az emberi élet célja az örök élet, melyben a földi lét csupán az egyszeri „választás” adott lehetősége! Tehát kizárólag röpke földi életünkben dönthetünk örök sorsunkról ‒ Isten mellett, vagy ellene ‒, pontosabban az üdvösség vagy kárhozat lehetőségéről!

Az evangelizációnak, nem csak a megváltás örömének hírdetéséről, hanem szükségszerűen a „mitől való” megmentettségünkről, vagyis a mennyországról, a pokolról, a tisztítótűzről, a személyes gonosz térnyerésének (Ef 4,27) veszélyéről is szólnia kell!

A túlságosan akadémikussá vált teológia ugyanis lassan elszakadt az Egy Szent Katolikus és Apostoli Anyaszentegyház valóságától. Egyre modernebb felfogásukkal nem csak kétségbevonják az „Ádám és Éva” teremtéstörténetet, de a krisztusi csodák realiását is. Vitatják a „még ma velem leszel a Paradicsomban” helymeghatározását (Lk 23,43.) és félreértelmezik az isteni Irgalmasság határait. Ennek pedig egyenes következménye a liturgikus-, sőt kanonikus kifejezések szóváltoztatása, a „végtelenfölségű, a legméltóságosabb, a szentségi- és a szeplőtelen” kifejezések elhagyása! Sajnos az illetékes klérus abban a hiszemben van, hogy korszerűsítenek, „reformálnak”, holott valójában „reformátussá” válnak!

Pedig Jézus Krisztus kétezer éve ugyanaz, ma és mindörökké! (Zsid 13,8)

A sátán is a világosság angyalának tetteti magát. (2Kor 11,14-15) Nem csodálkozhatunk tehát, ha a szolgái is az igazság szolgáinak mutatkoznak

     Igaz, hogy „nincs igazi keresztény élet Isten jelenléte és a Vele való társalgás édessége nélkül!” (P. Desplangues SJ)! A költő szerint is: „Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban.” (Babits: A második ének) De azt se feledhetjük, amire a Szentírás figyelmeztet: „a sátán is a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11,14), tehát a jó mögé bújva is tud tevékenykedni, sőt ez a félrevezetési módja igen hatékony. Még Jézust is megkísérti (Lk 4,1-13), sőt hamis csodákra képes (2Tessz 2,9). Nyilvánvaló, hogy senki nem lehet mentes a sátáni kísértésektől, még ha „angyali” szavakat hall is!

Kérdés: lehet-e valaki biztosítva a megtévesztés kísérlete ellen?

‒ Bizony-bizony, folyvást a kegyelem állapotában kell élnünk, és „szüntelenül imádkoznunk”! (vö. 1Tessz 5,17)

Szent Péter apostol így figyelmeztet: „Erős hittel álljatok neki ellen...” (1Pét 5,9) Mert hogyha testvérek, ti is a megtévesztő szellem „kívánságait akarjátok cselekedni (azét), aki gyilkos volt kezdet óta és az igazságban meg nem állt, mert nincs benne igazság. És hazugságot szólva magától beszél, mert hazug, és a hazugság atyja.” (vö. Jn 8,44) Akkor különösen óvatosnak kell lennünk, mert nem „babra megy a játék”, hanem tét az örök üdvösség! Mert „a gonosz követése a halálba vezet!” (Péld 11,19)

Sajnos sokak a Szeretetlángot csupán egy új ájtatossági formának, vagy a Mária-tisztelet újabb megnyilvánulásának tartják, holott nem az! Még csak nem is egy „újabb kegyelem” a szó szoros értelmében, hanem a kegyelem hatása! Ez a „hatás” segít megvalósítani a Szent Szűz mindenkori kéréseit, elsősorban fatimai kéréseket, egyénenként és egyházi szervezésben akár társadalmilag is!

Sőt, a Szeretetláng kegyelmi hatása elmélyíti a szentségi életet, apostolkodásra késztet, nagyobb tisztánlátást ad az élethelyzetek és a magánüzenetek helyes megítélésében!

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

Forrás: (Magyarok Mindszenty Mozgalma - Mindszenty breviárium, III. bővített kiadás
Sajtó alá rendezte: Magyarok Mindszenty Mozgalma The Hungarians Mindszenty Movement M.M.M. (München) 1998. ZÁRSZÓ)

     Isten, az egyének és nemzetek jövőjét, sokszor a lehetetlennek tetsző holnapban rejtette el. Bíznunk kell tehát és nekilátnunk a „holnap” előhívásához. Az évezredes tragédiát, csüggedést és hősiességet sem nélkülöző küzdelmekben hazát vesztettünk. De csak a térképészek asztalán, mert szellemi határunk: MÁRIA ORSZÁGA sértetlen maradt és kell is, hogy maradjon! A több százados tatár-török-Habsburg-(marxista) nemzetirtást, mi nem tetézhetjük a magzatölésekkel! Az I. Világháborút követte Trianon, a II. Világháborút követte Yalta, de a végső kegyelemdöfés: 1956 volt! Azóta nem találjuk helyünket, nemzeti hivatásunkat. Ha nem találjuk, vissza kell mennünk nemzettudatunk ezeréves Ősforrásához: SZENT ISTVÁN végrendeletéhez! Amint ezt Mindszenty Főpásztorunk prófétai útmutatásaiban olvashatjuk: a Nemzet számára mindenkori „alapvető gondolat a REGNUM MARIANUM eszméje volt.
     Amióta Szent István az országot népeivel és a Szent Koronával a Szent Szűznek ajánlotta, és azt államjogilag is érvényesítette, azóta mi magyarok NAGYASSZONYUNKNAK hívjuk, országunkat pedig Mária Országának, Regnum Mariarium-nak.” Ez az eszme azt jelenti, hogy az Istenanya Magyarország ÖRÖKÖS KIRÁLYNŐJE, Ő irányítja és védelmezi országunkat, HA MI KÖVETJÜK SZENT FIÁT, JÉZUS KRISZTUST ÉS ÉRVÉNYRE JUTTATJUK ÁLLAMI ÉLETÜNKBEN IS! Tehát a társadalomnak a vezetőktől a legkisebbekig az Evangélium szellemiségét kell tükrözniük: vagyis Hitben és Szeretetben élni.
     Szent István és a Boldogasszony közötti „örökhagyás” nem csupán jámbor hagyomány, de az ország vezetése által szentesített államjogi döntés! A Magyar Szent Korona, – mely ennek az örökhagyásnak letéteményese – ezáltal örök időkre szóló jogi státuszt nyert Magyarország állami jogrendjében. SZENT ISTVÁN SZÖVETSÉGE ÉRVÉNYBEN VAN MA IS!
     „Mária Országa, mint egy kulcs volt a kezemben, a magyar történelem hullámhegyei és hullámvölgyei, a nemzeti nagyság és nemzeti tragédiák megfejtéséhez.
Észbontóan fájó gondolat lenne, – írta Főpásztorunk 1948. újévi körlevelében – ha az ősi máriás földről... az Istenanyát száműzni engednők, és Szent István történelmi értékű szerződését botorul felbontanók, megsemmisítenők!”
     Másik sarkpontja Mindszenty atyánk tanításának így foglalható össze: Érjen össze a TEMPLOM, a CSALÁD, az ISKOLA és a TEMETŐ küszöbe!

A világ népei közt NEMZETÜNK egyéni HIVATÁSA: AZ ENGESZTELÉS! 

 Adja Isten, hogy a Nagy Magyar Hitvallónak és Vértanúnak a tanítását ne csak meghallgassuk,

hanem kövessük is! – Úgy legyen!

     Az ember – olykor még keresztényként is –, mily keveset gondolkodik az élet teljességéről! Hányan vesznek, eladnak, esznek-isznak, házasodnak, örömei és szenvedései vannak és elmúlnak, de végül hiába született és hal meg, ha egy életen át sem ébred rá az élet igazi céljára! És ez a 'soha rá nem ébredés', a legnagyobb hiányossága materialista korunk hajszolt emberének, aki mindent habzsol és kiélni igyekszik, miközben a lelke már rég halott! Az igazságot és a fontosat nem hallgatja meg, de a meséket elfogadja (2Tim 4,4.).

Az, hogy mi az igazán fontos?

‒ Először is az Isten országa, az Evangéliumban való hit és a napi imádság ‒ hogy ne mondjam ‒, a szentségi élet!

Kérjük tehát Istentől a hit kegyelmét, nehogy földi távozásunk után szembesüljünk az irtóztató ténnyel: ‒ eltékozoltuk az egész életünket!

(Bef.) Előző rész

Ó Mária Istennek Szent Anyja, a Bűnösök Menedéke könyörögj érettünk,

és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását a tévelygő emberiségre! Amen

     "Testvérek, veletek kapcsolatban meg vagyok győződve arról, hogy ti is telve vagytok jósággal, bővében vagytok az ismeretnek és képesek vagytok figyelmeztetni egymást. Itt-ott merészebben írtam nektek, testvérek, hogy emlékeztesselek titeket bizonyos dolgokra. Annak a kegyelemnek erejében tettem ezt, amit Isten adott nekem..." (Róm 15,14-15)

     Gondoljunk például a névtelen ír látnoknő üzeneteire! Ebben „Jézusotok” valamiféle „Tanra” hivatkozva, rendkívül megtévesztő, fenyegetőző és egyházromboló tanokat hirdet, ám az illetékes egyházi hatóság, csak évek múltán foglalt állást, felhívva a hívek figyelmét eretnek tanaira és így a kárhozatos veszélyre!

Grignon Szent Lajos így ír: „amiként a pénzhamisító rendszerint csak az aranyat és az ezüstöt próbálja utánozni és más fémet nem ‒ mert azok nem érik meg a fáradságot ‒, úgy a gonosz lélek se igyekszik meghamisítani egyetlen ájtatosságot sem oly gyakran, mint a szentáldozást, a Mária-tiszteletet és a Jézus és Mária iránti áhítatot”! (TMT 90)

Egy-egy magánkinyilatkoztatás kivizsgálása ügyében helytelen a „nincs rá emberem”! (Jn 5,7) evangéliumi magyarázkodás. Miként a fuldoklónak sem a „várj türelemmel” kell a segítség, úgy a lelkek millióinak is akiket a „halál vár” (Zsolt 88), az adott időben kell az oltalom, mert ki vannak téve a megtévesztés veszélyének!

Az nem hivatkozás, hogy „ott van nekik az Evangélium útmutatása”, az meg pláne nem, hogy a hitoktatásban fel lettek készítve, melyben persze sem a „megtévesztő szellemről”, sem a misztikáról, sem a segítő angyalokról szó nem esett! A lelkek sokasága tehát felkészületlenül kerülhet az irgalmatlan harc kellős közepére és nem tudják, hogy ádáz küzdelem folyik minden egyes lélekért ‒ őértük is! A sátán népet akar gyűjteni maga köré a kárhozatra, amiként ennek tényéről és veszélyéről sem esik soha szó, pedig írva van: „Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen!” (1Pét 5,8-9)

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

„Engem senki nem figyelmeztetett!”
     A bíróság ezért-azért egy év börtönre ítélt egy fiatalembert, aki kellemes modora miatt egész életében a társaság középpontja, a szülők és testvérek féltett kincse, mindenki kedvence volt. A fiú az ítéletet hallván az utolsó szó jogán így kiáltott fel: „Engem senki nem figyelmeztetett!”
     A "más is ezt csinálja"-val mentegetőző hasonló ifjak mindenütt számosan akadnak, és ha nem is kerülnek mindannyian konfliktusba az evilági törvénnyel, az isteni számonkéréssel minden bizonnyal! A világ szokásaival való könnyed sodródás óhatatlanul s bűnhöz vezet. Márpedig mindenki ismer ilyen egyszerű és ma már "természetes" élethelyzeteket. És ha találunk is rá "korszerű" mentséget, Isten előtt nem mentegetőzhetünk: „Engem senki nem figyelmeztetett!”
     És ez esetben a vétkesség megoszlik, mert azok is felelősek, akik a rossz példát mutatták, vagy akik szólhattak volna de nem tették! Mert ne feledjük, Isten előtt azok fognak bennünket a legjobban vádolni, akiknek rossz példát mutattunk, vagy figyelmeztethettük volna őket, de elmulasztottuk, holott erre módunk adódott számtalanszor! Ahogy az Írás mondja: "Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel”! (2Tim 4,2)
     Sajnos, sokan vétkeznek a közömbösség vagy ál-tapintat miatt. Hány szülő hagyja gyermekét saját szobájában együtt élni a partnerével, hányan engedik fiukat a barátnőjével egyedül nyaralni, hányan nem figyelmeztetik őket a vasárnapi mise látogatásának és a szent gyónásnak a szükségességére? És ráadásul sokan még biztatják is a tétovázókat: "addig szórakozz, amíg fiatal vagy", de nem teszik hozzá: "emiatt bánkódni ráérsz majd idősebb korodban, bűnhődni meg ott lesz az örökkévalóság"!
     Hány kormány hoz istentelen törvényeket például az abortuszról, az eutanáziáról, az azonos neműek házasságáról, vagy a hazug és istentelen médiák korlátlan engedélyezéséről?
A szabadság nevében még azt is megengedik, hogy országukban pogány templomok épülhessenek. És persze nem óvják népüket, nem figyelmeztetnek, sőt, még maguk is következetesen az örök kárhozatba vezető úton grasszálnak! Sokak legyintenek, hogy ez a korszellem, holott a "korszellem" maga a kísértő – a sátán –, aki csábos kínálataival népet akar gyűjteni maga mellé a kárhozatra! Most mondom: NEM BABRA MEGY A JÁTÉK, mert kozmikus harc folyik minden egyes lélekért, a technika és a psziho-manipuláció minden eszközével!

    Csodálkozhatunk-e, ha majd számtalan megtévesztett fog az isteni ítélőszéke előtt így kiáltani: „Engem nem figyelmeztetett senki!” És akkor rá is, de az életük szótlan cinkosaira is méltó büntetés hárul, mert ők tudva-tudták, hogy bűnösök közt cinkos aki néma!
     Vigyázzunk, hogy bennünket ne érhessen sem a bűnkövetés, sem a másokat nem figyelmeztetés vádja!

     Kedves Testvérek! Senki ne vegye félvállról a hit kérdését, mert ,,nem babra megy a játék”, az örök életéről van szó!

Fogantatunk, születünk, élünk, meghalunk és ezzel fejeződik be földi zarándoklatunk, végleg meghatározva jövő sorsunkat! Ennek tudatában kellene élnünk, mintegy a megmérettetésre való állandó készülődésben. Ezzel szemben sajnos keveset gondolunk a végső dolgokra. Sokan egy életen át nem ismerik meg önmagukat, hivatásukat – ámde nem csoda –, hiszen Istent se akarták megismerni, így aztán úgy halnak meg, hogy nem is tudták mivégett éltek!

Márpedig a katolikus hit tanítja, hogy Isten szoros kapcsolatot tart velünk a megszentelő kegyelem által. Ezt a hittételt vagy nem ismerik, vagy figyelmen kívül hagyják és nem keresik az Istennel való kapcsolatot, tehát minek is imádkoznának?! Végzetes tévedés ez, mert az imában Istent szólítjuk meg – jóllehet – Ő készteti bennünk. Sajnos kevesen érzik ennek az örök életet érintő fontosságát, pedig Liguori Szent Alfonz intése súlyosan figyelmeztet: ,,aki nem imádkozik, az elkárhozik”!

Ámde ne higgye senki, hogy ez csak egy 18. századi szigorkodás, mert az Új Katekizmus is megerősítette: ,,Aki imádkozik, biztosan megmenekül; aki nem imádkozik, biztosan elkárhozik.” (KEK 2744.) Az imádság tehát életszükséglet ‒ mondhatni ‒ örökélet szükséglet, amiként Lukács evangelista is figyelmeztet: „Szüntelen imádkozni kell és nem szabad belefáradni.” (18,1)

(folyt.) Előző rész

Vízkereszt ünnepe kötelező ünnep!

Szükség van-e a magánkinyilatkoztatásokra?

     A válasz egyszerű: a Mária-jelenésekre és üzenetekre nem lenne semmi szükség, ha az emberiség súlyosan le nem tért volna az evangéliumi útról! Tehát nem véletlenül, figyelmeztetésként adatnak!

Épp ezért az Egyház által szorgalmazott „új evangelizáció” eredményessége nagyban függ a hiteles üzenetek kéréseinek megvalósításától! Példaként említem a Jézus Szíve első-péntekeket, a Fatimában kért első-szombatokat, az egyéni és szervezett engesztelést, valamint az Isteni Irgalmasság üzenetének napi gyakorlattá tételét.

(És itt is igazolható az üzenetek egymásra épülő volta, hiszen a kérések teljesítéséhez az indíttatást és készséget hatékonyan segíti Mária Szíve Szeretetlángjának kegyelmi hatása!)

Az említett magánüzenetekről történelmi távlatban állítható, hogy az üzenetek jelentős evangelizációs lehetőséget adtak (adtak volna) és adnak ma is az Egyház kezébe, sőt időszerű lelkipásztori programot nyújtanak. Ennek alapján joggal állítható, hogy a jóváhagyott magánkinyilatkoztatások mellőzése, lekicsinylése, sajnos a pasztorációs munka jelentős hátráltatását is jelentheti.

Az is tény, hogy az üzenetek egyházi komolyan vételét erősen akadályozza, hogy a hiteles közlések mellett egyre több – sőt többszörösen több – a hamis üzenetek száma, melyre Maria Julie Jahenny francia misztikus előre figyelmeztetett 1882-ben: „Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.” Ez pedig nyilvánvalóan a megtévesztő szellem munkája! Ezért kell minden esetet vizsgálatnak alávetni és állást foglalni. Ha ezt az illetékesek nem teszik, attól az üzenetek még a világban vannak és kifejtik hatásukat, esetenként elégedetlenséget, sőt szektásodást indíthatnak el.

‒ Ezzel pedig számolni kell!

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

Kilenc napon át reggelente végezzük!

 (Imprimatur: Róma, Moretti, sexr. gen 1997. II. 6. )

     Mindenható, Örök, Szentháromság Egy Isten! Mielőtt szolgáidhoz, a szent angyalokhoz könyörögnénk, térdre borulunk Előtted és imádunk ATYA, FIÚ és SZENTLÉLEK! Dicsérni és dicsőíteni akarunk mindörökké. Imádjon, szeressen s Neked szolgáljon minden angyal és ember, akiket TE teremtettél, TE Szent, Erős, Halhatatlan ISTEN! Szűz MÁRIA, angyalok Királynője, fogadd kegyesen szolgáidhoz intézett könyörgésünket, Te könyörgő mindenhatóság, Te kegyelemközvetítő, és továbbítsd a Magasságbeli trónjához, hogy kegyelmet, szabadulást és segítséget nyerjünk. Amen.

Hatalmas szent angyalok! ISTEN rendelt benneteket oltalmunkra s segítségünkre,

A SZENTHÁROMSÁG EGY ISTEN nevében könyörgünk, siessetek segítségünkre!

A mi Urunk, JÉZUS KRISZTUS drága Vére nevében könyörgünk, siessetek segítségünkre!

A mi Urunk, JÉZUS KRISZTUS sebeire kérve könyörgünk, siessetek segítségünkre!

A mi Urunk, JÉZUS KRISZTUS minden szenvedésére kérve könyörgünk, siessetek segítségünkre!

ISTEN szent igéjére kérve könyörgünk, siessetek segítségünkre!

A mi Urunk, JÉZUS KRISZTUS szentséges Szívére kérve könyörgünk, siessetek segítségünkre!

ISTEN hozzánk, nyomorultakhoz való szeretete nevében könyörgünk, siessetek segítségünkre!

ISTEN hozzánk, nyomorultakhoz való hűsége nevében könyörgünk, siessetek segítségünkre!

ISTEN hozzánk, nyomorultakhoz való irgalmassága nevében könyörgünk, siessetek segítségünkre!

MÁRIA, ISTEN Anyja és a mi Anyánk nevében könyörgünk, siessetek segítségünkre!

MÁRIA, az Ég és Föld Királynője nevében könyörgünk, siessetek segítségünkre!

MÁRIA, Királynőtök és Úrnőtök nevében könyörgünk, siessetek segítségünkre!

Saját boldogságotokra kérve könyörgünk, siessetek segítségünkre!

Saját hűségetekre kérve könyörgünk, siessetek segítségünkre!

ISTEN országáért való harcotokra kérve könyörgünk, siessetek segítségünkre!

Könyörgünk, födjetek be pajzsotokkal!

Könyörgünk, védjetek meg kardotokkal!

Könyörgünk, világítsatok nekünk fényetekkel!

Könyörgünk, mentsetek minket a Szűzanya védőpalástja alá!

Könyörgünk, rejtsetek el minket a Szűzanya szívébe!

Könyörgünk, tegyetek minket a Szűzanya kezébe!

Könyörgünk, mutassatok nekünk utat az Élet kapujához: Urunk megnyitott Szívéhez!

Könyörgünk, vezessetek biztonságosan az örök Atyai házba!

Boldog szellemek mind a kilenc kara: Siessetek segítségünkre!

ISTENTŐL rendelt különleges kísérőink: Siessetek segítségünkre!

Esedezve kérünk, siessetek segítségünkre!

Urunk és Királyunk drága Vére folyt értünk, nyomorultakért: Esedezve kérünk, siessetek segítségünkre!

Urunk és Királyunk szíve szeretettől dobog értünk, nyomorultakért: Esedezve kérünk, siessetek segítségünkre!

Szűz MÁRIÁNAK, a Legtisztábbnak, a Ti Királynőtöknek Szíve szeretettől dobog értünk nyomorultakért: Esedezve kérünk, siessetek segítségünkre!

Szent Michael arkangyal, mennyei seregek fejedelme a pokoli sárkány legyőzője, Te Istentől erőt és hatalmat kaptál, hogy alázatoddal megsemmisítsd a sötétség hatalmainak kevélységét. Esedezve kérünk, segíts a szív igazi alázatára, segíts rendíthetetlen hűségre, hogy Isten akaratát mindig teljesítsük. Segíts, hogy erőslelkűek legyünk minden szenvedésben s bajban. Segíts, hogy megállhassunk Isten ítélőszéke előtt!

Szent Gábriel arkangyal, a Megtestesülés angyala, Isten hűséges követe, nyisd meg fülünket Urunk szerető Szívének halk intéseire és hívogatására. Kérünk, maradj mindig szemünk előtt, hogy Isten szavát helyesen értsük, azt kövessük és engedelmeskedjünk neki, hogy így megvalósítsuk, amit Isten kíván tőlünk. Segíts éber készségre, nehogy az Úr alva találjon, amikor eljön.

Szent Rafael arkangyal, Isten szeretetnyila és gyógyszere, esedezve kérünk, sebezd meg szívünket Isten égő szeretetével, és ne engedd ezt a sebet soha begyógyulni, hogy nap mint nap megmaradjunk a szeretetútján és mindent legyőzzünk a szeretettel!

Segítsetek, hatalmas szent testvéreink, szolgatársaink Isten előtt!

Védjetek meg önmagunktól, gyávaságunktól és langyosságunktól, önzésünktől és kapzsiságunktól, irigységünktől és gyanakvásunktól, a mohó vágytól az elteltségre, kényelemre és elismerésre. Szabadítsatok meg a bűn bilincseitől és a földiekhez való ragaszkodás. Oldjátok le a kötést, amit mi magunk tettünk magunk tettük szemünk elé, hogy ne kelljen észrevennünk a bajokat magunk körül, hanem nyugodtan tetszeleghessünk önmagunkban és sajnálhassuk magunkat. Az Isten utáni szent nyugtalanság tövisét szúrjátok szívünkbe, nehogy abbahagyjuk a bűnbánattal és szeretettel vágyódó Isten-keresést.

Tekintsetek Urunk Vérére, amelyet értünk ontott.

Tekintsetek Királynőtök könnyire, amelyeket értünk hullatott.

Tekintsetek a bűneink által eltorzított isteni képmásra bennünk, melyet Isten egykor lelkünkbe vésett.

Segítsetek nekünk Istent megismerni és imádni, szeretni és Neki szolgálni!

Segítsetek nekünk a Sötétség hatalmai elleni harcban, akik észrevétlenül körülvesznek és szorongatnak minket.

Segítsetek nekünk, hogy egy se vesszen el közülünk és majdan együtt ujjonghassunk az örök boldogságban. Amen.

A kilenced alatt napközben is hívjuk meg minél gyakrabban a szent angyalokat az alábbi röpimával: 

Szent Michael, állj mellettünk angyalaiddal, segíts és könyörögj érettünk!

Szent Rafael, állj mellettünk angyalaiddal, segíts és könyörögj érettünk 

Szent Gabriel, állj mellettünk angyalaiddal, segíts és könyörögj érettünk! Amen.

     A természetfeletti létre teremtett ember szinte ellenállás nélkül hagyja magát elmerülni korunk zajos világának káprázatában – észre sem véve –, hogy közben elveszíti élő kapcsolatát Istennel, az Élet forrásával. A hitbeli gyengülésnek, mely a világ végzetes eltévelyedésének oka az, hogy egyre kevesebben imádkozzák a rózsafüzért és csökkent a bensőséges Mária-tisztelet. Az emberek, még a súlyos csapásokból sem vonják le a tanulságokat, hogy a Teremtő felé fordulnának segítségért, sőt, inkább vádaskodnak, „miért engedi ezt az Isten?” Ám, fel kellene ismerniük, hogy a bűnök és mulasztások, mint feldobott kövek zuhannak vissza, és csakis az Isten iránti bűnbánatban és a szeretet-párbeszéd felújításával remélhetnek békét és megújulást!

(Szerk.: Szentolvasó c. füzet 3. o.)

     Sajnos sokak, értelmük minden logikájával építgetik érveiket arról, hogy nincs Isten, holott kevesebb töprengéssel megtalálhatnák az istenbizonyság kézzelfogható sarokpontjait! Hiszen a Római levél pontosan leírja: ,,ami megtudható az Istenről, az világos előttük, mert maga Isten tette műveivel nyilvánvalóvá számukra. (...) Nincs hát mentségük, mert fölismerhetik Istent, mégsem adnak neki hálát, hanem belevesznek okoskodásaikba és érteni nem akaró szívük elhomályosul. Kérkednek bölcsességükkel és oktalanná válnak”. (Vö. Róm 1,19-22)

A hit tehát a kinyilatkoztatás tudatos elfogadása, mely által mindabban hiszünk, amit nekünk Jézus Krisztus kinyilatkoztatott, és amit az Egyház nekünk tanít, mely nem nélkülözi az emberi értelmet.

És ez itt a lényeg a tudás és a hit kapcsolatában! A hit ugyanis értelmi tevékenység és bizony a földi ismeretek bővítése Isten tervei szerint való, hiszen Ő mondta ,,töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá!” (1Móz 1,28.)! Így, mind a tudásban, mind a hitben benne van az Isten előtti meghódolás, a kinyilatkoztatott tanítás igazságának elfogadása és teljesítése a kegyelem által. Ebből következően az emberi életnek a hitre kell épülnie, megismerve erkölcsi kötelességeinket, az emberi kapcsolataink helyes módját ahhoz, hogy Krisztus létmódjában részesedhessünk.

A hit Isten kegyelmi ajándéka, de nekünk kell gyakorolni. És ez a kegyelem segíti a hihetőség felismerését is. A hit erősebb mint a halál, ,,mert aki hisz, annak örök élete van” (Jn 6,47.), merthogy a bensőséges hit maga az élet. Ámde tudatosítanunk kell, hogy a kísértések és megpróbáltatások nem ellenkeznek a hittel, sőt a küzdés és hűség, a hit erősítője és az érdemszerzés lehetősége! Ezen a kitartás a megigazulás, mely az Istennel való állandó és tudatos kapcsolattartás, ami a napi imádságban nyer bizonyságot! Így hiába állítja magáról valaki, hogy ő nagyonis hisz, ha nem imádkozik és az Evangélium tanítást szelektíve vallja! (Folyt.) Előző rész

     A hamis üzenetek lelki veszélye tehát épp abban rejlik, hogy bizonytalan lehet a végcélja, és esetlegesen súlyos tévedésbe ejtik követőiket. De ha a megtévesztő szellem áll mögötte, akkor más rafináltabb céljuk is lehet, a már egyházilag hitelesített magánkinyilatkoztatásokról való figyelemelterelés, például a Fatima üzenet kéréseinek teljesítéséről!

Mindazáltal tény, hogy számtalan kiadvány és internetes üzenet árasztja el a világot, mely már-már kezelhetetlenné vált! Ennek ellenére az Egyháznak ‒ ha erőfeszítésekkel is ‒, de nem szabad engednie, hogy Isten szent dolgai, az Egyház által pozitívan megítélt magánkinyilatkoztatások tartalma, keveredjen a hamis dolgokkal.

Szükség van tehát világos útmutatásra és tájékoztatásra, nem hagyva, hogy a búza közé került konkoly elnyomja a nemes vetés hajtásait! Ezért, „Ne féljünk nevén nevezni a gonoszságot és annak előidézőjét, a sátánt! – mondja Szent II. János Pál a fiatalokhoz intézett apostoli levelében ‒ A stratégiája, hogy megpróbál elrejtőzni, ezért úgy ülteti el a gonoszságot az emberben, hogy az magából az emberből teljesedjen ki. Így hálózva be észrevétlenül az emberek közötti kapcsolatokat, a különféle társadalmi csoportokat és nemzeteket. Végül a 'személyes' bűn fogalma megszűnik létezni, s mára az emberek inkább csak 'kollektív' bűnösségről beszélnek. (…) Miközben a valóságban (egyénileg is) egyre jobban elmerülnek benne.”

Aki naponta nem foglalkozik az Evangéliummal, s nem imádkozza a rózsafüzért, az saját érdekében, az ún. „üzenetek” iránt is maradjon közömbös, mert könnyen eltévedhet!

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

‒ Kérdés, hogy miért pont a kereszténység az igaz vallás, amikor számtalan más a túlvilági életben hívő vallás is létezik a világban?

‒ A válasz egyszerű: számtalan hithirdető és vallásalapító jelent meg a világban, de Isten egyedül Jézus Krisztust igazolta az emberiségért vállalt életáldozatával és feltámadásával! ,,Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16.)

Márpedig egyetlen vallásalapító sem vállalta a halált az emberekért, nemhogy feltámadt volna ‒ és ilyet a híveik még a legendáikban sem állítanak!

Magyarázatot érdemel a félreértett latin szállóige „credo quia absurdum” hiszem, mert képtelenség. Ezt a kijelentést Tertullianus egyházatyának tulajdonítják, és első hallásra megbotránkoztató. A mondat azonban csak átvitt értelemben céloz a lehetetlenségben való hitre, inkáb Isten végtelen – az ember számára elképzelhetetlen – szeretetére utal! Isten Fia önmagát ajánlotta fel ,,jóillatú áldozatként” Istennek, hogy kíszenvedésével és feltámadásával megnyissa az örök üdvösség lehetősgét! És bizony ezek a dolgok a józan emberi észnek képtelen események. De az apostolok erről a valószínűtlen eseményről mégis úgy tudósítanak, mint a valóban megtörténtről, sőt keresztények milliói életükkel hitelesítik e valóságot. Tehát nem azért hisszük mert képtelenség, hanem azért, mert éppen a képtelenség melletti kitartó tanúskodás valószínűsíti azt, hogy igaz. (Folyt.) Előző rész

     Különösen a Mária-ünnepeken újítsuk meg keresztségi fogadalmunkat, és bensőségesebben elmélkedjünk a Szűzanyáról – aki – a Kálvárián megismételte Názáretben kimondott igenjét, és Szent Fia társaként megtapasztalta a lélek vértanúságát. Szűz Mária Szent Fia életútját, nem csak foganásától a Kereszthalálig kísérte a Megváltó Társaként, de a világ végéig gyakorolja anyai hivatását mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62) Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc. Mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben az emberek örök üdvösségéért.

Amikor a Boldogságos Szűz anyai hivatását gyakorolja velünk, Fiának testvéreivel és társörököseivel szemben, Isten örök és egyetemes üdvözítői tervén munkálkodik, vagyis evangelizál. Illő és üdvös tehát a Szűzanyára hallgatnunk, szükségünkben az Ő segítségét kérnünk, mert szemlélve Jézus életét láthatjuk, hogy csodatételeit Mária által kezdte el, és általa folytatja az idők végezetéig.

Hallgassunk tehát Krisztus Anyjára, közbenjárónkra ‒ aki segít ‒, hogy ne szalasszunk el egyetlen lehetőséget sem arra, hogy mi is „igennel” válaszoljunk Isten kegyelmi ösztönzéseire, kihasználva az alkalmas időt, amíg tehetjük.

Kérjük tehát bizalommal az Istenanya közbenjárását az Egyház és népünk küldetéséhez, hogy hűen, bátran tehessen tanúságot Isten szeretetéről az egész világnak.

(Vége!)

Előző rész

Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, könyörögj érettünk

és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen

     Rino Fisichella érsek, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának elnöke egy előszóban ezt írta: „A könyv megmutatja azt a lassú, de fékezhetetlennek tűnő folyamatot, amely elfeledteti azt, ami szent, és újpogány látásmódot állít a helyébe. Nem tudjuk, hová vezet ez a hullámverés. Ami biztos, hogy ez a jelenség a hit által táplált kulturális alapban gyökerező azonosságtudat széthullásához vezet, egyéni és társadalmi szinten is.” (Magyar Kurír)

     Bár a hamis üzenetek többsége kétségkívül imádságra és áldozathozatalra szólít fel, esetleg folyvást jövendölnek, de mondanivalójuk és végcéljuk korántsem biztos, hogy az Istentől származik!

Mivel mindnek saját története van, ezért valamennyit önállóan szükséges kivizsgálni a látnok ismeretében, de elbírálni csak egymással való összefüggésükben szabad. A valódi jelenések és üzenetek ugyanis kiegészítik, erősítik egymást és együtt képeznek teljes egészet éppen úgy, mint a Szentírás, amelyet igazán csak a többi szentírási könyv ismeretében érthetünk meg teljesen. A hamis üzenetközlés, lehet öntetszelgő színjátszás, megtévesztettség, megélhetési-, vagy akár démoni erőkkel való praktika dokumentációja is!

Ez persze sokak szenzációéhségét kielégíti. Ám ha egy üzenet nem viseli magán a Szentlélek (Egyház) hitelesítését, nem tartható mérvadónak pusztán azáltal, hogy szép és imádságra intő! Sajnos sokaknak meghatározza a hitéletét, nem gondolva arra, hogy bizony a „cukrosbácsi” sem rosszat kínál az édességével!? A csapda csak később nyilvánul meg!

Az Evangélium is figyelmeztet „lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek” (2Tim 4,3-4).

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

Kedves Testvérek! 

Immár nyolcadik alkalommal emlékezünk meg szentmisével, illetve közös imádsággal a Szent Korona hazatéréséről, ezúttal a történelmi  esemény 47. évfordulóján, 2025. január 5-én, vasárnap 16 órától a Regnum-kereszt környezetében, a Városliget szélén, a Dózsa György út Damjanich utcai torkolatánál, a mai Néprajzi Múzeum közelében állott egykori Magna Domina Hungarorum, közismert nevén Regnum Marianum-templom helyén. 

2025. január 5. vasárnap  16.00  Regnum-kereszt 

Ezzel a Keglevich istván atya által alapított, majd az ő Örökkévalóságba vétetése után  Regőczi István atya, azaz Isten vándora által tovább éltetett, az ő lelki hagyatékuk szerinti hagyományt folytatjuk.

A közös imádságok és megemlékezések minden hónap harmadik, negyedik csütörtökén, illetve a templom jeles napjainak évfordulóin 2025-ben is folytatódnak. Az események időpontjai a regnumtemplom.hu oldalon, illetve más csatornákon is olvashatók. Tervezett időpontok 2025-ben:

Január 5. vasárnap    16.00   Megemlékezés a Szent Korona hazatérésének 47. évfordulóján                                 

Január 23. csütörtök   20.00   Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Február 20. csütörtök  20.00   Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Március 20. csütörtök  20.00   Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Április 17. csütörtök    20.00   Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Május 22. csütörtök    20.00   Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Június 14. szombat    20.00  Megemlékezés a templom  felszentelésének 94. évfordulóján

Július 16. csütürtök    20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Július 29. kedd 19.00   Szentmise a Szent Család templomban, majd közös imádság, megemlékezés és virrasztása Regnum-keresztnél az utolsó szentmise 74. évfordulóján

Augusztus 28. csütürtök 20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Szept.  18. csütörtök 20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Október 10. péntek       12.00  Megemlékezés a templom  alapkő szentelésének 100. évfordulójáról és közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

November 20. csütörtök 20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

December 8. hétfő  12.00  Teljes rózsafűzér imádság Kemenes Gábor atya vezetésével a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, a templom búcsúnapja alkalmából a Regnum-keresztnél, utána szentmise a Szent István Bazilikában 

A közös imádságok időpontjairól, az egyéb eseményekről és a Magna Domina Hungarorum-templomról az alábbi oldal nyújt tájékoztatást: www.regnumtemplom.hu

Köszönjük az eddigi és a jövőbeli részvételt!

‒ Megtapasztalhatóó? ‒ kérdezhetik sokan!

‒ Nos, a Teremtő Isten a műveiből, a természetes ész világosságánál megismerhető a kegyelem által!

,,A hit a remélt dolgok valósága és a nem-látható dolgok létéről való meggyőződés” – írja a zsidókhoz írt levél (11,1). A nem-látható dolgok azt is jelentik, amiket Isten a múltban cselekedett értünk, a remélt dolgok pedig azt, hogy ígéreteit a jövőben be fogja teljesíteni. Ezt a két területet csak a hitünkkel tudjuk valóságnak érzékelni. Tehát azt, hogy Isten öröktől fogva létezik, hogy Ő teremtette a világmindenséget, amiként a Hiszekegy ki is mondja: ,,Hiszem az örök életet!” Hinni azt, hogy Isten az ő Szent Fiát értünk, a mi megváltásunkért küldte el. ‒ Hinni azt ‒, hogy golgotai szenvedésével és halálával nemcsak az emberiség bűneiért, de az én személyes bűneimért is elégtételt tett. Hinni azt, hogy amikor elhangzott a kereszten: ,,Beteljesedett” (Jn 19,30.) ‒ ez az én életem teljes megoldását is jelentette. Hinni azt is, hogy Jézus feltámadt, felment a mennybe, ahol szállást készített nekünk, és most is hallja, ha imádkozunk Hozzá...

A hit a magatartásunkban igazul meg (Vö. Jak 2,17-26.), ugyanakkor nem beszélhetünk a hit végleges birtoklásról, hiszen ez az állandó istenkapcsolatban, a tudatos hitvallásban és imában megújuló vonzódás Isten felé. Ebből következően ne kérkedjen senki, hogy ő hisz Istenben, mert ,,aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék”. (1Kor 10,12.) Egyébiránt a gonosz lelkek az ördögök, nemhogy hiszik, de tudják, hogy van Isten, ámde gyűlölik és rettegnek Tőle! (Vö. Jak 2,19.) (Folyt.) Előző rész

Mária az Istenre hallgatott, és üdvösséghozó IGENJE, ellentéte az ősszülő Éva engedetlenségének, aki a sátán szavát követte.

Éva nem hitt az Istennek, s ezzel halált hozott önmagára és utódaira, Mária pedig a hite miatt áldott az asszonyok között. Éva az összes élők anyja, de Mária is anyánk – mivel Fia mindenkiért meghalt – és a Szentlélek által Isten gyermekei lehettünk a Szent Keresztség által. Éva társa Ádámnak, Mária társa Szent Fiának. Éva a halált hozta gyermekeire, Mária az életet akarja visszaadni gyermekeinek. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és gyermekeit, Mária széttiporja a sátán fejét. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik.

Mária, aki igenjével ajtót nyitott Isten számára a mi világunkba, a szövetség élő szekrénye lett, akiben Isten testet öltött, egy lett közülünk, s miköztünk lakozik. A Fiúisten a mi üdvösségünkért lett emberré, de csak Máriában és Mária által, az ő igenje által!

És bizony, amit Isten akaratára mondott mindenkori „igenünknek” is a Szűzanya alázatát kell tükröznie, példáznia! Bátran mondjunk igent a keresztény hitre, igent a családok és a nemzet egységére, igent az Életre!

Mert soha nem szabad felednünk: a Mária-tiszteletben őrzött hit és nemzettudat a legfontosabb alap ahhoz, hogy emelt fővel tudjunk élni az üdvösség reményében!

(folyt.)

Előző rész

     „Csodálom, hogy attól, aki titeket Krisztus kegyelme által meghívott, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltatok, holott nincsen más, csak olyanok vannak, akik zavarba ejtenek titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. De még ha mi, vagy akár az égből egy angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit hirdettünk nektek, átkozott legyen! Ahogy azelőtt is mondtuk, most megismétlem: Ha valaki más evangéliumot hirdet nektek, mint amit átvettetek, átkozott legyen” (Gal 1,6-9)!

Gondolatban legyen szemünk előtt a Magyar Szent Korona 

Keresztvetéssel kezdünk!

Szent István király felajánlása:
„Mennyek Királynője, nagy könyörgéssel a Te oltalmadba ajánlom a Szent Egyházat a püspökökkel és a papokkal, az Országot az előkelőkkel és a néppel együtt, s amikor tőlük végbúcsút veszek, lelkemet a Te kezedre bízom.” Ámen. (1038. augusztus 14.)

Dicsőséges rózsafüzér:
A rózsafüzért keresztvetéssel kezdjük, majd elmondjuk az Apostoli hitvallást. Az első szemekre elmondjuk a bevezető imákat: Mi Atyánk…, három Üdvözlégy Mária a megfelelő titkokkal és a Szeretetláng betéttel és Dicsőség. Ezt követően kezdjük az első tizedet a Miatyánkkal és a tíz Üdvözléggyel és a Szeretetláng betéttel. A tizedek végén a Dicsőséget imádkozzuk és a Fatimai fohászt:
A bevezető három Üdvözlégy titkai:
1. aki gondolatainkat irányítsa,
2. aki szavainkat vezérelje,
3. aki cselekedeteinket kormányozza,
A tizedek Üdvözlégy titkai:
1. aki a halálból feltámadt,
2. aki a mennybe felment,
3. aki nekünk a Szentlelket elküldte,
4. aki téged, Szent Szűz, a mennybe fölvett,
5. aki téged, Szent Szűz, a mennyben megkoronázott,
Záró ima a rózsafüzér végén:
Imádkozzál érettünk, Istennek szent Anyja!
Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire!
Könyörögjünk! Urunk, Istenünk, a te egyszülött Fiad életével, halálával és feltámadásával
megszerezte nekünk az örök élet jutalmát: add meg, kérünk, hogy e titkokról a Boldogságos
Szűz Mária szentolvasójának elmondásával megemlékezve, higgyük, amit magukban
foglalnak, és elnyerjük, amit ígérnek. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

ISTENI IRGALMASSÁG RÓZSAFÜZÉRE

Bevezetés:
Miatyánk
Üdvözlégy
Hiszekegy

Tized ( 5-ször) Örök Atya…. Jézus fájdalmas ( 10-szer )……
Nagy szemre: Örökatya ! Felajánljuk Neked, szeretett Fiadnak a mi
Urunk, Jézus Krisztusnak Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét,
engesztelésül bűneinkért és az egész világ bűneiért.
Kis szemekre: Jézus fájdalmas szenvedéséért, irgalmazz nekünk és
az egész világnak !
Befejezés 3-szor: Szent Isten, Szent erős Isten, Szent halhatatlan
Isten irgalmazz nekünk és az egész világnak !

Szent Mihály ima

Szentháromság egy Isten, alázattal kérlek, hogy Szűz Mária, Szent Mihály
arkangyal, az összes angyalok és szentek közbenjárására add meg azt a nagy
kegyelmet, hogy a sötétség erőit legyőzhessük Magyarországon,
Lengyelországban, Európában és az egész világon, a mi Urunk, Jézus Krisztus
keresztútja érdemeiért, drága Szent Vérének kiontásáért érettünk, Szent
Sebeiért, a kereszten való szenvedéseiért és minden szenvedéséért, melyet
Passiója és egész földi élete folyamán a mi Urunk és Megváltónk elszenvedett.
Könyörgünk Urunk, Jézus Krisztus, küldd el szent angyalaidat, hogy a gonosz
erőit letaszítsák a pokolba, a kárhozatba, hogy Magyarországon,
Lengyelországban, Európában és az egész világon eljöhessen Isten uralma, és
Isten kegyelme áradjon minden szívbe; hogy ezáltal Magyarország,
Lengyelország, Európa és minden ország a te békéddel teljen el. Mi
Nagyasszonyunk és Királynőnk! Tiszta szívből könyörgünk Hozzád, küldd el
szent angyalaidat, hogy a pokolba taszítsanak minden gonosz szellemet. Szent Mihály arkangyal, a mennyei
seregek vezére, az Úr téged küldött e nagy mű megvalósítására, hogy az Úr
kegyelme örökösen velünk lehessen.
Vezesd mennyei seregedet, hogy a sötétség erői véglegesen a pokolba, a
kárhozat helyére kerüljenek. Egyesítsd mind erőidet, hogy legyőzd Lucifert és
bukott angyalait, kik Isten akarata ellen fellázadtak, és most a lelkek vesztére
törnek. Győzedelmeskedj, mert hatalmad van és tekintélyed, kérd Istentől
számunkra békéje és szeretete kegyelmét, hogy mindig követhessük a mi
Urunkat, Isten Országa felé. Ámen.

Jézus Krisztus, kérünk Téged, helyezd hazánkat a Te Szent Sebeidbe, hogy a Te
Szent Sebeidben nyerjen gyógyulást, a Te Szent Véred által tisztulást, és a Te
szerető Szent Szíved által békességet Isten dicsőségére és a mi lelkünk üdvére.
Ámen.

Magyar Szentjeink könyörögjetek érettünk!

Előszó 2

     Napi tapasztalat, hogy a jó és a rossz ádáz harca, egészen elfajult és elvadult, márpedig a tét nem kevesebb, mint a lelkek üdvössége vagy kárhozata! A Fatimai Szűz valós időben figyelmeztette a világot a bontakozó veszélyre, melyről Teleki Pál már 1920. júliusában így nyilatkozott: „Egész Európában két irány között folyik a küzdelem. A nemzeti és nemzetközi, a keresztény és antikeresztény között. Ebben a küzdelemben Magyarország a legexponáltabb helyet foglalja el Európa keleti szegletében.” (Pesti Hírlap 1920. július 21.)

Ennek okán szeretném hívni a figyelmet az egyéni és nemzeti felelősségre, miként arra is, hogy nem csak kétpólusú harc folyik körülöttünk, de „kísértet járja be Európát, a kommunizmus kísértete” (Marx és Engels, Kommunista kiáltvány), mely kigyógyult halálos sebéből (Jel 13,12)! Ez minden szinten zavart kelt, zsarol, finanszíroz, árt és lépre csal! Figyelme fokozottan kiterjed a templomra, az iskolára, a közéletre, a családra és persze így-úgy a magánkinyilatkoztatásokra is!

E füzet lapjai, különösen az utóbbi kérdéskörre kívánnak részletesebben rávilágítani, leleplezve néhány tipikus megnyilvánulást, óvatosságra intve ezzel mindenkit!

Mindezt abban a reményben, hogy sokak számára jelent óvatosságra intő tájékoztatást, elősegítve a jelenések és üzenetek, a hamis vagy bizonytalan források helyes kezelését, és a száz éves fatimai kérések következetes megvalósítását! ‒ Úgy legyen!

 Fogadják szeretettel! Készült a 2020-21-es évi karanténok idején!

A szerkesztő 

(folyt.)

Előző rész

     Ha megpróbáljuk a hit fogalmának meghatározását, akkor vallás-lelkületi-, filozófiai-tudományos- és véleményt-követő hitről beszélhetünk. Ebből következően nem állíthatjuk, hogy létezik olyan személyiség aki nem hisz semmiben, hiszen a mindennapi élet tele van hitre támaszkodó döntésekkel és az embert a gondolkodás, a hit, a remény és a szeretet képessége különbözteti meg minden más teremtménytől. A helyes hit az életről való gondolkodás meghatározója és a lélek erőssége, mert túlmutat a múlandóságon, sőt a bensőséges Isten-hit jó hatással van az ember testi-lelki egészségére is. Ezzel szemben a ,,hitetlen” ember hite ‒ ámulatbaejtően nagy ugyan ‒ de tragikus, mert múlandó dolgokon alapszik és élete előrehaladtával egyre lehangolóbb! Általánosságban tudnunk kell, hogy nem a hit van válságban, hanem az ember!

‒ A kérdés, hogy mi a helyes hit?

‒ Nos, erre egyetlen cáfolhatatlan válasz van, AZ amelyik megtapasztalhatóan túlmutat a földi múlandóságon ‒ márpedig ez a Kereszténység hite! A Krisztus-követés nem egy filozófiai rendszer, vagy erkölcsi normák összessége, hanem maga Jézus Krisztus, aki él, tanít és gyógyít, ugyanúgy mint 2000 évvel ezelőtt! A keresztény hit elvárásai logikailag áttekinthetőek, nem életidegenek, reménytadók társadalomépítők és a keresztség révén az örök üdvösség lehetőségét kínálja!

(folyt.)

Amikor a Názáreti Szent Szűz kimondta igenjét az Angyal szavára, egyszersmind Krisztus igenjét is előrevetítette, új korszakot kezdve a történelemben, mely folytatódik tovább az Egyház által. Isten alászállt a mennyből és megtestesült a Boldogságos Szűz szíve alatt, amiként a Hitvallásban mondjuk: „Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért”. Igenjével tehát Mária nem csak Isten Anyjává, de a női nemet megdicsőítő, legáldottabbjává vált! Karácsony és Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén ezért hajtunk térdet e szavak után: „Leszállott a mennyből, megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától és emberré lett”.

A Szentlélek Mária által testesítette meg Jézus Krisztust, és általa képezi Krisztus misztikus Testének az Egyháznak tagjait, miként Általa osztja ki adományait és kegyelmeit is. (Vö. TMT 140)

Az isteni Megtestesülés nagyböjtben tartandó ünnepét, I. Sergius pápa a 7. században rendelte el Annuntiatio Domini (az Úr hírüladása) néven.

Korabeli miseszövegének könyörgése a mai napig közismert: „Kérünk téged Úristen, öntsd lelkünkbe szent malasztodat, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk.”

(folyt.)

Előszó 1

     A hívő embereket mindenkor megosztotta az „igaz vagy hamis” jelenések és üzenetek kérdése, holott az Egyházi Tanítóhivatalra kellett volna hagyatkozniuk! Az igazi kérdés ugyanis nem az, hogy igaz-e, hanem az, hogy hordozhat-e veszélyt a lélekre vagy sem!

Az alábbiakban, a kegyelem eszközeként szeretném bemutatni a hiteles jelenések és üzenetek üdvtörténeti szerepét és evangelizációs hatását, szembeállítva a hamis vagy bizonytalan forrású üzeneteknek ‒ a hitelesekről való elterelő ‒, vagy romboló hatásával!

E kényes kérdéskör megvilágító kifejtésére, egyfelől a Keresztségem kötelez: „ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel! Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan!” (vö. 2Tim 4,2) Másfelől Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony intő szavai: „Szólnotok kell mindenkinek, mert Isten előtt majd azok fognak a legjobban vádolni benneteket, akiknek nem szóltatok!” (Szóbeli felj. 1971. VII. 26.)

Ezalatt természetesen nem újabb „üzeneteket” kell érteni, hanem az evangéliumi tanításra való figyelemfelkeltést! Tehát, vezérlő elvem az engedelmesség, a bensőséges Mária-tisztelet előmozdítása, és az objektív tájékoztatás!

Megeshet, hogy az újabb jelenések és üzenetek iránti óvatoskodásomat sokak a Szeretetlánghoz kötődő elfogultsággal magyarázzák! Ám én, e lélekújító lelkiséget nem a „mindenek fölöttiségében”, hanem a Szűzanya mindenkori kéréseinek a Szeretetláng általi megvalósítását segítő „kegyelmi hatásában” látom!

Sajnos a népeket többnyire az újabb és újabb üzenetek kötik le anélkül, hogy az előzőket teljesítették volna! Mária Szíve Szeretetlángja, különösen az 1917-es fatimai kéréseinek megvalósításához kínál kegyelmi erőt és indíttatást! Fatima üzenete ugyanis a világ bajaira és ezek következményeinek elkerülésére kínál teljesíthető megoldást ‒ olyannyira ‒, hogy míg a fatimai kérések meg nem valósulnak, addig nem lel békére a világ! Ebből következően meglehet, hogy az Istenanya által kiesdett (Szeretetláng) többletkegyelmére nem is lett volna szükség, ha a fatimai kéréseket maradéktalanul és időben teljesítette volna a világ!

(folyt.) 

XVI. Benedek pápa a 2013. évi béke világnapjára írt üzenetében olvashatjuk, hogy:
„ (…) kérjük Istentől, hogy tegyen minket az ő békéjének eszközévé, hogy elvigyük a szeretetet oda, ahol gyűlölet uralkodik és az igaz hitet oda, ahol kétség honol. A magunk részéről, Boldog XXIII. Jánossal együtt azt kérjük Istentől, hogy világosítsa meg a népek vezetőit, hogy amellett, hogy munkálkodnak a polgárok méltó jólétén, védelmezzék a béke értékes ajándékát. Ébressze fel mindenkiben az akaratot, hogy túllépjenek azokon a gátakon, amelyek elválasztják egymástól az embereket, megerősítsék a kölcsönös szeretet kötelékeit, megértsék a többi embert és bocsássanak meg azoknak, akik sértéseket okoztak. Adja meg, hogy az ő kegyelme révén a Föld minden népe testvérré legyen, és virágozzék és mindörökre uralkodjék közöttük a hőn áhított béke.
Ezzel az imával kívánom mindenkinek, hogy a béke valódi munkálója és építője legyen, hogy az emberek világa növekedjen a testvéri egyetértésben, a jólétben és a békében.” Vatikán, 2012. december 8.
Az imádság, melyre XVI. Benedek pápa üzenetében utal, Kalkuttai Szent Teréz anyának és munkatársainak is napi imája:

Uram, tégy engem a te békéd eszközévé,
ahol gyűlölet lakik, oda szeretet vigyek,
ahol sértés, oda megbocsátást,
ahol széthúzás, oda egyetértést,
ahol tévedés, oda igazságot,
ahol kétely, oda hitet,
ahol kétségbeesés, oda reményt,
ahol szomorúság, oda örömet!
Uram, add, hogy inkább én igyekezzek vigasztalni,
mint hogy vigaszt várjak!
Inkább én törekedjek másokat megérteni,
mint hogy megértést óhajtsak!
Inkább szeressek,
mint hogy szeretet igényeljek!
Mert önmagunkat elfelejtve találjuk meg magunkat.
Ha megbocsátunk, akkor nyerünk bocsánatot.
Ha meghalunk, akkor ébredünk az örök életre.
Ámen.

     Hiszek egy Istenben, Atyában és Fiúban és Szentlélekben. Hiszem mindazt, amit a Római Katolikus Anyaszentegyház tanít, s ebben az egyedül üdvözítő hitben akarok élni és meghalni. Amiként a szent keresztségben ellene mondtam, úgy most is ellene mondok az ördögnek, a bűnnek és minden rosszra vivő alkalomnak és kísértésnek. Újra fogadom neked, édes Istenem, hogy mindazokat a parancsokat, amelyeket magad, vagy anyaszentegyházad által adtál, híven megtartom! Ígérem, hogy téged minden teremtmény fölött szeretni foglak, felebarátomat pedig úgy, mint Krisztusban testvéremet, mint önmagamat. Ments meg engem, édes Istenem, minden gonosztól, erősíts meg a jóban mindvégig, hogy a szent malasztnak azt a hófehér köntösét, melyet a keresztség szentségében nyertem, tisztán és szeplőtelenül mutathassam be egykor a ítélőszéked előtt, és eljuthassak az örök életre. Amen.

Az Egyház tanításában négy dogma szól Isten Anyjáról:

1. Mária Isten Anyja, (Mária Theotokosz, Mater Dei). A dogmát az efezusi zsinat fogalmazta meg 431-ben. Minden, amit Máriáról hiszünk és hirdetünk, e misztériumban gyökerezik. Ünnepe január 1.

2. Mária szűzen foganta és szülte Szent Fiát, szüzessége örökre megmaradt. Már az apostoli hitvallás mondja: ,,Születék szűz Máriától''.–

3. Mária szeplőtelenül fogantatott, azaz az eredeti bűn nem érintette őt. E dogmát 1854-ben hirdette ki IX. Pius pápa. Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepe december 8.

4. Halála után Mária fölvétetett a mennybe, anélkül, hogy teste romlást látott volna. 1950-ben hirdette ki ennek dogmáját XII. Pius pápa. Ünnepe Nagyboldogasszony napja, augusztus 15.

A Béke Világnapját VI. Pál pápa kezdeményezésére ünnepeljük minden év első napján 1968 óta.

XVI. Benedek pápa szavai: „Fontosnak éreztem, hogy megosszak mindnyájatokkal néhány gondolatot a vallásszabadságról, amely a békéhez vezető utat jelenti. Fájdalmas ugyanis azt látnunk …, hogy a világ egyes tájain valaki nem vallhatja és juttathatja szabadon kifejezésre a vallását, hacsak nem az életét és személyes szabadságát kockáztatva. Más országokban csendesebb, kifinomultabb formái vannak az előítéleteknek és a hívőkkel meg a vallási szimbólumokkal kapcsolatos szembenállásnak. Jelenleg a keresztények jelentik azt a vallási csoportot, amely a legnagyobb számban szenvedi el az üldöztetést hite miatt. (...) Ez mind elfogadhatatlan, mivel sértés Isten és az emberi méltóság iránt, de fenyegeti a biztonságot és a békét is, és meggátolja a teljes értelemben vett emberi fejlődést (vö. XVI. Benedek, Enc. Caritas in Veritate 29,55-57).

    Most ez újesztendőben, amikor magam is békés és boldog újévet kívánok, szíves figyelmükbe ajánlom, hogy egyfelől VI. Pál pápa kezdeményezésére január elsején ünnepelhetjük a Béke Világnapját. De figyelemreméltó párhuzamként idézem a fatimai kis Jácinta szavait: "Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniök ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt égi Anyánk Szívét is tiszteljék. A békét égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, amely a szívemben ég, amellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!"

     Imádkozzunk tehát az Istenanya Szeplőtelen anyai Szíve közbenjárását kérve Európáért és az egész világért!

Szűz Mária Isten Anyja, könyörögj érettünk és

áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre,

hogy Krisztus Békéje hassa át az egész világot! Ámen

Téged, Isten, dicsérünk  

Téged, Isten, dicsérünk, * téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten * mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok * Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak * szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, * erősséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég, föld,* dicsőséged mindent bétölt.
Téged dicsér, egek Ura * apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták * súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek * magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte * szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged *s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tőled jött le * Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled * Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje * Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál * szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad * mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket: * Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő: * mindeneket ítélendő.
(Itt meghajlunk vagy letérdelünk.)
Téged azért, Uram, kérünk,* mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe * az örökös dicsőségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, * áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald * mindörökké felmagasztald!
(Fölegyenesedünk vagy fölállunk.)
Mindennap dicsérünk téged, * szent nevedet áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket * és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; * híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk * tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!

     A természetfeletti létre teremtett ember szinte ellenállás nélkül hagyja magát elmerülni korunk zajos világának káprázatában – észre sem véve –, hogy közben elveszíti élő kapcsolatát Istennel, az Élet forrásával. A hitbeli gyengülésnek, mely a világ végzetes eltévelyedésének oka az, hogy egyre kevesebben imádkozzák a rózsafüzért és csökkent a bensőséges Mária-tisztelet.

    Az emberek, még a súlyos csapásokból sem vonják le a tanulságokat, hogy a Teremtő felé fordulnának segítségért, sőt, inkább vádaskodnak, „miért engedi ezt az Isten?” Ám, fel kellene ismerniük, hogy a bűnök és mulasztások, mint feldobott kövek zuhannak vissza és csakis az Isten iránti bűnbánatban és a szeretet-párbeszéd felújításával remélhetnek békét és megújulást!

(Szerk.: Szentolvasó c. füzet 3. o.)

Kattints ide!     (hanganyag!)

https://drive.google.com/file/d/1H6693JaHI29AApB0SzVWMoCulBsx6Tb5/view

https://www.youtube.com/watch?v=n98AeR0dNRs