A Humanae vitae miatt az egész világ szembefordult VI. Pállal, ugyanakkor kivívta többek közt Szent Pio atya és az életvédő mozgalmak elismerését. Steve Mosher nemzetközileg elismert életvédőnek, a Population Research Institute elnökének gondolatait ismertetjük.
Nem sokan emlegették, hogy július 25-én volt a Humanae vitae enciklika megjelenésének 47. évfordulója. Ugyan ki emlegette volna? A világi média bizonyosan nem; hiszen még a gondolatot is nevetségesnek tartja, hogy az ember önfegyelmet gyakorolhat a szexualitás terén. Szót nem ejtenének VI. Pál bátor kiállásáról, amellyel elutasította a sterilizációt és a fogamzásgátlást, mint amelyek ellentétesek a természeti törvénnyel és Istennek a házasságra vonatkozó, szerető elgondolásával. De még a katolikusok között is sok a bizonytalanság afelől, hogy miért is tiltja az Egyház a fogamzásgátlást.
Pedig VI. Pál gyönyörű, prófétikus és a világ kultúrájával olyannyira ellentétes enciklikája nem hagy kétséget afelől, hogy a mesterséges fogamzásgátlás és az általa kirobbantott szexuális forradalom szét fogja választani a házastársakat, mert meggyengíti a házasság egyesítő hatását és termékenységét. A Humanae vitae miatt az egész világ – és sajnos sok katolikus is – szembefordult VI. Pállal, aki ugyanakkor kivívta a szentek és a szentéletű hívők elismerését. Szent Pio atya utolsó levelét, amelyet röviddel halála előtt írt, VI. Pálnak címezte:
1968. szeptember 12.
...Tudom, hogy szíve sokat szenved ezekben a napokban … amiért sokan, még a katolikusok közül is, nem engedelmeskednek a magasztos tanításnak, amelyet Ön a Szentlélektől ihletve, Isten nevében ad számunkra. Imáimat és mindennapi szenvedéseimet ajánlom fel Önnek mint legkisebb fia apró, de szívből jövő hozzájárulását, hogy Isten vigasztaló kegyelme segítségével folytassa az egyenes, ugyanakkor fájdalmas utat az örök igazság védelmében, amely nem változik az évek múlásával. Lelki gyermekeim és az imacsoportok nevében köszönöm Önnek egyértelmű, határozott szavait, amelyeket különösen legutóbbi enciklikájában, a Humanae vitaeben fogalmazott meg; és újra megerősítem hitemet és feltétlen engedelmességemet az Ön világos iránymutatása iránt. Isten adjon az igazságnak győzelmet, Egyházának békét, a világnak nyugalmat, Szentségednek pedig egészséget és jólétet, hogy miután ezek az átmeneti kétségek eloszlanak, Isten Országa győzedelmeskedjék minden szívben, Önnek mint az egész kereszténység legfőbb Pásztorának vezetésével.
Alázatos tisztelettel, Padre Pio kapucinus, San Giovanni Rotondo
Paul Marx OSB a Population Research Institute alapítója ugyancsak röviddel halála előtt írt levelében szintén e nagy és sokak által félreértett tanítással foglalkozik.
1968. július 25-én VI. Pál pápa Humanae vitae enciklikája megerősítette a katolikus tanítást az életről, a szerelemről és a szexualitásról. E dokumentumban a pápa felsorolta, milyen következményekkel fog járni a katolikus tanítás elhagyása. Előre megmondta a következőket:
1. A fogamzásgátlás miatt több lesz a házasságtörés.
2. A fogamzásgátlás gyakorlata az „erkölcsiség általános romlásához” fog vezetni.
3. A fogamzásgátlás hatására a férfiak nem fogják többé tisztelni a nők egész lényét, hanem „önző élvezetük puszta eszközeinek” tekintik majd őket, nem pedig szeretett társuknak.
4. Végül pedig, ha a házaspárok által széles körben elfogadottá válik a fogamzásgátlás, gátlástalan kormányok nyomásgyakorlással fogják ráerőltetni az emberekre.
Vagyis VI. Pál megjövendölte, hogy a fogamzásgátlás „választott életformából” tömegpusztító fegyverré fogja kinőni magát. Milyen hátborzongatóan igazolják e próféciát a népességszabályozó és kötelező sterilizációs programok, a termékenységkorlátozó kvóták és az abortusz terjesztése gyakorlatilag a világ minden táján!
A fogamzásgátlás társadalmilag és lelkileg egyaránt tragikus következményekkel jár. Más szóval a fogamzásgátlás Isten valóságképének elutasítása. Ék a legmeghittebb szeretetközösség szférájában, amit ember – az Eucharisztia szentségén kívül – egyáltalán ismer. Lealacsonyító méreg, mely elsorvasztja az életet és a szeretetet a házasságban és a társadalomban.
A pápa látta, hogy a szexualitás és a szaporodás közti természetes, Isten által rendelt kapcsolat elszakításával a nők és a férfiak – de főleg a férfiak – számára a szexualitás kínálta élvezet lehetősége kerül a középpontba, és az emberek nem úgy tekintenek majd a szexualitásra, mint az új élettől és a házasság szentségétől elválaszthatatlan valóságra. Kétségbe vonja-e bárki, hogy ma itt tartunk?
Üdvözlettel, Krisztusban, Paul Marx OSB Szent János Apátság
(Magyar Kurir nyomán)
Minden hónap első keddjén
A Szentatya 2013. szeptember 20-án reggel szentmisét mutatott be a Szent Márta Ház kápolnájában. Homíliájában kiemelte: a pénz beteggé teszi a gondolkodást és a hitet, és más útra térít bennünket.
Bárki mondhatja azonban: olvasom a Tízparancsolatot, és egyik sem beszél a pénzről. Melyik parancsolat ellen vétkezem, amikor valamit pénzért teszek meg?” Az első ellen. A bálványimádás bűnébe esel, mert a pénz bálvánnyá válik, és imádni kezded. Ezért mondja Jézus: nem szolgálhatsz a pénz bálványának és az élő Istennek, csak az egyiknek. Az első egyházatyák – a Krisztus utáni III. századról van szó – erős szavakat használtak: a pénz az ördög trágyája. Így is van, mert bálványimádóvá tesz bennünket, megbetegíti elménket a gőggel, és hiábavaló kérdések követőivé változtat minket. Eltávolítva a hittől, korrupttá tesz.
.jpg)
Az Istenanya által kiesdett többletkegyelmek – vagy fogalmazzunk úgy "többlet ígéretek" –, bizony elgondolkoztatták (vagy kiakasztották) a teológiailag képzetteket. A Katolikus teológusok sokasága, bár elismeri a Szent Szűz Minden Kegyelem Közvetítői szerepét, mégis kissé erősnek ítélték a Szent Szűz Kármelita Skapuláréhoz és a Csodáséremhez fűződő azon ígéreteit, miszerint, akik az érmet (bármelyiket a kettő közül) viselik, nem kárhoznak el, (ill. haláluk nyolcadán kiszabadulnak a tisztítótűzből). Ám az Istenanyának az éremhez kötött ígérete csak arra vonatkozik, aki az érmet viseli, illetve magánál hordja! Hangsúlyozzuk: legalább MAGÁNÁL HORDJA!
tagja lett, ám több alkalommal kapott felszólítást, hogy ne ebben a dzsekijében jelenjen meg a havy-metal szeánszokon. Bár ő nem értette, hogy mi kifogásolható van öltözékén, társaival szemben is konok volt és csak azért is abban mutatkozott mindannyiszor. A "metálos gyülekezet" által megfogalmazott istentelen fogadalmakat még letehette ugyan, de engedetlensége okán kizárták őt maguk közül. Ez mélyen megrendítette hiúságát és átértékelve az életét, tudva és akarva öngyilkosságra határozta el magát.
A Szentatya szeptember 20-án reggel szentmisét mutatott be a Szent Márta Ház kápolnájában. Homíliájában kiemelte: a pénz beteggé teszi a gondolkodást és a hitet, és más útra térít bennünket.
A pénz a gondolkodást is beteggé teszi, ahogy a hitet is és más útra téríti. Ebből születik az irigység, a veszekedés, a rosszindulatú pletykálkodás, a gonosz gyanakvás, az emberek konfliktusai, akik korrumpálódtak gondolataikban, és az igazság nélkül élnek; akik a vallást, pénzszerzési forrásnak tekintik. Vannak, akik így gondolkodnak: „Katolikus vagyok, elmegyek misére, mert az egyfajta státuszt nyújt nekem. Jó szemmel néznek rám… aztán meg azt csinálok, amit akarok. Pénzimádó vagyok…” Van egy szó, amit nagyon gyakran megtalálunk az újságokban: „Gondolataikban korrumpálódott emberek”. A pénz korrupttá tesz. Nincs menekvés. Ha a pénz útját választod, a végén korrupttá válsz. A pénz elcsábít, és lassanként vesztedbe sodor – hangsúlyozta homíliájában a Szentatya.
A Csodásérem a Mária által Jézusnak való szentelődés jelképe, aminek azzal kell megnyilvánulnia életünkben, hogy:
A fiatalember még aznap így fordult a paphoz: "Atyám! Ez a Hughes ittlétem kezdetétől utált engem, most azonban gyűlölete nem ismer határokat." Mindezek ellenére Claude földi életének utolsó két hetében kitartóan imádkozott Hughes-ért, mindent megbocsátott neki és könyörgött a Szent Szűzhöz a megtéréséért. Tizennégy nap múlva Claude-ot kivégezték. O'Leary atya ezt mondta: "Még soha senkit nem láttam, aki ilyen örömmel nézett volna szembe a halállal..." Szorosan halála előtt ezt mondta a papnak: "Készen állok arra, hogy elmenjek." – miközben a Csodásérmet szorongatta a kezében.
Négy rabtársával volt egy cellában. Egyik este Claude figyelmét felkeltette egyik társa nyakában függő ovális érmecske. Ismétlődő kérdésére, hogy mi az, annyira feldühítette cellatársát, hogy letépve az érmet Calude-hoz vágta. Ő felvette a földről és az őr engedélyével nagy örömmel a nyakába akasztotta. 
Egyszer O'Leary atya a gyónásról beszélt a foglyoknak. Nagyon meglepte, mikor Claude ezt mondta:"Ezt már hallottam. A Hölgy azt mondta nekem, hogy amikor gyónunk, nem a pap előtt borulunk térdre, hanem az ő Fiának keresztje előtt. Ha pedig bűneinket őszintén megbánjuk és megvalljuk, a vér, amelyet Jézus értünk ontott a keresztfán, lemossa vétkeinket és megtisztít." _1.jpg)
egy-, a másik kezén három ujjával jelzi a Szentháromság dicsőségét! Így találták meg szarkofágjában, és e látvány alapján készült el, Stefano Maderno remek szobra.
orgonán –, lett a szent zene védőszentje. 
Legszentebb Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek!
Égi Királynőnk és Anyánk!
.jpg)
Az elszánt fiatalember, történetesen a szerencsétlen Titanic-ra szállt föl. A köteleket fölvonták és az óriási mérnöki csoda az utasok örömrivallgása közepette elindult. Senki sem sejtette katasztrófát, amely reá várakozott. 
(folyt.)
Lenyűgözve térdre estem. Ekkor leereszkedett a fel-hőkkel együtt és fölém rakta áldott kezeit, egészen a fejemre téve. Elragadtatott állapotomban csak becézni tudtam őt, Anyukámnak, Édesanyámnak szólongatva és – ma sem értem, milyen merészség indított rá – kinyújtottam kezemet és megsimogattam karjait. Valóságosan éreztem Őt, mint egy hús-vér embert, de mégis ez egy átszellemült érintés volt.
- Nem! – hangzott újra a válasz.
Szent Gellért, Szent Bőd (Buldus) egri- és Szent Beneta veszprémi püspök vértanútársa volt. Életükről sajnos szinte semmit sem tudunk, csak vértanúságukról, amit Szent Gellért mellet szenvedtek el. Szent Bődöt megkövezték és ledöfték, Szent Beszterédet halálosan megsebezték úgy, hogy harmadnap belehalt a sebeibe. Tiszteletük a középkorban elterjedt volt Szent Gellértével együtt, Szent Beszteréd tisztelete az esztergomi főegyházmegyében különösen élénk volt egészen a XX. századig. ( 
Ez az Istentől jött erő bámulatba ejtette családomat és a szomszédokat is. Mind azt mondták: Lám, mily nagy hatalma van a jó Istennek és a Boldogságos Szűz Máriának! Mert tudott volt, hogy már lemondottak rólam az orvosok, és nem volt már emberi segítség számomra.
Legszentebb Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek!
Égi Királynőnk és Anyánk!
.jpg)
Szent Márton a pannóniai Savarián (Szombathelyen) született 316-ban pogány római család gyermekeként. 
barbárok elleni csatára felsorakozik serege Julianus császár előtt, Márton nem akar harcba vonulni, mire a felbőszült császár gyávának nevezi. Márton erre így reagál: Krisztus nevében akár fegyvertelenül is kész szembeszállni az ellenséggel. Börtönbe vetették, hogy meg ne szökjön, ám az ellenség másnap követeket küldött és megadta magát. Poitiers püspöke, Hilarius szenteli exorcistává, ördögűzővé. Térítő tevékenysége mellett az ariánusok elleni küzdelme volt igen jelentős. Egy ilyen, ariánusokat korholó beszéde után meg is korbácsolják és a városból is száműzik. Egy paptársával együtt Gallinaria szigetén remetéskedik, és ez az életforma annyira követendővé válik számára, hogy a Poitiers környéki pusztaságban alapít egy kolostort, létrehozva az első galliai szerzetesi közösséget. Itt mint igehirdető, ördögűző és gyógyító válik az emberek jótevőjévé. Amikor 371-ben meghal Tours püspöke, a város népe rögtön Mártont kéri fel püspökének. Ő azonban nem akarja elfogadni a tisztséget, mire a nép a városba csalja egy beteg gyógyítása ürügyén. A legenda szerint Márton egy libaólban próbál elbújni, ám a ludak gágogásukkal "elárulják". Így lett püspök, aki évente meglátogatja a környék egyházközösségeit és a falvakat, tanyákat, melyeket igyekszik egyházközösségekbe szervezni. Mindeközben elszántan küzd a pogányság ellen és csodás gyógyításokat is végez : meggyógyítja Nolai Szent Pál szembetegségét, valamint a leprásokat, feltámasztja a halottakat. 397-ben, Candes-ban hal meg.
Míg Galliában Márton kultusza jelentős politikai színezetet is kapott, addig Magyarországon kultusza főleg a nép körében, a néphitben vált erőteljessé.
Mindenki kérdezősködött és mindenki mesélgette a keveset, amit a dologról megtudott. A legbuzgóbb érdeklődő, Chlapouski generális volt, aki nem nyugodott amíg személyesen nem találkozhatott a csodálatosan megtérttel. Ostromolni kezdte kérdéseivel: "Mondja csak, igazán látta a szent Szűz képét? Szóljon, beszéljen, hogyan történt?" 
A csodálatos megtérés ügyét a római Szentszék hivatalos vizsgálat alá vette és 1842. június 3-án 
A Csodásérem most már föltartóztathatatlanul terjedt az egész világon. 
Ha a Szűzanya egyetlen pillantása akkora hatalommal van felruházva, hogy fel tudja forrósítani a fagyos lelkeket és képes megújítani a hitetlen bűnös szívét, ugyan bizony Szíve Szeretetlángja nem százszor hatékonyabb-e, hogy áthassa azon számtalan keresztény elhidegült szívét, akik eltékozolván az isteni kegyelmet, hamis üzenetek és élvetegségek tévelyében fásultak el?
A fiatal Bussiere báró másnap, felkérte egyházközségi imaközösségét, hogy imádkozzanak a szándékára, sőt egy idős gróf barátját kifejezetten megkérte, hogy imádkozzon egy figyelemre méltó izraelita fiatalember megtéréséért! A grófnak elmondta, hogy lemásoltatta vele Szent Bernát híres imáját is. Az idős ember ezt válaszolta: "Barátom, ha valaki elmondja az 'Emlékezzél meg' kezdetű imát, akkor nincs mit aggódnunk. Meg fog térni!" (Csak a nyomaték kedvéért jegyzem meg, hogy ez a gróf még aznap elment a S. Andrea delle Fratte templomba – ahová szentmisére járt – és százszor elmondta a Bernát imát, Ratisbonne megtéréséért. A lappangó betegséggel küzdő gróf, még aznap este meghalt!)
Amikor a báró visszatért, legnagyobb meglepetésére, barátját a baloldali részben találta, térdre borulva a Szent Mihály kápolna áldoztatórácsa előtt. Hiába szólongatta, hiába ért hozzá, nem reagált. Aztán amikor végre felnézett, az arca könnyben úszott és mélységes megrendülés tükröződött rajta. Elővette Csodásérmét, rámutatva, nagy nehezen így szólt: „Őt láttam... Őt láttam!” Amikor kissé megnyugodott, elmondta: „Alig töltöttem pár pillanatot a templomban, megmagyarázhatatlan izgalom és nyugtalanság fogott el. Eltűnt körülöttem minden, illetve úgy láttam, hogy az angyalok kápolnájából fényesség árad. Egy ellenállhatatlan vonzóerő közeledésre késztetett. Odasiettem és az oltáron a fényben megpillantottam Őt, aki áldottabb minden asszonynál, és akit már ismertem az éremről. A valóságban alakja hatalmas, sugárzó és fenséges volt és emellett végtelenül szelíd. Intett, hogy menjek közelebb és térdeljek le. Nem szavakkal mondta, de én mindent megértettem! Ó milyen jó az Isten, és mily szerencsétlenek azok, akik nem hisznek! Kérem – fordult a báró felé, aki szintén könnyezett –, vigyen innen ahová csak akar!” Mellesleg, Alphonse később sem tudta megmagyarázni, hogyan jutott át a hatalmas ravatalon, hiszen semmi mást nem látott maga előtt, mint a kegyelmet sugárzó két kezet.
A báró a közeli Jezsuiták rendházához kísérte, ahol bemutatta 
Atyai szívünk aggódik a magyar nép ellen elkövetett gonosztettek miatt, amelyeket azért szenved, mert elkövette azt a "bűnt", hogy az alapvető emberi jogok tiszteletben tartására törekedett. Ehhez hozzájárul másik aggodalmunk a veszélybe került béke miatt, valamint fájdalmunk, midőn látjuk, hogy megfogyatkoznak azok sorai, akiknek tekintélye, egysége és jóakarata, általános vélemény szerint, sok bizalmat megérdemelt volna a népek közötti igazságosságon és igazi szabadságon alapuló egyetértés folyamatos visszaállítása terén. 
Isten! Isten! Isten! Bárcsak hangzanék ez a kimondhatatlan név, minden jog, igazságosság és szabadság forrása, a parlamentekben, a tereken, az otthonokban, a gyárakban, értelmiségiek, fizikai munkások száján, a sajtóban és a rádióban. Legyen az Isten neve – amely rokonértelmű a békével és a szabadsággal – a jóakaratú emberek irányító mértéke, a népek és nemzetek köteléke, a jel, amelyről a közös felszabadulás munkájában a testvérek és munkatársak felismerik egymást. Rázzon fel benneteket az Isten a bódultságtól, szabadítson meg a zsarnokokkal és a háborús uszítókkal való minden bűnrészes kapcsolattól, világítsa meg lelkiismereteteket, erősítse meg akaratotokat az újjáépítés munkájára. Mindenekfölött pedig visszhangozzék az Ő Neve a templomokban és a szívekben hatalmas fohászként az Úrhoz, hogy végtelen hatalmával segítsen végrehajtani mindazt, aminek elérésében az emberi erők oly nagy nehézségbe ütköznek. 
Egy nemrég kiadott körlevélben, melyet a katolikus püspökökhöz intéztünk, annak a reménynek adtunk kifejezést, hogy a nemes magyar nép számára végre talán felvirradt az igazságra és a szabadságra alapozott béke új hajnala, mert úgy látszott, hogy kedvezően alakulnak a dolgok a nemzet életében. A később érkezett hírek azonban fájdalmas keserűséggel töltötték el lelkünket. Megtudtuk ugyanis, hogy a magyar városokban és falvakban ismét folyik a polgárok drága vére, mert lelkük mélyéből vágynak az igazi szabadság után; az ország éppenhogy felállított intézményeit felforgatták; megsértették az emberi jogokat, és idegen fegyverek segítségével új rabszolgaságba taszították a vértől ázott nemzetet. 
Vasárnapi napra esett. Budapest lakossága november első napjaiban gyászolt, de egyben mindenfelé megindult a romok eltakarítása, rendrakás az utcákon. A munkások készültek a hétfői munkakezdésre. A villamosok újra jártak, az élet beindult. Negyedike hajnalra azonban iszonyú moraj, aknatűz és bombák robajára ébredt Budapest dolgozó népe. A kommunizmus fellegvára, a Szovjetunió 1956. november 4-re virradóan, megszegve a Magyar Kormánnyal kötött államközi egyezményeit, miként az ENSZ és a Genfi Egyezmény Alapokmányait is, hadüzenet nélküli támadást intézett a független Magyarország ellen! Az ígéretekből ki nem fogyó, mellét veregető Nyugat és az USA gyáván és aljas módon alkut kötött a szovjet vezetéssel, és nem segített! A támadási terv sikere érdekében Szerov, a KGB vezetője, a szovjet csapatok kivonásáról tárgyalásokat folytató magyar tárgyaló-küldöttség tagjait is letartóztatta. Hetekig tartó iszonyatos vérengzés kezdődött, kenyérért sorban álló asszonyokra nyitottak sortüzet, iskolás fiatalokat végeztek ki halomra és tüzérségi és repülős bombatámadást intéztek középületeink, templomain ellen. A Vörös Hadsereg nem tanult a Világháborúból és utcai harcokba vetette be a tankjait, páncélozott járműveit, nem számítva a pesti srácok és a lakosság hősiességére. Budapest utcái az agresszor roncstemetőjévé vált. Már a 23-át követé első szovjet intervencióval szembeni lakossági ellenállás, október 28-ig tartó szakaszában is szörnyű leckét adott a megszállóknak! Addig a napig 200 db klf. harckocsit vesztettek és közel 800-ra tehető a személyi veszteségük. Ezt sajnos messze felülmúlta a november közepéig tartó második orosz intervenció, mely ellen a honvédő szabadságharc során, több ezer fiatal szovjet katona lelte értelmetlen halálát, sok-sok orosz család és édesanya fájdalmára. Ha Budapest romokban hevert is és a fegyvercsörgés elcsendesült is, a békésnek tekinthető Bajza utcai Szovjet Nagykövetség területén belül további fegyverropogás hallatszott (nem támadás érte őket, hanem) saját katonáikat végezték ki halomra azok közül, akik megtagadták a parancsot, vagy átálltak, szimpatizáltak a magyar forradalommal! No persze, a "Marxista-Leninista humanizmust" soha nem érdekelte az egyén, az ember tragédiája! 
Látjuk, hogy egyrészt a halál nyereség, másrészt pedig az élet büntetés. Ezért mondja Pál is: Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség (Fil 1, 21). Kicsoda Krisztus, ha nem a test halála és a lélek élete? Ezért haljunk meg vele, hogy vele együtt éljünk! Akarjunk mindennap így meghalni, és tényleg haljunk is meg így, hogy lelkünk a halál által el tudjon szakadni a testi vágyaktól, és a halál képét öltse magára oly magasságokba emelkedve, ahová már nem érhetnek fel a földi szenvedélyek, és nem is tudják már a lelket beszennyezni. A test törvénye ugyanis a lélek törvénye ellen tusakodik, és bűnbe is viszi a lelket. De mi erre az orvosság? Ki vált meg e halálra szánt testtől? Az Isten kegyelme, Jézus Krisztus a mi Urunk által (Róm 7, 24).
veléből)
Nagy örömünkre szolgált az a tudat, hogy nemcsak az egész katolikus világ püspökei, hanem más egyházak lelkészei és hívei is lelkesen csatlakoztak felhívásunkhoz, melyet legutolsó "LUCTUOSISSIMI EVENTUS" kezdetű körlevelünkben tettünk közzé, hogy közös imádsággal ostromoljuk az eget és így imánk hathatós legyen. 
.jpg)
1) Különleges védelmet és nagy áldásokat ígérek azoknak, akik rózsafüzéremet áhítattal mondják.
irgalmát, a világ hívságai helyett az Isten iránti szeretet és a menny iránti 
Ám ha még továbbra is kételkedünk a szentolvasó ima szükségességében, félő hogy az Úr előtt majd keserűen tekintünk életünk egészére, mert folyvást értetlenkedtünk vagy kevésszer imádkoztuk! Majd akkor látjuk, hogy életünkben számtalanszor éreztünk indíttatást, de halogattuk, bele is kezdtünk volna, de az időből kifutottunk. Lelkünk mélyén egész életünkben kerestük az édesanyai kezet, aztán nagy „felnőttségünkben” halogattuk a gyermeki alázatot! Pedig nemcsak földi boldogulásunkat, de üdvösségünket is egyengethettük volna, ha Reménycsillagunkra tekintünk. Szentünk is ezt tanácsolja: „Aki megtalálja Szűzanyát, megtalálja az életet Krisztust, aki az Út, az Igazság és az Élet. De Szűz Máriát nem találja meg az, aki nem keresi, és nem keresheti az, aki nem ismeri. Megtalálni s ragaszkodni Hozzá különösen ezekben az időkben igen üdvös, mert az ördög jól tudja, hogy kevesebb ideje van már a lelkek rontására mint valaha, napról-napra megkétszerezi tehát erőlködését és támadásait.” (TMT 50.e,g)
A Szűzanya arra biztat; hogy minden ember, minden család és közösség, aki hallja szavát és válaszolni kíván felhívására, ajánlja fel önmagát és szeretteit Szeplőtelen Szívének. Imádkozzák a rózsafüzért és fogadják szívükbe az Isten és emberszeretet tüzét, működjenek együtt lélekmentő anyai vágyával. Az engesztelő szentórák megtartása közösségben, a családi közös ima szorgalmazása, a böjt, az áldozat és az imádság ajánlása képezik azt az eszköztárat, amit a Szent Szűz ajánl azoknak, akik figyelnek rá. „Általad kívánom nyilvánosságra hozni Anyai Szívem határtalan szeretetét és aggodalmát, mely a családi szentélyek széthullása miatt fenyegeti az egész világot. Édesanyai segélykiáltásom mindenek előtt hozzátok intézem s veletek összefogva akarom a világot megmenteni!” (uo. III/140) 
Azok az igen gyászos események, melyek Közép-Európa népeit sújtják, különösen pedig a számunkra oly kedves Magyarországot, amely most egy borzalmas öldöklés vérében fekszik, mélyen megrázzák atyai lelkünket. De nemcsak a mienket, hanem bizonyára mindazokét, akik számára drága értéket jelentenek a civilizáció jogai, az emberi méltóság és szabadság, amely kijár egyénnek és nemzetnek egyaránt. Apostoli hivatalunkból fakadó tudat ösztönöz bennünket ezért arra, hogy sürgető felhívással forduljunk hozzátok Tisztelendő Testvérek és a rátok bízott nyájhoz, hogy testvéri szeretettől csatlakozzatok hozzánk, könyörögjünk az Istenhez, esdjük ki Tőle, Akinek kezében van a népek sorsa és vezetőinek nemcsak hatalma, hanem élete is, – hogy legyen vége a hatalmas vérontásnak és ragyogjon fel végre az igazi béke, amely igazságon, szereteten és igazi szabadságon alapszik 
llítása! Újból béke volt és biztonság, de egy kommunista klikk ávósaikkal tervez-gette a Köztársaság téri provokációt. A nemzetközi háttérerők közben kitalálták a "Szuezi válságot", hogy eltereljék a világ figyelmét Hazánk-ról! A szovjet pártvezetés pedig kipuhatoló tárgyalást kezdeményezett 
Lúcia nővér: Minden jóakaratú ember naponta imádkozhatja, és kell is imádkoznia a rózsafüzért! Miért? Azért, hogy kapcsolatba kerüljünk Istennel, hálát adjunk jótéteményeiért és kérjük kegyelmét abban, amiben szükséget szenvedünk. 
A fatimai Öt Elsőszombat, valójában Mária Szívének nagy ígérete. Átadására az 1925. december 10-én Pontevedrában történt jelenés alkalmával került sor: „Leányom, nézd tövisekkel körülvett Szívemet. A hálátlan emberek káromlásukkal megsebzik. Legalább te vigasztalj, és hozd tudomásukra ígéretemet, hogy a halál órájában mellettük állok az üdvösségre szükséges kegyelmekkel, akik öt hónapon keresztül minden elsőszombaton meggyónnak, megáldoznak, a rózsafüzért elimádkozzák és 15 percet a rózsafüzér titkairól elmélkedve velem töltenek, hogy ezáltal engeszteljenek.” (LN 188)
Miért kell ünnepelnünk? Miért kell a nemzeti ünnep? Azért, hogy legyen bennünk haza és nemzet iránti szeretet. Mert, ha nincs, akkor egy területen élő lakosság vagyunk csupán. És ezt látjuk az elmúlt időkben. Haza- és nemzetszeretet híján eltékozolták a közvagyont, eladósítottak évtizedekre bennünket, nincs közbiztonság, külföldiek érdekeit képviselték a magyar néppel szemben. És nagyon könnyen megtörténhet, hogy a földet is eladták volna az ivóvízzel együtt a lábunk alól. Akikben van hazaszeretet és nemzet iránti szeretet, azok a negyedik parancsot kitágítva – hiszen az hozzákapcsolható –, szeretik azokat, akiket összefűznek nem csak a vérségi, a kulturális szálak, a közös múlt, a közös ihlet, az értékek, a közös szentek és az együvé tartozásnak az érzése. Amikor Jézus nyilvános működését tartotta még e fajta nemzetekről nem lehetett beszélni, mint manapság, de tudjuk, hogy megsiratta hazáját, Jeruzsálemet. Hányszor akarta összegyűjteni fiait?! Szerette honfitársait. Pál apostol úgy szintén ilyet mond, hogy még vállalnám a kárhozatot is, csakhogy népem üdvözüljön.
Amikor Pongrátz Gergely létrehozta az 56-os kápolnát és mellette a múzeumot, akkor kértem őt és meg is tette, hogy ne csak a mártírok, hanem Kapisztrán Szent János emlékére is legyen fölszentelve a kápolna. És így is tettük Gyulai püspök úrral. S ott van mellette az az egyetlen múzeum, ami úgy összefogja az ötvenhatos múlt emlékét, amely nem kapott helyet Budapesten. S kérte a Corvin-közi harcos, parancsnok, írjak valamit az emlékkönyvbe. S beírtam én ezt a nagyon kedves mondatot, amit többször írtam már: „A múlt erős gyökér! Jelen és jövő belőle él." 1956 forradalma és szabadságharca ilyen gyökér számunkra. Nem szabad, hogy emléke kivesszen, jó és szép céljaiért, a nemzet fölvirágoztatásáért nekünk is fáradni kell. Keresztény emberként, helytállással és imádsággal. Hiszen ezt tesszük a mai napon is, amikor nemzeti imádságunkkal kérjük a mennyei Atyát: Isten, áldd meg a magyart! Ámen. 
1956 október 27-én Tiszakécs-kén mintegy 200 főnyi tüntetés kezdődött, mely a tanácsházánál akarta kifejezni elégedetlenségét, céljait, követeléseit. A tömegben volt Kerekes Gábor tanácselnök-helyettes, Orosz Zoltán tanácselnök pedig beszédet mondott, jogosnak minősítve a nép követeléseit.
tömeghez csatlakoztak. Pár perc múlva Kállai Etelka már nem élt.
Hadd ne ismételjük Szentünk érveit, miszerint úgy az Angyali Üdvözlet – Isten angyala által –, miként Erzsébet, Szentlélek sugallta köszöntése és Üdvözítőnk személyes szavai a Miatyánkban, közvetlenül Istentől valók! Ezek tények! Ezáltal tehát Istent, a saját szavaival köszönthetjük a szentolvasó imádságban! Mindemellett, a rózsafüzér titkait a gyermek s a tanult ember is egyaránt megérti. Ám, a bensőséges imádkozáshoz meg kell szabadítanunk magunkat attól, ami lelkünk Istenhez való felemelkedését gátolja. Ezek lehetnek: napi gondok, kötelességek, szenvedélyek, kísértések stb. De, ne sajnáljuk a fáradságot még akkor sem, ha látszatra hasztalan imádkozunk. Szándékunkat Isten látja és 
Különösen igényli az imádságot korunk kritikus területe: a család, a társadalom legkisebb, de alapsejtje, melyet elméletileg s gyakorlatilag egyre erősebben támadnak bomlasztó erők, s azt a félelmet keltik, hogy ezen mással nem helyettesíthető intézmény jövője s vele együtt az egész társadalom sorsa kérdésessé válik. A rózsafüzér imádkozásának sürgetése a keresztény családokban hatékony segítség a korunkat jellemző krízis pusztító hatásainak megfékezésére.
fegyvertelenül tüntető tömeg a 