Egy jól kezdődő élet
Bartolo Longo, akit méltán nevez egyházunk a "Rózsafüzér világi apostolának" 1841. február 11-én jómódú családba született, az olaszországi Latianóban (Lecce tartományban). Már három nap múltán megkeresztelték.
(Képek: 1. A szülők házasságlevele, a 2. Alfonz születési bizonyítványa)
Apja orvos volt, aki a zene szépsége iránti rajongást nevelte fiába. Édesanyja – aki 20 évvel volt fiatalabb a férjénél – a bensőséges vallásosságot, a Mária-tiszteletet és a szegények iránti részvétet plántálta gyermeki szívébe.
Szolid, engedelmes, de szélsőségekre is hajlamos fiúcska volt. Az őt nevelő pap kimagaslóan intelligensnek, melegszívűnek, de ugyanakkor igen temperamentumosnak jellemezte. 
(3. a szülői ház Latianóban)
Apja, jogi pályára szánta és hajthatatlan akaratából már 6 évesen kollégiumi neveltetésbe küldette a piaristákhoz, Francavilla Fontana-ba.
Itt volt elsőáldozó is és feljegyezték róla, hogy az Eucharisztia vétele után annyira elmerült az imában, hogy a szentmisének és az orgonaszónak is vége volt már, amikor az egyik ministránsnak kellett figyelmeztetnie, hogy menjen a többiek után reggelizni.
Bartolo 10 éves korában elvesztette édesapját. Ekkor hazalátogathatott a temetésére 1851-ben.
Édesanyja másodszor is férjhez ment.
Leccében magánúton jogot tanult. Annyira szerette a zenét, hogy majdnem egy évig éhezett, hogy zongorát és fuvolát vehessen magának.
Fiatal éveit megzavarta a szbdkmves vezetettségű "garibaldista" forradalom, amelynek egyik célja a pápai állam teljes felszámolása volt. Bartolo ekkor megszakította tanulmányait és csak 1861-ben folytatta. (A források felsorolása az első részben!)
1330-ban Cascia városában papot hívtak egy súlyosan beteg földműveshez, hogy szentáldozásban részesítse. A pap a Szentostyát nem egy kendőben és burszában, nem kapszulában vagy cibóriumban vitte magával, hanem hanyagul breviáriuma lapjai közé csúsztatta. A beteget amint a gyóntatása után meg akarta áldoztatni, kinyitva a könyvét és döbbenten látta, hogy a Szentostyán friss vérfoltok vannak, összevérezve a könyv lapjait. Az ijedt és bűnbánó pap azonnal a Siena-i Ágoston-rendi kolostorba sietett a szentéletű Simone Fidati atyához, hogy tanácsot kérjen tőle. A pap meghallgatta a történetet, feloldozta bűnétől és arra kérte, hogy őrizze meg a breviáriuma vérrel megjelölt két oldalát. A pápák közül sokan engedélyezték az ereklye előtti hódolatot, és bűnbocsánatot adtak a zarándokoknak. Emellett Cascia városi törvénykönyvében egy
1387-es bejegyzés megemlíti az esetet, és elrendeli, hogy „a hatóságok, a városi tanács és Cascia lakói minden évben Úrnapján menjenek el a Szent Ágoston-templomba, és a pap vezetésével körmenetben vigyék körbe Krisztus legszentebb testének ereklyéjét a városban.” 1389-ben a pápa megerősítette a csoda hitelességét, és hitelesként említi egy 1687-i apátsági kódex.
Szent Pio atya a lélek békéjéről
https://zarandok.ma/kozos-pompeji-rozsafuzer-imara-hiv-simon-david-atya/
Szent Rita széleskörű népszerűségének magyarázata a mindennapi életszentsége, melyet úgy feleségként, anyaként, mint özvegyként, végül pedig Ágoston-rendi apácaként is példásan megtudott élni. A hagyomány szerint Rita az egészen kilátástalannak tűnő esetekben is képes segíteni, ezért a „lehetetlen helyzetekben”, vagy az „utolsó pillanatban” segítő szentnek tartják. De legkitűnőbb példája a tudatos nőnek, a békeszerzőnek, az áldozatos feleségnek, a gondos anyának és családanyának, aki töretlen elszántsággal küzdött férje és gyermekei lelki üdvéért! Ezért, különösen kérhetik közbenjárását a bántalmazott nők, a rossz házasságban élők és a gyermekeikért aggódók.
bemutatunk hármat. 
»...ezen apostoli levelemet Szűz Mária bölcs kezére bízom és lélekben leborulok a Boldog Bartolo Longo, a rózsafüzér apostola által épített szentélyben lévő képe előtt. 
"Szívem Szeretetlángja, maga Jézus Krisztus"! (I/107; IV/12) A végső harcra utalva ezt mondja: "Én a Hajnal Szép Sugara, megvakítom a sátánt" (II/100), és még hozzá teszi: "Szeretetlángom nektek az, mint Noénak a Bárka volt!" (szóbeli felj.)
Sorozatomban, Boldog Bartolo Longo életét és életművét szeretném bemutatni, egy apostoli életet, melyre magam is példaként tekintek és (lényegében) ezen indíttatás működteti e blogomat!
Kíváncsian kérdezhetjük, hogy Valle di Pompeji lakói a 79-es pusztulás előtt keresztények voltak-e? Nos a válasz: a feltárások a kereszténységnek legkisebb nyomát sem találták, annál inkább az elszabadult pogány erkölcstelenség bizonyítékait! Jelentek meg ugyan szenzációs újságcikkek, miszerint a régészek keresztet találtak az ókori terepszinten, ám erről hamar kiderült, hogy jóval későbbi készítésű, és feltehetőleg véletlenül eshetett egy üregbe, vagy újkori temetkezés relikviája, esetleg a sírrablóktól maradhatott hátra.
Ma egy szellemi világháború végső, döntő harcában élünk, melynek végcélja a tömeges kárhozat!
gyakorolja anyai hivatását (szolgálja az életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében." (LG 62) Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc. Harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben az emberek örök életéért. Égi anyánk számára az az egyedül fontos, hogy gyermekeinek élete az örök boldogságban teljessé váljék.
2009 januárjának közepén az ostya megváltozott töredéke természetes módon kiszáradt és úgy nézett ki, mint egy vérfolt vagy egy alvadék rög, ám attól kezdve külsőleg nem változott. Még ugyanabban a hónapban az érsek kórszövettani vizsgálatokat kért az ostyáról. Március 30-án egyházi bizottságot állított fel a jelenség tanulmányozására.
A megváltozott ostya egy darabját két szakértő, Maria Sobaniec-Łotowska és
konszekrált Ostya nem feloldott része beágyazódott a ruhaanyagba. Mindazonáltal a vörös vérrög olyan világos volt, mint mindig. A mintadarab elég nagy volt ahhoz, hogy elvégezhessék rajta az összes szükséges vizsgálatot. Laboratóriumi elemzések megerősítik: a szívizomrostok és a kenyér szerkezete úgy fonódnak egybe, hogy azt emberi eszközökkel képtelenség lenne reprodukálni.
„Egyik nap, mikor kézbe vettem a Rózsafüzért, a gonosz lélek felkiáltott: „Ezt képtelen vagyok elviselni! Az a vén bolond jól elnevezte és helyesen mondta ’fegyvernek’, mert valóban az. Valódi fegyver – ellenünk!”
.JPG)
Mára már sokan felismerték – vagy felismerhették volna –, hogy a "végidősnek" tekinthető küzdelmes harcban, hűséges és hathatós segítőnk Isten Szentséges Anyja, aki "a kegyelem rendjében az angyali üdvözletkor hittel adott beleegyezéstől kezdve, a kereszt alatt is vonakodás nélkül kitartott, és hűséges marad, egészen az összes választott örök beteljesedéséig. Mert ezt az üdvösséges feladatot a mennybevételekor sem tette le, hanem szüntelen közbenjárásával kieszközli nekünk az örök üdvösség ajándékait. Anyai szeretetével gondoskodik Fia testvéreiről, akik még zarándokok, s veszedelmek között forognak és szorongatások érik őket, míg el nem érkeznek a boldog hazába. Ezért nevezik a Boldogságos Szüzet az Egyházban Szószólónak, Segítőnek, Oltalmazónak, Közvetítőnek. Természetesen ezeket úgy kell érteni, hogy ne csökkentsék Krisztus, az egyetlen Közvetítő méltóságát és hatóerejét, és ahhoz semmit hozzá ne adjanak." (vö LG 62)
8 éves kisfia, 
kérte, hogy szüleinek Roccaporena-i kertjéből vigyen neki rózsát! Ez elég lehetetlen kérés volt januárban. Nem is vette komolyan, úgy gondolta, hogy a beteg félrebeszél. Ennek ellenére az asszony felment Ritáék hegyoldali kertjébe 
A lengyelországi Szokólka (Sokółka) városában 2008. október 12-én, vasárnap reggel a fél 9 órai szentmise során, amelyet a Szent Antal plébániatemplomban mutattak be, egy felszentelt ostya kiesett az egyik pap
kezéből az áldozta-táskor, közel az oltárhoz. A pap, 
később megfelelő módon eltávolítottak volna. 
A nővér azonnal értesítette a papot, aki magával hozta a plébánia többi papját és a látogatáson lévő misszionáriust, Ryszard Górowski atyát. Mindnyájan elámultak és elnémultak a látottakon.
.jpg)
sírjához. A felvetés mindaddig tetszett a nővéreknek, amíg tudomásukra nem jutott, hogy Rita is velük megy, az ellenszenv persze a homloksebéből áradó nehezen viselhető bűz miatt volt.
Az ágostonos nővérek ahogy haladtak, sorra megtapasztalhatták, hogy a Gondviselés valóban őrködik fölöttük! Vendégül látták őket, és szállást is felkínáltak anélkül, hogy keresniük kellett volna. Amint meglátták a hét domb egyikén Róma tornyait, térdre borulva adtak hálát Istennek. 
2013. december 25-én a legnicai Szent Jácint-templomban szentáldozás közben egy Szentostya véletlenül a földre esett. Azonnal fölvették, és a kánonjog előírásai szerint vízzel teli tartóba, majd azzal együtt a tabernákulumba helyezték. Andrzej Ziombra atya más papokkal együtt nézte meg, hogy 2 hét után feloldódott-e a vízben a Szentostya. Azt tapasztalták, hogy az Ostyán vörös foltok jelentek meg. Az akkori legnicai püspök, Stefan Cichy bizottságot állított fel a jelenség laboratóriumi kivizsgálására. A vizsgálat meglepő eredménnyel zárult: az
ostyából vett minta
kórszövettani elemzés szerint a darabkák egy része szívizomszövethez tartozónak látszott. Szükségesnek éreztük egy második szakvélemény kikérését is, ezért a szczecini Igazságügyi Orvosszakértői Intézetbe vittük ugyanezen mintát, de annak eredetéről nem tettünk nekik említést. Az Intézet különböző vizsgálati módszereket alkalmazott. A vizsgálatot követően a szczecini Pomerániai Orvostudományi Egyetem Kórszövettani Tanszéke a hisztopatológiai kép alapján úgy vélte, hogy
Mikor a templom végébe ért, egy hangot hallott az oltárhoz közeli Szűz Mária szobor felől, amely ezt mondta:
Az 1442-es Nagyböjtben egy ferences szónok ‒ a később Magyarországon is szolgált ‒ Marchiai Szent Jakab prédikált Casciában. Nagypénteki prédikációjában különös hangsúllyal elmélkedett Megváltónk töviskorona okozta szenvedéseiről. A beszéd oly mélységesen megérintette Ritát, hogy zokogás fogta el. A Szentmise végeztével belső kápolnájuk csendjébe sietett, ahol földre vetve magát a feszület 
előtt könyörgött, hogy legalább egy kissé engedje megérezni az Úr töviskoronájának fájdalmait. 
egyetlen tüskét Krisztus töviskoronájából. 
1345-ben
pikszis keresésére indultak, de megtalálásához nem sok reményt fűztek. A sötétedés után azonban különös fény áradt arról a helyről, ahol a Szentostyákat tartalmazó pikszis volt a mocsárban. A ragyogó fénysugarak több kilométerről is láthatóak voltak. A rémült falusiak megdöbbentek a látottakon, és azonnal jelentették a krakkói püspöknek. A püspök háromnapi böjtöt és imádságot rendelt el. A harmadik napon körmenetet szervezett a mocsárhoz, ahol megtalálták a különös fények forrását, az ép Szentostyákat tartalmazó pikszist. A nép Istent dicsérve ünnepelte a csodát. Úrnapján évente megemlékeznek a csodáról a krakkói Corpus Christi-templomban.
kanonizált Toletinói Szent Miklóst is. Az volt az érzése, hogy a casciai ágostonos kolostorban van, ám a kísérői ekkor eltűntek. (Hogy miért épp e három szent segített Ritának? Talán azért, mert úgy Keresztelő János, mint Tolentinói Miklós ‒ Ritához hasonlóan ‒ idős szülők gyermeke volt. Ágoston segítsége pedig kétszeresen is érthető! Az ő megtéréséért ugyanis, szintén szüntelenül imádkozott édesanyja (Mónika), másfelől a szóban forgó rendnek ő a védőszentje!)
Tény, hogy bármily misztikus módon, de a mély imába merült Ritára az ágostonos nővérek találtak rá belső kápolnájukban. Hát még a főnökanya mennyire csodálkozott, minekutána minden kulcsot ő maga őrzött a legszigorúbban! 
Hogy próbára tegye alázatosságát, egy képtelen feladatot bízott rá. Az udvaron leszúrt egy száraz tűzifát és megparancsolta neki, hogy azt a kútból húzott vízzel rendszeresen locsolja! Rita engedelmesen öntözgette a mindenki számára nevetséges fadarabot, ám, nem volt sokáig a gúnyos pillantásoknak kitéve, mert a fadarab harmadnapra levélbe borult, gyökeret vert szőlőtőkeként, és ősszel termést is hozott. (Casciában, máig is mutogatják az állítólagos szőlőtőkét, és nagy kiváltság annak, aki ehet a gyümölcséből!)
Az eteni eucharisztikus csoda 370 évvel ezelőtt történt Peru északi részén, Puerto Eten városában. A szentségimádásra kitett Oltáriszentségben az Isteni Gyermek és három egymáshoz kapcsolódó ragyogó fehér szív jelent meg.
tanúvallomásokat nagy körültekintéssel és szigorúan tanulmányozták.
gyűlölködés, és a két család írásba foglalta megmásíthatatlan békeszándékát. 
A főnökasszony – aki bár jól ismerte Rita szent lelkületét – hallani sem akart a befogadásáról. Úgy vélte, hogy egy meggyilkolt ember 36 éves özvegye, aki ráadásul túl szép, megzavarhatja közösségük nyugalmát. Attól tartott, hogy egyfelől kolostorukra vonhatja a duhaj kérők figyelmét, másfelől Ritának a klánok-hoz fűződő kapcsolata is aggasztotta ‒ még akkor is ‒, ha ismerte békeszerzésének pozitív eredményét! De volt egy kimondatlan sérelme is, az, hogy Rita mindenét szétosztotta a szegények közt és a szerzetbe nem hozott „semmit”. A látszat szerint azonban azzal magyarázkodott, hogy csak lányokat vehet fel és özvegyeket nem.
Gondolatban legyen szemünk előtt a Magyar Szent Korona 
Nem is találhatták, mert anyjuk a rettegő férfit maga bujtatta el házukban. Titkon viselte gondját úgy, hogy erről senkinek sejtelme sem volt. A férfi elmondta, hogy súlyos lelkiismeret furdalás gyötri, egyébként is a családját fenyegető kényszer hatására cselekedett. Bocsánatot kért Ritától, aki azt válaszolta, hogy ő megbocsájt neki, de elsősorban Isten bocsánatáért kell esedeznie, ezért megtanította a rózsafüzér imádkozására és lelkére kötötte, hogy amint teheti, menjen el gyónni. A férfi megtért, titokban felvette a Szentségeket és a tartományban kitörő pestisjárvány utolsó áldozatai közt volt. A járvány azonban, Paolo halála után egy évre, elvitte a két fiút is.
tudományos világban. Emellett 1973-ban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legfőbb tanácsadó testülete kijelölt egy tudományos bizottságot, hogy alátámassza Linoli eredményeit. Kutatásuk 15 hónapon át tartott és 500 vizsgálatot végeztek. Megerősítették, hogy a Lanciano-ból vett minták semmiben sem hasonlíthatók a
bebalzsamozott szövetmintákhoz. A testi szövetminta természetére vonatkozóan megállapította a bizottság, hogy az élő szövet, mivel az élő szövetekre jellemző módon és gyorsasággal reagált minden klinikai ingerre. Megállapításaik teljes mértékben alátámasztották Linoli professzor megállapításait. Az 1976 decemberében publikált, az WHO és az ENSZ orvosi bizottságának munkáját összefoglaló kivonatban kijelentették, hogy a tudomány, szembesülvén azzal, hogy a jelenségre lehetetlen magyarázatot adni, korlátainak
tudatában felfüggesztette a vizsgálatot.
Hazavitték. Paolo végre töredelmes gyónása után még tiszta tudattal fogadta a szent Útravalókat. Ezt követően, szerető és hálás pillantást vetett Ritájára és lehunyta szemét, mint aki csak erre várt, nyomban elhagyva ezt a bűnnel teli világot, melynek lelki vakságában oly tevékeny részese volt.
Azt a fiatalembert, akin Paolo megkönyörült, orvul ledöfték és úgy állították be, hogy ez mégis Paolo jogos vérbosszúja volt. Tekintve, hogy az ördögi kör törvénye szerint: a bosszú, bosszút szül, így már ő lett a viszont-vendetta következő célpontja a gyászoló család részéről.
Oltáriszentségben. A szentmise bemutatásakor, az átváltoztatásnál az ostya valóban élő hússá, a bor pedig élő vérré változott át, a résztvevők szeme láttára.
És Rita tovább ostromolta az eget. Egy alkalommal, amikor férje késő este ért haza és már röstelkedve osont a házba, meghallotta amint felesége, a feszület előtt mély imába merülve őérte imádkozott. Ez olyan erősen megérintette a szívét, hogy szinte úgy érezte, mintha valami láng gyulladt volna benne. Paolót elkapta a zokogás és bocsánatot kért feleségétől összes vétkéért, erősen megígérve, hogy életmódját nem csak részleteiben változtatja meg, de alapjaiban és véglegesen! 
A bolsenai eucharisztikus csoda, amit Raffaello egy vatikáni freskóján is megörökített, 1263-ban történt. Egy prágai pap Rómába tartó zarándokútján megállt Bolsenában. Bár istenfélő ember volt, nehezére esett elfogadnia, hogy Krisztus az átváltoztatás után valóságosan jelen van a Szentostyában. Amikor a Szent Krisztina székesegyházban a szent sírja felett szentmisét mutatott be, és elmondta az átváltoztatás kánonját, az Ostyából azonnal vér kezdett szivárogni, ami végigfolyt a kezén, egészen az oltárra. A pap először megpróbálta elrejteni a vért, ám végül félbeszakította a Szentmisét, és kérte, hogy e csoda hírét vigyék át a szomszédos Orvieto városába, ahol IV. Orbán pápa székelt.
A pápa nyomban megbízta küldötteit az eset kivizsgálásával, majd amikor a tények bizonyítást nyertek, utasította az egyházmegye püspökét, hogy vigye el hozzá az ostyát és a vérfoltos terítőt. Utasítás adott, hogy ezeket az ereklyéket helyezzék el az orvietói katedrálisban. A vérfoltos terítő a mai napig tiszteletnek örvend és megtekinthető Orvietóban.
másoknak! (Az Istenanya követése 425.)
Természetesen Rita is szembesült a kísértő azon „józan” érveivel, miszerint miért kéne megbocsátania annak, aki nem kér bocsánatot, és miért imádkozzon azért az emberért, akit ez láthatóan még fel is bosszant?
Alatri városának Szent Pál apostolról elnevezett székesegyházában ma is őrzik az 1228-ban történt eucharisztikus csoda ereklyéjét. Egy fiatal lány, hogy kedvese szerelmét visszanyerje, jósnőhöz fordult segítségért. A jósnő arra kérte a lányt, hogy szerezzen egy Szentostyát, és vigye el hozzá, hogy abból szerelmi bájitalt készíthessen. A lány szentáldozáshoz
járult, de ezt követően a Szentostyát egy kendőbe köpte. Súlyos lelkiismeret furdalása miatt, hazatérve, nyomban a kenyeresládába rejtette. Éjjelente nehéz álmai voltak és csak harmadnapra tudta eldönteni, hogy végül a jósnő kívánságát teljesíti.
gonoszlelkű asszony biztatására, azután, hogy a pap kezéből magához vette Krisztus Legszentebb Testét, megtartotta szájában, majd kedvező alkalommal egy kendőbe rejtette. Három nap elteltével a kenyér formában kapott Test helyén húst talált és ezt a mai napig mindenki saját szemével láthatja. Tekintve, hogy neked mindkét nő alázatosan megvallotta vétkét, véleményünket kéred a rájuk mért büntetés tekintetében. Először is hálát adunk Istennek, aki mindig csodálatos módokon tevékenykedik, ebben az esetben megismétel csodákat és új csodákat hajt végre, amelyekkel megerősíti a Katolikus Egyház igazságába vetett hitet, táplálja a reményt, meggyújtja a szeretet lángját, figyelmezteti a bűnösöket, megtérésre indítja a gonoszokat és helyre igazítja az eretnekek téves tanait. Ezért kedves testvérem, apostoli levelünk útján meghagyjuk neked, hogy a leányra, aki inkább gyöngeségből, semmint gonoszságból követte el tettét, enyhe büntetést szabj ki, annál is inkább, mivel feltehetőleg bűnvallomása során kellően megbánta bűnét. A felbujtóra azonban, aki eltévelyedésével a fiatalt szentségtörésre buzdította, alkalmazz olyan büntetést, amilyet megítélésed szerint erre alkalmasnak találsz. A bűnös is keresse fel azonban a legközelebbi püspököt, hogy alázatosan megvallhassa bűnét, és bűnbocsánatért esedezhessen.”
abból a világból, amelybe beleszületett, majdnem lehetetlen. Ő azonban Jézus szenvedéseit és intelmeit tartotta szem előtt: „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok.” (Lk 6,36-37) Istennek azonban minden lehetséges.(Mk 10,27)
eucharisztikus csoda is történt!
történetet a környékbeliek a „tűz csodája” néven emlegetik. A tűzvészt követően a templomot gyorsan újjáépítették, majd XI. Piusz pápa basilica minor rangra emelte. Meerssen ma is az egyik leghíresebb zarándokközpont Hollandiában. A csoda ereklyéjét minden évben körmenetre viszik Úrnapja ünnepén.
A guelf-ghibellin háborúskodás kiújulása Roccaporénát sem kerülte el. Az egyébként békés faluban az utcán halottak, felgyújtott házak voltak láthatók. Rita, szüleivel együtt a sebesültek mentésére sietett, ahol csak szükség volt. Eközben meglátta őt az egyik csapat vezetője, a rossz természetéről, indulatosságáról és durvaságáról híres Ferdinando Paolo Mancini. Úgy megtetszett neki Rita, hogy azonnal feleségül kérte. Amikor Rita tudatta vele, hogy ez lehetetlen, mert ő szerzetesnő lesz, a férfi az egész falut megfenyegette arra az esetre, ha a lány kikosarazza őt. Ritának nem maradt választása, ő is, meg a szülei is tudták, hogy a guelfiek nem tréfálnak.
Rita teljesen lehetetlen helyzetbe került. Egyfelől Krisztus jegyese szeretett volna lenni, nem pedig egy véreskezű bandavezér asszonya, másfelől a szülei valójában nem mondhattak a kérőnek nemet, mert az elutasítás nem csak a maguk, de a hegyi falucska teljes pusztulásával is járhatott volna! A szülők javára legyen mondva, hogy félelmeik ellenére, halogatták a választ, mert teljesen Istenre és a lányukra bízták a döntést! 
Végül, az Úr próbatételének fogta fel, mint életáldozatot, hogy felesége legyen egy többszörös gyilkosnak, akinek így megmentheti a lelkét, másfelől, békét hozhat a falu lakosságának is, akik oly tisztelettel voltak mindig iránta.
A Schelda folyó mentén fekvő Bergen op Zoom városát számos csatorna szeli át. 1421. pünkösdje előtti vasárnap a Szent Péter és Pál-templom plébánosa, anyira erősen kételkedett az átlényegülésben, hogy a szentmisét követően a megmaradt Szentostyákat a folyóba dobta. Néhány hónappal később halászok megtalálták a vízfelszínen lebegő, vérfoltos Szentostyákat.
Még kislány volt, amikor egyszer télen meglátott egy hasonló korú, de rettenetesen fázó gyermeket. Rita levette és belebújtatta kis társát a kabátjába, és amint ránézett, nagy melegséget érzett a szívében.
A szívében felgyulladt hivatás lángja egyre erősödött, apáca akart lenni. Jézus akaratát kereste és szerető részvétből enyhíteni vágyott Krisztus szenvedéseit. Amint szülei megengedték, felsétált a 120 m magas „scoglio”-hoz (sziklához), ahol közelebb érezte magát Istenhez a csendes magányban. 
1345-ben Húsvét előtt, március 12-én, egy Ysbrand Dommer nevű férfi, halála közeledtét érezve, hívatta az Oude Kerk-i egyházközség lelkipásztorát, hogy magához vehesse a Szent Útravalót.
intésére a kandalló tüzébe dobta.
pedig egy puha kendőbe burkolta és a
Minden hónap harmadik, vagy negyedik csütörtökén 20 órától közös imádságot tartunk a Városliget szélén, a Dózsa György út Damjanich utcai torkolatánál állott egykori Magna Domina Hungarorum, közismert nevén 
rajzó fehér méhcsalád teljesen ellepte a kis Ritát, még a szájába is bemásztak, ám ő kezecskéivel boldogan kapkodott a röpködő méhek felé. Az ember nem törődve a maga bajával, megpróbálta elhessegetni a méheket a kisbabáról, minden eredmény nélkül. A csapdosás ellenére, a méhecskék egyiküket sem csípték meg, sőt az ember keze eközben hirtelen és nyomtalanul meggyógyult. A különös esetnek híre ment és hosszú ideig másról sem beszéltek a környéken, mint „Mi lesz ebből a gyermekből”? A méhecskék, gyakran még a lakásukban is meglátogatták védencüket!
VII. Orbán pápa kíváncsi volt ezekre a különös méhekre. Elfogtak neki néhányat, s elküldték a Vatikánba. Ott aztán próbaként a kis rovarok lábára selyemfonalat erősítettek, és úgy engedték őket szabadon. Casciában ráismertek, amint visszatértek a kolostorhoz. Egyébiránt, a szentek történetében talán még Szent Ambrus kötődik a méhekhez, akit kisgyermekként szintén elleptek a méhek ‒ erre utalva méhkas az attribútuma ‒, vagy Keresztelő Szent János, „aki vadmézet evett”. Alább egy festmény is ábrázolja Ritát és Ambrust, mint a méhek által "hitelesített" gyermekeket.)
1383. augusztusában egy Heinrich von Bülow nevű lovag, féktelen virtusában kirabolta, elpusztította és felégette Wilsnack faluját. Igenám, de a plébániatemplom maradványai között három vérző, ám teljesen ép Szentostyára leltek. Ezt követően számos további csoda is történt. Az egyik Dietrich von Wenckstern lovaggal történt, aki kételkedett benne, hogy a Szentostyák valóban véreznek. Emiatt elvesztette látását, és csak akkor
kapta azt vissza, amikor megbánta, hogy kételkedett a csoda valódiságában. A hír hamar elterjedt, és 1384-ben a havelburgi püspök elismerte a wilsnacki „vérző” Szentostyák csodáját. Az ereklyék tiszteletét IV. Jenő pápa két bullájában is jóváhagyta 1447-ben.
Wilsnack a 16. századra az "északi Santiagoként" Európa egyik legjelentősebb búcsújáró helye lett. A csoda tiszteletére érkező zarándokok adományainak köszönhetően felépülhetett a csodának szentelt Szent Miklós-templom, amely még ma is az egyik legjelentősebb példája az Észak-Németországra jellemző, vöröstéglás gótikus stílusnak. A három Szentostyát tartalmazó szentségtartó az 1522. évi protestáns gyújtogatások következtében elveszett, a csodáról azonban számos írásos dokumentum és művészeti alkotás maradt fenn. –
Rita szülei Antonio Lotti és Amata Ferri, köztiszteletben álló polgárok voltak. A módos apa a gazdálkodás mellett Cascia jegyzői feladatát is ellátta és a nép úgy hívta, hogy „a békéltető”. 
Éveken át tartó hosszú, imádságos bizakodás után, egyszer csak angyali hang jelezte, hogy Isten meghallgatta kérésüket, gyermekük lesz és a születendő kislányt Ritának fogják nevezni. 
Heinrich Otto atya éppen szentmisét mutatott be, és az átváltoztatás után véletlenül felborította a kelyhet. A kiömlő bor valóságos Vérré változott, megjelenítve a korporálén a keresztre feszített Krisztus képét. A korpusz körül 11 egyforma Krisztus-arc vált láthatóvá, töviskoronázva!
A kihelyezett vászonkendőn a vérfoltok elhalványultak ugyan, de UV fénnyel megvilágítva, világosan látható a megfeszített Krisztus alakja
A Szent Szűz, anyai szíve által kiesdett többlet kegyelmekkel igyekszik erőtlen gyermekeit együttműködésre késztetni a végső idők hatalmas eszközével, a Szeretetláng lélek megújító kegyelmével.
Miklós
értelemszerűen az 1381-es évre datálható. Ezt hirdette meg 
aznap elhatározták, hogy jóvátételként nyomban egy fa kápolnát építenek az eset helyszínén.
látogatta, szinte soha nem volt üres. Két évvel később egy rendkívüli esemény bizonyította a hely egyedüli szent voltát. Mialatt egy ismeretlen nevű pap misét mondott a kis kápolnában, magában megkérdőjelezte Jézus valóságos jelenlétét az Eucharisztiában. A kelyhet is késlekedve emelte fel, ám ekkor hangot hallott a tabernákulum felett található feszület felől. A keresztre feszített Úr lassan kinyújtotta karjait a pap felé, elvette tőle a kelyhet és kitette a hívőknek imádásra. A miséző papon furcsa gyengeség vett erőt, olyannyira, hogy állni sem tudott, csak térdelni. A könnyek eleredtek a szeméből és mélységes bűnbánatot tartott, amiért kétségek merültek fel benne. Bocsánatot kért az Úrtól és Ő, megbocsátása jeléül visszaadta neki a kelyhet. A Szentmisét befejezve a pap megcsókolta a feszület lábát, majd eltávozott és soha senki nem látta többé! Úgy beszélték, hogy kolostorba lépett és ott is halt meg később.
1267-ben a fa kápolna helyett kő templomocskát emeltek, melyet 1542-ben a protestánsok elkoboztak, de a csodálatos feszületet és a főbb berendezéseket sikerült megmenteni a katolikusoknak
A Fatimai Szent Szűz ajkáról elhangzó üzenet olyan Istenről szól, akinek irgalmas tervei vannak népével; aki örül, amikor megkerül az elveszett bárány. Az Irgalmas Isten az, aki meg akarja gyógyítani az elanyagiasodott, az önző és agresszív világ okozta sebektől elgyengült népet. Az Istenanya által kíván utat mutatni az irányítás nélkül maradt nyájnak, hogy eljuttassa őket a megváltás kapujához, az élő vizek forrásához, amely táplál és az örök életre szökell! "Aki ebből a vízből iszik, sohasem szomjazik többé."
Szent Ritáról életrajzot szerkeszteni nem kis feladat, mivel igen kevés írott forrás áll rendelkezésünkre! Már a kor hagiografusainak* is csak a szentünk csodáiról festett képek szolgáltak némi iránymutatással. Ennek nyomán készült el a Codex miraculorum (a csodák számbavétele) is egy rövid életrajzzal. Az első bővebb életrajzot, Rita boldoggá avatásának előkészítéseként, a sienai Agostino Cavallucci írta meg 1610-ben. Ez nyilván alapul szolgálhatott volna minden "élet-rajzírónak", de szentszéki dokumentum-ként nem volt közismert. Így a különféle életírások jelentős eltérést mutatnak, nemcsak a történet, de az évszámok tekintetében is.
mert a „Casciai Szent Rita ‒ Umbria gyöngye” c. film egyáltalán nem róla szólt! Ez a fikció ugyanis nem tükrözte, sem a 'valódi Rita' gyakorlati személyiségét, sem pedig szent lelkületét, amiként a kor mélyen rögzült szokásait sem! Felettébb elképedtem, hogy a filmvégi megjegyzés szerint, a filmet megtekintették az ágostonos nővérek és "áldásukat adták" rá! (Valóban?)
bevezetésével terjedt el.
szentségimádásra.
Rendkívüli gyógyulások is történtek, emiatt a helyiek «Wunderbarlichen Gutes» (csodálatos jóság) néven is ismerik. A csoda történetét az augsburgi városi könyvtárban számos könyv és történelmi dokumentum rögzíti. Ma a díszes ereklyetartót múzeumban őrzik és a Csodás Eucharisztiát egy sugaras monstranciába építve tartják. A Szent Kereszt Kolostort ma domonkosrendi szerzetesek lakják.
A Szentírás szerint Dávid király családjából származó Máriának az angyal véget nem érő királyi széket ígér az Angyali üdvözletben. .JPG)
1290 húsvétján egy ateista, aki ki nem állhatta a katolikus hitet, elhatározta, hogy szerez egy Szentostyát, és megszentségteleníti. Amikor kettévágta vérzett, ekkor tűzbe majd forrásban lévő vízbe dobta, de a Ostya
A második vatikáni zsinat megfogalmazta Mária üdvtörténeti szerepét. Az Isten üdvözítő tervében a Szent Szűz hármas anyai hivatást tölt be. Test szerint édesanyja Jézus Krisztusnak, "ezért ismerjük el és tiszteljük őt mint Istennek és Megváltónknak igazi anyját." Ugyanakkor "a katolikus Egyház a Szentlélek ihletésére szerető szívű anyjaképp tiszteli őt...", tehát édesanyja az Anyaszentegyháznak (LG 53), a kegyelem rendjében pedig édesanyja minden embernek (LG 61).
Mikor egy lélek megérkezik az örök életre, valamennyien részesednek az ő javából, ő pedig a többiekéből. Nem mintha edényeik növekedhetnének vagy jobban megtelhetnének, hiszen kinek-kinek edénye tele van és nem növekedhet: hanem ujjonganak, örvendenek, vigadnak és minden megújul bennük, mert megismerhették e lelket. Látják, hogy irgalmasságomból ez a lélek a kegyelem teljességével vétetett el a földről, és így ujjonganak a jó miatt, amit jóságomtól kapott. (...) Vágyaik mindig kiáltanak színem előtt az egész világ üdvösségéért. Minthogy életük a felebarát szeretetében fejeződött be, nem hagyták maguk mögött e szeretetet (...). Lássad tehát, hogy ők megmaradnak a szeretetnek ugyanazon kötelékében, melyben befejezték életüket: s e kötelék az egész örökkévalóságon át tart és megmarad.
Annyira hasonlóvá formálódnak akaratomhoz, hogy nem tudnak mást akarni, csak azt, amit Én; szabad megfontolásuk ugyanis a szeretet kötelékével oly módon köttetik meg (amikor az értelmes teremtmény eléri földi életének végét és a kegyelem állapotában hal meg), hogy többé nem vétkezhet. És akarata annyira egyesült az én akaratommal, hogyha az édesapa vagy édesanya a pokolban látná a gyermekét, vagy a gyermek látná ott az édesanyját, nem törődne vele; hanem elégedett lenne /tiszta Igazságommal/. (...) (D. 81) (Folyt. köv)
