A Hajnal Szép Sugara

Forrás: J. Henry Newman NAGYPÉNTEK. Új ember Kiadó Bp. 1995

Litánia Jézus szenvedéséről

Uram, irgalmazz nekünk!                                        Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk!                         Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!                                        Uram, irgalmazz nekünk!

Krisztus, hallgass minket!                                     Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket!                       Krisztus, hallgass meg minket!

Mennyei Atyaisten                                                               Irgalmazz nekünk!
Fiúisten, a világ megváltója                                                Irgalmazz nekünk!
Szentlélek Isten                                                                    Irgalmazz nekünk!
Szentháromság egy Isten                                                   Irgalmazz nekünk!

Jézus, ki azért jöttél, hogy az elveszetteket keresd   Irgalmazz nekünk!
Jézus, ki érettünk 40 nap és 40 éjjel böjtöltél -
A bukott Ádám iránti kegyességed által -
Noé iráni hűséged által -
Ki gondoltál Lótra, mikor bűnösök között élt -
A zsidók iránt a pusztában tanúsított türelmed által -
Dávid bűnének megbocsátása által -
Az istentelen Ácháb iránti elnézésed által,
midőn az megalázta magát -
A bűnbánó Manasses újra-felemelése által -
A niniveiek iránti hosszantűrésed által,
midőn azok szőrzsákban és hamuban vezekeltek -
A Makkabeusoknak adott áldásod által,
kik a harc előtt böjtöltek -
Keresztelő Szent János kiválasztása által,
ki előhírnököd és a bűnbánat hirdetője volt -
Ki a vámost megigazultnak mondottad,
aki fejét lehajtotta és a mellét verte -
Ki a tékozló fiút szeretettel fogadtad vissza -
A szamariai asszony iránti szelídséged által -
Zakeushoz való jóságos leereszkedésed által,
ki jóvátette vétkét -
A házasságtörésen ért asszony iránti részvéted által -
Magdola iránti jóságod által,
mert az nagyon szeretett -
Péterre vetett pillantásod által,
melyre ő a bánat könnyeit ontotta -
A kereszten függő jobb latorhoz intézett kegyelemteljes szavaid által -

Mi bűnösök                                             Kérünk téged, hallgass meg minket!
Hogy önmagunkat megítéljük és így a te ítéletedtől mentesek legyünk                                                                           Kérünk téged, hallgass meg minket!
Hogy a bűnbánatnak méltó gyümölcseit teremjük                                                                                                                Kérünk téged, hallgass meg minket!
Hogy halandó testünkben a bűn ne uralkodjék                                                                                                                     Kérünk téged, hallgass meg minket!
Hogy üdvösségünket félelemmel és remegéssel munkáljuk                                                                                                Kérünk téged, hallgass meg minket!
Jézus, Istennek Fia                                Kérünk téged, hallgass meg minket!

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit              Kegyelmezz nekünk!
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit              Hallgass meg minket!
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit              Irgalmazz nekünk!

Krisztus, hallgass minket!                               Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket!                       Krisztus, hallgass meg minket!               

Uram, irgalmazz nekünk!                               Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk!                       Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!                               Uram, irgalmazz nekünk!

Uram, hallgasd meg könyörgésünket! És kiáltásunk jusson eléd.
Könyörögjünk!
Urunk, kérünk téged, hűségedben adj nekünk megbocsátást és békét, hogy minden bűn-adósságunktól megtisztuljunk és nyugodt lélekkel szolgálhassunk neked. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.

 A valóságos jelenlét tana a nagy egyházatyáknál 

     A következő századok nagy egyházatyáinak irataiból már egész köteteket lehetne összehordani annak bizonyítására, hogy ők is ’egy-emberként’ hitték rendületlenül a Jézus testének és vérének valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben. Nem sorolhatjuk fel valamennyiük kijelentését, de tanúságtételeiket néhány összefoglaló szempont szerint csokorba kötjük:

1. A nagy egyházatyák és egyházi írók nem győzik kiemelni az Oltáriszentség csodálatos, természetfeletti jellegét (aminek nem volna értelme, ha merő szimbólumról volna szó) és a csodákat, amelyeket Isten az Oltáriszentség létesítésében művel. Mily csoda ez mind, mondják: hogy ugyanaz a test, amely az Atya jobbján ül a mennyben, mégis itt van a mi oltárunkon, hogy a hívek kezébe s ajkára száll; hogy megtöretik s mégsem romlik el, s hogy mindenegyes hivő az egész Krisztust veszi; hogy az utolsó vacsorán Krisztus önmagát tartotta kezében (Ágoston); hogy ő a vendég és a lakoma egyszerre stb. (Így Aranyszájú Szent János, Szent Efrém, Nazianzi Szent Gergely, Szent Ágoston, Szent Jeromos stb.)

2. Keresik az okokat, vajon mi vezethette Jézust, hogy ezt a nagy csodát művelje és a saját testét s vérét ilyen formában hagyja ránk eledelül.

3. Mindebből az egyházatyák, olyan következtetéseket vonnak le, amelyek kizártnak tartják a puszta képletes magyarázatot. Aranyszájú Szent János pl. Jézus jelenlétét az Oltáriszentségben nagyobb csodának tartja, mint Illés csodáját, akinek imádságára égből leszállt tűz emésztette meg az áldozatokat.

4. Erős párhuzamba állítják az Oltáriszentséget a megtestesüléssel: ahogy a megtestesülésben a láthatatlan Isten testi valóságban jött közénk, úgy az Oltáriszentségben a láthatatlan Jézus is testi valóságban száll közénk.

5. A legnagyobb tiszteletadásra hívják fel a híveket az Oltáriszentség iránt azzal a megokolással, hogy hiszen ott maga Jézus van jelen.

Így Jeruzsálemi Szent Cyrill „Hitoktató könyvében” ezt mondja: „Amikor Hozzá lépsz, ne kézlóbálva járulj oda… Miután pedig szemedet óvatosan megszentelted (megérintetted) a szent Testtel való érintkezésben, úgy vedd magadhoz, vigyázván, hogy semmi belőle veszendőbe ne menjen. Mert ha valamit elejtenél belőle, úgy tekintsd, mintha saját testednek valamelyik tagját vesztenéd el. Ugyebár, ha valaki aranyforgácsokat nyújtana neked, a legnagyobb figyelemmel vigyáznál, nehogy valamit is elveszíts belőle, s így károd származzék? Hát nem kell-e akkor még sokkal inkább vigyáznod, hogy egy morzsácska se hulljon el abból, ami minden aranynál és drágakőnél becsesebb? Majd Krisztus testének vétele után járulj a vér kelyhéhez is, nem karod lóbálva, hanem leborulva, az imádat és tisztelet módján, ament mondva, s Krisztus Véréből vevén, a magad megszentelésére. Amíg még ajkadhoz tapad annak nedvessége, kezeddel nyúlj hozzá és szenteld meg vele szemedet, homlokodat és többi érzékeidet.” (Cat. Myst. 5,21)

Mindennek ugyan mi értelme volna, ha az Egyház az első századok folyamán nem hitt volna rendületlenül az Oltáriszentségben, a valóságos jelenlétben!

6. Épp emiatt a legnagyobb testi-lelki tisztaságot követelik meg az ősegyház atyái azoktól, akik az eucharisztikus lakomához járulnak. Aranyszájú Szent János szerint:„Mekkora tisztaság illik ahhoz, aki ebben az áldozatban részesülni akar! A napsugárnál tisztábbnak kell lennie a kéznek, mely ezt a testet szegi, a szájnak, mely ettől a lelki tűztől betelik, a nyelvnek, melyet e félelmetes vér von be! (...) Hol van az a pásztor, amelyik a saját teste tagjaival táplálná a juhait? De mit beszélek én pásztorokról, mikor anyák is vannak, akik a szülés fájdalmai után kisdedeiket idegen dajkára bízzák. Ő (Krisztus) azonban ezt nem tudta elviselni, hanem saját vérével táplál minket s mindenképpen magához forraszt bennünket.”(Hom. 82. in Mt. 5)

Szent Ágoston így kel az áldozás előtti böjt védelmére: „Talán még azt is szemére vetik az egyetemes Egyháznak, hogy az Eucharisztiát mindig éhomra vesszük? Pedig így volt tetsző a Szentléleknek is, hogy az ilyen nagy szentségnek tiszteletére a keresztények szájába előbb lépjen be az Úr teste, mint a többi eledelek; mert hiszen ez az értelme az egész világon elterjedt szokásnak.” (Ep. 54,8)

Tertulliánus heves és lángoló kifakadását a méltatlanul áldozók és a méltatlan papok ellen − akiknek a „kezét kellene levágni” − már fentebb láttuk.

7. Sőt mintha a legrégibb egyházatyák valahogy előre sejtették volna a XVI. század szentségtagadóit, akárhányszor úgy beszélnek, mintha egyenesen ezek ellen írnának.

Így kifejezetten hangoztatják, hogy Jézus szavait nem szabad merőben képletesen értelmezni, hanem szó szerint kell venni!

A számos idevonatkozó nyilatkozat közül lássuk csak Szent Epifánius szavait:„A szent apostolok és a neves egyházatyák közül senki sem mondta, hogy a vérontás nélküli áldozat, melyet Krisztusnak, a mi Istenünknek és az Ő ajándékainak emlékezetére mutatunk be, az Ő testének csak a képe lenne. Nem azt mondta Jézus: Vegyétek és egyétek, ez az én testemnek a jelképe ...Sem az Úr, sem apostolai, sem az atyák nem nevezik a pap által bemutatott vérontás nélküli áldozatot sehol képmásnak, hanem az Ő saját testének és vérének ... A konszekráció befejezése előtt némelyik Szentatya jámborul ’előképnek’ nevezte; azonban a konszekráció után valósággal Krisztus testének s vérének mondatik, mert az is, és így hisszük!” (Hardouin VIlI. 370)

A sinaita Anasztázius felveti a kérdést: „Vajon Krisztus testének és vérének vétele, amelyet felajánlasz és amelyben részesülsz, Krisztusnak, az Isten Fiának valóságos teste-e, vagy egyszerű kenyér, aminőt az utcán lehet vásárolni, avagy Krisztus testének jelképe, mint ahogy a kos áldozat a zsidóknál volt?” S így felel rá: „Távol legyen, hogy azt mondjuk, hogy a szentáldozás Krisztus testének csupán jelképe volna, és hogy nem egyszerűen kenyér, hanem valóban saját Teste és Vére Krisztusnak, az Isten Fiának, ki emberré lett s a mindenkoron szűz Istenanya, Máriától született.” „Vegyétek és egyétek: ez az én testem, s hasonlóképp a kelyhet átadva így szólt: ez az én vérem. Nem azt mondta: ez az én testemnek s véremnek jelképe!”

Damaszkuszi Szent János is, aki egész életét a régi egyházi írók tanításának összegyűjtésére fordította, a fentiekhez hasonlóan ír, de a végén hozzáteszi: „A szentség belső erejét ma még nem látjuk, s így az örök dicsőségnek még csak képleteivel találkozunk a szentáldozásban.” (F.O. IV. 13,40)

Az egyházatyák érveire a koronát a nagy Alexandriai Szent Cyrill teszi fel, aki így fejtegeti Jn 15,1-et magyarázva: „Ne mondja senki, hogy semmiféle testi egyesülésben nincs részünk vele (Krisztussal), mert ennek ellenkezőjét azonnal bebizonyítjuk az ő írásaiból... Mert miért oltatik ő belénk? Nemde azért, hogy Krisztus teste is bennünk lakjék az ő szent testének vétele s a benne való részesülés által? (...) Érdemes megfigyelni: Krisztus nem azt mondja, hogy csak valamely hitbeli viszony által lesz bennünk jelen, hanem természetes (valóságos) részesedés által.”                                                                                                                         
 8. Végül az ősegyház nagy atyái annyira közismertnek tartották a keresztények között a valóságos jelenlét hitét, hogy abból érveltek más hitigazságok védelmében is.

Így pl. a gnosztikusok tagadták, hogy Jézus Krisztus azonos az Isten Fiával, a teremtő Istennel. Erre Irenaeus azzal felel: hogyan tehette akkor Krisztus, hogy a kenyér s a bor az ő testévé s vérévé váljék, ha nem volt hatalma teremteni? (Adv. haer. IV. 18,4)

Az ariánusok tagadták az Ige istenségét; Hilarius erre az Oltáriszentséggel érvel: ahogy mi Jézus teste által nyerünk életet, úgy a Fiú is az Atya által él.

Mások tagadták a megtestesülést, mire Aranyszájú Szent János az Oltáriszentséggel bizonyítja, hogy az Ige csakugyan emberi testet vett fel.

Nestorius tagadta Krisztus emberi természetének személyi egyesülését az örök Igével, mire Szent Cyrill így felel: „Ha nem egyetlen személy volna az Ember és az Isten Igéje, akkor ez a szó: − Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, énbennem marad és én őbenne −, közönséges emberevésre szólítana fel, és teljesen értelmetlen volna!”

A macedoniánusok a Szentlélek istenségét tagadták; mire Isidorus Pelusiota az átlényegülés tanából bizonyítja a Szentlélek istenségét. Arra hivatkozik, hogy Krisztus a Szentlelket az Atyával s Fiúval egy rendbe állítja, aki „a titokzatos asztalon a közönséges kenyeret a megtestesülés igazi testévé változtatja”, − ami szerinte a Szentlélek istenségének bizonyítéka.

Nagyon gyakori végül a Szentatyáknál, hogy az ember testi feltámadását éppen az Oltáriszentségből bizonyítják: „Hogyan mondhatják a feltámadás tagadói, hogy elpusztul, s nem nyer többé új életet az a test, amely az Úr testével és vérével táplálkozott?” − kérdi Szent Irenaeus a gnosztikusokkal szemben. Ugyanígy beszél Alexandriai Szent Cyrill is.

9. Még csak azt említjük fel, hogy maguk a legrégibb eretnekségek is hittek az Oltáriszentség tanában, és hivatkoztak rá. Így pl. az eretnek Eutyches egyik követője (Theodoretusnál, dial. 2) így akarja bizonyítani tévtanát: „Amint az Úr testének és vérének jelei mások a pap invokációja előtt, utána pedig átváltoznak és mások lesznek, ugyanígy az Úr teste a mennybemenetel után isteni állaggá változott,”

Hasonlóképp beszél Samosatai Pál és mások. Ez is annak bizonysága, hogy az első századok kereszténysége, még az eretnekek is, egyértelműleg vallották az Oltáriszentségben jelenlevő Krisztust és senkinek sem jutott eszébe, hogy az idevonatkozó evangéliumi kijelentéseket eredeti jelentésüktől eltérően, valami ködös jelképűséggel magyarázza. Minél közelebb megyünk vissza Krisztus Urunkhoz, ahhoz a korhoz, amelyben még elevenebben élt a lelkekben Jézus tanítása és az apostolok hite, annál világosabban és egyértelműbben jelentkezik az Oltáriszentség szó szerinti értelmezése, a valóságos jelenlét sziklaszilárd hite.

Valóban joggal mondtuk tehát fejtegetéseink elején, hogy alig van a kereszténységnek olyan fényesen igazolható, annyira biztosan krisztusi eredetű tana, mint a valóságos jelenlété. Jézus az Oltáriszentségben valóban jelen van, így hirdette önmaga, így hitték az apostolok, és így hitte az egész kereszténység a hitújítókig, akiket e pontban inkább a katolikus Egyházzal való szembehelyezkedés viszketege vezetett, semmint a tárgyi okok. (Folytatódik!)

Keresztre feszítették
     A keresztre feszítés volt a legkegyetlenebb és legmegalázóbb büntetésforma Jézus idejében. A leplen láthatók a felszögezés nyomai. A lábfejek sebeiből arra következtethetünk, hogy a testet ezen a ponton is egy szöggel verték a kereszt függőleges fájához. A bal lábfej keresztezte a jobbat.
     A kézfejet a csuklónál és nem a tenyérnél szögezték át, mert a tenyér nem bírta volna a kereszten lógó test súlyát. Ha az egész test súlya ránehezedne a tenyérre, az kiszakadna. A szögeket tehát az ún. Destot-nyíláson ütötték át. Ebben a pontban nem található komolyabb vérér, de ott van az ököl mozgatásáért felelős ideg. „Ez az ideg felelős az ököl mozgatásáért, de fájdalmat is érzékel – írta dr. P. Barbet – ez a fájdalom borzalmas, de nem kibírhatatlan. Ha az lenne, az ember elveszítené az eszméletét.”
     A bal csukló sebe két vérnyomot is hagyott a Leplen, melyből a tudósok meg tudták állapítani Jézus pontos helyzetét a kereszten. A pontok 10 fokos szöget zárnak be, tehát Jézus a kereszten többször megpróbált megemelkedni, hogy jobban levegőhöz jusson, és ilyenkor 65 fokot zárt be a váll vonala s a kereszt gerendája, amikor visszaesett, ez a szög 55 fokos volt. Pár pillanatra ilyenkor – iszonyatos fájdalmak árán ‒, könnyebben tudott lélegezni, de a fájdalom és a fáradtság miatt újból visszaesett. Ez a 'fölemelkedés-visszaeséses' vergődés a kereszten körülbelül 3 órán át tartott és szörnyű szenvedésekkel járt. Idővel egyre sűrűbbé vált és a teljes kimerültségig, majd a halálig tartott.

Szíve nem bírta tovább
     A jobb oldalon található 1,5 cm széles és 4,5 cm hosszú seb analízise és a sebből kifolyt vér és víz vizsgálatából kiderül, hogy a halál közvetlen oka a szívburok elszakadása volt, melyet az agónia során a burokban összegyűlt folyadék okozott.
A burokban akár 2 liter folyadék is összegyűlhetett, amely összenyomta a tüdőt is.
     Amikor a szívburok a benne összegyűlt vér miatt megrepedt, hirtelen erős fájdalmat okozott a mellkasban. Erre a hirtelen fájdalomra az ember automatikusan felkiált. Jézus még egyszer hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét (Mt 27,50).
     Az eszméleténél lévő ember hirtelen halála rendszerint azonnali hullamerevséggel jár. Ezzel magyarázható a Leplen található test megfeszült tartása. (Szeressétek egymást 1/2007 nyomán) (Folyt.)

 Az Oltáriszentség az ősi keresztény liturgiákban

       Az, hogy a régi keresztények mit hittek és mit nem, az kevésbé az egykori írók irataiból, mint inkább az ősi liturgiáikból tűnik ki, melyekben nem egyházi írók, hanem a széles néptömeg hite, hivatalos egyházi álláspontja és imaélete jut kifejezésre.

      Tudvalevőleg, a régi keresztény hitközségek többé-kevésbé önállóan fejlesztették szertartási rendjüket. A nevezetesebb szertartás-rendek vagy „liturgiák” máig fennmaradtak, részben a ma is használatos ősi rítusokban, részben pedig a feljegyzésekben. Ebből kitűnik, hogy a valóságos jelenlét hite az ősrégi keresztény liturgiák középpontjában állt, a szertartások legfőbb eleme a miseáldozat, melynek központi része az átváltoztatás! E szent cselekmény, mindig a legnagyobb megkülönböztetéssel, a lángoló hit és imádó áhítat legváltozatosabb kitöréseivel jut kifejezésre. Ez annyira vitán felül áll, hogy elég itt pusztán néhány példára utalnunk.

Így az ősrégi ún. Szent Márk-liturgia szerint a pap vagy püspök, miután a kenyér és bor felett háromszor egymásután e szavakat mondta: „A mi Üdvözítő Istenünk Teste és Vére ez valóban. Amen” – leborulva imádja az oltáron jelenlevő Üdvözítőt –, s így folytatja: „Hiszem, hiszem, hiszem és vallom utolsó leheletemig, hogy ez a te egyszülött Fiadnak, a mi Urunknak, Istenünknek és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak tulajdon életadó Teste. Ezt vette a mi szent Asszonyunktól, a mindenkor szűz Istenszülőtől, Máriától… Hiszem, hogy ez valóban ugyanaz a test.”

        Körülbelül ugyanilyen a Szent Vazul-féle görög liturgia is, ahol még hozzáteszi a pap: „Ezt adta ő a mi szabadításunkra és a bűnök bocsánatára, s örök életéért azoknak, akik benne részesülnek. Hiszem, hogy ez Ő valóban.” (Hasonlóképp szól a Szent Gergely-féle liturgia is!)

A jeruzsálemi, úgynevezett Szent Jakab-liturgia szerint, melyet a IV. században jegyeztek fel, és a szír monofiziták a mai napig használnak, a pap a felajánláskor így imádkozik: „Küldd el Uram, Szentlelkedet, ... hogy eljövén tegye ezt a kenyeret élő testté, valóságos testté, mennyei testté, testté, mely testünknek és lelkünknek buzgóságot ad: a mi Urunk Istenünk és Üdvözítőnk Jézus Krisztus Testévé, hogy azoknak, akik őt veszik, legyen bűneik bocsánatára és örök életére... És a bor és víz vegyülékét, amely a kehelyben van, tegye az Újszövetség vérévé, elevenítő vérré... a mi Urunk Istenünk és üdvözítőnk Jézus Krisztus Vérévé” stb.

Az átváltoztatás szavai után a pap így kiált fel (vagy énekel): „Szent dolgok, szent embereknek!”  Amire a nép így felel: „Te vagy az egy szent, az egy Úr, Jézus Krisztus!” Majd a pap megtöri a kenyeret, s egy részét a kehelybe ejti (mint ez most is történik a latin misében) e szóval: „A mi Urunk, üdvözítőnk és Istenünk Jézus Krisztus testének és vérének egyesülése.” Majd midőn a híveket áldoztatja, így imádkozik: „Vedd és lásd, mily édes az Úr, aki megtöretik, de nem osztatik fel” stb.

        Az örmények is így mondják miséjükben, ősidőktől kezdve mind a mai napig, az átváltoztatás után: „Amen, amen, amen, hiszünk benned s imádunk téged, ó mi Urunk Istenünk ez valóban a te Tested.” A pap pedig utóbb így folytatja : „Valóban ez a mi Üdvözítő Istenünk Teste, és ez az ő Vére. Hiszem, hiszem, hiszem mostantól mindörökké, amen. Ez a mi Urunk és Megváltónk Jézus Krisztus Teste s ez az ő Vére, melyet a mi szent és szeplőtelen Asszonyunkból Szűz Máriából vett.”

A gall szertartásban a vasárnapi misében a Miatyánk után ez az ima állt: „Szabadíts meg a gonosztól, Krisztus Jézus; mi a te keresztre feszített Testedet esszük, s a te értünk kiontott szent Véredet isszuk.”

A mozarabi szertartásban a pap, húsvét szerdáján így imádkozik: „Ez az áldozati bárány, mely a keresztfán függött; ez az a test, amely a sírból feltámadt. Amit értünk valóságban bemutatott a mi főpapunk, azt nyújtjuk a kenyér és bor édességében.”

(A többi ősi liturgiára nézve lásd Muratari: De rebus liturgicis, vagy Charles Coupe: The Holy Eucharist.) 

        Az ősrégi liturgiáknak ezen egybehangzó tanúságtétele bizonyítja: hogy a régi keresztény egyházakban soha senki nem kételkedett abban, hogy Jézus kijelentéseit – a valóságos jelenlétéről, a testéről mint valóságos eledelről, és véréről mint italról –, szó szerint kell venni. Hinni kell benne, nem pedig emberi mértékkel boncolgatni.

       Vajon tudták-e mindezt a XVI. század szenvedélyes hitvitázói, amikor egyszerre félreértelmezték 15 évszázad egyöntetű és változatlan hitét, kijelentve, hogy az Oltáriszentség tana csak a megromlott Egyház és a pápaság találmánya? Ha nem tudták, akkor bizony tájékozatlanok voltak; ha pedig tudták, akkor jogtalanul ragadtak magukkal milliókat a tagadásba, akiket ezáltal eltávolítottak Jézus kijelentéseitől az ősi keresztény tantól! Ez pedig felmérhetetlen károkozás a lelkekben! (Folytatása következik!)

†Kerekes Károly O.Cist elmélkedése nyomán

A szenvedés, misztérium (Lk 9,44-45)
     Vannak dolgok, melyeket hiába magyaráz maga Jézus – a megtestesült isteni Bölcsesség –, ésszel a legjobb tanítványok sem tudják követni, számukra is titok! Amint mondja: "Az Emberfia emberek kezébe kerül... Kicsúfolják, megverik, megölik..." Még azzal a záradékkal sem értik, hogy "De harmadnapra föltámad!"
     E titok el volt rejtve az értelmük elől, amiként a Zebedeus-fiaknak sem volt halvány fogalmuk sem a "Kehely" kiürítéséről, az anyjuknak még kevésbé!
Péter maga is csak esztelenkedni tudott az Úr halálosan komoly szavaira: "Isten ments Uram, sohasem történhet ilyesmi veled!"
Ki érti meg a szenvedést? Még Nikodémus esze is kevés, pedig ő "mester volt" Izraelben, a Nagytanács tagja, az Írások professzora. Bizony, szégyellnivaló naiv módon reagált Jézus szavaira.
Egyedül mintha a Szűzanya értené meg, de az Ő "értése" inkább csak a mélységes hit. 'CSAK' persze, a legtöbb itt a földön! Az tény azonban, hogy a Szentlélek eljövetele után ez már könnyebben ment Péternek és a többi Apostolnak is, amiként Antiochiai Szent Ignácnak és a sok ezer mártírnak és vértanúnak is!
Analógiák, hasonlatok és képek nyomán valami megközelítésre magunk is képesek vagyunk. Megközelítésre – igen, de megértésre nem!
     A föld felszántása, a szőlőtő megmetszése, a búza megőrletése, a szőlőszemek összezúzatása, egyáltalán az életadó anya vajúdása és a születés – mind-mind kép: sejtjük – hisszük!
Egyszóval: a szenvedés misztérium, aki megérti, igazgyöngyre lelt!

"Belátom Jézusom, eszem kevés,
hogy értsem mit jelent – a szenvedés;
Péter, János, Jakab sem fogta fel:
a szenvedés: húsvéti gyolcs-lepel..."

(Részlet, Kerekes Károly atya: a Szenvedés – misztérium! c. verséből)

Megostorozták
     Jézust kegyetlen módon megostorozták. Az egész testén láthatók a római flagrum ostor nyomai, még a combja felső részén is, ami arra bizonyíték, hogy ostorozásakor mezítelen volt. Ez egy nagyon kegyetlen büntetés volt és ezt a büntetést kevesen élték túl, vagy megzavarodtak!
     Az ostornak három hosszabb szála volt, amelyek végén lévő fémdarabok minden ütéskor kiszakítottak a testből egy-egy darabot. A testen 120 ostorcsapás általi sebet találtak. Akkori szokás szerint csak azokat ostorozták meg, akiket nem ítéltek halálra és a büntetés végrehajtása után
szabadon bocsátották.
     Eleinte Pilátus csak megostoroztatni akarta Jézust: Megfenyítem hát és szabadon bocsátom (Lk 23,16). A Zsidó Tanács képviselői azonban, mindent megtettek Jézus mielőbbi haláláért, nehogy beteljesítse az általuk ismert messiási jövendöléseket. Ennek érdekében korrumpálták a pribékeket. Ezzel magyarázható az ütések nagy száma és az a kegyetlenség, amivel a katonák az ostorozást végrehajtották. Látható, hogy önálló és végzetes büntetésnek szánták.
Ketten voltak. A jobb oldalon álló magasabb volt és sokkal kegyetlenebbül végezte feladatát. Jézus enyhén lehajolt, kezét egy oszlophoz kötözték. Az ostor szálai rácsavarodtak és a teste elülső
részét, a hasát, a mellkasát, a combját és lábszárát is érték.

A keresztet hordozta
     Mint említettük, egy ostorozási büntetést csak kevesen éltek túl! Jézus ilyen irtóztató korbácsolás és súlyos vérveszteségek után, értünk, ami üdvösségünkért mégis vállára vette a keresztet!
A Lepel sebeit vizsgálva (a jobb és bal lapocka fölött) a tudósok egyetértenek abban, hogy Jézus a keresztre feszítés helyére egy keresztfát, patibulumot vitt, amihez a kezei voltak hozzákötözve.
     A keresztfa valószínűleg 30 kg-os volt, hossza pedig 1,80 m. A végsőkig megkínzott Krisztus nagy szenvedés árán tette meg a körülbelül fél kilométeres utat. Amikor elesett, megütötte az arcát és térdre hullott. A tudósok sebeket találtak az arcán, orrán (az orra hegyén föld és kavicsdarabkákat) és a térdén, különösen a jobb térdén, melyeket ugyancsak az elesések okoztak. Mivel Jézus nem tudta a keresztet vinni, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezőről tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után (Lk 23,26). (Szeressétek egymást 1/2007 nyomán) (Folyt.)

Az első századok tanúsága a valóságos jelenlét mellett

Lásd bővebben: A. Struckmann: Die Gegenwart Christi in der hl. Eucharistíe nach den schriftlichen  Quellen der vornizanischen Zeit. Wien, 1905. 

       Itt van mindjárt Szent Ignác antiochiai püspök, vértanú (+ 107 k.), aki azzal érvel a dokéták ellen (akik azt tartották, hogy Jézus nem volt igazi ember, hanem a megtestesülésben csak látszólagos testet vett fel), hogy hát akkor az Eucharisztiában sem lehetne jelen Jézus igazi teste! Ezt írja Ignác a dokétákról:

„Tartózkodnak az Eucharisztiától és az imádságtól azon a címen, hogy nem hiszik, hogy az Eucharisztia a mi Üdvözítőnk, Jézus Krisztus teste; az, amely a mi vétkeinkért szenvedett, s amelyet az Atya az ő jóságában feltámasztott.” És mindjárt hozzá is teszi, hogy ez tévtan: „Akik tehát az Isten ajándékának (az Oltáriszentségnek) ellene mondanak, azok civódások közt halnak meg. Pedig jobb lett volna nekik szeretetet gyakorolniok, hogy majd ők is feltámadhassanak.” (Ep. ad Smyrn. 7.) Megjegyzendő, hogy az utolsó mondatban a „szeretetet gyakorolniok” helyén a görög kifejezés szerint az áll, hogy agapét ülni, azaz a szeretetlakomát megülni.

       Másutt pedig azt írja a filadelfiai keresztényeknek, hogy éljenek mind ugyanazon Eucharisztiával (hálaáldozattal), „mert úgymond, csak egy az Úr Jézus Krisztus Teste és egy az Ő Vérének kelyhe, mely mindnyájunkat egyesít”. Az efezusiakhoz írva az Eucharisztiát így nevezi: „A kenyér, mely a halhatatlanság gyógyszere, ellenszer a halál ellen, amely Jézus Krisztus által örök életet ad.”

Hasonlóképp nagy fontosságot tulajdonít az Oltáriszentségnek az első század végéről származó Didaché (’A 12 apostol tanítása’) c. őskeresztény könyv is. Íme, az első század, az apostolok századának hite!

       Szent Jusztinus, a vértanú és bölcselő (+163/167), Apologiájában röviden leírja a keresztények istentiszteleti szertartását, és itt az Eucharisztiáról így beszél: „Ezt az ételt mi Eucharisztiának hívjuk; ... mert ezt nem mint közönséges kenyeret és közönséges italt vesszük, hanem miként az Úr szava által testté lett a mi Üdvözítőnk Jézus Krisztus − aki test és vér volt a mi üdvösségünkért −, akként a táplálék is, amelyben testünk és vérünk az átváltozás révén tápláltatik, ama megtestesült Jézusnak a Teste és Vére, azután, hogy az a táplálék, az ő szavait tartalmazó ima által Eucharisztiává lett.” (I. 65, 66.)

Szent Irenaeus lyoni püspök és vértanú (+202), a gnosztikusokkal vitatkozik, akik tagadták a teremtést és a feltámadást. Ezekkel szemben a következőket írja:

„Akkor hogyan tudhatják, hogy a kenyér és bor, amely felett az eucharisztikus ima mondatott, az ő Uruk teste és vére? Ebből következően, hogyan mondhatják, hogy az a test, amelyet az Úr Teste táplált, az a végromlásba dől, és nem nyer többé életet? (...) Mert ahogy a közönséges földi kenyér, mihelyt az Isten parancsát veszi, már nem közönséges kenyér, hanem Eucharisztia − amely két elemből áll: földiből és égiből −, úgy a mi testünk is, ha az Eucharisztiában részesül, már nem romlandó, hanem a feltámadás reményét írja.” (Adv. haer. 4,18.)

       Alexandriai Kelemen (+210 k.) így ír: „Az Ige így szólt: Egyétek az én testemet és igyátok az én véremet. Ezt adta nekünk Isten sajátos táplálékul: a Testét nyújtja és Vérét önti ki, úgyhogy semmi sem hiányzik a kicsinyek táplálására. Ó, mily csodálatos e titok.” (Paedag 1,6)

Az első keresztény korok egyik legtekintélyesebb tanúja Tertulliánus− a keményszavú hitvédő −, aki később ugyan, rigorizmusa miatt sajnos elszakadt az Egyháztól, de az Oltáriszentség hite erős maradt benne, így ír: „A keresztények testét Krisztus Teste és Vére táplálja, hogy ezzel lelkük is Istenből kövéredjék.” (De resurr. 8) Ama keresztények ellen pedig, akik megengedettnek tartották az apró pogány bálványokkal való kereskedést, így kel ki: „A buzgó hit fájdalmasan emeli fel szavát az ellen, hogy a keresztény ember a bálványoktól jöjjön a templomba..., és hogy azzal a kezével érintse az Úr Testét, amellyel az ördögöket mintázta. Sőt ez még nem elég! Az még hagyján volna, ha mások kezéből veszik, amit aztán megszentségtelenítenek, de még a papi rendbe is felveszik a bálványok készítőit. Ó bűntény! A zsidók csak egyetlenegyszer vetették kezüket Krisztus ellen, ezek meg nap-nap után szaggatják Krisztus Testét! Megérdemelnék, hogy a kezüket vágnák le nekik!” (De idolol. 7)

Origenes is (+250 k.) nyíltan „Krisztus Testének” nevezi az Eucharisztiát. Így szól ugyanis a hanyag keresztényhez : „Nem félsz-e úgy magadhoz venni Krisztus Testét,mintha tisztán és szennytelenül járulnál az Eucharisztiához...? S nem gondolsz-e arra, ami írva van: hogy ezért van köztetek sok beteg, és lagymatag hitű? Miért betegek? Mert nem vizsgálják meg és nem ítélik meg magukat, nem értve hogy mit is jelent az Egyházhoz tartozni, és mit jelent ilyen felséges szentséghez járulni!” (Hom. 2. in Ps. 37,6) Majd ismét: „Az istentiszteletekből veszem az intő példát. Ti, akik az isteni titokban akartok részesülni, tudjátok, hogy amikor az Úr testét veszitek, mekkora nagy figyelemmel és tisztelettel vigyáztok, nehogy abból egy kis darabka is a földre essék, s a megszentelt ajándékból valamicske is elhulljon.” (Hom. 13. in Ex.3.) Majd ismét: „Akkor képletesen a manna volt az étel; most pedig az Isten igéjének valóságos Teste az étel, ahogy ő maga mondja: az én testem valóban étel.” (Hom. 7. in Num.2.)

     Gyönyörűen nyilatkozik a valóságos jelenlétről a karthágói vértanú püspök,

 Szent Cyprián (+258): „Krisztus nekünk − akik az ő valóságos testét érintjük −, kenyerünk. Mindennap imádkozunk, hogy ebben a kenyérben részesüljünk mi, akik Krisztusban vagyunk és az Eucharisztiát naponta üdvösséges eledelül vesszük, nehogy valami súlyosabb bűnbe esvén, tartózkodnunk kelljen a mennyei kenyértől, s elválasztassunk Krisztus Testétől! Amint ő mondja és hirdeti: Én vagyok az élet kenyere, aki az égből szálltam alá; aki eszik az én kenyeremből, örökké élni fog; mert a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.”

Mikor tehát az Úr mondja, hogy aki az ő kenyeréből eszik, annak örök élete lesz, akkor csakugyan világos, hogy azok élnek, akik az ő testét − az Eucharisztiát − az áldozás jogán magukhoz veszik. Ezért tehát félnünk kell és imádkoznunk, nehogy távol maradván elszakadjunk Krisztus Testétől, elmaradjunk az üdvösségtől is, ahogy ő maga fenyegetve mondja: „Ha nem eszitek az Emberfiának testét és nem isszátok az Ő vérét, nem lesz élet bennetek!” S azért mindennap imádkozunk, hogy Kenyerünket, azaz Krisztust megkapjuk, hogy akik Krisztusban maradunk s élünk, az ő megszentelő hatásától és Testétől el ne távozzunk. (Vö. De oratione domin. 18)

A méltatlanul áldozókról ugyanaz a Szent Cyprián azt mondja, hogy „erőszakot tesznek az Ő testén és vérén, s még nagyobbat vétkeznek az Úr ellen kezükkel és szájukkal, mint amikor az Urat (a bálványok előtt) megtagadták!” (De lapsis 24. sk.)

        Abban a történelmi nevezetességű nagy vitában, amely a III. század folyamán arról folyt, hogy mennyi ideig kell büntetésképpen kizárni az Oltáriszentség vételéből azokat, akik valamely igen nagy bűnt (pl. a hitehagyást) elkövették, Szent Cyprián is állást foglal. Míg egyesek azt kívánták, hogy az ilyeneket örökre ki kell zárni az Eucharisztia vételéből, ezzel szemben Cyprián azt mondja, hogy a keresztényüldözés idején a megtérő bűnösöktől nem szabad megtagadni a szentáldozást. Így indokol:„Az áldozást meg kell adni (Communicatio a nobis danda est), hogy akiket a küzdelemre buzdítunk s bátorítunk, azokat ne hagyjuk fegyvertelenül és vértezetlenül, hanem Krisztus vérének s testének oltalmával erősítsük őket. Mert hogyan taníthatjuk és szoríthatjuk őket arra, hogy a hitük megvallásáért a vérüket ontsák, ha a harc előtt megtagadjuk tőlük a Krisztus vérét?” (Ep. 57. ad Cornel. 2)

       Íme, a legelső századok hite a valóságos jelenlétben, ám a tanúbizonyságokat még szaporítani lehetne! (Folytatom!)

     Virágvasárnapnak a húsvét előtti utolsó vasárnapot nevezzük, mely a nagyhetet vezeti be. Mozgó ünnep, március 15. és április 18. között bármelyik vasárnapra eshet. Jézus halálának és feltámadásának ünneplése előtt ezen a napon ünnepli az egyház Jézusnak szamáron való diadalmas jeruzsálemi bevonulását: sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról, s eléje szórták, és az utána tóduló sokaság így kiáltozott: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban! (Mt 21, 8). Ennek nyomán került az ünnep szertartásai közé a pálmás, Európa északi tájain pedig a barkás körmenet. Tehát Jézus halálának és feltámadásának ünneplése előtt ezen a napon Jeruzsálembe való bevonulására emlékezünk. Az evangéliumok tanúsága szerint a Jézust éljenző emberek gallyakat és pálmaágakat terítettek elé az útra.Magyarországon barkát, Olaszországban olajfa-, más országokban tiszafa- és fűzfagallyakat szentelnek a templomokban.A virágvasárnapi körmenet szokása is Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékeztet: eredetileg a templomon kívülről indult. Az ünnep elnevezése eltérő a különböző nyelvterületeken: latinul, németül és olaszul pálmavasárnapnak hívják, angol nyelvterületen tiszafavasárnapnak, magyarul és örményül pedig virágvasárnapnak. (Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd c. műve felhasználásával!)
     Ne feledjük, hogy az a tömeg éljenzi az Üdvözítőt, akik 5 nap múltán "Feszítsd meg"-et kiáltoznak! Mi tehát maradjunk hűségesek az Úr dicsőítésében, melyet a Nagyheti böjtünkkel, áldozatainkkal és imáinkkal külön nyomatékozzunk! Ha majdan megjelenünk az Úr Szent Színe előtt, ez javunkra fog válni!

Jézus arca
     Az átélt fizikai és lelki szenvedések ellenére a leplen látható arclenyomat meglepő szépséget és békét sugároz.
Ilyen szenvedést a kereszten csak olyasvalaki viselhetett ekkora békével, aki tudta, hogy szenvedésével és halálával végső győzelmet arat a halálon.
     Az arckép kínzásokról árulkodik. Botütés nyomai láthatók az orron és a jobb orcán, sebes a szemhéj és a szemöldök, zúzódás van a jobb arccsonton, orrvérzés nyomai ismerhetők fel és az is, hogy kínzói a haját tépték. Az Evangélium így ír: A fejét náddal verték, leköpdösték (Mk 15,19), majd arcul ütötték (Jn 19,3).

Tövissel koronázták
     A katonák töviskoszorút fontak, amit a fejére helyeztek (Jn 19,2). A kínzásnak ezt a módját kifejezetten Jézus számára találták ki, hiszen történelmi forrásokban nincs szó a keresztre feszítést megelőző ilyenfajta kínzásról. A lepel szövetén számos vérnyom található, mely vér a koponyán található sebekből folyt ki. Ezeket a sebeket a tövisek fejbeszúródása okozta. A töviskorona kalapszerűen borította be az egész fejet. A sebészek 13 töviskorona okozta sebet találtak a homlokon, 20-at pedig a fej hátsó részén, de feltételezéseik szerint ez a szám összesen akár 50 is lehetett. Mivel a fejbőr alatt rengeteg ideg és vérér fut, a fejbőr erős vérzése közepette a töviskorona borzalmas fájdalmakat okozott.
     Ha figyelembe vesszük, hogy a fejbőr egy négyzetcentiméterén 140 fájdalomra érzékeny pont van, akkor elképzelhetjük Krisztus hatalmas szenvedését – írta L. Coppini, a Bolognai Egyetem Anatómia Intézetének vezetője. A vizsgálatok azt is megállapították, hogy a vérzések által rajzolt kép teljesen megegyezik a fej anatómiai érhálózatával. Ez egy újabb bizonyíték a lepel hitelességére vonatkozóan, hisz az érhálózatot csak 1593-ban tanulmányozták és ismerték meg. (Szeressétek egymást 1/2007 nyomán) (Folyt.)

Az őskeresztény irodalom tanúsága az Oltáriszentség mellett

     Az őskeresztények hozzáállásának vizsgálata rendkívül jelentős minden hittani kérdésben, mert az őskeresztények közelebb voltak Jézus és az apostolok korához. Az élőszóbeli tanítás tehát frissebben, hívebben, terjedt köztük apáról-fiúra, nemzedékről-nemzedékre, sőt mondhatnók: prédikációról-prédikációra; úgyhogy a régi egyház hite e tekintetben indirekte éppoly meggyőző történelmi érv, mint a Szentírás világos szava.
Márpedig az ősegyház kétségtelenül hitte Krisztus jelenlétét az eucharisztikus Színek alatt. Ezt illetőleg a sokszoros és félre nem érthető tanúbizonysá­gok sorával rendelkezünk, hogyha egyáltalán van a világon történelmi igazság: ez az! Tehát az őskereszténység, Jézusnak az utolsó vacsorán elhangzott szavait, igenis szószerinti értelemben vette. Ha pl. a 16. század úgynevezett szakramentáriusai, Zwingli és követői, kellően ismerték volna ezeket a szövegeket, aligha merték volna a valóságos jelenlét tanát tagadóba venni.
     Tudnunk kell, hogy egyes írók az első századokban iparkodtak titokban tartani a keresztény tanokat, nehogy a pogányoknak és zsidóknak gúnyolódásra adjanak alkalmat („disciplina arcani” – titoktartási fegyelem). Aki kereszténnyé akart lenni, annak eleinte csak a fontosabb igazságokat mondták el, és csak miután a szándékuk őszinteségéről meggyőződtek, avatták be őket a „titkokba”.
Ebből következően a kor írói, csak nagyon burkoltan szólnak az Oltáriszentségről − félve −, hogy műveik avatatlan kezekbe kerülhetnek. Emellett azonban úgy fejezték ki magukat, hogy aki a keresztény igazságokról már tudott, az könnyen megérthette a célzásokat. Egyszer-egyszer meg is jegyzi egy-egy ilyen író: „A beavatottak tudják, mit akarok mondani” (Origenes). Különösen kitűnik ez a titoktartó szándék pl. Szent Epifániusz sajátságosan hangzó mondatában: „Felkelvén pedig Jézus a vacsorától, kezébe vette ezeket (ti. a kenyeret és a kelyhet) és hálát adván mondá: Ez az én ezem”. (!)
      E titoktartás ellenére az Oltáriszentségről mégis annyi, és oly világos tanúságtételünk van az ókeresztény írók részéről, mégpedig az egész keresztény világról, Keletről éppúgy, mint Nyugatról, hogy az ősi keresztény egyházak erre vonatkozó hite felől egyáltalában nem kételkedhetünk. Ezek a tanúságok mind azt tanítják, hogy a kenyér és bor színe alatt, mihelyt a pap az átváltoztatás igéit kiejtette, már nem kenyér és bor van jelen, hanem Krisztus Teste és Vére. És valamennyi ebben látja a keresztény hittitkok legmélyebbikét, a legcsodálatosabb ajándékot, melyet Krisztus az emberiségnek és Egyházának hátrahagyott. Aki ebben nem hisz − mondja épp a fent idézett Epifánius (+ 403) −, „az végleg elveszíti Isten kegyelmét és az üdvösséget”.
      Az Oltáriszentség tana oly kimagasló helyet foglalt el már az ősi hitéletben, hogy annak szóvátételét, sehogy sem kerülhették el. Szóltak is róla valamennyien!
      Lássuk e tekintetben az első századok hitét, az ősi liturgiák tanúságtételét; aztán a nagy egyházatyákét. (Folytatása következik!)

Sokakban nem is tudatosul,
hogy a keresztény hit középpontja nem valamilyen magasztos idea, kultúra vagy az erkölcsi értékek, hanem a keresztre feszített és feltámadt Krisztus. Az Isteni Gondviselés segít nekünk személyes kapcsolatot teremteni a Megváltóval. Megőrizte számunkra halálának és szenvedésének megrázó képét egy halotti leplen, amely olyan, mint egy ötödik Evangélium, amely nem tollal, hanem az értünk kiontott vérrel íródott.
     Közömbös maradhat-e az ember Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának a különleges tanúja láttán? A lepel rámutat arra a hatalmas szenvedésre, amit értünk magára vállalt az Isten, aki emberré lett, hogy minket megváltson, és kiszabadítson a Sátán, a bűn és a halál rabságából.
„Ez az értékes halotti lepel – mondta Szent II. János Pál – segít megértenünk Isten Fiának irántunk érzett szeretetének titkát. Itt a lepel nyomain a leírhatatlan szenvedést látva, szeretném megköszönni Istennek ezt a különleges ajándékot, mely előtt minden keresztény meghajol, és megpróbál Krisztus követőjévé válni. (...) A lepel segít nekünk megérteni a szenvedés titkát, melyet Krisztus áldozata szentelt meg, és mely az egész emberiség megváltásának forrása lett.” (Torino, 1998.05.24.)

Szörnyen megkínozták
     A lepel tudományos vizsgálata során kimutatták, hogy a benne eltemetett férfi 1,81 m magas, arányos testfelépítésű volt, szakállat, hosszú hajat viselt és nemes szemita arcvonásai voltak. Ezt az embert szörnyen megkínozták, megostorozták, tövissel koronázták és keresztre feszítették.
     Testén mintegy 600 sebet és sérülést találtak. Mégsem fedezhetők föl a lenyomaton a test bomlásának nyomai. Ezek az adatok mind egybehangzóak az evangéliumi leírásokkal, sőt fontos részletekkel egészítik ki azokat. Ily módon a lepel szinte kézzelfogható bizonyítékká válik és megmutatja, hogy Krisztus milyen sokat szenvedett értünk és kínhalált halt a mi üdvösségünkért! (Szeressétek egymást 1/2007 nyomán) (Folyt.)

Kerekes Károly O.Ciszt elmélkedése

     A liturgia, az Egyház hivatalos nyilvános istentiszteletének rendje kettős névvel jelöli ezt az ünnepet. Pálma-vasárnap, magyarosan Virágvasárnap, és Passió-vasárnap, Jézus szenvedésének, keresztjének vasárnapja. A két elnevezés körül egyik a külső keretre, másik a belső tartalomra vonatkozik. Pálma- illetve Virágvasárnap nemcsak azért „külső” megjelölés, mert a külső természet akkor nyílasztja az első virágokat, barkákat (barkaszentelést is ezért tartunk), hanem a régi szertartás rendje szerint ez a pálmaággal, nyíló virággal, feslő barkával való ünneplés a templomon kívül zajlott le, ünnepélyes körmenet formájában. A Passió-vasárnap (szenvedés-vasárnap) viszont nemcsak azért „belső” megjelölés, mert a Jézus kínszenvedéséről szóló evangéliumot már benn a templomban olvassák fel, illetve éneklik, hanem itt mutatkozik meg az ünnep igazi tartalma: a szenvedést értünk vállaló Jézussal való azonosulásban.
     A nagy kérdés, hogy hogyan fér össze a kettő. Tudniillik az ujjongó hozsannázás és a szenvedés, a kereszt. Ősi egyházi szóval azt mondjuk: ez misztérium, szent titok, csak a beavatottak értik meg. Hogyan értik meg, miből értik meg? Az Egyház a liturgiában – ugyanúgy, mint a Bibliában - elsősorban képi nyelven, képekben, jelképekben és jelképes cselekedetekben tanít. A misztérium mindig ott érzékelhető, ahol a külső a belsővel érintkezik. Jelen esetben, Virágvasárnapkor az érintés, a misztérium szépen érzékelhető a külső körmeneti ünneplés és a belső áldozati megjelenítés között: a templomajtóban. Ősi rítus szerint az ujjongó körmenet zárva találja a templomajtót. De a pap a körmeneti kereszttel háromszor megüti azt – ami a mennyország ajtajának megjelenítése a földön - és az ajtó a kereszt koppantására, érintésére kinyílik. A misztérium tartalma: a mennyország ajtajához Krisztus keresztje a kulcs. Csak az mehet be oda, aki ezt megszerezte, kezében tartja, mint földi életének tavasz-nyár-ősz-tél változásainak egyedüli értelmét vállalja. Nincs más kulcs a mennyországba!
     Ezt a tanítást nem szakteológusok gondolkodó elméje találta ki, hanem az Isten Könyvéből, a Bibliából növesztette ki az élő Egyház liturgiája. Bibliai megfogalmazása az Apostol nyelvén: „Nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a Keresztrefeszítettről.” (1Kor 2,2.) Magának Jézus Krisztusnak a szava erről: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és kövessen engem.” (Lk 9,23) Ennek a bibliai tanításnak egyszerű képi megfogalmazása egyetlen gesztusba sűrítve: a pap kezében tartott kereszttel megkoppantott templomajtó megnyílik: Íme, Krisztus keresztje, ez nyitja meg nekünk a mennyországot!
     Mi ennek a tanításnak a gyakorlati alkalmazása? Az, hogy vállalnunk kell az élet akármilyen nehéz próbatételét Krisztus keresztjeként, s akkor az ő mennyei dicsőségét is megnyerjük! Vigyázat, nem a jel egyszerű tárgyi megléte nyitja meg nekünk a mennyországot, hanem annak alanyi vállalása. Mint ahogy nem a behordott tüzelőanyag melegít, hanem az a tűz, amely a tüzelőanyag elégetéséből származik. Vagy mint ahogy nem az éléskamránkba begyűjtött étel-ital tart életben bennünket, hanem a megevett és megemésztett étel és ital. – A kereszt jel, szent jel. A kereszt vállalásából származó isteni élet – misztérium.
     A keresztet mint jelet már az első időktől fogva szent jelként tisztelték Krisztus követői. Úgy is, mint rajzolt, festett, vagy valamilyen anyagból kiformált jelet. De úgy is, mint saját testükre – homlokukra, ajkukra, szívük fölé – kezükkel rajzolt jelet. Áldó szóval is összekapcsolták: Áldjon meg téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek! Vagy még rövidebben: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Később általánossá vált imádságaink elején és végén, továbbá bármi munkánk kezdetekor és befejezésekor. Az igazán hívő keresztény mindig tudta, hogy nem a jel anyagi, tárgyi valósága önmagában nyit mennyországot, ehhez az Egyház tanítása szerinti alanyi elkötelezettségünk elmaradhatatlan.
     A keresztről, illetve a hívő ember keresztvetéséről – amelynek misztériumi tartalmát olyan szépen kifejezi a virágvasárnapi liturgia - sok tanulságos történetet elmondtak már igehirdetőink. Legyen szabad most egy egyéni, pontosabban családi emléket felidőzni a keresztvetésnek egy nem mindennapi, de talán mégis tanulságos értelmezéséről. Gyermekkorom emléke. Nyár, aratás, az egész család aratja, kévézi és gyűjti keresztbe az életet. (Földmíves népünk a kenyérgabonát életnek nevezi, a kévékből összerakott csomót pedig keresztnek.)
Este a kereszt-rakásnál mi gyerekek már fáradtak voltunk. Csak úgy hanyagul egymásra dobáltuk a kévéket. Édesapánk figyelmeztetett: Ne úgy, fiaim. Jól kell rakni-vetni azt a keresztet, mert különben szétfújja a szél, belever az eső, és elrothad az élet!
     Számomra örök tanítás, képnyelven adott atyai útbaigazítás a keresztvetésről, és egyben a kereszt misztériumáról is: jól kell rakni-vetni azt a keresztet, minden részletében, különben szétfújja a szél, belever az eső, és elrothad az élet. Hiszen – a Biblia és a liturgia nyelvén – a mennyország ajtajához nincs jobb, sőt egyszerűen nincs más kulcsunk, mint a kereszt, Krisztus Keresztje. – Ezt jelenti nekem a Virágvasárnap.

Kerekes Károly

A LORETTÓI ELMÉLKEDÉS A NAGYHÉTEN SZÜNETEL! Folytatása április 16-án! Kegyelemteljes Nagyhetet és örömteli Feltámadást kíván a szerkesztő! (De a békéért imádkozzunk, szakadatlanul!)

Tisztaságos Anya – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: ‒ Mária, aki a bűntelenség, a hibátlanság, a tökéletes lelki tisztaság, mentes volt minden rosszra való hajlamtól és még a kísértés sem férkőzhetett Hozzá. ‒ Buzgón kérjük Tisztaságos Anyánk segítségét, a világ erkölcsi javulásáért! –

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szent Pál tanúsága az Oltáriszentség mellett    Hogy az őskeresztények már az apostolok korában hittek az Oltáriszentségben és a valóságos jelenlétben, kitetszik az újszövetség időbelileg valószínűleg egyik legrégibb iratából, Szent Pál korinthusiakhoz írt első leveléből. (Ld. 1Kor 11,23-32)

Isteni Kegyelem Anyja – Könyörögj érettünk!

(Litánia itt!)

 Elmélkedés: ‒ Krisztus, aki minden kegyelem Forrása, a Kereszten a Boldogságos Szüzet édesanyánkul rendelte, és rábízta a kegyelmek kiosztását. ‒ Kérjük tehát a Kegyelmek Anyját, eszközölje ki a világbékét! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szűz-virág Szent Anya – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – Mária állandósult szüzességében a terméketlenség ősi félelme, csodálatos megváltást és kivirágzó méltóságot nyert. – 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Egyházunk Anyja – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – Krisztus Titokzatos Teste az Egyház, Mária pedig édesanyaként az oltalmazója. –  

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Stoffán György internetes cikke nyomán (http://polgarportal.hu/konyorulj-rajtunk-uram/)

„Könyörülj rajtunk Uram!”
     Nagyböjt utolsó hete közeleg. És szomorú vagyok. Szomorú, mert Európa társadalmainak túlnyomó többsége ostoba, nemtörődöm, rest és hitetlen. Itt játszódik a szeme előtt saját megsemmisülésének forgatókönyve, egy történet csakúgy, mint a kétezer évvel ezelőtti fájdalmas eseménysor, amelyről nem vesz tudomást, amellyel gúnyolódik, vagy amelyet nem is ismer már.
     Itt van a szemünk előtt a Szeretet megtestesítője, aki gyógyított, halottakat támasztott fel, vakoknak adta vissza a látását, aki tanított, és megnyitotta számunkra az üdvösség lehetőségét! Ő a názáreti Jézus, akit átkozott kezek megfosztottak ruháitól, ólmos korbáccsal megkorbácsoltak, töviskoszorút tettek a fejére, leköpdösték, majd egy nehéz kereszttel a gúnyolódó tömeg kíséretében felhajtották a Golgotára, hogy kezét és lábát átszögelve keresztre feszítsék miattunk. Halálát földrengés, vihar követte, s a nagy, mára ismét elfeledett beismerés: „bűneink rajtunk és fiainkon”… „Ez valóban Isten fia volt”…
Mindez, azon vezetők miatt, akik hatalmukat féltve nem ismerték el Őt ‒ akit jóllehet évezredek óta vártak ‒, s akinek jöttét a saját prófétáik megjövendölték.
     Ha péntek van, s a falusi kis templomban is megszólal a harang, Keresztútra hív, emlékezésre, bűnbánatra… de a templomban csak pár idős ember mondja egy-egy stációnál: „Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot!” Sajnos kevesen, mások helyett is ezeket az évszázados fohászokat… Ó hány templomban nincs is már Keresztút, nincs Májusi Litánia, Rózsafüzér, esti Úrangyala, mert sokan már nem is tudják, pedig az elhunyt hozzátartozókért is mondják a Miatyánkot és az Üdvözlégy Máriát…
A kocsma tele van, a Plázákban tömeg, itt-ott a tüntetéseken ostoba ordítozásban élik ki magukat a „tudós” politizálók, a mozikban véres filmek szórakoztatják a nagyérdeműt, akiknek többsége fiatal… Eközben a határainknál pogány, hitetlen és kapzsi megszállók tömege. Akiknek láttán fél évezrede embermilliók mondták lelkük mélyéből: „Könyörülj rajtunk Uram!”
Európa népei azonban ma nem könyörögnek, mert nem hisznek, és a pénteki Keresztút helyett saját szenvedésük jövendő útját választják.
     A franciák gótikus és román stílusú templomaikat rombolják, hogy helyettük pogány imaházakat, parkolót, vagy üzletházat építsenek, és a biblia hangos olvasását már a taláros testület ítéli el. Mert ma ez a törvény, amelyet hamarosan a Sharia vált fel Nyugat-Európában. A gyűlölet és a gyilkosság törvénye, a népek kiirtásának törvénye… a kereszténység megsemmisítésének törvénye. Az a törvény, vagy ahhoz nagyban hasonló, amely azt az Ártatlant ott, akkor megkorbácsolta, tövissel koronázta, gúnyolta és megölte a kereszten. S akire ma még a Nagyböjtben is csak kevesen emlékeznek!
     Ijesztő a helyzet, mert a korbácsolás elkezdődött, és a kereszthordozás elkerülhetetlen immár. Hányan fogják egykori keresztény felmenőiket megtagadni, hogy életben maradhassanak… s hányan fogják feljelenteni egymást a pogány Kádinál? Hányan fogják európaiként keresztény európai testvéreiket megölni bizonyságul a pogányok előtt… mi vár még erre az európai népre, amely soknemzetiségű, s amelyet egykor egyetlen erős kapocs, a kereszténység olvasztott egybe. Ki tudja még hány Nagyböjtöt tarthatunk meg, és hányszor adatik meg, az Isten felé fordulás, a bűnbánat-bűnbocsánat, szabad lehetősége?
     Még van egy péntek a Nagypéntek előtt, amelyen csendesen végig kísérhetjük Jézust azon az úton, amelyet értünk végigszenvedett. Keresztény ország vagyunk – voltunk! Tartsunk töredelmes bűnbánatot, tegyünk hitet ezen az utolsó nagyböjti pénteken saját templomunkban… Mert újrakezdeni mindig lehetséges, és talán soha nem volt akkora szükség erre az egyetlen mondatra, ennek a könyörgésnek a szívből és hittel való kimondására, mint ma… a talán utolsó, pogányoktól mentes, szabad Nagyböjt péntekén: „Könyörülj rajtunk Uram!”

Krisztus Szent Anyja – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: ‒ A Szentlélek minden kenetének illatával betöltötte Máriát, aki hűséges maradt Igen-jéhez és belemerült a Megváltás misztériumába. Aki Krisztust követi, az örömmel tekint az Úr Édesanyjára. –

 Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szüzeknek Szent Szüze – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: ‒ Mária, Isten legkiváltságosabb teremtménye, aki a legtökéletesebb, legszűziesebb szűz és magasan fölötte áll az összes többi szüzeknek. –

 Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

1941-ben, ezen a napon hunyt el a nagy magyar, Gróf Teleki Pál földrajztudós, egyetemi tanár, cserkészvezető, miniszterelnök.

Istennek Szent Anyja – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: ‒ A Szent Szűz nem anyaisten, mint a pogány kultúrák hiedelmeiben. Mária valóságos Istenszülő! – 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Nyolcvan éve, 1927. április 2-án hunyt el Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök, a modern katolicizmus egyik legtisztábban látó és fogalmazó géniusza, a 20. század eleji katolikus megújhodás egyik programadója. Mindazok, akár egyházi-, akár kormánytényezők, akik meg akarják újítani a nemzettudatot, a gazdasági-, kulturális- és hitéletet, az ő írásait kell útmutatóként forgatniuk!

 Mi nekünk az Oltáriszentség?

     Az Oltáriszentség a katolikus Egyház legnagyobb kincse, legcsodálatosabb, leggyengédebb titka, de egyúttal legszebb ékessége, dicsősége, erejének és örömének legfőbb forrása.     

     Mi katolikusok ugyanis azt valljuk és hisszük, hogy az Oltáriszentségben Jézus Krisztus, a világ Üdvözítője, az Isten Fia, az Istenember, láthatatlanul bár, érzékeinkkel el nem érhetőn ugyan, de mégis igazán és valóságosan jelen van. Itt van köztünk, itt van oltárainkon, néhány lépésnyire tőlünk! Nemcsak mint Isten van jelen − hiszen Isten mindenütt jelen van −, hanem mint ember is: teste, lelke, isteni- és emberi mivolta. Az a Jézus van ott igénytelen kenyér és bor színében, aki egykor a betlehemi barlangban Szűz Máriától született; aki a földön járt, tanított, gyógyított, csodákat tett; aki a keresztfán értünk meghalt; aki feltámadott s tanítványainak megdicsőülten megjelent, aki felment a mennybe s ott ül az Atya jobbján és országlásának nem lesz vége. Az a Jézus van itt köztünk az oltár titkában, aki bár mérhetetlenül fölöttünk áll, mégis kimondhatatlan leereszkedéssel szeretett minket, s akinek gyönyörűsége, hogy az emberek fiaival legyen. Aki lehajolt az ártatlan gyermekekhez és a megtérő bűnösökhöz, aki megvigasztalta a szomorúakat s feltámasztotta a halottakat. Az a Jézus van itt jelen, aki egykor újra eljövend a földre, hogy örökérvényű ítéletet mondjon eleveneken és holtakon.

     A csillagvilág teremtője, Alkotónk, a Végtelen, a Háromszorszent, örök Bíránk és Irgalmas Üdvözítőnk lakik itt az ostya képében köztünk, láthatatlanul rejtőzve, tapinthatatlanul, érzékelhetetlenül, de valóságban, az Oltár Titkában. Akarja, hogy higgyünk benne, hogy közel érezzük magunkhoz, hogy ajkunkkal érintsük, lelkünk táplálékául magunkhoz vegyük, hogy golgotai áldozatának gyümölcseként áldozati lakománk legyen.

     Természetes, hogy aki az Oltáriszentségben hisz és hinni tud, annak ez a titok hihetetlen boldogságot, örömet, erőt és vigaszt jelent. Az ilyen elmondhatja, hogy „nincs még egy nemzedék oly nagy, akinek Istene oly közel volna, mint ahogy a mi Istenünk közel van hozzánk” (2Mtörv 4,7). A hívő az Eucharisztiában hitének, szeretetének és lelki örömének legfőbb forrását, az Üdvözítő pazar jóságának, és csodás leereszkedésének legragyogóbb bizonyságát látja. Nem csoda, hogy a katolikus Egyház, amely az Oltáriszentség tanát minden időben híven vallotta, ebben a tanban boldog örökséget őriz, az Eucharisztiát istentiszteleti életének középpontjába helyezi, és minden erejét megfeszíti, hogy imádó hódolatát és örvendő szeretetét méltón kifejezésre juttassa. Ezért emeli a legszebb templomokat, ezért halmoz össze művészetet és áhítatot, ezért szólít az Oltáriszentség szolgálatába csendes elmélyülést, tömjént és virágot, gyertyák fényét, ünneplést és körmenetek ragyogását! Ezért rendez eucharisztikus világkongresszusokat és sürgeti a hívek gyakori áldozását! 
Ezért követel papjaitól tiszta életet, és alapít külön  szerzeteket  az Oltáriszentség örök imádására.  Ebben, Aquinói Szent Tamás  gondolata vezérli: „Quantum potes, tantum aude, Quia maior omni laude, Nec laudare sufficis.” − Áldd őt minden érzéseddel, mert felérned énekeddel s méltán zengened nincs erőd. („Lauda Sion”)

Nagyböjt 5. vasárnapja Fekete vasárnap, amikor a díszes kereszteket lepellel le lehet fedni és csak Nagypénteken tenni újból láthatóvá azokat.
     Az ötödik vasárnap evangéliuma visszavezet bennünket Krisztus szenvedésének előestéjére, az Utolsó Vacsora termébe. Ott állhatunk Jézus mellett, amikor az áruló Júdás eltávozik, s a Mester kimondja az új parancsolatot, mely elgondolkodtat bennünket keresztény hitünkön, s annak legfőbb parancsán: „Új parancsot adok nektek. Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!” (Jn 13,34)

Szentséges Szűz Mária – Könyörögj érettünk!

(Litánia itt!) 

Elmélkedés: ‒ Aki Szeplőtelen Szívében a Szentséget: az Örök Igét hordozza. 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szentháromság Egyisten – Irgalmazz nekünk! 

(Litánia itt!)

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szentlélek Úristen – Irgalmazz nekünk! 

(Litánia itt!)

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Kedves Olvasóim!
     Száz éves a fatimai jelenés, melyben az elhangzott istenanyai kérések máig sem teljesültek, amiként (természetszerűleg) nem teljesülhettek a Fatimai Szűzanya ígéretei sem!
     A jelenlegi világhelyzet általánosságban jelentősen rosszabb a száz évvel ezelőttihez, még akkor is, ha Európa nagyobb részében, látszólagos béke van (egyenlőre)!
     Több imafelhívás elindult már a világ békéjéért, de úgy hiszem, hogy az angol nyelvű katolikus honlap, a www.nineveh90.com reális, és a Fatimai Szűzanya kívánsága szerinti rózsafüzér imádkozásra és áldozathozatalra hívja meg az emberiséget! Melyhez csatlakozom magam is, és felkínálom Olvasóimnak is! Részletesebben lásd:
http://www.karizmatikus.hu/imak/imaink/5312-a-ninive-90-kihivas.html
     Kérek mindenkit, hogy 2017. február 13-val kezdődően KILENCVEN NAPIG, naponta mondjunk el egy rózsafüzért és hozzunk áldozatot (felajánlást) a békéért és a háború végéért ott, ahol éppen dúl!
     Ne keressünk kifogásokat (mert találunk)!
     Egyet ne feledjünk: érdemszerzőbb (és talán eredményesebb) békében imádkozni és böjtölni a békéért, mint az óvóhelyen könyörögni és éhezni!

Megváltó Fiúisten – Irgalmazz nekünk! 

(Litánia itt!)

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Bármerre jársz, bármit is csodálsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Mennyei Atyaisten – Irgalmazz nekünk!

(Litánia itt!)

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Bármerre jársz, bármit is csodálsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Krisztus hallgass meg minket! 

(Litánia itt!)

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

         Krisztus hallgass minket! 

(Litánia itt!)

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Krisztus kegyelmezz! 

(Litánia itt!)

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe

   Az Annuntiatio Beatae Mariae Virginis – Urunk születésének hírüladása - egyik legrégibb egyházi ünnepünk. Jézus születése előtt kilenc hónappal Gábor arkangyal a megtestesülés felkínált örömhírével látogatott Máriához. A Szent Szűz 'igen' válasza az isteni megszólításra, a megváltás művének kezdetévé tette e jeles napot. A keleti eredetű ünnep időpontját nyugaton a nagyböjt miatt több helyen áthelyezték, végül a VI. századtól március 25-ére került. 
     Urunk születése hírüladásának ünnepét 692-ben említik először, amikor a III. konstantinápolyi zsinat helyesnek ítélte a nagyböjtben történő ünneplését. E jeles nap ihlette az Üdvözlégy- és az Úrangyala-imádságokat (melynek hallatára a pokol beleremeg)!
     E Mária-ünnep első-sorban a második isteni személy megtestesüléséről szól, hiszen Jézus világba lépése hírüladásának rejtett eseményével kezdődött el. XVI. Benedek pápa szavaival: az Angyali Üdvözlet Szent Lukács evangéliumában „egy rejtve történt, egyszerű esemény – senki sem látta, senki sem tudott róla, csak Mária –, mégis meghatározó jelentőségű az egész emberiség történelmében. Amikor a Szűz kimondta igenjét az Angyal bejelentésére, Jézus megfogant, és általa új korszak kezdődött a történelemben.”
     Hazánkban sok helyütt e napon oltják a fákat, hisz' a magyar néphagyomány szerint Gyümölcsoltó Boldogasszony az oltás, szemzés napja: hiszen Szűz Mária is ekkor fogadta méhébe Jézust. A gyermekáldásra vágyó asszonyok Gyümölcsoltó napján hosszan imádkoznak a Szűzanya képe vagy szobra előtt térdelve. Van igyekezet, mely a "Nemzetközi Nőnapot" is március 25-re helyezné át (legalább is Mária Országában), hiszen az "Angyali Üdvözlet" szimbolizálja legnemesebben a női méltóságot (igaz ami igaz)!

Forrás Magyar Kurír cikkének felhasználásával!

AZ ÚR ANGYALA IMÁDSÁGA LATINUL, ÉNEKELVE

Kattints IDE 

Uram irgalmazz! 

(Litánia itt!)

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     Az egész liturgiában, de különösen a nagyböjti liturgiában uralkodik a megdicsőülés gondolata. Az Egyház a liturgia által a mi „színeváltozásunkat” akarja elérni, a megdicsőült Krisztus elé megdicsőült hívőket akar vezetni. Ezért mutat ismét az Úr Jézusra, akihez hasonlóan megdicsőülhetünk mi is, ha hozzá hasonlóan küzdünk a kísértések ellen. Üdvözítőnknek is szenvednie kellett, mielőtt dicsőségébe bement; nekünk, tanítványainak sem lehet jobb helyzetünk, mint Mesterünknek volt. Böjttel és önmegtagadással felkészülve élvezhetjük csak a Húsvét örömét. A mai szentlecke (1Tesz 4,1-7) is erre buzdít, az imádságok és énekek is ezt kérik.
     Könyörgés: Emlékezzél meg, Uram könyörületedről és irgalmadról, hisz azok megvannak öröktől: sohase uralkodjanak rajtunk ellenségeink, szabadíts meg minket minden szorongatásunkból.

Krisztus kegyelmezz!

(Litánia itt!)

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Uram irgalmazz! 

(Litánia itt!)

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     Sajnos korunkban nemcsak az emberi közösségek széthúzását tapasztalhatjuk, de a hívő katolikusok tragédiáját is. Vannak olyanok, akiket az 'ökumenizmus', vagy egy bizonyos 'protestantizmus' ragad magával és vannak olyanok akik a liberalizmus fertőzésében elvesztették a hitüket! Mindkét eset következménye, hogy nem hisznek már a Szentmiseáldozat teljes valóságában és nem is részesülnek benne, mely a lelkük teljes elerőtlenedését eredményezi. Ennek folytán az Egyház népe elcsökevényesedik és terméketlenné válik. Nem maga az Egyház, hanem azok, akik a katolikus tanítást nem követik már. Azt a termékenységet veszítik el, amit az Egyház éppen a Szentmiseáldozatból nyer. Mert minden onnan jön. Az Egyház szeretetének egész forrása a Szentmiseáldozatban, a Keresztáldozatban van!
     Szükségünk van a szentmiseáldozatra. Ha nem hiszünk többet a mi Urunk valóságos jelenlétében és a valódi áldozatban, amely oltárainkon újból és újból valóságosan megismétlődik, akkor a földön a szeretet forrását törvényszerűen hagyjuk elapadni. Láthatjuk ennek következményeit, melyben lassan eltűnik a keresztény kultúra, aminek következtében olyan tragikus helyzetbe kerülünk, amelyet eleddig el sem tudtunk volna képzelni.
     A katolikus Egyház ma nagyon szenved. Meg kell őriznünk a Szentmisében való hitünket, ami a szeretet forrása. Mert ma már sokan nem hisznek a Szent Áldozatban. Már nem hiszik, hogy a mi Urunk a Szent Eucharisztiában valóban jelen van és észre sem veszik már, hogy szívükből eltűnik a szeretet. Ennek okán és így képes az emberiség olyan szörnyűséges dolgokat csinálni, amely a világon eddig elkövetett minden rémtettet felülmúl.
     Ezért nekünk minden áron meg kell őriznünk a Szentmiseáldozatunkat, az Egyházhoz való maradéktalan hűségünket, minden nehézség és ellentmondás ellenére is, amelyekkel eközben szembe kell néznünk.

Imádkozzuk szívvel-lélekkel!

Uram, irgalmazz! – Uram irgalmazz!
Krisztus, Kegyelmezz! – Krisztus kegyelmezz!
Uram, irgalmazz! – Uram irgalmazz!
Krisztus, hallgass minket! – Krisztus, hallgass minket!                     Krisztus, hallgass meg minket! - Krisztus, hallgass meg minket!

Mennyei Atyaisten – Irgalmazz nekünk!
Megváltó Fiúisten  – Irgalmazz nekünk!
Szentlélek Úristen – Irgalmazz nekünk!
Szentháromság egy Isten – Irgalmazz nekünk!

Szentséges Szűz Mária        –   Könyörögj érettünk!
Istennek Szent Anyja          –   Könyörögj érettünk!
Szüzeknek Szent Szüze       –   Könyörögj érettünk!
Krisztusnak Szent Anyja     –  Könyörögj érettünk!
Az Egyház Anyja                   –  Könyörögj érettünk!
Isteni kegyelem Anyja        –   Könyörögj érettünk!
Tisztaságos Anya                 –   Könyörögj érettünk!
Szeplőtelen Szűzanya          –   Könyörögj érettünk!
Sérelem nélkül való Anya   –  Könyörögj érettünk!
Szűzvirág Szent Anya          –   Könyörögj érettünk!
Szeretetre méltó Anya         –   Könyörögj érettünk!
Csodálatos Anya                   –   Könyörögj érettünk!
Jó-tanács Anyja                    –   Könyörögj érettünk!
Teremtőnk Anyja                 –   Könyörögj érettünk!
Üdvözítőnk Anyja                –   Könyörögj érettünk!
Nagyokosságú Szűz             –   Könyörögj érettünk!
Tisztelendő Szűz                   –   Könyörögj érettünk!
Dicsérendő Szűz                   –   Könyörögj érettünk!
Nagyhatalmú Szűz               –   Könyörögj érettünk!
Irgalmas Szűz                        –   Könyörögj érettünk!
Hűséges Szűz                         –   Könyörögj érettünk!
Igazság Tükre                        –   Könyörögj érettünk!
Bölcsesség Széke                   –   Könyörögj érettünk!
Örömünk oka                         –   Könyörögj érettünk!
Lelki Edény                             –   Könyörögj érettünk!
Tiszteletes Edény                   –   Könyörögj érettünk!
Ájtatosság jeles Edénye        –   Könyörögj érettünk!
Titkos értelmű Rózsa            –   Könyörögj érettünk!
Dávid király Tornya               –   Könyörögj érettünk!
Elefántcsont Torony              –   Könyörögj érettünk!
Mária Aranyház                      –   Könyörögj érettünk!
Frigynek Szent Szekrénye    –   Könyörögj érettünk!
Mennyország Ajtaja               –   Könyörögj érettünk!
Hajnali Szép Csillag               –   Könyörögj érettünk!
Betegek gyógyítója                 –   Könyörögj érettünk!
Bűnösök menedéke               –   Könyörögj érettünk!
Szomorúak vigasztalója        –   Könyörögj érettünk!
Keresztények segítsége         –   Könyörögj érettünk!
Angyalok Királynője              –   Könyörögj érettünk!
Pátriárkák Királynője            –   Könyörögj érettünk!
Próféták Királynője                –   Könyörögj érettünk!
Apostolok Királynője             –   Könyörögj érettünk!
Vértanúk Királynője               –   Könyörögj érettünk!
Hitvallók Királynője               –   Könyörögj érettünk!
Szüzek Királynője                    –   Könyörögj érettünk!
Mindenszentek Királynője     –   Könyörögj érettünk!
Áteredő bűn nélkül fogantatott Királynő – Könyörögj érettünk!
Mennybe felvett Királynő      –   Könyörögj érettünk!
Szentolvasó Királynője           –   Könyörögj érettünk!
Családok Királynője                –   Könyörögj érettünk!
Béke Királynője                        –   Könyörögj érettünk!
Kármel ékessége és fénye       –   Könyörögj érettünk!
Magyarok Nagyasszonya        –   Könyörögj érettünk!

Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit – Kegyelmezz nekünk!
Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit – Hallgass meg minket!
Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit – Irgalmazz nekünk!

Imádkozzál érettünk Istennek szent Anyja!
Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire.

Könyörögjünk!
     Engedd kérünk Úristen, hogy mi, a te szolgáid folytonos lelki és testi jólétnek örvendhessünk és a Boldogságos, mindenkor Szűz Máriának dicsőséges közbenjárására a jelen szomorúságtól megszabaduljunk és örökké tartó örömet élvezzünk.
Krisztus, a mi Urunk által. Amen.

     Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Anyja. Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, mindenkoron dicsőséges és áldott Szűz. Mi Asszonyunk, mi Közbenjárónk, mi Szószólónk, engeszteld meg nekünk Szent Fiadat, ajánlj minket Szent Fiadnak, mutass be minket Szent Fiadnak. Amen.

     Nem ismerjük eléggé azokat a kincseket, amelyeket Isten szeretete ajándékozott nekünk. Ez a szeretet, ami megmutatja nekünk, mit tett értünk, mi a mi célunk és mi az az eszköz, amivel célunkat elérhetjük.
     Mi a célunk? A mi célunk, hogy bejussunk az Ígéret Földjére, a Mennyországba, Isten Országába, a Legszentebb Szentháromságba.
Mit fogunk mi ott csinálni? Nos, „Deus caritas est” ‒ Isten a Szeretet. Nincs annál szebb, nagyobb, szeretetreméltóbb, csodálatosabb, mint a Szeretet. Szent Pál szavai szerint (1Kor 13,1-8), aki szeret, az nem gondol magára. Aki szeret, az csak a másikra gondol. Aki szeret, az mindent megtesz az embertársaiért.
Semmit sem önmagáért, mindent másokért, és mindenekelőtt Istenért tenni. Ez az Isten iránti szeretet.
     Kétségkívül, csak halvány képünk van a legszentebb Szentháromság bensejében uralkodó ezen szeretetről. És ha létezik „eszköz”, amivel ezt a szeretetet megismerhetjük, akkor a Szentmiseáldozat az, ami nekünk e szeretetről a legszívbemarkolóbb és a legvalódibb képet adja. A földön nem volt soha akkora és olyan szeretet-aktus, mint a mi Urunk Jézus Krisztus legszentebb és legfennköltebb kereszthalála, ami által a mi lelkünket megmentette.
     Ha részt veszünk a Szentmiseáldozaton, akkor az Isten- és a felebaráti szeretetnek kell eltöltenie bennünket, a szeretetnek e végtelenül nagy tette iránt, amit Urunk végrehajtott azzal, hogy feláldozta magát Atyjának, és hogy Vérével a lelkünket ismét Isten kegyelmi állapotába vezesse.
     A szentáldozásnál mindig arra kell vágyakoznunk, hogy továbbra is megkaphassuk Őt, és hogy felgyújthassuk az Ő lángoló szeretetét a szívünkben, a bűn felperzselésére. A bűn a szeretet ellen irányul. Amilyen mértékben el vagyunk telve szeretettel, olyan mértékben tudunk a kísértéseknek ellenállni. Ha tehát vétkezünk, a szeretet parancsa ellen cselekszünk.
     A mi Urunk egészen Szeretet. Egyetlen vágya, hogy bennünket is oda vigyen, ahol nem lesz más csak a szeretet, és semmi olyan nem lesz, ami ellenkezne a szeretettel. Ez a mennyország!
     Ez bizonyos mértékben már a földön is megtapasztalható, ahol szeretik egymást az emberek. Mindazonáltal a leghalványabb elképzelésünk sincs arról, milyen lehet a mennyország, ahhoz képest, amit itt a földön boldogságként élünk meg.
     Próbáljuk meg ezért magunkat egyre szorosabban és egyre jobban egyesíteni a mi Urunk Jézus Krisztussal, és erre a nagyböjti időszak a legalkalmasabb. (Folyt.)

A litánia rövid története
     A litánia (gör. litaneuó = alázatos könyörgés), régies magyar elnevezése: letenye.
     A katolikus liturgiában mondott válaszos imádság, mely felszólításokból és az ezekre adott válaszokból áll, ennek formája már az V.-VII. században kialakult.
     A Lorettói litánia a legszebb köszöntések gazdag gyűjteménye, amelyben a hívő nép Isten Anyját tiszteli. A Boldogságos Szűz megnevezései részben a Szentíráson alapulnak (némely még bizánci eredetű pl. lelki edény), majd kiváltságaiban, a megdicsőült világ királynőjeként és a pápai megnyilatkozások jelzőivel, végül Királynőnként köszöntjük Őt.
     A népi buzgóság a XIII. századtól kezdve tisztelte Lorettóban a Szent Család názáreti házát, és történetileg bizonyított, hogy a lorettói szentélyben már a XVI. század kezdetétől (mások szerint már 1400-tól) elénekelték a litániát minden szombaton a Boldogságos Szüzet köszöntve. Amikor Canisius Szent Péter 1558-ban Lorettóban járt és meghallotta ennek éneklését, átvette imakönyvébe és terjesztette.
     Példaértékű az utókor számára, hogy VII. Orbán pápa 1691-ben kiadott dekrétumában megtiltotta a különböző Mária-litániákat, és egyetemes használatra a "Lorettói litániát" rendelte el. (Bizony a különféle, sokszor mondva csinált "rózsafüzérekkel" is ezt kéne tennie egyházunknak!)
     A pápák azóta is mindig hangsúlyozták a közös és egyéni imádkozásának jelentőségét és kegyelmi érdemeit.  XIII. Leó pápa 1886-ban megújította, XII. Piusz kiemelten ajánlotta, VI. Pál pápa pedig hozzáfűzte az "Egyház Anyja" megszólítást.
     A bevezető rész ráirányítja figyelmünket, hogy minden adományt Mennyei Atyánktól kapunk, és Jézus Krisztus volt az, aki feltárta nekünk a Szentháromság titkát.
     A litánia megszólításaiban: 3 szentnek nevezi Máriát, 12 anyának, 10 szűznek, 14 királynőnek, 3 edénynek, 2 toronynak, végül 12 különböző képpel idézi a Szűzanya lelki szépségét. Befejezésként az Isten Bárányához fordulunk, és könyörgéssel fejezzük be a Boldogságos Szűz köszöntését. Illő és üdvös, ha az Istenanya közbenjárását kérjük a világ krisztusi békéjéért! Imádkozzunk tehát szüntelenül!

     Nincs jogunk arra, hogy csak úgy elmenjünk azon tény mellett, hogy Urunk meghalt a kereszten, hiszen érettünk ‒ a mi üdvösségünkért ‒ vállalta az áldozatot, és eledelül hagyta ránk magát, hogy el ne vesszünk. Ez a mi Útravalónk és bizony a Szentmiseáldozat nélkül eltévednénk és elvesznénk. „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van” (Jn 6,53-54) ‒ mondja az Úr.
     Mély imádattal kell tehát a Szentmiseáldozat iránt viseltetnünk, mert ott van a mi húsvétunk, a mi kivonulásunk!
Nincs másik út. A világ egyetlen emberének sincs más lehetősége, csak ez az Út! Csak a Kereszt útja létezik és a mi Urunk Jézus Krisztus Teste és Vére, a Legszentebb Eucharisztia, amely (Aki) megment bennünket.
Ezért kell nekünk a Szentmiseáldozattal mélységesen összeforrnunk, ezzel a titokzatos valósággal, melyet sajnos túl gyakran feledünk.
     Erről a rendkívüli valóságról ‒ amely nem csupán szimbólum, hanem az életadó Áldozat ‒, amely oltárainkon azóta is folyvást megújul ‒, erről kell állandóan elmélkednünk.
     Ezt olvashatjuk a Tridenti Zsinat csodálatos szövegeiben: „Ugyanaz a pap, ugyanaz az áldozat. Nincs különbség a Kálvária és a Szentmise között. Az egyiken véres módon, a másikon vértelen módon ugyan, de az áldozat pontosan ugyanaz. Ugyanaz a pap, a mi Urunk Jézus Krisztus, aki áldoz és Ő az áldozati adomány, a mi Urunk Jézus Krisztus.”
És a pap az, aki a mi Urunk Jézus Krisztus eszköze, „In persona Christi”, Krisztus személyében cselekszik, hogy ezt a kálvárián lejátszódott drámát, valóságosan megismételjék. (Folyt.)

Könyörögjünk a békéért! Könyörögjünk az üldözött keresztényekért! Könyörögjünk Édes Magyar Hazánkért! Könyörögjünk a faimai ígéretek beteljesüléséért!
     Kedves Olvasóim! A Lorettói Litánia e napi bontásával kívánom felhívni kedves figyelmüket erre a gyönyörű Szűz Máriát köszöntő, méltató és a közbenjárásáért könyörgő imára. Most elkezdve a bevezetőkkel együtt május 31-ig, 71 posztban kínálom elmélkedésre illusztrációkkal! 
A cél, hogy naponta egy-egy képen és könyörgésen elmélkedve, Istennek felajánlott áldozatot (böjtöket) hozva imádkozzunk a békéért, a kereszténységért, hazánkért és összességében a Szűzanya fatimai ígéretének beteljesüléséért! Mindezt akár a Lorettói Litánia elmondásával (ld. a 3. részben), akár a Szent Rózsafüzér imádkozásával, akár csak napi három Üdvözléggyel! Az Üdvözlégyekbe foglaljuk bele a Szeretetláng fohászt: „...imádkozzál érettünk, bűnösökért (és) áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, most és halálunk óráján. Amen”.
     – Ne feledjük, hogy a világ nagyobb részében már nyílt keresztényüldözés folyik és négy percenként ölnek meg egy keresztényt a hitéért! Márpedig ez a "világra szabadult fajzat" nem fékezhető meg másként, mint imádsággal és böjttel! (Vö. Mt 17,21)
     A fatimai kis Jácinta szavai: „Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. (...) A békét égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, amely a szívemben ég, amellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (Fatimáról beszél Lúcia n. IV. kiadás. 2006. 128.o.)                                                                                                                     Törekednünk kell a sátáni erők megfékezésére (a Szűzanya szavai:) „...melyet az egész világ összefogó erejével fogunk megvalósítani. Ne hátráltassátok, mert egyszer felelnetek kell a rátok bízott tengernyi lélekért. Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el. A sátán oly mértékben lesz világtalanná, amilyen mértékben ti munkálkodtok ellene. A tétlenségért nemcsak a papságot fogja terhelni felelősség, hanem mindazokat, akik kényelemből nem álltak be a lélekmentő munkába. Szeretetlángom kegyelmi kiáradását indítsátok már el! Az összefogáshoz csodálatos erővel és kegyelmekkel árasztalak el benneteket tömegesen és egyénenként is. A felelősség nagy, de munkátok eredménye nem lesz meddő. Az összefogó munkából egyetlen lélek se maradjon ki. Szeretetlángom szelíd fénye gyújtani, gyulladni fog az egész földkerekségen, és a sátán megalázottan és tehetetlenül hatalmát veszti. Csak ezt a vajúdást ne akarjátok meghosszabbítani.” (Szeretetláng Lelki Napló III/130)
     Gondoljunk arra, hogy már hányan könyörögnek Istenhez sanyarú helyzetükben és hányan „böjtölnek” kényszeredetten, mélységesen bánva, hogy nem – vagy nem eléggé buzgón tették ezt – a békés életükben! Márpedig a normál élethelyzetben végzett ima és áldozat sokkal érdemszerzőbb! Tegyük meg tehát hitből és szeretetből, amíg nem késő! Köszönöm a segítséget a szenvedőkért és önmagunkért! Kérjük ehhez Szent József segítségét! 
     A képek és a szöveg forrásaként, részben az alábbiakat használtam:
P. Szeghy Ernő OCD: Örömünk oka - Szent Gellért Kiadó Budapest, 2001
http://confraternitarosariocorbetta.jimdo.com/il-santo-rosario/litanie-lauretane/
http://ipolyvarboplebania.blogspot.hu/search/label/Lorett%C3%B3i%20lit%C3%A1nia
http://s1176.photobucket.com/user/enotrius2/media/ITALIA%20-%20ARIODANTE%20MANFREDI/17MATERINVIOLATA.jpg.html
http://web.axelero.hu/kesz/jel/03_05/loretoi.html
http://www.kek.org.rs/hu/elmelkedes/A-Loreti-litania

„Ha nem tartotok bűnbánatot, elvesztek.” (Lk 13,1–9)

     Első olvasásra úgy tűnik, hogy ez a mai evangélium dörgedelem és fenyegetés. Mennyivel jobban esne a tékozló fiú apjáról olvasni, aki feltételek nélkül szeret és bocsát meg! Mégis, miért erről beszél Jézus és nem az Atya irgalmáról és mindent megbocsátó szeretetéről?
     Az evangélium felszólítása ugyanaz, amely bensőleg indította a tékozló fiút is, amitől felindult benne a bánat és hazaindult bocsánatot kérni.
     Jézusnak ezek a szavai számunkra sem félelmet hivatottak ébreszteni, hanem tisztánlátást, a benső felismerést: miszerint magunknak is tennünk kell valamit az üdvösségünkért. Ha én nem akarom beengedni, Isten nem töri rám erőszakkal az ajtót. A jézusi gyógyításoknál is előbb megkérdezi, hogy akar-e meggyógyulni, majd felszólítja valaminek a megtételére („nyújtsd ki a kezed”), ami eddig Isten nélkül nem volt lehetséges, vagy nem volt értelme, tehát, bizalom kellett hozzá.
A megtéréshez, a bűnbánathoz is bizalom kell: bizalom Isten megbocsátó szeretetében, akárhányszor térek is vissza hozzá.
     Jézus nem fenyeget, hanem az igazságot mondja ki: ha nem tartotok bűnbánatot, elvesztek. Nem szeretjük a kimondott igazságot, mert általában nem kellemes, de nélküle mégsem lehetünk szabadok. Nem hitegethetem magam azzal, hogy Isten úgyis megbocsát, akár bűnbánatot tartok, akár nem. Ez a téves gondolkodás ugyanis nem tesz szabaddá. Szembe kell néznem az igazsággal, akkor lehetek szabad, ha gyökeresen szakítok a bűnnel, ha egészen elfordulok attól, ami Istentől elválaszt: ez a megtérés. A megtérés: gyökeres szakítás a bűnnel és visszafordulás az Istenhez. A szívünk visszafordítása hozzá. És ebben nincs fokozatosság: vagy megteszed, vagy nem! Nem lehet egy kicsit megtérni, aztán majd a többit a halálunk előtt gyorsan egyenesbe hozzuk.
Mert vigyázat!  - ahogyan élünk, úgy fogunk meghalni is – és korántsem biztos –, hogy az utolsó pillanat adott lesz-e a megtérésre!
     Tartsunk tehát bűnbánatot akkor is, ha nem követünk el nagyon nagy bűnöket, mert a kicsi bűnök is elfelé visznek az Istentől. Ha a tékozló fiú nem szállt volna magába és nem fordult volna vissza bocsánatot kérni, az apa hiába várta volna, hogy visszafogadja. Igen, az Isten irgalmas és megbocsát. Isten tőlünk is megkérdezi: akarod-e az üdvösséget? Ha igen, akkor tarts bűnbánatot és fordítsd vissza a szívedet. Vagy ha neked már nem megy, kérd, hogy fordítsa vissza Ő. Forrás nyomán 

     A nagyböjti napokban minden ájtatossági gyakorlatnál, amelyet Hamvazószerda óta hajnalonta énekelünk, gyakorta hallunk az Úrnak a népéhez, a szőlőhegyéhez, a nyájához szóló hívó szavaként: „Én nemzetem, te ellened mit vétettem? – Quid feci tibi?” Mit tettem, hogy így elvetettél, megfeszítettél?
     A mi Urunk tudva és akarva vállalta értünk a keresztáldozatot, hogy ezáltal a kivonulásakor magával vihessen bennünket. Ezek után meg kell magunktól kérdezzük: honnan és hova kell megérkeznünk?
     A kiindulópont számunkra, hogy az ördög szolgaságában vagyunk, amiként a zsidók az egyiptomiak szolgaságában voltak. Pontosan ebből a szolgaságból akar bennünket a mi Urunk Jézus Krisztus kiszabadítani, mégpedig a Szent Keresztség által. A Keresztséggel, amely a mi Urunk Jézus Krisztus Szentséges Vérével van megjelölve.
     Nagyon jól tudjuk, hogy csak akkor menekülünk meg, ha célba értünk, abba a célba, amely felé igyekszünk (igyekeznünk kéne), és amelyre teremtettünk: az Ígéret Földjére. Zarándokok vagyunk, ahogy a zsidók zarándokoltak a sivatagban. Negyven évet töltöttek szenvedések és nehézségek közepette. Mannával táplálkoztak és azzal a csodálatos vízzel üdítették fel magukat, amit Isten adott nekik.
     Nekünk viszont sokkal többünk van, mint a manna. Sokkal többet birtokolunk, mint azt a csodálatos vizet! Mi az Urunk Jézus Krisztus Testét és Vérét, a Legszentebb Eucharisztiát birtokoljuk! Ez a mi mannánk, italunk, táplálékunk ezen a zarándokúton.
     Az, hogy negyven vagy nyolcvan évig zarándokolunk e földön, az nem sokat számít! A lényeg, hogy mi is lélekveszélyes sivatagban vagyunk és állandóan ki vagyunk téve annak, hogy az ördög rabszolgaságába visszaesünk. Tehát védekeznünk kell, és folyvást meg kell erősíteni magunkat.
     Számunkra is világító oszlopot adott Isten, ami előttünk jár, ez a mi hitünk és ennek őrzője az Egyház, mely a hit által megtanít bennünket, hogy merre kell mennünk. (Folyt.)

ENGESZTELŐ ÉS KÖNYÖRGŐ
IMAEST A CSALÁDOKÉRT

2017. március 21., 17 óra;
Szeretetláng-kápolna
1065 Bp., Székely Bertalan utca 25.

AZ IMAESTET VEZETI:

RÉCSEI NORBERT ATYA

A Szentmise végén, mindenki egyéni áldásban is részesülhet!

Kedves Testvérünk!

Ismét közös imára szeretnénk hívni Benneteket a családokért!
Oly sokan keresnek meg bennünket,
amikor "összecsapnak a hullámok a fejük felett", amikor
a családtagok között nincs egyetértés, nincs béke és egység,
vagy valaki testi-lelki betegségben szenved!

A Szent Szűz Szeretetlángja
- aki maga Jézus Krisztus -
hatalmas erőforrás lehet a mindennapjainkban és az imáinkban!
A Szűzanya ezt mondja a Szeretetláng Lelki Naplóban:
"Tüzet tűzzel fogunk oltani: a gyűlölet tüzét a szeretet tüzével."

Azért jövünk össze hónapról hónapra imádkozni családjainkért,
hogy a gyűlölet tüze kialudjon,
és a szeretet uralkodjon minden családi közösségben.

EZÚTON TÁJÉKOZTATJUK A TESTVÉREKET,
HOGY ÁPRILISI IMAESTÜNK
A HÚSVÉTI ÜNNEPKÖR MIATT ELMARAD!

A szerkesztő általi kivonat, Marcel Lefebvre érsek 1979. április 15-én, Ecône-ban elhangzott húsvéti prédikációjából.

     Korunkban, amikor az Egyház tanításában a legnagyobb zűrzavar uralkodik, a Húsvétot sokan olyan ünnepként fogják fel, amely üdvösségünk kérdésében a végső megoldást hozta meg. Mégpedig oly önáltató módon, miszerint Urunk feltámadásával mindenki számára bebiztosította az üdvösséget, és nincs tovább okuk az aggodalomra. Jézus feltámadása révén biztosak lehetnek az örök üdvösségükben. (?)
Ez a felfogás azonban a protestánsok és nem a katolikusok nézetét vallja.
     Húsvét ünnepe kétségtelenül az Egyház liturgikus életének csúcspontja, és ez a legnagyobb ünnepünk. Ám, kíséreljük meg közelebbről is megvizsgálni, hogy mit tanít az Egyház a Húsvét ünnepéről.
     Elsőként is, mit jelent az a szó, hogy Húsvét? Transitus-t, amely átmenetet jelent. Tehát, amikor húsvétot ünnepeljük, akkor az „átmenetre” való emlékezést, vagy előkészületet ünnepelünk. De kérdés, hogy milyen átmenetre?
Kétségkívül, egyfelől a zsidóknak Egyiptomból az ígéret földjére való kimenetelét. Ezt a kivonulást azonban olyan események kísérték, amelyek egy sokkal fontosabb „másik átmenetnek”, a keresztény Húsvétnak az előképei, szimbólumai voltak.
„Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. – Ecce Agnus Dei, ecce qui tollit peccata mundi!” (Jn 1,29)
A mi Urunk valóban a Bárány. Ő az Igaz Áldozat, aki kínszenvedésével, halálával és feltámadásával kiengesztelte a Mennyei Atyát. „Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához” (Jn 13,1) és ez a mi Urunk dicsőséges kivonulása ebből a világból Atyjához.
     Követendő kivonulás a bűn-, a sötétség-, a vétkes szenvedélyek világából, amiként egykor a zsidó nép az egyiptomi szolgaságból. Mert ez a világ is szolgaságban van, mégpedig az ördög szolgaságában. Ezért nekünk ebből a világból az ígéret földjére, a mennyországba kell jutnunk, ez lesz a „Igazi átmenet”. Ezért alapította meg Jézus a Legszentebb Eucharisztiát, az életadó „Mannát”! Ebben a szellemben alapította a papságot és a Szentmiseáldozatot. Úgy tette ezt meg, hogy ez teljesen annak az előképnek feleljen meg, amely a zsidóknak Egyiptomból való kivonulását jellemezte. (Folyt.)

FATIMA, A VÉGSŐ IDŐK REMÉNYCSILLAGA

címmel, e blog szerkesztője előadás-sorozatot tart
a Rákospalotai Magyarok Nagyasszonya Plébánián!
1153. Bp. Bácska u. 3
Az előadások időpontjai páros hetenként kedden:
január 10; január 24; február 7; február 21; március 7;
március 21; április 4; április 18; május 2; május 16;
május 30.
Az előadások a 18 órai Szentmisét követően
19 órakor kezdődnek!

BKV járat, Újpest városközponttól: autóbusz: 25, 104, 104/A, 170, 204, 96, 196/A.
(A vastagon szedett járatok egyik megállóhelye, a plébánia előtt van.)

     A 17. századi Írországban kemény üldözés tört a katolikus hívek, különösen főpásztoraik ellen. Az erőszakos protestantizálással egyidőben az angolok területeket hódítottak el Írországtól, a végletekig fokozva az elnyomást. Cromwell Olivér 1649 Nagyboldogasszony napján azzal a szándékkal kötött ki Írország partjainál, hogy kiirtsa az országból „az istenkáromló misehallgatókat.” Féktelen tömegmészárlásokat hajtottak végre, mellyel az angol történelem nem dicsekszik.
     A protestáns csapatok hamarosan elérték Clonfert egyházmegyét. Walter Lynch püspöknek menekülne kellett, de először szülővárosába Galway-ba ment, ahonnan Mária-képpel távozott néhányad magával. Az ír püspök iszonyatos nélkülözések után 1655-ben Bécsben bukkant fel, ahol megismerkedett Püsky János győri püspökkel, aki meghívta töröktől dúlt hazájába Győrbe, megbízatást kínálva neki.
     Az ír püspök visszatérését tervezte hazájába, de 1663. július 14-én elhunyt és a győri székesegyház kriptájában temették el. Csekély hagyatékából a Galway-ból magával hozott 'Gyermekes Mária'-kép a székesegyházba került.
     Pár évtized múlva Írországban ismét katolikus-üldözés tört ki. 1697. március 16-án a dublini parlament a legsúlyosabb büntető törvényt hozta a katolikusokra. Ez lett az ún. „Act of Banishment”, melyet a király is jóváhagyott. A rendelet, minden pápa-hű egyházi tisztségviselőt kiűzetett az országból, visszatérésük esetén halálbüntetés terhe mellett.
     A határozat megszületésének napján, 1697. március 17-én, ami egybeesett Szent Patrik Írország térítő apostolának és védőszentjének ünnepével, a győri székesegyházban a reggeli szentmise kezdetétől, 6-tól 9 óráig a Szűzanya szeméből véres könnyek gördültek alá.
A hír hallatára a képet levették a falról és egyházi és polgári személyek hivatalos vizsgálat alá vették. A könnyeket kendővel itatták fel, amely „sudarium” néven a mai napig tisztelet tárgya. Ezt Zichy Ferenc püspök ezüst keretbe foglalta és hitelesítéssel látta el.
     A csodás eseményről Keresztély Ágost herceg győri püspök, 7 év után engedélyezte a kép oltárra helyezését és a képnek adományozta I. Lipót császártól kapott 43 gyémánttal díszített mellkeresztjét.
A kegyképnek gróf Zichy Ferenc megyéspüspök emeltetett márványoltárt 1767-ben, egy-egy oldalán Szent László a rózsafüzérét, Szent István király pedig a koronáját ajánlja a Boldogasszonynak.
     VI. Pál pápa 1968. február 19-én, teljes búcsú elnyerését engedélyezte minden március 17-én, valamint az esztendő bármely napján búcsút nyerhetnek azok, akik a székesegyházat meglátogatják és ott (kegyelmi állapotuk feltétele mellett), legalább egy Miatyánkot és Hiszekegyet elimádkoznak.
     Szent II. János Pál pápa mindkét magyarországi látogatása alkalmával meglátogatta a győri Könnyező Szűzanyát, 1991. szeptember 6-án és 1996. szeptember 7-én. A Szent Pápa kitért a magyar nemzet több évtizeden át tartó súlyos megpróbáltatásaira, arra, hogy a kommunisták megdöntve a jogállamot, az Egyházra mint első számú ellenségre támadtak és az ateizmust igyekeztek elültetni a lelkekben. Ennek ellenére 1947 óta szakadatlan a március 17-i papi zarándoklat, melyet a kommunista rendszer sem mert megtiltani.
     2005-ben a kegykép Győrbe érkezésének 350. évfordulóján a magyarországi ír nagykövet és egy ír miniszter jelenlétében emléktáblát avattak Walter Lynch ír püspök tiszteletére a Győri Bazilikában. (A képen John Kirby püspök, a Clofert-i egyházmegye főpásztora Győrben)
A Győri Kegykép részletes történetét lásd:
http://szeretetlang.blog.hu/2014/11/23/maria_konnyei_23_resz_a_gyori_konnyezo_szuzanya
http://szeretetlang.blog.hu/2014/11/24/maria_konnyei_24_resz_a_gyori_konnyezo_szuzanya
http://szeretetlang.blog.hu/2014/11/25/maria_konnyei_25_resz_a_gyori_konnyezo_szuzanya_570
http://szeretetlang.blog.hu/2014/11/26/maria_konnyei_26_resz_a_gyori_konnyezo_szuzanya

Az örökimádás-kápolna mindent megváltoztatott a mexikói Juárezben
     Az Észak-Mexikói Ciudad Juárezben található az egyik legforgalmasabb határátkelő Mexikó és az Egyesült Államok között, egy folyó (és az országhatár) választja el a texasi El Paso városától. Az 1,3 millió lakosú város fekvésének is tulajdonítható, hogy a drogkartellek közötti harc eluralkodott, és Juárez a világ legveszélyesebb városai listájának elején foglalt helyet.
Naponta átlagban negyven ember vesztette életét, mert két drogkartell harcolt a városért, hogy onnan az Egyesült Államokba juttathassák a drogszállítmányokat.
Mára azonban, jelentősen csökkent a gyilkosságok száma, a város lekerült erről a rossz hangzású listáról: a 2010-es 3766 eset helyett 2015-ben 256 ember vesztette életét erőszakos cselekmény következtében.
     Ez a javulás nem csak a helyi hatóságok munkájának tulajdonítható, hanem Patricio Hileman atya véleménye szerint mélyebb oka van: az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus.
„Amikor egy városban éjjel-nappal imádják Istent, az a város megváltozik” – mondta Patricio Hileman, a mexikói pap, akinek célja ezer örökimádás-kápolna életre hívása Latin-Amerikában.
Patricio Hileman az argentin Mária Rádiónak beszélt arról, hogy 2013-ban misszionáriusok megnyitották az első örökimádás-kápolnát Juárezben. Az atya felidézte, hogy a helyiek arról beszéltek, azért nem ér véget a harc, mert katonák támogatják az egyik kartellt, a rendőrség pedig a másikat. A hatalomért folyó harcnak ártatlanok is áldozatul estek, a kartellek lakóházakat gyújtottak föl, sokan elmenekültek a városból.
Az egyik plébánia kétségbeesett hívei arra kérték a misszionáriusokat, nyissanak örökimádás-kápolnát a városban, mert „csak Jézus tudja megmenteni őket, csak ő adhat biztonságot”. A misszionáriusoknak csupán három napjába telt, és megnyílt az első örökimádás-kápolna Juárezben.
Egy napon, mesélte Hileman atya, amikor a város szinte ostrom alatt állt, egy helyi asszony hajnalban az örökimádás-kápolnába igyekezett szentórára. Hat katona megállította, számon kérve, hova igyekszik. Az asszony elmondta, hogy a kis kápolnába - majd, mivel továbbra sem értették, azt javasolta nekik, kísérjék el, nézzék meg saját szemükkel. A kápolnában a katonák még hat asszonyt találtak, akik az Oltáriszentséget imádták ezen a hajnali órán. Az asszony azt mondta a katonáknak: „Azt hiszitek, ti védtek minket? Napi huszonnégy órán át imádkozunk értetek.” Az egyik egyenruhás katona térdre hullott, fegyverrel a kezében, és „sírva fakadt az Eucharisztia előtt. Másnap pedig hajnali háromkor ismét ott találták: civil ruhában imádta az Oltáriszentséget, könnyei patakokban folytak.”
     Két hónappal a kápolna megnyitása után rádöbbentek a város lakói: amióta megnyílt, nem volt haláleset Juárezben.
    „Évente tíz kápolnát építünk – mesélt tovább Patricio Hileman a Mária Rádiónak. – Ráadásul akkoriban be akarták zárni a szemináriumot, mert csupán nyolc papnövendék tanult benne – most pedig nyolcvannyolcan vannak. A püspöktől tudom, sokan azok közül kerültek ki, akik részt vettek a szentségimádásban.”
    „Ezt cselekszi Jézus egy plébánián, amikor az emberek megértik: Krisztusban találunk biztonságot” – szögezte le a mexikói lelkipásztor, majd hozzáfűzte: a legnagyobb csodák hajnalban történnek.
Hajnalban, kora reggel „vagyunk leginkább békében, akkor jobban meghalljuk Istent, az elménk, a szívünk nyugodtabb, ott vagyunk egyedül Isten előtt. Ha nagylelkű vagy Jézussal, ő ezerszer nagylelkűbb veled.”
Forrás nyomán: Catholic News Agency - Magyar Kurír
Spanyol nyelvű riportfilm: https://www.youtube.com/watch?v=K0HKnEooSVo

SZENT PATRIK /389-461/ /március 17/

Írországban Szent Patrik napján így köszöntgetnek az emberek egymásnak:
"Áldjon meg az Isten és Szent Patrik!"
Ennek a csodálatos hitvallónak, apostolnak tisztelete kiemelkedő az írek körében.
Ki is volt ez a tiszteletreméltó szent ember?

     Minden valószínűség szerint 389-ben született Skóciában, Kilpatrick-ban. Apja katonatiszt, vagy szerpap volt, ez bizonytalan. Édesanyja rokona volt a tours-i Szent Márton püspöknek. Patrik neve püspökké szentelése előtt Szukát volt.
     Két hiteles levél is fennmaradt tőle, amikből az életére vonatkozó adatok kikövetkeztethetőek. 16 évesen portyázó ír pogányok elrabolták és rabszolgaként pásztorként tartották 6 éven át országukban. Ezalatt ő hidegben, fagyban is hajnalban kelve elvégezte napi imádságát és megedződött későbbi feladatára. Majd egy álmot látott, amiben hang szólította, hogy hajó várja, ami haza fogja szállítani. Így is történt.
     Amint hazatért, újabb álmot látott, amiben egy hang Írországba hívta. Ekkor hozzálátott teológiai tanulmányainak elvégzéséhez Franciaországban. Tours-ban lett szerzetes, majd Auxerre-ben tanult. Nagy tudásra tett szert. Amikor meghallotta, hogy meghalt az írek misszionáriusa, felszentelt püspökként Celesztin pápa megbízásából tért vissza Írország nyugati és északi vidékeire.
     A 30 éven át tartó apostoli munkája alatt az Üdvözítő igéjének hirdetésével rengeteg embert keresztelt meg, s a pogány szigetet a szentek szigetévé változtatta. Sok püspököt szentelt fel, a családokat az evangéliumi erények gyakorlására tanította, számos papot szentelt fel az országnak és megszervezte az ír egyházat. Beszédei hasonlatosan hatásosak voltak Szent Péter beszédeihez.
     A csodálatos szent életpéldája, hősies áldozatossága és rendkívüli imaélete bő aratásokkal és kegyelmi gyümölcsökkel áldották meg Írországot. Elmondott naponta 150 zsoltárt 200 imádsággal, éjjel ennél is  többet. Alig aludt, és imádságai mellett tevékeny apostoli életet folytatott.
     Szent Patrik hasonlóan Szent Pálhoz, maga kézi munkájából élt, semmit el nem fogadott. Gyakran erős honvágy gyötörte, de soha egyetlen pillanatra sem hagyta el új hazáját, nehogy távollétében nyája hiányt szenvedjen. 461. március 17-én Down város mellett halt meg, anélkül, hogy hazáját viszontláthatta volna.
     Halála után sokan zarándokoltak ahhoz a barlanghoz, melyben a hitetleneknek megmutatta a pokol kínjait és a mennyei örömöket. Ez a hely a középkorban a vezeklés helye lett. (Lásd az alsó képet!)
     A sok megtérés miatt ezt a barlangot Szent Patrik Purgatóriumának nevezték el. Már a hetedik században Írország védőszentjeként tisztelték.

Katona Farkas Ferenc, O.Ciszt. által összeállított "Fatimai kilenced" nyomán a szerk.!

KILENCEDIK NAP
Kedves Olvasóim!
     Csak akkor maradhatunk meg az üdvösség útján, ha megmaradunk katolikus hitünkben! Csak akkor maradhatunk meg hitünkben, ha nem szakadunk el Krisztus Titokzatos Testétől, az Egyháztól! Csak akkor nem szakadunk el az Egyháztól, ha hűségesek maradunk tanításához és az Evangéliumhoz! Márpedig rózsafüzér imádság nélkül nincs bensőséges Mária-tisztelet. Mária-tisztelet nélkül nincs bensőséges kereszténység és kereszténység nélkül nincs béke!
     Idén van 100 éve, hogy az Istenanya megjelent Fatimában. A Szűzanya a harmadik jelenésekor így válaszolt Lúcia kérdésére: „Jöjjetek ide minden hónapban. Imádkozzátok továbbra is a rózsafüzért a Rózsafüzér Királynője tiszteletére, hogy így elnyerjétek a békét a világnak és véget érjen a háború, mert egyedül csak ő tud megmenteni benneteket. Októberben megmondom, hogy ki vagyok, és mit akarok.” És ez volt az a nap, amikor a Szűzanya megmutatta a három gyermeknek a poklot, melynek valósága iszonyatos rémülettel töltötte el őket ‒ majd így szólt: „A poklot láttátok, ahová a szegény bűnösök lelkei jutnak. Az ő megmentésükre akarja Isten megalapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét. Ha megteszitek amit mondok, sok lélek megmenekül és béke lesz. A háborúnak is vége szakad. Ha azonban továbbra is megsértik Istent, egy még sokkal borzalmasabb háború kezdődik.“
A negyedik jelenés alakalmával ezt kérte a gyermekektől és tőlünk: „Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük!“
És október 13-án valóban megtörtént a Szent Szűz által megígért nagy esemény, a Napcsoda, melyet 70 ezer ember látott!
     A fatimai jelenés célja:  az Istenanya felhívja a világ figyelmét a hithűségre és a tömeges testi-lelki pusztulás veszélyére. Kérte a világ (és az egyének) felajánlását Szeplőtelen Szívének, kérte az általános engesztelés megszervezését, kérte az öt Első-szombati engesztelő szentáldozások elvégzését és a Rózsafüzér imádkozását!
Ha most, az emberiség nevében lelkiismeret-vizsgálatot tartunk és megkérdezzük magunktól, hogy mit valósítottunk meg ebből, szégyenkező csöndben maradunk azt keresve, most mit is tehetünk. A minimális kezdő lépés, hogy fölajánljuk magunkat a Szűzanyának: …

Felajánló ima Szűz Mária Szeplőtelen Szívének

Fatimai Szűz Mária, Irgalmasság Anyja, Ég és Föld Királynője, Bűnösök Menedéke!
Mi, akik csatlakoztunk Máriás Mozgalmadhoz, ma különösképpen felajánljuk magunkat Szeplőtelen Szívednek.
E falajánlás által Veled és Általad meg akarunk felelni minden kötelezettségünknek, amelyet keresztségünk révén magunkra vállaltunk. Továbbá megígérjük, hogy bensőleg megváltozunk, és felhagyunk minden rendetlen ragaszkodással, ami magunkhoz, vagy a világgal való könnyű megalkuváshoz köt, hogy Hozzád hasonlóan mindig készen legyünk mindenben megtenni az Atya akaratát.
Rád, irgalmas Édesanyánkra bízzuk keresztény életünket és hivatásunkat, hogy rendelkezzél vele üdvös terveid szerint ebben a döntő órában, amely a világra nehezedik. Megígérjük, hogy kívánságod szerint fogunk élni, főleg abban, ami a megújult imaéletet, önmegtagadást, a szentmiseáldozatban való buzgó részvételt, az apostolkodást, a rózsafüzér napi elimádkozását, az Evangélium szerinti szigorú életmódot illeti és jó példát adunk mindenkinek Isten törvényeinek megtartására és a keresztény erényeknek, főképpen pedig a tisztaságnak gyakorlására.
Továbbá megígérjük, hogy egyesülni akarunk a Szentatyával, a Főpapokkal és Papjainkkal, hogy így védőbástya legyünk a széthúzás mozgalma ellen, amely a Tanítótekintély ellen támad és alapjaiban fenyegeti az Egyházat.
Védelmed alatt apostolai kívánunk lenni ennek a nagyon szükséges ima- és szeretet-egységnek a Pápáért, akire kérjük különleges védelmedet.
Végül megígérjük, hogy a lelkeket, akikkel kapcsolatba kerülünk, amennyire csak tudjuk, elvezetjük megújult tiszteletedhez.
Tudjuk, hogy az istentagadás a hívők nagy részében a hit hajótörését idézte elő. Isten szent templomába behatolt a megszentségtelenítés. A gonoszság és a bűn áradata elárasztotta a világot. Bizalommal rád emeljük szemünket, Jézus Anyja és a mi irgalmas és hatalmas Anyánk. Ma ismét kérünk Téged minden gyermeked üdvösségéért, irgalmas, szerető, édes Szűz Mária. (Máriás Papi Mozgalom, kék könyv)

Vigyázzatok, mert a nagyfigyelmeztetes.hu olvasása démoni megkötözöttséget eredményezhet! Körmönfont módon – akár fenyegetéseivel is –, szembe állít az Egyházzal, az Evangéliummal, a hierarchiával és a megválasztott Pápával, ez pedig SÚLYOS BŰN! 2000 éve ettől óv az Evangélium, és íme most mégis...?

Katona Farkas Ferenc, O.Ciszt. által összeállított "Fatimai kilenced" nyomán a szerk.!

NYOLCADIK NAP
     Ti apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, melynek maga Jézus Krisztus a szegletköve. Benne épültök ti is a lélek által Isten hajlékává. Ennek feltétele, hogy Krisztuson, a hit szilárd alapján álljunk, egyenként is Isten akarata szerint legyünk, Isten akarata szerint kapcsolódjunk egymáshoz, isteni teremtmény voltunkat értékeljük és szeressük egymásban, Isten szándékát magunkévá tenni kívánjuk, ezért az Ő kegyelmeit kérjük, és ezért folyamodjunk a szentek közbenjárásáért, segítségéért.
     Ennek Isten akarta rendjét, Isten akarta megvalósulásának módját, a Szentlélek ereje munkálja bennünk. Jézus ugyanis mennybe menetele előtt ezt ígérte övéinek: „Amikor leszáll rátok a Szentlélek, erő tölt el benneteket és tanúim lesztek”. Nem arról az erőről van szó, amit már a keresztségben megkaptunk, hanem a Szentlélek különös ajándékairól, amelyek meghaladják az emberi cselekvésmódot, túllépnek annak határain és gyöngeségein. Példa rá, hogy ugyanazok az apostolok, akik Jézus elfogásakor elfutottak, halála után bezárkóztak a zsidóktól való félelem miatt, a Szentlélek elnyerése után, minden félelem nélkül a nép elé álltak és prédikáltak. Tanúk, igehirdetők és vértanúk lettek, mert a Szentlélek ereje működött bennük. Bennünk is működik a Szentlélek ereje a bűnbánatban, gyónás előtti lelkiismeret vizsgálatban, a bűnvallomásban, Isten akaratával való egyesülésben és Jézus szeretetében való megmaradásban. Ennek leghatásosabb kieszközlője a kegyelemmel teljes, a boldogságos Szűz Mária. Ezért forduljunk most hozzá:

Boldogságos szép Szűzanyám! Felajánlom és legszentebb Szívednek szentelem magamat: testemet, lelkemet, minden képességemet, jövőmet, sorsomat és édes hazámat. Irgalmasság Anyja! Benned bízunk és remélünk. Add meg nekünk a békét és a jó halál kegyelmét. Amen (P. Marcell OCD imája)

Források: 1) http://magyarkurir.hu/hirek/hogyan-vedekezzunk-satanista-marketing-ellen
2) Dr. Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő, Kisboldogasszony plébánia EGER 2000.

Hogyan védekezzünk a sátánista marketing ellen? 2
     Porzia Quagliarella emlékeztetett rá, hogy a sátánizmus (a sátánimádás) már nem olyan, mint XIV. Lajos korában volt, amikor először fogták perbe azokat, akik fekete miséket mutattak be és megszentségtelenítették a Szentostyát. A sátánizmus ma a fogyasztói társadalomba illeszkedik és könnyen a mindennapos fogyasztói
szokásokhoz kötődik, a fékevesztett, visszataszító módon megélt szexualitás, a pénzsóvárság, a hatalommal való visszaélés jellemzi. Létezik egy – a világkereskedelmet és a politikát manipuláló sátánista marketing. 
     Olyan időkben élünk, amelyben szinte már nincs vagy nem érvényesül a társadalom által tisztelt értékrend. Minden gyorsan zajlik, az emberek minden pillanatban új és új helyzetekbe kerülnek. A gonosz lassan, kifinomultan szállja meg az embert: felesleges szükségleteit vágyakká alakítja és a különlegesen törékeny emberekben ezek a vágyak megszállottsággá válnak. A sátánizmus legfőbb áldozatai a fiatalok. Gyakran éppen azok, akiknek jóságos, engedékeny szüleik vannak és nem tanulják meg elviselni a frusztrációt. Egy szörnyű játszma ez, melyben: ha félek valamitől, akkor vagy megpróbálok szembenézni vele, megérteni, mitől is félek, vagy pedig az erősek oldalára állok, mert akkor nem kell félnem, hisz én is erős leszek. 
     A teológus-pszichológus hangsúlyozza, hogy a sátán soha nem tudja teljes egészében hatalma alá keríteni az embert, hiszen mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Mindenkiben van egy egészséges rész – a Szent Keresztségben kapott lelkiismeret –, amelyre építhetünk. Mindennap próbatételnek vagyunk kitéve:
személyiségünk sokféle részből tevődik össze, és ezt a gonosz perverz módon kihasználja. Ha nincsen spirituális tér az életünkben, a spiritualitás lassan eltűnik a hétköznapjainkból. Ha nem élünk a Krisztustól kapott Szentségekkel, a hitünk elerőtlenedik és csökken védettségünk az ördögi erők ellen. Ilyen kiszolgáltatott
állapotban, csak a saját érzékeinkre hagyatkozhatunk, márpedig ezek könnyen becsaphatnak. Hiányoznak a keresztényi közösségek, amelyhez viszonyíthatjuk magunkat, könnyen kiszolgáltatottakká válunk. Merthogy nem vagyunk képesek teljes mértékben megismerni a gonosz cselekvésmódját: az emberi pszichén keresztül rombolja az embert, beköltözik gondolataiba, érzéseibe.
     Az itt elmondottak bár igen lényeges, sarkalatos igazságokat fogalmaznak meg a bűn szerzőjéről, mégis azt kell látni, hogy sokan nem ismerik fel a ,,sötétség hatalmainak'' mesterkedését. Nem működik a megkülönböztetés adománya, vagy nem élnek vele, s ezért sok zűrzavaros álláspont alakult ki a bűn szerzőjével kapcsolatban, pedig a tisztánlátás ebben a kérdésben súlyos evangelizációs feladat.
,,...az egyik legsürgetőbb szükség az ellen a rossz ellen védekeznünk, akit ördögnek nevezünk'' -- mondta VI. Pál pápa 1972. nov. 15-i beszédében.
     Quagliarella Szent II. János Pált idézi, aki azt mondta, hogy a gonoszság titka nem érthető meg a húsvét, a megváltás misztériuma nélkül. Fontos, hogy az ember ismerje meg magát, az árnyoldalait is, és fontos, hogy gyengeségét a napvilágra hozza, Krisztus világosságába helyezze.

Téged kérünk Magyarok Nagyasszonya,  

mint Anyánkat!

Ne hagyd elveszni meggyötört hazánkat.

Fordítsd felénk könnyes tekinteted, 

mutasd meg számunkra Szeplőtelen Szíved! 

Hevítse át szívünket Szeretetlángod,

hogy megtérjen nemzeted, kövessen Országod! Amen

Katona Farkas Ferenc, O.Ciszt. által összeállított "Fatimai kilenced" nyomán a szerk.!

HETEDIK NAP
     Már Lourdes-ban is háromszor mondta a Szűzanya a bűnbánat szót: „Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat.”
Isten ugyanis, a maga dicsőségére és a mi üdvösségünkre, örök boldogságunkra teremtette a világot. Ettől eltérő, ellenkező – bár nem teremtett – világ csak egy van, a sátáné a kárhozat. Isten egyetlen Fiát áldozta megmenekülésünkért, de csak az általa adott kegyelmekkel élve, a rossztól való elfordulással, jó útra téréssel. Mi bűnbánattal kapcsolódhatunk egybe megmentő szeretetével. Ellenkező esetben a gonoszság tűztengerré, a kapzsiság és élvezetvágy pedig gyűlölettengerré változtatja a világot.
A kétségbeesés nem bűnbánat! A kétségbeesés bezárkózás az emberi tehetetlenség kilátástalanságába.

Hozzád menekülünk szorongattatásainkban szent József, és miután már könyörögtünk legszentebb jegyesed segítségéért, a te oltalmadat is bizalommal kérjük. Arra a szeretetre, amely Isten szeplőtelen Szűz Anyjához fűzött, és arra az atyai érzületre, amellyel a gyermek Jézust gondoztad, könyörögve kérünk: tekints le kegyesen az örökségre, amelyet Jézus Krisztus saját vérén szerzett és védelmezz bennünket erőddel és segítségeddel szükségeinkben. „Oltalmazd Jézus Krisztus választott nemzedékét, te a Szent Család leggondosabb őrzője! Tartsd távol tőlünk legszeretőbb atya, a tévelygés és romlottság mételyét. Védelmezz az égből legerősebb támaszunk a harcban, amelyet a sötétség hatalma ellen harcolunk, és amiként kiragadtad egykor a kisded Jézust a legnagyobb életveszélyből, úgy védjed meg most is Isten szent Egyházát az ellenséges cselvetésektől és minden bajtól. Végy állandóan pártfogásodba mindnyájunkat, hogy példád és gyámolításod által támogatva szentül élhessünk, jámbor véget érhessünk, és a mennyben örök boldogságot nyerhessünk. Ámen.

Katona Farkas Ferenc, O.Ciszt. által összeállított "Fatimai kilenced" nyomán a szerk.!

HATODIK NAP
     Amikor Jézus Krisztus kinyilvánította szándékát, hogy velünk marad az Oltáriszentségben, hogy lelki táplálékunk legyen - a farizeusok megbotránkoztak, és nem hittek neki. De Ő megerősítette: „Én vagyok az élet kenyere (…) Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért (…) Bizony, bizony, mondom nektek, ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. (Jn 6,48-53) Ezekből a szavakból világosan látszik, hogy ha nem táplálkozunk Krisztussal a szentáldozásban, nem lesz kegyelmi élet, természetfölötti élet bennünk. Ez függ a Krisztussal való egyesülésünktől, a testével és vérével való táplálkozástól. Azért maradt Krisztus az Oltáriszentségben, hogy lelki táplálékunk legyen, mindennapi kenyerünk, amely fenntartja bennünk a természetfeletti életet.
     De ahhoz, hogy ezzel a kenyérrel táplálkozhassunk, Isten kegyelmében kell lennünk, ahogy Szent Pál is figyelmeztet: „Aki méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét.” Amikor tehát az oltárhoz közelítünk, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és ha valamilyen súlyos bűnt találunk magunkban, először meg kell tisztulnunk a bűnbánat szentségében. Meg kell gyónni bűneinket valódi bűnbánattal és azzal az elhatározással, hogy nem vétkezünk többet súlyos bűnnel. Bár a pap feloldoz bennünket Isten nevében, e nélkül a két feltétel nélkül gyónásunk nem fejti ki Krisztus akarta hatását.
     A bűnök megbocsátásának hatalmát Jézus az apostolokra ruházta, amikor feltámadása után eljött közéjük és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek. Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. E szavakkal rájuk lehelt és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket, akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyert, és akinek megtartjátok, az bűnben marad.”
Csak miután így felkészültünk, fogadhatjuk Jézus testét és vérét, és lehetünk biztosak abban, hogy ez a szentség számunkra az élet, az erő és a kegyelem forrását jelenti. Ezáltal leszünk kedvesek az Atya előtt, mert egyszülött Fiát látja bennünk, aki eggyé vált velünk ebben a teljes személyes egyesülésben, amelyben Ő önmagát adta nekünk szeretetből.
     Most már elmondhatjuk: „Örök Atya, felajánlom Neked szeretett Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak testét és vérét, lelkét és istenségét, engesztelésül bűneinkért és az egész világ bűneiért.” (A Fatimai Angyal imája)

Miatyánk...

Ősi dombok felett

felbukkant már a Nap,

s összegyűlt a nemzet

a Kettős-kereszt alatt.

Tombolhat a vihar,

süvíthet hideg szél,

a Magyar Zászlók alá

a nemzet visszatér.

A csángó, a székely,

a stuttgarti magyar,

s ki Ausztráliából jött,

mind egyet akar.

Van itt öregember,

reszket mindkét keze.

Rongyos zászlajának

lyukas a közepe.

Felcsendül az ének:

Boldogasszony Anyánk…

Lánctalppal taposott

szegény Magyar Hazánk!

A táblákat magasba

emelik a kezek,

s a táblákon mindenhol

ősi magyar nevek!

István Szent Jobb keze,

Anyánk, Szűz Mária:

Harcolj hű népedért

Cum Deo pro Patria!

A.D. 2012. 05. 26. © JóB  

Zarándokok vagyunk itt a földön!     

     A lelki írók a keresztény életet gyakran zarándokúthoz, utazáshoz hasonlítják. Igazából szentírási eredetű hasonlatról van szó. Az első olvasmányban Ábrahámnak Isten hívására hosszú és áldozatos utat kellett megtennie. Maga mögött kellett hagynia minden földi biztonságot úgy, hogy egyedül Istenre hagyatkozik. Csak így remélhetett Isten ígéretének teljesedésében: „általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.”
     Nagyböjt második vasárnapjának evangéliumi eseménye is egy úthoz kötődik. „Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott színében elváltozott előttük.” Itt lenyűgöző fényességben sütött át Jézus Istensége az emberségén, miközben az Ó-szövetség két nagy alakjával, Illéssel és Mózessel beszélt. A megtapasztalás hatására átértékelődött az apostolok hite, Jézushoz fűződő viszonya, amely a feltámadás után lett nyilvánvaló. Az Úr parancsára azonban nem is szólhattak erről az élményről, nyilván csak addig, amíg „az emberfia halottaiból fel nem támadt”.
Később azonban egy másik hegyen, az Olajfák kertjében azt is látniuk kellett, hogy Jézus kereszt-áldozata előtt vérrel verítékezett.
     Az evangéliumi rész hozzánk intézett üzenetén gondolkodva azt mondhatjuk, hogy nekünk is kell, hogy legyen „Tábor hegyünk”, ahol átértékelődik és mélyül a hitünk és az Úrhoz fűződő kapcsolatunk. Gyakran ilyen „Tábor hegy”-ként kínálja fel magát a mindennapok tapasztalata, valamilyen rendkívüli élmény, vagy egy-egy kegyelmi időszak, mint például a nagyböjti szentidő, hiszen zarándokok vagyunk itt a földön. Forrás felhasználásával

Katona Farkas Ferenc, O.Ciszt. által összeállított "Fatimai kilenced" nyomán a szerk.!

ÖTÖDIK NAP
     „Isten a szeretet” – mondja Szent János apostol – ezért örök szeretettel szeret bennünket, vagy mondhatjuk így: az örökkévalóság óta szeret bennünket.
     Nem lehet kétségünk afelől, hogy Isten az összes teremtmény közül a Szűzanyát szerette legjobban, de öröktől fogva mi is mindannyian ugyan úgy jelen voltunk Isten elméjében, az Ő teremtő tervében; és minden egyebet az irántunk való szeretetéből teremtett. Az Ő számára mi mindig jelen voltunk és Ő mindig szeretett minket.
Ezért örök szeretettel tartozunk Istennek, és ez olyan adósság, melyet évszázadokon át sem tudnánk visszafizetni. Mert Isten szeretete volt előbb, és az egyre intenzívebben folytatódik. Ezért senki és semmi nem érdemli meg, hogy úgy szeressük, vagy még jobban szeressük, mint Istent.
Isten iránti szeretetünket úgy nyilvánítjuk ki, és úgy bizonyítjuk, hogy Isten iránti engedelmességből szeretjük felebarátainkat. Ezért is mondhatjuk, hogy a teremtés műve a szeretet műve.
     Mindannyian arra törekszünk, hogy szeressenek, becsüljenek, kedveljenek, értékeljenek bennünket, és figyeljenek ránk. Ez olyan vágy, amelyet Isten vésett az ember szívébe, mert szeretetből szeretetre teremtett minket.
A szeretet az az erény mely örökre megmarad a mennyben. (Akkor majd a szeretet énekét énekeljük.) Ennek eléréséhez az Ő törvényét adta nekünk és mindjárt az első parancsolat úgy szól, hogy szeressük Őt, mert csak az Ő szeretete által tudjuk az összes többi előírást is teljesíteni.
     Ahhoz, hogy hitünk, imádásunk, reményünk és szeretetünk igazi és Istennek tetsző legyen, testvéreink javát kell szolgálnunk imánk, jó példánk, szavaink és cselekedeteink által. Segítenünk és vonzanunk kell őket, hogy Istenhez juthassanak az igazság, az igazságosság, a béke és a szeretet útján. Felelősséggel tartozunk ugyanis embertársaink üdvösségéért is. A felebarát szeretete az igazi út, amelyet Krisztus tanított nekünk: az élet, a remény és a béke útja.

Oltalmad alá futunk Istennek szent Anyja. Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől! Mindenkoron dicsőséges és áldott Szűz; mi Asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk. Engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánl minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak. Ámen.

Katona Farkas Ferenc, O.Ciszt. által összeállított "Fatimai kilenced" nyomán a szerk.!

NEGYEDIK NAP
     Aki hisz, minden reményét az Úrba veti, mert Ő egyetlen, az igaz Isten, aki végtelen szeretettel teremtett minket és megváltott azáltal, hogy elküldte saját fiát, Jézus Krisztust, aki valóságos Isten és valóságos ember. Ő a mi üdvösségünkért szenvedett és meghalt, hogy visszatérhessünk az Atyai Házba.
     Szent János ezt írja Jézus Nikodémushoz intézett szavairól: „Te Izrael tanítója vagy, és nem érted? Bizony, bizony, mondom neked: Arról beszélünk, amit tudunk, és arról tanúskodunk, amit látunk. (Mégsem fogadjátok el tanúságtételünket.) Ha földi dolgokról beszélek, és azt sem hiszitek, hogyan fogjátok hinni, ha majd a mennyei dolgokról beszélek? Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia, aki a mennyben van. Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak.”
Jézus érzelmei, melyeket követnünk kell, azt adják tudtunkra, hogy Jézus teljesen az Atyától függ, és teljesen aláveti magát akaratának, hogy így tudjon biztosítani minket arról, hogy az ő szava az Atya szava, mert: „Nem magamról beszéltem, hanem Aki küldött, az Atya hagyta meg mit mondjak, és mit hirdessek. És tudom, hogy parancsa örök élet. Így, amit hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta.”
     Nem kell tehát mást tennünk, mint az örök élet szavát hittel és a gyermek egyszerűségével követni, magunkévá tenni.

Dicsőség...

Szent John Ogilvie a skóciai Drumnakeith-ben született 1579-ben, protestáns családban.
12 éves korában az Európai kontinensre küldték tanulni. Tanulmányai során megismerte az igazságot és a vallási konfliktusok motivációit, és nemcsak katolizált de tizenhét évesen belépett a jezsuita rendbe 1596-ban. Párizsban szentelték pappá 1610-ben.
1613-ban magát kereskedőnek álcázva visszatért hazájába, ahol a katolikus papság működését halállal büntették!
Hitoktatott, misézett és prédikált a rejtett közösségekben.
1614. októberében letartóztatták, de ő a kínzások hatására sem hagyta el hitét, nem árulta el társait és a rómahű kisközösségeket.
1615. március 10-én, 36 évesen vezették a vesztőhelyre, amikor is utolsó szabad mozdulatával a tömegbe hajította a rózsafüzérét, e szavakkal: "ha katolikust talál el, az mélyüljön el a hitében és imádkozzon érte, ha pedig hitetlent vagy protestánst talál el, az térjen meg"!
A repülő rózsafüzér egy Heckersdorff János nevű fiatal magyar reformátust ütött mellkason, aki épp tanulmányúton volt Skóciában. Aznap csak véletlenül járt Glasgow azon részében, és csupán a kaján elvhűség vitte a helyszínre. A rózsafüzér, szó szerint szíven ütötte és úgy érezte, mintha kígyó marta volna meg. Lelkében mély nyomot hagyva, hetekig nem tudott szabadulni annak gondolatától, hogy nem véletlenül történt vele az eset. Ez kikezdte kálvinista hitét.
Rómába utazott és a pápa lába elé borulva kért bocsánatot súlyos tévelygéseiért. Visszatért katolikus hitéhez és haláláig nagy rózsafüzér-imádkozóként ismerték!
John Ogilvie jezsuita vértanút 1929-ben boldoggá, 1976-ban pedig szentté avatták.
Ünnepe március 10.

Katona Farkas Ferenc, O.Ciszt. által összeállított "Fatimai kilenced" nyomán a szerk.!

HARMADIK NAP
     Hinni annyit jelent, mint magunkévá tenni Isten igazságait. „Istenem, én hiszek benned, imádlak téged, remélek tebenned és szeretlek téged. Bocsánatot kérek mindazokért, akik nem hisznek benned, nem imádnak téged, nem remélnek benned és nem szeretnek téged.”
A hit az alapja az egész lelki életnek. Ez által hiszünk Isten létezésében, hatalmában, bölcsességében, irgalmában, megváltó művében, megbocsátásában és atyai szeretetében.
     Hinni valamiben vagy valakiben azt jelenti, elfogadom, hogy az mondja, az határozza meg nekem, mi a jó és mi a rossz. Aki a pénzben hisz, annak a pénz mondja meg mi a jó és mi a rossz. Aki az élvezetekben hisz, annak az élvezet mondja meg, hogy mi a rossz, de ezeknek megállapításai csak a földi életre hatnak. A földi élet végén ott a valóság, amelyben a hitetlenség a pokollal találja szemben magát. A mi egész keresztény életünknek a hit az alapja. Általa hiszünk Isten egyházában, melyet Jézus Krisztus alapított, és abban a tanításban, amelyet az egyház hivatalosan közvetít nekünk, és amely által üdvözülünk. A hit fénye vezérel azon a keskeny úton, amely az égbe visz bennünket. A hit által látjuk meg Krisztust testvéreinkben, akiket szeretünk, szolgálunk és segítünk, amikor támogatásunkra szükségük van. A hit által szerzünk bizonyosságot Isten jelenlétéről saját magunkban, és arról, hogy mindig az Ő vigyázó tekintetében vagyunk. Ez a Fény tekintete mindenható és hatalmas, amely mindenre kiterjed, mindent lát, mindent átjár, az isteni Nap egyedülálló és sajátos ragyogásával.

Oltalmad alá futunk Istennek szent Anyja. Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől! Mindenkoron dicsőséges és áldott Szűz; mi Asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk. Engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánl minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak. Ámen.

Római Szent Franciska özvegy és szerzetesnő
Ünnepe: március 9

forrás: Hankovszky Miklós

Előkelő római családban született 1384-ben. Már gyermekkorát is elmélyült vallásosság jellemezte. Szülei akaratából férjhez ment: Lorenzo de Ponziani felesége lett. Áhítat-gyakorlatait és a felebaráti szeretet cselekedeteit 40 évi házassága alatt sem hanyagolta el. A keresztény feleség és édesanya példaképe – 6 gyermeke volt. Fáradhatatlanul gondoskodott Róma szegényeiről, sőt, amikor már anyagi tehetsége nem volt, még koldulni is elment a szegények részére. Megalapította az Obláták társulatát, akik Szent Benedek szabályai szerint, de fogadalomtétel nélkül éltek. Férje halála után, 1437-ben az általa alapított kolostorba kérte felvételét. Itt fejezte be földi életét 1440 március 9-én. 1608-ban V. Pál pápa avatta szentté.

Katona Farkas Ferenc, O.Ciszt. által összeállított "Fatimai kilenced" nyomán a szerk.!

MÁSODIK NAP
     Ma sokat hallani ilyen-olyan veszélyekről, bajokról. De nem csak mi vagyunk veszélyben, bajban, hanem az egész mai világ, amelyet a gonoszság és a bűn elárasztott. Nem csak minket fenyeget elveszéssel, hanem barátainkat, szeretteinket is. Ebben a veszélyben nem elég a saját megmentésünkre gondolni, hanem, aki még biztonságban érzi magát, annak mások megmentésére kell törekednie, áldozattal, imádsággal, engeszteléssel!
     Ebben Isten segítségével eredményt elérni, még az angyalok előtt is érdem. Hangsúlyozni kell, hogy Isten segítségével, mert az emberi erő ide elégtelen.
A segítséget, testi-lelki erőnlétet a Szentlélek Úristen adja. „Jöjj Szentlélek, egyedül benned és Általad kiálthatjuk: Abba, Atya!″ Benned, aki kimondhatatlan sóhajokkal imádkozol a szentekért (szentek, akik már Istenbe kapcsolódtak).
      A veszélybe merülő, például a fuldokló, magával ránthatja azt, aki őt menteni akarja. Ezért fontos, hogy ne maradjunk magunkra, hanem kérjük az erősség lelkét, a Szentlélek Úristent. Itt most nem a természetes erősségre gondolok, bár azt is megkapjuk általa, hanem a természetfölötti erősségre: hűségesen megmaradni Katolikus hitünkben, miként a legkisebb jószándékunk megvalósításában is. Mi azonban a legnagyobbra is merjünk vállalkozni, mert a Szentlélek Mátkája a mi Anyánk!

Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya! Keservét a búnak bajnak, eloszlatni van hatalmad. Hol már ember nem segíthet, a te erőd nem törik meg. Hő imáját gyermekednek, nem, te soha nem veted meg. Hol a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy Anyánk vagy. Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya! Amen.

Katona Farkas Ferenc, O.Ciszt. által összeállított "Fatimai kilenced" nyomán a szerk.!

ELSŐ NAP
     Mindig fájdalmas dolog csalódni. Még akkor is, ha az csak egy ideig tart. De gondoljuk meg, milyen rettenetes dolog, amit az a lélek érez, akit itt a földön tiszteltek, szerettek, nagyra becsültek és kényeztettek, amikor a halál pillanatában egyszerre csak azt kell látnia, hogy mindörökre el van veszve, és világosan megérti, hogy kínjainak soha nem lesz vége.
     Én Uram, Istenem! Vajon mi homályosítja el az ilyen lélek szemét annyira, hogy mindezt ne lássa meg időben, és ne fogadja el mindaddig, amíg oda nem kerül.
‒ Van-e valami védelem földi életünk idejében ezzel szemben?
‒ Van, de csak egy: a bűnbánat. Amikor a Szűzanya Lourdes-ban is, meg Fatimában és a Szeretetlángban is háromszor hangsúlyozta a bűnbánat fontosságát, ezt azért tette, hogy a pokol szörnyűségétől meg tudjon menteni minket, bűnös embereket.
     Ha őrá hallgatunk, először a Szentlélek Úristent kérjük és megvizsgáljuk, hol tévesztettünk utat, hogyan térhetünk vissza a jó útra! 
‒ Kapunk-e erre segítséget valakitől?
‒ Igen. Isten Szentséges Anyja kínálja is, de ezt nekünk is kérnünk kell: „Szűzanyánk, fogadj el minket így, amilyenek vagyunk, és alakíts olyanná, amilyennek szeretnéd, hogy legyünk.
Ő már kérésünk előtt is anyai védelmébe akar venni minket, de ehhez ki kell fejeznünk Felé vágyunkat! Az ő vágya, hogy Szent Fiához legyünk hasonlók: imában, munkában és szenvedésben.

Hiszek egy Istenben...

     Az embernek az esze megáll! Spanyolországban, néhány hónapja botrányos plakátkampányt indított a Chrysallis EH transznemű érdekvédelmi szervezet. Olyan posztereket helyeztek el a buszokon és a villamosokon, amelyek meztelen GYERMEKEKET ábrázoltak, köztük egy lányt férfi nemi szervvel és egy fiút nőivel. A plakátokon pedig ez a felirat állt:
"Vannak lányok fütyivel, és fiúk puncival. Ez ilyen egyszerű."
     A gyermekeket könnyen összezavaró és befolyásoló reklámot a helyi önkormányzatok is támogatták, továbbá pedig egy ismeretlen New York-i üzletember is 28 ezer euróval. A szervezet egyébként rendszeresen juttat el oktatási anyagokat is iskolás gyermekek számára.
     A CitizenGO és spanyolországi testvérszervezete, a HazteOir aggódva tapasztalják a Spanyolországban évek óta egyre nagyobb teret kapó gender-propaganda oktatásban való megjelenését. A CitizenGO Csoport tagjai úgy döntöttek, hogy nem hagyják, hogy összezavarják gyermekeiket, ezért tájékoztató kampányt indítottak, hogy felhívják a szülők figyelmét az iskolákba gyakran beférkőző gender-ideológiára. Ennek részekén egy országjáró buszt is elindítottak (lásd lenn) a következő felirattal:
"Ne hagyd magad becsapni. Ha férfinak születtél, férfi vagy. Ha nő vagy, továbbra is az leszel!”
     Magyarországon a legtöbb ember nem is értené, hogy miért kell egy olyan alapvető dologról beszélni, amit mindenki tud, és természetesnek tart.
     A HazteOir kampánya már az első napján hatalmas felháborodást váltott ki. A baloldali, liberális és LMBT szervezeteket, a politikusokat és a médiumokat annyira felzaklatta a busz madridi jelenléte, hogy hadjáratba fogtak ellene. A szervezetek sürgették a spanyol főügyészt, hogy állítsa meg a buszt, és cenzúrázza annak feliratát. A médiumok legnagyobb része egyöntetűen elítélte a szerintük gyűlöletkeltő üzenetet, így végül számos politikai párt is elhatárolódott tőle. A madridi rendőrség végül bírósági végzés nélkül szállíttatta el a járművet, és Madrid pénzügyi biztosa, Jesú Cabellero Klink engedve az LMBT lobbi nyomásának, gyűlöletbeszéd miatt indított nyomozást a HazteOir ellen.
     Odáig jutottunk, hogy a gender-aktivistáknak már nem elég, hogy beférkőznek az iskolákba különféle (beteges) elméleteikkel, hanem büntetni is szeretnék a tőlük eltérően (normálisan) gondolkodókat, megtiltva nekik véleményük kifejezését.
     Elgondolkodtató, hogy míg a buszt gyűlöletbeszédre hivatkozva állították le, ugyanakkor a CitizenGO és HazteOir munkatársai több fenyegető üzenetet kaptak, egyikben pl. az égő busz képét küldték el nekik. 
Mindezen túl LMBT-párti hackerek is összefogtak ellenünk, és úgy döntöttek, hogy illegálisan megtámadják a HazteOir és a CitizenGO közös szerverét, átmenetileg megbénítva ezzel munkájukat. (Forrás: a CitizenGO magyarországi publikációja)

Egy idegsebész húsvét utáni gondolatai

     Az emberi agy is csak egy kivitelező szerv, igaz - a legmagasabb szinten differenciált. Olyan mint az autó kormánykereke. Ahogy a kormányos is a kormánykerék mögött ül, az emberi személy lényege is az agy mögött van. Tehát az emberi személy lényege – szabad akaratunk – nem az agyunkban van, de azt az agyunk segítségével közöljük.
A lelkiismeret nem az agyban van. A szeretet, a megbocsátás nem az agyban van, ahogy az Istenkapcsolatunk sem. Ezt Szentágothai professzor el is mondta a 70-es években az orvostanhallgatóknak. Azok átmentek a bölcsészkarra és elmondták Lukács György marxista esztéta professzornak. Lukács azt mondta: igaza van Szentágothainak, de ezt ne nagyon hangoztassák. Így szól a legenda.
     Az, hogy nem valamik vagyunk, hanem VALAKIK, nem csak az agyunktól függ. Hát akkor mitől? Erre eddig egyetlen valaki tudott tökéletes választ adni, a megfeszített majd feltámadt Krisztus. Vagy elfogadjuk vagy nem, ez már a szabad akaratunktól függ.
Ha nem, akkor elkezdünk csúszkálni a saját magunk által gyártott jégen. Ezt teszi Európa. Kitalálta magának az emberiség történetének legveszélyesebb vallását, aminek a lényege az, hogy az ember az Isten, és a tágabb értelemben vett tudományon (amibe a politika tudománya is beletartozik) keresztül uralni tudja a problémákat. Kimaradt az EU alkotmányából a kereszténységre való hivatkozás, benne maradt viszont a görög-római kultúrára sőt a felvilágosodásra való hivatkozás is.
     Jó példát hallottam egy templomi prédikációban a Mária Rádióban, kicsit kiegészítve közvetítem a gondolatot. Ha ide jönne egy marslakó és körbenézne, nyilván megkérdezné, hogy miért írtok ti 2013-at. Mondanánk, mert 2013 évvel vagyunk Krisztus után és ehhez igazítjuk az időszámítást. Aztán megkérdezné, hogy miért a vasárnap a pihenő ünnepetek. Megmondanánk neki, hogy akkor volt a feltámadás és ezt ünnepeljük. Ezt az orosz nyelv szépen megőrizte, mert a vasárnap "voszkreszenyie" szó feltámadást jelent. Tehát amikor Brezsnyev azt mondta, hogy vasárnap találkozunk a Vörös Téren a díszszemlén, akkor azt mondta, hogy a feltámadás napján találkozunk ott. Aztán megkérdezné a marslakó, hogy mutassátok meg a szép épületeiteket Európában, és mi elsődlegesen megmutatnánk a templomokat a kölni, firenzei, milánói és természetesen a római Bazilikát, a párizsi Notre Dam-ot. (Aztán), kérdezné tovább a kultúrát, a festészetet, a szobrászatot és mi mutatnánk Michelangelo, Leonardo, Rembrandt, Giotto, Tiziano műveit és a mi Munkácsynk Trilógiáját - mindegyik keresztény ihletésű mű. Aztán kérdezné, hogy a fantasztikus tudományos eredményeink hogyan lettek és mi idéznénk Einsteint: "a tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak", Max Plankot és Heisenberget: "amikor az első kortyot kiiszod a tudás poharából, könnyen ateistává válsz, de a végén mindig ott vár Isten" vagy Pascalt, akár a mi Neumann Jánosunkat is, akit a tudósok az emberiség eddig élt legnagyobb géniuszának tartanak, nagyobbnak mint Einsteint. Ő igazi matematikus módon közelítette meg a hitét, de logikus és helytálló: "ha úgy élek mint Krisztus tanácsolja,  abból bajom nem lehet, akkor sem ha nem igaz a feltámadás, de ha igaz és nem úgy élek ahogy az evangélium tanítja, abból óriási nagy bajom lehet".
Szóval mindezek után a marslakó azt kérdezné: szerencsétlen európaiak, nektek teljesen elment az eszetek? És ha azt is hozzáadnánk, hogy az összes európai jogrendszer, alkotmány a keresztény tanokra épülve született meg, végképp csodálkozna. Arra már csak megdöbbenten legyintene, hogy (a világon) egyetlen vallás hirdeti alapelvként a cselekvő felebaráti szeretetet és ez a kereszténység. Az iszlám a feltétlen engedelmességet, a buddhizmus a belső kiüresítést, a hinduizmus a szánakozásig ugyan eljut, de aktív cselekvő szeretetre képtelen. Ehhez Teréz anyának kellett elmenni Indiába, hogy megmutassa.
Ezzel szembe menve a kis Magyarország létrehozott egy olyan alkotmányt, amiben Istent meg meri említeni, a családot védi, a kereszténységre utalva. Ez az, ami nem tetszik bennünk a fejlett nyugatnak.
     Az EU még nem tért le a fogyasztásban való tobzódás bűvöletéből, az élvezetek halmozásáról. Súlyos dolog a szenvedélybetegség. Egy narkós vagy alkoholista mindenre képes, hogy megszerezze az aznapi adagot. Igaz ez nagyobb léptékekben is.
     Tehát a súlyos szenvedélybeteg nyugat a fogyasztási mániájában kénytelen minket is és akit lehet kizsákmányolni, hogy legyen még fogyasztani valója. Az elmúlt 3 évben óriási dolog történt. Ezzel az árral fordult szembe népünk, országunk. Ha csak ennyi történt volna, az már az elmúlt évszázadok egyik legnagyobb sikere 56-on kívül, folytatnunk kell, hogy rajtunk keresztül térjen meg Európa újra a gyökereihez, a kereszténységhez.
Ne hallgassunk azokra a hazudozókra, akik újra csatlóssá akarnak tenni minket. Istennek jó a humora. 1955. december 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás napján szavazták meg egyhangúlag az EU zászlót, a 101 beérkezett pályázatból. Kikötés volt, hogy nem lehet sem politikai, sem vallási utalás a zászlóban. A kék a Szűzanya színe, a 12 csillag a Jelenések könyvéből a „napba öltözött asszony” fejét díszíti. A szavazók egyike sem gondolt erre. „Isten szerencsére nem fáradt bele a megbocsátásba - sajnos mi fáradunk bele sokszor a bocsánatkérésbe” mondta Ferenc pápa nemrégiben. Ne adjuk fel, ne fáradjunk bele, és a jó úton haladó hazánk tovább fog emelkedni!

Csókay András idegsebész 

A negyvennapos böjt

     A Nagyböjt szokását – Szent Jeromos és Szent Leó alapján –, apostoli eredetűnek tartják. Nincs azonban adat arra, hogy az első századokban létezett volna ilyen hosszú böjti idő. Valójában egyetlen hétig tarthatott a böjt, melyet hétfőn kezdtek, ami a farizeusok (Jézus elleni) összeesküvésének időpontja is volt. A szent negyven nap intézménye abból az igyekezetből fakadt, hogy előkészüljenek a Húsvétra. Nyugaton először Szent Ambrus (+397) ír a negyvennapos böjtről. Korabeli dokumentumok bizonyítják, hogy az Egyház ezzel az intézménnyel a hittanulókat (katekumeneket) akarta a keresztségre felkészíteni.
     A negyven nappal utánozni igyekeztek az Úr pusztában töltött szent negyven napját, és egyben az előképeket is: Mózes 40 napját a Sínai hegyen, Illés 40 napját a Hóreben. A hat hét (6x7 nap) 42 napot tesz ki; ha ebből levonjuk a vasárnapokat, 36 nap marad, így a 40 megtartásához szerdán kellett kezdeni a böjti időt.
A katekumenekkel és a bűnbánókkal együtt az egész Egyház készült a nagy napokra (a feloldozásra és a keresztségre), és szinte minden nap összejöttek a liturgiára, mégpedig naponta a városnak másik kijelölt ("stációs") templomában.
     A IV. században kialakult a nyilvános bűnbánattartás intézménye. Ez is megjelölte a Nagyböjtöt, pl. a hamvazás szertartásaival, bizonyos olvasmányok kiválasztásával, a könyörgések általános jellegével, mely nagy szerepet ad az engesztelés gondolatának, és a szív töredelmét fejezi ki.
     Minden ókeresztény tanú szerint a nagyböjt legigazibb célja előkészíteni a lelket Krisztus halála és feltámadása titkainak megünneplésére. A Húsvét felülmúl minden más ünnepet, és nagyon szigorú tisztasággal kell megünnepelni, mert nemcsak megváltásunk évi megünnepléséről van szó, hanem a misztériumban való részesedésről is.
     Krisztus lett a mi példaképünk és vezetőnk a Nagyböjt folyamán. Az Úr számára a negyvennapi pusztai visszavonulás valóban arra a műre való előkészület volt, amelyet a Kálvárián kellett befejeznie.
Nagyböjt a lelki tisztulás és növekedés ideje. A rossz legyőzésének legjobb gyógyszere: a jó gyakorlása.

    Nagy Szent Leó negyvennapi hadgyakorlatnak nevezi ezt az időt. A liturgia figyelmünket Krisztusra összpontosítja és úgy mutatja be nekünk, mint egyetlen mesterünket: "Magister vester unus est Christus", a ti egyetlen mesteretek Krisztus.
     A keresztút elvégzése a Nagyböjt jeles népájtatossága – ez lehet a templomban vagy azon kívüli alkalmas helyen.
     Nagyböjt színe a viola, kivéve a IV. vasárnapot, ilyenkor rózsaszín. Nincs Gloria, a vasárnapi zsolozsmában nincs Te Deum. Minden napnak saját miséje van. Nem éneklünk Alleluját. Az orgona csak az ének kísérésére szorítkozik. Nincs virág az oltárokon. Nagyböjt V. vasárnapjától kezdve letakarják a kereszteket is.
Török-Barsi-Dobszay: Katolikus liturgika - nyomán. ( Forrás )

 2013. február 13-án, az általános kihallgatás alkalmából, Benedek pápa az előttünk álló nagyböjti időszakról tanított

     A negyvenes szám a Szentírásban többször is szerepel – kezdte tanítását a Szentatya. Izrael népe negyven éven keresztül vándorolt a sivatagban, arra készülve, hogy Isten népévé váljon. Illés próféta negyven napon át gyalogolt, hogy a felérjen a Hóreb-hegyére. Jézus is negyven napra vonult el a sivatagba nyilvános működésének megkezdése előtt, amelynek során le kellett küzdenie az ördög kísértését.

     A sivatag elsősorban a csend, a szegénység helyszíne, ahol az ember javak nélkül találja magát és létének alapvető kérdései merülnek fel benne. Arra kap buzdítást, hogy a legfontosabb dolgokra figyeljen, ezért könnyebbé válik számára az Istennel való találkozás is. A sivatag azonban a halál helyszíne is, ahol a víz hiánya miatt élet sincsen, továbbá a magány helye, ahol az ember még erősebben megérzi a kísértést. Jézust a pusztában arra kísérti a sátán, hogy hagyjon fel az Atya által neki szánt élettel, helyette kövessen könnyebben járható utakat. Jézus azonban szembeszáll a sátán kísértéseivel, vállára veszi szenvedéseinket, hogy győzzön a rossz felett és megnyissa nekünk az Istenhez vezető utat, a megtérés ösvényét.

     Jézus megkísértésének példája mindannyiunkat arra hív, hogy elmélkedjünk és keressünk választ a következő alapvetően fontos kérdésre: mi számít igazán fontosnak az életemben? Vajon van-e helye Istennek az életemben? Ő a valódi Úr, vagy én magam? – vetette fel a kérdést Benedek pápa. (...)  Isten előtérbe helyezése minden keresztény számára olyan utat jelent, amelyet újból és újból végig kell járni. A nagyböjti időszak alatt hagyjuk, hogy Isten átváltoztasson minket, és feledkezzünk meg arról, hogy egyedül mi vagyunk életünk irányítója. Ismerjük el, hogy teremtmények vagyunk, Istentől függünk, és ezáltal nyerjük el a valódi életet. Manapság nem könnyű kereszténynek lenni – mondta a Szentatya. Újítsuk meg keresztény életünket, és adjuk át a helyet Istennek a szekularizált kultúra kísértéseinek sokaságában.

     Számos próbát kell kiállnunk – hangsúlyozta Benedek pápa. Nem könnyű hűségesnek lenni a keresztény házassághoz, irgalmat gyakorolni a mindennapi életben, időt szentelni az imának és a belső elcsendesülésnek, szembeszegülni olyan választásokkal, amelyeket sokan nyilvánvalónak tartanak… Annak kísértése, hogy hitünket háttérbe szorítsuk, mindig fennáll. A megtérés viszont az Istennek adott válasszá változik, amelyet életünk során többször meg kell erősítenünk – hangsúlyozta a Szentatya.

     Nagyböjt ideje alatt, a hit évében újítsuk meg elkötelezettségünket a megtérés útján – buzdított XVI. Benedek pápa. A megtérés azt jelenti, hogy nem saját sikereinkért, pozíciónkért élünk, hanem azért, hogy minden nap, minden dologban az Isten iránti hit, igazság és szeretet váljon a legfontosabbá számunkra. (...) „A nagyböjti időszakban, amelyet most kezdünk el, újítsuk meg a megtérésre irányuló elkötelezettségünket nagyobb helyet biztosítva Istennek”.             (Vatikáni Rádió/Magyar Kurír nyomán)

Az „abortusz joga” rabszolgává teszi a nőt

      A feministák és az abortusz támogatói által fennen hirdetett „abortuszhoz való jog" végső soron a szexuális kielégülés eszközeivé, vagyis rabszolgákká teszi a nőket – figyelmeztet a nők elleni erőszakkal foglalkozó szakember.

A spanyol „Értelmiségiek az etikáért” elnevezésű szervezet rendezvényén tartott előadásában Inigo Urien Azpitarte hangsúlyozta: „Ha a nő korlátozás nélkül végeztethet művi terhességmegszakítást, a férfi mentesül az apai felelősség alól, így a nő a szexuális kielégülés 'egyenjogútlan' eszközévé válik. A nő akkor is vesztes lehet, ha vállalja a gyermeket, hiszen az apa mondhatja, hogy a nő döntött úgy, hogy nem gyakorolja az 'abortuszhoz való jogát', s így könnyen elháríthatja a gyermek jövőjéről való gondoskodás apai felelősségét."

      A cikk szerzői, Alberto Giubilini és Francesca Minerva azzal érvelnek, hogy az újszülött, akárcsak a magzat, „nem tényleges személy”, és morális értelemben nincs joga az élethez; az, hogy ember lehet belőle, „erkölcsileg irreleváns”; továbbá, hogy „az örökbefogadás nem mindig szolgálja az emberek tényleges legjobb érdekét”. Mindezek alapján – vélik – engedélyezni kellene a ‘szülés utáni abortuszt’, azaz az újszülött megölését „minden olyan esetben, amikor az abortusz is megengedett.” Ilyen esetnek minősül, ha a születés után derül ki, hogy a csecsemő rendellenességgel született. Ám az egészséges újszülött megölését is indokoltnak tartják, ha miatta „veszélybe kerülne a család jóléte”, vagy például az anyát elhagyja a társa, s így a gyermekvállalás „elviselhetetlen terhet jelentene a nő egészsége szempontjából”. Giubilini és Minerva javasolja, hogy „az eljárást ne csecsemőgyilkosságnak, hanem szülés utáni abortusznak nevezzék, hangsúlyozva ezzel, hogy a megölt egyed nem annyira csecsemőhöz, mint inkább magzathoz hasonló.” A neves orvosetikai folyóiratban február 22-én megjelent cikk világszerte hatalmas felháborodást keltett. A kiadó, Julian Savulescu professzor, az Oxfordi Uehiro Gyakorlati Etikai Centrum igazgatója azt mondta, hogy a szerzők a cikk közzététele óta halálos fenyegetéseket is kaptak. Savulescu szerint a felháborodott üzenetek küldői „fanatikusok, akik a liberális társadalom alapvető értékeit tagadják” – írja a The Telegraph. A tanulmányt tíz nap után eltávolították az internetről.    Forrás 2

Az élő, megszületett csecsemőt is abortálná a Planned Parenthood
2013. 04. 04.
   
A floridai hatóságok valószínűleg elrendelik, hogy a Planned Parenthood nevű, abortuszklinikákat működtető amerikai szervezet nyújtson egészségügyi támogatást egy félresikerült abortusz következtében megszületett csecsemőnek. Ennek nyomán kiderült: a szervezet támogatja a születés utáni abortusz lehetőségét.

Alisa LaPolt Snow, a Florida Alliance of Planned Parenthood Affiliates képviselője a floridai törvényhozás egyik bizottságában tartott meghallgatáson ugyanis kifejtette: szerinte az abortuszt kérő szülőre és az abortuszt végrehajtó orvosára kellene hagyni annak eldöntését, hogy mi legyen a félresikerült terhességmegszakítást követően megszülető, élő csecsemővel, írja a Weekly Standard.

Az egyik képviselő azt kérdezte Alisa LaPolt Snowtól: mit tenne a Planned Parenthood, ha egy rosszul sikerült abortuszműtét után élve jönne világra a gyermek, és ott lélegezne az asztalon, küzdve az életért? LaPolt Snow úgy válaszolt: „Azt hisszük, hogy a döntést meg kellene hagyni a nőnek, a családjának és az orvosának”.

Egy másik képviselő erre újra megkérdezte: mit tesz a Planned Parenthood orvosa, ha a csecsemő ott fekszik az asztalon, lélegzik és mozog? LaPolt Snow azt mondta: „nincs erről információm. Nem vagyok orvos, sem abortusz-szolgáltató. Szóval nincs erről információm.” Egy harmadik képviselő erre újra rákérdezett: „leszögezte, hogy egy félresikerült műtét után, amikor a csecsemő ott fekszik az asztalon, és él, a döntés (hogy mi legyen vele – a szerk.) a családra és az orvosra tartozik. Igazán ezt mondta?”

Snow válaszolt: „a döntést meg kellene hagyni a páciensnek és az egészségügyi szolgáltatónak”. Erre a képviselő azt mondta: „ez esetben a páciens az asztalon fekvő, életéért küzdő csecsemő kell, hogy legyen, egyetért?” Erre Snow: „ez egy igazán jó kérdés. Nem tudom, hogy válaszoljak. Örülnék, ha többet beszélgethetnénk erről.” (Magyar Kurír)