Lelkipásztori lehetőségek és ígéretek 2

     2.) Az Irgalmasság ünnepe. Isten Irgalmasságának tiszteletében ez áll első helyen. Jézus első alkalommal 1931-ben, Plockban beszélt Fausztina nővérnek arról a kívánságáról, hogy ünnepet szenteljenek az Isten Irgalmasságának: 'Azt kívánom, hogy legyen az Irgalmasságnak ünnepe. Azt  kívánom, hogy a képet, melyet ecsettel fogsz megfesteni, húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg! Ez a vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe' (Napló 49).

     Az Irgalmasság ünnepének Húsvét utáni első vasárnapra történő helyezése mély teológiai értelemmel bír, amely a megváltás húsvéti titka és az Isteni Irgalmasság titka között fennálló szoros összefüggésre utal. Ezt az összefüggést hangsúlyozza az ünnepet előkészítő Isteni Irgalmasság tiszteletére végzett kilenced, amit Nagypénteken kell elkezdeni. ...

   Ennek az ünnepnek nagyságát a hozzáfűzött ígéretek nagyságával lehet lemérni, melyeket Jézus ígért: 'Aki ezen a napon az Élet Forrásához járul, bűnei és az értük járó büntetés teljes elengedését nyeri el' (Napló 300). 'Ezen a napon megnyílik irgalmam mélysége: a kegyelmek tengerét árasztom minden lélekre, aki irgalmam forrásához közelít. Egy lélek se féljen közeledni hozzám, még ha bűnei skarlátpirosak lennének is' (Napló 699).

     Eme nagy kegyelmek elnyeréséhez teljesíteni kell az Isten irgalma iránti tisztelet feltételeit, melyek: a bizalom Isten jóságában, a felebaráti szeretet gyakorlása, a megszentelő kegyelem állapotában (szentgyónás után) méltó Szentáldozás. Jézus mondta: 'Egyetlen lélek sem nyerhet megigazulást, amíg nem fordul bizalommal irgalmasságomhoz. Ezért kell a húsvét utáni első vasárnapot Irgalmasságomnak szentelni. A papok ezen a napon hirdessék a lelkeknek nagy és végtelen irgalmamat' (Napló 570).

     3.) Az Isteni Irgalmasság rózsafüzére. Ezt a rózsafüzért Jézus Vilniusban, 1935. szeptember 13-14-én diktálta Fausztina nővérnek bocsánatért könyörgő, Isten haragját lecsillapító imaként (vö. Napló 474-476).

     Ebben az imában az imádkozó felajánlja az Atyaistennek Jézus Krisztus Testét, Vérét, Lelkét és Istenségét saját maga, felebarátai és az egész világ bűneinek bocsánatáért. Mialatt egyesül Jézus áldozatával, hivatkozik arra a szeretetre, mellyel a Mennyei Atya Fiában megajándékozott minden embert.

     Ebben az imában irgalmat kérünk magunknak és az egész világnak. Ezzel az irgalmasság cselekedetét gyakoroljuk. ... A hívők elnyerhetik Krisztus ígéretét, mely főleg haláluk óráját illeti: a megtérés kegyelmét és a békés halált. Nemcsak azok, akik ezt a rózsafüzért imádkozzák, hanem a haldoklók is, akik mellett ezt mások mondják. Jézus mondta: 'Ha ezt az imát haldokló mellett mondják, mérséklődik Isten haragja, és mérhetetlen irgalom veszi körül a lelket' (Napló 811). Az általános ígéret így hangzik: 'Úgy tetszik nekem, hogy ez által az ima által mindent megadjak, amire engem kértek (Napló 1541),

     Más helyen ezt mondta Jézus: ,,E rózsafüzér imádkozásával közelebb hozod hozzám az emberiséget'' (Napló 929). ,,Azokat a lelkeket, akik ezt a rózsafüzért imádkozzák, már életükben körülöleli irgalmam, különösen pedig haláluk óráján'' (Napló 754).

12. Jézus meghal a kereszten

      Egyetlen léleknek sem szabadna elkárhoznia... Ez a szó, hogy elkárhozik, iszonyatos fájdalmat okoz Szívemnek. Újra átszenvedném a kereszthalált minden lélekért, de ezerszerte nagyobb fájdalommal is, mert az elkárhozottaknak már nincs reményük. Előzd meg ezt, vágyaiddal mentsd meg a lelkeket!
Lelkedbe mélyen bevéstem tanításomat, a lelkek utáni szomjúságomat. Amikor a kereszten függtem, felkiáltottam hangos szóval, hogy szomjúhozom. Ezt kiáltom most is felétek!
Vonj be szereteteddel, mely felfogja oldalsebemből kifolyó Szent Véremet! Szemlélj csak, szemlélj! Láttál hozzám hasonló szánalmas teremtést életedben? Látod, mennyire tönkretettem magam? Te sem vihetsz semmit sem túlzásba értem... Én mennyei Atyám felé kiterjesztettem keresztre szegezett kezeimet, hogy megvédjelek, megmentselek benneteket az örök kárhozattól. Az elégtételt bemutattam Atyám előtt. Nektek is ezt kell tennetek, ez az igaz részvétel az én megváltó munkámban.

Ez az imádság a Garganó-i Szent Mihály kegyhelyen olvasható!

Az angyali karok csodálatosan nemes Hercege, a Magasságbeli jeles harcosa, akiben buzgó szeretet ég, lángol az Úr dicsőségéért, az engedetlen és lázadó angyalok rémülete, minden igaz angyal szerelme és gyönyörűsége, drágalátos Szent Mihály Arkangyalom!
Szeretnék igaz tisztelőid és szolgáid közé tartozni, és ezért ma Neked ajánlom, Neked ajándékozom és Neked szentelem magam.
Hatalmas, őriző oltalmad alá helyezem magamat, családomat és mindazt, ami csak hozzám tartozik.

Kicsi az én szolgaságom felajánlása,
hiszen nyomorult bűnös vagyok,
de fogadd szívesen szívem szeretetét.
Emlékezz, hogyha a mai naptól védelmed, 
pártfogásod alatt állok,
akkor segítened kell egész életemben!
Szerezd meg nekem
sok és súlyos bűnöm bocsánatát,
a kegyelmet, hogy teljes szívemmel
szeressem Istenemet, édes Üdvözítőmet, Jézust,
Édesanyámat, Máriát,
és eszközöld ki számomra azokat a segítségeket,
amelyekre szükségem van,
hogy eljussak a dicsőség koronájához!

Védj meg engem mindig lelkem ellenségeitől,
különösen életem utolsó pillanataiban!

Jöjj el akkor, ó, dicsőséges Herceg,
segíts engem a végső küzdelemben
és hatalmas fegyvereddel taszítsd távol tőlem, 
a pokol szakadékaiba
azt a törvényszegő és gőgös angyalt,
akit egykor az égi ütközetben legyőztél!

Szent Mihály Arkangyal,
védelmezz minket a küzdelemben,
hogy az utolsó ítéletkor el ne vesszünk! Amen.

 Szabó Lőrinc: Hazám, keresztény Európa

Útálom és arcába vágom: – Száz év, de tán kétezer óta őrült, mocskos, aljas világ ez, ez a farizeus Európa!

Kenyér s jog helyett a szegényt csitítja karddal, üres éggel és cinkos lelkiismeretét avatag és modern mesékkel;

száz év, de már kétezer óta hány szent vágy halt meg gaz szivében! Hazám, keresztény Európa, mi lesz, ha bukására döbben,

mi lesz, ha újra földre száll a Megcsúfolt és Megfeszített, s mert jósága, hite, imája egyszer már mindent elveszített:

mi lesz, ha megjő pokoli lángszórókkal, gépfegyverekkel, vassisakos, pestishozó, bosszúálló angyalsereggel?

Mi lesz, ha megjő Krisztus és új országot teremt a földön, ha elhullanak a banditák s nem lesz több harc, se kard, se börtön,

ha égi szerelmét a földi szükséghez szabja ama Bárány s újra megvált – óh, nem a jók, de a gonoszok vére árán:

hazám, boldogtalan Európa, ha túléled a harcok végét, elbírod-e még te az Istent, a Szeretetet és a Békét?                                                                  1923

Lelkipásztori lehetőségek és ígéretek 1

     Fausztina nővér Jézus kérésére, pontosabban diktálására az Isteni Irgalmassággal kapcsolatban mindazon lehetőségekről is írt, amelyek mind az egyéni lelkiség formálását, mind a lelkipásztori munkát hatékonyan támogatják. Az Egyház engedélyezte az Isteni Irgalmasság kultuszának öt módját:     

 1.) Az Irgalmas Jézus képe. Rajzát Plockban, 1931. február 22-én kapott látomás alapján jegyezte fel a nővér. ,,Este, amikor a cellámban voltam, megpillantottam az Úr Jézust fehér ruhában. Egyik kezét áldásra emelte, a másikkal megérintette mellén a ruháját. Melléből a ruha nyílásán két hatalmas sugár tört elő, egy piros és egy halvány. ... Kis idő múlva azt mondta Jézus: 'Fess egy képet annak alapján, amit látsz, ezzel az aláírással: Jézusom, bízom Benned" (Napló 47). 'Azt kívánom, hogy a képet... húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg. Ez a vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe!' (Napló 49).

     Mint feltámadt Üdvözítőt ábrázolja őt a kép, aki szenvedése és kereszthalála árán megváltott minket. A vér és víz sugarai, melyek a lándzsa által megnyitott szívéből (a szív nem látható a képen) törnek elő és a keresztre feszítés sebei a Nagypéntek eseményeire emlékeztetnek (Jn 19,17-18; 33,37). Tehát az Irgalmas Jézus képe az Evangélium e két eseményéhez kapcsolódik, melyek a legtökéletesebben fejezik ki Isten szeretetét az emberek iránt.

     Krisztusnak ezen a képén jellemző a két sugár. Jelentőségéről kérdezve így válaszol az Úr: 'A halvány sugár a vizet jelenti, ami a lelket tisztítja meg, a piros a vért, amely a lélek élete. ... Boldog, aki ezek árnyékában él' (Napló 299). A lelket a keresztség és bűnbánat szentsége tisztítja meg, és legbőségesebben az Oltáriszentség táplálja. A két sugár tehát a szentségeket és a Szentlélek összes kegyelmét jelenti -- amelynek bibliai jelképe a víz --, valamint az új szövetséget Isten és ember között, amelyet Jézus az ő vére által kötött...

     A kép nemcsak az Isteni Irgalmasságot ábrázolja, de emlékezetünkbe idézi az Isten iránti bizalom és a felebarátaink iránt tettekben megnyilvánuló szeretet kötelességét. A kép aláírása Jézus akaratából: 'Jézusom, bízom Benned.' 'A kép emlékeztessen irgalmam követelményeire, mert a legerősebb hit sem segít semmit cselekedetek nélkül' (Napló 742).'

     A kép így értelmezett kultuszához, mely alapvetően a keresztény bizalmon és irgalmasságon nyugszik, az Úr különböző ígéreteket fűzött: örök üdvösséget, a keresztény tökéletesség útján nagy előrehaladást, a boldog halál kegyelmét és minden más kegyelmet, melyet az emberek bizalommal kérnek. ,,A kép által sok kegyelmet fogok kiosztani a lelkeknek, ezért hozzáférhetővé kell tenni minden lélek számára'' (Napló 570).

Az egyházilag jóváhagyott imádság története

     A Könnyek Anyja rózsafüzért az Úr küldte és a Szent Szűz kínálta fel Brazíliában, a Keresztrefeszített Jézusról nevezett Missziós Nővérek Intézete nővérének, a megostorozott Jézusról nevezett, stigmatizált Amalia Aguirre nővérnek.

Amália, egy nagyon beteg rokonáért felajánlotta életét az Úrnak, kinek kisgyermekei árván maradtak volna. 1929. november 8-án megjelent Jézus és azt mondta:

"Ha el akarod nyerni ezt a kegyelmet, akkor Anyám könnyeire hivatkozva kérd Tőlem, mert mindent, amit Anyám könnyeire mutatva kértek tőlem, a lehető legnagyobb szeretettel megadom nektek!"
     És amiként az Isteni Megváltó megígérte Amália nővérnek, 1930. március 8-án Isten Anyja valóban megjelent. Öltözete halványlila ruha, kék köpeny, a vállán fehér fátyollal. A kezében egy ragyogó fehér rózsafüzért mutatott és így szólt: "Íme a Könnyek Rózsafüzére, melynek fehér gyöngyei az én könnyeimként ragyognak és amelyről Fiam már beszélt neked. Ő azt akarja, hogy ezzel az olvasóval is tiszteljenek engem, ezért mindenkinek, aki könnyeim nevében kér, nagy kegyelmeket készített. Ez az imádság sok bűnös megtérését szolgálja majd, elsősorban azokét, akiket démoni megkötözöttség tart fogva. A Könnyek Olvasója legyőzi a sátánt és ördögi műveit tönkreteszi!"
     A Campinés-i püspök Msgr Franciscus von Campos Barreto, jóvá hagyta ezt az ájtatosságot és nagy terjesztője lett. Olyan megtéréseket is megtapasztalt, akik legveszedelmesebb istentagadók voltak.
     A Fehér Rózsafüzér vagy a Könnyek Anyja Olvasó, hasonlóan a Fájdalmak Anyja olvasóhoz,
7x7-es  beosztású: (A kereszt helyén
azonban érem található a megkötözött kezű Jézussal, majd 3 szem, ezt követi egy (esetenként) nagyobb gyöngy, melyből további 6 db van a "hetedek" között.) (A sorozat 29-én folytatódik!)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

11. Jézust keresztre szegezik
      Én magam vagyok a Szeretet, a türelem, a jóság, a megértés, a megbocsátás, az áldozat, az üdvösség, az örök élet. S ez nem kell nektek? Keresztre feszített, vértől ázott Szent Testem hiába emelkedik a magasba? Ti vakok és szívtelenek! Nem látjátok, hogy mit tettem értetek? Nem indul meg a szívetek? Nem akartok Velem járni, Velem gyűjteni? Szívetek nem dobban Velem? Bensőtök nem érez Velem? Hiába nyitottam meg Szívemet? A kegyelmek bőségét ott hagyjátok? Nem kellenek érzéseim? Szívem dobbanását, mely szelíd és jóságos, nem akarjátok hallani? Azt akarjátok, hogy majd dörgő hangon kiáltsam felétek: mit álltok itt tétlenül?
Ne finnyáskodjatok, ne válogassatok! Ahová állítottalak benneteket, ott álljátok meg helyeteket szilárdan, önfeláldozóan. Én mindent kitaláltam, csakhogy értetek szenvedhessek, és ti kényelmesen, semmi készséget sem mutattok, csak mentegetőztök. Ez az egész életetek. Vegyétek már fel azt a keresztet, melyet Én is Magamhoz öleltem, és feszítsétek fel már magatokat, mint Én, mert különben nem lesz örök életetek!

II. János Pál pápa 1994. november 6-i szirakúzai látogatása alkalmával pedig ezt mondta (részlet): ,,Mária könnyei jelek. Az édesanya aggódó jelenlétét bizonyítják az Egyházban, a világban. Egy anya akkor sír, ha gyermekeit nagy veszélytől fenyegetve látja és szavaira már nem figyelnek. Siratja a széthulló családokat, melyek miatt számtalan fiatal válik áldozatává a fogyasztói társadalomnak, a démoni praktikáknak és a fizikai erőszaknak! Ezek mindenképp a fájdalom könnyei, az esdeklés könnyei, de a reménység könnyei is azok számára, akik Reá tekintenek. Könnyező Szűzanya Szentélye! Te azért jöttél létre, hogy az anya sírására emlékeztesd az Egyházat'' ‒ idézet vége!

Idézet a Szeretetláng Lelki Naplóból: "A Föld most olyan, mint vihar előtt a természet, olyan, mint a tűzhányó, amely ha kirobban, pokoli füstjével, visszahulló lávájával fojtogat, öl, vakít, rengésével romba dönt maga körül mindent. Ez most a Föld borzalmas helyzete. Forr a gyűlölet krátere, gyilkos, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket. De Én, a Hajnal Szép Sugara megvakítom a sátánt, (megszabadítom e) gyűlölettől elhomályosuló, kénes, bűzös lávájától megfertőzött világot! Borzalmas zivatar ez! Nem, inkább pusztító orkán, mely még a választottak hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét, melyet a lelkek sötét éjébe Szeretetlángom kegyelmi hatása kiáradása által nyújtok. Egyetlen haldokló sem kárhozhat el! De a választott lelkeknek meg kell küzdeniük a sötétség fejedelmével. (II/100)

Kedves Olvasóim! Valóban megrendült a világ, és soha nem látott bajok és csapások bontakoznak körülöttünk. Ha valakinek van rózsafüzére, de naponta (vagy soha) nem imádkozza, az ne rakja el nagyon, mert hirtelen rémisztően nagy szüksége lehet rá! Tudnia kéne ugyanis, hogy az Istenanya felszólításaira nem hallgattunk, a kéréseit nem teljesítettük, és ha ezek után már csak sírni látjuk, akkor bizony nagy bajok előtt állhatunk! És ekkor eszünkbe fog jutni, hogy Ő időben szólt! (Források az első részben!) (Vége!)

10. Jézust megfosztják ruháitól 

      Ha a szülő új ruhát vesz gyermekének, megköszönteti vele, és lelkére köti, hogy vigyázzon rá, mert nehezen tudta megszerezni. Mennyei Atyám is új ruhát adott a szent keresztségben, a megszentelő kegyelem csodás szépségű ruháját. És ti mégsem vigyáztok rá!
Van-e szülő, ki többet szenvedett, mint Én, azért, hogy a megszentelő kegyelem ruhája újra tisztítható legyen! Rendeltem a szentgyónást, és ti mégsem veszitek igénybe, pedig ezért izzadtam vért, ezért koronáztak tövissel. Önként feküdtem Szent Keresztem áldott fájára. A kínok kínját szenvedtem, és utána elrejtőztem jelentéktelen külső alá, szerénységgel, hogy megközelíthető legyek számotokra, és hogy ne féljetek Tőlem. Mint fehér pólyába takart kisgyermek, úgy rejtőztem a Szentostyába. És ha szívetekbe térek, vigyázzatok, ne legyen lelketek ruháján semmi szenny, sem szakadás, sem folt. Mert van-e szülő, ki többet szenved gyermeke ruhája megszerzéséért?
Sokan meg sem köszönik ezt illendően. Mindennap ugyanazokat a közömbös szavakat mondják csak el, érzés nélkül, oda sem figyelnek, gondolatuk máshol kószál. És így jönnek mindennap, és így megy ez évről évre.

     Álmodott a Fa is. Ott állt égnek szökkenve az erdő szélén, a hegy oldalán. Míg koronájával szemközt nézett a Nap­pal, magasra törő álmokat szőtt. Fejét csak ritkán és nagyon méltóságteljesen bólin­totta meg, hogy a madarak csicser­gő elragadtatását kegyesen viszonozza.

Azt álmodta, hogy hatalmas törzséből ki­rályi trónust faragnak majd. Nem akármilyen nagyúr székét, hanem egyenesen a ki­rály trónusát! A palota legszebb termében lesz a helye, és min­denki hódolattal fog földre borulni előtte. Támláját és karfáját esztendők munkájával faragják remekbe, s ékkövekkel díszítik. A legpompásabb bársony fedi majd, s ő nagy jeleneteknek lesz tanúja!

Ilyen nagyratörő álmot álmodott a Fa. Ál­mát annyira szívébe rejtette, hogy csak ritkán suttogott el egy-egy szót belőle a szellőnek. De a szellő hamar végigszaladt az erdőn, átadta, szétvitte a Fa álmát, s az egész erdő tisztelettel tekintett az óriás Fára.

Amikor aztán elérkezett a nap, amikor favágók szemügyre vették az álmodó Fát, törzsé­hez illesztették a baltákat és a fűrészt, s az erdő búcsúztatta, száz és száz madár kering­te körül utoljára.

A Fa nem sírt, mint hasonló esetben a többi társa, hanem dalolt mert tudta, hogy most kezdődik a dicsősége. Azután sokáig feküdt az erdőszélen kivágva. Eső verte, utálatos bogarak mászkáltak alat­ta, de nem bánta, mert azt is tudta, hogy ez kell.

Aztán eljött az idő amikor elszállították, s Fa szíve megremegett: most kezdődik! Megadással adta át magát ismét a fűrésznek, fejszének. Szabdalták, vagdalták. De egy napon a Fának rémület ülte meg szívét.

Törzsét túlságosan hosszúra hagyták, durván ácsolták, azután még egy darabot illesztettek hozzá, s amikor az ács szemében megpillantotta magát a Fa, azt hitte, meghal­ a szégyentől és csalódástól, mert keresztfát ácsoltak belőle!

– Ó, ó, királyi trónus akartam lenni, s bitófa lettem! Királyt akartam hordozni, és halálraítélt vállára tesznek engem – jajdult fel, és ekkor csordultak ki első könnyei, melyek illatossá fagytak a Fa oldalán.

De még ennél a keservnél is szörnyebb volt az a nap, mikor tényleg ráhelyezték az Elítélt vállára, aki megroskadt a teher alatt, de vitte, vitte a keresztet. A Fa nehezen vonszolta magát az Elítélt után, s amint az utca kövein koppant, úgy zokogott:

– Királyi terhet akartam hordozni, és lettem másnak szégyenterhe! Ó, bár lehetnék könnyű, mint egy selyemkendő, hogy letöröljem a verítékét...

Háromszor roskadt össze az Elítélt, háromszor zuhant le a Fa is. Amint nagy hanggal odave­rődött a kövezethez, senki sem hallotta sikoltását:

– Elég! Elég! – majd megpillantotta az Elítélt véres kezeit, melyek olyan ismerősek voltak, mintha valamikor tündöklő tisztán, nagyon régen megáldották volna Őt. S akkor hangot hallott:

– Oh, te szegény Elítélt, sajnállak téged és szívem belé szakad! Hogyan segíthetnék rajtad?

S az Elítélt talán megértette hangját, mert amikor felállt, olyan szeretettel ölelte át, s olyan gyöngéden simogatta durva oldalát, hogy a Fa szívén melegség futott át.

Aztán elközelgett a legnehezebb óra. Amint átütötték az Elítélt kezeit, lábait, durva, ke­mény szögekkel ráverték a keresztre, a Fa részvéttől remegő szíve összeszorult, csikorgó, tompa hangot adott magából: a felsivító fájdalom megbicsakló hangját.

Keményen állott, föld fölé emelve az Elítéltet. Körülötte hullám­zott a tömeg. Káromló, gúnyolódó, szitokszavak kavarodtak, s ebbe az átko­zott hangzavarba időnként felüvöltött a bal lator káromlása, majd belejajdult a jobb lator zokogó bűnvallomása...

A Fa mellett egy Asszony állt. Hangtalanul, csendben, némán. Nem szólt, csak egy-egy sóhaj roskadt ki az ajakán, nem jajongott, de szeméből szüntelenül csordult a könny. Néha megfogta a Fa oldalát, átölelte, mintha erőt merítene belőle.

A Fa pedig állt, valami önkívületi, ájult állással, mintha ő maga is agonizált volna. A Felfeszített görcsös vonaglása belemart. Az Asszony ölelése pedig megforrósította...

A legszörnyűbb pillanat mégiscsak az volt, mikor egy hosszú katonalándzsa sivítva átdöfte az Elítélt oldalát. Ekkor sötét­ség borult a földre, pedig még csak a nap kilencedik órája volt. Hideg szél süvöltött, s a föld mélye megmorajlott. Mintha valami súlyos ter­het akart volna ledobni magáról, úgy rázkódott. A nép riadtan szétszaladt, a károm­ló zaj megszakadt. Hideg sötétség terpeszkedett világra.

S ekkor nagyon-nagyon messziről – a he­gyek mögül – nagyon halk, alig hallható ének csendült fel, amit csak a Fa hallott, de tudta, hogy neki éneklik:

Szent keresztfa, drága hűség

Tiszta tőről sarjadott,

Ily virággal, ily gyümölccsel

Fát az erdő nem hozott.

Drága szent fa drága karja

Drága terhet hordozott.

A Fa hallgatta és megértette ezt a messzi éneket s érezte, hogy a királyi trónusról szőtt álma sem lehetett volna szebb, mint ez a szomorú, véres valóság. Mert nem egy királyt, de a Királyok Királyát hordozhatta!

És többet nem álmodott. Hanem új életet kezdett élni, az Üdvösség Fájának örökdicső életét.

(A Szent István Társulat kiadásában "Út a hajnalba" címmel megjelent húsvéti novelláskötetből: "A Kender, az Érc és a Fa álma" – Salkaházi Sára írása nyomán, a szerk.!)

A tanulság: Soha ne keseregjünk azon, hogyha nem álmaink valósulnak meg, mert lehet, hogy talán más megtisztelő hivatás szolgál lelkünk javára és Isten nagyobb dicsőségére! – Bocsáss meg Urunk!

Kedves Olvasóim! Szólhat hozzánk a Mennyek Királynője, de mi nem hallgatjuk meg. Édesanyaként könnyezhet némán, de mi alig vesszük tudomásul súlyos üzenetét! Figyelmeztethetnek bennünket a nagy Szentek írásaikban, de ki olvassa már műveiket? És írhatok én is e blogban, de sokan legyintenek az egészre! Aztán lassan és módszeresen összedőlhet körülöttünk a világ, mire az utolsó pillanatban, súlyosan megkésve könyörgőre fogjuk majd, szorongatva a rózsafüzért: "Most segíts meg Mária"!

Ezúttal a sorozatom két utolsó részében, nem a Szűzanyát vagy a szenteket idézem, mégcsak nem is én fogalmazok valamit, hanem idézek két Nagy Pápát, az Istenanya könnyezéseivel kapcsolatban! (Alább a szirakúzai könnyezés, eredeti fotón!)

XII. Piusz pápa 1954. okt. 17-i rádióbeszédében így szólt a szirakúzai eseményekről: ,,Mély megrendüléssel fogadtam a Szicíliai érsekség tanúsító nyilatkozatát a Madonna könnyezéséről! Nem kétséges, hogy Isten Anyja a mennyben örökké boldog, de Ő nem marad érzéketlen földön élő gyermekeinek szenvedései és a rájuk leselkedő veszélyek miatt. Ő valóban anyai szeretettel szeret és valóban anyai aggodalom gyötri végső sorsunkat illetően. Amikor fájdalmas anyai könnyeit hullatja értünk, azok a könnyek gördülnek le fájdalmas orcáján, melyeket Szent Fia keresztjének lábánál is hullatott. Vajon meg fogják-e érteni az emberek ezeknek a könnyeknek titokzatos beszédét? Ó Mária könnyei! A Golgotán a részvét könnyei voltak Jézusa iránt, most pedig a szomorúság könnyei a világ bűnei miatt. Jézus Titokzatos Testén okozott újabb sebekért sír-e, vagy azokért a gyermekeiért sír, akikben a hibák és bűnök kioltották a kegyelmi életet, és akik súlyosan megsértik az isteni méltóságot? Vagy a várakozás könnyei ezek azon gyermekeiért, akik késlekednek visszatérni Szent Fiához, holott valamikor hívők voltak, és az Anyaszentegyházba tartoztak? ... Rajtatok múlik, hogy példátokkal és tetteitekkel közreműködjetek a megtévedteknek az Atya házába való visszatérésben.''

(vö. AAS 46 (1954) 658-661) (Folyt. köv.) (Források az első részben!)

 A Napló és történetének bemutatása

     Mint említettük, Fausztina nővér halála előtt négy évvel kapott parancsot napló vezetésére, élményeinek leírására. A terjedelmes mű (a magyar változat a kísérő tanulmányokkal és a mutatókkal együtt 528 oldal) bemutatja Fausztina nővér lelkiségét és az Isteni Irgalmasság üzenetét.

     ,,Az Isteni Irgalmasság ügyében -- mint oly sok másban -- Karol Wojtyla, a későbbi II. János Pál pápa volt a Gondviselés embere. Wojtyla még krakkói segédpüspök korában felkereste A. Ottaviani bíborost (1963), és előterjesztette a Naplóval s tartalmával kapcsolatos terveit. A kardinális biztató szavakkal bocsátotta el a jövendőbeli pápát: 'Siessen, mielőtt a tanúk meghalnak.' Karol Wojtyla a későbbi évtizedekben -- mint Krakkó érseke (1964), bíborosa (1967), majd Szent Péter utódja (1978) -- újabb és újabb módon támogatta az Isteni Irgalmasság ügyét. Megindította a boldoggá avatást bevezető információs eljárást (1965), ehhez megjelentették a Napló kritikai kiadását (1981), Róma püspökeként kiadta a Dives in misericordia kezdetű enciklikát (1980), 1993. ápr. 18-án, húsvét második vasárnapján boldoggá avatta Fausztina nővért, 1997-ben pedig elzarándokolt a nővér sírjához. (Fausztina nővér holttestét a boldoggá avatás kapcsán 1966. nov. 25-én exhumálták, és a kolostor kápolnájában -- Kraków Lagiewniki, ul. Siostry Faustyny 3/9. -- helyezték örök nyugalomra. A hamvak a boldoggá avatás után a fali sírfülkéből átkerültek az Irgalmas Jézus oltára alá.) Érthető, hogy ezen lépések után világhódító útjára indult az Isteni Irgalmasság üzenete. Ennek hathatós eszköze a Napló, amely a magyarországi kiadással az angol, a német, az olasz, a francia, a spanyol, a portugál, az orosz, a portugál (brazil), a szlovák, a cseh és a vietnami után immár a tizenkettedik idegen nyelven jelenik meg.

     Eddig azonban hosszú utat tett meg a Fausztina nővér nevéhez fűződő üzenet. Valóságos keresztutat kellett bejárnia.

     A. M. Deskur bíboros bevezetőjéből és a Jegyzetek 154. pontjából (Napló 474. o.) megtudjuk, hogy az Isteni Irgalmasság ügyét 1959. március 6-án a Szent Offícium Indexre tette, vagyis megtiltotta a kultusz terjesztését, s maga Sopocko professzor is szigorú figyelmeztetést kapott. A templomokból kikerültek az Irgalmas Jézus-képek. Egyedül a krakkói kolostor híres festménye (Adolf Hyla) maradt eredeti helyén. A Szent Offícium lépésének komoly okai voltak. A hivatalos vizsgálatot megelőzően ugyanis ellenőrizetlen és rossz fordításokban kezdték terjeszteni a Napló egyes részeit. Az intézmény a tilalommal elejét vette a zűrzavarnak, s amikor elérkezett a Gondviselés által kijelölt idő, elkezdődhetett a teljes körű és hivatalos vizsgálat.

     A tilalmat 1978. június 30-án oldotta fel a Hittani Kongregáció. Az eseményeket a háttérből Karol Wojtyla szorgalmazta. Sopocko atya nem érhette meg a sikert, mert 1975. febr. 15-én meghalt Bialystokban.

     Miközben folyt a munka az Isteni Irgalmasság ügyében, Krakkóban megkezdődött Fausztina nővér személyével kapcsolatban az 1965. okt. 7-től 1967. szept. 20-ig tartó ún. információs, ezt követően pedig a boldoggá avatási eljárás, amely 1993. április 18-án a boldoggá avatással, majd 2000 húsvétjának második vasárnapján Fausztina nővér szentté avatásával ért véget.

     Beteljesedtek tehát Fausztina nővér szavai. Elérkezett az idő, hogy a világ megismerje Isten Irgalmasságának minden embert megszólító üzenetét. A Napló egyházi jóváhagyással kerül világszerte az emberek kezébe, imádkozzák az Isteni Irgalmasság rózsafüzérét, kilencedét.

Az Isteni Irgalmasság ünnepét 2000. április 30-án II. János Pál pápa ünnepélyesen kihirdette.

     F. Macharski bíboros 1996. febr. 22-én Isten Irgalmasságának Apostola néven világméretű mozgalmat indított. Új bazilika is épül Krakkóban az Irgalmasság Anyja Nővérei Kongregációjának területén. Alapkövét, amely a Golgota-hegyéről származik, II. János Pál pápa 1997. jún. 7-én Krakkóban ünnepélyesen megáldotta. -- Mindez természetesen nem csupán a Kongregációnak, de az egész világegyháznak s benne hazánk hívő népének is nagy öröm és lehetőség. A teljes kézirat Magyarországon is elérhetővé vált, egyházi jóváhagyással.

     Virágvasárnapnak a húsvét előtti utolsó vasárnapot nevezzük, mely a nagyhetet vezeti be. Mozgó ünnep, március 15. és április 18. között bármelyik vasárnapra eshet. Jézus halálának és feltámadásának ünneplése előtt ezen a napon ünnepli az egyház Jézusnak szamáron való diadalmas jeruzsálemi bevonulását: sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról, s eléje szórták, és az utána tóduló sokaság így kiáltozott: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban! (Mt 21, 8). Ennek nyomán került az ünnep szertartásai közé a pálmás, Európa északi tájain pedig a barkás körmenet. Tehát Jézus halálának és feltámadásának ünneplése előtt ezen a napon Jeruzsálembe való bevonulására emlékezünk. Az evangéliumok tanúsága szerint a Jézust éljenző emberek gallyakat és pálmaágakat terítettek elé az útra, Magyarországon barkát, Olaszországban olajfa-, más országokban tiszafa- és fűzfagallyakat szentelnek a templomokban. A virágvasárnapi körmenet szokása is Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékeztet: eredetileg a templomon kívülről indult. Az ünnep elnevezése eltérő a különböző nyelvterületeken: latinul, németül és olaszul pálmavasárnapnak hívják, angol nyelvterületen tiszafavasárnapnak, magyarul és örményül pedig virágvasárnapnak. (Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd c. műve felhasználásával!)
     Ne feledjük, hogy az a tömeg éljenzi az Üdvözítőt, akik 5 nap múltán "Feszítsd meg"-et kiáltoznak! Mi tehát maradjunk hűségesek az Úr dicsőítésében, melyet a Nagyheti böjtünkkel, áldozatainkkal és imáinkkal külön nyomatékozzunk! Ha majdan megjelenünk az Úr Szent Színe előtt, ez javunkra fog válni!

 9. Jézus harmadszor esik el a kereszttel 

      Van-e Nálamnál elhagyottabb, megvetettebb, akit jobban elfelednek, mint Engem? Ha tudnátok, mennyire sóvárgok utánatok! Folytonos egyedüllétemben sok szeretettel és türelemmel szólítgatlak benneteket, és ti úgy tesztek, mintha Én érzés nélküli személy lennék...
Járok utcáról utcára, házról házra, faluból városba, hideg télben, tikkasztó nyárban, süvítő szélben, zuhogó esőben. Nem kérdezi meg senki Tőlem, hogy hová megyek ilyen szánalmas állapotban. Hajam vértől csapzott, lábaim összerepedeztek az utánatok való sok gyaloglástól. Kezem állandó segélykérésre kinyújtva.
Szeressetek Engem, s vegyétek fontolóra mindazt, amit értetek tettem! Ó, ti balgák! Minden perc elmúlik, de a Rám fordított idő, mely végtelen értékű, nem vész el soha, hanem egybeolvad az örökkévalósággal.

Tekintve, hogy 2018. március 25-e Virágvasárnapra esett, idén az Annuntiatio Beatae Mariae Virginis, Jézusnak Mária szűzi méhében történt foganásának ünnepét április 9-én ünnepli az Egyház!

Isten akaratára mondott mindenkori „igenünknek” a Szűzanya alázatát kell tükröznie, példáznia! Igent a keresztény hitre, igent a családok és a nemzet egységére, igent az Életre, igent gyermekeink és unokáink biztonságos jövőjére! 

     Gábriel arkangyal csak 1921-ben került be a hivatalos római katolikus kalendáriumba, ekkor ünnepét március 24-ére tették. 1969-től azonban Szent Mihállyal és Szent Rafaellel együtt szeptember 29-re tették római katolikus ünnepét. Az ortodox egyházakban november 8-án ünneplik, de megemlékeznek róla március 26-án és július 13-án is. (Wikipedia)

     Az egész liturgiában, de különösen a nagyböjti liturgiában uralkodik a megdicsőülés gondolata. Az Egyház a liturgia által a mi „színeváltozásunkat” akarja elérni, a megdicsőült Krisztus elé megdicsőült hívőket akar vezetni. Ezért mutat ismét az Úr Jézusra, akihez hasonlóan megdicsőülhetünk mi is, ha hozzá hasonlóan küzdünk a kísértések ellen. Üdvözítőnknek is szenvednie kellett, mielőtt dicsőségébe bement; nekünk, tanítványainak sem lehet jobb helyzetünk, mint Mesterünknek volt. Böjttel és önmegtagadással elkészülve élvezhetjük csak a Húsvét örömét. A mai szentlecke (1Tesz 4,1-7) is erre buzdít, az imádságok és énekek is ezt kérik.
     Könyörgés: Emlékezzél meg Uram, könyörületedről és irgalmadról, hisz azok megvannak öröktől: sose uralkodjanak rajtunk ellenségeink, szabadíts meg minket minden szorongatásunkból.

(Felhívom T. Olvasóim figyelmét, hogy "Angyalok pedig léteznek" címmel sorozat indul július 19-től szeptember 12-ig!)

Kerekes Károly O.Ciszt elmélkedése

     A liturgia, az Egyház hivatalos nyilvános istentiszteletének rendje kettős névvel jelöli ezt az ünnepet. Pálma-vasárnap, magyarosan Virágvasárnap, és Passió-vasárnap, Jézus szenvedésének, keresztjének vasárnapja. A két elnevezés körül egyik a külső keretre, másik a belső tartalomra vonatkozik. Pálma- illetve Virágvasárnap nemcsak azért „külső” megjelölés, mert a külső természet akkor nyílasztja az első virágokat, barkákat (barkaszentelést is ezért tartunk), hanem a régi szertartás rendje szerint ez a pálmaággal, nyíló virággal, feslő barkával való ünneplés a templomon kívül zajlott le, ünnepélyes körmenet formájában. A Passió-vasárnap (szenvedés-vasárnap) viszont nemcsak azért „belső” megjelölés, mert a Jézus kínszenvedéséről szóló evangéliumot már benn a templomban olvassák fel, illetve éneklik, hanem itt mutatkozik meg az ünnep igazi tartalma: a szenvedést értünk vállaló Jézussal való azonosulásban.
     A nagy kérdés, hogy hogyan fér össze a kettő. Tudniillik az ujjongó hozsannázás és a szenvedés, a kereszt. Ősi egyházi szóval azt mondjuk: ez misztérium, szent titok, csak a beavatottak értik meg. Hogyan értik meg, miből értik meg? Az Egyház a liturgiában – ugyanúgy, mint a Bibliában - elsősorban képi nyelven, képekben, jelképekben és jelképes cselekedetekben tanít. A misztérium mindig ott érzékelhető, ahol a külső a belsővel érintkezik. Jelen esetben, Virágvasárnapkor az érintés, a misztérium szépen érzékelhető a külső körmeneti ünneplés és a belső áldozati megjelenítés között: a templomajtóban. Ősi rítus szerint az ujjongó körmenet zárva találja a templomajtót. De a pap a körmeneti kereszttel háromszor megüti azt – ami a mennyország ajtajának megjelenítése a földön - és az ajtó a kereszt koppantására, érintésére kinyílik. A misztérium tartalma: a mennyország ajtajához Krisztus keresztje a kulcs. Csak az mehet be oda, aki ezt megszerezte, kezében tartja, mint földi életének tavasz-nyár-ősz-tél változásainak egyedüli értelmét vállalja. Nincs más kulcs a mennyországba!
     Ezt a tanítást nem szakteológusok gondolkodó elméje találta ki, hanem az Isten Könyvéből, a Bibliából növesztette ki az élő Egyház liturgiája. Bibliai megfogalmazása az Apostol nyelvén: „Nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a Keresztrefeszítettről.” (1Kor 2,2.) Magának Jézus Krisztusnak a szava erről: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és kövessen engem.” (Lk 9,23) Ennek a bibliai tanításnak egyszerű képi megfogalmazása egyetlen gesztusba sűrítve: a pap kezében tartott kereszttel megkoppantott templomajtó megnyílik: Íme, Krisztus keresztje, ez nyitja meg nekünk a mennyországot!
     Mi ennek a tanításnak a gyakorlati alkalmazása? Az, hogy vállalnunk kell az élet akármilyen nehéz próbatételét Krisztus keresztjeként, s akkor az ő mennyei dicsőségét is megnyerjük! Vigyázat, nem a jel egyszerű tárgyi megléte nyitja meg nekünk a mennyországot, hanem annak alanyi vállalása. Mint ahogy nem a behordott tüzelőanyag melegít, hanem az a tűz, amely a tüzelőanyag elégetéséből származik. Vagy mint ahogy nem az éléskamránkba begyűjtött étel-ital tart életben bennünket, hanem a megevett és megemésztett étel és ital. – A kereszt jel, szent jel. A kereszt vállalásából származó isteni élet – misztérium.
     A keresztet mint jelet már az első időktől fogva szent jelként tisztelték Krisztus követői. Úgy is, mint rajzolt, festett, vagy valamilyen anyagból kiformált jelet. De úgy is, mint saját testükre – homlokukra, ajkukra, szívük fölé – kezükkel rajzolt jelet. Áldó szóval is összekapcsolták: Áldjon meg téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek! Vagy még rövidebben: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Később általánossá vált imádságaink elején és végén, továbbá bármi munkánk kezdetekor és befejezésekor. Az igazán hívő keresztény mindig tudta, hogy nem a jel anyagi, tárgyi valósága önmagában nyit mennyországot, ehhez az Egyház tanítása szerinti alanyi elkötelezettségünk elmaradhatatlan.
     A keresztről, illetve a hívő ember keresztvetéséről – amelynek misztériumi tartalmát olyan szépen kifejezi a virágvasárnapi liturgia - sok tanulságos történetet elmondtak már igehirdetőink. Legyen szabad most egy egyéni, pontosabban családi emléket felidézni a keresztvetésnek egy nem mindennapi, de talán mégis tanulságos értelmezéséről. Gyermekkorom emléke. Nyár, aratás, az egész család aratja, kévézi és gyűjti keresztbe az életet. (Földmíves népünk a kenyérgabonát életnek nevezi, a kévékből összerakott csomót pedig keresztnek.)
Este a kereszt-rakásnál mi gyerekek már fáradtak voltunk. Csak úgy hanyagul egymásra dobáltuk a kévéket. Édesapánk figyelmeztetett: Ne úgy, fiaim. Jól kell rakni-vetni azt a keresztet, mert különben szétfújja a szél, belever az eső, és elrothad az élet!
     Számomra örök tanítás, képnyelven adott atyai útbaigazítás a keresztvetésről, és egyben a kereszt misztériumáról is: jól kell rakni-vetni azt a keresztet, minden részletében, különben szétfújja a szél, belever az eső, és elrothad az élet. Hiszen – a Biblia és a liturgia nyelvén – a mennyország ajtajához nincs jobb, sőt egyszerűen nincs más kulcsunk, mint a kereszt, Krisztus Keresztje. – Ezt jelenti nekem a Virágvasárnap.

Kerekes Károly

     Tény, hogy a csodáknak ‒ mint jeleknek ‒ mindig komoly szerepük volt az üdvtörténet során. Egy-egy gyógyulás híre, bármilyen megdöbbentő legyen is, lassan és viszonylag szűk körben válik ismertté. Ráadásul akik személyesen már nem tanúi, azok közül sokan kétkedve is fogadják. Hatása ezért mérsékelt.

     A Fatimai Napcsodának már hetvenezer ember volt tanúja, életre szóló hitélményt nyújtva nekik, de az utókor már elfelejtette, különösen, ha még a századik évfordulót sem ünnepeltük meg igazán, ORSZÁGOSAN!

     A Szirakuza-i Könnyezést már tízmilliók láthatták a filmhíradók és a televízió jóvoltából. A Szeretetláng szívhez-szóló üzenete már az egész emberiséget kívánja lelkében megérinteni és "tanúvá" tenni!

     A jelek szerint a Szent Szűz az egész világra kiterjedően kívánja ‒ egyre nyomatékosabban felhívni gyermekeinek figyelmét az elhatalmasodó bűn vészesen súlyosbodó pusztításának lehetőségére. 

És most Pásztón? A Szűzanya-szobrok könnyezése – ráadásul a nyomaték kedvéért egyszerre kettő is –, vajon milyen nagyságrendben érinti meg a lelkek tömegét? Bár a Madonna nem szól egy szót sem, mégis érthető a könnyekben aláereszkedő mennyei kérés, amely az Istentől közvetített kegyelem által a Rá figyelőkkel megérteti magát, vagy kéne, hogy megértsék. Mert Anyánk könnyeinek tanítása érthető, ha nem rekedünk meg a könnyezés felszínes fürkészésénél! 

Ha ugyanis a természetfeletti jelet megértjük és lélekben megrendülve fogadjuk, akkor a nyitott lélekbe az isteni kegyelem száll alá, hogy megérintse és meghívja a máriás engesztelő lelkületre! Ezt az 'ötszázadik' évfordulótól nem várhattuk el, de a 100. (fatimai) évnek ez lett volna a célja. Csodálkozhatunk-e ha Égi Anyánk könnyekre fakadt?? (Folyt. Köv.) (Források az első részben!)

8. Jézus megvigasztalja a síró asszonyokat 

      Bűnbánat! Bűnbánat! Bűnbánat! Ezt kérem tőletek. A bűnbánat szava az, mely felhallatszik mennyei Atyám trónja elé, és ez az a szó, mely visszatartja tőletek Atyám büntető kezét. Ezen szavaim már elhangzottak akkor is, amikor a keresztemet vállamon vittem, és a jámbor asszonyok rajtam siránkoztak inkább, mint saját bűneik felett. Újra kérlek benneteket, jámbor lelkek: Bűnbánat! Bűnbánat! Bűnbánat! Mások helyett is!
Minden szenvedést megízleltem, és a bennetek való reménnyel mentem a szenvedés útjára. Láttam a sok hűtlenséget, de vele szemben együttérzésteket is. Ez az, amely irgalmasságra késztetett és késztet most is. Tudod, ugye, ha csak egy igazat találnék is, megkegyelmeznék a sokaság megbántásaiért!

Vajon van-e akkora érdeklődés népünkben, hogy három, egymás közelében lévő búcsújáró hely meg tudjon maradni? Nagy kérdés, de ha az Istenanya Szívéből áradó kegyelmi hatás meg nem érinti a szíveket, aligha! Montforti Grignon Szent Lajos állítása, hogy az egyetemes hit-megújulás csak a bensőséges Mária-tisztelet elterjedésétől várható!

Miért sír a Szűzanya Pásztón?

Talán azért, mert egyre kevesebb tiszteletet tanúsítanak Fiának a Legméltóságosabb Oltáriszentségben, lassan kikerül az élet-, a szívek és a templomok középpontjából. De sírhat azért is mert látja, hogy gyermekei nem hallgatnak édesanyai intelmeire, szét hullanak a családok, mert elhanyagolják a szentségi életet, a rózsafüzért, és tömegesen rohannak a kárhozat felé! Ezért sírt és sír az Égi Édesanya: Győrben, Máriapócson, La Salette-ben, Szirakúzában, Montichiáriban, Akitában, Civitavecchiában, Gyergyószentmiklóson, a kárpátaljai Szerednyén, és most Pásztón! Vagyis, a Szűzanya azon igyekszik, hogy felrázzon bennünket, mely összecseng a zsoltáros szavaival: ,,Ti, akik megfeledkeztek Istenről, szálljatok magatokba, különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket'' (Zsolt 49,22).

Mit is fűzhetek ehhez? Ezt a Mária Rádiós műsoraimban - amiként ezen blog posztjaiban is, bőségesen kifejtettem már!

Fel kell fognunk, hogy a Mária-korszak jelenéseinek és valamennyi üzenetének egyetlen törekvése van: a bűnben elmerülő embertömeg visszafordítása az evangéliumi útra.

Megfigyelhető, hogy az idő előrehaladtával csaknem a fizikai kitapinthatóság határáig közelít meg bennünket a természetfölötti valóság!

     A természetfölötti világ közvetett megtapasztalása azonban soha nem nyújtja a közvetlen bepillantás élményét, amire pedig igen sokan vágyakoznak. Az ún. csodaváró magatartásnak bántó és kritikus kicsengése van. Ennek ellenére mégis emberi igényről van szó, s talán ezért is engedik meg az égiek, hogy olykor a természetfölötti jeleket közvetlenül is sokak megtapasztalhassák.

(Folyt. köv.) (Források az első részben!)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

7. Jézus másodszor esik el a kereszttel

      Régen, mikor még nem gondoltál olyan sokat Reám, Én akkor is melletted voltam, hogy az élet jeges és síkos útján megvédjelek az esésektől. Ugye, akkor nem hitted el, hogy Én tartalak vissza a tengernyi eséstől? Pedig ez így volt, mert Én különösen vigyáztam minden lépésedre!... Az Én szeretetem mindenható. Éld bele magad a nagy csodába, hogy Én állandóan rendelkezésetekre állok. Nálam nem kell sorba állni, sem időt, sem helyet kijelölni. Mindenkor, mindenhol jelen vagyok. Ha hívtok, fülem máris szíveteken van, figyel rátok, simogatok, gyógyítok... Miért gondolod, hogy egyedül vagy? Hiszen téged Én vezetlek. Ne félj! Nem engedlek el. Gyere, menjünk együtt!

     Az Érc mélyen nyugodott a föld alatt, és a csendben, a végtelen sötéten ő is álmodott. Azt álmodta, hogy napfényre kerülvén harcedzett kard lesz talán, egy hős hadvezér oldalán. Ott látta csillogni magát a győzedelmes csatákban.

Markolatát ezüstből verik, s ékkövekkel díszítik. Minden győzelmet egy új ékkő jelez, mindaddig, míg úgy telve nem lesz drá­gakövekkel, hogy már nem fér el rajta több. Ekkor aztán megpihen, nem harcol tovább és dísz lesz, a diadal jele. Nagyot és merészet álmodott az Érc. Egyszer aztán először a csendet kezdték halk és messzi hangok megtörni. Majd nyugalmát mind jobban zavarta a közelgő zaj, végül pedig a napfényre került.

Az Érc megremegett. Tudta, milyen sors vár rá. Megborzadt, ha a kohó szörnyű forró­ságára gondolt, de engedelmesen átadta magát a tűz égető erejének. Megolvadva, sisteregve öntötték vékony formába, majd elkövetkezett a várakozás ideje az Érc számára, amikor végre az átalakításához fogtak. Most, most, most, és nem­sokára kikalapálják, nemes formát adva neki!

S ekkor valami történt, s az Érc félni kez­dett. Túlságosan kis darabokra szabdalták! Az­tán ismét tűzbe került, izzították, majd hatal­mas kalapácsokkal verték. Csengett, zengett az Érc, s a körülötte állók nem hallották, fájdalmasan sikolt, kiált, mert rádöbbent a ször­nyű valóra, hogy kard helyett, szegekké ver­ik. Az Érc azt hitte, nem éli túl a valóságot, pedig még sokkal rettenetesebb sors várt rá.

Eljött az Érc életének legrettenetesebb nap­ja. Durván egy piszkos ládikóba dobták hármukat, egy kalapács mellé. Az Érc szíve reszketett, s félni kezdett. És ekkor kezdődött léte legborzalmasabb perce. Egy kemény kéz kiemelte és egy puha, áldott, szent Csuklóhoz illesztette. Az Érc hegye belemerült a Csukló áttetsző bőrébe, de addig még nem sebzett, mígnem kemény szögfejére rácsattant a kalapács!

Az Érc szöghegye mélyen benyomult a Csuklóba. Vér serkent ki nyomában, piros, meleg, szent vér, mely lassan csurgott a szög mel­lett a földre. A Csukló megremegett, s a kéz ujjai csaknem ráborultak a szögre a görcsös fáj­dalomtól.

Az Érc látta a fájdalom vonaglását, érezte a vér illatát, s amint ismét és ismét rácsapódott a hatalmas kalapács, elérte a Csukló alatti fát, s megka­paszkodott abban. A kalapácsot ütő emberek, és a körülállók nem hallottak mást, mint a szögek csengését, amint rávert a kalapács, pedig, pedig az Érc zokogott, jajongott a szörnyű csalódástól:

– Ó, ó, kard szerettem volna lenni, igazságért küzdő, győztes kard, s lettem szög, mely eleven Csuklót szögez a szégyen fájához. Ám az Ércnek még azt is meg kellett érnie, hogy nemcsak a két Csuklót, de két fáradhatatlan, drága Lábat is át kellett vernie.

– Nem akarlak sebezni – zokogta az Érc a maga hallhatatlan hangján –, nem akarlak se­bezni...

S az Érc, órákon keresztül tartotta a Megfeszítettet a fán, ahol a megkínzott test minden vonaglása a szögek ércszívén futott keresztül, s okkal hitte, hogy neki is már meg kell hal­nia a borzalmas három óra után.

De nem! Végigélte az elsötétedést, az égzengést és földindulást, a hol­tak feltámadását, majd az ezután következő szörnyűséges, borzadalmas, szívet tépő, ­döbbent, ájult csendet, melyben csak egy Édesanya zokogása hallatszott.

Hosszú, hosszú várakozás, és a vér szivárgása lassan megakadt, elevensége megalvadt. Aztán vigyázó, óvatos kezek fi­gyelmes munkával és nagy szeretettel kihúzták a fából, a Csuklóból és a Lábakból.

Egy másik óvatos és szerető kéz vigyázva helyezte finom gyolcskendőre, hosszan nézegetve, majd egy puha ajak alig érintve, meleg, lágy csókot lehelt rá.

Az Érc szíve a gyönyörűségtől remegett, mert egy halk hangot is hallott: – Áldott, áldott szegek, drága szögek, szent szögek...

Az Érc abban a pillanatban tudta, hogy en­nél a valóságnál szebb álma nem lehetett volna. És többet nem álmodott!

(A Szent István Társulat kiadásában "Út a hajnalba" címmel megjelent húsvéti novelláskötetből: "A Kender, az Érc és a Fa álma" – Salkaházi Sára írása nyomán, a szerk.!)

A tanulság: Soha ne keseregjünk azon, hogyha nem álmaink valósulnak meg, mert lehet, hogy más megtisztelő hivatás szolgál lelkünk javára és Isten nagyobb dicsőségére!

Pásztó és környéke az ország más vidékeihez képest meglehetősen gazdag a csodás eseményekben, különleges helyekben. Pásztótól alig tizenöt kilométerre van Mátraverebély-Szentkút, Nemzeti Kegyhely, mely állami és uniós pénzekből lett felújítva és kiépítve. Csak megjegyzem, hogy az első újítás az volt, hogy a Tabernákulumot a szentély központi részéből kivitték! (!) Erre természetesen van logikus magyarázat, de a "logika" nem áll meg az Úr ítélőszéke előtt!!!

Nos, ez a búcsújáróhely évszázadok óta fontos lelki központja volt a Kárpát-medencének. Legendája Szent László csatájához kapcsolódik, melyet a környéken vívott a moldvai kunokkal. A hagyomány szerint egy XI–XII. században élt pásztor néma gyermekének meggyógyulása volt az első csodás esemény a környéken. Hálatáblák sokasága jelzi, hogy sokan tapasztaltak meg itt természetfölötti eseményeket. Bár a magyar történelem zivataros évszázadai alatt időnként elnéptelenedett a kegyhely, a célja mindig azonos maradt - a zarándokok lelki megújulása.

Szentkút mellett azonban légvonalban alig tíz kilométerre van Fallóskút is, vagy köznevén Hasznos, mely 1947 óta vonzza a zarándokokat, amikor is a hasznosi Sánta Lászlóné Csépa Klárának megjelent a Szűzanya, és egy forrást mutatott meg neki. Klára asszony, akinek jelentőségteljes látomásai és párbeszédei voltak a Szűzanyával, komoly meghurcoltatásnak volt kitéve az 50-es évek "szocializmusában", hiszen a mindenre féltékeny kommunista rezsim veszedelmesnek tekintette Klára asszonyt. Összesen 21 hónapot töltött kivizsgálás, illetve gyógykezelés céljából ideggyógyintézetekben, ahol mind lelki, mind testi gyötrelmeknek volt kitéve, de "téveszméinek" feladását nem tudták elérni a "humánus" orvosok.

Az Egyház csak 1987 őszén vehette kezelésbe a búcsújáróhely területét, és bár a Klára asszony általi üzenetek jóváhagyást nem kaptak, ám népi kezdeményezésre kiépült a Fallóskúti Kegyhely. 1991-ben engesztelő kápolna is épült a Szűzanya által megáldott csodaforrás mellé. Ehhez csak annyit fűzök hozzá, hogy a "tudós egyháziaknak" jobban be kellene építeni az evangelizációba az ún. "népi vallásosságot", mert ezen keresztül is aktivizálhatnák Isten Népét! Mert bizony meglehet, Istennek úgy tetszik, hogy egyes dolgokat elrejt a bölcsek és okosak elől, és a kicsinynek látszóknak nyilatkoztatja ki!

(Vö. Mt 11,25-26) (Folyt. Köv.) (Források az első részben!)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

6. Veronika kendőt nyújt Jézusnak 

      Amikor elmondjátok: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj”, akkor tegyétek valóban méltóvá magatokat! Ha immár eljöttök, ne fordítsatok Nekem hátat! Tegyétek szíveteket alkalmassá a Velem való állandó egyesülésre napközben is egy szerető fohász, egy szerető pillantás által, hisz úgy sóvárgok utánatok! Úgyis oly kevesen jönnek Hozzám. Legalább aki Hozzám jön, az legyen igazán odaadó, bensőséges. Ébresszétek fel lelketekben az Irántam érzett bizalmat. Az fáj a legjobban, hogy sokan nem bíznak Bennem. Hiába van hitük, ha nincs bizalmuk. E nélkül nem tudnak a közelembe férkőzni.

     Álmodni a teremtett dolgok is szoktak. A fák, a virágok, a föld, a földbe vetett mag, az állatok, a csilla­gok, a hold, a nap, a világ.

A Kender is álmodott. Nagyot álmodott és álmaikat egymásnak susogta a sok-sok kendervirág, majd a Nap felé dalolta vágyát. Azt álmodta, hogy menyegzős asztalon lesz finom terítő. Rajta nehéz ezüstserlegek, tüzes borral. Az asztal körül boldog emberek, nevetés, vidám éneket zengenek. Finom ujjakkal meg-megtapogat­ják, s a háziasszony felé bólintva dicsérik finom szövését. Ha netán kiloccsanna egy kis bor: fél­tőn törlik fel, és százféle ügyességgel mester­kednek azon, hogy szálaiból kivegyék a foltot.

Menyegző után szeretettel mossák hófehérre, szeretettel hajtogatják össze s teszik a drága kendők közé, s őrzik, őrzik, míg ismét felkerül egy ünnepi asztalra, hogy tanúja legyen min­den boldogságnak. Oh, mennyit fog hallani, mennyit fog látni, milyen boldog kacajok emlékét fogja őrizni, milyen csodaszép élete lesz! Nagyot és szépet álmodott a Kender, s ál­mát dalolta az ég felé, a Nap felé, suttogta bele a szélbe, mesélte a madaraknak és a barna föld­nek...

Eljött a nap, amikor először szakadt el virágzó testvéreitől, majd elszakadt a földtől, nyűni kezdték, de a merész álom akkor is élt benne, s csak halk sóhajt engedett meg magának. Aztán belekerült a vízbe, amely áporodott volt és nyálkás. A Kender undorodott, de engedelmesen megmerült, mert tudta, hogy csak ezen keresztül teljesedhetik az álma.

Azután száradt a napon, majd kemény fával törögették, megtilolták, szögekkel fésülték, s végre, végre eljött az idő és fonni kezdték. A Kender izgalommal várakozott, hogy nemsokára már szövik is, de valami történt! A Kender remegni kezdett. A fonás, sodrás, nem volt elég finom. Mind több és több szállal sodorták össze, s a Kender minél jobban vastagodott, annál jobban féltette álmát, míg egy nap rá kellett döbbennie, hogy vége az álmának. Felébredt a szörnyű valóságra, hogy kötéllé fonták. Vékony, de tartós kötéllé.

Megpróbált valamit szebbet álmodni a kötél hivatásáról, de meg sem kezdhette, mert egyszeriben darabokra szabták, majd egy fadarabhoz szögezték. A Kender azt hitte, hogy bele pusztul a valóságba, mert felismerte, hogy ostort, korbácsot, készítenek belőle.

S egy napon – mely a legszörnyűbb volt a Kender életében – megragadta egy markos, durva férfikéz és magasra emelte. A Kender ámultan nézett szét, s maga előtt egy oszlophoz kötözött embert látott, akit két pribék kegyetlenül verni kezdett. A Kender sóhajtozott és zokogott:

– Én nem akarlak verni – sírta kenderhangján –, nem akarlak verni! És ­amikor látta, hogy már vér csordul az ütések nyomán, felsikított keservében. – Oh, inkább kendő lennék, hogy letöröljem a vért és a verítéket, te szegény, szegény Megkorbácsolt!

Már véres volt a kenderkötél, s a Kender mohón itta be a vért, gondolta, tán így megpuhíthatja kemény szálait, s nem fog annyira fájni az ütés.

Végül a markoló kéz sarokba dobta, s amint odazuhant a poros, piszkos sarokba, a Kender véres, poros könnyei jajongva megindultak.

Nem álmait siratta, hanem a megosto­rozottat. Úgy eltelt sírással, részvéttel, saj­nálkozással, hogy saját magáról megfeledkezett.

S ekkor egy hangot hallott: – Áldott vagy Kender, kedves teremtmé­nyem, mert könyörületes vagy hozzám, és megsiratsz engem!

A Kender amint e Hangot meghallotta, tudta, hogy ennél nem lehetett volna kiváltságosabb hivatása, még a menyegzős te­rítőnél sem. És többet nem álmodott!

(A Szent István Társulat kiadásában "Út a hajnalba" címmel megjelent húsvéti novelláskötetből: "A Kender, az Érc és a Fa álma" – Salkaházi Sára írása nyomán, a szerk.!)

A tanulság: Soha ne keseregjünk azon, hogyha nem álmaink valósulnak meg, mert lehet, hogy talán más megtisztelő hivatás szolgál lelkünk javára és Isten nagyobb dicsőségére! – Bocsáss meg Urunk!

A sekrestyés hölgy felvételei hamar fölkerültek a világhálóra, és sokan indultak el Pásztóra. A zarándokok rózsafüzért imádkoznak, letérdelnek, próbálják a félhomályos kápolna két szobrának arcán meglátni a nedvességet, és bár mindenkit megkértek, hogy ne érintse a szobrot, nagyon sokan igyekeznek kendővel felitatni a könnyeket. Ennek ellenére a szobor szeme újra és újra benedvesedik.

A pásztói Szentlélek-kápolna a XV. században épült, többször újjáépítették. Mai formája barokk, azonban néhány gótikus elem még megfigyelhető rajta. A berendezési tárgyai, oltárképe és a szobrai is jóval későbbiek. 2014-ben jelentős állami támogatással felújították.

A könnyezést felfedező Piroska találkozik a leggyakrabban a Pásztóra érkező zarándokokkal. Sok ideutazó megrendül és közelgő veszedelemtől, járványoktól tart. A kezdeti időkben ledöbbentette a zarándokokat, hogy a pásztóiak szinte nem is hallottak a könnyezésről! Idejöttek sok száz kilométerről és kérdezve a helyieket, merre is találják a könnyező szobrokat, alig volt, aki válaszolni tudott. 

Mára azonban nagyot változott a helyzet! A csoda híre lassan ország-világszerte elterjedt, és megindult a spontán zarándoklat Pásztóra egyénileg és buszos szervezésben. A helyiek szerint még Kanadából és Ausztráliából is jöttek. 'Irányításukra még motoros rendőrt is kellett állítani egy hétvégén, annyian voltak' - mesélik. Az viszont figyelemre méltó, hogy nagyobb csoportosulások esetében is, fegyelmezetten sorba állnak a hívek, és a közös ima után mindenki odajárul a két szoborhoz. A legtöbben fényképeznek, van aki a rózsafüzérét, vagy egy kis Mária-szobrot hozzá érinti, hogy hazavihessen valamit a csodából. Néhányan kendővel próbálnak felitatni némi nedvességet a Szűzanya arcáról. És ha nem is mindig nedves a szobrok arca, a szemük kisírtnak, pirosnak látszik. (Folyt. köv.) (Források az első részben!)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

5. Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni

      Én nem hagytam abba és nem szakítottam meg a fájdalmak útját. Gyere, ketten menjünk, akkor neked is könnyebb lesz, meg Nekem is! A megosztott bánat fél bánat. Tudod, én is milyen nehezen vonszoltam magam! Nem ok nélkül kényszerítették Cirenei Simont, hogy segítsen. Most te is segíts Nekem!
Segítsetek hordozni keresztemet, hiszen oly nehéz! Ne hagyjatok magamra! Nem azért hívtalak meg, mert nincs szükségem reátok. Sőt, most igazán itt az ideje és alkalma annak, hogy bizonyságot tegyetek Mellettem. Ne legyetek kényelmesek! Nézzetek Rám, s a keresztre! Mi kényelmet engedtem meg Magamnak? Ez nem hat meg benneteket? Vagy már úgy megszoktátok jóságomat, hogy semmibe se veszitek? Ó, ti lanyhák, mi tudna hatni rátok, ha az Én mérhetetlen szenvedésem mellett érzéketlenül elmentek? Még ti is, akiket pedig Szívemen melengettelek, és ennyi hűtlenségetek ellenére is szeretettel hívogatlak? Csak jöjjetek, Én megváltottalak benneteket az örök haláltól! Vagy nem akartok élni Velem? Elég nektek a földi mulandóság? Ó, vegyétek észre Szívem epedő bánatát! Szabad akaratotok van, és Én azt szeretném, ha tisztán a szabad akarat útján jönnétek Hozzám.

Fausztina nővér bemutatása 1

     Helena Kowalska 1905. aug. 25-én született a lengyelországi Glogowiec faluban tízgyermekes vallásos parasztcsalád harmadik gyermekeként. Gyermekkorától kezdve mély vallásos lelkület, az ima szeretete, a szorgalom, az engedelmesség és az emberi nyomor iránti érzékenység jellemezte. Az iskolát csak két és fél évig látogathatta: tizenhat éves, mikor Aleksandrówban és Lódzban szolgálóleány lesz, hogy szülein segítsen. 

     Elzbieta Siepak szerzetesnő, a krakkói kolostor lakója, a Napló kiadási ügyeinek intézője az egész világon, Faustyna Kowalskáról így ír: ,,Faustyna M. Kowalska nővér, Isten Irgalmasságának ma már világszerte ismert apostola, a teológusok véleménye szerint az Egyház legjelentősebb misztikusai közé számít.

     A hivatás hangja már hétéves korában megszólal lelkében (két évvel első szentáldozása előtt), de szülei nem akarják, hogy kolostorba lépjen. Ebben a helyzetben Helén megpróbálta elnyomni magában az Isten hívó szavát. Az egyik látomásában megjelenő szenvedő Krisztus szemrehányó szavai -- (Napló 9) -- azonban arra kényszerítették, hogy helyet keressen magának egy kolostorban. Több kolostor kapuján is bekopogott, de sehová sem vették fel. 1925. augusztus 1-én lépte át az Irgalmasság Anyjáról nevezett kongregáció küszöbét Varsóban a Zytnia utcában...

     A rendben Faustyna Maria nővér nevet kapta. Újoncidejét Krakkóban töltötte, és itt tette le első, majd öt évvel később örök fogadalmát -- a tisztaságra, a szegénységre és az engedelmességre -- St. Rospond püspök jelenlétében. A kongregáció több házában is dolgozott, legtovább Krakkóban, Plockban és Vilniusban, ahol szakács, kertész és portás munkakörben tevékenykedett. 

     Kívülről semmi sem árulta el rendkívül gazdag misztikus életét. Buzgón teljesítette kötelességeit, hűségesen követte rendje szabályait, áhítatos, hallgatag volt, de derűs, tele jóindulatú és önzetlen felebaráti szeretettel.

     Egész életében következetesen törekedett az Istennel való mind bensőségesebb egyesülésre, és igyekezett áldozatosan együttműködni Jézussal a lelkek megmentése ügyében...

2017. június 25-én a pásztói temetőben álló Szentlélek-kápolna sekrestyése,Tariné Horváth Piroska úgy tett mindent e nap reggelén is, mint a többi vasárnapon. Kinyitotta a kápolnát, feltette az oltárra az este szépen kivasalt terítőt és előkészített mindent a Szentmisére. Amint azonban ránézett a Rosa Mystica szoborra, maga sem hitte el amit lát: a Madonna szemeiből szabályosan folytak a könnyek.

A kisírt szemű Szűzanya láttán ő maga is sírni kezdett, majd a mobiljával lefényképezte a szobrot és szaladt is a plébánoshoz, hogy jöjjön, mert a templomban csoda történt.

Zahar Béla plébános megtekintette a szobrot, majd jelezte a váci püspökségnek a különleges eseményt.

Néhány nappal a Szentlélek-kápolnában lévő másik szobor, a Segítő Mária is könnyezni kezdett. A hírről a plébánia újfent értesítette a Váci Egyházmegyét, de a Facebookon is közhírré tette a történteket.

A püspökség hivatalos vizsgálat helyett, állásfoglalást kért a plébánostól, aki azonban úgy vélte: ott van a két szobor és nézze meg aki akarja, aztán döntsön ki-ki maga róla!

Vizsgálva, vagy nem vizsgálva, ez a csoda úgy látszik, nem három napos, hiszen hosszú hónapok teltek már el!

A váci egyházmegye végül közleményt adott ki a könnyezéssel kapcsolatban: „Minden ilyen csodálatos tünemény ráirányítja a figyelmet – hívőkét és nem hívőkét is – az életünk titkaira. Maga a csoda fogalma is elgondolkodtató. Amit nem tudunk megmagyarázni értelemmel, amiről nincs kísérleti bizonyosságunk, azt csodának nevezzük. Ugyanakkor ezeket a tapasztalatokat az isteni, a természetfeletti világ megnyilatkozásainak tartjuk. Sajnos a legnagyobb csodákat nem vesszük észre, mert megszoktuk. […] Nem az a kérdés, hogy könnyek vannak-e a szobor arcán, hanem az, hogy miként válaszolunk az Úristen minden pillanatban megnyilvánuló szeretetére.” ‒ szólt a közlemény.

Igaz, de óvatos beszéd! A köteles vizsgálatot – mondjuk a laboratóriumit –, azonban nem helyettesíti! Mert ha kiderülne, hogy nem igaz (vagy legalábbis nem igazolható), akkor mondhatnánk, hogy egy félreértett esemény, mégis csak felhívta a figyelmünket, életünk és hitéletünk evangéliumi átalakítására! Ha viszont igaznak bizonyulna, akkor a széles körben így érzékenyített lelkek jelentős indíttatást kapnának az evangéliumi élet teljesebb megvalósítására, melyre való fogékonyság – mint Grignon Szent Lajostól is tudjuk – nagyban függ a bensőséges Mária-tisztelettől! (Folyt. Köv.) (Források az első részben!)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

4. Jézus találkozik Szent Anyjával

      Fel akarsz jönni Velem a Kálvária hegyére, a Golgotára? Ha igen, akkor a Fájdalmas Anya mellett a helyed...
Ne engedd, hogy a föld vonzzon magához! Te nyílegyenesen repülsz Felém a sok kegyelem segítségével, mellyel elhalmozlak. Ezáltal tudsz megmaradni röptödben. Visszaesést nem engedünk, mert kegyelmeim állandó röpülésben tartanak... Bízz Anyámban, Ő elsöpör minden kételyt és félelmet határtalan anya-szeretetével! Ő megjelöli és védelme alá veszi a Benne bízókat. Ha Benne bíztok, a gonoszok eszüket vesztve, megszégyenülten aláhanyatlanak a pokol mélyére. A jövő világa készül: Anyám mosolya fogja beragyogni a világot!

     Dávid király nemzetségéből származó Szent József volt a szeplőtelen Szűz Mária jog szerint való hitestársa és az Úr Jézusnak Istentől rendelt nevelőatyja. E magasztos kegyelem által került ez az egyszerű názáreti kézműves a megváltás munkájának középpontjába és jutott az emberré lett Isten Fiának közvetlen közelébe. E nagyszerű hivatás és magasztos életszentség ellenére az Egyház csak később szentelt liturgikus ünnepet Józsefnek. – 1479-ben jelenik meg Szent József ünnepe március 19-én a római breviáriumban. 1621-ben XV. Gergely pápa egyházilag parancsolt ünneppé rendelte: 1870-ben IX. Pius az Egyház védőszentjévé tette és ünnepét elsőrangú ünneppé emelte.

Könyörgés: Szentséges Anyád jegyesének érdemei miatt kérünk Urunk, gyámolíts minket, hogy mindazt, amire a mi könyörgéseink elégtelenek, az Szent József esedezése által megnyerjük! Amen

Az Isteni Irgalmasság II. János Pál tanításában

     II. János Pál pápa három évtizeden át (krakkói segédpüspökségétől kezdődően), pontosabban 1963-1993-ig dolgozott Boldog Faustyna Kowalska Naplójának egyházi elfogadtatásán. Feltehetően a Napló tartalma is hozzájárult ahhoz, hogy második enciklikáját az Isteni Irgalmasságnak szentelte.

     Az említett történelmi szükséghelyzet a sérült emberiség mai helyzete, amely kifejeződik egyrészt az Egyházban tapasztalható negatív jelenségek, másrészt az elhatalmasodó bűn és annak valamennyi következménye által. Ez teremti meg, s jelent sürgető felszólítást az Egyház számára, hogy mélységében mutassa be az ,,irgalmasság Atyjának'' Krisztus által feltárt misztériumát. Megérett az idő a történelem Isten irgalmasságának mélyebb megismerésére és a belőle fakadó lelki javak gyümölcsöztetésére, az evangelizációba való beépülésére.

     II. János Pál pápa történelmi sürgetésnek tett eleget a Dives in misericordia (Irgalmasságában gazdag Isten) c. enciklikájának kiadásával. (A cím utalás az Ef 2,4-re: ,,De az irgalmasságában gazdag Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy bár bűneink miatt holtak voltunk, Krisztussal életre keltett minket.'') A történelmi szükséghelyzetről a pápa így ír: ,,Úgy tűnik, korunk emberének lelkülete szembefordul az irgalmas Istennel, talán jobban, mint korábban. S azt is megpróbálja, hogy az emberi szívből kiirtsa és az életből kiiktassa az irgalom gondolatát is. Mert úgy véli, az irgalom szava és fogalma nehézséget okoz annak az embernek, aki a történelemben eddig tapasztalt mértéken messze túl úrrá vált..., s hatalma alá vetette a földet és uralkodik rajta. ... A mai világ állapota... több olyan fenyegető jelenséget is mutat, amelyek minden eddig ismert veszedelemnél sokkal rosszabbak. ... Istennek, az 'irgalmasság Atyjának' Krisztus által föltárt misztériuma olyan különleges felszólítássá válik, mely az embert fenyegető mai veszedelmek közepette az Egyház felé hangzik el'' (DM 7-9). Az enciklika célja: Krisztusban megmutatni ,,az irgalom Atyját, a teljes vigasztalás Istenét'' (2Kor 1,3). A pápa ebben a művében gazdag tanítást ad az Isteni Irgalomról.

     Az enciklika hosszan taglalja a Szentírás tanítását az Isten irgalmáról, majd kifejti, hogy Mária is ,,részese az irgalom kinyilatkoztatásának'', aki ,,tapasztalta és kiérdemelte'' az irgalmat, sőt istenanyasága miatt egyenesen az ,,irgalom eszköze''. Ennek kapcsán ,,szólíthatjuk Máriát az Irgalom Anyjának (Mater Miseri-cordiae), Irgalmas Úrnőnek (Domina Nostra Misericordiae) és az Isteni Irgalom Anyjának (Mater Divinae Misericordiae). Mindhárom megszólításban súlyos teológiai tartalom rejlik...'' (DM 56). A továbbiakban az Isten irgalma és mai világunk kapcsolatáról esik szó az enciklikában.

     Ezt követően a Szentatya így tanít: ,,Mivel az irgalom a végtelen Isten tökéletessége, maga is végtelen. Ezért határtalan és kimeríthetetlen az Atya készsége arra, hogy befogadja tékozló fiait, ha hazatérnek. Ugyanezért végtelen a bűnbocsánat lehetősége és gyorsasága is: a Fiú csodálatos áldozatának értéke miatt. Ezt a hatalmat semmiféle emberi bűn nem képes felülmúlni, de még csökkenteni sem.'' Egyedül a bűnben való megátalkodottság tudja megkötni ezt a jóságot. Róma Püspöke figyelmeztet: aki részesedni akar ebben az irgalomban, annak be kell látnia bűnösségét, meg kell térnie, irgalmasnak kell lennie, és a ,,megtérés állapotában'' kell élnie (DM 78-80).

     A befejezésben a pápa felszólít bennünket: ,,Könyörögjünk Istenhez az irgalomért századunk embere számára!'' (DM 98). ,,Mária közbenjárásával könyörögjünk, aki szüntelenül hirdette a 'nemzedékről nemzedékre' szóló irgalmat. De imádságunkhoz mindazok közbenjárását is várjuk, akikben a hegyi beszéd szavai már valóra váltak: ''Boldogok az irgalmasok, mert ők majd irgalmat nyernek'' (DM 101). A pápa elmondja: az Egyház feladata, hogy folytassa az irgalom kinyilvánítását. (Vállalnia, hirdetnie és élnie kell az isteni irgalmat.) Az Egyház azért él, hogy az irgalom jele legyen.

     A Szentatya így fejezi be enciklikáját: ,,Minél hevesebben ellenkezik az emberi történelem, minél élesebben mutatkoznak korunk világi kultúrájának különbségei, és minél inkább tagadja az emberiség Istent, annál inkább kell közelednünk ahhoz a misztériumhoz, amely öröktől fogva Istenben rejtőzött, majd Jézus Krisztus által az időben valóban közöltetett az  emberrel'' (DM 103).

     Az elhatalmasodott bűnnel szemben a szeretet Istene túláradó kegyelmében, tevékeny szánalmában utánamegy az elveszett báránynak. Újra és újra figyelmeztet a veszélyekre, és az Istenhez való visszatérésben megoldást és segítséget kínál. Így volt ez az Ószövetségben, és így van ez ma is. Ennek vagyunk tanúi többek között a Mária-jelenések esetében, s erről szól az Isteni Irgalmasság üzenete is.

     Kedves Olvasóim! Az Istenanya könnyezéseit fontos jelekként kell értelmeznünk! Jeleknek, melyek hozzánk szólnak, a mi figyelmünket kívánják felébreszteni a jövőnk riasztó esélyeit illetően. Ha ezt megtesszük, minden kétséget kizáróan felismerhetjük a lényeget: a Szent Szűz feltárja előttünk a sátán tevékenységét, sürgetően figyelmeztet korunk emberének súlyos lelki helyzetére, a tömeges elkárhozás veszélyére, és megjelöli az orvoslás eszközeit és módját is.

     Mai fogalmakkal élve elmondhatjuk, hogy a Szűzanya, ha szól, ha könnyezik, mindenképp evangelizál, mert sürgetően szeretné előkészíteni az Egyház újjászületését, mégpedig a fatimai engesztelés útján! El akarja indítani az emberiség nagyságrendű lelki megújulását, melyhez többletkegyelmeket esdett ki a Mennyei Atyánál. Ehhez a nagy lélekmentéshez lánglelkű segítségünket igényli, felkéri és hívja készséges gyermekeit az elkötelezett lélekmentésre, az engesztelésre, hogy Szent Fia ne hitetlenséget, hanem virágzó hitet találjon majd a földön (vö. Lk 18,8).

     Manapság a teológiában, nem szívesen taglalt tudományág a misztika! Pedig ez szövi át egész üdvtörténetünket az ószövetségtől, napjainkig! És bár kifejezetten benne élünk, mégis a fizikailag megtapasztalható misztikum kevés kiválasztottnak adatik meg. Egy ilyen elérhető élményt osztok meg holnaptól a kedves Olvasóval! (Folyt. köv.)

Források:

magyaridok.hu/.../harom-tor-harom-rozsa-konnyezo-pasztoi-szobrok-nyomaban-205...

https://www.youtube.com/watch?v=xpGsJ1AV1Q4

https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-vaci-egyhazmegye-kozlemenye-pasztoi-szuz-maria-szobor-konnyezese-kapcsan

https://www.facebook.com/paszto/

https://777blog.hu/2017/07/04/hinni-vagy-nem-hinni-ez-itt-kerdes/

http://index.hu/belfold/2017/10/08/paszto_konnyezo_szuz_maria_csoda_vallas_templom/

http://egriparochia.hu/hirek/2017/p-szt-i-k-nnyez-s-vajda-mih-ly-besz-mol-ja

3. Jézus először esik el a kereszttel 

      Miért sietsz úgy? Mi az, ami Nálamnál fontosabb neked? Fáj a térded, mikor elém térdelsz? Gondolj Rám, Én is térdre roskadtam, és nem hagytam el a keresztutat. Maradj még Velem...!
Én mindannyiotokat meghívtam megváltó munkámhoz. Apákat, anyákat, művelteket és tudatlanokat, egészségeseket és betegeket. Értem mindenki dolgozhat, a szabad ember és a rabságban sínylődő, mert a lélek készsége a fontos és a lélek szabadsága, mely egyben a lélek műveltsége is. Főleg a betegek, ők igazán a feltétlen bizalom szárnyán repülhetnek Hozzám...
A mi gondolatunk mindig egy legyen: a lelkek megváltása az örök kárhozattól! Mert kegyelten fájdalmamat csak így tudod csillapítani. Ne legyen ez unalmas neked. Újra csak azt mondom: Szenvedj Velem!

     Az Újszövetség első tanítása az Isten irgalmasságáról a Magnificat gyönyörű szavaiban fogalmazódik meg: ,,Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik'' (Lk 1,50). Mint említettük, Isten irgalma Jézusban mutatkozik meg, aki mindig kész a megbocsátásra. Példabeszédekben (pl.: az Elveszett bárány, a Tékozló fiú stb.) tanít erről. Az apostoli igehirdetésben Krisztus az ,,irgalmas és Istenhez hűséges főpap'' (Zsid 2,17), aki bennünket is irgalomra tanít. (Vö. Biblikus Teológiai Szótár. Róma, 1974. 604-611.) A szent iratok szerint olyan mértékben számíthatunk Isten irgalmára, amilyen mértékben mi is gyakoroljuk az irgalmasságot. ,,Mert az ítélet irgalmatlanul lesújt arra, aki nem irgalmas. Ám az irgalom győzelmet arat az ítélet fölött'' (Jak 2,13). Isten elvárása világos: ,,Legyetek tehát irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas'' (Lk 6,36).

     Korunkban sajátos történelmi szükséghelyzet alakult ki (II. János Pál), s ez a szükséghelyzet egyre sürgetőbben irányítja figyelmünket az Isten irgalmára. Úgy tűnik, az elhatalmasodott bűn nyomán a különös módon túláradó kegyelem az Isteni Irgalmasság üzenetében fogalmazódik meg teljes gazdagságában.

2. Jézus vállára veszi a keresztet

      Szenvedj Velem...! Tudod, mit mondtam: fel kell érnünk a Kálváriára. De a mi lábunk együtt járjon...!
Ne sajnálj semmi fáradtságot, határt ne ismerj, megváltó munkámból soha ki ne kapcsolódj egy pillanatra sem! Ezt állandóan szem előtt kell tartanod. Ez a szentek példájának követése. Ebben megegyeznek mind az Én megváltó munkám segítői, bármilyen körülmények között éltek is. Ez a feltételem senkivel szemben sem változik, akiket követésemre meghívok: vegye föl keresztjét és kövessen Engem! Nincs olyan szentem, kit ne követhetnétek! Igaz, hogy Én különböző körülmények közé helyezem őket, de a követelmény egy és ugyanaz: mondjatok le önmagatokról, és ne sajnáljatok semmi fáradságot, határt ne ismerjetek, és ki ne kapcsolódjatok megváltó munkámból soha, egy pillanatra sem, mert ha ezt tennétek, azt kellene éreznem, hogy megfogyatkozott az Irántam érzett szeretetetek.

     II. János Pál pápa így ír az irgalmas-ság bibliai tartalmáról:

     Az Ószövetség nyelvében más kifejezéseket is találunk, amelyek az ir-galmat jelzik... A Septuaginta görög fordításában kevesebb az irgalmat jel-ző szavak fajtája, mint a héberben: vagyis nem jelzik azokat a finom kü-lönbségeket, melyeket az Írás ősi nyelve jelzett. Az Újszövetség azonban abból a gazdagságból és mélységből lép tovább, melyet az Ószövetség mu-tatott... (Dives in misericordia. Függelék.)

SZENT PATRIK /389-461/ /március 17/

Írországban Szent Patrik napján így köszöntgetnek az emberek egymásnak:
"Áldjon meg az Isten és Szent Patrik!"
Ennek a csodálatos hitvallónak, apostolnak tisztelete kiemelkedő az írek körében.
Ki is volt ez a tiszteletreméltó szent ember?

     Minden valószínűség szerint 389-ben született Skóciában, Kilpatrick-ban. Apja katonatiszt, vagy szerpap volt, ez bizonytalan. Édesanyja rokona volt a tours-i Szent Márton püspöknek. Patrik neve püspökké szentelése előtt Szukát volt.
     Két hiteles levél is fennmaradt tőle, amikből az életére vonatkozó adatok kikövetkeztethetőek. 16 évesen portyázó ír pogányok elrabolták és rabszolgaként pásztorként tartották 6 éven át országukban. Ezalatt ő hidegben, fagyban is hajnalban kelve elvégezte napi imádságát és megedződött későbbi feladatára. Majd egy álmot látott, amiben hang szólította, hogy hajó várja, ami haza fogja szállítani. Így is történt.
     Amint hazatért, újabb álmot látott, amiben egy hang Írországba hívta. Ekkor hozzálátott teológiai tanulmányainak elvégzéséhez Franciaországban. Tours-ban lett szerzetes, majd Auxerre-ben tanult. Nagy tudásra tett szert. Amikor meghallotta, hogy meghalt az írek misszionáriusa, felszentelt püspökként Celesztin pápa megbízásából tért vissza Írország nyugati és északi vidékeire.
     A 30 éven át tartó apostoli munkája alatt az Üdvözítő igéjének hirdetésével rengeteg embert keresztelt meg, s a pogány szigetet a szentek szigetévé változtatta. Sok püspököt szentelt fel, a családokat az evangéliumi erények gyakorlására tanította, számos papot szentelt fel az országnak és megszervezte az ír egyházat. Beszédei hasonlatosan hatásosak voltak Szent Péter beszédeihez.
     A csodálatos szent életpéldája, hősies áldozatossága és rendkívüli imaélete bő aratásokkal és kegyelmi gyümölcsök-kel áldották meg Írországot. Elmondott naponta 150 zsoltárt 200 imádsággal, éjjel ennél is  többet. Alig aludt, és imádságai mellett tevékeny apostoli életet folytatott.
     Szent Patrik hasonló-an Szent Pálhoz, maga kézi munkájából élt, semmit el nem fogadott. Gyakran erős honvágy gyötörte, de soha egyet-len pillanatra sem hagyta el új hazáját, nehogy távollétében nyája hiányt szenvedjen. 461. március 17-én Down város mellett halt meg, anélkül, hogy hazáját viszontláthatta volna.
     Halála után sokan zarándokoltak ahhoz a barlanghoz, melyben a hitetleneknek megmutatta a pokol kínjait és a mennyei örömöket. Ez a hely a középkorban a vezeklés helye lett. (Lásd alsó kép!)
     A sok megtérés miatt ezt a barlangot Szent Patrik Purgatóriumának nevezték el. Már a hetedik században Írország védőszentjeként tisztelték.

     A 17. századi Írországban kemény üldözés tört a katolikus hívek, különösen főpásztoraik ellen. Az erőszakos protestantizálással egyidőben az angolok területeket hódítottak el Írországtól, a végletekig fokozva az elnyomást. Cromwell Olivér 1649 Nagyboldogasszony napján azzal a szándékkal kötött ki Írország partjainál, hogy kiirtsa az országból „az istenkáromló misehallgatókat.” Féktelen tömegmészárlásokat hajtottak végre, mellyel az angol történelem nem dicsekszik.
     A protestáns csapatok hamarosan elérték Clonfert egyházmegyét. Walter Lynch püspöknek menekülne kellett, de először szülővárosába Galway-ba ment, ahonnan Mária-képpel távozott néhányad magával. Az ír püspök iszonyatos nélkülözések után 1655-ben Bécsben bukkant fel, ahol megismerkedett Püsky János győri püspökkel, aki meghívta töröktől dúlt hazájába Győrbe, megbízatást kínálva neki.
     Az ír püspök visszatérését tervezte hazájába, de 1663. július 14-én elhunyt és a győri székesegyház kriptájában temették el. Csekély hagyatékából a Galway-ból magával hozott 'Gyermekes Mária'-kép a székesegyházba került.
     Pár évtized múlva Írországban ismét katolikus-üldözés tört ki. 1697. március 16-án a dublini parlament a legsúlyosabb büntető törvényt hozta a katolikusokra. Ez lett az ún. „Act of Banishment”, melyet a király is jóváhagyott. A rendelet, minden pápa-hű egyházi tisztségviselőt kiűzetett az országból, visszatérésük esetén halálbüntetés terhe mellett.
     A határozat megszületésének napján, 1697. március 17-én, ami egybeesett Szent Patrik Írország térítő apostolának és védőszentjének ünnepével, a győri székesegyházban a reggeli szentmise kezdetétől, 6-tól 9 óráig a Szűzanya szeméből véres könnyek gördültek alá.
A hír hallatára a képet levették a falról és egyházi és polgári személyek hivatalos vizsgálat alá vették. A könnyeket kendővel itatták fel, amely „sudarium” néven a mai napig tisztelet tárgya. Ezt Zichy Ferenc püspök ezüst keretbe foglalta és hitelesítéssel látta el.
     A csodás eseményről Keresztély Ágost herceg győri püspök, 7 év után engedélyezte a kép oltárra helyezését és a képnek adományozta I. Lipót császártól kapott 43 gyémánttal díszített mellkeresztjét.
A kegyképnek gróf Zichy Ferenc megyéspüspök emeltetett márványoltárt 1767-ben, egy-egy oldalán Szent László a rózsafüzérét, Szent István király pedig a koronáját ajánlja a Boldogasszonynak.
     VI. Pál pápa 1968. február 19-én, teljes búcsú elnyerését engedélyezte minden március 17-én, valamint az esztendő bármely napján búcsút nyerhetnek azok, akik a székesegyházat meglátogatják és ott (kegyelmi állapotuk feltétele mellett), legalább egy Miatyánkot és Hiszekegyet elimádkoznak.
     Szent II. János Pál pápa mindkét magyarországi látogatása alkalmával meglátogatta a győri Könnyező Szűzanyát, 1991. szeptember 6-án és 1996. szeptember 7-én. A Szent Pápa kitért a magyar nemzet több évtizeden át tartó súlyos megpróbáltatásaira, arra, hogy a kommunisták megdöntve a jogállamot, az Egyházra mint első számú ellenségre támadtak és az ateizmust igyekeztek elültetni a lelkekben. Ennek ellenére 1947 óta szakadatlan a március 17-i papi zarándoklat, melyet a kommunista rendszer sem mert megtiltani.
     2005-ben a kegykép Győrbe érkezésének 350. évfordulóján a magyarországi ír nagykövet és egy ír miniszter jelenlétében emléktáblát avattak Walter Lynch ír püspök tiszteletére a Győri Bazilikában. (A képen John Kirby püspök, a Clofert-i egyházmegye főpásztora Győrben)
A Győri Kegykép részletes történetét lásd:
http://szeretetlang.blog.hu/2014/11/23/maria_konnyei_23_resz_a_gyori_konnyezo_szuzanya
http://szeretetlang.blog.hu/2014/11/24/maria_konnyei_24_resz_a_gyori_konnyezo_szuzanya
http://szeretetlang.blog.hu/2014/11/25/maria_konnyei_25_resz_a_gyori_konnyezo_szuzanya_570
http://szeretetlang.blog.hu/2014/11/26/maria_konnyei_26_resz_a_gyori_konnyezo_szuzanya

1. Pilátus halálra ítéli Jézust 

      Észrevetted-e már, hányszor megyek feléd, hogy megfogjam kezedet? Vezetlek, hogy ne légy bátortalan. A kegyelmek bősége, mely erőt és bátorságot ad, ez vagyok én. Ez az Én világosságom, mely bevilágítja a göröngyös utakat, melyeken neked járnod kell. A fény nem azért van a lelkedben, hogy botorkálj, hanem azért, hogy emlékeztessen arra, én is ilyen utakon jártam. Nem mindegy, milyen lélekkel járjátok ezt az utat...
Te csak hagyatkozz Rám! A Golgota útja nem volt zökkenő nélküli. Én is átvergődtem rajta. Te most Velem jössz a Kálváriára. Ez a megaláztatások útja. Édesanyánk is Velünk jön, s megosztja veled fájdalmait.

    Nagyon fájdalmas tapasztalni – a történelmi események egyre keményebben tanúskodnak erről –, hogy az Egyház Anyjának szavai a sok akadékoskodás miatt nem járhatták át kellő mélységben az evangelizációs tevékenységet. Bár sok Mária-kegyhely folytat áldásos tevé-kenységet a népi vallásosság formálásában, de az ismételten megszólító Mária-üzenetek még nem érték el a teljes célt, mert kevesen vála-szoltak a meghívásra. Sőt, azt kell látni, hogy az evangelizáció álcázott akadályai, a tetszetős eszmék (mint pl. a racionalizmus, a felvilágo-sodás, a modernizmus, az ateizmus, a libera-lizmus) egyre nagyobb mértékben fordítják el és tartják távol az Istentől a tömegeket (Cor-rado Balducci), s ebből fakadóan mind az öt kontinensen súlyos méreteket kezd ölteni a hitetlenség. ,,Kétségtelen, hogy a keresz-ténytelenedés olyan méretűvé vált, amely még rémálmainkban is elképzelhetetlen volt a II. Vatikáni zsinat lezárása idején'' (J. Ratzinger). Ez a folyamatos leépülés pedig elindítja és mind teljesebbé teszi a bűnnek és következményeinek elhatalmasodását.

     A tisztánlátást tovább akadályozzák az egyre nagyobb számban megjelenő, álmisztikus meséket tartalmazó írások. Az így keltett zavar nagyon legyengíti a természetfeletti jelek hatékonyságát, a bűn szerzője pedig ,,tévútra vezeti az egész világot'' (Jel 12,9b), melynek nyomán a bűn egyre inkább megszerveződik és elhatalmasodik következményével együtt.

     Fontos megjegyezni: Fausztina nővér Naplója, az Isteni Irgalmasság üzenete – jóllehet a magánkinyilatkoztatás körébe tartozik – az Egyházon belül már nem képezi vita témáját. A legmagasabb egyházi fórum – II. János Pál pápával az élen – tisztázott és lezárt minden kérdést, s ajánlja a hívek figyelmébe. Fausztina nővért a Szentatya 1993. ápr. 18-án a boldogok, és 2000. április 30-án szentek sorába emelte.

A Magyar Országgyűlés 45/2014. (XII. 17.) határozatában a magyar zászló és címer emléknapjául március 16-át jelölte ki. Nemzeti jelképeink e napja újabb kapocs lehet az anyaország és az elszakított magyar nemzetrészek között, amely alkalmat és lehetőséget teremt a magyar zászló és címer nemzeti összetartozást jelképező méltó és közös megünneplésére. (Ez lenne az ideális nemzeti zászló!)

Kindelmann Győző összeállítása

Az alábbi keresztutat a Szeretetláng-lelkiség szerves részének tekinthetjük, hiszen a stációk kommentár és kiegészítés nélkül a Szeretetláng Lelki Napló szövegéből kerültek összeállításra. 

Bevezető elmélkedés
(A Lelki Napló 1964 nagycsütörtök-nagypénteki bejegyzése segít bennünket, hogy ráhangolódjunk Krisztus szenvedésére, s hogy megértsük, mekkora áldozatot vállalt Üdvözítő Urunk az emberiség megváltásáért.)

      Szerettem volna az egész virrasztást éjjel a kápolnában tölteni. Erre semmi mód nem adódott. Az Úr Jézus látta efölötti bánkódásomat és így szólt: “Jöjj, mire hazajössz, Én már várlak kis szobánkban.” Meglepett ez a kedves, nem várt figyelmes jóság. Gondolni sem mertem erre. Amíg hazaértem, addig is állandó imádásba merültem, és amikor kis szobámba léptem, „Dicsértessék a Jézus Krisztus!”-sal köszöntöttem Őt. Ő leheletszerű könnyedséggel éreztette jelenlétét, de csak néhány percig. Utána azonnal nehéz bánattal és gondterhelt fájdalommal árasztott el. De úgy, hogy meg kellett fogódznom, hogy össze ne essek. S közben az Úr Jézus fájdalmasan így szólt: „Lelkem s testem szenvedéseiből részt adok. Úgy, ahogy Én szenvedtem mint ember. Mellőzve Istenségem erejét, csak mint ember éltem át a getszemán-éji borzalmat. Én megtisztellek lelkem s testem rendkívüli fájdalmaival. Ez a szenvedés igazán a megváltó munkámban való részvételed elmélyülését jelentse számodra!” S míg ezeket mondta, ott volt mellettem. Még hosszan panaszkodott, és szavai nyomán lelkemben a fájdalmat fokozta.
Időközben éjfél lett, de én ezt az időt csak lepihenve tudtam megvárni. Éjféltől minden erőmet összeszedtem, hogy térden állva vegyek részt az Úr szenvedéseiben. Alig negyed órát tudtam térdelni. A nagy lelki fájdalom, mely eltöltött, annyira igénybe vette minden erőmet, hogy rövid idő után kis imazsámolyom térdeplőjére lekuporodva tudtam csak elmélkedni az Úr szenvedéseiről. Az Általa átárasztott szenvedés egészen elgyengített. Két óra előtt lefeküdtem, de álom nem jött szememre. Csak az Úr szenvedésére gondoltam. Az Úr Jézus reggel arra kért: „Ne hagyd el magad, ma egész nap szenvedj Velem!”

     Úgy véljük, 1830-ban a Csodás Érem átadása alkalmával új korszak kezdődött történelmünkben. Az elhangzott üzenet, az átadott érem története, s két oldalának rajzolata jelzi az új korszak nagy nyitányát. A Szent Szűz Jézus akaratából teljes és hatékony mozgósítást kezdeményez az emberiség hitének, keresztényi életének megőrzéséért és kiteljesedéséért.

     Jellemző, hogy a Mária-jelenések üzeneteiben az Egyház Anyja minden alkalommal az örök boldogságunkat veszélyeztető bűnre és a nyomában járó pusztításra hívja fel figyelmünket. Már a Csodás Érem felirata, a híressé vált imádság – ,,Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, akik hozzád menekülünk!'' – is erre utal. Nem sokkal később, 1846-ban a La Salette-i jelenés prófétai kitekintést nyújt az elhatalmasodó bűn szerveződésére, pusztítására, és annak végkimenetelére. Az Egyház Anyja sírva figyelmeztetett a megszokottá vált káromkodás, és a vasárnapi szentmise-mulasztás lélekromboló hatására. 1858-ban, Lourdes-ban bűnbánatra és a bűnben élőkért hozott áldozatra szólított fel. Ez történik az 1917-es fatimai jelenések alkalmával is, amikor Jézus Anyja drámai módon újra felhív a bűnben élőkért vállalt áldozatra és az értük végzett imára. Erről beszélnek az 1953-ban, Siracusában hullott néma anyai könnyek. Nemkülönben az újabb, kivizsgálásra váró jelenések és a világ különböző pontjain vért könnyező Mária-szobrok. 

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

Abortált magzatokkal fűtenek brit kórházakban

Brit kórházakban fűtésre használják az abortált magzatokat. Az elmúlt két évben 15 500 meg nem született gyermek földi maradványait „hasznosították” a „hulladékból energiát program” keretében működő erőművekben – írja a brit The Independent.

Brit kórházak területén a „hulladékból energiát” elnevezéssel működő minierőművekben abortált és elvetélt magzatokat égetnek el. Az elmúlt két évben 15 500 magzat égett el ebben a programban. A magzatokat a kórházakban klinikai hulladékként kezelik és elégetik – derítette ki egy nyomozás.

Nagy-Britanniában minden hetedik terhesség megszakad, évente négyezer – azaz napi tizenegy – vetélés történik.

A nyomozati anyag több vezető kórházat említ, akik részt vettek a „hulladékból energiát” programban: összesen 27 intézmény neve szerepel a listán.

A nagy felháborodást kiváltó eljárásra a brit Channel 4 csatorna Dispatches című műsora kapcsán derült fény.

A gyakorlat teljességgel elfogadhatatlan – nyilatkozta a tényekkel szembesülve Dan Poulter egészségügyi miniszter. Bár a kórházak túlnyomó többsége nem így jár el, valamennyi intézmény esetében meg kell szüntetni ezt a gyakorlatot. Az emberi szövetek felhasználásában illetékes hatóságot (HTA) az ügy kapcsán felkérték, hogy azonnali hatállyal intézkedjen.

A cambridge-i egyetem kórházaihoz tartozó NHS alapítványi testület szóvivője azt nyilatkozta, hogy a szakképzett egészségügyi dolgozók tisztelettel és odafigyeléssel tájékoztatják a pácienseket és családtagjaikat a lehetőségekről, szóban és írásban egyaránt.

A szülőknek pontosan ugyanazok a választási lehetőségei vannak az elhalt magzatok maradványaival kapcsolatban, mint a halva született csecsemők esetében, személyes kívánságaikat pedig tiszteletben tartják.

Magyar Kurír - 2014. március 25.

A Biblia nem hagy kétséget afelől, hogy a hamis látnokokat és követőiket Isten keményen bünteti!

       Hazugságot prófétálnak nevemben..., nem küldtem őket, nem adtam nekik parancsot, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, üres hiábavalóságot és maguk kitalálta csalárdságot jövendölnek nektek. (Jer 14,14) Igen, kitör az Úr haragjának vihara; pusztító szélvihar zúdul a gonoszok fejére: Az Úr haragja nem fordul vissza, míg meg nem valósítja, s be nem teljesíti szívének szándékát. Majd az idők végén értitek ezt meg világosan. Nem küldtem ezeket a prófétákat, mégis futnak. Nem is szóltam hozzájuk, mégis prófétálnak. Ha részt vettek volna tanácsomban, tudtára adták volna népemnek szavaimat, és visszatérítették volna őket gonosz útjaikról, gonosz tetteiktől. (Jer 23,19-22)

A szerkesztő magyarázkodása:

      Testvéreim! (Nemde) ha valaki közületek eltéved az igazságtól és valaki (...) visszatéríti téves útjáról, megmenti annak lelkét a haláltól, és betakarja bűneinek sokaságát? (Jak 5,19) 
Veletek kapcsolatban meg vagyok győződve arról, hogy ti is telve vagytok jósággal, bővében vagytok az ismeretnek és képesek vagytok figyelmeztetni egymást. Itt-ott merészebben írtam nektek, testvérek, hogy emlékeztesselek titeket bizonyos dolgokra. Annak a kegyelemnek erejében tettem ezt, amit Isten adott nekem... (Róm 15,14-15) (Mi mást ajánlhatok Keresztségemből fakadóan, mint) őrizd meg a rád bízott kincset, kerüld a profán, újdonsághajhászó fecsegést, az álságos 'ismeret' ellenvetéseit, amelyet némelyek elfogadtak, és a hittől elszakadtak. Kegyelem veletek! Ámen! (1Tim 6,20-21) 

Az Egyház első pápájának, Péternek intelme: 
      Ti tehát szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket, és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat. Sőt, inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Neki legyen dicsőség most és az örökkévalóság napján! Ámen. (2Pét 3,17-18) Akinek van füle, hallja meg! (Mt 11,15)

_____________________________________________

Kedves Olvasóim figyelmébe és elmentésre ajánlom az alábbi szentírási idézeteket!
Mt 7,15;  Mt 24,12;  Mt 25,13;  Mk 1,15;  Mk 4,9;  Mk 13,5-13;  Mk 13,19-23;  Mk 13,32-33;  Mk 14,38;  Mk 16,15;  Lk 8,12;  Lk 12, 2-3;  Lk 16,13;  Lk 17,1-3;  Lk 18,8;  Lk 21,7-12;  Lk 21,8-11;  Lk 21,10-12; Lk 21,25;  Lk 21,34;  Jn 2,7-9;  Jn 8,44;  Jn 10,9;  Jn 14,6;  Jn 16,33;  Apcsel 2, 17-18;  Apcsel 20, 28,30;  Róm 1,29-30; Róm 16,18;  Róm 16,20;  1Kor 16,13;  Ef 5,10-14;  Kol 2,7-8;  1Tessz 5,1;  1Tesz 5,3;  1Tessz 5,15-18;  2Tessz 2,1-4;  2Tessz 2,9-10;  1Tim 4,1-2;  1Tim 6,20-21;  2Tim 3,1-9;  2Tim 3,13;  2Tim 4,3-4;  Tit 1,10-11;  Zsid 1,1-2;  Zsid 3,12-13;  Jak 3,1;  1Pét 5,8-9;  2Pét 2,2-3;  2Pét 3,17;  1Jn 4,1;  Jel 9,1-11;  Jel 8,10-11;  Jel 9,13-21;  Jel 12,1;  Jel 12,9b;  Jel 13,1-8;  Jel 14,4-6;  Jel 16,14.
Az Ószövetségből: Jer 14,14-15;  

Lépre ne menjetek!

      Az Úr szavai: Vigyázzatok, hogy senki rabul ne ejtsen titeket bölcselettel és hiú megtévesztéssel, amely emberi hagyományhoz, a világ elemeihez, nem pedig Krisztushoz igazodik. (Kol 2,8) Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket. Mert sokan fognak jönni az én nevemben és azt mondják: 'Én vagyok a Krisztus', és sokakat félre fognak vezetni. (Mk 13,5) Van ugyanis sok engedetlenkedő, üres fecsegést folytató, csaló ember is, főképp a körülmetéltek köréből. Ezeket le kell inteni, mert feldúlnak, rút haszon kedvéért olyasmiket tanítanak, amiket nem kellene. (Tit 1,10-11) Sokan fogják követni eltévelyedéseiket, s miattuk becsmérelni fogják az igazság útját. Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket; de az ítélet már régóta készül ellenük, és a rájuk váró pusztulás el nem alszik. (2Pét 2,2-3) Az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek. (1Tim 4,1-2) Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek. (2Tim 4,3-4) Akkor, ha valaki azt mondja nektek: 'Íme, itt a Krisztus, íme, amott', ne higgyétek. Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. Ti tehát vigyázzatok; íme, mindent előre megmondtam nektek. (Mk 13,21-23)

Azután így szólt tanítványaihoz: 
      Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak, de jaj annak, aki okozza azokat. Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra! (Lk 17,1-3) Izraelita férfiak, vigyázzatok mit tesztek ezekkel az emberekkel! (Apcsel 5,35) 
(Papjaim) vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amely fölé a Szentlélek elöljáróul helyezett titeket, hogy kormányozzátok Isten egyházát, amelyet tulajdon vérén szerzett. Tudom, hogy miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat. Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek... (Apcsel 20,28-30) Amikor azonban testvéreitek ellen így vétkeztek, és megsértitek az ő gyönge lelkiismeretüket, Krisztus ellen vétkeztek. (1Kor 8,12) A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot (Jn 16,33). Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. (Lk 16,13) Vigyázzatok, hogy senki rosszért rosszal ne fizessen, hanem mindenkor szolgáljátok egymás és mindenki javát! Mindig örüljetek! Szüntelenül imádkozzatok! Mindenért adjatok hálát, mert ezt várja Isten mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. (1Tessz 5,15-18) Vigyázzatok testvérek, ne legyen közületek senkiben hitetlenségre hajló gonosz szív, hogy el ne szakadjon az élő Istentől! Inkább buzdítsátok egymást minden egyes nap, (...), nehogy közületek valakit is megkeményítsen a bűn csalárdsága. (Zsid 3,12-13) Vigyázzatok, legyetek állhatatosak a hitben, cselekedjetek férfiasan és legyetek erősek. (1Kor 16,13) Sok csaló ment ugyanis szerteszét a világba. Ezek nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben eljött. Aki ilyen, az csaló és antikrisztus. Vigyázzatok magatokra! El ne veszítsétek, amit fáradozásotokkal elértetek, hogy teljes jutalmat kapjatok! (Jn 2,7-9) Ne akarjatok sokan tanítók lenni, testvéreim, hiszen tudjátok, hogy így súlyosabb ítéletet veszünk magunkra. (Jak 3,1) Mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket művelnek. (Jel 16,14) Az (antikrisztus) érkezését pedig – a sátán hatalmából – mindenféle hamis erőmegnyilvánulás, jel és csoda kíséri és mindenféle csábítás a gonoszságra, azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem fogadták be az igazság szeretetét, hogy üdvözüljenek. (2Tessz 2,9-10) Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen... (1Pét 5,8-9) Engedelmeskedjetek tehát Istennek; az ördögnek pedig álljatok ellen, és futni fog tőletek. (Jak 4,7)

OLVASD VÉGIG ÉS GONDOLKOZZ!

Gyermekeid jövőjéről, Európa fennmaradásáról van szó.

Ne várj másokra, ne hidd, hogy Te kicsi vagy és nem tehetsz semmit!

Mindegy hol élsz, ha magyar vér folyik ereidben, magyar gyökerekkel, Te is felelős vagy, felelős leszel Szülőhazád sorsáért!

Nem kell rajonganod a jelenlegi Kormányért, mert ha hibákat követ is el, mégis küzdve-szenvedve stabilan jó felé emelkedik az ország és azt kell nézni, hogy minden eddigihez képest, hibái ellenére ez eddig a legjobb országvezetés! Legyen végre egységes a Nemzet!

Ne hallgass arra az ellenzéki károgásra, mely ellenségként tajtékzó dühvel Magyarország előremenetele ellen mesterkedik, és minden "nagylelkű javaslatuk" csak akkor jut eszükbe, amikor nem ők vannak kormányon. Vezetői alkalmatlanságuk bizonysága, hogy azt sem képesek felmérni, miszerint önmaguk közt is ellenségesek és a nép előtt már teljesen hitelt veszítettek! Még mindig a lenini módszer szerint igyekszenek teret nyerni: "Ha a hazugságot gyakran ismétlik, igazsággá válik" (Lenin)! Ez bizony lejárt lemez és ha lassan is, de az embereknek kinyílt a szemük, nem lehet nyilvánvaló hazugságokkal újra beetetni.

Gondolkozz és mérlegelj! A büszke nyugatot a saját "felvilágosodás szelleme" rendíti meg, és sok európai ország népe már felismerte és elismerte a helyes politikai irányt képviselő, bátor, meg nem alkuvó, a nemzetéért harcoló magyar miniszterelnököt, Orbán Viktort.

Jobb lenne ez másként, mással? Mert a baj nagy!

Legyen végre magyar egység!

Rajtad is múlik, kérd a Magyarok Istenét és a Magyarok Nagyasszonyát, ne hagyja elveszni sokat szenvedett országát!

Mondj el egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet Édes Magyar hazánkért, vezetőinkért, népünkért, a magyar családokért és biztonságunkért! Ha teheted egy tizednyi, vagy egész rózsafüzért is felajánlhatsz e szándékra (a nem imádkozók helyett)! Tehát ne akkor jusson eszedbe fohászkodni, amikor már kilátástalan lesz a helyzeted! "Ha lesz egymillió imádkozó magyar, nem félek a jövőtől!" − mondta Mindszenty prímásunk.

Kérlek benneteket, hogy ezt a láncot ne szakítsátok meg, küldjétek tovább, akinek jónak látjátok és akikkel együtt imádkozhatunk!

Isten áldd meg a magyart, Örökös Királynőnk és a Magyar Szentek könyörögjetek érettünk! 

Forrás: E-mai körlevél

Kedves Testvérek!

Arra hívunk benneteket, hogy lélekben hordozzuk együtt Magyarországot, vigyük Jézus trónja elé 30 napon keresztül a választásokig! Imádkozzunk, hogy Isten nagy dolgokat tudjon véghez vinni a magyar népen, szíveinkben, gondolkodásunkban és kapcsolatainkban. Történelmünk bizonyítja, Isten meghívta a magyar népet arra, hogy tanúságot tegyen Krisztus keresztjének az erejéről és győzelméről. Hisszük, hogy Isten erre hív minket ebben a mostani időben is!

AZ IMA MENETE

I.    Hívjuk a Szentlelket és kérjük ajándékait a pünkösdi szekvenciával
     Jöjj, Szentlélek Istenünk, add a mennyből éreznünk fényességed sugarát!
Jöjj, szegények Atyja, Te, bőkezűség Istene, lelkünk fényed hassa át!
Édességes vigaszunk, drága vendég szomjazunk, édes lélekújulás.
Fáradottnak könnyülés, tikkadónak enyhülés, sírónak vigasztalás.
Boldogságos tiszta fény, szállj meg szívünk rejtekén, híveidnek napja légy!
Ihleted, ha fényt nem ad, emberszívben ellohad mindent érő, minden ép!
Mosd meg, ami szennyezett, aszúságra hints vizet, orvosold a sebhelyet!
Simogasd a darabost, fölmelengesd a fagyost, útra vidd, ki tévelyeg!
Add, vegyék el híveid, kik hitük beléd vetik, hétszeres kegyelmedet!
Jámbornak jutalmazást, engedj boldog kimúlást: mindörökké mennyeket!

II.    Imádkozzuk Pio atya ellenállhatatlan kilencedét a következő szándékokkal:
     1. Jézusom, Te mondod: „Kérjétek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak néktek.” Íme,  most zörgetek, keresek és kérem a kegyelmet, hogy: 
A magyar nép tartson bűnbánatot és teljes szívvel térjen meg Istenhez, keresse az Ő arcát és az Ő akaratát, és cselekedje meg az igazság és a szeretet cselekedeteit! 
Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség… Jézusom Szentséges Szíve, remélek és bízom Benned. Amen.

     2. Jézusom, Te mondod: „Amit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.”   Íme, most a Te nevedben kérem az Atyától a kegyelmet, hogy: 
Áldd, erősítsd és óvd meg népünk egyházi és politikai vezetőit, hogy örömmel és bizalommal tudják építeni a Te Országodat és vezetni a magyar népet; Te legyél az Igazság és Bölcsesség számukra!
Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség… Jézusom Szentséges Szíve, remélek és bízom Benned. Amen.

     3. Jézusom, Te mondod: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.” Íme, most szavad csalatkozhatatlanságára támaszkodom, és kérem a kegyelmet, hogy: 
Kérjük a tisztánlátás, egység és béke ajándékát nemzetünk számára, hogy újjászülessen és meggyógyuljon országunk, és azzá váljon, aminek Isten megálmodta.
Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség… Jézusom Szentséges Szíve, remélek és bízom Benned. Amen.

Befejezésül: 
     Jézusom Szentséges Szíve, légy irgalmas hozzánk! Add meg nekünk Szűz Mária Szeplőtelen Szívének, a Te         és a mi gyöngéden szerető Édesanyánknak a közbenjárására a kért kegyelmeket! 
     Magyarok Nagyasszonya könyörögj érettünk! Magyar Szentek, könyörögjetek érettünk! 

III.    Adjunk hálát előre, saját szavainkkal a meghallgatott imáért!

Kérjük, hogy továbbítsátok ezt a levelet ismerőseiteknek, barátaitoknak, az imacsoportok tagjainak, hogy együtt imádkozzunk!

http://nagykovacsiplebania.hu/content/imaszovetseg-magyarorszagert

Csalárd eszmék, hamis üzenetek

      Hova is jutott a keresztény Európa? Valamikor a reneszánsz idején elindult egy merész, gondolkodásra késztető folyamat, amely sajnos olyan szellemek révén realizálódott, mint Erasmus, Luther, Zwingli, Kálvin, majd beletorkolt abba a XVIII. századba, mely a legistentelenebb, legvéresebb forradalmat szülte meg, ennek ellenére “Nagynak” nevezik. Teljesen abszurd, hogy ezt a kort a felvilágosodás korának kell neveznünk, holott soha nem köszöntött akkora sötétség a világra, mint épp a “felvilágosodás” által! Józan ész ide, ráció oda, ettől kezdve a szavakat és meghatározásokat már másképp kellett értelmezni, annak szabadosságával, hogy nem lehet sem tabu, sem dogma a vizsgálódó értelem előtt. Érdekes, hogy mára valahol törés állt be és mintha egyre több határozott tabuval, érinthetetlen dogmával találkoznánk, melyeknek megsértése komoly retorziót vonhat maga után. Észre sem szabad venni a nyilvánvaló valótlanságokat, mert aki észreveszi, gyanússá és szélsőségessé válik. 
      A szabadosságban tobzódó új világrend fiait, egyetlen iránymutató közös szándék egyesíti, hogy gyengítsék (lerombolják) a Katolikus Egyházat! (Mindazáltal ezen igyekezetüket sem illik észre venni, pláne szóvá tenni!)
      Korunkban, amikor a tömegtájékoztatási eszközöknek (az internetnek) köszönhetően minden ismeret és titok gyorsan fényre kerül, az ezt rejteni kívánók részéről két új taktika került bevezetésre. Egyfelől az igazság vélelmét „összeesküvés elméletnek” minősítik, másfelől teljesen hamis összeesküvés elméleteket dobnak a köztudatba, hogy mintegy nevetségessé tegyék a rejtett ismereteket! Ilyenek, a katolikus Egyház egységét bomlasztani szándékozó manipulált hírek, a rágalmak, a kiszivárogtatott, késleltetett vagy felnagyított információk, a hamis „magán-kinyilatkoztatások” és az áltudományos hírek terjesztése is! (Pl. a nagyfigyelmeztetés.hu; a XVI. Benedek pápa elleni esedékes per; Jézus vérének vizsgálata /Ron Wyatt/, stb) — Ó, ezek a rendkívüli képességgel bírók, oly jól vannak értesülve (de honnan?)!
       A sátán is ad hatalmat híveinek. Olykor – mivel ő a hazugság bajnoka –, e hatalmak birtokosai nem fogják fel azonnal, honnan származik képességük, vagy esetleg nem akarják megérteni, mert túlontúl boldogok ezekkel az ingyenes adományokkal. Így előfordulhat, hogy valakinek jóstehetsége van, mások, ha kapnak egy fehér lapot és egy tollat a kezükbe, többoldalnyi üzenetet írnak mintegy diktálásra maguktól (...). Általánosan elterjedt, hogy bizonyos emberek „hangot” hallanak, amely olykor imádságokat sugall, máskor egészen más dolgokat. (…) Vajon mi a forrása ezeknek a sajátos adományoknak? Talán a Szentlélek karizmái volnának? Vagy talán ördögi eredetűek? (D.G. AMORTH, Egy ördögűző tapasztalatai /A sátán adományai/ ECCLESIA 2005) 
      Ne féljetek tehát tőlük! Mert semmi sincs elrejtve, ami le ne lepleződne, s nincs rejtett dolog, ami ki ne tudódna. (...) Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani... (Mt 10,26-28) Keressétek azt, ami az Úrnak tetszik. Ne vegyetek részt a sötétség meddő cselekedeteiben, sőt inkább korholjátok azokat. Mert amiket ők titokban tesznek, még kimondani is szégyen. Mindenre azonban, ami elmarasztalásban részesül, arra világosság derül, s minden, ami napvilágra jut, világossággá válik. (Ef 5,10-14)

Bármerre sétálsz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

Szent John Ogilvie a skóciai Drumnakeith-ben született 1579-ben, protestáns családban.
12 éves korában az Európai kontinensre küldték tanulni. Tanulmányai során megismerte az igazságot és a vallási konfliktusok motivációit, és nemcsak katolizált de tizenhét évesen belépett a jezsuita rendbe 1596-ban. Párizsban szentelték pappá 1610-ben.
1613-ban magát kereskedőnek álcázva visszatért hazájába, ahol a katolikus papság működését halállal büntették!
Hitoktatott, misézett és prédikált a rejtett közösségekben.
1614. októberében letartóztatták, de ő a kínzások hatására sem hagyta el hitét, nem árulta el társait és a rómahű kisközösségeket.
1615. március 10-én, 36 évesen vezették a vesztőhelyre, amikor is utolsó szabad mozdulatával a tömegbe hajította a rózsafüzérét, e szavakkal: "ha katolikust talál el, az mélyüljön el a hitében és imádkozzon érte, ha pedig hitetlent vagy protestánst talál el, az térjen meg"!
A repülő rózsafüzér egy Heckersdorff János nevű fiatal magyar reformátust ütött mellkason, aki épp tanulmányúton volt Skóciában. Aznap csak véletlenül járt Glasgow azon részében, és csupán a kaján elvhűség vitte a helyszínre. A rózsafüzér, szó szerint szíven ütötte és úgy érezte, mintha kígyó marta volna meg. Lelkében mély nyomot hagyva, hetekig nem tudott szabadulni annak gondolatától, hogy nem véletlenül történt vele az eset. Ez kikezdte kálvinista hitét.
Rómába utazott és a pápa lába elé borulva kért bocsánatot súlyos tévelygéseiért. Visszatért katolikus hitéhez és haláláig nagy rózsafüzér-imádkozóként ismerték!
John Ogilvie jezsuita vértanút 1929-ben boldoggá, 1976-ban pedig szentté avatták.
Ünnepe március 10.

Római Szent Franciska özvegy és szerzetesnő
Ünnepe: március 9

forrás: Hankovszky Miklós

Előkelő római családban született 1384-ben. Már gyermekkorát is elmélyült vallásosság jellemezte. Szülei akaratából férjhez ment: Lorenzo de Ponziani felesége lett. Áhítat-gyakorlatait és a felebaráti szeretet cselekedeteit 40 évi házassága alatt sem hanyagolta el. A keresztény feleség és édesanya példaképe – 6 gyermeke volt. Fáradhatatlanul gondoskodott Róma szegényeiről, sőt, amikor már anyagi tehetsége nem volt, még koldulni is elment a szegények részére. Megalapította az Obláták társulatát, akik Szent Benedek szabályai szerint, de fogadalomtétel nélkül éltek. Férje halála után, 1437-ben az általa alapított kolostorba kérte felvételét. Itt fejezte be földi életét 1440 március 9-én. 1608-ban V. Pál pápa avatta szentté.

Szent Franciska, könyörögj érettünk!

OLVASD VÉGIG ÉS GONDOLKOZZ!

Gyermekeid jövőjéről, Európa fennmaradásáról van szó.

Ne várj másokra, ne hidd, hogy Te kicsi vagy és nem tehetsz semmit!

Mindegy hol élsz, ha magyar vér folyik ereidben, magyar gyökerekkel, Te is felelős vagy, felelős leszel Szülőhazád sorsáért!

Nem kell rajonganod a jelenlegi Kormányért, mert ha hibákat követ is el, mégis küzdve-szenvedve stabilan jó felé emelkedik az ország és azt kell nézni, hogy minden eddigihez képest, hibái ellenére ez eddig a legjobb országvezetés! Legyen végre egységes a Nemzet!

Ne hallgass arra az ellenzéki károgásra, mely ellenségként tajtékzó dühvel Magyarország előremenetele ellen mesterkedik, és minden "nagylelkű javaslatuk" csak akkor jut eszükbe, amikor nem ők vannak kormányon. Vezetői alkalmatlanságuk bizonysága, hogy azt sem képesek felmérni, miszerint önmaguk közt is ellenségesek és a nép előtt már teljesen hitelt veszítettek! Még mindig a lenini módszer szerint igyekszenek teret nyerni: "Ha a hazugságot gyakran ismétlik, igazsággá válik" (Lenin)! Ez bizony lejárt lemez és ha lassan is, de az embereknek kinyílt a szemük, nem lehet nyilvánvaló hazugságokkal újra beetetni.

Gondolkozz és mérlegelj! A büszke nyugatot a saját "felvilágosodás szelleme" rendíti meg, és sok európai ország népe már felismerte és elismerte a helyes politikai irányt képviselő, bátor, meg nem alkuvó, a nemzetéért harcoló magyar miniszterelnököt, Orbán Viktort.

Jobb lenne ez másként, mással? Mert a baj nagy!

Legyen végre magyar egység!

Rajtad is múlik, kérd a Magyarok Istenét és a Magyarok Nagyasszonyát, ne hagyja elveszni sokat szenvedett országát!

Mondj el egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet Édes Magyar hazánkért, vezetőinkért, népünkért, a magyar családokért és biztonságunkért! Ha teheted egy tizednyi, vagy egész rózsafüzért is felajánlhatsz e szándékra (a nem imádkozók helyett)! Tehát ne akkor jusson eszedbe fohászkodni, amikor már kilátástalan lesz a helyzeted! "Ha lesz egymillió imádkozó magyar, nem félek a jövőtől!" − mondta Mindszenty prímásunk.

Kérlek benneteket, hogy ezt a láncot ne szakítsátok meg, küldjétek tovább, akinek jónak látjátok és akikkel együtt imádkozhatunk!

Isten áldd meg a magyart, Örökös Királynőnk és a Magyar Szentek könyörögjetek érettünk! 

Forrás: E-mai körlevél

A teremtés csodája

Egy multimilliomos vállalkozó sajtótájékoztatót tartott, ahol az interjú végén a kíváncsi újságírók feltettek egy kérdést:

– Miért hiszi, hogy van Isten?

– Nézzék, nekem számtalan üzemem van. Az egyikben autókat, a másikban húsdarálót, és sok egyebet gyártunk.

Egy autótípus 140-150 ezer alkatrészből áll, melyet 24 mérnököm tervez meg, majd anyagpróbákat végzünk, és csak azután jöhet a gyártás. 

No de vegyük csak a húsdarálót. Mindössze 9 alkatrészből áll, és 17 mozdulattal lehet összeszerelni a futószalagon, mégis egy-egy munkásnak több napon át kell gyakorolnia ennek módját. 

Ha nekem ezek után azt állítja valaki, hogy a több milliárdszor bonyolultabb világegyetem megalkotásához nem kellett a Teremtő, az nem normális!

– Rendben van, de mivel tudná Ön kézzelfoghatóan bizonyítani a Teremtő létezését?

A gyáros észrevette a gúnyos felhangot, és diktálni kezdett a titkárnőjének:

"Pályázat. Építészmérnököt keresek, aki megtervez, majd kivitelez egy toronyépületet az általam felvázolt méretekben és minőségben. Alapméret: kör alakú, átmérője 4 méter. Magassága ennek legalább 200-szorosa, azaz 800 méter. (Természetesen bírnia kell a toronynak az elemi erők okozta bármilyen erős kilengést!) A fal vastagsága alaptól a felső szintig max. 25 cm lehet.

Ebbe bele kell szerelni a víz, gáz, csatorna, felvonó és minden egyéb kiszolgáló rendszer csöveit, vezetékeit. A torony belsejében nem lehet semmi. Kívül-belül teljesen simára, egyenletes felületűre kell készíteni, merevítés, kitámasztás nem lehet rajta. Ennek ellenére a torony tetejére legyen ráépítve egy önállóan működő komplett vegyi üzem, amely tápszereket állít elő, emberi fogyasztásra.

Siker esetén a honorárium összegét a mérnök szabhatja meg, bármilyen magas összegben." 

Elvette a papírt a titkárnőjétől, és aláírva átnyújtotta az újságírónak.

– Tessék, itt a válaszom. Benne a bizonyíték!

– Nem értjük, hogy mi akar ez lenni?

– Majd később megértik. Egyelőre közöljék a lapjukban feltűnő helyen. Ha akad rá jelentkező, újra találkozunk, és folytatjuk a sajtóértekezletet!

A nagy érdeklődést kiváltó eseményre jó néhány neves építészmérnök, és még a korábbinál is több újságíró jött el.

– Talán el is kezdhetjük, szólt ironikusan a házigazda. Kérem az első jelentkezőt, tegye meg ajánlatát, ismertesse elképzeléseit. Csak konkrét megoldást, kivitelezhető terveket fogadok el!

Néhány percnyi vita után a szakma legismertebb építésze dühösen megjegyezte: Látom már, hogy én kiestem a versenyből, de szeretném látni azt, aki ezt megtervezte! Ezt ugyanis az ön paramétereivel egyszerűen lehetetlen megépíteni! 

A gyáros megkérdezte:

– Nos, van még jelentkező? Ha nincs, akkor kérem, figyeljenek jól, bemutatom az eredetit.

A titkárnő átnyújtott neki egy hosszú, cső alakú papírtekercset. Kibontotta az egyik végénél, és óvatosan kihúzott belőle egy ép búzaszálat, szép, tömör aranykalásszal. Azután így szólt a jelenlevőkhöz:

– Igazuk van uraim, ez a feladat az ember számára valóban lehetetlen! De a Teremtőnk, csodálatos alkotásokat hozott létre, mint ez is, nézzék csak! Mérjék le, itt vannak hozzá a műszerek! Figyeljenek kérem! Kör alakú a szára, átmérője pontosan 4 mm. A magassága ennek épp a 200-szorosa, azaz 800 mm. A falvastagsága mindenütt 0,25 mm. Kívül sima, belül üres, és az összes táp- és kiszolgáló csatorna ebben a vékony falban fut, no és ez a csodálatos miniatűr vegyi üzem a kalász, itt a tetején önállóan működik. És tudják hogyan? Napenergiával!

Ráadásul a Napot is Isten teremtette. Értik az összefüggéseket? Ez a kis vegyilabor 8-9 féle tápanyagot, vitamint állít elő vízből és a talajból felszívott ásványi anyagokból, napenergiával. Ez alatt szelek és viharok tépik, kényükre hajlítgatják, akár a földig. De a búzaszálak ezt is kibírják. Nos, uraim az itt látható remekmű egyértelműen bizonyítja a Teremtő létezését, és határtalan, számunkra szinte felfoghatatlan képességeit. Köszönöm hogy eljöttek ide megszemlélni Isten teremtő erejének egyik kézzelfogható bizonyítékát.

Ha körülnéznek, ha tükörbe néznek, mindenütt az ő alkotásait látják.

Ha pedig teremt és műveket alkot, akkor létezik!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

A sánta kiskutya

     Egy kutyatenyésztő hirdetést adott fel és plakátokat ragasztgatott ki, mivel 9 kölyökkutyája született. Sokan jöttek megnézni és előjegyeztetni maguknak a kiskutyákat, mert nagyon jó hátterű ebek kölykeiről volt szó.

Egyik nap jött egy kisfiú is, kezében egy rövidke botdarabkával..

– Csókolom, bácsi! Van egy kis gyűjtött pénzem, mert már régóta szeretnék egy kutyát. Meg szabad néznem őket?

– Természetesen. Gyere velem hátra, most éppen a házukban vannak, de várj, félrevonom az anyjukat, mert nem mindig örül a látogatóknak, aztán kihívom őket – válaszolta a tenyésztő.

Ahogy szólt nekik, rögtön kiszaladtak a házukból és hozzájuk futottak. Teli voltak élettel, vidámsággal csak úgy libegett a fülük a szélben és oda-vissza előzgették egymást.

De egy a sok közül lemaradva, bicegve botorkált ki a kis házikóból. Szegényke nem tudott úgy futni, mint a többi kölyök, mert sántán született.

Ahogy a kisfiú meglátta, felcsillant a szeme és így kiáltott:

– Őt kérem!

– Aranyos tőled fiacskám, de ő nem fog meggyógyulni. Soha nem fog tudni úgy futni, mint a többi kölyök, és így csak nehezen fog tudni veled játszani. Jobb ha inkább nem őt választod – reagált rá a tenyésztő.

Erre a kisfiú megfogta a bal nadrágja szárát, és felhúzta a combjáig.

A tenyésztő döbbenten látta, hogy a fiúnak lábprotézise van. Szóhoz sem jutott.

– Bácsi kérem, hagy vegyem meg azt a sánta kutyát! Én sem tudok úgy futni, mint az iskolatársaim. Szükségem van egy megértő társra, aki együtt tud érezni velem! – fakadt ki magából a kisfiú.

– És mondd, miért hoztad magaddal azt a kis botot? – kérdezte a tenyésztő.

– Azért, hogy amelyik az enyém lesz, annak nekiadjam! – felelte a legényke.

– Na akkor add oda neki és viheted is! 

– És mennyit kell fizetnem, bácsi? – kérdezte kíváncsian a kisfiú.

– Nem pénzért adom, hanem a megértő szeretetedért! A szeretetet nem lehet megvásárolni, légy vele boldog!

– A kiskutya szájában a bottal odajött a fiúhoz, és szemeivel szinte mondta: "Mehetünk kis gazdám!" – és a kisfiú szemében könnyek csillantak meg...

Bármerre, bármilyen úton jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

Mese a Szeretetről

     Az egyszeri asszony amikor kijött a házból, három igen különös, fehér szakállú, jóságos öregre lett figyelmes, akik úgy üldögéltek, mint a "Három Királyok"! Igen szimpatikusnak találta őket és gondolta behívja a házba, hátha éhesek. Így szólt: "Szívesen megkínállak valamivel benneteket, jöjjetek be a házba!"

"A ház ura itthon van?" – kérdezték.

"Nem, nincs itthon!" – válaszolta az asszony.

"Akkor nem mehetünk be!" – felelték. Az asszony felettébb csodálkozott ezen és sajnálkozva ment a dolgára.

Amikor este a férje hazaért, a három ősz szakállú öreg, még mindig ott ült. Az asszony nem is mulasztotta el férjével közölni, hogy milyen sajátos választ kapott délelőtt. "No, akkor menj és mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és nyugodtan bejöhetnek. Már magam is kíváncsi lennék, hogy miféle szerzetek ezek?!"

A feleség kiment, és újra hívta az öregeket. Ők azonban így feleltek: "Köszönjük, de együtt nem mehetünk be a házba!"

"Miért nem?" – kérdezte az asszony csodálkozva.

"Azért, mert én vagyok a Jólét, a másik két társam pedig a Siker és a Szeretet." Majd így folytatta: "Beszéld meg a férjeddel, hogy melyikünket akarjátok behívni hármunk közül!?"

Az asszony elmondta válaszukat a házban, mire a férj igen megörült: "De hiszen ez nagyszerű! – mondta – akkor hívjuk be Jólétet a házunkba!"

A felesége nem értett egyet. "Kedvesem, miért nem inkább a Sikert hívjuk be?"

A menyük, aki eddig csak hallgatta őket, most előállt saját javaslatával. "Nem lenne helyesebb a Szeretetet behívni? Az otthonunk megtelne szeretettel!"

"Csakugyan, hallgassunk a menyünkre!" – mondta az asszony lelkendezve. A férj beleegyezett: "Jó, rendben! Hívd be a Szeretetet, hogy legyen a vendégünk!"

Az asszony kiment és megkérdezte a három öreget, "Melyikőtök a Szeretet? Mert jöjjön, és ő legyen a vendégünk, nektek meg csomagolok valamit!"

A Szeretet felállt, és elindult a ház felé, ám a másik kettő is elindult és követték. Az asszony meglepve kérdezte Jólétet és a Sikert: "Tévedés ne essék, örülök ha jöttök, de én csak a Szeretetet hívtam, a ti feltételetek szerint! Akkor miért jöttök mégis mindhárman?"

Az öregek egyszerre válaszoltak: "Ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna be, a másik kettő kint marad. De mivel, a Szeretetet hívtad, ahova ő megy, oda mi is mindig vele tartunk."

Mert ahol Szeretet van, ott megtalálható a Jólét és a Siker is!

Ki az a nő?

     Amikor Lengyelországot elfoglalta a szovjet hadsereg, a varsói közkórház tele volt lengyel és orosz sebesültekkel. Az elkülönítőben két tetanuszos fertőzött volt, akiknek sürgősen meg kellett kapniuk a szérumot! Az egyik egy 17 éves lengyel fiú a másik egy 60 év körüli orosz katona volt. 

Hania, a lengyel nővér egyre csak habozott, mert csak egyetlen ampullája volt. 

Az orosz magához hívatta, és mutatott Haniának egy Csodásérmet, amit a folyosón talált, kérdezve, hogy ki az a nő rajta?

Hania igen elszomorítónak találta a katona tudatlanságát, de ezt a lélekpusztító ateizmusnak tudta be, végül így válaszolt: „Az a hölgy a Szent Szűz, Isten Anyja, Mária! Csókold meg az érmet!” – mondta az orosznak, aki kissé körülnézett és ajkához emelte!

Hania úgy gondolta, hogy az ampulla tartalmát megosztja kettejük között. Az orosz azonban tiltakozott: „Kettőnknek nem elég! Én már öreg vagyok, add inkább a fiatal lengyelnek! Neki talán még van anyja és apja, nekem meg már senkim sincs! Tehát én eldöntöttem!” 

Amint a nővér elindult egy steril fecskendőért, ám hirtelen egy furcsa neszre lett figyelmes. Hátranézett és látja, hogy az orosz katona a kórterem egy pontjára szegezve tekintetét, halkan beszél: „A szépséges Asszony rám mosolyog és kedvesen hív! Ó ki vagy te, gyönyörű Hölgy? Igen, igen értem, értem... te vagy az Istenszülő...” Ezzel nagyot sóhajtott, és mosolyogva meghalt.

A kapitány és a hívő újonc

Az egység parancsnoka valamire készült, és kihozatott a szerelőműhelyből egy dzsippet. Felsorakoztatta a legénységet, akik előtt megint csúffá akarta tenni az egyik hívő katonát, csapata előtt.

Kiszólította hát: „Közlegény hozzám! Fogja ezt a kulcsot, és azzal a dzsippel, kerülje meg a parancsnoki épületet és utána tolasson be ide a parkolóba!”

A fiatal katona vigyázzba vágta magát és ezt válaszolta: „Kapitány úr jelentem, nekem nemcsak jogsim nincs, de egyáltalán nem tudok vezetni!”

A főtiszt azonban ezt mondta: – „Ez magának nem lehet gond katona, kérjen segítséget az Istentől! Ő tehet csodát, mutassa meg hát nekünk, hogy Ő létezik és maga képes azt a dzsippet a parancs szerint elvezetni!” – Erre többen kuncogtak.

A fiatalember fogta a kulcsot, odament a járműhöz, miközben imádkozott. Beindította a kocsit, melynek motorja felbőgött és megkerülve a parancsnoki épületet, a kapitány parancsának megfelelően szabályosan beparkolt! A katona kiszállt a kocsiból és jelenteni akarta a parancs végrehajtását, amikor látta, hogy valami nagy baj történhetett, mert mindenki mélyen meg van rendülve! Körülnézett, hogy nem gázolt-e el valakit, mert többen sírnak, beleértve a parancsnokot is. Sőt, a legénység közül, egyesekből feltört a sóhaj: „Van Isten, és Neki szeretnénk szolgálni!”

A katona teljesen értetlenkedve kérdezte, hogy mi folyik itt?

Mire a kapitány könnyes arccal, és szó nélkül felnyitotta a motorháztetőt, amelyben nem is volt motor.

Az újoncnak is könnybe lábadt a szeme, de alázatosan ezt mondta: „Kapitány Úr! Én azt az Istent szolgálom a hadseregben is, akinek semmi sem lehetetlen! Ő a mindenség Ura, aki életet adhat annak is, ami nem is létezik! Mert Istennek minden lehetséges!” (Mk 10,27)

Olvasd végig és gondolkozz! Gyermekeid jövőjéről, Európa fennmaradásáról van szó.

Ne várj másokra, ne hidd, hogy Te kicsi vagy és nem tehetsz semmit!

Mindegy hol élsz, ha magyar vér folyik ereidben, magyar gyökerekkel, Te is felelős vagy, felelős leszel Szülőhazád sorsáért!

Nem kell rajonganod a jelenlegi Kormányért, mert ha hibákat követ is el, mégis küzdve-szenvedve stabilan jó felé emelkedik az ország és azt kell nézni, hogy minden eddigihez képest, hibái ellenére ez eddig a legjobb országvezetés! Legyen végre egységes a Nemzet!

Ne hallgass arra az ellenzéki károgásra, mely ellenségként tajtékzó dühvel Magyarország előremenetele ellen mesterkedik, és minden "nagylelkű javaslatuk" csak akkor jut eszükbe, amikor nem ők vannak kormányon. Vezetői alkalmatlanságuk bizonysága, hogy azt sem képesek felmérni, miszerint önmaguk közt is ellenségesek és a nép előtt már teljesen hitelt veszítettek! Még mindig a lenini módszer szerint igyekszenek teret nyerni: "Ha a hazugságot gyakran ismétlik, igazsággá válik" (Lenin)! Ez bizony lejárt lemez és ha lassan is, de az embereknek kinyílt a szemük, nem lehet nyilvánvaló hazugságokkal újra beetetni.

Gondolkozz és mérlegelj! A büszke nyugatot a saját "felvilágosodás szelleme" rendíti meg, és sok európai ország népe már felismerte és elismerte a helyes politikai irányt képviselő, bátor, meg nem alkuvó, a nemzetéért harcoló magyar miniszterelnököt, Orbán Viktort.

Jobb lenne ez másként, mással? Mert a baj nagy!

Legyen végre magyar egység! Rajtad is múlik, kérd a Magyarok Istenét és a Magyarok Nagyasszonyát, ne hagyja elveszni sokat szenvedett országát!

Mondj el egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet Édes Magyar Hazánkért, vezetőinkért, népünkért, a magyar családokért és biztonságunkért! Ha teheted egy tizednyi, vagy egész rózsafüzért is felajánlhatsz e szándékra (a nem imádkozók helyett)! Tehát ne akkor jusson eszedbe fohászkodni, amikor már kilátástalan lesz a helyzeted! "Ha lesz egymillió imádkozó magyar, nem félek a jövőtől!" − mondta Mindszenty prímásunk.

Kérlek benneteket, hogy ezt a láncot ne szakítsátok meg, küldjétek tovább, akinek jónak látjátok és akikkel együtt imádkozhatunk!

Isten áldd meg a magyart, Örökös Királynőnk és a Magyar Szentek könyörögjetek érettünk!

Forrás: E-mail körlevél