Az irgalmasság etimológiája
A mindennapi felfogás a részvéttel, a segítőkészséggel, a megbocsátás-sal azonosítja az irgalmat.
A Magyar Értelmező Szótár szerint az irgalom: segítő könyörület, szá-nalom, megbocsátás; az irgalmasság pedig: tevékeny szánalom.
Bibliai értelemben többet jelent: az érdemtelen gyengének felkarolása. (Előd I. Dogmatika) Szeretni azt, aki nem szolgált rá a szeretetre. Szeretni azt, aki visszautasította a szeretetet. Szeretni az érdemtelent. Keresni vele a kapcsolatot, segíteni és támogatni mindaddig, amíg az érdemtelen véglegesen el nem fogadja vagy vissza nem utasítja a szeretetet.
II. János Pál pápa így ír az irgalmas-ság bibliai tartalmáról:
,,Amikor az ószövetségi könyvek az irgalmat meghatározzák, többnyire két kifejezéssel élnek, melyek között igen finom jelentésbeli különbség van. Első-sorban a hesed szót használják, amely a jóság szívbeli érzületét jelenti. ...
Az irgalom másik szava az Ószövet-ség nyelvéből: a rahamin. A hesed je-lentésétől egész kicsiben különbözik csak. Amíg ugyanis a hesed az önmagá-hoz való hűséget és a szeretetben adott ígéret kötelezettségét világítja meg (és ezek joggal tekinthetők férfias tulaj-donságoknak), addig a rahamin már eredetében az anyai szeretetet jelzi (a rehem anyaméhet jelent). Abból a kezdettől fogva fönnálló és mélyre-ható kötelékből, sőt összeköttetésből, amely az anya és magzata között létezik, egész különleges kapcsolat, egyedülálló szeretet származik...
Az Ószövetség nyelvében más kifejezéseket is találunk, amelyek az ir-galmat jelzik... A Septuaginta görög fordításában kevesebb az irgalmat jel-ző szavak fajtája, mint a héberben: vagyis nem jelzik azokat a finom kü-lönbségeket, melyeket az Írás ősi nyelve jelzett. Az Újszövetség azonban abból a gazdagságból és mélységből lép tovább, melyet az Ószövetség mu-tatott... (Dives in misericordia. Függelék.)