A Hajnal Szép Sugara

A La Salette-i Mária-jelenés története

     A Grenoble környéki La Salette-Favallaux falucska az Isere és a Magas-Alpok 2200 métert is meghaladó festői bércei között húzódik meg. (A képen a kegyhely látható, a falu lentebb van!) A komolyabb térképek is alig jelölik, mégis világhírnévnek örvend a Szent Szűz 1846. szeptember 19-én történt jelenése és üzenetei miatt.
     A 19. század közepén a 600 lakosú La Salette-községbe még csak keskeny hegyi ösvény vezetett. A zárt völgyben a parasztok szegényen és magukba fordulva éltek, kiszolgáltatva a rossz termés és a járványok következményeinek.
     A plébánián csupán egyetlen pap szolgált – kevés eredménnyel. A nép többsége alig járt a vasárnapi misékre, de azok többsége is csak hagyományból vagy a megszólás elkerülése végett.
Ezek a zárkózott, faragatlan hegylakók részesedtek a Szűzanya üzenetében, ráismerve önmaguk gondjaikra, mulasztásaikra. Az üzenetek mondanivalói máig is aktuálisak és nem tehetjük meg, hogy magunkra ne alkalmazzuk azokat!
     1846-ban e kis francia falucskában a Szent Szűz két nagyon súlyos bűn: a káromkodás és a szentmise mulasztás ellen emelte fel a szavát. Ezt követően részletesen megjövendölte a Mária-korszak főbb eseményeit, különös tekintettel azon veszélyekre, amelyek a történelmi változások révén egyre súlyosabb kárt fognak okozni a lelkeknek.
     Különösen fontos megérteni a La Salette-i jövendölést! Ha ugyanis visszatekintünk az elmúlt két évszázadra, sorra felismerhetjük az egyes utalásokat és világossá válnak a vonatkozó próféciák, amiként felsejlik előttünk a Mária-korszak végkifejlete is!
Minden okunk megvan tehát az üzenet komoly átgondolására és a következtetések levonására, hiszen a Szent Szűz éppen ezért bocsátotta rendelkezésünkre a vonatkozó jövendöléseket.

Öt hitigazság, amely hitetlenek számára is ésszerű
2013-01-27 · by christiana

A hit eredményes átadásának legfontosabb feltétele, hogy az imádság és a szentségek vétele által megszentelődjünk, vagyis ne csak szavainkkal, hanem egész lényünkkel közvetítsük Krisztust. Emellett azonban bölcs szavakra is szükség van.

Bár a nem hívő ember alapvetően őrültségnek tartja a természetfelettibe vetett hitet, egyes hittételek valamivel ésszerűbbnek tűnnek számára, mint mások. Jennifer Fulwiler, aki felnőtt megtérőként komoly tapasztalattal rendelkezik az ateistákkal folytatott párbeszéd terén, az alábbi hitigazságokat javasolja kiindulási pontként, és azt is elmondja, miért:

1. A tisztítóhely
     Fiatalabb koromban, öntudatos ateistaként nemegyszer tapasztaltam szeretetlenséget keresztények részéről. Amikor aztán ugyanezektől a hívőktől azt hallottam, hogy haláluk után egyenesen a mennyországba fognak kerülni, mivel elfogadták Jézust – nos, ezt bizony nem értettem. Annyit tudtam, hogy a mennyországban állítólag tökéletes szeretet és béke uralkodik, így nem tűnt logikusnak, hogy valaki, aki egész életében undok volt, kileheli a lelkét, s máris beléphet a mennyek kapuján. Ugyanakkor azt sem éreztem volna indokoltnak, hogy a szerető Isten néhány apró botlás miatt örökre a pokolba taszítsa az embereket. Évekkel később, amikor a katolikus hitet megismerve találkoztam a tisztítóhely fogalmával, nagyon logikusnak tűnt, mert választ adott arra a kérdésre, hogyan lehet a mennyországban tökéletes szeretet és béke, s hogyan lehet Isten ugyanakkor irgalmas azokhoz, akiknek haláluk után még csiszolódniuk kell.

2. A szentek közössége
     Az a gondolat, hogy elhunyt szeretteink tudják, mi történik velünk itt a földön, szinte egyetemes meggyőződés. Antropológiai tanulmányaim során rácsodálkoztam, hogy a halál utáni élet gondolata egymástól időben és térben távoli kultúrákban egyaránt jellemző, mintha csak belénk volna programozva. Így megtérésem idején ez a hitigazság egyáltalán nem jelentett gondot; úgy fogtam fel, mint valamiféle ősi, szívekben élő tudás megfogalmazását.

Magyar Kurír Forrás

(folyt.) 

 7 perc 4/IV https://youtu.be/X2lO7ok6meU

A világnézetre és az élet fontos döntéseire gyakorolt hatások
     Az élet eredetére vonatkozó kérdésre adott válasz befolyásolja az ember világnézetét és életének fontos döntéseit. Az ateisták hite, hogy Isten nem létezik, gyakran a darwinizmus metafizikai feltételezéseiből indul ki; eszerint az élet teljesen véletlenül keletkezett az evolúció céltalan folyamata során, az emberi tudat pedig állítólag csak az agy szüleménye, s a halál pillanatában megszűnik létezni. Ezért csak a teljesen kifejlett pszichikummal és tudattal rendelkező egyének tekinthetők teljes értékű embereknek. Tehát a meg nem született gyermekek, az újszülöttek, az időskori demenciában szenvedő és a kómában lévő emberek nem tartoznak közéjük. Az ilyen világnézet elutasítja az objektív erkölcsiséget, és ideológiai kiindulópontként szolgál az abortuszt, az eutanáziát, a mesterséges megtermékenyítést, az eugenikát és a genetikai manipulációkat lehetővé tevő törvényeknek.
     Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a darwinizmus fontos része volt a kommunizmus és a nemzetiszocializmus gonosz ideológiáinak. Nemcsak a sarló és kalapács jelképe alatt élő ateisták vallották a darwinizmus elméletét, hanem a nemzetiszocialisták is, élükön Hitlerrel!
     Az USA-ban és más országokban tanuló számos diák, aki a darwinizmusról szóló előadások után a darwinista evolúciót tudományos tényként fogadta el, arra a következtetésre jutott, hogy az életüknek nincs semmi értelme, mivel maga az élet véletlenszerű és céltalan. Nem meglepő, hogy miután Istent így elutasították, sokan közülük depresszióba estek, sőt, öngyilkosságot követtek el. Az USA-ban bizonyítottan vannak ilyen öngyilkossági esetek. Nagy visszhangot keltett a 22 éves diák, Jesse Kilgore esete, aki miután elolvasta a buzgó ateista és darwinista Richard Dawkins 'Isteni téveszme' c. könyvét, elveszítette az Istenbe vetett hitét és az élete értelmét, s ez végül az öngyilkossághoz vezette őt.
     Amikor édesapja megnézte az Expelled: No Intelligence Allowed című filmet (megtekinthető az interneten), mely leleplezi a darwinista lobbi tudományos csalásait és manipulációit, azt mondta, hogy ha a fia tudta volna, hogy az ateizmus egy irracionális hiedelemből és nem a tudományos ismeretekből indul ki, akkor biztosan nem ölte volna meg magát.
     Azoknak, akik az igazságot keresik, ajánlom Michael Denton - Evolution:
A Theory in Crisis ("Evolúció: válságban egy elmélet") című könyvét, valamint a magyarul is megjelent Az élet eredetének rejtélye (The Mystery of Life's Origin) című könyvet Charles Thaxtontól, Walter Bradleytől és Roger Olsontól.

(folyt.)

(Forrás az első részben!)

      A Csodásérem 1839-ig szinte az egész világon milliószám elterjedt. XVI. Gergely pápa is tisztelte és állandóan szem előtt tartotta.
     De Quélen érsek kérésére XVI. Gergely advent második vasárnapjára ünnepet engedélyezett a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére. 1839-ben pedig a Loretói litániába foglalják bele a következő könyörgést is: ,,Eredeti bűn nélkül fogantatott Királyné, könyörögj érettünk!” A lánglelkű érsek a Notre Dame templomban külön trónust emelt a Csodásérem bronzba öntött másának.
     Szent X. Piusz pápa 1909. július 8-án jóváhagyta a Csodásérem Társulatát és működési szabályzatát. Ennek célja a Szűzanya tiszteletének és a Csodáséremnek terjesztése.
     Labouré Szent Katalin alázatosságára jellemző, hogy élményeiről élete során mindössze két emberrel beszélt: gyóntatójával és rendi elöljárójával. A szent látnok 1876. december 31-én hunyt el hetven éves korában.
     A Csodásérem átadása a világnak pedagógiai és lélektani szempontból is páratlanul fontos. (Erre a jelenésben látott földgömb, és az érem felirata utal egyértelműen: Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!)
     És ez a felirat már 1830-ban „bűn nélkül fogantatottnak” nevezi a Szent Szüzet, jóllehet a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját csak 24 évvel később, 1854-ben hirdette ki IX. Piusz pápa.

Labouré Katalint 1933-ban boldoggá, 1947. július 27-én pedig szentté avatták. Épen maradt testét üvegkoporsó őrzi a párizsi Csodásérem Kápolnában, a Rue du Bac 140-ben. (Ld. alsó kép!)
     A Boldogasszony felhívta a világ figyelmét egy kibontakozó súlyos veszélyhelyzetre. Az érem elfogadása, hittel való viselése, rátereli figyelmünket a Szűzanya lélekmentő tevékenységére, egyben oltalmat és kegyelmek forrását jelenti mindazok számára, akik viselik. Mondjuk tehát gyakran a Szeretetláng könyörgéssel összevonva:

Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk és
áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

Az ateista kutató, akit megtérítettek a saját kutatásai
     2004 decemberében az Associated Press hírügynökség  egy megdöbbentő hírt közölt. A világ egyik legismertebb ateistája, Antony Flew filozófiaprofesszor, a világateizmus szellemi vezetője, ötven év tudományos munka után megvallotta, hogy hisz Isten létezésében. Hangsúlyozta, hogy istenhite sokéves keresés eredménye, mely során a biológia, a kémia és a fizika terén végzett tudományos kutatásból indult ki. Rámutatott a DNS-kód felfedezésére: ez hihetetlen mennyiségű információt foglal magába, és egyúttal úgy működik, mint a legzseniálisabb program. Elismerte, hogy mindez a Teremtő Isten tökéletes intelligenciájának létezésére utal. Tehát Antony Flew számára a Teremtő Isten létét bizonyító egyik legmeggyőzőbb tudományos tény az emberi DNS felfedezése volt. Tudjuk, hogy a DNS hatalmas mennyiségű információt tartalmaz, mely genetikai kód formájában van leírva. Ebből logikusan következik, hogy léteznie kell egy Intelligenciának, aki ezt az információt tartalmazó kódot létrehozta (ez egy rendkívül bonyolult program, mely az emberi test legkisebb részleteit is meghatározza, pl. a nemet, a szem- és hajszínt stb.) és úgy rendezte, hogy ebből az információból a természeti folyamatok irányítása révén egy rendkívül bonyolult biológiai szervezet jöjjön létre. Meg kell jegyeznünk, hogy a DNS-molekulában lévő információ nem azonos magával a DNS-sel. A DNS-molekula csak hordozója az információnak. Ezt az információt egy összetett programhoz vagy egy rögzített gondolathoz hasonlíthatnánk, s ez egy intelligens személy létezésére utal. A DNS elemei, melyeket nukleotidoknak hívnak, egy logikus egységet alkotnak, oly módon kapcsolódva egymáshoz, mint egy írott szövegben a betűk és a szavak. Ez azt jelenti, hogy a DNS-ben van intelligencia. Mint ahogy azt Michael J. Behe professzor bizonyítja, az információ, melyet tartalmaz, nem anyag és nem is energia.
     Amikor Antony Flew professzor megismerte az igazságot az emberi DNS-ről, megértette, hogy az ateizmusnak nincs semmilyen logikus megalapozottsága. Nem más, mint irracionális, vak hit az élet és a harmonikus egységet alkotó, logikus törvényszerűségek szerint működő világegyetem véletlenszerű keletkezésében. Azt, ahogy az ateista Richard Dawkins próbálja magyarázni az élet eredetét és keletkezését, Flew "nevetséges igyekezetnek" nevezi. Dawkins azt állítja, hogy az élet úgy jött létre, mint "szerencsés véletlen". Valóban erős hit kell az ateizmushoz.
     Ezenkívül felmerül az a kérdés is, hogy összeegyeztethető-e az Istenbe vetett hit Darwin evolúciós elméletévei, mely azt állítja, hogy az élet a fajok sokféleségével egy céltalan folyamat eredményeként jött létre. Irányíthat-e Isten egy céltalan folyamatot?

(folyt.)

(Forrás az első részben!)

 7 perc 4/III https://youtu.be/ZhoxqOw6u7Q

     Az érem rajzolata valóságos mariológiai tanítást hordoz. A Csodásérem első oldalán a Szent Szüzet látjuk, amint kitárt kezeiből a kegyelem fénye sugárzik.
A másik oldalon pedig először jelenik meg a Két Szív, Jézus Szentséges és Mária Szeplőtelen Szívének együttes ábrázolása, s ezzel egyértelmű égi utalást kapunk a Két Szív közös lélekmentő munkájára. A Csodásérem két oldalának ábrája óhatatlanul Grignon Szent Lajos jövendölését idézi fel bennünk az Egyház Anyjának megváltótársi és kegyelemközvetítői szerepével kapcsolatban. Erről azonban csak az Egyház tanításának szellemében beszélhetünk.
     Katalin gyóntatója, Jean-Marie Aladel atya csak 1832-ben közölte az eseményeket Párizs érsekével, Hyacinthe Louis de Quélennel. Az érsek az érem elkészítésében jó lehetőséget látott az evangelizációra és a Szent Szűz tiszteletének terjesztésére, s a júniusban forgalomba került érméket elsőként maga a főpásztor adta tovább papjainak e szavakkal: „Nem kell a jelenés körülményeit híresztelni. Terjesszék csak egészen egyszerűen az Érmet, és a gyümölcsei igazolni fogják”!
     És lám, ő maga is megtapasztalta a csodát!
Súlyos betegen feküdt egykori barátja De Pradt püspök, akinek a lelke halálosan beteg volt liberális gondolkodása miatt, mellyel elszakadt az Egyháztól. Az érsek, zsebében  az éremmel meglátogatta. Döbbent keserűséggel tapasztalta meg, hogy barátja mily mélyre csúszott a lejtőn ‒ olyannyira ‒, hogy haldokló létére kiutasította a Szentségeket felkínáló látogatóját.
Az érsek összeszorult szívvel távozott is, de utolsó reményét a Csodásérem Szűzanya ígéretébe helyezve többször elismételte a fohászt: Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!
Ám, alig hagyta el a helyiséget, amikor a halállal vívódó betegen feltűnő izgalom vett erőt és így kiáltott:
‒ Hívják vissza az érsek urat! Könyörgöm, hívják vissza, azonnal!
Hogy mi játszódott le a következő percekben kettejük között, az csak az utolsó ítélet napján kerül majd napfényre. A haldokló ugyanis meggyónta bűneit és fogadta a Szent Útravalót. Kapott egy Csodásérmet is, amit könnyek között emelt az ajkához - hálát adva a Bűnösök Menedékének, és boldog reménnyel lehelte ki lelkét.
     De Quélen érsek megbízásából 1834-ben megjelent az első hivatalos közlemény az éremről. Aladel atya pedig még ebben az évben megírta, és százezres példányban kiadta az érem történetét, amit az emberek hamarosan megvásároltak. A kiadványt öt év alatt hét nyelvre fordították le.
Párizs érseke időközben megindította a hivatalos vizsgálatot, és 1836. febr. 16-tól tizenkilenc ülés foglalkozott a jelenésekkel, magával a Csodáséremmel, és a vele kapcsolatos csodákkal.
     A bizottság hitelesnek nyilvánította az eseményeket és a Csodásérem történetét. A jegyzőkönyv 5. pontja ezt írja: ,,Az éremmel kiesdett és hitelesített rendkívüli kegyelmek: gyógyulások és megtérések, csupa igazoló érvek a tények megállapításához, hogy az úgynevezett Csodásérem egyes-egyedül Istentől eredhet!”
Katalin gyóntatója az éremmel kapcsolatos tömeges imameghallgatásról, megtérésekről és csodákról ezt mondja könyvében: ,,Százezrek, milliók vallják, hogy soha sem fordultak a Csodásérmű Nagyasszonyhoz hiába, midőn a lelkek megvilágosítása, jóra vagy jobbra vezetése forgott szóban.”
A feltűnő megtérések, csodák és a kegyelem áldásai rövid idő alatt közismertté tették az Érmet, melyet maga a nép nevezett el csodásnak.

     Zebedeus fiaként, vagy idősebb Jakabként beszél róla az Evangélium. Bátyja volt Jánosnak a "szeretett tanítványnak". Őket kettejüket nevezte Jézus a "mennydörgés fiainak", Boanérgesznek (Mk 3,17)!

Jakabot, Szent Pál – Péter és János mellett – az egyház oszlopának nevezi (Gal 2,9).

És valóban kiváltságos volt az Úr előtt, hiszen egyike a háromnak akiknek megmutatta isteni dicsőségét a Tábor hegyen!

Ő volt Jeruzsálem első püspöke, és neki volt az első Mária-jelenésben része 40-ben – ráadásul – a Szűzanya még a földön élt!

A világ legnagyobb zarándokhelye Santiago de Compostela is a személyéhez fűződik, amiként a "El camino" zaránodlatok is!

Spanyolország és minden spanyol nyelvű ország védőszentje, ezen kívül a zarándokoknak, kereskedőknek, gyógyszerészeknek és a muszlimok elleni küzdelemnek is!

Heródes Agrippa fejeztette le (ApCsel 12,1-2) Kr.u. 42. március 25-én. De a Római Katolikus Egyház az ünnepét július 25-re tette!

Szent Jakab apostol!

Segítsd népünket a krisztusi hit megtartásában,

és a muszlim migráció elleni eredményes küzdelemben! Amen.

Művei szemlélésekor nem ismerték fel a Művészt
     Az ateizmus sok embernél bizonyára az igazság őszinte keresésének átmeneti szakasza, tartós meggyőződés esetén azonban nemcsak az elégtelen tudás megnyilvánulása lehet, hanem mindenekelőtt az erkölcsi normák ismétlődő megszegésének, a gőgnek és a gonosz lélek hatásának a következménye. A gonosz lélek mint "a hazugság atyja" (Jn 8,44) mindenféle módon igyekszik az emberi elmében elhomályosítani az Istennel és az emberrel kapcsolatos igazságot.
     Az ateisták abban hisznek, hogy csak az anyagi világ és az érzékelhető valóság létezik. Az ateizmus: hit abban, hogy Isten nem létezik, miközben ez a hit nemegyszer a darwinizmus metafizikai feltevéseiből indul ki. (Tehát egy hipotézis, a másik feltevéseinek az alapja!) A darwinizmus szerint az élet véletlenszerűen keletkezett, a céltalan evolúció folyamata során. A darwinisták úgy hiszik, hogy az összetett szervek – mint az agy, a szem, a szárnyak stb. – a természetes kiválasztódás során jöttek létre, véletlen mutációkkal, melyek egymás után következnek, és csak a vak természeti erő irányítja őket.
     A tudományos kutatás azonban azt bizonyítja, hogy az élet molekuláris szerkezete sokkal bonyolultabb, mint mindaz, amit az ember a mai napig kitalált és megalkotott. Nem feledkezhetünk meg az információról sem, melyet csak valamiféle intelligencia hozhatott létre: még a legegyszerűbb sejt is annyi információt rejt magában, amennyit egy százoldalas könyv ötezer példányában találhatunk.
     Természetesen felmerül a kérdés, hogy vajon ezeket a bonyolult információs-biológiai rendszereket egy abszolút, mindentudó Intelligencia alkotta-e meg, vagy pedig a vak, véletlenszerű és céltalan természeti folyamatok eredményei. Létrejöhetett-e a komplex, pontos és célszerű makrokozmosz és mikrokozmosz a természeti erők véletlen hatásainak következményeként?
     Ha valaki azt mondaná, hogy a számítógép egy vak természeti erő által irányított véletlen folyamat termékeként jött létre, elmebetegnek tartanánk. Így hát nem lepnek meg minket a Szentírás kemény kijelentései az ateistákról: "Mert természettől balgák voltak mind az emberek, híjával voltak Isten ismeretének, s a látható tökéletességekből nem tudták felismerni azt, aki van, sem művei szemlélésekor nem ismerték fel a művészt. (...) Mert a teremtmények nagyságából és szépségéből összehasonlítás útján meg lehet ismerni teremtőjüket" (Bölcs 13,1-5). "Ami ugyanis megtudható az Istenről, az világos előttük, maga Isten tette számukra nyilvánvalóvá. Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségük" (Róm 1,19-20). Kiknek? Azoknak, "akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal" (Róm 1,18).

(folyt.)

 (Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 9. szám cikke nyomán. Részlet. Agape Kiadó, Poznań, Lengyelország)

 7 perc 4/II https://youtu.be/qqye7meRsfc

 Labouré Katalin küldetése csak most kezdődött. Egy érmet kellett veretnie a látottak szerint. Gyóntatójának hűségesen beszámolt mindenről, aki azonban hallgatásra intette. Még azt is megtiltotta neki, hogy ezekre a dolgokra gondoljon.
     Szegény nővér az égi parancs és Isten helyettesének tilalma között vergődött. De bízott a Szűzanya ígéretében, aki ismételten megjelent neki és sürgette az érmek elkészíttetését. Katalin elpanaszolta, hogy a gyóntatója nem hisz neki:
‒ Légy nyugodt, gyermekem. Eljön az idő, amikor megteszi, amit kívánok. Az én szolgám ő és fél engem megbántani.
     Közben gyóntatója az egyházi hatóságok elé terjesztette az ügyet, s azok érett megfontolás után beleegyeztek az érem elkészítésébe.
     Néhány héttel később, decemberben (a pontos napja ismeretlen), ezúttal is a novemberi jelenéshez hasonlóan délután fél hatkor, az elmélkedés ideje után történt. Most azonban nem a karzat felől, hanem az oltár mögül jött a Szűzanya, az Érem képe pedig a tabernákulum mellett jelent meg.
     Katalin elmondása szerint a Szent Szűzön ugyanolyan magasnyakú „szűzies”, „hajnalszínű” kék fátyol volt. Simára fésült haját kicsiny, két-ujjnyi széles csipkés szalag borította. Katalin a Szűzanya ujjain szebbnél-szebb drágaköveket látott mint gyűrűket, némelyikük kisebb, másikuk nagyobb volt. Mindegyik – kivéve néhányat –, valamiképp ragyogó sugarakat bocsátott ki. A nagyobb kövek nagyobbakat, a kisebbek kisebb sugarakat.
     A Szűzanya leengedett és széttárt kezein, a gyűrűk drágaköveiből fénynyalábok sugároztak a földre. Ezek a sugarak olyan ragyogóak és szikrázóak voltak, hogy teljesen beborították a jelenés alsó részét, s ezért Szent Katalin nem látta sem a Szűzanya lábait, sem a földgolyót, amit röviddel azelőtt még szemlélhetett. A Szűzanya így szólt:
„A különféle sugárnyalábok azokat a kegyelmeket jelképezik, amelyeket gyermekeim kérnek tőlem. A fénytelen drágakövek pedig azokat a kegyelmeket, amelyeket senki sem kér tőlem!”
„Ebben a pillanatban ‒ írta Szent Katalin ‒ felfogtam, micsoda édesség imádkozni a Szent Szűzhöz és milyen nagylelkű azokhoz, akik hozzá fohászkodnak; mennyi kegyelmet ad azoknak, akik keresik őt, és micsoda örömöt jelent neki, ha megajándékozhatja őket".
A jelenés búcsú jellegű volt és a Szűzanya tudtára is adta Katalinnak: „Többször már nem fogsz látni, már csak imáidban hallhatod szavaim.”
És ezzel kezdetét vette a Csodásérem világméretű hódítása.

A magyarországi Szent Filoména tisztelet
     Magyarországon Feszty Masa festőművész festette meg a bájos, szép Filoménát. A Budapest Felső-krisztina-város - Keresztelő Szent János plébánián, a Pasaréti Ferences és még más templomok is őrzik  a szentünkről készült festményeket.
Szent Filoména az ifjúságnak, a tisztaság megőrzésének, a gondban lévőknek, a gyermeket váró anyáknak és a betegségben szenvedőknek a közbenjárója. Hathatós szent, csodatévő szent és lehetetlennek tűnő dolgokban segítő szent! Bátorságával kikönyörgi számunkra az Ég kegyeit!   

Aki Mugnano del Cardinalé-ba látogat, meg fog lepődni, hogy a legszebb Filoména ábrázolások, szentképek, a magyar Feszty Masa festményeinek reprodukciói! Holnap a Szent Filoména Kilenced bevezetőjét olvashatják, mely holnapután kezdődik a Kilenced!

Imádság
Üdvözlégy ó kegyes Filoména, aki olyan bátran ontottad véredet Krisztusért. Magasztaljuk az Urat minden kegyelemért, melyben Téged életedben, de különösen halálodban részesített. Dicsérem és magasztalom Őt a dicsőségért és hatalomért, mellyel Téged felruházott és esedezem hozzád, hogy kegyelmet nyerjek Istentől a Te közbenjárásod által. Amen."
Szent Filoména, könyörögj érettünk! Amen.

(Forrásokat lásd az első részben!)

A Filoména Szentély címe:
Sanctuary of Saint Philomena
Piazza Umberto I
83027 Mugnano del Cardinale
Avellino, Olaszország
Tel: 0039 081 825 7204 Fax: 0039 081 511 2733

 7 perc 4/I https://youtu.be/UOW3hvblc7I

     Katalin jó ideig még ott maradt. A gyertyák égtek bár, de hirtelen minden sötétbe borult. Az Isten Szent Anyja hirtelen eltűnt ugyanabban az irányban ahonnan jött. Ekkor őrangyala intett és visszakísérte az ágyához. Éppen kettőt ütött az óra.
Katalin nem tudott elaludni az élménytől, hiszen a Boldogságos Szüzet, mint édesanyját megérinthette és ölébe hajthatta fejét. Hallgatott élményeiről ‒ amit persze maga sem értett ‒, de gyóntatójával megosztotta titkát.
     1830. november 27-én vált igazán világossá Labouré Katalin küldetése. A jelzett nap estéjén fél hatkor Katalin nővér szokott helyén térdelt a kápolnában. Az esti homályba burkolódzó áhítatos csendben mindenki elmerült a szívek benső imájában. Senki sem vett észre semmit abból, ami nővérünk előtt lejátszódott. Ismét selyemruha suhogást hallott.
     Amint föltekintett, látta, hogy az oltár vakító fényárban úszik, s középpontjában ott áll a Szentséges Szűz. Szinte oda akart szökkenni máris, hogy elébe térdeljen, de benső sugallat tartotta vissza. Most nem érintheti Őt. Előzőleg mint édesanyja jött hozzá, most pedig mennyei dicsőségében állt előtte.
Egy félgömbön állott. Hófehér ruhája mint a hajnal szép sugara, úgy tündökölt. Fején csipkekendő, ezt földre omló hófehér fátyol borította anélkül, hogy arcát befödte volna.
Szíve előtt egy kisebb gömböt tartott kezeivel. Tekintete az Ég felé irányult s míg a gömböt Istennek ajánlotta, arca egyre ragyogóbb lett. Gyönyörű volt! Ujjain fényes gyűrűknek látszó kisebb-nagyobb drágakövek ragyogtak és ezekből oly vakító fénysugarak lövelltek, hogy a Szentséges Szűz alakja egészen fényárban úszott...                                                      

A Szűzanya így szólt:
‒ Ez a gömb jelenti a világot s külön-külön minden egyes embert... A fénysugarak a kegyelmeket jelzik, melyeket azokra árasztok, akik kérik.
A Szent Szűz jobb kezétől kezdődően arany felírás volt látható. A felirat átívelt Mária feje fölött és bal kezénél végződött. Az írás így  szólt: ,,Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!”
Majd ismét változás ment végbe. A Szűzanya kezéből eltűnt a kis gömb és karjait leeresztve könnyedén kitárta.
A drágakövekkel kirakott gyűrűk most is csodás fényt árasztottak lába zsámolyára: a Földre. A Jelenés Asszonya ekkor így kérte a nővért:
‒ E minta szerint egy érmet kell veretned, és mindazok, akik azt megáldása után viselik, és áhítattal elmondják ezt a rövid fohászt, Isten Anyjának egészen különös oltalma alatt állnak!
Ezt követően megfordult a kép, s a látnok az érem hátoldalát látta. Középen nagy M betű és a kereszt kombinációja rajzolódott ki, alatta a Két Szív. Az egyiket tövisfonat koszorúzta, a másikat tőr járta át. Az egész kompozíciót pedig 12 csillag övezte.

A materialista elmélet megbukott!

     Henry Stapp, a Kalifornia Egyetem fizikaprofesszora 1977-ben leírta egyik tanulmányában, hogy olyan dolgok vannak hatással az időben és térben létező dolgokra, amelyek időn és téren kívül léteznek.
Az atomfizikának el kellett ismernie, hogy létezik transzcendens – vagyis nem materiális – lehetőség! Kísérletek bizonyították, hogy a tárgyaknak téren és időn kívül is kapcsolata van egymással! Ha pl. egy atom kibocsát két fénykvantumot, amiket fotonoknak nevezünk, ezek ellenkező irányba haladnak, ám valamiképp ez a két foton állandóan hatással van a másik viselkedésére bármilyen távolból is, anélkül, hogy térben bármilyen jelzést adnának le egymásnak.

     Nos, ami a Teremtőben láthatatlan, "örök erejére és isteni mivoltára a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségünk!" (vö. Róm 1,20)
‒ Hogy kiknek nincs mentségük? ‒ Nos, azoknak akik az Istentől kapott értelmüket nem arra használják, hogy műveiből Őt felismerjék, hanem arra, hogy sokkal komplikáltabb észjárással tagadják Isten létét! Vagyis "azok, akik az igazságot elnyomják az igazságtalansággal" (uo. 1,18)

     Fred Hoyle, a kiváló asztrofizikus rámutat arra, hogy milyen abszurd az élet véletlenszerű keletkezésében hinni, miközben az intelligens Teremtő Isten létét körömszakadtáig tagadni! Az állítja, hogy ez épp oly értelmetlenség, mintha abban hinnénk, hogy egy roncstelep lerakaton átsöprő tornádó egy Boeing repülőgépet rakna össze, mégpedig üzemképesre!
     A híres angol filozófus, Antony Flew, aki 1950-től a tudományos ateizmus jelképe és guruja volt, 2004-ben nyilvánosan megvallotta a Teremtőben való hitét. Saját DNS kódjának megfejtése meggyőzte arról, hogy létezik egy legfőbb isteni Intelligencia, aki a világmindenséget teremtette. Az Istenhit három leggyakrabban hangoztatott érve: az etika és erkölcs megalapozása, a világ megállapítható célszerűsége, és az egyéni élet átmenetiségének értelme.

     Isten létezésének elismerése azonban csak az első lépés Isten megismerésének útján. Maga Isten az, aki a legteljesebb módon nyilatkoztatta ki az igazságot önmagáról azáltal, hogy Jézus Krisztusban valódi emberré lett. Ha elfogadjuk a Kinyilatkoztatást és a hitben kapcsolatot teremtünk Jézussal, akkor elindulunk a belső élet csodálatos útján, s a hiten és szereteten keresztül megismerjük az igazságot a háromszemélyű Istenről, mert egyedül Ő az Út, az Igazság és az Élet, melyet kinyilatkoztatott magáról.

     Jézus Krisztus szüntelenül szól a lelkiismeretünkhöz, hogy lépjünk Vele kapcsolatba a hiten és az imádságon keresztül. S akkor a Bűnbocsánat Szentségében megszabadíthat minket a bűn rabságából, az Eucharisztiával megerősíthet bennünket és bevezet minket a Szentháromságos Isten békéjébe és szeretetébe!

(Nos, a fenti tudósok felismerésének sem hihetünk?)

Az elárvult családnak Katalin lett a kis gazdasszonya, munkájához erőt az imádságból merített. Bár húsz éves koráig analfabéta volt, mégis pontosan számon tartotta az éves szükséglet- és a gazdaság terményadatait.
     18 éves korában érezte Isten hívását. Álmában Szent Vincét látta, aki a betegek ápolására buzdította. Sok nehézség után 1830 áprilisában követte nővérét, Lujzát a Szent Vince Szeretet Leányai Társulatba. Majd a jelölt idejét követően, hamarosan felkerült a Társulat párizsi anyaházába. Ekkor kezdődtek a látomásai.
     1830. július 18-án éjjel fél 12-kor egy 4-5 évesnek látszó, fehér ruhába öltözött fiúcska keltette föl álmából. Az őrangyala volt.
‒ Jöjj a kápolnába, a Szent Szűz vár reád! ‒ szólt hozzá.
Katalin a döbbenettől szólni sem tudott. Gyorsan felöltözött és őrangyala kíséretében a kápolnába sietett. A folyosó gyertyái sorra maguktól felgyulladtak. A szentélyben a másnapi nagymiséhez három szék volt előkészítve a főpap és segédlete részére. Katalin a kórus felől egyszerre csak selyemruha suhogását hallotta. A következő pillanatban maga előtt látta a Szentséges Szüzet a középső székben ülve.
     A Boldogságos Szűz beszélni kezdett:
‒ Gyermekem, a jó Isten nagy küldetést bíz reád. Sok szenvedés ér majd, de el tudod viselni annak tudatában, hogy mindezt Isten nagyobb dicsőségéért teszed. Sokat fogsz gyötrődni, amíg föl nem tárod lelkivezetődnek mindazt a kegyelmet, amelyben részesülsz. Ő majd ellenkezik, de ne félj, csak bízzál! Imáidban benső sugallatokat kapsz, de mindről számolj be a gyóntatódnak.
Katalin szótlanul hallgatta és le sem tudta venni szemét a Szűzanya szépséges arcáról, aki így folytatta:
‒ Rossz idők jönnek gyermekem! Bajok zúdulnak Franciaországra. A trónt megdöntik. Mindenfajta szerencsétlenség fogja fel-forgatni az egész világot (ezt nagyon szomorúan mondta a Szűzanya). ‒ Majd bal kezével az oltárra mutatott.
‒ De a kegyelem kiárad mindazokra, akik bizalommal és buzgón imádkoznak. Elkövetkezik az idő, amikor nagy lesz a veszély és az emberek azt hiszik, hogy már minden elveszett. De én akkor is veletek leszek, bízzatok bennem!
Gyermekem, a keresztet megvetik majd, s a földre döntik. Vér folyik majd az utcákon és az egész világra nagy szomorúság borul...
     A Szent Szűz szavai majdnem elfulladtak a keserűségtől. Végtelen fájdalom látszott arcán. Mária jelezte a hamarosan kitörő újabb forradalom pusztítását, de megígérte, hogy Szent Vince társulatát őrizni fogja.

Szent Fausztina pokoljárása

A pápák tanúsága nem elég?
     A 19-20. századra a Filoména-tisztelet az egész világon kibontakozott, s Ő hagyományosan, minden hozzá forduló számára valódi közbenjáró volt. Bárhol, ahol Szent Filoména szobrát vagy képét kitették, áldások, csodák és gyógyu-lások és megtérések követték egymást. Ennek ellenére valami "modernis-ta" szemlélet okán a II. Vatikáni Zsinat naptár-reformja jónéhány szentet törölt a liturgikus naptárból (nem a szentek közül!) arra hivatkozva, hogy ezekről csak legendás emlékek maradtak fenn, írott dokumentumuk nincs. Így Alexandriai Szent Katalin, Szent Orbán, Szent Bálint (Valentin), Szent György és Szent Filoména ünnepét is törölték. Azokét – akikről igaz, hogy írott dokumentum nem maradt – de az Egyház és Isten Népének emlékezete, az imameghallgatásokban testet öltött hagyomány olyan igazságokat őriz, amelyek nyomatékos példáik napjainkban is!
     Hogy említsek egy "majdnem kihúzott" szentet  - Ceciliát, nos őt a nagy népszerűsége óvta meg és ünnepe megmaradt a naptárban. Márpedig ‒ bocsánat – de Filoména (ha lehet) még népszerűbb, vagy legalább annyira, mégis "ment"! Nos vajon miért?
Mert az az érv, hogy nem maradt fenn írott ‒ történelmi forrásdokumentum, az nem következetes (nem is teologikus!), hiszen például az ószövetségi kinyilatkoztatásokat is csak Kr. e. ezer évvel foglalták írásba – és addig? Vagyis az "emlékezet"  nagyon is fontos forrás, hiszen Szent Mihály arkangyalról vagy az Őrzőangyalokról sincs történelmi  "dokumentum", mégis az emberi történelem tényszerű, "személyes alakítói", amiként az ünnepük is megmaradhatott (szeptember 29. és október 2.)!
 Szentünk naptárból való törlése ellenére, keresztény országok sokaságá-ban megmaradt a  Filoména tisztelet, és Ő továbbra is véghezviszi csodáit. A bürokratikus intézkedés rossz hatása leginkább a még kommunista iga alatt sínylődött és megfélemlített egyházban fejtette ki szomorú hatását! Számtalan helyen eltávolították oltáraikról a Filoména-képeket (holott a szentszéki rendelet nem erről szólt!). Jó esetben a sekrestyékbe, irodákba és a folyosókra száműzték azt a hathatós védőszentet, akit maga IX. Piusz pápa nevezett ki az Ifjúság Védőszentjévé!

Szent Filoména a naptári ünnep nélkül is szent! Nagy Szent Gergely ugyanis világos útmutatást adott az utókornak: "Ami egyszer szent volt, az később nem válhat nem szentté!" A Szűzanya ki is nyilatkoztatta, hogy Isten leginkább azt a tisztaságot és azt a krisztusi hitet jutalmazza, amit Filoména képvisel.

     A hívek és a klérus azon kérdésére, hogy a fenti rendelkezés nincs-e ellentétben XIII. Leo azon határozatával, melyet nagy "előérzettel" adott ki 1901. április 1-én, miszerint "az elődeinek Szent Filoménával kapcsolatos döntéseit senki sem változtathatja meg!"
     Nos a kérdésben, az egyházi tisztségviselők válaszai a következők:
1) Az Egyház sohasem szándékozott a Filoména-tiszteletet megakadá-lyozni, vagyis, ha az ünnepe törőltetett is a liturgikus naptárból, emléknapjain úgy az általános Vértanú Mise részeseként, amiként egyénileg is megünnepelhető.
2) Azért törölték, mert kellett a hely az "újabb szenteknek"! Ugyanakkor figyelemreméltó, hogy az Ars-i Vianney Szent János Szövetség kérelem-mel fordult a Szentszékhez, Szent Filoména ünnepének a liturgikus naptárba való visszahelyezéséért!
3) Hivatkozhatunk VI. Pál pápa válaszára az indiai Mysore-i püspök M. Fernandez a Szentszék felé intézett kérdésére, miszerint "benedikálható-e egy Szent Filoménának szentelt katedrális, tekintve, hogy az ünnepét törölték?" VI. Pál pápa így válaszolt: "Kérem, hogy továbbra is ugyanúgy folytassák a tiszteletet, mint eddig és ne nyugtalanítsák a népet!" (Ezt a Pro Fide Catholica Kiadó publikálta Durach 1991.)

     Summa summárum: Szent Filoména ennek keretében tehát nyilvánosan tisztelhető, minden templomban, ahol a tisztelete ‒ bármilyen formában ‒ kifejlődött, vagy kialakul.

     Megjegyzés: A naptárreform esetében egyik érvként figyelembe kellett volna venni az adott szent népszerűségét is! Vagyis a "nem nyugtalanítani" szándékot szem előtt tartani, hiszen több tíz olyan naptári Szent van, akit 100 emberből 98 nem ismer!

Alul: Az Ars-i Plébános imádkozik Filoménához, a La Salettei Bazilika ablak-képén!)

A pápák tanúsága

     Pápák és szentek egész sora tett tanúságot Szent Filoména közbenjárásáról. Alább néhány kiemelkedő személyiséget érdemes megjegyezni, mert ők, különösen sokat tettek Szent Filoména népszerűsítéséért:

   XII. Leó pápa (1823-1829), aki 'nagy szentnek' nevezte, pedig nem is ő avatta szentté. Ennek ellenére 1826. március 15-én engedélyezte Mugnano del Cardináléban Filoména különleges tiszteletét!

     XVI. Gergely pápa (1831-1846), aki egy személyesen megtapasztalt csoda
hatására szentté avatta és a '19. század csodatevőjének' nevezte, mégpedig abban a "felvilágosodás korában", amelyben a sötétség erői az ateizmust oltották a lelkek millióiba és esetenként tűzzel-vassal irtották a katolikus hitet. 1834. szeptember 6-án ünnepi misét engedélyezett augusztus 10-re, ugyanakkor a "Szent Filoména szűz és vértanú" emlék-mise lehetőségét, melyet 1837. január 30-cal kiterjesztette az egész Nola-i egyházmegyére. 1839-ben pedig az augusztus 10-et Szent Filoména szűz és vértanú ünnepének rendelte el. 

     IX. Piusz pápát (1846-1878), még imolai érsekként, betegsége idején egy Filoména-képpel ajándékozták meg. Amikor aztán pápa lett, elzarándokolt Mugnanóba.
Ő volt, aki Ferdinand Bourbon király kérésére Szent Filoménát a Sziciliai Második Királyság Patrónusává emelte, majd ezt követően Filoménát az egész világ Ifjúságának Védőszentjévé nevezte ki. 1858. április 15-én Mugnano del Cardinálét kegyhellyé nyilvánította, egyben engedélyezte hogy a kegyhelyre látogató papok hivatásuk fogadalmi miséjét bemutathassák Szent Filoména oltára előtt. Végül, pápai védnökség alá helyezte a mugnanói Filoména szentélyt, melyet XIII. Leó pápa is megerősített.

     XIII. Leó pápa (1878-1903), aki már pápasága előtt kétszer is zarándoklatot tett a kegyhelyre és nagy tisztelője, egyenesen "szerelmese" volt szentünknek. Pápává választása után búcsúval látta el a kegyhely meglátogatását és különleges kiváltságokkal (búcsúkkal) ruházta fel az un. Filoména Cordát ‒ a piros-fehér "kötél" ‒ viselését s egy drágakövekkel ékes  feszületet küldött Mugnanóba. 1896. január 14-én "Kitüntetett Kegyoltár" címre emelte Szent Filoména oltárát.

     Szent X. Pius (1903-1914) 1912. május 20-án Szent Filoména tiszteletét az Egyetemes Testvériség nemzetközi státuszára emelte. Végrendeletében a gyűrűjét Szent Filoménának ajándékozta, amely ma is ott látható.
     De "civil" szentek sokaságát is számon tartja az Egyház, példaként említve Szent Maddalena di Canossát, a francia Filoména tisztelet folytatóját. Boldog Bartholo Longót, a rózsafüzér apostolát, a Pompeji Rózsafüzér Királynője Bazilika építtetőjét és Pietrelcinai Szent Pio atyát is! 
(Forrásokat lásd az első részben!)  (folyt.)

Szent Filoména neves tisztelőnek sorából!

A Csodásérem 
     Kedves Hallgatóim! A Mária-jelenések történetében 1830 ‒ a Csodásérem átadásának éve ‒ nyitánya üdvtörténetünk egy fontos korszakának, amit VI. Pál pápa kijelentése nyomán, valóban joggal nevezhetünk Mária-korszaknak.
     A mai ismertetésem a Csodásérem történetével foglalkozik!
     Sajnos, az európai forradalmak történetében Franciaországnak szomorú dicsőség jutott. A francia föld revolúciói ugyanis a 18-19. században mind vérengzés, mind egyházellenesség tekintetében messze kitűntek és a léleksorvasztó liberalizmust és a „szocializmusokat” a büszke Franciaország zúdította a világra! Kész csoda, hogy a francia Egyház virágai a 19. sz. folyamán mégis, minden pusztítás ellenére is tovább pompáztak. Ebben a században élt pl. Vianney Szent János és Kis Szent Teréz. Ebben a században került sor a Csodásérem, a La Salette-i, a Lourdes-i és a Pontmain-i jelenésekre.
     1830. július 18-ról 19-re virradó éjszaka, mindössze nyolc nappal a „júliusi monarchiának” nevezett újabb véres forradalom kitörése előtt Párizsban csodálatos esemény történt. Labouré Katalint, a Rue du Bac 140. szám alatt álló vincés kolostor növendékét a Szent Szűz találkozóra hívatta az intézet kápolnájába. Néhány hónappal később, november 27-én este fél hatkor pedig egy újabb látomásban megkapta a Csodásérem tervét s azt a felszólítást, hogy legyen hűséges terjesztője a Csodáséremnek.
     Labouré Szent Katalin 1806. május 2-án született a Közép-Franciaországi Fain-les-Moutiers (fan lé-mutyié) nevű faluban. Szülei Pierre és Madeleine házasságából húsz év alatt 17 gyermek született, de csak 10 élte meg a felnőtt kort. Katalin a nyolcadik gyermek volt. Az édesanya 46 évesen hirtelen meghalt, 10 árvát hagyva maga után. A kis Katalin fájó szívvel karolta át a Szent Szűz szobrát és így kérte: „Ezután légy Te az Anyukám!”

Bevezető 7

    Az Újszövetség jelei között sajátos helyet foglalnak el a Mária-jelenések.
     Hitünk írott forrása a Szentírás, nem szól a Mária-jelenésekről, de a keresztény emlékezet nyilvántartja és dokumentálja ezeket.
     Amikor a Mária-jelenéseket vizsgáljuk és az üzenetüket meg akarjuk érteni, először a bűn titkáról és a bűn elhatalmasodásáról kell szólni, ami-ként az előzőekben hallhattuk.
A Mária-jelenések ugyanis az elhatalmasodó bűnre, s annak elhatalmasodó következményeire figyelmeztetnek, s amiként Fatimában elhangzott, győzedelmesnek ígért harcot hirdetnek.
     A jelenések és üzenetek a Magasságos Isten közbeavatkozásaiként értelmezhetők, hiszen Isten atyai szíve nem közömbös, hanem sebezhető! Szeretetét és fájdalmát kiáltja a bűn rombolása, a világ és az egyház szenvedése miatt. A hiteles üzenetek lényegében sürgető buzdítások arra, hogy az emberek visszahelyezzék életük középpontjába Istent. Erre figyelmeztetnek a Mária-jelenések, és ehhez a harchoz kínálnak konkrét eszközöket és kegyelmi erőt!
     A történelem máig legnagyobb jelentőségű Mária-jelenése 1531-ben volt a mexikói Guadalupéban, melynek köszönhetően Közép- és Dél-Amerika keresztény hitre tért. Én azonban egyenlőre csak a „Mária-korszak” nagyobb eseményeivel foglalkozom!
     Az Egyház 1830-tól kezdődően tizenegy Mária-jelenést fogadott el hitelesnek: 1830. Paris, 1846. La Salette, 1858. Lourdes, 1871. Pontmain, 1879. Knock, 1917. Fatima, 1932. Beauraing, 1933. Banneux, 1947. Tre Fontane, 1953. Szirakúza és 1961. Mária Szíve Szeretetlángja.
     A Mária-jelenések célja az evangelizáció, a lélekmentés és az Egyház lelki újjászületése. A feladat világméretű és történelmi léptékű. A Szűzanya arra biztat, hogy minden ember, minden család és közösség, aki hallja szavát, és válaszolni kíván felhívásaira, vegye igénybe az általa kínált esz-közöket ‒ a rózsafüzért, a skapulárét, a Csodásérmet, Szíve Szeretetláng-ját, és ajánlja fel önmagát Szeplőtelen Szívének.
     Ez az önfelajánlás a Szent Szűz ígérete szerint sok védelemmel és kegyelemmel jár. Ezekről az egyházilag jóváhagyott jelenésekről, üzenetekről, felajánlásokról és kegyelmi eszközökről hallhatunk az elkövetkezendő sorozatomban! 
     Adja Isten, hogy az új műsorsorozat hatására minél több lélek és keresztény család újuljon meg hitében, szentségi életében és bensőséges Mária-tiszteletében, mely végső soron a Mária Rádió célja!

Isten Szentséges Anyja könyörögj érettünk és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

A következő előadásom témája a Csodásérem története lesz!
Köszönöm figyelmüket!

Egy szent szentje: Az arsi plébános
     Pauline Marie Jaricot a Filoména-tisztelet és az Élő Rózsafüzér Társaság franciaországi terjesztője 1812-ben megismerkedett egy lelkes fiatal pappal, akinek adott a saját Filoména ereklyéjéből egy darabkát. Ez a fiatal atya (ld. a képen), Arsban lett plébános és az ereklyét templomába vitte. Ars is a forradalom lélekpusztító hatására teljesen elkereszténytelenedett falu volt. A kispap megérkezése után hamarosan meghalt a plébánosa, így magára maradva, hiábavalónak látszó lelkipásztori igyekezete miatt, súlyos lelki válságon ment át. Éjszakákon át térdelt az Oltáriszentség előtt, mondta a Szent Rózsafüzért, de úgy érezte: hiába. Ekkor kis szentjéhez, Filoménához fordult segítségért és lélekmentési eredményessége nyomban pozitív változást mutatott! Szent Filoménát eszményképévé választotta és mély, bensőséges barátságban élt vele, mindig segítségül hívta imáiban. Úgy nevezte őt, hogy "ügyvivőm Istennél"!
     Ennek az atyának a nevét aztán az egész hívő világ megismerte: ő az Ars-i plébános, Vianney Szent János. A szent plébánoson keresztül Filoména rendkívüli gyógyulásokat, megtéréseket eszközölt. Naponta tömegek tódultak Arsba, nemcsak Franciaországból, de messzi külföldről is; betegek, bánattól sújtottak, bűnösök és elhagyatottak.
     Vianney János atya gyóntatószéke előtt hosszú órákat, sőt, néha napokat töltöttek a zarándokok, arra várva, hogy kiönthessék szívüket, mert az abbé angyali mosolya még a legínségesebbnek is vigasztalást nyújtott. Ő maga minden rendkívüli gyógyulást, minden megtérést vagy hasonlót Filoménának tulajdonított. "Ne nekem köszönjétek ‒ mondta a szószékről vagy a templomtéren ‒, hanem Filoménának, annak a drága kis Szentnek, akinek én csak eszköze vagyok!"
     A legnagyobb csoda azonban az arsi plébános élete volt. Ez a törékeny test a sok böjttől és önmegtagadástól úgy lesoványodott, hogy már puszta megjelenése is félelemmel töltötte el a hívőket. Mintha már nem is a Földön járna, noha még fiatal volt! Szinte nem ismert fáradságot, melynek eredményeként, amikor betegségbe esett és már lemondtak róla, akkor megjelent előtte Filoména és olyan titkokat nyilatkoztatott ki számára, melytől nem csak meggyógyult, de élete végéig erőt és biztatást merített e jelenésből.
Pauline Marie Jaricot mellett tehát főleg az Arsi Plébános volt az isteni gondviselésnek eszköze, egy egészen rendkívüli szentünk, Filoména tiszteletének világméretű elterjedésében.

 (Forrásokat lásd az első részben!)

(folyt.)

A Bra-i kegyhely és a Torinói Lepel

     A brai kegyhely csodálatos módon virágzó fái és a torinói lepel között létezik egy figyelemreméltó összefüggés. Amikor 1898-ban a torinói leplet nyilvánosan kiállították, a templom körüli fák Bra-ban három hónapon át virágoztak – tehát a kiállítás egész ideje alatt. Hasonló dolog ismétlődött meg 1978-ban, amikor a leplet néhány hónapra a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tették. A sok millió zarándok között ott volt akkor Karol Wojtyla bíboros is.
     Amikor 1973. november 23-án a leplet először mutatták be az olasz televízióban, aznap a Madonna dei Fiori-templom melletti fák virágba borultak. Mintha Szűz Mária igazolni akarta volna, hogy a valódi lepelről van szó, mely Fia értünk vállalt kínszenvedésének tanúja.

Csak a földi életben dönthetsz ÖRÖK sorsod felől!

     A brai kegyhely télen virágzó fái, a torinói lepel, Szűz Mária különböző helyeken látott jelenései – csak néhány példa a számos csodálatos jelre, mely szüntelenül bűnbánatra szólít fel minket.
Szűz Mária, aki szívén viseli mind-annyiunk örök üdvösségét, arra emlékeztet minket, hogy a legna-gyobb emberi tragédia a bűnben való megátalkodás és Isten megtagadása, ami a gonosz erők rabságába és az örök kárhozatba vezethet.
     Mária egyúttal megmutatja az egyetlen utat, mely a mennyország teljes boldogságához vezet – s ez a Fiába, a Jézus Krisztusba vetett hit az Evangélium útja. Az élet e leg-izgalmasabb és legfontosabb kaland-jának elengedhetetlen feltétele az, hogy teljesen elhagyjuk a bűneinket, valamint minden bűnre vezető alkalmat.
Mert sokak megszegik Isten parancsait, vagy hanyagolják az imádságot, a szentgyónást és más vallási cselekményeket. Fel kell hagyniuk a pornográfiával, a szexuális partnerek váltogatásával, a paráznasággal, a házasságtöréssel, a homoszexualitással és más tisztaság elleni bűnökkel, továbbá az önzéssel, a kapzsisággal, a becstelenséggel, mások zsarolásával, meglopásával és kihasználásával, az okkultizmussal, a bálványimádással, a kábítószerezéssel, az alkoholizálással és mindennel, ami függővé és rabbá tesz.         "Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem öröklik Isten országát? Ne ámítsátok magatokat! Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem örökli Isten országát" (1Kor 6,9-10). A bűn végleges elhagyása az őszinte gyónásban valósul meg. A bűnbánat szentségéhez kell járulnunk, meg kell vallanunk Jézusnak a teljes igazságot magunkról, el kell határoznunk, hogy a megszentelő kegyelem állapotában akarunk élni.
     Miután meggyóntunk és magunkhoz vettük Jézust az Eucharisztiában, határozottan rendet kell teremtenünk az életünkben! Állítsunk össze egy napirendet, melynek feltétlenül tartalmaznia kell az imára szánt időt (rózsafüzér, szentírásolvasás stb.), a felelősségteljes munkát, a pihenést és a szeretet (irgalmasság) cselekedeteinek gyakorlását. A hit útján járni nem jelent mást, mint rendesen teljesíteni vállalt kötelezettségeinket mind a lelki élet, mind a munka és a pihenés terén, mind pedig a szeretet tanúságában. Az ördög természetesen mindent meg fog tenni azért, hogy eltántorítson minket, és ellenérzést keltsen bennünk az ima iránt. Tehát nem lesz könnyű, de ne feledkezzünk meg arról, hogy nem érzések és hangulatok vezetnek az üdvösségre, hanem a szabad akarat döntése. Ezért ha nincs kedvünk imádkozni, dolgozni, tevékenyen pihenni, akkor egyszerűen tudva és akarva kényszerítsük magunkat az imádságra, és adjuk át magunkat bizalommal Jézusnak, hálát adva azért is, amilyen pillanatban vagyunk. A napi ima, a rendszeres szentgyónás és az Eucharisztia gyakori vétele által Jézus meg tudja változtatni a szívünket, életünket és eláraszt szeretetével. Ha megélhettük a kegyelmi élet örömét, akkor igyekezzünk másokat is hozzá segíteni ehhez, mert felelősséggel tartozunk embertársaink üdvösségéért. Ennek felismerése, e célért való tevékenység, a megváltásban való tudatos részvállalás: az engesztelés! 

Bevezető 6

     Amikor a sátán teret kap, egyre jobban birtokába veszi az egyéni és a kollektív akaratot, jóllehet az emberek nem csupán kiszolgálják őt, de szenvednek is tőle.
Ez leglátványosabban egyes eszmék és izmusok megtévesztő hazugságaiban mutatkozik meg. Leglényege, hogy elfordít az Istentől és távol tart tőle, a végeredmény pedig a bűn lavinaszerű elhatalmasodása (vö. Róm 5,20) és a "nagyüzemi" emberirtás!
     A Szent Szűz anyaként figyelmeztet bennünket a bűn elhatalmasodásának veszélyére, mert ha a bűn elhatalmasodik, akkor annak következménye is elhatalmasodik, s kilép az egyén, a család, a közösség kereteiből, és társadalmi méreteket ölthet. Ez pedig a lelki és az evilági élet szempontjából végzetes lehet. Erre figyelmeztet Jakab apostol: ,,a bűn meg, ha elhatalmasodik, halált von maga után'' (Jak 1,15). A bűn ‒ ha nem szállnak vele szembe ‒, átlépheti az országhatárokat, s egész földrészeken, vagy akár az egész világon elhatalmasodhat, és következményei pusztulással fenyegethetik akár az egész emberiséget is. Súlyos probléma, ha az ember az élet eseményeiből nem okul, s az elhatalmasodott bűn elhatalmasodott következményeit természetes okokra vezeti vissza, s ezeket csupán természetes összefüggésükben értelmezi.
     A Szentírás egyes helyei arra utalnak, hogy a sátán az utolsó időkben igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (1Tim 4,1; 2Tessz 2,3-4), és teljes hatalmával fog a családokban és a lelkekben pusztítani.
Történelmünk utolsó századában a sátáni erők minden tekintetben példátlan rombolást végeztek és úgy tűnik, az Üdvözítő nem hagyott magunkra ebben a veszélyben sem. Elküldte Anyját, hogy a bűn eme pusztításával szemben rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel is segítségünkre legyen, és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készítse elő a világot.
     A Szentírás lapjain sokszor találkozunk jelenésekkel, rendkívüli eseményekkel. Különös nyomatékkal bírnak az angyalok és a feltámadt Üdvözítő megjelenései. Mind az Ószövetség, mind az Újszövetség történetét végig kísérik bizonyos természetfeletti jelek.

(folyt.)

A szenttéavató nagy csoda
     A beteg továbbra is gyenge volt és ahelyett, hogy nyugalomra gondolt volna, egyenesen Mugnanóba irányíttatta a kocsit.
Persze ennek is híre ment és a nép kitódult az utcákra, úgy fogadta azt, aki a pápával is beszélt az ő 'kis Szentjükről'. Bekísérték a templomba és hangosan kérték Filoménát, hogy gyógyítsa meg előkelő betegüket.
Az emberek körülvették Pauline hordágyát és minden módon tudatni akarták vele, hogy számíthat rájuk, úgyhogy a beteg alig kapott levegőt.
     Másnap a misén Pauline megpróbált a saját lábán a Szentáldozáshoz járulni. El is jutott odáig, de a Szentség vétele után összeesett.
A nép azt hitte, hogy meghalt. Ordítani kezdtek és kérték – mit kérték – követelték Filoménától a gyógyulását! Bevitték Paulinet a szentélybe, egészen közel az ereklyéhez. Szegény Francesco atya, alig tudta méltó módon befejezni a Szentmisét, amikor egyszerre betegünk szeméből forró könnyek hullottak és tökéletesen érezte, hogy új és boldogító erő árad szét a testében. Pauline már-már azt hitte, hogy a mennyei üdvösséget jelzi.
A plébános atya is észrevette az egészséges pírt és mosolyt a beteg arcán és tudta miről van szó. Nyomban meghúzatta a harangokat. Pauline a saját lábán ment ki a templomból, mindezt úgy, hogy az emberek majd szétszedték őt örömükben!
     Francesco atya másnap adott neki egy szoborba helyezett Filoména ereklyét, és Pauline Marie Jaricot újra régi szép hölgy volt. A "kis Szent-nél" maradt még ugyan néhány napig, de a terve már megvolt, hogy innen egyenesen Vatikánba megy!
     Ezt követően, hogy a gyógyulásához kétség ne férjen, orvosi felügyelet mellett egy évig maradt Rómában, egyben hivatalos tanúságot téve Filoména hathatós közben-járásáról! XVI. Gergely pápa betartotta a szavát és néhány év múlva szentté avatta Filoménát!
Franciaországba való hazatérése után Pauline kápolnát építtetett Szent Filoména tiszteletére Fourviére-ben, ahová a magával hozott szobrot az ereklyével az oltárra helyeztette. Ez volt az első külföldi kegyhelye Filoménának.
     Pauline Marie Jaricot továbbra is jó erőben volt ‒ és példájára minden népnek ‒ tovább fejlesztette az Élő Rózsafüzér Mozgalmat, imaközösségeket szervezett, valamint egy missziókat támogató új egyletet, és egy a Hit Fejlesztésére Alakult Társaságot alapított. De nem csak szervezett, hanem maga is aktívan részt vett a rózsafüzér imádságokon, s így Pauline Marie Jaricot ölszámra gyűjtötte a "mennyei kincseket", vagyis olyan értékeket, amelyeket magával is vihetett Isten Országába. Na ez az, amiről többnyire megfeledkeznek manapság az emberek! 

(Forrásokat lásd az első részben!)

(folyt.)

A csodás jel állandó megismétlődése

     A szkeptikus olvasó rálegyinthetne, hogy "rég volt, tán igaz se volt", ám ez esetben olyan csodáról van szó, mely a fák 1336. december 29-i virágba borulása óta, mindmáig (minden évben) megismétlődik a Mária-jelenés helyén. Ez a jelenség felkeltette a torinói egyetem botanika professzorainak érdeklődését is. 1700 óta szakadatlanul figyelemmel kísérik ezt a "botanikai rendellenességet" .
     Tudományos megállapítást nyert, hogy a jelenés helyén növő fák Prunus spinosa L. (magyarul kék kökény). Ez a fajta bokor vagy fa, általában évente egyszer virágozik, március végén vagy április elején, kis kerek, savany-édes gyümölcsöket hozva, merthogy ez a nemesítetlen szilva egyik fajtája, a kökény. Arrafelé, a Piemont tartományban közönségesen előfordul mindenhol, gyakran sűrű szövevényt alkotva az utak mentén, a völgyekben és a dombokon. A tudományos kutatások kimutatták, hogy a Madonna dei Fiori körüli talaj, melyben a nevezetes fák nőnek, semmiben sem különbözik a térség más talaj-adatától. Nem állapítottak meg semmilyen járulékos geofizikai, elektromágneses vagy mikroklímát, melynek hatására a fák decemberben kivirágozhatnának és ráadásul csak azok! A tudósok megerősítették, hogy a Prunus spinosa L. fák, melyek a brai templom mellett nőnek, semmiben sem különböznek a térség más helyein lévő fáktól. A rendkívüliség természetfeletti jellegét kifejezetten megerősíti, hogy – miként a szentély gondnoka, don Michele elmondta –, hogy a fák minden évben december 8-án, Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepén kezdenek virágozni és a virágzás egészen december 29-éig tart, Szűz Mária helyi jelenésének évfordulójáig. Annak ellenére, hogy decemberben ott mindig pár fokkal nulla alatt van a hőmérséklet (de mértek már mínusz hatot is!), a virágok a fákon még soha nem fagytak el. Bra szentélyének 676 éves krónikája szerint a fák, csak két alkalommal nem borultak virágba. Ez 1913 decemberében és 1938 decemberében történt, tehát pár hónappal az első és a második világháború kitörése előtt.
     Külön érdekesség, hogy a torinói egyetem tudósai elvégeztek egy érdekes kísérletet: a jelenés helyére olyan Prunus spinosa L. facsemetéket ültettek, melyek nem a szentély körül növő fákból származtak. Ezek a fák soha nem virágoztak ki decemberben, pedig ugyanolyan fajtájúak voltak és ugyanazon a helyen gyökeresedtek meg. Decemberben tehát csak azok a fák virágoznak, melyek a Szűzanya jelenésénél, 1336. december 29-én élt Prunus spinosa L. fák csoportjából származnak. Tudományos szempontból tehát ennek a fafajtának a december közepi virágzása továbbra is megfejthetetlen talány marad.

Akarj hinni, hogy meggyógyuljon a lelked!

     Azok számára, akik elfogadják a láthatatlan Isten jeleit, a brai Madonna dei Fiori templom melletti decemberben virágzó facsoport egy természetfölötti jel, egy felhívás, hogy térjünk meg, és nyíljunk meg Szűz Mária édesanyai szándéka előtt, aki a hit útján Fiához, Jézus Krisztushoz akar vezetni minket, az örök élet és az elpusztíthatatlan szeretet egyetlen, mindenkinek szóló biztosítékához. A kegyhelyen a decemberben virágzó fákénál nagyobb csodák is történnek: testi-lelki gyógyulások, rendkívüli megtérések.
     Don Michele számos csodás gyógyulásról számolt be, pl. évtizedek óta szentségek nélkül élő emberek megbékéltek Istennel; egy ötéves süketnéma fiú, aki édesanyjával jött oda, hirtelen elkezdett hallani és beszélni; egy körülbelül tizenöt éves fiú pedig kigyógyult a skizofrénia előrehaladott stádiumából, később sikeresen elvégezte a tanulmányait, családot alapított, és mind a mai napig teljesen egészséges.

Bevezető 5

     Az Újszövetségi Szentírás közel 150-szer említi a bűn szerzőjének nevét különböző formában. Jézus Krisztus igehirdetéséből, s a teljes kinyilatkoztatásból világosan látható: az ember létét és történelmét alapjaiban fenyegető tényezőről van szó.
     A sátán megnyilvánulása az egyén, a közösség és a társadalom életében bár igen változatos, mégis felismerhető. Nagyon fontos ráébredni, hogy a bűn szerzője, a megtévesztő szellem (vö. 1Tim 4,1) „tévútra akarja vezetni az egész világot” (Jel 12,9b), a bűn következményei révén igyekszik tönkretenni az ember testi-lelki valóságát, s az emberi kéz munkáját.
     A gonosz általános módszerei közé tartozik a kísértés, az ördögi zaklatás, a megkötözöttség és a megszállottság.
A kísértés mibenlétét ismerjük és tudjuk: állandó kísérője az emberi életnek. Az ördögi zaklatás is gyakori. Ennek sajátos formája a békétlenség keltése, mely gyakran az egység meg-bomlásával kezdődik.
Először a szívben, majd a családban vagy más közösségben igyekszik békétlenséget kelteni. Amikor egy családban vagy bármilyen más közösségben a széthúzás, a békétlenség révén sérül az egység, tudni kell: a háttérben sátáni erő, a bűn szerzője kezdi működését.
A helyzet súlyossá válhat, ha az ember lelkében tanyát vert a gőg, mert a sátán kezében a gőg igen hatékony eszköz, s vele szemben az alázat az első és legfontosabb fegyver. ,,Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak kegyelmet ad'' (1Pét 5,5b).
A békétlenség ‒ mint említettük ‒ tönkreteszi, szétzilálja a családot, a közösséget. Az ördögi zaklatás viszont már elhatalmasodottnak tekinthető, ha az ember örömét leli a pusztításban, vagy szadizmusra, kegyetlenségre hajlamos.
A megkötözöttség területéhez a szenvedélybetegségek tartoznak. Abban az esetben pedig szellemi megkötözöttségről beszélhetünk, amikor az ember ellene áll az őt üdvözíteni akaró kegyelem munkálkodásának.
     A látványos megszállottság ma már ritkábban ugyan, de állandóan jelen van az emberiség életében. Az esetek száma a legújabb irodalom szerint emelkedő tendenciát mutat.

(folyt.)

Az alábbi három posztot, M. Pietrowski SChr írását (megjelent a Szeressétek egymást c. Katolikus magazin 8. számában. AGAPE kiadó, ul Panny Marii 4, 60-962 Poznan, Lengyelország), valamint internetes források nyomán szerkesztettem

A fagyban virágzó fák csodája

     Az olaszországi Bra városában, amely Torinótól úgy 60 km-re fekszik Cuneo irányába, a Madonna dei Fiori (Virágos Szűzanya) tiszteletére emelt templom mellett minden évben a tél közepén, december 8-a és 29-e között virágba borulnak a fák. Ez a különös jelenség függetlenül a hótól és az esetleges nagy fagyoktól, megismétlődik a Szűzanya 14. században történt jelenésének helyén. 

A kegyhely története

     1336. december 29-én este egy várandós fiatalasszony Egidia Mathis, a Bra városka melletti Szűz Mária-szobor közelében járt, melyet sűrű növényzet vett körül. Sajnos két katona állt lesben, azzal a szándékkal, hogy megerőszakolják.
Amikor Egidia szembesült a fenyegető veszéllyel, rémülten a Mária szoborra nézett segélykérőn kiáltva: "Szűzanyám ments meg!" Az egyik katona még gúnyolódott is: "Ne rá nézz kicsikém a gyönyörű szemeiddel, hanem énreám!" A reménytelennek tűnő pillanatban azonban, a szoborból olyan vakító fény tört elő, mely elvakította a katonák szemét, és ők rémülten elfutottak. Ezt követően Egidiának megjelent a Szűzanya és mosollyal az arcán jóságosan megnyugtatta őt. 

A jelenés után Egidia azonnal szülési fájdalmakat érzett, és mindenféle komplikáció nélkül megszülte gyermekét a Mária-szobor előtt. Kabátjába takarva a kicsit, a legközelebbi házhoz futott, hogy segítséget kérjen. Az esemény híre villámként terjedt el a városban.
     A jelenés helyére hamarosan szinte minden Bra-i lakos kivonult imádkozni. Az emberek nagy meglepetésére, az ott növő fák virágba borultak. Ez mindenki számára nyilvánvaló jel volt, és igazolta Egidia Mathis szavait Mária megjelenéséről. Az esemény helyszínén kialakított kis kápolnát 1626-ban lebontották, és felépítették a Madonna dei Fiori zarándoktemplomot, mely persze a századok folyamán többször átépítést nyert.

A pápai ígéret
     Ha elgondoljuk, hogy a 19. század közepén mit jelentett egy utazás hintóval át az Alpok kiépítetlen útjain, elhagyott szorosokon, útonállóktól és viharoktól sújtva, akkor elképzelhetjük azt is, hogy mit gondoltak magukban a kísérők. De tudta ezt Pauline is.
     Az egyik elhagyatott pihenőjükön történt, hogy Pauline behunyt szemmel imát suttogott, amikor kinyitotta a szemét, egy mosolygó kislányt látott a hintó mellett, aki átnyújtott neki egy hosszúszárú fehér rózsát, majd eltűnt.
Amikor kísérete visszatért a hintóhoz, Pauline kezében a rózsát hihetetlennek találták ugyan, de az elbeszélését mégis lázálomnak tartották. Tudnunk kell, hogy az Alpok hófödte csúcsai közt friss és csodás illatú rózsa nincs!
Pauline szervezete azonban nem bírta tovább a megpróbáltatásokat: a Loretto hegy lábánál lévő Trinita Dei Monti apácakolostorból nem tudott tovább indulni, pedig már jóformán a Vatikán kapujáig jutottak. Kénytelenek voltak tehát küldöncöt indítani Rómába, hogy lemondják a jelzett látogatást. A Szentatya, XVI. Gergely tudta, hogy Pauline milyen állapotban vállalkozott az útra az ő áldásáért, és azt sem feledte, hogy Pauline mennyi áldozatot hozott egészségesen és betegen is az
egyházért és a szegényekért. Ezért rendkívüli emberi módon határozva úgy döntött, hogy ő maga megy el Pauline-t megáldani. Ez kivételes és szokatlan döntés volt, persze ugyanolyan rendkívüli, mint Pauline egész élete és szolgálata.
A Szentatya tehát megjelent a lorettói zárdában. Megállt Pauline ágyánál, Kedves Gyermekemnek nevezte és bőségesen osztva áldását, megdicsérte hihetetlen úti vállalkozásáért.
Amint a pápa közel hajolt a lányhoz, az volt az érzése, hogy a vég már túl közeli nála. Ellátta a Szentségekkel, majd így suttogott halkan, de már választ sem várt:
‒ Kedves Gyermekem, ha megérkezel a mennyországba, imádkozz az Egyházért!
Pauline azonban váratlanul megszólalt:
‒ Megígérem ‒ felelte ‒, de ha mégis életben maradnék és egészségesen, akkor Szentatyám megígéri, hogy a mugnanói Filoména szentté avatási perét gyorsan lefolytatja?
(Erre kínos csend támadt.)
‒ Persze hogy ezt megteszem, hiszen az ön teljes gyógyulása elsőrangú csoda lenne!
Ezt hallván Pauline olyan mélyet sóhajtott, amilyet csak egészségesen lehet. 

(Forrásokat lásd az első részben!)

(folyt.)

(Alsó képen Fouvriere, Pauline Jaricot háza, ahol egyébként később az első Szent Filoména kápolna működött Franciaországban. Egyben az Élő Rózsafüzér Egyesület nemzetközi központja.)

Egy nő, akit a próbatételek sem térítettek el az engesztelő élettől

     Pauline gyötrelmes állapota éveken át tartott, amelyben a rövid időre beállott enyhülést eszméletvesztések váltották fel, és a teljes javulás szinte elképzelhetetlennek tűnt. Ő maga hihetetlen lelkierővel igyekezett kibírni szenvedéseit s ha magánál volt, imákkal próbálta figyelmét a fájdalomról elterelni.

     Egy alkalommal Pauline legjobb barátnője mesélt neki arról, hogy egy újonnan felfedezett katakombában talált fiatal vértanú nevéhez számtalan, emberileg felfoghatatlan gyógyulás fűződik. Az ereklyéje Mugnano del Cardinalé kis faluban található. A barátnő még több részletet is mesélt az odakerülésének történetéről, ám észre sem vette, hogy eközben Pauline arca fokról fokra megváltozik, szemei tágra nyílnak és szokatlan élénkséggel figyel.

‒ Hogy hívják a vértanút? ‒ kérdezte Pauline szokatlan élénkséggel.

‒ Filoménának ‒ volt a válasz. A barátnő elment, de Pauline nem aludt. Révületében önmagát látta a távoli falu templomának oltáránál térdepelni, és Filoména neve járt a fejében. El is határozta, hogy bár őrültségnek fogják tartani ötletét, de odaviteti magát, még ha bele is pusztulna a hosszú utazásba! Úgy érezte, hogy ez jel és válasz lesz számára, hogy van-e még feladata a földön. Imádkozott az ismeretlen szenthez és ez annyira megnyugtatta, hogy hosszú idő óta először aludt egyfolytában pár órát. Pauline bár csak árnyéka volt önmagának, de lelkében mégis töretlen. Érezte, hogy még van feladata a földön, és bízott Istenben és újabban a "kis Szentben" is!

     Orvosai természetesen nem vállalták a felelősséget, de tehetetlenek voltak Pauline elhatározásával szemben. Úgy értelmezték, hogy ez már az őrültség jele, és úgy sem fog messzire eljutni élve!

     Már másnap elindultak nevezett barátnőjével, és bizony az úton a kocsi minden rázkódására megvonaglott Pauline arca, s kísérőinek összeszorult a torka. Úgy érezték, hogy halottas kocsiban ülnek. Amikor eljutottak az első pihenőhelyig, azt remélték, hogy innen rögtön vissza is fordulhatnak. Ám amikor Pauline megszólalt, maguk is kételkedni kezdtek elmeállapotának tisztaságában.

‒ Ha ez az út eddig nem ölt meg, akkor most menjünk Rómába, mert meg akarom szerezni a Szentatya áldását!  (Forrásokat lásd az első részben!)  (folyt.)

Bevezető 4

     Mária a világ végéig gyakorolja anyai hivatását (szolgálja  az  életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében.
Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc. Harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben az emberek örök életéért. Égi anyánk számára az az egyedül fontos, hogy gyermekeinek élete az örök boldogságban teljessé váljék.
     A történelmi méretű küzdelem külön-külön folyik valamennyi lélekért, s ebből a harcból mindenkinek részt kell vállalnia. Sőt, ez a küzdés az ember rövid életének tétje: bizalommal megvívni a „jó harcot” (1Tim 1,18), s így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát. Az ember ugyanis kezében hordozza örök sorsát, és tetteivel befolyásolhatja az üdvözültek és az elkárhozottak számát.
     Mária azért jön, hogy Isten akaratából és erejéből leleplezze a bűn szerzőjét és segítségünkre legyen örök életünkért vívott küzdelmünkben.
Megrendítő ez az isteni elgondolás. Elég csupán felidézni: mi mindenre képes egy anya, ha gyermekét veszélyben látja.
A Szent Szűz is édesanyai szívvel harcol valamennyiünkért a sátán ellen, édesanya módjára őrködik felettünk, és jár közben értünk Isten trónusa előtt.
     A Szentírás már az első lapokon számot ad a bűn megjelenéséről és következményeiről. A bűn disszonanciát keltett a teremtés rendjében, nyomában zavar támadt Isten tökéletes művében, a teremtett világban, miként az ember kapcsolatrendszerében is, amit lépten-nyomon tapasztalhatunk az ember-ember, az ember és az anyagvilág, az ember és az Isten között, tehát az élet minden területén.
A teremtmények szenvedésként élik meg ezt a disszonanciát (vö. Ter 3,16-20); még a természet is sóvárogva várja a szabadulást (vö. Róm 8,19-22).
     A Szentírás azt is bemutatja, hogy a bűn nem az Isten által teremtett valami, nem a teremtés hibája, nem az ember lényegéből fakadó természetes hajlam, hanem ,,szerzett'' örökség, mivel a bűnnek szerzője van!

Befejező gondolatok

Egy nő, aki nem hagyta, hogy elragadja a világ
     Minél többen fordultak Filoménához, annál bőségesebben árasztotta segítségét, és az un."kis csodák" után megszülettek azok a nagyjelentőségűek is, amelyek nemcsak az utókor számára őrizték meg nevét, de lehetővé tette a hivatalos szentté avatást is. Tudjuk, hogy ez igen óvatos és körültekintő egyházi vizsgálatok eredményeitől függ, mely kivizsgálások hossza néha több emberöltőn át is elhúzódik.
     Filoména esetében ez egy olyan páratlanul lelkes nő nevéhez fűződik, akit az ég olyan időkben adott a világnak, amikor a "felvilágosodás" a legnagyobb sötétséget bocsátotta a lelkek tömegére. Ez az eset azonban számtalan embernek adta vissza elveszett hitét. Lássuk tehát a rendkívüli történetet!
Pauline Marie Jaricot kétségkívül kora legvonzóbb egyénisége és a legbájosabb francia hölgye volt, aki dúsgazdag szülők elkényeztetett gyermekeként született. Szépségével olyannyira lenyűgözött mindenkit, hogy az előkelő társaságok körülötte rajongtak. Úgy emlegették, mint akivel nemcsak bőkezű volt a sors, de elbűvölő kecsessége mellé még rendkívüli okosságot és vidám természetet is kapott. Meleg szíve képes volt minden jóságra, miáltal nemcsak a szegények támogatója volt, de létrehozta ‒ a máig működő ‒ Élő Rózsafüzér Egyesületet, amely bizony merész tett volt a divatos ateizmus idejében. Azáltal, hogy ő az előkelő társaság lelke volt, egyre többen követték példáját, valósággal "sikk" lett az Egyesülethez tartozni.
     Az Egyesület nem csak elhagyott lányokat karolt fel, de széles körben felélesztette a bensőséges Mária-tiszteletet. Rengetegen találtak magukra ezekben a közösségekben és így a buzgó hölgy neve fontos egyházi körökben is ismert lett. Annál inkább megdöbbenést keltett, hogy Pauline Marie Jaricot hirtelen és egyre ijesztőbb tünetekkel járó betegségbe esett. A testi elesettség mellé bizonyos fokú szellemi gyengülés is társult, és világos pillanatai ritkultak. A legdrágább orvosok sem tudtak rajta segíteni.

(Forrásokat lásd az első részben!)

(folyt.)

Bevezető 3

     A keresztény hagyomány már a második századtól Szűz Máriával azonosítja a protoevangélium asszonyát, akit az egyházművészet sátántipró asszonyként jelenít meg. Azok a Mária-ábrázolások, amelyeken a Szent Szűz széttiporja lábával a földet átölelő kígyó fejét, egyértelműen az ős-evangélium ígéretére utalnak.
     A katolikus ember számára világos: Mária személye mint isteni ajándék jelenik meg a történelemben, akinek tevékenysége ‒ hangsúlyozzuk ‒, teljesen és közvetlenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcsolódik. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátán fejét.
     Az üdvtörténet két legfontosabb szerepét játszó asszonya között a párhuzam szembeötlő. Éva a sátán szavára hallgatott, Mária az Istennek mondott igent. Éva nem hitt az Istennek, Mária pedig hite miatt a Boldogasszony. Éva az összes élők anyja, de Mária is ‒ mivel Fia mindenkiért meghalt ‒ valamennyiünk édesanyja. Éva társa Ádámnak, Mária pedig társa Szent Fiának. Éva a halált hozta gyermekeire, Mária az életet akarja visszaadni gyermekeinek. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és ezáltal gyermekeit, Mária széttiporja a sátán fejét. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik.
     A II. Vatikáni Zsinat is megfogalmazta Mária üdvtörténeti szerepét. Az Isten üdvözítő tervében a Szent Szűz hármas anyai hivatást tölt be. Test szerint édesanyja Jézus Krisztusnak, „ezért ismerjük el és tiszteljük őt mint Istennek, Megváltónknak igazi anyját”, mint Istenszülőt. Ugyanakkor „a Katolikus Egyház a Szentlélek ihletésére szerető szívű anyjaképp tiszteli őt...”, tehát Mária édesanyja az Anyaszentegyháznak (LG 53), a kegyelem rendjében pedig édesanyja minden embernek (LG 61).
     Az anyai hivatás lényege az életadás. Az életadás azonban nem csupán gyermekek világrahozatalát jelenti, hanem az életre való felkészítést és az élet védelmét, akár harc árán is! Az anya Istentől beléje oltott szeretettel, odaadással gondozza, tanítja és védelmezi övéit. Mária ugyanezt teszi értünk, gyermekeiért és tudjuk a Szentírásból, hogy milyen odaadással teljesítette édesanyai hivatását Jézus Krisztussal szemben, sőt, ezen túl-menően, részt vállalt és társa lett a Megváltónak a szenvedésben is. Jézus a kereszt alatt nekünk ajándékozta Máriát, hogy legyen valamennyiünk édesanyja.

(folyt.)

Találkozás a királlyal

Bevezető 2

     E sorozatomban, a Mária-jelenések ismertetésével a kegyelem eszköze kívánok lenni, amikor hallgatóimnak röviden bemutatom az egyes események történetét, különös hangsúllyal rámutatva azok összefüggéseire és üdvtörténeti fontosságára. Vezérlő elvem minden esetben az Egyház iránti engedelmesség, a teológiai tanításhoz való hűség és az objektív tájékoztatás.
    Előadásomhoz felhasználtam több mű mellett, legfőképp bérmaatyám, Dr. Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő című munkáját, melyet még kéziratban olvashattam.

     „A Mária-jelenések elsősorban jelek, mégpedig a mai idők jelei” ‒ mondta Ratzinger bíboros! Nos ezek ‒ hiteles esetben ‒ az elhatalmasodó bűnre, s azok következményeire figyelmeztetnek és a kiút megjelölésével segíteni akarnak rajtunk.
     E kérdésben azonban tisztán kell látnunk az Istenanya üdvtörténeti hivatását.
„Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé, ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” ‒ olvashatjuk a Teremtés könyvében (3,15). Ezek az ószövetségi szavak szünet nélküli, az egész történelemre szóló harcot hirdetnek az ember és a sátán között. Isten kifejezett szándéka: az ember mindig tekintse ellenségének a kísértőt, harcoljon ellene és ne adjon hitelt ügyes hazugságainak. Aki ezt nem teszi az elpusztul, mert a sátán áldozata lesz. Ez az idézett ószövetségi szakasz megjövendöli a sátán végső bukását is. A Szentírásból kiviláglik, hogy az élet-halál harc végső győztese: Jézus Krisztus.
     Ő az, aki kereszthalála által, az önfeláldozó szeretet révén a sátán hatalmát és erejét véglegesen megtörte. Bár Jézus megdicsőülése a sátán bukását okozta, a sátán még a világban maradt, s amíg be nem következik a gonoszság uralmának végső megsemmisítése, amíg Jézus végleg el nem söpri „szája leheletével”, és meg nem semmisíti „jövetelének tündöklésével” (2Tessz 2,8), ez az Istennel szemben álló hatalom minden erejével Isten egyetemes üdvözítő terve ellen dolgozik. Vádolja az embereket az Atyánál (vö. Jel 12,10) és igen találékony módon a lelkek vesztére tör.

"Bevittelek benneteket a Kármel földjére, hogy annak gyümölcsét és legjavát egyétek" (Jer 2,7).

     A Kármelita Rend, bizonyos értelemben a legősibb szerzetesi közösség, hiszen eredetüket az ószövetségi Szent Illés prófétára vezetik vissza, aki Krisztus előtt a 9. században élt. Abban a korban, Isten büntetéseként hosszú szárazság pusztított és a próféta imádkozott Isten könyörületéért. Amikor Illés a társával Elizeussal a Kármel hegyéről reménykedőn tekintettek az égre, a tenger felett egy "lábnyomnyi" kis felhőt láttak, amely végül elhozta a megmentő esőt. A kicsiny felhőben a Szűzanya előképét látták (amiként Ő az emberiség mostani reménye is).
     Illés próféta a Kármel hegyén mutatta be égőáldozatát, hogy a pogány papoknak bebizonyítsa, az Úr az egyetlen és Igaz Isten (1Kir 18,44).
     A hagyomány szerint Illés óta éltek itt remeték, tanulmányozva az Írásokat, aszkézisben és imában szolgálták Istent, és imáikban a leendő Messiás Édesanyját a boldog Asszonyt tisztelték! Illés prófétát szellemi atyjukként tisztelték és tulajdonképpen ők voltak az első Mária-tisztelők.
     A szétszórtan élő remetéket, Berthold (+1195) keresztes vitéz gyűjtötte először össze és számukra szabályt (Regula Primitiva) a jeruzsálemi pátriárka Szent Albert adott 1208-ban, "Mária testvéreinek rendjeként" említve a közösséget.
     A 13-14. században a szaracénok elől menekülni kényszerültek, így kerültek Európába, ahol azonban a szétszórtságukban szűnni látszott a közösségük.
Angliában Stock Szent Simon (egy faodúban élő remete) a Kármelhegyi Szent Szűzhöz, a Boldogasszonyhoz fordult, hogy a Kármelita Rendet ne hagyja elveszni, és védelmének adja valamilyen különleges jelét. Erre az imára jelent meg neki 1251. július 16-án (vasárnap) az Istenanya, és átnyújtotta neki a vállruháját (skapuláréját) ezekkel a szavakkal:

„Fiam, fogadd rended e skapuláréját jeléül azoknak a különleges kiváltságoknak,
melyeket én neked és a Kármel gyermekeinek megszereztem.
Aki ebben a kegyelmi ruhában hal meg, az megmenekül az örök tűztől.
Ez az üdvnek jele, védőruha a veszedelmekben, különleges béke és különleges védelem biztosítéka. Ígéretem kiterjed a tisztítótűzben szenvedőkre is! Aki vállruhámat állandóan viselte életében, ahhoz a halálát követő szombati napon angyalaimmal leszállok a tisztítótűzbe, hogy kiszabadítsam onnan őket!”
(Jóváhagyások: XXII János pápa 1322. márc. 3. és V. Pál pápa 1613.febr.15.)

     Szent Simon örömmel vette át a skapulárét és azonnal gondoskodott elterjedéséről. A pápa ennek hatására újfent megerősítette a rendet. Ezután a Kármelita Rend gyorsan virágzásnak indult Európában. Mikor Stock Szent Simon 1265-ben meghalt, a fiatal szerzetes közösség már 40 kolostort és remeteséget számlált.
A kármeliták a július 16-át 1377-től ünneplik, melyre pápai jóváhagyást V. Sixtustól kaptak 1587-ben, majd az emléknapot (ünnepet) XIII. Benedek 1726-ban kiterjesztette az egész egyházra.

(folyt.)  

                                          Kármelhegyi Boldogasszony, könyörögj érettünk!

A "csodák csodájának" hivatalos elismerése

Filoména élete és vértanúsága egy magánkinyilatkoztatás szerint
     Egy kis görög államocska királyi párja sokat imádkozott pogány isteneikhez gyermek-áldásért. A keresztény római orvosuk sajnálatában rávette őket, hogy forduljanak a keresztények Istenéhez. A királyi pár, amint a hitoktatás után felvette a keresztséget, rákövetkező évben január 16-án kislányuk született. A Fényről – melytől megvilágosodtak – Lumenának nevezték el és a Szent Keresztségben a Filumena nevet kapta. A lányka fel-cseperedett és gyönyörű hajadon lett belőle.
     Amikor Dioclecianus római császár hadat üzent a kis államnak, a király feleségével és akkor már 13 éves lányával Rómába utazott, hogy tárgyaljon a császárral, ez azonban szemet vetett a gyönyörű lányra és így szólt: "Nincs okod félni, mert ahelyett, hogy megtámadnálak, szövetséget ajánlok neked: add hozzám a lányodat!"
Filoména azonban már 11 éves korától eljegyezte magát Krisztussal, ezért határozott és hajthatatlan, nemet mondott a "kérőjének".
    A császár sem hízelgéssel, sem fenyegetéssel nem tudta Filoménát meggyőzni, ezért haragjában tömlöcbe vetette. Lábát láncra verve, különféle kínzásokkal fenyegette, jóllehet naponta meglátogatta és csábító ajánlatokkal ostromolta. Végül a fenyegetéseit sorra megvalósíttatta, ám szentünk kitartott hitében.
     Ezek a jelenetek már harminchét napja tartottak, midőn a Mennyország Királynője maga megjelent Filoménának sugárzó fényben, az Isteni Kisdedet tartva a karjában és így vigasztalta:
‒ Bátorság, szeretett Leányom! Te az én Fiam nevét viseled, mert Fénynek, Lumenának neveznek. Fiam a te jegyesed, aki a Világosság, a Nap. És engem is hasonlóképp neveznek a Hajnali Szép Csillagnak, a Hajnal Sugarának, Napbaöltözöttnek. A gyámolítód vagyok. Most ugyan az emberi gyengeség és megalázás órája van, de ha a megpróbáltatásod órája üt, akkor erőt kapsz és kegyelmet nyersz. Őrzőangyalaid között ott lesz melletted Gábriel Arkangyal is, akinek a neve azt jelenti: Az Isten ereje. Gyermekem ‒ mondta ‒ három további napig maradsz még ebben a cellában, és aztán végleg elhagyod a szenvedésnek ezt a helyét!
     A császár látva, hogy nem tudja rávenni Filoménát a vágyai teljesítésére, szörnyű szidalmak közepette elrendelte, hogy korbácsolják meg.
Amikor száz sebből vérezve vissza vitték cellájába és ő a halált várta, két fényes angyal jelent meg és mennyei balzsammal kenték meg a sebeit, melyek nyom nélkül begyógyultak. A következő reggelen a császár megdöbbent Filoména makulátlan szépségén. Megpróbálta még egyszer rábeszélni, hogy Jupiter ajándékaként fogadja el a hitvesi koronát, de hiába.
     A császár őrjöngött a dühtől és kiadta a parancsot, hogy vashorgonyt akasztva  nyakába dobják a Tiberiszbe. De Jézus, hogy összezavarja a hamis istenekben hívőket, elküldte újból két angyalát. Ezek eloldották a kötelet és míg a horgony csobbant a habokban, Filoménát szárazon kivitték a partra. Ez a csoda ott és akkor, számtalan szemtanút megtérített a keresztény hitre.
   Ekkor Diocletianus elvakult megátalkodásában elrendelte, hogy a lány nyilvánvalóan boszorkány, tehát agyon kell nyilazni, felizzított nyíl-hegyekkel.
Az Égi Jegyes, ekkor is megóvta Filoménát, és a nyilak visszafordultak az íjászokra, hatot megölve közülük.
Ez az utolsó csoda újabb megtérési hullámot váltott ki. Az emberek egyre több jelét adták a császár iránti nemtetszésüknek – sőt –, mély tiszteletet nyilvánítottak a keresztény hit iránt.
Most már, komolyabb következményektől tartva, a császár elrendelte lefejezését.
     Filoména lelke dicsőséggel és győzelemmel szállt a Mennybe, és elnyerte a vértanúság koronáját.
     Mindez ‒ Filoména közlése szerint ‒ délután három órakor történt, egy pénteki napon, augusztus 10-én.

(Forrásokat lásd az első részben!)

(folyt.)

Egy magánkinyilatkoztatás, mint dokumentum?
     A 'Szentek Életében' keveset olvashatunk Szent Filoménáról és nem csoda, hiszen egészen rendhagyó eset, hogy egy ténylegesen szentté avatott vértanú személyes történetéről szinte semmit nem tud az Egyház.
Ki is volt valójában ez a kis szent?
Ki volt ez a szépséges gyermek-lány, akit oly kegyetlenül végeztek ki?
Ki volt ő, akinek nevéhez több száz rendkívüli csoda fűződik?
Ki volt ez a "kis Szent" aki pápák és szentek sorát ihletett meg, és személyes követői lettek?
A legnagyobb kérdés, hogy miként szereztünk tudomást a történetéről?
     A fenti kérdések természetszerűleg ötlöttek fel rajongói közt a csodák kapcsán, ezért könyörögni kezdtek hozzá, nyilatkoztassa ki magát, közölje valamiképpen, ki is volt ő tulajdonképpen?
És a kis szent ezt a kérést is meghallgatta: ő maga nyilatkoztatta ki egyidőben, egymástól távol eső három különböző személynek, álomban vagy látomásban. Még a szkeptikusokat is elgondolkoztatta, hogy három, egymást nem ismerő személy, egyidőben ugyanazt a történetet írta le az Egyház számára, melyek ráadásul tökéletesen megegyeztek a leletek tanúságával, melyeket nem is ismertek.
     Ezek a magánkinyilatkoztatások 1833 karácsonyán jelentek meg nyomtatásban, melyeket a Szentszék később jóváhagyásával ajánlott a híveknek! Bár a jóváhagyás nem volt garancia sem arra, hogy minden pontosan úgy történt, sem pedig, hogy valóban természetfeletti eredetű. Azt viszont elismerte, hogy a "kis Szent" története hihető és nem ellenkezik sem az egyházi tanítással, sem a közismert történelmi tényekkel!
    Végül a három személynek adott magánkinyilatkoztatás közül az maradt a köztudatban, amelyet Filoména, Maria Luisa de Gesu anyának, a Fájdalmas Mária Kongregáció főnökasszonyának tett, mert ez a szentéletű szerzetesnő életszentségével bizonyította, hogy méltó lehetett ezekre a közlésekre.
Maria Luisa de Gesu, Filoména mártíromságának leírását a Szentszék 1835. december 21-én fogadta el és ellátta imprimatur-ral. Maria Luisa erényes és tartalmas élete 1875. augusztus 10-én, Filoména ünnepén ért véget.

(Forrásokat lásd az első részben!)

(folyt.)

A csodának híre megy

Bevezető 1

     Új műsorral köszöntöm kedves Hallgatóimat, dicsértessék a Jézus Krisztus!
A Mária-korszakot bemutató sorozatomat a magánkinyilatkoztatásokkal, az üzenetekkel, ezek okaival és helyes szemléletével szeretném felvezetni.
     Alapállásom, hogy a privát-kinyilatkoztatások fontos eseményei üdvtörténetünknek és fontos részei az evangelizációnak ‒ jóllehet ‒, e kérdésben sok a dilettantizmus, a túlfűtött rajongás és igen elburjánzottak a hamis üzenetek, miként az ezeket publikáló internetes felületek és a nyomdai irodalom.
Montforti Grignon Szent Lajos, a Tökéletes Mária-tisztelet 90. pontjában így ír: „amiként a pénzhamisító rendszerint csak az aranyat és az ezüstöt próbálja utánozni és más fémet nem ‒ mert azok nem érik meg a fáradságot ‒, úgy a gonosz lélek se igyekszik meghamisítani egyetlen ájtatosságot sem oly gyakran, mint a szentáldozást, a Mária tiszteletet és a Jézus és Mária iránti áhítatot”!
     Szerénytelenül bár, de előadás-sorozatom arra vállalkozik, hogy nyitottan és tárgyilagosan próbálja bemutatni az Egyházilag kivizsgált és elfogadott Mária-jelenéseket, s ezzel egyrészt informáljon, másrészt segítse az engesztelő lelkület kibontakozását.
     A privát-kinyilatkoztatások tekintélye lényegesen különbözik a hivatalos kinyilatkoztatásétól, mely utóbbi hit kérdése, mert benne emberi szavakkal ‒ az Egyház közvetítésével ‒ maga Isten szól hozzánk és elfogadása kötelező.
     A magánkinyilatkoztatásokat ‒ még az Egyház által kivizsgáltakat sem vagyunk kötelesek elhinni, jóllehet hiteles esetben ezek is az egyetlen hivatalos kinyilatkoztatásra irányítják a figyelmet, s éppen azáltal válnak hihetővé!
Ilyenek a Mária-jelenések is, melyek üzenetei kétségkívül meghatározó szerepet játszanak üdvtörténetünkben, sőt Mária-korszaknak nevezzük történelmünknek azon szakaszát, amelyben a nagy Mária-jelenések lezajlottak.
    A ,,Mária-korszak” kifejezést VI. Pál pápa használta a Signum Magnum kezdetű megnyilatkozásában, az 1830-cal ‒ a Csodás Érem átadásának évével ‒ kezdődő korszakra.

A Kármeilta Rend ünnepi szentmiséjét a budapesti Jézus Szíve Kármelita Nővérek

 1045. Fóti út 35/B alatti templomában tartják 10.30-kor!

Telefonszám: 06 30 870 1532

Tisztelt Olvasó!
     Az elkövetkezendő sorozatban a magyarországi Mária Rádióban, a Mária-korszak (hiteles) jelenései címmel elhangzott 25 perces zenés előadásaim szövegét közlöm. Ennek okán a szöveganyagban olykor "Kedves Hallgatóim" a megszólítás. Az egyes témák szöveghossza miatt több részre kellett osztanom. Aki hiányolja a hangi formátumot, nemcsak hallhatja de illusztrálva láthatja is azokat a videóimon, melyek lényegileg azonosak a rádióbeli zenés előadásaimmal! (Lásd alább!)

Mint a Szűzanya elkötelezettje, két évig (2019-2021) munkálkodtam a Mária Rádió önkéntes műsor-szerkesztőjeként és közel száz zenés műsort szerkesztettem. Sajnos, épp az egyházilag jóváhagyott Szeretetláng lelkiségét ismertettem - Erzsébet asszony életét bemutatva, amikor behívtak a Rádióba és egy szép könyv és oklevél átadásával megköszönték tevékenységemet! Mindezt kétségkívül szívélyességgel, ámde olyan határozottan, hogy azon kérésemet, miszerint a sorozat befejezéséből hátralévő három műsort leadhassam, elutasították! Igen elcsodálkoztam azon, hogy a Mária Rádió vezetősége egy rendkívül hallgatott, a Mária-tiszteletet népszerűsítő sorozatot leállított!

Ám Isten, ha becsukja az ajtót, nyomban kinyit egy ablakot! És ez az "ablak" a Mária-tiszteletet népszerűsíti - most már nem csak ez a blog, hanem a rádióműsorok hanganyagai nyomán készített videóim is az Apostol Televízió rendszeres műsorai által! 

(A videók megnézhetők esetenként e blogon, az Apostol TV-én és a youtube csatornán, mindkét felületen "szeretetláng" címszó alatt!)

Fogadják tehát szeretettel! 

                                                             A szerkesztő

Megdöbbentő csoda

Az  első rendkívüli csodák
       A környéken régóta nem volt eső és hatalmas szárazság veszélyeztette a termést. A falvak lakosai az éjszaka ellenére is kiszaladtak az úthoz a hintó közeledtének hírére és mindenütt esőért könyörögve fogadták a "kis Szentet" – ahogy nevezték. És íme, azonnal akkora "zuhét" kaptak, hogy a földek alaposan meg lettek öntözve, az emberek pedig – mit sem törődve a zivatarral –, örömükben körbetáncolták a hintót.
     Amikor végre megérkeztek Mugnanóba, a nép Filoména szobrát az ereklye-ládikával harangzúgás és örömujjongás közepette kísérte be a templomba. Kilenc napig hömpölygött a környék népe köszönteni a "kis Szentet", és ekkor – a kilencedik napon – történt az első igazán látványos csoda. Egy szomszédfalubeli anya ölében hozta szentmisére a születése óta nyomorék kisgyermekét, aki a mise alatt mozdulatlanul feküdt az ölében. Az Úrfelmutatáskor, amikor a ministráns hosszan rázta a csengőt, a mozdulatlan gyermeken izgalom vett erőt, leugrott anyja öléből és botladozva előre szaladt a szentélyig, ahol zavartan megállt, mert maga is csodálkozott a soha nem tapasztalt teljesítményén! A Szentáldozat befejezése után Francesco atya felemelte a gyermeket és a nép tombolt örömé-ben. A gyermek teljesen gyógyultan ment haza!
     A nagy rivalgásban senki sem vett észre egy másik jelenetet. Egy mugnanói asszony vak kislányával benn maradt a kiürült templomban és a nyitva maradt áldoztatórács-kapun bement a szentélybe a Filoména ereklye előtt égő mécseshez és annak olajával megkente vak gyermeke csukott szemét. A kislány szemei azonnal megnyíltak és látott. Közben a férje – aki hírhedt szabadgondolkodó, gazdag ember volt – haraggal kereste feleségét, aki "lám megint a templomban volt". Az apa, látván gyermeke gyógyulását és felesége örömkönnyeit, maga is sírva fakadt és vagyonának felét azonnal felajánlotta egy méltó templom építésére a "kis Szent" dicsőségére.
     A "csodatevő" kis Szent neve egyre távolabb is fogalommá vált, a híre nőttön-nőtt, s egyre megmagyarázhatatlanabbnak és hihetetlenebbnek tűnő csodák követték egymást, amelyek felsorolása lehetetlen volna. Ennek ellenére mégis voltak a környéken olyanok, akik mégsem hallottak róla, mert bele voltak temetkezve munkájukba, vagy olyan körökben mozogtak, ahol ilyesmikről direkt nem beszéltek.
     Így volt ez annak a távolabbi faluban lakó várandós asszonynak az esetében is, akit a vártnál korábban leptek meg a szülési fájdalmak, éppen akkor, amikor teljesen egyedül volt a házában. Segélykiáltásait senki sem hallotta és ő kétségbeesésében már alig volt magánál, úgyhogy rádőlt az ágyára. Egyszer csak egy bájos ifjú leány hajolt föléje, akit még sohasem látott a faluban. Már a puszta tény, hogy nincs egyedül, az is megnyugtatta az asszonyt, akinek nem az első szülése volt és így baj nélkül hozta világra gyermekét. Amidőn kis segítőtársa elrendezett mindent és menni készült, az asszony megkérdezte a nevét. Az ifjú lány mosolyogva így szólt:
‒ Filoména a nevem, az emberek így hív-nak, hogy a "mugnanói Filoména".
     És ahogy jött, nesztelenül eltűnt a ház-ból. A kismama még sohasem hallotta ezt a nevet, de mivel a lány megjelenésében semmi rendkívülit nem talált és a segítsége is természetes volt, nem töprengett a dolgon. Hetekkel később mesélte el egyik barátnőjének, hogy milyen helyes kislány segített neki a szülésnél.
Az megemlítette, hogy egy ilyen nevű Szent érkezett Mugnanóba. Az asszonyt furdalni kezdte a kíváncsiság és elhatározta, hogy barátnőjével együtt elmegy a mugnanói templomba.
Amikor megpillantotta Filoména szobrát, felkiáltott: "Ő volt az! Ő járt nálam, amikor szültem" ‒ s alig volt képes elmozdulni az oltára elől.
     Ettől fogva csodák sokasága, gyógyulások sora és lehetetlennek tűnő ügyek megoldódása fűződött Szent Filoména nevéhez.

(Forrásokat lásd az első részben!)

(folyt.)

Kedves Olvasóim!

Július 14-én PRIDE felvonulás lesz a budapesti Andrássy úton.

Kérem, aki teheti – mintegy megszentelő ellenpólusként –, sétáljunk arra feltűnés nélkül többedmagunkkal rózsafüzért imádkozva és szenteltvizet hintve!

   Filoména viszontagságos utazása                                                                               Don Fancesco Lucia atya megismételte püspökének, hogy a ládikát a legtiszteletreméltóbb módon fogja kezelni, ám a nagy sietségben megfeledkezett erről. A kocsis ugyanis a ládikát a legbiztonságosabb helyre, az ülés alá kötözte, melyet sem a plébános, sem a püspöke nem talált kevéssé megtisztelő helynek!
     Amint elindult a hintó, a püspök lábát hátulról egy nagy ütés érte, úgyhogy megállította a kocsist és arra kérte, hogy jobban kötözze a ládikát az üléshez. Ismét elindultak, de ekkor még hatalmasabb ütés érte a püspök lábát. Kiszálltak és értetlenül próbálták az ülés alatt megmozgatni a ládikát, ám az láthatóan és stabilan rögzítve volt. A utazást folytatva olyan óriási ütés érte a püspök lábát, hogy az már nem akart tovább menni.
Ekkor hirtelen a plébánosnak és neki is eszükbe jutott az ígéretük a "tiszteletreméltó módon" való szállításra. Így aztán kioldozták a ládikát, és a püspök atya fövegét levéve, az ölébe vette Filoména ereklyéjét, és kezeivel átfogva, védőn vitte egészen Nápolyig.
     Nápoly felé haladva, egy napra megpihentek egy baráti háznál. Várták őket, s mivel a házigazda szobrász volt, egy félig kész munkáját gyorsan átalakította a kis szent szobrává. A felesége ‒ bár igen beteg volt, komoly fájdalmakkal ‒, legyőzve rosszullétét és sebtiben varrt egy ruhát Filoménának. A szobor bár nem volt túlzottan bájos, másnap egész jól mutatott a szép ruhában, és ekkor különleges finom illat áradt szét a szobában, melynek reális okát senki nem találta. Eközben különös dolgot vettek észre: a szobor arca folyton-folyvást változott. Azt hitték, hogy ez valami illúzió, vagy fényjáték.
     A szobrász azonban, aki csak most vette igazán szemügyre alkotását, meglepődve látta, hogy a szobor arca sokkal de sokkal bájosabb lett, maga is alig ismert rá. Nagy izgatottság lett úrrá mindenkin, ráadásul a háziasszony minden bajából hirtelen meggyógyult.
     A püspöki hintó a plébánossal, az ereklyével és a szoborral tovább indult és mire Nápolyba ért, már mindenki értesült a csodákról, úgyhogy az emberek özönlöttek az utcára, a Szent fogadására.
Késő délután, amikor végre folytathatták az útjukat Mugnano del Cardinale felé, leszállt az este és olyan hatalmas köd ereszkedett alá, hogy a lovak alig bírtak haladni. Az utazók a Szenthez fohászkodtak segítségért és lám, abban a pillanatban kitisztult a légkör, feltűnt a Hold, amely fénycsóvaként világította meg az utat.

(Forrásokat lásd az első részben!)

(folyt.)

Üdvözülhetnek-e az egyházon kívüliek? 3

http://index.hu/tudomany/2013/05/26/ateistak_a_mennyorszagban/
(Az elkövetkező három poszt az INDEX netes hírújságban
olvasottakhoz való hozzászólás, mely a szerkesztő álláspontját tükrözi!)

     Miután ezen "megválaszoló" posztban is újabb és újabb kérdés merül fel, egyetlen egyre mindenképp megpróbáljuk megadni a választ, nevezetesen, hogy miként lehetséges az üdvösség azok számára, akik nem is ismerték a jézusi tanítást!

Erre vonatkozó érdekes leírást olvashatunk Gloria Polo "Akit villámcsapás ért" c. tanúságtevő könyvében:
     »Az Oltáriszentség nélkül, azaz az Úr szent Testének és drága Vérének vétele nélkül senki nem juthat be a Mennyországba. Az Úr odamegy minden haldoklóhoz, mindegy milyen hitű vagy hitetlen. Minden emberhez odamegy az Úr az utolsó órában, felfedi magát, és szeretettel és irgalommal azt mondja: „ÉN vagyok A TE URAD, ISTENED!” (Megjegyzés: az illetőről a környezte már hiheti, hogy meghalt, ámde a lelke még nem távozott a földi életből, így a bűnbánati döntése még lehetséges!)
Ha az ember elfogadja az Urat, és bűnei bocsánatát kéri, példátlan dolog történik: az Úr a lelket elviszi egy helyre, ahol Szentmise folyik, és ez az ember ott fogadja az Oltáriszentséget, az Útravalót. Ez egy misztikus szentáldozás! Csak az, aki magához vette az Úr testét és vérét, juthat a mennybe. Ez a titkos nagy kegyelem, amit Isten az egyházunknak adott. Ennek ellenére olyan sok ember van, aki csak szidja az Egyházat, holott csak a Katolikus Egyház által üdvözülhet bárki is! A haldokló, aki elfogadta az Urat, elnyerheti az üdvösséget és egy időre a tisztítótűzbe kerülhet ugyan, de megmenekült a kárhozattól. Tehát a tisztítótűzbe is az Eucharisztia kegyelméből juthatunk és onnan is e Kegyelem hozhat ki. Ezért gyűlöli úgy a papokat az ördög. Amíg vannak papok, lesz, aki a kenyeret és a bort átváltoztatja Jézus testévé és vérévé, és kiszolgáltathatják a Bűnbánat Szentségét, vagyis addig megvan az üdvösség reménye! (62-63)«

     A fentiek felvethetnek teológiai problémát, pl. azt, hogy az Ítélőszék előtt álló lélek már nem gyakorolhat bűnbánatot (ami a földi élet kiváltsága). Ám – és ez nagy misztérium –, a fentiekben leírt esemény még akkor történik, amikor a lélek még kötődik a földi léthez (lásd: a klinikai halálból visszatértek beszámolóit! Az ilyen esetekben bár "klinikailag" halottnak nyilvánul, ámde Isten kegyelméből esetenként ez mégsem végleges állapot!)

    Több hiteles misztikus is igazolni látszik a fentieket, köztük Szent Fausztina is leírta (egyházilag jóváhagyott) Naplójában: "Jézus a reményünk. Irgalmas Szívén mint nyitott kapun keresztül lépünk be a mennyországba (N. 1570)". Mert Isten nem haragra rendelt, hanem arra, hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, ővele éljünk (1Tessz 5,9-10).

Baleset és amputáció

Egy falusi plébános vágyódásai
     1805-ben Potenza püspöke érkezett Rómába kiváló papjával, aki egy Nápoly melletti falu Mugnano del Cardinale plébánosa volt. Nevezett atya ‒ Francesco di Lucia ‒ nagy vágya volt, hogy temploma számára egy vértanú ereklyéjét meg-szerezze.
     Püspöke közbenjárására Francesco atya bemehetett az Ereklyék Kápolnájába, hogy ott választhasson magának egyet. Tanácstalanul sétált a polcok között, amikor Filoména ládikájához ért, olyan erős és csillapíthatatlan vágy tört rá a megszerzésére, hogy alig bírt magával. Érezte, hogy neki csak ez a vértanú-ereklye kell és ezen kérésének hangot is adott.
     A fellelkesült atyát azonban elkeserítette a nemleges válasz, és nem fogadta el azt az indoklást, miszerint a falusi temploma nem egy katedrális és nem kaphat egy teljes ereklyét.
Francesco atya elszántsága akkora volt, hogy még abba sem egyezett bele, hogy egy darabka relikviával távozhasson, sőt az elutasítás miatt ágynak is esett és magas lázzal az állapota egyre romlott. Gondos ápolás ellenére, orvosai szerint napjai voltak hátra. Püspökének mindez lelkiismeret furdalást okozott, hiszen fiatal papját ő hozta Rómába az ereklye ígéretével.
     Egyik éjjel a beteg felriadt és kérlelni kezdte Filoménát a gyógyulásáért, esküvel megígérve neki azt, hogyha teljesíti kérését az ereklyével kapcsolatban, akkor a templomának a fő helyére teszi! Ezt a révült könyörgést hallotta a mellette lévő ápolónő is ‒ ami egy dolog ‒, az viszont már rendkívüliség, hogy reggelre a beteg teljesen gyógyultan ébredt!
A nővér odacsődítette az orvosokat és a püspököt is, akik valamennyien megdöbbentek. A főpap és a kórházi személyzet is a Szent segítségének tulajdonították a hirtelen felépülést. Ez a csoda arra késztette a püspököt, hogy tekintélyével kérje ki Filoména ládikáját.
     Francesco di Lucia plébános boldogan fogadta a váratlan megoldást és várva várta a pillanatot, amikor kis szentjének ereklyéit magával viheti falujába. 

(Forrásokat lásd az első részben!)

(folyt.)

(Alul: Filoména vér ereklyéje)

Régészeti megállapítások és tudományos feltételezések
     A talált sírfelirat-tábla különlegessége az, hogy abban a korban nem volt szokás a név feljegyzése, ám ennek ténye arra utalt, hogy nem egy-szerű személy sírhelye lehetett.
Abból pedig, hogy a kerámialap nem egy egész, hanem három eltérő méretű darabban volt, arra lehetett következtetni, hogy az illető vértanút titokban és kapkodva kellett eltemetni! Vagyis a terrakotta lapos téglák nem neki készültek, de alkalmasak voltak a célra. (Filoména szobor a La Salette-i kegyhelyen)
     A feliraton kívül öt, vértanúságra utaló jelet is azonosítottak a táblákon:
1./ A horgony, mely a reménység szimbóluma, egyben a keresztények elleni kivégzés eszköze is volt, amikor nyakba akasztva dobták őket a folyóba.
2./ A két fel-le mutató nyílvessző, jelenthette a lenyilazást, de oda-vissza irányuk azt a csodát is jelezhette, mi-szerint a nyilak visszafordultak, mint pl. Szent Sebestyén esetében.
3./ Egy harci lándzsa.
4./ A pálmaág, kétségkívül a vértanúságra utal.
5./ A liliom, az ifjúság és a szüzesség jelképe.
     Mint említettük, a koporsóban egy nagyobbacska üvegcsét is találtak, mely a mártír vérét tartalmazta, por alakban. Ebből arra lehetett következtetni, hogy az illetőt már halála előtt is tisztelet övezte, és környezete vértanúként helyezte a sírba.
     Érdekes epizód, hogy a kutatók szeme láttára az üvegcsében lévő vér pora arany csillogással kezdett ragyogni, mely megmagyarázhatatlan jelenség volt, és ez határozottan tiszteletet ébresztett bennük!
A koporsó tartalmát átadták egy orvosokból, teológusokból és antropológusokból álló szakcsoportnak, akik alapos vizsgálat alá vetették.
     Megállapították, hogy a koponya be van törve és a csontok egy 12-13 éves kislány maradványait mutatják.
A hamvakat és a fiolát gondosan egy kis fadobozba helyezték, és háromszor lepecsételve lezárták.
A végleges vizsgálatok után a szent csontjait tartalmazó ládikát feliratozva a vatikáni Ereklyék Kápolnájában helyezték el, ahol megőrzés alatt tartják addig, amíg a mindenkori pápa nem ajándékozza el egy templom számára.

Forrásokat lásd az első részben!)

(folyt.)

Üdvözülhetnek-e az egyházon kívüliek? 2

http://index.hu/tudomany/2013/05/26/ateistak_a_mennyorszagban/
(Az elkövetkező három poszt az INDEX netes hírújságban olvasottakhoz
való hozzászólás, mely a szerkesztő álláspontját tükrözi!)

      Az igazi világosság, a világba jött (vö. Jn,9) és sokakért jött a világba, ugyanakkor a katolikus hit szerint az egyház valamiképp mégis hozzájárul mindenki üdvösségéhez. Dr. Török Csaba, az Esztergomi Hittudományi Főiskola teológiatanára kiemeli, hogy a nem hívő is csak azért üdvözül, mert Jézus megváltotta őt. „Isten tudja, hogy miként. A katolikus egyház biztos abban, hogy adott esetben ateisták is üdvözülnek, de azt teológiailag nem tudja pontosan megmagyarázni, hogy hogyan. Isten titkait az egyház sem látja a maga mélységében” – teszi hozzá Csaba atya. Az üdvösség ugyanis azon alapszik, hogy Jézus Krisztus a kereszt áldozatával mindenkit megváltott, azokat is, akik korábban éltek vagy csak később fognak megszületni, függetlenül attól, hogy tagjai-e az egyháznak vagy sem.
     „Mindenki katolikus, legfeljebb még nem tud róla” – mondják néhányan, utalva az egyetemes jelentésű katholikosz szó eredeti értelmére, ám feledni látszanak, hogy sokan visszautasítják, vagy tudomást sem vesznek róla! Az egyháznak még sokat kell tennie annak érdekében, hogy ez a "megváltottságtudat" valahogy eljusson az egyik kiemelten fontos célcsoporthoz, az ateistákhoz is. Ehhez azonban fel és el kellene ismerniük, hogy  "Mindazokat a javakat, amelyek az élethez és az istenfélelemhez szükségesek, az isteni hatalom ajándékozta nekünk őáltala, aki minket saját dicsőségével és erejével meghívott. Általa nekünk ajándékozta a rendkívül nagy és értékes ígéreteket, hogy ezek által részeseivé legyenek az isteni természetnek, és megmeneküljenek a világban uralkodó vágyak romlottságától. Fordítsák tehát minden gondolatukat arra, hogy hitükkel szolgálják az erényt, az erénnyel a tudományt, a tudománnyal a mértékletességet, a mértékletességgel a béketűrést, a béketűréssel az istenfélelmet, az istenfélelemmel a testvéri szeretetet, a testvéri szeretettel pedig a felebaráti szeretetet. (2Pt 1,3-7)

     Kedves Olvasóim! Felhívom szíves figyelmüket, hogy az Apostol TV a hétköznap reggel 8 órai Szentmise előtt 1-1 néhány perces "máriás" klipemet játssza le. Rövidebb videóim (külön nem jelzett időpontokban) napközben is adásba kerülnek! A műsorújságban "Szeretetláng" cím alatt a legalább 15 perces műsoraimat jelölik!

Az Apostol tévének a hét minden napján 24 órás adása van! Én csupán azt a műsorközeget ismertetem, melyben a videóm szerepel! A teljes műsorrend figyelemmel kísérhető:

https://port.hu/csatorna/tv/apostol-tv/tvchannel-371?date=ma
Külön felhívom a Mária Rádió kedves régi hallgatóinak figyelmét, akik évek óta hiányolják a máriás műsoraimat, hogy ezúttal ugyanazokat az előadásokat, vagy újabbakat videóként nézhetik meg az Apostol tévében! Aki nem tudja tévékészülékén fogni, az elérheti az interneten:

https://www.apostoltv.hu/
Az Apostol TV közhasznú missziós televízió, mely támogatásból tartja fenn magát. Ajánlja másoknak is az Apostol TV műsorait, mert ezzel is apostolkodik!

Tisztelettel: a Hajnal Szép Sugara blog szerkesztője

Számlaszám: 11712004-20338211
APOSTOLMÉDIA KÖZHASZNÚ ALAPÍTVÁNY

Jel a nem hívők számára

     Pellicer mély tisztelője volt az Oszlopos Szűz Máriának; az Ő közbenjárásának tulajdonította elvesztett végtagjának visszanyerését. A következőkben ennek az 

egyedülálló Mária-csodának a leírását olvashatjuk, melyet a helybeliek a „csodák csodájának” neveznek. Az archív dokumentumok évekig tartó tanulmányozását követően Vittorio Messori arra a következtetésre jutott, hogy az egész iratgyűjtemény egy valóságosan is megtörtént eseményről tudósít. A dokumentumok az amputált láb „gyógyulásáról” beszélnek − egy különleges eseményről −, amelynek tényleges megtörténte minden kétséget kizár. Az események részletes rekonstruálása a három nappal az eset után tett, esküvel megerősített és hitelesített írásbeli nyilatkozatoknak, ill. a 68 nappal később kezdődő kánoni kivizsgálásnak köszönhetően vált lehetővé. Forrás:

Ez a cikk, megjelent: Tomas Domingo Pérez. El milagrode Calanda. Y sus fuentes historicas. Edita: Caja Inmaculada. 2007. Valamint magyarul, a SZERESSÉTEK EGYMÁST lengyel kiadású katolikus magazin 5. számában.

A katakomba
     Közismert, hogy az első keresztényeket háromszáz éven át kegyetlenül üldözték. Krisztus után 313-ban azonban Konstantin császár rendeletére megszűntek az üldözések és megengedték a keresztény vallás nyilvános gyakorlását.
     A pogányság temetési szertartása az elégetés volt, ezzel szemben a zsidók mindig sírba, sziklamélyedésbe temették halottaikat, mint pl. Lázárt is. Ezt a szokást követték a keresztények is, akik az üldöztetések alatt a nyilvánosság kerülése okán, halottaikat katakombákban temették, rejtették el. Ezek a föld alatti vájatok, járatok mélyen és hosszan terjedtek a lakott területek alatt. A tetemeket kivájt falmélyedésekbe helyezték és ott imádkoztak mellettük, sőt szentmisét is bemutattak egy-egy kápolnának kialakított részben.
     Egyik ilyen ‒ sok vértanú által megszentelt ‒ keresztény temetkezési hely Róma északi részén a Priscilla katakomba, melyet 1802. május 24-én útépítési munkálatok során fedeztek fel, mivel a föld beszakadt egy munkás alatt. Másnap feltárták a keresztény temetkezési helyet, és május 25-én leltek rá szentünk csontjaira, egy vért őrző kis fiolával együtt. Ez VII. Piusz pápasága idején történt.
     A katakomba-sírok a löszfalba mélyített széles üregek, fedlapokkal lezárva. Filoména esetében az üreg, nem széltében, hanem keskenyen befelé mélyített. (Lásd az alábbi két felvételt, mely egyikénél piros mécses ég!)

Az érdekesség azonban az, hogy a három részből álló fedlap mégis széltében fedhette a nyílást, jóllehet ezek már le voltak esve.
     A lapokon a vértanúság piros jelei voltak láthatók felirattal, melyek sorrendje nem volt egyértelmű. Első olvasatra következő volt kibetűzhető: LUMENA - PAX TE - CUM FI (felső sorrend szerint)
A nehezen értelmezhető felirat, a lapok átrendezésével vált érthetőbbé: PAX TECUM FILUMENA /Béke veled Filumena/ (alsó összerakás) (Forrásokat lásd az első részben!)

(folyt.)

Üdvözülhetnek-e az egyházon kívüliek? 1

http://index.hu/tudomany/2013/05/26/ateistak_a_mennyorszagban/
(Az elkövetkező három poszt az INDEX netes hírújságban olvasottakhoz való hozzászólás,
mely a szerkesztő álláspontját tükrözi!)

     "Az Úr mindenkit megváltott vérével, nem csak a katolikusokat. Mindenkit, az ateistákat is" – hangsúlyozta Ferenc pápa, aki Márk evangéliumának egy szakaszához fűzött kommentárt 2014. január 23-i szentmiséjén. A jelenetben Jézusnak azt panaszolják fel tanítványai, hogy olyanok tesznek a nevében jó cselekedeteket, akik valójában nem is az ő követői.
     A példabeszédet sokan úgy értik, mintha a pápa azt mondta volna, tulajdonképpen mindegy, hogy valaki keresztény-e vagy sem. Természetesen szó sincs róla, nem kizárva persze Isten végtelen Irgalmasságát sem! Az Evangélium, egyértelműen kimondja "nincs üdvösség senki másban, mert más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kell". (Apcsel 4,12) Tehát nem másvalaki által, a próféták vagy vallásalapítók közül, hanem egyedül Jézus Krisztus által (!), mert egyedül csak Őt igazolta az Isten! Ő az, akit Isten a halálból feltámasztott, nem látott romlást és őáltala mindenki megigazulhat. (vö. Apcsel 13,37-39)
     A kritikusabbak szerint az Egyház „monopolizálja az üdvjavakat”, vagyis azt képviseli, hogy csak a papság közreműködésével és az általa szentesített úton érhető el a megváltás. Az „extra ecclesiam nulla salus”, vagyis az egyházon kívül nincs üdvösség dogmája valóban sokszor szolgált a történelem során arra, hogy az egyház a saját jelentőségét támassza alá. Ha az Egyház nem is hangoskodik e kérdésben, mégis e jézusi tanítás elvetése, vagy ismeretlen szélességre tágítása, az evangéliumi tanítás súlyos csorbítása lenne! Az üdvösség nagy misztérium, mindazáltal „Az üdvösséghez azért mégiscsak az egyházon keresztül a legkönnyebb eljutni” – emeli ki Török Csaba atya.

Akik a »semmi istenének« buzgó hívei

Horváth Mária előszava
     Egy különleges szent ünnepe van augusztusban, egy olyan gyermeklányé, akit nagyon sokan szeretnek, tisztelnek, akinek a segítségét sokan kérik.
     Akkor ismertem meg őt, amikor kislányom 13 éves volt.
Felfigyeltem Szent Filoména gyermeki, törékeny lényére, ugyanakkor lenyűgözött határozottsága, a hitért való kiállása és óriási tűrőképessége a szenvedések elviselésében.
Leánykám kezébe adtam a kis könyvecskét, aki megnézte a róla festett Feszty Masa képet, és megtetszett neki. Elkezdtük olvasni életének történetét.  Rabul ejtett minket.
Abban az időben gyermekem kedvenc szentje lett ő és ezért megkértem, vigyázzon rá az Égből, imádkozzon érte és segítse útján Jézus felé.
     Sajnos, a későbbiekben eltávolodtunk Szent Filoménától ‒ nem azért mert csökkent volna az iránta való tiszteletünk ‒, hanem azért, mert más és más szentek kerültek előtérbe életünk során.
Közben kislányom felnőtt, amikor is egy Szent Filoména ünnepre hívott el valaki, Pasarétre. Augusztusi hőség volt, úgyhogy eleinte el sem akartam menni. Végül mégis rávettem magam, a hónap közepe lévén a Szűzanya iránt érzett lángoló szeretetem miatt.
     Amikor megláttam a Filoménáról készült festményt, valahogyan meg-dobbant tőle a szívem. Könnyes szemmel néztem őt és új szeretet ébredt bennem e fiatal szent iránt. Kérni kezdtem őt megint a lányomért és jól jött, amikor a mise végén kezembe adtak egy Szent Filoménához írt rózsafüzért és kilencedet.
     Lányom ezt követően férjhez ment és egy sajnálatos betegség miatt úgy tűnt, majdnem kizárt a gyermekáldás.
Sokat imádkoztam, elsősorban az Égi Anyához, Máriához, kértem Jézust, és Szent II. János Pált is és akkor hirtelen kezembe került a kapott Szent Filoména rózsafüzér.
Éreztem, hogy most nagy erővel hozzá kell fordulnom, mert ő segítségére van a gyermeket váró édesanyáknak.
Nem csupán imádkoztam a leírt imákat, hanem minden nap a szívemből kérleltem őt, segítsen a lányomnak: imádkozza ki a gyermeket a számára. Mélyen könyörögtem, és elvégeztem a kilencedet.
Nem telt el sok idő, és lányom áldott állapotba került.
     Köszönöm Neked kedves Szent Filoména, köszönöm, hogy segítettél! Tudom, és éreztem kedves lényedet imáim alatt, tudom, hogy közbenjártál lányomért, akinek egy gyönyörű, kedves kicsi lánykája született.
Dicsőség érte az Úrnak!
     Most hálából örömmel segítettem Csodatévő Szent Filoména élettörténetének összeállítását.

Források:
E.D.M. Paul O'Sullivan, A csodatévő Szent Filoména (Debrecen)
Zippernovszky Judit, Csodatevő Szent Filoména – Szent Gellért Kiadó. 1995.
Internet: Forrás 1 ; Forrás 2

Nem akarásnak nyögés a vége!

Elszakadás az Egyháztól, Krisztustól és Istentől

     1517-ben zajlik le Luther téziseinek kitűzése. Ez a döntő kezdet – legalábbis kívülről nézve – a protestantizmus számára. Luther a két megadott küldetésből csupán egyet: Krisztus közvetítését Isten felé fogadja el, míg az Egyház közvetítését Krisztus felé már nem. Ezért hangzanak el Luther programszerű kijelentései: „Egyedül az írás”, és az Egyház tanítóhivatala nem; „Egyedül a kegyelem”, és a papság és a szentségek által való közvetítés nem; „Egyedül Isten”, és a menny szentjeinek közvetítése nem.

     1717 hozta meg az elszakadás második fokát. Ez az év a szbdkmvesség megalakulásának éve Angliában. Luthernek az Egyház és tanítóhivatala szembeni visszautasításából kis idő múltán logikusan következett Isten e világon belüli kinyilatkoztatásának alapvető elutasítása is. De mivel Isten eme kinyilatkoztatásának Isten emberré válása a csúcspontja, ez valójában Isten emberré válásának elutasítását jelenti. Ezzel az első megjövendölt lépés valóra válásának lehetünk tanúi: „Aki titeket elutasít, engem utasít el.” Ahogy Luther az Egyház közvetítő szerepét elutasította, úgy utasítják el a szbdkmvesek Krisztust, és vele minden közvetítést vagy hidat Istenhez. Ezért képviselik ők a deizmust, mely mind az isteni gondviselést, mind a csodák lehetőségét tagadja.

     1917 hozta meg az Isten elleni szociális forradalom második logikus lépését. Minekutána 1717 óta Istennek mindennemű működését és beavatkozását e világba tagadták, konzekvens módon értek el az utolsó lépéshez, a tökéletes ateizmushoz és antiteizmushoz. Ugyanis a kommunizmus lényegét tekintve nem más, mint egy harcos szociális ateizmus, és nem csak egy gazdasági rendszer, melyhez csak külsőleg jönne hozzá az ateizmus.

10 p. 29mp.  https://www.youtube.com/watch?v=FKIfDTI6A8Q

Egy ateista hogyan is hihetne a csodában?

     1985. április 16-án volt koporsós temetése 6 pap és nagyszámú gyászoló jelenlétében. A búcsúbeszédet P. Böcskei József Bertold OCD kármelita atya mondta, aki jól ismerte Erzsébetet, az általa képviselt ügyet pedig hitelesnek tartotta.

1997 tavaszán, egykori szobája helyén Dr Takács Nándor Jusztin OCD megyéspüspök, szóbeli engedélyével kis kápolna épült.

2000. június 22-én legidősebb leánya − testvérei beleegyezésével −, exhumáltatta és a családi sírhelyre, a Remetekertvárosi Szentlélek plébánia altemplomába helyeztette. Az Érd-Ófalui kihantolásnál hárman voltunk jelen: Erzsébet asszony legidősebb lánya, Cecília († 2015), férje és e sorok írója! A kissé domboldali sírhely, valószínűleg vízmosásos, mert Erzsébet asszony maradványai teljesen elenyésztek, koporsójával együtt, és csak a fehér műszálas szemfedél-bélelés tette lehetővé a maradványok kiemelését, mely igen kis térfogatú volt. Senki nem szemrevételezte!

A kis „batyu” méretű maradványokat, mindenestől az osszárium ládába helyezték! Ezt követően hárman az autómmal a Remetekertvárosi Szentlélek templomhoz mentünk, ahol már várt bennünket − volt lelkivezetője −, Dr Antalóczi Lajos pápai prelátus, aki a beszentelést végezte. A templomi sírhelyen Erzsébet asszony osszáriuma mellé egy szentkép lett elhelyezve, mely a keresztre feszített Nagy-Magyarországot ábrázolta. Ezt is megáldotta Lajos atya!

Mindannyian meg voltunk rendülve, és a kínos csendet  Antalóczi atya törte meg: „Egy nagy szentet temettünk” – mondta, és mint aki elcsodálkozott saját kijelentésén, még hozzá fűzte: „De ezt már csak a megújult világban fogják felismerni!” És ekkor idéztem az Úr szavait, melyeket Erzsébetnek mondott: „A jövő világa készül, és Anyám mosolya beragyogja a földet!” (1971. VII. 26.) – talán meg se éljük, fűztem hozzá.

„Én a legkevésbé!” – vágta rá Lajos atya, és elindult az autója felé. (2000. december 16-án magához szólította az Úr!)

Megjegyzés: Az eredeti, templomi dupla-sírhelyet 2000 után a plébánia önhatalmúlag szimpla méretűre cserélte, mely az előző helytől két méterre jobbra van. (Ez a mai sírhely!)

A Szentlélek templom volt az, ahol Erzsébet asszony éjszakába menően oly sokat adorált, és ez volt az a hely, ahol csendes magányában, maga Jézus szólaltatta meg az orgonát a „Templom csendes mélyén” gyönyörű dallamával. (lásd I/75)

Még a közvetlen kortársak is értetlenkedve szemlélhették egy többszörösen árva leány, majd hat gyermekkel özvegyasszony csapásokkal teli küzdelmes életét. De azt már csak a jövő világa lesz képes felismerni hálálkodva, hogy Mária Szíve Szeretetlángjának a történelem sötét hamujában rejtőző parazsát Erzsébet asszony kitartó küzdelme szította fel, hogy beragyoghassa az egész világot.

A Lelki Naplóban így szól az Úr: „Áldani és magasztalni fogják Istent, hogy ily kincsekkel tartalmas életre segített (téged) határtalan kegyelmeivel, melyekből a földön élő felebarátaid bőséggel meríthetnek, és követhetik életed egyszerű útját, mely által ők is Hozzám jutnak.” (III/200)

(Vége!)

Az ateisták minduntalan azt kívánják bizonyítani, hogy az ember valójában állat. A történelem során megnyilvánuló hatalmi túlkapásaik kétségkívül ezt látszanak igazolni!

     Mint említettem, Erzsébet 1984-ben betegeskedni kezdett és fokozatosan „leépített” maga körül mindenkit. Úgy nézett ki a dolog, mint akinek valami végső fáradtság és sértődöttség folytán elege volt mindenkiből! Ennek természetes magyarázata egyfelől a szüntelen gyomortáji fájdalmak, másfelől (mint később kiderült), jelentős mértékben az új lelkivezetőnek (I. J.) tudható be, aki talán kíméletből is, de igyekezett mindenkit kizárni Erzsébet asszony addigi környezetéből.

Sajnálatosan erre a sorsra jutott a titkára is, ezen életrajz írója!

Amikor megkérdeztem efelől, miszerint már nem vagyok 'titkár'? Ő ekként válaszolt: „Én, Fiacskám nem azt mondtam, hogy a Szűzanya visszavonta a megbízását − te csak dolgozz tovább −, hanem azt, hogy mellettem nincs már semmi feladatod, tehát fölösleges hozzám járnod!”

Lelkivezetőjéről annyi elmondható, hogy 2-3 naponta meglátogatta Erzsébet asszonyt hidegkúti otthonában, segítő asszonyokat is vitt az ápolására, megáldoztatta, sőt szentmisét mutatott be a betegágynál! Arra azonban az atya mindig ügyelt, hogy senki ne keveredhessen a beteggel beszélgetésbe − ebből következően −, szinte kizárólagosan csak a lelkivezetőjével értekezhetett. Okkal tételezhető fel tehát, hogy ez a helyzet nagymértékben befolyásolta Erzsébet asszonyt a döntéseiben!

1984 végén súlyosbodott az állapota, novemberben kórházba szállították. A Szent János és a Tétényi úti Kórházban is kezelték.

1985. március 24-én a kórházból, körzetorvosi felügyelet mellett ápolásra magához fogadta az idős Hámori házaspár Törökbálintra.

Erzsébet bár sokat szenvedett, fájdalomcsillapítót nem kért, és boldognak mondta magát, amiért nem kórházi körülmények közt tölthette napjait.

1985. április 11-én rózsafüzérrel kezében, szentségekkel többször megerősítve, arcán enyhe mosollyal költözött az égi hazába. Bizonyára a lelkivezetője iránti hála vagy rábeszélés késztette Erzsébetet, hogy kívánságára −, melyet magnóra mondott −, Érd-Ófaluba kérje temettetését.

(folyt.)

   Nem azért vagyok Én szerető Édesanyátok, hogy kételyekben hagyjalak benneteket.

Csak fogjatok össze minden erőtökkel és készítsétek elő a lelkeket a szent Láng befogadására.

(Szeretetláng Lelki Napló I/58)

Az államfő részt vett egy magyar szerzetes szobrának avatásán Fatimában

MH/MTI – 2015.03.07.

     A fatimai jelenések azt üzenik a világnak, hogy a rossz erői csak akkor győzedelmeskedhetnek, ha a jók tétlenek maradnak – mondta Áder János köztársasági elnök a portugáliai Fatimában.

     A magyar államfő Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti érsek társaságában részt vett Kondor Lajos verbita szerzetes szobrának felavatásán, és helyezett el koszorút.
     Áder János kiemelte, a portugáliai csoda, amelynek elismertetéséért rendkívül sokat tett a magyar szerzetes, azt üzeni a világnak, hogy kitartó hittel és a béke iránti imádsággal véget lehet vetni a háborúnak, továbbá a Földet pedig éppúgy meg lehet menteni a pusztulástól, ahogy "lelkünket is megmenthetjük a pokol tüzétől és a kárhozattól".
     Kondor Lajos 1928-ban született a Győr-Moson-Sopron megyei Csikvándon. 1946-ban lépett be a verbiták közé. Németországi tanulmányai után, 1954-ben küldte rendje Portugáliába, ahol a szemináriumban volt nevelő és tanár. 1961-től a még kiskorukban elhunyt fatimai pásztorgyermekek, Ferenc és Jácinta boldoggá avatási perének posztulátora lett. 2006 januárjában Jorge Sampaio, Portugália köztársasági elnöke a Portugál Köztársasági Lovagrend parancsnoki rangjával tüntette ki. Ugyanebben az évben, a magyar nemzeti zarándoklat alkalmával Magyarország lisszaboni nagykövete adta át a szerzetesnek a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét. Kondor Lajos 2009-ben halt meg. E nagy magyar papi személy, egy "olyan korban kötelezte el magát Isten és az emberek szolgálata mellett, amikor a kommunista diktatúra magyarországi helytartói a nép ellenségeit látták mindenben és mindenkiben, aki fölött nem gyakorolhattak hatalmat" – fejtette ki a magyar államfő. Felidézte, a magyar szerzetes Salzburgban tanult filozófiát, teológiai végzettségét Németországban szerezte és Bonnban szentelték pappá 1953-ban. Innen egy évvel később került Portugáliába, ahol élete végéig Fatima lett az otthona magyar szerzetesként - fűzte hozzá.
Áder János megjegyezte, Kondor Lajos sokat tett azért, hogy Fatimából ismert zarándokhely legyen, az ott élt pásztorgyermekeket pedig boldoggá avassák. "De Kondor Lajos jót tett velünk, magyarokkal, akiket hazájától távol élve is mindvégig testvéreinek, honfitársainak tekintett. Összetartotta a nyugati magyarságot azzal, hogy feladatot állított eléjük. Hatalmas szerepe volt a Magyar Kápolna és a Magyar Keresztút megépítésében. Tudta, hogy ezek a stációk azoknak is közös imahelyet teremtenek, akik hazájuktól távol élnek" – hangsúlyozta.
A köztársasági elnök az összefogás, valamint a méltósággal élt élet és az emberi jócselekedetek csodájaként jellemezte azt, hogy a magyar szerzetes hazájától sok ezer kilométerre golgotát emeltetett.
     Az államfő beszéde után Erdő Péter bíboros megszentelte a szobrot. Az ünnepségen az M1 Híradó tudósítójának beszámolója szerint mintegy kétszázan vettek részt. Paulo Fonseca, a település polgármestere arról beszélt az ünnepségen, hogy Kondor Lajos hidat képez a két ország között. Mindig a fatimai üzenet tolmácsolását tartotta feladatának, közelebb hozta a híveket Istenhez és a jelenések üzenetéhez - emlékezett.
Erdő Péter bíboros – aki megáldotta a magyar kálvária felállításának ötvenedik évfordulójára készített emléktáblát a fatimai Szent István kápolnában – ott elmondott beszédében reményét fejezte ki, hogy az emlékmű a magyarság szeretetét fejezi ki a fatimai Szűzanya és egész Portugália iránt, és annak a reménynek is a jele lesz, amely "végigkísér minket egész történelmünk során".
     Erdő Péter szintén arra emlékeztetett, hogy Kondor Lajos életműve szorosan összeforrt a fatimai kegyhely fejlődésével azáltal, hogy a gyermekkorukban elhunyt fatimai pásztorgyermekek, Ferenc és Jácinta boldoggá avatási ügyének posztulátora volt.
A magyar szerzetes volt a lelke a világban szétszórt magyarság összefogásának is, amely lehetővé tette, hogy itt, Fatimában megépülhessen a magyar kálvária és a Szent István kápolna – mondta a bíboros.
A Szűzanya imádságot, szívbéli megtérést, bizalmat kért, és lenyűgöző vízióban rajzolta meg a véres XX. századot, amely az egyházat, és az Istenre néző emberséges élet eszményét egyaránt pusztulással fenyegette - fejtette ki Erdő Péter. Felidézte, hogy II. János Pál pápa, a Szent Péter téren ellene elkövetett merénylet után a saját életben-maradását is a Fatimában tisztelt Boldogságos Szent Szűz közbenjárásának tulajdonította.
A bíboros kifejtette, Szűz Mária annak ellenére is velünk van, hogy számos értelmetlen, fenyegető gyűlölködés, vagy testvérgyilkos háborúskodás, a keresztények elleni meg-megújuló gyilkos erőszak hullámai tapasztalhatók világszerte.
     A szoboravatást megelőzően Erdő Péter és António Marto leiria-fátimai püspök közösen mutatott be szentmisét az ötven évvel ezelőtt készült magyar kálvária közelében lévő Szent István-kápolnában. A misén részt vett Áder János és felesége, Herczegh Anita asszony is. Az M1 Híradó tudósítójának beszámolója szerint a misén csaknem kétszázan vettek részt, helyiek és zarándokok is.
Az államfő és felesége ezután koszorút helyezett el Kondor Lajos sírjánál is.

Forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/19215/Csak_akkor_gyozhetnek_a_rossz_eroi_ha_a_jok_tetlenek_maradnak

Férfi és nő keresztény szemszögből

Werner Neuer azonos című könyve nyomán, részletek.
(Forrásunk, a Szent Margit Lap 67. és 68. számában jelent meg)

  A keresztények meggyőződésére, viselkedésére (értékrendjére), soha nem szolgálhatnak zsinórmértékként a tudományos kutatások, melyek mindenkor revízió alá eshetnek. A mérce inkább a Szentírás, mely Isten kinyilatkoztatásaként mélyebb igazságokat tartalmaz, mint amire bármely emberi tudomány képes. Ez semmiképpen nem jelenti a tudomány lebecsülését, hiszen a valódi tudomány segít a híveknek az Isten által kinyilatkoztatott igazságok mélyebb megértésében.
     A keresztények első jelentős következtetése a nemek tudományosan megállapított különbözőségéből az, hogy Isten a férfit és a nőt azért teremtette különbözőnek, mert különböző szándéka van velük. Mert a nemek sajátossága nem egy vak evolúciós folyamat véletlen eredménye, hanem Isten tudatos és terv szerinti teremtő aktusának eredménye. Minden, amit Isten létrehoz, tehát az ember nemisége is, Isten mély szándékából fakad és az Ő magasztalására szolgál. A nemeknek tehát az a feladatuk, hogy megvalósítsák Isten teremtő szándékát és ezzel megdicsőítsék Őt. Ez azt jelenti az emberek számára, hogy nemi sajátságukat hálásan igenelik és tudatosan kibontakoztatják. Az ember Istentől teremtő életre hívatott. Ha fellázad Isten teremtése ellen, magát pusztítja el. Ha a nemek nemi létük ellen lázadnak és megpróbálják nemi sajátosságukat tagadni, az élő Isten ellen lázadnak és életüket a pusztulásnak szolgáltatják ki. A nemiség területén eluralkodó legsúlyosabb tévedések korában a keresztényeknek az a feladata, hogy életükkel megmutassák, miként lehet a férfilétet és a nőlétet Isten szándéka szerint kibontakoztatni, és miként válik ez a legnagyobb boldogság forrásává.
     A Krisztusban hívő férfin látni kell, hogy örömet jelent férfinak lenni, miként a nőn, hogy öröm számára nőnek lenni. A Szentlélek segíteni akar nekünk abban, hogy Isten teremtő szándéka a nemekkel örömteljes módon megvalósuljon.
     Nem akarjuk a nemek különbözőségéről szóló fejtegetésünket anélkül lezárni, hogy ne mondjunk valamit a férfiről és nőről való tudásunk korlátairól. Bármilyen gazdagok és megalapozottak is ismereteink a nemek különbözőségéről, a nemek keresztény szemszögből való vizsgálata megmutatja, hogy a férfilét és nőlét tökéletes racionális megértése el van zárva előlünk: Isten bölcsessége, mely minden művében megmutatkozik, mindig nagyobb annál, mint amit mi, behatárolt emberek képesek vagyunk felfogni. A férfi és nő fölött is mély titok lebeg, mely bennünk ámuló hódolatot kelt. A nemekről való összes tudásunk szükségszerűen csak töredékes marad (lásd: 1Kor 13,9), még akkor is, ha ezt a modern tudományhívő ember nem akarja elfogadni. A keresztények számára azonban az a tudat, hogy léteznek kifürkészhetetlen titkok, nem jelent megütközést, ez sokkal inkább a teremtő elképzelhetetlenül gazdag bölcsességének dicsőítésére sarkalja őket; mert „Ő alkotja, ami nagy s kifürkészhetetlen, csodás tetteinek se szeri, se száma”. (Jób 5,9)

Forrás 

 https://youtu.be/tFNZv_l2RPE

Megemlékezés egy igaz emberről

      Drága Kondor atyánk kitörölhetetlenül kapcsolódik Fatima történetéhez. A Fatimai Szűzanya a háborúzó emberiség és a szenvedő egyház számára elhozta a vigasztalás és a remény üzenetét Szeplőtelen Anyai Szívének gyengéd és anyai nyelvén, amely meghallja a gyermekek fájdalmát: „Szeplőtelen Szívem végül diadalmaskodni fog!” Mintha azt mondaná: legyetek bátrak, bízzatok: nem hagylak egyedül benneteket, a végén győzni fog a Szeretet és a Béke! Ugyanakkor arra is meghív, hogy együttműködjünk ebben a feladatban a világ bűnöseinek megtéréséért engeszteléssel, imádsággal, szentségimádással és bűnbánattal. Ez egyfajta meghívás, hogy belépjünk az isteni Szeretet Óceánjába, álljunk ellent és ne adjuk meg magunkat a rossznak; vállaljuk felelősségünket a szeretet, a jó és a béke győzelmének szolgálatában; s magunkon kezdve formáljuk át a világot.

     Így fogta fel a mi kedves Kondor atyánk Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletét. Számára az engesztelés a Szűzanya üzenetének magja volt. Ezért írja: „A Mária Szeplőtelen Szívének való odaszentelődés, az engesztelés és a megszentelődés ugyanazt a dolgot fejezi ki, és ezeket szükségszerűen az egész ember teljességével mély egységben és harmóniában kell megvalósítani.”
Ez valami olyasmi volt, amit ő meg is élt. Egyszer amikor betegségének végső szakaszában felkerestem, elárulta nekem: „Úgy akarom megélni a szenvedést, mint engesztelési felajánlást, ahogy a pásztorgyermekek tették.” Erre azt feleltem: „Ajánlja fel szenvedését a papi hivatások ajándékáért, amelyre az egyházmegyének olyan nagy szüksége van”. „Igen, igen” – felelte nyugodtan, mint aki nagy békét érez.
     Haláláig kimutatta az Egyház iránti mély szeretetét. Kötelességünk, hogy a Leiria-Fatimai Egyházmegye és a portugál Egyház nagy jótevőjének nyilvánítsuk őt. Kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerével nagy segítséget szerzett több egyházmegyének, plébániáknak, szemináriumoknak, kolostoroknak és szociális ügyeknek. A portugál egyház nagyon hálás neki és sosem felejti el őt.
A hit és a remény tekintetével nézzük most Kondor atyánkat, aki Isten boldogító szívében, teljes közösségben a szentekkel mindörökre él, elmélkedik és ízlelgeti a Szűzanya és a kis pásztorok örömteli társaságában Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek Arcának szépségét és irgalmas szeretetének minden gazdagságát!

António Marto Leiria-fatimai püspök ( Forrás )

TALÁLKOZÁSOK: 01. Kondor atya köszönti VI. Pál pápát;

02. II. János Pál és Kondor atya;

03. A Szűzanya és fatimai fia;

04. Lúcia nővér és Kondor atya;

05. A fatimai püspök, Orbán Viktor és Kondor atya 

     De lássuk újból lelkivezetője Dr Antalóczi Lajos véleményezését: „Évekre szóló személyes ismeret után elmondhatom: Erzsébet asszony egyszerű, de szívós, sokat szenvedett, kitartó egyéniség volt, akit az élet terhe, a keresztek nem törtek meg, hanem acélossá formáltak. Erős asszony volt, akinek az életében természetes volt az erények gyakorlása, a rendívül kemény böjt, a sok imádság és a porig való megalázódás. Idealizált lenne azonban az Erzsébet asszonyról alkotott kép, ha letagadnánk természetéből fakadó emberi gyengéit. Mindezek ellenére viszont határozottan ki kell jelenteni: Erzsébet asszony ezt a Lelki Naplót természetfölötti közreműködés nélkül nem tudta volna megírni. Nem lett volna rá képes! A Szeretetláng Napló esetében a jó szándékú emberi mesterkedés teljesen kizárt. Erzsébet asszonynak a Szeretetláng révén nagyon sok megaláztatásban volt része. Ugyanakkor hetente több napon, kenyéren és vízen böjtölt húsz éven át. Életét különösen megnehezítette, hogy a Szeretetláng révén látványos esemény nem történt. Nem volt gyógyulás, nem volt napcsoda, forrás vagy könnyezés stb. Csupán gyümölcsökről beszélhetünk, amiről a belső csoda megtapasztalói tanúskodnak. A csodák a lelkek mélyén mentek végbe. Jóllehet, ez a legnagyobb csoda, hiszen valamennyi jelenés minden eseménye éppen ezt a célt szolgálja, jelen esetben ennek nem voltak külső jelei, csak gyümölcsei. A lélek átformálódása pedig nem minden esetben látványos. Egyetlen regisztrálható, de mégis a legmeggyőzőbb fejlemény a Szeretetláng fogadtatása volt az egész világon. Kínától Amerikáig, Ausztráliától a skandináv államokig rengeteg nyelven és rengeteg országban közkézen forgott. Még japánul is kiadták. (Később szót ejtünk a Szeretetláng csodálatos kivirágzásáról Közép- és Dél-Amerikában.) Erzsébet asszonynak, aki igen megszenvedte a kételkedést is, ez volt egyetlen bizonysága és vigasztalása.”

(Antalóczi, Jelenések, üzenetek és a jövő. Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000.)

A Szeretetláng Mozgalmat hazánkban Erdő Péter bíboros érsek már 2009. június 5-én jóváhagyta 494-1/09 számú Dekrétumában, melyet másnap a X. Országos Szeretetláng Találkozón hirdetett ki – részlet: „...Jelen soraimmal a krisztushívők jogi személyiséggel rendelkező egyházi magántársulásaként az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében megalapítom a Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja Mozgalom Társulást. A társulás életére és munkájára Isten bőséges áldását kérem. Szolgáljon működésük hazánk lelki megújulására!” – idézet vége!

Erzsébet asszony Lelki Naplóját, Nihil obstat- és Imprimaturral a Magyar Katolikus Egyház kiadója, a Szent István Társulat adta ki 2010-ben!

(folyt.) 

(Kép: Erdő Péter jóváhagyó beszéde a 2010-es Országos Szeretetláng Találkozón.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, 

mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! 

Légy te az első!

 https://youtu.be/1DYbtfMjDyI

A leghíresebb verbita utolsó napjai

     Kondor Lajos atyát a végzetes betegség (leukémia és a hólyagrák) teljesen legyengítette, sokat szenvedett, de nem panaszkodott semmire, pedig járni sem volt képes. Amikor megkérdezték tőle, hogy van, mindig mosolyogva válaszolta: „Ó, nagyon jól!”, pedig a napi gondozás – beleértve még az etetést vagy a testhelyzet változtatást is – kellemetlenséggel járt számára, bár ezt igyekezett leplezni. Továbbra is dolgozni szeretett volna. Utolsó intézkedése az volt, hogy Lúcia nővér könyvét 19 nyelven tegyék közzé az interneten. Megtörtént, és  ITT található magyar nyelven is. Fatima nagy Apostolának legvágyottabb és legboldogabb percei – hasonlóan a három fatimai gyermekhez –, a szentáldozás volt. Ekkor mindig nagyon összeszedte magát, hogy méltón és engesztelő imádással fogadhassa az "Elrejtőzött Üdvözítőt" – ahogyan a kis boldog Jácinta nevezte az Oltáriszentséget. A végén mindig együtt mondta környezetével az Angyal imáját:

„Istenem hiszek Tebenned és imádlak Téged, remélek Benned és Szeretlek Téged. Bocsánatot kérek mindazokért, akik nem hisznek és nem imádnak Téged, nem remélnek Benned és nem szeretnek Téged. Amen”

Amikor az áldoztató pap áldást adott rá és elbúcsúzott tőle, akkor mindig csendben folytatta:

„Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek! Mélységes alázattal imádlak és felajánlom Neked a mi Urunk Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét, aki jelen van a föld valamennyi tabernákulumában, engesztelésül a szentségtörésekért a szidalmazásokért és közömbösségért, melyekkel Őt megbántják. Jézus Szentséges és Mária Szeplőtelen Szíve által könyörgök Hozzád a szegény bűnösök megtéréséért. Ámen.”

     Kezelő orvosa (Branca doktornő) saját betegeként kezelte Lajos atyát és rendszeresen látogatta Coimbrából. Ugyanígy Ângela nővér és Béla nevű unokatestvére, akik mindketten orvosok. Az utolsó napokban makacs láza volt. Branca doktornő október 28-án kereste fel utoljára. A diagnózis kritikus volt. 12 óra körül, amikor elbúcsúztak, Kondor atya azt mondta neki: „vége a látogatásnak!” Ő nem értette, vagy úgy tett, mint aki nem érti és azt felelte: „a holnapi viszontlátásig!” Rendesen evett és kért egy kis narancslevet. 14 óra körül megállt a szíve.
     Véget ért a látogatás és elkezdődött az ünnepi találkozó. Már megtanult lábak nélkül járni és szárnyak nélkül repülni. Véget ért a találkozás a szenvedéssel és a törékenységgel, és kezdődött a teljes együttlét szeretteivel: a Szentháromsággal, a Szűzanyával és a pásztorgyermekekkel. Már csak a bűnösök megtéréséért való szeretet égeti őt, mint mindenkit a Mennyben. Úgy halt meg, ahogyan az engesztelő imádásról írt keresztútjában fogalmaz:
„Segíts úgy meghalni, mint a Fiad, hogy azt mondhassam: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!”

( Forrás nyomán!)