A Hajnal Szép Sugara

Hívják azt a papot!

     Egy budapesti klinikán súlyos epekővel operáltak meg egy katonatisztet. Öt-hat hétig jóformán csak injekciókkal tartották benne a lelket. Meg is mondták neki, hogy betegsége emberi számítás szerint halálos. Megtéréséről azonban hallani sem akart, de egy jól eltalált pillanatban mégis csak elfogadta a Csodásérmet – mondván –, hogy
utóvégre "se nem árt, se nem használ", de papot ne hozzanak – tette hozzá!
     Egész nap föl sem hozták neki ezt a témát, pedig állapota válságosabbra fordult. Annál sűrűbben fohászkodtak azonban a nővérek a Csodálatos Szűzhöz, hogy ne hagyja elveszni a Szent Fia Drága Vére által megváltott szegény lelket.
     És az érem dolgozott. Éjjel a nagybeteg egyszer csak megszólalt:
- Hívják azt a papot!
     Az ápoló kedves nővér nyomban indult is, nehogy késve érkezzen a pap. De már szaladnak utána, hogy nagy baj van: mert a beteg kidülledt szemekkel földhöz vágta a feszületet és messze eldobta Érmét is.
     A gonosz lélek indított rohamot még egyszer s utoljára kiszemelt zsákmánya ellen.
Kérlelték, nyugtatták a haldoklót. Négyszer is visszakötötték rá az Érmet, de ő mindannyiszor letépte, eldobta.   Utoljára már közeledni sem lehetett hozzá.
- Menjenek innen, mert ütök! – kiáltotta.
     Mialatt így viaskodtak vele, megérkezett a főtisztelendő úr. Magával hozta Mária Fiát, a Béke Istenét. Amint belépett a szobába, a haldokló Laudetur Jesus Christus-szal köszöntötte. Feszületet és Érmet kért, s megható töredelemmel meggyónt, megáldozott. Alighogy véget ért a szertartás, félórára rá csöndes megnyugvással adta vissza megtisztult lelkét teremtő Istenének.

      Idézet a Naplóból: Nemigen szoktam álmodni, és ha igen, mire felébredek, azt is elfelejtem.De ezt az álmot nemhogy elfelejtettem volna, hanem inkább a felébredés után még jobban és élénkebben előttem volt.

Egy nagy, fekete korongot láttam. A korong a felhők közepe táján volt, körülötte szürkésen gomolygó felhőkkel. A korong bal oldalán különös kinézésű férfiakat láttam, egészen soványakat, majdnem test nélkülieket. Szürkés ruha volt rajtuk. Arcukat nem láttam, csak tarkójukat. Ezekről hirtelen megéreztem, hogy ördögök, mégpedig a fő gonoszok. Mikor a korongra pillantottam, épp akkor lettek kész. Valami vasszerű lemezzel takarták el az imént még kristálytisztán látható korongot. Amikor a vaslemezzel elfedték, jól megvizsgálták, hogy jó munkát végeztek-e. És nagy vigyorgó önteltséggel megállapították, hogy jó munkát végeztek, munkájuk eredményével meg vannak elégedve. A jobb oldalon fehér felhőkben éreztem, hogy valaki nézi őket. Nem tudom, hogy ki volt az, csak éreztem, hogy nem rosszindulattal van. Lábainál három személyt /férfit/ láttam. Nem tudom, kik voltak, de úgy éreztem, a gonoszok ellenfelei lehettek, mert ahogy nézték a fekete korongot, azon tanakodtak, hogy miképpen lehetne eltávolítani. Közben a bal oldali személyek közül, aki a legközelebb állt a jobb oldali személyekhez, közel hajolt és így szólt, szörnyű kárörvendően, mint aki egész biztos a dolgában:

„Ezt aztán vizsgálgathatjátok, ezt jól megcsináltuk.” S még azt is mondta, hogy sok bajunk lesz vele. Álmomban én is jól szemügyre vettem a fekete korongot, és nem tudom, hogy a jobboldali személyek is észrevették-e, de ahogy én elgondolkozva nézegettem, miként is lehetne a sötétségtől a korongot megszabadítani, észrevettem, hogy a szélénél kis átlátszó hajszálnyi rés van. Miután ezt észrevettem, nagy megkönnyebbülés vett erőt rajtam. Elhatároztam, hogy szólok a többinek, nincs minden veszve, csak fogjunk hozzá a fekete lap eltávolításához, mert sikerülni fog.

Felébredtem. Utána élénken átgondoltam az álmomban látottakat. Nem tudom, mit jelent, csak az a tudat maradt meg bennem, hogy bármilyen nehéz is, sikerült a lehetőséget megtalálni és a sötét korongot ismét átlátszóvá tenni. (I/66-68) (Később az álomra Erzsébet magyarázatot kapott)

(folyt.)

     Magyarország Királynőjének bensőséges kultuszát királyaink is elmélyítették népünk szívében, hiszen tudták, hogyha a Földön nincs már segítség, kihez fordulhatunk!

Szent László király, mint „Szűz Mária választott vitéze” a csatákban mindig Máriához fohászkodott segítségért. Mária tiszteletére építtette a nagyváradi székesegyházat és ő volt az, aki Magyarországot Regnum Marianumnak nevezte, mely a Szűzanya sajátságos közjogi méltóságát ‒ vagyis ‒, a tényleges királynői mivoltát nyomatékozta.

Kiemelkedő IV. Béla király is, aki a tatárjárás idején a születendő gyermekét Margitot Istennek és a Szűzanyának ajánlotta, és ő építtette fel a budavári ékes Nagyboldogasszony-templomot.

Nagy Lajos királyunk bőkezűen támogatta, felemelte és erősítette a Pálosok Máriás Engesztelő Rendjét!

Mátyás király Mária-tisztelete is kimagasló volt, hiszen pajzsán és aranypénzein Szűz Máriát a gyermek Jézussal ábrázoltatta. És bizony, egészen a modern korig „máriás” pénzek voltak használtban.

I. Lipót 1687-ben a Pozsony melletti Máriavölgy pálos kegyhelyén ajánlotta fel Magyarországot Nagyasszonyának. A király ezt a felajánlást a török megszállás alól való felszabadulás iránti hálából 1693-ban a bécsi Szent István dómban ünnepélyesen megújította.

A Királynőnknek méltán járó Magyarok Nagyasszonya ünnepet végül XIII. Leó pápa 1896-ban, az ezeréves keresztény magyar államiság alkalmából engedélyezte október 8-ra.

 Előző rész

Szomorúak vigasztalója – Könyörögj érettünk!

(Litánia itt!)

Elmélkedés: ‒ A nagy szomorúságok alkalmával egyedüli vigasztalónk a Fájdalmas Anya. Hisz' van-e fájdalom, amelynél Ő nagyobbat ne szenvedett volna. A Kereszt alatt álló Anyára joggal alkalmazza az Anyaszentegyház Jeremiás szavait: „Ó ti valamennyien, akik általmentek az úton, figyeljetek és nézzétek, vajon van-e fájdalom olyan, mint az enyém” (Sir 1,12). 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Harctéri csoda

     S. L. irgalmas nővér saját öccséről mesélte a következő történetet:
     Amikor kitört az első rettenetes világháború, öcsém külföldön tartózkodott. Bevonulásra haza kellett térnie. Mielőtt harcba ment volna, azzal bátorítottam, hogy Isten és a Csodásérmű Szűzanya nem fogja elhagyni, ha jobban bízik bennük, mint a fegyvereiben. Arra kértem őt, maradjon hű a Szentolvasóhoz és a Csodáséremhez.
Az olasz frontra került. Egy alkalommal 24-órás folyamatos golyózáporban húzódott meg katona társaival egy sziklába vájt fedezékben. Mikor a lövöldözés kissé szünetelt, valami ellenállhatatlan belső ösztönzésre előmásztak fedezékükből. Friss levegő után kívánkozva, egy kis sétára indultak. "Várjatok, – szólt öcsém társaihoz – hozom a fegyvereimet!" – s pár pillanat múltán diadalmasan felmutatta olvasóját, rajta a Csodáséremmel – mert a nővérem lelkemre kötötte, hogy állandóan magamnál hordjam! Most éppen ráérünk, imádkozhatunk is együtt néhány "Üdvözlégyet"!
     Barátai szívesen ráálltak. Szentolvasó imádkoztatás közben vagy fél kilométeres utat tehettek meg, amikor az olaszok hatalmas ágyúzásba kezdtek. Egy-egy gránát a közelükben is lecsapott anélkül, hogy egyiküknek is baja esett volna.
     Mikor ismét visszatérhettek fedezékükhöz, elképedve látták, hogy az telitalálatot kapott. Holmijukból semmi sem maradt. Kézzel foghatóan a Szeplőtelen Szűz mentette meg életüket.

     Az előzőkben említést nyert, hogy Erzsébet asszony pihenni és kikapcsolódni elment az egykori „Szociális Testvérek” rendházába, ahol alázatból megkérdezte, hogy mit segíthetne?

Egy fiatal „nővér” azt ajánlotta, hogy takarítsa ki a padlást!

A padlás természetesen olyan volt, mint a rossz álmokban: fullasztó, poros-szürke és tele kacattal. Erzsébet egy kicsit meg is orrolt ettől a „nagylelkűségtől”, de nem mutatta ki és alázatosan elvállalta!

Nekifogott hát 'erzsébetes' alapossággal pakolgatni és leporolni a dolgokat, amikor egyszeriben újra kellett megtapasztalnia, „hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra válik!” (Róm 8,28) Talált egy szürkéskék keménytáblás, 70 mm-es dombor-gerincű (szaknyelven: „kötészeti makettet”, vagyis üres oldalakból fűzött) könyvet. Az első oldalán Slachta Margit kézzel írott sorai voltak.

Erzsébet elkérte a „könyvet” Piroska nővértől, aki az első oldalt ügyesen kitépve, mosolyogva át is adta, mert tudta, hogy a naplók másolatához kell.

És Erzsébet asszony lemásolta az addig meglévő három naplót egy negyedikbe! (Ez azonban az évek folyamán eltűnt! Dr. Molnár Gyula bácsi kivitte Franciaországba, egy bizonyos Mirjam nővérhez, aki valami „máriás” rendben  a főnökasszony volt. Nos ezek a nővérek '89 után hazatelepültek Magyarországra és a Csatkai plébános,  Németh József adott nekik egy házrészt a plébánián. Itt a nővérek olyan súlyos és méltatlan viselkedést mutattak az atya iránt, hogy a Magyar Püspöki Kar örökre kitiltotta őket Kis-Magyaroszágról. Ekkor a Felvidéken telepedtek meg Pozsony környékén. A bizonyos napló másolatot kérte tőlük a Szeretetláng Mozgalom vezetősége, de ők nem is tudnak róla!)

(folyt.)

Az előzőek bizonyítására három példát hozok fel.

1) A Szent Koronának Magyarországon nem csak birtok-, de jogi státusza is van! Emlékeztetőül pl. a II. Világháború előtt, minden állami vagy igazságügyi döntést, a "Szent Korona nevében" hirdettek ki.

2) Egyedülálló tény, hogy a Szent Szűz képeinek, szobrainak megkoronázása vagy ábrázolása, kizárólag csak szimbolikus koronával engedélyezett, vagyis egyetlen más királyi ház jelvényét sem használhatják ‒ kivétel ebben ‒ az Árpádházi királyok Szent Koronája! Ez a Coronation Canonicá-ban lefektetett paragrafus is jelszerűen mutatja, hogy a Magyar Szent Korona nem csak azért szent, mert az Istenanyáé, hanem mert angyali eredetű ‒ amiként Hartvik püspök legendája is említi, sőt, egyes latin források "Sacra Coronának" is említik, amely szentségest jelent!

3) Nem szabad felednünk, hogy a Magyar Szent Korona nemcsak a magyarság számára "jogi személy státuszú", hanem például még a pápaválasztásra is vétójoga volt! Ez történt 1903-ban, amikor XIII. Leo pápa utódjául államtitkárát, a szabadkőműves Mariano Rampolla del Tindaro kardinálist választották a pápai trónra. Ámde Ferenc József osztrák császár és magyar király, a Magyar Szent Korona jogán a krakkói érsek által vétót jelentett be a konklávé döntése ellen, és sikerrel! Az ezt követő új választással kerülhetett a pápai trónra a velencei pátriárka Giuseppe Sarto, Szent X. Piusz.

(folyt.)

Előző rész

Bűnösök menedéke – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: ‒ A bűnös ember nem tehet jobbat, minthogy teljesen a Boldogságos Szűz anya karjaiba veti magát. Az Ő Szíve Szeretetlángja felperzseli a bűnt, csodálatos Tisztasága fertőtleníti a lelket, és Tökéletessége természetfölötti ambíciókat kelt a lélekben.  

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Eredményes kilenced

     A 10-es számú Honvédkórházban történt az alábbi eset:
     Komoly szívbajjal szállítottak be egy alezredest. Bár katolikusnak vallotta magát, közben azonban bevallotta, hogy több, mint 25 éve nem volt templomban s azóta nem is gyónt, mert nézete szerint ezt csak a papok találták ki.
     A nővér, látva a beteg súlyos állapotát, ajánlotta neki a Szentségeket. Tagadó választ kapott. Helyzete azonban mind aggasztóbbá vált. S mert a Csodásérmet sem fogadta el, a nővér titokban párnája alá rejtette azt és egy szent kilencedet kezdett érte a Szentséges Szűzhöz.
     A beteg állapota rohamosan súlyosbodott. Gyónásról azonban hallani sem akart. Azzal csak fölöslegesen izgatnák őt – mondta.
A szentkilenced 5. napján a beteg hangos jajveszékeléssel fogadta a nővért:
- Kedves nővér, segítsen rajtam! Jaj, mindjárt meghalok!
- Alezredes úr! Ne keményítse tovább a szívét, mert a jó Isten még mindig megbocsátólag hajol önhöz és kínálja az alkalmat. Ha elutasítja ezt a kegyelmet is, örökre elvész a lelke. Már pedig milyen jó lenne egy hosszú földi szenvedés után a jó Istennel megbékélve, a szép mennyországba jutni!
- Nem! – hangzott újra a válasz.
A nővér aggódó szívvel hagyta el a betegszobát.
- Szűzanyám, tégy csodát - fohászkodott! Ne hagyd elveszni ezt a szegény lelket!
Alig tett azonban néhány lépést a folyosón, a beteg sürgősen hívatta:
- Nővér, nővér, hívjon papot! Rövid előkészület után buzgón meggyónt, megáldozott, s fölvette a betegek szentségét a pápai áldással.
Utolsó pillanataiban hálás szívvel csókolgatta a Csodásérmet és mondogatta a kis fohászt.

     1965 második felében, minden imádság, elvonultság és küzdelem ellenére sem zajlott az élet zökkenőmentesen! Gondoljunk bele! Erzsébet asszony égi kérésre böjtölt és adorált, sorra felkereste azokat a papokat Budapesten, akiket az Úr név szerint kijelölt neki! És végül, nem csak ezen igyekezetének a „hiábavalóságát” kellett megtapasztalnia, de családtagjainak egyre kilátástalanabbnak látszó helyzetét is. (IV/31)

Ha az Olvasó belegondol, hogy a fentiek mennyi időigénnyel jártak, akkor maguk is csodálkozva olvassák, hogy Erzsébet asszony, még a böjtnél és az ismeretlen papok felkeresésénél is keményebb feladatot kapott az Úrtól. Éspedig azt, hogy az addigi három naplófüzetét, saját kezűleg másolja le egy különálló vastag füzetbe!

Tudnunk kell, hogy amiként Jónás próféta rühellte a prófétaságot, akként volt Erzsébet asszony is az írással!

Bár a felszólításnak nem mondott kifejezetten ellent, de halogató kifogásokat keresett, mint például egy alkalmas, vastag füzet keresése. Tbk. emiatt sem fogott hozzá.

Egy napon aztán a kerten belüli jeges járdán elcsúszott és eltört a bal keze. Ő mesélte, hogy épp nem volt ideje orvoshoz menni, ezért csak másnap ment el a kórházba, ahol elképedve hallgatták, sajátos hozzáállását!

Bal kezének eltörését Erzsébet figyelmeztetésnek vette a másolásra!

Legkevésbé a kéztöréstől, de tény, hogy kimerült volt és úgy érezte kikapcsolódásra, lelki frissülésre lenne szüksége. Ezt megbeszélte Piroskával (a mellé rendelt nővérrel), aki meghívta őt a hűvösvölgyi volt missziós rendházukba 8 napos lelkigyakorlatra.

Az egykori „Szociális Testvérek” egykori rendháza (II. ker. Báthori L. u. 10) lakóházként működött ekkor, néhány volt szerzetesnő lakóval. Erzsébet kitörő örömmel fogadta a lehetőséget. Gondolta, hogy a törött karját is pihenteti!

A közös elmélkedések és imádságok szünetében nem tudott mit kezdeni magával, azt meg különösen nehezen viselte, hogy „mások dolgoznak őrá”. Megkérte tehát a nővéreket, hogy adjanak neki valami „félkezes” munkát. Jellemző, hogy az egyik fiatal „nővér”, a lelki elvonulást kereső, de udvarias vendégnek a legelképesztőbb feladatot kínálta fel, miszerint, menjen fel a padlásra takarítani!

(folyt.)

De lássuk e három ünnep történetiségét!

Augusztus 15-e nem csak Mária Mennybevételének ünnepe okán, de a szentistváni Országfelajánlás által lett nemzetünk legnagyobb ünnepe. Sajátos módon épp Magyarországon nem munkaszüneti nap. Ezt ugyanis az eddigi kormányok csak annak feltételével adták volna meg, ha a protestánsok lemondanának a Húsvét Hétfő mintájára tartott Pünkösd hétfőjükről.

Holott augusztus 15-én Szent István szentkoronás országfelajánlását is ünnepeljük, azt, hogy örök államjogi szerződés jött létre Magyarország és a Mennyek országa között! Ez pedig páratlan, nem csak az államszerződések-, de a világ népeinek történetében is!

1038. augusztus 14-én első királyunk, érezve halála közeledtét, összehívta a Magyar Egyház- és az ország nagyjait ‒ mondhatni az akkori "parlamenti bizottságot" ‒, és az ő jelenlétükben felajánlotta a Szent Koronát, az ország földjével, minden javával, rendjeivel és népeivel a Boldogságos Szűz Mária örökébe, s ezzel a Isten Szentséges Anyját Magyarország örökös királynőjévé tette. És ennek, úgy szakrális-, mint közjogi következményei is lettek. Mennyei Királynőnk az államigazgatásbani főségét, a Szent Korona által érvényesíti, bár ezt az égi vezetést a később megjelenő reformátorok és ateista politikai tényezők folyvást igyekszenek akadályozni!

Az országfelajánlás jelentőségének elmosására több más nemzet felajánlás-analógiáját hozzák fel, elhallgatva a Magyar Szent Korona eszmeiségének mibenlétét, a szent és angyali mivoltát, sőt az egyházi- és nemzetek feletti státuszát is!

(folyt.)

Előző rész

Betegek gyógyítója – Könyörögj Érettünk!

(Litánia itt!) 

Elmélkedés: ‒ A Máté evangéliumában elhangzó szavak visszhangzanak minden Mária-jelenésben: ”Beteljesedett az idő... Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban!” (1,15) Mária ismételt felhívásai, az aggódó Édesanya kérései a megtérést és bűnbocsánatot igénylő gyermekeinek testi-lelki gyógyulása érdekében. 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Gyógyulás és életerő

      Germány Károly írta Nógrádverőcéről 1937. február 21-én:
Feleségem megkért, hogy a Tisztelendő Nővéreknek leírjam a betegségem és gyógyulásom lefolyását. Szolgáljon ez is hálaadásul a mindenható Istennek és Szűz Máriának, hogy engem így megsegített és életben hagyott családom javára.
     1935. decemberben hirtelen lépvérzést kaptam, s ez néhány hónapon belül többször is megismétlődött. Közben kórházi és szanatóriumi kezelésen mentem át. Időnként jobban lettem ugyan, de a vérzés megismétlődött.
     Szeptemberben 15-én oly rosszul lettem, hogy a községünkben levő két orvos tehetetlenül állt mellettem. Mentővel szállíttatott az Uzsoki utcai kórházba. Ott sem tudták elállítani a vérzést. A szállítás közben a mentők, elláttattak a haldoklók szentségével is, mert annyira rosszul voltam.
A kórházban vérátömlesztést kaptam, de javulás csak nem állott be. Miután más kezelés már nem állt rendelkezésükre, szintén mentővel szállíttattak vissza családomhoz, hogy még életben lássanak.
     Október 1-én esti 8 órakor érkeztem haza váratlanul. Egyedül kislányom Évike volt otthon. A feleségem felgyógyulásom szándékára elment gyónni és az esti ájtatosságon vett részt. Úgy szaladtak el érte. Hazaérve egészen megrémült, mert teljesen halotti formám volt.
Ekkor Évikémnek, akinek én voltam a mindene, hirtelen levette nyakáról az Érmet s az enyémre tette. És csodák csodája! Ettől fogva egyre jobban lettem, a vérzés teljesen elmaradt. Nyilvánvaló volt, hogy Évikém csodás Szűzanya-érme segített rajtam.
     December elejéig feküdtem erőtlenül. Nyolcadikán Szűz Mária ünnepén nagyon bántott, hogy nem tudok fölkelni s elmenni hozzá a templomba. Kértem Őt, adjon erőt, hogy fel tudjak kelni. És bekövetkezett a második csoda. Ezen imádságom és kérésem után oly erőt kaptam, hogy felöltözködtem. Pedig előtte való nap még a feleségem mosdatott és magamat sem bírtam tartani.
     Ez az Istentől jött erő bámulatba ejtette családomat és a szomszédokat is. Mind azt mondták: Lám, mily nagy hatalma van a jó Istennek és a Boldogságos Szűz Máriának! Mert tudott volt, hogy már lemondottak rólam az orvosok és nem volt már emberi segítség számomra.

     Tehát életemet a jó Istennek, a Boldogságos Szűz Máriának és a Csodásérem kegyelmi hatásának köszönhetem. Amíg csak élek, családommal együtt napi imánkban köszönjük meg Szűzanyánk végtelen jóságát.

     Az előzőkben felsoroltam a kármelita Marcell atya sanyarú sorsát és annak vélt indokait, ami miatt Erzsébet asszony lelkivezetését elutasította!

e). Nyomorúságos életkörülményei miatt az idegzsába egyre jobban kezdte gyötörni, melyre nyugalom és meleg lett volna a terápia. Ennek ellenére minden nap 6-7 órát gyóntatott (ősztől-tavaszig) jéghideg kis helyiségben. Amikor végre biztosítottak számára egy nyirkos és kifűthetetlen udvari szerszámos kamrát (!), boldogan költözött be újra a ,,cellába”. (Emlékhelyként ma is megtekinthető a rendház Rózsafa utcai bejárata felől!) Erzsébet jelentkezése idején (1962-ben) már többször volt Marcell atya kórházban, műtéteken esett át és életereje is nagyban megfogyatkozott.

Vajon tévedtek volna az Égiek azzal, hogy a Szűzanya Szeretetlángja ügyében Marcell atyára és a Kármelita Rendre számítottak? Aligha! Isten mindenkor tiszteletben tartja a szabad akaratot és számít az emberekben eredendően meglévő jóra való készségre. Sajnos bizony, ez állt a Marcell atyát körülvevő maroknyi kármelitára is!

De némi felelősség terheli a korabeli gyóntatók hozzáállását is! Ha a bátortalan és időhúzó magatartásuk helyett, akár csak egy évvel korábban irányítják Erzsébet asszonyt Marcell atyához, ő jobb erőnlétében, bizonyára még felkarolta volna Égi Anyánk Ügyét, mely számára aligha lehetett ismeretlen fogalom, hiszen (Marcell atya) naplójában 1957. január 24-én így ír: „Sok-sok áldozat kell, hogy innen indulhasson el a katolikus restauráció, a nagy megújhodás. Kérjük a Szentlelket, jöjjön el az egész világ szívébe és művelje csodáit.”

Nyilvánvaló, hogy már az első, Erzsébettel való lelki beszélgetések során tökéletesen felmérte az Ügy nagyságrendjét és a látnok őszinteségét. Tudatában volt, hogy lelkivezetőként önmagára hagyatottan ilyen súlyú ügyet felelősséggel, minden egyházi hatáskör nélkül képtelen képviselni!

Tisztában volt azzal is, hogy nem adhat semmiféle támadási felületet, sem a politikai apparátus, sem a szorongatott egyháziak felől! Marcell atya már maga is teljesen csak az Égiekben bízott és ezt ajánlotta a türelmetlen Erzsébetnek is: „Csak legyen bizalommal, a Szűzanya mindent elintéz!” (Ha a kedves Olvasót bővebben érdeklik az ide vonatkozó naplórészletek, akkor olvassa el a Lelki Napló II/1-3 és II/88-89-i bejegyzéseit!)

(folyt.)

     A magyarság Boldogasszony-tisztelete a történelem homályába vész. Jóllehet később nem volt számukra ismeretlen az őskeresztény tanítás sem. Ezt igazolja a honfoglalók sírjaiban talált keresztek, hátoldalukon a tárt karokkal imádkozó Babba Mária, mintegy a "Megváltó Társaként"! Ezen ismereteikkel is magyarázható a magyarságnak a Római Katolikus apostoli hitelvekkel való gyors azonosulása. Ez pedig teljesen egyedülálló a népek történelmében!

Nem csoda tehát, ha nekünk magyaroknak három olyan ünnepünk is van, mely sajátosan kötődik a máriás lelkiséghez.

Ezek:

- augusztus 15-e a Nagyboldogasszony főünnepe, mely a magyarságnak egyben a szentistváni országfelajánlás ünnepe is.

- január 16-a, a Remeték Királynőjének ünnepe, melyben a Pálos Rend Anyját és Védasszonyát köszöntjük. Csupán megjegyzem, hogy nem lenne szabad a január 16-ról megfeledkezni, mert a Pálosok az egyetlen magyar alapítású rend, és a Pázmány Péternek tulajdonított intelem így szól: "hogyha virágzik a Pálos Rend, akkor virágzik a magyar nemzet is!"

-  február 2-a ‒ Gyertyaszentelő Boldogasszony napja ‒, melyhez Mária Szíve Szeretetlángjának ünnepe is kötődik.

(folyt.)

Oltalom a harctéren

     Az 1942. év nyarán a Budapest Keleti pályaudvarról harctérre indultak honvédeink. A vezénylő fiatal tiszt fölszólította csapatát, hogy mindenki szerezzen be magának Csodásérmet, mert nem hajlandó olyan katonával elindulni, aki nem helyezte magát Szűz Mária különös oltalma alá. A csapat legénysége készséggel eleget tett a parancsnak. Egytől-egyig fölvértezték magukat a Csodáséremmel.
     Történt azután, hogy orosz földön kemény ütközetre került sor. Egyszer csak arra eszméltek, hogy támadóik bekerítettek őket. Egyetlen lehetőség sem volt, hogy a gyűrűből kitörjenek. Szovjet fogságba esni pedig gyötrelmesebb volt a halálnál. Mindenki a Csodásérmű Szűzanyába helyezte bizalmát.
     Mintha vakság sújtotta volna az ellenséget, azok érthetetlen okból visszavonultak. Honvédeinknek bántódás nélkül el tudtak vonulni és a derék csapat utolsó szál emberig hazakerült Budapestre. Többen sebesülésekkel ugyan, de valamennyien életben maradtak. 

     Kedves Olvasóm! Az előző részben a boldogreményű Marton Boldizsár Marcell atyának a Szeretetláng üzenetéhez való viszonyulását taglaltam!

Gondoljuk át még egyszer, Marcell atya azon mondását: „Én, leányom, nem tehetek semmit. Ha a Szűzanya rám bízta volna, az más, de így nem tehetek semmit. Csak legyen bizalommal, a Szűzanya mindent elintéz. Én megteszek mindent, imádkozok és szenvedéseimet is fölajánlom.” (vö. II/2)

Felsorolom a szentéletű gyóntató sajátos elutasításának lehetséges okait:

a). Marcell atya lényegében hitelesnek tarthatta a Szeretetláng ügyét, hiszen ha csupán annyi kifogása volt, hogy a 'Szűzanya nem őrá bízta'. Még nagy elszántságot is feltételezett önmagáról, „mert ha ő kapta volna”, ám „így” sajátos helyzetében már nem vállalhatta! Cusztódia nővér válaszpróbálkozása is ezt látszik igazolni.

b). Az atya saját tehetetlenségére való utalása, mindenképp célzás volt gyötrelmes egészségi- és életkörülményeire! Pl. A Rend feloszlatást követően (1950), rendfőnöke a Rózsafa utcában fennmaradó számos „templom-gondnoki” szobából nem biztosított számára helyet, sőt albérletet ajánlott Marcell atyának egy családnál, ahol nemhogy kosztot, de még önálló szobát sem biztosítottak neki!

Volt, hogy végállomástól-végállomásig utazgatott villamoson, kisétált a Margitszigetre vagy felment a Jánoshegyi csendbe imádkozni, ahol esetenként lelki gyermekeit is fogadta. A „cella nélküli Remete” végtére is hajléktalan volt! (lásd lenn!)

c). Tekintve tehát, hogy Marcell atya tudatában volt az állandó megfigyelésének (mely egészen az 1966-ban bekövetkezett haláláig tartott) és nem akarta a bontakozó Szeretetláng Mozgalomra terelni a belügy figyelmét. Ezért is mondhatta, hogy „mivel nem én kaptam”!

d). Felsejlik azonban egy sajnálatos háttértörténet is, melyet megpróbálok röviden összefoglalni: Marton Marcell kármelita, a XX. század egyik legnagyobb magyar gyóntatója volt, akiről gyónóinak visszaemlékezései alapján állítható, hogy lélekbe látott. A gyónásra várók hosszú sora némi féltékenységet szült rendtársai körében és néhányuknak kapóra jött az un. „látnok botrány” (Győr, 1936), mely Marcell atyát vétlensége ellenére is nagyfokú óvatosságra intette a továbbiakban. (II/89)

Egy Sz. Ilonka nevű gyónó, állítólagos látomásaival és hihető „égi üzeneteivel” ostromolta az atyákat! Voltak papok, aki örömmel hallgatták „biztató értesüléseit”. Ám amikor kiderült, hogy csupán tehetséges csaló, mindnyájan Marcell atyára mutogattak mondván, hogy csak ő vette komolyan. Ez természetesen nem volt igaz, sőt a nő terjesztette róla a „támogatást” azért, amiért mindig szigorúan csak a gyónási beszélgetésre intette!

(folyt.)

Hajnali Szép Csillag – Könyörögj érettünk!

(Litánia itt!)

 Elmélkedés: ‒ A napfelkeltét megelőző, reményt adó csillag a Naptól kapja ragyogását. Mária viszont közvetlenül az Isteni Napot ‒ Krisztus Fényét ‒ sugározza a még sötétség és homály borította népek számára. 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

A FATIMAI ELSŐSZOMBAT https://youtu.be/PXdDPf-3XCc

     Erzsébet asszony évekig azon gondolkodott, hogy miként értheti a kármelita Marcell atya kijelentését: „Én leányom nem tehetek semmit. Ha a Szűzanya rám bízta volna, az más, de így...”

Nos, Marcell atya utolsó gondozója Hódosy Erzsébet Cusztódia nővér IML (Isteni Megváltó Leányai) nővér, így próbálta megválaszolni ezt a 'talányt': „Az atya nem akarta a Szeretetláng ügyére ráhozni a hatóságokat! Őt ugyanis figyelték és napközben egyenesen bujkálnia kellett, mivel a Szemináriumból pl. tévedésből vitték el az 'ávóra' Marcell Mihály teológiai tanárt, akit az adategyeztetések után szabadon engedtek.”

(Hozzá teszem, hogy Mihály atya figyelmeztette ezt a kollégáját! A tévedést követően a belügyisek még egy alkalommal próbálták Marcell atyát letartóztatni, de az egyik kirendelt nyomozó a lakásából indulva, még a saját ajtajában holtan esett össze!)

Sok mai Olvasóm el sem tudja képzelni, hogy milyen volt az a „népidemokrácia”, amely mindenkit figyeltetett, és különösen az egyházat akarta megfosztani szervező és lélekmentő feladatától!

És ebben a veszélyes közegben kellett feladatokat teljesítenie Erzsébet asszonynak!

A Lelki Napló szerint a Szűzanya így szólt Erzsébethez: „Leánykám, ne légy bátortalan, indulj el mielőbb. Szeretetlángom a Kármelből fog elindulni. Ők tisztelnek Engem a legjobban, vagyis ők vannak erre legjobban hivatva, hogy tiszteljenek engem. Vigyél két gyertyát, gyújtsd meg előbb a te kis lángodat, add tovább az én kármelita fiamnak...” (I/40)

 (folyt.)

Felelősek vagyunk embertársunk üdvösségéért

     Körülbelül egy héttel később O'Leary atya az Oltáriszentségről szeretett volna beszélni az öt fogollyal. Ismét úgy tűnt, hogy Szűz Mária már előre felkészítette Claude-ot. Az atya megengedte neki, hogy elmagyarázza a többieknek: "A Szűzanya azt mondta, hogy a szentáldozás szemünknek csupán egy darab kenyérnek tűnik, ez a fehér ostya azonban valóban az ő Fiának valóságos teste. Elmagyarázta nekem, hogy Jézus, aki az Eucharisztiában jön hozzám, bennem van. Mi több, pontosan olyan, mint amilyen akkor volt, mikor Betlehemben megszületett. Ezért kell a szentáldozás után csakis vele foglalkoznom és azt tennem, amit Ő tett egész élete folyamán: szeretni Őt, imádkozni Hozzá, áldását kérni és hálát adni neki. Abban a pillanatban nem kell senki és semmi mással foglalkoznom, csupán Vele."
     Elérkezett a tanítás befejezésének ideje. 1944. január 16-án Claude-ot és négy társát megkeresztelték. Négy nappal később, éjfél után öt perccel kellett végrehajtani a halálos ítéletet. Az ítélet végrehajtása előtt egy nappal Williamson serif megkérdezte Claude-tól, hogy mi az utolsó kívánsága. Mindenkit meglepett, hogy egy közös ünnepséget kért. Claude örült, hogy nemsokára találkozik Jézussal, akit annyira megszeretett, s aki a keresztség és a bűnbánat szentségében megbocsátotta minden bűnét. Az őrök egy órát töltöttek a foglyokkal, melynek során közösen elimádkozták a keresztutat, és felajánlották imáikat Claude-ért. Végül O'Leary atya elhozta az Oltáriszentséget, s megáldoztatta Claude-ot. Majd mindannyian térdre borultak, s imádkozva várták az ítélet végrehajtásának óráját, amely könyörtelenül közeledett.
     Tizenöt perccel az ítélet végrehajtása előtt Williamson serif futott oda az elítélthez azzal a hírrel, hogy a büntetés végrehajtása két héttel későbbre tolódik. A serif és az ügyész mindenáron igyekeztek megmenteni Claude életét. Ő azonban elsírta magát. O'Leary atya és a serif azt hitték, hogy az öröm és megkönnyebbülés könnyei ezek az ítélet elhalasztása miatt. Claude azonban sírva felelte: "Nem értenek semmit! Vajon látták valaha a Szűzanya arcát, és belenéztek már a szemébe? Ha ez megtörtént volna, egy nappal sem szeretnének tovább élni. Mi rosszat tettem az utóbbi napokban - fordult a paphoz –, hogy Isten nem engedi, hogy hazatérjek? Miért kell még két hétig a földön maradnom?"
Minden hívő élete felkészülés az irgalmas Jézussal való találkozásra. Claude már úgy érezte, hogy felkészült. A saját üdvösségünkért való felelősségen kívül azonban keresztényként mások üdvösségéért is felelősek vagyunk és fontos szerepet játszunk. Ezt a dilemmát fogalmazta meg Szent Pál is: "A kettő között vívódom: szeretnék elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez mindennél jobb lenne" (Fil 1,23). Tapasztalt papként jól értette ezt O'Leary atya is, aki rögtön rájött, hogy ez a döntés lsten Claude-dal való rejtett szándékára mutat. James Hughes-ról volt szó, aki annak ellenére, hogy katolikus családban nőtt fel, erkölcstelen életet folytatott, s gyilkosságért ítélték el. "Talán Szűz Mária azt kéri tőled, hogy ezt az időt a földön Hughes megtéréséért ajánld föl" – mutatott rá az atya. "Miért nem ajánlsz föl minden pillanatot, amelyet a Szűzanyától elválasztva töltesz, azért az elítéltért, hogy ne legyen örökké Istentől elválasztva?" Claude beleegyezett, és megkérte a papot, hogy tanítsa arra az imára, amelyet Hughes üdvösségéért tudna felajánlani.
     A fiatalember még aznap így fordult a paphoz: "Atyám, Hughes ittlétem kezdetétől utált engem, most azonban gyűlölete nem ismer határokat..." Mindezek ellenére Claude földi életének utolsó két hetében kitartóan imádkozott Hughes-ért, mindent megbocsátott neki, és könyörgött megtéréséért. Tizennégy nap múlva Claude-ot kivégezték. O'Leary atya ezt mondta: "Még soha senkit nem láttam, aki ilyen örömmel nézett volna szembe a halállal..." Szorosan halála előtt ezt mondta a papnak: "Készen állok arra, hogy elmenjek."

Angol nyelvű forrás nyomán

(folyt.)

Mennyország Ajtaja – Könyörögj érettünk!

(Litánia itt!)  

Elmélkedés: – A jeruzsálemi Templom elpusztult az ékes kapujával együtt. Az Üdvözítő Jézus az új Templom, és Hozzá Mária az Ékes Kapu! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     A lelki naplóban 71-szer szerepel a kármelita szó, ebből az égiek 18-szor „kármelita kislányom”-nak, 8-szor pedig „kis kármelitám”-ként szólítják Erzsébetet. Az tény, hogy a Szeretetláng látnoka harmadrendi kármelita volt, melyet 1946-ban vett fel a Budapest, Huba utcai Kármelben.

Rendi neve: Kármelhegyi Boldogasszonyról nevezett Jolánta volt.

Lelki Naplójában ez olvasható: „Leánykám Szeretetlángom először a kármelben fog kigyúlni. Mert van-e hely, ahol jobban tisztelnek Engem mint ők, vagy legalábbis ők vannak erre legjobban hivatva...” (I/84)

A Naplóból kitűnik, hogy a Szent Szűz kifejezett reménnyel van ügyének a kármeliták részéről való felkarolására, „legalábbis ők vannak (lettek volna) erre legjobban hivatva.” (Ld. I/84) Feltűnő, sőt egyenesen ellentmondásosnak tűnhet, hogy az Égiek Erzsébet lelki vezetését újból és újból arra a Marcell atyára kívánták bízni, aki a saját kármelita rendtársai részéről való kirekesztettségében, a politikai üldöztetés és egyre súlyosbodó idegzsába (neuralgia) betegsége miatt képtelen volt ezt felvállalni.

A naplóban Marcell atya neve 26-szor szerepel, ezen felül még „az én kármelita fiam”-ként is többször említve van.

A kármelitáknak a Szeretetláng ügyében elmaradt szerepe kérdésként merült fel Dr. Takács Nándor Jusztin OCD püspökben is. (Akinél – mint illetékes püspöknél – bár 3 évig volt a négy kéziratos Lelki Napló. A kérdését mégsem ennek alapján tette fel nekem, hanem a barátilag neki átadott „A szeretet lánghevében” c. készülő könyvem kézirata alapján.)

Tehát találkozásunkkor a püspökatya csodálkozását fejezte ki, hogy abban az időben Erzsébet miért nem fordult Marcell atyához, vagy ha megtette is, az atya vajon miért nem állt az ügy mellé!? Erre hirtelen azt tudtam válaszolni, hogy akkor Marcell atya már nagyon beteg volt.

Tekintve, hogy Marton Boldizsár Marcell kármelita atya boldoggá avatása folyamatban van, illő egy kicsit többet írnom róla!

A püspökatyával folytatott rövidke beszélgetésben sajnos nem kerülhetett sor, Marcell atya Erzsébetnek a Szeretetláng ügyére adott 'dodonai' válaszára: „Én, leányom, nem tehetek semmit. Ha a Szűzanya rám bízta volna az más, de így nem tehetek semmit. Csak legyen bizalommal, a Szűzanya mindent elintéz. Én megteszek mindent, imádkozok és szenvedéseimet is fölajánlom.” (vö. II/2) 

(folyt.)

Mit ígért Jézus azoknak, akik megtartják az elsőpénteki nagy kilencedet?
Ez azt jelenti, hogy kilenc egymást követő hónap első péntekén meggyónnak és megáldoznak.

Megadom nekik az állapotukhoz szükséges kegyelmeket.
Családjaiknak megadom a békét.
Minden bánatukban megvigasztalom őket.
Életükben és különösen haláluk óráján biztos menedékük leszek.
Minden vállalkozásukat megáldom.
A bűnösök szívemben megtalálják az irgalom forrását és vég nélküli tengerét.
A lanyha lelkek buzgókká lesznek.
A buzgó lelkek nagy tökéletességre jutnak.
Megáldom a házakat, ahol Szíven képét kifüggesztik.
Azoknak, akik a lelkek megmentésén dolgoznak, olyan erőt adok, hogy még a legmegrögzöttebb
bűnösöket is megtérítik.
Azok neveit, akik ezt az ájtatosságot terjesztik, szívembe írom, és onnan soha ki nem törlöm.
Végül Jézus Szíve legnagyobb ígérete az elsőpénteki nagy kilencedet elvégzőknek a következő:
Mindazok, akik kilenc egymás után következő hónap első péntekén a szentségekhez járulnak, vagyis
meggyónnak és megáldoznak, nem halnak meg kegyelem nélkül, sem a nekik szükséges szentségek vétele
nélkül. Isteni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban.

(Forrás: http://www.farkasretiplebania.hu/jezus_szive_tisztelet)

Egy halálraítélt rendkívüli megtérése

     2013. június 29 és július 10 közt tizenhárom részben írtam már a Csodásérem csodáiról, e posztokat megelőzően pedig (június 14-től), a Csodásérem történetéről. Most azonban újabb három résszel bővítem a Szűzanya rendkívüli csodáit, melyet a Csodásérem révén közvetített.
     1944-ben a húszéves fekete elítélt várta halálos ítéletének végrehajtását, az USA-beli Missisipi állami börtönben.
Claude Newman 1923-ban született egy Mississippi folyó melletti kis faluban az Egyesült Államokban. Ötévesen elszökött az anyjától és nagyanyjánál, nevelkedett. Már nagyon fiatalon keményen dolgozott az ültetvényeken, ahol nagyanyja kicsapongó férje Sid Cook is dolgozott.
     Egy alkalommal, a már 19 éves  Claude észrevette, hogy Sid ütlegeli és megalázza szeretett nagyanyját. Hirtelen harag hatására megölte a brutális férfit és elmenekült. Néhány napon belül azonban elfogták, és gyilkosságért villamosszék általi halálra ítélték.
     Négy rabtársával volt egy cellában. Egyik este Claude figyelmét felkeltette egyik társa nyakában függő ovális érmecske.Ismétlődő kérdésére, hogy mi az, annyira feldühítette cellatársát, hogy letépve az érmet Claude-hoz vágta. Ő felvette a földről és az őr engedélyével nagy örömmel a nyakába akasztotta.
     Az ezt követő egyik éjjel Claude egy érintést érzett, melyre rémülten felébredt. Egy gyönyörűséges hölgy állt mellette. Először ijedt volt és nem tudta mit tegyen, de a Hölgy így szólt hozzá: "Ha a gyermekem akarsz lenni, és el akarsz fogadni édesanyádnak, hívass egy katolikus papot!" Ezzel eltűnt... Claude-nak, aki még sosem került kapcsolatba a Katolikus Egyházzal, eszébe sem jutott volna, hogy egy katolikus pap bármi módon is segíthet neki, s elvezetheti az üdvösséghez. Úgy tett azonban, ahogy a Hölgy mondta.
     A következő reggelen tehát Claude-t meglátogatta Robert O'Leary misszionárius, aki azon a környéken dolgozott. Claude Newman megosztotta vele titkát, hogy mi történt az éjjel, s más foglyokkal együtt megkérte a meglepődött misszionáriust, hogy magyarázza meg ezt a szokatlan esetet. A pap először szkeptikusan reagáIt, bár a másik négy fogoly, akik ugyan semmit sem láttak, buzgón bizonygatták, hogy Claude nem hazudik. A misszionárius tehát megegyezett velük abban, hogy a katekizmust fogja nekik tanítani.
     Claude Newman azonban nem tudott sem írni, sem olvasni, mivel sosem járt iskolába. Még alapvető vallási ismeretei sem voltak. Lényegében szinte semmit sem tudott – nem ismerte Jézust, de valahol hallotta, hogy létezik Isten. Így kezdődött a hitoktatás, melyen Claude más fogolytársaival együtt vett részt. Hamarosan kitűnt azonban, hogy Claude egy kivételes tanuló.
     Egyszer O'Leary atya a gyónásról beszélt a foglyoknak. Nagyon meglepte, mikor Claude ezt mondta: "Ezt már hallottam. A Hölgy azt mondta nekem, hogy amikor gyónunk, nem a pap előtt borulunk térdre, hanem az ő Fiának keresztje előtt. Ha pedig bűneinket őszintén megbánjuk és megvalljuk, a vér, amelyet Jézus értünk ontott a keresztfán, lemossa vétkeinket és megtisztít."  
     A papot ez mélyen megrendítette. Félrevonultak, hogy a többiek ne hallják, miről beszélnek, s akkor a fogoly ezt mondta neki: "A Hölgy azt, is mondta, hogy mindig, mikor az atya kételkedni kezd vagy félelem tölti el, emlékeztessem arra az ígéretére, amelyet 1940-ben a holland lövészárkokban tett, mert ő még mindig vár arra, hogy teljesítse."  Ezenkívül Claude még leírta neki azt is, miben rejlett ez az ígéret, ami a papot teljesen meggyőzte arról, hogy valóban az Isten Anyja szólt hozzá.
     Claude biztatta barátait: "Ne féljetek a gyónástóI! Én megvallottam bűneimet az Istennek. A Szűzanya elmagyarázta nekem: a pap által Istennel beszélünk, Isten pedig a pap által válaszol." 

Angol nyelvű forrás nyomán

(folyt.)

Frigynek Szent Szekrénye – Könyörögj érettünk!

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – A Názáreti Szűzben megvalósult az Újszövetség Ígérete és Ő lett az Élő Tabernákulum, isteni Szent Fia által! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     Erzsébet asszony életéből, valami vidámabb epizódot szeretnék feleleveníteni a kedves Olvasó számára.

Az évek során számos atya kérdezte tőlem, hogy „ugyan kedves titkár úr, meséljen valamit arról, hogy a szürke hétköznapokban milyen volt ez az Erzsébet asszony”? Erre gyakran az alábbi vidám történetet meséltem el (mert hogy ilyen is volt)!

Beszélgetéseink során, valahogy felmerült köztünk a „kíváncsiság vétkének” témaköre (merthogy Erzsébet asszony így vagy úgy, de mindig oktatott engem valamiképp). Egy esetet mesélt el, melyben egy ember állandóan kukucskált a szomszédja portáját elválasztó palánkon. Ezt a szomszéd megelégelte, s egy tükröt helyezett a lyukra, fényével a kíváncsiskodó felé. Nos, amikor a kíváncsiskodó szomszéd megint a lyukba nézett – igen elcsodálkozott, hogy valaki visszanéz.

Na erre belőlem kitört a nevetés, de annyira, hogy alig bírtam magammal. Erzsébet néni néhány pillanatig csak döbbenten nézett, bizonyára azt hihette, hogy megzavarodtam. Végül rá is átragadt a nevetés és már meg se tudta kérdezni, hogy min is nevetünk. Nagy nehezen eldadogtam, hogy egy vicc jutott az eszembe, de nem mondhatom el! De mondjam csak el! – mondta ő még mindig kacagva! De nem, de igen, de nem! És így ment ez egy darabig, mígnem kötélnek álltam és röviden elmondtam az egyébként hülye vicc lényegét! Eszerint egy pasas véletlenül lenyelt egy üvegszemet (szem-protézist) és hamarosan egyre komolyabb problémái adódtak, úgyhogy kórházi konzíliumot tartottak fölötte. Az egyik orvos amikor tüzetes vizsgálatnak vetette alá, egyszer csak összecsapta kezét és így kiáltott: „megáll az orvostudomány, megáll az ész, nem lehet benézni, mert valaki kinéz!”

Na, Erzsébet nénit majdnem fel kellett locsolni! Ám, mint aki hirtelen észbe kapott, egyik pillanatról a másikra lehiggadt és csak ennyit mondott: – „Fiacskám! Akkor most mondjunk el egy Miatyánkot, meg egy Üdvözlégyet!”

Én erre döbbenten kérdőre vontam, ugyan bizony miért kéne épp most imádkoznunk, amire ő szépen elmagyarázta: – „Titkár úr! – mondta némi gúnnyal –, a mi Istenünk féltékeny Isten, nem veszi jó néven, ha egy pillanatra is elhagyjuk Őt! Márpedig most percekig megfeledkeztünk Róla!” (Én meg csak elcsodálkoztam, hogy mennyire igaza van, hiszen erre soha nem gondoltam volna, ő meg egyenesen ebben élt!)

 (folyt.)

     Ahogyan a Lélek jelen van Isten Anyjában, úgy formálja most a Szentlélek az újjászülető Egyházat Általa és az ő gyermekei által!

Köszöntsük tehát a Szűzanyát és mutassuk fel Őt embertársainknak, hiszen Szeplőtelen Fogantatása lett az emberiség örök sorsának fordulópontja, és bensőséges tiszteletére épül a katolikus érzésvilág a hit és az üdvösség reménye Szent Fiában, Jézus Krisztusban!

Idézet a Szeretetláng Lelki Naplóból: „Tekintsetek már Rám, és vegyétek igénybe közbenjáró segítségemet! Én akarok és tudok is segíteni, csak már látnám elindulásotokat! Ne halogassátok! Igen sok időt elvesztegettetek. A gonosz sokkal több eredménnyel és szorgalommal dolgozik, mint ti. Úgy fáj ez Nekem!” (Vö. I/71-72) ‒ idézet vége!

Kéréseinket és imáinkat tehát, esdeklő gyermeki lélekkel, mint illatos virágokat vigyük a Szűzanya lába elé most, amikor az ellenség erői megsokszorozzák pokoli támadásukat Isten Egyháza és a család intézménye ellen. 

(folyt.)

(Előző rész) 

***

Május Királynője, Boldogságos Istenanya és a mi Anyánk!

E vészes küzdelemben tekints le ránk,

és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre,

hogy megmeneküljön a világ! Amen.

5 perc 35 mp https://youtu.be/IkqRRBIyac0

A csoda híre villámgyorsan terjedt Rómában és az egész világon

     Mindenki kérdezősködött és mindenki mesélgette a keveset, amit a dologról megtudott. A legbuzgóbb érdeklődő, Chlapouski generális volt, aki nem nyugodott amíg személyesen nem találkozhatott a csodálatosan megtérttel. Ostromolni kezdte kérdéseivel: "Mondja csak, igazán látta a szent Szűz képét? Szóljon, beszéljen, hogyan történt?"
"Képét? – szakította félbe Ratisbonne – én nem csupán a képét láttam, hanem Őt magát, valóságban, személyesen, úgy, ahogy most önt látom magam előtt."
     Nyolc napra rá Ratisbonne Alphonse, aki eddig egyáltalán nem volt járatos hit dolgában, belső megvilágosodásában ráeszmélt, hogy nem élhet tovább úgy, ahogyan addig. Szakítani akart a bűnnel és ezért kérte a Keresztséget. Mint az Apostolok cselekedeteiből is ismeretes, ilyen esetben nincs szükség várakozásra. Január 31-én Róma helyettes püspöke keresztelte meg őt az Il Gesù templomban, amikor is felvette a "Mária" nevet. Alphonse február 3-án meglátogatta XVI. Gergely pápát, aki megmutatta neki féltve őrzött kincsét, a Csodásérmét. 1842. február 17-én Rómában megindították e figyelemreméltó esemény kivizsgálását, melyet az egyházi hatóságok hitelesnek fogadtak el. Ratisbonne Alphonse hamarosan kérelmezte felvételét a jezsuitákhoz.

     A damaszkuszi út csodája megismétlődött! Saul is azt kérdezte "Ki vagy?", ám a feleletre nem kellett neki sem várakoznia, mert lelkén átáradt az egyedüli üdvözítő Krisztus Fénye.
     A csodálatos megtérés ügyét a római Szentszék hivatalos vizsgálat alá vette és 1842. június 3-án XVI. Gergely pápa a következő dekrétumot adta ki:
"Őeminenciáia, főtisztelendő Patrizi bíboros érsek, pápai általános helynök, igazolja, hogy a csoda, melyet a jóságos Isten a Szeplőtelen Istenanya közbenjárására Ratisbonne Mária Alfonznak a zsidó hitről való hirtelen és tökéletes megtérése által művelt, igaz esemény, valóban megtörtént. Isten nagyobb dicsőségének és a Szeplőtelen Szent Szűz tiszteletének előmozdítása céljából Őeminenciája megengedi, hogy e nagy csoda írásban közöltessék, és az igazság jogerejével bírjon."
     Erre a dekrétumra támaszkodva, a Szertartások Kongregációja 1894. július 23-án külön ünnepet engedélyezett a Csodásérmű Szeplőtelen Istenanya tiszteletére, mint ahogy már régebb idő óta külön ünnepe van a Szentolvasónak és a kármelita Skapulárénak. A Csodásérem ünnepét november 27-én üljük".  
    A Csodásérem most már föltartóztathatatlanul terjedt az egész világon.
Alphonse Maria Ratisbonne-t 1848-ban pappá szentelték, és jezsuitaként annak az Egyháznak lett harcos katonájává, amelyet annyira gyűlölt. És íme "a jó fa jó gyümölcsöt terem", még előzőleg – mint neves embert –, felkereste tanácsadás végett őt két zsidó lány akik a vele való beszélgetések hatására megkeresztelkedtek. Ratisbonne atya megbízatásával visszatértek Palesztinába és megalapították a Notre Dame de Sion Leányainak Közösségét, melynek célja a gyermekkel való foglalkozás és iskolák fenntartása volt (Az intézmények ma is fennállnak!) (Alább a két Ratisbonne testvér)    

1855-ben, IX. Piusz pápa engedélyével Alphonse a bátyjával Theodorral együtt Palesztinába költözött és egész életétükben népük megtérítésén fáradoztak. Először a Sion Leányainak kolostora volt az alapbázis, ahonnan 1858-ban megalapította az Ecce Homo Notre Dame de Sion nevű kongregációt, pontosan azon a helyen, ahol Pilátus háza állt és az iskola építése közben fedezték fel a "Flagellatio" kolostor hajdani romjait 1857-ben. Alphonse Maria Ratisbonne több iskolát és árvaházat alapított a héber és arab gyermekek keresztényi nevelésére. (alább az Ecce Homo Monostor)

     1884-ben hunyt el hetven éves korában. A sírja Jeruzsálem közelében, Ein Karem-ben van. Sírjának felirata: "Ó Mária, emlékezzél meg gyermekedről, aki bizonysága lett győzedelmes szeretetednek". (ld a legalsó képen!)

     A S. Andrea bazilika kápolnájában, ahol megtért, gyönyörű Csodásérmű Szűzanya oltárkép hirdeti a csodát. Kétoldalt, márványtáblák láthatók. A baloldalin ez áll: "Megátalkodott zsidóként jött ide, a Szűzanyát meglátva zsidóként borult le Előtte, de keresztényként emelkedett fel". A jobboldali pedig annak emlékét hirdeti, hogy Szent Maximilian Kolbe atya ennél a jelenési oltárnál mutatta be Első Szentmiséjét 1918. április 28-án. (ld alább!)
     Ha a Szűzanya egyetlen pillantása akkora hatalommal van felruházva, hogy fel tudja forrósítani a fagyos lelkeket és képes megújítani a hitetlen bűnös szívét, ugyan bizony Szíve Szeretetlángja nem százszor hatékonyabb-e, hogy áthassa azon számtalan keresztény elhidegült szívét, akik eltékozolván az isteni kegyelmet, hamis üzenetek és élvetegségek tévelyében fásultak el?

Mária Aranyház – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – A Salamon által kapott ígéretet, miszerint örök hajlékot építhet az Úrnak, végül a Szűzanya teljesítette be! Salamon "Aranyháza" elpusztult, Mária viszont önmaga lett a dicsőséges Arany Szentély mindörökre. ‒ 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     1965-től Erzsébetnek emberfeletti „hívásokkal és kihívásokkal” kellett szembesülnie! Egyfelől az Égiek állandó sürgetéseivel, az emberiséget mentő Szeretetláng ügyének továbbvitelére, másfelől pedig a „nagyanyai” kötelességtudat sürgető elvárásával, hogy semmiképp ne hagyja állami gondozásba kerülni fia három kicsi árváját (IV/31)! A jóságos nagymama, egyfelől attól a nehéz sorstól kívánta megkímélni kicsi unokáit, melyet maga megélt, másfelől pedig, az ateista állami neveltetés végzetes lelki és mentális következményeitől kívánta megóvni kicsi unokáit.

Ezt a ránehezedő „égi-földi” feladatot Erzsébet asszony az isteni Gondviselés segítsége nélkül aligha lett volna képes maradéktalanul megvalósítani!

Amellett, hogy az Úr sürgette a mindenéről való lemondásra (I/8; I/18; I/47;III/141;IV/9), és a Vele való csendes magány keresésére (II/62), ugyanakkor családanyai kötelességének érezte Erzsébet asszony, hogy még az életkezdő gyermekein is – a lehetőségei szerint segítsen.

Naplójában így ír: „Egyre nehezebb lett az életem, a három eleven fiú, a súlyos beteg apa, az Úr Jézus és a Szűzanya állandó kéréseinek és közléseiknek is teljes szívemből és erőmből eleget tettem, ahogy Ők irányítottak, vállalva minden megaláztatást, gúnyt és megvetést, minden csúnya jelzőt megkaptam, hülyét, bolondot, eszelőst. De ebben a nehéz helyzetemben csodálatos kegyelmeket és határtalan nagy segítséget kaptam fizikai munkám végzéséhez.” (IV/31)

Naponta járt szentmisére, rendszeresen adorált, sőt még a templomkulcsot is elkérte a plébánostól, hogy csendes magányban maradhasson Üdvözítőjével (I/13).

A családi házban, gyermekei javára végül lemondott a lakrészéről is. Szó szerint a fejét nem volt hová lehajtania (I/7-8).

Erzsébet asszonynak különösen nehéz volt a legapróbb tulajdonról való lemondás is, nem beszélve a lakrészéről – a saját ágyáról(!) –, mert a nehéz élet szinte megacélozta jellemében a konok „enyém-tudatot”! Ezek után nem túlzás azt állítani, hogy ilyen nagyságrendű lemondás-készség és tudva-akarva alázat, még a kegyelmekben bővelkedő lelkek esetében is ritkának tekinthető. Mellesleg, Erzsébet esetében épp ez a határozottság – csúnyábban szólva „konokság” az –, amely alkalmassá tette őt a ritka nagyságrendű küldetés végrehajtására, ráadásul igen nehéz és veszélyes politikai időkben!

(folyt.)

     Egyházunk a Szűzanyának, Isten legszebb teremtményének ajánlja májust, a virágba borulás hónapját. Köszöntsük tehát Május Királynőjét a lelki szépség, a jóság és Irgalom Anyját, aki a mennyország liliomkertjének legszebb virága!

Május az a hónap, melyben nemcsak Isten Anyját, de minden édesanyát köszöntünk, és a legszebb imáinkat küldjük értük az ég felé: a Loretói Litániát és a Szent Rózsafüzért!

Az évnek legalább ebben a legszebb, virágillatos hónapjában köszöntsük gyermeki szívvel Szűz Máriát, égi Anyánkat! Ó mennyi könny száradna föl, mennyi nyomorúság válna elviselhetővé, ha milliós tömegek egyszerre zengenék a rózsafüzért a Boldogságos Szűz oltalmáért esedezve.

A közösségi ima már az őskeresztény egyházban is gyakran Jézus Anyja felé irányult, nem csupán Istenanyasága miatt, hanem mert Szűz Mária a bensőséges hit és Isten iránti bizalom töretlen példája, segítője! Az Angyali Üdvözlet alkalmával ugyanis a Szentélek nem csak beragyogta a Szeplőtelenül Fogantatottat, de egészen sajátos módon állandó lakhelyévé tette. Ezzel magyarázható, hogy a Boldogságos Szűz a tanítás tiszta forrása lett, és ez alapozta meg Szűz Mária üdvrendi helyét az Egyházban és az emberi szívekben.

Ez az indokolt tisztelet még akkor is így van, ha az Evangélium keveset szól Róla és akkor sem a nevén, hanem „asszonyként” említi! Ezzel persze a személye csak látszólag szorult háttérbe, hiszen előtérbe került anyai mivolta, akinek Szent Fia által a mi földi életünk is már Istenhez kapcsolódik.

Az asszonytól született Jézus a mi testvérünk, és ez alapján nevezhetjük magunkat Isten fiainak, és épp ez a titulus emel ki bennünket a bűnös szolgai státusból, és tesz Isten családjának tagjává. Tehát a Szűzanya által vonódtunk be az isteni életbe, és részesülhetünk a Szentlélek sugalmában. ‒ Persze ‒, ha istengyermekségünk tudatában együtt imádkozunk égi Anyánkkal, egy szívvel-lélekkel dicsőítve Istent!

(folyt.)

Elefántcsont Torony – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – Amiként a keleti uralkodókat elefánthát magasában, elefántcsontból faragott ékes baldachinban hordozták, hogy mentesek legyenek a föld porától, úgy a Szent Szűz az isteni kegyelmek ékes magasában végtelenszer inkább mentes minden szennytől! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

1842. január 20-án feltűnő csoda irányította a figyelmet a Csodásérem rendkívüli kegyelmi hatására. 

     Alphonse Ratisbonne strassburgi vallástalan zsidó családból származott. Párizsi tanulmányai befejeztével szülővárosában lett banktisztviselő és 28 évesen már következetes liberál-ateista. Szüleivel együtt megtagadta Theodore nevű bátyját, amiért az katolikus pap lett (1830-ban). A diaszpóra hagyományait valamiképp tisztelve, saját unokahugát kívánta feleségül venni, aki azonban 16 évesen éretlen volt erre. Elhatározta ezért, hogy házasság előtt, egy ideig utazgatni fog a világban. Úti programjába Rómát is belevette, hogy meglátogasson egy baráti protestáns családot, Bussiere bárót. Érkezésekor a házaspár épp nem volt otthon. 

     Várakozás közben (mily érdekes) a báró egyik buzgó katolikus fiával keveredett beszélgetésbe, majd vitába a kereszténységről. Ratisbonne, aki felvilágosultsága következetességével bőszen érvelt, még durva szavakra is ragadtatta magát. Kijelentette, hogy "zsidónak születtem és úgy is fogok meghalni"! A fiatal báró, hogy véget vessen a vitának, barátságosan megkérte Alphons-ot, hogy "szó, ami szó", fogadjon el tőle egy Csodásérmet, melyet Labouré Katalin látomása alapján készítettek. Nézze – mondta a báró –, ön egy komoly és szilárd felvilágosult ember! Kössünk egy fogadást! Ratisbonne csak nevetett, de tekintve, hogy közben odagyűltek vendéglátójának gyermekei is, visszafogta magát és puszta udvariasságból belement a játékba, sőt még ígéretet is tett, hogy nem csak a nyakában fogja viselni, de még a báró által megmutatott Szent Bernát "Emlékezzél meg" kezdetű imáját is hajlandó lemásolni.
     A fiatal Bussiere báró másnap, felkérte egyházközségi imaközösségét, hogy imádkozzanak a szándékára, sőt egy idős gróf barátját kifejezetten megkérte, hogy imádkozzon egy figyelemre méltó izraelita fiatalember megtéréséért! A grófnak elmondta, hogy lemásoltatta vele Szent Bernát híres imáját is. Az idős ember ezt válaszolta: "Barátom, ha valaki elmondja az 'Emlékezzél meg' kezdetű imát, akkor nincs mit aggódnunk. Meg fog térni!" (Csak a nyomaték kedvéért jegyzem meg, hogy ez a gróf még aznap elment a S. Andrea delle Fratte templomba – ahová szentmisére járt – és százszor elmondta a Bernát imát, Ratisbonne megtéréséért. A lappangó betegséggel küzdő gróf, még aznap este meghalt!)

     Január 20.-a csütörtöki nap volt. Bussiere báró, az elhunyt gróf temetését intézte és felkérte Ratisbonnet, hogy kísérje el a Szent András templomba. Megkérte, hogy várakozzon rá a jobboldali hajóban. A gróf ott volt széltében-hosszában felravatalozva és Alphonse felettébb csodálkozott, hogy a ravatal körül egy fekete kutya csaholt.
Amikor a báró visszatért, legnagyobb meglepetésére, barátját a baloldali részben találta, térdre borulva a Szent Mihály kápolna áldoztatórácsa előtt. Hiába szólongatta, hiába ért hozzá, nem reagált. Aztán amikor végre felnézett, az arca könnyben úszott és mélységes megrendülés tükröződött rajta. Elővette Csodásérmét, rámutatva, nagy nehezen így szólt: „Őt láttam... Őt láttam!” Amikor kissé megnyugodott, elmondta: „Alig töltöttem pár pillanatot a templomban, megmagyarázhatatlan izgalom és nyugtalanság fogott el. Eltűnt körülöttem minden, illetve úgy láttam, hogy az angyalok kápolnájából fényesség árad. Egy ellenállhatatlan vonzóerő közeledésre késztetett. Odasiettem és az oltáron a fényben megpillantottam Őt, aki áldottabb minden asszonynál, és akit már ismertem az éremről. A valóságban alakja hatalmas, sugárzó és fenséges volt és emellett végtelenül szelíd. Intett, hogy menjek közelebb és térdeljek le. Nem szavakkal mondta, de én mindent megértettem! Ó milyen jó az Isten, és mily szerencsétlenek azok, akik nem hisznek! Kérem – fordult a báró felé, aki szintén könnyezett –, vigyen innen ahová csak akar!” Mellesleg, Alphonse később sem tudta megmagyarázni, hogyan jutott át a hatalmas ravatalon, hiszen semmi mást nem látott maga előtt, mint a kegyelmet sugárzó két kezet.

     A báró a közeli Jezsuiták rendházához kísérte, ahol bemutatta Jean-Philippe Roothaan atyának, az általános főnöknek.
     A tiszteletreméltó pap így számolt be a nevezetes látogatásról: "Ratisbonne-t először láttam életemben. Egész viselkedése nagy izgatottságot árult el. Mellén a Csodásérmet viselte. Meglepődésemet igyekeztem eltitkolni, de közben behatóan figyeltem őt. Néhány elejtett, szaggatott szavából tisztán kivettem, hogy itt nem hétköznapi dologról van szó. Töredelmesen mesélte, hogy egy félórával ezelőtt még ócsárolta Jézus Krisztus hitét. "Tegnap éjjel – mesélte a megtért –, hiába igyekeztem gondolataimat másfelé terelni, mégis untalan egy különös alakú, fekete keresztet láttam magam előtt, Krisztus alakja nélkül... olyan volt, mint az érmemen... Most már értem! – zokogta el magát."

(folyt) 

2 p. 50 mp.

https://youtu.be/jPRy2zfaTNw

Elmélkedés a Szűzanyáról, aki a Világ Királynője

     Az előző részben azt a történetet mesélte Erzsébet asszony, amikor a kis háza ajtajában megjelent a Gonosz! Természetesen ezt is „csak” a lelki szemeivel látta! A mai részben ezt a történetet folytatom!

"Távozása után a Üdvözítő ezt mondta: „Kislányom, merülj el az édes magányban, a mi kezünk gyűjtsön, elménk gondolata egy legyen, szívünk együtt dobbanjon, és ezzel a szívdobbanással térjünk nyugovóra. Aludj el szépen, de Én egy kicsit még itt időzök nálad, aztán elmegyek az éjbe szíveket keresni!”

Gondolhatod fiacskám, hogy én csak sírtam-sírtam a boldogság forró könnyeivel... (vö. III/160-161)

Aki belépett Erzsébet asszony kis házába, annak megakadhatott a tekintete egy faliszőnyegre tűzött kis úttörő-jelvényen. Ez azért volt feltűnő, mert a szobácskában minden, valamiképp vallásos jellegű volt. Pedig-pedig ez a jelvény is megfelelt ennek a szempontnak. Természetesen rákérdeztem, hogy miként került ez ide? Ő, lelkendezve újságolta, hogy az unokájától kapta és épp azért, mert egy tábortűz látható rajta, alatta felirattal: „Őrizzük a lángot!”

„Tudod titkár testvér, megörültem ennek a jelvénynek, mert meggyőződésem, hogy a mai fiatalokra lesz bízva, szívükben fogadni, őrizni, tovább adni és kiteljesíteni a Szűzanya Szeretetlángját!”

(folyt.)

Felhívás május 20-ra!

ÉLŐ RÓZSAFÜZÉR  ZARÁNDOKLAT 3p 20mp videó: https://youtu.be/gs02mF5Zfw8

Dávid király tornya – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: Isten Anyja - Dávid királyhoz hasonlóan (aki magas toronyból kémlelte az ellenség mozdulásait) - ígéretet kapott, hogy Égi Édesanyaként a kegyelmek magasából kémlelheti az ellenséget, hogy minket időben figyelmeztessen a veszélyekre. Mária Szeplőtelen szűzi ébersége a mi oltalmazó menedékünk. ‒ 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     Erzsébet asszonyt kérdeztem afelől, hogy milyen élményeket élt meg e kis házban?

Ő nevetni kezdett és így mesélt? „Él-mé-nye-keeet? Hát nem tagadom volt az is, de én inkább kegyelmeknek nevezném! Mert – titkát testvér – ebben a kis házban virrasztottam és itt böjtöltem az évek során, sok-sok meg nem érdemelt kegyelmet kapva Istentől!

De itt történt az is, mikor egyszer a „fickó” – mármint az ördög – megvert. Ezt követően a Szűzanya megígérte, hogy nem fogja megengedni többet, hogy a gonosz ütlegeljen. (Vö. II/45)

Most, hogy a tél hidege után újra kiköltöztem kis lakásomba, a csendes magány örömét kezdtem érezni, egyszerre hirtelen megnyílt az ajtó. Kinéztem, s abban a pillanatban ott láttam a gonoszt − nem mondhatok mást, lelki szemeimmel valósággal láttam −, amint teljesen világtalanul álldogált. Úgy két és fél méter magasnak érzékeltem, az arca takarva volt az enyészet foszladozó szürke rongyaival. Tehetetlenségében, valami kényszeredett vigyorral kérdezte, hogy mit csinálok itt egyedül? Többet egy szót sem szólt. Meglepődtem ezen a szűkszavúságon. Máskor órákig is szokott gyötörni. Most nem tehette, mert hatalmától megfosztottan, világtalanul csak állt közelemben ördögi tevékenységétől megfosztottan ugyan, de itt kellett maradnia mellettem. „Ugye nincs hatalmad, nem tudsz bántani?”

Mert amikor ütlegelt egy alkalommal, utána a Szent Szűz így szólt: „Ezt többé nem teheti meg!” Én tehát egy csöppet sem féltem tőle és bátran így válaszoltam neki: − Itt a csendes magányban több alkalmam van arra, hogy elmerüljek Isten imádásában, azok helyett is, akiket te eltérítettél erről az útról! Bármily borzasztó is hallanod, engesztelem a végtelen fölségű Istent a megbántásokért, melyet a te rossz befolyásod által elkövettem. Az irgalmas Isten létre hívta lelkemből bűneim bánatát és Ő annyira irgalmas, hogy minden megtérő bűnösnek megbocsát. Ha te is kivetkőznél lázadó kevélységedből s elismernéd Isten szent fölségét, megbánva gonoszságodat, neked is megbocsátana. De mivel ostoba gőgöd visszatart, bűnhődnöd kell, pedig hamarosan elérkezik számodra az az idő, mikor hatalmad vesztve világtalan leszel! Bármennyire is irtózol ezt hallani, ez így lesz! − A gonosz kényszerülve volt arra, hogy végighallgassa a kérdésére adott válaszomat, és nagy kínnal végigszenvedte tehetetlenségét. Az Úr Jézus éreznem engedte a megalázott gonosz vergődését, aki megalázottan, észrevétlenül eltűnt. De sem jelenlétében, sem távozása után semmi félelmet nem ébresztett bennem. Az Úr velem volt, s ezt a gonosznak éreznie kellett. (folyt.)

(Kép: Erzsébet asszony mesélés közben. A felvétel, nem a Kisházban történt!)

Titkos értelmű Rózsa – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – Szűz Mária a Rosa Mystika, a misztikus királyi Virág, amely szépségében az Élet szimbóluma. ‒  

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

2 p. 50 mp.

https://youtu.be/hO-j3faWhCw

Elmélkedés a Szűzanyáról, aki a Világ Győzelmes Királynője

Az elmélkedés előtt tartsunk bűnbánatot, és legfőképpen fogadjuk meg erősen, hogy többé nem követjük el azokat.

9. nap

     Szentséges édesanyánk, szószólónk, aki kioldozod életünk csomóit, eljöttem megköszönni, hogy kegyelmet szerzel számunkra. Ismered a fájdalmat, melyet életem e csomója okoz nekem… (nevezzük meg, ha lehetséges). Köszönöm, anyám, hogy irgalmasságodban felszárítod könnyeimet. Köszönöm, hogy megölelsz, és általad új kegyelmet kaphatok Istentől.

Csomóoldó Boldogasszony, áldott Szűzanyám, köszönöm életem e csomójának kioldozását… Rejts el szeretetköpenyedbe, őrizz védőszárnyaid alatt, világosíts meg a te békéddel!

Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!

     Kedves Olvasóm! Az előző részben, Erzsébet asszony maga építette kis remete-házáról beszéltem, melyet 1980-tól karizmatikus fiatalok, kifejezetten az Efezusi ház szerint bővítették tovább! Mint említettem az e 'Kisház” a kert végében volt, és a bejáratból kifelé nézve jobbra, 3-4 méterre egy Lourdesi barlangocska állt, gránitból faragott Szűzanyával. Előtte egyszerű kis kerttel.

A 'Kisház' − melyet Erzsébet nevezett így −, csodálatos lelki élmények és nagy misztériumok tanúja volt. A hely rendkívüliségét az Égiek is megerősítették, erről tanúskodnak az alábbi bejegyzések is: »Délelőtt a Szent Szűz szobra körül liliomokat ültettem.

Munka közben a Szűzanya szólt: „Kis kármelita leánykám! Ez a hely lesz Lourdes után a világ legnagyobb kegyhelye. Írd le és add át ezt is gyóntatódnak. Én üzenem ezt neki s kérem őt, tegyen meg minden intézkedést a lelkek érdekében. Ő az én szeretett fiam, akit én anyai bátorítással és rendíthetetlen erővel halmozok el.” (III/199)

(Jézus): „Mától kezdve a te kis lakásod állandó szentélyem lesz, jelenlétemmel állandóan megtisztelem a számomra oly kedves kis otthont. Erzsébetkém! Lekötelezettnek érzem magam. Mit meg nem adnék neked! Hisz nemcsak Én láncoltalak Magamhoz, hanem te is magadhoz láncoltál bűneid állandó bánata és szeretni akarásod által. Szóval, érted ugye, amit mondok. Kibéreltem kis lakásodat. Itt mindig engesztelj. Én szívesen időzök itt állandóan, amíg itt a földön élsz. Egy pillanatig sem akarok lemondani rólad. Állandóan szomjazom szereteted után, s hogy ezt a szomjamat csillapítsam, mely a te szomjad is, azért állandóan jelen vagyok kis lakásodban.” (III/237) (Lásd még: II/160-161)

(folyt.)

(A képen a Kisház bejárata látható, a "vasajtóval".)

A CSALÁD ÉS ANYA, CSALÁDANYA https://youtu.be/LafF1t1kzxE

Ájtatosság jeles Edénye – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – Szűz Mária a Szentlélek kenetének és mennyei illatának hordozója, amely betölti az Egyházat és áthatja mindazok lelki küllemét is, akik Hozzá buzgón imádkoznak! – 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Az elmélkedés előtt tartsunk bűnbánatot, és legfőképpen fogadjuk meg erősen, hogy többé nem követjük el azokat.

8. nap

     Istennek irgalomban bővelkedő szűz anyja, irgalmazz gyermekednek, és oldozd ki e csomót… (nevezzük meg, ha lehetséges) az életemben.

Szükségem van arra, hogy meglátogass engem, ahogy Erzsébetet is meglátogattad. Hozd el nekem Jézust, hogy elküldje nekem a Szentlelket! Taníts meg a bátorság, az öröm, az alázat, a hit erényeinek gyakorlására, és eszközöld ki számomra, hogy engem is betöltsön a Szentlélek. Azt kívánom, hogy édesanyám, királynőm, és társam legyél. Neked adom szívemet, és mindent, ami az enyém: otthonomat, családomat, külső és belső értékeimet. Örökké hozzád tartozom. Rejtsd el bennem szívedet, hogy mindazt meg tudjam tenni, aminek megtételére Jézus hív engem.

Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!

     Furcsának tűnhet a kedves Olvasónak, ha azt írom, hogy Erzsébet abban az időben eszperantót tanult magánúton, ám „az istenszeretőknek, minden a javukra válik!” (Róm 8,28) Kiváltságoltunk ugyanis a szószedetben egy bölcs mondásra talált: „Egy kis jóindulat, a legrosszabb szándékot is képes megenyhíteni.”

Ekkor Erzsébet asszony a könyvével együtt átment a szomszédhoz és megmutatta neki. A férfi igen zavarba jött, és másnap a kerítésnél azzal szólította meg szomszédasszonyát, hogy „felejtsük el az egészet, hiszen a házikó mégiscsak mutatósabb, mint a régi tyúkól volt!” A másik telek felől is lényegében hasonló „eljárással” oldódott meg a feszültség.

Egyébként az eredeti kis épület kb. 16 m² alapterületű lehetett, minden volt benne, előszoba (főzési lehetőséggel), szoba, mosdó és illemhely is! (Az „eredeti” jelzőt azért használtam, mert a házacska folytatásaként később tüzelőtároló, illetve egy „oratórium” kezdeményezés is épült!)

A szobácskába lépőt a „Turini Lepel” Krisztus Arca kép fogadta (melyről Tüttő György (+2018) angliai magyar főlelkész készítette az egyetlen fotót), alatta keskeny, polcszerű asztalkával mint egy kis oltár. A helység inkább felszőnyegezett kápolna érzetét keltette.

Az ajtótól jobbra egy cserépkályha volt. A bal oldali hosszanti falon, három osztatú ablak, egyrétegű üvegezéssel (!), alatta egy-két ülőalkalmatosság. Jobb oldalon, egy padlóig vastagon letakart priccs, tégla lábakon (a cserépkályha a lábhoz esett)!

A (fő)bejárati fehérre festett lemezajtó jobbra nyílt, belül balra a fal mellett kis asztal, mellette villanyrezsó. Ebbe az üveges előtérbe egy lilaakácfa volt „beépítve” a födémbe.

A házikó építése 1962-ben kezdődött, és '63 őszén Erzsébet már be is költözött. Összességében egy egészen különös, meghitt hely volt, az ablakánál a falra nőtt fával, valamelyest hasonlított a Szűzanya Efezusi Házához!

(folyt.)

(A mellékelt kép 1983-ban készült, és a tegnapi fotóhoz képest egy toldalék épület is látható, sőt a falfelület terméskővel van burkolva. Ezt karizmatikus fiatalok végezték, melyet később tovább folytattak a toldaléképület megújításával is /ld. a második képet!/. A képen látható személyek balról: + P. Jan Michalek, Erzsébet asszony és Bajcsi Lajos atya. A másik hölgyet nem ismerem. Erzsébet jobb vállánál a Kisház véget ér, és attól kezdve csak "tüzelőtároló" volt.)

Tiszteletes Edény – Könyörögj érettünk!

(Litánia itt!) 

Elmélkedés: ‒ A Názáreti Szűz, a benne felragyogó végtelen értékek és kegyelmek hordozója, Akiből mindenki üdvös javára meríthet! ‒

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Az elmélkedés előtt tartsunk bűnbánatot, és legfőképpen fogadjuk meg erősen, hogy többé nem követjük el azokat.

7. nap

Tisztaságos anya, feléd fordulok a mai napon: könyörgök hozzád, oldozd ki e csomót az életemben… (nevezzük meg, ha lehetséges), és szabadíts meg a gonosz befolyásától. Isten nagy hatalmat adott neked az összes démon felett. Megtagadom a démonokat, és minden kapcsolatot, amely valaha is hozzájuk fűzött engem. Megvallom, hogy Jézus a megváltóm, az én egyedüli Uram.

Ó, Csomóoldó Boldogasszony, tipord el a gonosz fejét! Semmisítsd meg a csapdákat, amelyek e csomókat okozták az életemben! Köszönöm, áldott Szűzanyám! Uram, szabadíts meg drága véred által!

Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!

Lelki Edény – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: ‒ Szűz Mária a Szentlélek legtisztább Hajléka, aki telve van karizmákkal, hogy kioszthassa azokat! ‒

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

   Teljes nevén Montforti Grignon Lajos Mária 1673. január 31-én született a bretagne-i Montfort-la-Cane-ban (ma: Montfort-sur-Meu). Apja kispénzű jegyző volt, akinek húsz évi házassága alatt 18 gyermeke született. Lajos a legidősebb volt az életben maradt testvérek közül.
      Apjától örökölte annak heves vérmérsékletét, ezért már egészen kis korától gyakorolta az önuralmat.
      Húszévesen, a középiskola befejezése után, kiváló ajánlásokkal elindult Párizsba, hogy teológiát tanuljon. Útközben egy koldusnak odaadta kabátját, egy másiknak a pénzét, egy harmadikkal pedig ruhát cserélt, majd térden állva megfogadta, hogy életében nem kíván birtokolni semmit, és egészen a gondviselésre hagyatkozik.
A szakadt, istállószagú fiút ezek után nem fogadták be a Sorbonne-on, hanem egy kisebb papneveldébe irányították. Ez viszont szerencse volt, mert ez a közösség mentes volt a janzenizmus és a gallianizmus eretnekségeitől, ezért Lajos ezt a tiszta közeget isteni jutalomnak tekintette.
     Elöljáróinak engedélyével szeminarista társaiból elkezdte szervezni a „Jézus rabszolgái Máriában” társulatot. Kiváló beszédkészsége ellenére zárkózott és hallgatag volt, mivel a világi társaságban képtelen volt feltalálni magát.
     Rendkívül szigorú időbeosztással naponta négy órát imádkozott, kettőt olvasott, kettőt (!) aludt, a többit tanulással töltötte. Engedelmességét és önmegtagadó, áhítatos lelkületét rendszeresen félreértették, szavait félremagyarázták, ezért többször is megrótták nyilvánosan, ám a büntetéseket sértődés nélkül, „Áldott legyen az Isten!” felkiáltással fogadta.
     1700. június 5-én, 27 éves korában szentelték pappá. Mindenképpen „máriás pap” akart lenni, fő célja a papokból álló Mária Társasága missziós rend létrehozása volt. A domonkos harmadrend tagja lett; tanításainak középpontjába a keresztre feszített Jézus alakját és a rózsafüzért állította.

„A rózsafüzér a legbiztosabb és leghatékonyabb eszköz nagy kegyelmek elnyerésére. Semmiféle nagy dolgot sem valósíthat meg az ember, ha nincs mögötte támogató imaháttér!” ‒ vallotta, és betegek egy kis csoportját gyűjtötte maga köré, hogy imáikat és szenvedéseiket felajánlva esdekeljék ki Isten kegyelmeit a földre. Ők voltak a Bölcsesség Leányai, akik vezetője egy vak asszony lett. Az eladó sorban levő lányoknak megalapította a Szüzek Társulatát, külön lelkigyakorlatokat tartott nekik.

     „Tökéletes Mária-tisztelet” című munkája híven tükrözi, hogy a reformáció terjedésének korában Mária palástja alá akarta összegyűjteni a hívő népeket, hogy megóvja őket a tévtanításoktól. Rendkívül sikeres hitszónok volt, akinek lelkigyakorlataira tömegek tódultak. Sikereivel sok ellenséget szerzett magának, az egyházban mind többen nézték féltékenyen népszerűségét: a janzenisták és a reformátusok egyaránt megpróbálták munkáját ellehetetleníteni, mi több - több alkalommal is meggyilkolni! Írásait, értekezéseit el kellett rejteni.
     Évekig egy kórház lelkipásztoraként dolgozott, de elbocsátották és évekig megalázó szegénységben nyomorgott egy fagyos, lépcső alatti odúban, ahol a bencés nővérek látták el élelemmel. Lelkigyakorlatait betiltották ‒ sőt, később már azt is, hogy misét celebrálhasson. Hatalmas lejárató rágalomkampányt indítottak ellene. Mindez nem keserítette el, sőt szíve telve volt örömmel, mert a máriás lélekkel felajánlott szenvedést mérhetetlen értéknek tartotta.
     Felkereste Avranches püspökét, hogy felajánlja neki szolgálatait, ám ő az egyházmegyéjében mindenféle papi tevékenységtől eltiltotta. Végül egy mérgezett leves okozta legyengülését, majd lassú halálát 1716. április 28-án, Saint-Laurent-sur-Sèvre-ben. Sírja is itt található.
     1888-ban avatták boldoggá, 1947-ben szentté (XII. Piusz pápa).
     Ünnepe április 28.

Forrás: A szerkesztő Szűz Mária Apostola c. könyve.

Az elmélkedés előtt tartsunk bűnbánatot, és legfőképpen fogadjuk meg erősen, hogy többé nem követjük el azokat.

6. nap

     Irgalmasság királynéja, átadom neked életem e csomóját…, és kérlek, adj nekem olyan szívet, amely tud türelemmel várni, míg kioldozod e csomót… (nevezzük meg, ha lehetséges).

Taníts meg engem fiad szavainak hallgatására, a gyónásban, áldozásban való kitartásra, és kérlek, maradj velem! Készítsd fel szívemet, hogy az angyalokkal együtt ünnepelje a kegyelmet, melyet épp most eszközölsz ki számomra.

Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!

     Erzsébet asszonyt egyszerre érték testi-lelki megpróbáltatások és feladatok. Mindent százszor is átgondolt, józan emberi esze és a szeretet parancsa szerint, ám a misztika mindig idegen volt beállítottságától. Az pedig, hogy Üdvözítője megszólította − bármily meggyőzően is −, nem oszlatta el benne a „benső hangok” iránti természetes óvatosságát. Nehogy azt higgye a kedves Olvasó, hogy Erzsébet asszony az égi közléseket nyomban szétkürtölte – mint a mai látnokok –, ő inkább elhallgatta volna az egészet, ámde az Úr ezt nem hagyta! Jó négy év is elmúlt, mire kezdett kiszivárogni, a Végső Idők talán egyetlen menekvése!

A revelációk, melyet (saját szavai szerint) lelke mélyén hallott, lelki naplója tanúsága szerint is megzavarták őt, és felelősségtudatából fakadóan a kételyek alig szűnő gyötrelmét okozták neki! A vele történteket szerette volna szakemberekkel megkonzultálni, ennek okán számtalan papot keresett fel iránymutatásért, de ők kevéssé segítették az eligazodásban, nemhogy támogatták volna bontakozó küldetésében, de inkább csak fokozták félelmét! Az egyik gyóntató pap azt mondta neki, hogy az ilyen dolgok jöhetnek Istentől, az ördögtől és saját magunktól is. Különösen az utóbbi két lehetőség késztette Erzsébetet nagyobb óvatosságra! Végére akart járni benső élményei „valódi forrásának” és elhatározta, hogy pszichológiai vizsgálatnak vetteti alá magát. Felkeresett két szakembert is, akik azonban idegbetegséget, vagy mentális zavart nem fedeztek fel nála. (Vö. II/102-105; III/221-223)

Eközben, szó szerint mindenről lemondott, de valahol mégis aludnia kellett, mégpedig ott, ahol dolgozni és elmélyülni is tudott! Nos, ezért kérte fel őt az Úr és a Szűzanya, hogy építsen magának egy kis remetelakot a kert végében! Még a „tervrajzot” is megadták számára, így készült el a „Kisház” – ahogyan ő nevezte. Sajnos ez már nincs meg!

A tervek szerinti pici épületet Erzsébet asszony „saját kezűleg” építette! A családtagjaitól segítséget nem kapott, egyfelől mert se idejük nem volt, másfelől pedig nem vették komolyan, hiszen a valódi indíttatásról sejtelmük sem volt! Mivel feltűnt az utcában, hogy Erzsébet gyűjti a téglákat és a kidobott építési anyagokat, voltak nyugdíjas bácsik, akik segítségül ajánlkoztak! Még be is pucolták a szerény hajlékot, mikor két szomszéd is feljelentéssel fenyegetőzött. Már „csak ez hiányzott” Erzsébet asszonynak, hiszen az nyilvánvaló volt a szomszédok számára, hogy építési engedély nélkül épült a házikó. A jobb felőli (víkendházas) szomszéd (M), aki Palesztinából települt haza, kifejezett fenyegetőzéssel lépett fel.

(folyt.)

(Kép: A "Kisház"-ról kevés kép maradt fenn, ez egyike a legrégebbiknek, melyen Erzsébet legidősebb fia látható. Megfigyelhető, hogy az ablak egyrétegű üvegezésű, ezért a házikó a nagy téli hidegekben lakhatatlan volt!)

Örömünk oka – Könyörögj érettünk!

(Litánia itt!) 

Elmélkedés: ‒ Jézus Krisztus maga az Örömhír, aki Mária által jött a világba és Mária által fog győzedelmeskedni! ‒

 Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Az elmélkedés előtt tartsunk bűnbánatot, és legfőképpen fogadjuk meg erősen, hogy többé nem követjük el azokat.

5. nap

     Nagylelkű és könyörülettel teli Csomóoldó Boldogasszony, hozzád fordulok, hogy ismét letegyem kezedbe e csomót… (nevezzük meg, ha lehetséges). Isten bölcsességét kérem tőled, hogy a Szentlélek világosságánál cselekedjem nehézségeim megoldásáért.

Soha senki nem látott téged haragvónak - épp ellenkezőleg, szavaid teli voltak kedvességgel, s az emberek Isten szívét látták meg benned.

Szabadíts meg attól a keserűségtől, haragtól és gyűlölettől, melyet ez a csomó keltett életre bennem!

Áldott Szűzanya, add nekem kedvességed és bölcsességed, és add, hogy megtanuljak csendben elmélkedni a szívemben. S ahogy azt pünkösdkor tetted, járj közben Jézusnál, hogy megérintse életemet a Szentlélek új fuvallata. Isten Lelke, szállj le rám!

Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!

Ó Jótanács Anyja!

Könyörögj érettünk és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen

Bölcsesség Széke – Könyörögj érettünk!

(Litánia itt!)

 Elmélkedés: – A Szűzanya, aki az Örök Bölcsességet, a második isteni Személyt, mint királyi trónuson, ölében hordozta. ‒ 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     Erzsébet asszony úgy érezte, hogy végre megpihenhet, de ez a dátum hozta el számára azt, amit egész életében vágyva-vágyott, az Istennek való szolgálatot, melyet neki kellett beteljesíteni a világ felé. E feladatra az Úr sürgető felszólítása készítette elő: „mondj le önmagadról!” (I/1-15) Kezdetben, a „de hiszen semmim sincs” értetlenségével fogadta az Úr kérését, aki azonban rámutatott a „földhöz kötő birtoklásaira”. Erzsébet asszony végül valóban elkezdte a lemondásokat – ahogyan ő mondta –, egészen az „utolsó fakanálig”.

Ám az égi elvárásokkal nemhogy csökkentek volna a földi gondok, de egyre csak növekedtek és hamarosan az eddiginél még áldozatosabb családi feladatot kellett felvállalnia!

1961. Karácsonyán a harmadik fia is megnősült. Ő volt a legfiatalabb gyermek. (I/8)

1962. novemberében kötött házasságot a legidősebb fia, (II/118) akinek házasságából három fiúgyermek született, de mire a legkisebb is betöltötte első évét, édesanyjuk 1965. augusztus 22-én elhunyt! Az apa teljesen összeroppant és nagyrészt a szívére ment párja elvesztésének fájdalma. Próbált ugyan újrakezdeni, de a szomorúság kitörölhetetlen maradt a lelkéből! „A kis árvákat senki nem fogadta el. Én akkor fejeztem be hat gyermekem felnevelését, özvegyen. Nagyon elfáradtam, pihenni szerettem volna, de ezt nem tehettem meg. Újra elölről kezdtem a nevelést, három kisgyermekkel. Kettőt vittem a bölcsődébe, egyet az óvodába. Ebben az időben is az Úr Jézus állandóan betáblázta a lelkem az Ő rendkívüli isteni közléseivel, és így folytatódott az én nehéz életem, a fiam nagy bánatával együtt.” (IV/31)

(folyt.)

Az elmélkedés előtt tartsunk bűnbánatot, és legfőképpen fogadjuk meg erősen, hogy többé nem követjük el azokat.

4. nap

     Minden téged keresővel szemben előzékeny, áldott, szent Szűzanya, irgalmazz nekem! Leteszem a kezedbe e csomót… (nevezzük meg, ha lehetséges), amely akadályozza, hogy békém legyen, megkötözi lelkemet, s gátol abban, hogy eljussak Uramhoz és életemet az ő szolgálatába állítsam.

Oldozd ki életem e csomóját, édesanyám! Kérd Jézustól megkötözött hitem gyógyulását, hitemét, mely hagyja, hogy legyűrjék az út göröngyei. Maradj velem, áldott Szűzanya, hogy tudatosuljon bennem: e kövek valójában barátok, abbahagyjam a zúgolódást, és megtanuljak minden pillanatban hálát adni és hatalmadban bízva mosolyogni.

Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!

Gyermekkora
     A 14. században az egyetemes Egyház két nagy bajtól szenvedett, melyek elcsúfították és meggátolták a Krisztus felé vezető úton. A római pápa hetven éven át a franciaországi Avignonban élt, s mivel egymás után hétszer francia pápát választottak, a pápaságot politikai érdekeknek szolgáltatták ki. A másik nagy baj az egyre fenyegetőbb török veszedelem volt, amely Palesztinában már a szent helyek pusztulásához vezetett, és világosan látszott, hogy a törökök terjeszkedésének csak fegyverrel lehet útját állni. Ezekhez társult még Itáliában a városállamok harca a pápai állam, a császár és egymás ellen.
     Ebben a zűrzavaros században született egy leány, aki férfiakat megszégyenítő elszántsággal és erővel imádkozott, vezekelt és harcolt Krisztus Menyasszonyáért (az Egyházért) és a 'földi Krisztusért', ahogy ő a Pápát nevezte.
     Szienai Szent Katalin életrajzát egy olyan ember írta meg, aki legbensőbb titkait is ismerte: Capuai Boldog Rajmund domonkos szerzetes, később általános rendi magiszter. Hat éven át állt mellette mint gyóntató és lelkivezető, mégpedig Katalin életének utolsó hat évében. Az életrajzot a szentté avatás érdekében, 1385-1395 között írta.
     A kritikus olvasóban fölmerülhet a gondolat: vajon hitelesnek tekinthető-e Rajmund tanúságtétele? Vajon nem egy elfogult, jámbor, öreg szerzetesről van szó csupán, aki már a rend szempontjai miatt is mindent elkövetett lelki gyermeke életszentségének bizonyítása érdekében? – Ha csak maga Rajmund tanúskodnék, talán jogos lehetne ez a föltételezés. Ő azonban fejezetről fejezetre – mert ismerte az embert – megnevezi azokat a tanúkat, akiktől a leírt anyagot hallotta, és gondosan megjelöli a tényeket, melyeket ő maga látott, elkülönítve azoktól, melyeket Katalin beszélt el neki vagy más szemtanúktól hallott. Ez utóbbiakat mindig név szerint említi, kezdve az édesanyján, Lapa asszonyon. Szienai Szent Katalin személye történelmi tény, rendkívüli (tanulás nélküli) tudásával és diplomáciai érzékével, nem véletlen, hogy az "egyházdoktori címre emeltetett"!
     Ettől a nagy körültekintéssel dolgozó ,,krónikástól'' tudjuk a következőket:
A szienai Benincasa Jakab kelmefestő mester és felesége, Lapa asszony házassága rendkívül termékeny volt: huszonöt gyermekük született. Utolsó előtti gyermekeik ikrek voltak, két kislány. Egyikük, akit Giovannának kereszteltek, születése után hamarosan meghalt. A másik kislány Katalin volt, akit Lapa asszony jobban szeretett a többieknél (talán mert a legkisebb gyermek lévén sokáig tudta szoptatni).
     Katalin egész kicsi korában a nagy család és a széles rokonság kedvence lett. Már három éves korában megmutatkozott, hogy Istennek különleges tervei vannak e gyermekkel, akin a jámborság szokatlan jelei látszottak. Szokása volt például, hogy a lépcsőt járva minden egyes lépcsőfok előtt elmondott egy Üdvözlégyet, sőt olykor levitálva haladt fel a lépcsőkön! Hat éves volt, amikor az első látomásban részesült: a domonkosok temploma felett -- ez a templom a házuk közelében állt, és Katalin nagyon szerette -- megjelent neki Krisztus főpapi ruhában. A kíséretében Katalin fölismerte Szent Pétert, Szent Pált és Szent János evangélistát. Az Úr Krisztus jóságosan rámosolygott, majd megáldotta. – /Forrás: Katolikus szentek története, Horváth Mária szerkesztésében/ 

(folyt.) 

Igazság Tükre – Könyörögj érettünk!

(Litánia itt!)

 Elmélkedés: – Szűz Mária az isteni kegyelmek visszatükrözője. Ha Őrá tekintünk megigazulunk! ‒ 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     Erzsébet asszony, aki bakfiskorától szerzetbe szeretett volna vonulni, készséggel fogadta a Gondviseléstől a házasság „szerzetét” is, de az ő felfogása szerinti „Isten-szolgálás” módját nem találta meg! Elvonultan szeretett volna élni, és legszívesebben kifutott volna a világból! Ezzel szemben, nagyon is a világban kellett élnie, jóllehet igyekezett a legkevésbé sem a világnak élni, és ezt igen ügyesen tette! Ezt nyilvánvalóan a nehéz gyermekkorának és az azt követő „túlélő-kiképzésének” köszönhette! „Azért illesztettelek családod körébe, hogy lássák, hogyan kell és hogyan lehet egyszerre a családnak és Istennek élni, szolgálni.” (III/194) – mondta neki az Úr később!

Most azonban annak ellenére, hogy a háromnapos kegyelemár megérintette, úgy érezte, hogy fizikai erejét és készségét az özvegységgel járó sok gond, fárasztó munka felőrölte. Majdhogynem eltávolította Istentől. (I/1)

Az istenélmény már csak annyira elég Erzsébetben, hogy megtartsa azt a keresztségi fogadalmat, amelyhez mindig hűséges maradt. Most már nem létezhetett olyan szerzetesrend, melybe akár angyali harsonaszó mellett is belépett volna! Erzsébet kifáradása szinte már „bibliai nagyságrendű” volt, és így Jóbhoz hasonlóan szinte totálisan kiüresedett lélekkel adhatta meg magát Istennek!

És nagyon úgy néz ki, hogy a Gondviselésnek ez volt a célja! Kiképezni és kiüresíteni Erzsébetet, az üdvtörténetben is egyedülálló módon, egy egészen rendkívüli kegyelmi feladatra!

De Erzsébet asszony élete, minden látszati változás nélkül folytatódott, és a világnak sem tűnt fel semmi abból a korszakos változásból, melyet az 1961-es év hozott, amikor Isten Anyja lehajolt gyermekeihez, hogy Szíve Szeretetlángjával felforrósítsa szíveiket!

(folyt.)

Az elmélkedés előtt tartsunk bűnbánatot, és legfőképpen fogadjuk meg erősen, hogy többé nem követjük el azokat.

3. nap

     Mária, közvetítőnk, mennyek királynéja, akinek keze fogadja és osztja szét Urunk összes gazdagságát, fordítsd felém irgalmas tekinteted! Szent kezedbe helyezem életem e csomóját… (nevezzük meg, ha lehetséges), minden gyűlölködést, minden érzelmet, melynek az forrása.

Mennyei Atyánk, bocsánatod kérem bűneimért. Segíts megbocsátanom minden embernek, aki tudatosan vagy tudtán kívül e csomót okozta az életemben! Ráhagyatkozásom mértéke szerint tudod majd kioldozni azt. Előtted, áldott Szűzanya, és fiad, Jézus, a mi megváltónk nevében, aki annyiszor oly súlyosan megbántottak, és aki meg tudott bocsátani, most megbocsátok ezeknek az embereknek… (nevezzük meg őket, ha lehetséges), és kiengesztelődöm önmagammal is, mindörökre.

Köszönöm, csomóoldó Boldogasszony, hogy kioldozod szívemben a gyűlölködés csomóját, a csomót, melyet most neked átadok. Ámen.

Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!

HINNI VAGY NEM HINNI elmélkedés https://youtu.be/VKN8oeTw42g

Hűséges Szűz – Könyörögj érettünk!

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – A Názáreti Szűz hitt Isten Szavának és maradéktalanul hű maradt hozzá, példájául minden népnek. ‒ 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     1961. július 13-tól Kármelhegyi Boldogasszonyig, három egymást követő napon − ébredéstől elalvásig −, Erzsébet asszonynak olyan istenélményben volt része, melyet elmondása szerint, szavakba nem lehet foglalni!

Őt idézve: „Az élmény olyan átható, a lélek mélyére hatoló volt, hogy a boldogságba merültség folyamatát csak az szakította meg, ha többször is szóltak hozzám. Ez a minden kételyt kizáró, mindenen kívülálló, és mindent felülmúló istenélmény nagy belső nyugalmat, teljes biztonságérzetet és tökéletes békét adó szelíd érzés volt. Ehhez fogható élményt, még megközelítőleg sem tapasztaltam soha! Csak jóval később éreztem rá, hogy ez az esemény, az Úr Jézus szavak nélküli bemutatkozása volt!”

Erzsébet asszonyt a természetfeletti boldogság és istenélmény teljesen kikapcsolta a mindennapok gondjaiból, de úgy érezte, hogy későn jött ez a megerősítő kegyelemár! Hiszen ő gyermekkorától kezdve csillapíthatatlan kegyeleméhséggel kereste Istennel a kapcsolatot, hogy „csak neki szolgáljon”. Ebben a hangulatban ment el a család régi barátjának a temetésére, aki kármelita harmadrendi családapa volt. A temetésen odamentem közel a ravatalhoz és azt mondtam: Neked már jó, te igaz kármelita voltál és zokogtam. Körülöttem senki nem sírt. Nem őt sajnáltam, mert neki már jó volt, ő már az üdvözült lelkek között volt. Az egészen biztos, mert a Szűzanya a kármelitáknak megígérte, hogy aki szombaton, vagy előtte bármelyik napon meghal, az azt követő szombati napon üdvözül. Ő már ott volt. Tisztán hallottam a szavait, de úgy, ahogy csak az üdvözült lelkek tudnak szólni. Azt mondta: „ne sírj, menj vissza a kármelbe"!

Ez amit én most elmondtam szombaton volt, és másnap elmentem a kármelbe.

Reggel már 6-tól a templomban voltam. Szentgyónást végeztem, de imádkozni nem tudtam. Száraz volt bennem minden. A templom zárása előtt utolsóként jöttem ki, és aznap még egy falat étel nem volt a számban. Hazajöttem, de nem gondoltam az evésre, hanem csak arra, ami velem az elmúlt néhány napban történt.

Kimentem a kertünkben lévő kis barlang elé, ahol megeredtek könnyeim. Ekkor megéreztem a gonosz jelenlétét, aki ezt mondta:"Ostoba. Mit sírsz? Lakjál jól, pihend ki magad és térjél napirendre a dolgok felett!" Na, ezt nem tettem meg, mert a Szűzanya kegyelmi kiáradása már olyan hatással volt rám, hogy teljesen elmosódott bennem régi életem. Kértem a Szűzanyát: "anyám ne hagyj magamra! Látod milyen gyenge és lábadozó vagyok. Fogd meg a kezem és segíts, mert csak így tudok a Szent Fiad közelében megmaradni".

(folyt.)

(Kép: Erzsébet asszony mesélés közben.)

Az elmélkedés előtt tartsunk bűnbánatot, és legfőképpen fogadjuk meg erősen, hogy többé nem követjük el azokat.

2. nap

     Mária, áldott Szűzanya, minden kegyelem édesanyja, szívem ma feléd fordul. Elismerem, hogy bűnös vagyok, és szükségem van segítségedre. Önzésem, gyűlölködésem, az alázat és a nagylelkűség hiánya miatt nagyon gyakran elszalasztottam a kegyelmeket, amelyeket felém közvetítesz.

Azért fordulok hozzád, Csomóoldó Boldogasszony, hogy kérd számomra fiadtól, Jézustól a szív tisztaságát, a lemondást, az alázatot és a bizalmat. Ezt a napot ezeknek az erényeknek a gyakorlásával fogom megélni. Ezeket, mint irántad való szeretetem bizonyítékát ajánlom neked. Kezedbe helyezem e csomót… (nevezzük meg, ha lehetséges), amely akadályoz engem abban, hogy Isten dicsőségét sugározzam.

Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!

Irgalmas Szűz – Könyörögj érettünk!

(Litánia itt!) 

Elmélkedés: – Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel, hogy a szegény bűnös-, eltévelyedett gyermekei megtérjenek és visszataláljanak az Anyaszentegyházba. Isten Anyja, erővel és hatalommal lép fel Szent Fia ellenségei ellen, a megátalkodott bálványimádók-, a szakadárok-, istentelenek- és az Antikrisztus szálláscsinálóival szemben, akik félrevezetik a választottakat, hogy elbuktassák őket. Mária azért jön, hogy fia Jézus Krisztus irgalmasságát, mielőbb kiárassza a világra!  (Vö. Grignon TMT 50/f) – 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Prágai Szent Adalbert (956-997)               

A cseh származású Szent Adalbert szülei fogadalmat tettek, hogyha megszűnik gyermekük rossz egészsége, akkor felajánlják Istennek. Adalbert fiatalon lett Prága püspöke, de 988-ban otthagyta a helyét, mert hiábavalónak látta lelkipásztori munkáját az adott körülmények között. Eredetileg Jeruzsálembe készült, de Rómában megállt, ahol négy éven keresztül visszavonult életet élt egy kolostorban. Visszatérésekor Magyarországon Szent István királyt ő részesítette a bérmálás szentségében. Maga többször járt Géza fejedelem udvarában, s szívélyes kapcsolatot alakított itt ki. Adalbert társai, tartva III. Ottó ellenpártjának a bosszújától, Magyarországra jöttek, ahol Pannonhalmán Géza fejedelem, majd Szent István támogatásával monostort építettek. Szent Adalbertet 997-ben miseáldozat közben ölték meg a pogány poroszok, akik közé téríteni ment. Több lándzsaszúrással kivégezték, majd lefejezték. Testét előbb a gnieznoi katedrálisban, majd 1036-ban Prágában temették el. ( Forrás )

     Erzsébet asszony rövid időre segédápoló lett a Széher úti Kórházban, valamint a Tárogató utcai tüdőszanatóriumban.

Ehhez jól jött, a még 1928-ban elvégzett ápolónői és házigondozói tanfolyama. Figyelmes, áldozatos és gondos munkája révén megbecsülést szerzett magának. Két műszakot is vállalt sőt, még vasárnap is dolgozott – mint írja Lelki Naplójában: „A gyerekek a délelőtti, én meg az esti szentmisére voltam beosztva”. (I/2) A visszaemlékező kollégái azt mondták róla, hogy különös érzéke volt az idősekhez.

Miután átéreztem Erzsébet asszony háború utáni nehéz özvegyi sorsát, egyszer megkérdeztem tőle, hogy nem gondolt-e néha a férjhez menésre? Ő nem lepődött meg a bizalmas kérdéstől és a következőket válaszolta:

„Természetesen gondoltam rá, hiszen magamban voltam hat gyermekkel és ez egy asszonynak nehéz! Én a férfiakban nem a férfit, hanem a támaszt, a segítséget, az 'apa-példát' láttam, ám mindig kellő fenntartásokkal. Tudod fiacskám, a házunk sokaknak szemet szúrt és magad is tudod, hogy milyen lakásmizéria van máig is! Néhány hízelgő szavú férfiben hamar felismertem a mögöttes szándékot, ám akadt egy, aki finom modorú úriember volt, jómódú, a miénknél sokkal gyönyörűbb házzal. Tetszeni ez se tetszett – ha így mondhatom –, de szimpatikussá tette az a biztonság-érzet, ami sugárzott belőle. A gyermekeimmel is megtalálta a hangnemet. Mindez a legnehezebb években történt, én még tán 40 se voltam. Egy februári alkalommal meghívta az egész családot étterembe, de én nyomban elhárítottam az invitálást, míg végül abba maradtunk, hogy inkább én főzök, ő pedig bevásárol és nálunk ebédelünk.

Így is történt. Olyan mennyiségű élelmiszert hozott, hogy hetekre megoldotta az élelmiszer gondjainkat. Olyan csokoládét is be tudott szerezni, amilyenre én csak a háború előtti időkből emlékeztem. Érdekes, hogy mindez számomra nem volt gyanús, azt mondta, hogy külföldi rokonai támogatják időnként. A finom viselkedése pedig mindvégig változatlan maradt és soha nem tűnt tolakodónak. Így lényegében kezdett komolyra fordulni a dolog. Már benne voltunk a tavaszban, és a ragyogó napra kitettem egy tábori ágyat – ma úgy mondanátok, hogy kempingágyat –, hogy egyik betegségből felépült kislányom pihenjen rajta. Én a ház másik felén dolgoztam a vetemények közt, s a „kérőm” engem nem látva odament az alvó gyerekhez és simogatta. Messziről is látható volt azonban, hogy korántsem 'apai gyengédséggel'. Én ekkor kikeltem magamból és azon nyomban kitettem a szűrét! Nem is jött többet. – Hát ennyi, kedves titkár úr!”

(folyt.)

(Kép: Erzsébet asszony 40 éves korában.)

Az elmélkedés előtt tartsunk bűnbánatot, és legfőképpen fogadjuk meg erősen, hogy többé nem követjük el azokat.

1. nap

Áldott Szűzanya, szentséges Szűz Mária, aki kioldozod a gyermekeidet fojtogató csomókat, terjeszd ki felém irgalmas karodat! Ma átadom neked ezt a csomót… (nevezzük meg, ha lehetséges), és minden negatív következményt, mellyel ez életemben együtt jár. Átadom neked ezt a csomót, amely megzavar engem, boldogtalanná tesz, és oly nagyon akadályoz abban, hogy veled és fiaddal, Jézussal, az én megváltómmal egyesüljek.

Hozzád folyamodom, Csomóoldó Boldogasszony, mert bízom benned, és tudom, hogy soha nem utasítottál vissza egyetlen olyan bűnös gyermeket sem, aki hozzád könyörgött segítségért. Hiszem, hogy ki tudod oldozni ezt a csomót, hiszen Jézus megad neked minden hatalmat.

Bízom benned, hogy vállalod e csomó kioldozását, hiszen édesanyám vagy. Tudom, hogy megteszed, mert Isten szeretetével szeretsz engem.

Köszönöm, áldott Szűzanyám!

Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!

     A kegyképnek több másolata készült, melyeket spanyolul Nuestra Senora desatatadora a nudos néven tisztelnek. A rendkívüli imameghallgatások az Újvilágban sem maradtak el! És bizony, elképesztően nagy csodák fűződnek a Szent Szűz Csomóoldó titulusához, különösen a házasságok rendeződése, a szenvedélybetegségből való gyógyulás és általánosságban a békétlenségek megszüntetésében!

Nem csoda tehát, ha a Csomóoldó Boldogasszony-tisztelet olyan méreteket öltött Amerikában, hogy a hat legkiemelkedőbb máriás lelkiség, a Guadalupei Szűz, a Quitói Tisztulás nagy Eseményének Asszonya, az Aperecida-i Fekete Madonna, a Fatimai Szűzanya és a Szeretetláng Lelkiség közé emelkedett! Csupán megjegyzem, hogy valamennyinek önálló története van, és bizony nyomon követhető általuk az Istenanya gyermekeit segítő kegyelmi stratégiája!

A Szent Szüzet számtalan kegyelemért kérhetjük, jelenéseinek és kegyképeinek neve nyomán. Most, hogy megismertük őt Csomóoldóként, ne azon töprengjünk, hogy hogyan is szólítsuk meg! Üdvözítőnk ugyanis a Keresztről utolsó szavaival anyaként ajánlotta számunkra. Tehát szólítsuk meg Őt gyermekként és helyezzük magunkat anyai oltalmába, imában kérve segítségét! Hiszen Szent Péternél olvashatjuk: "minden gondotokkal forduljatok hozzá, mert neki gondja van rátok"! Kérjük tehát:

Csomóoldó Boldogasszony, édes jó Anyánk! Oldozd fel görcseinket, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

(Vége!)

(Források az első részben!) 

Csomóoldó Édesanyánk, sok bajunkban tekints le ránk!

Nehéz utunk göröngyeit simítsák el szent kezeid!

Bajban vagyunk, most is látod, görcs szorítja a világot.

Ide drága szent kezed kell, görcsinket hadd oldja fel!

(1700-ból származó augsburgi ima-részlet)

Nagyhatalmú Szűz – Könyörögj érettünk!

(Litánia itt!)

 Elmélkedés: – Isten akaratából, Mária szeretettől lángoló Szívén mennek át azok a kegyelmek, amelyek hivatva vannak minket krisztusivá formálni, amiként meg is teszi ezt a benne bízókkal! ‒

 Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     Kedves Olvasóm! Az előző részben, Erzsébet asszony életét az 1950-es évek közepéig ismertettem.

A gyermekei felnőttek! 1955 karácsonyán a második leánya, 1957. júniusában a harmadik leánya is házasságot kötött.

1957 nyarától Erzsébetet egy 'maszek' kelmefestő alkalmazta a VII. kerületi Dembinszky utcában, sőt ide jött tanulónak a legkisebb fia is. A textil falvédők, zsebkendők és konyhagarnitúrák festése és batikolása tartós kereseti lehetőséget biztosított volna, ha a főnök nem lett volna harcos ateista! Erzsébet 15-16 éves fia egyébként sem kelmefestő szeretett volna lenni, hanem pap, és ennek addigi akadálya, az érettségi bizonyítvány hiánya volt. Be is iratkozott az esti tanfolyamra, és indoklásul elkotyogta tervét a főnöknek. Ez aztán elkezdte módszeresen „felvilágosítani” a gyereket, és odaadta neki „Az öt világvallás” című könyvet. Mire az anyja észbekapott, már késő volt, mert a hamis tudás súlyos csapásként hatott a fiatalember lelki életére, úgyhogy hitét vesztette. És ez végzetes lett a munkakapcsolatukra is! 1960 nyarán Erzsébet és fia is kiléptek a cégtől!

(Erzsébet asszonynak ez a fia befejezte ugyan a középiskolát, de rendőrnek ment és igen korán megnősült. 2016-ban hunyt el.)

1958. januárjában megint lakodalom volt, mert megnősült az 1938-ben született fia.

Az 1960-as esztendőre lassan eltűntek az anyagi gondok, a házat megpróbálták úgy átrendezni, hogy a négy családnak is helye legyen. Erzsébet asszony úgy tervezte, hogy ősszel beiratkozik a Szabadegyetemre, pszichológia és csillagászat témakörben. Ez kezdetben úgy nézett ki, hogy egyenlőre csak átmeneti halasztást szenved, ámde hamarosan kiderült, hogy véglegesen le kell mondania minden tanulásról (I/27).

Erre az időszakra tehető, Károly bácsi exhumálása is a Rákoskeresztúri Köztemetőben, áthelyeztetve a Remetekertvárosi Szentlélek templomban lévő családi sírhelybe.

(folyt.)

     Nem kétséges, hogy számtalan csomó gubancolja össze mindennapi életünket és kapcsolatainkat. Ezek a családi-, gazdasági- vagy társadalmi csomók, melyek helytelen kezeléséből viták, erőszak és háborúságok fakadhatnak! Ennél fogva megállapíthatjuk, hogy bár a bűn „csomókat” hozhat létre, ámde mégsem minden csomó a bűn eredménye. A „csomó” ugyanis olyan adottság vagy próbatétel, melyet tudatos hittel és akarattal ki kell bogoznunk, meg kell oldanunk Krisztus, a mi Urunk által, illetve az Őáltala segítségünkre küldött Édesanyja segítségével!

Az Istenanya Csomóoldóként való kérlelése, nem marad meghallgattatlanul. Ezt bizonyítja az egyre szélesebbkörű elterjedése, szebbnél-szebb képi megjelenítése!

Jorge Mario Bergoglio 1986-ban Németországban végezte tanulmányait, és Augsburgból magával vitt egy kis másolatot hazájába Argentínába, talán nem is gondolva, hogy milyen új máriás mozgalmat indít el ezzel!

Tehát a későbbi Ferenc pápa még egyszerű szerzetespapként honosította meg a Csomóoldó Boldogasszony tiszteletét Argentínában, ahonnan elterjedt egész Latin-Amerikában. Egyedi szokásként említhető, hogy a Csomóoldó kegyhelyek környékén fehér szalagocskákat kötnek a fák ágaira, kerítésekre, vagy az erre már kijelölt helyekre!

(folyt.)

(Források az első részben!) 

Csomóoldó Édesanyánk, sok bajunkban tekints le ránk!

Nehéz utunk göröngyeit simítsák el szent kezeid!

Bajban vagyunk, most is látod, görcs szorítja a világot.

Ide drága szent kezed kell, görcsinket hadd oldja fel!

(1700-ból származó augsburgi ima-részlet)

Dicsérendő Szűz – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!) 

Elmélkedés: – „Áldott vagy te az asszonyok között” (Lk 1,42), akit „boldognak hirdet minden nemzedék” (Lk 1,48), mely szó szerint be is teljesedett, hiszen Őt dicsőítik az egyházi év ünnepei! ‒ Máriát dicsérje lelkünk, Máriát dicsérje szánk. ‒ 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     1951. december 26-án első leánya férjhez ment. Erzsébet nagy fájdalmára, az első unokája súlyos betegen született, és egy éves korában meg is halt.

1952. novemberétől a XIII. kerületi Szépasszony Tűzhelygyárban dolgozott, ám itt olyan alacsony volt a fizetése, hogy alig egy év után maga mondott fel. (Erzsébet 1953-ban.)

Emiatt otthon próbálkozott az egész család valami háziipari bedolgozással pénzt keresni! A fiúk pl. lószőr szitavásznat készítettek egy kezdetleges szövőszéken. Erzsébet asszony ekkor vette hasznát kefekötői szaktudásának, melyre 1928-ban tett szert! Próbált bedolgozni a „Szolidaritás Háziipari Szövetkezetnek” is, ahová gobelin varrásokat készített. Ez esetben a még 1924-ben, az édesanyja melletti hímző- és gobelin-varró gyakorlatát gyümölcsöztette. (Megemlítve I/9-10)

Végül, egy ismerőse révén talált egy munkahelyet, a Gázkészüléket Gyártó Vállalatnál (ami valójában fegyvergyár volt), és ahol 1953. őszétől a „brinellezőben” (keménységmérés) dolgozott meósként, jóllehet normában, ám ügyessége folytán igen jól keresett. (II/23)

1956. szeptemberében – épp a Forradalom előtt –, megszüntették a munkaviszonyát és bizony a Gondviselés lépése lehetett ez is, mert a Szabadságharcban e gyár munkásainak jelentős szerepe volt! Nagy népszerűsége miatt, Erzsébet óhatatlanul belekeveredett volna a szervezkedésekbe!

(folyt.)

(Kép: Erzsébet asszony által megrendelésre varrt gobelin.)

ÉLŐ RÓZSAFÜZÉR ZARÁNDOKLAT 30 mp videó: https://youtu.be/gs02mF5Zfw8

     Bár a Csomóoldó Szűzanya képe és fogalmi megjelenítése számtalan szebbnél-szebb másolatban ismert, valamennyi egyértelműen a Szent Szűz segítő készségét mutatja, bizalmat sugározva! ‒ Kérjük tehát Őt bizalommal rózsafüzéreinkben!

Általánosságban tudnunk kell, hogy az életünkben jelentkező ún. „csomók”, azok a problémák és küzdelmek, amelyeket minden embernek meg kell oldania, márpedig „hol már ember nem segíthet” a Csomóoldó Szűz ereje nem törik meg!

Mindazonáltal a „csomó” jelentéstartalma nem feltétlenül azonos a bűn fogalmával! A bűn ugyanis szabad beleegyezéssel valósul meg, míg a „csomó” egyféle adott próbához hasonlítható, amelyet Isten enged meg, hogy növekedjünk az érdemekben.

Szent János evangéliumában olvashatjuk a vak emberrel kapcsolatban, hogy az apostolok feltették a kérdést Jézusnak, ki vétkezett ennek bajában, ő vagy a szülei? Az Úr így válaszolt: „Sem ez nem vétkezett, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válnia.” (Jn 9,1-12)

Ez a példa lehetővé teszi, hogy különbséget tegyünk a bűn és a csomó között, még akkor is, ha néha a kettő egybeesik, vagy az egyik a másik következménye.

(folyt.)

(Források az első részben!) 

Csomóoldó Édesanyánk, sok bajunkban tekints le ránk!

Nehéz utunk göröngyeit simítsák el szent kezeid!

Bajban vagyunk, most is látod, görcs szorítja a világot.

Ide drága szent kezed kell, görcsinket hadd oldja fel!

(1700-ból származó augsburgi ima-részlet)

Tisztelendő Szűz – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – A rózsafüzér imádsága nélkül nincs Mária-tisztelet. Mária-tisztelet nélkül nincs bensőséges keresztény hit. Keresztény hit nélkül nincs BÉKE! ‒ 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     1951-ben megismétlődött a rémálom! Harmadszor is ki lettek írva a kitelepítendők közé!

Erzsébet asszony felfigyelt a kifüggesztett „Határozat” aláírójának nevére, aki az elhunyt családfő egykori orvos-kapcsolatának fiaként volt a Kitelepítési Bizottság főnöke.  Nyomban felkereste a főorvost a Róbert Károly Kórházban és a kitelepítésük elmaradt!

Hogy ez csoda volt-e? Azokra a zavaros időkben mindenképp! Azokban az időkben a kommunizmus leggyümölcsözőbb „vívmánya” a „kommunizálás” (vagyis a vagyonelkobzás) volt. Ez pedig bárkit utolérhetett, ha valami valós, vagy vélt kifogás alá esett, esetleg valakinek megtetszett a „kitelepítendő” háza!

1951. májusától Kőbányán dolgozott a volt OETL, akkor már Gábor Áron Vasöntöde és Gépgyárban, mint meós. Azért vették fel, mert értett a műszaki rajzhoz, melyet, mint említettem önképzéssel sajátított el 1930-ban.

Még egy „Mechanikai ellenőr” tanfolyamra is beiskolázták, amit minden aggodalma ellenére, kiváló minősítéssel végzett el! (II/22) Mellesleg ennek az állásnak volt egy veszélye, mégpedig az, hogy a hadseregnek készítettek „kukoricagránát” öntvényeket, melyeknél a legkisebb ellenőrzési hiba is szabotázsnak minősülhetett, ami akkor akár börtönnel is járhatott (sőt)!

A magyar fegyverszállítások megtorpanásával, profilváltás miatt elbocsátások voltak és Erzsébet asszonyt ezúttal „túlképzettség” indokával nem alkalmazták tovább, vagyis nem volt szükség meósra!

(folyt.)

(Kép: A kőbányai vasöntöde)

      Ezt követően Langenmantel kanonok 1700-ban a Csomóoldó képet az augsburgi Szent Peter am Perlach templomnak ajándékozta. A festmény túlélt háborúkat, forradalmakat, protestáns ellenállást, és máig is vonzza az embereket, különösen a házassági gondokkal küszködőket, a békére törekvőket!

A kegyképről leolvasható, hogy a művész Szűz Mária ikonográfiai hagyományaira alapozta festményét, így nemcsak szépsége okán, de teológiai jelentéstartalma miatt is ihlető indíttatást ad az imához.

Szűz Mária holdsarlón áll, angyalok veszik körül, fejét tizenkét csillag koronázza, fölötte a Szentlélek látható, galamb képében.

A csillagkorona az Apostolok Királynőjeként, a mélykék ragyogó bíborköpeny a Világegyetem Királynőjeként, az angyalok jelenléte pedig a Mennyország- és az Angyalok Királynőjeként mutatja a Szent Szüzet.

Az önmagában is megcsomózódott kígyó fejét, a Szent Szűz lábával eltiporja, ezzel jelezve a sátán felett aratott végső győzelmét. Kezében egy fehér szalag látható csomókkal, amit készséges örömmel bont ki, melyben két angyal segíti neki. A festmény alsó részén Szent Ráfáel arkangyalt látjuk Tóbiással, amint éppen úton vannak, hogy megkérjék Sára kezét. (Tób 6,10–13)

(folyt.)

(Források az első részben!) 

Csomóoldó Édesanyánk, sok bajunkban tekints le ránk!

Nehéz utunk göröngyeit, simítsák el szent kezeid!

Bajban vagyunk, most is látod, görcs szorítja a világot.

Ide drága szent kezed kell, görcsinket hadd oldja fel!

(1700-ból származó augsburgi ima-részlet)

Nagyokosságú Szűz – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – Máriában tökéletes fokon megvolt az okosság, a megfontoltság, a mérlegelés, a türelem és a hálaadás, melyek az összes erények alapja és koronája. ‒ Szűzanyám, adj nekünk tisztánlátást és üdvös mértéket! ‒

 Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     A gonosz lélek természetes csatlósai által, lehetetlenné akarta tenni az özvegy Erzsébet asszony és árváinak életét! A Tanácsházán ugyanis kiírták a kitelepíttetésüket!

Még 1948-ban történt, hogy amikor Erzsébet egyik „átmeneti” munkahelyéről holt fáradtan hazaért, két idegen férfit talált kertjükben. A bőrkabátos alakok, körbejárták házukat és rá ügyet sem vetve, elmélyülten tervezgettek, mit hogyan alakítsanak át. Erzsébet nem szólt hozzájuk, hanem nyomban berohant a Tanácsba, ahol a hirdetménytáblán meglátta nevünket, a kitelepítendők listáján. Hazaérve, azonnal családi imahadjáratot kezdetett a gyerekekkel, és megszakítás nélkül könyörögtek az Úrhoz, egy szívvel-lélekkel.

A kitelepítésük elmaradt!

1949. Először az Üllői úti Ludovika Akadémián kapott állást, mint ebédlői felszolgáló polgári alkalmazott, napi 12 órában. Kevés fizetés mellett, a ki nem osztott ételekből vihetett haza! Hét hónap után, egy rutinszerű „nemzetbiztonsági” családlátogatást követően azonnali hatállyal elbocsátották, mivel a lakásukban meglátták a friss virággal díszített Mária szobrot!

1950. Az Állami Munkaközvetítő, a Budaörsi úti laktanyát jelölte ki Erzsébet asszony számára. El is ment, de amint  az udvaron áthaladt, egy benső hang figyelmeztette, hogy ne menjen tovább!

1950. novemberének végén emberileg már teljes volt a kilátástalanságuk. Erzsébet asszony, a Fogaskerekű vasút végállomásánál két utas beszélgetésére lett figyelmes, akik a Széchenyi hegyi Traktoriskola szakácsnői állás-hiányáról beszéltek. Több se kellett, felszállt a fogaskerekűre és ha nehezen is, de megtalálta az Isteni Szeretet Leányai Kongregáció államosított épületét, azok elvett tulajdonát, akiknél jelentkezett 1929-ben. (ma Rendőrtiszti Főiskola)

Szakácsnőnek jelentkezett, jóllehet ilyen képesítése soha nem volt! Abban az időben viszont, esetenként a „megsemmisült irat” indokával is elfogadtak szaktudást. Nos, Erzsébet asszony egy – a képtelen helyzetét átérző –, jóindulatú adminisztrátornak köszönhette, hogy nem csak állást kapott, de még egy „szakácsnői igazolványt” is! És bár a traktorista-képzőben meg voltak elégedve a főztjével, és bizonyára a helyi párttitkár is, ámde a „klerikális beállítottságát” illetően hét hónap után elbocsátották!

(folyt.)

(Kép: Az Isteni Szeretet Leányainak államosított épülete a fogaskerekű végállomásánál.)

Üdvözítőnk Anyja – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – Megváltónk Anyja, anyai joggal jár közbe gyermekeinek üdvösségéért Szent Fiánál. ‒ Ó Mária, meg ne feledkezz rólunk! ‒

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     Erzsébet asszony 32 évesen maradt özvegyen, hat gyermekkel. A legidősebb 13, a legkisebb 3 és fél éves sem volt. Elkezdődött a család „golgotája”, mely kiteljesedett az államosítással, megfosztatva őket minden megélhetésüktől!

Az államosításig még viszonylag kiegyensúlyozott volt az életük. Kezdetben még alkalmazták Erzsébetet adminisztrátorként az Állami Kéményseprő Vállalatnál, ez azonban nem tartott sokáig, mert a vállalatnál végül, minden volt „mester-hozzátartozót” „B-listáztak”! Ezzel, kereset nélkül maradt a család.

Erzsébet asszony állást nem kapott és hetedmagával ott állt megélhetés nélkül, teljesen kisemmizve, az indulóktól hangos „népidemokráciában”!

Minden családanyai ügyesség ellenére, hamar felélték tartalékaikat, és most ismerték fel igazán Károly bácsi előrelátását, az 1000 négyszögöles kerttel, mely egyedüli létalappá vált számukra. A termő gyümölcsökön kívül zöldségeket, krumplit, sőt az állatok számára kukoricát is termeltek! A mindennapi „egyforintos” kenyér árát és a rezsit kezdetben lószőr-szitavászon-, majd gépi és kézi harisnyakötéssel igyekeztek megkeresni. Hol egyikre, hol másikra volt igény!

A legnagyobb lány kézzel kötött pulóvereket, melyeket szövetkezeteknek és házalóknak adtak el. Erzsébet később kendőt festett, sőt különféle hímzéseket is elvállalt. Az un. házi tevékenységek azonban nem biztosították a hét tagú család megélhetését. Erzsébetnek mindenképp „rendes” fizetés után kellett néznie. Kisebb-nagyobb megszakításokkal ez sikerült is, ha ugyanis felvették valahová, de mindenhol hamarosan „utána nyúltak” – úgymond – a „klerikális beállítottsága” miatt! Minden munkavállalót ugyanis folyvást követett a „káderlapja” és abban benne állt minden, ami nem tetszett a „pártnak”!

Kindelmann Károlyné kartonjára is hamarosan rávezették: a „Mindszentyt elítélő iratot nem írta alá!”, „A gyermekeit beíratta hittanra!”, „Még vasárnapi munkabeosztás esetén is elment családjával a templomba!” „Békekölcsönt nem hajlandó jegyezni!” stb.

A gonosz, azonban nem csupán „szorongatni” akarta a családot, hanem „ordító oroszlánként”, egyenesen széttépni!

(folyt.)