Égi-földi próbatételek és ígéretek 2
Rendtársai, nem nézték jó szemmel szentünk buzgolkodását, és hirtelen gyógyulását is a szimulációja abbahagyásában látták. Így szerzetesi élete valóságos kálváriává változott. 1464-ben kénytelen volt elhagyni a konventet és Szent Domonkos atyjához hasonlóan vándorprédikátorként kezdte járni a városokat.
Bátran tarthatjuk Boldog Alan de Rupét a katolikus sajtómisszió első apostolának, mert nemcsak (vésett) rézkarc alapú ősnyomatokat adatott ki, hanem a Guttenberg-féle nyomdákat is elsőként kezdte használni az evangelizációs munkájához.
Kinyomtatott kommentárjaival és prédikációival nagyszámú prédikátort képzett, akiket szétküldött a szerzetesrendekbe és a nép közé.
Több városban működött teológiatanárként, még a párizsi Sorbonon is katedrát kínáltak neki. Képzettsége, ráhatókészsége és bensőséges Mária-tisztelete arra indította elöljáróit, hogy több kolostori közösségbe is elküldték a meglazult fegyelem helyreállítására. Sajnos a 15. században kezdődött eretnekségek, súlyosan veszélyeztették a hívek, a papság és a szerzetesi közösségek egyházhűségét. Ehhez hozzájárult az emberek imaéletének – különösen a rózsafüzér imádság iránti – lanyhulása!
Alan de Rupe legnagyobb érdeme a rózsafüzér-imádság újbóli népszerűsítése volt, mely Szent Domonkos halálát követően bizony, ellanyhult a századok során.
Nem kétséges, hogy Szent Domonkos atyánk kapta a rózsafüzért, de Boldog Alan de Rupe volt az, aki a feledés homályából újra felélesztette, megújította és elterjesztette!
Az Istenanya egy alkalommal kinyilatkoztatta Boldog Alánnak, hogy a világ üdvössége az Ave Mariá-val kezdődött, azért az egyesek üdvössége is ehhez az imához van kötve. Szentmise után – mely az első élő és eleven felújítása Jézus Krisztus szenvedésének –, nincs még egy annyira kitüntetett és érdemszerző ájtatosság, mint a Rózsafüzér! Hiszen ez is az Édes Üdvözítő életének és szenvedésének megjelenítése, (jóllehet össze nem hasonlítható módon!)
A Szent Rózsafüzér minden jónak a forrása és kincsesháza.
1). A bűnösöket bűnbánatra hangolja.
2). A szomjúhozóknak enyhülést nyújt.
3). A leláncoltakhoz elhozza a szabadulást.
4). A kísértésben vergődőknek józanságot sugároz.
5). A szomorkodókat örömre deríti.
6). A szegényektől elűzi a szükséget.
7). A szerzeteseket buzgalomra ösztönzi.
8). A tudatlanokat tudománnyal tölti el.
9). Az élőket győzedelmessé teszi a földi hiúságok felett.
10). A megholtaknak pedig enyhületet hoz.
(folyt.) (Forráshivatkozások a II. részben!)
Hisszük, hogy a meghalt hívek javára válhat az alamizsna, az áldozat és egyéb jócselekedetek. (
Mert ebben az átmenetileg tartó tűzben tisztulnak meg bizonyos vétkek, nem ugyan a gonoszságok vagy a főbűnök, amelyek korábban nem nyertek bocsánatot a bűnbánat által, hanem azok a kisebb bűnök, amelyek a halál után is terhelnek, ha még az életben föloldozást is nyertek bár, de le nem vezekelték. (
A hitben ugyanis érvényes az, hogy noha ezt a felséges áldozatot csak Istennek szabad felajánlani, az égben az Istennel uralkodó Szentek tiszteletére is -, akiket Isten koronázott meg -, be lehet mutatni abból a célból, hogy pártfogásukat elnyerjük, sőt, ahogy az apostolok tanítják, azon testvérek szégyenfoltjának az eltörlése érdekében is megtehetjük ezt, akik már meghaltak az Úrban, de a bűn következményeitől való megtisztulásuk még nem teljes. (
Őseink tiszteletreméltó hitét, mely szerint eleven kapcsolatban vagyunk a mennyei dicsőséget élvező vagy a halál után még tisztuló testvérekkel, ez a Szentséges Zsinat nagy jámborsággal elfogadja, és a II. niceai, [DS 600] a firenzei [DS 1304] és a trentói [DS 1821--24; 1820; 1580.] szent zsinatok határozatait megismétli. (
Apostoli tekintélyünkkel elrendeljük, hogy ezeknek a jelenleg leírtaknak az értelmében… így kell mindenkinek megtartania és hirdetnie önmagától beálló kiközösítés büntetésének terhe mellett. (
Azoknak a lelke pedig, akik a keresztség felvétele után semmilyen vétek szennyébe nem estek, és azok a lelkek is, akik a bűnszenny megszerzése után vagy saját testükben vagy a testükből való kiköltözés után, ahogy fentebb mondtuk, megtisztulnak, ezután a mennybe jutnak és világosan szemlélik magát a Háromságos egy Istent. Azok lelkei pedig, akik tényleges halálos bűnben vagy csak az eredeti bűnben haltak meg, ezután a pokolra jutnak, de ott különböző büntetéseket kell elszenvedniük. (
Azoknak a lelkét, akikre a szent keresztség fölvétele után nem ragadt a bűnnek semmiféle foltja és azokét, akik miután beszennyeződtek, akár testben élve tisztultak meg, akár – mint az előbb említettük (elégtétel) – akkor, amikor testükből kiléptek, mindjárt befogadják a mennybe. (
Egy nemrég kiadott körlevélben, melyet a katolikus püspökökhöz intéztünk, annak a reménynek adtunk kifejezést, hogy a nemes magyar nép számára végre talán felvirradt az igazságra és a szabadságra alapozott béke új hajnala, mert úgy látszott, hogy kedvezően alakulnak a dolgok a nemzet életében. A később érkezett hírek azonban fájdalmas keserűséggel töltötték el lelkünket. Megtudtuk ugyanis, hogy a magyar városokban és falvakban ismét folyik a polgárok drága vére, mert lelkük mélyéből vágynak az igazi szabadság után; az ország éppenhogy felállított intézményeit felforgatták; megsértették az emberi jogokat, és idegen fegyverek segítségével új rabszolgaságba taszították a vértől ázott nemzetet. 
Szent Imre herceg, Szent István királyunk fiaként, a magyar trón várományosa volt. Ifjú korában tisztasági fogadalmat tett és életét felajánlotta a Boldogságos Szent Szűznek. Vadászbalesetnek álcázott galád merénylet áldozata lett, ám férfiúi erényeinek példája a világ egyik legnépszerűbb szentjévé tette, különösen a keresztény ifjúság körében. Róla nevezték el az Újvilágot, Amerikát. 
Az egyházdoktorok általános véleménye szerint – földi mérték szerint – többnyire hosszú ideig tartanak a szenvedések. „Nem kétséges – mondja 
Egy ferences szerzetes hosszú időn át fájdalmas betegséget szenvedett. A türelme elhagyta, és már a halált kívánta, hogy megszabaduljon szenvedéseitől. Ekkor Isten elküldte őrangyalát, hogy terjessze választás elé: itt akar-e szenvedni vagy a másvilágon. Isten meghallgatta imádat s választásodra bízza: akarsz-e most mindjárt meghalni és három napra a tisztítóhelyre menni, vagy szenvedésekben még egy évig élni s akkor egyenesen az égbe menni? A választás rögtön megtörtént. «Jobb szeretnék rögtön meghalni – válaszolt a szegény szerzetes – mert éltem itt folytonos haldoklás, és aligha hiszem, hogy ehhez hasonló szenvedéseket találhatnék a purgatóriumban!» — «Jó, legyen, amint kívántad! Még ma meghalsz, úgyhogy készülj mielőbb felvenni a végső Szentségeket.» A beteg előhíván szerzetestársait, elbeszélé látomását, felvette a végső szentségeket és meghalt.
Több lélek igyekezett megértetni velünk a tisztítóhely tüzének rettenetességét azzal, hogy egy asztalon, vagy ajtón hagyták kéznyomaikat, amely úgy égődtek bele a fába, mintha pirosan izzó vasat tettek volna rá. Olaszországban, Assisi közelében még ma is őrzik azt az ajtót, amelyen a Folignói Teréz nővér kéznyoma látható.
Vasárnapi napra esett. Budapest lakossága november első napjaiban gyászolt, de egyben mindenfelé megindult a romok eltakarítása, rendrakás az utcákon. A munkások készültek a hétfői munkakezdésre. A villamosok újra jártak, az élet beindult. Negyedike hajnalra azonban iszonyú moraj, aknatűz és bombák robajára ébredt Budapest dolgozó népe. A kommunizmus fellegvára, a Szovjetunió 1956. november 4-re virradóan, megszegve a Magyar Kormánnyal kötött államközi egyezményeit, miként az ENSZ és a Genfi Egyezmény Alapokmányait is, hadüzenet nélküli támadást intézett a független Magyarország ellen! Az ígéretekből ki nem fogyó, mellét veregető Nyugat és az USA gyáván és aljas módon alkut kötött a szovjet vezetéssel, és nem segített! A támadási terv sikere érdekében Szerov, a KGB vezetője, a szovjet csapatok kivonásáról tárgyalásokat folytató magyar tárgyaló-küldöttség tagjait is letartóztatta. Hetekig tartó iszonyatos vérengzés kezdődött, kenyérért sorban álló asszonyokra nyitottak sortüzet, iskolás fiatalokat végeztek ki halomra és tüzérségi és repülős bombatámadást intéztek középületeink, templomaink ellen. A Vörös Hadsereg nem tanult a Világháborúból és utcai harcokba vetette be tankjait, páncélozott járműveit, nem számítva a pesti srácok és a lakosság hősiességére. Budapest utcái az agresszor roncstemetőjévé vált. Már a 23-át követő első szovjet intervencióval szembeni lakossági ellenállás, október 28-ig tartó szakaszában is szörnyű leckét adott a megszállóknak! Addig a napig 200 db klf. harckocsit vesztettek és közel 800-ra tehető a személyi veszteségük. Ezt sajnos messze felülmúlta a november közepéig tartó második orosz intervenció, mely ellen a honvédő szabadságharc során, több ezer fiatal szovjet katona lelte értelmetlen halálát, sok-sok orosz család és édesanya fájdalmára. Budapest romokban hevert bár és ha a fegyverropogás el is csendesült, a békésnek tekinthető Bajza utcai Szovjet Nagykövetség területén belülről még mindig fegyverropogás hallatszott (nem támadás érte őket, hanem) saját katonáikat végezték ki halomra azok közül, akik megtagadták a parancsot, vagy átálltak, szimpatizáltak a magyar forradalommal! No persze, a "Marxista-Leninista humanizmust" soha nem érdekelte az egyén, az ember tragédiája! 
Két szentéletű szerzetes jóbarátok voltak. Az egyik halálos betegségbe esett, de halála előtt néhány órával megjelent neki őrangyala és kijelentette neki, hogy csupán addig kell a tisztítóhelyen maradnia, amíg érette egy Szentmisét bemutatnak. A haldokló ujjongva magához hívatta barátját, s arra kérte, hogy mihelyt meghal, végezzen el az egy szentmisét, mely megnyitja előtte az ég kapuját.
Nagy örömünkre szolgált az a tudat, hogy nemcsak az egész katolikus világ püspökei, hanem más egyházak lelkészei és hívei is lelkesen csatlakoztak felhívásunkhoz, melyet legutolsó "LUCTUOSISSIMI EVENTUS" kezdetű körlevelünkben tettünk közzé, hogy közös imádsággal ostromoljuk az eget és így imánk hathatós legyen. 
%20(1).jpg)
A szenvedő lelkek gyakran beszéltek 
Meg kell említenünk Szűz Máriának a tisztítóhelyre való édes befolyását, aki erről Szent Brigittának ezt mondta: Én vagyok az anyja és királynéja mindazoknak, kik a kiengesztelődés helyén vannak. Imáim megédesítik szenvedéseiket, melyekkel vétkeik miatt sújtatnak. "Behatoltam az örvény mélységére" − írja Sírák könyve (24,8). Ez a mélység − mondja Szent Bonaventura − nem más, mint a purgatórium, amelybe Mária leereszkedik, hogy az ő jelenlétével enyhítse az ott tartózkodó lelkeket. 
Mikor Lúcia nővért megkérdezték, miért jött Mária utolsó fatimai jelenésekor Kármelhegyi Istenanyaként, ő ezt válaszolta: „Ezzel Mária azt a kívánságát akarta kifejezésre juttatni, hogy minden ember hordja a skapulárét az Ő Szeplőtelen Szívének való felajánlása jeleként.”
Dziega
Az eltávozottak lelkéért való imádkozás gyakorlata nemcsak a Szentírásnak felel meg, hanem emberi természetünk is erre ösztönöz bennünket. A szentek közösségéről szóló tanítás hangsúlyozza az emberiség szociális és lelki összetartozását, amennyiben rámutat, hogyan lehetünk egymás segítségére a szükségben. (Szerk. megj.: A Szeretetláng az emberiséget hívja egységbe, mely alatt a Küzdő-, a Szenvedő- és a Megdicsőült Egyházat érti!)
„Először: Az örök elveszettségnek valószínű jele az, ha valaki az Angyali Üdvözletet – melyet az egész világ visszhangoz – megveti, lekicsinyli vagy kigúnyolja!
Montforti Grignon Szent Lajos írja: Egy Alexandra nevű nemes úrhölgy, akit megtérése után maga Szent Domonkos vett fel a Rózsafüzér Társulatba, halála után megjelent a Szentnek kérve Őt, hogy Rózsafüzér Társulatában imádkozzanak érte, mert a Tisztítótűzben 700 év alatt tudná csak levezekelni azon bűnei és könnyelműségei ideig tartó büntetését, melyeket még világias életében követett el. A Társulat buzgón imádkozott is érte. 14 nap múltán Alexandra újra megjelent Szent Domonkosnak ragyogva, mint a Nap és boldogan újságolta, hogy a jó rózsafüzérezők imái, mily gyorsan kihalászták őt a Tisztítótűz lángjaiból! .JPG)
Egyben átadta a szenvedő lelkek üzenetét is, hogy Domonkos atya mindenfelé, még többet prédikáljon a szentolvasóról, hogy minél hamarabb és minél több Tisztítóhelyen szenvedő részesülhessen a Szent Rózsafüzér búcsúiban. Ők ezeket a kiesdett kegyelmeket százszorosan és ezerszeresen is visszafizetik az imádkozóknak amint kiszabadultak, s bejutottak a Mennyországba. (Grignon L. - P. Fenyvesi: SZENTOLVASÓ, Stephaneum 1944, 32. oldal).jpg)
Gloria Polo, Akit villámcsapás ért c. könyvében írja (kiragadott részletek): A másvilágon mutatja meg Isten, hogy a bűnök másokra is milyen romboló hatással voltak, sokszor többet ártanak, mint maga az általunk elkövetett bűn. Az Oltáriszentség és a szentségimádás az egyetlen út, amely közvetlen az égbe vezet. Jól jegyezzék meg, ez nagyon fontos számunkra! 
Szent Fausztina: Örök Atya! Tekints irgalmas szemmel a tisztítótűzben szenvedő lelkekre, akik Jézus irgalmas Szívébe be vannak zárva. Kérlek Szent Fiad keserves kínszenvedéséért és mindazért a keserűségért, ami legszentebb lelkét eltöltötte, mutass irgalmat azok iránt, akik igazságos tekinteted előtt állnak. Ne nézz rájuk másképp, csak legkedvesebb Fiad, Jézus sebein keresztül, mert hisszük, hogy jóságod és irgalmad határtalan. (Napló 1227)
Azok az igen gyászos események, melyek Közép-Európa népeit sújtják, különösen pedig a számunkra oly kedves Magyarországot, amely most egy borzalmas öldöklés vérében fekszik, mélyen megrázzák atyai lelkünket. De nemcsak a mienket, hanem bizonyára mindazokét, akik számára drága értéket jelentenek a civilizáció jogai, az emberi méltóság és szabadság, amely kijár egyénnek és nemzetnek egyaránt. Apostoli hivatalunkból fakadó tudat ösztönöz bennünket ezért arra, hogy sürgető felhívással forduljunk hozzátok Tisztelendő Testvérek és a rátok bízott nyájhoz, hogy testvéri szeretettől csatlakozzatok hozzánk, könyörögjünk az Istenhez, esdjük ki Tőle, Akinek kezében van a népek sorsa és vezetőinek nemcsak hatalma, hanem élete is, – hogy legyen vége a hatalmas vérontásnak és ragyogjon fel végre az igazi béke, amely igazságon, szereteten és igazi szabadságon alapszik. 
Egy 1957. december 26-án folytatott beszélgetésben Lúcia nővér a következőket mondta: „Nézze atya, a Boldogságos Szűz Mária ezekre az utolsó időkre, amiben mi élünk, a rózsafüzér imádkozásának különleges hatékonyságot szerzett. Olyan hatékonyságot, hogy nincs az a probléma, akár az evilági, akár a szellemi életben, akár a privát-, a családi- vagy a közösségi életben, népek és nemzetek sorsában – amit a rózsafüzérrel ne tudnánk megoldani! Ismétlem Önnek, hogy nincs olyan probléma – bármily súlyos is az –, világi vagy mindenekelőtt lelki, saját személyes életünkre, családunkéra, a világ vagy a szerzetesrendek családjaira vagy a népek és nemzetek életére vonatkozó probléma − melyről még egyszer mondom –, bármily nehéz is, amelyet a rózsafüzér imádkozásával ne tudnánk megoldani. A szentolvasóval fogjuk magunkat megmenteni, megszentelni, vele fogjuk Urunkat vigasztalni és számtalan lélek üdvözülését elérni” (Pater Fuentes 1957. dec. 26-i interjúja a fatimai Lúcia nővérrel)
A Szeretetláng Lelki Napló tanítása, hogy böjttel, imádsággal és Szentmise-látogatással (amikor az nem kötelező), kiszabadíthatjuk a tisztítótűzben szenvedő lelkeket, akik üdvözültként visszasegítenek bennünket földi életünkben! Az Üdvözlégyekben mondott, vagy a rózsafüzér-tizedek végéhez hozzáfűzött fohász: "Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre", nagy mértékben elősegíti e globális lélekmentést! A Lelki Napló az emberiség alatt a Küzdő-, a Szenvedő- és a Megdicsőült Egyházat érti – mi több –, ezek "stratégiai" együttműködésére alapoz az egész emberiség kárhozattól való megmentésére! Figyelemre méltó, hogy a purgatóriumból szabadult lelkek természetfeletti segítségét az Égiek a legérintettebb stratégiai pontra, a társadalom legkisebb egységeire a családokra és a papok megszentelődésére kívánják irányítani, hogy alapjaiban változzon meg a világ! „Ha olyankor hallgattok szentmisét, mikor az nem kötelező, és a kegyelem állapotában vagytok, Szívem Szeretetlángjának kegyelmi hatását úgy árasztom ki, hogy ezen idő alatt is megvakítom a sátánt, és ezáltal kegyelmeim bőségesen áradnak azokra, akikért felajánljátok." (II/33) Ha bármikor Szeretetlángomra hivatkoztok (tehát az "Áraszd Szeretetlángod" kezdetű fohászt), és (ezzel) három Üdvözlégyet tiszteletemre elimádkoztok, minden alkalommal egy lélek szabadul ki a tisztítótűzből. A halottak hónapjában (novemberben) pedig egy-egy Üdvözlégy elimádkozása által a lelkek tömegesen szabadulnak ki a tisztítótűzből. (vö. II/15-16) (Szerk.)
Maria Simma hathatós felajánló imádsága:
Végül, arra is gondolva, hogy az Egyházi Tanítóhivatal mit mondott nekünk az évek során és mi az, amit Isten, üzenetén keresztül annyira javasol nekünk, azt gondol-hatjuk, hogy a rózsafüzér a szóbeli imádságnak az a formája, amely általában a leginkább megfelel nekünk, amelyet a leginkább értékel-nünk kell, és mindent meg kell tennünk, hogy el ne szakad-junk tőle. Mert Isten és a Szűzanya mindenkinél jobban tudják, mire van szükségünk és mi felel meg nekünk a leginkább. Ez pedig hatalmas eszköz a hit, a remény és a szeretet megtartásában.
fegyvertelenül tüntető tömeg a 
Lúcia nővér tanúsága 3
Sok szép imádság van, amely felkészülésül szolgálhat Krisztus befogadására az Eucharisztiában és arra, hogy Istennel való bensőséges egységünket fenntartsuk. De nem tudom, találunk-e még olyan imát, amely alkalmasabb arra, hogy mindenki általános imádsága legyen. Például, a zsolozsma imádkozása csodálatos, de nem hiszem, hogy mindenki számára hozzáférhető lenne, sem azt, hogy az idézett zsoltárokat általában mindenki jól értené. Ez olyan mértékű tudást és felkészülést igényel, amelyre sokaknak nincs lehetőségük.
Részlet Natália nővér Lelki Naplójából: (Jézus) "Nem a tegnaptól, nem is egy 40 évvel ezelőtti naptól függ az üdvösséged, hanem életed legutolsó pillanatától. Ezért kell szüntelen bűnbánatban élni. Ha üdvösségre juttok, az azért lesz, mert én megmentettelek titeket. Az üdvösségetek nem függ az érdemeitektől. Ám ezektől függ jövendőbeli dicsőségetek. Emiatt tehát két dolgot kell szüntelenül gyakorolnotok:
.jpg)
Mivel mindannyiunknak imádkozni kell, Isten azt kéri tőlünk, hogy mondjunk naponta egy imádságot, amire lehetőségünk nyílik.
Amikor a rózsafüzért említem, nem azt akarom mondani, hogy Istennek szüksége van arra, hogy számon tartsa könyörgéseinket, dicséretünket, hálaadásunkat. Istennek biztosan nincs erre szüksége: Őbenne minden jelen van! Nekünk van szükségünk arra, hogy számon tartsuk ezeket azért, hogy élő lelkiismeretünk legyen, amely biztos abban, amit teszünk. Azért, hogy világosan tudjuk, mindennap teljesítettük-e Istennek szóló felajánlásunkat vagy sem. Azért, hogy ápoljuk és elmélyítsük bensőséges kapcsolatunkat Istennel, s így megmaradjon és növekedjen bennünk a hit, a remény és a szeretet.
Akár elhisszük vagy nem, a tisztítótűz valósága ugyanaz marad! "A purgatórium túltesz mindenen, amit elgondolni vagy akár elképzelni is tudunk!” – ezek 
segíteni. Az őket égető lángok engem nem érintettek. Őrangyalom egy pillanatra sem hagyott el. Megkérdeztem a lelkeket, hogy mi az, ami a legna-gyobb szenvedést okozza nekik. Egyöntetűen azt válaszolták, hogy legnagyobb szen-vedés számukra az Isten utáni vágyódásuk. Láttam a Szűzanyát, amint meglátogatta ezeket a lelkeket a tisztítótűzben. A lelkek Tenger Csillagának nevezik Máriát. Enyhülést visz nekik. Még többet is szerettem volna velük beszélni, de őrangyalom jelezte, hogy mennünk kell. Kiléptünk ebből a szenvedésekkel teli börtönből. [Egy belső hangot hallottam], mely azt mondta: ,,Irgalmam nem akarja ezt, de az igazság megköveteli.'' Ettől az időtől kezdve szorosabb kapcsolatba kerültem a szenvedő lelkekkel.« (Napló 20)
“A lélek abban a pillanatban, melyben a világból kilép, belátja egész valóját, a tökéletlenségeit és rovásait. Félelmes fölségben emelkedik fel előtte az Isten végtelen szentsége, mellyel szemben a Szent Szűz tisztasága is csak árnyék. Érzi, hogy itt a végleges elszámolás órája s szívéből kitör a legideálisabb bánat. Lát akadályokat önmaga és Isten közt, melyeket csak a tisztítótűz elégtétele háríthat el, s önként magára veszi a fájdalmat. Szívesen szenvednek s azt az imát, a szentmiséket és jócselekedeteket, melyeket értük fölajánlunk, Isten kezei közé teszik. (vö. 
1917. május 13-án a Szűzanya ezzel zárja üzenetét: 
Maga a szent Szűz nyilatkoztatta ki 
vonzását, vagy ellenáll neki. Láttam azt a helyet a tisztítótűzben, amely ezeknek a lelkeknek szolgál a mulasztásuk miatti bűnhődésre. Ez a legsúlyosabb kín minden szenvedés közül. Az Istentől különlegesen megjelölt lélek mindig az marad, akár az égben, akár a földön vagy a tisztítótűzben. Az égben más lélekhez viszonyítva nagyobb dicsőség, szentség, Isten mélyebb megismerése jellemzi. A tisztítótűzben viszont nagyobb fájdalom, mert Isten mélyebb megismerését s az Utána való vágyódást kapta osztályrészül. A pokolban is jobban fog szenvedni, mert jobban ismerte Őt, akit elhagyott. Az Isten szeretete által megjelölt lélek stigmája kitörölhetetlen. (Napló 1556) 
Térjünk vissza most a rózsafüzér bibliai és liturgikus vonásához, s vegyük szemügyre a könyörgést, amelyet az üzenet tanított, hogy minden tized végén mondjuk el. Ilyen könyörgéssel a szentmisén is találkozunk, mivel a liturgia szabályai szerint a szent áldozatot a bűneinkért való bocsánatkéréssel kezdjük, s az az imádság, amelyet a Szűzanya tanított - megfogalmazza ezt a kérést:
"Akik legjobban rászorulnak": azt hiszem, ezek azok az emberek, akiket a leginkább fenyeget az elkárhozás veszélye. Ebben az imádságban arra kérjük Istent, hadd részesüljünk mi is a szentmiseáldozat gyümölcsében, amely a lelkek üdvözülése és bűneink bocsánata.
A tisztítótűz nem Isten büntetése, hanem a bűnnel szennyezett lelkek tisztulási lehetősége! Kimondható, hogy a purgatórium az Isteni Irgalmasság helye, az utolsó utáni lehetőség az emberlélek megtisztítására, amely enélkül alkalmatlan lenne Isten színelátására! “Ha egy lélek tisztulás nélkül jutna Isten szemléletére, tízszer többet szenvedne, mert látná a nagy ellentétet önmaga s a ki nem elégített isteni igazság közt; a végtelen jóságot ily állapotban el nem viselné”. (
sarkalatos tudnivaló:
Ma Kapisztrán Szent János ferences áldozópapot ünnepeljük (Capestrano, Itália, 1386. június 24. – †Újlak, 1456. október 23.), aki világi pályán indult. Kormányzóként eljegyzett magának egy grófi családból való leányt, ám ekkor fordulat következett be az életében: A Perugia és Malatesta közti háborúban elfogták és börtönbe vetették. Megkísérelte a szökést, de ismét elfogták, és ekkor teljesen szakított a világgal, megtért, felbontotta az eljegyzést, s belépett a ferences rendbe. Ezt követően minden tehetségét és erejét Krisztus ügyének és a ferences rend megújításának szentelte. Észrevette, hogy az Egyházat érik bírálatok, és a támadások nem mind hazugságon alapszanak, hiszen Európa ‒ legalábbis erkölcsi szempontból -- romhalmazzá vált. Senki sem tudta, mit is kell hinnie, melyik pápának kell engedelmeskednie. Ezért előbb ő maga, majd vele együtt azok, akik hallgattak rá a ferences rendben, engesztelő életet kezdtek, és vándorprédikátorként hirdették az Evangéliumot. Csatlakozott hozzájuk Szienai Szent Bernardin is. János negyven éven át naponként prédikált, néha három óra hosszat is. Határozottan harcolt kora gazdasági életének rákfenéje, az uzsorakamat ellen, mellyel az egyszerű embereket zsákmányolták ki. De buzdította a papokat és a szerzeteseket is, hogy igazak legyenek és meg ne tévesszék a lelkeket. Szent János, Európa erkölcsi hanyatlásának egyenes következményeként ismerte fel annak veszélyét, hogy keletről az iszlám vad dühe acsarkodik a kereszténység ellen. 1452-ben érkezett Magyarországra, mert felismerte, hogy a muszlim-török veszedelemmel szemben a döntő szerep Mária Országának jut az európai kereszténység védelmében,. Leveleket küldött Európa nagy uralkodóinak a segítségüket kérve! Találkozott Hunyadi Jánossal, és ők ketten Nándorfehérvárnál 1456-ban még meg tudták állítani a törököket. Amikor e győzelem híre Rómába ért, a pápa örök emlékezetül elrendelte Urunk színeváltozása ünnepét augusztus 6-ra, és a Szűzanya kérésére, az egész világra elrendelte a déli harangszót.
Az «Ember Jézus Krisztus» a mi Közvetítőnk természet szerint − az emberi természet szerint, amelyet Szűz Mária méhében öltött magára. Ám Krisztus nem azért lett ember, hogy az emberiségnek egyetlen megmaradt túlélője legyen, hanem hogy «elsőszülött [legyen] a sok testvér között" (Róm 8,29), akiket megmentett, s helyrehozta azt az állapotot, amelyben Isten jelenlétében és a Vele való bensőséges kapcsolatban élhetünk, mint a földi paradicsomban. Valójában ennél is többet tett: Magához kötött bennünket, mint Titokzatos Testének részeit, ami az Egyház, Jézus megváltó jelenléte az idők végezetéig és a világ végéig, s megosztja velünk kegyelem és meghívás által a Megváltó hármas küldetésére, amely a prófétáé, a papé és a királyé.
Az egyházdoktorok egyöntetű tanítása, hogy a tisztítótűzben, egyetlen perc is akár évszázadoknak tűnhet.
A Miatyánkot, amelyet minden tizedben elmondunk, Jézus Krisztus tanította nekünk, amikor tanítványai arra kérték, tanítsa őket imádkozni: "Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy..." (Mt 6,9). Ezzel ez az ima – amellyel minden tizedben Istenhez fordulunk –, biblikus imádság és része a liturgiának is, hiszen mindennap imádkozzuk a szentmisében és a zsolozsmában is.
A tisztítótűzben szenvedő lelkek elsődleges kínjait egyfelől az önvád okozza, másfelől Isten közelségének a hiánya, jóllehet ezek a szenvedések a tisztulási folyamatot is intenzívebbé teszik. A kárhozottakkal ellentétben azonban nem lázonganak az ítélőbíró ellen, sőt hála tölti el a szívüket, hogy az irgalom ítélete hangzott el fölöttük, hogy módjuk van a tisztulásra, és hogy a tisztulás után magához fogadja őket a Végtelen Szeretet. A purgatórium lakói a cél biztos tudatában tekintenek vissza földi életükre, világosan felismerik abban a gondviselés útjait, az isteni kegyelem szüntelen munkálkodását, és ugyanakkor megszégyenülten látják, hogy önakaratukra hallgatva mennyiszer hiúsult meg bennük Isten fel-felkínálkozó szeretete. Ez a felismerés azonban nemcsak mardosó önvádakat vált ki belőlük, hanem hálát is, hogy végül mégsem maradtak magukra, továbbá a jóvátétel heves vágyát, az elégtételre való készséget, és ezek által szeretetük tisztulását.
Mindazonáltal, a tisztulás folyamata – különféle mértékű és idejű –, de nagy szenvedésekkel jár, melyek csak földi értelemben vett "tűzhöz" és "időhöz" köthető! "A lelkek oly kínokat szenvednek, hogy azokat a nyelv nem képes elbeszélni, sem az ész nem szerezhet arról a legkisebb fogalmat sem, hacsak Isten különös kegyelemből azt vele meg nem ismerteti. Nyelv azt ki nem fejezheti; a lélek nem képes magának fogalmat alkotni arról, hogy mi a tisztítóhely. A szenvedés nagysága esetenként, egyenlő – a pokoléval." (
A Szűzanya, rögtön az 1917. május 13-i jelenés alkalmával azt kérte: "Imádkozzátok minden nap a rózsafüzért", s ezt a kérést októberig minden hónapban megújította.
Talán olyan is van, aki attól fél, hogy hangsúlyozott máriás jellege miatt a rózsafüzér kevésbé ökumenikus. Valójában a rózsafüzér Isten Anyja tiszteletének azt a tiszta formáját képviseli, melyet a Zsinat hangsúlyozott: a keresztény hit krisztológiai központjára irányuló kultusz, oly módon, hogy „amikor az Anyát tiszteljük, a kellő módon ismerjük meg, szeretjük és dicsőítjük a Fiút”. Ha megfelelő módon fedezzük föl újra, a rózsafüzér segítség és nem akadály az ökumenizmus útján!
Azoktól, akik azt mondják, hogy a rózsafüzér elavult és monoton imádság, azt kérdezem: van-e élő dolog, amely nem ugyanazoknak a cselekedeteknek az ismétlése által él?
A nővérek jelmondata a fatimai üzenet hiteles megszemélyesítése, ami bűnbánat és imádság, főleg a rózsafüzér».
