A Hajnal Szép Sugara

Kedves Híveink! 
     Vegyük fontolóra, hogy minden bajnak gyökere az Istentől és törvényeitől való elidegenedés és hogy a kevélyek gonoszsága megsokasodott felettünk. Jó az Úr és jobb nekünk az ő szája törvénye sok ezer aranynál és ezüstnél (Zsolt 118,68-72). Az Úrnak nagy hatalmú és nagy irgalmasságú Szíve és Édesanyjának is jóságos Szíve van. 
     A magát megalázónak imája áthatol a felhőkön (Sir 35,21) és az Úr tekint az alázatos imára (Zsolt 101,18). Az Égre szálló imádság és alamizsna fölszáll és emlékezetben van az Isten színe előtt (Apcs 10,4). Ha alázatosan, állhatatosan, megtérve, hittel imádkozunk és élünk, a kelevény megtalálja a gyógyító füvét. Halljuk majd az Úr szavát a kiengesztelődés nagy napján a beteg Ezekiással: „Meghallgattam imádságodat és tekintetbe vettem könnyhullatásaidat, és íme, meggyógyítottalak téged" (4Kir 20,5). És jobb lesz az imádság végén, mint a kezdetén (Sir 7,9). Azt pedig bizonyosnak tartja minden, aki téged tisztel, hogy az ő élete, ha próbálásban lesz is, megkoronáztatik, ha pedig szorongatásban lesz, megszabadul; és ha megfenyíttetik, a te irgalmadhoz juthat. "Nem gyönyörködsz a mi vesztünkben. A förgeteg után csendességet szerzel és a könnyhullatás és sírás után örvendezést adsz" (Tób 3,21-22).
     Ha most az Úr szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket (Zsolt 94,8). Ezeréves történelmetek tanítását hirdetjük nektek. A feltámadás igéit, mint az életmentő pajzsot és kötelet adjuk kezetekbe. Fogadjátok ezeket az átvészelt nehéz időket eleitek lelkületével, hitével és elhatározásával. Induljatok, árvízi hajósok és mentők, annyi és annyi szent egyéni, családi, társadalmi és nemzeti érték megmentésére. A mi természetfeletti táborozásunk történik: 
     Istenért, hazáért és szabadságért! A kegyelmi élet megőrzi a Nagyasszony és Szent István örökségét, szentjeink együtt imádkoznak velünk, értünk. Benned bízunk, Uram, egyedül és Édesanyádban, Nagyasszonyunkban és tudjuk, nem szégyenülünk meg (Zsolt 30,2). Amen. 
Esztergom, 1946. Karácsony

Hogy a körlevél gondolatai feledésbe ne menjenek, elrendeljük: 
    1. A csendes szentmisék után előírt, ún. Leo-imádságot a miséző pap ezentúl így vezeti be: „Imádkozzunk az Anyaszentegyház szabadságáért és felmagasztalásáért." 
    2. Újév napján reggel 6-tól este 6-ig engesztelő szentségimádást tartunk. Különösen fontos az, hogy a férfiak ahol vannak, a munkások is megszervezetten vegyenek részt a szentségimádásban. 
    3. A hóeleji háromnapi ájtatosságot (első péntek, első szombat és első vasárnap) az 1947-ik évre vezessük be mindenütt. 
    4. Gondos előkészítés után a keresztjáró körmenetek régi jelentőségét és látogatottságát visszaállítjuk. 
    5. A többi felsoroltból azt, ami a helyi viszonyoknak megfelel, kezdjük meg. 
    6. Ennek a körlevélnek a gondolatai gyakran kerüljenek bele szentbeszédeinkbe! Szintúgy Szent János 15,9-17 tanításai. 
    7. Ahol még nem történt meg a felajánlás Mária Szeplőtelen Szívének, templomonként ünnepélyesen végzendő. 
    8. Jézus Szíve trónra emelését minden családban végezzük el az Újévvel. Ahol megtörtént, újítsuk meg. 
    9. Szorgalmazzuk a gyakori szentáldozást. Pl. a házasságkötés évfordulóján az egész család járuljon közös szentáldozáshoz. 
  10. Egyének engesztelő felajánlása: az élet minden cselekedetét, imádságát, munkáját, kötelességteljesítését, vezeklését, a betegséget, szenvedést, nélkülözést Jézus Szívének az Istenanya Szeplőtelen Szívével egyesülve. 
  11. Ne engedjük a szokásból kimúlni a „Dicsértessék"-kel való köszöntést, hisz ez hitvallás, ősi magyar köszöntés és búcsúval is jár. Ez a legszebb engesztelése a káromkodás bűnének.

Mindszenty József sk. bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek. Grősz József sk. kalocsai és bácsi érsek. Dr. Czapik Gyula sk. egri érsek. Virág Ferenc sk. pápai trónálló, pécsi püspök. Shvoy Lajos sk. székesfehérvári püspök. Dr. Dudás Miklós sk. hajdúdorogi püspök. Dr. Madarász István sk. kassai püspök. Dr. Péteri József sk. 
váci püspök. Kovács Sándor sk. szombathelyi püspök. Dr. Hamvas Endre sk. csanádi püspök. Papp Kálmán sk: győri püspök. Dr. Bánáss László sk. veszprémi püspök. Kelemen Krizosztom sk. pannonhalmi főapát. Bárót Mihály sk. szatmári püspöki helynök.

Ti nagy, hatalmas Messiásra vártok,

Ki fölkavarja az avult világot,

Kinek hatalma tisztító vihar,

Ki poklot ostromol villámival:

Én Jézust várom, a kis Gyermeket,

Ki bölcsőjében játszik és nevet.

(Radványi Kálmán:

Én Jézust várom, a kis Gyermeket – részlet)

Általános engesztelés 
      Tagadhatatlanul szép ma is az, hogy egyik alföldi helységből ebben az évben is 2000 zarándok indult gyalog, kenyéren és vízen, a kétszer 17 km-es utat jelentő Pálosszentkútra. Hegyalja egyik, 3000 hívős községében minden első szombaton 400 körüli hívő engeszteli Mária Szeplőtelen Szívét a fatimai üzenet szellemében. Az egyik városi munkás-plébánia híveiből 200-an mondják állandóan a rózsafüzért. Tízezrek és tízezrek hódoltak Szent Margit és Szent Gellért ereklyéje előtt, a fővárosban százezrek áhítata és lelkessége övezte a Szent Jobbot. Felejthetetlen élményünk a fővárosi férfiak hatalmas, máriaremetei zarándoklata. 
Máriapócson több, mint 200.000 zarándok térdel a könnyező Mária-kép előtt, tesz hűségnyilatkozatot az Egyház fejének. De ezek, ha folytathatnók is felsorolásukat, bármily fölemelő tények, mégis ritka lángok. Hány helyen nem vesznek tudomást az Úrangyaláról, a pénteki háromórai harangszóról, se otthon, se az utcán; nincs asztali áldás, közös imádság, a kereszt-járó körmenet nem fontos, nincs Advent, se Nagyböjt, csak a test él... Vagyunk olyan mélyen, mint 1241 és 1526 után, de lelki megújulásunk, bűnbánatunk, imádságunk messze van attól. Különösen pedig messze vagyunk attól a meglátástól, amit az öreg Tóbiás hasonló helyzetben, testi vaksága idején is hirdetett: 
„Mivelhogy nem engedelmeskedtünk a te parancsaidnak, azért adattunk ragadományra, fogságra és halálra, csúfságra és gyalázatra minden nemzeteknek, melyek közé elszórtál bennünket” (Tób 3,4). 

      Lángtenger kell az egész magyar földre imádságból, hitből és engesztelésből. Ezekkel felülhaladjuk a káromkodást és a vasárnap megszentségtelenítését; az Isten-tagadás, Egyház-bántás, az erkölcsi lazulás, a korrupció, a Tízparancsolat mindegyike sorozatos áthágásának sűrű szövevényét.

      Az ország városai, falvai, tanyái, hegyei, lakott helyei, katolikus intézményei, zárdái, iskolái, társulatai, családjai álljanak a nagy természetfeletti, nemzeti erőfeszítésbe, az egyetemes, a helyről-helyre az egész egyházközséget átfogó engesztelésbe.

Módozatai: 
    A nagy cél eléréséhez arányban álló, hatalmas, imádkozó, engesztelő tábor kell. A gyermekek, betegek, szenvedők, öregek, nők imádságát támogassák a legények és férfiak. A papok, szerzetesek és szerzetesnők ajánlják fel fogadalmaikat, kötelező imádságaikat, önként vállalt keresztjeiket Jézus Szívének az Isten Anyja, Szeplőtelen Szíve által. 
    Mindent megelőzően a katolikus kötelességeket (mindennapi imádság, vasár- és ünnepnapi szentmise, péntek és Húsvét) mintaszerűen megtartjuk és hozzátartozóinkkal is megtartatjuk. A családi közös imát, ha máskor nem, legalább este visszahozzuk és végezzük. Azután, kedves Hívek:

    1. Megkezdjük a hónap első péntekje, szombatja és vasárnapja megszentelését. A három napon új és új rétegek vonuljanak kellő bűnbánat után a szentáldozáshoz a látogatott szentmiséken. Pl. elsőpénteken jöjjenek a gyermekek és az ifjúság, szombaton a nők, elsővasárnap a férfiak. Csütörtök-szombat vagy péntek-vasárnap az esti szentóra vagy litánia szépen, hasznosan előkészítené és kiegészítené az ünnepi keretet. Pénteken Jézus Szíve ájtatosságra, szombaton a Szeplőtelen Szív tiszteletére rózsafüzér mondásra gyülekezzetek. Csütörtök vagy vasárnap engesztelő szentségimádási órát tartsatok. Ez ismétlődhetnék hónapról-hónapra. Egyszer az egyik, másszor a másik felsorolt és általános bűn megengesztelése történjék kellő meghirdetés és előkészítés után. Akik pénteken megáldoztak, ha nincs halálos bűnük, járuljanak szombaton és vasárnap is az Úr asztalához. 
    2. Milyen szép volna, ha engesztelő szentmiséket mondatnátok, ezen megjelennétek, mint a pap és hívek közös engesztelő áldozatán. Itt is sorra kerülne a káromkodás és a többi, talán égbekiáltó bűn adósságlevelének elintézése. 
    3. A böjtöt hamvazószerdával újból elkezdjük, mert megszűnt az általános, a háborús időkre szóló felmentés. Amikor százezrek viselik a kényszerű böjt áldozatát, jó lenne Szent Margit követésében ezzel is engesztelést nyújtanunk. A következő Nagyböjt különösebb lelki kiaknázása nagyon-nagyon égető. 
   4. Sok helyen megkedvelték a hívek az engesztelő szentségimádási hónapot. Ez abban áll, hogy egész hónapon keresztül végzi a szentségimádást előzetes vállalás után a nappali órákban a közületek legalább 2-2 hívője. 
   5. Ajánljuk az összes egyházközségeknek, hogy Jézus Szíve ünnepét nyilvános ünnep módjára: ünnepi istentiszteleti renddel, munkaszünettel és engesztelő körmenettel üljék meg. 
   6. A búcsújárások ősi szép szokását újítsuk fel, országszerte. 
   7. Egyik vasárnap rendezzétek meg a már hazaérkezett hadifoglyok hálaadó szentmiséjét, a következőn a még távollevő hadifoglyokért a könyörgő szentmisét. Az elsőre a hadifoglyokat, a másikra övéiket hívjuk meg széles körben. Előtte három-estés ájtatosság is alkalmas volna. Az összekötők révén el lehet és el is kell mindenütt érnünk, hogy minden családból legalább egy családtagot a fenti ájtatosságok egyikébe-másikába bevonunk.

II. A magyar történelem
      Ha minden népet érint ez a fatimai, megrázó üzenet, különösen szól hozzánk, magyarokhoz a Világ Királynője. Egyrészt azért, mert mi fuldoklunk leginkább az általa kárhoztatott bűnökben (káromkodás, tisztátalanság stb.), másrészt a Világ Királynője a mi Szeplőtelen Nagyasszonyunk is egyben. És tudtunk mi egykoron imádkozni. Történelmünk a bűn és vér világa mellett az imádság felszentelt temploma is egyben. 
Középkori okleveleinkben meghatóan mutatkozik a hívek hitbuzgalma. Birtok- és egyéb adományok jogcíméül Isten dicsőségét, segítségét, bűneik bocsánatát és az imádság erejét emlegetik. Állami törvényeinkben sűrűn találkozunk a vezekléssel. A böjtöt a hívek nem más népek, hanem a szerzetesek szigorával tartották. A pápák állapítják meg, hogy a magyar nép az Úr parancsait készségesen követi, zarándokol, vezekel. A szomszéd országoknak az erények terén mintaképül szolgál. Szántó István, az első magyar jezsuita régi írások alapján följegyzi, hogy a középkori magyar hitbuzgalom páratlan az európai népek körében. A magyarok vesznek részt legnagyobb számban a római jubileumi búcsúkban, így a bűnbánat szellemében is. Részben ezért is kapnak előkelőbb helyet a római ájtatosságokon. 
      Pázmány Péter a nagy területi és lelki megoszlás nyomora idején azt írja a nagyszombati bírónak: tegyen a városi tanáccsal oly rendelést, mellyel az Isten engeszteltessék, mert ha Isten nem könyörül rajtunk (minthogy nem is könyörül, ha ő szent fölségét bosszantjuk), félő, hogy az öröm siralomra fordul. Még a nem-katolikus erdélyi fejedelmet, I. Rákóczi Györgyöt is arra buzdítja, hogy mindenek felett Istent engesztelje, mert Istennek kedvét kell keresni elsőbben is. Rajtunk minden az Isten ostora, az ő igazsága büntet vétkeinkért. 
     Idézhetnők nektek nehéz magyar korszakok általános nemzeti imádságát. Erdők, nádasok, barlangok mélyén éveken, évtizedeken és évszázadokon át ostromolták eleink az Eget tatár- és törökvész, éhínség és nyomor, pestis és kolera, harcok és elnyomatás, májusi fagyok, nagy árvizek és tűzvészek idején. Helységről-helységre vannak emlékei ennek a fogadalmi ünnepekben. Hatalmos oszlopokban, nagy lánggal tört fel a bűnbánat, az engesztelés a magyar földről. Így imádkozott Szent István, Szent Gellért és Szent Imre a lét és nemlét kérdése, Szent Margit az ország letarolt állapota, férfiak, asszonyok és gyermekek a haza széttépettségének idején. Közel száz éve pedig az egész nemzet Szcitovszky hercegprímás mariazelli könyörgő zarándoklatán és egyidejűleg itthon.

I. Kinyilatkoztatás 
      Amióta a bűn tövise sebzi az emberi szívet és bojtorjántermővé teszi az élet útját, bűnbánattal odasimul a szenvedő ember Istenéhez, aki hatalmas és irgalmas. Noé a vízözön után a még iszapos földön oltárt emel, hogy ott imádkozzék és áldozatot mutasson be, várva a béke szivárványát. A ninivei fogság idején az öreg Tóbiás elsorolhatatlan gyötrelmei, fogság, vagyonelkobzás, halálra keresés, éhínség, vakság közepette nem hagyja el az igazság útját. Hirdeti, hogy jó az imádság böjtöléssel és alamizsnálkodással (Tób 12,8). Cselekszi is mindhármat. Ilyen időben még gondosabban neveli fiát, tartja rendben, istenfélelemben családját. Ninivéből járt el, 
amikor csak tehette, a messze, nagyon messze jeruzsálemi templomba. Nem evett pogányok étkeiből, üdvös intéseket adott fogolytársainak. Kölcsönnel, alamizsnával segítette, vigasztalta rokonságát. A mezíteleneket ruházta, a megholtakat és megöletteket szorgalmasan eltemette. És mindezek felett és végeztével könny hullatással imádkozgatott (3,1). Az Üdvözítő egész éjszakákat töltött Isten imádásával (Lk 6,12) és megtanította övéit is imádkozni. Egyháza imádkozó Egyház, ennek templomai az imádság házai. A családi ház is nem kis mérvben a közös imádságtól érdemesül a családi szentély magasztos elnevezésére. Mi, katolikusok, a legvallásosabb vallás hívei, az első keresztények példáját követve kell, hogy „mindnyájan, egy akarattal állhatatosak legyünk az imádságban" (Apcs 1,14). Ha a gonosz lélek megerősödött, nem űzhetjük ki másként, mint imádság és böjtölés által (Mt 17,20; Mk 9,28). Nemcsak asszonyi teendő ez. Az őskeresztények férfiairól állapítja ezt meg elsősorban az írás. Amerre terjedt a Földközi-tenger körül az Egyház, vele haladt előre az imádságos élet. A nemzetek apostola azt sürgeti, hogy „a szorongatásban béketűrők, az imádságban serények és a keresztény társak, sőt az ellenségek szükségeire adózók” legyünk (Róm 12,12-20). A virrasztás áldozatát is megéri az imádság (Kol 4,2; 1Tim 5,5). Mindenkor, éjjel-nappal buzgólkodást sürget az imádságban (Kol 4,12). 
A Szentírás az imádságban látja az emberek fiai számára a bölcsességet ahhoz, hogy megszabaduljanak a veszedelemből és megmentse őket az Úr a gonosz időben (Sírák 51,16-18). Az imádságban látja Szent Péter is a keresztényi okosságot (1Pét 4,7). 
    Korunkban Lourdes és Fatima bűnbánat- és engesztelő szelleme csak újból hangsúlyozza a kinyilatkoztatás útmutatását.

I. A Szűzanya töviskoszorús Szíve 
    A távoli Portugáliában, Fatima nevű kis falu határában az első világháború tetőpontján, három ártatlan pásztorgyerek közbejöttével, a Szent Szűz megmutatja töviskoszorús, Szeplőtelen Szívét az emberiségnek. Hat alkalommal hirdeti és sürgeti, hogy engeszteljünk és az engeszteléssel hangoljuk irgalomra magunk és minden bűnös ember iránt az Úristen fölségét. Így elhárítjuk Isten sújtó ostorát az emberiség felől. Ha meg nem térünk, az akkorinál még súlyosabb világháború következik reánk. A három gyermeknek és rajtuk keresztül a világnak a rózsafüzér naponkénti imádkozását ajánlja. 
    Mivel nem engeszteltünk, elkövetkezett a világra mindaz, amit a Szűzanya elénk tárt: a háború szenvedése, az Anyaszentegyház üldözése, ártatlanok vére hullása, pusztulás, éhínség, döghalál. De még nem aludt ki a mécses, még rendelkezésünkre áll a végső pillanat: fogjunk mindnyájan, vállvetve az engeszteléshez! 
A Szűzanya Szeplőtelen Szívét engeszteljük, érdemeinket egyesítsük Mária édesanyánk közbenjáró könyörgésével, ez kedves és haragcsillapító áldozat lesz Isten előtt. Ezt az engesztelést anyai felsőbbségével kívánja az Egyház, különösen azóta, hogy a fatimai jelenés negyedszázados fordulóján XII. Pius pápa felajánlotta az Egyházat és az emberiséget a Szűzanya Szeplőtelen Szívének. Ekkor nevezte az Isten anyját a Világ Királynőjének. 

30 érv a várakozás mellett

Az alábbi 30 pontból 28, a Timóteus Társaság: Fiatalok az élet küszöbén II. (FÉK) c. kötetének 125-126. oldalán olvasható. Érveiből a nem hívő fiatalok is megsejthetik, hogy a tisztaság "parancsa" nem ésszerűtlen és nem "ránk erőltetett egyházi szabályozás', hanem minket védő, a hosszútávú párkapcsolat teljességére vezető segítség. A listát csekély változtatással és két pontnyi kiegészítéssel adom közre. Köszönet a netes forrásnak : 

– A várakozás megvéd a szexuálisan terjedő betegségektől (SZTB) való félelemtől, illetve azok következményeitől.
– A várakozás megóv a nem kívánt terhesség félelmétől, illetve azok következményeitől.
– A várakozás megóv a különböző fogamzásgátló módszerek veszélyeitől.
– A várakozás megóv az abortusz okozta traumától.
– A várakozás megóv attól, hogy a szexualitás rabja vagy kiszolgáltatottja légy.
– A várakozás megóv az idő előtti házasságkötés kényszerétől.
– A várakozás megóv attól, hogy állandó elvárásoknak kelljen megfelelned.
– A várakozás megóv a (kínos emlékektől), hogy korábbi partnereiddel hasonlítgasd majdani házastársadat.
– A várakozás megóv attól, hogy érzelmeid félrevezessenek.
– A várakozás biztosítja majdani házasságod egyedülálló örömérzetét.
– A várakozás megvéd a "rossz" párkapcsolatok szégyenteljes fenntartásáról.
– A várakozás megóv a gyermeked esetleges örökbe adásából eredő traumától.
– A várakozás segít elkerülni, hogy mély sebeket szerezz.
– A várakozás egy életre szóló bizalom alapját nyújtja.
– A várakozás segít, hogy megbecsüld az életet.
– A várakozás megóv attól, hogy energiáidat újabb és újabb kapcsolatok felépítésére kelljen koncentrálnod.
– A várakozás megóv a bűntudattól.
– A várakozás segít kifejleszteni egyfajta önzetlen érzékenységet.
– A várakozás erősíti az őszinte kommunikációt a partnerkapcsolatban.
– A várakozás segít a szemérmes türelem és az önkontroll kiépítésében.
– A várakozás segít megerősíteni azt a sajátos viszonyt, amely csak a házasságban lelhető fel.
– A várakozás segít kifejleszteni a kölcsönös lelki-érzelmi növekedés pozitív irányelveit.
– A várakozás szabadságot biztosít az ifjúkor adottságainak és lehetőségeinek élvezetére.
– A várakozás nyújtja az igaz szerelem diadalittas önbizalmát és ajándékát: a szüzességet.
– A várakozás bölcs és óvatos cselekedet, tekintve, hogy a szüzesség metafizikai pecsét! A Szentség oltalma nélkül való feltörése oly vakmerőség, mint bekötött szemmel átkelni egy forgalmas úttesten!
– A várakozás természetfeletti érték, hiszen a szentek titulusaiban nincs 'szőke' vagy 'barna' megnevezve, de szűz az igen!
– A várakozás segít az önbecsülés növelésében.
– A várakozás és önmegtartóztatás a szerelem és a párválasztás egyik jó próbatétele.
– A várakozás jobb partnerré tehet.
– A várakozás lehet az erkölcsi feddhetetlenség egyik kifejezése.

     A harminc érv, persze sokaknak "falra hányt korsó", mely nem csak értékvesztés, de a "cserepei" egy életen át élesek maradnak! (A szerk. ironikus megj.)

Tört remények 
    Hiába várunk békét, hiába várjuk a borúfellegek távoztát, hazánk sorsának jobbrafordulását, keresztjeink könnyebbségét, a világ minden égtájáról sűrűsödő fohászok meghallgatását, a foglyok szabadulását. Hiába áhítjuk a magyar üldözés megszűnését, a kétségek és bizonytalanságok eloszlását, mezeink termő erejének 
visszatérését, a törvény és igazság diadalát, a kemény szívek megenyhülését, az éhezők kielégülését, a kolduscondrák eltűnését, a sorvadók életre keltését, a betegek gyógyulását, a bűnösök észre térését, a szomorúak vigasztalását, a végsőt vonaglók visszatérő életét. Amíg a bűnös Magyarország fölé nem magasodik az imádkozó-bűnbánó, arccal minden más helyett az Isten felé forduló, a természetfelettihez visszatérő, a lelkileg megújuló Magyarország – addig hagyjunk fel ezekkel a reményekkel.

Ahol a mi reményünk él... 
    Ha már a földi remények megint így elhervadtak, a békét ott kell keresnünk a Béke Fejedelménél és a Béke Királynőjénél; keresnünk, sürgetnünk, kérnünk kell érte szünet nélkül (Apcs 12,5), amíg meg nem kapjuk, amíg meg nem találjuk, és amíg a béke országa meg nem nyílik nekünk (Mt 21,23). Mi hívők, vegyük kezünkbe a béke szent ügyét, úgyhogy ostromoljuk meg az eget milliók és milliók alázatos, állhatatos imádságával és imádsággal egészen átitatott élettel. 
    Vannak, akik kitartóan, buzgón imádkoztak és engeszteltek népünk körében. A légitámadások idejéből a városokban sok megható és felejthetetlen imaegyüttesről tudunk. De félő, hogy ebből sok immár a múlté és hogy többen vannak, akik lélek nélkül imádkoznak, vagy tán rég elhalt ajkukon földi édesanyjuk és az Anyaszentegyház imaélete. Voltak, akik népgyűléseken virtuskodva emlegették, hogy ők bizony nem keresték az Istent a világháború végső felvonásában sem. Vannak, akik vigadni, dalolni se szégyenlenek népünk szinte halálos vonaglása idején, mások bambán viselik az idők sűrű és csontig-velőig ható ostorcsapásait. Szenvedésüket nem teszik engesztelő erejűvé és érdemszerzővé. Vaksággal és tompultsággal megvert Jeruzsálemként nem ismerik meg látogatásuk idejét (Lk 19,44). 
    Most más időknek kell jönniök az egész nemzet életében. Hívjuk csak vissza ide annyi hiábavaló próbálkozás csődje után az imádság világát. 
    Újat, lehetetlent kívánunk talán? Ó, nem! A kinyilatkoztatás és a magyar történelem tanúsága szóljon és adja meg az Újév lelki irányát!

A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1946-os karácsonyi körlevele

Kedves Híveink! 
    Az Egyház hajóját viharos tengeren bölcsen kormányzó Szentséges Atyánk azt állapította meg 1945. évi karácsonyi szózatában, hogy a béke – amely után oly sóvárogva áhítoznak a népek –, egyre távolodik tőlünk. Az emberek fiai csüggedt madarakként tekintenek a ködbevesző békeremények felé. A világ azt a békét, amely neki nincs, nem adhatja meg. A nemzetek és hatalmasok tárgyalják a béke ügyét. De a béke, a lelkek megbékélése, akárhányszor és bárhol fogjanak hozzá, nem akar elkövetkezni, mert nemcsak fennen hirdetett elveiket felejtik ki belőle, hanem figyelmen kívül hagyják az igazság és szeretet elengedhetetlen alapelveit is, vagyis az egyetlen alapot, a mi Urunk Jézus Krisztust (1Kor 3,11). 
Mennyire beigazolódik így az, amit a zsoltáros évezredekkel ezelőtt minden idők nemzedékei számára megállapított: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak az építők" (126,1). Ha minden nép és nemzet ráeszmélt erre, nekünk árva, szegény magyaroknak az idők kegyetlen ostorsuhogása lehet erre a megtanítónk. Az ostorszálak szeges, megszámlálhatatlan fonata és sora marja, tépi, szaggatja testünket, idegrendszerünket és lelkünket. 
    Frissében állnak előttünk a felvidéki események, amelyek során a legősibb magyar települések, csallóközi magyar falvak színtiszta magyar lakosságát fegyveres csendőrök, katonák, partizánok "közmunkára kiírás" ürügyével körülzárják. Külön a férfiakat, külön a nőket, külön a gyermekeket elszállítják Kolin, Pilsen, Prága, stb. vidékére. Az ősök és a maguk verejtékes szorgalmából szerzett, szép vagyonukból engedélyezett, némi cókmókkal hajtják, szállítják őket. Állataikat is szállítják, de más úton, nem nekik. Ha ott is hagyják ezeket, új telepesek ülnek az ősi vagyonba. Elvész templomuk, iskolájuk, családi házuk, temetőjük, amelyekhez ezeréves, drága emlékek fűződnek. Számos 7-8 hónapos terhes nőt, sőt a szülési fájdalmakban vajúdót, valamint néhány hónapja szoptatós anyát hurcolnak el. Szobrok, emléktáblák válnak a gyűlölet és rombolás nyomán romhalmazokká. Elvadulás és embertelenség üli embertestvéreken diadalát akkor, amikor a béketárgyalás Párizsban a kiűzésnek ellentmondott és államközi tárgyalást rendelt, most pedig Amerikában az üldözéssel szemben a kisebbségi jogok biztosítását sürgette.

(folyt.)

3. Mária, a boldog kismama. A Boldogságos Szűz Mária Ádvent legkedvesebb alakja. Ő már nem csak hiszi, hanem tudja, hogy a Megváltó közöttünk van. Ez szíve boldogságának titka. Az igazi öröm mindig egy féltve őrzött titokból ered. Mária már szívében hordja a legnagyobb Titkot, ezért öröme határtalan. Van-e a mi szívünknek is titka, amely örömmel tölt el bennünket? Vagyunk-e mi is Máriák, akik örömmel hordozzuk magunkban Istenünket?
Ádvent ‒ három személy: Izajás, János, Mária. Ádvent – három hangulat: fájó vágyakozás, puszták imádkozó magánya, boldog biztonság. Három kép, három üzenet. Ádvent nem csupán emlékezés, hanem valóság: imába mélyült Isten-várás, amely örömmel tölt el bennünket.
Ádvent az Isten-várás pusztája. Tudunk-e mi pusztát találni, pusztába vonulni a mindennapi élet zajlása közepette is? Tudjuk-e egy kicsit idegeneknek érezni magunkat ebben a zajos világban? Mindezt csak azért, hogy meghalljuk Isten szavát, mert hiszen az a hivatásunk, a küldetésünk a világban, hogy a pusztában kiáltónak a szava legyünk akik életükkel, szavukkal, tetteikkel végigjárják Keresztelő Szent János útját a pusztától a Jordán vidékéig és azon túl, be a városokba, hogy aztán újra visszatérjenek a pusztába tovább várni, figyelni az Isten szavára. Ádvent most ismét ilyen visszatérés, visszavonulás a pusztába, önmagunkhoz, Istenünkhöz. Ádvent az elmélyülés, sóvárgás, lelkiismeretvizsgálat, befelé való fordulás ideje. Forrás az első részben (Vége) Előző rész

EGY INDONÉZ ATYA GYÖNYÖRŰ IMÁJA MAGYARORSZÁGÉRT ÉS A MAGYAROKÉRT 

Június 4-én a nemzeti összetartozás napján, Mária Országának trianoni megcsonkításának napjára, Elias Ohoiledwarin Magyarországon élő indonéz verbita szerzetes gyönyörű imát írt hazánkról, nemzetünkről és rólunk magyarokról. Adventben ezzel az imádsággal köszöntünk minden magyart, határainkon innen és túl, és adunk hálát Istennek azért, hogy magyarnak születhettünk!

 
Mennyei Atyám!
Itt vagyok a Te országodban, Magyarországon,
Ahova engem rendeltél.
Itt vagyok a Te népeiddel, a magyarokkal.
Értük könyörgök, Atyám:
Áldd meg ezt az országot –
hogy a Te Országod épüljön benne
Áldd meg ezt a nemzetet –
hogy igazi nemzeted legyen itt Európában
Áldd meg ezt a népet –
mint saját kiválasztott néped.

Mennyei Atyám!
Hálát adok Neked – hogy ide küldtél.
Hálát adok Neked – hogy megtapasztalhattam ennek az
országnak szeretetét és erejét
Hálát adok Neked – hogy itt élhetek, szolgálhatok és
tanulhatok.
Hálát adok neked – hogy megízlelhettem e földnek
természeti és kulturális szépségét
Hálát adok neked – hogy megismerhettem ennek az országnak az
őseit, vértanúit, és szentjeit.

Mennyei Atyám,
Növeld ebben az országban
Az igazi szeretetet,
A hitet,
És a reményt.
Adj ennek a népnek:
Erőt – a munkához
Bátorságot – a küzdelemhez
Hűséget – a szeretethez
Kitartást – az életben.

Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy!
Jöjjön el a Te Országod!
Itt, Magyarországon, ahol Egyházad él
Itt, az Egyházadban – ahol milliónyi családod él
Itt, a magyar családokban – ahol Fiad Jézus Krisztus él.
Most és mindörökkön örökké. Ámen

Elias Ohoiledwarin 

 
Forrás: Katolikus.ma

      A Szűzanya arra biztat, hogy minden ember, minden család és közösség, aki hallja szavát és válaszolni kíván felhívására, ajánlja fel önmagát és szeretteit Szeplőtelen Szívének. Imádkozzák a rózsafüzért és fogadják szívükbe az Isten és emberszeretet tüzét, működjenek együtt lélekmentő anyai vágyával. Az engesztelő szentórák megtartása közösségben, a családi közös ima szorgalmazása, a böjt, az áldozat és az imádság ajánlása képezik azt az eszköztárat, amit a Szent Szűz ajánl azoknak, akik figyelnek rá.

„Általad kívánom nyilvánosságra hozni Anyai Szívem határtalan szeretetét és aggodalmát, mely a családi szentélyek széthullása miatt fenyegeti az egész világot. Édesanyai segélykiáltásom mindenek előtt hozzátok intézem s veletek összefogva akarom a világot megmenteni!” (Szeretetláng Napló. III/140)

2. Keresztelő Szent János a „puszták embere”. A puszta bibliai fogalom. A zsidó nép a pusztában élte meg legközvetlenebbül Isten jelenlétét. Ez a tapasztalat befolyásolta egész vallásos magatartásukat. A próféták gyakran vonultak vissza a pusztába, hogy ott meghallják Isten hozzájuk intézett szavát. Keresztelő Szent János szintén a pusztában készült küldetésére. A puszta a Bibliában a lélek magányát jelenti, az elmélyülés, a magunkba vonulás csendes óráit. Isten szava csak ilyen csendben válik hallhatóvá. De az Isten szava nem maradhat a szívbe zárva, az mindig alkotó szó, ezért el kell vinni másokhoz, szükségszerűen dinamizmussá válik. Keresztelő Szent Jánosról is azt olvassuk, hogy miután eljutott hozzá Isten szava a pusztában, „ő bejárta a Jordán egész környékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára” (Lk 3, 3). A pusztától a Jordánig és vissza – ez a keresztény lelki élet dinamikája, dialektikája. Ima és tevékenység. Ádvent a lelki puszta időszaka, a csendes, elmélyült Istenvárás pusztája.

Forrás az első részben (folyt.) Előző rész

Csak tiszta forrásból töltekezz! 

     A mai kor embere lépten-nyomon találkozik rendkívüli történetekről szóló híradással. Ezek a kiadások, brosúrák, internetes beszámolók tömegével árasztják el a világot. A téma már-már kezelhetetlenül felduzzadt irodalma azonban óvatosságra int. Sajnos igen sok azon kiadványok száma, amelyeknek tartalma hízelgő, de mégis rendkívül káros, mert a mondanivaló nem az Istentől származik, hanem színjátszás, megtévesztés vagy démoni erőkkel való praktika dokumentációja. S ez az irodalom ráadásul keresett is, mert jól beleillik a szenzációhajhász felfogásba.
      Az Egyháznak nem szabad engedni, hogy az Isten szent dolgai, az Egyház által kivizsgált és pozitívan megítélt magánkinyilatkoztatások üzenetei a hamis dolgokkal keveredjenek. Mindenképpen szükség van világos útmutatásra, tájékoztatásra. Nem engedhetjük, hogy a búza közé vetett konkoly elnyomja a nemes vetés hajtásait. (Antalóczi, Jelenések, üzenetek és a jövő. Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000; dr. Katona István egri s. püspök ajánlásából)  

Testvérem! Ha kedveled a "kinyilatkoztatásokat", ott van az Evangélium, ami az abszolút és egyetlen Kinyilatkoztatás, sőt személyes tanúságtétel az evangelisták részéről! Az Evangélium tiszta igazságát nem "csupán" Isten, nem kósza szóbeszéd, de milliók szenvedése és halála hitelesítette! (Én idejében szóltam!)

     Az egész ádventi lelkület három gondolatkörre, három hangulatszínre osztódik: sóvárgás, ima, öröm. Ezt a három ádventi lelkületet mintegy megtestesíti három nagy személyiség, akikkel az ádventi olvasmányokban leggyakrabban találkozunk: Izajás próféta, Keresztelő Szent János és Mária. Három kor képviselői, három lelkület hordozói ők.

1. Izajás próféta a „sóvárgások férfija”. Izajás Izraelnek olyan történelmi időszakában élt, amikor az amúgy is széthúzó nép politikai intrikák játékszere lett. Izrael fénykora hanyatlóban volt amit a nép úgy élt meg, hogy Istenük elhagyta őket. Izajás próféta igyekezett hitet és reményt adni honfitársainak. „Legyetek bátrak, ne féljetek, itt a ti Istenetek!” – kiáltotta oda nekik és ez a kiáltás nem pusztán költői fogás, vagy szónoki frázis, hanem mélyen átélt személyes meggyőződés volt. Izajás rendületlenül hitte, hogy Isten valóra váltja majd népének tett ígéretét és tényleg elküldi a megígért Szabadítót. A Próféta szíve megrendült ettől a gondolattól s feltört lelkéből a legszebb ádventi ima: „Harmatozzatok égi magasságok és adjátok meg nekünk a Megváltót!” Izajás próféta ma is szól, ma is bátorít és bátorítására nekünk is szükségünk van. Nem könnyű ugyanis mindig felismerni a köztünk jelenlévő Istent. De mi is rendületlenül hisszük, hogy itt van és ez a hit új lelkesedéssel tölt el bennünket.

Forrás az első részben   (folyt.)

Előző rész

Az ál-látnokság veszélyei 3

     Valamennyi ál-látnokra jellemző, hogy „üzeneteik” amellett, hogy sajátos „ég-idegen” kifejezéseket is tartalmaznak (pl. békaperspektíva, Csipkerózsika álma stb.), az „üzeneteiket” úgy próbálják nyomatékozni, hogy főangyalok, Szűz Mária vagy egyenesen a Mennyei Atya szózataként tálalják. Az sem lehetetlen a számukra, hogy olykor frissen elhunyt közismert személy (lehetőleg pap), általuk üzen megszívlelendő elvárásokat.
Egy azonban biztos, a látnokok nagy felelősséget hordoznak magukon!
Mivel hiszékenységükben már egyre kevesebben ismerik fel a sátáni pusztítás szervezett voltát, kevesen látják át a bűn szerzőjének taktikáját, sőt, nemegyszer tekintélyes tanítók az ördög puszta létét is tagadják. Emiatt, sokan tudatlanul esnek áldozatul a megtévesztő szellem mesterkedésének, hiszen nem tanították meg nekik azt, hogy az ördögnek csupán annyi hatalma van felettük, amennyit megengednek neki! A Jézustól kapott eszközeinkkel, a szentségi élettel – bár harc árán –, de száműzhetnék sorsuk alakításából a démoni erőket. A lelkek elerőtlenedésével beépül az akaratba a jóra való restség és a hiszékenység, miáltal nem képesek felvenni tudatosan keresztjüket (Mt 16,24) és képtelek a hiteles apostolkodásra, az egymásért való áldozathozatalra! Ennek tudható be, hogy a bűn természetszerűen elburjánzik a társadalomban, s nyomában már-már fennállhat a tömeges elkárhozás veszélye!
     A hiszékeny ember földi életében, nem csak saját hóhérait képes maga fölé megválasztani, de majdan az Antikrisztus egyházellenes "észérveit" is reálisnak és követendőnek találhatja! Sajnos okkal aggódik az evangélista: "amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?" (Lk 18,8) Virrasszatok tehát, és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt. (Lk 21,36)
Isten Szentséges Anyja ezen fenti végzetes veszélyek elkerülésére kínál hatékony eszközt és kellő kegyelmi erőt a Szeretetláng ajándékával! "Ne engedjétek magatokon úrrá lenni a jóra való restséget! Ez minden bajnak a gyökere, mely lelketekbe férkőzik. (I/89) Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el. Mert a sátán oly mértékben lesz világtalanná, amilyen mértékben ti munkálkodtok ellene.” (III/130)
     Mit lehet még ehhez hozzá tenni? "Akinek van füle a hallásra, hallja meg!" (Mk 4,9) Akinek pedig nincs, az legyen roppant óvatos!
„Vigyázzatok tehát, legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő” (Mk 13,33), és ne vádolhassátok majd magatokat: "hogyan is dőlhettem be ennek...!" (Én, idejében szóltam!)

Szentmártoni Mihály S.J a Vatikáni Rádióban elhangzott elmélkedése, lásd itt!
Érintett három témakör: Iz 63,16b-17.19b;64,3-7; 1Kor 1,3-9; Mk 13,33-37

     Ádvent első vasárnapjával az Egyház új liturgikus évet kezd. Mint minden liturgikus időszak, az Ádvent is több, mint csak puszta visszaemlékezés egy múltbéli eseményre. Emlékezni a liturgiában annyit jelent, mint megújítani, feleleveníteni, újra átélni egy eseményt. Minden liturgikus emlékezés felelevenít egy találkozást Isten és ember között, és ennek a találkozásnak a lényege újra valósággá lesz, Isten kegyelmének kiáradása. Ha tehát ma és egész Ádventen keresztül Urunk eljövetelét várjuk, akkor ez nem csupán visszaemlékezés arra, hogy kétezer éve megtörtént Jézus Krisztus eljövetele, hanem valóság, valódi Isten-várás. Jézus Krisztus ma is megtestesül mindannyiunk életében, akik várjuk őt...Ádvent ünneplése az Isten eljövetele utáni vágy és a megtérés tudatosítását, átélését jelenti. Ebben az időszakban újra megéljük, hogy Isten belép sötétségünkbe. Az a tudat pedig, hogy ez a belépés történelmileg már megtörtént, örömmel tölt el bennünket, mert imánkra, hogy „Jöjj el Urunk!” halljuk mindjárt a választ is: „Az Úr már eljött!”

(folyt.) 

Az ál-látnokság veszélyei 2

Ronald L. Conte teológus írása nyomán szerkesztve! Forrás 

     1.) A római katolikus egyház törvényei szerint minden katolikust, aki hitehagyást, formális eretnekséget, vagy formális egyházszakadást (schisma) követ el vagy hirdet, automatikusan kizáródik az Egyházból.
751. kán. - Az eretnekség valamely isteni és katolikus hittel elfogadandó igazságnak a keresztség felvétele után való makacs tagadása vagy a róla való makacs kételkedés; a hitehagyás a keresztény hit teljes elutasítása; a szakadás a pápának való alárendeltség vagy a neki alárendelt egyháztagokkal való közösség megtagadása.
1364. kán. -1.§. A hitehagyó, az eretnek vagy a szakadár, önmagától beálló kiközösítésbe esik.     

     Formális szakadás: akkor történik, ha egy katolikus elutasítja a pápa megfelelő jogosultságát az egyetemes Egyházra vagy saját magára nézve. 
A „pápának való alávetés elutasítása” különböző formát ölthet, beleértve a hamis érvelést Pl., hogy a jelenlegi, érvényesen megválasztott római pápa nem az igazi pápa, illetve a jelenlegi pápa valamilyen okból nem rendelkezik teljes hatósággal a doktrínákat és a fegyelmet illetően, mint Szent Péter minden utóda.
     Formális eretnekség: akkor történik, amikor egy katolikus makacsul tagadja vagy makacsul kételkedik a Római Katolikus Tanítóhivatal valamilyen tévedhetetlen tanításában. 
A szükséges hit elutasítása különböző formákat ölthet, beleértve a ragaszkodást az elítélt eretnekséghez, vagy a pápa, az Ökumenikus Tanács, illetve a rendes és egyetemes Tanítóhivatal tévedhetetlen tanításának elutasítását és a tévtanok terjesztését. Az ál-látnokok (a magukat látnoknak vélők) és hamis próféták, könnyen az engedetlenség vétkébe eshetnek, melyet százszorta súlyosbít, hogy "kinyilatkoztatásaikkal" másokat megtéveszthetnek! Sokszor az egyébként kifogástalanul kegyes üzenetek hirdetése azáltal okoz lelki veszélyt, hogy szembekeríti követőit a klérussal, a püspökkel azáltal, hogy ő, az általuk elképzelt határos időn belül nem volt hajlandó elismerni (jóváhagyni) magánkinyilatkoztatásaikat! És ezáltal is győzedelmeskedhet a megtévesztő szellem!

     De mit jelent az egyházból való kiközösítettség? Sajnos a legsúlyosabbat (!), vagyis a jézusi megváltásból való kizárást, mely az egész örökkévalóság elvesztésével járhat! Nem mondhatok mást, minthogy roppant óvatosak legyünk a magánkinyilatkoztatásokkal, hiszen ,,a sátán is a világosság angyalának tetteti magát'' (2 Kor 11,14), tehát a jó mögé bújva is tud tevékenykedni, sőt ez a félrevezetési mód igen hatékony. Ne feledjük, még Jézust is megkísértette (vö. Lk 4,1-13), sőt hamis csodákra képes (vö. 2Tessz 2,9). Szent Péter apostol pedig így figyelmeztet: ,,Józanok legyetek és vigyázzatok! Ellenségtek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit  nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben! ...'' (1 Pét 5,8-9)! 

Én, idejében szóltam...!

Lúcia nővér a coimbrai Szeplőtelen Szívű Édesanya előtt

Az ál-látnokság veszélyei 1

     Az ál-látnokság nem csak a közösségre veszélyes, de önmagára is ráhozhatja Isten haragját, miként olvashatjuk Jeremiásnál: „Hazugságot prófétálnak nevemben..., nem küldtem őket, nem adtam nekik parancsot, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, üres hiábavalóságot és maguk kitalálta csalárdságot jövendölnek nektek. Ezért (...) azok a próféták, akik az én nevemben prófétálnak, bár nem küldtem őket, és azt mondják, hogy kard és éhínség nem jön erre az országra, kard és éhínség által vesznek el...” (Jer 14,14-15)
„Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta ment szerteszét a világba.” (1Jn 4,1)

Az ál-üzenetek kiválasztottjainak típusos esetei:
1) Egyes látnokok reálisnak tűnő, de kellően fenyegető képet festenek a világ és az Egyház helyzetéről. Megoldásként viszont Jézus, az Istenanya vagy újabban Szent Mihály arkangyal ajkára adva hirdetik a vallások egyenlőségét Isten előtt. És itt érhető tetten, hogy részükről egy „másik Jézus” szólíthatta meg őket, mert az Igazi ezt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam. (Jn 14,6) Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül. (Jn 10,9) Vigyázzatok, hogy senki rabul ne ejtsen titeket bölcselettel és hiú megtévesztéssel, amely emberi hagyományhoz, a világ elemeihez, nem pedig Krisztushoz igazodik.” (Kol 2,7-8) "Vannak olyanok, akik zavarba ejtenek titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. De még ha mi, vagy akár az égből egy angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit hirdettünk nektek, átkozott legyen!" (Gal 1,7-8)

2) Biztosra menők azok a látnokok, aki már megtörtént eseményeket – lehetőleg katasztrófákat – neveznek meg hitelességük bizonygatására és égi lény ajkára adják e szavakat: „Ez azért történt, mert nem hallgattátok meg kérésemet...” stb. Az, hogy ők előre megmondták volna? – Ugyan bizony, mikor lehetne azt kimondani, hogy nem lesz semmi rendkívüli időjárás, szélvihar vagy csapás valahol?

3) Látnoki szerepet játszhatnak egyes, a teológiában vagy a magán-revelációkban jártas személyek is, akik a már egyházilag hitelesnek ítélt üzenetekből esetenként egyenesen az Evangéliumból mixelnek friss üzeneteket, mintegy ezáltal keltve azon igazoltság látszatát, miszerint ez „már ott is elhangzott”!

4) Sajnos vannak olyan „látnokok” aki valamely 'nagy hajó' farvizén navigálva ún. „második csatornaként” egy-egy már befejezett, de kellően népszerű (esetleg már egyházilag kivizsgált) magánkinyilatkoztatást kezdenek untalan folytatni, ugyan azon kegyelmi elnevezéssel. Sőt, esetenként ezt többen is teszik, mintegy lánc-revelációként bővítgetik azt, melyhez semmi kompetenciájuk sincs, esetleg kifejezetten lejáratják az eredeti üzenetet, akadályozva az Egyházi Hatóság kivizsgálását is!

5) Létezhetnek ún. „siker” vagy megélhetési látnokok is, akiknek valaha lehetett ugyan némi ihletettségük, akkor nyomban szétkürtölve azt a csodavárók közt – és valósnak is bizonyult –, majd ezt követően folytatták az „üzenetek” közlését, hiszen nagy érdeklődést elégíthettek ki vele, jóllehet nem kaptak "föntről" semmit! Az a "benső monológ" ami minden emberben  működik, a számukra kész "kinyilatkoztatásként" tudatosul bennük. Az ilyen, némi rutinnal bíró „permanens” látnokok köré többnyire közösségek is alakulnak, sőt esetenként példás engesztelést is folytatnak, ám feléjük a látnok képtelen bevallani, hogy valójában már megszűntek a kiváltságai! (Ha egyáltalán...!)

6) Előfordul, hogy egyszerű emberek érzelemvilágát annyira áthatja a hit szépsége (érzelmi vallásosság), hogy elismerésre méltó, mély vallásgyakorlatra készteti őket.
Az ilyenek gyakran könnyeznek egy-egy szép Igén vagy felmerülő gondolaton. Ám előfordul, hogy azt a benső monológot, amely minden ember gondolatvilágát így-úgy kitölti, azt egy idő után égi sugalmazásnak, mi több égi szózatként értelmezik! Ez azonban önmagában nem lenne baj, mert neki kellene azokat teljesíteni, ezzel szemben másoknak hirdetik üzenetként! A benső gondolatok kavargását (ha mégoly szentesek is), befolyásolhatja a rosszra való hajlam is, egyébként sem vagyunk felruházva a tévedhetetlenség kiváltságával! Az efféle üzenetekre jellemző, hogy időben se vége se hossza, ellentétben a valódi revelációkkal, melyekkel az Égieknek konkrét ideje és célja van!
7) Az ál-üzenetek közzététele lehet valaki(k) jó hecce is, kicsúfolandó az emberi hiszékenységet, úgymond a "keresztények butaságát". (És talán ide sorolható az évekkel ezelőtti a ún. "medjugorjei hamisnak bizonyult sürgetés is Iván látnok által, S. József atya támogatásával!") Értsük meg már végre, a megtévesztő szellem célja, a tömeges kárhozat! Kínál ezért végtelenített imádságokat, akár napi 12 órát igénylőt is – akármit –, csak a rendes "domonkos" rózsafüzért ne! Az, hogy a Szeretetláng lelkiségének is van egy ún. (Szűz Mária Fájdalmas és Szeplőtelen szent Szíve, kezdetű) "szeretetláng rózsafüzére", nos ez is egy látnoki üzenet szüleménye, és nem Erzsébet asszony kapta a Szűzanyától! (folyt.)

Kérem ne kapkodják el, sem az "új üzenetek" követését, sem a felettük való "pálcatörést"! Tessenek kérem szépen mindig kivárni!

 Mire szólíthatnak fel a hamis üzenetek?

     Az, hogy valamely hamis üzenet az előző posztban említett hasonló vagy sokkal bensőségesebb imára-, hitéletre intő kitételeket tartalmaz – olykor igen megnyerő módon –, nem jelenti azt, hogy az állítólagos üzenetek egyszerre csak – amikor már számtalan követője van –, nem fognak-e valami lélekromboló, vagy az egyházat megosztó programmal előhozakodni! Tehát mindenféle magánkinyilatkoztatást, kizárólag befejezett egészükben, gyümölcseikben, és a közlő személy erkölcsi magatartásán keresztül ítélhetünk meg. Ennél fogva, semmiképp sem ajánlatos nyomban követni csupán azért, mert az üzenetek szépek és evangéliuminak tűnő igazságokat hirdetnek! Ez épp oly felületesség lenne, mintha egy „cukrosbácsit” az általa kínált cukorka finomságán vagy kedves modorán keresztül  ítélnénk meg, nem pedig a feltételezett végső szándékain!
     Miként az Írás mondja: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik bárányok képében jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok. (Mt 7,15) Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: 'Én vagyok', és: 'Elérkezett az idő'; de ti ne menjetek utánuk. Mikor háborúkról és lázadásokról hallotok, meg ne rémüljetek; ezeknek előbb meg kell történniük {Dán 2,28}; de ez még nem a vég. Azután ezt mondta nekik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen. Földindulások lesznek, sok helyen dögvész, éhség, rettentő tünemények és nagy égi jelek. (Lk 21,8-11)
Vigyázzatok, legyetek állhatatosak a hitben, cselekedjetek férfiasan és legyetek erősek ('Kor 16, 13) miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket, és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat. (2Pt 3,17) Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el.” (1Pt 5,8)
     A fentiek kapcsán sokan kifogással élnek, miszerint az egyházilag jóváhagyott üzenetek is voltak valamikor „még el nem fogadottak”! És ha nem lettek volna érdeklődő követőik, talán az Egyház sem foglalkozott volna velük érdemben! – Bizony igaz! – Ám ne feledjük, hogy a lourdesi, a fatimai vagy a Szeretetláng üzenetek olyan korban bontakoztak ki, amikor komoly veszélynek voltak kitéve úgy a látnokok, mint az ezzel apostolkodók, miként az egész ügy is! Ez abban a korban, már önmagában visszatartó tényező volt a nem feltétlen égi indíttatású látnokocskák számára. A valódi üzenetek alanyai a börtönt is vállalták Isten ügyéért! De ma...? Ezerszerte nagyobb a tévedés veszélye, hiszen a hamis üzenetközlőkben a legkisebb kétely sem merül fel, amiként veszélynek sincsenek kitéve – különösen név nélkül!
     Tény, hogy ami Istentől való, azt viszont nem lehetett semmivé tenni! (Ez természetesen érvényes az esetleges mai igazi üzenetekre is!) Egyébként az említett nagy és világméretű magánkinyilatkoztatások megjelenésével a saját idejükben, nem volt párhuzamosan ilyen számon-tarthatatlan üzenet-dömping! Ezek a mai kor médialehetőségeinek és a liberális szabadosságnak a termékei és épp ez az, ami fokozott óvatosságra inthet bennünket! Ne feledjük, hogy a sátán, megpróbál az egyházon belülről bomlasztani! Ez is a mai kor kísértése! (Megfigyelhetjük, hogy a hamis irányt képviselő "apostolkodók", mindenféle rózsafüzért és újabbnál-újabb csodás imákat ajánlanak akár 33-szor is (szebbnél-szebb ígéretekkel), csak a rendes – a pápák és a szentek által ajánlott és búcsúkkal ellátott – szentolvasót nem!) 
     Súlyos ismerethiányra vall az a feltevés, hogy Jézus majdan felróhatja, amiért nem hallgattunk "prófétái" figyelmeztető szavára! Nos, a tévedés abban áll, hogy „sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk..." (Zsid 1,1-2) Ebből következik, hogy az Újszövetség emberének csakis az Evangélium követendő és ennek elhanyagolása a súlyos bűn, nem pedig az épp aktuális látnok szózatainak figyelmen kívül hagyása! Mert jegyezzük meg, egy-egy prófécia és lelki intés teljesítése kizárólag csak a kiváltságolt személyre nézve kötelező, az is gyóntatója beleegyezése mellett! Az egyházilag jóváhagyott magánkinyilatkoztatások is csupán ajánlottak, de követésük és kéréseik megvalósítása nem kötelező, jóllehet a bensőséges lelki élet kialakításában komoly szerepet játszhatnak, úgy az egyének mint a közösségek hitéletében!
P. Congar szerint, a magánkinyilatkoztatásoknak, „még egyházi jóváhagyással sincs olyan tekintélyük, mint a nyilvános kinyilatkoztatásnak”, amely persze végleg lezárult az utolsó apostol halálával!

(folyt!)

A metanoia (megtérés) több, mint bűnbánat. Egész gondolkodásunk, érzésvilágunk, belső és külső magatartásunk gyökeres megváltoztatását jelenti. Negatív eleme a lemondás a bűnről, az önakaratról, a pénzimádatról, a hatalom és az érzéki élvezet után való törekvésről; pozitív eleme a hit. (Dr. Előd I.: idézett mű, 385. old.)

Az Istentől elszakadó ember a megtévesztések csapdájába esik, fokozatosan a sátán befolyása alá kerülhet, veszít emberségéből, megrontja a környezetét és maga is a gonoszság aktív eszközévé válik. (ÉHÖ 7. o.)

Mi a céljuk a burjánzó próféciáknak?

     Marie Julie Jahenny, a 19. századi misztikus is így figyelmeztet: "Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.”  (1882)
     Álságos kérdés az: hogy melyek az „igazi jelenések”, mitől igaz és ki hivatott ezt egyértelműen eldönteni? Uram, kihez mennénk? – kérdezték az Apostolok (Jn 6,68), és mi magunk is kihez fordulhatnánk, mint a kétezer éves Egyházhoz? Igaznak tehát azt tekinthetjük, amelyet az Egyház megvizsgált és az Evangélium tanításával ellentétesnek nem ítélt. Ezek: 1531: Guadalupe, 1830: Paris, 1846: La Salette, 1858: Lourdes, 1871: Pontmain, 1917: Fatima, 1932: Beauraing, 1933: Banneux, 1947: Tre Fontane, 1961: Szeretetláng.

Hozzá kell azonban fűznünk, hogy a magánkinyilatkoztatásokat, még ha egyházilag jóváhagyottak is, a kiválasztott (látnok) személyén kívül senkinek sem kötelező elhinnie, követnie! 

Tény és hihető azonban, hogy az Üdvözítő nem hagyott magunkra ebben a kaotikus veszélyben sem. Elküldte Anyját, hogy a bűn eme  pusztításával szemben rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel is segítségünkre legyen, és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készítse elő a világot. 
     „Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel.” (Grignion: TMT 50/f.) Az Istenanya üdvtörténeti megnyilatkozásai közt azonban felelőtlenség lenne a számtalan, kivizsgálatlan vagy hamis jelenések próféciájával előhozakodni, hiszen az egyházilag (már) jóváhagyott jelenések tökéletes, pontos és a jövőt épp oly borzongatón tárják fel a megtérést halogató emberiség figyelmeztetésére! Az igaz jelenések közös vonása, hogy nem fenyeget, de valamennyi esetben kegyelmi eszközöket is kínálnak a jövendölések megtörténtének elkerülésére, vagy enyhítésére! (Lásd: Rózsafüzér, Skapuláré, Jézus Szíve tisztelet, Csodásérem, öt Első-szombat, Szeretetláng!)

(folyt.)

Hihető-e ami nyilvánvalóan hamis?

     Az utóbbi évtizedekben feltűnő mértékben megsokasodtak a "végidőkről", az "idők végéről", a "nagy figyelmeztetésről" sőt, a világvégéről szóló próféciák!
Ezeknek a közeli időkben való megtörténtét nem zárhatjuk ki, hiszen akkor mi is hasonlatos prófétai szerepben tetszelegnénk, hiszen mondva van, hogy „azt a napot és az órát senki sem ismeri, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya.” (Mk 13,32) Az elmúlt időszakban újabb "sürgető üzenet" terjeng a neten és még telefonon is kaphatjuk a figyelmeztetéseket! Jó szándékú pánikkeltés a javából! És mennyien készpénznek veszik, holott velejéig hamis a prófécia!

     Kedves Olvasóim! Fel ne üljetek a hamis prófétáknak, mert a Szentírás egyes helyei félreérthetetlenül utalnak arra, hogy a sátán az utolsó időkben igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (lásd, olvasd és értelmezd: 1Tim 4,1; 2Tessz 2,3-4) és teljes hatalmával fog a lelkekben pusztítani.

    De mitől hamis egy próféta? Történelmünk utolsó századában a sátáni erők minden tekintetben példátlan rombolást végeztek, felhasználva a megtévesztés és a technika minden eszközét, de legfőképp az emberi hiszékenységet és erre megtalálják a készséges "látnokaikat" is! A hamis üzenetek azzal érik el céljukat, hogy az emberek sokaságának figyelmét már oly mértékben kötik le ijesztő próféciáikkal, hogy az Evangélium igazságai már nem jelentenek hitükre és értékrendjükre aktuális útmutatást! A megtévesztő szellem, a magán-revelációk iránti felelős Egyház óvatosságát, ügyesen a hierarchia iránti ellenszenvvé formálja a méltatlankodó hívek lelkében! Mi több, egyesekben oly konok ellenszenv alakul ki az apostolutódok (püspökök) iránt, hogy óhatatlanul a szekták felé sodortatják magukat. Holott nyilvánvaló, hogy a magánkinyilatkoztatások egyházi elfogadásában a legsúlyosabb nehézséget épp a hamis üzenetek, a megtévesztő szellem inspirálta „naplók” és ezek alig nyomon követhető sokasága jelenti. Jézus intelme pedig világos: „hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. Ti tehát vigyázzatok; íme, mindent előre megmondtam nektek.” (Mk 13,21-23)

(folyt.)

     A hitelesnek tekinthető források tanúbizonysága szerint december nyolcadikán a hajnali órákban ÁVH-s és szovjet egységek letartóztatták Gál Lajos és Viczián Lajos aknászt, munkástanácsi vezetőket. Ez váltotta ki azt a felháborodást a városban, ami a tragikus eseményekhez vezetett. A letartóztatások hírére, még aznap 9 óra körül több ezer fős tüntetés kezdődött. Üveggyári, vasgyári munkások, bányászok és a hozzájuk csatlakozók, a salgótarjáni rendőrkapitányság, valamint a megyei tanács elé vonultak, és követelték a letartóztatottak szabadon bocsátását.

     A 2 szovjet harckocsi által védett rendőrkapitányság előtti téren a pufajkások csapdát állítottak: Darázs István százados a mellékutcákat lezáratta, miközben az egyik egysége megakadályozta, hogy a 2000-4000 fős tömeg távozzon a helyszínről. A megyei tanács épülete előtt 47 pufajkás volt tüzelőállásban. Az első lövések 11 óra 15 perc körül dördültek el a karhatalmisták, rendőrök, és szovjet katonák, valamint a Vörös Hadsereg jelenlévő két tankjának géppuskásai tüzelni kezdtek. A tömegben kitört a pánik, egyesek viszonozták a tüzet, de a többség futásnak eredt. A 8-10 percig tartó vérengzés során folyamatos sorozatokkal lőtték a menekülőket és az elesett sebesülteket is. Egy szemtanú szerint "vérző testekkel volt tele az utca".

A legyilkoltak számát minden kimutatásban elhazudták. Az akkori anyakönyvvezető nő 131 halottat jegyzett be és emiatt nyomban elbocsátották az állásából. Annyi sebesült volt hogy a kórház udvarára hordták őket és hagyták meghalni. Az áldozatok közt olyanok is voltak, akiket a távolabbi utcákban ért az eltévedt lövedék. Az ezzel kapcsolatos jegyzőkönyveket titkosították, a tényfeltáró tanúságokat elhallgatták. Az utólagos név szerinti beazonosítások szerint csupán negyvenhat személy – 33 férfi, 11 nő és 2 fiúgyerek –, vesztette életét. A tényfelmérés azért jelent nehézséget, mert a környező kórházakban – hatósági parancsra –, szándékos eldátumozással és hamis diagnózissal állították ki a halál-. illetve a sebesülések okát. Ez utóbbi okirathamisítás is legalább 80-150 főt rejthet! 

     Volt egy salgótarjáni fiatal, Ravasz István az ELTÉ-n tanult. Amikor kitört a forradalom, édesanyja arra kérte, hogy utazzon haza Tarjánba, nehogy baja essék Pesten. Így is történt; december nyolcadikán szenet lapátolt szülei háza előtt amikor egy eltévedt golyó eltalálta, véget vetetve az életének. 19 éves sem volt.

A Nógrád megyei kegyetlenkedéseknek, tömeggyilkosságoknak ezzel még nem volt vége. A pufajkások hivatalos akcióikon kívül is hajtottak végre szabad portyákat, pusztán személyes szadizmusuk kielégítése érdekében. Külön kell szólni azokról az esetekről, amikor a karhatalmistáknak határozott céljuk volt az ellenségnek tartott letartóztatottak meggyilkolása: 1956. december 13-án megkínozták, megölték, majd az Ipolyba lökték a salgótarjáni acélgyár nemzetőrségének két vezetőjét. Számos szemtanút a Szovjetunióba szállítottak. Az ÁVO pribékjei a mészárlást követő hetekben-hónapokban, több szemtanút agyonvertek, hogy ne maradjanak hiteles tanúk, akik elmondanák, hogy mi történt 1956. október 8-án!

Az 1956-57-es sortüzeket – melyek száma több százra tehető –, az a "munkáshatalom" hajtotta végre, akik a nép és a munkások nevében irányították az országot. Ezek a tettesek – ha még nem kerültek Isten ítélőszéke elé –, magas nyugdíjjal élhetik békés öregkorukat. A munkásmozgalom ezen élharcosainak utódai most a demokrácia és az "emberi jogok élharcosaivá" váltak, vadul tiltakozva minden olyan vélt és valós megnyilvánulás ellen, amely sérti az "egyenlő bánásmódot"!

Isten irgalmazzon nekik!

A vértanúk emléke szívünkben él! Imádkozzunk lelki üdvükért s azért, hogy a Mennyből segítsék Édes Magyar Hazánkat!

A FATIMAI ELSŐSZOMBAT https://youtu.be/PXdDPf-3XCc

Fontos! 

Négy amerikai exorcista nyilatkozatot tett közzé, kérve világszerte a katolikusokat, hogy a december 6-i elsőpéntekét böjttel és imádsággal különös engesztelő napnak szenteljék!

A cél, hogy megfékezzék a világban és az Egyházon belüli sátáni befolyást, amely megerősödött a közelmúlt eseményeinek eredményeképpen. Nem lehet kétséges, hogy szellemi harcban állunk ennek a sötét világnak kormányzói és gonosz szellemei ellen. (Vö. Ef 6,12)

Mit ígért Jézus azoknak, akik megtartják az elsőpénteki nagy kilencedet?
Ez azt jelenti, hogy kilenc egymást követő hónap első péntekén meggyónnak és megáldoznak.

Megadom nekik az állapotukhoz szükséges kegyelmeket.
Családjaiknak megadom a békét.
Minden bánatukban megvigasztalom őket.
Életükben és különösen haláluk óráján biztos menedékük leszek.
Minden vállalkozásukat megáldom.
A bűnösök szívemben megtalálják az irgalom forrását és vég nélküli tengerét.
A lanyha lelkek buzgókká lesznek.
A buzgó lelkek nagy tökéletességre jutnak.
Megáldom a házakat, ahol Szívem képét kifüggesztik.
Azoknak, akik a lelkek megmentésén dolgoznak, olyan erőt adok, hogy még a legmegrögzöttebb
bűnösöket is megtérítik.
Azok neveit, akik ezt az ájtatosságot terjesztik, szívembe írom, és onnan soha ki nem törlöm.
Végül Jézus Szíve legnagyobb ígérete az elsőpénteki nagy kilencedet elvégzőknek a következő:
Mindazok, akik kilenc egymásután következő hónap első péntekén a szentségekhez járulnak, vagyis
meggyónnak és megáldoznak, nem halnak meg kegyelem nélkül, sem a nekik szükséges szentségek vétele
nélkül. Isteni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban.

(Forrás: http://www.farkasretiplebania.hu/jezus_szive_tisztelet)

Fontos!

Négy amerikai exorcista nyilatkozatot tett közzé, kérve világszerte a katolikusokat, hogy a - december 6-át böjttel és imádsággal - különös engesztelő napnak szenteljék!

A cél, hogy megfékezzék a világban és az Egyházon belüli sátáni befolyást, amely megerősödött a közelmúlt eseményeinek eredményeképpen.

Nem lehet kétséges, hogy szellemi harcban állunk ennek a sötét világnak kormányzói és gonosz szellemei ellen. (Vö. Ef 6,12)

1956. december 4-én hatalmas nőtüntetés volt Budapesten

     A Péterfy Kórház alagsorában november 4-e után is aktív volt egy illegális sokszorosítót üzemeltető értelmiségi csoport (Abod László, Gáli József, Obersovszky „Obi” Gyula). A szovjet megszállás első havi fordulójára nőtüntetést szerveztek az elesettek emlékére. A tüntetést az ÉLÜNK című stencilezett újságukban hirdették, melyet röpcédulaként terjesztettek. A forradalom  vérbefojtásának emléknapjára, december 4-re hívták a Hősök terére a lányokat, asszonyokat – kérve őket –, hogy egy-egy szál virágot hozzanak magukkal a néma tüntetésre. 

A felhívás szövege ez volt:  „Magyar anyák! Magyar lányok és asszonyok! Most rajtatok a sor! Roppant nagy a ti erőtök! Még a golyó sem fog benneteket! A ti néma, tiszteletre méltó tüntetésetek fegyverletételre kényszerít és szent ügyünk iránti tiszteletre szólítja fel még azokat is, akik képesek fegyvert szegezni az igazság és a nép legszentebb vágyai ellen! Magyar asszonyok! Fejezzétek ki bátran, méltóságteljesen a nép akaratát. Parancsoló bátorsággal és méltósággal. Kezdjétek most ezzel a tüntetéssel, és folytassátok egységes és határozott kiállással, ahányszor csak szükség van erre!”

     Az első csoport délelőtt fél 11 körül érkezett a térhez nemzeti és fekete zászlókkal, virágcsokrokkal és koszorúkkal. A kettes-hármas sorokban haladó, kendős gyászoló nők közt egyesek gyerekkocsit toltak. A Magyar Ifjúság útja felől, szovjet páncélautók zárták el az utat, melyek igyekeztek visszább szorítani a tömeget. Egy harckocsiból kinyúló ordibáló orosz, durván kiemelt egy nőt a sorból, ám hallva és látva a hatalmas tömeg felzúdulását, nyomban el is engedte. A gyászruhás asszonyok némán folytatták útjukat, s csak annyiban engedtek az erőszaknak, hogy egy részük a Műcsarnokot megkerülve haladt az Ismeretlen Katona sírja irányába. Voltak, akik a leeresztett városligeti tó medrén keresztül voltak kénytelenek az emlékművet megközelíteni. A borult, ködös időben végül is két és fél órán keresztül vonultak az asszonyok s tették le a virágaikat az Ismeretlen katona sírjához. Kisebb csoportok még a délutáni órákban is érkeztek, amikor a sírt már teljesen befedték a virágok. Megható volt, hogy az emlékmű négy sarkán álló őrkatona sírt.
     Ezekben a napokban az ország több nagyvárosában is sor került néma nőtüntetésre. December 6-án Veszprémben és Gyulán, 7-én Székesfehérváron, Esztergomban és Pécsett, 9-én Miskolcon, 10-én pedig Egerben. 
     A Kádár-kormány apparátusa később igyekezett beazonosítani a résztvevőket és néhányukat súlyos zaklatásnak tették ki. Például, Wittner Mária egyik rabtársa Opoczki Istvánné, akit a december 4-i nőtüntetés szervezésével vádoltak meg, a Kádár-pribékek kínvallatásának egyenes következményeként méhrákban halt meg.

     A Városligeti tó mellől is hosszú sorokban érkeztek a bátor magyar asszonyok és anyák, akik akkoriban nem csekély veszélynek tették ki magukat, hiszen a nemzetmészáros szocialisták akár beléjük is lövethettek volna, miként ezt néhány nap múlva sorra meg is tették. (A kép távlatában látható a végeláthatatlan gyászmenet.)

     A tüntető nők ezt követően az Amerikai Követség elé vonultak és petíciót adtak be, miszerint az Egyesült Államok követelje meg, hogy az ENSZ bizottság repülőgépe leszállhasson Budapesten, (amit az oroszok előzőleg már megakadályoztak), hogy a saját szemükkel láthassák a háborús cselekmények pusztítását, és a köztereken lévő számtalan sírt. Az orosz tankok azonban megjelentek a Szabadságtéren és mintha agyon akarták volna taposni a tömeget, igyekeztek azt megrémiszteni. Több százan lefeküdtek az úttestre, hogy megakadályozzák a gyalázatos randalírozást. A követségről valaki kijött az erkélyre, mondott valamit, de sok értelme nem volt. Aznap az Angol Követég előtt is demonstráció volt, de ott is megjelentek az orosz tankok.

Emlékezzünk meg imáinkban a hős magyar nőkre, akik a vérszagú napokban is bátrak voltak nyíltan meggyászolni fiaikat, férjeiket, édes Hazánkat, és szívükben tovább adták a hazaszeretet Lángját.

     Tavaly a Szent András napi rorátén voltam és először hallottam az “újmódit”, hogy a bűnbánati imából kimaradt a 'szeplőtelen' kifejezés! Ez váratlan ütésként sajgott a lelkemben, mely így van máig is!

A miséző atya a hajnali félhomályról és a fényről beszélt. Kérdés, kinek az “igenje” által jött a Fény közénk, és persze kinek a lelkében fogalmazódott meg az “igen” a leglényegi Mária-titulus törlésére?

Csak találgathatunk:

- kiknek állt érdekében (cui prodest?),

- kiknek fáj az Istenanyát megillető Szeplőtelen kifejezés,

- kinek van útjában (quis est in via)?

Nem keresem a választ . Az ugyanis nem indok – és igen rossz érv –, hogy a II. vatikánum előtti latin miseszövegben nem volt benne! Hogyan is lehetett volna az 1570-es trienti misszáléban, amikor a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját csak 1854-ben fogadta el az Egyház dogmává? Egyébiránt a VI. Pál pápa féle Missáléban benne van! Ő szentté lett avatva, de az ő pápai szava mégsem szent?

De még a Mise-kánon szavai is súlyosan változtak a felajánlásban: "az én és a ti áldozatotok"! Hogy mosható össze a "ti áldozatotok" a felszentelt pap ugyanis "In persona Christi"-ként mutatja be a Vértelen Golgotai Áldozatot, hogyan jön ez a mi profán áldozatunkhoz? Egyébként ez az "összemosás" soha nem volt egyetlen Mise-könyvben sem! 

Már ennél fogva sem korrekt indok a “nem volt benne”, mivel nagyon sok más benne volt, pl. az indokul felhozott “Mea Culpa” könyörgésben is, amely oly “modernül átíródott”!

De lássuk, hogy miként szólt a II. Vatikáni Zsinat előtti közgyónási ima?

“Gyónom a mindenható Istennek, a boldogságos, mindenkor Szűz Máriának, Szent Mihály főangyalnak, Keresztelő Szent Jánosnak, Szent Péter és Pál apostoloknak, minden szentnek és nektek testvérek... (stb). Tehát nem indok, hogy nem volt benne, hiszen sok más benne volt!   

Sőt, ami a latin misszáléban nem volt meg, most meg mondjuk: pl. a Miatyánkhoz kötött doxológia: “Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség...” stb.

Hadd ne folytassam tovább?

A források mellett ajánlok egy "ráadást" is, mely sokat mond a "dolgok menetéről" – fogadják szeretettel!

A Szeplőtelen Istenanya esdje ki Szent Fia irgalmát az újítók számára!

Informatív források: https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-romai-misekonyv-uj-kiadasarol-interju-veres-andras-puspokkel

https://romkat.ro/2022/02/07/a-romai-misekonyv-uj-magyar-nyelvu-kiadasarol/

https://www.youtube.com/watch?v=ZF72b2P-eIk

November 30. Szent András apostol, Péter bátyjának emlékünnepe.

A hagyomány szerint X alakú kereszten szenvedett vértanúhalált.

Az egyházi év vége, az adventi böjti időszakot megelőző vigalmak befejező napja.

Mária, az isteni Béke Jele, amiként Noénak volt a galamb, pálmaággal a csőrében, mintegy az Irgalmasság jeleként!

Márpedig a jelek és fogalmak megértését az Istentől kapott értelmünkkel felfoghatjuk, és ez a kapott IDŐ felelőssége!

Montforti Grignon Szent Lajos, aki 47 évet élt, nem csak megértette, de harcos életelemévé tette a bensőséges Mária-tiszteletet, messze kitágítva ezzel földi tevékenységének korlátait. Nyilvánvaló, hogy már őbenne is felmerült a nagy kérdés: „Mikor jön el a boldog békeidő? Ez az idő csak akkor fog felvirradni, ha azt a Mária-tiszteletet, melyet én tanítok, megismerik és gyakorolják!” ‒ állítja határozottan a Tökéletes Mária-tisztelet c. mű szerzője! (Vö. TMT 217)

Az 1917-es fatimai jelenésében a Szent Szűzanya megígérte, hogy "végül Szeplőtelen Szívem győzni fog"! Ám az, hogy ezen ígéret mikor teljesül, rajtunk, az embereken, az emberiségen múlik!

Mit tehetünk tehát e boldog idő mielőbbi bekövetkeztéért?
Előszöris, teljesítsük a fatimai kéréseket, engesztelődjünk ki Istennel, ajánljuk fel magunkat Mária Szeplőtelen Szívének, végezzük az első-szombati engesztelő áldozásokat és imádkozzuk naponta a rózsafüzért!

Üdvözítőnk Anyja és a mi jó Anyánk,

áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre,

hogy Krisztus Békéje hassa át az egész világot! Ámen.

     Egyik-másik embertársunk rávághatja erre, hogy ‒ Miért kell Mária, a Krisztus követéséhez?

‒ Keell??? ‒ Kövesd testvérem azt az indíttatást, melyre úgy érzed, meghívást kaptál! Szeresd és kövesd az Urat teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! (Mk 12,30) Aztán, ha megfáradtál és kétségek kísértenek, bizonyára jól esne egy anyai vigasz ‒ Máriáé ‒, aki persze nem több, "csupán csak" Anyja a Szépszeretetnek, az istenfélelemnek és a szent Reménynek. (Sir 24,24) Vagyis nem Ő a Remény, bár a Reménység Csillagának nevezik, mert Őáltala ragyogott fel az emberiség üdvének Hajnalcsillaga!

Testvérem! Ne röstelld tehát segítségül megragadni a Szent Rózsafüzér láncát – mely bármennyire furcsa egy racionalista léleknek –, de a pápák és a szentek tanítása szerint is, egyféle spirituális "támasz", sőt összekötő az Éggel!

Ezúttal is ismétlem magam, de adja Isten, hogy százszor és százszor még elmondhassam!

Rózsafüzér-ima nélkül nincs bensőséges Mária-tisztelet, Mária-tisztelet nélkül nincs hiteles kereszténység, és kereszténység nélkül nincs Béke!

      Szent Pál apostol a Tesszaloniki levélben erre így adja meg a választ:

Ami az időt és az órát illeti testvérek, arról nem szükséges írnom. Magatok is pontosan tudjátok, hogy az Úr Napja úgy érkezik el, mint éjjel a tolvaj. Amikor majd azt mondogatják, hogy "Béke és biztonság", akkor ér sokakat hirtelen a pusztulás, akárcsak a várandós asszonyt a fájdalom, és nem lesz menekvés számukra. De ti testvérek nem jártok sötétségben, hiszen mindnyájan a világosság fiai vagytok. Öltsétek magatokra tehát a hit és szeretet páncélját, sisak gyanánt pedig az üdvösség reményét. Hiszen Isten nem a haragra szánt bennünket, hanem az üdvösség elnyerésére ‒ Urunk, Jézus Krisztus által ‒, aki meghalt értünk, ----- és akár élünk, akár meghalunk, Vele és Általa nyerhetjük el az életet. (Vö. 1Tessz 5-10) ‒ idézet vége!

Tehát, a jelen helyzetünk ‒ a készülődés állapota! Nem a kapkodásé –, hanem a kegyelmi "töltekezésé" és az érdemszerzésé, nem csak a magunk, de embertársaink számára is! A Szentlélek ugyanis ránk bízta a Szent Keresztségben a krisztusi megváltás kiteljesítését! Ehhez szükséges az Evangélium követése, a rendszeres ima és a szentségi élet! ÉS EZ AZ! ‒ ami bensőséges Mária-tisztelet nélkül ‒, tartósan és hatékonyan elképzelhetetlen!

A Gulag a gonoszság és a halál szinonimája – jelentette ki 2012-ben a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára a Szovjetunióba hurcolt magyar civilek, politikai rabok és kényszermunkások emléknapján tartott megemlékezésen Budapesten. A parlament 2012-ben határozott arról, hogy november 25-e legyen a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja.

Ne feledjük és nem feledhetjük, hogy 1945-46-ban 900 ezer összeszedett magyar civilt hurcoltak a szovjet kényszermunkatáborokba, három napos "malenkij robot" címén. Végül csak 1953-ban szabadultak, hozzávető-legesen 500 ezren! A háborúban kivérzett hazánknak óriási vérveszteség volt a hősi halált halt, vagy fogság
ban elhunyt katonáinkon túli NÉGYSZÁZ-EZER fiatal nő és idősebb férfi halála! Nem beszélve a háborús cselekmények egyébként is adódó áldozatairól! Furcsán hangzik, de Magyarország háborús embervesztesége a legmagasabb, hiszen elvesztette lakosságának 15%-át!!! A hazatértek nagy része még hosszú évekig sem jutott vissza családjukhoz, mert a határon az ÁVH várta őket és sokukat internálótáborokba hurcolták!

Hát ennyit a kommunisták humanizmusáról, a (népi)demokráciáról és az emberi jogokról!

Imádkozzunk a halottakért, a még élőkért és a pribékjeikért!

A vallásüldözés öt szakasza

Magyar Kurír, 2012.11.21. http://magyarkurir.hu/hirek/vallasuldozes-ot-szakasza

A társadalmi élet elismert intézményét nem lehet egyik napról a másikra lejáratni és meggyűlöltetni. Érdemes tudatosítanunk e folyamat jellemző fázisait.

1. Sztereotípiák kialakítása

A célcsoport egyes tagjainak valamely jellemzőjét kiválasztják és az egész közösségre általánosítják. Vagyis töredéknyi mintavétel alapján alakítanak ki leegyszerűsített, általános képet a célcsoportról.

Az elmúlt évtizedek során kialakított sztereotípiák szerint a bibliás keresztények ostobák, tudományellenesek, képmutatók, önteltek. A katolikusokra különösen jellemző a szexualitásellenesség és a neurotikus bűntudat. A Katolikus Egyház nőellenes, ókonzervatív, diktatórikus, a klérus elfojtja nemiségét, homoszexuális vagy pedofil. Összességében a keresztények lehangoltak, unalmasak, elmaradottak; a babonás múltban megrekedt, nevetséges vagy éppen tragikus társaság, akik képtelenek levetni a hit béklyóit. Ha nem is mindenki teszi ugyanannyira magáévá ezeket az általánosításokat, e motívumok vissza-visszatérnek. A sztereotípiák nyomán kialakuló légkör képezi a következő fázis alapját.

2. A célcsoport rágalmazása

A sztereotipizálás egyre intenzívebbé válik, majd a célcsoportot bűnökkel kezdik vádolni.

A katolikusokat és a keresztényeket, akik nem állnak be a korszellem diktálta sorba, szűk látókörűnek, intoleránsnak, gyűlölködőnek, bigottnak, igazságtalannak, az emberi méltóságra és szabadságra veszélyesnek, homofóbnak, reakciósnak, rosszindulatúnak bélyegzik. Ebben a beállításban az egész egyháztörténelem alig több, mint zsarnokság és elnyomás: keresztes háborúk, inkvizíció, tudományellenesség, Galilei-per. Ugyan ki törődik azzal, hogy az Egyház egyetemeket, kórházakat alapított, pártfogolta a művészeteket és az evangélium hirdetésével rendet és civilizációt teremtett a Római Birodalom hanyatlásának barbár korszakában? A sztereotipizálás minderről hallani sem akar, vagy ha mégis, bármi másnak hajlandó tulajdonítani, csak az Egyháznak és a hitnek nem. Mindez jogosnak tűnő felháborodást kelt a hívőkkel szemben, és elfogadhatóvá teszi a katolikus- és keresztényellenes viselkedést.

3. A célcsoport társadalmi szerepének marginalizálása

Miután kialakult a (téves) közfelfogás, hogy az Egyház és a hit rossz, sőt veszélyezteti az emberi méltóságot és a szabadságot, a következő fázisban igyekeznek kiszorítani az Egyházat a közéletből.

A szekularizált társadalom többségének nem kell a hit. A templom falai közt megtűrik a vallási tevékenységet, a közéletben azonban nem. Egyre kevésbé tolerálják, ha valaki nyilvánosan megemlíti Isten nevét, imádkozik, vagy bármilyen politikai kérdéssel összefüggésbe hozza a hitét. Eltüntetik a betlehemet [1], a karácsonyfát. Jézus nevét ki sem szabad ejteni. Homoszexuális aktivisták osztogathatnak óvszert a középiskolák előtt, a keresztényeknek azonban jobb, ha távol tartják magukat: Bibliának, keresztény szórólapoknak nincs helyük az iskolákban[2], hiszen Egyház és állam szétválasztása[3], ugyebár...

4. A célcsoport kriminalizálása

Ebben a fázisban mind több jogi eljárás indul az Egyház és keresztények ellen.

Az Egyesült Államokban számos esetben próbálnak katolikus kórházakat jogi úton az abortusz népszerűsítésére vagy abortív fogamzásgátlók alkalmazására kényszeríteni. A Katolikus Karitász több szervezetének tevékenységét betiltották, amiért egynemű pároknak nem adtak örökbe gyermeket. Több szövetségi államban jogi következményekkel járt, hogy valamely végzős diák búcsúbeszédében Isten vagy Jézus nevét említette. Noha a hit kriminalizálására irányuló törekvéseket a bíróság sok
esetben elutasítja, az ilyen eljárások egyre gyakoribbak. Mindez a vallásszabadság gyors eróziójának kezdetét jelzi.

5. A célcsoport nyílt üldözése

Ha a meglévő tendencia folytatódik, meglehet, hogy a keresztényeknek, elsősorban az egyházi vezetőknek hamarosan pénz- és börtönbüntetéseket kell elszenvedniük.

Kanadában és egyes európai országokban már vannak példák arra, hogy katolikus egyházi személyeket letartóztattak és gyűlölet-bűncselekménnyel vádoltak azért, mert a homoszexuális tevékenységgel kapcsolatos egyházi tanításról prédikáltak. Az Egyesült Államokban erősebben védik a szólásszabadságot, de a fenti példákból látható, hogy a vallásszabadság gyorsan erodálódik. Számos egyházmegye igen sok időt kénytelen bíróságokon tölteni alapvető vallásszabadsága védelmében.
A távlat: megpróbáltatások, perek, bírságok, börtön.
Valószínűtlen? Riogatás? Nos, egyes nyugati országokban az első négy fázis már megvalósult. Szeretnénk optimisták maradni, de úgy tűnik, a helyzet érik. Mindenki maga ítélje meg. 

Msgr. Charles Pope/Washingtoni Főegyházmegye

Ahol istentelenség van, ott közömbösség is!

Carlo Ancelotti ma is Pio atya híve

Az alacsony sorból a világ legjobb futballedzői közé önerőből került Carlo Ancelotti nevéről nem éppen a híres olasz tanúságtevő jut az olvasók eszébe. A globális kitekintésű keresztény és spanyol nyelvű portál, a Religión en libertad azonban nem árulta el, hol nyilatkozott Angliában a Real Madrid új edzője.

A játékosként és edzőként is egyaránt kiváló és sikeres futballszakember nem felejtette el, hogy szülei egyszerű földművesek voltak, és mennyit dolgoztak azért, hogy előteremtsék gyermekeiknek a mindennapi betevő falatot. Tőlük szívta magába a sikeres emberként is megtartott keresztény értékeket Carlo Ancelotti, főleg édesapjától, aki sose panaszkodott, mindig nyugodt és türelmes volt.

Nem ismert tény, hogy Ancelotti Pio atya odaadó híve, akinek képmását mindig magánál hordja, hiszen annyi csodát tett, és érzelmileg is azonosul vele. Az interjúban beszélt Jézus Krisztusban való hitéről és imáiról, amelyekben egyáltalán nem a focival kapcsolatos, hanem személyes dolgokat kér Istentől. „Mert Isten sokkal jobb és fontosabb dolgokat tehet” – vallja Carlo Ancelotti.

Magyar Kurír  

Életünk nagy kérdése, a halál!
Mi történik velünk a halál pillanatát követően?
     Az Evangélium így felel: „mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e” (2Kor 5,10).
Akkor következik az ítélet: „az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg és utána ítéletben legyen része” (Zsid 9,27).

     Az egyetlen tényező, amely alapján Krisztus ítél, az a szeretet. Az Úr Jézus hangsúlyozza, hogy a meg-térésre való hajlandóság hiánya és a bűnben való megátalkodás annyira tönkreteheti az embert, hogy teljesen önzővé válik, meggyűlöli a szeretet és az igazság világosságát, elutasították Istent, vagyis az üdvösséget, amelyet ajándékba kaptunk. Ezzel szemben azok, akik földi életük folyamán Isten parancsolatait követték, „teljesítették az igazság követelményeit”, vagyis elfogadták a megváltás ajándékát, amelyet Isten nekik adott. Ezért tehát az ítélőszék előtt a Teremtő lehetőséget hagy az embernek a döntésre: „Az ember előtt ott az élet és a halál, megadatik neki, amit választ magának” (Sir 15,17).

     Az ember életének legfontosabb döntése a halála pillanatában attól függ, milyen volt az egész eddigi földi élete: „Aki tehát test szerint vet, testéből is arat majd romlást. Aki ellenben a lélek szerint vet, lelkéből arat örök életet” (Gal 6,8). A halál pillanatában minden emberben véget ér emberi életének formálódása és a szabadságban és szeretetben való megérése. Aki tudatosan és önkéntesen az igazság pártjára állt, fáradozott a hitben és az imádságban, harcolt saját önzőségével és bűneivel, nyitott volta Szentlélek működésére, az hatalmas szeretetre volt képes. Ezzel ellentétben minden bűn, a jóra való restség és az önzőség vezérelte cselekedetek elzárták az embert Isten elől, eltorzították emberségét, képtelenné tették a szeretetre, és közben meggyűlölte Istent. A földi élet tehát minden ember számára vagy a mennyei örök szeretetre való megismételhetetlen felkészülés időszaka, vagy pedig a visszafejlődés ideje, a teljes önzés és az örök pusztulás felé vezető út.

     Amikor az ember a halála pillanatában a rá szabott ítéletre várva szemtől szembe áll Krisztus előtt, akkor a valóságában látja meg egész földi életét, és végleges döntést kell hoznia, hogy Krisztus mellé áll-e, vagy ellene szegül. Ez feltárja az igazságot a személyről – vagyis azt –, hogy miként formálódott földi életének szabadsága során. Sajnos, sokan úgy döntenek Krisztus színe előtt is, ahogyan viszonyultak Hozzá egész életükben!

     Az ítélet pillanatában mindenki teljességében megérzi Krisztus szeretetét, és lesz akinek ez örömteli vagy ellenszenves! Így hozza meg a végső döntését, hogy elfogadja-e Őt vagy sem. Ha igent mond Jézusnak, az a mennyet vagy a tisztítótűz lehetősége számára, ám ha visszautasítja Jézus szeretetét, az a poklot jelenti.

     Az ítélettel mindenki azt kapja, amire vágyik, és az ember arra fog vágyni, hogy úgy élhessen, ahogy a földön is élt: „Túl a halál titokzatos kapuján kirajzolódik az örök boldogság, az Istennel való barátság, avagy a tőle való elszakadás büntetése” (II. János Pál: Reconciliatio et poenitentia, 26).

     „Miért nem fogunk mindannyian üdvözülni? Azért, mert nem mindenki akar! Az ingyen kegyelem csak azokat üdvözíti, akik üdvözülni akarnak; azokat, akik nem akarnak, nem fogja üdvözíteni” (Aranyszájú Szent János: A Rómaiakhoz írt levél magyarázata, XVIII, 5).

IMÁDKOZZATOK!

(Még van néhány nap a novemberből!)

A Szűzanya ígérete szerint: A halottak hónapjában egyetlen Üdvözlégy elimádkozása által a lelkek tömegesen szabadulnak ki a tisztítótűzből!  (Lásd Szeretetláng Lelki Napló  II/16 és II/116)

Márpedig a kiszabadult (üdvözült) lelkek visszasegítenek bennünket földi küzdelmeinkben, és bizony kevés nehezebb idő volt a világban, mint most!

„Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül,

hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik.” (Lk 21,36)

Krisztus Király vasárnapja

A katolikusok fő ünnepei közé XI. Piusz pápa vezette be az 1925-ös szentévben december 11-én Quas Primas című enciklikájában. A pápa elhatározásának háttere, hogy ebben az időben erősödni látta az ateista kommunizmus és a szekularizmus eszméit és ezt a Krisztustól és az egyháztól való elfordulás veszélyeként értékelte.

Eredetileg a Mindenszentek ünnepe előtti vasárnap tartották, a II. vatikáni zsinat után, 1969-ben került az advent előtti utolsó vasárnapra. (Korábban ez a nap "a pünkösd utáni utolsó vasárnap" nevét viselte, saját speciális misével, amelynek bizonyos részeit a Krisztus király miséjébe is beleillesztették.) Az ünnepen a megelőző vasárnapoktól eltérően, zöld helyett fehér ruhában miséznek a papok.

Mozgó ünnep, a november 20 és november 26 közötti vasárnap, tehát  a legkorábbi, és a legkésőbbi időpontja, ezek között mozog. Ezen ünnep a liturgiai évkör utolsó vasárnapja, a egyházi év vége.

 Adventtel (advent első vasárnapjával) új egyházi év kezdődik.

Bár ünnepként új, az alapgondolat az első keresztény közösségek idejére vezethető vissza és az Újtestamentum számos része utal rá, többek közt Jézus és Pilátus párbeszéde János evangéliumában, amelyben Pilátus kérdésére, hogy valóban király-e Jézus, ő ezt válaszolja: "Az én országom nem e világból való."

A filippiekhez írt levélben idézett himnusz a feltámadás által megdicsőült Krisztus méltóságát a királykoronázás mozzanataival írja le. Krisztus az utolsó ítélet bírája is. (Ezt jelképezi, hogy a II. vatikáni zsinat után Krisztus király ünnepe lett az egyházi év jelképes vége.)

"Krisztusról mint királyról a liturgikus év folyamán többször megemlékezünk, ez az ünnep azonban más, hiszen nem csak kiemeli Krisztusnak a világmindenségre kiterjedő hatalmát, hanem az egyházi év végén előremutat a történelem végső, nagy napja felé, mikor mint Úr, s Király jön majd el megítélni mindeneket" – írta az ünnepről Somfai Elemér.

Az ünnep tartalmát kifejezi az ekkor tartott szentmisékben gyakran felhangzó himnikus latin röpima: 

"Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat",

azaz Krisztus győz, Krisztus kormányoz, Krisztus uralkodik". 

Lásd:

https://www.youtube.com/watch?v=WZck6Axhpaw

New Jerseyben egy Szűzanya szobor túlélte a szuper-hurrikánt! (Magyar Kurír híre)

Mert jegyezzük meg, Mária nélkül nincs Mária Országa és Szíve Szeretetlángja nélkül nincs menekvésünk! Maga a Szűzanya mondta Erzsébet asszonynak: "Szívem Szeretetlángja nektek az, mint Noénak a Bárka volt!" "Tudod, olyan a Föld most, mint vihar előtt a természet és olyan, mint a tűzhányó, amely ha kirobban, pokoli füstjével, visszahulló lávájával fojtogat, öl, vakít, rengésével romba dönt maga körül mindent. Ez most a Föld borzalmas helyzete. Forr a gyűlölet krátere, gyilkos, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket. És Én, a hajnal szép sugara megvakítom a sátánt, (megszabadítom e) gyűlölettől elhomályosuló, kénes, bűzös lávájától megfertőzött világot, mely által a lelkek éltető levegője fojtó és halált okozó. Egyetlen haldokló sem kárhozhat el! Már kezd Szeretetlángom gyújtani. Tudod, kislányom, a választott lelkeknek meg kell küzdeniük a sötétség fejedelmével. Borzalmas zivatar ez! Nem, inkább orkán, és pusztít, még a választottak hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét, melyet a lelkek sötét éjébe Szeretetlángom kegyelmi hatása kiáradása által nyújtok". (II/100)

      Már csak megjegyzem, hogy az 1956-os Szabadságharcunkat azért vesztettük el, mert az ország népe nem tudott "egy szívvel-lélekkel imádkozni"! Talán bizony most népünk képes lenne együtt énekelni a a Boldogasszony Anyánkat? Aligha, mert nagy a felekezeti széthúzás és a gyűlölség! De a Szeretetláng átható kegyelme – mely maga Jézus Krisztus – képes átjárni valamennyiünk szívét és nem csak Magyarországra, de az egész világra kiárasztani az Istenanya által kiesdett rendkívüli többletkegyelmet. Jézus a Lelki Naplóban így beszél erről: "Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik". (II/93-94) Az Isten áldjon meg benneteket, imádkozzatok tehát szüntelenül és kérjétek, esdjétek ki Istentől a Szeretetláng mielőbbi kiáradását! "A kegyelem kiáradása óriási mértékben jön létre minden, a megváltó munkában résztvevő lelkében, csak ne halogassátok kérésünket." (IV/30) (Az idézetek az egyházilag jóváhagyott Szeretetláng Lelki Naplóból valók, melyet a Szent István Társulat adott ki 2010-ben!)

     Árpád-házi Szent Erzsébet - a SZERETET nagy szentje  Királyi vérből született 1207-ben Sárospatakon.
Édesapja II. Endre király, édesanyja az Andechs-Meráni családból származó Gertrúd királyné. Gyermeküket vallásosan nevelték 1211-ben Türingiába viszik, hogy az akkori idők szokása szerint együtt nevelkedjen előre kiválasztott leendő férjével, Lajos őrgróffal.
A kis menyasszony fényes kísérettel és kincstárnyi hozománnyal érkezett Pozsonyból a wartburgi várba. Az új házban mindenkinek feltűnt, hogy ez a kicsiny gyermek mennyire vallásos, Isten- és emberszerető. Lajos édesanyja,
Zsófia őrgrófné aggodalommal figyelte, hogy a leányka mindenkivel egyformán viselkedik, nem sokat adott az udvari etikettre, sőt megtanult lovagolni.
1221-ben Lajos feleségül vette Erzsébetet, boldogságuk teljes volt.
Csodálatosan szép, kiegyensúlyozott volt házasságuk. Erzsébet teljes szívével átadta magát férjének, de ez a szív Isten felé is elkötelezett volt. Krisztusban szerették egymást. Három gyermekük született.
Lajos elfogadta Erzsébet különös figyelmét, érzékenységét a szegények és betegek iránt . Ezt mutatja, hogy az 1226-os nagy éhínség idején megnyitotta a birtok összes gabonatárolóját, kenyereket süttetett az éhezőknek.
Messze földre is híre ment, hogy milyen irgalmas és emberszerető a fiatal grófné.
Két kórházat alapított a férjével együtt, melyekben őmaga is ápolta a betegeket.
1227-ben Lajos keresztes hadjáratra indult és még abban az évben járványos betegségben meghalt. Így az ideális családi életük kettétört, Erzsébet számára szinte az egész világ meghalt!
Lajos oltalma nélkül nem folytathatta addigi életét s így gyermekeivel együtt elhagyta Wartburg várát.. Mindenkitől elhagyatva, kétkezi munkájával kereste meg kenyerét. Városról városra járt, ahol szükség volt a segítségére, ott
dolgozott, ápolt.
Marburgban telepedett le, ahol özvegyi jussából ispotályt építtetett, a többi pénzt pedig szétosztotta a szegények között.
Utolsó éveiben nagy szerepet játszott életében Marburgi Konrád ferences atya, akit maga a pápa jelölt ki lelki -vezetőjének és hivatalos védelmezőjének.
Lemondott minden földi kötődéséről, hátralévő éveit harmadrendi ferencesként a szegények, betegek ápolására szentelte. Gyermekeit nevelőkre bízta, mert úgy látta, hogy nem tud számukra megfelelő
nevelést biztosítani (Legkisebb lányát, Gertrúdot boldogként tiszteljük.)

1231 novemberében hirtelen megbetegedett. Élete végéig megőrizte magyaros életörömét és derűjét. Mindenét szétosztotta és érdemekkel telve, lelki élete magaslatán adta vissza életét Istennek Marburgban.
Halála után négy évvel, 1235-ben IX. Gergely pápa a szentek sorába emelte.
A magyar és a német nemzet is a magáénak vallja. Kultusza a 13. századtól kezdve egész Európában elterjedt. Az egész világon tisztelik, egyetemes szentünk, a legismertebb magyar.
Attribútuma a rózsa.

Erzsébetet legtöbbször rózsával a kötényében vagy a kosarában ábrázolják. Egy alkalommal,amikor télen, kenyeret vitt a szegényeknek, ----sógorával találkozott.
Annak kérdésére, hogy mit visz – Erzsébet attól tartva, hogy esetleg megtiltják neki a jótékonykodást – ezt válaszolta: rózsákat. Mikor megmutatta, a kenyerek helyett valóban illatos rózsák voltak a kosárban. (Isten nem akarta, hogy a szent asszony hazudjon!)
Erzsébet jótettei az udvar embereit meghökkentették, de olykor Lajostól is nagy megértést kívántak. Lajos távollétében Erzsébet befogadott a várba egy leprás beteget, sőt ura ágyába fektette. Mikor váratlanul hazaért a férje, az udvar jelentette neki a történteket, s bizony Lajos szívében rosszallás ébredt. De mikor belépett a szobába (az Úr megnyitotta belső látásának szemét), akkor meglátta ágyában a megfeszített Krisztust.

Marburgi sírja fölé a német lovagrend templomot emelt, mely 1283-ban készült el.
Magyarországon IV. Béla, Erzsébet testvére építtette az első templomot tiszteletére Kápolnán.
Budapesten a VII. kerületben 1931-ben, Szent Erzsébet halálának 700. évfordulója alkalmából a Szegényház teret, amelyen a Szent Erzsébet tiszteletére emelt templom áll, a „rózsa csoda” nyomán átnevezték Rózsák terének.

Legendáját Liszt Ferenc dolgozta fel Szent Erzsébet legendája c. óratóriumában.
A feleségek, a fiatal anyák, a betegek, a ferences harmadrend - a szolgáló szeretet, a Karitász védőszentje.
Névünnepe: november 19., temetésének napja.

     Ehhez egy-két mondat a Szeretetláng Naplóból: „Ez a csoda a Szentlélek ismételt eljövetele lesz, melyet sokan várnak, és a világosság fényessége át fogja hatni a földet. (III/224) A Szeretetláng kiáradása pillanatában vakká lesz a sátán.” (vö. I/85)
     Nos, kedves Hallgatóim, Don Gobbi Kék Könyve, még a következő kérdést teszi fel, melyet meg is válaszol. Idézem: „Ezek után meg kell vizsgálnunk azt a kérdést, hogy mi lesz a következménye a Szentlélek rendkívüli kiáradásának, a második Pünkösd eljövetelének?
     Válasz:

     1.) Megújul és megváltozik az emberek szíve és lelke, megszabadul a Gonoszság hatalmának nyomása és befolyása alól.
     2.) Új korszak kezdődik a társadalmak életében. A szereteten alapuló igazságos társadalom, a szeretet civilizációja fog felépülni.
     3.) Megtisztul és megújul az Egyház. Jézus fényét fogja sugározni és elnyeri a teljes egységet.
     4.) Megújul a Föld színe, a pusztító természeti csapások nyugvópontra jutnak. Az ember és a természet ismét harmóniába kerül egymással.” (1982. 05. 30.) ‒ idézet vége!

     Nem „költői” a kérdés, ha feltesszük: akkor most mi a helyzet? Nos, az elmúlt majd' 60 esztendő során az egész világon különböző okok miatt, de még az egyházi berkekben is tapasztalható az Istenhez való hűség fogalmának torzulása és az imádás gesztusainak fokozott elhagyása.
     Ennél fogva az emberekben meglazult az Egyházhoz való kötődés, és társadalmi méretekben veszítették el képességüket az Isten Országáért való erőfeszítésre, pedig erőfeszítés nélkül senki nem üdvözülhet. (Lk 16,16) Márpedig mélyreható változás csak a szívek megérintettsége által remélhető!

     Mivel a gyermekei üdvösségéért aggódó Istenanya az elhidegült szívek „felforrósításában” látja az emberiség megmentésének egyedüli lehetőségét, így szólít fel:
„Vidd e lángot, melyet neked nyújtok először. Ez Szívem Szeretetlángja. Gyújtsd meg nála a tiédet és add tovább! − És annyira zokogott, hogy alig értettem, mit is mond.”‒ írja Erzsébet asszony. (I/38)

A rossz természetű fiú

     Volt egyszer egy legény, aki igen könnyen dühbe gurult, káromkodott és szidalmazott másokat. Édesapja megunva fia rossz természetét, adott neki egy zacskó szöget meghagyva, hogy mindannyiszor, amikor türelmét veszti, vagy szitkozódik, üssön be egy szöget az udvar kerítésébe.
     Bizony már az első napon 30 szöget kellett beütnie. Az elkövetkezendő hetek során azonban egyre inkább megtanult uralkodni magán és egyre kevesebb szög fogyott a zacskóból. Végülis rájött, hogy sokkal könnyebb uralkodni magán, mint szögeket verdesni a kerítésbe.
     Telt-múlt az idő és elérkezett a nap, amikor egyetlen szög sem verődött a kerítés fájába. Ekkor apjának elmesélte, hogy már nem gyarapodott szögekkel a kerítés.
     Az apja megdicsérte és arra kérte, hogy ne éktelenkedjék az a sok emlékeztető szög a kerítésen, ezért ezt követően, ha naponta sikeresen megőrizte a nyugalmát, akkor mindig húzzon ki egy-egy szöget a kerítésből.  
     Az idő telt és amikor a legény közölte apjával, hogy már egyetlen szög sem éktelenkedik, akkor az apa odahívta fiát a kerítéshez és így szólt:
"Édes fiam, te bármily becsületesen viselkedtél is, a szögek helye, megannyi lyukként ott maradt a kerítésen! És tudod – magyarázta az apa –, ez már aligha fog helyre jönni, jegyezd meg tehát fiam! Amikor káromkodsz, vagy megsértesz valakit, ennek nyomai megmaradnak a felebarátodban, a saját lelkedben és valamiképp a világ hangulatában is! És hidd el, hogy könnyebb az embernek a rossz szót visszafognia, mint az általa okozott sérüléseket jóvátennie!"

Virrasszatok tehát és minden időben imádkozzatok,

hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni,

és megállhassatok az Emberfia előtt. (Mt 24,25)

     Albert a bajorországi Lauingenben született 1200 körül gróf Albert von Bollstädt néven. Lovagi családból származott, a szülei katonai vagy közéleti pályára szánták. 1223-ban mégis belépett a páduai domonkos rendbe, s ezzel kezdetét vette pihenést nem ismerő lázas tevékenysége. Egyszerre volt szerzetespap, politikus és egyháztanító, tanár és író, provinciális és régensburgi püspök, kutató és természettudós, híres prédikátor, filozófus és teológus.

Az utókornak csak halvány elképzelése van Szent Albert elképesztő sokoldalúságáról, munkabírásáról és tudásáról, melynek nem véletlen bizonysága, hogy Nagynak (Magnus), és Egyetemes Tudósnak (Doctor universalis) nevez az utókor. Tudományos munkássága 74 tudományterületet lefed, beleértve az orvostudományt, a pszichológiát, a csillagászatot, a földrajzot, a geológiát, a meteorológiát stb. A gyógynövények évszázadokig relevánsak maradtak. Szintén 1700 oldalt szentelt az állatvilágnak (pókok, hangyák szaporodása, csirkék növekedése stb.), korábban ismeretlen fokú pontossággal leírva azt. XI. Piusz 1931-ben "egyházdoktorrá" nyilvánította, XII. Piusz 1941-ben pedig "a keresztény tudósok védőszentjének" nyilvánította.

Rendi főiskolákat alapított, és professzor volt a párizsi egyetemnek.

Teljes egészében máig is feltáratlan és publikálatlan életművében polihisztorként kora szinte minden tudományával foglalkozott: orvostudománnyal, állattannal, növénytannal, fizikával, mechanikával, kémiával, földrajzzal, geológiával, ásványtannal, csillagászattal és az alkímiával. De igazán ismertté Arisztotelész műveinek kommentárjaival vált.

Rosszakarói már-már az ördöggel való cimborasággal vádolták, vagy olyan találmányokat tulajdonítottak neki, mint a puskát, a puskaport, az órát és más hasonló szerkezeteket, sőt, hogy szerkesztett egy olyan robotembert, amely úgy tudott dolgozni és beszélni, mint egy igazi ember.

Ezek persze légből kapott vádak voltak, melyeknek alapul szolgálhatott, hogy télen is képes volt friss zöldséggel és gyümölccsel kínálni vendégeit! Ennek viszont egyszerű magyarázata volt, mégpedig a fűtött üvegház, stb.

Jó megfigyelőképességéhez tudományos pontosság társult, ezért tudott olyan mélységekig behatolni a természet titkaiba, s ért el olyan eredményeket, melyek előtt nemcsak a kortársak álltak meg ámulattal, hanem ma is tiszteletet parancsolnak.

Ha valaki igazán látja Albert életét, önkéntelenül is fölmerül benne a kérdés, hogy egyetlen ember hogyan volt képes minderre? Hogyan élhetett ilyen megterheléssel és ilyen szellemi feszültség közepette? Tetterejének és termékenységének titka mély imádságos életében, Istennel való kapcsolatában rejlik.

Teológusként tanítványa, Aquinói Szent Tamás túlszárnyalta és háttérbe is szorította. 1280. november 15-én halt meg Kölnben, sírja ma is ott található. 1622-ben XV. Gergely boldoggá-, XI. Pius pápa 1931-ben szentté és egyháztanítóvá avatta, 1941-től a természettudósoknak, filozófusoknak, tudósoknak, diákoknak, Katolikus Ifjúsági Világtalálkozónak védőszentje lett.

Hogy mi a tanulság számodra, kedves Olvasó?

Az, hogy az emberi géniusz sokkalta többre képes, mint amit "kihoz magából"!

Tanulhatsz és taníthatsz, kutathatsz, dolgozhatsz, de mindent Isten dicsőségére és az egész emberiség javára tégy!

HA MEGHALLANÁD ÜDVÖZÍTŐD SZAVÁT https://youtu.be/lAt1cMBHWb0

Barlay Ö. Szabolcs: "Lelkigyakorlat egy sátáni vírus ellen" c. írása nyomán
(Eredeti  forrás )

A kollektív lelkület torzulása
     Mivel a fiatalok, a gyerekek élő közelségben látják és szenvedik el a szülők, nagyszülők érzelmi ingatagságát, a válást, az újabb kapcsolatok létrejöttét, ezért a lélekpusztító vírus már három-ötévesen roncsolja lelküket, és maguk is instabil érzelmi állapottal lépnek ki a világba. A legújabb orvosi, genetikai kutatások egyre mélyebben tárják fel a válság méreteit. A sérülést már az anyaméhben alakuló új élet is megszenvedi. Ezzel magyarázható, hogy soha ennyi sebzett és pszichésen sérült ember nem élt a nyugati civilizáció övezetében, mint ma.
     Közismert, hogy a múlt század közepén ránk tört diktatúrák óta a lelkekben lázadás van, mindenféle előírás és szabályozás ellen. Ma már oda fajult a dolog, hogy az ember harcban áll az élet minden területén, még a természeti törvények által megkövetelt renddel is.
     A mi régiónk különösen kedvező a lelki lepusztulás kórokozójának és a járvány katasztrofális elterjedésének. A magyar ember és a tőle ezer éve elválaszthatatlan magyar sors melegágya e lelki elrákosodásnak. Ma már senki sem érezheti magát biztonságban a gonosz cselvetéseivel szemben, mert bármelyik pillanatban bekövetkezhet a „derült égből villámcsapás” szindróma: egy a máról holnapra bejelentett válás, vagy a stabilnak gondolt otthoni nevelés váratlan csődje egy jól neveltnek hitt gyereknél, vagy az utóbbi évek tapasztalata alapján jól ismert valutahitel vagy állásvesztés okán. Nem beszélve valami megbotránkozásról, hamis próféciáról, mely kétségeket ébreszthet bennünk hitbeli hűségünkben.
     Az egymást követő nemzeti tragédiák, a Nyugat árulásai, a politikai változások egymást követő kudarcai elsősorban, az egyébként is befelé forduló alkatúak millióit tette még pesszimistábbá és szkeptikusokká. Végül, senki nem bízik és nem hisz senkiben. Egymás után dőlnek ki a sorból azok a „példák” − nagyszülők, pedagógusok, papok −, akik karizmatikus személyiségükkel még hatást tudtak gyakorolni. Növekszik azon bizonytalanok száma, akik célt vesztettek, akik külsőleg bár jó megjelenésűek, de belsőleg már rég halottak.
     Ha körülnézünk környezetünkben, vagy népünk jelentős rétegein, sajnos elképesztő az a közöny, ahogyan e vírusfertőzöttség következtében viszonyulnak minden értékhez.

Az egyedüli terápia:
1) A Hit, Remény, Szeretet megélése
2) Az alázat, engedelmesség, áldozatkészség és lelki erősség tudatosítása
3) Szentségi élet gyakorlása

Barlay Ö. Szabolcs: "Lelkigyakorlat egy sátáni vírus ellen" c. írása nyomán
(Eredeti  forrás )

A pótcselekvések elhatalmasodása
     Emberi mivoltunk összetettsége miatt nehéz különbséget tenni a szerelmi vágy és az igazi szeretet között. Márpedig a tartós barátság és a házasság titka nem az önző érzelmi-érzéki vágyban, hanem az áldozatot vállaló szeretetben van. Minél több csalódás éri az embert ezen a téren, annál zárkózottabbá válik és előáll az érzelmi kötődésre való képtelenség. Ennek számtalan tünete van, és még az igazi szerelmi kapcsolat esetén is egymást követheti a depresszió és a féltékenység, mely megnehezíti, sőt lehetetlenné teszi a tartós, boldog együttlétet. Az érzelmi szinusz görbék gyakori kilengései, ellehetetlenítik az érzelmi faktor valódiságát. Természetes, hogy ezt az állapotot sokáig ép ésszel nem lehet elviselni. Minél nagyobb fokú a lelki egyensúly megbomlása, a személyiség szétesésének veszélye, annál nagyobb az esélye annak, hogy a belső, külső, családi konfliktusok elviselhetetlensége miatt pótcselekvésekre, pótmegoldásokra kerül sor.
     Az új barátság, a szerelmi kapcsolatkeresés hozhat ugyan átmeneti gyógyulást, de a sebek oly mélyek, hogy az érzelmi minuszgörbe megismétlődik, és világossá válhatna, hogyha nem önmagunkban teremtünk rendet, mások által aligha nyerhetünk gyógyulást. A pótcselekedetek másik kategóriája szintén jól ismert: az önpusztító nikotin, alkohol, koffein, majd a kábító drogok egyre fokozottabb fogyasztása.
     Akármelyik utat választják is a sérültek, ilyenkor a legváratlanabb, a legszélsőségesebb, sőt olykor az erkölcsi normákat is durván sértő viselkedéseket mutathatják. Olyanokat, amelyeket még maga az illető sem képzelt el magáról. Az általános lepusztulás és erkölcsi elhangolódás semmiben nem mutat megoldásra, különösen akkor nem, ha a válás, az új házasság vagy a drogozás miatt a gyermekek lelke megy tönkre.