Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe

    Az Annuntiatio Beatae Mariae Virginis – Urunk születésének hírüladása - egyik legrégibb egyházi ünnepünk. Jézus születése előtt kilenc hónappal Gábor arkangyal a megtestesülés felkínált örömhírével látogatott Máriához. A Szent Szűz 'igen' válasza az isteni megszólításra, a megváltás művének kezdetévé tette e jeles napot. A keleti eredetű ünnep időpontját nyugaton a nagyböjt miatt több helyen áthelyezték, végül a VI. századtól március 25-ére került. 
     Urunk születése hírüladásának ünnepét 692-ben említik először, amikor a III. konstantinápolyi zsinat helyesnek ítélte a nagyböjtben történő ünneplését. E jeles nap ihlette az Üdvözlégy- és az Úrangyala-imádságokat (melynek hallatára a pokol beleremeg)!
     E Mária-ünnep első-sorban a második isteni személy megtestesüléséről szól, hiszen Jézus világba lépése hírüladásának rejtett eseményével kezdődött el. XVI. Benedek pápa szavaival: az Angyali Üdvözlet Szent Lukács evangéliumában „egy rejtve történt, egyszerű esemény – senki sem látta, senki sem tudott róla, csak Mária –, mégis meghatározó jelentőségű az egész emberiség történelmében. Amikor a Szűz kimondta igenjét az Angyal bejelentésére, Jézus megfogant, és általa új korszak kezdődött a történelemben.”
     Hazánkban sok helyütt e napon oltják a fákat, hisz' a magyar néphagyomány szerint Gyümölcsoltó Boldogasszony az oltás, szemzés napja: hiszen Szűz Mária is ekkor fogadta méhébe Jézust. A gyermekáldásra vágyó asszonyok Gyümölcsoltó napján hosszan imádkoznak a Szűzanya képe vagy szobra előtt térdelve. Van igyekezet, mely a "Nemzetközi Nőnapot" is március 25-re helyezné át (legalább is Mária Országában), hiszen az "Angyali Üdvözlet" szimbolizálja legnemesebben, a női méltóságot (igaz ami igaz)!

Forrás Magyar Kurír cikkének felhasználásával!

Az eredet, a tapasztalat és elmélkedés ‒ Horváth Mária írása

Az eredet

LOURDES 1858. 

A március 25-i jelenésnél Bernadette örömtől ragyogott. A jelenések addigi történetét már alaposan elmondta a plébánosnak, aki ez alkalommal is azt kérte a kislánytól, hogy kérdezze meg a Jelenés nevét!

A Hölgy gyönyörű volt és mosolygott, amikor Bernadette háromszor is megkérdezte a nevét. A negyedik kérdésére azonban a Szent Szűz elkomolyodott, összetette kezeit és az égre tekintve így válaszolt: Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás!

A legrégebbi Mária dogmát az efezusi zsinat (431) hozta azzal, hogyha Jézus istenember, akkor „Mária valóban Isten Szülőanyja.“ (Theotokosz).

A második konstantinápolyi zsinat 553-ban a „Mindenkor Szűz Mária“ megnevezést használja….

Az efezusi zsinatot megelőző időkben az egyházatyák azon gondolkodtak, hogyha Jézus Isten Fia, akkor ő nem születhetett egy bűnös nőtől…

Szír Szent Efrém: “A Szűz Mária a szeplőtelen és sértetlen szűz, aki el nem esett s örökké tiszta, aki a bűn minden szennyétől s foltjától távol maradt.“

1854.december 8-án mondták ki a végleges dogmát: „A Boldogságos Szűz fogantatása pillanatától mentes volt az áteredő bűn minden szennyétől.“

A tapasztalat

1984-ben mehettem először Isten nagy kegyelméből Lourdes-ba. A szent helyen a fenti történet élénken tért vissza szívembe és elmémbe. Felismertem, hogy ez olyan misztérium, amit mi emberek nemigen tudunk megmagyarázni.

Tudtam, hogy én egy bűnös ember vagyok, semmire se méltó, és ha az Isten Anyja felém hajol, azt nem magamnak köszönhetem. Imádkoztam, bűnbánattal eltelve megfürödtem az áldott vízben ‒ Jézusban, Aki az Élet forrása ‒ és szívembe rejtettem ezt a misztériumot. Azonban gyakran foglalkoztatott a Szent Szűz áldott kijelentése, és vissza-visszatért bennem.

Amikor később újra elzarándokolhattam Lourdes-ba, még nagyobb erővel tört be lelkem mélyébe a felismerés apró lángocskája… Ebből született alábbi belső élményem, mely csupán egy elmélkedő hipotézis, amit csupán azért írok le, hogy ki-ki elmélkedhessen rajta.

Ki is lehetett Mária, hogyan születhetett Ő bűn nélkül? Kik lehettek Anna és Joachim, Mária szent szülei? 

z egész liturgiában, de különösen a nagyböjti liturgiában uralkodik a megdicsőülés gondolata. Az Egyház a liturgia által a mi „színeváltozásunkat” akarja elérni, a megdicsőült Krisztus elé megdicsőült hívőket akar vezetni. Ezért mutat ismét az Úr Jézusra, akihez hasonlóan megdicsőülhetünk mi is, ha hozzá hasonlóan küzdünk a kísértések ellen. Üdvözítőnknek is szenvednie kellett, mielőtt dicsőségébe bement; nekünk, tanítványainak sem lehet jobb helyzetünk, mint Mesterünknek volt. Böjttel és önmegtagadással előkészülve élvezhetjük csak a Húsvét örömét. A mai szentlecke (1Tesz 4,1-7) is erre buzdít, az imádságok és énekek is ezt kérik.

(Gábriel arkangyal csak 1921-ben került be a hivatalos római katolikus kalendáriumba, ekkor ünnepét március 24-ére tették. 1969-től azonban Szent Mihállyal és Szent Rafaellel együtt szeptember 29-ére tették római katolikus ünnepét. Az ortodox egyházakban november 8-án ünneplik, de megemlékeznek róla március 26-án és július 13-án is. - wikipédia)
     Könyörgés: Emlékezzél meg Uram, könyörületedről és irgalmadról, hisz azok megvannak öröktől: sohase uralkodjanak rajtunk ellenségeink, szabadíts meg minket minden szorongatásunkból.

„Ha nem tartotok bűnbánatot, elvesztek.” (Lk 13,1–9)

     Első olvasásra úgy tűnik, hogy ez a mai evangélium dörgedelem és fenyegetés. Mennyivel jobban esne a tékozló fiú apjáról olvasni, aki feltételek nélkül szeret és bocsát meg! Mégis, miért erről beszél Jézus és nem az Atya irgalmáról és mindent megbocsátó szeretetéről?
     Az evangélium felszólítása ugyanaz, amely bensőleg indította a tékozló fiút is, amitől felindult benne a bánat és hazaindult bocsánatot kérni.
     Jézusnak ezek a szavai számunkra sem félelmet hivatottak ébreszteni, hanem tisztánlátást, a benső felismerést: miszerint magunknak is tennünk kell valamit az üdvösségünkért. Ha én nem akarom beengedni, Isten nem töri rám erőszakkal az ajtót. A jézusi gyógyításoknál is előbb megkérdezi, hogy akar-e meggyógyulni, majd felszólítja valaminek a megtételére („nyújtsd ki a kezed”), ami eddig Isten nélkül nem volt lehetséges, vagy nem volt értelme, tehát bizalom kellett hozzá.
A megtéréshez, a bűnbánathoz is bizalom kell: bizalom Isten megbocsátó szeretetében, akárhányszor térek is vissza hozzá.
     Jézus nem fenyeget, hanem az igazságot mondja ki: ha nem tartotok bűnbánatot, elvesztek. Nem szeretjük a kimondott igazságot, mert általában nem kellemes, de nélküle mégsem lehetünk szabadok. Nem hitegethetem magam azzal, hogy Isten úgyis megbocsát, akár bűnbánatot tartok, akár nem. Ez a téves gondolkodás ugyanis nem tesz szabaddá. Szembe kell néznem az igazsággal, akkor lehetek szabad, ha gyökeresen szakítok a bűnnel, ha egészen elfordulok attól, ami Istentől elválaszt: ez a megtérés. A megtérés: gyökeres szakítás a bűnnel és visszafordulás az Istenhez. A szívünk visszafordítása hozzá. És ebben nincs fokozatosság: vagy megteszed, vagy nem! Nem lehet egy kicsit megtérni, aztán majd a többit a halálunk előtt gyorsan egyenesbe hozni!

Mert vigyázat!  - ahogyan élünk, úgy fogunk meghalni is – és korántsem biztos –, hogy az utolsó pillanat adott lesz-e a megtérésre!
     Tartsunk tehát bűnbánatot akkor is, ha nem követünk el nagyon nagy bűnöket, mert a kicsi bűnök is elfelé visznek az Istentől. Ha a tékozló fiú nem szállt volna magába és nem fordult volna vissza bocsánatot kérni, az apa hiába várta volna, hogy visszafogadja. Igen, az Isten irgalmas és megbocsát. Isten tőlünk is megkérdezi: akarod-e az üdvösséget? Ha igen, akkor tarts bűnbánatot és fordítsd vissza a szívedet. Vagy ha neked már nem megy, kérd, hogy fordítsa vissza Ő. Forrás nyomán 

Kattints ide!

 Kattints ide!

 https://drive.google.com/file/d/16HDpQNoh_tXGZs2iWwABF_LX5qOCT6UW/view

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta!

Légy te az első!

SZENT PATRIK /389-461/ /március 17/

Írországban Szent Patrik napján így köszöntgetnek az emberek egymásnak:
"Áldjon meg az Isten és Szent Patrik!"
Ennek a csodálatos hitvallónak, apostolnak tisztelete kiemelkedő az írek körében.
Ki is volt ez a tiszteletreméltó szent ember?

     Minden valószínűség szerint 389-ben született Skóciában, Kilpatrick-ban. Apja katonatiszt, vagy szerpap volt, ez bizonytalan. Édesanyja rokona volt a tours-i Szent Márton püspöknek. Patrik neve püspökké szentelése előtt Szukát volt.
     Két hiteles levél is fennmaradt tőle, amikből az életére vonatkozó adatok kikövetkeztethetőek. 16 évesen portyázó ír pogányok elrabolták és rabszolgaként pásztorként tartották 6 éven át országukban. Ezalatt ő hidegben, fagyban is hajnalban kelve elvégezte napi imádságát és megedződött későbbi feladatára. Majd egy álmot látott, amiben hang szólította, hogy hajó várja, ami haza fogja szállítani. Így is történt.
     Amint hazatért, újabb álmot látott, amiben egy hang Írországba hívta. Ekkor hozzálátott teológiai tanulmányainak elvégzéséhez Franciaországban. Tours-ban lett szerzetes, majd Auxerre-ben tanult. Nagy tudásra tett szert. Amikor meghallotta, hogy meghalt az írek misszionáriusa, felszentelt püspökként Celesztin pápa megbízásából tért vissza Írország nyugati és északi vidékeire.
     A 30 éven át tartó apostoli munkája alatt az Üdvözítő igéjének hirdetésével rengeteg embert keresztelt meg, s a pogány szigetet a szentek szigetévé változtatta. Sok püspököt szentelt fel, a családokat az evangéliumi erények gyakorlására tanította, számos papot szentelt fel az országnak és megszervezte az ír egyházat. Beszédei hasonlatosan hatásosak voltak Szent Péter beszédeihez.
     A csodálatos szent életpéldája, hősies áldozatossága és rendkívüli imaélete bő aratásokkal és kegyelmi gyümölcsök-kel áldották meg Írországot. Elmondott naponta 150 zsoltárt 200 imádsággal, éjjel ennél is  többet. Alig aludt, és imádságai mellett tevékeny apostoli életet folytatott.
     Szent Patrik hasonló-an Szent Pálhoz, maga kézi munkájából élt, semmit el nem fogadott. Gyakran erős honvágy gyötörte, de soha egyet-len pillanatra sem hagyta el új hazáját, nehogy távollétében nyája hiányt szenvedjen. 461. március 17-én Down város mellett halt meg, anélkül, hogy hazáját viszontláthatta volna.
     Halála után sokan zarándokoltak ahhoz a barlanghoz, melyben a hitetleneknek megmutatta a pokol kínjait és a mennyei örömöket. Ez a hely a középkorban a vezeklés helye lett. (Lásd alsó kép!)
     A sok megtérés miatt ezt a barlangot Szent Patrik Purgatóriumának nevezték el. Már a hetedik században Írország védőszentjeként tisztelték.

     A 17. századi Írországban kemény üldözés tört a katolikus hívek, különösen főpásztoraik ellen. Az erőszakos protestantizálással egyidőben az angolok területeket hódítottak el Írországtól, a végletekig fokozva az elnyomást. Cromwell Olivér 1649 Nagyboldogasszony napján azzal a szándékkal kötött ki Írország partjainál, hogy kiirtsa az országból „az istenkáromló misehallgatókat.” Féktelen tömegmészárlásokat hajtottak végre, mellyel az angol történelem nem dicsekszik.
     A protestáns csapatok hamarosan elérték Clonfert egyházmegyét. Walter Lynch püspöknek menekülne kellett, de először szülővárosába Galway-ba ment, ahonnan Mária-képpel távozott néhányad magával. Az ír püspök iszonyatos nélkülözések után 1655-ben Bécsben bukkant fel, ahol megismerkedett Püsky János győri püspökkel, aki meghívta töröktől dúlt hazájába Győrbe, megbízatást kínálva neki.
     Az ír püspök visszatérését tervezte hazájába, de 1663. július 14-én elhunyt és a győri székesegyház kriptájában temették el. Csekély hagyatékából a Galway-ból magával hozott 'Gyermekes Mária'-kép a székesegyházba került.
     Pár évtized múlva Írországban ismét katolikus-üldözés tört ki. 1697. március 16-án a dublini parlament a legsúlyosabb büntető törvényt hozta a katolikusokra. Ez lett az ún. „Act of Banishment”, melyet a király is jóváhagyott. A rendelet minden pápa-hű egyházi tisztségviselőt kiűzetett az országból, visszatérésük esetén halálbüntetés terhe mellett.
     A határozat megszületésének napján, 1697. március 17-én, ami egybeesett Szent Patrik Írország térítő apostolának és védőszentjének ünnepével, a győri székesegyházban a reggeli szentmise kezdetétől, 6-tól 9 óráig a Szűzanya szeméből véres könnyek gördültek alá.
A hír hallatára a képet levették a falról és egyházi és polgári személyek hivatalos vizsgálat alá vették. A könnyeket kendővel itatták fel, amely „sudarium” néven a mai napig tisztelet tárgya. Ezt Zichy Ferenc püspök ezüst keretbe foglalta és hitelesítéssel látta el.
     A csodás eseményről Keresztély Ágost herceg győri püspök, 7 év után engedélyezte a kép oltárra helyezését és a képnek adományozta I. Lipót császártól kapott 43 gyémánttal díszített mellkeresztjét.
A kegyképnek gróf Zichy Ferenc megyéspüspök emeltetett márványoltárt 1767-ben, egy-egy oldalán Szent László a rózsafüzérét, Szent István király pedig a koronáját ajánlja a Boldogasszonynak.
     VI. Pál pápa 1968. február 19-én, teljes búcsú elnyerését engedélyezte minden március 17-én, valamint az esztendő bármely napján búcsút nyerhetnek azok, akik a székesegyházat meglátogatják és ott (kegyelmi állapotuk feltétele mellett), legalább egy Miatyánkot és Hiszekegyet elimádkoznak.
     Szent II. János Pál pápa mindkét magyarországi látogatása alkalmával meglátogatta a győri Könnyező Szűzanyát, 1991. szeptember 6-án és 1996. szeptember 7-én. A Szent Pápa kitért a magyar nemzet több évtizeden át tartó súlyos megpróbáltatásaira, arra, hogy a kommunisták megdöntve a jogállamot, az Egyházra mint első számú ellenségre támadtak és az ateizmust igyekeztek elültetni a lelkekben. Ennek ellenére 1947 óta szakadatlan a március 17-i papi zarándoklat, melyet a kommunista rendszer sem mert megtiltani.
     2005-ben a kegykép Győrbe érkezésének 350. évfordulóján a magyarországi ír nagykövet és egy ír miniszter jelenlétében emléktáblát avattak Walter Lynch ír püspök tiszteletére a Győri Bazilikában. (A képen John Kirby püspök, a Clofert-i egyházmegye főpásztora valamint Pápai Lajos győri megyéspüspök - Győrben)

A Győri Kegykép részletes történetét lásd:
http://szeretetlang.blog.hu/2014/11/23/maria_konnyei_23_resz_a_gyori_konnyezo_szuzanya
http://szeretetlang.blog.hu/2014/11/24/maria_konnyei_24_resz_a_gyori_konnyezo_szuzanya
https://szeretetlang.blog.hu/2018/02/28/maria_konnyei_25_resz_a_gyori_konnyezo_szuzanya
http://szeretetlang.blog.hu/2014/11/26/maria_konnyei_26_resz_a_gyori_konnyezo_szuzanya

Zarándokok vagyunk itt a földön!     

     A lelki írók a keresztény életet gyakran zarándokúthoz, utazáshoz hasonlítják. Igazából szentírási eredetű hasonlatról van szó. Az első olvasmányban Ábrahámnak Isten hívására hosszú és áldozatos utat kellett megtennie. Maga mögött kellett hagynia minden földi biztonságot úgy, hogy egyedül Istenre hagyatkozik. Csak így remélhetett Isten ígéretének teljesedésében: „általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.”
     Nagyböjt második vasárnapjának evangéliumi eseménye is egy úthoz kötődik. „Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott színében elváltozott előttük.” Itt lenyűgöző fényességben sütött át Jézus Istensége az emberségén, miközben az Ó-szövetség két nagy alakjával, Illéssel és Mózessel beszélt. A megtapasztalás hatására átértékelődött az apostolok hite, Jézushoz fűződő viszonya, amely a feltámadás után lett nyilvánvaló. Az Úr parancsára azonban nem is szólhattak erről az élményről, nyilván csak addig, amíg „az emberfia halottaiból fel nem támadt”.
Később azonban egy másik hegyen, az Olajfák kertjében azt is látniuk kellett, hogy Jézus kereszt-áldozata előtt vérrel verítékezett.
     Az evangéliumi rész hozzánk intézett üzenetén gondolkodva azt mondhatjuk, hogy nekünk is kell, hogy legyen „Tábor hegyünk”, ahol átértékelődik és mélyül a hitünk és az Úrhoz fűződő kapcsolatunk. Gyakran ilyen „Tábor hegy”-ként kínálja fel magát a mindennapok tapasztalata, valamilyen rendkívüli élmény, vagy egy-egy kegyelmi időszak, mint például a nagyböjti szentidő, hiszen zarándokok vagyunk itt a földön.

 Forrás felhasználásával

 Kattints ide!

 https://drive.google.com/file/d/1Yi1oqG7cCDM9gcZE-JwTPgBORpYzx-c2/view

Megnézendő:

 https://www.youtube.com/watch?v=SCoRFKgx5gA

30 érv a várakozás mellett

Az alábbi 30 pontból 26, a Timóteus Társaság: Fiatalok az élet küszöbén II. (FÉK) c. kötetének 125-126. oldalán olvasható. Érveiből a nem hívő fiatalok is megsejthetik, hogy a tisztaság "parancsa" nem ésszerűtlen és nem "ránk erőltetett egyházi szabályozás', hanem minket védő, a hosszútávú párkapcsolat teljességére vezető segítség. A listát csekély változtatással és két pontnyi kiegészítéssel adom közre. Köszönet a netes forrásnak : 

– A várakozás megvéd a szexuálisan terjedő betegségektől való félelemtől, illetve azok következményeitől.
– A várakozás megóv a nem kívánt terhesség félelmétől, illetve azok következményeitől.
– A várakozás megóv a különböző fogamzásgátló módszerek mellékhatásaitól.
– A várakozás megóv az abortusz okozta traumától.
– A várakozás megóv attól, hogy a szexualitás rabja, vagy kiszolgáltatottja légy.
– A várakozás megóv az idő előtti házasságkötés kényszerétől.
– A várakozás megóv attól, hogy állandó elvárásoknak kelljen megfelelned.
– A várakozás megóv a (kínos emlékektől), hogy korábbi partnereiddel hasonlítgasd majdani házastársadat.
– A várakozás megóv attól, hogy házastársad rossz pillanatában azt mondhassa, hogy "bezzeg"!
– A várakozás megóv attól, hogy érzelmeid félrevezessenek.
– A várakozás biztosítja majdani házasságod egyedülálló örömérzetét.
– A várakozás megvéd a "rossz" párkapcsolatok szégyenteljes fenntartásáról (folyamatától).
– A várakozás megóv (nem kívánt) gyermeked esetleges örökbe adásából eredő traumától.
– A várakozás segít elkerülni, hogy mély sebeket szerezz.
– A várakozás egy életre szóló bizalom alapját nyújtja.
– A várakozás segít, hogy megbecsüld az életet.
– A várakozás megóv attól, hogy energiáidat újabb és újabb kapcsolatok felépítésére kelljen koncentrálnod.
– A várakozás megóv a bűntudattól és az önvádtól.
– A várakozás megóv attól, hogy a Szentség oltalma nélküli „eggyé válás” által (Mt 19,6) a démoni megkötözöttségben is eggyé váljunk!
– A várakozás erősíti az őszinte kommunikációt a partnerkapcsolatban.
– A várakozás segít a szemérmes türelem, az önzetlen érzékenység és az önkontroll kiépítésében.
– A várakozás segít kifejleszteni a kölcsönös lelki-érzelmi növekedés pozitív irányelveit.
– A várakozás szabadságot biztosít az ifjúkor adottságainak és lehetőségeinek tiszta lelkületű élvezetére.
– A várakozás nyújtja az igaz szerelem diadalittas önbizalmát és ajándékát: a szüzességet.
– A várakozás bölcs és óvatos cselekedet, tekintve, hogy a szüzesség metafizikai pecsét! A Szentség oltalma nélkül való feltörése oly vakmerőség, mint bekötött szemmel átkelni egy forgalmas úttesten!
– A várakozás természetfeletti érték, hiszen a szentek titulusaiban nincs 'szőke' vagy 'barna' megnevezve, de szűz az igen!
– A várakozás segít az önbecsülés növelésében, és hogy kizárjuk magunkat a valódi intimitásból.
– A várakozás és önmegtartóztatás a szerelem és a párválasztás egyik jó próbatétele.
– A várakozás jobb partnerré tehet.
– A várakozás (vagyis a tisztaság) lehet az erkölcsi feddhetetlenség egyik kifejezése.

     A harminc érv persze lehet, hogy egyeseknek "falra hányt korsó", mindazáltal a "cserepei" azoknak is egy életen át élesek maradnak! (A szerk. irónikus megj.)

 A boldogító szex 8 feltétele: I. A kölcsönös szerelem. II. A testi-lelki alkalmasság. III. A Házasság Szentségének oltalma. IV. Az egymás iránti felelősségtudat. V. A gyermekvállalás készsége. VI. Az egymásra figyelő türelem. VII. A méltó körülmények. VIII. A józan emberi ész.
(Útravaló HÚZÓ 24. - a szerk. magánkiadása)

A TISZTA SZÍVEK MOZGALMÁRÓL információ:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Tiszta_Sz%C3%ADvek_Mozgalma

A magyarországi Szent Filoména tisztelet
     Magyarországon Feszty Masa festőművész festette meg a bájos, szép Filoménát. A Budapest Felsőkrisztinaváros - Keresztelő Szent János plébánián, a Pasaréti Ferences és még más templomok is őrzik  a szentünkről készült festményeket.
Szent Filoména az ifjúságnak, a tisztaság megőrzésének, a gondban lévőknek, a gyermeket váró anyáknak és a betegségben szenvedőknek a közbenjárója. Hathatós szent, csodatévő szent és lehetetlennek tűnő dolgokban segítő szent! Bátorságával kikönyörgi számunkra az Ég kegyeit!    Aki Mugnano del Cardinaléba látogat, meg fog lepődni, hogy a legszebb Filoména ábrázolások, szentképek, a magyar Feszty Masa festményeinek reprodukciói! Augusztus 4-ét megelőzően kezdődik majd a Szent Filoména Kilenced!

Imádság
Üdvözlégy ó kegyes Filoména, aki olyan bátran ontottad véredet Krisztusért. Magasztaljuk az Urat minden kegyelemért, melyben Téged életedben, de különösen halálodban részesített. Dicsérem és magasztalom Őt a dicsőségért és hatalomért, mellyel Téged felruházott és esedezem hozzád, hogy kegyelmet nyerjek Istentől a Te közbenjárásod által. Amen."
Szent Filoména, könyörögj érettünk! Amen.

(Forrásokat lásd az első részben!) 

1. RÉSZ;  2. RÉSZ;  3. RÉSZ;  4. RÉSZ;  5. RÉSZ;  6. RÉSZ;

7. RÉSZ;  8. RÉSZ;  9. RÉSZ;  10. RÉSZ;  11. RÉSZ;  12. RÉSZ;  

13. RÉSZ;  14. RÉSZ;  15. RÉSZ

A Filoména Szentély címe:
Sanctuary of Saint Philomena 
Piazza Umberto I 
83027 Mugnano del Cardinale 
Avellino, Olaszország 
Tel: 0039 081 825 7204 Fax: 0039 081 511 2733

A Biblia nem hagy kétséget afelől, hogy a hamis látnokokat és követőiket Isten keményen bünteti!

       Hazugságot prófétálnak nevemben..., nem küldtem őket, nem adtam nekik parancsot, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, üres hiábavalóságot és maguk kitalálta csalárdságot jövendölnek nektek. (Jer 14,14) Igen, kitör az Úr haragjának vihara; pusztító szélvihar zúdul a gonoszok fejére: Az Úr haragja nem fordul vissza, míg meg nem valósítja, s be nem teljesíti szívének szándékát. Majd az idők végén értitek ezt meg világosan. Nem küldtem ezeket a prófétákat, mégis futnak. Nem is szóltam hozzájuk, mégis prófétálnak. Ha részt vettek volna tanácsomban, tudtára adták volna népemnek szavaimat, és visszatérítették volna őket gonosz útjaikról, gonosz tetteiktől. (Jer 23,19-22)

A szerkesztő magyarázkodása:

      Testvéreim! (Nemde) ha valaki közületek eltéved az igazságtól és valaki (...) visszatéríti téves útjáról, megmenti annak lelkét a haláltól, és betakarja bűneinek sokaságát? (Jak 5,19) 
Veletek kapcsolatban meg vagyok győződve arról, hogy ti is telve vagytok jósággal, bővében vagytok az ismeretnek és képesek vagytok figyelmeztetni egymást. Itt-ott merészebben írtam nektek, testvérek, hogy emlékeztesselek titeket bizonyos dolgokra. Annak a kegyelemnek erejében tettem ezt, amit Isten adott nekem... (Róm 15,14-15) (Mi mást ajánlhatok Keresztségemből fakadóan, mint) őrizd meg a rád bízott kincset, kerüld a profán, újdonsághajhászó fecsegést, az álságos 'ismeret' ellenvetéseit, amelyet némelyek elfogadtak, és a hittől elszakadtak. Kegyelem veletek! Ámen! (1Tim 6,20-21) 

Az Egyház első pápájának, Péternek intelme: 
      Ti tehát szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket, és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat. Sőt, inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Neki legyen dicsőség most és az örökkévalóság napján! Ámen. (2Pét 3,17-18) Akinek van füle, hallja meg! (Mt 11,15)

_____________________________________________

Kedves Olvasóim figyelmébe és elmentésre ajánlom az alábbi szentírási idézeteket!
Mt 7,15;  Mt 24,12;  Mt 25,13;  Mk 1,15;  Mk 4,9;  Mk 13,5-13;  Mk 13,19-23;  Mk 13,32-33;  Mk 14,38;  Mk 16,15;  Lk 8,12;  Lk 12, 2-3;  Lk 16,13;  Lk 17,1-3;  Lk 18,8;  Lk 21,7-12;  Lk 21,8-11;  Lk 21,10-12; Lk 21,25;  Lk 21,34;  Jn 2,7-9;  Jn 8,44;  Jn 10,9;  Jn 14,6;  Jn 16,33;  Apcsel 2, 17-18;  Apcsel 20, 28,30;  Róm 1,29-30; Róm 16,18;  Róm 16,20;  1Kor 16,13;  Ef 5,10-14;  Kol 2,7-8;  1Tessz 5,1;  1Tesz 5,3;  1Tessz 5,15-18;  2Tessz 2,1-4;  2Tessz 2,9-10;  1Tim 4,1-2;  1Tim 6,20-21;  2Tim 3,1-9;  2Tim 3,13;  2Tim 4,3-4;  Tit 1,10-11;  Zsid 1,1-2;  Zsid 3,12-13;  Jak 3,1;  1Pét 5,8-9;  2Pét 2,2-3;  2Pét 3,17;  1Jn 4,1;  Jel 9,1-11;  Jel 8,10-11;  Jel 9,13-21;  Jel 12,1;  Jel 12,9b;  Jel 13,1-8;  Jel 14,4-6;  Jel 16,14.
Az Ószövetségből: Jer 14,14-15;  

A pápák tanúsága nem elég?
     A 19-20. századra a Filoména-tisztelet az egész világon kibontakozott, s Ő hagyományosan, minden hozzá forduló számára valódi közbenjáró volt. Bárhol, ahol Szent Filoména szobrát vagy képét kitették, áldások és csodák, gyógyulások és megtérések követték egymást. Ennek ellenére valami "modernista" szemlélet okán a II. Vat.    Zsinat naptárreformja jónéhány szentet törölt a liturgikus naptárból (nem a szent mivoltukból!) arra hivatkozva, hogy ezekről csak legendás emlékek maradtak fenn, írott dokumentumuk nincs. Így Alexandriai Szent Katalin, Szent Orbán, Szent Bálint (Valentin), Szent György és Szent Filoména ünnepét is törölték. Azokét – akikről igaz, hogy írott dokumentum nem maradt – de az Egyház és Isten Népének emlékezete, az imameghallgatásokban testet öltött hagyomány, olyan igazságokat őriz, amelyek nyomatékos példák napjainkban is! 
     Hogy említsek egy "majdnem kihúzott" szentet  – Cecíliát, nos őt a nagy népszerűsége óvta meg és ünnepe megmaradt a naptárban. Márpedig ‒ bocs! – de Filoména (ha lehet) még népszerűbb, mégis  "ment"! – Nos vajon miért? 
Mert az az érv, hogy nem maradt fenn írott ‒ történelmi forrásdokumentum, az nem következetes indok (nem is teologikus!), hiszen például az ószövetségi kinyilatkoztatásokat is csak Kr.e. ezer évvel foglalták írásba – és addig? Vagyis Isten Népének "emlékezete"  nagyon is fontos forrás, hiszen Szent Mihály arkangyalról vagy az Őrzőangyalokról sincs történelmi  "dokumentum", mégis az emberi történelem tényszerű, személyes alakítói, amiként az ünnepük is megmaradhatott (szeptember 29. és október 2.)!
     Szentünk naptárból való törlése ellenére, keresztény országok sokaságában megmaradt a  Filoména-tisztelet, és Ő továbbra is véghezviszi csodáit. A bürokratikus intézkedés rossz hatása leginkább a még kommunista iga alatt sínylődött és megfélemlített egyházban fejtette ki szomorú hatását! Számtalan helyen ugyanis eltávolították oltáraikról a Filoména képeket (holott a szentszéki rendelet nem erről szólt!). Jó esetben a sekrestyékbe, irodákba és a folyosókra száműzték azt a hathatós védőszentet, akit maga IX. Piusz pápa nevezett ki az Ifjúság Védőszentjévé! 

Szent Filoména a naptári ünnep nélkül is SZENT! 

     Nagy Szent Gergely ugyanis világos útmutatást adott az utókornak:   "Ami egyszer szent volt, az később nem válhat nem szentté!" A Szűzanya ki is nyilatkoztatta, hogy Isten leginkább azt a tisztaságot és azt a krisztusi hitet jutalmazza, amit Filoména képvisel. 
     A hívek és a klérus azon kérdésére, hogy a fenti rendelkezés nincs-e ellentétben XIII. Leo pápa azon határozatával, melyet nagy előérzettel adott ki 1901. április 1-én: "az elődeinek Szent Filoménával kapcsolatos döntéseit senki sem változtathatja meg!" 
     Nos a kérdésben, az egyházi tisztségviselők válaszai nem mindenben következetesek: 
1) Az Egyház sohasem szándékozott a Filoména-tiszteletet megakadályozni, vagyis, ha az ünnepe töröltetett is a liturgikus naptárból, emléknapjain, úgy az általános Vértanú Mise részeseként, amiként egyénileg is megünnepelhető! (Akik ünnepnapjával a hívek nem találkoznak, akikről papjaik nem beszélnek, és akik "puszta létét" a tisztségviselők hivatalosan kétségbe vonják, azon szentek tisztelete és példája, az ifjúság körében hogyan terjedhet??) 
2) Azért törölték, mert kellett a hely az "újabb szenteknek"! (Ezen az alapon a napi Szentleckéből és Olvasmányból is ritkíthatnák az "indifferens" ószövetségi idézeteket, hogy több helye legyen az újszövetségi tanításnak. A Zsinat előtt ez is arányosabb volt!) Egyébiránt, az Ars-i Vianney Szent János Szövetség kérelemmel fordult a Szentszékhez, Szent Filoména ünnepének a liturgikus naptárba való visszahelyezéséért!
3) Hogy zavar keletkezett a "helycsinálásból", példázza az indiai Mysore-i püspök M. Fernandeznek a Szentszék felé intézett kérdése, miszerint "benedikálhat-e egy Szent Filoménának szentelt katedrálist, tekintve, hogy az ünnepét törölték?"  VI. Pál pápa így válaszolt: "Kérem, hogy továbbra is ugyanúgy folytassák a tiszteletet, mint eddig, és ne nyugtalanítsák a népet!" (A Pro Fide Catholica Kiadó publikálta Durach 1991.) 
     Summa summárum: Szent Filoména ennek keretében tehát nyilvánosan tisztelhető, minden templomban, ahol a tisztelete ‒ bármilyen formában ‒ kifejlődött, vagy kialakul. (Annak ellenére, hogy egyébként nem találkozhatnak Vele!)

     Megjegyzés: Ezt a "nem nyugtalanítani" szándékot, nem ártott volna szem előtt tartani a "naptárreform" esetében is (van ugyanis több tíz olyan Naptári Szent, akit 100 emberből 98 egyáltalán nem ismer!) 

Alul: Az Ars-i Plébános imádkozik Szent Filoménához, a La Salette-i Bazilika ablak-képén!) 

1. RÉSZ;  2. RÉSZ;  3. RÉSZ;  4. RÉSZ;  5. RÉSZ;  6. RÉSZ;

7. RÉSZ;  8. RÉSZ;  9. RÉSZ;  10. RÉSZ;  11. RÉSZ;  12. RÉSZ;  13. RÉSZ;  14. RÉSZ;

Lépre ne menjetek!

      Az Úr szavai: Vigyázzatok, hogy senki rabul ne ejtsen titeket bölcselettel és hiú megtévesztéssel, amely emberi hagyományhoz, a világ elemeihez, nem pedig Krisztushoz igazodik. (Kol 2,8) Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket. Mert sokan fognak jönni az én nevemben és azt mondják: 'Én vagyok a Krisztus', és sokakat félre fognak vezetni. (Mk 13,5) Van ugyanis sok engedetlenkedő, üres fecsegést folytató, csaló ember is, főképp a körülmetéltek köréből. Ezeket le kell inteni, mert feldúlnak, rút haszon kedvéért olyasmiket tanítanak, amiket nem kellene. (Tit 1,10-11) Sokan fogják követni eltévelyedéseiket, s miattuk becsmérelni fogják az igazság útját. Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket; de az ítélet már régóta készül ellenük, és a rájuk váró pusztulás el nem alszik. (2Pét 2,2-3) Az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek. (1Tim 4,1-2) Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek. (2Tim 4,3-4) Akkor, ha valaki azt mondja nektek: 'Íme, itt a Krisztus, íme, amott', ne higgyétek. Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. Ti tehát vigyázzatok; íme, mindent előre megmondtam nektek. (Mk 13,21-23)

Azután így szólt tanítványaihoz: 
      Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak, de jaj annak, aki okozza azokat. Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra! (Lk 17,1-3) Izraelita férfiak, vigyázzatok mit tesztek ezekkel az emberekkel! (Apcsel 5,35) 
(Papjaim) vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amely fölé a Szentlélek elöljáróul helyezett titeket, hogy kormányozzátok Isten egyházát, amelyet tulajdon vérén szerzett. Tudom, hogy miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat. Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek... (Apcsel 20,28-30) Amikor azonban testvéreitek ellen így vétkeztek, és megsértitek az ő gyönge lelkiismeretüket, Krisztus ellen vétkeztek. (1Kor 8,12) A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot (Jn 16,33). Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. (Lk 16,13) Vigyázzatok, hogy senki rosszért rosszal ne fizessen, hanem mindenkor szolgáljátok egymás és mindenki javát! Mindig örüljetek! Szüntelenül imádkozzatok! Mindenért adjatok hálát, mert ezt várja Isten mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. (1Tessz 5,15-18) Vigyázzatok testvérek, ne legyen közületek senkiben hitetlenségre hajló gonosz szív, hogy el ne szakadjon az élő Istentől! Inkább buzdítsátok egymást minden egyes nap, (...), nehogy közületek valakit is megkeményítsen a bűn csalárdsága. (Zsid 3,12-13) Vigyázzatok, legyetek állhatatosak a hitben, cselekedjetek férfiasan és legyetek erősek. (1Kor 16,13) Sok csaló ment ugyanis szerteszét a világba. Ezek nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben eljött. Aki ilyen, az csaló és antikrisztus. Vigyázzatok magatokra! El ne veszítsétek, amit fáradozásotokkal elértetek, hogy teljes jutalmat kapjatok! (Jn 2,7-9) Ne akarjatok sokan tanítók lenni, testvéreim, hiszen tudjátok, hogy így súlyosabb ítéletet veszünk magunkra. (Jak 3,1) Mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket művelnek. (Jel 16,14) Az (antikrisztus) érkezését pedig – a sátán hatalmából – mindenféle hamis erőmegnyilvánulás, jel és csoda kíséri és mindenféle csábítás a gonoszságra, azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem fogadták be az igazság szeretetét, hogy üdvözüljenek. (2Tessz 2,9-10) Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen... (1Pét 5,8-9) Engedelmeskedjetek tehát Istennek; az ördögnek pedig álljatok ellen, és futni fog tőletek. (Jak 4,7)

Csalárd eszmék, hamis üzenetek

      Hova is jutott a keresztény Európa? Valamikor a reneszánsz idején elindult egy merész, gondolkodásra késztető folyamat, amely sajnos olyan szellemek révén realizálódott, mint Erasmus, Luther, Zwingli, Kálvin, majd beletorkolt abba XVIII. századba, mely a legistentelenebb, legvéresebb forradalmat szülte meg, ennek ellenére “Nagynak” nevezik. Teljesen abszurd, hogy ezt a kort a felvilágosodás korának kell neveznünk, holott soha nem köszöntött akkora sötétség a világra, mint épp a “felvilágosodás” által! Józan ész ide, ráció oda, ettől kezdve a szavakat és meghatározásokat már másképp kellett értelmezni, annak szabadosságával, hogy nem lehet sem tabu, sem dogma a vizsgálódó értelem előtt. Érdekes, hogy mára valahol törés állt be és mintha egyre több határozott tabuval, érinthetetlen dogmával találkoznánk, melyeknek megsértése komoly retorziót vonhat maga után. Észre sem szabad venni a nyilvánvaló valótlanságokat, mert aki észreveszi, gyanússá és szélsőségessé válik. 
      A szabadosságban tobzódó új világrend fiait, egyetlen iránymutató közös szándék egyesíti, hogy gyengítsék (lerombolják) a Katolikus Egyházat! (Mindazáltal ezen igyekezetüket sem illik észre venni, pláne szóvá tenni!)
      Korunkban, amikor a tömegtájékoztatási eszközöknek (az internetnek) köszönhetően minden ismeret és titok gyorsan fényre kerül, az ezt rejteni kívánók részéről két új taktika került bevezetésre. Egyfelől az igazság vélelmét „összeesküvés elméletnek” minősítik, másfelől teljesen hamis összeesküvés elméleteket dobnak a köztudatba, hogy mintegy nevetségessé tegyék a rejtett ismereteket! Ilyenek, a katolikus Egyház egységét bomlasztani szándékozó manipulált hírek, a rágalmak, a kiszivárogtatott, késleltetett vagy felnagyított információk, a hamis „magán-kinyilatkoztatások” és az áltudományos hírek terjesztése is! (Pl. a nagyfigyelmeztetés.hu; a XVI. Benedek pápa elleni esedékes per; Jézus vérének vizsgálata /Ron Wyatt/ stb.) — Ó, ezek a rendkívüli képességgel bírók, oly jól vannak értesülve (de honnan?)!
       A sátán is ad hatalmat híveinek. Olykor – mivel ő a hazugság bajnoka –, e hatalmak birtokosai nem fogják fel azonnal, honnan származik képességük, vagy esetleg nem akarják megérteni, mert túlontúl boldogok ezekkel az ingyenes adományokkal. Így előfordulhat, hogy valakinek jóstehetsége van, mások, ha kapnak egy fehér lapot és egy tollat a kezükbe, többoldalnyi üzenetet írnak mintegy diktálásra maguktól (...). Általánosan elterjedt, hogy bizonyos emberek „hangot” hallanak, amely olykor imádságokat sugall, máskor egészen más dolgokat. (…) Vajon mi a forrása ezeknek a sajátos adományoknak? Talán a Szentlélek karizmái volnának? Vagy talán ördögi eredetűek? (D.G. AMORTH, Egy ördögűző tapasztalatai /A sátán adományai/ Ecclesia 2005) 
      Ne féljetek tehát tőlük! Mert semmi sincs elrejtve, ami le ne lepleződne, s nincs rejtett dolog, ami ki ne tudódna. (...) Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani... (Mt 10,26-28) Keressétek azt, ami az Úrnak tetszik. Ne vegyetek részt a sötétség meddő cselekedeteiben, sőt inkább korholjátok azokat. Mert amiket ők titokban tesznek, még kimondani is szégyen. Mindenre azonban, ami elmarasztalásban részesül, arra világosság derül, s minden, ami napvilágra jut, világossággá válik. (Ef 5,10-14)

A pápák tanúsága

     Pápák és szentek egész sora tett tanúságot Szent Filoména közbenjárásáról. Alább néhány kiemelkedő személyiséget érdemes megjegyezni, mert ők, különösen sokat tettek Szent Filoména népszerűsítéséért: 

   XII. Leó pápa (1823-1829), aki 'nagy szentnek' nevezte, pedig nem is ő avatta szentté. Ennek ellenére 1826. március 15-én engedélyezte Mugnano del Cardináléban Filoména különleges tiszteletét!

     XVI. Gergely pápa (1831-1846), aki egy személyesen megtapasztalt csoda hatására szentté avatta és a '19. század csodatevőjének' nevezte, mégpedig abban a "felvilágosodás korában", amelyben a sötétség erői az ateizmust oltották a lelkek millióiba és esetenként tűzzel-vassal irtották a katolikus hitet. 1834. szeptember 6-án ünnepi misét engedélyezett az augusztus 10-re, ugyanakkor a "Szent Filoména szűz és vértanú" emlék-mise lehetőségét, melyet 1837. január 30-cal kiterjesztette az egész Nola-i egyházmegyére. 1839-ben pedig az augusztus 10-et Szent Filoména szűz és vértanú ünnepének rendelte el.
     IX. Piusz pápát (1846-1878), még imolai érsekként, betegsége idején egy Filoména-képpel ajándékozták meg. Amikor aztán pápa lett, elzarándokolt Mugnanóba. 
Ő volt, aki Ferdinand Bourbon király kérésére Szent Filoménát a Sziciliai Második Királyság Patrónusává emelte, majd ezt követően Filoménát az egész világ Ifjúságának Védőszentjévé nevezte ki. 1858. április 15-én Mugnano del Cardinálét kegyhellyé nyilvánította, egyben engedélyezte hogy a kegyhelyre látogató papok hivatásuk fogadalmi miséjét be-mutathassák Szent Filoména oltára előtt. Végül, pápai védnökség alá helyezte a mugnanói Filoména szentélyt, melyet XIII. Leó pápa is megerősített.

     XIII. Leó pápa (1878-1903), aki már pápasága előtt kétszer is zarándoklatot tett a kegyhelyre és nagy tisztelője, egyenesen "szerelmese" volt szentünknek. Pápává választása után búcsúval látta el a kegyhely meglátogatását és különleges kiváltságokkal (búcsúkkal) ruházta fel az un. Filoména Cordát ‒ a piros-fehér "kötél" ‒ viselését s egy drágakövekkel ékes  feszületet küldött Mugnanóba. 1896. január 14-én "Kitüntetett Kegyoltár" címre emelte Szent Filoména oltárát.
     Szent X. Pius (1903-1914) 1912. május 20-án Szent Filoména tiszteletét az Egyetemes Testvériség nemzetközi státuszára emelte. Végrendeletében a gyűrűjét Szent Filoménának ajándékozta, amely ma is ott látható.
     De "civil" szentek sokaságát is számon tartja az Egyház, példaként említve Szent Maddalena di Canossát, a francia Filoména tisztelet folytatóját. Boldog Bartholo Longót, a rózsafüzér apostolát, a Pompeji Rózsafüzér Királynője Bazilika építtetőjét és Pietrelcinai Szent Pio atyát is!
(Forrásokat lásd az első részben!) (folyt.) (A neves tisztelők sorát lásd alább!) FOLYTATÁS 13-ÁN!

1. RÉSZ;  2. RÉSZ;  3. RÉSZ;  4. RÉSZ;  5. RÉSZ;  6. RÉSZ;

7. RÉSZ;  8. RÉSZ;  9. RÉSZ;  10. RÉSZ;  11. RÉSZ;  12. RÉSZ;   

13. RÉSZ;

Hogyan végezzük a keresztutat?

  A keresztúti imádság – mint elmélkedő ima –, állomásról-állomásra való elmélkedés Jézus Krisztus, esetünkben az abortuszra ítélt magzat „jézusi” szenvedésén.

  A magzat életének utolsó állomásainál, először a stáció eseményét mondjuk el röviden, elmélkedéssel. Pl.: Első állomás: Jézust halálra ítélik. (Elmélkedési párhuzam: Az ártatlan magzati gyermeket abortuszra ítélik!)

   Ezt követően elolvassuk a szövegrészt. 

   Befejeztével ezt mondjuk: Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
   Az állomások végén imádkozzunk egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet, de az alábbi módon:

     Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van Teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között és áldott a Te méhednek gyümölcse Jézus. Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért, – áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az abortuszra készülő anyákra és magzatukra –, most és halálunk óráján! Amen.

Ezután következik a második állomás és így tovább! 

 (A képek az internetről valók!)

Szent John Ogilvie a skóciai Drumnakeith-ben született 1579-ben, protestáns családban.
12 éves korában az Európai kontinensre küldték tanulni. Tanulmányai során megismerte az igazságot és a vallási konfliktusok motivációit, és nemcsak katolizált de tizenhét évesen belépett a jezsuita rendbe 1596-ban. Párizsban szentelték pappá 1610-ben.
1613-ban magát kereskedőnek álcázva visszatért hazájába, ahol a katolikus papság működését halállal büntették!
Hitoktatott, misézett és prédikált a rejtett közösségekben.
1614. októberében letartóztatták, de ő a kínzások hatására sem hagyta el hitét, nem árulta el társait és a rómahű kisközösségeket.
1615. március 10-én, 36 évesen vezették a vesztőhelyre, amikor is utolsó szabad mozdulatával a tömegbe hajította a rózsafüzérét, e szavakkal: "ha katolikust talál el, az mélyüljön el a hitében és imádkozzon érte, ha pedig hitetlent vagy protestánst talál el, az térjen meg"!
A repülő rózsafüzér egy Heckersdorff János nevű fiatal magyar reformátust ütött mellkason, aki épp tanulmányúton volt Skóciában. Aznap csak véletlenül járt Glasgow azon részében, és csupán a kaján elvhűség vitte a helyszínre. A rózsafüzér, szó szerint szíven ütötte és úgy érezte, mintha kígyó marta volna meg. Lelkében mély nyomot hagyva, hetekig nem tudott szabadulni annak gondolatától, hogy nem véletlenül történt vele az eset. Ez kikezdte kálvinista hitét.
Rómába utazott és a pápa lába elé borulva kért bocsánatot súlyos tévelygéseiért. Visszatért katolikus hitéhez és haláláig nagy rózsafüzér-imádkozóként ismerték!
John Ogilvie jezsuita vértanút 1929-ben boldoggá, 1976-ban pedig szentté avatták.
Ünnepe március 10.

A negyvennapos böjt

     A Nagyböjt szokását – Szent Jeromos és Szent Leó alapján –, apostoli eredetűnek tartják. Nincs azonban adat arra, hogy az első századokban létezett volna ilyen hosszú böjti idő. Valójában egyetlen hétig tarthatott a böjt, melyet hétfőn kezdtek, ami a farizeusok (Jézus elleni) összeesküvésének időpontja is volt. A szent negyven nap intézménye abból az igyekezetből fakadt, hogy előkészüljenek a Húsvétra. Nyugaton először Szent Ambrus (+397) ír a negyvennapos böjtről. Korabeli dokumentumok bizonyítják, hogy az Egyház ezzel az intézménnyel a hittanulókat (katekumeneket) akarta a keresztségre felkészíteni.
     A negyven nappal utánozni igyekeztek az előképe Mózes 40 napját a Sínai hegyen, Illés 40 napját a Hóreben, és természetesen az Úr pusztában töltött szent negyven napját.
A katekumenekkel és a bűnbánókkal együtt az egész Egyház készült a nagy napokra (a feloldozásra és a keresztségre), és szinte minden nap összejöttek a liturgiára, mégpedig naponta a városnak másik kijelölt ("stációs") templomában.
     A IV. században kialakult a nyilvános bűnbánattartás intézménye. Ez is megjelölte a Nagyböjtöt, pl. a hamvazás szertartásaival, bizonyos olvasmányok kiválasztásával, a könyörgések általános jellegével, mely nagy szerepet ad az engesztelés gondolatának, és a szív töredelmét fejezi ki.
     Minden ókeresztény tanú szerint a nagyböjt legigazibb célja előkészíteni a lelket Krisztus halála és feltámadása titkainak megünneplésére. A Húsvét felülmúl minden más ünnepet, és nagyon szigorú tisztasággal kell megünnepelni, mert nemcsak megváltásunk évi megünnepléséről van szó, hanem a misztériumban való részesedésről is.
     Krisztus lett a mi példaképünk és vezetőnk a Nagyböjt folyamán. Az Úr számára a negyvennapi pusztai visszavonulás valóban arra a műre való előkészület volt, amelyet a Kálvárián kellett befejeznie.
A Nagyböjt a lelki tisztulás és növekedés ideje. A rossz legyőzésének legjobb gyógyszere: a jó gyakorlása.

    Nagy Szent Leó negyvennapi hadgyakorlatnak nevezi ezt az időt. A liturgia figyelmünket Krisztusra összpontosítja és úgy mutatja be nekünk, mint egyetlen mesterünket: "Magister vester unus est Christus", a ti egyetlen mesteretek Krisztus.
     A keresztút elvégzése a Nagyböjt jeles népájtatossága – ez lehet a templomban vagy azon kívüli alkalmas helyen.
     Nagyböjt színe a viola, kivéve a IV. vasárnapot, ilyenkor rózsaszín. Nincs Gloria, a vasárnapi zsolozsmában nincs Te Deum. Minden napnak saját miséje van. Nem éneklünk Alleluját. Az orgona csak az ének kísérésére szorítkozik. Nincs virág az oltárokon. Nagyböjt V. vasárnapjától kezdve letakarják a kereszteket is.
Török-Barsi-Dobszay: Katolikus liturgika - nyomán. ( Forrás )

Egy szent szentje: Az arsi plébános
     Pauline Marie Jaricot a Filoména-tisztelet és az Élő Rózsafüzér Társaság franciaországi terjesztője 1812-ben megismerkedett egy lelkes fiatal pappal, akinek adott a saját Filoména ereklyéjéből egy darabkát. Ez a fiatal atya (ld. a képen), Ars-ban lett plébános és az ereklyét templomába vitte. Ars is a forradalom lélekpusztító hatására teljesen elkereszténytelenedett falu volt. Vianney atya a hiábavalónak látszó lelkipásztori igyekezete miatt súlyos lelki válságon ment át. Éjszakákon át térdelt az Oltáriszentség előtt, keményen böjtölt és mondta a Szent Rózsafüzért, de úgy érezte: hiába. Ekkor kis szentjéhez, Filoménához fordult segítségért és lélekmentési eredményessége nyomban pozitív változást mutatott! Szent Filoménát eszményképévé választotta és mély, bensőséges barátságban élt vele, mindig segítségül hívta imáiban. Úgy nevezte őt, hogy "ügyvivőm Istennél"!
     Ennek az atyának a nevét aztán az egész hívő világ megismerte: ő a szent Ars-i plébános. A szent plébánoson keresztül Filoména rendkívüli gyógyulásokat, megtéréseket eszközölt. Naponta tömegek tódultak Ars-ba, nemcsak Franciaországból, de messzi külföldről is; betegek, bánattól sújtottak, bűnösök és elhagyatottak. 
     Vianney János atya gyóntatószéke előtt hosszú órákat, sőt, néha napokat töltöttek a zarándokok, arra várva, hogy kiönthessék szívüket, mert az abbé angyali mosolya még a legínségesebbnek is vigasztalást nyújtott. Ő maga minden rendkívüli gyógyulást, minden megtérést vagy hasonlót Filoménának tulajdonított. "Ne nekem köszönjétek ‒ mondta a szószékről vagy a templomtéren ‒, hanem Filoménának, annak a drága kis Szentnek, akinek én csak eszköze vagyok!" 
     A legnagyobb csoda azonban az Ars-i plébános élete volt. Ez a törékeny test a sok böjttől és önmegtagadástól úgy lesoványodott, hogy már puszta megjelenése is félelemmel töltötte el a hívőket. Mintha már nem is a Földön járna, noha még fiatal volt! Szinte nem ismert fáradságot, melynek eredményeként, amikor betegségbe esett és már lemondtak róla, akkor megjelent előtte Filoména és olyan titkokat nyilatkoztatott ki számára, melytől nem csak meggyógyult, de élete végéig erőt és biztatást merített e jelenésből. 
Pauline Marie Jaricot mellett tehát főleg az Ars-i Plébános volt az isteni gondviselésnek eszköze, egy egészen rendkívüli szentünk, Filoména tiszteletének világméretű elterjedésében. 

(Forrásokat lásd az első részben!) (folyt.) 

1. RÉSZ;  2. RÉSZ;  3. RÉSZ;  4. RÉSZ;  5. RÉSZ;  6. RÉSZ;

7. RÉSZ;  8. RÉSZ;  9. RÉSZ;  10. RÉSZ;  11. RÉSZ;  12. RÉSZ;  

Római Szent Franciska özvegy és szerzetesnő
Ünnepe: március 9

forrás: Hankovszky Miklós

Előkelő római családban született 1384-ben. Már gyermekkorát is elmélyült vallásosság jellemezte. Szülei akaratából férjhez ment: Lorenzo de Ponziani felesége lett. Áhítat-gyakorlatait és a felebaráti szeretet cselekedeteit 40 évi házassága alatt sem hanyagolta el. A keresztény feleségek és édesanyák példaképe – 6 gyermeke volt. Fáradhatatlanul gondoskodott Róma szegényeiről, sőt, amikor már anyagi tehetsége nem volt, még koldulni is elment a szegények részére. Megalapította az Obláták társulatát, akik Szent Benedek szabályai szerint, de fogadalomtétel nélkül éltek. Férje halála után, 1437-ben az általa alapított kolostorba kérte felvételét. Itt fejezte be földi életét 1440 március 9-én. 1608-ban V. Pál pápa avatta szentté.

Szent Franciska, könyörögj érettünk!

     A magánkinyilatkoztatások fontos eseményei az üdvösség történetének és részei az evangelizációnak. Az egyes üzenetek súlyos tartalma, a történeti távlatban is megvalósuló jövendölések egyre világosabbá teszik: a valódi magánkinyilatkoztatás Isten ajándéka, amely komoly lehetőség az Egyház evangelizációs munkájában, hiszen láthatóan nagy tömegeket képes megmozgatni! Évente több mint ötvenmillióan zarándokolnak el a világ kegyhelyeire.

    A magánkinyilatkoztatások elfogadásában tehát a legsúlyosabb nehézséget a hamis események jelentik. Ez is a megtévesztő szellem munkája. Marie Julie Jahenny, a 19. századi stigmatizált (egyházilag elismert) misztikus így figyelmeztet erre: "Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által." Éppen ezért kell minden esetet vizsgálatnak alávetni, tanulmányozni és állást foglalni. Ha ezt nem tesszük, azért az üzenetek még a világban vannak, kifejtik hatásukat, és az érdeklődés is megmarad irántuk. Ezzel pedig számolnunk kell. A magánkinyilatkoztatás tisztaságára pedig azzal ügyelhetünk, ha a hiteles tájékoztatással kiszűrjük a hamis dolgokat. A végső álláspont kialakítása minden esetben az Egyház feladata, amihez mindenkinek alkalmazkodnia kell!!! 

(E jegyzet Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő c. Eger 2000 munkája nyomán készült!)

 Kattints ide!

 https://drive.google.com/file/d/1DK29xIasQ8rOfURw7oc13XAbnfyLqzWg/view

A szenttéavató nagy csoda
     A beteg továbbra is gyenge volt és ahelyett, hogy nyugalomra gondolt volna, egyenesen Mugnanóba irányíttatta a kocsit.
Persze ennek is híre ment és a nép kitódult az utcákra, úgy fogadta azt, aki a pápával is beszélt az ő 'kis Szentjükről'. Bekísérték a templomba és hangosan kérték Filoménát, hogy gyógyítsa meg előkelő betegüket.
Az emberek körülvették Pauline hordágyát és minden módon tudatni akarták vele, hogy számíthat rájuk, úgyhogy a beteg alig kapott levegőt. 
     Másnap a misén Pauline megpróbált a saját lábán a Szentáldozáshoz járulni. El is jutott odáig, de a Szentség vétele után összeesett.
A nép azt hitte, hogy meghalt. Ordítani kezdtek és kérték – mit kérték – követelték Filoménától a gyógyulását! Bevitték Paulinet a szentélybe, egészen közel az ereklyéhez. Szegény Francesco atya, alig tudta méltó módon befejezni a Szentmisét, amikor egyszerre betegünk szeméből forró könnyek hullottak és tökéletesen érezte, hogy új és boldogító erő árad szét a testében. Pauline már-már azt hitte, hogy a mennyei üdvösséget jelzi. 
A plébános atya is észrevette az egészséges pírt és mosolyt a beteg arcán és tudta miről van szó. Nyomban meghúzatta a harangokat. Pauline a saját lábán ment ki a templomból, mindezt úgy, hogy az emberek majd szétszedték őt örömükben!
     Francesco atya másnap adott neki egy szoborba helyezett Filoména ereklyét, és Pauline Marie Jaricot újra régi szép hölgy volt. A "kis Szent-nél" maradt még ugyan néhány napig, de a terve már megvolt, hogy innen egyenesen Vatikánba megy!
     Ezt követően, hogy a gyógyulásához kétség ne férjen, orvosi felügyelet mellett egy évig maradt Rómában, egyben hivatalos tanúságot téve Filoména hathatós közbenjárásáról! XVI. Gergely pápa betartotta a szavát és néhány év múlva szentté avatta Filoménát!
Franciaországba való hazatérése után Pauline kápolnát építtetett Szent Filoména tiszteletére Fourviére-ben, ahová a magával hozott szobrot az ereklyével az oltárra helyeztette. Ez volt az első külföldi kegyhelye Filoménának. 
     Pauline Marie Jaricot továbbra is jó erőben volt ‒ és példájára minden népnek ‒ tovább fejlesztette az Élő Rózsafüzér Mozgalmat, imaközösségeket szervezett, valamint egy missziókat támogató új egyletet, és egy a Hit Fejlesztésére Alakult Társaságot alapított. De nem csak szervezett, hanem maga is aktívan részt vett a rózsafüzér imádságokon, s így Pauline Marie Jaricot ölszámra gyűjtötte a "mennyei kincseket", vagyis olyan értékeket, amelyeket magával is vihetett Isten Országába. Na ez az, amiről többnyire megfeledkeznek manapság az emberek! 

(Forrásokat lásd az első részben!) (folyt.) 

1. RÉSZ;  2. RÉSZ;  3. RÉSZ;  4. RÉSZ;  5. RÉSZ;  6. RÉSZ;

7. RÉSZ;  8. RÉSZ;  9. RÉSZ;  10. RÉSZ;  11. RÉSZ;

https://www.youtube.com/watch?v=0BidKZmXdP8

5 PERC ELMÉLKEDÉS

Kaptam!

Kedves Mindenki!

Közös imádságra szeretnélek hívni, kérni titeket. 

Férjem bátyjának ötödik gyermekénél, a négy éves Jakab agyában egyik napról a másikra találtak egy 5 cm átmérőjű daganatot. - Itt isteni csodára van szükség!

Egy kilencedet szeretnék kérni. Kilenc egymást követő napon, vagy egymást követő hét valamely napján nagyböjti kezdettel mondjátok el az alábbi imát. Ha jónak látjátok, köszönjük, ha továbbítjátok másoknak is.

Urunk és Istenünk!

Teljes bizalommal fordulunk Hozzád és kérünk, hogy gyógyítsd meg a megtört szíveket, és tedd kezedet a fájó sebekre.

Jézus, Te hordoztad a mi betegségeinket, és magadra vetted a mi fájdalmainkat: a Te sebeid által gyógyulunk meg.

Lábaid elé helyezzük kérésünket, kérünk gyógyítsd meg Jakab gyermekedet!

Hiszem, hogy meg tudod gyógyítani őt, mert ugyanúgy együtt érzel vele, mint azokkal a betegekkel, akikkel találkoztál: mert Te vagy a Feltámadás és az Élet!

 Mi Atyánk…. 

Köszönettel: Hajós-Dauner Zsófia

Hamvazószerda

     E nappal véget ért a Vízkereszttől tartó időszak, a Farsang és elkezdődött a Húsvétig tartó idő, a 40 napos Nagyböjt. Ennek első napja a Hamvazószerda, mely mindig február 4. és március 10. közé esik, változó napokra.
Nevének eredete, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a 12. századtól az egyházi szertartás része lett (hamvazkodás).
     Az ókereszténység idején a mezítlábas, zsákruhába öltözött nyilvános bűnösöket a püspök a templomba vezette, majd miután a bűnbánati zsoltárokat elimádkozták, fejükre hamut hintett, és kiutasította őket a templomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük.
     Hamvazószerdán – elsősorban a katolikus egyházban – szentelt hamuból (mely az előző év virágvasárnapi barkák hamvai) keresztet rajzolnak a hívők homlokára, az alábbi mondatok egyikével: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel”, illetve „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak!” Ezt a napot, egyes protestáns közösségek is megünneplik.
     II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon, ez a szokás a katolikusoknál mindmáig fennmaradt. A templomban a mise után a pap az előző évi szentelt barka hamuját megszenteli, s azzal rajzolja a keresztet a hívek homlokára. Ezt nevezik hamvazásnak (latinul: impositio cinerum), ami a nagyböjt kezdetét jelző szertartás. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert.
     A néphit szerint aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje.
     További elnevezései: szárazszerda, böjtfogószerda, böjtfőszerda. (Forrás nyomán) 

A pápai ígéret
     Ha elgondoljuk, hogy a 19. század közepén mit jelentett egy utazás hintóval át az Alpok kiépítetlen útjain, elhagyott szorosokon, útonállóktól és viharoktól sújtva, akkor elképzelhetjük azt is, hogy mit gondoltak magukban a kísérők. De tudta ezt Pauline is. 
     Az egyik elhagyatott pihenőjükön történt, hogy Pauline behunyt szemmel imát suttogott, amikor kinyitotta a szemét, egy mosolygó kislányt látott a hintó mellett, aki átnyújtott neki egy hosszú szárú fehér rózsát, majd eltűnt.
Amikor kísérete visszatért a hintóhoz, Pauline kezében a rózsát hihetetlennek találták ugyan, de az elbeszélését mégis lázálomnak tartották. Tudnunk kell, hogy az Alpok hófödte csúcsai közt friss és csodás illatú rózsa nincs! 
Pauline szervezete azonban nem bírta tovább a megpróbáltatásokat: a Loretto hegy lábánál lévő Trinita Dei Monti apácakolostorból nem tudott tovább indulni, pedig már jóformán a Vatikán kapujáig jutottak. Kénytelenek voltak tehát küldöncöt indítani Rómába, hogy lemondják a jelzett látogatást. A Szentatya, XVI. Gergely tudta, hogy Pauline milyen állapotban vállalkozott az útra az ő áldásáért, és azt sem feledte, hogy Pauline mennyi áldozatot hozott egészségesen és betegen is az 
egyházért és a szegényekért. Ezért rendkívüli emberi módon határozva úgy döntött, hogy ő maga megy el Pauline-t megáldani. Ez kivételes és szokatlan döntés volt, persze ugyanolyan rendkívüli, mint Pauline egész élete és szolgálata. 
A Szentatya tehát megjelent a lorettói zárdában. Megállt Pauline ágyánál, Kedves Gyermekemnek nevezte és bőségesen osztva áldását, megdicsérte hihetetlen úti vállalkozásáért. 
Amint a pápa közel hajolt a lányhoz, az volt az érzése, hogy a vég már túl közeli nála. Ellátta a Szentségekkel, majd így suttogott halkan, de már választ sem várt:
‒ Kedves Gyermekem, ha megérkezel a mennyországba, imádkozz az Egyházért!
Pauline azonban váratlanul megszólalt: 
‒ Megígérem ‒ felelte ‒, de ha mégis életben maradnék és egészségesen, akkor Szentatyám megígéri, hogy a mugnanói Filoména szentté avatási perét gyorsan lefolytatja? 
(Erre kínos csend támadt.)
‒ Persze hogy ezt megteszem, hiszen az ön teljes gyógyulása elsőrangú csoda lenne!
Ezt hallván Pauline olyan mélyet sóhajtott, amilyet csak egészségesen lehet. 

(Forrásokat lásd az első részben!) (folyt.) 

(Alsó képen Fouvriere, Pauline Jaricot háza, ahol egyébként később az első Szent Filoména kápolna működött Franciaországban. Egyben az Élő Rózsafüzér Egyesület nemzetközi központja.)  

1. RÉSZ;  2. RÉSZ;  3. RÉSZ;  4. RÉSZ;  5. RÉSZ;  6. RÉSZ;

7. RÉSZ;  8. RÉSZ;  9. RÉSZ;  10. RÉSZ;

Kétszeresesen nevezetes ünnep
1) A farsang utolsó-, a húsvét-böjti időszakot megelőző nap. 
Neve szerint ezen a napon esznek utoljára húst a nagyböjt kezdete előtt, mely Jézus 40 napos sivatagi böjtjének emléke tanítói szolgálata előtt. Időpontja a húsvét napjától függ (a naptári napok számát tekintve a húsvétvasárnap előtti 47. nap). A húshagyókedd a megelőző hétfővel és vasárnappal együtt a farsang farkát (háromnapok, farsangháromnapok) alkotják.
Erdélyben elterjedt neve még a farsangkedd, a csángóknál húshagyási kedd, Nagyváty baranyai faluban a madzaghagyókedd, mely arra utal, hogy ezután már semmilyen élelem nem lóg a madzagon. (Forrás)

2) A Szent Arc tiszteletének ünnepe.
Az Úr szavai Boldog Mária Pierina de Micheli nővérnek (1890-1945): "Szemléld Szent Arcomat, így behatolsz Szívem szenvedéseinek mélységeibe. Akik emberségem képmását tisztelik, lelkük mélyén Istenségem képmását nyerik el, és attól megvilágosítást kapnak. Szeretném, ha különösen keddi napon tisztelnék Szentséges Arcomat. Akarom, hogy a hamvazószerda előtti (húshagyó) keddet, Szentséges Arcom tiszteletének szenteljék."

Egy nő, akit a próbatételek sem térítettek el az engesztelő élettől

     Pauline gyötrelmes állapota éveken át tartott, amelyben a rövid időre beállott enyhülést eszméletvesztések váltották fel, és a teljes javulás szinte elképzelhetetlennek tűnt. Ő maga hihetetlen lelkierővel igyekezett kibírni szenvedéseit s ha magánál volt, imákkal próbálta figyelmét a fájdalomról elterelni.

     Egy alkalommal Pauline legjobb barátnője mesélt neki arról, hogy egy újonnan felfedezett katakombában talált fiatal vértanú nevéhez számtalan, emberileg felfoghatatlan gyógyulás fűződik. Az ereklyéje Mugnano del Cardinalé kis faluban található. A barátnő még több részletet is mesélt az odakerülésének történetéről, ám észre sem vette, hogy eközben Pauline arca fokról fokra megváltozik, szemei tágra nyílnak és szokatlan élénkséggel figyel.

‒ Hogy hívják a vértanút? ‒ kérdezte Pauline szokatlan élénkséggel.

‒ Filoménának ‒ volt a válasz. A barátnő elment, de Pauline nem aludt. Révületében önmagát látta a távoli falu templomának oltáránál térdepelni, és Filoména neve járt a fejében. El is határozta, hogy bár őrültségnek fogják tartani ötletét, de odaviteti magát, még ha bele is pusztulna a hosszú utazásba! Úgy érezte, hogy ez jel és válasz lesz számára, hogy van-e még feladata a földön. Imádkozott az ismeretlen szenthez és ez annyira megnyugtatta, hogy hosszú idő óta először aludt egyfolytában pár órát. Pauline bár csak árnyéka volt önmagának, de lelkében mégis töretlen. Érezte, hogy még van feladata a földön, és bízott Istenben és újabban a "kis Szentben" is!

     Orvosai természetesen nem vállalták a felelősséget, de tehetetlenek voltak Pauline elhatározásával szemben. Úgy értelmezték, hogy ez már az őrültség jele, és úgy sem fog messzire eljutni élve!

     Már másnap elindultak nevezett barátnőjével, és bizony az úton a kocsi minden rázkódására megvonaglott Pauline arca, s kísérőinek összeszorult a torka. Úgy érezték, hogy halottas kocsiban ülnek. Amikor eljutottak az első pihenőhelyig, azt remélték, hogy innen rögtön vissza is fordulhatnak. Ám amikor Pauline megszólalt, maguk is kételkedni kezdtek elmeállapotának tisztaságában.

‒ Ha ez az út eddig nem ölt meg, akkor most menjünk Rómába, mert meg akarom szerezni a Szentatya áldását!  

(Forrásokat lásd az első részben!) (folyt.)

1. RÉSZ;  2. RÉSZ;  3. RÉSZ;  4. RÉSZ;  5. RÉSZ;  6. RÉSZ;

7. RÉSZ;  8. RÉSZ;  9. RÉSZ;

Egy nő, aki nem hagyta, hogy elragadja a világ
     Minél többen fordultak Filoménához, annál bőségesebben árasztotta segítségét, és az un."kis csodák" után megszülettek azok a nagyjelentő-ségűek is, amelyek nemcsak az utókor számára őrizték meg nevét, de lehetővé tette a hivatalos szenttéavatást is. Tudjuk, hogy ez igen óvatos és körültekintő egyházi vizsgálatok eredményeitől függ, mely kivizsgálások hossza néha több emberöltőn át is elhúzódik. 
     Filoména esetében ez egy olyan páratlanul lelkes nő nevéhez fűződik, akit az ég olyan időkben adott a világnak, amikor a "felvilágosodás" a legnagyobb sötétséget bocsátotta a lelkek tömegére. Ez az eset azonban számtalan embernek adta vissza elveszett hitét. Lássuk tehát a rendkívüli történetet!
Pauline Marie Jaricot kétségkívül kora legvonzóbb egyénisége és a legbájosabb francia hölgye volt, aki dúsgazdag szülők elkényeztetett gyermekeként született. Szépségével olyannyira lenyűgözött min-denkit, hogy az előkelő társaságok körü-lötte rajongtak. Úgy emlegették, mint akivel nemcsak bőkezű volt a sors, de elbűvölő kecsessége mellé még rendkí-vüli okosságot és vidám természetet is kapott. Meleg szíve képes volt minden jóságra, miáltal nemcsak a szegények támogatója volt, de létrehozta ‒ a máig működő ‒ Élő Rózsafüzér Egyesületet, amely bizony merész tett volt a divatos ateizmus idejében. Azáltal, hogy ő az előkelő társaság lelke volt, egyre többen követték példáját, valósággal "sikk" lett az Egyesülethez tartozni. 
     Az Egyesület nem csak elhagyott lányokat karolt fel, de széles körben felélesztette a bensőséges Mária-tiszteletet. Rengetegen találtak magukra ezekben a közösségekben és így a buzgó hölgy neve fontos egyházi körök-ben is ismert lett. Annál inkább megdöbbenést keltett, hogy Pauline Marie Jaricot hirtelen és egyre ijesztőbb tünetekkel járó betegségbe esett. A testi elesettség mellé bizonyos fokú szellemi gyengülés is társult, és világos pillanatai ritkultak. A legdrágább orvosok sem tudtak rajta segí-teni. 

(Forrásokat lásd az első részben!) (folyt.)

1. RÉSZ;  2. RÉSZ;  3. RÉSZ;  4. RÉSZ;  5. RÉSZ;  6. RÉSZ;

7. RÉSZ;  8. RÉSZ;

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta!

Légy te az első!

Filoména élete és vértanúsága egy magánkinyilatkoztatás szerint
     Egy kis görög államocska királyi párja sokat imádkozott pogány isteneikhez gyermekáldásért. A keresztény római orvosuk sajnálatában rávette őket, hogy forduljanak a keresztények Istenéhez. A királyi pár, amint a hitoktatás után felvette a keresztséget, rákövetkező évben január 16-án kislányuk született. A Fényről – melytől megvilágosodtak – Lumenának nevezték el és a Szent Keresztségben a Filumena nevet kapta. A lányka felcseperedett és gyönyörű hajadon lett belőle.
     Amikor Dioclecianus római császár hadat üzent a kis államnak, a király feleségével és akkor már 13 éves lányával Rómába utazott, hogy tárgyaljon a császárral, ez azonban szemet vetett a gyönyörű lányra és így szólt: "Nincs okod félni, mert ahelyett, hogy megtámadnálak, szövetséget ajánlok neked: add hozzám a lányodat!"
Filoména azonban már 11 éves korától eljegyezte magát Krisztussal, ezért határozott és hajthatatlan nemet mondott a "kérőjének".
    A császár sem hízelgéssel, sem fenyegetéssel nem tudta Filoménát meggyőzni, ezért haragjában tömlöcbe vetette. Lábát láncra verve, különféle kínzásokkal fenyegette, jóllehet naponta meglátogatta és csábító ajánlatokkal ostromolta. Végül a fenyegetéseit sorra megvalósíttatta, ám szentünk kitartott hitében.
     Ezek a jelenetek már harminchét napja tartottak, midőn a Mennyország Királynője maga megjelent Filoménának sugárzó fényben, az Isteni Kisdedet tartva a karjában és így vigasztalta:
‒ Bátorság, szeretett Leányom! Te az én Fiam nevét viseled, mert Fénynek, Lumenának neveznek. Fiam a te jegyesed, aki a Világosság, a Nap. És engem is hasonlóképp neveznek a Hajnali Szép Csillagnak, a Hajnal Sugarának, Napbaöltözöttnek. A gyámolítód vagyok. Most ugyan az emberi gyengeség és megalázás órája van, de ha a megpróbáltatásod órája üt, akkor erőt kapsz és kegyelmet nyersz. Őrzőangyalaid között ott lesz melletted Gábriel Arkangyal is, akinek a neve azt jelenti: Az Isten ereje. Gyermekem ‒ mondta ‒ három további napig maradsz még ebben a cellában, és aztán végleg elhagyod a szenvedésnek ezt a helyét!
     A császár látva, hogy nem tudja rávenni Filoménát a vágyai teljesítésére, szörnyű szidalmak közepette elrendelte, hogy korbácsolják meg. 
Amikor száz sebből vérezve vissza vitték cellájába és ő a halált várta, két fényes angyal jelent meg és mennyei balzsammal kenték meg a sebeit, melyek nyom nélkül begyógyultak. A következő reggelen a császár megdöbbent Filoména makulátlan szépségén. Megpróbálta még egyszer rábeszélni, hogy Jupiter ajándékaként fogadja el a hitvesi koronát, de hiába.
     A császár őrjöngött a düh-től és kiadta a parancsot, hogy vashorgonyt akasztva  nyakába dobják a Tiberiszbe. De Jézus, hogy összezavarja a hamis istenekben hívőket, elküldte újból két angyalát. Ezek eloldották a kötelet és míg a horgony csobbant a habokban, Filoménát szárazon kivitték a partra. Ez a csoda ott és akkor, számtalan szemtanút megtérített a keresztény hitre. 
   Ekkor Diocletianus elvakult megátalkodásában elrendelte, hogy a lány nyilvánvalóan boszorkány, tehát agyon kell nyilazni, felizzított nyílhegyekkel.
Az Égi Jegyes, ekkor is megóvta Filoménát, és a nyilak visszafordultak az íjászokra, hatot megölve közülük. 
Ez az utolsó csoda újabb megtérési hullámot váltott ki. Az emberek egyre több jelét adták a császár iránti nemtetszésüknek – sőt –, mély tiszteletet nyilvánítottak a keresztény hit iránt. 
Most már, komolyabb következményektől tartva, a császár elrendelte lefejezését. 
     Filoména lelke dicsőséggel és győzelemmel szállt a Mennybe, és elnyerte a vértanúság koronáját. 
     Mindez ‒ Filoména közlése szerint ‒ délután három órakor történt, egy pénteki napon, augusztus 10-én. 

(Forrásokat lásd az első részben!) (folyt.)

1. RÉSZ;  2. RÉSZ;  3. RÉSZ;  4. RÉSZ;  5. RÉSZ;  6. RÉSZ;

7. RÉSZ;

Egy magánkinyilatkoztatás, mint dokumentum?
     A 'Szentek Életében' keveset olvashatunk Szent Filoménáról és nem csoda, hiszen egészen rendhagyó eset, hogy egy ténylegesen szentté avatott vértanú személyes történetéről szinte semmit nem tud az Egyház.
Ki is volt valójában ez a kis szent?
Ki volt ez a szépséges gyermeklány, akit oly kegyetlenül végeztek ki?
Ki volt ő, akinek nevéhez több száz rendkívüli csoda fűződik?
Ki volt ez a "kis Szent" aki pápák és szentek sorát ihletett meg és személyes követői lettek?
A legnagyobb kérdés, hogy miként szereztünk tudomást a történetéről?
     A fenti kérdések természetszerűleg ötlöttek fel rajongói közt a csodák kapcsán, ezért könyörögni kezdtek hozzá, nyilatkoztassa ki magát, közölje valamiképpen, ki is volt ő tulajdonképpen?
És a kis szent ezt a kérést is meg-hallgatta: ő maga nyilatkoztatta ki egyidőben, egymástól távol eső három különböző személynek, álomban vagy látomásban. Még a szkeptikusokat is elgondolkoztatta, hogy három, egymást nem ismerő személy, egyidőben ugyanazt a történetet írta le az Egyház számára, melyek ráadásul tökéletesen megegyeztek a leletek tanúságával, melyeket nem is ismertek. 
     Ezek a magánkinyilatkoztatások 1833 karácsonyán jelentek meg nyom-tatásban, melyeket a Szentszék később jóváhagyásával ajánlott a híveknek! Bár a jóváhagyás nem volt garancia sem arra, hogy minden pontosan úgy történt, sem pedig, hogy valóban természetfeletti eredetű. Azt viszont elismerte, hogy a "kis Szent" története hihető és nem ellenkezik sem az egyházi tanítással, sem a közismert történelmi tényekkel!
    Végül a három személynek adott magánkinyilatkoztatás közül az maradt a köztudatban, amelyet Filoména, Maria Luisa de Gesu anyának, a Fájdalmas Mária Kongregáció főnökasszonyának tett, mert ez a szentéletű szerzetesnő életszentségével bizonyította, hogy méltó lehetett ezekre a közlésekre.
Maria Luisa de Gesu, Filoména mártíromságának leírását a Szentszék 1835. december 21-én fogadta el és ellátta imprimatur-ral. Maria Luisa erényes és tartalmas élete 1875. augusztus 10-én, Filoména ünnepén ért véget.

(Forrásokat lásd az első részben!) (folyt.)

1. RÉSZ;  2. RÉSZ;  3. RÉSZ;  4. RÉSZ;  5. RÉSZ;  6. RÉSZ;

Kattints ide!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta!

Légy te az első!

Az  első rendkívüli csodák
     A környéken régóta nem volt eső és hatalmas szárazság veszélyeztette a termést. A falvak lakosai az éjszaka ellenére is kiszaladtak az úthoz a hintó közeledtének hírére és mindenütt esőért könyörögve fogadták a "kis Szentet" – ahogy nevezték. És íme, azonnal akkora "zuhét" kaptak, hogy a földek alaposan meg lettek öntözve, az emberek pedig – mit sem törődve a zivatarral –, örömükben körbetáncolták a hintót.
     Amikor végre megérkeztek Mugnanóba, a nép Filoména szobrát az ereklye-ládikával harangzúgás és örömujjongás közepette kísérte be a templomba. Kilenc napig hömpölygött a környék népe köszönteni a "kis Szentet", és ekkor – a kilencedik napon – történt az első igazán látványos csoda. Egy szomszédfalubeli anya ölében hozta szentmisére a születése óta nyomorék kisgyermekét, aki a mise alatt mozdulatlanul feküdt az ölében. Az Úrfelmutatáskor, amikor a ministráns hosszan rázta a csengőt, a mozdulatlan gyermeken izgalom vett erőt, leugrott anyja öléből és botladozva előre szaladt a szentélyig, ahol zavartan megállt, mert maga is csodálkozott a soha nem tapasztalt teljesítményén! A Szentáldozat befejezése után Francesco atya felemelte a gyermeket és a nép tombolt örömében. A gyermek teljesen gyógyultan ment haza!
     A nagy rivalgásban senki sem vett észre egy másik jelenetet. Egy mugnanói asszony vak kislányával benn maradt a kiürült templomban és a nyitva maradt áldoztatórács-kapun bement a szentélybe a Filoména ereklye előtt égő mécseshez és annak olajával megkente vak gyermeke csukott szemét. A kislány szemei azonnal megnyíltak és látott. Közben a férje – aki hírhedt szabadgondolkodó, gazdag ember volt – haraggal kereste feleségét, aki "lám megint a templomban volt". Az apa, látván gyermeke gyógyulását és felesége örömkönnyeit, maga is sírva fakadt és vagyonának felét azonnal felajánlotta egy méltó templom építésére a "kis Szent" dicsőségére.
     A "csodatevő" kis Szent neve egyre távolabb is fogalommá vált, a híre nőttön-nőtt, s egyre megmagyarázhatatlanabbnak és hihetetlenebbnek tűnő csodák követték egymást, amelyek felsorolása lehetetlen volna. Ennek ellenére mégis voltak a környéken olyanok, akik mégsem hallottak róla, mert bele voltak temetkezve munkájukba, vagy olyan körökben mozogtak, ahol ilyesmikről direkt nem beszéltek. 
     Így volt ez annak a távolabbi faluban lakó várandós asszonynak az esetében is, akit a vártnál korábban leptek meg a szülési fájdalmak, éppen akkor, amikor teljesen egyedül volt a házában. Segélykiáltásait senki sem hallotta és ő kétségbeesésében már alig volt magánál, úgyhogy rádőlt az ágyára. Egyszer csak egy bájos ifjú leány hajolt föléje, akit még sohasem látott a faluban. Már a puszta tény, hogy nincs egyedül, az is megnyugtatta az asszonyt, akinek nem az első szülése volt és így baj nélkül hozta világra gyermekét. Amidőn kis segítőtársa elrendezett mindent és menni készült, az asszony megkérdezte a nevét. Az ifjú lány mosolyogva így szólt: 
‒ Filoména a nevem, az emberek így hívnak, hogy a "mugnanói Filoména". 
     És ahogy jött, nesztelenül eltűnt a házból. A kismama még sohasem hallotta ezt a nevet, de mivel a lány megjelenésében semmi rendkívülit nem talált és a segítsége is természetes volt, nem töprengett a dolgon. Hetekkel később mesélte el egyik barátnőjének, hogy milyen helyes kislány segített neki a szülésnél. 
Az megemlítette, hogy egy ilyen nevű Szent érkezett Mugnanóba. Az asszonyt furdalni kezdte a kíváncsiság és elhatározta, hogy barátnőjével együtt elmegy a mugnanói templomba. 
Amikor megpillantotta Filoména szobrát, felkiáltott: "Ő volt az! Ő járt nálam, amikor szültem" ‒ s alig volt képes elmozdulni az oltára elől.
     Ettől fogva csodák sokasága, gyógyulások sora és lehetetlennek tűnő ügyek megoldódása fűződött Szent Filoména nevéhez. 

1. RÉSZ;  2. RÉSZ;  3. RÉSZ;  4. RÉSZ;  5. RÉSZ;

(Forrásokat lásd az első részben!) (folyt.)

   Filoména viszontagságos utazása                                                                              Don Francesco Lucia atya megismételte püspökének, hogy a ládikát a legtiszteletreméltóbb módon fogja kezelni, ám a nagy sietségben megfeledkezett erről. A kocsis ugyanis a ládikát a legbiztonságosabb helyre, az ülés alá kötözte, melyet sem a plébános, sem a püspöke nem talált kevéssé megtisztelő helynek!
     Amint elindult a hintó, a püspök lábát hátulról egy nagy ütés érte, úgyhogy megállította a kocsist és arra kérte, hogy jobban kötözze a ládikát az üléshez. Ismét elindultak, de ekkor még hatalmasabb ütés érte a püspök lábát. Kiszálltak és értetlenül próbálták az ülés alatt megmozgatni a ládikát, ám az láthatóan és stabilan rögzítve volt. A utazást folytatva olyan óriási ütés érte a püspök lábát, hogy az már nem akart tovább menni.
Ekkor hirtelen a plébánosnak és neki is eszükbe jutott az ígéretük a "tiszteletreméltó módon" való szállításra. Így aztán kioldozták a ládikát, és a püspök atya fövegét levéve, az ölébe vette Filoména ereklyéjét, és kezeivel átfogva, védőn vitte egészen Nápolyig.
     Nápoly felé haladva, egy napra megpihentek, egy baráti háznál. Várták őket, s mivel a házigazda szobrász volt, egy félig kész munkáját gyorsan átalakította a kis szent szobrává. A felesége ‒ bár igen beteg volt, komoly fájdalmakkal ‒, legyőzve rosszullétét és sebtiben varrt egy ruhát Filoménának. A szobor bár nem volt túlzottan bájos, másnap egész jól mutatott a szép ruhában, és ekkor különleges finom illat áradt szét a szobában, melynek reális okát senki nem találta. Eközben különös dolgot vettek észre: a szobor arca folyton-folyvást változott. Azt hitték, hogy ez valami illúzió, vagy fényjáték.
     A szobrász azonban, aki csak most vette igazán szemügyre alkotását, meglepődve látta, hogy a szobor arca sokkal de sokkal bájosabb lett, maga is alig ismert rá. Nagy izgatottság lett úrrá mindenkin, ráadásul a háziasszony minden bajából hirtelen meggyógyult.
     A püspöki hintó a plébánossal, az ereklyével és a szoborral tovább indult és mire Nápolyba ért, már mindenki értesült a csodákról, úgyhogy az emberek özönlöttek az utcára, a Szent fogadására.
Késő délután, amikor végre folytathatták az útjukat Mugnano del Cardinale felé, leszállt az este és olyan hatalmas köd ereszkedett alá, hogy a lovak alig bírtak haladni. Az utazók a Szenthez fohászkodtak segítségért és lám, abban a pillanatban kitisztult a légkör, feltűnt a Hold, amely fénycsóvaként világította meg az utat.

1. RÉSZ;  2. RÉSZ;  3. RÉSZ;  4. RÉSZ;

(Forrásokat lásd az első részben!) (folyt.)

Egy falusi plébános vágyódásai
     1805-ben Potenza püspöke érkezett Rómába kiváló papjával, aki egy Nápoly melletti falu Mugnano del Cardinale plébánosa volt. Nevezett atya ‒ Francesco di Lucia ‒ nagy vágya volt, hogy temploma számára egy vértanú ereklyéjét meg-szerezze.
     Püspöke közbenjárására Francesco atya bemehetett az Ereklyék Kápolnájába, hogy ott választhasson magának egyet. Tanácstalanul sétálva a polcok között, amikor Filoména ládikájához ért, olyan erős és csillapíthatatlan vágy tört rá a megszerzésére, hogy alig bírt magával. Érezte, hogy neki csak ez a vértanú-ereklye kell és ezen kérésének hangot is adott.
     A fellelkesült atyát azonban elkeserítette a nemleges válasz, és nem fogadta el azt az indoklást, miszerint a falusi temploma nem egy katedrális és nem kaphat egy teljes ereklyét. 
Francesco atya elszántsága akkora volt, hogy még abba sem egyezett bele, hogy egy darabka relikviával távozhasson, sőt az elutasítás miatt ágynak is esett és magas lázzal az állapota egyre romlott. Gondos ápolás ellenére, orvosai szerint napjai voltak hátra. Püspökének mindez lelkiismeret furdalást okozott, hiszen fiatal papját ő hozta Rómába az ereklye ígéretével.
     Egyik éjjel a beteg felriadt és kérlelni kezdte Filoménát a gyógyulásáért, esküvel megígérve neki azt, hogyha teljesíti kérését az ereklyével kapcsolatban, akkor a templomának a fő helyére teszi! Ezt a révült könyörgést hallotta a mellette lévő ápolónő is ‒ ami egy dolog ‒, az viszont már rendkívüliség, hogy reggelre a beteg teljesen gyógyultan ébredt!
A nővér odacsődítette az orvosokat és a püspököt is, akik valamennyien megdöbbentek. A főpap és a kórházi személyzet is a Szent segítségének tulajdonították a hirtelen felépülést. Ez a csoda arra késztette a püspököt, hogy tekintélyével kérje ki Filoména ládikáját. 
     Francesco di Lucia plébános boldogan fogadta a váratlan megoldást és várva várta a pillanatot, amikor kis szentjének ereklyéit magával viheti falujába. 

1. RÉSZ;  2. RÉSZ;  3. RÉSZ;

(Forrásokat lásd az első részben!) (folyt.) 

(Alul: Filoména vér ereklyéje)

Régészeti megállapítások és tudományos feltételezések
     A talált sírfelirat-tábla különlegessége az, hogy abban a korban nem volt szokás a név feljegyzése, ám ennek ténye arra utalt, hogy nem egyszerű személy sírhelye lehetett.
Abból pedig, hogy a kerámialap nem egy egész, hanem három eltérő méretű darabban volt, arra lehetett következtetni, hogy az illető vértanút titokban és kapkodva kellett eltemetni! Vagyis a terrakotta lapos téglák nem neki készültek, de alkalmasak voltak a célra. (Filoména szobor a La Salette-i kegyhelyen)
     A feliraton kívül öt, vértanúságra utaló jelet is azonosítottak a táblákon:
1./ A horgony, mely a reménység szimbóluma, egyben a keresztények elleni kivégzés eszköze is volt, amikor nyakba akasztva dobták őket a folyóba.
2./ A két fel-le mutató nyílvessző, jelenthette a lenyilazást, de oda-vissza irányuk azt a csodát is jelezhette, mi-szerint a nyilak visszafordultak, mint pl. Szent Sebestyén esetében. 
3./ Egy harci lándzsa.
4./ A pálmaág, kétségkívül a vértanúságra utal.
5./ A liliom, az ifjúság és a szüzesség jelképe.
     Mint említettük, a koporsóban egy nagyobbacska üvegcsét is találtak, mely a mártír vérét tartalmazta, por alakban. Ebből arra lehetett következtetni, hogy az illetőt már halála előtt is tisztelet övezte, és környezete vértanúként helyezte a sírba.
     Érdekes epizód, hogy a kutatók szeme láttára az üvegcsében lévő vér pora arany csillogással kezdett ragyogni, mely megmagyarázhatatlan jelenség volt, és ez határozottan tiszteletet ébresztett bennük!
A koporsó tartalmát átadták egy orvosokból, teológusokból és antropológusokból álló szakcsoportnak, akik alapos vizsgálat alá vetették.
     Megállapították, hogy a koponya be van törve és a csontok egy 12-13 éves kislány maradványait mutatják.
A csontokat és a fiolát gondosan egy kis fadobozba helyezték, és háromszor lepecsételve lezárták.
A végleges vizsgálatok után a szent csontjait tartalmazó ládikát feliratozva a vatikáni Ereklyék Kápolnájában helyezték el, ahol megőrzés alatt tartják addig, amíg a mindenkori pápa nem ajándékozza el egy templom számára. 

1. RÉSZ;  2. RÉSZ; 

(Forrásokat lásd az első részben!) (folyt.)

A katakomba
     Közismert, hogy az első keresztényeket háromszáz éven át kegyetlenül üldözték. Krisztus után 313-ban azonban Konstantin császár rendeletére megszűntek az üldözések és megengedték a keresztény vallás nyilvános gyakorlását. 
     A pogányság temetési szertartása az elégetés volt, ezzel szemben a zsidók mindig sírba, sziklamélyedésbe temették halottaikat, mint pl. Lázárt is. Ezt a szokást követték a keresztények is, akik az üldöztetések alatt a nyilvánosság kerülése okán, halottaikat katakombákban temették, rejtették el. Ezek a föld alatti vájatok, járatok mélyen és hosszan terjedtek a lakott területek alatt. A tetemeket kivájt falmélyedésekbe helyezték és ott imádkoztak mellettük, sőt szentmisét is bemutattak egy-egy kápolnának kialakított részben. 
     Egyik ilyen ‒ sok vértanú által megszentelt ‒ keresztény temetkezési hely Róma északi részén a Priscilla katakomba, melyet 1802. május 24-én útépítés munkálatok során fedeztek fel, mivel a föld beszakadt egy munkás alatt. Másnap feltárták a keresztény temetkezési helyet, és május 25-én leltek rá szentünk csontjaira, egy vért örző kis fiolával együtt. Ez VII. Piusz pápasága idején történt. 
     A katakomba-sírok a löszfalba mélyített széles üregek, fedlappokkal lezárva. Filoména esetében az üreg, nem széltében, hanem keskenyen befelé mélyített. (Lásd az alábbi két felvételt!)

Az érdekesség azonban az, hogy három részből álló fedlap mégis széltében fedhette a nyílást, jóllehet ezek már le voltak esve. 
     A lapokon a vértanúság piros jelei voltak láthatók felirattal, melyek sorrendje nem volt egyértelmű. Első olvasatra következő volt kibetűzhető: LUMENA - PAX TE - CUM FI (felső sorrend szerint)
A nehezen értelmezhető felirat, a lapok átrendezésével vált érthetőbbé: PAX TECUM FILUMENA /Béke veled Filumena/ (alsó összerakás) 

1. rész

(Forrásokat lásd az első részben!) (Folyt.) Az első rész:

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta.

Légy te az első!

Horváth Mária előszava
     Egy különleges szent ünnepe van augusztusban, egy olyan gyermeklányé, akit nagyon sokan szeretnek, tisztelnek, akinek a segítségét sokan kérik.
     Akkor ismertem meg őt, amikor kislányom 13 éves volt. 
Felfigyeltem Szent Filoména gyermeki, törékeny lényére, ugyanakkor lenyűgözött határozottsága, a hitért való kiállása és óriási tűrőképessége a szenvedések elviselésében.
Leánykám kezébe adtam a kis könyvecskét, aki megnézte a róla festett Feszty Masa képet, és megtetszett neki. Elkezdtük olvasni életének történetét. Rabul ejtett minket.
Abban az időben gyermekem kedvenc szentje lett ő és ezért megkértem, vigyázzon rá az Égből, imádkozzon érte és segítse útján Jézus felé.
     Sajnos, a későbbiekben eltávolodtunk Szent Filoménától ‒ nem azért, mert csökkent volna az iránta való tiszteletünk ‒, hanem azért, mert más és más szentek kerültek előtérbe életünk során.
Közben kislányom felnőtt, amikor is egy Szent Filoména ünnepre hívott el valaki Pasarétre. Augusztusi hőség volt, úgyhogy eleinte el sem akartam menni. Végül mégis rávettem magam, a hónap közepe lévén - a Szűzanya iránt érzett lángoló szeretetem miatt. 
     Amikor megláttam a Filoménáról készült festményt, valahogyan meg-dobbant tőle a szívem. Könnyes szem-mel néztem őt és új szeretet ébredt bennem e fiatal szent iránt. Kérni kezdtem őt megint a lányomért és jól jött, amikor a mise végén kezembe adtak egy Szent Filoménához írt rózsafüzért és kilencedet.
     Lányom ezt követően férjhez ment és egy sajnálatos betegség miatt úgy tűnt, majdnem kizárt a gyermekáldás. 
Sokat imádkoztam, elsősorban az Égi Anyához, Máriához, kértem Jézust, és Szent II. János Pált is és akkor hirtelen kezembe került a kapott Szent Filomé-na rózsafüzér. 
Éreztem, hogy most nagy erővel hozzá kell fordulnom, mert ő segítségére van a gyermeket váró édesanyáknak. 
Nem csupán imádkoztam a leírt imá-kat, hanem minden nap a szívemből kérleltem őt, segítsen a lányomnak: imádkozza ki a gyermeket számára. Mélyen könyörögtem, és elvégeztem a kilencedet.
Nem telt el sok idő, és lányom áldott állapotba került. 
     Köszönöm Neked kedves Szent Filoména, köszönöm, hogy segítettél! Tudom, és éreztem kedves lényedet imáim alatt, tudom, hogy közben-jártál lányomért, akinek egy gyönyörű, kedves kicsi lánykája született.
Dicsőség érte az Úrnak!
     Most hálából örömmel segítettem Csodatévő Szent Filoména élettörténetének összeállítását.

Források: 
E.D.M. Paul O'Sullivan, A csodatévő Szent Filoména (Debrecen) 
Zippernovszky Judit, Csodatevő Szent Filoména – Szent Gellért Kiadó. 1995.
Internet: Forrás 1 ; Forrás 2 

Kattints ide! 

Bármerre jársz, bárhol is hintázol, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta! Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta!

Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta!

Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta!

Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta!

Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta. Légy te az első!

Kattints ide!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta!

Légy te az első!

     Folytatva Elizabet Canori Mora életét, 1807-ben időleges jobban léte idején belépett a trinitáriusok harmadrendjébe, akik szegénygondozással és a válságba került házasok felé tanácsadással foglalkoztak. Mindezt Elizabet felajánlotta két lánya hivatásáért és a férje megtéréséért. Egyszer azt mondta neki: „Hihetetlennek tűnhet hallanod, de egy napon könnyes hálával gondolsz majd rám minden egyes érted mondott imámért!” E talányos súlyos szavak nem maradtak nyomtalanul Cristoforo lelkében, egy kisebb agyvérzést kapott, majd jobban lett és visszaköltözött a családjához, de mégsem tudott szakítani a bűnös életével, összeroppant és elment hazulról. Amikor hazatért, ott találta két zokogó lányát halott anyjuk ágyánál 1825. február 5-én. 

Ez annyira megrázta Cristoforót, hogy gyötrelmes bűnbánatot tartott, és zokogva kért bocsánatot elhunyt feleségétől – éppen úgy, amiként ő megjövendölte –, ezt mondta: „ma elvesztettem egy hűséges asszonyt, és egy csodálatos anyát!”

Cristoforo életgyónást végzett, elmerült az imában, majd tagja lett a trinitáriusok harmadrendjének. Később 61 éves korában a ferencesek (OFMConv) segítségével pap lett, ekként halt meg 1845-ben 72 évesen. A két lány közül az egyik házasságra lépett, a másik pedig apáca lett.

Elizabet Morát Rómában temették el a trinitáriusok San Carlino alle Quattro Fontane-i templomában.

Boldoggáavatási ügyét 1874. február 26-án indították el.

1928. február 26-án XI. Piusz (1922-39) felismerte "hősi erényeit", és Venerabilis-nek (Tiszteletreméltónak) nevezte.

1993. július 6-án Szent II. János Pál pápa (1978-2005) elismerte Elizabet közbenjárásának csodáját.

1994 április 24-én Rómában boldoggá avatták.

Emléknapja február 4-én van, de megemlítik halála napjaként a február 5-én is.

(Vége!)

A Háromnapos Sötétség prófétája

1801-ben Elizabetet egy titokzatos betegség támadta meg, olyannyira, hogy a halálára készült. Ekkor kapta első misztikus élményeit, melyek többségét gyóntatója kérésre feljegyzett.

1803. szeptember 7-én lángoló szívével látta a Madonnát egy galambbal.

1809. szeptember 29-én látta Mihály arkangyalt angyalok légiójával.

Amikor megtudta, hogy 1814. január 23-án VII. Pius visszatér a francia száműzetéséből, nagy boldogsággal kérte Istent, hogy óvja a pápa biztonságos hazatérését Rómába.

1814. március 22-én VII. Piusz pápát, farkasfalka által körülvett helyzetben látta. Amikor a Szentatya ezt hallotta, szomorúsággal, teljesen igazoltnak vélte.

1815. január 16-án látta az angyalokat.

1816. október 19-én elment a trinitáriusok közösségébe, és egy hang azt mondta, hogy az Úr október 23-án éjfélkor beszélni fog vele. Azon a napon a Madonna megjelent a Kisded Jézussal, aki magához hívta. Ekkor a Kisded Jézus egy gyűrűt helyezett az ujjára.

Elizabet Mora intenzív odaadással volt az Eucharisztia iránt.

Imájára egy Giovanni Maria Mastai-Ferretti nevű ember meggyógyult az epilepsziájából.

1820. június 29-én látta a Háromnapos sötétséget: "... az égbolt olyan sűrű és zavaros volt, hogy fájt a szem, annyira nem lehetett semmit látni ... Az Isten bosszúálló karja az elbizakodott gonoszokat, szektásokat és istenteleneket fogja büntetni, és erre a sötétség hatalmait fogja használni. Elpusztulnak mindazok, akik az Anyaszentegyházat alapjaiban akarják megrendíteni és megsemmisíteni. Ezek a nyomorultak vakmerő gonoszságukban Istent akarják letaszítani trónjáról, de Ő hatalmas karjának egyetlen jelével megbünteti az istenkáromlókat és istenteleneket. … Isten meg fogja engedni, hogy ezek a képmutatók a démonok kegyetlensége által megbűnhődjenek, és tragikus véget érjenek, mert szabad akaratukból adták át magukat a pokoli hatalmaknak, akikkel együtt a katolikus Egyház ellen szövetkeztek. Míg a sötétség tart, a földön semmit nem szabad tenni, csak imádkozni! Ezt a félelmetes büntetést követően láttam a nagy fénnyel ragyogó eget, amely bevilágította az egész földet, teljesen megújítva azt! Ekkor Szent Pétert láttam a földre jönni pápai pompával, nagyszámú angyal kíséretében, akik dicsérték Istent a maradék kicsiny nyájjal. Hálát adtak a szenteknek és apostoloknak, hogy megszabadították őket a pusztulástól, és hogy megvédték Jézus Krisztus egyházát a romlott világ hamis tanításaitól. Láttam Szent Pált is leereszkedni a földre, aki Isten parancsára leláncolta a démonokat, akiket Szent Péter elé hurcoltak. Ő megparancsolta az ördögöknek, hogy térjenek vissza a pokolba. Az Egyház ismét megújult, a szerzetesrendekkel együtt. Ily módon teljesedett be egyetlen pillanat alatt a Katolikus Anyaszentegyház nagyszerű diadala.”

(Prophecy of Ven. Elizabeth Canori-Mora (d. 1825) as recorded in Fr. Culleton's book The Prophets and Our Times 1941 A.D. Imprimatur)

(folyt.)

     Elizabet Canori-Mora Rómában, 1774. november 21-én született, egy módos gazdálkodó keresztény családban. Már a következő napon megkeresztelték a Maria Elisabetta Cecilia névre. Kiváló keresztény oktatásban részesült.

Habár tinédzserként szerette a finom ruhákat és a társasági életet, mégis egyre fokozottabban vonzotta őt az imádság. Igyekezett kis áldozatokat hozni a szegények megsegítésére.

Néhány éven belül a gazdasági helyzet megromlott, és a család fizetésképtelensége miatt, apja kénytelen volt a Spoleto-ban élő testvérétől segítséget kérni.

A nagybácsi gondoskodott is Elizabet és húga taníttatásáról. Így került először a római Szent Eufemia kollégiumba, majd a Cascia-i ágostonos nővérekhez Umbriába, oda ahol három évszázaddal korábban Szent Rita is élt. Itt 1788-ig tanult, és mély belső vallásos élet gyökerezett meg benne. Hirtelen azonban súlyosan megbetegedett, ezért a szülők úgy döntöttek, hogy hazaviszik.

Egészen 1795-ig a családjával élt. Bár a betegségét nem tudták semmivel gyógyítani, három év után épp oly hirtelenséggel meggyógyult. Közben gyönyörű, elegáns nővé érett, és megismerkedett egy fiatal ügyvéddel, Cristoforo Morá-val. A házasságkötésük átgondolt, érett döntés volt, és négy gyermekük született, akik közül kettő csecsemőként meghalt.

Időközben Cristoforo elkezdett hűtlenkedni, és igen durván bánt a családjával, emellett az anyagi gondoskodást is megvonta tőlük. Mégis a férj fizikai és lelki erőszakára Elizabet abszolút hűséggel válaszolt, és kétkezi munkával tartotta fenn a családot.

Sok időt fordított az imára, valamint a szegényekre és a betegekre. Otthona biztonságos menedékévé vált sokak számára, akik anyagi és szellemi segítségért fordultak hozzá. Életét, áldozatosságát, önmegtagadását felajánlotta Istennek az egyház békéjéért és a férje megtéréséért.

Elizabet belső fájdalma mély volt férje házasságtörésének kárhozatos bűne miatt, és lányait erősen a szentségi életre nevelte, hangsúlyozva, hogy Isten nem tesz kivételt senkivel sem, és ha valamilyen hivatást választanak esküvel, akkor az halálig szól!

(folyt.)

     Soubirous Marie-Bernard – vagy ahogy otthon hívták – Bernadett, első gyermekként született 1844-ben. Szülei molnárok voltak, nagy szegénységben éltek hat gyermekükkel. Bernadett gyakran volt beteg.
     Tizennégy éves volt, amikor 1858. február 11-én megjelent neki a Boldogságos Szűz a Gave folyó közelében, a Lourdes melletti Massabielle-barlangban. A Jelenés fokozottan fedte fel magát, majd felszólította, hogy kérését továbbítsa a plébánoshoz, miszerint építsen egy kápolnát az adott helyre.
A plébános természetesen fenntartásokkal fogadta Bernadett közléseit, és azt kérte a kislánytól, hogy kérdezze meg a Hölgy nevét és virágozzék ki a barlang vadrózsa bokra. Erre csak a 16. jelenés alkalmával, március 25-én kapott választ: "Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás" (a rózsabokor is virágba borult)!
     A Lourdes-i jelenések természetfelettiségét 1862-ben az illetékes Tarbes-i püspök, 1891-ben XIII. Leó pápa hivatalosan is elismerte.
     Soubirous Bernadette 1879-ben súlyos csontrákban szenvedve halt meg a Nevers-i Saint-Gilgard nővérek kolostorában.
     Teste nem látott romlást, ma is látható a Never-i rendház kápolnájában. 1925-ben boldoggá, 1933-ban szentté avatták. Lourdes ma a világ legnagyobb Mária-búcsújáró helye, ahol sok ember csodásan meggyógyul az itt fakadó víztől.

Kattints ide!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta!

Légy te az első!

 Kattints ide!

https://drive.google.com/file/d/1iV_VgP5DASkrJHUWI3e-I85avhFHRcLq/view

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta!

Légy te az első!

     Szent Balázs III-IV. századi örmény orvos, vértanú püspök. Orvosként a testi bajok gyógyítása mellett nagy gondot fordított a lelki sebek kezelésére is. Keresztény testvérei a püspökválasztás alkalmával ezért egy szívvel lelkük pásztorává választották. Így lett a kisázsiai Szebaszté püspöke, aki a keresztényüldöztetések idején egy hegyi barlangba húzódott, ahol vadállatok őrizték, melyek kezes báránnyá váltak szavára. Imádságos, csendes életet élt, tanította és gyógyította a hozzá érkezőket. Egy napon rémült anya kereste fel, mert fia a torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút, és a szálkát eltávolította a torkából.
     A Nagy Konstantin-féle keresztények iránti türelmi rendelet keleten még nem érvényesült és Konstantin császár társuralkodója, Licinius önkényesen túltette magát ezen és folytatta az üldözést. Még az elvonultságban élő Szent Balázs püspököt sem hagyta békén, akit az oroszlánokból, medvékből, farkasokból álló "testőrsége" sem menthette meg, mivel ő nem engedte harcolni őket. Börtönbe vetették, rabságát csodás gyógyulásokról szóló legendák övezik. Miután a súlyos kínzások hatására sem tagadta meg hitét, 316-ban lefejezték.
     A hozzá kötődő gyógyulásokról szóló történetek és legendák miatt lett Szent Balázs az orvosoknak, a kikiáltók, énekesek és a fúvós muzsikusoknak (blasen = fújni) a védőszentje. A 14 segítő szent közé tartozik: Ákos, Balázs, Borbála, Cirjék, Dénes, Egyed, Erazmus, Eustachius, György, Katalin, Margit, Kristóf, Pantaleon, Vitus.
     A nép már a VI. századtól különösen a torokbajok ellen védő szentként tiszteli, akkoriban a gyermekhalandóság okai közt élenjáró volt a torokgyík (diftéria) és így az anyák Szent Balázshoz fordultak. Balázs-napkor a templomba vitték a gyermeket, akinek a torkához a pap két keresztbe tett, vagy Y alakban hajlított és összekötött gyertyát tartott, miközben a Balázs-áldás szavait mondta. Ez volt a balázsolás, melyet az ünnepén és az azt követő vasárnap ad az Egyház, az előző nap, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján szentelt kétágú gyertyát tartva, e szavakkal:
     Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására mentsen és őrizzen meg téged az Úr a torokbajtól és minden bajtól. Az Atya, a Fiú + és a Szentlélek nevében. – Amen
     A Balázs-áldás egy szentelmény, melyet áldás formájában kaphatunk. Ennek során a Mindenható Isten oltalmát, segítségét kérjük, Szentjének közbenjárására. Az áldást végezheti püspök vagy pap.

Könyörgés Szent Balázs püspök közbenjárásáért:
     Istenünk, aki Szent Balázs püspököt oltalmazó segítségül adtad népednek, kérünk, közbenjárására engedd, hogy földi életünkhöz egészséget és békét, örök életünkhöz pedig irgalmat nyerjünk Tőled!
Krisztus Urunk különféle adományokkal segíti Egyházát, hogy a természetfölötti hit megnövekedjék bennünk. Ajándékai áradását kérjük közös imával:
1. Adj, Urunk, új szenteket korunknak, akik közvetítik hozzánk irgalmas jóságodat.
2. Add meg, Urunk, a gyógyulás ajándékát a testi betegségben sínylődőknek.
3. Add, hogy a lélek egészségét is károsodás és törés nélkül őrizzük.
4. Add meg a hősiesség ajándékát, hogy a szent vértanúk nyomát követhessük.
5. Add, Urunk, hogy a szentek és vértanúk között kapjunk helyet az ítélet napján.
Urunk, Jézus Krisztus! Te megígérted, hogy a Benned hívőket jelek és csodák kísérik. Kérünk, Szent Balázs közbenjárására engedd megéreznünk ajándékozó jóságodat, és erősítsd testi-lelki egészségünket. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen.

Felhasznált források:
http://szentlaszlo.dnyem.hu/?q=node/410
http://www.domsopron.hu/cikkek/szent-balazs-puspok-unnepe
http://www.katolikus.hu/szentek/szent23.html
http://www.hittansuli.hu/dokumentumok/tanuloknak/szent-balazs-puspok-es-vertanu

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta! Légy te az első!

Kattints ide!

https://drive.google.com/file/d/1b0LGqC1BPfWc5yUc4K-bdmX_hjZtHI0u/view

http://szeretetlang.hu/?old=program&id=149

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta! Légy te az első!

http://szeretetlang.hu/?old=program&id=149

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta! Légy te az első!

http://szeretetlang.hu/?old=program&id=149

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta!

Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta!

Légy te az első!

Egy ünnep jelentősége

     Közeledik február másodika, Gyertyaszentelő Boldogasszony, mely a Szeretetláng lelkiségének is az ünnepe! Sokan, akik nem értik ezen világraszóló üzenet jelentőségét, csak csodálkoznak, hogy miért kap e tényező külön hangsúlyt?

E blogom címe – amiként egyik könyvemé is –, a „Hajnal Szép Sugara”, mely elnevezéssel mutatkozott be a Szent Szűz Erzsébet asszony tanúsága szerint. – És?? – kérdezhetik az értetlenkedők!

Nos, ez van jövendölve, az Énekek Énekében is: „Ki az, ki eljön, mint a hajnal pírja”. (6,9), mely mondatot Montforti Grignon Szent Lajos magyaráz meg, a Tökéletes Mária-tisztelet c. művében: „Szűz Mária a hajnalpír s általa kell, hogy kinyilváníttassék Jézus Krisztus. (vö TMT 50/c) Az Úr első eljövetelében Máriát kevéssé ismerték, de a második eljövetelben Őt kell megismerni. Ugyanis az üdvözítés csodálatos rendje azt kívánta, hogy az első elővételben rejtve maradjon, hogy így egyedül Fiát, Jézus Krisztust ismerjék, de a második eljövetelben Őt fogja Isten kinyilatkoztatni.” (vö TMT 1)

Az Úr szavai a Szeretetláng Lelki Naplóban: Az Ő (Szűzanya) közbenjáró nagy hatalma az, amellyel kieszközölte Tőlem a családok részére ezt a nagy kegyelmi áradatot, melyet most készül a földre árasztani. Ahogy Ő is mondja, ilyen még nem volt, mióta az Ige Testté lett. (…) Szívről-szívre járva kezetekbe adja Szívének Szeretetlángját, mely a családokban uralkodni akaró sátánt a ti áldozatos imáitok által megvakítja.” (III/140) A Szűzanya meg is erősíti egy válaszában: „Szívem Szeretetlángja, maga Jézus Krisztus!” (I/107)

Ebből következően – kedves Olvasóim –, a Szeretetláng nem egyszerűen Mária-tisztelet, nem egy újabb ájtatossági forma, hanem az Istentől való kegyelemkérés Mária Szívén keresztül való esdeklése, a kegyelem-áradás szívről-szívre való módozata, az engesztelés hatékony eszköze és lehetősége (lásd: I/84; II/18; 93; III/129; III/ 140)! És hozzá teszem, hogy az emberiség Reménysége!

– Miért? – Mert a Szűzanya ígérete Szent Fiával egybehangzóan: „a sátán megvakítása”, az „egyetlen lélek se kárhozzon el”, „ez olyan lesz, mint az első Pünkösd” és „megújul a föld színe”! Ezért imádkozzuk a Szeretetláng fohászban: „Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre”!

És Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, a Szűzanyának szentelt templomokban, az ígéret szerinti „Láng-átadás” van: „Vedd e lángot! Ez Szívem Szeretetlángja. Gyújtsd meg nála a tiédet és add tovább!” (I/38)

Ezt a szentelt gyertyát vigyük haza, és ez előtt imádkozzunk, hogy a „kegyelmi hatás” kiáradjon családunkra!

(a szerk.)

A szenvedésről, melyet a gonosz akarat okoz ebben az életben

     Mennyit gyötrődik a fösvény, aki fösvénységében a lehető legkisebbre szűkíti összes igényeit! Mennyit kínlódik az irigy, aki mindig rágódik szívében és nem tud örülni a felebarátja javának!
     Mindezekből a dolgokból, melyeket érzéki módon szeretnek a bűnösök, rendetlen félelmek közepette sok szenvedést merítenek. Megragadták az ördög keresztjét, a pokol zálogát ízlelik már ebben az életben és úgy élnek, mint a sok betegségtől szenvedők; s ha nem javulnak meg, a végén az örök halált kapják.
     Az ilyeneket megsebzik a szorongatások tövisei, mivel rendetlen akaratuk által gyötrik magukat. A szív és a test keresztjét hordozzák, de lelkük és testük minden érdem nélkül megy át a szenvedéseken és gyötrelmeken, mert nem türelemmel, hanem türelmetlenül viselik az élet fáradalmait amiatt, hogy rendetlen szeretettel szerezték meg és birtokolják a világ élvezeteit és aranyát. Így meg vannak fosztva a kegyelemtől és a szeretet érzületétől. Olyanok lettek, mint a halál fája, ezért minden cselekedetük halott. Szenvedéseikkel a folyóban járnak és elmerülnek benne; halott vízhez jutnak és átlépvén az ördög kapuját az örök kárhozatot kapják.
     Íme, láttad, hogyan csalják meg magukat és mennyi szenvedéssel mennek a pokolba azáltal, hogy az ördög vértanúivá teszik magukat. És mi az, ami elvakítja őket? Az önszeretet felhője, amely a hit világosságának pupillájára ereszkedett.
     Láttad azt is, hogy a világ szorongatásai, bárhonnan is érkezzenek, testileg ártanak szolgáimnak, akiket üldöz a világ, de lelkileg nem, mert hasonlóvá váltak akaratomhoz és ezért örülnek annak, ha szenvedhetnek értem.
     A világ szolgái ellenben csapásokat szenvednek belül és kívül egyaránt; belül különleges módon sújtja őket a félelem, hogy elveszítik amijük van, valamint a vágy azután, ami nem lehet az övék. Értsd meg tehát, hogy ugyanabban az életben mennyivel jobb részük van az igazaknak, mint a bűnösöknek. Így teljesen láttad útjukat és útjuk végét.