TEMESVÁRI PELBÁRT hitszónok (1435-1504)
Gyermekkorát nem ismerjük. Első adat róla a krakkói egyetem évkönyvében található. Ide 1458-ban iratkozott be. Hat év múlva fejezte be tanulmányait mint teológiai doktor és 1471-ben belépett a Ferenc-rendbe, az obszervánsok közé.
Hamarosan nagyhírű hitszónok lett. Legismertebb művét Szűz Máriáról írta: (Stellarium). Ennek előzménye, hogy Plebárt 1480 táján, amikor az országban pestisjárvány dúlt, maga is megbetegedett és vallomása szerint a Boldogságos Szűz közbenjárása mentette meg a haláltól. Ezért írta meg hálából művét. A Stellarium Szűz Mária kiválóságainak és erényeinek magasztalása. A cím jelentése utal a 12 csillagból álló koszorúra (Jel 12), melyet összekapcsol a főpap melldíszének 12 drágakövével. Ezeket jelképesen magyarázza.
1483-tól Budán és Esztergomban tanította a szerzetes kispapokat a teológiára. Később elöljárói parancsára megírta a három részből álló nagy beszédgyűjteményét, a Pomeriumot. Ebben szentekről, ünnepekről és nagyböjt napjairól közöl szentbeszédeket, ill. vázlatokat. Tanári munkájának gyümölcse a zsoltárokat és énekeket magyarázó Expositio és a hitigazságokkal foglalkozó Aureum rosarium. Kéziratait 1495 után Hagenauba vitték és sokszor kiadták. Mélyen hívő és nagy olvasottságú író volt. Nem törekedett eredetiségre, hanem alaposan ismerve az egyházi irodalmat, idézetekkel bizonyított és tanított. Beszédeiben az életből vett képekkel szemléltetett s a királyi udvar közvetlen közelében is (Mátyás reneszánsz kora) bátran ostorozta az erkölcsi visszaéléseket. Mûvei, példaadó szerzetesi élete miatt a boldogoknak kijáró tisztelet övezte
évszázadokon át.
Temesvári Pelbárt tanítása a haragos fejedelmekről.
A régiek a harag bűnét Mars képében festették meg: Kocsin ült egy örjöngő emberalak, ostort tartott kezében és előtte egy farkas állt. Mindez azt jelképezte, hogy a harag eszelős fúria, másodszor, hogy állhatatlan és rövid életû, harmadszor, hogy bosszúálló, ezért tart ostort a kezében. Negyedszer azért festettek farkast vele szemben, mert ahogyan a farkas szétszaggatja a juhokat, úgy marcangolják és pusztítják a haragos fejedelmek is a szegényeket.
Imádság:
Istenünk, Pelbárt szolgád igehirdetésével és írásaival Egyházad javát szolgálta. Segíts bennünket is, hogy képességeinket Isten dicsőségére és embertársaink javára kamatoztassuk. A mi Urunk Jézus Krisztus által.
(Részlet Kovács Antal Kalliszt OFM : Ferences szentek és boldogok az év minden napjara c. könyvéből)


Miért kell ünnepelnünk? Miért kell a nemzeti ünnep? Azért, hogy legyen bennünk haza és nemzet iránti szeretet. Mert, ha nincs, akkor egy területen élő lakosság vagyunk csupán. És ezt látjuk az elmúlt időkben. Haza- és nemzetszeretet híján eltékozolták a közvagyont, eladósítottak évtizedekre bennünket, nincs közbiztonság, külföldiek érdekeit képviselték a magyar néppel szemben. És nagyon könnyen megtörténhet, hogy a földet is eladták volna az ivóvízzel együtt a lábunk alól. Akikben van hazaszeretet és nemzet iránti szeretet, azok a negyedik parancsot kitágítva – hiszen az hozzákapcsolható –, szeretik azokat, akiket összefűznek nem csak a vérségi, a kulturális szálak, a közös múlt, a közös ihlet, az értékek, a közös szentek és az együvé tartozásnak az érzése. Amikor Jézus nyilvános működését tartotta még e fajta nemzetekről nem lehetett beszélni, mint manapság, de tudjuk, hogy megsiratta hazáját, Jeruzsálemet. Hányszor akarta összegyűjteni fiait?! Szerette honfitársait. Pál apostol úgy szintén ilyet mond, hogy még vállalnám a kárhozatot is, csakhogy népem üdvözüljön.
Amikor Pongrátz Gergely létrehozta az 56-os kápolnát és mellette a múzeumot, akkor kértem őt és meg is tette, hogy ne csak a mártírok, hanem Kapisztrán Szent János emlékére is legyen fölszentelve a kápolna. És így is tettük Gyulai püspök úrral. S ott van mellette az az egyetlen múzeum, ami úgy összefogja az ötvenhatos múlt emlékét, amely nem kapott helyet Budapesten. S kérte a Corvin-közi harcos, parancsnok, írjak valamit az emlékkönyvbe. S beírtam én ezt a nagyon kedves mondatot, amit többször írtam már: „A múlt erős gyökér! Jelen és jövő belőle él." 1956 forradalma és szabadságharca ilyen gyökér számunkra. Nem szabad, hogy emléke kivesszen, jó és szép céljaiért, a nemzet fölvirágoztatásáért nekünk is fáradni kell. Keresztény emberként, helytállással és imádsággal. Hiszen ezt tesszük a mai napon is, amikor nemzeti imádságunkkal kérjük a mennyei Atyát: Isten, áldd meg a magyart! Ámen. 

Mert nem forradalomként indult, hanem békés tüntetésként, amikor a nép már megelégelte az elnyomatást. S a fiatalok, akik nem hallottak szinte hazaszeretetről, Istenről az iskolában, s az egyetemisták, azok kezdték el.
S a békés tüntetésbe a parlamentnél belé lövettek. Keresztapám ott volt, mesélte: százával hulltak el az emberek. Azt a létszámot senki sem tudja. Patakokban folyt a vér, amikor rálőttek a parlament előtt lévő tömegre.
Ekkor kezdődött a fegyveres harc. Mert már tűrhetetlenné vált az állapot. Az önvédelmet még a katolikus erkölcstan is megengedi. S ami döbbenet volt, nem a reform-kommunisták, hanem fiatal gyerekek, munkások, egyszerű emberek vívták meg a harcot. Barikádokon és az utcákon. S a nagy orosz medvét, ha nem jön a külföldi segítség, a közömbösség, akkor ki lehetett volna űzni. Csakhogy elárult bennünket Nyugat, kettős játékot játszott, befogadta Mindszenty bíborost , de ugyanakkor megüzenték Moszkvába: Magyarország nem tartozik az Egyesült Államok szövetségesei közé, azaz bármit lehet vele csinálni. S jött a több mint kétszázezer orosz katona a négyezer tankjával s a magyar muszkavezetőkkel. Ma hallunk ilyeneket: nem lehet kisajátítani a forradalmat! A barikád mindkét oldalán lévőket egyaránt mártírnak kell tekinteni. Hát ez a legrosszabb. Azoknak is annyit jelent a forradalom, akiknek apját fölakasztották, összeverték, vagy testvérét, vagy a családtagjait, vagy azokét, akik ÁVÓ-sok voltak?
Mindenható szent és igaz Isten, Akié minden dicsőség a mennyben és a földön, előtted állunk meg és adunk hálát, hogy adtál hősöket e népnek, akik a magyar nemzet fiaiként lettek hősökké, akik megértették az idők szavát, akiket magával ragadott a szabadság vágya, akiknél fontosabb lett a haza ügye, mint egyéni érdekeik. Köszönjük mindazokat, akiket 1956-ban magával ragadott a tenni akarás és azokat is, akiket magával sodort a honszeretet és az erkölcsi tisztaság nagyszerűsége. Köszönjük Istenünk azoknak példáját, akik egy tisztább és jobb életért készek voltak halni is. Nem a meghalás teszi hőssé az embert, hanem az, hogy önmagán túl látva egy eszméért, a nemzeti közösségért, az igazságért, a szebb jövőért semmi sem drága, még az élete sem. Mély tisztelettel emlékezzünk 1956 hőseire. A csodára, amikor az elnyomott és lefojtott érzések és gondolatok a szív legmélyéről megtisztulva törtek elő. Légy áldott Istenünk, a forradalmi napok ragyogó és örömteli tekintetű embereikért, akik az igazság, az erkölcsi tartás tiszta örömét hordozták, akik fegyverrel vagy fegyver nélkül a boldog jövő letéteményeseiként erősítették egymást.


Az alábbi 30 pontból 28, a Timóteus Társaság: Fiatalok az élet küszöbén II. (FÉK) c. kötetének 125-126. oldalán olvasható. Érveiből a nem hívő fiatalok is megsejthetik, hogy a tisztaság "parancsa" nem ésszerűtlen és nem "ránk erőltetett egyházi szabályozás', hanem minket védő, a hosszútávú párkapcsolat teljességére vezető segítség. A listát csekély változtatással és két pontnyi kiegészítéssel adom közre. Köszönet a netes
A japán kislány nem sokat köntörfalazott „én olyat soha!” – válaszolta öntudatosan. „De mégis miért? Mondj valami indokot!” – nyaggatta a páter. „Tudja atya, az úgy van, hogy én egy nagy telefonközpontban dolgozom, ahol rajtam kívül még vagy 800 lány dolgozik. Együtt ebédelünk egy nagy közös menzán és ott aztán hallom ezt eleget, mert a téma 80 %-ban ilyen pasi-ügyekről szól. Hát, nekem teljesen világos, hogy az elsietett kapcsolatokból annyi kalamajka, annyi lelki fájdalom származik, hogy én olyat semmi esetre sem akarok magamnak…” „Na jó, ezt most csak úgy általában mondod – elégedetlenkedett az atya – de most mondj valami személyesebbet is! Te miért gondolkodsz így?” „Tudja, atya – folytatta a lány –, ha egészen személyes akarnék lenni, akkor azt mondanám: ha én kérném, az azért volna, hogy magamhoz kössem, ha pedig ő kérné – és én beleegyeznék –, az meg azért volna, mert nem akarom elveszíteni őt. Márpedig én SZABADON akarok rá igent mondani. De tetszik tudni.., hogyha a testiség kerül nagyon előtérbe, akkor már ‘test hívja a testet’, és a szabadsági fok erősen csökken. Ismerőseim mondják ugyan, hogy 'ki kell próbálni előtte, nehogy ne legyünk egymáshoz illőek vagy még az is lehet, hogy impotens…' De, hogy ez nem így van, azt megérzi az embert! Nos, ha én mellette döntök, akkor olyannak akarom szeretni, amilyen: még ha netán impotens, akkor is – de ezt SZABADON akarom eldönteni!” 
Az Out of the Darkness (A sötétségből) című filmben négy ember története szövődik össze. 





A természettudomány a létező anyagi világra vonatkozóan az egzakt, a feltárt igazságok teljességének pontos képviselete. Az igazság képviseletének ilyen kötelezettsége miatt egy hívő természettudományos ember számára, aki aggódik a magyarság, az emberiség bajbajutottsága, gyermekeink, unokáink jövője miatt, kötelező felemelni a szavát, amikor az élet záloga, az igazság ellen tesznek, amikor igazságok tárát, legyen az akár csak a szavakban kinyilatkoztatott igazságok tára – a Szentírás –, megcsonkítják. Különösen, amikor az egyedüli igaz éltetőnek, Jézus Krisztusnak a szavait, parancsait- a legfontosabb parancsait, intelmeit- hagyják el, vagy elferdítik és közben, megtévesztően, a fiatalokat megrontóan, Krisztus követőinek, keresztényeknek, vagy keresztyéneknek hirdetik magukat.
A kezdetektől- az ősegyházban- az apostolok és utána azok, akiket kézrátétellel erre felszenteltek, az összejöveteleiken, sokszor titokban, a Szentlélek erejével a kenyeret és a bort a mennybe felment Jézus Krisztus testévé és vérévé változtatták át. Az Átváltoztatott Kenyeret, az Oltáriszentséget az összejöveteleiken nem fogyasztották el teljesen, hanem féltve őrizték, hogy alkalmas időben elvigyék a börtönbe zárt, megkínzott, beteg testvéreiknek a gyógyításukra, gyógyulásukra, megerősítésükre. Tehát a kezdetektől, Krisztus mennybe menetelét követő első Pünkösdtől, az apostolok igehirdetésének kezdetétől, azokat akik Krisztus követői, megvallói lettek keresztényeknek, Krisztus Testét, a testévé Átváltoztatott Kenyeret evőknek és Krisztus Vérét, a vérévé Átváltoztatott Bort ivóknak nevezték. Így a kezdetektől és az idők végezetéig Krisztus követői, a keresztények legpontosabb, legegyértelműbb meghatározása, definiciója: „titokzatosan Krisztus testévé Átváltoztatott Kenyeret evők és a vérévé Átváltoztatott Bort ivók közössége”.
Az elhibázott zsinati állásfoglalás helyett inkább a baj lényegét, a bajból való egyedüli kimenekülést szem előtt tartva és az igazi ökumenét, az egységet keresve, az utolsó szavai: „s íme én veletek vagyok a világ végezetéig” miatt megalapozottan reménykedve, sürgetően be kell látnunk , hogy a gyógyításhoz, az új világrend, a „gyógyítás világrend” megvalósításához szükséges erőt, energiát kizárólag Krisztusban, az Ő testévé Átváltoztatott Kenyérben és a vérévé Átváltoztatott Borban találhatjuk meg.
Isten-volta rejtve volt a keresztfán
Boldog John Henry Newman bíboros Apologia pro vita sua c. műve (magyarul: Európa Könyvkiadó, Bp. 2002).
Ha soraim bárkiben, reformátusban vagy katolikusban gyűlöletet keltenek, tudja meg, hogy nem értette meg, amit írtam. Nem végeláthatatlan indulatoktól parázsló vitát nyitottam, hanem szeretetben, ahogy tőlem tellett, szóltam.
A negyedik kín -- a tűz, amely átjárja a lelket anélkül, hogy elpusztítaná. E szörnyű szenvedés tisztán lelki tűz, amit Isten haragja gyújtott lángra. Az ötödik -- az állandó sötétség és az iszonyú, fullasztó szag. Bár sötét van, az ördögök és az elkárhozott lelkek kölcsönösen látják egymást, látják mások és a maguk gonoszságát. A hatodik fajta szenvedés -- a sátán szüntelen társasága, a hetedik -- a szörnyű kétségbeesés, a gyűlölet Isten ellen, istenkáromlások, átkok, gyalázkodások. Ezek azok a fájdalmak, melyeket az összes kárhozott lélek közösen szenved. De ezzel nincs vége. Különleges lelki fájdalmak is léteznek, nevezetesen az érzékek kínjai. Amivel az egyes lelkek vétkeztek, az által szenvednek leírhatatlanul irtózatos módon. Rettenetes barlangjai és mélységei vannak a gyötrelemnek, ahol az egyik fájdalom különbözik a másiktól.
Látva ezeket a szörnyű gyötrelmeket, meghaltam volna, ha Isten mindenhatósága nem tart fenn. A bűnösöknek tudniuk kell, hogy az egész örökkévalóságon át az által az érzékük által fognak gyötrődni, amellyel vétkeztek. Isten parancsára írok ezekről a dolgokról, hogy egyetlen lélek se mentegethesse magát azzal, hogy nincs pokol, és nem volt ott senki, nem lehet tudni, mi van ott. 
Rémséges állapotban láttam, lángok közt, fájdalmasan eltorzult arccal. Rövid ideig láttam, aztán eltűnt. Borzalom járta át a lelkemet, mert nem tudtam, hol szenvedhet, a tisztítótűzben-e, vagy a pokolban, mégis megdupláztam imáimat érte. A következő éjjel újra eljött, de még rémesebb állapotban láttam, még szörnyűbb lángok közt, kétségbeesett arccal. Csodálkoztam, hogy az érte mondott imám ellenére az állapota még szörnyűbb, s megkérdeztem: ,,Semmit sem segítettek rajtad imáim?'' -- Azt válaszolta, hogy semmit sem segítettek, és nem is fognak segíteni. -- Tovább kérdeztem: ,,S az egész Kongregáció érted mondott imái sem segítettek?'' Azt válaszolta, hogy nem. ,,Ezek az imák más lelkek javára szolgáltak.''
Egy nebraskai protestáns lelkész fia, Colton Burpo műtétje után megdöbbentő halálközeli élményekről számolt be, többek közt arról, hogy van a mennyországban egy nővére – akinek létezéséről nem tudhatott.
Marisa Lobo keresztény pszichológusnak nevezte magát blogján és Twitter-profilján. Ezzel szakmai működési engedélyének visszavonását kockáztatja, mivel az országos pszichológiai szövetség (CFP) etikai kódexe szerint hite megnevezésével „befolyásolhatja a pácienseket”. A szervezet szigorúságának valószínűleg az az oka, hogy Lobo a homoszexualitás gyógyításával foglalkozik. 









nem hivatalos fordítás.)












A Szűzanya apostolai
Hasonlatként (v. azonosságként) említhetjük a visitació evangéliumi eseményét, amikor „Erzsébet hallván Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel.” (Lk 1,41) Ez esetben tehát a Szűzanyából egy kegyelmi kiáradás történt, átsugárzott a „kegyelmi hatás”: Maga az üdvözítő Jézus!
Furcsán hangzik, de a Szeretetláng, nem egy lelkiség! Elsősorban, üdvtörténeti és jelentőségét tekintve nem az! Lásd: "Ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett!" (I/84; II/18.93; III/129; III/140)
Ha az elmúlt 180 év hiteles Mária-jelenései sorában szemléljük a Szeretetláng üzenetét, igazolódik Montforti Grignon Szent Lajos „végső időkre” (2Tim 1-5) vonatkozó próféciája: „Mivel Szűz Mária a hajnalpír, (…) kell, hogy (…) általa megismertessék és kinyilváníttassék Jézus Krisztus.” (vö Tökéletes Mária-tisztelet, 50/c).jpg)
De van az „Üdvözlégy”-nek egy másik magyar sajátsága is, amely mostanáig szerencsére megmaradt. Az imádság könyörgő részét egyedü a magyarban kezdjük így: „Asszonyunk Szűz Mária …”, mert a latinban és más nyelveken „Szent Máriát” mondanak (Sancta Maria, Heilige Maria, Sainte Marie, Saint Mary stb). A magyar nyelv finom kifejező, megkülönböztető képességének birtokában, a rokon jelentésű kegyelem és a malaszt szavak közül ezért méltó és igazságos tudatosan a malaszt kifejezést választanunk legalább akkor, amikor az asszonyok közül a legkülönbet köszöntjuk az angyal szavaival!

Alap problémám az, hogy ezer évvel ezelőtti írásbeli feljegyzések alapján egyre csak azt kívánják bizonyítani (pl. Ó-magyar Mária-siralom; Halotti beszéd; Tihanyi alapítólevél), hogy bizony a magyar nyelv igen kezdetleges volt és az idők során számtalan szót és kifejezést vett át a környező népektől! Véleményezésem tehát a következő:
Mert bizony a Miatyánkban újabban elhangzó "aki a mennyekben vagy" sokkal pontatlanabb, mint az "AKI VAGY a mennyekben"! Az előbbi (az újított) ugyanis helymeghatározós szerkezet, miszerint nem egy "másik atyáról" beszélünk, hanem arról aki a mennyekben van (lásd: dualista eretnekség)! Az őseredeti biblikusabb "vagyok aki VAN" (az Örökké Létező), kései fordításban: "vagyok aki vagyok"! (Kiv 3,14)
Tudod, olyan a Föld most, mint vihar előtt a természet és olyan, mint a tűzhányó, amely ha kirobban, pokoli füstjével, visszahulló lávájával fojtogat, öl, vakít, rengésével romba dönt maga körül mindent. Ez most a Föld borzalmas helyzete. Forr a gyűlölet krátere, gyilkos, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket. De Én, a Hajnal Szép Sugara megvakítom a sátánt, (megszabadítom e) gyűlölettől elhomályosuló, kénes, bűzös lávájától megfertőzött világot.« (II/100)
»Kislányom! Lelked nagy vágyát és részvétét, melyet a szenvedők iránt érzel, megjutalmazom. Eddig 3 Üdvözlégyet mondtál tiszteletemre egy lélek kiszabadulásáért. Most, hogy vágyad csillapodjon, tíz lélek fog ezentúl kiszabadulni. (II/116) A halottak hónapjában (november) pedig egy-egy Üdvözlégy elimádkozása által a lelkek tömegesen szabadulnak ki a tisztítótűzből.« (vö II/15-16)
»A nehéz idők elérkezése előtt készüljetek fel újra erős elhatározással arra a hivatásra, amelyre meghívtalak. Ne unott, közömbös tétlenségben éljetek. Mert most készül a nagy vihar, melynek sodra elviszi a tétlenségben elmerülő közömbösöket. Árral szemben csak az igazán elhivatott lelkek maradnak meg. A nagy veszély, melyet felétek indít a sátáni hatalom, az Én kezem felemelése által indul el. Adjátok tovább figyelmeztető szavaimat, jusson el minden papi lélekhez. Rázzon fel benneteket előre figyelmeztető szavam és szigorú kérésem.« (III/159-160)
ÖNFELAJÁNLÁS
Uram, irgalmazz nekünk! (− A hívek megismétlik!).jpg)
A keresztre:





1) Ez éppen olyan beszéd, mintha valaki azt mondaná: én jó hazafi vagyok, de nem tartom magam a hazafiság gyakorlatához, az állami törvényekhez, a honpolgári kötelességteljesítésekhez. Adót nem fizetek, a honvédelem elől kibújok, a közjót nem szolgálom. Micsoda "hazafiság" lenne ez? Ugyanígy hamis és élettelen az a "vallásosság", amely lelkében meghajol ugyan a világ Alkotója előtt, de annak mégoly hiteles kinyilatkoztatásait, parancsait és rendelkezéseit megvetéssel hárítja el magától s a gyakorlati életben nem juttatja azokat kifejezésre. Olyan volna ez, mintha egy fiú azt mondaná az apjának: "Én elismerlek téged apámnak, s hajlandó vagyok lélekben meg is hajolni előtted, de semmit sem teszek meg abból, amit kérsz és kifelé sem mutatok semmiféle tiszteletet irántad! Az ilyen tisztelet, az ilyen vallásosság üres szóbeszéd és képmutatás.
2) Valójában hitetlenség nincs! Mert ha vallástalan valaki, akkor neki tulajdonképpen ez a hite, és ehhez így-úgy tartja is magát! Sajnos, fiataljaink ma mindent megkapnak szüleiktől, csak a hitet nem! Ezért a destruktív és okkultista szekták terjedésének oka a hittani alaptudás hiánya és az ifjúkori kíváncsiság. Az ezotéria nem vallás, csak az összezavarás eszköze. Sajnos a média egyre fokozza az érdeklődést a mágikus és fantasztikus fikciók iránt, melyek hamis vágyakat keltve, lassan megmételyezik a lelkeket. Az erre való hajlamot, idejekorán előkészítik a mágikus „gyermekmesék”, az erkölcsromboló filmek, az ezoterikus olvasmányok s a szekták alattomos propagandái. Az embernek szabad akarata van - ettől ember! Dönthet tehát a meggyőződései és a vallási hovatartozás felett is, ámde egy értelmes ember miért tekintene más vallások felé? Hiszen Isten egyedül Jézus Krisztust igazolta, senki mást! Sok vallás létezik, de csak egynél van Örömhír!

Pater Fuentes 1957. december 26-i interjújában a Fatima-i Lucia nővértől a következő választ kapta a végső időkre vonatkozóan: