A Hajnal Szép Sugara

     Visszatérve a fatimai üzenetre. Lúcia nővérnek Jácintáról való visszaemlékezésében így ír: Mária Szeplőtelen Szívének fénye a lelkét egészen átvilágította. (Fatimáról beszél Lúcia nővér, III. Kiadás, 2002. 33.)
     Szeretetláng Naplóból: Oly leírhatatlan, eddig előttem ismeretlen, csodálatos szeretet áramlott át Jézusból a lelkembe, hogy remegtem. Ez a rendkívüli, csodálatos érzés hosszú időn át átjárta egész testemet és lelkemet. (I/45-46)
     Lúcia nővér: Jácinta, röviddel kórházba menetele előtt így szólt hozzám:
− Nem tart már sokáig és az égbe megyek. Te itt maradsz, hogy megmondjad az embereknek, Isten meg akarja alapítani a földön Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletét. Ha eljön az idő, hogy erről szólj, akkor mondd el mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek általa kell kérniök ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt égi Anyánk Szívét is tiszteljék. A békét égi Anyánktól kell kérni, mert Isten rábízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, amely a szívemben ég, amellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem! (127-128)
     Erzsébet asszony így ír: Mióta a szeretet tüze éget, nincs se éjjelem, se nappalom. Minden kevésnek látszik előttem, amit viszonzásul az Úrnak adhatok. (III/239)
     Lúcia nővér: Szeplőtelen Szívem lesz menedéked és Istenhez vezető utad. Abban a pillanatban, amikor ezeket a szavakat mondta, kitárta kezeit és másodszor árasztott el bennünket ennek a mérhetetlen fénynek visszfényével. (170) Mindez szívünkbe és lelkünk mélyére hatolt, és magában a jó Istenben láttuk magunkat, aki maga volt ez a fény, sokkal világosabban, mint amikor tükörbe tekintünk. (169)
     Erzsébet asszony: Mint titokzatos lángokat, eddig előttem ismeretlen fényben és színekben láttam most az Üdvözítő óhaját. Lelkem és ajkam tele van szünet nélkül az Ő végtelen jósága iránti hálával és szeretettel. Ó, irgalmas, ó, kegyelmes Jézusom, újra érzem, hogy az én szeretetem csak kis szikra, és ha Tőled nem kapna fényességet, csak kis szürke porszem lenne. (IV/9) Csak azt akarom, amit az Úr akar... (IV/4)
     Lúcia nővér: Égtünk abban a fényben, amely Isten, és mégsem égtünk el. Milyen is hát az Isten!?... Ezt nem lehet kimondani! (142)
     Szintén Lúcia példázza könyvében Ratzinger bíboros idézetét: Isten lángra lobbantó fény, de nem éget el. Ugyanezt tapasztalta Mózes, amikor látta Istent az égő csipkebokorban; Isten beszélt hozzá... Akik befogadják e jelenlétet a Magasságbeli lakóhelyévé, s ebből következően „égő csipkebokrává” válnak. (229)
     Szeretetláng Napló: (Jézus) „Azt amit tesztek, égjen mint az égő csipkebokor, mely ég, de el nem ég! Ilyen áldozat kell Nekem, melynek szeretettől égő tüze Hozzám ér!” (II/108-109).
     Hasonlóképp ír Szent Amadé püspök is, midőn a Szent Szűz Szívében égő isteni szeretet Tüzét szemléli: „Égtél, mint a csipkebokor, melyet egykor Mózes látott, égtél és meg nem égtél.”

A Szeretetláng üzenete 

     Kedves Hallgatóim! A Szeretetláng Mozgalom lelkiségi alapállása így határozható meg: A világ minden emberéért imádkozó Mária-tisztelő társaság, mely az Evangéliumon, az Egyház tanításán és Erzsébet asszony Lelki Naplója alapján áll, mindenkor szem előtt tartva az egyházi hierarchia útmutatását és döntését!
     Célja: a megváltás jézusi művének a Fatimai Szeplőtelen Szív szerint való segítése a lelki élet hagyományos eszközeivel; (áldozat, imádság, böjt, virrasztás, szentségimádás, szentmise, életfelajánlás, apostolkodás). Az áldozat egyik jellemző motivációja a tisztítótűzben szenvedő lelkek kimentése, a velük való együttműködés a családok és a papok megszentelődése, valamint az általános lélekmentés érdekében!
     Nos, többször említettem a fatimai engesztelés megvalósítását a Szeretetláng kegyelmi indíttatása által. Indokolt tehát, ha állításomat igazolni próbálom a két Mária-üzenet próféciáinak párhuzamaival.
Lúcia nővér visszaemlékezéseiben is számos példát olvashatunk ugyan arról a benső átalakulásról, amelyet már az emmauszi tanítványok is megtapasztaltak ,,lángolt a szívük” (ld. Lk 24,32). És itt nem a Szeretetláng szinonimája a lényeg, hanem az a fáradatlan többlet lelkesedés, amely azonos a Szűzanya Szeretetlángjának kegyelmi hatásával, melyről az elkövetkező részben még bővebben foglalkozom!

Nem kapkodni, hanem tudatosítani!

     A kamaszévek végére az agyban 10 milliárd neuron, idegsejt található. Ezek egymástól elszigetelten állnak, a kapcsolat egymás közt az ún. szinapszisokon keresztül valósul meg. Ezek a kapcsolatok azonban csak addig maradnak fenn, amíg ingerület megy át rajtuk. Amit nem használnak, az megszűnik ugyan, de minden ingerélmény elraktározódik, stabil kapcsolatot megtartva a neuronok közt. Ha egy adott élmény ismétlődik ez a kapcsolat egyre erősödik – olyannyira –, hogy egy idő után mindig az lesz az alapválasza az ismert helyzetre. (És itt a bökkenő!) Példaként felhozva, ez sajnos érvényes a fogamzásgátlás következetességére is! Aki tehát szexuális életet él, miközben nem akar gyermeket – még ha átmenetileg is –, később nagy eséllyel terméketlen is marad, hiszen agyi reakció-központját erre programozta! Hasonlóképp érvényes ez akár a dohányzásra is! Tekintve, hogy egy fiatal ember agya rendkívül képlékeny és fogékony, könnyebben alakulnak ki új szinapszisok az idegsejtek közt és létrejön a rögzült "szokás", ez persze lehet a jóravaló készségek indíttatása is (és ez a következetes nevelés lényege)! (A fenti képen az idegsejtek csodálatos mikrovilága, amely mégis meghatározója lehet akár az egész világ sorsának is!)

     Közbevetőleg: Hogy milyen nagyságrendet képvisel a szexuális aktusnak a szent mivolta – jól példázza –, hogy a Katolikus Egyház Katekizmusa szerint, a házasság nem a gyűrű felhúzásával, nem az aláírással és még csak nem is a Szentség felvételével valósul meg, hanem a gyermekáldást nem kizáró ELHÁLÁSSAL! (vö. A Kat. Egyház Katekizmusa 1625; 1627; 1640; 1652)

     De mit tehet az, aki számára már késői e poszt-sorozat igazságának felismerése? Merthogy, „négy dolgot, nem lehet visszavonni: Isten parancsait, a kimondott szót, az elhált kapcsolatot és az elmúlt időt.” (UH 768) – Nos, már említést nyert, hogy az agy képlékeny szerv és egész életünk során változik, így tehát a rossz beidegződéseket is meg lehet szüntetni, de csak tudva és akarva! Ne kedvetlenítsen el senkit a tradicionális kínai medicina álláspontja − miszerint −, ha valakit 10 év káros életmódja juttatott a megbetegedésbe, annak 10 év kell a kilábaláshoz is! A távolkeleti filozófiák ugyanis nem ismerik a Bűnbánat Szentségét, mely természetfeletti módon képes áthatni az ember személyiségét, a lelkét és gondolkodás módját!

     A teendő tehát először is: mélységes átgondolásban (bűnbánatban) tudatosítanunk kell a „mi a helyest” − és ez is rögzülni fog − nemcsak agyunkban, hanem a lelkünkben is, következésképpen a személyiségünk részévé válik. A megtérés, a szentgyónás valódi lelki gyógyulást eredményezhet, ezáltal az újjászületés esélye mindenki előtt nyitva áll!

     „Legcsodálatosabb az életben rátalálni arra az egyetlen igaz társra, akivel a kapcsolat az évek múlásával is mélyül, szépül és örömmel telik meg. A szerelemnek ez a bensősége két ember között a legbámulatosabb jelenség.” (UH 979) Ezt azonban érdemes kivárni!

(vége!) 

     »Az Üdvözlégybe és minden hozzám intézett fohászba foglaljátok bele a könyörgést: Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre.« (szóbeli feljegyzés és IV/36)
     Bár Erzsébet asszony szívén át felénk szétáradó 'égi láng' kegyelmi hatása már ma is érvényesül a világban. Meggyőződésem, hogy a Szeretetláng teljes kiáradása a Szeplőtelen Szív végső győzelmeként, mint Fatima Fénye fogja beragyogni a világot, melyben felismerjük az idők jeleit, üdvtörténetünk egyedülálló eseményeiként. Márpedig „az idők jeleit a hit fényében értelmezni azt jelenti, hogy fölismerjük az adott időben Krisztus jelenlétét” – írja Ratzinger bíboros.
     A Lelki Napló több helyen ilyen nagyságrendben említi a Szeretetláng kiáradását:
„Ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett!” (lásd: I/84; II/18; II/93; III/129; III/140)!

Ezt remélem magam is Boldog Newman bíborossal: „A mi földünk, amely minden tavasszal újra zsendül, egy napon a dicsőségnek és fénynek új világában újjá sarjad. Az lesz az örök tavasz. Megjön, bármennyire késsék is.”
Amiként ezt írja a Lelki Napló is Jézus szavaiként: „A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe és Anyám mosolya ragyogja be a világot". A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik. (II/93-94) Ezért mondjuk tehát a 7. zsoltárban: „Áraszd ránk Lelkedet Istenünk és újítsd meg a föld színét.”

Magyarok Nagyasszonya könyörögj érettünk
és áraszd szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

     A hitelesnek tekinthető források tanúbizonysága szerint december nyolcadikán a hajnali órákban ÁVH-s és szovjet egységek letartóztatták Gál Lajos és Viczián Lajos aknászt, munkástanácsi vezetőket. Ez váltotta ki azt a felháborodást a városban, ami a tragikus eseményekhez vezetett. A letartóztatások hírére még aznap 9 óra körül több ezer fős tüntetés kezdődött. Üveggyári, vasgyári munkások, bányászok és a hozzájuk csatlakozók, a salgótarjáni rendőrkapitányság valamint a megyei tanács elé vonultak és követelték a letartóztatottak szabadon bocsátását.

     A 2 szovjet harckocsi által védett rendőrkapitányság előtti téren a pufajkások csapdát állítottak: Darázs István százados a mellékutcákat lezáratta, miközben az egyik egysége megakadályozta, hogy a 2000-4000 fős tömeg távozzon a helyszínről. A megyei tanács épülete előtt 47 pufajkás volt tüzelőállásban. Az első lövések 11 óra 15 perc körül dördültek el a karhatalmisták, rendőrök, és szovjet katonák, valamint a Vörös Hadsereg jelenlévő két tankjának géppuskásai tüzelni kezdtek. A tömegben kitört a pánik, egyesek viszonozták a tüzet, de a többség futásnak eredt. A 8-10 percig tartó vérengzés során folyamatos sorozatokkal lőtték a menekülőket és az elesett sebesülteket is. Egy szemtanú szerint "vérző testekkel volt tele az utca".

A legyilkoltak számát minden kimutatásban elhazudták. Az akkori anyakönyvvezető nő 131 halottat jegyzett be és emiatt nyomban elbocsátották az állásából. Annyi sebesült volt, hogy a kórház udvarára hordták őket és hagyták meghalni. Az áldozatok közt olyanok is voltak, akiket a távolabbi utcákban ért az eltévedt lövedék. Az ezzel kapcsolatos jegyzőkönyveket titkosították, a tényfeltáró tanúságokat elhallgatták. Az utólagos név szerinti beazonosítások szerint csupán negyvenhat személy – 33 férfi, 11 nő és 2 fiúgyerek –, vesztette életét. A tényfelmérés azért jelent nehézséget, mert a környező kórházakban – hatósági parancsra –, szándékos eldátumozással és hamis diagnózissal állították ki a halál-. illetve a sebesülések okát. Ez utóbbi okirathamisítás is legalább 80-150 főt rejthet! 

     Volt egy salgótarjáni fiatal, Ravasz István az ELTÉ-n tanult. Amikor kitört a forradalom, édesanyja arra kérte, hogy utazzon haza Tarjánba, nehogy baja essék Pesten. Így is történt; december nyolcadikán szenet lapátolt szülei háza előtt amikor egy eltévedt golyó eltalálta, véget vetve az életének. 19 éves sem volt.

A Nógrád megyei kegyetlenkedéseknek, tömeggyilkosságoknak ezzel még nem volt vége. A pufajkások hivatalos akcióikon kívül is hajtottak végre szabad portyákat, pusztán személyes szadizmusuk kielégítése érdekében. Külön kell szólni azokról az esetekről, amikor a karhatalmistáknak határozott céljuk volt az ellenségnek tartott letartóztatottak meggyilkolása: 1956. december 13-án megkínozták, megölték, majd az Ipolyba lökték a salgótarjáni acélgyár nemzetőrségének két vezetőjét. Számos szemtanút a Szovjetunióba szállítottak. Az ÁVO pribékjei a mészárlást követő hetekben-hónapokban több szemtanút agyonvertek, hogy ne maradjanak hiteles tanúk, akik elmondanák, hogy mi történt 1956. október 8-án!

Az 1956-57-es sortüzeket – melyek száma több százra tehető –, az a "munkáshatalom" hajtotta végre, akik a nép és a munkások nevében irányították az országot és akik ma magas nyugdíjjal élik békés öregkorukat. A munkásmozgalom ezen élharcosainak utódai most a demokrácia és az "emberi jogok élharcosaivá" váltak, vadul tiltakozva minden olyan vélt és valós megnyilvánulás ellen, amely sérti az "egyenlő bánásmódot"! Isten irgalmazzon nekik!

A vértanúk emléke szívünkben él! Imádkozzunk lelki üdvükért s azért, hogy a Mennyből segítsék Édes Magyar hazánkat!

     Szűzanya: Legyetek áldozatosak, mert ezáltal sok-sok lélek fog csatlakozni Szeretetlángomhoz. Rajtatok múlik, segítsetek Nekem, hogy a Láng kigyúljon már! A magyar családok imádságos lélekkel könyörögjenek, hogy Szent Fiam büntető kezét közös erővel vissza tarthassuk! (I/92)
     A sátán megvakítását, az egész világ összefogó erejével fogjuk megvalósítani. Ne hátráltassátok, mert felelni kell a reátok bízott tengernyi lélekért. Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el. (vö III/130) Tehát sorakozzatok fel, mert az áldozat és ima erejében megtörik a pokoli gyűlölettől izzó láng. A gonoszok mindinkább vissza fognak szorulni, gyűlölettől izzó lángjuk kialszik, és Szeretetlángom fénye fogja betölteni a föld minden részét.” (III/204) (Alább: naplórészlet I/90)
»Imádkozzatok, virrasszatok, jöjjetek össze ketten-hárman és vegyétek fel a harcot a sötétség pusztító erejével. Ne tétlenkedjetek! Úgy tesztek, mintha nem volna Atyátok az égben, aki figyel reátok. Áldozataitokkal, melyek a tiszta szeretettől izzanak, perzseljétek fel a bűnt. Ne higgyétek, hogy ez lehetetlen! Csak bízzatok Bennem!« (I/90)
     Hasonló biztatást olvashatunk Szent Lukácsnál is: „Vessétek hát le a sötétség tetteit, és öltsétek fel a világosság fegyvereit.” (16,8) Merthogy – teszem hozzá ‒, küzdelem nélkül könnyen elveszhetünk!
     Az önmaga és embertársai üdvösségéért felelős ember tennivalóit világosabban már nem lehet megfogalmazni, mint ahogyan Jézus nyilatkozott: »Akarjatok részt venni az Én megváltó munkámban! Ez legyen életetek legfőbb célja, mely az egyetlen érték, amit Elém hozhattok. Ragadjatok meg minden alkalmat és módot a lelkek megmentésére! Ezért fáradozzatok!« (III/144) A Szeretetláng lelkiségnek ez a „mozgósítás” a célja! (vö JÜ. 176-177)

+! 

" Akarom az engesztelésnek ezt a szentélyét, mint az engesztelés évének maradandó emlékét..."                                               (Mindszenty József esztergomi érsek, 1947.) 

" Az engesztelő szándéknak a jeleként örömmel jelentem be, hogy megépítjük a Normafánál, a Szent Anna réten az Engesztelő Kápolnát..."                                                               (Erdő Péter esztergomi érsek, 2022.)

Ha idejekorán el nem rontanánk! (Na ez az, amit sehol nem fognak tanítani!)

     Beszédes tény, hogy amikor egy nő először létesít egy férfivel érzelemmentes alkalmi szexuális kapcsolatot, akkor csupán 11%-uk jut el a csúcsra. A második és harmadik ilyen alkalomkor ez 16%, míg a negyedik alkalmi együttléttől kezdve kúszik fel 34%-ra. Ugyanakkor a stabil kapcsolatban élő nők esetében ez az adat 68%, ahogy ez prof. Paula England-nek, a New York-i egyetem szocilógusának kutatásaiból kiderül.

     Az élet legintimebb történése a szexualitás, manapság mégis akarva-akaratlanul szembetaláljuk magunkat a testi érintkezés látványával. A könyvek, a filmek, a reklámok többsége mind azt sugallja, hogy az egyik legfőbb – könnyen elérhető – „élvezeti cikk” a nemi aktus. A valóság ezzel szemben az, hogy a nők többsége ritkán, vagy élete folyamán szinte soha sem talál örömet, felszabadulást a testi együttlétben! (vö. Patika Tükör − folyóirat, 2004.XII.évf.11) Ennek pedig oka van! Hogyan is?

     McIlhaney és Bush hangsúlyozzák, hogy az emberi agy legmagasabb régióiból származó döntéshozó képesség, el tudna vezetni mindenkit a legörömtelibb szexualitás megéléséhez – hacsak nem csúszna be valami „programozási hiba”, még a kamasz évekből! És ez lehet egyetlen elhamarkodott (pláne megismételt), ámde megfontolatlan 'esemény' következménye is, melynek esélyével valójában (sem akkor, sem utána), sem a fiatalok, sem a szülők nincsenek tisztában! Bizony sajnálatos, hogy az erre a veszélyre időben figyelmeztető személy, könnyen megkaphatja a "maradi" jelzőt! (Ezzel együtt, ha a figyelmeztetettet megkérdezzük 15 év után, már nagy eséllyel igazat ad nekünk!) De hát mindenki a maga életének és boldogságának a "kovácsa"! Áldozat nélkül nem csak üdvösség nincs, de kiegyensúlyozott földi boldogság sem! 

     Idézek egy hozzám intézett kérdésből: »Amit ön ír, a "végzetes", és a "súlyos bűn" kifejezéseivel, inkább reménytelenséget és kétségbeesést sugall, ami – mondhatni nem krisztusi!«                                                             – Nos végzetes, ha valaki ebben a helyzetben hal meg, vagyis élete végéig megmaradt ezzel a szerencsétlen bűnével (nem gyónta meg)! 

     A súlyos bűn kérdésére a Katolikus Katekizmus ezt válaszolja: »A paráználkodás egy szabad állapotú férfi és nő házasságon kívüli testi egyesülése. Súlyosan ellenkezik a személyek méltóságával és az emberi szexualitással, amely természete szerint a házastársak javára (...) rendeltetett. Ezenkívül súlyos botrány, amikor fiatalokat ront meg. (KEK 2353) ...A botrány súlyos bűn, ha cselekedettel vagy mulasztással mást szándékosan súlyos bűnbe visz. (KEK 2284)« Ámde korántsem reménytelen, mert Istennek semmi sem lehetetlen! Vagy saját maga lábal ki bűnbánattal, Szentgyónással és életváltással, vagy a társa imádkozza ki Istennél – akár évekig! Mindenesetre a "pik-pak" összejött bűnt, csak mélységes bűnbánattal, imával és szentségi élettel lehet helyrehozni, hiszen nem kevesebb, mint az örök üdvösség forog kockán! Aki a krisztusi tanítást komolyan veszi, annak illik ezen elgondolkozni!

A boldogító szex 8 feltétele: I. A kölcsönösség. II. A testi-lelki alkalmasság. III. A Házasság Szentségének oltalma. IV. Az egymás iránti felelősségtudat. V. A gyermekvállalás készsége. VI. Az egymásra figyelő türelem. VII. A méltó körülmények. VIII. A józan emberi ész. (UH 24)

(folyt. köv.)

     Hazánkban Erdő Péter bíboros érsek hagyta jóvá a Mozgalmat 2009. június 5-én, melyet másnap a X. Országos Szeretetláng Találkozón hirdetett ki. Részlet: „...Jelen soraimmal a krisztushívők jogi személyiséggel rendelkező egyházi magántársulásaként az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében megalapítom a Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja Mozgalom Társulást. Egyben jóváhagyom a főegyházmegye területére nézve is a társulás 2008. augusztus 15-én, a brazíliai Sao Paulóban elfogadott és 2008. december 11-én a mexikói Hermosillói Főegyházmegyében jóváhagyott szabályzatát. A társulás életére és munkájára Isten bőséges áldását kérem. Szolgáljon működésük hazánk lelki megújulására!” (494-1/09 sz. Jóváhagyási Dekrétum). ‒ eddig az idézet!
     2010-ben Nihil obstat- és Imprimaturral a Szent István Társulatnál megjelenhetett a teljes Lelki Napló kritikai kiadása.
     A Szeretetláng Mozgalom és Lelkiség, miként forrása a Lelki Napló méltán nyert egyházi jóváhagyást, mert tanítása és aktualitása szükségszerű és naprakész!
     Idézet a Lelki Naplóból, a Szűzanya szavai: "A Föld most (...) olyan, mint a tűzhányó, amely ha kirobban, pokoli füstjével, visszahulló lávájával fojtogat, öl, vakít.
Forr a gyűlölet krátere, gyilkos, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket. (...) Én, a Hajnal Szép Sugara megvakítom a sátánt, (…) (aki) még a választottak hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét (vö II/100), soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére. (I/58) Az induláshoz csodálatos erővel és kegyelmekkel árasztalak el /benneteket/ tömegesen és egyénenként is.
A felelősség nagy, de munkátok eredménye nem lesz meddő.
Az összefogó munkából egyetlen lélek se maradjon ki. Szeretetlángom szelíd fénye gyújtani, gyulladni fog az egész földkerekségen és a sátán megalázottan és tehetetlenül hatalmát veszti. Csak ezt a vajúdást ne akarjátok meghosszabbítani. (III/130) Ezt csak a tiszta, Istent szerető lelkek bölcsessége fogja fel.
Mert ők bírni fogják Istent és az Ő végtelen titkait. (III/203) Bármily nehézséggel kell is megküzdened, ne add fel a harcot. Szeretetlángom (által), melyet most bocsátok a Földre, a kegyelmi idők eddig még soha nem ismert idejét fogjátok élni. (II/107)

Mondom, ilyen még nem volt, ez a legnagyobb csodám, melyet most teszek veletek! (...) Szavaim tiszták és értelmesek, csak ti ki ne forgassátok, félre ne magyarázzátok. Mert nagy felelősséggel tartoztok ezért. Álljatok munkába, ne tétlenkedjetek! Én csodával határos módon segítek nektek, melyet érezni fogtok minduntalan. Bízzatok Bennem és cselekedjetek sürgősen!« (II/18)
Jézus: »Az Isten ügyét nem tudja semmi keresztülhúzni! Az igaz, hogy megváltó munkámhoz szükségem van a ti erőtökre is, hisz értetek kell megtennem. Egyet sem akarok elveszíteni közületek. A sátán olyan harcot indít az emberek felé, amilyen még nem volt soha.« (I/95) „Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. Cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. Bárcsak felérnétek óhajtásaitokkal az Örök Atyá-hoz, akkor az eredmény is bőséges lenne. (II/ 106) Bűnbánat! Bűnbánat! Bűnbánat!
Ezt kérem tőletek. Ez az a szó, mely felhallatszik Mennyei Atyám trónja elé, és ez az, amely visszatartja Atyám büntető kezét. (III/ 198) Ó, mily óriási hatalom a bűnbánat. Az Isten hatalmát, mellyel büntetni készül, te, ti lefegyverezhetitek. Büntetésre emelt kezeim a bűnbocsánatra készteted te és mindazok, akik mások helyett engesztelnek." (IV/11)

(Bal oldali kép, a szerkesztő könyve)

Agyunk ennél jóval komplikáltabb!

     Az előzőkben hivatkozott kutatások másik korszakalkotó felfedezése az, hogy a szeretetért és a szexualitásért felelős agyi területek más és más helyen helyezkednek el. És ez egyben választ ad arra a régi kérdésre, hogy létezhet-e barátság szexualitás nélkül? Igen létezhet!
     Ez a kutatási eredmény egyben cáfolata azoknak a gender-feminista elméleteknek is, amelyek szerint nem létezik szexualitásmentes emberi kapcsolat. Viszont ez a beteges elmélet azt is sugallja, hogy a szexuális kapcsolathoz nem szükségesek az érzelmek! Nyilvánvaló, hogy ilyen is létezhet, ámde súlyos következményekkel! Aki ugyanis folyamatosan kizárja az érzelmeket a szexualitásából annak az agya egy idő után ehhez a normához alkalmazkodik és agyában szerkezeti változások lépnek fel. Ebbe a torzult normába aztán igen nehéz visszacsempészni az érzelmet, a gyengédséget és az intimitást − és bizony − ez a prostituáltak tragédiája! Eredendően mindegyik harmonikus családi életről álmodik, kertes házzal, csak éppen úgy gondolja, hogy „előbb megkeresi rá a pénzt”. Sajnos, súlyosan téved!
     A mentális környezet egyik legfontosabb eleme az egészséges elképzelés arról, hogy kik vagyunk szexuális értelemben. Ha ezek az elképzelések beszennyeződnek (pl. perverziók), akkor az énképünk egy kritikus része károsodik. És épp ezt eredményezi a pornográfia – azt sugallva –, hogy bárhol, bármikor, bárkivel, következmények nélkül folytatható szex, mert a lényeg a puszta kielégülés. (vö. http://www.everystudent.hu/a/mergezo.html) Hatalmas és végzetes tévedés!
     Az agy bonyolult rendszere úgy van megszerkesztve, hogy a szexualitás örömet okozzon (dopamin), tehát legyen kedv újra és újra gyakorolni, ezáltal kötődés alakuljon ki a felek között (oxitocin, vasopressin), hogy összetartsanak, egymást és a születendő utódaikat szeressék, felnevelésüket biztosítsák. Az egymáshoz kötődés stabilizálása pedig úgy van kialakítva, hogy a legtöbb örömet, a legmélyebb intimitást és a legnagyobb gyönyört a tartós és monogám kapcsolatban érhesse el az ember. Ebből egyenesen következik, hogy a felek, nem nélkülözhetik a bensőséges hitet Istenben, Aki a Szeretet ősforrása!

(folyt.köv.)

Egyáltalán megéri?

     „Sokan a szexuális kapcsolattól érzelmi biztonságot remélnek, de csak látszatot kapnak. Bensőséges kapcsolatra vágynak, miközben kizárják magukat a valódi intimitásból.” (UH 140) Az a fiatal, aki belemerül egy futó kapcsolatba, ami persze szakítással végződik, majd egy következőbe is, amelynek szintén szakítás a vége − és így tovább −, óriási kárt tesz magának a bizalom és kötődés kiépülésére szolgáló agyi mechanizmusában. A „futó kapcsolat” lesz agya számára az „alapnorma”, amit aztán nagyon nehéz megváltoztatni, és ennek tényszerűségét statisztikai eredmények is alátámasztják!
     Az amerikai Center for Disease Control and Prevention felmérése szerint azon lányok, akik 16 éves koruk előtt szerzik az első szexuális tapasztalatukat, közel 60%-ának hat vagy több szexuális partnerük lesz az életük során. Viszont azok, akik 20 éves koruk után szerezték az első szexuális tapasztalatukat, csak 15,2%-a éri el a fenti adatot, sőt 52,2%-uknak mindössze egyetlen szexuális partnere lesz az életében.

A szexuális hűség a hosszú, boldog párkapcsolat egyik titka!

 Márpedig két tipikus válóok van, az alkoholizmus és a hűtlenség. Aki tehát hűségen alapuló monogám házasságban szeretné leélni az életét, az jól teszi, ha minél később kezdi el szexuális aktivitását! „Az elhamarkodott testi kapcsolat: kaszált virág.” (UH 611)
     De van-e olyan 16 éves, aki ezt így fel tudja mérni és a jövőjére is helytálló racionális döntést tudna hozni? Nos, aligha! És ezt az imént idézett kutatók meg is tudják indokolni. A legújabb képalkotó eljárások általi fontos felfedezés például az, hogy az agynak az a régiója, amelyik az érett, a következményeket is figyelembe vevő racionális döntésekért felelős, teljes érettségét és fizikai fejlettségét csak valamikor az ember 20-as éveinek közepén éri el. Ezért bizony egy kamasz számára fizikai lehetetlenség, hogy teljesen érett és felnőtt döntést hozzon meg (jóllehet, önmaga azt hiszi). Tehát a szülőknek nem szabad támasz és intő tanácsok nélkül magára hagyni gyermeküket!!! A helyes szülői hozzáállásban felnövő fiatalok, kimutathatóan később lesznek szexuálisan aktívak. Mellesleg, a tisztaság- és önfegyelem "megszenvedése", csupán töredéke a csalódások és következmények személyiség- és életminőséget romboló, múlhatatlan fájdalmainak! Ennek ismeretét pedig tanítani kéne! T A N Í T A N I ! ! !

(folyt. köv.)

     Isten akaratának nem lehet útját állni, a Szeretetláng ügyében sem! Mint arról beszéltem, minden nehézség és akadályoztatás ellenére is terjedni kezdett a világban.
     Különösen megdöbbentő a Szeretetláng fogadtatása Közép- és Dél-Amerikában. Ebben meghatározó szerepet játszott Róna Gábor jezsuita atya azzal, hogy ecuadori szolgálatának utolsó éveiben (1985-86) spanyol nyelvre lefordította a Naplót. A fordítás megjelenése után alig tíz év alatt a Szeretetláng Mozgalom csaknem az egész kontinensen ,,futótűzként” elterjedt. A Brazil Püspöki Kar is elismerésre méltatta.
     A Szeretetláng Lelki Mozgalom töretlenül kiállta az idők gamálieli próbáját (Apcsel 5,38-39), így 55 év távlatában aligha tekinthető „időszakos fellángolásnak”! Ezt igazolja egy ecuadori egyházmegye, 20 éves időközű két jóváhagyása is, melyet részleteiben ismertetek:

     Elsőként halljuk † Bernardino Echeverria Ruiz guayaquili érsek (későbbi bíboros) a Szeretetláng Lelki Napló 1988-as kiadásához írt ajánlásának részleteit: „Szeretetláng – ez az új neve annak a mérhetetlen és örök szeretetnek, mely Mária Lelkében él minden ember iránt (…) Láng ez, mely megvilágít, láng, mely melegít, láng, mely tűztengert képes fellobbantani. Láng, mely Mária Szívében ég, s égni akar gyermekei szívében is. (…) A Szeretetlángnak égnie kell minden keresztény megmentésére, hogy megmentse a családokat..., hogy segítse a papok megszentelődését. (...) A Szeretetláng kell, hogy megvilágítsa a keresztény ember életének minden pillanatát...” (fordítás mint lent, P. Róna G. SJ)
     Részlet, Antonio Arregui Yarza guayaquili érsek 2008-as jóváhagyásából:
„...Mária Szeplőtelen Szíve Mozgalmának jellemző vonása tagjainak igaz keresztény lelkisége. Hálát adunk Istennek a gyümölcsökért, melyeket a plébániákon megalakult imacenákulumok teremnek, valamint azon fáradozásukért, amellyel a családi közös imádkozást előmozdítják.
Fő apostoli tevékenységük az evangelizálás, az imádság, a szentségekhez való gyakori járulás, a testvéri szeretet és készség, amellyel részt vállalnak Egyházunk tevékenységében, a hitoktatásban. Mária Szeplőtelen Szíve Szeretetlángja Mozgalom csodálatos módon elterjedt a világ különböző országában, a mi országunkban is.” ‒ eddig az idézet! (Képen: Echeveria bíboros a Guadalupei Szűzanya előtt szeretetláng-vezető papokkal, baloldalt P. Róna Gábor SJ, aki a Lelki Napló kivonatát spanyol nyelvre fordította)

1956. december 4-én hatalmas nőtüntetés volt Budapesten

     A Péterfy Kórház alagsorában november 4-e után is aktív volt egy illegális sokszorosítót üzemeltető értelmiségi csoport. A szovjet megszállás első havi fordulójára nőtüntetést szerveztek az elesettek emlékére. A tüntetést az ÉLÜNK című stencilezett újságukban hirdették, melyet röpcédulaként terjesztettek. A forradalom  vérbefojtásának emléknapjára, december 4-re hívták a Hősök terére a lányokat, asszonyokat – kérve őket –, hogy egy-egy szál virágot hozzanak magukkal a néma tüntetésre. 
     Az első csoport délelőtt fél 11 körül érkezett a térhez nemzeti és fekete zászlókkal, virágcsokrokkal és koszorúkkal. A kettes-hármas sorokban haladó, kendős gyászoló nők közt egyesek gyermekkocsit toltak. A Magyar Ifjúság útja felől, szovjet páncélautók zárták el az utat, melyek igyekeztek visszább szorítani a tömeget. Egy harckocsiból kinyúló ordibáló orosz, durván kiemelt egy nőt a sorból, ám hallva és látva a hatalmas tömeg felzúdulását, nyomban el is engedte. A gyászruhás asszonyok némán folytatták útjukat, s csak annyiban engedtek az erőszaknak, hogy egy részük a Műcsarnokot megkerülve haladt az Ismeretlen Katona sírja irányába. Voltak, akik a leeresztett városligeti tó medrén keresztül voltak kénytelenek az emlékművet megközelíteni. A borult, ködös időben végül is két és fél órán keresztül vonultak az asszonyok s tették le a virágaikat az Ismeretlen Katona sírjához. Kisebb csoportok még a délutáni órákban is érkeztek, amikor a sírt már teljesen befedték a virágok. Megható volt, hogy az emlékmű négy sarkán álló őrkatona sírt.
     Ezekben a napokban az ország több nagyvárosában is sor került néma nőtüntetésre. December 6-án Veszprémben és Gyulán, 7-én Székesfehérváron, Esztergomban és Pécsett, 9-én Miskolcon, 10-én pedig Egerben. 
     A Kádár-kormány apparátusa később igyekezett beazonosítani a résztvevőket és néhányukat súlyos zaklatásnak tették ki. Például, Wittner Mária egyik rabtársát Opoczki Istvánnét, a december 4-i nőtüntetés szervezésével vádoltak meg, a Kádár-pribékek kínvallatásának egyenes következményeként méhrákban halt meg.

     A Városligeti tó mellől is hosszú sorokban érkeztek a bátor magyar asszonyok és anyák, akik akkoriban nem csekély veszélynek tették ki magukat, hiszen a nemzetmészáros (balos) szocialisták akár beléjük is lövethettek volna, miként ezt néhány nap múlva sorra meg is tették. (A kép távlatában látható a végeláthatatlan gyászmenet.)

     A tüntető nők ezt követően az Amerikai Követség elé vonultak és petíciót adtak be, miszerint az Egyesült Államok követelje meg, hogy az ENSZ bizottság repülőgépe leszállhasson Budapesten, (amit az oroszok előzőleg már megakadályoztak), hogy a saját szemükkel láthassák a háborús cselekmények pusztítását, és a köztereken lévő számtalan sírt. Az orosz tankok azonban megjelentek a Szabadság téren és mintha agyon akarták volna taposni a tömeget, igyekeztek azt megrémiszteni. Több százan lefeküdtek az úttestre, hogy megakadályozzák a gyalázatos randalírozást. A követségről valaki kijött az erkélyre, mondott valamit, de sok értelme nem volt. Aznap az Angol Követég előtt is demonstráció volt, de ott is megjelentek az orosz tankok.

Emlékezzünk meg imáinkban a hős magyar nőkről, akik a vérszagú napokban is bátrak voltak nyíltan meggyászolni fiaikat, férjeiket, édes Hazánkat, és szívükben tovább adták a hazaszeretet Lángját.

(A  képen Mester prelátus egri sírja, aki az elsők között volt a Szeretetláng elfogadói közt Rómában)     Hazánkban a Szeretetláng üzenete elsősorban az „alsópapság” körében talált pozitív visszhangra a klérus részéről, amellett, hogy voltak magas végzettségű papok is, akik nem tartottak a "kollégák" kimosolygásától és határozottan ki mertek állni az Istenanya Ügye mellett! Ez azért történhetett meg, mert hajlandóak voltak megismerkedni a Lelki Napló tartalmával, mely szó szerint megérintette a szívüket!
     Az üzenetek a legkülönfélébb módon terjedtek szerte az országban és ennek nyomán, egymás után jöttek létre imaközösségek. Az első Szeretetláng-imaórát, nem kisebb, mint Dr. Kosztolányi István, szentírásfordító teológiai professzor állította össze, amely csupán gépelés útján terjedhetett. Ennek tematikája nyomán sorra alakultak a papság vezette templomi imaközösségek. (Bal oldali képen Prof. Zsoldos Imre SVD atya, aki azért jött haza Taivanról, hogy bíborosunknak tanúságot tegyen a Szeretetláng, minden elképzelést felülmúló sikeréről a kínai pogány és protestáns népesség körében /is/!)
     Azt is bizonyító erejű tanúságtételnek tarthatjuk, ahogyan a Tajvani Francia Egyetem tanszékvezető professzora Dr. Zsoldos Imre SVD atya kiállt a Szeretetláng kegyelmi hatásának rendkívüli hatékonysága mellett. Idézem: ,,25 éves misszionáriusi munkám után félévi európai szabadságra érkezésemet, Rómában többnapos magas szintű hittudományi képzés követte. Ezután magyar hazámban töltöttem egy hónapot. Ekkor találkoztam a világhírnevet befutott Szeretetláng kiválasztottjával, Erzsébet asszonnyal pesthidegkúti, maga építette kis otthonában. Még a római kurzust is felülmúló volt a vele való négy órás beszélgetésem. Tőle kaptam többet, nem a 'fejtágító' és éles ellentmondásokat kiváltó hittudósoktól.
     Lefordítottam kínaira is a Szeretetlángot és megmagyarázhatatlan, hogy a több kiadást elért könyvecske után 1990-ben is nő azoknak a kínai keresztényeknek a száma, akik ennek a magyar misztikusnak közlései szerint rendezik át mindennapi életüket.” ‒ idézet vége!

+! 

" Akarom az engesztelésnek ezt a szentélyét, mint az engesztelés évének maradandó emlékét..."                                               (Mindszenty József esztergomi érsek, 1947.) 

" Az engesztelő szándéknak a jeleként örömmel jelentem be, hogy megépítjük a Normafánál, a Szent Anna réten az Engesztelő Kápolnát..."                                                               (Erdő Péter esztergomi érsek, 2022.)

     De hogyan indult útjára ez a lelket újító és a pokolnak oly félelmetes kegyelmi áradás?
     Erzsébet asszony, a Szeretetláng közvetítője 1963. augusztus. 4-én kapta a felszólítást, hogy a Szent Szűz üzenetét és ajándékát juttassa el az egyházi illetékesekhez. Ennek sikere érdekében, hétfőn és pénteken kenyéren és vízen böjtölt húsz éven át. Márpedig tudjuk ‒ vagy illene tudni ‒, hogy az 1960-as évek Magyarországán bármilyen ‒ de különösen egy katolikus lélekújító mozgalmat elindítani ‒, törvénybe ütköző, majdhogynem életveszélyes dolog volt! (A képen Erzsébet asszony a Székesfehérvári Püspöki Palotában 1982-ben)
     A kálvária, amit Erzsébetnek a feladat teljesítése érdekében − különösen a megalázódás terén − vállalnia kellett, nagyon kemény volt. A tamáskodókkal és az eleve ellenségeskedőkkel szemben rendkívül nehéz helyzetben volt, mivel a Szeretetláng révén semmilyen külső, látványos hitelesítő esemény nem történt, hiszen a lélek átformálódása nem minden esetben látványos. A Mária Szíve Lángjának kegyelmi hatása folytán megvalósuló lelki csodák felismeréséhez ugyanis, őszinte és bensőséges Mária-tisztelet, megrögzöttségmentes nyitottság és megelőlegezett bizalom szükséges. Sajnos, hazánkban ehhez még bátorság is kellett!
     Nyilvánvaló, hogy abban az időben, amikor papok tucatjait börtönözték be, és még folytak az 56-os szabadságharcosok akasztásai, az általános félelem mételyező füstje beszűrődött még a gyóntatószékek szentségi félhomályába is. A Szeretetláng üzenetének ismertetése, még a gyóntatás keretén belül is gyanakvást kelthetett a papságban, különösen azok körében, akik már megjárták az alattomban működő ateista államapparátus börtöneit. Senki sem tudhatta ugyanis, hogy ki az, aki csupán ki akarja „kóstolni” a hozzáállásukat.
     Elgondolkodtató – mi több – riasztó jelenség, hogy miközben világszerte nemzeti nyelvekre fordították a naplót és a Szeretetláng hatására ezrek és milliók imádkoztak többet, addig Magyarországon számos egyházi személy, minden tárgyi ismeret nélkül, igyekezett lejáratni a Boldogasszony Ügyét! Hozzáállásukat nem a félelem és legkevésbé sem a gamálieli bölcsesség, hanem csupán a magán-revelációkkal szembeni alapvető ellenszenv motiválta. Sajnos nemegyszer arcpirító megnyilatkozásokra is sor került szóban és újságcikkben egyaránt, eközben persze az Ügy melletti érveket semmilyen fórumon nem lehetett közzétenni! (Baloldali képen lelkivezetője Mersey Antal atya – kezében a püspökségen vásárolt miseborral –, hazafelé a püspöki látogatásról)
     Az Isten szándéka azonban akkor sem hiúsulhat meg, ha ügyének képviseletét semminek látszókra bízza, s ezeknek kell meggyőznie a valaminek látszókat. Ez történt a Szeretetláng esetében is. A Szent Szűz biztató szavai a Szeretetláng Naplóban: Igen sok ellenvetésen és rosszindulatú gátláson keresztül mégiscsak érvényre fog jutni. A rengeteg sok ellenvetést, melyet a nekem szentelt lelkek tesznek szent ügyünk ellen, meg kell szenvedned nagyon. (I/94)
     Így mindenképp egészen rendkívülinek kell tartanunk, hogy a Szeretetláng ügye az akadályoztatások ellenére is – az Istenanya ígérete szerinti módon – szívről-szívre járva (I/39, III/140) futótűzként (I/59) terjedt el az egész világon (I/85)!

(Alsó kép: Szeretetláng Szantuárió a braziliai Cunhau-ban)

A FATIMAI ELSŐSZOMBAT https://youtu.be/PXdDPf-3XCc

A most következő részek a Mária Rádióban, a 22. részként hangzottak el!

A Szeretetláng üzenete második rész

     A Mária-korszak egyházilag kivizsgált jelenéseinek és üzeneteinek keretében, az előző részben a Szeretetláng ismertetéseként a kiválasztott személy életküzdelmeit mutattam be röviden. Forrásként a személyes visszaemlékezéseimet és a Szent István Társulatnál több kiadásban megjelent, egyházilag jóváhagyott 508 oldalas Lelki Naplót használtam. (A fenti felvételt Rev. Tüttő György, angliai magyar főlelkész készítette 1983-ban. a "Kisházban")

     A Szeretetláng témakörének taglalását aktualissá teszi, hogy Jézus és Mária 55 éve szólaltak meg Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony lelke mélyén. A revelációk − melyek minden látomást és látványosságot nélkülöztek –, 1961-ben kezdődtek és mára, mint Lelkiségi Mozgalom, a hatgyermekes magyar édesanya Naplójában lejegyzett üzenetei nyomán terjedt el az egész világon. Több országban főpásztori jóváhagyás mellett, jelentős evangelizációs tényezővé vált.
     A hitelességét nem csupán egyszerű, evangéliumhű tanítása és hagyományos engesztelő gyakorlatai igazolják, hanem azok a szembetűnő lelki megújulások is, melyek egyéneket, családokat, egész közösségeket késztetnek rendszeres imára, engesztelésre és irányítanak vissza a Katolikus Egyház liturgikus életébe. A legjelentősebb nyomatékot természetesen a lelkipásztori és exorcista tapasztalatok jelentik, melyek közül egyet Dr. Kovács Zoltán mariológus a Teológiai Szakvéleményében publikált a Magyar Sion teológiai folyóirat 2009-es második számában. 2008. április 14-én folytatott beszélgetésem során az ördögűző arról számolt be, hogy addigi esetei közt az ördögűzések alkalmával valahányszor próbaként a Szűzanya Szeplőtelen Szíve Szeretetlángjának kiáradását kérte, a megszállott egyén szabadulása feltűnően hamar és könnyen megtörtént. (2009/2. 137-174)
Ehhez teljesen hasonló tanúságot tett a 2011-es budapesti IV. Nemzetközi Szeretetláng Találkozón résztvevő két Dél-amerikai exorcista is, Eduardo Lozano ‒ El Salvador-i és Sergio Hernandez Ochomogo ‒ Nicaragua-i atyák.

(Kép: Egyetlen menekvése a világnak)

(Képen a 4 db Lelki Napló)                                                                                                   Erzsébet asszony nem hirdette égi megbízatását, sem a kapott üzeneteit, és csupán 1965-től kezdett kiszivárogni ez a nemzetünknek adatott kegyelmi kiváltság, mellyel az Istenanya az egész emberiség szívét-lelkét kívánja megérinteni.
     Hamarosan a kinti magyarság és a papság is értesült róla és lassan mozgalommá szerveződött, mert valami eredeti, ötvenhathoz mérhető lelki forradalmat véltek benne felfedezni.
     Msgr. Mester István pápai prelátus, római magyar ügyvivő meg is hívta Erzsébet asszonyt, hogy a Szeretetláng üzenetét ismertesse a Vatikánban.
     Az első római útjára 1976. február 28-án, két gyóntatója Fuhrmann Ernő pápai kamarás és Dr. Kosztolányi István a Budapesti Hittudományi Akadémia professzora kísérte el, hogy VI. Pál pápának átadják a Szeretetláng ismertetését. A Szentatya kézhez is kapta és többletanyagot kért!
     Erzsébet asszony 1976 nyár végén ismerkedett meg a Szűzanya felhívására, ezen előadás-sorozat készítőjével, akit titkárának tekintett.
     1977 júniusában került sor a második római útra, melyet megelőzően Jézus kérésére 40 napig kellett böjtölnie kenyéren és vízen. Gyóntatója ezt a nagyságrendű böjtöt nem engedélyezte, ám miután meghalt, Erzsébet a következő lelkivezetőjének is feltette a kérést, mire a válasz ez volt: "ha az Úr ezt kérte, akkor tedd meg"! Hogy miért kell 40 napig böjtölnie, csak a Rómába érkezését követően derült ki. Abban a hónapban ugyanis épp 40 bíboros tartózkodott a Vatikánban, akik felé ismertetni kellett a Szeretetlángot, elsőként épp az ott lévő Lékay László prímásnak! (IV/32)
     Erzsébet asszonyban az esetleges sikerek nem csökkentették sem tehetetlenség-tudatát, sem pedig a hősiesen elviselt megaláztatásait. A Szűzanya megígérte:
„Állandó külső és belső megaláztatásokban lesz részed, mert csak így tudlak megtartani Szeretetlángom továbbadásához, de munkád nem lesz hiábavaló".
     Nagy vigaszként fogadta, amikor „1979-ben Székesfehérvár akkori püspöke, Dr. Kisberk Imre Nihil obstattal látott el egy olasz nyelvű Szeretetláng füzetet (prot. nr. 1404/1979) megállapítva, hogy „a szöveg nincs ellentétben az Egyház tanításával”.
     Ezt követően több nyugati kiadó is kérte a püspökség jóváhagyását, de ezt az akkori politikai körülmények miatt a püspök már nem merte megkockáztatni.
     Sajnos a különféle kiadók ezt követően a nihil obstat engedélyszámot adaptálták a kiadványaikra, jóllehet azok már nem feltétlen voltak tartalmilag azonosak a cenzori vizsgálat anyagával!
Kisberk Imre püspök az ÁÉH szüntelen zaklatásába belebetegedett és lemondott. Az új püspököt Dr. Szakos Gyulát bosszantották az itt-ott megjelenő "ál-jóváhagyások", így utána akart nézni a cenzori anyagnak, de nem tehette meg, mivel a ÁÉH emberei az egész Szeretetlánggal kapcsolatos iratanyagot elvitték a püspöki levéltárból!
Erre Szakos megyéspüspök 1984. május 3-án az Új Ember hetilapban megjelent Nyilatkozatában visszavonta a Nihil obstat-ot. Ez a lépés nagy mértékben ártott a Szeretetláng ügyének hazánkban, amiként Erzsébet asszonyt is elkeserítette.
     A Szeretetláng kiválasztottja 1984. közepétől a gyomrát fájlalta és nem kis iróniával meg is említette, hogy „amíg évekig böjtöltem, a gyomromra nem volt soha semmi panaszom!”
Erzsébet asszony égiekkel való bensőséges kapcsolata egészen 1985. árilis 11-én bekövetkezett haláláig folytatódott. Sírja a Budapest Remetekertvárosi Szentlélek Plébánia altemplomában van.

Magyarok Nagyasszonya könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

     Sajnos, az utókor már nem láthatja Erzsébet asszony egy-két önkéntes segítővel épített kertvégi kis házát (ld. a képen, József nevű fia), melyet az Úr kért tőle, a teljes elvonulásához! Jézus a Lelki Naplóban így beszél Erzsébethez:
„Mától kezdve, kis lakásod állandó szentélyem lesz! Jelenlétemmel állandóan megtisztelem a számomra oly kedves kis otthont. Erzsébetkém, lekötelezettnek érzem magam, hisz' nem csak én láncoltalak magamhoz, hanem te is magadhoz láncoltál, bűneid állandó bánata és szeretni akarásod által. Kibéreltem kis lakásod, ahol mindig engesztelj! Én szívesen időzök itt, míg a földön élsz. Folyvást szomjúhozom szereteted után − mely a te szomjad is −, ezért állandóan jelen vagyok kis lakásodban.” (III/237) (Ld még: II/160-161)
     Ebben a kisházban élte át Erzsébet asszony a pokol látomását is, melyet legidősebb lányának elbeszéléséből hallottam.
     Egy alkalommal belépett lánya szobájába, testét alig vonszolta. Alig hallható hangon szólt „Ezen az éjszakán, kérlek virrassz velem – és szinte jajgatva sóhajtotta –, az Úr ma éjjel megmutatja a pokol borzalmait, hogy lássam az Istenanya mitől akarja megmenteni a szerencsétlen, nyomorult lelkeket” és zokogva hagyta el a szobát. A lányán is úrrá lett a félelem és a hajnal igen lassan közeledett. Amint kinézett az ablakon, hogy ég-e még a villany édesanyja kisházában, az épp kilépett az ajtón összetört, töpörödött öregasszonyként.
     Amint erőtlenül belépett, nyomban lerogyott a székre, meg se tudott szólalni, csak lehajtotta a fejét és sugárzott róla a szenvedés. Soha nem mondta el, mit élt át, de évekkel később, amikor lánya valamire azt mondta, hogy 'ez lehetetlen', ugyan az a fájdalom ült ki és megrendülten sóhajtott: „Csak a pokolból kikerülni lehetetlen...”
Erzsébet asszony, minden emberpróbáló helyzet ellenére is igyekezett eleget tenni megbízatásának, sőt az égiek kérésére kemény böjtöket vállalt, jóllehet csak lelkivezetője engedélyével! A Lelki Napló tanúsága szerint, maga Jézus intette többször is a lelkivezető iránti feltétlen engedelmességre, "az ő szavai az Én szavaim! (III/235-236). A legnagyobb alázattal fogadd el minden utasítását, és csak azt tedd, amit Ő mond. Bárcsak megértené és megfogadná ezt minden lélek!” (III/137)
     Erzsébet asszony a kapott üzeneteket az Úr határozott kérésére jegyezte le, négy nagyalakú füzetbe. Személyéről idézem egyik lelkivezetőjét,  Dr. Antalóczi Lajos prelátust: „Évekre szóló személyes ismeretség után elmondhatom, hogy Erzsébet egyszerű de szívós, sokat szenvedett, kitartó egyéniség volt, akit az élet terhe, a keresztek nem törtek meg, hanem acélossá formáltak. Erős asszony volt, akinek életében természetes volt az erények gyakorlása, a rendkívüli kemény böjt, a sok imádság és a porig való alázkodás.”
     A Lelki Napló lejegyzései szerint is, csak a szenvedések tették őt alkalmassá a világméretű ügy rendkívüli kegyelmére. (vö II/38) Egy tűzgyújtás alkalmával az Úr így szólt hozzá: "Kicsiny eszköz vagy éppúgy, mint kezedben a gyufaszál. Én, egyetlen szál gyufával lángra lobbantom milliók lelkében Anyám Szeretetlángját, melyet a sátán tüze nem tud eloltani. Hiába készíti borzalmas gyűlölettől égő gonoszságait, egyetlen láng, melyet Anyám gyújt, meg fogja vakítani, és te vagy az, akit Anyám erre eszközül használ." (IV/12)
     Az Úr figyelmeztette kiválasztottját: Rejtve maradni, és üzenetet közvetíteni. (I/57) Érthető, ha ezt nehéz volt teljesítenie, egyfelől az akkori kommunista érában, másfelől, hogy teljesen alkalmatlannak tartotta magát az égi megbízatásra! "És mégis a te kicsiségeden, tehetetlenségeden és alázatosságodon keresztül fog megindulni, szelíden, minden erőszak nélkül. Azért csak vigyázz, és maradj rejtett alázatosságban!" (I/112) – mondta neki a Szűzanya.

November 30. Szent András apostol, Péter bátyjának emlékünnepe.

A hagyomány szerint X alakú kereszten szenvedett vértanúhalált. Az egyházi év vége, az adventi böjti időszakot megelőző vigalmak befejező napja.

December 7-én, csütörtökön, Szeplőtelen Fogantatás előestéjén, gregorián zenés szentségimádást tartunk templomunkban 19.00 órától 23.00 óráig.
( 1124, Budapest, Gazdagréti út 14 - Gazdagréti Szent Angyalok templom )

Az este folyamán lesz gyónási lehetőség, és közbenjáró imaszolgálat ( Kovács Ferenc és Treer Mária )

Este 22.00 órakor szentmisét mutat be Vörös András karmelita rendfőnök. A mise keretében megint lesz lehetőség  a skapulárét felvenni.
(Lesz egy meglepetés is, ami nagyon felemelő lesz azoknak, akik eljönnek!) 

Szent Pió Örökimádó Közösség
Gazdagréti Szent Angyalok Templom
114 Budapest, Gazdagréti út 14
Medgyesi Zsuzsa ( 06-30-9415307, medgyesi.zsuzsa60@gmail.com )

+! 

" Akarom az engesztelésnek ezt a szentélyét, mint az engesztelés évének maradandó emlékét..."                                               (Mindszenty József esztergomi érsek, 1947.) 

" Az engesztelő szándéknak a jeleként örömmel jelentem be, hogy megépítjük a Normafánál, a Szent Anna réten az Engesztelő Kápolnát..."                                                               (Erdő Péter esztergomi érsek, 2022.)

(A  családi fotó 1943 tavaszán készült)                                                                         1946-ban, 33 évesen megözvegyült hat gyermekkel, akik közül a legkisebb 3 éves volt.
     Az új, kommunista-szocialista rend elvette minden megélhetésüket. Erzsébet, ennek ellenére családjával következetesen járt szentmisére, a gyermekeit beíratta hittanra, a Mindszenty ellenes papírt nem írta alá, és békekölcsönt pedig nem tudott jegyezni. Ha netán valahová felvették, a "káderezés" során kiderült "klerikális" beállítottsága és rövid úton menesztették az egyedülálló hatgyermekes családanyát! Hát bizony, ilyen volt az az "emberarcú szocializmus", melyben nem a munkás tevékeny ereje kellett, hanem csakis a lelke! (Kép: Erzsébet 1953-ban)

     Az embert próbáló ötvenes évek végére, 20 évnyi heroikus küzdelem után − látva gyermekei önállósulását −, Erzsébet 1961-re úgy érezte, hogy végre megpihenhet. Ez a dátum hozta el azonban számára a „hívásokkal és kihívásokkal” teli élete főhivatását, azt az Égi megbízatást, melyet neki kellett a világ felé ismertté tennie. Miközben az Úr többször sürgette, hogy „mondj le önmagadról” eközben, az eddiginél még áldozatosabb családi feladatot kellett felvállalnia (I/1-15)
     1965-től ugyanis egyik menye halálával három pici gyermek nevelését is magára vállalta nagyanyai jogon, beteg apjukat is gondozva.
     Az Úr közben így sürgette: „Leányom, mondj le önmagadról! Azért kérlek erre sokszor, mert megváltó munkámban csak úgy vehetsz részt, ha egészen és állandóan Velem egyesülve élsz minden pillanatban. Ezt ajánld fel Atyámnak szünet nélkül, azok helyett is, akik Nekem szentelték az életüket, mégis inkább a világnak élnek, mint az Én megváltó munkámnak. Nem gondolnak hivatásukra. Őértük vezekelj!"
     Erzsébet asszonyt egyszerre érték testi és lelki megpróbáltatások, feladatok. Mindent százszor is átgondolt, józan esze és a szeretet parancsa elvárása szerint. A revelációk, melyet (saját szavai szerint) lelke mélyén hallott, a felelősségtudatából fakadóan a kételyek alig szűnő gyötrelmét okozták neki! A vele történteket szerette volna szakemberekkel megkonzultálni, ezért számtalan papot keresett fel iránymutatásért, de ők kevéssé segítették az eligazodásban, nem támogatták a bontakozó küldetésében, sőt inkább csak fokozták félelmét! Az egyik gyóntató azt mondta neki, hogy az ilyen dolgok, jöhetnek Istentől, az ördögtől és saját magunktól is. Különösen az utóbbi két lehetőség késztette nagyobb óvatosságra, hiszen igaz!
     Erzsébet egyébként sem fogadta természetesnek lelki párbeszédeit és a kételyek kínjaival küszködött (IV/25) de kételyei a kísértések elmúltával eloszlottak. A legfélelmetesebb az volt számára, nehogy „megtévesztett vagy másokat megtévesztő” legyen (III/190).
     Erzsébet asszony nem csak napi áldozó volt, de az Úr kérésére, hogy "ne hagyja egyedül", elkérte a templomkulcsot, hogy a késő este nagy részét szentségimádással töltse, ezzel is engesztelve a magára hagyott Édes Üdvözítőt! Egy alkalommal az áhítatos templomi magányában, maga Jézus játszotta el neki az orgonán a "Templom csendes mélyén" kezdetű dalt, mely Erzsébet asszony kedvenc egyházi éneke volt. Ezt hallhatják e műsor háttérzenéjeként! (Erzsébet asszony a baloldali padsor első sorának jobb felén térdelt!)

     Gondoljon bele a kedves Olvasóm, hogy a Szeretetláng későbbi kiváltságoltjának 13 és fél évesen, hajléktalanként kellett fenntartania magát Budapesten, az akkoriban nem túl jóhírű nyolcadik kerület Üllői út  – Mária utca – Nagycsarnok környékén. Érthető tehát, ha csak négy elemiről volt papírja.
     Az utcán tébláboló, fagyoskodó bakfist egy kúriai bíró felesége vette fel 92 éves ágyban fekvő anyja mellé, napi egyszeri étkezés fejében, fizetség nélkül.
     Az idős néni első etetésekor megfeledkeztek arról, hogy a "kis nővérke" maga is éhes! Az ötszobás lakásban csak egy szalmazsák jutott neki a folyosón. Ágytálazás, mosdatás, etetés és takarítás volt Erzsébet feladata. A „nagylelkű” munkaadóját „nemzetes asszonynak” kellett szólítania, ezzel szemben a nagyasszony semmibe sem vette a kis „honleányt", akinek folyamatos éhezés volt az osztályrésze. Ennyit az urizáló nemzettudatról! A kislány helyzete egy év után sem javult, így 1928. januárjának egy hajnalán, kis batyujával elhagyta a "nemzetes asszonyt"!
     Egy padon aludt éjjel és a rendőrök ébresztették fel. Álmából felriadva ettől annyira megijedt, hogy köhögni kezdett.
Bevitették az Új Szent János kórházba, ahol röntgent készítettek és a svájci elmeszesítést TBC-nek vélték. Befektették tehát a súlyosak közé, hogy másnap kivizsgálják, ám onnan még aznap éjjel megszökött, megint csak nem nagykabátban!
     Ügyesen feltalálta magát a hajléktalan életben és piaci hordárként, hajnali házhoz-szállítóként, pékségi krumplihámozóként és cukrászati diótörőként tartotta fenn magát, de cukorkaárusként is dolgozott moziban.
Szinte folyamatosan benső hívást érzett az Úr szolgálatára, bár gyermekkora óta fel sem tudta fogni, hogyan is lehet ezt megvalósítani, hiszen Isten nem látható!
     Idővel, több szerzetesrendbe is kérte felvételét, de mindenütt szinte ugyanazt az elutasító választ kapta: "Csak azért akarsz belépni közénk mert nincs hová menned"! Ráadásul olyan mennyiségű stafírung volt a belépés feltétele, hogy egy élet sem lett volna elég az összegyűjtésére – mesélte Erzsébet asszony!
Példás keresztényi és emberi magatartásra csupán a Lujzás nővéreknél talált, ahol a főnökasszony azt kérte a jelentkezőtől, hogy várjon néhány percet, míg megkérdezi az Úr Jézustól, hogy mi a szándéka, s a nővér bement a kápolnába a Tabernákulum elé és letérdelt! (Csak megjegyzem, amit Erzsébet asszony mesélt el később, hogy a legnagyobb rejtély az volt számára, hogy vajon miként fog a főnökasszony választ kapni? ‒ De kapott, mert rövidesen ezzel a biztatással jött vissza: "Kislányom, a mi Urunk neked más és felelősségteljesebb hivatást szán, melyet majd a legnagyobb odaadással kell teljesítened"! És ez a főnökasszony még ezen kívül sem volt közömbös Isten árvája iránt, hanem egy cédulát csúsztatott a sírással küszködő és a választól mélységesen csalódott lány zsebébe, melyen fivérének, a Józsefvárosi Krisztus-király plébánosának a címe volt. Aki nem csak állást szerzett neki egy nyugdíjas házaspárnál, de a plébánia énekkari közösségében ismerkedett meg Erzsébet a későbbi férjével, Kindelmann Károllyal, akivel 1931-ben kötött házasságot. (Bal oldali képen Erzsébet 19 évesen 1932-ben. Az alsó képen, az utca végén látható Ferencvárosi templomban házasodtak össze!

     Szent Katalin a 14 segítő szent egyike és Jeanne d'Arc egyik látomásakor az ő biztató hangját is hallotta.
Alexandriai Szent Katalint a középkorban széles körben és bensőségesen tisztelték szüzességéért és bölcsességéért, ennél fogva mivel a hit igazságát oly hatásosan védte, a teológusok, filozófusok és ügyvédek védőszentje lett. A párizsi Sorbonne egyetem pecsétjébe is őt vésették, így tehát a középkori főiskolák, könyvtárak, tanárok és tanulók, szónokok és később a nyomdászok védőszentjükként tisztelték.
     Mivel utolsó imádságában Katalin a betegeknek és haldoklóknak is segítséget ígért, a kórházak patrónájává vált. Hasonlóképp a börtönbeli kínzatásainak hősies elviseléséért, a foglyok hozzá folyamodtak szabadulásért. Mivel pedig a kínzására szerkesztett kerék összetört, a kerékkel foglalkozó iparosok is védőszentjüknek tekintik.
A házasságra készülő fiatal lányok is segítségét kérték, hogy jó vőlegényre találjanak.
     A tizennégy segítő szent közé sorolták. Ábrázolása császárnői viseletben, könyvvel, kereszttel, karddal, pálmaággal, szöges és törött kerékkel ábrázolják.
     Így vált Alexandriai Szent Katalin a legelterjedtebb nem bibliai szentek egyikévé, olyannyira, hogy november 25-i ünnepe VII. Orbán pápa 1642-ben kiadott bullájának megjelenéséig parancsolt ünnep volt.
     Mivel Katalin-nap közvetlenül az advent kezdete előtti napokra esik, utána már sem lakodalmat, sem táncmulatságot nem szoktak tartani. Időjóslás is fűződik e naphoz, miszerint, ha Katalinkor fagy, sáros karácsony lesz (Katalin kopog, karácsony locsog). Katalin-gally néven szokás volt karácsonyra kivirágoztatott ágat vízbe tenni szerelmi jósló céllal.

(Forrásokat lásd a 24-i előszóban!)

     Szent Katalin állhatatossága csodálatra méltó, mert a fenyegetőző császárnak így felelt: »Teljesen mindegy, hogy milyen kínzást eszelsz ki, mert testemet és véremet Krisztusért akarom áldozni.«
Ekkor a császár halállal fenyegette meg szentünket. Készíttetett egy tüskékkel és késekkel fölszerelt kereket, amely már a forgatásával is félelmetes zajt keltett, Katalin azonban ettől sem rémült meg. Amikor hozzá akartak fogni, hogy ezzel halálra kínozzák, angyali kezek széttörték a kereket, melynek szétrepülő darabjai sok katona halálát okozták.
     A látványtól megrémült tömegben ez akkora tiszteletet keltett a keresztények hatalmas Istene iránt, hogy sokan megtértek, de még a császárné is kérlelte urát, hogy hagyjon föl a harccal, amelyet Isten ellen folytat. Maga is megvallotta, hogy hisz Krisztusban. Erre a császár őt is megkínoztatta, majd a fent említett testőrtiszttel és a kétszáz katonájával együtt lefejeztette, kiadva a parancsot, hogy Katalint is fejezzék le.
     A vesztőhelyen Katalin arra kérte az Urat, hogy mindazok, akik Krisztus szeretetéért megemlékeznek őróla (Katalinról), bőséget lássanak kenyérben és borban, testük egészséget nyerjen és minden földi jóban részesüljenek. Akik tisztelik őt, azokat óvja meg Isten a természeti katasztrófáktól, betegségtől, s főleg a hirtelen haláltól. Aki segítségül hívja az ő nevét, testének tagját el ne veszítse, egészséges gyermeket szülhessen és meg ne haljon gyermekágyban. Utoljára bűnbocsánatot kért az őt segítségül hívók számára. Miután a mennyből hang hallatszott, amely jelezte, hogy kérései teljesülni fognak, fejét a hóhér kardja alá hajtotta.
Isten azonban mindig igazolja övéit, még akkor is, ha ez nem fér bele a tudományos vizsgálódás szokott formáiba! Amint Jézus Jegyesének feje lehullott, a testéből nem vér, hanem tejszerű folyadék folyt és aki ezt megérintette, nyomban meggyógyult.
     Hamarosan angyalok jöttek és szentünk testét a több mint húsznapi járásra lévő Sínai-hegyre vitték, ahol nagy kegyelettel eltemették. Feltételezések szerint 547-ben Justinianus császár rendelte el, hogy a hegy csúcsán építsenek monostort szerzeteseknek.

(folyt.) (Forrásokat lásd a 24-i előszóban!)

(A most következő sorozat, a Mária Rádió műsorában a 22. részként hallhatták!)

A Szeretetláng üzenete - első rész

     A Mária-korszak egyházilag kivizsgált fontosabb jelenéseinek ismertetése közt, ma a Szeretetláng üzenetét szeretném több részben bemutatni.
     Forrásként a személyes visszaemlékezéseimet és a Szent István Társulatnál több kiadásban megjelent, egyházilag jóváhagyott 508 oldalas Lelki Naplót használtam.
     Mindezt aktuálissá teszi, hogy Jézus és Mária 55 éve szólaltak meg Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony lelke mélyén. A revelációk − melyek minden látomást és látványosságot nélkülöztek − 1961-ben kezdődtek el a jézusi hanggal: Mondj le önmagadról! (I/7) Nehezen érthető kérés volt ez egy olyan lélek számára, aki mögött egy egészen tragikus és küzdelmekkel teli, nehéz élet állt.
     Kindelmann Károlyné − Szántó Erzsébet 1913. június 6-án született Kispesten. Szülei, Szántó József és Mészáros Júlia hatszori ikerszülést követően 13. gyermekként fogadták Isten ajándékaként, némileg hitetlenkedve, hogy ő egyedüliként született. (A képen az akkor még Szent Rudolfról nevezett, ma Nagyboldogasszony templom, amelyben megkeresztelték. Alatta a keresztlevelének részlete)
Apja református kántortanító volt, akit a családja kitagadott, amiért katolikus lányt vett feleségül, ő azonban − közvetlenül katonai behívása előtt −, 1917-ben katolizált. A frontról már csak rózsafüzére és szentírása tért haza egy bajtársa jóvoltából!
     Erzsébet négy éves volt édesapja halálakor és ezzel kezdődött el rendkívül kálváriás életsorsa.
A kicsi Erzsébet bár éleseszű és talpraesett volt, de soványsága miatt, orvosi tanácsra két évre vidékre került nagyszüleihez. Valószínűleg ezért maradt életben, miként későbbiekben ez kiderül! Ezt követően 1923-ban Erzsébetet a Gyermeksegélyző Liga is elküldte felerősödni Svájcba, egy nyolcgyermekes családhoz.
Itt bár mindent megadtak neki, de édesanyja utáni vágyakozását és hatalmas honvágyát nem sikerült csillapítaniuk. Egy téli napon megszökött, aminek tüdőgyulladás lett a vége. Kórházba került, ahol el kellett meszesíteni a fél tüdejét.
De mint említettem, apja halálával súlyos tragédiasorozat indult el a családban. Az 1918-as spanyol influenzában kilenc testvére halt meg, majd az ezt követő években még egy diftériában, egy másik pedig balesetben.
1924-ben, hosszas ágyban fekvés után az édesanyja is elhunyt. Ekkor a Svájcból hazatért kislányt, egyetlen még élő férjezett nővére nevelte, ám ő 1925-ben egy munka-baleset következtében szintén elhunyt, sőt – és ezt ne vegyék tőlem írói túlzásnak –, de még nővérének férje is belehalt felesége elvesztésébe, úgyhogy egyszerre temették őket. Árván maradt kisfiukkal együtt, az anyai nagynéni fogadta örökbe Erzsébetet és – bármily horrorisztikus is kedves Hallgatóim –, de 1926 tavaszán ez a nagynéni is elhagyta a földi világot! A totálisan árva kislány, félévig még tovább vezette nagynénje háztartását a férfiak számára, mígnem 1927 januárjában épp miattuk, hirtelen, kénytelen volt kis batyujával egy szál ruhában, elhagyni „munkaadóit”.

(Az alábbi kép csupán illusztráció! Meggyőződésem, hogy Erzsébet asszony gyermekkorában így nézhetett ki!)

     Egy alkalommal Katalin álmot látott, melyben egy gyönyörűséges Anya, dicsőséges Fiával felvonultatta szentünk előtt minden addigi kérőjét, hogy válasszon magának. Katalin azonban azt válaszolta, hogy sem tudásban, sem rangban egyik sem hozzá illő! Ekkor a Fölséges Anya így szólt Fiához: "Íme itt áll ez a szűz, aki vággyal teli, jegyezd el Te magadnak"! A dicsfénnyel övezett Fiú azonban így válaszolt: "Anyám! Nem lehetséges, hogy pogány jegyesem legyen, de ha felveszi a Keresztség Szentségét, eljegyzem őt"!
     Szentünk nem értette az álmot, ezért felkereste Ananiás remetét, aki megvilágosította előtte az álom pontos értelmét. Katalin ekkor bölcseleti tudománya helyes szemléletével és a Szentlélek ihletésére felismerte az Egy Igaz Isten valóságát és megkeresztelkedett.
     Egy újabb hasonló álmában, melyben egy zöldellő mezőn, angyali seregek kíséretében a Boldogságos Szűzanya, Isten Fiával magához hívta őt, az Üdvözítő Jézus ekkor eljegyezte Katalint valódi gyűrűvel, és ennek emlékére máig ismeretesek az un. "Katalin-gyűrűk".
     Amikor Maxentius császár Alexandriába érkezett, mindenkinek megparancsolta, hogy áldozzon a bálványoknak. Amint ennek hírét vette a 18 éves Katalin, a keresztények közé sietett, hogy az áldozattól visszatartsa őket, ám a császár katonái elfogták és uruk elé vitték, ahol szentünk keresztet vetett, remek bölcseleti szókinccsel tanúságot tett a császárnak, hogy ő nem élettelen bálványokat, hanem egyedül az Élő Istent követi, mivel a filozófusok és költők műveinek tanulmányozása során fölismerte e világ bölcsességének hiábavalóságát.
     A császárnak tetszett az okos beszéd, de kényszeríteni akarta, hogy mutassa be az áldozatot a bálvány-isteneknek. Katalin ezt megtagadta és lehetőséget kért a császártól, hogy tudományos vitában védje meg hitét. Maxentius ezért sürgősen Alexandriába hívatta birodalma leghíresebb ötven bölcselőjét, de Szent Mihály főangyal olyan erőt adott neki, hogy a tudományukra hiú bölcselők egymás után hajoltak meg Katalin érvelései előtt. A császár dühében máglyára ítélte valamennyit. Amikor ezeket jajgatások közepette a vesztőhelyre vitték, Katalin azzal biztatta őket, hogy a tűzhalál pótolhatja a keresztséget és ha hisznek, elnyerik az örök üdvösséget.
A császár ezután fölkínálta Katalinnak a császárnői trónust, ha megígéri, hogy minden városban szobrot állíttat neki. Katalin egyértelműen visszautasította ezt.
     Ezután Maxentius erőszakhoz folyamodott: letépette Katalinról ékes ruháját és ólmos ostorokkal megostoroztatta.
Börtönbe vetették, de az ott töltött tizenkét napot Katalin térítésre használta föl. Amikor a kíváncsi császárné meglátogatta esetleges ellenfelét, a kíséretében lévő testőrtisztre Katalin olyan hatással volt, hogy az kétszáz katonájával együtt keresztény lett.

(folyt.) (Forrásokat lásd a 24-i előszóban!)

     II. János Pál pápa 1994. november 6-i szirakúzai látogatása alkalmával pedig ezt mondta: ,,Mária könnyei jelek. Az édesanya aggódó jelenlétét bizonyítják az Egyházban, a világban. Egy anya akkor sír, ha gyermekeit nagy veszélytől fenyegetve látja és szavaira már nem figyelnek. Siratja a széthulló családokat, melyek miatt számtalan fiatal válik áldozatává a fogyasztói társadalomnak, a démoni praktikáknak és a fizikai erőszaknak. 
Ezek mindenképp a fájdalom könnyei, az esdeklés könnyei, de a reménység könnyei is azok számára, akik reá tekintenek. Könnyező Szűzanya Szentélye! Te azért jöttél létre, hogy az anya sírására emlékeztesd az Egyházat!''
     Szirakúzában a könnyezés befejeződése után is feltűnően sok testi-lelki gyógyulás történt. Évente kb. félezer.
A Szűzanya könnyezésének következményeként tudható be, hogy egész Szicíliában, de Olaszország többi részében is fellendült a hitélet és látványosan háttérbe szorult az a kommunista párt, amely az akkori esedékes választásokon már széleskörű győzelemmel számolt!
     A Mária-korszak könnyezései közül a szirakúzai esemény jelentősen kiemelkedik a magas fokú publicitás, a tudományos elemzés, a gyors egyházi kivizsgálás és az emberekre ható kegyelmi hatása folytán!
     A Siracusai Mária-relief egy "Szeplőtelen Szív" ábrázolás. Az aggódó néma anyai könnyek, korunk emberének súlyos helyzetére a tömeges elkárhozás veszélyére utalnak. Elgondolkoztató, hogy a Könnyező Madonna a LÁNGOLÓ SZÍVÉRE mutat, ezzel megjelölve az orvoslás eszközét és módját, mégpedig a fatimai engesztelés útján!
     El akarja indítani az emberiség nagyságrendű lelki megújulást, amelyhez többletkegyelmeket esdett ki a Mennyei Atyánál. Ehhez a széleskörű lélekmentéshez a lelkesítő kegyelmi hatást az Ő szeretettől lángoló Szeplőtelen Szívétől kaphatjuk, amelyre mutat, mindezt azért, hogy Szent Fia ne hitetlenséget találjon majdan a földön (vö. Lk 18,8). (Legalsó kép: A Könnyezés Bazilikája Szirakúzában, melyben az eredeti reliefet őrzik)

Értünk könnyező Édesanyánk könyörögj érettünk,
és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

     Az alexandriai Costus nevű király lányaként született 305 körül. Szüleinek sokáig nem volt gyermeke, annak ellenére sem, hogy a király szüntelen áldozatot mutatott be a bálványisteneknek. Alforabius görög bölcs azt tanácsolta neki, hogy az egy Istennek képét öntesse ki aranyból és áldozzon előtte. Az öntés során csodálatosképp egy feszület formálódott ki. Amint bevitték a pogány templomba, a bálványok mind ledőltek.
     Costus bemutatván a kereszt előtt az áldozatot, felesége Sabinella megfogant, majd leányt szült, aki a Katalin nevet kapta (görögül "tiszta"). Már kisgyermekként megtanult olvasni és elmerült a bölcseleti tudományokban, több nyelven beszélt. Tizenhárom éves korában messzi földre híre ment csodálatos okosságának.
     Apja a halála előtt lelkére kötötte leányának, hogy a kereszten függő ismeretlen Istent mindig tisztelje, továbbá csak hozzá méltó szép, gazdag, bölcs ifjúhoz menjen feleségül. Egy kis képet adott Katalinnak, amelyre a Szűzanya és fia volt festve, azt tanácsolva leányának, hogy hozzájuk imádkozzon. A kép azonban teljesen hidegen hagyta Katalint, mert még nem volt keresztény. Nem úgy az édesanyja Sabinella, aki egy Ananiás nevű szent remete tanítása által megtért, megkeresztelkedett és elvonult az Ararát hegyére. Előtte azonban próbálta tudós lányát meggyőzni Krisztus örök igazsága felől, de hiába, mert a tudományok töltötték el Katalin szívét és gondolkodását!
     Anyja aszketikus elvonultságában, szüntelen imádságban kérte Isten Szentséges Anyját, hogy segítse meg lányát a megtérésben és a férjhez menésben. (folyt.) (Forrásokat lásd a 24-i előszóban!)

     Égi anyánk könnyei rendkívül beszédesek. Ernesto Ruffini sziciliai bíboros, 1953. december 13-i rádióbeszédben hirdette ki a siracusai könnyezést elismerő iratát. Ebben indokként ismertette a laboratóriumi eredményeket, a szemtanúk tanúságát és a számtalan csodát, melyek mind bizonyítják a négy nap rendkívüliségének isteni eredetét. (A képen Ernesto Ruffini bíboros és Angelo Jannuso)

     A bíboros Szirakuzát nem csak a "csodás könnyezés városának" nevezte, hanem kifejezte szándékát, hogy ennek az eseménynek az emlékére szentély épüljön a városban.
Ennek megépültével került a csodálatos dombormű a végleges helyére, a Santuario altemplomába 1968. szeptember 1-jén, amikor a helyi érsek fölajánlotta Siracusát Szűz Mária Szeplőtelen Szívének. (Új Ember Kat. Hetilap 2003. 08. 17. LIX. Évf. 33-34)
     XII. Piusz pápa 1954. október 17-i rádióbeszédében így szólt siracusai eseményekről: ,,Mély megrendüléssel fogadtam a Szicíliai érsekség tanúsító nyilatkozatát a Madonna könnyezéséről! Nem kétséges, hogy amellett, hogy Isten Anyja a mennyben örökké boldog, Ő azonban nem marad érzéketlen földön élő gyermekeinek szenvedései és a rájuk leselkedő veszélyek miatt. Ő valóban anyai szeretettel szeret és valóban anyai aggodalom gyötri a végső sorsunkat illetően.
Amikor fájdalmas anyai könnyeit hullatja értünk, ugyan azok a könnyek gördülnek le fájdalmas orcáján, melyeket hullatott a Szent Fia keresztjének a lábánál is. Vajon meg fogják-e érteni az emberek e könnyek titokzatos beszédét?
Ó Mária könnyei! A Golgotán a részvét könnyei voltak Jézusa iránt, most pedig a szomorúság könnyei a világ bűnei miatt. A Jézus Titokzatos Testén okozott újabb sebekért sír-e, vagy azokért a gyermekeiért sír, akikben a hibák és bűnök kioltották a kegyelmi életet, és akik súlyosan megsértik az isteni méltóságot?
Vagy a várakozás könnyei ezek azon gyermekeiért, akik késlekednek visszatérni Szent Fiához, pedig valamikor hívőként az Anyaszentegyházba tartoztak?
Rajtatok múlik, hogy példátokkal imáitokkal és tetteitekkel közreműködtök-e az eltévelyedettek Atya házába való visszatérésben...'' (vö. AAS 46 (1954) 658-661) – idézet vége!

     Közben Rómából magasrangú csendőrtisztviselők érkeztek és úgy találták helyesnek, ha a reliefet újból beszállítják a parancsnokságra. Bement velük Angelo Jannuso is. Ők is megvizsgálták a képet és fotósorozatot készítettek róla. Ezt követően megfogalmaztak egy nyilatkozatot, hogy a könnyezés magyarázatául semmilyen trükköt vagy manipulációt nem fedeztek fel, és rendkívüliségét maguk is megerősítik!
     Még aznap éjjel visszavitték Jannusoék lakásába a gipsz-reliefet és mivel a fiatalasszony már aludt, nem akasztották a helyére, hanem egy fehér vászonterítőbe tekerve egy fiókban helyezték biztonságba!
     Másnapra, megmozdult az egyházi hatóság is és a helyi érsek Mgr. Ettore Baranzini (1881-1968) felkérte plébánosát, a házaspárt eskető Giuseppe Bruno ferences atyát, hogy az érsekség által biztosított helyre szállíttassa be a csoda tárgyát. A képet elkísérte az ifjú pár és a csendőrparancsnokok is.
     A helyszínen három orvos és egy mérnök vette vizsgálat alá a gipsz-reliefet.
Figyelemre méltó, hogy a vászoncsomagolás teljesen száraz volt, a gipsz-domborművet így nem érhette a reggeli harmat sem, ugyanakkor, amint a szemrevételezést elkezdték, a Mária-kép szemük láttára bőségesen könnyezni kezdett.

     Az egyébként bőséges könnyek felfogása annál is inkább körülményes volt, mert a vizsgálat közben egyesek minduntalan igyekeztek vattával felitatni. Ennek ellenére dr. Cassolának egy pipettával sikerült összegyűjtenie egy köbcentiméternyit.
     Mellesleg a vizsgálódás nyilvánvalóan azt a megállapítást is rögzítette, hogy a gipsz-relief homorú hátulja a könnyezés során, teljesen porszáraz volt!
     A könnyezés befejeződését követően a gyártó cég részéről is megvizsgálták a képet és hivatalos nyilatkozatot tettek, miszerint ugyanabban az állapotban van, ahogyan a gyárat elhagyta.
     A könnyezés elmaradása után is tovább özönlött a nép egész Itáliából, s ezért már szeptember 22-én egyházmegyei törvényszéket hoztak létre a csodák kivizsgálására. Több száz csodás gyógyulást vizsgáltak ki és jegyeztek fel. A testi gyógyulások mellett igen nagy csodák történtek a lelkek mélyén is. Az egyre növekvő tömeg miatt a könnyező Madonna képét ideiglenesen a város egyik legnagyobb terére, a Piazza Euripidére helyezték ki. (lásd alul!)

     Szent Katalin élete át és át van szőve a materialista tudományosság által legendásnak tartott történetekkel, holott csupán a Fölséges Isten ‒ esetenként természetfölötti ‒ csodái nyilvánultak meg Szent Katalin életén és vértanúságán! Hogy az élete legenda, vagy valós történet, nem változtat a lényegen, mert hozzá tartozik és valós életszentsége által Egyházunk szentje lett!

     Ennek a rendkívüli életnek az áttekintő történetét szeretném bemutatni kedves Olvasóimnak négy részben, a holnapi ünnepétől kezdődően. Fogadják szeretettel!
Felhasznált források:
1) Diós István: A szentek élete
2) Jacobus de Voragine: Legenda Aurea
3) Magyar katolikus lexikon
4) Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II.
5) http://www.magyarkurir.hu/hirek/alexandriai-szent-katalin
6) http://www.magyarkurir.hu/hirek/mai-nap-szentje-alexandriai-szent-katalin-szuz-vertanu
7) http://www.sacred-texts.com/journals/oc/pc-sca1.htm

     Lehetetlen felbecsülni a zarándokok számát, akik 1953. augusztus 29. és szeptember 1. között a Lacrimazione ‒ vagyis a könnyezés napjaiban ‒ Szirakuzába özönlöttek. Milliókról beszélnek.
     Vasárnap a rádió riportere hangfelvételeket készített az ott tapasztaltakról, a tömeg viselkedéséről és a házaspár vallomásairól, melyeket még aznap este leadtak. A filmhíradó stábja rögzítette a könnyezést, a tévé helyszíni adásban számolt be az eseményekről.
    A hatalmas tömegre való tekintettel a képet kiakasztották a ház bejárata fölé és lám, ott növő futókaktusz, nyomban virágba borult.
    Aki kérte, vattával vagy kendővel fölitathatott a könnyekből. Szeptember elsején, a könnyezés negyedik, egyben utolsó napján, a La Sicilia tudósítója egyebek között ezt írta:
"Nem lehet szó szuggesztióról, mert a jelenség tényét olyan személyek is megállapították, akik megrögzötten hitetlenek voltak és csak puszta kíváncsiságból mentek a csodás képhez, talán még azzal a szándékkal is, hogy mindenáron természetes magyarázatot adjanak a különleges jelenségnek." (vö. Új Ember Kat. Hetilap 2003. 08. 17. LIX. Évf. 33-34.sz)
     Ezidő alatt, a fiatalasszony egészséges fiúgyermeknek adott életet, és mindketten tökéletes egészségnek örvendtek!
     Mária könnyei azonban nem mindenkinek tetszettek, annak ellenére, hogy maguk is megtapasztalhatták minden kétséget kizáró, hiteles voltát!
     A csendőrség jelenlétére mindenképp szükség volt a rend fenntartására, annál is inkább, mert a Via degli Orti-hoz közel volt egy baptista imaház 200 hívővel, akik karöltve a kommunistákkal elkezdték heccelni a tömeget, ordibálva-röhögve figurázva ki a csodákat. Épp ezért a kép biztonságos őrzése is az egyenruhások feladatává vált! Ráadásul a tömeg éjszakára sem gyérült, és imádkozva virrasztott az Orti utcában.

+! 

Kedves Olvasóim!

     2023. december 8-án 11 órakor kerül felszentelésre a normafai Szent Anna-réten az Engesztelő Kápolna miséző oltára. Az Erdő Péter bíboros által celebrált szentmisén, Soltész Miklós államtitkár úr és Pokorni Zoltán polgármester úr is részt vesz.

" Akarom az engesztelésnek ezt a szentélyét, mint az engesztelés évének maradandó emlékét..."                                               (Mindszenty József esztergomi érsek, 1947.) 

" Az engesztelő szándéknak a jeleként örömmel jelentem be, hogy megépítjük a Normafánál, a Szent Anna réten az Engesztelő Kápolnát..."                                                               (Erdő Péter esztergomi érsek, 2022.)

     Közben a Via degli Orti (utcában) nem csak a csodát látni kívánók tolongtak, hanem a primitív "balhékeltők" és szkeptikusok is! Néhány fiatal protestáns szétszórva a tömegben, megpróbálta lejáratni a rendkívüliséget.
Ezért is, meg a tömeg miatt is egy asszony kihívatta a csendőrséget.
     Eközben a hatóságoknál is nagy tanácskozás folyt. Néhányan meg voltak győződve arról, hogy valami csalás történik és kemény fellépést sürgettek. Némelyek, nem kis logikával úgy vélték, hogyha a Madonna Szirakúzában sírni akarna, biztosan nem ilyen semmitmondó helyen tenné.
     Mások viszont, akik látták, valódinak minősítették a csodát és hangoztatták, hogy helyszínelni kell és ki kell vizsgáltatni. Végül úgy döntöttek, hogy elhozzák a képet és a csendőrség épületében alaposan megvizsgálják. Ezt hatósági tekintéllyel meg is valósították.
     Útközben a Szűzanya könnyei olyan bőségesen patakzottak, hogy a törvény szolgájának az egyenruhája teljesen átnedvesedett. Mikor a képpel a csendőrség épületébe értek, és a hivatalos marcona férfiak meglátták a síró Madonnát, egyszeriben elcsendesedtek, meghatódva a látványon ‒ és azt tették, amit az egyszerű nép ‒, letérdeltek és elkezdtek imádkozni.
A hivatalos közegek személyes tapasztalata hasznosnak bizonyult, mert ettől kezdve csendőri egységeket vezényelt ki a tömeg irányítására.
     A hivatalos egyházi és polgári szervek, tudományos vizsgálatnak vetették alá mind a domborművet, mind a könnyeket. A dombormű szeptember elseje déli negyed 12-ig könnyezett. Éppen addig, amíg a szakértői bizottság összegyűjtötte a laboratóriumi vizsgálathoz szükséges mennyiségű folyadékot.
Az analizálás megállapította, hogy összetétele teljesen azonos az emberi könnyekkel, olyannyira, hogy még a fehérje sem hiányzott belőle, amit pedig csak élő szervezet állíthat elő. Erről 1953. október 17-én nyilatkozatot adtak ki.
     A Madonna könnyezéséről szélesebb körű hírverést a liberális La Sicilia napilap vasárnap reggeli száma közölt, helyszíni tudósításban.
A lap munkatársa többek között azt írta, hogy "a hitetlenkedők is kénytelenek fejet hajtani a látható tények előtt, mert a könnyek egész nap hullottak a Madonna-kép szemeiből". A cikk nyomán Siracusa szűknek bizonyult mindazok befogadására, akik vonaton, buszokon és gépkocsikkal áradtak a város felé nem csak Olaszországból, de külföldről is.

November 21.  - A gyermek Mária bemutatása a templomban

     A Boldogságos Szűz bemutatásának ünnepe. Valószínűleg I. Jusztinianusz császár a Szűzanya születésének feltételezett helyén templomot építtetett (az ószövetségi templom közelében). Ezt 543. november 21-én szentelték fel. Bár a templom később megsemmisült, az emléknap fennmaradt.

A 8. században a Bemutatás ünnepe az összes keleti egyházra kiterjedt és az év tizenkét nagy ünnepének egyike lett. Bár keleten a VIII. századtól, a római naptárban csak 1585 óta szerepel, ám mi magyarok a XII. sz. vége óta megüljük e napot, mert III. Béla királyunk Bizáncban nevelkedett.

     Tartalmában az ünnep ősrégi hagyományt hirdet: Joachim és Anna házasságából hosszú ideig nem született gyermek. Anna asszony fogadalmat tett, hogy születendő gyermekét az Úrnak fogja szentelni.
     Damaszkuszi Szent János írja Máriáról: "Három éves koráig a szülői házban nevelkedett, majd elvitték a jeruzsálemi Templomba és ott élt nyolc évig, a templom szolgálatára szentelt hajadonokkal. Itt a Szentlélek irányításával nemcsak tisztaságát őrizte, hanem a kegyelem is napról napra nőtt benne. Ragyogó tisztasága és minden malaszttal teljessége lett az alap arra, hogy általa szülessen meg a Megváltó". 

     Szűz Mária a Megváltó legtisztább temploma, a Mennyei Sátor, az isteni dicsőség szent kincse. Angyalok énekelnek neki, mert ő hozta el magával az isteni Lélek kegyelmét.

      A liturgiában arra emlékezünk tehát, hogy a Szűzanya Istennek adta, szentelte magát.

     A második világháború után Szicíliában szociális nyomor és munkanélküliség volt. Az Istennel csupán "népszokás-szinten" kapcsolatot tartó emberekre, sajnos az erkölcsi lazulás volt jellemző, mellyel egyenes arányban,  egyre nagyobb méreteket öltött a szovjet típusú marxizmus térnyerése. Ebben különösen Dél-Olaszország régiói voltak fertőzöttek, ahol nagyobb volt a szegénység és a munkanélküliség, márpedig a balos propagandisták igazán tudtak ígérgetni munkát, kenyeret, szabadságot és egyenlőséget.
     Szirakúza város Santa Lucia negyedének, a Via degli Orti 11. számú kis földszintes házában egy fiatal házaspár húzta meg magát, Angelo Jannuso és felesége Antonietta Guisto. Ők sem voltak vallásgyakorlók, de a Madonnát tisztelték.
     A rokonoktól nászajándékba kaptak egy 38x34 cm-es üveglapra csavarozott színes domborművet, melyen Mária a LÁNGOLÓ Szeplőtelen Szívére mutat. A képet ágyuk fölé akasztották. A fiatalasszony áldott állapotában, igen súlyos terhességi toxémiában szenvedett, amely időszakos rosszullétekkel és látásvesztéssel is járt.
A férj, Angelo Jannuso szervezett kommunista volt, melynek egyenes következményeként a templomba járást, a vallásosságot és az imádságot, csak primitív nép-szokásnak tartotta. Érdekes azonban, hogy hajnalonta munkába menet, ha imádkozni nem is, de vádolni tudta a Madonnát, hogy miért nem segít a feleségén, ha már egyszer a képét kifüggesztették szobájuk falára.
     Augusztus 29-én, szombaton éjjel a kismamának olyan heves rohamai voltak, mint még azelőtt soha. Teljesen kimerült, elvesztette a látását és talpra sem tudott állni.
     Antonietta reggel újabb rohamoktól tartva, az ágyán fekve könyörgött gyógyulásért a Szent Szűzhöz. A beteg egyszerre csak visszanyerte látását, sőt rosszulléte is elmúlt. Alig ocsúdott fel örömteli csodálkozásából, amikor észrevette, hogy vízcseppek hullanak az arcára. Keresni kezdte ennek okát s meglátta, hogy az ágya fölött könnyezik a Mária-dombormű. Döbbenten kiáltotta, hogy ,,Sír a Madonna!''
Csakhamar összegyűltek a szomszédok, akik a lakásban első tanúi lehettek a természetfölötti eseménynek.
Ezzel kezdetét vette egy négy napig tartó természetfeletti rendkívüli jelenség! E néhány nap alatt emberek tízezrei láthatták közvetlen közelről a könnyezést, amiként az Olasz Televízió ismételten levetített filmjeit, közvetetten akár tízmilliók is!
     Angelo a férj az esemény napján, aggodalommal igyekezett hazafelé a munkahelyéről du. fél 6-kor. Szorongásának oka a felesége utóbbi hetekben megsokasodó görcsei és látásvesztései voltak. Amikor látta a nagy csődületet, végképp rosszat sejtett annak ellenére is, hogy innen-onnan hallotta, hogy sír a Madonna! Emiatt még inkább azt hitte, hogy felesége haldoklik vagy már meg is halt.
     Amikor nagy nehezen átfurakodott a tömegen és belépett a szobájukba, egészségesen találta feleségét, a folyvást könnyező képet pedig levette a falról, hogy személyesen megbizonyosodjék. Amint azonban közelről belenézett a könnyekben úszó Madonna tekintetébe, maga is könnyekre fakadt. Térdre esve keresgélte emlékeiben gyermekkora elfelejtett imádságait.

A Szűzanya Szirakúza-i könnyezése
     Kedves Hallgatóim! Amiként azt műsoraimban bemutattam, a Mária-korszak valamennyi jelenése és üzenete az Istenanya egyetlen törekvését tükrözi: a bűnben elmerülő emberiség visszafordítását az evangéliumi útra. Ennek tudható be, hogy az idő előrehaladtával csaknem a fizikai kitapinthatóság határáig közelít meg bennünket a természetfölötti valóság.
     A misztika közvetett megtapasztalása azonban nem mindenkinek adatik meg. Az emberek ún. 'csodavárásának', bántó és kritikus kicsengése van. Ezzel együtt mégis emberi igényről van szó és talán ezért is engedik meg az égiek, hogy a természetfölötti jeleket egyre többen megtapasztalhassák.
     Tény, hogy a csodáknak ‒ mint jeleknek ‒ mindig komoly szerepük volt az üdvtörténet során. Egy-egy gyógyulásnak a híre, bármilyen megdöbbentő is legyen az, viszonylag szűk körben válik ismertté, és akik már nem személyes tanúi, azok közül sokan kétkedve is fogadják. Hatása tehát mérsékelt.
     A Fatimai Napcsodának hetvenezer ember volt tanúja, életre szóló hitélményt nyújtva nekik, de mások – aki csak hírből értesültek róla –, azok akár már némi fenntartással is fogadhatták.
A Szirakúza-i Könnyezést már tízmilliók láthatták a filmhíradók és a korabeli televízió jóvoltából.
És lám, a Szeretetláng szíveket érintő üzenete már az egész emberiséget kívánja "lelkes tanúvá" tenni, amiként valóban futótűzként terjed szívről-szívre az egész világon.
     A Szent Szűz jelenései egymásra épülő isteni pedagógiát tükröznek, tehát ekként is kell szemlélnünk és értelmeznünk ezeket.
     Az Egyház Anyja lelkekért való küzdelmének egyik jelentős eseménye volt az 1953-as néma könnyezése Siracusában augusztus 29-től szeptember 1-ig.

     A Kinyilatkoztatásbeli Szűz egy óra 20 percig tartó tanítást adott Brunónak, ám e tanítás célja azonban nem csupán az ő képzésére szolgált, hanem az egész emberiség figyelemfelkeltésére, hogy maradjanak meg szilárd hűségben, a minden szinten támadott Katolikus Egyházhoz, és ez a hűség csak a bensőséges hittel tartható meg! Ennek pedig egyetlen követendő módja: az áldozat, imádság, bűnbánat és a pápával való egység: mely az üdvösség útja!
     Kedves Hallgatóim! A Tre Fontane-i jelenés, miként a Mária-jelenések mindegyike, a boldogságos Szűz édesanyai hivatásának szüntelen küzdelmét tanúsítja gyermekei üdvösségéért.
Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy hogyan él az ember. Nem babra megy a játék, mert a tét az örök üdvösség! Nem elég azzal mentegetőznünk, hogy "ugyan, más is ezt csinálja, ez a mai korszellem"! Nos, kedves Hallgatóim, jegyezzék meg, hogy az un. "mai korszellem" a legtöbb vonatkozásban a világ ura, vagyis a sátán megtévesztő szellemisége!
     Fel kell ismernünk valamennyi rejtett csapdáját, melyre csak akkor vagyunk képesek, ha megalkuvások nélkül ragaszkodunk az Egyház tanításához, imádkozzuk a Szűzanya által állandóan kért rózsafüzért és minden erőnkkel törekszünk a kegyelmi állapot fenntartására!     

Történelmi méretű küzdelem folyik ugyanis minden egyes lélekért, a technika és a megtévesztés minden eszközével, s ebből a harcból mindenkinek részt kell vállalnia. Az ember rövid életének tétje kimondhatatlan: bizalommal megvívni a ,,jó harcot'' (1Tim 1,18), s így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát.
Ne feledjük a Fatimai Szűzanya esdeklő felhívását, mely az engesztelésben láttatja az üdvösség útját: „Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük!”

Egy évvel Bruno Cornacchiola halála előtt, nagyon szomorú üzenetet kapott a Szűzanyától: „Ma egy szörnyű látomásom volt, ami könnyekre fakasztott. A Szent Péter Bazilika vérben úszott. Az oszlopokon s a lépcsőkön ömlött a vér, ahogy a két szökőkútból is. Kiáltást hallottam: Halál a vezetőkre! Baljós érzés fogott el a Pápával és más fontos személyekkel kapcsolatban.„ (2000. március 3)                                                                      

 Csak a bűnbánat, a megtérés és az egymásért érzett felelősségtudat ‒ vagyis az EGYSÉG ‒ ad esélyt a megmenekülésünkre! Tre Fontane-ban komoly figyelmeztetést kapott az emberiség arra, hogy meg kell erősödnie a hitben, reményben és szeretetben.
Ez pedig arra kell késztessen bennünket, hogy a Kinyilatkoztatásbeli Szűzre hallgatva, ne a világ irányelveit kövessük, hanem a krisztusi Kinyilatkoztatást!

A Szűzanya arra biztat: olvassuk a Bibliát és minden ember, minden család és közösség, aki hallja szavát, imádkozza a rózsafüzért, ajánlja fel önmagát és családját Szeplőtelen Szívének, mely ígérete szerint sok védelemmel és kegyelemmel jár.

     És lám egy ember Bruno Cornacchiola, aki a legmélyebbről jött, nem csak a világ egyik legnagyobb megtérője lett, de egyik legnagyobb civil tanúságtevője is!
   

2001. június 24-én, 88 éves korában hívta magához a Mindenható Isten, a Tre Fontane-i jelenés kiválasztottját.
Temetésén Rino Fisichella egyházmegyés főpásztor mondott búcsúbeszédet.
     Bruno Cornacchiola Rómában született 1913. májusában és Rómában halt meg.

Ó Kinyilatkoztatásbeli Szűz könyörögj érettünk
és áraszd szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

     Árpád-házi Szent Erzsébet - a SZERETET nagy szentje  királyi vérből született 1207-ben Sárospatakon.

Édesapja II. Endre király, édesanyja az Andechs-Meráni családból származó Gertrúd királyné. Gyermeküket vallásosan nevelték 1211-ben Türingiába viszik, hogy az akkori idők szokása szerint együtt nevelkedjen előre kiválasztott leendő férjével, Lajos őrgróffal.
A kis menyasszony fényes kísérettel és kincstárnyi hozománnyal érkezett Pozsonyból a wartburgi várba. Az új házban mindenkinek feltűnt, hogy ez a kicsiny gyermek mennyire vallásos, Isten- és emberszerető. Lajos édesanyja,
Zsófia őrgrófné aggodalommal figyelte, hogy a leányka mindenkivel egyformán viselkedik, nem sokat adott az udvari etikettre, sőt megtanult lovagolni.
1221-ben Lajos feleségül vette Erzsébetet, boldogságuk teljes volt.
Csodálatosan szép, kiegyensúlyozott volt házasságuk. Erzsébet teljes szívével átadta magát férjének, de ez a szív Isten felé is elkötelezett volt. Krisztusban szerették egymást. Három gyermekük született.
Lajos elfogadta Erzsébet különös figyelmét, érzékenységét a szegények és betegek iránt . Ezt mutatja, hogy az 1226-os nagy éhínség idején megnyitotta a birtok összes gabonatárolóját, kenyereket süttetett az éhezőknek.
Messze földre is híre ment, hogy milyen irgalmas és emberszerető a fiatal grófné.
Két kórházat alapított a férjével együtt, melyekben őmaga is ápolta a betegeket.
1227-ben Lajos keresztes hadjáratra indult és még abban az évben járványos betegségben meghalt. Így az ideális családi életük kettétört, Erzsébet számára szinte az egész világ meghalt!
Lajos oltalma nélkül nem folytathatta addigi életét s így gyermekeivel együtt elhagyta Wartburg várát.. Mindenkitől elhagyatva, kétkezi munkájával kereste meg kenyerét. Városról városra járt, ahol szükség volt a segítségére, ott
dolgozott, ápolt.
Marburgban telepedett le, ahol özvegyi jussából ispotályt építtetett, a többi pénzt pedig szétosztotta a szegények között.
Utolsó éveiben nagy szerepet játszott életében Marburgi Konrád ferences atya, akit maga a pápa jelölt ki lelki -vezetőjének és hivatalos védelmezőjének.
Lemondott minden földi kötődéséről, hátralévő éveit harmadrendi ferencesként a szegények, betegek ápolására szentelte. Gyermekeit nevelőkre bízta, mert úgy látta, hogy nem tud számukra megfelelő
nevelést biztosítani (Legkisebb lányát, Gertrúdot boldogként tiszteljük.)

1231 novemberében hirtelen megbetegedett. Élete végéig megőrizte magyaros életörömét és derűjét. Mindenét szétosztotta és érdemekkel telve, lelki élete magaslatán adta vissza életét Istennek Marburgban.
Halála után négy évvel, 1235-ben IX. Gergely pápa a szentek sorába emelte.
A magyar és a német nemzet is a magáénak vallja. Kultusza a 13. századtól kezdve egész Európában elterjedt. Az egész világon tisztelik, egyetemes szentünk, a legismertebb magyar.
Attribútuma a rózsa.

Erzsébetet legtöbbször rózsával a kötényében vagy a kosarában ábrázolják. Egy alkalommal,amikor télen, kenyeret vitt a szegényeknek, ----sógorával találkozott.
Annak kérdésére, hogy mit visz – Erzsébet attól tartva, hogy esetleg megtiltják neki a jótékonykodást – ezt válaszolta: rózsákat. Mikor megmutatta, a kenyerek helyett valóban illatos rózsák voltak a kosárban. (Isten nem akarta, hogy a szent asszony hazudjon!)
Erzsébet jótettei az udvar embereit meghökkentették, de olykor Lajostól is nagy megértést kívántak. Lajos távollétében Erzsébet befogadott a várba egy leprás beteget, sőt ura ágyába fektette. Mikor váratlanul hazaért a férje, az udvar jelentette neki a történteket, s bizony Lajos szívében rosszallás ébredt. De mikor belépett a szobába (az Úr megnyitotta belső látásának szemét), akkor meglátta ágyában a megfeszített Krisztust.

Marburgi sírja fölé a német lovagrend templomot emelt, mely 1283-ban készült el.
Magyarországon IV. Béla, Erzsébet testvére építtette az első templomot tiszteletére Kápolnán.
Budapesten a VII. kerületben 1931-ben, Szent Erzsébet halálának 700. évfordulója alkalmából a Szegényház teret, amelyen a Szent Erzsébet tiszteletére emelt templom áll, a „rózsa csoda” nyomán átnevezték Rózsák terének.

Legendáját Liszt Ferenc dolgozta fel Szent Erzsébet legendája c. oratóriumában.
A feleségek, a fiatal anyák, a betegek, a ferences harmadrend - a szolgáló szeretet, a Karitász védőszentje.
Névünnepe: november 19, temetésének napja.

     Bruno Cornacchiola a Szűzanya országában – Magyarországon – kétszer is járt.
Először 1969-ben Cserháti püspök meghívására Pécsett, majd Budapesten járt, ahonnan Hévíz-Szentandrásra utazott, ahol részt vett a Tre Fontane-i Szent Szűz tiszteletére emelt templom szentelési ünnepségén.
A szentelési szertartást Klempa Sándor püspöki adminisztrátor végezte.
     1974. májusában Varsádon vett részt a Tre Fontane-i Szent Szűz tiszteletére emelt templom szentelési ünnepén. Íjjas József érsek jelenlétében Bruno Cornacchiola beszédet mondott. Az érsek a tömeg ünneplése közben boldogan ölelte meg korunk nagy megtérőjét. Ekkor járt Máriaremetén is.
     Ugyancsak ekkor mondott beszédet Érd-Tusculanumi plébánia templomban Kisberk székesfehérvári püspök jelenlétében a Kinyilatkoztatásbeli Szűz szobrának beszentelésénél. Ebből a beszédéből csupán részleteket közlök tekintve, hogy nagyrészt az élettörténetét mesélte el, amelyről már szót ejtettem!
     Tehát hallgassák meg Bruno Cornacchiola tanúságtételének főbb részleteit:
"Püspök Úr, Testvéreim! A Szent Szűz megjelenése alkalmával ezt mondta nekem: Te ne mozdulj, ahová menned kell, oda én küldelek! Én kívánom, hogy kiálts az embereknek!
És íme, itt vagyok most előttetek! Nem előadást akarok tartani nektek, hanem inkább egy néhány szavas nyilvános gyónást.
Számomra is kérdés, hogy miért jelent meg a Szent Szűz nekem, szegény bűnösnek? Én ugyanis megátalkodottan támadtam az Egyházat. Ellene voltam az Oltáriszentségnek, a Boldogságos Szűzanyának, a pápának, ráadásul másokat is igyekeztem meggyőzni, hogy kövessék a hazugságnak és kárhozatnak ezt az útját.
Ekkor a Szent Szűz megjelent Tre Fontane-nál egy jelentéktelen koszos barlangban, ahol előbb a legkisebb, 4 éves Gianfranko fiam esett elragadtatásba, aztán a 10 éves Isola lányom, majd a 7 éves Carló.
Látva ezt a három gyermeket térdre hullva a barlang előtt, nem tudtam mi történt. Azt hittem, hogy valami papi trükk ez és egy hipnotizáló pap van ebben a rossz szagú barlangban, kerestem is, de nem láttam senkit. Aztán azt hittem, hogy a gyermekeim csak ugratnak, így odamentem a kicsihez, hogy felemeljem és kizavarjam onnan, de még csak megmozdítani se tudtam, mint akinek több mázsás súlya van.
Hasonlóképpen jártam a másik két gyermekemmel is. Ekkor kezdtem kétségbeesni, hogy mi történik itt? Kiáltás tört ki belőlem: "Istenem, ments meg minket!" Mihelyt befejeztem a kiáltást, láttam, hogy két áttetszően fehér kéz közelít az arcomhoz és megérintik a szememet. Úgy éreztem, mintha valamit eltávolítottak volna a szememről, aztán nem láttam semmit és a gyerekeim hangját sem hallottam!
S lám, ebben a sötétségben, amely olyan volt mintha vak lettem volna, egy pici fény mutatkozott, amely mind nagyobb lett, mígnem betöltötte az egész barlangot! Nem láttam mást, csak ezt a csodálatos fényt, melyből kibontakozott a Szent Szűz csodálatos jelensége, zöld palástban. Fehér ruhát viselt rózsaszín övvel és világos-zöld fátyolt, mely leért a fejétől a lábáig, jobboldalt a térdéig érő rózsaszínű rojttal, a jobb kezében kis könyvet tartott úgy, hogy a balját rátette.
Most, hogy itt vagyok nálatok, megcsodálom ezt az előttünk álló szobrot, amely modern és szép, de nem mondhatom, hogy olyan, mint amit láttam, mert semmilyen alkotás sem képes kifejezni a Szűzanya szépségét!
És akkor a szépséges hölgy így szólt hozzám: „Én vagyok a kinyilatkoztatásbeli Szűz, de te üldözöl engem, de most elég volt!
Az az elsőpénteki kilenced mentett meg téged, amit eltévelyedésed előtt végeztél! Térj vissza a szent Akolba a Katolikus Anyaszentegyházba, a földön lévő mennyei udvarba! Ha be akarsz lépni a mennyek országába, hinned kell!
Legyen hited, melyet gyakorolj és imádkozd a rózsafüzért, mert ez a világ leghatalmasabb fegyvere! Olyan erejű, amely képes egységre hívni azokat a lelkeket, akik szeretnek engem. Meg kell változnod és az én harcosommá kell lenned! Amikor beszédalkalmat kapsz, én vagyok, aki megbízlak. Három igazságot kell majd elmondanod, melyben feltétlen hinniük kell az embereknek. Ezt el nem hallgathatod, mert ez a három egybe tartozik:
1) Bensőségesen hinni a Legméltóságosabb Oltáriszentségben, melyet a világ meg fog tagadni.
2) Én Istennek Anyja, a Szeplőtelen Szűz vagyok az, aki az isteni Háromságban élek. Én vagyok a Kinyilatkoztatásbeli Szűz, kezemben a Bibliával, melyet olvasnotok és átelmélkednetek kell, nem pedig kiforgatni!
3) A pápa, az én isteni Fiam Helytartója. Engedelmeskedjetek neki, védjétek meg a támadásoktól, szeressétek őt és imádkozzatok érte!
     Majd Bruno így fejezte be beszédét: Maradjatok meg mindig az élő hit, remény, szeretet és irgalom igaz lángolásában! Imádkozom értetek és ti is imádkozzatok értem!" ‒ fejezte be beszédét Bruno Cornacchiola.

     Az 1953-54-es Mária-évi ünnepségek alkalmára Róma önkormányzata a püspöki helynökségnek 25.000 m2 területet ajándékozott a barlang körül, és kiépítette a barlanghoz vezető utakat. A barlang elé ideiglenes kápolna és fedett imaterem épült és egy otthon a ferences atyák számára, akik a barlangra vonatkozó emléktárgyakat és írásokat őrzik. (A képen Bruno, a felesége, Isola és Carlo gyertyát gyújtanak a kegyhelyen)

     A jelenés óta a barlangnak olykor liliomillata van. A Szent Szűz közbenjárására "a bűnnek ezen földjével" csodák történtek.
     1980. április 12-én, pontosan harminc évvel az első megjelenés után, több mint 3000 ember volt tanúja a Tre Fontane-i napcsodának. A Nap 30 percig „forgott”. Ezt a csodát a Szűzanya öt hónappal előtte már jelezte, Brunonak. A tanúk láthatták, ahogy a Nap a jelenések barlangja felett „függött”, elkezdett forogni egy M betűt formázva, s csillagok és egy változó fényű ragyogás vette körül. Egy idő után az M betű egy „IHS” feliratú Szentostyává alakult át, valamint később még Jézus és Mária alakja is megjelent – a Napbaöltözött Asszonyé –, aki az emberek közül elsőként vétetett fel testestül-lelkestül a Mennybe, és részesül Isten Szentháromságos életében.
      A Szent Szűz 1982. február 23-án ismét megjelent Brunonak és beszélt neki a II. János Pál pápa ellen készülő következő újabb merényletről. Ez a jövendölés 1982. május 12-én következett volna be Fatimában – melyet sikerült meghiúsítani.
      A Tre Fontane-i jelenésrõl eddig több mint 300 könyv jelent meg. Az 1960-as évek végén jelent meg az első olyan püspöki körlevél, amely bejelentette, hogy Olaszországban templom épül a Kinyilatkoztatásbeli Szűz tiszteletére.
     1982-ben megépült a Tre Fontanei barlang elé az új kápolna.
Azóta a barlang a béke, az ima és a bűnbánat helye.
     1987. április 12-én a Szűzanya megjelenésének 40. évfordulóján Ugo Poletti bíboros tartott szentmisét.
     1997-ben, II. János Pál pápa megerősítette a hely nevét: „A Harmadik Évezred Tre Fontane-i Szűz Máriája” néven. (A már fehérszakállas Bruno a Szentatyával)
     A Tre Fantane-i barlang, mára igazi szentély. Még az Osservatore Romano, a Szentszék hivatalos lapja is a legismertebb Mária-kegyhelyek közé sorolta.
     Bruno az 1947. május 12 és 30-a közötti jelenések élményeiről később nem csak a plébániáján számolt be, de az idők folyamán több vatikáni bíborosnak is, mi több, üzenetet kellett közvetítenie XII. Piusz pápa részére is. Az Egyház kivizsgálta az eseményt és hitelesnek találta. Bruno felkereste XII. Piusz pápát, XXIII. Jánost, VI. Pált és Szent II. János Pál pápát is.
     Bruno Cornacchiola a megtéréséről szívesen beszélt és tanúságtételével, szinte bejárta az egész világot. Mondanivalója világos, őszinte és nyílt volt. A klérus meghívásainak mindig eleget tett, bíborosok, püspökök hívták meg szónoknak.
     Mélységesen megvilágosult lelkével és bensőséges ihletével meggyőzően védte a katolikus hitet. Soha nem támadólag beszélt, inkább derűsen, határozottan és következetesen, mégha szomorú dolgot kellett mondania. Ilyen volt a Szűzanya kérő és figyelmeztető üzenete:

„Legyetek szentté, szeressétek egymást, kötelezzétek el magatokat Isten mellett, döntsetek Mellette, amíg lehet. Ha így tesztek, megérik hűségetek gyümölcse, a békés és jó lelkiismeret. Ez a megtérés és a győzelem útja! Ha erősek maradtok, és könyörgéseitekben az Atyához fordultok segítségért a Sátán félelmetes haragja sem állíthat meg titeket. Újra egy nyáj lesztek, az egyetlen Pásztor zászlaja alatt.”

     Olykor úgy tűnt fel, mintha nem is ő beszélne.

     A rózsafüzér nagy apostola volt, mindig hangsúlyozva, hogy a rózsafüzér imádkozása békét, megértést és szeretetet visz a családi otthonokba.

Bármerre jársz, bárhol is állsz,

mondj el egy Üdvözlégyet, 

mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott! 

Légy te az első!

     Bruno Cornacchiolát orvosok és pszichológusok elé rendelték. E vizsgálatok azonban kedvező eredménnyel zárultak.
     
1947 tavaszán a Tre Fontane barlang öt-hat méter széles és ugyanilyen mély volt. A jelenés után a Monte Celio katonai kórház lakói hozták rendbe némileg a környéket.
     A barlang és környéke hamarosan népszerű zarándokhellyé vált. Gyógyíthatatlan betegek is eljöttek, s közülük jó néhányan gyógyultan távoztak. Gyorsan terjedtek a hírek a csodás gyógyulásokról és a néhány alkalommal ismétlődő Napcsodáról – ami még jobban vonzotta a zarándokokat.
     Az illetékes Egyházi Hatóság nem csak engedélyezte a Kinyilatkoztatásbeli Szűz kultuszát, de megbízta a minorita atyákat a kegyhely ellátására.
     1949. október 9-én egy rózsafüzér zarándoklat alkalmával Bruno Cornacchiolát személyesen fogadta XII. Pius Pápa. A Szentatya beszélgetést kezdeményezett Brunóval, aki könnyezve mesélte el megtérésének történetét és ajándékként két dolgot nyújtott át a Szentatyának e szavakkal: »ez a protestáns Bibliám, amelyet hibásan értelmeztem – és ezáltal sok lelket öltem meg, ez pedig az a tőr, amelyre rávéstem: „Halál a pápára”« – és sírva kért megbocsátást, hiszen ezzel a tőrrel kívánta megölni a Szentatyát. A Pápa megáldotta Brunót és mosolyogva így szólt: „Ily módon adtál volna még egy mártírt az Egyháznak, most pedig Krisztusnak még egy győzelmet a szeretetben.”
     Arra a mozgalomra, amivel a Kinyilatkoztatásbeli Szűz megbízta Cornacchiólát, 1948-ban XII. Piusz pápa áldását adta ARDITI di CHRISTO (Krisztus bátrai) címen.
A Mozgalom fő célja az Egyház három sarkpontját védelmezni: a Legméltóságosabb Oltáriszentséget, a Szeplőtelen Fogantatást és a pápaságot kívánja a frontális támadásokkal szemben védeni. A tagokat, a SACRI Társulat tagjait ünnepélyesen avatják fel: hitvallást tesznek, pap kezéből veszik át a feszületet és a rózsafüzért.
Szentírással a kezükben mennek a hitetlenek és az istentelenek közé, hogy meggyőzzék őket a Katolikus Egyház igazságairól.
     Működésük eredményeképpen 1950-től ezrek térnek vissza nyilvánosan az Egyházba.
     A barlangi kezdetleges kis szobor helyébe Domenic Ponzi színes szobra került (ld. fenn és lenn!), melyet a Kinyilatkoztatásbeli Szűznek ismer a világ. Odaszállítást a Szent Péter térről a jelenési barlangig több mint 100.000 ember kísérte.

Skóciai Szent Margit (1047-1093)

     Angliában a XI. század elején súlyos trónviszályok dúltak. Az egyik trónörökös Angliai Edmund Magyarországra menekült és itt feleségül vette Szent István királyunk húgát (más vélekedés szerint a lányát) Ágotát. 1047-ben Reskán (ma Mecseknádasd) született meg első gyermekük Margit, akit még kettő követett: Krisztina és Edgár. (Képen: Margit már kora gyermekkorában tudott olvasni)
     Edmund jól érezhette magát Magyarországon, hiszen atyjának rokona került trónra 1041-ben, tehát már nyugodtan hazatérhetett volna. Ennek halálát követően, küldöttség indult Magyarországra, hogy a király unokaöccsét és családját visszahozzák Angliába. 1057 körül érkezhetett Edmund a feleségével, Ágotával és gyermekeivel Anglia földjére. Margit ekkor tíz éves lehetett.
     Néhány év múlva meghalt Edmund. A halála után támadt trónviszályban rövid ideig fia, Edgár uralkodott, de Hódító Vilmos hadai elől az egész családnak menekülnie kellett. Hajójukat Magyarország felé szándékoztak irányítani, de egy rendkívüli vihar Skóciába sodorta őket, ahol „Véreskezű” Malcolm uralkodott, aki kegyetlen irtó hadjáratot folytatott atyja gyilkosa, Macbeth hívei ellen. A 47 éves Malcolm nem csak menedéket adott nekik, de megkérte a 24 éves Margit kezét is, amit Margit, anyja biztatására elfogadott.
     Életrajzában ez áll: Skócia királya a legnemesebb családból vett magának feleséget, aki bölcsességének és jámborságának hatására Malcolm király elhagyta véres vad szokásait, nevéhez fűződik az irtó hadjárat befejezése. Az egész királyi udvar megváltozott és Margit királyné előtt többé egy durva szót ki nem ejtettek. Támogatta az elesetteket, és szegény-szállásokat építtetett. Rendeletbe hozta, hogy minden napnak első órájában hozzanak eléje kilenc szegény árvát, akiket maga etetett meg.
Számos templomot és kolostort emeltetett. Tekintélye volt a politikai, a kereskedelmi sőt a hitbeli kérdésekben is, olyannyira, hogy Margit hívta össze a skót egyház zsinatát, hogy a római egyház szokásaitól eltérő félpogány szokásoktól megszabadítsa a hitéletet. A királyné a zsinaton tárgyalt teológiai kérdésekhez is hatékonyan hozzászólt. Akkoriban éles viták folytak arról, hogy a bűnös embernek egyáltalán szabad-e Krisztus Testét magához vennie. Margit azt a nézetet képviselte a zsinat előtt, hogy ‒ jóllehet valamennyien bűnös emberek vagyunk – ám ha valaki meggyónt, megbánta bűneit, teljesítette az elégtételt, és hittel járul a szentáldozáshoz, az a Szentírás szerint nem ítéletre, hanem bűnei bocsánatára méltó. (Ld. a képen!)
Házasságából nyolc gyermek született és többüket szentté avatták. Szent Margit minden angol királyné anyja lett azáltal, hogy Matild nevű lánya Hódító Vilmos fiához, I. Henrikhez ment feleségül.
Edinburgh-ban hunyt el, 1093. november 16-án, 47 éves sem volt.
Halála után szinte azonnal szentként kezdték tisztelni, különösen, hogy Dunfermlin-i sírja fölött többször fényvillanásokat láttak!
Ünnepélyes szentté avatása 1261-ben történt. Maradványait a reformáció alatt férjével együtt Spanyolországba menekítették, ma az Escorialban nyugszanak. Egy feljegyzés szerint, amikor a szentté avatás alkalmával ereklyéit kiemelték, nem csak mennyei illat áradt a maradványokból, de amikor egy ezüst hordeszközre helyezve a templom szentélyébe vitték, Malcolm király sírboltja előtt haladva meg kellett állniuk, mert az ereklyét vivők képtelenek voltak tovább menni. Akkor egy öregember azt tanácsolta, hogy emeljék ki Malcolm csontjait is, és helyezzék Margit mellé. Mikor ez megtörtént, folytathatták útjukat. Ezt jelként foghatjuk fel, hogy Margit megszelídítette és szentségben maga mellé vette férjét, Malcolmot.
Szent Margit fej-ereklyéjét a francia jezsuiták őrizték, de a Dicső Francia Forradalom elpusztította!
A feljegyzések szerint Szent Margit dúsan illusztrált evangéliumos könyve folyóba esett, ám csodás módon megtalálták minden folt és szétázás nélkül! Ma az Oxfordi Bodleian Library-ben őrzik (ld. a képet).
Leo Cushley, Saint Andrews és Edinburgh érseke bejelentette, hogy felélesztik a 13. századi eredetű zarándokhagyományt Szent Margit, a magyar származású királyné tiszteletére, melynek során, minden év június 19-én Dunfermlinbe zarándokolnak, ahol Szent Margit relikviáit őrzik az apátság kápolnájában.

Mecseknádasd külterületén, az Óbányai-völgy bejáratánál, a hegy tetején találhatók a Réka-vár romjai. A várat Skóciai Szent Margit szülőhelyeként tartja számon a két nemzet.
Tóth Attila szobrászművész rhodéziai gránitból készült alkotását 2014. június 9-én avatták fel.

Felhasznált források:
http://www.katolikus.hu/szentek/1116.html
http://magyarszentek.hupont.hu/#ixzz2cg9th2Er
https://www.kozterkep.hu/~/23790/Skociai_Szent_Margit_Obanya_2014.html
http://www.saint.margarets.org.uk/stmargaret.htm

Kedves Testvérek!

November 18-án, szombaton 19 órától 

Gyermekek és fiatalok imája lesz a békéért

a Budapesti Szent István Bazilikában. 

Az imát Mohos Gábor püspök atya vezeti. Az ima végén egyenként püspöki áldást ad minden jelen lévő gyermeknek és fiatalnak, testi és lelki gyógyulásukért imádkozva. 

Mindenkit: gyermekeket, fiatalokat,

idősebbeket is várunk szeretettel, 

hogy a béke nagy ajándékáért imádkozzunk ebben az egyre békétlenebb világban.

Emmánuel Közösség

Szeretetláng Mozgalom

Szociális Testvérek Társasága

      Az előző részben olvashattunk egy Bruno Cornacchiola nevű családapáról, aki teljes elvetemültséggel harcolt a Katolikus Egyház ellen. Különös gyűlöletet táplált a Mária-tisztelet, az Egyház és a pápa iránt, akit meg is akart gyilkolni. Ám, három gyermekével való kirándulása alkalmával a Tre Fontanie-i parkerdő barlangjában 1947. április 12-én megjelent neki a Szűzanya, felszólította a megtérésre, a Katolikus Egyházba való visszatérésre, egyben felvilágosítva őt az Egyház tanításáról, az Evangéliumok hitelességéről és arról, hogy mennyire szükséges, hogy minden keresztény imádkozza a rózsafüzért!
     A Cornacchiola család számára a hivatalos nagy visszatérés napját május 8-ára tűzték ki. Ekkor Bruno és felesége hitvallást tettek, a Szentgyónás Szentségéhez és a Szentáldozáshoz járultak. Ily módon tértek vissza gyermekeikkel együtt a Katolikus Egyház közösségébe. Bruno nagyon megkönnyebbült, hiszen Jézus felmentette őt a bűnök súlya alól, melyek éveken keresztül egyre végzetesebben nehezedtek rá. Megtapasztalta a belső szabadságát, leírhatatlan öröm és nyugalom árasztotta el.
     A világ fiai, érzéketlenek a bűnök iránt és a pokol felé húzó igazi súlyát, majd csak a Krisztussal való szembesülésükkor tapasztalják meg, de akkor már megváltoztathatatlanul! Ettől a nehezéktől mentesült Bruno a Bűnbánat Szentsége által! Nem csoda, ha vigyázott kegyelmi állapotára és rendszeresen járt gyónni s áldozni, mert már tudta, hogy a bűnben való élet a legtragikusabb állapot a földi ember számára.
     Cornacchiola továbbra is kalauzként dolgozott, de nap, mint nap imádkozta a rózsafüzért, olvasta a Szentírást, misére járt és részt vett a plébánia életében.
     Gyakran ellátogatott a Tre Fontane-i barlanghoz imádkozni, és elmesélni történetét a zarándokoknak. Bruno hamar rájött, hogy a megtérés nem egy egyszeri folyamat, hanem a szív átváltozása, amely egy életen át tart. E megtérés kiváltója maga Jézus, amelyet az ember beleegyezésével és állandó együttműködésével hajt végre. A mindennapi problémákkal teli életben hitéért küzdőként rájött, hogy mennyire aktuálisak Jézus szavai:
„Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem minden nap!” (Mk 8,34), mert „Szűk a kapu és keskeny az út – melyet bizony kevesen találnak meg” (Mt 7,14).

     Albert a bajorországi Lauingenben született 1200 körül gróf Albert von Bollstädt néven. Lovagi családból származott, a szülei katonai vagy közéleti pályára szánták. 1223-ban mégis belépett a páduai domonkos rendbe, s ezzel kezdetét vette pihenést nem ismerő lázas tevékenysége. Egyszerre volt szerzetespap, politikus és egyháztanító, tanár és író, provinciális és regensburgi püspök, kutató és természettudós, híres prédikátor, filozófus és teológus.

Az utókornak csak halvány elképzelése van Szent Albert elképesztő sokoldalúságáról, munkabírásáról és tudásáról, melynek nem véletlen bizonysága, hogy Nagynak (Magnus), és Egyetemes Tudósnak (Doctor universalis) nevez az utókor.

Rendi főiskolákat alapított, és professzora volt a párizsi egyetemnek.

Teljes egészében máig is feltáratlan és publikálatlan életművében polihisztorként kora szinte minden tudományával foglalkozott: orvostudománnyal, állattannal, növénytannal, fizikával, mechanikával, kémiával, földrajzzal, geológiával, ásványtannal, csillagászattal és az alkímiával. De igazán ismertté Arisztotelész műveinek kommentárjaival vált.

Rosszakarói már-már az ördöggel való cimborasággal vádolták, vagy olyan találmányokat tulajdonítottak neki, mint a puskát, a puskaport, az órát és más hasonló szerkezeteket, sőt, hogy szerkesztett egy olyan robotembert, amely úgy tudott dolgozni és beszélni, mint egy igazi ember.

Ezek persze légből kapott vádak voltak, melyeknek alapul szolgálhatott, hogy télen is képes volt friss zöldséggel és gyümölccsel kínálni vendégeit! Ennek viszont egyszerű magyarázata volt, mégpedig a fűtött üvegház stb.

Jó megfigyelőképességéhez tudományos pontosság társult, ezért tudott olyan mélységekig behatolni a természet titkaiba, s ért el olyan eredményeket, melyek előtt nemcsak a kortársak álltak meg ámulattal, hanem ma is tiszteletet parancsolnak.

Ha valaki igazán látja Albert életét, önkéntelenül is fölmerül benne a kérdés, hogy egyetlen ember hogyan volt képes minderre? Hogyan élhetett ilyen megterheléssel és ilyen szellemi feszültség közepette? Tetterejének és termékenységének titka mély imádságos életében, Istennel való kapcsolatában rejlik.

Teológusként tanítványa, Aquinói Szent Tamás túlszárnyalta és háttérbe is szorította. 1280. november 15-én halt meg Kölnben, sírja ma is ott található. 1622-ben XV. Gergely boldoggá-, XI. Pius pápa 1931-ben szentté és egyháztanítóvá avatta, 1941-től a természettudósoknak, filozófusoknak, tudósoknak, diákoknak, Katolikus Ifjúsági Világtalálkozónak védőszentje lett.

Hogy mi a tanulság számodra, kedves Olvasó?

Az, hogy az emberi géniusz sokkalta többre képes, mint amit "kihoz magából"! Tanulhatsz és taníthatsz, kutathatsz, dolgozhatsz,

de mindent Isten dicsőségére és az egész emberiség javára tégy!

     Május 6-án elment a jelenési barlangba azzal a forró kéréssel és hatalmas vágyódással, hogy újból találkozhasson Máriával, hiszen, aki csak egyszer is látta a Szeplőtelen Szüzet, élete végéig vágyakozik Őt látni.
Amint a barlanghoz ért, azonnal térdre esett és imádkozni kezdett. Egy pillanat múlva a barlangban különleges fény támadt, melyből a Szűzanya alakja tűnt elő. Mária nem mondott semmit, csak mosolygott és szeretettel nézett Brunóra, akinek ez volt a legnagyobb jutalom és megerősítés abban, hogy reménykedhet, hogy az igaz utat járja.
     Aggódó felesége egyik nap megkérdezte tőle:
‒ Mi van veled? Szemmel láthatólag egyre csak fogysz!
‒ 17 nap telt el a jelenés óta és én továbbra sem találom azt az atyát, akire a  Madonna utalt – válaszolta Bruno.
     Csak a beszélgetés után jött rá, hogy a közeli templomukból eddig még nem beszélt senkivel. Azonnal elindult hát a plébániájukra. Amikor észrevett egy fiatal atyát, aki éppen a sekrestyéből lépett ki, megragadta reverendáját és megkérdezte:
„Elbeszélgethetnék az atyával? És akkor végre megérkezett a várt válasz, melyet Mária adott át neki:
‒ Ave Maria fiam, mit óhajtasz?
‒ Protestáns vagyok, de szeretnék katolikus lenni – mondta Bruno. A fiatal pap egy idősebb atyára mutatott a sekrestyében, mondva:
‒ Ő a segítségedre lesz!
     Bruno majdnem sírva fakadt. Íme a pap, akiről a Szűzanya beszélt. Ez egy olyan atya volt, aki már sok protestánsnak segített a Katolikus Egyházhoz való visszatérésben, annál is inkább, mert egykor maga is protestáns volt!
     Mellesleg, évekkel ezelőtt, pont ezt az atyát dobta ki házából, amikor az vízkereszti házszentelést ajánlott a családnak.
     Most letérdelt előtte és röviden elmondta átalakulásának történetét. Az atya meghatódva ölelte át és megígérte segítségét Cornacchiolanak és családjának, hogy néhány hittanóra segítségével előkészíti őket a   Katolikus Egyház közösségébe való visszatérésükre. Ettől kezdve, Bruno visszanyerte nyugalmát.

       Ó Kinyilatkoztatásbeli Szűz könyörögj érettünk
és áraszd szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

A fenti, biztató kijelentést Jézus tette Natália nővérnek! 

Az alábbiak pedig a Szeretetláng üzenetéből:

Oly sok bűn van az országban. Segíts Nekem, mentsük meg! Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok, és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat), és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a magyar szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni, ez Szívem Szeretetlángja. A kegyelemmel teljes lángot, melyet Szívemből adtam nektek, szívről-szívre járva gyújtsátok meg az egész országban. Ez lesz a csoda, mely tüzet fog, és a Sátánt megvakítja. Ez az összetartó szeretet tüze, melyet Szent Fiam Sebeinek érdemei által (esdettem ki a mennyei Atyánál). (Vö. I/37 és 39)

     1947. május 22-e és 30-a között Bruno Tre Fontanéba ment. A rózsafüzér imája alatt megjelent neki a Szűzanya. Cornacchiola szomorúan észlelte, hogy a barlang elhanyagolt, és újból tisztátalan találkák és bűnbeesések helyszíne lett. Ezért írt egy felszólítást, melyet a barlang előtt függeszt ki. „Ne szentségtelenítsétek meg ezt a helyet tisztátalan bűnökkel! Aki bűnben él, bűnét hagyja a Kinyilatkoztatásbeli Szűz lábánál, menjen gyónni és töltekezzen az irgalmasság forrásából! Mária minden bűnösnek jóságos anyja. Ez az, amit velem, bűnös emberrel is megtett, holott a Sátán harcos szolgája voltam, egy protestáns szektában, az Egyház és Szűz Mária ellenségeként élve.
     Ezen a helyen 1947. április 12-én nekem és gyermekeimnek megjelent a Szűzanya azt kérve, hogy térjek vissza a Római Katolikus és Apostoli Anyaszentegyház kebelébe, amelynek törvényeit aztán Ő maga ismertette velem. A Végtelen Isteni Irgalmasság így nyert meg engem, elszánt ellenfelét, aki most lábaihoz borulva esdeklek megbocsátásért és a kegyelemért. Szeressétek a Szent Szüzet, mert Ő mindannyiunk szerető édesanyja és szeressétek az Egyházat is gyermekeivel együtt! Védő köpenyét Ő tárja fölénk s véd meg bennünket az ördögi tettek elburjánzásától a világban. Imádkozzatok sokat, és akkor el tudjátok hessegetni magatoktól a test csábításait. Imádkozzatok!”
     Pár napon belül ez a felszólítás a rendőrségre került, és hamarosan megkeresték a szerzőt. Kihallgatták Brunót és gyermekeit, megállapítva, hogy igazat beszélnek. Az Il Messaggero, Il Popolo, Il Giornale d’Italia napilapokban megjelent, jelenésről szóló cikkek után tömegével kezdtek jönni a zarándokok a jelenés barlangjához Tre Fontanéba.
     A Szűzanya megjelenését követően Bruno Cornacchiola élete egyre több nehézségbe ütközött, nagy megpróbáltatásokkal, bár a természetfeletti élmény továbbra is tükröződött a tekintetén és viselkedésén.
Ugyanakkor Bruno, valóságosan a lélek sötét éjszakáit élte meg, mivel egyre csak arra a jelre várt, amelyet a Szeplőtelen ígért neki.
     Bár már nem volt protestáns, de a Katolikus Egyház közösségéhez sem tért még vissza hivatalosan. Ezért nem is gyónhatott, hanem szívében hordozta bűnei súlyát, a fájdalmat, a lelkiismeret furdalást, a bizonytalanságot.
A Szűzanya utasítása alapján minden papot, akivel találkozott megkérdezett – utcán, villamoson vagy a templomban, azonnal feltette a kérdést: „Beszélhetnék az atyával?” De a válaszok különböztek attól, mint amit a Szeplőtelen adott át neki. Múltak a napok és Bruno egyre inkább magában kereste a hibát, hogy képtelen megtalálni azt a papi személyt, akiről a Szűzanya beszélt neki. Frusztráltan, kedvetlenül, egyre rosszabbul érezte magát, végül már munkába sem ment.

A Magyar Szentek kultusza és példaként való állítása a nemzeti önazonosság kifejeződése. Az Országalapító zsolozsmás himnusza ezt a formálódó közösséget szólítja meg:

Magyar hazánk, te jó Anya,
Fiad dicsérd ma, őt dalold,
Zengjen a himnusz dallama
Hozzá, ki mindig pártfogolt.

Szentjeink közös jellemzője – akár magyarnak születtek, akár más országokból érkeztek a Kárpát-medencébe –, hogy fontosnak tartották a földi haza sorsát, felelősséget vállaltak és áldozatokat hoztak érte. Méltó tehát, hogy november 13-án együtt ünnepeljük őket: üdvözültjeink jól vagy kevésbé ismert és névtelen seregét, valamint azokat, akik reményteli jelöltjeink a boldoggá és szentté avatásra.

A közös ünnep előzménye egy régi, november 6-i megemlékezés, az egyházmegyék ereklyéinek ünnepe. A püspöki kar a magyar mindenszentek új ünnepének tartalmát 1970-ben így jelölte meg: „Eredetileg azokat a szenteket ünnepeltük, akiknek ereklyéit templomainkban tiszteljük. Az új ünnepnapon nemcsak rájuk emlékezünk, hanem mindazokra a szentekre, akiknek nincs külön ünnepük, de itt éltek magyar földön, akár a honfoglalás előtt, akár utána. Vannak köztük olyanok, akiket a népi kegyelet és emberemlékezetet meghaladó kultusz övez, de köztük vannak a hétköznapok ismeretlen hősei, a mindennapok vértanúi és Istenbe temetkezett misztikusai is. Magyar földből sarjadtak, és így különösen is számíthatunk testvéri segítségükre Isten színe előtt” (Szent Zsolozsma IV. köt.). ( Forrás felhasználásával)

     A mai napon tehát mindazokra az ismert és ismeretlen szentekre emlékezünk, akiknek nincs külön ünnepük, de Istenért, Hazáért, e földön szentként éltek vagy szenvedtek vértanú halált! Közéjük soroljuk az 1956-os Magyar Hősöket, akik vérüket áldozták Édes Magyar Hazánkért, az ateista kommunizmus felszámolásáért!

A Magyar Szentek és Vértanúk vére a magyar földet szentelte meg

– illő és üdvös tehát –, hogy e földből sarjadjon ki a

Nagy Magyar Engesztelés Világjobbító Műve! 

     Az első dolga az volt, hogy gyermekeivel elkezdték a barlangot alaposan kitakarítani. Később így emlékezett erre: „Ahogy elkezdtük tisztogatni a barlangot, a föld illatossá vált, de még a felszálló por és a barlang fala is! Ó milyen csodálatos, mennyei illat volt! Ez az élmény engem sírásra késztetett, a gyermekek pedig örömmel hangoztatták, sőt énekelték, hogy »láttuk, láttuk a Bella Szinyórát«!”
     Amikor befejezték, így szólt gyermekeihez, a visszafogott könnyektől még mindig hunyorogva: „Mindig azt hangoztattam, hogy a tabernákulumban nincs ott Jézus, és hogy ez csak a papok által kitalált hazugság. Márpedig, ezzel nem mondtam igazat! Most megmutatom nektek, hol van a mi üdvözítő Jézusunk!”
     Ezt követően, mindannyian lementek a dombról a közeli Tre Fontanéban lévő trappista apátsághoz – a Szent Pál apostol mártírhalála helyén épült templomba.
Amikor beléptek, egy pillanatig mindnyájan döbbent hallgatásba burkolóztak, majd Bruno oldotta fel a csendet, rámutatva a tabernákulumra és így szólt:
„A  Gyönyörű Asszony a barlangban azt mondta nekem, hogy itt van Szent Fia Jézus, aki az emberiség Megváltója! Korábban azt mondtam, ebben ne higgyetek, ezért tiltottam meg nektek, hogy imádkozzatok. Nagyot hibáztam, most már biztosan tudom és tudjuk, hogy Jézus itt van. Imádkozzunk és imádjuk Őt!”
     Erre Isola csendesen így szólt:
‒ Ha Jézus valóban itt van, akkor imádkozzunk Hozzá!
    Az apa bűnösségének tudatában szorongva kérdezte:
‒ Hát miféle imádságot tudsz?
    Isola erre így felelt:
‒ Én tudom az Üdvözlégy Máriát.
‒ Hol tanultad? ‒ kérdezte az apja.
‒ Az iskolában! Te otthon megtiltottad, de az iskolában mindig együtt imádkoztam a többiekkel. Így én is megtanultam.
    Bruno megindultan felelte:
‒ Ha tudod, akkor csak mondjad kislányom és mi majd mondjuk utánad!
    Ezt követően együtt imádkoztak.
    Az ima végezetével Cornacchiola gyermekeivel hazatért, otthon felesége, Jolanda észrevette, hogy férje sápadt és szeme könnyes a meghatottságtól. Rákérdezett: „mi történt veled?” „Láttuk a Szűzanyát” – válaszolta Bruno.
Valahogy ekkor döbbent rá, hogy eddigi életében milyen fájdalmakat okozott a feleségének. Gyakran verte, csalta őt, még a Szűzanya megjelenése előtti éjszakát is házon kívül töltötte a barátnőjével.
    Szörnyű bűneit felismerve, Cornacchiola térdre esett felesége előtt és sírva kérte a bocsánatát. A meglepett és elérzékenyült Jolanda szintén térdre esett, Bruno pedig így szólt: „Tiszta szívből kérlek, bocsáss meg a hűtlenségemért, és a neked okozott szenvedésekért, a megaláztatásokért, melyeket elkövettem. Nagyon sok rossz dolgot tanítottam neked, káromoltam az Eucharisztiát, a Szűzanyát, a pápát, a papságot és a Szentségeket. És látod, egy ilyen hitvány bűnösnek jelent meg a Szeplőtelen Szűz Mária.”
Összeölelkezve mindketten sírva fakadtak és életükben először megpróbálták közösen elimádkozni a rózsafüzért.
Így, a közös ima és a kölcsönös szeretet egységében maradtak egészen reggelig. Annyira, de annyira szerették egymást, amire csak az Istenben egyesült lelkek képesek! Mert, akik istentelenül élnek, azok csupán a felszíni műöröm érzetét vélik boldogságnak, ám ez csupán halvány árnyéka az igazinak, mert Isten a Szeretet és az Örökkévaló, minden más talmi és mulandó!

A bizalommal teli kérés meghallgatása

Jézus szavai: „Kérjetek csak sokszor és sokat! Ahányszor és amennyit kértek, annyiszor és annyit kaptok. Sőt, ha látom bizalmatokat, kéréseiteket megduplázva teljesítem. Engem nem lehet felülmúlni nagylelkűségben. Ha látom bizalmatokat, akkor máris leköteleztetek, és ez azt jelenti, kifoszthattok, ahogy csak akartok, Én nem zárkózom el. Szívem szeretetével elétek állok: itt vagyok, hogy boldogítsalak benneteket”. (II/110)

„Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. Bárcsak felérnétek óhajtásaitokkal az Örök Atya mennyei trónjához! Akkor az eredmény is bőséges lenne.” (II/106)

Jézus reménykeltő szavai: „A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (II/93-94) Ezért mondjuk tehát mindennap: Jöjjön el a te országod, amiként a zsoltáros szavait is „Áraszd ránk Lelkedet, Istenünk: újítsd meg a föld színét.” (7. zsoltár)

És ehhez kedves Olvasóim, valóban az egész emberiség összefogó ereje szükséges, mert látható és érezhető módon fenn áll a tömeges elkárhozás veszélye!

Mentsük tehát a tisztítótűzben szenvedő lelkeket, akik természetfeletti segítséget nyújthatnak a világ megújításában! 

      Minden kétséget kizárva Mária tudatosította Brunóban, hogy sok lelki kínlódással teli nehézségen fog átmenni, sokan nem értik majd meg – de félnie nem kell, mert Ő maga fogja körülvenni anyai gondoskodásával.
Brunó bár lelkében teljesen megrendült, mégis alig fogta fel a történteket. A gyermekein csak annyi látszott, hogy kissé meg vannak illetődve. A  beszédből semmit nem hallottak, de az élmény teljesen áthatotta őket.
A 7 éves Carlo felkiáltott: „Nézd apa, még látszik a zöld palástja” – és kitárt karokkal szaladt a barlanghoz a távolodó Szűzanya után; azonban neki ütközött a sziklának és fájdalmában sírva fakadt.
Amikor a három gyermek érzékei visszatértek normális állapotukba, mindegyik azt kérdezte apjától: „Ki volt ez a Gyönyörű Asszony? Miről beszélt veled?" 
     Az apa kicsit kivárt, nehogy elsírja magát, majd így válaszolt:
– Ő volt a Szűzanya. Később mindent elmesélek nektek – mondta Bruno sápadtan –, mert még mindig a mennyei élmény hatása alatt volt.
Aztán, mintha szeretett volna még egyszer megbizonyosodni róla, hogy mindez nem volt álom, elkezdte kikérdezni gyermekeit arról, hogy mit láttak.
     Elbeszélésükből kiderült, hogy ugyanúgy látták a „Gyönyörű Asszonyt”, de ők a beszélgetésből nem hallottak semmit. Cornacchiolának mindez azért is jelentett fokozott bizonyságot, mert egyáltalán nem értette, hogyan részesülhetett ilyen bűnös létére, a Szűzanya megpillantásának isteni kegyelmében.

A betegség elfogadása és felajánlása

Jézus szavai: „A betegek, ők igazán a feltétlen bizalom szárnyán repülhetnek Hozzám. Egyetlen kérésükkel a lelkek tömeges megmentését eszközölhetik ki. Ha a betegek szenvedéseiket felajánlják, ez a sátánt megvakítja, és ezáltal a lelkek az üdvösség útjára lépnek”. (II/102)

A mindennapi munkánk felajánlása

A Szűzanya szavai: „Napközben is ajánljátok fel munkátokat Isten dicsőségére! Ez a kegyelem állapotában történő felajánlás is a sátán megvakítását fokozza. Éljetek tehát kegyelmeim szerint, hogy mind jobban és mind nagyobb területre terjedjen ki a sátán megvakulása. A sok kegyelmet, melyet nektek nyújtok, mind jobban használjátok fel, mert ez a lelkek tömeges megjavulását fogja maga után vonni!”. (II/36)

Az Úr így szólt Szent Fausztinához: „Használd fel Egyházam kincstárának valamennyi búcsúját s ajánld fel értük… Ó, ha ismernéd kínjaikat, szakadatlanul lelki alamizsnában részesítenéd őket és segítenéd törleszteni adósságaikat igazságommal szemben.” (Irgalmasság napló 1226)

(folyt.)

Kedves Testvérek!

November 18-án, szombaton 19 órától Gyermekek és fiatalok imája a lesz békéért

a Budapesti Szent István Bazilikában. 

Az imát Mohos Gábor püspök atya vezeti. Az ima végén egyenként püspöki áldást ad minden jelen lévő gyermeknek és fiatalnak, testi és lelki gyógyulásukért imádkozva. 

Mindenkit: gyermekeket, fiatalokat,

idősebbeket is várunk szeretettel, 

hogy a béke nagy ajándékáért imádkozzunk ebben az egyre békétlenebb világban.

Emmánuel Közösség

Szeretetláng Mozgalom

Szociális Testvérek Társasága

November 11. Szent Márton (316 k.–397), a Pannóniában született katona, majd tours-i püspök ünnepe, aki legendája szerint köpenyét osztotta meg egy koldussal.

A gazdasági év egyik fontos zárónapja. A Márton-napi lúdeledel eredete: egy római étkezési szokás naptárbeli egybeesése, és a lúd latin nevének eltorzulása. Márton lúdjához aztán legendát is költöttek: a szent a püspöki tiszt elől a ludakhoz bújt, de azok elárulták gágogásukkal.

Ígéret az egyházközségeknek

A Szűzanya szavai: „Leánykám, kegyelmekkel teljes Szeretetlángom hatását rád árasztom először, és veled együtt minden lélekre. Aki engesztelő szentségimádást vagy szentséglátogatást végez, annak időtartama alatt az egyházközségben a sátán hatalmát veszti, és mint világtalan, megszűnik a lelkek felett uralkodni”. (II/22)

Virrasztás a haldoklókért

A Szűzanya szavai: „Az én kérésem, hogy az éjszakai szent virrasztást, mely által a haldoklók lelkét akarom megmenteni, úgy szervezzék meg, hogy minden egyházközségben egyetlen perc se maradjon virrasztó imádság nélkül. Ez az eszköz, melyet kezetekbe adok, ezáltal mentitek meg a haldoklók lelkét az örök kárhozattól. A Szent Fiam érdemeivel egyesített virrasztó imádság és az én Szeretetlángom fényétől megvakul a sátán”. (III/236) Virrasztásotok ideje alatt az egész világ haldoklóira kiterjesztem a nagy kegyelmet (I/110). Ha Szeretetlángom kegyelmi hatása kiárad a haldoklókra, a sátán megvakul, és a ti virrasztó imátok segítsége által megszűnik a haldoklók kegyetlen küzdelme a sátánnal. (II/118)

Áldozatunk, imádságunk és a Szentmise nagyon sokat jelent a szenvedő szeretteinken! Mert „A lelkek oly kínokat szenvednek, hogy azokról az ész nem képes a legkisebb fogalmat alkotni, hacsak Isten különös kegyelemből azt vele meg nem ismerteti. Nyelv azt ki nem fejezheti, hogy mi a tisztítóhely. A szenvedés nagysága esetenként, egyenlő – a pokoléval.” (Genuai Szent Katalin: Traité du Prug. II. és VIII.) (folyt.)

      Ezt követően a Szűzanya még így tanította: „A rózsafüzér kis Evangé-lium, a rossz erők betörését megakadályozó bástya. Imádkozd, és erős leszel! Én veled leszek. Ez az én Anyai ígéretem. Imádkozzatok és vezekeljetek, hogy megmenthesselek benneteket mindattól, ami be fog következ-ni! Az igazi vezeklés a kölcsönös szeretet és megbocsátás, a felebaráti szeretet parancsának megélése. Olvassátok a Szentírást és amilyen gyakran csak tudtok, vegyetek rész a Szentmisén! Imádjátok az Oltáriszentségben jelen lévő Jézust és rendszeresen járuljatok a bűnbánat szentségéhez. Töltekezzetek, amíg nem késő! A hitvalló keresztény állandó feladata, hogy imádkozzon a bűnösök megtéréséért, a hitetlenekért, és a keresztények egységéért az Egyházon belül. Mert minden egyes hittel és szeretettel elmondott Üdvözlégy, Jézus Szívéig ér!"

Hogy minden kételkedésnek elejét vegye, a Szűzanya 3 évvel a Mennybevételéről szóló dogma kihirdetése előtt – vagyis 1950. novembere előtt – kimondta: „A testem nem romolhatott meg és nem indult bomlásnak. Halálom pillanatában Fiam és az angyalok eljöttek értem, hogy magukkal vigyenek a Mennybe”.

Az Istenanya, hogy megszabadítsa Brunót a vele való találkozás realitásának kételyeitől, ezért így szólt: „Olyan bizonyítékot adok át neked, mely megmutatja, hogy amit most átélsz, az valóban az Isteni valóság megtapasztalása volt, és nem a megtévesztő szellem aljas játéka – mint azt majd hangoztatni fogják neked. Valamennyi paphoz, akivel találkozni fogsz, fordulj ezzel a kérdéssel:

»Beszélhetnék Önnel, atyám?« – És ha azt válaszolja: »Ave Maria fiam, mit óhajtasz?« – akkor ez lesz a jel, hogy őt választottam ki a számodra. Tárd ki előtte szívedet, s ő majd egy másik atyára mutat, mondván: Ő lesz a segítésedre, aki előkészít téged az Egyházzal való kibékülésre.” Utána a Szűzanya könnyedén meghajolt, elfordult és eltűnt a barlang falán keresztül, lassan távolodva a Szent Péter Bazilika irányába.

Bruno így mesélte el: „Testem könnyűnek és súlytalannak éreztem. Még mindig csak azt a lapos tufakövet néztem, amelyen a Szépséges Úrnő állt! A környezetünket olyan csodálatos illat hatotta át, mintha a Paradicsomban lettünk volna. Mindazáltal, a legkisebbnek és a leggonoszabbnak éreztem magam és tudom, hogy nem érdemeim miatt jelent meg nekem a Isten Anyja, hanem mert egyszerűen eszközként akart felhasználni mások számára. Röviden: felém fordult Isten irgalmassága!”

Aggodalmak a jelenlegi világesemények miatt

XII. Piusz pápa 1956. november 10-i rádiószózata

     Atyai szívünk aggódik a magyar nép ellen elkövetett gonosztettek miatt, amelyeket azért szenved, mert elkövette azt a "bűnt", hogy az alapvető emberi jogok tiszteletben tartására törekedett. Ehhez hozzájárul másik aggodalmunk a veszélybe került béke miatt, valamint fájdalmunk, midőn látjuk, hogy megfogyatkoznak azok sorai, akiknek tekintélye, egysége és jóakarata, általános vélemény szerint, sok bizalmat megérdemelt volna a népek közötti igazságosságon és igazi szabadságon alapuló egyetértés folyamatos visszaállítása terén.
     Ki tagadhatná, hogy a béke és a szabadság ügyében a haladás megkezdett útján jelentős lépések történtek visszafelé, ismét árnyékba borítván a reményeket, amelyek fáradságos munka árán feléledtek, és amelyekre sokféle bizonyíték nyújtott alapot.
     Nagyon sok vért ontottak ki igazságtalanul. Nagyon sok gyászos esemény, nagyon sok öldöklés történt most váratlanul. A bizalom vékony szála, mely ismét kezdte egyesíteni a népeket, és kissé összefűzni a szíveiket, úgy látszik, elszakadt; gyanú és igazságtalanság vájt még mélyebb elválasztó szakadékot. Az egész világ jogosan rökönyödött meg az erő alkalmazásához való visszatérés gyorsaságának láttán, pedig ezt mindkét fél számtalanszor alkalmatlan eszköznek ítélte a viták eldöntésére és a jog diadalra jutásának biztosítására.
Kétségtelen, hogy a világ, felébredve a céltalan erőszak napjainak lázából, megrendült bizalmában, mert az események annak a politikának visszatéréséről tanúskodnak, amely – bár különböző módon – az egyik fél önkényes cselekedetét és a gazdasági érdekeket az emberi élet és az erkölcsi értékek fölé helyezi.
Tekintettel az igazságosság és a testvéri szeretet iránti ekkora nemtörődömségre, az embereknek a jövő iránti szkepticizmusára, az egyes emberek gondolatvilága közti nagy eltérésekre, Mi, akik Istentől azt a hivatalt kaptuk, hogy előmozdítsuk valamennyi nemzet jólétét, és Akik erősen hisszük, hogy a béke nem elérhetetlen álom, hanem mindenki által megvalósítható kötelesség; azzal a szándékkal, hogy hozzájáruljunk a béke megmentéséhez egészében és alkotórészeiben – szívből fakadó felhívásunkat intézzük a népekhez: állítsuk vissza a béke útjait, erősítsük meg azok egységét, akik erre vágynak, állítsuk vissza a bizalmat azokban, akik ezt elvesztették. 
     Először is hozzátok szólunk, szeretett embertestvérek, férfiak, asszonyok, értelmiségiek, fizikai munkások, művészek és földművelők, bármely fajból vagy országból valók is vagytok, mert nektek kell tudomására hozni vezetőiteknek legbensőbb érzéseiteket és igazi törekvéseiteket. A legutóbbi események megerősítették, hogy az emberek – családok és egyesek egyaránt – többre becsülik munkájuk és családjuk nyugalmát még az annyira óhajtott jólétnél is. Készek ezt visszautasítani is, ha ennek ára a zsarnokság, vagy a háború kockázata összes következményeivel: a romokkal, gyásszal és halállal együtt.
     A vallás, a civilizáció és a helyes emberi érzés nevében legyen vége a törvénytelen és brutális elnyomásnak, a háborús terveknek, a nagyhatalmak közti politikai nyomásnak – tehát mindazon dolgoknak, melyek a földi életet a szorongás és a terror szakadékába rántják, megölik a lelket és semmivé teszik a munka és haladás vívmányait.
Ez a természet szava. Ezt széltében-hosszában hangosan kell hirdetni és meg kell hallania, el kell fogadnia mindenkinek, akire a nép a hatalom gyakorlatát rábízta. Ha a közhatalom – azon határon belül, ameddig ez az ő kötelessége – nem törekszik legalább a polgárok életét, szabadságát és nyugalmát biztosítani, bármilyen eredményt tud is felmutatni, alapvető célját illetően kudarcot fog vallani.
     De minden egyéb súlyos gondon túlmenően ránehezednek az emberek gondolataira a magyarországi gyászos események A világ egyetemes és önkéntes megmozdulása, amelyet a más súlyos eseményekkel való törődés sem képes csökkenteni, megmutatja, mennyire szükséges és sürgető visszaadni a szabadságot az attól megfosztott népeknek. Lehetséges az, hogy a világ közönyösen szemlélje embertestvéreit és magukra hagyja őket, hogy a lealacsonyító rabszolgaság legyen a sorsuk? Magától értetődik, hogy a keresztény lelkiismeret nem veheti semmibe azt az erkölcsi kötelességet, hogy megpróbálja minden megadott eszközzel eredeti állapotába visszaállítani méltóságukat és visszaadni szabadságukat.
Nem titkoljuk magunk előtt, hogy milyen kényes ma a viszony az egyes nemzetek és az ezeket magukba foglaló földrészekre kiterjedt csoportosulások között. De hallassa szavát a lelkiismeret, a Teremtő és a testvéri szeretet rendeljen alá még súlyos áldozatok árán is, minden más problémát, minden egyéni érdeket a rabszolgaságba taszított millió emberi élet elsődleges és alapvető problémáinak.
     Amint lehetséges, kezdjék meg az emberek soraik rendezését és fűzzék szorosra szilárd közös szerződésben mindazokat – kormányokat és népeket egyaránt –, akik ki akarják taposni ezen a világon az Isten fiait megillető méltóság és tisztelet ösvényeit. Ez a szerződés legyen olyan, amely képes tagjait hatásosan megvédeni minden igazságtalan támadás ellen, amely jogaik és függetlenségük ellen irányul. S nem a becsületes emberek hibája lesz, ha azok számára, akik letérnek erről az ösvényről, csak az elszigetelődés sivatagja marad osztályrészül. Talán majd egyszer megvalósul az – és Mi egész szívünkkel erre vágyunk –, hogy a békét és szabadságot őszintén szerető népek tökéletes egysége elegendő lesz arra, hogy belátásra bírja azokat, akik az emberi társadalom legelemibb törvényeit is semmibe veszik és ezzel személy szerint is megfosztják magukat attól a jogtól, hogy az emberiesség, az igazságosság és a béke nevében szót emelhessenek.
Népeik pedig talán jobban, mint mások, legalább is érezzék szükségességét annak, hogy visszatérjenek és részt képezzenek ismét az emberi családban és egyesüljenek ismét a béke és szabadság ügye érdekében.

Béke, szabadság! Eljött az óra, amikor ezek a súlyos szavak nem engednek többé teret a kétértelműségnek. Visszakapták eredeti tiszta jelentésüket, ahogy Mi is mindig értettük azokat és amelyet a természet törvényeiből és a Teremtő akaratának megnyilvánulásából vontak le. Újra és újra mondjátok el ezeket, hangoztassátok és állítsátok működésbe. Vezetőitek hű tolmácsai legyenek igazi érzéseiteknek, igazi törekvéseiteknek. Isten segítsen benneteket, Isten legyen a ti erőtök.
     Isten! Isten! Isten! Bárcsak hangzanék ez a kimondhatatlan név, minden jog, igazságosság és szabadság forrása, a parlamentekben, a tereken, az otthonokban, a gyárakban, értelmiségiek, fizikai munkások száján, a sajtóban és a rádióban. Legyen az Isten neve – amely rokonértelmű a békével és a szabadsággal – a jóakaratú emberek irányító mértéke, a népek és nemzetek köteléke, a jel, amelyről a közös felszabadulás munkájában a testvérek és munkatársak felismerik egymást. Rázzon fel benneteket az Isten a bódultságtól, szabadítson meg a zsarnokokkal és a háborús uszítókkal való minden bűnrészes kapcsolattól, világítsa meg lelkiismereteteket, erősítse meg akaratotokat az újjáépítés munkájára. Mindenekfölött pedig visszhangozzék az Ő Neve a templomokban és a szívekben hatalmas fohászként az Úrhoz, hogy végtelen hatalmával segítsen végrehajtani mindazt, aminek elérésében az emberi erők oly nagy nehézségbe ütköznek.
     Ezzel az imádsággal, melyet első helyen mindig a Kegyelem Trónusához intézünk, biztosítunk benneteket, szeretett gyermekeink, hogy visszatér a nyugalom és beragyogja a földet és a lehangolt arcokat, és ez a béke, amely ily nagy megpróbáltatásokon ment keresztül, tisztábban, tartósabban és igazabban kerül ki belőlük.

XII. Piusz

     Nagy Szent Leó (Sanctus Leo I Magnus), (440 – 461. november 10.) volt a 45. pápaként uralkodott az egész egyház felett, és 21 éves uralkodása alatt megváltoztatta a keresztény világot. Alapjaiban szilárdította meg Róma hatalmát. Munkássága után méltán kapta meg az utókortól a Nagy jelzőt.

Nagy Szent Leónak nem csak az eretnekségekkel volt sok gondja, hanem Atilla hun király is Rómát fenyegette. A pápa tanácsadói a menekülést javasolták, ám ekkor Leó egy különösen finoman megmunkált arany karperecet emelt fel az asztalról, és a következőt mondta: Ez a hunok munkája. Egy nép, amelyik ilyen műalkotásokra képes, érzékeny az Élet Igéjének befogadására is! Leó kíséretével Mantovánál találkozott Atillával, aki az egyházfő imáinak hatására látomásban részesült, e szózattal: "Ne bántsd enyéimet, cserébe örök időkre szóló koronát kapsz"!

Leo pápa ezzel az előzékeny és bátor tettével ‒ mármint hogy nem elmenekült, hanem tárgyalt a hun királlyal ‒, páratlan béke-politikai-, és ima-cselekedetet vitt végbe, maradandó példájára korunk vezetőinek!

Nagy Szent Leó könyörögj érettünk, mert példádat elfeledtük,

és már nagyon önteltek lettünk!

     Ekkor Bruno átmenetileg rosszul lett, de érzékelte, hogy valamilyen titokzatos ragyogás vette körül. Hirtelen egy másfajta valóságot tapasztalt meg, mintha a lelke kiszabadult volna a testéből, vagy legalábbis valamitől nagyon megszabadult volna.
     Ezzel egyidőben, leírhatatlan öröm és békesség szállta meg, valami olyan gyönyörűség, amilyet eddig sohasem érzett.
     Kisvártatva Bruno visszanyerte rendes látását és észrevette, hogy a különleges fényárból egy fiatal, középtermetű, kreolos bőrű, nemes arcvonású női alak bontakozik ki, akinek gyönyörűségét emberi szavakkal le sem lehet leírni.
A Hölgynek mély-sötétbarna haja volt és mezítelen talpáig érő zöld palástban állt. A palást alatti ruhája tündöklő hófehér volt, rózsaszín övvel átkötve, s az egész jelenséget aranyló sugárkoszorú vette körül. Jobb kezében a Bibliát tartotta mellén, bal kezét is ráhelyezve.
     Első reakcióként Bruno örömében fel akart kiáltani, de nem jött ki hang a torkán. Időközben a helyszínen csodálatos virágillat áradt.
     Bruno Cornacchiola ekkor térdre rogyott a gyermekei mellé, és összekulcsolt kézzel ő is ismételni kezdte: „Ó Bella Signora!”.
     Évekkel később Bruno így mesélte a történetét: „Ha valaki az égi csoda különleges kegyelmében részesült, nem kívánhat semmi mást, mint hogy halála után az örökkévalóságig élvezhesse azt”. Mint elmondta, bizonyára ez a fehér ruhás hölgy volt az, aki a spanyol polgárháborúban egyszer megmentette az életét.
     „A Gyönyörű Asszony” – aki egy Bibliát szorított a melléhez, úgy mintha Szent Fiát ölelné gyengéden, így szólt Brunóhoz: „Én vagyok, aki a Szentháromságban vagyok, a Kinyilatkoztatásbeli Szűz, a Kinyilatkoztatás pedig Isten Szava, mely rólam is hírt ad. Te üldözöl engem, de már eljött a legfőbb ideje, hogy véget vess ennek. Térj vissza a Katolikus Egyház szent közösségébe és kövesd az Evangéliumot!”

A Szűzanya szavait így foglalhatjuk össze: "Térj vissza a katolikus hitedre, melyet szeretetben, tanúságtételben, szóban, cselekedetekben és imádságban kell megélned családoddal, ez az én akaratom. Három kristálytiszta pont ragyogjon mindig előttetek: Az Eucharisztia, a Szeplőtelen Fogantatás és a Pápa fősége! Imádkozzatok tehát és mindennap mondjátok el a rózsafüzért a bűnösök és a hitetlenek megtéréséért, valamint a keresztények egységéért, hogy egy akol legyen és egy pásztor."

A Szűzanya a pápáról és az Egyházról beszélve egyúttal arra is felhívta Bruno figyelmét, hogy a Kinyilatkoztatás nem korlátozódik csupán a Szentírásra, tetten érhető a Szent Hagyományban is, amit az Egyházi Tanítóhivatal kijelent és nemzedékről-nemzedékre átad a krisztusi ígéretnek megfelelően Szent János Evangéliuma szerint: „Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra.” (16, 13).

A Szűzanya rávezette az alapvető hitigazságokra, melyek szinte átmentek a tudatába! A Szentírás szövegének hiteles értelmezését csak a Katolikus Anyaszentegyház Tanítóhivatala adhatja. Nem a szekták, nem a szakadárok és a nem látnokok!

Tehát a Kinyilatkoztatás értelmezésére két forrás áll rendelkezésünkre, a Szentírás és az Egyház Tanítóhivatala, amiként ezt Péter apostol második levele is írja: „Először is azt értsétek meg, hogy az Írásnak egyetlenegy jövendölése sem származik önkényes értelmezésből.” (1,20)

A Szűzanya hangja olyan volt, mint a legfinomabb muzsikaszó, gyönyörű alakja pedig a mennyei szeretet fényének sugarait árasztotta. Mária egy óra húsz percen keresztül tanította Brunó Coracchiolát. Egyfelől személyes, csak rá tartozó dolgokról, másfelől az Egyház egészét érintő, különösen a papokra vonatkozó ügyekről, valamint a Szentatya részére is hagyott egy külön üzenetet.

     Egyszeriben a Szent Szűz kezével, egy a lábainál heverő fekete reverendára és a közelben fekvő összetört keresztre mutatva ezt mondotta:
„Ez a jel utal arra, hogy hatalmas egyházüldözések jönnek majd és ennek következtében sokan kényszerülnek megválni reverendájuktól. Nagyon sok pap kényszerül majd ledobni azt. Az összetört feszület az általad összetört családi feszületet szimbolizálja.
Isten ellenségei, különösen három dogmát támadnak majd:
     Jézus Krisztus valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben. A pápa tévedhetetlenségét és az én Szeplőtelen Fogantatásomat!