A Hajnal Szép Sugara

     Albert a bajorországi Lauingenben született 1200 körül gróf Albert von Bollstädt néven. Lovagi családból származott, a szülei katonai vagy közéleti pályára szánták. 1223-ban mégis belépett a páduai domonkos rendbe, s ezzel kezdetét vette pihenést nem ismerő lázas tevékenysége. Egyszerre volt szerzetespap, politikus és egyháztanító, tanár és író, provinciális és régensburgi püspök, kutató és természettudós, híres prédikátor, filozófus és teológus.

Az utókornak csak halvány elképzelése van Szent Albert elképesztő sokoldalúságáról, munkabírásáról és tudásáról, melynek nem véletlen bizonysága, hogy Nagynak (Magnus), és Egyetemes Tudósnak (Doctor universalis) nevez az utókor. Tudományos munkássága 74 tudományterületet lefed, beleértve az orvostudományt, a pszichológiát, a csillagászatot, a földrajzot, a geológiát, a meteorológiát stb. A gyógynövények évszázadokig relevánsak maradtak. Szintén 1700 oldalt szentelt az állatvilágnak (pókok, hangyák szaporodása, csirkék növekedése stb.), korábban ismeretlen fokú pontossággal leírva azt. XI. Piusz 1931-ben "egyházdoktorrá" nyilvánította, XII. Piusz 1941-ben pedig "a keresztény tudósok védőszentjének" nyilvánította.

Rendi főiskolákat alapított, és professzor volt a párizsi egyetemnek.

Teljes egészében máig is feltáratlan és publikálatlan életművében polihisztorként kora szinte minden tudományával foglalkozott: orvostudománnyal, állattannal, növénytannal, fizikával, mechanikával, kémiával, földrajzzal, geológiával, ásványtannal, csillagászattal és az alkímiával. De igazán ismertté Arisztotelész műveinek kommentárjaival vált.

Rosszakarói már-már az ördöggel való cimborasággal vádolták, vagy olyan találmányokat tulajdonítottak neki, mint a puskát, a puskaport, az órát és más hasonló szerkezeteket, sőt, hogy szerkesztett egy olyan robotembert, amely úgy tudott dolgozni és beszélni, mint egy igazi ember.

Ezek persze légből kapott vádak voltak, melyeknek alapul szolgálhatott, hogy télen is képes volt friss zöldséggel és gyümölccsel kínálni vendégeit! Ennek viszont egyszerű magyarázata volt, mégpedig a fűtött üvegház, stb.

Jó megfigyelőképességéhez tudományos pontosság társult, ezért tudott olyan mélységekig behatolni a természet titkaiba, s ért el olyan eredményeket, melyek előtt nemcsak a kortársak álltak meg ámulattal, hanem ma is tiszteletet parancsolnak.

Ha valaki igazán látja Albert életét, önkéntelenül is fölmerül benne a kérdés, hogy egyetlen ember hogyan volt képes minderre? Hogyan élhetett ilyen megterheléssel és ilyen szellemi feszültség közepette? Tetterejének és termékenységének titka mély imádságos életében, Istennel való kapcsolatában rejlik.

Teológusként tanítványa, Aquinói Szent Tamás túlszárnyalta és háttérbe is szorította. 1280. november 15-én halt meg Kölnben, sírja ma is ott található. 1622-ben XV. Gergely boldoggá-, XI. Pius pápa 1931-ben szentté és egyháztanítóvá avatta, 1941-től a természettudósoknak, filozófusoknak, tudósoknak, diákoknak, Katolikus Ifjúsági Világtalálkozónak védőszentje lett.

Hogy mi a tanulság számodra, kedves Olvasó?

Az, hogy az emberi géniusz sokkalta többre képes, mint amit "kihoz magából"!

Tanulhatsz és taníthatsz, kutathatsz, dolgozhatsz, de mindent Isten dicsőségére és az egész emberiség javára tégy!

HA MEGHALLANÁD ÜDVÖZÍTŐD SZAVÁT https://youtu.be/lAt1cMBHWb0

Barlay Ö. Szabolcs: "Lelkigyakorlat egy sátáni vírus ellen" c. írása nyomán
(Eredeti  forrás )

A kollektív lelkület torzulása
     Mivel a fiatalok, a gyerekek élő közelségben látják és szenvedik el a szülők, nagyszülők érzelmi ingatagságát, a válást, az újabb kapcsolatok létrejöttét, ezért a lélekpusztító vírus már három-ötévesen roncsolja lelküket, és maguk is instabil érzelmi állapottal lépnek ki a világba. A legújabb orvosi, genetikai kutatások egyre mélyebben tárják fel a válság méreteit. A sérülést már az anyaméhben alakuló új élet is megszenvedi. Ezzel magyarázható, hogy soha ennyi sebzett és pszichésen sérült ember nem élt a nyugati civilizáció övezetében, mint ma.
     Közismert, hogy a múlt század közepén ránk tört diktatúrák óta a lelkekben lázadás van, mindenféle előírás és szabályozás ellen. Ma már oda fajult a dolog, hogy az ember harcban áll az élet minden területén, még a természeti törvények által megkövetelt renddel is.
     A mi régiónk különösen kedvező a lelki lepusztulás kórokozójának és a járvány katasztrofális elterjedésének. A magyar ember és a tőle ezer éve elválaszthatatlan magyar sors melegágya e lelki elrákosodásnak. Ma már senki sem érezheti magát biztonságban a gonosz cselvetéseivel szemben, mert bármelyik pillanatban bekövetkezhet a „derült égből villámcsapás” szindróma: egy a máról holnapra bejelentett válás, vagy a stabilnak gondolt otthoni nevelés váratlan csődje egy jól neveltnek hitt gyereknél, vagy az utóbbi évek tapasztalata alapján jól ismert valutahitel vagy állásvesztés okán. Nem beszélve valami megbotránkozásról, hamis próféciáról, mely kétségeket ébreszthet bennünk hitbeli hűségünkben.
     Az egymást követő nemzeti tragédiák, a Nyugat árulásai, a politikai változások egymást követő kudarcai elsősorban, az egyébként is befelé forduló alkatúak millióit tette még pesszimistábbá és szkeptikusokká. Végül, senki nem bízik és nem hisz senkiben. Egymás után dőlnek ki a sorból azok a „példák” − nagyszülők, pedagógusok, papok −, akik karizmatikus személyiségükkel még hatást tudtak gyakorolni. Növekszik azon bizonytalanok száma, akik célt vesztettek, akik külsőleg bár jó megjelenésűek, de belsőleg már rég halottak.
     Ha körülnézünk környezetünkben, vagy népünk jelentős rétegein, sajnos elképesztő az a közöny, ahogyan e vírusfertőzöttség következtében viszonyulnak minden értékhez.

Az egyedüli terápia:
1) A Hit, Remény, Szeretet megélése
2) Az alázat, engedelmesség, áldozatkészség és lelki erősség tudatosítása
3) Szentségi élet gyakorlása

Barlay Ö. Szabolcs: "Lelkigyakorlat egy sátáni vírus ellen" c. írása nyomán
(Eredeti  forrás )

A pótcselekvések elhatalmasodása
     Emberi mivoltunk összetettsége miatt nehéz különbséget tenni a szerelmi vágy és az igazi szeretet között. Márpedig a tartós barátság és a házasság titka nem az önző érzelmi-érzéki vágyban, hanem az áldozatot vállaló szeretetben van. Minél több csalódás éri az embert ezen a téren, annál zárkózottabbá válik és előáll az érzelmi kötődésre való képtelenség. Ennek számtalan tünete van, és még az igazi szerelmi kapcsolat esetén is egymást követheti a depresszió és a féltékenység, mely megnehezíti, sőt lehetetlenné teszi a tartós, boldog együttlétet. Az érzelmi szinusz görbék gyakori kilengései, ellehetetlenítik az érzelmi faktor valódiságát. Természetes, hogy ezt az állapotot sokáig ép ésszel nem lehet elviselni. Minél nagyobb fokú a lelki egyensúly megbomlása, a személyiség szétesésének veszélye, annál nagyobb az esélye annak, hogy a belső, külső, családi konfliktusok elviselhetetlensége miatt pótcselekvésekre, pótmegoldásokra kerül sor.
     Az új barátság, a szerelmi kapcsolatkeresés hozhat ugyan átmeneti gyógyulást, de a sebek oly mélyek, hogy az érzelmi minuszgörbe megismétlődik, és világossá válhatna, hogyha nem önmagunkban teremtünk rendet, mások által aligha nyerhetünk gyógyulást. A pótcselekedetek másik kategóriája szintén jól ismert: az önpusztító nikotin, alkohol, koffein, majd a kábító drogok egyre fokozottabb fogyasztása.
     Akármelyik utat választják is a sérültek, ilyenkor a legváratlanabb, a legszélsőségesebb, sőt olykor az erkölcsi normákat is durván sértő viselkedéseket mutathatják. Olyanokat, amelyeket még maga az illető sem képzelt el magáról. Az általános lepusztulás és erkölcsi elhangolódás semmiben nem mutat megoldásra, különösen akkor nem, ha a válás, az új házasság vagy a drogozás miatt a gyermekek lelke megy tönkre.

Barlay Ö. Szabolcs: "Lelkigyakorlat egy sátáni vírus ellen" c. írása nyomán
(Eredeti  forrás )

Az általános aránytévesztés
     Minden embernek az a feladata, hogy tükrözze Istent, aki az abszolút Igazság. Ez az alapja és garanciája az „adott szó szentségének”. Ennek hitele rendül meg az egyén lelkiismereti elfertőződésével, mintegy maga aknázva alá a saját létbiztonságát. Egyre többet beszél mellé, álokoskodással védi a maga gyártotta „igazságait”. Megdöbbentő, hogy az ilyen megfertőzött ember milyen közhelyekkel, átlátszó álérvekkel áll elő, pedig féligazság eleve magában hordja a teljes hazugságot, és ezáltal bárki alatt meginoghat a talaj.
     Ami a leglátványosabb, az az értékek hierarchiájában való aránytévesztés.
Ami fontos lenne, az kerül háttérbe, a tizedrangú pedig az első helyre. Az elfertőződött lelkiismeretű ember állandóan konfliktusba keveredik a külvilággal, már annak okán is, hogy az önkreálta világszemlélet semmiben nem egyezik a reális világgal. Ez már eleve magyarázza, hogy a lelki sérültek miért olyan ingerlékenyek, dühösek és lázadók. Végtére is mindenre képesek, ha a maguk nézeteit igazolhatják.
     A fertőződött ember számára az érzelmi, érzéki szféra is roppant ingatag, mivel eltompult benne az igazi szeretet. E járvány vírusának melegágya épp az állandó önigazolásvágy a barátságban, a szerelemben és a szexualitásban. Mivel délibábos tervei rendszerint zsákutcába torkollnak és általánosságban is egyre több kudarc éri, ezért kialakul lelkében egy negatív világszemlélet. Ennek okán rövidesen kialakulhat  „a nekem úgy sem sikerül semmi, nem érdemes küzdeni, senki nem hallgat rám” szindrómája. Ez az életszemlélet vezet a passzivitásba, a nemtörődömségbe, a lustaságba és végül a teljes nihilizmusba.

Tanítják-e az iskolákban?

     Az iskolai tananyag csak arra terjed ki, hogy 1956. november 4-én a szovjet csapatok bevonultak Budapestre és megtörték a szórványos ellenállást, ezzel leverték a szabadságharcot. Nos éppen ellenkezőleg! Épp november negyedikével kezdődött el az 1956-os Véres Honvédő Háború, egy hadüzenet nélküli katonai támadás túlerejével szemben!
     A politikai színtérre pl. ekkor léptek be a valóban legitim szervezetek a munkástanácsok, és felvették a politikai harcot a kommunizmussal, a kollaboráns kádári rezsimmel.
     A Pesti Srácok pedig vérüket ontva példás küzdelmet folytattak a szovjet hadsereg, majd később Kádár pufajkásai ellen.
Bizony, november 4-e után is volt elszántság, fegyver és lőszer, igaz, hogy csak 7 hősies napig, mert Ny-Európa és az USA,  meg-szegte ígéretét és szemrebbenés nélkül hagyta vérbe fojtani egy hős nép szabadság törekvését! Eisenhower amerikai elnök biztosította a szovjet vezetést, hogy az USA nem lép fel kifogással a "magyar ügy rendezésben"! A nekiszabadult "elvtársak" pedig "lerendezték" nemzetünk szabadság-törekvését! Az Egyesült államok, még azt is megakadályozta, hogy a spanyol Frankó tábornok százezer fős katonai segítséget nyújtson Édes Magyar Hazánknak! (Lásd: itt!)
     Bár a legendás felkelőbázisok többségéből november 4-én, kiszorultak a felkelők, ám kisebb csoportokban tovább harcoltak a főváros több kerületében és vidéken is, amit alátámasztanak azok az adatok is, miszerint a harcok áldozatainak jelentős része nov. 4-e után sebesült meg, hunyt el.
     Így történhetett az, hogy a szovjet megszállás után egy héttel Csepel még kitartott, a Mecseki láthatatlanok még november közepén is tartották magukat, gerillacsoportok szerveződtek az erdőkben, a szovjet bábkormánnyal szembeszegülő munkástanácsok, szovjetellenes röplapokat és újságokat nyomtattak! Legtovább (nov. 10-11) Pesterzsébeten folytak a harcok, de Csepel központjában, az Óbudai Schmidt kastélynál, az újpesti Szent László tér környékén, Kőbányán az Éles-saroknál, Erzsébetvárosban, a József- és Ferenc-város középső részén a végsőkig (november 7-10) védekeztek a szabadságharcosok.
Az elfogott felkelők vagy felkelőgyanús lakók közül rengeteget a helyszínen agyonlőttek, a túlélőket pedig Ungvárra és Sztrijbe deportáltak. A szétoszlott csoportok számos tagja azonban fegyvertelenül is folytatta az ellenállást a régi-új hatalom ellen, belföldön és külföldön egyaránt.
     Az átmenetileg hozzáfért szovjet statisztikai anyagok szerint a szovjet csapatok ember- és technikavesztesége egy hét alatt, fajlagosan nagyobb volt, mint a II. Világ-háborúban! 
     Végül a fegyveres ellenállás azzal zárult le, hogy nov. 19-én a hatóságok – besúgó segítségével – elsőként letartóztatták Szabó János Széna téri parancsnokot, statáriális bíróság elé állították és kivégezték, ezzel megindítva a megtorlás akasztó-gépezetét. A Magyar Hírlap 2010. február 5.-i száma szerint a harcok és a megtorlások áldozatainak száma elérheti a 20 ezer főt! És ezek többségében fiatalok voltak – fiatalok de hősök –, a nemzet "génállománya"!

 Forrás felhasználásával 

Barlay Ö. Szabolcs: "Lelkigyakorlat egy sátáni vírus ellen" c. írása nyomán
(Eredeti  forrás )

A kóros eltévelyedés
     Az, hogy van lelkiismeretünk, nem jelenti azt, hogy jól is működik. Funkciójának ugyanis az a lényege, hogy az Isten által megszabott törvényeket, az Igazságot közvetítse és hajtassa végre velünk.
     Lelkiismeret nélkül figyelmen kívül hagyjuk az isteni törvényeket, eltéveszthetjük, hogy mi a jó és mi a rossz, mit szabad és mit nem. Az evangéliumi ember abban a helyzetben van, hogy hite és meggyőződése szerint az Ó- és Újszövetségen keresztül ismerheti az Isten legalapvetőbb törvényeit és Jézus Krisztus tanítása révén viszont, életünk minden kérdésére választ kapunk. Az evangéliumnak épp az az üzenete, hogy Jézus Krisztus az Út, az Igazság és az Élet.
     A sátán, a hazugság atyja mindent megtesz, hogy eltérítsen minket a Céltól, Krisztustól. Ennek a manővernek neve a kísértés. A sátán igyekszik megzavarni, az evangéliumi iránytűt, hogy megnehezítse a helyes eszközök megtalálását, elvegye kedvünket a küzdelemtől. És lám, így jön létre az ún. téves lelkiismeret.
     Lényegét tekintve a lelki lepusztulás első kórokozója, legveszélyesebb vírusa ebben keresendő. Ez az a kavics, ami elindítja a lavinát, mely aztán felgyorsulva mindent maga alá temet. Ahol a liberalizmus felüti fejét, ahol „mindenkinek mindent szabad”, ott a lelkiismeret szava egyre halkabb lesz!
     A következmény, hogy egyre inkább és egyre több területen megszűnik a tisztánlátás, eleinte „csak” ködös minden, később aztán előkerülnek a „torzító tükrök” (homorú vagy domború, mindegy). A megfertőzött, nemcsak önmagát látja torzítva, de az Istenhez, az Egyházhoz való viszonyát is, minek folytán a világgal, családja tagjaival, barátaival, munkatársaival egyre kritikusabb lesz. A környezetét nem érti,  és korántsem magában, hanem másokban látja a hibát, sőt valamiképp egyre inkább ellentmond az Igazságnak és megelégszik a féligazságokkal.

Barlay Ö. Szabolcs: "Lelkigyakorlat egy sátáni vírus ellen" c. írása nyomán
(Eredeti  forrás )

A lelkiismeret elsorvadása 1
     Korunk általános lelkiismeret-sorvadását lelki betegségnek, járványnak nevezhetjük, mert mint a ragályos fertő életveszélyes és észrevétlenül terjed a világban. Az igazi veszélyessége abban van, hogy nem veszi komolyan senki. Nem diagnosztizálják, nem fogják fel elterjedtsége veszélyes mértékét, mivel együtt nő velünk, szokássá merevedik bennünk, és természetesnek vesszük. A mesebeli törpék birodalmában az a természetes, hogy mindenki törpe, és ezt veszik életszabálynak.
     Ha megkísérelnénk diagnosztizálni ezt az állapottá formálódott járványt, leginkább a pszichoanalízisben közismert schizoid neurózissal, a depresszió tüneteivel vagy a társadalmi méretű részvétlenséggel azonosítanák. Tény, hogy sok átfedés van köztük, és könnyen összekeverhető egyik a másikkal.
     A lelkiismeret emberi létünk magva, szellemi mivoltunk záloga, a legnagyobb értékünk és kincsünk. Ez által kerülünk a létezők sorrendjében a pusztán csak anyagból való létezők fölé. Érthető, hogy minden testi és szellemi erő ezt az értékünket akarja megszerezni és hatása alá vonni. Aki ugyanis lelkiismeretünket birtokolja, az magát az egyént, a személyén keresztül a családot, a közösségeket, a társadalmat, az államot tartja a kezében. Nem véletlen, hogy a lélekpusztítás vírusa is elsősorban a lelkiismeretet támadja meg, mert ezen keresztül már magába az életbe hatolhat be.

Kérek mindenkit, hogy legalább egy imával segítse az amerikai elnökválasztás – Európa és Hazánk számára – előnyösebb végeredményét!

XII. Piusz pápa
DATIS NUPERRIMIS kezdetű levele

Róma, 1956. november 5.

     Egy nemrég kiadott körlevélben, melyet a katolikus püspökökhöz intéztünk, annak a reménynek adtunk kifejezést, hogy a nemes magyar nép számára végre talán felvirradt az igazságra és a szabadságra alapozott béke új hajnala, mert úgy látszott, hogy kedvezően alakulnak a dolgok a nemzet életében. A később érkezett hírek azonban fájdalmas keserűséggel töltötték el lelkünket. Megtudtuk ugyanis, hogy a magyar városokban és falvakban ismét folyik a polgárok drága vére, mert lelkük mélyéből vágynak az igazi szabadság után; az ország éppenhogy felállított intézményeit felforgatták; megsértették az emberi jogokat, és idegen fegyverek segítségével új rabszolgaságba taszították a vértől ázott nemzetet.
     Kötelességünk diktálja, hogy felemeljük tiltakozó szavunkat és bánkódjunk a fájdalmas események felett, melyek keserű fájdalmat és méltatlankodást keltettek nemcsak a katolikus világban, hanem minden szabad nemzet körében. Fontolják meg végre azok, akiket felelősség terhelt azokért a gyászos eseményekért, hogy a népek igazi szabadságát sohasem lehet vérbe fojtani. Nekünk, akik atyai lélekkel tekintünk minden népre, ünnepélyesen ki kell jelentenünk, hogy minden erőszak, minden igazságtalan vérontás, bármely részről induljon is ki, mindenkor tilos. Ismét sürgetnünk kell minden népet és társadalmi osztályt, hogy teremtsék meg már a békét, amelynek igazságosságon és szabadságon kell alapulnia, és éltető tápláléka a szeretet.
Istennek Kainhoz intézett szava: "Testvéred vére hozzám kiáltott a földről" (Gen 4,10) még ma is teljes mértékben érvényes. A magyar nép vére is az Úrhoz kiált, aki, mint igaz bíró a közönséges polgárokat rendszerint csak haláluk után bünteti meg bűneikért, de az uralkodókat és nemzeteket néha még életükben sújtja igazságtalanságaikért, amint ezt a történelem példái elénk tárják. Hasson az Isten ezeknek a felelős embereknek a lelkére, hogy végre véget érjen az igazságtalanság, minden erőszak megszűnjék és minden nép egymás közötti békében élve, ismét megtalálja a jogos rendet a higgadt nyugalom légkörében.
     Azért küldjük imáinkat az Istenhez, hogy azok, akik halálukat lelték ezekben a szomorú napokban, különleges módon élvezhessék az örök világosságot és békét a mennyben; szeretnénk továbbá, ha minden keresztény egyesítené könyörgését a Mienkkel ezért a szent célért. Midőn ezeket az érzéseinket tudomástokra hozzuk, szívből küldjük nektek –  Tisztelendő Testvérek – és a híveiteknek, különösen pedig a szeretett magyar népnek apostoli áldásunkat, a mennyei kegyelem jelét és atyai jóakaratunk bizonyítékát.

XII. Piusz

A 94 éves pápa XVI. Benedek így fogalmazott a halálról:
„Hamarosan életem végső bírája előtt találom magamat. Bár hosszú életemre visszatekintve jó okom lehet félelemre és remegésre, mégis jó kedvem van, mert szilárdan hiszem, hogy az Úr nemcsak igazságos bírám, hanem barátom és testvérem is, aki maga már szenvedett az én hiányosságaim miatt. Ő egyben az én védőügyvédem is, az én vigasztaló pártfogóm, paraklétoszom.

Az ítélet órájának fényében a keresztény lét kegyelme még világosabbá válik számomra. Ez biztosítja, hogy ismerhetem életem bíráját, sőt barátomnak mondhatom, és így magabiztosan léphetem át a halál sötét ajtajának küszöbét.” (Levél a müncheni érsekségnek 2022. február 8.)

Mindszenty hercegprímás 1956. november 3-i, évtizedekig elhallgatott beszéde (részlet)

https://www.youtube.com/watch?v=lX-pCkIeoW0

A FATIMAI ELSŐSZOMBAT https://youtu.be/PXdDPf-3XCc

Mit ígért Jézus azoknak, akik megtartják az elsőpénteki nagy kilencedet?
Ez azt jelenti, hogy kilenc egymást követő hónap első péntekén meggyónnak és megáldoznak.

Megadom nekik az állapotukhoz szükséges kegyelmeket.
Családjaiknak megadom a békét.
Minden bánatukban megvigasztalom őket.
Életükben és különösen haláluk óráján biztos menedékük leszek.
Minden vállalkozásukat megáldom.
A bűnösök szívemben megtalálják az irgalom forrását és vég nélküli tengerét.
A lanyha lelkek buzgókká lesznek.
A buzgó lelkek nagy tökéletességre jutnak.
Megáldom a házakat, ahol Szíven képét kifüggesztik.
Azoknak, akik a lelkek megmentésén dolgoznak, olyan erőt adok, hogy még a legmegrögzöttebb
bűnösöket is megtérítik.
Azok neveit, akik ezt az ájtatosságot terjesztik, szívembe írom, és onnan soha ki nem törlöm.
Végül Jézus Szíve legnagyobb ígérete az elsőpénteki nagy kilencedet elvégzőknek a következő:
Mindazok, akik kilenc egymásután következő hónap első péntekén a szentségekhez járulnak, vagyis
meggyónnak és megáldoznak, nem halnak meg kegyelem nélkül, sem a nekik szükséges szentségek vétele
nélkül. Isteni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban.

(Forrás: http://www.farkasretiplebania.hu/jezus_szive_tisztelet)

Avilai Szent Teréz – Ima mindenszentek napján

Ó boldog lelkek, akik már félelem nélkül

élvezitek a boldogságot,

és állandóan el vagytok merülve

az én Istenem dicséretében!

Legyetek segítőink nyomorúságunkban,

járjatok közben értünk Isten irgalmánál,

hogy juttasson nekünk is valamit

a ti boldogságotokból,

és ossza meg velünk azt a világos megértést,

amelyben részetek van.

Értesd meg velünk, én Istenem,

hogy mi a jutalma azoknak,

akik férfiasan harcolják végig

ennek a nyomorúságos életnek az éjszakáját.

Ó, boldog lelkek, akik olyan gyönyörűséges

és maradandó örökséget tudtatok szerezni,

magyarázzátok meg nekünk,

hogyan gyümölcsöztettétek ezt a végtelen kin­cset,

és segítsetek rajtunk, hiszen oly közel vagytok a forráshoz,

s merítsetek vizet számunkra,

akik eltikkadunk idelent a szomjúságtól.

     A Halloween a Sátánista Egyház egyik legfőbb ünnepe, nemcsak egy egyszerű partiról szól, egy ártatlan bálról…
A magyar származású Anton Szandor LaVey, a Sátán Egyházának alapítója a sátánimádat legnagyobb ünnepének tekintette a Halloween-éjszakát. Megdöbbentő egyik kijelentése: „Örülök, hogy a keresztény szülők legalább évente egyszer megengedik a gyerekeiknek, hogy a sátánt imádják.” (Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ)
Mondhatjuk ugyan, hogy „mi nem úgy veszünk részt rajta”, ránk ez nem hat. Sajnos azonban nem egy súlycsoportban vagyunk a sátánnal. Ha az ünnepén való részvétellel (vagy bármilyen más okkultizmussal) kis ajtót nyitunk neki, saját akaraterőnk kevés lehet őt távoltartani. Ha nem akarunk esélyt adni a sátánnak, ne vegyünk részt ilyen eseményeken. Vegyük komolyan saját és gyermekeink lelkének védelmét, mert az kísér el bennünket az örökkévalóságba!

     A Halloween-t október 31-én, Mindenszentek előestéjén tartják, és elnevezése is az All Hallows Eve (Minden szentek estéje) kifejezésből ered. A Halloween-ről valószínűleg a legtöbb embernek a boszorkányok, szörnyek és szellemek képei jutnak eszébe, melyek a sötét, démonikus, okkult, mágikus világhoz tartoznak s a "halál kultúrájának" képviselői! Ezzel szemben a Mindenszentek katolikus ünnepén Isten dicsőségét, a menny minden szentjét és Isten világosságnak a sötétség feletti győzelmét ünnepli, mintegy az "élet kultúrájaként". Jézus a világ világossága, és a szentek ebben a világosságban éltek és ezáltal kortársaik irányfényévé váltak.

A Halloween pogány ünneplése, miben mutatkozik ez meg?

Először is, az ijesztő maszkok, jelmezek, díszítések zombikkal, boszorkányokkal és szörnyekkel. Néhányan odáig mennek, hogy ördög formájú édességeket kínálnak. Másodszor, a pogány ünneplés jele, amikor a gyerekeket arra ösztönzik, hogy öltözködjenek csúnyának, és gonosznak, sőt gyakran gyilkosnak, okkult figurának vagy akár az ördögnek. A gyermekek persze ösztönösen félnek az ilyen sötét ábrázolásoktól. Harmadszor a könyvek (pl. Harry Potter), és a horrorfilmek stb.

2014. októberében az Exorcisták Nemzetközi Szövetsége Rómában ülésezett 300 exorcistával a világ minden tájáról. Fr. Aldo Buonauioto arról beszélt, hogy rendkívül veszélyes és káros a gyerekekre a Halloween "ünneplés". Figyelmeztetett, hogy ez veszedelmes, mert az okkultizmus előszobája. A sátánista szekták számára az nap a legkedvezőbb új tagokat toborozni. Fontos: az ördögnek és a gonosz szellemeknek nincs nagyobb hatalmuk a lelkek kísértésére Halloweenkor sem! A démonokat és az ördögöt azzal hívja be valaki az életébe, ahogyan megünnepli ezt a napot.

Ki kell hangsúlyoznunk tehát a Mindenszentek katolikus megünneplését, melynek lényege a Szentmise, virrasztó áldozat és imádság a tisztítótűzben szenvedő lelkekért! Tehát:

– Mindenszentek ünnepe előesti miséjén való részvétel.

– Egész éjszakán át tartó Szentségimádásban való részvétel.

– Gyermekeknek való elfoglaltság szervezése, pl. öltözzenek be szenteknek.

– Fény kihelyezése az ablakokba, jelezve ezzel, hogy Krisztus a Világosságunk.

(Forrás nyomán!)   

A sátánista egyház egy főpapja, Blanche Barton a Church of Satan weboldalán a következőket írja az ünnepről: ...„Ez [Halloween] a legjámborabb embernek is megadja a lehetőséget arra, hogy egy éjszaka erejéig belekóstoljon a gonoszságba. Módjukban áll táncot lejteni az ördöggel … Azt látom, hogy ezen az éjszakán a világ minden táján összejönnek a sátánisták kis csoportjai, … hogy poharat emeljenek a pokol seregeire”...

     A családapák és anyák mutassanak gyermekeiknek példát. Este a családi otthonban, hová a napnak fáradalmai és munkái után mindnyájan megtérnek, a Szűzanyának képe előtt mondják el közösen, egy hittel és lélekkel, a szent rózsafüzért, szülők és gyermekek egyaránt. Szép és üdvösséges szokás ez, amelyből béke és áldás fakad az egész családra. Azért valahányszor fiatal házasokat fogadunk és néhány atyai szót intézhetünk hozzájuk, amire gyakran van alkalmunk, Szűz Mária rózsafüzérét ajándékozzuk nekik s annak imádkozását a legmelegebben ajánljuk, a saját példánkra hivatkozva intjük őket, hogy azt egyetlen napon se mulasszák el, bármennyi gond és munka közben sem. Tanácsosnak tartottuk ‒ Tisztelendő Testvérek ‒ titeket és rajtatok keresztül összes lelki gyermekeiteket is erre a jámbor ájtatosságra buzdítani. Nem kételkedünk benne, hogy intelmünket, mint mindig is, szívesen megfogadjátok, s annak igen nagy lelki hasznát látjátok. Még más szándék is vezetett ennek az apostoli körlevélnek megírására. Akarjuk, hogy Velünk együtt összes fiaink Krisztusban örök hálát adjanak az Istenanyának szerencsésen visszanyert egészségünkért. Azt ugyan a Lisieux-i Szűz, a Kis Jézusról nevezett Szent Teréz közbenjárásának köszönhetjük, amint már írásban is elismertük.(10) De jól tudjuk, hogy a jó Isten minden jót Szűz Anyjának kezéből nyújt nekünk. Végül, mivel legutóbb a sajtóban vakmerő támadás érte a Boldogságos Szüzet, fölhasználjuk az alkalmat, hogy annak az országnak püspökeivel és népével együtt, amely Szűz Máriát mint Lengyelország királynőjét tiszteli, de saját mélységes tiszteletünk parancsából is, méltó elégtételt szolgáltassunk a fölséges mennyei Királynőnek s az egész világ előtt megbélyegezzük ezt a szentségtörő merényletet, mint igen fájdalmas és méltatlan dolgot, amely egy művelt országban büntetlenül megeshetett. Mint az égi kegyelmek és atyai jóindulatunk zálogát az Úrban szeretettel adjuk rátok ‒ Tisztelendő Testvérek ‒ és a gondjaitokra bízott nyájra apostoli áldásunkat.

Kelt Castelgandolfo várában, Róma mellett, 1937. szeptember 29-én, Szent Mihály arkangyal napján, pápaságunk tizenhatodik évében. XI. Pius pápa

.............................................................

10) Kézirat Pacelli bíboroshoz, Osservatore Romano 1937, szept. 5. 207. szám 5

Az elnyerhető búcsúk feltételei

     Alapfeltétel:

1) a búcsú elnyerésének vágya,

2) az Egyház által megszabott feltétel teljesítése (temető- és templomlátogatás, a keresztúti ájtatosság elvégzése, rózsafüzér imádság az elhunytakért stb.),

3) az eszközlő kegyelmi állapota és

4) imádság a pápa szándékára (Miatyánk, Üdvözlégy és Dicsőség.)

     November 2-án a "búcsúval ellátott cselekmény" egy templom vagy kápolna meglátogatása és ott (minimum) egy Miatyánk és egy Hiszekegy elimádkozása, november 1 és 8 között pedig egy temető meglátogatása.
Tehát ha ezt megtesszük és teljesítjük a fenti feltételeket, teljes búcsút nyerhetünk az elhunytért vagy másodika után 8.-ig magunkért is!

    Tehát, 2-án kizárólag a halottak javára, míg elseje és nyolcadika között a saját javunkra is nyerhetünk teljes búcsút. Ám ezen napok búcsúérdemeit is felajánlhatjuk konkrét halottak vagy a tisztítótűzben szenvedők javára, rábízva Istenre, hogy kinek a javára érvényesíti az általunk szerzett búcsút!
     Ha az ember elsejétől nyolcadikáig minden búcsúnyerési lehetőséggel él, akkor összesen 8 búcsút szerezhet és ajánlhat fel a tisztítótűzben szenvedő lelkek javára.

     Egész november hónapra érvényes azonban a Szent Szűz Szeretetlángjának azon ígérete, mely szerint: a halottak hónapjában elmondott egyetlen Üdvözlégy által tömegesen szabadulnak ki a lelkek a tisztítótűzből! (vö. Szeretetláng Lelki napló II/15-16)

Imádkozzunk a forradalom és szabadságharc áldozataiért!

A szentolvasó mitől oly hatékony?

Mert Máriáé!

„A gonosz nem azért retteg annyira, mintha Isten (…) hatalma ne volna végtelenszer nagyobb a Boldogságos Szűznél – akiben a tökéletesség korlátozott –, hanem egyfelől azért, mert a Sátán – ez a büszke szellem –, végtelenül többet szenved, ha Isten kicsiny és alázatos szolgálóleánya győzi le őt és bünteti, (…) mint Istennek a végtelen hatalma.

Másfelől, mert Isten akkora hatalmat adott Anyjának a gonosz lélek felett, hogy Szűz Máriának egyetlen sóhajától – melyet egy lélekért bocsát Isten elé –  jobban fél, mint az összes Szent imáitól, és egyetlen fenyegetésétől jobban tart, mint a legnagyobb kínoktól...” ( vö. Grignon, TMT 52) 

     De Szűz Mária rózsafüzére nemcsak az istengyűlölők és a vallás ellenségeinek legyőzésére alkalmas, hanem az evangéliumi erényeket is kiváltja, ápolja és a lelkekbe plántálja. Különösen a katolikus hitet erősíti, amely a szent hittitkokról való elmélkedésben újraéled, s a lelkeket fölemeli a kinyilatkoztatott igazságok síkjába. Pedig ez igen üdvösséges hatás manapság, amikor igen sokakat, bizony még hívő keresztényeket is megül valamiféle idegenkedés a lelkiek iránt és bizonyos unottság a keresztény tanok felé. Megélénkíti a rózsafüzér az örökkévaló javak reménységét, mikor az utolsó részben az Úr Jézus és Szűz Mária dicsőségének szemléltetésével kitárja előttünk a mennyországot és az örök hazába hív meg minket. A halandó emberek lelkét úgyis megszállja a földi kincsek hatalmas vágya s napról-napra hevesebb lesz a múlandó gazdagság és futó örömök megkívánása. Éppen azért nagyon is hasznos az emberek figyelmét az égi javakra, a maradandó kincsekre irányítani a mennyekben, hol a tolvaj hozzá nem fér és a moly meg nem rontja.(9)

Ha sokakban ellankadt, sőt kihűlt a szeretet, mindazok, akik az isteni Üdvözítőnek keserves kínszenvedését és kereszthalálát, valamint a Fájdalmas Anyának gyötrelmeit a rózsafüzérben foglalt sorrend szerint résztvevő szívvel átelmélkedik, ugyebár viszont szeretetre gyulladnak? S a föllángolt istenszeretetből önként fakad a felebaráti szeretet, ha kellőleg megfontoljuk, mennyit fáradott és szenvedett az Úr Jézus Krisztus, hogy az embereknek az elvesztett istenfiúságot visszaszerezze. Legyen azért különös gondotok rá ‒ Tisztelendő Testvérek ‒, hogy ez a hasznos imádság mindinkább elterjedjen, általános szeretetnek örvendjen és a hívők szívében az áhítatot növelje. Saját buzgóságtok és a fennhatóságtok alatt álló lelkipásztorok tanító munkája nyomán minél teljesebben és világosabban ismerjék meg a különféle társadalmi állású hívők a rózsafüzér-ájtatosságot. Hadd meríthessen belőle erőt az ifjúság, hogy az ébredő gonosz indulatokat megfékezze és lelki ártatlanságát megvédje; az öregek pedig találjanak benne megnyugvást, vigasztalást, békét nehéz aggodalmaik idején. A katolikus akcióban tevékenyeket sarkalja ez az ájtatosság, hogy a vállalt apostoli munkát szívesebben és buzgóbban végezzék. Mindennemű szenvedőknek ‒ különösen a haldoklóknak ‒ nyújtson enyhületet és fokozza bennük az örök boldogság reménységét.

..................

9) Lk 12,33

     Éjszaka tűz ütött ki egy faluban. Több pajta leégett, de két egymás melletti ház a gazdasági udvarával együtt, teljesen megsemmisült! A lakóiknak egy szál hálóingben sikerült az utolsó pillanatban kimenekülniük.

A két kárvallott család, csak állt odébb a tűz fényében. Az egyikük, aki gazdag volt, hisztérikusan zokogott, a haját tépte, és üvöltözve káromkodott. A szomszédék, akik szegények voltak, csendben sírdogálva imádkoztak, kérve Isten segítségét e nagy bajban.

A gazdag mikor lecsillapodott kissé, csodálkozva vonta kérdőre szomszédjait:

– Hogy tudtok ilyen egykedvűek maradni ebben a katasztrófában? Hát nem látjátok, hogy mindenünk a tűz martaléka lett?

A szegény férfi így válaszolt:

– A mi Istenünk megmaradt, csak a tiétek veszett oda!

     Megemlítjük, hogy maga a szent Szűz a mi korunkban is hathatósan ajánlotta a rózsafüzért, mikor a Lourdes-i barlangban megjelent és a tisztalelkű leánykát a saját példájával tanította meg a rózsafüzér imádkozására. Miért kételkednénk tehát, hogy mindent elérhetünk, ha az égi Szűzanyát a rózsafüzér imádság jámbor és ájtatos elmondásával kérjük? Ugyanezért óhajtjuk ‒ Tisztelendő Testvérek ‒, hogy a közelgő október havában az összes hívők kivételes buzgósággal végezzék a rózsafüzér-ájtatosságot nyilvánosan a templomban és családi otthonukban egyaránt. Még pedig ebben az esztendőben különösen azzal a szándékkal, hogy az Isten ellenségei, mindazok, akik Istent tagadják és vakmerőén megvetik, akik a katolikus hitet és az Egyház szabadságát támadják, az isteni és emberi jogok ellen az őrjöngés erejével lázadnak s az emberi társadalmat a romlásba és pusztulásba taszítani törekszenek, az Isten Szűz Anyjának hatalmas közbenjárása folytán legyőzve és bűnbánatra indítva végre jó útra térjenek s Szűz Mária pártfogása és oltalma alá meneküljenek. A szentséges Szűz, aki az albiaiak sötét eretnekségét a keresztény világból győztesen elűzte, buzgó könyörgéseinkre szüntesse meg az újabb tévelyeket is, különösen a kommunizmust, amely több tanával és gaztettével a régi eretnekségre emlékeztet. S amint a keresztes háborúk idején Európa népeinek ajkán egyetlen szó és egyetlen könyörgés hangzott el, úgy most az egész világon, minden városban és a legkisebb falvakban egy lélekkel és egyesült erővel szálljon az imádság az Isten nagyságos Anyjához azzal a könyörgéssel, hogy a keresztény és emberi kultúra fölforgatói legyőzessenek s a fáradt és aggódó emberiség fölött az igazi béke napja végre fölragyogjon. Ha mindenki rendíthetetlen bizalommal és égő buzgósággal könyörög, bízvást remélhetjük, hogy a szent Szűz, miként a múltban, úgy most is kieszközli isteni Fiától a háborgó hullámok enyhülését, elülését és békés megnyugvását, s hogy a kereszténység magasztos ima-hadjáratát ismét dicső győzelem fogja követni. 

     1956. október 28-ára Pest néhány nagyobb útja négy nap alatt (!) jobban szét volt lőve, mint a második világháború négy hónapig tartó ostroma után. Számtalan holttest feküdt az utcákon és elképesztő mennyiségű páncélos volt szinte a felismerhetetlenségig szétroncsolva az utcákon. A szovjet csapatoknak nem csak technikai-, de emberveszteségei is óriásiak voltak, mely a feltételezések szerint elérhette a 800 főt! Ez sokkolta a szovjet katonai vezetést, és ezért 28-án már harmadszorra kértek tűzszünetet, jóllehet, minden hadüzenet nélkül pusztították édes Magyar Hazánk fővárosát!

Nagy Imréék az államvezetés nevében elfogadták a 3. tűzszüneti kérést és bejelentették a forradalom győzelmét. Ettől kezdve a Kossuth Rádióban nem volt már statáriumra, fegyverletételre felszólítás és fenyegetés. Így, Nagy Imre miniszterelnökségét a forradalmárok is elismerték. A rádió azt is közölte, hogy a szovjet fegyveres erők elhagyják a főváros területét, de azért még voltak lövöldözések. Hamarosan megkezdődtek a tárgyalások a szovjet csapatok teljes kivonulásáról az országból. Népünk felszabadultnak érezte magát és a város, valamint a munka helyreállításába kezdtek. Ez vasárnap volt.

     Vajon lehetséges-e, hogy az örök Atyaisten segítségünkre ne jöjjön, ha saját egyszülött Fiának szavaival kérjük? A második imádság az angyali üdvözlet, amely Gábor arkangyal és Erzsébet asszony köszöntésével kezdődik s azzal a jámbor fohásszal végződik, amelyben magunknak most és a halál óráján segítséget kérünk Szűz Máriától. Ezekhez a hangos imádságokhoz csatlakozik az elmélkedés a szent titkok felett, amely ék oly módon idézik szemeink elé Jézus Krisztusnak és szent Anyjának örömeit, fájdalmait és megdicsőülését, hogy egyben vigasztalást és erőt meríthessünk szenvedéseinkben s a legszentebb példákat követve az erényesség folyton emelkedő lépcsőin a mennyei haza boldogságáig haladni felbuzduljunk.

     Tisztelendő Testvérek! Kétségtelenül igen könnyű, még a tanulatlan és egyszerű emberek számára is alkalmas ez az ájtatossági gyakorlat, amelyet Szent Domonkos isteni ihletből és Szűz Mária sugallatából csodálatosan elterjesztett. De messze eltérnek az igazságtól, akik azt unalmas imádságnak, egyhangú ismétlésnek tartják és elvetik, mint egyedül gyermekeknek és anyókáknak valót. Először is meg kell állapítani, hogy az áhítat és a szeretet, habár gyakran ugyanazokat a szavakat mormolják, nem ismételik ugyanazt, hanem a szerető szívből fakadó folyton új és új érzéseket fejeznek ki. Másodszor az ilyen imádság elárulja és megköveteli az evangéliumi egyszerűséget és az alázatosság szellemét. Már pedig, aki ezt a lelkületet megveti, magának az isteni Megváltónak tanítása szerint nem juthat a mennyek országába: Bizony mondom nektek, ha nem lesztek mint a kisdedek, nem mehettek be a mennyek országába.(8) Lehet, hogy a gőgös jelenkor lebecsüli és elutasítja Szűz Mária rózsafüzérét, de a szentek nagy serege minden korban és a legkülönfélébb társadalmi rangokban nemcsak szerették azt, hanem buzgón imádkoztak is, sőt mint hatalmas fegyvert használták a gonosz lelkek ellen, az ártatlanság megóvására, az erények könnyebb elérésére és a békesség megszerzésére az emberiség számára. S voltak kiváló tudósok és bölcsek, akiket a tanulmányok és kutatások ugyancsak elfoglaltak, s mégsem mulasztottak egyetlen napot, hogy a Szűzanya képe előtt térden állva el nem imádkozták volna a szent rózsafüzért. Még királyok és fejedelmek is végezték ezt az ájtatosságot, bármennyire igénybe vették őket a gondok és kötelességek. Tehát a rózsafüzér nemcsak az együgyűek és szegények kezébe való, hanem minden rangú embernek díszére válik.

....................

8) Mt 18,3

     1956. október 27-én Tiszakécskén mintegy 200 fős tüntetés kezdődött, mely a tanácsházánál akarta kifejezni elégedetlenségét, céljait, követeléseit. A tömegben volt Kerekes Gábor tanácselnök-helyettes, Orosz Zoltán tanácselnök pedig beszédet mondott, jogosnak minősítve a nép követeléseit.
     Azon a szombat délelőttön Gémes Mihály plébános Kállai Árpád és Kállai Etelka ezüst menyegzőjét áldotta meg. Az ezüst menyegző résztvevői kiléptek a templomból, a Himnuszt eléneklő, a tanácselnök beszédét hallgató tömeghez csatlakoztak. Pár perc múlva Kállai Etelka már nem élt.
     A kecskeméti 3. hadtest öt elemit végzett, moszkovita parancsnoka Gyurkó tábornok a pártbizottság kérésére, két MIG 15-ös vadászgépnek adott felszállási parancsot a kecskeméti repülőtéren. Tiszakécske fölé érkezve riasztólövés helyett az egyik gép a 23-as és a 37-es gépágyúból tüzet nyitott a tüntetőkre. Éppen Matuz Dezső földműves a Nemzeti Dalt szavalta, mikor tűzcsapás történt.
A tragikus végeredmény 17 halott és 110 sebesült volt.
     A kegyetlen támadás sebesültjein azonnal megpróbáltak segíteni dr. Bedő István, dr. Hanusz Béla, dr. Kiss Ferenc és dr. Balla Sándor körzeti orvosok, a mentésbe bekapcsolódtak Gémes Mihály plébános,  dr. Tóth Szilveszter állatorvos és vöröskeresztes felesége.
Az indulatok Fehér József párttitkár ellen fordultak, a lincselést Gémes Mihály plébános akadályozta meg.
     A két támadást végrehajtó MIG-15-ös elhagyta Tiszakécske légterét. Az egyik gép, melyet Istenes Elemér főhadnagy vezetett, mélyrepülése után a gép stabilitását vesztette és a földbe fúródott, a pilóta életét vesztette. A másik, a tűzcsapást végrehajtó gép pilótáját Takács főhadnagyot súlyos lelkiismeretfurdalás gyötörte és alkoholizálva itt-ott beszélni kezdett. Pár év múlva "vadászbaleset" áldozata lett.
A halottakat Tóth Dezső ácsmester vitte ki a temetőbe és két napon belül Gémes Mihály plébános eltemette.

A tisztelet és kegyelet alapján ismertetjük az elhunytak neveit:

1. Csonka László 17 éves
2. Szabó Péter 36 éves
3. Szóráth György 37 éves
4. Mohácsi István 47 éves
5. Kállai Etelka 56 éves
6. Mihályi Gizella 30 éves
7. Bognár József 28 éves
8. Szitár János 27 éves
9. Lovas József 35 éves
10. Hercikova Győzőné 62 éves
11. Sánta István 21 éves
12. Parádi Pál 33 éves
13. Parádi János 29 éves
14. Fazekas Imre 20 éves
15. Gyapjas Ferenc 26 éves
A későbbi vizsgálat alapján még további hárman vesztették itt életüket:
Rédai Bertalan, Czakó Ferencné és Utasi Ilona.

(Forrás: http://mek.oszk.hu/09500/09500/html/ Bagó Imre szemtanú visszaemlékezései nyomán, a szerkesztő)

 A vértanúk emléke szívünkben él!

Imádkozzunk lelki üdvükért s azért,  hogy a Mennyből segítsék Édes Magyar Hazánkat!

     Végül jelentkezik az istentagadók és istengyűlölők agyafúrt és vészes felekezete, akik magukat nyíltan Isten ellenségeinek mondják. Mindenhova befurakodnak. Megingatják és kitépik a lelkekből a vallásos hitet. Lábbal taposnak minden isteni és emberi jogot. S mialatt kigúnyolják a mennyei boldogság reménységét, izgatják az embereket, hogy a csalfa földi boldogságot bármily törvénytelen úton is keressék zavarkeltéssel, véres lázadások és polgárháborúk szitásával konokul és vakmerően törekszenek a társadalmi rend teljes fölfordulását előidézni. Bár valóban nagyok és számosak a bajok s a jövőben még nagyobbaktól is tarthatunk, még sem szabad ‒ Tisztelendő Testvérek ‒ elcsüggednünk és abban a szent reménységben megfogyatkoznunk, amely egyedül a jó Istenben gyökerezik. Isten, aki épségre alkotta a földkerekség nemzetségeit,(4) nem engedi elveszni a saját drága vérével megváltott embereket s nem hagyja el Egyházát. Mégis igyekezzünk az Istennél a Boldogságos Szűznek hathatós és Isten előtt kedves közbenjárását és pártfogását érvényesíteni, amire már előbb rámutattunk, mert Szent Bernát szavai szerint ez az Isten akarata, aki úgy rendelkezett, hogy mindent Szűz Mária közvetítésével nyerjünk el.(5) A különféle imádságok közt, amelyekkel eredményesen fordulunk az Isten szent Anyjához, előkelő és kiváló helyet foglal el a rózsafüzér. Ezt az imádságot, amelyet Szűz Mária zsoltároskönyvének, vagy az evangélium és a keresztény élet breviáriumának is neveznek, a Mi boldogemlékű elődünk, XIII. Leó pápa tömören így jellemzi és ajánlja: az angyali üdvözletből font csodálatos füzér, közbeiktatott miatyánkkal és kötelező elmélkedéssel... Kitűnő imádság, az örök élet elnyerésére alkalmas.(6) Levezethető ez a megállapítás magukból az egyes rózsákból, amelyek a titokzatos füzért alkotják. Mert találhatunk-e megfelelőbb és szentebb imádságokat? Az elsőt maga az isteni Megváltó fogalmazta, mikor tanítványai kérték: Uram, taníts bennünket imádkozni.(7) Valóban a legszentebb imádság, mert megadja a módot, amint tőlünk tehetőleg dicsőíthetjük az Istent, s azonkívül kitér testünk és lelkünk minden szükségletére.

..........................................................

4) Bölcs 1,14

5) S. Bernard. Serm. in Nativ. B. M. V.

6) Acta Leonis, 1898. vol. XVIII. pp. 154, 155.

7) Lk 11,1

Bármerre sétálsz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet,

mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozta!

Légy te az első!

     Tisztelendő Testvérek! – írja a pápa –, üdvöt és apostoli áldást! Már sokszor, legutóbb Divini Redemptoris(1) körlevelünkben hangoztattuk, hogy korunk növekvő bajaira nincs más orvosság, mint visszatérni Krisztushoz és az ő szent parancsaihoz. Mert egyedül Nála vannak az örök élet igéi!(2) Nélküle és isteni törvényének elvetésével sem az egyes emberek, sem az emberi társadalom nem alkothatnak semmit, ami gyorsan és gyászosan össze nem omlik. De a katolikus Egyház történetének figyelmes szemlélője azt is könnyen megállapíthatja, hogy a kereszténység évkönyveinek minden lapjain találkozunk a Boldogságos Szűznek, az Istenanyának hatalmas pártfogásával. Valahányszor eretnekségek terjedtek, amelyek az Egyháznak varratlan köntösét megtépni és a katolikus világot megzavarni akarták: atyáink mindig bizalommal fordultak Szűz Máriához, aki az egész világon az eretnekségeket maga elfojtja.(3) S a Szent Szűz pártfogásával szerzett győzelmek után mindenkor boldogabb korok következtek. Mikor a kegyetlen mohamedán hatalom erős flottájára és számos hadseregére támaszkodva pusztulással és rabsággal fenyegette Európa népeit, a pápa kezdeményezésére buzgón kérték Isten anyjának pártfogását. Az ellenséget legyőzték, hajóit elsüllyesztették.

Mint közveszélyek idején, úgy személyes ügyekben is minden időben Szűz Máriához fordultak a hívek könyörgéseikkel, hogy nagy jóságával segítségökre legyen, enyhülést és gyógyulást hozzon testi-lelki fájdalmaikra. S sohasem várták hiába hatalmas segítségét, akik azt buzgó és bizakodó imádságban kérték. A mi korunkban nem kisebb veszedelmek fenyegetik az Egyházat és a társadalmat, mint a múltban. Mivel manapság sokan megvetik és elutasítják Isten legfőbb és örök tekintélyét, parancsait és tilalmait, önként jelentkezik a következmény: meggyöngül a keresztény kötelességtudat, ellanyhul vagy teljesen elhal a lelkekben a hit, megrendülnek és elomlanak az emberi társadalom alapjai. Egyrészt az elkeseredett társadalmi osztályharcokat látjuk, mert egyeseké a nagy gazdagság, mások pedig kemény mindennapi munkával keresik maguknak és családjuknak a kenyeret. Sőt egyes országokban köztudomásúlag már annyira jutottak, hogy eltörölték a magántulajdonjogot és behozták a kommunizmust. Másrészt találunk embereket, akik az államhatalmat mindenek fölött tisztelik és megbecsülik. Szerintük a polgári rendet minden eszközzel meg kell védeni és a tekintélyt erősíteni. Remélik, hogy így tökéletesen leküzdhetik az átkos kommunista elméleteket. Egyébként az evangéliumi bölcsesség világosságát lenézik s igyekeznek a pogányok tévedéseit és életformáit fölújítani.

.........................................................

1) Acta Ap. Sed. 1937. vol. XXIX. pa. 65.

2) Jn 6,69

3) Breviárium

Piros a vér a pesti utcán

Október 25-én békés tömeg vonult a Kossuth térre, barátkozó szovjet tankok kíséretében. A Himnusz éneklése közben három oldalról kezdték lőni a fedezék nélküli embereket. A vérengzést a Zöldávó, a Partizán-szövetség (az FM épületéből) és a Szovjet egységek (a téren állók közül egy-egy tank, valamint a távolabbi utcákban várakozó szovjet tankok, melyek még repesz-gránátokat is kilőttek a tér felé) követték el. Az áldozatok száma 300-ra tehető (köztük két vétlen orosz katona), a sebesülteké elérheti az ezret!

Mikor lesznek a polgári lakosságot lemészároló háborús bűnösök felelősségre vonva?

 A vértanúk emléke szívünkben él!

Imádkozzunk lelki üdvükért s azért, hogy a Mennyből segítsék Édes Magyar Hazánkat!

(Részlet: Nyírő József: Gyónom a Mindenható Istennek c. cikkéből, mely megjelent a NYUGAT 1930/11. számában. A teljes anyag tbk. megtalálható: itt  )

Egy falusi pap gyóntatása új megbízatásának helyén (Alcím a szerkesztőtől!)

      ...A gyámfalak erőtlenül dűlnek a százados épület oldalának, s a piszkos ablakokon soha nem hull be a napfény. Ódon, terhes látvány. Egész élethosszra kimerül, aki csak látja.
     A hideg végigborzongat, amikor belépek, hogy az első gyóntatást elvégezzem. Szombat délután van. Az emberek már hazajöttek a mezőről. Nehány vénasszony térdel a padokban és az esteledés homályában olyanok, mintha a kriptából korán feljött szellemek volnának. A gyóntatószék homlokán sárga bendő-lámpa ég ernyedt, gyér fénnyel. Ez is micsoda ijesztő bűnkoporsó, recsegő, ódon, vak trónus. Úgy látszik, még a sevillai zsinat idejéből való. A szakadozott láncú üvegluszteren egyetlen gyertya veti rá szomorú fényét a vén padokban ülők bűnbánati csendjére. Némán jönnek, mintha nem emberek, csak árnyak volnának.
Ki lesz az első? – izgat a gondolat és különös érzések között ülök, stólával árnyalt szemeimet nem merem a közeledőre emelni.
     Egyik árny felemelkedik, lassan közeledik, mélyet sóhajtva térdre ereszkedik. Fülemet a gyónószék rácsához hajtom, de szívem izgatottan dobog. Félek is és azt hiszem, sápadt vagyok. Csodálkozom saját vakmerőségemen, hiszen Isten helyett ültem le bocsátani, büntetni ismeretlen életek és sorsok felett ítélni. Szeretnék elfutni, de a belső izgalom leigáz, két térdem egymáshoz verődik és feszülten várok... Forró lehellet éri fülemet és egy tompa emberi hang belesuttog:
– Gyónom a mindenható Istennek... és neked, lelki atyám, ki Isten helyett vagy...
     Ismeretlen, meglett, komoly férfi beszél, kinek fia lehetnék. Alázatos, megtört, nyugtalan és bűnös. Bajsza fülemet csiklandja. Röpke büszkeség fut át öntudatomon, de olyan elevenen, hogy még a testem is egyenesre szilárdul tőle és azt gondolom, hogy milyen nagy emberré lettem... Az egész világon milliók
fognak lábaimhoz hullani, kik vigasztalást és bocsánatot várnak. Üdvöt és kárhozatot oszthatok fehér kezem mozdulatával, örömöt gyújthatok a szemekben, vagy fényeket olthatok ki. Egyetlen ökölcsapással bezúzhatom a vigyorgó ördög fogait, pár latin szóval letörhetem a tragédiák világsötétítő szárnyát, porba dönthetek és porból teremthetek éppen, mint Ő, az – Isten... Belső elégtételt érzek és titkon örülök, mikor az erős, de megalázott férfiember tompán, fakón a bűnvallásra szánja magát.
– Loptam...
     Kissé megtorpan és keserűt nyel utána. Ez a kedvező pillanat, hogy rácsapjak a bűnre:
– Mit lopott?...
– Pénzt.
– Szegénytől, vagy gazdagtól?
– Elég szegénytől.
– Sokat... lopott?
– Öt forintot.
     Szaggatottan felel, arcaink egymás mellett vannak és érzem, hogy az övé minden kérdésemre forróbb, szinte átsüt a köztünk levő farácson.
– Miért lopott? Nem félt az Istentől?
     Az utolsó kérdés rossz volt. Az ember hallgat, elzárkózik: Mikor lopott, nem jutott eszébe, de most fél az Istentől, mert nem a Jóságost, a Büntetőt látja.
– Ki kell tárni őszintén a lelkét, – biztatom –, hiszen Ő úgyis tud mindent.
     A vallomás önkéntelen, mindent sodró elszántsága már eltűnt. Akadozik és kendőzi, szépíti, titkolja önmagát. Szavai hidegebbek lesznek és végül, vagy elromlik a bűnbánat mély, megnyugtató hangulata, a gyónás újjáteremtő, erőt adó megnyugvása, vagy – hazudni fog. Megrettenek, hogy az első lélek, ki hozzám
fordult, csalódni fog. Meleg, együtt érző, bátorító hangon, kis lelki kelepcét állítok neki. Tudom, hogy észre sem veszi, hiszen tanulatlan, egyszerű, falusi ember.
– ...De ugye, az a szándéka, hogy az okozott kárt megtéríti és a pénzt visszajuttatja mert csak úgy bocsátja meg a Jóisten a bűnét . . A férfi homloka lemondóan megkoppan a gyónó rácson:
– Nem tudom visszaadni.
     Nehezen szakad fel a szó melléből.
– Akarnám, de nem tudom. Esett, szegény ember vagyok én, lelkiatyám. A Csedő úr marháit őrzöm a havason. A mult hétön valami erdőlő emberek mentek szekérrel a vágottba, s egyik azt kiáltsa neköm, hogy: – «János, hé, eridj haza, mert meghót a feleségöd!» - Nagy szaporán hazamegyek, s hát látom, hogy igazat mondtak. Két árvám maradt, s mind kicsidek. Egy falat kenyér a háznál nem vót... Két napig néztem, hogy éheznek az ártatlanok, s akkor éccaka... elmentem hazulról... Loptam, mert heába kértem, nem adtak... Nem adtak... S ha már fel nem ódoz, én menyek is, tisztelendúr, mert én ez ántivilágban azt a pénzt  visszaadni nem tudom... Nem én...
     Mozdult is nehezen, leverten, hogy távozzék. Ijedten szóltam rá:
– Maradjon...
Visszaereszkedik térdeire és vár. A valóság előtt tudományom cserben hagyott. Törtem a fejemet, hogy megoldást találjak.
- Egyszerű, - vidultam fel a mentő ötletre és a zord életű bűnöshöz fordultam.
- A kárt meg kell téríteni és ha nem tudná, - én lehetővé teszem, hogy lelki vigasz nélkül e szent helyről ne távozzék.
     Az ember minden idegszálát megfeszítve várakozik: Mosolyogva, drága, meleg lelki kényszertől hajtva nyúlok a zsebembe és előveszem majdnem minden pénzemet, egy papír ötforintost. Ujjaim közt összesodrom és áttolom a sárga, töredezett rácson.
- Itt van az öt forint - és adja vissza a károsultnak...
     A gyónó ember mohó örömmel kap utána, kisimítja, megnézi, szemei a sötétben felvillannak. A pénz látása megzavarja, szólani sem tud. Titokban figyelem és – belül büszke vagyok magamra.
– Sorolja csak fel tovább a bűneit.
     Katonásan kihúzza magát, mint akit álmából költöttek fel és hirtelen összeszedi gondolatait. Már csak mímeli a magavádló gyónót, szórakozott és tisztán tudom, hogy máshelyt jár az esze. A pénz tette. Majd elmúlik - gondolom - és figyelőn visszaereszkedem a gyónószék könyöklőjére.
– Kárinkottam – dörmögi az ember.
– Hányszor?
– Nem es tudom, istállom.
– Sokszor?
– Abbiza, elég sokszor...
     Újabb sóhajtással jelzi a bánatot, s utána hidegen darálja:
– A hatodik parancsolat ellen es vétköztem...
– Gondolatban?
– Búmot se mondanám, ha csak gondolatban...
     Magam is elpirulok, mikor felteszem a kérdést, de elő van írva, hogy a bűn minőségét tisztázzuk:
– Más feleségével?
     A rongyos baromőrző ember alázatos hangja megércesedik, s keményen visszavágja:
– Magamot vádolom, de mást nem...
     És összeszorított szájjal megátalkodik. Csak a következő bűnöknél mutatja, hogy újra megtört, még bensőségesebb, de csak színleg és alig várja, hogy a konfessziót befejezze. Nem láthatok a veséjébe és szinte megkönnyebbülten hallgatom, hogyan igyekszik a bűnbocsánat partjaira kapaszkodni.
«Teljes szívemből szánom és bánom minden bűnömet... Fogadom életem jobbulását, kérek ezért idvességes penetenciát és felódozást...»
     Most rajtam a sor, de – Istenem – mit mondjak? Néhány hideg, iskolás intelmet elrebegek. Érzem, hogy szavaim erőtlenek, nem világítják be a mély árkú élet titkait s e havasi pásztor vasidegei meg sem rezdülnek tőlük. A durva testből képtelen vagyok a lélek erőtlen szárnyait kitépni, s az erdei tüzektől szőrös, fekete mellkasban megátalkodott szívet új, tiszta életritmusokra indítani. Robusztus, darabos ember ez, kit, ha a legteljesebb megigazulás percében meg is halna és üdvözülne, csak arra lehetne használni, hogy izmos testével húzza Isten szekerét, de angyalként felette lebegni képtelen volna.
     Az első gyóntatásom az én vereségem és kissé tehetetlenül recitálom a feloldozás formuláját: «A mi Urunk Jézus Krisztus oldozzon fel téged és én az ő tekintélyével feloldozlak a bűnök minden bilincséből...»
     Az ember megcsókolja a kicsüngő stólát, lassan eltűnik és új árny ereszkedik lábaimhoz. «Gyónom a mindenható Istennek...»
     A bűvös faköpeny recseg a bűnök terhétől, melyek durvák, darabosak, együgyűek és meztelenek. Mindenik egy-egy ökölütés az Isten mellén. Szürke sziklák, melyek komoran fekszenek az emberi életen. Egyszerűek. Hiányoznak a démoni szándékok finom kultúrájú, szédítő távlatai a lélek labirintusainak titka, nem az intellektussal megtámadott Isten elleni harc rafináltságainak kábító lehetőségeivel kell birkóznom, hanem csak primítív harapás mindenik a szíven. Nyomukban mégis az életrejtelmekbe látok, az emberek sötét munkája mögé. A gyóntatószék lassan átforrósodik a szüzességsiratásoktól, a boldogság, nyugalom utáni kemény törtetéstől. Aljasságok, gazságok, házasságtörések, kenyéréhség; ismeretlen veszedelmek szállanak felém a forró szavak gőzéből. Mindenik egy-egy viperacsípés a lelkemen.
Beleborzongok és önkéntelen elítélem. Nem tudom megérteni, hogyan lehet a végtelenül jó Istent ennyire bántani és haragomban szeretném kárhozatra taszítani őket. Korholom és kínzom szegényeket túlhajtott buzgalomból, a csak betűkből ismert élet tudatlanságával, könyv-bölcsességgel. (...)

     Mint az előző részben említettem, geológiai vizsgálat állapította meg, hogy a Szent Szűz sziklaképe nem festmény, hanem a kőzet mélyére behatoló színes sziklarészecskék tömege!

Azt azonban meg kell említeni, hogy bár az egyházi felületek, beleértve a domonkos- és a ferences rend honlapjait is, részletesen ismertetik – kis eltérésekkel –, a "Nuestra Señora de Las Lajas" történetét, de sem a fenti geológusok nevét, sem a vizsgálat dátumát, sem a dokumentáció másolatát vagy megállapításait nem közlik.

Ezzel szemben Atila Sinke Guimarães kutató, egyetemi tanár és sikeres író, többek között ezt írja: "A történészek és tudósok tanácstalanok egy dél-amerikai barlang falán megjelent mesés kép keletkezésének magyarázatával. Lehet, hogy örökre rejtély marad.”

A Las Lajas-i kegytemplom kedvelt turisztikai célpont, látogatása ingyenes. Évente mintegy 750 000-en látogatják, ebből 120 000-en a nagyhét alatt.

2015-ben 1530 méter hosszú kötélpálya felvonó épült, hogy Ipiales-ből áthidalja a 350 méteres szintkülönbséget. A templom körül zarándokok ezrei helyeznek el hálatáblákat. És elmondható, hogy a Las Lajas-i templom "Csoda a mélység felett" (El santuario de Las Lajas, la maravilla del abismo)

(Források az első részben!) (Vége!)

Előző rész

A Szűzanya-kép nem festmény!

     Az Egyház 1951-ben engedélyezte a "Nuestra Señora de Las Lajas" kép kultuszát, és 1952. szeptember 15-én XII. Piusz pápa engedélyezte a Mária-kép kanonikus koronázását, amely alkalomból óriási ünnepséget tartottak, Kolumbia majdnem összes püspökének részvételével.

A süketnéma Rosa-val kapcsolatos csoda, hasonlóan a Guadalupe-i Szűzanya 1531-es jelenéshez, hivatalos vizsgálat nélkül is megkapta az Egyház jóváhagyását.

A templom 1954-ben kapta meg a basilica minor rangot.

Katolikus Egyház hivatalos weboldalán* jelent meg az alábbi hír, melynek kivonata: "Német geológusok fúrással magmintákat vettek a kép több pontjáról. Megállapították, hogy a kőzet felületén nincs festék és egyéb pigment. A színek a szikla színei. Még hihetetlenebb, hogy a szikla több láb mélységig tökéletesen színezett!"

Ezek szerint kiderült, hogy a Las Lajas-i Szűz ikonját nem emberi kéz készítette (és nem is készítheti el)! Márpedig a hívő közvélekedés kezdettől fogva azt állította, hogy az angyalok hozták létre. 

(Források az első részben!) (folyt.)

Előző rész

* http://thewandererpress.com/

     Fogantatunk, születünk, élünk, meghalunk és megítéltetünk! Így kezdődik, folytatódik és fejeződik be földi zarándoklatunk, magunk határozva meg örök sorsunkat! Ennek tudatában kellene életünk minden pillanatát, mintegy a megmérettetésre való állandó készülődésben. Ezzel szemben sajnos keveset gondolunk a végső dolgokra.

    Sokan halnak meg úgy, hogy életükben nem ismerték meg önmagukat és hivatásukat, nem eszméltek rá hogy mi végett élnek – ám csoda-e –, ha Istent se akarták megismerni!

Márpedig világrajövetelünkkel velünk születik az ezernyi megválaszolandó kérdés:

-  Ki vagyok én és ki Isten?

-  Miért születtem, mi végett élek, mi a boldogság és merre van?

-  Mi a szenvedés értelme, miért kell meghalni és mi lesz velem a halál után...?

    Márpedig nem e rövidke földi létre teremtettünk! Ezt valójában mindenki maga is érzi a lelkében! Minden megtévesztő ateista propaganda ellenére Isten a természet, a történelem, a kinyilatkoztatás és az egyéni élet kezdete és vége, minden lét forrása, tartalma, s minden törekvés végső célja. Maga a Szeretet, aki „egyszülött fiát adta” az ember üdvösségéért.

   Isten az idők kezdetekor mindenhatóságánál fogva egyaránt a semmiből teremtette a teremtmények mindkét rendjét, a szellemi és az anyagi világot, vagyis angyalokat és a mi világunkat. (I. Vatikáni Zsinat 1870) Ám egyedül az ember van abban az abszurd, kettős helyzetben, hogy az ősbűn következményeként halhatatlan lelke mulandó anyagba zártan él ‒ jó esetben küzd ‒ a haláláig!

   Isten az embert a maga képmására teremtette, mégpedig férfinek és nőnek (Ter 1,27). Az ember a természet adottságai fölé értelme révén emelkedik, melyre öntudata és szabad akarata teszi alkalmassá. Ezen öröklött tulajdonságaival képes felismerni élete célját, hogy Istent megismerje, szeresse, dicsőségét hirdesse, a megszentelő kegyelem által segítve a maga és embertársai üdvösségét!

Urunk, Istenünk légy hozzánk irgalmas!

     Szűz Mária dicsősége betölti a mennyet és a földet, különösen a keresztény világot. Nincs templom, melyben ne emeltek volna tiszteletére oltárt, vagy ahol ne tisztelnék valamely kegyképét. Hány megtért és gyógyult lélek hirdeti hálával dicséretét és dicsőségét! Sőt, nincs olyan ördög sem a pokolban, aki rettegve ne tisztelné Őt. Ám az is elgondolkodtató, hogy vannak akik Jézus Anyjától féltik Jézus dicsőségét, az Egyház Anyjától az Egyház jövőjét, és próbálják csorbítani az Istenszülő magasztos nevét! Márpedig vigyáznunk kell máriás lelkületünkre, mert Szent Lajos szerint, akik a legszentebb Szűz iránt közönyösek és nem tekintik anyjuknak, azoknak Isten nem atyjuk! (Vö. TMT 30)

Mindezek után tudatosítanunk kell, hogy Mária az Új Teremtés, akiben újra megjelent a földön a bűntelen ember, ám ennek üdvtörténeti nagyságrendjét sajnos kevesen fogják fel a világban, ennél fogva nem ismerik őt, tehát nem is tisztelik! Pedig Szűz Mária nem csak a Reménység Anyja, a Mindenkor Segítő Anya, de a Világ Győzelmes Királynője is, aki képes kieszközölni számunkra a végső állhatatosság kegyelmét, melyet Isten bár ingyen osztogat, a saját érdemeinkkel soha el nem nyerhetnénk. És ha igaz az, hogy minden isteni kegyelem, Mária kezei által jut hozzánk, úgy feltétlen igaz az is, hogy egyedül Mária közbenjárásától remélhetjük imáinkkal a legnagyobb kegyelemnek, a végső állhatatosságnak az elnyerését is!

Sírák könyvének sorait az Egyház Mária ajkára adja: »Aki rám hallgat, meg nem szégyenül, akik értem fáradnak, nem esnek bűnbe. Akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek«. (Sír 24,30-31.)

Szent Bonaventúra szerint is mindazok, akik Mária tiszteletét előmozdítják, elnyerik az örök életet, mivel e hálás Királynő a másvilágon bizonyára különös kiváltságban részesíti azokat, akik e földön tiszteletének terjesztésén fáradoztak. (De laud. Virg. I. 2)

Illő és üdvös tehát, ha így fohászkodunk: Ó Mária, Istenszülő Szűzanya könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

(bef.) Előző rész

Templom a mélység fölött

     Folytatva az indián asszony María Mueses de Quiñones kislánya Rosa feltámadása kapcsán felfedezett csodás Istenanya-kép történetét.

Bizony, hamarosan messzi földön híre ment a csodának, és 1794-ben a kis fakápolnát követte egy téglából épült kupolás építmény, majd ezt a 19. század közepén egy nagyobb templom. Ámde a nagy ünnepek idején az egyre nagyobb zarándoktömeg számára jóval nagyobb templom vált szükségessé, természetesen szociális építményekkel. Ezért a 19. század végén, Szent Ezequiel Moreno Díaz püspökben megszületett a gondolat, hogy egy monumentális bazilikát építsenek. A liberálisok okozta politikai instabilitás azonban késleltette a terv megvalósulását, így csak 1916. január elsején tették le a Lucindo Espinosa kolumbiai építész és J. Gualberto Pérez ekvádori mérnök által tervezett épület alapkövét. Az építkezés végül csak 1949-re készült el, melynek felszentelését Diego María Gómez Tamayo popayáni érsek végezte.

A neogótikus stílusú templom a meredek folyóvölgy oldalába épült, a kanyon aljától 100 méter magasan, melyhez egy 50 méter magas híd vezet a kanyon másik oldaláról. A templom hossza 27,5 m, szélessége 15 méter. Falai szürke faragott kőből állnak, nyílászárói között festett üvegablakok is vannak. A központi oltár a csodálatos szikla-kép, melynek oldalát az eredeti barlang kövei keretezik.

(Források az első részben!) (folyt.)

Előző rész

1. Az első szentély egy fa kápolna volt. A második egy kupolás-, a harmadik két tornyú templom volt. E képen a már a kupolás elé épített kéttornyú bővítmény látható!

2. Az 1916-ban elkezdett építkezés

3. A mai templom

     Mindazáltal a Mária-tisztelet lényege nem a Szent Szűz iránti ájtatosság, hanem Szent Fiának minél bensőségesebb megismerése, követése és Mária által való szolgálata! Az ilyen tisztelő, egyformán szereti a Názáreti Szüzet Szeplőtelen Fogantatásában, az Együttérző Anyát a kánai menyegzőn és a Fájdalmak Anyját a kálvárián, amiként tisztelheti Őt hiteles jelenéseiben is!

A bensőséges Mária-tiszteletnek része kell lennie életünknek, lelki életünknek, mert hisszük, hogy Mária egyetlen sóhajával többet tehet, mint az összes szentek és angyalok szószólása.

Grignon Szent Lajos szerint „Aki megtalálja Szűz Máriát, megtalálja az életet, Jézus Krisztust, aki az Út, az Igazság és az Élet. De Szűz Máriát nem találhatja meg az, aki nem keresi; és nem keresheti az, aki nem ismeri! Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel: irgalmassággal, hogy a szegény bűnösöket és eltévelyedetteket, akik majd megtérnek a katolikus Anyaszentegyházba, vezesse és szeretettel visszafogadja. Erővel és hatalommal Isten ellenségeivel, a megátalkodott bálványimádókkal, szakadárokkal, mohamedánokkal, zsidókkal és istentelenekkel szemben, akik félelmetes módon látnak majd hozzá, hogy akik ellenük vannak, rábeszéléssel vagy fenyegetésekkel félrevezessék és elbuktassák. Utoljára pedig kegyelemmel kell közelednie, hogy Jézus Krisztus vitéz harcosait és hű szolgáit ‒ akik érte küzdenek ‒, bátorítsa és támogassa.”

A bensőséges Mária-tisztelet, Isten csodás titkaira való rácsodálkozás, ráérzés az igaz szeretetre! Ez az igazság készteti az Angyalok Kilenc Karát, miként az emberek sokaságát, sőt az ördögöket is − ha akarják, ha nem −, hogy magasztalják Isten Anyját. Szent Bonaventura mondja, hogy az ég angyalai szüntelenül éneklik feléje: „Szent, szent, szent vagy ó Mária, Istenszülő Szűzanya!” (Vö. Iz 6,3.)

(folyt.) Előző rész

Október 19-én emlékezik az Egyház Alkantarai Szent Péterre. Miközben Európában a reformáció hatására sok szerzetes elhagyta a kolostorokat, Spanyolországban egy ellenkező irányú reform valósult meg. Loyolai Szent Ignác rendalapítással, Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János a karmelita, Alkantarai Szent Péter pedig a ferences rend belső reformjával adott lendületet a Katolikus Egyháznak. 

     Alkantarai Szent Péter 1537-ben a portugál király meghívására tanácsadónak Lisszabonba ment, 1538-ban azonban haza kellett térnie, mert a Szent Gábriel rendtartomány provinciálisává választották. Ekkor megpróbálta a fiatal korától megélt szigorú fegyelmet regulává formálni, de tervezetét 1540-ben a káptalanon rendtársai elvetették. Ezért amikor hároméves hivatali ciklusa lejárt, nem vállalta újra a tartományfőnökséget, hanem egy társával Portugáliába ment, és a tengerparti Arabidában remeteéletet kezdett. Teljes szegénységben, kemény szigorban élték imádságos, vezeklő életüket. Éjfélkor keltek, zsolozsmáztak, elmélkedtek és dolgoztak. Fekvőhelyük egy csupasz deszka volt, lábbelit nem viseltek, húst nem ettek, bort nem ittak. E kemény szigor ellenére egyre többen csatlakoztak hozzájuk.

1543-ban Pétert visszahívták a Szent Gábriel rendtartományba, hogy szigorú reformját náluk is honosítsa meg. A püspök támogatta, a provinciális azonban túlzónak tartotta. Péter ezért Rómába ment, hogy legfőbb elöljáróitól engedélyt kérjen. Az obszervánsok miniszter generálisa nem adott hozzájárulást, III. Gyula (1550–1555) viszont jóváhagyta a reformot, Pétert magát pedig – hogy elejét vegye a rendfőnök akadékoskodásának – a másik ág, a konventuálisok főnöke alá rendelte. A következő pápa, IV. Pál (1555–1559) a jóváhagyást megtoldotta azzal, hogy Péter annyi kolostort alapíthat, amennyit csak akar. Ő hazatérése után hamarosan meg is alapította Pedroso kolostorát.

Közben a karmelitáknál nagy viták folytak Avilai Teréz reformja körül. Ezért Péter 1558-ban Avilába ment, hogy segítsen Teréznek. Ellátta tanácsaival, bátorította a szegénységre, majd Pedrosóba visszatérve levelet küldött Teréz gyóntatóinak, melyben igazolta az apáca törekvéseit és misztikáját.

Pedroso alapítását számos reformot követő kolostor alapítása követte még, amire a Szent Gábriel rendtartomány szerzetesei egyre nagyobb gyanakvással tekintettek. Pétert nyugtalan képmutatónak, békétlenkedőnek és szakadárnak nevezték, és azzal vádolták, hogy az egész reform rugója a hatalomvágy. Mindent elkövettek, hogy felszámolják az általa bevezetett reformot, az mégis egyre inkább erősödött. 1561-ben a reformkolostorokból új provinciát szervezhetett meg.

Imádság és szemlélődés közben gyakran látták őt misztikus elragadtatásban. Haláláig – 1562. október 18-ig – szigorú önmegtagadó életet élt.

(Források az első részben!)

Ámde több cáfoló érv hozható fel Bedón atya szerzőségével szemben!

1) A már említett tény, hogy a sziklakép nem festmény.

2) Pedro Bedón szerzetes-festő a Lajas-i események előtt 130 évvel élt.

3) Ha a nevezett kép mégis festmény, akkor 130 évig várt volna a felfedezésre, egy sötét, nyirkos barlangban. Ennyi idő alatt nem csak lepergett volna a szikláról, de a megmaradó részek is színüket vesztik!

4) Ez a kiváló festő, ugyan miért dolgozott volna heteket 2600 méteres tengerszint feletti magasságban egy sötét barlangban, kietlen, életveszélyes szakadék szélén, melynek alján a Guáitara folyó kanyarog. Ráadásul senkinek meg se mutatta, senki nem láthatta és nem is tudott róla?

5) Egyáltalán ha festett kép lenne, akkor a felfedezésétől (1754) legalább 300 évig, a szabadon égetett fáklyák és gyertyák olajos füstje teljesen tönkretette volna a "festményt", úgy a nyers sziklára felhordott anyagában, mint a színeiben! Tényleges tartósságában tehát kifejezetten hasonlítható a Guadalupei Szűz rendkívüli képéhez!

6) A festmény teóriát bizonyítandó hozták fel, hogy a Szűzanya köpenyén két betű található: P.B. és ez Pedro Bedón monogramja. Ezzel szemben 1995-ben a helyi pap felfedezte, hogy a két betű között van egy kis "e", mely szerint ez a monogram csupán annyit jelent, hogy a Pax et Bonum!

7) Az már végképp nevetséges, egyházellenes rágalom, miszerint a szikla-festményt maguk a domonkosok készítették azért, hogy a hiedelmeikben még mindig pogány szokásokat hordozó népet a Mária-tiszteletre és a rózsafüzér imádkozására késztessék! (No komment!)

(Források az első részben!) (folyt.)

Előző rész

     Bosco Szent János híres tengeri csata látomása pontos leírást ad arról, hogy abban a tengernyi küzdelemben, melyet az Egyháznak és a világnak vívnia kell. Csupán két stabil kikötői oszlop van, a Eucharisztiáé és a Szeplőtelen Szűzé aki tizenkét csillagból álló koronával áll az oszlopfőn.

Napjaink ádáz harcaiban különösen múlhatatlan jelentősége annak, hogy szentségi életet élünk-e, és hogy Máriához tartozunk-e vagy sem.

Szent X. Piusz pápa írta 1904. február 2-i, Ad diem illum laetissimum kezdetű enciklikájában: »Ó, milyen keservesen és hevesen üldözik most Jézus Krisztust, és az általa alapított Anyaszentegyházat! A súlyos veszedelem azzal fenyeget, hogy a mindenfelől zajló tévedések, sokakat a hit feladására késztetnek! Erre figyelmeztet Szent Pál: „aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, hogy el ne essék” (1Kor. 10,12). Tehát mindenki Mária közbenjárásával imával könyörögjön Istenhez, hogy azok akik elhagyták az igazságot, megtérjenek. Tapasztalatból tudjuk ugyanis, hogy a Szűzanyához intézett, szeretetből fakadó imádság soha nem volt hiábavaló. Igaz ugyan, hogy az Egyház elleni viszály a jövőben sem szűnik meg, hiszen „szakadások lesznek körötökben, mert a hithűek csak így tűnnek ki közületek.” (1Kor11,19). A Szent Szűz azonban nem szűnik meg segíteni megpróbáltatásainkban, bármily súlyosak legyenek is azok. Ő fogantatása óta vívja a harcot, hogy a sátán fejét végleg eltiporja!« (Vö. /25/)
A Szeretetláng Naplóból: »Én Anyátok vagyok, akarok és tudok is segíteni rajtatok, csak már látnám jóindulatú és szorgalmas elindulásotokat! Ne halogassátok, mert igen sok időt elvesztegettetek.« (I/71-72.)

Bölcs a mondás tehát: »Aki anélkül imádkozik, hogy Őt segítségül hívná, szárnyak nélkül akar repülni« (Liguori, Szűz Mária dicsősége) ‒ idézetek vége!

(folyt.) Előző rész

     Október 19-én emlékezik az Egyház Alkantarai Szent Péterre (1499-1562).

A XVI. században, amikor Európában a reformáció hatására sok szerzetes elhagyta a kolostorokat, Spanyolországban egy ellenkező irányú reform valósult meg.

Loyolai Szent Ignác rendalapítással, Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János a karmelita-, Alkantarai Szent Péter pedig a ferences rend belső reformjával adott lendületet a Katolikus Egyháznak.

(folyt.)

     Külön érdekesség, hogy a kép felfedezése óta eltelt 270 év alatt semmi sérülés nem látható a képen, sem a szeizmikus földmozgások következtében, sem az olykor ráfolyó vízszivárgás nem okozott elszíneződést! A kegyhely ugyanis épp egy szeizmikus törésvonalon fekszik, mely elvileg veszélyeztetné az oda épült gyönyörű neogótikus templomot is, melynek főoltára a barlangmélyedés a képpel. Bár az elmúlt évszázadokban több apró földrengés mellett három 7,3-as fokozatú volt, sem az épületegyüttesben, sem a csodás képben sérülés nem történt! (Istennek hála!)

Talányos viszont, hogy 1944-ig a Szent Szűz feje fölött egy ragyogó fehér Szentlélek-galamb volt látható, ám nyomtalanul eltűnt! A létét korabeli fotók igazolják, az eltűntére viszont nincs semmi magyarázat! Talán lehet, hogy ez a részlet valóban későbbi ráfestés?

Mint említettem a Lajas-i kép keletkezési ideje ismeretlen, az azonban dokumentált, hogy a spanyol Juan de Santa Gertrudis szerzetes 1756 és 1764 közötti utazásának leírásában említést tett a sziklán lévő csodálatosan szép képről!

A természetfeletti kép keletkezésére tudományos magyarázatot meg sem kíséreltek adni, hiszen a geológiai vizsgálatok egyértelműen bizonyították, hogy a szikla-kép nem festmény, hanem magának a szikla kristályszemcséinek az elszíneződései, ráadásul nem felületi szinten, hanem 60-100 cm mélységben! Így aztán megpróbálták festményként magyarázni, találva hozzá egy festőt is.

Feltételezések szerint a Quitó-i születésű Pedro Bedón atya (1551-1621) misszionárius, domonkos püspök, kiváló festő készíthette, aki 1581 és 1620 között kétségkívül többször járt a környékbeli domonkos közösségekben. És még a stílusa is megtévesztően hasonlít a Lajas-i szikla Istenanya-képéhez, lásd alább!

 (Források az első részben!) (folyt.)

Előző rész

     A keresztény ember számára világos, hogy Mária személye mint isteni ajándék jelenik meg a történelemben, akinek tevékenysége teljesen és közvetlenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcsolódik. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátán fejét.

Nem csoda, ha a Katolikus Egyház számtalan címmel tiszteli Máriát. Nem csak Szeplőtelen Fogantatásnak, Istenanyának, az Újszövetség Frigyládájának, Tabernákulumnak tekinti, de Noé bárkájának is nevezi. Mert ahogyan a bárka Noét és hozzátartozóit megvédte az ártól, úgy lesz azokkal is, akik tisztelik Máriát és kezdettől fogva követik őt, segítve lélekmentő munkáját!

Igen fontosak ezek a teológiai reflexiók, hiszen bizonyítják azt, hogy az Egyház ősidők óta foglalkozott a gondolattal, miszerint Isten egyedülállóan különleges szerepet szánt a Máriának Fia oldalán, az emberiség megváltása érdekében. Tudjuk például, hogy Szent II. János Pál komolyan foglalkozott a gondolattal, hogy kimondja a Szent Szűz megváltótársi szerepéről szóló dogmát.

Tehát Szűz Mária a kegyelem és saját akarata szerint társa Szent Fiának, ugyanakkor minden Istennek szentelt életnek ősmintája és részese.

Ebből következik, hogy nincs hiteles lelki élet Isten kegyelme nélkül, és nincs kitartó hitélet a bensőséges Mária-tisztelet nélkül! Az ember megszentelődése mindenekelőtt Isten kegyelmének műve, melyhez az ember részéről alapfeltétel a jóra való készség, a bűnbánat és az imádság, vagyis az Isten kegyelmére adott helyes válasz! Ezért kerül előtérbe a Szent Szűz szerepe, mert a keresztény őbenne találja meg a megszentelődés legtökéletesebb modelljét, az Isten kegyelmét, illetve Istent magát, Szent Fiában.

(folyt.)

Előző rész

Október 19-én emlékezik az Egyház Alkantarai Szent Péterre. Miközben Európában a reformáció hatására sok szerzetes elhagyta a kolostorokat, Spanyolországban egy ellenkező irányú reform valósult meg. Loyolai Szent Ignác rendalapítással, Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János a karmelita, Alkantarai Szent Péter pedig a ferences rend belső reformjával adott lendületet a Katolikus Egyháznak.

     A ferences rendben 1300 körül éles vita kezdődött arról, hogy a szegénységet abban a formában, ahogyan Szent Ferenc élte, lehet-e folytatni. A többségnek az volt a véleménye, hogy nem, mivel a később belépő tagok már nem rendelkeztek olyan karizmatikus adományokkal, mint az első ferences nemzedék. Voltak olyanok is, akik az eredeti regulához ragaszkodtak, ám ők kisebbségben maradtak, és a többség olykor mint eretnekekkel bánt el velük.

1400 után Itália néhány félreeső kis kolostorában újra felfedezték az eredeti ferences lelkületet. Ennek lett apostola Kapisztrán Szent János és Szienai Szent Bernardin. Spanyolországban 1487-ben Pueblai János honosította meg ezt a szigorúbb életformát. A következő nemzedék továbbvitte a reformot. Melpari Péter Spanyolországban megszervezte a Szent Gábriel főangyalról elnevezett kusztódiát. Ez lett Alkantarai Péter lelki otthona.

1517-ben X. Leó pápa önálló renddé emelte a reformágat. Az enyhébb fegyelmű kolostorhoz kötött többség alkotta a konventuális (minorita), az eredeti regula szerint élők pedig az obszerváns ferencesek rendjét.

Péter 1499-ben született a nyugat-spanyolországi Alkántarában. 1513-ban a Salamancai Egyetemre ment tanulni. 1515-ben, amikor a humán tanulmányok végeztével megkezdhette volna jogi, orvosi vagy teológiai tanulmányait, úgy döntött, hogy inkább ferences lesz az obszervánsoknál. Be is lépett egy salamancai kolostorba, ahol a következő évben fogadalmat tett. 1524-ben pappá szentelték, 1525-ben házfőnök lett.

1536-ig több kolostorban is viselte e tisztséget, közben gyakran missziós körutakra ment. Főként a megfeszített Krisztusról prédikált. Hogy hallgatói szívét megindítsa, továbbá a népmisszió emléke megmaradjon, ahol csak prédikált, Krisztus valóságos keresztjének megfelelő nagyságú kereszteket állított fel. Miután valaki arra kérte, hogy tanítsa meg jól imádkozni, imádságra vezérlő kalauzt írt. Ez volt  Az elmélkedés aranykönyvecskéje.

(folyt.)

Forrás: Diós István: A szentek élete;  Magyar katolikus lexikon;  Magyar Kurír

A képpel kapcsolatban felmerült kérdések

     Már az is rendkívülinek lenne tekinthető, hogy egy világtól elzárt, sötét, időnként nyirkos és nyers sziklafalon ilyen szépen kidolgozott kép található! Ám az, hogy a kép nem festve van, hanem apró színes szikla-színekből, az már kifejezetten csoda! Ráadásul a színek 60-100 cm mélységig hatolnak a kőzetbe. Ez pedig a tudomány és kézművesség mai tudása szerint meg nem valósítható!

Ezt alátámasztja a Katolikus Egyház hivatalos weboldalán*, megjelent hír: "Német geológusok fúrással magmintákat vettek a kép több pontjáról. Megállapítást nyert, hogy a kőzet felületén nincs festék, sem pigment. A színek a szikla színei! Még hihetetlenebb, hogy a szikla több láb mélységig tökéletesen színezett!"

Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy bár a Las Lajas-i Szűzanya ikonjára vonatkozó történetek a Katolikus Egyház valamint a ferences és domonkos rend összes hivatalos honlapján olvashatók eltérésekkel. Ámde egyetlen helyen sem található azoknak a német geológusoknak neve, a leleteik másolata, sem az, hogy ez mikor történt.

A lényeg hogy kiderült, a Las Lajas-i Szűz ikonját nem emberi kéz készítette, és soha nem is készítheti el. Mindenesetre ennek az állításnak az ellenkezőjét, még semmilyen tudományos vizsgálódás nem bizonyította! Így alapos az a kezdettől fogva fennálló feltételezés, miszerint a szikla-képet angyalok hozták létre.

(Források az első részben!) (folyt.)

Előző rész.

* http://thewandererpress.com/

 Sajnos, sok keresztény számára az Istenanya szerepe és tisztelete csak a karácsonyi történetre, Jézus születésére korlátozódik. Holott Szűz Mária üdvtörténeti hivatása lényegesen széleskörűbb, hiszen már eleve az Ő szeplőtelen születésével ragyogott fel a Hajnal Szép Sugara, amely a Nap ‒ Megváltó Jézusunk ‒ előhírnöke, aki elveszi a világ bűneit. Szent Pál is így ír : „Amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született...” (Gal 4,4.) Ám e kiválasztott Anya hivatása nem fejeződött be Jézus Krisztus világrahozatalával és felnevelésével, s mindvégig hű maradt az Istentől ráruházott édesanyai feladatához, egészen a Golgotáig. Sőt, Montforti Grignon Szent Lajos írja: „Szűz Mária által jött Jézus Krisztus először e világra, Őáltala kell eljönnie másodszor is. Szent Fia első eljövetelében Mária rejtve maradt, hogy így egyedül Fiát, Jézus Krisztust ismerjék, de a második eljövetelben Őt fogja Isten kinyilatkoztatni.” (Vö. TMT 1.) - idézet vége!

Kétségkívül a katolikus tanítás mindig hangsúlyozta, hogy Máriának a megváltás művében és az egyház életében felülmúlhatatlan szerepe van. Erre utal, hogy jelen volt Jézus mennybemenetele után is a tanítványok közösségében szüntelenül imádkozva, mígnem Pünkösd ünnepén a Szentlélek el nem töltötte őket. Ebből következően hisszük, hogy Mária nemcsak Jézus Anyja, de az Egyház Anyja is, miként Égi Édesanyja mindazoknak, akik a keresztség és a hit által Jézushoz kapcsolják életüket.

Mert Üdvözítőnk ismerve emberi gyengeségünket ‒ és ismeri a sátán elleni harc kíméletlen voltát is ‒, nem hagyott magunkra! Nekünk adta Anyját, hogy az üdvösségért való küzdelmünkben, rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel is segítségünkre legyen és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készítse elő a világot. Üdvözítőnk utolsó szavaival ezért mondta a Kereszten: „Íme, a te fiad… Íme, a te anyád” (Jn 19,26–27)

 (folyt.)

     Az anya ekkor fájdalmas kétségbeesésében felkapta a kis testet és felvitte a jelenések barlangjához sírva-könyörögve kérte a Szent Szüzet, hogy gyermekét kapja vissza. A Szűzanyán látható volt, hogy a Kisded felé fordul mintegy kérve, hogy adja vissza a gyermeket anyjának. És a kis Rosa egyszerre csak feléledt.

   A csodára a falu apraja-nagyja összefutott, és bár éjszaka volt, felzörgették a domonkos rendi plébánost, Fray Gabriel Villafuerte-t, aki vette a fáradságot ‒ tán azért is ‒, hogy pontot tegyen a hónapok óta terjengő szóbeszédeknek. Fáklyákkal, gyertyákkal nagy tömeggel felvonult a barlanghoz, rózsafüzért imádkozva. És lám, Gábriel atya meglátta a képet és hitt! Mindenki látta és elámult a szépségétől, letérdeltek és hosszasan imádkozták a rózsafüzért! Mindenki egyetértett abban, hogy ezt a képet soha senki nem látta még a Pastarán barlang mélyedésében, de máshol sem!

   Másnap 1756. szeptember 16-án Fray Gabriel atya végezte az első isteni liturgiát a kép előtt a barlangban. Még ugyanebben az évben szalmából és fából kis kápolnát készíttetett a barlang elé.

Egy vak pap, Fray Juan (1756-1764) nyolc évig gyalog bejárta egész Kolumbiát és Ecuadort, hogy elegendő pénzt gyűjtsön egy nagyobb templom felépítéséhez, a rögtönzött fakápolna helyén. Az atya utazása során készült feljegyzései a mai napig a legrégebbi források a szent helyről és az ott történt csodáról.  Amikor Fray Juan visszatért az összegyűjtött pénzzel a kis Las Lajas-i Boldogasszony kápolnába, újra visszakapta a látását. Ez volt Szűz Mária második csodája. Ennek a csodának az emlékére helyezték el a szentélyében a koldusként ábrázolt vak pap szobrát.

Ettől kezdve zarándoklatok színhelye lett a barlang, ahol számos csoda történt. A csodás Mária a Kisjézussal kép 3,2 méter magas és 1,2-2 méter széles, lejjebb kétoldalt Szent Domonkos és Assisi Szent Ferenc alakja látható.

(Források az első részben!) (folyt.)

Előző rész

     A szeles eső és a villámok is hirtelen elmaradtak. Tiszta volt az ég, amikor hazaértek. Az asszony elmesélte a szomszédoknak, hogy a lánya mit hallott, de nem hittek neki - bár azon, hogy a kis Rosa tud beszélni - igen csodálkoztak.

Másnap is megtették ugyanazt az utat, közben villámlani kezdett. Az eső is eleredt, és a barlanghoz érve a kis Rosa megint mondta anyjának, hogy hívja őt a gyermekes fehér hölgy. Bement tehát ő is, amikor egy villám fénye bevillant, a barlang falán láthatóvá vált a ragyogó Szűzanya a Kisjézussal! Az anya térdre esve imádkozta kislányával a rózsafüzért.

Ezt az élményt Mueses asszony már nem mondta el senkinek és mélyen hallgatott róla.

Egyik nap este nem találta Rosá-t az ágyában, ezért felverte az egész környéket, mígnem eszébe jutott, hogy a barlangnál keresse!

Néhányan követték és odaérve megdöbbentek, hogy a fényben ragyogó Pastarán barlangban találtak rá, miközben a mesztic hölgy gyermekével játszott, aki maga volt a Kisded Jézus!

Rosita pedig ettől kezdve minden nap fogta a rózsafüzérét, és virágokkal, gyertyákkal meglátogatta  örömének helyét, ahol térden állva játszhatott a Csodás Szűz Szentséges Fiával.

Hónapok teltek el és a faluban volt, aki még mindig csak legyintett az egészre, de a szóbeszédek mégis, egyre csak terjedtek. Egy nap azonban a kislány nem tudott felkelni annyira beteg lett, és még aznap hirtelen meg is halt!

A falu népét egészen sokkolta a váratlan tragédia és többüket kijózanított a tragédia. Elhívták a gyógyító embert is, de az széttárta karját jelezve, hogy már késő!

(Források az első részben!) (folyt.)

Előző rész

AVILAI SZENT TERÉZNEK TULAJDONÍTOTT IMA

Hozzon a mai nap belső békét számodra.
Bízz az Istenben annyira, hogy tudd,
pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket,
amelyek a hitből erednek.
Használd az adottságokat,
amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet,
amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban,
hogy Isten gyermeke vagy.
Legyen ez a tudat ’teljesen a tied’,
és adja meg lelkednek a dal, a tánc,
a hála és a szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunké!

Szent Teréz, könyörögj népünk megtéréséért és fiataljaink hivatásáért!

     Hogy a Szeretetláng milyen üdvtörténeti nagyságrendű kegyelmi esemény, azt az Úr és szent Anyja is úgy mutatja be: „Ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett!” (I/84; II/18; 93; III/129; III/140)

Montforti Grignon Szent Lajos a Tökéletes Mária-tisztelet c. értekezésében így ír: „Szűz Mária által jött Jézus Krisztus először e világra, Őáltala kell eljönnie másodszor is (TMT 1), jóllehet más módon”. (uo. 50/d)

Nos, ez a „más módon” elgondolkoztató, hiszen a Szeretetláng maga Jézus Krisztus! (I/107, IV/12).

Ám tévedés ne essék, nem Krisztus második eljöveteléről beszélünk, hanem arról, hogy Krisztus jelenléte a szíveket valamiképp bensőleg és másképp érinti meg, egészen másképp, mint ahogyan az üdvtörténet során bármikor! „A Fiúisten nap mint nap ki akarja magát alakítani tagjaiban és bennük, mintegy testet akar ölteni édesanyja által. (TMT 31) Szűz Mária a Szentlélekkel létrehozta a legnagyobbat, ami volt és ami lesz, vagyis az Istenembert, következőleg ő fogja létrehozni azokat a nagy dolgokat is, melyek az utolsó időkben történni fognak.” (TMT 35) „Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a világra. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon?” (Lk 12, 49) – mondja Jézus. De az Efezusi levél sorai is sejtetik: „Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek milyen reményre hívott meg benneteket,” (1,18) hogy Lelke által megerősödjetek benső emberré, hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben. Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és hosszúság, a magasság s a mélység, megismeritek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek az Isten egész teljességével.” (3,16-19) ‒ idézetek vége!

Nem ellentmondás tehát, ha az Istenanya Szívéből áradó Láng, Fénysugár vagy benső lángolás, jézusivá formálja a lelkeket!

(folyt.) 

A csodás történet kezdete

     A történet 1754-ben kezdődött. Egy indián asszony María Mueses de Quiñones, hetente többször megtette az Ipiales-ből Potosi-ba vezető utat, ahová időnként takarítani járt egy a Torresano nevű családhoz. A helyenként 50-100 méteres szakadékok mentén vezető kiépítetlen hegyi úton, egy alkalommal heves vihar érte. Behúzódott a Pastarán hegyi sötét barlangba. A falusiak babonás kísértet-történetei jártak a fejében és félelmében a rózsafüzérét szorongatva a Szűzanyához fohászkodott. Ekkor a hátát gyengéden megsimította egy kéz, és mintha a nevén is szólította volna, ám ő kirohant a barlangból és inkább az esőben folytatta útját, ami elég veszélyes volt a szakadék-széli csúszós utak miatt.

Néhány nappal később, 1754. szeptember 16-án María Mueses asszony, magával vitte a születése óta süketnéma öt éves kislányát Rosa-t, indián szokás szerint a hátára kötve. Már visszafelé jöttek, amikor letette a kislányt, mert eleredt az eső és félt, hogy megcsúsznak. A kis Rosa azonban előre futott egyenesen a barlangba. A villámok olykor bevilágítottak a barlang belső faláig, ahol egy gyönyörű Szűzanya-kép tekintett rá a Kisjézussal! A süketnéma kislány egy kedves hangot hallott és kiáltozva hívta az anyját: "Mamita, mamita a mesztiza hív engem!*"  Az anya berohant, de nem látott semmit és fogta a gyereket, kivitte a szabadba és a hátára vette, közben persze boldog volt, mert először hallotta gyermekét beszélni!

(Források az első részben!) (folyt.)

Előző rész.

* mesztiza, mesztic – fehérbőrű

      Az előzőkben említettem néhány neves szentet, de sorolhatom Alacoque Szent Margiton át  Eudes Szent Jánost, Szent Brigittát, Josefa Menendezt és a szentek egész sorát! Ám e szóban forgó „benső tüzet” (és az egész Mária-korszak lényegét) a legpontosabban egy nyolc éves fatimai kisleány fogalmazta meg. Szent Jácinta kórházba menetele előtt így búcsúzott Lúciától: „Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniük ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt Égi Anyánk Szívét is tiszteljük. A békét Égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (Fatimáról beszél Lúcia nővér - Fatima, 1997, 108.o.) 

Nos, a Szűzanya által kért fohászban ‒ „az áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre” ‒, ezen körülírt lelki vágyat, erőt, készséget és „áttüzesedést” kérjük!

Kérjük – mondom ‒ de sajnos kevesen, mivel nem értik a Szeretetláng lényegét, már azért sem, mert nem tudják, hogy a Szűzanya által kiesdett Szeretetláng kegyelmi hatásának kiáradása – mintegy második Pünkösdként – fordulópont lesz az emberiség történelmében!

A Szeretetláng ugyanis nem a Mária-tisztelet újabb megnyilvánulása, nem egy új ájtatossági forma, vagy ima-mozgalom, még csak nem is egy újabb „kegyelem” a szó szoros értelmében, hanem elsősorban a kegyelem rendkívüli HATÁSA! Ez az a Szent Szűz által ígért hatás, amelynek egyetemes kiáradása alkalmassá teszi az emberiséget ‒ még az Istentől elhidegült lelket is ‒ az isteni kegyelem befogadására, miáltal a hit szent vágyakozássá válik, s ez a lelkeknek a sátáni befolyástól való felszabadulását eredményezi!

(folyt.) 

Bevezetés

     A világ egyik legkülönlegesebb bazilikája a kolumbiai Las Lajas, mely leginkább egy mesés palotára emlékeztet, nem véletlenül nevezik a világ legszebb bazilikájának. A valóban gyönyörű neogótikus katedrális már azért is látványos, mivel a Guaitara folyó kanyonjában épült, majdnem 50 méterrel a hömpölygő folyó fölé. A templom Kolumbia délnyugati, Nariño megye délkeleti részén épült fel, az ecuadori határhoz közel kanyargó Guáitara folyó völgyében, mintegy 2600 méteres tengerszint feletti magasságban. Las Lajas városán kívül a legközelebbi település kb. 6 km távolságban Ipiales, mely történetünk színhelye.

Források:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Las_Lajas_bazilika

https://en.wikipedia.org/wiki/Las_Lajas_Shrine

https://www.cartourmagazin.hu/las-lajas-bazilika-egy-legendas-hely-kolumbiaban.html

https://www.masterclass.com/articles/las-lajas-sanctuary#style-and-architecture-of-the-las-lajas-sanctuary

https://4444k.blog.hu/2020/02/22/a_las_lajas_bazilika_a_vilag_egyik_legszebb_temploma

https://www.youtube.com/watch?v=2TCdnnSExDs

https://www.youtube.com/watch?v=HrpyeA8XGnA&t=9s

http://miraclehunter.com/marian_apparitions/approved_apparitions/guaitara/index.html

https://beatrikn.wordpress.com/2018/05/20/miracle-of-madonna-in-the-abyss/

(folyt.)

     Ami a hiteles Mária-jelenéseket illeti! Figyelmeztetései, felhívásai, kérései évszázadok óta nem veszítettek aktualitásukból, így érvényesek a 60-as évekre és méginkább napjainkra!

    A Mária-jelenések üzeneteivel, lényegében „a Boldogságos Szűz anyai hivatását gyakorolja velünk, Fiának testvéreivel és társörököseivel szemben, Isten örök és egyetemes üdvözítői tervén munkálkodik, vagyis evangelizál. A Szent Szűz evangelizációs tevékenységének fontos célja és következménye az Egyház lelki újjászületése. A feladat világméretű és történelmi léptékű. Az Egyház Anyjának bolygónkat átfogó munkája napról napra erősödik, és egyre világosabban kirajzolódnak a kontúrok is. (…) A Szent Szűz nehéz helyzetünkben kiutat és eszközöket is javall. 1830-ban kapjuk Párizsban Labouré Szent Katalin által a Csodás Érmet. Lourdes-ban háromszor felszólít a bűnbánatra. Fatimában a rózsafüzér napi imádságát ajánlja, és az engesztelésben jelöli meg a célravezető eszközt, (Szíve Lángjának kegyelmi hatásával pedig ennek megvalósításához kínál erőt!) (…) A Szűzanya arra biztat: minden ember, minden család és közösség, aki hallja az ő szavát és válaszolni kíván felhívásaira, ajánlja fel önmagát Szeplőtelen Szívének. Ez az önfelajánlás a Szent Szűz ígérete szerint sok védelemmel és kegyelemmel jár.” (Vö. Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő – Eger 2000)

Vagyis teljesítsük végre a Szent Szűz fatimai kéréseit: felajánlás, engesztelés, első-szombatok, rózsafüzér!

És ajánlatos lenne, ha erre a papság felhívná a hívek figyelmét a szentmisék során, esetleg szervezett szentségimádások keretében!

Egyház Anyja könyörögj érettünk,

és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre,

hogy megújuljon a világ!

 Előképként a szentek is körülírták a „szeretet lángját”!

Szent Ágoston: „Uram add, hogy szereteted Tüze bennem égjen, és egyetlen lánggá növekedvén szüntelenül lobogjon szívem oltárán.”

Liguori Szent Alfonz így magasztalja a Szent Szüzet: „Bűneik halálos álmából olyanokat ébreszt fel, akik messzire távolodtak Istentől, mélyen elmerülve a kárhozatos kábultságban. Így készíti elő a bűnösök lelkeit az isteni kegyelem befogadására, s így lesznek ezek lassan az örök üdvösség részeseivé”. (Szűz Mária dicsősége, Kalocsa 1924. 66. o.)

Keresztes Szent János – aki az Isten Szent Lelkétől eltelve írt – az Élő Szeretetláng c. könyvében nem kevesebbet állít, mint „Az Élő Szeretetláng, maga a Szentlélek!” Miként kifejti, a tökéletesek lelkében az isteni ébredés már itt e földön olyan szeretetlángot gyújt, amely részesedés a Szentlélek tüzében. Idézem: „Ebben az állapotban a lélek nem magától cselekszik, hanem a Szentlélek indítja őt, munkálkodik benne…” (Keresztes Szent János, Élő Szeretetláng I.1.)

Montforti Grignon Szent Lajos ,,Mária olyan lámpás, amelyet azért gyújtottak, hogy az egész bensőt megvilágítsa, és az isteni szeretet lángjára lobbantsa; hogy meglássuk benne és vele Istent.”

Don Stefano Gobbi, Mária Papi Mozgalma alapítója: ,,A Szeretet Lelkének tüze hamarosan véghezviszi a nagy megtisztulás művét.” (KK 1982. 5. 30.) 

(folyt.)

      Az 1960-as évek, nem csak a később nyilvánosságra hozott Harmadik Fatimai Titok ‒ részben ‒, de szó szerinti teljesülése volt, különösen Magyarországon (megtorlások, egyházüldözés, bebörtönzések, kivégzések), de ekkor történt a II. Vatikáni Zsinat, a Garabandáli Mária-jelenés és a Szeretetláng üzenetének kibontakozása is.

A 60-as évek pozitív és negatív történései mára meghozták a „gyümölcseit”! Európában általánossá vált az erkölcsi romlás, amely az élet helyett a halál kultúráját népszerűsíti az eutanázián, az abortuszon és a fogamzásgátláson keresztül, de ugyanez mutatkozik meg a válások nagy számában és a kábítószer-függőségben is. Márpedig a keresztény értékrend elvetése mindig a hatalom önkényességéhez vezet, végül pedig a társadalom saját magát teszi tönkre.

A 1960-as évek vezető klérusa látva az Egyház elleni egyetemes támadásokat és az általános hitbeli gyengülést, szekularizációt, megoldást találhatott volna a XIII. Leó és X. Piusz pápák által kialakított lelkipásztori stratégiában. Ezzel szemben a zsinati atyák sorra érvénytelenítették a szent pápák előrelátó rendelkezéseit, például kiiktatták a szentmise végén mondandó Szent Mihály imát, amiként elvetették a X. Piusz pápa által előírt, a modernizmus elleni esküt, amelyek pont a sátáni ármány és az eretnekség elleni harcra összpontosított.

Napjainkra végül olyan egyházat látunk, amely láthatóan elbizonytalanodva próbálkozik a hanyatlás kezelésével. És ha bárki rámutat a problémákra, vagy egyenesen az Egyház Anyja kínál megoldást jelenéseiben (a máig teljesítetlen Fatima-i kérésekkel, a Garabandál-i és Akita-i üzenetekkel) a Zsinat hívei úgy érzik, hogy védekezniük kell, és igyekszenek óvatoskodón elhárítani az egyébként nyilvánvaló hibák orvoslását.

Sőt vannak egyházmegyék, ahol pl. ha szentségkitételnél a pap latinul mondja el Aquinói Szent Tamás úrnapi himnuszát (Pange lingua), sajnos a felfüggesztésével számolhat! Holott Nagy Szent Gergely világosan figyelmeztetett, hogy „ami egyszer szent volt, később nem válhat nem szentté”!

Mert bizony ellentmondás, hogy akiknek meggyőződésük, hogy a Szentlélek egyértelműen szólt a Zsinat határozatainak bevezetése által, most elutasítják annak gondolatát, hogy a Lélek esetleg ma is szól hozzánk a határozatok félreértése, a szentségi gesztusok megváltoztatása okán, vagy a mostani helyzetnek megfelelően!

Ezt teszik akkor, amikor történelmi méretű küzdelem folyik külön-külön valamennyi lélekért, melynek kapcsán Joseph Strickland amerikai püspök egyértelműen kimondta, hogy „harcos erőfeszítés folyik az Egyház lerombolására”. (Life site news) 

(folyt.)

     A felmerülő kérdés természetes, hiszen a Szeretetláng üzenete kiválasztottjának, Erzsébet asszonynak nem volt része jelenésben, és mindent úm. csak a "lelke mélyén hallott". Így nyilvánvaló, hogy a hiteles Mária-jelenésekhez hasonlóan nem volt látványos csoda, forrás vagy könnyezés stb. Csupán gyümölcsökről beszélhetünk, melyekről a benső csoda megtapasztalói tanúskodnak, hiszen ezek, a lelkek mélyén mennek végbe ‒ és mint tudjuk ‒, a megtérés a legnagyobb csoda!

Egyetlen regisztrálható, de mégis a legmeggyőzőbb fejlemény a Szeretetláng fogadtatása volt az egész világon. Kínától Amerikáig, Skandináviától Afrikáig rengeteg nyelven és számos országban evangelizációs tényezővé vált!

A Szűzanya erre vonatkozó ígéreteit összesítve: Én a Hajnal Szép Sugara egy új eszközt adok a kezetekbe: Szívem Szeretetlángját, mely felperzseli a bűnt és megvakítja a sátánt! Ilyen hatalmas kegyelmi erőt még nem bocsátottam a rendelkezéstekre, mint most, Szívem szeretetének izzó lángját, melynek kegyelmi hatása szívről-szívre futótűzként terjed el az egész világon, még a legmegközelíthetetlenebb helyeken is! Fogjatok össze és ne hátráltassátok, mert egyszer felelni kell a reátok bízott tengernyi lélekért. A sátán ugyanis oly mértékben lesz világtalanná, amilyen mértékben ti munkálkodtok!

Ehhez a lélekmentő munkához kapunk lelkesítő „kegyelmi hatást”, mely ‒ jellegét tekintve ‒ két evangéliumi példázattal érzékeltethető!

Egyik, amikor a Szűzanya látogatásakor Erzsébet méhében felujjongott a magzat, vagyis Máriából kiáradt a kegyelem, Jézus hatása! Ez annál találóbb hasonlat, mivel azon papi kérdésre, hogy „mi a Szeretetláng?” ‒ a Szűzanya így válaszolt: Szívem Szeretetlángja maga Jézus Krisztus!

A másik példa az emmauszi tanítványok esete, akik ugyan fáradtan érkeztek haza az isteni Vándorral, de csak a Kenyértörésben ismerték fel benne az Urat, és utána „lángoló szívvel” nyomban visszagyalogoltak 14 km-t Jeruzsálembe, hogy tanúságot tegyenek a Feltámadottról!

(folyt.)

     Az „Istenanya” elnevezés a görög Theotokosz (Istenszülő) szóból ered. A „theotokosz” kifejezést az Efezusi Zsinaton (431) fogadták el. Ezzel, a nesztoriánus eretnekséggel szemben megerősítették Jézus isteni voltát, s ebből következőleg kinyilvánították Mária istenanyaságának dogmáját.
     Nemcsak a katolikusok, hanem még a protestánsok is elfogadják az efezusi zsinat döntését. Karl Barth protestáns teológus egyenesen kijelenti: "ez a hittétel jelentős és szükséges mint a krisztológiai dogma kiegészítő kifejezése, mert tömören kimondja, hogy Krisztus, aki anyától születik, valóságos tagja az emberiségnek, de ugyanakkor valóságos Isten, mert ez a gyermek az Isten Fia, Mária tehát Isten anyja."   Nyilvánvaló, hogy a protestánsok szerint ez nem azt jelenti, hogy Máriát különleges tisztelet illeti meg, hanem csak azt, hogy teológiailag elfogadható és helyes Máriát Isten anyjának (theotokosz) nevezni. Szerintük ez a dogma elsősorban nem Máriáról akar mondani valamit, hanem Krisztus istenfiúságának a megvallása.
     Szerintünk viszont Mária istenanyasága az első és legjelentősebb Mária-dogma, a legfontosabb mariológiai alapelv, hiszen az istenanyaságból érthető meg a Szűzanya méltósága és minden kiváltsága (szeplőtelen fogantatás, szűzi anyaság).  A. Schmemann ortodox teológus szerint "ha a Szentírásból semmi mást nem tudnánk, csak azt, hogy Krisztusnak, az Istenembernek van egy édesanyja, és ezt Máriának hívják, ez az egyetlen kijelentés elég lenne ahhoz, hogy az egyház szeresse és tisztelje őt."

     A legjelentősebb hittitkot hordozó Mária-ünnepről, Isten Népe a legkülönfélébb dátumokon emlékezett meg, melynek még áttekintése is hosszú volna!
     Sokáig nem látszott szükségesnek, hogy külön ünnepet kapjon ez a hittétel, hiszen burkoltan minden Mária-ünnep magában foglalja, s a karácsonyi ünnepkörnek is tárgya.
     Az ünnep a keresztény világ keleti részén korábban megjelent, mint nyugaton, de az 5. századra már elterjedt Dél-Európában, s a karácsony előtti vasárnapra esett. Szűz Mária anyaságát Rómában csak a 7. század előtt kezdték január 1-jén ünnepelni.
     A Mária anyaságának ünnepe helyére a 13–14. századtól egyes országokban a gyermek Jézus névadásának ünnepe került át, amely csak V. Piusz pápa 1570-ben kihirdetett, a Római Missaléja révén terjedt el az egész katolikus egyházban. Így ez az ünnep teljesen átvette Mária anyaságának január 1-i ünnepének helyét.
    1931-ben XI. Piusz pápa az efezusi zsinat 1500. évfordulója alkalmából október 11-ét jelölte ki az egész katolikus egyház ünnepévé.
     A II. Vatikáni Zsinatot követően, 1974-ben VI. Pál pápa Krisztus (névadásának) körülmetélésének ünnepét eltávolította a liturgiai naptárból, és eredeti helyére visszakerült "az Istenanya, Mária ünnepe" január elsejére.
A tradicionalista katolikusok viszont továbbra is október 11-én, az eredeti elnevezést („Szűz Mária istenanyasága”) használva ünnepelnek. A kopt rítusban december 16., a bizánci és szír rítusban december 26.
  

     A szentmisében elhangzó könyörgésből:
Istenünk, te Mária szűzi anyasága által örök üdvösséggel ajándékoztad meg a világot. Engedd, kérünk, hogy Isten Anyjának közbenjárását mindig érezzük, mert tőle kaptuk Fiadat, az élet szerzőjét. Amen.
   

 Az alábbi források felhasználásával:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C5%B1z_M%C3%A1ria_istenanyas%C3%A1g%C3%A1nak_%C3%BCnnepe
http://lexikon.katolikus.hu/M/M%C3%A1ria%20istenanyas%C3%A1ga.html
http://pecsgyarvarosplebania.hu/index.php/lelki-koezoessegi-elet/maria-uennepek

     Szent XXIII. János (Angelo Giuseppe Roncalli 1881-1963) római pápa 1958–1963 között, Szent Péter 261. utóda.
     Szegény paraszti családból származott, s ezt még szentszéki diplomata korában sem felejtette el. Egyszerűségének, közvetlenségének és őszinte emberszeretetének köszönhetően minden idők egyik legnépszerűbb pápája volt.
     A hívő nép ajkán megbecsülést kifejező megszólításai születtek, mint „a jó pápa", „a világ plébánosa", ill. amiért időről időre elhagyta a Vatikánt, az amerikaiak "Johnnie Walker"-nek nevezték (sétáló János – a whiskymárkára utalva), az olaszok pedig „Giovanni Fuori le Murának” (falakon kívüli Jánosnak – a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikára utalva).
     Bár pápasága kevesebb mint öt évig tartott, mégis tudott maradandót hagyni maga után: pl. teljesen váratlanul összehívta a II. Vatikáni Zsinatot, a Katolikus Egyház 21. egyetemes zsinatát. A pápa terve nem csak az egyház megújítása, de számos liberális egyházi tisztségviselő álláspontjának tisztázása is, ennél fogva a bejelentése kifejezetten riadalmat keltett. A pápa nyitóbeszédében a célt így határozta meg: "A zsinat fő feladata, hogy az Egyház a keresztény tanítás szent letéteményét minél hatékonyabb eszközökkel őrizze és hirdesse!"

     XXIII. János hamar felismerte, hogy a Zsinat irányvonala nem az elképzelései szerint halad, ennek azonban hirtelen halála miatt (1963.) nem tudott hangot adni!
     Az Egyház 2000. szeptember 3-án boldoggá avatta, 2014. április 27-én az Isteni irgalmasság vasárnapján, az őt korábban boldoggá avató II. János Pál pápával együtt pedig szentté avatták.
Emléknapját október 11-én (a II. vatikáni zsinat megnyitásának évfordulóján) tartja a Katolikus Egyház.

   A világ legidősebb embere 2024. április 2-án hunyt el, két hónappal 115. születésnapja előtt!
Juan Vicente Pérez Mora 1909. május 27-én született Venezuelában egy 10 gyermekes családban kilencedikként.
Mora a Guinness-rekordok könyvébe 2022. február 4-én került be 112 éves és 253 naposként.

5 éves korától édesapjával és testvéreivel mezőgazdasági munkát végzett, különösen a kávészürettel és a cukornáddal foglalkoztak.
     10 évesen kezdte el az iskolát, ahová csak öt hónapig járhatott, mert a tanára súlyos beteg lett. Mégis megtanult írni és olvasni különösen egy – a még tanárától kapott – könyvből. Már gyermekkorában kitűnt imádságos buzgóságával és naponta kétszer mondta el a rózsafüzért és erről mindig nyíltan tanúságot tett! Törekedett arra, hogy Istent meg ne bántsa.
Mora 1948 és 1958 között seriff is volt Caricuenában.
     60 évi házassága alatt hat fia és öt lánya született, feleségét 1997-ben vesztette el. Juan Vicente Pérez Morának családja mára 42 unokával, 18 dédunokával és 12 ükunokával bővült.
     A Guinness World Records-nak a hosszú élet titkáról ezt mondta: „Keményen kell dolgozni, de korán kell lefeküdni és naponta el kell imádkozni a Szent Rózsafüzért! A vasárnapokat és ünnepeket pihenéssel kell tölteni, naponta meginni egy pohár aguardiente-t (cukornádból készült erős szeszes ital), de mindenekelőtt Istent szeretni és hordoznunk őt a szívünkben! Legyünk hűségesek a feleségünkhöz és a katolikus hitünkhöz!”

Források nyomán: (képek az internetről!)

www.catholicnewsagency.com

https://economictimes.indiatimes.com/news/international/us/worlds-oldest-man-dies-know-about-his-age-life-and-family/articleshow/109012516.cms?utm_source=contentofinterest&utm_medium=text&utm_campaign=cppst

     A történelmi méretű küzdelem külön-külön folyik valamennyi lélekért, s ebből a harcból mindenkinek részt kell vállalnia. Biztató, hogy a Szentírás világosan tanúsítja, hogy az élethalálharc végső győztese: Jézus Krisztus, ő az aki kereszthalála által, az önfeláldozó szeretet révén a sátán hatalmát és erejét véglegesen megtörte. Bár Jézus megdicsőülése a sátán bukását okozta, a sátán még a világban maradt, s amíg be nem következik a gonoszság uralmának végső megsemmisítése, amíg Jézus végleg el nem söpri „szája leheletével'', és meg nem semmisíti „jövetelének tündöklésével” (2Tessz 2,8).

Márpedig ez az Istennel szemben álló hatalom minden erejével Isten egyetemes üdvözítő terve ellen dolgozik, és igen találékony módon a lelkek vesztére tör.

Mit tehetünk tehát? Tudva és akarva ragaszkodjunk a hit letéteményéhez, elfordítva fejünket „egy másik evangélium” (vagy Tan) hirdetőitől, függetlenül attól, hogy ki tanítja azt! Miként Szent Pál mondta: „De ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdettünk: átkozott legyen!” (Gal 1,8-9)

Ha mégoly viharos is a tenger, mi tekintsünk a Don Boscó-i két oszlopra, az Eucharisztiára és a Szeplőtelen Szűzre, melyek a biztos kikötők!

Mert ha ezen viharos időkben valaki nem él szentségi életet, ha nem éli meg a bensőséges Mária-tiszteletet, hihetetlenül nagy veszélynek van kitéve!

A rózsafüzér imádkozása nélkül nincs bensőséges Mária-tisztelet, Mária tisztelete nélkül nincs hiteles kereszténység, és kereszténység nélkül nincs béke!

(bef.)

Előző rész

Ó Isten Szentséges Anyja könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod

kegyelmi hatását az egész emberiségre!

Mire megy ki a "játék"?

     „Napjainkban sajnos úgy tűnik, a nagyon hatásos hírközlő eszközök különféle programjai a családok szétzilálására törekszenek. Rendes és vonzó állapotnak próbálják föltüntetni azon helyzeteket, melyek valójában rendellenesek. A sugallt élethelyzetek ugyanis ellentmondanak annak az igazságnak és szeretetnek, melynek indítania és vezérelnie kell a férfi és a nő kapcsolatát! Éppen ezért feszültséget és megosztást támasztanak a családokban súlyos következményekkel, főként a gyermekekre nézve. Elhomályosítják az erkölcsi lelkiismeretet, eltorzítják azt ami igaz, jó és szép, miközben a szabadságot valójában szolgaságba süllyesztik. Mennyire aktuálisak Szent Pál szavai a szabadságról, mellyel Krisztus szabadított meg minket, s a rabszolgaságról, mely a bűn következménye!” (vö Gal 5,1) (vö II. János Pál pápa LCS 7-8.o)

     „Még sohasem vált a szó ennyire a sátáni csábítás eszközévé mint ma. Beszélnek, hogy becsapjanak.(…) Beszélnek, hogy elrejtsék az igazságot. Az emberi szellem értékének és eredményének tüntetnek fel olyan dolgokat, melyekkel valójában áthágják a természeti törvényt, az Isten törvényét! A tévedést úgy terjesztik, mint az igazság újfajta értelmezését!” (Don Gobbi, 1977. 04. 23) (Begyik Tibor OCDS: Útravaló a HIVATÁSRÓL, HÁZASSÁGRÓL ÉS A CSALÁDRÓL, kiadatlan kézirat előszava)

     A neoliberalizmus azt állítja, hogy a nemre és a szexualitásra vonatkozó hagyományok csupán hiedelmek! Szerintük nem csak két nem létezik, s a házasság sem egy férfi és egy nő között köttetik (amiként azt a katolikus egyház tanítja), mert ezek csupán mítoszok és sztereotípiák a lehetséges nemi irányultságokról. Előre megmondom, hogyha posztomat az ügyben érintettek olvassák, az egész gondolatsort  "összeesküvés elméletnek" fogják titulálni! Márpedig érzékelhető és értékelhetően tudatos tematikát fedezhetünk fel abban, ahogy a társadalmak összetartó pilléreit: a házasságot, az istenhitet, a nemi identitást és a nemzettudatot próbálják aláásni. De beszéljünk az első sarokpontról!

     Az igazi cél, lényegében nem az egyneműek házasságának propagálása, hanem a férfi és nő közötti házasságnak, a családnak, végül pedig a férfi és nő – mint szabad akaratú személyiségnek – a lerombolása! Az erkölcsi mértéket tartó, az önálló identitású, gondolkodó embertípust kívánják kiirtani. Ennek egyenes folyománya, hogy az ezekhez az emberi értékekhez ragaszkodó Egyház (esetenként egyházak) elhallgattatása következik soron.
     Kétféleképpen lehet valamit elpusztítani: vagy erőszakkal szétverni (törvényileg betiltani), vagy (propagandával) lejáratni, kiüresíteni, hogy értéktelennek tűnjön. Nos ma, a házassággal az utóbbi történik!
     És íme a tünet: először tartóssága és kizárólagossága szűnik meg (válás), majd a célja is (a fogamzásgátlás). Végül magát a fogalmát is kiüresítik azáltal, hogy a kötelező tolerancia nevében az értelmetlenségig tágítják. Ha ugyanis, mindent rózsának neveznek, ami a földből kinő, a rózsa szó elveszti jelentését. Ha bármilyen nemű személyek bármilyen ideig tartó, céltalan viszonyát házasságnak nevezzük, a házasság szó elveszti tartalmát.
     Mint Orwell az 1984-ben megjegyzi, a zsarnokság elsősorban a definíciókon múlik: nehéz a szabadságért harcolni, ha nincs rá szó. Nehéz a házasságért küzdeni, ha tartalmatlanná vált a fogalma.
     A házasság lerombolása csak egy tágabb folyamat része, melynek a homoházasság csupán állomása. A távolabbi cél – mint XVI. Benedek pápa is rámutatott – magának az embernek a lebontása és atomizálása!
Tehát az első lépés a nemi szerepek felszámolása; ezt követi a házasság szétbomlasztása, majd az egyneműek házasodása, végül a nemiség megszüntetése. Az ember neme létállapotból tudatállapottá lesz. Férfi vagy nő: csupán választott szerep, letehető jelmez, mely mögött nem marad más, mint képlékeny massza, mely arra vár, hogy valaki formát adjon neki. De vajon ki fogja (akarja) megformálni az új korszak emberét? (Hadd ne válaszoljam meg!)

Felhasznált forrás nyomán!

4) A Szentírásban olvashatjuk: „Ti, akik megfeledkeztek Istenről, szálljatok magatokba, különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket'' – írja a Zsoltárok könyve (49,22), sőt Szent Pál is figyelmeztet „Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel!” (2Kor 5,20)

Mint említettem a Szent Szűz minden hiteles jelenésében az Evangélium kéréseinek megvalósítását kéri! 1846. La Salette-ben a Szent Szűz elmondja, hogy a sötétség fejedelme azon lesz, hogy a hitet kiirtsa az emberek lelkéből. Szavait igazolja a Jelenések Könyve is: „Akkor egy másik jel tűnt fel az égen: egy tűzvörös sárkány...'' (Jel. 12,3.) 1858. Lourdes-ban háromszor felszólít a bűnbánatra. 1917. Fatimai III. Titokban Szent Mihály lángpallossal kiáltja a föld felé „bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!” A Fatimai Szűzanya a rózsafüzér napi imádságát ajánlja és az engesztelésben jelöli meg a célravezető eszközt, mely megmentheti a világot! 1963. Szeretetláng: „Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. Bárcsak felérnétek óhajtásaitokkal az Örök Atya mennyei trónjához! Akkor az eredmény is bőséges lenne.” (II/105)

Ne méricskéljünk és ne latolgassunk tehát, hanem a „jót tartsuk meg'' (1Tessz 5,21), mert megtörténhet a Lúcia nővér által tolmácsolt figyelmeztetés: „Nem akartak kérésemre hallgatni! ... Amint Franciaország királya, meg fogják ezt bánni és majd teljesítik a kérést, de akkor már későn lesz.”! (Tuy, 1929. június 13.) (Megj.: 1689-ben a Szentséges Szív Alacoque Szent Margiton keresztül, kérést intézett XIV. Lajos francia királyhoz de sem ő, sem utódai nem teljesítették. Kitört a Francia Forradalom és XVI. Lajost kivégezték! Hasonlóképp történt ez Oroszország késedelmes felajánlásával is!)

(folyt.)

Előző rész

     Modern világunkban az emberiség egyre jobban nélkülözi a keresztény környezetet. Az elvilágiasodás, az erkölcsi liberalizmus és a woke ideológia hatalmas pusztítást végez a lelkekben. Az emberek elerőtlenedve tömegesen veszítik el képességüket az Isten Országáért hozott erőfeszítésre, pedig erőfeszítés nélkül senki nem üdvözülhet (Lk 16,16). Az Egyház Anyja erre a gyengeségre, erre az erőtlen keresztényi életre kínál megoldást a Szeretetláng ajándékával, pontosabban Szíve Szeretetlángjának kegyelmi hatásával!

Ezt ki kellett hangsúlyoznom, mert sajnos sokak – az egyháziak is – úgy tekintenek a Szeretetlángra, mint a Mária-tisztelet egy újabb megnyilvánulására, egy újabb imaformára, vagy egy újabb nevesített kegyelemre! Nos, Mária Szíve Szeretetlángja elsősorban nem kegyelem a szűk teológiai értelmében, hanem a kegyelem HATÁSA!

Tekintve, hogy a Szent Szűz úgy határozta meg Szíve Lángját, hogy „maga Jézus Krisztus” (I/107), a „hatást” úgy értelmezhetjük, hogy a lelkek eddig nem ismert módon való, átható jézusi megérintéséről van szó! A Lelki Naplóban az Úr és Szent Anyja nem véletlenül említi több helyütt, hogy „ilyen még nem volt, mióta az Ige Testté lett” (I/84; III/129; III/140! A Szűzanya külön kéri: „mondom, ilyen még nem volt, ez a legnagyobb csodám, melyet most teszek veletek! ‒ És esdekelve kért, nehogy félreértsük Őt. Szavaim tiszták, ki ne forgassátok, félre ne magyarázzátok. Mert nagy felelősséggel tartoztok ezért. Álljatok munkába, ne tétlenkedjetek! Én csodával határos módon segítek nektek, melyet érezni fogtok minduntalan. Bízzatok Bennem és cselekedjetek sürgősen! Ne napoljátok el ügyemet. A sátán nem néz(i) tétlenül, rettentő nagy erőfeszítéseket tesz. Érzi már Szeretetlángom kigyúlásának hatását. Ez rettentő dühre ragadta őt. Vegyétek fel a harcot, a győztesek mi leszünk! Szeretetlángom a sátánt oly mértékben teszi vakká, amilyen mértékben elterjesztitek Szeretetlángom fényét szerte e világon. Úgy, ahogy nevem ismert az egész világon, úgy legyen ismert Szívem Szeretetlángja is, mely csodákat tesz a szívek mélyén.” (II/18)

(folyt.)

Előző rész