Kilenced Szent Filoména szűz és vértanú tiszteletére

Bevezető ima
     Jöjj Szentlélek, töltsd el híveid lelkét szeretettel. Kérünk Uram, légy minden tevékenységünk irányadója. Vezesd törekvéseinket, hogy minden cselekedetünk Benned kezdődjék és Veled végződjék. Amen

Napi ima
     Teljes odaadással fordulok hozzád Szent Filoména, akit közbenjárómul választottam! Te légy szószólóm a Mennyek Országában, Te, akit a Boldogságos Szűz Mária annyira szeretett, hogy megjelent börtönödben és meggyógyította sebeidet. Arra kérlek szívem teljes bizalmával: őrizz meg engem minden rossztól, hogy lelkemen semmilyen folt se eshessék, és hogy szívemet tisztaság töltse el. Segíts, hogy felismerjem azt az utat, amit Isten kijelölt számomra, és életem végéig azon járjak.
Kérlek a Te rendkívüli áldozataid alapján ‒ amelyek nemcsak csodálattal töltenek el, de fel is bátorítanak –, hogy eszközöld ki számomra az általam kívánt kegyelmeket .......................(KÉRÉS) amennyiben azok egyeznek Isten akaratával.
Tudom, hogy meghallgatod kérésemet, ezért kérem, hogy erősítsd hitemet, növeld reményemet és tökéletesítsd szeretetemet! Imádkozz értem és szeretteimért Jézushoz és a Boldogságos Szűz Máriához. Amen

ELSŐ NAP
     Ez a csodálatos lelkierővel rendelkező Szent a legmagasabb körökben, királyi családban született, de soha, egy pillanatra sem kábították el a pompa vagy gazdagság csillogásai. Önszántából tett fogadalmat a tisztaságra, és ennél a Földön semmi sem volt fontosabb számára. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy egy pogány császár feleségeként éljen, bármekkora világi hatalmat is nyert volna ezáltal. Tudva tudta, hogy az áldás, amit szülei az ő világrajöttével kaptak, a megtérés jutalmául adatott meg nekik. Valójában helyettük is hozta áldozatát, hiszen ők már idős korban, szorongatott helyzetben lévén, nem mertek szembeszállni a hatalmas római császárral. De Filoména, ez a valójában még gyermeknek mondható ártatlan kislány, annyi lelkierővel rendelkezett, hogy felismerte égi hivatását, tudta, hogy törékeny testének szenvedéseit nem hiába vállalja. Már életében sokan megtértek kínzatásai láttán, megérintve attól a kegyelemtől, ami a hittel vállalt szenvedésből sugárzik. Angyali erényeivel azóta is szolgál.

Ima
     Szent Filoména, Te a romlott társadalmú római birodalom kellős közepén akkora bátorságról, olyan rendíthetetlen hitről tettél tanúbizonyságot, hogy a pogányok közül sokan felismerték az Igazságot, s a katakombákban egyre több keresztény gyűlt össze az Egy Igaz Isten nevében.
Kérlek, tiszteletre méltó szolgálataid által járj közben értem is, hogy állhatatos legyek a hitben és növekedjék szívemben a jóság és a felebaráti szeretet. Egykoron pedig Krisztus kegyelme által békében érkezzek Hozzá. Amen 
(Miatyánk ‒ Üdvözlégy ‒ Dicsőség)

Élni a szabad-akarat felelősségében

     A pokol azoknak az örök kárhozata, akik szabad döntésük által halálos bűnben halnak meg. A pokol fő büntetése az örök elszakítottság Istentől, akiben pedig egyedül talál az ember életet és boldogságot, melyre teremtetett és amire vágyakozik. (vö Római Kompendium 212) Hogyan egyeztethető össze a pokol léte Isten végtelen jóságával? – Isten az embert szabadnak és felelősnek teremtette, de tiszteletben tartja döntéseit. Jóllehet azt akarja, hogy „mindenki bűnbánatot tartson” (2Pt 3,9), végül maga az ember az, aki önhatalmúlag nem él vele, és a végső pillanatáig megátalkodva, halálos bűnében kizárja magát az Istennel való közösségből, elutasítva Isten irgalmas szeretetét. (vö uo 213)
     Tekintve, hogy sokan azzal utasítják el a pokol létezését, hogy még nem látta senki, és senki nem jött vissza onnét, hogy elmondja! Nos többek között, nem csak a fatimai gyermekek látták a poklot, de Szent Fausztina is járt ott! (Az más kérdés, hogyha netán mégis valaki tanúságot tesz róla, azt meg nem hiszik el! Nos, az ilyenek számára hozzá teszem, hogy az Egyház a legmagasabb szinten elismerte az üzenetek hitelességét! Az aztán már végképp tragédia, ha a krisztusi Egyháznak sem hisznek!)  

Ezt olvashatjuk Fausztina naplójában: „Ma egy angyal levitt a pokol mélyére, mely hatalmas térség, a kínok helye. A szenvedések fajtái, melyeket láttam, a következők: az első kín, mely a poklot alkotja – Isten elvesztése. A második, a szüntelen lelkiismeret furdalás. A harmadik az, hogy a lelkek sorsa itt már sohasem változik meg. A negyedik kín a tűz, mely átjárja a lelket anélkül, hogy elpusztítaná. Az ötödik, az állandó sötétség és az iszonyú, fullasztó szag. Bár sötét van, az ördögök és az elkárhozottak kölcsönösen látják egymást, látják mások és a maguk gonoszságát. A hatodik fajta szenvedés, a sátán szüntelen társasága. A hetedik, a szörnyű kétségbeesés, s a gyűlölet Isten ellen, istenkáromlások, átkok, gyalázkodások. Ezek azok a fájdalmak, melyeket az összes kárhozott lélek közösen szenved. De ezzel nincs vége! Különleges lelki fájdalmak is léteznek, nevezetesen az érzékek kínjai. Amivel az egyes lelkek vétkeztek, az által szenvednek leírhatatlan irtózatos módon. Rettenetes barlangjai és mélységei vannak a gyötrelemnek, ahol az egyik fájdalom különbözik a másiktól. Látva ezeket a szörnyű gyötrelmeket, meghaltam volna, ha Isten mindenhatósága nem tart fenn. A bűnösöknek tudniuk kell, hogy az egész örökkévalóságon át az által az érzékük által fognak gyötrődni, amellyel vétkeztek! Isten parancsára írok ezekről a dolgokról, hogy egyetlen lélek se mentegethesse magát azzal, hogy nincs pokol, nem volt ott senki, nem lehet tudni, mi van ott. Én Fausztina nővér, Isten parancsára jártam a pokol szakadékaiban, hogy hirdessem és tanúsítsam a lelkeknek, létezik a pokol. Amit leírtam az csak halvány árnyéka a valóságnak, amit láttam. Egyet megjegyeztem: a legtöbb ott szenvedő lélek olyan, aki nem hitte el a pokol létezését!” (N. 741)

– Az Isten áldjon meg Benneteket, vigyázzatok a hiedelmeitekkel és az elveitekkel, mert a megtévesztő szellem mást se akar jobban, minthogy elhitesse magáról, hogy nem létezik, és végül Titeket is magával ránthasson a kárhozatba!

(Holnap a félreértések kerüléséről olvashatnak!)

Nem a hitet kell egyszerűbbé tenni, hanem a lelkünket!

     Jóllehet a hit tanítása világos afelől, akiben hisz, a hitét gyakorló ember olykor mégis nagyon kemény próbának van kitéve kételyeivel. A világ, amiben élünk úgy tűnik, gyakran igen távol van attól, ami felől a hit biztosít bennünket, hiszen a rossz, a szenvedés, az igazságtalanságok és a halál megtapasztalása ellentmondani látszanak az Örömhírnek. Mindezek sajnos meg tudják ingatni a hitet, és sok minden kísértéssé válhat az ember számára. (vö Új katekizmus 164) Így aztán, sokak számára valószerűtlennek és távolinak tűnik Isten. Úgy vélik, számukra a Teremtő hallgat és rejtőzik. Ennek okai, hogy csak érzékeiken keresztül értékelnek mindent, s ezáltal felszínessé válnak, sőt gőgössé. Az ilyenek önmaguk és felebarátaik számára is elviselhetetlenné válnak, mert sejtelmük sincs a magukban hordozott felmérhetetlen kincsről, az istengyermekségről és a beléjük oltott szeretetről, mely valamelyest megértést és alázatot diktál! A „nemtörődöm emberek” széles körben esnek áldozatául a zajló életnek és a hamis értékrendnek, végső soron a bűnnek. Sokan nem értik életük eseményeinek összefüggéseit (nem is érdekli őket), sőt esetleg még Istent is vádolják mondván, „ha lenne, nem engedné”! Nem ismerik fel, hogy a bűnnek szerzője van, akivel ők maguk – így vagy úgy –, de közreműködnek, s ez az erő történelmi léptékű stratégiával hálózza be az emberi közösségeket és tagjait.

     „Aki nem szeret, az a halálban marad. Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos: azt pedig tudjátok, hogy a gyilkosnak nincs örök élete” (1Jn 3,15). Az Üdvözítő figyelmeztet bennünket arra, hogy el leszünk választva Tőle, ha elmulasztunk segíteni a szegényeknek és kicsinyeknek súlyos szükségükben, akik pedig az Ő testvérei. Ha halálos bűnben halunk meg anélkül, hogy azt megbántuk-, vagy Isten irgalmas szeretetét befogadtuk volna, akkor – saját szabad választásunk révén – tőle örökre elválasztottak maradunk. Ezt az Isten és a szentek közösségéből való végleges önkizárás állapotát nevezzük pokolnak. – Az Isten áldjon meg Benneteket, nézzetek már körül magatokban is, és tegyetek meg mindent a magatok és embertársaitok üdvösségéért!

Holnap a szabad akarat felelősségéről olvashatnak!

Útmutató és bevezető a kilencedhez
     Szent Filoména kilencedét nem könnyű betartani, mert a kis Vértanú azt kéri a követőjétől, hogy legalább a kilenc nap alatt kerüljön minden bűnt, ami szinte lehetetlenség!
Ugyanakkor szép gondolatokkal ajándékozza meg tisztelőjét és a közbenjárását kérőjét!
Igen, Isten kedvét keresni és igyekezni földi életünkben mennyei kincseket gyűjteni, a keresztény hit titkai, és ez a mi Szent Keresztségben kapott fogadalmunk, mely eltökélt célunk kell legyen! Ehhez pedig segítőink az angyalok és a szentek, a mostani kilencedünkben pedig egy egészen különleges édes kicsi hős, aki remélhetőleg minden lélek mélyén ismerős: Szent Filoména!

     Elő-óhajtásként egyszer mondjuk el az alábbi fohászt:
     Minden gondunkban és félelmünkben, valamint a halálunk óráján, jöjj és légy segítségünkre ó, Szentséges Szűz Mária és te, a vértanúságban szentté vált dicsőséges Szent Filoména! Amen

A kilenced naponkénti menete

     Az ismétlődő azonos "Bevezető" és "Napi imával" kezdünk minden nap. Ezt követi a "jelzett NAP" elmélkedése Filoména életéből, majd egy ima. Befejezéseként elmondunk egy Miatyánkot, egy Üdvözlégyet és egy Dicsőséget! A kilencedik napon, ezt megelőzi még egy "Záró ima" is.

Mélyüljünk el lélekben e "kis Szent" hősiességén, és dicsőítsük őt amiért Jegyese az Édes Üdvözítő iránti szeretetből és hűségből kitartott a vértanúságig! Legyen számunkra példa az életünk minden területén! Kérjünk és megadatik, ha Isten Örök akaratával megegyezik!

     Ám mielőtt a kilenced végére érnénk, határozzunk el egy olyan jó cselekedet véghezvitelét, amelyet Szent Filoména tiszteletére teszünk!

FELHÍVOM KEDVES OLVASÓIM FIGYELMÉT, HOGY SZENT FILOMÉNA ÉLETÉT MEGISMERHETIK A FEBRUÁR 24 ÉS MÁRCIUS 14 KÖZÖTTI SOROZATBÓL!

Bűn az: amely eltávolít Istentől, csökkenti a lelkiismeret érzékenységét, rest a jóra, gyengíti az értelmet a test vágyai felett, elhomályosítja az Isten- és felebaráti szeretetet, meghamisítja a nemzettudatot. (ÉHÖ 7. o.)

Felvilágosodás vagy elhomályosítás?

     Három felvilágosító pont a „felvilágosodásról”: 1) Soha nem borult akkora sötétség az emberiségre, mint épp a Felvilágosodás által! 2) A felvilágosodás elmélete képes haladásnak ítélni azt, ami emberi léptékben mérve rémálom. 3) A felvilágosult elme egyazon érvrendszerrel könyvel el maradinak olyan törekvéseket, melyek pedig a társadalmak igaz javára válnának.
     Az előbbi gondolatok igazolására, idézünk II. János Pál pápától: „A felvilágosodás nevében az európai filozófia elfordult Istentől: úgy építette fel gondolatmenetét, mintha Isten nem létezne, ezáltal a jó és rossz közötti különbségtétel alapvető viszonyítási pontjától szakadt el. Ha az ember nem számol Istennel, nem marad saját magán kívül álló erkölcsi mérőpontja, így maga dönti el, mi a jó és a rossz! Ennek veszélyeit, épp a totalitárius ideológiák mutatták meg! Ha az ember Isten nélkül dönthet, akkor úgy is határozhat, hogy az emberek egy bizonyos csoportját meg lehet semmisíteni, miként azt a kommunizmus és a nácizmus meg is tette! (…) Ma is folytatódik a megfogant, de még meg nem született emberi lények kiirtása, ráadásul erről választott parlamentek döntenek – melyek paradox módon –, éppen az emberi haladás nevében teszik ezt!”  –  Nos, ehhez szükséges a felvilágosítás! 

Az Isten áldjon meg Benneteket, senki ne mondja majd, hogy nem szóltam!

Holnap az egyszerűbb hitről vagy egyszerűbb lélekről olvashatnak!

    Kedves Olvasóm! – írja Montforti Grignon Szent Lajos – ha gyakorlod ezt az ájtatosságot s prédikálsz róla, akkor nem a könyvekből, de saját tapasztalatodból győződhetsz meg a szentolvasó csodáiról. Örömmel látod majd azon ígéretek valóra váltását, melyeket Szűz Mária Szent Domonkosnak és Boldog Alánnak tett és tesz mindazoknak, akik terjesztik ezt az oly kedves ájtatosságot, ami a népet megtanítja Szent Fia erényeire, az elmélkedő imára, Krisztus követésére, a szentségekhez való gyakori járulásra és mindenfajta jótétemény keresztül vitelére. (Montforti Grignon Szent Lajos)

      A Regnum Marianum Fogadalmi Templom alapkövét 1925-ben rakták le, benne a Tanácsköztársaság bukását is megemlítő dokumentumot elhelyezve. A tényleges munkálatok 1926 nyarán kezdődtek Kotsis Iván tervei alapján. A kupolás épület alapterülete 1820 négyzetméter volt, erősen emlékeztetett a jeruzsálemi Szent Sír-templomra.

Tornyát egyedülálló módon a Szent Korona másolata díszítette.

A kommunista hatalom, a Dózsa György út 90 méterre való kiszélesítésére hivatkozva elrendelte a (titulusa szerint) "Magna Domina Hungarorum" templom lebontását, hogy a moszkvai Vörös-tér mintájára, felvonulási teret képezzen ki.

1951. július 29-én, vasárnap volt az utolsó ünnepi mise. Este 6-kor már tömve volt a templom, pedig még egy óra volt a Szentmise kezdetéig. A hívek énekeltek, imádkoztak és sírtak.

Pontosan 7 órakor csendült meg utoljára a misét jelző csengő. Mintegy 25 ministráns kíséretében megjelent Dr. Tóth János plébános, hogy utoljára mutassa be a Szent Áldozatot. A zsúfolásig telt templomban felcsendült az ajkakon a ,,Boldogasszony édes'', itt is ott is sírás hallatszott. Az evangélium olvasása után az egyik káplán felolvasta a szószékről a Fővárosi Tanács határozatát, azt, hogy az 1929. évi XXX. tc. 56.-a értelmében fellebbezésnek helye nincs.

A "népi demokráciában" senki nem mert fellebbezni. A záró áldás után szált az ének, szinte dörögve a ,,Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat'', de mindenki arra gondolt, ami augusztus 1-én fog bekövetkezni, mégis énekeltek, mert Krisztus legyőzte a világot és többé nem lehet felette diadalmaskodni.

8 óra felé ért véget a mise, és utoljára hangzott fel a Pápai-, majd a Magyar Himnusz. És nemhogy kiürült volna a templom, de újabb és újabb emberek érkeztek és voltak, akik az egész éjszakát ott töltötték. Búcsúztak a Mária-templomtól.

És meg kellett élnie Budapestnek, megélnie a keresztény Magyarországnak, Európának, és az egész katolikus világnak, hogy egy virágzó katolikus templomot, átkozott szándékok lerombolják! Nem bomba vettette ki sarkából, nem az idő döntötte romba, hanem az az ateista-kommunizmus, melynek pusztító világuralmára a Fatimai Szűzanya, oly nyomatékosan figyelmeztetett már 1917-ben. És nem hallgattunk Rá!         

Talán most? – Mert akkor imádkozzuk a rózsafüzért Édes Magyar Hazánkért, végezzük az elsőszombatokat, és ajánljuk fel magunkat és szeretteinket Mária Szeplőtelen Szívének!

Nézz magadba!

     Szentek példája és tanácsa; hogy időnként mélyedjünk el magunkban. Csendes összeszedettségben figyeljük lelkünket, hogy hallhassuk Istent. Ó testvérem, az életed folyamán egyszer is megkísérelted ezt? Végül is, nem voltál képes egyetlen negyedórát se imádkozni Istenhez, lélekben és igazságban? Egyetlenegyszer sem jutott volna erre időd? De milyen választ is kaphatnánk erre: „Felejts már el és ne gyötörj ezzel!” – Mert bizonyára kínosan érintené őket, éreznék ugyanis, hogy életük számtalan döntése előtt bizony, nagyon hasznos lett volna egy rövidke 'magukba szállás'!
     Egyszer egy nagy püspök lelkigyakorlata zárszavaként ezt kérte hallgatóságától: „ Isten és a lelkük számára csupán negyedórai csendet kérek önöktől a mai éjszakán!” – És az éj folyamán felébreszti őt egy öreg és így szól hozzá: „Életemben először tartottam meg ezt a negyedórát, s ezáltal merőben átalakult a lelkem és az életem! Ráébredtem, hogy Istené vagyok, s voltam és végleg Hozzá tartozom! Sajnos ennek elmondásával már nem várhatom meg a holnapot...”
     Az Istent nem ismerő emberek, akiknek élete csupán önmagukra összpontosul, úgy vélik, hogy az egész világnak mutogatniuk kell a sikereiket és kifinomult igényeiket. Példaadóan egészségesen táplálkoznak, reggel-este futnak, masszőz és kozmetikus a társaságuk, ám a lélek ápolására se idejük, se készségük nincs. Az így „élők”, halott lelkek! Önmegvalósításuk egy mű-élet kiélésében merül ki, miközben kizárják magukat az istengyermekségből. Az „egyéniség”, akinek gondolják magukat, végül is csak egy rossz álom főszereplője, és majd az ébresztő halál lesz az, mely rádöbbenti őket, hogy a felismerhetetlenségig eltorzították, eltékozolták életüket és valójában nem is éltek. A megmérettetéskor pedig Isten, aki a végtelen Valóság, azt fogja mondani nekik: „nem ismerlek benneteket” (Mt 25,12)!
     Mit tegyünk tehát? Értékeljük át életünket, bánjuk meg bűneinket egy életgyónás keretében, s a szenvedélyek viharai és énünk önző gyötrelmei sorra elcsitulnak. Egy megújult élet új lelkesedése tölt el bennünket, egy új erő új öröme, valami önbizalom-érzet és távlat, mely valójában az Istennel való kapcsolatból fakad. A „lélek békéje” azt jelenti, hogy valódi énünk Krisztus szeretetében ver szilárd gyökeret. Ő tölt el bennünket Szentségei által, és egyszerre világossá válhatnak olyan dolgok, melyeket azelőtt hiába magyaráztak! Aztán, ha erőt vesz rajtunk a bánkódás az elvesztegetett időért, az üres évekért, ha az fáj, hogy mennyit ártottunk ezzel Isten Országa ügyének és mennyire megbántottuk az Urat, ez a bánat új célt adhat és elindulhatunk a hálatelt szeretet, az engesztelés útján. – Az Isten áldjon meg Benneteket, legyen magatokra egy csipetnyi időtök „tartsatok bűnbánatot és térjetek meg, hogy eltöröljék bűneiteket, s hogy az enyhülés idői eljöjjenek…” (Apcsel 3,19-20)

Holnap a "Felvilágosodásról" olvashatnak!

     Ugyan bizony, nem együtt kell járnia a szeretetnek a példával? Hogyan tanulhatnák meg a természettől fogva utánzásra hajlamos gyermekek az engedelmeskedést, ha minden esetben azt látják, hogy anyjuk ügyet sem vet az apai utasításra, sőt panaszkodik rá? Ha szüleiktől a tekintély rovására történő tiszteletlen bírálgatásokat hallanak egymás iránt, ha észreveszik, hogy bizony szüleik az elsők, akik nem teljesítik Isten és az Egyház parancsait?

Arra törekedjetek tehát, hogy gyermekeitek olyan apát és anyát lássanak maguk előtt, akik beszéd- és cselekvési módjukkal egyaránt példát adnak a törvényes tekintély és az egyéni feladatokhoz való hűség tisztelésére. Az ilyen épületes példákból minden cél­zatos buzdításnál jobban fogják megtanulni, milyen az igazi keresztényi engedelmesség és türelem, hogy mi módon kell azt nekik szüleikkel szemben gyakorolniok. Legyetek meggyőződve arról ‒ szeretett fiatal házasok ‒, hogy a jó példa a leg­értékesebb örökség, melyet gyermekeiteknek adhattok. Eltörölhetetlen képe ez a tettek, szavak, tanácsok, jócselekedetek és erényes lépések kincsesházá­nak, mely egyszer s mindenkorra elevenen vésődik bele emlékezetükbe és elméjükbe, mint a legmegindítóbb és legdrágább emlékek egyike. A ti személyes példátokat majd a kétségek közti ingadozásban, a veszély és győzelem órái­ban fogják felidézni és tanácsként él majd bennük a ború perceiben, amikor netán az ég elsötétül fölöttük. Megvilágítja útjukat és döntéseiket a ti által megtett utatok, melyet égi s földi boldogság árán, fáradságos és küzdelmes munkával róttatok végig. Ábránd-e ez? Nem! Az az élet, melyet családalapítástok­kal elkezdtek nem ábránd, hanem ösvény, melyen méItósággal és tekintéllyel felruházva járhattok, mintegy iskolát és gyakorlóhelyet biztosítva véreiteknek, akik követni fog­nak benneteket.

Az az égi Atya, aki a szülőség fenségében való részvételre hívott meg benneteket, s megadta a tekintélyt is arra, hogy ezt az ő mintájára bölcsen és szeretettel gyakoroljátok! Ezt a kegyelmet esdve le Tőle számotokra és minden keresztény szülőre, atyai szívünk érzelmeinek egész kiárasztásával adjuk rátok, drága fiatal házasok, apostoli áldásunkat! (Forrás az első részben!)

Mi végett élünk? 3

     Az ember – olykor még keresztényként is –, mily keveset gondolkodik az élet teljességéről! Hány ember eszik-iszik, házasodik, vesz, elad, épít és gyűjt. Barátai, ellenségei, örömei és szenvedései adódnak és elmúlnak, de végül is hiába született és hiába hal meg, ha egy életen át soha rá nem ébredt, hogy mivégett született!
Ez a 'soha rá nem ébredés' –  a lét miértjére való rá nem eszmélés –, a legnagyobb hiányossága materialista korunk hajszába zsibbadt emberének, aki mindent habzsol és kiélni igyekszik, ám végül épp a saját lelkére nem marad ideje! Ez azonban, korántsem véletlen! A köröttünk működő médiák pszichotechnikai manipulációkkal reklámozzák a külsőséges életet, és sajnos az erre fogékony emberek benső személyiségtudata, hite és lelki kultúrája, sorvadásnak indul.
Az igazságot és a fontosat nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják (2Tim 4,4). Azt pedig, hogy mi az igazán fontos, ennek igazságát az Evangélium tanítja: először is az Isten országa, a többi meg hozzá adatik! És ez az Isten országa bennünk vagyon, csak legyünk figyelmesek szívünkben!  
     A világ lázasan tülekedik. A főbűnök közül a lustaság a legkevésbé áll a mai időkre és ha megkérdeznék; – miért e lázas igyekezet, átgondoltad-e már, hogy mi végett élsz, mi lesz veled a halál után? – Fura és megdöbbentő választ kaphatnánk sokaktól:
– Ugyan már, rossz a kérdés! Ma már nem aktuálisak ezek a „középkori” szempontok. A legfontosabb, hogy végül is megmutasd miben vagy „király” és élvezd ki a lehetőségeket! – hallanánk. De melyik lehetőség a „király”, mi az igazán fontos? A rövid- vagy a hosszú távú életcél? Aztán az-e a jó, ami csak a testnek jó, vagy tán ami a lélek javára is válik? Jussanak eszünkbe a nyugtalan Mártához intézett jézusi szavak: „Mária a jobbik részt választotta!” (Lk 10,42)
     A mai világ, mozgalmas forgatagában az elmélkedőknek, (a misztikusoknak) nincs keresnivalójuk. Az Úr lábánál ülő bethániai asszony kitűnő téma lehet a művészeknek, de bizony szánalmas mintakép egy tevékeny embernek, aki így beszél: „Nekünk kész veszteség holmi elmélkedésre és lelkizésre szánni a drága időt!”
     Nos, mit is válaszolhatnánk erre? – Ember! Ha fel nem ismered időben a lényeget, lassan eltékozlod az egész életed! Ébredj, eszmélj! Mert balgaság, olcsó percek soráért kockáztatni egy örökkévalóságot! Ráadásul, nem csak magadért felelsz, hanem példád révén a rádbízottakért is! Maga Jézus figyelmeztet: „Eltipornak (...), és falaid közt nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásom idejét” (Lk 19,44). –  Az Isten áldjon meg Benneteket, hányszor, de hányszor szólított és kopogtatott csendben a ti szíveteken is az Úr?
És felismertétek?

Holnap a kellő önvizsgálatról olvashatnak!

Mi végett élünk? 2

     Az ember földi adottságai végesek ugyan, mégis képes a Végtelen Fölségű Istennel való bensőséges és élő kapcsolatot – egyszerűen – megszakítani! A hajlam és szándék teszi, hogy az ember csak elfeledi, vagy kifejezetten vissza is utasíthatja. megtagadja Teremtőjét! Ez, sajnos különböző indítékból vagy körülményből eredhet! A világban tapasztalható rossz miatti háborgásból, a vallási tudatlanságból, az általános közömbösségből, az anyagi gondok és szenvedések késztette fásultságból, sőt a kényelmes jólétből is! Mint magyarázkodó indok, ide sorolható még a mások rossz példája, a társadalmi elvárások és a családi nevelés hiánya nyomán rögzült hitetlenség, de legsúlyosabbként, a vétkes ember azon szándéka, hogy elrejtőzzék az Isten elől.
      Az embernek tudnia kell: arra teremtetett, hogy közösségben éljen Istennel, akiben megtalálja a boldogságot! Amúgy mindenkinek tudnia kell, hogy ezt a közösséget az ember borította fel! Fel kellene ismernünk, hogy a bűnök és mulasztások, mint feldobott kövek zuhannak vissza az emberiségre, miként a világban tapasztalható rossz is, a szabad akaratában tobzódó „embertársaknak” tulajdonítható! Szenvedésünk származhat, saját felelőtlenségünkből, a környezetünktől, a gonosz lélek incselkedéséből, de akár Istentől is, ám minden esetben Istentől kell kérnünk erőt és kegyelmet az elviseléséhez, a mentesítéséhez!
Az isteni törvények nem azért vannak, hogy életünk „hajóját” lassítsák, vagy gyorsítsák, hanem legfőképp azért, hogy el ne süllyedjen! Még inkább áll ez a Szentségekre, melyeket az Üdvözítő, épp azért kínált fel számunkra, hogy természetfeletti módon erősítsen minket, a testet-lelket próbáló földi létben, és hogy Útravalóként szolgálhasson az üdvösségre, ahol az ember újra boldog közösségben élhet Istennel! - Az isten áldjon meg Benneteket, imádkozzunk tehát és hozzunk áldozatot, mert áldozat nélkül nincs üdvösség!

Holnap folytatódik!

https://www.youtube.com/watch?v=daWS-iWNic8

https://www.magyarkurir.hu/hazai/ne-felejtsd-julius-28-en-szentmise-lesz-szabihid-on

A Humanae vitae miatt az egész világ szembefordult VI. Pállal, ugyanakkor kivívta többek közt Szent Pio atya és az életvédő mozgalmak elismerését. Steve Mosher nemzetközileg elismert életvédőnek, a Population Research Institute elnökének gondolatait ismertetjük.

     Nem sokan emlegették, hogy tegnap, július 25-én volt a Humanae vitae enciklika megjelenésének 44. évfordulója. Ugyan ki emlegette volna? A világi média bizonyosan nem; hiszen még a gondolatot is nevetségesnek tartja, hogy az ember önfegyelmet gyakorolhat a szexualitás terén. Szót nem ejtenének VI. Pál bátor kiállásáról, amellyel elutasította a sterilizációt és a fogamzásgátlást, mint amelyek ellentétesek a természeti törvénnyel és Istennek a házasságra vonatkozó, szerető elgondolásával. De még a katolikusok között is sok a bizonytalanság afelől, hogy miért is tiltja az Egyház a fogamzásgátlást. 

     Pedig VI. Pál gyönyörű, prófétikus és a világ kultúrájával olyannyira ellentétes enciklikája nem hagy kétséget afelől, hogy a mesterséges fogamzásgátlás és az ennek következményekén kirobbantott szexuális forradalom szét fogja választani a házastársakat, mert meggyengíti a házasság egyesítő hatását és termékenységét. A Humanae vitae miatt az egész világ – és sajnos sok katolikus is – szembefordult VI. Pállal, aki ugyanakkor kivívta a szentek és a szentéletű hívők elismerését. Szent Pio atya utolsó levelét, amelyet röviddel halála előtt írt VI. Pálnak címezve:

1968. szeptember 12.

   ...Tudom, hogy szíve sokat szenved ezekben a napokban … amiért sokan, még a katolikusok közül is, nem engedelmeskednek a magasztos tanításnak, amelyet Ön a Szentlélektől ihletve, Isten nevében ad számunkra. Imáimat és mindennapi szenvedéseimet ajánlom fel Önnek mint legkisebb fia apró, de szívből jövő hozzájárulását, hogy Isten vigasztaló kegyelme segítségével folytassa az egyenes, ugyanakkor fájdalmas utat az örök igazság védelmében, amely nem változik az évek múlásával. Lelki gyermekeim és az imacsoportok nevében köszönöm Önnek egyértelmű, határozott szavait, amelyeket különösen legutóbbi enciklikájában, a Humanae vitaeben fogalmazott meg; és újra megerősítem hitemet és feltétlen engedelmességemet az Ön világos iránymutatása iránt. Isten adjon az igazságnak győzelmet, Egyházának békét, a világnak nyugalmat, Szentségednek pedig egészséget és jólétet, hogy miután ezek az átmeneti kétségek eloszlanak, Isten Országa győzedelmeskedjék minden szívben, Önnek mint az egész kereszténység legfőbb Pásztorának vezetésével.

Alázatos tisztelettel, Padre Pio kapucinus, San Giovanni Rotondo

      Paul Marx OSB a Population Research Institute alapítója ugyancsak röviddel halála előtt írt levelében szintén e nagy és sokak által félreértett tanítással foglalkozik.

1968. július 25-én VI. Pál pápa Humanae vitae enciklikája megerősítette a katolikus tanítást az életről, a szerelemről és a szexualitásról. E dokumentumban a pápa felsorolta, milyen következményekkel fog járni a katolikus tanítás elhagyása. Előre megmondta a következőket:

1. A fogamzásgátlás miatt több lesz a házasságtörés.
2. A fogamzásgátlás gyakorlata az „erkölcsiség általános romlásához” fog vezetni.
3. A fogamzásgátlás hatására a férfiak nem fogják többé tisztelni a nők egész lényét, hanem „önző élvezetük puszta eszközének” tekintik majd őket, nem pedig szeretett társuknak.
4. Végül pedig, ha a házaspárok által széles körben elfogadottá válik a fogamzásgátlás, gátlástalan kormányok nyomásgyakorlással fogják ráerőltetni az emberekre.

     Vagyis VI. Pál megjövendölte, hogy a fogamzásgátlás „választott életformából” tömegpusztító fegyverré fogja kinőni magát. Milyen hátborzongatóan igazolják e próféciát a népességszabályozó és kötelező sterilizációs programok, a termékenységkorlátozó kvóták és az abortusz terjesztése gyakorlatilag a világ minden táján!
A fogamzásgátlás társadalmilag és lelkileg egyaránt tragikus következményekkel jár. Más szóval a fogamzásgátlás Isten valóságképének elutasítása. Ék, a legmeghittebb szeretetközösség szférájában, amit ember – az Eucharisztia szentségén kívül – egyáltalán ismer. Lealacsonyító méreg, mely elsorvasztja az életet és a szeretetet a házasságban és a társadalomban.
A pápa látta, hogy a szexualitás és a szaporodás közti természetes, Isten által rendelt kapcsolat elszakításával a nők és a férfiak – de főleg a férfiak – számára a szexualitás kínálta élvezet lehetősége kerül a középpontba, és az emberek nem úgy tekintenek majd a szexualitásra, mint az új élettől és a házasság szentségétől elválaszthatatlan valóságra. Kétségbe vonja-e bárki, hogy ma itt tartunk?

Üdvözlettel, Krisztusban, Paul Marx OSB Szent János Apátság

(Magyar Kurír nyomán)

Mi végett élünk? 1

     Fogantatunk, születünk, élünk, meghalunk és megítéltetünk! Így kezdődik, folytatódik és fejeződik be földi zarándoklatunk, végleg meghatározva örök sorsunkat! Ennek tudatában kellene életünket élni és építeni, mintegy a nagy megmérettetésre való állandó készülődésben. Ezzel szemben sajnos számtalan életre szóló döntést hozunk- vagy nem hozunk meg, kellő ismeret és megfontolás hiányában, melyek meghatározók lehetnek a földi-, sőt az örök sorsunkat illetően is.
     Sokan halnak meg úgy, hogy életükben nem ismerték meg önmagukat és hivatásukat, nem eszméltek rá hogy végtére is mivégett éltek – ám aligha csoda –, hiszen Istent se akarták megismerni!
     Ám, ha megismerték volna az Evangéliumot, megismerték volna Krisztust a Megváltót, Aki őértük is, az ő üdvösségükért is elszenvedte  a kínhalált, meghalt és eltemették, de harmadnapon feltámadt halottaiból, az ő feltámadásukért is! Tehát, ha valamennyiünk földi zarándoklata véget ér, szembesülünk az „ismerős-ismeretlen” Jézus Krisztussal, Aki meg fog ítélni bennünket! Felelősséggel tartozunk tehát önmagunkért és a mások hitismeretéért!

Evangelizáljunk, imádkozzunk és hozzunk áldozatot a felebarátért, mert az Úr Színe előtt majd azok vádolnak a legjobban bennünket, akiknek nem szóltunk Istenről!  Szólítsuk meg tehát őket, a szomorkodókat és tévelygőket. Hirdessük nekik az Evangélium örömhírét, álljunk elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! (Vö. 2Tim 4,2) – Az Isten áldjon meg Benneteket! Ne halogassátok!

Holnap folytatódik!

Szent Anna, légy a mi gyermekeinknek is anyja! Rád bízzuk és anyai-nagymamai szeretetednek adjuk át őket. Esdd ki számukra mindazt a kegyelmet, amely itt a földön szükséges és lelkük javát szolgálja! Esdj ki mindnyájuknak szívbeli szeretetet Isten és embertársaink iránt, és hogy hűek maradjanak a szent Keresztségbeli kötelmeikhez!

Add, hogy tisztán lássanak a hit- és a nemzettudat kérdésében! Óvd meg gyermekeinket a bűntől, őrizd meg tisztának valamennyiüket! Ne engedd, hogy rossz példát kövessenek, miként ilyet, maguk se mutassanak másoknak!

Esdd ki számunkra, hogy mint szülők, az Isten, a haza, családi élet és felebarátaink szeretetében nevelhessük gyermekeinket! Állj mellettünk, hogy velünk együtt ők is elnyerhessék majd az örök üdvösséget! Amen

Nem elég törekedni a jólértesültségre, de igen óvatosnak is kell lennünk!

     Hallhatunk és olvashatunk magán-kinyilatkoztatásokról, égi üzenetekről, melyek  eredendően arra rendeltettek, hogy eligazítást, megoldást kínáljanak földi életünk egyes válságaira, veszélyeire. Ám a magánrevelációknak is meg vannak a szabályai, hitelességi kritériumai és természetesen a veszélyei is! Az egyes üzenetek ugyanis származhatnak az égiektől, emberi tudásból vagy a megtévesztő szellemtől is! Óvatosságra intenek a hamis forrásból – a  megtévesztő szellem gondolatából – fakadó ún. „lelkinaplók” vagy „égi üzenetek”. Néhány, lelkileg káros ,,napló'': az Igaz élet Istenben. Vassula Ryden kötetei (a Hittani Kongregáció elítélte); A hang. Egy katolikus pap párbeszéde égi lényekkel; Az ég üzen a XX. század vége előtt minden embernek; Az Atya szól gyermekeihez; valamint Az angyal válaszol. c. kiadványok. Ugyanígy el kell marasztalnunk az ún. „folytatólagos” vagy kiegészítő közléseket, a ,,második csatornákat'', akik például a Szeretetláng és (vagy) a Natália nővér lelkinaplói folytatóinak hirdetik magukat (vagy hagyják, hogy ezt higgyék róluk!). (vö Antalóczi, Jelenések, üzenetek és a jövő)
     Sajnos az is előfordul, hogy egyházilag elfogadott üzeneteket kevernek hamis közlésekkel, hogy hihetőbbé tegyék (a sajátjukat)!
Eleve óvatosságra intőek, a „menetrend-szerűen érkező jelenések, vagy ha az üzeneteknek „se vége, se hossza” és végtelenített kötetekre rúgnak! Gyanút keltő lehet, ha olyan égi személyeknek tulajdonítanak megnyilatkozásokat, akik üdvtörténetünk során soha, vagy nem abban a szerepben mutatkoztak.
     A századok folyamán történtek úgynevezett magán-kinyilatkoztatások, melyek közül néhányat az egyházi tekintély elismert, de ezek nem tartoznak a hitletéteményhez. Nem arra szolgálnak ugyanis, hogy Krisztus végleges kinyilatkoztatását „kiegészítsék” vagy „tökéletesítsék”, hanem azt kell elősegíteniük, hogy az adott korban tökéletesebben lehessen abból élni. Az egyházi Tanítóhivatal irányítása alatt a hívők hitérzéke különbséget tud tenni és meg tudja állapítani, mi az, ami egy ilyen kinyilatkoztatásban Krisztusnak vagy az ő szentjeinek igaz fölszólítása az Egyház felé. (67) E hitérzékkel ugyanis, melyet az igazság Lelke ébreszt és tart fenn, Isten népe a szent Tanítóhivatal vezetésével (...) a szenteknek egyszer átadott hithez fogyatkozás nélkül ragaszkodik, igaz ítélettel elmélyül benne, és az életben egyre inkább megvalósítja.' (KK 93)
 – Az Isten áldjon meg Benneteket, legyetek óvatosak és körültekintőek, mert sokan jönnek az Úr nevében, és bármily igaznak tűnőt hirdetnek is, meg ne tévedjetek (Vö. Mt 24,23-25), hanem az Egyházra tekintsetek! (A kép csupán illusztráció az internetről!)

Holnap, az élet értelméről olvashatnak!

     Zebedeus fiaként, vagy idősebb Jakabként beszél róla az Evangélium. Bátyja volt Jánosnak a "szeretett tanítványnak". Őket kettejüket nevezte Jézus a "mennydörgés fiainak", Boanérgesznek (Mk 3,17)!

Jakabot Szent Pál (Péter és János mellett) – az egyház oszlopának nevezi (Gal 2,9).

És valóban kiváltságos volt az Úr előtt, hiszen egyike a háromnak, akiknek megmutatta isteni dicsőségét a Tábor hegyen!

Ő volt Jeruzsálem első püspöke és neki volt az első Mária-jelenésben része 40-ben – ráadásul – a Szűzanya még a földön élt!

A világ legnagyobb zarándokhelye Santiago de Compostela is a személyéhez fűződik, amiként a "El camino" zarándoklatok is!

Spanyolország és minden spanyol nyelvű ország védőszentje, ezen kívül a zarándokoknak, kereskedőknek, gyógyszerészeknek, és a muszlimok elleni küzdelemnek is!

Heródes Agrippa fejeztette le (ApCsel 12,1-2) Kr.u. 42. március 25-én. De a Római Katolikus Egyház az ünnepét július 25-re tette!

Szent Jakab apostol segítsd népünket a krisztusi hit megtartásában, és a muszlim migráció elleni eredményes küzdelemben! Amen

(Szöveg: Szent Charbel, a teljesség zarándoka. Új Ember kiadványok 2017)

KILENCEDIK NAP

Ó, Szent Charbel atya, íme itt vagyok,

a Hozzád intézett kilenced végére érve!

Tejes bizalmam van abban, hogy megkapom

Jézustól azt a kegyelmet, amelyet közbenjárásoddal

kértem.

Bánom bűneimet és ígérem, hogy kerülöm a bűnre vezető alkalmakat.

Kérlek járj közbe értem Istennél, hogyha az Ő szent akaratával nem ellenkezik, teljesüljön amit kértem! Amen 

Ó Uram, ki meghallgattad Szent Charbel imáit,

és megadtad neki azt a kegyelmet,

hogy veled egyesülhessen, ínségemben könyörülj meg rajtam,

ments meg minden bajtól, amit már nehezen tudok elviselni!

Mert Tiéd a dicsőség, a dicséret és a hála mindörökké! Amen"

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

Kedves Testvérek !

2019.07.26-án / pénteken / 15 órától kb 17 óráig  Dr Osztie Zoltán atya
engesztelő imaórát tart hazánkért a Belvárosi Nagyboldogasszony
Templomban.

Várunk szeretettel mindenkit !

Kérem aki teheti ossza meg ezt a felhívást.

Lendvainé Dr Tóth Edit

Szent Charbel Makhlouf Római Katolikus maronita szertartású szerzetespap. Született Libanonban 1828. május 8-án, elhunyt 1898. december 24-én. Ünnepét a latin egyházban a karácsony miatt helyezték július 24-re! (Életét ismerd meg július 1-el kezdődően!)

Árpád-házi Szent Kinga (Esztergom,1224. március 5. - Ószandec,1292. július 24.)

IV. Béla királyunk leánya tizenöt évesen lett lengyel királyné Boleszláv krakkói herceg hitveseként, miután férjét királlyá választották. A királyi pár örökös tisztasági fogadalmat fogadott Kinga hatására és kifejezett kérésére. Szent Kinga nagy mértékben hozzájárult az ország gyarapításához, hozományát (40.000 aranymárka) a tatárok elleni védelemre szánta. Az 1241-42-es tatárjárás után a királyné több adománnyal is hozzájárult az újjáépítéshez. 1249-ben hazalátogatott, hogy atyja segítségét kérje Lengyelország számára. Körútja során a máramarosi sóbányában kérte atyját, hogy adjon sótömböket a lengyelek számára. Atyja ezt a kérését teljesítette, s Kinga a birtokbavétel jeléül az aknába dobta a gyűrűjét, amelyet két évvel később találtak meg a lengyelországi Wielickában, amikor megnyitották az ottani aknát.
Kinga sok templomot, kolostort építtetett, valamint gondoskodott felszerelésükről is, ezek közül talán a legjelentősebb az Ószandecben alapított ferences kolostor, amely Közép-Európa kulturális központjává nőtte ki magát. Férje halála után klarissza apáca lett, a temetésen már az ő ruhájukban jelent meg. Vagyonát szétosztotta a szegények között, s visszavonult az ószandeci kolostorba, ahol perjelnővé választották. Élete hátralevő részét az imaélet elmélyítése, illetve a folyamatos alamizsnálkodás és betegápolás kísérte végig. 1292-ben halt meg. 1690-ben boldoggá avatták, majd 1999-ben II. János Pál pápa szentté avatta. ( Forrás )

(Szöveg: Szent Charbel, a teljesség zarándoka. Új Ember kiadványok 2017)

NYOLCADIK NAP

Ó, Szent Charbel, amikor magam elé idézlek,

ahogy térdelsz a vesszőből font szőnyegen,

vagy böjtölsz, vagy sanyargatod magad,

vagy eksztázisba kerülsz az Úrban,

Akibe vetett hitem és reményem erősödik.

Kérlek, segíts, hogy az Úr megadja nekem a kegyelmet,

amelyet sóvárogva várok ! Ámen

Ó, Istentől megittasult Szent Charbel, járj közbe értem!

Ó, szelíd Jézus, aki szeretett Szentedet az evangélium

tökéletességére emelted, könyörgök, add meg a kegyelmet,

hogy életemet akaratod szerint teljesítsem be! Szeretlek,

megváltó Istenem! Ámen

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

1456. július 22-én a Nándorfehérvárt, a mai Belgrádot védő magyar seregek megsemmisítő vereséget mértek II. Mehmed török szultán hadaira. A győzelem 555. évfordulója alkalmából az Országgyűlés 2011. július 4-én a napot a nándorfehérvári diadal emléknapjává nyilvánította. (Bővebben lásd a Magyar Nemzet cikkét!)

Egy kis csoport ötven napon át gyalogolt Budapesttől Versailles-ig, hogy felhívják az európai közvélemény figyelmét a trianoni diktátum igazságtalanságára. 

   Holnap, július 23-án kedden   15 órakor, a budapesti Kossuth téren fogadjuk a Párizsból hazatért gyalogos zarándokokat!

(Lásd: egy amatőr video!) 

(Szöveg: Szent Charbel, a teljesség zarándoka. Új Ember kiadványok 2017)

HETEDIK NAP

Ó, Szent Charbel, akit mindnyájan szeretünk,

s aki segítsége vagy a szükséget szenvedőknek:

erősen bízom Istennél való közbenjárásod hatékonyságában.

Add nekem a kegyelmet, amelyre oly nagy szüksé­gem van

(itt nevezzük meg, amit kérünk)! Ámen

Ó, Szent Charbel, tévelygők vezérlő csillaga,

járj közbe értem! Istenem, számtalan bűnöm akadályoz,

hogy kegyelmed megérinthes­sen.

Add nekem a bűnbánat kegyelmét!

Kérlek, válaszolj nekem!

Adj örömet szomorú szívembe azzal, hogy meghallgatsz,

te, minden kegyelmek végtelen óceánja!

Dicsőség és dicséret néked mindörökké! Ámen

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

Egy kis csoport ötven napon át gyalogolt Budapesttől Versailles-ig, hogy felhívják az európai közvélemény figyelmét a trianoni diktátum igazságtalanságára. 

2019. július 23-án, kedden 15 órakor, a Kossuth téren fogadjuk a Párizsból hazatért gyalogos zarándokokat! 

(Szöveg nyomán: Szent Charbel, a teljesség zarándoka. Új Ember kiadványok 2017)

HATODIK NAP

Ó, Szent Charbel, nagy hatalmú közbenjáró, kérlek,

eszközöld ki nekem a kegyelmet,

amelyre oly nagy szükségem van (itt nevezzük meg)!

Egyetlen szavad Jézushoz elegendő ahhoz, hogy

megbocsásson nekem, hogy könyörüljön rajtam,

és válaszoljon  kéré­semre. Ámen

Ó, Szent Charbel, ég és föld öröme, járj közbe értem!

Ó, Istenem, te kiválasztottad szentedet,

hogy közbenjárjon értünk isteni hatalmadnál,

add meg nekem ezt a kegyelmet (itt nevezzük meg),

hogy téged vele együtt dicsérhesselek, mindörökké! Ámen

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

https://mail.google.com/mail/u/1/#inbox/FMfcgxwChmWCHmqCzxRxGGxtjVXXbdfl?projector=1

(Szöveg nyomán: Szent Charbel, a teljesség zarándoka. Új Ember kiadványok 2017)

ÖTÖDIK NAP

Ó, Szent Charbel, Isten szeretett kiváltságoltja, világosíts meg engem,

segíts nekem és taníts engem, hogy azt tegyem,

ami Istennek mindenkor tetsző!

Siess, jöjj segítsé­gemre, ó szerető atya; kérlek,

könyörögj Istennél ezért a kegyelemért

(itt nevezzük meg, amit kérünk)! Ámen

Ó Szent Charbel, nehéz keresztet hordozó barát, járj közben értem!

Ó, Istenem, hallgasd meg könyörgésemet

szented közbenjárására!

Mentsd meg szegény lelkemet, s adj nekem békét!

Csendesítsd le lelkem viharait,

és szívem zaklatottságát! Tiéd a dicséret mindörökké. Ámen

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

Egy kis csoport ötven napon át gyalogolt Budapesttől Versailles-ig, hogy felhívják az európai közvélemény figyelmét a trianoni diktátum igazságtalanságára. 

2019. július 23-án, kedden 15 órakor, a Kossuth téren fogadjuk a Párizsból hazatért gyalogos zarándokokat! 

(Szöveg nyomán: Szent Charbel, a teljesség zarándoka. Új Ember kiadványok 2017)

NEGYEDIK NAP

Ó, szeretettel eltelt Szent Charbel atya!

Hozzád folyamodom, és Beléd vetett bizalmam eltölti szívemet.

Isten előtti közbenjárásod erejével

várom azt a kegyelmet ..., amelyet kérek.

Mutasd meg együtt érző szeretetedet és járj közben értem!

Ó Istenem! Te, aki Szent Charbelnek megadtad a kegyelmet,

hogy csodákat tegyen,

add meg nekem, hogy közbenjárása által,

részesedhessem az ő szent kiváltságából!

Édes Istenem, légy hozzám könyörületes és mindenkor irgalmas,

hogy majdan örökké áldhassalak Téged! Ámen

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

Az Istennel való párbeszéd az imádság, melyet a mai ember mind formáját, mind lelkületét és célját illetően is feledni látszik, vagy csak gőgjében szégyelli! A gőg ugyanis az imádság legfőbb ellensége! Jóllehet, még a 'hitetlen' (de jószándékú) ember is imádkozhat: „Istenem ha vagy, segítsd, hogy megismerjelek!” Ez volna a minimum! Az imádság, szeretetből indíttatott beszélgetés Istennel. (SZO 3.o .)

(Szöveg: Szent Charbel, a teljesség zarándoka. Új Ember kiadványok 2017)

HARMADIK NAP

Ó, szeretett Szent Charbel,

aki fényes csillagként ragyogsz az Egyház egén!

Világosítsd meg életutamat, s erősítsd reményemet!

Általad kérem a kegyelmet, hogy ... .

Kérd ezt nekem a megfeszített Üdvözítőnktől,

akit színről-színre látsz és imádsz! Ámen

Ó Úristen, aki megszentelted Szent Charbel csöndes életét,

és segítetted őt kereszthordozásában, adj bátorságot,

hogy türelemmel és szent akaratodra

hagyatkozva viseljem én is az élet nehézségeit,

Szent Charbel közbenjárá­sára,

hálát adva neked mindörökké! Ámen

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

     Szent Hedvig királynőről elmondható, hogy egész életével éltette és máig élteti Lengyelországot.
Nem véletlen, hogy életcélját jelképező szimbólumként a két egymásbafonódó MM betű lett, az evangéliumi Mária és Márta betűi. Mária, mint az imádság, és Márta, mint a tettek jelképe.
     Hasonlóan Árpád-házi Szent Erzsébethez, ő is a szegények, a betegek, az árvák és az özvegyek istápolója lett. Vagyonát, örökségét a szegények között osztotta szét és alapítványt hozott létre a krakkói egyetem részére. Ékszereit is felajánlotta e célra.
     Európa minden országában nagyrabecsülés és tisztelet övezte és közismert volt uralkodónői bája és szépsége.

     Már életében szentként tisztelték Hedviget, gyűrűjét az érseknek adta, mint ereklyét.
     Huszonöt évesen egy koraszülött kislánynak adott életet, aki háromhetesen a Mennybe ment, ám néhány nap múlva az édesanya is követte.
A szomorú hírre félreverték az ország minden harangját. Ravatala előtt egy hónapig, emberek sokasága fejezte ki mély ragaszkodását.
Temetése augusztus 15-én, Szűz Mária mennybemenetelének ünnepén történt.
Virághegyek borították a helyszínt, és sírjánál hosszú évekig döbbenetes csodák sorozata történt.
Boldoggáavatásán az a Karol Wojtila bíboros munkálkodott, aki II. János Pál pápaként szentté is avatta 1997-ben.
     Magyar nemzetünk számára is örök példa Szent Hedvig, nemcsak mert ereiben Árpád-vér is folyt, hanem azért, mert küldetése, életszentsége, keresztény hite, erkölcsi tartása és szeretete máig követendő népeinknek. Szent Hedvig királynő saját vallomása szerint sok álmatlan éjszakát töltött a waweli fekete feszület előtt, hogy "mindent alaposan átgondoljon" és világosságot merítsen döntéseihez. "Fac quod vides" hallotta Megfeszített Mesterétől "Tedd, amit látsz! Szemléld az én megfeszített Szeretetemet és tudni fogod, mit tégy!"
     Az ezredéves magyar-lengyel kötődés jeleként 1998. február 24-én Franciszek Macharski krakkói bíboros-érsek személyesen hozta el Szent Hedvig gyűrűsujj-ereklyéjét, amelyet az egri Minorita templomban őriznek.
Szent Hedvig 2006 óta a Dunakanyar védőszentje. Ünnepe: július 18.

Kérjük Árpád-házi Szent Hedviget – mint az államfők védőszentjét ‒, hogy segítse meg hazánk és Európa vezetőit a krisztushit és a béke megőrzésében!

Szent Hedvig, könyörögj értünk! Amen

Tisztelt Olvasóm! Volt már ilyen című sorozatom, melynek végén kapott olvasói "számonkérésre" adott válaszommal kezdem a témakör felvezetését! Természetesen jogos a számonkérés, és remélem elfogadható a válaszom is! 

     Email címemre kaptam egy rövidke „reakciót”:

»A „Most az egyszer elmondom” poszt-cím, nem kevés önteltségre utal, hiszen ilyet az jelenthetne ki, aki az igazság vitathatatlan birtokában van, márpedig ki vagy te, hogy kihívó módon osztod az észt? „robuszt66”«

      A válaszom: Kedves „robuszt66”!

     Köszönöm a figyelmet! El kell mondanom, hogy minden megkeresztelt ember előbb-utóbb az alapigazság birtokába kerül. Az más kérdés, hogy e Szentlélektől való „birtoklást” igyekszik-e valaki komolyan venni és akár egy életen át, saját igazság-keresésével kiteljesíteni!? A kérdéses poszt-cím, csupán azt jelenti, hogy a szerkesztő "most az egyszer" kifejti a saját meglátását! Honnan, miből? Testvéreim, 2024-ben vagyok 54 éves házas, jóllehet máiglan "tükörbe homályosan" látok én is, de az ajándékba kapott évtizedek nem múltek el nyomtalanul (tapasztalat nélkül)!

     Ha netán létezne olyan ember, aki eleve hiányában van minden igazságtudatnak, akkor a felelőssége is vitatható lenne, hiszen amiről nem tud, vagy aminek bűnös voltáról nincs tudomása, az kevéssé kérhető számon. (Itt most figyelmen kívül hagyom, a mindenkibe beleíródott Természeti Törvényt – mert –, az ez ellen való tudatos cselekedet is a lélek kárára lehet!)

     Tekintve, hogy az ember nem csupán önmaga-, vagy szerettei lelki üdvéért felelős, hanem (széleskörűen) az embertársaiért is! Mindenkinek kötelessége tehát az „irgalmasság cselekedetei” indíttatására, az igazságra való rámutatás. Írva van, hogy ,,Hirdesd az Igét! Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel”! (2Tim 4,2) Márpedig én ennek az indíttatásnak teszek eleget – úgy, ahogy – de nagy igyekezettel! Nem beszélve arról, hogy a „nagyszerű gondolatok” többsége nem is tőlem való (amiként olykor jelöltem is)!

     (Hogy ezúttal is osszam az észt – most az egyszer elmondom –, hogy én változtatnék a „nick"-néven, úgy a "robuszt", mint a 66-os számon!)

Isten áldását kérve figyelmes kritikusomra: a blog szerkesztője

_______________________

     A levélen kívüli utóirat: Bár én igaznak vélem amit közlök, ám a kedves Olvasónak nem kötelező „abszolút igazságként” elfogadnia, sőt már azt is nyereségnek tartom, hogyha egyetlen mondata is elgondolkodásra készteteti. És ez a cél! Példaként hozom fel, hogy kötelességünk a veszélyhelyzetben lévőt figyelmeztetnünk! Ezt lehet finoman: „nézz körül, hogy mibe hajszolod magad!”, de figyelmeztethetjük akként is „vigyázz, a falnak rohansz!” Sőt akár sikolthatjuk is: VIGYÁ-Á-ÁZZ! A három közti különbség csupán az udvariasság és a halaszthatatlan vészhelyzetben van, amikor már nincs idő az udvariaskodásra.

(A Szűzanya könnyezve teszi ezt, hiszen látva-látja gyermekeinek testi-lelki veszélyeztetettségét. Én csupán megpróbálok a magam módján, az Ő szócsöve lenni. Ha halk vagyok, segítsetek kiáltani és terjesszétek e blogot! Amúgy pedig imádkozzatok értem – miként egymásért is –, hogy Istennek tetszően teljesíthessem életfeladatomat, miként ezt minden megkeresztelt embernek tennie kötelessége!)

(Szöveg nyomán: Szent Charbel, a teljesség zarándoka. Új Ember kiadványok 2017)

MÁSODIK NAP

Ó, Szent Charbel, a szerzetesi élet mártírja,

ki megtapasztaltad a szenvedést, és az Úristen

világító fáklyává tett téged.

Hozzád fordulok, kérve

közbenjárásodat a kegyelem (itt nevezzük meg

a kérésünk) elnyeré­séhez. Bízom benned. Ámen 

Ó, minden jóság Istene,

ki azzal dicsőítetted meg Szent Charbelt,

hogy csodákat művelhet, könyörülj meg rajtam,

s az ő közbenjárására add meg nekem, amit

kérek! Dicsőség néked mindörökké! Ámen

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

     Nagy Lajos királyunknak két szép leánya volt, Mária és Hedvig. A király halála után a magyar trónt Mária örökölte. A kassai privilégiumnak megfelelően a lengyel trón is Máriára szállt volna, ám a lengyelek ragaszkodtak a királynő Krakkóban való tartózkodásához, amit magyar királynőként nem tudott biztosítani, így végül Hedvig (1374–99) örökölte a lengyel trónt.
     Hedviget ‒ aki később az uralkodók védőszentje lett – 1384-ben úgy kenték fel, mint az uralkodókat. Királyként említik az oklevelek is, mivel a kor hivatalos nyelve a latin, nem tett különbséget királynő és királyné közt.
     A 174–180 cm magas, vékony, magyar – lengyel–anjou származású gyönyörű szépségű hölgy csodás lelki életet élt, ám már négyéves korától el volt jegyezve az ausztriai II. Lipót fiával, Vilmos herceggel. Tekintve, hogy Lengyelországot állandóan veszélyeztették a pogány litvánok seregei, kapóra jött, amikor fejedelmük, Jagelló 1385-ben házasságkötési ajánlattal jelentkezett Hedvig udvarában.
     A királynő két feltételhez kötötte válaszát, az egyik a litván nép kereszténységre való áttérése, a másik, hogy IX. Bonifác pápa felbontsa a Vilmossal meglévő jegyességét!
Hedvig égi jelként fogadta, hogy mindkettő megvalósult, olyannyira, hogy Jagelló keresztapja maga a pápa lett, akitől az Ulászló nevet kapta!
     Ezzel az 1386-ban megkötött friggyel, Lengyelországban két király uralkodott Hedvig és Ulászló. Annak ellenére, hogy külön irodáik és külön pecsétjeik voltak, az állami dolgokról közös okmány készült.
Hedvig lett a litvánok keresztény hitre térítésének igazi pártfogója, aki az üdvöt és a kegyelmet hangsúlyozta férje meglehetősen világias, erőszakos módszereivel szemben. Egyben az ő személyével kezdődött Lengyelország legragyogóbb korszaka.
     Hedvig 1397-ben a krakkói egyetemen teológiai fakultást állíttat fel, melyhez híres professzorokat hívatott, miáltal Krakkó európai hírű lett. A tudósok munkáját sokra becsülte, támogatta és védelmezte. Lengyelre fordíttatta a Szentírást és néhány szent életét.
     Hedvig érdeme, hogy Szűz Mária nevét elültette népe szívében, és hogy az Istenanyát Lengyelország Királynőjének kérte fel, miáltal népét megerősítette bensőséges hitében. (folytatása következik!)

Szent Elek élete 2

     Egy vasárnap, mise után a templomban szózat hallatszott az égből, mondván: „Keressétek meg az Isten emberét, hogy imádkozzon Rómáért!” Keresték, ám nem találták sehol, ekkor újra felhangzott: „Euphemianus házában keressétek!” Megkérdezték Euphemianust, ő azonban semmiről nem tudott. Ekkor Hononus császár Ince pápával együtt a nevezett férfiú házához sietett. Az egyik szolga odalépett urához, mondván: „Nem a mi zarándokunk-e az, aki a lépcső alatt lakik?” Odafutott hozzá Euphemianus, és holtan találta. Orcája úgy ragyogott, mint egy angyalé. El akarta venni tőle a papiruszt, amit a kezében tartott, de nem tudta kivenni belőle.
Szólt tehát a császárnak és a          pápának. Azok beléptek hozzá, mondván: „Bár bűnösök vagyunk, de a birodalom kormányzásának terhét viseljük, add hát ide nekünk a papiruszt, hadd tudjuk meg, mi van ráírva.” A pápa odalépve kivette kezéből az írást. A pápa felolvastatta a néptömeg és az apa színe előtt.
     Szent Elek szülei ekkor hallván, hogy nem ismerték fel saját fiukat, megszaggatták ruháikat és így jajongtak: "Jaj nekünk, miféle vigaszt találhatnánk ezután? Te láttál minket szerencsétleneket, könnyeket ontani, és nem fedted föl kilétedet; a szolgáid csúfot űztek belőled, becsméreltek és ütlegeltek, s te tűrted. Sírjatok velünk mindnyájan, akik itt vagytok, mert tizenhét évig a házunkban volt, mégsem ismertük föl!”
     Ekkor a város közepére vitték Isten emberét, akit az egész város keresett. Mindenki a szenthez sietett. Ha egy beteg megérintette az rögtön meggyógyult: a vakok visszakapták látásukat, a nyavalyatörősök megszabadultak, s minden beteg meggyógyult, amint a testhez ért. A császár pedig, látván ezt a csodát, a pápával együtt, maguk vették vállukra a koporsót, hogy a szent test őket is megszentelje. Ekkor a tömeg miatt csak nagy keservesen tudták elvinni Szent Elek testét a Szent Bonifác vértanú templomhoz, ahol hét napon át dicsőítették Istent. Arannyal, gyöngyökkel, drágakövekkel ékes sírhelyet készítettek, melyben nagy tisztességgel helyezték el. A sírboltból pedig oly édes illat áradt, hogy mindenki azt hihette, drága fűszerekkel van telve. Elek július 17-én hunyt el, az Úr 398. esztendeje táján.

     A Szent Bonifác Bazilika egyik oltára mögötti falmélyedésben őrzik a lépcsőt,     amely alatt Szent Elek 17 éven át élt, valamint a szülői ház nyolcszögletű kútját. (Lásd lent!) A Bazilikában található még Szent Elek csodálatos Mária ikonja, melyet Edessából
hozhatott magával. Az érdekesség az, hogy ez a kép, vagy másolata barokk korban   ismeretlen körülmények között, Nagyszombat városába is eljutott, ahol a hagyomány szerint 1708-ban könnyezni kezdett. 
     Magyarországra Szent Adalbert hozta el Szent Elek tiszteletét. A szent példája hatással volt Szent Imrére és fogadalomtételére is.
Attribútuma: zarándokbot. - A rézművesek és az utasok védőszentje. Ünnepe a Keleti egyházban február 11 és március 17. (temetésének napja), Nyugaton február 17 és július 17. Forrás felhasználásával!

     A 11. századi két lengyel származású felvidéki remetét – mestert és tanítványát – Magyarország első szentjeiként tiszteli a hagyomány. Először a Szent István alapította Zobor-hegyi bencés apátság tagjai lettek, Nyitra vára közelében. Ott adta Zoerardusnak az András nevet Fülöp apát, akinek engedélyével a Nyitra völgyében magasodó Zobor-hegy barlangjába vonult, ahol később társául szegődött Benedek.
     E két szentéletű remetéről szól az első magyar írásmű Szent Mór, pécsi püspök tollából 1070 körül. (Az eredeti szöveg nincs meg, másolatai Münchenben és Párizsban találhatók.) Mór püspök oly különös tiszteletben részesítette e két vezeklő szentet, hogy történetüket a pécsi székesegyház egyik oszlopfőjén ki is faragtatta.
     Elvonultságuk célja a világ bűneiért való vezeklés, böjttel, lemondással és rendkívüli önsanyargatással, melyre félelmetesen szigorú praktikákat épített ki magának (lásd alsó kép)! A magyar föld első ‒ írásban is jegyzett ‒ engesztelői voltak. (Képen a Szkalkai monosotor, melynek körzetében van a remetebarlang)
     András halála után testén megtalálták vasból készült ciliciumát (kínzó-övét), melyet soha nem vett le magáról, melyet benőtte a hús.
     Ennek az övnek a fele Mór püspökhöz került, aki ereklyeként őrizte.
     1064 húsvétján Pécs nevezetes eseménye volt Salamon király koronázása, akinek Mór püspök odaajándékozta András remete ciliciumának egy darabját.
     A két Zobor-hegyi remete, szoborként magasodik a Magyar Engesztelés példájaként!
     Szent László királyunk idején, 1083. július 17-én avatták őket szentté, István királlyal, Szent Imre herceggel és Szent Gellérttel együtt. Ünnepnapjuk július 17. (Az alábbi források felhasználásával:

http://www.magyarkurir.hu/hirek/zoborhegyi-szent-zoerard-andras-es-benedek
http://www.katolikus.hu/szentek/0717.html )

(Szöveg nyomán: Szent Charbel, a teljesség zarándoka. Új Ember kiadvány 2017)

ELSŐ NAP

Ó, csodatévő Szent Charbel, akinek teste a menny illatát

árasztotta, siess segítségemre! Kérd Istentől azt

a kegyelmet (itt nevezzük meg, kérésünk), amelyre

oly nagy szükségem van, ha ez valóban Isten

dicsőségét és az én üdvösségemet szolgálja. Ámen 

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

"Bevittelek benneteket a Kármel földjére, hogy annak gyümölcsét és legjavát egyétek" (Jer 2,7).

     A Kármelita Rend, bizonyos értelemben a legősibb szerzetesi közösség, hiszen eredetüket az ószövetségi Szent Illés prófétára vezetik vissza, aki Krisztus előtt a 9. században élt. Abban a korban, Isten büntetéseként hosszú szárazság pusztított és a próféta imádkozott Isten könyörületéért. Amikor Illés a társával Elizeussal a Kármel hegyéről reménykedőn tekintettek az égre, a tenger felett egy "lábnyomnyi" kis felhőt láttak, amely végül elhozta a megmentő esőt. A kicsiny felhőben a Szűzanya előképét látták (amiként Ő az emberiség mostani reménye is!).
     Illés próféta a Kármel hegyén mutatta be égőáldozatát, hogy a pogány papoknak bebizonyítsa, az Úr az egyetlen és Igaz Isten (1Kir 18,44).
     A hagyomány szerint Illés óta éltek itt remeték, tanulmányozva az Írásokat, aszkézisben és imában szolgálták Istent, és imáikban a leendő Messiás Édesanyját a boldog Asszonyt tisztelték! Illés prófétát szellemi atyjukként tisztelték és tulajdonképpen ők voltak az első Mária-tisztelők.
     A szétszórtan élő remetéket Berthold († 1195) keresztes vitéz gyűjtötte először össze és számukra szabályt (Regula Primitiva) a jeruzsálemi pátriárka Szent Albert adott 1208-ban, "Mária testvéreinek rendjeként" említve a közösséget.
     A 13-14. században a szaracénok elől menekülni kényszerültek, így kerültek Európába, ahol azonban a szétszórtságukban szűnni látszott a közösségük.
Angliában Stock Szent Simon (egy faodúban élő remete) a Kármelhegyi Szent Szűzhöz, a Boldogasszonyhoz fordult, hogy a Kármelita Rendet ne hagyja elveszni, és védelmének adja valamilyen különleges jelét. Erre az imára jelent meg neki 1251. július 16-án (vasárnap) az Istenanya, és átnyújtotta neki a vállruháját (skapuláréját) ezekkel a szavakkal:

„Fiam, fogadd rended e skapuláréját jeléül azoknak a különleges kiváltságoknak,
melyeket én neked és a Kármel gyermekeinek megszereztem.
Aki ebben a kegyelmi ruhában hal meg, az megmenekül az örök tűztől.
Ez az üdvnek jele, védőruha a veszedelmekben, különleges béke és különleges védelem biztosítéka. Ígéretem kiterjed a tisztítótűzben szenvedőkre is! Aki vállruhámat állandóan viselte életében, ahhoz a halálát követő szombati napon angyalaimmal leszállok a tisztítótűzbe, hogy kiszabadítsam onnan őket!”
(Jóváhagyások: XXII. János pápa 1322. márc. 3. és V. Pál pápa 1613. febr. 15.)

     Szent Simon örömmel vette át a skapulárét és azonnal gondoskodott elterjedéséről. A pápa ennek hatására újfent megerősítette a rendet. Ezután a Kármelita Rend gyorsan virágzásnak indult Európában. Mikor Stock Szent Simon 1265-ben meghalt, a fiatal szerzetes közösség már 40 kolostort és remeteséget számlált.
A kármeliták a július 16-át 1377-től ünneplik, melyre pápai jóváhagyást V. Sixtusztól kaptak 1587-ben, majd az emléknapot (ünnepet) XIII. Benedek 1726-ban kiterjesztette az egész egyházra.

Kármelhegyi Boldogasszony, könyörögj értettünk!

Olvassuk el az Úr Jézus személyesen hozzánk intézett NAGY FIGYELMEZTETÉSÉT:

– „Miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat. Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukkal ragadják a tanítványokat.¹ Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék². Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta ment szerteszét a világba,³ /akik/ szenteskedő beszéddel és hízelgő szavakkal megtévesztik az ártatlanok szívét.⁴ Mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket művelnek,⁵ hamis tanítók, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek.⁶ Vigyázzatok tehát, nehogy félrevezessenek benneteket! Sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: 'Én vagyok', és: 'Elérkezett az idő'; de ti ne menjetek utánuk.⁷ Az utolsó időkben /ugyanis/ egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek.⁸ Először is azt értsétek meg, hogy az Írásnak egyetlenegy jövendölése sem származik önkényes értelmezésből ⁹. Csodálom, hogy (...) ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltatok, holott nincsen más, csak olyanok vannak, akik zavarba ejtenek titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. De ha akár egy angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit hirdettünk nektek, átkozott legyen!¹⁰ Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek.¹¹ /Sajnos/, sokan fogják követni eltévelyedéseiket, s miattuk becsmérelni fogják az igazság útját. Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket; de az ítélet már régóta készül ellenük, és a rájuk váró pusztulás el nem alszik.¹² Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen.¹³ Ti tehát, szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat.¹⁴   Virrasszatok tehát és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt.¹⁵ Íme, előre megmondtam nektek.”¹⁶

1  Apcsel 20,29-30)
2  (Mt 24,24)
3  (1Jn 4,1)
4  (Róm 16,18)
5  (Jel 16,14)
6  (2Pét 2,1)
7  (Lk 21,8)
8  (1Tim 4,1-2)
9  (2Pét 1,20)
10 (vö Gal 1,6-8)
11 (2Tim 4,3-4)
12 (2Pét 2,2-3)
13 (1Pét 5,8-9)
14 (2Pét 3,17)
15 (Mt 24,25)
16 (Lk 21,36)

Szent Elek élete 1

     Elek (Alexius) Euphemianusnak, egy igen előkelő római férfiúnak, a császári udvar első emberének fia volt, aki mint prefektus istenfélő és könyörületes ember volt, aki nap, mint nap három asztalt teríttetett a szegényeknek, árváknak, özvegyeknek és zarándokoknak.
     Felesége, Aglaes hasonlóan istenfélő és jámbor asszony volt. Gyermektelenek voltak, de az Úr, könyörgésükre egy fiúgyermekkel áldotta meg őket; ekkor fogadalmat tettek, hogy önmegtartóztatásban élnek. A fiúcskát a szabad tudományokban nevelték. Miután serdülőkorba jutott, a császári házból választottak egy leányt számára, akivel össze is házasodott, ám a nászéjszakán szent Elek istenfélelemre kezdte oktatni jegyesét, és a szűzi tisztaság megtartására biztatta, majd aranygyűrűjét és övének csatját őrizetére bízva: „Vedd és őrizd meg, amíg Isten jónak látja. Az Úr legyen miközöttünk!” Ezt követően némi pénzt magához véve a tengerhez sietett és hajóra szállt.
     Edessa városába utazott, ahol a mi Urunk Jézus Krisztusnak egy olyan képe van, melyet nem emberi kéz festett a gyolcsra (Manopellói Kendő - ld. lentebb!) Itt, mindenét szét-osztotta a szegények között, Isten szeretetéért koldus lett, Isten Anyja Mária templom előcsarnokában.
     Szülei bánkódtak fiuk eltűnésén, és a világ minden tája felé szétküldték szolgáikat, hogy kutassák fel. Néhányan közülük Edessa városába érkeztek. Elek megismerte őket, azok viszont nem ismerték fel, s a többi koldussal együtt neki is adtak alamizsnát. Ő elfogadta, s Istennek hálát adva így szólt: „Hálát adok néked, Uram, hogy alamizsnát fogadtattál el saját szolgáimtól.”
     Visszatérve a szolgák jelentették, hogy sehol sem találják. Anyja az eltűnésének napjától fogva a szobája padozatára leterített zsákon virrasztott, és panaszosan fogadkozott: „Itt gyászolok mindaddig, míg vissza nem kapom fiamat.” Elek mátkája pedig azt mondta anyósának; „Amíg nem hallok legdrágább jegyesemről, mint az árva gerlice, veled maradok.”
     Elek tizenhét évig élt az említett előcsarnokban, imádságban. Ekkor a Boldogságos Szűz képe így szólt a templom őréhez: „Vezesd be Isten emberét, mert méltó a mennyek országára, s az Úr Lelke van rajta. Az ő imádsága, mint a tömjén, száll fel az Úr színe elé.” Az őr nem tudta, hogy kiről van szó. Ekkor ismét megszólalt: „Az, aki kint ül az előcsarnokban.” Erre az bevezette Eleket a templomba. Ezt hamarosan mindenki megtudta és tisztelni kezdték, ő azonban a dicsőség elől menekülve visszatért a szülői házba.
Atyját kérte, hogy fogadja be szegényei közé, ő azonban mivel nem ismerte fel, a lépcsőfeljárat alatt adott neki menedéket. Ó pedig az imádságnak szentelte magát, testét böjttel és virrasztással sanyargatta. A ház szolgái gyakran kicsúfolták, sokszor a fejére öntötték a mosogatóvizet, sokat sértegették, de ő mindvégig nagyon béketűrő volt. Végülis 17 éven át élt atyja házában így, ismeretlenül. Érezvén halálának közeledtét, papírt és tintát kért, s életét írásba foglalta. (folytatás holnap!) Forrás felhasználásával!

HIÁBA AZ ÓVÓ SZÓ?  BIZONYTALAN HITELESSÉGŰ  ÜZENETEKET NE OLVASS, MERT MEGKÖTÖZI A LELKEDET!  A JÉZUSIAS, DE HAMIS SZAVAK MEG NE TÉVESSZENEK, MERT "A SÁTÁN IS A VILÁGOSSÁG ANGYALÁNAK TETTETHETI MAGÁT"! (2Kor 11,14) 

Kedves Olvasóim!

Megkérdeztem a budapesti Kármelt, hogy 16-án vagy 21-én lesz-e búcsú-i mise?

Az alábbi választ kaptam:

Kedves Tibor!

A Huba utcai kármelita templom renoválása miatt Budapesten nincs búcsú. A renoválás várhatóan 2-3 évig fog tartani.

IGAZ VAGY HAMIS? (Döntsd el magad!)

     Az ördög, az emberét magasan meghaladó intelligenciájával, jól ismeri az emberi gyengeségeket. Elsősorban az érzékszerveken át a test vágyaira próbál építeni, másodsorban a szellemi kíváncsiság, a "többlettudás" vágyára és csak harmadsorban a lelki tunyaságra, a figyelmetlenségre.
     Manapság általános támadásnak lehetünk elszenvedői és bizony igazak az Úr evangéliumi szavai, miszerint: "Ne hűtlenkedjetek, hanem tanúsítsatok mindenben igaz hűséget (Tit 2,10), amitek van, ahhoz ragaszkodjatok, amíg el nem jövök! (Jel 2,25) Mert aki mindvégig kitart, az üdvözül. (Mt 10,22)"

Mit tegyünk tehát?
     Óvakodjunk a kíváncsiságtól és takarjuk el szemünket az újdonságokat kínáló írásoktól! Ne fürkésszük tovább azt, amitől az Egyház óva int! Legyünk hűek a Pápához és hallgassunk a krisztusi Egyházra! Ne ajánljunk másoknak olyat, amelyben magunk is bizonytalankodtunk kezdetben! Ne feledjük, hogy kezdeti kételyeinket nagy eséllyel az ördög füstje is elhomályosíthatta! Sokak hiszik magukat felvilágosultnak, holott a sötétség foglyai. Ne olvassuk a "nagyfigy" üzeneteket, mert ennek tartalma észrevétlenül megmételyezi, megkötözi a lelket és pusztulásba taszíthatja az érdeklődőket! A "nagyfigy" lélekromboló "hatásmechanizmusa" úgy működik, hogy OLVASSÁK! Nem lenne szabad még csak belenéznünk sem, mert felzaklat,  meggyőző és fenyegetőző hangnemével érezhető módon hatalmába kerít, RENDKÍVÜL SÚLYOSAN FERTŐZŐ!!! Ne legyünk tehát kíváncsiak, mert még a legcsekélyebb kapcsolatfelvétel is "szellemi átvétellel" járhat! Alap kiindulásunk legyen mindig és mindenben az óvatosság! Nem lehetünk hiszékenyek, mert a lelkünk kárát vallja!

Olvassuk az Evangéliumot, mert csakis ebben ismerhetjük fel Isten Igaz Szavát! (FOLYTATÁS 14-ÉN!)

Lépre ne menjetek!

     Az Úr szavai az Evangéliumban: Vigyázzatok, hogy senki rabul ne ejtsen titeket bölcselettel és hiú megtévesztéssel, amely emberi hagyományhoz, a világ elemeihez, nem pedig Krisztushoz igazodik. (Kol 2,8)

Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket. Mert sokan fognak jönni az én nevemben és azt mondják: 'Én vagyok a Krisztus', és sokakat félre fognak vezetni. (Mk 13,5)

Van ugyanis sok engedetlenkedő, üres fecsegést folytató, csaló ember is, főképp a körülmetéltek köréből. Ezeket le kell inteni, mert feldúlnak, rút haszon kedvéért olyasmiket tanítanak, amiket nem kellene. (Tit 1,10-11)

Sokan fogják követni eltévelyedéseiket, s miattuk becsmérelni fogják az igazság útját. Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket; de az ítélet már régóta készül ellenük, és a rájuk váró pusztulás el nem alszik. (2Pét 2,2-3)

Az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek. (1Tim 4,1-2)

Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek. (2Tim 4,3-4)

Akkor, ha valaki azt mondja nektek: 'Íme, itt a Krisztus, íme, amott', ne higgyétek. Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. Ti tehát vigyázzatok; íme, mindent előre megmondtam nektek. (Mk 13,21-23)
        Azután így szólt tanítványaihoz:
Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak, de jaj annak, aki okozza azokat. Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra! (Lk 17,1-3)

Izraelita férfiak, vigyázzatok mit tesztek ezekkel az emberekkel! (Apcsel 5,35)
(Papjaim) vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amely fölé a Szentlélek elöljáróul helyezett titeket, hogy kormányozzátok Isten egyházát, amelyet tulajdon vérén szerzett. Tudom, hogy miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat. Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek... (Apcsel 20,28-30)

Amikor azonban testvéreitek ellen így vétkeztek, és megsértitek az ő gyönge lelkiismeretüket, Krisztus ellen vétkeztek. (1Kor 8,12)

A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot (Jn 16,33).

Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. (Lk 16,13) 

Vigyázzatok, hogy senki rosszért rosszal ne fizessen, hanem mindenkor szolgáljátok egymás és mindenki javát! Mindig örüljetek! Szüntelenül imádkozzatok! Mindenért adjatok hálát, mert ezt várja Isten mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. (1Tessz 5,15-18)

Vigyázzatok testvérek, ne legyen közületek senkiben hitetlenségre hajló gonosz szív, hogy el ne szakadjon az élő Istentől! Inkább buzdítsátok egymást minden egyes nap, (...), nehogy közületek valakit is megkeményítsen a bűn csalárdsága. (Zsid 3,12-13)

Vigyázzatok, legyetek állhatatosak a hitben, cselekedjetek férfiasan és legyetek erősek. (1Kor 16,13)

Sok csaló ment ugyanis szerteszét a világba. Ezek nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben eljött. Aki ilyen, az csaló és antikrisztus. Vigyázzatok magatokra! El ne veszítsétek, amit fáradozásotokkal elértetek, hogy teljes jutalmat kapjatok! (Jn 2,7-9)

Ne akarjatok sokan tanítók lenni, testvéreim, hiszen tudjátok, hogy így súlyosabb ítéletet veszünk magunkra. (Jak 3,1)

Mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket művelnek. (Jel 16,14)

Az (antikrisztus) érkezését pedig – a sátán hatalmából – mindenféle hamis erőmegnyilvánulás, jel és csoda kíséri és mindenféle csábítás a gonoszságra, azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem fogadták be az igazság szeretetét, hogy üdvözüljenek. (2Tessz 2,9-10)

Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen... (1Pét 5,8-9)

Engedelmeskedjetek tehát Istennek; az ördögnek pedig álljatok ellen, és futni fog tőletek. (Jak 4,7)

Csalárd eszmék, hamis üzenetek

     Hova is jutott a keresztény Európa? Valamikor a reneszánsz idején elindult egy merész és gondolkodásra késztető – de szilárdan istenhívő – folyamat. Ez, sajnos olyan nagyszerű szellemek révén siklott félre, mint Erasmus, Luther, Zwingli, Kálvin – és lám – bele is torkollott abba az istentelen felvilágosult XVIII. századba, mely a legistentelenebb, legvéresebb forradalmat szülte meg, ennek ellenére (máig ünnepelve) “Nagynak” nevezik. Teljesen abszurd, hogy ezt a kort a felvilágosodás korának kell neveznünk, holott soha nem köszöntött akkora sötétség a világra, mint épp a “felvilágosodás” által! A felvilágosodás "fénye", Lucifertől a "fényhordozótól" nyeri hamis ragyogását! Józan ész ide, ráció oda, ettől kezdve a szavakat (az addig egyértelmű) fogalmakat sorra megmásították, annak szabadosságával, hogy nem lehet semmi tabu, sem pedig dogma a vizsgálódó értelem előtt! Így aztán a józan gondolkodónak már körültekintőbben kellett minden igazságot értelmeznie, hangoztatnia. Érdekes, hogy a kezdetben lelkendezve hirdetett "szólásszabadságba", valahol mára törés állt be. Egyfelől egyirányú lett, Pl. szabad az Egyházat, a nemzetet gyalázni, másfelől meg léteznek határozott tabuk, amelyeket sem megkérdőjelezni, vitává tenni nem szabad, mert komoly retorziót vonhat maga után. 
      A szabadosságban tobzódó új világrend fiait, egyetlen iránymutató közös szándék egyesíti, hogy gyengítsék az egyéni – a lelkiismeret által szabályozott – öntudatot, a nemzettudatot és hiteltelenítsék (lerombolják) a Katolikus Egyházat! (És ami a legérdekesebb, ezen igyekezetet sem illik észrevenni, pláne szóvá tenni!)
Korunkban, amikor az internetnek köszönhetően minden ismeret és titok gyorsan fényre kerül, az ezt hitelteleníteni kívánók részéről két új taktika került bevezetésre. Egyfelől az igazság vélelmét „összeesküvés elméletnek” minősítik, másfelől teljesen hamis összeesküvés elméleteket dobnak a köztudatba! Ilyenek a manipulált hírek, a rágalmak, a kiszivárogtatott, késleltetett vagy felnagyított információk, a hamis üzenetek és az áltudományos hírek terjesztése is! (Ilyenek Pl. fehérjeláncot találtak a Marson = persze tudományos cáfolatot nyert; ilyen a nagyfigy.com = a helyi püspök kivizsgáltatta és elítélte; ilyen volt a XVI. Benedek pápa elleni esedékes per = az ellenkezője sem volt igaz; Jézus vérének vizsgálata /Ron Wyatt/ = abszolút szamárság stb) 
      Tisztelt Olvasóm! Tudnunk kell, hogy a sátán is ad hatalmat híveinek. Ő a hazugság és a megtévesztés atyja, így olykor e hatalmak (adományok) birtokosai nem fogják fel azonnal, honnan származik a képességük, mert túlontúl boldogok az "ingyenes" adományokkal. Így előfordulhat, hogy valakinek jóstehetsége van, mások, ha kapnak egy fehér lapot és egy tollat a kezükbe, több kötetnyi üzenetet írnak, mintegy diktálásra maguktól (?). Általánosan elterjedt, hogy bizonyos emberek „hangot” hallanak, amely olykor imádságokat sugall, máskor egészen más dolgokat. (…) Vajon mi a forrása ezeknek a sajátos adományoknak? Talán a Szentlélek karizmái volnának? Vagy talán ördögi eredetűek? (vö. D.G. AMORTH, Egy ördögűző tapasztalatai /A sátán adományai/ ECCLESIA 2005)
     Ne féljünk tehát tőlük! Mert semmi sincs elrejtve, ami le ne lepleződne, s nincs rejtett dolog, ami ki ne tudódna. (...) Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani... (vö. Mt 10,26-28) Keressétek azt, ami az Úrnak tetszik. Ne vegyetek részt a sötétség meddő cselekedeteiben, sőt inkább korholjátok azokat. Mert amiket ők titokban tesznek, még kimondani is szégyen. Mindenre azonban, ami elmarasztalásban részesül, arra világosság derül, s minden, ami napvilágra jut, világossággá válik. (Ef 5,10-14) Ami pedig túlontúl szépnek látszó, aziránt legyetek óvatosak! 

Nincs új a nap alatt! (Mire megy ki a "játék"?)

Hiszékenység vagy hitetlenség?

     A hiszékeny ember: a megtéveszthető lélek! Az ilyenek, nem csak saját hóhéraikat képesek (demokratikusan) maguk fölé megválasztani, de majdan az Antikrisztus megtévesztő 'észérveit' is követendőnek találják majd (Jel 13,3-4)! Itt van például ez a "nagyfigyelmeztetés" mánia! Hányan bedőltek és tanításai nyomán, saját egyházukat bírálgatják, mi több megtagadják a megválasztott Pápát! „Minden egyházközségnek olyan papja van, amilyet megérdemel” – mondja a szólás. nos ez érvényes a világra is! Mit kell tennünk? Fokozottan és célirányosan imádkozzuk a rózsafüzért Krisztus Egyházáért! Sajnos ehelyett mindenféle újdonsült imákat mondanak, háttérbe szorítva a Szent Rózsafüzért, mely fenntartja BÉKÉBEN a világot! Okkal aggódik az evangélista: „amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?" (Lk 18,8) Nem csodálkozhatunk azon, ha az Égi Édesanya aggódva tekint gyermekeire!
A Szeretetláng üzenetéből: „...a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (II/93-94) 
     Az igaz Mária-jelenések és üzenetek alapvető célja: minél több embert (a Szent Szűz szóhasználata szerint minden embert) meg akarnak szabadítani attól a halálos ítélettől, amely La Salette-ben és Fatimában oly világosan meg lett fogalmazva! Ennek feltétele pedig a megtérés. „Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el.” (III/130) Jézus mondja a Szeretetláng üzenetében:„Az Isten ügyét nem tudja semmi keresztülhúzni! Az igaz, hogy megváltó munkámhoz szükségem van a ti erőtökre is, hisz értetek kell megtennem. Egyet sem akarok elveszíteni közületek. A sátán olyan harcot indít az emberek felé, amilyen még nem volt soha.” (I/95) A fatimai üzenet szerint végül a Szent Szűz Szeplőtelen Szíve győzelmeskedik. Ám nem lehet közömbös számunkra – akik folytonos szorongattatásban vagyunk –, hogy mikor következik be az Egyház megjövendölt végső diadala! Nekünk ebben a végső diadalban kell bíznunk, nem pedig a végső idők hirdetett katasztrófáiban! Legyünk hűségesek az Egyházhoz, kövessük az Evangélium tanítását és úgy imádkozzunk, mintha már holnap megvalósulnának azok a bizonyos "végső idők"! Az üdvösség egyik feltétele a HŰSÉG! Mert meg vagyon mondva: "Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, az üdvözül." (Mt 10,22)

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott.

Légy te az első!

A szenvedés titka

Pio atya stigmái, melyeket a tudomány nem tud megmagyarázni, azok a sebek voltak, melyeket a hóhérok okoztak Jézusnak kínszenvedése és keresztre feszítése során. A Jézussal való teljes misztikus egyesülés, valamint Isten rendkívüli kegyelme lehetővé tette, hogy ezek a sebek láthatóvá legyenek Pio atya testén. Jézus azt akarja nekünk mondani a stigmákon keresztül, hogy minden bűnünk borzalmas szenvedést okoz neki.

Pio atya személyében maga Jézus Krisztus szenvedett és mutatta meg sebeit. Jézus, aki valóságos Isten − és Istenben mindig "most" van −, magára vehette mindenkinek minden bűnét és szenvedését. Azáltal, hogy Jézus szenvedett és meghalt minden emberért, a feltámadása által megmentett minket a végső rossztól, vagyis az örök kárhozattól. Neki köszönhetően minden szenvedés − még a legértelmetlenebb és a nem szándékosan okozott szenvedés is −, ha a vele való egyesülésben éljük meg, az üdvösség útjává válik, tehát nagy kegyelem és ajándék. Jézus azonban csak akkor tudja nekünk ajándékozni az üdvösséget, ha hajlandóak vagyunk azt elfogadni, ha minden szenvedésünket és összes bűnünket teljes bizalommal átadjuk neki a kiengesztelődés szentségében és az Eucharisztiában, ha imádkozunk, és a parancsok, valamint az evangélium útját járjuk.

II. János Pál pápa arról írt, hogy minden ember "meghívást kapott arra is, hogy részt vállaljon a szenvedésből, amely által a megváltás végbement. Abban a szenvedésben való részesedésre hivatott, amely révén minden emberi szenvedés is megváltást nyert. Krisztus, midőn szenvedése által megváltotta az embert, vele együtt a szenvedést is a megváltás szintjére emelte. Így az emberek a maguk szenvedésével együtt Krisztus megváltó szenvedéséből is részt kaphatnak" (Salvifici doloris, 19).

Jézus kínszenvedésének és kereszthalálának köszönhetően minden emberi szenvedés gyöngeségét átjárhatja Isten hatalmas ereje. Eszerint szenvedni annyit jelent, mint kiváltképp alkalmassá válni a felemeltetésre, kiváltképp nyitottá lenni Isten üdvözítő erői előtt, amelyeket Krisztusban kínál fel az emberiségnek. Benne Isten megerősítette azt a szándékát, hogy elsősorban a szenvedés − az emberi gyöngeség és kiszolgáltatottság − útján cselekedjék; s hogy épp ebben a gyöngeségben és kiszolgáltatottságban mutassa meg erejét. Ezzel magyarázható az is, amit Szent Péter első levele ajánl: »Ha pedig (az embernek) mint kereszténynek kell szenvednie, ne szégyellje, hanem dicsőítse meg az Istent ezzel a névvel«" (Salvifici doloris, 23.).

Jézus a Pio atya testén megmutatkozó sebei által mindannyiunkat felszólít, hogy adjuk át Neki szenvedésünket. Ugyanis csak ekkor kapjuk meg tőle Isten szeretetének üdvözítő erejét. Csakis így nem tékozoljuk el szenvedésünket, s az már nem lesz átok, hanem nagy áldás forrása, mert részesülünk Jézusunk világot üdvözítő kínszenvedésének és halálának titkában.

Az ember legnagyobb tragédiája és lelki szenvedése a halálos bűn állapota. Jézus arra szólít fel minket, hogy azonnal keljünk fel minden súlyos bukásból, és a kiengesztelődés szentségében adjuk át neki rabságunkat és megsebzett szívünket, hogy megtegye értünk a legnagyobb csodát, a bűnbocsánatot.

Minden szenvedés, melyet az ember átél, csak kis része annak a szenvedésnek, melyet Krisztus élt át a kereszten. Ha szenvedésünket felajánljuk Jézusnak, áthatja azt szeretetének üdvözítő ereje. Akkor Pio atyához hasonlóan megtapasztaljuk Krisztusnak az ördög, a bűn, a szenvedés és a halál felett aratott végleges győzelmének örömteli titkát.

Pio atya bele volt merülve a szüntelen imába és teljesen átadta magát Jézusnak, mint mások bűneiért bemutatott engesztelő áldozatot. Krisztussal egyesülve mindennap vállára vette mindazok szenvedését és gondját, akik segítséget kértek tőle. Azzal, hogy Pio atya engesztelő áldozatul ajánlotta fel magát Istennek mások bűneiért, a leghatásosabb fegyvert használta fel valamennyi rossz ellen. Agostino atyának ezt írta levelében: "Elégedettebb vagyok, ha szenvedek − s ha nem hallgatnék szívem szavára, arra kérném az Úr Jézust, hogy adja nekem az emberek minden szenvedését. De nem teszem, mert attól félek, hogy túlságosan önző lennék, ha magamnak akarnám a legjobb részt, a fájdalmat. A szenvedésben Jézus közelebb van, néz engem, és ő jön el, hogy fájdalmat és könnyeket kolduljon, mert szüksége van rá a lelkek számára" (1912. 4. 12.).

Pio atya gyakran mondta az embereknek: "Magamra veszem a szenvedéseteket!" Magára vette mások szenvedését, és teljes mértékben átélte őket. De a szenvedés nála nagy örömmel is társult, mely a Krisztussal való egyesüléséből fakadt. Amikor szerzetestársai között volt, ő volt a társaság lelke, örömmel viccelődött. Bizonyos idő elteltével azonban távoznia kellett a nagy szenvedés miatt. Ezt mondogatta: "Egy nagy seb vagyok" Lelki leányának pedig ezeket írta: "Nem önmagáért szeretem a szenvedést, hanem azért a gyümölcsért, melyet hoz: dicsőíti az Istent, megmenti a lelkeket, kiszabadít a tisztítótűzből - mi többet kívánhatnék?" "Tudom, hogy mindannyian szenvedtek. Bátorság! − írta Szent Pio atya. Ha bízunk Édesanyánkban, biztosak lehetünk benne, hogy kiterjeszti kezét, és mindannyiunkat megvigasztal. Minden betegben ott van a haldokló Jézus. Minden szegényben ott van a szenvedő és kétszeresen haldokló Jézus."

(P Mieczyslaw Piotrowski SChr. cikke SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 7. szám. Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország) 

Elközelgett-e a végső idő?

     Évről-évre, hónapról-hónapra hallhatjuk a végidős károgásokat, melyek eleddig annyiszor nem "jöttek be", hogy a végén, az igazi eseményekre figyelmeztető IGAZ jelekre, már fel sem figyelnek majd az eddig "napra-készek"! Ez aztán majd készületlenül lepi meg őket, és katasztrofálisan éri a lelküket! Sajnos sokak, hallván valamely „hajánál fogva előrángatott" hamis és ismeretlen hitelű üzenetet, "jólértesültségükben" nyomban buzgón terjesztik azokat, „nehogy az Úr számon kérje majd rajta, hogy nem adta tovább"! Nos, az Úr az Evangélium terjesztését fogja számon kérni majd mindenkitől  (lásd 2Tim 4,2)! Azt az Evangéliumot, melyben az Üdvözítő világos óvatosságra való intését olvashatjuk: "Van ugyanis sok engedetlenkedő, üres fecsegést folytató csaló ember is, főképp a körülmetéltek köréből. Ezeket le kell inteni, mert feldúlnak egész házakat, rút haszon kedvéért olyasmiket tanítanak, amiket nem kellene.(Tít 1,10-11); Az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek.(1Tim 4,1-2); ...a gonoszságban haladnak előre: tévelyegnek, és tévelygésbe vezetnek.(2Tim 3,13); Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek.(2Tim 4,3-4); Őrizd meg a rád bízott kincset, kerüld a profán, újdonsághajhászó fecsegést, az álságos 'ismeret' ellenvetéseit, amelyet némelyek elfogadtak, és a hittől elszakadtak.(1Tim 6,20-21) Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen.(1Pét 5,8-9); Ti tehát, szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat.(2Pét 3,17); Virrasszatok tehát és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt.(Mt 24,25); Íme, előre megmondtam nektek.(Lk 21,36)!"

A stigmák orvosi vizsgálata

Pio atya stigmáinak híre villámsebesen terjedt el először Olaszországban, majd az egész világon. Újságírók jöttek, akik tanúi voltak a Pio atya közbenjárására történt bámulatos csodáknak és a számos megtérésnek, köztük a sajátjuknak is. A nagy nyilvánosság miatt a kolostor elöljárói úgy döntöttek, hogy részletes orvosi vizsgálatnak vetik alá Pio atya sebeit.

Az elöljárók először Luigi Romanelli professzort kérték fel erre. Az alapos kivizsgálás 1919. május 14-én történt, és megerősítette, hogy a lábfejek és a kezek teljesen át vannak szúrva, a 8 cm hosszú oldalseb pedig bőségesen vérzik az ütőérből. Romanelli professzor ezt írta a zárójelentésben: "Pio atya sebei nem természetes eredetűek. Az okok, melynek hatására létrejöttek, természetfeletti jellegűek. Az orvostudomány nem képes megmagyarázni ezt a jelenséget" Pio atya sebeinek vizsgálatára felkérték Bignami professzort is, aki ateista volt és már eleve kizárta a természetfölötti  működést, mert egyszerűen nem hitt a létezésében. A kivizsgálás után a professzor megdöbbenve jelentette ki, hogy nem létezik olyan kémiai anyag, sem betegség, mely ilyen sebeket okozhatna. Bignami professzor gyógykezelést rendelt el, mert be akarta bizonyítani, hogy két hét gyógykezelés után a sebek begyógyulnak. Elrendelte, hogy: 1.) Pio atya semmiképp se férhessen hozzá a jódtinktúrához, se más orvosi szerekhez; 2.) kössék be Pio atya sebeit és két tanú jelenlétében pecsételjék le; 3.) nyolc napon át minden reggel ellenőrizzék a sebeket és az ellenőrzés után újra pecsételjék le.

A kolostor elöljárói nagy következetességgel felügyelték Bignami professzor utasításainak végrehajtását. Az eredmény az lett, hogy a nyolcnapos gyógykezelés alatt a sebek egyáltalán nem gyógyultak be és egész idő alatt bőségesen véreztek. 

A következő professzor, aki Pio atyát kivizsgálta, Giorgio Festa professzor volt, aki jelentésében azt írta, hogy Pio atya idegrendszere és szellemi képességei tökéletesen működnek. Kijelentette, hogy a sebek egyértelműen nem a páciens tevékenysége következtében keletkeztek, hogy határozottan nem valamilyen külső vagy belső tényezők hatására jöttek létre, és hogy sem a sebek kinézetét, sem az eredetüket nem lehet a tudományos ismeretek alapján megmagyarázni.

Pio atya stigmái ötven éven keresztül megállás nélkül véreztek, nem gyógyultak, tartósan frissek maradtak, nem alakultak ki gennyes gócok, sem gyulladás vagy nekrózis. Ez a jelenség teljességgel ellentmond a biológiai törvényszerűségeknek.

Ráadásul Pio atya halálának pillanatában a sebek teljesen eltűntek, még a legkisebb heg sem maradt utánuk. Az orvosok számára ez újabb rendkívüli csoda volt, hiszen minden szövetkárosodással járó seb tartós nyomot hagy maga után, látható hegek formájában. Az orvostudomány számára ez teljességgel megmagyarázhatatlan jelenség. 

Pio atya stigmái különösen kifejező jelek voltak, melyek mindenkit megtérésre hívtak. Pio atya révén Isten nagy irgalmasságában lehetőséget adott az embereknek, hogy visszatérjenek hozzá ebben a különösen nehéz időszakban, amikor az emberiség lelki válságba jutott.

(P Mieczyslaw Piotrowski SChr. cikke SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 7. szám. Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország)

(folyt.)

Megtévesztés magas fokon

     A sátáni manipuláció megnyilvánulása szünet nélküli az egyén, a közösség és a társadalom életében. Nagyon fontos lenne mindenkiben tudatosítani, hogy a bűn szerzője, a megtévesztő szellem „tévútra akarja vezetni az egész világot'' (vö Jel 12,9b), ezzel-azzal, a végidők riogatásával, a bűnök és az emberi hiszékenység kihasználásával igyekszik tönkretenni az ember testi-lelki jövőjét, konkrétabban, végleg eltávolítani a Teremtőjétől.
      És mivel kezdi? Először is megpróbálja a felvilágosodás "észérveivel", esetleg különféle magánykinyilatkoztatások jólértesültségének a látszat-hihetőségével "bombázni" a lelkeket! Tekintve, hogy hiszékenységükben egyre kevesebben ismerik fel a sátáni pusztítás szervezett voltát, kevesen látják át a bűn szerzőjének taktikáját, sőt, nemegyszer tekintélyes tanítók az ördög puszta létét is tagadják, vagy éppen bedőlnek az egyházias szóhasználattal fogalmazott hamis üzeneteknek. Emiatt, sokan a kellő körültekintés hiányából esnek áldozatul a megtévesztő szellem mesterkedésének. Ez annak is betudható, hogy semmit nem tanultak a demonológiáról, így azt sem tudják, hogy az ördögnek csupán annyi hatalma van felettük, amennyit megengednek neki! Egyre inkább hallunk katolikusoktól olyan nézeteket, miszerint "ez a pápa nem pápa, mert nem szabályosan lett megválasztva"! Nocsak!? Na ezek az emberek aztán igazán jól értesültek lehetnek! Forrásuk azonban nem belső szentszéki értesülés, hanem nagyon is külsős álhírek és manipulált, "épp most" előkerült iratok, a "valódi" III. Fatimai Titoktól, Szent Pio atya soha nem látott leveléig, vagy Assisi nagy Szentjének "írásos hagyatékáig"! Pedig esetükben nem másról van szó, mint kifinomult ördögi praktikákról, melynek célja az EGYETEMES (katolikus) hit végzetes bomlasztása!

    Bizonytalan üzenetek és igazolatlan források (előkerült "apokrif" iratok) követése soha nem ajánlott, mert óhatatlanul démoni erők kelepcéjébe eshetünk, ez pedig elhomályosítja még az addigi tisztánlátást is! A jólértesültség "többlettudása", az emberi gőg forrása! Amiként a paradicsomi Kísértő – nyájas szavával –, ma is elhangolhat az evangéliumi útról, beépülhet az akaratba, s az egyén már észre sem veszi magán, hogy nem képes tudatosan felvenni a keresztjét (Mt 16,24)! Ennek tudható be, hogyha a bűn és a hiszékenység elburjánzik egy társadalomban, akkor óhatatlanul megnövekszik az egymás iránti részvétlenség, a közömbösség és az önzés, előrevetítve a tömeges elkárhozás veszélyét!

(folyt.)

Szent Pio atya stigmái

A látható jele annak, hogy Isten elfogadta Pio atya áldozatát elégtételül mások bűneiért és a tisztítótűzben szenvedő lelkekért, a stigmák ajándéka volt a szüntelenül vérző sebek ajándéka, egy rendkívüli jel, hogy egyesült Krisztussal az ő szenvedésében minden ember üdvösségének javára. 

A stigmák által okozott szenvedés első jelei már 1910-ben jelentkeztek Pio atyánál. 1910. szeptember 7-én megjelent neki Jézus és Szűz Mária − és akkor látta meg először a kezein Krisztus sebeit, melyek egy bizonyos idő elteltével eltűntek, mert Pio atya buzgón könyörgött ezért. Hasonló, de még intenzívebb élménye volt 1911 szeptemberében és 1912 márciusában.

Jézus Krisztus fokozatosan felkészítette Pio atyát arra, hogy fogadja el tartósan üdvözítő kínszenvedésének jeleit. 1918. augusztus 5-én a seb a szerzetes oldalán is megjelent. Egyik levelében azt írja, hogy egy gyóntatás alatt "lelki szemeim előtt egyszer csak megjelent egy mennyei lény", aki kezében izzó fegyvert tartott. "Láttam, hogy ez a lény teljes erővel a lelkembe hajítja a fegyvert. (...) Attól a naptól fogva halálos sebet hordozok. Úgy érzem, lelkem legmélyén mindig nyitott seb tátong, amelytől állandóan szenvedek" Krisztus összes sebe 1918. augusztus 20-án jelent meg Pio Atya testén. Ezt a különleges eseményt levélben leírta a lelkivezetőjének: "... a szentmise után (...) egyszerre olyan nyugalom szállt rám, mintha édes álomba szenderültem volna. Külső és belső érzékeim, de még lelki képességeim is leírhatatlan nyugalomba merültek. Mélységes csend volt körülöttem és bennem: Pio atya leírja, hogy megpillantott egy titokzatos lényt, akinek "vérzett a keze, a lába és az oldala. (...) Azután eltűnt az a lény, és észrevettem, hogy mindkét kezem, lábam és az oldalam át van szúrva és vérzik. Elképzelheti, milyen gyötrelmet éltem át akkor, és élek át azóta is egyfolytában, szinte mindennap. Az oldalsebből állandóan szivárog a vér, főleg csütörtök estétől szombatig. Atyám, meghalok a fájdalomtól, oly zaklatott és elgyötört a lelkem. Félek, hogy elvérzem, hacsak az Úr meg nem hallgatja szegény szívem sóhajtozását, és el nem veszi ezt tőlem. Vajon megadja ezt nekem Jézus, aki olyan jóságos? Vajon elveszi-e legalább a zaklatottságot, amelyet e külső jelek miatt érzek? Hangosan kiáltozom hozzá, és addig esedezem, amíg irgalmában el nem veszi tőlem − nem a gyötrelmet, nem is a fájdalmat, hiszen azt hiszem, ez lehetetlen volna, s áhítom is a fájdalom mámorát, hanem e külső jeleket, amelyeknek jelenléte leírhatatlanul, kibírhatatlanul felkavar és megaláz" (Pio atya levelei, 1918.10. 22). 

Az Úr Jézus nem hallgatta meg ezeket a kéréseket, mert minden kételkedőnek és hitetlennek világos jelet akart adni, hogy megtérésre indítsa őket, ha meglátják Pio atya testén a vérző sebeket, rettenetes kínszenvedésének és halálának jeleit, melyeket a bűn, illetve a szeretete és irgalma iránti bizalmatlanság okozott.

Pio atya minden erejéből megpróbálta rejtegetni az állandóan vérző sebeket, hogy senki se szerezzen tudomást róluk. Ez azonban lehetetlen volt, mert a sebek bőségesen véreztek és gyakran kellett rajtuk kötést cserélni. A kolostor gvárdiánja az általános elöljárónak küldött levelében így írta le Pio atya stigmáit: "...valódi sebek ezek, teljesen át van szúrva. Az oldalán pedig valódi nyílás látható, melyből szüntelenül folyik a vér".

Ötven éven keresztül, egészen a haláláig hordozta a testén Pio atya a szüntelenül vérző sebeket, Krisztus kínszenvedésének és halálának jeleit.

(P Mieczyslaw Piotrowski SChr. cikke SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 7. szám.)

(folyt.) 

A stigmák titka

Az Egyház történelméből hetven olyan kanonizált szentet ismerünk, akinek testén vérző sebek voltak, annak a jelei, hogy a halál és a feltámadás titkában rendkívüli módon egyesültek Krisztussal. Közéjük tartozott például Assisi Szent Ferenc, Sziénai Szent Katalin, Giuliani Szent Veronika, Boldog Emmerich Katalin. Avilai Szent Teréznek (1515-1582) különleges stigmái voltak. A testén semmilyen látható seb nem volt, de a szívén valódi sebek voltak. Egyik misztikus művében írt erről. Halála után a testén boncolást végeztek. Amikor az orvosok kivették a szívét, meggyőződtek róla, hogy valóban van rajta öt seb, melyek egyike öt centiméter nagyságú volt. Az orvosok megerősítették, hogy a sebek mindegyike azonnali halált okozna, Szent Teréz mégis 23 éven át élt velük. Sőt, mi több, arra sincs tudományos magyarázat, hogy Szent Teréz szíve mind a mai napig megmaradt. Egy különleges ereklyetartóban őrzik a karmelita nővérek kolostori kápolnájában a spanyolországi Alba de Tormes-ban, és az öt seb ma is látható rajta.

Az Egyház történelmében az első pap, akinek stigmái voltak, Szent Pio atya volt. Francesco Forgione (Szent Pio atya) 1887. május 25-én született Pietrelcinában (Olaszországban, Benevento megyében), egy szegény kis házban, melyben egy szoba volt egyetlen ablakkal, a padló pedig csupán döngölt agyagból volt. 1903-ban, tizenhat évesen belépett a kapucinusok noviciátusába. 1910. augusztus 10-én pappá szentelték, és teljesen átadta magát Istennek, mint engesztelő áldozatot az emberiség bűneiért és a tisztítótűzben szenvedő lelkekért. Lelkiatyjának, Benedetto atyának címzett levelében ezt írta: "Már hosszabb ideje érzem annak szükségét, hogy áldozatul adjam magam az Úrnak a szegény bűnösökért és a tisztítótűzben szenvedő lelkekért. Ez a vágy olyannyira megerősödött szívemben, hogy már erős szenvedéllyé vált. Igaz, hogy sok alkalommal felajánlottam már magam ily módon Istennek, és könyörögtem hozzá, hogy méltóztassa rám tenni az embertársaimnak és a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek valamennyi bűnét, de most ezt az áldozatot az engedelmesség megnyilvánulásaként szeretném meghozni. Úgy látom, mintha ezt maga Jézus akarná... A másokért való szenvedés hivatása nehéz, hiszen az ilyen ember helye nem a szeretet gyönyörében van, hanem a Kálvárián, ahol egyesül a szenvedő Jézussal" (1910. ll. 29.).

Jézus megengedte, hogy erősebben halljam a hangját a szívemben: "Fiam, a szeretet a szenvedésben ismerszik meg; erősen fogod érezni lelkedben, s még erősebben a testedben": (Pietrelcina, 1912. 12. 29)

Az Agostino atyának írt egyik levelében Pio atya leírta azt a rendkívüli küldetést, melyre Jézus meghívta őt:

"Ő kiválasztja a lelkeket, és köztük − érdemtelenül − az enyémet is kiválasztotta, hogy segítségére legyen az emberek megváltásának mérhetetlenül nagy feladatában. Minél többet szenvednek az ilyen lelkek a legkisebb vigasztalás nélkül, annál jobban megkönnyítik a jóságos Jézus szenvedését. S ez a valódi oka annak, miért akarok egyre jobban szenvedni, és vigasztalás nélkül szenvedni. Ez minden örömöm forrása. Mindamellett bátorságra van szükségem, de Jézus semmit sem tagad meg tőlem. Ezt hosszú idők tapasztalata alapján mondhatom. Bizony, semmit sem tagad meg, de csak azzal a feltétellel, hogy nem szűnünk meg kérlelni őt" (Pietrelcina, 1912.9.20.). Egy másik levélben pedig ezt írta: "Ó, Jézusom, bárcsak annyira tudnálak szerethetni, és annyira szenvedhetnék érted, amennyire kívánom; bárcsak boldoggá tehetnélek, s valamiképp kárpótolhatnálak az emberek hálátlanságáért! Jézus megengedte, hogy erősebben halljam a hangját a szívemben: »Fiam, a szeretet a szenvedésben ismerszik meg; erősen fogod érezni lelkedben, s még erősebben a testedben«" (Pio atya levelei, Pietrelcina, 1912. 12. 29).

(P Mieczyslaw Piotrowski SChr. cikke SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 7. szám. )

(folyt.)

Jézus Szentséges Szíve
     Jézus Szívének tisztelete dogmatikailag a Szentíráson alapul: Jézus kereszten átszúrt Szíve a megváltó szeretet szimbóluma. Magát az Istenembert ünnepeljük, de úgy, ahogy szívének szeretetét kifejezte.
     Tiszteletének alapja az, hogy Jézus egész embersége, így Szíve is az Isteni Személy kifejezője. A Szentírásban a szív az ember erkölcsi és vallási személyiségének foglalata, nem lélektani, hanem egész-emberi fogalom, ősfogalom, mely egyszerre fejezi ki a testi és a lelki valóságot. 
Jézus Szívének átszúrása és oldalának megnyitása jelképezi a szeretet végtelenségét, a Szentlélek elküldését és a Szentségek forrását, mely nélkül nincs hitélet.
     Az egyházatyák a Jn 7,37–38-ra hivatkozva Jézus Szívét az Élő Víz forrásaként jelölték meg.
     A középkorban már kimutatható egyes misztikusainál a Jézus Szíve-tisztelet. 
Ezt követően a 16. században főként a jezsuiták és a karthauziak terjesztették a tiszteletet, aminek teljes kibontakozása a 17. századi Alacoque Szent Margit látomásaihoz kapcsolódik. Ebben, Jézus különösen az emberi hálátlanságot fájlalta, s a Szív tisztelőitől engesztelést, valamint gyónást és áldozást kért a hónap első péntekjén.
     IX. Piusz pápa 1856-ban Jézus Szíve ünnepét az egész Egyházra kiterjesztette. A főünnep napja a Pünkösd utáni második vasárnapot (vagyis Úrnapját) követő péntek. Ezenkívül Jézus Szívét ünnepeljük minden elsőpénteken és a júniusi hónapban.
     Jézus Szentséges Szíve két alapvető ábrázolásban ismert.
Alacoque Szent Margit látomásai nyomán, Jézus Szívének lángoló ábrázolásaként, és Szent Fausztina nővér látomásai nyomán az Irgalmas Jézus képen, melyen a Szentséges Szív nem látható, csupán a belőle áradó fénysugarak.
     Megjegyzés: Hasonlóképpen ábrázolt Mária Szeplőtelen Szíve! Míg a Fatimai Szűzanyát tövisekkel körülvett lángoló szívvel ábrázoljuk, addig Mária Szíve Szeretetlángja esetében a Szív nem látható, csupán a belőle áradó sugarak! (Sajnos helytelen a Szent Szűz Szeretetlángját szívvel kezében ábrázolni!)
(Több forrás, köztük a Magyar katolikus lexikon és a Magyar Kurír felhasználásával!)

Pietrelcinai Szent Pio atya

Az ateisták Isten nemlétéről szóló érvei kártyavárként omlanak össze, ha találkoznak Isten valóságával, melyet életükkel fednek fel előttünk a Katolikus Egyház szentjei. Ezek közé tartozik Pio atya, aki az Egyház történelmének egyik legnagyobb misztikusaként és stigmatizáltjaként rendkívül kifejező jele Isten létezésének. Csak a rosszakaratú emberek, akik "az igazságot elnyomják igazságtalansággal" (Róm 1,18), vonják kétségbe vagy utasítják el az ilyen világos jeleket.

2008. április 23-án San Giovanni Rotondóban kiállították Szent Pio atya testét a nyilvánosság számára. Halálának 40. évfordulóját 2009. szeptember 23-áig ünnepelték.Pio atya közbenjárására ma is rendkívüli megtérések történnek a legmeggyőződésesebb ateisták esetében, sokan pedig csodásan meggyógyulnak. Itt említsünk meg legalább egy nagyszerű csodát, ami Pio atya közbenjárására történt. A tudományos világ döbbenten áll az olasz Gemma di Giorgi rendkívüli esete előtt. Gemma 1939-ben pupillák nélkül született, de 1947-ben elnyerte a tökéletes látás képességét, miután Pio atya kezéből magához vette az Eucharisztiát. Ennek a nőnek a mai napig nincsenek pupillái, mégis minden fizikai törvény ellenére kitűnően lát. A tudósok tüzetesen kivizsgálták ezt a csodálatos, mindmáig tartó csodát.

A dokumentumok megerősítik, hogy Pio atya földi élete során a bilokáció ajándékának köszönhetően megjelent több száz vagy ezer kilométerrel arrébb, hogy lélekben segítsen a szükséget szenvedőknek. Tudott olvasni a lelkiismeretben, és teljesen ismeretlen emberek életének ismerte apró részleteit. Megadatott neki, hogy találkozzon a tisztítótűzben szenvedő lelkekkel. Mindennapos misztikus állapotaiban találkozott Jézussal, Szűz Máriával és a szentekkel. És ugyancsak mindennap harcolt a gonosz lelkek gyűlölete és gyűlöletes támadásai ellen. 

Szent Pio atya 50 éven keresztül hordozta testén az állandóan vérző sebeket − a stigmákat, Krisztus kínszenvedésének jeleit, melyeket az orvosok semmilyen módon sem tudtak meggyógyítani. Pio atya sebeiből mennyei illat áradt, melyet egyes kiválasztott emberek a világ különböző pontjain is éreztek, gyakran több ezer kilométerre San Giovanni Rotondótól. Ebben a cikkben részletesebben írunk a stigmák titkáról és jelentőségéről.

(P Mieczyslaw Piotrowski SChr. cikke SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 7. szám. Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország)

(folyt.)

     Az első péntek a hónap első péntekje, egyben a Jézus Szíve tisztelet napja is.
     Alacoque Szent Margit vizitációs nővérnek Jézus kinyilatkoztatta, hogy akik kilenc egymást követő elsőpénteket megtartanak, Jézus ígérete szerint sokféle kegyelmet kapnak Istentől. 
     Ezeknek az ígéreteknek nyomán az elsőpénteki nagy kilenced megtartása széles körben elterjedt az Egyházban és a Jézus Szíve tisztelet legelterjedtebb formája lett.
     Mit ígért Jézus azoknak, akik megtartják az elsőpénteki nagy kilencedet, vagyis kilenc egymást követő hónap első péntekén meggyónnak és megáldoznak? 
     Jézus ígéreteit tizenkét pontban foglaljuk össze, ezek a következők:
 1. Megadom nekik az állapotukhoz szükséges kegyelmet.
 2. Családjaiknak megadom a békét.
 3. Minden bánatukban megvigasztalom őket.
 4. Életükben és különösen haláluk óráján biztos menedékük leszek.
 5. Minden vállalkozásukat megáldom.
 6. A bűnösök szívemben megtalálják az irgalom forrását és vég nélküli tengerét.
 7. A lanyha lelkek buzgókká lesznek.
 8. A buzgó lelkek nagy tökéletességre jutnak.
 9. Megáldom a házakat, ahol szívem képét kifüggesztik.
10. Azoknak, akik a lelkek megmentésén dolgoznak, olyan erőt adok, hogy még a legmegrögzöttebb bűnösöket is megtérítik.
11. Azok neveit, akik ezt az ájtatosságot terjesztik, szívembe írom, és onnan soha ki nem törlöm.
12. Végül Jézus Szíve legnagyobb ígérete az elsőpénteki nagy kilencedet végzőknek a következő: Mindazok, akik 9 egymásután következő hónap első péntekekén a szentségekhez járulnak, vagyis meggyónnak és megáldoznak, nem halnak meg kegyelem nélkül, sem a nekik szükséges szentségek vétele nélkül. Isteni szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban.
     Ez az utolsó ígéret azt jelenti, hogy nem kárhoznak el azok, akik életükben elvégezték a nagy kilencedet. Nagyon fontos ígéret ez.
     A Jézus Szíve tiszteletben magát az Istenembert, magát Jézust ünnepeljük, de úgy, ahogy szívének szeretetét kifejezte irántunk. Az egyházi dokumentumok szerint a szív nem pusztán jelképe Jézus szeretetének, hanem a valóságos emberségének kifejezése, melyet áldozatul adott értünk. 
     A Jézus Szíve tisztelet megnyilatkozási formái: az engesztelés, a viszont szeretet, Krisztus követése és önmagunk fölajánlása.

(folyt.) (Források az első részben!)

Nemzetünk büszkesége
     Kultusza halála után hamarosan kifejlődött. Tulajdonképpen maga a nép avatta szentté, mielőtt az Egyház hivatalosan megtette volna. Seregestől keresték föl sírját, nemcsak a gyógyulást, vigasztalást óhajtók, hanem a vitában álló peres felek is. A csodás gyógyulások híre gyorsan terjedt. A szent király ereklyéibe vetett bizalom egyre növekedett; szokássá vált, hogy itt döntsenek el nagy fontosságú pereket, és László oltára előtt tegyenek esküt. Itt tartották az 1134. évi nemzeti zsinatot, s itt döntötték el egy alkalommal a zágrábi püspök perét is. Ezek után az Egyház hivatalos lépése sem váratott soká magára.
     III. Béla király sürgetésére III. Celesztin pápa 1192-ben László királyt a szentek sorába iktatta. Sírját a procedúrára még abban az évben felbontották és akkor már Váradon volt. A kiemelt testet bíborszínű, nehéz selyembe takarták és gazdagon aranyozott ezüstkoporsóba fektették. Fejére drágaköves koronát helyeztek, kezébe arany királyi pálcát adtak.
     Az első díszes fejereklyetartó mellszobrot (hermát) 1192–1300 között készítették, amibe az állkapocs nélküli fej került, de ez a herma az 1406-os tatárjárás kapcsán kialakult tűzvész során elpusztult, „de a koponyarészt még füst sem érte”.
     1565. június 22-én az unitárius János Zsigmond fejedelem által vezetett váradi protestánsok szétdúlták a király nyughelyét, az értékeket elrabolták és Szent László csontjait a sárba taposták. A gyalázat hírére Szegedy Benedek kanonok a helyszínre ment, s az ereklyék egy részét megmentette (az újonnan elkészült ezüst fejereklyét még 1556 előtt megmentették).
     Az 1565. évi protestáns dúlások következtében a herma az ecsedi várba, a protestánsok kezére került, akik gúny tárgyává tették („László fejét ti imádgyátok, Szépen ezüstbe befoglaltatoe...”), ám Naprághy Demeter erdélyi, majd győri püspök megváltotta.
     A szent lovagkirály hatása népe körében az idők folyamán csak növekedett, egyesek szerint még Szent Istvánét is felülmúlta. A nagyváradi székesegyház előtt állították föl híres lovasszobrát, a Kolozsvári-testvérek alkotását. Állítólag ennek mása a győri székesegyház hermája, amely fenséget, erőt, s egyúttal nyájasságot is sugároz; ez volna a szent király igazi arca. A mindig győzelmes ,,Bátor Szent László” lett a katonák védőszentje is.
Mi is kérjük őt hazánkért, népünkért:
SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!

/Több internetes forrásból, főként a www.katolkus.hu-szentek - felhasználásával szerkesztette H.Mária és e blog szerkesztője/

Mit jelent a Jézus Szíve tisztelet?
     A Jézus Szíve tisztelet az újabb kor egyik legelterjedtebb és legkedveltebb áhítata, amely a társadalom erkölcsi megújulásával kapcsolatos vallási mozgalom. Nem az Üdvözítő személyének és életének részletezéséből fakad, hanem abból a törekvésből, hogy Jézus benső világába, lelkiségébe, szándékainak és érzelmeinek ismeretébe behatoljunk és Krisztushoz való viszonyunkat, ennek megfelelően szeretetteljesen elmélyítsük.
     A Jézus Szíve tiszteletben tehát magát az Istenembert, magát Jézust ünnepeljük, ebben az ünneplésben különösen nagy hangsúlyt kap Jézus szeretete, amelyet a szív jelképez. A szívben nemcsak Jézus emberi, hanem istenemberi szeretetének is jelképét látjuk, amely egyszerre tükrözi az Atya iránti és az emberek iránti szeretetét. A szív Jézus valóságos emberségének kifejezése is, melyet áldozatul adott értünk. A Jézus Szíve tisztelet megnyilvánulási formái lehetnek például az engesztelés, Krisztus követése, esetleg önmagunk felajánlása. Önmagunk fölajánlása azt jelenti, hogy minden fáradozásunkat, munkánkat, szenvedésünket Jézus Szíve iránti szeretetből tesszük, és ezért viseljük el türelemmel mindazokat a nehézségeket, amelyek életünkben adódnak. .
     Alacoque Szent Margit volt az első, aki a Szent Szív különös oltalmába ajánlotta magát. E fölajánlást később sokan mások is megtették. 
     Az Egyház hivatalos liturgiája mindaddig tartózkodó maradt, amíg a Jézus Szíve teológiája nem volt kidolgozva. 
     XIII. Kelemen pápa 1765-ben jóváhagyta a lengyel püspököknek, hogy bevezessék Jézus Szíve miséjét és officiumát, ezzel mintegy engedélyezve helyi tiszteletét. 
     IX. Pius pápa 1856-ban Jézus Szíve ünnepét az egész Egyházra kiterjesztve elrendelte. 
     XIII. Leó pápa 1899-ben hagyta jóvá a Jézus Szíve litániát az egész Egyház számára. ekkor jött létre 33 invokációban a Jézus Szentséges Szívének litániája, Jézus 33 éves földi tevékenységének emlékére. 
     I. Ferenc József az Osztrák-Magyar Monarchia feje, felajánlotta a Magyar Királyságot, birodalma több országával együttesen Megváltónk, Jézus Krisztus Szent Szívének oltalmába, 1914. december 8-án, az I. világháború kezdetén.
     XI. Pius 1928-ban a Miserentissimus Redemptor enciklikában már összefoglalást adott a Jézus Szíve tisztelet teológiai alapjairól. 
     XII. Pius pápa a Haurietis aquas enciklikájával emlékezett meg a 100 évvel korábban bevezetett ünnepről és 1956-ban meghatározza a főünnep helyét a pünkösd utáni második vasárnapot követő első péntekre. (Ezenkívül a Jézus Szíve tisztelet ideje minden elsőpéntek és a június 2.) 
     II. János Pál pápa elismerte, felfedte és felsorolta Jézus Szívének ígéreteit, amit a nővér kapott, mely így hangzik: "Akik Jézus szívét különleges módon tisztelik: a papok, képesek lesznek a bűnösöket bánatra indítani; akik pedig világiak, kegyelemből megkapják a Szent Szív különleges védelmét életükben és halálukban egyaránt". (Források az első részben!) 

(Forrás nyomán: Szent László király és emlékezete népünk mondáiban – Windhager Kft. Decens Kiadó 34-35. oldal. Illusztráció: Nyíri Márton)

     Szent László királyunk dicsőséges híre és neve akkorra már széltében-hosszában elterjedt Európában Franciaország, Spanyolország, Németország, Anglia uralkodóinak körében. Ezek követeket küldöttek tehát, akik Bodrogon találták meg a királyt, amint a húsvét ünnepét ülte.
     Azok pedig azt hozták hírül Szent László királynak, hogy a nevezett királyok és fejedelmek semmit sem akarnának jobban, mint a mohamedánok ellen keresztes hadra menni a Szent Sír felszabadítása érdekében. Ennek okáért, ismerve László király hadvezéri voltát és lovagi erényeit, egy akarattal kérik, hogy vezesse őket és alattvalóikat, Jézus Krisztus seregeként a Szent Városba, Jeruzsálembe.
     Szent László kész is volt abba a városba menni, ahol Jézus Krisztus vére megváltásunkért kiontatott, kész volt arra, hogy saját vére kiontásával is azok ellen küzdjön, akik Krisztus keresztjének az ellenségei. Azonban váratlan betegség döntötte le lábáról, legendás testi ereje egyre csak fogyott. Összehívta tehát országunk főembereit, hogy bejelentse, elközelgett földi élete vége. Ezt hallván a sokaság, mely jelen volt, nagy sírásba és jajgatásba fogott, hogy mi lesz ezután szegény Magyarországgal, ha legsikeresebb védelmezőjét magához rendeli az Úr.
De a király nyugodt maradt, magához vette az Oltáriszentséget, amelynek erejében híven hitt és mosollyal arcán, boldogan tért meg az Istenhez, így veszett el akkor, mint mondják külföldön is, a Krisztus szentségére felesküdött európai lovagok és seregek legnagyobb reménysége.
     Siratták szegények és a gazdagok, az öregek és az ifjak, az áldott állapotban lévők és a szüzek. Siratta, akinek könnye volt, térdet hajtott életszentsége előtt, akinek térde volt. Sötét ruhába öltöztették még a kisdedeket is és három éven át nem táncoltak és mindenféle hangszert némaságra ítéltek, annyira gyászoltak.
     A nyári napok hősége miatt a tanácsosok azon tanakodtak, hogy a király testét Nagyváradra vigyék-e, ahogy meghagyta, vagy pedig helyben temessék el nagy pompával. Voltak, akik Fehéregyházát javasolták temetkezési helyül, mivelhogy az volt a közelebb.
     A nagy habozás közepette egy út menti csárdához ért a menet a király testével és még mindig nem tudtak dönteni. A fogadóban ilyen lelki állapotban ledőltek, hogy pihenjenek és a döntést azután hozzák meg. Az út fáradtságától és a király halála miatti szomorúságtól hamar elnyomta őket a jótékony álom. Ám, míg a vigasztaló alvásba merültek, a kocsi melyen a teste nyugodott, mindenféle állati vonóerő és segítség nélkül elindult a csárdától és ráfordult a helyes útra Nagyvárad felé.
     Felébredvén a halott király kísérői, megrémültek, hogy a kocsit, a király testével együtt, semerre sem találták. Szerte futkostak a vidéken lovaikon, mígnem meglelték a Várad felé magától futó, önjáró szekeret, a király szent testével együtt. Látván a csodát, hogy tudniillik a hitvalló király szent testét isteni erő hajtja, nagy ujjongással a kocsi mögé sereglettek és most már habozás nélkül követték Szent Lászlót Nagyvárad felé, ahol a király legvégső nyughelyét rendelte.

     A Római Katolikus Egyházban az ünnep liturgikus neve: „Szűz Mária látogatása Erzsébetnél”  (Visitatio Beatae Mariae Virginis). A 13. századtól július 2-án tartották, egészen a II. Vatikáni Zsinatig, amikor is május 31-re helyezték át, Magyarországon és az elszakított területeken mégis július 2-án ünneplik, mivel ez a nap ősidők óta az aratás kezdetének ideje. Ezért nevezik Sarlós Boldogasszony ünnepének. A megnevezést Szent Gellért püspök ajánlotta, látva a magyarság egészen ősi Boldogasszony tiszteletét, akihez mindig az aratás patrónájaként folyamodnak. Ezen a napon nem dolgoztak, és csak másnap július 3-án kezdődött az aratás. Sarlós Boldogasszony napján az ünnepi misét követően a hívek ’kikerültek’ (kimentek) a határba, ahol a pap a négy égtáj elé hintve a szenteltvízből megáldotta a gabonát. 
     A Szent Szűz az angyali üdvözlet alkalmával tudta meg, hogy idős rokona Erzsébet már hat hónapja gyermeket vár. Azonnal útra kelt, hogy a nehéz napokban segítségére lehessen. Amikor találkoztak, Erzsébet méhében felujjongott a magzat, Keresztelő Szent János. Ehhez a pillanathoz kötődik Mária csodaszép hálaéneke, a Magnificat (Lk 1,47-55), mely már az őskeresztényeknél az Egyház hálaadó éneke volt, s azóta is imádkozzuk az esti zsolozsmában, miként a közösségi és magán imádságokban. Mária az Egyház mintája, jelképe, igazi előénekese ebben a hálaadásban.
     Az ünnepet az egész egyházra VI. Orbán pápa terjesztette ki, majd IX. Bonifác 1389-ben vigíliával és nyolcaddal egészítette ki.
     Sarlós Boldogasszony áldott állapotában a várandós édesanyák oltalma. Az ország északi részein ezen a napon felvirágoztak egy széket és a ház elé tették, hogyha erre jönne a "nehézkes Mária", meg tudjon pihenni.
A Sarlós Boldogasszony elnevezés utal az ünnepnek az aratás és termékenység szakrális párhuzamára, de a szegények, a betegségben és fogságban sínylődők, valamint az áldott állapotában lévő édesanyák gondviselőjére is.

Részletek Alacoque Szent Margit naplójából:
     “Megjelent előttem az isteni Szív csupa tűz és láng trónuson, vakítóbban ragyogott és világított, mint a Nap, és átlátszóbb volt a kristálynál. Rajta szemmel kivehetően látszott a seb, amelyet a kereszten kapott. Koszorú fogta körül, tövisekből, a szúrások jelképeiként, amelyeket bűneink ejtenek rajta, fölötte pedig kereszt magaslott annak jelképéül, hogy megtestesülése első pillanatától fogva, tehát attól kezdve, hogy szent Szíve megalkottatott, belemélyedt a kereszt, és tele volt mindazzal a szenvedéssel, amit a sok megaláztatása, szegénysége, fájdalma, mind ama megvettetés okozott neki, amit szent embersége volt kénytelen elszenvedni véges végig halandó élete folyamán, és amit mind ama megaláztatás jelent számára, amelynek oltárainkon a legméltóságosabb Oltáriszentségben van kitéve szeretete az idők végéig...
Ég a vágytól [Jézus] hogy az emberek szeressék Őt, és ezáltal visszahúzhassa őket a kárhozat útjáról, ahová a sátán tömegestől taszítja őket. Ezért határozta el, hogy megmutatja az embereknek Szívét, a szeretet, az irgalom, a kegyelem, a szentség és üdvösség mind ama kincsével együtt, amelyet az magában rejt, hogy mindazokat, akik megszereznek és megadnak neki minden tőlük telhető szeretetet és tiszteletet, gazdaggá tegye, elárassza őket azokkal az isteni kincsekkel, amelyeknek az ő szent Szíve forrása.”
     “Isteni Szívem oly szenvedélyes szeretettel van eltelve az emberek iránt, hogy Szeretetének Lángját nem képes magában tartani. A te közvetítéseddel áradjon az emberekre...”
     “Nézd e szívet, mely annyira szerette az embereket, hogy nem kímélt semmit, teljesen kimerítette és fölemésztette magát, csakhogy kimutassa szeretetét. Viszonzásul ezekért csak hálátlanságot kap az emberek legnagyobb részéről, tiszteletlenségekben és szentségtörésekben, hidegségben és megvetésben, amellyel engem a szeretet e szentségében bántanak. De legjobban az fáj, hogy még a nekem szentelt szívek is ezt teszik. Ezért azt kívánom tőled, hogy az Úrnap nyolcada után következő elsőpéntek szívem tiszteletére szentelt ünnep legyen; híveim e napon a szentáldozáshoz járuljanak és ünnepélyes megkövetéssel engeszteljék meg szívemet és tegyék ama bántalmakat jóvá, amelyekkel szívemet illetik, mikor az a legméltóságosabb Oltáriszentségben imádásra ki van téve. És ígérem neked, hogy szívem kitágul és isteni szeretetének áldásait bőségesen kiárasztja majd mindazokra, akik neki e tiszteletet megadják és azon lesznek, hogy másokat is hasonló tiszteletre indítsanak.”
     “Olyannak láttam ezt a szeretetre méltó Szívet, mint a Napot, amely mindenfelé és minden szívre árasztja sugarait, de nagyon különböző módon, a szíveknek különböző adottságai szerint, amelyekre ráesnek. A romlott lelkek e sugaraktól még inkább megkeményednek, mint a sár, az igazak szíve viszont tisztább lett és meglágyult, mint a viasz.”

(folyt.)

(Források az első részben!) (Legalul a kápolna, ahol Szent Margit a Jézus Szíve tisztelet nagy ígéreteit kapta, ahol a fenti oltárkép is található!)

A Regnum Marianum eszmeisége
     A kor szelleme, másrészt László nagy tekintélye és egyházias gondolkodása hozta magával, hogy az egyháziak életviszonyainak szabályozásába is belenyúlt. Az 1092-ben Szabolcsba összehívott zsinaton intézkedtek a papok házassága ügyében, tilalmazták az egyházi javak elidegenítését, s rendezték az ünnepek és böjtök megtartását. Ugyanez a zsinat büntetéssel sújtja a pogány szokásoknak hódolókat, és szabályokat léptet életbe az erkölcsi élet védelmére, mind a házasságon belül, mind azon kívül.
     Közismert volt László vendégszeretete. Udvarában neveltette fivére, Géza két fiát, Kálmánt és Álmost, valamint András király Dávid nevű fiát, s egy ideig Salamont is udvarában tartotta, mindennel ellátva őt rangjához mérten, amíg csak önként el nem távozott az országból.
     A magyar nemzet és az Egyház szolgálata nyilvánult meg abban is, amikor István, Imre és Gellért ereklyéit 1083-ban fölemeltette, az egyházi és világi nagyok, valamint hatalmas néptömeg jelenlétében. Ezzel a magyar népnek a saját nemzetéből adott szent példaképeket és a Szűz Anyával kötött Szent István-i országfelajánlás alapján, Szent László vezette be a Regnum Marianum (Mária Országa) eszmeiségét!
     Egész élete, eljárásai, intézkedései a szentség jegyét viselik magukon. Mindenkor rugalmas volt és szelíd. Vigasztalta a bajtól sújtottakat, fölemelte az elnyomottakat, az árvák kegyes atyja volt. Az ország minden lakosa csak kegyes király néven emlegette. Egyik legszebb jellemvonása a megbocsátás volt. Salamont nem büntette meg a kor szokása szerint, csak fogságra vetette egy időre, s ,,ő maga folyvást imádkozott Salamonért, hogy térjen meg Isten törvényéhez.”
     Épp így kitűnt lelkével. ,,Testedben tiszta, lelkedben fényes, szívedben bátor, miként a vad oroszlán.” Amikor tehette, szeretett félrevonulni és imádkozni. Imáinak hatásossága nyilvánul meg az alakját körülfonó legendákban is: az üldöző ellenség előtt a szikla meghasad, éhező katonái táplálására szarvascsordák jelennek meg, imájára víz fakad a sziklából, az ellenség elé dobott pénzei kővé változnak... Ugyanígy lesz ,,Szent László füve” gyógyír a betegség ellen.
     Nem csoda, hogy híre a határon túl is elterjedt, benne látták a kor egyik legszebb lovageszményét, s kiszemelték a keresztes hadak vezérének. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert 1095. július 29-én, 55 éves korában az örökkévalóságba költözött. Egy ideig a rekkenő hőség miatt (a szintén általa alapított) somogyvári bencés monostorban nyugodott ,,boldog teste'' (Arany J.), később Váradon helyezték végső nyugalomra.
/Több internetes forrásból, főként a www.katolkus.hu-szentek - felhasználásval szerkesztette H.Mária és e blog szerkesztője/ (folyt.)

Az országépítő
    A hadjáratokban, Oroszországban, Lengyelországban vagy a nyugati végeken, mindig arra törekedett, hogy azt a részt támogassa, ahol az igazságot vélte. VII. Gergely és IV. Henrik küzdelmében a pápa oldalán állt. A sok háborúság, amit kényszerűségből kellett vállalnia, váltotta ki belőle a montecassinói apáthoz 1091-ben írt levelében a következő vallomást: ,,Bűnös ember vagyok, mivel nincs lehetőség a földi hatalomban sáfárkodni igen súlyos bűnök nélkül.”
     Az úz, kun és besenyő betörések tapasztalatai arra bírták Lászlót, hogy a végeket megerősítse. Az elnéptelenedett területekre új telepeseket hozott, kiépítette e keleti részeken a közigazgatási szervezetet, ily módon politikai egységgé formálva a későbbi Magyarországot. Ezt a munkát az északnyugati részeken is ő kezdte meg, de Kálmán király fejezte be. Ők ketten építették ki a 72 vármegyéből álló vármegyei rendszert.
Megújította az egyházi életet is, intézményeit újjászervezte, továbbfejlesztette. A meglévő székesegyházakat, káptalanokat és kolostorokat nagy birtokokkal gazdagította, a megkezdett templomépítéseket befejezte, új egyházmegyék és kolostorok egész sorát alapította. Somogyvárott a bencéseknek építtetett monostort. Ugyanilyen bőkezűséggel gondoskodott a püspökségekről is. A váci székesegyházat befejezte. Újakat épített Váradon és Gyulafehérvárott. A kalocsai érseki egyházmegyét átszervezte, Bácsra helyezte át a székhelyét, ahol 1091-ben új püspökséget alapított Szent István tiszteletére, de a kalocsai érseknek rendelte alá.
Ugyancsak ezévben alapította a nagyváradi prépostságot Szűz Mária tiszteletére.
     Már hatalomra jutása első időszakában azonnal hozzáfogott a rendteremtéshez és az igazságszolgáltatás újjárendezéséhez. A tulajdonviszonyok átalakulása a lakosság egy részét szolgasorba taszította, ugyanis az évtizedes belső küzdelmekben erősen megrendült a törvények kötelező ereje. Különösen elhatalmasodott a tolvajlás, és meglazultak az erkölcsi életet szabályozó törvények. Ezt nem tűrhette az a László, akiről a krónikás ilyen jellemzést ad: ,,Minden ítéletében Isten félelmét tartotta szeme előtt.” Ezért uralkodása második évében, 1078-ban Pannonhalmán a papság és előkelők jelenlétében szigorú törvényeket hoztak a megrendült vagyonbiztonság megerősítésére. Nem kímélték az előkelő és gazdag embereket sem. Aki egy tyúk értékénél többet lopott, azt fölakasztották. Az emberölést sem torolták meg ilyen szigorúan. Az 1085 táján hozott újabb törvénykönyvből az tűnik ki, hogy a szigorú rendszabályok hatásosak voltak, s egyiket-másikat enyhíteni lehetett.
/Több internetes forrásból, főként a www.katolkus.hu-szentek - felhasználásval szerkesztette H.Mária és e blog szerkesztője/

(folyt.)

KATTINTS IDE!

     1679 elején Colombiére Kolos atya végre visszatérhetett a ködös Angliából, mely nem tett jót az egészségének ‒ különösen ‒, hogy néhány hétig még börtönbe is zárták, ahol megbetegedett. Tuberkulózist kapott, ami aztán a halálát is okozta: 1682. február 15-én halt meg Paray-ban. 
     1684. március 26-án látott napvilágot Retraite spirituelle (Lelki magábaszállás) című könyve, amely által széles körben ismertté tette Alacoque Szent Margit magánkinyilatkoztatásait. Ez a könyv nagyban hozzájárult a Jézus Szíve-tisztelet elterjedéséhez. A korábbi ellenségeskedés dacára a könyvet a vizitációs apácák ebédlőjében is felolvasták!
     1684 májusában ismét új főnöknőt kaptak a nővérek, aki azonnal maga mellé vette Margit nővért asszisztensnek. Ezt követőn két évig a novíciák mesternője volt, majd ismét asszisztensi megbízást kapott. E hivatalok lehetővé tették számára, hogy szélesebb körben is megismertesse Jézus Szent Szívének titkát, és egyre jobban felszítsa a lelkekben a Szent Szív iránti tiszteletet, amely hamarosan a többi vizitációs kolostorban is otthonra talált. Margit nővér egész életében meg volt győződve arról, hogy a Jézus Szíve-tiszteletben nagyon jelentős szerepe lesz a jezsuita rendnek.
     Közben azonban Margit nővér egészsége meggyengült. 
     1690. október 9-én ágynak dőlt és október 16-án estére meghalt Paray le Monial-ban 43 évesen.
Nagyon értékes önéletrajzot hagyott hátra, amelyet 1685-ben írt, és nővértársai ügyességén múlott, hogy meg tudták menteni, mert beteg állapotában meg akarta semmisíteni.
     Margit nővért 1864. április 24-én boldoggá, 1920. május 13-án szentté avatták. Ünnepét 1929-ben vették fel a római naptárba, október 17-re. 
1969-ben Antiochiai Szent Ignác miatt egy nappal korábbra, 16-ra helyezték át.

Kérünk, Istenünk, áraszd reánk azt a lelkületet, amellyel Szent Margitot oly különlegesen gazdaggá tetted, hogy megismerjük Krisztus minden értelmet felülmúló szeretetét, és beteljünk Isten egész teljességével! 

(folyt.) (Források az első részben!)

     A római egyházat alapító két apostol főünnepe, június 29-e az Egyház egységének és katolikus voltának ünnepe – mondta XVI. Benedek 2005-ben. Valóban méltó és igazságos, hogy Péter, az apostolfejedelem és Pál, a népek térítő apostola egyaránt olyan kiemelt helyen szerepeljenek a naptárban, amilyen a nyári napfordulóval kezdődő csillagászati hónap első dekádja. Már csak azért is, mert a szent hagyomány szerint mindkettőjüket ezen a napon végezték ki i.u. 67-ben Rómában. Pétert keresztre feszítették – saját kérésére fejjel lefelé, mert nem tartotta illendőnek, hogy úgy haljon meg, mint a Mestere –, Pált lefejezték, mert mint római polgárt e tisztes halálmód megillette.

     „Ezek azok a férfiak, akik testben élve vérükkel öntözték Isten egyházának vetését: kiitták az Úr kelyhét, és Isten barátai lettek.” (Misekönyv)

    Régi egyházi szokás szerint Szent Péter és Pál vértanúhaláluk főünnepe a pápa ünnepe, de népi szokás szerint, egyben az aratás kezdetét is jelzi.

     A két apostol sírja fölé épült a vatikáni Szent Péter Bazilika és a falakon kívüli Szent Pál Bazilika. Mindkét templom alapját Nagy Konstantin vetette meg. A mai Szent Péter bazilikát 1626. november 18-án szentelték fel. Benne van Szent Péter apostol sírja. Szent Pál bazilikáját a 19. században építették újra (miután egy munkás hibájából leégett), s 1854. december 10-én szentelték fel ismét. (A legfelső kép a Szent Pál Bazilika timpanonjának mozaikja!)

     Hogy ki volt nagyobb kettejük közül? Nos, Szent Pál kisebb a méltóságban, de nagyobb a prédikálásban, viszont egyenlők az életszentségben! A Szent Apostolok példáján felbuzdulva, akarjunk mi is teljes közösséget vállalni Krisztussal, a mi Urunkkal, mert csak Általa üdvözülhetünk!

     Isten azonban gondoskodott leányáról: 1675 februárjában a vizitációs apácák elöljárónak kapták a Paray-i jezsuiták közül a gyenge egészségű Colombiére Kolos atyát (Claude La Colombière 1641‒1682), aki rövidesen Margit lelkiatyja lett és megnyugtatta a kapott kegyelmek valódiságáról.
     Alacoque Szent Margit ekkor feltárta előtte a vágyát és a küldetését, miszerint a Jézus Szíve-tiszteletet kell szélesebb körben elterjesztenie. Elmondta nagy látomását, amelyben 1675. június 15-én, Úrnapja oktáváján volt része, amelyben az Úr Krisztus megbízta azzal, hogy gondoskodjék Jézus Szívének ünnepéről. Erről írást is készített, amelyet átadott Colombiére atyának, aki azt később lelki írásaiban közzé is tette. Június 21-én mindketten felajánlották magukat Jézus Szent Szívének.
     Colombiére Kolos támogatásával Margit-Mária nővér egy évig nyugodtabb körülmények között élhetett. Ebben az évben halt meg az édesanyja.
     A protestantizmussal (janzenizmus) fertőzött egyházi elöljáróknak nem tetszett Colombiére atya Krisztus misztériumához hű bensőséges hitélete, ezért 1676. szeptember végén Angliába küldték, s amint eltávozott, a nővértársak ellenségeskedései ismét fellángoltak. A tetőpontot akkor érték el, amikor 1677. november 20-án Margit-Mária nővér, engedve a belső indításnak, elmondta nővértársainak azokat a kifogásokat, amelyeket Krisztus mondott neki a kolostor ellen. Emiatt szabályos lázadás tört ki a nővérek között. Végül azonban a kolostort felkavaró félreértések elcsitultak.
1678-ban új elöljárónőt kapott a kolostor, aki hamarosan meggyőződhetett Margit nővér életszentségéről, mégis kötelességének érezte, hogy komoly próbák elé állítsa és ismételten mélyen megalázza. Margit közben megbetegedett, s amikor a főnöknő két alkalommal is megparancsolta neki, hogy imádságban kérje a felgyógyulását, Margit engedelmeskedett, és fel is épült mind a két alkalommal!

(folyt.) (Források az első részben!)

A lovagkirály
     Az ország védelmében még mint fiatal herceg ismételten kitüntette magát. Talán 22 éves lehetett, amikor az úzok (fekete kunok) betörtek az ország keleti részébe Salamon királykodása idejében (1068). A Kerlés melletti ütközetben döntő szerepet játszott a győzelem kivívásában. Ő volt a csata főhőse, különösen azáltal, hogy az egyik menekülő kun vezért, aki egy magyar leányt vitt magával, üldözőbe vette, legyőzte, és a leányt kiszabadította, jóllehet előzőleg már súlyos sebet kapott a csatában. E hőstette valóságos legendával fonta körül alakját, s a következő századokban számtalan magyar templom falán megfestették. Ugyancsak döntő szerepet játszott mint vitéz katona a Salamon király és Géza bátyja közötti testvérharcban: a mogyoródi csatában (1074) bátyját győzelemre segítette, s uralmát biztosította.
     1077-et írtak, amikor Lászlónak a nép akaratából – jóllehet Salamon még életben volt–, át kellett vennie az ország kormányzását. Lelkületére jellemző, hogy nem koronáztatta meg magát. Vissza akarta adni Salamonnak az országot, és magának csak a hercegséget akarta megtartani. Erre azonban nem került sor, mert az egész ország népe egy emberként állt mögötte. ,,Hírneves és fönséges volt”, mivel ,,Magyarországot meggyarapította.” Nevéhez fűződik Horvátország és Szlavónia önálló bánságként a Szentkorona oltalmába befogadása. Ez nem hódítás volt, mert egyfelől a horvát uralkodóház kérelmezte a Magyar Királyság védelmét a velencei támadásokkal szemben, másfelől, Lászlónak örökösödési joga is volt, a megözvegyült horvát királyné (Ilona) testvéreként.
     László idejében különösen a Délkeleti-Kárpátokon túl lakó kunok jelentettek állandó veszélyt a magyar népre. Először 1085-ben Kutesk fejedelem indított támadást Salamon izgatására, aki nem tudott belenyugodni országa elvesztésébe. Hatalmas sereggel tört be, de László rájuk rontott, s a kunok úgy menekültek, ,,mint tépett tollú vadkacsák a keselyűk csőrétől”. Sokkal nagyobb veszélyt jelentett az 1091. évi betörés, mert a király akkor éppen Horvátországban tartózkodott. Az ellenség végigpusztította az ország keleti részét, rengeteg rabot és zsákmányt hurcolva magával. Hallván az ország veszedelmét, László sietett vissza népe védelmére. Még idejében sikerült a kunokat utolérnie. Egy ember kivételével az egész sereget megsemmisítette vagy fogságba ejtette. Ekkor történt, hogy a csata hevében egyszer csak fölkiáltott: ,,Atyámfiai! Ne öljük meg ezeket az embereket, hanem csak ejtsük foglyul őket; hadd éljenek, ha megtérnek!”
/Több internetes forrásból, főként a www.katolkus.hu-szentek - felhasználásval szerkesztette H.Mária és e blog szerkesztője/

(folyt.)

Az idők jeleit magyarázók közül, kinek higgyünk?

     Álságos kérdés az: hogy melyek az „igazi jelenések” és ki hivatott ezt egyértelműen eldönteni? Nos, a válasz kétezer éves! „Uram, kihez mennénk?” (Jn 6,68), mint a kétezer éves Egyházadhoz?
     Igaznak tehát azt tekinthetjük, amelyet az egyház megvizsgált és az Evangélium tanításával ellentétesnek nem ítélt. Hozzá kell azonban fűznünk, hogy a magánkinyilatkoztatásokat, még ha egyházilag jóváhagyottak is, a kiválasztott (látnok) személyén kívül senkinek sem kötelező figyelembe venni! – Ám (jó esetben) az evangelizációs szerepük mégsem hagyható teljesen figyelmen kívül (lásd a Szent Szűz gyermekeit segítő édesanyai szerepét)!
     De bizalomra méltó lehet-e egy üzenet, melyet pl. előző nap 17 óra 35-kor "kaptak" és minden kivizsgálás nélkül már közzé is van téve az interneten?? Követhető-e egy olyan un. "Tan" vagy 'Isten Szent Szava" (nem az Evangélium!) mely merőben különbözik az evangéliumi Krisztus tanításától és a megválasztott Pápa ellen uszít? Ráadásul még fenyegetőzik is: Igazságosságom el fogja érni mindazokat, akik megakadályozzák, hogy Isten Szent Szava ismertté váljon a világban (MDM 2013. 06. 27). Nem arról beszél, hogy meg lesznek büntetve, akik akadályozzák az Evangélium terjesztését, hanem valami új "Isten Szavának" akadályoztatásáról beszél, mely valószínűleg Isten "Végső Szövetségének" meghirdetése (uo)? Tehát még ez is! Nem Ószövetség, nem Újszövetség, hanem Végső Szövetség, mely persze az "Igazság Könyvében" van leírva (és nem az Evangéliumban)! Ó jaj, mi végett is? Nos nem másért, mint a Második Eljövetelre készíti fel az emberiséget. Ugyan bizony az Egy Igaz Isten felülírná önmagát? És lám-lám mi az eredménye? Egy "Pesti Cecília" nevű 'nick' ezt írja a nagyfigyun: "nekem azt mondták itt a múltkor, hogy lesznek igaz papok, akik miséznek". – A felszentelt krisztusi papságnál "igazabbak"? Ejnye no, ez már valóban a sötétség ideje! (És nem csak a szellemi sötétségé...!)                                           És mindez, még akkor is így van – a veszélyeit illetően –, ha a "névtelen MDM" lebukott feketén-fehéren! Mert több mint egymillió követőjéből  jócskán maradtak a hajthatatlanság gőgjével megkötözve!                                         T. Olvasóim figyelmébe ajánlom cikksorozatomat "ZAVARKELTÉS, VAGY EZ MÁR AZ ANTIKRISZTUS KAMPÁNYA?" címmel, mely 2013. április 7-től május 30-ig, foglalkozik a fenti témakörrel, miként a most folyamatban lévő sorozat: "Amiként előre megmondatott"! (Ez a blog mindenesetre időben igyekezett figyelmeztetni!)
     Vigasztaló tényei is vannak az idők jeleiként, miszerint ebben a kaotikus veszélyben az  Egy Igaz Üdvözítő időben elküldte Édesanyját, hogy a bűn eme pusztításával szemben rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel is segítségünkre legyen és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készítse elő a világot. „Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel.” (Grignion: A tökéletes Mária-tisztelet, 1944. 50/f.) A nagy harcra és gyermekeinek erre való felkészítésére a Szent Szűz sereget igyekszik gyűjteni Szent Fia zászlaja alá, egészen új kegyelmi fegyverzettel felruházva őket (Fatimai Engesztelés, Szeretetláng), hogy minél kevesebb veszteséggel (vagy veszteség nélküli) győzelemre segítse gyermekeit! „Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni (…) ez Szívem Szeretetlángja! (I/37-38) Ez lesz a csoda, mely tüzet fog, és a Sátánt megvakítja.” (I/39) Még mielőtt rávágná szkeptikus olvasóm, hogy "miféle eszközt" – gyorsan megválaszolom – az elfásult csüggeteg embereknek az engeszteléshez és a lélekmentő munkához való a "lánglelkűséget"!
      A Szűzanya, a papság és a családok lelki újjászületésén fáradozik, „A Szeretetlángnak égnie kell minden keresztény megmentésére, hogy megmentse a családokat..., hogy segítse a papok megszentelődését.” (Bernardino Echeverria Ruiz guayaquili érsek – későbbi bíboros –, a Szeretetláng Lelkinapló 1988-as kiadásához írt ajánlásából). Jézus a Szeretetláng Naplóban: „Az Ő közbenjáró nagy hatalma az, amellyel kieszközölte Tőlem a családok részére ezt a nagy kegyelmi áradatot, melyet most készül a földre árasztani. Ahogy Ő is mondja, ilyen még nem volt, mióta az Ige Testté lett. A baj gyökerére teszi anyai jóságának gyógyító erejét, melyet nem nyilvános csodának szánt, mint a nagy, csodálatra indító és világhírű kegyhelyeket. Ő azt akarja, hogy minden család egy kegyhely legyen, egy csodás hely, ahol veletek összefogva teszi csodáját a lelkek mélyén. Szívről-szívre járva kezetekbe adja Szívének Szeretetlángját, mely a családokban uralkodni akaró sátánt a ti áldozatos imáitok által megvakítja.” (III/140) Ez a reményteljes győzelem azonban nem következhet be személyes és kollektív áldozatok és harcok nélkül!

(FOLYTATÁS JÚLIUS 6-ÁN!)

     Majdnem két évnyi bizonytalanság után 1671-ben végre megkapta a család hozzájárulását a kolostorba vonuláshoz, és beléphetett a Paray-le-Monial-i Sarlós Boldogasszony vizitációs apácák közé jelöltnek. (Fent: Paray le Monial, lentebb a kolostor kertje)
     A kolostori elöljárók felé a család egyetlen feltételt szabott, hogy Margittal soha nem etetnek sajtot. Bár ezt írásba is foglalták, az elöljáróváltással mindez feledésbe merült, és szentünknek kötelező volt minden ételt megennie, köztük a sajtot is! Ez is egyike volt kíméletlen próbatételeinek, többször bele is betegedett. Amikor a betegszobára küldték ápolónak, a vezető nővér különösen gorombán bánt vele.
     Elöljáróit nyugtalanították állandó Istenbe-merültségei, a szünet nélküli félig eksztatikus állapota, ezért komoly vizsgálatoknak vetették alá. Emiatt csak 1672. november 6-án tehetett fogadalmat. A vizsgálatok és próbatétek jelentős része megaláztatásokat jelentett. Így a fogadalomtétel előtti rekollekciós napon is kirendelték, hogy vigyázzon a kolostor szamaraira. Ő zokszó nélkül engedelmeskedett, s miközben a szamarakat őrizte, egy bokorba húzódva imádkozott, ahol rendkívüli megvilágosodást kapott Krisztus kínszenvedéseiről.
     Ugyanebben az időben kapta az első magánkinyilatkoztatásokat Jézus Szent Szívéről. Az egyik látomásban megismerhette, hogy e Szívnek mennyit kellett szenvednie az emberi közömbösségek, hitehagyások és bűnök miatt.
Közben Krisztus egyre inkább feltárta előtte Szent Szívének titkát, s valószínűleg 1673. december 27-én kapta az első nagy kinyilatkoztatást, melyet le is rajzolt (ld. a képet).
     Magánkinyilatkoztatásai mind határozottabb és világosabb tartalmat nyertek. Egyik legmegrázóbb látomása az volt, amelyben Krisztus szeretettől lángoló szívét látta. Ez valószínűleg 1674 Úrnapján történt. Hogy e látomások felől ítéletet alkothasson, a főnöknő anya különböző szakértőkkel vizsgáltatta meg, akiknek véleménye nagyon kedvezőtlen volt rá nézve. A kolostor többi nővére részéről folyvást bántást és meg nem értést kellett elszenvednie, de Margit-Mária nővér türelme kimeríthetetlen volt.

(folyt.) (Források az első részben!)

Származása
Lengyelország, 1046 körül,   † Nyitra, 1095. július 27.
     László király erős hitű katolikus, kegyes, adakozó, szeretettel teljes, bátor és harcias király volt. „Úgy ragyogott föl, mint köd közepette a hajnali csillag, mely elűzi a homályt, és miképpen a telihold világol a maga napjaiban, vagy amiképpen a nap ragyog: fény lett népének közepette.”
     Valóban az isteni gondviselés különös intézkedését kell látnunk abban, hogy őt adta a magyar nemzetnek az első szent király halálát követő négy évtizedes viszály után. Uralkodása sorsdöntő volt népe történelmében. Kiváló uralkodói képességével, vitézségével és életszentségével kivezette a magyarságot a belső veszedelmek örvényéből és megmentette a külső ellenségek halált és pusztulást hozó támadásaitól.
     Nem magyar földön, hanem Lengyelországban látta meg a napvilágot. Születésének éve 1046-ra tehető. Atyja I. (Bajnok) Béla magyar király (1060-1063) volt, anyja Richéza, II. Miciszláv lengyel király leánya, nőágon II. Ottó császár dédunokája. Két fiú és több leány-testvére volt. Bátyja, Géza 1074-1077 között uralkodott. A leányok közül Zsófia Weimar Ulrik őrgrófhoz ment feleségül, Ilona pedig Zvonimir horvát király felesége lett. László kétszer házasodott. Első felesége, akinek nevét nem ismerjük, valószínűleg magyar főúri leány volt. Ebből a házasságból született leányát Jaroszláv orosz herceg vette feleségül. Majd özvegységre jutva, Rheinfeldi Rudolf német ellenkirály leánya, Adelhaid lett a felesége, akitől Iréne nevű leánya született; őt János görög császár vette el feleségül. Ilyenformán szinte az összes szomszédos uralkodóházzal rokonságba került, beleszámítva a két leghatalmasabbat: a görög és német császári dinasztiát is. Salamon király (1063-1074), László unokatestvére ugyanis Judit német császárleányt kapta feleségül. László egész életét sok küzdelem és megpróbáltatás jellemzi.
     Vallásos lelkületét anyjától, a vitézséget atyjától örökölte, aki mielőtt a lengyel királyleányt megkapta, párviadalban legyőzte az egyik pamerán vezért. László még jóformán fel sem serdült, máris viszontagságos időket kellett átélnie: a testvérharcot András király és apja, Béla herceg, majd az évekig húzódó viszályt Salamon király és Géza bátyja között (Illusztr. lásd kent!) Így korán megedződött az élet iskolájában. Az ő feladata lett ugyanis az országban a belső rend megszilárdítása és a külső határok biztosítása.

/Több internetes forrásból, főként a www.katolikus.hu-szentek - felhasználásval szerkesztette H.Mária és e blog szerkesztője/

(folyt.)

Felhasznált források:
http://ujember.hu/alacoque-margit-maria-oktober-16/
http://www.katolikus.hu/szentek/1016-164.html
http://www.hitvallas.hu/regi/hitv0510/hitv051015.html
http://katolikusokeloforuma.network.hu/blog/katolikusok-elo-kozossege-blogja/oktober-16-alacoque-szent-margit-maria-szent-hedvig
http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:1QMQDu3ziAIJ:csepa.vaciegyhazmegye.hu/dok/Jezus_Szive_tisztelet.pdf+&cd=13&hl=hu&ct=clnk&gl=hu
https://hu.wikipedia.org/wiki/Alacoque_Szent_Margit

ÉLETE
     Alacoque Margit-Mária 1647. július 22-én született a burgundiai Lauthecourban. (Fent a szülőháza)
Családja, viszonylag jómódban élt hét gyermekével, melyből Margit az ötödik volt. Apja paraszti sorból királyi jegyzővé küzdi fel magát.
     Öt éves korában egy látomásban a Szűzanya kezét fogva szüzességi fogadalmat tett Jézusnak.
     Nyolc éves volt, amikor meghalt az édesapja, és a család rendezetlen anyagi körülmények közt maradt. Margitot a charolles-i klarisszák kollégiumába adták, ahol hamarosan elsőáldozáshoz járulhatott. De nem maradhatott itt sokáig, s csak a legelemibb ismereteket sajátította el, mert tíz éves korában súlyos gyermekbénulás támadta meg. Betegsége négy évig tartott, s gyógyulása oly váratlan és hirtelen volt, hogy ő maga csodának tulajdonította. 
     Életrevaló jellemvonásai: a józan paraszti gondolkodás, a mesterkéltség nélküli természetesség, a vidámság, a társaság és szórakozás kedvelése. Ám volt két meghatározó – ám az előzőkhöz képest ellentmondásos tulajdonsága is. Az egyik a lelki érzékenysége, mely már kora gyermekkorától a jámborságra, a magány szeretetére és a szemlélődő imádságra való hajlamként mutatkozott meg. A másik a rendkívül erős testi undorokban kifejeződött ki, nem tudta megenni például a sajtot. 
     Közben a család pénzügyeit Margit anyai nagybátyja vette kézbe, akinek családja cselédként bánt Margittal és édesanyjával. Ebben a nyers és barátságtalan környezetben sokat kellett szenvednie. 1665-ben édesanyja férjhez akarta adni, hogy kiszabadítsa a kegyetlen helyzetből. Margit megingott ugyan, de az eddig kialakult imádságos élete már misztikus vonásokat kezdett mutatni. Hosszú órákat töltött az imádságban, kemény testi vezeklést folytatott, s a szórakozottságot, amely pl. néha meglepte, súlyos hibaként bánta meg gyónásaiban. 
Néhány rendkívüli jelenség és jelenés is mutatkozott már az életében, olyannyira, hogy 1667-ben egy minden kétséget kizáró hívás hatására döntött úgy, hogy szerzetbe lép. Szándéka azonban családi vitákat kavart. 

(folyt.)

Holnaptól 6 részes sorozat következik Szent László életéről!

Szent László királyunk!

Védd meg Édes Magyar Hazánkat

a folytonos ármánykodás ellen,

 és könyörögj népünk megtéréséért!

Az idők jelei óvatosságra intenek!

(Jelen sorozatomhoz több helyütt felhasználtam † Dr Antalóczi Lajos prelátus munkáit.  A római szám/arab szám hivatkozások a Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadásából valók.)

Az utóbbi évtizedekben feltűnő mértékben megsokasodtak a „végidőkről", az „idők végéről", a „nagy figyelmeztetésről" sőt, a világvégéről (2012) való próféciák! Ezeknek a közeli időkben való megtörténtét nem zárhatjuk ki, hiszen akkor mi is hasonlatos prófétai szerepben tetszelegnénk, mert mondva van, hogy „azt a napot és az órát senki sem ismeri, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya.” (Mk 13,32)

A világ sorsával kapcsolatos próféciák egybehangzóan, súlyos próbatételeket jövendölnek, ez tény! A Szentírás egyes helyei azonban kifejezetten arra utalnak, hogy a sátán az utolsó időkben igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (1 Tim 4,1; 2 Tessz 2,3-4) és teljes hatalmával igyekszik a lelkekben pusztítani. És valóban, történelmünk utolsó századában a sátáni erők minden tekintetben példátlan rombolást végeztek a lelkekben és az Egyházban, melyet most már belülről próbálnak szétbomlasztani! Parttalanul használják fel a megtévesztés, a csábítás- és a technika minden eszközét, de legfőképp az emberi hiszékenységet! Hamis üzenetekkel, előkerült hamisított iratokkal, ál- és valós imakésztetésekkel csalják lépre a lelkeket, így vagy úgy ellenszenvet ébresztve az egyházi hierarchia, legfőképp a Pápa személye iránt!

Az emberek sokaságának figyelmét már oly mértékben kötik le a burjánzó próféciák, hogy az Evangélium igazságai már nem jelentenek hitükre és értékrendjükre aktuális útmutatást! A megtévesztő szellem (a sátán), a krisztusi tanítás tisztaságáért felelős Egyház óvatosságát, ügyesen a hierarchia iránti ellenszenvvé formálja a méltatlankodó hívek lelkében! Mi több, egyesekben oly konok ellenszenv alakul ki az apostolutódok (püspökök) iránt, hogy túl a bírálatukon, elhagyják az Egyházat és óhatatlanul a szekták felé sodortatják magukat és "saját kívánságaik szerinti tanítókat szereznek maguknak" (vö 2Tim 4,3). Holott nyilvánvaló, hogy az egyházi illetékesek óvatosságát épp a hamis üzenetek, a hamis tanítók, a megtévesztő szellem inspirálta „végtelenített naplók” és ezek alig nyomon követhető terjedése teszi szükségessé. Jézus intelme számukra és számunkra is világos: „hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. Ti tehát vigyázzatok; íme, mindent előre megmondtam nektek.” (Mk 13,21-23)

Tudom-tudom, hogy untalan idézgetem Marie Julie Jahenny-t, ezt a minden tekintetben feddhetetlen francia misztikust, aki 1850-1941 közt élt és figyelemreméltó üzeneteket jegyzett le a Háromnapos Sötétségről, az Egyház válságáról, az emberiség hitehagyásáról és a jelenések, üzenetek jövőbeni mértéktelen elburjánzásáról: ,,Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.”

     Napjaink szóhasználatával szólva "nem semmi", de láthatjuk, hogy igaz!

      Korunk embere, irgalmatlan információs szellemi harcban él. A médiák minden szinten igyekszenek elterelni a figyelmet az Igazságról, rafinált álmisztikus történeteikkel, istentelen irodalmaik sokaságaival, mintegy ostromolva, a többnyire amúgy is sekélyes hittani ismeretekkel bíró népességet. Ehhez még hozzá jön a vallási buzgalomból (vagy kifejezetten ördögi függésből) serkenő számtalan "magánüzenet", amelyeknek népes a fogyasztóközönsége! Sajnos, sok buzgó "üzenetrajongó" óhatatlanul szembekerül az egyházi vezetéssel, különösen, ha a "jelenéseket-üzeneteket" támogató papság, szerzetesrend követ el engedetlenséget a (számukra előnyös) zarándoklatok fellendítése érdekében! Lehet aztán a jelenségnek ezernyi pozitív gyümölcse, ha végül milliók fordulhatnak el a Szentszéktől, amikor ez  rámutat az ügy hamisságára! Talán máris bekövetkezett az az idő, "amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek". (2Tim 4,3-4)
     

Az Isten áldjon meg benneteket testvéreim! Legyetek óvatosabbak és körültekintőbbek, mert igen veszélyes világban élünk, ahol a hamisságok teljesen hihetőek!