A Hajnal Szép Sugara

A tisztítótűzben szenvedőkért érzett buzgóság

(Forrás: Szent Charbel, a teljesség zarándoka – Új ember kiadó 2017 – 101-1029)

     Egy alkalommal Szent Charbel Makhlouf atya rengetegszer keresztet vetett magára. Az egyik testvér megkérdezte tőle: „Mesterem Charbel atya! Szokásával ellentétben miért sokszorozza meg ma ennyire a keresztvetést? Talán valami nagy haszna van, ha ezt csinálja?”

Charbel atya örömteli arccal válaszolt neki:

– Ma péntek van, a Halottak Napja. A kereszt jele az irgalmasság nagy kincse, melyet a tisztítótűzben szenvedő lelkek enyhülésére tudunk felajánlani, pl. azokért, akikre már nem emlékszik senki. A kegyelem állapotában ahányszor hittel vetsz keresztet magadra, vagy belépsz a templomba, s szenteltvízzel érinted fejedet a keresztvetéssel, akkor is búcsút nyersz. E búcsúkat felajánlva egy vagy több tisztítótűzben szenvedő lélek nyugodalmát és gyötrelmét tudod megkönnyíteni. És talán bizony fáradságodba kerül? – Egyáltalán nem!

Egy gazda, aki arca verítékével öntözi a földet s egész évet vár, hogy begyűjthesse munkája gyümölcsét. Fáradozása után nagy öröme lesz a bőséges termésben. Így az is gyümölcsöző, ha a Szüzet szólítod naponta százszor is: „Ó Mária!” mert ezzel is búcsút nyerhetsz minden fáradság és bajlódás nélkül úgy, hogy a munkádat megszakítás nélkül tudod végezni. Így egyben nagy érdemeket biztosítasz magadnak is azzal, hogy tisztítótűzben lévő lelkeknek enyhülést szerzel, s megrövidíted szenvedésük idejét. Fiam, hatalmas Mária neve, és kimondása védőbástya minden sátáni kísértés ellen. Ha az ember hozzászoktatja magát a keresztvetésekhez, és Szűz Máriát rendszeresen segítségül hívja, akkor minden kísértést legyőzhet. A keresztvetés ugyanis a démonok elűzésének egyik eszköze, Szűz Mária nevének pedig teljhatalma van felettük azzal, hogy a romlás mélyébe taszítja a gonosz lelkeket.

Ha hallgatsz rám testvér, akkor végezz áhítatgyakorlatot a tisztítótűzben lévő lelkekért. Mert ebben Istennek adod át magad, miként a Szentírás is tanítja: „Aki a rászorulóknak ad, Istennek ad, és hagynád-e, hogy elvesszen az Ő nevében adott egyetlen pohár vízért is megígért jutalom? Imádkozz tehát a tisztítótűzben szenvedő lélekért, hogy megrövidüljön a purgatóriumban eltöltött ideje. Amiként a tiéd is megrövidül ezáltal!

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

     Szent Márton a pannóniai Savarián (Szombathelyen) született 316-ban pogány római család gyermekeként.
Márton gyermekkorától ájtatos volt, és nagyon fiatalon csatlakozott a keresztény valláshoz. 18 évesen keresztelik meg, s már a hadseregben is apostolkodik. A kényszerű katonáskodás során Márton szerepet cserélt a szolgájával. A sereg amiens-i tartózkodása idején történik az az ismert esemény, amikor a város kapujában vacogó koldusnak adja köpenye felét. Éjszaka pedig Jézust látja e köpenybe burkolózva. Amikor a barbárok elleni csatára felsorakozik serege Julianus császár előtt, Márton nem akar harcba vonulni, mire a felbőszült császár gyávának nevezi. Márton erre így reagál: Krisztus nevében akár fegyvertelenül is kész szembeszállni az ellenséggel. Börtönbe vetették, hogy meg ne szökjön, ám az ellenség másnap követeket küldött és megadta magát. Poitiers püspöke, Hilarius szenteli exorcistává, ördögűzővé. Térítő tevékenysége mellett az ariánusok elleni küzdelme volt igen jelentős. Egy ilyen, ariánusokat korholó beszéde után meg is korbácsolják és a városból is száműzik. Egy paptársával együtt Gallinaria szigetén remetéskedik, és ez az életforma annyira követendővé válik számára, hogy a Poitiers környéki pusztaságban alapít egy kolostort, létrehozva az első galliai szerzetesi közösséget. Itt mint igehirdető, ördögűző és gyógyító válik az emberek jótevőjévé. Amikor 371-ben meghal Tours püspöke, a város népe rögtön Mártont kéri fel püspökének. Ő azonban nem akarja elfogadni a tisztséget, mire a nép a városba csalja egy beteg gyógyítása ürügyén. A legenda szerint Márton egy libaólban próbál elbújni, ám a ludak gágogásukkal "elárulják". Így lett püspök, aki évente meglátogatja a környék egyházközösségeit és a falvakat, tanyákat, melyeket igyekszik egyházközösségekbe szervezni. Mindeközben elszántan küzd a pogányság ellen és csodás gyógyításokat is végez : meggyógyítja Nolai Szent Pál szembetegségét, valamint a leprásokat, feltámasztja a halottakat. 397-ben, Candes-ban hal meg.
Míg Galliában Márton kultusza jelentős politikai színezetet is kapott, addig Magyarországon kultusza főleg a nép körében, a néphitben vált erőteljessé.
Tours városának első temploma, a katedrális a IV. század közepén épült, Márton tehát már itt misézett.
A bazilika közepén helyezkedik el szentünk sírja, melyhez számtalan csodás gyógyulás kötődik.
A Tours-i bazilika főhajójában egy hatalmas címeres magyar zászló emlékezteti a zarándokokat Szent Márton magyar földi születésére. Forrás1 ; Forrás2 

A Szenvedő Egyház segítése a Szeretetláng kegyelmi hatása által 5

Lábjegyzetek a teológiai szakvéleményben (TEOSZ):

1) »A búcsú Isten színe előtt, a már megbocsátott bűnökért járó, ideig tartó büntetések elengedése [...] A búcsú részleges vagy teljes aszerint, hogy részlegesen vagy teljesen megszabadít a bűnök ideig tartó büntetéseitől« (KEK 1471). (vö. Penitentiaria Apostolica, Iesu, humani generis határozat, 1999. július 16, in Notitiæ, 36 (2000), nr. 2 e 4. A részleges búcsúkat 1968-ig idő szerint mérték.) »Azt határozták meg, hogy egy bizonyos imádság vagy jócselekedet hány évi, hónapi, vagy napi búcsúval jár. Így lehetett nyerni pl. ötven, száz, háromszáz napi, illetve 1-3- vagy 5 búcsút. Ez pedig azt jelentette, hogy a részleges búcsúkkal a pápa annyi büntetést engedett el, amennyit az ősegyházban a hitvallók és a vezeklők az adott ideig viselt szenvedésekkel és önmegtagadásokkal érdemeltek ki« (Diós I. – Szigeti K., ed., A búcsúk imakönyve, Budapest 1984, 18).

VI. Pál pápa Indulgentiarum doctrina kezdetű apostoli konstitúciója értelmében 1968-tól az Egyháznak a részleges búcsúk mértékére vonatkozó hagyományos értékelése megváltozott: »Indulgentia partialis, in posterum, his tantum verbis «indulgentia partialis» significabitur, nulla addita dierum vel annorum determinatione« (VI. Pál, Indulgentiarum doctrina Sacrarum Indulgentiarum recognitio promulgatur apostoli konstitúció, 1967. január 1, in AAS 59 (1967), 5-24, Normae 4). A szóban forgó problémára vonatkozó üzenetek a Lelki Naplóban 1967 előtti dátumot viselnek. Ezért érthetjük meg ehhez hasonló logikával a tisztítótűzből kiszabaduló lelkek számszerűsítését is.

2) Ma is különbséget tesz az Egyház a búcsúk terén, például november hónapban több búcsút engedélyez a halottak javára. A Halottak Napját követő nyolc napon belüli, Szentatya szándékára végzett imádság és temetőlátogatás kegyelmi állapotban búcsúnyeréssel járhat. 

3) Jézus engesztelő napként a csütörtököt és a pénteket jelöli meg. Jó, ha az engesztelést 2-3 személy végzi, lehetőleg családban, napi 1 órát. Ehhez kapcsolódik az az ígéret, hogy egy elhunyt családtag egy szigorú böjti nap után kiszabadul a purgatóriumból (vö. III/121).

4) Az engesztelés kegyelmet eszközöl ki, és a bűnösökért végzett könyörgések hatására a sátán hatalma meggyengül (vö. I/116). Egy másik üzenet szerint, engesztelő szentségimádás vagy szentséglátogatás alatt az egyházközség területén a „sátán megvakul”, így hatalmát veszti a lelkek felett (vö. II/22).

5) Erzsébet asszony érdemszerző áldozathozatalai is hozzájárulnak a tisztítótűzben szenvedő lelkek szabadulásához. »A te életed áldozatai az én érdemeimmel egyesülve a világosság lesz számukra is« (IV/11). Jézus és Mária közös közlésének tulajdonítja Erzsébet asszony azt az üzenetet is, miszerint a papokért felajánlott, hétfői, kenyéren és vízen való böjt az értük felajánlott szentmisével együtt a papi lelkeknek a tisztítótűzből való tömeges szabadulását eredményezi (vö. IV/28).

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

Mi végett élek? Azért, hogy Istent megismerjem, szeressem, megdicsőítsem és érdemeket szerezzek az örök életre. Hivatásom és kötelességem Krisztust követve harcolni a gonoszság ellen, imával és életpéldával tanúságot tenni az Evangéliumról, hogy az üdvösségre segítsem a rám bízottakat. (ÉHÖ 5. o.)

A Szenvedő Egyház segítése a Szeretetláng kegyelmi hatása által 4

     Dr. Kovács Zoltán szakvéleményéből: A kegyelem időbeli mérhetőségének kérdése. II/15-16-ban konkrétan arról van szó, hogy ha 3 Üdvözlégyet mondunk Mária tiszteletére, egy lélek kiszabadul a tisztítótűzből. November hónapban pedig már 1 Üdvözlégy elmondása is tömeges lélekszabadulást eredményez. Ha nem is értelmezzük szó szerint ezt az üzenetet, annyi bizonyos, hogy az Egyház gyakorlatában is jelen van a kegyelemnyerés halottak hónapjában való fokozásának lehetősége a tisztuló lelkek számára. Hasonló problémával állunk szemben, amikor – az üzenet szerint – az elhunyt papok lelkei – ha engesztelést végzünk értük – már haláluk nyolcada alatt kiszabadulnak a tisztítótűzből (vö. I/114-115). Ugyancsak nehézséget okoz annak értelmezése, hogy egy, a Szűzanyának tulajdonított üzenet szerint «mostantól». (1963. augusztus 31.) Erzsébet asszony valahányszor 3 Üdvözlégyet imádkozik, 10 lélek szabadul ki a tisztítótűzből (vö. II/116). Az sem teljesen világos, hogy szó szerint értelmezendő-e az az ígéret, miszerint «mostantól» (1964 Pünkösd hétfőjének éjfélétől) óránként kiszabadul egy pap lelke a tisztítótűzből (vö. III/170).

Elgondolkodtató a transzcendens dimenzióra jellemző időn felüli állapot történéseinek időbeli leképezése: az elimádkozott Üdvözlégyek számától függene a lelkeknek a tisztítótűzből való kiszabadulása? A transzcendens és az immanens dimenzióban történő események „közös nevezőre hozatala” állandó nehézséget szül a teológiai értelmezés számára, «felvetődik a kérdés: az öt első szombat megünneplőinek, vagy akár a Jézus Szíve kilenced elvégzőinek szóló ígéret után megalapozottak-e a fenti ígéretek tagadásai?» Ne feledjük továbbá, hogy Erzsébet asszony abban a korban élt, amikor az Egyház sokkal inkább hajlamos volt transzcendens dolgokat immanens, nemegyszer taxatív (számszerű) mértékkel mérni: gondoljunk csak a különböző részleges búcsúkra (300 napi, 7 évi stb.), melyek elfogadása akkoriban igen elterjedt volt. 

Mindezek alapján tehát az érdemszerző cselekedetek kegyelmi hatásának mérhető dimenzióban történő leképezését illetően alapvető problémát nem találok. Nem bizonyítható, hogy az aszketikus cselekmények mennyire pontosan eszközlik ki a szenvedő lelkek tényleges szabadulását (mennyire felel meg valóban egy Üdvözlégynek egy személy szabadulása a tisztítótűzből). Az imádság mélysége és mennyisége viszont vitathatatlanul egyenes arányban áll a hatására elnyert isteni kegyelemmel, még ha annak hatása nem is mérhető feltétlenül az általunk várt módon. (TEOSZ 6.6.1)

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

     Nagy Szent Leó (Sanctus Leo I Magnus), (440 – 461. november 10.) a 45. pápaként uralkodott az egész egyház felett, és 21 éves uralkodása alatt megváltoztatta a keresztény világot. Alapjaiban szilárdította meg Róma hatalmát. Munkássága után méltán kapta meg az utókortól a Nagy jelzőt.

Nagy Szent Leónak nem csak az eretnekségekkel volt sok gondja, hanem Atilla hun király is Rómát fenyegette. A pápa tanácsadói a menekülést javasolták, ám ekkor Leó egy különösen finoman megmunkált arany karperecet emelt fel az asztalról, és a következőt mondta: Ez a hunok munkája. Egy nép, amelyik ilyen műalkotásokra képes, érzékeny az Élet Igéjének befogadására is! Leó kíséretével Mantovánál találkozott Atillával, aki az egyházfő imáinak hatására látomásban részesült, e szózattal: "Ne bántsd enyéimet, cserébe örök időkre szóló koronát kapsz"!

Leó pápa ezzel az előzékeny és bátor tettével ‒ mármint hogy nem elmenekült, hanem tárgyalt a hun királlyal ‒, páratlan béke-politikai-, és ima-cselekedetet vitt végbe, maradandó példájára korunk vezetőinek!

Nagy Szent Leó könyörögj érettünk, mert példádat elfeledtük, és már nagyon önteltek lettünk!

A Szenvedő Egyház segítése a Szeretetláng kegyelmi hatása által 3

     A november hónapra szóló kiváltság: (Erzsébet a.:) Nagy vágyakozásom közben a Szűzanya így szólt: „Kislányom! Lelked nagy vágyát és részvétét, melyet a szenvedők iránt érzel, megjutalmazom. Eddig három Üdvözlégyet mondtál tiszteletemre egy lélek kiszabadulásáért. Most, hogy vágyad csillapodjon (III/116) a halottak hónapjában egy-egy Üdvözlégy elimádkozása által a lelkek tömegesen szabadulnak ki a tisztítótűzből. A szenvedő lelkeknek is érezniük kell anyai Szívem Szeretetlángjának kegyelmi kiáradását.” (II/16)

A Naplóban több helyütt szerepel a tisztítótűzből való kiszabadulás lehetősége a Szeretetláng által. Az erre vonatkozó teológiai magyarázatokat már a Lelki Napló egy előző, kivonatos kiadása is szükségesnek tartotta. A magyarázat így hangzik: «Feltéve, hogy a kegyelem állapotában halt meg. Egy beszélgetés alkalmával Erzsébet a következőket mondta: „A naplóban több helyen, ahol a szenvedő lelkek kiszabadulásáról van szó, mindannyiszor oda kellett volna írnom: Ha a kegyelem állapotában halt meg. Mivel ezt akkoriban teljesen magától értetődőnek véltem, feleslegesnek tartottam megjegyezni.”»

(V.ö.: Anna Roth szerkesztésében: A Szűzanya Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja – Lelki napló – 1961-1981, A-3423 St. Andrá-Wördern 1985, 36.) (Dr. Kovács Zoltán, a Szeretetláng Lelki Napló teológiai cenzorának értékelése 6.6.1 Szeretetláng Lelki Napló - SZIT 2010 Budapest 430-431. /NIHIL OBSTAT budapestini die 5 Iunii 2009 Dr. Zoltán Kovács censor deputatus Nro. 494-4/2009. IMPRIMATUR Dr. Péter Card. Erdő Primas Hungariae, Archiepiscopus Strigoniensis-Budapestinensis. A továbbiakban: TEOSZ)

(További források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

Tanítják-e az iskolákban?

     Az iskolai tananyag csak arra terjed ki, hogy 1956. november 4-én a szovjet csapatok bevonultak Budapestre és megtörték a szórványos ellenállást, ezzel leverték a szabadságharcot. Nos éppen ellenkezőleg! Épp november negyedikével kezdődött el az 1956-os Véres Honvédő Háború, egy hadüzenet nélküli katonai támadás túlerejével szemben!
     A politikai színtérre pl. ekkor léptek be a valóban legitim szervezetek a munkástanácsok, és felvették a politikai harcot a kommunizmussal, a kollaboráns kádári rezsimmel.
     A Pesti Srácok pedig vérüket ontva példás küzdelmet folytattak a szovjet hadsereg, majd később Kádár a pufajkásai ellen.
Bizony, november 4-e után is volt elszántság, fegyver és lőszer, igaz, hogy csak 7 hősies napig, mert Ny-Európa és az USA  megszegte ígéretét és szemrebbenés nélkül hagyta vérbe fojtani egy hős nép szabadság törekvését! Eisenhower amerikai elnök, biztosította a szovjet vezetést, hogy az USA nem lép fel kifogással a "magyar ügy rendezésben"! A nekiszabadult "elvtársak" pedig "lerendezték" nemzetünk szabadság-törekvését! Az Egyesült Államok még azt is megakadályozta, hogy a spanyol Frankó tábornok százezer fős katonai segítséget nyújtson Édes Magyar Hazánknak! (Lásd: itt!)
     Bár a legendás felkelőbázisok többségéből november 4-én, kiszorultak a felkelők, ám kisebb csoportokban tovább harcoltak a főváros több kerületében és vidéken is, amit alátámasztanak azok az adatok is, miszerint a harcok áldozatainak jelentős része nov. 4-e után sebesült meg, hunyt el.
     Így történhetett az, hogy a szovjet megszállás után egy héttel Csepel még kitartott, a Mecseki láthatatlanok még november közepén is tartották magukat, gerillacsoportok szerveződtek az erdőkben, a szovjet bábkormánnyal szembeszegülő munkástanácsok, szovjetellenes röplapokat és újságokat nyomtattak! Legtovább (nov. 10-11) Pesterzsébeten folytak a harcok, de Csepel központjában, az Óbudai Schmidt kastélynál, az újpesti Szent László tér környékén, Kőbányán az Éles-saroknál, Erzsébetvárosban, a József- és Ferencváros középső részén a végsőkig (november 7-10) védekeztek a szabadságharcosok.
Az elfogott felkelők vagy felkelőgyanús lakók közül rengeteget a helyszínen agyonlőttek, a túlélőket pedig Ungvárra és Sztrijbe deportáltak. A szétoszlott csoportok számos tagja azonban fegyvertelenül is folytatta az ellenállást a régi-új hatalom ellen, belföldön és külföldön egyaránt.
     Az átmenetileg hozzáfért szovjet statisztikai anyagok szerint, a szovjet csapatok ember- és technikavesztesége egy hét alatt, fajlagosan nagyobb volt, mint a II. Világ-háborúban! 
     Végül a fegyveres ellenállás azzal zárult le, hogy nov. 19-én a hatóságok – besúgó segítségével – elsőként letartóztatták Szabó János Széna téri parancsnokot, statáriális bíróság elé állították és kivégezték, ezzel megindítva a megtorlás akasztó-gépezetét. A Magyar Hírlap 2010. február 5.-i száma szerint a harcok és a megtorlások áldozatainak száma, elérheti a 20 ezer főt! És ezek többségében fiatalok voltak – fiatalok de hősök –, a nemzet "génállománya"! Forrás felhasználásával 

A Szenvedő Egyház segítése a Szeretetláng kegyelmi hatása által 2

     A Lelki Napló fokozottan ösztönöz a tisztítótűzben szenvedő lelkek kiszabadítására. Ennek „stratégiai célja” azon kölcsönösségen alapul, miszerint a purgatóriumból szabadult lelkek visszasegítenek bennünket. E természetfeletti segítséget az Égiek a legérintettebb stratégiai pontra, a társadalom legkisebb egységeire a családokra és a szent papokra kívánják irányítani, hogy alapjaiban változzon meg a világ! »A (...) szigorú böjt megtartása által a szenvedő papi lelkek haláluk utáni nyolcad alatt kiszabadulnak a tisztítótűzből.« (I/115) »Add át az illetékeseknek. Azok a családok, akik a csütörtök vagy a pénteki napon a családjukban az engesztelő imádási órát megtartják, ha a családjukban meghal valaki, egyetlen szigorú böjti nap után a család halottja kiszabadul a tisztítóhelyről.« (III/121)

Szűzanya: »Aki engesztelő szentségimádást vagy szentséglátogatást végez, annak időtartama alatt az egyházközségben a sátán világtalanná válik, és hatalma megszűnik a lelkek felett! (II/22) Ha olyankor hallgattok szentmisét, mikor az nem kötelező és a kegyelem állapotában vagytok, Szívem Szeretetlángjának kegyelmi hatását úgy árasztom ki, hogy ezen idő alatt is megvakítom a sátánt, és ezáltal kegyelmeim bőségesen áradnak azokra, akikért felajánljátok. A világtalan sátán ugyanis hatalmától megfosztottan nem tud semmit cselekedni. A szentmise-áldozaton való részvétel a legnagyobb mértékben fokozza a sátán megvakítását. A sátán borzalmas bosszútól lihegő gyötréseivel még ádázabb küzdelmet folytat a lelkekért, mióta érzi megvakítását. (II/33) Kérésem, hogy az éjszakai szent virrasztást, mely által a haldoklók lelkét akarom megmenteni, úgy szervezzék meg, hogy minden egyházközségben egyetlen perc se maradjon virrasztó imádság nélkül. (III/236) Virrasztásotok ideje alatt az egész világ haldoklóira kiterjesztem a nagy kegyelmet. (I/110) Ha Szeretetlángom kegyelmi hatása kiárad a haldoklókra, a sátán megvakul, és a ti virrasztó imátok segítsége által megszűnik a haldoklók kegyetlen küzdelme a sátánnal. (II/118) Az Üdvözlégybe foglaljátok bele ezt a kérést: Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! (IV/36) Megadom azt a kegyelmet, hogy bármikor Szeretetlángomra hivatkoztok és három Üdvözlégyet elimádkoztok tiszteletemre, egy lélek szabadul ki a tisztítótűzből.« (II/15-16) (Begyik Tibor OCDS: A Hajnal Szép Sugara, a Sz.láng lelkiségének bemutatása. – A Mozgalom kiadása 2012.)

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

    A Mária-tisztelet háttérbe szorulása jelzi a liberalizmus térnyerését ‒ írja Boldog Newman bíboros:

Amikor ezek a szellemek a sötétség homályából előjöttek és a XVI. században a keresztény hit teljes megsemmisítésére támadást indítottak, nem találhattak biztosabb módszert gyűlöletes tervükhöz, mint Mária kiváltságainak becsmérlését és káromlását. Jól tudták ugyanis, ha sikerül a világot rávenni, hogy meggyalázzák az Anyát, akkor majd a Fiú gyalázása is hamarosan bekövetkezik.

     Bizonyított, hogy a katolikusok, akik Máriát tisztelik, tisztelik az ő Fiát is. Míg a protestánsok, akik most kezdik elhagyni a Fiú imádását, hajdanán csak az Anyán csúfolódtak. (NEWMAN, J. H., Az Anyaszentegyház misztériuma, 118. 34)

A Szenvedő Egyház segítése a Szeretetláng kegyelmi hatása által 1 

     SZERETETLÁNG néven, az egész világon futótűzként terjedt el az a Lelkiségi Mozgalom, mely Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony (1913-1985) Lelki Naplója nyomán – több országban főpásztori jóváhagyással –, jelentős evangelizációs tényezővé vált. Hitelességét nem csupán az evangélium hű tanítása és hagyományos engesztelő gyakorlatai igazolják, hanem azok a szembetűnő lelki megújulások is, melyek egyéneket, családokat és egész közösségeket késztetnek rendszeres imára és irányítanak vissza a Katolikus Egyház életébe. A teljes nevén Mária Szíve Szeretetlángja, a Szent Szűz által Istentől kiesdett többletkegyelem, mely mozgalomként a Katolikus Egyházon belül jött létre és ott terjed, alávetve magát az egyházi hierarchiának.

 Mária Szívének Szeretetlángja nem egy közösséget, nem csak Magyarország népét, de az egész emberiséget kívánja szívében megérinteni! A Napló egyenesen 'üdvtörténetinek', sőt 'kozmikus' nagyságrendűnek sejteti az Istenanya lélekmentő stratégiai tervét: »veletek összefogva szeretetem tüze kiégeti lelketekből a bűnt« (III/139) Kozmikus azért, mert az emberiség alatt a Küzdő-, a Szenvedő- és a Megdicsőült Egyházat érti − mi több −, ezek együttműködésére alapoz (tehát a fohászhoz nem kell hozzátoldani: „és a tisztítótűzben szenvedő lelkekre”)!

Üdvtörténeti nagyságrendű pedig azért, mert maga az Üdvözítő és Édesanyja jelenti ki: »Ilyen még nem volt mióta az Ige testté lett!« (I/84; II/18,93; III/129,140) Ez hatalmas kegyelemkiáradásra enged következtetni, mely leginkább gyümölcseiben lesz mérhető (a sátán hatalomvesztése, megtérések, a tisztítótűzben szenvedők szabadulása.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

     Óvatos légy a politikai elköteleződésekkel, és a szerveződő mozgalmakkal! Már érdeklődésed kezdetén nézz utána az élet fogantatástól való tiszteletével kapcsolatos alapelveiknek, figyeld meg hanghordozásukat, kifejezéseiket és viselkedésüket! Mert sajnos egyes pártirányzatok velejárója, a démoni megkötözöttség, sőt a megszállottság! Nem hidd, hogy majd "legfeljebb kilépsz tőlük". Némelyeknél ugyanis, olyan erős a megtévesztő taktika, hogy könnyen rabul ejtenek, és azon veszed észre magad, hogy a nyilvánvaló igazságok ellen csillapíthatatlan gyűlöletet érzel!

A szentek tanításai a tisztítótűzről 3

Génuai Szent Katalin (1447-1510) Látom, hogy a szeretet Istene, ez a végtelenül szerető Isten bizonyos sugarakat, bizonyos lángoló fényt bocsát a lelkekre, melyek oly áthatóak, hogy ha lehetséges volna, azok megsemmisítenék magát a lelket is. A tisztítóhelybeli lelkek, midőn látják, hogy Isten rendelkezése alatt állnak, ki azt teszi velük, ami neki tetszik, oly nagy örömet éreznek, hogy lelkük elé nem állhat semmi olyan gondolat, mely képes volna szenvedéseiket növelni. Ők egyedül Isten jóságának működését, az ő kimondhatatlan irgalmát látják, mellyel az emberrel bánik, midőn a tisztítóhelyet azon úttá teszi, mely Őhozzá vezet. Ami pedig saját érdekük volna, legyen az akár büntetés, akár áldás, lehetetlen, hogy lekösse tekintetüket, mert ha ez lehetséges volna, szeretetük nem volna tiszta. (Traité du Purg. XIII. Fej.) «A tisztítóhelybeli lelkek akarata teljesen Istenéhez simul; Isten is érezteti velük, az ő végtelen jóságát és szeretetét, amitől ők igazi boldogságot éreznek.» (uo. V. fej.)

Alacoque Szent Margit (1647-1690) Úrnapján, az Oltáriszentség előtt hirtelen egy tűzzel körülölelt személy jelent meg előttem. Nyomorúságos állapotából megértettem, hogy a tisztítótűzben van és eleredtek a könnyeim. Azt mondta, ő annak a bencés szerzetesnek a lelke, aki egyszer alaposan meghallgatta a gyónásomat. Ennek jutalmaként Isten megengedte neki, hogy hozzám forduljon: én enyhíteni tudok a gyötrelmein. Arra kért, hogy három hónapon át vezekeljek érte. A három hónap eltelte után örömmel és dicsőségben pillantottam meg: elindult, hogy részese legyen az örök boldogságnak. Köszönetet mondott és megígérte: közbenjár értem Istennél.

Bosco Szent János (1815-1888) 1839-ben elveszítette legjobb barátját, Luigi Comollót. A két barát merész fogadalmat tett: amelyikük előbb hal meg, visszatér az őt túlélőhöz, hogy beszámoljon neki arról, mi várta a túlvilágon. A temetés utáni éjszakán rettentő zaj támadt a hálóteremben ahol a húsz szeminarista aludt. Lángok villantak és aludtak ki. A ház megremegett. Majd kiáltás hallatszott: »Bosco, megszabadultam!« A szeminaristák megrémültek, és a hajnal beálltáig senki sem mert megmozdulni. Hihetetlen történet! De minden tanú egybehangzóan bizonyítja, hogy átélték az esetet. (L. von Matt: Don Bosco. NZN - Kiadó, Zürich)

Ferreri Szent Vince (1350-1419) »Ó mily segítő szeretetet tanúsít a Szent Szűz a tisztítóhelyen szenvedők iránt, ki által folyton enyhülést és erősítést nyernek!« (Serm. 2. de Nat.)

(Forrásokat, lásd az első részben!)

 Fogantatunk, születünk, élünk, meghalunk és megítéltetünk! Így kezdődik, folytatódik és fejeződik be földi zarándoklatunk, végleg meghatározva örök sorsunkat! Ennek tudatában kellene életünket élni, mintegy a megmérettetésre való állandó készülődésben. Ezzel szemben sajnos keveset gondolunk a végső dolgokra, melyek pedig végleg meghatározhatják örök sorsunkat.

(A szerk.: Életről, Halálról, Örökkévalóságról 2. oldal. A továbbiakban ÉHÖ)

A szentek tanításai a tisztítótűzről 2

Szienai Szent Bernát (1380-1444) »A Boldogságos Szűz elnyerte a hatalmat, hogy imádsága és érdemei által kiszabadíthassa a szenvedő lelkeket, s főként azokat, akik őt leginkább tisztelték.« (Serm. 3. de Nom. Mar. a. 2. c. 3.)

Nagy Szent Gertrúd (1256-1302) Helfta apátnője, 'Az isteni szeretet küldötte' c. híres mű szerzője egyszer látta egy elhunyt apáca lelkét, aki gesztusokkal az értésére adta, hogy távol tartja magát isteni vőlegényétől. Mikor Gertrúd ennek okáról kérdezte, az így válaszolt: „Mert még nem vagyok mentes attól a szennytől, amelyet a bűneim ejtettek rajtam. Ha ebben az állapotban be is léphetne a mennyek országába, nem közelednék Hozzá, mert ha teelőtted makulátlannak tűnök is, tudom, hogy még nem vagyok méltó menyasszonya az én Uramnak!”

Szent Bonaventura (1221-1274) A tűz általi büntetés keményebb, mint amilyen földi életben az embert ebben érheti. 

Szent Brigitta (1303-1373) Ahogy az éhező örvend az ételnek, a szomjazó az italnak, a ruhátlan az öltözéknek, s a beteg a nyugvást adó ágynak, úgy örvendeznek a szenvedő lelkek, amikor részük van azon javakban, amelyeket értük ajánlanak fel a földön: (Részlet dr. F. Holböck Gottes Nordlicht /Isten sarki fénye/ – Svéd Szent Brigitta című könyvéből Christiana Kiadó) Szent Brigitta egy napon elragadtatásában hallotta, amint Jézus a következőképp szólt Édesanyjához: »Te anyám vagy, így anyja az Irgalmasságnak, te vigasztalója vagy azoknak, akik a tisztítóhelyen szenvednek«. (Revel. lib. I. c. 16.)

Avilai Szent Teréz (1515-1582) Isten nélkülözése – azaz a megfosztás Isten színelátásától –, felülmúl minden gyötrelmes szenvedést, amelyet csak el tudunk képzelni. Isten igazságossága ugyanis állandóan visszataszítja a lelket, amely pedig, mint vágyainak középpontja felé, törekszik Istenhez. (Belső várkastély)

Aquinói Szent Tamás (1225-1274)     A szeretet kiterjed mindazokra, akik (az isteni) szeretetben haltak meg, mert a szeretet élteti a lelket: úgy, ahogy a lélek a testet élteti. 

(Forrásokat, lásd az első részben!)

     Borromei Szent Károly a milánói hercegség egyik leggazdagabb családjának gyermekeként született 1538. október 2-án Aronában. Édesanyja Medici Margit volt, akinek egyik bátyja, Gian Angelo bíboros, aki 1559-ben IV. Pius néven pápa lett. Egész kicsi korában elvesztette édesanyját. Mostohaanyja úgy határozott, hogy a család számára fenntartott sok egyházi javadalomra való tekintettel Károly kispap legyen. E határozat szerencsésen egybevágott Károly elgondolásaival, ezért tizenkét évesen reverendát öltött és megkapta (az Istennek elkötelezettség jelét) a tonzúrát. Ugyanekkor a római bencés kolostor apátja lett. Ez azt jelentette, hogy az apátsági jövedelem felett Károly, illetve a család rendelkezett, a tényleges apáti tisztet egy szerzetes látta el a kolostorban. Károly évi jövedelme kétezer arany volt, ám ő ahelyett, hogy a család rendelkezésére bocsátotta volna, azonnal sajátjaként kezelte és szétosztotta a szegények között.
     Tizenhat éves korában a páviai egyetemre küldték, ahol 1559-ben mindkét jogból doktori fokozatot szerzett. Ekkor már néhány éve ő kormányozta az egész családi birtokot.
     Néhány héttel Károly egyetemi tanulmányainak befejezése után választották meg a fentiekben említett bíboros nagybátyját pápának, mint IV. Piust, aki a huszonegy éves Károlyt azonnal Rómába hívta. 1560. január 31-én bíborossá, nyolc napra rá, február 8-án milánói érsekké nevezte ki, azzal a kikötéssel, hogy Rómában kell maradnia, a tényleges érseki teendőket pedig egy helynök lássa el. Ezen felül megkapta a szerzetesrendek felügyeletét és az Egyház politikai ügyeinek vezetését, ami azt jelentette, hogy a pápai intézkedések rajta keresztül kerültek ki a kúriából. És gondoljuk el, hogy Károly ekkor még nem is volt pappá szentelve!
     Olyan következetes szigort és rendet vezetett be és követelt meg, hogy megszűntek a papok, apácák és szerzetesek körüli pletykák és botrányok. Új élet alakult körülötte, a nép is megszerette, atyjaként kezdte tisztelni.       Legendák kezdtek róla terjedni: jótéteményeiről, kemény böjtjéről, erkölcsi tisztaságáról. A papképzést, sőt a hívek képzését is szívügyének tekintette. Nem csak megalapította a Borromeum egyetemet, de 'hitiskolákat' is létesített. 

     1576-77-ben pestisjárvány tört Milánóra, a város vezetői gyorsan menekültek a városból, ellentétben Károly érsekkel, aki Milánóban mezítláb, kötéllel a nyakában, nehéz keresztet cipelve engesztelő körmenetet vezetett. Járta a kórházakat, nem csak vigasztalta, de ápolta is a betegeket. Minden pénzét, vagyonát a járvány leküzdésére fordította. És győzött!
     Példamutató életét a reformok folytatásával mindannyiunknak példának adta.
     1584. november 3-án hunyt el, 1610-ben szentté avatta V. Pál pápa.

A szentek tanításai a tisztítótűzről 1

     Több szent író azt állítja, hogy Mária mennybevételekor azt a kegyelmet kérte isteni Fiától, hogy a tisztítóhelyen épp akkor tartózkodó valamennyi lelket magával vihesse. (Ibid.) Ez időtől fogva szerezte meg magának a Boldogságos Szűz azt az előjogot, hogy hűséges szolgáit a purgatórium szenvedéseitől megszabadíthassa. (vö. Liguori Szent Alfonz, Szűz Mária Dicsősége 138. oldal)

Szent Odil (962-1048) Különösen vonzódott a tisztítótűzben Szenvedő Egyházhoz. Neki köszönhetjük a Szenvedő Lelkek ünnepének bevezetését.

Aranyszájú Szent János (344-447) Képzeld el a világ összes kínjait, és egyet sem fogsz találni, amely felérne az Isten boldogító színelátásának nélkülözésével. 

Belgiumi Szent Krisztina (1150-1224) A lüttichi egyházmegyéhez tartozó St. Trond-ban élő pásztorlánynak, akit csodatévő Krisztinának is neveztek, mert életében számtalan – tanúk által igazolt – csodát tulajdonítottak neki, megjelent egy látomásában a menny és a tisztítótűz. „Krisztina!” – hallott egy hangot – „most fent vagy a mennyei üdvösségben és választhatsz: a kiválasztottak között maradhatsz, vagy visszatérsz még néhány évre a földre, hogy jócselekedetekkel szolgáld a Szenvedő Lelkeket! Ha az elsőt választod biztonságban vagy, és többé nincs mitől félned, ha az utóbbit, akkor vissza kell térned a földre, és valódi vértanúságot fogsz szenvedni a szenvedő lelkekért, ezzel fényesítve a koronádat!”        Krisztina így válaszolt: „Uram! Hadd térjek vissza, hogy vezekeljek az elhunytakért: nem félek sem a fájdalomtól, sem az egyéb keservektől!” És beteljesítette a szokatlan szolgálatot, vezekelt a szenvedő lelkekért. Ezt követően több lélek, egyebek között Lajos, Leon grófja is meglátogatta, hogy köszönetet mondjon neki, amiért megszabadította őt a tisztítótűzből.

(Forrásokat, lásd az első részben!)

A pápák és zsinatok állásfoglalásai 8

     XVI. Benedek pápa tanítása a halál utáni tisztulásról a „Spe salvi” enciklikában: A purgatórium tanának kialakulását elősegítette az Egyház bűnbánati gyakorlata is, mely előfeltételezi a kegyelem és a megtérés egységét.* Az ókori Egyházban a keresztség után elkövetett súlyos bűn (hittagadás, bálványimádás, házasságtörés, gyilkosság) esetében a bűnbánó a püspök által kiszabott vezeklés nyilvános elvégzése, szigorú elégtételadás, a bűnbánat konkrét tettei (böjt, ima, alamizsnálkodás stb.) révén nyerhette el a bűnbocsánatot Istentől. Ennek az Istennel való kibékülésnek a kifejezése és biztosítéka volt az egyházi közösségbe való ünnepélyes visszavétel a püspök szolgálatán keresztül. Az Egyházzal, mint Isten üdvközösségével való kibékülés az Istennel való kibékülés jele és eszköze volt (pax cum Ecclesia, pax cum Deo). Betegek bűnbánata alkalmával a kánoni vezeklés ideje lerövidülhetett, halálveszélyben pedig azonnal megtörténhetett a kiengesztelődés az Egyházzal, valamint ezáltal Istennel. Ezzel összefüggésben kialakult az a meggyőződés, hogy a halál előtt nem teljesített vezeklést a halál utáni tisztulásban lehet és kell pótolni.**

Vértanúk vagy hitvallók közbenjáró imájára a püspök a kiszabott vezeklési idő előtt már megadhatta az Egyházzal való kiengesztelődést, vagy könnyíthetett a vezeklés mértékén. Az Egyház közbenjáró segítségének hatékonyságába vetett hit vonatkozott a halál utáni állapotra is. Ha a bűnbánó nem tudta halála előtt teljesíteni az elégtételadást, s így szükséges volt a halál utáni tisztulása, ebben a tisztulásban segíthette őt a földi Egyház, és az egész közösség közbenjárását kifejező papi imák. (...)

Általános emberi és keresztény tapasztalat azonban az, hogy a legtöbben úgy távoznak a földi életből, hogy alapvetően igent mondtak a Szent Isten akaratára, de életüket nem járta át teljesen ez a döntésük. A megtisztulás útját járták, de nem váltak egészen tisztává, a Szent Istennel való boldogító és elveszíthetetlen közösségre alkalmassá. (...) A későbbi tanítóhivatali megnyilatkozások úgy beszélnek róluk, hogy ők azok, akik a megszentelő kegyelem állapotában, Isten és a felebarát iránti szeretettel a szívükben, Isten barátságában, de még nem tökéletesen tisztán haltak meg. A teljes szentté válásra felhívó isteni parancsból és Isten üdvözítő akaratából kiindulva jutottak el az egyházatyák arra a következtetésre, hogy e megholtak számára lehetséges és szükséges a tisztulás ahhoz, hogy Isten boldogító látására jussanak.***

(Forrásokat, lásd az első részben!)­_____________________________________

* Vö. MÜLLER, G.L., Katolikus dogmatika, Budapest 2007, 529k.

** Vö. CYPRIANUS, Epist. 55,20. Szent Cyprianus (200k.–258) teológiájában a halál utáni tisztulás gondolata szorosan összekapcsolódott a Decius-féle keresztényüldözések alkalmával elbukottak üdvözülésének a kérdésével, illetve az egyházi bűnbánati-bűnbocsánati rend szerepével. A karthágói püspök tanítja a vértanúk végérvényes üdvösségre jutását közvetlenül a halál után. Az igazi lelkipásztori problémát azoknak a keresztényeknek a helyzete jelentette, akik jó szándékúak voltak, de gyengéknek bizonyultak. Krisztust félelemből nyilvánosan megtagadták, ám valójában keresztények akartak maradni és kérték az Istennel és az Egyházzal való kibékülést. (VANYÓ, L., Az ókeresztény Egyház és irodalma, in Ókeresztény írók 1, Budapest, 1980, 443–456.)

*** Vö. AURELIUS AUGUSTINUS, Enchiridion de Fide, Spe et Caritate, 183-185, in PL 40. Ágoston ezen a helyen azokról beszél, akik nem elég jók ahhoz, hogy ne lenne szükségük az imáinkra és nem elég rosszak ahhoz, hogy az imák ne használnának nekik.

A pápák és zsinatok állásfoglalásai 5

III. Pál. Tridenti Zsinat: Határozat a megigazulásról, 30. kán. (1547) (DH 1580) Ha valaki azt állítaná, hogy a megigazulás kegyelmének elnyerése után bármelyik bűnösnek a bűnbánat oly mértékben eltünteti a vétkét, és eltörli az örök büntetést érdemlő vádlott állapotot, hogy megszűnik az időleges büntetést érdemlő bűnösség is, amelytől ti. vagy ebben a világban, vagy a tisztítóhelyen kell megszabadulni, mielőtt bárki is beléphetne a mennyek országába: legyen kiközösítve. 

IV. Piusz. Tridenti Zsinat: Tanítás és kánonok a legszentebb miseáldozatról (1562) (DH 1743; 1753). [A szentmiseáldozatot] nem csupán az élő hívek bűneiért, büntetéseiért, elégtételeiért, s más szükségleteiért, de a Krisztusban elhunytakért is, ha még teljesen meg nem tisztultak volna, az apostolok hagyományai szerint szabály szerint föl lehet ajánlani. 3. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a szentmise áldozata csakis dicséret és hálaadás, vagy csupán visszaemlékezés a kereszten történt áldozatra, és nem engesztelő áldozat; vagy hogy csak annak használ, aki veszi; és sem élőkért, sem holtakért, sem azok bűneiért, büntetéseikért, elégtételükért, és más szükségleteikért nem szabad felajánlani: legyen kiközösítve.

Ugyancsak IV. Piusz nevéhez fűződik a Tridenti Zsinat határozata a tisztítóhelyről (1563). (DH 1820) Miután a katolikus Egyház, a Szentlélektől oktatva, a Szentírás és az ókori atyák hagyományai alapján szent zsinatain és legújabban ezen az egyetemes zsinaton azt tanította, hogy létezik tisztítóhely [vö. DH 1580], és hogy az ott fogva tartott lelkeket a hívek közbenjáró imái, de leginkább az oltár kedves áldozata megsegíti [vö. DH 1743; 1753], a szent zsinat előírja a püspököknek, hogy a tisztítóhelyről szóló józan, a szent atyáktól és a szent zsinatoktól átvett tanítást szorgosan igyekezzenek a krisztushívőkkel hittel elfogadtatni, megtartatni, arról őket kioktatni és mindenütt prédikálni. Azokat a kéréseket pedig, amelyek a járatlan nép számára nehezebbek és elvontabbak, és amelyek nem szolgálnak épülésükre, és amelyek legtöbbször nem járulnak hozzá a jámborság növeléséhez, hagyják ki a népszerű oktatásokból. Éppen így mindazt, aminek bizonytalan, vagy éppen hamis látszata van, ne engedjék vitatni vagy terjeszteni. Azokat a vélekedéseket, amelyek bármiféle kíváncsiság vagy babonaság jeleit mutatják, vagy rút haszonleséssel gyanúsíthatók, tiltsák el, mint botrányos és a hívek megütközésére alkalmas dolgokat.

(Forrásokat, lásd az első részben!)

     Az egyház november 2-át az elhunyt, az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő híveknek szenteli.
Szent Odiló clunyi bencés apát 998-ban vezette be emléknapként. Később a 14. század elejétől a Katolikus Egyház egészen átvette.
     Azt a hetet, amelybe a halottak napja esik Halottak Hetének is nevezik. E napon szokás a halottaink sírjának meglátogatása, a sírok megtisztítása, feldíszítése és gyertyák gyújtása.
     Ha a hívek, Halottak Napján (vagyis az azt megelőző nap delétől a Halottak Napját követő éjfélig, ill. a következő vasárnapon is) meglátogatnak egy templomot vagy nyilvános kápolnát, teljes búcsút nyerhetnek elhunytjuknak, a szokott feltételekkel, lásd alább!
     Mindezeken felül, aki temetőt (altemplomi urnatemetőt) ájtatos lélekkel látogat és legalább lélekben imádkozik a meghaltakért, november 1-8-ig, az minden egyes napon teljes búcsút nyerhet egy-egy elhunytjának (de önmagának is majdani üdvére).
A búcsú feltételei: gyónás, áldozás, imádság a pápa szándékára (egy Hiszekegy, Miatyánk, Üdvözlégy).
     Egyébként a Halottak Napjától függetlenül az év többi napján is lehet részleges búcsút nyerni a temető hasonló lelki szándékú meglátogatásakor, ugyanazon (említett) feltételekkel!

A pápák és zsinatok állásfoglalásai 4

VI. Jenő: A görögökkel való egyesülés „Laetentur caeli” bullája (1439) (DH 1304-1306) Ugyanígy [határozatba foglaljuk, hogy] ha az őszinte bűnbánók Isten szeretetében halnak meg, mielőtt még a bűnbánat méltó gyümölcseivel eleget tettek volna bűneikért és mulasztásaikért, az ő lelkük haláluk után a purgatórium büntetésével megtisztul; és hogy ettől a büntetéstől megszabaduljanak, használnak nekik az élő hívők könyörgései, ti. a szentmiseáldozat, az imádság és az alamizsna, és más jámbor cselekedetek, amelyeket a hívők más hívőkért szoktak tenni az Egyház rendelkezései szerint. Azoknak a lelke pedig, akik a keresztség felvétele után semmilyen vétek szennyébe nem estek, és azok a lelkek is, akik a bűnszenny megszerzése után vagy saját testükben vagy a testükből való kiköltözés után, ahogy fentebb mondtuk, megtisztulnak, ezután a mennybe jutnak, és világosan szemlélik magát a Háromságos egy Istent, úgy, ahogy Ő van, ám mégis érdemeik szerint különbözőképpen, egyik a másiknál tökéletesebben (szemléli az Istent). Azok lelkei pedig, akik tényleges halálos bűnben, vagy csak az eredeti bűnben haltak meg, ezután a pokolra jutnak, de ott különböző büntetéseket kell elszenvedniük.

X. Leó: A „Cum postquam” rendelet Cajetan de Viónak, a pápa követének (1518). (DH 1448-1449) A római pápa Péternek, a kulcsárnak az utóda és Jézus Krisztus földi helytartója a kulcsok hatalmával, amelyeknek a feladata megnyitni a mennyek országát, eltávolítva annak a krisztushívőkben lévő akadályait… Képes ésszerű okokból ugyanezen krisztushívőknek, akik a szeretet kötelékével Krisztus tagjai, akár ebben az életben vannak, akár a tisztítóhelyen, Krisztus és a szentek érdemeinek túláradásából búcsúkat engedélyezni; és mind az élőkért, mind az elhunytakért apostoli határozattal búcsút engedélyezve, Jézus Krisztus és a szentek érdemeinek kincseit szét szokta osztani, azaz vagy a búcsút teljes elengedés módján megadja, vagy azt közbenjáró ima módjára átruházza. És ezért mindnyájan, mind az élők, mind az elhunytak, akik (ezt) az összes búcsút valóban elnyerték, annyi időleges büntetéstől szabadulnak meg – amely egyébként az isteni igazságosság szerint az elkövetett bűneikért kijár nekik – amennyi az engedélyezett és elnyert búcsúval egyenértékű. És apostoli tekintélyünkkel elrendeljük, hogy ezeknek a jelenleg leírtaknak az értelmében… így kell mindenkinek megtartania és hirdetnie önmagától beálló kiközösítés büntetésének terhe mellett.

(http://www.depositum.hu/purgatorium1.html) (További forrásokat, lásd az első részben!)

   Mindenszentek Napja – a Diadalmas Egyház ünnepe – azoknak a szenteknek (tehát az üdvözülteknek) az ünnepe, akikről a naptár név szerint nem emlékezik meg. Nem tévesztendő össze a Halottak Napjával (nov. 2.), vagyis a Szenvedő Egyház ünnepével!

     Mindazonáltal Mindenszentek Napja estéjét a Halottak Napja előestéjének (vigíliájának) is nevezik Régen ilyenkor sok helyütt akár 1-2 órán át is szóltak a harangok a halottak emlékezetére. 
Ma is élő szokás, hogy ezen estén ahány halottja van a családnak, annyi gyertyát gyújtanak otthon és elimádkozzák a rózsafüzért ezzel a záró imával:
     Adj Uram örök nyugodalmat nekik, és az örök Világosság fényeskedjen nekik! Nyugodjanak békességben, Jézus, Mária szent nevében. Amen  

     A Mindenszentek ünneplése történetileg kapcsolatban áll a római Pantheon "minden istennek" szentelt, pogány körtemplomával, melyet IV. Bonifác (608-615) pápa szentelt 'Szűz Mária és a Vértanúk' templomává.

Végül III. Gergely pápa (690-741) szentelte a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek”, vagyis a Mindenszenteknek templomává.        Egészen 835-ig május 13-án ünnepelték a Húsvét és Pünkösd közelében. E két ünnephez való eredeti kötődés, némi fényt vet a Mindenszentek ünnep jelentőségére – mintegy meghívást arra –, hogy már földi életünkben részesüljünk azok örömében, akik Krisztust életük középpontjába helyezték! IV. Gergely pápa (790-844) tette egyetemes ünneppé november 1-re.
     A Mindenszenteket – vagyis a Diadalmas Egyházat – (amit a Hiszekegyben említünk), a „szentek egyezsége” köti egybe a földön élő lelkekkel (küzdő egyház) és a tisztítóhelyen szenvedőkkel. A Katolikus Egyház tanítása szerint a Küzdő-, a Szenvedő- és a Megdicsőült Egyház titokzatos közösséget alkotnak. Mi imádkozunk értük (vagy hozzájuk), ők pedig segíthetnek rajtunk! (Mellesleg, a Szeretetláng lelkiség "kegyelmi stratégiája" is erre, az ún. "egész emberiség" összefogására alapoz!), miként a Mindenszentek Napján tartott szentmisék állandó könyörgése is így szól: „Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat.”

A pápák és zsinatok állásfoglalásai 3

     Sajnos, ha valaki bűnbánat nélkül hal meg halálos bűnben, az kétségkívül az örök kárhozat állandóan égő tüzeiben kínlódik. (uo. /24/ 19 §)

A kisdedek lelkei pedig a keresztség fürdője után, de a felnőtteké is, ha a szeretet állapotában halnak meg – úgy –, hogy sem a bűn miatt, sem az érte való elégtétel miatt nincs tartozásuk, azonnal átsietnek az örök hazába. (uo. /25/ 20§)

Ezenkívül az élők közötti kölcsönös szeretet kegyelme, amelyet az eucharisztikus Szentség hatalmas mértékben erősít, ezen áldozat erejével árad szét mindenkire, akik a Szentek közösségéhez számíttatnak. A Szentek közössége ugyanis a kölcsönös segítségnyújtás, az engesztelés, az imádságok, a jótétemények kölcsönös közlése a hívők között, akár elnyerték már az égi hazát, akár az engesztelőtűzben raboskodnak még, akár ebben a világban vándorolnak, ők egy néppé egyesülnek, amelynek a feje Krisztus, formája pedig a Szeretet.

A hitben ugyanis az érvényes, hogy bár ezt a felséges áldozatot csak Istennek szabad felajánlani, de az égben az Istennel uralkodó szentek tiszteletére is – akiket Isten koronázott meg –, be lehet mutatni, hogy pártfogásukat elnyerjük!

Sőt, az apostolok tanítása nyomán, azon testvérek szégyenfoltjának az eltörlése érdekében is megtehetjük ezt, akik már meghaltak az Úrban, de a bűn következményeitől való megtisztulásuk még nem teljes. (XIII. Leó: A „Mirae caritatis” körlevél /Kr. u. 1902/ /DH 3363/)

Őseink hitét, mely szerint eleven kapcsolatban vagyunk a mennyei dicsőséget élvező vagy a halál után még tisztuló testvérekkel, ez a Szentséges Zsinat nagy jámborsággal elfogadja, és a II. Niceai, [DS 600] a Firenzei [DS 1304] és a Trentói [DS 1821-24; 1820; 1580.] szent Zsinatok határozatait megismétli. (VI. Pál / II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium 51. (DH 4169)) (A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

     A Halloween a Sátánista Egyház egyik legfőbb ünnepe, nemcsak egy egyszerű partiról szól, egy ártatlan bálról…
A magyar származású Anton Szandor LaVey, a Sátán Egyházának alapítója a sátánimádat legnagyobb ünnepének tekintette a Halloween-éjszakát. Megdöbbentő egyik kijelentése: „Örülök, hogy a keresztény szülők legalább évente egyszer megengedik a gyerekeiknek, hogy a sátánt imádják.” (Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ)
Mondhatjuk ugyan, hogy „mi nem úgy veszünk részt rajta”, ránk ez nem hat. Sajnos azonban nem egy súlycsoportban vagyunk a sátánnal. Ha az ünnepén való részvétellel (vagy bármilyen más okkultizmussal) kis ajtót nyitunk neki, saját akaraterőnk kevés lehet őt távoltartani. Ha nem akarunk esélyt adni a sátánnak, ne vegyünk részt ilyen eseményeken. Vegyük komolyan saját és gyermekeink lelkének védelmét, mert az kísér el bennünket az örökkévalóságba!

     A Halloween-t október 31-én, Mindenszentek előestéjén tartják, és elnevezése is az All Hallows Eve (Minden szentek estéje) kifejezésből ered. A Halloween-ről valószínűleg a legtöbb embernek a boszorkányok, szörnyek és szellemek képei jutnak eszébe, melyek a sötét, démonikus, okkult, mágikus világhoz tartoznak s a "halál kultúrájának" képviselői! Ezzel szemben a Mindenszentek katolikus ünnepén Isten dicsőségét, a menny minden szentjét és Isten világosságnak a sötétség feletti győzelmét ünnepli, mintegy az "élet kultúrájaként". Jézus a világ világossága, és a szentek ebben a világosságban éltek és ezáltal kortársaik irányfényévé váltak.

A Halloween pogány ünneplése, miben mutatkozik ez meg?

Először is, az ijesztő maszkok, jelmezek, díszítések zombikkal, boszorkányokkal és szörnyekkel. Néhányan odáig mennek, hogy ördög formájú édességeket kínálnak. Másodszor, a pogány ünneplés jele, amikor a gyerekeket arra ösztönzik, hogy öltözködjenek csúnyának, és gonosznak, sőt gyakran gyilkosnak, okkult figurának vagy akár az ördögnek. A gyermekek persze ösztönösen félnek az ilyen sötét ábrázolásoktól. Harmadszor a könyvek (pl. Harry Potter), és a horrorfilmek stb.

2014. októberében az Exorcisták Nemzetközi Szövetsége Rómában ülésezett 300 exorcistával a világ minden tájáról. Fr. Aldo Buonauioto arról beszélt, hogy rendkívül veszélyes és káros a gyerekekre a Halloween "ünneplés". Figyelmeztetett, hogy ez veszedelmes, mert az okkultizmus előszobája. A sátánista szekták számára az nap a legkedvezőbb új tagokat toborozni.

Ki kell hangsúlyoznunk tehát a Mindenszentek katolikus megünneplését, melynek lényege a Szentmise, virrasztó áldozat és imádság a tisztítótűzben szenvedő lelkekért! Tehát:

– Mindenszentek ünnepe előesti miséjén való részvétel.

– Egész éjszakán át tartó Szentségimádásban való részvétel.

– Gyermekeknek való elfoglaltság szervezése, pl. öltözzenek be szenteknek.

– Fény kihelyezése az ablakokba, jelezve ezzel, hogy Krisztus a Világosságunk.

(Forrás nyomán!)   

A sátánista egyház egy főpapja, Blanche Barton a Church of Satan weboldalán a következőket írja az ünnepről: ...„Ez [Halloween] a legjámborabb embernek is megadja a lehetőséget arra, hogy egy éjszaka erejéig belekóstoljon a gonoszságba. Módjukban áll táncot lejteni az ördöggel … Azt látom, hogy ezen az éjszakán a világ minden táján összejönnek a sátánisták kis csoportjai, … hogy poharat emeljenek a pokol seregeire”...

A pápák és zsinatok állásfoglalásai 2

     Megjegyzendő, hogy azon lelkek, akik a Keresztség felvétele után semmilyen vétekbe nem estek, amiként azok is, akik a bűnszenny elkövetése után éltek a Bűnbocsánat Szentségével, és életükben (a felajánlott szenvedéseikkel), vagy haláluk után a tisztítótűzben megtisztulnak, ezután a mennybe jutnak és világosan szemlélik a Háromságos Egyistent. Azok lelkei pedig, akik tényleges halálos bűnben, vagy csak az eredeti bűnben haltak meg, haláluk után a pokolra jutnak, de ott különböző büntetéseket kell elszenvedniük! (IV. Jenő: A görögökkel való egyesülés „Laetentur caeli” bullája (Kr. u. 1439) (DH 1304-1306))

Ha pedig bűneiket őszintén megbánva, szeretetben halnak meg, mielőtt (...) a bűnbánat méltó gyümölcseivel elégtételt adtak volna, lelkük a purgatóriumi vagy megtisztító szenvedésekben tisztul meg a halál után. (...) Ezeknek a szenvedéseknek az enyhítésére szolgál az élő hívek közbenjárása, vagyis a szentmise áldozatok, az imádságok, az alamizsna és az irgalmasság egyéb cselekedetei, amelyeket a hívek fel szoktak ajánlani a többi hívőért az Egyház szokása szerint.

Érdemes megismételni, amit fentebb mástól említettünk: „Azok lelkei, akikre a Szent Keresztség fölvétele után nem ragadt a bűn semmiféle foltja és azoké, akik miután beszennyeződtek bár, de testben élve megtisztultak, akár – mint az előbb említett elégtétel folytán – akkor, amint testükből kiléptek, mindjárt befogadják a mennybe.” (Boldog X. Gergely / II. Lyoni Zs.: Paleologosz Mihály császár hitvallása (Kr. u. 1274) /DH 856-857/) 

Hisszük, hogy a meghalt hívek javára válhat az alamizsna, az áldozat és egyéb jócselekedetek. (III. Ince Kr. u. 1208) (DH 797)

Mivel maguk a görögök is tartják azt a kétségkívüli hitet és meggyőződést, hogy a haláluk után megtisztulnak, és az Egyház könyörgéseivel megsegíthetők egyfelől azok lelke, akik a bűnbánatban részesedtek ugyan, de a penitencia nincs végrehajtva, másfelől akik halálos bűn nélkül, de bocsánatos, vagy kisebb bűnökkel távoznak a földről! Mi, az ilyesféle tisztulás helyét számukra a szentatyák hagyományai és tekintélye alapján purgatóriumnak nevezve azt akarjuk, hogy ezentúl náluk is így hívják. Mert ebben az átmenetileg tartó tűzben tisztulnak meg bizonyos vétkek, nem a főbűnök és gonoszságok, amelyek korábban nem nyertek bocsánatot a bűnbánat által, hanem azok a kisebb bűnök, amelyek a halál után is terhelnek, ha még az életben föloldozást is nyertek bár, de le nem vezekelték. (IV. Ince / I. Lyoni Zsinat: A „Sub catholicae professione” levél a tusculumi püspökhöz 23. Kr. u. 1245) (DH 838)

A pápák és zsinatok állásfoglalásai 1 

     A római pápa, Jézus Krisztus földi helytartója a kulcsok hatalmával, amelyeknek a feladata megnyitni a mennyek országát, (...) képes ésszerű okokból ugyanezen krisztushívőknek, akik a szeretet kötelékével Krisztus tagjai (akár ebben az életben vannak, akár a tisztítóhelyen), Krisztus és a szentek érdemeinek túláradásából búcsúkat engedélyezni.

A fenti sorokhoz hozzá kell tennünk, hogy a skolasztikus felfogás szerint, a lelkek túlvilági sorsára vonatkozóan Isten a legnagyobb szabadságot tartja fenn. Következésképp a búcsúk érvényesítése tekintetében a pápáknak, nem azonos joghatóságuk van a tisztítótűzbeli lelkekre, mint az élőkre! Tehát az Egyház joghatósága, csak könyörgésképpen jut érvényre − jóllehet nem hatástalan!

Mind az élőkért, mind az elhunytakért apostoli határozattal búcsút engedélyezve, Jézus Krisztus és a szentek érdemeinek kincseit szétosztva, megadja a részleges vagy teljes búcsút. Ezáltal mind az élők, mind az elhunytak, akik a búcsúkat elnyerték, annyi időleges büntetéstől szabadulnak meg – amely egyébként az isteni igazságosság szerint az elkövetett bűneikért kijárna nekik – amennyi az engedélyezett és elnyert búcsúval egyenértékű. Apostoli tekintélyünkkel elrendeljük, hogy ezeknek a jelenleg leírtaknak az értelmében… így kell mindenkinek megtartania és hirdetnie önmagától beálló kiközösítés büntetésének terhe mellett. (X. Leó: A „Cum postquam” rendelet Cajetan de Viónak, a pápa követének Kr. u. 1518) (DH 1448-1449))

Ha az őszinte bűnbánók Isten szeretetében halnak meg, mielőtt még a bűnbánat méltó gyümölcseivel eleget tettek volna bűneikért s mulasztásaikért, az ő lelkük haláluk után a purgatórium büntetésével megtisztul. Ezen szenvedéstől való megszabadulásukban, használnak nekik az élő hívők könyörgései, ti. a Szentmiseáldozat, az imádság, az alamizsna és más jámbor cselekedetek, az Egyház rendelkezései szerint.

Hozzá fűzendő, hogy az Úr ítélőszéke előtt a bűnök sokkal nagyobbnak tűnnek fel, mint a földi életben, de az is igaz, hogy a földi életben gyakorolt erények is sokkal élénkebb fényben ragyognak.

A tisztító szenvedés időtartama 2

     Szent Ágoston szerint a tisztítótűz tüzének gyötrelme felülmúlja e világ legfájdalmasabb szenvedéseit is. Hasonlóképpen vélekedett Szt Gergely, Szt Béda, Szt Anzelm és Szt Bernát is. Szt Tamás még tovább ment és azt tartotta, hogy a tisztítóhely legcsekélyebb szenvedése is felülmúlja e világ összes szenvedéseit. Boldog Fáber Péter szerint a fájdalom élesebb és jobban belénk nyilall, amikor nem a testet éri, hanem a lelket és az értelmet.

Bellarmin bíboros szavai szerint: „Időt meghatározni a lélek tisztítóhelyen való maradásáról vakmerőség, mert ez nem lehet ismeretes előttünk, Istennek különös kinyilatkoztatása nélkül”. (LOU)

Ferreri Szent Vinczének volt egy Franciska nevű nővére, aki nagyon el volt merülve a világ hiúságaiban. Élete végén azonban a legőszintébb bánatot ébresztette fel magában.  Halálát követő néhány nappal, midőn testvére érette a Szentmisét felajánlotta, megjelent neki lángokban, tűrhetetlen kínoktól szenvedve. «Az utolsó ítélet napjáig tartó szenvedésre ítéltettem – mondta – de nagyon meg fogok enyhülni, talán ki is szabadulok, ha a harminc „Gregorián” Szentmisét elvégzed érettem.» A szent sietett eleget tenni e kérésnek, s harmincadik napon nővére megjelent neki angyaloktól körülvéve, amint az égbe szállt. (Vie de saint Vincent Ferrier, Bayle, XIII. Fej.)

Hozzá kell fűzni, hogy ez a leghatékonyabb segítség, ami itt a földön csak elképzelhető! Magyarázatként: A „gregorián-mise”, az elhunytért 30 napig folyamatosan (megszakítás nélkül) bemutatott (napi egy) Szentmise. Hitalapja, hogy Isten irgalmas jósága Nagy Szent Gergely pápa közbenjárására kihozza a tisztítótűzből azt, akiért a harminc Szentmisét bemutatják. Liturgikus megkötés, hogy az e szándékra bemutatott miséknek nem kell gyászmisének lennie, és XIV. Benedek pápa rendelete szerint, csupán egyetlen esetben szabad megszakítani, hogyha Húsvét utolsó három Szent Napja beleesik, melyeken egyébként sem szabad magánmisét tartani (de utána folytatni kell)! Az viszont sajnálatos, hogy 1968 óta, az egyházi búcsúk közt nem szerepel!

     1917. május 13-án Fatimában megjelent a Boldogságos Szent Szűz. Lúcia de Santos a legidősebb látnok, élve a rendkívüli helyzettel, kérdéseket tett fel a Szűzanyának: ,,Én is az égbe fogok jutni?” ,,Igen!” ,,És Jácinta?” ,,ő is!” ,,És Ferenc?” ,,ő is, de addig még nagyon sok rózsafüzért kell elimádkoznia!” 

Lúcia tovább kérdezett nemrégen elhunyt barátnői felől. ,,Maria das Neves szintén már az égben van?” (16 éves lehetett, amikor meghalt.) ,,Igen!” ,,És Amália?” (Ez a lány 18-20 éves korában halt meg.) ,,ő még a világ végéig a tisztítóhelyen marad!” – volt a válasz. Ez a rövid, példa nélkül álló párbeszéd gondolkodásra késztetheti a teológusokat és az egyszerű híveket egyaránt! (Antalóczi: Jelenések, Üzenetek és a jövő. Kisboldogasszony Pléb. Eger 2000. 91. oldal) 

     1956. október 28-ára Pest néhány nagyobb útja négy nap alatt (!) jobban szét volt lőve, mint a második világháború négy hónapig tartó ostroma után. Számtalan holttest feküdt az utcákon, és elképesztó mennyiségű páncélos volt szinte a felsimerhetetlenségig szétroncsolva az utcákon. A szovjet csapatoknak nem csak technikai-, de emberveszteségei is óriásiak voltak, mely a feltételezések szerint elérhette a 800 főt! Ez sokkolta a szovjet katonai vezetést, és ezért 28-án már harmadszorra kértek tűzszünetet, jóllehet, minden hadüzenet nélkül pusztították édes Magyar Hazánk fővárosát!
Nagy Imréék az államvezetés nevében elfogadták a 3. tűzszüneti kérést és bejelentették a forradalom győzelmét. Ettől kezdve a Kossuth Rádióban nem volt már statáriumra, fegyverletételre felszólítás és fenyegetés. Így, Nagy Imre miniszterelnökségét a forradalmárok is elismerték. A rádió azt is közölte, hogy a szovjet fegyveres erők elhagyják a főváros területét, de azért még voltak lövöldözések. Hamarosan megkezdődtek a tárgyalások a szovjet csapatok teljes kivonulásáról az országból. Népünk felszabadultnak érezte magát és a város, valamint a munka helyreállításába kezdtek. Ez vasárnap volt.

A tisztító szenvedés időtartama 1

     Hitünk tanítása nem tájékoztat minket a tisztítóhelyen való szenvedés időtartamáról. Általánosságban tudjuk, hogy mindenki hibái számának és súlyosságának arányában szenved, ha azokat még nem engesztelte ki az Úrnál. Isten azonban, igazságosságának sérelme nélkül, megrövidítheti ezeket a szenvedéseket azáltal, hogy felfokozza gyötrelmüket vagy a Küzdő Egyház engesztelő Szentmiséi, vezeklései, esdő imái és jócselekedetei által enyhíti vagy elengedi azokat. 

Az egyházdoktorok általános véleménye – földi mérték szerint –, hogy többnyire hosszú ideig tartanak a szenvedések. „Nem kétséges – mondja Szent Bellarmin –, hogy a tisztítóhely szenvedései (földi értelemben) nem csak tíz-húsz évig tarthatnak, hanem némely esetben évszázadokra terjednek ki. De még ha csak tíz-húsz évnyi lenne is, akkor se kicsinyelhetnénk le azt, hogy valaki a legcsekélyebb enyhülés nélkül szenved ennyi ideig.

Ha valaki biztosan tudná, hogy rettenetes fájdalmakat fog kiállni lábában, fejében, vagy fogaiban húsz éven keresztül, s hogy ezalatt sem aludni, sem a legkisebb fokban pihenni nem lesz képes, nemde inkább ezerszer a halált kívánná ehelyett a kínok helyett? És ha választhatna az ily nyomorúságos élet és minden vagyonának elvesztése között, habozna-e mindent feláldozni, hogy ettől a szenvedéstől megszabaduljon? De nehéznek találhatjuk-e akkor, hogy szenvedjünk és vezekeljünk azért, hogy megszabaduljunk a tisztítóhely gyötrelmeitől? Félhetünk-e a legáldozatosabb földi gyakorlatoktól, mint a virrasztástól, böjttől, alamizsnálkodástól, hosszas imáktól és főleg a sóhajtások és könnyek közt végzett bűnbánattól?”

 Ezek a szavak összefoglalják a szentek és hittudósok minden tanítását! A tisztítótűz óráit ugyanis nem úgy számítják, mint a földieket. A földön éveken keresztül tartó szomorúság, fáradtság, szegénység, vagy betegség semmi a tisztítótűz egyetlen órás szenvedéséhez képest. Már az is nagy dolog, hogy az irgalmas Isten megengedi nekünk, hogy bármily fokban is befolyásoljuk igazságosságát.

A szentatyák szerint a tisztítóhely tüze (esetenként) azonos a pokol tüzével, amely az elkárhozott dúsgazdagot gyötörte. (Lk 16,19-31)

Ezen szenvedések foka arányos a bűnök súlyosságával és számával, és megfelel azok természetének. Az egyházdoktorok megegyeznek abban, hogy a tisztítóhely szenvedései a leggyötrelmesebbek. 

     1956. október 27-én Tiszakécskén mintegy 200 fős tüntetés kezdődött, mely a tanácsházánál akarta kifejezni elégedetlenségét, céljait, követeléseit. A tömegben volt Kerekes Gábor tanácselnök-helyettes, Orosz Zoltán tanácselnök pedig beszédet mondott, jogosnak minősítve a nép követeléseit.
     Azon a szombat délelőttön Gémes Mihály plébános Kállai Árpád és Kállai Etelka ezüst menyegzőjét áldotta meg. Az ezüst menyegző résztvevői kiléptek a templomból, a Himnuszt eléneklő, a tanácselnök beszédét hallgató tömeghez csatlakoztak. Pár perc múlva Kállai Etelka már nem élt.
     A kecskeméti 3. hadtest öt elemit végzett, moszkovita parancsnoka Gyurkó tábornok a pártbizottság kérésére, két MIG 15-ös vadászgépnek adott felszállási parancsot a kecskeméti repülőtéren. Tiszakécske fölé érkezve riasztólövés helyett az egyik gép a 23-as és a 37-es gépágyúból tüzet nyitott a tüntetőkre. Éppen Matuz Dezső földműves a Nemzeti Dalt szavalta, mikor tűzcsapás történt.
A tragikus végeredmény 17 halott és 110 sebesült volt.
     A kegyetlen támadás sebesültjein azonnal megpróbáltak segíteni dr. Bedő István, dr. Hanusz Béla, dr. Kiss Ferenc és dr. Balla Sándor körzeti orvosok, a mentésbe bekapcsolódtak Gémes Mihály plébános, dr. Tóth Szilveszter állatorvos és vöröskeresztes felesége.
Az indulatok Fehér József párttitkár ellen fordultak, a lincselést Gémes Mihály plébános akadályozta meg.
     A két támadást végrehajtó MIG-15-ös elhagyta Tiszakécske légterét. Az egyik gép, melyet Istenes Elemér főhadnagy vezetett, mélyrepülése után a gép stabilitását vesztette és a földbe fúródott, a pilóta életét vesztette. A másik, a tűzcsapást végrehajtó gép pilótáját Takács főhadnagyot súlyos lelkiismeretfurdalás gyötörte és alkoholizálva itt-ott beszélni kezdett. Pár év múlva "vadászbaleset" áldozata lett.
A halottakat Tóth Dezső ácsmester vitte ki a temetőbe, és két napon belül Gémes Mihály plébános eltemette.

A tisztelet és kegyelet alapján ismertetjük az elhunytak neveit:

1. Csonka László 17 éves
2. Szabó Péter 36 éves
3. Szóráth György 37 éves
4. Mohácsi István 47 éves
5. Kállai Etelka 56 éves
6. Mihályi Gizella 30 éves
7. Bognár József 28 éves
8. Szitár János 27 éves
9. Lovas József 35 éves
10. Hercikova Győzőné 62 éves
11. Sánta István 21 éves
12. Parádi Pál 33 éves
13. Parádi János 29 éves
14. Fazekas Imre 20 éves
15. Gyapjas Ferenc 26 éves
A későbbi vizsgálat alapján még további hárman vesztették itt életüket:
Rédai Bertalan, Czakó Ferencné és Utasi Ilona.

(Forrás: http://mek.oszk.hu/09500/09500/html/ Bagó Imre szemtanú visszaemlékezései nyomán a szerkesztő)

 A vértanúk emléke szívünkben él! Imádkozzunk lelki üdvükért s azért,  hogy a Mennyből segítsék Édes Magyar Hazánkat!

A Szenvedő Lelkek megnyilatkozásai 8

     Kosztka Szent Szaniszló Lengyelországban megkérdezett egy neki megjelent lelket, hogy a tisztítóhely tüze fájdalmasabb-e a földinél?

„A föld minden tüze a tisztítóhely tüzével összehasonlítva üdítő szellőnek tűnik kiáltott fel a lélek.” Szaniszló ezt nem igen tudta elhinni.

– Szeretnék bizonyítékot kapni erről – mondta. Ha Isten megengedi, a te megkönnyítésedre és saját lelkem javára, beleegyezek abba, hogy elszenvedjem fájdalmaidnak egy részét. 

A lélek így felelt: „Nem tudnád elviselni. Egyetlen ember sem lenne képes túlélni ilyen gyötrelmet. Azonban Isten megengedi, hogy kis fokban megérezd azt. Nyújtsd ki kezedet.”

Szaniszló kinyújtotta kezét, és a szenvedő lélek rácsöppentette „izzadságának” egy csöppjét, vagy legalábbis valami ennek tetszőt. Abban a pillanatban a szerzetes velőt hasító kiáltással földre rogyott, és eszméletét vesztette. Amikor félelmetes fájdalmából magához tért, beszámolt tapasztalatáról rendtársainak: „Kedves Atyák, ha ismernénk az isteni büntetés szigorúságát, sose követnénk el bűnt, és sose szűnnénk meg vezekelni ebben az életben, hogy elkerülhessük a túlvilági vezeklést” – fejezte be.

Ettől kezdve Szaniszló ágyban fekvő beteg lett: Még egy éven keresztül gyötrődött így rettenetes sebe fájdalmától, mielőtt meghalt. Utoljára még emlékeztette rendtársait az isteni igazságosság szigorára. Példája annak a tartománynak minden rendházában fellendítette a lelki életet. 

A Szenvedő Lelkek megnyilatkozásai 7

     Egy ferences szerzetes hosszú időn át fájdalmas betegségben szenvedett. A türelme elhagyta, és már a halált kívánta, hogy megszabaduljon szenvedéseitől. Ekkor Isten elküldte őrangyalát, hogy terjessze választás elé: itt akar-e szenvedni vagy a másvilágon. Akar-e most mindjárt meghalni és három napra a tisztítóhelyre menni, vagy szenvedésekben még egy évig élni s akkor egyenesen az égbe menni? A választás rögtön megtörtént. «Jobb szeretnék rögtön meghalni – válaszolt a szegény szerzetes – mert éltem itt folytonos haldoklás, és aligha hiszem, hogy ehhez hasonló szenvedéseket találhatnék a purgatóriumban!» — «Jó, legyen, amint kívántad! Még ma meghalsz, úgyhogy készülj mielőbb felvenni a végső Szentségeket.» A beteg előhíván szerzetestársait, elbeszélé látomását, felvette a végső szentségeket és meghalt.

Egy nap múlva őrangyala a tisztítóhelyen meglátogatta őt. – «Ah! hogy tetszik a tisztítótűzbeli szenvedés, amelyet választottál? Még most is ezt választanád?» – «Ó mennyire el voltam vakulva – felelte a szerzetes – de te is nagyon kegyetlen vagy hozzám, mivel három napról beszéltél és már sok száz év elmúlt, mióta e lángok közt vagyok, és még semmi sem mutatja, szabadulásom közeledtét.»

«Látod? Így tévedhet egy szerencsétlen lélek, ha panaszkodik földi sorsa felett! – mondta az angyal – te vádolsz engem, hogy megcsaltalak? Hiszen az időben, még huszonnégy órája sincs, hogy meghaltál! Nem az idő hosszú, hanem a szenvedés nagysága az, ami hosszúnak tünteti fel ezt az időt, melyben egy pillanat évnek, egy óra száz évnek tűnik fel előtted. Biztosíthatlak, hogy így van, hiszen a testedet még el sem temették; azért ha bánod választásodat, Isten megengedi, hogy visszatérj a földre s szenvedd ott egy évig azt a betegséget, ami neked szánva van.» – «Ó igen, örömmel fogadom ezt a kegyelmet. A tapasztalás megváltoztatta fogalmaimat. Mert inkább két, három, vagy tíz évig is kínos betegségben élnék a földön, mint e kimondhatatlan gyötrelmek helyén, csak egy óráig is!»

Ekkor a megrémült szerzetestársak szeme láttára a lélek visszaszállt testébe, s halottuk feltámadt. Mihelyt beszélni tudott, elmondott mindent ami vele történt buzdítva testvéreit, hogy a legkisebb vétkekért is szigorú bűnbánatot tartsanak, hogy majdan kikerülhessék a kiengesztelődés gyötrelmeit a másvilágon.

Amíg élt, türelemmel viselte a legélesebb fájdalmakat is, melyek most már semmiségnek tűntek fel előtte és alig egy év múlva meghalt. A neki tett ígéretnél fogva hihetjük, hogy egyenesen az égbe ment.

Az évszázadok során, több lélek is igyekezett megértetni velünk a purgatórium tűzének rettenetes voltát azzal, hogy asztalon, vagy ajtón hagyták kéznyomaikat, amelyek úgy bele égődtek a fába, mintha izzó vasak lettek volna. Olaszországban, Assisi közelében még ma is őrzik azt az ajtót, amelyen a Folignói Teréz nővér kéznyoma látható.

Piros a vér a pesti utcán

Október 25-én békés tömeg vonult a Kossuth térre, barátkozó szovjet tankok kíséretében. A Himnusz éneklése közben három oldalról kezdték lőni a fedezék nélküli embereket. A vérengzést a Zöldávó, a Partizán-szövetség (az FM épületéből) és a Szovjet egységek (a téren állók közül egy-egy tank, valamint a távolabbi utcákban várakozó szovjet tankok, melyek még repesz-gránátokat is kilőttek a tér felé) követték el. Az áldozatok száma 300-ra tehető (köztük két vétlen orosz katona), a sebesülteké elérheti az ezret! Mikor lesznek a polgári lakosságot lemészároló háborús bűnösök felelősségre vonva?

 A vértanúk emléke szívünkben él!

Imádkozzunk lelki üdvükért s azért, hogy a Mennyből segítsék Édes Magyar Hazánkat!

SZENT MÓR (1000 körül,  † Pécs, 1070 körül) 
     Az első magyar származású bencés szerzetes 1000 körül született, és kb. hetven évet élt. A rendbe belépve kapta a Maurus, Mór nevet. Szent Imre legendája említi, hogy iskolás gyermek volt Szent Márton hegyén, Pannonhalmán. Kora legjobb képzését kapta meg.  
     1030 körül a Szent Hegy bencés kolostorának apátja volt, s ebben az időben itt  találkozott Szent Istvánnal és fiával, Imrével, amikor felkeresték a szerzeteseket.
A Szent Imre legenda szövege így tudósít erről:
„A király, ismerve fiának kitűnő érdemességét és a fogadtatás tisztségét, amely őt illette volna meg, fiának engedte át. Amikor ugyanis a nevezett szerzetesek körmenetben jöttek a király üdvözlésére, ez tiszteletből fiát bocsátotta előre üdvözlésük fogadására. A kis Imre pedig betelve Szentlélekkel, mintegy isteni kegyelem megnyilatkozásából, mindannyiuknak érdemeit ismerte, és ezek szerint több-kevesebb csókot adott nekik. Egyeseket csak egyszer, másokat háromszor, ismét másokat ötször, utoljára pedig egyet hétszer csókolt meg. Szent István király a többiek előtt némán szemlélte a dolgot. Amikor azonban a misének vége lett, kíváncsian tudakolta fiától, miért adott az egyiknek több, a másiknak kevesebb csókot. Szent Imre herceg erre mindegyik érdemeit elszámolta atyja előtt.  Például, hogy ez vagy az ennyi ideig élt a szent önmegtartóztatás erényében. Ebből a szempontból csókolta meg ő az egyiket többször, a másikat kevesebbszer. Akit hétszer csókolt meg, egész életében szűzi életet élt." 
                                                                           
   A hét csókot tehát Mór szerzetes kapta, és hogy mennyire osztatlan szívvel szolgálta ő Istent, kitűnik a legenda másik jelenetéből is. Szent István néhány nappal azután, hogy a Szent Hegyről eltávozott, két kísérőt véve maga mellé visszatért, s a testvérek virrasztását és imádságait titokban kikémlelte.
     „A hajnali zsolozsma után a szerzetesek visszatérhettek fekhelyükre, azok azonban, akiket Imre csókjaival kitüntetett, továbbra is a templomban maradtak. Buzgóságuk a virrasztás kihasználására ösztönözte őket, és oltártól oltárhoz menve zsoltárokat énekeltek, dicsérték Istent. A király először félrevonulva figyelte az imádkozókat, majd fölfedte jelenlétét. A barátok üdvözölték, köszöntötték, és evvel eleget tettek az illem szabályainak, de megszegték a hallgatást. Mór itt is kivétel maradt: megtartotta a rend szabályát, jóllehet a király fenyegetéssel is próbálta eltántorítani. Később a káptalanteremben gyűltek össze a barátok a király jelenlétében. A nyilvános bűnvallomáskor István azzal tette próbára Mór alázatosságát, hogy igen sok dolgot vetett a szemére, ami a szerzetesi élettel ellenkezik. Mór mindezt hang nélkül, Istenbe vetett bizalommal tűrte. Végül is Szent István a dolgokat rendben elbeszélvén, Mórt dicséretekkel felemelte, és hogy a püspöki hely általa ékesíttessék, kevéssel annak utána a pécsi püspökségre felmagasztalta.”
A történet naiv kedvességén átüt a tiszta léleknek az a finom érzéke, amelyet Szent Jeromos mondott ki oly tömören János evangéliumával (21,7) kapcsolatban: ,,Solus virgo virginem agnoscit: Csak a szűz ismeri fel a szüzet.''
     Mór 1036-ban foglalta el püspöki székét, a pécsi egyházmegye második püspöke lett. Templomokat építtet, kolostorokat alapítva szerzeteseket telepített le. Gyalogosan, szekéren járta egyházmegyéje településeit, amelynek területe a mai pécsi egyházmegyének háromszorosa volt.  
     Az 1046-ban kitört pogánylázadást csak három püspök élte túl. I. Andrást Fehérvárott királlyá koronázó három főpapnak ő az egyike. Kézjegye tanúként rajta van az 1055-ben keltezett tihanyi apátsági alapítólevélen, mellyel András újabb bencés apátságot hívott életre.
     Első magyar íróként – természetesen latinul – írta meg a legendát a Zobor-hegyi két szent remete (Zoerárd-András és Benedek) életéről. Az írásból kicseng a magát végsőkig megtagadó, önfeláldozó, aszketikus életforma tisztelete, csodálata.
     Mór 1070-ig, haláláig volt Pécs püspöke.
     Bár Mór püspök tisztelete hamarosan elterjedt, nyilvános kultuszát csak IX. Piusz 1848. augusztus 4-i döntése erősítette meg Scitovszky János, Pécs akkori püspökének kérésére. Periratában kifejtette, hogy képét nemegyszer festették meg ’szent’ felirattal, és vannak 1449-ből való misekönyvek, amelyek Mór dicséretét zengik. A martirológiumokban is szerepel Mór neve, ezek szentként említik. XI. Piusz pápa 1925-ben a pécsi egyházmegye társvédőszentjévé nyilvánította, ünnepe október 25-re került.  Az Árpád-házi szenteken kívül Szent Mór az első magyar, akit az oltárra emeltek között tisztelhetünk.
     A Pannonhalmi Főapátság területén szobor őrzi emlékét; az apátságtól nem messze egy kilátó viseli nevét. Pécsett utca, a székesegyházban kápolna őrzi nevét.
(Katona István püspök: Szentek, szent életű emberek, és a Magyar Kurír felhasználásával)

A Szenvedő Lelkek megnyilatkozásai 6

     De halljunk még egy megrendítő dolgot. Tiszteletreméltó Pingarola Archangéla domonkos nővér, mindig élénk buzgalommal viseltetett a tisztítóhelybeli lelkek iránt. Imákat végeztetett összes ismerőseiért, sőt azokért is, akiket nem is ismert. 

Édesapja meghalt. Ki ne gondolná, hogy e szent leány megkétszerezte imáit és jó cselekedeteit atyja érdekében? Tekintve azonban, hogy apja azon világfiak közül való volt, akik soha sem törődtek a tisztítótűzben szenvedőkkel, bizonyos lélektani csoda által Isten megengedte, hogy a leánya majdnem teljesen elfeledte őt a tisztítóhelyben. Végre is atyja jelent meg neki panaszkodva, hogy őt képes volt elfeledni, amikor pedig mások irányában oly gyöngéd részvéttel volt. A szent nővér nem tudott hova lenni a csodálkozástól.

– Hogyan történhetett ez? – kérdezte őrangyalát –, hogy én megfeledkeztem a saját szeretett apámról?

Igaz persze, hogy sokszor volt szándékomban imádkozni érette, de ugyanekkor más lelkekre gondoltam s így az atyám érdekében végül nem tettem semmit. Emlékszem, hogy egy reggel, midőn elkezdtem érette imádkozni, elragadtatásba estem s úgy tűnt fel előttem, hogy egy fehér kenyeret nyújtottam neki, melyre ő visszautasító pillantást vetett és nem akarta elfogadni; ebből arra gondoltam, hogy jó helyen van már és ez okból nem imádkoztam többé ő érette.

Az őrangyal ezt válaszolta neki: Ezen feledést Isten engedte meg büntetésül, mert amíg atyád élt, csekély buzgalommal volt a tisztítóhelyen szenvedő lelkek iránt. Igaz, hogy nem volt rossz erkölcsű, de nem mutatott semmi készséget azon jó cselekedetekben, melyeket az ég sugalmazott neki, s ha teljesítette is némelyiket, kellő figyelem nélkül tette azt. Isten rendesen ezen büntetést szabja azokra, akik a jó cselekedetek iránti buzgalom nélkül töltötték el életüket; Isten megengedi, hogy velük szemben is úgy viselkedjenek az emberek, amint ők viselkedtek mások (a tisztítótűzben szenvedők) és Isten irányában. Feledésért, feledés! (Vie de la soeur Archangéle, I. rész, II. fej.) (LOU) 

A Szenvedő Lelkek megnyilatkozásai 5

     Két szentéletű szerzetes jó barátok voltak. Az egyik halálos betegségbe esett, de halála előtt néhány órával megjelent neki őrangyala és kijelentette neki, hogy csupán addig kell a tisztítóhelyen maradnia, amíg érette egy Szentmisét bemutatnak. A haldokló ujjongva magához hívatta barátját, s arra kérte, hogy mihelyt meghal, végezzen el az egy Szentmisét, mely megnyitja előtte az ég kapuját. A jó szerzetes könnyezve megígérte ezt. A beteg a következő nap reggelén meghalt. Barátja egy percet sem késlekedve, felöltötte a szent ruhákat és amilyen buzgón csak képes volt, elvégezte érette az engesztelő Szentmisét.

Alig ment vissza a sekrestyébe, amikor barátja megjelent neki dicsőségtől ragyogva, de még egy kis elégedetlenség tükröződött arcán. «Testvérem! – mondá – miért vártál egy évet a megígért Szentmise bemutatásával?! » – Hogyan? – felelte a másik meglepődve. – De hiszen, mihelyt lehunytad szemedet, azonnal siettem beváltani ígéretemet. Épp most értem vissza az oltártól! Egy órája sincs, hogy elhagytad a földet, és a holttested még ki sem hűlt!

Akkor a megholt mintegy ráébredve, így szólt: «Ó láthatod, mily borzasztók a tisztítóhely kínjai! Egy óra hosszabbnak tűnik, mint egy év! Áldott legyen az Úr, ki megrövidítette a szenvedésemet! Köszönöm szeretetteljes segítségedet.» (LOU)

A Szenvedő Lelkek megnyilatkozásai 4

Kérdés: A halál pillanatában teljes fényben látjuk-e Istent vagy még csak homályosan? 

– Még csak homályosan, de azért ez mégis olyan világosság, hogy elég ahhoz, hogy nosztalgiát érezzünk iránta. Persze, vakító fényesség ez, a Föld sötétségéhez képest. De ez még semmi ahhoz az örök világossághoz, amelyet a lélek megismer majd amikor a mennybe megy. 

Kérdés: Mi a Szent Szűz szerepe a szenvedő lelkekkel kapcsolatban?

– Gyakran megvigasztalja őket, mondván nekik, hogy sok jót is tettek. Biztatja őket. 

Kérdés: Vannak-e különleges napok, amikor megszabadítja őket?

– Igen! Főleg Karácsonykor, Mindenszentek és Halottak Napján, Nagypénteken, s megszabadítja őket a Mennybemenetele Napján és Jézus Mennybemenetele Napján is. 

Kérdés: Miért kerül valaki a tisztítóhelyre, melyek azok a bűnök, amelyek a leginkább odajuttatnak minket? 

– A szeretet elleni vétkek, a felebaráti szeretet elleni bűnök. A szív keménysége, az ellenségeskedés, a rágalom, a kihívó öltözködés, az Egyház tanításának kétségbevonása – pl. a tisztítótűzről. (vö. EM)

Mária Simma könyvéből: A természetfeletti jelenségek – nem lehetnek a mércéi az életszentségnek. A tökéletesség mércéje mindenkor a szeretet, az volt és marad, vagyis az önzetlen Isten- és emberszeretet. Pontosabban meghatározva az, hogy Krisztus követőiként másokért  vagyunk-e képesek szenvedni. A kereszt és a szenvedés vállalása nélkül nem boldogulunk ebben a világban, és a túlvilágra pedig „üres kézzel” megyünk!

Egy Szenvedő Lélek egyszer azt mondta: akkor a leghatékonyabb a szenvedés, ha türelemmel viseljük, és önfeláldozóan a Szűzanya kezébe tesszük, hogy arra használja, amire jónak látja. Ő tudja egyedül, hol van rá a legnagyobb szükség. 

Halálunk órájában azok a Szentmisék, amelyeken életünk során szívbéli áhítattal vettünk részt, a legnagyobb kincsünkké válhatnak odaát, és bizony jóval nagyobb kegyelmi segítségek lesznek számunkra, mint a halálunk után értünk mondatott Szentmisék! (!)

A szenteltvízzel való meghintésnek hatalmas enyhítő szerepe van a tisztítótűzbeli lelkek számára! Az mindegy, hogy egy maréknyi szenteltvízzel vagy csak egyetlen cseppjével küldünk fohászt a szenvedőknek.

Forrás nyomán: https://filantropikum.com/a-vilaghiru-magyar-agykutato-dobbenetes-vallomasa-istenrol/

Egy világhírű magyar agykutató vallomása Istenről

     Sajnos a tudomány jeles képviselői legtöbbször megállnak az „anyagi” szint vizsgálatánál, és a racionális megközelítés korlátainál. Csupán az elmével felfogható területen „kirándulnak”, az azon túli vidéket pedig meghagyják másoknak. Nem így a világhírű magyar agykutató, Freund Tamás professzor.

Az „Istenadta” című kiváló könyvben, különböző emberekkel beszélget Istenről és az ezekkel kapcsolatos élményekről, gondolatokról és tapasztalatokról.

Az, hogy a materiális világ kutatói, a racionalitás emberei mégiscsak eljutnak az anyagon túli, sokkal „finomabb szintű” dimenziók világába is, és a sejtek, idegpályák és egyéb biológiai dolgok mellett, és Istenről kezdenek el beszélni az alábbi interjú részlet példázza.

Freund Tamás professzor: „…a gyermeki hitet könnyű elveszíteni, ha nem nyer megerősítést a felnőtté vált ember agyában. Az idegtudós az anyag evolúciójának a csúcsát, az agyat vizsgálja. Azt a szervünket, amelyen keresztül a lelkünk megnyilvánul az anyagi világ számára, és olyan funkciók produkálásra is képes, amire semmi más biológiai, fizikai-kémiai anyag nem. Ha a neurobiológus megismeri az idegsejthálózatokat, nehezen tudja elképzelni, hogyan lesznek ebből új gondolatok, hogyan tehet föl az idegsejtek hálózata olyan kérdéseket, mint pl., hogy mi az élet értelme.

– A lélek tehát külső beavatkozásra került belénk az evolúció folyamán?

– Az ateista elképzelés szerint a tudat az anyagi agy működésének emergens tulajdonsága. Én úgy gondolom, az anyagnak nem lehet olyan emergens tulajdonsága, ami visszahat az őt létrehozó idegsejthálózatra. Már csak azért sem, mert ha kiveszünk egy szövetmintát az emberi agyból, és összehasonlítjuk a majom vagy a macska ugyanonnan kivett szövetmintájával, akkor közel ugyanannyi sejtet találunk, ugyanolyan típusúakat, a kapcsolódási törvényszerűségeik, a kommunikációra használt molekulák is egyformák. A fő különbség, hogy ezekből a kis agykérgi oszlopokból az emberi agyban jóval több van, mint egy majom vagy egy macska agyában. Ha valaki elhiszi, hogyha ezekből az egységekből jóval többet pakolok egymás mellé, a hálózat generál egy nem anyagi jellegű éntudatot, az élet értelmén lamentáló elmét, akkor azt is el kell hinnie, hogy ha chipekből kapcsolunk össze egyre többet, akkor egyszer eljutunk egy számítógéphez, ami előbb-utóbb szintén kitermel magából egy elmét, ami majd az éterből visszahat és programozza a gépet létrehozó chipek hálózatát. Ezért gondolom én, hogy az agyunk nem kitermeli, hanem befogadja az egyébként tér-idő dimenziókon kívül létező lelkünket. Az ateisták hite még nagyobb, mint az enyém, mert ők el tudják hinni, hogy az öntudatára ébredt emberi agy az ősrobbanással önmagából, önmagától és önmagáért keletkezett anyagi világ fejlődésének terméke lenne. Én ezt nem tudom elhinni.

– Vagyis minden további nélkül össze tudja egyeztetni istenhitét a tudománnyal.

– Érdemes belegondolni, hogy az ősrobbanás utáni első másodpercben, ha az öt fizikai állandó nem úgy van beállítva, ahogy, hanem mondjuk a gravitációs állandó néhány százezreléknyivel nagyobb, akkor az univerzum visszazuhan önmagába. Én abban hiszek, hogy volt egy Teremtő Lélek, akinek valamiért eszébe jutott, hogy anyagi világra volna szükség. Ahogy a Biblia írja, kezdetben volt az Ige. A teremtő szándék. Nincs abban semmi különleges, ha egy tudós istenhívő. Inkább abban látom a különlegességet, ha egy tudós ateista. Olyan hiedelemrendszerben kell élnie, aminek én nem látom az értelmét. A legnagyobb rejtély a gondolkodó, szabad akarattal rendelkező ember keletkezésének az értelme, a lelkünk eredete, küldetése és sorsa. Ezek olyan kérdések, amelyekre a természettudomány sohasem fog választ adni. Ha pedig a hitünk más kérdésekkel foglalkozik, mint a tudomány, akkor miért ne lehetne a kettő összeegyeztethető, egymást kiegészítő?”

A Szenvedő Lelkek megnyilatkozásai 3

     A tisztítótűzben vannak nagyon bűnös lelkek, de bánják bűnüket és jóllehet bűneikért engesztelést kell nyújtaniuk, ők megerősödtek a kegyelemben, s többé már nem tudnak vétkezni. Tökéletesednek, amint a lélek fokozatosan megtisztul az engesztelésnek ezen a helyén. A lélek jobban megérti Istent, anélkül azonban, hogy látná, mert akkor már ez nem lenne többé tisztítóhely.

A tisztítóhelyen nem lenne oly nagy a szenvedésünk, és a vértanúságunk oly kegyetlen, ha nem ismernénk jobban Istent, mint ahogy a földön ismerik őt. Fő szenvedésünk, hogy távol vagyunk Tőle, aki hosszan tartó vágyainknak egyedüli tárgya. (NET) 

A szenvedő lelkek gyakran beszéltek Mária Simmának arról, milyen nagyon vágyódnak Istenre és arról, milyen fájdalmas számukra ez a vágy. Valóban agónia. Gyakorlatilag, azt mondanám a szenvedő lelkekkel: a tisztítóhely egy hatalmas ránk törő hiánybetegség: Isten hiányzik nekünk. 

Emmánuel nővér kérdései: A szenvedő lelkekben van-e öröm és reménység, szenvedésük közepette? 

– Igen! – tolmácsolta a választ M. Simma. – Egyetlen lélek se szeretne a tisztítóhelyről visszatérni a földre. Az ő ismereteik végtelenül felülmúlják a minénket, és nem tudnák újra rászánni magukat, hogy végigjárják a földi utat. Ez a nagy különbség, az ottani és a földi szenvedéshez képest. Mert a tisztítóhelyen, még ha borzalmas is a lélek fájdalma, megvan annak bizonyossága, hogy mindörökre Istennel fog élni. És ez a bizonyosság olyan erős, hogy az öröm nagyobb, mint a fájdalom. A földön végülis az ember sohasem biztos semmiben. 

Kérdés: Isten küldi-e a lelket a tisztítóhelyre, vagy saját maga dönti el, hogy odamegy? 

– Maga a lélek akar a tisztítóhelyre menni, hogy megtisztuljon, mielőtt a mennybe megy. De azt is el kell mondani, hogy a lélek, mikor ott van, Isten akaratát teszi teljesen a magáévá. Örül a jónak és szereti Istent és minket is. E lelkek teljesen egyek Isten akaratával és világosságával. 

Szent II. János Pál: 2002-es Rosarium Virginis Mariae apostoli levelében így ír: Az Egyház a rózsafüzérnek mindig különös hatékonyságot tulajdonított, ezért a legnehezebb ügyeit a közösségben, folyamatosan mondott rózsafüzérre bízta. Olyan pillanatokban, amikor az egész kereszténység került veszedelembe, a Rózsafüzér erejének tulajdonították a megmenekülést, és utána úgy köszöntötték a Rózsafüzér Királynőjét mint a szabadulás kieszközlőjét (…) Számos jele van annak, hogy a Szent Szűz éppen ezen imádság révén akarja érvényesíteni anyai gondoskodását!" (RVM 39)

A Szenvedő Lelkek megnyilatkozásai 2

Kérdés: Nem szoktak lázadni a purgatóriumi lelkek a szenvedéseik miatt?

– Nem, ők maguk akarnak megtisztulni. Ők akkor már értik, hogy ez Isten színelátásának és örök boldogságuknak a feltétele. (SM)

Isten nélkülözésének kínját még jobban felfoghatjuk e kérdésre adott válaszból: a tisztítóhelyen lévők tökéletesebben ismerik-e Istent, mint mi, ezt felelte:

– Természetes, hogy mi sokkal jobban ismerjük és szeretjük Istent, mint ti. Valójában épp ez okozza számunkra a legnagyobb szenvedést. A földön ti egyszerűen nem tudjátok milyen az Isten. Ott mindegyikteknek megvan a saját elképzelése arról, hogy milyennek gondolja Istent – nagyon korlátolt ismerete szerint –, azonban amikor elhagyjuk agyagburkolatunkat, és semmi sem akadályozza lelkünk szabadságát, akkor végre kezdjük megismerni Istent, jóságát, irgalmát, szeretetét. Miután így világosabban látunk és szomjazzuk az egyesülést, lelkünk vágyakozik Isten után. Ez életünk lényege, és mivel nem vagyunk eléggé tiszták, állandóan visszataszíttatunk. Egyszóval ez a mi legfájdalmasabb szenvedésünk, ami a legkeményebb, legkeserűbb számunkra, ó, ha mi visszamehetnénk a földre, miután ismerjük, milyen valójában Isten, mennyire más életet élnénk!

Míg a földön vagyunk, nem tudunk igazi képet alkotni Istenről, hogy milyen Ő a valóságban, elképzelni sem tudjuk, de mi (a tisztítótűzben) úgy ismerjük őt, amilyen valójában, s megértjük mert lelkünk megszabadult minden köteléktől, amely lebéklyózta és meggátolta abban, hogy felfogja Isten szentségét, fölségét és nagy irgalmasságát. Mi mintegy a szeretettől felemésztett vértanúk vagyunk. Ellenállhatatlan erő vonz minket Isten felé, aki középpontunk, de ugyanakkor egy más erő visszataszít minket az engesztelés helyére.

A mi állapotunkban képtelenek vagyunk kielégíteni vágyakozásunkat. Ó, mily szenvedés ez, de mi kívánjuk, és nem zúgolódunk itt Isten ellen. Csak azt kívánjuk, amit Isten akar. Ti azonban ott a földön nem vagytok képesek arra, hogy megértsétek, mit kell kiállanunk.

KATTINTS IDE!

A Szenvedő Lelkek megnyilatkozásai 1

     Mária Simma gyakran kapott figyelmeztetéseket és gyakorlati tanácsokat is a Szenvedő Lelkektől. Néhány ezek közül röviden: 

Az Oltáriszentség már nem kapja meg azt a kiemelt tiszteletet, ami járna neki. Az alázat és a tisztelet hiányára mutat, hogy állva vesszük magunkhoz az Oltáriszentséget, térdhajtás nélkül. Nem arról van szó, hogy nem szabad állva áldozni, például öregeknek vagy betegeknek. De aki ezt térdelve megtehetné, lehetőséget kell kapnia erre, ahogy erre VI. Pál pápa is nyomatékosan utalt. 

A rózsafüzér-imának is nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítani. Nagyon nagy hatalma van. Ne feledjük: Mária a Keresztények Segítsége!

Lépten-nyomon azt tapasztalom, amikor a Szenvedő Lelkek nevében beszélek, miszerint sokan azért szenvednek a tisztítótűzben, mert kihívóan öltözködtek, ami az erkölcstelenség melegágya. Ezt a dolgot komolyan kell venni, és a nőknek ebben nagy a felelősségük. 

A Szenvedő Lelkek azt állítják, hogy az ember lelke már a fogantatáskor jelen van. Azt is kívánják a lelkek, hogy időben készítsünk végrendeletet: nagyon gyakran nemzedékekre kiható ellenségeskedést eredményez, ha nem készül végrendelet, vagy pedig igazságtalan módon fogalmazódik. 

Fontos az is, hogy mindenki részt vegyen Isten országának építésében. A szülők felelőssége, ha a gyerekeiket ettől távol tartják. A fiatalok pedig vétkeznek, ha kényelemből nem visznek végbe jó cselekedeteket. 

Mária Simma közlése szerint a Szenvedő Lelkek erősen hangsúlyozzák a családi rózsafüzér jelentőségét: „A gonosz léleknek kisebb hatalma lenne egyházunkban, ha a családokban gyakrabban imádkoznák a rózsafüzért.” 

A türelemmel viselt szenvedéssel több lelket lehet megmenteni, mint az imával. (De az ima segít elviselni a szenvedést!)

A földi szenvedésben nem szabad mindig büntetést látnunk. Nemcsak önmagunk miatt vezekelhetünk, hanem mások helyett is. Krisztus bűntelen volt, mégis ő szenvedett a földön a legtöbbet vezeklésből. Csak az Égben fogjuk megtudni, mi mindent nyertünk a el türelemmel hordozott keresztjeinkkel, ha felajánlásban egyesítettük Krisztus szenvedéseivel.

Ördögűzők tapasztalatai szerint az gonoszok irtóznak a rózsafüzér jelenlététől is! Megvallották, hogy a rózsafüzér egyetlen Üdvözlégyétől megremeg az egész pokol! „Nem tudjátok, nem hiszitek, vagy kishitűek vagytok: Mária Szeplőtelen Szíve fogja megmenteni a világot!”– nyüszítette a démon. (Vö. BAMONTE: Szűz Mária harca, IHTYS 2014)

A Boldogságos Szűz Mária közbenjáró szerepe 2

     Milyen ellenszolgáltatást vár el tőlünk a Szűzanya ahhoz, hogy kegyelmi kiváltságaiban részesülhessünk? (A szerk. összeállítása!):

1. Törekednünk kell az állapotunknak megfelelő tisztaságban élni.

2. Viseljük a Kármelita Skapulárét, valamint a Csodásérmet, teljesítve a feladott feltételeket: az előbbinél ima a kármelita szándékra; az utóbbinál a Szűzanya által kért fohász tudatos elmondása: „Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik Hozzád menekülünk!”

3. El kell végeznünk az Öt Elsőszombati engesztelést (Szentmise, szentáldozás /szentgyónással/ és a mise végén 15 percnyi elmélkedés a Szűzanyáról).

4. Lehetőségeink szerint tartózkodnunk kell szerdán, pénteken és szombaton a húsételektől, felajánlva ezt Mária Szeplőtelen Szívének engesztelésére!

5. Imádkoznunk kell az úgynevezett „máriás” napi imákat: a Szent Rózsafüzért, a Kis Zsolozsmát, a Litániákat, és a Felajánló imákat. Ahol csak lehetséges, fűzzük hozzá a Szeretetláng könyörgést, mely ajánlott (az Üdvözlégyekbe, vagy a tizedek végén, amiként a máriás fohászhoz is hozzá fűzhetjük: Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!)

6. Szentmise, virrasztás, áldozat, imádság, böjt, és az Egyház által felajánlott klf. búcsúnyerési lehetőségek felajánlása a szenvedő lelkekért.

     Miért kér az Istenanya külön figyelmességet és ájtatosságot kiválasztott gyermekeitől? – Azért, mert Isten őrá bízta a békét, az életünket és üdvösségünket, valamint az ehhez szükséges segítő kegyelmeket!

Mikor Lúcia nővért megkérdezték, miért jött Mária utolsó fatimai jelenésekor Kármelhegyi Istenanyaként, ő ezt válaszolta: „Ezzel Mária azt a kívánságát akarta kifejezésre juttatni, hogy minden ember hordja a skapulárét az Ő Szeplőtelen Szívének való felajánlása jeleként.”

A Szeretetláng üzenetében a Szűzanya végső célját így fogalmazza meg: „Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el.” (III/130)

Az ég győzedelmes Egyházának Mária a Királynéja, aki szeretettel hajlik le a Küzdő- és Szenvedő Egyházhoz, hogy enyhítésére legyen, vigasztalja, s arra segítse, hogy bejuthasson az örök dicsőség birtokába. Megható a lelkek közt a testvériség, mely nem található fel sehol, csak egyedül a Katolikus Egyházban!

  Október 18-án Szent Lukács evangélistáról emlékezünk meg. Pál apostolt kísérte missziós útjain, mestere halálát követően pedig Egyiptomban és Görögországban prédikált. Evangéliumán kívül őt tartjuk az Apostolok Cselekedetei újszövetségi könyv szerzőjének is. Ő írt legtöbbet a Szent Szűzről, ezért a „Szűzanya titkárának” is nevezik. Kiváló festő lévén, neki tulajdonítanak néhány Mária-ábrázolást, köztük a Czenstochovai Madonna képét is! Polgári foglalkozására nézve orvos volt, Szent Pál emlegeti így: „Lukács, ama szeretett orvos” (Kol 4,14). Így lett az orvosok, a kórházak, a fürdők és az ikonfestők védőszentje.

 Bármerre jársz, gondolj időnként arra, hogy talán azon a helyen még senki sem imádkozott.

Légy te az első!

A Boldogságos Szűz Mária közbenjáró szerepe 1

     Meg kell említenünk Szűz Máriának a tisztítóhelyre való édes befolyását, aki erről Szent Brigittának ezt mondta: Én vagyok az anyja és királynéja mindazoknak, kik a kiengesztelődés helyén vannak. Imáim megédesítik szenvedéseiket, melyekkel vétkeik miatt sújtatnak. „Behatoltam az örvény mélységére” − írja Sírák könyve (24,8). Ez a mélység − mondja Szent Bonaventura − nem más, mint a purgatórium, amelybe Mária leereszkedik, hogy az ő jelenlétével enyhítse az ott tartózkodó lelkeket. 

A kármeliták és a szentek kinyilatkoztatásaiból látjuk, hogy a szombati nap, mely különösen a Boldogságos Szűznek van szentelve, a tisztítóhelynek is ünnepnapja. E napon az Irgalmasság Anyja leszáll a tisztítóhely börtönébe, hogy meglátogassa s megvigasztalja hű szolgáit.

A «Bulla Sabbatina» – szombati kiváltság – mindazokra vonatkozik, kik a Boldogságos Szűz skapuláréját viselték, eleget téve a feltételeknek, miáltal a haláluk utáni első szombaton kiszabadulnak a kiengesztelő lángok közül. Íme, amit erre vonatkozólag Paulina de Sancta Terézia nevű domonkosrendi nővér elbeszél, aki egy szombati napon elragadtatásában a tisztítóhelyre vitetvén elcsodálkozott, hogy azt mintegy a gyönyörűséges paradicsomként látta. A szokásos sötétség helyett nagy fény áradt szét benne. Midőn e változás oka után érdeklődött, meglátta ott Máriát végtelen sok angyaltól körülvéve, kiknek épp akkor parancsolta meg, hogy szabadítsák ki innen azon lelkeket, kik életükben hű hódolattal voltak őiránta s vezessék őket az égbe.  (Rossignoli, les Merveilles du Purgatoire, IV. csoda.)

Ha már ott, a Szűzanyának szentelt egyszerű szombatok is ünnepek, nem kételkedhetünk, hogy még inkább ünnepek az egyházi év Istenanyának szentelt napjai. Mindezen ünnepek közt a legnagyobb szabadulási nap, amelyen Mária testestül égbe vétetett (augusztus 15). Damiani Szent Péter tanítja, hogy minden évben Nagyboldogasszony ünnepén több ezer lélek kiszabadul a a tisztítótűzből – olvashatjuk az ő leírásában.

Csak aki teljesen átadja magát!

A szentség hírében elhunyt nápolyi pap Don Dolindo Ruotolo (†1970) elmélkedése Jézus szavairól

     Ó, ha tudnátok, mennyire vágyom én a ti önátadásotokra, hogy meg tudjam mutatni nektek jóságomat. Ó, ha tudnátok, milyen szomorú vagyok, ha nyugtalannak látlak titeteket.

A Sátán pontosan arra törekszik, hogy zaklatottá tegyen benneteket, hogy kiragadjon titeket kezemből és emberi kezdeményezések zsákmányává tegyen.

     Ezért bízzatok bennem, pihenjetek meg bennem, adjatok át mindent nekem. Én oly mértékben teszek csodát, amennyire ti átadjátok magatokat, és nem oly mértékben, amennyire önmagatokban bíztok. Akkor árasztom rátok kegyelmeim bőségét, ha ti teljes szegénységben vagytok!

Ha vannak saját forrásaitok – akkor is, ha nem tudtok róla –, de keresitek azokat, a földön jártok, s a dolgok természetes folyását követitek, melyben gyakran a Sátán rejtezik. Senki, aki vitatkozott vagy töprengett nem tett csodát, még a szentek sem. Csak, aki átadja magát Istennek, az tud isteni dolgokat tenni.

Tagadható-e az emberiség hármas egysége? 2

     Szent Domonkos mondta rendtársainak haldokolván: „Ne sírjatok, hasznosabb leszek nektek halálom után, és hatékonyabban segítlek majd titeket, mint életemben” (KEK 956).

   Mivel a 16. század reformátorai megtagadták ezt a tant, nemcsak az Egyház tizenhat évszázadon át töretlen hagyományán tettek erőszakot, hanem gátolták természetes ösztöneink kibontakozását is. Elvágták azokat a gyengéd szálakat, amelyek a földet az éggel, a testben élő lelket a földi porhüvelyétől már megszabadult lélekkel összekötik.

Ha a földön tudok imádkozni a testvéremért, miért ne tudnék imádkozni az örökkévalóságban is? Hiszen a halál csak a testet pusztítja el, a lelket pedig nemde érintetlenül hagyja? Tehát nemde él, gondolkodik, emlékezik és szeret továbbra is? Milyen földi ok indokolhatná akkor, hogy ne gondoljak továbbra is a testvéremre, és az iránta érzett szeretetemet a haszontalan könnyek helyett az imádsággal bizonyítsam? Van-e olyan keresztény, aki amikor szerette nyitott sírnál áll, könnytől elhomályosult szemmel ne kiáltana az égre: „Istenem, könyörülj a lelkén!” 

A protestáns sem azzal törődik, mit mond hitvallása, hanem a szívére hallgat és a szeretet és együttérzés egyetemes nyelvén válaszol, amit mindenki megért. A halott felebarát néma ajkáról ugyanazt a könyörgést hallja, amely Jób ajkairól tört elő nyomorúságában:

„Könyörüljetek meg rajtam, barátaim, mert utolért az Isten keze!” 

Egy ilyen kérés nem találhat süket fülekre! „Imáinkban misztikus testünk egyetlen tagjáról sem szabad megfeledkeznünk, legkevésbé azokról, akik haláluk után a tisztítótűzbe kerültek.” (XII. Piusz pápa, A Misztikus Test kezdetű enciklikájából)

Ha hiszünk a szentek közösségében, azaz a földön küzdő, és a tisztítótűzben szenvedő és a mennyekben megdicsőült háromszintű egyházban, akkor hihetjük, hogy a földön befolyásunk lehet azokra a lelkekre, akik átlépték a küszöböt; és ők is befolyásolhatnak bennünket. Csak kevesen hagyják el a világot annak a tisztaságnak és kegyelemnek az állapotában, amely lehetővé teszi számukra az azonnali belépést a mennyekbe. És még kevesebb azok száma, legalábbis ezt reméljük, akik előtt a tisztítótűz áldott menedéke zárva van.

Nem tudom elképzelni, hogyan hihetik ezt a protestánsok? Ennek folytán nem csoda, ha a tisztítótűz lehetőségének elvetése sokaknál oda vezetett, hogy a poklot is tagadják! Ez az utóbbi doktrína elég szörnyű, ha csak önmagában tekinti az ember. (vö. SM) És lám, e lélekpusztító hitvallás korrigálására 500 év sem volt elegendő!!!

Október 16
     Szűz Mária tisztasága, szorosan összefügg Szeplőtelen Fogantatásának és minden bűntől való mentességének a dogmájával, melyet csak 1854-ben hirdetett ki az Egyház (december 8), jóllehet az istenanya eredendő bűntől való mentességének gondolatát már a keresztény ókorban elfogadták az egyházatyák. Szent Ágoston kora teológiai vitáiban például úgy beszél Máriáról, mint olyan kivételes személyről, aki kiemelkedik az eredeti bűn következményeit elszenvedő emberek közül. Később, a 9. századtól az istenanya eredendő tisztaságának az egyház ünnepet is szentelt, amely a minden személyes bűntől mentes Máriának a tiszteletét népszerűsítette és ezt ünnepeljük október 16-án.
     A szüzesség, a lélek és test közös tulajdonsága: mert a lélekből ered az az elhatározás vagy fogadalom, amely az önmegtartóztatás erényét Istennek ajánlja, a testé az önmegtagadás, mely a lélek akaratából következik.
     Szűz Mária szüzessége minden tekintetben a lehető legtökéletesebb:
a) A legzsengébb korában tett önkéntes – a lehető legnemesebb érzületből – Istennek tett fogadalmát mindvégig megtartotta – olyannyira –, hogy ettől még az ígért istenanyaság kiváltsága sem lett volna képes őt eltéríteni.
b) Tökéletes volt Máriának testi szüzessége, mert a Mindenható még az eredeti bűn következményeként fellépő rendetlen vágyaktól is megóvta Szeplőtelen Fogantatásával. Mária érzékei sohasem háborogtak; mikor pedig Isten anyja lett, az anyaság szent örömei csak tetézték szüzességének tiszta örömét.
c) Mária lelkében a legtökéletesebb összhang volt, így tehát minden vágya szent, szívének minden érzelme tiszta, minden gondolata és tette nemes volt. Nem volt benne semmi rejteni vagy szégyellni való, semmi tökéletlen. Szűz Mária Isten Anyja tiszta szeplőtelenségben áll Isten és az angyalok előtt, amiként példaként az emberiség előtt is, ahogyan a Lorettói Litánia szólítja: Tisztaságos Anya, Szüzek királynője, könyörögj érettünk!

     A testi-lelki tisztaság, a szüzesség ma is Istennek tetsző erény (sokszor az ember saját érdeke is), ám a világ, melyben működni kénytelenek, sokszor nemcsak félreismeri, de egyenesen megveti őket, tisztaságukat nevetségesnek tartja és mindent elkövet, hogy hűségükben megtántorítsa őket. Amilyen ragyogó és dicsőséges az ilyen harc győzelmi koronája, olyan végtelenül szomorú és szánalmas azoknak a sorsa, kik végül önmaguk vagy közösségük szégyenévé válnak.

Alacoque Szent Margit (1647-1690), a Jézus Szíve tisztelet kiváltságoltjának emléknapja.  

Alacoque Szent Margit imája
Ó szerető Szív,
Beléd helyezem minden bizalmamat!
Félek az én gyengeségemtől és gonoszságomtól, mert minden kitelik tőlem, de a Te szeretetedtől mindent remélek.

Töröld el bennem mindazt,
ami nem tetszik Neked, vagy ellenáll Neked.
Hassa át a Te tiszta szereteted
olyan mélyen a szívemet,
hogy soha el ne tudjalak felejteni,
és soha ne legyek képes Tőled elválni.

Üdvözítőm, minden szeretetedre kérlek, írd be nevemet szentséges Szívedbe!
Boldogságom és dicsőségem legyen
a Te szolgálatodban élni és halni! Ámen 

Szent Margit könyörögj érettünk!

Korunk sötét oldalai 3

     Az ördögnek van egy általános érvényű tevékenysége is, amellyel minden embert egyformán zaklat, a jólét csábítása és a rosszra való kísértés. Ám senki sem kárhozott el azért, mert jól élt, vagy sok rosszat tett, ezzel szemben sokan vannak a pokolban egyetlen halálos bűn miatt, mert nem akarták megbánni! 

Jézus tanítása szerint a gonoszságért és a sötétségért nem lehet csak a sátánt felelőssé tenni: „Mert belülről, az emberek szívéből erednek a gonosz gondolatok, házasságtörések, lopások, gyilkosságok, a hűtlenség, kapzsiság, gonoszság és csalárdság, kicsapongások, irigység, káromkodás, kevélység és esztelenség. Mindez a rossz belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.” (Mt 15,21-23) Ha mindez valóban hatalmába is kerít bennünket, tekintsünk Krisztus Keresztjére és tartsunk mélységes bűnbánatot. Gyónjunk meg és a továbbiakban ne vétkezzünk! Merthogy az ember felelősséggel tartozik a tetteiért!

Aki a sátán hálójába került, és tagadja a Szentségek erejét, az önmagát okolhatja, hiszen a házát a gonosz szellemek számára söpörte ki és díszítette fel (Lk 11, 25; Mt 12,44)! Nem csodálkozhat, hogy a végeredmény a bűn lavina szerű elhatalmasodása lett az életében és környezetében! − Gondolkozzunk!

A halálunk után – ahol nincs már bűnbánat –, Isten ítélőszéke előtt magunkat ítéljük meg! Tehát, vagy mi mondjuk Istennek életünkben, hogy legyen meg a Te akaratod, vagy majd Ő mondja ugyanezt nekünk! 

*†*

SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL!

(Források az első részben!) (vége!)

Tagadható-e az emberiség hármas egysége? 1

     Bizonyára sok ember hal meg bocsánatos bűnökkel. Így nem méltók arra, hogy azonnal a mennybe kerüljenek, ám nem lenne igazságos, ha elkárhoznának. Kell lennie egy közbülső állapotnak is, ahol a büntetés arányos a vétekkel, melytől valamiképp mentesülhetünk. Ez az állapot pedig a tisztítótűz, ahol a lelkek megtisztulnak a megbocsátható bűneiktől, mely lehetővé teszi, hogy a mennyek országának kimondhatatlan boldogságában Uruk és Teremtőjük fenséges színe elé járuljanak. 

Az eltávozottak lelkéért való imádkozás gyakorlata nemcsak a Szentírásnak felel meg, hanem emberi természetünk is erre ösztönöz bennünket. A szentek közösségéről szóló tanítás hangsúlyozza az emberiség szociális és lelki összetartozását. (Szerk. megj.: A Szeretetláng az egész emberiséget hívja egységbe, mely alatt a Küzdő-, a Szenvedő- és a Megdicsőült Egyházat érti!)

Az Egyház három állapota:„egyesek a földön vándorolnak, mások a földi életből eltávozva tisztulnak, ismét mások megdicsőült állapotban vannak” és élvezik a mennyekben az Istennel való teljes szeretetközösséget (vö. KEK 954). E három állapot között közösség áll fenn, mert mindnyájan – jóllehet más és más módon – részesei vagyunk Isten kegyelmének. Mi akik a földön élünk, az ima és a szeretet révén közösségben vagyunk a holtakkal. Az egyház arra szólít bennünket, hogy imádkozzunk halottainkért, mert – ahogy a katekizmusban olvassuk – „Értük végzett imádságunk nemcsak segítheti őket, hanem hatékonnyá is teheti értünk végzett közbenjárásukat” (KEK 958). Ez nem azt jelenti, hogy Isten nem eléggé irgalmas és ezért kell könyörögnünk hozzá. Épp ellenkezőleg: Isten az irgalmasság végtelen forrása, de az embereket a többi emberrel együttműködve kívánja üdvözíteni. Hisszük, hogy spirituálisan egységben maradunk velük Istenben, és ők közbenjárnak értünk.

Szent Domonkos mondta rendtársainak haldokolván: „Ne sírjatok, hasznosabb leszek nektek halálom után, és hatékonyabban segítlek majd titeket, mint életemben” (KEK 956).

AVILAI SZENT TERÉZNEK TULAJDONÍTOTT IMA

Hozzon a mai nap belső békét számodra.
Bízz az Istenben annyira, hogy tudd,
pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket,
amelyek a hitből erednek.
Használd az adottságokat,
amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet,
amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban,
hogy Isten gyermeke vagy.
Legyen ez a tudat ’teljesen a tied’,
és adja meg lelkednek a dal, a tánc,
a hála és a szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunké!

Szent Teréz, könyörögj népünk megtéréséért és fiataljaink hivatásáért!

Korunk sötét oldalai 2

     Általánosan megfigyelhető, hogy az Evangéliumot, a katolicizmust és a Pápa személyét minden módon igyekszenek kikezdeni, az örök szerető Istent távol tartani a lelkektől és másodlagossá tenni! A Megváltó Krisztus személyét 'per' „Jézusotok”-ként, szupersztárként, a megváltás tényét pedig ámításként igyekszenek beállítani, a szentségi Jelenlétet pedig „kárhozatos bálványimádásnak” degradálják. Ál-evangéliumok, ál-történeteinek ál-kutatási eredményeit jelentetik meg rombolásként (Da Vinci kód, Júdás evangéliuma, protestáns Káték stb.) Ez is a személyes gonosz hatékony inspirációinak eredménye! 

Ez a hamiskodás már Jézust követően elkezdődött az ál-evangéliumokkal, ám a médialehetőségek mára milliószor nagyobbak!

Ratzinger bíboros a Hittani Kongregáció vezetőjeként való két megnyilatkozása: „Akinek világos képe van korunkról, ennek sötét oldalairól, láthatja azokat az erőket, amelyek azon munkálkodnak, hogy szétverjék az embereket összekötő kapcsolatokat.” „Van valami ördögi abban az aljas közönyben, amivel a pénz nevében tönkreteszik az embert, kihasználva gyöngeségét és megkísérthetőségét. Pokoli az a nyugati kultúra, mely bebeszéli az embernek, hogy az élet egyetlen célja a gyönyör és az egoista önzés!”

Ahol kiszorítják a keresztény nevelést, ott csakhamar pusztulnak a keresztény erkölcsök, elhatalmasodnak a tévelyek sötét rémei, és vakmerően üti fel fejét a gonoszság. (vö. XIII. Leó Humanum genus)

(Források az első részben!) (folyt.)

Hogyan segíthetünk a Szenvedő Lelkeken? 5

     Szent Fausztina: Örök Atya! Tekints irgalmas szemmel a tisztítótűzben szenvedő lelkekre, akik Jézus irgalmas Szívébe be vannak zárva. Kérlek Szent Fiad keserves kínszenvedéséért és mindazért a keserűségért, ami legszentebb lelkét eltöltötte, mutass irgalmat azok iránt, akik igazságos tekinteted előtt állnak. Ne nézz rájuk másképp, csak legkedvesebb Fiad, Jézus sebein keresztül, mert hisszük, hogy jóságod és irgalmad határtalan. (Napló 1227)

Eugenie von der Leyen hercegnő (1867-1929), naplót írt a purgatóriumi lelkek megjelenéséről. Egy ősi kastélyban élt a bajorországi Waal-ban. A gyóntatója kérésére naplót írt a szegény lelkekkel való kapcsolatáról, melyet halála után XII. Pius pápának adtak át. Idézet a naplóból:

Június 24. Éjjel visszajött és éreztem, hogy megérinti a vállam. Kértem, hogy mondja meg mit akar és ne jöjjön többé!

Nem adott választ, majd eltűnt. Nem tudtam pihenni. Reggel hatkor megint jött. A látványa nappal még szörnyűbbnek tűnt. „Ne zavarj – kértem –, mert a szentáldozásra akarok készülni!” Ekkor egészen közel állt hozzám, és imára emelte a kezét. Annyira sajnáltam, hogy sok imát ígértem neki, majd így szóltam: Nem tudsz beszélni? – Tagadólag megrázta a fejét. – Sokat szenvedsz? – Erre szörnyen felnyögött.

Nagy sajnálkozásomban meghintettem szentelt vízzel. Ez láthatóan enyhülést okozott neki, majd eltűnt.

A tridenti zsinat dogmaként tanítja, hogy a purgatórium lakóin imádságainkkal, továbbá a szentmise áldozatnak és búcsúknak felajánlásával segíteni tudunk. Ennek a segítésnek elvi alapja a szentek közösségének dogmája (DS 30), amelynek értelmében Krisztus titokzatos Testének tagjai (1Kor 12) egységet alkotnak, és minél inkább részesült valaki a megváltás áldásaiban, annál inkább lehet mások számára is forrása a kegyelemnek.

Korunk sötét oldalai 1

     Korunkban a kereszténységet nem külső ellenség fenyegeti, hanem az Egyház testébe behatolt ellenség! A sátán észrevette, hogy a kívülről jött üldöztetés után az Egyház mindig megerősödött, most tehát megpróbálja belülről zülleszteni Jézus Krisztus Egyházát. Nem a törökök, nem a kommunisták vagy a muszlimok azok, akik meg akarják semmisíteni, hanem maga az Antikrisztus. Bár többszörösen álcázva él közöttünk, mégis mindenki ismeri lelkes követőit. Évszázadok humánus elveit hirdeti untalan, ha kell a keresztények egységéről prédikál, hogy viszályt szítson. Igazságként hirdeti a hazugságot és az emberi szellem értékének és eredményének tüntet fel olyan dolgokat, amelyekkel valójában áthágatja a természeti törvényt, az Isten törvényét! A tévedést úgy terjeszti, mint az igazság újfajta értelmezését! Ennek nyomán felüti fejét a bűn iránti érzék lanyhulása, a lelki vakság, a viszálykodás, a családok szétesése, a szodómia divatja, a gyűlölködés, a gyilkosság, a háborúskodás stb. Mindezt úgy állítja be, hogy csak az „emberi jogok” (szabadosságok) kiszélesítésével biztosítható a „világbéke”. 

Pozícióba kerülve, pozitív intézkedéseket tesz majd – pl. stabilizálja azt a világgazdaságot (melyet előzőleg maga rendíttetett meg övéivel) – mindezt azért, hogy (világ)uralmát véglegesen megalapozza. Szinte minden médiát ügyel majd és ezeken keresztül számon kér, rágalmaz, hibákat nagyíttat fel és bomlasztja a társadalmi és családi kötelékeket, az erkölcsiséget. 

A kérdés hamletti: Jézus Krisztus vagy az Antikrisztus, ez itt a kérdés! Tét: az üdvösség vagy kárhozat!? Mert az emberiség eddigi történelmének legnagyobb és legdöntőbb harca előtt áll és ebben a döntő harcban a bolygó minden embere részt vesz, tudatosan vagy anélkül. 

Ez a harc rafináltan, álnokul és szinte észrevehetetlenül folyik a római katolikus keresztényekkel szemben. A cél a Rómától, a Pápától és a Tanítóhivataltól való elszakításuk, beterelve valamennyit egy „ökumenikus” vagy szinkretista világvallás egységébe. Ez pedig nem más, mint a Jelenések könyvének „vadállat” szobra, mely iránt be kell hódolnia mindenkinek (vö. Jel 13,15)!

Az említett lelki leépülési folyamat felgyorsulni látszik a globalizáció, különösen az „Istennel szembeni autonómiát” hirdető New Age mozgalom térhódítása révén, melyről X. Piusz ezt nyilatkozta: „Az összes eretnekség végső összefoglalása.”

(Források az első részben!) (folyt.)

Hogyan segíthetünk a Szenvedő Lelkeken? 4

     Montforti Grignon Szent Lajos írja: Egy Alexandra nevű nemes úrhölgy, akit megtérése után maga Szent Domonkos vett fel a Rózsafüzér Társulatba, halála után megjelent a Szentnek kérve Őt, hogy Rózsafüzér Társulatában imádkozzanak érte, mert a Tisztítótűzben 700 év alatt tudná csak levezekelni azon bűnei és könnyelműségei ideig tartó büntetését, melyeket még világias életében követett el. A Társulat buzgón imádkozott is érte. 14 nap múltán Alexandra újra megjelent Szent Domonkosnak ragyogva, mint a Nap és boldogan újságolta, hogy a jó rózsafüzérezők imái, mily gyorsan kihalászták őt a Tisztítótűz lángjaiból! Egyben átadta a szenvedő lelkek üzenetét is, hogy Domonkos atya mindenfelé, még többet prédikáljon a szentolvasóról, hogy minél hamarabb és minél több Tisztítóhelyen szenvedő részesülhessen a Szent Rózsafüzér búcsúiban. Ők ezeket a kiesdett kegyelmeket százszorosan és ezerszeresen is visszafizetik az imádkozóknak amint kiszabadultak, s bejutottak a Mennyországba. (Grignon L. – P. Fenyvesi: SZENTOLVASÓ, Stephaneum 1944, 32. oldal)

Gloria Polo, Akit villámcsapás ért c. könyvében írja (kiragadott részletek): A másvilágon mutatja meg Isten, hogy a bűnök másokra is milyen romboló hatással voltak, sokszor többet ártanak, mint maga az általunk elkövetett bűn. Az Oltáriszentség és a szentségimádás az egyetlen út, amely közvetlen az égbe vezet.

Jól jegyezzék meg, ez nagyon fontos számunkra! A tisztítótűzbe is az Eucharisztia kegyelméből juthatunk és onnan is e Kegyelem hozhat ki. Ezért gyűlöli úgy a papokat az ördög. Amíg vannak papok, lesz, aki a kenyeret és a bort átváltoztatja Jézus testévé és vérévé, és kiszolgáltathatják a Bűnbánat Szentségét, addig meg van az üdvösség reménye!

Akik öngyilkosok lesznek, addig kell ott (a tisztítótűzben) maradniuk, ameddig éltek volna a földön. Az öngyilkossággal kiestek Isten rendjéből, ezért a démonok is gyötörhetik őket. A tisztítótűzben szenvedő (más) „Szegény lelkek” mentesek minden gonosz befolyástól. Ők (az örök élet szempontjából) már a Szent Istenhez tartoznak, és nincs semmi kapcsolatuk a démonokkal. Istenem, milyen sok szerencsétlen ember, főleg fiatalok sírnak és kimondhatatlanul szenvednek. Ha tudták volna, mi vár rájuk az öngyilkosság után, biztos inkább (a földi) börtönbüntetést vállalták volna, mint ezt. 

Azok a lelkek, akik a tisztítótűzben vannak, már semmit nem tudnak önmagukért tenni, egyáltalán semmit! De Isten a Szentmise mérhetetlen kegyelmével sokat tud segíteni rajtuk! Ha mi misét mondatunk, a Szentmisén áhítatosan részt veszünk, akkor Isten Anyja, mint adományt átnyújtja a Mennyei Atyának. (GPO)

Onnan nem jött még vissza senki? 4 

(Fatimáról beszél Lúcia nővér c. könyvből) – részlet)

     A Szűzanya egy nagy lángtengert mutatott nekünk, mely úgy látszott, mintha a föld mélyén lenne. A lángtengerbe merülve láttuk az ördögöket és a kárhozott lelkeket, mintha átlátszó, feketén vagy barnán izzó emberi alakok lettek volna. Ide-oda kavarogtak a tűzben, kiemelkedtek a lángokból, amelyek bensejükből füstfelhővel együtt törtek elő. Mint nagy tűznél a sziporkák, súly nélkül estek minden irányba. Közben fájdalmukban és kétségbeesésükben ordítottak. A rémülettől reszkettünk és megdermedtünk. Az ördögök úgy néztek ki, mint utálatos, ismeretlen állatok, ijesztő és szörnyű formájuk volt, de azok is átlátszók és feketék voltak. Ez a látomás csak egy pillanatig tartott. Hála égi Anyánknak, előtte már megígérte nekünk, hogy az égbe visz bennünket. Ha nem így lett volna, akkor azt hiszem, az ijedtségtől és a rémülettől meghaltunk volna. (117. oldal) 

(Szent Fausztina Irgalmasság Naplójából:)

     Én Fausztina nővér, Isten parancsára jártam a pokol szakadékaiban, hogy hirdessem és tanúsítsam a lelkeknek, létezik a pokol. (...) Amit leírtam, az csak gyenge árnyéka a valóságnak, amit láttam. Egyet megjegyeztem: a legtöbb ott szenvedő lélek olyan, aki nem hitte el, hogy van pokol. Midőn magamhoz tértem, nem tudtam a rémülettől rendbe jönni, annyira lesújtott a lelkek szenvedése. Ezért még buzgóbban imádkozom a bűnösök megtéréséért. Szünet nélkül könyörgök értük Isten irgalmához. Ó, Jézusom, inkább haldokolnék a legnagyobb kínok között a világ végezetéig, mintsem megbántsalak a legkisebb vétséggel! (741)

(Források az első részben!) (folyt.)

Hogyan segíthetünk a Szenvedő Lelkeken? 3

     A Szeretetláng L. Napló tanítása, hogy böjttel, imádsággal és Szentmise látogatással (amikor az nem kötelező), kiszabadíthatjuk a tisztítótűzben szenvedő lelkeket, akik üdvözültként visszasegítenek bennünket földi életünkben! Az Üdvözlégyekben mondott, vagy a rózsafüzértizedek végéhez hozzáfűzött fohász: „Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre”, nagy mértékben elősegíti e globális lélekmentést! A Lelki Napló az emberiség alatt a Küzdő-, a Szenvedő- és a Megdicsőült Egyházat érti – mi több –, ezek „stratégiai” együttműködésére alapoz az egész emberiség kárhozattól való megmentésére! Figyelemre méltó, hogy a purgatóriumból szabadult lelkek természetfeletti segítségét az Égiek a legérintettebb stratégiai pontra, a társadalom legkisebb egységeire a családokra és a papok megszentelődésére kívánják irányítani, hogy alapjaiban változzon meg a világ! „Ha olyankor hallgattok szentmisét, mikor az nem kötelező, és a kegyelem állapotában vagytok, Szívem Szeretetlángjának kegyelmi hatását úgy árasztom ki, hogy ezen idő alatt is megvakítom a sátánt, és ezáltal kegyelmeim bőségesen áradnak azokra, akikért felajánljátok.” (II/33) Ha bármikor Szeretetlángomra hivatkoztok (tehát az 'Áraszd Szeretetlángod' kezdetű fohászt), és (ezzel) három Üdvözlégyet tiszteletemre elimádkoztok, minden alkalommal egy lélek szabadul ki a tisztítótűzből. A halottak hónapjában (novemberben) pedig egy-egy Üdvözlégy elimádkozása által a lelkek tömegesen szabadulnak ki a tisztítótűzből. (vö. II/15-16)(szerk.)

Szent Fausztina:  Megértettem, mily szoros kapcsolat van a lelkek életének e három szakasza közt: föld, tisztítótűz, mennyország. (Napló 594) Egy alkalommal, amikor öt perces imádásra betértem a kápolnába, s egy bizonyos lélekért imádkoztam, megértettem, hogy Isten nem mindig azért a lélekért fogadja imáinkat, akiért éppen fohászkodunk, hanem valaki másért. Így a lélek tisztítótűzben elszenvedett kínjaira nem szerzünk enyhülést, de imánk azért nem vész el. (Napló 621)

Maria Simma felajánló imádsága: Örök Atya! Szűz Mária Szeplőtelen Szíve által felajánlom Neked szeretett Fiadat, Jézust. Az Ő fájdalmas kínszenvedése, drága szent Vére és kereszthalála által kérünk, térítsd meg a bűnösöket, mentsd meg a haldoklókat. Szabadítsd ki a tisztítótűzben szenvedő lelkeket, szenteld meg a papokat, szerzeteseket és a családokat; a mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben. Isten mindörökkön örökké. Ámen. 

Jézus ígérete: E felajánlás imádkozásakor minden alkalommal megtér egy bűnös, megmenekül egy haldokló, aki egyébként elkárhozott volna, kiszabadul egy lélek a tisztítótűzből, megszentelődik egy pap, egy szerzetes és egy család. 

Onnan nem jött még vissza senki? 3

     A bűnök – kedves testvéreim −, nyomokat hagynak a lelkünkben. Ezek a nyomok megbélyegzik a lelkünket, mint sebek, égési hólyagok és formátlan lyukak. A legszörnyűbb felfedezés az volt számomra, hogy a borzalmas bűz belőlem árad. Mennyi pénzt adtam ki életemben illatszerekre, légfrissítőkre, mert gyűlöltem a kellemetlen szagokat. Megállapítottam, hogy a sok szörnyű bűnöm nem a lelkemen kívül volt, hanem a bensőmben, a lelkemben és onnan árasztotta kibírhatatlan bűzét. Mindjárt láttam egy démont, egy csúnya bestiát, aki az én bűneim bélyegét viselte. Ahogyan anyám az Úr fényes ruhájába volt öltözve, úgy öltöztetett be engem egy bestia, fekete szemeteszsákba. És ez maga volt az ördög. Ebben az állapotban jutottam el egy mocsárvidékre, ahol sokan nyakig süllyedtek a lápba és nyögtek.

Ebben a lápban egyszer csak felfedeztem apámat, aki nyakig ült a bűzlő masszában, ez fájdalom volt számomra s hangosan felkiáltottam: „Apám, mit csinálsz te itt?” Ő, síró hangon válaszolt: „Lányom, ó lányom! A házasságtöréseim és a hűtlenségeim súlya süllyesztett ide.”

Azt tudom mondani, hogy a legfájdalmasabb, látni a szerető Istent, aki egész életünkben mellettünk van és állandóan keres, hogy üdvözítsen. Mennyire szenved Isten a bűneink miatt. Ott mutatták meg milyen sokan imádkoztak értem, hány pap és hány apáca fáradozott azon, hogy jó útra térjek. Pedig, hogy megvetettem ezeket az embereket! Közönséges megjegyzésekkel illettem e szent életű, áldozatos embereket. A túlvilágon egész életünket, mint egy nyitott könyvet látjuk majd, ahol minden pillanatunk fel van jegyezve. Nemcsak a szavaink, hanem még a közben gondoltak is! Elkövetett bűneink nemcsak a saját, hanem környezetünk számára is következményekkel járnak, mint romlott gyümölcsök, a környezetük egészséges gyümölcseit is megfertőzik, romlásnak indítják. Sajnos a bűneink ártalmas következményei legelőször közvetlen környezetünket éri, a családunkat és gyermekeinket! (GPO)

(Források az első részben!) (folyt.)

Szent Mechtild egy alkalommal tudni szerette volna, hogy mivel kedveskedhetünk a leginkább Égi Anyánknak. A Szent elragadtatásba esett és megjelent neki a Szent Szűz. Az Angyali Üdvözlet szavai arany betűkkel ragyogtak a keblén és így szólott: „Leányom! Senki sem köszönthet szebben más üdvözlettel, mint azzal, mellyel a Legszentebb Szentháromság adta tudtomra az istenanyai méltóságot”! (SZO 12. o.)

Hogyan segíthetünk a Szenvedő Lelkeken? 2

     A tridenti zsinat dogmaként tanítja, hogy a purgatórium lakóin imádságainkkal, továbbá a szentmise áldozatok és a búcsúk felajánlásával segíteni tudunk. Ennek a segítésnek elvi alapja a szentek közösségének dogmája (DS 30), amelynek értelmében Krisztus titokzatos Testének tagjai (1Kor 12) egységet alkotnak, és minél inkább részesült valaki a megváltás áldásaiban, annál inkább lehet mások számára is forrása a kegyelemnek. A Küzdő Egyház tagjai szüntelen segítséget remélhetnek a mennyeiektől – a Megdicsőült Egyháztól –, a földiek hűsége és szeretete viszont azok számára jelenthet segítséget, akik evilági vagy másvilági tisztulásra szorulnak (Szenvedő Egyház). Ha föltételezzük, hogy odaát nemcsak tisztulás, hanem vezeklés is folyik, akkor önként adódik, hogy a földiek ennek a vezeklésnek egy részét is magukra vállalhatják. Ebből a gondolatból sarjadt ki az értük felajánlható engesztelő áldozatok és búcsúk tana. (vö. ED) 

     Fausztina Naplójából: ,,Ma a tisztítótűz fogságában szenvedő lelkeket vezesd hozzám, s merítsd őket irgalmasságom mélyébe. Vérem árja hűsítse izzó tüzüket. Nagyon szeretem ezeket a lelkeket. Igazságomnak nyújtanak elégtételt. Módodban áll segíteni nékik. Használd fel Egyházam kincstárának valamennyi búcsúját, s ajánld fel értük... Ó, ha ismernéd kínjaikat, szakadatlanul lelki alamizsnában részesítenéd őket, és segítenéd törleszteni adósságaikat igazságosságommal szemben.” (N. 1226) Legirgalmasabb Jézusom! Te mondtad, hogy irgalmat akarsz, ezért irgalmas Szíved hajlékába vezetem a tisztítótűzben szenvedő lelkeket. Nagyon szereted őket, mégis eleget kell tenniük igazságod törvényének. A Szívedből kiömlő vér és víz oltsa ki a tisztítótűz lángjait, hogy ott is dicsőíthessék irgalmad erejét. (Napló 1227)

     Az „Istenanya” elnevezés a görög Theotokosz (Istenszülő) szóból ered. A „theotokosz” kifejezést az Efezusi Zsinaton (431) fogadták el. Ezzel, a nesztoriánus eretnekséggel szemben megerősítették Jézus isteni voltát, s ebből következőleg kinyilvánították Mária istenanyaságának dogmáját.
     Nemcsak a katolikusok, hanem még a protestánsok is elfogadják az efezusi zsinat döntését. Karl Barth protestáns teológus egyenesen kijelenti: "ez a hittétel jelentős és szükséges mint a krisztológiai dogma kiegészítő kifejezése, mert tömören kimondja, hogy Krisztus, aki anyától születik, valóságos tagja az emberiségnek, de ugyanakkor valóságos Isten, mert ez a gyermek az Isten Fia; Mária tehát Isten anyja."   Nyilvánvaló, hogy a protestánsok szerint ez nem azt jelenti, hogy Máriát különleges tisztelet illeti meg, hanem csak azt, hogy teológiailag elfogadható és helyes Máriát Isten anyjának (theotokosz) nevezni. Szerintük ez a dogma elsősorban nem Máriáról akar mondani valamit, hanem Krisztus istenfiúságának a megvallása.
     Szerintünk viszont Mária istenanyasága az első és legjelentősebb Mária-dogma, a legfontosabb mariológiai alapelv, hiszen az istenanyaságból érthető meg a Szűzanya méltósága és minden kiváltsága (szeplőtelen fogantatás, szűzi anyaság).  A. Schmemann ortodox teológus szerint "ha a Szentírásból semmi mást nem tudnánk, csak azt, hogy Krisztusnak, az Istenembernek van egy édesanyja, és ezt Máriának hívják, ez az egyetlen kijelentés elég lenne ahhoz, hogy az egyház szeresse és tisztelje őt."
     A legjelentősebb hittitkot hordozó Mária-ünnepről, Isten Népe a legkülönfélébb dátumokon emlékezett meg, melynek még áttekintése is hosszú volna!
     Sokáig nem látszott szükségesnek, hogy külön ünnepet kapjon ez a hittétel, hiszen burkoltan minden Mária-ünnep magában foglalja, s a karácsonyi ünnepkörnek is tárgya.
     Az ünnep a keresztény világ keleti részén korábban megjelent, mint nyugaton, de az 5. századra már elterjedt Dél-Európában, s a karácsony előtti vasárnapra esett. Szűz Mária anyaságát Rómában csak a 7. század előtt kezdték január 1-jén ünnepelni.
     A Mária anyaságának ünnepe helyére a 13–14. századtól egyes országokban a gyermek Jézus névadásának ünnepe került át, amely csak V. Piusz pápa 1570-ben kihirdetett a Római Missaléja révén terjedt el az egész katolikus egyházban. Így ez az ünnep teljesen átvette Mária anyaságának január 1-i ünnepének helyét.
    1931-ben XI. Piusz pápa az efezusi zsinat 1500. évfordulója alkalmából október 11-ét jelölte ki az egész katolikus egyház ünnepévé.
     A II. Vatikáni Zsinatot követően, 1974-ben VI. Pál pápa Krisztus (névadásának) körülmetélésének ünnepét eltávolította a liturgiai naptárból, és eredeti helyére visszakerült "az Istenanya, Mária ünnepe" január elsejére.
A tradicionalista katolikusok viszont továbbra is október 11-én, az eredeti elnevezést („Szűz Mária istenanyasága”) használva ünnepelnek. A kopt rítusban december 16., a bizánci és szír rítusban december 26.
     A szentmisében elhangzó könyörgésből:
Istenünk, te Mária szűzi anyasága által örök üdvösséggel ajándékoztad meg a világot. Engedd, kérünk, hogy Isten Anyjának közbenjárását mindig érezzük, mert tőle kaptuk Fiadat, az élet szerzőjét. Amen

     Az alábbi források felhasználásával:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C5%B1z_M%C3%A1ria_istenanyas%C3%A1g%C3%A1nak_%C3%BCnnepe
http://lexikon.katolikus.hu/M/M%C3%A1ria%20istenanyas%C3%A1ga.html
http://pecsgyarvarosplebania.hu/index.php/lelki-koezoessegi-elet/maria-uennepek

Onnan nem jött még vissza senki? 2

     Ezek a szörnyű sötét alakok körülvettek és egyértelmű volt, azért jöttek, hogy magukkal vigyenek. El se tudják képzelni azt az ijedtséget, borzalmat és rettenetes felismerést, hogy az intelligenciám, jogi ismereteim, az akadémiai címem, egész tudományom, észbeli képességeim és társadalmi helyzetem semmit sem számítottak. Teljesen értéktelenek lettek. A bűnök tehát lehúznak a mélybe, egészen a hazugság atyjához. De ha mi sajnálatos mulasztásainkat és bűneinket (amiért a sátánnak kell fizetnünk), a Bűnbánat Szentségében Isten elé visszük (még a földi életben), akkor Isten fizet meg értük helyettünk! Gondoljunk bele! Jézus a saját vérével és életével fizetett a Keresztfán!

Minden alkalommal ez bizony így van, ha vétkezünk. Ő, megszabadított a pokol kínjaitól, amit mi érdemeltünk ki, és amiért tartozásunk lenne a bűnök tulajdonosának. Jézus Krisztus megváltott minket, s jogot adott nekünk Országához, az Ő életéhez, hiszen Őáltala és Őbenne Isten gyermekeivé lettünk!

És akkor jöttek ezek a sötét alakok, hogy engem, mint tulajdonukat elvigyenek. Láttam őket, amint kijöttek a műtő falából. Sokan voltak, és hirtelen vettek körül. A tekintetükből gyűlölet, ördögi gyűlölet áradt, mert lélektelenek és belül teljesen kiégettek. Megborzadtam s rettegve értettem meg, hogy értem jöttek, hiszen az ő tulajdonuk vagyok! Ez világos volt előttem! El akartak vinni. El tudják képzelni a félelmemet? Színtiszta horror volt! Szellemi testem forogni kezdett és menekülni kezdtem. Az anyagi testemre vetettem magam, mert a testembe akartam visszabújni, de az már nem fogadott be. Szörnyű félelemmel küszködtem. Lelkemmel futni kezdtem és menekülni. Nem tudom hogyan, de átjutottam a falon. Nem akartam mást, csak elrohanni, s egy ugrással a semmibe kerültem.

Egy alagút belsejébe jutottam, amely hirtelen odakerült és lefelé vezetett. Először még volt egy kis világosság. Olyan látvány fogadott, mint egy lép és olyan nyüzsgés volt benne, mint egy méhkaptárban.

Sok-sok ember volt ott, öregek, férfiak és nők, hangosan kiabáltak, durván, vad sörénnyel, csikorgatták a fogaikat. Megállás nélkül mozgattak lefelé, egyre lejjebb húztak, hiába próbálkoztam mindinkább kijutni. Egyre kevesebb lett a fény, s addig csúsztam ebben az alagútban, míg teljesen sötét nem lett. Tehetetlen voltam. Olyan sötétségbe merültem, amilyen a földön nincs, emberi szavakkal nem lehet leírni. Fölül teljesen világos volt, lejjebb pedig egyre sötétebb. El tudják képzelni, milyen öröm ért, amikor még a fényben láttam az édesanyámat. Ő egészen világos volt. Már évekkel ezelőtt meghalt. Egyszerre megértettem, hogy ezek a fehér ruházatok, amilyennel anyám, mint a nap, fel volt öltöztetve, azok mind a szentmisék voltak, melyeken részt vett földi életében. Nem volt lehetőségem anyámhoz menni és nála egy pillanatig is maradni. Védtelenül merültem bele a sötétségbe, amelyhez hasonló nincs. A föld legsötétebb éjszakája is déli világosság ehhez képest. De ott ez a sötétség szörnyű fájdalmat, horrort, szégyent okoz. Minden rettenetesen bűzlik. Egyre több ijesztő alakot és lényt lehetett látni olyan csúfakat, hogy el se tudjuk képzelni! (Kép: Gloria Polo előadás közben.)

(Források az első részben!) (folyt.)

     Szent XXIII. János (Angelo Giuseppe Roncalli 1881-1963) római pápa 1958–1963 között, Szent Péter 261. utóda.
     Szegény paraszti családból származott, s ezt még szentszéki diplomata korában sem felejtette el. Egyszerűségének, közvetlenségének és őszinte emberszeretetének köszönhetően minden idők egyik legnépszerűbb pápája volt.
     A hívő nép ajkán megbecsülést kifejező megszólításai születtek, mint „a jó pápa", „a világ plébánosa", ill. amiért időről időre elhagyta a Vatikánt, az amerikaiak "Johnnie Walker"-nek nevezték (sétáló János – a whiskymárkára utalva), az olaszok pedig „Giovanni Fuori le Murának” (falakon kívüli Jánosnak – a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikára utalva).
     Bár pápasága kevesebb mint öt évig tartott, mégis tudott maradandót hagyni maga után: pl. teljesen váratlanul összehívta a II. Vatikáni Zsinatot, a Katolikus Egyház 21. egyetemes zsinatát. A pápa terve nem csak az egyház megújítása, de számos liberális egyházi tisztségviselő álláspontjának tisztázása is, ennél fogva a bejelentése kifejezetten riadalmat keltett. A pápa nyitóbeszédében a célt így határozta meg: "A zsinat fő feladata, hogy az Egyház a keresztény tanítás szent letéteményét minél hatékonyabb eszközökkel őrizze és hirdesse!"
     XXIII. Jánosnak az elképzeléseit nem sikerült megvalósítania, hirtelen halála okán.

     Az Egyház 2000. szeptember 3-án boldoggá avatta, 2014. április 27-én az Isteni irgalmasság vasárnapján, az őt korábban boldoggá avató II. János Pál pápával együtt pedig szentté avatták.
Emléknapját október 11-én (a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának évfordulóján) tartja a Katolikus Egyház.

Hogyan segíthetünk a Szenvedő Lelkeken? 1

1. Mindenekelőtt a szentmise felajánlásával, ami nagyságrendjében semmi mással nem helyettesíthető. 

2. Vezekléssel. Minden testi vagy lelki szenvedés, amelyet a szenvedő lelkekért felajánlunk Istennek, nagy megkönnyebbülést hoz a számukra! 

3. A Szentmise áldozat után a rózsafüzér a leghatékonyabb eszköz, amellyel a Szenvedő Lelkeknek segíteni lehet. A rózsafüzérima hatására naponta számos lélek menekül meg, akiknek egyébként még hosszú ideig kellene szenvedniük. 

4. A keresztúti áhítat is jelentős enyhülést hozhat. 

5. Felbecsülhetetlen értékűek a búcsúk – állítják a Szenvedő Lelkek. Ezek a jóvátétel azon formái, amelyet Jézus Krisztus keresztáldozata jelentett a mennyei Atyának. Aki életében sokszor nyer búcsút a Szenvedő Lelkekért, a halála órájában is több kegyelemben részesül, mint mások, és a halál előtti bűnbocsánatot is teljes mértékben elnyeri. 

Nagy kár lenne, ha egyházunk ezen kincseivel nem élnénk a Szenvedő Lelkek érdekében. Vagy talán nem szörnyű, ha egy halom aranykincs előtt állunk, és szabadon adhatnánk belőle bármennyit a rászorulóknak, akik maguk nem tudnak élni ezzel a lehetőséggel. Ezzel szemben, arra sem vesszük a fáradságot, hogy kinyújtsuk a kezünket, osztogatva a nélkülözőknek? Sajnos, sok helyen évről évre csökken a búcsúk lehetőségét igénybe vevők száma és ez nem csupán az elvilágiasodott gondolkodásnak tudható be, hanem az e kérdésben az egyháziak felvilágosító munkája hiányának! 

6. Adományokkal és jócselekedetekkel – főleg pedig a Világmisszióra való adakozással.

7. Gyertyagyújtással is segíthetünk a Szenvedő Lelkeken! Egyrészt, mert ez a szeretet jele, másrészt mert a gyertyák meg vannak szentelve, és bevilágítanak a Szenvedő Lelkek világának sötétségébe. 

8. Szenteltvíz széthintése is enyhíti a fájdalmaikat. Ha ezt tesszük a Szenvedő Lelkekért, jó lenne, ha hallhatnánk a szenvedők esdeklését, hogy „Még többet!” 

„A vigasznak ezek az eszközei azonban nem egyforma módon segítenek a lelkeknek. Ha valaki életében nem sokra tartotta a Szentmisét, akkor az a tisztítótűzben sem fog rajta sokat segíteni. Aki életében keményszívű volt, kevés segítséget fog kapni. Azoknak is keményen kell bűnhődniük, akik a becsületsértés vétkét követték el. Aki azonban nyíltszívű volt egész életében, sok segítségre számíthat. Az a lélek, aki Szentmiséket mutattatott be a Szenvedő Lelkekért, maga is részesülhet majdan a tisztítótűzben ezek segítő érdemeiben (...) Ha a tisztítótűzben Szenvedő Lelkek, a töredelmes bűnbánat által megtisztulhatnának, egy szempillantás alatt megfizetnének az összes bűnükért. Ilyen hatalmas ereje lenne a bűnbánat fájdalmának. Ez a fájdalom vakító fénnyel világítja meg azt a bizonyos eseményt, amelynek súlya most megakadályozza, hogy eggyé legyenek életük legmagasztosabb céljával, szerelmük tárgyával, Istennel.” (Génuai Szent Katalin) (SM)

   Kedves Olvasóim! Amiként a Szűzanya ünnepei nem teljesek a Rózsafüzér Királynője ünnepének hiányában, úgy nincs bensőséges Mária-tisztelet sem rózsafüzérezés nélkül. Ez az ájtatosság vihet ugyanis közelebb bennünket az Istenanya titkában való elmélyülésben!

A Boldogságos Szent Szűzben a Megváltó Társát szemléljük, aki a szeplőtelen fogantatás titka által, egyedülálló módon mentes maradt az ősbűn átkától, és még a személyes bűntől is. Istenanyai méltósága révén, Szent Fiánál közbenjárónk, tehát kérhetjük Őt, különösen a Neki legkedvesebb rózsafüzér imádsággal, mely a Mária-tisztelet bensőséges megnyilvánulása. A Megváltás és Szűz Mária titkainak szemlélése, végeredményben a Szentháromság Egy Istennel való kapcsolatunkat segíti, mégpedig olyan értelemben, hogy Mária által jutunk el Jézushoz. Ezért nagyon lényeges, hogy minél buzgóbban, és minél nyitottabb szívvel imádkozzuk a rózsafüzért, kérhetjük közbenjárását, és fogadjuk a kegyelmeket, amelyeket az Úr, Szent Anyjának keze által kíván adni nekünk.

Ebben teljesedik be a bensőséges Mária-tisztelet és a rózsafüzér-imádkozás egész jelentősége és kegyelmi értéke.

Montforti Grignon Szent Lajos így ír a Tökéletes Mária-tisztelet c. művében: "Kérve kérlek azért benneteket azzal a szeretettel, melyet Jézusban és Máriában irántatok érzek, (…) imádkozzátok el naponta az Olvasót, sőt az egész 15 tizedes rózsafüzért... Halálotok óráján áldani fogjátok a napot és az órát, amikor nekem hittetek...!” (TMT 254.)

(vége)

Onnan nem jött még vissza senki? 1

− Mondják a hitetlenkedők! Ha mégis akadnak, akik látták a kárhozat helyét, azt meg nem hiszik el! − Hát így könnyű mindent tagadni!

Tanúságot tettek a pokolról tbk. Szienai Szent Katalin, Szent Brúnó, Génuai Szent Katalin, a három fatimai pásztorgyermek stb. De lássunk két 20-21. századi szemtanút!

Részlet Dr. Gloria Polo Ortiz (ld. alul!) "Akit villámcsapás ért" c. megrázó tanúságtételéből, melyben beszámol a pokol torkából való visszatéréséről. 1995-ben villámcsapás érte. Elégett testrészei és belső szerveinek státuszából reális volt, hogy orvosilag menthetetlen. A szíve valóban le is állt és lelke elhagyta a testét. Egyik pillanatban még a kórterem egy pontjáról figyelte, az orvosok újraélesztő próbálkozásait, majd egyszer csak egy ismeretlen világba lépett, ahol szóltak hozzá és ő is beszélt rokonaival, majd felismerte az Úr dicsőséges jelenlétét.

De nemcsak érzékelte Isten valóságát, hanem hallotta, amint az Úr számon kéri tőle szeretetlen életét. Ott és akkor szembesült leélt életének bűneivel, és a másokban okozott lelki rombolás felelősségével. Teljes intellektusával megélte a kárhozat realitását, mint az igaztalan és szeretetlen földi élet igazságos következményét. Isten irgalmasságát egy ismeretlen szegény ember őérte felajánlott böjtje, imádsága és a lelki üdvéért befizetett Szentmiséje esdette ki számára, aki újsághírből értesült a ritka és tragikus balesetről. Az Úr visszaküldte a földi életbe Gloria Polo Ortizt, hogy tegyen tanúságot a földi élet felelősségéről.

Előadásaiban így beszél erről: Hallgassák csak, mi történt! Amikor ebben a borzalmas helyzetben voltam a kórházban, elképesztő rémület tört rám! Egyszerre csak azt látom, hogy valóban vannak démonok, akik most eljöttek, hogy magukkal vigyenek! A valóságban láttam magam előtt ezeket a félelmetes ördögöket. Nem olyanok voltak, mint amilyeneknek a földön elképzeljük, hanem sokkal borzalmasabbak! A tekintetük szörnyen ijesztő volt és mérhetetlen gyűlölet sugárzott a szemükből. Megértettem, hogy adósuk vagyok. Azért jöttek, hogy behajtsák rajtam az adósságot, mert elfogadtam a bűnre való ajánlatukat. Ezért fizetnem kell és az ár én magam vagyok örök életemmel. Eladtam a lelkem az ördögnek, mert így-úgy üzleti kapcsolatba kerültem vele. Szörnyű volt a tudata, hogy a bűneimnek ilyen végzetes következményei vannak. A bűnök a sátán tulajdonai, nem adja ingyen, fizetni kell értük. Minden embernek tudatában kéne lennie ennek! Egyszerre csak minden bűnöm, amit az utolsó szentgyónásom óta elkövettem, életre kelt. A bűneinkért fizetni kell, nem csak a földi lelkiismeret-furdalással, de fizetünk belső békénk elvesztésével, egészségünkkel és örök életünkkel! Ha törzsvásárlók lettünk a sátán szupermarketjében, akkor már mindig csak az ő boltjában vásárolunk, mígnem a saját lelkünkkel fizetünk. Az övéi leszünk, elzálogosítva nála örök lelkünket. Az ördög legnagyobb trükkje, hogy megpróbálja elhitetni, hogy ő egyáltalán nem is létezik, és én bedőltem ennek!

(Források az első részben!) (folyt.)

Ha a lélek szembesül az Úrral 2

     Kér minket Jézus, hogy soha ne feledkezzünk el a szüntelen bűnbánatról, áthatva attól a tudattól, hogy Ő azért hordozta el azt a mérhetetlen kínt földi életében, hogy megajándékozhasson minket az üdvösséggel.

Jézus szeretete, mellyel minden egyes lelket körülölel, nem összehasonlítható semmiféle szeretet intenzitásával, amit itt a földön ismerünk. Bizonyos értelemben minden lélek önmaga egyedül egy univerzum. Jézus többször is elvitt engem az ítélet helyére. Legutoljára akkor láttam, amikor egy nagy bűnösért imádkoztam. Lelkivezetőm kérésére megkérdeztem Jézust, hogy megmenekült-e ez a bűnös. Ekkor Jézus megengedte nekem, hogy jelen legyek, amikor ez a lélek átment az ítéleten. Arra számítottam, hogy nagy dolgokat fogok látni, de semmit nem láttam. Néztem ezt a lelket paruziája pillanatában, ahogy őrangyala és a Sátán között állt. Jézus isteni fölségével várta ezt a lelket. Nem a mennyei Atya ítél.

Az ítélet nagy csöndben zajlik, egyetlen szempillantás alatt. A lélek Jézus tekintetében látja egész élete lefolyását, hiányosságaival és szépségeivel. Ha a lélek a kárhozatot érdemelte ki és nem mutat megbánást, Jézus egyetlen szót sem szól. A lélek elfordul tőle. A Sátán abban a pillanatban magával ragadja. De többnyire az történik, hogy Jézus, kimondhatatlan szeretetének mozdulatával, kinyújtott kezével rámutat arra a helyre, amit a lélek kiérdemelt a Paradicsomban. „Oda fogsz majd menni” – mondja bátorítóan. Majd a lélek kap egy olyan köpenyt, amilyet a tisztítótűzbeli lelkeken láttam, – melynek színe a fehértől a feketéig lehet minden –, és a lélek a purgatóriumba kerül, ahová elkíséri a Szent Szűz is, aki sok vigasztalást mond a léleknek. Az őrangyala is vele tart. Az a lélek, aki nem kárhozott el, mindig nagyon boldog, amikor látja helyét az örök dicsőségben.

A Szent Szűz nincs mindig jelen az ítéletkor. De még mielőtt az ítélet elkezdődne, közbenjár a szólított lélekért Jézusnál. Úgy védelmezi és mentegeti, mintha az ügyvédje lenne. De az ítélet pillanatában a lélek már egymagában áll Jézus előtt. Amikor az ítélet megkezdődik, Mária elhallgat, csak a kegyelem árad ki belőle a lélekre. És mihelyt a lélek megkapta a neki való köpenyt, a Szűzanya mellette terem, hogy elkísérje őt a tisztítóhelyre. Mária szinte mindig hosszú ideig a tisztítótűzben marad, hogy a lelkekre árassza gyöngédséggel teli és vigasztaló kegyelmeit. A tisztítótűz az engesztelés helye, de az örömé is. A lelkek itt várakoznak, de örömmel várakoznak örök üdvösségükre. A hangsúly határozottan az örömön és a boldog reménységen van, és nem a szenvedésen.« (Natália idézet vége!) 

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

A sátán imperializmusa

     XIII. Leó pápa a szabadkőművesség ellen 1884. április 20-án kiadott enciklikájának kezdő soraiban arra hívja fel a figyelmet, hogy a világ két különböző és egymással szemben álló táborból áll. Az egyik szakadatlanul az igazságért és az erényért harcol, a másik mindenért, ami az igazságnak és az erénynek ellene mond. Az egyik Isten birodalma itt a földön, nevezetesen Krisztus igazi Egyháza, vagyis az, ami teljes lélekkel Istent és Krisztust szolgálja. A másik a sátán birodalma és minden, ami a sátánnak van alárendelve, ami az örök isteni törvénynek ellene mond. Ez a vagy-vagy az egész történelmen végig húzódik, és korunk szellemi harcának is ez a tárgya.

„Ily válságos időben, midőn minden keresztény intézmény oly ádáz és állandó nyakassággal támadtatik meg, kötelességünknek tartjuk jelezni a veszélyt, rámutatni az ellenségre...” (Idézet a fenti enciklikából)

Vagyis a Krisztushoz való hozzáállás a döntő! A végkövetkeztetés pedig adott: ha meg nem tértek (...), nem mentek be a mennyek országába. (Mt 18,2)

Minden állam olyan mint a kormánya. A kormány olyan, mint a népe. A nép olyan mint a hite! De mondhatnánk röviden úgy is, hogy minden kormány olyan, mint a miniszterelnöke, ő pedig olyan, mint az intelligenciája. Márpedig az intelligencia és tudás semmit sem ér keresztény hit nélkül!

A sátán is intelligens, sőt aktiváltan intelligens az ideák és a kivitelezések területén. Ahogy Szent Tamás feltételezi, a sátán az anyagi világban tévedés nélküli intelligenciával rendelkezik az embernek való ártásra. És itt a sajátos bökkenő! Az ördög ugyanis csak a természetfelettiben ostoba. 

Az anyagi világgal s a természet törvényeivel kapcsolatosan  az ördög zseniként ítél. Az emberi test és emberi lélek zseniális ismerője, a legzseniálisabb taktikus és ezt gonoszul tudja érvényesíteni a hitelvek nélküli embereken! Mindezt persze áldozatai észre sem veszik, hiszen csak „teremtett természetes vágyaiknak” engednek!

Még soha, egyetlen emberi kormány sem rendelkezett olyan egyetemes tudással, emberismerettel és a jövő lehetőségeinek akkora átlátásával, mint a sátán. Ennek következtében még egyetlen kormány sem volt képes önmagától, a világ fölötti egyetemes uralom érdekében olyan eredményes imperialista politikát folytatnia, mint amire az ördög képes, de az ördöggel szövetkezve már igen! Vagyis, ha a világ fiainak efféle tervei mégis sikeresnek mondhatók, akkor abban egyértelműen a gonosz szellem segítsége áll a háttérben! A sátáni erők hatalma pedig annál nagyobb, minél szélesebb, szabadabb teret kap a működésre!

(Források az első részben!) (folyt.)

Ha a lélek szembesül az Úrral 1

     Részlet Natália nővér Naplójából: (Jézus) »„Nem a tegnaptól, nem is egy 40 évvel ezelőtti naptól függ az üdvösséged, hanem életed legutolsó pillanatától. Ezért kell szüntelen bűnbánatban élni. Ha üdvösségre juttok, az azért lesz, mert én megmentettelek titeket. Üdvösségetek nem függ az érdemeitektől. Ám ezektől függ jövendőbeli dicsőségetek. Emiatt két dolgot kell szüntelenül gyakorolnotok: a kitartó bűnbánatot, s azt, hogy gyakran ajánljátok lelketeket kezeimbe, röpimák által. Az ítélet miatt nincs okotok a szorongásra. Megváltótok gyengédsége nagyobb, mint egy újszülött bárányé. Emésztő szeretete magával ragadja a lelkeket. Nem Ő küld a tisztítóhelyre. Önnön lelketek megy oda magától, azzal a türelmetlen vággyal telítve, hogy amilyen hamar csak lehet, ismét találkozhasson – de megtisztulva – a Szeretettel, mely legyőzte őt. A gőgös és megvetéssel teli lélek retteg és viszolyog ettől a Szeretettől – hidegen elhatárolódik tőle: és ez a pokol.

Egy napon, Jézus vállának támaszkodva sírva kérdeztem tőle, hogy miért teremtette a poklot. Ekkor Jézus megmutatta nekem egy nagy bűnös lélek ítéletét, aki megbocsátásban részesült. Az őrjöngő Lucifer így üvöltött Jézus felé: „Ez a lélek egész életében hozzám tartozott! Igazságtalan vagy! Ennek a lelke számtalan bűnben fetrengett, az enyém pedig csak egyetlen egyet követett el, mégis a poklot kellett magamnak elkészítenem!

Jézus, kifejezhetetlen édes szavakkal mondta: „Lucifer, kértél te egyetlen egyszer is bocsánatot tőlem?” Akkor az szörnyű dührohamában felordított: „Azt, soha! Soha! Soha-a-a!” 

Ezek után Jézus felém fordult és azt mondta: „Látod, ha képes lenne bocsánatot kérni, megszűnne a pokol, mert ezt a sátáni gőg készítette.”

Ezért kér minket Jézus, hogy soha ne feledkezzünk el a szüntelen bűnbánatról, áthatva attól a tudattól, hogy Ő azért hordozta el azt a mérhetetlen kínt földi életében, hogy megajándékozhasson minket az üdvösséggel.

     Kedves Olvasó! A Magyarok Nagyasszonya napjának megünneplése, nem csak egy szép népszokás Mária iránt, de tudatos kifejezése és megerősítése kell legyen annak, hogy a Szent Szüzet Magyarország Királyasszonyként elismerjük és így tiszteljük!

A királynői tisztelet és elismerés pedig nem annyira az országfelajánlás formai következménye – hiszen ezt más nemzetek is megtették –, hanem a Magyar Királyi Korona felajánlásáé, mely egyedüli birtokosa az országnak, javainak, népeinek – és fontos tudnunk –, hogy a szentistváni felajánlással vált a Boldogasszony a Magyarok Nagyasszonyává, és az országunk Regnum Marianum-má!

A Szent Korona egyedülálló státusza nemzetközileg elismert, hiszen például az összes nemzeti koronák közül – kánonjogilag és liturgikusan – az Istenanya csakis a Magyar Szent Koronával ábrázolható, koronázható meg. Tehát a Mária-képek és szobrok bárhol a világon, csak szimbolikus koronával ékesíthetők!

Miért? Mert a Magyar Korona szent és angyali eredetű – amiként ezt a népi hagyomány és feljegyzések is említik, ezért nevezik misztikus koronának, és eredete épp olyan rejtély, mint a Turini Lepelé, a Guadalupei Képé, vagy a Manoppellói Kendőé! Ezért lehet a mindenkori magyar uralkodó apostoli király, ami nem pusztán egyházi privilégium, hanem ezt az magyar koronás Apostolok Királynője, és az  Apostoli Kettőskereszt teszi! A Magyarok Nagyasszonya ezért tényleges uralkodója népünknek, ha beszélünk róla, ha nem! Mária, hathatós Királynőként és anyaként oltalmaz minket, és mi Benne reménykedhetünk, amiként kér minket, és mi is kérhetünk!

Mindszenty bíboros mondta 1946-ban: „Hazánk ezeréves fennállása a legnagyobb talány. Nem omlott össze annyi történelmi pörölycsapás alatt. Kiépült irtózatos sebeiből, pedig elfolyt a vére. Ám betegágyánál életmentő édesanyja őrködött: a Magyarok Nagyasszonya. És ha a ma magyarját valami fenntartani és vigasztalni tudja, csak ez a történelmi gondolat lehet!”

A Szeretetláng Lelki Naplóban ezt olvashatjuk: "Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok, és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat), és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a Magyar Szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek, fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra." (I/37)

A fenti idézetekből következik a szükség, hogy újra tudatosítani kell országunk népében Mária királynői fenségét, mely a nemzettudatunk és jövőnk alapja!

1896-ban XIII. Leó pápa a magyar millennium alkalmából Vaszary Kolos bíboros prímás esztergomi érsek kérésére engedélyezte Magyarország részére a Magyarok Nagyasszonya ünnepét és a Lorettói Litániába a Magyarok Nagyasszonya könyörgés beiktatását!

Magyarok Nagyasszonya ünnepét kezdetben október második vasárnapján tartották, majd Szent X. Piusz pápa áttette október 8-ra. Érdekesmód a II. Vatikáni Zsinat után a Magyar Püspöki Kar szeptember 12-re helyezte, de 1984-től újra október 8-án üljük és magyarként, Királynőnket magasztalva ünnepeljük!

Köszöntsük tehát népünk örökös Nagyasszonyát, a Hozsannás könyv szövegével:

,,Áldott Nagyasszonyunk!... Vedd pártfogásodba a magyar apákat, hogy keményen állják a nehéz idők küzdelmeit, és állhatatosan viseljék az élet terheit. Oltalmazd és erősítsd meg hivatásuk szeretetében a magyar anyákat, hogy gyermekeikben hűséges és igaz polgárokat neveljenek az Anyaszentegyháznak és drága magyar hazánknak. Terjeszd ki anyai oltalmadat hazánk ifjúságára, hogy beváltsák azt a szép reményt, amellyel minden magyar szem feléjük tekint''. (Hozsanna, Bp., 1981. 72.)

Magyarok Nagyasszonya könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen

XIII. Leó pápa és a Szent Mihály ima

     XIII. Leó pápa (1810-1903, 1878-tól pápa) éppen szentmiséjét fejezte be egy vatikáni kápolnában 1884. október 13-án. Már távozni készült, amikor hirtelen megállt az oltár lépcsőjénél. Mereven állt mintegy tíz percig, mint aki önkívületbe esett. Arca hamuszürke lett. Amikor végre megmozdult, egyetlen szót sem szólt a körülötte állókhoz, hanem dolgozószobájába sietett és íróasztalához ült. Ott megfogalmazta azokat az imákat, amelyek végzését elrendelte minden szentmise után. Ezek egyike az alább következő imádság Szent Mihály támogatásáért a sátán elleni harcban.

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!”  Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen. (Ezt az imát a II. vatikánumig a Szentmisék végén kötelező volt elmondani, de a liturgikus reform óta ezt sajnos, kevés templomban teljesítik!)

Bizalmas munkatársainak XIII. Leó elárulta, hogy ördögien gonosz hang ezt mondta: – El tudom pusztítani Egyházadat! Jóságos hang válaszolt. A pápa úgy érezte, az Úr beszél a sátánnal. Hasonlóan a Jób könyvében zajló párbeszédhez (Jób 1,6-12; 2,1-7), a sátán időt és felhatalmazást követelt, hogy csapásokkal sújtsa az Egyházat, az Úr pedig hatalmat engedett neki a 20. század nagyobb része fölött, hogy Egyházát próbára tegye. 

Erről az Ephemerides Liturgicae római folyóirat egy hosszabb cikket közölt 1955-ben (V. LXIX, 54-60. old). A cikk 9-es számú lábjegyzete utal egy bizonyos Domenico Pechenino atya tanúságtételére, ami eredetileg a La Settimana del Clero egy 1947-es cikkében látott napvilágot. Pechenino atya XIII. Leó pontifikátusa alatt a pápa közvetlen munkatársaként dolgozott a Vatikánban. „Nem igazán emlékszem a pontos évszámra. Egy reggel a nagy pápa, XIII. Leó szokása szerint a miséje befejeztével hálaadásként részt vett egy másik Szentmise bemutatásán. Hirtelen azt vettük észre, hogy a pápa fölemelte fejét, és tekintete összpontosult valamire a celebráns feje fölött. Mozdulatlanul, pislogás nélkül bámult valamit. Arckifejezése borzalomról és félelemről árulkodott, és hirtelen elsápadt. Valami szokatlan és komoly dolog történt vele. Végül magához térve, finoman, de határozottan jelt adott, majd fölállt. Saját irodája felé vette az utat, kísérete pedig izgatottan és aggódva követte, suttogván: ’Szentatyám, nem érzi jól magát? Szüksége van valamire?’ Erre azt válaszolta: ’Nem, Semmire.’ Körülbelül fél óra elteltével magához kérette a Szent Rítus Kongregáció titkárát, akinek kezébe nyomott egy papirost, és utasította, hogy azt nyomtassák ki és küldjék el a világon minden ordináriusnak. Mi volt azon a papíron? Az az ima, amit minden olvasott mise után recitálunk a hívekkel.”

Bár ennél többet megbízható forrásból nem tudhatunk meg, idővel elterjedt az a híresztelés, hogy a pápának látomása volt, amelyben az Isten átengedte a sátánnak a 20. századot, hogy próbára tegye az Egyházat. Bár az Egyház 20. századi történelme és az ima szövege (a hosszabb változatban) ezt alátámasztani látszik, XIII. Leó látomásának ezen értelmezése az marad, ami: szóbeszéd, amit megnyugtatóan igazolni nem lehet.

Azt mindenesetre kevesen tudják, hogy a rövid Szent Mihály imán túl, Leó pápa egyúttal megfogalmazott egy új exorcizmust is, amit beillesztett a Római Rituálé imái közé. A pápa nyomatékosan kérte a püspököket és papokat, hogy gyakran végezzék el ezt az exorcizmust egyházmegyéjükben és plébániáikon, amint azt maga is tette akár napjában többször is.

(Források az első részben!) (folyt.)

Vajon igaz lehet mindez? 2

     A purgatórium létezése annyira bizonyos, hogy nincs katolikus, aki ezt kétségbe vonhatná. A Szentírás világos tanúságot tesz róla, s ennek nyomán az Egyház már a legkorábbi időktől tévedhetetlenül tanítja!

Sajnos, nagyom magas azok száma, akiknek a tisztítótűz megrázó valóságáról fogalmuk sincs, legfeljebb felszínes elképzeléseik vannak. Ezek a hívek legjobban tennék, ha elmerülnének az üdvösség eme előszobájáról való tanításban és felismernék, hogy a tisztítótűz elkerülésének, vagy az ott lerovandó „tartozás” csökkentésének egyedüli lehetséges helye és módja csak a földi életben valósítható meg, alkalmazva azokat a kegyelmi eszközöket, melyeket az Egyház ajánl számukra. Tehát, semmiképp se fogjuk fel úgy, hogy a purgatórium valami elkerülhetetlen „fátum”, mert azon jóhiszemű hívek, akik csak legyintgetnek, nem csak saját purgatóriumi tisztulásuk idejét hosszabbítják, de téves álláspontjukban, még szeretteiknek sem segítenek megszabadulni kínjaiktól! (POS)

De hogyan éghet egy lélek? – kérdezhetjük.

Isten igazságos és kifejezett megengedéséből a lélek, amely az igazi bűnös, (hiszen a test engedelmeskedett a léleknek) tehát úgy szenved, ahogyan a test szenvedne. 

Pazzi Szent Magdolna egy látomásban látta a tisztítóhely különböző szenvedéseit. Állítása szerint, a legelviselhetetlenebb szenvedéseket is örömmel tűrték el a lelkek. „Ha Isten nem nyilatkoztatta volna ki ezt számomra, sose hittem volna el – mondta elöljárójának. A gyötrelmeket nem nevezhetem kegyetlennek, inkább előnyösek azok, mert hiszen a paradicsom kimondhatatlan boldogságához vezetnek.” (NET)

„A megtéréstől függ a jövőtök!” 4

     Vigyáznunk kell! Mert kozmikus harc folyik minden egyes lélekért, a csábítás, a megtévesztés és a pszichomanipuláció minden eszközével; a tét az örök élet boldogsága! Ha figyelmetlen vagy, könnyen elragad a világ és észrevétlenül is az istentagadók oldalára sodor! Hirtelen azt hiszed, hogy „felvilágosodtál”, holott épp az életed világos célját vesztetted szem elől és sajnos könnyen a „sötétség” várományosa lehetsz!

Az istentelen eszmék – mint ilyenek – az élet minden területén kizárólagosságot követelnek maguknak, nyilvánvalóan a kereszténységgel szemben is, melyet mindig is a totalitárius kibontakozásuk legfőbb akadályának tekintenek. Közös céljuk az önálló emberi gondolkodás és vélemény nyilvánítás kiirtása, úm. a „népnek” egyetlen homogén „tömegmasszává” való formálása. 

Jézus tanítása szerint a gonoszságért és a sötétségért nem lehet csak a sátánt felelőssé tenni: „Mert belülről, az emberek szívéből erednek a gonosz gondolatok, házasságtörések, lopások, gyilkosságok, a hűtlenség, kapzsiság, gonoszság és csalárdság, kicsapongások, irigység, káromkodás, kevélység és esztelenség. Mindez a rossz belülről származik, és ezek tisztátalanná teszik az embert.” (Mt 15,19-20). Az ember felelősséggel tartozik tehát a tetteiért, bűneiért és nem okolható mindenért csak az ördög.

Források az első részben!) (folyt.)

A rózsafüzér Királynőjének ünnepe

     Október 7-e Rózsafüzér Királynője, más néven Olvasós Boldogasszony napja. E hálaünnepen Mária közbenjárásáért, Isten segítségéért imádkoznak a keresztény hívek. Az olvasó imádkozása a domonkos szerzeteseknek köszönhetően a XV. század folyamán nyerte el mai formáját. Mária e jeles ünnepét V. Piusz pápa (1566-72) rendelte el a lepantói csata emlékezetéül, először Győzelmes Boldogasszony néven.
A szentolvasó imádkozásával, az Istenszülő iránti tiszteletünket kifejezve, Jézus életéről elmélkedünk, megváltásunk titkaira emlékezünk. Máriával együtt újra megerősíthetjük az igent Isten akaratára.
     A rózsafüzér négy forrásból eredeztethető: a zsoltározás, a Miatyánk, az Üdvözlégy és az imaláncok határozták meg kialakulását – ezekből adódott össze körülbelül a XV. században a ma ismert rózsafüzér.
     A XIII. században sok szerzetesrendben imádkozták a zsoltárokat, néhány helyen mind a százötven zsoltárt. Azok a barátok, akik nem tudtak olvasni, százötven Miatyánkot mondtak a zsoltárok helyett. A hagyomány szerint Szent Domonkos kapta a rózsafüzér ajándékát, mely azonban, csak évszázadok során érte el mai formáját! A rózsafüzér kezdetben százötven Üdvözlégyből állt, melynek csak az első, szentírási részét mondták. IV. Orbán pápa 1261-ben adta hozzá Jézus nevét.
     A XV. században a rajnavölgyi karthauzi szerzetesek minden Üdvözlégyhez hozzárendeltek egy titkot Jézus életéből, ami elmélkedésre, szemlélődésre indította az imádkozókat. Többnyire csak ötven Üdvözlégyet mondtak, és így ötven titkot soroltak fel.
     A karthauzi Porosz Domonkos az ötven Üdvözlégyet tizedekre osztotta, s ezen imádságot rosariumnak, vagyis Mária rózsakoronájának nevezte el.
     Alanus de Rupe, domonkos szerzetes Douaiban 1468–70 körül megalapította a Rózsafüzér Társaságot, amely nagyban hozzájárult a szentolvasó imádkozásának elterjedéséhez.
     A Dicsőség és az apostoli hitvallás, valamint az öt tizedet megelőző három Üdvözlégy az isteni erényekkel kapcsolatban a tridenti zsinat után, a XVI. században került a rózsafüzérhez.
     Az üdvözlégy második része – Asszonyunk, Szűz Mária... – csak később lett része az imádságnak, Szent V. Piusz pápa kezdeményezésére, aki 1568-ban hivatalosan jóváhagyta a rózsafüzért.
     1572. október 7-én szintén V. Piusz vezette be ünnepét Győzedelmes Nagyasszonyunk tiszteletére, az 1571-es lepantói tengeri ütközet emlékére. A pápa és az egész keresztény világ a lepantói győzelmet a rózsafüzér-imádságnak, illetve a Szűzanyának tulajdonította. Szent V. Piusz a csatát segítendő, a rózsafüzért imádkozta; közben látomása volt: a győzelmet látta. Délben valóban megfordult a szél, a füstöt a törökökre vitte, így a keresztesek győztek.
     XIII. Gergely 1573-ban a Legszentebb Rózsafüzér elnevezéssel október első vasárnapjára helyezte át az ünnepet azon templomok és kápolnák számára, ahol rózsafüzér-oltár volt. Savoyai Jenő 1716-ben kivívott péter-váradi győzelme emlékére, ahol szintén a rózsafüzér imádkozása segítette a győzelmet, XI. Kelemen pápa (1700–21) az egész egyházra kiterjesztette. XIII. Leó pápa 1887-ben megemelte az ünnep rangját, s a domonkos miseszövegeket tette általánossá. Szent X. Piusz pápa 1913-ban visszahelyezte az ünnepet október 7-re.

     A Rózsafüzér Királynője nevet 1960-ban adta XXIII. János pápa e jeles Mária-ünnepnek.

Magyar Kurír (2011) nyomán szerkesztve

Vajon igaz lehet mindez? 1

     Akár elhisszük akár nem, a tisztítótűz valósága ugyanaz marad! „A purgatórium túltesz mindenen, amit képesek vagyunk elgondolni vagy elképzelni!” – ezek Szent Ágoston szavai. Ezt nyomatékozza Szent Fausztina nővér is Naplójában: »Őrangyalom utasított, hogy kövessem őt. Hirtelen ködös, tűzzel teli helyiségben találtam magam, melyben sok szenvedő lélek volt. Ezek a lelkek szívből imádkoznak, de ez nem használ nekik. Csak mi tudunk rajtuk segíteni. Az őket égető lángok engem nem érintettek. Őrangyalom egy pillanatra sem hagyott el. Megkérdeztem a lelkeket, hogy mi az, ami a legnagyobb szenvedést okozza nekik. Egyöntetűen azt válaszolták, hogy legnagyobb szenvedés számukra az Isten utáni vágyódásuk. Láttam a Szűzanyát, amint meglátogatta ezeket a lelkeket a tisztítótűzben. A lelkek Tenger Csillagának nevezik Máriát. Enyhülést visz nekik. Még többet is szerettem volna velük beszélni, de őrangyalom jelezte, hogy mennünk kell. Kiléptünk ebből a szenvedésekkel teli börtönből. [Egy belső hangot hallottam], mely azt mondta: „Irgalmam nem akarja ezt, de az igazság megköveteli.” Ettől az időtől kezdve szorosabb kapcsolatba kerültem a szenvedő lelkekkel. (Napló 20) A lélek abban a pillanatban, melyben a világból kilép, belátja egész valóját, a tökéletlenségeit és rovásait. Félelmes fölségben emelkedik fel előtte az Isten végtelen szentsége, mellyel szemben a Szent Szűz tisztasága is csak árnyék. Érzi, hogy itt a végleges elszámolás órája s szívéből kitör a legideálisabb bánat. Lát akadályokat önmaga és Isten közt, melyeket csak a tisztítótűz elégtétele háríthat el, s önként magára veszi a fájdalmat. Szívesen szenvednek s azt az imát, a szentmiséket és jócselekedeteket, melyeket értük fölajánlunk, Isten kezei közé teszik. (vö. Prohászka 67) (Az elhunytak) érzik tökéletlenségüket s bűneik és gyarlóságaik nagy adósságát. Halálos bűn nélkül is egy gyönge, gyarló, bűnös élet elégtétele nyomja őket. S ők eleget akarnak tenni. Nemhogy készteti őket az Isten igazságossága, hanem ők maguk égnek a vágytól, hogy eleget tegyenek, hogy lelkükről a foltot, az árnyat letörüljék, hogy szívük nagy-nagy fájdalmát oltsák s a sokszor megvetett, ignorált és gyávaságukban meg nem követett Istent megengeszteljék. Amily mohó vággyal akarnak szenvedni, hogy Istennek elégtételt nyújtsanak, ép oly mohón kívánják, hogy az elégtételt értük mi is Istennek bemutassuk, hogy szenvedéseinkkel, böjtjeinkkel, imáinkkal segítségükre siessünk. Igen, segítsük őket!« (uo. 45-46) Ne okoskodjunk földi elképzeléseink szerint, mert a túlvilág – másvilág!

   Az 1867-es „rendszerváltás” után, a vérbírák és hóhérok felelősségét senki nem firtatta. Nem csak a bocsánatkérés maradt el osztrák részről, hanem Windischgrätz és Haynau megbecsült személyek maradtak. Az utóbbi még földesúr is lehetett Magyarországon. Nem történt meg a kivégzettek és bebörtönzöttek rehabilitálása, nem kaptak kárpótlást. A kárpótlás kérését Damjanich János és Csányi László özvegyei megpróbálták, de a magyar pénzügyminisztérium vezetői el sem mentek a tárgyalásra. Míg a hóhérok magas kegydíjat, nyugdíjat élveztek, addig a 48-as honvédek kegyelemkenyéren éltek. A magyar országgyűlés március 15-e helyett, április 11-ét ( a márciusi törvények szentesítése) iktatta be ünnepnek, nehogy a hóhér, Ferenc Józsefet megsértsük. Az akkori magyar miniszterelnök Kossuth Lajos temetésére sem mert elmenni. Dicsőítsük hát ma is Ausztriát! Mégis csak jobb itt egy Habsburg Intézet, mint egy 48-as.
     Folytatásként az eddigi, október 6-i megemlékezések szereplői többnyire olyan tábornokok voltak, akik nem magyarként álltak ügyünk mellé. Irántuk érzett tiszteletem fenntartásával mégis kritikával kell említeni ezt a szemléletet. Legutóbb a közmédia már odáig elment, hogy a 13 vértanú közül csak hárman beszéltek magyarul, de ők sem biztos, hogy ízig-vérig magyarok voltak. (M1. október 3.) Nyilván Nagy Sándor Józsefre, Török Ignácra és Vécsey Károlyra gondolt a „tisztelt” szakértő. A magyar nevűek közül tehát nem volt már magyar Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő és Lázár Vilmos ! Igaz, hogy Lázár és Kiss felmenői közt voltak örmények, de ettől még ők nem örmények voltak és nem örményül beszéltek. Hogy sírjukban nyugodtan pihenjenek, valljuk, hogy igaz magyar hazafiak voltak. Ez a szemlélet elvezet odáig, hogy le lehet írni, hogy Árpád zsidó volt és a fenti szemlélet alapján IV. Béla sem volt magyar, mert anyja merániai Gertrudisz volt. A nemzeti tudatunk szerint még az Anjou Károly Róbert is magyar volt. Talán a médiának inkább Illyés Gyula: Ki a magyar c. könyvét kellene közzé tenni, haj de ott olyanok dirigálnak, akik ezt sem ismerik. A csúsztatás egyértelmű: mire vagytok ti büszkék magyarok? A 13 mártír nem is magyar volt, ők a liberális szabadság eszményekért haltak meg. Valóban? Az Olmützi alkotmány nem vonta kétségbe a feudális rend felszámolását és a polgári rend kialakítását, de megtagadta nemzetünk létét, szabadságát. Ez ellen folyt a szabadságharc és az aradi 13 tábornok, oly sok mártírral együtt a nemzetünk szabadságáért, függetlenségéért áldozta életét igen tisztelt liberális média! Senki nem veheti el ettől a nemzettől, hogy büszke legyen mártírjainkra, mert ők miénk lesznek, míg e nemzet él a Kárpát-medencében.

 Aulich Lajos

(1793-1849)német
honvéd tábornok
"Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot."

 Damjanich János

(1804-1849)szerb
honvéd tábornok
"Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt."

 Dessewffy Arisztid

(1802-1849)magyar
gróf, honvéd tábornok
"Tegnap hősök kellettek, ma mártírok. Így parancsolja ezt hazám szolgálata."

 Kiss Ernő

(1799-1849)örmény
honvéd altábornagy
"Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük."

 Knézics Károly

(1808-1849)horvát
honvéd tábornok
"Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat."

 Láhner György

(1795-1849)német
honvéd tábornok
"Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom."

 Lázár Vilmos

(1815-1849)örmény
honvéd ezredes
"Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek."

Leiningen-Westerburg Károly

(1819-1849)német
gróf, honvéd tábornok
"A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját."

Nagysándor József

(1803-1849)magyar
honvéd tábornok
"De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett."

Poeltenberg Ernő

(1808-1849)osztrák
lovag, honvéd tábornok
"Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide."

Schweidel József

(1796-1849)magyar
honvéd tábornok
"A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot." 

 Török Ignác

(1795-1849)magyar
honvéd tábornok
"Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam." 

Vécsey Károly

(1803-1849)magyar
gróf, honvéd tábornok
"Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt."

„A megtéréstől függ a jövőtök!” 3

     A politikában az erős egyéniség a döntő tényező. A kimagasló személyiséghez és nagy ideákhoz zseniális taktikai készségnek is járulnia kell, hogy e kettőnek sikere legyen. Háborúban ennek példája a jó tábornoki stratégia. A keresztény szimbolika ezért ábrázolja a sátánt gyakran sakkjátékosként. A sakk a számító taktika zseniális játéka. Aki a világtörténelem sakkjátszmáját filozofikusan követi, az könnyen felismerheti, hogy a sátán a módszer nagy mestere, ügyes diplomata, dörzsölt taktikázó. 

A játék művészete annak a leplezéséből áll, amit valaki akar, és annak színlelésében, amit nem akar. A cél világos: az emberiség sátánizálása az Istentől való elszakítása által. Ez a procedúra három lépésben zajlik le. 

Az első lépés az Istentől való elszakadás az alkalmankénti bűn által. A második lépés a gonoszságban való radikalizálódás az Istentől való tudatos és krónikus elfordulás által. A harmadik lépés az Isten elleni formális lázadás a nyílt keresztényellenesség által. 

Az első szakasz tehát a gyengeség, a második a rosszaság, a harmadik a gonoszság. Az eredmény: sátáni csatlóssá vált ember.

   Az emberiség történelmében a sátán első ízben kígyó képében jelenik meg. „De a kígyó ravaszabb vala a föld minden állatainál, melyeket az Úr Isten alkotott vala.” (1Móz 3,1) A sátán kígyó alakjában céljait a csalfa frázisok mögé dugja el, mely a fél-igazság és a fél-hazugság keveréke. Az ördög ős-szüleinknek az Istenhez való hasonlóságról beszél („olyanok lesztek, mint Isten”), a szem felnyílásáról, a halhatatlanságról. Ezek igazságok, de egyúttal tévtanok is, aszerint, hogy ki hogyan értelmezi, mert a gonosz lélek frázisnak se nem a fél-igazság, se nem a fél-hazugság a célja, hanem egyedül a teljes hazugság. 

Ez az indirekt módszer a történelem folyamán mindig ragyogóan bevált. Ez minden tévtan és minden forradalom módszere. Amikor a sátán sötétséget akar elterjeszteni, mindig a fény angyalának köpenyegébe burkolózik és látszat jót kínál (amit aztán, még látszat szerint sem valósít meg) (vö. 2Kor 11,14). Amikor egy zsarnokságot akar győzelemre juttatni, mindig a szabadság lobogóját bontja ki. Amikor meg akarta fosztani az emberiséget a Szentségek oltalmazó hatásától, akkor jobbító reformokat kínált és ez volt a protestantizmus. Amikor sötétséget akart a fejekbe és a lelkekbe, akkor meghirdette a Felvilágosodást. Így jött aztán a pogány humanizmus a világba, így a vallási racionalizmus, így a kommunizmus, így a liberalizmus és az extrém nacionalizmus. Mert soha nem köszöntött akkora sötétség a világra, mint épp a „felvilágosodás által”!

(Források az első részben!) (folyt.)

A purgatórium különböző mélységei 

     Pazzi Szent Magdolna és mások kinyilatkoztatásaiból tudjuk, hogy a purgatórium nem egyetlenegy hely, hanem a bűnök súlyossága szerinti szintjei vannak. Hogy a büntetés ezen helyét jobban megismerhessük, Római Szt Franciska híres látomásához kell folyamodnunk, mely mintegy térképe a fájdalom ezen országának. (Bolland. Vie de Ste. Francoise)

Szent Franciska azt tanítja, hogy a tisztítóhely három szakaszra van felosztva: a legfelső részben vannak azon lelkek, akik istenes életet éltek ugyan, de  Isten iránti vágyukban nem mélyedtek el eléggé, és itt az Isten látása után epedő vágyuk hevessége miatt és által gyötrődnek, enyhébb s rövidebb ideig. A közepén van az a hely, ahol nagy betűkkel e szó olvasható: «Purgatórium», itt szenvednek azon lelkek, akik kisebb vétkeket követtek el, de amelyek mégis – a jéghidegtől a tűzforróságig – érzéki büntetést igényelnek. A mélység legalján, a pokol szomszédságában van a harmadik rész, vagyis a tisztítóhely legalsó része. Ez lángolva világító, átható tűz, mely csak attól különbözik a pokoli tűztől, hogy nem világít hanem sötét. Ezen legalsó részben három elkülönített hely van. Az első a világi emberek számára, kiknek súlyos vétkeik várnak kiengesztelésre; a második a szerzetesek és szerzetesnők,valamint az egyházi tisztséget viselő világiak, számára. A harmadik, ahol a szenvedések a legelviselhetetlenebbek: a papok és főpapok számára.

Hogy a tisztítóhelynek van egy felső része is, ahol a lelkek semmi érzéki büntetést sem szenvednek, nem kételkedhetünk, mert Római Szent Franciskán kívül nagyszámú kinyilatkoztatás is megerősítik e tényt.

Maga a szent Szűz nyilatkoztatta ki Szent Brigittának, hogy van egy szellemi purgatórium, melyet a 'vágyódás purgatóriumának' neveznek.

Itt azok a lelkek vannak, akiknek nem kell érzéki szenvedést kiállaniok, de szenvednek az Isten utáni vágytól, mert halandó életük napjaiban nem vágyódtak eléggé a Teremtő után. A tisztítóhely középső része az a hely, melyet fentebb Római Szent Franciska leírásában láttunk, melyről Pazzi Szent Magdolna mondja, hogy abban azon lelkek vezekelnek, kik tudatlanságból vagy gyarlóságból vétkeztek.

Mindkét szent ugyanazon fajta vétkek miatti vezeklést, ugyanazon szenvedésekkel, a tűz és jég általi gyötrődéssel írják le. 

Szent Fausztina írja: Midőn a kápolnába mentem, az Úr közölte velem, hogy a választott lelkek között különösen kiválasztottak is vannak, akiket nagyobb szentségre hívott meg, és így rendkívüli közösségre jutnak Vele. Ezek szeráfi lelkek, akiktől Isten több szeretetet vár el, mint a többiektől, holott valamennyien kolostorban élnek. Az ilyen lélek megérti Isten hívását, mert Isten ezt bensőleg megérezteti vele. Követheti ezt a hívást, vagy sem. A lélektől függ, hűségesen követi-e a Szentlélek vonzását, vagy ellenáll neki. Láttam azt a helyet a tisztítótűzben, amely ezeknek a lelkeknek szolgál a mulasztásuk miatti bűnhődésre. Ez a legsúlyosabb kín minden szenvedés közül. Az Istentől különlegesen megjelölt lélek mindig az marad, akár az égben, akár a földön vagy a tisztítótűzben. Az égben más lélekhez viszonyítva nagyobb dicsőség, szentség, Isten mélyebb megismerése jellemzi. A tisztítótűzben viszont nagyobb fájdalom, mert Isten mélyebb megismerését s az Utána való vágyódást kapta osztályrészül. A pokolban is jobban fog szenvedni, mert jobban ismerte Őt, akit elhagyott. Az Isten szeretete által megjelölt lélek stigmája kitörölhetetlen. (Napló 1556)