„A megtéréstől függ a jövőtök!” 3
A politikában az erős egyéniség a döntő tényező. A kimagasló személyiséghez és nagy ideákhoz zseniális taktikai készségnek is járulnia kell, hogy e kettőnek sikere legyen. Háborúban ennek példája a jó tábornoki stratégia. A keresztény szimbolika ezért ábrázolja a sátánt gyakran sakkjátékosként. A sakk a számító taktika zseniális játéka. Aki a világtörténelem sakkjátszmáját filozofikusan követi, az könnyen felismerheti, hogy a sátán a módszer nagy mestere, ügyes diplomata, dörzsölt taktikázó.
A játék művészete annak a leplezéséből áll, amit valaki akar, és annak színlelésében, amit nem akar. A cél világos: az emberiség sátánizálása az Istentől való elszakítása által. Ez a procedúra három lépésben zajlik le.
Az első lépés az Istentől való elszakadás az alkalmankénti bűn által. A második lépés a gonoszságban való radikalizálódás az Istentől való tudatos és krónikus elfordulás által. A harmadik lépés az Isten elleni formális lázadás a nyílt keresztényellenesség által.
Az első szakasz tehát a gyengeség, a második a rosszaság, a harmadik a gonoszság. Az eredmény: sátáni csatlóssá vált ember.
Az emberiség történelmében a sátán első ízben kígyó képében jelenik meg. „De a kígyó ravaszabb vala a föld minden állatainál, melyeket az Úr Isten alkotott vala.” (1Móz 3,1) A sátán kígyó alakjában céljait a csalfa frázisok mögé dugja el, mely a fél-igazság és a fél-hazugság keveréke. Az ördög ős-szüleinknek az Istenhez való hasonlóságról beszél („olyanok lesztek, mint Isten”), a szem felnyílásáról, a halhatatlanságról. Ezek igazságok, de egyúttal tévtanok is, aszerint, hogy ki hogyan értelmezi, mert a gonosz lélek frázisnak se nem a fél-igazság, se nem a fél-hazugság a célja, hanem egyedül a teljes hazugság.
Ez az indirekt módszer a történelem folyamán mindig ragyogóan bevált. Ez minden tévtan és minden forradalom módszere. Amikor a sátán sötétséget akar elterjeszteni, mindig a fény angyalának köpenyegébe burkolózik és látszat jót kínál (amit aztán, még látszat szerint sem valósít meg) (vö. 2Kor 11,14). Amikor egy zsarnokságot akar győzelemre juttatni, mindig a szabadság lobogóját bontja ki. Amikor meg akarta fosztani az emberiséget a Szentségek oltalmazó hatásától, akkor jobbító reformokat kínált és ez volt a protestantizmus. Amikor sötétséget akart a fejekbe és a lelkekbe, akkor meghirdette a Felvilágosodást. Így jött aztán a pogány humanizmus a világba, így a vallási racionalizmus, így a kommunizmus, így a liberalizmus és az extrém nacionalizmus. Mert soha nem köszöntött akkora sötétség a világra, mint épp a „felvilágosodás által”!
(Források az első részben!) (folyt.)
