Forrás: S4C https://vasarnap.hu/2019/12/19/2018-ban-tovabb-nott-a-keresztenyellenesseg-europaban/

Forrás: S4C https://vasarnap.hu/2019/12/20/allando-veszelynek-vannak-kiteve-a-keresztenyek-nyugat-afrikaban/

03)  https://youtu.be/-ZRUy1a-XWg

Engesztelő imaórák Magyar Hazánkért a Belvárosi Nagyboldogasszony Templomban – papi vezetéssel!

2020. januártól kezdődően minden pénteken, így tehát holnap

január 17-én lesz 15.00 - 16.45-ig.

(A következő alkalom, 24-én lesz!)

Kérünk mindenkit, hogy hozzon magával még egy embert, hogy kellő létszámmal (és hanggal) történjen az engesztelés.

Az altemplom befogadóképessége kb. 80 fő.

Mindenkit szeretettel várnak!

 Forrás: S4C https://vasarnap.hu/2019/12/22/a-kozel-keleti-keresztenyek-sokkal-jobban-atelik-a-karacsony-vallasi-jelleget/

Engesztelő imaórák Magyar Hazánkért a Belvárosi Nagyboldogasszony Templomban – papi vezetéssel!

2020. januártól kezdődően minden pénteken, így az első időpont: 

január 17-én lesz 15.00 - 16.45-ig.

Kérünk mindenkit, hogy hozzon magával még egy embert, hogy kellő létszámmal (és hanggal) történjen az engesztelés.

Az altemplom befogadóképessége kb. 80 fő.

Mindenkit szeretettel várunk!

Lendvainé Dr. Tóth Edit

Teljes cikk: https://uzenetblogol.blog.hu/2019/03/06/ausztraliaban_felszamolnak_a_gyonasi_titkot_es_a_katolikus_korhazak_autonomiajat

Ausztráliában felszámolnák a gyónási titkot és a katolikus kórházak autonómiáját - 2019. márc.

     „Törvényjavaslatot dolgoztak ki, amelyben a papokat köteleznék arra, hogy a gyónási titoktartást megszegjék” - írta Zavarkó Zoltán, Ausztrália Victoria államában élő olvasó. És ez még nem minden: „Tanja Plibersek liberális politikus az abortusz ingyenes és kötelező elvégzését akarja ráerőszakolni az államilag finanszírozott - köztük az egyházi fenntartású - kórházakra" is azzal, hogy amennyiben nem tesznek eleget a törvényben előírtaknak, nem kapnak állami támogatást.
     Ausztrália Victoria államában olyan jogszabály meghozatalát kezdeményezték a törvényalkotók, amely a Gyónás Szentségét támadja azzal, hogy a gyónási titok jogszabályi védelmét a köztörvényes bűncselekmények esetében megszüntetik.
Ha ez így lesz, akkor a gyóntató papnak kötelessége lesz jelentenie a hatóságok felé, ha a gyónásban bűncselekményről szerez tudomást.
     Ezzel párhuzamosan Ausztrália szövetségi Parlamentjében a jelenleg ellenzékben lévő Labour párt képviselője bejelentette, hogy amennyiben pártja hatalomra kerül, az egész országban kötelezővé fogja tenni az ingyenesen elvégezhető abortuszt, egészen a születésig. Pontosan úgy, ahogyan New Yorkban.
     A Katolikus Egyházat mindkét javaslat tökéletesen lehetetlen helyzetbe hozza, hiszen a gyónási titok az egyházi szabályok alapján szent és sérthetetlen, és ha a pap mégis megtenné, azzal önmagától beálló, azonnali kiközösítés alá esne, ami számára a papi szolgálat végét is jelentené. Következésképpen az is elképzelhető, hogy lesz majd olyan pap, akinek ezért börtönbe kell mennie.
És, hogy mekkora az esély, hogy a javaslat törvényhozási elfogadására? Olvasónk szerint nagy, ugyanis – ahogy korábban Canberrában – úgy most Victoriában is teljes a konszenzus a kormánypárti és az ellenzéki képviselők között.
     Az abortuszt általánosan, a szövetség tagállamainak minden kórházában lehetővé tevő szándék már korántsem ennyire egyöntetű. Azt inkább a liberális politikai erők forszírozzák. Ráadásul Ausztráliában még mindig van két olyan állam, Dél Wales és Dél Ausztrália, ahol az abortusz – leszámítva az anya életveszélyét – illegális.
Amennyiben valaha is az Australian Labour Party (ALP), amely jelenleg a második legerősebb párt a kétkamarás nemzeti parlament alsó házában, megnyerné a választásokat a Katolikus Egyház által fenntartott kórházak komoly bajba kerülhetnek. Azokat ugyanis az állam finanszírozza, így – ha az ALP tényleg betartja ígéretét – elvesztik a finanszírozásukat, amennyiben nem hajlandóak abortuszt végezni a kórházaikban.
Márpedig a legártatlanabb és a legvédtelenebb emberi lény, a magzat megölésére a kórházak fenntartásáért felelős püspökök, illetve az azokban dolgozó orvosok sem lesznek hajlandóak. A “ne ölj” parancsát hithű katolikus ember komolyan veszi.
     Az pedig már csak a hab a tortán, hogy a gyónási titok megsértéséhez hasonlóan az abortusz is önmagától beálló kiközösítést eredményez az egyházi jog szerint.
A katolikus kórházak működésének ellehetetlenítésére akkor van tehát esély, ha a baloldal megnyeri a választásokat májusban.
     Sajnos a gyónási titok védelme a jelenlegi trendek ismeretében valószínűleg nem lesz elkerülhető. 

02)  https://youtu.be/HvE9K8ItTl4

Vízkereszt ünnepe kötelező ünnep!

Január 6-án a háromkirályok gyermek Jézusnál tett látogatását ünnepli a katolikus egyház, ekkor kerül sor a vízszentelés szertartására is: a pap megáldja a keresztvizet és a szentelt vizet.

Az epifánia néven is ismert vízkereszt Jézus Krisztus megjelenésének ünnepe. A magyar vízkereszt elnevezés az ilyenkor hagyományosan végzett vízszentelésből eredeztethető.

Vízkereszt napja a IV. század elején kezdett a keresztények körében terjedni mint Krisztus születésének, keresztségének, a kánai menyegzőnek és a háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának ünnepe. Később az ünnep elsődleges témája keleten Jézus keresztsége lett (erre emlékeztet a vízszentelés); nyugaton viszont a háromkirályok látogatása került előtérbe, mindamellett itt is megmaradt a vízszentelés szertartása. A II. Vatikáni Zsinat rendelkezései értelmében a római katolikus egyház január 6-án a háromkirályok látogatását ünnepli vízszenteléssel egybekötve; Jézus megkeresztelkedésének ünnepe a következő vasárnapra esik. A kánai menyegzőről, amelyen Jézus első csodáját vitte végbe a vizet borrá változtatva, egy közbeeső hétköznapon emlékezik meg az egyház.

A vízkereszt amiatt is kiemelt ünnep a katolikus egyház életében, mert ekkor kezdődik meg a házszentelés időszaka. A házszentelés szertartása során a pap az újonnan megáldott szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat. A szentelmény révén nemcsak az épületeket, hanem a benne lakókat, dolgozókat is megáldja.

Forrás: http://www.magyarkurir.hu/hirek/vizkereszt-unnepe-kotelezo-unnep

01)  https://youtu.be/68ODAzkSpJI

Tisztelt Olvasó!

     Blogom, ezen új esztendőben is tartogat igazi meglepetéseket – olvasmányos, képes és nézhető – újdonságokat, melynek sikere érdekében számítok az Önök (továbbküldő) apostolkodó munkájára is!

     Két és fél perces videókkal jelentkezem szombatonként és a Mária ünnepeken, "Elmélkedések a Szűzanyáról" címmel. Ezek a Youtube-linkek, nem egymásra épülő gondolatokat hordoznak – ennél fogva –, minden sorrendiség nélkül küldözhetők a világban! (Ld. holnap!) Legyen tehát állandó késztetésünk a bensőséges Mária-tisztelet terjesztése, mert egyedül ez a lelkiség alakíthatja emberségesebbé a világot, az Istenanya által kiesdett Szeretetláng kiáradásával!

     Montforti Grignon Szent Lajos is így ír a Tökéletes Mária-tisztelet c. művében: "Szűz Mária lelke közli magát veled, hogy az Urat dicsőítse, és az ő szelleme lépjen az emberi lelkekbe. (...) Ó, mikor jön el az a boldog idő − sóhajtja, a Máriában elmerült lélek −, amikor Szűz Mária, mint Úrnő és Királynő fog uralkodni a szíveken, hogy azokat egyetlen Jézusa uralmának teljesen alávesse? Mikor fogják a lelkek Szűz Máriát lélegzeni, mint a levegőt? Nos, akkor majd csodálatos dolgok történnek, amikor a Szentlélek a lelkekben mintegy újraalkotva találja szeretett Jegyesét, és azért teljességének bőségével száll majd reájuk és elárasztja őket adományaival, főleg a bölcsesség adományával, hogy a kegyelem csodáit műveljék mindenkiben. Kedves Testvérem! (‒ írja Szent Lajos.) Mikor jön el a boldog idő − Mária aranykorszaka −, amikor azok a lelkek, akiket az Istenanya kiválasztott és saját számára kiesdett, teljesen beléje temetkeznek, hogy az Ő hasonmásává váljanak Jézus Krisztus szeretetében és megdicsőítésében? Bizony, ez az idő csak akkor fog felvirradni, ha azt a Mária-tiszteletet, melyet én tanítok, megismerik és gyakorolják! Hogy eljöhessen az Úr országa, jöjjön el hozzánk Szűz Mária országa!" (217)

Csupán hozzá teszem, hogy csakis így támadhat fel Mária Országa!

     Kegyelmekben gazdag boldog újévet, eredményes apostoli indíttatásokat és jó egészséget kívánok minden Olvasómnak!

A szerkesztő 

KATTINTS IDE!

 Az Egyház tanításában négy dogma szól Isten Anyjáról:

1) Mária Istenanysága. A dogmát az efezusi zsinat fogalmazta meg 431-ben. Mária a Szentháromság második személyének, az emberré lett Örök Igének a test szerinti édesanya. Így minden, amit Máriáról hiszünk és hirdetünk, e misztériumban gyökerezik. Ünnepe január 1.

2) Mária örökös szüzessége. 649-ben I. Márton pápa hirdette ki ezt a hittételt a Lateráni Zsinaton. Ennek kitétele, hogy Mária szűzen foganta és szülte Szent Fiát, s szüzessége örökre megmaradt.

3) Mária Szeplőtelen Fogantatása, azaz az eredeti bűn nem érintette őt. E dogmát 1854-ben hirdette ki IX. Pius pápa. Ünnepe december 8-a.

4) Mária mennybevétele. XII. Piusz pápa 1950. november 1-én hirdette ki a világegyháznak: "A Szeplőtelen Istenanya, mindenkor Szűz Mária, földi életpályája befejezése után testével és lelkével fölvétetett a mennyei dicsőségbe." Ünnepe Nagyboldogasszony napja, augusztus 15-e.

     Kedves Olvasóim! Most ez újesztendőben, amikor magam is békés és boldog újévet kívánok, szíves figyelmükbe ajánlom, hogy egyfelől VI. Pál pápa kezdeményezésére január elsején ünnepelhetjük a Béke Világnapját. Figyelemreméltó párhuzamként idézem a fatimai kis Jácinta szavait: "Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniök ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt égi Anyánk Szívét is tiszteljék. A békét égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, amely a szívemben ég, amellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!" -- idézet vége!

Imában és áldozatban kérjük tehát az Istenanya Szeplőtelen anyai Szíve közbenjárását a világ békéjéért!

Szűz Mária Isten Anyja, könyörögj érettünk és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, hogy Krisztus Békéje hassa át az egész világot! Ámen

HALLGASSÁK MEG A MÁRIA ISTENANYASÁGÁRÓL SZÓLÓ

ZENÉS HANGANYAGOT, HOLNAP!

Felhasznált források:

http://www.ktp.hu/kalendar/boldogsagos-szuz-maria-istenanysaga-founnep

http://www.novaiplebania.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=286:januar-1-szz-maria-isten-anyja-uennepe-a-beke-vilagnapja&catid=39:hirek&Itemid=105

http://www.novaiplebania.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=286:januar-1-szz-maria-isten-anyja-uennepe-a-beke-vilagnapja&catid=39:hirek&Itemid=105

http://www.magyarkurir.hu/hazai/szuz-maria-istenanyasaga-erdo-peter-biboros-szentbeszede

A korszakváltó pápa

     Szilveszter római születésű volt, majd huszonkét évig volt pápa és 335. december 30-án hunyt el Rómában. Elődje, Miltiádész pápa alatt szabadult meg Róma Maxentius zsarnokságától, amikor Nagy Konstantin a Milviusi-hídnál legyőzte őt. Ez meghozta az Egyház számára a szabad vallásgyakorlást is.
Szilvesztert hitvallóként tisztelték, mivel az utolsó üldözésben, Diocletianus idejében állhatatosan megvallotta Krisztust. A felszabadulás első időszakában az egész birodalom területén az volt a szokás, hogy olyan férfiakat választottak és szenteltek püspökké, akik az üldözés idején is kitartottak Krisztus mellett.
Szilveszter pápaságának egyik legfontosabb teendője volt az üldözésektől megszabadult egyházi élet megszervezése Rómában.
Szilveszter elődje, Miltiádész pápa kapta a császártól az első nagy adományt, a Lateráni palotát, viszont nagy római templomok építéséről már Szilveszter tárgyalt a császári építészekkel. Konstantin ugyanis elrendelte, hogy a Lateráni palota mellé építsenek egy nagy bazilikát, amely később a ,,Minden Templomok Anyja'' nevet kapta. A pápák egészen a 14. századig ebben a palotában éltek és innen gyakorolták pápai hatalmukat. Szilveszter évei alatt készült a Vatikáni-dombon a Szent Péter sírja fölötti bazilika. Szent Pál sírja fölé egy kisebb bazilikát kezdtek építeni az ostiai út mentén. A Laterántól nem messze pedig megkezdték a Szent Kereszt-bazilika építését, amely arra volt hivatva, hogy a jeruzsálemi szent helyek megjelenítője legyen Rómában.
Szilveszter pápa megnyilatkozásairól szinte semmi írott emlék nem maradt ránk, mely annál inkább szembetűnő, mert ekkor vetődött fel az a krisztológiai vita, mely Krisztus istenségét vonta kétségbe. Ezt a kérdést az alexandriai származású Arius pap vetette föl, és ötven éven át folyt a vita, főleg a keleti egyházban. A probléma, hogy mi módon lehet filozófiailag összeegyeztetni Jézus Krisztus istenségét azzal a tanítással, hogy csak egyetlen Isten van.

KATTINTS IDE!

https://drive.google.com/file/d/1H6693JaHI29AApB0SzVWMoCulBsx6Tb5/view

Az alábbi történetet egy nő osztotta meg a neten, és mára milliókat gondolkodtatott el.

Viselkedj szeretettel, mert nem tudhatod...
     Azon a nyáron nagyon magam alatt voltam. Kiköltöztem a tengerpartra, és megpróbáltam rendbe tenni az életemet. Sok volt a gondom, depressziós voltam, anyám haldoklott. Szóval semmi másra nem vágytam, mint magányra.
     Egy nap lesétáltam a tengerpartra. Egy kislány ült a homokban. „Mit építesz?” - kérdeztem. – Ó, nem is tudom, csak olyan jól esik a homok érintése – válaszolta.       Ez jól hangzott, úgyhogy leültem mellé. Aztán megláttunk elszállni egy madarat a fejünk fölött. „Ez gyönyörű” – mondtam én, ő pedig hozzátette: – Anyukám szerint a madarak hozzák a boldogságot.
     „Hogy hívnak?” – kérdeztem én.
    – Wendynek. Hat éves vagyok. És te? – kérdezett vissza.
     „Ruth vagyok. Ruth Petersen.” – válaszoltam én.
     Együtt üldögéltünk egész délután, aztán amikor elváltunk, Wendy megjegyezte: – Ez egy boldog nap volt. Gyere el máskor is!                    Nekem nem igazán volt hozzá kedvem, de bólintottam.
     Eltelt néhány hét, rengeteget dolgoztam, anyám is egyre rosszabbul volt. Egyre depressziósabb lettem. Végül kirohantam a partra. – Szia, Mrs. P! – köszönt rám Wendy.                                                                           Egyáltalán nem örültem neki, mert egyedül akartam lenni. De nem adta fel, jött mögöttem és csacsogott. Kérdeztem tőle, miért nincs soha iskolában. Azt válaszolta: – Nekem nem kell iskolába járnom, anyukámmal most nyaralunk.                                                                              Megmelegedett tőle a szívem, olyan kedves volt. Végül együtt sétálgattunk a parton, néztük a madarakat. Boldog nap volt, elfelejtkeztem a bajaimról.
     Néhány nappal később viszont minden szörnyen rosszra fordult. Zokogva rohantam ki a partra. Wendy persze ott volt. És egyből kérdezett: – Mi a baj?                                                                                                         „Hagyj most békén, nem akarok veled beszélni” – vágtam rá én. – Akkor ez ma nem egy boldog nap? – kérdezte Wendy. „Nem!” – üvöltöttem rá én. „Ma meghalt az anyám! – És szomorú vagy? – kérdezte ő.                     „Hát persze, hogy az vagyok” – kiabáltam. Elfordultam és faképnél hagytam.
     Egy hónappal később, amikor jobban lettem, elszégyelltem magam. Hogy beszélhettem így egy hat éves kislánnyal? Elhatároztam, hogy kiengesztelem. Rohantam a partra, de nem volt ott. Tudtam merre lakik, mert megmutatta korábban a házat. Erőt gyűjtöttem és bekopogtam. Egy nő nyitott ajtót. Mondtam neki, hogy Wendyhez jöttem látogatóba. „Jöjjön be” – mondta és becsukta mögöttem az ajtót.
     „Wendy egy héttel ezelőtt meghalt” – mondta. Sokkot kaptam, szóhoz se jutottam. „Leukémiás volt, azért jöttünk ide, hogy az utolsó napjai boldogok legyenek. Sokat mesélt magáról is. Hogy boldog napokat töltöttek együtt. Írt önnek egy levelet is, várjon, megkeresem” – mondta.                 Én pedig csak álltam és szégyenemben nyeltem a könnyeimet. Bántott, hogy utoljára haraggal váltam el tőle, pedig mindig kedves és barátságos volt velem, sosem panaszkodott, mindig vidám volt, amikor pedig haldoklott, akkor is. Beszélhettem volna neki a Jézuskáról, Isten csodás országáról, az őrangyalainkról... Én meg, végül el sem tudtam köszönni tőle. Amikor visszatért az anya, kezében egy boríték volt, rajta: „Mrs. P-nek”. Kibontottam, és a girbegurba gyerekrajzot találtam benne, a mi tengerpartunkat ábrázolta: a sárga homokot, a kék hegyet és egy madarat, ami a felhők felé tör.
    – Hogy legyenek boldog napjaid! – írta nekem Wendy.
     A kép azóta is kint van a falamon és állandóan arra emlékeztet, hogy embertársainkkal mindig viselkedjünk szeretettel és tanúságtevőn, mert soha sem tudhatjuk mikor veszítünk el valakit, akinek jelenthettek volna valamit a mi szavaink.

Hogyan kötődik Szent János apostol és evangelista élete a borszenteléshez?

Szent Jánost – a Szeretett Tanítványt – akit bátyjával, Jakabbal a ,,mennydörgés fiainak'' neveztek (Mk 3,17), Efezus környékén elfogták, és Rómába vitték Domitianus császár elé, ahol kivégzése módjául forró olajjal teli üstbe dobással sújtották. János azonban sértetlenül lépett ki a gyilkos fürdőből. Akkor méregkelyhet itattak vele, s mivel az sem ártott neki, Pathmosz szigetre száműzték. E szigeten hatalmas vihar közepette, Isten egy látomásban megnyitotta előtte a menny és a föld titkait, és föltárta neki az Egyház jövőjét. A látottak olyan félelemmel töltötték el, hogy ájultan rogyott a látomást mutató angyal lábához. Amikor magához tért, a látottakat kővel jegyezte föl a sziklafalba,ám egy halász írószerszámokat adott neki, és így írta le pergamentekercsre a ma is mert Jelenések Könyvét.

Végül 100 körül halt meg természetes halállal. Miként halálának körülményei, úgy szentünk ünnepe is igen bizonytalan. Az ortodoxiában szeptember 26-án ünneplik, de volt római kezdeményezés a június 24-re is. Sírjának felnyitása, a feljegyzések szerint május 8-án történt, amikor is teste helyett, csak fehér port találtak, amit "szent Mannának" is említenek!  A Római Katolikus Egyház december 27-én tartja Szent János apostol és evangelista ünnepét, egybekötve a borszentelés hagyományával. A szentelt borral embert és állatot is gyógyítottak, illetve öntöttek belőle a boroshordókba, hogy megakadályozzák vele a bor romlását. Szent János és a bor kapcsolata a liturgikus szövegek alapján egyértelműen az apostol Efezusban végbevitt csodájára vezethető vissza: Aristodemus pogány főpap azt mondta Szent Jánosnak, hogy hajlandó hinni Krisztusban, ha János kiürít egy mérgezett borral teli kelyhet és az semmi kárt nem tesz benne. A mérget először két gonosztevőn kipróbálták, akik rögtön szörnyethaltak. Szent János imádkozott és miután a kelyhet megáldotta, kiitta és semmi baja sem történt, de ennek ellenére a pogány pap még most sem akart hinni. Az apostol erre fölszólította, hogy köpenyét Jézus Krisztus nevében terítse a két halottra. A főpap megtette, mire a két gonosztevő föltámadt. Erre sokan dicsérték Istent, és a főpappal együtt nagy tömeg is keresztelkedett meg. Ennek okán kezdték Szent Jánost kehellyel ábrázolni, ehhez járult a kígyó ábrázolása, mint a méreg szimbolikája. 
A Rituale Romanum törzsanyaga nem ismeri a borszentelés szertartását, csupán a Szentszék által jóváhagyott áldásokat tartalmazó függelékben közöl egy rövidebb, és egy hosszabb könyörgést. Ez azonban eltér a magyar hagyományban ismertektől, melyben a fenti áldásformák végén a bort, szenteltvízzel kell meghinteni. A rubrikák szerint a szertartás helye a nagymise után van, amikor a pap teljes miseöltözetben, de a manipulust levéve megáldja a nép által fölajánlott bort annak emlékére, hogy Szent János sértetlenül mérget ivott.

Áldott, boldog, békés, szép Karácsonyéjt kívánok minden Olvasómnak!

Ajándékként, hallgassák meg

ADY ENDRE: KARÁCSONYI REGE c. versét, Szabó Gyula előadásában   https://www.youtube.com/watch?v=BCnVh6ntw7Y

Bár az Üdvösség Honába vagyunk hivatalosak, átmenetileg azonban a Bukás Birodalmában kell élnünk! Az embert a történelmi-, politikai körülmények, melyekben él, többnyire akadályozzák Isten létének értelmi felismerésében és hitének gyakorlásában. (ÉHÖ 7. o.)

†  Siracusa, 304 körül
Szent Lúcia, magyarul SZENT LUCA és Szent Ágota között, annak ellenére, hogy időben távol állnak egymástól, szoros kapcsolat van. Tiszteletük elterjedtsége is megközelítőleg egyforma.

    Lúcia Siracusa városának egyik legelőkelőbb családjából származott. Lúcia elkísérte beteg édesanyját a negyven mérföldnyire lévő Cataniába, Szent Ágota sírjához, hogy gyógyulását kérjék. Miután az édesanya meggyógyult, Lúciának volt egy álma: Ágota jelent meg neki, és mint a húgát megkérdezte, hogy miért az ő sírjánál keresték a gyógyulást, mikor Lúcia a saját hitével is meggyógyíthatta volna édesanyját. Ágota megígérte Lúciának, hogy szüzessége és szeretete jutalmaként az Úr általa éppen oly nagy dicsőséget szerez majd Siracusának, mint amilyet ő adott Cataniának, vértanúsága által. Útjukon hazafelé pedig Lúcia megkapta az engedélyt anyjától, hogy ne kelljen férjhez mennie és hozományával tetszése szerint bánhat.

     Amikor anyjával Ágota sírjától hazatért, kezdte szétosztani a vagyonát a szegények között. Pogány vőlegénye rossz néven vette házassági ajánlatának elutasítását és azt, hogy őt a vagyon elosztásból Lúcia kihagyta, mivel csak a szegényeket támogatta. Bosszúból följelentette Paschasius bírónál.
     Lúcia szenvedéstörténetének leírásában jegyzőkönyvszerűen rögzítették Lúcia kihallgatását, melyben bátor érvei meglepően személyes és világos hangvételűek. A bíró ráparancsolt Lúciára, hogy áldozzon az isteneknek. A bátor leány így felelt: ,,Egy áldozat van, ami tetszik Istennek, és ez a szegényeken való segítés. Mivel már semmim sem maradt, magamat adom oda.'' A bíró rendreutasította: ,,Ilyesmit az ostoba keresztényeknek mondj, de ne nekem, mert én a Császár törvényére vigyázok!'' ,,Tartsd hát magadat a császárod törvényéhez – mondta neki Lúcia –, én meg szívem Urának, Jézus Krisztusnak a törvényéhez tartom magam. Te féld a császárodat, én meg az én Istenemet félem. Tedd, ami neked jólesik, de én azt teszem, amiből üdvösségem támadhat!''
     Ezután, mint annyi más vértanú esetében, a legkülönfélébb kínzások követték egymást, de Lúcia imádságának hatására egyik sem tudott fájdalmat okozni. Megvakításának két változata van, miszerint maga vájta ki szemeit, hogy vőlegénye ne dicsérhesse többé szépségét. A másik szerint a kínzások során vakították meg. Végezetül a bíró parancsára karddal döfték át a torkát, de nem halt meg azonnal, sőt, ebben az állapotában még tanította is a népet, s csak akkor halt meg, amikor egy odasiető pap kezéből fölvette az utolsó kenetet.
     A források nem szólnak vértanúsága időpontjáról, a hagyomány a Diocletianus-féle üldözés áldozatai között tartja számon. Tiszteletének első bizonyítéka egy 5. századi sírfelirat a siracusai Szent János-katakombában; neve belekerült a római kánonba is. A nép és hivatalosan az Egyház is már az 5-6. században tisztelte, erről a korabeli misekönyvek tanúskodnak. Zsolozsmáját valamivel később írták; szépségében nem marad el az Ágnes, Cecília és Ágota tiszteletére írt zsolozsmák mögött. Nagy Szent Gergely arról tudósít, hogy Siracusában és Rómában egy-egy kolostor áll Lúcia oltalma alatt. I. Honorius pápa pedig (625-638) fölépíttette Rómában a S. Lucia in Selce-templomot.

     A középkorban Lúcia a legkedveltebb szentek közé tartozott. Oltalmáért folyamodtak a vakok és a szembetegségekben szenvedők (mivel a neve a lux = fény szóból ered), a bűnbánó utcanők, a földművesek és a különféle kézművesek, de ugyanígy a varrónők, a párnakészítők és a nyergesek is, mivel valamennyien hegyes szerszámokkal dolgoznak.
     Ünnepe dátumából kiindulva - a Gergely-féle naptárreformig, 1582-ig ugyanis december 13. volt az év legrövidebb napja, a tél közepének tekintették, továbbá munkaszüneti törvénynap volt - a néphitben néha egymásnak ellentmondó és pogány elemek is föltűnnek. Így lett "Luca napja" a jövendölések napjává, amelyen az időjárásra, a vetésre, sőt a jövendőbeli nevére vonatkozó jövendölések is történtek.
     Kérünk Istenünk, hogy Szent Lúcia szűz és vértanú segítsen minket közbenjárásával életünk nehézségeiben és mindig világosan láthassuk az üdvösségre vezető utunkat!

(Forrásként felhasználtam: http://www.katolikus.hu/szentek/1213.html részleteit.)

Ezen a napon 1531. december 12-én volt a guadalupei események fő jelenése. Ekkor hangzott el a Szent Szűz ajkáról a hozzánk is szóló édesanyai biztatás: »Vésd szívedbe szavaim! Semmi ne riasszon, semmi ne aggasszon és semmi ne szomorítsa el az arcodat s szívedet. Ne félj se betegségtől, se gondtól, se fájdalomtól. Hát nem vagyok-e én a te Anyád?" 

Kedves Olvasóm! Erről az Édesanyáról és a jelenéséről válogattam néhány képet, melyek önmagukért beszélnek, a két utolsó azonban magyarázatra szorul, melyek a Guadalupei Szűzanya szemében tükröződő képek kinagyított tudományos fotói. Az utolsón a püspök és a jelenlévők tükröződése látható, az utolsó előttin pedig, maga a látnok, Szent Juan Diego. A dolog érdekessége – mely sokakban zavart kelt –, hogy a Tilma Máriája, hogyan láthatta pl. a látnokot, akinek lényegében a kötényén képződött a "Csodakép"? Nos, a képek perspektívájából kiderül, hogy nem a "kegykép látta" önmagát, hanem az Istenanya külön személyként volt jelen, és a kép szemei a CSODA pillanatát ábrázolják perspektivikusan, melyből még az is meghatározható, hogy az adott teremben hol állt a Szűzanya személyesen. Nehézségeinkben bátran kérhetjük a Guadalupei Szüzet, mint anyánkat, hiszen Ő maga mondta: "hát nem vagyok-e én a te Anyád?

(A képek az internetről.)

Ajánlom az alábbi linket:  http://hu.gloria.tv/?media=535790

Összefoglalás 

Isten a tisztítótűz tisztító folyamatában nem kínozni akar! A már tisztánlátó lélek választja ezt önként, hogy makulátlanul léphessen be Isten dicsőségébe. Ezért a purgatóriumban a „bűn rozsdájától” való tisztulás, a lélek számára nem ijesztő − amellett −, hogy elképzelhetetlen kínnal jár! A purgatórium, a lélek számára már az üdvösség biztos reménye, és Isten iránti szeretetből a lélek örömmel vezekel. Tehát nagyon szenved, de minden félelem és háborgás nélkül! Ugyanakkor vágyik a vigaszra és enyhülésre, melyet földi szerettei az Egyház révén – átmenetileg vagy végleg – kieszközölhetnek a számára! 

Szalézi Szent Ferenc így tanított a tisztítótűzről: „A tisztítótűzre való gondolás inkább arra alkalmas, hogy vigaszt öntsön belénk, mintsem félelmet. Habár a tisztítótűz kínjai valóban olyan nagyok, hogy a földi élet külső fájdalmait nem lehet hozzájuk hasonlítani, de a belső vágyakozás Istenre, olyan öröm, hogy e földi lét boldogságait és örömeit messze túlszárnyalják.” 

Tizenkét pontban összefoglalva a purgatóriumi lelkek – a Szenvedő Egyház – helyzetét: 

1. Állandó vágyakozásban szenvednek, de a biztos üdvösség tudatában.

2. Önként vetik alá magukat Isten legszentebb akaratának, és csak azt akarják, amit Isten akar, mégpedig annyira, hogyha a menny kapui nyitva lennének, akkor sem merészelnének Isten előtt megjelenni, amíg magukon a bűnnek parányi nyomát is észlelik.

3. Úgy és addig akarnak a purgatóriumban lenni, ahogy és amíg el nem nyerik lelkük azon szépségét, amilyennek Isten örök tervei szerint kellett volna lennie.

4. Már nem tudnak bűnt elkövetni, és nem ismerik a türelmetlenség legkisebb rezdülését sem, amiként a legkisebb hibát sem követik el.

5. Mindenek felett szeretik Istent, tökéletes, tiszta és önzetlen szeretettel.

6. Szent Mihály arkangyal, őrangyalaik, védőszentjeik és a földön tisztelt szentjeik, „időnként”* vigasztalják őket. (*Ott ugyanis nincs idő!)

7. A tisztítótűzbeli lelkeknek még a legnagyobb szenvedése is a legmélyebb békességbe van beágyazva.

8. Bár a kínokat illetően a tisztítótűz olyan, mint a pokol, de a kedvességet illetően – amit Isten szeretete önt a lelkekbe – olyan, mint a paradicsom. Ez a szeretet erősebb a halálnál és hatalmasabb a pokolnál.

9. A tisztítótűzre sokkal inkább vágyni kell, semmint félni tőle, hiszen a tűz lángjai ott: a szent vágy és a szeretet. (Ha már ezt a földi életben nem hagytuk magunkon érvényre jutni.)

10. A purgatóriumi szenvedések ugyanakkor mégis szörnyűek, mert a lélek legvégső állapotát késleltetik, ami Istennek színről-színre való látásából, és az emberi mivolt teljes, kötöttségektől mentes kibontakozásából áll, ami a földi gondolkodásban elképzelhetetlen boldogság!

11. A tisztítótűzből kiszabadult (vagyis üdvözült) lelkek, végtelenül hálásak a segítségünkért, és segítik földi küzdelmeinket! (A Szeretetláng kegyelmi ígérete is az egész emberiségre, vagyis a Küzdő-, Szenvedő-, és a Megdicsőült Egyház összefogó erejére alapoz!) (Ld. még a 47-48. részben!)

12. A tisztítótűz az Utolsó Ítéletig tart. Az Utolsó Ítélet után csak mennyország és pokol lesz!

(Vége!)

KATTINTS IDE!

Hogyan alakult és miként valósult meg, üdvtörténetünk nagy eseménye?

     A középkorban a szeplőtelen fogantatás tana sok fejlődésen ment keresztül. Szent Bernát hatására a 12. és a 13. század vezető teológusai (Szent Bonaventúra, Nagy Szent Albert, Aquinói Szent Tamás) elvetették a szeplőtelen fogantatás tanítását. A nehézség számukra abban rejlett, hogy ők képtelenek voltak Máriának az áteredő bűntől való szabadságát összeegyeztetni az áteredő bűn egyetemességével és azzal, hogy minden embernek szüksége van az üdvösségre. A problémára a helyes megközelítést először Wilhelm Ware ferences teológus érte el, amit később nagy tanítványa, Szent Duns Scotus tökéletesített és terjesztett el széles körben. A pápaság vetett véget az évszázadokig tartó hitvitáknak azzal, hogy IX. Pius hittétellé nyilvánította Mária Szeplőtelen Fogantatását 1854. december 8-án!                                                                                                     Amikor IX. Piusz pápa a Szent Péter Bazilikában ünnepélyesen kihirdette a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját, már nagyon idős és egészségileg is törékeny volt és rekedten beszélt. Akkoriban még nem voltak hangerősítők, ám amikor a dogmatikai tétel formuláját olvasta fel, hangja csengett és erőteljes volt, s ugyanebben a pillanatban egy napsugár, a felhőkön átragyogva, behatolt a Szent Péter Bazilika üvegablakán és beborította a Szentatya alakját. E mindenki által észlelt külső eseményeket Isten és a Boldogságos Szűzanya tetszésnyilvánításaként magyarázták.
     A Szentatya így számolt be erről: "Emberi nyelv képtelen leírni, amit a Szeplőtelen Fogantatás dogmájának kihirdetése közben tapasztaltam és éreztem. Míg Isten a hittitkot kihirdette Helyettesének szavai által, olyan világos és eleven fénnyel árasztotta el a lelkemet, olyan gyönyörűségek-kel, melyek nem földiek és csak a Mennyben tapasztalhatóak".
     IX. Piusz egyik életrajzírója így ír: "Nem habozok kijelenteni, hogy a Pápa, abban a pillanatban, minden bizonnyal oly különleges kegyelemben részesült, hogy bele ne haljon a Szeplőtelen Szűz páratlan tisztaságának ismerete és érzése által kiváltott édességekbe".
     A Szentatya a következő szavakkal hirdette ki a Boldogságos Szűzanya Szeplőtelen Fogantatásának dogmáját: "Urunk Jézus Krisztusnak, Szent Péter és Pál Apostoloknak tekintélyével és a sajátunkkal kijelentjük és meghatározzuk, hogy az a tan, amely azt tartja, hogy a Boldogságos Szűz Mária fogantatásának első pillanatától, a mindenható Isten egyedülálló kegyelméből és kiváltságából, az emberi nem Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak érdemeire való tekintettel, az áteredő bűnnek minden szennyétől eleve megőrizve mentes volt: Istentől való kinyilatkoztatás, és ezért erősen és állhatatosan kell hinnie minden hívőnek!" (IX. Piusz Ineffabilis Deus kezdetű bulla)

Gyakorlati magyarázat:
     Sajnos, sokan félreértik a dogma értelmezését. Nem úgy kell érteni, hogy Mária, a szüleinek szerető együttléte nélkül fogant volna, hanem hogy Mária a (biológiai) fogantatásának pillanatától kezdve, mentes volt az eredendő bűn foltjától! Nem szabad tehát összekevernünk az Angyali Üdvözlet jézusi foganásával (amit a Szentmise aznapi evangéliuma is sugall). Nem beszélve arról, hogy a szeplőtelen foganás, teljesen különbözik a szűzi szülés fogalmától is! A szűzi szülés mellett, (elméletben) minden felekezet tanúságot tesz, de a Szeplőtelen Fogantatás mellett, egyedül csak a Katolikus Anyaszentegyház tanúskodik!  Mária tehát az új teremtés és új teremtmény, Szeplőtelen Fogantatása első pillanatától fogva.

     Minden ember az áteredő bűnnel jön e világra, és az örök kárhozattól való megszabadulásért Krisztus megváltására van utalva. Mária is, mint az emberi törzshöz tartozó teremtmény így született volna, de nem így történt! A Legszentebb Szentháromság – Máriát, mint Jézus Krisztus leendő Anyját –, a Megváltó Fiú érdemeinek megelőlegezéseként, páratlan kiváltságban részesítette, és fogantatásának első pillanatától megőrizte Őt az áteredő bűntől. 
     Időrendben előbb az anya van, és utána a fiú. Következésképpen ahhoz, hogy Mária Szeplőtelen lehessen, Krisztusnak már születése és kereszthalála, vagyis a Megváltás véghezvitele előtt meg kellett váltania Őt.
Szent Ambrus így ír: "Amidőn az Úr a világ megváltásába fogott, Márián kezdte, hogy ő fogadhassa elsőként Fia kezéből az üdvösség gyümölcsét, hiszen az ő közreműködésével jutott el a Megváltás mindenkihez!" (In Luc. 2,17)
     A Keresztség által mindannyian megszabadulunk az áteredő bűntől, melytől Mária már fogantatása pillanatától mentes volt. A Szeplőtelen Fogantatás megnevezés azonban csak Máriát illeti meg, mert a Keresztségben való újjászületésünkkel bár a régi teremtményből mi is új teremtménnyé lettünk, nem mondhatjuk azt, hogy olyanná lettünk, mint a Szeplőtelen Fogantatás.

(Vö. Fracesco Bamonte, Szűz Mária harca c. könyv 77-79. oldaláról szerkesztve. Kiadó: IHTYS 2014. Nagyvárad)

     A hitelesnek tekinthető források tanúbizonysága szerint december nyolcadikán a hajnali órákban ÁVH-s és szovjet egységek letartóztatták Gál Lajos és Viczián Lajos aknászt, munkástanácsi vezetőket. Ez váltotta ki azt a felháborodást a városban, ami a tragikus eseményekhez vezetett. A letartóztatások hírére, még aznap 9 óra körül több ezer fős tüntetés kezdődött. Üveggyári, vasgyári munkások, bányászok és a hozzájuk csatlakozók, a salgótarjáni rendőrkapitányság, valamint a megyei tanács elé vonultak, és követelték a letartóztatottak szabadon bocsátását.

     A 2 szovjet harckocsi által védett rendőrkapitányság előtti téren a pufajkások csapdát állítottak: Darázs István százados a mellékutcákat lezáratta, miközben az egyik egysége megakadályozta, hogy a 2000-4000 fős tömeg távozzon a helyszínről. A megyei tanács épülete előtt 47 pufajkás volt tüzelőállásban. Az első lövések 11 óra 15 perc körül dördültek el a karhatalmisták, rendőrök, és szovjet katonák, valamint a Vörös Hadsereg jelenlévő két tankjának géppuskásai tüzelni kezdtek. A tömegben kitört a pánik, egyesek viszonozták a tüzet, de a többség futásnak eredt. A 8-10 percig tartó vérengzés során folyamatos sorozatokkal lőtték a menekülőket és az elesett sebesülteket is. Egy szemtanú szerint "vérző testekkel volt tele az utca".

A legyilkoltak számát minden kimutatásban elhazudták. Az akkori anyakönyvvezető nő 131 halottat jegyzett be és emiatt nyomban elbocsátották az állásából. Annyi sebesült volt hogy a kórház udvarára hordták őket és hagyták meghalni. Az áldozatok közt olyanok is voltak, akiket a távolabbi utcákban ért az eltévedt lövedék. Az ezzel kapcsolatos jegyzőkönyveket titkosították, a tényfeltáró tanúságokat elhallgatták. Az utólagos név szerinti beazonosítások szerint csupán negyvenhat személy – 33 férfi, 11 nő és 2 fiúgyerek –, vesztette életét. A tényfelmérés azért jelent nehézséget, mert a környező kórházakban – hatósági parancsra –, szándékos eldátumozással és hamis diagnózissal állították ki a halál-. illetve a sebesülések okát. Ez utóbbi okirathamisítás is legalább 80-150 főt rejthet! 

     Volt egy salgótarjáni fiatal, Ravasz István az ELTÉ-n tanult. Amikor kitört a forradalom, édesanyja arra kérte, hogy utazzon haza Tarjánba, nehogy baja essék Pesten. Így is történt; december nyolcadikán szenet lapátolt szülei háza előtt amikor egy eltévedt golyó eltalálta, véget vetetve az életének. 19 éves sem volt.

A Nógrád megyei kegyetlenkedéseknek, tömeggyilkosságoknak ezzel még nem volt vége. A pufajkások hivatalos akcióikon kívül is hajtottak végre szabad portyákat, pusztán személyes szadizmusuk kielégítése érdekében. Külön kell szólni azokról az esetekről, amikor a karhatalmistáknak határozott céljuk volt az ellenségnek tartott letartóztatottak meggyilkolása: 1956. december 13-án megkínozták, megölték, majd az Ipolyba lökték a salgótarjáni acélgyár nemzetőrségének két vezetőjét. Számos szemtanút a Szovjetunióba szállítottak. Az ÁVO pribékjei a mészárlást követő hetekben-hónapokban, több szemtanút agyonvertek, hogy ne maradjanak hiteles tanúk, akik elmondanák, hogy mi történt 1956. október 8-án!

Az 1956-57-es sortüzeket – melyek száma több százra tehető –, az a "munkáshatalom" hajtotta végre, akik a nép és a munkások nevében irányították az országot. Ezek a tettesek – ha még nem kerültek Isten ítélőszéke elé –, magas nyugdíjjal élhetik békés öregkorukat. A munkásmozgalom ezen élharcosainak utódai most a demokrácia és az "emberi jogok élharcosaivá" váltak, vadul tiltakozva minden olyan vélt és valós megnyilvánulás ellen, amely sérti az "egyenlő bánásmódot"! Isten irgalmazzon nekik!

A vértanúk emléke szívünkben él! Imádkozzunk lelki üdvükért s azért, hogy a Mennyből segítsék Édes Magyar Hazánkat!

     Szívedbe zárhatsz ezernyi semmiséget, sőt azt is hiheted, hogy megtelt. Pedig szíved mindaddig üres marad, míg be nem tölti a Végtelen!    (BLÉ 59. o.)

A szenvedő lelkek kiszabadítására leghatékonyabb ima, a Rózsafüzér! 

Valamennyi, egyházilag jóváhagyott ima közül az Üdvözlégy a leghatékonyabb ima, hiszen ha a Szentlélekisten az Ave Mariát tartotta alkalmasnak a leghatalmasabb kegyelem közvetítésére – az Ige Megtestesülésére –, találhatunk-e mi szebbet, jobbat Isten ihlette érdemszerzőbbet?

Ebből következik, hogy a (Domonkos) Rózsafüzér imádkozásával, különösen a Szeretetláng betéttel mondva, mely az EGÉSZ emberiségért könyörög (tehát a Szenvedő Egyházért is), a leghatékonyabban segíthetünk a tisztítótűzben szenvedő lelkeken! Ezt fokozhatjuk, ha az Eucharisztia előtt, vagy éjszakai virrasztás keretében mondjuk! Idézet a Szeretetláng Lelki Naplóból:

„Ha bármikor Szeretetlángomra hivatkoztok, és három Üdvözlégyet elimádkoztok tiszteletemre, minden alkalommal egy lélek szabadul ki a tisztítótűzből. A halottak hónapjában (novemberben) pedig egyetlen Üdvözlégy elimádkozása által is már tömegesen szabadulnak ki a lelkek a tisztítótűzből. A szenvedő lelkeknek is érezniük kell anyai Szívem Szeretetlángjának kegyelmi kiáradását.” (Vö. II/16) Lásd még a 18.; 21.; 46-50. részeket!

A kinyomtatott kézirat nyomán felmerült olvasói kérdés:

Egy megnevezett szenvedő lélekért felajánlott teljes búcsú, nyomban kiszabadítja-e őt a tisztítótűzből? (Ezzel kapcsolatban, lásd még a 35. részt!)

– A holtakra alkalmazott búcsúk hatása a teológiai állásfoglalások szerint is biztos, de helyesebb úgy fogalmaznunk, hogy valószínű. Nem ismerjük ugyanis eléggé a tisztítóhelyen érvényesülő isteni igazságszolgáltatás törvényeit ahhoz, hogy ezt minden egyes esetben biztosra vehessük! (vö. SCH 577. o.) Több tényezőtől függ ugyanis egy lélek tisztítótűzből való szabadulása.

Ehhez ismernünk kellene a földi- és természetfeletti dimenziókat, melyeknek „közös nevezőre hozatala” a teológia értelmezés számára is nehézséget jelent. Túlzott elbizakodottság lenne részünkről azt hinni, hogy a teljes búcsú földi feltételeinek hibátlan teljesítésével (ami gyakran kétséges!), a megnevezett lélek azonnali szabadulása elérhető – bár nem lehetetlen! Jóllehet, azt mégkevésbé hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a mi "búcsú-áldozatunk" semmit sem érne, Krisztus megváltó áldozata, és a Szentek érdemei nélkül! Úgyhogy igen összetett a kérdés, ám nekünk a földi életben mindent meg kell tennünk, embertársaink megtéréséért, és a tisztítótűzben szenvedő lelkek szabadulásáért!

A másik feltétel ugyanis – amit nem ismerhetünk –, a kiváltságolt lélek bűneinek Isten előtti súlya, mellyel maga-magát a purgatórium ismeretlen mélységeibe süllyesztette! Ha pl. a „nagy purgatóriumban” van (ld. 58. részben!), ott nem használnak neki a földi imák, tehát a teljes búcsú mentesítő kegyelme sem! A teljes búcsú ígéretét nyomatékozza, ha nem csak az adott pillanatban (az épp elvégzett szentgyónással) feleltünk meg a búcsúfeltételeknek, hanem ezt rendes életvitelünk is igazolja. Hasonlóképp a magunkért elvégzett teljes búcsú is (lényegében) csak az adott pillanatban való elhalálozásunkkor érvényesülne – jóllehet –, kegyelmi hatása megmarad és „mennyei kincsként” halmozódik számunkra – amiként a másokért végzett részleges- és teljes búcsúk kegyelme is!

Ám nem szabad, hogy a fenti ismeret elcsüggesszen bennünket, mert tudvalevő, hogy egyetlen, az Isteni irgalmat esdő ima, fohász és búcsúkegyelem sem vész kárba az Úr előtt!

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

Forrás: http://www.ncregister.com/blog/breedail/four-exorcists-urge-day-of-fasting-prayer-and-reparation-dec.-6

     Imára és engesztelésre szólítanak az ördögűzők, az Egyházban erősödő démoni befolyás visszaszorítására!  
     A National Catholic Registerben közzétett közös nyilatkozatban négy ördögűző arra kéri a katolikus híveket, hogy december 6.-án, a következő imákat és áldozatokat ajánlják fel, esekelve Isten irgalmáért: 

1.) Imádkozzák el a Rózsafüzért

2.) Gyakorolják az önmegtartóztatás valamely formáját (böjt, önmegtagadás, vagy bármilyen áldozathozatal).

3.) Ajánlják fel a Szent Szívhez végzett alábbi imádságot. (ld. az alsó kép felett)!

4.) Ajánlott még a Szentségimádás, és a Szentmise felajánlása. 

 A nyilatkozat szerinti szándék szerint erre azért van szükség, hogy „a közelmúlt eseményeinek köszönhetően erőt nyert ördögi befolyástól megszabadítsuk az Egyházat”!
Az ördögűzők, akik a hivatásuk sajátos jellege miatt névtelenséget kértek, az alábbiakban indokolták kérésüket. 
A Pán-amazóniai szinóduson megjelent andoki indiánok istenszobra, Pachamama tiszteletére rendezett ceremónia, a vele kapcsolatosan elhangzott, őt tisztelő szavak szerintük voltaképpen egy démont dicsőítettek.  
Őszintén szólva nem volt megszokott látvány a pogány idol előtt, a pápa jelenlétében hajlongó szerzetes, valamint a furcsa rituálé a vatikáni fák árnyékában… Mint ahogy az sem, hogy mindezek után körmenetben vitték a szobrokat a Szent Péter Bazilikába, majd egy Mária templomban, annak oltáránál helyezték el a természeti népek által istenábrázolásként tisztelt alkotásokat. Az ördögűzők felhívják a figyelmet arra, hogy a Szentírás a pogány istenábrázolások előtt bemutatott szertartást egyértelműen ördögöknek való áldozat bemutatásának, a velük való együttműködésnek minősíti (1Kor 10,20-21), illetve felhívja a figyelmet arra, hogy minden, a pogány népek istenségei valójában démonok! (Zsolt 95,5; 106,37)
„Ezek az események felhívják a figyelmet arra, hogy egy lelki harcban élünk, amely magában az Egyházban folyik” – fejtették ki zárásul az exorcisták.  

Az emberiség felajánlása Jézus Szenséges Szívének.

     Édes Jézus, az emberiség megváltója, tekints le ránk, ki Oltárod előtt alázatosan leborulunk. A Tiéd vagyunk, Hozzád akarunk tartozni, és hogy még szorosabban egységbe forrjunk Veled, a mai napon szabad akaratunkból fakadóan a Te Legszentebb Szívednek szenteljük magunkat. Oly sokan vannak, akik nem ismernek Téged. Sokan mások lebecsülik parancsaidat és elutasítanak Téged. Légy irgalommal mindezen teremtményeid iránt, legirgalmasabb Jézus, és vond őket Legszentebb Szíved hajlékára.

Légy a Királya ne csak hűséges híveidnek, akik soha nem hagytak el Téged, hanem mindazoké a tékozló fiaké is, akik elfordultak Tőled. Add, hogy ezek a gyermekeid térjenek vissza az Atya házába, mielőtt még éhségük és nyomorúságuk a halálba taszítja őket.

Légy azok Királya is, akik eretnek gondolatok fogságába kerültek, vagy elzárkóztak az igazságtól. Hívd őket vissza az igazságnak, a hit egységének aklába, hogy mielőbb egy nyáj legyünk, egy Pásztor kezei alatt.

Légy azok Királya, akik a sötétség hatalmába kerültek a bálványimádás vagy az iszlámizmus gyakorlása által. Ne utasítsd el őket, hívd őket is a fényre, az Isten Országába.

Fordítsd irgalmas szemeidet azok felé is, akik a Te választott néped voltak: egykor ők azt mondták: „vére legyen rajtunk és fiainkon”. Borítsa hát most be őket a megváltás és az élet kegyelmeinek áradata.

Adj Uram a Te Egyházadnak szabadságot és biztonságot. Add meg a béke és a rend ajándékát a nemzeteknek, és add, hogy a Földön minden ember egy szívvel kiáltsa: Dicsőség az Isteni Szívnek, aki elhozta megváltásunkat.

Legyen Néki dicsőség és Fenség örökkön örökké!

Amen 

∗∗∗

Engesztelő felajánlás Jézus Szentséges Szívének

     Ó édes Jézus, Akinek az emberek iránti túlcsorduló szeretetét oly sok hanyagság, méltánytalanság és megvetés éri, leborulunk oltárod előtt, hogy engesztelő felajánlásunkkal enyhítsük a kegyetlen közöny okozta sebeket, melyek Legszentebb Szívedet érik szerte a világon.

Ó, jaj, hogy mi is részesei vagyunk ezeknek a hatalmas méltánytalanságoknak, amelyeket most szívünk mélyéből elutasítunk, és alázatosan kérjük a Te bocsánatodat. Egyben kijelentjük, hogy szabad akaratunkból fakadóan vezekelni kívánunk nemcsak a saját bántásainkért, hanem mindazokért is, akik messzire sodródtak az üdvösség útjától, és megátalkodott hűtlenségükben visszautasítják, hogy kövessenek Téged, Pásztorukat és Vezetőjüket; akik elutasítják a keresztségi ígéreteikben vállaltakat, és levetették a Te Törvényed édes igáját.

Elhatároztuk, hogy vezekeljünk minden Ellened elkövetett rettenetes bűnért. Készen állunk arra, hogy engeszteljünk a sokféle sértésért, amelyeket a keresztény egyszerűség ellen nem megfelelő viselkedéssel, szavakkal, öltözettel követnek el, az ártatlanok elcsábításának bűneiért, a vasárnapok és ünnepnapok rendszeres megsértéséért és a sokkoló istenkáromlásokért, melyeket Ellened és Szentjeid ellen elkövetnek.

 1874. február 15-én Marie de la Croix ágostonrendi nővérnek megjelent a három évvel korábban elhunyt apácatársa Marie Gabrielle nővér a tisztítótűzből, hogy Jézus kérésére felvilágosítást adjon a purgatóriumról. Croix nővér, kérdéseket is tehetett fel. Sorozatom, e párbeszédet teszi közzé!

Feljegyzések a purgatóriumról 25

     1887. Ha a Jóistennek különleges tervei vannak valakivel, akkor nagy lelket, önzetlen szívet, egészséges ítélőképességet, jó jellemet és józan fejet ad neki. Ha valakiben nem találja meg ezeket a tulajdonságokat, akkor az illetőtől semmi különlegeset nem vár a Isten.

Jézus nem egyszerre hozza a lélek tudomására, hogy mit vár tőle, mert megrettenne. Hanem apránként, ahogy kegyelme folytán egyre erősebb lesz, úgy tárja föl előtte titkait és részesíti keresztjében. Minden, ami történt, az ön nagyobb javát szolgálta!

A Jóisten olyan lelkeket keres, akik engesztelnek az őt érő bántásokért; akik szeretik és megszerettetik Őt. Azt akarja, hogy ön is közéjük tartozzon. A gonosz lélek jól látja, hogy a Jóistennek tervei vannak önnel, és ezért zaklatja és gyötörteti övéivel... Ne keseredjen el. A Jóisten segíti és segíteni is fogja. Bátran küzdjön! A Jóisten a pokol erőfeszítései ellenére is el fogja érni céljait. Soha nem fog semmit megtagadni öntől, amit bizalommal és szeretettel kér!

A lelki szenvedések és gyötrelmek fájdalmasabbak, mint a testiek. A Jézust szerető lélek nagy fájdalma azonban az, hogy nap mint nap fájdalmat okoz neki bűneivel és hálátlanságával. Kérje Jézus Szívétől a szükséges lelkierőt, hogy megvalósíthassa önben terveit!

Hogy lelkét Isten jelenlétében tartsa, vegyen mindennap egyet Urunk szenvedésének tizennégy állomásából, és alaposabban elmélkedjen róla. Jézusnak kedves, ha megemlékezünk szenvedéseiről, amit értünk elviselt. Ünnepnapokon vegye elmélkedéséhez az egyik dicsőséges titkot: a feltámadást, a mennybemenetelt. Gyakran gondoljon az Eucharisztiára is, Jézus rejtett életére a tabernákulumban. Elsősorban ott látja szeretetét. Fájó Neki egyedül maradni, anélkül, hogy bárki imádná, a világ legtöbb templomában! Hiába vár, hogy valaki betérjen hozzá és azt mondja: „Szeretlek!” Pedig Ő viszonozni fogja. A szentáldozás által Jézus egészen bensőségesen egyesíti magával, úgy egyesül önnel, mint még senki mással. Ebben az isteni táplálékban rendkívüli erőt fog találni, hogy arra a tökéletességre emelkedjék, amit Jézus öntől kíván. Tartsa szem előtt, hogy minden elmúlik, mégpedig gyorsan elmúlik! Ne aggodalmaskodjunk tehát olyan dolgok miatt, amelyek napok alatt véget érnek. Azokra törekedjünk, amik soha nem érnek véget... Ne álljon ellen Isten vonzásának. Hamarosan Jézus maga fogja önnek elmondani, mit kíván öntől. Addig is rám bízta, hogy isteni akaratát közvetítsem önnek.

1890. November 2. Megpróbálom elmagyarázni önnek, már amennyire a földön felfogható, hogy mi a mennyország.

Újabb és újabb ünnepek követik egymást szüntelenül, mindig újabb és – úgy tűnik – azelőtt sohasem élvezett boldogság. Az öröm folyama, amely egyfolytában árad a választottakra.

A mennyország mindenekfelett Isten: Isten szeretete, ízlelése, élvezete; vagyis Istennel való teljes, ám véget nem érő betöltekezés. Minél jobban szerette Istent a lélek a földön, minél közelebb jutott a tökéletesség csúcsához, annál jobban szereti és annál teljesebben fogja fel Istent a mennyben is! Jézus az igazi boldogság a földön és az örök boldogság a mennyben! 

(A „Feljegyzések a purgatóriumból” vége!) (A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

 1874. február 15-én Marie de la Croix ágostonrendi nővérnek megjelent a három évvel korábban elhunyt apácatársa Marie Gabrielle nővér a tisztítótűzből, hogy Jézus kérésére felvilágosítást adjon a purgatóriumról. Croix nővér, kérdéseket is tehetett fel. Sorozatom, e párbeszédet teszi közzé!

Feljegyzések a purgatóriumról 24

     1881. A testi és lelki szenvedés Jézus barátainak osztályrésze, míg a földön tartózkodnak. Minél jobban szeret Jézus egy lelket, annál inkább részesíti a fájdalmakból, amelyeket Ő irántunk való szeretetből elviselt. Boldog az ilyen kiváltságos lélek! Mennyi érdemet szerezhet! Ez a legrövidebb út a mennybe.

Ne féljen hát ön sem a szenvedéstől, ellenkezőleg, szeresse, hiszen közelebb viszi ahhoz, akit szeret. Nem mondtam-e már, hogy a szeretet megédesíti azt, ami nagyon keserűnek tűnik?

Annak, hogy a lélek hamar bensőségesen egyesülhessen Jézussal, a biztos eszköze a szeretet, de a szenvedéssel párosult szeretet. Ha tudná, mennyire javára válik a léleknek a szenvedés! Ezek a leggyöngédebb érintések, amelyekkel az isteni Hitves illetheti azt, akivel bensőségesen akar egyesülni. E kiváltságos léleknek egyik szenvedést küldi a másik után, egyik fájdalmat a másik után, hogy elválassza mindentől, ami körülveszi. Azután szólni tud a szívéhez.

Mi történik ezekben az isteni beszélgetésekben? 

– Ha akarja, megtudja! Jézus függőben tartja kegyelmeit, amelyekkel elárasztja majd, amikor úgy látja, hogy akarata szerint felkészült és alkalmas a befogadásukra. Jézus azt akarja, hogy egyedül őérte cselekedjék, és minden tette az Ő dicsőségére irányuljon. Ő legyen bizalmasa minden örömében, bánatában, hogy a legkisebb dolgot se tegye az ő tanácsa és megvilágosítása nélkül, hogy mindazért, amit tesz, viszonzásul egyedül csak őt kívánja. 

1883. Megint egy esztendő elenyészett az örökkévalóságba! Így múlik el mind, egyik a másik után. A napok egymást követik egészen addig, míg aztán valamely nap véget nem vet a rövid földi életnek, és megkezdődik a hosszú élet, amely az örökkévalóság! Jól használjon ki minden pillanatot! Mindegyik alkalmat ad, hogy elkerülje a purgatóriumot és megnyerje a mennyet! Minden cselekedetének, amelyet Jézus tekintete alatt visz végbe, egy fokkal nagyobb mennyei dicsőség és Jézus iránti nagyobb szeretet a jutalma. A tökéletes élet ilyen cselekedetei szeretetláncot alkotnak, amely mind szorosabban fűzik a lelket ahhoz, akit szeret. Amikor az utolsó láncszem is kialakult, akkor Jézus elszakítja a gyönge kötelékeket, amelyek az érdemekkel teli lelket a testhez kötik. Miután így megszabadult, Jézus még szorosabban, örökre egyesíti magával a boldog örökkévalóságban. Érti hát, hogy az az élet, amelynek minden pillanata Jézusért van, az esetleges múló keserűségek ellenére is boldog? Ha egy pár pillanatig tartó beszélgetés, amelyet egy áldott lélek Jézussal folytat, képes gyönyörűséggel eltölteni a lelket és feledtetni minden múló fájdalmát, milyen lesz akkor az örök egyesülés?

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

1956. december 4-én hatalmas nőtüntetés volt Budapesten

     A Péterfy Kórház alagsorában november 4-e után is aktív volt egy illegális sokszorosítót üzemeltető értelmiségi csoport. A szovjet megszállás első havi fordulójára nőtüntetést szerveztek az elesettek emlékére. A tüntetést az ÉLÜNK című stencilezett újságukban hirdették, melyet röpcédulaként terjesztettek. A forradalom  vérbefojtásának emléknapjára, december 4-re hívták a Hősök terére a lányokat, asszonyokat – kérve őket –, hogy egy-egy szál virágot hozzanak magukkal a néma tüntetésre. 
     Az első csoport délelőtt fél 11 körül érkezett a térhez nemzeti és fekete zászlókkal, virágcsokrokkal és koszorúkkal. A kettes-hármas sorokban haladó, kendős gyászoló nők közt egyesek gyerekkocsit toltak. A Magyar Ifjúság útja felől, szovjet páncélautók zárták el az utat, melyek igyekeztek visszább szorítani a tömeget. Egy harckocsiból kinyúló ordibáló orosz, durván kiemelt egy nőt a sorból, ám hallva és látva a hatalmas tömeg felzúdulását, nyomban el is engedte. A gyászruhás asszonyok némán folytatták útjukat, s csak annyiban engedtek az erőszaknak, hogy egy részük a Műcsarnokot megkerülve haladt az Ismeretlen Katona sírja irányába. Voltak, akik a leeresztett városligeti tó medrén keresztül voltak kénytelenek az emlékművet megközelíteni. A borult, ködös időben végül is két és fél órán keresztül vonultak az asszonyok s tették le a virágaikat az Ismeretlen katona sírjához. Kisebb csoportok még a délutáni órákban is érkeztek, amikor a sírt már teljesen befedték a virágok. Megható volt, hogy az emlékmű négy sarkán álló őrkatona sírt.
     Ezekben a napokban az ország több nagyvárosában is sor került néma nőtüntetésre. December 6-án Veszprémben és Gyulán, 7-én Székesfehérváron, Esztergomban és Pécsett, 9-én Miskolcon, 10-én pedig Egerben. 
     A Kádár-kormány apparátusa később igyekezett beazonosítani a résztvevőket és néhányukat súlyos zaklatásnak tették ki. Például, Wittner Mária egyik rabtársa Opoczki Istvánné, akit a december 4-i nőtüntetés szervezésével vádoltak meg, a Kádár-pribékek kínvallatásának egyenes következményeként méhrákban halt meg.

     A Városligeti tó mellől is hosszú sorokban érkeztek a bátor magyar asszonyok és anyák, akik akkoriban nem csekély veszélynek tették ki magukat, hiszen a nemzetmészáros szocialisták akár beléjük is lövethettek volna, miként ezt néhány nap múlva sorra meg is tették. (A kép távlatában látható a végeláthatatlan gyászmenet.)

     A tüntető nők ezt követően az Amerikai Követség elé vonultak és petíciót adtak be, miszerint az Egyesült Államok követelje meg, hogy az ENSZ bizottság repülőgépe leszállhasson Budapesten, (amit az oroszok előzőleg már megakadályoztak), hogy a saját szemükkel láthassák a háborús cselekmények pusztítását, és a köztereken lévő számtalan sírt. Az orosz tankok azonban megjelentek a Szabadságtéren és mintha agyon akarták volna taposni a tömeget, igyekeztek azt megrémiszteni. Több százan lefeküdtek az úttestre, hogy megakadályozzák a gyalázatos randalírozást. A követségről valaki kijött az erkélyre, mondott valamit, de sok értelme nem volt. Aznap az Angol Követég előtt is demonstráció volt, de ott is megjelentek az orosz tankok.

Emlékezzünk meg imáinkban a hős magyar nőkről, akik a vérszagú napokban is bátrak voltak nyíltan meggyászolni fiaikat, férjeiket, édes Hazánkat, és szívükben tovább adták a hazaszeretet Lángját.

 1874. február 15-én Marie de la Croix ágostonrendi nővérnek megjelent a három évvel korábban elhunyt apácatársa Marie Gabrielle nővér a tisztítótűzből, hogy Jézus kérésére felvilágosítást adjon a purgatóriumról. Croix nővér, kérdéseket is tehetett fel. Sorozatom, e párbeszédet teszi közzé!

Feljegyzések a purgatóriumról 23

     Mikor fog beavatkozni Szent Mihály? 

– Nem tudom! Sokat kell imádkozni ezekért a szándékokért, segítségül hívni az arkangyalt, emlékeztetve címeire és kérni, hogy járjon közben Jézusnál, akinek Szíve fölött oly nagy közbenjáró hatalma van. A Szent Szűzről sem szabad megfeledkezni, Franciaország az ő kiváltságos országa mind közül, és Ő fogja megmenteni.

Jól teszik, akik (Domonkos) rózsafüzér-imára biztatnak mindenkit: ez a leghatékonyabb ima a mostani ínségben! 

1880/2. A hősies elhatározás nagyon kedves a Jóisten előtt, nagy segítség a tisztítóhelyen lévő lelkeknek, és hasznos a nagylelkű személynek is! A teljes búcsúval kapcsolatban azt mondhatom, hogy kevesen, nagyon kevesen nyerik el egészen. A szívnek és az akaratnak oly nagy felkészültsége szükséges hozzá, hogy ritkább, mint gondolnánk, hogy valakiben minden meg legyen bűnei teljes elengedéséhez. A purgatóriumban csak könyörgés formájában nyerjük el a javunkra nyert búcsút, ahogyan Isten megengedi. Igaz, hogy nem hajlunk már bűnre, de ott nem az irgalom, hanem az isteni igazságosság uralma alá tartozunk, így csak abban részesülünk, amit a Jóisten a javunkra akar fordítani.

Ha a lélek már közel van céljához, a mennyországhoz, elegendő lehet egyetlen jól elnyert teljes búcsú, vagy akár egy félig elnyert és szándékára fordított búcsú is, hogy megszabaduljon és eljusson az örök boldogságra, ez azonban sok léleknél nincs így. Ők életükben megvetették vagy nem sokba vették a búcsúkat, és a Jóisten, aki mindig igazságos, tetteik szerint ad viszonzást. Valamit nyerhetnek az isteni akarat szerint, a búcsú teljességét azonban ritkán.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

 1874. február 15-én Marie de la Croix ágostonrendi nővérnek megjelent a három évvel korábban elhunyt apácatársa Marie Gabrielle nővér a tisztítótűzből, hogy Jézus kérésére felvilágosítást adjon a purgatóriumról. Croix nővér, kérdéseket is tehetett fel. Sorozatom, e párbeszédet teszi közzé!

Feljegyzések a purgatóriumról 22

     Igazak az ígéretek, amelyek azokra vonatkoznak, akik Szent Mihály rózsafüzérét imádkozzák? 

– Az ígéretek igazak, de ne higgye, hogy akik megszokásból mondják, és nem fáradoznak tökéletesedésükért, azok, azonnal megszabadulnak a purgatóriumból. Ez téves hiedelem! Szent Mihály még többet is megtesz, mint amit ígér. Ám azokat, akik hosszú tisztítótűzre vannak ítélve, nem szabadítja ki olyan hamar. Az biztos, hogy az arkangyal iránti tiszteletük jutalmául megrövidülnek szenvedéseik, de hogy teljesen megszabadulnának – nem! Itt vagyok példának én, aki imádkoztam ezt a rózsafüzért. Csak azok szabadulnak meg azonnal, akik bátran dolgoztak tökéletesedésükön és kevés engesztelni valójuk van a tisztítóhelyen.

Franciaország nagyon bűnös, sajnos nincs egyedül. E pillanatban egyetlen keresztény ország sincs, amely nyíltan vagy rejtett módon ki ne akarná űzni Istent a szívéből. A titkos társaságok – és vezérük a sátán –, akik mindent zűrzavarba taszítanak és szítják ezeket az ármánykodásokat. Ez most a sötétség fejedelmének órája, de hiába tesznek bármit, Isten meg fogja mutatni, hogy egyedül ő az Úr!

Itt a purgatóriumban a Jóisten engedélyével tudjuk, mi történik most a földön, hogy imádkozhassunk e nagy szükségben, ám imáink nem elegendőek. Ha Jézus találna néhány jóakaratú lelket, akik készek volnának jól Őt engesztelni, könyörületre hajlítanák fenségét, megbántott isteni jóságát! Tetszésére volnának Szívének, melyet annyi keserűség mar, és Jézus csak annak kíván megbocsátani, aki megalázkodik. Mondja el ezt az elöljáró anyának!

Szent Mihály be fog avatkozni az Egyház küzdelmébe! Ő az Egyháznak az őre, amelyet bár annyira üldöznek, de nem tudják elpusztítani, amint gondolják az álnokok. Ugyancsak Ő Franciaország különleges védangyala is, aki segíteni fogja, hogy visszakapja az Egyház legidősebb leányához méltó helyét, hiszen minden gonoszság ellenére, amit itt elkövetnek, még mindig sok jó van és sok mélyen hívő lélek él Franciaországban.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

Közeledik a karácsony: fények, ünneplés, kivilágított fák, Betlehemek – már ahol...
     Mert sok embertársunk számára minden csak álca! Vagy elfelejtik, hogy „Kire várnak”, és elmerülnek a vásárlások fárasztó örömeiben, vagy állandó nélkülözés és rettegés az életük, mert háború folyik környezetükben, azt sem tudni, hogy miért!

     Itt-ott még békében várhatjuk az Üdvözítőt, de van, ahol a nem várt gonoszság teljesedett be!
     Mi – akik még tehetjük – imádkozzunk a Béke Királynőjéhez, szüntelenül imádkozzuk a rózsafüzért, és hozzunk áldozatot (valami lemondással) szenvedő felebarátainkért!

(Mely adott esetben, nekünk is jól jönne!)

 1874. február 15-én Marie de la Croix ágostonrendi nővérnek megjelent a három évvel korábban elhunyt apácatársa Marie Gabrielle nővér a tisztítótűzből, hogy Jézus kérésére felvilágosítást adjon a purgatóriumról. Croix nővér, kérdéseket is tehetett fel. Sorozatom, e párbeszédet teszi közzé!

Feljegyzések a purgatóriumról 21

     A purgatóriumban mindenki ismeri a többiek bűneit, mint majd az utolsó ítéletkor? 

– A purgatóriumban általában nem ismerjük a többiek bűneit, kivéve, ha Isten bizonyos lelkek vonatkozásában megengedi tervei szerint, ezt azonban keveseknél teszi. 

Tökéletesebben ismerik Istent, mint mi? 

– Micsoda kérdés! Persze hogy sokkal jobban ismerjük és sokkal jobban szeretjük! Hiszen éppen ez okozza legnagyobb gyötrelmünket! A földi ember nem tudja, milyen a Jóisten. Mindenkinek van róla egy elképzelése a maga korlátozott látása szerint; amikor azonban levetjük a porhüvelyt, és többé semmi sem gátolja lelkünk szabadságát, csak akkor ismerjük meg Istent, jóságát, irgalmát, szeretetét! A lélek, miután ilyen tisztán látja, oly nagyon vágyik egyesülnie Vele, s állandóan feléje igyekszik, ám minduntalan visszalökődik, mivel nem elég tiszta. Íme, ez a mi a leggyötrelmesebb, a legkeservesebb szenvedésünk.

Ó, ha visszatérhetnénk a földre, miután megismertük a Jóistent, ó, hogyan élnénk!? Ámde késő bánat! Sajnos a földön az emberek minderre nem is gondolnak és úgy élnek, mintha vakok lennének. Semmibe veszik az örökkévalóságot. Szinte minden vágyuk egyedül a földi létre irányul, amely csupán átmenet, és az a test, melynek mindig kedvezni akar, egyszercsak földdé válik. A menny eszükbe sem jut, Jézust és szeretetét elfelejtették.

A purgatóriumban vigasztalják egymást a lelkek a Jóisten szeretetében, vagy mindenki teljesen elkülönül gyötrelmében a többiektől? 

– A purgatóriumban egyetlen vigaszunk, egyetlen reményünk egyedül Isten. A földön időnként a Jóisten megengedi, hogy egy baráti szív megvigasztalja az embert testi-lelki szenvedésében, bár ha abban a szívben nem él Jézus szeretete, hiábavaló a vigasztalás!

Itt viszont a lelkek elvesztek, elmerültek az isteni akaratban, és egyedül Isten enyhítheti fájdalmukat. Minden lélek szenved, ki-ki bűnössége szerint, de valamennyiük közös gyötrelme, amely minden mást fölülmúl: Jézus hiánya, aki lételemünk, életünk, mindenünk. És bizony saját hibánkból vagyunk elválasztva Tőle! Úgy viselkedjék Jézussal, mint kisgyermek az édesanyjával: bízzék jóságában, minden testi-lelki ügyét helyezze isteni kezébe, aztán igyekezzen mindenben tetszésére lenni, ne törődjék semmi mással. Isten nem veszi annyiba a nagy, hősies cselekedeteket, mint egy egyszerű tettet, apró áldozatot, amely szeretetből fakadt. Olykor egy apró áldozat, amelyről egyedül Isten és a lélek tud, érdemszerzőbb, mint egy nagy, amit elismerés övez. A Szűzanya nagyon szereti önt, ön is szeresse teljes szívéből és amit csak tud, tegyen meg tiszteletéért. Ha az emberek vennék a fáradságot, hogy olykor elgondolkodjanak Isten végtelen jóságán, ez elég volna ahhoz, hogy szentté váljanak! Csakhogy a világban nem ismerik eléggé Jézus Szívének irgalmas jóságát. Mindenki a saját látásmódja szerint méri fel, ez pedig tökéletlen, és ezért imádkoznak rosszul.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

November 30. Szent András apostol, Péter bátyjának emlékünnepe. A hagyomány szerint X alakú kereszten szenvedett vértanúhalált. Az egyházi év vége, az adventi böjti időszakot megelőző vigalmak befejező napja.

 1874. február 15-én Marie de la Croix ágostonrendi nővérnek megjelent a három évvel korábban elhunyt apácatársa Marie Gabrielle nővér a tisztítótűzből, hogy Jézus kérésére felvilágosítást adjon a purgatóriumról. Croix nővér, kérdéseket is tehetett fel. Sorozatom, e párbeszédet teszi közzé!

Feljegyzések a purgatóriumról 20

     1880/1. január. Karácsony éjjel lelkek ezrei hagyták el a purgatóriumot és mentek a mennybe, sokan azonban maradtak, és én is közéjük tartozom. Szokták mondani, hogy a lélek tökéletesedése hosszasan tart, és ez igaz! Önt is meglepi, hogy ennyi ima után még mindig itt vagyok és nem élvezhetem a Jóisten látását.

Nos, a lélek tökéletesedése a purgatóriumban sem megy gyorsabban, mint a földön. Kevés lélek akad, akiknek csupán néhány bocsánatos bűnért kell engesztelniük, ők nem sokáig vannak a tisztítóhelyen. Néhány értük jól végzett ima, néhány áldozat hamar megszabadítja őket. Azoknak a lelkeknek, mint én (és csaknem mind ilyenek!), akiknek szinte nulla volt az életük és alig, vagy egyáltalán nem is törődtek az üdvösségükkel. Nekik az egész életüket újra kell kezdeniük az engesztelés helyén. A léleknek újból végig kell járnia a tökéletesedés útját, szeretnie és kívánnia kell Istent, akit a földön nem szeretett eléggé. Ezért tart egyes lelkek szabadulása olyan sokáig.

A Jóisten nagy kegyelmet adott nekem, amikor megengedte, hogy imákat kérjek. Nem érdemeltem meg, és enélkül én is – mint a legtöbben –, évekkel és évekkel tovább maradtam volna itt!

Kapcsolatban vannak egymással a szerzetesek és mások, akik ugyanahhoz a családhoz tartoznak? 

– A purgatóriumban, akárcsak a mennyben, az egy családhoz tartozó szerzetesek nincsenek mindig együtt. A lelkek nem mindannyian ugyanazt a büntetést vagy jutalmat érdemlik. Viszont megismerik egymást a purgatóriumban, és amikor a Jóisten megengedi, kommunikálhatnak is egymással. Részesülhet az ember meghalt barátja imájából, kaphat tőle egy-egy gondolatot és tudathatja vele, hogy megemlékezik róla! El lehet juttatni ide földi gondolatokat, de nincs sok haszna, mert mint említettem, a purgatóriumi lelkek tudják és ismerik azokat, akik törődnek velük a földön. Isten néha azt is megengedi, hogy imát, figyelmeztetést, tanácsot kapjanak. Így az, amit több alkalommal mondtam Szent Mihályról, tőle származott, amit pedig az atyáról mondtam, Istentől jött. Az ön megbízásait, amelyeket a másvilágra vonatkozóan is adott, mindig teljesítettem, ám minden az isteni akaratnak van alárendelve.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

 1874. február 15-én Marie de la Croix ágostonrendi nővérnek megjelent a három évvel korábban elhunyt apácatársa Marie Gabrielle nővér a tisztítótűzből, hogy Jézus kérésére felvilágosítást adjon a purgatóriumról. Croix nővér, kérdéseket is tehetett fel. Sorozatom, e párbeszédet teszi közzé!

Feljegyzések a purgatóriumról 19

     December 8. Mennyi élet van tele látszólagos jótettekkel, s a halálban mégis üresnek bizonyulnak. Kitűnni, csillogni vágytak, ám kevesen cselekszenek valóban egyedül Istenért... Amikor meghalnak és elmúlik vakságuk, mennyire bánni fogják! Bárcsak gondolnának olykor az örökkévalóságra! Mi az élet ahhoz a naphoz képest, amelynek nem lesz alkonya a választottak számára, vagy ahhoz az éjhez képest, amelynek nem lesz hajnala a kárhozottak számára?!

A földön az emberek mindent szeretnek és mindenhez ragaszkodnak, kivéve Őt, akit egyedül kellene szeretnünk! Jézus a tabernákulumban várja a lelkeket, de nem találja őket. Ezerből alig akad egy, aki úgy szereti, ahogy szeretnie kellene. Szeresse hát ön és kárpótolja, a bűnös közömbösségért, amely szerte a világon tapasztalható!

És a purgatóriumban szeretik őt? 

– Igen, de ez vezeklő szeretet. Ha a földön annyira szerettük volna, mint kellett volna, nem lennénk itt ilyen sokan, nem lenne ennyi lélek az engesztelés helyén. Jézus azt szeretné, hogy szeressék a földön, ahol minden tabernákulumban porig alázza magát, hogy könnyebben megközelíthessék, mégsem teszik. Az emberek oly közömbösen mennek el egy templom előtt, mint egy köztéri szobor mellett.

Ha véletlenül betérnek a szent helyre, csak azért teszik, hogy még jobban megbántsák az ott lakozó isteni Foglyot ridegségükkel, tiszteletlen viselkedésükkel, a figyelmetlenül elhadart imáikkal, és egyetlen szóval meg nem köszönve irántunk való jóságát.

Mondja meg P. atyának, hogy azokban az áldott pillanatokban gyengédségével engeszteljen a sok hálátlan közömbösségéért; szíve olvadozzék a szeretettől az OstyaJézus előtt, elsősorban azokért a papokért, akik ugyanazon kiváltság részesei, mint ő, mégis jeges szívvel bánnak a szent misztériumokkal. Oly hidegek maradnak a szeretet e lángolása előtt, mint a márvány, s nincs egy gyengéd benső szavuk Jézushoz. Istennel való egysége mindennap váljék bensőségesebbé, hogy felkészüljön a nagy kegyelmekre, amelyeket Jézus neki tartogat. Említettem, hogy vannak lelkek, akik az oltár lábánál teljesítik purgatóriumukat. Az adoráló lelkek a bűnösök helyett vannak viszonzásképpen az oltárnál, az Oltáriszentség iránti áhítatukért és a szent hely iránti tiszteletükért. Kevesebbet szenvednek, mintha magában a purgatóriumban volnának, és Jézus – akit a lélek és a hit szemével szemlélnek –, láthatatlan jelenléte által enyhíti gyötrelmeiket. 

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

     Szent Katalin a 14 segítő szent egyike és Jeanne d'Arc egyik látomásakor az ő biztató hangját is hallotta.
Alexandriai Szent Katalint a középkorban széles körben és bensőségesen tisztelték szüzességéért és bölcsességéért, ennél fogva mivel a hit igazságát oly hatásosan védte, a teológusok, filozófusok és ügyvédek védőszentje lett. A párizsi Sorbonne egyetem pecsétjébe is őt vésették, így tehát a középkori főiskolák, könyvtárak, tanárok és tanulók, szónokok és később a nyomdászok védőszentjükként tisztelték.
     Mivel utolsó imádságában Katalin a betegeknek és haldoklóknak is segítséget ígért, a kórházak patrónájává vált. Hasonlóképp a börtönbeli kínzatásainak hősies elviseléséért, a foglyok hozzá folyamodtak szabadulásért. Mivel pedig a kínzására szerkesztett kerék összetört, a kerékkel foglalkozó iparosok is védőszentjüknek tekintik.
A házasságra készülő fiatal lányok is segítségét kérték, hogy jó vőlegényre találjanak.
     A tizennégy segítő szent közé sorolták. Ábrázolása császárnői viseletben, könyvvel, kereszttel, karddal, pálmaággal, szöges és törött kerékkel ábrázolják.
     Így vált Alexandriai Szent Katalin a legelterjedtebb nem bibliai szentek egyikévé, olyannyira, hogy november 25-i ünnepe VII. Orbán pápa 1642-ben kiadott bullájának megjelenéséig parancsolt ünnep volt.
     Mivel Katalin-nap közvetlenül az advent kezdete előtti napokra esik, utána már sem lakodalmat, sem táncmulatságot nem szoktak tartani. Időjóslás is fűződik e naphoz, miszerint, ha Katalinkor fagy, sáros karácsony lesz (Katalin kopog, karácsony locsog). Katalin-gally néven szokás volt karácsonyra kivirágoztatott ágat vízbe tenni szerelmi jósló céllal.

(Forrásokat lásd a 24-i előszóban!)

 1874. február 15-én Marie de la Croix ágostonrendi nővérnek megjelent a három évvel korábban elhunyt apácatársa Marie Gabrielle nővér a tisztítótűzből, hogy Jézus kérésére felvilágosítást adjon a purgatóriumról. Croix nővér, kérdéseket is tehetett fel. Sorozatom, e párbeszédet teszi közzé!

Feljegyzések a purgatóriumról 18

     Olykor úgy tűnik, hogy maga Isten is megváltoztatja terveinek sorrendjét. Például megtörténhet, hogy Isten kinyilvánítja, egy ország, egy tartomány vagy egy személy büntetését. És végül nem teszi, lehetséges ez?

– Igen ez a szándék, ám ha abban az országban vagy tartományban egyesek imával vagy más módon lefegyverzik Isten igazságosságát, akkor Ő végtelen bölcsessége szerint megkegyelmez vagy enyhíti a büntetést. Isten, gyakran Édesanyján keresztül megengedi, hogy nagy eseményeket előre kinyilatkoztasson egyes lelkeknek, hogy megtérésre, imára, engesztelésre késztessék az embereket, elhárítva ezzel a csapásokat. Isten irgalma oly hatalmas, hogy csak végső esetben büntet.

A protestánsok közül sokan üdvözülnek? 

– Isten irgalmából számos protestáns üdvözül, de sokan hosszú és kemény purgatóriumi tisztuláson mennek keresztül. Igaz, nem éltek vissza a kegyelmekkel, mint sok katolikus, de nem is részesültek a szentségek hatalmas kegyelmeiben és az Igaz Vallás más segítségeiben, ezért hosszabb a purgatóriumi engesztelésük. Most halkabban beszélek, mint szoktam, mert nyolc napja ön is túl halkan szól Istenhez a zsolozsmázáskor. Ha majd hangosabban beszél, én is úgy fogok tenni.

Tudnak a tisztítóhelyen az egyházüldözésről? Tudják, mikor lesz vége? 

– Igen tudjuk, hogy üldözik az Egyházat, és imádkozunk győzelméért, de hogy mikor következik be? Nem tudom... Lehet, hogy egyes lelkek tudják, én nem! A purgatóriumban a lelkek nem csak gyötrelmeikkel vannak elfoglalva, de sokat imádkoznak a Jóisten nagy szándékaiért és azokért, akik rövidítik a szenvedésüket. Dicsőítik Urunkat, és hálát adnak irántuk tanúsított végtelen irgalmáért, mivel némelyiküknél igen szűk mezsgye választotta el a purgatóriumot a pokoltól. Kis híján, alá zuhantak a mélységbe. Ítélje hát meg, mekkora hála lehet e szegény lelkekben, hogy így megmenekültek a sátántól.

Nem tudom elmagyarázni miként van az, hogy mi már nem úgy látjuk a földet, mint önök. Ezt csak akkor lehet megérteni, amikor a lélek elhagyja a testet, mert utána a föld, már csak egy pontnak tűnik az örökkévalóság végtelen horizontjaihoz képest, amelyek feltárulnak előtte. 

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

     Szent Katalin állhatatossága csodálatra méltó, mert a fenyegetőző császárnak így felelt: »Teljesen mindegy, hogy milyen kínzást eszelsz ki, mert testemet és véremet Krisztusért akarom áldozni.«
Ekkor a császár halállal fenyegette meg szentünket. Készíttetett egy tüskékkel és késekkel fölszerelt kereket, amely már a forgatásával is félelmetes zajt keltett, Katalin azonban ettől sem rémült meg. Amikor hozzá akartak fogni, hogy ezzel halálra kínozzák, angyali kezek széttörték a kereket, melynek szétrepülő darabjai sok katona halálát okozták.
     A látványtól megrémült tömegben ez akkora tiszteletet keltett a keresztények hatalmas Istene iránt, hogy sokan megtértek, de még a császárné is kérlelte urát, hogy hagyjon föl a harccal, amelyet Isten ellen folytat. Maga is megvallotta, hogy hisz Krisztusban. Erre a császár őt is megkínoztatta, majd a fent említett testőrtiszttel és a kétszáz katonájával együtt lefejeztette, kiadva a parancsot, hogy Katalint is fejezzék le.
     A vesztőhelyen Katalin arra kérte az Urat, hogy mindazok, akik Krisztus szeretetéért megemlékeznek őróla (Katalinról), bőséget lássanak kenyérben és borban, testük egészséget nyerjen és minden földi jóban részesüljenek. Akik tisztelik őt, azokat óvja meg Isten a természeti katasztrófáktól, betegségtől, s főleg a hirtelen haláltól. Aki segítségül hívja az ő nevét, testének tagját el ne veszítse, egészséges gyermeket szülhessen és meg ne haljon gyermekágyban. Utoljára bűnbocsánatot kért az őt segítségül hívók számára. Miután a mennyből hang hallatszott, amely jelezte, hogy kérései teljesülni fognak, fejét a hóhér kardja alá hajtotta.
Isten azonban mindig igazolja övéit, még akkor is, ha ez nem fér bele a tudományos vizsgálódás szokott formáiba! Amint Jézus Jegyesének feje lehullott, a testéből nem vér, hanem tejszerű folyadék folyt és aki ezt megérintette, nyomban meggyógyult.
     Hamarosan angyalok jöttek és szentünk testét a több mint húsznapi járásra lévő Sínai-hegyre vitték, ahol nagy kegyelettel eltemették. Feltételezések szerint 547-ben Justinianus császár rendelte el, hogy a hegy csúcsán építsenek monostort a szerzeteseknek.

(folyt.) (Forrásokat lásd a 24-i előszóban!)

 1874. február 15-én Marie de la Croix ágostonrendi nővérnek megjelent a három évvel korábban elhunyt apácatársa Marie Gabrielle nővér a tisztítótűzből, hogy Jézus kérésére felvilágosítást adjon a purgatóriumról. Croix nővér, kérdéseket is tehetett fel. Sorozatom, e párbeszédet teszi közzé!

Feljegyzések a purgatóriumról 17

     Halottak Napja és nyolcada nagy örömet jelent a tisztítóhelyen, s sok szabadulást hoz?

– Halottak Napján sok lélek hagyja el az engesztelés helyét és jut a mennybe. A Jóisten nagy kegyelme folytán ezen a napon kivétel nélkül minden szenvedő lélek részesül a Szent Egyház nyilvános imáiban, még a nagy purgatóriumban lévők is. Mégis minden lélek az érdemei szerint könnyebbül meg, de valamennyien érzik e rendkívüli kegyelmet. Sok szerencsétlen szenvedő léleknek ez az egyetlen segítség – Isten igazságossága folytán –, amit a purgatóriumban töltött hosszú évek során kap. De nem Halottak Napján jutnak legtöbben a mennybe, hanem karácsony éjjel. Sok mindent mondhatnék még, de nem szabad. Önnek kell kérdeznie. Akkor felelhetek!

Nagy enyhülést jelentenek számomra a tisztelendő atya imái. Mondja meg neki, hogy köszönöm azokat is, amelyeket szeretetből értem mondatott. Mint említettem, én is mindig imádkozom érte. Még többet tudok majd tenni, ha a mennybe jutok. Azt is mondja meg neki: tudom, és a többi lélek is tudja, ha imádkoznak értük. Mindazáltal a Jóisten sokszor megengedi, hogy az értük mondott imák ne mindig az ő javukra váljanak. Mert a purgatóriumi lelkek csak annyira részesülnek a földi imák hatásából, amennyire Isten akarja, az illető lélek felkészültsége szerint. Szegény lelkek szenvedéseit tetézi, ha látják, hogy a szabadulásukért felajánlott imák nem nekik, hanem másoknak válnak javára. Ennek az is az oka, hogy nagyon kevés lélekért imádkoznak, a többség elhagyatott, és egyetlen gondolat, egyetlen fohász sem jut hozzájuk a földről.

Hogy mikor szabadulunk meg, arról semmit sem tudunk. Ha tudnánk, mikor érnek véget gyötrelmeink, az megkönnyebbülést és örömet jelentene, de nem! Tudjuk jól, hogy szenvedésünk enyhül, hogy közelségünk egyre bensőségesebb, de hogy mely napon (földi kifejezéssel, hiszen itt nincsenek napok) találkozhatunk vele, az a Jóisten titka.

A purgatóriumi lelkek csak annyira ismerik a jövőt, amennyire Isten megengedi és megadja nekik. Bizonyos lelkeknek – érdemeik szerint – több tudásuk, mint másoknak, de ugyan mit használ nekünk a jövőismeret, hacsak nem a Jóisten dicsőségét és egyes lelkek javát szolgálja? Ne csodálkozzék, hogy a sátán és hívei olykor megjósolnak jövőbeli eseményeket. A sátán szellemi lény, ezért sokkal több fortélya és tudása van, mint bárkinek a földön, néhány szent kivételével, akiket Isten megvilágosít. Mindenütt körüljár és lesi, hol árthat.

A gonosz lélek látja, mi zajlik a világban, és mivel rendkívül okos, képes következtetni, hogy mi fog történni, ez az egyetlen magyarázat. Jaj azoknak, akik tőle kérnek tanácsot, s ezzel rabszolgáivá szegődnek; ez a bűn nagyon utálatos a Jóisten előtt. 

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

     Egy alkalommal Katalin álmot látott, melyben egy gyönyörűséges Anya, dicsőséges Fiával felvonultatta szentünk előtt minden addigi kérőjét, hogy válasszon magának. Katalin azonban azt válaszolta, hogy sem tudásban, sem rangban egyik sem hozzá illő! Ekkor a Fölséges Anya így szólt Fiához: "Íme itt áll ez a szűz, aki vággyal teli, jegyezd el Te magadnak"! A dicsfénnyel övezett Fiú azonban így válaszolt: "Anyám! Nem lehetséges, hogy pogány jegyesem legyen, de ha felveszi a Keresztség Szentségét, eljegyzem őt"!
     Szentünk nem értette az álmot, ezért felkereste Ananiás remetét, aki megvilágosította előtte az álom pontos értelmét. Katalin ekkor bölcseleti tudománya helyes szemléletével és a Szentlélek ihletésére felismerte az Egy Igaz Isten valóságát és megkeresztelkedett.
     Egy újabb hasonló álmában, melyben egy zöldellő mezőn, angyali seregek kíséretében a Boldogságos Szűzanya, Isten Fiával magához hívta őt, az Üdvözítő Jézus ekkor eljegyezte Katalint valódi gyűrűvel, és ennek emlékére máig ismeretesek az un. "Katalin-gyűrűk".
     Amikor Maxentius császár Alexandriába érkezett, mindenkinek megparancsolta, hogy áldozzon a bálványoknak. Amint ennek hírét vette a 18 éves Katalin, a keresztények közé sietett, hogy az áldozattól visszatartsa őket, ám a császár katonái elfogták és uruk elé vitték, ahol szentünk keresztet vetett, remek bölcseleti szókinccsel tanúságot tett a császárnak, hogy ő nem élettelen bálványokat, hanem egyedül az Élő Istent követi, mivel a filozófusok és költők műveinek tanulmányozása során fölismerte e világ bölcsességének hiábavalóságát.
     A császárnak tetszett az okos beszéd, de kényszeríteni akarta, hogy mutassa be az áldozatot a bálvány-isteneknek. Katalin ezt megtagadta és lehetőséget kért a császártól, hogy tudományos vitában védje meg hitét. Maxentius ezért sürgősen Alexandriába hívatta birodalma leghíresebb ötven bölcselőjét, de Szent Mihály főangyal olyan erőt adott neki, hogy a tudományukra hiú bölcselők egymás után hajoltak meg Katalin érvelései előtt. A császár dühében máglyára ítélte valamennyit. Amikor ezeket jajgatások közepette a vesztőhelyre vitték, Katalin azzal biztatta őket, hogy a tűzhalál pótolhatja a keresztséget és ha hisznek, elnyerik az örök üdvösséget.
A császár ezután fölkínálta Katalinnak a császárnői trónust ha megígéri, hogy minden városban szobrot állíttat neki. Katalin egyértelműen visszautasította ezt.
     Ezután Maxentius erőszakhoz folyamodott: letépette Katalinról ékes ruháját és ólmos ostorokkal megostoroztatta.
Börtönbe vetették, de az ott töltött tizenkét napot Katalin térítésre használta föl. Amikor a kíváncsi császárné meglátogatta esetleges ellenfelét, a kíséretében lévő testőrtisztre Katalin olyan hatással volt, hogy az kétszáz katonájával együtt keresztény lett.

(folyt.) (Forrásokat lásd a 24-i előszóban!)

 1874. február 15-én Marie de la Croix ágostonrendi nővérnek megjelent a három évvel korábban elhunyt apácatársa Marie Gabrielle nővér a tisztítótűzből, hogy Jézus kérésére felvilágosítást adjon a purgatóriumról. Croix nővér kérdéseket is tehetett fel. Sorozatom, e párbeszédet teszi közzé!

Feljegyzések a purgatóriumról 16

     Mi történik akkor, ha egy lélek egyenesen a mennybe jut?

– E lélek számára a Jézussal megkezdett egyesülés folytatódik a halál után, ez a mennyország. Ám a mennyei egyesülés sokkal bensőségesebb, mint a földi.

1879/3. Mondja meg hát: miben áll az igazi életszentség? 

– Ön tudja jól, de ha szeretné megismétlem, bár elmondtam már. Az igazi szentség abban áll, hogy az ember reggeltől estig megtagadja önmagát. Áldozatként él, állandóan félre tudja tenni emberi énjét s engedi, hogy a Jóisten tetszése szerint működjék benne és általa. Mély alázattal fogadja a kapott kegyelmeket, elismerve méltatlanságát; amennyire csak képes, megmarad a Jóisten szent jelenlétében és azt akarja, hogy tetteinek egyedüli tanúja és egyetlen jutalma Isten legyen!

Ezt az életszentséget kívánja és követeli meg Jézus azoktól a lelkektől, akik egyedül az övéi akarnak lenni és Őt akarják követni. Minden más csupán illúzió. Egyes lelkek a szenvedés, mások a szeretet által járják végig a purgatóriumot a földön, mert bizony a szeretetnek is megvan a maga gyötrelme. A lélek, aki igazán szeretni akarja Jézust, rájön, hogy minden igyekezete ellenére sem szereti annyira, amennyire óhajtaná; számára ez állandó kínszenvedés, mely egyedül a szeretetből fakad, amely nem létezik nagy gyötrelmek nélkül. Kissé hasonlít ez, mint említettem, a purgatóriumi lélek állapotához, aki szüntelenül Isten felé lendül és egyetlen vágya, ám minduntalan visszalökődik, mivel engesztelése még nem teljes. Az ember a földön él, ezért Isten azt akarja, hogy a földön jusson tökéletességre, követve a tanácsokat.

1879. november-december. A sógornője a purgatóriumban van, ahol sokat szenved. A tisztelendő atya segíthet rajta, ha szentmise-áldozatot mutat be érte. A vén bűnös megmenekült, mint oly sokan Isten irgalmának köszönhetően, a nagy purgatóriumban van.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

Feljegyzések a purgatóriumról 15

     Beszéljen arról, mi történik a haláltusa alatt és után! Világosságba kerül a lélek, vagy sötétségbe? Milyen formában hangzik el az ítélet? 

– Mint tudja, nekem nem volt haláltusám, de azt tudom mondani, hogy a végső, döntő pillanatban a sátán minden dühét rászabadítja a haldoklóra. A Jóisten azért engedi, hogy a lelkek keresztülmenjenek e végső megpróbáltatásokon, hogy növelje érdemeiket és hogy még szebb helyre jussanak a mennyben. Egyesek a halál rémületében sokszor borzalmas csatákat vívnak a sötétség angyalával, de győzedelmeskednek. A Jóisten nem engedi, hogy egy lélek, aki neki átadott életet élt, az utolsó pillanatban elvesszen.

Azok a lelkek, akik szerették a Szűzanyát és egész életükben hozzá fohászkodtak, sok kegyelmet kapnak tőle a végső küzdelmekben. Ugyanígy azok is, akik Szent Józsefet, Szent Mihályt vagy valamelyik másik szentet tisztelték. Ekkor örülhet az ember, hogy van közbenjárója Isten előtt, ama nehéz pillanatban. Azok, akik csendesen halnak meg anélkül, hogy bármit átélnének azokból a megpróbáltatásokból, amelyekről beszéltem, a Jóistennek azzal is megvannak a maga tervei: mert mindent az adott lélek javára tesz vagy enged meg. 

Nehezen tudom kifejezni, hogy mi történik a haláltusa után. Lehetetlen igazán megérteni, de megpróbálom elmagyarázni, amennyire tudom.

Amikor a lélek elhagyja a testet, mintha teljesen elveszne Istenben, vagy mondhatom így, mintha teljesen körülvenné Isten. Olyan világosságba kerül, hogy egy szempillantás alatt elébe tárul az egész élete és az, hogy mit érdemel. E világos látás közben ő maga mondja ki az ítéletét.

A lélek nem látja Istent, hanem szinte megsemmisül jelenlétében. Ha a lélek bűnös, mint én voltam, s ezért érdemli, hogy a tisztítóhelyre kerüljön, akkor bűneinek súlya annyira letaglózza, hogy a purgatóriumba veti magát. Csak ekkor érti meg a Jóistent és a lelkek iránti szeretetét, és ekkor fogja fel, milyen rossz a bűn az isteni Fenség szemében.

Szent Mihály jelen van, amikor a lélek elhagyja a testet. Én egyedül őt láttam, és ő az egyetlen, akit minden lélek lát. Olyan, mint az isteni igazságosság tanúja és végrehajtója. Az őrangyalomat is láttam. Ebből megértheti miért mondják, hogy Szent Mihály viszi a lelkeket a purgatóriumba: a lélek ugyanis nem mozog, mégis ott van, jelen van az ítélet végrehajtásánál. Mindaz, ami a másvilágban történik, misztérium az önök világa számára.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

A Gulag a gonoszság és a halál szinonimája – jelentette ki 2012-ben a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára a Szovjetunióba hurcolt magyar civilek, politikai rabok és kényszermunkások emléknapján tartott megemlékezésen Budapesten. A parlament 2012-ben határozott arról, hogy november 25-e legyen a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja.

Ne feledjük és nem feledhetjük, hogy 1945-46-ban 900 ezer összeszedett magyar civilt hurcoltak a szovjet kényszermunkatáborokba, három napos "malenkij robot" címén. Végül csak 1953-ban szabadultak, hozzávetőlegesen 500 ezren! A háborúban kivérzett hazánknak, óriási vérveszteség volt a hősi halált halt, vagy fogságban elhunyt katonáinkon túli NÉGYSZÁZ-EZER fiatal nő és idősebb férfi halála! Nem beszélve a háborús cselekmények egyébként is adódó áldozatairól! Furcsán hangzik, de Magyarország háborús embervesztesége a legmagasabb, hiszen elvesztette lakosságának 15%-át!!! A hazatértek nagy része még hosszú évekig sem jutott vissza családjukhoz, mert a határon az ÁVH várta őket és sokukat internálótáborokba hurcolták!

Hát ennyit a kommunisták humanizmusáról, a (népi)demokráciáról és az emberi jogokról!

Imádkozzunk a halottakért, a még élőkért és a pribékjeikért!

     Az alexandriai Costus nevű király lányaként született 305 körül. Szüleinek sokáig nem volt gyermeke, annak ellenére sem, hogy a király szüntelen áldozatot mutatott be a bálványisteneknek. Alforabius görög bölcs azt tanácsolta neki, hogy az egy Istennek képét öntesse ki aranyból és áldozzon előtte. Az öntés során csodálatosképp egy feszület formálódott ki. Amint bevitték a pogány templomba, a bálványok mind ledőltek.
     Costus bemutatván a kereszt előtt az áldozatot, felesége Sabinella megfogant, majd leányt szült, aki a Katalin nevet kapta (görögül "tiszta"). Már kisgyermekként megtanult olvasni és elmerült a bölcseleti tudományokban, több nyelven beszélt. Tizenhárom éves korában messzi földre híre ment csodálatos okosságának.
     Apja a halála előtt lelkére kötötte leányának, hogy a kereszten függő ismeretlen Istent mindig tisztelje, továbbá csak hozzá méltó szép, gazdag, bölcs ifjúhoz menjen feleségül. Egy kis képet adott Katalinnak, amelyre a Szűzanya és fia volt festve, azt tanácsolva leányának, hogy hozzájuk imádkozzon. A kép azonban teljesen hidegen hagyta Katalint, mert még nem volt keresztény. Nem úgy az édesanyja Sabinella, aki egy Ananiás nevű szent remete tanítása által megtért, megkeresztelkedett és elvonult az Ararát hegyére. Előtte azonban próbálta tudós lányát meggyőzni Krisztus örök igazsága felől, de hiába, mert a tudományok töltötték el Katalin szívét és gondolkodását!
     Anyja aszketikus elvonultságában, szüntelen imádságban kérte Isten Szentséges Anyját, hogy segítse meg lányát a megtérésben és a férjhez menésben.

(folyt.) (Forrásokat lásd a 24-i előszóban!)

Feljegyzések a purgatóriumról 14

     A megdicsőült lelkeknek nagyon jól esik, ha látják, hogy rokonaik, barátaik nem feledkeztek meg róluk a földön, jóllehet számukra nincs többé szükségük az imákra.

Akik már a mennyben vannak, és a földön imádkoznak értük, tetszésük szerint más lelkek javára fordíthatják ezeket az imákat. Cserébe ők sem maradnak hálátlanok.

A Jóisten ítéletei egészen mások, mint a földiek. Ő számításba veszi a vérmérsékletet, a jellemet, hogy valaki mit tett figyelmetlenségből és mit igazi rosszindulatból. Neki, aki a szív mélyét is ismeri, nem nehéz látnia, mi történik ott. Jézus nagyon jó, de nagyon igazságos is!

Milyen távol van a purgatórium a földtől, ahol élünk?

– A purgatórium a földgolyó közepén helyezkedik el.

Maga a föld is egyféle purgatórium?

– Nos, a földön élők közül egyesek már életükben teljesítik, önként vállalt, felajánlott, vagy elfogadott elégtétellel. Ők haláluk után azonnal a mennybe jutnak, hiszen a föld valóban a szenvedés helye.Mások a purgatóriumban kezdik meg tisztulásukat, mert nem voltak áldozatosak.

A hirtelen, váratlan halál igazságosság vagy irgalom a Jóisten részéről? 

– Nos, az ilyen halál hol igazságosság, hol pedig irgalom Isten részéről!

Olyan-e a purgatórium tüze, mint a földi tűz? 

– Igen, azzal a különbséggel, hogy a purgatóriumi tűz Isten igazságosságának tisztító tüze, amihez képest a földi tűz egészen enyhe.

Hogyan éghet egy lélek? 

– Igazságosságában a Jóisten megengedi, hogy a lélek úgy szenvedjen, mintha a test szenvedne, hiszen a lélek az igazi bűnös, a test csupán engedelmeskedik neki (hisz látott-e valaha olyat, hogy élettelen test bűnt követett el?).

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

(folyt.)

     Szent Katalin életét a materialista "tudományosság" legendásnak tartja, holott csupán a Fölséges Isten ‒ esetenként természetfölötti ‒ csodái nyilvánultak meg rajta, amit persze tudományosan nem tudnak megmagyarázni. Az, hogy Szent Katalin élete legenda, vagy valóság, csak szemlélet kérdése, hiszen élete és életszentsége által lett Egyházunk szentje!
     Ennek a rendkívüli életnek az áttekintő történetét szeretném bemutatni kedves Olvasóimnak négy részben, a holnapi ünnepétől kezdődően. Fogadják szeretettel!
Felhasznált források:
1) Diós István: A szentek élete
2) Jacobus de Voragine: Legenda Aurea
3) Magyar katolikus lexikon
4) Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II.
5) http://www.magyarkurir.hu/hirek/alexandriai-szent-katalin
6) http://www.magyarkurir.hu/hirek/mai-nap-szentje-alexandriai-szent-katalin-szuz-vertanu
7) http://www.sacred-texts.com/journals/oc/pc-sca1.htm

 1874. február 15-én Marie de la Croix ágostonrendi nővérnek megjelent a három évvel korábban elhunyt apácatársa Marie Gabrielle nővér a tisztítótűzből, hogy Jézus kérésére felvilágosítást adjon a purgatóriumról. Croix nővér, kérdéseket is tehetett fel. Sorozatom, e párbeszédet teszi közzé!

Feljegyzések a purgatóriumról 13

     Szoktak beszélni egymással a purgatóriumban?

– Amikor Isten megengedi, a lelkek kommunikálnak egymással, a lelkek módján, szavak nélkül. Igaz, hogy most beszélek önnel, de ön nem szellem és nem értene meg szavak nélkül. Én viszont, mivel a Jóisten így akarja, akkor is megértem, ha ajkával egyetlen szót sem szól.

Hol van a purgatórium? Egy behatárolt helyen? 

– A Föld középpontjában, a pokol közelében (ahogy a minap szentáldozás után látta). A lelkek egy szűk térben vannak az ott tartózkodók sokaságához képest, hiszen sok-sok ezer lélekről van szó, de ugyan mekkora teret foglal el egy lélek? Naponta több ezren érkeznek a tisztítóhelyre, és legtöbben harminc-negyven évet töltenek itt, egyesek még sokkal többet, mások kevesebbet.

Földi számítás szerint mondom ezeket, mert itt minden egészen más. Ó, ha felfognák és tudnák az emberek, mi a purgatórium és mit jelent tudni, hogy önhibánkból kerültünk ide! Én nyolc éve vagyok itt, de tízezer esztendőnek tűnik!

Ó Istenem! Mondja el mindezt az atyának, hogy megtudja, milyen a szenvedés eme helye, s a jövőben másokkal is megismertethesse. A tisztítóhelyen ugyan nagyon bűnös lelkek vannak, de bűnbánóak! Bűneik ellenére, amelyekért engesztelniük kell, megerősödnek a kegyelemben, és többé már nem vétkezhetnek, vagyis tökéletesednek. Ahogyan a lélek fokozatosan tisztul az engesztelés helyén, egyre jobban érti Istent, noha nem látja, hiszen ha látná, az már nem a purgatórium volna.

Viszont, ha a purgatóriumban nem ismernénk jobban Istent, mint a földön, szenvedéseink nem volnának olyan gyötrelmesek, hiszen a legfőbb gyötrelmünk Isten hiánya!

A Jóisten adta tudtomra, aki jóságában megengedi, hogy mindenre válaszolni tudjak, amit kérdez, mégha olyasmi is, amit magam nem láttam vagy tapasztaltam. A Jóisten igazságossága tart minket a purgatóriumban, ez igaz, és meg is érdemeljük, de higgye el, hogy irgalma és atyai szíve nem hagy minket minden vigasztalás nélkül. Izzón vágyakozunk rá, hogy egészen egyesüljünk Jézussal, de ő maga is szinte ugyanennyire kívánja. A földön olykor bensőségesen közli magát bizonyos lelkekkel (bár kevesen akarnak figyelni rá), és szívesen tárja fel előttük titkait.

Azok a lelkek részesülnek e szívességekben, akik egész viselkedésükkel Jézus tetszését keresik, akik egyedül érte élnek és lélegeznek.

Ezek a lelkek földi életükben, minden lélegzetvételükkel Neki akarnak örömet szerezni. És egy ilyen léleknek nemcsak nagyon szép hely van kijelölve a mennyben, de a purgatóriumban is sokkal több kegyelmet kap, mint sokan mások.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

(folyt.)

Feljegyzések a purgatóriumról 12

     A purgatórium különböző fokozatairól azért tudok beszélni, mert átmentem rajtuk. A purgatóriumon belül különböző fokozatok vannak. A legalsó a leggyötrelmesebb! Szinte ideiglenes pokol, itt vannak azok a bűnösök, akik életükben szörnyű bűnöket követtek el, és ebben az állapotban érte őket a halál, nem hagyva időt megtérésre. Szinte csoda, hogy megmenekültek, sokszor mélyen hívő szülők vagy mások imáinak köszönhetően. Többnyire nem tudtak meggyónni, és a világ azt hitte, elvesztek; a Jóisten azonban, mivel irgalma végtelen, a halál pillanatában megadta nekik az üdvözüléshez szükséges bűnbánatot egy vagy több jó cselekedetükért, amit életük során tettek. Az ilyen lelkek számára borzalmas a tisztítótűz. Valóságos pokol, azzal a különbséggel, hogy a pokolban káromolják Istent, a purgatóriumban viszont áldjuk és hálát adunk neki, hogy megmentett.

Utánuk következnek azok a lelkek, akik nem követtek el olyan súlyos bűnöket, mint az előbbiek, de közömbösek voltak Isten iránt. Életük során nem teljesítették húsvéti kötelezettségeiket, és szintén a halál pillanatában tértek meg, sokszor nem is áldozhattak; ők hosszas közömbösségükért vezekelnek a purgatóriumban. Hallatlan szenvedéseken mennek keresztül elhagyatottan, imák nélkül... igen, mert nem részesülhetnek az imák hatásából.

A purgatóriumnak ebben a részében vannak azok a férfi és női szerzetesek is, akik lanyhák voltak, elhanyagolták kötelességüket, közömbösek voltak Jézus iránt, amiként azok a papok is, akik nem a Királyi Fenségnek kijáró tisztelettel gyakorolták szolgálatukat, és nem szerettették meg Istent eléggé a rájuk bízott lelkekkel. A purgatóriumnak ebben a részében is különféle fokozatok vannak, a lelkek érdemei szerint. Így a felszentelt lelkek tisztulása, vagy azoké, akik több kegyelmet kaptak, hosszabb és fájdalmasabb, mint az átlag világiaké.

Végül a vágy purgatóriuma következik, melyet előtérnek neveznek. Nagyon kevesen kerülik el!

Ahhoz, hogy valaki elkerülje, izzón kell vágyakoznia a mennyországra és Isten látására, ez pedig ritka. Ritkább mint hinnénk, mert még a mélyen vallásos emberek közül is sokan félnek Istentől, s ezért nem elég erősen vágyakoznak a mennyországra. Ennek a purgatóriumnak is meg van a maga kínszenvedése, akár a többinek: az, hogy meg vagyunk fosztva Jézus látásától – micsoda gyötrelem! 

1879/2. Ismerik egymást a purgatóriumban?

– Igen, a lelkek módján! A másvilágon nincsenek többé nevek. A purgatóriumi és a földi létet nem lehet összehasonlítani. Amikor a lélek kiszabadul és leveti a halandó burkot, testével együtt a neve is a sírba száll. Alig tudom elmagyarázni, milyen a tisztítóhely, ám ön az Istentől kapott megvilágosítással kicsit jobban érti, mint mások.

De mi ez a valósághoz képest? Itt teljesen beleveszünk a Isten akaratába, míg a földön bármekkora szent legyen is valaki, mindig megőrzi a saját akaratát.

Nekünk viszont nincs már saját akaratunk. Csak azt ismerjük és tudjuk, amit Isten tudtunkra kíván adni, semmi mást.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

(folyt.)

Feljegyzések a purgatóriumról 11

Azért beszéltem a nagy és a második purgatóriumról, hogy megértse: a purgatóriumban különböző fokozatok vannak. Azt a helyet nevezem nagynak, ahol a legbűnösebb lelkek tartózkodnak, ahol én is két évig voltam úgy, hogy semmilyen jelét nem adhattam gyötrelmeimnek. A második purgatórium mégis más, bár ott is sokat kell szenvedni, de kevesebbet, mint az elsőben.

Végül van egy harmadik hely is, a vágyakozás purgatóriuma. Ott nincsen tűz. Azok a lelkek vannak ott, akik nem vágytak eléggé a mennyországra, akik nem szerették eléggé Istent. Itt vagyok most, ám e harmadik purgatóriumon belül még sok fokozat létezik. Ahogy a lélek lassacskán tisztul, már nem ugyanazok a szenvedései. Minden azzal arányos, hogy milyen bűnökért kell engesztelnie. Hívja fel az emberek figyelmét, hogy mindennap ajánlják fel tetteiket Istennek. Erre sajnos, sem a világiak, sem a szerzetesek nem gondolnak eleget!

Így aztán sok, önmagában véve jó cselekedet nem nyer majd jutalmat a végső napon, mivel végrehajtásuk előtt nem ajánlották fel azokat a Jóistennek.

Soha ne tekintsen hátra, hogy múltbeli viselkedését vizsgálgassa. Tegye egészen a Jóisten kezébe, és haladjon mindig tovább. Életét két szó foglalja össze: szeretet és áldozat. Áldozathozatal reggeltől estig, de szeretettel! Ha tudná, milyen a Jóisten!

Hogyan tudjuk legjobban dicsőíteni Szent Mihályt?

– Azzal, ha a lehető lebuzgóbban terjesztik a tisztítótűzben lévő lelkekért végzett áhítatot, és sokakkal megismertetik Szent Mihály fontos küldetését a szenvedő lelkek felé. Isten rábízta azt a feladatot, hogy a lelkeket az engesztelés helyére (purgatóriumba), megtisztulásuk után pedig örök otthonukba vigye. Mondja meg az atyának, hogyha szeretne Szent Mihálynak kedvében járni, akkor erősen ajánlja híveinek a purgatóriumi lelkekért való áhítatot. A világban nem gondolnak erre! Ha valakinek meghalnak a szülei vagy a barátai, elmond néhány imát, néhány napig sírdogál, aztán kész, a lelkek pedig magukra maradnak! Igaz, megérdemlik, hisz amíg a földön éltek, nem imádkoztak a megholtakért ők sem, s az isteni Bíró úgy bánik velünk a másvilágon, ahogy az előző világban éltünk. Annyit tudok, amennyit a Jóisten akar, és tudásom korlátozott. Valamennyit tudok a közösségről, de ez minden.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

Feljegyzések a purgatóriumról 10

1879/1. Igen látjuk Szent Mihályt, úgy, ahogy az angyalokat lehet látni! Nincs teste. Ő jön a purgatóriumba mindazon lelkekért, akik megtisztultak, mert ő vezeti őket a mennybe. Igen, igaz, a szeráfok közé tartozik, ahogy a monsignor mondta. Ő a legfőbb angyal a mennyben.

Őrangyalaink is szoktak jönni látogatni, de Szent Mihály sokkal szebb náluk!

A Szűzanyát testestől látjuk. Ünnepein szokott a purgatóriumba jönni, és sok lélekkel tér vissza a mennybe. Míg velünk van, nem szenvedünk. Szent Mihály szokta kísérni; amikor viszont Szent Mihály egyedül jön, ugyanúgy szenvedünk, mint egyébként. 

Ismétlem, ne féljen tőlem. Nem fog látni szenvedéseimben. Később, amikor lelkileg erősebb lesz, látni fog tisztítóhelyen szenvedő lelkeket, akik nagyon elrettentőek, de ne gondoljon erre, nehogy megrémüljön. A Jóisten akkor majd megadja önnek a kellő bátorságot és mindent, amire szüksége lesz, hogy teljesítse szent akaratát.

Kérdésére, hogy hol van X nővér? 

– A nagy purgatóriumban, ahol nem használnak neki az emberek imái. A Jóistennek sok szerzetes halála nem tetszik – ha mondhatom így –, hiszen azért hívta meg ezeket a lelkeket, hogy a földön hűségesen szolgálják, haláluk után pedig azonnal a mennybe jussanak, hogy dicsőítsék őt...

Ehelyett előfordul, hogy hűtlenségük miatt hosszasan időznek a purgatóriumban, sokkal hosszabban, mint a világiak, akik nem kaptak annyi kegyelmet!

Ha szabadulok, meglátja, sokkal többet teszek majd önért, mint ön tett értem. Máris sokat imádkozom önért.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

November 19. Árpád-házi Szent Erzsébet (II. András király leánya, Lajos türingiai őrgróf felesége. 1207–1231), a szegények, betegek, árvák adakozó patrónájának ünnepe. A legismertebb magyar szent a világon.

Feljegyzések a purgatóriumról 9

Hagyatkozzék az Úr tetszésére, és legyen nyugodt. Amiket mondtam, teljesülni fog és ne is akadályozza, mert Jézus akarja így.

Legyen önmegtagadásból előzékeny azokkal, akik kevésbé kedvesek önnel, mint mások, bármi rosszat tettek is, mindezt Jézus örömére.

Jegyezze meg! Akik elkárhoznak, kizárólag azért kárhoznak el, mert mindenáron ezt akarják. Ahhoz ugyanis, hogy így végezzék, az Istentől kapott kegyelmek és jó sugallatok ezreit kellett elutasítaniuk, tudva és akarva! Tehát ők tehetnek róla! 

Ismétlem, ne féljen tőlem. Nem fog látni szenvedéseimben. Később, amikor lelkileg erősebb lesz, látni fog tisztítóhelyen szenvedő lelkeket, akik nagyon elrettentőek, de ne gondoljon erre, nehogy megrémüljön. A Jóisten akkor majd megadja önnek a kellő erőt és bátorságot, amire szüksége lesz, hogy teljesítse szent akaratát.

Kérdezi, hogy nem büntetés-e ez? 

– Nem, dehogy! Azért vagyok itt, hogy én enyhülésben részesüljek, ön pedig megszentelődjék. Ha kicsit jobban figyelne arra, amit mondok...

Megértem, hogy nem tartja normális dolognak, hogy így beszélgetünk, és megértem, hogy zavarban van. Tudom, hogy gondot okozok önnek; ám mivel Isten megengedi, nekem pedig enyhülést ad, ugye hajlandó megbocsátani nekem? Ha megszabadulok, meglátja, sokkal többet teszek majd önért, mint ön tett értem. Máris sokat imádkozom önért.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

Feljegyzések a purgatóriumról 8

      1875. május 18. Mily kevés az igazi szerzetes, akiben csakugyan megvan állapotának lelkülete! Talán ötven közül egy! Mindenáron tartozzék e kiváltságosok közé! Mekkora a felelőssége egy elöljárónak, egy újoncmesternőnek, egy tanárnak! Micsoda számadással tartoznak Istennek!

Lassan-lassan, ahogy szabadulok, tisztábban hall majd, amikor pedig teljesen megszabadulok, második őrangyala leszek! Az anya még mindig a tisztítóhelyen van, mert több olyan dolgot vezetett be a közösségben, amelyek nem illettek össze a hivatásunkkal, inkább a lazítást szolgálták. Nagy tudomány, ha valaki képes a lelkek megkülönböztetésére. Ha nagyobb figyelemmel járnának el a jelöltek befogadásánál, kevesebb probléma lenne a közösségekben.

1878. A nagy bűnösök és azok, akik közömbösségből szinte egész életükben távol voltak Istentől, valamint a szerzetesek, akik nem olyanok voltak, mint lenniük kellett volna, a nagy purgatóriumban vannak, ott az értük felajánlott imák nem használnak nekik. Életük során nem törődtek a Jóistennel; most ő sem törődik velük, mintegy magukra hagyja őket, hogy vezekeljenek hitvány életükért.

Aki a földön él, fel sem tudja fogni, mit szenvedünk, és el nem tudja képzelni vagy elgondolni, milyen a Jóisten! Mi azonban ismerjük és értjük, mivel lelkünk már megszabadult a kötelékektől, melyek nem engedték, hogy felismerjük a Jóisten szentségét, fenségét és nagy irgalmát. Mártírok vagyunk, akiket úgymond elemészt a szeretet. Ellenállhatatlan erő hajt az Isten felé mint középpontunk felé, ugyanakkor egy másik erő vissza taszít engesztelésünk helyére, ahol arra kényszerülünk, hogy ne érjük el vágyainkat. Ó, micsoda gyötrelem! De megérdemeljük, és itt nincs zúgolódás. Azt akarjuk, amit a Jóisten akar.

Nagyon meg vagyok könnyebbülve, mert már nem vagyok a tűzben. Most csak az olthatatlan vágy él bennem, hogy lássam a Jóistent, jóllehet ez még hatalmasabb szenvedés! De érzem, hogy közeledem számkivetésem végéhez, a helyhez, ahová minden vágyammal vágyakozom. Egyre szabadabbnak érzem magam, de hogy mikor szabadulok meg, egyedül a Jóisten tudja.

Lehet, hogy még évekig kell vágyakoznom a mennyország után. Imádkozzék továbbra is mindig; később meghálálom.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

Szent Péter és Pál bazilikák felszentelésének emléknapja

A templom Istennek szentelt hely. A templom felszentelésében a templom névadó szentjét tiszteljük, akinek védelme alá helyezi magát a templomban összejövő Isten népe. Ma éppen ezért a két fő apostolt, Pétert és Pált tiszteljük, és kérjük, közbenjárásukkal segítsenek bennünket. 

Már a XII. századtól november 18-án ünnepelték Szent Péter vatikáni és Szent Pál "falakon kívüli"  bazilikáinak szentelési ünnepét. Sőt, már a IV. században Szilveszter és Sziriciusz pápák is megünnepelték a két bazilika felszentelését. A ma is látható újjáépített Szent Péter Bazilikát 1626. november 18-án, a Szent Pál Bazilikát pedig 1854. december 10-én.
Mai napon tehát a két főapostolt ünnepeljük. Imádságos megemlékezéssel szállunk lélekben a vatikáni dombokhoz, ahol a hatalmas bazilika hirdeti Krisztus földi helytartójának, Szent Péter vértanúságát, és az ostiai út harmadik mérföldkövénél a Nemzetek Apostolának, Szent Pálnak fővételét.
A két bazilika monumentális építészeti szépségével maradandóan hirdeti, hogy a két főapostol a legnagyobb méltóságra jutott azzal, hogy evangelizációjukkal beragyogtatták a világot, és életükkel megdicsőítették Istent. 

Feljegyzések a purgatóriumról 7

     1874. június. Jegyezze meg: a vihar, amely feltámad, hogy megtépázza a lelket, hamar el is múlik. A sátánnak mindenütt vannak követői, még a szerzetesközösségekben is.

Nem, nem látom Jézust, amikor ki van helyezve az Eucharisztiában, de érzem a jelenlétét. Úgy látom őt, ahogyan ön is, a hit szemével, jóllehet, a mi hitünk sokkal élőbb, mint az öné. Mi tudjuk, milyen az Isten!

Ha jól akar készülni a szentáldozásra, akkor szeressen előtte, szeressen hálaadás közben, és szeressen mindenkor. A Jóisten azt akarja, hogy egyedül Érte éljen, egyedül rá gondoljon, egyedül Róla álmodozzék.

Tagadja meg lelkét, szemét, nyelvét, ez sokkal kedvesebb lesz a Isten előtt, mint a testi vezeklések, amelyek sokszor saját akaratunkból származnak. Úgy gondoljon Istenre, mint édesapára, drága hitvesre. Szíve gyengédségét egyedül Jézusnak öntse ki, de teljesen!

Igen, az egész örökkévalóságon át dalolni fogja a végtelen irgalmat, amelyben részesült. Annyira szeresse Jézust, hogy nyugvóhelyet találhasson a Szívében, ahol – hogy úgy mondjam –, kipihenheti azt a sok bántást, ami mindenütt éri. Szeresse őt a közömbösek helyett, a gyenge lelkek helyett is!

1874. december 12. Akinek fontos Isten, annak legyenek fontosak a lelkek is. Nem volna nagy érdem egyedül üdvözülni. Isten oly nagy tökéletességet kíván öntől, amilyet sokaktól nem. 

1875. Nagyon ügyeljen bensőjére, apró fájdalmait egyedül Jézusnak tartogassa. Ő bőven képes kárpótolni bármiért. Élete csupa belső szeretetcselekedet és önmegtagadás legyen, de erről egyedül Isten tudjon.

Ne tegyen semmi rendkívülit: nagyon rejtetten éljen, rejtetten Jézusával szorosan egyesülve! A Jóisten azt akarja, hogy egyedül őt szeresse. Boldogok a lelkek, akik ezt a kincset birtokolják!

Élete során nem Jézus távolléte lesz a nagy vezeklése, hanem a mélységes fájdalom, amiért a múltban oly sokszor megbántotta, miközben Ő túláradó kegyelmekkel halmozta és halmozza el.

Senkihez se menjen panaszkodni csekélységek miatt, még az elöljáróhoz se. Az apró szenvedéseket tartsa meg magának és Jézusának, akinek mindent mondjon el. Ne aggódjék túlságosan az egészségéért. A Jóisten mindig ad majd elég erőt, hogy szolgálni tudja.

1875. május 14. Lelkigyakorlata alatt igyekezzék, hogy egyetlen kegyelem se menjen veszendőbe azok közül, amelyekkel az Úr megajándékozza, hogy mindig kövesse a kegyelmi indításokat, hogy lelkületét hatalmas hit és nagy összeszedettség jellemezze. Úgy kezdjen minden napot, mintha még semmit nem tett volna, de soha ne engedjen a csüggedésnek.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

Forrás: http://www.ncregister.com/blog/breedail/four-exorcists-urge-day-of-fasting-prayer-and-reparation-dec.-6

     Imára és engesztelésre szólítanak az ördögűzők, az Egyházban erősödő démoni befolyás visszaszorítására!  
     A National Catholic Registerben közzétett közös nyilatkozatban négy ördögűző arra kéri a katolikus híveket, hogy december 6.-án imádkozzák minél többen a rózsafüzért és általuk javasolt imákat Jézus Szentséges Szívéhez, valamint végezzenek „valamilyen önmegtagadó cselekedetet, mint pl. böjt, számunkra kedves dologtól való megtartóztatás vagy az áldozathozatalnak bármilyen formája”.  
A nyilatkozat szerinti szándék szerint erre azért van szükség, hogy „a közelmúlt eseményeinek köszönhetően erőt nyert ördögi befolyástól megszabadítsuk az Egyházat”!
Az ördögűzők, akik a hivatásuk sajátos jellege miatt névtelenséget kértek, az alábbiakban indokolták kérésüket. 
A Pán-amazóniai szinóduson megjelent andoki indiánok istenszobra, Pachamama tiszteletére rendezett ceremónia, a vele kapcsolatosan elhangzott, őt tisztelő szavak szerintük voltaképpen egy démont dicsőítettek.  
Őszintén szólva nem volt megszokott látvány a pogány idol előtt, a pápa jelenlétében hajlongó szerzetes, valamint a furcsa rituálé a vatikáni fák árnyékában… Mint ahogy az sem, hogy mindezek után körmenetben vitték a szobrokat a Szent Péter Bazilikába, majd egy Mária templomban, annak oltáránál helyezték el a természeti népek által istenábrázolásként tisztelt alkotásokat. Az ördögűzők felhívják a figyelmet arra, hogy a Szentírás a pogány istenábrázolások előtt bemutatott szertartást egyértelműen ördögöknek való áldozat bemutatásának, a velük való együttműködésnek minősíti (1Kor 10,20-21), illetve felhívja a figyelmet arra, hogy minden, a pogány népek istenségei valójában démonok! (Zsolt 95,5; 106,37)
„Ezek az események felhívják a figyelmet arra, hogy egy lelki harcban élünk, amely magában az Egyházban folyik” – fejtették ki zárásul az exorcisták.  

Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, és nincs olyan titok, ami ki ne tudódna. Ezért amit sötétben mondtatok, fényes nappal halljátok majd vissza, és amit a belső szobában fülbe súgtatok, a háztetőkről fogják hirdetni. (Lk 12,2-3)

Feljegyzések a purgatóriumról 6

     Akkor juthat a tökéletesség csúcsára, ha minden iránt közömbössé válik, a Jóistent kivéve. A szerzeteseknek nincs joga, hogy javaik fölött rendelkezzenek, ez ellenkezik a szegénységgel. Ha jól imádkozik, az önre bízott lelkek meg fogják érezni. A Jóisten sohasem tagad meg olyan kegyelmet, amit jól végzett imádságban kérnek tőle.

A szerzetesek purgatóriuma sokkal hosszabb és szigorúbb, mint a világiaké, mivel a szerzetesek több kegyelmet tékozoltak el. Sok nővér – bár saját hibájából –, de elhagyatottan szenved a tisztítóhelyen, mert soha senki nem gondol rájuk. Elhunyt tisztelendő anyánk mondta nekem, hogy a Jóistennek nagyon tetszésére volna, ha a közösség időnként misét mondatna értük. Mondja el ezt az elöljáró anyának!

Elképzelhetetlen a purgatóriumi lelkek gyötrelme! A világban senki sem gondol erre. Még a szerzetesközösségek is megfeledkeznek erről. Ezért akarja a Isten, hogy különösen imádkozzanak szegény purgatóriumi lelkekért, és ezt az áhítatot adják tovább mindenkinek, hogy majd beszéljenek róla a világban! 

M. a purgatóriumban van, mert okoskodó megjegyzéseivel sokszor meggátolta a jót, amit az elöljárók tehettek volna. Tegye gyakorlattá magában Isten jelenlétét, aki keresi az odaadó lelkeket, akik önmagáért szeretik őt. Nagyon kevesen vannak!

Ha a purgatóriumban láthatnánk a Jóistent, akkor ez lenne a mennyország!

Ha egy lélek igazán, őszintén és szeretetből keresi Istent a szívében, akkor Ő nem engedi, hogy csalódás érje. Ám Isten sokszor ott is kiárasztja kegyelmeit, ahol sok a rosszaság... önt miért utasítaná el? Szentelje, áldozza fel, adja oda magát a Jóistennek! Sohasem tehet érte túl sokat. Jól gondolja, hogy csak a túlcsorduló áhítatunk árad át másokra.

Jobb üllőnek lenni, mint kalapácsnak! Ne fáradjon bele a testi-lelki önmegtagadásokba, hiszen még alig adott elégtételt a múltért.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

Skóciai Szent Margit (1047-1093)

     Angliában a XI. század elején súlyos trónviszályok dúltak. Az egyik trónörökös Angliai Edmund Magyarországra menekült és itt feleségül vette Szent István királyunk húgát (más vélekedés szerint a lányát) Ágotát. 1047-ben Reskán (ma Mecseknádasd) született meg első gyermekük Margit, akit még kettő követett: Krisztina és Edgár. (Képen: Margit már kora gyermekkorában tudott olvasni)
     Edmund jól érezhette magát Magyarországon, hiszen atyjának rokona került trónra 1041-ben, tehát már nyugodtan hazatérhetett volna. Ennek halálát követően, küldöttség indult Magyarországra, hogy a király unokaöccsét és családját visszahozzák Angliába. 1057 körül érkezhetett Edmund a feleségével, Ágotával és gyermekeivel Anglia földjére. Margit ekkor tíz éves lehetett.
     Néhány év múlva meghalt Edmund. A halála után támadt trónviszályban rövid ideig fia, Edgár uralkodott, de Hódító Vilmos hadai elől az egész családnak menekülnie kellett. Hajójukat Magyarország felé szándékoztak irányítani, de egy rendkívüli vihar Skóciába sodorta őket, ahol „Véreskezű” Malcolm uralkodott, aki kegyetlen irtó hadjáratot folytatott atyja gyilkosa, Macbeth hívei ellen. A 47 éves Malcolm nem csak menedéket adott nekik, de megkérte a 24 éves Margit kezét is, amit Margit, anyja biztatására elfogadott.
     Életrajzában ez áll: Skócia királya a legnemesebb családból vett magának feleséget, aki bölcsességének és jámborságának hatására Malcolm király elhagyta véres vad szokásait, nevéhez fűződik az irtó hadjárat befejezése. Az egész királyi udvar megváltozott és Margit királyné előtt többé egy durva szót ki nem ejtettek. Támogatta az elesetteket, és szegény-szállásokat építtetett. Rendeletbe hozta, hogy minden napnak első órájában hozzanak eléje kilenc szegény árvát, akiket maga etetett meg.
Számos templomot és kolostort emeltetett. Tekintélye volt a politikai, a kereskedelmi sőt a hitbeli kérdésekben is, olyannyira, hogy Margit hívta össze a skót egyház zsinatát, hogy a római egyház szokásaitól eltérő félpogány szokásoktól megszabadítsa a hitéletet. A királyné a zsinaton tárgyalt teológiai kérdésekhez is hatékonyan hozzászólt. Akkoriban éles viták folytak arról, hogy a bűnös embernek egyáltalán szabad-e Krisztus Testét magához vennie. Margit azt a nézetet képviselte a zsinat előtt, hogy ‒ jóllehet valamennyien bűnös emberek vagyunk – ám ha valaki meggyónt, megbánta bűneit, teljesítette az elégtételt, és hittel járul a szentáldozáshoz, az a Szentírás szerint nem ítéletre, hanem bűnei bocsánatára méltó. (Ld. a képen!)
Házasságából nyolc gyermek született és többüket szentté avatták. Szent Margit minden angol királyné anyja lett azáltal, hogy Matild nevű lánya Hódító Vilmos fiához, I. Henrikhez ment feleségül.
Edinburgh-ban hunyt el, 1093. november 16-án, 47 éves sem volt.
Halála után szinte azonnal szentként kezdték tisztelni, különösen, hogy Dunfermlin-i sírja fölött többször fényvillanásokat láttak!
Ünnepélyes szentté avatása 1261-ben történt. Maradványait a reformáció alatt férjével együtt Spanyolországba menekítették, ma az Escorialban nyugszanak. Egy feljegyzés szerint, amikor a szentté avatás alkalmával ereklyéit kiemelték, nem csak mennyei illat áradt a maradványokból, de amikor egy ezüst hordeszközre helyezve a templom szentélyébe vitték, Malcolm király sírboltja előtt haladva meg kellett állniuk, mert az ereklyét vivők képtelenek voltak tovább menni. Akkor egy öregember azt tanácsolta, hogy emeljék ki Malcolm csontjait is, és helyezzék Margit mellé. Mikor ez megtörtént, folytathatták útjukat. Ezt jelként foghatjuk fel, hogy Margit megszelídítette és szentségben maga mellé vette férjét, Malcolmot.
Szent Margit fej-ereklyéjét a francia jezsuiták őrizték, de a Dicső Francia Forradalom elpusztította!
A feljegyzések szerint Szent Margit dúsan illusztrált evangéliumos könyve folyóba esett, ám csodás módon megtalálták minden folt és szétázás nélkül! Ma az Oxfordi Bodleian Library-ben őrzik (ld. a képet).
Leo Cushley, Saint Andrews és Edinburgh érseke bejelentette, hogy felélesztik a 13. századi eredetű zarándokhagyományt Szent Margit, a magyar származású királyné tiszteletére, melynek során, minden év június 19-én Dunfermlinbe zarándokolnak, ahol Szent Margit relikviáit őrzik az apátság kápolnájában.

Mecseknádasd külterületén, az Óbányai-völgy bejáratánál, a hegy tetején találhatók a Réka-vár romjai. A várat Skóciai Szent Margit szülőhelyeként tartja számon a két nemzet.
Tóth Attila szobrászművész rhodéziai gránitból készült alkotását 2014. június 9-én avatták fel.
Felhasznált források:
http://www.katolikus.hu/szentek/1116.html
http://magyarszentek.hupont.hu/#ixzz2cg9th2Er
https://www.kozterkep.hu/~/23790/Skociai_Szent_Margit_Obanya_2014.html
http://www.saint.margarets.org.uk/stmargaret.htm

Feljegyzések a purgatóriumról 3

     1874. március 24. (húsvét utáni 2. vasárnap) Holnap minél többször látogassa meg az Oltáriszentséget. Mivel önnel tarthatok, abban a boldogságban részesülök, hogy az Úr közelében lehetek. Ez enyhülést ad!

1874. március 25. Most a második purgatóriumban vagyok. Halálom óta megjártam már az elsőt, ahol a lélek igen nagy szenvedéseken megy keresztül. A másodikban is szenvedünk, de kevésbé, mint az elsőben. Legyen elöljárója segítségére, ne sokat beszéljen; várjon, míg kérdezik!

1874. május. Az angyali üdvözlet ünnepe óta vagyok a második purgatóriumban. Először láttam a Szűzanyát, mert az elsőben nem látjuk. Amíg látjuk, megerősítő és enyhülnek szenvedéseink, ráadásul e drága Anya a mennyországról beszél. Ó, vágyakozom a mennybe jutni! Micsoda mártíriumot szenvedünk! Azt gondolom, hogy a Jóisten az ön javára és az én vigasztalásomra engedi a köztünk lévő párbeszédet.

Jól figyeljen arra, amit mondok: A Jóisten nagy kegyelmeket tartogat önnek, amellyel azt akarja, hogy sok lelket mentsen meg. Ha azonban ezt elhanyagolja, egy napon minden lélekről számot kell majd adnia, akiket megmenthetett volna. Bizony jól teszi, ha Szent Mihályhoz imádkozik, és másokat is erre biztat. Halála óráján boldog az az ember, akinek bizalma volt néhány szentben, mert védelmére kelnek Isten előtt ama rettenetes pillanatban. Merje az önre bízott leányokat az üdvösség nagy igazságaira emlékeztetni! A lelkeknek gyakorta szükségük van rá, hogy valaki felrázza őket, manapság még inkább, mint valaha.

El ne vesztegessen egyet sem a kegyelmek közül! Egyedül a Jóistennek éljen, őt dicsőítse meg mindenben! Mert ön még annyi jót tehet a lelkekért! Bármit tesz, előbb egy pillanatra szálljon magába, hogy meglássa, tetszik-e Istennek, amire készül. És mindent Jézusért!

Én igen szenvedek, de a legnagyobb gyötrelmem az, hogy nem láthatom a Jóistent. Állandó mártírium ez, nagyobb szenvedés, mint a purgatórium tüze. Ha majd úgy fogja szeretni Istent, ahogy ő kívánja, átélhet majd valamicskét abból az epedésből, mellyel annyira vágyakozunk egyesülni Jézussal, szeretetünk céljával.

Igen, látjuk néha Szent Józsefet, de nem olyan gyakran, mint a Szűzanyát!

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

     Albert a bajorországi Lauingenben született 1200 körül gróf Albert von Bollstädt néven. Lovagi családból származott, a szülei katonai vagy közéleti pályára szánták. 1223-ban mégis belépett a páduai domonkos rendbe, s ezzel kezdetét vette pihenést nem ismerő lázas tevékenysége. Egyszerre volt szerzetespap, politikus és egyháztanító, tanár és író, provinciális és régensburgi püspök, kutató és természettudós, híres prédikátor, filozófus és teológus.

Az utókornak csak halvány elképzelése van Szent Albert elképesztő sokoldalúságáról, munkabírásáról és tudásáról, melynek nem véletlen bizonysága, hogy Nagynak (Magnus), és Egyetemes Tudósnak (Doctor universalis) nevez az utókor.

Rendi főiskolákat alapított, és professzor volt a párizsi egyetemnek.

Teljes egészében máig is feltáratlan és publikálatlan életművében polihisztorként kora szinte minden tudományával foglalkozott: orvostudománnyal, állattannal, növénytannal, fizikával, mechanikával, kémiával, földrajzzal, geológiával, ásványtannal, csillagászattal és az alkímiával. De igazán ismertté Arisztotelész műveinek kommentárjaival vált.

Rosszakarói már-már az ördöggel való cimborasággal vádolták, vagy olyan találmányokat tulajdonítottak neki, mint a puskát, a puskaport, az órát és más hasonló szerkezeteket, sőt, hogy szerkesztett egy olyan robotembert, amely úgy tudott dolgozni és beszélni, mint egy igazi ember.

Ezek persze légből kapott vádak voltak, melyeknek alapul szolgálhatott, hogy télen is képes volt friss zöldséggel és gyümölccsel kínálni vendégeit! Ennek viszont egyszerű magyarázata volt, mégpedig a fűtött üvegház stb.

Jó megfigyelőképességéhez tudományos pontosság társult, ezért tudott olyan mélységekig behatolni a természet titkaiba, s ért el olyan eredményeket, melyek előtt nemcsak a kortársak álltak meg ámulattal, hanem ma is tiszteletet parancsolnak.

Ha valaki igazán látja Albert életét, önkéntelenül is fölmerül benne a kérdés, hogy egyetlen ember hogyan volt képes minderre? Hogyan élhetett ilyen megterheléssel és ilyen szellemi feszültség közepette? Tetterejének és termékenységének titka mély imádságos életében, Istennel való kapcsolatában rejlik.

Teológusként tanítványa, Aquinói Szent Tamás túlszárnyalta és háttérbe is szorította. 1280. november 15-én halt meg Kölnben, sírja ma is ott található. 1622-ben XV. Gergely boldoggá-, XI. Pius pápa 1931-ben szentté és egyháztanítóvá avatta, 1941-től a természettudósoknak, filozófusoknak, tudósoknak, diákoknak, Katolikus Ifjúsági Világtalálkozónak védőszentje lett.

Hogy mi a tanulság számodra, kedves Olvasó? Az, hogy az emberi géniusz sokkalta többre képes, mint amit "kihoz magából"! Tanulhatsz és taníthatsz, kutathatsz, dolgozhatsz, de mindent Isten dicsőségére és az egész emberiség javára tégy!

Feljegyzések a purgatóriumról 2

     1874. A főnöknőnk halála napja óta a mennyben van, mert sokat szenvedett és nagy szeretet volt benne. A Jóisten azt szeretné, hogy ön szentebb legyen, mint sokan mások. L. atya a purgatóriumban van, mert túlságosan szeretett lelkigyakorlatokat tartani és mindenfelé prédikálni, ámde a plébániáját elhanyagolta.

A Jóisten ugyanúgy elfogadja, ha valamennyi tisztítóhelyen lévő lélekért tesz, mintha egyetlen lélekért tenné. E pillanatban én azért szenvedek a legerősebben, mert nem voltam hű a hivatásomhoz.

A szentmise után a keresztút a és a rózsafüzér a legjobb imádság. Nem tudok önnek látható jelet adni, mert Isten nem engedi meg! Ehhez túl bűnös voltam. Mivel én annyi fájdalmat okoztam önnek, a Jóisten azt akarja, hogy ön imádkozzék értem! Bárcsak mondatna értem néhány Szentmisét! Mondjon értem néhány rózsafüzért! Végezze jól az elmélkedéseket, mert én egyáltalán nem elmélkedtem! Imádkozza bensőségesen a zsolozsmát, mert én nem jól imádkoztam! Legyen mindenben fegyelmezett, mert én mindig forgattam a tekintetemet, hogy nézzem, amit nem kellett volna látnom. Nagyon engedelmeskedjék az elöljáró anyának, akinek oly sok szenvedést okoztam! Ó szegény, ha tudná mit szenvedek! Kérem őt, hogy imádkozzon értem!

Senki sem tudja elképzelni, milyen a tisztítótűz! A purgatórium és a mennyország között nagy a távolság. Olykor, mintegy visszfényként pillanthatjuk meg azt a boldogságot, amit a menny lakói élveznek, ám ez csaknem büntetés, hiszen hatalmas vágyódást ébreszt, hogy láthassuk a Jóistent. A menny csupa ragyogás, a purgatórium meg mély sötétség.

Isten végtelenül irgalmas és Neki is hatalmas öröm, amikor egy lélek kiszabadul a purgatóriumból. Teljesen igaz, amit a könyvekben olvasott erről. Húsvét napján némi enyhülésben lesz részem. Ha gondosan ügyel magára, a Jóisten olyan kegyelmekkel fogja megajándékozni, mint még soha senkit. Egyszerre sokakért felajánlhatja a zsolozsmát, ha ügyel, hogy mielőtt elmondaná, úgy irányítsa a szándékát, mintha mindegyikükért külön imádkozhatna. Így mindegyiküknek ugyanannyira javára válik, mintha csakis érte mondta volna.

A purgatóriumban rettenetes vezeklés vár azokra a szerzetesekre, akik fájdalmat okoztak elöljárójuknak. 

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

Szent Beszteréd nyitrai püspök (?- Pest,1046) 

Szent Gellért, Szent Bőd (Buldus) egri- és Szent Beneta veszprémi püspök vértanútársa volt. Életükről sajnos szinte semmit sem tudunk, csak vértanúságukról, amit Szent Gellért mellett szenvedtek el. Szent Bődöt megkövezték és ledöfték, Szent Beszterédet halálosan megsebezték úgy, hogy harmadnap belehalt a sebeibe. Tiszteletük a középkorban elterjedt volt Szent Gellértével együtt. Szent Beszteréd tisztelete az esztergomi főegyházmegyében különösen élénk volt egészen a XX. századig. ( Forrás ) 

A Magyar Szentek kultusza és példaként való állítása a nemzeti önazonosság kifejeződése. Az Országalapító zsolozsmás himnusza ezt a formálódó közösséget szólítja meg:

Magyar hazánk, te jó Anya,
Fiad dicsérd ma, őt dalold,
Zengjen a himnusz dallama
Hozzá, ki mindig pártfogolt.

Szentjeink közös jellemzője – akár magyarnak születtek, akár más országokból érkeztek a Kárpát-medencébe –, hogy fontosnak tartották a földi haza sorsát, felelősséget vállaltak és áldozatokat hoztak érte. Méltó tehát, hogy november 13-án együtt ünnepeljük őket: üdvözültjeink jól vagy kevésbé ismert és névtelen seregét, valamint azokat, akik reményteli jelöltjeink a boldoggá és szentté avatásra.

A közös ünnep előzménye egy régi, november 6-i megemlékezés, az egyházmegyék ereklyéinek ünnepe. A püspöki kar a magyar mindenszentek új ünnepének tartalmát 1970-ben így jelölte meg: „Eredetileg azokat a szenteket ünnepeltük, akiknek ereklyéit templomainkban tiszteljük. Az új ünnepnapon nemcsak rájuk emlékezünk, hanem mindazokra a szentekre, akiknek nincs külön ünnepük, de itt éltek magyar földön, akár a honfoglalás előtt, akár utána. Vannak köztük olyanok, akiket a népi kegyelet és emberemlékezetet meghaladó kultusz övez, de köztük vannak a hétköznapok ismeretlen hősei, a mindennapok vértanúi és Istenbe temetkezett misztikusai is. Magyar földből sarjadtak, és így különösen is számíthatunk testvéri segítségükre Isten színe előtt” (Szent Zsolozsma IV. köt.). ( Forrás felhasználásával)

     A mai napon tehát mindazokra az ismert és ismeretlen szentekre emlékezünk, akiknek nincs külön ünnepük, de Istenért, Hazáért e földön szentként éltek vagy szenvedtek vértanú halált! Közéjük soroljuk az 1956-os Magyar Hősöket, akik vérüket áldozták Édes Magyar Hazánkért, az ateista kommunizmus felszámolásáért! A Magyar Szentek és Vértanúk vére a magyar földet szentelte meg – illő és üdvös tehát –, hogy e földből sarjadjon ki a Nagy Magyar Engesztelés világjobbító Műve! 

Ma ünnepeljük továbbá Szent Asztrik emlékét is, lásd alább! 

Eredeti neve Radla volt, így a kutatók cseh vagy horvát származást tulajdonítanak neki. Magdeburgban együtt tanult Szent Adalberttel, 992-995 között pedig ő látta el a brewnomi apát tisztségét. Egy évvel később Adalberttel együtt jött Magyarországra, ahol a pannonhalmi bencés kolostor apátja lett. 999-ben a magyarok őt küldték a pápához Rómába, hogy hozza vissza a Szent Koronát és a keresztet Istvánnak, apostoli áldással! A pannonhalmi kolostor az ő közbenjárására kapta meg ugyanazokat a jogokat, mint Montecassino. Életében az apáti cím mellett kalocsai püspök, esztergomi érsek, illetve később kalocsai érsek lett. Szent hírében halt meg Kalocsán. Több híres legenda fűződik a nevéhez. Kiemelkedik közülük egy halott feltámasztása, de nevezetes arról is, hogy a magyar érsek szó az ő nevéből származik.  ( Forrás)   

Feljegyzések a purgatóriumról 1

Forrás: christianae.wordpress.com nyomán KIVONAT!                                                    Eredeti címe: „Le Purgatoire – Le Manuscrit du Purgatoire” IMPRIMATUR Joseph PALICA Archip. Philippens, Vic. Gén., Roma.

     1873 novemberében a franciaországi Valognes-ben élő ágostonrendi Marie de la Croix nővér, a kolostorában hosszas sóhajtozásra lett figyelmes. Mivel nem látott senkit, rémülten kérdezte, ki az? – választ nem kapott, ám a sóhajtozás heteken át folytatódott.

1874. február 15-én azonban, egy ismerős hang szólalt meg – egykori apácatársa –, aki három évvel azelőtt hunyt el 36 éves korában:

„Ne féljen, nem fog látni szenvedéseimben. Marie Gabrielle nővér vagyok. Csak addig zaklatom, amíg a mennybe nem jutok. Utána rajtam a sor és imádkozni fogok önért. Megtapasztalhatja, hogy nem hálátlanok a tisztítótűzben szenvedő lelkek!”

Marie de la Croix nővér kérte, hogy távozzék és ne térjen vissza soha! A szenvedő lélek azonban Isten akaratára hivatkozott, miszerint addig kell jönnie, míg ki nem szabadul a purgatóriumból.

Az élő és az elhunyt nővér titokzatos kapcsolata évekig folytatódott.

1874 és 1890. közötti beszélgetéseikről a nővér feljegyzéseket készített, mely Marie Gabrielle nővér lelki tanácsait és Croix nővér kérdéseire adott válaszait tartalmazza. Ezek nem a szokásos párbeszédes szövegszerkesztésben olvashatók!

Marie de la Croix nővér (1840–1917) egy leányiskola igazgatója volt. Életének tanúi rendkívül józan gondolkodásúnak tartották, akitől távol állt a képzelgés. Mint a kéziratból kitűnik, mindent megtett, hogy elkerülje a látogatásokat, sőt égi büntetésnek vélte azokat. Lelkivezetője, a Pontingy-i Atyák közösségéhez tartozó Prevel atya komolyan vette a közléseket. A feljegyzést két neves teológus is vizsgálta: Mons. Pierre-Théophile Dubosq, a bayeux-i szeminárium elöljárója, aki Lisieux-i Szent Teréz boldoggá és szentté avatásának kánoni eljárásában tisztséget töltött be, valamint az egyházmegyei cenzor Mons. Gontier. Mindketten kijelentették, hogy a kézirat nem tartalmaz olyan állítást, ami ellenkezne a hittel vagy ne volna összhangban a lelki élet igaz alapelveivel. Az eredeti francia szöveg először a Notre Dame de la Bonne Mort c. francia vallási folyóiratban jelent meg, egyházi jóváhagyással (ld. fenn)! 

A tisztítótűzben szenvedőkért érzett buzgóság

(Forrás: Szent Charbel, a teljesség zarándoka – Új ember kiadó 2017 – 101-1029)

     Egy alkalommal Szent Charbel Makhlouf atya rengetegszer keresztet vetett magára. Az egyik testvér megkérdezte tőle: „Mesterem Charbel atya! Szokásával ellentétben miért sokszorozza meg ma ennyire a keresztvetést? Talán valami nagy haszna van, ha ezt csinálja?”

Charbel atya örömteli arccal válaszolt neki:

– Ma péntek van, a Halottak Napja. A kereszt jele az irgalmasság nagy kincse, melyet a tisztítótűzben szenvedő lelkek enyhülésére tudunk felajánlani, pl. azokért, akikre már nem emlékszik senki. A kegyelem állapotában ahányszor hittel vetsz keresztet magadra, vagy belépsz a templomba, s szenteltvízzel érinted fejedet a keresztvetéssel, akkor is búcsút nyersz. E búcsúkat felajánlva egy vagy több tisztítótűzben szenvedő lélek nyugodalmát és gyötrelmét tudod megkönnyíteni. És talán bizony fáradságodba kerül? – Egyáltalán nem!

Egy gazda, aki arca verítékével öntözi a földet s egész évet vár, hogy begyűjthesse munkája gyümölcsét. Fáradozása után nagy öröme lesz a bőséges termésben. Így az is gyümölcsöző, ha a Szüzet szólítod naponta százszor is: „Ó Mária!” mert ezzel is búcsút nyerhetsz minden fáradság és bajlódás nélkül úgy, hogy a munkádat megszakítás nélkül tudod végezni. Így egyben nagy érdemeket biztosítasz magadnak is azzal, hogy tisztítótűzben lévő lelkeknek enyhülést szerzel, s megrövidíted szenvedésük idejét. Fiam, hatalmas Mária neve, és kimondása védőbástya minden sátáni kísértés ellen. Ha az ember hozzászoktatja magát a keresztvetésekhez, és Szűz Máriát rendszeresen segítségül hívja, akkor minden kísértést legyőzhet. A keresztvetés ugyanis a démonok elűzésének egyik eszköze, Szűz Mária nevének pedig teljhatalma van felettük azzal, hogy a romlás mélyébe taszítja a gonosz lelkeket.

Ha hallgatsz rám testvér, akkor végezz áhítatgyakorlatot a tisztítótűzben lévő lelkekért. Mert ebben Istennek adod át magad, miként a Szentírás is tanítja: „Aki a rászorulóknak ad, Istennek ad, és hagynád-e, hogy elvesszen az Ő nevében adott egyetlen pohár vízért is megígért jutalom? Imádkozz tehát a tisztítótűzben szenvedő lélekért, hogy megrövidüljön a purgatóriumban eltöltött ideje. Amiként a tiéd is megrövidül ezáltal!

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

     Szent Márton a pannóniai Savarián (Szombathelyen) született 316-ban pogány római család gyermekeként.
Márton gyermekkorától ájtatos volt, és nagyon fiatalon csatlakozott a keresztény valláshoz. 18 évesen keresztelik meg, s már a hadseregben is apostolkodik. A kényszerű katonáskodás során Márton szerepet cserélt a szolgájával. A sereg amiens-i tartózkodása idején történik az az ismert esemény, amikor a város kapujában vacogó koldusnak adja köpenye felét. Éjszaka pedig Jézust látja e köpenybe burkolózva. Amikor a barbárok elleni csatára felsorakozik serege Julianus császár előtt, Márton nem akar harcba vonulni, mire a felbőszült császár gyávának nevezi. Márton erre így reagál: Krisztus nevében akár fegyvertelenül is kész szembeszállni az ellenséggel. Börtönbe vetették, hogy meg ne szökjön, ám az ellenség másnap követeket küldött és megadta magát. Poitiers püspöke, Hilarius szenteli exorcistává, ördögűzővé. Térítő tevékenysége mellett az ariánusok elleni küzdelme volt igen jelentős. Egy ilyen, ariánusokat korholó beszéde után meg is korbácsolják és a városból is száműzik. Egy paptársával együtt Gallinaria szigetén remetéskedik, és ez az életforma annyira követendővé válik számára, hogy a Poitiers környéki pusztaságban alapít egy kolostort, létrehozva az első galliai szerzetesi közösséget. Itt mint igehirdető, ördögűző és gyógyító válik az emberek jótevőjévé. Amikor 371-ben meghal Tours püspöke, a város népe rögtön Mártont kéri fel püspökének. Ő azonban nem akarja elfogadni a tisztséget, mire a nép a városba csalja egy beteg gyógyítása ürügyén. A legenda szerint Márton egy libaólban próbál elbújni, ám a ludak gágogásukkal "elárulják". Így lett püspök, aki évente meglátogatja a környék egyházközösségeit és a falvakat, tanyákat, melyeket igyekszik egyházközösségekbe szervezni. Mindeközben elszántan küzd a pogányság ellen és csodás gyógyításokat is végez : meggyógyítja Nolai Szent Pál szembetegségét, valamint a leprásokat, feltámasztja a halottakat. 397-ben, Candes-ban hal meg.
Míg Galliában Márton kultusza jelentős politikai színezetet is kapott, addig Magyarországon kultusza főleg a nép körében, a néphitben vált erőteljessé.
Tours városának első temploma, a katedrális a IV. század közepén épült, Márton tehát már itt misézett.
A bazilika közepén helyezkedik el szentünk sírja, melyhez számtalan csodás gyógyulás kötődik.
A Tours-i bazilika főhajójában egy hatalmas címeres magyar zászló emlékezteti a zarándokokat Szent Márton magyar földi születésére. Forrás1 ; Forrás2