110. Bár a szenvedés és a testi halál a bűn következménye, mégsem szabad minden szenvedést büntetésként felfogni. Sőt, Isten gyakran csak azért engedi meg a megpróbáltatásokat, betegségeket, hogy abból – üdvösségünk szempontjából –, még nagyobb jót hozzon elő számunkra!

111. Miért nem boldog az emberiség nagyobbik része? „Mert attól félnek, hogyha lemondást gyakorolnának, szerencsétlenek lennének!” – Ezért boldogtalanok!

112. A földi szenvedés, Isten szeretetének egyik legnagyobb segítsége: hiszen ha felajánljuk, sokszoros érdemeket nyerhetünk magunk vagy a lelkek javára!

113. Aki el akarja dobni magától élete keresztjét, még súlyosabbá teheti azt! (Liguori Szent Alfonz)

114. A betegség idejét a lelkek próbatételének nevezhetjük; mert akkor mutatkozik ki az erény. (uo)

115. A betegség, a szegénység és a megaláztatás érdemszerző s előnyünkre válik ha Jézus iránti engesztelésből megadással fogadjuk. Viszont az egészség, a gazdagság és a dicsőség sokaknak kárára lehet, mert csak mélyebbre süllyeszti őket a romlásba. (uo)

116. A poklot kiérdemelt, de megtért bűnösnek, bármi szenvedés semmiség a földön. (uo)

117. Sokan addig szeretik Jézust, míg kellemetlenségük nem származik miatta! (Kempis)

118. „Jézus Krisztus egész gazdagsága minden ember számára hozzáférhető, és minden embernek javára válik.” Krisztus a maga életét nem önmagáért, hanem értünk élte: értünk, emberekért a mi bűneinkért, a mi üdvösségünkért egészen haláláig és végül föltámadott a mi „megigazulásunkért” (Róm 4,25). Most is „közbenjárónk az Atyánál” (1Jn 2,1). Mindazzal, amit egyszer s mindenkorra értünk átélt és elszenvedett, mindörökké jelen van „Isten színe előtt”. (ÚK 519)

119. Panaszkodhatunk-e bajaink miatt, ha feltekintünk Krisztus Keresztjére? (Assisi Szent Klára)

120. Jézusért szenvedni, édes gyötrelem! Jézusért meghalni, mily nagy kegyelem! (uo)

121. Jézus életében, szenvedésében és haláltusájában mindegyikünkért és egyenként odaadta önmagát. Ő mindannyiunkat emberi szívvel szeretett. Ezért Jézus Szentséges Szíve, melyet bűneink megsebeztek és üdvösségünkért döftek át, jele és szimbóluma /.../ annak a szeretetnek, mellyel az isteni Megváltó az örök Atyát és minden embert szüntelenül szeret. (vö.. ÚK 478)

122. Krisztus keresztjének és föltámadásának húsvéti misztériuma a központjában áll annak az örömhírnek, melyet az apostoloknak, és utánuk az Egyháznak hirdetnie kell a világban. Isten üdvözítő terve Fiának, Jézus Krisztusnak megváltó halálában „egyszer s mindenkorra” (Zsid 9,26) beteljesedett. (ÚK 571)

Márfi Gyula Veszprém érsek tapasztalata szerint, hazánk egyfajta lelki megújulás részese, és a felemelkedés, lelki gyarapodás időszakát élheti meg. Az európai vezetők ugyanakkor sötétségben járnak, elméjükre homály borult, ezért bélyegzik meg és támadják igaztalanul Magyarországot.
Imádkozzunk, hogy az európai vezetők elméjét megvilágosítsa a Szentlélek.

     A püspök így folytatja: „Én több mint tíz éve ismerem Sasagawa nővért. Normális, becsületes és problémáktól mentes asszony. Mindig a normális egyén benyomását keltette bennem. Ennek következtében az üzenetek, amelyekről azt állítja, hogy természetfeletti módon kapottak, szerintem egyáltalán nem vezethetők vissza képzelődésre vagy érzéki csalódásokra. Ami az üzenetek tartalmát illeti, egyáltalán nem állnak ellentétben a katolikus tanítással vagy a jó erkölccsel, és ha az ember a világ mai állapotára gondol, úgy látszik a figyelmeztetés sok pontban megegyezik.” − Eddig a püspöki levélből!

A továbbiakban összefoglalom az Akitában történt rendkívüli bizonyságokat, és misztikus eseményeket.

1973. június 12-én, hogy Agnes Sasagawa nővér kinyitotta szentségimádásra a tabernákulum ajtaját, ragyogó fény áradt ki belőle és betöltötte az egész kápolnát. A nővérek hallhatták, amint az angyaloktól a „Szent, szent, szent vagy mindenség Ura Istene...” elhangzott. Ez az esemény két nap múlva megismétlődött azzal a különbséggel, hogy az aranyos sugarakat lángnyelvek vették körül, mintha kigyulladt volna a tabernákulum.

Június 28-án a kápolnában imádkozva erős fájdalom járta át Sasagawa nővér bal kezét, majd kereszt alakú karcolást vett észre tenyerén. Szentségimádás alatt látta, amint „hirtelen ragyogó fény közepette, angyalokhoz hasonló lények sokasága jelent meg és az Oltáriszentséget imádva körülvették az oltárt... A Szentostya olyan ragyogó volt, hogy nem tudott rátekinteni.”

Június 29-én, Jézus Szentséges Szívének ünnepén a szentségimádás alatt angyal jelent meg és megtanította Ágnes nővérnek az „Istenem hiszek Tebenned és imádlak Téged...” kezdetű fatimai imát.

Világ Győzelmes Királynője, most mutasd meg hatalmadat!

101. Az Istennek felajánlott áldozathozatal első és legkézenfekvőbb megnyilvánulási formája az, hogy elfogadjuk azokat a lemondásokat, küzdelmeket és szenvedéseket, melyeket feladataink hűséges teljesítése jelent számunkra. A fatimai Angyal világosan beszélt: „Főként azokat a szenvedéseket fogadjátok el és viseljétek megadással, amelyeket Isten küld rátok.”

Lúcia később ezt fűzi hozzá: „Ez az engesztelés és áldozat amit a jó Isten kíván, melyet mindenkinek vállalnia kell ahhoz, hogy Isten törvényét betartva, igaz életet éljen. Ezt az utat Isten világosan meg akarja ismertetni a lelkekkel, mert sokan azt hiszik, hogy az engesztelés kemény önsanyargatást jelent, s ehhez nem érzik magukat sem elég erősnek, sem elég nagylelkűnek. Elbátortalanodnak és berendezkednek egy langyos és bűnös életmódra”. Az Úr később ezt a tanítást adta számunkra Lúciának: „Az áldozathozatal mindenkitől megköveteli, hogy teljesítse saját feladatait és tudatosan betartsa törvényeimet. Ma ezt a fajta bűnbánatot kérem és várom el!”

102. A bűnös mindazt a szenvedést, melyet a bűnei miatti tisztulásáért kell majd viselnie a túlvilágon, akár csak töredékében is, még a földön Istenért (Istennek felajánlottan) szenvedné, nem csak érdemszerzően és boldogabban élhetne már a földön, de jelentősen megrövidíthetné a tisztítótűzbéli vezeklését is!

103. Nagyobb boldogság adni, mint kapni! (ApCsel 20,35)

104. Az istenszeretettől eltöltött lélek nem szenved, ha megtagadja magát. Az olyan szívben, mely Istenen kívül semmit sem szeret, a legnagyobb csapások sem oltják ki a szeretet lángját, sőt inkább élesztik azt. (uo)

105. Ne azt reméld, hogy Isten megkímél a szenvedéstől, hanem azt, hogy erőt ad hozzá! (Kempis)

106. Az idővel minden gyümölcs beérik. (Don Bosco)

107. Jézus Krisztus nem vonzó megjelenésével, nem üdvösséges tanító igéivel, még csak nem is rendkívüli csodáival váltotta meg a világot, hanem az Atyának felajánlott kínszenvedésével! Ezzel a szenvedést a megváltás dicső rangjára emelte, értelmet adva minden felajánlott emberi szenvedésnek! Tudnunk kell azt is, hogy ha nem csak önmagunk-, hanem más lelkek üdvéért ajánljuk fel áldozatainkat, ezzel részt vállalhatunk Jézus megváltó munkájában.

108. A szenvedés értelmét ne abban keressük, hogy az valami elkerülhetetlen szükségszerűség, hanem abban, hogy saját személyes hivatásunkhoz szükséges! (Thomas Merton)

109. Amikor a vezeklésről és engesztelésről beszélünk, ne arra gondoljunk, hogy miféle kínokkal sanyargatnánk testünket. Mert nem a lemondás nagysága, hanem a bűnbánat őszintesége az, mely értéket ad engesztelésünknek. A bűnbánat és hála érleli meg bennünk azt a tiszta szeretetet, amellyel elégtételt adhatunk Istennek addigi eltékozolt életünkért, bűneinkért, vagy mások bűneiért.

     A harmadik és utolsó üzenetet az Istenanya szobrából elhangzó hang 1973. október 13-án közölte Sasagawa nővérrel: »Szeretett leányom, figyelj arra, amit neked kell mondanom. Tovább kell adnod az elöljáródnak! Ha az emberek nem bánják meg a bűneiket és nem térnek meg, a mennyei Atya az egész emberi nemre borzalmas büntetést fog róni. Olyan büntetést, mely sokkal rosszabb lesz, mint az özönvíz volt, olyan büntetést, amilyen idáig még nem volt. Tűz hull majd az égből, és az emberiség nagyobb része megsemmisül, a jók csakúgy, mint a rosszak. Nem kíméli sem a papokat, sem a hívőket. Akik túlélik, annyira szenvednek majd, hogy irigyelni fogják a halottakat.

Az egyedüli fegyveretek a rózsafüzér és a kereszt, amelyet Fiam nektek hagyott. Éjjel-nappal imádkozzátok a rózsafüzért a pápáért, a püspökökért és a papokért. A sátáni széthúzás behatol még az Egyházba is. A közvélemény előtt zajlanak majd az ellenkezések, bíborosok lesznek bíborosok ellen, püspökök egymás ellen. A hithű és engem tisztelő papokat paptársaik megvetik és kinevetik. Templomokat és oltárokat fognak lerombolni, kifosztani. Az Egyházban egyre növekszik azok száma, akik mindenféle kompromisszumok elfogadására biztatnak az ökumené jegyében, és a Sátántól félrevezetve sok pap és szerzetes felhagy hivatásával, az Úr szolgálatával.

Az ördög főleg az Istennek szentelt lelkekkel szemben fog kérlelhetetlenül támadni. A gondolat, hogy olyan sok lélek fog elveszni, az oka az én szenvedésemnek. Ez az én nagy kínom. Ha nem történik változás és az emberek meg nem térnek, hamarosan már nem lesz számukra bűnbocsánat sem...« (...)

Natália nővér és Regőczi atya

Már keresztet vetni is tilos!
Szintet lépett a keresztény vallás üldözése, ellehetetlenítése, háttérbe szorítása.

Korábban egy áruházlánc tüntette el a görög joghurtján látható ortodox templomról a keresztet. Majd Genovában tiltakozott a helyi imám a déli harangszó ellen, mert szerinte túl hangosak a harangok.

A toleranciabajnok liberális világnak való kóros megfelelési kényszer, a keresztény vallás gyakorlását súlyosan diszkrimináló őrület immár elérte a ma kezdődő labdarúgó világbajnokságot is.

Az „O Globo” brazil napilap szerint a brazil labdarúgó-szövetség megtiltotta a közös imát mind a pályán a meccsek előtt, mind a szállodában. A vezetőség a csapaton belüli felesleges feszültségek elkerülésével indokolta döntését – számolt be a példa nélkül álló esetről a Magyar Kurír katolikus hírportál.

Mi lesz a következő?

Talán megbüntetik a mélyen vallásos Neymart egy remek keresztlabda, vagy egy csodás keresztpassz után?

Esetleg eltiltja majd a szövetség, ha keresztet vet egy gól után? (Forrás: MAGYAR IDŐK 2018. június 14.)

80. Az ateisták minduntalan azt kívánják bizonyítani, hogy az ember valójában állat. – Történelmünk során tapasztalt túlkapásaik valóban ezt látszanak igazolni!

81. Jellemünk az úr, értelmünk parancsol; a test csak szolga. Úgy is kell bánni vele, értelmesen és méltányosan, pártatlanul és szigorúan. (Márai: Füveskönyv 6.f.)

82. Az ember életének egyik legfontosabb feladata, hogy megtalálja a hivatását!

83. Nem a vagyon teszi a méltóságot, hanem az erkölcs.

84. Az ember nem élhet szeretet nélkül, s az élet számára felfoghatatlan, értelmetlen mindaddig, amíg a szeretet fel nem tárul számára, amíg meg nem tapasztalja a szeretetet, és nem teszi magáévá és bensőségesen részt nem vesz benne.

85. Boldogtalanságunk mértéke mindig arányos Istentől való távolságtartásunkkal. Legboldogtalanabbak a kárhozottak!

86. Az élvezet messze nem azonos a boldogsággal. A valódi boldogság ugyanis lélekben fogan és a csöndben születik!

87. Aki szereti Istent, mindenben örömet talál; aki nem szereti, nem talál sehol sem! (Liguori Szent Alfonz)

88. A spontán röpimák sokkal könnyebben helyeznek Isten jelenlétébe, mint a hosszú direkt imádságok. (uo)

89. Ha az ember nem tesz jót, ez abból következik, hogy rosszat tesz. (Szienai Szent Katalin)

90. Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent! (Mt 5,8)

91. A Tízparancsolatnak, mindig a boldogság fölött kell állnia! Aki a sorrendet fölcseréli, nem csak másokat tehet boldogtalanná, de a sajátját sem érheti el tartósan!

92. Nem lesz igazi boldogságod, ha a magad kívánsága hajt előre, és nem várod meg azt az időt, amikor az Isten hív téged! (Egy Markthali Premontrei szerzetes)

93. Lelketlenül az élvezetek halmozása se öröm, míg a lélekben átélt pillanat is határtalan boldogság lehet!

94. A jövő boldogságáért érdemes vállalni az átmeneti boldogtalanságot is!

95. Míg az emberek szemében a több fáradtságba került cselekedet az értékesebb; Isten szemében viszont az, melyet jó szándék vezérelt. (Liguori Szent Alfonz)

96. Életünk célja nem az, hogy kellemesen éljünk a földön, hanem az, hogy megmentsük a lelkünket. (uo)

97. Az Úr nem nagy tetteket vár tőlünk, hanem azt, hogy amit teszünk, helyes szándékkal tegyük! (uo)

98. Kevesen ismerik fel, hogy boldogtalanságuk valójában görcsös boldogságkeresésükben gyökerezik.

99. Az isteni törvények nélkül bármit tehetsz, bármi lehetsz, de megelégedett és boldog az soha!

100. Mind a szenvedés, mind a boldogság, létünk határain túli reményt sejtet meg bennünk!

61. Midőn imádkozol, te szólsz Istenhez. Ha a Szentírást olvasod, Isten szól tehozzád! (Szent Ágoston)

62. Áhítattal imádkozni annyit tesz, mint alázatosan és bizalommal imádkozni. (Liguori Szent Alfonz)

63. Soha nem borult akkora sötétség az emberiségre, mint épp a felvilágosodás által!

64. Az istenszerető lélek kevéssé törődik azzal, hogy mit tartanak felőle az emberek; csak az a gondja, hogy Istennek tessék. (Liguori Szent Alfonz)

65. Ha imáinkra Isten valamit meg nem ad, biztosak lehetünk, hogy nem válna a javunkra! (uo)

66. Betegségben az a legszebb ima, ha megnyugszunk Isten akaratában. (uo)

67. A szemlélődés és benső ima képes lángra lobbantani szívünket az istenszeretetre. (uo)

68. Csak azok igazán bölcsek, akik tudják, hogyan nyerhetik el Isten kegyelmét és a mennyországot. (uo)

69. Az örök boldogság kegyelme nem egyetlen kegyelem, hanem a kegyelmek láncolata, melynek utolsó szeme a kitartás kegyelme! (Meg ne szakítsuk tehát!)

70. A Megváltás Egyetemes Művében való részvétel minden kereszténynek kötelessége. Mindenki kiveheti részét az apostolkodásból. Ott és annyit segíthet - ahol és amennyi ideje van. Azokkal a képességekkel, amelyeket az Úrtól kapott.

71. Jézus azt mondta, hogy egymást szeressétek, nem azt, hogy az egész világot!

72. Mivel küldetésed van, a világban kell élned, de nehogy a világnak élj!

73. Ha fel nem ismered életed célját, halálodnak sem lesz semmi értelme!

74. Aki arra hivatott, hogy Krisztust hirdesse, annak elsősorban „Jézus Krisztusnak mindent felülmúló ismeretét” kell keresnie. (ÚK 428)

75. Mit használ nekünk, ha az emberek becsülnek ugyan, de Isten megvet? (Liguori Szent Alfonz)

76. Aki egészen Istené akar lenni, ne kívánja az emberek megbecsülését. (uo)

77. Az ember akkor válik igazán felnőtté, amikor rádöbben, hogy mégsem tud mindent. (Alphonse Karr)

78. Egy kegyelem elutasítása „elriaszthatja” a többit!

79. Azzal, hogy Isten a maga képmására teremtette az embert, fogékonnyá tette a boldogságra, melyet teljes valóságában csak az Ő országában találhat meg. Az emberi szívbe van írva az örökös visszavágyódás Teremtőjéhez, mely sajnos a bűn következményeként elhomályosulhat, miként a földi boldogság is időnként tovatűnhet, ám a lehetősége meg nem szűnik! Minden ember életében „titkos nosztalgiaként” munkálkodik a vágy, hogy rátaláljon a szeretet, az igazság és a boldogság Forrására. Ebből következően a 'testben és lélekben való' ember, e vágytól indíttatott és következetes gondolkodása nyomán természete szerint eredendően vallásos lény, aki lelke által képes közösségbe kerülni Istennel. Ez a bensőséges hitkötelék meghatározhatja az ember ön- és nemzettudatát, emberi méltóságát, egész földi és természetfeletti életét.

     A második üzenetet, akárcsak az elsőt, a legszentebb Szűzanya szobrából jövő hang közölte vele: „Újoncnő leányom! Ha szereted az Urat, akkor hallgass meg, mert fontos és közölnöd kell elöljáróddal. Sok ember szomorítja meg az Urat. Azokra a lelkekre várok, akik a bűnösök és a hálátlanok helyett szenvednek, és áldozataik lecsillapítják a mennyei Atya haragját.

Fiammal együtt már többször elértük, hogy ne büntesse az emberiséget. Sok szerencsétlenséget megakadályoztam azáltal, hogy eléje vittem az értékes engesztelő lelkeket, akik megvigasztalták az Atyát, miközben megmutattam Fiának szenvedését a kereszten, az Ő vérét és áldozatainak számát: imáit, vezeklését, szegénységét, néma áldozatát.

Azt kívánom, hogy Intézményed ebben az értelemben működjék. Becsülje nagyra a szegénységét, és imádkozva kiengeszteljenek sok-sok ember hálátlansága és sértései miatt. Az Intézmény imáját végezzétek ezen üzenet tudatában!

Az imára szükség van világi intézményekben is. Az imára kész lelkek már egyesültek. Anélkül, hogy túlságosan aggódnátok a külsőségek miatt, legyetek hűségesek és buzgók az imában, hogy megvigasztaljátok Mestereteket!”

IMAEST A CSALÁDOKÉRT!

IDŐPONT: 2018. JÚNIUS 19. (kedd) 17 ÓRÁTÓL

Az imaestet vezeti:

 Dr. Kovács Zoltán atya

érseki irodaigazgató, mariológus,

a Szeretetláng Lelki napló teológiai kivizsgálója (cenzora). 

     Mozgalmunk nagyon sokat köszönhet neki, hiszen a szakértelme, a segítsége jelentő mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Erdő Péter bíboros úr 2009-ben jóváhagyta a Napló hivatalos kiadását, illetve a Szeretetláng Mozgalom működését hazánkban. 

A Kápolna címe:

1065 Budapest, Székely Bertalan utca 25.

Mindenkit szeretettel várunk!

Higgyük és bízzunk, hogy továbbra is csak a kitartó ima, az Oltáriszentségben jelenlévő Jézussal töltött idő oldhatja meg azt a sok bajt, szenvedést, békétlenséget, nehézséget, amelyek családjainkat érik, s amelyeket önerőből képtelenek vagyunk megoldani.

     Az 1931-ben született Agnes Sasagawa vallásilag talán „későn érő” volt. Huszonöt évesen keresztelkedett meg, harmincöt évesen lépett be az „Eucharisztia Szolgálói” laikus nővér-közösségbe. De amikor e közösségben megtalálta lelki otthonát, Isten betört az életébe. A japán nő nem egyszerű életúton jutott idáig. Egy szerencsétlen altatás következtében 15 évig fekvőbeteg volt. A lourdes-i forrás vize gyógyította meg.

Ezután katekétaként dolgozott, de 1973-ban megsüketült, vissza kellett vonulnia közössége anyaházába, ahol sekrestyés lett. Később a nővér bal kezén kereszt alakú stigma megjelent meg. Itt az „Eucharisztia Szolgálói” közösségben kezdődött találkozása a természetfölöttivel, melyben három üzenetet kapott a Szent Szűztől.

Ennek ismertetését a Niigata-i egyházmegye püspökének John Sorijo Ito, 1984. április 22-én húsvét ünnepén kiadott elismerő nyilatkozatából idézem:

„Mivel olyan személy vagyok, aki ezzel az üggyel szoros kapcsolatba kerültem, úgy vélem, nem viselhetem továbbra is annak felelősségét, hogy hallgatok!”

Az első üzenetet június 6-án, a hónap első péntekének reggelén kapta, mely Mária 'Minden Népek asszonya' fából készült, ragyogó szobrából hanzott:

„Újoncnő leányom, jól tetted, hogy követésemért mindent elhagytál. Nagyon szenvedsz süketséged miatt? Fáj a kezeden lévő seb? Hamarosan meggyógyulsz. Ez próbatétel, légy türelmes. Imádkozz, engesztelve az emberek minden bűnéért. Ennek a közösségnek minden tagja felbecsülhetetlen értékű. Lelkiismeretesen teljesíted a Szent Oltáriszentség Szolgálóinak imáját? Imádkozzál sokat a pápáért, a püspökökért, a papokért!” (...)

IMAEST A CSALÁDOKÉRT!

IDŐPONT: 2018. JÚNIUS 19. (kedd) 17 ÓRÁTÓL

Az imaestet vezeti:

 Dr. Kovács Zoltán atya

érseki irodaigazgató, mariológus,

a Szeretetláng Lelki napló teológiai kivizsgálója (cenzora). 

     Mozgalmunk nagyon sokat köszönhet neki, hiszen a szakértelme, a segítsége jelentő mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Erdő Péter bíboros úr 2009-ben jóváhagyta a Napló hivatalos kiadását, illetve a Szeretetláng Mozgalom működését hazánkban. 

A Kápolna címe:

1065 Budapest, Székely Bertalan utca 25.

Mindenkit szeretettel várunk!

Higgyük és bízzunk, hogy továbbra is csak a kitartó ima, az Oltáriszentségben jelenlévő Jézussal töltött idő oldhatja meg azt a sok bajt, szenvedést, békétlenséget, nehézséget, amelyek családjainkat érik, s amelyeket önerőből képtelenek vagyunk megoldani.

46. Hinni azt jelenti, hogy „ament” mondunk Isten szavaira, ígéreteire, parancsolataira; teljesen rábízzuk magunkat arra, aki a végtelen szeretet és a tökéletes hűség 'amenja'. (vö. ÚK 1064)

47. A szeretet teszi, hogy a hit nem csupán a szellemben, hanem az akaratban is él. (Liguori Szent Alfonz)

48. Vedd el a világtól a láthatatlan valóságokat, s a maradék már egyetlen fabatkát sem ér! (R. Plus SJ)

49. Isten létét bebizonyítani nehéz, de tagadni lehetetlen! (Alexis Carrel)

50. Aki lelke mélyén felismeri Krisztus üzenetét, az úgy érzi magát mint a madár, mely először fedezi fel, hogy szárnya van és repülhet. Ez a felismerés megszünteti a félelmet, s megnyílik előtte a szabadság végtelenje. (Lev Tolsztoj)

51. A hívő ember nem dicsekedhet azzal, hogy megtalálta az élet értelmét. A hit által történő felismerés ugyanis ingyenes ajándék és nem annak bizonysága, hogy a hívő ember másokét felülmúló erkölcsi képesség birtokában lenne.

52. Akkor kérsz bizalommal Istentől, ha meghajolva elfogadod: „legyen meg a Te akaratod”!

53. Aki abbahagyja a benső imát, nemsokára megszűnik Istent szeretni. (Liguori Szent Alfonz)

54. A lemondás nélküli élet: az üdvösségről való lemondás!

55. Áldozat és imádság nélkül nincs üdvösség! (Liguori Szent. Alfonz)

56. Az Isten kormányozza a világot, az imádság azonban magát az Istent! (Aranyszájú Szent János)

57. Angyalok, vagyis az embernél tökéletesebb szellemi valók léteznek, anyagi testük nincs, de a látszatért magukra ölthetik! Az angyalok személyes, halhatatlan és tisztán szellemi teremtmények, akiknek (az emberét messze felülmúló, de Isten által behatárolt) tisztánlátásuk, magas értelmük és önálló, határozott akaratuk van. Tökéletességük fölülmúlja valamennyi látható teremtményét. A jó angyalok mindig készek arra, hogy Istentől kapott feladatuk szerint az emberek segítségére legyenek, védelmezőn és szolgálva mellettünk álljanak. (Katolikus hittétel)

58. Az Istennel szembeszegült (bukott) főangyalt sátánnak, a társait ördögöknek vagy démonoknak nevezzük. Bár Istennek nem „riválisai”, ám amíg tehetik, pokolian ellenségesek a teremtéssel, különösen az emberrel szemben! „A világban található rossz, a társadalmi rendellenességek, (...) nemcsak az eredeti bűn következményei, hanem a sátán pusztító ténykedésének a hatása is, aki azon ármánykodik, hogy az ember erkölcsi egyensúlyát megbontsa.” (Szent II. János Pál 1987.05.24)

59. Az emberi életet kezdetétől a halálig körülveszik jó angyalok, akik esetenként közbenjárnak Istennél. „Senki sem tagadhatja, hogy minden egyes hívő mellett áll egy őrangyal, mint valami pedagógus és életirányító pásztor.” (vö. ÚK 336)

60. Barátként kezeld őrangyalodat, folyamodj hozzá imádban segítségét kérve, hiszen mindig veled van, csak vedd észre törődését!" (Szent Bernát)

IMAEST A CSALÁDOKÉRT!

IDŐPONT: 2018. JÚNIUS 19. (kedd) 17 ÓRÁTÓL

Az imaestet vezeti:

 Dr. Kovács Zoltán atya

érseki irodaigazgató, mariológus,

a Szeretetláng Lelki napló teológiai kivizsgálója (cenzora). 

     Mozgalmunk nagyon sokat köszönhet neki, hiszen a szakértelme, a segítsége jelentő mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Erdő Péter bíboros úr 2009-ben jóváhagyta a Napló hivatalos kiadását, illetve a Szeretetláng Mozgalom működését hazánkban. 

A Kápolna címe:

1065 Budapest, Székely Bertalan utca 25.

Mindenkit szeretettel várunk!

Higgyük és bízzunk, hogy továbbra is csak a kitartó ima, az Oltáriszentségben jelenlévő Jézussal töltött idő oldhatja meg azt a sok bajt, szenvedést, békétlenséget, nehézséget, amelyek családjainkat érik, s amelyeket önerőből képtelenek vagyunk megoldani.

33. A hit által megvilágosított lélek egészen másképp ítéli meg a dolgokat, mint azok, akik csak az érzékeiken keresztül értékelnek mindent. Ez utóbbiaknak sejtelmük sincs a magukban hordozott felmérhetetlen kincsről!

34. Az ember képes Isten felismerésére, mint a dolgok okára, alapjára és céljára. De először a hitben kell kapcsolatot teremtenie Istennel, és csak azután keresheti az értelem bizonyítékait!

35. A keresztény hit nem mitológia, nem filozófia, hanem isteni kinyilatkoztatás!

36. Hinni annyi, mint Istenben bízni, Rá hagyatkozni, Rá építeni, Őt tenni életünk irányadójává s céljává!

37. A pillanatban, melyben felismerjük önmagunk sötétségét, lsten fényessége világlik fel lelkünkben.(R. Plus SJ)

38. Csak akkor egyesülhetünk Istennel, ha szabadon választjuk és szeretjük. Őt pedig nem szerethetjük, ha ellene, a felebarát vagy önmagunk ellen súlyosan vétkezünk: Aki nem szeret, az halálban marad. Aki gyűlöli testvérét, gyilkos: azt pedig tudjátok, hogy a gyilkosnak nincs örök élete (1Jn 3,15). Urunk figyelmeztet bennünket arra, hogy el leszünk választva tőle, ha nem segítünk a szegények és kicsinyek súlyos szükségében, akik az Ő testvérei. Ha halálos bűnben halunk meg anélkül, hogy azt megbántuk vagy Isten irgalmas szeretetét befogadtuk volna, akkor – saját szabad választásunk révén – tőle örökre elválasztottak maradunk. Ezt az Isten és a szentek közösségéből való végleges önkizárás állapotát nevezzük „pokolnak”. (vö. ÚK 1033)

39. Sohasem ismerhetjük meg magunkat igazán addig, amíg nem igyekszünk megismerni Istent! (Avilai Szent Teréz)

40. Amikor a világot ma mind jobban veszélyezteti az elburjánzó erőszak és kizsákmányolás, az egyház tagjainak tisztán kell látnia, hogy az emberiségnek minden egyébnél égetőbb szüksége van a megváltás örömhírére. Van-e bátorságunk kiállni az emberek elé, és elmondani nekik, milyen sötét mélységekbe sodródnak, ha elvetik Isten szeretetét? (vö. ÜF 107)

41. A bűnnel és hamissággal sújtott világban is úgy kell élni, mintha mindenki tisztességes lenne. Bármit sulykoljon is a divatos világ, az igazság nem rasszista, nem kapzsi, hanem politikailag korrekt és erkölcsös.

42. A keresztényi viselkedésmód a liturgiából és a szentségek vételéből táplálkozik. (vö. ÚK 2047)

43. Az emberek nem szenvedhetik a tolakodást; Isten ellenben egyenesen elvárja, hogy szüntelenül ostromoljuk Őt kegyelmekért. (Liguori Szent Alfonz)

44. A keresztény Credo, (hitünk megvallása Istenben az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben) a tetőpontjára ér, amikor meghirdeti az idők végén a halottak föltámadását és az örök életet. (vö. ÚK 988)

45. Csak kétféle ember él: az igaz, aki azt hiszi, hogy bűnös – és a bűnös, aki azt hiszi, hogy igaz! (Pascal)

     Egyes szkeptikusok mondhatnák, hogy egy eset, nem eset! Viszont NEM MONDHATJÁK! 1945. augusztus 9-én ugyanis Nagaszakira is ledobtak egy atombombát, és természetesen a japán katolikusok kétharmada ebben a városban élt. Azok a katolikusok, akik az évszázados üldöztetések után is kitartottak - ezt kapták jutalmul a keresztény nyugattól – írja a Catholic Herald újság.

Nagaszakiban, több mint 130 katolikus templom van! (https://visit-nagasaki.com/CandidateForWorldHeritage/pdf/Nagasaki_Pilgrimage_GuideBook.pdf) 

A Hirosimainál nagyobb hatóerejű hidrogénbomba felrobbanása után a Szent Maximilian Kolbe által alapított ferences rendház túlélte a támadást. Kolbe atya, ugyanis bensőséges kapcsolatban volt a Szűzanyával, és a kolostort, minden szaktanács ellenére egy olyan helyre építette, amelyet egy kisebb hegy választ el attól a helytől, ahova a bombát dobták, így a hegy megvédte a kolostort.

A Catholic Herald cikkírója, Donal Anthony Foley szerint nyilvánvalóan a Szűzanya közbenjárásának köszönhető, hogy a két kolostor túlélte a támadást. (Magyar Kurír)

Nos, ez is bizonyíték, sőt biztosíték, hogy a Szűzanya és a sátán végső harcában nem vagyunk egyedül. A Szűzanya a földi fegyvereknél sokkal erősebb eszközöket adott a kezünkbe, a Szent Rózsafüzért, a Fatimai Engesztelést és az ezek megvalósításához segítő „kegyelmi hatást", Szeplőtelen Szíve Szeretetlángját!

Kedves Olvasóm, most térek rá a tulajdonképpeni témára, az akitai Mária-jelenésre!

Akita a Japán-tenger északi partvidékén fekszik, Honsú szigetén, ám a Legméltóságosabb Oltáriszentség Szolgálóinak Intézménye, mely történetünk helyszíne, a várostól hat kilométerre található egy Juzavadai nevű dombon. Női szerzetesközösséget az Isteni Ige Társasága vagy más néven a Verbiták vezetik.

E közösség tagja a jelenések és üzenetek kiváltságoltja, Agnes Sasagawa.

     2018. június elejétől, több ezer katolikus hívő látogatja az új-mexikói Hobbs városát, ahol napok óta virágillatú olajat könnyezik a Guadalupe-i Szűz Mária bronzszobra.
A hívek vasárnap észlelték mise közben a különleges jelenséget, a „csodáról” értesítették Jose ‘Pepe’ Segura atyát, aki egy zsebkendővel letörülte a szobor arcán lecsorgó illatos olajat, ám percek múlva a bronzból készült Mária szobor szeméből ismét megeredt az illatos olaj.
„Ekkor eszméltem fel, hogy valójában könnyezik a szobrunk” – mesélte a Las Cruces Sun Sentinel című helyi lapnak Segura atya. Hozzátette: égi jelként értelmezi a csodát, Isten így figyelmezteti az embereket, hogy forduljanak szeretettel egymás felé.
     Amint híre ment a könnyező Mária-szobornak, a hívek óriási tömege rohamozta meg a templomot, így azt éjjel-nappal nyitva tartják.
Ricardo Flores Kastanis, a könnyező bronzszobor alkotója egy helyi tévéadónak mesélte - értetlenül áll a csoda előtt, mivel eddig egyetlen munkája sem könnyezett még és nincs logikus magyarázata a mostani esetre. „Fogalmam sincs mi történik, szerintem csodáról van szó. Technikai értelemben kivitelezhetetlen, hogy a tömör fémszobor vizet, vagy bármilyen más folyadékot bocsásson ki magából” – magyarázta.
     Kedden az új-mexikói Las Cruces érsekség képviselői is megjelentek a templomban, hogy kivizsgálják, valóban csodával állunk-e szemben. A papok alaposan megvizsgálták a szobrot, mintát vettek a könnyből, de kivizsgálásuk eredményére még várni kell. Nem kizárt, hogy meg is röntgenezik a szobrot és történelmi analógiákat keresnek, mielőtt az egyház állást foglalna. Az egész folyamat akár éveket is igénybe vehet, viszont a hívek már most meg vannak győződve arról, hogy csodatevő Mária-szoborral van dolguk. (Forrás: http://www.maszol.ro/index.php/szajtato/97061-illatos-olajat-konnyezik-a-sz-z-maria-bronzszobor)

IMAEST A CSALÁDOKÉRT!

IDŐPONT: 2018. JÚNIUS 19. (kedd) 17 ÓRÁTÓL

Az imaestet vezeti:

 Dr. Kovács Zoltán atya

érseki irodaigazgató, mariológus,

a Szeretetláng Lelki napló teológiai kivizsgálója (cenzora). 

     Mozgalmunk nagyon sokat köszönhet neki, hiszen a szakértelme, a segítsége jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Erdő Péter bíboros úr 2009-ben jóváhagyta a Napló hivatalos kiadását, illetve a Szeretetláng Mozgalom működését hazánkban. 

A Kápolna címe:

1065 Budapest, Székely Bertalan utca 25.

Mindenkit szeretettel várunk!

Higgyük és bízzunk, hogy továbbra is csak a kitartó ima, az Oltáriszentségben jelenlévő Jézussal töltött idő oldhatja meg azt a sok bajt, szenvedést, békétlenséget, nehézséget, amelyek családjainkat érik, s amelyeket önerőből képtelenek vagyunk megoldani.

21. Sokak számára valószerűtlennek, távolinak tűnik Isten. Úgy vélik, Isten hallgat és rejtőzik. Ennek okait sokszor az emberek gőgjében kell keresni, akik emiatt saját maguk és felebarátaik számára is elviselhetetlenné válnak. (vö. ÜF 115)

22. Bűn az: amely eltávolít Istentől, csökkenti a lelkiismeret érzékenységét, rest a jóra, gyengíti az értelmet a test vágyai felett, elhomályosítja az Isten- és felebaráti szeretetet, meghamisítja a nemzettudatot.

23. Az életeszmények nélküli élet csak puszta lét.

24. Az Istentől elszakadó ember a megtévesztések csapdájába esik, fokozatosan a sátán befolyása alá kerülhet, veszít emberségéből, megrontja a környezetét és maga is a gonoszság aktív eszközévé válik.

25. Ha a világban kell is élned, ez ne jelentse, hogy a napi divatok sodrása szerint. A felszín hullámzásait a mélyebb víz áramlásai is magyarázhatják. Nézz tehát a dolgok mögé, ügyelve arra, hogy életedben mindig az isteni parancsolatok maradjanak iránymutatóak!

26. Bár az Üdvösség Honába vagyunk hivatalosak, átmenetileg azonban a Bukás Birodalmában kell élnünk! Az embert a történelmi-, politikai körülmények, melyekben él, többnyire akadályozzák Isten létének értelmi felismerésében és hitének gyakorlásában.

27. Ha jó ügyet védesz, mitől is félhetsz? Mi is történhetik veled? Letepernek, megrágalmaznak /.../ vádakkal fordulnak ellened, hamisan ítélnek? Mindez nem változtat azon, hogy az ügy, melyet védtél, jó volt./.../ Ilyenkor ne törődj senkivel és semmivel, csak az ügy igazával, melyet meg kell védened. Végül is tehetetlenek az igazsággal szemben. Letiporhatnak, de meg nem győzhetnek, vádolhatnak, de meg nem hazudtolhatnak, elvehetik életed, de nem vehetik el igazságodat. Csak akkor nem vagy magányos az életben, ha jó ügyet védesz. Nincs fizetség és jutalom /.../ de nincs alku sem. Ezért ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz. (Márai S: Füveskönyv)

28. A kereszténység szerves része a győzelembe vetett hit, az a biztos tudat, hogy végül győz a Szeretet. Nem éri meg holmi mellékes dologért küzdeni, olyasmiért, ami nem szolgálja, ami nem segíti győzelemre a szeretetet. (ÜF 118)

29. Aki nem az igazsághoz szabja tetteit, az nem Istentől való. Ugyanígy az sem, aki nem szereti testvérét, mert ezt az üzenetet halljuk kezdettől fogva: szeressük egymást. (1Jn 3,11)

30. A hitben való kitartás küzdelemmel és áldozattal jár! Az Úr azonban megígérte, hogy aki megvallja Őt az emberek előtt, Ő is megvallja Mennyei Atyja előtt!

31. Semmi sem állíthatja meg azt, aminek eljött az ideje.

32. Mindig azon légy, hogy szívedet elvond a látható dolgoktól, s a láthatatlan értékek felé fordítsd!

     Japánban, ahol a lakosságnak csak 0,3 %-a katolikus, különleges jelentősége van Isten csodáinak!

És ilyen csodák vannak, s talán a legnagyobbak közé tartozik, hogy a több évszázados kegyetlen üldöztetés után, amikor végre misszionáriusok léphettek Japán földre, találtak még titkos keresztény közösségeket.

Amikor 1865-ben Japán újra megnyitotta kapuit, a több mint két évszázados keresztényüldözés és elszigeteltség után, a francia egyház Mgr Bernard-Thadée Petitjean    püspököt küldte a Párizsi Külföldi Missziók Társasága (MEP) részéről.

Első ténykedése, hogy egy kis kápolna építésébe kezdett Nagaszaki Urakami kerületében. Később így emlékezett vissza. Egyik nap, 12-15 emberből álló csoport, férfiak, nők és gyermekek gyűltek össze a kicsiny kápolna előtt. Sietettem, hogy kinyitom, de egy nő közeledett hozzám, és kezét a szívére téve, félősen ezt mondta: "A mi szívünk, ugyan úgy érez, minta tiéd!" – aztán azonnal megkérdezte, hogy hol van a Szűzanya képe?

Ekkor – emlékezik Petitjean püspök –, minden kétségem eltűnt. Rájöttem, hogy Japán halálosan üldözött katolikusai két és fél évszázadon át, minden papi szolgálat nélkül őrizték hitüket néhány kis Mária-kép előtt, csendben mondva a rózsafüzért! Ezt a 15 ezerre tehető keresztény magot, az Istenanya vezette, megtartva őket Jézus iránti töretlen hűségükben. Azon voltam, hogy egy nagy templomot építsünk, Szeplőtelen Fogantatás titulussal. (El is készült 1914-ben!)

Amikor 1945. augusztus 9-én az atombomba felrobbant Nagasaki-i Urakami katedrálistól 500 méterre!! A hívek épp az augusztus 15-i ünnepre készítették fel a templomot, és szentmise folyt. A robbanás, mindenki maga alá temetett az épület!

A Szeplőtelen Fogantatás fából készült szobra elszesedett, és megrongálódott, de ép fejét csak később találták meg! A mélyen megrendült katolikusok, nevet is adtak nek: Hibaku Maria ("Atomsérült Mária")

Ezt a relikviát, később bemutatták a New Yorki ENSZ székházában is! Emlékeztetőül máig meghagyták az atomi robbanás által leomlott harangtornyot.

Sajnos, bizonyára nem véletlenül lett kiválasztva ‒ két katolikus japán város, Hiroshima és Nagaszaki!

     Hirosimában 1945. augusztus 6-án, kb. 1 km-re az epicentrumtól, teljesen sértetlen maradt egy jezsuita kolostor, a benne lévő 30 szerzetessel együtt, holott a robbanás központjától 10 km-re semmi esély nem volt az életbenmaradásra. A szerzetesek legfeljebb csak az üvegszilánkoktól szenvedtek kisebb sérüléseket, amellett, hogy voltak ablakok, amelyek be sem törtek! 20 év alatt 200-szor vizsgálták meg őket amerikai orvosok és megállapították, a bomba radioaktív sugárzása sem okozott náluk semmiféle betegséget vagy elváltozást. (Lásd az alábbi képet, melyen a szerzetesek sétálnak az egyébként sugárszennyezett terepen!) Arra nem tudtak magyarázatot adni, hogyan maradhattak életben a hirosimai robbanás után. Nincs semmi vizsgálati adat arra, hogy egy atomfegyver ilyen hatótávolságban ne pusztítana el mindent, mert azok, akik ilyen távolságra voltak az epicentrumtól, olyan halálos mennyiségű sugárterhelést valamint 11.000 - 16.000 Celsius fok hőmérsékletű lökéshullámot kaptak, hogy a pillanat töredéke alatt meghaltak. (A képen egy túlélő jezsuita atya Hubert Schiffer, aki a rózsafüzér-ima védelméről beszélt az atombombával szemben.)

Összesítve: egyetlen ember sem maradhat életben és semmi sem maradhat talpon egy kilométeres körzetben. És akik mégis életben maradtak? Ezek a túlélők meg voltak győződve arról, hogy csakis azért, mert a fatimai engesztelés szellemében éltek és mindennap imádkozták a rózsafüzért.

Na ez azért kissé sokkoló volt az USA Védelmi Minisztériumának! Úgyhogy sohasem kommentálták hivatalosan az esetet, valószínűleg titkosították és nem tárgyalták nyíltan a szakirodalomban. 

A házibuli
     A végzős diákok meghívtak néhány elsőéves lányt egyikük családi villá-jába, bulizni.
A vendégek sorra érkeztek és fogyott a "welcome drink", csak egy fiú Lé-nárd nem akart inni semmit, pedig mindenki azt várta, hogyha becsics-csent, még jobb hangulatot teremt maga körül.
Valamennyien ötöd éve ismerték Lénárdot és alig akadt aki ne kedvelte volna. Vidámnak látszó fiú volt, a társaságok tréfamestere – de csak lát-szatra –, mert bensőleg összeszedett és komoly volt. Mindenki tudta róla, hogy nincsenek szülei. Zárkózottságára jellemző volt, hogy nehezen is-merkedett a lányokkal, melyet maga azzal magyarázott, hogy úgyse talál "magának valót" (ami alatt bensőségesen hívő katolikus leányzót értett).
     Nyári kánikula volt és a hűsítő italok bizonyultak a legnépszerűbbnek. Lénit is megkínálták egy jegessel, ám ő nem tudta, hogy dupla szeszt raktak bele. Rettenetesen a fejébe szállt! Nos eddig mindenki gurult a poénjaitól, ám ezúttal megbizonyosodhat-tak, hogy ez az ember "fordítva van beköt-ve", mivel látványosan elcsendesedett, leült a sarokba, "derengeni" a félhomályban.
A lakás légkondija épp rossz volt, így mindenki nekivetkőzött a tisztesség határa-in belül. És ekkor kezdődött el a baj!
     Lénárd szeme megakadt az egyik csinos szőke lányon, akit már tavaly az első látásra vonzónak talált, de soha nem volt mersze közeledni hozzá. A lány – Ilcsi – szerényen ült, s a nyakában egy Csodásérem ragyo-gott. A fiú valójában nem is a lányt, hanem az érmecskét nézte, szinte megigézve.
A többiek is észrevették, a szinte mozdulat-lan hódolatot és heccelni kezdték, "nicsak, tetszik neki a csaj, csak egy kicsit merev"! Erre kitört a röhögés. Csak egy valaki vette észre, hogy valami gond van a fiúval – a csodásérmes lány –, mert Léni szemében egyre csak gyűltek a könnyek.
     A lány, mivel maga is kóstolgatta az ita-lokat, nem kevéssé spiccesen, egyszeriben – mint aki segíteni is akar, meg magával sem bír –, se szó, se beszéd, odament és beleült a nekikeseredett fiú ölébe, magához szorít-va borzas fejét! Más fiatalember meglepett és boldog lett volna érezni egy ilyen szép lány illatát és szívdobogását, ám Léni nemhogy boldog, de kifejezetten szomorú volt, melyet a benne dolgozó ital sem csillapított. Többször elsuttogta fájdalmasan: "elhagytam őt, szégyelltem őt és megtagadtam őt"!
A lány csak keveset értett a szavakból, de azt tudta, hogy nem neki szól. Azt azonban meg kellett állapítania, hogy kiváltságolt partnere minden romantika ellenére, igen kényelmetlen helyzetben van. A fiúnak ugyanis folytak a könnyei.
     Illő nem illő, most jókor jött ez az ölelés a félhomályban, mert ha a többiek így látták volna a máskor vidám fickót, nyomban buta heccelődés áldozatává teszik.
     A zene döngött, néhányan táncoltak, egy pohár kiömlött, ám ami ezután történt, váratlan volt mindenki számára. A férfitársak által bátortalannak tartott Léni elemelte a fejét a lánytól és forrón megcsókolta a melle fölötti érmet. A többiek csak azt látták, amit láttak és tapsvihar tört ki, gratulálva neki, hogy most végre leküzdötte a komplexusait!
     Ilcsi oldotta meg a helyzetet és gyorsan szellőzés ürügyén kiosontak a kertbe, de leginkább azért, hogy a kiragadja Lénit az értetlen társaságból.
     A félénk fiatalember, maga sem tudta honnan vette a bátorságot, de habozás nélkül megvallotta Ilcsinek, hogy már egy éve vágyva tekint rá, de nem merte megszólítani sem. Egyben azonban elnézést is kért, hogy álmai nőjének szoros ölelésében mégsem iránta érzett fájó szeretetet, hanem a Szűzanya iránt, akinek az érméjét szándékosan otthon hagyta, hogy ne lássák a többiek! "Pedig, mindent Neki köszönhetek!" – mondta és mély lélegzetet vett, nehogy megint elsírja magát! Ahogy ott álltak egymással szemben, olyanok voltak, mint Ádám és Éva a Paradicsomkertben.
A lány anyásan megsimogatta Léni fejét és így vigasztalta: "Ne haragudj, hogy ilyen brutálisan ismerkedtem, ez épp oly idegen tőlem, mint az ivás! Nemhogy nem így szoktam, de eddig még sehogysem! Tavaly, hogy először láttalak, azóta te voltál az elérhetetlen ideálom, és ma reggel a Csodásérmű Szent Szűzhöz fohászkodtam, hogy hozzon össze bennünket! Bocsánatot kell kérnem a Szűzanyától, mert Ő aligha így szerette volna, bizonyára megbántottam Őt is a viselkedésemmel – suttogta –, felemelve ajkához az érmet és megcsókolta – majd folytatta: Biztos, hogy nem a Szeplőtelen Anyácska késztetett illetlenségre, hanem az alkohol bódító szelleme. Még soha nem ittam és bizonyára azért szállt a fejembe ennyire. Édesanyám mindig óvott a szesztől és így figyelmeztetett: "Ne igyál, mert elveszted az eszedet!" És valóban elvesztettem az eszemet, de nem a szívemet! Bizony, három dolog is közrejátszott: az ital, az hogy segíteni akartam rajtad és az, hogy... ééés az, hogy szeretlek! De ezt a szót már a sírás formázgatta szép ajkán, miközben könnyek gördültek végig bájos arcocskáján ezt gügyögve, csücsörítve: "nem éreztem féltékenységet amiért az a bocsánatkérő puszi nem nekem szólt! Deee most én adok neked egyet, a bocsánatodat kérve a viselkedésemért..." Ebben a pillanatban egy alma leesett a fáról. (A szerk. írása)

11. Mi végett élek? Azért, hogy Istent megismerjem, szeressem, megdicsőítsem és érdemeket szerezzek az örök életre. Hivatásom és kötelességem Krisztust követve harcolni a gonoszság ellen, imával és életpéldával tanúságot tenni az Evangéliumról, hogy az üdvösségre segítsem a rám bízottakat.

12. Létünk magyarázatát keresendő, miért tekintenénk más vallások felé, hiszen Isten, egyedül és kizárólag Jézus Krisztust igazolta!

13. Isten az embernek részt ad a teremtésből, önállóságot adva a családoknak és a társadalomnak. A szülőknek az új emberi lénnyel kapcsolatban teljes tudatában kell lenniük, hogy Isten ezt az embert „önmagáért akarja”. (vö.. LCS 15-16. o)

14. A hit nem csak a felismerésből vagy a lélek készségéből ered, hanem elsősorban az Isten kegyelméből.

15. Jóllehet a hit tanítása világos afelől akiben hisz a hitét gyakorló ember, olykor mégis nagyon kemény próbának van kitéve kételyeivel. A világ amiben élünk úgy tűnik, gyakran igen távol van attól, ami felől a hit biztosít bennünket, hiszen a rossz, a szenvedés, az igazságtalanságok és a halál megtapasztalása ellentmondani látszanak az Örömhírnek. Mindezek sajnos meg tudják ingatni a hitet, és sok minden kísértéssé válhat az ember számára. (vö. ÚK 164)

16. Márai szerint: az ember mérhetetlen gőgjében és hiúságában hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenök. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: „én más vagyok, mint a tenger.” De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak, éppen olyan romlandó anyag, mint a tej vagy a medve húsa, mint minden s aztán, a következő pillanatban a szemét- vagy a pöcegödörbe kerül. Az ember testi mivoltában pusztulásra ítélt anyagok összessége. A kő, a fém is tovább él, (de) a lelkünk erősebb és maradandóbb. Ez az erő az emberi lélek. Minden más, amit a világban jelentünk és mutatunk, nevetséges és szánalmas. (Füveskönyv 9.f.)

17. Azáltal, hogy a Második Isteni Személy emberként megtestesült, megszentelte az emberi nemet testi mivoltában is, mely a Szentlélek temploma!

18. Nagy vagy Uram és minden dicséretre méltó /.../. Magadnak teremtettél minket, és nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik Tebenned. (Szent Ágoston)

19. Az ember természete és hivatása alapján vallásos lény. Mivel pedig az ember Istentől jön és Istenhez megy, csak akkor él teljesen emberi életet, ha Istennel való kapcsolata szabadságon alapul. (ÚK 44)

20. Ha sajnáljuk a megtérésünk előtt elvesztegetett napokat, éveket – ha átérezzük –, mennyit ártottunk ezzel Isten Országa ügyének és mennyire megbántottuk az Urat, bánkódásunk felnyithatja szemünket és elindulhatunk a hálatelt szeretet útján. A hálaadó, dicsőítő és kérő ima megerősít a jóra való elhatározásainkban, és felkészíti szívünket a túlcsorduló kegyelem befogadására, amelyet Isten mindenkinek felkínál. (vö. ÜF 36)

Brazília: megtiltották a futballistáknak az imádságot és keresztvetést!

Az „O Globo” brazil napilap szerint a brazil labdarúgó-szövetség megtiltotta a közös imát mind a pályán a meccsek előtt, mind a szállodában. A vezetőség a csapaton belüli felesleges feszültségek elkerülésével indokolta döntését.

A döntés nyomán a brazil válogatott tagjainak a néhány nap múlva kezdődő oroszországi labdarúgó-világbajnokságon le kell mondaniuk korábban megszokott vallásos gesztusaikról. 

A brazil futballisták többsége a szabadegyházak (pünkösdi gyülekezetek) tagja, a katolikusok kisebbségben vannak. 

A futball legnagyobb sztárjai nem félnek nyíltan megvallani Istenbe vetett hitüket. A korábbi világbajnokságokon a játékosok gyakran használtak vallásos szimbólumokat. A brazil futball sztárja, a huszonhat éves Neymar „100% Jesus” feliratú fejpántjával hívta fel a figyelmet, ami már a 2016-os Rio de Janeiró-i Olimpiai Játékokon sem tetszett a NOB tagjainak. A FIFA-nak már évekkel ezelőtt be kellett tiltania az ilyen típusú „manifesztációkat” a világbajnokságokon. 

A brazil csapatot ugyanakkor korábbi világbajnokságokra az evangéliumi egyházak lelkészei is elkísérték. A védő Lúcio például, aki a Bayern München és az Internazionale Milano csapatában is játszott, a 2002-es, 2004-es és 2010-es versenyekre saját lelkészét is magával vitte. Az is megszokott volt, hogy a pünkösdi felekezethez tartozó játékosok közösen imádkoztak az edzéseken, valamint a meccsek előtt és után is. A csapat többi tagját ez nem zavarta. 

A brazil labdarúgó-szövetség szigorú belső előírásai már érvénybe léptek. A szövetséget, mint hangsúlyozzák, nem érdekli a játékosok magánélete, azonban ettől kezdve a világbajnokságokon és a csapatmunka terén „világi” szellemnek kell érvényesülnie. Ennek ellenére a játékosok a pályára való bevonulásuk előtt közösen fogják kérni Isten oltalmát. Ez a vallási hovatartozástól független szokás a csapatban.

Fordítás: Koncz Éva

Forrás: Ekai.pl   -   Fotó: O Globo   -   Magyar Kurír

1. Isten a természet, a történelem, a kinyilatkoztatás és az egyéni élet kezdete és vége, minden lét forrása, tartalma, s minden törekvés végső célja. Maga a Szeretet, aki „egyszülött fiát adta” az ember üdvösségéért.

2. Isten az idők kezdetekor mindenhatóságánál fogva egyaránt a semmiből teremtette a teremtmények mindkét rendjét, a szellemi és az anyagi világot, vagyis angyalokat és a mi világunkat. (I. Vatikáni Zsinat 1870)

3. Egyedül az ember van abban az abszurd, kettős helyzetben, hogy halhatatlan lélekkel ugyan, de mulandó anyagba zártan kell élnie a haláláig! (Isten az embert eredendően is testnek és léleknek teremtette, de romolhatatlan testét a bűn által vesztette el és csak a föltámadásban nyerheti vissza, amikor is Krisztus feltámadott teste képességeihez lesz hasonlóvá!)

4. Isten az embert a maga képmására teremtette, mégpedig férfinek és nőnek (Ter 1,27). Az ember a természet adottságai fölé értelme révén emelkedik, melyre öntudata és szabad akarata teszi alkalmassá. Ezen öröklött tulajdonságaival képes felismerni élete célját, hogy Istent megismerje, szeresse, dicsőségét tudatosan hirdesse, részt vállaljon a megváltásban, s cselekedetei által megvalósíthassa az isteni életet önmagában és környezetében. Ezen született alkalmasságot mondjuk a teremtés istenképiségének, mely eltörölhetetlen bélyegként, még a legromlottabb emberen is fellelhető. Az istenképiség az ember alapvető méltósága, mely folyvást tökéletesíthető a megszentelő kegyelem által. Ezáltal munkálkodhat az ember saját üdvösségén, mely csak Krisztus végtelen érdemei által nyerhető el.

5. A Zsinat tanítja, hogy az „ember az egyetlen teremtmény a földön, melyet Isten önmagáért akart”, kezdettől fogva akarta és akarja minden emberi fogantatásban és születésben. Mert Isten az embert – minden embert – „önmagáért” teremti, mégpedig az örök boldogságra szánva. Ez mindenkire vonatkozik, azokra is, akik betegen vagy fogyatékosan születnek!

6. „Az Anyaszentegyház vallja és tanítja, hogy Istent – mint minden lét alapját és célját –, az emberi ész természetes világosságával, a teremtett dolgokból meg lehet ismerni” (ÚK 36). Ezen fölismerés hatására az Istennel – mint okkal és végső céllal – létrehozott élő szeretetkapcsolat, a vallás lényege! Ennélfogva az istenhit az emberi élet tengelye.

7. Minden egyes ember személyes alkatába bele van írva Isten akarata, aki az embert bizonyos értelemben öncélúvá (önmegvalósítóvá) tette.

8. Az életalakítás tényezői: az értelmi megismerés és az akarati cselekvés. Mindkettő lehet helyes vagy helytelen. A helyes megismerés eleget tesz az igazságnak, a helyes cselekvés pedig eleget tesz az erkölcsnek.

9. A földi test a lélektől nem értékelhető külön-külön, lényegében a test a lélek kifejeződése. (ÜF 134)

10. Miért születtem? Istenért! Mert öröktől fogva akart, „kiválasztott és rendelt, hogy gyümölcsöt teremjek és gyümölcsöm megmaradjon” mindörökre. (vö. Jn 15,16)

     A magánkinyilatkoztatások elfogadásában a legsúlyosabb nehézséget a hamis üzenetek jelentik, mely a megtévesztő szellem munkája. Marie Julie Jahenny misztikus (1850-1941, boldoggáavatása folyamatban van), így figyelmeztet erre: „Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.”

     Egyháziak és magam is számtalanszor felhívtam a figyelmet, hogy óvakodjunk az újabb és újabb üzenetközlőktől, mert nem az okozza a veszélyt, hogy szépet és igazat mondanak, hanem az, hogy miután ezzel „beetették” követőiket, végül olyan „üzenettel” rukkolnak elő, ami súlyosan félrevezető lehet!

     Ilyen például az alábbi közzétett „üzenet”: „Fontos felhívás! A Normafánál nem lesz sem engesztelés, sem szentmise, sem Szentségimádás. A Szűzanya kérése: Mindenki számára, akinek fontos az engesztelés műve,és a kápolna felépülésének dolga, tisztelettel felhívom mindenki figyelmét, hogy az első szombati alkalmak a Kútvölgyi Kápolnában 13 órától kezdődnek , ahol engesztelés, szentmise, Szentségimádás lesz. Felhívom a figyelmet, a Normafánál nem lesz sem engesztelés, sem szentmise, sem Szentségimádás.”

Néhány kérdés nyomban felmerül:

1) Kinek mondta a „Szűzanya”? Aki „kapta” nincs neve? (– Így könnyű, mivel itt a földön nem lehet felelősségre vonni!)

2) Biztos, hogy a Szűzanya mondta és nem a megtévesztő szellem? Ki vizsgálta ki? Mert erre csak az Egyházmegyei Hatóság, vagy a megbízottja illetékes, és csak az ő engedélyével lehet közzé tenni!

3) Ki mondja azt, hogy „Felhívom a figyelmet” talán Isten Szentséges Anyja? (– Ő ilyen szavakat nem használ!) Vagy a névtelen üzenetközlő? (– Na, de ki ő?) Esetleg a lelki elvezetője? (– Tudatában van a felelősségének?)

4) A legszembetűnőbb kérdés: lehetséges-e, hogy a Szent Szűz leállítsa valahol az imát és az engesztelést? (– Aligha!)

     Nos, kedves Olvasóm! Ha ezek után az Égi Anya szólna, akkor az a következőképp hangzana (jóllehet, Ő nem vitatkozik és nem is mentegetőzik, de lehet, hogy sír):

     »Gyermekeim! Én nem mondtam, hogy a „Normafánál ne legyen engesztelés, se Szentmise, se Szentségimádás”, mert ezzel emberiségmentő anyai tervem ellen szóltam volna! De azt mondom, hogy otthonaitokban vagy bárhol vagytok – egyénileg vagy közösségben –, szüntelenül folytassátok az imát és Szent Fiam engesztelését! Menjetek az én kedves Kápolnámba – oda is, de ne helyette!

Bármely templom és kápolna szent hely, mert ott van a Legszentebb! Különleges hely a Kútvölgyi Kápolna is, mert én jelöltem ki pontját a Szentségimádásra! És igen kiváltságolt hely a Szent Anna-rét is, hiszen anyám Szent Anna nevét viseli, de még inkább az, mert Szent Fiam jelölte ki népem engesztelési helyéül, hogy végbevigye titokzatos tervét. Fiam is számtalanszor ott volt a Legméltóságosabb Oltáriszentségben veletek, és végleges Jelenléte is ott lesz, országom és a világ megmentéséért!

Mint Édesanyátok mondom, hogy ne csüggedjetek, és a jóravaló indíttatásaitokkal le ne álljatok! Mert sokan jönnek majd Fiam és az én nevemben, hogy hamis üzeneteikkel zavart keltsenek s végül reményvesztettek legyetek! De minden üzenetnél fontosabb, hogy mindenkor Szent Fiam evangéliumi szavait kövessétek: Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik bárányok képében jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok. (Mt 7,15)« (A fentiek csupán elmélkedés pontok, a szerkesztőtől!)

„Az Úrnak élünk amíg élünk, és az Úrnak halunk meg, amikor meghalunk.” (Róm 14,8)

A SZERKESZTŐ BEVEZETŐJE

Szellemi létünk legjellemzőbb vonása a gondolkodás, a keresés, a megismerés, a kérdés-feltevés és a válaszadás.  Fogantatunk, születünk, élünk, meghalunk és megítéltetünk! Így kezdődik, folytatódik és fejeződik be földi zarándoklatunk, végleg meghatározva örök sorsunkat! Ennek tudatában kellene életünket élni, mintegy a megmérettetésre való állandó készülődésben. Ezzel szemben sajnos keveset gondolunk a végső dolgokra, melyek pedig végleg meghatározhatják örök sorsunkat.

Sokan halnak meg úgy, hogy életükben nem ismerték meg önmagukat és hivatásukat, nem eszméltek rá hogy mi végett élnek – ám csoda-e –, ha Istent se akarták megismerni! Márpedig világrajövetelünkkel velünk születik az ezernyi megválaszolandó kérdés: Ki vagyok én és ki Isten? Miért születtem, mi végett élek, mi a boldogság és merre van? Mi a szenvedés értelme, miért kell meghalni és mi lesz velem a halál után...?

Kisirkánk célja a megismerés és a 'számvetés' segítése! 1-től 412-ig az élet és halál alapvető kérdéseire próbálunk választ adni a Szentírás, a bölcselet és a teológia forrásaiból. A T. Olvasó „spontán nyitással” is lelhet iránymutató gondolatokat, ám ajánlott végigböngészve rákeresni az élet és halál nagy kérdéseire!

„Egy könyv a teremtett világ, aki okosan olvassa, annak elmondja Isten önmagát.” (Angelus Silesius)

»KISIRKA«

 Nyisd bárhol, olvasd bárhol!

És ne szabadkozzék senki, hogy nem hallott róla!

Útravaló

az ÉLETRŐL,

a HALÁLRÓL és az  

ÖRÖKKÉVALÓSÁGRÓL

(tét az örök élet!)

Szerkesztette:

Begyik Tibor OCDS

A szerkesztő kiadása

Mindszenty József a trianoni diktátumról, egyik kanadai körútján tartott beszédében így nyilatkozik:

     „Ifjúságom nagy élménye volt a Kárpátoktól védett ép és egész Magyarország. Diákkorom óta történelmi valóságként élt és visszhangzott bennem Vaszary Kolos hercegprímás milleneumi beszédének megállapítása, hogy bár kard szerezte meg, de a kereszt tartotta fenn Magyarországot. (...) Hosszú életemben nagy magyar tragédiák tanúja lettem. (...) Az első kommunizmust, mint fiatal hittanár éltem át, s éppen elfoglaltam a zalaegerszegi plébániát, amikor nemzetünkre rákényszerítették a trianoni békeparancsot. Trianonban darabokra tépték a Máriának felajánlott Országot. Aki a természetfölötti hit szemével meri nézni vagy mérni a nemzetek és népek tragédiáját, (...) az jogosan gondolhat arra, hogy az ország talán azért került lejtőre, mert ¤ sokakban már elpártolt a szentistváni alapoktól a századforduló óta; úgy, mint a Muhi és a Mohács előtti években is.
     Keresztény hívők ítéletében az analógiák itt elgondolkoztatók. (...) Később Európában és az Amerikai Egyesült Államokban politikusok és államférfiak is beismerték, hogy a békekonferencia »elfogult« és »részrehajló« volt s a bosszúvágytól fűtött békeparancs sok igazságtalanságnak lett okozója, ugyanakkor részben hozzájárult ahhoz a folyamathoz, amely a második világháború kitöréséhez vezetett. Sajnos – ígéretek ellenére – a szerződő felek elmulasztották az igazságtalan békeszerződés revízióját, s így csak – a hitlerizmus hódításával egy időben – a második világháború küszöbén és annak első éveiben kaptunk vissza elszakított területeket: 1938-ban a Felvidéket, 1939-ben a Ruténföldet, 1940-ben Erdély egy részét és 1941-ben a szerbektől megszállt területeket. Mindezekről a területekről 1945. január 20-án az ideiglenes kormánynak, amikor aláírta a fegyverszüneti szerződést, le kellett mondania.”¤
     „Az I. világháború után a nagyhatalmak elvették Szent István földjének 68%-át, meghagyták 32%-át, 1/3-nál is kevesebbet, a vádlott meghallgatása nélkül. A II. Világháborúba a Sztálin-szövetséges Hitler hajszolta bele az országot. A szintén Sztálin-szövetséges hatalmak odaajándékozták a 32%-os csonkot is a nemzetiségirtó Sztálinnak, akinél mi is nemzetiség lettünk.”¤¤

¤Mindszenty József: Emlékirataim. Weller Publishing Co. Ltd., Torontó, 1974.
Szent István Társulat, Budapest, 1989. 186-187.
¤¤Mindszenty József: Hirdettem az Igét. Mindszenty Alapítvány, Vaduz, 1982. 226-227.

https://www.youtube.com/watch?v=MB96IBEUEpU

www.iec2020.hu/l/oaltala-ovele-obenne-szerte-a-vilagon-2020-helyszinen-egyutt-az-urral/

www.iec2020.hu/l/oaltala-ovele-obenne-szerte-a-vilagon-2020-helyszinen-egyutt-az-urral/

(folytatás)

     Az Egyház elrendelte Natália nővér közléseinek felülvizsgálatát. A vizsgálat egészen odáig jól zajlott, amíg az akkori kecskeméti nővértársak rágalmaikkal meg nem akasztották az ügy folyását.
     Mindszenty József amint Magyarország főpásztora lett, 1945. november 16-án Dr. Tóth K. János külügyi szentszéki referenst levélben kérte a Natália nővérnek adott magánkinyilatkoztatások ügyében a Serédi bíboros utasítására lefolytatott eljárás felülvizsgálatát. A hercegprímás a felülvizsgálattal dr. Szabó Imre tb. kanonok, esperes plébánost, valamint dr. Kecskés Pál, dr. Bánk József egyetemi tanárokat és P. Gologi Lajos SJ (Natália nővér lelkiatyját) bízta meg. A pozitív állásfoglalás a 6818/1946 ill. 3437/1948 sz. alatt került az Esztergomi Prímási Levéltárba.
     Mindszenty bíboros levele a bizottság vezetőjének: „... Minthogy a fentnevezett nővér ügyével már sokan és sokat foglalkoztak – neki sok megpróbáltatást okozva – kérem, hogy ez a hivatalos kivizsgálás külön tapintattal folyjék le...” A vizsgálat nagyon körültekintően zajlott. A vizsgálatról Shvoy püspök úr is tájékoztatást kapott, ezután írt a hercegprímásnak:
„...Eminenciád magas megbízásából dr. Szabó Imre Krisztinavárosi esperesplébános jelentette nekem, hogy Eminenciád egy komoly bizottsággal Kovacsics M. Natália ügyét kivizsgáltatni, s másfélévi vizsgálat után a sokat szenvedett nővért rehabilitálni méltóztatott..."
     1946. január 25-én sajátkezűleg írta Hermány Géza (volt  platina diplomás építészmérnök) tervrajza alá:
"A Világ Királynője nagy engesztelő mozgalomra főpásztori áldásomat adom."
1946. augusztus 26-án Székesfehérvárott a Szűzanyának mint a Világ Királynőjének ajánlotta fel Magyarországot a főpásztor. Engesztelésül hirdette meg a Boldogasszony Évét, ünnepélyesen nyitotta meg Esztergomban, 1947. augusztus 15-én, és ott elhangzott beszédében megígérte (Nr. 2930/1947):
"Főpásztori óhajom, hogy a magyar engesztelésnek szentély épüljön. A magyar püspöki kar 1946. dec. 26-i körlevele szellemében AKAROM AZ ENGESZTELÉSNEK EZT A SZENTÉLYÉT, mint az engesztelés évének maradandó emlékét...", melynek alapkövét ő maga rakta le 1947. szeptember 25-én, Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepén. (Ez volt a második alapkőletétel!)
     Jézus kérésének eleget téve XII. Pius pápa 1954. november 1-én kibocsátott "Ad coeli Reginam" kezdetű enciklikájában elrendelte, hogy Máriát a Világ Királynőjének nevezzük és ünnepét minden évben május 31-én bensőséges hódolattal megüljük.
     „Hosszú és komoly megfontolás után meggyőződésünk, hogy az Anyaszentegyháznak nagy hasznára fog válni, ha ez a szilárdan megalapozott igazság még világosabban ragyog mindannyiunk előtt, akár egy magasba tartott fényes lámpás, ezért Apostoli Hatalmunknál fogva elrendeljük és megalapítjuk a Világ Királynőjének ünnepét, amelyet ezentúl minden évben május 31-én az egész világon meg kell ünnepelni a Katolikus Egyházban. Ezzel egyidejűleg elrendeljük, hogy ugyanazon a napon újíttassék meg az emberiség boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szívének történő felajánlása, abban a reményben, hogy ez egy új korszakot hoz el nekünk, a keresztény béke örömével és az Istentisztelet győzelmével.” (XII. Pius: Ad coeli Reginam enciklika, 1954)

     Jézus Krisztus születése után 2012 évvel, Mindszenty József bíboros születése után 120 évvel, Natália nővér halála után 20 évvel, az Istenszülő Oltalmának havában - a Miskolci Törvényszék nyilvántartásba vette a Világ Királynője Engesztelő Mozgalmat. A végzés 2012. 11. 01-én, Mindenszentek ünnepén vált jogerőssé és a Miskolci Törvényszék erről Szent Imre herceg napján adta ki az igazolását:
A Mozgalom neve: Világ Királynője Engesztelő Mozgalom
A Mozgalom székhelye:3937 Komlóska, Rákóczi út 27.
e-mail: komloska@t-online.hu | telefon: 06 47 338 127
A Mozgalom Bankszámlaszáma (OTP Bank): 11734169-20012199
A Mozgalom Adószáma: 18334083-1-05
Bővebb információ: http://www.vilagkiralynoje.hu/vilag_kiralynoje_engesztelo_mozgalom/

Dicsértessék a Jézus Krisztus, éljen a Világ Királynője!

Az Úr Testének és Vérének ünnepe

Az Úrnapja (latinul Festum Eucharistiae, Solemnitas Corpus Domini) katolikus főünnep az Eucharisztia tiszteletére, teljes nevén az Úr Szent Testének és Szent Vérének ünnepe. Magyarországon és több más országban a húsvéti időt lezáró pünkösdvasárnap után két héttel tartják. Jellemzően körmenet kapcsolódik hozzá. (Wikipedia)

"Az Úrnapja, a föltámadás ünneplése, a keresztények napja, a mi napunk. Az Úrnapjának nevezzük, mert az Úr győztesként ezen a napon ment föl az Atyához. Ha a pogányok e napot a Nap napjának nevezik, mi is szívesen annak valljuk, mert ma támadt a világ Világossága, ma kelt föl az igazságosság Napja, melynek sugarai az üdvösséget hozzák." [Szent Jeromos: In die Dominica Paschae homilia: CCL 78, 550]

Katekizmus 1167: "Az Úrnapja kiemelkedően a liturgikus összejövetel napja, melyen a hívők összegyűlnek,hogy hallgatván Isten igéjét és részesedvén az Eucharisztiában, megemlékezzenek az Úr Jézus szenvedéséről, föltámadásáról és dicsőségéről, és hálát adjanak Istennek, aki őket élő reményre szülte újjá Jézus Krisztusnak a halálból való föltámadása által": [II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium, 106.]

"Amikor tehát elmélkedünk [ó, Krisztus] a dicsőséges csodákon, és a bámulatos jeleken, melyek a te szent és dicsőséges föltámadásod e szent napján történtek, mondjuk: áldott az úr napja, mert ekkor kezdődött a teremtés, (...) a világ üdvössége, (...) az emberi nem megújítása (...). E napon ragyog az ég és a föld, és fénnyel telik meg az egész világ. Áldott az úr napja, mert ekkor nyíltak meg a Paradicsom kapui, hogy Ádám és az összes onnan kizárt félelem nélkül oda beléphessen." [Fanqîth: Breviarium iuxta ritum Ecclesiae Antiochenae Syrorum, 6. köt.]

Kat. 1193: A vasárnap, az "Úrnapja" elsődlegesen az a nap, melyen az Eucharisztiát ünnepeljük, mert a föltámadás napja. Kiemelkedően a liturgikus összejövetel, a keresztény család, az öröm és a munkaszünet napja. "Az egész liturgikus esztendő alapja és magva." [II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium, 106.]

A kép forrása: http://lh6.ggpht.com/-Zq1wwS98NxA/T9HGNXnHflI/AAAAAAAAEdE/PDWyjNBCUtw/0046%252520DSC03797.JPG?imgmax=800

A magyar engesztelés

     Magyarországon, úgy a Világ Királynője eszméjének, mint az Engesztelő Kápolna felépítésének alapgondolata Kovacsics Mária Natália nővér (1901-1992) magán- kinyilatkoztatásaihoz kötődik.
     Az Úr Jézus és a Szűzanya a 30-as évektől kezdve részesítette látomásokban és üzenetekben Natália nővért. Az Úr egy nagy magyar engesztelő mozgalom elindítását kérte tőle és azt ígérte, hogy ez a mozgalom Mária, a Világ Királynője oltalma alatt az egész földön el fog terjedni, az emberiség teljes megtéréséhez és békéjéhez vezet. Az engesztelés látható jeléül egy kápolna felépítését kérte a Normafai Szent Anna-réten, női és férfi engesztelő szerzetesrend alapítását, továbbá azt kívánta a Magyar Katolikus Egyháztól, hogy ossza szét vagyonát a szegények között.
Három ígéretet fűzött kéréseihez: isteni hatalommal lép közbe azért, hogy
   1) Magyarország semleges maradjon a II. világháborúban,
   2) a nemzet megmeneküljön a további borzalmaktól és
   3) megkezdődjék Mária Országa teljes felvirágzása.
     A 40-es évek elején Jézus felszólította a nővért, hogy kéréseit lelkiatyja útján közölje az állami és egyházi vezetőkkel. Az illetékesek azonban elutasították Jézus szavait. Horthy Miklós kormányzó azzal utasította el, hogy "országunk jelen gazdasági állapotában, nem áll abban a helyzetben", míg Serédi Jusztinián hercegprímás azzal hárította el az égi kérést, hogy "szükségtelen kápolnát építeni oda, ahol nincs egyházközség"! A nővér négy éven át, újra meg újra kérte az egyház vezetőit, hogy építsék fel az engesztelő kápolnát és vagyonukat adják a szegényeknek az ország megmenekülése érdekében. Tudatta velük Jézus jövendölését, hogy mi lesz a következménye, ha nem teszik meg.
     Budapesten 1942-ben társulat alakult a kápolna felépítésére (Kisegítő Kápolna Egyesület, Svábhegyi helyi Bizottsága néven), a főváros vezetése pedig a Jézus által megjelölt helyen, a Szent Anna-réten nagy területet ajándékozott erre a célra. Hermány Géza építészmérnök 1942 őszén kapott megbízást a terv elkészítésére. Serédi Jusztinián hercegprímás 1944 őszén hagyta jóvá a kápolna felépítését, amikor már betegen kellett az óvóhelyre menekülnie és gyógyszerellátás hiányának következtében meg is halt (diabetes-ben).
     1944. december 8-án, miközben Molnár László, a Batthyány téri Szent Anna templom esperesplébánosa felszentelte a Világ Királynője Engesztelő Kápolna alapkövét, már bombák hullottak Budapestre. 
    Mindszenty Józseffel együtt Natália nővér lelkes támogatója volt Badalik Bertalan, Grősz József, Pétery József, Shvoy Lajos püspök. Így egyházi személyek juttatták Rómába Natália nővér leveleit, XII. Piusz pápa kezébe. A Szentatya feltűnő érdeklődést tanúsított a nővér által tolmácsolt üzeneteknek. 
     Már a 40-es évektől elkezdődött országos engesztelő mozgalom formájának Dr Erdey Ferenc egyetemi tanár, kalocsai apát-kanonok (1895-1966) a 30-as években (Natália nővértől függetlenül) folytatott a "Nagy Magyar Engesztelés Műve" írásai is iránymutatást adtak. Az ország nehéz helyzetből való kilábalása szinte egyetlen eszközeként hirdették a Világ Királynője segítségének kérését és templomokban imádkozták a Világ Királynője rózsafüzért engesztelő imaórákon, zarándoklatokon vettek részt az emberek.
     Terjesztették a Natália nővér látomása által készült, egyházilag jóváhagyott képeket. (1946. április 10. Shvoy Lajos székesfehérvári püspök).
     A magyar engesztelés mozgalmának célja az ország, s rajta keresztül az egész világ mentése volt. A Világ Királynője tiszteletének terjesztése egy megkezdett út volt a világbéke elnyerése felé – és ez érvényes mind a mai napig! Alább, a Normafai Szent Anna kápolna. (folyt. holnap!)

www.iec2020.hu/l/oaltala-ovele-obenne-szerte-a-vilagon-2020-helyszinen-egyutt-az-urral/

     Ezen az napon, minden magyar hősre imával gondolunk, akik életüket áldozták a nemzetünkért, hiszen nekik köszönhető, hogy „él nemzet e hazán”. Végigtekintve az ezeréves magyar történelmen, az ország lakossága rengeteget szenvedett, muszlimtól, habsburgtól, a szabadkmves antanttól és a kommunistáktól. Milliók hoztak emberfeletti áldozatot azért, hogy ma békében, biztonságban, szabadon, keresztényként és magyarként élhessünk! Ezért jelölte ki a Nemzeti Kormány május utolsó vasárnapját a hősök emlékére, nemcsak azért, mert őseink, elődeink, dédapáink voltak, hanem mert a legdrágábbat, az életüket adták a házáért.
Imádkozzunk Értük és kérjük, hogy segítsék az égből Édes Magyar Hazánkat!
Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsőség!

Néri Szent Fülöp élete

     Fülöp édesapja jegyző és alkimista volt Firenzében. Fülöp öt évesen vesztette el édesanyját, de nevelőanyja nagy szeretettel nevelte. A kis ,,Pippo buono'' mindenki kedvence volt. Közvetlenség, dús fantázia, vidámság és nagy lelkesedni tudás jellemezte. Alakján valami sugárzó tisztaság ömlött el.
     Első képzését szülővárosának Szent Márk - konventjében, a dominikánusoktól kapta. Ami jó van benne – vallotta később –, azt nekik köszönheti.
     Apja kereskedőt szeretett volna belőle faragni, ezért 1533-ban a Montecassino közelében lévő San Germanóba küldte gazdag kereskedő nagybátyjához. Ám, többet időzött Szent Benedek iskolájában, mint nagybátyja üzletében. Sokat imádkozott, majd 18 évesen Rómába ment. Nevelőnek állt be, miközben őmaga szorgalmasan tanult. Maga köré gyűjtötte a fiatalokat, ácsorgókat, csavargókat. Merész elhatározással 25 éves korában nagyon aktívan és hatásosan kezdett Rómában téríteni. 
     Teológiai előadásokat hallgatott az ágostonosoknál és a Sapienza egyetemen, ahol 1537 óta két jezsuita is tanított. Nemsokára megismerkedett magával Ignáccal is, és megtanulta tőle a ,,belső imádságot''. Vele és rendtársaival együtt segítette 1538/39 ínséges telén a római éhezőket. Látogatta a betegeket a Szent Jakab-ispotályban és megismerkedett alapítójával is, aki a híres laikus testvérülethez, az ,,Isteni Szeretet Oratóriumához'' tartozott. ,,Sola caritas – csak a szeretet számít'', lett később saját oratóriumának a jeligéje is.
     Tanév közben, egész hirtelen elhatározta, hogy abbahagyja tanulmányait. A Szentíráson és Szent Tamás Summáján kívül eladta könyveit, és ezek árát a szegényeknek adta. ,,Sohasem tanultam sokat, mert el voltam foglalva az imádsággal és egyéb lelki gyakorlatokkal'' – mondta később. És mégis azt mondták róla, hogy tudása éppen olyan nagy, mint a jámborsága. Akkoriban azonban erre a radikális elhatározásra jutott a Megfeszített előtt: ,,Aki Krisztuson kívül akar valamit, az nem tudja mit akar; aki Krisztuson kívül vágyik valamire, nem tudja mire vágyik; aki Krisztuson kívül másvalakiért dolgozik, az nem tudja mit csinál.''
     Ettől fogva, napjai az utcai apostolkodással teltek. Bizalmat keltő modorának senki sem tudott ellenállni. Éjjel azonban Istené volt. Belső élete Isten és az ő titka maradt. Éjszakai virrasztásai közben költeményeket is írt.     Sajnos, csak egyetlen szonett maradt ránk, amely így végződik:
,,Mily börtön rabja a lélek a földön?
Miért nem tud kitörni idelentről,
hogy lába végre csillagokon járjon,
Istennek éljen, s magának meghaljon?''

     Rendkívüli látomásokban és kegyelmekben is részesült, leghíresebb, melyet 1544-ben kapott. Úgy látta, hogy tüzes golyó hatol be a száján, és leszáll a szívébe. A Szentlélek különös módon, teljesen birtokába vette Fülöpöt, fizikailag is látható volt ez a „tűzrobbanás” a szívén. Tanítványai halálakor az abnormálisan megnagyobbodott szívét valamint két törött bordáját erre az élményre vezették vissza. Egy másik látomásban Keresztelő Szent János, Firenze védőszentje kiszólította remeteéletéből az apostoli munkába: ,,Isten akarata szerint a világba kell menned és Rómában kell élned, de úgy, mint a sivatagban!'' – hallotta egy benső hang szavát. Szent Fülöpben nem ébredt olyan vágy, negatív érzés vagy gondolat, amelyet kellő vizsgálat alá ne vett volna aszerint, hogy az nem "Isten majmától" származik-e, amely beférkőzni igyekeznék az életébe. 
     Végül harminchat éves fejjel 1551 májusában gyóntató atyja rábeszélésére fölvette a papi rendet. Papsága kezdetén megalapította az Oratóriumot, azt a helyet, ahol imádkoztak, találkozókat és konferenciákat szerveztek mindenki számára, társadalmi helyzetre való tekintet nélkül. A régi sivatagi remete-szerzetességhez hasonlóan, mint ,,lelki atyja'' körül alakult ki lelki gyermekeinek növekvő tábora. Legtöbbjüket a gyóntatószékben ismerte meg. Az alapító rendkívüli személyisége és az a lelkület, amely az Oratóriumot jellemezte - olyan erővel vonzotta az embereket, hogy aki egyszer átlépte küszöbét, az mindig visszatért. A lelkipásztorkodás korábban nem tapasztalt stílusa és a jámborság új arca ragadta meg az embereket. A világ részéről, az állandó életderűje miatt „Isten bohócának” is nevezték kritikusai.
     Mindazáltal a cellája hamarosan szűknek bizonyult. A  templom szomszédságában volt egy raktárépület, azt építették át oratóriummá. A fiatal közösség ettől kapta a nevét (1554). Itt ismerkedtek naponta a Szentírással. De nemcsak a szent könyvekben leírt isteni igével ismerkedtek, hanem az Úrnak az Egyház és a szentek életében megtestesült szavával is. Nem csak az imádsággal válaszoltak Isten szavára, hanem egyénileg ki-ki a szeretet tetteivel a város kórházaiban és utcáin. Fülöp oratóriumi közösségéből került ki Tarugi, a későbbi bíboros, valamint Baronius, az Egyháztörténeti annales szerzője. A világ mindazáltal bolondnak tartotta. Ennek köszönhetően Fülöp kétszer összeütközésbe került az inkvizícióval: először a félelmetes IV. Pál pápa alatt, majd még egyszer V. Pius idejében. Teljes alázatosságával és kedvességével mindkét alkalommal lefegyverezte bíráit. Nemcsak baj nélkül került ki az ügyből, hanem megnyerte a nevezett pápák különleges jóindulatát is. Egyébként befolyásos szövetségese volt Borromei Károly.
     1564-ben a pápa közbelépésére át kellett vennie egy egyházközség vezetését. Ekkor három tanítványát pappá szenteltette. Ezzel először kezdtek világi papok és testvérek kis csoportja – fogadalom nélküli – közös életet. Feladatuk volt az emberek között élve szolgálni őket. Így alakult meg az ,,Oratórium Kongregációja'', amely 1575. július 15-én pápai jóváhagyást kapott. 1583-ban a pápa parancsára Fülöpnek is oda kellett költöznie. Közben teljesen megvilágosodott előtte feladata: a népet a belsőleg megújult papság és testvérek életpéldája vezesse a keresztényi életre. 
     Többszöri betegeskedés után 1593-ban elérte, hogy megválhasson elöljárói hivatalától. 1595. május 12-én Baronius, a gyóntatóatyja föladta neki a szent kenetet. Azután Frederigo Borromeo kardinális megáldoztatta (mindkettejük az ő pártfogoltjai voltak). Az ,,Uram, nem vagyok méltó''-nál könnyek között vádolta még egyszer magát: ,,Soha semmi jót sem tettem, semmit, egyáltalán semmit; egyáltalán nem vagyok méltó!'' Rövid ideig újra tudott misézni. A szentmise bemutatása közben évek óta órákat elragadtatásban töltött és élete

utolsó napjáig gyóntatott. 1595. május 25-én reggel még bemutatta a szentmisét. Este, mint mindig, hozzá jöttek a testvérek mindnyájan, hogy megkapják áldását, ám másnap reggel három órakor Fülöp meghalt. Szentté avatási eljárása már halála után két hónappal megkezdődött. 1622-ben Loyolai Ignáccal, Xavéri Ferenccel és Avilai Terézzel együtt avatták szentté. Halála után a mindenre kiterjedő orvosi vizsgálat jegyzőkönyvben rögzítette, hogy „Róma apostolának” – így nevezték ugyanis – szíve olyan nagy, amilyent még soha egyetlen embernél sem láttak…

Ünnepét 1625-ben vették föl a római kalendáriumba, május 26-ra.

SZENT RITA KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!

Casciai Szent Rita 1381-ben született az itáliai Cascia melletti Roccaporenában. Ifjúkorától szerzetesnő szeretett volna lenni, de korának állandó polgárháborús viszonyai miatt, kénytelen volt feleségül menni az egyik "bandavezérhez"! Egy ikerpár fiuk született. Az erőszakos, italozó és a gyilkolástól sem visszariadó férjét türelemmel, szeretettel és állandó imával sikerült megtérítenie, amit persze a bandatársai nem néztek jó szemmel és megölték!
Rita két fiát a "vérbosszú" bűnétől a végzetes pestisjárvány mentette meg.
Ezt követően a casciai Ágoston-rendi nővérekhez igyekezett belépni, amely csak rendkívüli csodával sikerült! Megjelent neki Szent Ágoston, Keresztelő Szent János és Tolentínói Szent Miklós, s a rendház zárt kapuin át bevitték a kolostorba, ahol 1447. május 22-én halt meg. Megkapta Krisztus töviskoronájának egy stigmáját a homlokán, melynek fájdalmait és a környezetére ható kellemetlenségeit türelemmel viselte. Szent Rita, Szent Ágoston lelkiségét követve a Keresztrefeszített Krisztus tanítványa lett. Átélve a szenvedések mélységeit, megtanulta megérteni az emberi szív gyötrelmeit. Így lett a szegények, a bajbajutottak és kétségbeesettek közbenjárója!
      Casciai Szent Rita, egyike a "lehetetlen dolgokban segítő" szenteknek! Bizalommal fordulhatunk hozzá megoldhatatlannak látszó élethelyzetünkben!

1900. május 22-én avatta szentté XIII. Leo pápa. Szent II. János Pál pápa így jellemezte: Szent Rita megtestesítette a női géniuszt!
Attribútumai a tövistüske (homlokseb), a méhek és a piros rózsa, mely tiszteletének jelképe!

Felhívom kedves Olvasóim figyelmét, hogy május 23-val kezdődően bemutatom Szent Rita életét harminc részben! A "lehetetlen dolgok" szentjéről készült életrajzban igyekeztem pontosan és hitelesen bemutatni egy "lehetetlen" életet. 

Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció dekrétumával elrendelte a Boldogságos Szűz Máriának, az Egyház Anyjának kötelező emléknapját, melyet a liturgiában a Pünkösdvasárnap utáni hétfőn ünneplünk az idei évtől.

Miként a Loretói Litániában kérjük az Egyház Anyját, úgy Krisztusban megkeresztelt emberként, égi Édesanyának is szólíthatjuk őt. Mária lelki anyasága ugyanis egyetemes, mert az üdvösség műve is egyetemes, miáltal mély lelki anyaság fűzi mindazokhoz, akik Szent Fia Misztikus Testének – az Egyháznak – tagjai, tehát a kegyelem rendjében Fiának testvérei.

Kő – kenyér

     A kő-kenyér párosításról mindenkinek a klasszikus mondás jut eszébe: „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!” Ha ezt a mondást értelmezni akarjuk, akkor első ránézésre arról van szó, hogy a rosszat ne rosszal, hanem jóval viszonozzuk.

A kő és a kenyér a Biblia számos helyén szerepel, messze túlmutatva konkrét jelentésén. Az ószövetségben a kő az erő, a hatalom, a keménység szimbóluma. Kőből emelték az áldozati oltárokat. Itt a kőnek szakrális jelentése van. Kővel hajtották végre a halálos ítéleteket (a „szemet szemért, fogat fogért” elv alapján), melyet a mózesi (a nép tudatában isteni eredetű) törvények előírtak.

Dávid kővel győzi le a föléje magasodó Góliátot, mint az Isten által kiválasztott leendő király.

A kőnek Jézus korában is megmarad a szakrális jelentősége: „A kő, melyet az építők elvetettek, szegletkővé lett.” (Mt 21,42)

Jézus Jóna fiát, Simont Péternek nevezi (jelentése kőszikla), melyre az Egyházát építi:

„Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.” (Mt 16,18)

Ellentétben az ószövetségi gyakorlattal, Jézus a szeretet jegyében átértelmezi a mózesi törvénykezést. A kérlelhetetlen ítélet végrehajtás helyett a szeretetből fakadó irgalom lesz a meghatározó. Ezt látjuk a megkövezésre ítélt házasságtörő asszony esetében: "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!" (Jn 8,7)

A „szemet szemért, fogat fogért” elv helyett a „szeresd felebarátodat” elvet hirdeti az Úr. De még ennél is tovább megy. Azt mondja: „Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért!” (Mt 5,43-44)

Ezt a radikálisan új tanítást a korabeli öntelt, gőgös farizeusok nem tudták elfogadni, mert az Isten iránti szeretetből fakadó bűnbánat távol állt tőlük.

Miként az időnként halált jelentő kő az újszövetségben új értelmet nyert, a kenyér a szimbolikus jelentésén túl a test és lélek isteni táplálékává vált.

„Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért." (Jn 6,47-51) – mondta Jézus.

Katolikus keresztény hitünk alappillérei ezek: Krisztus, mint sarokkő, Péter, mint kőszikla, és az Eucharisztia, mint az Élet kenyere. – Ez tartja össze ma is Egyházunkat.

Mit is jelent a mindennapi életben az idézett közmondás?

     A Sátán, az ember ős-ellensége ma is a gyűlöletre építi stratégiáját. Ennek nap, mint nap tanúi lehetünk: provokál, békétlenséget szít, uszít, elégedetlenséget olt az emberek szívébe. Azt sugallja, ha megdobnak kővel, te is hasonlóképpen cselekedj.

A gyűlölet szikrái hamar lángra lobbannak, hatalmas tűzvészeket okozva. Csapda ez, mégpedig végzetes. Ez okozza a családok széthullását, a közösségek felbomlását, a társadalmi feszültségeket, a háborúkat, a véget nem érő pusztítást és öldöklést.

Ez az út a gonosz lélek útja. Olyan, mint a mocsaras ingovány: ha belekerülsz, lassan, de biztosan elsüllyedsz. Hacsak időben ki nem húz valaki.

Jézus azért jött el közénk, hogy megtörje a gonosznak ezt az ősi átkát. A halált hozó gyűlölet helyett a szeretetben gyökerező életet hirdette.

Nem könnyű a jézusi út, de nincs más, ami az Életre vezetne: "Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” (Jn 14,6)

A gyűlölet aknagránátjai által szétszórt kövek helyett az Élet kenyerét kell választanunk, mert Krisztus az örök boldogságra hívott meg mindnyájunkat.

A.D.2014.06.20.©JóB

Legyen egységben a nemzet és a távolban élők, egy szívvel-lélekkel imádkozzanak velünk!

Legyen egységben a nemzet és a távolban élők, egy szívvel-lélekkel imádkozzanak velünk!

Legyen egységben a nemzet és a távolban élők, 

egy szívvel-lélekkel imádkozzanak velünk!

B. Dombi Attila írása nyomán

     A következtetés számunkra örvendetes, hiszen a pápa az általa felkért személyekkel saját nézeteit jelzi. Amint megváltó művének hajnalán, Krisztus ma is sokunkat hív határtalan tárháza végtelen gazdagságának kiosztásához munkatársnak, de a kiválasztottságra  az „Igen” csak kevés lélekben visszhangzik. Nem vár nagy dolgokat, csupán az érték-relativizálás anarchiája helyett az emberlét isteni természetességgel elrendelt harmóniáját. Keresi azokat, akik felismerik a hangját, Őt (meg)hallgatva lángol a szívük, egyek Vele a kenyértörésben, életük hétközi és ünnepi alkalmait egyaránt Országa eljövetelének szolgálatára fordítják. Keresi megváltott népének királyi, papi szent közösségét¹⁶, manapság talán jobban, mint az Egyház első pünkösdje óta eltelt közel két évezredben bármikor. Keresi a Nemzetet, amely Isten és az ember, a Teremtő-teremtmény, férfi-nő, férj-feleség, szülő-gyermek, testvér-barát, egyén-közösség, család-nemzet, egyház-haza, kötelesség-jog, élet-halál, jó-rossz, igaz-hamis, erény-bűn, szent-gonosz, üdvösség-kárhozat, idő-kegyelem, történelem-üdvtörténet megváltott viszonyainak tisztázását példásan önmagán, saját körében kezdi. A teremtettség és megváltottság ajándéka, az emberi Isten-gyermekség csak a megváltást befogadó közösségben gyógyul, növekedik egészségesen, csak a bensőséges hitben fordulhat termőre, hozhatja meg az Istenes élet gyümölcseit és végső ajándékként az üdvösséget. 

     Az ígéreteinek teljesítésében hűséges Isten és mellette Anyja, Nagyasszonyunk, égi Édesanyánk a keresztény magyar életszentségre hívnak. Számukra fontosak vagyunk, akárcsak a nagy szentjeinkkel együtt értünk közbenjáró Mindszenty József, Márton Áron, Natália nővér, Erzsébet asszony, éppúgy mint a 2010. októberében Nagyváradon boldoggá avatott örmény-magyar Bogdánffy Szilárd. Mindszenty ígéretével azonosulva tegyünk mi is ígéretet Istennek, Nagyasszonyunknak, a Nemzet szent nagyjainak, személyes elődeinknek, testvéreinknek, utódainknak: „Mindenki ott tegye meg a magáét, ahova az élet állította. Teremtsünk keresztény hitre épülő egyházi közösséget! Legyen a családban gyermek Isten akarata szerint! Ez áldás és jövő, bármit mond a világ. A gyermek kapjon a családban, (…) iskolában (…) krisztusi hitet magyar nyelven, magyar öntudatot! Fiatalságunk lelkében tegyük izzóvá a magyar Ígéretföldjének megszerzését! (…) Amit e sorokkal lelketekre akarok kötni, ezért éltem, ezért élek és imádkozom itt és az örökkévalóságban.”¹⁷

Forrás http://dominiummarianum.webs.com/keresztnymagyar.htm

Lábjegyzet:

16. Vö.: 1 Pét 2,9

17. Mindszenty József: Emlékirataim, Apostoli Szentszék Könyvkiadó, Budapest, 1989.

B. Dombi Attila írása nyomán

     Akiknek megbízatása, hogy különféle megpróbáltatásokkal sújtsák a keresztényeket, azok újabban a lelki-szellemi megújulás igényével ébredő spontán mozgalmak élére állva arra számítanak, hogy a legtöbb mai magyar már nem csak gondolkozni, hanem olvasni is képtelen gulyáspolgár. Nemzetünk elkötelezett, Isten mellett döntő tagjait is keményen megpróbálja, hogy önjelölt álpróféták Krisztusra hivatkozva, de a manicheizmus, a mágia, a sámánhit, az ezotéria vagy egyéb bálványok rabjaiként nem a krisztusi Egyházra bízott, örök életre szökellő vízforrásból merítenek. Olykor kevésnek tűnik a különbség Isten Országa és az önámítással elképzelt kárhozat között. A egyháziaknak legalább a 24. órában fokozniuk kellene a felvilágosító munkát a gonosz személyes voltáról és tevékenységének fondorlatairól, a divatos megtévesztés lélekpusztító céljairól. Ennek híján nem meglepő, ha sokan bedőlnek a hamis látnokok hamis üzeneteinek, mellyel nem csupán az egyes lelkek eltérítését, de az egyházba, a pápába vetett bizalmat is általánosan meg kívánják rendíteni! Nincs mit csodálkozni tehát, hogy sokak számára mintha csak amolyan kamaszos szimpátia kérdés volna, hogy akár Buddha, akár az Ír látnok Jézusa igazabb lehet az Istenember Krisztusnál. Ilyetén még azon sem lehet meglepődni, hogy a toleranciából megreformált europarlamenter kiérdemesült püspök, a sajtóirodája szerint „ökumenikusan" találkozott a Dalai Lámával.

     Ennek gyökerét tapintja Giacomo Biffi bíboros, nyugalmazott bolognai érsek, akit 2007-ben XVI. Benedek pápa felkért a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlatának vezetésére. A bíboros, Solovjovot idézve figyelmeztetett az Antikrisztus megjelenésének előjeleire: „A «Három beszélgetésben» úgy mutatja be az Antikrisztust, mint a pacifizmus, a környezetvédelem és az ökumené fő szószólóját: aki ökumenikus tanácsot hív össze, keresi a kiegyezés lehetőségét a különböző keresztény felekezetek között úgy, hogy mindegyiknek tesz valamennyi engedményt. Tömegek fogják követni, kivéve katolikusok, ortodoxok és protestánsok egy kis csoportját, akik majd azt mondják neki: «Te mindent megadsz nekünk, kivéve azt, ami igazán érdekel minket: Jézus Krisztust.» (…) Nem lehet kétséges, hogyha megelégednénk azzal, hogy a kereszténységről csupán, mint a világvallások egyikéről beszélnénk, jobban elfogadnának bennünket a tévéműsorokban vagy a polgári társaságokban. De ez azt is jelentené, hogy lemondunk Jézusról, a feltámadás felkavaró tényéről. (…) Isten Fiát nem lehet olyan projektek sorozataként értelmezni, mely élvezi a ma uralkodó világi gondolkodásmód jóváhagyását. Ugyanakkor ez nem jelenti az értékek elvetését sem, ezeket az értékeket viszont figyelmes vizsgálatnak kell alávetni. Vannak abszolút értékek, mint a szeretet, a jóság, az igazság, a szépség és az erkölcsi törvények. Aki ezeket befogadja és szereti, az Krisztust is szereti, még ha erről nincs is tudomása, mert Krisztus maga az Igazságosság és a Szeretet. Aztán vannak a relatív értékek, mint a szolidaritás, a békeszeretet, a természet tisztelete. De ha ezeket abszolutizáljuk, elszakítva vagy egyenesen szembeállítva az üdvösség tényének kijelentésével, akkor ezek az értékek bálványimádásra fogják sarkallni az embereket, és akadályt képeznek az üdvösség útján.¹⁵”

Teljes forrás 

Lábjegyzet:

15. Morvay Péter: A kardinális az Antikrisztusról. Giacomo Biffi figyelmeztetése a pápának – in: Hetek, Országos Közéleti Hetilap, 2007. XI/10

A szerkesztő:

A Szeretetláng Lelki Napló egyik bejegyzése „problémánk” fő okát határozottan leleplezi:

     „1962. május 23-án: Reggel alig vártam, hogy az Úrhoz érjek és megköszönjem a virrasztásra adott erőt, mellyel elhalmozott. (…) Kihagytam az álmomat, nem akartam leírni, de Ő mellém állva így szólt: «Írd csak le, kislányom, ezt is!» Május 16-áról 17-ére virradólag álmodtam. (…) Egy nagy fekete korongot láttam, körülötte szürkésen gomolygó felhőkkel. A korong oldalán különös kinézésű férfiakat láttam. Egészen soványak, majdnem test nélküliek voltak, szürkés ruha volt rajtuk. Arcukat nem láttam, csak tarkójukat. Hirtelen megéreztem, hogy ördögök, mégpedig a fő gonoszok. Mikor a korongra pillantottam, éppen akkor lettek készen valami vasszerű lemezzel. Elfedték az imént még kristálytisztán látható korongot. Amikor a vaslemezzel elfedték, jól megvizsgálták, és nagy, vigyorgó önteltséggel megállapították, hogy jó munkát végeztek. A jobboldali fehér felhőkből, éreztem, hogy valaki nézi őket. Nem tudom, hogy ki volt az. Csak éreztem, hogy nem rosszindulattal van. Lábánál három férfit láttam. Nem tudom, kik voltak, de úgy éreztem, a gonosz ellenfelei lehettek, mert ahogy nézték a fekete korongot, azon tanakodtak, hogy miképpen lehetne eltávolítani. Közben a baloldali személyek közül az, aki a legközelebb állt a jobboldali személyekhez, közel hajolt, és így szólt szörnyű kárörvendően, mint aki egészen biztos a dolgában: «Ezt aztán vizsgálgathatjátok. Ezt jól megcsináltuk! (…) Sok bajotok lesz vele!» Álmomban én is jól szemügyre vettem a korongot, és nem tudom, hogy a jobboldali személyek is észrevették-e, de ahogy én elgondolkozva nézegettem, miként lehetne a korongot a sötétségtől megszabadítani, észrevettem, hogy a szélénél kis hajszálnyi átlátszó rés van. Miután ezt észrevettem, nagy megkönnyebbülés vett erőt rajtam. Elhatároztam, hogy szólok a többinek, nincs minden elveszve. Csak fogjunk hozzá a fekete lap eltávolításához, mert úgy érzem, sikerülni fog. (…) Ma reggel még sok mindent mondott és kérdezett. Én rácsodálkoztam, mert előző napi álmommal kapcsolatban is kérdezett és mondott több mindent. «Tudod-e, hogy mi az a fekete korong? Az a Magyarok Nagyasszonya országa. A fehér felhőben az Én Édesanyám volt és az Őhozzá közeleső személy az Én fiam, kinek szíve Hozzám van nőve. Megtesz Értem mindent.» (…) Közben az Úr átadta a szót a Szent Szűznek. Tette ezt olyan nagy tisztelettel és áhítattal, hogy a szívem erősen dobogni kezdett hallatára. Most a Szűzanya ismételte el az Úr előbb mondott szavait az Ő kedves fiáról. Utána ismét az Úr Jézus szólt:«Tudod-e, mit jelent a korongon a sűrű feketeség? Ez a hét főbűn. Ez a korong hét lemezből van összerakva, és úgy van elfedve egyenként, de mégis úgy látszik, mintha eggyé lenne olvasztva. A legfelső a bujaság. Ez igen vékony és erős, de hajlítható lemez, melyet el kell onnan hajlítani. Ezt sok áldozatos imádság teszi hajlíthatóvá. Utána következik a másik, ez a jóra való restség. Ezt nem lehet elhajlítani. Ez olyan fekete fémből van, mely törik, és csak apró szilánkokra törve, rettentő nagy fáradsággal lehet egy-egy porszemnyit lekoptatni belőle. De félni nem kell, Én veletek leszek a nagy munkánál. De vigyázzatok, mert a gonosz sem marad tétlenül és csak a szünet nélküli törekvés az, mely lekoptatja a jóra való restséget, a kemény korongot.» És újra a Szent Szűznek adta át a szót. A Szent Szűz hangja határtalanul biztató volt és egyben könyörgő is:«Tekintsetek már Rám, és vegyétek igénybe közbenjáró segítségemet! Én akarok és tudok is segíteni, csak már látnám a jóakaratot és szorgalmas elindulástokat! Ne halogassátok! Igen sok időt elvesztegettek. A gonosz sokkal, több eredménnyel és szorgalommal dolgozik, mint ti. (…) Ne félj a gonosztól, ki állandóan ott settenkedik körülötted. Én letiportam, s nincs mitől félned. Rejtőzz palástom mögé, és illesd csókjaiddal szent ruhámat, amelyet viselsz.»¹⁴ Forrás

Lábjegyzet:

14. Vö.: Lelki Napló (I/66-72)

 A Szentlélek felszólít bennünket az apostolok által is, hogy tekintetünket Jézusra, a Megfeszítettre szegezzük. Felszólít, hogy fegyverkezzünk fel azáltal, hogy a szenvedő Üdvözítőre gondolunk, mert ellenségeink számára ez a gondolat élesebb minden fegyvernél. Ha szegénység, szégyen, fájdalom, kísértés és más kereszt szorongat és nyomaszt benneteket, fegyverkezzetek fel a Megfeszítettre való emlékezéssel; ebben rejlik nehézségeitek megoldása és a győzelem minden ellenségetek felett!

   Negyedszer: Szemléljétek azt a szép koronát, mely fönn a mennyben vár rátok, ha kereszteteket jól viselitek. Ez a jutalom őrizte meg hitükben a pátriárkákat és prófétákat az üldözések során ez lelkesítette az apostolokat és vértanúkat munkájukban és a kínok közepette!

   Nézzünk fel az angyalokra, akik azt kiáltják nekünk: „Vigyázzatok, nehogy elveszítsétek a koronát, mely a kereszt jutalmául vár rátok, mert ha magatokra nem veszitek a keresztet, majd más fogja viselni a koronát!”  Harcoljatok bátran, szenvedjetek türelmesen és örök birodalmat nyertek! – mondja nekünk valamennyi szent. Végül hallgassunk Jézus Krisztusra, aki azt mondja nekünk: „Csak annak adom jutalmamat, aki türelemmel szenved és győz!”

    Elborzadva tekintsünk le arra a szörnyű helyre, melyet kiérdemeltünk és amely a gonosz latorral és a kárhozottakkal várna ránk, ha mi is – akárcsak ők –, zúgolódva és bosszúsággal szenvedünk. Kiáltsunk Szent Ágostonnal: „Égess Uram, üss-vágj e világon bűneim miatt, csak az örökkévalóságban kímélj meg engem!”

  l). Nem panaszkodni! Sohase panaszkodjatok zúgolódva a teremtmények miatt, akiket Isten használ fel arra, hogy neveljen benneteket. Az ilyen vonatkozású panaszoknak két fajtáját különböztessétek meg nehéz megpróbáltatásaitok idején:

   Elsőként az önkéntelen és természetes kifakadást kell megneveznünk. Ez a test panasza, mely sóhajtozik és sír, ha azonban a lélek eközben is Istennek átadott marad, ez a panasz lehet tökéletlen, ha túl féktelen, de nem bűn. 

   A második a bűnös panasz. Mikor valaki felebarátjára panaszkodik, hogy megszabaduljon attól a szenvedéstől, amit miatta kell tűrnie, vagy hogy önsajnálatával bosszút álljon rajta.

  m). Megköszönni a keresztet. Végezetül, a keresztet mindig alázatos és hálás lelkülettel fogadjátok! Ha Isten egyszer egy nagyobb keresztet helyezne rátok, akkor különösen köszönjétek meg, bár ennek hordozásában mások segítségét kérhetitek! Szép annak az asszonynak a példája, aki miután elvesztette vagyonát, utolsó filléreiből misét mondatott, hálát adva Istennek a megpróbáltatásért.

  n). Önként meghalni magunknak. Mindig törekedjetek, egy jó lelkivezető engedélyével gyakorolni az önkéntes kis keresztek vállalását, elviselését. Ha a kereszt igazi barátai vagytok, akkor a szeretet – mely mindig találékony –, számtalan kis keresztet tehet érdemszerzővé, (felajánlva azt engesztelésül saját vagy mások bűneiért). Így lemondhatunk Jézus nevében, valamely szenvedéllyé rögzült szokásunkról, de némely kedves bár fölösleges tárgyunkról is a szegények javára. Ha túlságosan szerettek valamit vagy valakit, tartsátok magatokat  távol  tőle. Önuralmat  gyakorolhattok valamely undorító körülményben. Különös türelemmel és szeretettel lehettek az ellenszenves, vagy méltatlan emberek iránt. Ha kíváncsiságot éreztek látni, hallani valamit, vagy hogy erről elmondhassátok a véleményeteket, tartsátok vissza magatokat és maradjatok a háttérben!

  És mert a kicsiben hűek voltatok, az Úr sok kegyelmet fog ajándékozni nektek, s nagy dicsőséget készít számotokra!   (Vége!)

vö. B. Dombi Attila: – rögtönzött „katekézis” az Istenszülő népéhez –

     „Fatimából jött a figyelmeztetés, hogy az emberiséget elárasztó önzés, bosszú és gyűlölködés a sötétség fejedelmének műve, aki Isten országa ellen harcol gonosz csatlósai által. Jólesik megállapítani, hogy mi, magyarok felfigyeltünk a Világ Királynőjének felhívására és követtük a fatimai üzenetet. Kiváló püspökeink és papjaink apostoli buzgósága folytán megjelentek mindenfelé az ország templomaiban a fatimai Szent Szűz szobrai és képei. A hívők ezrei jöttek eléjük, hogy engeszteljék a megsértett isteni fölséget imádsággal, önként vállalt áldozatokkal, de leginkább a sokféle súlyos magyar megpróbáltatások türelmes elviselésével. Tömegeket mozgattak meg a fővárosban is minden hónap 13-án, a fatimai jelenések napján, a hercegprímás felhívására rendezett sziklakápolnai ájtatosságok a Szent Gellért-hegyen. Engesztelésünk kiváló gyümölcsöt érlelt a sok megtérésben és kegyelmi megerősödésben, melyet főként az 1947-48-as Mária-évünk eredményezett. Világos, hogy a Sátánt izgatta a gyönyörű eredmény. Csatlósai felhasználása által ravasz ürügyekkel bezáratta a fatimai üzenet szellemében végzett engesztelés színhelyét, a Gellért-hegyi sziklatemplomot. Pesten pedig lebontatta a Regnum Marianum egyházközség templomát, amelyet a magyar népnek engesztelésben megnyilatkozó áldozatos szeretete és hűsége emelt a Boldogasszonynak.”¹¹

     A jelenlegi legfőbb magyar egyházi elöljáró, a Szeretetláng Lelki Napló¹² előszavában olvasható gondolatait a Szeretetláng Mozgalom magyarországi elismerése alkalmával mondott prédikációjában fejezte ki: „…a Lelki Napló szavaival: «A Magyarok Nagyasszonya országa vagyunk.» Ezt ragyogtassuk szüntelenül a lelkek felé. Tartsuk ébren a Magyarok Nagyasszonya óhaját. Egész életünk «minden erejével és áldozataival» óhajtsuk szüntelenül Krisztus országának eljövetelét, hogy a Szűzanya Szeretetlángja másokban is felgyulladjon és terjedjen a «szeretet szikrái által». Ezt adja meg mindnyájunknak a Mindenható Isten. Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk, áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! (Dr. Erdő Péter Bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek.)” Miért fontos a Szeretetláng-mozgalom elismerését kiemelni? A kereszténynek éberen kell figyelnie a rosszat, de mindenekelőtt Isten megnyilatkozására, kegyelmének működésére kell összpontosítania, hogy a rosszat a jóval legyőzhesse¹³.

Forrás http://dominiummarianum.webs.com/keresztnymagyar.htm

Lábjegyzet:

11. Vecsey József: A szószék üzenete – Beszéd 1954. december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén.

12. Kindelmann Károlyné, szül. Szántó Erzsébet: SZERETETLÁNG, Lelki Napló, 1961-1983. Előszó – szerkesztett, szövegkritikai kiadás – SzIT Budapest, 2010.

13. Vö.: Róm 12,21.

j). Minden keresztet elfogadni. Határozzátok el magatokat – a kereszt drága barátai –, hogy mindenfajta keresztet válogatás nélkül hordoztok: minden szegénységet, igazságtalanságot, veszteséget, betegséget, megaláztatást, rágalmat, minden elhagyatottságot, minden belső és külső fájdalmat, miközben mindig arra gondoltok: „Kész az én szívem, Istenem kész az én szívem!”

  Készüljetek fel tehát arra, hogy elhagynak benneteket az emberek, az angyalok, sőt bizonyos tekintetben maga az Isten is! Ám, mindezen szenvedések közepette is legyetek szilárdan meggyőződve arról, hogy ez az Isten dicsőítés legmagasabb foka és a kereszt igaz barátjának legtisztább boldogsága!

  k). Mire kell tekintetünket folyton irányítani? Először: Figyeljétek Isten tekintetét! Úgy tekint le a mennyből a föld gyermekeire, mint egy hatalmas király, aki a csata forgatagában bátorítja és dicséri őket. Éles tekintete látvánlátja a nagy emberek tetteit, a gazdag fejedelmek kincseit, vagyis mindent, amit az emberek fontosnak és elérendőnek tartanak - jóllehet, mindez Isten szemében gyakran utálat tárgya.

   Akkor hát Isten kire tekint tetszéssel és örömmel? Miről számoltatja be az angyalokat s még az  ördögöket  is? Nos, annak az embernek a küzdelmeiről, aki Istenért harcol a pénz csábító hatalmával szemben, a világ- és a pokollal szemben, sőt még önmagával szemben is. Az olyan emberről, aki örömmel és szeretetből hordozza keresztjét. „Nem láttad-e a földön azt a nagy csodát, amit az egész mennyország álmélkodva szemlél?” – kérdezi az Úr a sátánt. „Nem láttad szolgámat Jóbot, aki értem szenved?”

   Másodszor: Figyeljétek a hatalmas Úr kezét! Ugyanaz a kéz, mely egy csatában képes százezrekre lesújtani, tudta nélkül egyetlen hajad szálát sem engedi kihullani. Az a kéz, mely Jóbot oly keményen sújtotta, benneteket gyengéden érint. Ugyanazzal a kézzel teremt nappalt és éjszakát, világosságot és sötétséget, kellemest és kellemetlent. Megengedi, hogy a szabadakarat bűnöket kövessen el, hogy benneteket mások sértsenek; mégha nem is akarta azok gonoszságát. Ha tehát valaki szidalmaz benneteket és mint Dávid királyt kövekkel dobál meg, akkor gondoljátok ezt magatokban:

„Ne álljunk bosszút, hagyjuk rá, mert az Úr engedte meg, hogy így cselekedjen hisz, minden szidalomra rászolgáltam és Isten joggal büntet. Ez az ember aki sértőn beszél vagy cselekszik velem, Isten küldötte, az ő irgalmassága nevében állt elő. Ne vessük meg tehát Isten irgalmasságát azáltal, hogy szeretetteljes csapásainak ellenszegülünk, mert különben még az örökkévalóságra halasztja igazságosságának szigorú feddését!”

   Nézzétek, miként tart fenn benneteket a mindenható és végtelenül bölcs Isten. Megaláz és fölemel, karjával gyöngéden és erősen elér életetek egyik végétől a másikig! Gyöngéden, mert nem engedi meg, hogy erőtökön felül kísértsenek és gyötörjenek benneteket. Erősen, mert hatalmas kegyelmével támogat titeket, mely kegyelem a kísértések erejének és időtartamának felel meg. Hatalmas karja – a Szentlélek szavai szerint – oltalmatok lesz, ha a szakadék szélén álltok, kísérőtök az úton, árnyék lesz a hőségben, védelem az esőben, ruha a hidegben, kocsi a fáradtság idején, segítségtek a kellemetlenségek közepette, amelyek mind-mind érhetnek benneteket. A Gondviselés lesz egyetlen kikötőtök a vihar idején, mely végső pusztulással fenyeget benneteket!

   Harmadszor: Szemléljétek Jézus Krisztusnak, a Megfeszítettnek sebeit és fájdalmait! Ő maga mondja nektek: „Ti mindnyájan, akik azon a keresztúton jártok, melyen Én haladtam, szemléljetek és nézzetek Engem. Szemléljetek testi szemetekkel, nézzetek lelki szemetekkel és gondoljátok át, hogy szegénységtek, mezítelenségtek, fájdalmatok és elhagyatottságtok hasonlít-e az enyémhez. Szemléljetek Engem, ki türelmes és ártatlan vagyok, ti pedig panaszkodtok, holott bűnösök vagytok?