199 éves nemzeti Himnuszunk
199 éve, 1823. január 22-én írta le Kölcsey Ferenc Himnuszunk szövegét szatmárcsekei magányában. Erkel Ferenc jó húsz esztendővel később zenésítette meg. Gyönyörű költői mű e 64 sor.
A tudós irodalomtörténészek azonban nem túl gyakran emlegetik, hogy valójában miért is más ez, mint sok európai ország himnusza. Válaszolok rá három példával:
1) A németek például a Deutschland, Deutschland über alles, Über alles in der Welt kezdetű szöveget ma már nem éneklik. A második világháború után a győztes Európa tiltakozott e megfogalmazás ellen, mert e szöveg ugyebár annyit jelent, hogy Németország mindenek feletti, mindenek felett áll az egész világon. Megmaradt Haydn gyönyörű zenéje és ma, az eredeti himnusz-vers harmadik szakaszát éneklik a németek. Bármily hihetetlen is, de csak 1991 óta.
2) A Szovjetunió himnusza a soha nem létező szabadságot, az emberiség legnagyobb pusztítóit, Lenint és Sztálint éltette évtizedeken át. A mostani Oroszországnak – mondjuk így: a jogutódnak – csupán 2000-ben változott meg a himnusza. Az új szöveget Putyin elnök felkérésére az írta, aki 1944-ben Sztálin felkérésére a szovjet himnusz eredeti szövegét is szerezte.
Az új tartalom a soknemzetiségű Oroszország földrajzi nagyságát és történelmi múltját idézi, a hazafiasságot dicsőíti és optimista jövőbetekintést sugall. Teljes egészében mentes a korábbi internacionalista és kommunista ideológiai szöveg-fordulatoktól, viszont tartalmaz az orosz hagyományokból táplálkozó vallásos utalásokat.
3) A franciáké, az úgynevezett La Marseillaise – mely a legvérengzőbb "nagy" Francia Forradalom hevében született 1792 áprilisában, és valóban a vérben álló harcról szól és fegyverbe hív.
E rövidke európai példákat csak azért hoztam ide, hogy lássuk a legfontosabbat. Azt ugyanis, hogy a mi Himnuszunk nem éltet királyt, uralkodót, nem himnusza még a honszerző Árpádnak sem, az országépítő IV. Bélának úgyszintén nem, de még a diadalt diadalra halmozó Mátyást sem dicsőíti. A mi Himnuszunk az évszázadokon át szorongatott, kétségbeesett nép IMÁDSÁGA a mi megtartó Istenünkhöz. Az irodalom tudós művelői tehát gyakran felejtik el – így emlegetni e csodálatos 64 sort. Tehát, hogy ez egy KÖZBENJÁRÓ IMÁDSÁG: Isten áldd meg a magyart!
Amíg nem volt Kölcsey Himnusza, addig is volt a magyarságnak összetartó, kollektív imádsága, a nép ajkán őrzött énekekkel. Ám, az elmúlt század diktatúrái, 1919 és az 55 évig tartó magyar bolsevizmus tűzzel-vassal irtott mindent, ami nem a parancsszó ideológiája szerint született. De mondom: voltak a nép ajkán őrzött énekek, pl. a Boldogasszony Anyánk, a Csíksomlyói Szűz Mária (A székelyek régi nemzeti imádsága), később a Székely Himnusz, a reformátusok 90-ik zsoltára: "Te benned bíztunk eleitől fogva", vagy az evangélikusok "Erős vár a mi Istenünk" kezdetű Luther éneke. Tehát mindig az Isten segítségét, áldását kértük harcaink, elcsüggedésünk, elnyomatásaink nehéz éveiben, vagy balsors tépte évtizedeink alatt.
Ilyen Himnuszt tehát egyetlen európai nép sem mondhat magáénak, mint amilyet nekünk örökül hagyott a 33 éves Kölcsey. A Nemzeti Múzeumban őrzött kéziratban csak egy-egy parányi javítás látható, tehát szinte ömlött a tolla alól e felséges 64 sor.
Sajnos mindmáig nem védi az Alkotmány nemzeti imádságunkat, pedig rátört a sorokra maga Rákosi is az 50-es évek elején mondván: az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép Himnusza, vagy bármely ünnepség az Isten nevével kezdődjön. Alattomos terve céljából magához kérette Kodály Zoltánt azzal a felszólítással, hogy írjon másikat, a szocializmushoz illőt. Kodály rövid választ adott az élet és halál diktátorának. Ezt mondta: Jó a régi. Kodály a fejével játszott ebben a percben, de akkor Ő már Kodály Zoltán volt, a magyar zenekultúra és művelődés világszerte megkérdőjelezhetetlen tekintélye.
Rákosi nem nyugodott. Illyés Gyulát is magához intette, aki akkor a költészet, a haladó magyar gondolkodás legnagyobb vezéreként volt számon tartva itthon is, külhonban is, különösen Franciaországban. Írjon egy új Himnusz szöveget, mondta Rákosi, majd keresünk hozzá zeneszerzőt. A felszólításra Illyés ennyit válaszolt csupán: meg van az már írva.
Ezt követően a diktatúra megpróbálta meghonosítani a "Sződd a selymet elvtárs, a selyemből lobogót...", sikertelenül!
Mégis, sajnos mára megszűnt az oktatás és az Istenhit közötti sok évszázados, megbonthatatlan egység, hiszen a nemzettudat és a hit mindig elválaszthatatlan volt a magyarság szívében.
Wass Albert írja: "aki bántja a magyart, Téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Mert bármelyik magyar vesztesége – a Te veszteséged is."
Mert, ha nem így tesszük, úgy némaságunkkal és bénaságunkkal hitelessé tesszük valamennyi galád mozdulatukat.
A Magyar Kultúra Napján, csodálatos nemzeti közbenjáró imádságunk születésének évfordulóján tehát szomorúsággal kell megállapítanunk, hogy:
Magyarország bajban van!
S legelsőül azért, mert a 93 ezer négyzetkilométeres ország az egyetlen a világon, amely saját országával van körülvéve.
Magyarországot – viharos, ám gyönyörű történelmével, máig példát adó kultúrájával, évszázadok óta a mai napig csodált művészetével – a jövő magyar generációjának kell átadnunk.
Mert Magyarországot, a mi Hazánkat, csupán megőrzésre kaptuk elődeinktől.
Magyarországot tehát meg kell menteni!
Kölcsey szavaival kérjük ezt, Himnuszunk utolsó versszakával:
Szánd meg Isten a magyart, kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart tengerén kínjának,
Balsors, akit régen tép, hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt.
(Forrás: az interneten küldözgetett ismeretlen eredetű szöveg és a Wikipedia felhasználásával)




Remete Szent Pál, vagy Thébai Szent Pál az első ismert nevű keresztény remete, a sivatagi atyák egyike. A 13. századi, egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a Pálos rend névadója, akit szellemi ősként, példaképeként tisztelnek.
A Szent Jeromos által írt legendában Remete Szent Pálnak minden nap egy holló vitt egy fél cipót. Sőt, amikor a 90 éves Remete Szent Antal égi indíttatásra több napos vándorlás után meglátogatta Pált, a holló egy egész cipót hozott. Hálát adtak Istennek, hogy így gondoskodik szolgáiról.



Miről van tehát szó? Egy egyediségre törekvő lelkiségnek, közösségnek olyan szimbólumot vagy ábrázolást kell ,,zászlajára tűznie”, amely egyértelműen irányultságuk lényegére utal! Ha pl. egy képen Jézus a sugárzó Szívére mutat, akkor a Jézus Szíve tiszteletre gondolhatunk. Ha egy hasonló (sugaras) képen a Szív nincs ábrázolva, ez esetben az Isteni Irgalmasság ábrázolásaként is értelmezhetjük!




Porzia Quagliarella emlékeztetett rá, hogy a sátánizmus (a sátánimádás) már nem olyan, mint XIV. Lajos korában volt, amikor először fogták perbe azokat, akik fekete miséket mutattak be és megszentségtelenítették a Szentostyát. A sátánizmus ma a fogyasztói társadalomba illeszkedik és könnyen a mindennapos fogyasztói 

A 2014. május 5. és 10. között lezajlott ördögűzésről szóló római konferencia teológus-pszichológus előadója Porzia Quagliarella hangsúlyozta, hogy a gonosz lassan, kifinomultan szállja meg az embert: felesleges szükségleteit vágyakká alakítja, és a törékenyebb emberekben ezen vágyak megszállottsággá válnak. "A sátánizmus ma a fogyasztói társadalomba illeszkedik, az anyagi javakhoz kötődik, a fékevesztett, visszataszító módon megélt szexualitás, pénzsóvárság, hatalommal való visszaélés jellemzi. Létezik egy sátánista marketing."
családot és a társadalmakat. Az elhatalmasodott bűn sok embert a szekták, a keleti vallások vagy akár a sátánimádás felé sodor. Ez is azt jelzi, hogy a sátán végső célja nem evilági. Nem ,,csak'' az emberiség földi életének megkeserítésére és tönkretételére tör. Ez csupán ,,mellékterméke'' munkájának. Valójában a sátán is népet akar gyűjteni maga köré a kárhozatba! A lelkekért folytatott harca könyörtelen, szívós, kompromisszum nélküli, s ezzel a törekvéssel szemben harccal védekezhetünk. ,,Nem annyira a test és vér ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen'' (Ef 6,12). (folyt.)

Közel az idő, mikor Szeretetlángom ki fog gyúlni, és abban a pillanatban is vakká lesz a sátán, melyet éreztetni fogok veletek, hogy bizalmatokat fokozzam. S ez nagy erőt ad nektek. Ezt az erőt mindenki fogja érezni, akihez csak eljut, mert nemcsak a Nekem ajánlott országban, hanem az egész földkerekségen ki fog gyúlni és az egész világon el fog terjedni, még a legmegközelíthetetlenebb helyeken is, mert a sátán előtt sincs megközelíthetetlenség. Merítsetek erőt és bizalmat. Én eddig még soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül, szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére. (I/85) a sok figyelmeztetés is hiábavaló? Vegyétek észre, hogy a sok zűrzavaros dolog a sátántól való, az ő műve a sok rossz. (I/90) A tétlenség a sátán melegágya!" (I/93)
Jézus Krisztus legyőzte a világot, vagyis a végső diadal az övé, ám a számunkra korántsem mindegy, hogy a győzelmi harsonát mikor fújják meg az angyalok! Mert megfújhatnák holnap is, de meglehet, hogy száz évek múlva, miközben a sátán és csatlósai fáradatlan aratóként gyűjtik a népeket maguk köré az örök kárhozatba.
ERZSÉBET ASSZONY: (Szűzanya:) Leányom, vidd e lángot, melyet neked nyújtok először. Ez Szívem Szeretetlángja. Gyújtsd meg nála a tiédet, és add tovább! (I/38) A kegyelemmel teljes lángot, melyet Szívemből adtam nektek, szívről-szívre járva gyújtsátok meg az egész országban. Ez lesz a csoda, mely tüzet fog, és a Sátánt megvakítja. (I/39)
BOLDOG JÁCINTA: Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniök ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt égi Anyánk Szívét is tiszteljék. A békét égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, amely a szívemben ég, amellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem! 
LUCIA NŐVÉR: A Szűzanya egy nagy lángtengert mutatott nekünk, amely úgy látszott, mintha a föld mélyén lenne. A lángtengerbe merülve láttuk az ördögöket és a kárhozott lelkeket, mintha átlátszó, feketén vagy barnán izzó emberi alakok lettek volna. Ide-oda kavarogtak a tűzben, kiemelkedtek a lángokból, amelyek bensejükből füstfelhővel együtt törtek elő. Mint nagy tűznél a sziporkák, súly nélkül estek minden irányba. Közben fájdalmukban és kétségbeesésükben ordítottak. A rémülettől reszkettünk és megdermedtünk. Az ördögök úgy néztek ki, mint utálatos, ismeretlen állatok, ijesztő és szörnyű formájuk volt, de azok is átlátszók és feketék voltak.
2004-ben rákban elhunyt szeretett felesége és ő özvegy apaként, elég szegényes körülmények közt nevelte gyermekeit, a Kereszt azonban továbbra is vonzotta. Egy segélyszervezettől kaptak beutalót a francia tengerpartra Trouville-sur-Mer-be 2006. augusztusában. Elie Setbon számára azonban legkevésbé sem lett egy önfeledt nyaralás, még a strandot sem látogatta meg, olyan erős hidegrázással küszködött. Ezt követően egészsége erősen megromlott, ágynak dőlt.
Jelenleg előadó és oktató, szakterülete a teológia és a bibliai exegézis (értelmezése, kifejtése).
Szűzanya: „Anya vagy te is, és Én anyai Szívem tengernyi bánatát és szenvedését megosztom veled. Tudom, te átérzed anyai fájdalmamat. Gondold el, ha hat gyermeked elkárhozna, mily fájdalmad lenne miattuk! És Én? Ó, gyötrelmeim, melyekkel látnom kell, amikor a sok lélek a pokolba szédül! Segíts, kislányom! Gyermekem!” És amint ezeket mondta, én is lélekben Vele szenvedtem. Szívemet összeszorította a fájdalom. A Szűzanya lelkének gyötrő kínjait éreznem engedte. (II/50)
Szűzanya: Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, mert sok lélek kerül a pokolba. (Mivel) nincs aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük. (LN 173) Oly sok lélek kárhozik el Isten igazságossága folytán azon bűnök miatt, amelyeket ellenem elkövetnek. Jövök, hogy engesztelést kérjek: áldozd fel magad erre a szándékra és imádkozzál! (LN 192)
Lúcia nővér: ...ebben a hónapban elvesztettem lelkesedésemet az áldozatok és önmegtagadások iránt. Már arra gondoltam, hogy mégis azt mondom, hazugság volt az egész. Ezzel mindennek vége lesz. Jácinta és Ferenc azonban azt mondták:
Erzsébet asszony: Eddig minden gondolatomban és cselekedetemben az vezetett, hogy minden áldozatot meghozok a szent ügyért. De hogy valóban így van-e, hogy az ügy nem tőlem való-e, ezt senki nem tudja, én magam sem vagyok biztos felőle. Hogy nem az ördögtől van, (bár) ezt már a püspök atya is megmondta, és M. és B. atya is. (...) Uram, bocsásd meg vétkeimet, nem bírom áltatni magam tovább! Végképp meg akarok nyugodni. Látom, teljesen értelmetlen az, amit tettem, és nem tudom miért, azóta csak szenvedek. Hisz a bűnből eredő szenvedés nem lehet érdemszerző. Szabadulni, szabadulni, ez az egyetlen imádságom az ég felé. (III/209)
Ez az esemény szinte elbűvölte. Titokban vásárolt magának egy feszületet és egy újszövetségi Szentírást. Tekintve, hogy nem mindig volt alkalma olvasni, Szent János evangéliumát kívülről megtanulta, és fokozatosan felismerte a keresztény élet alap-lényegét. Közel három évig rendszeresen járt Szentmisére.
vagy a izraelita hitűek közül csak keveset. Különösen ritka ezen vallások vezetőinek konverziója.
De van újabbkori példa is, amely szerint egy ultra-ortodox rabbi 





Labouré Szent Katalin 1806. május 2-án született Közép-Franciaországban. Szülei házasságából húsz év alatt 17 (más adatok szerint 19) gyermek született, de csak 10 élte meg a felnőtt kort. Katalin nyolcadikként született. Bár szorgalmas gazdálkodók voltak, a család
18 éves korában érezte Isten hívását. Álmában Szent Vincét látta, aki a betegek ápolására buzdította. Sok nehézség után 1830. áprilisában követte nővérét, Lujzát a Szent Vince Szeretet Leányai (irgalmas nővérek) Társulatába. Hamarosan felkerült a közösség párizsi anyaházába. Ekkor
kezdődtek látomásai a Szent Szűz egyik rendkívüli eszközéről, a Csodáséremről.



Sokat lehetne írni arról, hogy milyen palásttal ábrázolják a Mária szobrokat és képeket, a "Köpenyes Madonnát" szerte a világon. Ám most nem a külsődleges ábrázolásokra irányul figyelmünk, hanem a benső lényegre, amelyet Mária palástja szimbolizál számunkra.
Ez a ruhadarab Mária földi életében annak idején, a keleti nőknél szokásban volt, melyet a nők fejükre vagy kisgyermekük fölé tudtak hajtani védelmezőn, amiként a Boldogságos Istenanya is a Kisded Jézus fölé.
I. Szilveszter római születésű volt, s majdnem huszonkét évig volt pápa, 314-335. December 30-án hunyt el Rómában. Elődje, Miltiádész pápa alatt szabadult meg Róma Maxentius zsarnokságától, amikor Nagy Konstantin a Milviusi-hídnál legyőzte őt. Ez meghozta az Egyház számára a szabad vallásgyakorlást is.
Tanúk szólnak amellett, hogy Szilvesztert hitvallóként tisztelték, mivel az utolsó üldözésben, Diocletianus idejében állhatatosan megvallotta Krisztust. A felszabadulás első időszakában ugyanis az egész birodalom területén az volt a szokás, hogy olyan férfiakat választottak és szenteltek püspökké, akik az üldözés idején is kitartottak Krisztus mellett.



Dsida Jenő: Tekintet nélkül
Hogyan kötődik Szent János apostol és evangelista élete a borszenteléshez?
méregkelyhet itattak vele, s mivel az sem ártott neki, Pathmosz szigetre száműzték. E szigeten hatalmas vihar közepette, Isten egy látomásban megnyitotta előtte a menny és a föld titkait, és föltárta neki az Egyház jövőjét. A látottak olyan félelemmel töltötték el, hogy ájultan rogyott a látomást mutató angyal lábához. Amikor magához tért, a látottakat kővel jegyezte föl a sziklafalba, ám egy halász írószerszámokat adott neki, és így írta le pergamentekercsre a ma is mert Jelenések Könyvét.
Aristodemus pogány főpap azt mondta Szent Jánosnak, hogy hajlandó hinni Krisztusban, ha János kiürít egy mérgezett borral teli kelyhet és az semmi kárt nem tesz benne. A mérget először két gonosztevőn kipróbálták, akik rögtön szörnyethaltak. Szent János imádkozott és miután a kelyhet megáldotta, kiitta és semmi baja sem történt, de ennek ellenére a pogány pap még most sem akart hinni. Az apostol erre fölszólította, hogy köpenyét Jézus Krisztus nevében terítse a két halottra. A főpap megtette, mire a két gonosztevő föltámadt. Erre sokan dicsérték Istent, és a főpappal együtt nagy tömeg is keresztelkedett meg. Ennek okán kezdték Szent Jánost kehellyel ábrázolni, ehhez járult a kígyó ábrázolása, mint a méreg szimbolikája. 
Egy kisfiú odatérdelt a templomi betlehemhez és tágra nyílt, ragyogó szemmel mosolygott a Kisjézusra, aki visszamosolygott rá. Ekkor a kisfiú szívrepesve ezt mondta: 

Gárdonyi Géza, Ziegler Géza néven látta meg a napvilágot a Fejér megyei Agárdpusztán. Írói nevét születési anyakönyvezési helyszíne, a szomszédos Gárdony után választotta.







Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes. Az Úr van Teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között és áldott a Te méhednek gyümölcse Jézus! Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, most és halálunk óráján. Amen.




Egy megtört, kolduskinézetű szomorú asszony lépett be egy boltocskába és a karácsonyi vacsorához kért némi élelmiszert. A boltos nem szívlelte a kéregetőket, az asszonyhoz mégis türelmesen szólt: "és mégis, mennyit tud rá költeni?" Az asszony szégyenlős keserűséggel ezt felelte:
Az évtizedek múltán már-már csak karácsonyi álomnak hitte volna a történet, de az a megsárgult "értékpapír" – bekeretezve, mint valami kiváltságlevél –, a szoba főhelyén emlékeztette. A cédula történetét a családban mindenki ismerte és azóta, ha Szentesténként összejöttek unokástól, mindannyiszor együtt imádkozták a Miatyánkot, s a "mindennapi kenyerünk"-höz érve, valamennyiük szemében megcsillantak a könnyek!
Elengedhetetlenül fontos feladat az engesztelés, amelyben részt kell vennie az Egyház minden, a probléma komolyságának tudatában lévő tagjának. Különösen fontos az ima, valamint az egyházmegyékben, a plébániákon és a családokban végzett vezeklés.
Alázattal és bátran kezdjünk újra imádkozni és böjtölni, hogy a Magasságból jövő erő lerontsa a hazugság falait, melyek eltakarják az életellenes magatartások és törvények romlott természetét, és nyissa meg a szíveket a szeretet és az élet civilizációját szolgáló vágyakra és elhatározásokra." (vö Evangelium vitae, 100) Halálunk után az ítélőszék előtt mindannyiunknak fel lesz téve a kérdés:
Mindenkinek, aki abortuszt végeztetett, vagy hozzájárult, testi-lelki-szellemi gyógyulásra van szüksége. Ez csakis úgy lehetséges, ha teljesen átadja magát Krisztusnak és bizalommal merül el az ő végtelen irgalmában. A kiengesztelődés szentségében őszinte bűnbánattal és a megjavulás elhatározásával vallja meg Jézusnak minden bűnét, és amikor az Oltáriszentségben magához veszi őt, könyörögjön, hogy kiengesztelődjön megölt gyermekével, hogy lélekben mintegy átölelhesse. Kérje Jézust, hogy árulja el a gyermek nemét! Azután adjon neki nevet, kérve őt, hogy bocsásson meg az abortuszért!

Minthogy tökéletességünk abban áll, hogy isteni Megváltónkhoz, Jézus Krisztushoz hasonlókká legyünk, Vele egyesüljünk és magunkat Neki szenteljük, minden ájtatosság között az a legtökéletesebb, mely Jézus Krisztushoz leginkább hasonlóvá tesz, Vele legbensőbben egyesít és bennünket legkizárólagosabban Neki szentel. Minél inkább Szűz Máriának szenteli magát a lélek, annál inkább szenteli magát Jézus Krisztusnak. Ezért a tökéletes felajánlás és átadás Jézus Krisztusnak nem más, mint önmagunk tökéletes és teljes felajánlása és átadása Szűz Máriának, és ez az az ájtatosság, melyet én tanítok! (120)
Sajnos, ezek a gyermekek nem tudták kamatoztatni az Istentől kapott adottságaikat, s ezzel az egész emberiséget érte veszteség. De ha az élet legnagyobb céljáról beszélünk – az örök életről –, azt Isten végtelen Irgalmassága folytán, a meggyilkolt magzatok biztosan elérték. Nem feltétlen áll ez azokra, akik az emberiség történetében elkövetett legnagyobb bűnnek részesei, a szülők és a végrehajtók esetére. A pokolbéli hatalmak meg akarják fosztani az örök élet lehetőségétől mindazokat, akik részt vettek a terhességmegszakítás szörnyűséges bűnében.
Jézus mindannyiunkért áldozta fel magát.
A New York-i
Az abortuszközpontok közelében helyiségeket bérelt és bennük kápolnákat rendezett be. Ezekben a kápolnákban állandóan folyik a szentségimádás, óránként kettesével váltják egymást az emberek. Tehát egy nap alatt negyvennyolc ember imádkozik. Nem messze, az abortuszközpontok bejáratánál a rendelési idő alatt szintén ketten várják az odaérkező nőket. Az egyik imádkozza a rózsafüzért és könyörög a szívek megváltozásáért, a másik pedig beszédbe elegyedik az odaérkezőkkel.
1) Valaha divat volt így beszélni, ma már nem az! A tudomány ma már szerényebb lett. Csakugyan, vajon melyik tudomány döntötte volna meg a vallást? S a vallásnak melyik tételét döntötte meg? Mutassanak rá határozottan arra: hol az a bizonyos ellentét s ne érjék be üres fecsegéssel! Soha a katolikus vallásnak egyetlen tételéről sem lehetett eddig semmiféle tudomány nevében kimutatni, hogy hamis és a tudománnyal ellenkező lenne. Fordítva igaz: a vallástalanság és hitetlenség minden tétele csupa tudományos képtelenség.
2) Sokan terjesztik azt, hogy az Egyház irigy volna a modern állam vívmányaira, azonban ez hamis vád, hiszen az Egyház mindenre bizalommal tekint, amit a tudomány megismer, mert a tudomány vívmányain keresztül a világban tapasztalható isteni értelem sugarát látja. A természetben semmi sincs ugyanis, ami ellenkezne Isten kinyilatkoztatásával, sőt annak mélyebb megismerése csak a kinyilatkoztatott tanítást erősíti meg. (Vö. XIII. Leo, Immortale Dei c. körlev.) Se a vallás, se a tudomány nem nélkülözheti Istent. Az egyik számára Ő a gondolkodás kezdete, a másiknál – kikerülhetetlenül –, Ő a következtetés vége. (Max Planck)



Lúcia szenvedéstörténetének leírásában jegyzőkönyvszerűen rögzítették Lúcia kihallgatását, melyben bátor érvei meglepően személyes és világos hangvételűek. A bíró ráparancsolt Lúciára, hogy áldozzon az isteneknek. A bátor leány így felelt: ,,Egy áldozat van, ami tetszik Istennek, és ez a szegényeken való segítés. Mivel már semmim sem maradt, magamat adom oda.'' A bíró rendreutasította: ,,Ilyesmit az ostoba keresztényeknek mondj, de ne nekem, mert én a Császár törvényére vigyázok!'' ,,Tartsd hát magadat a császárod törvényéhez – mondta neki Lúcia –, én meg szívem Urának, Jézus Krisztusnak a törvényéhez tartom magam. Te féld a császárodat, én meg az én Istenemet félem. Tedd, ami neked jólesik, de én azt teszem, amiből üdvösségem támadhat!''
Ezután, mint annyi más vértanú esetében, a legkülönfélébb kínzások követték egymást, de Lúcia imádságának hatására egyik sem tudott fájdalmat okozni. Megvakításának két változata van, miszerint maga vájta ki szemeit, hogy vőlegénye ne dicsérhesse többé szépségét. A másik szerint a kínzások során vakították meg. Végezetül a bíró parancsára karddal döfték át a torkát, de nem halt meg azonnal, sőt, ebben az állapotában még tanította is a népet, s csak akkor halt meg, amikor egy odasiető pap kezéből fölvette az utolsó kenetet.


Ezen a napon 1531. december 12-én volt a guadalupei események fő jelenése. Ekkor hangzott el a Szent Szűz ajkáról a hozzánk is szóló édesanyai biztatás: »Vésd szívedbe szavaim! Semmi ne riasszon, semmi ne aggasszon és semmi ne szomorítsa el az arcodat s szívedet. Ne félj se betegségtől, se gondtól, se fájdalomtól. Hát nem vagyok-e én a te Anyád?" 











A legyilkoltak számát minden kimutatásban elhazudták. Az akkori anyakönyvvezető nő 131 halottat jegyzett be és emiatt nyomban elbocsátották az állásából. Annyi sebesült volt hogy a kórház udvarára hordták őket és hagyták meghalni. Az áldozatok közt olyanok is voltak, akiket a távolabbi utcákban ért az eltévedt lövedék. Az ezzel kapcsolatos jegyzőkönyveket titkosították, a tényfeltáró tanúságokat elhallgatták. Az utólagos név szerinti beazonosítások szerint csupán negyvenhat személy – 33 férfi, 11 nő és 2 fiúgyerek –, vesztette életét. A tényfelmérés azért jelent nehézséget, mert a környező kórházakban – hatósági parancsra –, szándékos eldátumozással és hamis diagnózissal állították ki a halál-. illetve a sebesülések okát. Ez utóbbi okirathamisítás is legalább 80-150 főt rejthet!
Volt egy salgótarjáni fiatal, 
A középkorban a szeplőtelen fogantatás tana sok fejlődésen ment keresztül. Szent Bernát hatására a 12. és a 13. század vezető teológusai (Szent Bonaventúra, Nagy Szent Albert, Aquinói Szent Tamás) elvetették a szeplőtelen fogantatás tanítását. A nehézség számukra abban rejlett, hogy ők képtelenek voltak Máriának az áteredő bűntől való szabadságát összeegyeztetni az áteredő bűn egyetemességével és azzal, hogy minden embernek szüksége van az üdvösségre. A problémára a helyes megközelítést először Wilhelm Ware ferences teológus érte el, amit később nagy tanítványa, Szent Duns Scotus tökéletesített és terjesztett el széles körben. A pápaság vetett véget az évszázadokig tartó hitvitáknak azzal, hogy IX. Pius hittétellé nyilvánította Mária Szeplőtelen Fogantatását 1854. december 8-án! Amikor IX. Piusz pápa a Szent Péter Bazilikában ünnepélyesen kihirdette a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját, már nagyon idős és egészségileg is törékeny volt és rekedten beszélt. Akkoriban még nem voltak hangerősítők, ám amikor a dogmatikai tétel formuláját olvasta fel, hangja csengett és erőteljes volt, s ugyanebben a pillanatban egy napsugár, a felhőkön átragyogva, behatolt a Szent Péter Bazilika üvegablakán és beborította a Szentatya alakját. E mindenki által észlelt külső eseményeket Isten és a Boldogságos Szűzanya tetszésnyilvánításaként magyarázták.
IX. Piusz egyik életrajzírója így ír:
A Szentatya a következő szavakkal hirdette ki a Boldogságos Szűzanya Szeplőtelen Fogantatásának dogmáját:

Háromszor:

