A Hajnal Szép Sugara

Mária, az isteni Béke Jele, amiként Noénak volt a galamb, pálmaággal a csőrében, mintegy az Irgalmasság jeleként!

Márpedig a jelek és fogalmak megértését az Istentől kapott értelmünkkel felfoghatjuk, és ez a kapott IDŐ felelőssége!

Montforti Grignon Szent Lajos, aki 47 évet élt, nem csak megértette, de harcos életelemévé tette a bensőséges Mária-tiszteletet, messze kitágítva ezzel földi tevékenységének korlátait. Nyilvánvaló, hogy már őbenne is felmerült a nagy kérdés: „Mikor jön el a boldog békeidő? Ez az idő csak akkor fog felvirradni, ha azt a Mária-tiszteletet, melyet én tanítok, megismerik és gyakorolják!” ‒ állítja határozottan a Tökéletes Mária-tisztelet c. mű szerzője! (Vö. TMT 217)

Az 1917-es fatimai jelenésében a Szent Szűzanya megígérte, hogy "végül Szeplőtelen Szívem győzni fog"! Ám az, hogy ezen ígéret mikor teljesül, rajtunk, az embereken, az emberiségen múlik!

Mit tehetünk tehát e boldog idő mielőbbi bekövetkeztéért?
Előszöris, teljesítsük a fatimai kéréseket, engesztelődjünk ki Istennel, ajánljuk fel magunkat Mária Szeplőtelen Szívének, végezzük az első-szombati engesztelő áldozásokat és imádkozzuk naponta a rózsafüzért!

Üdvözítőnk Anyja és a mi jó Anyánk,

áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre,

hogy Krisztus Békéje hassa át az egész világot! Ámen.

     Egyik-másik embertársunk rávághatja erre, hogy ‒ Miért kell Mária, a Krisztus követéséhez?

‒ Keell??? ‒ Kövesd testvérem azt az indíttatást, melyre úgy érzed, meghívást kaptál! Szeresd és kövesd az Urat teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! (Mk 12,30) Aztán, ha megfáradtál és kétségek kísértenek, bizonyára jól esne egy anyai vigasz ‒ Máriáé ‒, aki persze nem több, "csupán csak" Anyja a Szépszeretetnek, az istenfélelemnek és a szent Reménynek. (Sir 24,24) Vagyis nem Ő a Remény, bár a Reménység Csillagának nevezik, mert Őáltala ragyogott fel az emberiség üdvének Hajnalcsillaga!

Testvérem! Ne röstelld tehát segítségül megragadni a Szent Rózsafüzér láncát – mely bármennyire furcsa egy racionalista léleknek –, de a pápák és a szentek tanítása szerint is, egyféle spirituális "támasz", sőt összekötő az Éggel!

Ezúttal is ismétlem magam, de adja Isten, hogy százszor és százszor még elmondhassam!

Rózsafüzér-ima nélkül nincs bensőséges Mária-tisztelet, Mária-tisztelet nélkül nincs hiteles kereszténység, és kereszténység nélkül nincs Béke!

      Szent Pál apostol a Tesszaloniki levélben erre így adja meg a választ:

Ami az időt és az órát illeti testvérek, arról nem szükséges írnom. Magatok is pontosan tudjátok, hogy az Úr Napja úgy érkezik el, mint éjjel a tolvaj. Amikor majd azt mondogatják, hogy "Béke és biztonság", akkor ér sokakat hirtelen a pusztulás, akárcsak a várandós asszonyt a fájdalom, és nem lesz menekvés számukra. De ti testvérek nem jártok sötétségben, hiszen mindnyájan a világosság fiai vagytok. Öltsétek magatokra tehát a hit és szeretet páncélját, sisak gyanánt pedig az üdvösség reményét. Hiszen Isten nem a haragra szánt bennünket, hanem az üdvösség elnyerésére ‒ Urunk, Jézus Krisztus által ‒, aki meghalt értünk, ----- és akár élünk, akár meghalunk, Vele és Általa nyerhetjük el az életet. (Vö. 1Tessz 5-10) ‒ idézet vége!

Tehát, a jelen helyzetünk ‒ a készülődés állapota! Nem a kapkodásé –, hanem a kegyelmi "töltekezésé" és az érdemszerzésé, nem csak a magunk, de embertársaink számára is! A Szentlélek ugyanis ránk bízta a Szent Keresztségben a krisztusi megváltás kiteljesítését! Ehhez szükséges az Evangélium követése, a rendszeres ima és a szentségi élet! ÉS EZ AZ! ‒ ami bensőséges Mária-tisztelet nélkül ‒, tartósan és hatékonyan elképzelhetetlen!

A Gulag a gonoszság és a halál szinonimája – jelentette ki 2012-ben a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára a Szovjetunióba hurcolt magyar civilek, politikai rabok és kényszermunkások emléknapján tartott megemlékezésen Budapesten. A parlament 2012-ben határozott arról, hogy november 25-e legyen a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja.

Ne feledjük és nem feledhetjük, hogy 1945-46-ban 900 ezer összeszedett magyar civilt hurcoltak a szovjet kényszermunkatáborokba, három napos "malenkij robot" címén. Végül csak 1953-ban szabadultak, hozzávető-legesen 500 ezren! A háborúban kivérzett hazánknak óriási vérveszteség volt a hősi halált halt, vagy fogság
ban elhunyt katonáinkon túli NÉGYSZÁZ-EZER fiatal nő és idősebb férfi halála! Nem beszélve a háborús cselekmények egyébként is adódó áldozatairól! Furcsán hangzik, de Magyarország háborús embervesztesége a legmagasabb, hiszen elvesztette lakosságának 15%-át!!! A hazatértek nagy része még hosszú évekig sem jutott vissza családjukhoz, mert a határon az ÁVH várta őket és sokukat internálótáborokba hurcolták!

Hát ennyit a kommunisták humanizmusáról, a (népi)demokráciáról és az emberi jogokról!

Imádkozzunk a halottakért, a még élőkért és a pribékjeikért!

A vallásüldözés öt szakasza

Magyar Kurír, 2012.11.21. http://magyarkurir.hu/hirek/vallasuldozes-ot-szakasza

A társadalmi élet elismert intézményét nem lehet egyik napról a másikra lejáratni és meggyűlöltetni. Érdemes tudatosítanunk e folyamat jellemző fázisait.

1. Sztereotípiák kialakítása

A célcsoport egyes tagjainak valamely jellemzőjét kiválasztják és az egész közösségre általánosítják. Vagyis töredéknyi mintavétel alapján alakítanak ki leegyszerűsített, általános képet a célcsoportról.

Az elmúlt évtizedek során kialakított sztereotípiák szerint a bibliás keresztények ostobák, tudományellenesek, képmutatók, önteltek. A katolikusokra különösen jellemző a szexualitásellenesség és a neurotikus bűntudat. A Katolikus Egyház nőellenes, ókonzervatív, diktatórikus, a klérus elfojtja nemiségét, homoszexuális vagy pedofil. Összességében a keresztények lehangoltak, unalmasak, elmaradottak; a babonás múltban megrekedt, nevetséges vagy éppen tragikus társaság, akik képtelenek levetni a hit béklyóit. Ha nem is mindenki teszi ugyanannyira magáévá ezeket az általánosításokat, e motívumok vissza-visszatérnek. A sztereotípiák nyomán kialakuló légkör képezi a következő fázis alapját.

2. A célcsoport rágalmazása

A sztereotipizálás egyre intenzívebbé válik, majd a célcsoportot bűnökkel kezdik vádolni.

A katolikusokat és a keresztényeket, akik nem állnak be a korszellem diktálta sorba, szűk látókörűnek, intoleránsnak, gyűlölködőnek, bigottnak, igazságtalannak, az emberi méltóságra és szabadságra veszélyesnek, homofóbnak, reakciósnak, rosszindulatúnak bélyegzik. Ebben a beállításban az egész egyháztörténelem alig több, mint zsarnokság és elnyomás: keresztes háborúk, inkvizíció, tudományellenesség, Galilei-per. Ugyan ki törődik azzal, hogy az Egyház egyetemeket, kórházakat alapított, pártfogolta a művészeteket és az evangélium hirdetésével rendet és civilizációt teremtett a Római Birodalom hanyatlásának barbár korszakában? A sztereotipizálás minderről hallani sem akar, vagy ha mégis, bármi másnak hajlandó tulajdonítani, csak az Egyháznak és a hitnek nem. Mindez jogosnak tűnő felháborodást kelt a hívőkkel szemben, és elfogadhatóvá teszi a katolikus- és keresztényellenes viselkedést.

3. A célcsoport társadalmi szerepének marginalizálása

Miután kialakult a (téves) közfelfogás, hogy az Egyház és a hit rossz, sőt veszélyezteti az emberi méltóságot és a szabadságot, a következő fázisban igyekeznek kiszorítani az Egyházat a közéletből.

A szekularizált társadalom többségének nem kell a hit. A templom falai közt megtűrik a vallási tevékenységet, a közéletben azonban nem. Egyre kevésbé tolerálják, ha valaki nyilvánosan megemlíti Isten nevét, imádkozik, vagy bármilyen politikai kérdéssel összefüggésbe hozza a hitét. Eltüntetik a betlehemet [1], a karácsonyfát. Jézus nevét ki sem szabad ejteni. Homoszexuális aktivisták osztogathatnak óvszert a középiskolák előtt, a keresztényeknek azonban jobb, ha távol tartják magukat: Bibliának, keresztény szórólapoknak nincs helyük az iskolákban[2], hiszen Egyház és állam szétválasztása[3], ugyebár...

4. A célcsoport kriminalizálása

Ebben a fázisban mind több jogi eljárás indul az Egyház és keresztények ellen.

Az Egyesült Államokban számos esetben próbálnak katolikus kórházakat jogi úton az abortusz népszerűsítésére vagy abortív fogamzásgátlók alkalmazására kényszeríteni. A Katolikus Karitász több szervezetének tevékenységét betiltották, amiért egynemű pároknak nem adtak örökbe gyermeket. Több szövetségi államban jogi következményekkel járt, hogy valamely végzős diák búcsúbeszédében Isten vagy Jézus nevét említette. Noha a hit kriminalizálására irányuló törekvéseket a bíróság sok
esetben elutasítja, az ilyen eljárások egyre gyakoribbak. Mindez a vallásszabadság gyors eróziójának kezdetét jelzi.

5. A célcsoport nyílt üldözése

Ha a meglévő tendencia folytatódik, meglehet, hogy a keresztényeknek, elsősorban az egyházi vezetőknek hamarosan pénz- és börtönbüntetéseket kell elszenvedniük.

Kanadában és egyes európai országokban már vannak példák arra, hogy katolikus egyházi személyeket letartóztattak és gyűlölet-bűncselekménnyel vádoltak azért, mert a homoszexuális tevékenységgel kapcsolatos egyházi tanításról prédikáltak. Az Egyesült Államokban erősebben védik a szólásszabadságot, de a fenti példákból látható, hogy a vallásszabadság gyorsan erodálódik. Számos egyházmegye igen sok időt kénytelen bíróságokon tölteni alapvető vallásszabadsága védelmében.
A távlat: megpróbáltatások, perek, bírságok, börtön.
Valószínűtlen? Riogatás? Nos, egyes nyugati országokban az első négy fázis már megvalósult. Szeretnénk optimisták maradni, de úgy tűnik, a helyzet érik. Mindenki maga ítélje meg. 

Msgr. Charles Pope/Washingtoni Főegyházmegye

Ahol istentelenség van, ott közömbösség is!

Carlo Ancelotti ma is Pio atya híve

Az alacsony sorból a világ legjobb futballedzői közé önerőből került Carlo Ancelotti nevéről nem éppen a híres olasz tanúságtevő jut az olvasók eszébe. A globális kitekintésű keresztény és spanyol nyelvű portál, a Religión en libertad azonban nem árulta el, hol nyilatkozott Angliában a Real Madrid új edzője.

A játékosként és edzőként is egyaránt kiváló és sikeres futballszakember nem felejtette el, hogy szülei egyszerű földművesek voltak, és mennyit dolgoztak azért, hogy előteremtsék gyermekeiknek a mindennapi betevő falatot. Tőlük szívta magába a sikeres emberként is megtartott keresztény értékeket Carlo Ancelotti, főleg édesapjától, aki sose panaszkodott, mindig nyugodt és türelmes volt.

Nem ismert tény, hogy Ancelotti Pio atya odaadó híve, akinek képmását mindig magánál hordja, hiszen annyi csodát tett, és érzelmileg is azonosul vele. Az interjúban beszélt Jézus Krisztusban való hitéről és imáiról, amelyekben egyáltalán nem a focival kapcsolatos, hanem személyes dolgokat kér Istentől. „Mert Isten sokkal jobb és fontosabb dolgokat tehet” – vallja Carlo Ancelotti.

Magyar Kurír  

Életünk nagy kérdése, a halál!
Mi történik velünk a halál pillanatát követően?
     Az Evangélium így felel: „mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e” (2Kor 5,10).
Akkor következik az ítélet: „az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg és utána ítéletben legyen része” (Zsid 9,27).

     Az egyetlen tényező, amely alapján Krisztus ítél, az a szeretet. Az Úr Jézus hangsúlyozza, hogy a meg-térésre való hajlandóság hiánya és a bűnben való megátalkodás annyira tönkreteheti az embert, hogy teljesen önzővé válik, meggyűlöli a szeretet és az igazság világosságát, elutasították Istent, vagyis az üdvösséget, amelyet ajándékba kaptunk. Ezzel szemben azok, akik földi életük folyamán Isten parancsolatait követték, „teljesítették az igazság követelményeit”, vagyis elfogadták a megváltás ajándékát, amelyet Isten nekik adott. Ezért tehát az ítélőszék előtt a Teremtő lehetőséget hagy az embernek a döntésre: „Az ember előtt ott az élet és a halál, megadatik neki, amit választ magának” (Sir 15,17).

     Az ember életének legfontosabb döntése a halála pillanatában attól függ, milyen volt az egész eddigi földi élete: „Aki tehát test szerint vet, testéből is arat majd romlást. Aki ellenben a lélek szerint vet, lelkéből arat örök életet” (Gal 6,8). A halál pillanatában minden emberben véget ér emberi életének formálódása és a szabadságban és szeretetben való megérése. Aki tudatosan és önkéntesen az igazság pártjára állt, fáradozott a hitben és az imádságban, harcolt saját önzőségével és bűneivel, nyitott volta Szentlélek működésére, az hatalmas szeretetre volt képes. Ezzel ellentétben minden bűn, a jóra való restség és az önzőség vezérelte cselekedetek elzárták az embert Isten elől, eltorzították emberségét, képtelenné tették a szeretetre, és közben meggyűlölte Istent. A földi élet tehát minden ember számára vagy a mennyei örök szeretetre való megismételhetetlen felkészülés időszaka, vagy pedig a visszafejlődés ideje, a teljes önzés és az örök pusztulás felé vezető út.

     Amikor az ember a halála pillanatában a rá szabott ítéletre várva szemtől szembe áll Krisztus előtt, akkor a valóságában látja meg egész földi életét, és végleges döntést kell hoznia, hogy Krisztus mellé áll-e, vagy ellene szegül. Ez feltárja az igazságot a személyről – vagyis azt –, hogy miként formálódott földi életének szabadsága során. Sajnos, sokan úgy döntenek Krisztus színe előtt is, ahogyan viszonyultak Hozzá egész életükben!

     Az ítélet pillanatában mindenki teljességében megérzi Krisztus szeretetét, és lesz akinek ez örömteli vagy ellenszenves! Így hozza meg a végső döntését, hogy elfogadja-e Őt vagy sem. Ha igent mond Jézusnak, az a mennyet vagy a tisztítótűz lehetősége számára, ám ha visszautasítja Jézus szeretetét, az a poklot jelenti.

     Az ítélettel mindenki azt kapja, amire vágyik, és az ember arra fog vágyni, hogy úgy élhessen, ahogy a földön is élt: „Túl a halál titokzatos kapuján kirajzolódik az örök boldogság, az Istennel való barátság, avagy a tőle való elszakadás büntetése” (II. János Pál: Reconciliatio et poenitentia, 26).

     „Miért nem fogunk mindannyian üdvözülni? Azért, mert nem mindenki akar! Az ingyen kegyelem csak azokat üdvözíti, akik üdvözülni akarnak; azokat, akik nem akarnak, nem fogja üdvözíteni” (Aranyszájú Szent János: A Rómaiakhoz írt levél magyarázata, XVIII, 5).

IMÁDKOZZATOK!

(Még van néhány nap a novemberből!)

A Szűzanya ígérete szerint: A halottak hónapjában egyetlen Üdvözlégy elimádkozása által a lelkek tömegesen szabadulnak ki a tisztítótűzből!  (Lásd Szeretetláng Lelki Napló  II/16 és II/116)

Márpedig a kiszabadult (üdvözült) lelkek visszasegítenek bennünket földi küzdelmeinkben, és bizony kevés nehezebb idő volt a világban, mint most!

„Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül,

hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik.” (Lk 21,36)

Krisztus Király vasárnapja

A katolikusok fő ünnepei közé XI. Piusz pápa vezette be az 1925-ös szentévben december 11-én Quas Primas című enciklikájában. A pápa elhatározásának háttere, hogy ebben az időben erősödni látta az ateista kommunizmus és a szekularizmus eszméit és ezt a Krisztustól és az egyháztól való elfordulás veszélyeként értékelte.

Eredetileg a Mindenszentek ünnepe előtti vasárnap tartották, a II. vatikáni zsinat után, 1969-ben került az advent előtti utolsó vasárnapra. (Korábban ez a nap "a pünkösd utáni utolsó vasárnap" nevét viselte, saját speciális misével, amelynek bizonyos részeit a Krisztus király miséjébe is beleillesztették.) Az ünnepen a megelőző vasárnapoktól eltérően, zöld helyett fehér ruhában miséznek a papok.

Mozgó ünnep, a november 20 és november 26 közötti vasárnap, tehát  a legkorábbi, és a legkésőbbi időpontja, ezek között mozog. Ezen ünnep a liturgiai évkör utolsó vasárnapja, a egyházi év vége.

 Adventtel (advent első vasárnapjával) új egyházi év kezdődik.

Bár ünnepként új, az alapgondolat az első keresztény közösségek idejére vezethető vissza és az Újtestamentum számos része utal rá, többek közt Jézus és Pilátus párbeszéde János evangéliumában, amelyben Pilátus kérdésére, hogy valóban király-e Jézus, ő ezt válaszolja: "Az én országom nem e világból való."

A filippiekhez írt levélben idézett himnusz a feltámadás által megdicsőült Krisztus méltóságát a királykoronázás mozzanataival írja le. Krisztus az utolsó ítélet bírája is. (Ezt jelképezi, hogy a II. vatikáni zsinat után Krisztus király ünnepe lett az egyházi év jelképes vége.)

"Krisztusról mint királyról a liturgikus év folyamán többször megemlékezünk, ez az ünnep azonban más, hiszen nem csak kiemeli Krisztusnak a világmindenségre kiterjedő hatalmát, hanem az egyházi év végén előremutat a történelem végső, nagy napja felé, mikor mint Úr, s Király jön majd el megítélni mindeneket" – írta az ünnepről Somfai Elemér.

Az ünnep tartalmát kifejezi az ekkor tartott szentmisékben gyakran felhangzó himnikus latin röpima: 

"Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat",

azaz Krisztus győz, Krisztus kormányoz, Krisztus uralkodik". 

Lásd:

https://www.youtube.com/watch?v=WZck6Axhpaw

New Jerseyben egy Szűzanya szobor túlélte a szuper-hurrikánt! (Magyar Kurír híre)

Mert jegyezzük meg, Mária nélkül nincs Mária Országa és Szíve Szeretetlángja nélkül nincs menekvésünk! Maga a Szűzanya mondta Erzsébet asszonynak: "Szívem Szeretetlángja nektek az, mint Noénak a Bárka volt!" "Tudod, olyan a Föld most, mint vihar előtt a természet és olyan, mint a tűzhányó, amely ha kirobban, pokoli füstjével, visszahulló lávájával fojtogat, öl, vakít, rengésével romba dönt maga körül mindent. Ez most a Föld borzalmas helyzete. Forr a gyűlölet krátere, gyilkos, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket. És Én, a hajnal szép sugara megvakítom a sátánt, (megszabadítom e) gyűlölettől elhomályosuló, kénes, bűzös lávájától megfertőzött világot, mely által a lelkek éltető levegője fojtó és halált okozó. Egyetlen haldokló sem kárhozhat el! Már kezd Szeretetlángom gyújtani. Tudod, kislányom, a választott lelkeknek meg kell küzdeniük a sötétség fejedelmével. Borzalmas zivatar ez! Nem, inkább orkán, és pusztít, még a választottak hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét, melyet a lelkek sötét éjébe Szeretetlángom kegyelmi hatása kiáradása által nyújtok". (II/100)

      Már csak megjegyzem, hogy az 1956-os Szabadságharcunkat azért vesztettük el, mert az ország népe nem tudott "egy szívvel-lélekkel imádkozni"! Talán bizony most népünk képes lenne együtt énekelni a a Boldogasszony Anyánkat? Aligha, mert nagy a felekezeti széthúzás és a gyűlölség! De a Szeretetláng átható kegyelme – mely maga Jézus Krisztus – képes átjárni valamennyiünk szívét és nem csak Magyarországra, de az egész világra kiárasztani az Istenanya által kiesdett rendkívüli többletkegyelmet. Jézus a Lelki Naplóban így beszél erről: "Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik". (II/93-94) Az Isten áldjon meg benneteket, imádkozzatok tehát szüntelenül és kérjétek, esdjétek ki Istentől a Szeretetláng mielőbbi kiáradását! "A kegyelem kiáradása óriási mértékben jön létre minden, a megváltó munkában résztvevő lelkében, csak ne halogassátok kérésünket." (IV/30) (Az idézetek az egyházilag jóváhagyott Szeretetláng Lelki Naplóból valók, melyet a Szent István Társulat adott ki 2010-ben!)

     Árpád-házi Szent Erzsébet - a SZERETET nagy szentje  Királyi vérből született 1207-ben Sárospatakon.
Édesapja II. Endre király, édesanyja az Andechs-Meráni családból származó Gertrúd királyné. Gyermeküket vallásosan nevelték 1211-ben Türingiába viszik, hogy az akkori idők szokása szerint együtt nevelkedjen előre kiválasztott leendő férjével, Lajos őrgróffal.
A kis menyasszony fényes kísérettel és kincstárnyi hozománnyal érkezett Pozsonyból a wartburgi várba. Az új házban mindenkinek feltűnt, hogy ez a kicsiny gyermek mennyire vallásos, Isten- és emberszerető. Lajos édesanyja,
Zsófia őrgrófné aggodalommal figyelte, hogy a leányka mindenkivel egyformán viselkedik, nem sokat adott az udvari etikettre, sőt megtanult lovagolni.
1221-ben Lajos feleségül vette Erzsébetet, boldogságuk teljes volt.
Csodálatosan szép, kiegyensúlyozott volt házasságuk. Erzsébet teljes szívével átadta magát férjének, de ez a szív Isten felé is elkötelezett volt. Krisztusban szerették egymást. Három gyermekük született.
Lajos elfogadta Erzsébet különös figyelmét, érzékenységét a szegények és betegek iránt . Ezt mutatja, hogy az 1226-os nagy éhínség idején megnyitotta a birtok összes gabonatárolóját, kenyereket süttetett az éhezőknek.
Messze földre is híre ment, hogy milyen irgalmas és emberszerető a fiatal grófné.
Két kórházat alapított a férjével együtt, melyekben őmaga is ápolta a betegeket.
1227-ben Lajos keresztes hadjáratra indult és még abban az évben járványos betegségben meghalt. Így az ideális családi életük kettétört, Erzsébet számára szinte az egész világ meghalt!
Lajos oltalma nélkül nem folytathatta addigi életét s így gyermekeivel együtt elhagyta Wartburg várát.. Mindenkitől elhagyatva, kétkezi munkájával kereste meg kenyerét. Városról városra járt, ahol szükség volt a segítségére, ott
dolgozott, ápolt.
Marburgban telepedett le, ahol özvegyi jussából ispotályt építtetett, a többi pénzt pedig szétosztotta a szegények között.
Utolsó éveiben nagy szerepet játszott életében Marburgi Konrád ferences atya, akit maga a pápa jelölt ki lelki -vezetőjének és hivatalos védelmezőjének.
Lemondott minden földi kötődéséről, hátralévő éveit harmadrendi ferencesként a szegények, betegek ápolására szentelte. Gyermekeit nevelőkre bízta, mert úgy látta, hogy nem tud számukra megfelelő
nevelést biztosítani (Legkisebb lányát, Gertrúdot boldogként tiszteljük.)

1231 novemberében hirtelen megbetegedett. Élete végéig megőrizte magyaros életörömét és derűjét. Mindenét szétosztotta és érdemekkel telve, lelki élete magaslatán adta vissza életét Istennek Marburgban.
Halála után négy évvel, 1235-ben IX. Gergely pápa a szentek sorába emelte.
A magyar és a német nemzet is a magáénak vallja. Kultusza a 13. századtól kezdve egész Európában elterjedt. Az egész világon tisztelik, egyetemes szentünk, a legismertebb magyar.
Attribútuma a rózsa.

Erzsébetet legtöbbször rózsával a kötényében vagy a kosarában ábrázolják. Egy alkalommal,amikor télen, kenyeret vitt a szegényeknek, ----sógorával találkozott.
Annak kérdésére, hogy mit visz – Erzsébet attól tartva, hogy esetleg megtiltják neki a jótékonykodást – ezt válaszolta: rózsákat. Mikor megmutatta, a kenyerek helyett valóban illatos rózsák voltak a kosárban. (Isten nem akarta, hogy a szent asszony hazudjon!)
Erzsébet jótettei az udvar embereit meghökkentették, de olykor Lajostól is nagy megértést kívántak. Lajos távollétében Erzsébet befogadott a várba egy leprás beteget, sőt ura ágyába fektette. Mikor váratlanul hazaért a férje, az udvar jelentette neki a történteket, s bizony Lajos szívében rosszallás ébredt. De mikor belépett a szobába (az Úr megnyitotta belső látásának szemét), akkor meglátta ágyában a megfeszített Krisztust.

Marburgi sírja fölé a német lovagrend templomot emelt, mely 1283-ban készült el.
Magyarországon IV. Béla, Erzsébet testvére építtette az első templomot tiszteletére Kápolnán.
Budapesten a VII. kerületben 1931-ben, Szent Erzsébet halálának 700. évfordulója alkalmából a Szegényház teret, amelyen a Szent Erzsébet tiszteletére emelt templom áll, a „rózsa csoda” nyomán átnevezték Rózsák terének.

Legendáját Liszt Ferenc dolgozta fel Szent Erzsébet legendája c. óratóriumában.
A feleségek, a fiatal anyák, a betegek, a ferences harmadrend - a szolgáló szeretet, a Karitász védőszentje.
Névünnepe: november 19., temetésének napja.

     Ehhez egy-két mondat a Szeretetláng Naplóból: „Ez a csoda a Szentlélek ismételt eljövetele lesz, melyet sokan várnak, és a világosság fényessége át fogja hatni a földet. (III/224) A Szeretetláng kiáradása pillanatában vakká lesz a sátán.” (vö. I/85)
     Nos, kedves Hallgatóim, Don Gobbi Kék Könyve, még a következő kérdést teszi fel, melyet meg is válaszol. Idézem: „Ezek után meg kell vizsgálnunk azt a kérdést, hogy mi lesz a következménye a Szentlélek rendkívüli kiáradásának, a második Pünkösd eljövetelének?
     Válasz:

     1.) Megújul és megváltozik az emberek szíve és lelke, megszabadul a Gonoszság hatalmának nyomása és befolyása alól.
     2.) Új korszak kezdődik a társadalmak életében. A szereteten alapuló igazságos társadalom, a szeretet civilizációja fog felépülni.
     3.) Megtisztul és megújul az Egyház. Jézus fényét fogja sugározni és elnyeri a teljes egységet.
     4.) Megújul a Föld színe, a pusztító természeti csapások nyugvópontra jutnak. Az ember és a természet ismét harmóniába kerül egymással.” (1982. 05. 30.) ‒ idézet vége!

     Nem „költői” a kérdés, ha feltesszük: akkor most mi a helyzet? Nos, az elmúlt majd' 60 esztendő során az egész világon különböző okok miatt, de még az egyházi berkekben is tapasztalható az Istenhez való hűség fogalmának torzulása és az imádás gesztusainak fokozott elhagyása.
     Ennél fogva az emberekben meglazult az Egyházhoz való kötődés, és társadalmi méretekben veszítették el képességüket az Isten Országáért való erőfeszítésre, pedig erőfeszítés nélkül senki nem üdvözülhet. (Lk 16,16) Márpedig mélyreható változás csak a szívek megérintettsége által remélhető!

     Mivel a gyermekei üdvösségéért aggódó Istenanya az elhidegült szívek „felforrósításában” látja az emberiség megmentésének egyedüli lehetőségét, így szólít fel:
„Vidd e lángot, melyet neked nyújtok először. Ez Szívem Szeretetlángja. Gyújtsd meg nála a tiédet és add tovább! − És annyira zokogott, hogy alig értettem, mit is mond.”‒ írja Erzsébet asszony. (I/38)

A rossz természetű fiú

     Volt egyszer egy legény, aki igen könnyen dühbe gurult, káromkodott és szidalmazott másokat. Édesapja megunva fia rossz természetét, adott neki egy zacskó szöget meghagyva, hogy mindannyiszor, amikor türelmét veszti, vagy szitkozódik, üssön be egy szöget az udvar kerítésébe.
     Bizony már az első napon 30 szöget kellett beütnie. Az elkövetkezendő hetek során azonban egyre inkább megtanult uralkodni magán és egyre kevesebb szög fogyott a zacskóból. Végülis rájött, hogy sokkal könnyebb uralkodni magán, mint szögeket verdesni a kerítésbe.
     Telt-múlt az idő és elérkezett a nap, amikor egyetlen szög sem verődött a kerítés fájába. Ekkor apjának elmesélte, hogy már nem gyarapodott szögekkel a kerítés.
     Az apja megdicsérte és arra kérte, hogy ne éktelenkedjék az a sok emlékeztető szög a kerítésen, ezért ezt követően, ha naponta sikeresen megőrizte a nyugalmát, akkor mindig húzzon ki egy-egy szöget a kerítésből.  
     Az idő telt és amikor a legény közölte apjával, hogy már egyetlen szög sem éktelenkedik, akkor az apa odahívta fiát a kerítéshez és így szólt:
"Édes fiam, te bármily becsületesen viselkedtél is, a szögek helye, megannyi lyukként ott maradt a kerítésen! És tudod – magyarázta az apa –, ez már aligha fog helyre jönni, jegyezd meg tehát fiam! Amikor káromkodsz, vagy megsértesz valakit, ennek nyomai megmaradnak a felebarátodban, a saját lelkedben és valamiképp a világ hangulatában is! És hidd el, hogy könnyebb az embernek a rossz szót visszafognia, mint az általa okozott sérüléseket jóvátennie!"

Virrasszatok tehát és minden időben imádkozzatok,

hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni,

és megállhassatok az Emberfia előtt. (Mt 24,25)

     Albert a bajorországi Lauingenben született 1200 körül gróf Albert von Bollstädt néven. Lovagi családból származott, a szülei katonai vagy közéleti pályára szánták. 1223-ban mégis belépett a páduai domonkos rendbe, s ezzel kezdetét vette pihenést nem ismerő lázas tevékenysége. Egyszerre volt szerzetespap, politikus és egyháztanító, tanár és író, provinciális és régensburgi püspök, kutató és természettudós, híres prédikátor, filozófus és teológus.

Az utókornak csak halvány elképzelése van Szent Albert elképesztő sokoldalúságáról, munkabírásáról és tudásáról, melynek nem véletlen bizonysága, hogy Nagynak (Magnus), és Egyetemes Tudósnak (Doctor universalis) nevez az utókor. Tudományos munkássága 74 tudományterületet lefed, beleértve az orvostudományt, a pszichológiát, a csillagászatot, a földrajzot, a geológiát, a meteorológiát stb. A gyógynövények évszázadokig relevánsak maradtak. Szintén 1700 oldalt szentelt az állatvilágnak (pókok, hangyák szaporodása, csirkék növekedése stb.), korábban ismeretlen fokú pontossággal leírva azt. XI. Piusz 1931-ben "egyházdoktorrá" nyilvánította, XII. Piusz 1941-ben pedig "a keresztény tudósok védőszentjének" nyilvánította.

Rendi főiskolákat alapított, és professzor volt a párizsi egyetemnek.

Teljes egészében máig is feltáratlan és publikálatlan életművében polihisztorként kora szinte minden tudományával foglalkozott: orvostudománnyal, állattannal, növénytannal, fizikával, mechanikával, kémiával, földrajzzal, geológiával, ásványtannal, csillagászattal és az alkímiával. De igazán ismertté Arisztotelész műveinek kommentárjaival vált.

Rosszakarói már-már az ördöggel való cimborasággal vádolták, vagy olyan találmányokat tulajdonítottak neki, mint a puskát, a puskaport, az órát és más hasonló szerkezeteket, sőt, hogy szerkesztett egy olyan robotembert, amely úgy tudott dolgozni és beszélni, mint egy igazi ember.

Ezek persze légből kapott vádak voltak, melyeknek alapul szolgálhatott, hogy télen is képes volt friss zöldséggel és gyümölccsel kínálni vendégeit! Ennek viszont egyszerű magyarázata volt, mégpedig a fűtött üvegház, stb.

Jó megfigyelőképességéhez tudományos pontosság társult, ezért tudott olyan mélységekig behatolni a természet titkaiba, s ért el olyan eredményeket, melyek előtt nemcsak a kortársak álltak meg ámulattal, hanem ma is tiszteletet parancsolnak.

Ha valaki igazán látja Albert életét, önkéntelenül is fölmerül benne a kérdés, hogy egyetlen ember hogyan volt képes minderre? Hogyan élhetett ilyen megterheléssel és ilyen szellemi feszültség közepette? Tetterejének és termékenységének titka mély imádságos életében, Istennel való kapcsolatában rejlik.

Teológusként tanítványa, Aquinói Szent Tamás túlszárnyalta és háttérbe is szorította. 1280. november 15-én halt meg Kölnben, sírja ma is ott található. 1622-ben XV. Gergely boldoggá-, XI. Pius pápa 1931-ben szentté és egyháztanítóvá avatta, 1941-től a természettudósoknak, filozófusoknak, tudósoknak, diákoknak, Katolikus Ifjúsági Világtalálkozónak védőszentje lett.

Hogy mi a tanulság számodra, kedves Olvasó?

Az, hogy az emberi géniusz sokkalta többre képes, mint amit "kihoz magából"!

Tanulhatsz és taníthatsz, kutathatsz, dolgozhatsz, de mindent Isten dicsőségére és az egész emberiség javára tégy!

HA MEGHALLANÁD ÜDVÖZÍTŐD SZAVÁT https://youtu.be/lAt1cMBHWb0

Barlay Ö. Szabolcs: "Lelkigyakorlat egy sátáni vírus ellen" c. írása nyomán
(Eredeti  forrás )

A kollektív lelkület torzulása
     Mivel a fiatalok, a gyerekek élő közelségben látják és szenvedik el a szülők, nagyszülők érzelmi ingatagságát, a válást, az újabb kapcsolatok létrejöttét, ezért a lélekpusztító vírus már három-ötévesen roncsolja lelküket, és maguk is instabil érzelmi állapottal lépnek ki a világba. A legújabb orvosi, genetikai kutatások egyre mélyebben tárják fel a válság méreteit. A sérülést már az anyaméhben alakuló új élet is megszenvedi. Ezzel magyarázható, hogy soha ennyi sebzett és pszichésen sérült ember nem élt a nyugati civilizáció övezetében, mint ma.
     Közismert, hogy a múlt század közepén ránk tört diktatúrák óta a lelkekben lázadás van, mindenféle előírás és szabályozás ellen. Ma már oda fajult a dolog, hogy az ember harcban áll az élet minden területén, még a természeti törvények által megkövetelt renddel is.
     A mi régiónk különösen kedvező a lelki lepusztulás kórokozójának és a járvány katasztrofális elterjedésének. A magyar ember és a tőle ezer éve elválaszthatatlan magyar sors melegágya e lelki elrákosodásnak. Ma már senki sem érezheti magát biztonságban a gonosz cselvetéseivel szemben, mert bármelyik pillanatban bekövetkezhet a „derült égből villámcsapás” szindróma: egy a máról holnapra bejelentett válás, vagy a stabilnak gondolt otthoni nevelés váratlan csődje egy jól neveltnek hitt gyereknél, vagy az utóbbi évek tapasztalata alapján jól ismert valutahitel vagy állásvesztés okán. Nem beszélve valami megbotránkozásról, hamis próféciáról, mely kétségeket ébreszthet bennünk hitbeli hűségünkben.
     Az egymást követő nemzeti tragédiák, a Nyugat árulásai, a politikai változások egymást követő kudarcai elsősorban, az egyébként is befelé forduló alkatúak millióit tette még pesszimistábbá és szkeptikusokká. Végül, senki nem bízik és nem hisz senkiben. Egymás után dőlnek ki a sorból azok a „példák” − nagyszülők, pedagógusok, papok −, akik karizmatikus személyiségükkel még hatást tudtak gyakorolni. Növekszik azon bizonytalanok száma, akik célt vesztettek, akik külsőleg bár jó megjelenésűek, de belsőleg már rég halottak.
     Ha körülnézünk környezetünkben, vagy népünk jelentős rétegein, sajnos elképesztő az a közöny, ahogyan e vírusfertőzöttség következtében viszonyulnak minden értékhez.

Az egyedüli terápia:
1) A Hit, Remény, Szeretet megélése
2) Az alázat, engedelmesség, áldozatkészség és lelki erősség tudatosítása
3) Szentségi élet gyakorlása

Barlay Ö. Szabolcs: "Lelkigyakorlat egy sátáni vírus ellen" c. írása nyomán
(Eredeti  forrás )

A pótcselekvések elhatalmasodása
     Emberi mivoltunk összetettsége miatt nehéz különbséget tenni a szerelmi vágy és az igazi szeretet között. Márpedig a tartós barátság és a házasság titka nem az önző érzelmi-érzéki vágyban, hanem az áldozatot vállaló szeretetben van. Minél több csalódás éri az embert ezen a téren, annál zárkózottabbá válik és előáll az érzelmi kötődésre való képtelenség. Ennek számtalan tünete van, és még az igazi szerelmi kapcsolat esetén is egymást követheti a depresszió és a féltékenység, mely megnehezíti, sőt lehetetlenné teszi a tartós, boldog együttlétet. Az érzelmi szinusz görbék gyakori kilengései, ellehetetlenítik az érzelmi faktor valódiságát. Természetes, hogy ezt az állapotot sokáig ép ésszel nem lehet elviselni. Minél nagyobb fokú a lelki egyensúly megbomlása, a személyiség szétesésének veszélye, annál nagyobb az esélye annak, hogy a belső, külső, családi konfliktusok elviselhetetlensége miatt pótcselekvésekre, pótmegoldásokra kerül sor.
     Az új barátság, a szerelmi kapcsolatkeresés hozhat ugyan átmeneti gyógyulást, de a sebek oly mélyek, hogy az érzelmi minuszgörbe megismétlődik, és világossá válhatna, hogyha nem önmagunkban teremtünk rendet, mások által aligha nyerhetünk gyógyulást. A pótcselekedetek másik kategóriája szintén jól ismert: az önpusztító nikotin, alkohol, koffein, majd a kábító drogok egyre fokozottabb fogyasztása.
     Akármelyik utat választják is a sérültek, ilyenkor a legváratlanabb, a legszélsőségesebb, sőt olykor az erkölcsi normákat is durván sértő viselkedéseket mutathatják. Olyanokat, amelyeket még maga az illető sem képzelt el magáról. Az általános lepusztulás és erkölcsi elhangolódás semmiben nem mutat megoldásra, különösen akkor nem, ha a válás, az új házasság vagy a drogozás miatt a gyermekek lelke megy tönkre.

Barlay Ö. Szabolcs: "Lelkigyakorlat egy sátáni vírus ellen" c. írása nyomán
(Eredeti  forrás )

Az általános aránytévesztés
     Minden embernek az a feladata, hogy tükrözze Istent, aki az abszolút Igazság. Ez az alapja és garanciája az „adott szó szentségének”. Ennek hitele rendül meg az egyén lelkiismereti elfertőződésével, mintegy maga aknázva alá a saját létbiztonságát. Egyre többet beszél mellé, álokoskodással védi a maga gyártotta „igazságait”. Megdöbbentő, hogy az ilyen megfertőzött ember milyen közhelyekkel, átlátszó álérvekkel áll elő, pedig féligazság eleve magában hordja a teljes hazugságot, és ezáltal bárki alatt meginoghat a talaj.
     Ami a leglátványosabb, az az értékek hierarchiájában való aránytévesztés.
Ami fontos lenne, az kerül háttérbe, a tizedrangú pedig az első helyre. Az elfertőződött lelkiismeretű ember állandóan konfliktusba keveredik a külvilággal, már annak okán is, hogy az önkreálta világszemlélet semmiben nem egyezik a reális világgal. Ez már eleve magyarázza, hogy a lelki sérültek miért olyan ingerlékenyek, dühösek és lázadók. Végtére is mindenre képesek, ha a maguk nézeteit igazolhatják.
     A fertőződött ember számára az érzelmi, érzéki szféra is roppant ingatag, mivel eltompult benne az igazi szeretet. E járvány vírusának melegágya épp az állandó önigazolásvágy a barátságban, a szerelemben és a szexualitásban. Mivel délibábos tervei rendszerint zsákutcába torkollnak és általánosságban is egyre több kudarc éri, ezért kialakul lelkében egy negatív világszemlélet. Ennek okán rövidesen kialakulhat  „a nekem úgy sem sikerül semmi, nem érdemes küzdeni, senki nem hallgat rám” szindrómája. Ez az életszemlélet vezet a passzivitásba, a nemtörődömségbe, a lustaságba és végül a teljes nihilizmusba.

Tanítják-e az iskolákban?

     Az iskolai tananyag csak arra terjed ki, hogy 1956. november 4-én a szovjet csapatok bevonultak Budapestre és megtörték a szórványos ellenállást, ezzel leverték a szabadságharcot. Nos éppen ellenkezőleg! Épp november negyedikével kezdődött el az 1956-os Véres Honvédő Háború, egy hadüzenet nélküli katonai támadás túlerejével szemben!
     A politikai színtérre pl. ekkor léptek be a valóban legitim szervezetek a munkástanácsok, és felvették a politikai harcot a kommunizmussal, a kollaboráns kádári rezsimmel.
     A Pesti Srácok pedig vérüket ontva példás küzdelmet folytattak a szovjet hadsereg, majd később Kádár pufajkásai ellen.
Bizony, november 4-e után is volt elszántság, fegyver és lőszer, igaz, hogy csak 7 hősies napig, mert Ny-Európa és az USA,  meg-szegte ígéretét és szemrebbenés nélkül hagyta vérbe fojtani egy hős nép szabadság törekvését! Eisenhower amerikai elnök biztosította a szovjet vezetést, hogy az USA nem lép fel kifogással a "magyar ügy rendezésben"! A nekiszabadult "elvtársak" pedig "lerendezték" nemzetünk szabadság-törekvését! Az Egyesült államok, még azt is megakadályozta, hogy a spanyol Frankó tábornok százezer fős katonai segítséget nyújtson Édes Magyar Hazánknak! (Lásd: itt!)
     Bár a legendás felkelőbázisok többségéből november 4-én, kiszorultak a felkelők, ám kisebb csoportokban tovább harcoltak a főváros több kerületében és vidéken is, amit alátámasztanak azok az adatok is, miszerint a harcok áldozatainak jelentős része nov. 4-e után sebesült meg, hunyt el.
     Így történhetett az, hogy a szovjet megszállás után egy héttel Csepel még kitartott, a Mecseki láthatatlanok még november közepén is tartották magukat, gerillacsoportok szerveződtek az erdőkben, a szovjet bábkormánnyal szembeszegülő munkástanácsok, szovjetellenes röplapokat és újságokat nyomtattak! Legtovább (nov. 10-11) Pesterzsébeten folytak a harcok, de Csepel központjában, az Óbudai Schmidt kastélynál, az újpesti Szent László tér környékén, Kőbányán az Éles-saroknál, Erzsébetvárosban, a József- és Ferenc-város középső részén a végsőkig (november 7-10) védekeztek a szabadságharcosok.
Az elfogott felkelők vagy felkelőgyanús lakók közül rengeteget a helyszínen agyonlőttek, a túlélőket pedig Ungvárra és Sztrijbe deportáltak. A szétoszlott csoportok számos tagja azonban fegyvertelenül is folytatta az ellenállást a régi-új hatalom ellen, belföldön és külföldön egyaránt.
     Az átmenetileg hozzáfért szovjet statisztikai anyagok szerint a szovjet csapatok ember- és technikavesztesége egy hét alatt, fajlagosan nagyobb volt, mint a II. Világ-háborúban! 
     Végül a fegyveres ellenállás azzal zárult le, hogy nov. 19-én a hatóságok – besúgó segítségével – elsőként letartóztatták Szabó János Széna téri parancsnokot, statáriális bíróság elé állították és kivégezték, ezzel megindítva a megtorlás akasztó-gépezetét. A Magyar Hírlap 2010. február 5.-i száma szerint a harcok és a megtorlások áldozatainak száma elérheti a 20 ezer főt! És ezek többségében fiatalok voltak – fiatalok de hősök –, a nemzet "génállománya"!

 Forrás felhasználásával 

Barlay Ö. Szabolcs: "Lelkigyakorlat egy sátáni vírus ellen" c. írása nyomán
(Eredeti  forrás )

A kóros eltévelyedés
     Az, hogy van lelkiismeretünk, nem jelenti azt, hogy jól is működik. Funkciójának ugyanis az a lényege, hogy az Isten által megszabott törvényeket, az Igazságot közvetítse és hajtassa végre velünk.
     Lelkiismeret nélkül figyelmen kívül hagyjuk az isteni törvényeket, eltéveszthetjük, hogy mi a jó és mi a rossz, mit szabad és mit nem. Az evangéliumi ember abban a helyzetben van, hogy hite és meggyőződése szerint az Ó- és Újszövetségen keresztül ismerheti az Isten legalapvetőbb törvényeit és Jézus Krisztus tanítása révén viszont, életünk minden kérdésére választ kapunk. Az evangéliumnak épp az az üzenete, hogy Jézus Krisztus az Út, az Igazság és az Élet.
     A sátán, a hazugság atyja mindent megtesz, hogy eltérítsen minket a Céltól, Krisztustól. Ennek a manővernek neve a kísértés. A sátán igyekszik megzavarni, az evangéliumi iránytűt, hogy megnehezítse a helyes eszközök megtalálását, elvegye kedvünket a küzdelemtől. És lám, így jön létre az ún. téves lelkiismeret.
     Lényegét tekintve a lelki lepusztulás első kórokozója, legveszélyesebb vírusa ebben keresendő. Ez az a kavics, ami elindítja a lavinát, mely aztán felgyorsulva mindent maga alá temet. Ahol a liberalizmus felüti fejét, ahol „mindenkinek mindent szabad”, ott a lelkiismeret szava egyre halkabb lesz!
     A következmény, hogy egyre inkább és egyre több területen megszűnik a tisztánlátás, eleinte „csak” ködös minden, később aztán előkerülnek a „torzító tükrök” (homorú vagy domború, mindegy). A megfertőzött, nemcsak önmagát látja torzítva, de az Istenhez, az Egyházhoz való viszonyát is, minek folytán a világgal, családja tagjaival, barátaival, munkatársaival egyre kritikusabb lesz. A környezetét nem érti,  és korántsem magában, hanem másokban látja a hibát, sőt valamiképp egyre inkább ellentmond az Igazságnak és megelégszik a féligazságokkal.

Barlay Ö. Szabolcs: "Lelkigyakorlat egy sátáni vírus ellen" c. írása nyomán
(Eredeti  forrás )

A lelkiismeret elsorvadása 1
     Korunk általános lelkiismeret-sorvadását lelki betegségnek, járványnak nevezhetjük, mert mint a ragályos fertő életveszélyes és észrevétlenül terjed a világban. Az igazi veszélyessége abban van, hogy nem veszi komolyan senki. Nem diagnosztizálják, nem fogják fel elterjedtsége veszélyes mértékét, mivel együtt nő velünk, szokássá merevedik bennünk, és természetesnek vesszük. A mesebeli törpék birodalmában az a természetes, hogy mindenki törpe, és ezt veszik életszabálynak.
     Ha megkísérelnénk diagnosztizálni ezt az állapottá formálódott járványt, leginkább a pszichoanalízisben közismert schizoid neurózissal, a depresszió tüneteivel vagy a társadalmi méretű részvétlenséggel azonosítanák. Tény, hogy sok átfedés van köztük, és könnyen összekeverhető egyik a másikkal.
     A lelkiismeret emberi létünk magva, szellemi mivoltunk záloga, a legnagyobb értékünk és kincsünk. Ez által kerülünk a létezők sorrendjében a pusztán csak anyagból való létezők fölé. Érthető, hogy minden testi és szellemi erő ezt az értékünket akarja megszerezni és hatása alá vonni. Aki ugyanis lelkiismeretünket birtokolja, az magát az egyént, a személyén keresztül a családot, a közösségeket, a társadalmat, az államot tartja a kezében. Nem véletlen, hogy a lélekpusztítás vírusa is elsősorban a lelkiismeretet támadja meg, mert ezen keresztül már magába az életbe hatolhat be.

Kérek mindenkit, hogy legalább egy imával segítse az amerikai elnökválasztás – Európa és Hazánk számára – előnyösebb végeredményét!

XII. Piusz pápa
DATIS NUPERRIMIS kezdetű levele

Róma, 1956. november 5.

     Egy nemrég kiadott körlevélben, melyet a katolikus püspökökhöz intéztünk, annak a reménynek adtunk kifejezést, hogy a nemes magyar nép számára végre talán felvirradt az igazságra és a szabadságra alapozott béke új hajnala, mert úgy látszott, hogy kedvezően alakulnak a dolgok a nemzet életében. A később érkezett hírek azonban fájdalmas keserűséggel töltötték el lelkünket. Megtudtuk ugyanis, hogy a magyar városokban és falvakban ismét folyik a polgárok drága vére, mert lelkük mélyéből vágynak az igazi szabadság után; az ország éppenhogy felállított intézményeit felforgatták; megsértették az emberi jogokat, és idegen fegyverek segítségével új rabszolgaságba taszították a vértől ázott nemzetet.
     Kötelességünk diktálja, hogy felemeljük tiltakozó szavunkat és bánkódjunk a fájdalmas események felett, melyek keserű fájdalmat és méltatlankodást keltettek nemcsak a katolikus világban, hanem minden szabad nemzet körében. Fontolják meg végre azok, akiket felelősség terhelt azokért a gyászos eseményekért, hogy a népek igazi szabadságát sohasem lehet vérbe fojtani. Nekünk, akik atyai lélekkel tekintünk minden népre, ünnepélyesen ki kell jelentenünk, hogy minden erőszak, minden igazságtalan vérontás, bármely részről induljon is ki, mindenkor tilos. Ismét sürgetnünk kell minden népet és társadalmi osztályt, hogy teremtsék meg már a békét, amelynek igazságosságon és szabadságon kell alapulnia, és éltető tápláléka a szeretet.
Istennek Kainhoz intézett szava: "Testvéred vére hozzám kiáltott a földről" (Gen 4,10) még ma is teljes mértékben érvényes. A magyar nép vére is az Úrhoz kiált, aki, mint igaz bíró a közönséges polgárokat rendszerint csak haláluk után bünteti meg bűneikért, de az uralkodókat és nemzeteket néha még életükben sújtja igazságtalanságaikért, amint ezt a történelem példái elénk tárják. Hasson az Isten ezeknek a felelős embereknek a lelkére, hogy végre véget érjen az igazságtalanság, minden erőszak megszűnjék és minden nép egymás közötti békében élve, ismét megtalálja a jogos rendet a higgadt nyugalom légkörében.
     Azért küldjük imáinkat az Istenhez, hogy azok, akik halálukat lelték ezekben a szomorú napokban, különleges módon élvezhessék az örök világosságot és békét a mennyben; szeretnénk továbbá, ha minden keresztény egyesítené könyörgését a Mienkkel ezért a szent célért. Midőn ezeket az érzéseinket tudomástokra hozzuk, szívből küldjük nektek –  Tisztelendő Testvérek – és a híveiteknek, különösen pedig a szeretett magyar népnek apostoli áldásunkat, a mennyei kegyelem jelét és atyai jóakaratunk bizonyítékát.

XII. Piusz

Mindszenty hercegprímás 1956. november 3-i, évtizedekig elhallgatott beszéde (részlet)

https://www.youtube.com/watch?v=lX-pCkIeoW0

A FATIMAI ELSŐSZOMBAT https://youtu.be/PXdDPf-3XCc

Mit ígért Jézus azoknak, akik megtartják az elsőpénteki nagy kilencedet?
Ez azt jelenti, hogy kilenc egymást követő hónap első péntekén meggyónnak és megáldoznak.

Megadom nekik az állapotukhoz szükséges kegyelmeket.
Családjaiknak megadom a békét.
Minden bánatukban megvigasztalom őket.
Életükben és különösen haláluk óráján biztos menedékük leszek.
Minden vállalkozásukat megáldom.
A bűnösök szívemben megtalálják az irgalom forrását és vég nélküli tengerét.
A lanyha lelkek buzgókká lesznek.
A buzgó lelkek nagy tökéletességre jutnak.
Megáldom a házakat, ahol Szíven képét kifüggesztik.
Azoknak, akik a lelkek megmentésén dolgoznak, olyan erőt adok, hogy még a legmegrögzöttebb
bűnösöket is megtérítik.
Azok neveit, akik ezt az ájtatosságot terjesztik, szívembe írom, és onnan soha ki nem törlöm.
Végül Jézus Szíve legnagyobb ígérete az elsőpénteki nagy kilencedet elvégzőknek a következő:
Mindazok, akik kilenc egymásután következő hónap első péntekén a szentségekhez járulnak, vagyis
meggyónnak és megáldoznak, nem halnak meg kegyelem nélkül, sem a nekik szükséges szentségek vétele
nélkül. Isteni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban.

(Forrás: http://www.farkasretiplebania.hu/jezus_szive_tisztelet)

Avilai Szent Teréz – Ima mindenszentek napján

Ó boldog lelkek, akik már félelem nélkül

élvezitek a boldogságot,

és állandóan el vagytok merülve

az én Istenem dicséretében!

Legyetek segítőink nyomorúságunkban,

járjatok közben értünk Isten irgalmánál,

hogy juttasson nekünk is valamit

a ti boldogságotokból,

és ossza meg velünk azt a világos megértést,

amelyben részetek van.

Értesd meg velünk, én Istenem,

hogy mi a jutalma azoknak,

akik férfiasan harcolják végig

ennek a nyomorúságos életnek az éjszakáját.

Ó, boldog lelkek, akik olyan gyönyörűséges

és maradandó örökséget tudtatok szerezni,

magyarázzátok meg nekünk,

hogyan gyümölcsöztettétek ezt a végtelen kin­cset,

és segítsetek rajtunk, hiszen oly közel vagytok a forráshoz,

s merítsetek vizet számunkra,

akik eltikkadunk idelent a szomjúságtól.

     A Halloween a Sátánista Egyház egyik legfőbb ünnepe, nemcsak egy egyszerű partiról szól, egy ártatlan bálról…
A magyar származású Anton Szandor LaVey, a Sátán Egyházának alapítója a sátánimádat legnagyobb ünnepének tekintette a Halloween-éjszakát. Megdöbbentő egyik kijelentése: „Örülök, hogy a keresztény szülők legalább évente egyszer megengedik a gyerekeiknek, hogy a sátánt imádják.” (Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ)
Mondhatjuk ugyan, hogy „mi nem úgy veszünk részt rajta”, ránk ez nem hat. Sajnos azonban nem egy súlycsoportban vagyunk a sátánnal. Ha az ünnepén való részvétellel (vagy bármilyen más okkultizmussal) kis ajtót nyitunk neki, saját akaraterőnk kevés lehet őt távoltartani. Ha nem akarunk esélyt adni a sátánnak, ne vegyünk részt ilyen eseményeken. Vegyük komolyan saját és gyermekeink lelkének védelmét, mert az kísér el bennünket az örökkévalóságba!

     A Halloween-t október 31-én, Mindenszentek előestéjén tartják, és elnevezése is az All Hallows Eve (Minden szentek estéje) kifejezésből ered. A Halloween-ről valószínűleg a legtöbb embernek a boszorkányok, szörnyek és szellemek képei jutnak eszébe, melyek a sötét, démonikus, okkult, mágikus világhoz tartoznak s a "halál kultúrájának" képviselői! Ezzel szemben a Mindenszentek katolikus ünnepén Isten dicsőségét, a menny minden szentjét és Isten világosságnak a sötétség feletti győzelmét ünnepli, mintegy az "élet kultúrájaként". Jézus a világ világossága, és a szentek ebben a világosságban éltek és ezáltal kortársaik irányfényévé váltak.

A Halloween pogány ünneplése, miben mutatkozik ez meg?

Először is, az ijesztő maszkok, jelmezek, díszítések zombikkal, boszorkányokkal és szörnyekkel. Néhányan odáig mennek, hogy ördög formájú édességeket kínálnak. Másodszor, a pogány ünneplés jele, amikor a gyerekeket arra ösztönzik, hogy öltözködjenek csúnyának, és gonosznak, sőt gyakran gyilkosnak, okkult figurának vagy akár az ördögnek. A gyermekek persze ösztönösen félnek az ilyen sötét ábrázolásoktól. Harmadszor a könyvek (pl. Harry Potter), és a horrorfilmek stb.

2014. októberében az Exorcisták Nemzetközi Szövetsége Rómában ülésezett 300 exorcistával a világ minden tájáról. Fr. Aldo Buonauioto arról beszélt, hogy rendkívül veszélyes és káros a gyerekekre a Halloween "ünneplés". Figyelmeztetett, hogy ez veszedelmes, mert az okkultizmus előszobája. A sátánista szekták számára az nap a legkedvezőbb új tagokat toborozni. Fontos: az ördögnek és a gonosz szellemeknek nincs nagyobb hatalmuk a lelkek kísértésére Halloweenkor sem! A démonokat és az ördögöt azzal hívja be valaki az életébe, ahogyan megünnepli ezt a napot.

Ki kell hangsúlyoznunk tehát a Mindenszentek katolikus megünneplését, melynek lényege a Szentmise, virrasztó áldozat és imádság a tisztítótűzben szenvedő lelkekért! Tehát:

– Mindenszentek ünnepe előesti miséjén való részvétel.

– Egész éjszakán át tartó Szentségimádásban való részvétel.

– Gyermekeknek való elfoglaltság szervezése, pl. öltözzenek be szenteknek.

– Fény kihelyezése az ablakokba, jelezve ezzel, hogy Krisztus a Világosságunk.

(Forrás nyomán!)   

A sátánista egyház egy főpapja, Blanche Barton a Church of Satan weboldalán a következőket írja az ünnepről: ...„Ez [Halloween] a legjámborabb embernek is megadja a lehetőséget arra, hogy egy éjszaka erejéig belekóstoljon a gonoszságba. Módjukban áll táncot lejteni az ördöggel … Azt látom, hogy ezen az éjszakán a világ minden táján összejönnek a sátánisták kis csoportjai, … hogy poharat emeljenek a pokol seregeire”...

A szentolvasó mitől oly hatékony?

Mert Máriáé!

„A gonosz nem azért retteg annyira, mintha Isten (…) hatalma ne volna végtelenszer nagyobb a Boldogságos Szűznél – akiben a tökéletesség korlátozott –, hanem egyfelől azért, mert a Sátán – ez a büszke szellem –, végtelenül többet szenved, ha Isten kicsiny és alázatos szolgálóleánya győzi le őt és bünteti, (…) mint Istennek a végtelen hatalma.

Másfelől, mert Isten akkora hatalmat adott Anyjának a gonosz lélek felett, hogy Szűz Máriának egyetlen sóhajától – melyet egy lélekért bocsát Isten elé –  jobban fél, mint az összes Szent imáitól, és egyetlen fenyegetésétől jobban tart, mint a legnagyobb kínoktól...” ( vö. Grignon, TMT 52) 

     Éjszaka tűz ütött ki egy faluban. Több pajta leégett, de két egymás melletti ház a gazdasági udvarával együtt, teljesen megsemmisült! A lakóiknak egy szál hálóingben sikerült az utolsó pillanatban kimenekülniük.

A két kárvallott család, csak állt odébb a tűz fényében. Az egyikük, aki gazdag volt, hisztérikusan zokogott, a haját tépte, és üvöltözve káromkodott. A szomszédék, akik szegények voltak, csendben sírdogálva imádkoztak, kérve Isten segítségét e nagy bajban.

A gazdag mikor lecsillapodott kissé, csodálkozva vonta kérdőre szomszédjait:

– Hogy tudtok ilyen egykedvűek maradni ebben a katasztrófában? Hát nem látjátok, hogy mindenünk a tűz martaléka lett?

A szegény férfi így válaszolt:

– A mi Istenünk megmaradt, csak a tiétek veszett oda!

Bármerre sétálsz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet,

mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozta!

Légy te az első!

Piros a vér a pesti utcán

Október 25-én békés tömeg vonult a Kossuth térre, barátkozó szovjet tankok kíséretében. A Himnusz éneklése közben három oldalról kezdték lőni a fedezék nélküli embereket. A vérengzést a Zöldávó, a Partizán-szövetség (az FM épületéből) és a Szovjet egységek (a téren állók közül egy-egy tank, valamint a távolabbi utcákban várakozó szovjet tankok, melyek még repesz-gránátokat is kilőttek a tér felé) követték el. Az áldozatok száma 300-ra tehető (köztük két vétlen orosz katona), a sebesülteké elérheti az ezret!

Mikor lesznek a polgári lakosságot lemészároló háborús bűnösök felelősségre vonva?

 A vértanúk emléke szívünkben él!

Imádkozzunk lelki üdvükért s azért, hogy a Mennyből segítsék Édes Magyar Hazánkat!

(Részlet: Nyírő József: Gyónom a Mindenható Istennek c. cikkéből, mely megjelent a NYUGAT 1930/11. számában. A teljes anyag tbk. megtalálható: itt  )

Egy falusi pap gyóntatása új megbízatásának helyén (Alcím a szerkesztőtől!)

      ...A gyámfalak erőtlenül dűlnek a százados épület oldalának, s a piszkos ablakokon soha nem hull be a napfény. Ódon, terhes látvány. Egész élethosszra kimerül, aki csak látja.
     A hideg végigborzongat, amikor belépek, hogy az első gyóntatást elvégezzem. Szombat délután van. Az emberek már hazajöttek a mezőről. Nehány vénasszony térdel a padokban és az esteledés homályában olyanok, mintha a kriptából korán feljött szellemek volnának. A gyóntatószék homlokán sárga bendő-lámpa ég ernyedt, gyér fénnyel. Ez is micsoda ijesztő bűnkoporsó, recsegő, ódon, vak trónus. Úgy látszik, még a sevillai zsinat idejéből való. A szakadozott láncú üvegluszteren egyetlen gyertya veti rá szomorú fényét a vén padokban ülők bűnbánati csendjére. Némán jönnek, mintha nem emberek, csak árnyak volnának.
Ki lesz az első? – izgat a gondolat és különös érzések között ülök, stólával árnyalt szemeimet nem merem a közeledőre emelni.
     Egyik árny felemelkedik, lassan közeledik, mélyet sóhajtva térdre ereszkedik. Fülemet a gyónószék rácsához hajtom, de szívem izgatottan dobog. Félek is és azt hiszem, sápadt vagyok. Csodálkozom saját vakmerőségemen, hiszen Isten helyett ültem le bocsátani, büntetni ismeretlen életek és sorsok felett ítélni. Szeretnék elfutni, de a belső izgalom leigáz, két térdem egymáshoz verődik és feszülten várok... Forró lehellet éri fülemet és egy tompa emberi hang belesuttog:
– Gyónom a mindenható Istennek... és neked, lelki atyám, ki Isten helyett vagy...
     Ismeretlen, meglett, komoly férfi beszél, kinek fia lehetnék. Alázatos, megtört, nyugtalan és bűnös. Bajsza fülemet csiklandja. Röpke büszkeség fut át öntudatomon, de olyan elevenen, hogy még a testem is egyenesre szilárdul tőle és azt gondolom, hogy milyen nagy emberré lettem... Az egész világon milliók
fognak lábaimhoz hullani, kik vigasztalást és bocsánatot várnak. Üdvöt és kárhozatot oszthatok fehér kezem mozdulatával, örömöt gyújthatok a szemekben, vagy fényeket olthatok ki. Egyetlen ökölcsapással bezúzhatom a vigyorgó ördög fogait, pár latin szóval letörhetem a tragédiák világsötétítő szárnyát, porba dönthetek és porból teremthetek éppen, mint Ő, az – Isten... Belső elégtételt érzek és titkon örülök, mikor az erős, de megalázott férfiember tompán, fakón a bűnvallásra szánja magát.
– Loptam...
     Kissé megtorpan és keserűt nyel utána. Ez a kedvező pillanat, hogy rácsapjak a bűnre:
– Mit lopott?...
– Pénzt.
– Szegénytől, vagy gazdagtól?
– Elég szegénytől.
– Sokat... lopott?
– Öt forintot.
     Szaggatottan felel, arcaink egymás mellett vannak és érzem, hogy az övé minden kérdésemre forróbb, szinte átsüt a köztünk levő farácson.
– Miért lopott? Nem félt az Istentől?
     Az utolsó kérdés rossz volt. Az ember hallgat, elzárkózik: Mikor lopott, nem jutott eszébe, de most fél az Istentől, mert nem a Jóságost, a Büntetőt látja.
– Ki kell tárni őszintén a lelkét, – biztatom –, hiszen Ő úgyis tud mindent.
     A vallomás önkéntelen, mindent sodró elszántsága már eltűnt. Akadozik és kendőzi, szépíti, titkolja önmagát. Szavai hidegebbek lesznek és végül, vagy elromlik a bűnbánat mély, megnyugtató hangulata, a gyónás újjáteremtő, erőt adó megnyugvása, vagy – hazudni fog. Megrettenek, hogy az első lélek, ki hozzám
fordult, csalódni fog. Meleg, együtt érző, bátorító hangon, kis lelki kelepcét állítok neki. Tudom, hogy észre sem veszi, hiszen tanulatlan, egyszerű, falusi ember.
– ...De ugye, az a szándéka, hogy az okozott kárt megtéríti és a pénzt visszajuttatja mert csak úgy bocsátja meg a Jóisten a bűnét . . A férfi homloka lemondóan megkoppan a gyónó rácson:
– Nem tudom visszaadni.
     Nehezen szakad fel a szó melléből.
– Akarnám, de nem tudom. Esett, szegény ember vagyok én, lelkiatyám. A Csedő úr marháit őrzöm a havason. A mult hétön valami erdőlő emberek mentek szekérrel a vágottba, s egyik azt kiáltsa neköm, hogy: – «János, hé, eridj haza, mert meghót a feleségöd!» - Nagy szaporán hazamegyek, s hát látom, hogy igazat mondtak. Két árvám maradt, s mind kicsidek. Egy falat kenyér a háznál nem vót... Két napig néztem, hogy éheznek az ártatlanok, s akkor éccaka... elmentem hazulról... Loptam, mert heába kértem, nem adtak... Nem adtak... S ha már fel nem ódoz, én menyek is, tisztelendúr, mert én ez ántivilágban azt a pénzt  visszaadni nem tudom... Nem én...
     Mozdult is nehezen, leverten, hogy távozzék. Ijedten szóltam rá:
– Maradjon...
Visszaereszkedik térdeire és vár. A valóság előtt tudományom cserben hagyott. Törtem a fejemet, hogy megoldást találjak.
- Egyszerű, - vidultam fel a mentő ötletre és a zord életű bűnöshöz fordultam.
- A kárt meg kell téríteni és ha nem tudná, - én lehetővé teszem, hogy lelki vigasz nélkül e szent helyről ne távozzék.
     Az ember minden idegszálát megfeszítve várakozik: Mosolyogva, drága, meleg lelki kényszertől hajtva nyúlok a zsebembe és előveszem majdnem minden pénzemet, egy papír ötforintost. Ujjaim közt összesodrom és áttolom a sárga, töredezett rácson.
- Itt van az öt forint - és adja vissza a károsultnak...
     A gyónó ember mohó örömmel kap utána, kisimítja, megnézi, szemei a sötétben felvillannak. A pénz látása megzavarja, szólani sem tud. Titokban figyelem és – belül büszke vagyok magamra.
– Sorolja csak fel tovább a bűneit.
     Katonásan kihúzza magát, mint akit álmából költöttek fel és hirtelen összeszedi gondolatait. Már csak mímeli a magavádló gyónót, szórakozott és tisztán tudom, hogy máshelyt jár az esze. A pénz tette. Majd elmúlik - gondolom - és figyelőn visszaereszkedem a gyónószék könyöklőjére.
– Kárinkottam – dörmögi az ember.
– Hányszor?
– Nem es tudom, istállom.
– Sokszor?
– Abbiza, elég sokszor...
     Újabb sóhajtással jelzi a bánatot, s utána hidegen darálja:
– A hatodik parancsolat ellen es vétköztem...
– Gondolatban?
– Búmot se mondanám, ha csak gondolatban...
     Magam is elpirulok, mikor felteszem a kérdést, de elő van írva, hogy a bűn minőségét tisztázzuk:
– Más feleségével?
     A rongyos baromőrző ember alázatos hangja megércesedik, s keményen visszavágja:
– Magamot vádolom, de mást nem...
     És összeszorított szájjal megátalkodik. Csak a következő bűnöknél mutatja, hogy újra megtört, még bensőségesebb, de csak színleg és alig várja, hogy a konfessziót befejezze. Nem láthatok a veséjébe és szinte megkönnyebbülten hallgatom, hogyan igyekszik a bűnbocsánat partjaira kapaszkodni.
«Teljes szívemből szánom és bánom minden bűnömet... Fogadom életem jobbulását, kérek ezért idvességes penetenciát és felódozást...»
     Most rajtam a sor, de – Istenem – mit mondjak? Néhány hideg, iskolás intelmet elrebegek. Érzem, hogy szavaim erőtlenek, nem világítják be a mély árkú élet titkait s e havasi pásztor vasidegei meg sem rezdülnek tőlük. A durva testből képtelen vagyok a lélek erőtlen szárnyait kitépni, s az erdei tüzektől szőrös, fekete mellkasban megátalkodott szívet új, tiszta életritmusokra indítani. Robusztus, darabos ember ez, kit, ha a legteljesebb megigazulás percében meg is halna és üdvözülne, csak arra lehetne használni, hogy izmos testével húzza Isten szekerét, de angyalként felette lebegni képtelen volna.
     Az első gyóntatásom az én vereségem és kissé tehetetlenül recitálom a feloldozás formuláját: «A mi Urunk Jézus Krisztus oldozzon fel téged és én az ő tekintélyével feloldozlak a bűnök minden bilincséből...»
     Az ember megcsókolja a kicsüngő stólát, lassan eltűnik és új árny ereszkedik lábaimhoz. «Gyónom a mindenható Istennek...»
     A bűvös faköpeny recseg a bűnök terhétől, melyek durvák, darabosak, együgyűek és meztelenek. Mindenik egy-egy ökölütés az Isten mellén. Szürke sziklák, melyek komoran fekszenek az emberi életen. Egyszerűek. Hiányoznak a démoni szándékok finom kultúrájú, szédítő távlatai a lélek labirintusainak titka, nem az intellektussal megtámadott Isten elleni harc rafináltságainak kábító lehetőségeivel kell birkóznom, hanem csak primítív harapás mindenik a szíven. Nyomukban mégis az életrejtelmekbe látok, az emberek sötét munkája mögé. A gyóntatószék lassan átforrósodik a szüzességsiratásoktól, a boldogság, nyugalom utáni kemény törtetéstől. Aljasságok, gazságok, házasságtörések, kenyéréhség; ismeretlen veszedelmek szállanak felém a forró szavak gőzéből. Mindenik egy-egy viperacsípés a lelkemen.
Beleborzongok és önkéntelen elítélem. Nem tudom megérteni, hogyan lehet a végtelenül jó Istent ennyire bántani és haragomban szeretném kárhozatra taszítani őket. Korholom és kínzom szegényeket túlhajtott buzgalomból, a csak betűkből ismert élet tudatlanságával, könyv-bölcsességgel. (...)

     Fogantatunk, születünk, élünk, meghalunk és megítéltetünk! Így kezdődik, folytatódik és fejeződik be földi zarándoklatunk, magunk határozva meg örök sorsunkat! Ennek tudatában kellene életünk minden pillanatát, mintegy a megmérettetésre való állandó készülődésben. Ezzel szemben sajnos keveset gondolunk a végső dolgokra.

    Sokan halnak meg úgy, hogy életükben nem ismerték meg önmagukat és hivatásukat, nem eszméltek rá hogy mi végett élnek – ám csoda-e –, ha Istent se akarták megismerni!

Márpedig világrajövetelünkkel velünk születik az ezernyi megválaszolandó kérdés:

-  Ki vagyok én és ki Isten?

-  Miért születtem, mi végett élek, mi a boldogság és merre van?

-  Mi a szenvedés értelme, miért kell meghalni és mi lesz velem a halál után...?

    Márpedig nem e rövidke földi létre teremtettünk! Ezt valójában mindenki maga is érzi a lelkében! Minden megtévesztő ateista propaganda ellenére Isten a természet, a történelem, a kinyilatkoztatás és az egyéni élet kezdete és vége, minden lét forrása, tartalma, s minden törekvés végső célja. Maga a Szeretet, aki „egyszülött fiát adta” az ember üdvösségéért.

   Isten az idők kezdetekor mindenhatóságánál fogva egyaránt a semmiből teremtette a teremtmények mindkét rendjét, a szellemi és az anyagi világot, vagyis angyalokat és a mi világunkat. (I. Vatikáni Zsinat 1870) Ám egyedül az ember van abban az abszurd, kettős helyzetben, hogy az ősbűn következményeként halhatatlan lelke mulandó anyagba zártan él ‒ jó esetben küzd ‒ a haláláig!

   Isten az embert a maga képmására teremtette, mégpedig férfinek és nőnek (Ter 1,27). Az ember a természet adottságai fölé értelme révén emelkedik, melyre öntudata és szabad akarata teszi alkalmassá. Ezen öröklött tulajdonságaival képes felismerni élete célját, hogy Istent megismerje, szeresse, dicsőségét hirdesse, a megszentelő kegyelem által segítve a maga és embertársai üdvösségét!

Urunk, Istenünk légy hozzánk irgalmas!

     Szűz Mária dicsősége betölti a mennyet és a földet, különösen a keresztény világot. Nincs templom, melyben ne emeltek volna tiszteletére oltárt, vagy ahol ne tisztelnék valamely kegyképét. Hány megtért és gyógyult lélek hirdeti hálával dicséretét és dicsőségét! Sőt, nincs olyan ördög sem a pokolban, aki rettegve ne tisztelné Őt. Ám az is elgondolkodtató, hogy vannak akik Jézus Anyjától féltik Jézus dicsőségét, az Egyház Anyjától az Egyház jövőjét, és próbálják csorbítani az Istenszülő magasztos nevét! Márpedig vigyáznunk kell máriás lelkületünkre, mert Szent Lajos szerint, akik a legszentebb Szűz iránt közönyösek és nem tekintik anyjuknak, azoknak Isten nem atyjuk! (Vö. TMT 30)

Mindezek után tudatosítanunk kell, hogy Mária az Új Teremtés, akiben újra megjelent a földön a bűntelen ember, ám ennek üdvtörténeti nagyságrendjét sajnos kevesen fogják fel a világban, ennél fogva nem ismerik őt, tehát nem is tisztelik! Pedig Szűz Mária nem csak a Reménység Anyja, a Mindenkor Segítő Anya, de a Világ Győzelmes Királynője is, aki képes kieszközölni számunkra a végső állhatatosság kegyelmét, melyet Isten bár ingyen osztogat, a saját érdemeinkkel soha el nem nyerhetnénk. És ha igaz az, hogy minden isteni kegyelem, Mária kezei által jut hozzánk, úgy feltétlen igaz az is, hogy egyedül Mária közbenjárásától remélhetjük imáinkkal a legnagyobb kegyelemnek, a végső állhatatosságnak az elnyerését is!

Sírák könyvének sorait az Egyház Mária ajkára adja: »Aki rám hallgat, meg nem szégyenül, akik értem fáradnak, nem esnek bűnbe. Akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek«. (Sír 24,30-31.)

Szent Bonaventúra szerint is mindazok, akik Mária tiszteletét előmozdítják, elnyerik az örök életet, mivel e hálás Királynő a másvilágon bizonyára különös kiváltságban részesíti azokat, akik e földön tiszteletének terjesztésén fáradoztak. (De laud. Virg. I. 2)

Illő és üdvös tehát, ha így fohászkodunk: Ó Mária, Istenszülő Szűzanya könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

(bef.) Előző rész

     Mindazáltal a Mária-tisztelet lényege nem a Szent Szűz iránti ájtatosság, hanem Szent Fiának minél bensőségesebb megismerése, követése és Mária által való szolgálata! Az ilyen tisztelő, egyformán szereti a Názáreti Szüzet Szeplőtelen Fogantatásában, az Együttérző Anyát a kánai menyegzőn és a Fájdalmak Anyját a kálvárián, amiként tisztelheti Őt hiteles jelenéseiben is!

A bensőséges Mária-tiszteletnek része kell lennie életünknek, lelki életünknek, mert hisszük, hogy Mária egyetlen sóhajával többet tehet, mint az összes szentek és angyalok szószólása.

Grignon Szent Lajos szerint „Aki megtalálja Szűz Máriát, megtalálja az életet, Jézus Krisztust, aki az Út, az Igazság és az Élet. De Szűz Máriát nem találhatja meg az, aki nem keresi; és nem keresheti az, aki nem ismeri! Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel: irgalmassággal, hogy a szegény bűnösöket és eltévelyedetteket, akik majd megtérnek a katolikus Anyaszentegyházba, vezesse és szeretettel visszafogadja. Erővel és hatalommal Isten ellenségeivel, a megátalkodott bálványimádókkal, szakadárokkal, mohamedánokkal, zsidókkal és istentelenekkel szemben, akik félelmetes módon látnak majd hozzá, hogy akik ellenük vannak, rábeszéléssel vagy fenyegetésekkel félrevezessék és elbuktassák. Utoljára pedig kegyelemmel kell közelednie, hogy Jézus Krisztus vitéz harcosait és hű szolgáit ‒ akik érte küzdenek ‒, bátorítsa és támogassa.”

A bensőséges Mária-tisztelet, Isten csodás titkaira való rácsodálkozás, ráérzés az igaz szeretetre! Ez az igazság készteti az Angyalok Kilenc Karát, miként az emberek sokaságát, sőt az ördögöket is − ha akarják, ha nem −, hogy magasztalják Isten Anyját. Szent Bonaventura mondja, hogy az ég angyalai szüntelenül éneklik feléje: „Szent, szent, szent vagy ó Mária, Istenszülő Szűzanya!” (Vö. Iz 6,3.)

(folyt.) Előző rész

Október 19-én emlékezik az Egyház Alkantarai Szent Péterre. Miközben Európában a reformáció hatására sok szerzetes elhagyta a kolostorokat, Spanyolországban egy ellenkező irányú reform valósult meg. Loyolai Szent Ignác rendalapítással, Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János a karmelita, Alkantarai Szent Péter pedig a ferences rend belső reformjával adott lendületet a Katolikus Egyháznak. 

     Alkantarai Szent Péter 1537-ben a portugál király meghívására tanácsadónak Lisszabonba ment, 1538-ban azonban haza kellett térnie, mert a Szent Gábriel rendtartomány provinciálisává választották. Ekkor megpróbálta a fiatal korától megélt szigorú fegyelmet regulává formálni, de tervezetét 1540-ben a káptalanon rendtársai elvetették. Ezért amikor hároméves hivatali ciklusa lejárt, nem vállalta újra a tartományfőnökséget, hanem egy társával Portugáliába ment, és a tengerparti Arabidában remeteéletet kezdett. Teljes szegénységben, kemény szigorban élték imádságos, vezeklő életüket. Éjfélkor keltek, zsolozsmáztak, elmélkedtek és dolgoztak. Fekvőhelyük egy csupasz deszka volt, lábbelit nem viseltek, húst nem ettek, bort nem ittak. E kemény szigor ellenére egyre többen csatlakoztak hozzájuk.

1543-ban Pétert visszahívták a Szent Gábriel rendtartományba, hogy szigorú reformját náluk is honosítsa meg. A püspök támogatta, a provinciális azonban túlzónak tartotta. Péter ezért Rómába ment, hogy legfőbb elöljáróitól engedélyt kérjen. Az obszervánsok miniszter generálisa nem adott hozzájárulást, III. Gyula (1550–1555) viszont jóváhagyta a reformot, Pétert magát pedig – hogy elejét vegye a rendfőnök akadékoskodásának – a másik ág, a konventuálisok főnöke alá rendelte. A következő pápa, IV. Pál (1555–1559) a jóváhagyást megtoldotta azzal, hogy Péter annyi kolostort alapíthat, amennyit csak akar. Ő hazatérése után hamarosan meg is alapította Pedroso kolostorát.

Közben a karmelitáknál nagy viták folytak Avilai Teréz reformja körül. Ezért Péter 1558-ban Avilába ment, hogy segítsen Teréznek. Ellátta tanácsaival, bátorította a szegénységre, majd Pedrosóba visszatérve levelet küldött Teréz gyóntatóinak, melyben igazolta az apáca törekvéseit és misztikáját.

Pedroso alapítását számos reformot követő kolostor alapítása követte még, amire a Szent Gábriel rendtartomány szerzetesei egyre nagyobb gyanakvással tekintettek. Pétert nyugtalan képmutatónak, békétlenkedőnek és szakadárnak nevezték, és azzal vádolták, hogy az egész reform rugója a hatalomvágy. Mindent elkövettek, hogy felszámolják az általa bevezetett reformot, az mégis egyre inkább erősödött. 1561-ben a reformkolostorokból új provinciát szervezhetett meg.

Imádság és szemlélődés közben gyakran látták őt misztikus elragadtatásban. Haláláig – 1562. október 18-ig – szigorú önmegtagadó életet élt.

(Források az első részben!)

     Bosco Szent János híres tengeri csata látomása pontos leírást ad arról, hogy abban a tengernyi küzdelemben, melyet az Egyháznak és a világnak vívnia kell. Csupán két stabil kikötői oszlop van, a Eucharisztiáé és a Szeplőtelen Szűzé aki tizenkét csillagból álló koronával áll az oszlopfőn.

Napjaink ádáz harcaiban különösen múlhatatlan jelentősége annak, hogy szentségi életet élünk-e, és hogy Máriához tartozunk-e vagy sem.

Szent X. Piusz pápa írta 1904. február 2-i, Ad diem illum laetissimum kezdetű enciklikájában: »Ó, milyen keservesen és hevesen üldözik most Jézus Krisztust, és az általa alapított Anyaszentegyházat! A súlyos veszedelem azzal fenyeget, hogy a mindenfelől zajló tévedések, sokakat a hit feladására késztetnek! Erre figyelmeztet Szent Pál: „aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, hogy el ne essék” (1Kor. 10,12). Tehát mindenki Mária közbenjárásával imával könyörögjön Istenhez, hogy azok akik elhagyták az igazságot, megtérjenek. Tapasztalatból tudjuk ugyanis, hogy a Szűzanyához intézett, szeretetből fakadó imádság soha nem volt hiábavaló. Igaz ugyan, hogy az Egyház elleni viszály a jövőben sem szűnik meg, hiszen „szakadások lesznek körötökben, mert a hithűek csak így tűnnek ki közületek.” (1Kor11,19). A Szent Szűz azonban nem szűnik meg segíteni megpróbáltatásainkban, bármily súlyosak legyenek is azok. Ő fogantatása óta vívja a harcot, hogy a sátán fejét végleg eltiporja!« (Vö. /25/)
A Szeretetláng Naplóból: »Én Anyátok vagyok, akarok és tudok is segíteni rajtatok, csak már látnám jóindulatú és szorgalmas elindulásotokat! Ne halogassátok, mert igen sok időt elvesztegettetek.« (I/71-72.)

Bölcs a mondás tehát: »Aki anélkül imádkozik, hogy Őt segítségül hívná, szárnyak nélkül akar repülni« (Liguori, Szűz Mária dicsősége) ‒ idézetek vége!

(folyt.) Előző rész

     Október 19-én emlékezik az Egyház Alkantarai Szent Péterre (1499-1562).

A XVI. században, amikor Európában a reformáció hatására sok szerzetes elhagyta a kolostorokat, Spanyolországban egy ellenkező irányú reform valósult meg.

Loyolai Szent Ignác rendalapítással, Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János a karmelita-, Alkantarai Szent Péter pedig a ferences rend belső reformjával adott lendületet a Katolikus Egyháznak.

(folyt.)

     A keresztény ember számára világos, hogy Mária személye mint isteni ajándék jelenik meg a történelemben, akinek tevékenysége teljesen és közvetlenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcsolódik. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátán fejét.

Nem csoda, ha a Katolikus Egyház számtalan címmel tiszteli Máriát. Nem csak Szeplőtelen Fogantatásnak, Istenanyának, az Újszövetség Frigyládájának, Tabernákulumnak tekinti, de Noé bárkájának is nevezi. Mert ahogyan a bárka Noét és hozzátartozóit megvédte az ártól, úgy lesz azokkal is, akik tisztelik Máriát és kezdettől fogva követik őt, segítve lélekmentő munkáját!

Igen fontosak ezek a teológiai reflexiók, hiszen bizonyítják azt, hogy az Egyház ősidők óta foglalkozott a gondolattal, miszerint Isten egyedülállóan különleges szerepet szánt a Máriának Fia oldalán, az emberiség megváltása érdekében. Tudjuk például, hogy Szent II. János Pál komolyan foglalkozott a gondolattal, hogy kimondja a Szent Szűz megváltótársi szerepéről szóló dogmát.

Tehát Szűz Mária a kegyelem és saját akarata szerint társa Szent Fiának, ugyanakkor minden Istennek szentelt életnek ősmintája és részese.

Ebből következik, hogy nincs hiteles lelki élet Isten kegyelme nélkül, és nincs kitartó hitélet a bensőséges Mária-tisztelet nélkül! Az ember megszentelődése mindenekelőtt Isten kegyelmének műve, melyhez az ember részéről alapfeltétel a jóra való készség, a bűnbánat és az imádság, vagyis az Isten kegyelmére adott helyes válasz! Ezért kerül előtérbe a Szent Szűz szerepe, mert a keresztény őbenne találja meg a megszentelődés legtökéletesebb modelljét, az Isten kegyelmét, illetve Istent magát, Szent Fiában.

(folyt.)

Előző rész

Október 19-én emlékezik az Egyház Alkantarai Szent Péterre. Miközben Európában a reformáció hatására sok szerzetes elhagyta a kolostorokat, Spanyolországban egy ellenkező irányú reform valósult meg. Loyolai Szent Ignác rendalapítással, Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János a karmelita, Alkantarai Szent Péter pedig a ferences rend belső reformjával adott lendületet a Katolikus Egyháznak.

     A ferences rendben 1300 körül éles vita kezdődött arról, hogy a szegénységet abban a formában, ahogyan Szent Ferenc élte, lehet-e folytatni. A többségnek az volt a véleménye, hogy nem, mivel a később belépő tagok már nem rendelkeztek olyan karizmatikus adományokkal, mint az első ferences nemzedék. Voltak olyanok is, akik az eredeti regulához ragaszkodtak, ám ők kisebbségben maradtak, és a többség olykor mint eretnekekkel bánt el velük.

1400 után Itália néhány félreeső kis kolostorában újra felfedezték az eredeti ferences lelkületet. Ennek lett apostola Kapisztrán Szent János és Szienai Szent Bernardin. Spanyolországban 1487-ben Pueblai János honosította meg ezt a szigorúbb életformát. A következő nemzedék továbbvitte a reformot. Melpari Péter Spanyolországban megszervezte a Szent Gábriel főangyalról elnevezett kusztódiát. Ez lett Alkantarai Péter lelki otthona.

1517-ben X. Leó pápa önálló renddé emelte a reformágat. Az enyhébb fegyelmű kolostorhoz kötött többség alkotta a konventuális (minorita), az eredeti regula szerint élők pedig az obszerváns ferencesek rendjét.

Péter 1499-ben született a nyugat-spanyolországi Alkántarában. 1513-ban a Salamancai Egyetemre ment tanulni. 1515-ben, amikor a humán tanulmányok végeztével megkezdhette volna jogi, orvosi vagy teológiai tanulmányait, úgy döntött, hogy inkább ferences lesz az obszervánsoknál. Be is lépett egy salamancai kolostorba, ahol a következő évben fogadalmat tett. 1524-ben pappá szentelték, 1525-ben házfőnök lett.

1536-ig több kolostorban is viselte e tisztséget, közben gyakran missziós körutakra ment. Főként a megfeszített Krisztusról prédikált. Hogy hallgatói szívét megindítsa, továbbá a népmisszió emléke megmaradjon, ahol csak prédikált, Krisztus valóságos keresztjének megfelelő nagyságú kereszteket állított fel. Miután valaki arra kérte, hogy tanítsa meg jól imádkozni, imádságra vezérlő kalauzt írt. Ez volt  Az elmélkedés aranykönyvecskéje.

(folyt.)

Forrás: Diós István: A szentek élete;  Magyar katolikus lexikon;  Magyar Kurír

 Sajnos, sok keresztény számára az Istenanya szerepe és tisztelete csak a karácsonyi történetre, Jézus születésére korlátozódik. Holott Szűz Mária üdvtörténeti hivatása lényegesen széleskörűbb, hiszen már eleve az Ő szeplőtelen születésével ragyogott fel a Hajnal Szép Sugara, amely a Nap ‒ Megváltó Jézusunk ‒ előhírnöke, aki elveszi a világ bűneit. Szent Pál is így ír : „Amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született...” (Gal 4,4.) Ám e kiválasztott Anya hivatása nem fejeződött be Jézus Krisztus világrahozatalával és felnevelésével, s mindvégig hű maradt az Istentől ráruházott édesanyai feladatához, egészen a Golgotáig. Sőt, Montforti Grignon Szent Lajos írja: „Szűz Mária által jött Jézus Krisztus először e világra, Őáltala kell eljönnie másodszor is. Szent Fia első eljövetelében Mária rejtve maradt, hogy így egyedül Fiát, Jézus Krisztust ismerjék, de a második eljövetelben Őt fogja Isten kinyilatkoztatni.” (Vö. TMT 1.) - idézet vége!

Kétségkívül a katolikus tanítás mindig hangsúlyozta, hogy Máriának a megváltás művében és az egyház életében felülmúlhatatlan szerepe van. Erre utal, hogy jelen volt Jézus mennybemenetele után is a tanítványok közösségében szüntelenül imádkozva, mígnem Pünkösd ünnepén a Szentlélek el nem töltötte őket. Ebből következően hisszük, hogy Mária nemcsak Jézus Anyja, de az Egyház Anyja is, miként Égi Édesanyja mindazoknak, akik a keresztség és a hit által Jézushoz kapcsolják életüket.

Mert Üdvözítőnk ismerve emberi gyengeségünket ‒ és ismeri a sátán elleni harc kíméletlen voltát is ‒, nem hagyott magunkra! Nekünk adta Anyját, hogy az üdvösségért való küzdelmünkben, rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel is segítségünkre legyen és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készítse elő a világot. Üdvözítőnk utolsó szavaival ezért mondta a Kereszten: „Íme, a te fiad… Íme, a te anyád” (Jn 19,26–27)

 (folyt.)

AVILAI SZENT TERÉZNEK TULAJDONÍTOTT IMA

Hozzon a mai nap belső békét számodra.
Bízz az Istenben annyira, hogy tudd,
pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket,
amelyek a hitből erednek.
Használd az adottságokat,
amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet,
amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban,
hogy Isten gyermeke vagy.
Legyen ez a tudat ’teljesen a tied’,
és adja meg lelkednek a dal, a tánc,
a hála és a szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunké!

Szent Teréz, könyörögj népünk megtéréséért és fiataljaink hivatásáért!

     Hogy a Szeretetláng milyen üdvtörténeti nagyságrendű kegyelmi esemény, azt az Úr és szent Anyja is úgy mutatja be: „Ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett!” (I/84; II/18; 93; III/129; III/140)

Montforti Grignon Szent Lajos a Tökéletes Mária-tisztelet c. értekezésében így ír: „Szűz Mária által jött Jézus Krisztus először e világra, Őáltala kell eljönnie másodszor is (TMT 1), jóllehet más módon”. (uo. 50/d)

Nos, ez a „más módon” elgondolkoztató, hiszen a Szeretetláng maga Jézus Krisztus! (I/107, IV/12).

Ám tévedés ne essék, nem Krisztus második eljöveteléről beszélünk, hanem arról, hogy Krisztus jelenléte a szíveket valamiképp bensőleg és másképp érinti meg, egészen másképp, mint ahogyan az üdvtörténet során bármikor! „A Fiúisten nap mint nap ki akarja magát alakítani tagjaiban és bennük, mintegy testet akar ölteni édesanyja által. (TMT 31) Szűz Mária a Szentlélekkel létrehozta a legnagyobbat, ami volt és ami lesz, vagyis az Istenembert, következőleg ő fogja létrehozni azokat a nagy dolgokat is, melyek az utolsó időkben történni fognak.” (TMT 35) „Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a világra. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon?” (Lk 12, 49) – mondja Jézus. De az Efezusi levél sorai is sejtetik: „Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek milyen reményre hívott meg benneteket,” (1,18) hogy Lelke által megerősödjetek benső emberré, hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben. Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és hosszúság, a magasság s a mélység, megismeritek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek az Isten egész teljességével.” (3,16-19) ‒ idézetek vége!

Nem ellentmondás tehát, ha az Istenanya Szívéből áradó Láng, Fénysugár vagy benső lángolás, jézusivá formálja a lelkeket!

(folyt.) 

      Az előzőkben említettem néhány neves szentet, de sorolhatom Alacoque Szent Margiton át  Eudes Szent Jánost, Szent Brigittát, Josefa Menendezt és a szentek egész sorát! Ám e szóban forgó „benső tüzet” (és az egész Mária-korszak lényegét) a legpontosabban egy nyolc éves fatimai kisleány fogalmazta meg. Szent Jácinta kórházba menetele előtt így búcsúzott Lúciától: „Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniük ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt Égi Anyánk Szívét is tiszteljük. A békét Égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (Fatimáról beszél Lúcia nővér - Fatima, 1997, 108.o.) 

Nos, a Szűzanya által kért fohászban ‒ „az áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre” ‒, ezen körülírt lelki vágyat, erőt, készséget és „áttüzesedést” kérjük!

Kérjük – mondom ‒ de sajnos kevesen, mivel nem értik a Szeretetláng lényegét, már azért sem, mert nem tudják, hogy a Szűzanya által kiesdett Szeretetláng kegyelmi hatásának kiáradása – mintegy második Pünkösdként – fordulópont lesz az emberiség történelmében!

A Szeretetláng ugyanis nem a Mária-tisztelet újabb megnyilvánulása, nem egy új ájtatossági forma, vagy ima-mozgalom, még csak nem is egy újabb „kegyelem” a szó szoros értelmében, hanem elsősorban a kegyelem rendkívüli HATÁSA! Ez az a Szent Szűz által ígért hatás, amelynek egyetemes kiáradása alkalmassá teszi az emberiséget ‒ még az Istentől elhidegült lelket is ‒ az isteni kegyelem befogadására, miáltal a hit szent vágyakozássá válik, s ez a lelkeknek a sátáni befolyástól való felszabadulását eredményezi!

(folyt.) 

     Ami a hiteles Mária-jelenéseket illeti! Figyelmeztetései, felhívásai, kérései évszázadok óta nem veszítettek aktualitásukból, így érvényesek a 60-as évekre és méginkább napjainkra!

    A Mária-jelenések üzeneteivel, lényegében „a Boldogságos Szűz anyai hivatását gyakorolja velünk, Fiának testvéreivel és társörököseivel szemben, Isten örök és egyetemes üdvözítői tervén munkálkodik, vagyis evangelizál. A Szent Szűz evangelizációs tevékenységének fontos célja és következménye az Egyház lelki újjászületése. A feladat világméretű és történelmi léptékű. Az Egyház Anyjának bolygónkat átfogó munkája napról napra erősödik, és egyre világosabban kirajzolódnak a kontúrok is. (…) A Szent Szűz nehéz helyzetünkben kiutat és eszközöket is javall. 1830-ban kapjuk Párizsban Labouré Szent Katalin által a Csodás Érmet. Lourdes-ban háromszor felszólít a bűnbánatra. Fatimában a rózsafüzér napi imádságát ajánlja, és az engesztelésben jelöli meg a célravezető eszközt, (Szíve Lángjának kegyelmi hatásával pedig ennek megvalósításához kínál erőt!) (…) A Szűzanya arra biztat: minden ember, minden család és közösség, aki hallja az ő szavát és válaszolni kíván felhívásaira, ajánlja fel önmagát Szeplőtelen Szívének. Ez az önfelajánlás a Szent Szűz ígérete szerint sok védelemmel és kegyelemmel jár.” (Vö. Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő – Eger 2000)

Vagyis teljesítsük végre a Szent Szűz fatimai kéréseit: felajánlás, engesztelés, első-szombatok, rózsafüzér!

És ajánlatos lenne, ha erre a papság felhívná a hívek figyelmét a szentmisék során, esetleg szervezett szentségimádások keretében!

Egyház Anyja könyörögj érettünk,

és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre,

hogy megújuljon a világ!

 Előképként a szentek is körülírták a „szeretet lángját”!

Szent Ágoston: „Uram add, hogy szereteted Tüze bennem égjen, és egyetlen lánggá növekedvén szüntelenül lobogjon szívem oltárán.”

Liguori Szent Alfonz így magasztalja a Szent Szüzet: „Bűneik halálos álmából olyanokat ébreszt fel, akik messzire távolodtak Istentől, mélyen elmerülve a kárhozatos kábultságban. Így készíti elő a bűnösök lelkeit az isteni kegyelem befogadására, s így lesznek ezek lassan az örök üdvösség részeseivé”. (Szűz Mária dicsősége, Kalocsa 1924. 66. o.)

Keresztes Szent János – aki az Isten Szent Lelkétől eltelve írt – az Élő Szeretetláng c. könyvében nem kevesebbet állít, mint „Az Élő Szeretetláng, maga a Szentlélek!” Miként kifejti, a tökéletesek lelkében az isteni ébredés már itt e földön olyan szeretetlángot gyújt, amely részesedés a Szentlélek tüzében. Idézem: „Ebben az állapotban a lélek nem magától cselekszik, hanem a Szentlélek indítja őt, munkálkodik benne…” (Keresztes Szent János, Élő Szeretetláng I.1.)

Montforti Grignon Szent Lajos ,,Mária olyan lámpás, amelyet azért gyújtottak, hogy az egész bensőt megvilágítsa, és az isteni szeretet lángjára lobbantsa; hogy meglássuk benne és vele Istent.”

Don Stefano Gobbi, Mária Papi Mozgalma alapítója: ,,A Szeretet Lelkének tüze hamarosan véghezviszi a nagy megtisztulás művét.” (KK 1982. 5. 30.) 

(folyt.)

      Az 1960-as évek, nem csak a később nyilvánosságra hozott Harmadik Fatimai Titok ‒ részben ‒, de szó szerinti teljesülése volt, különösen Magyarországon (megtorlások, egyházüldözés, bebörtönzések, kivégzések), de ekkor történt a II. Vatikáni Zsinat, a Garabandáli Mária-jelenés és a Szeretetláng üzenetének kibontakozása is.

A 60-as évek pozitív és negatív történései mára meghozták a „gyümölcseit”! Európában általánossá vált az erkölcsi romlás, amely az élet helyett a halál kultúráját népszerűsíti az eutanázián, az abortuszon és a fogamzásgátláson keresztül, de ugyanez mutatkozik meg a válások nagy számában és a kábítószer-függőségben is. Márpedig a keresztény értékrend elvetése mindig a hatalom önkényességéhez vezet, végül pedig a társadalom saját magát teszi tönkre.

A 1960-as évek vezető klérusa látva az Egyház elleni egyetemes támadásokat és az általános hitbeli gyengülést, szekularizációt, megoldást találhatott volna a XIII. Leó és X. Piusz pápák által kialakított lelkipásztori stratégiában. Ezzel szemben a zsinati atyák sorra érvénytelenítették a szent pápák előrelátó rendelkezéseit, például kiiktatták a szentmise végén mondandó Szent Mihály imát, amiként elvetették a X. Piusz pápa által előírt, a modernizmus elleni esküt, amelyek pont a sátáni ármány és az eretnekség elleni harcra összpontosított.

Napjainkra végül olyan egyházat látunk, amely láthatóan elbizonytalanodva próbálkozik a hanyatlás kezelésével. És ha bárki rámutat a problémákra, vagy egyenesen az Egyház Anyja kínál megoldást jelenéseiben (a máig teljesítetlen Fatima-i kérésekkel, a Garabandál-i és Akita-i üzenetekkel) a Zsinat hívei úgy érzik, hogy védekezniük kell, és igyekszenek óvatoskodón elhárítani az egyébként nyilvánvaló hibák orvoslását.

Sőt vannak egyházmegyék, ahol pl. ha szentségkitételnél a pap latinul mondja el Aquinói Szent Tamás úrnapi himnuszát (Pange lingua), sajnos a felfüggesztésével számolhat! Holott Nagy Szent Gergely világosan figyelmeztetett, hogy „ami egyszer szent volt, később nem válhat nem szentté”!

Mert bizony ellentmondás, hogy akiknek meggyőződésük, hogy a Szentlélek egyértelműen szólt a Zsinat határozatainak bevezetése által, most elutasítják annak gondolatát, hogy a Lélek esetleg ma is szól hozzánk a határozatok félreértése, a szentségi gesztusok megváltoztatása okán, vagy a mostani helyzetnek megfelelően!

Ezt teszik akkor, amikor történelmi méretű küzdelem folyik külön-külön valamennyi lélekért, melynek kapcsán Joseph Strickland amerikai püspök egyértelműen kimondta, hogy „harcos erőfeszítés folyik az Egyház lerombolására”. (Life site news) 

(folyt.)

     A felmerülő kérdés természetes, hiszen a Szeretetláng üzenete kiválasztottjának, Erzsébet asszonynak nem volt része jelenésben, és mindent úm. csak a "lelke mélyén hallott". Így nyilvánvaló, hogy a hiteles Mária-jelenésekhez hasonlóan nem volt látványos csoda, forrás vagy könnyezés stb. Csupán gyümölcsökről beszélhetünk, melyekről a benső csoda megtapasztalói tanúskodnak, hiszen ezek, a lelkek mélyén mennek végbe ‒ és mint tudjuk ‒, a megtérés a legnagyobb csoda!

Egyetlen regisztrálható, de mégis a legmeggyőzőbb fejlemény a Szeretetláng fogadtatása volt az egész világon. Kínától Amerikáig, Skandináviától Afrikáig rengeteg nyelven és számos országban evangelizációs tényezővé vált!

A Szűzanya erre vonatkozó ígéreteit összesítve: Én a Hajnal Szép Sugara egy új eszközt adok a kezetekbe: Szívem Szeretetlángját, mely felperzseli a bűnt és megvakítja a sátánt! Ilyen hatalmas kegyelmi erőt még nem bocsátottam a rendelkezéstekre, mint most, Szívem szeretetének izzó lángját, melynek kegyelmi hatása szívről-szívre futótűzként terjed el az egész világon, még a legmegközelíthetetlenebb helyeken is! Fogjatok össze és ne hátráltassátok, mert egyszer felelni kell a reátok bízott tengernyi lélekért. A sátán ugyanis oly mértékben lesz világtalanná, amilyen mértékben ti munkálkodtok!

Ehhez a lélekmentő munkához kapunk lelkesítő „kegyelmi hatást”, mely ‒ jellegét tekintve ‒ két evangéliumi példázattal érzékeltethető!

Egyik, amikor a Szűzanya látogatásakor Erzsébet méhében felujjongott a magzat, vagyis Máriából kiáradt a kegyelem, Jézus hatása! Ez annál találóbb hasonlat, mivel azon papi kérdésre, hogy „mi a Szeretetláng?” ‒ a Szűzanya így válaszolt: Szívem Szeretetlángja maga Jézus Krisztus!

A másik példa az emmauszi tanítványok esete, akik ugyan fáradtan érkeztek haza az isteni Vándorral, de csak a Kenyértörésben ismerték fel benne az Urat, és utána „lángoló szívvel” nyomban visszagyalogoltak 14 km-t Jeruzsálembe, hogy tanúságot tegyenek a Feltámadottról!

(folyt.)

     Az „Istenanya” elnevezés a görög Theotokosz (Istenszülő) szóból ered. A „theotokosz” kifejezést az Efezusi Zsinaton (431) fogadták el. Ezzel, a nesztoriánus eretnekséggel szemben megerősítették Jézus isteni voltát, s ebből következőleg kinyilvánították Mária istenanyaságának dogmáját.
     Nemcsak a katolikusok, hanem még a protestánsok is elfogadják az efezusi zsinat döntését. Karl Barth protestáns teológus egyenesen kijelenti: "ez a hittétel jelentős és szükséges mint a krisztológiai dogma kiegészítő kifejezése, mert tömören kimondja, hogy Krisztus, aki anyától születik, valóságos tagja az emberiségnek, de ugyanakkor valóságos Isten, mert ez a gyermek az Isten Fia, Mária tehát Isten anyja."   Nyilvánvaló, hogy a protestánsok szerint ez nem azt jelenti, hogy Máriát különleges tisztelet illeti meg, hanem csak azt, hogy teológiailag elfogadható és helyes Máriát Isten anyjának (theotokosz) nevezni. Szerintük ez a dogma elsősorban nem Máriáról akar mondani valamit, hanem Krisztus istenfiúságának a megvallása.
     Szerintünk viszont Mária istenanyasága az első és legjelentősebb Mária-dogma, a legfontosabb mariológiai alapelv, hiszen az istenanyaságból érthető meg a Szűzanya méltósága és minden kiváltsága (szeplőtelen fogantatás, szűzi anyaság).  A. Schmemann ortodox teológus szerint "ha a Szentírásból semmi mást nem tudnánk, csak azt, hogy Krisztusnak, az Istenembernek van egy édesanyja, és ezt Máriának hívják, ez az egyetlen kijelentés elég lenne ahhoz, hogy az egyház szeresse és tisztelje őt."

     A legjelentősebb hittitkot hordozó Mária-ünnepről, Isten Népe a legkülönfélébb dátumokon emlékezett meg, melynek még áttekintése is hosszú volna!
     Sokáig nem látszott szükségesnek, hogy külön ünnepet kapjon ez a hittétel, hiszen burkoltan minden Mária-ünnep magában foglalja, s a karácsonyi ünnepkörnek is tárgya.
     Az ünnep a keresztény világ keleti részén korábban megjelent, mint nyugaton, de az 5. századra már elterjedt Dél-Európában, s a karácsony előtti vasárnapra esett. Szűz Mária anyaságát Rómában csak a 7. század előtt kezdték január 1-jén ünnepelni.
     A Mária anyaságának ünnepe helyére a 13–14. századtól egyes országokban a gyermek Jézus névadásának ünnepe került át, amely csak V. Piusz pápa 1570-ben kihirdetett, a Római Missaléja révén terjedt el az egész katolikus egyházban. Így ez az ünnep teljesen átvette Mária anyaságának január 1-i ünnepének helyét.
    1931-ben XI. Piusz pápa az efezusi zsinat 1500. évfordulója alkalmából október 11-ét jelölte ki az egész katolikus egyház ünnepévé.
     A II. Vatikáni Zsinatot követően, 1974-ben VI. Pál pápa Krisztus (névadásának) körülmetélésének ünnepét eltávolította a liturgiai naptárból, és eredeti helyére visszakerült "az Istenanya, Mária ünnepe" január elsejére.
A tradicionalista katolikusok viszont továbbra is október 11-én, az eredeti elnevezést („Szűz Mária istenanyasága”) használva ünnepelnek. A kopt rítusban december 16., a bizánci és szír rítusban december 26.
  

     A szentmisében elhangzó könyörgésből:
Istenünk, te Mária szűzi anyasága által örök üdvösséggel ajándékoztad meg a világot. Engedd, kérünk, hogy Isten Anyjának közbenjárását mindig érezzük, mert tőle kaptuk Fiadat, az élet szerzőjét. Amen.
   

 Az alábbi források felhasználásával:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C5%B1z_M%C3%A1ria_istenanyas%C3%A1g%C3%A1nak_%C3%BCnnepe
http://lexikon.katolikus.hu/M/M%C3%A1ria%20istenanyas%C3%A1ga.html
http://pecsgyarvarosplebania.hu/index.php/lelki-koezoessegi-elet/maria-uennepek

     Szent XXIII. János (Angelo Giuseppe Roncalli 1881-1963) római pápa 1958–1963 között, Szent Péter 261. utóda.
     Szegény paraszti családból származott, s ezt még szentszéki diplomata korában sem felejtette el. Egyszerűségének, közvetlenségének és őszinte emberszeretetének köszönhetően minden idők egyik legnépszerűbb pápája volt.
     A hívő nép ajkán megbecsülést kifejező megszólításai születtek, mint „a jó pápa", „a világ plébánosa", ill. amiért időről időre elhagyta a Vatikánt, az amerikaiak "Johnnie Walker"-nek nevezték (sétáló János – a whiskymárkára utalva), az olaszok pedig „Giovanni Fuori le Murának” (falakon kívüli Jánosnak – a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikára utalva).
     Bár pápasága kevesebb mint öt évig tartott, mégis tudott maradandót hagyni maga után: pl. teljesen váratlanul összehívta a II. Vatikáni Zsinatot, a Katolikus Egyház 21. egyetemes zsinatát. A pápa terve nem csak az egyház megújítása, de számos liberális egyházi tisztségviselő álláspontjának tisztázása is, ennél fogva a bejelentése kifejezetten riadalmat keltett. A pápa nyitóbeszédében a célt így határozta meg: "A zsinat fő feladata, hogy az Egyház a keresztény tanítás szent letéteményét minél hatékonyabb eszközökkel őrizze és hirdesse!"

     XXIII. János hamar felismerte, hogy a Zsinat irányvonala nem az elképzelései szerint halad, ennek azonban hirtelen halála miatt (1963.) nem tudott hangot adni!
     Az Egyház 2000. szeptember 3-án boldoggá avatta, 2014. április 27-én az Isteni irgalmasság vasárnapján, az őt korábban boldoggá avató II. János Pál pápával együtt pedig szentté avatták.
Emléknapját október 11-én (a II. vatikáni zsinat megnyitásának évfordulóján) tartja a Katolikus Egyház.

   A világ legidősebb embere 2024. április 2-án hunyt el, két hónappal 115. születésnapja előtt!
Juan Vicente Pérez Mora 1909. május 27-én született Venezuelában egy 10 gyermekes családban kilencedikként.
Mora a Guinness-rekordok könyvébe 2022. február 4-én került be 112 éves és 253 naposként.

5 éves korától édesapjával és testvéreivel mezőgazdasági munkát végzett, különösen a kávészürettel és a cukornáddal foglalkoztak.
     10 évesen kezdte el az iskolát, ahová csak öt hónapig járhatott, mert a tanára súlyos beteg lett. Mégis megtanult írni és olvasni különösen egy – a még tanárától kapott – könyvből. Már gyermekkorában kitűnt imádságos buzgóságával és naponta kétszer mondta el a rózsafüzért és erről mindig nyíltan tanúságot tett! Törekedett arra, hogy Istent meg ne bántsa.
Mora 1948 és 1958 között seriff is volt Caricuenában.
     60 évi házassága alatt hat fia és öt lánya született, feleségét 1997-ben vesztette el. Juan Vicente Pérez Morának családja mára 42 unokával, 18 dédunokával és 12 ükunokával bővült.
     A Guinness World Records-nak a hosszú élet titkáról ezt mondta: „Keményen kell dolgozni, de korán kell lefeküdni és naponta el kell imádkozni a Szent Rózsafüzért! A vasárnapokat és ünnepeket pihenéssel kell tölteni, naponta meginni egy pohár aguardiente-t (cukornádból készült erős szeszes ital), de mindenekelőtt Istent szeretni és hordoznunk őt a szívünkben! Legyünk hűségesek a feleségünkhöz és a katolikus hitünkhöz!”

Források nyomán: (képek az internetről!)

www.catholicnewsagency.com

https://economictimes.indiatimes.com/news/international/us/worlds-oldest-man-dies-know-about-his-age-life-and-family/articleshow/109012516.cms?utm_source=contentofinterest&utm_medium=text&utm_campaign=cppst

     A történelmi méretű küzdelem külön-külön folyik valamennyi lélekért, s ebből a harcból mindenkinek részt kell vállalnia. Biztató, hogy a Szentírás világosan tanúsítja, hogy az élethalálharc végső győztese: Jézus Krisztus, ő az aki kereszthalála által, az önfeláldozó szeretet révén a sátán hatalmát és erejét véglegesen megtörte. Bár Jézus megdicsőülése a sátán bukását okozta, a sátán még a világban maradt, s amíg be nem következik a gonoszság uralmának végső megsemmisítése, amíg Jézus végleg el nem söpri „szája leheletével'', és meg nem semmisíti „jövetelének tündöklésével” (2Tessz 2,8).

Márpedig ez az Istennel szemben álló hatalom minden erejével Isten egyetemes üdvözítő terve ellen dolgozik, és igen találékony módon a lelkek vesztére tör.

Mit tehetünk tehát? Tudva és akarva ragaszkodjunk a hit letéteményéhez, elfordítva fejünket „egy másik evangélium” (vagy Tan) hirdetőitől, függetlenül attól, hogy ki tanítja azt! Miként Szent Pál mondta: „De ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdettünk: átkozott legyen!” (Gal 1,8-9)

Ha mégoly viharos is a tenger, mi tekintsünk a Don Boscó-i két oszlopra, az Eucharisztiára és a Szeplőtelen Szűzre, melyek a biztos kikötők!

Mert ha ezen viharos időkben valaki nem él szentségi életet, ha nem éli meg a bensőséges Mária-tiszteletet, hihetetlenül nagy veszélynek van kitéve!

A rózsafüzér imádkozása nélkül nincs bensőséges Mária-tisztelet, Mária tisztelete nélkül nincs hiteles kereszténység, és kereszténység nélkül nincs béke!

(bef.)

Előző rész

Ó Isten Szentséges Anyja könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod

kegyelmi hatását az egész emberiségre!

Mire megy ki a "játék"?

     „Napjainkban sajnos úgy tűnik, a nagyon hatásos hírközlő eszközök különféle programjai a családok szétzilálására törekszenek. Rendes és vonzó állapotnak próbálják föltüntetni azon helyzeteket, melyek valójában rendellenesek. A sugallt élethelyzetek ugyanis ellentmondanak annak az igazságnak és szeretetnek, melynek indítania és vezérelnie kell a férfi és a nő kapcsolatát! Éppen ezért feszültséget és megosztást támasztanak a családokban súlyos következményekkel, főként a gyermekekre nézve. Elhomályosítják az erkölcsi lelkiismeretet, eltorzítják azt ami igaz, jó és szép, miközben a szabadságot valójában szolgaságba süllyesztik. Mennyire aktuálisak Szent Pál szavai a szabadságról, mellyel Krisztus szabadított meg minket, s a rabszolgaságról, mely a bűn következménye!” (vö Gal 5,1) (vö II. János Pál pápa LCS 7-8.o)

     „Még sohasem vált a szó ennyire a sátáni csábítás eszközévé mint ma. Beszélnek, hogy becsapjanak.(…) Beszélnek, hogy elrejtsék az igazságot. Az emberi szellem értékének és eredményének tüntetnek fel olyan dolgokat, melyekkel valójában áthágják a természeti törvényt, az Isten törvényét! A tévedést úgy terjesztik, mint az igazság újfajta értelmezését!” (Don Gobbi, 1977. 04. 23) (Begyik Tibor OCDS: Útravaló a HIVATÁSRÓL, HÁZASSÁGRÓL ÉS A CSALÁDRÓL, kiadatlan kézirat előszava)

     A neoliberalizmus azt állítja, hogy a nemre és a szexualitásra vonatkozó hagyományok csupán hiedelmek! Szerintük nem csak két nem létezik, s a házasság sem egy férfi és egy nő között köttetik (amiként azt a katolikus egyház tanítja), mert ezek csupán mítoszok és sztereotípiák a lehetséges nemi irányultságokról. Előre megmondom, hogyha posztomat az ügyben érintettek olvassák, az egész gondolatsort  "összeesküvés elméletnek" fogják titulálni! Márpedig érzékelhető és értékelhetően tudatos tematikát fedezhetünk fel abban, ahogy a társadalmak összetartó pilléreit: a házasságot, az istenhitet, a nemi identitást és a nemzettudatot próbálják aláásni. De beszéljünk az első sarokpontról!

     Az igazi cél, lényegében nem az egyneműek házasságának propagálása, hanem a férfi és nő közötti házasságnak, a családnak, végül pedig a férfi és nő – mint szabad akaratú személyiségnek – a lerombolása! Az erkölcsi mértéket tartó, az önálló identitású, gondolkodó embertípust kívánják kiirtani. Ennek egyenes folyománya, hogy az ezekhez az emberi értékekhez ragaszkodó Egyház (esetenként egyházak) elhallgattatása következik soron.
     Kétféleképpen lehet valamit elpusztítani: vagy erőszakkal szétverni (törvényileg betiltani), vagy (propagandával) lejáratni, kiüresíteni, hogy értéktelennek tűnjön. Nos ma, a házassággal az utóbbi történik!
     És íme a tünet: először tartóssága és kizárólagossága szűnik meg (válás), majd a célja is (a fogamzásgátlás). Végül magát a fogalmát is kiüresítik azáltal, hogy a kötelező tolerancia nevében az értelmetlenségig tágítják. Ha ugyanis, mindent rózsának neveznek, ami a földből kinő, a rózsa szó elveszti jelentését. Ha bármilyen nemű személyek bármilyen ideig tartó, céltalan viszonyát házasságnak nevezzük, a házasság szó elveszti tartalmát.
     Mint Orwell az 1984-ben megjegyzi, a zsarnokság elsősorban a definíciókon múlik: nehéz a szabadságért harcolni, ha nincs rá szó. Nehéz a házasságért küzdeni, ha tartalmatlanná vált a fogalma.
     A házasság lerombolása csak egy tágabb folyamat része, melynek a homoházasság csupán állomása. A távolabbi cél – mint XVI. Benedek pápa is rámutatott – magának az embernek a lebontása és atomizálása!
Tehát az első lépés a nemi szerepek felszámolása; ezt követi a házasság szétbomlasztása, majd az egyneműek házasodása, végül a nemiség megszüntetése. Az ember neme létállapotból tudatállapottá lesz. Férfi vagy nő: csupán választott szerep, letehető jelmez, mely mögött nem marad más, mint képlékeny massza, mely arra vár, hogy valaki formát adjon neki. De vajon ki fogja (akarja) megformálni az új korszak emberét? (Hadd ne válaszoljam meg!)

Felhasznált forrás nyomán!

4) A Szentírásban olvashatjuk: „Ti, akik megfeledkeztek Istenről, szálljatok magatokba, különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket'' – írja a Zsoltárok könyve (49,22), sőt Szent Pál is figyelmeztet „Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel!” (2Kor 5,20)

Mint említettem a Szent Szűz minden hiteles jelenésében az Evangélium kéréseinek megvalósítását kéri! 1846. La Salette-ben a Szent Szűz elmondja, hogy a sötétség fejedelme azon lesz, hogy a hitet kiirtsa az emberek lelkéből. Szavait igazolja a Jelenések Könyve is: „Akkor egy másik jel tűnt fel az égen: egy tűzvörös sárkány...'' (Jel. 12,3.) 1858. Lourdes-ban háromszor felszólít a bűnbánatra. 1917. Fatimai III. Titokban Szent Mihály lángpallossal kiáltja a föld felé „bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!” A Fatimai Szűzanya a rózsafüzér napi imádságát ajánlja és az engesztelésben jelöli meg a célravezető eszközt, mely megmentheti a világot! 1963. Szeretetláng: „Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. Bárcsak felérnétek óhajtásaitokkal az Örök Atya mennyei trónjához! Akkor az eredmény is bőséges lenne.” (II/105)

Ne méricskéljünk és ne latolgassunk tehát, hanem a „jót tartsuk meg'' (1Tessz 5,21), mert megtörténhet a Lúcia nővér által tolmácsolt figyelmeztetés: „Nem akartak kérésemre hallgatni! ... Amint Franciaország királya, meg fogják ezt bánni és majd teljesítik a kérést, de akkor már későn lesz.”! (Tuy, 1929. június 13.) (Megj.: 1689-ben a Szentséges Szív Alacoque Szent Margiton keresztül, kérést intézett XIV. Lajos francia királyhoz de sem ő, sem utódai nem teljesítették. Kitört a Francia Forradalom és XVI. Lajost kivégezték! Hasonlóképp történt ez Oroszország késedelmes felajánlásával is!)

(folyt.)

Előző rész

     Modern világunkban az emberiség egyre jobban nélkülözi a keresztény környezetet. Az elvilágiasodás, az erkölcsi liberalizmus és a woke ideológia hatalmas pusztítást végez a lelkekben. Az emberek elerőtlenedve tömegesen veszítik el képességüket az Isten Országáért hozott erőfeszítésre, pedig erőfeszítés nélkül senki nem üdvözülhet (Lk 16,16). Az Egyház Anyja erre a gyengeségre, erre az erőtlen keresztényi életre kínál megoldást a Szeretetláng ajándékával, pontosabban Szíve Szeretetlángjának kegyelmi hatásával!

Ezt ki kellett hangsúlyoznom, mert sajnos sokak – az egyháziak is – úgy tekintenek a Szeretetlángra, mint a Mária-tisztelet egy újabb megnyilvánulására, egy újabb imaformára, vagy egy újabb nevesített kegyelemre! Nos, Mária Szíve Szeretetlángja elsősorban nem kegyelem a szűk teológiai értelmében, hanem a kegyelem HATÁSA!

Tekintve, hogy a Szent Szűz úgy határozta meg Szíve Lángját, hogy „maga Jézus Krisztus” (I/107), a „hatást” úgy értelmezhetjük, hogy a lelkek eddig nem ismert módon való, átható jézusi megérintéséről van szó! A Lelki Naplóban az Úr és Szent Anyja nem véletlenül említi több helyütt, hogy „ilyen még nem volt, mióta az Ige Testté lett” (I/84; III/129; III/140! A Szűzanya külön kéri: „mondom, ilyen még nem volt, ez a legnagyobb csodám, melyet most teszek veletek! ‒ És esdekelve kért, nehogy félreértsük Őt. Szavaim tiszták, ki ne forgassátok, félre ne magyarázzátok. Mert nagy felelősséggel tartoztok ezért. Álljatok munkába, ne tétlenkedjetek! Én csodával határos módon segítek nektek, melyet érezni fogtok minduntalan. Bízzatok Bennem és cselekedjetek sürgősen! Ne napoljátok el ügyemet. A sátán nem néz(i) tétlenül, rettentő nagy erőfeszítéseket tesz. Érzi már Szeretetlángom kigyúlásának hatását. Ez rettentő dühre ragadta őt. Vegyétek fel a harcot, a győztesek mi leszünk! Szeretetlángom a sátánt oly mértékben teszi vakká, amilyen mértékben elterjesztitek Szeretetlángom fényét szerte e világon. Úgy, ahogy nevem ismert az egész világon, úgy legyen ismert Szívem Szeretetlángja is, mely csodákat tesz a szívek mélyén.” (II/18)

(folyt.)

Előző rész

A Szűzanya Palástja

     Sokat lehetne írni arról, hogy milyen palásttal ábrázolják a Mária szobrokat és képeket szerte a világon. Ám most nem a külsődleges ábrázolásokra irányul figyelmünk, hanem a benső lényegre, amelyet Mária palástja szimbolizál számunkra.
     A Szent Szűz Guadalupéban, Párizsban, Lourdes-ban, Fatimában, Montichiariban és más jelenési helyeken is többnyire köpenyszerű palástban mutatkozott meg.

     Ez a ruhadarab Mária földi életében annak idején, a keleti nőknél szokásban volt, melyet a nők fejükre vagy kisgyermekük fölé is tudtak hajtani, védelmezőn.
     Mit szimbolizálhat a mi számunkra az Istenanya palástja? Amikor Égi Édesanyánk kitárja kezeit felénk, köpenyét is széttárja, mintegy hívogatón:
– Jöjjetek gyermekeim védelmező palástom alá, hogy betakarhassalak benneteket, hogy megvédelmezhesselek benneteket a gonosztól, a bajoktól!
     Szűz Mária palástja tehát védelmi eszköz gyermekeinek.
    Szép példa erre a Guadalupei esemény 1531-ben, amikor a súlyos gondokkal küzdő Juan Diegóhoz így szólt a Szűzanya: "Semmi ne riasszon, semmi ne aggasszon és semmi ne szomorítsa el az arcodat s szívedet. Hát nem vagyok-e én a te Anyád? Nem állsz-e az én árnyékomban, a védelmemben? Nem tártam-e ki föléd eddig is védelmező palástomat?"
     Mária palástja tehát oltalom, mely beburkol, árnyékot ad a tikkasztó hőség elöl, megvéd az ármánytól, ha alá menekülünk.
     A palást egyben királynői öltözet, hatalmi jelvény is, mert a királyok, királynők mind palástban jelentek meg egy-egy nagy eseményen, vagy szertartáson. S mivel nekünk magyaroknak a Szent Szűz, Örökös Királynőnk is, édesanyai gondoskodása mellett királynői hatalmánál fogva is őrködik azok fölött, akik Hozzá menekülnek oltalomért.
     Ehhez azonban gyermeki lelkületre van szükség! A Szűzanya – mint Édesanya –, gyermekei fölé terjeszti áldott palástját, olyanok fölé, akik megbíznak benne. Csak a gyermek tud ráhagyatkozni a szüleire, csak a gyermek tud felnézni és bízni az édesanyában, édesapában.
     Váljunk ezért kicsi gyermekké, hogy minden bajban, esőben és viharban, bánatban és betegségben oda tudjunk futni Égi Édesanyánk palástja alá.
/Horváth Mária írása/

     Kedves Olvasó! A Magyarok Nagyasszonya napjának megünneplése, nem csak szép népszokás, de tudatos kifejezése és megerősítése annak, hogy a Szent Szüzet Magyarország Királyasszonyként elismerjük és így hódolunk Neki!

A királynői tisztelet és elismerés nem annyira az országfelajánlás formai következménye – hiszen ezt más nemzetek is megtették –, hanem a Magyar Királyi Korona felajánlásáé, mi által Isten Anyja Mária egyedüli birtokosa az országnak, javainak, népeinek! Fontos tudnunk, hogy

a szentistváni felajánlással vált a Boldogasszony a Magyarok Nagyasszonyává és az országunk Regnum Marianum-má!

A Szent Korona egyedülálló státusza nemzetközileg elismert, hiszen például az összes nemzeti koronák közül – kánonjogilag és liturgikusan – az Istenanya csakis a Magyar Szent Koronával ábrázolható, koronázható meg. Tehát a Mária-képek és szobrok bárhol a világon csak szimbolikus koronával ékesíthetők!

Miért? Mert a Magyar Korona szent és angyali eredetű – amiként ezt a népi hagyomány és feljegyzések is említik, ezért nevezik misztikus koronának, és eredete épp olyan rejtély, mint a Turini Lepelé, a Guadalupei Képé, vagy a Manoppellói Kendőé! Ezért lehet a mindenkori magyar uralkodó apostoli király, ami nem pusztán egyházi privilégium, hanem ezt a magyar koronás Apostolok Királynője és az  Apostoli Kettőskereszt teszi!

A Magyarok Nagyasszonya ezért tényleges uralkodója népünknek, ha beszélünk róla, ha nem! Mária hathatós Királynőként és anyaként oltalmaz minket, és mi Benne reménykedhetünk, amiként kér minket és mi is kérhetjük Őt!

Mindszenty bíboros mondta 1946-ban: „Hazánk ezeréves fennállása a legnagyobb talány. Nem omlott össze annyi történelmi pörölycsapás alatt. Kiépült irtózatos sebeiből, pedig elfolyt a vére. Ám betegágyánál életmentő édesanyja őrködött: a Magyarok Nagyasszonya. És ha a ma magyarját valami fenntartani és vigasztalni tudja, csak ez a történelmi gondolat lehet!”

A Szeretetláng Lelki Naplóban ezt olvashatjuk: "Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok, és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat), és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a magyar szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek, fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra." (I/37)

A fenti idézetekből következik a szükség, hogy

újra tudatosítani kell országunk népében

Mária királynői fenségét,

mely a nemzettudatunk és jövőnk alapja!

1896-ban XIII. Leó pápa a magyar millennium alkalmából Vaszary Kolos bíboros prímás esztergomi érsek kérésére engedélyezte Magyarország részére a Magyarok Nagyasszonya ünnepét és a Lorettói Litániába a Magyarok Nagyasszonya könyörgés beiktatását!

Magyarok Nagyasszonya ünnepét kezdetben október második vasárnapján tartották, majd Szent X. Piusz pápa áttette október 8-ra. Érdekesmód a II. Vatikáni Zsinat után a Magyar Püspöki Kar szeptember 12-re helyezte, de 1984-től újra október 8-án üljük és magyarként Királynőnket magasztalva ünnepeljük!

Köszöntsük tehát népünk örökös Nagyasszonyát a Hozsannás könyv szövegével:

,,Áldott Nagyasszonyunk!... Vedd pártfogásodba a magyar apákat, hogy keményen állják a nehéz idők küzdelmeit, és állhatatosan viseljék az élet terheit. Oltalmazd és erősítsd meg hivatásuk szeretetében a magyar anyákat, hogy gyermekeikben hűséges és igaz polgárokat neveljenek az Anyaszentegyháznak és drága magyar hazánknak. Terjeszd ki anyai oltalmadat hazánk ifjúságára, hogy beváltsák azt a szép reményt, amellyel minden magyar szem feléjük tekint. Eszközölj ki áldást Szent Fiadnál országunk vezetőire, hogy a népet bölcsességgel és igazsággal kormányozzák!"  (Hozsanna, Bp., 1981. 72.)

Magyarok Nagyasszonya könyörögj érettünk,

és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását

az egész emberiségre! Amen