A Hajnal Szép Sugara

A rendkívüli csodák egyike 1

     Október 9-én, már halálára készült Marianna Martini kisasszony, akit hat hosszú esztendő alatt sem sikerült az orvosoknak sem meggyógyítani, sem a szenvedéseit enyhíteni. Ezen a napon csak azt ismételgette: "Érzem, hogy elfogy az életem!"
     A rendkívüli eseményről később a nolai püspökségen, eskü alatt tett vallomást, kezelőorvosa, a püspök és néhány családtagja jelenlétében. Az alábbiakban ebből idézünk:
"Amikor annak a napnak a hajnalán teljesen kimerülten, nyitott szemmel a hátamon feküdtem, mert egyik oldalamra sem tudtam már fordulni, egyszer csak láttam, hogy a szobámat fényesség önti el, és az ágyam jobb oldalán megjelenik egy szépséges Úrnő, akit azonnal felismertem, hogy a Madonna az. Elámultam a jelenésben.
Középmagas termetű volt, arca nemes és enyhén piros, két szeme úgy ragyogott, mint a csillagok. Kibontott sötét haja volt a fején fehér rózsakoszorú. A ruhája ragyogó fehér, kezei összekulcsolva, a jobb kezén tizenöttizedes rózsafüzér, mintha aranyból lett volna.
A szemeimmel élesen láttam, holott az utóbbi napokban sokat romlott a látásom. Láttam, hogy a Madonna tekintete fenséges, kedves és szeretetteljes, ugyanakkor kissé szomorú.
Mindjárt szólni kezdett hozzám, olyan kedves, édes hangon, hogy nincs az a hangszer, amelyhez hasonlítani tudnám.

/folytatódik!/ (A források felsorolását, lásd az első részben!)

     Végtére is ki az, aki még nem tapasztalta meg őrangyala segítségét, még ha nem is kérte és melyet olykor a „véletlennek” tulajdonított!? Hányszor érezzük, hogy egy nyugodt halk hang sürget, óv bennünket, ne mondjunk ki egy haragos szót, ne tegyünk meg valamit, vagy ne hallgassunk valakire. Mert őrangyalunk számtalanszor igyekszik megvédeni bennünket a bűn, vagy egy hibás lépés elkövetésétől, sőt olykor még fizikailag is beavatkozik életünk védelmében! Ha belegondolunk, hogy hányszor tapasztalhattuk meg angyalunk rendkívüli segítségét, amit persze sokáig „véletlennek” tartottunk, mígnem csak évek múltán ismertük fel az eset természetfeletti voltát!

Egy alkalommal Lelli Szent Kamill atya ajtaján kopogtak. Amikor kinyitotta az ajtót, egy tizenéves fiút látott, aki könyörgött hozzá: „Padre, jöjjön gyorsan, mert a nagymamám haldoklik!” Szent Kamill vette a szent olajokat és követte a fiút egy nyomorúságos épületbe, ahol egy idős asszony haldoklott. Amint meglátta a belépő papot, felkiáltott: „Atyám, a menny küldte! Annyira féltem ugyanis szentségek nélkül meghalni!” Az atya erre azt mondta, hogy az unokájának köszönje meg! A haldokló fejét rázta így válaszolt: „Atyám! Nemhogy unokám, de senkim sincs, sőt a szomszédok sem vették észre, hogy beteg vagyok. Egyedül csak az őrangyalomtól kérhettem, hogy sürgősen keressen egy papot!”

Az angyalok tehát minden órában, minden helyzetben az ember mellett állnak. Igyekszenek sugalmazni – sőt –, próbálják felvenni a kapcsolatot a szabad akaratú emberrel, több-kevesebb sikerrel. Ha mi akarjuk megszólítani őrangyalunkat, ennek alapfeltétele a kegyelmi állapot, Máriának az Angyalok Királynőjének bensőséges tisztelete és a rendszeres ima. Így kifejezetten megtapasztalhatjuk az Őrangyal segítségét, ám ne feledjünk hálát adni neki!

A jó angyalokkal való kapcsolat feltételeként, öt szempontot kell szem előtt tartanunk:

1) Ne kövessünk idegen „isteneket”, a pénzimádatot, az ateista ideológiákat, a szexuális szabadosságot és a különféle okkult-, démonikus kultuszokat.

2) Segítsük a Katolikus Egyház hierarchiáját az Evangélium hirdetésében.

3) Támogassuk a Tízparancsolat szerinti erkölcsi nevelést, az emberi élet védelmét, és a hagyományok tiszteletét.

4) Éljünk szentségi életet (szentmise-látogatás, gyónás, szentáldozás és imaélet).

5) Legyünk bensőséges Mária-tisztelők, hiszen ő az Angyalok Királynője!

Ha ezen feltételek közül bármelyik hibádzik, akkor senki ne csodálkozzon, ha nincs áldás a munkáján, tervein, életén!

Szent Bernát ajánlása: „Tedd barátoddá az őrangyalodat, szerezz neki örömet azáltal, hogy hozzá folyamodsz, tiszteld meg imáddal, hiszen mindig veled van, követ mindenüvé, csak vedd észre törődését!” ‒ Idézet vége!

(folyt.)

Veszteség, a győzelmek közepette

    Az 1885-ös esztendő igen rosszul kezdődött Bartolo számára. Január 6-án Istenhez költözött Alberto  Radente domonkos rendi atya, aki lelki és dologi jótanácsaival mindig támogatta őt. Longo így ír lelkivezetőjéről: "Radente atyának van még egy nagy érdeme: a számomra nagyon nehéz pillanatban arra bátorított, hogy indítsam útjára az Il Rosario e la Nuova Pompei c. folyóiratunkat, mely gondviselésszerűen egyik leghatásosabb eszközünk lett arra, hogy terjeszteni tudjuk Mária, e kiválasztott földjének történéseit. A Gondviselés ennyit bízott reá, mert alig érte meg a folyóirat az első évet, az Úr megkoronázta hűséges szolgáját az örök boldogság koronájával."
     Bartolo Longo a magára maradottság keserűségével küzdött, melyhez még hozzájárultak a rosszindulatú pletykák is, így teljesítette a Leó pápa ajánlatát és feleségül vette De Fusco grófnőt 1885. április 7-én, Bartolo cölibátusi fogadalmának megtartásával.

(Kép: a Rózsafüzér Királynője Bazilika építése 1877-ben)

     Ekkor már kilenc éve folyt az építkezés. Eközben a Szent Szűz számtalan csodával bizonyította, hogy kitart szándéka mellett. Némely csodás gyógyulás – melyben halálos betegek gyógyultak egyik napról a másikra ‒, még a racionalista orvosi köröket is gondolkodóba ejtette. Egyet elmesélünk ezek közül, mely 1879-ben történt Oriában.

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

     Egy alkalommal Szent Gertrúd elragadtatásba esett a szentmisén, s ebben az állapotában megjelent előtte az őrangyala. Azt látta, hogy az imát, amit az imént mondott, Isten szent felsége elé viszi, és kéri az ima meghallgatását. Gertrúd érezte az áldás erejét, ami a fejére érkezett, magához tért és boldogan mondott hálát.

Szent Dénest „Philangelusnak”, azaz az angyalok barátjának is nevezték, ezt írja:

„Kössetek barátságot az őrangyalotokkal, tekintsétek őket égi-földi társatoknak. Később erős és győzedelmes sikereket érhetsz el vele a Gonosz elleni harcban! Angyalaitok szószólók az Atyánál, és amit soha el ne feledjetek: őrangyalotok az örökkévalóságig társatok!”

Az égi angyalokkal, főleg az őrangyalunkkal való együttműködés, nagyban segítheti valamennyiünk földi életét. E természetfeletti segítséget nem igénybe venni, balgaság, hiszen védtelenné és kiszolgáltatottá tesszük magunkat a negatív természetfeletti erőkkel szemben, miközben azt hisszük, hogy üldöz a balszerencse! Mi meg csak csodálkozunk, rossz esetben Istent vádoljuk, holott mi nem tettünk meg semmit a magunk, embertársaink és nemzetünk biztonságáért! Nem éltünk az Úr által felkínált Szentségekkel, nem kértük őrangyalainkat és nem imádkoztuk a rózsafüzért!

Az élet utolsó óráiban bizony a haldoklók olykor a gonosz lelkekkel hadakoznak, akik mindennel próbálkoznak, hogy magukkal hurcolhassák pokolba. Ez a riasztó küzdelem különösen azoknál tapasztalható, akiknél sekélyes volt a Mária-tisztelet, az őrangyallal való kapcsolat és az imaélet! A harc kimenetelére döntő befolyással van az ember egész életében rögzült hitélete, vagy istentelen viselkedése! A halál beálltával a testtől elvált lélek azonnal látja az angyalokat és az ördögöket, miközben a lélek saját magát ítéli meg, egész életének állásfoglalása szerint. Jó esetben valószínű, hogy a léleknek hosszabb-rövidebb tisztulásra van szüksége az üdvösség elnyeréséhez a purgatóriumban, mely az Irgalmasság helye! A kárhozatot választó lelket a bukott angyalok ragadják el, s viszik magukkal a pokolba, amiként utal erre Máté 18. fejezete: „Az úr haragjában átadta őt a kínzóknak.” (Mt 18,34.) A méltó-, vagy a tisztítótűzben már megtisztult lelket jó angyal vezeti a mennybe. Erre utal az evangélista: „Meghalt Lázár, s az angyalok Ábrahám ölébe vitték.” (Lk 16,22.)

(folyt.)

     Assisi Szent Ferenc 1182. július 5-én született Assisi-ben, gazdag posztókereskedő fiaként.
     A ferences rend megalapítója; az állatok, a kereskedők, a természet és Itália védőszentje.
Minden idők egyik legnépszerűbb szentje, már életében legendák születtek róla, alakja számos képzőművészt, zeneszerzőt, írót, filmrendezőt ihletett meg.
     Szent Ferenc misztikus volt, zarándok és nagy engesztelő, aki egyszerűen és csodálatos összhangban élt Istennel, másokkal, a természettel és önmagával.
     1208-ig remeteként élt, majd egyre többen csatlakoztak hozzá. Ő azonban nem mert a saját elgondolása szerint életszabályt adni társainak, ezért valamennyien bementek egy templomba, ahol az oltáron ki volt téve az evangéliumos könyv. Ferenc találomra felütötte és ezt olvastatta föl: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között!” (Mt 19,21). Ekkor felkiáltott: „Testvérek! Ez a mi életünk! Ez a mi regulánk! Menjetek hát, és tegyétek meg, amit hallottatok!” Mindez 1209. április 15-én történt. Ez a nap a ferences rend születésnapja.
     Néhány év alatt a testvérek száma elérte az ötezret. Ferenc ezért Rómába ment, és III. Ince pápa jóváhagyását kérte életformájukra. A pápa érezte, hogy ezt az egyszerű csuhást az Isten világosította meg és indította el útján.
     Ferenc elvonult Verna hegyére, ahol Szent Kereszt felmagasztalásának napján megjelent előtte egy angyal, és utána Ferenc testén láthatóvá váltak Krisztus sebei, a stigmák. Testben megtörten érkezett vissza Assisi-be. Súlyos gyomor és májbántalmaktól szenvedett, a lábai megdagadtak, a szeme is felmondta a szolgálatot. Minden szenvedését felajánlotta Istennek, kiegészítendő Krisztus szenvedését.
Jöttek az orvosok, de ahelyett, hogy meggyógyították volna, csak növelték a kínjait: izzó vassal égették a halántékát, fölszúrták a fülét. Éjszaka álmatlanul feküdt sárkunyhójában, vak volt, vérzett, és láztól reszkető testén patkányok szaladgáltak. Ám a következő reggelen vidám lélekkel énekelte az Istent és a teremtést dicsérő Naphimnuszt. Mikor megtudta, hogy az orvosok véleménye szerint október elején meg fog halni, így kiáltott: ,,Isten hozott, halál testvér!''
     1226. október 3-án megáldotta testvéreit, felolvastatta Jézus búcsúbeszédét, és még egyszer átnyújtott a jelenlévőknek egy-egy falat kenyeret. Majd megkérte őket, hogy vetkőztessék le, és fektessék le a puszta földre; azt akarta, hogy a végső szegénység legyen a halotti ruhája. Énekelve adta vissza lelkét az Úrnak.
     Az Egyház és a világ együtt térdelt a ravatala mellett. 1228. július 16-án Hugó bíboros, aki közben IX. Gergely néven pápa lett, Ferenc halálát követően két éven belül szentté avatta nagy barátját. Ünnepét azonnal felvették a római naptárba, október 4-i dátummal.
     II. János Pál pápa 1979-ben az ökológiával foglalkozók védőszentjévé nyilvánította.
     XVI. Benedek pápa az „életszentség óriásá”-nak nevezte.
     A 2013-ban pápává választott Jorge Mario Bergoglio bíboros az ő tiszteletére vette fel a Ferenc nevet.

Assisi Szent Ferenc könyörögj érettünk!

Források:
1) http://www.magyarkurir.hu/hirek/assisi-szent-ferenc-64448
2) https://hu.wikipedia.org/wiki/Assisi_Szent_Ferenc
3) http://www.katolikus.hu/szentek/szent156.html

A Nagy Lelkek közös küzdelme

     XIII. Leó pápa megválasztásával (1878), újabb segítséget kapott a rózsafüzér ájtatosság, miként a Rózsafüzér Királynője Templom építése is Pompei-ben. Hosszú pontifikátusa ( † 1903) alatt 12 enciklikát írt a rózsafüzérről, nem számítva a számtalan levelet és brévét. Az egyháztörténelemben egyedülálló, hogy egy pápa ugyanarról a témáról ennyi enciklikát írjon. Tekintettel az antikeresztény erőkre, melyek az Egyházat támadták, a pápa válaszként a rózsafüzér-ima összes erejét mozgósítani akarta. Ő rendelte el, hogy október a rózsafüzér hónapja legyen – annak meghatározásával –, hogy a plébániatemplomokban ezen hónapban, kihelyezett Oltáriszentség előtt imádkozzák a rózsafüzért, melyet a Szűzanya tiszteletére mondott litánia kövessen.
     Bartolo Longo, mint aki ráérzett a pápa szándékára a Rózsafüzér Királynőjéhez 1883-ban megfogalmazott egy könyörgést, amelyet évente kétszer, májusban és októberben ünnepélyesen imádkoztak. Ezzel XIII. Leó pápa fölhívásának tett eleget, mellyel a pápa a rózsafüzérről szóló enciklikájában (Supremi apostolatus 1883) fordult a katolikusokhoz, hogy hatékony spirituális segítséget nyújtsanak a társadalom bajaira. Az enciklika Szent Domonkosra utal, aki „mennyei fénytől megvilágosítva ismerte fel, hogy nem lehet hatásosabb üdveszköz (e világ bajai ellen), mint az emberiség visszatérte Jézus Krisztushoz, aki az út, az igazság és az élet. A visszatérés úgy érhető el, ha megváltásunkat minél gyakrabban szemléljük, s az Istennél közbenjáró szószólónknál – a Szűzanyánál – keresünk menedéket, akinek megadatott, hogy minden eretnekséget eltiporjon."
     XIII. Leó pápa azzal fejezte ki tetszését Bartolo Longo apostolkodása iránt, hogy 1884-ben magánkihallgatáson fogadta őt és De Fusco grófnőt. A Szentatya elragadtatással hallgatta a Rózsafüzér Királynője tiszteletének hathatós terjesztését és támogatásáról biztosította a templomépítést. Gondjaik elbeszélésekor a ‒ mit tehetnének a rossz nyelvek ellen ‒ kérdésre a Pápa a következőt válaszolta: "Jogász, te szabad vagy, bárónő, te özvegy vagy, házasodjatok össze, és senki nem szólhat egy szót sem ellenetek."

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

     Az őrangyalokban való hitről a Szentírás világosan tanúskodik, „elküldi angyalait hozzád, hogy őrizzenek minden utadon. A kezükön hordoznak majd téged, nehogy kőbe botoljék a lábad” ‒ olvashatjuk a Zsoltárok Könyvében (91,11-12.). És ez a hit már megtalálható a 2. század egyházatyáinál, Origenész például így ír: „Az Egyház tanítói kijelentéseinek részét képezi, hogy Isten angyalai és jó szellemek léteznek, akik Neki szolgálnak, hogy az emberek üdvét tökéletesítsék.”

Nagy Szent Vazul a 4. században mondta: „Hogy minden hívő mellett egy angyal áll, mint nevelő és pásztor, aki életünket vezeti.” És ezt senki sem vitathatja, aki Urunk szavára emlékszik: „Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.” (Mt 18,10.) Sajnos azonban a katolikus hittanban az őrangyaloknak csak „puszta létezését” említik meg, a velük való együttműködés lehetőségeit és szükségességét már nem! Pedig a reformáció előtt bizony az egyház hétköznapi tanítását képezte az angyalismeret, és ez jó darabig még fennmaradt a hitéletben! Ne feledjük, hogy Lisieux-i Szent Teréz már 6 évesen szövetséget kötött az őrangyalával és ez akkor még természetes volt a Katolikus Egyházban!

Ahol a jó angyalok, őrangyalok tevékenykednek a jóra való készség elősegítésében, ott sajnos a gonosz angyalok is jelen vannak, és nem csak az emberek mellett, de az egyes vidékeknek, városoknak, települések mellett is próbálnak istentelenségre és pusztításra késztetni mindenkit. Márpedig a harc a démon és az angyal között az emberben folyik és a szabad akarattal dönthetünk egy életnyi idő alatt az Isten Országa, vagy a kárhozat között. Tehát vigyáznunk kell magunkra, családunkra és környezetünkre – a kegyelmi élet gyakorlásával – a szentségi élettel, a bensőséges Mária-tisztelettel és őrangyalunk segítségül hívásával, hiszen rendkívül esendőek vagyunk! „Józanok legyetek és vigyázzatok! Ellenségtek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben...” (1Pét 5,8-9.). Imádkozzunk tehát az őrangyalunk segítségét kérve! (Folyt.)

A kudarcok, próbatételek és sikerek

     A mai következetes ember rákérdezhet, hogy "mi értelme volt ennek az egy éves kitérőnek"? Nos, nagyon is sok! Mégpedig a hit, a bizalom és a hiszékenység próbája volt, és nem csak a felszínes hívők-, de az egyházi személyek számára is! Egyféle "nagy figyelmeztetés" azoknak, akik könnyen "bedőltek", sokaknak, akik könnyen elbizonytalanodtak a Szent Szűz Pompei terveiben, sokaknak, akik egykönnyen rossz ügyért áldozták a pénzüket, vagy azoknak, akik aggódva féltették azt a pompei Szent Ügytől!
     És lám-lám megmagyarázhatatlan, hogy az Ostoros Madonna "kultuszhelyének" bezárásával, mintha egy derűs nap hajnala virradt volna fel. Egymást követték a Rózsafüzér Tizenöt Szombatjához kötődő csodák, a hit és az áhítat fellendülése a Szűzanya rózsafüzére iránt. A helyi püspök nem csak teljes tekintélyével állt az építkezés folytatása mellé, hanem több ezres példányban kiadatta ajánló körlevelét a pompei kegyhely támogatására! Ezért az 1878-as esztendő második felének eseményei, mint a hajnal szép sugara, úgy ragyogták be a Pompei Rózsafüzér Királynője templom építésének további történetét!
     A Tizenöt Szombati ájtatosság füzete ‒ az ennek kapcsán tapasztalt csodák ‒, olyan népszerűvé tették a kiadványt, hogy külföldi kiadók sorra kérték a fordítás és kiadás engedélyét.
     Olyan nagyságrendű pénz gyűlt össze, hogy Bartolo Longo és De Fusco grófnő gyermekmenhelyek és iskola építését is beütemezték, erre azonban csak 1890-től kerülhetett sor.

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

     A katolikus tanítás szerint „a jó angyalok gondját viselik az embernek” hittétel, amely megfogalmazás alatt az őrangyalokat, vagy őrző angyalokat érthetjük! Eszerint minden embernek születésétől haláláig egy angyal áll szolgálatára, aki földi életében soha egészen el nem hagyja, bár Isten rendelkezése értelmében nem minden bűnét akadályozza meg. (Vö. Schütz Dogmatika és Kai. 433.) Az embert segítő jó angyalok, vagy őrangyalok léte az isteni szeretet, a Gondviselés megnyilvánulása. Az őrangyalok első említése a Teremtés könyvében (48,16), amiként az Apostolok Cselekedeteiben is (12,14-16)! Létezésük bepillantást enged számunkra a Mindenható „titkaiba”, hogy mi-módon kormányozza Isten a világot. Sok hittudósnak az a véleménye, hogy az angyalok meghatározott feladatot kaptak a világegyetem irányításában.használja Isten neveként a „Seregek Ura” (Zsolt 24,10.) kifejezést, mely az angyalok megszámlálhatatlanságára utal. Ebből következően, minden egyes megkeresztelt embereknek, közösségnek (egyházközségnek), városoknak, nemzetek és természeti erőnek őrangyala van. A pogányoknak csoportos angyaluk van, ám figyelmet érdemel, hogy a hivatásukban és felelős helyzetben lévők mellé Isten két őrangyalt is rendelt. Az országoknak és nemzeteknek rendeltetésük szerint különbözők az őrangyalaik, mert Isten terveiben minden népnek más és más a küldetése! E hatalmas szellemi seregben egyéni vonásokkal bíró angyalok vannak, saját személyiséggel, arccal és névvel – még akkor is –, ha a Bibliából csak három nevét ismerjük: Micháel, Gábriel és Ráfáel.

Mivel az angyalok (a bukott angyalok is!) tisztán szellemi lények, nem kötődnek a tér dimenzióihoz és egyetlen pillanat alatt bárhol lehetnek, jóllehet egyszerre csak egy helyen. Az angyalok és őrangyalok fényévnyi magasan felettünk állnak, mégis készségesen támogatnak minket. Hatalmas méltóságukat nem hangoztatják, hanem csak azt próbálják tudtunkra adni, hogy hozzánk tartoznak és szívesen segítenek. Szent Ágoston szerint „A szent angyalok kiválóságban felülmúlnak minden más élőlényt, melyet Isten teremtett”, kivéve az Istenszülő Szűz Máriát, akit különös tisztelet övez, hiszen ő – az isteni Ige megtestesülésére mondott igenje miatt –, messze felette áll az angyaloknak, tiszteltebb, a szeráfoknál és a keruboknál is hasonlíthatatlanul dicsőbb. Ezért a Katolikus Egyház az Angyalok Királynőjeként is tiszteli! Ez azonban semmiképpen sem csökkenti az angyalok szerepét, hanem új szempontot ad az emberek és az angyalok kapcsolatához. Egyedül Jézus Krisztusnak nem volt őrangyala, ezzel szemben angyalok serege szolgált neki életének egyes állomásainál (Lk 1,26; 2,9; Mk16,5; ApCsel 1,10).

(folyt.)

A gyermek Jézusról nevezett Lisieux-i Szent Teréz (1873-1897) kármelita szerzetesnő eredeti neve: Marie-Françoise-Thérèse Martin. Magyar nyelvterületen Kis Szent Teréznek is nevezik, megkülönböztetve őt a Kármelita Rend 16. századi nagy alakjától, Avilai (Nagy) Szent Teréztől.
X. Piusz pápa „a modern idők legnagyobb szentje” névvel illette.
XI. Pius pápa 1923. április 29-én boldoggá, majd 1925. május 17-én szentté avatta.
XII. Pius pápa 1944-ben, Szent Johanna mellett Franciaország második védőszentjévé tette Terézt.
Kis Szent Teréz 24 évet élt, de a hit és a Krisztus-követés olyan "kis útját" élte és írta meg, hogy II. János Pál pápa 1997. október 19-én egyháztanítói címmel illette, amit rajta kívül három nő kapott meg: Sziénai Szent Katalin, Avilai Szent Teréz és Edith Stein Szent Benedicta.
1956-ban adták ki Teréz írásának fotokópiáját.

Rövid film: https://www.youtube.com/watch?v=4klIw1PuMJQ

A tiszta igyekezetek és a megtévesztő szellem igazi céljai

     A Szűzanya nem késett a gondoskodásával és többet tett, mint ami emberileg remélhető lett volna. Itália másik végében egy torinói, országosan elterjedt újság a L'Unitá Cattolica jelentetett meg cikksorozatot a pompeji Rózsafüzér Királynője templom építkezéséről! Így már nem csak Nápoly és környékén terjedt el a híre a Szent Helynek, hanem országosan is, és bizony ez megmutatkozott az adományok halmozódásaiban is!
     A pompeji kegyhely építésével kapcsolatos elpártolás időszaka 1877. május 8-án kezdődött és 1878. május 8-ig tartott. Ekkor ugyanis Msgr. Formisano nolai püspök, az Ostoros Madonna kápolnájával kapcsolatban, néhány "sajátos" rendetlenségre, engedetlenségre és manipulációra lett figyelmes és attól félve, hogy már a határozatát sem hajtják végre, a kápolnát hatósági segítséggel záratta be!
     És íme megmutatkozott, hogy a Megtévesztő Szellem keze volt az Ostoros Madonna kultuszának fellendítésében!
Nem a Mária-tisztelet vagy a népek ájtatossága volt hamis, hanem azon anyagi érdekeltségű hamiskodások, melyekkel kegyhellyé tettek egy fészert, és majdnem nagy faluvá tettek egy tanyát. A megtévesztő szellem nem más céllal "imádkoztatta" szebbnél-szebb új imádságokkal a népet, minthogy elterelje a figyelmet a Szűzanya igazi és fontosnak tartott terveiről ‒ na meg a szent rózsafüzérről! (Sajnos, ez napjaink tipikus tünete is! És sokak, mennyire nem veszik észre!)

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

A SZENT RÓZSAFÜZÉR ÉRTÉKE és ÍGÉRETEI
     Az Istenanya egy alkalommal kinyilatkoztatta Boldog Alánnak, hogy a Szentmise után – mely az első élő és eleven felújítása Jézus Krisztus szenvedésének –, nincs még egy annyira kitüntetett és érdemszerző ájtatosság, mint a Rózsafüzér! Hiszen ez is az Édes Üdvözítő életének és szenvedésének megjelenítése, (jóllehet össze nem hasonlítható módon)!
     Végül is Boldog Alánnal együtt csak annyit mondok, hogy a Szent Rózsafüzér minden jónak a forrása és kincsesháza.
 1). A bűnösöket bűnbánatra hangolja.
 2). A szomjúhozóknak enyhülést nyújt.
 3). A leláncoltakhoz elhozza a szabadulást.
 4). A kísértésben vergődőknek józanságot sugároz.
 5). A szomorkodókat örömre deríti.
 6). A szegényektől elűzi a szükséget.
 7). A szerzeteseket buzgalomra ösztönzi.
 8). A tudatlanokat tudománnyal tölti el.
 9). Az élőket győzedelmessé teszi a földi hiúságok felett.
10). A megholtaknak pedig enyhületet hoz.
(Montforti Grignon Szent Lajos)

A Rózsafüzér ígéretei:

 1. Aki a rózsafüzér imádkozásával hűségesen szolgál, jelentős kegyelmekben fog részesülni.
 2. Különleges védelmem és legnagyobb kegyelmeket ígérem azoknak, akik a rózsafüzért imádkozzák.
 3. A rózsafüzér erőteljes védelem lesz a pokollal szemben. Felőrli az erkölcstelenséget, csökkenti a bűnt és legyőzi az eretnekséget.
 4. Erényességet és jó munkát nyújt a gyarapodáshoz; a lélek bőséges isteni irgalomban fog részesülni; az emberek szívét visszahúzza a világ hiúságainak szeretetétől, és örökkévaló dolgok iránti vágyakozásra emeli. A lelkek ezáltal megtisztulnak.
 5. Az a lélek, amelyik a rózsafüzér imádkozásával rám bízza magát, nem fog elveszni.
 6. Aki őszintén imádkozza a rózsafüzért, fontolóra veszi és alkalmazza magára a szent hittitkokat, azt sosem győzi le a szerencsétlenség. Isten nem fogja büntetni az igazságszolgáltatásakor, nem fognak elveszni egy felkészületlen halállal; ha igazságosak, akkor Isten kegyelmében maradnak és méltók lesznek az örök életre.
 7. Aki igaz áhítattal imádkozza a rózsafüzért, nem fog az Egyház oltáriszentsége nélkül meghalni.
 8. Akik hűen imádkozzák a rózsafüzért, azok életükben és halálukban Isten világosságában és bőséges kegyelmében lesznek; haláluk pillanatában pedig a paradicsomban a szentek érdemében részesülnek.
 9. A tisztítótűztől megszabadítom azokat, akik hűek voltak a rózsafüzérhez.
10. A rózsafüzér hűséges gyermekei nagy dicsőségben fognak részesülni a mennyben.
11. Mindent meg fogsz kapni, amit a rózsafüzér imádkozásakor kérsz tőlem.
12. Akik terjesztik a szent rózsafüzért, azokat szükségükben segíteni fogom.
13. Isteni fiamnál elértem, hogy a rózsafüzér pártolóinak életükben és haláluk órájában közbenjárójuk lesz a teljes égi törvényszéken.
14. Akik imádkozzák a rózsafüzért, azok gyermekeim és egyetlen fiamnak, Jézus Krisztusnak testvérei.
15. A rózsafüzér imádkozása a kiválasztottság csalhatatlan jele.

A rosszak gyakran rendeznek összejöveteleket, hogy ármánykodjanak és gonoszkodjanak; sőt az ördöggel is egyesülnek, hogy elpusztíthassanak bennünket.

Miért ne fognánk össze hát mi is keresztények, Krisztus jogainak és az Isten országának hathatós védelmében!? Ezért tömörüljünk a Rózsafüzér Társulatokba!

(Montforti Grignon Szent Lajos) 

     A koronavírus járvány megfékezésére, különféle indíttatások és weboldalak kínálnak egyéni és szervezett imákat. Mindegyikkel Isten segítségét kérik, mert magunktól tehetetlenek vagyunk! Abban a kérdésben viszont tisztában lehetnénk – és meg is tehetnénk –, hogy azt az imát és imamódot válasszuk, mely bizonyítottan a legeredményesebb volt üdvtörténetünkben! Mert lehet-e szebb, igazabb és érdemszerzőbb az Üdvözlégynél? Ezen ima ugyanis nem fogalmazvány, hanem a Szentlélek szavai, az Angyal, Szent Erzsébet és az Egyház által kifejezve.

     Természetesen minden ima-indíttatásnak az a célja, hogy a legszélesebb kört nyerje meg hozzá, ezért úm. igyekszik megfelelni az "ökumenikus" elvárásoknak! Ennek pedig három kritériuma van: ne essen szó az Egyházról, a Szentségekről és az Istenanyáról! 

     Vajon mekkora világjárványnak (pandémiának) kell ahhoz bekövetkeznie, hogy csüggedtségükben sokan belássák, hogy rászolgáltunk az Úr haragjára, és megkérjék Édesanyját, hogy ő járjon közbe érettünk Szent Fiánál? Mert beláthatnák, hogy miután Üdvözítőnket is anya szülte, s ez az Anya nem csak "áldott az asszonyok között", de egyedülálló édesanyai kiváltságánál fogva szószólónk is lehet nehéz ügyeinkben!

     És hogyan szólíthatjuk meg Máriát szebb szavakkal az angyalénál? (Szebbel és hatékonyabbal aligha!) Mondjuk tehát mi is Gábriel szavait: Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes!

"Tudjátok meg, hogy az Üdvözlégy a Miatyánk után a legszebb imádság. Ez a legtökéletesebb hódoló köszöntés, melyet az Isten Anyjának mondhattok, mert a Magasságbeli is ezzel az üdvözlettel köszöntötte az Arkangyal által, hogy megnyerje a szívét. E titokzatos bájjal telt köszöntés annyira megnyerte Mária szívét, hogy mélységes alázatossága ellenére is beleegyezett az Ige Megtestesülésébe. És ezzel a hódoló köszöntéssel ti is feltétlenül megnyerhetitek szívét, ha azt méltóképpen mondjátok!" (TMT 252)

     A Rózsafüzér pedig az említett két legszentebb imádságból áll.

     Mondjuk tehát, ugyan bizony mire várunk?

Az Isten pénze

     Angliában egy postai alkalmazott feladata az volt, hogy a pontatlanul, vagy olvashatatlanul címzett leveleket kezelje. Egy napon különös boríték került a kezébe, melyen bár a feladó pontosan fel volt tüntetve, de címzésként csak annyi: "Istennek."

Felbontotta tehát, hátha valami további információt kap a címről!

A kézzel írt levél így szólt: Drága Istenem! 90 éves kisnyugdíjas vagyok, és a minap ellopták a pénztárcámat, benne az egész havi nyugdíjammal, 100 fonttal. Azt terveztem, hogy a barátaimat meghívom egy születésnapi vacsorára, de pénz nélkül nem tudok bevásárolni, és nincs senkim, akihez fordulhatnék!

                                       Istenem! Te vagy minden reményem, kérlek segíts!

Imával és szeretettel: Kathrin                   

     A levél, megérintette a postahivatal dolgozóinak a szívét, és valamennyien a zsebükhöz nyúltak. Össze is gyűlt 96 font. Felcímzett borítékban elküldték a néninek.

Néhány nap múltán, újabb levél érkezett, Istennek címezve! A dolgozók izgatottan körülállták azt, aki felolvasta a levelet: Édes Istenem! Nem is tudom hogyan háláljam meg a segítségedet! Nagyszerűen sikerült megvendégelni a barátaimat, akik virágokkal és tortával köszöntöttek fel engem.

Csupán megjegyzem, hogy a borítékban négy fonttal kevesebb érkezett meg, biztosan azok a zsivány postások lopták ki belőle!

Hálás imával: Kathrin 

Gondolatban legyen szemünk előtt a Magyar Szent Korona 

Keresztvetéssel kezdünk!

Szent István király felajánlása:
„Mennyek Királynője, nagy könyörgéssel a Te oltalmadba ajánlom a Szent Egyházat a püspökökkel és a papokkal, az Országot az előkelőkkel és a néppel együtt, s amikor tőlük végbúcsút veszek, lelkemet a Te kezedre bízom.” Ámen. (1038. augusztus 14.)

Dicsőséges rózsafüzér:
A rózsafüzért keresztvetéssel kezdjük, majd elmondjuk az Apostoli hitvallást. Az első szemekre elmondjuk a bevezető imákat: Mi Atyánk…, három Üdvözlégy Mária a megfelelő titkokkal és a Szeretettláng betéttel és Dicsőség. Ezt követően kezdjük az első tizedet a Miatyánkkal és a tíz Üdvözléggyel és a Szeretettláng betéttel. A tizedek végén a Dicsőséget imádkozzuk és a Fatimai fohászt:
A bevezető három Üdvözlégy titkai:
1. aki gondolatainkat irányítsa,
2. aki szavainkat vezérelje,
3. aki cselekedeteinket kormányozza,
A tizedek Üdvözlégy titkai:
1. aki a halálból feltámadt,
2. aki a mennybe felment,
3. aki nekünk a Szentlelket elküldte,
4. aki téged, Szent Szűz, a mennybe fölvett,
5. aki téged, Szent Szűz, a mennyben megkoronázott,
Záró ima a rózsafüzér végén:
Imádkozzál érettünk, Istennek szent Anyja!
Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire!
Könyörögjünk! Urunk, Istenünk, a te egyszülött Fiad életével, halálával és feltámadásával
megszerezte nekünk az örök élet jutalmát: add meg, kérünk, hogy e titkokról a Boldogságos
Szűz Mária szentolvasójának elmondásával megemlékezve, higgyük, amit magukban
foglalnak, és elnyerjük, amit ígérnek. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

ISTENI IRGALMASSÁG RÓZSAFÜZÉRE

Bevezetés:
Miatyánk
Üdvözlégy
Hiszekegy

Tized ( 5-ször) Örök Atya…. Jézus fájdalmas ( 10-szer )……
Nagy szemre: Örökatya ! Felajánljuk Neked, szeretett Fiadnak a mi
Urunk, Jézus Krisztusnak Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét,
engesztelésül bűneinkért és az egész világ bűneiért.
Kis szemekre: Jézus fájdalmas szenvedéséért, irgalmazz nekünk és
az egész világnak !
Befejezés 3-szor: Szent Isten, Szent erős Isten, Szent halhatatlan
Isten irgalmazz nekünk és az egész világnak !

Szent Mihály ima

Szentháromság egy Isten, alázattal kérlek, hogy Szűz Mária, Szent Mihály
arkangyal, az összes angyalok és szentek közbenjárására add meg azt a nagy
kegyelmet, hogy a sötétség erőit legyőzhessük Magyarországon,
Lengyelországban, Európában és az egész világon, a mi Urunk, Jézus Krisztus
keresztútja érdemeiért, drága Szent Vérének kiontásáért érettünk, Szent
Sebeiért, a kereszten való szenvedéseiért és minden szenvedéséért, melyet
Passiója és egész földi élete folyamán a mi Urunk és Megváltónk elszenvedett.
Könyörgünk Urunk, Jézus Krisztus, küldd el szent angyalaidat, hogy a gonosz
erőit letaszítsák a pokolba, a kárhozatba, hogy Magyarországon,
Lengyelországban, Európában és az egész világon eljöhessen Isten uralma, és
Isten kegyelme áradjon minden szívbe; hogy ezáltal Magyarország,
Lengyelország, Európa és minden ország a te békéddel teljen el. Mi
Nagyasszonyunk és Királynőnk! Tiszta szívből könyörgünk Hozzád, küldd el
szent angyalaidat, hogy a pokolba taszítsanak minden gonosz szellemet. Szent Mihály arkangyal, a mennyei
seregek vezére, az Úr téged küldött e nagy mű megvalósítására, hogy az Úr
kegyelme örökösen velünk lehessen.
Vezesd mennyei seregedet, hogy a sötétség erői véglegesen a pokolba, a
kárhozat helyére kerüljenek. Egyesítsd mind erőidet, hogy legyőzd Lucifert és
bukott angyalait, kik Isten akarata ellen fellázadtak, és most a lelkek vesztére
törnek. Győzedelmeskedj, mert hatalmad van és tekintélyed, kérd Istentől
számunkra békéje és szeretete kegyelmét, hogy mindig követhessük a mi
Urunkat, Isten Országa felé. Ámen.

Jézus Krisztus, kérünk Téged, helyezd hazánkat a Te Szent Sebeidbe, hogy a Te
Szent Sebeidben nyerjen gyógyulást, a Te Szent Véred által tisztulást, és a Te
szerető Szent Szíved által békességet Isten dicsőségére és a mi lelkünk üdvére.
Ámen.

Magyar Szentjeink könyörögjetek érettünk!

     A koronavírus járvány megfékezésére, különféle indíttatások és weboldalak kínálnak egyéni és szervezett imákat. Mindegyikkel Isten segítségét kérik, mert magunktól tehetetlenek vagyunk! Abban a kérdésben viszont tisztában lehetnénk – és meg is tehetnénk –, hogy azt az imát és imamódot válasszuk, mely bizonyítottan a legeredményesebb volt üdvtörténetünkben! Mert lehet-e szebb, igazabb és érdemszerzőbb az Üdvözlégynél? Ezen ima ugyanis nem fogalmazvány, hanem a Szentlélek szavai, az Angyal, Szent Erzsébet és az Egyház által kifejezve.

     Mert bizony "az Üdvözlégy által lett az Isten emberré, egy Szűz, Istenanyává. Az igazak lelkei kiszabadultak a pokol tornácáról, az Ég örömei újra megnyíltak, s az üres trónok megteltek, bűneink bocsánatot nyertek, a kegyelmet újra megkaptuk. Az Üdvözlégy által betegek gyógyultak meg, halottak támadtak fel, a szomorúak megvigasztalódtak, s az emberek elnyerték az örök üdvösséget. Végezetül az Üdvözlégy, szivárvány az égen, a Legszentebb Szentháromság békeüzenete, a szelídség és a kegyelem jele, amit a föld fölé maga az Isten ragyogtatott." (Grignon-Müller: Szentolvasó 45-46)

     És ha belegondolunk, hogy a Miatyánk szerzője sem ember, nem is angyal, hanem maga Jézus Krisztus, aki tetteiben mindig az Atyát dicsőítette és azért jött erre a világra, hogy általa az emberek is megdicsőítsék az Atyát. Ezért tanított meg bennünket arra az imamódra, mellyel a legjobban magasztalhatjuk Istent: megtanított a Miatyánkra, amelynek Ő a szerzője. Imádkozzuk tehát gyakran ezt az imádságot olyan érzülettel, ahogyan Krisztus tanította! (Vö. uo. 43)

     Bizony az ördög ámítása az a hiedelem, miszerint mondhatnánk fenségesebb imát a Miatyánknál és az Üdvözlégynél, a Rózsafüzér e két alkotóeleménél! (uo. 66)

Mondjuk tehát! – ugyan bizony mire várunk?!

Léteznek szent álmok is

     Súlyos és nehéz hónapok teltek el kemény megpróbáltatásokban, nem utolsó sorban a hit és bizalom próbájaként. Egy neves asszony azt ajánlotta, hogy folytasson nagyobb propagandát a pompeji templom építése ügyében és forduljon a nápolyi katolikus újságokhoz! Az ötlet jónak tűnt, ám elkeserítő volt a főszerkesztő hozzáállása, aki végighallgatva a szándékot, a cikk megjelenéséért 100 lírát kért. Bartolo Longót hidegzuhanyként érte ez a "készséges" hozzáállás!
     Ezt követően még ez évben (1877) kinyomatta A Rózsafüzér Tizenöt Szombatja c. könyvet, mely augusztus 15-én jelent meg.
     "Hol már ember nem segíthet, a Te erőd nem törik meg!"‒ ebben az ima-mondatban bízott, és harmadnapra a dolgok visszájára fordultak egy grófnő álomlátása által!
     "Történt, hogy Mária Mennybevétele ünnepének másnapján (augusztus 16), az említett úrnő elzarándokolt az Ostoros Madonna kis kápolnájához. Miután félig kíváncsian, félig áhítattal kegyelmet kért önmaga és gyermekei számára. Adományokat adott, szentmisét fizetett be és nem mulasztotta el, hogy a Szűzanyának ajánlja a születőben lévő pompeji mű gondjait.
És íme, a rákövetkező éjszakán a következő szépséges álmot látta:Úgy tűnt neki, hogy már nem az Ostoros kápolnában van, ahol előző nap imádkozott, hanem az új és teljesen elkészült pompeji templomban, amely hatalmas volt és szép, s  kívülről meg volt világítva, mintha nagy ünnepre készülnének. Belül domonkos harmadrendi férfiak és nők sokaságát látta, miközben leereszkedett közéjük a Mennyország Királynője, de nem az Ostoros Madonna képben, hanem emberfeletti sugárzó szépségben. Oldalánál egy szépséges ifjú állt, kezében egy nagyon szép kötésű könyvvel, amelybe bele volt írva mindazon adományozók neve, akik rózsafüzéres Anyjuk templomának építéséhez hozzájárultak. Amikor ámulattal meglátta a saját nevét is, bátorságot merített, hogy elébe tárja minden gondját. A Madonna pedig szeretetteljes tekintettel ezt mondta:
‒ Végezzétek el a Tizenöt Szombatot és kegyelmet nyertek!
És amikor a grófnő változatlanul tovább sürgette a Szűzanyát, sorolva a félelmeit és szorongásait, Mária anyai tekintettel oldalra fordult, s megmutatta neki a pokol nyitott kapuját, megismételve szelíd intelmét:
‒ Látod ezt? Végezd el tehát a Tizenöt Szombatot és elegendő kegyelmet fogsz nyerni!"
Ezzel az álombéli látomás véget ért.

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

Az ál-próféták hamis jelenései

     Az építkezés kezdetét követő egy év múlva azonban soha nem várt zavar bontakozott ki. Erről Bartolo így ír: "Miközben a szent művel haladtunk előre, telve azzal a bizalommal, hogy isteni támogatást kapunk, 1877 májusában történt valami, ami feldúlta lelkem nyugalmát és olyan bizonytalanságba taszított, amit korábban nem tapasztaltam.
Pontosan május 8-án a pompeji templom alapkőletételének első évfordulóján, híre jött egy csodának, amely Pompejitől 4 km-re lévő, Boscoreale faluban történt. A csodát egy Madonna dei Flagelli (Ostoros Madonna) nevet viselő képnek tulajdonították, mely egy elhagyatott tanya karámjában volt. A csoda híre bejárta a környéket, a szomszédos városokat, s egyre csak az Ostoros Madonna újabb és újabb csodáiról beszéltek, olyannyira, hogy mindenki ezt a képet akarta látni és imáival tisztelni. Láttuk, amint százak vonultak el énekelve a Rózsafüzér Királynője szentélyének építkezése mellett úgy, hogy egy pillantást sem vetettek feléje.
Ez a jó nép, amikor odaért a boscorealei tanyán emelt kis kápolnához, letették a Szűzanya képe elé a legértékesebb dolgaikat, az asszonyok a fülbevalóikat, a férfiak a náluk levő pénzt, úgyhogy rövid idő alatt valóságos kincstár halmozódott fel. Nem értettük a dolgot!
Az első évben a Szűzanya annyi kegyelmet adott az égből, hogy templom épüljön Pompejiben, és most 4 km-re innen más csodákat kezdene művelni, hogy odahívja a hívek sokaságát?
Oda akar templomot vagy Pompejibe?"
     Ezek a kérdések kavarodtak Bartolo fejében és bizony meg kellett tapasztalnia az adományok csökkenését, de még a nolai püspök elpártolását is! Sajnos azonban, az addigi Rózsafüzér Királynőjéhez kapcsolódó csodák elmaradását is meg kellett tapasztalnia! Szinte elviselhetetlenül nagy megpróbáltatás volt ez Bartolo Longónak, ő azonban cseppet sem lanyhult a rózsafüzér napi elimádkozásában!

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

     Az, hogy valóban mennyire szükséges Szent Mihálynak az angyali seregek vezérének folyvást kérni az oltalmát, tökéletesen igazolják a Szűzanya fatimai szavai: "Ha nem hagyják abba Isten bántását egy másik, még szörnyűbb háború kezdődik azért, hogy a világot gonoszága miatt háborúval, éhséggel, az egyház és a Szentatya üldözésével megbüntesse. Hogy mindezt megakadályozzam, kérni fogom Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívemnek, és az első szombati engesztelő szentáldozást. Ha teljesítik kérésemet, Oroszország megtér és béke lesz; ha nem, el fogja terjeszteni tévtanait az egész világon, háborúkat és egyházüldözést fog előidézni; a jók vértanúk lesznek, a Szentatyának sokat kell szenvednie, több nemzet megsemmisül." (Fatimáról beszél Lúcia nővér, 2006. IV. kiadás nyomán)

És kedves Testvérek! Mondjuk a segélykérő Szent Mihály imát a szentmisék végén? Vagy talán elmondjuk a napi imáinkban? Sajnos kevéssé! Pedig soha nem támadtak olyan nyiltan a sátáni erők és inspirált földi követőik a hit, az erkölcs és a család ellen, mint végidősnek látszó korunkban!

‒ Könyörögjünk!

Szent Mihály arkangyal, győzhetetlen vezérünk! Az Egyház, védelmezőjeként és patrónusaként tisztel Téged és oltalmadban bízik a földi és alvilági gonosz hatalmakkal szemben. Állj Isten Népe mellé a harcban, fékezd meg a sátán földi követőit és mutass kiutat a megtévesztetteknek! Kötözd meg a sárkányt, az ősi kígyót és taszítsd őt a mélybe, hogy ne kísértse többé a népeket, és ne árthasson az Egyháznak!

Szent Mihály arkangyal! Védelmezz minket a küzdelemben! A sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten! Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére. Amen. (Bef.) Előző rész

A tervező nélküli tervek

     A munkálatok folytak. Építészt nem kerestek, az ajánlkozó és "ingyenes" kőművesek viszont még soha nem építettek ilyen méretű épületet, úgyhogy amikor arra járt a szentéletű Antonio Cua – a híres építész –, magától felajánlotta, hogy rendesen és díjazás nélkül megtervezi az épületet és levezeti az építkezést. Ez természetesen tetszett Bartolónak, ám el is keserítette, hiszen az eddigi munkálatok és költségek szinte hiábavalónak bizonyultak, de a meggyőző mérnöki érvelések meggyőzték. Újra kezdték az egész építkezést! Az alapok nem voltak elegendőek egy hatalmas épület megtartására. Hatalmas gödör éktelenkedett szükségtelenül, miközben ott nem folytak földmunkák, ahol kellett volna. Még félkész falakat is le kellett bontatni! Cua mérnök azonban igyekezett bekalkulálni azt, ami ténylegesen elkészült, ám azokat meg kellett erősíttetnie.
     Bartolo és a grófnő szinte éjt nappallá téve igyekezett jóvátenni és megvalósíttatni az építkezés szakszerű módosításait. Együtt munkálkodásuk azonban alapot adott az irigyeknek, hogy gonosz pletykákat terjesszenek az özvegy és a jóképű, fiatal jogász kapcsolatáról. Ez önmagában elviselhető kereszt lett volna, ámde veszélyeztette azt a kitűzött célt, amelyet mindketten a Rózsafüzér Királynőjének felajánlottak!

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

     Szent Mihály Isten Anyjának az Angyalok Királynőjének legfőbb segítője, parancsainak végrehajtója! Így tehát nekünk is – Mária gyermekeinek –, hathatós közbenjárónk testi-lelki harcainkban, amikor Isten kegyelmét, oltalmát kérjük a jó úton való haladáshoz és a gonosz lelkek elleni küzdelmeinkhez. Épp a mai világhelyzetben, nem szabadna egyetlen nap sem úgy lehajtani fejünket, hogy ne fordulnánk hálával és kéréssel Hozzá, XIII. Leó pápa hatékony ördögűző imájával!

Szent Miháel arkangyal az, aki oltalmazza a haldoklókat, az elhunytak lelkét mérlegre teszi, majd átvezeti őket a másvilágra. A világ végén harcolni fog minden hívő lélekért, hogy kiragadja a sátán hatalmából. Nem csak a keresztény katonáknak patrónusa, de védőszentjüknek tekintik a tengerészek, a bányászok és más veszélyes foglalkozásúak is.

A történelem folyamán a pogányság elleni harcokban, a keresztény seregek zászlóikon és imáikban Szent Mihály segítségét és oltalmát kérték. Sok, várral rendelkező település, vagy stratégiai pont lakói Szent Mihályt választották védőszentjüknek, hogy településektől távol tartsa a gonosz lelkeket, a járványokat, az ellenséget.

XIII. Leó pápa 1884. október 13-án, szentmiséjét befejezve épp távozni készült, amikor hirtelen megállt az oltár lépcsőjénél, és arckifejezése borzalomról és félelemről árulkodott. Ördögien gonosz hangot hallott: – "El tudom pusztítani Egyházadat!" A sátán időt és felhatalmazást követelt, hogy csapásokkal sújtsa az Egyházat, az Úr pedig hatalmat engedett neki a 20. század nagyobb része fölött, hogy Egyházát próbára tegye.

A Szentatya mintegy tíz percig állt, és amikor végre megmozdult, egyetlen szót sem szólva a körülötte állókhoz, a dolgozószobájába sietett íróasztalához. Ott megfogalmazta a híres Szent Mihály imát és egyúttal egy új exorcizmust is, amit beillesztett a Római Rituáléba. A pápa nyomatékosan kérte a püspököket és papokat, hogy gyakran végezzék el ezt az exorcizmust egyházmegyéjükben és plébániáikon, amint azt maga is tette akár napjában többször is! Magához kérette a Szent Rítus Kongregáció titkárát és utasította, hogy az imákat nyomtassák ki és küldjék el a világon minden ordináriusnak. XIII. Leó pápa ekkor elrendelte, hogy minden szentmise után a papoknak és híveknek kötelezően el kell mondani a Szent Mihály imát! De a pápa látta azt is, hogy a jó emberek imái, áldozatvállalásai mellett Szent Mihály arkangyalnak lesz különösen nagy szerepe a végsó idők küzdelmeiben.

(folyt.) Előző rész

Üdvösségre szóló vállalkozás

     Bartolo Longo és a grófnő elhatározták, hogy vállalkozást hoznak létre az építkezés lebonyolítására. A püspök azonban így szólt hozzájuk: "Templomot akartok építeni? Készek vagytok-e arra, hogy csalóknak és tolvajoknak fognak nevezni benneteket? Mert ha erre készek vagytok, akkor sikerülni fog a tervetek én támogatom és Isten megáldja szándékotokat!"
     Kettejük minden kapcsolatát megmozgatva, adományokat gyűjtöttek a templom építéséhez. És a gazdagok adakoztak is, a szegények pedig segítettek a munkálatokban.
     Az egymást követő csodák hatására maga Giuseppe Formisano püspök tette le a templom alapkövét 1876. május 8-án, Szent Mihály Főangyal Monte Garganói jelenésének ünnepén.
     "Még nem telt el hat hónap, hogy megszenteltük és letettük az új templom alapkövét és az Úr házának alapjai teljesen készen voltak. Október közepén a vastag földalatti falak már fehéren körvonalazták a szent hely területét és távolról úgy látszott, mintha bevehetetlen erődítményt vennének körül.
Az ünnep időpontját október utolsó vasárnapjára tűztük ki, ami akkor 29-ére esett. Édes és emlékezetes volt az a délelőtt, amelyen a Rózsafüzér Királynőjét első alkalommal ünnepelték gyermekei azon a helyen, melyet ő maga választott lakóhelyéül és irgalmasságának trónusául.
Az épülő szentély területén, azon a földön, ahol egykor az ördögöt tisztelték, most egy szerény sátor alatt az első alkalommal ajánlottuk föl a vérontás nélküli Áldozatot az élő és Igaz Isten iránti szeretetből és engesztelésül.
Akit erre a szokatlan és a környezete miatt költőien szent szertartásra meghívtam, az az Altavilla-i páter volt, aki Nápolyban meggyújtotta a lelkesedés lángját, amely hamarosan futótűzzé harapózott a Pompeji Ügy iránt. A szónok a szeretet és hit szavaival emlékeztetett a Kereszt győzelmére a barbárság, eretnekségek és pogányság feletti győzelmére és megmutatta, hogy mindig, minden győzelemben a társ: Mária volt! Ő az, aki egy elhagyatott helyet választott, hogy dicsőítsék Szent Fiát!"

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

     Szent Mihály arkangyal több jelenését is feljegyezte a történelem, és e helyeken máig élő tisztelete alakult ki.

452-ben Nagy Szent Leó pápa a Rómától északra állomásozó hunok elé járult, és lováról leszállva tárgyalt Attilával a hunok királyával, aki ekkor a pápa feje fölött a égben egy férfiút látott lebegni, kezében kivont karddal (egyes feljegyzések szerint ez Szent Péter volt, mások szerint viszont Szent Mihály!).

495-ben az arkangyal megjelent a Monte Gargano-hegyén, ahol egy barlangtemplomot ő maga szentelt fel, és a bejáratnál ez a tábla áll: "Félelmetes ez a hely. Itt van Isten háza és a mennyország kapuja"!

590 körül a római pestisjárvány idején, az engesztelő körmenet közben Szent Mihály megjelent Nagy Szent Gergely pápának az Angyalvár felett, láttatván, amint visszadugja kardját a hüvelyébe, ezzel jelezve a járvány végét.

708-ban háromszor megjelent Aubert de Avranches püspöknek, hogy építsen kápolnát Mount Saint Michel szigetére. A püspök kétszeri vonakodása után harmadszorra Szent Mihály fejen-koppintotta a főpapot, aki nyomban intézkedett a kápolna építéséről! Aubert püspök koponyáján ma is látható az arkangyal érintése!

1077-ben Szent László és Salamon viadala közben Salamon „két angyalt látott László feje fölött tüzes karddal repkedve és ellenségeit fenyegetve”.

Hazánkban a Szent Mihályhoz intézett imádság már legelső szövegemlékünkben, a „Halotti Beszéd és Könyörgésben” is előfordul. A veszprémi-, a váci- és az egri egyházmegyének is patrónusa és amint említettem a képe megtalálható a Szent Koronán is. A XVIII. század közepéig Szent Mihály napja hazánkban parancsolt ünnep volt. Ennek ellenére mára már alig hallunk Szent Mihály főangyalról, következetesen elhagyva a szentmisevégi imáját is! Pedig ősi magyar sajátosság, hogy a halottak koporsóját szállító saroglyát "Szent Mihály lovának" nevezik, sőt a Göncöl-szekeret Szent Mihál

y szekerének, míg a Tejutat régebben Szent Mihály útjának tartotta a népi hagyomány.

(folyt.) Előző rész

Ez az a hely

     Ez már sok volt Bartolónak, de ekkor nem várt dolog történt, melyről maga így ír:
"A nolai püspök Msgr. Giuseppe Formisano, váratlanul – amikor már majdnem föladtam a reményt ‒, megadta a felhatalmazást három szent papjának, hogy kezdjék meg a szent missziót 1875. november hónapban.
Én magam mentem eléjük, hogy fogadjam a három szerencsés szolgát, akik arra voltak hivatva, hogy elsőként hozzák a világosságot a népnek, mely sötétségben élt. Személyük, nem csak az én emlékezetembe, hanem Mária anyai szívébe is beleíródott.
A felújított vallei fogadóban szállásoltuk el őket.
Micsoda megindító látvány volt, hogy férfiak, asszonyok, öregek, gyermekek jöttek hallgatni, és nem csak a helybéliek, hanem a szomszédos településekről is. Könnybelábadt a szemem, amikor láttam, hogy akik nem fértek be a templomba, azok kint ültek-álltak, kitéve magukat a novemberi hidegnek! A prédikációk után az emberek mindannyiszor a rózsafüzért imádkozva, énekelve mentek hazafelé. Éreztem, hogy a Rózsafüzér Királynője megmutatta hatalmát!"
     A nolai püspök, annyira megrendült a sikeres evangelizáció hallatán, hogy személyesen látogatott Pompeji Vallé-ba. Bartolo Longo és De Fusco grófnő előadhatták a főpapnak tervüket, hogy egy szabadtéri Rózsafüzér-oltárt szeretnének építeni. A püspök szemében könnyek jelentek meg és annak a vágyának adott hangot, hogy nem szabadtéri oltárt, hanem egy nagyobb templomot építtet a Rózsafüzér királynője tiszteletére. Hogy a népesség is részt vehessen ebben a szándékban, mindenki járuljon hozzá havi egy soldóval és akkor ő a püspök, kiegészíti azt 500 Lírával! (Megj.: 20 soldo volt 1 Líra. Tehát aki adakozott a templom javára, az 20 hónap alatt adott 1 lírát!)
A püspök kinézve az ablakon prófétai hangon így kiáltott: "Ez az a hely, ahol templomot kell építeni!"

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

     A testbezárt emberi szellem nem képes felfogni az angyalok tisztán szellemi világát és a személyükre szabott szerepüket. Üdvösséges ismeretet kizárólag az Egyház tanítása és az általa hitelesnek nyilvánított magán-kinyilatkoztatások adhatnak.

A Szentírásból csak három szent angyal ‒ Ráfáel, Gábriel és Mihael ‒ nevét ismerjük, akik résztvevői üdvtörténetünknek, sőt esetenként még emberi történelmünknek is tevékeny részesei.

Szent Ráfáel arkangyal csak az Ószövetségben szerepel Tóbiás könyvében (6,10-18; 8,2-3; 9,5; 11,2-7; 12,6-15).

Szent Gábriel arkangyal már az ószövetségi Dániel könyvében (8,16; 9,21) is bemutatkozott, ámde az Újszövetség kezdetének, a Megtestesülésnek hírvivője, aki köszöntötte a Boldogságos Szűz Máriát (Lk 1,26). Magyar nemzetünk történelmében pedig ő figyelmeztette II. Szilveszter pápát álmában, hogy a Szent Koronát ne a lengyeleknek adja vissza, hanem a másnap érkező magyar követeknek! Egyébiránt Gábriel és Miháel arkangyalok zománcképe is szerepelnek a Magyar Szent Koronán!

Szent Miháel arkangyal, aki az angyali seregek fővezére, az Isten népének és az Egyháznak oltalmazója, Isten igazának elszánt és diadalmas harcosa. Az emberi történelemnek pedig név szerinti szereplője! Nevének jelentése "ki olyan, mint az Isten"!

Szent Mihály arkangyal a választottak számára Isten kegyelmének útkészítője; a bűnnek és a bűn szerzőjének a sátánnak legyőzője, és ezáltal az emberiség üdvösségének közvetítője. Valahányszor megjelenik, mindig az Isten megbántását torolja meg és egyben az isteni irgalomnak a közvetítője. A Biblia ötször említi név szerint. Az Ószövetségben Dániel próféta könyvében háromszor (10,13; 10,21b; 12,1), az Újszövetségben pedig Júdás apostol levele és a Jelenések könyve szól róla.

(folyt.)

Szeptember 24. Szent Gellért, Szent Imre nevelője, a vértanúhalált halt (1046) első csanádi püspök emlékünnepe.

SZENT GELLÉRT Velencében született előkelő patrícius családból 980 körül. A születése napja miatt György névre keresztelték. Ötévesen halálos beteg lett, a velencei bencés kolostorban gondos ápolásban részesült, sokat imádkoztak a gyógyulásáért, a boldog szülők Istennek ajánlották.
A bencés rendbe lépett, szépen sajátította el a tudományokat és a szentek tudományát. Szerzetesi kötelességeit pontosan teljesítette, sokat vezekelt. Amikor atyja szentföldi zarándoklaton vértanúhalált szenvedett, felvette apja nevét, a Gellért nevet. Nemsokára édesanyja is meghalt, ettől kezdve még lelkesebben tanult, böjtölt. Gyorsan haladt a rendi ranglétrán is, ami nagyon nehezére esett. Szeretett volna egyszerű szerzetes maradni, nem szívesen vállalta a vezetéssel járó kötelezettségeket, de rendtársai meggyőzték.
1015 táján szentföldi látogatásra indult. Vihar miatt csaknem hajótörést szenvedtek, végül is a bóra nevű adriai vihar Szent András szigetére sodorta őket. Itt, ezen a dalmáciai szigeten találkozott Razin (Gaudenciusz) pannonhalmi apáttal. Az apát biztatta, jöjjön Magyarországra, hithirdetőnek. Székesfehérvárra érkezve István király elé vezették, aki azonnal felismerte csodálatos képességeit, a nyolc éves Imre herceg nevelését bízta Gellértre. Hét évig foglalkozott Gellért a herceggel, utána Bakonybélre vonult vissza, imádság, böjt, tanulás következett.
1028 táján István megszervezte a csanádi püspökséget, ennek vezetését Gellértre bízta. Az új püspök sokat utazott, nem lovon hanem szekéren, a szekéren is dolgozott.
István halála után háborúskodások kezdődtek országunk nemzetközi – a római pápa vagy a Salzburgi érsek iránti – elkötelezettsége tekintetében. Ezeket a késői történelemszemlélet esetenként "pogánylázadásnak" állítja be. Így történt ez a Vata-féle hatalomátvételi kísérlet esetében is. A király-jelöltek próbáltak rendet teremteni, Endre és Levente is. 1046-ban a mai Diósdon misézett és onnan jött több püspök kíséretében a pesti révhez a hercegek elé, a mai Erzsébet-híd tájékára. Itt lázongók kiragadták kocsijából, a Gellért-hegy tetejéről egy kétkerekű kordéval letaszították, kíséretével együtt. A zuhanás ugyan végzetes volt, de lenn még a tomboló pogányok átszúrták. Ideiglenesen Pesten a Boldogasszony-templomban temették el, pár év múlva a marosvári székesegyházba szállították. 1083-ban avatták szentté Csanádon, Szent László szorgalmazására. Ünnepét már 1092-óta szeretettel ünnepeljük.

Példája: hogy mindig állapotbeli kötelességedre összpontosíts!

( Forrás )

A nép hitét a legnehezebb tartósan "helyreállítani"

     A jobb módúak körében már-már presztizs számba ment, hogy ki miben segíthet, úgyhogy akadt egy-két restaurátor is, akik a képet így-úgy rendbe hozták.
     Az első restaurálás elég gyengén sikerült és így is volt mindaddig, amíg nem jött Federico Maldarelli a Nápolyi Akadémiáról, aki szintén ellenszolgáltatás nélkül, Francesco Chiarello segítségével átfestette a képet. Szent Rózából Szienai Szent Katalin lett és a Szent Szűz arca is szebbé vált. Ráadásul, "amikor 1881. december 8-án kihozták a képet a düledező régi templomból és elhelyezték a kápolnába, a Mennyország Királynőjének arca megváltozott, és olyan szépség, fenség és biztató kedvesség áradt el rajta, amit korábban nem lehetett látni. Meg vagyok róla győződve, hogy csoda szépítette meg a Szűzanya képét" ‒ írja Bartolo Longo.
Ma is így látható! Az elkészült képhez hamarosan számtalan csoda fűződött.
     Második éve, hogy Bartolo Longo intéző elkezdte a lelkek mentését "intézni", ám keservesen kellett szembesülnie azzal, hogy "minden csoda három napig tart". A nép októberi lelkesedése hamar alább hagyott és napirendre tértek az átélt örömök felett.
     Egyre kevesebben jártak a Rózsafüzér Társulatba, miként a Szentmisékre is.

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

Szent Pio atya!

Te nagy reményeket fűztél Mária Országának jövőjéhez,

könyörögj érettünk Királynőnknél, mert nagy veszedelemben vagyunk!

Isten háza szűkösnek bizonyul

     És elérkezett a várva-várt Rózsafüzér Királynője ünnep. Reggel még hatalmas felhők tornyosultak az égen, de délre kisütött a Nap és sokak szerint rég nem láttak még ilyen csodálatos időt! Se hőség nem volt – miként októberben szokásos – se a szél nem háborgatta a fákat, sátrakat. Az első sikeres Rózsafüzér Királynője októberi ünnep hatalmas sikerrel zárult. Az emberek magukon kívül voltak a boldogságtól, mindenki nyertesnek érezte magát! Az már fel sem tűnt nekik, hogy alapos hitoktatásban volt részük, nagy, közös rózsafüzér imádsággal és ünnepi Szentmisével! Volt utána ugyanis durrogás, tűzijáték és csinnadratta, na meg a tombola, melyen mindenki nyert. Az emberek kacagtak, nyereményeikkel dicsekedtek és a haragosok kibékültek egymással.
     A sikeres "evangelizáció" felrázta a környékbeli városok papságát és tehetősebb polgárait.
     Hamarosan innen-onnan a tehetősebb családok is hozzájárultak anyagilag a költségekhez, melyből rendbehozták a templomot és oltárát. Ám ekkor már látható volt, hogy ez az Isten Háza szűkösnek bizonyul!
Ekkor merült fel Bartolo Longóban, egy nagyobb szabadtéri Rózsafüzér oltár létesítése, melyhez azonban kellett egy oltárkép is a Rózsafüzér Királynőjéről. Természetesen, lehetőleg adományként, mert megfizetni egy művészt nem tudott.
     1876-ban a Porta Medina-i rózsafüzér kolostor apácája felajánlott neki egy töredezett festményt, de ennél a Nápolyból Valléba való szállítás gondja merült fel. Ezt a két hely között ingázó Angelo Tortora nevű fuvaros, nagylelkűen elvállalta, de arra senki sem számított, hogy az oktondi ember a Rózsafüzér Királynője képet egyszerűen feldobja a megrakott trágyás szekerére! Ám, a lényeg a lényeg! Megérkezett a kép, mely valóban a Rózsafüzér Királynőjét ábrázolta igen előnytelen arccal, Szent Domonkossal és Szent Rózával, bár ez utóbbi "kakukktojás" volt a képen.

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

P. Pio bizonyára tudhatott népünk különleges meghívásáról és arról, hogy az emberiség történelmének nem volt egyetlen más olyan királyi dinasztiája sem ‒ mint az Árpád-ház ‒, amely annyi kiváló szentet adott volna a Világegyháznak! Köztük Szent Erzsébetet – a szolgáló szeretet szentjét ‒, akinek színes üvegablaka ma is a kapucinus öregtemplom szentélyére néz. A híveknek jobbra, ott ahol Pio atya ötven évig misézett. Hányszor nézhetett rá és hányszor néztek egymásra?! Az pedig, hogy imádkozott-e Pio atya hazánkért, aligha kétséges, hiszen nem csak mélységes Mária-tisztelő volt, de ő említette azt a „Madárkát”, amely ezernyi „kelepce” ellenére is készül világraszóló röptére! Így, remélhetőleg az „istentelenség jeges kövületéből” hazánk – MÁRIA ORSZÁGA –, újra a szívet-lelket melengető isteni kegyelmek továbbítója lesz ‒ Királynője ‒ Szűz Mária által, az egész emberiség javára!
Szent Pio atya fentebb sorolt megnyilatkozásainak egy része dokumentált, más kijelentései viszont csak a szájhagyomány alapján maradtak fenn. Ez a bizonyos „Magyarország egy kalitka” jó hasonlat lehet a magyar „géniuszra”, de hitelessége kérdőjeles – olyannyira –, hogy a magyar kapucinusok írásban kérdezték meg a San Giovanni Rotondó-i levéltárukat a kijelentés felől. A válasz egyértelmű volt: szentünk ilyet soha nem írt le és erre való utalást sem találtak! Ehhez persze hozzá tehetjük, hogy amit nem írt le, azt még mondhatta, sőt tehette is, hiszen a fennen említett Mindszenty látogatás sincs Padre Pio által lejegyezve! ‒ A forrás? ‒ Nos, e könyv szerkesztője személyesen ismerte a kiváltságolt Thirring Éva asszonyt, akinek megbízhatóságához nem fér kétség! Sokat fordított Rómában a magyar látogatók beadványainak ügyében, a szentszéki magyar ügyvivő Mester István pápai prelátus megbízásából.

Mindent előre ki kell imádkozni!

     A 1874-es októberi Rózsafüzér Királynője ünnepet, már jóval előtte és sokkal alaposabban előkészítette. Egyfelől a helyi nyelvet beszélő atyákat verbuvált össze, másfelől, személyesen járta végig a házakat, kunyhókat és mindenkinek a lelkére kötötte, hogy imádkozzanak a Rózsafüzér Ünnep szép lebonyolításáért! Ennek nyomatékaként adott egy-egy emlékeztető Szűzanya képet és szentolvasót is az októberi Ünnepre.
     A környéken szokás volt, hogy kikiáltó járta körbe az utcákat, ha valami hirdetnivaló akadt. Ezúttal is így volt, de már nyolc nappal előtte hirdetve lett a "máriás ünnep"!
     Maga Bartolo is 3 nappal előtte végigjárta a népeket és adományokat gyűjtött, kukoricát, gyapotot stb. Ennek nem csak az eladási jövedelme volt a lényege, hanem az emberek személyes áldozathozatala, részvétele, érdekeltsége az ünnep megrendezésében.
     Bartolo a saját ágya fölötti Rózsafüzér Királynője képét hozta el a templomba, melyet szépen körbe rakott a rózsafüzér titkainak litografált képeivel.

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

https://zarandok.ma/kozos-pompeji-rozsafuzer-imara-hiv-simon-david-atya/

Simon Dávid atya meghívása a közös 54 napos imádságra Boldog Bartolo Longo szentté avatása alkalmából.

Szeptember 22-én különleges imádságos kezdeményezés indul Magyarországon, amelyhez Simon Dávid atya, a soproni Szeplőtelen Fogantatás-templom templomigazgatója hívja a híveket. A közös ima célja, hogy Boldog Bartolo Longo, a rózsafüzér apostola szentté avatásának alkalmából — amelyre 2025. október 19-én Rómában kerül sor — minél többen kérjék a Pompeji Rózsafüzér Királynőjének közbenjárását.

Mit jelent a Pompeji Rózsafüzér?

Az 54 napos Pompeji Rózsafüzér egy rendkívüli imádság, amely során 27 napig kérő, majd újabb 27 napig hálaadó rózsafüzért imádkozunk. A hagyomány szerint a Pompeji Rózsafüzér Királynőjének kegyhelyéről ered, amelyet Boldog Bartolo Longo alapított.

Simon Dávid atya így buzdítja a híveket:

„Ha úgy érzed, Isten arra hív, hogy te is velünk mondd a Pompejit szeptember 22-től, és szeretnél csatlakozni hozzánk, akkor kérlek, jelentkezz! Együtt indulunk el, mindenki a saját szándékával, hogy a szentté avatás napjától hálaadásra forduljon a szívünk.”

A kezdeményezéshez bárki csatlakozhat, aki szeretné egy konkrét szándékát Isten elé vinni. A jelentkezők számára lehetőség van napi e-mailes emlékeztetőket kérni, hogy segítséget kapjanak az imádság kitartó végzéséhez.

Jelentkezés: Csatlakozom az imádsághoz
További információ: pompejirozsafuzer.hu/

Boldog Bartolo Longo – a rózsafüzér apostola

Bartolo Longo története tanúságtétel arról, hogy Isten kegyelme mindent képes átformálni. A dél-olaszországi Latianóban született 1841-ben. Fiatal korában eltávolodott a hittől, sőt, egy ideig spiritiszta szeánszok és sátánista rítusok résztvevője és vezetője volt. Élete azonban radikálisan megváltozott, amikor találkozott Alberto Radente domonkos szerzetessel, aki visszavezette őt a hit útjára.

Bűnbánata mély volt, és elhatározta, hogy életét a rózsafüzér terjesztésének szenteli. 1872-ben Pompeji völgyébe érkezett, ahol szegénységgel, hitetlenséggel és babonákkal találkozott. Itt kezdte meg nagy művét: templomot építtetett, missziókat szervezett, árvaházat, iskolát, kórházat alapított, és minden erejét annak szentelte, hogy az emberek újra felfedezzék a hit erejét.

II. János Pál pápa 1980-ban boldoggá avatta őt, „Mária emberének” nevezve. Most, 2025. október 19-én, Rómában szentté avatják azt a férfit, aki életével bizonyította: a rózsafüzér imádsága képes életeket megváltoztatni.

Mindhárom rózsafüzér előtt megfogalmazzuk a saját kérésünket röviden, konkrétan, lényegretörően. Egy intenciót fogalmazzunk meg, ne többet! Utána mondjuk: Felajánlom ezt a rózsafüzért a Te dicsőségedre, Szent Rózsafüzér Királynője! 

Kérő kilenced imája

Emlékezzél, ó, irgalmas Szűz Mária, Pompeji Rózsafüzér Királynője, hogy soha nem lehetett olyat hallani, hogy elhagyatott lett volna az, aki tisztel téged és a rózsafüzérrel kéri a segítségedet. Ne vesd meg szavaimat, örök Ige Anyja, hanem hallgass meg kegyesen, és hallgasd meg rózsafüzérimámat a pompeji templomod iránti szeretetedért. Ámen. 

Hálaadó kilenced imája

Mit adhatnék neked, szeretettel teljes Királynő? Egész életemet rád bízom. Pompeji Rózsafüzér Királynője, terjeszteni fogom dicséretedet, amennyire csak erőmből telik, mert a segítségedet kértem, és Isten megsegített engem. Mindenhol tanúságot fogok tenni irgalmadról. Terjeszteni fogom a rózsafüzér ájtatosságát, amennyire csak bírom, és mindenkinek elmondom irántam való jóságodat, hogy a hozzám hasonló méltatlan bűnösök is hozzád jöjjenek. Ha tudná a világ, hogy milyen jóságos vagy és irgalmas a szenvedőkhöz, minden teremtmény hozzád menekülne. Ámen

Simon Dávid atya meghívása minden hívőnek szól:

„Induljunk együtt szeptember 22-én és tapasztaljuk meg a pompeji rózsafüzér kegyelmi hatását az életünkben… Napi 3 rózsafüzérrel annyira könnyű és szép az élet! Elimádkozni nem könnyű, de az életünk apránként könnyűvé válik általa…”

Szeptember 23.
     Szent Pio atya stigmatizált kapucinus szerzetes (1887–1968) nevéhez számos különleges esemény fűződik. 1999-ben boldoggá, 2002-ben szentté avatták.
Magam, mint e blog szerkesztője könyvet is írtam róla "Az üdvözítő szeretet megsebzettje" címmel, mely kis példányban két kiadásban megjelent (ld. lent). Van benne egy rész (Magyarország egy kalitka...), melyet már minden fórumon idéznek (a Magyar Kurír is), sőt már a kávézó falára is kitesznek, de sehol sem hivatkoznak a forrásra, mely egyedül az én könyvem.  Az alábbiakban ebből részletet közlök részleteket!
     ...De mit tudhatott Pio atya Magyarországról? Hihetjük, hogy talán a múltat és jövendőt!
Ezt példázza egy magyar főpappal történt elgondolkoztató eset is. Miután az eminenciásnak sikerült rövid beszélgetésbe keveredni páter Pioval, még egy utolsó kérdést akart feltenni neki, de az atya nem engedte neki kimondani, ám a fel nem tett kérdésre mégis válaszolt! Elkérte a főpap szentolvasóját és az asztalon, minden szó nélkül kirajzolta a rózsafüzérrel Nagy-Magyarország körvonalát.
Egy alkalommal állítólag azt nyilatkozta Szent Pio atyánk, hogy „irigyli a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre!" Mástól még azt is hallottam, miszerint „kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak s bizony helyes lenne fokozottabban kérniük hathatós oltalmát országukra!” ‒ Nem hihetetlen, vagy mégis?!
Az viszont igazolt valóság, hogy Pio atya bilokációban meglátogatta börtönében Mindszenty hercegprímásunkat! De hogyan is?
Padre Pio szenttéavatási eljárásának aktáit tartalmazó ún. 'Positio' második kötetében a szent szerzetes életének különleges epizódját tárta fel civil munkatársa, Angelo Battisti, aki a boldoggáavatási eljárásban tanúvallomást tett a szent kapucinus életszentségének különböző megnyilvánulásairól: „Pio atya mindent tudott mindenkiről, számára nem léteztek fizikai távolságok; mindent Istenben látott” – áll a tanúvallomásában. A 'Positio' 2. kötetének 1638. oldalán olvasható tanúságtételben szó esik Pio atya többek által leírt különleges isteni ajándékáról, a bilokációról is, vagyis hogy egyszerre két helyen is jelen tudott lenni.
A visszaemlékezésben az áll, hogy amikor Mindszenty bíborost bebörtönözték, Pio atya egy reggel a szentmise kellékeivel együtt megjelent a bíboros cellájában. A két pap együtt bemutatta a Szentmisét, utána együtt imádkoztak és beszélgettek egymással, majd Pio atya ahogyan érkezett, el is távozott. Angelo Battisti évekig nem merte megkérdezni Pio atyától, valóban megtörtént-e az eset.
Végül 1965 márciusában egy este, miután befejezte beszámolóját a kórház aznapi munkájáról, mégis rákérdezett: Atyám, Mindszenty bíboros felismerte önt? – „Mit képzelsz, láttuk egymást, beszélgettünk és gondolod, hogy nem ismert föl?” – felelte Pio atya, aki letartóztatásától kezdve segítette Mindszenty bíborost és így figyelmeztette munkatársát: „Ne feledkezz el imádkozni ezért a nagy hitvallóért, aki annyit szenvedett az Egyházért” – idézi a vatikáni dokumentum.

(Magyar Kurír 2009. 06. 22.)

Az első októberi Rózsafüzér Ünnep, az első látványos kudarc

     Bartolo úgy tervezte, hogy az ünnep fénypontja egy nagy szerencsejáték lesz, amelyen minden tombolajegy egy soldóba kerül. Az első öt nyeremény "Napóleon aranynak" becézett csekély értékű csillogó pénzérme volt, továbbá egy gyűrű, egy pár fülbevaló, melltű és egyéb csecsebecsék. A többi 800 (!) nyeremény: feszületek, rózsafüzérek, érmék és a Rózsafüzér Királynője képek lesznek, azaz csak lettek volna! Aznap ugyanis esős, szeles és viharos idő szakadt a környékre, ijesztő villámlásokkal. Az eső és megáradt patakok miatt nem csak a rendelt zenészek nem tudtak eljönni, de még a helyi lakosok sem jelenhettek meg a templomban. A plébános, a meghívott papokkal és a néhány hívővel csak tébláboltak és az orrukat sem merték kidugni az Isten házából.
     Bartolo elkeseredettsége azonban tovább nőtt, amikor a jelenlévőknek a domonkos Albeto Radente atya mondott beszédet, mivel a nép szinte nem is értette a prédikációját. Ez komoly figyelmeztetés volt. A vallei lakosok ugyanis a plébános beszédéhez szoktak, aki mindig a helyi nyelvjárásban szólt hozzájuk.
     Bartolon csüggedettség vett erőt, mert úgy érezte, hogy a Szűzanyának vagy nem tetszik az ő elképzelése, vagy valamit nagyon rosszul készített elő. És ekkor, mintha a lelkiismerete szólt volna erőteljesebben, a következő felismerésre jutott: nem elég csupán a formai körülményeket előkészíteni, hanem hathatós lelki előkészületek is kellenek, kiimádkoztatva az alkalmat!
     Ez a felismerés egészen mellbe vágta! És csakugyan, amint belegondolt, előző nap még gyönyörű napos volt az idő és csak késő este érkezett meg a vihar első szele. Valóban, időben ki kell imádkozni az alkalomnak megfelelő időt, a körülményeket és azt, hogy mindezek a lelkek javára is váljanak!

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

(Lenti kép: A Szűzanya mondja neked!)

Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST folyóirat 3/2009 száma

     Hirtelen nagy könnyek törnek ki a szeméből, vállai zokogástól reszketnek a nehéz súly alatt. Mint a villám, eszembe jut a háború emléke: halálra ítéltek az ítélet kihirdetésének pillanatában. Az arc izmai nem remegnek, de a test eltolódik, összezsugorodik. Ez a lassú haláltusa, a halál megtapasztalása, szembenézés a kivégzési osztállyal. Krisztus drámája, Padre Pio saját drámája. Krisztus és ő közte lévő távolság eltűnt. „Vivo ego iam non ego...” (Élek, de már nem én...)

Az Úr vajon ezért ismétli a vér nélküli áldozatot, hogy ne felejtsük el az Ö Vére árát?

Minden mise buzdít bennünket a megváltás szenvedésében való részvételre, mert Ő él, szenved és haldoklik, misztikus testében. Nem vagyunk vajon a megváltás munkatársai? A mise számunkra nem az átváltoztatás helye, melyben Krisztus által átvett szenvedéseink örökkévalók? (...) Egyik pénteken tanúja voltam annak, hogyan lélegzik, mint a birkózó az erő feletti küzdelemben, megpróbálva magától eltolni az akadályt, amely nem engedi neki kimondani az átváltoztatás szövegét. Közvetlen küzdelem következett, amelyből győztesen, de megsérülve került ki.

Máskor a Sanctustól kezdve gyöngyöző verejték folyt a homlokáról, bántva a zokogás görcseivel tépett arcot. Akkor a fájdalom igazi megszemélyesítője volt a haláltusa küzdelemben. Voltak napok, mikor az átváltoztatás szövegét mondva szenvedett, mint egy vértanú... A végén felemelt kezében tartja a szent Ostyát – Istent. Ujjain vékonyan folyik a vér. Egy rövid pillanatra a vonásai lágyulnak és az arca sugárzik. Időnként mosoly jelenik meg az ajkán, tekintetével gyöngéden dédelgeti az Ostyát. Nem tudom milyen mélységekbe ereszkedik az ő hite, de biztos vagyok abban, hogy láttam, ahogy tekintetével mélyen átlyukasztotta a látszat burkát.

(Vége!)

Tudnivalók a Medálról II.

     Vannak más Szent Benedek Medálok is, melyek majdnem azonosak a fent ismertettel, de hiányzik róluk az „EIUS IN OBITU NOSTRO PRAESENTIA MUNIAMUR" „Erősítsen minket jelenlétével, halálunk óráján” kifejezés és más apró részletek. Azonban mindegyik változat viselése búcsú-kiváltsággal bir!

Néha a Medál részét képezi egy Szent Feszületnek, mégpedig a Corpus feje mögött. Ezt a feszületet „A Békés Halál Keresztje" néven ismerik, nemcsak a Medál exorcizáló (ördögűző) tulajdonsága és Krisztus Testének ábrázolása miatt, hanem Szent Benedek sajátos patronálása miatt, amely halálának körülményein alapszik. Nagy Szent Gergely pápa (540-604) Dialógusainak II. könyvében leírja Szent Benedeknek az örökkévalóságba való átmenetét: „Megparancsolta a szerzeteseknek, hogy vigyék az oratóriumba, ott megerősítette magát Megváltó Krisztusunk Testével és Vérével. Legyengült testét tanítványai támogatták, majd saját lábán megállva, kezeit az ég felé emelte, imádkozott és kilehelte lelkét. "

Teljes búcsú adatik, a szokott módon, annak, aki halála órájában megcsókolja, megérinti vagy valamely módon megtiszteli a Szent Keresztet és felajánlja lelkét Istennek.

Az egyházi szabályok szerint „bár laikusoknak és a legtöbb papnak tilos ördögűzést végeznie, a Szent Benedek medált használhatják a gonosz elleni védekezésül”. Arra szolgál, hogy a gonosz elleni küzdelemben állandóan emlékeztessen Isten jelenlétére, a Kereszt győzelmére és Szent Benedek közbenjárására. Gabriel Amorth atya, a Vatikán egyik legismertebb exorcistája, amikor szabadító imádságra indult, Szent Benedek medálja vagy feszülete mindig vele volt.

Amikor valaki hozzájut a Medálhoz (Feszülettel vagy anélkül), vigye el egy paphoz, hogy áldja meg a Római Szertartás szerint, bár a hagyomány azt ajánlja, hogy a pap Benedek-rendi legyen. Viseljük tehát Szent Benedek medálját, bármi megtisztelő módon! (A medál megáldásának latin rituáléja:) 

https://www.traditio-op.org/Libellus_Precum/Sacerdos_benedicturus_numismata_sancti_Benedicti.pdf

https://traditionundglauben.com/wp-content/uploads/2017/12/benedictio-numismatis.pdf

A medál imájának régi magyar formája

A Szent Kereszt legyen fényem,

ne az ördög a vezérem!

Gonosz szellem, hordd el magad,

ne tukmáld rám hívságodat!

Elém ne tedd étkedet,

magad idd meg mérgedet!

(Bef.) Előző rész

Nem minden megy "karikacsapásra"

     Szép lassan rendszeressé váltak az összejövetelek, melyeket a romos templomban tartottak a plébános úr engedélyével és legnagyobb csodálkozására! Úgyhogy hamarosan rendszeres Szentmise is volt a faluban és a résztvevők száma egyre nőtt, mi több már ismerték az egyházi énekeket is!
     De lássuk, hogy mit ír erről "apostolunk" maga:
"Nápolyban felkerestem az ismerős jámbor úri hölgyeket, akiktől érmeket, rózsafüzéreket, skapulárékat és szentképeket kéregettem. Természetesen vásárolnom is kellett efféléket, bár a leginkább nem ezekre volt szüksége a vallei lakosoknak, hanem falra akasztható feszületekre! Ilyet csak elvétve láttam náluk! Vásárolnom kellett tehát néhány százat az ágy fölé akasztható feszületekből és így, jelentős rakománnyal tértem vissza 1873 októberében. Azt akartam, hogy az októberi Rózsafüzér-népünnepély ne múljék el úgy nyomtalanul a lelkekben, mint a tüzijátékok füstje."

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST folyóirat 3/2009 száma

     „Pio atya igazi arca” c. könyvében Maria Winowska ismert író így ír az Eucharisztiáról: Az arca megváltozott, amikor megállt az oltár lépcsőinél. Nem kell tudósnak lenni ahhoz, hogy megértsük, Pio atya más világba került, számunkra elérhetetlenbe. Ráeszméltem, hogy az általa bemutatott mise tömegeket vonz, lebilincsel és felemel. Az első pillanattól kezdve, hirtelen a titkok mélyére vonz.

Mint látástalanok, akik körbe vesszük a látó embert. A valóság határain kívül álló vakok vagyunk. Ez misztikus küldetés. Életre kelnek belső szemeink, amelyeket elvesztettünk, melyek a vakító világosság látására szolgálnak. Olyan világosság ez, amely hatalmasabb a földi halandó szeme által látott fénynél... Magamtól annyit tudok mondani, hogy a San Giovanni Rotondó-ban a szentmise áldozatban felfedeztem a szeretet és fény mélységét, ami azelőtt észrevehetetlen volt számomra. Ez a pillanat nagyon fontos... Feladata nem az, hogy csináljak mást, vagy jobban, mint mások, hanem megértés, átélés, a világ egyetlen áldozatának, a szentmisének magunkba szívása. Vaknak kell lenni ahhoz, hogy ne vegyük észre az oltárnál a szenvedő embert. Lépése nehéz és bizonytalan. Nem könnyű átlyukasztott talpon lépni! Kezei nehezen támasztják az oltárt, amikor megcsókolja.

Úgy viselkedik, mint aki a sérült kezei miatt meggondol minden mozdulatot.

Végül a fejét emelve nézi a keresztet. Akaratom ellenére elfordítom fejemet, félve hogy meglátom a szeretet titkát. Azelőtt jókedvű, udvarias kapucinus arca megváltozik. A meghatottság hullámai mennek át rajta, láthatatlan erők feltöltik őt aggodalommal, örömmel, szomorúsággal, félelemmel és fájdalommal. Vonásai párbeszédet tükröznek. Ellenkezik, nemlegesen rázza a fejét, választ vár.

Az egész teste csöndes könyörgésben görcsöl. (...) Az idő megállt. Inkább: az idő nem számít. Úgy tűnik, hogy az oltárhoz szegezett pap más dimenzióba vezet be minket, ahol az idő múlásának jelentősége megváltozik.

A Szent Benedek medálokon található közös elemek magyarázata

Az érem első oldalán:

1. Szent Benedek képe, mint a gonosz elleni erőteljes védelmező és a lelki útmutatás forrás forrása, a kezében kereszttel és a regulával.

2. A szent egyik oldalán a serleg kígyóval, másik oldalán a holló látható.

A serleg fölött ez olvasható: „Crux sancti patris Benedicti”, ami azt jelenti: „Szent Benedek atyánk keresztje”.

3. Szent Benedeket a következő szavak veszik körül: „ Eius in obitu nostro praesentia muniamur!” melynek fordítása: „Erősítsen minket jelenlétével, halálunk óráján” – hiszen Benedek, Szent Józsefhez hasonlóan a jó halál patrónusa. 

Az érem hátoldalán:

4. A kereszt azt jelenti, hogy Krisztus kereszthalála által legyőzte a bűnt és a halált.

5. A kereszt függőleges szárán a „CSSML” kezdőbetűk a „Crux Sacra Sit Mihi Lux” rövidítése: „A Szent Kereszt legyen az én világosságom”.

6. A kereszt vízszintes szárán az „NDSMD” kezdőbetűk a „Non Draco Sit Mihi Dux” rövidítése: „Ne a gonosz legyen a vezérem”.

7. A kereszt szárai közötti négy bekarikázott betű „CSPB”, a Crux Sancti Patris Benedicti „Szent Benedek atyánk keresztje”.

8. A medálon fölül a „PAX” (béke) szó látható.

9. Benedek lába alatt az ex SM Casino MDCCCLXX betűket láthatjuk, vagyis: „Monte Cassino szent hegyéről, 1880” – ami arra emlékeztet, hogy a medált Benedek születése 1400. évfordulóján verték.

10. Az érmet körbe-keretező betűk VRSNSMV – SMQLIVB. Ezek egy védelmet kérő latin imát jelentenek: „Vade Retro Satana! Nunquam Suade Mihi Vana!” „Távozz tőlem Sátán! Soha ne kísérts hiábavalóságokkal!”

(folyt.) Előző rész

A terv és kivitelezés

     Bartolo Longo nagy tettrekészséggel fogott az "apostoli munka" előkészítéséhez.
     Először is megkereste a vallei illetőségű plébánost és ismertette vele a terveit, miszerint rózsafüzér közösségeket akar szervezni a faluban. Az atya meglehetős fenntartásokkal fogadta a tervet és annyit válaszolt, hogy ezt a népet inkább érdeklik a csinnadrattás, mulatós népünnepélyek tombolával, semmint az imádságok!
Ám ez a borúlátó vélemény, nagyon is szöget ütött Bartolo fejébe. Ha ez kell nekik – gondolta ‒, hát megkapják! Lesz népünnepély meg tombola is, de a nyeremények szentképek, rózsafüzér és érmecskék lesznek – tervezte el magában.
     Felmérte tehát az adottságokat és a saját lehetőségeit, és évi jövedelmének jelentős részét – 500 lírát ‒, ennek költségeire szánta (ez akkor komoly összeg volt!). A legnagyobb problémát azonban nem a külsőségek jelentették, hanem az, hogy szinte senki nem ismerte az imádságokat, a rózsafüzért meg a legkevésbé.
Nem volt mit tennie, mint házról-házra járni és ajándékozgatni a rózsafüzéreket, melyet – tekintve, hogy ingyen volt –, szívesen fogadtak. Képecskéket is osztogatott, de mivel olvasni sem tudtak, így személyesen tanította az imádságokat.
     Eleinte kisebb csoportok alakultak asszonyokból, majd férfiak is el-eljöttek, mert az összejövetel után mindenki kapott érmecskét. Különös módon ezt azért tekintették nagy értéknek, mert fémből volt! A férfiak egyéb
iránt azért is jöttek, hogy az asszonynak vagy az eladó lányuknak vihessenek valami ajándékot!

(A források felsorolása az első részben!)

Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST folyóirat 3/2009 száma

     Pio atyát a Beneventó-i székesegyházban szentelték pappá 1910. augusztus 10-én. Beöltözése után, az első szentmiséje után így fogalmazott: „Jézus, te vagy életem legnagyobb vágya! Amikor ma a szeretet misztériumában remegő kézzel felemellek, hadd legyek Veled együtt és Teérted, ó, Szentséges Főpap, a világ számára út, igazság, élet – és tökéletes engesztelő áldozat”.

Amikor Pio atya szentmisét mutatott be, mindenki érezte, hogy Krisztussal valójában átéli a szenvedését és keresztre feszítését.

Az Úr Jézus egy magánjelenésben így beszélt róla: „Az én hatalmamat birtokolja, mert én, Jézus, benne élek... gesztusai, szavai, tekintete többet adnak, mint egy nagy szónok szónoklata. Mindennek, ami tőle származik én adok értéket. Az irgalmam remekműve ez. Elhalmoztam őt a Lelkem összes ajándékával. Ő az én követőm, ostya, én oltárom, áldozatom, őbenne kedvem telik, ő az én dicsőségem!”

A Pálos szerzetesrend generálisa: Jerzy Tomzinski atya, 1962 szeptember 21-én részt vett a Pio atya által bemutatott szentmisén. Emlékezve erre az eseményre azt mondja, hogy amit legjobban átélt akkor, az az átváltoztatás: „Pio atya úgy viselkedett, mintha látná Krisztust. Az oltárhoz támaszkodott, kezét úgy formálta, mintha a keresztet ölelné és nézte az Ostyát. Látta, hogy az Úr Jézus szenved, haldoklik. Az Ostyában látta Őt, ez tükröződött az arcán. Ez nem volt mindennapi esemény...

Nem a szentmisét bemutató papot láttam, hanem az Úr Jézus szenvedését a Golgotán. Láttam, ahogy az Úr Jézus szenved és haldoklik, folyik a vér. Pio atyának köszönhetően láttam és átéltem a mennyet az oltárnál.”

(folyt.)

Tudnivalók a medálról I.

     Szent Benedek medáljának nagy múltja van, hiszen már 1000 körül nagyon népszerű volt, mert maga IX. Szent Leó pápa is meggyógyult általa, még fiatal korában.

Hivatalosan először XIV. Benedek pápa hagyta jóvá a Medált az 1741. december 23-án és az 1742 márciusában kiadott brévéjében, aki hittel hordja a Medált, búcsút nyer, ha a megszentelő kegyelem állapotában van (ezt Isten kegyelméből, szentgyónás és áldozás, valamint a bűnöktől való távoltartásunk által nyerhetjük el), és ha imádkozik a Szentatya szándékára (például egy-egy Hiszekegy-, Miatyánk-, Üdvözlégy-, Dicsőséget stb.). Ezért, a Benedek-medál nem "talizmán", hanem a Katolikus Egyház hatékony szentelménye.

1880-ban, Szent Benedek születésének 1400. évfordulójára verték azt a "Benedek Medált", mely az egész világon a legelterjedtebb változat.

A Benedek-medál ereje kizárólag Jézus Krisztusnak tulajdonítható, Szent Benedek közbenjárására, az egyházi áldásnak és a kérő személy hitének.

A medál két oldalának gazdag szimbolikája Szent Benedek életének egy-egy vonatkozását jelenítik meg, vagy sajátos spirituális jelentéssel bírnak.

Mivel a rajta olvasható szöveg egy, a Sátánt elűző imádság, alkalmas arra, hogy általa Isten áldását és védelmét kérjük a nagy szent közbenjárása révén, emellett pedig emlékeztet minket arra is, hogy keresztségünk által ellene mondtunk a gonosznak.

A medál két oldalán ábrázolásokat és különös betűket láthatunk. Az első szentet ábrázolja, jobb kezében a kereszttel, baljában nyitott könyvvel, a Regula. A jobbján egy serleg látható, amelyből egy vipera kúszik ki, miután keresztet vetett rá. A balján egy holló készül elrepülni a mérgezett kenyérrel.

(folyt.) Előző rész

Kétségek és bizalom közt

     Bartolo Longo 33 éves volt és egyre csak azon töprengett, hogy miként lehetne ezzel a néppel megismertetni Krisztus Örömhírét és életüket az üdvösség útjára terelni. Emellett, minden lelki biztatás ellenére rá-rátört a kétségek özöne, a reménytelenség, még az öngyilkosság gondolata is, hiszen – amiként a kísértő sugallta neki ‒, hogyan is merészel ő lélekmentésre gondolni, amikor a sajátját sem tudja már megmenteni, istentagadó ifjúkori tévelygései miatt.

De a múlt még mindig lebegett felette, és aggódott, hogy megtérése nem elég ahhoz, hogy megszabaduljon a démoni befolyástól és az ördöggel kötött paktumtól, amelyet azzal kötött, hogy a kultuszának szentelte magát. Egy napon már sem az imában, sem a könyvekben való elmélyülés nem nyugtatta meg. Foylvást támadta az a gondolat, hogy „a Sátán rabszolgája és tulajdona, és senki sem mentheti meg a kárhozattól”. Ellenállhatatlan nyugtalanságtól hajtva kisietett a Fusco házból és erős léptekkel ment Valle felé céltalanul. Egy bozótos mezőre érve – amit Arpaiának, majdhogy nem "Hárpiának" neveztek – megállt és szinte rázuhant a környék csöndje. Közel s távol sehol egy lélek nem volt, de ekkor tisztán hallott egy hangot.  Attól kezdve Bartolo megszabadult minden démoni befolyástól, és képes volt életét Istennek és embertársainak szentelni.
     Némely életrajzírója ekkor Mária-jelenést tételez fel a végtelennek tűnő percekben, ám ő maga ezt soha nem állította! Életelbeszélésben így ír:
»Amint váratlanul megálltam, úgy éreztem, hogy meghasad a szívem. Lelkem sötétségében mintha egy baráti hang suttogott volna néhány szót, melyet magam is olvastam valamikor, és a lelkem szent barátja a néhai Radente domonkos atya is számtalanszor hangsúlyozott nekem:
‒ Ha üdvözülni akarsz, terjeszd a Rózsafüzért! Aki terjeszti rózsafüzéremet, annak kiesdem Szent Fiamnál az üdvösséget!'
Ez a gondolat, mint villámfény ‒ mely belehasít a viharos éjszakába ‒, úgy világította meg a lelkemet. A Sátán, aki már prédájának tekintette, előre látván a vereségét, ezért fojtogatott az alvilági sugallataival, hogy megakadályozzon! Ám, ez volt az utolsó elkeseredett harca ellenem, mert a Rózsafüzér Királynője megerősített engem. Lánglelkű szívvel tekintettem az égre és karjaimat széttárva, hangosan így tettem fogadalmat a Szűzanya szolgálatára:
‒ Ha igaz, amit Szent Domonkosnak ígértél, hogy a Rózsafüzér terjesztője üdvözül, akkor én üdvözülni fogok, mert nem hagyom el Pompeji földjét, amíg el nem terjesztem a Te szent Rózsafüzéredet az emberek között! –
Ám, csak síri csönd vett körül továbbra is, minden válasz nélkül. Mégis az a nyugalom, ami eltöltötte a lelkemet azt sugallta, hogy segélykiáltásom egyszer meghallgatásra talál! Amint ez a meggyőződés megfogalmazódott bennem, távolról a déli harangszó ütötte meg a fülemet. Én ekkor a földre borultam és lassan tagolva elmondtam az Úrangyalát. Amikor felálltam, éreztem, hogy könnycseppek gördülnek végig az arcomon hosszan...«

Attól kezdve Bartolo megszabadult minden démoni befolyástól, és képes volt életét Istennek és embertársainak szentelni.

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

Egy kaliforniai iskolakerület rendőrt küldött egy elsős kisdiák otthonába, amiért az bibliai idézeteket osztott meg társaival, ám az ügy váratlan fordulatot vett és a hatóságok feloldották a korlátozást.

     Két hónappal ezelőtt még arról érkeztek hírek, hogy az iskola magát a serif-helyettest küldte ki a kisfiú otthonába, mert az édesanyja az ebédje mellé mindig csomagolt neki némi lelki táplálékot is egy-egy bibliai vers formájában, amit a kisfiú bátran megosztott társaival az ebédszünetben.
     A gyermekek annyira megkedvelték az idézeteket és rövid bibliai történeteket, hogy egyre többen kértek maguknak másolatot belőlük.
Amikor azonban az egyik kislány elmesélte a tanárának, hogy „ennél gyönyörűbb történetet még sohasem hallott”, a tanár az egyház és az állam szétválasztásának manapság szinte minden helyzetben bevethető öklével reagált a helyzetre és a papírra vetett idézeteket kitiltották az iskolából, meghagyva a kisfiúnak, hogy kizárólag a kapuban adhat ilyesmit a többieknek és csakis az utolsó kicsöngetés után.
A kisfiút emellett kétszer is leszidták az osztály előtt és felszólították, hogy se a hitéről ne beszéljen, se az édesanyja által készített idézeteket ne osztogassa.
     Miközben az érdeklődő kisdiákok száma tovább nőtt, az iskola igazgatónője nyomatékosan közölte a kisfiúval, hogy az idézeteknek nincs helye az iskolában és amikor az eredménnyel nem volt elégedett, kiküldte a serif helyettest a gyerek otthonába, hogy az nyomatékosan megtiltsa neki az idézetek megosztását, mondván, hogy esetlegesen „megbánthat” valakit.
     A tegnapi napon azonban a kisfiút képviselő Liberty Counsel közölte, hogy közbenjárásukra az iskola elismerte a gyermek alapvető jogait, aminek része a szólás szabadsága is, tehát a kisdiák szabadon beszélhet vallásos meggyőződéséről az iskolában a tanítási órákon kívül.

„Ilyesmit az egykori kommunista diktatúra országaiban tudtam volna elképzelni, ahol magam is felnőttem és ahol általános iskolába jártam, ám azt soha, hogy a "szabadság országában a rendőröknek kell megfélemlíteni egy 7 éves gyermeket azért, mert Jézusról mer beszélni...” – mondta Horatio Mihet, a Liberty Counsel jogi osztályának vezetője.

Forrás: http://idokjelei.hu/2016/08/eloszor-rendort-kuldtek-az-elsos-otthonaba-most-megis-beszelhet-hiterol/

Legendái közül, melyek főként szerzetestársai elmondása alapján születtek, íme néhány:

     Egyszer, amikor a föllelkesült emberek már messzi földről tódultak a vándorprédikátorhoz, egy huszonkét útonállóból álló banda tért be a templomba Antalhoz.
Kíváncsiságból meg akarták hallgatni a szónokot, akiről oly sokat beszéltek, s talán szerettek volna ebből az alkalomból ismét ,,nyélbe ütni valamit''. A szent szavai azonban nem várt hatást váltottak ki bennük: kérték Antalt, hallgassa meg gyónásukat és szabjon ki rájuk kemény vezeklést. Akik gyilkosokként tértek be Isten házába, új emberekként váltak el Antaltól. Csodatévő híre – mely igen gyorsan terjedt – ezekből a rendkívüli megtérésekből született.
     Antal nem riadt vissza attól, hogy – ahol szükségesnek látta – kendőzetlenül kimondja az igazságot. Egy temetés alkalmával fölkérték, hogy mondjon beszédet egy gazdag emberről, akinek kapzsiságát és fösvénységét mindenki ismerte. Ellentétben azokkal a könnyelmű szónokokkal, akik az elhunytnak olyan erényeit dicsérik, amelyekkel az nem rendelkezett, Antal a Szentírás e helyéről beszélt: ,,Ahol a kincsed, ott van a szíved.'' Befejezésül pedig ezt mondta: ,,Hogy pedig lássátok, hová juttatja az embert kapzsisága, tudjátok meg, hogy ez a halott a pokol tüzébe került, szívét pedig pénzes ládájában lehet megtalálni!'' Mint mondják, a rokonok kinyitották a ládát, és abban a pénz alatt egy meleg, dobogó szívet találtak.
Olyan békétlen korban, amikor ,,nem volt biztonságban a vendég vendéglátójától, testvér a testvérétől'' (Padovai Krónika), Antal áldott békeszerző volt.
     Különösen híressé lett bátor föllépése Ezzelino veronai zsarnok előtt. Ez a fejedelem buzgó és erőszakos párthíve volt az utolsó hohenstaufi császárnak, II. Frigyesnek. Politikai agyrémei szolgálatában borzalmas kegyetlenségeket követett el és százakat gyilkolt le. Akkor Antal Veronába utazott és követelte, hogy vezessék a fejedelem elé. Ezzelino a trónján ült. Kardforgatásban jártas testőrei vették körül. A szegény barát úgy állt eléje, mint akinek hatalma van, a trónon ülő pedig nem lenne más, mint egy bevádolt gonosztevő: emelt fővel sorolta föl bűneit – a sok ártatlanul kiontott vért, az istentelenségeket, rablóhadjáratait –, és az ég bosszújáról beszélt, amely hamarosan be fog következni. A katonák csak uruk intését várták, hogy darabokra vágják a szerzetest, a hatalmas úr azonban elsápadt, reszketni kezdett, leszállt trónjáról és Antal lába elé esett. Bűnbánata jeléül övét a nyaka köré tekerte, és könnyek között megesküdött a szentnek, hogy Isten bocsánatát kéri.
     A legenda Szent Antal alakját sokféle történettel fonta körül: a gyermek Jézust a karján hordozta, a tengeri halaknak prédikált, mint valamikor Ferenc a madaraknak. Egyszer egészen rendkívüli csoda történt általa: egy eretnek, aki tagadta Krisztus jelenlétét az Oltáriszentségben, azt mondta, hogy nem hisz addig az Eucharisztikus Istenben, amíg öszvére le nem térdel az Oltáriszentség előtt. Néhány nappal később Antal egy beteghez vitte az Oltáriszentséget, és találkozott a gúnyolódóval. És akkor annak öszvére hirtelen két első lábára ereszkedett, és meghajtotta fejét a Szentség előtt.
/Forrás: www.katolikus.hu/szentek - Horváth Mária szerkesztésében/

     Nursiai Szent Benedek 529 körül kolostort alapított Dél-Itáliában. Az ő „Szent Reguláját" (szerzetesi szabályát) Nagy Szent Gergely pápa kötelezővé tett minden kolostorban. Sőt ezt tekinthetjük az európai civilizáció egyik legfontosabb tényezőjének, amely a világi és a szerzetesi élet lényege a szemlélődéssel egyesített cselekedet, az „ORA ET LABORA!" - „Imádkozz és dolgozz!". Értelemszerű, hogy VI. Pál pápa Európa Védőszentjévé avatta!

Ám Szent Benedek ismertségét nagyban növelte a nevét viselő Medál is, mely a Katolikus Egyház egyik nagyon erős szentelménye, egy exorcizáló tulajdonságokkal rendelkező szent jegy, melyre rá vannak vésve a szabadító ima szavainak kezdőbetűi.

Számos hatást tulajdonítanak neki: gyógyulások, védelem a gonosz ellen, kegyes halál (szentségben). A Szent Benedek Medál segít bennünket megszentelődésünk útján, hála az Egyház imájának.

Ahhoz, hogy megértsük a Medál jelképrendszerét, a következő dolgokat kell tudnunk Szent Benedek életéről: abban az időben, mikor remeteként élt egy Subiaco melletti barlangban, mivel szentségét hamar felfedezték, egy közeli vallási közösség, melynek meghalt a rendfőnöke, megkérte, hogy vegye át a vezetésüket. Egyeseknek viszont nem volt ínyére az az aszkézissel és vezekléssel teli élet, amelyet Benedek megkövetelt és megkísérelték megölni, mérgezett bort és kenyeret kínálva neki. De ő csodálatos módon megmenekült, amikor Szent Benedek a kereszt jelével megáldotta a feléje nyújtott méregpoharat, az szétpattant, egy holló pedig elrepült a kenyérrel. Így elhagyta őket, visszatért a barlangjába, s mivel sok ifjú gyűlt köréje, aki követni akarta őt, idővel megalapította a rendet, amely a nevét viseli. 529-ben létrehozta a rend legfontosabb anyaházát, a Monte Cassino hegyén, Itáliában.

(folyt.)

Nem elcsüggedni!

     A De Fusco grófnővel való ismeretségből mély küzdőtársi barátság szövődött és a jótékonykodásukat együtt szervezték.
     Amikor 1872. októberében Bartolo megérkezett Pompeji-közeli vasútállomásra, a legnagyobb csodálkozására, két felfegyverzett férfi ajánlkozott, hogy elkíséri Valléba. Kérdésére azt kapta válaszul, hogy az útonálló banditák miatt van rájuk szükség, és igazat beszéltek!
     A környék a felderítetlen és értelmetlen gyilkosságokról, rablásokról volt hírhedt, mivel sem rendőrőrs, sem csendőrség nem volt Valléban.
     A mintegy 300 főre tehető lakosság jelentős része, olyan elképzelhetetlen nyomorban, babonaságban és emberhez méltatlan körülmények közt élt, ami leírhatatlan. A családok, gyakorta egyetlen helyiségben laktak egymás hegyén-hátán az állatokkal. Az általános tudatlanság és a primitív körülmények táptalajt adtak a legelképesztőbb babonáknak, hiszen sem orvost, sem papot nem-igen ismertek. Volt ugyan egy romos templomuk a Szentséges Üdvözítőről nevezve, de oda is csak időnként járt távolról pap. A lakosok ugyanis sem a Keresztség-, sem a Házasság Szentségét, sem a temetés egyházi szertartását nem igényelték!
Ennek persze több oka is volt. A hitismeretek teljes hiánya, a nincstelenség, az igénytelenség, ezen kívül pedig a terület sajátos státusztalansága, mivel három kormányzati tartomány határán feküdt. Nem volt iskolájuk és nem volt egy használható templomuk sem, ahová összegyűlhettek volna Isten segítségét kérni, megbeszélni önmaguk közt, a közös teendőket.

     Nemhogy a Szentségeket, de még az imádságot sem ismerték, és bizony olyan mélységig megkötözöttek voltak a babonasággal és boszorkánykodással, hogyha valakinek netán volt egy kecskéje vagy tehene, azt soha ki nem vitte a napvilágra (legfeljebb csak éjjel) nehogy szemmelverés érje.                                                                                                Az új intézőt mélységesen megrázta az emberi tudatlanságból fakadó számtalan istenkáromló bűn, amelyek teljesen megszokottak voltak a lakosság körében. Bartolo Longo a Szűzanya segítségét kérte ebben a siralmas helyzetben, hiszen nagy lelki szomorúság és majdhogy nem a kétségbeesés vihara háborgatta a szívét. Ekkor jöttek jól a lelkiatyák, akik szóval és alkalmas olvasmányokkal nyújtottak biztatást és reményt Bartolonak.

(Alábbi kép, Ribera atya egy könyvet ad Bartolo Longonak) 

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

Kedves Testvérek!

Minden hónap harmadik, vagy negyedik csütörtökén 20 órától közös imádságot tartunk a Városliget szélén, a Dózsa György út Damjanich utcai torkolatánál állott egykori Magna Domina Hungarorum, közismert nevén 

Regnum Marianum-templom helyén.

Ezzel Regőczi István atya, Isten vándora lelki hagyatéka szerinti hagyományt folytatjuk, aki a Kútvölgyi Boldogasszony-kápolnából a virrasztás előtt minden csütörtökön elzarándokolt híveivel az 1951-ben az ateista önkényuralmi rendszer által lerombolt templom helyén állított emlék kereszthez és imádkozott Magyarország lelki megújulásáért, valamint a templom fennállásához köthető nevezetes eseményekről is megemlékezünk.

A következő időpont:

Március 27. csütörtök 20.00

Tövábbi tervezett időpontok:

Április 24. csütörtök     20.00   Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért 

Május 22. csütörtök      20.00   Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért
Június 14. szombat       20.00  Megemlékezés a templom felszentelésének 94. évfordulóján

Július 16. csütürtök      20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért
Július 29. kedd              19.00   Szentmise a Szent Család templomban, majd közös imádság, megemlékezés és virrasztása Regnum-keresztnél az utolsó szentmise 74. évfordulóján

Augusztus 28. csütürtök 20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Szeptember 18. csütörtök 20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért
Október 10. péntek         12.00  Megemlékezés a templom  alapkő szentelésének 100. évfordulójáról és közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

November 20. csütörtök  20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért
December 8. hétfő           12.00  Teljes rózsafűzér imádság Kemenes Gábor atya vezetésével a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, a templom búcsúnapja alkalmából a Regnum-keresztnél, utána szentmise a Szent István Bazilikában            

A közös imádságok időpontjairól, az egyéb eseményekről és a Magna Domina Hungarorum-templomról az alábbi oldal nyújt tájékoztatást: www.regnumtemplom.hu

Köszönjük az eddigi és a jövőbeli részvételt!

Ez az értesítés szabadon továbbküldhető!

Szeretettel várunk mindenkit!

Szent Pio atya könyörögj érettünk!

Tenni a jót és csakis a jót!

     Életének helyes irányba való visszaállásának következményeként, Bartolo (1. kép) fejében természetszerűleg megfordult, hogy papnak kéne mennie, ám lelki vezetője és még két barátja is határozottan eltanácsolta ettől. Így azonban lelkében egyenlőre képtelen volt megnyugodni, ifjúsága "jóvátehetetlen" bűneinek megoldatlansága miatt. Isten azonban meghallgatta az érte imádkozók esdekléseit és más módon "egyirányúsította" Bartolo Longo életét!
     Részt vett egy lelkigyakorlaton, ahol egyértelművé vált számára, hogy az életét visszavonhatatlanul Istennek és a Szűzanyának ajánlja cölibátust vállalva. Később ezt írta:
»Istenem, kezedbe helyezem lelkemet és fiadként bizalommal vetem magam atyai ölelésedbe Nincs nagyobb vágyam, mintha a Te céljaid szolgálatába állhatok. Kérj, parancsolj, rendelkezz velem. Mit kívánsz, hogy tegyek vagy ne tegyek? Felemeltél, lesújtottál, szenvedtem és ezennel művednek szenteltem magamat. Feláldozom Neked akaratomat, ahogyan Mária tette. Mostantól a te szolgád vagyok, Uram, legyen nekem a te Igéd szerint.«
     P. Radente tanácsa így szólt Bartolónak: "azon igyekezeted helyes, hogy jóvá akarod tenni a mások lelkében okozott kárt, de ennek megvalósítását az Evangélium pontos tanítása nyomán tedd fiam, az irgalmasság testi-lelki cselekedeteinek gyakorlásával! Formailag
csatlakozz jól szervezett karitatív közösségekhez, akik a szegényekkel, betegekkel és szükséget szenvedőkkel foglalkoznak".

     A felsőbb nápolyi körökben olyan áldozatos és mélyen katolikus személyeket ismert meg, mint a később boldoggá avatott Louis Casoria és a jövőbeni Szent Caterina Volpicelli (2. kép), aki a Szent Szív tiszteletét terjesztette.
     Az egyik ilyen társaságban találkozott a jótékonyságáról híres Marianna Farnararo di Fusco (3. kép) grófnővel, aki hamarosan megbízta a jogász végzettségű Bartolot, hogy
mérje fel a Valle di Pompei (Pompeji-völgyi) birtokának jövedelmezőbb kihasználhatóságát. Pénzre volt ugyanis szüksége öt gyermekének taníttatásához.

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

Az irgalmasság, irgalmasságot szül

     Bartolo Longo boldog volt és kiegyensúlyozott, aggodalom csak aziránt volt benne, hogy miként is tudja súlyos tévelygéseiért kiengesztelni az ő üdvösségéért is kínhalált szenvedő Üdvözítőt! Attól kezdve Bartolo megváltoztatta az életét, felkészült a domonkos harmadrendbe való belépésre, és önkéntes szószólója lett a szegényeknek és a hátrányos helyzetűeknek. Ez a radikális és tartós viselkedésbeli változás garancia megtérésének hitelességére és erejére.
     Vidékre költözött, de a jogi pályát semmiképp nem akarta folytatni, hanem karitatív munkára szánta az életét. Közben jelentős családi örökséghez jutott, melyből jószolgálatait kezdte finanszírozni, ehhez azonb an alkalmasabb volt, ha újból Nápolyba teszi át tevékenységének színterét.
     Az Angyali Üdvözlet ünnepén, 1871. március 25-én lépett be a domonkos harmadrendbe, és napi buzgó imája után a "Rózsafüzér Testvér" nevet kapta.
     Lelkiismeretét azonban nem hagyta nyugodni, hogy mennyit ártott másoknak előző, egyházromboló megnyilvánulásaival. Elhatározta tehát, hogy meglátogatja régi társaságát és tanúságot tesz megtalált hitéről és az okkult dolgokkal való játszadozás kárhozatos veszélyéről.
     Mária éremmel a nyakában 1877 egyik estéjén Bartolo Longo megjelent az egyik ezoterikus páholyban, amely valahol a szabadkőművesség és a sátánimádás között volt meghatározható. Longo jól ismert volt ebben a körben, amelynek régóta egyik vezetője volt, és gond nélkül bejutott, annak ellenére, hogy hónapok óta nem látták ott. Hosszan tartó távollétét egészségügyi problémáknak tulajdonították. De hirtelen, a tagok között, akik mind ismerték őt, Longo elővett egy szentelt rózsafüzért a zsebéből, és lengetve felkiáltott: „Megtagadom az okkultizmust, a hazugságok labirintusát! Végleg felhagytam a spiritizmussal, mely nem csak totálisan téves út, de egyenesen a pokolba vezet!" Aztán sarkon fordult és elment. Lucifer követője Mária szószólójává vált.
     Ezt követően diák-összejövetelekre és kávézókba is elment és mindenhol nyilvánosan felfedte hitbeli váltását, és dicsőítette a Katolikus Anyaszentegyházat. Ez abban az időben igen nagy bátorság volt, mert a liberális kormányzat üldözte a templomokon kívüli hittérítő tevékenységet és könnyen börtönbe kerülhetett volna, amiként ez gyakori volt! (A kormányzat kitiltotta Nápolyból az összes szerzetesi közösséget is, így azok csak rejtett "kisközösségekben" munkálkodhattak a városban!)
     Az viszont, hogy mennyire ok-okozati "építmény" lehet a felebaráti szeretet és az Irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása, azt Bartolo Longo élete is bizonyítja!

    Így emlékszik vissza: "Vincenzo Pepe sokkal idősebb volt nálam, ő is Latianóban született, valamikor még előkelő-, ám később súlyosan elszegényedett, de példás keresztény szülőktől. Édesanyja olyan keresztényi erővel és derűs, Istenre hagyatkozással viselte a szegénységet, hogy amikor pl. megszólalt a déli harangszó és házában nem volt egyetlen falat kenyér sem, akkor is a terített asztalhoz ültette éhes gyermekeit. Mire elmondták az Úrangyalát és az asztali áldást, zörgettek a ház kapuján, s a küszöbön kenyér és egyéb eledelek voltak, amelyet ismeretlen kezek helyeztek oda. Az egyik ilyen ismeretlen kéz volt édesanyám keze is, aki később a saját gyermekeiben százszorosan visszakapta adományait, mert az Isten úgy rendelkezett, hogy e megajándékozott szent asszonynak egyik gyermeke legyen az üdvösség eszköze az én életem döntő pillanatában. (...) Pepe professzornak nem csak az a páratlan érdeme volt az Úr előtt, hogy része volt a spiritizmusból való megtérésemnek azáltal, hogy felkutatta a két szent szerzetest és megismertetett velük, hanem ő volt az első, aki atyai módon vezetett megváltozott életmódomban. Neki köszönhetem, hogy módomban volt megismerni a Nápolyban élő szenteket", (akik közül már többeket boldoggá vagy szentté avattak)!

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

Fenti szavakat az Istenanya mondta!

Egy ritka kéziratot őriznek, az olaszországi Vicenza Bertoliana könyvtárában, melynek tartalma ma is igen tanulságos! A feljegyzés részletesen elmondja azon események történetét, amelyek ebben az észak-olaszországi városban zajlottak 1426–1430 között, a súlyos pestisjárvány idején.

1435-ben a Madonna di Monte Berico szentélyét a Servitas de María (Mária Szolgái) atyák vették oltalmuk alá, és máig is ők látják el. A templomban napi kilenc Szentmisét tartanak, és szinte folyamatos a gyóntatás – olyannyira –, hogy 1972-ben a templom mellé külön gyóntatóhelyiségeket kellett építeni!

A egyik legfontosabb imádságos hely lett Európában, különösen népszerű a fiatalság számára.

Az ájtatosságok a Monte Berico-i Madonna-szobor felé irányulnak, mely két évvel Szűz Mária második megjelenése után készült el, az "Irgalmasság Anyjaként", de sokan "Köpenyes Madonnának" is nevezik,

1746-ban 700 méteres árkádsor épült a város és a szentély között 150 boltívvel, a rózsafüzér Üdvözlégyeit szimbolizálva.

Úgy tarják, hogy a Monte Berico egy szelet Paradicsom. A felkelő nap első sugarai a szentélyt érik, és a templom színe világító toronyként látható már messziről.

A gyönyörű árkádok alatt haladva a szentély felé, soha nem szűnik meg a rózsafüzérezés.

Aki felér, megvárhatja a legközelebbi Szentmisét, miközben gyönyörködhet a panorámában! Ez bizony minket magyarokat is elgondolkodtathat!

(Vége!) (Források az első részben!)

Könyörgés a Pompeji Rózsafüzér Királynőjéhez (Magánhasználatra)

Ó, Szeplőtelen Szűz, Rózsafüzér Királynője!

Ezekben az időkben, mikor kihalóban van az igaz hit, és mindenütt diadalmaskodni látszik a gonoszság, Te az isteni irgalmasság kincseit kínálod mindenkinek.

Trónusodról, melyen kegyelemteljesen uralkodol, fordítsd felém, ó, Mária, jóságos tekinteted és könyörülj rajtam, ki nem nélkülözhetem anyai segítségedet!

A Te Szeplőtelen Fogantatásodért, Istenanyaságodért, örömeidért, fájdalmaidért és győzelmeidért, egyetlen szerelmes Jézusod Szívéért, a kilenc hónapért, az Ő megváltó fáradalmaiért: keserves kínszenvedéséért, kereszthaláláért és drágalátos Szent Véréért bátorkodom segítségedet kérni!

De Szeplőtelen Szívednek a Szentlélektől szított Szeretetlángjára is kérlek, ó, Hajnal Szép Sugara, Világ Győzelmes Királynője, Tengernek Csillaga, Paradicsom Kapuja és Minden Kegyelem Közvetítője! Csak egy szót szólj isteni Fiadnál, s Ő meg is hallgatott már!

Esdd ki számomra a kegyelmet, hogy …………………….., melyre oly nagy szükségem van! Te vagy egyetlen reménységem, közbenjáróm, egyetlen vigaszom, édességem és az életem. Ó, mutasd meg nekem is, mit oly sokaknak bizonyítottál már, hogy valóban az Irgalom Anyja vagy, s ezért szólítalak én is élő hittel, így hívva segítségemül: Édes jó Anyám, Szép Szűz Mária – segíts rajtam, szegény bűnösön!

Pompeji Rózsafüzér Királynője! Ne halogasd felém nyújtani segítő kezedet, mert késlekedéseddel kemény próbára tennéd küzdelmes életemet. Ámen.

(folyt.) Források az I. részben!

https://zarandok.ma/kozos-pompeji-rozsafuzer-imara-hiv-simon-david-atya/

Simon Dávid atya meghívása a közös 54 napos imádságra Boldog Bartolo Longo szentté avatása alkalmából.

Szeptember 22-én különleges imádságos kezdeményezés indul Magyarországon, amelyhez Simon Dávid atya, a soproni Szeplőtelen Fogantatás-templom templomigazgatója hívja a híveket. A közös ima célja, hogy Boldog Bartolo Longo, a rózsafüzér apostola szentté avatásának alkalmából — amelyre 2025. október 19-én Rómában kerül sor — minél többen kérjék a Pompeji Rózsafüzér Királynőjének közbenjárását.

Mit jelent a Pompeji Rózsafüzér?

Az 54 napos Pompeji Rózsafüzér egy rendkívüli imádság, amely során 27 napig kérő, majd újabb 27 napig hálaadó rózsafüzért imádkozunk. A hagyomány szerint a Pompeji Rózsafüzér Királynőjének kegyhelyéről ered, amelyet Boldog Bartolo Longo alapított.

Simon Dávid atya így buzdítja a híveket:

„Ha úgy érzed, Isten arra hív, hogy te is velünk mondd a Pompejit szeptember 22-től, és szeretnél csatlakozni hozzánk, akkor kérlek, jelentkezz! Együtt indulunk el, mindenki a saját szándékával, hogy a szentté avatás napjától hálaadásra forduljon a szívünk.”

A kezdeményezéshez bárki csatlakozhat, aki szeretné egy konkrét szándékát Isten elé vinni. A jelentkezők számára lehetőség van napi e-mailes emlékeztetőket kérni, hogy segítséget kapjanak az imádság kitartó végzéséhez.

Jelentkezés: Csatlakozom az imádsághoz
További információ: pompejirozsafuzer.hu/

Boldog Bartolo Longo – a rózsafüzér apostola

Bartolo Longo története tanúságtétel arról, hogy Isten kegyelme mindent képes átformálni. A dél-olaszországi Latianóban született 1841-ben. Fiatal korában eltávolodott a hittől, sőt, egy ideig spiritiszta szeánszok és sátánista rítusok résztvevője és vezetője volt. Élete azonban radikálisan megváltozott, amikor találkozott Alberto Radente domonkos szerzetessel, aki visszavezette őt a hit útjára.

Bűnbánata mély volt, és elhatározta, hogy életét a rózsafüzér terjesztésének szenteli. 1872-ben Pompeji völgyébe érkezett, ahol szegénységgel, hitetlenséggel és babonákkal találkozott. Itt kezdte meg nagy művét: templomot építtetett, missziókat szervezett, árvaházat, iskolát, kórházat alapított, és minden erejét annak szentelte, hogy az emberek újra felfedezzék a hit erejét.

II. János Pál pápa 1980-ban boldoggá avatta őt, „Mária emberének” nevezve. Most, 2025. október 19-én, Rómában szentté avatják azt a férfit, aki életével bizonyította: a rózsafüzér imádsága képes életeket megváltoztatni.

Közös imában a szentté avatásért

Az imakezdeményezés célja, hogy Magyarországon is minél többen kapcsolódjanak be lélekben Bartolo Longo szentté avatásának ünnepébe. Az 54 napos Pompeji Rózsafüzér ima a kérésből a hálaadásba vezet minket, és közben megtapasztalhatjuk azt a lelki megújulást, amely Bartolo életét is átalakította.

Simon Dávid atya meghívása minden hívőnek szól:

„Induljunk együtt szeptember 22-én és tapasztaljuk meg a pompeji rózsafüzér kegyelmi hatását az életünkben… Napi 3 rózsafüzérrel annyira könnyű és szép az élet! Elimádkozni nem könnyű, de az életünk apránként könnyűvé válik általa…”

Az igaz barát
     Erőt vett tehát magán és felkereste egy katolikus hívő barátját, Vincenzo Pepe professzort, Nápoly közelében. Végső soron nem is igen tudta, hogy miért pont ezt a rég nem látott gyermekkori pajtását kereste fel, azt meg végképp, hogy mennyire avassa be lelki tanácstalanságába. Úgy érezte, hogy rajta már senki sem segíthet.
A professzor nagyon jól megértette, mi történik vele, és arra biztatta, hogy forduljon paphoz. Látva leromlott állapotát, mindjárt meghívta ebédre, de Bartolo ezt elhárította, mondván, hogy böjtöl!
‒ Ki szabta ki rád ezt, talán a gyóntatód? ‒ kérdezte Vincenzo.
‒ Nem, hanem a szellemi közösségem! ‒ válaszolta Bartolo.
‒ Miféle szellemről beszélsz? ‒ kérdezte Vincenzo, ám a válaszon annyira megdöbbent, hogy felkiáltott:
‒ Hát hova jutottál barátom! Az őrültek házában akarsz elpusztulni és az örök kárhozatra kerülni? ‒ suttogta indulatosan, kétségbeesett arccal és nyíltan azt mondta, hogy: „Inkább halna meg egy elmegyógyintézetben, minthogy a örökre a pokolba kerüljön!” 
     És ezek az indulatos szavak, mintha felébresztették volna Bartolót! Feltárta barátja előtt lelkének mély meghasonlottságát, Pepe professzor pedig nyomban a szárnyai alá vette, eltévedt barátját.
     Bemutatta hívő katolikus férfiaknak, akik imádkoztak érte, befogadták társaságukba és beszélgettek vele.
A közösség egészen kiváló személyekből tevődött össze. A nagyszerű civilek mellett, a misztikus és később szentté avatott Emmanuele Ribera (2. kép) redemptoristával, valamint a jól képzett dominikánus pappal, Alberto Radentéval (3. kép).   Ez utóbbi tartott Bartolonak katekézist a katolikus hitről, Aquinoi Szent Tamás írásai alapján. Feltárta előtte a sátáni cselvetések célját és rafináltságainak módozatait.
Sok tanulás, imádság és alapos élet-gyónás után, 1865. május 29-én végül magához vehette a Szentségeket. Ez olyan mély és boldog érzelmeket váltott ki belőle, hogy elhatározta, egyszer s mindenkorra az Evangélium tanítása szerint rendezi be az életét.

(A források felsorolását lásd az első részben!)

Fenti szavakat az Istenanya mondta!

Egy ritka kéziratot őriznek, az olaszországi Vicenza Bertoliana könyvtárban, melynek tartalma ma is igen tanulságos! A feljegyzés részletesen elmondja azon események történetét, amelyek ebben az észak-olaszországi városban zajlottak 1426–1430 között, a súlyos pestisjárvány idején.

Vincenza asszony lement a városba és hirdette az üzenetet, de senki sem hitt neki, sőt Pietro Emiliani helyi püspök egyenesen eszelősnek nevezte az asszonyt, már a jelölt helyszín miatt is! Azt mondta, hogy ott nem lakik senki, és az emberek miért másznának misére egy kietlen dombra, amikor elég templom van a városban? Amúgy pedig ki fogja ellátni és fenntartani?

Nos, a püspöknek igaza volt az ésszerűség szerint, ámde az üdvösség nem az "ésszerűség" jutalma, hanem a hitből fakadó szeretet-áldozaté – Krisztus a mi Urunk által!

A városban a járványtól való félelem gondolkodásra késztette nem csak az embereket, de Pietro Emiliani püspököt is, akit megijesztettek a környezetében történt megbetegedések. Így aztán hozzájárulását adta, hogy legalább a forrás ígéretének utána nézzenek. Összeültek tanácskozásra a módosabb polgárok és elhatározták, hogy elkezdenek ásni a teljesen vízszegény helyen.

És lám, hihetetlen! Olyan mennyiségű víz kezdett ömleni, hogy már az elvezetésével kellett foglalkozniuk!

Miután az emberek nekifogtak a templom alapozásának, megvalósult a Szűz második és harmadik ígérete is, miszerint nem csak megszűnt a járvány, de mindenhonnan pénzadományok érkeztek a költségek fedezésére.

Egy alap-templom három hónap alatt felépült és az a püspök szentelte fel könnyek közt, akinek komoly fenntartásai voltak a templom szükségessége ügyében. Később Isten Házát tovább bővítették, egészen a mai formájára, toronnyal és kupolával!

A Szűzanya 1428. augusztus elsején, még egyszer megjelent Vincenza Parisi asszonynak.

(Források az első részben!) (folyt.)

Kilenced Jézus Szentséges Szívéhez

(Ezt az imacsokrot Pio atya „ellenállhatatlan kilencednek” nevezte. Kilenc napon keresztül mindennap mondjuk el ezt a három imát. A kilenced végén – tehát egy alkalommal – e hármat háromszor egymás után) 

1. Jézusom, Te mondtad: Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. (Mt 7,7) – Íme én zörgetek, keresek és kérem a kegyelmet, hogy………… (KÉRÉS)

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.

Jézus Szent Szíve, remélek és bízom Benned!

2. Jézusom, Te mondtad: Amit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. (Jn 15,16) – Íme most a Nevedben kérem az Atyától a kegyelmet, hogy………… (KÉRÉS)

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.

Jézus Szent Szíve, remélek és bízom Benned!

3. Jézusom, Te mondtad: Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak (Lk 21, 33) – Íme most tévedhetetlen szavadban bízva kérem a kegyelmet, hogy….…… (KÉRÉS)

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.

Jézus Szent Szíve, remélek és bízom Benned! 

     Ó, Szentséges Szív! Te nem tudsz részvétlen maradni a szerencsétlenek iránt; légy tehát irgalmas hozzánk, bűnösökhöz!

Add meg nekünk Szűz Anyád Szeplőtelen Szívének érdemeiért a kért kegyelmeket! Szent József, az Úr Jézus nevelőatyja, könyörögj érettünk! Ámen.

(folyt.) Források az I. részben!

Imádságok

      Alább, Pio atya kedvenc imáiból és fohászaiból közlök néhányat, felvezetésként hozzáfűzve a „Domonkos Rózsafüzér” fontosságát hangsúlyozó külön ajánlását:

„… nem szeszélyből ajánlom, hanem mert kimondhatatlanul szükséges a világnak ez az imádság ahhoz, hogy az eltévelyedett emberiség helyes útra térjen!”

 Reggeli ima

Mária, az emberré lett Ige Édesanyja és a mi Anyánk!

Lábad elé borulunk ez új nap hajnalán, és átvesszük Tőled Urunk ajándékát.

Kezedbe és szívedbe helyezzük egész valónkat, értelmünkkel és akaratunkkal, testünkkel és lelkünkkel.

Alakítsd bennünk anyai jóságoddal e napon is Jézusod életét!

Égi Királynő! Kísérd anyai figyelmeddel és sugalmazásoddal még a legkisebb cselekedetünket is, hogy méltóbbak lehessünk a Szent Áldozathoz!

Tégy szentté bennünket jóságos Anyánk, szentté, amiként azt Fiad parancsolta, és miként azt Szeplőtelen Szíved oly forrón és lángolón kívánja! Ámen. 

Röpfelajánlás

Ó, Uram!

Múltamat irgalmasságodba,

jelenemet szeretetedbe ajánlom,

jövőmet gondviselésedre bízom! Ámen.

(folyt.) Források az I. részben!

Lélekveszélyes utakon

     Részint a szülői otthon megváltozása, másrészt a kamaszkori útkeresés eltávolította a hittől. Így kezdett a nápolyi jogi egyetemen, amely liberalizmusáról és antiklerikalizmusáról volt hírhedt. Itt adták kezébe a kor legpusztítóbb írását, Ernest Renan: Jézus élete c. könyvét. Ez, szinte sokkolta az érzékeny lelkű és útkereső Bartolot! (Kamaszkori képe)
     Miközben önálló életstílust keresett, úgy vélelmezte, hogy átlát az Egyház "manipulációin" és külön utakon igyekezett kifürkészni a "valódi" természetfeletti titkokat.                          1864. május 29-én, egy spiritiszta szeánszon Bartolo megkérdezte a "szellemet":
- Jézus Krisztus Isten?
- Igen - válaszolta a médium.
- Igazak a Tízparancsolat szabályai?
- Igen, kivéve a hatodikat!
- Melyik az igazabb hitvallás, a katolikus vagy protestáns?
- Mindkettő hamis! - felelte a médium.                                             Kollégiumi társaival együtt egyre jobban belemerült korának meghatározó spiritiszta, szbdkmves és politikai irányzataiba. Végül Nápoly Egyetemén fejezte be tanulmányait és 1864-ben doktorált.    

                              A fiatal Bartolo Longo a Nápolyban folytatott egyetemi tanulmányai során végleg elvesztette hitét. Szabadelvűként a drogokban, az alkohol-ban, a szexben és a sátánizmus gyakorlásában lelte örömét. Bartolo is szeánszokat tartott, amelyek során meg volt győződve arról, hogy a holtak szellemeivel kommunikál, melyek valójában démonok és a fiatalember metafizikai szorongásaira játszottak, hazugságokat és igazságokat keverték, amiként ez szokásos módszerük.

Az egyik szellem, amely Szent Mihály arkangyalnak adta ki magát, hízelgett Bartolónak azzal, hogy megígérte, nagy beavatottá teszi. Bartolo elfogadta a feltételezett "mennyei mester" minden javaslatát, átadva magát szent orgiáknak, mindenféle kicsapongásnak, alkoholnak és végül drogoknak. Érzékenysége folytán a vezető spritiszták alkalmasnak találták, hogy főmédium legyen és sátánista pappá avassák. Ezirányú fogékonysága fokozása érdekében, hosszú böjtre fogták. Ez majdnem az életébe került, gyomorfekélyt kapott, mellyel egész életében küszködnie kellett. 

Azon az estén, amikor Bartolo Longót az ördög papjává avatták, földrengés rázta meg a várost és a kriptát, ahol a szertartás zajlott. Bár a nápolyiak hozzászoktak a földrengésekhez, a közönséget mégis pánik fogta el, amikor a rengés után furcsa, hol jajveszékelő, hol fenyegető hangok hallatszottak perceken át.

A szellem ígéretével ellentétben Bartolo sem válaszokat, sem megelégedést nem talált a beavatottságban. Észrevette, hogy egyre boldogtalanabb, hogy egészségi állapota romlik, és pszichiátriai zavarokban és paranoiában szenved. Először nem látta az összefüggést egészségügyi problémái és démoni gyakorlatok között, pedig a kettő szorosan összefüggött.

Ám, Bartolo szerencsés volt, hogy születésekor édesanyja felajánlotta a Szűzanyának. Mária védelme ugyanis korlátozták a démoni befolyást, lehetővé téve számára, hogy megőrizze tisztánlátását és szabad akaratát.

Egy démon állandóan a lelkét kérte tőle, de az egyik sátánista szeánszon olyan hátborzongató élményben volt része, hogy Bartolo elájult a félelemtől és depressziós idegkimerültséggel ágynak esett.
     Ebben a böjt miatti is ágyhoz kötött állapotában, minden éjjel rémálmok gyötörték és már az öngyilkosság gondolatát forgatta fejében.
     Bartolo félresiklott életének mintegy másfél zord éve alatt, az egész Longo család az eget ostromolta imáival a hitevesztett fiú megtéréséért! Most, hogy beteg volt, az imát csak fokozták érte.
     Egyik éjjel Bartolót elhunyt édesanyja hangja ébresztette fel, aki könyörgött neki, hogy hagyjon fel hibáival és térjen vissza a katolikus hithez. Nem tudta, hogy családja, aggódva a viselkedése miatt, imádkozik, és másokat is erre kérek. Ez a lelki támogatás döntőnek bizonyult és lehetővé téve számára, hogy megszabaduljon a démoni befolyástól. Lassan javulni kezdett a fizikai állapota és úgy gondolta, hogy egy kívülálló tanácsára volt szüksége ‒ egy barátéra, aki kifejtené ‒, miként is látja az ő jelen helyzetét.

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

Fenti szavakat az Istenanya mondta

Egy ritka kéziratot őriznek, az olaszországi Vicenza Bertoliana könyvtárában, melynek tartalma ma is igen tanulságos! A feljegyzés részletesen elmondja azon események történetét, amelyek ebben az észak-olaszországi városban zajlottak 1426–1430 között, a súlyos pestisjárvány idején.

1426. március 7-én Vincenza Parisi idős parasztasszony, a Vicenza város közeli Monte Berico dombra ment, hogy reggelit vigyen ottani szőlőjükben dolgozó férjének. Amint a magaslatra felért, egy tündöklő királynői öltözetű asszonyt látott, aki ragyogott, mint a Nap. A lenyűgöző látvány hatására térdre esett, ám a gyönyörű hölgy nyomban felsegítette, és így szólt:

‒ Én vagyok Szűz Mária, a Megváltó Krisztus anyja, és az Ő nevében kérlek, mondd meg az embereknek, hogy építsenek e helyre templomot, ha mentesülni akarnak a járványtól, különben nem szűnik meg a pusztító pestis!

Vincenza természetes aggályát fejezte ki:

‒ Ó dicsőséges Anyám! Az emberek nem csak nem fogják elhinni szavaimat, de még ha komolyan vennék is ami velem történt, honnan lenne annyi pénzük, hogy a kérésed szerinti templom itt megépüljön?

‒ Leányom! Te csak ragaszkodj ahhoz, hogy az emberek kezdjék meg az építkezést, különben nem szabadulnak meg a pestistől és megtapasztalják Fiam haragját! ‒ Majd így folytatta ‒, szavaim bizonyságaként, jöjjenek ide és kezdjenek e helyen ásni, és forrás fog fakadni a száraz, sziklás kőzetből, s amint az építkezés megkezdődik, pénz is fog jönni.

A Jelenés egy olajággal pontosan megjelölte azt a helyet, ahol a templom főoltárának kell állnia. Ezt követően még így szólt:

‒ Mindazok, akik odaadással látogatják majd ezt a templomot, ünnepnapjaimon és minden hónap első vasárnapján, elnyerhetik Isten Irgalmát és bőséges kegyelmet s áldást kapnak anyai kezemből!

(folyt.)

Források:

Pina Baglioni, published by in the Italian magazine 30 Days The quotes are taken from Codice n. 1430, from the Bertoliana library in Vicenza

http://www.30giorni.it/articoli_id_9795_l3.htm

http://www.monteberico.it/index.php/santuario

Képek az internetről!

A Római Katolikus Egyház szeptember 13-án ünnepli Aranyszájú Szent János püspököt és egyháztanítót. A prédikációiról és nyilvános beszédeiről híres egyházatyát halála után chrysostomosnak, azaz aranyszájúnak nevezték.

Aranyszájú Szent János 349-ben született Antiochiában, ahol egy pogány retorikatanárnál tanult, aki számos szónoki készségre megtanította és elültette benne a nyelv és az irodalom szeretetét. Miután pappá, majd püspökké szentelték, János művészien használta fel ezeket a készségeket szentbeszédeiben és a hitoktatásban.

Jánost az különböztette meg kortársaitól, hogy képes volt a Szentírás szavait a mindennapi körülményekre alkalmazni. Arra tanította az embereket, hogyan élhetik a mindennapjaikat az Evangélium szerint. Gyakorlati érzéke miatt szavai a mai napig is aktuálisak. Több mint ezer évvel halála után még mindig inspirálják a férfiakat és nőket az egész világon.

Bölcs mondásaiból:

„Ha nem ismered fel Krisztust a koldusban, nem találod meg a kehelyben sem.”

„Gyermekeinknek olyan keresztnevet adjunk, amelynek szentjeit tiszteljük is otthonunkban!”

„Bármilyen igazságosak is a szavaid, mindent tönkreteszel, ha haraggal beszélsz.”

„Míg a bűn szégyent hordoz, addig a bűnbánat bátorságot. Tehát a bűn elkövetése a szégyen, nem a megvallása!”

„A magzat elpusztítása súlyosabb bűn, mint egy köznapi gyilkosság.”

„A férj és feleség szeretete az az erő, amely összetartja a társadalmat. Ha nem így van, minden összezavarodik és a feje tetejére áll.”

„Még ha az erény csúcsán állunk is, akkor is az irgalom által üdvözülünk.”

Forrás: aleteia.org nyomán

     A Boldogasszony-kultusz népünk Szent István előtti hitvilágában gyökerezik. Az istenszülő szűz képzete már ott volt a magyarság egyisten őshitében. Népünk tehát nem a térítés során találkozott először az Istenszülő anyával.

Gellért püspök méltán figyelmeztette szent királyunkat, Istvánt arra, hogy a magyarokat legkönnyebben a Boldogasszony hitén át lehet a Római Katolikus hit kötelékébe vonni.

A szentistváni Országfelajánlás a Szent Koronával, földjével és népeivel, királynőnkké emelte Szűz Máriát, aki elfogadta ezt, és szent kezében tartja a Szentséges Magyar Koronát. Ezt követően a Szűzanyát nem csak Nagyboldogasszonynak nevezzük, hanem Boldogasszonynak is, mely tisztelet oly mértékben fokozódott, hogy eleinte nem mertek a gyermekeknek Mária nevet adni! Szent László megújította a népi Mária-tiszteletet, sőt országunkat Mária Országának – Regnum Marianumnak –, nevezte, és egyben széleskörűvé tette a Mária névadást is!

A szent Mária név kultusza kiterjedt a templomi titulusok és helynevek választására is. Míg a Kárpát-medencében kultikus név volt Jézus Anyjának neve, addig névünnepe (festum nominis Beatae Mariae Virginis) az Egyházban a Mária-ünnepek közt csak jóval későbbi keletű. Szent XI. Ince pápa intézkedésére vált egyetemessé, Bécs 1683. szeptember 12-én történt török ostrom alóli megszabadulásának emlékére.

Mária nevének eredete és jelentése több oldalról közelíthető meg.

Héberül MIRJAM. Jézus idejében a MARIAM formát használták. Az arám MARA (= Úr) szóból eredeztetve, jelentése Úrnő. A görög szentatyáknál három értelmezése szerepel: Úrnő; megvilágosító, tenger mirhája. Szent Jeromos 'a Tenger Csillagának' mondja. Temesvári Pelbárt szerint: A MÁRIA név öt betűje jelenti azt az öt hatalmas jótéteményt, amellyel elárasztja a földet.

M – (mater misericordiae et mediatrix) azt jelenti hogy ő az irgalmasság anyja, a világ szószólója.

A – (advocata) jelentése: hogy ő az emberi nem szószólója az Úrnál.

R – (reparatrix ruinae) azt jelenti, hogy ő mind az angyali, mind pedig az emberi romlás helyreállítója.

I – (Illuminatrix) jelentése: az egész egyház és a világ a megvilágosítója. Mert amint a nap megvilágosít minden csillagot, így Mária dicsőségének fényével megvilágosít minden szentet, angyalt.

A – (auxiliatrix) jelentése, hogy ő minden szükségben a segítség.

Az Egyházban egy ünnep létrehozása vagy eltűnése jelzi a kor Mária-tiszteletét és áhítatosságát. Ez igaz Mária névünnepre is, amelyre szeptember 12-én, Szűz Mária születésének nyolcadában emlékezünk, és amelyet az 1970-es reform után egy időre eltávolítottak a naptárból.

Ábrázolása: a Mária név betűiből összeállított monogram, mely egyben a szerviták attribútuma is.

Egy jól kezdődő élet

     Bartolo Longo, akit méltán nevez egyházunk a "Rózsafüzér világi apostolának" 1841. február 11-én jómódú családba született, az olaszországi Latianóban (Lecce tartományban). Már három nap múltán megkeresztelték.

(Képek: 1. A szülők házasságlevele, a 2. Alfonz születési bizonyítványa)

     Apja orvos volt, aki a zene szépsége iránti rajongást nevelte fiába. Édesanyja – aki 20 évvel volt fiatalabb a férjénél – a bensőséges vallásosságot, a Mária-tiszteletet és a szegények iránti részvétet plántálta gyermeki szívébe.
Szolid, engedelmes, de szélsőségekre is hajlamos fiúcska volt. Az őt nevelő pap kimagaslóan intelligensnek, melegszívűnek, de ugyanakkor igen temperamentumosnak jellemezte.
(3. a szülői ház Latianóban)

Apja, jogi pályára szánta és hajthatatlan akaratából már 6 évesen kollégiumi neveltetésbe küldette a piaristákhoz, Francavilla Fontana-ba.
Itt volt elsőáldozó is és feljegyezték róla, hogy az Eucharisztia vétele után annyira elmerült az imában, hogy a szentmisének és az orgonaszónak is vége volt már, amikor az egyik ministránsnak kellett figyelmeztetnie, hogy menjen a többiek után reggelizni.
     Bartolo 10 éves korában elvesztette édesapját. Ekkor hazalátogathatott a temetésére 1851-ben.
     Édesanyja másodszor is férjhez ment.
     Leccében magánúton jogot tanult. Annyira szerette a zenét, hogy majdnem egy évig éhezett, hogy zongorát és fuvolát vehessen magának.
     Fiatal éveit megzavarta a szbdkmves vezetettségű "garibaldista" forradalom, amelynek egyik célja a pápai állam teljes felszámolása volt. Bartolo ekkor megszakította tanulmányait és csak 1861-ben folytatta. (A források felsorolása az első részben!)

Szent Pio atya a lélek békéjéről

     „A békesség a szellem egyszerűsége, a lelkiismeret derűje, a lélek nyugalma, a szeretet köteléke. A békesség a rend, a bennünk lévő harmónia, szüntelen öröm, ami a jó lelkiismeret tanúságából születik, annak a szívnek szent örvendezése, amelyben Isten uralkodik.

A békesség a tökéletesség útja, vagy még inkább: a békében található meg a tökéletesség. A démon pedig, aki mindezt nagyon jól tudja, minden erejét beveti, hogy elvegye békességünket. A léleknek csak egy dolog miatt kell szomorkodnia: ha megbántotta Istent.

De még ezen a ponton is legyünk nagyon óvatosak: bánnunk kell a hibáinkat, de békés fájdalommal, mindig bízva az isteni irgalomban. Óvakodjunk bizonyos önvádaktól és lelkiismeret furdalásoktól, mert ezek leggyakrabban az ellenségtől jönnek, hogy megzavarják Istenben való békénket. Ha viszont a lelkiismeretfurdalás és az ön-szemrehányás alázatosabbá és buzgóbbá tesz a jócselekedetekre, anélkül, hogy elvesztenénk az Istenbe vetett bizalmunkat, biztosak lehetünk, hogy Istentől jönnek. Ellenben, ha önmarcangolássá fajul, mely megzavar, félénkké, gyanakvóvá, lustává, hanyaggá tesz bennünket, akkor biztosra vehetjük, hogy ezen indíttatásaink a démontól valók!

Keressünk menedéket az Istenbe vetett bizalomban, és mondjuk gyakran: Jézus Szent Szíve, minden jónak forrása, imádlak Téged, hiszek Benned, szeretlek Téged és bánom minden bűnömet.” (Internet)

(folyt.) Források az I. részben!

      Tavaly több mint 20 000 gyermek vesztette el az esélyt, hogy megszülethessen. Húszezrüket abortálták a magyar kórházakban. Túl sok édesanya hozta meg ezt a döntést egyedül, tájékoztatás és támogatás nélkül.

A magzati korú gyermekek nem követelnek és nem tiltakoznak, de mi megtehetjük! Sétáljon velünk szeptember 13-án a Lánchídon át!

https://zarandok.ma/kozos-pompeji-rozsafuzer-imara-hiv-simon-david-atya/

Simon Dávid atya meghívása a közös 54 napos imádságra Boldog Bartolo Longo szentté avatása alkalmából.

Szeptember 22-én különleges imádságos kezdeményezés indul Magyarországon, amelyhez Simon Dávid atya, a soproni Szeplőtelen Fogantatás-templom templomigazgatója hívja a híveket. A közös ima célja, hogy Boldog Bartolo Longo, a rózsafüzér apostola szentté avatásának alkalmából — amelyre 2025. október 19-én Rómában kerül sor — minél többen kérjék a Pompeji Rózsafüzér Királynőjének közbenjárását.

Mit jelent a Pompeji Rózsafüzér?

Az 54 napos Pompeji Rózsafüzér egy rendkívüli imádság, amely során 27 napig kérő, majd újabb 27 napig hálaadó rózsafüzért imádkozunk. A hagyomány szerint a Pompeji Rózsafüzér Királynőjének kegyhelyéről ered, amelyet Boldog Bartolo Longo alapított.

Simon Dávid atya így buzdítja a híveket:

„Ha úgy érzed, Isten arra hív, hogy te is velünk mondd a Pompejit szeptember 22-től, és szeretnél csatlakozni hozzánk, akkor kérlek, jelentkezz! Együtt indulunk el, mindenki a saját szándékával, hogy a szentté avatás napjától hálaadásra forduljon a szívünk.”

A kezdeményezéshez bárki csatlakozhat, aki szeretné egy konkrét szándékát Isten elé vinni. A jelentkezők számára lehetőség van napi e-mailes emlékeztetőket kérni, hogy segítséget kapjanak az imádság kitartó végzéséhez.

Jelentkezés: Csatlakozom az imádsághoz
További információ: pompejirozsafuzer.hu/

Boldog Bartolo Longo – a rózsafüzér apostola

Bartolo Longo története tanúságtétel arról, hogy Isten kegyelme mindent képes átformálni. A dél-olaszországi Latianóban született 1841-ben. Fiatal korában eltávolodott a hittől, sőt, egy ideig spiritiszta szeánszok és sátánista rítusok résztvevője és vezetője volt. Élete azonban radikálisan megváltozott, amikor találkozott Alberto Radente domonkos szerzetessel, aki visszavezette őt a hit útjára.

Bűnbánata mély volt, és elhatározta, hogy életét a rózsafüzér terjesztésének szenteli. 1872-ben Pompeji völgyébe érkezett, ahol szegénységgel, hitetlenséggel és babonákkal találkozott. Itt kezdte meg nagy művét: templomot építtetett, missziókat szervezett, árvaházat, iskolát, kórházat alapított, és minden erejét annak szentelte, hogy az emberek újra felfedezzék a hit erejét.

II. János Pál pápa 1980-ban boldoggá avatta őt, „Mária emberének” nevezve. Most, 2025. október 19-én, Rómában szentté avatják azt a férfit, aki életével bizonyította: a rózsafüzér imádsága képes életeket megváltoztatni.

Mindhárom rózsafüzér előtt megfogalmazzuk a saját kérésünket röviden, konkrétan, lényegretörően. Egy intenciót fogalmazzunk meg, ne többet! Utána mondjuk: Felajánlom ezt a rózsafüzért a Te dicsőségedre, Szent Rózsafüzér Királynője! 

Kérő kilenced imája

Emlékezzél, ó, irgalmas Szűz Mária, Pompeji Rózsafüzér Királynője, hogy soha nem lehetett olyat hallani, hogy elhagyatott lett volna az, aki tisztel téged és a rózsafüzérrel kéri a segítségedet. Ne vesd meg szavaimat, örök Ige Anyja, hanem hallgass meg kegyesen, és hallgasd meg rózsafüzérimámat a pompeji templomod iránti szeretetedért. Ámen. 

Hálaadó kilenced imája

Mit adhatnék neked, szeretettel teljes Királynő? Egész életemet rád bízom. Pompeji Rózsafüzér Királynője, terjeszteni fogom dicséretedet, amennyire csak erőmből telik, mert a segítségedet kértem, és Isten megsegített engem. Mindenhol tanúságot fogok tenni irgalmadról. Terjeszteni fogom a rózsafüzér ájtatosságát, amennyire csak bírom, és mindenkinek elmondom irántam való jóságodat, hogy a hozzám hasonló méltatlan bűnösök is hozzád jöjjenek. Ha tudná a világ, hogy milyen jóságos vagy és irgalmas a szenvedőkhöz, minden teremtmény hozzád menekülne. Ámen

Simon Dávid atya meghívása minden hívőnek szól:

„Induljunk együtt szeptember 22-én és tapasztaljuk meg a pompeji rózsafüzér kegyelmi hatását az életünkben… Napi 3 rózsafüzérrel annyira könnyű és szép az élet! Elimádkozni nem könnyű, de az életünk apránként könnyűvé válik általa…”

A lehetetlen dolgok szentje
      Szent Rita széleskörű népszerűségének magyarázata a mindennapi életszentsége, melyet úgy feleségként, anyaként, mint özvegyként, végül pedig Ágoston-rendi apácaként is példásan megtudott élni. A hagyomány szerint Rita az egészen kilátástalannak tűnő esetekben is képes segíteni, ezért a „lehetetlen helyzetekben”, vagy az „utolsó pillanatban” segítő szentnek tartják. De legkitűnőbb példája a tudatos nőnek, a békeszerzőnek, az áldozatos feleségnek, a gondos anyának és családanyának, aki töretlen elszántsággal küzdött férje és gyermekei lelki üdvéért! Ezért, különösen kérhetik közbenjárását a bántalmazott nők, a rossz házasságban élők és a gyermekeikért aggódók.
     Az első hiteles csodák már a halálát követő napokban megtörténtek, melyből bemutatunk hármat.
     1457. május 28-án, egy casciai Battista D'Angelo Col Giacone teljesen megvakult, Szent Ritához intézett kitartó imádságára újra visszanyerte a látását.
     Június 6-án ugyanebben az évben egy Nurcia-i közismert siketnéma, Maria D'Angelo Rocca teljesen meggyógyult, az öröm és meglepetés akkora volt, hogy a nép és a papság hálafelvonulást tartott Szent Rita tiszteletére.
     Június 19-én a szintén Nurcia tartománybeli Lucia Sante Lalli, tizenöt éve teljesen vak volt az egyik szemére és az ismeretlen kór a másik szemét is megtámadta. Ekkor elment az anyjával Szent Rita sírjához, ahol tizenöt napig imádkoztak. Mindkét szemére teljesen meggyógyult.

     Sorolhatnánk a csodákat, melyek az évszázadok alatt történtek Szent Rita közbenjárására! Őt már halálát követőn szentként tisztelte a nép, melynek kinyilvánítására még századokat kellett várni.
     A Casciában lezajlott szentté-avatáskor ‒ 1900. május 22-én ‒ a hívek közül kiabálni kezdtek, hogy Szent Rita kinyitotta a szemét! Alig lehetett a rendet helyreállítani.
     Különösen a roccaporénaiak voltak hangosak a büszkeségtől, hiszen közülük származott Szent Rita, akivel értelmet nyert a hajdani jövendölés, miszerint a Porena völgyét és szikláit majdan, gyöngyfényű hajnal ragyogja be.

(Képen balra a haranglábnál Rita születési helye, középen a hajdani remete barlangja.)

Ajánlásként

    Pompei nem csupán különleges ókori romvárosként híres a világban, hanem, mint a Rózsafüzér Királynője tiszteletének egyik legjelentősebb központjaként is, mely teljes egészében Boldog Bartolo Longónak köszönheti létezését!
     II. János Pál, aki először 1979-ben, majd a rózsafüzérnek szentelt év lezárásakor, 2003 októberében kereste fel a kegyhelyet. Sőt, 2002. október 16-án a Vatikánba vitetett pompeji kegykép előtt írta alá a Rosarium Virginis Mariae apostoli levelet. Szavait idézve:
»...ezen apostoli levelemet Szűz Mária bölcs kezére bízom és lélekben leborulok a Boldog Bartolo Longo, a rózsafüzér apostola által épített szentélyben lévő képe előtt.
Szívesen ismétlem sajátomként azokat a megindító szavakat, melyekkel Bartolo Longo fejezi be a Rózsafüzér Királynőjéhez szóló híressé vált könyörgését:
"Ó, Mária, áldott rózsafüzére, édes lánc; mely Istenhez láncol minket, a szeretet köteléke, mely az angyalokkal egyesít, az üdvösség tornya a pokol szakadékában, biztos kikötő az általános hajótörésben ‒ nem hagyunk el többé!
Te légy erősségünk halálküzdelmünk óráján. Tiéd legyen kialvó életünk utolsó csókja. És ajkunk utolsó lehelete a Te édes neved legyen, ó, Pompeji Rózsafüzér Királynője, drága jó Anyánk, ó, bűnösök Menedéke és szomorúak hatalmas Vigasztalója.
Légy áldott mindenütt, ma és mindörökké, a földön és az égben! Amen"«

A cirenei

     Az előzőkben szinte már az örökkévalóság múlt-jelen-jövő egyidejűségében kevertem a történéseket. Záró emlékezésemet azonba kénytelen voltam naptári dátummal jegyezni.

Még 1999-et írtunk akkor, amikor Antalóczi Lajos atyával San Giovanni Rotondóban jártam. Ott és akkor kétszeresen is megérintette a „jelenlét” tudata, egyfelől az Üdvözítő Szeretet által megsebzett Pio atyáé, másfelől a ’zarándok’ magamé – hogy ott lehetek.

Végre tehát – annyi várakozás és vágyakozás után – magam is imádkozhattam Pio atya sírjánál a kriptában. Ugyanakkor tudván, hogy odakinn lemenőben a Nap, mely a videófelvételekhez nélkülözhetetlen, nem tudtam, mit is helyezzek előtérbe: imádkozni vagy videózni? Bérmaatyám látva nyugtalanságomat, „kimenőt” ajánlott: – „Menj nyugodtan és két óra múlva találkozzunk a templom előtt. Én még imádkozni szeretnék, mert van megbeszélni valóm Pio atyával.” – tette hozzá elgondolkoztató komolysággal. (Csak a nyomaték kedvéért jegyzem meg, hogy az atya soha nem kedvelte a „külön utakat”, csodálkoztam is páratlan gesztusán.)

Ekkor felmentem a Keresztúthoz, hogy „végig járva” videófelvételeket készítsek a csodálatosan szépen kialakított domboldali Via Crucis-ról, mely 1971. május 25. óta várja az elmélkedő passió-járókat.

A felvezető lépcső előtt egy vakítóan fehér Istenanya-szobor áll, karján a Kisded Jézussal. Édesanyai türelmet sugalló arcáról szinte leolvasható szelíd kérdése: „Te mit tettél a lelkekért?”

Az idő gyönyörű volt. A mélykék égen hófehér felhők úsztak és az áldott Nap huncutul kacsingatott a délszaki fák rezgő ágai közt.

Az Ötödik Stációnál álltam, melynek domborművén Pio atya viszi görnyedve a keresztet, Cirenei Simonként. A megrázó jelenetet szemlélve önvizsgálat kezdte mardosni a lelkemet: vajon én segítem-e Édes Üdvözítőnket kereszthordozásában…?

Nagy szomorúság vett rajtam erőt. Talán a hirtelen „magányérzet” is tette… Le kellett ülnöm.

Körülöttem minden valami gyanús várakozást sugallt, és az idő is mintha lelassult volna, mint mozgása az őszi légynek…

S ekkor egy nagyívű fénysugarat láttam az előttem lévő útra vetülni – DE EZ NEM CSODA VOLT –, csak a szemembe toluló könnyek csalóka fénytörése…

Áldott legyen az Isten mindenért!

(folyt.) Források az I. részben!