A házasság nehéz szerzete
Rita, az újdonsült fiatalasszony eltökélte magát, hogy harcos férje életét ‒ az Istenhez és az emberekhez való viszonyát ‒ alapjaiban meg fogja változtatni. Ezzel máris a lehetetlenre vállalkozott és nem csak társa megtérítését vette fejébe, de még arra is eltökélte magát, hogy kibékítse a szüntelenül egymás ellen acsarkodó Mancini (guelfi) és Chicci (ghibelli) családot.
Rita azonban „menyecskés” illúziókat táplált azzal, hogy az egyébként jóvágású és szimpatikus vonásokkal is bíró Paolója más lenne, mint a családja. Természetszerűleg csalódnia kellett, mert a férjét kiragadnia 
abból a világból, amelybe beleszületett, majdnem lehetetlen. Ő azonban Jézus szenvedéseit és intelmeit tartotta szem előtt: „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok.” (Lk 6,36-37) Istennek azonban minden lehetséges.(Mk 10,27)
Paolo, a férj ‒ bár józan pillanataiban Ritát mindennél jobban szerette ‒, kevéssé tudott felülkerekedni neveltetésén és rossz szokásain, melyet csak tetéztek a rosszra hajló barátok. De személyiségének legrombolóbb hiányossága az alapvető hitismeretek hiánya és istentelensége volt. Hiába volt megkeresztelve, ha a Szentség által lehetővé tett kegyelmek befogadására ‒ a súlyos bűnei ‒ alkalmatlanná tették! Paolo „férfias” virtusaival, felesége életét ‒ szó szerint ‒ pokollá tette!
Rita súlyos lelki válságokon ment keresztül és már-már úgy érezte, hogy nem szerethet odaadóan egy gyilkost, aki mindent megtesz, hogy erre méltatlan is legyen. A kísértő is megszólalt lelkében: „lám, semmi hatása nincs a Házasság Szentségének”!
A lelkiismerete azonban megadta a választ: ‒ Valóban kevéssé érvényesül a Szentség ott, ahol senki vagy csak az egyik fél tart bensőséges kapcsolatot Istennel (imádkozik)! A házasság életre szóló páros kapcsolat, melyben eggyé kell válniuk a közös imában és a szentségi életben is! Enélkül féloldalas lesz vagy tragédiába torkollik az életük!
Rita az önvád és a rossz tapasztalatok ellenére sem adta fel, mert a szenvedő Krisztust látta lelki szemei előtt, a meg nem értettet, a megalázottat, az üdvösségünkért végtelenül sokat szenvedettet! Megrendülten kellett belátnia, hogy lám, ha egyetlen lélek megmentéséért ily sokat kell szenvedni, mennyit szenvedhetett a Megváltó Krisztus az emberiségért!? Átérezte, hogyha férjét az üdvösségre akarja vezetni, akkor ennek fegyvere csak a szeretet-türelem-áldozat-imádság lehet és legkevésbé sem a saját „jogos jogainak” előtérbe helyezése (megvalósítása)! Lent, Rita lakása.
abból a világból, amelybe beleszületett, majdnem lehetetlen. Ő azonban Jézus szenvedéseit és intelmeit tartotta szem előtt: „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok.” (Lk 6,36-37) Istennek azonban minden lehetséges.(Mk 10,27)Paolo, a férj ‒ bár józan pillanataiban Ritát mindennél jobban szerette ‒, kevéssé tudott felülkerekedni neveltetésén és rossz szokásain, melyet csak tetéztek a rosszra hajló barátok. De személyiségének legrombolóbb hiányossága az alapvető hitismeretek hiánya és istentelensége volt. Hiába volt megkeresztelve, ha a Szentség által lehetővé tett kegyelmek befogadására ‒ a súlyos bűnei ‒ alkalmatlanná tették! Paolo „férfias” virtusaival, felesége életét ‒ szó szerint ‒ pokollá tette!
Rita súlyos lelki válságokon ment keresztül és már-már úgy érezte, hogy nem szerethet odaadóan egy gyilkost, aki mindent megtesz, hogy erre méltatlan is legyen. A kísértő is megszólalt lelkében: „lám, semmi hatása nincs a Házasság Szentségének”!
A lelkiismerete azonban megadta a választ: ‒ Valóban kevéssé érvényesül a Szentség ott, ahol senki vagy csak az egyik fél tart bensőséges kapcsolatot Istennel (imádkozik)! A házasság életre szóló páros kapcsolat, melyben eggyé kell válniuk a közös imában és a szentségi életben is! Enélkül féloldalas lesz vagy tragédiába torkollik az életük!
Rita az önvád és a rossz tapasztalatok ellenére sem adta fel, mert a szenvedő Krisztust látta lelki szemei előtt, a meg nem értettet, a megalázottat, az üdvösségünkért végtelenül sokat szenvedettet! Megrendülten kellett belátnia, hogy lám, ha egyetlen lélek megmentéséért ily sokat kell szenvedni, mennyit szenvedhetett a Megváltó Krisztus az emberiségért!? Átérezte, hogyha férjét az üdvösségre akarja vezetni, akkor ennek fegyvere csak a szeretet-türelem-áldozat-imádság lehet és legkevésbé sem a saját „jogos jogainak” előtérbe helyezése (megvalósítása)! Lent, Rita lakása.
(folyt.)
eucharisztikus csoda is történt!
történetet a környékbeliek a „tűz csodája” néven emlegetik. A tűzvészt követően a templomot gyorsan újjáépítették, majd XI. Piusz pápa basilica minor rangra emelte. Meerssen ma is az egyik leghíresebb zarándokközpont Hollandiában. A csoda ereklyéjét minden évben körmenetre viszik Úrnapja ünnepén.
A guelf-ghibellin háborúskodás kiújulása Roccaporénát sem kerülte el. Az egyébként békés faluban az utcán halottak, felgyújtott házak voltak láthatók. Rita, szüleivel együtt a sebesültek mentésére sietett, ahol csak szükség volt. Eközben meglátta őt az egyik csapat vezetője, a rossz természetéről, indulatosságáról és durvaságáról híres Ferdinando Paolo Mancini. Úgy megtetszett neki Rita, hogy azonnal feleségül kérte. Amikor Rita tudatta vele, hogy ez lehetetlen, mert ő szerzetesnő lesz, a férfi az egész falut megfenyegette arra az esetre, ha a lány kikosarazza őt. Ritának nem maradt választása, ő is, meg a szülei is tudták, hogy a guelfiek nem tréfálnak.
Rita teljesen lehetetlen helyzetbe került. Egyfelől Krisztus jegyese szeretett volna lenni, nem pedig egy véreskezű bandavezér asszonya, másfelől a szülei valójában nem mondhattak a kérőnek nemet, mert az elutasítás nem csak a maguk, de a hegyi falucska teljes pusztulásával is járhatott volna! A szülők javára legyen mondva, hogy félelmeik ellenére, halogatták a választ, mert teljesen Istenre és a lányukra bízták a döntést! 
Végül, az Úr próbatételének fogta fel, mint életáldozatot, hogy felesége legyen egy többszörös gyilkosnak, akinek így megmentheti a lelkét, másfelől, békét hozhat a falu lakosságának is, akik oly tisztelettel voltak mindig iránta.
Idézve a „SAT 2000” tévé csatorna stúdióbeszélgetéséből, melyben Wanda Poltawska professzor asszonynak a következő kérdést tették fel: Tudva bár, hogy nem szívesen nyilatkozik erről – milyen emlékei vannak 1962-ből? – Nézzék, én akkoriban azt sem tudtam, hogy létezik egy olyan kapucinus szerzetes, akit Pio atyának hívnak…
A Schelda folyó mentén fekvő Bergen op Zoom városát számos csatorna szeli át. 1421. pünkösdje előtti vasárnap a Szent Péter és Pál-templom plébánosa, anyira erősen kételkedett az átlényegülésben, hogy a szentmisét követően a megmaradt Szentostyákat a folyóba dobta. Néhány hónappal később halászok megtalálták a vízfelszínen lebegő, vérfoltos Szentostyákat.
Még kislány volt, amikor egyszer télen meglátott egy hasonló korú, de rettenetesen fázó gyermeket. Rita levette és belebújtatta kis társát a kabátjába, és amint ránézett, nagy melegséget érzett a szívében.
A szívében felgyulladt hivatás lángja egyre erősödött, apáca akart lenni. Jézus akaratát kereste és szerető részvétből enyhíteni vágyott Krisztus szenvedéseit. Amint szülei megengedték, felsétált a 120 m magas „scoglio”-hoz (sziklához), ahol közelebb érezte magát Istenhez a csendes magányban. 
1345-ben Húsvét előtt, március 12-én, egy Ysbrand Dommer nevű férfi, halála közeledtét érezve, hívatta az Oude Kerk-i egyházközség lelkipásztorát, hogy magához vehesse a Szent Útravalót.
intésére a kandalló tüzébe dobta.
pedig egy puha kendőbe burkolta és a
Minden hónap harmadik, vagy negyedik csütörtökén 20 órától közös imádságot tartunk a Városliget szélén, a Dózsa György út Damjanich utcai torkolatánál állott egykori Magna Domina Hungarorum, közismert nevén 
rajzó fehér méhcsalád teljesen ellepte a kis Ritát, még a szájába is bemásztak, ám ő kezecskéivel boldogan kapkodott a röpködő méhek felé. Az ember nem törődve a maga bajával, megpróbálta elhessegetni a méheket a kisbabáról, minden eredmény nélkül. A csapdosás ellenére, a méhecskék egyiküket sem csípték meg, sőt az ember keze eközben hirtelen és nyomtalanul meggyógyult. A különös esetnek híre ment és hosszú ideig másról sem beszéltek a környéken, mint „Mi lesz ebből a gyermekből”? A méhecskék, gyakran még a lakásukban is meglátogatták védencüket!
VII. Orbán pápa kíváncsi volt ezekre a különös méhekre. Elfogtak neki néhányat, s elküldték a Vatikánba. Ott aztán próbaként a kis rovarok lábára selyemfonalat erősítettek, és úgy engedték őket szabadon. Casciában ráismertek, amint visszatértek a kolostorhoz. Egyébiránt, a szentek történetében talán még Szent Ambrus kötődik a méhekhez, akit kisgyermekként szintén elleptek a méhek ‒ erre utalva méhkas az attribútuma ‒, vagy Keresztelő Szent János, „aki vadmézet evett”. Alább egy festmény is ábrázolja Ritát és Ambrust, mint a méhek által "hitelesített" gyermekeket.)
Németország, Wilsnack 1383
1383. augusztusában egy Heinrich von Bülow nevű lovag, féktelen virtusában kirabolta, elpusztította és felégette Wilsnack faluját. Igenám, de a plébániatemplom maradványai között három vérző, ám teljesen ép Szentostyára leltek. Ezt követően számos további csoda is történt. Az egyik Dietrich von Wenckstern lovaggal történt, aki kételkedett benne, hogy a Szentostyák valóban véreznek. Emiatt elvesztette látását, és csak akkor
kapta azt vissza, amikor megbánta, hogy kételkedett a csoda valódiságában. A hír hamar elterjedt, és 1384-ben a havelburgi püspök elismerte a wilsnacki „vérző” Szentostyák csodáját. Az ereklyék tiszteletét IV. Jenő pápa két bullájában is jóváhagyta 1447-ben.
Wilsnack a 16. századra az "északi Santiagoként" Európa egyik legjelentősebb búcsújáró helye lett. A csoda tiszteletére érkező zarándokok adományainak köszönhetően felépülhetett a csodának szentelt Szent Miklós-templom, amely még ma is az egyik legjelentősebb példája az Észak-Németországra jellemző, vöröstéglás gótikus stílusnak. A három Szentostyát tartalmazó szentségtartó az 1522. évi protestáns gyújtogatások következtében elveszett, a csodáról azonban számos írásos dokumentum és művészeti alkotás maradt fenn. –
Rita szülei Antonio Lotti és Amata Ferri, köztiszteletben álló polgárok voltak. A módos apa a gazdálkodás mellett Cascia jegyzői feladatát is ellátta és a nép úgy hívta, hogy „a békéltető”. 
Éveken át tartó hosszú, imádságos bizakodás után, egyszer csak angyali hang jelezte, hogy Isten meghallgatta kérésüket, gyermekük lesz és a születendő kislányt Ritának fogják nevezni. 
Heinrich Otto atya éppen szentmisét mutatott be, és az átváltoztatás után véletlenül felborította a kelyhet. A kiömlő bor valóságos Vérré változott, megjelenítve a korporálén a keresztre feszített Krisztus képét. A korpusz körül 11 egyforma Krisztus-arc vált láthatóvá, töviskoronázva!
A kihelyezett vászonkendőn a vérfoltok elhalványultak ugyan, de UV fénnyel megvilágítva, világosan látható a megfeszített Krisztus alakja
A Szent Szűz, anyai szíve által kiesdett többlet kegyelmekkel igyekszik erőtlen gyermekeit együttműködésre késztetni a végső idők hatalmas eszközével, a Szeretetláng lélek megújító kegyelmével.
Miklós
értelemszerűen az 1381-es évre datálható. Ezt hirdette meg 
aznap elhatározták, hogy jóvátételként nyomban egy fa kápolnát építenek az eset helyszínén.
látogatta, szinte soha nem volt üres. Két évvel később egy rendkívüli esemény bizonyította a hely egyedüli szent voltát. Mialatt egy ismeretlen nevű pap misét mondott a kis kápolnában, magában megkérdőjelezte Jézus valóságos jelenlétét az Eucharisztiában. A kelyhet is késlekedve emelte fel, ám ekkor hangot hallott a tabernákulum felett található feszület felől. A keresztre feszített Úr lassan kinyújtotta karjait a pap felé, elvette tőle a kelyhet és kitette a hívőknek imádásra. A miséző papon furcsa gyengeség vett erőt, olyannyira, hogy állni sem tudott, csak térdelni. A könnyek eleredtek a szeméből és mélységes bűnbánatot tartott, amiért kétségek merültek fel benne. Bocsánatot kért az Úrtól és Ő, megbocsátása jeléül visszaadta neki a kelyhet. A Szentmisét befejezve a pap megcsókolta a feszület lábát, majd eltávozott és soha senki nem látta többé! Úgy beszélték, hogy kolostorba lépett és ott is halt meg később.
1267-ben a fa kápolna helyett kő templomocskát emeltek, melyet 1542-ben a protestánsok elkoboztak, de a csodálatos feszületet és a főbb berendezéseket sikerült megmenteni a katolikusoknak
A Fatimai Szent Szűz ajkáról elhangzó üzenet olyan Istenről szól, akinek irgalmas tervei vannak népével; aki örül, amikor megkerül az elveszett bárány. Az Irgalmas Isten az, aki meg akarja gyógyítani az elanyagiasodott, az önző és agresszív világ okozta sebektől elgyengült népet. Az Istenanya által kíván utat mutatni az irányítás nélkül maradt nyájnak, hogy eljuttassa őket a megváltás kapujához, az élő vizek forrásához, amely táplál és az örök életre szökell! "Aki ebből a vízből iszik, sohasem szomjazik többé."
Szent Ritáról életrajzot szerkeszteni nem kis feladat, mivel igen kevés írott forrás áll rendelkezésünkre! Már a kor hagiografusainak* is csak a szentünk csodáiról festett képek szolgáltak némi iránymutatással. Ennek nyomán készült el a Codex miraculorum (a csodák számbavétele) is egy rövid életrajzzal. Az első bővebb életrajzot, Rita boldoggá avatásának előkészítéseként, a sienai Agostino Cavallucci írta meg 1610-ben. Ez nyilván alapul szolgálhatott volna minden "élet-rajzírónak", de szentszéki dokumentum-ként nem volt közismert. Így a különféle életírások jelentős eltérést mutatnak, nemcsak a történet, de az évszámok tekintetében is.
mert a „Casciai Szent Rita ‒ Umbria gyöngye” c. film egyáltalán nem róla szólt! Ez a fikció ugyanis nem tükrözte, sem a 'valódi Rita' gyakorlati személyiségét, sem pedig szent lelkületét, amiként a kor mélyen rögzült szokásait sem! Felettébb elképedtem, hogy a filmvégi megjegyzés szerint, a filmet megtekintették az ágostonos nővérek és "áldásukat adták" rá! (Valóban?)
bevezetésével terjedt el.
szentségimádásra.
Rendkívüli gyógyulások is történtek, emiatt a helyiek «Wunderbarlichen Gutes» (csodálatos jóság) néven is ismerik. A csoda történetét az augsburgi városi könyvtárban számos könyv és történelmi dokumentum rögzíti. Ma a díszes ereklyetartót múzeumban őrzik és a Csodás Eucharisztiát egy sugaras monstranciába építve tartják. A Szent Kereszt Kolostort ma domonkosrendi szerzetesek lakják.
A Szentírás szerint Dávid király családjából származó Máriának az angyal véget nem érő királyi széket ígér az Angyali üdvözletben. .JPG)
1290 húsvétján egy ateista, aki ki nem állhatta a katolikus hitet, elhatározta, hogy szerez egy Szentostyát, és megszentségteleníti. Amikor kettévágta vérzett, ekkor tűzbe majd forrásban lévő vízbe dobta, de a Ostya
A második vatikáni zsinat megfogalmazta Mária üdvtörténeti szerepét. Az Isten üdvözítő tervében a Szent Szűz hármas anyai hivatást tölt be. Test szerint édesanyja Jézus Krisztusnak, "ezért ismerjük el és tiszteljük őt mint Istennek és Megváltónknak igazi anyját." Ugyanakkor "a katolikus Egyház a Szentlélek ihletésére szerető szívű anyjaképp tiszteli őt...", tehát édesanyja az Anyaszentegyháznak (LG 53), a kegyelem rendjében pedig édesanyja minden embernek (LG 61).
Mikor egy lélek megérkezik az örök életre, valamennyien részesednek az ő javából, ő pedig a többiekéből. Nem mintha edényeik növekedhetnének vagy jobban megtelhetnének, hiszen kinek-kinek edénye tele van és nem növekedhet: hanem ujjonganak, örvendenek, vigadnak és minden megújul bennük, mert megismerhették e lelket. Látják, hogy irgalmasságomból ez a lélek a kegyelem teljességével vétetett el a földről, és így ujjonganak a jó miatt, amit jóságomtól kapott. (...) Vágyaik mindig kiáltanak színem előtt az egész világ üdvösségéért. Minthogy életük a felebarát szeretetében fejeződött be, nem hagyták maguk mögött e szeretetet (...). Lássad tehát, hogy ők megmaradnak a szeretetnek ugyanazon kötelékében, melyben befejezték életüket: s e kötelék az egész örökkévalóságon át tart és megmarad.
Annyira hasonlóvá formálódnak akaratomhoz, hogy nem tudnak mást akarni, csak azt, amit Én; szabad megfontolásuk ugyanis a szeretet kötelékével oly módon köttetik meg (amikor az értelmes teremtmény eléri földi életének végét és a kegyelem állapotában hal meg), hogy többé nem vétkezhet. És akarata annyira egyesült az én akaratommal, hogyha az édesapa vagy édesanya a pokolban látná a gyermekét, vagy a gyermek látná ott az édesanyját, nem törődne vele; hanem elégedett lenne /tiszta Igazságommal/. (...) (D. 81) (Folyt. köv)
Boldog az a nemzet, melyet az Úr örökségül választott magának. (Zsolt 32,12)
évszázadokig törvénynap volt, majd az államalapítás ünnepe.
Szent István személyéhez szorosan kötődik a Magyar Szentkorona eszmeisége, melyet a szent-istváni Ország és Koronafelajánlás által államjogilag érvénybe lépett a Szentkoronának, Nép- és Országbirtoklási kiváltsága is magasztosít!
Érdekesség (és nagy titok), hogy
szentáldozással Bertrand-t azonnal titokzatos erő járta át. Tudott mozogni és beszélni. Meggyógyult.
késsel veszi ki a monstranciából, ám közben megkarcolta. Az Ostyából hirtelen friss vér kezdett szivárogni, ami azonnal megszáradt, és kirajzolódott az Úr, amint egy félkör alakú trónon ül, két oldalán pedig Krisztus szenvedésére utaló motívumok jelentek meg. Az asszonyt nem csak megrémítette az eset, de nyugtalanította is, ezért
kezében az ostyával elment Anelon kanonokhoz. A történtekről hamarosan IV. Jenő pápa is értesült, aki a csodálatos Szentostyát a burgundi Fülöp hercegnek ajándékozta, aki pedig tovább adományozta Dijon városának.
Mária tizenkét éves korában megszökött szüleitől és Alexandriában tizenhét éven át paráznaságban, mindenféle helytelen cselekedetben élt és sok embert rántott magával a romlás mélyére. Egy alkalommal zarándokokat látott, és puszta kíváncsiságból velük ment Jeruzsálembe, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepére. Amikor azonban ott be akart menni a templomba, többször is valami láthatatlan erő megakadályozta őt ebben. Ez mélységesen elgondolkoztatta és félelemmel eltelve emelte tekintetét a Szent Szűz képére. Töredelmes szívvel megígérte, hogy megváltoztatja az életét és bűnbánattal fogja engesztelni Istent. Erre a templomba könnyedén beléphetett. Miután lerótta hódolatát a Szent Kereszt előtt, meggyónt és megáldozott és még aznap elhagyta Jeruzsálemet, mert a Szent Szűz egy látomásban azt mondta neki: „Hogyha átkelsz a Jordán folyón, békességben lesz részed”. Átkelt tehát a folyón és a sivatagba ment, ahol 49 évet élt egyedül emberfölötti önmegtartóztatásban anélkül, hogy emberekkel vagy állatokkal találkozott volna. A bőre kiszáradt, és testét szőrzet borította be, a haja megnőtt és megőszült. A Szent Szűz ígérete azonban tökéletesen teljesült, mert Mária megtalálta lelki békéjét a zord sivatagban. Élete végén találkozott egy Zosima nevű remete pappal, akinek életgyónást végzett, kezdettől elmondva életét és megáldozott nála. Ezt követően Mária megkérte, hogy egy esztendő múlva jöjjön el ismét és áldoztassa meg a Legszentebb Oltáriszentséggel. A remete a következő év nagycsütörtökén ígéretének megfelelően, visszatért az Eucharisztiával, de sehol sem volt csónak, hogy a Jordánon átkeljen. A remete mély fájdalommal az égre emelte a tekintetét, és így imádkozott: „Uram és Istenem, minden teremtmény királya és megalkotója, hallgasd meg kérésemet és engedd, hogy megáldoztathassam ezt a szent asszonyt.” Mialatt imádkozott, Mária megjelent a túlsó parton és ennek láttán
Zosima dicsőíteni kezdte Istent. Ekkor az asszony keresztet rajzolt a folyóra, és úgy sétált át rajta, mintha csak szárazföldön járna. 12 hónappal később Zosima ismét visszatért a sivatagba, de ezúttal már csak a vezeklő szent kiszáradt holttestét találta meg, mellette egy szöveggel: „Zosima, itt temesd el a szerencsétlen Mária holttestét. Tudd, hogy ugyanaznap haltam meg, amelyen megáldoztam. Imádkozz értem!”. Halála 565-ben történhetett. Egy oroszlán segített neki gödröt ásni, hogy eltemessék a testet.
Magyarország, Báta 14. század 2.
boldogulásának három feltétele: a Mária-tisztelet, a szentségi élet és a nemzettudat!
Csak az 1920-as években fordult ismét az érdeklődés az egykori eucharisztikus csoda színhelye felé, mely kutatásokat fellendítette az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszusra való készülődés, melynek keretében felépült Bátán az ország egyetlen eucharisztikus kegytemploma.
Manoppelló-i Kendőből való, a Szent Vér nyomaival. Egyébként az ereklye egyetlen ábrázolása Vince bátai apát 1500. évi búcsúlevelének pecsétjén található.
Jézus szavai: „A világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a Küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és a tisztítótűzből általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása! (IV/27) A nehéz idők elérkezése előtt készüljetek fel újra erős elhatározással arra a hivatásra, amelyre meghívtalak benneteket. Ne unott, közömbös tétlenségben éljetek. Mert a most készülő nagy vihar sodra elviszi a tétlen közömbösöket. Az árral szemben csak az igazán elhivatott lelkek maradnak meg. Adjátok tovább figyelmeztető szavaimat, jusson el minden papi lélekhez.” (Vö. III/159-160) ‒ idézetek vége!
A magyarországi Báta, a Szent Vér ősi kegyhelye. Szent László által alapított bencés apátság (1092) múltja sajnos ma már csak a legendák és mondák homályába vész.
A történelmi források szerint Ludbreget még a rómaiak alapították Castrum Iovium néven. 381-ben már minden bizonnyal jelentős keresztény közösség volt a településen, mivel a források egy Amantius nevű püspököt említenek. A horvátok betelepedésük után keresztény hitre tértek és egy 1334-es összeírásban – mint első írásos emlék –, Ludbregben megemlítve a
egy pap a szentmise bemutatása közben kételkedett az átváltoztatásban. Mintegy válaszként kételyeire, szeme láttára vér folyt ki a kezében tartott kehelyből. A szent relikviát ijedelmében egy kőművessel befalaztatta a főoltár mögé. Halála előtt azonban felfedte a titkot és a rejtekhelyet. A hívek tisztelettel adóztak az ereklye előtt. A Jézus Szent Vérének tulajdonított csodákat felírták az ún. Liber miraculorumba, a Csodák Könyvébe.
A Csendes-óceán partvidékén történt 1906-os szökőár (cunami) több régióban súlyos károkat okozott. Az elszabadult kishajók, csónakok nagy távolságra sodródtak és stabilnak mondható kőházak is rombadőltek. Ezzel szemben a Tumaco szigetének lakói az Oltáriszentségbe vetett hitének köszönhetően megmenekült a szörnyű katasztrófától.
1906. január 31-én délelőtt 10 órakor egy csaknem 10 percig tartó, a Richter-skála szerinti 8,8 fokozatú, rendkívül erős földrengés rázta meg Tumaco szigetét. A templomban leestek a képek, de a szobrokban helyrehozhatatlan pusztulás nem történt! A falu összes lakója rémült pánikban rohant a templom elé és arra kérték papjukat,
Jézus Eucharisztiában való jelenlétében mindannyian megnyugodva, könnyek közt, hangosan imádkozva indultak el. A tengerpartra érve Larrondo atya bátran a víz széléhez lépett, és ahogy a hullám közeledett, a felemelt Oltáriszentséggel keresztet rajzolt a levegőbe. Ez a pillanat döbbenetes és rendkívül ünnepélyes volt, hiszen a hullám megtorpant, és visszahúzódott, de mielőtt Larrondo és a mellette álló paptársa, Julian atya hangot adhatott volna hálájának, a nép meghatottan és döbbenten kiáltott fel: „Csoda! Csoda!” És valóban, a láthatatlan természetfeletti erőnek köszönhetően a hatalmas cunami, vagyis a tenger vízfala visszatért eredeti nyugvó állapotába, s megszűnt a pusztító fenyegetés. Tumaco lakóit eltöltötte az öröm, hogy az Eucharisztiában jelen levő Jézus kegyelme megmentette őket, és köszönetüket áhítatos hálaimával fejezték ki. A Tumaco-ban történt csoda olyannyira ismert lett világszerte, hogy Larrondo atya még Európából is kapott imát kérő leveleket.
»Jóllehet az Eucharisztiát az év minden napján ünnepeljük, évente egyszer kiemelt figyelmet is fordítunk Krisztus Testének ünneplésére. Szívünk és lelkünk bármilyen körülmények között és helyzetben fordulhat az Úrhoz, az ő valós jelenlétével azonban leginkább az Eucharisztiában, a szentségi színek alatt találkozunk. Jézus az Eucharisztiában – a kenyér és bor színe alatt, lényegi valóságában van jelen
számunkra. Mennybementelekor a feltámadt Jézus ezt mondta: "Íme én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig."«
Liege-i Szent Julianna, a cornilloni kolostor apácája kezdeményezte Úrnapja ünnepének bevezetését Krisztus Szent Testének tiszteletére. Fiatal korában több látomása is volt az Oltáriszentség tiszteletére tartott ünnep megalapításával kapcsolatban. Szent Julianna egyik látomásában a teliholdat látta, melyből egy darabka hiányzott. Ő úgy értelmezte, hogy a Hold az egyházi évet jelképezi, amelyből valami hiányzik, mégpedig az Oltáriszentség ünnepe. 1230-ban Szent Julianna elmondta látomásait a helyi egyházmegye elöljárójának, Jacques Panteléonnak, a későbbi IV. Orbán pápának. 1246-ban a liege-i püspök,
Sajnos korunk egyházi gondolkodása sok esetben feledni látszik, hogy a pápák Jézus Krisztus földi helytartói, akik a döntéseiket a Szentlélek közvetlen sugallatára hozzák meg! Vagyis a hit és erkölcs dolgában hozott döntéseik az utódokra nézve is helytálló! Ilyen például a kánoni szövegek, vagy akár a kötelező misevégi Szent Mihály-ima elmondásának elhagyása 
stb.! És ez itt a bökkenő! Mert figyelmen kívül hagyták XIII. Leó pápa jó előérzettel kiadott 1901. április 1-i határozatát, miszerint „az elődeink Szent Filoménával kapcsolatos döntéseit, senki sem változtathatja meg!” ‒ És hogy erre, mi az illetékesek mentegetőzése?
A fentiek ellenére a Rítuskongregáció 1961-ben törölte ünnepét a Liturgikus Naptárból és a Római Miskönyvből. Jóllehet végül 1964-ben mégis engedélyezték ezt a Szent Filoména Főtestvérületi Közösségekben (culto popolare), illetve az általános Vértanú Mise részesenkénti egyéni megünneplését.
A keresztről nevezett Szent Terézia Benedikta szűz, vértanú (Edit Stein) Európa társvédőszentje
A XX. század kimagasló szentjei közé tartozik Edit Stein. Vértanúsága Isten iránti szeretetről tesz tanúságot. Isten útját járjuk, megtapasztalhatjuk, hogy kiválasztott és vezet minket, és ezért nem veszítjük el bizalmukat.
Szent Domonkos lélekkel eltelt férfi volt, akit Isten azért támasztott, hogy válaszoljon az Egyház égető szükségére, hogy képzett prédikátorokat adjon neki. A Szentlélek ösztönzésére megalapította az első apostoli Rendet, amely egyesíti a megszentelő szemlélődést az apostolok és az ősegyház által gyakorolt evangéliumi küldetéssel. (William A. Hinnebusch OP)
Életének hátralévő 5 évében a Rend megszervezése kötötte le. Testvéreit Európa egyetemi városaiba küldte (Párizs, Bologna), hogy prédikátori hivatásukhoz alapos teológiai képzést kapjanak. Kezdettől fogva mindenütt nagyszámú hivatást vonzottak, tanárok és diákok egyaránt csatlakoztak hozzájuk. Emellett több női közösséget is alapított és lelki-anyagi jólétüket mindvégig a szívén viselte.
Amint a mező szélére értek, már messziről láttak valami tündöklő fényességet, és amikor odaértek, a ragyogó Szentostyákat kereszt alakban elhelyezkedve találták, teljes fehérségben, holott előző napokban esett az eső. Azonnal körmenetben vitték vissza: egy részét Herentals-ba, néhány darabot pedig Poederlee-be. A csodás Ostyák egészen a 16. századig ott is maradtak.
1442. január 2-án, Herentals magisztrátusa hitelesnek nyilvánította a csodát és ott, ahol az ostyát megtalálták, egy kis kápolnát emeltek, amit számos tekintélyes egyházi személy is meglátogatott, többek között Antwerpen püspöke, Jean Maldreus 1620-ban és XIV. Benedek pápa 1749-ben.
A brüsszeli Szent Mihály és Szent Gudula katedrálisban számos művészeti alkotás tanúskodik az 1370-ben történt eucharisztikus csodáról. A középkori dokumentum így szól:
szentségtörők ennek láttára rettenetesen megrémültek, és az Ostyákat egy katolikus kereskedőre bízták. Ez az ember elmondva a történteket, átadta a vérző Eucharisztiát a katedrális kántorának. Ezt követően a szentségtörő csoda nyilvánosságra került, és a brabanti herceg halálra ítélte a szentségtörőket. A Csodás Eucharisztiát hatalmas engesztelő körmenetben vitték a Szent Gudula – Szent Mihály katedrálisba.”
előtte Filoména és olyan titkokat fedett fel előtte, melytől nem csak meggyógyult, de élete végéig erőt és biztatást merített.
menjen. A főút helyett a Mühldorf völgyében haladt. A lova egy helyen megtorpant és nem mozdult többé, a férfi hiába ütlegelte. Sőt néhány mezőn dolgozó munkás látta a jelenetet, és ők is segítségére siettek a ló verésében és rángatásában, de hiába, a ló kővé dermedten állt. Egyik pillanatban azonban a ló hirtelen megugrott a lovasával, és így a kesztyűbe rejtett Szentostya észrevétlenül kicsúszott a földre.
Az asszony mélyen megindult, és hálaadásképpen saját költségén egy kis kápolnát építtetett arra a helyre. Amint ennek a híre elterjedt, számos hívő érkezett a csoda helyszínére. Később nagyobb templomot építettek, amely már alkalmas volt arra, hogy a zarándokok tömegei hódolatukat tehessék a legdrágább ereklye előtt.
Pauline Jaricot továbbra is jó erőben volt ‒ és példájára minden népnek ‒ terjesztette és imádkozta a rózsafüzért. Nem tudott betelni az Isten iránti hálával és ölszámra gyűjtötte a „mennyei kincseket” ‒ na ez az ‒, amiről a mai ember megfeledkezik! Imaközösségeket szervezett, és megalapította a Hitterjesztés Műve Társaságát. De nem csak szervezett, hanem maga is részt vett az imádságokon!
Seefeld városát számos zarándok keresi fel az 1384-es eucharisztikus csodának köszönhetően. Oswald Milser lovag a nagycsütörtöki misén úgy kívánta, hogy a pap a nagyméretű Szentostyából áldoztassa meg őt, amivel a Szentmisét bemutatta. Abban a pillanatban, amikor szentáldozásban részesült volna, a kövezet megmozdult és betört alatta. Milser lovag úgy érezte, hogy elnyeli őt a föld. Az atya elvette szájától a Szentségi Jézust. A lovag azonban rémületében az
oltárhoz közeledett. A pap eközben a Szentostyát visszatette az oltárra, a kövezet rengése megszűnt, s a Szentségből eleven vér kezdett folyni.
Óvatos légy a politikai elköteleződésekkel, és a szerveződő mozgalmakkal! Már érdeklődésed kezdetén nézz utána az élet fogantatástól való tiszteletével kapcsolatos alapelveiknek, figyeld meg hanghordozásukat, kifejezéseiket és viselkedésüket! Mert sajnos egyes pártirányzatok velejárója, a démoni megkötözöttség, sőt a megszállottság! Ne hidd, hogy majd "legfeljebb kilépsz tőlük". Némelyeknél ugyanis, olyan erős a megtévesztő taktika, hogy könnyen rabul ejtenek, és azon veszed észre magad, hogy a nyilvánvaló igazságok ellen csillapíthatatlan gyűlölet érzel!
úgy érezték, hogy halottas kocsiban ülnek. Amint eljutottak az első pihenőhelyig, okkal remélték, hogy vissza is fordulhatnak, ámde Pauline megszólalt, hogy inkább menjnek Rómába!
audenciát. A Szentatya XVI. Gergely tudta, hogy Pauline milyen állapotban vállalkozott az útra az ő áldásáért és azt is, hogy egészségesen mennyi áldozatot hozott az egyházért, a rózsafüzér terjesztésével és a szegényekért. Ezért úgy döntött, hogy ő megy el a beteget megáldani. Ez kivételes és szokatlan döntés egy pápától, épp olyan rendkívüli, mint Pauline egész élete és szolgálata.