HTML

A Hajnal Szép Sugara

Szeretettel köszöntöm a kedves Olvasót, dicsértessék a Jézus Krisztus! Begyik Tibor vagyok, családapa, nyugdíjas kegytárgy-restaurátor. Blogommal - "A Hajnal Szép Sugarával" -, a hívek- és a jószándékú istenkeresők számára szeretnék rámutatni, a katolicizmus egyedülálló eredetiségére, az Egyház iránti hűségre és az ezzel szorosan egybefonódó Mária-tiszteletre. Fontos megjegyeznem, hogy a Szentíráson, az Egyház és a szentek tanításán túl, számomra a Mária-jelenések és általánosságban az "üzenetek" köréből kizárólagan az egyházilag kivizsgált, tehát befejeződött magánkinyilatkoztatások a követendők és a mérvadóak. A főcímben megjelenő "Hajnal Szép Sugara" kifejezéssel a Szent Szűz nevezte meg magát a Szeretetláng üzenetében (Lelki Napló II/100; Szent István Társ. 2010. Nihil obstat, Imprimatur: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Nr. 494-4/2009). Blogom indíttatása nem csupán a saját, vagy a meggyőződésemet tükröző írások közzététele, hanem a figyelem felkeltése más, hitelesnek tartható forrásra és "linkre", mintegy élve az evangelizáció újabbkori eszközeivel, az internet adta lehetőségekkel! Abban a meggyőződésben teszem ezt, hogy ezzel részt vállalok az általános apostoli munkában (ld. 1Pét 2,9), a lélekmentésben, melynek felelősségét a Szent Keresztségben ruházta mindannyiunkra a Szentlélek. Részemről e 'misszió', az evangéliumi felhívás teljesítése: ,,Hirdesd az Igét! Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel!” (2Tim 4,2) Felelősek vagyunk ugyanis egymás lelki üdvéért! ----------------------------------------------------- LINK AJÁNLÓ: -------------------------- http://prochristo.blogspot.com http://mariaszazada.hu http://breviar.sk/hu http://katolikus.hu/igenaptar/ http://katolikusvalasz.blogspot.hu/ http://www.hagiosz.net/ ----------- http://www.wikiwand.com/hu/Port%C3%A1l:Katolicizmus ----------------------------------- http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/ http://www.karizmatikus.hu/ --------------- http://www.katolikus-honlap.hu------------ http://hu.wikipedia.org/wiki/Portál:Szűz_Mária ---------------------------------------- http://www.depositum.hu/ http://www.prohungariasacra.blogspot.hu/ http://elhallgatott.lapok.hu/ -------------- www.ppek.hu ---------------------------------- http://www.plebania.net/ http://uj.katolikus.hu/ http://www.liturgia.hu/ http://juventutem.hu/ http://katolikusradio.hu http://www.keesz.hu http://www.adorans.hu/node/2048 http://www.pazmaneum.com http://www.szentsegimadas.hu/ http://www.szeretetlang.hu http://mariaut.hu// ----------------- http://engesztelok.hu ---------------------- http://www.kalazanci.ro/ima_07.html ---- http://prochristo.blogspot.hu/ -------- OLVASÓIM FIGYELMÉBE AJÁNLOM! --------- A felületen 200 poszt görgethető vissza. A kétszázadik alján látható "Következő oldal" nyitja meg az újabb 200 posztot (bár ez esetben a jobboldali felsorolás nem változik)!

Korábbi bejegyzések

Korábbi bejegyzések

Friss topikok

A házasság nehéz szerzete
szent_rita_kep_-.jpg


     Rita, az újdonsült fiatalasszony eltökélte magát, hogy harcos férje életét ‒ az Istenhez és az emberekhez való viszonyát ‒ alapjaiban meg fogja változtatni. Ezzel máris a lehetetlenre vállalkozott és nem csak társa megtérítését vette fejébe, de még arra is eltökélte magát, hogy kibékítse a szüntelenül egymás ellen acsarkodó Mancini (guelfi) és Chicci (ghibelli) családot.
     Rita azonban menyecskés illúziókat táplált azzal, hogy az egyébként jóvágású és szimpatikus vonásokkal is bíró Paolója más lenne, mint a családja. Természetszerűleg csalódnia kellett, mert a férjét kiragadnia santa031.jpgabból a világból, amelybe beleszületett, majdnem lehetetlen. Ő azonban Jézus szenvedéseit és intelmeit tartotta szem előtt: „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok.” (Lk 6,36-37) Istennek azonban minden lehetséges.(Mk 10,27)

     Paolo, a férj ‒ bár józan pillanataiban Ritát mindennél jobban szerette ‒, kevéssé tudott felülkerekedni neveltetésén és rossz szokásain, melyet csak tetéztek a rosszra hajló barátok. De személyiségének legrombolóbb hiányossága az alapvető hitismeretek hiánya és istentelensége volt. Hiába volt megkeresztelve, ha a Szentség által lehetővé tett kegyelmek befogadására ‒ a súlyos bűnei ‒ alkalmatlanná tették! Paolo „férfias” virtusaival, felesége életét ‒ szó szerint ‒ pokollá tette!veres3.jpg
     Rita súlyos lelki válságokon ment keresztül és már-már úgy érezte, hogy nem szerethet odaadóan egy gyilkost, aki mindent megtesz, hogy erre méltatlan is legyen. A kísértő is megszólalt lelkében: „lám, semmi hatása nincs a Házasság Szentségének”!
     A lelkiismerete azonban megadta a választ: ‒ Valóban kevéssé érvényesül a Szentség ott, ahol senki vagy csak az egyik fél tart bensőséges kapcsolatot Istennel (imádkozik)! A házasság életre szóló páros kapcsolat, melyben eggyé kell válniuk a közös imában és a szentségi életben is! Enélkül féloldalas lesz vagy tragédiába torkollik az életük!
     Rita az önvád és a rossz tapasztalatok ellenére sem adta fel, mert a szenvedő Krisztust látta lelki szemei előtt, a meg nem értettet, a megalázottat, az üdvösségünkért végtelenül sokat szenvedettet! Megrendülten kellett belátnia, hogy lám, ha egyetlen lélek megmentéséért ily sokat kell szenvedni, mennyit szenvedhetett a Megváltó Krisztus az emberiségért!? Átérezte, hogyha férjét az üdvösségre akarja vezetni, akkor ennek fegyvere csak a szeretet-türelem-áldozat-imádság lehet és legkevésbé sem a saját „jogos jogainak” előtérbe helyezése (megvalósítása)! Lent, Rita lakása.
(folyt.)
szent_rita_lakasa2.jpg

Szólj hozzá!

IDE!

Szólj hozzá!

cdc0e44bb_535.jpg

Hollandia, Meerseen 1222 és 1465meerssenb-ext-zuid_535.jpg

     Meerssen kis városában volt egy kis kápolna, melyet IV. (Tengerentúli) Lajos francia király felesége, Szász Gerberga a X. században kibővíttetett. Ebben a templomban két meerseeneucharisticmiracle_280.jpgeucharisztikus csoda is történt!
Az első egyházilag elismert csoda 1222-ben történt. A vasárnapi szentmise alatt az átváltoztatás pillanataiban a pap szeme láttára eleven vér kezdett folyni a Szentostyából, ami foltot hagyott a misekendőn.
A második rendkívüliség 1465-ben történt, amikor hatalmas tűzvész pusztította el a templomot, de egy parasztgazdának sikerült kimentenie az azóta is érintetlen, vérrel borított csodálatos Szentostyát. Ezt a meerseen_custodia_milagro_280.jpgtörténetet a környékbeliek a „tűz csodája” néven emlegetik. A tűzvészt követően a templomot gyorsan újjáépítették, majd XI. Piusz pápa basilica minor rangra emelte. Meerssen ma is az egyik leghíresebb zarándokközpont Hollandiában. A csoda ereklyéjét minden évben körmenetre viszik Úrnapja ünnepén.

Szólj hozzá!

     

     Az Istennel szembeszegült (bukott) főangyalt sátánnak, a társait ördögöknek vagy démonoknak nevezzük. Bár Istennek nem „riválisai”, ám amíg tehetik, pokolian ellenségesek a teremtéssel, különösen az emberrel szemben!

„A világban található rossz, a társadalmi rendellenességek, (...) nemcsak az eredeti bűn következményei, hanem a sátán pusztító ténykedésének a hatása is, aki azon ármánykodik, hogy az ember erkölcsi egyensúlyát megbontsa.” (Szent II. János Pál 1987. 05. 24)dd3-535_1.jpg

Szólj hozzá!

Részt vállalni a lélekmentésben
szent_rita_kep_-.jpgbandahaboruk_3.jpgA guelf-ghibellin háborúskodás kiújulása Roccaporénát sem kerülte el. Az egyébként békés faluban az utcán halottak, felgyújtott házak voltak láthatók. Rita, szüleivel együtt a sebesültek mentésére sietett, ahol csak szükség volt. Eközben meglátta őt az egyik csapat vezetője, a rossz természetéről, indulatosságáról és durvaságáról híres Ferdinando Paolo Mancini. Úgy megtetszett neki Rita, hogy azonnal feleségül kérte. Amikor Rita tudatta vele, hogy ez lehetetlen, mert ő szerzetesnő lesz, a férfi az egész falut megfenyegette arra az esetre, ha a lány kikosarazza őt. Ritának nem maradt választása, ő is, meg a szülei is tudták, hogy a guelfiek nem tréfálnak.

 rita-32.jpg    Rita teljesen lehetetlen helyzetbe került. Egyfelől Krisztus jegyese szeretett volna lenni, nem pedig egy véreskezű bandavezér asszonya, másfelől a szülei valójában nem mondhattak a kérőnek nemet, mert az elutasítás nem csak a maguk, de a hegyi falucska teljes pusztulásával is járhatott volna! A szülők javára legyen mondva, hogy félelmeik ellenére, halogatták a választ, mert teljesen Istenre és a lányukra bízták a döntést!
Rita is haladékot kért a válaszra, hogy imában az Úr megvilágosításáért esedezzen. És lám, eszébe jutottak Jézus nyolc boldogságról mondott szavai: „Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.” (Mt 5,9)

santa_rita.png     Végül, az Úr próbatételének fogta fel, mint életáldozatot, hogy felesége legyen egy többszörös gyilkosnak, akinek így megmentheti a lelkét, másfelől, békét hozhat a falu lakosságának is, akik oly tisztelettel voltak mindig iránta.
     1397-ben a 16 éves Rita, nagy elszántsággal és sok imával készült a házasságára. Anyja hófehér esküvői ruhát varratott neki, amelybe a fent említett idézetet belevarrta.
     A menyasszonyi koszorút unokahúga fonta fehér mirtuszból, ám Rita letépve néhány rózsabimbót, ragaszkodott ahhoz, hogy belekerüljenek. Erről anyja és mindenki más próbálta lebeszélni, mert a rózsa egy menyasszonyi koszorún a szenvedést is szimbolizálja! (Myrtus)
(folyt.)
mirtusz_virag_abc.jpg

Szólj hozzá!

d62c918221291a4312504d198ad47e75.jpg     Idézve a „SAT 2000” tévé csatorna stúdióbeszélgetéséből, melyben Wanda Poltawska professzor asszonynak a következő kérdést tették fel: Tudva bár, hogy nem szívesen nyilatkozik erről – milyen emlékei vannak 1962-ből? – Nézzék, én akkoriban azt sem tudtam, hogy létezik egy olyan kapucinus szerzetes, akit Pio atyának hívnak…

Valójában a jelenlegi pápa „hozott össze” bennünket, még mielőtt ismerhettem volna. Tudják, én az életemet mindig Istenre bíztam, és amikor bekövetkezett ez az életveszély, akkor is azt imádkoztam – mint mindig –, hogy legyen meg a Te akaratod! Az orvosok 5% esélyt adtak, hogy daganatom jóindulatú. Nos, amikor meggyógyultam, úgy fogadtam, hogy Isten megadta nekem ezt az 5%-ot. Az, hogy valójában mi történt, érsekemtől csak Rómából való hazaérkezése után tudhattam meg.

Így aztán öt évvel később, 1967 májusában elutaztam San Giovanni Rotondóba, hogy megismerjem azt a rendkívüli atyát, aki eredményesen közben járt értem Istennél. És erről valóban nem szeretek beszélni, mert olyan mély dologról van szó, melyet szavakkal ki sem tudok fejezni.

Mindenesetre ott voltam végre Padre Piónál. Egy kapucinus atya mellékajtókon keresztül az oltár közelébe vezetett, ahol részt vehettem Pio atya miséjén. A szentmise nagyon bensőséges és hosszú volt, ennek ellenére olyan mélységes csend volt a templomban, hogy ilyet még nem tapasztaltam soha.

Pio atya, már kora miatt is nehezen mozgott. A mise után, mikor indult a sekrestyébe, felém jött, miközben az embereket nézte. Hozzám érve megsimogatta a fejemet és megkérdezte: Na, most jól van? És ettől a pillanattól biztos voltam benne, hogy öt évvel ezelőtti gyógyulásom az ő közbenjárására történt. Nehéz erről könnyek nélkül beszélni.”68

Karol Wojtyla sem püspökként, sem kardinálisként, de még pápaként sem feledkezett meg Pio atyáról.

(folyt.) Források az I. részben!

_________________________________

68. 1999. május 1-i olasz tv-riport nyomán

Szólj hozzá!

cdc0e44bb_535.jpg

Hollandia, Bergen 1420

bergen_kivagas_280.JPG      A Schelda folyó mentén fekvő Bergen op Zoom városát számos csatorna szeli át. 1421. pünkösdje előtti vasárnap a Szent Péter és Pál-templom plébánosa, anyira erősen kételkedett az átlényegülésben, hogy a szentmisét követően a megmaradt Szentostyákat a folyóba dobta. Néhány hónappal később halászok megtalálták a vízfelszínen lebegő, vérfoltos Szentostyákat.

A csodálatos Szentostyák híre gyorsan elterjedt, és hamarosan számos zarándok érkezett, hogy láthassák azokat. A püspök engedélyezte az ostyák előtti hódolatot, és bár a reformáció ideje alatt hosszú ideig tiltották a szentségimádásokat, a katolikusok csendben tovább őrizték emlékezetükben a csodát.
A XX. században a hódolat újra elfogadott lett, és számos rendezvényt tartottak a csoda emlékére.

 Szent Péter és Pál templombergen_op_zoom7_535.jpg

Szólj hozzá!

446egy_rossz_meg_535_3.jpg

Szólj hozzá!

Merjünk Istennek tetszően élni!
szent_rita_kep_-.jpg

     Rita gyermek- és ifjúkorát a szülei iránti teljes engedelmesség, az imádság és a fáradságos napi munka töltötte ki. Már öt évesen az evangéliumi, szegényebb életre vágyott és ezek, számára értelme bontakozásával egyre fontosabbá váltak.
     Időnként látta a méhecskéket és ezt követően az esti imádsága során mennyei látomásokban volt része. Ez a kiváltság még serdülő korában is előfordult. Ezek a misztikus események, kifejezetten nevelő hatással voltak rá, úgy benső lelki életét, mint az áldozatos szeretet-készségét fejlesztve.
latomas001.jpg     Még kislány volt, amikor egyszer télen meglátott egy hasonló korú, de rettenetesen fázó gyermeket. Rita levette és belebújtatta kis társát a kabátjába, és amint ránézett, nagy melegséget érzett a szívében.
Szülei bár taníttatni akarták, de Rita másra vágyott.
     A tőlük 5 km-re levő Casciából az ő falujukba is átjártak az ágostonos nővérek, akik a szemlélődő életmód mellett az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit gyakorolták a nép között. Ritának megtetszett a hivatásuk, mert úgy érezte, hogy sokkal szorosabb kapcsolatban lehetnek Jézussal, mint a világiak.
noverek.jpg     A szívében felgyulladt hivatás lángja egyre erősödött, apáca akart lenni. Jézus akaratát kereste és szerető részvétből enyhíteni vágyott Krisztus szenvedéseit. Amint szülei megengedték, felsétált a 120 m magas „scoglio”-hoz (sziklához), ahol közelebb érezte magát Istenhez a csendes magányban.
     A gyönyörű szép lánnyá serdült Rita szívesen látogatta az Ágoston-rendi nővérek kolostorát is Casciában. Önként ápolta a beteg nővéreket, segített a kerti és a konyhai munkákban és amint tehette, részt vett a zsolozsmáikon is.
     Szülei boldogan szemlélték lányuk jámborságát, és minden bizodalmukat a Gondviselésbe vetették, azt remélve, hogy egyetlen leányuk élete nyugalmas lesz.
     A XIV-XV századi umbriai tartomány élete azonban korántsem volt nyugalmas. Klánok, bandák harcoltak egymással kíméletlenül és ebben a falvak lakosai szenvedték a legtöbbet. A guelfek és a ghibellinek villongásait, sarcolások, gyilkosságok és esetleg egész falvak felgyújtása kísérte. Nem ismertek irgalmat, a jelszavuk: „Az ellenséget meg kell ölnöd, különben ő öl meg téged.” Ám könnyen ellenségnek tarthattak bárkit, egész közösségeket is. Az emberi élet célja számukra egyenlő volt a minél nagyobb hatalom kiélésével, a bátorság mércéje pedig azonos volt az öldökléssel.
     Ezzel a világgal állt élesen ellentétben Rita Lotti benső hitvallása: „A bátorság annyi, hogy merünk Istennek tetszően élni!”

(folyt.)

bandahaboruk2.jpg

 

Szólj hozzá!

d62c918221291a4312504d198ad47e75.jpgWojtyla

    1962 októbere a püspöki látogatások hónapja volt. A II. Vatikáni zsinat megnyitójára a világ minden tájáról Rómába érkezett főpapok ellátogattak San Giovanni Rotondóba is, hogy lássák Padre Piót, kérve áldását, imáit és tanácsait. Történetünkbe itt kapcsolódik be egy új név: Karol Wojtyla, a későbbi II. János Pál pápa, Pio atyának régi nagy barátja.

Wojtyla 1946-tól teológiai tanulmányokat folytatott Rómában a Szent Tamás Egyetemen. 1947 márciusában barátjával, Stanislaw Stanoewieyskivel elutaztak San Giovanni Rotondóba, hogy személyesen is megismerjék a krisztusi sebeket hordozó fehér szakállú kapucinust. Mikor Pio atya meghallgatta Wojtyla gyónását, térdre borult előtte, és többek között ezt mondta: „Te pápa leszel, és fehér ruhádat vér fogja szennyezni…!”67

A Szentatya krakkói püspökként 1962-ben újra Rómában tartózkodott a zsinati tanácskozáson. Hamarosan azonban szomorú hírt kapott Lengyelországból, egyik munkatársa felől. Azonnal levelet írt Padre Piónak, segítségét kérve: „Tisztelendő atyám! Kérem, imádkozzon egy négy gyermekes anyáért, aki a háború során öt évig volt koncentrációs táborban karitatív tevékenység miatt, és most nagy veszélyben van az élete, mert rákos! Kérem, imádkozzon, hogy a Szűzanya közbenjárására Isten mutassa meg irgalmasságát rajta és családján. Krisztusban elkötelezett híve: Karol Wojtyla.”

A krakkói főpap 11 nap múlva azonban újabb levelet írt: „Tisztelendő atyám! Az a négy gyermekes asszony, akiért imáit kértem, november 21-én a sebészi beavatkozás előtt váratlanul meggyógyult! Hálát adok Istennek és Neked is, tisztelendő atyám, ennek az asszonynak a nevében is, kinek köszönetét ezúton küldöm. Krisztusban elkötelezett híve: Karol Wojtyla.”

(folyt.) Források az I. részben!

______________________________________

67. Tad Szulc: II. JÁNOS PÁL PÁPA ÉLETE, 113-114. o. ‒ Magyar Könyvklub – Fabula Könyvkiadó 1966. Bp.

Szólj hozzá!

cdc0e44bb_535.jpg

Hollandia, Amszterdam 1354cul-virgen-amsterdam-03_535.jpg

amsterdamhqdefault_280.jpg     1345-ben Húsvét előtt, március 12-én, egy Ysbrand Dommer nevű férfi, halála közeledtét érezve, hívatta az Oude Kerk-i egyházközség lelkipásztorát, hogy magához vehesse a Szent Útravalót.

A pap feladta neki a Betegek Szentségét és amikor megáldoztatta a haldoklót, az öklendezni kezdett. A hányadékot egy szolgáló felfogta és a pap amszterdam_milag2_280.jpgintésére a kandalló tüzébe dobta.

A következő nap Ysbrand gyógyultan ébredt. A szolgáló, amikor reggel a tűzre akart rakni, a kandalló fölött furcsa fényt észlelt, és a parázsló tűztérben meglátta a teljesen sértetlen Eucharisztiát ragyogni. Az Ostyát kivette anélkül, hogy kezét a lángok megsértették volna. A lány ijedtében kiáltozni kezdett olyannyira, hogy a szomszédság is összecsődült, akik szemtanúi lettek az eseménynek. A felgyógyult házigazda elküldte a szolgálót a papért, az Oltáriszentséget eucharist-miracle-amsterdam-case_300.jpgpedig egy puha kendőbe burkolta és a fehérneműs ládába helyezte.

A csodák sorozata azonban nem ért véget. A plébános hiába vitte el templomába a gyolcsban lévő Szentostyát, mert másnapra mindig eltűnt a zárt helyről és újra Ysbrand Dommer fehérneműs ládájában ragyogott! A harmadik alkalommal az atya megértette, hogy az Úr Jézus abban a házban akar maradni, ezért ünnepi körmenetben vitték vissza az Oltáriszentséget a házba, melynek egy részét kápolnává építették át.

A csoda szemtanúi a falu polgármesterével együtt gondosan leírták mindazt, amit láttak. A hiteles irat alapján később Jan van Arkel utrechti püspök 1346-ban elismerte a csoda hitelességét, és engedélyezte a Csodás Ostya tiszteletét.

Nyomban kialakult egy hagyomány is, miszerint a Virágvasárnapra virradó éjjel az Eucharisztia "megtett útján", vagyis a templom és a kápolna között az esemény emlékére, csöndes körmenetet tartottak az emberek.imgkormenet2_535.jpg

Az évenkénti körmenet 1578-ban betiltották a protestáns önkormányzati hatóságok, mi több, a kis kápolnát felgyújtották és lerombolták. (Ld. lent!) Ennek ellenére a katolikusok továbbra is csendes sétaként emlékeztek meg – és emlékeznek mindmáig is –, melyet "Stille Omgangnak", csendes menetnek hívnak.

Az Eucharisztia Csodának köszönhető, hogy Amszterdamban egyáltalán fennmaradt egy katolikus mag.

tuz_bolswert_brand_535.jpg

Szólj hozzá!

Kedves Testvérek!

Minden hónap harmadik, vagy negyedik csütörtökén 20 órától közös imádságot tartunk a Városliget szélén, a Dózsa György út Damjanich utcai torkolatánál állott egykori Magna Domina Hungarorum, közismert nevén 

Regnum Marianum-templom helyén.

Ezzel Regőczi István atya, Isten vándora lelki hagyatéka szerinti hagyományt folytatjuk, aki a Kútvölgyi Boldogasszony-kápolnából a virrasztás előtt minden csütörtökön elzarándokolt híveivel az 1951-ben az ateista önkényuralmi rendszer által lerombolt templom helyén állított emlék kereszthez és imádkozott Magyarország lelki megújulásáért, valamint a templom fennállásához köthető nevezetes eseményekről is megemlékezünk.

A következő időpont:

 Augusztus 28. csütörtök 20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Szeptember 18. csütörtök 20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért
Október 10. péntek         12.00  Megemlékezés a templom  alapkő szentelésének 100. évfordulójáról és közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

November 20. csütörtök  20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért
December 8. hétfő           12.00  Teljes rózsafüzér imádság Kemenes Gábor atya vezetésével a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, a templom búcsúnapja alkalmából a Regnum-keresztnél, utána szentmise a Szent István Bazilikában            

A közös imádságok időpontjairól, az egyéb eseményekről és a Magna Domina Hungarorum-templomról az alábbi oldal nyújt tájékoztatást: www.regnumtemplom.hu

Köszönjük az eddigi és a jövőbeli részvételt!

Ez az értesítés szabadon továbbküldhető!

Szeretettel várunk mindenkit!

Szólj hozzá!

Egy rendkívüli gyermek lehetetlen csodája
szent_rita_kep_-.jpg     A szülők, Isten ajándékaként boldogan fogadták kislányukat, bár fiút szerettek volna. Bensőséges, példás egyszerűségben és istenfélelemben nevelték.
     Rita életét már gyermekkorában csodás jelek kísérték. Egy alkalommal, szülei a Cascia környéki kis birtokuk szántóföldjén dolgoztak, a kis csecsemőjüket kosárkában egy fa árnyas hűvösében helyezték el úgy, hogy édesanyja szemmel tarthassa.
     A közelben egy földműves sarlózás közben csúnyán megsebesült a kezén és a faluba sietett, hogy bekötöztesse. A fa mellett elhaladva rémülten látta, hogy egy rita_d2.jpgrajzó fehér méhcsalád teljesen ellepte a kis Ritát, még a szájába is bemásztak, ám ő kezecskéivel boldogan kapkodott a röpködő méhek felé. Az ember nem törődve a maga bajával, megpróbálta elhessegetni a méheket a kisbabáról, minden eredmény nélkül. A csapdosás ellenére, a méhecskék egyiküket sem csípték meg, sőt az ember keze eközben hirtelen és nyomtalanul meggyógyult. A különös esetnek híre ment és hosszú ideig másról sem beszéltek a környéken, mint „Mi lesz ebből a gyermekből”? A méhecskék, gyakran még a lakásukban is meglátogatták védencüket!

1329229694.jpg

     (A fehér méhek aztán a casciai Mária Magdolna ágostonos nővérek kolostorának falába fészkelték be magukat, ahol később Szent Rita 36 éves korától élt. A különös méhek ma is ott élnek vagy hatszáz éve, de Rita halála óta a színük szürkére változott. Minden esztendő tavaszán, rendszerint a nagyhéten, előjönnek és mézet gyűjtenek. Majd május 22-én visszatérnek fészkükbe, lezárják annak nyílásait, s várják a következő évet.
    visszaerketek.jpg VII. Orbán pápa kíváncsi volt ezekre a különös méhekre. Elfogtak neki néhányat, s elküldték a Vatikánba. Ott aztán próbaként a kis rovarok lábára selyemfonalat erősítettek, és úgy engedték őket szabadon. Casciában ráismertek, amint visszatértek a kolostorhoz. Egyébiránt, a szentek történetében talán még Szent Ambrus kötődik a méhekhez, akit kisgyermekként szintén elleptek a méhek ‒ erre utalva méhkas az attribútuma ‒, vagy Keresztelő Szent János, „aki vadmézet evett”. Alább egy festmény is ábrázolja Ritát és Ambrust, mint a méhek által "hitelesített" gyermekeket.)

(folyt.)11_09_19_bees_ambrose.jpg

Szólj hozzá!

d62c918221291a4312504d198ad47e75.jpg     Pio atya 1960. augusztus 10-én mutatta be aranymiséjét.

Végül a Szent Officium 1961. január 31-én ismertette határozatát, melynek leglényegesebb pontjai ezek voltak: „Padre Pio mise időpontjait állandóan változtatni kell! (…) A gyóntatószék köré készíttessenek távolságtartó rácsot!”. stb. További kifogásként vetették fel Pio atya hosszas misézését.

Az év végére érkezett meg Ottáviáni bíborosnak a Szenvedés Enyhítésének Házával kapcsolatos levele, melyben közli, hogy érvénytelenítették XII. Pius azon leiratát, miszerint Padre Pio élete végéig a kórház igazgatója.

Így vagy úgy, a lényeg az, hogy végülis a Pio atyával kapcsolatos vádak egyike sem állta meg a helyét. A hihetetlenül vontatott, esetenként tapintatlan, lényegében azonban teljesen feleslegesen indított vizsgálatok lefolyását Ottáviáni bíboros így indokolta: „A kórház és Pio atya érdekében jártunk el!”

Akit az ügy legközvetlenebbül érintett, az kérte Istentől, hogy szólítsa hamar magához, és szabadítsa ki „ebből a bajból”. A legsúlyosabb megszorítás számára a misék időtartamának korlátozása volt. Erre vonatkozóan ezt mondta: – „Az Úr tudja, hogy én is szeretném úgy csinálni, ahogy a többiek, de nem tudom! Vannak pillanatok, amikor képtelen vagyok tovább menni; úgy érzem, összeesem, és erőnek erejével meg kell állnom, mialatt az idő könyörtelenül halad előre…”66

Rendtársai egy alkalommal megkérdezték Pio atyát: miként van az, hogy megérti idegen nyelvű gyónóit, sőt saját nyelvükön meg is válaszol nekik? Az atya válasza rövid volt: „Őrangyalom segítségével!”

(folyt.) Források az I. részben!

_______________________________________

66. D. Alimenti, 157

Szólj hozzá!

cdc0e44bb_535_1.jpgNémetország, Wilsnack 1383

wilsnack-blick-auf-die-st-nicolai-kirche_535.jpg
    Ezer évvel ezelőtt Európában, a Magyar Királysághoz hasonló egységes állam és közbiztonság még nem létezett. Gyakorta kiskirályok, hercegségek és bandák uralták a kontinens nagy részét.
wilsnack-1922-wilsnack--_210.jpg1383. augusztusában egy Heinrich von Bülow nevű lovag, féktelen virtusában kirabolta, elpusztította és felégette Wilsnack faluját. Igenám, de a plébániatemplom maradványai között három vérző, ám teljesen ép Szentostyára leltek. Ezt követően számos további csoda is történt. Az egyik Dietrich von Wenckstern lovaggal történt, aki kételkedett benne, hogy a Szentostyák valóban véreznek. Emiatt elvesztette látását, és csak akkor wilsb-04a632fad890_300.jpgkapta azt vissza, amikor megbánta, hogy kételkedett a csoda valódiságában. A hír hamar elterjedt, és 1384-ben a havelburgi püspök elismerte a wilsnacki „vérző” Szentostyák csodáját. Az ereklyék tiszteletét IV. Jenő pápa két bullájában is jóváhagyta 1447-ben.
VI. Orbán pápa támogatta a templom rekonstrukcióját, amihez a magdeburgi érsek, valamint Havelberg, Levus és Bradenburg püspökei is hozzájárultak felajánlásaikkal.
wilsnack-1922-heilquelle-betendes_210.jpgWilsnack a 16. századra az "északi Santiagoként" Európa egyik legjelentősebb búcsújáró helye lett. A csoda tiszteletére érkező zarándokok adományainak köszönhetően felépülhetett a csodának szentelt Szent Miklós-templom, amely még ma is az egyik legjelentősebb példája az Észak-Németországra jellemző, vöröstéglás gótikus stílusnak. A három Szentostyát tartalmazó szentségtartó az 1522. évi protestáns gyújtogatások következtében elveszett, a csodáról azonban számos írásos dokumentum és művészeti alkotás maradt fenn. – Uram irgalmazz nekünk!wilswunderblutkirche2_535.jpg

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

És szólt Isten angyala
szent_rita_kep_-.jpg     Az Appenninek umbriai hegyvidékén, Cascia közelében Roccaporena, a tengerszint felett 700 m-re lévő kis falu. Itt ismert volt egy legenda, miszerint az ottani hegyoldal barlangjában (ahol ma egy nagy kereszt áll) élt egy remete egykoron, aki azt jövendölte, hogy a Porena völgyét és szikláit majdan gyöngyfényű hajnal ragyogja be.
     Ez a nehezen értelmezhető prófécia nyert értelmet 1381-ben, amikor Szent Rita megszületett. A Rita becenév ‒ ugyanis latinul „margarita” ‒ igazgyöngyöt jelent. Egyébként, a kelet-nyugati völgyben húzódó Roccaporénát valóban keletről, Cascia felől kezdi beragyogni a hajnal szép sugara!
roccaporena-cascia.JPG     Rita szülei Antonio Lotti és Amata Ferri, köztiszteletben álló polgárok voltak. A módos apa a gazdálkodás mellett Cascia jegyzői feladatát is ellátta és a nép úgy hívta, hogy „a békéltető”.
     Volt azonban a Lotti házaspárnak egy nagy szomorúsága, a gyermektelenségük.
miracle-bees_2.jpg     Éveken át tartó hosszú, imádságos bizakodás után, egyszer csak angyali hang jelezte, hogy Isten meghallgatta kérésüket, gyermekük lesz és a születendő kislányt Ritának fogják nevezni.
     A keresztelője Casciában volt. A keresztelő pap átimádkozta a kérést, hogy Margherita helyett csak Ritát jegyezzen be, de elfogadhatónak találta, mindazáltal szentünk hivatalos neve Margherita Lotti. (folyt.) (Lent: Roccaporena, a kép közepétől balra a remete barlangja)001.JPG

Szólj hozzá!

AZ ÜDVÖZÍTŐ SZERETET MEGSEBZETTJE 64. rész

d62c918221291a4312504d198ad47e75.jpg     1959 júniusában Pio atya súlyos, vérzéssel járó tüdő- és mellhártyagyulladást kapott. Sokan rákra gyanakodtak, s már járni sem tudott. Amikor a fatimai Szűzanya szobor épp San Giovanni Rotondóba látogatott, az atya megkérte rendtársait, hogy ha székben is, de vigyék a Szűzanya elé. Hosszasan imádkozott, mint aki alkudozik. Ezt követően állapota mégis romlott, és megálmodott kórháza is képtelen volt rajta segíteni. Augusztus 6-án, mikor a fatimai Szűzanya szobrát szállító helikopter elsuhant a kolostor felett, Padre Pio hirtelen meggyógyult, és még aznap önállóan mutathatta be szentmiséjét.

Közben Olaszországban is felvetette fejét az ún. „bankbotrány”, mely ott is természetesen abból állt, hogy míg az általános bankok 10%-os kamatot adtak, addig egy – „Isten bankára” nevű – befektetési társaság 50-60%-os kamatot ígért. Sokan bedőltek nekik, vesztükre. Pio atya annak ellenére, hogy hallani sem akart a „jó befektetésről”, ügyvezetői mégis beraktak 40 milliót, melynek végül bottal üthették a nyomát. Ezt az érvágást csak súlyosbította, hogy a sajtó Padre Pio nevét is belekeverte a bankbotrányba. Ráadásul épp ekkor halt meg XII. Pius pápa, aki nagyra becsülte az atyát, és egyféle védelmet biztosított számára. Mivel a szenzációéhes újságírók sorra közöltéka vélt és valódi csodákat, ontották a kapucinus szerzetes „bilokációs” képességéről szóló történeteket, a hívek egyre fanatikusabbá váltak, s ezzel jelentősen rontották az atya helyzetét. Újból kialakult az ún. „pióatyajelenség”, mely megint arra késztette a kapucinus tartományfőnököt, hogy újabb szentszéki vizitátort kérjen.

A megbízott Monsignore és titkára igen tapintatlanul – mondhatni rosszindulatúan – folytatták le nyomozgatásaikat. A káoszt tovább fokozta az ún. „gyóntatószék lehallgatási botrány”, melynek következtében már egyenesen mikrofonokat kerestek, hiába! Bár ez a vád is igaztalan volt, mégis alaposan megosztotta a helyenként kárörvendő klérust. (Folyt.) Források az I. részben!

 

Szólj hozzá!

cdc0e44bb_535.jpg

Németország, Walldürn 1330wall267049_535.jpg
      Az 1330-ban Walldürnben történt csodáról a legrészletesebb tanúvallomásokat tartalmazó dokumentációt  egy bizonyos Hoffius testvér állította össze 1589-ben.
wall261759222_280.jpgHeinrich Otto atya éppen szentmisét mutatott be, és az átváltoztatás után véletlenül felborította a kelyhet. A kiömlő bor valóságos Vérré változott, megjelenítve a korporálén a keresztre feszített Krisztus képét. A korpusz körül 11 egyforma Krisztus-arc vált láthatóvá, töviskoronázva!
A papnak nem volt bátorsága, hogy felfedje az ügyetlenségét, még kevésbé az általa megtapasztalt csodát, ezért a korporálét éveken át elrejtve tartotta az oltár alatt. Az évek során igen súlyos betegségbe esett sok szenvedéssel, és már halálára készült, amikor a gyónáson kívül elmondta egy paptársának a korporáléval kapcsolatos történetet.
A csodás korporálé a püspök elé került és ő kihelyezte a népnek hódolatra. Az ereklye már a kezdetektől fogva nagy tiszteletnek örvendett, a hívők számos csodával határos megtérést és gyógyulást tulajdonítottak neki. IV. Jenő pápa 1445-ben megerősítette a csodát, és a bűnbánati búcsú elnyerésének lehetőségét kínálta fel az ereklye tisztelői számára.
wallmain_280.jpgA kihelyezett vászonkendőn a vérfoltok elhalványultak ugyan, de UV fénnyel megvilágítva, világosan látható a megfeszített Krisztus alakja (lásd a képen)!
A csoda Európa-szerte ismert lett, és az évszázadok során számos művészt ihletett meg. A relikviát őrző Szent György bazilika 1698-től 1718-ig épült Franz Lothar von Schönborn mainzi érsek kezdeményezésére. 1962-ben a templom a 'basilica minor' kitüntető címet kapta XXIII. János pápától. A templomot 1938 óta az ágoston-rendi szerzetesek működtetik.(Kép: A csodás korporálé)

wallblutkorporale_walldurn_535.JPG

Szólj hozzá!

Isten együtt érző irgalmasságában

dossi163.jpg     A Szent Szűz, anyai szíve által kiesdett többlet kegyelmekkel igyekszik erőtlen gyermekeit együttműködésre késztetni a végső idők hatalmas eszközével, a Szeretetláng lélek megújító kegyelmével.
     A Küzdő Egyházban mindannyiunknak kötelessége, hogy segítsük egymást a jó úton járni. És ezt kell tennünk a legvégsőkig, mert felelősséggel tartozunk egymás üdvösségéért vagy örök vesztéért.
     A Szeretetlángot szívünkbe fogadni azt jelenti, hogy Mária Szívének Jézusért lángoló Szeretetével gyújtjuk lángra szívünket, hogy átjárhassa Isten misztériuma.
     A kegyelem hatását és célját megvilágítja az az ima, melyet Jézus íratott le Erzsébet asszonnyal:
„A mi lábunk együtt járjon.
A kezünk együtt gyűjtsön. Szívünk együtt dobbanjon.
A bensőnk együtt érezzen. Az elménk gondolata egy legyen.
Fülünk együtt figyeljen a csöndességre.
A mi szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon.
Az ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért.” (I/63)
     Akinél ez megvalósul, arra érvényes Szent Pál kijelentése: Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem. (Gal 2,20) Az ilyen ember krisztusivá formálódik, teljesen azonosul Vele, s ez gondolatvilágára, szándékaira és cselekedeteire is egyaránt kihat. Ennek az átformáló szív-lángolásnak (vö Lk 24,32), ennek a „kegyelmi hatásnak” kell kiáradnia a világra, mert ez fogja átformálni az emberiséget, mely a megváltás, a szeretet végső győzelme!

ket_sziv.JPG

Szólj hozzá!

Bevezető 2
szent_rita_kep_-.jpg     A forrásmunkák keresése közben egészen megdöbbentem, hogy Szent Rita életrajzi adatai mennyire nagy szórást mutatnak! A születési évét pl. 1360; 1367; 1370 előttre, 1380-ra; 1381-re vagy 1383-ra teszik. A halála már egységesebb, mert csak három dátum ismeretes 1434; 1447 vagy 1457! Tekintve, hogy távol állt tőlem egy újabb évszám megállapítása, ezért a szentszéki megnyilatkozások dátumaiból kellett következtetnem!

     Részemről az 1447-es vagy előbbi dátum teljesen lehetetlennek tűnik, hiszen ha az V. 45d58426-f966-4e96-a6c9-ebc0d2ecc383.jpgMiklós pápa (1397-1455) által meghirdetett 1450-es jubileumi évben, Rita Rómába zarándokolt (márpedig kilencedmagával meglátogatta az Apostolok sírját!), akkor a halálának dátumaként valószínűbb az 1457! A zarándoklatának tényét megerősítette II. János Pál pápa is, amikor Szent Ritát szarkofágjával 2000. május 20-án, Rómába szállították és a Szentatya őt „második zarándoklata alkalmával” köszöntötte a Szent Péter téren.

     Az életrajzi adatait tehát ehhez kellett igazítanom és ez esetben a születési éve 1280282838_leoxiii.jpgértelemszerűen az 1381-es évre datálható. Ezt hirdette meg XIII. Leó pápa is Rita, 1900. május 24-i szentté avatásakor. Sőt ez a dátum reálisabbá teszi házassági életkorát is, melyet egyesek 12 évesre tesznek. Az 1381-es dátum esetében azonban ez a 16. évére tehető.
     Az adott kor datálási hiányosságaiért elsősorban az anyakönyvezés bevezetetlensége okolható (de még létezése esetén is számtalanszor a lángok martaléka lett volna). Az életrajzi homályhoz hozzájárulhat még az is, hogy Rita nem hagyott hátra lelki naplót, és mások sem hagytak róla lényeges feljegyzéseket. Én igazán igyekeztem a lehetetlen adatokból megírni a „lehetetlen dolgok” szentjének életét! Fogadják szeretettel és ajánlják másoknak is!

     Felhasznált főbb források:
JO LEMOINE: Szent Rita (fordította Sinkó Ferenc) – Szent István Társulat, Bp. 1985
Internetes forrás 1; forrás 2; forrás 3; forrás 4; forrás 5; forrás 6; forrás 7; forrás 8; forrás 9; forrás 10; forrás 11; forrás 12 

(Alább, 1. kép: Cascia, 2. kép: a Szent Rita Bazilika, 3. kép: bazilika belső)

cascia_3.jpgbasilicasantarita-cascia.jpgcascia-s_rita-17_8_6_02.JPG

Szólj hozzá!

d62c918221291a4312504d198ad47e75.jpgA nagy fehér ház

     Pio atya régóta dédelgetett álmát, a Szenvedés Enyhítésének Házát, mint Olaszország legkorszerűbb klinikáját 1956. május 5-én avatták fel. A létesítményt Lercaro bíboros szentelte fel. Padre Pio neves egyházi és világi személyiségek, nemzetközi hírű orvosok és 15000 zarándok előtt szabadtéri szentmisét mutatott be.

Megnyitó beszédében Pio atya tbk. ezt hangsúlyozta: „Ha ez a mű csak a test gyógyítását szolgálná, akkor csupán egy mintakórház lenne. E kórház személyzetének azonban – a gondoskodó szeretetre való figyelem által –, a szerető Isten munkatársaivá kell válniuk! A betegeknek pedig – szenvedéseik bölcs elfogadása által – e gondoskodó szeretetben Isten szeretetét kell megtapasztalniuk. Ennek a szeretetnek a személyzetből kell áradnia.”65

Bár az egészségügyi kormányzat részéről is nagy volt az elismerés, egyes károgók – úgy látszik, ilyenek minden korban vannak – tüzet okádtak a kórházra: „feneketlen kútnak”, „agyrémnek” vagy „sivatagi emlékműnek” nevezték. A rossz nyelveknek azonban hamarosan el kellett némulniuk, mert a klinikát rengeteg páciens árasztotta el, hiszen az orvosi gárda kiváló volt. A férőhelyek is hamarosan beteltek.

A megnyitó napjának eseményeihez tartozik az is, hogy a rend generálisa az ünnepi ebédet követően közölte az örömteli hírt: Engedélyezik egy új, nagyobb templom építését, a régi templom épségben hagyásával.

A „Szűz Mária Kegyelmek Anyja” székesegyház alapkövét 1956. július 2-án tették le, és három évre rá, ugyanezen a napon már fel is szentelte Tedeschini kardinális, aki egyidejűleg megkoronázta a Szűzanya szobrát is.

Az 1956-os esztendő további különös eseménye volt még, hogy San Giovanni Rotondóba látogatott Roncalli bíboros is, kinek Padre Pio ezt a kijelentést tette: – Két év múlva eminenciád az Egyház feje lesz. Úgy is lett. Ezt az embert XXIII. János pápa néven ismerte meg a világ.

A kórház átadásának első évfordulóján már kiderült, hogy jelentős bővítésre van szükség. Hogy további vitákra ne kerülhessen sor, a Szentszék rendkívüli hatáskörrel ruházta fel Pio atyát, egyben a pápa felmentette őt szegénységi fogadalma alól, hogy a kórház javára érkező adományokat kezelhesse. (Folyt.) Források az I. részben!

__________________________________

65. D. Alimenti, 138

 

Szólj hozzá!

cdc0e44bb_535.jpg

Németország, Regensburg 1255
     1255. március 25-én, nagycsütörtökön Von Ulrich Dornberg regensburgi pap az Oltáriszentséget egy haldokló beteghez vitte, ám a város felé vezető utat elzárta egy megáradt kis patak. Bár efölött volt egy palló, ámde az átkelés közben a pap elcsúszott, és a rohanó patakba ejtette a Szentostyával teli kelyhet. A pap, a hívek és a város döntéshozói még regen_letoltes_260.jpgaznap elhatározták, hogy jóvátételként nyomban egy fa kápolnát építenek az eset helyszínén.
1255. szeptember 8-án Albert püspök a Megváltó Krisztus tiszteletére szentelte fel a teljesen kész, berendezett kápolnát, és az Oltáriszentséget ünnepélyes körmenetben vitték oda. Ettől kezdve a szentélyt sok hívő regen1_260.JPGlátogatta, szinte soha nem volt üres. Két évvel később egy rendkívüli esemény bizonyította a hely egyedüli szent voltát. Mialatt egy ismeretlen nevű pap misét mondott a kis kápolnában, magában megkérdőjelezte Jézus valóságos jelenlétét az Eucharisztiában. A kelyhet is késlekedve emelte fel, ám ekkor hangot hallott a tabernákulum felett található feszület felől. A keresztre feszített Úr lassan kinyújtotta karjait a pap felé, elvette tőle a kelyhet és kitette a hívőknek imádásra. A miséző papon furcsa gyengeség vett erőt, olyannyira, hogy állni sem tudott, csak térdelni. A könnyek eleredtek a szeméből és mélységes bűnbánatot tartott, amiért kétségek merültek fel benne. Bocsánatot kért az Úrtól és Ő, megbocsátása jeléül visszaadta neki a kelyhet. A Szentmisét befejezve a pap megcsókolta a feszület lábát, majd eltávozott és soha senki nem látta többé! Úgy beszélték, hogy kolostorba lépett és ott is halt meg később.
regenletoltes_210.jpg1267-ben a fa kápolna helyett kő templomocskát emeltek, melyet 1542-ben a protestánsok elkoboztak, de a csodálatos feszületet és a főbb berendezéseket sikerült megmenteni a katolikusoknak (lásd felül!).

A keresztet egy Regensburg melletti kisvárosban őrzik. Sajnos a protestánsok a kieső helyen lévő kis templomot egyre kevésbé használták, mígnem a II. világháború után lebontották!

Szólj hozzá!

Isten együttérző szánalmában

     Egy olyan világban, ahol az emberek szomjazzák a teljes életet, de eltávolodtak a forrástól és azzal vannak elfoglalva, hogy "ciszternákat ássanak maguknak, ciszternákat, amelyek megrepedeznek, és nem tartják meg a vizet" (Jer 2,13), íme maga a forrás indul el, hogy szomjukat csillapítsa. Mert Isten Országa egy olyan pásztor jelenlétéből születik, aki mindent otthagy, hogy együtt érző tekintete megtalálja az elveszett bárányt (vö. Lk 15,3-7).
001_fatimai_szuzanyank.jpg     A Fatimai Szent Szűz ajkáról elhangzó üzenet olyan Istenről szól, akinek irgalmas tervei vannak népével; aki örül, amikor megkerül az elveszett bárány. Az Irgalmas Isten az, aki meg akarja gyógyítani az elanyagiasodott, az önző és agresszív világ okozta sebektől elgyengült népet. Az Istenanya által kíván utat mutatni az irányítás nélkül maradt nyájnak, hogy eljuttassa őket a megváltás kapujához, az élő vizek forrásához, amely táplál és az örök életre szökell! "Aki ebből a vízből iszik, sohasem szomjazik többé."
     Nem elegendő azonban az elveszett bárány megtalálása, a báránynak is együtt kell működnie a saját kimentésében. A "mentési útvonal" pedig, a megtérés szándéka, a bűnbánat és a hála! A Jó Pásztor Édesanyját küldte, hogy Szíve Szeretetlángjával felforrósítsa a kihűlő, elhidegülő szíveket és fénycsóvájának ragyogása által biztos irányt mutasson, az Isten Békéje, a Szeretet társadalma és az Üdvösség felé!nr_19.jpg

Szólj hozzá!

Bevezető 1
szent_rita_kep_-.jpg     Szent Ritáról életrajzot szerkeszteni nem kis feladat, mivel igen kevés írott forrás áll rendelkezésünkre! Már a kor hagiografusainak* is csak a szentünk csodáiról festett képek szolgáltak némi iránymutatással. Ennek nyomán készült el a Codex miraculorum (a csodák számbavétele) is egy rövid életrajzzal. Az első bővebb életrajzot, Rita boldoggá avatásának előkészítéseként, a sienai Agostino Cavallucci írta meg 1610-ben. Ez nyilván alapul szolgálhatott volna minden "élet-rajzírónak", de szentszéki dokumentum-ként nem volt közismert. Így a különféle életírások jelentős eltérést mutatnak, nemcsak a történet, de az évszámok tekintetében is.
     Mi késztetett engem mégis Szent Rita életének feldolgozására? Nos, a „róla” készült filmen való bosszankodásom! Idézőjelet azért használtam, 51_qmlme_vl_ss501.jpgmert a „Casciai Szent Rita ‒ Umbria gyöngye” c. film egyáltalán nem róla szólt! Ez a fikció ugyanis nem tükrözte, sem a 'valódi Rita' gyakorlati személyiségét, sem pedig szent lelkületét, amiként a kor mélyen rögzült szokásait sem! Felettébb elképedtem, hogy a filmvégi megjegyzés szerint, a filmet megtekintették az ágostonos nővérek és "áldásukat adták" rá! (Valóban?)

     (Bátorkodom megjegyezni, hogy Jézusról, a szentekről, többnyire materialista-, vagy protestáns rendező készít (készíthet) filmet! Ebből adódik, hogy Rita jellemábrázolásában csak öröklött készségei, tanult szokásai lettek (úgy ahogy) bemutatva, de a Szentlélek általi vezetettsége, az nem! Márpedig egy szentnél – amiként a film címe ezt sejtetné – ez a leglényegesebb hivatás- és viselkedésbeli motiváció!)

     Hamis ugyanis annak a filmbeli állítása, hogy Rita beleesett a délceg (gyilkos, de lelki /?/) férfibe, akihez szülei „erőltették”!(?) Az igazi Rita ugyanis már gyermekkorától kezdve Krisztus jegyesének szánta magát! Az meg végképp nem korhű, hogy az udvarlójával „csak úgy” csókolózott volna. Ezt sem a korabeli erkölcsi mérce, sem az egyházi elvárás nem méltányolta (a házasságkötést megelőzően). Márpedig Szent Rita ‒ ha már róla beszélünk ‒ ezt is, eleve betartotta volna! Ne feledjük, Rita egy rendkívüli nő volt (mai értelemben is példakép!), akinek nemcsak akarata és rendkívüli megérzései voltak, hanem női öntudata is, melyet igyekezett az Istennel való kapcsolatában kiteljesíteni!
     A különféle nyugat-európai életrajzok Rita jegyesét Fernando Paolo Mancini bandavezért többnyire csak egyszerű, gazdag ifjúnak, esetleg katonaviselt fiatalembernek írják le. Miként az is hamis, hogy Rita szülei ehhez a „jó partihoz” akarták volna férjhez adni! Sőt, kétség nem férhet hozzá, hogy maguk is imádságos, mély lelki emberek lévén nagyonis megértették lányuk szerzetbe vonulási terveit.
     Sajnos el kell mondani, hogy a mai nyugat-európai államok, igyekszenek megnyerően szép történelmi képet festeni magukról, olyat, amely egy biztonságos és egységes államot mutat, nem pedig fejedelemségek, kiskirályok, hercegségek és bandák dúlta tartományok laza közösségét! (Itáliát csak 1870-ben egyesítették!) Mert bizony háborúk dúltak egész Nyugat-Európában ‒ nem csak a „százéves” (1327-1377) ‒, de számtalan ádáz viszály. Pl. még a pápának is menekülnie kellett Rómából, sok helyütt falvakat, városokat és egész tartományokat égettek fel, csupán harci virtusból! (Ezt viszonylag érzékeltette a film is!)
     Egységes, virágzó és biztonságos államhatalom, szinte csak a Magyar Királyság volt akkoriban (az Anjouk korában, miként megelőzően is), de ezen szívesen átsiklanak azok, akik olyan könnyedén torzóvá darabolták a szentistváni országot!

(folyt.)
--------------------
* Hagiográfus – a szentek életének kutatásával foglalkozótoaffd2.jpg

Szólj hozzá!

d62c918221291a4312504d198ad47e75.jpg     Más alkalommal egy fiatalember lépett a sekrestyébe, mely már telve volt gyónni szándékozó férfival. Atyám, gyónni szeretnék! – szólt a jövevény- Pio atya feléje fordult, áthatóan nézte, és hangosan ezt mondta: Disznó! A fiatalember megszégyenülten, megalázva ment ki a sekrestyéből. Egy rendtársa megkérdezte az atyát, hogy miért használt ilyen kemény kifejezést? „Ha nem vágtam volna ezt az arcába, örökre elkárhozott volna, mert vadházasságban él, és ez nagy szörnyűség Isten előtt. Ám ez a megaláztatás kellő felindultságot ad neki, hogy rendezze bűnös viszonyát. Egy pár nap múlva visszajön.” És valóban így történt.63

Egy férfi elhagyta feleségét és két gyermekét egy másik asszonyért. Hirtelen megbetegedett rákban, és mások rábeszélésére felvette az utolsó szentségeket és meghalt. Mikor első feleségéhez eljutott halálhíre, az megkérdezte Pio atyától, hogy hová került férje lelke. Az atya belesápadva, sírva válaszolta: „Megmondom, mert erős vagy hozzá; nagyon rossz érzéseim vannak. Az utolsó szentségek vételénél nem gerjesztett magában bűnbánatot, és sok bűnét el is hallgatta. Sőt! Súlyosan vétkezett Isten irgalmassága ellen azzal, hogy mindig azt mondogatta: ’most még élvezem az életet, ha majd öreg leszek, megtérek.’ Ó, a kegyelmeket nem szabad visszautasítgatni, és Istennel nem szabad játszani. Mert a földi élet az érdemszerzés ideje, mely bármely pillanatban véget érhet.”

Egy alkalommal Pio atya kérdőre vonta egyik férfi gyónóját, hogy végülis miért nem jár minden vasárnap szentmisére? A férfi munkabeosztására hivatkozott. Az atya élcesen ezt válaszolta: „Az Örök Bíró előtt is ezzel fogsz mentegetőzni? Gondold meg, mit ér a mulandó anyagi többlet, ha a lelked végzetes kárát vallja?!”

(folyt.) Források az I. részben!

______________________________

63. NN. Kézirat nyomán

Szólj hozzá!

cdc0e44bb_535.jpg

Németország, Augsburg 1194
     1194-ben egy augsburgi asszony, aki különösen is ragaszkodott az Oltáriszentséghez, szentáldozás után a Szentostyát észrevétlenül kendőjébe rejtette, magával vitte és viaszosvászonba csomagolva a szekrényébe tette. Abban az időben, ha valaki szentségimádást akart végezni, nehéz volt megtalálni a tabernákulumot a templomokban, hiszen a szentségimádás gyakorlata csak 1264-ben, az Úrnapja ünnepének augs277073_280.jpgbevezetésével terjedt el.
Öt évvel az asszony tettét követően, 1199. május 11-én meggyónta bűnét a Szent Kereszt Kolostor elöljárójának, Berthold atyának, és átadta neki a Szentostyát. Amikor a pap kinyitotta a viaszosvásznat, látta, hogy a Szentostya vérző hússá vált. Az ostya két részre esett, és csak vérző rostok kötötték össze. Berthold atya azonnal elment a város püspökéhez, aki elrendelte, hogy a csodálatos Szentostyát a papság és a nép kíséretében vigyék át a katedrálisba, és kristályból készült monstranciában tegyék ki a nyilvánosság elé augs6123_280.jpgszentségimádásra.
A csoda azonban folytatódott: A Szentostya az emberek szeme láttára egyre nagyobb lett. Ez az új jelenség húsvét napjától Keresztelő Szent János ünnepéig tartott. Ezt követően a püspök a Szentostyát visszavitette a Szent Kereszt Kolostorba és elrendelte, hogy e rendkívüli esemény emlékére minden évben tartsanak megemlékezést a szent ereklye tiszteletére. 1200-ban Rechber gróf egy elől nyitható csodálatos ezüst ereklyetartót ajándékozott az ágostonrendi szerzeteseknek, hogy abban tartsák a csodálatos Szentostyát. Az eucharisztikus csodán kívül más természetfeletti események is történtek itt, például a ragyogó arcú kis Jézus fehér ruhában, koronával a fején megjelent a Szentostyán. Máskor pedig maga Jézus jelent meg, hogy áldást adjon az egybegyűlteknek. augsb_monstranc_280.JPGRendkívüli gyógyulások is történtek, emiatt a helyiek «Wunderbarlichen Gutes» (csodálatos jóság) néven is ismerik. A csoda történetét az augsburgi városi könyvtárban számos könyv és történelmi dokumentum rögzíti. Ma a díszes ereklyetartót múzeumban őrzik és a Csodás Eucharisztiát egy sugaras monstranciába építve tartják. A Szent Kereszt Kolostort ma domonkosrendi szerzetesek lakják.augsb_kep_535.JPG

Szólj hozzá!

Isten együtt érző segítségében

     Az Istenanya üdvtörténeti szerepét, anyai aggodalmát indokolni látszanak a Szentírás egyes helyei is, mely szerint az utolsó időkben a sátán igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (2Tessz 2,3-4; 1Tim 4,1) és teljes hatalmával fog pusztítani a lelkekben.
     Ezt látszik igazolni, hogy napjainkban szinte társadalmi elvárás szintjére emelődik a Tízparancsolat valamennyi pontjának megszegése, az istentagadástól a nyilvánvaló, nyílt hazudozásig és természetellenes viselkedésig, minden!
     Ám az idők jeleiből úgy tűnik, hogy az Üdvözítő nem hagy magunkra ebben a veszélyben sem! Elküldi Anyját, hogy a bűn eme pusztításával szemben − eddig soha nem látott módon − és rendkívüli eszközökkel segítse gyermekeit és győzelmes harcra mozgósítsa, nagy megtisztulásra készítse elő az egész emberiséget! A feladat világméretű és történelmi léptékű! Az Egyház Anyjának bolygónkat átfogó munkája napról-napra erősödik és egyre világosabban rajzolódnak ki az akadályok, de a megvalósulás kontúrjai is.
     A Szeretetláng Lelki Napló reménykeltő szavai: »Szeretetlángom már kezd gyújtani, de a választott lelkeknek meg kell küzdeniük a sötétség fejedelmével. A most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-fel villanó, eget s földet bevilágító fényességét...« (vö. II/101)

o_l_fatima_bust_.jpg

Szólj hozzá!

natalia_nover_005_300.JPG     A Szentírás szerint Dávid király családjából származó Máriának az angyal véget nem érő királyi széket ígér az Angyali üdvözletben.
     Csillagkoronával tűnik fel a Jelenések könyvének Napbaöltözött Asszonyaként.
     Az efezusi zsinat (431) a Szent Szüzet mint „Isten Anyját” a Királyok Királyának Anyjaként szentesítette.
     XII. Piusz pápa 1954-ben rendelte el Világ Királynője címét és ünnepét először május 31-re (a magyar Natália nővér magánkinyilatkoztatása nyomán), majd az Egyház később augusztus 22-re tette át .

     Szűz Mária a Magyarok Nagyasszonya —, egyúttal Magyarország Örökös Királynője, a Magyar Szentkoronának pedig jogos birtoklója.

A Szent Korona tan, a Regnum Marianum eszméjében tükröződik és a magyarság engesztelő küldetésében valósul meg.
Isten Anyja jogosan tart igényt arra, hogy királynőként ismerjük el és így is szólítsuk meg, így hódoljunk előtte. Fatimában a Szűzanya világosan ki is nyilvánította, hogy az utolsó időkben csak az ő Szeplőtelen Szíve segíthet az emberiségen.
     Nekünk magyaroknak jutott az a megtisztelő kiváltság, hogy a világ megmentésének eszközeit: a Natália nővér Magyar Engesztelése és a Szeretetláng túláradó kegyelmi eszközeit bízta ránk! »Magyarország nem pusztul, hanem tisztul!« (Nyilatkoztatta ki, mint a Világ Királynője Natália nővérnek)
     »Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat) és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a Magyar Szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni, ez Szívem Szeretetlángja. Nagyon kérlek fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra.« (vö. Szeretetláng Lelki Napló I/37)
     Beigazolódni látszik Montforti Grignon Szent Lajos jövendölése: »Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel: irgalmassággal, hogy a szegény bűnösöket és eltévelyedetteket a katolikus Anyaszentegyházba vezesse és szeretettel visszafogadja. Erővel és hatalommal Isten ellenségeivel, a megátalkodott bálványimádókkal, szakadárokkal, mohamedánokkal, zsidókkal és istentelenekkel szemben, akik félelmetes módon látnak majd hozzá, hogy mindazokat, akik ellenük vannak, rábeszéléssel vagy fenyegetésekkel félrevezessék és elbuktassák. Utoljára pedig kegyelemmel kell közelednie, hogy Jézus Krisztus vitéz harcosait és hű szolgáit, akik érte küzdenek, bátorítsa és támogassa«. (Tökéletes Mária-tisztelet 50/f)
     És valóban, most az utolsó időkben személye egyre nagyobb jelentőséget nyer. Szomorú lenne, ha pont mi − az Ő Népe −, feledkeznénk meg istenanyai és királynői hatalmáról!

harmas koronas szuzanya(2).JPG

Szólj hozzá!

d62c918221291a4312504d198ad47e75.jpg     Sajnos – mint tapasztalhatjuk – a szenzációkra oly éhes média figyelme olykor igen „szelektív”. Ez történt 1947. június 18-án is, mikor a Gemma di Giorgi nevű, pupillák nélkül született kisleány Pio atyánál való szentáldozását követően – váratlanul tökéletesen látott – bár továbbra is pupillák nélkül! Ez az eset végképp súlyos kihívás volt a tudomány számára. A csoda után négy hónappal egy peruggiai szemorvos Dr. Caramazza aprólékos vizsgálatoknak és teszteknek vetette alá a gyermeket, és ezt követően a híres orvos a következő megállapítást tette: LEHETETLENSÉG, HOGY LÁSSON! Márpedig a lányka elvégezte tanulmányait, és máig is kitűnő látásnak örvend.61

Pio atya elítélte az erkölcstelenségbe hajló divat térhódítását és figyelmeztetett a következményeire. A rövid szoknyás vagy túlságosan kivágott blúzú nőket feloldozás nélkül elküldte, sőt meghagyta rendtársainak, hogy a gyóntatószék közelébe se engedjék őket.

Egy lánynak egyszer ezt mondta: „Isten elítéli a szemérmetlen divatot. Ti nem is tudjátok, hogy szándékotok ellenére mennyi lelket indítotok a züllésbe… Ha levágnák a karodat, kevesebbet szenvednél, mint amennyit öltözködésed miatt fogsz a tisztítótűzben…!” Egyik rendtársa így értetlenkedett: – Mit tehetünk, ha minden nő így öltözködik?! Pio atya így válaszolt: „Meglátod majd, mi lesz ennek a vége!” (Ma már láthatjuk, hogy igaza volt.)

Egy alkalommal Pio atyát egy hívő társaság látogatta meg, akik között egy hitetlen pedagógus is volt. Mikor a gyónásnál rákerült a sor, gondolta, elüti valamivel a helyzetet, és arra kérte az atyát, hogy áldja meg három gyermekét. Pio atya azonban rápirított: „Ön matematika tanár, és számítása mégis hibás: három meg kettő az öt.” – és elmondta a férfinek, hogy van még két gyermeke házasságon kívül, itt és itt. A tanár belesápadt titkának leleplezése miatt, térdre roskadt és megtért. 62

(folyt.) Források az I. részben!

______________________________________

61. NN. Kézirat nyomán

62. KÁRMEL, 1999. májusi száma alapján

Szólj hozzá!

cdc0e44bb_535.jpg

Franciaország, Párizs 1290

parizs2_280.JPG     1290 húsvétján egy ateista, aki ki nem állhatta a katolikus hitet, elhatározta, hogy szerez egy Szentostyát, és megszentségteleníti. Amikor kettévágta vérzett, ekkor tűzbe majd forrásban lévő vízbe dobta, de a Ostya keresztet formálva kiemelkedett.
Számos dokumentum tanúsítja ezt a csodálatos eseményt. Az olasz történész, Giovanni Villani például a csoda valamennyi lényeges eleméről beszámol híres Storia di Firenze című könyvének 7. kötetében, a 136. fejezetben. Madame Moreau-Rendu alaposan megvizsgálta a forrásokat és eredményeit 1954-ben, az „Á Paris, rue des Jardins" című művében tette közzé, amelyhez Touzé püspök, Párizs segédpüspöke írt előszót. A szerző a dokumentumok részletes felsorolását követően elvégezte azok alapos vizsgálatát is, majd teljes meggyőződéssel jelentette ki, hogy a tények hitelesek. A történet legismertebb elbeszélése Rupp francia érsek, „A párizsi egyház története” című művéből származik. Ebben a könyvben a szerző, a Simon Matifas de Busay püspök Saint-Denis-i püspökségéről (1290-1304) szóló oldalakon így számol be a párizsi eucharisztikus csodáról: 1290. április 2-án, húsvét vasárnapján egy Jonatán nevű férfi, aki gyűlölte a katolikus hitet az Oltáriszentséggel együtt, megbízott egy gyalázatos asszonyt, hogy szerezzen neki pénzért egy Szentostyát! Az asszony a szentáldozása után kivette szájából a Partikulát és átadta az istentelennek. Ez miután megkapta, ütlegelni és döfködni kezdte és késsel belevágott a Szentostyába, ami folyamatosan és egyre jobban vérezett. A férfin úrrá lett a pánik és tűzbe dobta az Ostyát, de az kiemelkedett a lángok közül. Ezután kétségbeesésében forró vízbe dobta, de az a vízből kiemelkedve feszület formáját öltötte. A férfi rosszul lett és végül remegve eljuttatta az Ostyát a Saint-Jean-en-Greve plébániaközösség egyik tagjához, aki azt a plébánosnak adta. Ezt a Szentostyát évszázadokon át egy kis ereklyetartóban őrizték a Saint-Jean en Greve-i templomban, míg végül a francia forradalom alatt nyomaveszett, s a templomot a „felvilágosodottak” lerombolták! (A csoda jeleneteit lásd alább!)par_saint-jean-en-gr_ve_535.jpg
Más jelentős adatok is alátámasztják a csodát. Az egyházi hatóságok, a nép és a király akaratából a szentségtörő férfi házát kápolnává alakították. Egy 1291-es adásvételi bizonylat szerint Jonatán házát „A csodák háza” néven foglalta le Szép Fülöp király. A házat imaházzá alakították, VIII. Bonifác bullája szerint. A párizsi nép ajkán az utca eredeti neve „rue des Jardins”-ról (kertek utcája) „rue du Dieu bouilli”-ra (a leforrázott Isten utcája) változott. Ünnepi szentmisét a La Chapelle des Billettes kápolnában advent és nagyböjt második vasárnapján tartanak.

parizs6_535.jpg

Szólj hozzá!

Országom nem pusztul, hanem tisztul! 3.JPG

ORSZÁGOM NEM PUSZTUL, HANEM TISZTUL!

 

Tudatában vagyunk-e, hogy Isten Szentséges Anyja, Magyarország örökös Királynője?

     Az emberek alig hallanak valamit Fatimáról (az "újabb jelenések" és a Medjugorje-jelenség teljesen háttérbe szorította az ott történteket), pedig a Szűzanya fatimai kérései máig sem teljesültek, holott megszabhatják a világ sorsát!

    De sokunk feledni látjuk őseink példás Mária-tiszteletét is, mely nemcsak valamiféle szép ájtatosság, hanem számunkra az egyedüli nemzetmegtartó erő és nemzettudat! Sajnos hasonlóképp kikerült a magyarság napi szóhasználatából a "Regnum Marianum" fogalma, mely korántsem csak "latin elnevezésű ifjúsági mozgalom", hanem írd és mondd: Mária Országának "polgári" öntudata! 

     Amiként a Szent Szűz Fatimában világosan kinyilvánította, hogy az utolsó időkben csak az ő Szeplőtelen Szíve segíthet, úgy népünk bukása és felemelkedése is mindenkor a máriás nemzettudaton múlik.

Szűz Mária ugyanis egyedül nekünk, magyaroknak a királynője. Nem csupán "patrónája", pártfogója országunknak, hanem a Királynője, vagyis a birtokosa is! Ez annak az állami szintű felajánlásnak köszönhető, melyben Szent István királyunk 1038-ban az ország nagyjaival Szűz Máriának ajánlotta a Szent Koronát, - országával, földjeivel és népeivel (és ehhez a Trianonban elszakított országrészek és népei is változatlanul bele tartoznak)!

A trianoni diktátum ezt a Királynői Birtokot rajzolta át földi asztalon – jóllehet –, ez semmit sem változtatott az Égi Atlaszon!

1951 szeptemberében .jpg    

   Jellemző, hogy az 1945-ös kommunista hatalomátvételt követően (ördögi terveik ellenére) nem sok templomot romboltak le, de a budapesti Regnum Marianum templomot - mindenekelőtt! (A képen a felrobbantott 'Regnum' 1951 szeptemberében) Az ezt követő időkben még említeni sem lehetett Szűz Máriát Magyarország Királynőjeként, ehelyett a Patrona Hungariae nevet adtak minden szentkoronás Szűzanya szobornak, ábrázolásnak!

     Illő és üdvös tehát újra tudatosítani magunkban, hogy a Mennynek Királyné Asszonya, a Világ Győzelmes Királynője bizony egyedülálló módon, a Szent Korona Kárpát-medencei Országának nagyhatalmú Királynője és ennek jogi letéteményese a Magyar Szentkorona!

Örökös Királynőnk, nemzetünk reménye!
Szent Fiadat kérve könyörögj érettünk,
veszni indult István öröksége,
Nagyasszonyunk, mentsd meg nemzetünk!
Téged kérünk Magyarok Nagyasszonya,
mint anyánkat!
Ne hagyd elveszni meggyötört hazánkat.
Fordítsd felénk könnyes tekinteted,
mutasd meg számunkra Szeplőtelen Szíved!
Hevítse át szívünket Szeretetlángod,
hogy megtérjen nemzeted, kövessen Országod! Ámen

Szólj hozzá!

Isten segítő szeretetében

002_1.jpg      A második vatikáni zsinat megfogalmazta Mária üdvtörténeti szerepét. Az Isten üdvözítő tervében a Szent Szűz hármas anyai hivatást tölt be. Test szerint édesanyja Jézus Krisztusnak, "ezért ismerjük el és tiszteljük őt mint Istennek és Megváltónknak igazi anyját."  Ugyanakkor "a katolikus Egyház a Szentlélek ihletésére szerető szívű anyjaképp tiszteli őt...", tehát édesanyja az Anyaszentegyháznak (LG 53), a kegyelem rendjében pedig édesanyja minden embernek (LG 61).
     Az anyai hivatás lényege az életadás. Az életadás azonban nem csupán gyermek(ek) világrahozatalát jelenti, hanem az életre való felkészítést és az élet védelmét akár harc árán is. Az anya Istentől beléje oltott szeretettel, odaadással gondozza, tanítja és védelmezi övéit. Mária ugyanezt teszi értünk, gyermekeiért. Ez az édesanyai segítőkészség áll a Mária-jelenések céljai mögött. Az Isten, aki együtt szomorkodik az emberi történelem drámáján, az emberiség szenvedései és lelki esendőségén a világ oltárává tette Fatimát, sőt megvalósításához adta a Szeretetláng többletkegyelmét. Mert Isten letekintett a szenvedő emberiségre.

09-icona-madonna-della-luce.jpg

Szólj hozzá!

d62c918221291a4312504d198ad47e75.jpg     Már a műtéti előkészületek folytak, mikor Savio Grico azt álmodta, hogy San Giovanni Rotondóban jár, ahol Pio atya hívja őt gyónni. Az álom oly valószínűnek tűnt előtte, hogy az orvosok tanácsai ellenére azonnal elutazott San Giovanni Rotondóba, és meggyónt Padre Piónál. Megtette, meggyógyult, és őszinte megbánással visszatért az Egyházba. Megtérése nagy port vert fel, és több elvtársa is követte példáját.

Pio atyáról köztudott volt, hogy „olvasott a lelkekben”!

Volt alkalom, hogy egy pízai kereskedő érkezett Pio atyához azzal az „egyenes” kéréssel, hogy gyógyítsa meg a lányát. Az atya ránézett az emberre és ezt mondta: – Fiam, te sokkal betegebb vagy, mint a lányod! Téged máris halottnak látlak. A férfi ezt hallva valóban halálsápadt lett, és dadogva tiltakozott, hogy neki bizony nincs semmi baja és jól érzi magát. Pio atya erélyesen ráförmedt: – Te, szerencsétlen! Hogyan érezheted magad jól, mikor annyi bűn terheli a lelkedet, legalább 32-t látok!

Képzelhetjük, a kereskedő megdöbbenését, melytől megindult a lelke. Gyónása után elmesélte az érdeklődőknek: – Padre Pio mindent tudott a múltamról és bűneimről, bármily régiek voltak is azok! Ő felsorolta mindet. Most oly felszabadultnak és tisztának érzem magam. Ó, Istenem, köszönöm, hogy gyermekem betegsége révén ide tereltél. – A lánya is meggyógyult.59

Megmentő szenvedés

Pio atyának Isten olykor megmutatta egyes emberek szenvedésének, betegségének az okát, és azt is, hogy mi lenne, ha mindezeket nem rótta volna rá.

Egy kevéssel korábban megvakult férfinek Padre Pio azt a felvilágosítást adta, hogy e kemény megpróbáltatás elmaradása esetén olyan súlyos bűnökbe keveredett volna, melyek veszélyeztették volna örök üdvösségét.

Padre Pio saját unokaöccsét – aki évek óta epileptikus rohamoktól szenvedett – sem gyógyította meg. Indokai megjegyzésre méltóak: „Isten megadná nekem a gyógyulásod kegyelmét, ha kérném. De nem felelhetnék érted az Úr előtt, mert nagyon szeretnéd a világot, rossz útra térnék, és elvesztenéd a lelked!”60

(folyt.) Források az I. részben!

________________________________

59. NN. Kézirat nyomán

60. Wagner nyomán

Szólj hozzá!

Az üdvözültek dicsőségéről 2

DIALOGUS 002.jpg     Mikor egy lélek megérkezik az örök életre, valamennyien részesednek az ő javából, ő pedig a többiekéből. Nem mintha edényeik növekedhetnének vagy jobban megtelhetnének, hiszen kinek-kinek edénye tele van és nem növekedhet: hanem ujjonganak, örvendenek, vigadnak és minden megújul bennük, mert megismerhették e lelket. Látják, hogy irgalmasságomból ez a lélek a kegyelem teljességével vétetett el a földről, és így ujjonganak a jó miatt, amit jóságomtól kapott. (...) Vágyaik mindig kiáltanak színem előtt az egész világ üdvösségéért. Minthogy életük a felebarát szeretetében fejeződött be, nem hagyták maguk mögött e szeretetet (...). Lássad tehát, hogy ők megmaradnak a szeretetnek ugyanazon kötelékében, melyben befejezték életüket: s e kötelék az egész örökkévalóságon át tart és megmarad.

2842812_orig.jpg      Annyira hasonlóvá formálódnak akaratomhoz, hogy nem tudnak mást akarni, csak azt, amit Én; szabad megfontolásuk ugyanis a szeretet kötelékével oly módon köttetik meg (amikor az értelmes teremtmény eléri földi életének végét és a kegyelem állapotában hal meg), hogy többé nem vétkezhet. És akarata annyira egyesült az én akaratommal, hogyha az édesapa vagy édesanya a pokolban látná a gyermekét, vagy a gyermek látná ott az édesanyját, nem törődne vele; hanem elégedett lenne /tiszta Igazságommal/. (...) (D. 81) (Folyt. köv)promessas-do_1.jpg

 

Szólj hozzá!

d62c918221291a4312504d198ad47e75.jpg      A doktornál végső stádiumú gyomorrákot fedeztek fel, gyógyulási esély nélkül. Mivel jószívű ember volt és a szegényeket ingyen kezelte, igen sokan szerették és kérve-kérték, hogy engesztelődjön ki Istennel.

A már haldokló orvoshoz papot hívtak, de ő durván visszautasította, bár hozzátette, őt csak Padre Pio tudná meggyóntatni, de őt túlságosan megsértette, semhogy eljönne hozzá. Így hát úgy hal meg, ahogy élt. Kész! Az emberek elszaladtak a kolostorba, hogy rávegyék Pio atyát, jöjjön át az orvoshoz. Ő végülis engedéllyel elhagyhatta a kolostort, és a szent útravalóval a kezében mosolyogva lépett be „régi nagy ellenfeléhez”. A hitetlen orvos döbbenten nézett rá, aztán felderült arccal ezt rebegte: – Bocsásson meg, Pio atya! A gyónás, a feloldozás és a szent útravaló vétele után most már nyugodtan halhatott volna meg, ám most következett a „bosszú”.

Pio atya könyörgésére a nagybeteg három nap alatt teljesen felgyógyult, a ráknak nyoma sem maradt! Így a hálás öreg doktor testileg-lelkileg megújulva frontot cserélt, és ádáz szenvedéllyel esett Pio atya ellenfeleinek.

Egy orvos meséli:

Egyik délután a San Giovanni Rotondói kapucinusok templomában álltam többed magammal, mikor lábamnál valami súrolta a kabátom. Lenéztem, és legnagyobb megdöbbenésemre egy harminc év körüli férfi kúszott térden az oltár felé, arcra borulva. Ott felegyenesedve megláttuk könnyben úszó arcát. Az őszinte emberi felindultságnak ily fokú megnyilvánulását még sohase láttam, pedig klinikai idegorvos vagyok Németországban.

Egy sajnálkozó asszony unszolására a férfi akadozva bevallotta: – „Fanatikus kommunista voltam, az Egyház ellensége – zokogással küszködve folytatta –, és Isten mégis meggyógyított agydaganatomból Padre Pio közbenjárására.”

Néhány nappal később – folytatja a mesélő – egy olasz napilapban olvastam ennek az embernek a történetét. Savio Grico-nak hívták és vezető kommunista volt Cerignalában. Családjának megtiltotta, hogy templomba járjanak, s gyermekeit meg sem kereszteltette. Mint propagandista vállalta, hogy San Gioachino környékét kommunistává teszi. Ennek érdekében jelentős összegeket juttatott a baloldali szakszervezeteknek. Szüntelen fejfájásai miatt azonban megvizsgáltatta magát Bariban, ahol az orvosok áttétes agydaganatot állapítottak meg. Az orvosok sürgős agyműtétet javasoltak, melyet egy milánói klinika is megerősített.

(folyt.) Források az I. részben!

 

Szólj hozzá!

Isten együtt érző szeretetében

     "Szeretet az Isten; aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne. Isten szeretete azzal lesz teljes bennünk, hogy az ítélet napján is lesz bizalmunk. Mert amilyen ő, olyanok vagyunk mi is ezen a világon" (1Jn 4,16-17).
     Az egész üdvtörténet folyamán Isten mindig kereste az ő népét, hogy átadhassa és részesítse őket az Ő békéjében, kiáraszthassa rájuk szeretetét, mely Isten irgalmas szívéből fakad, és a remény hangjaként tört be a tévúton járó békétlen történelembe: "Szívem szerinti pásztorokat adok majd nektek, akik tudással és bölcsességgel legeltetnek titeket." (Jer 3,15). Az ígéret, valójában csak az Üdvözítő Jézus Krisztusban valósult meg, aki a Béke Királya.
     Jézus az emberek városaiban járt-kelt és együtt érzően tekintett rájuk "Amikor látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan volt, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázott és kimerült." (Mt 9,36). Csak a szívekben olvasni tudó tekintet láthatja meg a sokaság belső eltévelyedését, és engedte, hogy eltöltse őt a szenvedő emberiség iránti együttérzés.
     Isten, mint szerető Atya nem nézheti a bűn elhatalmasodását, az embernek vesztébe rohanását. Ezért küldi az utóbbi évszázadokban újra és újra Fiának Édesanyját, Máriát a világba, világossá téve, hogy ,,ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan'' (Lk 13,3).

4convers.jpg

Szólj hozzá!

38OBV.JPGBoldog az a nemzet, melyet az Úr örökségül választott magának. (Zsolt 32,12)

 

     Augusztus 20, az egyik legősibb magyar ünnep, amely Szent István királyunk sírjának 1083. augusztus 20-án Szent László parancsára való felnyitására emlékezik. A Hartvik-féle feljegyzés szerint az exhumáláskor a szent uralkodó jobb kézfejét épségben találták.

Augusztus 20, szjobb.jpgévszázadokig törvénynap volt, majd az államalapítás ünnepe.
Szent István öröksége felmérhetetlen, mert máig ható és hatalmas volt a szervező munkája, mely  komoly büszkeségre is okot adó! Pl. az istváni törvénykezés a maga korában a legfejlettebbek közt volt közel-távol e térségben, hiszen a törvények kétharmada önálló jogalkotás terméke, nem pedig nyugati átvétel. (A számok és paragrafusok barátai kedvéért: 56 kapitulumból 5 fejezetben teljes, 2-nél részleges, 11-nél esetleges az idegen hatás. Például a cseheknél sokkal több az idegen átvétel, a lengyeleknél az egész törvénykezési procedúra későbbi.)

Hadvezérként István az egyetlen a magyar történelemben, aki nemhogy háborút, de csatát sem vesztett.
Ráadásul István nemcsak a háborúk, de a békekötések győztese is volt. Az egyházszervező munka is komoly rátermettséget bizonyít. Összehasonlításként: az első lengyel király, Vitéz Boleszló (967-1025) kezdetben csak a német szervezettől függő egyházat tudott kialakítani, Csehországban az első érsekség csak a XIV. sz. derekán jött létre.

Mindemellett István az első az egész történelemben és a szent királyok sorában, aki nem mártírként érdemelte ki a szentté avatását, hanem csupán tevékenységével és egyéniségével.

  Kegyetlenségéről szóló történetek egyfelől a "Szent" jelzőt kiirtani szándékozó protestantizmus terméke, vagy felnagyítása. Másfelől történelmi tény, hogy csak első vonalas ellenfeleivel szemben volt kérlelhetetlen, ezzel szemben pl. az Ajtony-fiak, vagy a Koppánnyal szövetséges Vérbulcsú-utódok tovább élhettek maradék birtokaikon.
Ráadásul teljesen hamis azt állítani, hogy István a „múltat végképp és nyomtalanul eltörölni” elvét követte volna (ez épp azokra áll, akik ezt próbálják besulykolni a magyarság fejébe)!. Számtalan struktúra megmaradt: a tinó mint fizetőeszköz büntetéspénzként való alkalmazása, a keletről hozott ötös számrendszeren alapuló, a nyugati vérdíjtól eltérő magyar büntetésrendszer (vérbosszú helyett kárpótlás fizetése). Ősi szokás az is, hogy az ősök tiszteletére szentelt tűzhelyeken örök tűznek kell lennie (ezért mentették fel a tüzet őrzőket a templomba járás kötelezettsége alól). De az István korában létezett faluközösség büntetőjogi felelőssége is a régi törzsi-nemzetségi szervezet nyomait őrizte. Viszont tény, hogy szent királyunk törvényeivel betiltotta a nép körében elterjedt pogány szokásokat, amiként meglévő, de az egyetemes hittől különböző keresztény hitelemeket is a Római  Anyaszentegyház krisztusi tanításához egységesítette. A pápához – mint Krisztus földi Helytartójához – való hűséget, az állam minden alattvalójára nézve kötelezővé tette. Szent István nevéhez tíz egyházmegye megszervezése kötődik, melyek élére – (teljesen egyedülálló módon) pápai felhatalmazása révén – saját maga állíthatott érsekeket, illetve püspököket, ezért kapta a pápától az Apostoli Király jelzőt, ill az Apostoli Kettőskereszt jelképének a használatát.

     A kitűnő hadviselő és belső ellenfelein győzedelmeskedő, erőskezű és szent uralkodó 1038-ban 63 éves korában hunyt el.

     Államalapító királyunk ünnepe kereszténységünk és magyarságunk megélésének kiemelt ideje. Szent Istvánnak a fiához írt intelmeiben egy olyan állameszme rajzolódik ki, aminek alapja a Krisztusba vetett hit megtartó ereje, a nemzeti értékek és hagyományok megőrzésének fontossága. Tehát Szent István öröksége az az eszme, hit, hűség és tudatos akarat, amely a magyarság megmaradásának máig is egyetlen "receptje"! 

Mert politikusként és apostolként is a legkiválóbb volt, elsőként ismerte fel ugyanis, hogy egy államot – de bármilyen emberi közösséget is – egyedül a keresztény tanítás és erkölcs képes tartósan fenntartani. 

     A Magyar Királyság nemcsak kitűnt a Pápa iránti hűségével, de az Egyház és Európa legszilárdabb bázisává vált, egyben a mindenkori államszervezés példájává.

szentkoronafestmenyszabassolyomnemzetiblog.jpg     Szent István személyéhez szorosan kötődik a Magyar Szentkorona eszmeisége, melyet a szent-istváni Ország és Koronafelajánlás által államjogilag érvénybe lépett a Szentkoronának, Nép- és Országbirtoklási kiváltsága is magasztosít!
    Nem szabad felednünk, hogy a Magyar Szentkorona nemcsak a magyarság felé – vagy számára – volt "jogiszemély státuszú", hanem például még a pápaválasztásra is vétójoga volt! Ez történt 1903-ban, amikor XIII. Leo utódjául államtitkárát, a szbdkmves RampollaCardinalRampollawasSecretary.JPGMariano Rampolla del Tindaro (1843-1913) kardinálist választották a pápai trónra. Az utolsó pillanatban, Ferenc József osztrák császár és magyar király, a Magyar Szent Korona jogán a krakkói érsek révén vétót jelentett be a konklávé döntése ellen. Az ezt követő új választással kerülhetett a pápai trónra a velencei pátriárka Giuseppe Sarto, X. Piusz, akit aztán XII. Piusz pápa 1954. május 29-én szentté avatott. 


PiusX.jpg     Érdekesség (és nagy titok), hogy X. Piusz első rendelkezései közt szerepelt az, hogy az 1904. január 20-án kibocsátott Commissum nobis kezdetű konstitúciójában kiközösítés terhe mellett megtiltotta a vétóemelést, majd az év karácsonyán a Vacante Sede Apostolica konstitúcióban összefoglalta a pápaválasztás egyedüli törvényes rendjét.
     Szent X. Piusz személye és pápasága Isten rendkívüli ajándéka volt, különösen azon veszély tudatában, amit a szabadelvű Rampolla kardinális megválasztása jelenthetett volna a keresztény világra!

A Werbőczy Hármaskönyve szerint a Szent Korona jogi személy, a magyar állameszme megtestesítője, teste az ország földje, tagjai az ország polgárai, a Szent Korona a hatalom és jog forrása. Nemcsak a Magyar Államiság jelképe, hanem a Keresztény Magyar Államiság őrzője is, hiszen páratlan tisztségében a Szent Szűz Koronája is! Ez annyira így van, hogy     a Mária-képeket és szobrokat semmilyen nemzeti koronával nem szabad ábrázolni, megkoronázni, ez kizárólagosan csak a Magyar Szentkorona esetében engedélyezett egyházjogilag!

Más nemzetek a Mária-képeiket, szobraikat kizárólag szimbolikus királyi jelvénnyel ábrázolhatják (Coronation Canonica)!

Szent István királyunk nemzetközileg is ünnepelt liturgikus Szent, ám halálának napját – Magyarországon kívül (Szűz Mária Mennybevételének 15-i ünnepe miatt) –, augusztus 16-án tartják!

Írásomhoz felhasználtam tbk. a - http://konzervatorium.blog.hu/2010/08/20/istvan_08_20_ezertiz_ev_alapjai - honlap részleteit!)

     A nemzettudat három éltető alappillére:

a Szentistváni Örökség,

a Szentkorona-  

és a Regnum Marianum eszméje! 

Amint ez tudatosodik a szívekben és a lelkekben - Magyarország feltámad!

 

szentkoronaneveben2.jpg

Szólj hozzá!

Isten, ember iránti szeretet-vágya

     Az ember állandó igyekezete – szeretet keresés. Ezt keresik a család körében, ezt keressük az emberek nagyobb közösségében miként (és leginkább) az Isten és ember kapcsolatában.

     a) A jóságos Isten – életigényünk: „Amint kívánkozik a szarvas a forrás vizéhez, úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem!” (Zsolt. 41,2). Minden jóval eltölt és ezért emelkedik Felé az ember lelke.

     b) De a legnagyobb jóság – a megtestesülés kegye. Ebben történik meg, hogy az ég a földre száll, hogy a föld embere az egek szeretetében éljen. Az Ige földre szállásában azonban döntő szerepet talál az – Édesanya… – Az embernek égbeemelkedésében is erős szerepet talál – a földön mellénk álló Édesanya. Jól jegyezd meg: akinek Fia a Megváltó, annak szeretett „gyermeke” – a megváltott ember.
     Amit megszerzett az isteni Fiú, azt diadalra segíti az Istenanya. – Így nekünk Mária, Anyánk a földön. 

(Vö. Dr. Marczell Mihály: Május Királynője II/1 nyomán)

adoration_card.jpg

Szólj hozzá!

d62c918221291a4312504d198ad47e75.jpgAz igazi értékek

     Pio atya kórházépítési költségeire világméretű adománygyűjtés bontakozott ki.

Egy környékbeli özvegyasszonytól, aki 50 lírás bankjegyét kívánta felajánlani, Pio atya vonakodott elfogadni, amiért a néni majdnem megsértődött. „Nem kell a szegény asszony fillérkéje?” – suttogta könnyesen. Elmesélte, oly szűkösen él, hogy már csak a korai lámpaoltással és a gyufa vásárlás mellőzésével tud spórolni. Tüzet a szomszédból kér… Pio atyát mélyen megérintette a „bibliai mértékű” nagylelkűség, és meghatódva fogadta el a pénzt. Egész életében ez az egyetlen pénz volt, melyet – kockás zsebkendőjén és rózsafüzérén kívül – magánál hordott.

Jelentős összegek érkeztek közben az USA-ból is, melyből azonban a bürokrácia útvesztőin eltűnt több mint 100 millió! De 250 millió így is célhoz érkezett, mely biztosította a munkák folytatását.

Az építkezéssel kapcsolatban sokaknak sok minden nem tetszett, és szinte a legkisebb dolog is vitát kavart. Padre Pio nem tehetett mást, mint igyekezett kikerülni a figyelem középpontjából. Ő csak misézett, gyóntatott és vigasztalta a lelkeket. Egyházi becslés szerint papi élete folyamán hozzávetőlegesen 16 ezer embert gyóntatott meg! Azt hirdette, hogy soha ne csüggedjünk, mert „az aggodalom rosszabb, mint a betegség!”

A feszület előtt embertársaiért Pio atya így imádkozott: „Jézusom, kérlek, mentsd meg őket mind! Én áldozatul ajánlom magamat valamennyiükért cserébe. Erősítsd meg, fogadd el ezt a szívet, töltsd meg szeretettel, aztán rendelkezz velem szent akaratod szerint!”58

Világhírre tett szert Dr. Francesco Ricciardi főorvos esete Pio atyával. Az úgymond „felvilágosult” orvos – mint az Egyház ellensége – éveken át vezetett rágalomhadjáratot a vallás és a stigmatizált kapucinus ellen. A doktor lakása két lépésre volt a kolostortól, ahogy ő nevezte, a „sarlatán-gyártól”. Gyakorta összehívta a kisváros tekintélyes polgárait, hogy a tudomány zászlaját lobogtatva észre térítse őket. Így sikerült neki egy erőteljes ellenzéket létrehoznia az ügyben. Pio atya szenvedett és imádkozott. Évek múltán azonban elérkezett az igazság pillanata, és Isten szerető szolgái a maguk módján álltak bosszút. (Folyt.) Források az I. részben!

____________________________________

58. Levelek

Szólj hozzá!

      Minden cselekedetünket Szűz Máriával végezzük, vagyis cselekedeteinkben, mint minden erény és tökéletesség példaképét kövessük. Naponta imádkozzuk a Szent Rózsafüzért!
Minden tervünk előtt kérjük segítségét, a megvalósításánál pedig gondoljuk át, hogy miképp oldotta volna meg azt Isten Szentséges Anyja, vagyis hogyan végezné el helyünkben. Elmélkednünk kell tehát nagy erényeiről, alázatosságáról és odaadó hitéről, melyeket a Szentlélek adományaként földi életében gyakorolt.

Fogadjuk meg a jelenéseiben és üzeneteiben elhangzott intelmeit, teljesítsük fatimai kéréseit!

fatima_rozsafuzer_a_felhoben_535.jpg

Szólj hozzá!

cdc0e44bb_535.jpg

Franciaország, Neuvy-Saint-Sépulchre 1257neupcucen03600_535.jpg

     A franciaországi Indre megyében található Neuvy-Saint-Sépulchre templomában két csepp vér-ereklyét őriznek, amelyről úgy tartják, hogy Krisztus Urunk vére, amit a kálvárián gyűjtöttek össze az ő kínszenvedése során. 1257-ben Eudes bíboros hozta el Franciaországba a Szentföldről.
Az ereklyében alvadt, tiszta vér van, ami nem keveredett vízzel és földdel. A relikviát mindig ebben a templomban tartották, amely az 1000-es évek első felében épült a jeruzsálemi Saint Sépulchre-templom mintájára. A szent ereklyére való tekintettel a hely számos bűnbocsánatban részesült. 1621-ben André Frémiot Bourges-i érsek megalapította a Legdrágább Vér Testvériséget, majd két évvel később XV. Gergely pápa ismét bűnbocsánatot adott a Szent Vér tisztelőinek. Húsvéthétfőn és július 1-én minden évben ünnepélyes felvonulást és szentmisét tartanak a szent ereklye tiszteletére és imádására. Számos kegyelmet tulajdonítottak a Neuvy-Saint-Sépulchre-i Legdrágább Vérnek.

neu5_9d098b77_535_1.jpg

Szólj hozzá!

d62c918221291a4312504d198ad47e75.jpg     Olaszországban, mint akkoriban másutt is, felszabadító „partizánok” fosztogatták az elítéltek házait, azzal az ürüggyel, hogy robbanóanyagot keresnek.

Néhány ilyen „felszabadító” éppen hozzálátott, hogy a szerencsétlen lány lakását, rémült nővére szeme láttára kifossza, mikor egy harsány és parancsoló: – Elég, ne tovább! – hang megtorpantotta őket. Döbbenten néztek egymásra, mert úgy tűnt, mintha a hang valami hatalmas megafonból harsogott volna. Egy újabb, még mennydörgőbb – Elég! – menekülésre késztette őket. Mikor a lány hazaért, nővére zokogva ölelte karjaiba. – Padre Pio hangja megfutamította a rablókat! – újságolta.

Néhány hónappal később, mikor már szabadabban lehetett járni, a lány San Giovanni Rotondóba utazott, ahol Pio atya mosolyogva fogadta:

– „No, leányom, te aztán igazán megfuttattál a hiteddel!” – és ezzel berekesztett minden további magyarázkodást. 

Padre Pio egyik lelki leányának elbeszélése:

– Az ötvenes évek előtt egész családommal ellátogattunk Pio atyához, hogy fontos dolgokban tanácsát kérjük. Én határozott hivatást éreztem szigorú, szerzetesi életre. Mikor a gyónásnál rám került a sor, az atya első szava ez volt hozzám:

– Tehát kolostorba akarsz vonulni, leányom?

– Igen, atyám, kármelita szeretnék lenni! – válaszoltam.

– Élj lányom otthon úgy, mintha kolostorban élnél!

Döbbenten néztem rá.

– Talán csak nem akadályoz meg környezeted abban, hogy jót tegyél? – mondta kérdőn Pio atya, majd folytatta: – Ha minden jó ember kolostorba menne, mi lenne a világból?

Ezek a szavak kissé összezavartak, és egy másik kérdéssel hozakodtam elő:

– Az otthoni lelkiatyám azt tanácsolta, hogy két óránál hosszabb ideig ne imádkozzam térden állva…

– Ejnye, leányom! Imádkozni lehet térdelve, ülve, állva is! – volt az atya válasza. Soha nem felejtem el szavait.

Ettől a naptól kezdve a „kolostori cellát” a szívemben kezdtem berendezni úgy, hogy az Urat helyeztem a központjába, s teljesen elmerültem a Szentháromság szeretetében. Ezt a szeretetet próbáltam mások felé is sugározni.

Pio atya a kolostoron kívül akart tökéletesnek látni! Nem maradt más, visszamentem a plébániámra, ahol bőséges lehetőség nyílt az apostolkodásra, talán jóval inkább, mint egy klauzúra korlátai között.” 56

(folyt.) Források az I. részben!

________________________________

56. La Casa, 1983. októberi száma nyomán

Szólj hozzá!

     Becsüljétek meg, és örömmel öleljétek magatokhoz azokat a megpróbáltatásokat, megaláztatásokat, és mindazt ami nektek valamiképpen ügyeim intézése miatt szenvedést okoz , mert ez lesz az alapkő, amelyen rövid idő múlva megépítem Szívem szerint a kegyelmeimben gazdag házamat.

S akkor majd áldani, dicsérni fogjátok sok szenvedésetek aranyásóját, amelyikkel annál mélyebben ástam ki kegyelmeim forrását, minél élesebb, nehezebb volt. Nagy lesz majd lelketek boldogsága, amikor látni és szemlélni fogjátok a lelkek nagy számát, akik ennek a forrásnak kristálytiszta vizével megitatva, a szeretet szárnyaival felém fognak emelkedni.

(Natália nővér 3. kötet 59 oldal)

magyarok_nagyasszonya_535.jpg

 

Szólj hozzá!

Az Őrtüzek Imádság Háza - Isten indíttatására - 2022-től minden nemzeti ünnepünkön imaláncot szervez a magyar nemzetért.

Így lesz ez idén augusztus 20-án is, amikor 20 órán keresztül tartó imaláncot szervezünk, hogy JÉZUS KRISZTUS LEGYEN AZ ÚR a magyar nemzet életében!

Az imalánc augusztus 20-án 0:00 órától 20 óráig tart, bármikor lehet vállalni egy óra imát. Mindenki ott imádkozik, ahol akar, vagy tud, csak az a fontos, hogy a vállalt órában imádkozz a magyar nemzetért!

Az utolsó két órában, 18-tól 20 óráig az Őrtüzek Imádság Háza imaszobájában élő dicsőítő közbenjáró imával zárjuk a nemzetünkért való imát. Hívunk Téged, csatlakozz hozzánk ebben a két órában is, dörömböljünk együtt Atyánk ajtaján, Jézus nevében!

A táblázat kitöltéséhez KATT IDE!
> (https://docs.google.com/spreadsheets/d/11HZQHniNOPbn1eRLqCd5PYgo6fuqFg4Hxy9af4spPXY/edit?usp=sharing&utm_source=%C5%90rt%C3%BCzek+Im%C3%A1ds%C3%A1g+H%C3%A1za+inform%C3%A1ci%C3%B3&utm_campaign=6ae3497433-EMAIL_CAMPAIGN_2025_08_14_10_21&utm_medium=email&utm_term=0_-6ae3497433-421566193)

Szólj hozzá!

cdc0e44bb_535.jpg

Franciaország, La Rochelle 1461la_r_2_535.JPG

     1461 húsvétján Jehan Leclerc asszony elkísérte 12 éves Bertrand nevű fiát a Szent Bartolomeo templomba. A fiú 7 éves korában egy szerencsétlen esés következtében megnémult és lebénult. Amikor elérkezett a fiatalok elsőáldozási ideje, a fiú jelezte édesanyjának, hogy ő is szeretne találkozni az Eucharisztiában jelen lévő Jézussal. A pap először nem akarta a szentségben részesíteni, mivel a fiú, némasága miatt nem tudott szentgyónást végezni. A legényke azonban addig könyörgött, hogy a pap végül engedélyezte neki, hogy a Szentostyát magához vehesse. A la_r_3_280.JPGszentáldozással Bertrand-t azonnal titokzatos erő járta át. Tudott mozogni és beszélni. Meggyógyult.
Egy kézzel írt dokumentum szerint a megtörtént csoda után Bertrand első szavai a következők voltak: „A mi segítségünk az Úr nevében van!” A csodát leghitelesebben egy kézzel festett dokumentum ábrázolja, amelyet a mai napig őriznek a La Rochelle-i székesegyházban.la_r_2_535_1.JPG

Szólj hozzá!

d62c918221291a4312504d198ad47e75.jpg     A II. világháború idején a németeknek hatalmas lőszerraktáraik voltak a Gargano hegységben, San Giovanni Rotondo közelében. A lakosság emiatt különösen rettegett a bombázásoktól és Pio atya segítségét kérte. Az atya megnyugtatta a népet, hogy egyetlen bomba sem fog hullani a környékre. Az amerikaiak azonban útba indítottak egy repülőrajt a német raktárak megsemmisítésére. A vezérgépet egy protestáns parancsnok vezette. Amikor San Giovanni térségébe értek, a vezérlő tiszt gépe előtt – fenn a levegőben – egy szakállas szerzetes jelent meg, aki felemelt kezével visszafordulást utasított. A tiszt rémületében visszaparancsolta egységét a bázisra. Felettesei azt hitték, hogy megzavarodott. Betegszabadságra küldték, és ott találkozott egy olasz tolmáccsal, aki ismerte Padre Piót, beszélt róla és megmutatta a képét. Az amerikai meglepetten kiáltott fel: „Ő volt az!” Végülis az amerikaiak lemondtak a Gargano bombázásáról. Mikor a katona később eljutott a Csodatevő Szűzanya kolostorába, Pio atyában felismerte a „repülő barátot”.

A környék népe a háború végeztével sietett köszönetet mondani Padre Piónak, ő azonban elhárítva a hálálkodást – mint mindig –, a Szűzanyára mutatott.

Az annyira vágyott felszabadulás mámoros napjainak is megvoltak a szomorú túlkapásai és ártatlan áldozatai. Pio atya egyik lelki leányát, mint „fasisztát” letartóztatták és halálra ítélték. A terhére rótt bűnökben ártatlan volt, de hogyan is tudta volna ezt egy rögtönítélő bíróság előtt bebizonyítani?! Abban az időben sajnos igen sommásan döntöttek életek felett gyakran korántsem makulátlan múltú egyének. Mikor az elítélt kezére tették a bilincset, hogy a kijelölt vesztőhelyre szállítsák, a lány megragadta Pio atya nála lévő fényképét és a rózsafüzérét, s zokogva ezt sóhajtotta: – Atya, jöjjön segítségemre!

A teherautón való szállítás közben a lányt fékeveszett tömeg gyalázta és kövekkel dobálta. Útjukat egyszer csak teljesen elzárta az északnak tartó csapattestek végeláthatatlan oszlopa. A kivégzőosztag vezetője a végrehajtás átmeneti felfüggesztését rendelte el. A parancsnok, mint egy „hipnotizált” várakozott a szabad átvonulásra. Ez az időnyerés azonban elegendő volt ahhoz, hogy a lány barátai megérkezzenek ártatlanságának bizonyítékaival, mely elbizonytalanította úgy a parancsnokot, mint a vádaskodókat, akik szépen eloldalogtak. Abban a pillanatban, amint a menetoszlop utolsó egysége is elhaladni látszott, egy „ismeretlen férfi” autóval ott termett és – hivatalosnak tűnő határozottsággal – azt hangoztatva, hogy a lány ártatlan, kocsijába ültette és minden teketória nélkül hazaszállította.

De ami a legszebb a történetből, még hátra van!

(folyt.) Források az I. részben!

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

007_sza_bannaer_545.jpg

      És ha már a Szeretetláng kiáradásáról beszélünk, ez két szinten valósul meg. Egyfelől a jelenlegi terjedési szakaszban, amikor a befogadó lelkeken már érvényesül a kegyelmi hatás, másfelől a Szeretetláng majdani kiáradásában, mely a Szent Szűz és a sátán végső összecsapása lesz! A Lelki Naplóban az Úr szavai „Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szeretetláng által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Ez olyan lesz, mint az első Pünkösd, mely elárasztja a Földet Szent Lelkével, Szent Lelkének erejével. A Szeretetláng kegyelmi hatásának kiáradása lesz a nagy csoda, mely az egész emberiséget érinti ‒ s ez ‒, a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik. Ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. (Vö. II/93-94) És akkor minden ima és fohász, melyet bárki, bárhol Hozzá intézett az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján, mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz, és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért.” (II/109) ‒ idézetek vége!

Még mire vártok?

Ó Mária! Elérkezett a te órád, áraszd Szeretetlángod

kegyelmi hatását az egész emberiségre,

hogy megmeneküljön a világ! Amen

Előző részkegyelmek_anyja_545.jpg

Szólj hozzá!

cdc0e44bb_535_1.jpgFranciaország, Dijon 1310

     1430-ban egy monacói asszony olyan lopott monstranciát vásárolt, amiben még benne volt az Oltáriszentség. Az asszony, aki nem vett tudomást a Szentségi Krisztus valóságos jelenlétéről, úgy döntött, hogy dij_4_300.JPGkéssel veszi ki a monstranciából, ám közben megkarcolta. Az Ostyából hirtelen friss vér kezdett szivárogni, ami azonnal megszáradt, és kirajzolódott az Úr, amint egy félkör alakú trónon ül, két oldalán pedig Krisztus szenvedésére utaló motívumok jelentek meg. Az asszonyt nem csak megrémítette az eset, de nyugtalanította is, ezért dijon-provence-france_260.jpgkezében az ostyával elment Anelon kanonokhoz. A történtekről hamarosan IV. Jenő pápa is értesült, aki a csodálatos Szentostyát a burgundi Fülöp hercegnek ajándékozta, aki pedig tovább adományozta Dijon városának.
A csodás Szentostyát 350 éven át a Dijon-i a Szent Mihály bazilika őrizte és érintetlen maradt egészen 1794 elejéig, amikor a francia forradalom „felvilágosult” kommunárjai a bazilikát a „Józan Ész” nevű újonnan alakult szekta templomává alakították, és ekkor a csodálatos Ostya elégett. A csoda emlékét számos dokumentum és műtárgy, például a dijoni katedrális egyik festett üvegablaka is őrzi.

dijoni_szent_mihaly_bazilika.jpg

Szólj hozzá!

d62c918221291a4312504d198ad47e75.jpg     A megmagyarázhatatlan illatot érezték olykor olyanok is, akiknek Padre Pióval semmiféle kapcsolatuk soha sem volt. Ilyenkor azonban rendszerint valami rendkívüli eseményt megelőzve történt. Például többen érezték ágyban fekvő betegek is, akiknek a gyógyulásáért hozzátartozójuk vagy ismerősük Pio atyához fordult segítségért. De megesett az is, hogy az illattal együtt az atya jelent meg, hogy meggyógyítson valakit.

Egy tízéves súlyos beteg kislánynak illat kíséretében megjelent az atya, és azt mondta, hogy másnap este a Szűzanya fogja meggyógyítani. Másnap a szülők gyermekük ágya mellett térdelve imádságban várták a Szent Szüzet, mikor a kislány felkiáltott: „Itt van, látom Őt! Mennyi sok angyal kíséretében jött el a drága Szűzanya!” – és még abban a percben meggyógyult. Röviddel utána jelentkezett a „jó illat” is, vele együtt a mosolygó Pio atyával.

Igen! Akiknek részük volt az égi illatban, azok ízelítőt kaphattak a Mennyország édességéből. És ez a kiváltság Padre Pio halálát követően is számtalanszor előfordult. 

A háború sem akadály

     Egy kissé túlléptük a kronologikus rendet, így elmesélünk három, a háború alatt történt eseményt, mely szintén kiválóan példázza Pio atya rendkívüli adományait. 1943-ban a dachaui haláltáborban fogva tartott katolikus papoknak sikerült papírszeletnyi üzenetet kijuttatniuk a táborból arról, hogy az éhhalál fenyegeti mindannyiukat.

A papírfecni egy Konnersreuth-i zenetanárnőhöz került, aki barátnőjével tanácsért a stigmatizált Neumann Terézhez fordult, – noha vele minden kapcsolatfelvételt tiltottak a hitleri hatóságok. Terézia az tanácsolta, hogy küldjék őrangyalaikat Pater Pióhoz, aki majd intézkedik. A két barátnő sohasem hallotta ezt a nevet, nem is tudták, hol él. Ennek ellenére komoly imádságba kezdtek, elküldve őrangyalaikat Pio atyához, hogy segítsen a dachaui papokon. Alig egy hét múltán újabb üzenetet kaptak a koncentrációs táborból, hogy kideríthetetlen módon több csomag érkezett számukra élelemmel, még misebor és ostya is volt az egyikben. Isten mártír szolgái így még misézhettek is! 54

Pio atya azonban saját környezetében is véghez vitt rendkívüli tetteket.

(folyt.) Források az I. részben!

___________________________________

54. KÁRMEL, 1999. júniusi száma alapján

Szólj hozzá!

440ha_az_ember_545.jpg

Szólj hozzá!

007_sza_bannaer_545.jpg

     A Szeretetláng eszkatologikus nagyságrendjét a Napló több kijelentése is sejteti. Az Úr és Édesanyja hétszer is említik, hogy „ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett! (I/84) Szeretetlángom szelíd fényénél a legmegátalkodottabb bűnös is megtér. (Vö. II/119) Higgyetek végre anyai hatalmamban, mely hatalommal a sátánt megvakítom és a világot megmentem a kárhozattól” (III/126)

A Szűzanya a családok széthullásáért aggódik, mely az egész világot fenyegeti!

„A magyar családok szétszórva, mintha lelkük nem volna halhatatlan, úgy élnek. Én Szeretetlángommal fel akarom melegíteni a családi tűzhelyeket, össze akarom tartani a szétszórt családokat. Legyetek áldozatos lelkek, hogy Szívem Lángja futótűzként terjedjen, mert ezáltal sok-sok lélek fog csatlakozni Szeretetlángomhoz. Segítsetek, hisz rajtatok múlik, hogy a láng kigyúljon már! A magyar családok imádságos lélekkel könyörögjenek, hogy Szent Fiam büntető kezét közös erővel visszatartsuk.” (I/92) Mert „veletek összefogva akarom a világot megmenteni!” (Vö. III/141) ‒ idézet vége!

(folyt.)

Előző részanyank_002_545.jpg

Szólj hozzá!

cdc0e44bb_535.jpg

Egyiptomi Szent Mária, VII. század
     Ez az eucharisztikus csoda Egyiptomi Szent Máriához kapcsolódik, aki 49 évet élt a sivatagban. Életrajzát Sofronio, Jeruzsálem püspöke írta meg a VII. században.
4649_260.jpgMária tizenkét éves korában megszökött szüleitől és Alexandriában tizenhét éven át paráznaságban, mindenféle helytelen cselekedetben élt és sok embert rántott magával a romlás mélyére. Egy alkalommal zarándokokat látott, és puszta kíváncsiságból velük ment Jeruzsálembe, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepére. Amikor azonban ott be akart menni a templomba, többször is valami láthatatlan erő megakadályozta őt ebben. Ez mélységesen elgondolkoztatta és félelemmel eltelve emelte tekintetét a Szent Szűz képére. Töredelmes szívvel megígérte, hogy megváltoztatja az életét és bűnbánattal fogja engesztelni Istent. Erre a templomba könnyedén beléphetett. Miután lerótta hódolatát a Szent Kereszt előtt, meggyónt és megáldozott és még aznap elhagyta Jeruzsálemet, mert a Szent Szűz egy látomásban azt mondta neki: „Hogyha átkelsz a Jordán folyón, békességben lesz részed”. Átkelt tehát a folyón és a sivatagba ment, ahol 49 évet élt egyedül emberfölötti önmegtartóztatásban anélkül, hogy emberekkel vagy állatokkal találkozott volna. A bőre kiszáradt, és testét szőrzet borította be, a haja megnőtt és megőszült. A Szent Szűz ígérete azonban tökéletesen teljesült, mert Mária megtalálta lelki békéjét a zord sivatagban. Élete végén találkozott egy Zosima nevű remete pappal, akinek életgyónást végzett, kezdettől elmondva életét és megáldozott nála. Ezt követően Mária megkérte, hogy egy esztendő múlva jöjjön el ismét és áldoztassa meg a Legszentebb Oltáriszentséggel. A remete a következő év nagycsütörtökén ígéretének megfelelően, visszatért az Eucharisztiával, de sehol sem volt csónak, hogy a Jordánon átkeljen. A remete mély fájdalommal az égre emelte a tekintetét, és így imádkozott: „Uram és Istenem, minden teremtmény királya és megalkotója, hallgasd meg kérésemet és engedd, hogy megáldoztathassam ezt a szent asszonyt.” Mialatt imádkozott, Mária megjelent a túlsó parton és ennek láttán maryzosima_300.jpgZosima dicsőíteni kezdte Istent. Ekkor az asszony keresztet rajzolt a folyóra, és úgy sétált át rajta, mintha csak szárazföldön járna. 12 hónappal később Zosima ismét visszatért a sivatagba, de ezúttal már csak a vezeklő szent kiszáradt holttestét találta meg, mellette egy szöveggel: „Zosima, itt temesd el a szerencsétlen Mária holttestét. Tudd, hogy ugyanaznap haltam meg, amelyen megáldoztam. Imádkozz értem!”. Halála 565-ben történhetett. Egy oroszlán segített neki gödröt ásni, hogy eltemessék a testet.
A szentéletű asszonyra április elsején emlékezik az Egyház azért, hogy a hanyag és bűnös embereket bűnbánatra buzdítsák szentéletű példájával.
Az ő közbenjárása által, Istenünk, irgalmazz nekünk és könyörülj rajtunk! Ámen221964-_535.jpg

Szólj hozzá!

d62c918221291a4312504d198ad47e75.jpg     A fentiekhez nem tartozik, de nyilvánvalóan kiegészítője Pio atya különleges karizmáinak a „zárt ajtókon való áthaladás” képessége. Volt eset ugyanis, hogy hívei azon az egy lehetséges útvonalon várakoztak, melyen az atyának a sekrestyéből a templomba kellett mennie. Hiába várakoztak órákig is, Pio atya már rég a templomban gyóntatott, anélkül, hogy bárki látta volna áthaladását.

És még egy jellemző történet. Egy este néhányan, akik épp hogy megérkeztek San Giovanni Rotondóba, beszélgettek egymás között Pio atyáról. Ismételgették a kegyelmeket, melyek elnyeréséhez pártfogását akarták kérni, s őrangyalaikhoz fohászkodtak, hogy bárcsak minél hamarabb teljesülnének kéréseik. Másnap a mise után Pio atya rájuk ripakodott: – Neveletlenek! Még éjjel sem hagytok nyugodni?! – Derűs arca persze megcáfolta szavait. Érezték, hogy meghallgatásra találtak.

Illat a sebekből

     Szólnunk kell Pio atya „rendkívüliségei” között az „illat-jelenségekről” is. Amikor Romanelli professzor 1919-ben először vizsgálta Pio atya sebhelyeit, feltűnő illatot érzett. Egyetlen ismert illathoz sem tudta hasonlítani. Még némileg méltatlankodott is, hogy egy egyszerű szerzetes, akit ráadásul a nép szentnek tart, ilyen drága parfümöt használ…? A sebeket tovább vizsgálva megállapíthatta, hogy a sebek környékén idegen anyag nem mutatható ki, az illat a sebekből árad…! Akkor még nem értette a dolgot.

Dr. Festa is szembesült a problémával, jóllehet más módon, hiszen szaglóérzékével komoly baj volt. Egy alkalommal vonaton utazott Rómába, ám útitársai faggatni kezdték afelől, hogy milyen illatszert használ, mert igen kellemesnek tartják. A neves sebész váltig erősítgette, hogy ő bizony még a borotválkozáshoz sem használ illatszert, de az utasok csak kimosolyogták. Az egyik utas azonban a doktor táskájára mutatott, és felhívta a figyelmét, hogy nem tört-e össze ott valami, mert onnan árad az illat. Dr. Festa megmutatta táskáját, melyben nem volt egyéb, mint néhány jól becsomagolt – Pio atya oldalsebvérével átitatott – kendő, laboratóriumi analízis céljára. Most azonban nyomban világos lett előtte is a talány, és elragadtatva kiáltott fel: „Uraim, ez égi illat!” És beszélt útitársainak Padre Pióról és titokzatos sebeiről, melyek nem gyógyulnak, csak véreznek, és íme a vér, mely illatozik!

Meg kell jegyeznünk, hogy ezt a rendkívüli illatot egyébként nem mindenki érezte, és nem mindig érezték azok sem, akiknek már részük volt benne. (Folyt.) Források az I. részben!

Szólj hozzá!

007_sza_bannaer_545.jpg

      Az előzőket igazolni látszik Montforti Grignon Szent Lajos azon jövendölése, miszerint: „Szűz Mária által jött Jézus Krisztus először e világra, Őáltala kell eljönnie másodszor is ‒ jóllehet más módon” ‒ írja később. (TMT 1; 50/d)

Ám ezen nem feltétlen Krisztus második eljövetelét kell érteni, hanem a lelkeknek az eddig ismert „kegyelmi jelenléten” túl, „más módon” való megérintettséget! Ez az a HATÁS, mely felforrósítja a tétlen fagyos szíveket, miáltal felismerik Isten szeretetét, életük értelmét és ez a kegyelmi hatás, mely felperzseli a bűnt és megvakítja a sátánt!

A „kiáradás” fogalmi megértéséhez példázható a „vizitáció” eseménye, amikor a Szent Szűz látogatásakor Erzsébet méhében felujjongott a magzat! És ez az a „szívről-szívre” való átáradás, melyet ígér a Szűzanya. (I/39)

A „kegyelmi hatás” mibenlétét pedig leginkább az emmauszi tanítványok esete példázza. Lukács evangéliuma szerint a tanítványok az isteni Útitárssal fáradtan értek haza, és késő lévén marasztalták. Miután felismerték Jézust a kenyértörésben s eltűnt, ők így szóltak egymáshoz: „Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton?” (Lk 24,29-33) És lánglelkűségükben a két fáradt ember, halogatás nélkül visszagyalogolt (14 km-t sötétben!) Jeruzsálembe, hogy az Apostoloknak tanúságot tegyenek a Feltámadottról!

Nos, ez a késztető „lánglelkűség” hiányzik a hitében, lelkében elerőtlenedett emberiségből! Ez az a 'benső tűz', a szívek mélyén végbemenő csoda, mely Jézustól forrásozza hevületét, miként Lukács írja „Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a világra, mi mást akarok, minthogy lánggal égjen!” (12,49)

(folyt.)

Előző részirgalmassag_a_bunos_vilagban_545.jpg

Szólj hozzá!

cdc0e44bb_535_1.jpgMagyarország, Báta 14. század 2.

a_szent_ver_elrablasa_1519_perenyi_peter_280.jpg

1519-ben Perényi Péter elrabolta az ereklyét és siklósi várába vitte, ahol reneszánsz ablakot készíttetett, hogy a Szent Vér ereklyét a népnek felmutassák.

II. Ulászló király 1495-ben, és 1501-ben kereste fel a Szent Vér ereklyét.

II. Lajos kétszer is Bátán várta be késlekedő seregét, 1521-ben, majd 1526. augusztus 15-én. A király a hithű főurakkal és a Püspöki Karral itt esdekeltek a Boldogasszonyhoz, fogadva a Szent Vér áldását, s innen indultak a végzetes csatába. Ámde sajnos a magyar főurak sokasága nem így tett! Némelyek gúnyolódtak még a Szent Vér ereklyén is, mert már megfertőzte őket a terjedő protestantizmus, és a török veszélyre is csak gőgösen legyintettek, „Erős vár a mi Istenünk!” s nem küldtek katonákat a király zászlaja alá!

A megosztottság pedig végzetes lett Magyarország sorsára, ugyanis sokakban hiányzott a  magyarság torok_csata.jpgboldogulásának három feltétele: a Mária-tisztelet, a szentségi élet és a nemzettudat!

1539-ben a bécsi pápai követ jelentése szerint a moszlim törökök földdel tették egyenlővé Bátát is, kardélre hányva a lakosokat és zarándokokat, mintegy tízezer embert. (Aleandro pápai nuncius 1539. július 26-i feljegyzése nyomán). A Szentvér ereklyéjének ekkor nyomaveszett.

bata2_280.jpgCsak az 1920-as években fordult ismét az érdeklődés az egykori eucharisztikus csoda színhelye felé, mely kutatásokat fellendítette az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszusra való készülődés, melynek keretében felépült Bátán az ország egyetlen eucharisztikus kegytemploma.

Az ereklye ügye úgy oldódott meg, hogy Udvardy György pécsi megyéspüspök kérésére, Viliam Judák nyitrai püspök, az egykori garamszentbenedeki monostortemplom 1829. július 16-án lepecsételt relikviatartóját felnyitva, 2017. augusztus 10-én az ereklyéből leválasztott egy 1x1 centis partikulát. Maga az ereklye egyébként egy nagyon vékony fátyol-szövet, a img_260.jpgManoppelló-i Kendőből való, a Szent Vér nyomaival. Egyébként az ereklye egyetlen ábrázolása Vince bátai apát 1500. évi búcsúlevelének pecsétjén található. (Alsó képen a nevezett pecsét látható, és ábrája értelmezhetősége kedvéért két képi analógiával!)

A 2020/21-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve, a pécsi egyházmegye jelentős mértékben felújítja Báta ősi kegyhelyét, egyben a Szentségi Jézus ünneplése legyen figyelmeztetés népünknek az egység megteremtésére, mert Magyarország és Európa újból nagy és végzetes válság előtt áll!

pecset_535_1.jpg

Szólj hozzá!

assunta-miniatura-_540_1.jpg     

       A Katolikus Egyházban augusztus 15-e Szűz Mária elszenderülésének és mennybevételének ünnepe. Mi magyarok a legrégibb és legfontosabb ünnepeink közt tartjuk nyilván és sajnálatos, hogy mindmáig nem állami ünnep! 
Márpedig Nagyboldogasszony ünnepét Szent István királyunk is mindig megtartotta! És, hogy mennyire fontosnak tekintette Mária égi születésnapját jelzi az is, hogy a beteg király érezve halála közeledtét, már e nagy ünnep előestéjén felajánlotta Édes Magyar hazánkat a Szűzanyának! (Lásd a tegnapi posztot!)

     Ezért mi magyarok a Szent Szüzet nem csak égi pártfogónknak (Patrona Hungariae) nevezzük, hanem Magyarország Királynőjének, vagyis országunkat Szent László óta, Regnum Marianum-nak! 

     Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó, édesanyja testét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem testestől-lelkestől magához emelte a mennyei dicsőségbe. Az Istenanya elszenderülésének helye, minden valószínűség szerint Efezus volt. Ezt bizonyítja, hogy az első, Szűz Máriának szentelt templom Efezusban épült, és az "Istenanya" dogmát is, az ott megtartott Zsinaton mondták ki 431-ben!
Jeruzsálemben az V. században már biztosan megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, vagyis „a szentséges Szűz elszenderülése” névvel illették. A VI. század során egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a VII. században vette át, s itt a VIII. századtól Assumptio beatae Mariae-nak – „a Boldogságos Szűz mennybevételé”-nek nevezték.

     Egy rövidke idézet M. Quoist: Itt vagyok, Uram! c. könyvéből:

(az Úr) "Így volt ez rendjén, így kellett lennie.

Az ujjak, amelyek Istent érintették, nem merevedhettek meg.
A szemek, amelyek Istent csodálták, nem csukódhattak le mindörökre.
És nem hidegülhettek el az ajkak sem, amelyek Isten arcát csókolhatták.
A legtisztább test, amely Isten Fiának adott földi testet, nem romolhatott meg, nem veszhetett el a föld porához keverten".

     XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdette ki hittételként, hogy a

„Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt

felvétetett a mennyei dicsőségbe”.

     Nagyboldogasszony napja a karácsony és újév mellett a harmadik olyan parancsolt Mária-ünnep Magyarországon, amely a hitüket gyakorló katolikusok számára kötelező, még akkor is, ha nem szükségszerűen vasárnapra esik.

szuzanya_megkoronazasa_2.jpg

 Lásd még! (Ősi Magyar Himnuszunkat)

 

Szólj hozzá!

A női szerzetesrendek elöljárói (International Union of Superiors General, UISG) világszerte böjt- és imanapot hirdetnek a békéért Mária mennybevétele ünnepének előestéjére. Ebből az alkalomból hívjuk a KÉSZ tagjait és minden Krisztusban hívő embertársunkat, hogy augusztus 14-én nyitott és irgalmas szívvel közösen imádkozzunk a békéért. Továbbá

A Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK) és a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSzK) csatlakozik a Rendfőnöknők Nemzetközi Uniója (UISG) által augusztus 14-re meghirdetett imanaphoz.

 
A felhívás és az erre az alkalomra fogalmazott ima honlapunkon IDE KATTINTVA és Facebook-oldalunkon is elérhető. Az ima szövege a következő:
 

Mária, a Béke Királynője,
ebben a háború által megsebzett időben
rád bízzuk a gyűlölet által szétszakított népeket,
az elszakított családokat, az erőszak által megtört szíveket.

Te, aki csendben viselted a fájdalmat,
taníts meg minket, hogyan kell ébernek maradni,
hogy ne fordítsuk el a tekintetünket,
hogy maradjunk azok mellett, akik szenvednek,
hogy imádkozzunk akkor is, amikor a szavak már nem elegendőek.

Uram, Jézus, adj békét világunknak,
nem az erőszakkal kikényszerített békét,
hanem az igazságosságból,
a megbocsátásból, az igazságból és a szeretetből született békét.

Tégy minket békéd eszközeivé:
felemelő kezekké,
vigasztaló hangokká,
szélesre tárt szívekké.

Imádkozunk a háború áldozatául esett nőkért és gyermekekért,
a hontalan menekülőkért, a félelem fogságában élőkért.
Imádkozunk azokért, akik elvesztették a reményt,
és azokért, akik továbbra is gyűlöletet szítanak.

Legyen böjtünk szolidaritás,
imádságunk cselekvés,
csendünk adjon hangot a hangtalanoknak.

Kérjük, hogy lehetőségeitek szerint továbbítsátok az ismerőseitek és közösségvezetők felé e kezdeményezést, hogy lélekben minél több imádkozó tudjon összekapcsolódni.
 
Keresztény Értelmiségiek Szövetsége
Jel újság

Szólj hozzá!

d62c918221291a4312504d198ad47e75.jpg     Nem szabad összekevernünk a hallucinációkat a vitathatatlan tényekkel. A kritikai szellemnek ez a hiánya eredményezte, hogy az ilyen csodákat sokan pusztán szenzációként kezelték, jóllehet Padre Pio többet érdemelt, mint hogy közönséges „bűvészmesterként” reklámozzák. A bilokáció egyébként is ismert jelenség a szentek életében, és megléte egyféle „előíze” a megdicsőült test majdani lehetőségeinek.

Nyilvánvalóan sokunkban felmerül a furcsa kérdés: hol volt Pio atya akkor, miközben máshol volt? Padre Pio barátai, rendtársai nagyon jól ismerték azokat a pillanatokat, amikor az atya hirtelen „távollevő” lett, „kikapcsolt”. Ez az állapot bárhol „hatalmába kerítette”, gyakran a gyóntatószékben is. Ilyenkor megkérte a gyónót, hogy maradjon egy kicsit csendben. Olykor, imádságai közepette hirtelen egy pontra meredt, és hiába szóltak hozzá. Így például 1925-ben a Szent Péter bazilikában látták Pio atyát Lisieux-i Teréz szentté avatásán. XI. Pius pápa kérdőre is vonta prelátusát, – hogy a Páter kinek az engedélyével szegte meg a Szentszék tilalmát, miszerint rendházát nem hagyhatja el, sőt kifelé kapcsolatot sem tarthat.

Don Orione prelátus – aki azóta boldoggá lett avatva – azt válaszolta, hogy a dolognak utána nézett és megállapítást nyert, hogy Padre Pio egész idő alatt a San Giovanni Rotondói kolostor imakórusán tartózkodott, melyet a házfőnök és a rendtársak is tanúsítanak. – De akkor ki híreszteli ezt a mesét? – kérdezte a pápa. – Szentatyám, ez nem mese. Padre Pio mellettem állt, és épp meg akartam szólítani, mikor eltűnt! 52

P. Carmelo Durante írta: „Egy rekreáció alkalmával a beszélgetés – korunk nagy vívmányára – a Róma-New York 6 órás repülőút hihetetlen eredményére terelődött. Padre Pio hirtelen felkapta a fejét és rákérdezett: „Mennyi, hat óraaa??” – majd így folytatta: „Mamma mia, ennyi idő alatt?! Ha én utazom, elég egyetlen pillanat!”

Más alkalommal egy este azt vettem észre, mintha a Padrénak hirtelen sietős dolga lenne. Kezét karomra téve így szólt: „Ma sietnem kell, mert hosszú út előtt állok!” Ugyan hová? – kérdeztem meglepetten. „Elég messzire, de ehhez nincs szükségem engedélyre!” Mivel a rendben mindenki csak külön engedéllyel utazhatott, Pio atya kijelentése nem jelenthetett mást, mint hogy „bilokációs utazásra” gondolt. 53

(folyt.) Források az I. részben!

___________________________________

52. Winowska, 127. o. nyomán

53. Die Stimme P.P. 26. évf. 3. nyomán

Szólj hozzá!

007_sza_bannaer_545.jpg

jezus_az_oltariszentseggel_280.jpgJézus szavai: „A világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a Küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és a tisztítótűzből általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása! (IV/27) A nehéz idők elérkezése előtt készüljetek fel újra erős elhatározással arra a hivatásra, amelyre meghívtalak benneteket. Ne unott, közömbös tétlenségben éljetek. Mert a most készülő nagy vihar sodra elviszi a tétlen közömbösöket. Az árral szemben csak az igazán elhivatott lelkek maradnak meg. Adjátok tovább figyelmeztető szavaimat, jusson el minden papi lélekhez.” (Vö. III/159-160) ‒ idézetek vége!

Nem kell belemagyarázás, hiszen a „jelek” egész sorát tapasztalhatjuk! ‒ És?

Sajnos sokak ‒ beleértve a klérus jelentős részét is ‒, nem értik Mária Szíve Szeretetlángjának üdvtörténeti jelentőségét! Úgy fogadják, mint a Mária-tisztelet újabb formáját, vagy mint egy lelkiségi ima-mozgalmat ‒ holott ‒ a lényegét tekintve nem erről van szó! Olyannyira, hogy:

A Szeretetláng még csak nem is egy újabb „kegyelem” a szó szűken vett fogalmaként, hanem a kegyelem HATÁSAKÉNT kell értelmezni ‒ és az is!

Egy soha nem volt emberiségmentő ajándékról, a Szűzanya Istentől kiesdett szívet-lelkeket átható rendkívüli kegyelmi hatásról van szó, melyről ő mondja, hogy „Szívem Szeretetlángja maga Jézus Krisztus”! (I/107)

(folyt.)

Előző részszeretetlangja_545.JPG

Szólj hozzá!

cdc0e44bb_535.jpg

Magyarország, Báta 14. század 1.processo_535.JPG

thuroczy.jpg     A magyarországi Báta, a Szent Vér ősi kegyhelye. Szent László által alapított bencés apátság (1092) múltja sajnos ma már csak a legendák és mondák homályába vész.

A bátai Szent Vér-ereklyéről először a Thuróczi-krónika tesz említést, 1415-ben, országosan ismert relikviaként tünteti fel.

Maga az Eucharisztia csoda ennél korábban, a 14. század hetvenes éveinek végén történt, amikor a miséző pap kezei között az átváltoztatott ostya vérezni kezdett. Báta 1367-tól királyi védelem alatt állott.

papsteugeniv.jpgIV. Jenő pápa 1434-ben Zsigmond király kérésére a Szent Benedek rend bátai monostorának ‒ „ahol Krisztusnak csodálatos, az Oltáriszentségből kiömlő vére és néhány más ereklye van” ‒, búcsút engedélyezzen.

IV. Jenő Bátát kiemelt kegyhellyé nyilvánította, búcsút engedélyezve az apátságnak. (IV. Jenő pápa oklevelét ld. alul!)

A nápolyi király követe Ransanus püspöknek, Mátyás udvarában írt könyve az ország egyik nevezetességének írja Bátát. Ezek szerint Bátán egy szentostya töredéket őriznek, amelyből valamikor vér csordult. Ezt a csodálatos ereklyét Úrnapja ünnepén hatalmas zarándoksereg hódolata előtt, oltárra helyezik.                               ransanus_corvina_matyas_es_beatrix_210.jpg (A képen Ransanus, Mátyás király és Beatrix királyné)

Kapisztrán Szent János szentté avatási aktái csodás gyógyulásokról is tesznek említést „Krisztus vérző teste előtt”.

Báta arról is nevezetes, hogy Hunyadi János itt verte le Gara nevű ellenfelét, és ennek jutalmaként Ulászló király erdélyi vajdává és Nándorfehérvár kapitányává nevezte ki. A bátai apátság adományozói közé tartoztak: Hunyadi János, Szilágyi Erzsébet, Hunyadi Mátyás, valamint Kanizsai Dorottya, Kinizsi Pál özvegye.

Uralkodói zarándoklatok: Nagy Lajos király 2x, Mária királynő 3x, Zsigmond király 9x, Borbála királyné 1x, Hunyadí János kormányzó 3x, Mátyás király 6x, II. Ulászló király 3x, II. Lajos király 2x, János király 1x.

bata_bucsujarohely_lesz_535.jpg

Szólj hozzá!

   1038. augusztus 14-én Fehérváron a beteg István király érezte halála közeledtét, magához rendelte a püspököket, palotájának és a nemzetnek nagyjait; megtárgyalta velük, hogy kit válasszanak helyette királynak. Majd atyailag intette őket, hogy őrizzék meg az igaz hitet, amelyet elnyertek; szeressék az igazságot, az égi szeretet láncait kedveljék, gyakorolják a szeretetet, és az alázatossággal törődjenek.

E szavak után kezét és szemét a csillagokra emelve így fohászkodott Isten Szentséges Anyjához:

 "Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom."

felajanlas_3_535.jpg

Szólj hozzá!

d62c918221291a4312504d198ad47e75.jpgCsodák pedig vannak

     A korábbiakban már beszéltünk Pio atya csodás karizmáiról, melyeket a II. világháború alatt is a lelkek javára használt azért, hogy sokak számára megnyilvánulhasson Isten dicsősége.

Egy ilyen eset volt az alábbi is. Msgr. Fernando Damiani, az Uruguay-i Salto egyházmegye püspöki helynöke, halálos beteg létére arra vágyott, hogy San Giovanni Rotondóban, Padre Pio közelében fejezhesse be földi életét. Oda is utaztatta magát.

Pio atya azonban így fogadta: – Nem, az Ön helye egyházmegyéjében van! – Akkor legalább ígérje meg nekem, hogy halálomkor mellettem lesz! – kérlelte a beteg püspök. Az atya egy pillanatra áhítatba merült, és így szólt: – Jó, ezt megígérem.

1941-ben egy éjszaka, Msgr. Barberi, Montevideo érseke – akitől e történet ered – kopogást hallott ajtaján. Az álmából felriadót egy ismeretlen kapucinus szólította meg: – Kérem, sürgősen menjen Msgr. Damianihoz, mert haldoklik. Az érsek elsietett barátjához, akit épp ekkor ért utol egy súlyos szívroham. Damiani püspök ennek ellenére tiszta tudattal és áhítattal fogadta a Szent Útravalót, majd csendben, békésen elhunyt. De mekkora volt a körülötte lévők meglepetése, mikor az éjjeliszekrényén ceruzával írt néhány szavas írást találtak: PADRE PIO ELJÖTT!

Montevideo érseke megőrizte barátjának utolsó üzenetét és saját szemével akart meggyőződni annak a szerzetesnek az azonosságáról is, aki a beteg ágyához hívta. 1949. április 13-án kereste fel Pio atyát, akire azonnal ráismert. Mindazonáltal, hogy tiszta képet nyerjen a dologról, megkérdezte a Padrét, aki persze nem válaszolt. Az érsek abban a hiszemben, hogy kérdését az atya nem hallotta, tovább unszolta válaszért. Az atya most sem szólt. Ekkor az érsek nevetni kezdett, és ezt mondta: – Értem már! – Akkor hát megértett végre?! – válaszolt Padre Pio finom mosollyal. 51

Az atya sem véletlenül volt óvatos. Életrajzírói vele kapcsolatban sajnos gyakran használták a „mindenhol képes volt jelen lenni” kifejezést, amitől a teológusoknak „égnek állta a haja”! Így hangoztatva ugyanis nincs hamisabb beállítás ennél, mert Pio atya karizmái kizárólag azon szigorú szabályok közt működtek, melyeket Isten kijelölt számára. A bilokációt nem kedve szerint idézte elő, s ezek sohasem képviseltek jelentéktelen vagy öncélú dolgokat.

Padre Pio nem „sétált” keresztül a világon – a séta kedvéért, hanem csak azért, mert Isten megbízta ezzel, és egyébként is saját akarata teljes összhangban volt Isten akaratával.

(folyt.) Források az I. részben!

________________________________

51. Winowska, 124-125, valamint Blanár, 99. o. nyomán

Szólj hozzá!

   Nem azért vagyok Én szerető Édesanyátok, hogy kételyekben hagyjalak benneteket.

Csak fogjatok össze minden erőtökkel, és készítsétek elő a lelkeket a Szent Láng befogadására.

(Szeretetláng Lelki Napló I/58) 

Én a Hajnal Szép Sugara, megvakítom a sátánt 002 K_1.JPG

Szólj hozzá!

007_sza_bannaer_545.jpg

     A Szűzanya ugyanis ‒ Istentől kiesdett Szeretetlángjával egy ‒, az egész emberiséget érintő lélekújító kegyelmi hatást ígér, mely képes áthatni az elhidegült szíveket, lelkeket! Így következhet el az a győzelem, melyhez a mi közreműködésünket kéri. Idézet a Szeretetláng Lelki Naplóból: „Szeretetlángom kegyelmi kiáradását indítsátok már el. Az összefogáshoz csodálatos erővel és kegyelemmel árasztalak el benneteket tömegesen és egyénenként is. A felelősség nagy! Az összefogó munkából egyetlen lélek se maradjon ki. Szeretetlángom szelíd fénye gyújtani, gyulladni fog az egész földkerekségen, miáltal a sátán megalázottan és tehetetlenül hatalmát veszti. Csak ezt a vajúdást ne akarjátok meghosszabbítani. (III/130) Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el. (III/164)

Szeretetlángom nagy erővel robban felétek, és ilyen egyetemes csodám még nem volt, mint most! A szavaim tiszták és ki ne forgassátok, félre ne magyarázzátok! Mert nagy felelősséggel tartoztok ezért. Álljatok munkába, ne tétlenkedjetek és én csodával határos módon segítek nektek, melyet érezni fogtok untalan. Bízzatok Bennem és cselekedjetek sürgősen, mert a sátán, mivel már érzi Szeretetlángom kegyelmi hatását, vagyis a vesztét, rettentő dühében hatalmas erőfeszítéseket tesz! Vegyétek fel a harcot, a győztesek mi leszünk! A sátánt oly mértékben lesz vakká, amilyen mértékben ti elterjesztitek Szeretetlángom fényét szerte a földön. Úgy, ahogy nevem ismert az egész világon, úgy legyen ismert Szívem Szeretetlángja is, mely csodákat tesz a szívek mélyén.” (Vö. II/18)

(folyt.)

Előző részszeretetlang_t_545.jpg

Szólj hozzá!

cdc0e44bb_535.jpg

Horvátország, Ludbreg 1410

 church_ludbreg_280.JPG    A történelmi források szerint Ludbreget még a rómaiak alapították Castrum Iovium néven. 381-ben már minden bizonnyal jelentős keresztény közösség volt a településen, mivel a források egy Amantius nevű püspököt említenek. A horvátok betelepedésük után keresztény hitre tértek és egy 1334-es összeírásban – mint első írásos emlék –, Ludbregben megemlítve a Szentháromság templomot. A ma is működő plébániatemplomot 1410-ben építették egy ősi római bazilika alapjaira. Egy évvel később történt az eucharisztikus csoda: a Batthyány-család palotájában lévő Szent Kereszt-kápolnában ludberg1_280.JPGegy pap a szentmise bemutatása közben kételkedett az átváltoztatásban. Mintegy válaszként kételyeire, szeme láttára vér folyt ki a kezében tartott kehelyből. A szent relikviát ijedelmében egy kőművessel befalaztatta a főoltár mögé. Halála előtt azonban felfedte a titkot és a rejtekhelyet. A hívek tisztelettel adóztak az ereklye előtt. A Jézus Szent Vérének tulajdonított csodákat felírták az ún. Liber miraculorumba, a Csodák Könyvébe.

Szech János magyar nemes eljuttatta a relikviát és a tanúságtételeket a Szentatyához, aki magához rendelte a relikviát.

Az 1500-as évek elején, II. Gyula pápasága idején a Szentszék vizsgálóbizottságot hívott össze a Ludbregben történt eucharisztikus csodához kapcsolódó körülmények kivizsgálására. Sokan tanúsították, hogy az ereklye jelenlétében végzett imádságuk alatt meggyógyultak. 1513-ban X. Leó pápa bullát tett közzé, amely elismeri az ereklye hitelességét és engedélyezi Jézus szent vére imádását, melyet maga is többször vitt körmenetben Róma utcáin. Az ereklye később visszakerült Horvátországba.kk5_535.jpg

A 18. században, Horvátország északi részén pestis pusztított. A nép és a horvát nemzetgyűlés is Isten segítségét kérte. A nemzetgyűlés 1739. december 15-i ülésén a résztvevők megfogadták, hogy ha a pestis véget ér, kápolnát emelnek a csoda tiszteletére. A pestist ugyan leküzdötték, de a fogadalmat csak 1994-ben teljesítették, amikor a demokrácia ismét helyreállt Horvátországban.

A 3500 lakosú kisváros legszebb műemlékei a Batthyányaknak köszönhető. Ma a Szentháromság tiszteletére szentelt templomot az itt őrzött Szent Vér ereklye teszi híressé. Ludbreg, a trianoni békeszerződésig Varasd vármegye járási székhelye volt. (Képen: a ludbregi Szent Vér ereklyetartóban, melyet Batthyányi-Strattman Eleonóra grófnő ajándékozott Ludbregnek.)

pokaznica_s_krvi_kristovom_ludbreg_535.JPG

Szólj hozzá!

d62c918221291a4312504d198ad47e75.jpg      Amikor 1938-ban egy földrengés romba döntötte a helybéli klarisszák kis kórházát, Pio atya fejében felötlött egy modern „poliklinika” építésének a gondolata, melyről évekig hallgatott. Gondolatait ekkoriban a világ aggasztó helyzete és a pápaválasztás kötötték le. 1939 telének végén elgondolkodtató hirtelenséggel meghalt XI. Pius anélkül, hogy február 11-én – a Lateráni szerződés tizedik évfordulóján – elmondhatta volna addig titokban tartott újabb beszédét, mely a fasizmus éles kritikáját tartalmazta. Utóda, a nemesi származású Eugénio Pacelli lett, aki szintén világosan látta a két sátáni hatalom ördögi tobzódásának szörnyű következményeit. Ám a hitleri fasizmust elítélő beszédét – az európai katolikusok millióit fenyegető náci zsarolás miatt – ő sem mondhatta el. Nem tehetett mást, mint hogy százezrével mentette az üldözötteket, azokat, akikért sem a dicső nagyhatalmak, sem pedig saját nemzetközi vezetőik nem mozdították a kisujjukat sem. Sajnos később épp ez utóbbiak vádolták XII. Piust „közömbösséggel”!

Padre Pio mélységesen elkeseredett volt tehetetlenségében, mert szerette volna lefogni a tömegek kezét, akik Krisztus tanításával összeegyeztethetetlen ideológiák nevében gyilkolták egymást. Végül a sátáni gyűlöletláva a föld legeldugottabb településeit is felperzselte.

Míg a náci-fasiszta propaganda azt garantálta, hogy mindörökre megszabadítja a világot az istentelen kommunizmus „Vörös Sárkányától”, ezzel szemben Sztálin, szintúgy nem kevesebbet ígért, mint a hitleri őrület „Fekete Rémének” megsemmisítését. Bizony ez az „ördögi kör” volt az, mely alapjaiban zavarta össze és osztotta meg az Istenről megfeledkezett világot. Nem csoda tehát, hogy még a „választottak” közül is sokan megtévedtek.

(folyt.) Források az I. részben!

 

Szólj hozzá!

cdc0e44bb_535.jpg

Kolumbia, Tucamo 1906

caribian1906_300.jpg     A Csendes-óceán partvidékén történt 1906-os szökőár (cunami) több régióban súlyos károkat okozott. Az elszabadult kishajók, csónakok nagy távolságra sodródtak és stabilnak mondható kőházak is rombadőltek. Ezzel szemben a Tumaco szigetének lakói az Oltáriszentségbe vetett hitének köszönhetően megmenekült a szörnyű katasztrófától.

tucamo_300.JPG1906. január 31-én délelőtt 10 órakor egy csaknem 10 percig tartó, a Richter-skála szerinti 8,8 fokozatú, rendkívül erős földrengés rázta meg Tumaco szigetét. A templomban leestek a képek, de a szobrokban helyrehozhatatlan pusztulás nem történt! A falu összes lakója rémült pánikban rohant a templom elé és arra kérték papjukat, gerardo_larrondo_280.jpgGerardo Larrondo atyát, hogy azonnal tartsanak körmenetet az Oltáriszentséggel. A tenger vízszintje közben egyre emelkedett, s a tengerpart egy részét már ellepte. A feltornyosult víz azzal fenyegetett, hogy egyetlen hullámmal elnyeli az egész szigetet. Gerardo atya megrettent, és a kehelyben lévő összes Szentostyát magához vette, csak a nagy ostyát őrizte meg. A néphez szólva így kiáltott: „Testvéreim, mindannyian menjünk a tengerpartra, és könyörögjünk Isten irgalmáért!”

cud14_300.jpgJézus Eucharisztiában való jelenlétében mindannyian megnyugodva, könnyek közt, hangosan imádkozva indultak el. A tengerpartra érve Larrondo atya bátran a víz széléhez lépett, és ahogy a hullám közeledett, a felemelt Oltáriszentséggel keresztet rajzolt a levegőbe. Ez a pillanat döbbenetes és rendkívül ünnepélyes volt, hiszen a hullám megtorpant, és visszahúzódott, de mielőtt Larrondo és a mellette álló paptársa, Julian atya hangot adhatott volna hálájának, a nép meghatottan és döbbenten kiáltott fel: „Csoda! Csoda!” És valóban, a láthatatlan természetfeletti erőnek köszönhetően a hatalmas cunami, vagyis a tenger vízfala visszatért eredeti nyugvó állapotába, s megszűnt a pusztító fenyegetés. Tumaco lakóit eltöltötte az öröm, hogy az Eucharisztiában jelen levő Jézus kegyelme megmentette őket, és köszönetüket áhítatos hálaimával fejezték ki. A Tumaco-ban történt csoda olyannyira ismert lett világszerte, hogy Larrondo atya még Európából is kapott imát kérő leveleket.

tucamo_1906_535.jpg

Szólj hozzá!

007_sza_bannaer_545.jpg

     Óhatatlan a kérdés, hogyha ilyen a jövő ‒ mely már a jelen ‒, akkor mit tegyünk, és mikor teljesedik be Fatima nagy ígérete, a Szeplőtelen Szív végső győzelme?

Nos, a „mikorra” nem tudunk választ adni, de az biztos, hogy mindent meg kell tennünk az Istenanya ígéretének mielőbbi megvalósulásáért!

A „mit” kérdésre? Előszöris! Emberiség szinten meg kell térni, ehhez pedig csoda kell, egy általános lelki megújulás, melynek elérésére négy elvárást kell teljesítenünk!

1) Szüntelenül esedezzünk Isten Irgalmasságáért Szent Fausztina Naplója nyomán. Minden nap 15 órakor imádkozzuk az Irgalmasság rózsafüzérét, és évente többször végezzük el az Isteni Irgalmasság Kilencedét!

2) Éljünk szentségi életet! ‒ Szentgyónás, Szentmise, Szentáldozás.

3) Ha a Szeplőtelen Szív győzelmét várjuk, akkor előbb teljesítenünk kell az Ő fatimai kéréseit! Ezek: az egyéni és közösségi felajánlás Mária Szeplőtelen Szívének, az egyéni és közösségi engesztelés. Az öt első-szombat megtartása, a szentmisét követően 15 percnyi elmélkedéssel a rózsafüzér titkairól.

4) A Rózsafüzér napi imádkozása a Szeretetláng-betét Üdvözlégyekbe való fűzésével, mert ezáltal valósul meg a Fatimában ígért Szeplőtelen Szív végső győzelme!

(folyt.)

Előző részrozsafuzer_szeretete_545.jpg

Szólj hozzá!

       A kísértés mibenlétét ismerjük és tudjuk, hogy állandó kísérője az emberi életnek.

 

Sajnos az ördögi zaklatás és megkötözöttség is gyakori. Ennek külsődleges formája az egység megbontása, esetenként országos szinten is a békétlenség keltése. Először a szívben, majd a családban és más közösségben igyekszik békétlenséget kelteni a széthúzással.

A helyzet súlyossá válhat, ha az ember lelkében tanyát ver a gőg, és ezen önteltségében istentelen pártokat támogat, melyek persze a sátán kezében hatékony eszközök!

antichrisztus_1920.jpg

Szólj hozzá!

cdc0e44bb_535.jpg

A Legméltóságosabb Oltáriszentség ünnepének története

liegepreview_jpg.jpg     »Jóllehet az Eucharisztiát az év minden napján ünnepeljük, évente egyszer kiemelt figyelmet is fordítunk Krisztus Testének ünneplésére. Szívünk és lelkünk bármilyen körülmények között és helyzetben fordulhat az Úrhoz, az ő valós jelenlétével azonban leginkább az Eucharisztiában, a szentségi színek alatt találkozunk. Jézus az Eucharisztiában – a kenyér és bor színe alatt, lényegi valóságában van jelen liege_st_juliana-499f-8b4_280.jpgszámunkra. Mennybementelekor a feltámadt Jézus ezt mondta: "Íme én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig."« (Mt 28,20) »Ezen a csütörtökön a (...) klérus és a nép együtt örvendezve dicsérő énekekkel tartson körmenetet; mindenki szíve és lelke, szája és ajka üdvös örömmel énekeljen himnuszokat. (...) És bárcsak a szeretet úgy fellobbantaná a hívők buzgóságát Krisztus szolgálatára, hogy ezáltal és egyéb érdemeik gyarapodása által Ő, aki váltságul adta önmagát értük és eledelül adja magát nekik, ezen élet viszontagságai után önmagával jutalmazza őket. (12) Mi ugyanis a krisztushívőket lelki ajándékokkal szeretnénk buzdítani az ünnep megülésére, ezért mindazoknak, akik őszinte bánattal meggyóntak, és (...) a szentmisén vettek részt, (...) száz napi búcsút engedélyezünk a mindenható Isten irgalmában és az ő apostolai, Szent Péter és Pál tekintélyében bízva.« (IV. Orbán pápa Transiturus De hoc mundo kezd. bullája 1264. aug. 11. SZIT 2019. Bp.)
liegejuliana_de_cornillon_280.jpgLiege-i Szent Julianna, a cornilloni kolostor apácája kezdeményezte Úrnapja ünnepének bevezetését Krisztus Szent Testének tiszteletére. Fiatal korában több látomása is volt az Oltáriszentség tiszteletére tartott ünnep megalapításával kapcsolatban. Szent Julianna egyik látomásában a teliholdat látta, melyből egy darabka hiányzott. Ő úgy értelmezte, hogy a Hold az egyházi évet jelképezi, amelyből valami hiányzik, mégpedig az Oltáriszentség ünnepe. 1230-ban Szent Julianna elmondta látomásait a helyi egyházmegye elöljárójának, Jacques Panteléonnak, a későbbi IV. Orbán pápának. 1246-ban a liege-i püspök, robert_de_thourotte_280.jpgRobert de Thourotte úgy döntött, hogy egyházmegyéjében ünnepet alapít az Oltáriszentség tiszteletére.
Úrnapja első ünnepét 1249. június 5-én tartották. Néhány évvel Szent Julianna halála után IV. Orbán pápa 1264. augusztus 11-én a fenti bullájában elrendelte az Úrnapja megünneplését az egyetemes Egyházban.
Az Úrnapja (latinul Festum Eucharistiae, Solemnitas Corpus Domini) katolikus főünnep az Eucharisztia tiszteletére, teljes nevén az Úr Szent Testének és Szent Vérének ünnepe. Magyarországon és több más országban a húsvéti időt lezáró pünkösdvasárnap után két héttel tartják. Jellemzően körmenet kapcsolódik hozzá. (Wikipedia)
»Az Úrnapja, a föltámadás napja, a keresztények napja, a mi napunk. Úrnapjának nevezzük, mert az Úr győztesként ezen a napon ment föl az Atyához. Ha a pogányok e napot a Nap napjának nevezik, mi is szívesen annak valljuk, mert ma támadt a világ Világossága, ma kelt föl az Igazságosság Napja, melynek sugarai az üdvösséget hozzák.« [Szent Jeromos: In die Dominica Paschae homilia: CCL 78, 550]

liege34930221700_19629af01f_b_535.jpg

Szólj hozzá!

007_sza_bannaer_545.jpg

     Szent Júdás apostol leveléből: „Szeretteim, gondoljatok arra, amit Urunk Jézus Krisztus apostolai megjövendöltek, hogy az utolsó időben lesznek majd, akik gúnyolódnak, akik istentelen szenvedélyeiktől vezettetve élnek. Ezek, akikben nem él a Lélek és szakadást okoznak. De ti imádkozzatok a Szentlélekben, tartsatok ki Isten szeretetében.” (Vö. Júd 1,17-22.) Mert lesznek, akik bölcsebbek akarnak lenni a bölcseknél, és hitbeli okoskodással tudósabbak a teológusoknál! Minden erejükkel hátráltatják majd Isten Anyjának emberiség-segítő  kegyelmeinek megvalósulását! Ne hallgassatok rájuk, mert veszélyes hibába estek!

Szent Máté evangelista így ír: „Vigyázzatok, mert sokan fognak jönni az én nevemben és azt mondják: 'Én vagyok a Krisztus', és sokakat félre fognak vezetni. Harcokról és háborús hírekről fogtok majd hallani, mert nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen. Sokfelé éhínség lesz és földrengés. De mindez csak a fájdalmak kezdete lesz. Gyűlöletesek lesztek minden nemzet előtt az én nevemért. Sok hamis próféta támad és sokakat félrevezetnek.” (Vö. Mt 24,4-11)  (folyt.)

 (Alsó kép Szent Máté evangélista)

mate_az_angyallal02_545.jpg

Szólj hozzá!

d62c918221291a4312504d198ad47e75.jpg     Amikor az atya – vérző, remegő kézzel – felmutatta Isten Bárányát, ÍME…! Az embereken végigfutott a megrendültség. Sokak elszoruló torkán kiszüremkedett a könyörgés: Uram, irgalmazz…, és újabb könnyek tolultak a szemekbe. Szinte érezni lehetett, hogy a halált legyőző Emberfia dicsőségétől megrendült az egész teremtett világ…, és csend, döbbent, hálatelt csend honolt a templomban. Mi csak álltunk – akár csak a vakok –, úgy álltunk a LÁTÓ körül.”47

Most már érthető, hogy miért vonzotta Padre Pio miséje a tömegeket, nem törődve az ezt meg nem tapasztalt, öntelt, távolról gáncsoskodókkal. A kritikusok, kik azt állítják, hogy „egy a Szentmise” azt válaszolhatjuk: bizony, igaz, az áldozat és a kegyelem értéke szerint valóban. De sajnos nem a közáhítat és a személyes megérintettségek mértek szerint. 

Égi anyával

El kell mondanunk, hogy Padre Pio egész élete a Szent Szűz anyai pártfogásában telt. Miként Szent Fiát, úgy Őt is végig kísérte keresztútján, egészen a Kálváriáig.

Pio atya látta a Boldogságos Anyát fönséges valóságában, és azon csodálkozott, hogy rendtársai nem látják, mert lehetetlennek tartotta, hogy aki fenntartás nélkül bízik Máriában, attól elzárkózzék. A „Látónak” minden szentmiséjén jelen volt az Istenanya is – angyalok kíséretében – az oltárnál. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy így vagy úgy, de az atya életének valamennyi szentmiséjét „Mária oltáránál” mutatta be. Sőt, a Szűzanya iránti mélységes tiszteletétől indíttatva – ha csak tehette –, a miseformák közül mindig a Szeplőtelen fogantatás fogadalmi miséjét celebrálta. Ez olyannyira sajátossága volt Pio atyának, hogy amikor már látása megromlott, felettesei felmentették a kötelező napi előírások betartásától, s ettől kezdve évtizedekig a neki oly kedves „fogadalmi misét” mutathatta be. 48

Padre Pio nagyon jól tudta, hogy ki nekünk a Szent Szűz. Ezért szerette oly nagyon. Levelezéseiből nyomon követhetjük, hogy miként becézte Égi Édesanyját: „Mária, tengernek Csillaga. Mária, oltalmazónk és Vezérünk. Mária, aki imádkozik érettünk.” (Levelek, 182) „Mária, a legszentebb.” (Levelek, 86) „Mária, az Evangélium Asszonya.” (Levelek, 602) „Mária, a Mennynek Királynője.” (Levelek, 976) „Mária, az aki a Legszentebb Háromság különleges kegyelmét és szeretetét élvezi.” (Levelek, 859) „Mária, Angyalok Királynéja.” (Levelek, 869)

(folyt.) Források az I. részben!

_______________________________

47. Winowska nyomán

48. La Casa, 1977. februári száma nyomán

Szólj hozzá!

tomasz_peta_kazah.jpg

      A szovjet vallásüldözés évtizedei alatt a keresztények azzal tartották életben hitüket, hogy titokban gyűltek össze otthonaikban imádkozni. Tomasz Peta kazah érsek szerint:

„A szovjet uralom éveiben, amikor a katolikusokat papság, templomok és szentségek nélkül kényszerítették élni, a hívek egyfajta nyolcadik szentséget hoztak létre: a rózsafüzért. A kommunista üldöztetés során csak a keresztelés és a rózsafüzér imádkozása volt az, amit rejtve tehettek. Bizonyos értelemben a rózsafüzér felváltotta a pásztorok hiányát.”

(mariedenazareth.com)

Szólj hozzá!

d62c918221291a4312504d198ad47e75.jpg     Időnként szorongva oldalvást tekintett, mint aki nagyon aggódik egy (láthatatlan) személyért. Olykor megérintette homlokát, mintha a töviskoronát igazította volna. Közben hosszú percek teltek el, a szívdobbanás-, vagy a hulló vércseppek ütemére. Hirtelen azonban mintha átléptünk volna az Örökkévalóságba – érzékelhetően –, valami hatalmas misztérium valósult meg.

A KERESZT MISZTÉRIUMA, mely szinte kicsúszott a mért idő korlátaiból, s mindez akkor, amikor ez a meggyötört ember eggyé lett Istennel. Mintegy az „Örökkévalóság Kapujában” álltunk, se itt, se ott. Felfoghatatlanul ugyan, de az oltár az Utolsó Vacsora és a Kálvária színhelyévé vált egyidőben, és mi részt vehettünk a Szentmisén és az Áldozaton, mely most egyetlen fogalommá vált: SZENTMISEÁLDOZAT!

Nyugtalan és állhatatlan lelkünk számára túlságosan elhalványult igazság ez!

Szinte mindannyian éreztük azt a – mindent átható – hálát és áhítatot, mely az Ostya megtörésénél sugárzott az oltártól, mikor a Kehelybe hulló Ostyadarab egyesült mint TEST és VÉR, – értünk adatott drága BÉR. Ez a feltámadás pillanata! Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, könyörülj rajtunk! – esdekeltük valamennyien.

És íme, – Pio atya – ujjai közt tartja Kenyérré lett Istenét. Közben keskeny vércsíkok folytak végig kezén. Vonásai egy pillanatra felengedtek, és arca örömtől vált fénylővé. Ó, hófehér Ostya, csöpp Búzakenyér.

Néha mosoly is megjelent ajkain, és szelídséget tükröző szemei végtelenül gyengéden simogatták az elrejtezett Édes Üdvözítőt. Az atyának olyan volt a tekintete, mint aki keresztül lát a LÁTSZATON.”45

Maga Pio atya írta egy levelében: „Valahányszor a legeslegfőbb Jó birtokában vagyok (Eucharisztia), olyan méreteket ölt bennem a boldogság, hogy már kérnem kell Jézust: elég, ezt már alig tudom kibírni!”46  

(folyt.) Források az I. részben!

____________________________________

45. Winowska könyve és Thirring Éva asszony személyes elbeszélése alapján

46. Levelek, 207.

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

     Sajnos korunk egyházi gondolkodása sok esetben feledni látszik, hogy a pápák Jézus Krisztus földi helytartói, akik a döntéseiket a Szentlélek közvetlen sugallatára hozzák meg! Vagyis a hit és erkölcs dolgában hozott döntéseik az utódokra nézve is helytálló! Ilyen például a kánoni szövegek, vagy akár a kötelező misevégi Szent Mihály-ima elmondásának elhagyása stb.! És ez itt a bökkenő! Mert figyelmen kívül hagyták XIII. Leó pápa jó előérzettel kiadott 1901. április 1-i határozatát, miszerint „az elődeink Szent Filoménával kapcsolatos döntéseit, senki sem változtathatja meg!” ‒ És hogy erre, mi az illetékesek mentegetőzése?

Az Egyház sohasem szándékozott a a Filoména-tiszteletet megakadályozni, vagyis, ha az ünnepe töröltetett is a liturgikus naptárból, emléknapjain az általános Vértanú Mise részeseként egyénileg megünnepelhető. Szent Filoména ennek keretében tehát nyilvánosan tisztelhető, minden templomban, ahol a tiszetelete ‒ bármilyen formában ‒ kifejlődött, vagy kialakult.

Figyelemreméltó az indiai Mysore-i püspök Mathias Fernandez a Szentszék felé intézett kérdése, miszerint „Szent Filoména nevére benedikálható-e egy katedrális, tekintve, hogy az ünnepét törölték?” VI. Pál pápa így válaszolt: „Kérem, hogy továbbra is ugyanúgy folytassák Szent Filoména tiszteletét, mint eddig és ne nyugtalanítsák a népet!” (Közzétette: Pro Fide Catholica Kiadó publikálta Durach 1991.)

Ezt a „népet nem nyugtalanító” szándékot nem ártott volna szem előtt tartani a „naptárreform” esetében is!

A Mugnano del Cardinaléba látogatók büszkén láthatják, hogy a legszebb Filoména ábrázolások, szentképek, a magyar Feszty Masa festményeinek reprodukciói! Ezek eredetije Magyarországon megtekinthetők a Felsőkrisztinavárosi, a Pasaréti Ferences és még néhány templomban.

Szent Filoména segítő közbenjárója az ifjúságnak,

a tisztaság megőrzésének, a gondban lévőknek,

a kismamáknak és a betegségben szenvedőknek!

Mert Filoména hathatós szent, csodatévő szent és

a lehetetlennek tűnő dolgokban segítő szent,

aki kikönyörgi számunkra az Ég kegyeit!

 

Üdvözlégy ó kegyes Filoména, aki olyan bátran ontottad véredet Krisztusért. Magasztaljuk az Urat minden kegyelemért, melyben Téged életedben, de különösen halálodban részesített. Esedezünk hozzád, hogy mi is kegyelmet nyerjünk Istentől a Te közbenjárásod által. Amen!

 (bef.) Előző rész

Szent Filoména könyörögj érettünk!

Szólj hozzá!

saint_philomena_living_rosary_530.jpg

     Kedves Olvasóim! Szent Filoména vértanú emléknapja van, melyet ugyan töröltek a liturgikus naptárból, de népszerűsége és más szenteket is felülmúló csodás segítsége változatlan és Fényes Csillagként ragyog!

Az egész világon templomok és oltárok hirdetik e Rómában vértanúságot szenvedett gyermeklány közbenjárásának páratlanságát.
     A naptári törlés oka az, hogy történelmiségéről, életének, vértanúságának részleteiről csak magánkinyilatkoztatásokból tudunk.          

  Életszentségét nem csupán a katakomba-sírját fedő terrakotta-táblák jelei bizonyítják, de a nevéhez fűződő páratlanul sok közbenjárás és rendkívüli csoda is igazolják.
     Pápák és szentek egész sora tisztelte és hirdette nagyságát! Különösen kiemelkedők ebben XII. Leó, XVI. Gergely, IX. Piusz, XIII. Leó pápák, Vianney Szent János, Tiszteletreméltó Maria Pauline Jaricot, Szent Maddalena di Canossa, B. Bartolo Longo, Szent Pio atya és sorolhatnánk a neves személyek hosszú sorát!

Szent Filoména könyörögj érettünk!

 

vianney_es_filomena.jpg

Szólj hozzá!

d62c918221291a4312504d198ad47e75.jpgA legeslegfőbb jó

     Joseph Hämmerle személyes élménye alapján írja: „Midőn Padre Pio az oltárhoz lépett, már túl volt az Úr megostorozottságának és tövissel való koronázásának haláltusáján. Teljesen kimerülten, összegörnyedve lépett fel – két társa támogatásával – az oltár lépcsőjén. Oly gyenge volt, hogy még az áldásosztásnál is tartaniok kellett a karját. A bűnbánatnál vérző kezével verdeste sebes mellét, s imádkozott, de hogyan…?! Megrázó élmény volt. Értünk könyörgött, bűnösökért! A Golgotánál átváltozott az arca. Szemei azt tükrözték, mintha az égben lett volna. Isten dicsőségét tükrözte, mint Mózes, mikor lejött a hegyről.

(Egy rendőrfőnök megkérdezte tőle: Ki van jelen körülötte misézés közben? Pio atya válasza ez volt: „Az egész Mennyország!” A kíváncsiskodó még tovább érdeklődött: És ilyenkor hol van a Szűzanya? Padre Pio csodálkozó tekintettel válaszolta: „Hol másutt, mint Szent Fia mellett.”)

A hívek kéréseinél – kihasználva az alkalmat – több mint fél órán át könyörgött. A közelállók hallhatták is esedezését: „Nem, nem… hiszen megígérted…! Vagy: „Igen, igen…, jó, jó…!” Hogy mi zajlott le ilyenkor Pio atya lelkében, le lehetett olvasni az arcáról. Olyan volt a tekintete, mint egy „áldozati bárányé”, mert önmagát adta az „Isten Bárányához.” Odaadása nem egyszerűen szertartásosság volt, hanem valódi áldozat. (…)

Padre Pio egyszer megvallotta, hogy Isten soha egyetlen kérését sem utasította el, melyet szentmiséjében kért. Oh, és mennyi mindent esdett ki testvéreiért és a tisztítótűzben szenvedő lelkekért. Egyszer maga mondta: „A falu felől a kolostorba vezető úton több szenvedő lélek jön, mint eleven zarándok.” (…)

Egy magasrangú katonatiszt megkérdezte tőle: Atyám, átfúrt lábain hogyan tud oly soká állni? Az atya így válaszolt: „Nem állok! A szentmise alatt keresztre vagyok feszítve Krisztussal!”44

„Pio atya falfehéren, félig lehunyt szemmel – mintha valami erős fénytől megvakult volna – szinte a föld fölé emelkedve celebrálta szentmiséjét. Teste néha teljes mozdulatlanságba dermedt, máskor elnémult egy percre, anélkül, hogy a hívekről tudomást szerzett volna. Látható módon valami mély megrendülés kerítette hatalmába, s arcára kiült a fájdalom.

(folyt.) Források az I. részben!

____________________________________

44. Die Stimme P.P. 26. évf. 4. nyomán

Szólj hozzá!

     A Szűzanya arra biztat; hogy minden ember, minden család és közösség, aki hallja szavát és válaszolni kíván felhívására, ajánlja fel önmagát és szeretteit Szeplőtelen Szívének. Imádkozzák a rózsafüzért és fogadják szívükbe az Isten és emberszeretet tüzét, működjenek együtt lélekmentő anyai vágyával. Az engesztelő szentórák megtartása közösségben, a családi közös ima szorgalmazása, a böjt, az áldozat és az imádság ajánlása képezik azt az eszköztárat, amit a Szent Szűz ajánl azoknak, akik figyelnek rá. „Általad kívánom nyilvánosságra hozni Anyai Szívem határtalan szeretetét és aggodalmát, mely a családi szentélyek széthullása miatt fenyegeti az egész világot. Édesanyai segélykiáltásom mindenek előtt hozzátok intézem s veletek összefogva akarom a világot megmenteni!” (Szeretetláng Napló. III/140)0001_maria_szive_szeretetlangjadelamerika_535.jpg

Szólj hozzá!

     A 19-20. századra a Filoména-tisztelet az egész világon kibontakozott, s ő minden hozzá forduló számára valódi közbenjáró volt. Ahol Szent Filoména szobrát vagy képét kitették, áldások és csodák, gyógyulások és megtérések követték egymást.

Annak ellenére, hogy Filoména szentté nyilvánítása bár XVI. Gergely pápa által 1837-ben megtörtént, a nevét mégsem vették fel a Martyrologium Romanum-ba (a hivatalos mártírok sorába). Azonban a korabeli Missale Romanum misekönyv hivatalos kiadásaiban a Missae pro aliquibus locis (helyileg megengedett misék) részben szerepelt: (Die 11 Augusti; S. Philumenae, Virginis et Martyris.)

A fentiek ellenére a Rítuskongregáció 1961-ben törölte ünnepét a Liturgikus Naptárból és a Római Miskönyvből. Jóllehet végül 1964-ben mégis engedélyezték ezt a Szent Filoména Főtestvérületi Közösségekben (culto popolare), illetve az általános Vértanú Mise részesenkénti egyéni megünneplését.

Az egyik érvelés szerint Filoménáról nem maradt fenn írott dokumentum, ámde számtalan más közismert szent, például Alexandriai Szent Katalin, Szent Orbán, Szent Bálint (Valentin), Szent György esetében sem, ennek ellenére az Egyház és Isten Népének emlékezete nagyon is őrzi őket az imameghallgatások kapcsán! Az életrajzi dokumentumok hiánya már azért sem következetes érv, hiszen Szent Mihály arkangyalnak vagy az Őrzőangyaloknak sincs efféle, mégis az üdvtörténet ‒ mi több ‒, az emberi történelem „személyes alakítói”, és ünnepük – nagyon helyesen – megmaradhatott (szeptember 29 és október 2.)!

A másik érv szerint a naptárreformot az indokolja, hogy „kell a hely az új szenteknek”. Sajnos a sorrendet nem a „népszerűségi lista” alapján hozták meg, mert bizony a hívek száz bennmaradt szentből 95-ről még csak nem is hallottak!

Arról nem is beszélve, hogy Szent Filoména naptárból való törlésének bizony káros hatásai voltak, mert több helyütt eltávolították oltáraikról (holott a szentszéki rendelet nem erről szólt!) Jó esetben a sekrestyékbe, irodákba és a folyosókra száműzve azt a hathatós védőszentet, akit maga IX. Piusz pápa nevezett ki az Ifjúság Védőszentjévé!

Sajnos a klérus egy része úgy gondolta, hogyha a liturgikus naptárban nincs benne, akkor már nem is szent! Holott Nagy Szent Gergely világos útmutatást adott: „Ami egyszer szent volt, az később nem lehet nem szentté”! Persze erről szó sincs, csupán a közismertségét csökkentették, pedig a fiatalok példaképe lehetne! A Szűzanya ki is nyilatkoztatta, hogy Isten leginkább azt a tisztaságot és azt a krisztusi hitet jutalmazza, amit Filoména képvisel.

(foly.) Előző rész

Szólj hozzá!

S. Bendicta edith_stein_carmelitana_e_martire_02.jpgA keresztről nevezett Szent Terézia Benedikta szűz, vértanú (Edit Stein) Európa társvédőszentje

 

     Korunk "szép új világában" a feminista teológusok követelték II. János Pál pápától a nők egyenjogúsítását az Egyházban. A szent pápa az egyház szentségéhez illő választ adott. Szent Benedek, Cirill és Metód mellé kinevezte Sienai Szent Katalint, Svéd Szent Brigittát és a keresztről nev. Szent Terézia Benedikta Edit Steint, Európa védőszentjeivé.

 

egyhazdoktorok_535.jpg     A XX. század kimagasló szentjei közé tartozik Edit Stein. Vértanúsága Isten iránti szeretetről tesz tanúságot. Isten útját járjuk, megtapasztalhatjuk, hogy kiválasztott és vezet minket, és ezért nem veszítjük el bizalmukat.
1891-ben született Breslauban, zsidó szülők tizenegyedik gyermekeként. Nagy érdeklődéssel fordult a filozófia felé, és állandó kapcsolatot tartott fenn korának jeles képviselőivel. (Husserl) Nagy hatással volt rá Avilai Szent Teréz önéletrajza, és a kereszténységgel való számos találkozás hatására 1922. január 1-én megkeresztelkedik. Bár ekkor szeretett volna a Kármelbe lépni, de a tanítás és oktatás lett a feladata.  

Vágya csak 1933-ban teljesült, és Köln városának monostorába lépett be, ahol folyamatosan tette le a fogadalmait, 1938-ban az örök fogadalmat. Tudományos munkát végezhetett, és a lelki élet nagyjainak írásait tanulmányozta. Keresztes Szent János születésének 400. évfordulójára írt még egy cikket. 1942. augusztus 5-én, több nővérrel együtt a Gestapo elhurcolta és augusztus 9-én az Auschwitz-i haláltáborban fejezte be életét. Boldoggá avatása Kölnben 1987. május 1-én, szentté avatása 1998. október 11-én, Rómában, a Szent Péter téren történt.

FORRÁS (képek az internetről!)

veronamostraoperaedithsteinduomo_1.jpg

Szólj hozzá!

Szent Domonkos élete

Szent Domonkos 50AN.jpg     Szent Domonkos lélekkel eltelt férfi volt, akit Isten azért támasztott, hogy válaszoljon az Egyház égető szükségére, hogy képzett prédikátorokat adjon neki. A Szentlélek ösztönzésére megalapította az első apostoli Rendet, amely egyesíti a megszentelő szemlélődést az apostolok és az ősegyház által gyakorolt evangéliumi küldetéssel. (William A. Hinnebusch OP)
     Szent Domonkos (Domingo de Guzmán) a XIII. század egyik legnagyobb hatású prédikátora volt, prédikációi azonban egyáltalán nem maradtak fenn. A kortársak tanúsága szerint legjellemzőbb s egyben legvonzóbb tulajdonsága volt, hogy mindig Istennel vagy Istenről beszélt.
     Domonkos a mai Spanyolország területén, az ókasztíliai Caleruegában született 1170-1174 körül. Szülei nemesi származásúak voltak: apja, Félix de Guzmán, Caleruega földesura, édesanyja pedig Aza Boldog Janka (Juana de Aza), akit a helyi spanyol Egyház ma is mély tisztelettel övez a szegények iráni szeretete és könyörülete miatt. Anyja Domonkos fogantatása előtt látomásban szemlélte, hogy kiskutyát hord méhében, amely szájában egy fáklyát visz, és méhéből kijőve az egész világot lángra gyújtja.
     Gyermekkorától papi pályára szánták, s ennek megfelelően taníttatták, de két további testvére is pap lett: Antal nevű bátyja egy közeli káptalan kanonokja volt, öccse, Mannesz pedig követte Domonkost a Rendbe, s később őt is boldoggá avatták. Tehetséges diák volt, és a stúdiumot mindig nagyra értékelte. Fiatalon fogékonynak mutatkozott az istenszeretetre és az életszentségre is: teljesen azonosult a neki szánt papi küldetéssel, és már ekkor megnyilvánult édesanyjától tanult együttérző készsége. 15-16 éves lehetett, amikor egy éhínség alkalmával eladta a tanuláshoz elengedhetetlen drága könyveit és minden más értékét, hogy a nélkülözőkön segítsen. Ez az egyszerű, radikális nagylelkűség tanárait és diáktársait is megdöbbentette. Többen követték a példáját.
     Ez a tette hívta fel Domonkosra a közeli Osma püspökének a figyelmét is, aki 1194 körül meghívta, hogy az osmai papi káptalan tagja legyen, mely Szent Ágoston Regulája szerint élő, szigorú fegyelmű klerikus közösség volt. Teológiai tanulmányai után Domonkost itt szentelték pappá. Mintegy 8-10 éven keresztül élte ennek a közösségnek szemlélődő-szolgáló életét, s nem gondolt arra, hogy hamarosan egy új szerzetesrend alapítója lesz. Éjjelente imádságban virrasztott, a bűnösök megtéréséért könyörgött Istenhez, hogy bőven adja meg neki azt az igazi szeretetet, amellyel hatékonyan gondoskodhat az emberek üdvéről. Az aszkézis szerves részét képezte mindennapjainak: hosszú éveken keresztül gyakorolta azt az ágostonos fegyelmet, amelyet később nagy buzgalommal adott át másoknak. Hamarosan a káptalan alpriorjává választották.
Életének fordulópontja 1203-ban érkezett el – ekkor mintegy 30 éves lehetett –, amikor egy királyi diplomáciai küldöttség tagjaként elkísérte püspökét Skandináviába. Útjuk keresztülvitt Dél-Franciaországon, ahol közvetlen közelről szembesültek az ún. kathar ill. albigens eretnekséggel, megtapasztalva a tévtanok terjedésével szemben tehetetlen, gyakran korrupt és felkészületlen klérust. Egy szálláshelyen az albigens fogadóssal keveredett beszélgetésbe. Addig vitatkozott meggyőzően és égő buzgalommal a ház eretnek gazdájával, amíg az végül nem tudott ellenállni a bölcsességnek és a Léleknek, mely általa szólt. Így azt az embert Isten Lelkének segítségével visszavezette a hitre. Domonkos, az ibériai félszigeten korán megismerte az iszlámot és a judaizmust, de a keresztény eltévelyedéssel való személyes találkozás életre szólóan mély benyomást tett rá.
Az egyház szükséghelyzetére akart választ adni, amikor társával Diegoval együtt prédikálni kezdett Dél-Franciaországban úgy, ahogyan azt Jézus tanácsolta apostolainak (Mt 10,5-15): szegényen, pénz nélkül, az Evangéliumot hirdetve, a katolikus hitigazságokat kifejtve-védve. 
     1207-től Domonkos teljesen egyedül maradt, de ebben a helyzetben sem csüggedt el, és nem tántorodott el hivatásának és küldetésének céljától: folytatta a prédikálást, és „a történelem egyik legborzalmasabb vallásháborúja" idején [1208-1215] végigvándorolt a veszélyeztetett területen, keresi az eszmecsere lehetőségét a tévelygőkkel és a félrevezetettekkel; együtt tűrt és szenvedett az emberekkel.
     Domonkos az együttérzés és a kimondott szó kegyelmét kapta, amely gyengédséggel, szívós kitartással, rendkívüli lényeglátással és bölcsességgel párosult. Az albigensekkel folytatott hitvitái ugyan nem hoztak látványos, tömeges megtéréseket, mégis ennek az időszaknak a hozadéka, hogy megérlelődött benne a Prédikátorok Rendjének gondolata. Lassan társak gyűltek köré. Egyikük Toulouse-i házában telepedtek le, s itt kezdték meg a közös életet és prédikációt, előbb csak magánfogadalmat téve Domonkos kezébe. 1215-ben Toulouse püspöke úgy hagyta jóvá őket, mint szerzeteseket, akik gyalog, imádságban és evangéliumi szegénységben hirdetik az Evangélium igazságát.ns_rosario_news_1.jpg Az Egyház hagyománya azt tartja, hogy a Szűzanya Szent Domonkosnak adta a Rózsafüzért, mint szívének oly kedves imát. A tény kétségkívül az, hogy a domonkos rendiek voltak a szentolvasó legfőbb terjesztői, és ennek kapcsán számtalan csoda kiesdői!
     Domonkos élete ezután teljesen összefonódott Rendjével. Elkísérte püspökét az 1215-es  IV. Lateráni Zsinatra (amely behatóan foglalkozott az albigens eretnekség kérdésével és Dél-Franciaország helyzetével), hogy a pápa elé tárja elképzelését. III. Ince arra biztatta őt, hogy válasszanak maguknak regulát, és így váljanak igazi szerzetesrenddé, amely már nem kötődik a Toulouse-i egyházmegyéhez. Domonkos társaival Szent Ágoston Reguláját választotta, melyet kanonokként már több évtizede követett. Az új Rendet végül III. Honóriusz pápa erősítette meg és hagyta jóvá 1216. december 22-én.
Szent Domonkos 50.JPG.jpg     Életének hátralévő 5 évében a Rend megszervezése kötötte le. Testvéreit Európa egyetemi városaiba küldte (Párizs, Bologna), hogy prédikátori hivatásukhoz alapos teológiai képzést kapjanak. Kezdettől fogva mindenütt nagyszámú hivatást vonzottak, tanárok és diákok egyaránt csatlakoztak hozzájuk. Emellett több női közösséget is alapított és lelki-anyagi jólétüket mindvégig a szívén viselte.
     Domonkos nem feledkezett el hithirdetői hivatásáról sem: Róma környékén és Lombardiában is prédikált; emellett szeretett volna eljutni a kunok közé is téríteni, ez a vágya azonban korai halála miatt nem teljesült. Az 1221-es nagykáptalant követő évtizedben azonban a testvérek Európa minden táján meghonosították a Rendet, és valóra váltották alapítójuk missziós terveit.
     Az 1221-es Bologna-i nagykáptalanra, ahol zarándoklása végének közeledtével súlyos betegségbe esett. Halálos ágyán nagy bizalommal mondta a testvéreknek, hogy halála után hasznosabb lesz számukra, mint életében volt. Erre az ígéretére hivatkozva a Rend azóta is bizalommal kéri közbenjárását az O Spem Miram kezdetű responzóriummal.
     1221. augusztus 6-án halt meg, testvéreitől körülvéve. Rendje ekkor 5 éve létezett, ő maga pedig még nem volt ötven éves. „Testvérei lába alatt” szeretett volna nyugodni, az ő templomukban temették el, sírja ma is Bolognában található. Személyes jóbarátja, IX. Gergely pápa avatta szentté 13 évvel halála után, 1234-ben. Ünnepe augusztus 8-án van.

FORRÁS felhasználásával!

Domonkos.jpg

Szólj hozzá!

cdc0e44bb_535.jpg

Belgium, Herentals 1412
     1412-ben egy bizonyos Jan van Langerstede megszállt egy hotelben, nem messze Herentals városától. Ez a férfi lopott templomi kegytárgyakkal kereskedett. amelyeket többnyire maga lopott el útjai során, és Európa más részein értékesítette. Herentals-ba érkezésének másnapján elment Poederlee falu plébániatemplomába, és feltűnés nélkül ellopta a kelyhet és az öt Szentostyát tartalmazó cibóriumot. Ahogy ment vissza Herentals-ba, a „De Hegge”-nek nevezett területen egy rejtélyes erő lett úrrá rajta, amely megakadályozta, hogy útját folytassa. Így hát megpróbálta a folyóba dobni az ostyákat, hogy megszabaduljon tőlük, ámde hiába. Jan már a kétségbeesés szélén állt, amikor a közeli mezőn egy nagy nyúlüregre lett figyelmes, ahová bele rejtette az ostyákat. Ez minden gond nélkül sikerült neki, így hát nyugodtan tért vissza Herentals-ba. Időközben a városbíró, Gilbert De Pape nyomozást indított a Poerderlee-i templom kifosztója ellen. Jan is a gyanúsítottak között volt. A rendőrség megtalálta a kelyhet és a cibóriumot a táskájában. Jan mindent bevallott, kivéve azt, hogy megszabadult az Ostyáktól. Azonnali akasztásra ítélték és már a vesztőhelyre lépett, amikor a pap felszólította, hogy halála előtt tisztítsa meg a lelkét. Erre ő teljes mértékben beismerte bűnét, és gyónáson kívül elmondta azt is, hogy miként rejtette el a lopott Ostyákat. A bíró ezután felfüggesztette a kivégzést és megparancsolta az elítéltnek, hogy pontosan mutassa meg a helyet, ahol az Eucharisztiákat hagyta. Nagy tömeg követte őket.
her1412_poederlee_01_w_535.jpgAmint a mező szélére értek, már messziről láttak valami tündöklő fényességet, és amikor odaértek, a ragyogó Szentostyákat kereszt alakban elhelyezkedve találták, teljes fehérségben, holott előző napokban esett az eső. Azonnal körmenetben vitték vissza: egy részét Herentals-ba, néhány darabot pedig Poederlee-be. A csodás Ostyák egészen a 16. századig ott is maradtak.
herbackground_1_280.jpg1442. január 2-án, Herentals magisztrátusa hitelesnek nyilvánította a csodát és ott, ahol az ostyát megtalálták, egy kis kápolnát emeltek, amit számos tekintélyes egyházi személy is meglátogatott, többek között Antwerpen püspöke, Jean Maldreus 1620-ban és XIV. Benedek pápa 1749-ben.
Luxemburgi János lánya, Görlitz Erzsébet hercegnő finanszírozta a kápolna bővítését, amelyet később szentéllyé alakítottak át. Antoon Van Ysendyck két festményét, amelyek a csodát ábrázolják, minden évben körmenetben viszik arra a mezőre, ahol a csoda tiszteletére a kis kápolna (De Hegge) áll. Itt azután emlékmisét celebrálnak az összegyűlt hívek számára.her3_535.JPG

Szólj hozzá!

d62c918221291a4312504d198ad47e75.jpgLélegzetnyi szünet

     Végülis az áthelyezés ügyében a Gondviselés győzött, de a krízis egy évtizeden át tartott. Ám Pio atya hűségét az Egyházhoz és népéhez nem sikerült kikezdeni. San Giovanni Rotondóban maradt ugyan, de le kellett mondania lelkivezetői tisztjéről, sőt számára is másik lelkiatyát jelöltek ki.

A hozzá érkező levelekre nem válaszolhatott, nyilvánosan nem misézhetett, és ami számára a legfájóbb volt, sem férfiakat, sem nőket nem gyóntathatott. 1932-ben még az újoncokat is elhelyezték Rotondóból, hogy fiatalok se legyenek a közelében.

De a földi ítéletek végesek!

Bár az 1933-as esztendő politikai légkörét beárnyékolta Mussolini, az Egyház életét felvillanyozta az, hogy XI. Pius pápa az évet „jubileumi szent évvé” nyilvánította. Szárnyra kaptak a híresztelések az Egyházon belüli amnesztiákról. Tény azonban az, hogy Padre Pio életszentségének fénye a kolostor vastag falain is áthatolt, és szemébe világított Krisztus földi helytartójának. A pápa felismerte a félrevezető sanda szándékokat, melyek a Szentszéket befolyásolni igyekeztek. Az intézkedések – félreértés ne essék – nem hittételt, sem pedig bűn terhe alatt kötelező valamely hitigazságot nem tartalmaztak, hanem épp ellenkezőleg! A hit és az erkölcs igazságait próbálták – nem egészen szerencsés módon – védelmezni.

Intézkedésének talán a pápa örült a legjobban. Örömmel kérdezte az előtte megjelent kapucinus vezetőktől: „Elégedettek vagytok? Padre Piot rehabilitáltuk, és ráadásul először fordult elő az egyháztörténelemben, hogy a Szent Officium visszavonta dekrétumát.”

Végülis a nyilvános misézés tilalmát 1933 júliusában, míg a gyóntatási tilalmat 1934 tavaszán oldották fel véglegesen. Az érintettel július 15-én este, vacsora után közölték az örömhírt. A provinciális személyesen olvasta fel Sbaretti bíboros levelét. A meghatott szerzetesek tapsoltak és a pápát éltették. Az érintett könnyes szemmel állt fel helyéről, megölelte a rendfőnököt és arra kérte, mondjon köszönetet nevében a Szentatyának.

A néppel másnap, Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén közölték az örömhírt és a templomot hirtelen megtöltötték a stigmatizált szerzetes miséjére érkező emberek. Mindenki sírt, amikor Pio atya belépett. Ő, aki tíz éve nem misézhetett a hívek előtt, most arra gondolt, hogy az Eucharisztia valóban egybehívó erő. (Folyt.) Források az I. részben!

Szólj hozzá!

     XII. Leó pápa (1823-1829), aki 'Nagy Szentnek' nevezte, pedig nem is ő avatta szentté. Ennek ellenére 1826. március 15-én engedélyezte Mugnano del Cardináléban Filoména különleges tiszteletét!

XVI. Gergely pápa (1831-1846), aki egy személyesen megtapasztalt csoda hatására a „19. század csodatevőjének” nevezte és Filoménát szentté avatta. Mindezt abban a „felvilágosodás korában”, amelyben a sötétség erői az ateizmust oltották a lelkek millióiba és tűzzel-vassal írtották a katolikus hitet. 1834-ben ünnepi misét engedélyezett az augusztus 10-ére, majd 1839-ben e napot Szent Filoména szűz és vértanú ünnepévé rendelte.

IX. Piusz pápa (1846-1878), elzarándokolt Mugnanóba. Ő volt, aki Filoménát a világ Ifjúságának Védőszentjévé nevezte ki és 1858. április 15-én Mugnano del Cardinálét kegyhellyé nyilvánította. Egyben engedélyezte hogy a kegyhelyre látogató papok fogadalmi miséjüket Szent Filoména oltára előtt is bemutathassák. Végül, pápai védnökség alá helyezte a mugnanói Filoména szentélyt, melyet utódja is megerősített.

XIII. Leó pápa (1878-1903), aki már pápasága előtt kétszer is zarándoklatot tett a kegyhelyre. Pápává választása után búcsúval látta el a kegyhely meglátogatását és különleges búcsúkkal ruházta fel az ún. Filoména Cordát, a piros-fehér „kötél” viselését! Egy drágakövekkel kirakott feszületet küldött Mugnanóba és 1896. január 14-én „Kitüntetett Kegyoltár” címére emelte Szent Filoména oltárát.

Szent X. Piusz (1903-1914) 1912. május 20-án Szent Filoména tiszteletét az Egyetemes Testvériség nemzetközi státuszára emelte. Végrendeletében a gyűrűjét Szent Filoménának ajándékozta, amely ma is ott látható. Nagy kérdés, hogy Szent Filoména esetében a pápák tanúságtétele nem elég?

"Civil” szentek sokaságát is számontartja az Egyház, példaként említve Szent Maddalena di Canossát, a francia Filoména-tisztelet folytatóját, Boldog Bartholomeo Longót, a rózsafüzér apostolát, a Pompeji Rózsafüzér Királynője Bazilika építtetőjét és Szent Pió atyát stb.

(foly.) Előző rész

Szólj hozzá!

cdc0e44bb_535.jpg

Belgium, Brüsszel 1370

brage-les-juif_280.jpg     A brüsszeli Szent Mihály és Szent Gudula katedrálisban számos művészeti alkotás tanúskodik az 1370-ben történt eucharisztikus csodáról. A középkori dokumentum így szól: „1369-ben egy gazdag enghieni zsidó kereskedő, aki gyűlölte a keresztényeket, egy Louvain-i fiatalemberrel ellopatott néhány Szentostyát. Néhány nappal később a kereskedőt rejtélyes körülmények között meggyilkolták. Özvegye azt gondolván, hogy férjét az ég büntetése érte utol, meg akart szabadulni a Szentostyáktól, ezért a férje barátainak adta azokat. Ezek az emberek, szintén Jézus Krisztus ellenségei voltak, ezért 1370-ben nagypénteken összeültek, és tőreikkel elkezdték a Szentostyákat késsel szurkálni ‒ mire az ostyák intenzíven vérezni kezdtek. A br_pt87568_280.jpgszentségtörők ennek láttára rettenetesen megrémültek, és az Ostyákat egy katolikus kereskedőre bízták. Ez az ember elmondva a történteket, átadta a vérző Eucharisztiát a katedrális kántorának. Ezt követően a szentségtörő csoda nyilvánosságra került, és a brabanti herceg halálra ítélte a szentségtörőket. A Csodás Eucharisztiát hatalmas engesztelő körmenetben vitték a Szent Gudula – Szent Mihály katedrálisba.”

Ez az eucharisztikus csoda máig fontos részét képezi a brüsszeli katolicizmus hagyományainak és nemzeti jelképpé vált. Néhány évtizeddel ezelőtt még ünnepi körmenetben emlékeztek meg a csodáról, de ma már nem.

A katedrális oldalhajóját díszítő ólomüveg-ablakok, melyek 1436 és 1870 között készültek, az eucharisztikus csoda egyes szakaszait mutatják be. Az ablakokat a királyi ház és a nemesi családok adományozták a templomnak. A közeli múzeumban nem csak azok a szentségmutatók tekinthetők meg, melyekben a csodás Relikviát őrizték, hanem azok a XVIII. századi fali kárpitok is, amelyeken ábrázolva van a csodálatos esemény.

br_hostieprofanatioun_535.jpgbr_st-michael-and-st-gudula_535.jpg

Szólj hozzá!

d62c918221291a4312504d198ad47e75.jpgDe itt van Pio atya másik levelének szövege is, provinciálisához:

„San Giovanni Rotondo, 1923. augusztus 27.

Meggyőződésem: nem kell bizonygatnom, hogy hála Isten kegyelmének, kész vagyok feletteseim minden parancsának engedelmeskedni. Az Ön szava számomra Isten szava. Azt akarom, hogy az engedelmesség legyen kísérőm halálomig. Az engedelmesség segítségével teljesítek minden rendelkezést, még ha oly fájdalmas is.

Ha el kell hagynom a kolostort, bizton állítom – amennyiben Isten csodát nem tesz –, súlyos konfliktusok következnek, mégpedig rendtársaim és az Egyház rovására: ennek árnyékát már most előrevetíti a nép fenyegető magatartása.

A nép már nem hallgat sem rám, sem Önre. Életem is komoly veszélyben forog. A nép fenyegetéseitől eltekintve, aggodalmamat az Ön előtt is jól ismert két héttel ezelőtti estre alapozom, amikor egy férfi eme felkiáltással szegezte mellemnek fegyverét: „jobb nekünk ő holtan, mint másoknak élve!” – Mindezt csupán azért, mert elhelyezésemnek híre ment. Nem tudom, milyen biztonsági intézkedésekre lenne szükség a rendzavarások megszüntetéséhez. De feltéve, hogy ez egyből sikerülne, csalóka dolog annak tartósságában reménykedni (és aki e népet ismeri, épp oly jól tudja, mint én), hogy számolni kellene újabb megtorlásokkal. (…) Ám ki tudná e néppel megértetni, hogy fenyegetései semmi jót sem szülhetnek?!

Ebben a komoly órában Ön elé terjesztem véleményemet. Isten segítségével mindig engedelmes leszek, de lelkiismereti kötelességemnek tartom közölni, hogy az én lelkemnek kell vállalni a felelősséget azért a vérért, amely engedelmességem következményeként folyni fog. A büntető- és igazságszolgáltatás következményeiért pedig Önt fogja felelősség terhelni.

Annak reményében mondok Önnek köszönetet, hogy eltökélt szándékát még alaposan fontolóra veszi. Kérem, ajánljon engem az Úr kegyelmébe és részesítsen atyai áldásában.

Engedelmes fia: Pietrelcinai Padre Pio, kapucinus”43

Amikor P. Luigi Festa provinciális elolvasta a levelet, úgy vélekedett, hogy a Padre aggodalma túlzott, amit felzaklatott lelkiállapotának tulajdonított.

(folyt.) Források az I. részben!

____________________________________

43. Blanár 67-68. o. 

Szólj hozzá!

446egy_rossz_meg_535.jpg

Szólj hozzá!

     Jean Vianney (1786-1859) még káplánként szolgált Lyonban. Plébánosával meglátogattak néhány buzgó katolikus családot, így a neves Jaricot családot is. Pauline a 18 éves lány, megmutatta nekik a kis kápolnájukat, ahol Filoména szobrát őrizte. A két pap szentmisét mutatott be, ám Vianney káplánra különleges benyomást tett Filoména története, úgyhogy Pauline adott neki egy darabkát az ereklyéből.

Amikor Vianney-t Ars-ba helyezték plébánosnak, a csodáiról híres ereklyét magával vitte, mert a lélekpusztító forradalom hatására a falu teljesen elkereszténytelenedett. Éjszakákon át térdelt az Oltáriszentség előtt, mondva a rózsafüzért, de úgy érezte, hogy hiába. Ekkor kis szentjéhez Filoménához fordult segítségért, és lélekmentő munkája nyomban pozitív változást mutatott!

Az arsi plébános Szent Filoménának külön oltárt készíttetett, és eszményképévé választotta, mindig segítségül híva imáiban. Úgy nevezte őt, hogy „ügyvivőm Istennél”! A rendkívüli gyógyulásokat, minden megtérést Filoménának tulajdonított. „Ne nekem köszönjétek ‒ mondta a szószékről ‒, hanem Filoménának, annak a drága kis Szentnek, akinek én csak eszköze vagyok!”

Vianney Szent János az Ars-i plébános nevét az egész hívő világ megismerte és rajta keresztül Filoména rendkívüli csodáit is. Ám a legnagyobb csoda maga az arsi plébános élete volt. Ez a törékeny test a sok böjttől és önmegtagadástól olyan volt, mintha már nem is a földön járna, noha még fiatal volt! Naponta 16-18 órát gyóntatott, szinte nem ismerte a fáradságot, úgyhogy amikor betegen összeesett, már le is mondtak róla! Ám megjelent előtte Filoména és olyan titkokat fedett fel előtte, melytől nem csak meggyógyult, de élete végéig erőt és biztatást merített.

Pauline Marie Jaricot és az Arsi Plébános voltak az isteni gondviselés eszközei Szent Filoména tiszteletének világméretű elterjedésében.

Pápák és szentek sora tett tanúságot Szent Filoména közbenjárásáról. Alább néhány kiemelkedő személyiséget érdemes megjegyezni, akik a legmagasabb szinten sokat tettek Szent Filoména népszerűsítéséért:

(folyt.) Előző rész

Szólj hozzá!

cdc0e44bb_535.jpg

Ausztria, Weiten-Raxendorf

     A 15. században egyre gyakoribbá vált a Szentostya ellopása. Ezért az egyházi vezetők úgy határoztak, hogy az ostyákat éjjelente nem a szentély tabernákulumában, hanem a sekrestyében kell őrizni.

1411-ben egy tolvaj a weiteni plébánia sekrestyéjébe tört be egy Szentostya ellopására, melyet a kesztyűjébe rejtett.
A tolvaj a lopást követően lóra pattant, hogy a szomszédos Spitz faluba weitenletoltes_300.jpgmenjen. A főút helyett a Mühldorf völgyében haladt. A lova egy helyen megtorpant és nem mozdult többé, a férfi hiába ütlegelte. Sőt néhány mezőn dolgozó munkás látta a jelenetet, és ők is segítségére siettek a ló verésében és rángatásában, de hiába, a ló kővé dermedten állt. Egyik pillanatban azonban a ló hirtelen megugrott a lovasával, és így a kesztyűbe rejtett Szentostya észrevétlenül kicsúszott a földre.
Néhány nappal később, egy mannersdorfi asszony, Frau Scheck arra haladtában felfigyelt a vakító fényt árasztó Szentostyára. Amikor felvette, döbbenten látta, hogy a két részre tört Szentostyát vérző húsrostok kötik össze.
weiten_200.jpgAz asszony mélyen megindult, és hálaadásképpen saját költségén egy kis kápolnát építtetett arra a helyre. Amint ennek a híre elterjedt, számos hívő érkezett a csoda helyszínére. Később nagyobb templomot építettek, amely már alkalmas volt arra, hogy a zarándokok tömegei hódolatukat tehessék a legdrágább ereklye előtt. (Képen a plébánia templom, mellette a kis Kegykápolnával)

weiten6_535.JPG

Szólj hozzá!

d62c918221291a4312504d198ad47e75.jpg     Pio atya úgy érezte, ha nem győzedelmeskedik a józan ész, akkor vér fog folyni, és nem a magáért sajnálta, hanem ártatlan népéét. Rendtársainak így nyilatkozott: „Hallgatni és szenvedni kell, mert a római döntéssel csak az a céljuk, hogy a fanatizmust elkerüljük.”41

Hűségesen szerette az Egyházat, és szerető édesanyjának tekintette akkor is, mikor úgy tűnt fel, hogy az mostohán bánik vele. Annyira komolynak ítélte a helyzetet, hogy rendfőnökének több levelet is írt: „…Mindig imádkozni fogok elmélkedés nagylelkű népért és esedezni fogok jólétéért. E nép iránti szeretetem jeleként – mást nem áll módomban tenni – kinyilvánítom azt a kívánságomat, amennyiben elöljáróim másképp nem döntenek, hogy holttestemet ebbe a földbe temessék!"

San Giovanni Rotondo, 1923. augusztus 12.

Pietrelcinai Padre Pio, kapucinus”42

Fenti szavakat márványba vésték, és az altemplomban, Pio atya nyughelyénél olvashatjuk.

Bár az atya elhelyezésének végrehajtását időlegesen felfüggesztették, de érvényben maradt. Augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepének estéjén dorongokkal felszerelt fasiszták hatalmas hangoskodást rendeztek, és tudomására adták a kolostor lakóinak, hogy ha a Padre elhelyezéséről le nem mondanak, akkor „Pio atyát a házfőnökkel együtt keresztre feszítik”! Ezt az esetet a házfőnök naplójából ismerjük. 

(folyt.) Források az I. részben!

____________________________________

41. Levelek

42. Blanár, 66.

Szólj hozzá!

     Mária tiszteletének a háttérbe szorulása jelzi a liberalizmus térnyerését ‒ írja Szent  Newman bíboros: Amikor ezek a szellemek a sötétség homályából előjöttek, és a XVI. században a keresztény hit teljes megsemmisítésére támadást indítottak, nem találhattak biztosabb módszert gyűlöletes tervükhöz, mint Mária kiváltságainak becsmérlését és káromlását. Jól tudták ugyanis, ha sikerül a világot rávenni, hogy az Anyát gyalázzák, akkor majd a Fiú gyalázása is hamarosan bekövetkezik. Három század tapasztalata bizonyítja: a katolikusok, akik Máriát tisztelik, tisztelik az ő Fiát is. Míg a protestánsok, akik most kezdik elhagyni a Fiú imádását, akkoriban az Anyán csúfolódtak. (NEWMAN, J. H., Az Anyaszentegyház misztériuma, 118. 34)

b716a2be_535.jpg

Szólj hozzá!

     A másnapi a Szentmisén Pauline megpróbált a saját lábán Szentáldozáshoz járulni. El is jutott odáig, de a Szentség vétele után összeesett. A nép azt hitte, hogy meghalt. Ordibálva kérték ‒ sőt követelték Filoménától ‒ a gyógyulását! Bevitték a szentélybe, közel az ereklyéhez, amikor egyszerre betegünk szeméből forró könnyek hullottak és érzete, hogy új és boldogító erő árad szét a testében. Pauline már-már azt hitte, hogy ez a mennyei üdvösség jele.

Az atya is észrevette az egészséges pírt és mosolyt a beteg arcán és tudta miről van szó. Nyomban meghúzatta a harangokat. Pauline a saját lábán ment ki a templomból, mindezt úgy, hogy az emberek majd szét szedték örömükben!

Francesco atya másnap adott Paulinának egy Filoména ereklyét, aki máris tele volt új tervekkel! Néhány napig még a „kis Szentnél” maradt, de a terve már megvolt, hogy innen egyenesen Vatikánba utazik! És hogy a gyógyulásához kétség ne férjen, orvosi felügyelet mellett egy évig maradt Rómában, hivatalos nyilatkozatot téve Filoména hathatós közbenjárásáról! Ekkor 36 éves volt.

Pauline Jaricot továbbra is jó erőben volt ‒ és példájára minden népnek ‒ terjesztette és imádkozta a rózsafüzért. Nem tudott betelni az Isten iránti hálával és ölszámra gyűjtötte a „mennyei kincseket” ‒ na ez az ‒, amiről a mai ember megfeledkezik! Imaközösségeket szervezett, és megalapította a Hitterjesztés Műve Társaságát. De nem csak szervezett, hanem maga is részt vett az imádságokon!

A szentség hírében hunyt el 1862-ben.

A Hitterjesztés Műve alapításának kétszázadik évfordulóján, 2022. május 22-én 12 ezer résztvevővel a Szentszék boldoggá avatta.

(folyt.) Előző rész

Szólj hozzá!

d62c918221291a4312504d198ad47e75.jpg     A „Kegyelmek Anyja” kolostorába megérkezett a kapucinus provinciális határozata, mely szerint Padre Piót másik rendházba kell áthelyezni. A polgármester felkereste Pio atya cellájában, aki ablaka vasrácsának támaszkodva merengett. Kérdésére, hogy mi a véleménye áthelyezésének lehetőségéről, röviden így válaszolt: „Ha ez a rendelkezés, nem tehetek mást, minthogy engedelmeskedem. Az engedelmesség embere vagyok.”39

Az egyházmegyéből néhány pap is beadványt küldött Rómába érsekük ellen, de eredménytelenül. A manfredóniai egyházmegyében ádáz harc dúlt, melyet az érsek és munkatársai szítottak. A kapucinusok végképp tanácstalanok voltak a képtelen helyzetben. Miközben a magasrangú szentszéki küldöttségek jöttek-mentek, a levélváltások sűrűsödtek, a lakosság fanatizmusa veszélyessé fokozódott. A nép hermetikusan körülzárta a kolostort és elszánta magát, hogy ha kell, fegyverrel is meggátolja Padre Pio távozását.

1923. augusztus 10-én, Pio atya pappá szentelésének évfordulóján szentségimádást tartott, és szentségi áldást adhatott. Az ájtatosság befejeztével vissza akart térni a sekrestyébe, de váratlanul egy suhanc útját állta és revolvert szegezve mellének így ordított: „Ha élve nem maradhatsz köztünk, legalább holtan maradj itt!” A jelenlévők egy szempillantás alatt lefegyverezték a merénylőt, s az atya távozott. Az eset azonban mélységesen megrázta. Magányában az Oltáriszentség előtt leborulva imádkozott, majd egy megfontolt nyilatkozatot fogalmazott meg, melyet „lelki végrendeletének” kell tekintenünk:

„…Jövőmet egészen sötétnek látom. Nem tudom, elöljáróim hogyan döntenek, melyik közösségbe szánnak küldeni. A szent engedelmesség alázatos gyermeke vagyok, és szó nélkül alárendelem magam annak, aminek történnie kell. Másrészt tökéletesen megértem San Giovanni Rotondo jó népét, mely annyira a szívemhez nőtt, hogy ha már élve nem tud itt tartani, legalább holtan marasztal… Mégsem szeretném, ha a világi hatóságok azzal az egyénnel szemben, aki ezt a meggondolatlanságot elkövetné, a büntető törvénykönyv szigorát alkalmaznák. Azt kívánom, hogy miattam a haja szála se görbüljön meg senkinek. Mindig szerettem valamennyiüket, nem akarok anélkül a sírba szállni, hogy bárkinek is meg ne bocsátanék – annak is –, aki halálomat okozta!

Fentieket a Szentségi Jézus jelenlétében írtam, értelmem teljes birtokában, Jézus és a testvéreim iránt érzett lángoló szeretetből.

San Giovanni Rotondo, 1923. augusztus 10.

Pietrelcinai Padre Pio, kapucinus, polgári nevén: Francesco Forgione”40 (Folyt.) Források az I. részben

_________________________________

39. Dante Alimenti: PIO ATYA, 108. o. – Kiadó: AGAPE, 2000. (a továbbiakban: D. Alimenti:…)

40. Blanár, 65.

 

Szólj hozzá!

cdc0e44bb_535.jpg

Ausztria, Seefeld 1384

seefeld_gohistoric_260.jpg     Seefeld városát számos zarándok keresi fel az 1384-es eucharisztikus csodának köszönhetően. Oswald Milser lovag a nagycsütörtöki misén úgy kívánta, hogy a pap a nagyméretű Szentostyából áldoztassa meg őt, amivel a Szentmisét bemutatta. Abban a pillanatban, amikor szentáldozásban részesült volna, a kövezet megmozdult és betört alatta. Milser lovag úgy érezte, hogy elnyeli őt a föld. Az atya elvette szájától a Szentségi Jézust. A lovag azonban rémületében az seefeld8_260.JPGoltárhoz közeledett. A pap eközben a Szentostyát visszatette az oltárra, a kövezet rengése megszűnt, s a Szentségből eleven vér kezdett folyni.
Számos szemtanú volt részese ennek a csodának, és a hír hamarosan az egész országban elterjedt. Maga I. Miksa császár is különös áhítattal viseltetett a csoda iránt. Napjainkban is látogatható a Szent Oszvald-templom, ahol látható a vérfoltos ostya szent ereklyéje és a csodát bemutató számos festmény.

seefeldd501_535.jpg

Szólj hozzá!

fulbesugo747_280_1.jpg     Óvatos légy a politikai elköteleződésekkel, és a szerveződő mozgalmakkal! Már érdeklődésed kezdetén nézz utána az élet fogantatástól való tiszteletével kapcsolatos alapelveiknek, figyeld meg hanghordozásukat, kifejezéseiket és viselkedésüket! Mert sajnos egyes pártirányzatok velejárója, a démoni megkötözöttség, sőt a megszállottság! Ne hidd, hogy majd "legfeljebb kilépsz tőlük". Némelyeknél ugyanis, olyan erős a megtévesztő taktika, hogy könnyen rabul ejtenek, és azon veszed észre magad, hogy a nyilvánvaló igazságok ellen csillapíthatatlan gyűlölet érzel!

Szólj hozzá!

     Már másnap, amint felpakoltak a beteg ellátásához szükséges kellékekkel, és rengeteg készpénzzel elindultak a bizonytalan útra. Kísérői úgy érezték, hogy halottas kocsiban ülnek. Amint eljutottak az első pihenőhelyig, okkal remélték, hogy vissza is fordulhatnak, ámde Pauline megszólalt, hogy inkább menjnek Rómába!

Ha elgondoljuk, hogy a 19. század közepén mit jelentett egy hintóval hetekig rázkódni az Alpok kiépítetlen útjain, elhagyott szorosokon, útonállóktól és viharoktól sújtva. Ráadásul Pauline egyre rosszabbúl érezte magát úgyhogy kényetelenek voltak a Róma közelében lévő Trinita Dei Monti apácakolostorban megszállni, bár a Vatikán már nem volt messze. Küldöncöt indítottak tehát Rómába, hogy lemondják a kért audenciát. A Szentatya XVI. Gergely tudta, hogy Pauline milyen állapotban vállalkozott az útra az ő áldásáért és azt is, hogy egészségesen mennyi áldozatot hozott az egyházért, a rózsafüzér terjesztésével és a szegényekért. Ezért úgy döntött, hogy ő megy el a beteget megáldani. Ez kivételes és szokatlan döntés egy pápától, épp olyan rendkívüli, mint Pauline egész élete és szolgálata.

Gergely pápa tehát megjelent a zárdában. A gyertyák fényénél megállt Pauline ágyánál, kedves gyermekemnek nevezte és feladta neki a Végső Útravalót, bőségesen osztva áldását, megdícsérte hihetetlen úti vállalkozásáért. A Szentatyának az volt az érzése, hogy a vég már túl közeli, ezért halkan ezt suttogta, vákaszt sem várva:

‒ Gyermekem, ha megérkezel a mennyországba, imádkozz az Egyházért!

Pauline azonban váratlanul megszólalt:

‒ Megígérem, de ha mégis életben maradnék és egészségesen, akkor Szentatyám is megígéri, hogy mugnanói Filoména szentté avatási perét gyorsan lefolytatja?

Egy kínos csend után így szólt a Szenttya:

‒ Persze hogy ezt megteszem, hiszen az ön teljes gyógyulása, elsőrangú csoda lenne!

Ezt hallván Pauline olyan mélyet sóhajtott, amilyet csak egészségesen lehet. És bár továbbra is gyenge volt ám ahelyett, hogy nyugalomra gondolt volna, egyenesen Mugnanóba irányíttatta a kocsit.

Persze ennek is híre ment és a mugnanóiak eléjük vonultak, hogy fogadják azt, aki a pápával is beszélt, és énekelve-imádkozva kísérték be a templomba és kérték Filoménát, hogy gyógyítsa meg az előkelő hölgyet. Az emberek úgy körülvették Pauline hordágyát, hogy alig kapott levegőt. (Folyt.) Előző rész

Szólj hozzá!

d62c918221291a4312504d198ad47e75.jpg     Sajnos a Pio atya körüli herce-hurcát csak súlyosbította Gagliardi érsek azon újabb vádja, miszerint a rendtársak, úgymond beleturkálnak az atya leveleibe, hogy a hívek esetleges adományait kivegyék. Olyan ügy kezdett megint kavarogni Szent Ferenc alázatos követője körül, mely átcsapott a kolostor falain, de még az egyházmegye határain is. Az érsek epésen jegyezte meg, hogy addig semmi baj sem volt San Giovanni Rotondóban, míg ez az „ünneprontó barát” oda nem került.

Egyre gyilkosabb indulatok csapkodtak a „Szeretet Megsebzettje” körül, melyet aligha csillapított a Szentszék 1923. május 30-i nyilatkozata, tbk.: „…A Szent Officium legfőbb Kongregációja a hit és erkölcs tisztaságának védelme érdekében vizsgálatot folytatott a manfredóniai egyházmegye San Giovanni Rotondói kapucinus-rendi kolostorban élő Pietrelcinai Padre Pio ügyébne, mely vizsgálat alapján kinyilvánítja, hogy a Padre Pio körüli jelenségek nem természetfeletti eredetűek. Felhívja a hívők figyelmét arre, hogy ehhez tartsák magukat.

Kelt Rómában, a Szent Officium Palotájában, 1923. május 30-án.

Luigi Castellano

a Szent Officium legfőbb Kongregációjának titkára”38 

     A „puskaporos hordót” azonban a Szentszék azon határozata robbantotta fel, melyben megtiltotta Pio atyának a nyilvános misézést!

A karhatalomnak igen nagy erőfeszítésébe került féken tartani a tömegeket, akik Pio atya védelme érdekében benyomultak a kolostorba is. A fasiszta párt, melynek mindenáron kellett a népszerűség, nemcsak „életszínvonal emelkedést”, de Padre Pio „védelmét” is megígérte. (Jóllehet, „támogatásuk” hamarosan féltékenységgé fajult.)

A polgármesterből, a rendőrkapitányból, a Caritas és a ferences harmadrend képviselőiből küldöttség indult Rómába, hogy a Szent Officium előtt feljelentést tegyenek a klérus egyes korrupt tagjai és az egyházmegyés érsek ellen. A delegációt Merry del Val bíboros, a Kongregáció titkára fogadta. Ám minden erőfeszítés hiábavaló volt. (Folyt.) Források az I. részben!

________________________________________

38. Blanár, 63.

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása