A megtévesztő szellem három nagy szenvedélyre épít: a sikerre, a hatalomra és az érzékiségre. Ezekkel eredményesen elhiteti, hogy nincs pokol, nincs bűn, csak egy tapasztalásról van szó, amelyet át kell élni.
     Tény, hogy az örök büntetéstől annyira fél az ember, hogy szívesen elhiszi, ha annak ellenkezőjét bizonyítja valaki. (Ez pedig bizony megbízott tanítóink felelőssége is!)  Nem csoda tehát, hogy a kereszténységben még jónevű hittudósok egyike-másika is hitelt adott a különféle üdvösség-hipotéziseknek, figyelmen kívül hagyva a Biblia – egyébiránt félreérthetetlen – tanítását. És nem csodálkozhatunk e tévtanítások folyományán, ha a ma ezernyi kísértésnek kitett embere felveti a kérdést: "hogyan sújthat örök büntetéssel valakit az Isten, aki maga a szeretet és irgalom?"
     Általánosságban azt kell válaszolnunk, hogy a pokol azért vég nélküli, mert a súlyos bűnben meghalt ember bűne is vég nélküli! Nem kisebb, mint a Végtelen Fölségű Istent bántotta meg az, aki – életében elvetette a gyónást –, és halála után már nem élhetett a Bűnbánat Szentségével, mely kizárólag földi kiváltság! 

    A pokol örökkévalósága nem annyira Istenen múlik, mint inkább azon az emberen, aki a jóvá nem tett sértésben konokul megmarad élete utolsó pillanatáig. És itt az utolsó pillanatig való konok állásponton van a hangsúly! Voltaképpen tehát a kárhozatot nem megtorlásképpen rója ki az Isten, hanem az ember végtére is azt éli meg, amihez tudva és akarva ragaszkodott, amiben megátalkodott és amit maga szabadon választott.

     De miért nem akadályozza meg Isten, hogy bűnében megátalkodva haljon meg bárki is?
– Mert Isten kegyelme sohasem hat kényszerítő erővel és nem szünteti meg a személyes szabadságot! Mellesleg, a rossz úton haladó ember, számtalan alkalommal kap a jóra, a bűnbánatra való indíttatást, akár a környezetétől, akár a senyvedő lelkiismeretétől!  A gőgös, szabad döntéseinek szuverenitását, vagyis önrendelkezésünket (szabadakaratunkat) tiszteletben tartja Isten akkor is, ha saját vesztünket okozzuk vele. (E blognak is az a célja, hogy felhívja a figyelmet, az alapos átgondolásra, a bűntől való óvakodásra, ill. a még időben való megtérésre és bűnbánatra! Merthogy csupán azt írom, ami mindannyiunk számára előre mondva volt!)

     Jakab apostol szerint az elhatalmasodó bűn „halált von maga után” (Jak 1,15). Az elhatalmasodó bűn természetes következménye az, amit az egyre nagyobb terephez jutó sátán művel az egyes ember, s az egész emberiség történetében. A sátáni rombolás tönkreteszi és pusztítja az embert és munkát, tönkreteszi és pusztítja a világot, végül pedig a megkötözöttség révén a kárhozat felé tuszkol mindenkit, akit csak tud. (Gyilkos az, és ordító oroszlán.) A lelkekért folytatott harca könyörtelen, szívós és kompromisszum nélküli, s ezzel a törekvéssel szemben tudatos és kemény harccal védekezhetünk. „Nem annyira a test és vér ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen” (Ef 6,12).
     A (földi) büntetés a végső eszköz Isten kezében. Ha szóba kerül mint fenyegetés, netalán be is következik, akkor az az ember által előidézett kényszerhelyzet logikus következménye, amit „ökörlánccal” húzott magára (Iz 5,18). És mint már fentebb kifejtettem, a Bűnbocsánat Szentségét mellőző ember akár a testi-lelki pusztulást is magára vonhatja, sőt, örök boldogságát is elveszítheti. Az örök kárhozat, a „második halál” (vö. Jel 20,14; 21,8) kinyilatkoztatása világosan erre utal. (Ne kérdezzen rá a kedves Olvasó, hogy mi van azokkal, akik nem ismerik vagy nem ismerik el a Bűnbocsánat Szentségét!? – Én ennek megválaszolására nem vagyok kompetens, az azonban bizonyosan tény, hogy "nem válik előnyükre"! Ha pedig (őszinte) ismerethiányból kerültek ilyen élethelyzetbe, akkor a felelősségük is kisebb, hiszen a kárhozatos bűn elkövetésének alapkritériuma, hogy "tudva és akarva cselekedjék azt, Isten parancsa ellen"!)

     Az örök kárhozat dogmája ma szálka sok sanda-tekintetű ember szemében, de botránykő a gyönge lelkek számára is. Tehát, nemcsak a materialistákról van itt szó, akik nem akarnak tudni a síron túli létről, s mindent az érzékek mámorában szeretnének elhitetni magukkal. De sajnos, a vallásilag komolyan érdekelt emberek is gyakran, divatos és elvárt szempontokra való hivatkozással szállnak szembe a kárhozat tanával, a pokol valóságával. Mindezt annak ellenében, amit az Apostoli Anyaszentegyház kétezer év óta oly pontosan meghatározva tanít. Ó, a balgák akik úgy nyugtatgatják magukat, hogy "lehetetlen, hogy a kegyes Isten, gyarló emberek örök kínzásában lelné kedvét". – Ez így igaz! Mindazáltal, igazságos lenne-e a szabad akaratot ígérő Isten, ha a kárhozat lehetőségét elvenné azoktól, akik ehhez földi életükben mindvégig megátalkodottan ragaszkodnak? Ezt választották a lázadó angyalok és ezt választhatják a sátán eszméit követő konok emberek is! Véletlenül nem lehet elkárhozni!
     A kétkedő és tagadó gondolatokat a korunkban még mindig oly fertőző liberális véleményalkotás sugallja. Ennél fogva sokan, akik igézete alatt állnak, ostoba vaksággal vagy vakmerőséggel teszik túl magukat az igazság tárgyi tanúságain és azt hirdetik igaznak, ami nekik kellemes. Ennek pedig nem kizártak a következményei!
A szabadgondolkodó hipotézisekkel szemben, az igazság előtt meghajolni kész hívő lélek számára a kérdés meg kell, hogy legyen válaszolva azzal, hogy alig van még egy tétel, melyet az Üdvözítő oly világosan és ismételten ne hangsúlyozott volna, mint az emberre leselkedő végzetes veszély kerülését! "Vigyázzatok! Ellenségtek a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben!" (1Pét 5,8-9) Ehhez a kétségkívül, természetfeletti harchoz adta segítségünkre a Szentségeket, melyek képesek felvértezni bennünket a Megtévesztő szellemek kísértéseivel szemben!
     A Szentírás tanítása, hogy a bűn nem az Isten által teremtett valami, nem a teremtés hibája és nem is az ember lényegéből fakadó hajlam. Bűnre hajló természetünk ugyanis; a bűn szerzője által „szerzett” örökségünk! Az Újszövetség különböző formában ugyan, de közel 150-szer említi a bűn szerzőjének nevét. Így Jézus Krisztus igehirdetéséből és a teljes kinyilatkoztatásból világosan kitűnik, hogy az ember történelmét s öröklétét alapjaiban fenyegető, személyiséggel bíró, ártó tényezőről van szó, aki „kezdettől fogva gyilkos, nincs benne igazság, a hazugság atyja” (vö Jn 8,44).
     Jóllehet a bukott angyalok Krisztus által legyőzetve végleg el vannak ítélve, de a végítéletig még nincsenek teljesen a kárhozat helyére, a pokolra zárva. Így tehát bejárják a földet és Isten időleges engedelméből sokféleképp beavatkoznak a világ folyásába és az emberi sorsokba. Az embernek nem szabad hiszékenykednie és óvatosan kell munkálkodnia életében: tehát eszmét, vallást, pártot vagy embert körültekintően szabad követnie!
     Határozottan figyelmeztet a Szentírás is, hogy „a sátán is a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11,14), tehát a jó mögé bújva is tud tevékenykedni vagy akár hamis üzeneteket is sugall, sőt ez a félrevezetése igen hatékony! Gőgje és vehemenciája határt nem ismer, még Jézust is megkísérti (ld Lk 4,1-13), sőt hamis csodákra is képes (vö 2Tessz 2,9). „A sátán képes nagy és megtévesztő jeleket végbevinni” (Jel 13,13). Tehát józanok legyetek és vigyázzatok! Ellenségtek a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben (1Pét 5,8-9).
     Az UFÓ jelenségek, az egyes varázsmesteri mutatványok és az éginek tűnő hamis üzenetek, mind a megtévesztő szellem, az ördögi tevékenység manipulációi!    

     Amikor végignézünk a világon, vagy akár csak a saját bűneinken, sokszor azt kívánjuk, az ember bárcsak kevesebb felelősséget kapott volna önmagával szemben: hiszen a szabad akarat nagyszerű kiváltsága olykor elviselhetetlen súlyként nehezedik a vállunkra. "Bár kisebb teremtményei lennénk az Istennek!" Ám ez nem a mi döntésünk kérdése, hanem Isten ajándéka, miszerint a szabad akarat kinyilvánítása szerint juthatunk üdvösségre, Krisztus a mi Urunk által! A szabad akarat ajándéka tény, akárcsak az, hogy reggel felkelek az ágyból, vagy lustálkodom még. Isten is teremthetett volna kizárólag szabad akarat nélküli lényeket, pl. állatokat. Végső soron Isten számára az egész teremtés szükségtelen volt, de ő mégis megteremtette az embert SZERETETBŐL. Az pedig, hogy a földi nehézségek közt élünk, az is a szabad akaratból elkövetett eredendő bűn hozadéka! Tehát úgy a létezés, mint a szabad akarat ajándéka tiszta misztérium marad a számunkra.
Isten szabadnak teremtette az embert. Amikor döntött, hogy a rosszat megtiltsa vagy megadja a szabad döntés lehetőségét, Isten a szabadság mellett döntött. Ha nem dönthetnénk jó és rossz között, nem volnánk szabadok. Az állatoknak nem szabad akaratuk van, hanem csupán ösztöneik. Isten, a szabadság ajándékával messze az állatok fölé emelt minket.
     A pokol tehát egyáltalán nem misztérium: létezésének lehetősége szükségszerűen következik a szabad akarat realitásából, és ez belátható józan ésszel, akár a kinyilatkoztatás nélkül is. »A törvénynek ugyanis csak akkor van értelme, ha megszegését szankcionálják. A Szentírás és a magánkinyilatkoztatások üzenete sokszor hangsúlyozza: az Isten, aki "megbocsátó", "irgalmas", "könyörületes", "hosszan tűrő" és "végtelenül jó" (Neh 9,17), találékony szeretetében, a legvégsőkig elmegy, hogy a "szegény bűnöst" megmentse a magára vont büntetéstől. Arról azonban szó sem esik, hogy az Isten kiiktatná eszköztárából akár a legvégső büntetést is, mert ezzel ő maga nyitna kaput a szeretetével való visszaélésre. Az emberiség üdvözítésének szándéka komolytalan volna, ha a bűn büntetésével nem kellene számolni.« (Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő)
     Az előbbi okfejtésből eredően, noha minden egészséges gondolkodású embernek szívből utálnia kell az örök kárhozat gondolatát is, be kell látnunk, hogy amikor egy pokol nélküli világra vágyunk, akkor a szabad akarat dicsőséges ajándékát utasítjuk vissza, és Istentől így nem több, hanem kevesebb szeretetet kérünk.
Ez a gondolat talán segít megnyugodnunk Mesterünk és Istenünk akaratában, Ő majd elrendezi a végső dolgokat, amelyek Őrá tartoznak, mi pedig foglalkozzunk a saját lelkünk tisztaságával, hiszen ez is épp elég nagy feladat.

(Posztom írásánál felhasználtam a http://katolikusvalasz.blogspot.hu/  2013. október 4-i - cikkének részleteit)

     Azt is érdemes tisztázni, hogy a tűz és a pusztulás nem az egyetlen evangéliumi kép a kárhozat helyére vonatkozóan. A pokol valószínűleg épp elég szörnyű állapot, ha ezek a földi szenvedésre utaló fizikai képek is leírják, ám ezeken túl – a szentek tanúsága szerint – még nagyobb szenvedés a legfőbb jó (az Isten) nélkülözése.

Úgy gondolom, hogy szabadságunkban áll oly módon elképzelni a poklot, mint az önmagunkra maradás, a magunkba zártság végtelen ürességét: hiszen a kárhozottak önmagukat választják Isten helyett, már életükben és az ítéletkor is. A pokolbéli magányra megfelelő kép lehet a megátalkodott lelkek akarva-akart választása: az örök hervadás és az örök meghalás, az éltető Isten hiányában. De ebből eredően, felmerülhet egy újabb – kissé erőltetett – kérdés is: egy szerető Isten hogyan hagyhatja így magára a teremtményeit?
     Jézus, a pokolba kerülés módját kétféle módon érzékelteti: mintha ítélet volna és mintha a saját döntésünk volna. Miért ne lehetne mindkettő egyszerre, mint ahogy az is-is logikája annyiszor érvényesül a kereszténységgel kapcsolatban? Jézus felettünk való ítélete végsősoron jóváhagyja a saját ítéletünket Istenről: vagyis, hogy a földi életünkben a hitbeli Isten- és emberszeretet helyett a saját teóriánk szerinti önszeretetet választottuk.
     Isten igazságosságán tehát nem esik csorba, hiszen nem Ő kényszeríti ránk ezt vagy azt a választást, hanem az embernek megadja a választási lehetőséget, jóllehet a lélek azt fogja választani, amire egész életében igent mondott! Vagy mi mondjuk Istennek, hogy legyen meg a Te akaratod, vagy ő mondja ugyanezt nekünk!
     A kákán is csomót kereső kötekedő, képes szemére vetni Istennek, hogy miért nem kényszeríti ránk a mennyországot kérés nélkül is? Ezzel azonban egy újabb problémát kreál a kérdező: ugyanis egy "diktátor Isten", aki ránk kényszeríti akaratát, a szabad akaratunkat vonná vissza (amit Ő adott), nem beszélve arról, hogy a pokol szenvedéseinél ezerszerte nagyobb kín lenne szembesülni azzal az Istennel, akinek Szeretetét és Őt magát megvetettük földi életünk során!
     Összességében tehát elmondható, hogy a megátalkodott lélek a maga szerinti lehető "legjobbat" éri el, amikor az örök kárhozat, Istentől való "szabadságát" választja! Mindezt annak folyományaként, hogy földi életében tudva és akarva elutasította Isten segítő kegyelmeit, ellene mondott az isteni Szeretet parancsának, és vétkeiben nem volt hajlandó bűnbánatot tartani! Elhihetjük tehát, hogy ők Istentől a szabad akaratuk szerinti legjobbat kapják, már amire alkalmassá tették magukat!
     Sajátságos az elgondolás, miszerint a pokol csak a mennyei nézőpontból pokol, de a kárhozott lelkek számára még mindig jobb, mint amilyen számukra a mennyország lenne. Így Isten igazságossága és jósága – végső soron –, minden teremtményén maradéktalanul beteljesedik.

(Posztom írásánál, felhasználtam a http://katolikusvalasz.blogspot.hu/  2013. október 4-i - cikkének részleteit)

A pokol doktrínája

     Manapság sajnos, igen ritkán hallani a pokolról szóló prédikációt. A nyilvánvalóan "modernkedő" közfelfogástól függetlenül a pokol létezése tény, nem valami teória és nem is spekuláció, hanem egyenes isteni Kinyilatkoztatás! Maga Jézus figyelmeztet bennünket – olykor igen erős képeket használva –, az evangéliumokban. Úgy érzem, kegyes és politikailag korrekt gondolkodóink, modernista teológusaink, valamint népszerűségre éhező papjaink különvéleménye semmit nem nyom a latban, ha maga a Mester szól: a pokol létezése valóságos!
     E tény elfogadása után viszont értékelnünk kell a sokakban felmerülő kérdés őszinteségét, hogy Isten jósága összeegyeztethető-e a pokol létezésével?
Két egyszerű megoldás kínálkozik: Isten irgalmas voltának a megkérdőjelezése, vagy a pokol létezésének elmismásolása – nos, mindkettő súlyos hitbeli tévelygés!
     A kérdés tehát az: hogy miként fogadható el az isteni szeretetből fakadó Kinyilatkoztatás alapján a pokol létezése? Úgy gondolom, hogy a dolog nyitja a szabad akarat valóságos szabadsága, vagyis annak lehetősége, hogy miért ne dönthetne bárki Isten ellen is – akár örökre? Elméleti síkon ennyi elég, hogy a pokol doktrínájának és Isten szeretetének a látszólagos ellentmondását feloldjuk: ha reális a szabad akarat, akkor pokolra is reális lehetőség nyílik és kész!
     De mire véljük a kemény és látszólag fenyegető figyelmeztetéseket?
     Ahogy sokan megfogalmazzák, az evangéliumok a pokol lángjaival ijesztgetnek minket. Ez a felvetés, meglehetősen buta és arrogáns, hiszen milyen alapon kifogásoljuk a Kinyilatkoztatást? Talán bizony, elavult és nem halad a korral? Márpedig "Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, és ma, és mindörökké." (Zsid 13,8)? Ugyanbizony Üdvözítőnk, vajon miért beszélt oly sokszor és ellentmondást nem tűrően a pokol szenvedéseiről? Miért hangsúlyozta volna annak realitását, hogy mi is oda kerülhetünk (!), ha nem kötődünk Hozzá, teljes szívünkkel és teljes elménkkel? Az Úr ezen egyértelmű figyelmeztetéseit a modernista teológusok hajlamosak elhallgatni!
     A kinyilatkoztatott igazság és a veszély valóságossága szemléltethető egy példán: ha ugyanis a pokol olyannyira valóságos, mint a száguldó kamionok a játszótér mellett, és Jézus – mint kisgyermeket – figyelmeztet bennünket, hogy ki ne fussunk az útra, nos, akkor a kemény szavait zokon vehetjük-e? Az Üdvözítő szeretetből, féltésből figyelmeztet minket, mint olyanokat, akik nem tudjuk mit is cselekszünk, amikor nem vagyunk óvatosak a bűn iránt.
(Posztom írásánál, felhasználtam a http://katolikusvalasz.blogspot.hu/  2013. október 4-i - cikkének részleteit)

     Fontos tudni, hogy a pokol (vagyis az örök kárhozat) nem része a teremtés isteni művének! Egy exorcista (P. Candido) egy napon az ördögűzés vége felé a tisztátalan léleknek ironikusan ezt mondta: Takarodj innen, hiszen Isten jól fűtött lakást készített neked! Erre a démon ezt válaszolta: Semmit sem tudsz, mert nem Ő, hanem mi készítettük a poklot. Ő még csak nem is gondolt rá!

     A sátán szó ellenfelet jelent, mely (örök széteső) személyre, de nem "személytelen erőre" vagy hatalomra vonatkozik. Ő a „tagadás ősi szelleme”, akit Lucifernek, fényhordozónak is neveznek. Nem mesterkedhet a végtelenségig, hanem csak Isten (időleges) engedélyével! Szembenállása Istennel végleges és arra törekszik, hogy az embert társává tegye az Isten elleni lázadásban (vö Új Kat. 414), vagyis Istent majmolva, népet gyűjtsön maga köré a kárhozatba.
     A Sátán aknamunkája különös erővel irányul Jézus személye, műve, földi Helytartója és követői ellen. A sátán hatalma azonban nem végtelen, hiszen a sátán is csak teremtmény! Hatalmas, mert tiszta szellem, de Isten országának épülését nem képes megakadályozni.
     A mai időkben nem csodálkozhatunk az eretnekségeken, sem azon, hogy léteznek (hiszen már előre megjövendölték), sem azon, hogy megzavarják egyesek hitét (hiszen az eretnekségek épp arra szolgálnak, hogy hitünk próbát álljon ki). (...) Egyébként tényleg különös, hogy a rossznak ekkora ereje legyen, csakhogy az eretnekségeknek azokon nagy a hatalma, akik nem erősek a hitben. (...) Miként az eretnekségek is egyesek gyengeségéből merítik erejüket, de semmi erejük se lenne, ha erős hittel találkoznának. (Tertulliánus, De praescriptione)
     Az elmúlt 200 év során tucatszámra születtek új fogalmak, amelyekkel a hit pusztításának állomásait jelölhetjük. Így pl. a felvilágosodás, a racionalizmus, a modernizmus, a szekularizáció, ateizmus, liberalizmus, a kommunizmus, a fasizmus, a szocializmus, a New Age stb.
     Az istentelen eszmék – mint ilyenek – az élet minden területén kizárólagosságot követelnek maguknak, nyilvánvalóan a kereszténységgel szemben is, melyet mindig is a totalitárius kibontakozásuk legfőbb akadályának tekintenek. Közös céljuk, az önálló emberi gondolkodás és vélemény nyilvánítás kiirtása, um. a „népnek” egyetlen homogén „tömegmasszává” való formálása. Ebből következik, hogy minden szinten igyekszenek behatolni az emberi kapcsolatokba, a magánéletbe, parttalanul nyomulni a sajtóban, a képernyőn, a rockszínpadon, a politikában, az óvodákban és az egyetemi katedrán, sőt az egyháziakat sem kerülik el. A felsoroltakból fakadóan érdekük, hogy beszűkítsék a tiszta források kutathatóságát és „sötét középkorinak” ítéltessenek mindent, ami tapasztalást adhatna a felismerésekre és a felvilágosításra. A megfelelő ismeretek és a megkülönböztetés adományának hiánya eredményezi, hogy az emberek jó szándékkal, sőt lelkesen támogatnak (a végkifejletében) végtelenül káros eszméket. Erre is céloz Keresztes Szent János: az ördögnek sokféle furfangja között – melyekkel igyekszik befonni a lelki embereket –, a legközönségesebb, hogy (látszólag) nem a rosszat, hanem valami 'jót' ajánl nekik.

ORSZÁGOM NEM PUSZTUL, HANEM TISZTUL!

Tudatában vagyunk-e, hogy Isten Szentséges Anyja Magyarország örökös Királynője?

     Az emberek alig hallanak valamit Fatimáról, az "újabb jelenések" és a Medjugorje-jelenség teljesen háttérbe szorította az ott történteket, pedig a Szűzanya fatimai kérései máig sem teljesültek, holott megszabhatják a világ sorsát! De sokunk feledni látszik őseink példás Mária-tiszteletét is, mely nemcsak valamiféle szép ájtatosság, hanem számunkra az egyedüli nemzetmegtartó erő és nemzettudat! Sajnos hasonlóképp kikerült a magyarság napi szóhasználatából a "Regnum Marianum" fogalma, mely korántsem csak "latin elnevezésű ifjúsági mozgalom", hanem írd és mondd Mária Országának "polgári" öntudata!

     Amiként a Szent Szűz Fatimában világosan kinyilvánította, hogy az utolsó időkben csak az ő Szeplőtelen Szíve segíthet, úgy népünk bukása és felemelkedése is mindenkor a máriás nemzettudaton múlik.
Szűz Mária ugyanis egyedül nekünk, magyaroknak a királynője. Nem csupán "patrónája", pártfogója országunknak, hanem a Királynője, vagyis a birtokosa is! Ez annak az állami szintű felajánlásnak köszönhető, melyben Szent István királyunk 1038-ban az ország nagyjaival Szűz Máriának ajánlotta a Szent Koronát, országával, földjeivel és népeivel (és ehhez a Trianonban elszakított országrészek és népei is bele- tartoznak)! Mert a trianoni diktátum ezt a Királynői Birtokot rajzolta át földi asztalon – jóllehet –, ez semmit sem változtatott az Égi Atlaszon!
     Jellemző, hogy az 1945-ös kommunista hatalomátvételt követően (ördögi terveik ellenére) nem sok templomot romboltak le, de a budapesti Regnum Marianum templomot, mindenekelőtt! (Képen a felrobbantott 'Regnum' 1951 szeptemberében) Az ezt követő időkben még említeni sem lehetett Máriát Magyarország Királynőjeként, ehelyett a Patrona Hungariae nevet adtak minden szentkoronás Szűzanya szobornak, ábrázolásnak!
     Illő és üdvös tehát újra tudatosítani magunkban, hogy a Mennynek Királyné Asszonya, a Világ Győzelmes Királynője bizony, egyedülálló módon, a Szent Korona Kárpát-medencei Országának nagyhatalmú Királynője és ennek jogi letéteményese a Magyar Szentkorona!

Örökös Királynőnk, nemzetünk reménye!
Szent Fiadat kérve könyörögj érettünk,
veszni indult István öröksége,
Nagyasszonyunk, mentsd meg nemzetünk!
Téged kérünk Magyarok Nagyasszonya,
mint anyánkat!
Ne hagyd elveszni meggyötört hazánkat.
Fordítsd felénk könnyes tekinteted,
mutasd meg számunkra Szeplőtelen Szíved!
Hevítse át szívünket Szeretetlángod,
hogy megtérjen nemzeted, kövessen Országod! Ámen

Szent László királyunk!

Védd meg Édes Magyar Hazánkat

a folytonos ármánykodás ellen,

 és könyörögj népünk megtéréséért!

      Az első nap I. szakaszában kb. 3 óra 40 percet repül érintve Budapest – Vác – Visegrád – Balassagyarmat – Szécsény – Somoskőújfalu – Salgótarján – Ózd – Aggtelek – Sátoraljaújhely – Záhony és Debrecen térségét. Majd leszáll.

     Az első nap II. szakaszában a 15 óra utáni időben emelkedik levegőbe és kb. 2 óra alatt érinti Hajdúszoboszló – Debrecen – Gyula és Makó térségét!

MÁSNAP, június 22-én 10 órakor felszáll és 1 óra 20 percig az alábbi útvonalon áldja meg a térséget és lakóit!

     I. szakaszában érinti Szeged – Baja – Mohács – Villány – Máriagyüd és Pécs térségét!

     A II. szakaszban 12 órakor emelkedik a levegőbe Pécsről, és 2 órányi repülés alatt, Nagykanizsa – Szentgotthárd és Szombathely térségét érinti!

     A III. Szakaszban 15 órakor száll fel Szombathelyről és Sopron – Mosonmagyaróvár – Hegyeshalom – Győr – Komárom – Esztergom érintésével száll le Budaörsön!

A magasból jövő Szentségi áldás természetesen érinti a nevezett városok szélesebb környékét is!

A Szervező atyák kérik, hogy a hozzávetőleges időpontokban a térség népe imádsággal és az Eucharisztia iránti benső hódolattal kapcsolódjon be az Országos engesztelésbe! Kérjük Jézus Szentséges- és Mária Szeplőtelen Szívét a járvány megszűnéséért, az Eucharisztikus Kongresszus átható lelki sikeréért, népünk megtéréséért!

E ritka "égi" lehetőséget ne mulasszuk el! Imádkozzunk és ha tehetjük - egy pillanatra - hajtsunk térdet, és hívjuk fel mások figyelmét is erre a rendkívüli lehetőségre!

Az Oltáriszentségi áldást hordozó gép útvonalát ezen az oldalon lehet követni:

www.flightradar24.com 

A repülőgép kódja: HABGR

(Lehet, hogy időnként el-eltűnik a jel (a repülő), de bízzunk benne, hogy ez csak rövid ideig tart.)

      Az első nap I. szakaszában kb. 3 óra 40 percet repül érintve Budapest – Vác – Visegrád – Balassagyarmat – Szécsény – Somoskőújfalu – Salgótarján – Ózd – Aggtelek – Sátoraljaújhely – Záhony és Debrecen térségét. Majd leszáll.

     Az első nap II. szakaszában a 15 óra utáni időben emelkedik levegőbe és kb. 2 óra alatt érinti Hajdúszoboszló – Debrecen – Gyula és Makó térségét!

MÁSNAP, június 22-én 10 órakor felszáll és 1 óra 20 percig az alábbi útvonalon áldja meg a térséget és lakóit!

     I. szakaszában érinti Szeged – Baja – Mohács – Villány – Máriagyüd és Pécs térségét!

     A II. szakaszban 12 órakor emelkedik a levegőbe Pécsről, és 2 órányi repülés alatt, Nagykanizsa – Szentgotthárd és Szombathely térségét érinti!

     A III. Szakaszban 15 órakor száll fel Szombathelyről és Sopron – Mosonmagyaróvár – Hegyeshalom – Győr – Komárom – Esztergom érintésével száll le Budaörsön!

A magasból jövő Szentségi áldás természetesen érinti a nevezett városok szélesebb környékét is!

A Szervező atyák kérik, hogy a hozzávetőleges időpontokban a térség népe imádsággal és az Eucharisztia iránti benső hódolattal kapcsolódjon be az Országos engesztelésbe! Kérjük Jézus Szentséges- és Mária Szeplőtelen Szívét a járvány megszűnéséért, az Eucharisztikus Kongresszus átható lelki sikeréért, népünk megtéréséért!

E ritka "égi" lehetőséget ne mulasszuk el! Imádkozzunk és ha tehetjük - egy pillanatra - hajtsunk térdet, és hívjuk fel mások figyelmét is erre a rendkívüli lehetőségre!

Az Oltáriszentségi áldást hordozó gép útvonalát ezen az oldalon lehet követni:

www.flightradar24.com 

A repülőgép kódja: HABGR

(Lehet, hogy időnként el-eltűnik a jel (a repülő), de bízzunk benne, hogy ez csak rövid ideig tart.)

(A Szeressétek egymást c. folyóirat 18. (2016) számában Asraf Benjamin cikkéből, valamint kivonat Mohamed Salmawy az AL-AHRAM Hebdo, Week of March 8-14, 2000. megjelent írása nyomán)

     Az Istenhez intézett könyörgés és a böjt a muzulmánok számára a politikai párbeszéd végét jelenti. Attól félnek ugyanis, hogyha a koptok Isten kezébe helyezik gondjaikat, akkor ez bonyodalmat jelent az állam és a koptok közti kapcsolatra nézve, az ő kárukra. A muszlimok erős hitűek, mégis két dologtól rettegnek, mely meghátrálásra kényszerítheti őket, és ez a keresztények böjtje és a disznóvér érintése!

     Az a páni félelem, amelyet a keresztények szervezett böjtölése minden alkalommal kivált, világos tanúbizonysága annak, hogy a koptok ellenségei igen félnek az így mondott imáktól, mert tudatosítják, hogy a keresztények Istenének valódi hatalma van, és képes megvédelmezni híveit. Márpedig az Úr hangsúlyozta az ima és böjt együttes erejét: "ez a fajzat nem űzhető ki másképp, csak imádsággal és böjttel". (Mt 17,21)

     Szeretnék mindenkit arra buzdítani, hogy imádkozzuk a Szent Rózsafüzért, kérve Isten irgalmát, nemcsak saját személyes problémáink megoldása érdekében, hanem hazánkért és az üldözött Egyházért is, valamint az Egyház ellenségeinek és üldözőinek megtéréséért. A végtelenül irgalmas Isten (Ef 2,4) biztosan meghallgatja kérésünket, és megkönyörül rajtunk és az egész világon.

(A Szeressétek egymást c. folyóirat 18. (2016) számában Asraf Benjamin cikkéből, valamint kivonat Mohamed Salmawy az AL-AHRAM Hebdo, Week of March 8-14, 2000. megjelent írása nyomán)

Böjt és ima az irgalmasságért

     Az előző részben röviden leírt történet már évszázadok óta nemzedékről-nemzedékre szájról-szájra száll Egyiptomban. Annak ellenére, hogy a világi történelem nem említi a rendkívüli eseményt, a Mokattan hegyén akkora vízszintes hasadék tátong, mely a világ legnagyobb templomának ad helyet, 20 ezer ember befogadására!

     Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a koptok az egyedüli keresztény nép Észak-Afrikában, akik krisztushitüket az iszlám uralom alatt is vallhatják. A kopt liturgiában az adventi időszak három nappal meg van hosszabbítva a hegy háromszoros felemelkedésének emlékezetére. A húsvéti időben pedig szintén ennek az eseménynek az emlékére 400-szor imádkozzák el a Kyrie eleison-t, mely során a hívők kelet, nyugat, dél és észak felé fordulnak. (A mindennapi imádságban gyakran 41-szer ismétlik a Kyrie eleison-t, mint egyetlen lélegzetvételre mondott szekvenciát. A hagyomány szerint ebből 39 a Krisztust ért korbácsütéseket idézi, egy a töviskorona okozta sebet, egy pedig a Krisztus oldalát ért lándzsa döfését.)

     A muszlimok ‒ az Egyház üldözői ‒ ismerik a böjttel összekapcsolt csendes keresztény ima erejét és ezt ők halálos fenyegetésnek veszik! Ennél fogva nem könnyű az egyiptomi keresztények helyzete: egyre gyakoribbá válnak a kopt templomokat és házakat érő terrorista támadások; nőket és lányokat rabolnak el, erőszakkal az iszlám hitre térítik és muzulmán férfival kötött házasságba kényszerítik őket; terjed a politikai és társadalmi diszkrimináció. Ezek után, ha a koptok nemzeti böjtöt hirdetnek, a muszlim vezetők egyenesen pánikba esnek és az általuk irányított média (pl. az al-Dzsazíra televíziós csatorna) azt állítja, hogy a keresztények megszegik az állammal kötött egyezséget és elutasítják a problémák békés megoldását, mert támadnak (!).

(Alább lásd a Szent Simon Monostort és a bennlévő sírját!)

(folyt.)

     Született Segesváron, 1892.február 29-én. Apját hatévesen elveszítette. A későbbi években sorban haltak meg családtagjai: nővére, bátyja, édesanyja.

20 éven át volt plébános Gyulán, ahol nagyszabású szociális és karitatív munkát végzett. Majd 1941. március 2-án a győri egyházmegye püspökévé szentelték. Kitűnt alázatos lelkületével, nyíltszívűségével, kedvességével és hálás természetével.

A hitleri diktatúra idején kiállt az üldözött zsidók mellett, és Mindszenty József – akkori - püspökkel együtt, különös elszántsággal mentették őket és küzdöttek értük.

Később az orosz katonák elől a püspöki vár pincéjében asszonyokat, gyermekeket és idős embereket rejtett el. 1945. március 28-án, nagyszerdán megkezdődött Győr ostroma, melyben leégett a székesegyház.

A püspök nagycsütörtökön az óvóhelyen mutatta be utolsó miséjét.

Nagypénteken orosz katonák ötven fiatal nőt kértek ki krumplihámozásra a kaszárnyába. Apor Vilmos hevesen ellenállt a követelésnek. A védteleneket megoltalmazva kifelé tessékelte a már erősen ittas orosz tisztet, akinek egyik katonája négyszer rálőtt. A kórház pincéjében műtötték meg. Nagy fájdalmait mindvégig jajszó nélkül viselte el. Amikor megtudta, hogy védenceinek nem történt bajuk, ezt mondta:

„Hála Istennek! Így tehát a jó Isten elfogadta az én áldozatomat!”

Nagyszombaton fájdalmai szinte kibírhatatlanná váltak, de ekkor sem hagyta el ajkát semmiféle panaszszó. Húsvétvasárnap még megáldozott, és húsvéthétfőre virradóan átköltözött a mennyei hazába.

Apor Vilmos életét zokszó nélkül, örömteljes szívvel áldozta fel.

 Idézzük a halálos ágyán mondott imáját: 

„Istenem, Atyám, a Te kezedbe ajánlom lelkemet.

Jézus, Mária, Szent József, legyetek énvelem, most és halálom óráján.

Jézus Szentséges Szíve, bízom Benned! 

Fölajánlom összes szenvedésemet engesztelésül a saját bűneimért, de fölajánlom papjaimért is, híveimért, az ország vezető embereiért és ellenségeimért.

Kérem az Istent, ne tulajdonítsa nekik bűnül azt, amit elvakultságukban az Egyház ellen tesznek.

Fölajánlom szenvedéseimet az édes magyar hazáért és az egész világért.

Szent István, könyörögj a szegény magyarokért.”  Ámen.

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség... 

Boldog Apor Vilmos, vértanú püspökünk imádkozz velünk és értünk!

Segítsd megmenteni népünket az erkölcstelen befolyásoktól, az idegenek erőszakos beavatkozásaitól.

Magyarok Nagyasszonya segíts meg minket!

Könyörögjünk:

Mennyei Atyánk! Te egész magyar hazánkat Szeplőtelen Leányodra, a Boldogasszonyra bíztad.

Jóváhagyásoddal a Szent Szűz lett országunk Királynője és védelmezője.

Kérünk add, hogy az Ő érdemeiért, anyai fájdalmaiért, könnyeiért és magyar szentjeink áldozatos életéért, a kilencedben elhangzott imádságunk meghallgatásra találjon, Krisztus, a mi Urunk által. Ámen

Boldogasszony, édes,

Hozzád esd ma néped,

Veszni indult lelkét,

Hogy Te mentenéd meg,

Édes Szűzanyánk!

Fölajánljuk Néked

Szenvedéseinket,

Végy szívedbe minket

S mutass meg az Úrnak,

Édes Szűzanyánk!

(A Szeressétek egymást c. folyóirat 18. (2016) számában Asraf Benjamin cikkéből, valamint kivonat Mohamed Salmawy az AL-AHRAM Hebdo, Week of March 8-14, 2000. megjelent írása nyomán)

     A kétségbeesett pátriárka háromnapos böjtöt és imát rendelt el erre a szándékra. A harmadik napon megjelent neki a Szent Szűz e szavakkal: "Ne félj, hűséges pásztor! A népedért ontott könnyeid, a böjtjeid és imádságaid nem voltak hiába! Állj fel és menj a piaci vaskapuhoz! Ott találsz egy egyszemű szentéletű susztert, őt kérdezd, hogy mit kell tennetek ahhoz, hogy a csoda megtörténjen".

Úgy is történt, és a szentéletű suszter ezt mondta a pátriárkának: "Csak ön, a püspökök, a papok és a diakónusok menjetek fel a dombra. Ott emeljétek magasra a Bibliát, a keresztet, fáklyákat és tömjénezzetek a négy égtáj felé. Ünnepeljétek meg a Szentmisét, és a könyörgésnél ismételtesd a néppel a "Kyrie Eleison"-t (Uram irgalmazz!), százszor Keletre, százszor Nyugatra, százszor Északra és ugyan így Délre! Az Eucharisztiát az egész nép töredelmes szívvel, térden, magasra emelt karokkal ünnepelje. Majd helyezzétek el a keresztet a domb csúcsán. Csinálják ezt háromszor, és meglátjátok Isten dicsőségét! Ez a Fény Anyjának parancsa! – fejezte be a suszter."

Ibn Abram pátriarka alázatosan és megrendült szívvel hallgatta végig, és mindent úgy is tett, ahogyan azt az egyszerű ember mondta!

A nagy szertartásos Mise végén, amint a koptok elkezdték az említett háromszoros imádó bűnbánatot, a Mokattam hegye felemelkedett, nemcsak egyszer ‒ ahogy azt a kalifa akarta ‒, hanem háromszor és annyira, hogy a lemenő Nap átragyogott a hegy alatt! (Ld. a képeket!)

A kalifát és kíséretét szörnyű félelem fogta el. A kalifa fel is kiáltott: "Hatalmas az Isten!", és rettegve kérte meg Ibn Abramot, hogy hagyja abba a szertartást, nehogy a hegytömeg rácsússzon a városra.

Amikor minden megállapodott, a kalifa engedélyt adott a Kopt Egyháznak, hogy Egyiptomban maradjon, és újjáépíthesse Kairóban az általuk lerombolt templomait.

Az Istent vakmerően kísértő kalifa még abban az évben meghalt.

A szentéletű suszter az eseményeket követően remeteségbe vonult és a Kopt Egyház, Szent Simon (Samaan) néven tiszteli.

(folyt.)

     1386-ban született Olaszországban. Édesapját hat éves korában elveszítette.

A fiatal János egyházi és világi jogból doktorált, majd bírói tisztséget látott el Nápolyban. Egy ügye miatt fellázadtak ellene és börtönbe került, ahol szenvedésében Isten felismertette vele, hogy életét csak Őérte érdemes odaadnia. Egy komoly próbát kiállva, a világot elhagyta és ferences szerzetes lett. 30 éves volt ekkor. Azt is felismerte, hogy a ferences rendben is milyen sok a probléma. Nekilátott, hogy megmentse Szent Ferenc rendjét.

Az 1450-es években a törökök hatalmas veszélyt jelentettek Európa számára. A pápa keresztes hadjáratot hirdetett, amit Kapisztrán Szent János jelentett be Németországban a birodalmi gyűlésen, majd Budán és Győrött.

Szent János, pápai követként Magyarország felé vette útját. Itt megismerkedett Hunyadi Jánossal és örök barátságot kötött vele. Hunyadi János karddal, Kapisztrán Szent János a kereszt jelével és a rózsafüzér erejével küzdött a törökök ellen. A két hős nevéhez fűződik a Nándorfehérvári győzelem és a déli harangszó bevezetése. Callixtus pápa a győzelem napjának hírére rendelte el aug. 6-án Urunk színeváltozásának ünnepét.

A győzelem után három hétre meghalt Hunyadi János, és három hónapra pedig Szent János, akit a pápa már akkor Krisztus vértanújának nevezett.

Az újlaki ferences kolostorból eltűnt a teste, amit azóta sem találtak meg.

Ünnepe október 23-án van.

Imádság: 

Istenünk, adj nekünk Kapisztrán Szent Jánoshoz hasonló vértanúkat, hősöket, akik képesek szembeszállni minden ellenséges erővel. Adj olyan kitartást, mint az övé volt, hogy szilárd lélekkel legyünk képesek megőrizni magyarságunk értékeit és érdekeit! Ámen.

Miatyánk,  Üdvözlégy, Dicsőség...

Magyarok Nagyasszonya: segíts meg minket!

     Margit atyai ágon angol, anyai ágon magyar származású, az Árpád-házból.

1045 körül született, Magyarországon. Sok nehézség után a 22 éves Margit Skóciába került, ahol III. Malcolm király feleségül vette. A király harckedvelő, lobbanékony ember volt, vallását nem gyakorolta, ám felesége jámborsága, kedvessége, szelídsége és bölcsessége oly nagyon megragadta, hogy hatására megváltozott életvitele, lelkülete, egész magatartása. Így az uralkodása Skócia legfényesebb korszakai közé tartozik.

Margit nyolc gyermeket szült. Példás anyaként maga oktatta őket a hitre, és írásra-olvasásra is.

Kezdeményezésére létrejött egy nemzeti zsinat, ahol a húsvéti szentgyónás és szentáldozás fontosságáról döntöttek. Így Skóciában a húsvéti szentáldozást újra törvénybe iktatták.

Palotájában szegényeket szolgált ki, árva leányokat fogadott be. Betegeket látogatott, tönkrement családokat segített.

Fél éven át tartó súlyos betegsége alatt elveszítette férjét és egyik fiát is. Alázatos lélekkel viselte a megpróbáltatásokat. Békés szívvel hunyt el. Edinburg-i sírja ma is zarándokhely.

Imádság:

Mennyei Atyánk, Te, aki Margitban oly sok erényt ültettél el, add, hogy az ő példája nyomán népünk leányai jó édesanyák, hűséges hitvesek, példamutató keresztények legyenek!

Kérünk Szent Margit, imádkozz velünk Nagyasszonyunkhoz igaz keresztény magyar családokért, kitartó hitért, apostoli bátorságért, szívünkből áradó irgalmas szeretetért és az életadásra való nagyobb nyitottságért! Amen

 ***

     Szent Hedvig, Nagy Lajos magyar király és a Boszniából származó Erzsébet leánya volt. Kicsi korában eljegyezték egy osztrák herceggel, akit nagyon megszeretett. Árva sorsra jutva, 10 éves korában Lengyelország királynéjává koronázták. Jagello, a még pogány és nála 20 évvel idősebb litván fejedelem kérőként jelentkezett, remélve, hogy segítséget kap Hedvigtől népe megtérítésében. Így szólt hozzá:

„Hedvig! Ha feleségül jössz hozzám, én a népemmel együtt megkeresztelkedem.”

És Hedvig, akinek életében első volt Isten, rádöbbent küldetésére. Meg kell mentenie egy egész ország népét. Föláldozta szerelmét, önnön érdekeit és érzelmeit.

Férje beváltotta ígéretét: megkeresztelkedett és nyomában megtért az egész litván nép. Férje oldalán Hedvig a lengyeleknek és a litvánoknak is apostola lett.

Kislánya születése után nemsokára – befejezve küldetését –, fiatalon, 25 évesen költözött el az örök Hazába.

Imádság: 

Urunk, Jézus Krisztus, Te Hedviget kiválasztottad egy egész nép megtérítésére!

Add, hogy mi is felismerjük, mit jelent az Érted vállalt, önzetlen élet.

Áldd meg népünket és teremts új szívet, apostoli lelket bennünk, hogy legyen erőnk imáinkkal, áldozatainkkal honfitársainkat megmenteni, megtéríteni, magyar népünket újból a megtérés útjára vezetni! Ámen

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

Magyarok Nagyasszonya segíts meg minket!

     IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária királyné – bizánci császári hercegnő – első gyermeke volt. Atyai nagynénje, Szent Erzsébet. Testvérei: Boldog Jolán, Konstancia és Szent Margit.

1224. március 4-én született. Talán tíz éves lehetett, amikor szüzességi magánfogadalmat tett. Szülei 1239-ben eljegyezték Boleszláv krakkói herceggel.

A nagy esküvő és lakodalom után Kingának sikerült sok küzdelem árán férjét is rávennie, hogy tartsa tiszteletben szüzességi fogadalmát. Hatására később férje szintén örök tisztaságot fogadott a krakkói székesegyházban, amiért a nép „Szemérmes Boleszlávnak” nevezte el. 40 éves szép házasságukban nagylelkűen szolgálták a lengyel egyház és nép felemelését.

Kinga férjével együtt klarissza kolostort alapított. Betegeket ápolt, sokat imádkozott.

Híres volt sokirányú jótékonyságáról, kedvességéről, az ország népe nagyon szerette őt, és szentként tisztelte még életében. Férje hosszas betegség után, 1279-ben meghalt. Temetésén Kinga már ferences ruhában jelent meg, majd az ószandeci klarissza zárdába lépett. Mint a kolostor főnöknője halt meg 1292. július 24-én. XI. Kelemen pápa 1715-ben Lengyelország és Litvánia védőszentjévé nyilvánította. Sírja búcsújáró-hellyé vált. 

Imádság:  

Imádkozz értünk Szent Kinga, hogy a fiatalok ellent tudjanak állni minden kísértésnek!

Könyörögj értük a Tisztaság Úrnőjéhez, hogy fiataljaink felismerjék a szűzi élet fontosságát a házasság előtt. Hogy a magyar házaspárok növekedjenek az egymás iránti hűségben, szeretetben és őrizzék az állapotbeli tisztaságot! Ámen 

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség...

Magyarok Nagyasszonya segíts meg minket!

     Történelmünk vészterhes napjaiban, a tatárjárás idején született, 1242. jan. 27-én, Dalmáciában. Atyja IV Béla, anyja Laszkarisz Mária királyné, testvérei Szent Kinga, Boldog Jolán és Boldog Konstancia. Szülei fogadalmat tettek, hogy ha Isten megkönyörül az országon, születendő gyermeküket az Isten szolgálatára szentelik. Négy éves korában a veszprémi domonkos kolostorba adták. A kis királylány mély imádságos lelkével kitűnt társnői közül. Sokat elmélkedett Krisztus szenvedéstörténetén. Már gyermekként elutasította a szebb eszközöket, ruhákat, fekhelyet, melyek kijártak neki, mint királylánynak. Tízéves korában Veszprémből a Nyulak-szigeti (ma Margit sziget) Boldogasszony kolostorba került. Nagyon keveset evett, vezeklő vasövet hordott és keményen, sűrűn ostorozta magát. Semminemű munkától nem irtózott, mindenkinek szolgája lett. Leginkább a súlyos betegek szolgálatát szerette. 1254-ben szerzetesi fogadalmat tett, amit 1261-ben megerősített. Margit vezeklő életét önfegyelmezés, a keresztény szeretet gyakorlása, az országért végzett hősies engesztelés jellemezte. Amikor szülei megfelelő indoklással házasságra akarták bírni, ő nagy állhatatossággal kitartott Krisztusnak tett ígérete mellett. 
A családban felmerülő viszályokat elsimította, apját és bátyját kibékítette.
Másodszor is megmentette az országot.

Imái, vezeklései és a hősies szeretet gyakorlása korán felemésztette. 1270. január 18-án halt meg a Nyulak (Margit-sziget) szigeti kolostorban. Sírjánál csodák történtek.

XII. Piusz pápa 1943. november 19-én avatta szentté. 

Imádság: 
Ó, szent Királylány, hazánk engesztelő áldozata!
Te, aki vezeklésül adtad magad értünk, segíts nekünk, hogy népünk karizmája szerint felismerhessük feladatunkat.
Tündöklő alázatosságoddal beragyogod hazánk egét, mint fénylő csillag világítasz nekünk. Nevedhez méltó igazi Gyöngy lettél a Boldogasszony koronáján!
Légy velünk e nehéz és küzdelmekkel teli időszakban!
Segíts imádkozni, segíts jónak lenni, türelmesnek és kitartónak lenni a hitben és a szeretetben!
Fiataljaink számára kérd a tisztaságban való állhatatosságot, s hogy felfedezzék a tiszta és a másokért vállalt áldozatos élet értékét a családban és társadalomban, az egyházban és világban egyaránt!
Köszönjük áldozatos életedet, és kérünk, ne hagyj el minket.
Esedezz népedért, maradj egységben velünk, Boldogasszony hűséges Leánya!  Ámen

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség...

Magyarok Nagyasszonya segíts meg minket!

Ékes Virágszál

Fényességes Gyöngy,

Esedezz népünkért

Szép magyar hazánkért

Tenger bánatunkban

Légy segítségünkre,

Fénylő könnyeiddel

Kelj védelmünkre!

∗∗∗

Ugyanezen a napon forduljunk másik nagy engesztelőnkhöz: Boldog Özsébhez.

Esztergomban született nemes szülőktől, 1220-30 körül. Papi pályára lépett, később kanonok lett. Isten hívásának engedve,  remetének vonult el a pilisi hegyekbe, ahol a remeték atyja, lelki vezetője lett. Egy látomásának hatására egybegyűjtötte a remetéket, akik végül vezetőjükké választották. Rómába zarándokolt és szerzetesi szabályzatot kért a Szent Pál thébai remetéről elnevezett rendjének. 1270-ben január 20-án halt meg.

Boldog Özséb könyörögj magyar egyházunk egységéért!

 †††

     Valószínűleg a sárospataki várban született, II. András király és Merániai Gertrud leányaként, 1207-ben.
A négyéves kis Erzsébetet a thüringiai Wartburgba küldték szülei, a számára kijelölt vőlegény mellé. Wartburg várában szórakozások, és nagy társasági élet uralkodott, ami távol állt a kis királylány egész egyéniségétől. A durva és közönséges légkör, édesanyja tragikus halálának szörnyű híre, mind nagyon megviselte a kis Erzsébet szívét. Istennél talált menedékre és békére. Mély lelki élete, a szegényekkel, betegekkel gyakorolt irgalmassága, gúny tárgyává tették őt a társasági életben.
Megszentelt, boldog házasságában nyert vigasztalást. Férjével Lajos gróffal csodálatos szeretettel szerették egymást. Három gyermekkel ajándékozta meg őket az Úr.

Lajos gróf azonban 1227-ben keresztes-hadjáratba menve, egy súlyos járvány áldozataként meghalt.

Az ifjú Erzsébet a súlyos megpróbáltatások után, a császár kérése elől kitérve, egészen a szegénységet választotta. Kórházat alapított, ahol maga szolgálta a betegeket. 24 éves korában, Marburgban halt meg, 1231. november 17-én.

Imádság: 

Szent Erzsébet, Magyarország ékes királylánya!

Te sok szenvedésed mellett is mindig másokra gondoltál. Meghalva önmagadnak, életedet a szenvedőknek adtad. Kiléptél saját fájdalmaidból, hogy a szegényekben lakozó Jézust szolgálhasd.

Segíts minket az önzetlen és irgalmas szeretet hősies gyakorlásában!

Kérd Istent, hogy a megpróbáltatásokat az Ő szent akaratában megnyugodva, megadó szívvel tudjuk elfogadni.

Mutasd meg nekünk az utat az irgalmasság cselekedeteihez, hogy mindig meglássuk, mikor kell jót tennünk, hogyan kell segítenünk a betegeket, a rászorulókat, a bajba jutottakat, a szegényeket. 

Imádkozz velünk Nagyasszonyunkhoz, hogy olyan kicsinyek, alázatosak tudjunk lenni, mint Te voltál. Hogy a nagy nehézségekben is, képesek legyünk őszintén hálát adni Istennek a keresztekért. Ámen.

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

Magyarok Nagyasszonya: segíts meg minket!

 „Erzsébet erényessége és jámborsága miatt sokkal kedvesebb nekem, mint a világ minden gazdagsága!” 
/Férje, Lajos gróf vallomásából/

     1046 körül született Lengyelországban, I. Béla magyar király és Richeza lengyel hercegnő házasságából. Édesapjától a lovagi erényeket, és a nemes elveket örökölte, anyjától az erős katolikus hitet és a mély vallásosságot.

Unokatestvére, Salamon bukása és a jó király, Géza bátyja halála után, 1077-ben ő lett Magyarország királya.     

Szent István halála után Magyarországot trónviszályok szabdalták, idegen támadások sújtották, megromlottak a közerkölcsök, és újra elterjedtek a pogány babonák. Szent László igazságos, szilárd jellemével megoltalmazta az országot a barbár veszedelemtől és a nép keresztény hitéletét megerősítette.  A foglyokat megkereszteltette, megszelídítette, és hazánkba telepítette. Országunk védőbástya lett Európa számára a Kelet hordái ellen. Helyreállította a belső rendet. Uralkodása alatt a nép békét élvezhetett.

Sorra alapította a püspökségeket (Nagyváradon és Zágrábban), apátságokat, templomokat. Példás családi életet élt. A kiengesztelődés útján járt, megbocsátott ellenségeinek. Szent István, Szent Imre és Szent Gellért ereklyéit oltárra emelte, neki köszönhetjük szentté avatásukat. Mély Isten kapcsolata, imaélete volt.

1095.július 29-én halt meg, 50 éves korában. Nagyváradon temették el.

Halála után a sírjánál csodák történtek. 1192. június 27-én az egyház szentté avatta.

Imádság: 

Szent László király, legendás hősünk!

Te nemzetünket megmentetted a súlyos veszedelmekből, belső és külső támadásoktól.  Kérünk, légy közbenjárónk Nagyasszonyunknál!

Segíts, hogy népünk hite újjászülessen, s hogy megerősödjünk az evangéliumi életben!

Imádkozz a káromkodás és csalás bűneinek megszűnéséért!

Irgalmasságoddal mutass utat, hogy mi is meg tudjunk bocsátani az ellenségnek!

Példás családi életeddel tanítsd a magyar családokat a helyes életre, a szeretetre, kölcsönös megbocsátásra és összetartásra. Imádkozz, hogy a házastársak kitartsanak egymás mellett jóban és rosszban, és ne engedjenek az ördög cselvetéseinek!

Kérd számunkra a bátorság erényét, derűs szemléletet, mély Isten kapcsolatot és a keresztény hitben való hűséges kitartást!

Békeszerző, egységet teremtő, könyörületes és igazságos Királyunk! Imádkozz velünk a Boldogasszonyhoz!  Ámen 

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség...

Magyarok Nagyasszonya segíts meg minket!

Üdvözlégy kegyelmes Szent László király!

Magyarországnak édes oltalma,

Szent királyok közt drágalátos gyöngy,

Csillagok közt fényességes csillag.

     István király és Gizella legifjabb gyermeke, 1007-ben született, Székesfehérvárott. Szülei egyházi pályára szánták, mivel bátyja, Ottó herceg volt a magyar trón várományosa. Eleinte édesapja tanította, 7 éves korától azonban Szent Gellért püspökre bízta oktatását. Ő oltotta belé azt a bensőséges Boldogasszony-tiszteletet, mely nem volt idegen a magyarság lelkétől.

Imre herceg kedvessége, jósága és tisztasága, mély imádságos élete feltűnt a királyi udvarban. Egy éjszaka, szolgája kíséretében a veszprémi Szent György templomba ment imádkozni. Azon gondolkodott, mit is ajánlhatna fel Istennek, amivel örömet szerezhetne Neki. Hirtelen vakító fényesség töltötte be a templomot, és felülről jövő égi szózatot hallott:

„Gyönyörű dolog a szüzesség! Légy szűz, testben és lélekben! Ezt ajánld fel és ebben az elhatározásodban légy állhatatos!”

Imre még ott, abban az órában örök szüzességet fogadott.

Ottó bátyja váratlan halála után ő lett a trón várományosa. Atyja kívánságára a neki szánt lengyel király leányát feleségül vette. Ám megelőzően megosztotta fogadalmának titkát és hitvesét megkérte, hogy testvérként éljenek együtt. Felesége méltó volt hozzá: szeretetből beleegyezett kérésébe.

Imre herceget, az ország kormányzásának átvétele előtt, 24 évesen, váratlanul vadászszerencsétlenség érte és 1031. szeptember 2-án meghalt.

„Elragadtatott, hogy a gonoszság el ne változtassa értelmét…,mert kedves volt Istennek az ő lelke.” (Bölcs 4,10-14)

1083. november 5-én avatták szentté.

Imádság: 

Szent Imre herceg!

Hozzád fordulunk a világnak ebben a sötét és zavaros torzulásában, amikor az erkölcs, a tiszta élet, sokak számára nem érték többé.

Könyörögj értünk a Szent Szűznél, akit oly nagyon szerettél, s akinek virágoskertjében tündöklő, illatos liliommá lettél. Kérd Őt ifjúságunk tisztaságáért,  hogy adja meg számukra a felismerés ajándékát, és szívükbe a tiszta élet utáni olthatatlan vágyat. Légy szószólónk Istennél, hogy magyar ifjúságunk kiemelkedhessen a bűnből, eljuthasson olyan erkölcsi magaslatokra, hogy példaként állhasson a nemzetek előtt.

Esd ki számunkra a Boldogasszonynál a mély hitet és a jóban való állhatatosságot!

Kérünk, imádkozz velünk Nagyasszonyunkhoz, hogy Isten hívására azonnali igennel tudjunk válaszolni, s hogy a hit útján következetes hűséggel legyünk képesek előre haladni.

Hadd legyünk mi is tiszták, hősök, szentek! Ámen

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség...

Magyarok Nagyasszonya: segíts meg minket!

Szent Imre herceg, Magyarország éke,

Szűz tiszta élet legszebb mintaképe,

Serdülő ifjak pajzsa, menedéke,

Könyörögj értünk.

Gyöngy volt a lelked, tiszta mind a sírig,

Mint liliomszál, amely csak most nyílik,

Oly csillag voltál, mely csak égre nyílik.

Könyörögj értünk.

 Jó magyar népünk alighogy megtére,

Már oly szép gyöngyöt termett Árpád vére,

Hogy még az ég is óhajtozott érte.

Könyörögj értünk.

     Géza fejedelem és Sarolta fiaként született Esztergomban, 969 körül. Szent Adalbert prágai püspök keresztelte meg. A pécsváradi monostor apátját, Asztrikot Rómába küldte, hogy hozzon számára II. Szilveszter pápától koronát.

1000-ben Magyarország királyává koronázták.

A mély, tiszta kereszténységet hirdette és életpéldájával igazolta.

Népünket Római Katolikus kereszténnyé tette, buzdította a szentségek vételére és erkölcsös életre. Gizella királynéval komoly, elkötelezett és szép házasságban élt, példaértékű férj és családapa volt.

Igazságos, irgalmas és békeszerető uralkodóként tisztelték.

Tíz püspökséget és több kolostort alapított.   

Ifjú korától fogva lángoló szeretetet érzett a Nagyboldogasszony iránt.

Istentől azt kérte, hogy az Ő ünnepén, augusztus 15-én halhasson meg. Szívből fakadó vágyát az Úr teljesítette.

Amikor az utolsó fiúgyermek, Imre herceg tragikus körülmények között meghalt és az ország utód nélkül maradt, összehívta a világi és egyházi főrendeket, és aug.15-én az ő jelenlétükben a koronát a országgal és népével együtt a Boldogasszonyra hagyományozta.

Így a Szent Szűz, Isten Anyja lett országunk örököse, népünk Királynője.

Szent István cselekedete egyedülálló a világtörténelemben!

Fehérvárott tért meg lelke Istenhez. Az általa építtetett Nagyboldogasszony székesegyházban temették el, és ugyanitt avatták szentté, 1083. augusztus 20-án. 

Imádság:  

Szeretett és tisztelt királyunk, Szent István!

Te, aki nemzetünket kereszténnyé tetted, őseinket a pogány sötétségből a hit világosságára vezetted, bálványainkat leromboltad, megszervezted a katolikus egyházat és számunkra önálló államformát biztosítottál, segíts bennünket újra a megtérés útjára!

Iskolákat, templomokat, kolostorokat építettél, istápoltad a betegeket és szenvedőket, az árvákat és özvegyeket. Segíts, hogy népünk vezetői életpéldádat követve hasonló módon cselekedjenek.

Kérd Istent, hogy szüntesse meg a pártoskodásokat, szakadásokat, viszályokat, békétlenségeket hazánkban.

Köszönjük Neked, hogy átformáltad történelmünket, megtanítottál az „igen” kimondására és megvalósítására! Köszönjük, hogy megmentettél minket a széthullástól, és a Szentlélek erejével egységbe forrasztottad népünket.

Neveld ezt a népet a Boldogasszony tiszteletére és szeretetére.

Kérünk Téged, emeld fel érdekünkben szavadat a Magyarok Nagyasszonya előtt. Ámen

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség...

Magyarok Nagyasszonya: segíts meg minket!

Hol vagy, István király?

Téged magyar kíván,

Gyászos öltözetben

Teelőtted sírván.  

 „Így történt, hogy az a nép, amelyet egykor „a népek ostorának” tartottak, a hithirdetők munkája révén olyan nemzetté vált, mely mint a kereszténységnek századokon át hűséges követője, a hit bátor védőjének kitüntető nevét érdemelte ki.” 

 /Részlet VI. Pál pápa apostoli leveléből, Szent István születésének és megkeresztelkedésének ezredik jubileuma alkalmából./   

Kedves Olvasó! 

     Ezekben a súlyos időkben, országunk védelméért imádkozva letérdelünk Királynőnk, Nagyasszonyunk elé, mint egykor tette ezt Szent István király. Leborulunk előtte, hogy egy imacsokorral örömet szerezzünk Neki, Égi Édesanyánknak.

Előbb azonban egy hálaadó fohászban megköszönjük eddigi pártfogását, oltalmát, segítségét. Kis nemzet vagyunk, múltunkban meggyötrődtünk és összetörtünk a bántalmak völgyében. Sajnálatosan mi is számtalan hibát követtünk el Isten ellen, a Magyarok Nagyasszonya mégis megvédett minket a pusztulástól és a nagy csapásoktól. Hálát adunk ezért és a kegyelmekért, melyekkel megajándékozott bennünket. Hálát adunk a keresztekért is, mert általuk közelebb kerültünk Szent Fiához, az öt sebből vérző, Megfeszített Krisztushoz. 

Reménységünk Hajnalcsillaga! Szépséged és jóságod tündökölve ragyogjon mindörökké hazánk egén!

Világíts nekünk sötétségünk éjjelén és segíts megtérni, megtisztulni, megújulni Isten szeretetében! Ha másért nem, azokért a szentekért, mártírokért, hősökért, és az ártatlan áldozatokért, akik életük árán járultak hozzá az ország felemeléséhez, dicsőítve Istent, és dicsérve Téged, Magyarország Királynője!

Most, ebben a kilencedben szentjeinkkel egységben járulunk Eléd és velük együtt kérünk, siess segítségünkre. Szentjeink életpéldájukkal mutassanak kiutat, igazítsanak el minket, és segítsenek az Evangélium szűk ösvényén haladni.

Kilenc napon át minden nap más és más magyar szent közbenjárását kérve fordulunk Hozzád, hazánk sebeinek gyógyulásáért és megtéréséért.

Bízunk az ima erejében, az Irgalmasság Királyában és Tebenned, Irgalmasság Anyja!

                                                                                                          Horváth Mária