A Hajnal Szép Sugara

A hitetlenség által lassan elhomályosuló Föld 5

     Kedves Olvasóm! Az egyetlen kiválasztotthoz kötődő, esetleg már elfogadott magánkinyilatkoztatások utólagos toldásai sajnos, hiteltelenítő vadhajtások! A szerencsétlen pót-üzenetközlők – akik ezáltal tettek hírnévre –, még ha jószándékkal cselekedtek is, a megtévesztő szellem áldozatai, megkötözötteivé váltak!

(Alul lásd a Magyarországon legtöbbet hamisított látnokot, Natália nővért és Erzsébet asszonyt!)

Ezeket el kellett mondanom, mert sajnos a hamisítók útmutatásai, brossurái gyorsan és hatékonyan terjednek, talán épp a megtévesztő szellem szándékából!

Fontos! Ha valóban figyelemmel kísérjük Égi Édesanyánk lélekmentő munkálkodását, ha valóban teljesíteni akarjuk kérését, akkor ezt először is az Egyház által már jóváhagyott üzenetei alapján tegyük. Mégpedig azt, amit Ő kért, és úgy tegyük, ahogyan Ő kérte!

1) Viseljük és terjesszük a Csodásérmet, naponta elmondva a fohászt (akár szeretteink, vagy mások helyett is!): „Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk”! ‒ Miért? ‒ Mert az érem a Szűzanyához tartozás jele, és ígérete szerint külön oltalmazza azokat, akik viselik, vagy akik helyett az elmondott fohásszal az oltalmát kérjük!

2) A La Salette-i Szent Szűz üzenetében világosan értésünkre adta, hogy a Mária-korszak vége felé az egyes ember választás elé lesz állítva. Választania kell a megtérés vagy a testi-lelki pusztulás között. A Szent Szűz célja, hogy minden ember megtérjen, s ily módon elkerülje az elhatalmasodó bűn végkifejletét, a testi-lelki pusztulást!

 (folyt.)

Előző rész

     A magánkinyilatkoztatások fontos eseményei az üdvösség történetének és részei az evangelizációnak. Az egyes üzenetek súlyos tartalma, a történeti távlatban is megvalósuló jövendölések egyre világosabbá teszik: a valódi magánkinyilatkoztatás Isten ajándéka, amely komoly lehetőség az Egyház evangelizációs munkájában, hiszen láthatóan nagy tömegeket képes megmozgatni! Évente több mint ötvenmillióan zarándokolnak el a világ kegyhelyeire.

    A magánkinyilatkoztatások elfogadásában tehát a legsúlyosabb nehézséget a hamis események jelentik. Ez is a megtévesztő szellem munkája. Marie Julie Jahenny, a 19. századi stigmatizált (egyházilag elismert) misztikus így figyelmeztet erre: "Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által." Éppen ezért kell minden esetet vizsgálatnak alávetni, tanulmányozni és állást foglalni. Ha ezt nem tesszük, azért az üzenetek még a világban vannak, kifejtik hatásukat, és az érdeklődés is megmarad irántuk. Ezzel pedig számolnunk kell. A magánkinyilatkoztatás tisztaságára pedig azzal ügyelhetünk, ha a hiteles tájékoztatással kiszűrjük a hamis dolgokat. A végső álláspont kialakítása minden esetben az Egyház feladata, amihez mindenkinek alkalmazkodnia kell!!! 

(E jegyzet, Antalóczi Lajos, Jelenések, üzenetek és a jövő c. EGER 2000 munkája nyomán készült!)

A hitetlenség által lassan elhomályosuló Föld 4

     »A szentek és a misztikusok leírták, hogy mi történik a lélekben, miután átment a hit éjszakáján, és teljesen átalakult Krisztusban. A lélek olyan lesz, mint egy szeretetláng. Az élete „egészen egy szent vágyakozássá válik” – Szent Ágoston szerint.« (Vö. Raniero Cantalamessa, Mária az Egyház tükre 242. oldal. Kiadta: Sarutlan Kármelita nővérek Pécs, 2002.)

Liguori Szent Alfonz így magasztalja a Szent Szüzet: „Gyakran szelídségével gyújtja lángra a bűnösök szívében az iránta való áhítatot, s bűneik halálos álmából olyanokat ébreszt fel, akik messzire távolodtak Istentől, mélyen merülve el kárhozatos kábultságban. Így készíti elő a bűnösök lelkeit az isteni kegyelem befogadására, s így lesznek ezek lassan az örök üdvösség részeseivé”. (Szűz Mária dicsősége, Kalocsa 1924. 66. o.)

A Szűzanya által kért imában − áraszd szeretetlángod kegyelmi hatását, az egész emberiségre −, a fentebb alaposan körülírt lelki vágy, erő, készség és „áttüzesedés” kegyelemi beteljesülését kérjük!

Kérjük – mondom ‒, de nem kérjük általánosan! Hiszen a Szeretetláng fohászt gyakorta, még a Mária-tisztelők sem feltétlen mondják, és ez azért van, mert nem értik az Istenanya kérésének lényegét, és azért nem értik, mert az illetékesek nem szorgalmazzák a széleskörű felvilágosítást!

Erzsébet asszony elmondása szerint a Szűzanya kérése, hogy minden imához és fohászhoz fűzzük hozzá a könyörgést: Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! És kedves Olvasóim, ezután nem kell mondani, hogy „most és halálunk óráján. Amen”! Ezt csak akkor mondjuk, ha az Üdvözlégybe fűztük bele a kiáradás kérését!

Meg kell ismételnem, hogy az egész emberiség alatt a Küzdő-, a Szenvedő- és a Megdicsőült Egyházat kell értenünk! Vagyis helytelen hozzáfűznünk, hogy „és a tisztítótűzben szenvedő lelkekre”, akiket persze ki akarunk szabadítani, hiszen a Szenvedő Egyház, vagyis az „egész emberiségbe” értendők!

Azt már mondanom sem kell, hogy az is helytelen, ha úgy mondjuk, hogy „ránk és az egész emberiségre”! Ejnye, hát mi nem vagyunk-e az emberiség része?

 (folyt.)

Előző rész

A hitetlenség által lassan elhomályosuló Föld 3

SZL: „Ez szinte olyan lesz, mint az első Pünkösd, mely elárasztja Szent Lelkével, Szent Lelkének erejével a Földet. Ez a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség, ez mind a Szent Szűzanya Szeretetlángja kegyelmi hatásának kiáradása.” (II/93)

KK: ,,A Szeretet Lelkének tüze hamarosan véghezviszi a nagy megtisztulás művét.” (1982. 5. 30.)

Ez pedig kedves Olvasóm, az elhatalmasodott bűn miatt aligha valósulhat meg, megrázkódtatás nélkül!

SZL: „Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (II/93-94)

Tehát, Isten mindent felülmúló szeretetének a kiáradása lesz a Földre. Olyan óriási esemény lesz, amilyen még nem volt az Ige megtestesülése óta az emberi történelemben. (...) Lezár a Földön egy történelmi korszakot, és elindít egy új és csodálatos korszakot, a Szent II. János Pál pápa által annyira óhajtott és megjövendölt szeretet civilizációjának korszakát. Tehát lelki esemény lesz, és a lelkek számára megrendítő erejű olyan esemény, amely az embereket válaszút és döntés elé fogja állítani. 

SZL: „Ez a csoda a Szentlélek ismételt eljövetele lesz, melyet sokan várnak, és a világosság fényessége át fogja hatni a földet. (III/224) És abban a pillanatban vakká lesz a sátán (a Szeretetláng kigyúlásakor), melyet éreztetni fogok veletek, hogy bizalmatokat fokozzam. S ez nagy erőt ad nektek. Ezt az erőt mindenki fogja érezni, akihez csak eljut, mert nemcsak a Nekem ajánlott országban, hanem az egész földkerekségen ki fog gyúlni, és az egész világon el fog terjedni, még a legmegközelíthetetlenebb helyeken is, mert a sátán előtt sincs megközelíthetetlenség. Merítsetek erőt és bizalmat. Én eddig még soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül, szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére.” (I/85) 

KK: „Ezek után meg kell vizsgálnunk azt a kérdést, hogy mi lesz a következménye a Szentlélek rendkívüli kiáradásának, a második Pünkösd eljövetelének?

1.) Megújul és megváltozik az emberek szíve-lelke, megszabadul a Gonoszság hatalmának nyomása és befolyása alól.

2.) Új korszak kezdődik a társadalom életében. A szereteten alapuló igazságos társadalom, a szeretet civilizációja fog felépülni.

3.) Megtisztul és megújul az Egyház. Jézus fényét fogja sugározni és elnyeri a teljes egységet.

4.) Megújul a Föld színe, a pusztító természeti csapások nyugvópontra jutnak. Az ember és a természet ismét harmóniába kerül egymással.” (1982. 05. 30.) 

(folyt.)

Előző rész

A Szeretetláng fogalma

    Maga a „Szeretetláng” fogalom nem szerepel ugyan a Szentírásban, de tartalma és mibenléte levezethető néhány szentírási szakaszból, melyek Isten jelenlétére, szeretetére, s a vele találkozó emberi szív „lángra gyúlására” utalnak. Néhány példa: Mózes az égő csipkebokor előtt (Kiv 3, 1-7); «Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon?» (Lk 12, 49); «Hát nem lángolt a szívünk?» (Lk 24,32), «Ő majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni» (Jn 3,16; vö. Mt 3,11); «Legyetek tüzes lelkűek. Az Úrnak szolgáltok» (Róm 12,11); «Isten a szeretet» (1Jn 4,8), «Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten lelke lakik bennetek?» (1Kor 3,16); «A mi Istenünk emésztő tűz» (Zsid 12,29); «[Valaki, aki az Emberfiához hasonlított…] szeme, mint a lobogó tűz» (Jel 1,14; vö. 19,12).

    Az üzenetek feltételezik Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletét, mert a Szeretetláng Mária Szívéből fakad. A Szűzanya Szívének tisztelete az egyetemes Mária-kultusz elsődleges lelkiségi forrásai közé számít. Ez a fajta devotio (felajánlkozás)  Jézus Szívének tiszteletétől el nem választható, sőt a legújabb időkben különösen is sokat merít ez utóbbinak elemeiből.    Bizonyos jelenéseknek és üzeneteknek gyakran része egyfajta autodefinitio is (pl. a lourdes-i jelenésben Mária Szeplőtelen Fogantatásnak titulálja magát). A Lelki Napló csupán egy ilyen jellegű autodefinitio-t tartalmaz, amelyben Mária «a Hajnal Szép Sugarának» (II/100) nevezi magát. Más, kimondottan új definíció nem kerül elő a Naplóban, hiszen a Szeretetláng nem mint fogalom új, hanem mint terminus. Mária szavai szerint Szívének Szeretetlángja maga Jézus Krisztus. A Szeretetlángot Erzsébet asszony Isten kegyelmi adományaként mutatja be. Az ördög egyre ismétlődő támadásai a Szeretetláng kiárasztása során meghiúsulnak. A Szeretetláng tehát Isten egyik kegyelmi adománya, mely a gonosz lélek hatalmát megtöri, s így elősegíti a lélek növekedését és megerősíti az üdvösség felé vezető úton (különösen halála óráján), a halál után pedig megtisztulásának folyamatát gyorsítja.

    Az, hogy a Szűzanya Szívében a Szentlélek által az Isten- és emberszeretet tüze ég, mely felénk tör, nem új tanítás, s nem is a Lelki Naplóban jelenik meg először. Ami valóban új a Naplóban, az a szeretet-kiáradás módjának és intenzitásának leírása, valamint az ehhez fűződő kérő imádság (vö. IV/36).

    A Szeretetláng «kegyelmi hatása» az imavirrasztások közben a haldoklókra is kiárad, melynek mechanizmusa a következő: a haldoklókra kegyelem árad ki, a sátán „megvakul”, vagyis hatalmát veszti, így az Úr kegyelméből felindított bűnbánat által megmenti őket a kárhozattól (I/110). Szembetűnő, hogy a Szeretetláng kiáradása igen nagy segítséget nyújt a tisztuló Egyháznak (vö. I/34.115; II/15-16).

    A Naplóban másutt azt találjuk: Krisztus Szent Sebei által árad ki a Szeretetláng (vö. I/39), mely megvakítja az ördögöt, s ezáltal szabadul meg sok lélek a kárhozattól. Mária ebben a folyamatban a lelkekért küzd. A sátán megvakítása a lelkek felszabadulását is eredményezi. A Szeretetlángot jellemzi, hogy azt szívről-szívre át kell adni (vö. I/39; III/140), sőt még a tengerentúlra is el kell vinni (vö. I/104). A Szeretetláng továbbadása missziós feladat, mert valóságos részvétel az üdvösség művének kiterjesztésében (vö. I/63). Ehhez alázatra van szükség, mely nemegyszer a megaláztatás gyümölcse (vö. I/112). Terjesztését nem kell „nagydobra verni”: alázattal, csendben kell tenni (vö. I/116-II/1), s ezt bárki elvégezheti (vö. II/1).

    Erőteljes kifejezésnek hat az is, hogy «mióta az Ige testté lett, ily nagy megmozdulás nem történt Részemről, mely így tört volna felétek, mint ahogy Szívem Szeretetlángját küldöm hozzátok» (vö. I/84). Noha ezt nem bizonyítja közvetlenül semmivel, mégis hatalmas kegyelem-kiáradásra enged következtetni, mely leginkább gyümölcseiben lesz mérhető (a sátán hatalomvesztése, megtérések, a tisztítótűzben szenvedők szabadulása).     A Szeretetláng robbanásszerű kiáradása az egész földkerekségen egy másik üzenet szerint Mária «legnagyobb csodája» (II/18), mert ez fogja szétrobbantani a gyűlöletet, ez fog «tüzet tűzzel» oltani (III/203): a gyűlölet tüzét a szeretet Lángja semmisíti meg. 

    A Szeretetláng terjedése - a Napló szerint - Mária mélyebb tiszteletére fogja ösztönözni az embereket, ezért a Szűzanya maga kéri Erzsébet asszony által az illetékes egyházi vezetőket, hogy ne hátráltassák a Szeretetláng kiáradását (vö. II/109). A Szeretetláng nem ismer határokat: kiterjed minden népre és nemzetre, még a meg nem kereszteltekre is. Kegyelemforrás a tisztuló és a zarándok Egyház számára (vö. II/120).

    Erős, de egyértelmű az a kifejezés is, miszerint Mária már nem tudja Szívében tartani a Szeretetlángot, mert annyira szeretné már, hogy minél több emberre kiáradjon, akik azt befogadják és hirdetni tudják (vö. III/129). Áldozatos, imádságban virrasztó lelkek fogják a Szeretetlángot elterjeszteni a Földön (vö. III/204). Aki igazán hisz a Szeretetlángban, annak halála óráján a sátán megvakul, a haldokló lelke kegyelemmel telik el, s a Szeretetláng ragyogása bűnbánatra indítja, mely üdvösséget hoz számára (vö. III/216).

    A Lelki Napló üzeneteiben bemutatott Szeretetláng-fogalom megfelel a Mária Szívének tiszteletéből kiinduló lelkiség legfőbb ismérveinek: a Mária-tisztelet formálásának, spirituális tartalommal való megtöltésének eleget tesz, az ezzel kapcsolatba kerülő hívőtől lelki és morális életének rendezését és a máriás lelkület elsajátítását kéri, valamint a Mária-tiszteleten belül is fellelhető bizonyos katartikus funkciója. Ezért úgy ítélem meg, hogy a Szeretetlángot a Mária Szívét érintő lelkiség részének tekinthetjük. (Dr Kovács Zoltán, Teológiai Szakvélemény 6.2; Szeretetláng Lelki Napló)

A témával kapcsolatban lásd még a 2012. május 23-i, (a sorozat 7.) bejegyzését!

A kommunizmus kísértete bejárja a világot

      Az amerikai urbanisztikai folyóirat, a City Journal 2010. szeptember 20-i száma cikket jelentetett meg "A kommunizmus Nürnbergje a Vörös Khmer bűnei címmel. Ebben felteszi a kérdést, hogy mi az oka annak, hogy az egész világon ez az első per kommunista tömeggyilkosok ellen, holott Nürnbergben a nemzeti szocialistákat már 1945 vége felé törvényszék elé állították, a japán fasizmus prominens képviselőit pedig 1946-ban, tehát a háború befejezését követő évben, teszi fel a kérdést az írás.
      A cikk annak kapcsán jelent meg, hogy az emberiség egyik legkegyetlenebb népirtásának elkövetése miatt Kambodzsában az ENSZ támogatásával működő bíróság elé állították Kieu Samfan volt kambodzsai államfőt és bűntársait. „De mindeddig a kommunizmust nem állították törvényszék elé, holott a valódi kommunizmus megölt vagy tönkretett áldozatainak száma nagyobb, mint a nácizmus és az összes más népirtásé együttvéve”, szögezi le a City Journal.
      A cikk szerzője szerint a kommunizmust, pontosabban annak tömeggyilkosait eddig két okból nem állították bíróság elé. Először is a kommunizmus egyfajta ideológiai immunitást élvez, mert azt állítja, hogy a haladás oldalán áll. Másodszor pedig a kommunisták hatalmon vannak Pekingben, Phenjanban, Hanoiban és Havannában.
Ugyanakkor olyan területeken, ahol nem veszítették el a hatalmukat – mint a szovjet utódállamokban – a kommunisták saját immunitásukat úgy biztosították, hogy szociáldemokratákká, üzletemberekké és országos vezetőkké alakultak. Tény, hogy a volt keleti tömb egyetlen országában sem kapták meg a volt kommunisták azt, amit megérdemeltek volna, azaz sehol sem állítottak fel „nürnbergi” törvényszéket. (A forrás nyomán szerkesztett kivonat!)

      A Kambodzsa marxista vörösei kötelezőnek tartották, hogy minden egyes foglyot elképesztő módszerekkel megkínozzanak, kicsikarva belőlük a legképtelenebb vallomásokat. Csak egyetlen példaként: a csecsemőket fához csapták (lásd a legalsó képet!), vagy feldobva a levegőbe célba lőttek rájuk!
Az egyik kambodzsai tömeggyilkos Kaing Guek Eav-ot („Duk”) 35 évre ítélték, amit a kambodzsaiak túl enyhe büntetésnek tartottak. Duk egyébként "csak" 12 273 ártatlan polgár kivégzéséért volt felelős a két és félmillióból. A foglyokat egyébként tbk. arra is kényszerítette, hogy saját székletüket egyék vagy egyenesen belefojtották egy ürülékkel teli hordóba. Liberális francia ügyvédje a per során tipikusan úgy állította be az akkor 68 éves helyzetét, mint aki maga is a rendszer áldozata. (Ugye ismerős?)

 Imádkozzunk a kommunizmus vértanúiért, és azokért akik ma is ennek a gyilkos eszmének szenvedői!

Észnél kell lennünk!

          Bolond egy világban élünk és mi hajlandóak vagyunk részt venni a „bolondozásban”! Ennek folytán természetszerűleg, az életünket meghatározó végeredményeink is komolytalanok lehetnek!
„A boldogtalan, szerencsétlen házasságok rendszerint a természetfeletti szempontok figyelmen kívül hagyásában keresendők.” (Szent Colombere Kolos) (HHC 405)

Végkövetkeztetés: az „élettervünket” már jóval házasság előtt meg kellene határoznunk! Márpedig erre akkor lenne esélye bárkinek, ha már gyermekkorában a szülő, az iskola, a társadalmi közeg példával és elvárással járna elöl! – Hogy mivel? – A képességfejlesztéssel! Ez alatt természetesen elsősorban az emberismereti, "ráérző képességet" és "átimádkozó készségeket" értem! A világ a "tudatosságot" szajkózza, miközben kizárólag az ösztönösséggel manipulál, holott a harmadik ismeretszerzési séma fejlesztése lenne a helyes, a lélek megérző-készségéjé! Ezzel szemben, a családalapításra predesztináltakat olyan "média-nevelés" és "társadalmi példa" bombázza "veszi kezelésbe" kisdedsége óta, hogy csoda, ha még átmeneti "párkapcsolatra" is képesek egyáltalán! Ez a csalárd média, a hűséges házasságokat unalmasnak, míg a házasságtöréseket izgalmasnak mutatja be. (vö. HHC 301)
     A meghamisított ideálokkal és a lejáratott erkölcsi hitelvekkel felnövekvő generáció, nem csak a pillanatnyi élvetegségekben véli kibontakoztatni önmagát (ha éppen össze nem roppan), de észre sem veszi, hogy másokat sárba taszít, eltékozolva saját életét is!
     Alapvető szempont tehát, hogy az evangéliumi parancsok nyomán határozzuk meg elképzeléseinket, vágyainkat, életünket és párválasztási kritériumainkat! Ehhez pedig komolyan kell venni az Anyaszent-egyház tanítását, mely nem hogy kötöttséget jelentene, de szélesebb látókört ad a világ „műszabadságának” veszélyeire, arra, hogy mi és ki van a dolgok mögött! Annak nyilvánvalóságára is fény derülne, hogy az un. liberális szabadság-eszme, egyszerűen csak szabadosság, mely nincs tekintettel se Istenre, se emberre! Önnönmagára sem!
     A fentiekben említett lelki-érzelmi-értelmi nevelés, kifejleszthetné a fiatalokban a "dolgok mögé" látó emberismeretet, erősítené a lelkiismeretet, az ősi okítás óvatosságával: "nézd meg az anyját, vedd el a lányát"! És mindezt a felelősségteljes döntés és a tiszta szeretet függvényében! Mert: ahol az isteni szeretetet kizárják a mindennapi életből, ott eluralkodik a szeretetlenség! Márpedig szeretet nélkül sivár lesz a világ, amiként számtalan (felelőtlenül kötött) házasságban már kristály tisztán meg is mutatkozik!
     Mit lehet ehhez még hozzátenni?  „Akik nem képesek megtartóztatni önmagukat, lépjenek házasságra; mert jobb dolog megházasodni, mint égni (a pokolban)” (vö. 1Kor 7,9). De ne azért házasodjon bárki is, hogy "szabadon kiélhesse" szexuális vágyait, hiszen a szeretet elsorvad ott, ahol nincs önuralom, türelem és a másik iránti tapintat! Nos, szó ami szó, azt mondják, hogy a házasság a legszigorúbb szerzetesrend. Márpedig ha ez így van, akkor tudnunk kéne, hogy a szerzetesség célja és lényege az Istenre hagyatkozó – és onnan forrásozó – szeretet, az állapotbeli tisztaság, az engesztelés és az érdemszerzés! Ha a házastársak is így gondolkodnának az Istenhez és egymáshoz való viszonyukról, akkor a közös életük, ténylegesen érdemszerző és boldog lehetne! Zárszóként sem kísérelhetek meg nagyobb bölcsességet mondani, mint: ISTEN NÉLKÜL NEM MEGY!

A hitetlenség által lassan elhomályosuló Föld 2

     Annyi csapás és világégés után a Két Szív azonban nem hagyott magunkra katasztrófális lelki helyzetünkben sem! Egyfelől, a Szentséges Szívtől segítségül kaptuk az Isteni Irgalmasság üzenetét, mint „utolsó mentőövet” (N.965), másfelől a Szűzanyától pedig Szíve Szeretetlángját, mely szintén egyedülálló üdvtörténetileg.

A Naplóból: „Én édesanyátok vagyok és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta országotokat, és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a magyar szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek, fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra.” (I/37)!

Don Stefano Gobbi, a Papi Mozgalom kiváltságoltja Kék Könyvében, néhány tekintetben a Szeretetláng kiáradására vonatkoztatható sorokat olvashatunk: „Szenvedések várnak rátok, de Szeplőtelen Szívemben megízlelitek majd anyai szeretetem bensőséges örömét is. A sötétség sűrűsödik, de a Szívemből kiáradó fény sugara is erősödik majd, hogy jelezze számotokra az utat. (1979. 06. 14.) Ti vagytok a végső idők apostolai. Az én feladatom, hogy felkészítselek titeket a Szentlélek fogadására, aki eljön, hogy elhozza számotokra a második Pünkösd ajándékát… A Szentléleknek meg kell dicsőülnie. A Szentlélek megdicsőül akkor, amikor isteni tüzével megtisztít és átalakít benneteket.” (1995. 02. 2.) 

     Hogyan történhet meg a szíveknek és a lelkeknek ez az előkészítése? A Kék Könyv erről a következőket írja: „Új tűz fog lejönni az égből és meg fogja tisztítani a pogányságba visszatért emberiséget. Olyan lesz, mint egy ítélet kicsiben, mindenki látni fogja magát, magának az Isten igazságának a fényében… Így a bűnösök visszatérnek a Kegyelemhez és az életszentséghez, az elveszettek a jóság útjára, a távollévők az Atya házába, a betegek a teljes meggyógyuláshoz. Jöjj Szentlélek, jöjj a Te nagyon szeretett jegyesed, Mária Szeplőtelen Szívének hathatós közbenjárása által.” (1994. 05. 22.)

(folyt.)

Előző rész

Február 25. - A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja

"Tanulmányaim és megfigyeléseim alapján tudtam, hogy a marxizmus olyan világnézeti, ideológiai irányzat, mely eszmeileg céltudatosan is ateista, gyakorlati módszereiben vallás- és egyházromboló, uralmának a világra való kiterjesztését könyörtelenséggel hajtja végre s a szelíd képmutatástól kezdve a leggonoszabb terroreszközöket is hajlandó igénybe venni. Évtizedekkel ezelőtt írtam „Az édesanya” című könyvemben a bolsevizmusról az alábbi sorokat:

»Lenin írja Gorkijhoz: Minden isteneszme kimondhatatlan aljasság, és tulajdonképpen legundorítóbb leköpése önmagunknak. – Lenin nyíltan bevallotta, hogy programjuk szükségszerűen magában foglalja az istentelenség terjesztését. Ahogy az egyén, a magántulajdon fogalmát kiirtották, átgyúrják a családot és a házasságot is… Oroszországban kiirtották az ellenzéket, de a kulákokat (földmíveseket) is; behozták a rabszolgaságot. Emberi vágóhidak, tömegmészárlások fölött, vér- és könnyfolyamok, rémület és átokóceán hömpölygő hullámain uralkodik egy fej: a diktátoré. Remeg ő, remegnek tőle és ő állandósítja a vérfolyamot a bűn és bűnhődés földjén. Egy nép hangtalan átka övezi…«

Történelmi tanulmányaim alapján láttam, hogy a megalkuvók mindenkor csak olajat öntöttek a kereszténység ellenségeitől gyújtott tüzekre. Én mindig azokat értékeltem, akik tudták, hogy «új egyházfalók hengerelnek le régi egyházüldözőket, hogy megkezdjék diadalittasan tiszavirág életüket. És az Egyház túléli őket és térképeiket. Nem a várak és fegyverek, hanem az idő emészti meg ellenségeit. Ám az Egyháznak sohasem alkonyodik. A várfalakat a barbárok elpusztítják, az Egyházat még az időnkint felburjánzó belső emberi hibák, sőt maguk az ördögök sem tudják elpusztítani. Nincs a földön az Egyházhoz fogható. A tények szólnak itt… Üldöztetése növekedését, virulását, szilárdságát jelenti; a gyűlölet izzása és feneketlensége csak ereje félelmetességét méri és szemlélteti. Megtámadva győz, tőrvetéseken felülkerekedik, gyalázatokkal tetézve még tündöklőbb lesz… és az ő igazi húsvétja odaát következik el.»

(Sokakat megté-vesztettek a propagandá-jukkal!) Tanulmányaim, tapasztalataim, elmélkedéseim mélyéről szakadtak fel lelkemben ezek a gondolatok és csalódottan kel-lett elbocsáta-nom volt püspökömet, atyai barátomat. A pót-fegyház-ban találkoztam vele utoljára; két hét múlva halott volt. Halálát feltehetően hamis reményéből való felocsúdása okozta. Amikor a falut, melyben élt, elérte a szovjet katonaság, házában és kertjében sikoltozó asszonyokra és leányokra lett figyelmes. Sietett le segítségükre az emeletről, de mikor meglátja a berúgott, emberségéből kivetkőzött hordát, szívéhez kap s a lépcső alján holtan összeesik. Háza népe felravatalozza az ebédlőben. Éjszaka a „felszabadítók” odaparancsolják a ravatal köré a falu leányait; felhordatják velük a halott miseborát a pincéből. Esznek, isznak, táncolnak és a halottas házban meggyalázzák a leányokat.

Ugyanilyen szomorú hírt kaptunk a győri püspök haláláról. Ő nagypénteken lett az orosz katonák áldozata a női tisztaság védelmében. Golyószóróval ölték meg, mikor elzárta a garázdálkodó szovjet katonák elől az utat, akik a pincéjéből az ott rejtőzködő nőket akarták elhurcolni. A jó pásztor életét adta a juhaiért."

Forrás: Mindszenty József: Emlékirataim (A cikket átvettem innen)

A hitetlenség által lassan elhomályosuló Föld 1

     A balliberális világ, mely az Egyház igazságaival szembeni harcát ma vörös helyett szivárványszín alatt fokozza, és mint mindig ma is egyre ördögibb tévtanokhoz vezet.

Érdekes látni, hogy az újkor legalapvetőbb történései három évszámmal jellemezhetők. Ezek az 1517-es (protestantizmus), az 1717-es (szabadkőművesség) és az 1917-es év (kommunizmus). Ebben a három dátumban Európában és az egész világon az Isten igazságától való elszakadás szisztematikusan egymásra épülő előrehaladása fejeződik ki.

Az Üdvözítő így szólt az apostolokhoz: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” (Jn 20,21) Ebben a szóban, három szint egyesül. Az Atya, a Krisztus és az Apostolok (azaz az Egyház). Az Atya Krisztust küldi. Krisztus az apostolokat. Krisztus ezt mondta: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött.” (Lk 10,16) És ugyanezt más szavakkal még számtalan más helyen elismételte. Azonban az igazságtól való világi elszakadás pontosan ebben a három lépésben zajlott le: elszakadás a katolikus Egyháztól (1517), elszakadás Krisztustól (1717) és végül elszakadás Istentől (1917). Ez logikus és elkerülhetetlen folyamat az általános bűnök miatt. Aki Krisztus küldötteit, az apostolok utódait (vagyis az Egyházat) elutasítja, az konzekvensen Krisztust utasítja el, s aki Krisztust elutasítja, az az Atyaistent is elutasítja. Az elmúlt fél évezred történetének tévtanai tehát ‒ látványos módon ‒ nem maradtak csupán elvi síkon, hanem az ember és a társadalmak életét minden aspektusában megváltoztatta. Ennek a pusztításnak a hatásait csak az egységben védhetnénk ki, ám a hamis üzenetközlők ebben az egységteremtésben is akadályozó tényezők!

 (folyt.)

Előző rész

Szent Péter és a libero-politikus

     A ballibes politikus meghalt és még tartott az állami költségen való dísztemetése, amikor már megjelent Szent Péter előtt. A mennyország kapujában, köszöntötte Pétert, aki csodálkozva nézte végig:
− Bizony ritkán látok errefelé balos politikust! − mondta és kissé tanácstalanul folytatta: – A félreértések elkerülése végett jó lenne, ha tisztáznánk, valóban ide akarsz-e jönni fiam? Azt ajánlom tehát, hogy tölts el egy órát a pokolban, aztán egy órányit a mennyországban is, és aztán majd eldöntöd te magad, hogy jó helyen jársz-e!
     Politikusunk, mindig a "demokrácia" híve volt (legalább is saját szempontjából), így aztán elégedett volt a szabad választás lehetőségével és beleegyezett.
     Rögvest a pokolban találta magát! Ám ott egészen meglepődött, mert a klerikális propaganda borzalmas szenvedések helyének írta le – amit persze nem hitt el – és most a saját szemével láthatta a valóságot! 
     Pentagrammás vörös zászlókkal fellobogózott, tágas szép sugárutak tárultak a szeme elé, mindenütt mosolygós emberek kártyázgatva üldögéltek a sörözőkben. Lengén öltözött nyuszifüles lányok szolgálták fel az italt, amiért fizetni sem kellett. A bankok tele voltak pénzzel és mindenkinek annyit utaltak ki belőle, amennyit csak akart. Nők és férfiak gyönyörűen csempézett medencékben fürödtek, hancúrozva. A levegőben terjengett ugyan némi kénes szag, de ezt a termálvíznek tulajdonította. Úgyhogy a politikus teljesen elalélt a csodálkozástól, hogy itt végre megvalósult az a kommunizmus, ami a földön csak neki volt elérhető, jóllehet untalan ezt ígérte a népnek is. Úgy látta, hogy egy-két jó ismerősét és kiváló pártideológusát is felismerte a lézengők közt. Ám, épp megakart szólítani egyet, amikor letelt az egy óra és hirtelen a mennyországban találta magát.
      Ez még ezerszerte gyönyörűbb volt, mert itt tágas, virágos rétek voltak, kéklő hegyekkel, tiszta patakokkal, melyekben az Élet Vize csörgedezett. A lanyha szellő, csodálatos illatot hordozott, mely leginkább a szagosbükkönyéhez hasonlított, de nagyon enyhén és finoman. Ilyen boldogító gyönyörérzetet még soha nem tapasztalt, pedig mindennel próbálkozott a földi életében! Valami soha nem hallott gyönyörű muzsika vonzotta egy fényes felhő felé, melyhez közeledve egyre inkább feszélyezve érezte magát. Ekkor két ragyogó angyal lépett melléje mosolyogva, hogy segítségére legyenek a mennyei szokásokban. A politikus – akinek volt fellépése – mindjárt megkérdezte égi kísérőit az "alkotmányos házirend felől", hogy mit és mikor kell imádkozni, merthogy ő egyetlen imát sem ismer! Az angyalok, kissé meglepődve elmagyarázták neki, hogy ez itt nem kérdés, mert nem kell kifejezetten akarva ájtatoskodni, hiszen minden lélegzetvétel egy-egy imádság úgy, amiként a földön sem kérdeznek senkit, hogy akar-e levegőt venni!
Politikusunk erre, mindjárt a jógalégzést akarta próbálgatni – mert azt persze ismerte –, amikor egyszeriben Szent Péter szólította:
− Na fiam, hogy döntesz? Maradsz itt vagy mész a pokolba?
Emberünk nem sokat hezitált és udvarias modorban elnézést kérve így szólt:
− Nagyon szép a mennyország, bár én itt egy kissé feszélyezem magam. Azt hiszem helyesebb, ha a pokol mellett döntök, ott ugyanis magamfajta társaság van, és én már azt a létmódot alaposan megszoktam a földön!
− Rendben van, legyen neked a te akaratod szerint! − mondta Péter, és a politikus azon nyomban a pokolban termett.
     Legnagyobb rémületére egyáltalán nem azt találta, amit két órája látott, hanem valami horrorisztikus iszonyatot! Sötétség, bűz és szörnyű jajveszékelés. Ott termett mellette két sátánfajzat tüzes vasvillákkal, hogy betaszítsa őt is a pokol feneketlen medencéjébe, melynek oldalán nem díszes csempe volt, hanem csúszó-mászó undorító férgek.
Politikusunk azonban mindjárt az emberi jogaira hivatkozott, miszerint hazug megtévesztés áldozata lett, mert két órával ezelőtt itt még pompás kilátásoknak nézhetett elébe, most meg...? A két démoni alak haragvó tekintettel meredt rá, és ezt vicsorogta:                                                              − Ó, te emberállat! Két órával ezelőtt még kampányidőszak volt! Pont te lepődsz meg, hiszen te is ugyanezt csináltad: hamiskodtál, folyvást hazudtál és ígérgettél – hörögték fogvicsorgatva! Itt nincs idő te szerencsétlen! Épp az előbb, egy demokratikus, szabad választáson ránk voksoltál! Hagytad magad beetetni, épp te aki politikus voltál magad is? Méghogy tiltakozol? Ugyan bizony te a földön mit tettél a tiltakozókkal és békés ünneplőkkel? Gumibot, gumilövedék és börtön! Törődj bele, hiszen a "nagy szabad akaratoddal" ezt szántad emberek milliárdjainak! A későbánatnak helye nincs nálunk, mert itt nincsen se későn, se korán, csak a megérdemelt örökkévaló következmény az istentelen és szeretetlen életed miatt! Mivel mindig a mi sugallatunk szerint cselekedtél, ezzel elnyerted méltó jutalmadat, hogy közénk tartozol, végleg és mindörökké...!

Nem utolsó sorban!

     A végére tartogattam két lényeges szempontot, a külsőséges viselkedést és a benső személyiség elhangolódását!

1.) Az egyik baj gyakran abból adódik, hogy a „művilág, műzajában”,   nem halljuk meg az esetleges isteni hívást, sőt még lelkiismere-tünk szavát sem!
Miért? Mert az érzelmek, divat-ideálok és szexuális vágyak, vagy a hiúság szempontjai szerint döntünk és keveredünk bele egy-egy kapcsolatba, amely így vagy úgy, de hátrányunkra lehet ‒ ha most nem, akkor később, és nem csak a kegyelmi élet terén, de egész életutunk alakulásában is! „Szenvedélyből megházasodni annyi, mint ittas és féleszű kormányossal hajóra szállni, viharos tengeren.” (Szent Colombiere Kolos) (HHC 288)
A külsőségességhez tartozik még, hogy sokféle módon megtéveszthetjük a másik felet: pl. a mű illatokkal, a divatos (felvett) viselkedési sémákkal, a szép autóval és a pózolt igényekkel!
A mesterséges jó illatok elnyomják azokat a szimpatikus-unszimpatikus „fermentumokat”, amelyek a vonzó-taszító „társválasztó” meghatározói lennének (itt most nem az ápolatlanságról beszélek, hanem a feleslegesen túl intenzív „illatozásról”).
Ami pedig a „műzajt”, mármint a zajos élet következményeit illeti: nos, megházasodnak azok is, akiknek pedig nem lett volna szabad, mert szerzetesnőnek, szerzetesnek vagy papnak kellett volna menniük, esetleg komoly élethivatásra kellett volna életüket feltenni! Ennek persze létezhet az ellentéte is, miszerint nem házasodnak meg olyanok, akik pedig a családi életben bontakoztathatták volna ki igazán az életüket!

2) A személyiség elhangolódása alatt azt értem, hogy a világ, olyan „ál-jogokat” és hamis „önképet” sugall, amely képes a tömegek megtévesztésére, minek következtében műsémák, műjogok és „műideálok” szerint viselkednek az emberek.
Ilyen pl. az emancipáció a „személyiségi jogok” propagálása, mely persze igen féloldalas, hiszen „a valódi egyenjogúság elsősorban nem a jogokban, hanem az egyenlő esélyekben nyilvánulna meg”! (HHC 171) Erről persze nem beszélnek!
Efféle pusztítás a feminizmus ideológiája is, mely a nők „felszabadítása” jelszavával, már a serdülőket igyekszik a szabadosság tévútjára terelni, nem beszélve családbomlasztó hatásairól! „Az asszony megrontása a társadalom halála! Mert asszony szüli az újabb anyát, a papot és a családapát!” (HHC 61) A fentiek következményeként tudható be, hogy egyes asszonyok abban látják női identitásuk építését, ha férjükben minden igyekezetükkel próbálják leépíteni a férfit. A házasélet romlásai ugyanis, gyakran a 'követelt' jogokból sarjadnak. „A 'férj joga', a 'nő joga' és az 'egyenjogúság' vélelmében sikkad el leginkább az élethez való jog!” (HHC 418)
Ennek pedig kiszámíthatatlan következményei adódhatnak, melynek felsorolása messze túlmutatna egy alapvetően „Mária-tisztelő blog” témakörén!
Lényeg a lényeg: Az asszony veresége, ha legyőzi a férjét. (Útravaló húzó 712) (Persze-persze, "férje válogatja" – jó, de ki ment hozzá, ki döntött kellő körültekintés nélkül? – És lám, kezdhetem az egész sorozatot elölről!)

Az Isteni Szeretet Tüze 3

     Keresztes Szent János kármelita – akiről a Tanítóhivatal állítja, hogy az Isten Lelkétől vezettetve, mennyei bölcsességtől eltelve írt –, az Élő Szeretetláng c. könyvében csodálatos képekben érzékelteti az Isteni Szeretet Szikráját, mely a lélekben fokról-fokra lobogó Szeretetlánggá teljesedik ki, sőt egy elmélkedésében nem kevesebbet állít, mint „Az Élő Szeretetláng, maga a Szentlélek!” Vagyis a tökéletesek lelkében az isteni ébredés már itt e földön olyan szeretetlángot gyújt, amely részesedés a Szentlélek égő szeretetlángjában. „Ez már nemcsak lassan emésztő tűz módjára alakítja át a lelket édes szeretetté, hanem lobog és lángokat vet benne… Így működik a Szentlélek abban a lélekben, mely már csupa szeretetté vált. Lelki tevékenységei a ki-kicsapó lángnyelvek… Így azután ezek mérhetetlen értékűek s egy ilyennel több érdemet szerez, mint azelőtt egész élete folyamán… Ebben az állapotban a lélek nem magától cselekszik, hanem a Szentlélek indítja őt, munkálkodik benne… Valahányszor fellobog benne e láng, mindannyiszor úgy érzi, mintha az örök boldogságban részesülne. Az élő Istent élvezi, a Zsoltáros (83,3) szava szerint: Szívem és lelkem ujjongott élő Istenemben.” (Keresztes Szent János, Élő Szeretetláng I.1.)

Montforti Grignon Szent Lajos próféciája az apostoli lelkekről: „Akiket a Szentlélek képez ki hűséges Jegyese által, előkészítik és felállítják majd a Szentlélek uralmát szeretetben és igazságban. Aki tiszta szeretetének lángjával megsemmisíti majd a szakadásokat és a bálványimádást!” (Mária által Jézushoz 33-34.o.) Ugyancsak Grignontól olvashatjuk a 'Tökéletes Mária-tiszteletben': „Az Úr papjai lesznek, akik mint valami láng, mindenütt felgyújtják az isteni szeretet Tüzét!” (56) Majd uo. a 144-ben ezt írja e lelkekről, hogy Mária: „Elmeríti kegyelmeinek tengerébe, felékesíti érdemeivel, támogatja hatalmával, felvilágosítja az igazságra, lángra gyújtja szívét szeretetével, s közli vele erényeit: alázatosságát, hitét, tisztaságát. Ő lesz kezese Jézusnál”.

 (folyt.)

Előző rész

    Mária Szíve Szeretetlángja az, melyet Magyarországnak kell szétsugároznia az egész világra, hogy a kárhozat veszélyétől megmentse az emberiséget. Hogy a Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret verjen a lelkekben, miáltal megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik. (vö II/93-94) És akkor az Istenanya mosolya fogja beragyogni a világot!

Ha valóban belegondolunk!

– Az előzőek nyomán úgy tűnhet, hogy az a legjobb, ha meg se házasodik az ember! – vághatja rá valaki.
– Bizony-bizony, ez egy bölcs lehetőség! Az Evangélium tanítása szerint: nem a házasság kötelező, hanem tisztaságban élni! Vagyis, élhetünk házasság nélkül, ha az üdvösségünk szempontjából érdemszerző tiszta életet vagyunk képesek megvalósítani! Tisztán, áldozatosan, Krisztusért és a lelkekért! Mert ne feledjük – a semmit sem vállaló életmód, önmagában is bűn –, hiszen áldozatok nélkül senki sem üdvözülhet (Lk 16,16)!

     Pontosan ilyen „áldozat” maga a házasság életformája is, még ha a közfelfogás „lutrinak” nevezi is! Szó, mi szó, a házasságba nem szabad könnyelműen belevágni, de ha már megköttetett, akkor végig kell küzdeni, akár felajánlott engesztelő áldozatként is!
 

  „Semmi sem kíván annyira komoly megfontolást, mint a házasság! Itt kell leginkább ügyelni arra, hogy – életre szóló – szándékunk, egyezik-e Isten akaratával. Ez a választott állapot ugyanis sokkal több veszedelemmel, szenvedéssel és kötelességgel jár, mint bármi más hivatás!” (Szent Colombiere Kolos) (HHC 208) „A rossz házasság, az át nem imádkozott és felületes ismeretséggel kezdődik!” (uo.) (uo. 213)

     Az ismerkedést el lehet kapkodni, de a megismerésre hosszú időt kell szánni, és elsősorban nem a test titkait kell kiismerni a másikban, hanem a lelkének rejtett reakcióit! – És? – Akár nemet is kell tudni mondani a házasság esélyére ‒ még akkor is ‒, ha olyan csinos a másik, akkor is ha ez egyféle kudarc mások előtt, vagy ha e döntésünk az életre szóló magány rémképét vetíti elénk! Mert jegyezzük meg, jobb akár magányosnak is lenni, mint megalázott, kisemmizett elhagyottként élni!
     Ne feledjük, szenvedés nélkül nincs élet, pláne nincs üdvösség, amiként türelem nélkül sincs összhang, egység! Vagy ezt, vagy azt az áldozatot kell felvállalnunk, de valamelyiket mindenképp el kell viselnünk! Ebben a virtuális párbeszédben, még azt is hallani vélem, hogy mindezek után, valaki azt mondja:
‒ Mi az, hogy Isten nélkül nem megy? Hiszen számos vallástalan házast ismerek, akik évtizedek óta jól kijönnek egymással, mondhatni példásan élnek! ‒ vágja rá egy virtuális kérdező.
‒ Nem kétséges, ez is igaz! Bizony-bizony, léteznek akik jól megvannak egymással! Nyilván, köztük is van valami hatékony összekötő kapocs, a vagyon, a szenvedély vagy a hasonszőrű önzés!

   De egyetlen vonatnál sem az a lényeg, hogy jól húz-e a mozdony, hanem az, hogy biztonságos pályán halad-e és hová!? A szentség nélküli „házasok” is felmutathatnak irigylésre méltó életpályát ‒ „amíg meg nem halnak” – (ahogy a mese mondja)! Merthogy az emberi élet végcélja – miként a házasságé is ‒, nem a múlandó szép pillanatok gyűjtése, hanem az örök boldogság elnyerésére való törekvés lenne – és ez persze –, nem bármi úton nyerhető el!

Az Isteni Szeretet Tüze 2

     A XIII. sz.-i Boldog Özséb pilisi remete (az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend alapítója) barlangja előtti keresztjénél látomásban részesült. Sok-sok apró lángocskát látott mindenfelől összegyűlni, melyek a kereszten egyetlen nagy lánggá egyesültek. Ez az egy látomás elegendő indíttatást adott neki ahhoz, hogy a szétszórt engesztelő remetéket egybegyűjtse, megalapítva a Pálos Rendet. Szűzanyánk célja se más, mint összegyűjteni az engesztelő szíveket (lángocskákat), hogy felszítsa azokat Szeplőtelen Szívének jézusi hevületével, hogy végül a bűnt felperzselő Szeretetlánggá egyesítse azokat, amint ígérte: „Tüzet tűzzel fogunk oltani, a gyűlölet tüzét, a Szeretet Tüzével!” (III/203)

A Naplóban olvashatjuk az Úr Jézus szavaként: „Azt amit tesztek, égjen mint az égő csipkebokor, mely ég, de el nem ég! Ilyen áldozat kell Nekem, melynek szeretettől égő tüze Hozzám ér!” (II/108-109). Hasonlóképp ír Szent Amadé püspök is, midőn a Szent Szűz szívében égő isteni szeretet Tüzét szemléli: „Égtél, mint a csipkebokor, melyet egykor Mózes látott, égtél és meg nem égtél.” És erről a tűzfolyamról azt állítja, hogy a „pokolnak rettenetes”.

Az V. sz. fordulóján ezt a tüzes lelkületet kéri Szent Ágoston is:

„Uram add, hogy szereteted Tüze bennem égjen, s egyetlen lánggá növekedvén szüntelenül lobogjon szívem oltárán.” 

(folyt.)

Előző rész

     A házasfelekben, csalódások sora bontakozhat ki, amelyek kérdéseket szülnek: „Mért iszik a férjem? Miért jár a feleségem hetente kozmetikushoz? Miért akar minden áron piros cipőt venni, holott mindig utálta a harsány színeket? Miért nem gondoskodik a gyerekekről úgy mint ezelőtt? Miért nem képes a régen annyira vágyott meghittségre? Miért nem képes egy órát is otthon maradni? A férjem miért nyaggat állandóan? Miért kezd felhánytorgatni évtizeddel régebbi dolgokat? Miért nyűgös? Miért nem segít az Isten?” Miért és miért? ‒ panaszolják sokan. 

     Na, ezek a hozzáállások ‒ kedves Olvasóm ‒, megadják a kegyelemdöfést az egymás iránti bensőséges szeretetnek, melyről kezdetben annyit álmodoztak!
„Ó jaj, hogyan is juthattak ilyen helyzetbe?” ‒ teszem fel a költői kérdést helyettük!
‒ Úgy, hogy hagyták magunkról lekopni, eredeti alapelveiket!
     Mik is voltak ezek? ‒ Gondoljuk csak bele, hogyan szemlélték a másikat a kezdet kezdetén: „csak veled, meg örökké”, „lehozom a csillagokat az égről” (erre már akkor ráválaszolhatták volna: „ne hozzál le nekem semmit, hanem maradj mellettem meghitt szeretetben!”)! ‒ Mert bizony, a valóság jóval egyszerűbb! Nem kell a csillagokig menni, csupán magunkból kellene kihozni a jóra való készségeket, a türelmet és az Isten bennünket egymásnak teremtett tudatát! ‒ és ezt már az ismerkedés idején kölcsönösen át kéne gondolni és ehhez tudva és akarva ragaszkodni is! Persze mi van, ha megunják egymást, mi van ha szüntelenül fáradtak, és mi van, ha megváltozott az egész habitusuk? Az egyik beteg, a másik meg kifelé tekinget! – "Kifelé"? – Honnan? A házasság Szentségi kötelékéből? És hová? – A kárhozat irányába!!! – Na  álljunk meg néhány szóra: Mit ígértünk egymásnak és egymásért? Kinek ígértük mindezt? – (Én válaszolom meg:) – a Fölséges és Mindenható Istennek!!!

     „A házasfelek egyik legfontosabb kötelessége egymás lelki üdvösségének előmozdítása.” (Colombiere Kolos) (HHC 217) De hogyan segítheti valaki a társa hitét, amikor még a sajátját sem éli meg, vagy volt hite de már "elveszítette"? Márpedig a saját karakterünket, a belső igény és a hitünk formálja, és ez hat ki a közös életünkre is! Ha nincs közös hitfelfogás, nehezen van közös nevező is, így aztán nincs közös „hullámhossz” sem, tehát aligha működik az adó-vevő! Az pedig műszaki tény, hogyha gyenge az adás, könnyen bezavarhat bármi és elnyomhatja a mégoly jó szándékú „jeleket” is!

     Kedves Olvasóm! Ahhoz az érzülethez és főleg ahhoz az ígérethez kellene tíz körömmel ragaszkodnunk, amelyet egymásnak a és Jóistennek tettünk a házasságkötéskor!
‒ Igen! ‒ mondhatja ezt a hűségesebb fél ‒, de mi van az értetlenkedő, hűtlenkedő vagy egyenesen (agyilag) megzavarodott házastárssal?
‒ Nos, a józanabbnak minden áron hűségesnek kell maradnia esküjéhez, még ha a társa nem is tesz is, így a vétlen félre rámarad az áldozat, a bűnbánat, a másikért való ima kötelessége! Hiszen mit is fogadtunk egymásnak Isten és az Egyház színe előtt? Azt, hogy – jóban, rosszban, egészségben, betegségben – kitartok mellette! Na ez az állapot ROSSZÁ is válhat, és reménykednünk kell, hogy Isten megsegít bennünket, még ha ennek semmi jelét sem látjuk! Ez esetben, fel kell ajánlani szenvedéseinket a másikért és a lelkekért! Ez a katolikus szentségi házasság alapelve: Hit (a másikért való ima), Remény (hogy az ima nem marad hatástalanul) és (az áldozat vállaló) Szeretet!
     Mert ahogyan az általam is idézett mondás tanítja: A házasság lehet számodra JUTALOM (örömeivel), ÉRDEMSZERZŐ (szenvedéseivel) vagy akár szent VÉRTANÚSÁG is (tragédiájával), de mindenképp ki kell tartanod benne! Fontold meg tehát alaposan, hogy kihez kötöd az életed és kérd ehhez Isten segítségét, mégpedig SZÜNTELENÜL! (vö. HHC 288)

Cortonai Szent Margit (1247–1297) a 13. századi Itália legkalandosabb életű női szentje volt, talán ezért maradt fenn épp róla a legfordulatosabb életírás, ferences gyóntatója Fra Giunta Bevegnati tollából. Fiatal éveiből tíz évet súlyos bűnben élt, és a hirtelen halál vészterhes lehetősége döbbentette rá, hogy könnyen a pokolba sodródhat! Élete hátralevő részét vezeklésben töltötte, melynek eredményeként rendkívüli misztikus élményekben volt része. 

Cortonai Szent Margit, könyörögj érettünk!

A megelőző öt posztot elolvasva, bizonyára sok olvasóban feltör az elégedetlenség sóhaja, „ó, ha ez ilyen egyszerű volna”!

     A „lelki füleimmel” szinte hallom: „ó, kedves szerkesztő úr! Házasságban élni nem olyan „fekete-fehér” folyamat, hanem gyakran zavaros, meg-megújuló emberpróbáló hullámverés, melyben könnyen beleszédülhet akárki! Hallott már maga olyanról, hogy valamelyik házasfél egyik napról a másikra megváltozik és egyszerűen nem lehet vele szót érteni? Az ilyen, azt se mondja meg, hogy mi baja a másikkal és azt se, hogy tulajdonképpen mit is akar ő maga, csak megy a feje után!? Ennek a félnek nem lehet ajánlani az imádságot és a szentségi életet! Jó esetben csak legyint, rossz esetben kiröhögi az embert! Ráadásul, olyan dolgok kezdenek szokássá válni nála, amit azelőtt ki nem állhatott. Elkezd sportolni, társaságba járni, miközben otthon kimért és fáradt, mindamellett, hogy képes elmenni akár éjjel is! Se válni nem akar, se együtt élni! Na ilyenkor mi van?" –panaszolhatná egy olvasóm!

     A virtuális kérdésre, magam is csak feltételezésekkel tudok válaszolni!
Ha nem kifejezetten idegi (orvosi) probléma húzódik mega a változás mögött, akkor az alábbiakat tételezhetjük fel.
A tragédia nem ott és akkor történt, amikor a házasfél „egyik napról a másikra megváltozott”, hanem esetenként jóval előbb! Higgyék el, hogy gyakorta apró "kis dolgokon" múlik a nagy dolog! Akkor, amikor így-úgy lazábban, „józanabbul” kezdték kezelni a hitéletet! Elhagyták a közös imát. Akkor, amikor a szeretet apró megnyilvánulásai erőltetett szokássá váltak (vagy netán túlzásokká)! Akkor, amikor egyre türelmetlenebbek lettek egymás iránt. Akkor, amikor nem adtak egymásnak a szereteten és bizalmon alapuló csipetnyi szabadságot sem. Akkor, amikor alig maradt idejük egymásra (és bármire) is! Akkor, amikor – ha csak gondolatban is –, de lemondtak egy gyermek vállalásáról (pláne...)! Akkor, amikor megfeledkeztek arról, hogy a szeretet, tulajdonképpen: áldozat és szolgálat (mégpedig kölcsönösen)! Nos akkor, bomlott meg egy szál a kötelékben, miáltal, kicsinyke rés támadt a „szentségi aurán”! Ezzel valamiképp beférkőzött az, ami (pontosabban aki) egyszer csak felszínre hozza az „elegem van már az egészből” pusztító gondolatát! Ő az, aki fárasztónak sugallja a kötöttségeket, aki nyomban valamiféle soha nem látott „felvilágosultságot és jogérzetet” kelt az egyénben. Ennek nyomán mindjárt túlértékeli a „szabadságot”, a szórakozást és az „önmegvalósításra való törekvést”! Ez a késztető pedig nem más, mint az a gonosz lélek, amely romlásba akarja taszítani a világ összes házasságát, hogy lerombolhassa a társadalmakat! Ahol ugyanis az egyszerű és bensőséges hitélet és szeretet élő, ott érvényesül a szentségi védelem, ott nem érheti el a Gonosz körmönfont célját!

Szent Péter és a libero-politikus

     A ballibes politikus meghalt és még tartott az állami költségen való dísztemetése, amikor már megjelent Szent Péter előtt. A mennyország kapujában, köszön-tötte Pétert, aki csodálkozva nézte végig:
− Bizony ritkán látok errefelé balos politikust! − mondta és kissé tanácstalanul folytatta: – A félreértések elkerülése végett jó lenne, ha tisztáznánk, valóban ide akarsz-e jönni fiam? Azt ajánlom tehát, hogy tölts el egy órát a pokolban, aztán egy órányit a mennyországban is, és aztán majd eldöntöd te magad, hogy jó helyen jársz-e!
     Politikusunk, mindig a "demokrácia" híve volt (legalább is saját szempontjából), így aztán elégedett volt a szabad választás lehetőségével és beleegyezett.
     Rögvest a pokolban találta magát! Ám ott egészen meglepődött, mert a klerikális propaganda borzalmas szenvedések helyének írta le – amit persze nem hitt el – és most a saját szemével láthatta a valóságot! 
     Pentagrammás vörös zászlókkal fellobogózott, tágas szép sugárutak tárultak a szeme elé, mindenütt mosolygós emberek kártyázgatva üldögéltek a sörözőkben. Lengén öltözött nyuszifüles lányok szolgálták fel az italt, amiért fizetni sem kellett. A bankok tele voltak pénzzel és mindenkinek annyit utaltak ki belőle, amennyit csak akart. Nők és férfiak gyönyörűen csempézett medencékben fürödtek, hancúrozva. A levegőben terjengett ugyan némi kénes szag, de ezt a termálvíznek tulajdonította. Úgyhogy a politikus teljesen elalélt a csodálkozástól, hogy itt végre megvalósult az a kommunizmus, ami a földön csak neki volt elérhető, jóllehet untalan ezt ígérte a népnek is. Úgy látta, hogy egy-két jó ismerősét és kiváló pártideológusát is felismerte a lézengők közt. Ám, épp megakart szólítani egyet, amikor letelt az egy óra és hirtelen a mennyországban találta magát.
      Ez még ezerszerte gyönyörűbb volt, mert itt tágas, virágos rétek voltak, kéklő hegyekkel, tiszta patakokkal, melyekben az Élet Vize csörgedezett. A lanyha szellő, csodálatos illatot hordozott, mely leginkább a szagosbükkö-nyéhez hasonlított, de nagyon enyhén és finoman. Ilyen boldogító gyönyörérzetet még soha nem tapasztalt, pedig mindennel próbálkozott a földi életében! Valami soha nem hallott gyönyörű muzsika vonzotta egy fényes felhő felé, melyhez közeledve egyre inkább feszélyezve érezte magát. Ekkor két ragyogó angyal lépett melléje mosolyogva, hogy segítségére legyenek a mennyei szokásokban. A politikus – akinek volt fellépése – mindjárt megkérdezte égi kísérőit az "alkotmányos házirend felől", hogy mit és mikor kell imádkozni, merthogy ő egyetlen imát sem ismer! Az angyalok, kissé meglepődve elmagyarázták neki, hogy ez itt nem kérdés, mert nem kell kifejezetten akarva ájtatoskodni, hiszen minden lélegzetvétel egy-egy imádság úgy, amiként a földön sem kérdeznek senkit, hogy akar-e levegőt venni!
Politikusunk erre, mindjárt a jógalégzést akarta próbálgatni – mert azt persze ismerte –, amikor egyszeriben Szent Péter szólította:
− Na fiam, hogy döntesz? Maradsz itt vagy mész a pokolba?
Emberünk nem sokat hezitált és udvarias modorban elnézést kérve így szólt:
− Nagyon szép a mennyország, bár én itt egy kissé feszélyezem magam. Azt hiszem helyesebb, ha a pokol mellett döntök, ott ugyanis magamfajta társaság van, és én már azt a létmódot alaposan megszoktam a földön!
− Rendben van, legyen neked a te akaratod szerint! − mondta Péter, és a politikus azon nyomban a pokolban termett.
     Legnagyobb rémületére egyáltalán nem azt találta, amit két órája látott, hanem valami horrorisztikus iszonyatot! Sötétség, bűz és szörnyű jajveszékelés. Ott termett mellette két sátánfajzat tüzes vasvillákkal, hogy betaszítsa őt is a pokol feneketlen medencéjébe, melynek oldalán nem díszes csempe volt, hanem csúszó-mászó undorító férgek.
Politikusunk azonban mindjárt az emberi jogaira hivatkozott, miszerint hazug megtévesztés áldozata lett, mert két órával ezelőtt itt még pompás kilátásoknak nézhetett elébe, most meg...? A két démoni alak haragvó tekintettel meredt rá, és ezt vicsorogta:                                                              − Ó, te emberállat! Két órával ezelőtt még kampányidőszak volt! Pont te lepődsz meg, hiszen te is ugyanezt csináltad: hamiskodtál, folyvást hazudtál és ígérgettél – hörögték fogvicsorgatva! Itt nincs idő te szerencsétlen! Épp az előbb, egy demokratikus, szabad választáson ránk voksoltál! Hagytad magad beetetni, épp te aki politikus voltál magad is? Méghogy tiltakozol? Ugyan bizony te a földön mit tettél a tiltakozókkal és békés ünneplőkkel? Gumibot, gumilövedék és börtön! Törődj bele, hiszen a "nagy szabad akaratoddal" ezt szántad emberek milliárdjainak! A későbánatnak helye nincs nálunk, mert itt nincsen se későn, se korán, csak a megérdemelt örökkévaló következmény az istentelen és szeretetlen életed miatt! Mivel mindig a mi sugallatunk szerint cselekedtél, ezzel elnyerted méltó jutalmadat, hogy közénk tartozol, végleg és mindörökké...!

Az Isteni Szeretet Tüze 1

     Nagy Szent Leo pápa írja: „Az emberi természet méltósága úgy valósul meg, ha az emberben mintegy tükörben, az Isten jóságának formája ragyog fel. (...) Az Isten szeret minket, saját képére újra formál és erőt ad ahhoz, hogy úgy cselekedjünk, ahogy Ő cselekszik, így megtalálva bennünk jóságának képmását. Vagyis, Isten lángra gyújtja szívünk mécsesét, hogy a szeretet tüzétől lángoljon és így szeressük Istent és mindazt, amit Isten szeret.” (Sermo 12,1)

Ebben a szent értelemben beszélek a Szeretetláng fogalmáról, így a 'szeretet lángja', a 'vezérlő tűzoszlop', a 'lángolt a szívünk' és a 'pünkösdi lángnyelvek' kifejezések alatt Istent, az 'isteni szeretet' szinonimáit értem! Tehát a fogalom nem tekinthető ismeretlennek sem a Szentírásban, sem a szentek kifejezései közt.

A tűzről tehát − újra hangsúlyozom − nem mint természeti elemről, kémiai folyamatról beszélek, hanem arról a szeretet hevületről, mely átjárja a szívet és megújítja a lelket, krisztusivá formál, felszítja a jóra való készséget és a hit erőssége!

A Szeretetláng tehát a másokért és magunkért való lélekmentő készség, vagyis a bennünk munkálkodó Jézus Krisztus!

Szent Colombière Kolos mondása: „A szívnek telve kell lennie az isteni szeretet tüzével, hogy azokra is átterjedjen, akikhez beszélünk.” (41. Lev.) 

(folyt.)

Előző rész

A kötelék szent!

     A házasság „veszélyes üzem”! Nem a beindítása nehéz, hanem az „üzemben tartása”! (HHC 200)
A házasság veszélyforrásai: 

1) A parttalan érzékiség, ami mállaszt és mételyez. 

2) A társ iránti imádat, mely a másik szerelmében látja üdvösségét. 

3) A prüdéria, mely hamis „valláserkölcsi” vagy modernkedő felfogásból elutasító. 

4) A túlzott anyagiasság, s az ebből fakadó „ráérünk még a gyerekkel” magatartás. 

5) A szülőknek való megfelelni akarás. 

6) A gyermekimádat, ahol a házastárs másodlagos. 

7) Az önző divatmánia és féktelen szórakozásvágy. 

8) A testi, küllemi elhanyagoltság, a „birtokon belüliség” kényelme. 

9) Az általános restség a társért, a családért való áldozatvállalásban. 

10) Az ima- és szentségi élet elutasítása. – Ezek bármelyike által megfeledkezhetnek a felek, házastársuknak tett „jóban-rosszban, holtomiglan-holtáiglan” fogadalmukról, miáltal a szeretetük, bizalmuk és erkölcsi tartásuk, egymás iránti elkötelezettségük elsekélyesedik. (HHC 286)

    Mivel az emberi jogot fölébe szokás helyezni a természetes és isteni jognak, a házasság fogalma kezd elhomályosulni. Ha elűzik a vallást, a házasság is szükségszerűen a bűnös emberi természet és az érzéki vágyak gonosz uralmának rabszolgája lesz. Ebből sokszoros veszedelem származik a családokra és a társadalomra nézve is! Korunk törvényhozói, mind ezt mondják: engedni kell a kor igényeinek és meg kell adni a lehetőséget a válásra. (Következményeit) a francia forradalom is példázza: amikor elűzték Istent és törvénybe iktatták a válást, az egész társadalom közönségessé vált. Ma ugyanezt akarják! Istent és az Egyházat ki akarják űzni a társadalomból és az emberi kapcsolatokból. Úgy vélik ugyanis, hogy a válás törvényével orvosolni lehet a korunkban tomboló erkölcstelenséget!   Mondanunk sem kell, hogy a változtatható házassági szerződéssel meggyengül a kölcsönös jóakarat, veszedelmes tápot kap a hűtlenség, kárt szenved a gyermekek védelme és nevelése, lehetőség nyílik a családi közösségek felbomlására, széthúzás támad a családban a férj és feleség között, csökken az asszony méltósága mert miután a férj kiélte magát, elhagyja őt. Mivel a családok szétrombolására és az országok elpusztítására nincs alkalmasabb eszköz az erkölcsök megrontásánál, könnyen belátható, hogy a család és a társadalom legnagyobb ellensége a válás, mely mind a magán, mind a közéletben a legnagyobb bűnöknek nyit kaput. (vö ADS / III.) (HHC 408)
     A felek, a házasság szent kötelékét akkor is magukon viszik, ha házasságtörők, de már nem a kegyelem dicsőségére, hanem a bűn büntetésére, „miként a hitehagyott is elveszti ugyan a hitet, a hit szentségét azonban nem, amelyet a Keresztségben vett föl.” (Szent Ágoston) (HHC 409)

     A jó házassághoz öt tényezőből legalább négy megléte szükséges: az ész-, az érzelem-, a test-, a lélek- és az élettapasztalat elvárása! Ezt koronázza meg a Házasság Szentsége, mely képes felülírni valamennyit, de alapként a lélekhez kötődik, melyet nem nélkülözhet! (HHC 410)

Gyufaszál

    Délután tűzrakás közben gyufát gyújtottam. Az Úr Jézus ismét meglepett szavaival:  „Látod, kedvesem, te is ilyen gyufaszál vagy az Én isteni kezeimben. Meggyúltál, mert Én akartam és gyújtani fogod az egész világot, mint egyetlen szál gyufa, mert ezt az Isten akarja. Kicsiny eszköz vagy te éppúgy, mint kezedben a gyufaszál. Ne lepődj meg azon, hogy Én mondom, egyetlen szál gyufával lángra lobbantom milliók lelkében Anyám Szeretetlángját, melyet a sátán tüze nem tud eloltani. Hiába készíti borzalmas gyűlölettől égő gonoszságait, egyetlen szál gyufa, melyet Anyám gyújt, meg fogja vakítani, és te vagy az, akit Anyám erre eszközül használ". (IV/12)

gyufaszál

Krisztus lakjék szívetekben!

     Az emmauszi tanítványok esete abban is tanulságos számunkra, hogy az út során, bár megtapasztalták „szívük lángolását”, mégsem ismerték fel az isteni Vándort! Egyedül csak a „kenyértörésben”, a Szentmisében világosodtak meg! És ez az, ami számunkra figyelmeztető! Vagyis, hiába részesül valaki a „lángátadásban”, Krisztus csak akkor vesz helyet a szívében, a „kegyelmi hatás” csak akkor érvényesül, ha Szentmisére jár és bensőségesen meg is éli! A Lelki Napló hangsúlyozza is, hogy „a szentmiseáldozatban való részvétel a legnagyobb mértékben fokozza a sátán megvakítását” (II/33), mely azt támasztja alá, hogy a szentmise a kegyelem legfontosabb eszköze. Ekként is értelmezhetőek az Efezusi levél sorai: „Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek milyen reményre hívott meg benneteket,” (1,18) „hogy Lelke által megerősödjetek benső emberré, hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben. Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt mi a szélesség és hosszúság, a magasság s a mélység, megismeritek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek az Isten egész teljességével.” (3,16-19)

A Lelki Naplóban a Szűzanya szintén jézusi lelkületről beszél, így határozva meg Szíve benső tüzét: „Szívem Szeretetlángja, maga Jézus Krisztus!” (I/107; IV/12) Források a II. részben!

(folyt.) Előző rész

________________________

* (Mane nobiscum Domine, II. János Pál pápa apostoli levele a püspököknek, a papságnak és a híveknek, 14)

Légy az én kis napraforgóm!   

    A Lelki Naplóban, igen találó és szemléletes képekben tanítja Jézus Erzsébet asszonyt. A Nap felé forduló virág, a napsugárban érlelődő olajos magvak példája, gyönyörűen szemlélteti az emberi élet irányultságát, az engesztelés mibenlétét és hatékonyságát.

    Egy alkalommal az Úr Jézus így szólt: „Nézd a szántóföldeken a nagy, terebélyes körtefát, mely árnyékot és üdítő gyümölcsöt kínál a szegény fáradtaknak. Te már ilyen terebélyes fává nem nőhetsz. Tudod, mit? Légy te az Én kis napraforgóm, és fordítsd Felém olajos magvaidat, melyek az isteni Nap sugarában megérnek.” Egy másik alkalommal ezt kérdezte: „Akarod-e, hogy olajos magvaid mind duzzadtabbak legyenek? Ha igen, akkor fogadj el minden áldozatot, melyet felkínálok, mert olajos magvaid csakis így lehetnek hasznosak. És akarod-e, hogy olajos magvaidat kisajtoljam? Ha igen, ezt csakis a meghozott áldozatok árán érhetjük el. Ezek a szenvedések által kisajtolt olajcseppek a lelkek üres mécsesébe hullva Anyám Szeretetlángjától kigyúlnak, és ennek fényénél látni fogják a Hozzám vezető utat. Ez az olajcsepp, melyet szenvedéseid árán kisajtoltam, az Én érdemeimmel egyesítve ráhull még azokra a lelkekre is, akiknek nincsen mécsesük. Ők keresni fogják ennek okát, és megtalálják az üdvösségre vezető utat." (II/23-24) 
    "Leánykám, nagy tisztelettel és megértő szeretettel méltányolom eddigi türelmes szenvedésedet és megaláztatásodat. Kis napraforgóm, minden kis magocskába külön szenvedéssel és a Reám hagyatkozó bizalommal lehet csak az értékes olajcseppeket összegyűjteni, s csakis az isteni Nap az, mely ezeket meg is tudja érlelni lelkedben, és csakis így lehet a lelkek hasznára is fordítani." (II/114)

    "Kis napraforgóm, csak fordulj Felém, Én, az isteni Nap érlellek téged a szenvedések és fájdalmak által. (II/7) Kis napraforgóm, az isteni Nap felé fordított magvaid immár duzzadnak. Én egyre közelebb viszem hozzád azt az időt, hogy állandó önátadásod által kisajtoljam olajos magvaid tartalmát, mely a lelkekre hullva kigyújtja kegyelmeim fényét. (III/158) Kis napraforgóm, segíts inkább a szenvedő lelkek kiszabadításában. Én megosztom veled örök gondolataimat (...) Írd csak le. Leírt szavaimat, melyeket általad közlök, sok-sok lélek fogja megszívlelni. Az Én sóvárgó kérésem halálod után hull vissza a lelkekre áldozatos olajcseppjeid által, melyek az isteni Naptól vették erejüket itt a földön. (vö III/178) A szentély márványát fényesítettem. Az Úr Jézus biztató szavakkal szólt: „Jól van, kis napraforgóm, áldozataiddal fényesítsd a lelkeket is, akikben elhomályosult kegyelmeim fényessége.” (III/178) 

    "Azért illesztettelek családod körébe, hogy lássák, hogyan kell és hogyan lehet egyszerre a családnak és Istennek élni, szolgálni. Erzsébetkém, érnek már olajos magvaid, Én boldogan érlelem. Örülj te is ennek, mert minél több és érettebb lesz, annál több lélekre hull majd vissza halálod után. Ez az Én ajándékom és a te szenvedéseid értéke, mely soha el nem vész és kegyelmeim által soha ki nem fogy. Elmélkedj erről a jóságról, mely Istenségem határtalan szeretetének megnyilvánulása, mely az égben fog csak igazán érvényre jutni.” (III/194)

Felhasznált források: a 'Szeressétek egymást' c. katolikus magazin 3/2009. száma Mieczysław Guzewicz írása nyomán, valamint a szerkesztő 'Útravaló a hivatásról, házasságról és a családról' c. kiadványának felhasználásával (röv.: HHC).

Alaposan meggondolva 2

     A házasság egy új létállapot, melyet harmonikusan megélni emberileg lehetetlen. Isten azért emelte szentséggé, hogy az teljesen megélhető legyen. (vö. Új katekizmus 1601) (HHC 191)
     Aki házasságra lép, az mindazzal összeházasodik, amin a másik keresztülment. Mindketten magukon hordozzák múltjuk csomagját, s ennek a felekre ható súlyát még a házasságkötés előtt kell mérlegelni. (HHC 235)
     Tagadhatatlan, hogy súlyos helyzetek támadhatnak, ha föloldhatatlanul ütköznek a házasközösséget és a szeretetet tápláló érintkezés érdekei, vagy valamelyik fél egészségi feltételei. Ilyenkor nincs megoldás másban, mint a másik fél részéről való heroikus áldozatban. (HHC 306)
     A házasság lehet számodra JUTALOM (örömeivel), ÉRDEMSZERZŐ (szenvedéseivel) vagy akár szent VÉRTANÚSÁG is (tragédiájával), de mindenképp ki kell tartanod benne! Fontold meg tehát alaposan, hogy kihez kötöd az életed és kérd ehhez Isten segítségét! (HHC 288)
     A keresztény házasság, személyek szövetsége a Szentségben és szeretetben. A szeretetet elmélyíteni és megőrizni azonban csak az isteni SZERETET képes, az a szeretet, mely a Szentség révén „a szívünkbe árad a Szentlélek által, aki nekünk adatott” (Róm 5,5). (HHC 195) Ebben a helyzetben nagyon erős tényező az az összetartó és megerősítő kapocs (és csakis az), amely tudatosan fejleszti a lelki egységet.
Ilyenkor felesleges azon gondolkodni, mi az, ami eltávolít bennünket egymástól, csupán annak a fejlesztésére van szükség, ami tartósan összekapcsol és sziklakemény alapot ad a házasságnak.
     Ha a házastársak megnyitják lelküket az isteni kegyelem felé – különösen a közös ima által –, ha következetesen és rendszeresen végzik a házasság szentségéből adódó cselekedeteket, akkor eredményesen készítik fel magukat a nehéz pillanatokra, és sokkal könnyebben viselik el a megpróbáltatásokat. „A boldogtalanság mértéke arányos az Istentől való távolságtartással. Legboldogtalanabbak a kárhozottak!” (HHC 101)
     Lelki egységben élve Istennel, a konkrét imáknak (a közös rózsafüzérnek) köszönhetően, elmélyül az egymás iránti bizalom. Ennek ismeretében a tudományos kutatások is meglepő eredményekhez jutottak. Mercedes Artur Wilson, amerikai tudós tudományos felmérése önmagáért beszél:

1. A csak polgári esküvők esetében a válások száma 50%
2. A vallásgyakorlás nélküli egyházi esküvők esetén a válások száma 33%
3. Az egyházi esküvő, napi szentmise látogatás esetén, a válások száma 2%
4. Az egyházi esküvő, napi szentmise és napi közös ima esetén, a válások száma: 0,07 %!

     És még egy tudományos adat: Azok a férfiak és nők, akik házasságban élnek, két és félszer nagyobb eséllyel élik meg a 69. életévüket, mint a magányosak. Még az élettársi kapcsolatban élők is sokkal nagyobb valószínűséggel halnak meg hamarabb. Fontos az az intim környezet, ami megvédi az embert a külső világgal szemben. (Kopp Mária) (HHC 311)

A „szeretetláng” a Szentírás és a szentek fogalomtárában

     Maga a 'Szeretetláng' fogalom nem szerepel ugyan a Szentírásban, de tartalma és mibenléte levezethető néhány szentírási szakaszból, melyek Isten jelenlétére, szeretetére s a vele találkozó emberi szív „lángra gyúlására” utalnak! Például: A lángoló csipkebokor (Kiv 3,1-7); „Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a világra. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon?" (Lk 12,49); Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. (Lk 3,16); Hát nem lángolt a szívünk? (Lk 24,32); Ő majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni (1Jn 3,16; vö. Mt 3,11); Lángnyelvek jelentek meg nekik, és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel... (Apcsel 2,3-4) Legyetek tüzes lelkűek. Az Úrnak szolgáltok (Róm 12,11); "A mi Istenünk emésztő tűz (Zsid 12, 29). Az Úr Jézus megjelenik az égből hatalmának angyalaival, tűz lángjában.” (2Tessz 1,7-8)

A Szeretetláng fogalma tehát azt a benső átalakulást, „tüzes lelkületet”, felismerést és buzgóságot fedi, amelyet pl. Lukács 24-ben olvashatunk. Ezt Szent II. János Pál pápa így magyarázta: „Jelentőségteljes, hogy az emmauszi tanítványok, miután az Úr szavai megfelelően fölkészítették őket, az asztalnál, – a 'kenyértörés' egyszerű gesztusában ismerték fel Őt. A jelek csak akkor 'beszélnek', ha az értelem megvilágosult és a szív lángol” *

Ne feledjük, hogy az evangéliumi elbeszélés szerint a tanítványok az isteni Útitárssal fáradtan értek haza, ám Ő úgy tett, mintha tovább szándékozna menni, de mivel későre járt, marasztalták. Miután felismerték Jézust a kenyértörésben s Ő eltűnt, e két fáradt ember lelkesedéstől nekibuzdulva, halogatás nélkül visszagyalogolt (15 km-t!) Jeruzsálembe, hogy az Apostoloknak tanúságot tegyenek! − Nos −, ez a fáradhatatlan „lánglelkűség” hiányzik a hitében, lelkében elerőtlenedett emberiségből! Ez az a 'benső tűz', fáradhatatlan indíttatás, a szívek mélyén végbemenő csoda, mely Jézustól forrásozza hevületét, miként olvasható Lk 12,49-ben: „Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a világra!”

 (folyt.)

Előző rész

Mit értsünk 'kegyelmi hatás' alatt?

    Hasonlatként (v. azonosságként) említhetjük a vizitáció evangéliumi eseményét, amikor „Erzsébet hallván Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel.” (Lk 1,41) Ez esetben tehát a Szűzanyából egy kegyelmi kiáradás történt, átsugárzott a „kegyelmi hatás”: Jézus!

Megismételjük a Szűzanya kijelentését:Szeplőtelen Szívem Szeretetlángja maga Jézus Krisztus! Ez a „jézusi” hatotta át az emmauszi tanítványokat is: „Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton?” (Lk 24,32) Ennek hatására „a nap már lement”ugyan (29), mégis „abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe.” (15 km!) (33) Mit eredményezett tehát az emmauszi tanítványokban a "kegyelmi hatás"? Fáradhatatlan buzgóságot! EZ AZ, mely képessé teszi a lelkeket, a fatimai engesztelés megvalósítására! Ezért mondjuk, hogy a Szeretetláng, Fatima megvalósulása! Ezért mondhatjuk, hogy a Szeretetláng nem lelkiség, hanem maga KÉSZSÉG, mely a Szűzanya által kiesdett többlet kegyelem HATÁSÁRA jön létre a lelkekben!

    Idézetek Lúcia nővér könyvéből: „Az Üdvözítőt láttam abban a fényben, amelyet a Szűzanya sugárzott a szívünkbe. (LN 139) Égtünk abban a fényben, amely Isten, és mégsem égtünk el. (LN 142) A fényben felismertük, hogy ki az Isten” (LN 165). Ezt a lelket átható és késztető „kegyelmi hatást” kérjük az általános fohászban: »Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!« (IV/36) A hatás célját megvilágítja az az ima, melyet Jézus íratott le Erzsébet asszonnyal: 

„A mi lábunk együtt járjon. 

A kezünk együtt gyűjtsön. Szívünk együtt dobbanjon. 

A bensőnk együtt érezzen. Az elménk gondolata egy legyen.

Fülünk együtt figyeljen a csöndességre.

A mi szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon. 

Az ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért.”(I/63)

     Akinél ez megvalósul, arra érvényes Szent Pál kijelentése: ,,Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). 

Az ilyen ember krisztusivá formálódik, teljesen azonosul Vele, s ez gondolatvilágára, szándékaira és cselekedeteire is egyaránt kihat. Ennek az átformáló szív-lángolásnak (vö Lk 24.32), ennek a „kegyelmi hatásnak”  kell kiáradnia  a  világra, mert  ez fogja átformálni az emberiséget! Lúcia nővér könyvéből (Jácinta szavai): „Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, amely a szívemben ég, amellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (LN 128) A Szeretetláng Mozgalom ezt a szeretetlángot (Lk 12,49) kívánja szívről-szívre árasztani az emberiség felé! »Cél, a megváltó munka sikeres érvényre juttatása.« (II/106)

Az emmauszi tanítványok sietnek megvinni a hírt

Felhasznált források: a 'Szeressétek egymást' c. katolikus magazin 3/2009. száma Mieczysław Guzewicz írása nyomán, valamint a szerkesztő 'Útravaló a hivatásról, házasságról és a családról' c. kiadványának felhasználásával (röv.: HHC).

Alaposan meggondolva 1
     A Házasság Szentsége kizárólagos köteléket hoz létre, melyben maga Isten pecsételi meg a felek beleegyezését, ezért a megkötött és elhált házasság soha nem bontható fel, a halált kivéve! A Szentség ezenfelül megadja a házastársaknak a szükséges kegyelmet ahhoz, hogy 'jó harcot harcoljanak' (1Tim 6,12) és az életszentséget a házaséletben a gyermek felelős elfogadásával és nevelésével elérhessék. (vö Új katekizmus 1606) (HHC 233)
     Az Úr szavai: „Aki hallgatja szavamat és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, s nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.” (Mt 7,24-27.)
     Ilyenkor, (bár soha ne kerülne sor erre!) amikor nehéz megpróbáltatások jönnek: munkahely elvesztése, a család anyagi létbiztonságának elvesztése, házastárs komoly betegsége, szülő, vagy gyermek halála vagy más dráma, katasztrófa, egyéb eset, a házastársi kapcsolatot különsen próbára teheti és csak látszólag tűnik tartósnak és erősnek. Nagyon komoly megrázkódtatást érezhetnek, elgyöngülnek, néha kapcsolatuk széteshet. Ilyen elgondolásból, akár megelőzésből, érdemes a belső egység építésébe azt a tartós alapot beépíteni, ami tudat alatt is erősíti az „egy test” fogalmát. Annál inkább szükséges ez, ha a házastársak között különbség van jellemükben, érdeklődési körükben, nem egyezik a felfogásuk, pszichésen és érzelmileg különböznek egymástól. (Ez a kezdeti, varázslatos szerelmi idő leteltével jöhet szóba.)
     A házasságkötés sokak számára kevesebb tervet és megfontolást jelent, mint egy utazásé! Ez olyan, mintha a pályaudvar legszebb vonatára szállnának fel anélkül, hogy meggyőződnének hová is megy! (HHC 199)
     Sajnos a házasulók sokasága alig gondolja át életre szólóan, hogy mire is vállalkozik. Adódhat ez abból, hogy a kezdetek felszínes, romantikus vágyaitól fűtött élményeit tekintik állandónak, és életre szóló „zsinórmértéknek”. Ezzel szemben a lelki- és jellemi sajátosságok hitbeli kötődései, kevéssé válnak a mélyebb megismerés és vonzalom kizárólagos meghatározóivá. A „holtodiglanra” mondott igenjükben nem számolnak a „majd addig” felmerülő esetleges életviteli- és anyagi gondokkal, a várandósságok, a „már nem, vagy még mindig” értetlenségeivel, az egészségben való fogyatkozás és az életkori sajátosságok következtében felmerülő hormonális-, hangulati tényezőkkel. Ebből fakadóan változhatnak az ingerküszöbök, eltolódhatnak az egymás iránti elvárások, így a „kezdő mértékéhez” képest, csalódottság, kiábrándultság lehet a következmény. A házasoknak törekedniük kell lélekben is megélni, értékelni az „Isten minket egymásnak teremtett” tudatosságát, eszerint gondolkodniuk és dönteniük, mely persze nem nélkülözheti az önfegyelmet, a szentségekkel való rendszeres életet és a naponkénti közös imát. (HHC 196)

Minden üzenet volt valamikor új!

     Hogy miként volt ez pl. a Szeretetláng üzenetével? Nos a közlések 1961-ben kezdődtek, de csak 1965-ben szivárgott ki, miközben Erzsébet asszony lelkét a kételyek a kimerülésig gyötörték (vö. III/125)! Tehát a kellő óvatosság, a bensőséges Mária-tisztelet és a szentségi élet - az a biztos út!

A Mária-jelenések ‒ így a fatimai üzenet is ‒ tulajdonképpen sürgető buzdítás arra, hogy a keresztényi élet közepébe helyezzük vissza a Szeretet Istenének imádását, és elsőségét, felgyújtva másokban is az Isten- és emberszeretetet és a lélekmentés vágyát.

Ennek kibontakozásában súlyos nehézség az értékrend átrendeződése a pénz és az élvezetek javára. Ez persze már régi probléma és veszélyükre Jézus is figyelmeztet Máténál (Mt 19,22-23).

Gondoljunk bele, hogy egyes bizonytalan „naprakész” üzeneteket, milyen széles kör fogadja lelkesen, és ennek tudható az eseti aránytévesztés is a hívekben! Ma már ott tartunk, hogyha a pap meghirdet egy szentségimádási órát a templomában, akkor üresek a padsorok, viszont ha ugyanez a pap kihirdet egy zarándoklatot 15 órás utazással, akkor bizony alig marad hely a buszon! Mert egy elhangzott üzenet helyén való jelenlét megragadja a lelket, míg a tabernákulumban jelenlévő Istennel való együttlét az kevésbé!

És erre az emberi gyengeségre alapoz a megtévesztő szellem, akinek fáradhatatlan igyekezete mára globális „építkezéssé” vált, és ennek kis „dísztéglái” a buzgó üzenetközlők! Ez a folyamat egyre inkább felgyorsulni látszik, az „Istennel szembeni autonómiát” hirdető New Age mozgalom térhódítása révén. Erről a "modernizmusról" nyilatkozott már X. Piusz is e szavakkal: „Az összes eretnekség végső összefoglalása.”

 (folyt.)

Előző rész

Felhasznált források: a 'Szeressétek egymást' c. katolikus magazin 3/2009. száma Mieczysław Guzewicz írása nyomán, valamint a szerkesztő 'Útravaló a hivatásról, házasságról és a családról' c. kiadványának felhasználásával (röv.: HHC).

A "szerelmi háromszög"
    Az Istenbe vetett hitünk nem nyilvánul meg őszintén, ha ezt nem erősítjük meg konkrét cselekedetekkel. Ennél fogva az a megállapítás, hogy „hívő, de nem gyakorló”, logikus ellentétet tartalmaz. Biológiai alapon ezt úgy példázhatnánk, hogy hiszünk ugyan az életerőben és az egészségben, ugyanakkor mégsem veszünk magunkhoz táplálékot, vagyis „élő, de nem fogyasztó”.
     A hívő egyénnek konkrét dolgot kell cselekednie ahhoz, hogy önmaga és Isten közt – akinek létét elismeri – bizonyítani tudja a hitét és fenntartsa a kötődést. Biztosítania kell magának a lelki táplálékot, amely nélkülözhetetlen a fejlődéséhez, ahhoz, hogy tudatos hívőként imádkozhasson Istenhez, akihez folyamodik nehéz pillanataiban, legfőképp amikor az emberi eszközök nem válnak be.   Amennyiben az embernek fontos a lelki fejlődése és az Istennel való viszony fejlődése, köteles rendszeresen úgy irányítani cselekedeteit, hogy nyitott legyen az isteni kegyelem befogadására és biztosíthassa az élethez a nélkülözhetetlen lelki táplálékot. Ám egyre erősebben beigazolódik az az igazság, hogy az isteni Jelenlét nélkülözhetetlen erőforrása nem csak a lelki élethez szükséges, hanem a tisztességes egzisztencia megteremtéséhez is.
     A szentségi házasság tisztes megéléséhez is Isten ad erőt és készséget az „egy testben” való lelkiélet megvalósulásához.
     Míg az egyedül élő ember egyedül imádkozva fordul Istenhez, a házasságban már nem lehet egyedülálló ember – hanem, valami homogén féle –, amit Isten tett eggyé és ez az emberi elme számára nehezen magyarázható. Az ilyesféle egységet nem hasonlíthatjuk össze az élet más területeivel, pl. az egyéni életfunkciókkal.
     Az Isten által létrehozott „szerelmi háromszög” (férj, feleség és Isten) lelki egységében, szükségesek a fizikai közelségben – mintegy „lelki szervezetként” – létrehozott cselekedetek, az együtt imádkozás és szentségi élet, mely bizonyság Isten felé, hogy életüket továbbra is Vele kívánják élni.
     A szentségi házasság köteléke magában hordoz egy nehezen kifejezhető, erő- és lehetőség tartalékot, mely a Szentség kegyelméből fakad szüntelenül a házastársak számára. Azonban ez az Erőforrás csak bizonyos, világosan megjelölt cselekedetek által érvényesíti segítő kegyelmeit.
     Isten mindig szeretné megőrizni és tiszteletben tartani az autonómiát és a szabadságot, ezzel együtt a személyek megnyílását, vágyát és készségét a kegyelem befogadására.

 

    A Szeretetláng egy új eszköz, sőt fegyver a sátán elleni harcban! "Szeretetlángom (ereje) oly nagy, hogy nem tud megférni Bennem, óriási erővel robban felétek (...) szétrobbantja a pokol gyűlöletétől megfertőzött világot, hogy minél több lélek megmeneküljön a kárhozattól. Mondom, ilyen még nem volt, ez a legnagyobb csodám, melyet most teszek veletek! - És esdekelve kért, nehogy félreértsük Őt. - Hisz szavaim tiszták és értelmesek, csak ti ki ne forgassátok, félre ne magyarázzátok. Mert nagy felelősséggel tartoztok ezért. Álljatok munkába, ne tétlenkedjetek! Én csodával határos módon segítek nektek, melyet érezni fogtok minduntalan. Bízzatok Bennem és cselekedjetek sürgősen! Ne napoljátok el ügyemet. A sátán nem néz(i) tétlenül, rettentő nagy erőfeszítéseket tesz. Érzi már Szeretetlángom kigyúlásának hatását. Ez rettentő dühre ragadta őt. Vegyétek fel a harcot, a győztesek mi leszünk! Szeretetlángom a sátánt oly mértékben teszi vakká, amilyen mértékben elterjesztitek Szeretetlángom fényét szerte e világon. Úgy, ahogy nevem ismert az egész világon, úgy legyen ismert Szívem Szeretetlángja is, mely csodákat tesz a szívek mélyén. (II/18) A felelősség nagy, de munkátok eredménye nem lesz meddő. (...) Szeretetlángom szelíd fénye gyújtani, gyulladni fog az egész földkerekségen, és a sátán megalázottan és tehetetlenül hatalmát veszti. Csak ezt a vajúdást ne akarjátok meghosszabbítani. (III/130) "Én, a Hajnal Szép Sugara megvakítom a sátánt! (I/100) Azt akarom, hogy ne csak nevemet ismerjék, hanem anyai Szívem Szeretetlángját /is/, mely értetek lángol... (I/116) A Szeretetláng nem ismer határokat: kiterjed minden népre és nemzetre, még a meg nem kereszteltekre is. Szűzanya: »Nem csak az Anyaszentegyházban élőkre, hanem mindazokra a lelkekre is, kik Szent Fiam áldott keresztjének jelével megjelöltettek. (II/120) Mondom neked, leánykám, ilyen hatalmas kegyelmi erőt még nem bocsátottam a rendelkezésetekre, mint most, Szívem szeretetének izzó lángját. Mióta az Ige testté lett, ily nagy megmozdulás nem történt részemről, mely így tört volna felétek. (...) Ilyen még nem volt, mely a sátánt így megvakítsa. És rajtatok múlik, hogy vissza ne utasítsátok, mert ez nagy pusztulást vonna maga után. (I/84) Közel az idő, mikor Szeretetlángom ki fog gyúlni, és abban a pillanatban is vakká lesz a sátán, melyet éreztetni fogok veletek, hogy bizalmatokat fokozzam. S ez nagy erőt ad nektek. Ezt az erőt mindenki fogja érezni, akihez csak eljut, mert nemcsak a Nekem ajánlott országban, hanem az egész földkerekségen ki fog gyúlni, és az egész világon el fog terjedni, még a legmegközelíthetetlenebb helyeken is, mert a sátán előtt sincs megközelíthetetlenség. (I/85) Ahogy nevem ismert az egész világon, úgy ismerjék meg Szívem Szeretetlángját is, mely csodákat tesz a szívek mélyén. (II/18) Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! (IV/144) Én, a Hajnal Szép Sugara megvakítom a sátánt!" (I/100)

    Mi mondható erre?

Kérdés: mitől hamis valamely újabb üzenet, hiszen bármelyik elismert reveláció is volt valamikor új!? 

      Hamis alatt az a veszély értendő, hogy kiforratlan és bizonytalan! Értsd ezalatt, hogy álnév alatt valaki „kap” egy üzenetet 16.30-kor, és már fenn is van az interneten 16 óra 40-kor! Mindezt anélkül, hogy az illetőben a legkisebb kétség, vagy méltatlanságtudat felmerült volna! Se átelmélkedés, se szakemberrel való megbeszélés! Mert az, hogy valakiben szép monológok fogalmazódnak meg, az a Keresztségben elnyert magán ajándék is lehet, mely csak neki szól, és megvalósítása is csak számára kötelező! Meghirdetni azonban súlyos felelőtlenség, sőt bűn! Aztán ha követőkre talált, már röstelli abbahagyni a közléseket. És ez az a pont, amikor óhatatlanul bekapcsolódik sugalmazóként a megtévesztő szellem!

»Akadtak a nép körében hamis próféták, ahogy a ti körötökben is föllépnek majd hamis tanítók, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek (2Pét 2,1). Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket a köztetek lakó próféták és jövendőmondók, se álmaikra ne figyeljetek, amelyeket álmodnak, mert hazugságot jövendölnek nektek, az én nevemben, noha nem küldtem őket ‒ mondja az Úr (Jer 29, 8-9). Óvakodjatok tehát a hamis prófétáktól, akik bárányok képében jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok (Mt 7,15). A Lélek azonban kifejezetten mondja, hogy az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek (1Tim 4,1-2). Sokan fogják követni eltévelyedéseiket, s miattuk becsmérelni fogják az igazság útját (...) de az ítélet már régóta készül ellenük, és a rájuk váró pusztulás el nem alszik (2Pét 2,2-3).«

 (folyt.)

Előző rész

Felhasznált források: a 'Szeressétek egymást' c. katolikus magazin 3/2009. száma Mieczysław Guzewicz írása nyomán, valamint a szerkesztő 'Útravaló a hivatásról, házasságról és a családról' c. kiadványának felhasználásával (röv.: HHC).

A jó házasság feltételei
     A házasság szent mivolta, az ezen élethivatást vállaló felek legfontosabb dolga! Az életük minden cselekedete ennek van alárendelve, beleértve a maguk által szabadon választott személy – társ elfogadását.
Ennek a hősies egységnek forrása és alapja Jézus kijelentése: „Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” (Mt 19,6.)
     Elgondolkodtató, amit az isteni Mester nekünk kijelentett: ember szét ne válassza! Itt nem az emberek által szerkesztett jogi formák bonthatóságáról van szó, hanem arról a misztériumról, ahogyan Isten összekapcsolja a házaspárokat. A nemek, a jellemek, a személyiségek különbözőségének ellenére és az otthonról hozott szokások ellenére, férjet és feleséget a Teremtő „egy testté” kapcsol össze. Ezt az igazságot csak a megvalósulás után tudjuk felfogni.
     Nagyon hasonló módon kell az Eucharisztia titkával bánni. A Jézus által megjelenített Eucharisztia lényegét az emberi ész nehezen fogja fel. Ezért mondja Jézus: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” (Lk 22,19.) Ezt az igazságot cselekednünk kell, részt venni benne, nem kell túl sokat gondolkodni a lényegén.
     Hasonlóan kell bánni a házasság szentségének igazságával is! Azt sem kell megérteni, hanem megvalósítani. Nem szabad túl sok időt és energiát elveszíteni a racionális magyarázatra, hanem gyakorolni kell, részt venni benne, cselekedetek által megvalósítani. Az „egy test”, amit férfi és nő alkot, Istennel való házassági szövetség a megkötése pillanatában. Végig, áthatolhatatlan titok, rejtélyes elemeket hordozva, amelynek nem a megértés, hanem a realizálás a célja.

Mit kell tehát tenni a házaspároknak ahhoz, hogy szét ne váljanak?
     Igenis, maguk a házaspárok azok, akik kapcsolatukat tönkre tehetik! Elsősorban nem külső tényezők (anyós, após) vagy más személyek a felelősek, hanem csakis ők maguk. Egyáltalán nem a megcsalás, vagy elhagyás miatt lesz probléma, hanem annak elhanyagolása miatt, ami ez ellen megvédte volna őket!
     A házasság szétesése, vagyis annak a szentségnek, amivel Isten összekötötte a két embert, annak a semmibevétele az ok. A házasság alapja konkrét odaadást követel, mely által megvalósul a lényege. Ilyen a közös ima, szentmisén való közös részvétel, a karikagyűrű viselése, házassági évforduló megünneplése és folyamatos ima egymásért.
    "A Szentségi Házasság feltételezi a kegyelmi állapotot, vagyis a 'rendes' hívő életet, (rendszeres ima, szentmise, szentgyónás, szentáldozás). Bár valamennyi Szentség kegyelme kellő erőt ad a hit megélésére és az üdvösségre, ezzel szemben a bűn, (a kegyelmi állapot hiánya) alkalmatlanná teszi az embert a kegyelem befogadására, minek következményeként egyre kevésbé él a lélek szerint! Röviden tehát; a házasság szövetségének meglazulása, nem a Szentség 'hatástalanságának', hanem az életszentségre való törekvés ellanyhulásának vagy hiányának róható fel!" (HHC 401)

     A Szeretetláng kegyelmi ígéretének működése, vagyis a „hatásmechanizmusa” a tisztítótűzből kiszabadított lelkek segítsége!

Ehhez, a szokott búcsú-ajándékok mellett a rózsafüzér „Szeretetláng fohásszal” való imádkozása, fokozott hatékonyságával járul hozzá! Ezzel, nem csak a Küzdő Egyház segítségét kérjük, hanem a Szenvedőét is, tehát a tisztítótűzből általunk kiszabadított lelkekét, akiket a hála is kötelez a visszasegítésünkre. Nem beszélve a mennyország lakóiról a Megdicsőült Egyházról! Hát ilyen egyszerű és mégis természtefelettiségében többszörösen hatékony adományról van szó, Mária Szíve Szeretetlángja által!

Tehát, Istentől kapott eszközeinkkel – bár harcok árán – száműzhetjük egyéni és közösségi sorsunk alakításából a démoni erőket, hogy egy egységes, egészséges és boldogabb földi élet bontakozhasson ki. „A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik”. (II/93-94)

Fontos leszögezni, hogy Krisztus ereje örök és töretlen, Egyháza pedig betölti üdvös világtörténeti szerepét, tehát az evangéliumi mag mindig életképes! Ha mégis úgy tűnik, hogy környezetünkben nincs átütő ereje az Evangéliumnak, akkor ott a befogadó „talajjal”, vagy a „magvetővel” van probléma! És ez megint az egyéni és közösségi felelősség kérdése! Mert ha a sötétség fejedelmének cselszövéseire, munkálkodásának tipikus terepeire, továbbra sem hívjuk fel hatékonyan az embertársaink figyelmét, és evangelizációs tevékenységünk erőtlen, akkor természetszerűleg elhatalmasodik a bűn, ennek minden következményével, s fenn áll a tömeges elkárhozás veszélye!

 (folyt.)

Előző rész

 Csókay András idegsebész levele:

      Az emberi agy is csak egy kivitelező szerv igaz, a legmagasabb szinten differenciált. Olyan, mint az autó kormánykereke. Ahogy a kormányos is a kormánykerék mögött ül, az emberi személy lényege is az agy mögött van. Tehát szabad akaratunk nem az agyunkban van, de azt az agyunk segítségével közöljük. Tehát, az emberi személy lényege nem csak az agyban van. A lelkiismeret nem az agyban van. A szeretet a megbocsátás nem az agyban van, ahogy az Isten-kapcsolatunk sem. Ezt Szentágothai professzor el is mondta a 70-es években az orvostanhallgatóknak. Azok átmentek a bölcsészkarra és elmondták Lukács György marxista esztéta professzornak. Lukács azt mondta: igaza van Szentágothainak, de ezt ne nagyon hangoztassák. Így szól a legenda.
Az, hogy nem valamik vagyunk, hanem valakik, nem csak az agyunktól függ. Hát akkor mitől? Erre eddig egyetlen valaki tudott tökéletes választ adni, a megfeszített majd feltámadt Krisztus. Vagy elfogadjuk, vagy nem; ez már a szabad akaratunktól függ. Ha nem, akkor elkezdünk csúszkálni a saját magunk által gyártott jégen. Ezt teszi Európa. Kitalálta magának az emberiség történetének legveszélyesebb vallását, aminek a lényege az, hogy az ember az Isten, és a tágabb értelemben vett tudományon (amibe a politika tudománya is beletartozik) keresztül uralni tudja a problémákat. Kimaradt az EU alkotmányból a kereszténységre való hivatkozás, benne maradt viszont a görög-római kultúrára való hivatkozás, sőt a felvilágosodásra is.
Jó példát hallottam egy templomi prédikációban a Mária rádióban, kicsit kiegészítve közvetítem a gondolatot.
Ha idejönne egy marslakó és körbenézne, nyilván megkérdezné, hogy miért írtok ti 2013-at. Mondanánk, mert 2013 évvel vagyunk Krisztus után és ehhez igazítjuk az időszámítást.
Aztán megkérdezné, hogy miért a vasárnap a pihenő ünnepetek. Megmondanánk neki, hogy akkor volt a feltámadás és ezt ünnepeljük. Ezt az orosz nyelv szépen megőrizte, mert a vasárnap voszkreszenyie szó feltámadást jelent. Tehát amikor Brezsnyev azt mondta, hogy vasárnap találkozunk a Vörös Téren a díszszemlén, akkor azt mondta, hogy a feltámadás napján találkozunk ott.
Aztán megkérdezné a Marslakó, hogy mutassátok meg a szép épületeiteket Európában, és mi elsődlegesen megmutatnánk a templomokat a kölni, firenzei, milánói és természetesen a római bazilikát, a párizsi Notre Dame-ot.
Kérdezné tovább a kultúrát: festészet, szobrászat és mi mutatnánk Michelangelo, Leonardo, Rembrandt, Giotto, Tiziano és a mi Munkácsynk trilógiáját; mindegyik keresztény ihletésű mű.
Aztán kérdezné: a fantasztikus tudományos eredményeitek hogyan lettek és mi idéznénk Einsteint; a tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak, Max Planckot és Heisenberget; amikor az első kortyot kiiszod a tudás poharából, könnyen ateistává válsz, de a végén mindig ott vár Isten, vagy Pascalt, de a mi Neumann Jánosunkat is, akit a tudósok az emberiség eddig élt legnagyobb géniuszának tartanak, nagyobbnak, mint Einsteint. Ő igazi matematikus módon közelítette meg a hitét, de logikus és helytálló: ha úgy élek, mint Krisztus tanácsolja, abból bajom nem lehet, akkor sem, ha nem igaz a feltámadás, de ha igaz és nem úgy élek, ahogy az evangélium tanítja, abból óriási nagy bajom lehet.
Szóval mindezek után a marslakó azt kérdezné: szerencsétlen európaiak nektek teljesen elment az eszetek?
És ha azt is hozzáadnánk, hogy az összes európai jogrendszer, alkotmány a keresztény tanokra épülve született meg, végképp csodálkozna.
Arra már csak megdöbbenten legyintene, hogy egyetlen vallás hirdeti alapelvként a cselekvő felebaráti szeretetet: és ez a kereszténység.
Az iszlám a feltétlen engedelmességet, a buddhizmus a belső kiüresítést; a hinduizmus a szánakozásig ugyan eljut, de aktív cselekvő szeretetre képtelen. Ehhez Teréz anyának kellett elmenni Indiába, hogy megmutassa.
Ezzel szembe menve a kis Magyarország létrehozott egy olyan alkotmányt, amiben Istent meg meri említeni, a családot védi, a kereszténységre utalva. Ez az, ami nem tetszik bennünk a fejlett nyugatnak.
Az EU még nem tért le a fogyasztásban való tobzódás bűvöletéből az élvezetek halmozásáról. Súlyos dolog a szenvedélybetegség. Egy narkós vagy alkoholista mindenre képes, hogy megszerezze az aznapi adagot. Igaz ez nagyobb léptékekben is. Tehát a súlyos szenvedélybeteg nyugat, a fogyasztási mániájában kénytelen minket is, és akit lehet, kizsákmányolni, hogy legyen még fogyasztani valója.
Az elmúlt 3 évben óriási dolog történt: ezzel az árral szembe fordult a népünk, országunk. Ha csak ennyi történt volna, az már az elmúlt évszázadok egyik legnagyobb sikere 56-on kívül, folytatnunk kell, hogy rajtunk keresztül térjen meg Európa újra a gyökereihez, a kereszténységhez. Ne hallgassunk azokra a hazudozókra, akik újra csatlóssá akarnak tenni minket.
Istennek jó a humora. 1955 december 8-án szavazták meg egyhangúlag az EU zászlót: a Szeplőtelen fogantatás napján, a 101 beérkezett pályázatból. Kikötés volt, hogy nem lehet sem politikai, sem vallási utalás a zászlóban. - A kék a Szűzanya színe, a 12 csillag a Jelenések könyvéből a napba öltözött asszony fejét díszíti. A szavazók egyike sem gondolt erre. - Isten szerencsére nem fáradt bele a megbocsátásba, sajnos mi fáradunk bele sokszor a bocsánatkérésbe mondta Ferenc pápa nemrégiben. Ne adjuk fel, ne fáradjunk és a jó úton haladó hazánk tovább fog emelkedni.

Az egész emberiség összefogó ereje

     Tertullianus (†220) karthágói laikus teológus a következőképp fogalmazott, mely ma is aktuális: „A mai idők állapota kötelez minket, hogy emlékezetetekbe idézzük: nem kell csodálkoznunk az eretnekségeken, sem azon, hogy léteznek (hiszen már előre megjövendölték, hogy felütik fejüket), sem azon, hogy megzavarják egyesek hitét (hiszen az eretnekségek épp arra szolgálnak, hogy hitünk próbát álljon ki). (...) Egyébként tényleg különös, hogy a rossznak ekkora ereje legyen, csakhogy az eretnekségeknek azokon van nagy hatalma, akik nem erősek a hitben. (…) Miként az eretnekségek is egyesek gyengeségéből merítik erejüket, de semmi erejük se lenne, ha erős hittel találkoznának”. (De praescriptione)

Bár a világ helyzete, ahogyan a Szeretetláng Naplóban olvasható, „Forr a gyűlölet krátere, gyilkos, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket. De Én, a Hajnal Szép Sugara megvakítom a sátánt.” (II/100)! Vagyis, mi Isten gyermekei nem eshetünk kétségbe, hiszen van nekünk Anyánk az Égben, mégpedig királynői méltóságban! A nevezett Naplóból: A sátán megvakítására törekedjetek, törekednetek kell, melyet az egész emberiség összefogó erejével fogunk megvalósítani. Ne hátráltassátok, mert egyszer felelni kell a reátok bízott tengernyi lélekért. Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el. Mert a sátán oly mértékben lesz világtalanná, amilyen mértékben ti munkálkodtok ellene. (III/130)

Tudom-tudom kedves Olvasó, hogy túl hangzatos az „egész emberiség összefogó ereje” kifejezés, hiszen hogyan is szólíthatnánk meg 8 milliárd embert? Nos úgy, hogy nem 8 milliárdról van szó, hanem ennek többszöröséről! Az Istenanya ugyanis az „egész emberiség” alatt, a Küzdő-, a Szenvedő és a Megdicsőült Egyházat érti, vagyis a földön élőket, a tisztulás helyén lévőket és az üdvözült lelkeket! Így pedig már mindjárt másképp hangzik a felszólítás!

(folyt.)

Előző rész

     A szentírási helyek világossá teszik, hogy a sátáni erő oly mértékben képes az ember életét, sorsát és történelmét befolyásolni, amilyen mértékben azt megengedi neki. Amikor az ember nem tartja be Isten parancsait és a bűn útját járja, egész földi és üdvös sorsának alakításában teret enged az erőszakos sátáni tevékenységnek. Vagyis az emberi akarat az ördög hatalma alá kerül, s mintegy eszközként egyre jobban kiszolgálja őt istenellenes művének építésében. Ez a tevékenysége pedig tetten érhető a magánszférától a világpolitika alakításáig az élet minden területén – mint tapasztaljuk!

A bűn szerzőjével kapcsolatban a II. Vatikáni Zsinat is fontos nyilatkozatot tett: ,,Az ember egész történetén végigvonul valami élethalálharc a sötétség hatalmai ellen; ami a történelem hajnalán kezdődött, és az Úr tanítása szerint az utolsó napig fog tartani. Az ember benne áll ebben a harcban, szüntelenül küzdenie is kell, hogy kitartson a jóban;...” (GS 37)

A sátán megnyilvánulása az egyén, a közösség és a társadalom életében bár igen változatos, mégis felismerhető. Nagyon fontos ráébredni, hogy a bűn szerzője, a megtévesztő szellem (vö. 1Tim 4,1) ,,tévútra vezeti az egész világot” (Jel 12,9b), a bűn következményei révén igyekszik tönkretenni az ember testi-lelki valóságát, s az emberi kéz munkáját – mint tapasztaljuk!

Imádkozzunk tehát szüntelenül, melyben a legerősebb fegyverünk a Rózsafüzér! (Vége) (Forr. az 1. részben!)

A szívek mélyén

     Figyelemreméltó, hogy a Szeretetláng lélekújító és lélekmentő kegyelmi üzenete nem csupán egy helyi közösséghez, nem a katolikusokhoz, nem csak Magyarország népéhez, de az egyetemes emberiséghez intézi felhívását. „Úgy, ahogy nevem ismert az egész világon, úgy legyen ismert Szívem Szeretetlángja is, mely csodákat tesz a szívek mélyén.” (II/18)

Rendkívül figyelemreméltó ez az ígéret, mert aligha nélkülözhetjük a szívünk mélyén munkálkodó kegyelmet. Ezzel kapcsolatban, meg kell jegyeznünk: hogy a Szeretetláng kegyelmi adománya, egyetemes ajándék, a bűn elleni eszköz, sőt fegyver − jóllehet „kegyelmi hatása” − minden látványosságot nélkülöz! A szívek mélyén végbemenő változás során, ugyanis nem számolhatunk látványos csodáknak minősülő feltűnő eseményekkel. Következésképp igen nehéz bármit is bizonyítani, mert ahhoz el kell indulnunk a Szent Szűz által ajánlott úton, hogy megtapasztalhassuk a szívünk mélyén végbemenő csodát. „Vessétek hát le a sötétség tetteit, és öltsétek fel a világosság fegyvereit.” – olvassuk (Lk 16,8) A Szent Szűz így határozza meg: „Merítsetek erőt és bizalmat. Én eddig még soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül, szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére.” (I/85) Don Gobbi Kék Könyvében ez olvasható: „A Szeretet Lelkének tüze hamarosan véghezviszi a nagy megtisztulás művét.”

A Szeretetláng teológiai magyarázatát nyomatékozza a mariológia régi tanítása, miszerint, Mária először a szívében fogant. A Szűzanya Szíve tehát a Szentlélek működése révén, minden kegyelem forrása. Ennél fogva a Lelki Naplóban található üzenetek feltételezik Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletét, mert a Szeretetláng Mária Szívéből fakad. (Vö. Kovács Z. Teológiai Szakvélememény 6.2; Szl. Lelki Napló 404-405)

(folyt.)

Előző rész

A test és a lélek egysége

Az ember egy testi-lelki egységet alkot.

     A Katolikus Egyház Katekizmusában ezt olvassuk: ,,A lélek és a test egysége olyan mély, hogy a lelket a test »formájának« kell tekinteni; azaz az anyagból alkotott test a szellemi lélek miatt emberi és élő test; a szellem és az anyag az emberben nem két egyesült természet, hanem egységük egyetlen természetet alkot" (365).

     II. János Pál pápa arra emlékeztet, amit az Egyház tanít az emberi természet egységéről: "az értelmes lélek – per se et essentialiter –, »önmagában és lényegileg« formája a testnek. A szellemi és halhatatlan lélek az ember egységének elve. Általa egész − »test és lélek egysége« mint személy. Ezek a meghatározások nemcsak azt állítják, hogy a test is részese lesz a dicsőségnek, mert ígéretként kapta a föltámadást, hanem emlékeztetnek az értelem és a szabad akarat kapcsolatára az összes testi és érzéki képességgel. A személy − testét is beleértve −, teljesen magára bízatott, s a lélek és a test egységében alanya saját erkölcsi cselekedeteinek" (Veritatis splendor, 48).

     A modern tudomány azt mondja, hogy az atomok szintjén minden 7-9 évben az összes anyag kicserélődik az emberi testben, beleértve az agyat is. Ennek ellenére mégsem válunk új emberré minden hét-kilenc évben. Az, hogy az ember az idő múlása ellenére is egy és ugyanaz, a szellemi lélekből következik, mely az egység alapja. Az ember a test és a lélek egysége. Nem vagyok képes önmagamról gondolkodni a testemtől elvonatkoztatva és nem tarthatom fölösleges tehernek a testet. Korunk teológiája ezt úgy magyarázza, hogy a test a lélek szimbóluma és a lélek önkifejezéseként formálódik meg. Az ember lelke szüntelenül kapcsolatban áll a fizikai testével, még a test halála után is: Krisztusban élve "várja" a test feltámadását. Ebben az összefüggésben világos, hogy a reinkarnáció teljes mértékben tagadja az emberről szóló igazságot, melyet Krisztus hozott el. A Szentírás világosan kimondja: "az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána ítéletben legyen része" (Zsid 9,27); "Ne felejtsd el soha: nincsen visszatérés" (Sir 38,22).

     A reinkarnáció valójában, a kasztrendszert tartja fenn a hinduizmus rasszista ideológiájában. Kétségbe vonja az ember életének egyediségét a földön, melynek során végképp eldől az ember örökkévaló sorsa − üdvösség vagy kárhozat. Aki hisz a reinkarnációban, elutasítja Krisztust és a gonosz erők hatalmába adja magát. (Ezt életbevágóan fontos figyelembe vennünk!!!) A lélek, mint szellemi valóság, túlmutat az anyagi világon és lényegét tekintve halhatatlan, mert Isten szüntelenül életben tartja. Isten minden embert meghív a szeretetre, vagyis az önzetlen önátadásra, az önmagával való közösségre a Szentlélekben, Krisztus által.

Ratzinger bíboros szerint az, hogy az embernek van lelke azt jelenti, hogy Isten akarja, ismeri és szereti őt és meghívja őt a szeretet örök párbeszédére. Ha az ember teljesen elutasítja ezt a felhívást, ha konokul megmarad a bűnben és nem akarja, hogy Isten végtelen irgalmában megvalósítsa a megbocsátás csodáját, akkor az ilyen élet a legnagyobb szerencsétlenségbe, az önzés örök poklába vezet. Ha az ember tudatosan és önként a rosszat választja, akkor teljesen tönkreteheti magában a szeretetre való képességét, megszakíthatja a szeretet kötelékét, mely Istenhez és az emberekhez fűzi őt − tehát a poklot választja −, de ugyanakkor képtelen önmagát véglegesen megsemmisíteni, mert a személyes "én", melyet Isten hívott létre, elpusztíthatatlan. Az ember megölheti a testét, de a lelkét nem áll hatalmában megsemmisíteni.

M Piotrowski SChr. 

A cikk forrása: SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 8. szám. Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország)

Nélkülünk nem megy!

     Az Égi Édesanya győzelme a sátán tehetetlenné tételében (megvakításában) és gyermekei üdvösségének biztosításában jelölhető meg, ám ehhez a mi közreműködésünket is kéri: Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük! – hangzott el Fatimában! (1917. aug. 19.)

Ám, az utóbbi száz év emberében rohamosan tompul a meggyőződéses hit, a bűn súlyának felismerő képessége, az egymásért érzett felelősségtudat; következésképpen a bűnbánatra és az engesztelésre való benső késztetés is! Az Egyház Anyja erre a gyengeségre, erre az erőtlen keresztényi életre kínál megoldást a Szeretetláng ajándékával!

Az elmúlt majd' 60 esztendő során az egész világon különböző okok miatt, de még az egyházi berkekben is tapasztalható az Istenhez való hűség torzulása, mely megmutatkozik a „szentségi gesztusok” kifejezésének elmaradásában is. Nem csodálkozhatunk, ha az emberek társadalmi méretekben veszítették el képességüket az Isten Országáért való erőfeszítésre, pedig erőfeszítés nélkül senki nem üdvözülhet. (Lk 16,16) Márpedig mélyreható változás csak az elhidegült szívek felforrósítása által remélhető!

A gyermekei üdvösségéért aggódó Istenanya, olyannyira a hideg szívek felmelegítésében látja és láttatja az emberiség megmentésének egyedüli lehetőségét, hogy így szólít fel: „Vidd e lángot, ez Szívem Szeretetlángja. Gyújtsd meg nála a tiédet és add tovább! − És mint Erzsébet asszony írja: – a Szűzanya „annyira zokogott, hogy alig értettem, mit is mond.” (I/38)

A kérdés, hogy az Istenanya miért zokogott és mit kíván elérni? A Lelki Napló erre is választ ad: „Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! (IV/ 144) Ezért, én, a Hajnal Szép Sugara megvakítom a sátánt! (I/100) 

(folyt.)

Előző rész

     Súlyos probléma, hogy az ember az élet eseményeiből nem okul, s az elhatalmasodott bűn elhatalmasodott következményeit, amelyet az egyre szabadabban működő sátáni erő szervez, természetes okokra vezeti vissza, s ezeket csupán természetes összefüggésükben értelmezi pedig világosan látható...

»Ma globális támadás alatt áll a hit, a család, a férfinak és nőnek teremtett ember. Mind nyilvánvalóbb a sötétség erőinek a társadalom alapjait pusztító működése. Miközben recsegnek-ropognak a jelen gazdasági-társadalmi rend eresztékei, egy „új spiritualitáson” alapuló, új világrend kibontakozásának vagyunk tanúi, melynek „egyetemes vallása” tagadja Jézus Krisztust. Mindez nem összeesküvés-elmélet, hanem szemünk előtt bontakozó valóság, amire immár egy évtizede figyelmeztet a New Age-ről szóló, prófétai erejű vatikáni dokumentum. „A felelős kormányzáshoz szükséges harmónia és megértés egyre inkább úgy jelenik meg a felfogásban, mint egy globális etikai keret alapján működő globális kormányzat.” (ÉVH 2.3.1) „A globális agynak szüksége van intézményekre a kormányzáshoz, vagyis világkormányra.”« (ÉVH 2.3.4.3.) – mint tapasztaljuk! (https://www.magyarkurir.hu/hirek/new-age-es-globalis-etika-nagy-szemfenyvesztes)

A világ dolgai, az erkölcsi élet hanyatlása, az Egyházon belüli válságtünetek arra utalnak, hogy korunk az elhatalmasodott bűn kora, s ennek következményei világméretekben sodorja a pusztulás felé az egyént, a családot és a társadalmakat. Különösen a deviancia terjedésére, a családok felbomlására, a bűnözés terjedésére, a tragédiákra és a természeti katasztrófákra gondolunk. Az ember pedig nem csupán evilági életét nehezíti bűneivel napról napra, de örök életét is veszélyezteti, s egy idő után számítanunk kell az igazságos Isten közvetlen beavatkozására.

(folyt.) (forrás  az 1. részben!)

A halál küszöbén szerzett tapasztalatok

     Az emberi léleknek a halála utáni létezéséről és életéről tanúskodnak azoknak az embereknek a tapasztalatai is, akik a klinikai halál állapotában a valódi halál közvetlen közelébe kerültek. Gary R. Habermas és J. P. Moreland az Immortality: the Other Side of Death c. könyvében számos olyan ember, köztük vakok esetét is dokumentálta, akik átélték a klinikai halált. E vak emberek egyike, aki egy tragikus baleset után túlélte a klinikai halált, miután eszméletére tért, a legapróbb részletekig leírta a "lelkiszemeivel" érzékelt jelenetet, ahogyan a mentőorvosok újraélesztették őt.

     Más, születésüktől fogva vak emberek is olyan részleteket említve írták le saját újraélesztésüket, mint például az egészségügyi személyzet ruhájának színe vagy ékszereinek fajtája. Az agyhullámok hosszú ideje tartó hiányának megállapítása ma a biológiai halál legfontosabb definíciója. Olyan egyének eseteit vizsgálták, akiknél az elektroencefalogram (EEG) kimutatta az agyhullámok teljes hiányát, ami azt jelenti, hogy az agyuk megszűnt működni. Vannak bizonyított tények, melyek szerint azok az emberek, akiknek a klinikai halál alatt nem működött az agyuk, visszatérésük után mégis a legapróbb részletekig emlékeztek ennek az időnek az eseményeire, amikor az agyuk működése megszakadt. Ez világos bizonyítéka annak, hogy az emberi tudat független az agytól, és a test halála után is létezik! 

     Gary R. Habermas és J. P. Moreland leírja egy nő esetét, akinél az elektroencefalogram kimutatta az agyhalált − és ezért megállapították a halálát. Ám három és fél órával később, amikor a testét a halottasházba szállították, ez az asszony hirtelen magához tért és felemelte a lepedőt, amely az arcát takarta. Később úgy nyilatkozott, hogy az újraélesztés alatt mintha a teste fölött lett volna és mindent látott, hallott. Pontosan, a legapróbb részletekig leírta az akkor történteket. Mindenre emlékezett, bár az agya nem működött abban az időszakban. Ezt az esetet az orvosok alaposan kivizsgálták és döbbenten állapították meg, hogy a páciens állításai teljesen megegyeznek a valósággal.

A nagy megújulás

     „Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (II/93-94) Szóbeli feljegyzés szerint az Úr: „És anyám mosolya ragyogja be a világot”! Ezért mondjuk a 7. zsoltárban: „Áraszd ránk Lelkedet Istenünk és újítsd meg a föld színét.”

Ezt remélem magam is Szent Newman bíborossal: „A mi földünk, amely minden tavasszal újra zsendül, egy napon a dicsőségnek és fénynek új világában újjá sarjad. Az lesz az örök tavasz. Megjön, bármennyire késsék is.”

Nos, az idők végének, ahogy a Jelenések könyve írja: amikor nem lesz több haladék (10,6) − közeledtével –, a Mária-korszak betetőzése is közeleg, amikor egyre inkább kiviláglik számunkra a Mária Szeplőtelen Szívéből áradó isteni Fény szerepe? »Röviden összefoglalva ez azt jelenti, hogy Fatima eszkatológiája, a pokol látomása, Oroszország megtérése, a bűn titka, attól a fénytől van átjárva, amely a Szűzanya Szívétől jön. Elsősorban tehát Mária Szeplőtelen Szívének végső győzelméről van szó.« – olvasható az előbbiekben említett fatimai folyóiratban.

A Szeretetláng Naplóból: Szeretetlángom fényétől megvakul a sátán. (II/90; III/236)

Szeretetlángom szelíd fényénél a legmegátalkodottabb bűnös is megtér. (II/119)  

 (folyt.)

Előző rész

     A tapasztalat azt mutatja, hogy nem elég a rosszat elutasítani és a jót csupán akarni, hanem tudatosan küzdenünk kell imádsággal, szentségi élettel és ha kell böjttel. A magunk, szeretteink és társadalmunk védelmére azért kell a természetfeletti segítséget is igénybe vennünk, vagyis a szent angyalokat és a segítő szenteket, mert az ellenség a gonosz erő is természetfeletti, akik persze az általuk inspirált földi csatlósaik által támadnak – mint tapasztaljuk!

Külön figyelmet kell fordítanunk azon veszélyre, melyet a Szentírás figyelmünkbe ajánl: ,,a sátán is a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11,14), tehát a jó mögé bújva is tud tevékenykedni, sőt ez a félrevezetési mód igen hatékony. Ne feledjük, hogy a gonosz nem méricskél, nem latolgat, hiszen még Jézust is megkísérti, olvashatjuk Lukács 4,1-13-nál, sőt hamis csodákra képes (vö. 2Tessz 2,9). Szent Péter apostol pedig kifejezetten figyelmeztet: ,,Józanok legyetek és vigyázzatok! Ellenségtek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben ...” (1Pét 5,8-9).

Bizony-bizony óvatosnak kell lennünk a politikai elköteleződésekkel, mert egyes pártirányzatok velejárója a démoni megszállottság! Márpedig, ha sátán így vagy úgy teret kap, egyre jobban birtokába veszi az ember akaratát, s az ember nem csupán kiszolgálja őt, de szenved is tőle. Az ördögi befolyás az egészségben, az érzelmi és az üzleti életben, az életkedvben és a halál utáni vágyakozásban támadja az embert (Don Gabrielle Amorth). Legfőbb igyekezete, hogy valami tudományosnak látszó érvel, de elfordítson Istentől és távol tartson tőle, a végeredmény pedig a bűn lavinaszerű elhatalmasodása (vö. Róm 5,20).

Ha a bűn elhatalmasodik, annak következménye is elhatalmasodik, s kilép az egyén, a család, a közösség kereteiből, és társadalmi méreteket ölthet. Ez pedig a lelki és az evilági élet szempontjából végzetes lehet. Erre figyelmeztet Jakab apostol: ,,a bűn meg, ha elhatalmasodik, halált von maga után” (Jak 1,15). A bűn ‒ ha nem tesznek erőfeszítéseket ellene ‒, átlépheti az országhatárokat, s egész földrészeken, vagy akár az egész világon elhatalmasodhat, és következményei pusztulással fenyegethetik akár az egész emberiséget is – mint tapasztaljuk! (folyt.) (forrás  az 1. részben!)

A bilokáció ténye

     Az egyik érv, hogy létezik az ember szellemi lelke, a bilokáció számos bizonyított esete a szentek életéből. (Pl. Szent Pio atya esetei.) Isten rendkívüli ajándékának köszönhetően a szentek képesek voltak lélekben akár egy több ezer kilométerre lévő helyen is megjelenni, hogy segítsenek a bajbajutottakon. Testük azon a helyen maradt, ahol éppen voltak, míg lelkük másutt volt jelen, hogy ott kézzelfogható módon segítsenek. Annak ellenére, hogy szellemi jelenlétről volt szó, mások láthatták őket és beszélhettek velük.

A halottak megjelenése

     Az, hogy tisztítótűzben szenvedő lelkek (Isten engedélyével) megjelenhetnek a földön élő embereknek és imát kérve a maguk számára, arról tanúskodik, hogy az emberi lélek létezik, és élete a test halála után is folytatódik. Számos tanúbizonyság áll rendelkezésünkre azoktól a szentektől, akiknek Isten megadta a különleges kegyelmet, hogy találkozhassanak a tisztítótűzben szenvedő lelkekkel, akik azért jöttek hozzájuk, hogy imát és engesztelést kérjenek a bűneikért. Fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy a tisztítótűzben szenvedő lelkekkel való találkozás Isten rendkívüli kegyelme. Bármilyen más, arra irányuló törekvés, hogy megidézzük a halottak lelkét (pl. spiritiszta szeánszokon), ajtót nyit a gonosz lelkek működésének, melyek képesek az elhunytak lelkének tettetni magukat − ezért az ilyen praktikák − nem csak súlyos bűnök, de lélekveszélyesek!

A cikk forrása: SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 8. szám.)

(folyt. köv.)

 Mit értsünk az „egész emberiség” alatt?

    Mária Szívének Szeretetlángja nem egy közösséget, nem csak Magyarország népét, de az egész emberiséget kívánja szívében megérinteni! A Napló egyenesen 'üdvtörténetinek', sőt 'kozmikus' nagyságrendűnek sejteti az Istenanya lélekmentő stratégiai tervét: »veletek összefogva szeretetem tüze kiégeti lelketekből a bűnt« (III/139) Kozmikus azért, mert az emberiség alatt a Küzdő-, a Szenvedő- és a Megdicsőült Egyházat érti − mi több −, ezek együttműködésére alapoz! Üdvtörténeti nagyságrendű pedig azért, mert maga az Üdvözítő és Édesanyja jelenti ki: »Ilyen még nem volt mióta az Ige testté lett!« (I/84; II/18.93; III/129.140)

    A Lelki Napló fokozottan ösztönöz a tisztítótűzben szenvedő lelkek kiszabadítására. Ennek „stratégiai” célja azon kölcsönösségen alapul, miszerint a purgatóriumból szabadult lelkek visszasegítenek bennünket. E természetfeletti segítséget az Égiek a legérintettebb stratégiai pontra, a társadalom legkisebb egységeire a családokra és a szent papokra kívánják irányítani, hogy alapjaiban változzon meg a világ! Jézus: »Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.« (II/93-94)

Legfőbb forrás: Antalóczi L. Jelenések, üzenetek és a jövő (EGER 2000)

     ,,Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3,15). Ezek az ószövetségi szavak (protoevangélium) szünet nélküli, történelemre szóló harcot hirdetnek az ember és a sátán között. Az Isten kifejezett szándéka: az ember mindig tekintse ellenségének a kísértőt, és harcoljon ellene. Aki ezt nem teszi, az elpusztul, mert a sátán áldozata lesz.

Az előbbi idézett ószövetségi szakasz megjövendöli a sátán végső bukását. A Szentírásból világosan megtudjuk, hogy az élethalál harc végső győztese: Jézus Krisztus. Ő az, aki kereszthalála által, az önfeláldozó szeretet révén a sátán hatalmát és erejét véglegesen megtörte. Bár Jézus megdicsőülése a sátán bukását okozta, a sátán még a világban maradt, s amíg be nem következik a gonoszság uralmának végső megsemmisítése, amíg Jézus végleg el nem söpri ,,szája leheletével'', és meg nem semmisíti ,,jövetelének tündöklésével” (2Tessz 2,8), ez az Istennel szemben álló hatalom minden erejével Isten egyetemes üdvözítő terve ellen dolgozik. Vádolja az embereket az Atyánál (vö. Jel 12,10) és igen találékony módon a lelkek vesztére tör.

Napi tapasztalat, hogy földi életünk a jó és a rossz erőterében zajlik. Mindazok a hatások, indíttatások, amelyek az Istenhez hűséges angyaloktól, az üdvözült lelkektől és a földön élő jóakaratú emberektől érnek bennünket, javunkra válik és hálásnak kell lennünk a Gondviselésnek. Itt meg kell jegyeznünk, hogy csak három angyal nevét ismerjük a kinyilatkoztatásból! Más nevű angyalokat ne hívjunk segítségül, mert az Istenhez hű, vagy lázadó státuszukat nem ismerjük és ennek élet- és lélekveszélyes következményei lehetnek – mint tapasztaljuk!

A rossz (negatív) erőket az Isten ellen fellázadt angyalok, a bukott angyalok – más szóval ördögök, démonok – és az elkárhozott emberi lelkek, valamint a földön élő, a sátánnak elkötelezett csatlósok jelentik. Tehát mi élők valamennyien állandó harcban állunk a bukott angyalok cselvetései, csábításaival szemben és e küzdelemben a szent angyalok (őrangyalaink) lehetnek segítségünkre!

A szellemi lélek létezésének megnyilvánulásai

     A hit egyik igazsága az, hogy a megtermékenyülés pillanatában, tehát a hím- és a női ivarsejt egyesülésének pillanatában, Isten megteremti az egyedi és halhatatlan lelket, mely a halál pillanatában, a testtől való elszakadás után sem semmisül meg. A léleknek köszönhetően az ember magában hordozza Isten képét és képmását, az örökkévalóság csíráját, mely "nem vezethető vissza a puszta anyagra" (Gaudium et spes, 18; vö. 14).

     Amikor az emberi lélek halhatatlanságáról beszélünk, szem előtt kell tartanunk, hogy az emberi "én" titkáról ejtünk szót, önmegismerésével, gondolati szabadságával, szeretetével, képzelőerejével, alkotóképességével együtt. Az összes teremtmény közül egyedül az embernek van értelme, szabad akarata, öntudata és lehetősége az önreflexióra. Gondolataival szellemileg behatolhat a makro- és a mikrokozmoszba és kutathatja azt, fejlesztheti a tudományt, gondolkozhat, megítélhet, értékelhet, absztrakt fogalmakat hozhat létre. Az ember szellemi szintjének világos bizonyítéka az a képesség, hogy nyelvtani szabályokból fölépülő, logikus nyelveken kommunikálunk (ami az állatvilágban egyáltalán nem fordul elő). Ráadásul az ember állandóan előrehalad a tudományban, a civilizáció fejlesztésében (a golyós számológéptől a számítógépig, az íjtól az űrhajóig stb.), ezzel szemben az állatok folyton ugyanazt teszik és ugyanolyan módon.

     Az ember a szellemi léleknek köszönhetően értelmes és szabad lény, képes az önmegismerésre, nyitott az igazságra, szeretetre, jóra és szépségre, van lelkiismerete és erkölcsi érzéke, melynek segítségével meg tudja különböztetni a jót a rossztól, tud hinni vagy nem hinni Istenben. A szellemi életnek ezek a megnyilvánulásai mind hiányoznak az állatvilágból, azon egyszerű oknál fogva, hogy az állatoknak nincs szellemi lelkük. A józan ész itt azt sugallja nekünk, hogy a reinkarnációba vetett hit a benne hívők nagyfokú naivitásáról és józan gondolkodásuk hiányáról tanúskodik. A harmonikus fejlődés a fogantatás pillanatától kezdve belénk van programozva az emberi test minden sejtjében jelen lévő "információkban" (genetikai kódokban).

     E zseniális, kódolt "információ" irányítja, igazgatja és kormányozza a test fejlődését. Ez annak a jele, hogy létezik és működik az egyedülálló emberi lélek, mely oly módon egyesíti, élteti és formálja az anyagot, hogy egy konkrét ember teste lesz belőle. A lélek az emberi testben az emberi "én" szellemi valóságaként nyilvánul meg és jelen van a test valamennyi sejtjében.

A cikk forrása: SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 8. szám. Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország)

(folyt. köv.)

A sátán megvakítása

    A kifejezés gyakran előfordul a Szeretetláng Naplóban. (vö. I/39.59.63.83.109.110; II/33.36.90.102; III/125.126.130.140.152.198.234.236) Sőt mi több, a Szent Szűznek ez a célja. A megvakítás igen találó kifejezés, bár a megfogalmazást többen kifogásolják. Egyszerűen a sátán tehetetlenné tételéről van szó. Az új megfogalmazás teljes konformitásban áll a keresztény hit tanításával. A  „sátán megvakítása” - fogalom tehát a kegyelemnek a sátánra gyakorolt hatásának képszerű leírása, mely terminológiai szempontból valóban új, de tartalmi szempontból nem. Valójában tehetetlenné tételről van szó. A szóhasználat nem abszurdabb, mint a sátán fejének ,,eltiprása” (Ter 3,15), vagy az ezeréves leláncolás szimbolikája (Vö. Jel 20,2-4. stb) Az Úr válasza a Szeretetláng Napló szerint: »A sátán világtalansága a világ győzelmét és a lelkek felszabadulását jelenti.« (III/199) 

     A Szeretetláng egy új eszköz égi anyánk részéről: "Szeretetlángom megvakítja a sátánt (III/203) és a világot a kárhozattól megmentem. (III/126) Szeretetlángnak szívről szívre kell járnia, hogy az egész világon felragyogjon. Én, a Hajnal Szép Sugara megvakítom a sátánt, (megszabadítom e) gyűlölettől elhomályosuló, kénes, bűzös lávájától megfertőzött világot, mely által a lelkek éltető levegője fojtó és halált okozó. (II/100) "Mióta az Ige testté lett, ily nagy megmozdulás nem történt részemről, mely így tört volna felétek, mint ahogy Szívem Szeretetlángját küldöm hozzátok. Ilyen még nem volt, mely a sátánt így megvakítsa. És rajtatok múlik, hogy vissza ne utasítsátok, mert ez nagy pusztulást vonna maga után. (I/84) Ilyen kegyelmi idő még nem volt a földön, mióta az Ige testté lett. Világrengető a sátán megvakítása. (I/109) Napközben is ajánljátok fel munkátokat Isten dicsőségére. Ez a kegyelem állapotában történő felajánlás is a sátán megvakítását fokozza. (II/36) A szentmiseáldozatban való részvétel a legnagyobb mértékben fokozza a sátán megvakítását". (II/33)

GIOTTO: Szent Mihály megvakítja a sátánt. 

A hiteles próféciák figyelmeztető és reményteljes üzenetei

     Kedves Olvasóm! Ha a Mária-korszak jelenéseit vizsgáljuk, nem győzöm ismételni, hogy valamennyi hiteles jelenésben és az üzenetek tartalmában felismerhető Isten kegyelmi stratégiája, kiviláglik az elhatalmasodó bűnre adandó édesanyai elgondolás és ennek egymásra épülő, bontakozó pedagógiája.

A Szűzanya minden hiteles üzenete – a Csodásérem a Két Szív ábrázolásával, Lourdes a Szeplőtelensége hangsúlyozásával, Fatima a Szeplőtelen Szívnek való felajánlás kérésével és a Szeretetláng is a Szívből áradó kegyelemmel ‒ FELHÍVÁS, hogy új dimenziót nyithassunk a történelemben! Másfajta „Jelenlétélménnyel”, a Szentségek Erejével állandóan megerősítve, hogy a Boldogságos Istenanya Szívéből és segítő kezéből áradó útmutató Fény nyomán, minden gyermeke, az egész emberiség megtalálja a Krisztushoz vezető Utat!

Hitünket, imádságunkat, szentségi életünket meg kell újítanunk, erre szólítanak fel az egyházilag elismert Mária-jelenések!

A Szent Szűz 1917-ben Fatimában felhívta a figyelmünket, hogy Szeplőtelen Szíve menedék. Végül az 1961-ben kezdődött, és tanítását tekintve 1985-ben végleg lezárult 'Szeretetláng' magánkinyilatkoztatásban teljesedett ki a sátán elleni világméretű harc „globális fegyvere”: – Mária Szeplőtelen Szíve Szeretetlángja!

Míg a Lourdes-ban elhangzottak a bűnbánatra és az imádságra szólítanak fel, Fatimában az imádságon és bűnbánaton túl már engesztelést (áldozatot) is kér az Istenanya. Az ehhez való készséges lelkületet a 3 kis pásztorban az a szív és lélek mélyére hatoló Fény hitelesítette, mely maga volt az Isten.

 (folyt.)

Előző rész

A halhatatlan lélek létezése

A lélek, mint szellemi valóság, túlmutat az anyagi világon, és lényegét tekintve halhatatlan, mert Isten szüntelenül életben tartja.

     Az ember a szellemi léleknek köszönhetően értelmes és szabad lény, van lelkiismerete és erkölcsi érzéke, melynek segítségével meg tudja különböztetni a jót a rossztól, tud hinni vagy nem hinni Istenben.

     Vannak bizonyított tények, melyek szerint azok az emberek, akiknek a klinikai halál alatt nem működött az agyuk, visszatérésük után mégis a legapróbb részletekig emlékeztek ennek az időnek az eseményeire, amikor az agyműködésük megszakadt.

     Mindazoknak, akik nem hisznek Istenben és a halhatatlan emberi lélek létezésében, tudatosítaniuk kellene egy egyszerű tényt: a valóság szellemi szintjére nem vonatkozik az érzéki megismerés, és létezését egyedül annak az igazságnak az őszinte és következetes keresésével lehet feltárni, mely végtelenül túlszárnyalja az érzékeinkkel megismerhető világot. Így például teljességgel értelmetlen lenne az emberi agyat mágneses rezonanciával vizsgálva keresni az ember okosságát és tudását. Emberi mivoltunk szellemi szintjéről, vagyis a halhatatlan lélek létezéséről tanúskodnak tevékenységének olyan formái, mint például a gondolkodás, a szeretet, a jóság, az erkölcsi érzék, a lelkiismeret, az önmegismerés képessége stb. 

     Alázattal meg kell hallgatnunk a tudomány világából azokat, akik őszintén keresik az igazságot, és akiket nem kötnek meg az ideológiai előítéletek. Egyike ezeknek a tudósoknak a Nobel-díjas neurológus, J. C. Eccles (lásd a II.-IV. posztot), aki az emberi agy kutatásának eredményei alapján arra a következtetésre jutott, hogy csak a nem fizikai hatások képesek gondolatokat és lelki jelenségeket produkálni, és hogy a tudat nem lehet az anyag terméke. Eccles professzor így arra a következtetésre jutott, hogy létezik szellemi lélek − a nem anyagi természetű elme, mely felhasználja a biológiai agyat és általa működik.

A cikk forrása: SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 8. szám. Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország)

(folyt. köv.)

A Mária-korszak jelenései, LOURDES I. rész https://youtu.be/aMfFTXagql4

A Mária-korszak jelenései, LOURDES II. rész https://youtu.be/e4k4c1YI8Oo

A személyes "én"

     Az emberi agy sokéves tudományos kutatásából John Eccles azt a következtetést vonta le, hogy mindannyiunknak van egy személyes "én"-je − tehát egy nem anyagi természetű elméje, mely az anyagi természetű agy által működik. Ezért az emberben a fizikai világon kívül létezik még egy gondolati − vagyis szellemi − világ is, és ez a kettő kölcsönösen hat egymásra (vö. How the Self Controls Its Brain, 38. o.). Eccles professzor azt a lenyűgöző tényt hangsúlyozza, hogy a személyes "én" tudata minden emberben változatlanul fennáll egész élete során, és "ezt a tényt csodának kell elismernünk" (uo., 139. o.).

     Eccles így ír az emberi léleknek, tehát a személyes "én"-nek a test halála utáni halhatatlanságáról: "Hiszem, hogy létezésem alapvető titok, mely meghaladja a testem (s vele együtt az agyam) fejlődésének valamennyi biológiai minősítését, beleértve a genetikai örökséget és az evolúciós eredetet is. Értelmetlen dolog lenne azt hinni, hogy a tudatos létezés e csodálatos ajándékának nincs semmilyen jövője, sem lehetősége létezni egy más, a számunkra nehezen elképzelhető valóságban" (Facing Reality: Philosophica/ Adventures by a Brain Scientist, Heidelberg Science Library, 1970, 83. o.).

     Az ausztrál tudós másutt kifejti: "A test és az agy halálára tekinthetünk úgy, mint dualista létezésünk szétesésére. Abban reménykedünk, hogy a megszabadult lélek új jövőt talál, mélyebb értelemmel és megdöbbentőbb tapasztalatokkal, egy megújult megtestesült létezésben, összhangban a hagyományos keresztény tanítással" (Evolution of the Brain, 242. o.); "Létezésünk éppoly titokzatos, mint a halálunk. Kétkedhetünk-e csak azért, mert eredetünket éppúgy nem ismerjük, mint a további sorsunkat? Miért is ne élhetnénk az életet úgy, mint egy nagy kihívást és csodálatos kalandot, melynek végső értelme még felfedezésre vár?" (Facing Reality: Philosophical Adventures by a Brain Scientist, 1970. 95. o.).

     Bárcsak arra indítana minket az emberi agy kiemelkedő világhírű kutatójának, a Nobel-díjas John Eccles professzornak a halhatatlan emberi lélek létezéséről tett tanúsága, hogy jobban törődjünk a saját lelkünkkel, vagyis a lelki életünkkel − szívünk tisztaságával, a minden rossztól való mentességgel, az örök élettel! Ez a Krisztussal való személyes kapcsolat elmélyítésében valósul meg a napi ima, a Bűnbánat Szentsége és az Eucharisztia által. Soha ne feledkezzünk meg Jézus szavairól: "Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért?" (Mt 16,26)

M Piotrowski SChr. 

A cikk forrása: SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 8. szám. Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország) (folyt. köv.)

Miért kell ragaszkodnunk a Szentségekhez?

     Ha ijesztő számunkra, ha nem! Őrjítő oroszlán módjára acsarkodnak Isten ellenségei az egész világon, hogy teret nyerjenek! Kozmikus méretű harc folyik ugyanis minden egyes lélekért, a technika, a megtévesztés és a vágyak felkorbácsolásának valamennyi eszközével! Az emberek nagy többsége ennek ellenére vagy ezzel együtt, valamiféle bódult hajszában rombolja üdvössége puszta lehetőségét is, untalan követve a csillogó „divatsablonokat”. Ezekről persze hamar kiderül, hogy erkölcsi szabadosságot, hitbeli elsekélyesedést és a Szentségektől való eltávolodást eredményeznek!
     A teremtés és az istenérvek hihetőségét épp azok vonják leginkább kétségbe, akik olykor még a legvadabb science fiction-t is tényként hiszik el!
Manapság sok fiatal a krisztusi megváltást pusztán mitológiának tartja, míg az ufók létezését tényként kezeli. Ha valamit megkérdeznék tőlük, az az lenne, hogy miért hihetőbb egy Univerzumbeli un. „távoli civilizáció” léte, mint Isten Országának – túlvilági – megléte?
     A sátán megnyilvánulása az egyén, a közösség és a társadalom életében bár igen változatos, mégis felismerhető. Nagyon fontos ráébredni, hogy a bűn szerzője, a megtévesztő szellem (vö. 1Tim 4,1) ,,tévútra vezeti az egész világot” (Jel 12,9b), a bűn következményei révén igyekszik tönkretenni az ember testi-lelki valóságát, s az emberi kéz munkáját. Amikor egy családban, vagy közösségben, felveti fejét a széthúzás, a békétlenség, tudni kell, hogy hátterében a sátáni erő áll! Ennek működési terét az emberi gőg, az élvetegség, vagy a felelőtlenség biztosítja. Szellemi megkötözöttségről akkor beszélünk, amikor az ember ellene áll az őt üdvözíteni akaró kegyelem munkálkodásának. (Vö. Antalóczi, Jelenések, üzenetek és a jövő 28-29)
    „A sátán, bár Krisztus legyőzte, nem hagy fel azzal, hogy minden erejével gátolja üdvösségünket. Bátorítja a pogányságot, a bálványimádást, a boszorkányságot, a hívságot és különösképpen az eretnekséget és a hitehagyást. Az eretnekek és hitehagyók, akik nem Krisztus igaz Egyházát követik, a sátán hadseregébe lépnek, az ő oldalán állnak a Krisztus ellen folytatott kozmikus küzdelemben”. (Szent Ireneusz)
     Mit tegyünk tehát? Döntéseinkben az Evangélium és az evangéliumi élet legyen a mérték, éljünk a Szentségekkel és imádkozzunk szüntelenül! – Az isten áldjon meg benneteket, „józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen.” (1Pét 5,8-9)

Holnap az érzékiség kísértéséről olvashatnak a társkeresésben, a szerelemben és az érzelmekben!

Kegyhely, szent hely

     A Szűzanya a jelenései nyomán létrejött zarándokhelyekre nem önmagáért hívja gyermekeit, hanem Szent Fiáért! Egyetlen igaz jelenési hely sincs, ahová az Istenanya ne kért volna kápolnát, ami által valódi szent hellyé vált! Így lett Lourdes is a világ egyik leglátogatottabb kegyhelye!

A figyelmes Olvasóban bizonyára felmerül a kérdés, hogy az egyházilag elismert Szeretetláng üzenetében a Szent Szűz nem kért külön kegyhelyet! Ám ne feledjük, hogy egyfelől a Szeretetláng esetében nem voltak jelenések, másfelől a Szent Szűz lehet, hogy sokkal messzebbre mutató módon jelölt ki kegyhelyeket ‒ mégpedig az emberi szívekben!

A Lelki Naplóban Jézus szavaiként ez olvasható a Szeretetláng kegyelmi kiáradásáról: „A Szűzanya közbenjáró nagy hatalma az, amellyel kieszközölte Tőlem a családok részére ezt a nagy kegyelmi áradatot, melyet most készül a földre árasztani. Ahogy Ő is mondja, ilyen még nem volt mióta az Ige Testté lett. A baj gyökerére teszi anyai jóságának gyógyító erejét, melyet nem nyilvános csodának szánt, mint a nagy, csodálatra indító és világhírű kegyhelyeket. Ő azt akarja, hogy minden család egy kegyhely legyen, egy csodás hely, ahol veletek összefogva teszi csodáját a lelkek mélyén, mely a családokban uralkodni akaró sátánt a ti áldozatos imáitok által megvakítja” (III/140). Ezen „személyes kegyhely” szándékát megerősíti egy szóbeli feljegyzés is: „minden ember szíve-lelke egy-egy kegyhely legyen, ahová mind gyakrabban helyezzék el az áldozat és imádság virágait!”

Az már nem is szorul magyarázatra, hogy a szentmisén való részvétel a leggyönyörűbb „virág” szívünk benső kegyhelyén!

„A szentmiseáldozaton való részvétel a legnagyobb mértékben fokozza a sátán tehetetlenné tételét” (II/33; I/73).

Gyűjtsük tehát a Legszentebb Áldozat virágait, melyek hervadatlanul fogják beragyogni számunkra a sötét idők átmeneti korszakát, mígnem „az Istenanya mosolya beragyogja a világot”!

(folyt.)

Előző rész

A házasság veszélyforrásai:
  1) A parttalan érzékiség, ami mállaszt és mételyez.
  2) A társ iránti imádat, mely a másik szerelmében látja üdvösségét.
  3) A prüdéria, mely hamis „valláserkölcsi” vagy modernkedő felfogásból elutasító.
  4) A túlzott anyagiasság és az ebből fakadó „ráérünk még a gyermekkel” magatartás.
  5) A szülőknek való megfelelni akarás.
  6) A gyermekimádat, ahol a házastárs másodlagos.
  7) Az önző divatmánia és féktelen szórakozásvágy.
  8) A testi, küllemi elhanyagoltság, a „birtokon-belüliség” kényelme.
  9) Az általános restség a társért, a családért való áldozatvállalásra.
10) Az ima- és szentségi élet elhanyagoslása (elutasítása).
 – Ha ezek bármelyikéről megfeledkeznek a felek, akkor lényegében az Istennek és házastársuknak tett „jóban-rosszban, holtomiglan-holtáiglan” esküjükről feledkeznek meg, miáltal a szeretetük, bizalmuk és erkölcsi tartásuk, egymás iránti elkötelezettségük óhatatlanul elsekélyesedik.
     Jegyezd meg kedves Olvasóm, ha előtte vagy még, vagy benne élsz: A házasság lehet számodra JUTALOM (örömeivel), ÉRDEMSZERZŐ (szenvedéseivel) vagy akár szent VÉRTANÚSÁG is (tragédiájával), de mindenképp ki kell tartanod benne! Fontold meg tehát alaposan, hogy kihez kötöd az életed és kérd ehhez Isten segítségét!
     A boldogságra nem szabad mindenáron törekedni. Ha így tennénk, boldogságunk ellen cselekednénk! Ha pl. egy férfi és nő szerelme egy másik családot tenne tönkre, akkor szerelmüknek ki kell hunynia! Lelkiismeretünkben a JÓNAK mindig a BOLDOGSÁG fölött kell állnia. Aki a sorrendet fölcseréli, nem csak másokat tehet boldogtalanná, de sajátját sem érheti el tartósan!
     Törvényszerűség, hogy az ideálist örökkévalónak tartjuk, ezért a hűség az igaz szerelem szükségszerű velejárója! (Ebben különbözik a „párkapcsolatoktól”!)
– Az Isten áldjon meg Benneteket, szerelem nélkül elfogadható megházasodni, de józan ész, átimádkozás és szeretet nélkül, őrültség!

Holnap a jólértesültségről és a szükséges óvatosságról olvashatnak!

John Eccles professzor egy új, zseniális elméletet fogalmazott meg az emberi elme működéséről, mely dualista interakcionizmus (dualist interactionism) néven ismert.

     Az elmélet szerzője ezt így magyarázza: "Kijelentem, hogy a tudományos redukcionizmus és annak ága, az »ígérgető materializmus«, mely az egész szellemi világ létezését a neurontevékenységek modelljével akarja magyarázni, hihetetlenül leértékeli az emberi lét titkát. Ezt a hitet babonának kellene tartani. El kellene ugyanis ismernünk, hogy szellemi lények vagyunk, a szellemi világban létező lélekkel, de egyúttal fizikai lények is, az anyagi világban létező testtel" (Evolution of the Brain, 241. o.).

     A materialiták állítását, hogy a gondolkodás fizikai folyamatok összessége, Eccles elutasítja, mint babonát, melynek semmi köze sincs a tudomány ismereteihez: "Minél több információt hoznak a tudományos kutatások az emberi agy tevékenységéről, annál tisztábban láthatjuk a különbséget az agyműködés és a gondolkodás között − és ebből látszik a gondolkodás jelenségének nagyszerűsége. Az a nézet, mely szerint a gondolkodás fizikai folyamatok eredménye, egyszerűen babona, melyhez a dogmatikus materialisták ragaszkodnak. Egyszerűen messiási próféciák jegyeit hordozza magán, egy minden problémától mentes jövőt ígér − valamiféle nirvánát a jövendő boldogtalan nemzedékek számára. A materialista kritikusok azzal érvelnek, hogy leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik az a hipotézis, mely szerint a nem anyagi természetű pszichikai események hatással lehetnek a neuronok fizikai szerkezetére.
Ez a jelenség állítólag nincs összhangban a fizika törvényeivel, főleg a termodinamika első főtételével. Ez az ellenvetés azonban lehetne a 19. század fizikusainak, neurológusainak és filozófusainak ellenvetése is, akik ideológiailag kötődtek az adott kor fizikájához, mely nem ismerte a kvantumfizika 20. századi forradalmát"

("A unitary hypothesis of mind-brain interaction in the cerebral cortex" (1990); megjelent: Proceedings of the Royal Society B 240, 433-451. o.).

A cikk forrása: SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 8. szám. Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország) (folyt. köv.)

A kegyhelyek szerepe

     ,,Mária, Sion fölséges leánya, segít gyermekeinek, bárhol és bármikor élnek, hogy megtalálják Krisztusban az Atyához vezető utat.” ‒ írja Szent II. János Pál pápa (Redemptoris Mater 47)

A Mária-jelenéseknek egyéni és kollektív gyümölcsei vannak, s ezek akár világméretekben is jelentősek lehetnek! „Szabad azt is állítanunk, hogy Mária valamennyiünknek folyamatosan megismétli a galileai Kánában elhangzott szavakat: Tegyétek, amit mond. (uo. 46)

A Mária-jelenések és egyes szent helyek gyümölcsei között első helyen említhetjük a megtéréseket, a testi-lelki gyógyulásokat, az aktívabb hitéletre, imára és engesztelésre, valamint az apostolkodásra való késztetést.

A La Salette-i, amiként más hiteles Mária-üzenet tartalma is történelmi távlatban olykor súlyos ‒ de elkerülhető ‒ eseményeket vázol fel, melyek világossá teszik, hogy a magánkinyilatkoztatások Isten irgalmas segítségei az evangelizációs munkában.

A Szent Szűz tehát evangelizál és ezt várja el övéitől is. VI. Pál pápa szerint Mária a legnagyobb igehirdető. Az Egyház Anyja az engesztelésben jelöli meg az új evangelizálás eszközét s kijelenti, hogy az elhatalmasodó bűnnel szemben nem egy megújulási mozgalom, nem egy szerzetesrend, nem valaki a hírességek közül, hanem az ő Szeplőtelen Szíve fog győzedelmeskedni, amiként ígéri Fatimában! Vagyis Mária széleskörű édesanyai szándéka gyermekeinek, övéinek világméretű ,,mozgósítása”, az Egyház egészére kiterjedő ,,toborzás” szándéka Krisztus zászlaja alá. Mindenkit megszólít, mindenkit hív. (A párizsi, a La Salette-i, a Lourdes-i, a fatimai és a Szeretetláng üzenetekből ez egyértelműen kitűnik.) A Szent Szűznek nincsenek kitüntetett „címzettjei”, mert MINDENKI ‒ aki hall róla ‒, vegye személyes meghívásnak édesanyai szavait.

(folyt.)

Előző rész

Társkeresés, szerelem és érzelem, az érzékiség kísértésében

     Hogyan kell ismerkednünk és társat választanunk?
     Nos korántsem a rövid úton való „megismeréssel”! Az ismerkedés ugyanis elkapkodható, de a megismerésre hosszú időt kell szánni! – mondja a bölcs.
Témánk irányultságai:
     a) Isten az embert férfinek és nőnek teremtve, egyenlő személyi méltósággal ajándékozta meg őket, ám maguknak kell elismerniük egymás szexuális identitását!
     b) Az élet legintimebb történése a szexualitás, manapság mégis akarva-akaratlanul szembetaláljuk magunkat a testi érintkezés látványával. A könyvek, a filmek, a reklámok többsége mind azt sugallja, hogy az egyik legfőbb – könnyen elérhető – „élvezeti cikk” a nemi aktus. A valóság ezzel szemben az, hogy a nők többsége ritkán, vagy élete folyamán szinte soha sem talál örömet, felszabadulást a testi együttlétben! (vö. Patika Tükör – folyóirat, 2004. XII. évf. 11. szám)
     c) Korunkat a szexuális szabadosság jellemzi és egyik „vívmánya” a házasság előtti „kapcsolat” (ha egyáltalán fennáll a házasság szándéka!) sok lánynak okozott életre szóló csalódást. Az un. „párkapcsolatban”, borítékolva van pár „kapcsolat”. Akik erkölcsi alapon nem találnak kivetnivalót benne, azok érzelmi alapon unnak bele. Ám ezzel, nem a házasság intézménye van válságban, hanem maga az ember.
     Ismertek a büszkélkedő megnyilatkozások: „van egy nőm”, „van barátom”, „együtt élek” „kapcsolatban élek”, és ezek a viszonyulások, épp a mélyebb (a lelki) megismerés hiányát tükrözik! Persze lehet, hogy így kiváló tapasztalatok szerezhetők a másik szexuális szokásairól, (elvárásairól), de ez sajnos igen kevés a két ember jóban-rosszban való áldozatra kész kitartásához, különösen a lelki megismeréséhez! (Persze tudvalevő, hogy aki pl. tapintatlan, önző vagy közönséges a szexulitásában, az ugyan ilyen az élet minden területén!)
     Ha a szexualitás elszakad az emberi-, erkölcsi értékrendtől, s főleg ha ennek testi megnyilvánulása a nemi aktus kiszakad az emberi erotika teljességéből, – egyszerre a rossz soha nem sejtett mélységei nyílnak meg ott –, ahol azelőtt minden gyengédnek s bájosnak látszott!
Na, de mi „az emberi-, erkölcsi értékrend”? – teheti fel a kérdést az oktalan. Nos, ez alatt a Tíz Parancsolaton alapuló erkölcsi és etikai normák szerinti, a másik ember megbecsülését értjük, mely persze a felebaráti szeretetben, tiszteletben és tapintatban nyilvánul meg!
     Nem szabad felednünk, hogy Isten a Szeretet (1Jn 4,6), a szerelem pedig a legszebb érzés, amit Isten az ember lelkébe belehelyezett (mondja Boldog Gianna Beretta Molla  a három gyermekes családanya). És itt a bökkenő! Ha Isten a Szeretet, a szerelem pedig Istentől való, akkor lehet-e a szexualitásal élni Isten nélküli? Nos, a szexualitás bár Isten ajándéka, de a Házasság Szentségén kívül élni vele, kisiklathatja az életet! Hadd ne mondjam, hogy sajnos ezt bizonyítja az életpéldák túlnyomó része!  A „próba-kapcsolatok”, a „próba-házasságok”, vajon minek vagy kinek a próbái? Tán a másik türelemének, kitartásának, a szeretetének, a szerelmének, netán a szexuális képességének? Vagy csupán kipróbálása a nőnek? És bizony az utóbbi! Mert minél hosszabb egy párkapcsolat, annál inkább a nő vallja kárát!
    Szent János Pál pápa is így foglalt állást: „Az életet, a halált és a házasságot nem lehet „csak úgy” próbálgatni! Próba-élet, próba-halál, próba-házasság nincs!”
     A szeretet próbája a türelem, a szerelem próbája pedig az áldozatkészség! Az „elmúlt szerelem”, nem volt az sohasem! Nincs boldog társas lét türelem és áldozat nélkül. „A házasság egy új létállapot, melyet harmonikusan megélni emberileg lehetetlen. Isten azért emelte Szentséggé, hogy (természetfeletti segítséggel) az teljesen megélhető legyen.” (vö. ÚK 1601)
     Nézzük meg, hogy a kevésbé előnyös kinézetű lányok, gyakorta hamarabb férjhez mennek, mint a „jó csajok”. (A válási statisztikáik is kedvezőbbek!) Vajon mi lehet ennek az oka? Nem más, minthogy a fiúk többre értékelik a titokzatosságot, a tisztaságot és a rejtett szépségeket, mint a könnyen elérhető és látványos „értékeket”! Cinikus a mondás, de valahol igaz: Minden férfi szűz menyasszonyra vágyik, jóllehet többségük mindent megtesz, hogy ilyen ne is létezzen!
     Van, akinek fontos lenne ha megjegyezné: a házasság célja nem a szexuális aktivitás törvényessé tétele, hanem a családalapítás!

(Holnap folytatódik!)

Egy Nobel-díjas tudós a halhatatlan lélek létezéséről 

     Minél több információt hoznak a tudományos kutatások az emberi agy tevékenységéről, annál tisztábban láthatjuk a különbséget az agyműködés és a gondolkodás között.

     Sir John Carew Eccles sokéves kutatásának és elemzéseinek alapján azt állítja, hogy az anyag nem képes szellemi jelenségeket produkálni, és a fizikai energia nem változhat át szellemi energiává. Ez azt jelenti, hogy csak a szellemi valóság képes pszichikai folyamatokat létrehozni.

 A Nobel-díjas ausztrál tudós arra hívja fel a figyelmünket, hogy tudományos szempontból kifejezetten el kell utasítanunk a materialisták állításait, melyek szerint az emberi tudat az anyag terméke lenne. Eccles előtt világossá vált, hogy az ember elméje, a személyes énje, az ember lelki szintjeként létezik, és ez a halhatatlan lélek. Az emberi létet nemcsak az intelligencia és az értelem jellemzi, hanem mindenekelőtt az alkotóképesség és a képzelőerő. Eccles két sarkigazságról ír: az emberi személyiség egyedülálló mind a testi mivoltában, mind a halhatatlan lélek szellemi szintjén.

     Kutatási eredményei alapján Eccles professzor határozottan elutasítja az emlékezet materialista elméletét, mely az agyat úgy definiálja, mint egy szuperkomplikált számítógépet, amellyel az agykéreg előállítja a gondolatokat és az érzéseket. Ezt az elméletet "nyomorúságosnak és üresnek" tartja, mert homályos általánosításokat használ, de főleg azért, mert nem képes megmagyarázni az egyedülálló emberi "én" létezésének csodáját és titkát, a szellemi értékeivel: az alkotóképességgel és a képzelőerővel (How the Self Controls Its Brain, 33., 176. o.). 

"Figyelembe véve, hogy a materialista koncepció − írja Eccles − nem képes megmagyarázni és megindokolni egyediségünket, arra kényszerülök, hogy elfogadjam az egyedi-, szellemi-, személyes »én«, vagyis a lélek természetfölötti keletkezését. Teológiai kifejezéssel élve; minden lélek Isten új teremtménye, melyet az emberi magzatba "implantál" (Evolution of the Brain: Creation of the Self, 237. o.).

A cikk forrása: SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 8. szám. Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország)

(folyt. köv.)

A Jézus Szíve tisztelet

Idézet a 'Boldog Marto Ferenc és Jácinta' c. fatimai folyóirat 2007. július-szeptemberi számából: "Korunk jó teológiája Jézus Szentséges- és Mária Szeplőtelen Szívében látja az emberi lét középpontját, mely teljes egészében az Istennel való benső egyesüléshez vezet."

És bizony! A Jézus Szíve tiszteletben magát az Istenembert, Jézust ünnepeljük, ebben az Ünneplésben különösen nagy hangsúlyt kap az Ő szeretete, melyet áldozatul adott értünk: Szentséges Szíve!

E Szívben nemcsak Jézus emberi-, de isteni szeretetét is átélhetjük, amely egyszerre tükrözi az Atya iránti és az emberek iránti szeretetet.

Viszont-szeretetünk megnyilvánulása: a Jézus Szíve tisztelet, az engesztelés, Krisztus követése és önmagunk felajánlása.

Alacoque Szent Margit volt az első, aki a Szent Sziv különös oltalmába ajánlotta magát. Szent Margit elmondása nyomán: Jézus ég a vágytól, hogy az emberek szeressék Őt, ezáltal visszatérítve valamennyit a kárhozat útjáról, ahova a sátán tömegestől taszítja őket. Ezért határozta el az Úr, hogy megmutatja az embereknek Szentséges Szívét, a Szeretet, az Irgalom és minden Kegyelem Forrását, hogy mindazokat megmentse, akik a tőlük telhető legbensőségesebb szeretettel és tisztelettel Felé fordulnak!

 (folyt.)

Előző rész

Társkeresés, szerelem és érzelem, az érzékiség kísértésében 

     Tele vagyunk okosabbnál okosabb bölcsességekkel, az életünket mégis a divatos elvárások irányítják, ámde ebben már mindenki a maga sorsának kovácsa!
     A „hol ismerkedjünk meg?” kérdése. Fontos! Már eleve szelektálni kell a helyet és az elvárásaink minimális kritériumait, mely a lelkületi, érdeklődési irányultságban, az intellektusban, kulturáltságban, a hitben, szerénységben, lelki-testi tisztaságban (ápoltság), mértéktartásban, öltözködésben és a pozitív emberi gesztusokban tükröződik. Megfelelőnek látszó helyek a tudományos-, hazafias-, történelmi-, művészeti színhelyek, (keresztény) vallási összejövetelek és az önkéntességre alapuló karitatív közösségek. Tehát minden olyan alkalom, ahová bensőleg elkötelezett vagy feltételezhetően, eziránt érdeklődő pozitívan megnyilatkozó emberek járnak. Aztán ne feledjük, hogy a nőt rabul ejteni, a férfit pedig fogva tartani kell! – Az Isten áldjon meg Benneteket, a párválasztásunknál ne csupán a szépérzékünk döntsön, hanem a hosszas megismerés és a bensőséges imában való átgondolás is!
     Sajnos a házasulók sokasága alig gondolja át életre szólón, hogy mire is vállalkozik. Adódhat ez abból, hogy a kezdetek felszínes, romantikus vágyaitól túlfűtött élményeit tekintik állandónak, és életre szóló „zsinórmértéknek”. Ezzel szemben a lelki- és jellemi sajátosságok hitbeli kötődései, kevéssé válnak a mélyebb megismerés és vonzalom kizárólagos meghatározóivá. A „holtodiglanra” mondott igenjükben nem számolnak a „majd addig” felmerülő esetleges életviteli- és anyagi gondokkal, a várandósságok, a „már nem, vagy még mindig” értetlenségeivel, az egészségben való fogyatkozás és az életkori sajátosságok következtében felmerülő hormonális-, hangulati tényezőkkel. Ebből fakadóan változhatnak az ingerküszöbök, eltolódhatnak az egymás iránti elvárások, így a kezdő „mértékéhez” képest, csalódottság, kiábrándultság lehet a következmény. A házasoknak törekedniük kell lélekben is megélni, értékelni az „Isten minket egymásnak teremtett” tudatosságát, és eszerint kell gondolkodniuk, dönteniük, mely persze nem nélkülözheti az önfegyelmet, a szentségekkel való rendszeres életet és a naponkénti közös imát!
     Aki házasságra lép, az mindazzal összeházasodik, amin a másik keresztülment. Mindketten magukon hordozzák múltjuk csomagját, s ennek a felekre ható súlyát még a házasságkötés előtt kell mérlegelni és tisztázni! 
     A Szentségi Házasság feltételezi a kegyelmi állapotot, vagyis a 'rendes' hívő életet, (rendszeres ima, szentmise, szentgyónás, szentáldozás). Bár valamennyi Szentség kegyelme kellő erőt ad a hit megélésére és az üdvösségre, ezzel szemben a bűn, (a kegyelmi állapot hiánya) alkalmatlanná teszi az embert a kegyelem befogadására, minek következményeként egyre kevésbé él a lélek szerint! Röviden tehát; a házasság szövetségének meglazulása, nem a Szentség 'hatástalanságának', hanem az életszentségre való törekvés ellanyhulásának vagy hiányának róható fel!

Holnap, a házasság veszélyforrásairól olvashatnak!

A IV. Lateráni Zsinat szerint 'az ember összekötő kapocs az anyagi és a szellemi világ között. Testével az anyagvilágban gyökerez, lelkével a szellemvilágba nyúlik.'

     Az ember tehát abban különbözik a szellemi lényektől (az angyaloktól), hogy test és lélek együttese. Az anyagot a bűn tette az enyészet tárgyává! Az ember teste, eredendően hasonlatos a feltámadott Krisztus testéhez, amely képes áthaladni a zárt ajtón. A megváltás és feltámadás által visszanyerjük testünk teremtett képességeit!

     Földi létében az ember teljesen abszurd lény, a mulandó testbe zárt örök életű lelkével. Ez az abszurditás viszont a bűn (az eredendő bűn) következménye.

     Az anyag múlandó, de a lélek, mint szellemi valóság, túlmutat az anyagi világon és lényegét tekintve halhatatlan, mert Isten szüntelenül életben tartja.

     A lélek bár láthatatlan, de aktív léte kétséget kizáróan irányítója az emberi életnek, a következtetésre képes gondolkodásnak és az egyedi személyiségnek.

De hol lakozik a lélek?

     A tudományos szocialisták kinevetik azokat, akik hisznek az emberi lélek halhatatlanságában, azt állítva, hogy lélek nem létezik, mivel nem látható a röntgenfelvételeken. (Ilyen egyszerű!)

     Mások arról vannak meggyőződve, hogy az emberi lélek biológiai energia, melyet tudományosan vizsgálni lehet. (Ilyen összetett!)

     Dogmatikus materialisták ragaszkodnak azon nézethez, miszerint a gondolkodás pusztán fizikai folyamatok eredménye. (Ilyen babonaság!)

     Az ateisták szerint a lélek csupán az emberi agy terméke vagy pusztán illúzió. (Ilyen káprázatos!)

     A keresztények szerint azonban a test és lélek egységes egész, s az agyi funkciók felett áll a lélek. (Ilyen egész − és kész!)

     Egyes "nagy gondolkodók" épp a leglényeget nem veszik észre, azt, hogy észleléseiket képesek (észre)venni, hogy az állatokéhoz hasonló agyukkal, mégis képesek következtetéseket levonni, gondolkodni és hipotéziseket felállítani! Ám ez a"következetességre" képes agy csak addig elmélkedik és érvel jól-rosszul, amíg él, utána már csak tény és igazság van, s az érvek megszűnnek!

"Lenni? vagy nem lenni? − kérdések kérdése!

Melynek nehéz, kétes, szép a megfejtése.

Nagy kérdés, amelyet ha mélyen vizsgálok,

Még több mélységeknek mélyére találok".

(Csokonai Vitéz Mihály: A lélek halhatatlansága)

Krisztus követése

     Korunkat, melyet ha nem is nevezhetünk „új időknek”, de Mária-korszaknak igen, ott tartunk, hogy a hűlni indult emberi szívek felforrósítása érdekében maga az Úr kérte Erzsébet asszonytól (a Szeretetláng kiválasztottjától), hogy imádkozzák az emberek az Általa diktált imát:

A mi lábunk együtt járjon.

A kezünk együtt gyűjtsön. Szívünk együtt dobbanjon.

A bensőnk együtt érezzen. Az elménk gondolata egy legyen.

Fülünk együtt figyeljen a csöndességre.

A szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon.

Az ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért. (I/63) 

Nos, kedves Olvasóm, akinél ez megvalósul, arra érvényes Szent Pál kijelentése: Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem. (Gal 2,20)

Az ilyen ember krisztusivá formálódik, teljesen azonosul Vele, s ez gondolatvilágára, szándékaira és cselekedeteire is egyaránt kihat. Ehhez a „szív együtt dobbanáshoz” kínálja Szíve Szeretetlángját Mária, melynek „kegyelmi hatása” ha kiárad a világra, ez fogja átformálni az emberiség lelkületét és megváltozik a föld színe. Ez lesz a fatimai ígéret beteljesülése, a szeretet végső győzelme!

 (folyt.)

Előző rész

Társkeresés, szerelem és érzelem, az érzékiség kisértésében

    A boldogító szex 8 feltétele:
I.     A kölcsönös szeretet, szerelem.
II.    A testi-lelki alkalmasság.
III.   A Házasság Szentségének oltalma.
IV.   Az egymás iránti felelősségtudat.
V.    A gyermekvállalás készsége.
VI.   Az egymásra figyelő türelem és áldozatkészség.
VII.  A méltó körülmények.
VIII. A józan emberi ész.
     Tudnunk kell tehát, hogy a szexualitás bár Isten ajándéka, de a Házasság Szentségén kívül élni vele, kisiklathatja az életet! – Az Isten áldjon meg Benneteket legyetek éberek, szüntelenül imádkozzatok a leendőbeliért aztán pedig egymásért, és a legfontosabb: ne kockáztassátok percekért az örökkévalóságot!

Holnap folytatódik!

1597-ben Nagasakiban 26 keresztény (pap, hívő és laikus) keresztre feszítésével (beleértve a gyermekeket is) kezdődött el Japánban a keresztényüldözés, mely az 1860-as években fejeződött be.

1862-ben, kilenc évvel a Szűz Mária Pontmain-i megjelenése előtt, IX. Pius pápa szentté avatta a 26 Nagasaki-i vértanút Rómában.

Japán szentek, könyörögjetek érettünk

és a mai világ keresztényeiért!

Az Isteni Szív dobbanása

     Nagy Szent Gertrúd egyik látomásában védőszentjével, Szent János evangélistával társalgott. E látomásban az Apostol elvitte Gertrúdot az Úrhoz, és ráhajthatta fejét Jézus Szívére, hallhatta az isteni szeretet szívverését. Szent János bevallotta neki, hogy ő is érezte az utolsó vacsorán ezt a Szeretetet és ettől gyulladt fel a lelke, mely tűznél tüzesebb lett.

    Szent Gertrúd megkérdezte tőle: „És miért hallgattad ezt el, miért nem írtál legalább valamit erről a mi előrehaladásunkra?” Szent János így felelt: „Az én hivatásom az volt, hogy az Isten örök Igéjéről írjak az újszülött Egyháznak annyit, hogy a világ végezetéig elég legyen az elmélyedő emberi értelem számára ‒ bár megérteni azt soha senki sem fogja!     Az isteni Szív dobbanásainak édességét feltárni az új idők számára tartatott fenn. Hogy amikor ezekről hall majd az elvénült világ, melyben az isteni szeretet már fogyni indul, e szívveréstől megfiatalodjék és új életre keljen”. (Gertrud: Lelkigyakorlatai)

Források a II. részben! (folyt.)

Előző rész

Társkeresés, szerelem és érzelem, az érzékiség kísértésében

     Hangsúlyozni kívánom, hogy a Bűnbocsánat Szentsége, nem a tetteink következményeit tünteti el, hanem csak lehetőséget ad, hogy az örökkévalóság szempontjából tovább élhessük életünket! (– Világos?)
     Summa-summarum: az eddig tisztaságban élők, ezerszer is gondolják meg, hogy „kaput nyissanak” azon szellemeknek, melyekkel aztán nem tudnak megküzdeni.  „Felszabadultságuk” egyszerre a rossz soha nem sejtett mélységeit nyitja meg ott, ahol azelőtt minden kezelhetőnek látszott!
     Még ha a természetfeletti érveket figyelmen kívül hagynánk is, sajnos a funkcionális tudatalattink érzékeny adattára mindent megjegyez, és bizony az „első-információkat” alapnormaként tárolja! Így aztán a 'nem véglegessel' elhált első szexus a tudatalattiban, maradandó „zavar-kódot” indukál. Ez dezinformálhatja az önbizalmat, a személyiséget és kihatással lehet a majdani házasságra is!
     Sokan a szexuális kapcsolattól érzelmi biztonságot remélnek, de csak látszatot kapnak. Bensőséges kapcsolatra vágynak, miközben kizárják magukat a valódi intimitásból.
     Sokan lány úgy véli, hogy a tisztességtől motivált „távolságtartás”, az együtt-járás megszakadását eredményezheti. Nos ez valóban megeshet! Ám szintén bölcs az a tanács, miszerint: aki kíváncsi a másik szeretetére, az kérje a türelmét! Végső soron, épp ez ad lehetőséget egyfelől némi „szelekcióra”, másfelől egy újabb „esélyesnek” a megismerésére! Ha pedig emiatt marad valaki társtalan, erősen higgye, hogy ez a kevésbé nagy szenvedés, azzal szemben, amit megélhetett volna egy vágyott, ámde végül kibírhatatlan házastárssal!
     Egy szerelemnek hitt párkapcsolatban (mely sokszor csak önigazolás vagy hencegés indítású) az ember végül is ugyanolyan társtalan és magányos maradhat, mintha egyedül élne, ám sokszor még rosszabb a helyzete. Az ilyen kapcsolatban, hamis tudatú szerepjátszás folyik a másik és mások előtt. A felek észre sem veszik, hogy az a szerelem, melynek ember és ember között jövőbe mutató-, boldogító állapotnak kellene lennie, végül csak a "jelenidejű" megfelelni akarás, a kiszolgáltatottság és a hosszútávú kiábrándulás  forrásává lesz. Ennek folytonossága és bizonytalansága, időben lehetetlenné teszi a családalapítást, mivel minden párkapcsolatban borítékolva van még néhány pár kapcsolat!
      A szerelem nem jogosít fel az „odaadásra”! Mert a valódi boldogság – a tisztaságban és lélekben megélt – átadottság!
     Senki ne mentegetőzzön tehát azzal, hogy egy szerelemben a szerelmeskedés „elkerülhetetlen”. Ez ugyanis, imával és erős akarattal igenis kezelhető! Ámde, ha hagyja magát elbukni, olyan „elkerülhetetlenségekkel” találja magát szembe, melyen már képtelen lesz úrrá lenni! A két ember bűne, személyenként már kétszer nagyobb, a bűnismétlés esélye pedig hatványozott!

Holnap folytatódik!

A Két Szív együtt munkálkodása

     Az Irgalmasság Naplóból: ,,Égetnek az irgalom lángjai. Szeretném kiárasztani őket az emberekre (N 1074). Urunknak kimondhatatlan irgalmassága a könyörület és minden öröm forrása, mert ő a végtelen Szeretet Élő Lángja. (N 1748) Átéltem Isten szeretetlángját, s megértettem, hogy Isten szava élő (N 1104). Teremtményi szeretetemnek tüze egyesült az Ő örök szeretetével, mely felülmúl minden más kegyelmet! (N 1056) Legédesebb Jézus! Gyújtsd lángra szeretetemet Irántad! Formálj magadhoz hasonlóvá, isteníts meg, hogy cselekedeteim kedvesek legyenek előtted!” (1289)!

A Két Szív együtt munkálkodása ‒ az Isteni Irgalmasság- és a Szeretetláng üzenete ‒, mintegy teljessé teszik (talán le is zárják) a Mária-korszakot, amiként tartalmilag is összecsengenek.

A Mária-korszak nagy üzenetei nélkül kevésbé értenénk az Isteni Irgalmasság üzenetét, de ugyanez fordítva is igaz.

Nagy eséllyel az Isteni Irgalmasság üzenete fogja megvalósítani az Istenanya azon vágyát, hogy minden ember szívében fellángoljon az Isten- és emberszeretet Tüze. Sőt! Titokzatos módon egyike, vagy másika teheti alkalmassá a bűntől fagyos lelkeket, egyik vagy másik kegyelem befogadására! A két üzenet tehát annyiban különbözik és annyiban egy, amennyiben a Két Szentséges Szív egy!

A Két Szív együtt munkálkodását példázza a fatimai angyal kérése: „Imádkozzatok, imádkozzatok sokat! Jézus és Mária Legszentebb Szíve irgalmasságot akar veletek gyakorolni. Ajánljátok fel állandóan imáitokat és áldozataitokat a Mindenhatónak!” (Fatimáról beszél Lúcia nővér 77.o.)

Megváltásunk óta ‒ mivel Krisztus Titokzatos Testének tagjai vagyunk ‒, a szenvedés felajánlása, részt vállalás az Üdvözítő szenvedéseiben és a megváltásunk érvényre juttatásában!

A szenvedés nem teremtett valami, hanem az ősbűn következménye, de Krisztus keresztáldozatával a bűn e „gyümölcsét” a szenvedést, az üdvösség eszközévé alakította át. A szenvedéseink felajánlása tehát üdvös részvállalás az Üdvözítő szenvedéseiben! Sőt, ,,Aki igazi alázatot akar tanulni, az elmélkedjen Jézus szenvedésein!'' (Fausztina Napló 267)

Források a 2. részben! (folyt.)

Előző rész

Társkeresés, szerelem és érzelem, az érzékiség kísértésében 

     Két dolog, amiről soha nem beszélnek: 1) Hogy a szerelem, a másik nem egy tagja iránti, akarattól független lelki megnyilvánulás. Nem azonos a testi vággyal de még a szeretet puszta fogalmával sem – jóllehet –, e nélkül meg sem nyilvánulhat!
 2) A Házasság Szentsége nem csak „áldás gesztus” Isten részéről, hanem hatékony védelem! Isten ugyanis tudja, hogy két ember életreszóló együttléte szinte képtelenség, A házasságot tehát ezért emelte szentségi rangra! Ezen isteni védelem nélküli pl. a házasságon kívüli szexus, nem csak egy férfi és nő test szerinti egyesülése, hanem sajnos az egymás megkötözöttségeiknek (démonjaiknak) az egyesülése is! Ebből fakadóan egy „flörtös-bájos-szerelmetes-szexus” is komoly depresszív lelkületi- és életromlást okozhat, hathatósan elzárva a lelket az isteni kegyelem elöl! Aztán meglehet, hogy a felek egyre csak csodálkoznak, hogy így-úgy „üldözi őket a balszerencse”!
     Az Evangélium is így tanítja az egybekelőket: „a kettő egy testté lesz” (Mt 19,6). Tehát a „egybekelés” eggyé válást jelent, mint mondtam, nem csak testi szinten! Ezt jó lenne, ha tanítanák! Értsük meg! Egy férfi és nő eggyé válásához nem elég a vágy, erre egy állat is képes! Egy-egy megnyerő külső, önfeledt "flörtös kapcsolat", nem várt „ártalmakat” is hordozhat magában – és korántsem csak biológiai szinten –, hanem a lélekben is! A szerelem nem csupán "kémia" – mint tanítják –, hanem valójában néhány lépés az örökkévalóságban, ámde sajnos az ártalmai is „természetfelettiek” lehetnek! Na most mit is mondjak? A természetfeletti erőktől csak a természetfeletti Szentségekkel szabadulhatunk meg! Ezért, nélkülözhetetlen a Szentségi Házasság előtt lerakni terheinket, élni a Bűnbánat Szentségével, hogy megtisztult lélekkel vehessék magukra a Házasság Szentségét, adhassák át magukat egymásnak és a jövőnek!

Közbevetheti a tapasztalt Olvasó, hogy akárhány esetet ismer, ahol volt "templomi esküvő" a felek mégis elváltak! Nos erre a válasz: a házasság felbomlása nem a Szentség hatástalanságának bizonyítéka, hanem a szentségi élet (közös ima és szentmise-látogatás) hiányának tudható be!

Értsük meg! A legjobb házasság sem nélkülözheti a türelmet, a másikért való imát és az áldozatokra kész akaratot! A szentségtelen testi együttlét, hiába okoz felemelő pillanatokat, hosszútávon azonban "balul sülhet el", – a bűn révén –, alkalmat ad az ördögnek az életünk fokozott irányítására! Jóllehet az "esemény" után sokan megélhetnek, valamiféle felszabadultabb, „felvilágosultabb” szemléletet, ennek következményeként így vagy úgy, de bírálgatni kezdik Istent és a "maradi" Egyházat. Például a lelkifurdalásuk ellen feltett cinikus kérdés: „ha Isten teremtette a nemiséget (szexualitást), akkor miért tiltja, hogy éljünk vele?” (Jó érv, csak hamis!) Isten ugyanis a szexualitást, a boldog paradicsomi lét tisztaságába teremtette, és ezt – a földi létben tisztán –, csak Krisztus megváltó érdemei által a szentségi házasság védelmi „aurájában” élhető meg! Az ember körülményei ugyanis alaposan megváltoztak az ős-bűn elkövetésével! Az első Emberpár a tiszta szeretet fennköltségében élt! A bűnnel született meg a szégyenérzet és az ösztön, a harag, az irigység és a féltékenység. Az ember tehát lehetetlen helyzetbe került földi száműzetésével, ahol nemcsak az „ág is húzza”, hanem fennáll elkárhozásának konkrét veszélye is! Az örök életű lélek, az eredendő bűn következményeként ugyanis egy mulandó testben találta magát, mely persze már önmagában is képtelenség! Ez viccesen olyan, mintha zsákba kötözve kéne megnyerni a 100 méteres síkfutást! Bizony, ilyen hasonló lehetetlenség, az isteni parancsok megtartása nélkül törekedni az üdvösségre!
     De Isten, nem hagyta magára az embert, ezért természetfölötti (isteni) segítségeket kínált fel – a Hét Szentségben –, mellyel élhet (vagy nem élhet) szabad akaratú ember. A Teremtő tehát, keretet adott az üdvös élethez a dolgok megélésére és (hangsúlyozom) nem a „korlátozás” miatt, hanem hogy biztosítsa a természetfeletti védelmet! A földi életben ugyanis olyan materiális és spirituális veszélyeknek vagyunk kitéve, melybe az ember könnyen belevész, és végleg boldogtalanná válik! – Az Isten áldjon meg Benneteket, legyetek figyelmesek és vigyázzatok a lelketek tisztaságára, nem feledve, hogy csak a Szentgyónás mentesíthet a bűn terhétől, Isten végtelen Irgalmassága által!  

Holnap folytatódik!

Dr. Barsi Balázs OFM elmélkedése nyomán (részlet). (A teljes szöveg, megjelent: Tengernek Csillaga, 1998/4. számában . Lásd: http://www.tengernekcsillaga.hu/!dokumentumok/TengernekCsillaga/TCs03-4.pdf )

Názáret csendje
     Jézus, fellépésekor mintegy harmincéves volt (Lk 3,23). Harminc évet élt Názáretben Máriával. Szent József már nem élt, amikor megkezdi nyilvános működését.
     A keresztény hit egyik nagy "fehér foltja" ez a harminc év. Jézus életében itt sűrűsödnek a titkok, a csendes isteni, transzcendens mélység, mellyel az ember nem tud mit kezdeni. Húsvét legnagyobb ajándéka, hogy az apostolok felismerik, ki ez a Jézus. Isten! Az Istentől van, az Istentől jött, Isten az Istentől. De ez a húsvéti hit hátranéz a Keresztre és úgy látszik, a húsvéti misztériumban a Szent Sebek jelzik a kinyilatkoztatás lényegét. Azt valahogy már el tudjuk fogadni, hogy Isten testben meghal értünk, de az a csendes harminc év, az elviselhetetlen.
     Felületes szellemünk messze jár Isten gondolatainak mélységeitől és a názáreti misztériumban ürességet lát. De a Szentírás a hallgatásával és a csendjével is sokat mond. Mi ezzel a csönddel nem törődünk, pedig a pauza milyen fontos a zenében is. Nélküle nincs zene.
     A Szentlélek egy bizonyos csendet is beleírt az evangéliumokba, például ezt a csendet. Az az elviselhetetlen aránytalanság, ami a két tény között van, hogy harminc évig csendben élt, majd Isten tekintélyével lépett föl, az Ő kortársait is megdöbbenti. Isten valóban emberré lett, növekedett, fejlődött, csendben haladt a saját útján. Ezek nélkül Jézus nem lenne igazi ember. Növekedett! Bele sem merünk gondolni ennek az istenemberi titoknak a mélységeibe.
     Családban növekedett, Mária és József társaságában. Ezek az emberek nagyon tudtak szeretni. És itt máris felvázolódik előttünk a szentség útja. Növekedni, kibontakozni a szeretetben, Istennel együtt élni a hétköznapokban. Helytelen az életszentség-eszményünk, ha azt gondoljuk, hogy ahhoz valamely látványos feladatot kell véghezvinnünk. Sok az olyan szent, aki nem vitt végbe semmiféle nagy feladatot. Inkább tegyünk eleget csendesen állapotbeli kötelességünknek, hogy azáltal teljesülhessen valamely isteni terv. Chambers írja: „Jézus nem azt számítja szolgálatnak, amit érte teszünk, hanem azt, hogy mik vagyunk az ő számára. Ennek belső titka a személyes azonosság Vele, a szentség: együtt lenni a Szent Istennel mindig, mindenütt, minden körülmények között.”
     A szentségben nincs átmeneti idő, nincs kedvezőtlen helyzet. Isten ott van jelen számomra, ahol éppen vagyok. A csüggedés iskoláját is végig kell járnunk, a szomorúság köntösét is magunkra kell vennünk, hogy majd fölválthassuk az öröm ruhájával. Ez Mária és József szentsége: titokzatosan, de valóságosan Istennel vannak.