Ünnepe: június 8.
Prága, 1205-1282. március 2.
Sok információ van a köztudatban az Árpád-ház női szentjeiről, így Szent Erzsébetről, Szent Margitról, vagy Szent Kingáról, ugyanakkor szinte a teljes feledés homálya borul Prágai Szent Ágnes személyére, aki nőágon magyar származású, ezért Árpád-házi Szent Ágnesnek is hívják! Anyja ugyanis, Konstancia, II. András király nővére (III. Béla lánya) volt. Apja I. Ottokár cseh király. Hatalomra törő apja, minden módot kitalált, hogy a német birodalomtól minél függetlenebbé tegye országát: ebben a törekvésében a kis Ágnest eszköznek használta fel. Eljegyezte a gyermeket a sziléziai herceg, Henrik egyik fiával. Nagy kegyelem volt ez Ágnes számára, mert így elkerülhetett a prágai udvarból. Ágnest jövendő férje édesanyjának, a későbbi Szent Hedvignek gondjaira bízták, aki az általa alapított trebnitzi cisztercita nővérek kolostorában helyezte el őt. Ágnes életére a három ott eltöltött év döntő hatást gyakorolt.
Amikor Ágnes jegyese egy vadászaton szerencsétlenül járt, a kislányt hazavitték Prágába, és egy időre a premontrei nővérekre bízták Doksonyban. A becsvágyó apa ekkor elígérte Ágnest II. Frigyes császár trónörökösének, a későbbi VII. Henrik királynak. Ausztriába küldte a Babenbergek udvarába. Hamarosan azonban ürügyet keresett és talált ennek az eljegyzésnek a fölbontására is, hiszen lányáért most már a hatalmas angol király, III. Henrik, majd II. Frigyes császár versengett. Ágnes szerzetesnő akart lenni, de ezzel apja nem törődött. Eljegyezte őt a császárral. Mielőtt azonban az esküvőre sor kerülhetett volna, 1230- ban váratlanul meghalt Ágnes apja. Ekkor a pápa, IX. Gergely segítségével Ágnesnek sikerült rávennie Frigyest, hogy adja vissza szabadságát.
A huszonöt éves hercegnő egy pillanatot sem késlekedett: királyi öltözetét durva darócra cserélte föl, s Prága város peremén, a nyomornegyedben keresett magának egy kis házat. Ágnes már korán észrevette azt a társadalmi igazságtalanságot, ami a különböző osztályokat elválasztotta egymástól, s ami arra késztette Assisi Szent Ferencet és Klárát is, hogy elhagyják szüleik előkelő városi otthonát. Őket követte. Rávette testvérét, Vencel királyt, hogy építtessen nekik kolostort (és Szent Jakab tiszteletére templomot) közvetlenül a kis ház közelében, ahol lakott. A minorita testvérek beajánlották Szent Klárának, aki hamarosan őt a ,,lelke felének'' mondta. Négy, szeretettől sugárzó levél maradt ránk, melyeket Ágneshez intézett. Egy klarissza kolostor alapításáról és megerősítéséről van bennük szó. Szent Klára öt nővért küldött közvetlenül maga mellől. 1234- ben Ágnes átvette a kolostor irányítását.
A kolostor körül csakhamar kórházak és árvaházak, menhelyek és lepratelepek egész koszorúja létesült. Különleges jelentőségű lett egy kórház-alapítása. A hercegnő szerény otthonából egész városnegyed lett, melyben Ágnes három templomot is építtetett: Szent Ferenc, Mária Magdolna és Borbála tiszteletére.
Ágnes kolostora olyan vonzerőt jelentett, hogy II. Ottokár legidősebb leánya, valamint a legelőkelőbb nemesi családokból 12 leány kérte a fölvételét. Hamarosan újabb és újabb kolostorokat tudtak alapítani. Ezekben a kolostorokban úgy tartották a szegénységet, mint az Assisi melletti San Damianóban Szent Klára körül. A nővérek, akik gyermekkorukat többnyire fényűzésben és bőségben töltötték, új életet kezdtek: kemény vezeklésben és a legteljesebb szegénységben táplálták, ápolták és gondozták a szegényeket, Krisztus legdrágább testvéreit. (Árpád-házi Szent Ágnes prágai kolostorát, lásd alább!)
Ágnes a családja iránt is megőrizte nagy szeretetét. Békét szerzett Vencel király és lázadó fia, Ottokár között.
Hetvenhét éves korában, 1282. március 2-án halt meg. Giskra vad kelyhesei feldúlták kolostorát. 1930-ban a régi Jakab-templomban megtalálták a sírját. Boldoggáavatási perét 1936-ban újrakezdték, de a II. világháború megakadályozta az eljárás befejezését. Szentté avatását II. János Pál pápa végezte el 1989. november 12-én.
/Forrás: www.katolikus.hu/szentek; Schütz Antal: Szentek élete. - Horváth Mária szerkesztésében/
Pünkösdöt az Egyház születéseként, a húsvét utáni ötvenedik napon ünnepeljük. Ebből következően pünkösdvasárnap legkorábban május 10-re, legkésőbb pedig június 13-ra eshet.
Bécsi egyezmény a szerződések jogáról 62. cikk 
Az efezusi Szűz Mária-templomban mondták ki az Istenanyaság dogmáját
A zsinati templomban 431 pünkösdjén a világegyház 290 tisztségviselője jött össze, hogy megvitassa, milyen méltóság illeti meg Szűz Máriát. Nesztoriusz, konstantinápolyi pátriárka azt tanította, hogy Szűz Mária csak Jézus emberi természetének anyja és az isteni természetének nem, ezért csak „krisztus-szülőnek” szabad nevezni. A zsinati határozat I. Celesztin pápa határozatával Cirill alexandriai pátriárka tanítását fogadta el, ami szerint Szűz Mária valóságos istenanya, nem az isteni természeté önmagában, hanem a megtestesült Ige anyja, ez magába foglalja az emberi természetet is. Mária így valóban „Theotokosz” ‒ Istenszülő Istenanya. 
A hívők feszülten várták a tanácskozás eredményét. Amikor kihirdették az eredményt, határtalan volt az öröm. A város fényárba öltözött, a püspököket fáklyás menetben kísérték haza és első ízben csendül fel az imádság: „Istenszülő Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, könyörögj érettünk!”. 
Mária ikonjaiban és ikonosztázaiban mutatkozik meg. Az efezusi zsinat 1500. évfordulójára írta 
A szerződés semmis, ha megkötésének időpontjában az általános nemzetközi jog valamely feltétlen alkalmazást igénylő szabályába ütközik. Ezen egyezmény alkalmazási körében az általános nemzetközi jog feltétlen alkalmazást igénylő szabálya olyan normát jelent, amelyet az államok nemzetközi közössége, mint egész, olyanként fogadott el és ismert el, mint amelytől nem lehet eltérni és amelyet csak a nemzetközi jognak az ugyanilyen jellegű későbbi szabályával lehet megváltoztatni.
Szűz Mária tisztelete rendkívül nagy volt Efezusban, és a közösség a keresztény vallás szabad gyakorlásának engedélyezésekor a IV. században a város templomát Szűz Mária tiszteletére építtették és szentelték. Ismereteink szerint ez volt a világ első, Mária nevet viselő temploma. Rómában csak az V. században épült Mária templom, a Santa Maria Maggiore.
Izmírből (Szmirna) jövet a keresztény zarándok a megemlékezés első helyét, a várhegyet látja, amit „Ayasoluk-dombnak” (a Szent hittudós dombjának) is mondanak. Ennek a tövében van Szeldzsuk. Nem a dombot koronázó citadella, a körbástyák vagy a bizánci erődítmények vonzzák a zarándokokat, hanem Szent János sírja, Efezus városának legértékesebb kora-keresztény építészeti emléke. Az ásatások folyamán a domb középmagasságán fekvő apostolsír került előtérbe, míg a hegy csúcsán lévő templomot még nem tárták fel, és majd talán később árulja el titkát.
Azután keletkezett a kereszt alakú síremlék, ami fölé hatalmas templomot emeltek, valószínűleg a IV. században. Közel-kelet kiemelkedő zarándokhelye volt a templom. Celesztin pápa felszólítására az efezusi zsinat atyái is „tisztelték a nagy apostol maradványait, az apostolét, aki ott prédikált”.
Egy ritka tiszta pillanatában, még VLAGYIMÍR ILJICS LENINNEK sem tetszett:
ANDRÉ TARDIEU, háromszoros francia miniszterelnök, a La paix című könyvében:
TOMÁS GARRIGUE MASARYK, Csehszlovákia első elnöke:
LORD VISCOUNT ROTHERMERE, a Daily Mail kiadója és fõszerkesztője, 
FRANCESCO NITTI, olasz miniszterelnök, 1924. szeptemberében:
HERBERT HENRY ASGUIT, aki 8 évig volt angol miniszterelnök, 1925-ben:
ARTUR NEVILLE CHAMBERLAIN, angol miniszterelnök:
STANLEY BALDWIN, angol miniszterelnök:
LLOYD GEORGE, angol miniszterelnök, 1929. október 7-én mondott beszédében:
Ismert a népi bölcselet: „ami egybe tartozik, az újra összeáll!”
Mert mit tettetek ti karöltve a nagyhatalmakkal? = Európa krisztusaként keresztrefeszítettétek a szentistváni Magyarországot!
A Nemzeti Összetartozás Napja
f
kövekkel zárták el, és lepecsételték.
Sírjuk számos zarándoklat célja a „hét alvó coemeteriumával együtt” (coemeterium eredete a görög koimetérion volt, ami alvóhelyet, végső nyughelyet, temetőt jelentett. Ennek félrehallásából származik a magyar „cinterem” kifejezés!) A hagyomány másik része állítja, hogy a hét ifjú Mária Magdolna barlangjába menekült, ott fogták el és befalazták őket. Ezt igazolja a legrégibb bizánci „synaxar” (liturgikus segédkönyv). „A barlang bejáratánál van eltemetve Mária Magdolna abban a barlangban, ahol a hét boldog ifjú elszenderült.” 905 táján Mária Magdolna maradványait Konstantinápolyba vitték, onnan kerültek át a XIII. század folyamán Franciaországba. Így az a nő is, aki Jézus követőihez tartozott, a kereszt alatt állt és feltámadásának első tanúja volt, az első efezusi keresztény közösséghez tartozott, amelyet Szent János a jeruzsálemi menekültekből alapított. (Arra már ki sem merek térni, hogy Mária Magdolna valóban egy Efezus környéki barlangban élt-e, vagy 
a Dél-kelet-franciaországi Saint-Maximin-la-Sainte-Baume barlangjában? Az efezusi történet abban korrektnek látszik, hogy itt halt meg, de a csontjait elvitték Franciaországba a XIII. században. Aztán ott már egy egész életet „kerekítettek mögé”. Mindenesetre ma hatalmas bazilika hordozza Mária Magdolna titulusát!) 
Gondolatban legyen szemünk előtt a Magyar Szent Korona 
száműzetésének idejében írt. Hét levelet küldött a hét egyházközségnek, az egyiket éppen az efezusinak. Végül nem érdektelen 
Hyppolit
Gondolkozz! Magyarország jövőjéről, Európa fennmaradásáról van szó.
Ezért maradt az utókor számára is sokáig titok az efezusi rejtek! Boldog Emmerich Katalin szavai szerint: „Amikor János idehozta a Szent Szüzet, akinek a házát előzőleg felépíttette, már több keresztény család és Szent asszony lakott ezen a vidéken, részben föld- és sziklabarlangokban, amiket könnyű famunkával lakásokká egészítettek ki. ‒ Ők már a heves üldözések előtt ideköltöztek. (...) Egyedül Mária háza volt kőből. ‒ E ház mögött kis út vezetett föl a sziklás hegyre egészen a csúcsáig, ahonnan a dombok és fák fölött Efezeusra, s a sokszigetű tengerre lehetett látni. A hely közelebb fekszik a tengerhez, mint Efezushoz, csak néhány órányira van a tengertől. A vidék magányos és nem látogatott".
Szűz Máriára is leszállt a Szentlélek és bizonyára még mélyebb kegyelmi hatást váltott ki Őbenne minden malaszt teljessége mellett. Ebben a fényben és erőben látta és vállalta új feladatait. A megdicsőült Isten Fia, egy ideig még a földön hagyta Édesanyját, és Mária várakozással telt szívvel várta az ismeretlen órát, amikor lelke végérvényesen és a végső beteljesedéssel egyesülhet Szent Fiával. Ezzel a várakozással kellett teljesítenie kötelességét a rejtettségben is, és Krisztus tanításában segítenie kellett az Apostolokat!
A jeruzsálemi és az efezusi elszenderülés (dormitio) és mennybevétel (assumptio) mellett kardoskodók egyet értenek abban, hogy az Istenanya elszenderülésekor, mind a 11 apostol jelen volt és körbe állta. Ennek megvalósulásához pedig az Úr csodája kellett, hogy búcsúzóul a világ sarkaiból mind együtt lehessenek Máriával egy szívvel, lélekkel.
Egyébiránt az Apostolok részéről feltételezhető egy ihletett "konspirációs" szándék is, Jézus Anyjának rejtettségére vonatkozóan! Végtére is csodálkozhatunk-e azon, ha Jézus Szentséges Anyja, aki mindig, de még Megváltó Szent Fia halálát követően is rejtve igyekezett maradni, hogy így egyedül Fia tanításával foglalkozzanak az emberek és ne vele! Érthető tehát, ha ennél fogva földi életének utolsó éveit is teljes titokban kívánta leélni? Montforti Grignon Szent Lajos ezt írta a Tökéletes Mária-tisztelet c. művében: „...Szent Fia első eljövetelében Szűz Máriát nagyon kevéssé ismerték, de második eljövetelében nagyon meg kell Őt ismerni. Az üdvözítés csodálatos rendje ugyanis azt kívánta, hogy az első eljövetelben rejtve maradjon, hogy így egyedül Fiát, Jézus Krisztust ismerjék, de a második eljövetelben Őt fogja Isten kinyilatkoztatni. Szűz Mária nagyon rejtett életet élt. Azért nevezi Őt a Szentlélek és az Anyaszentegyház „elrejtett és titokzatos Anyának”. Mélységes alázatosságában az volt állandó és legforróbb vágya, hogy önmaga és a teremtmények előtt rejtve maradjon, s csak Isten vegyen róla tudomást. Isten, hogy Édesanyja kérését teljesítse, melyben elrejtettségéért, szegénységéért és megaláztatásáért esdekelt Hozzá, így elrejtette Őt majdnem minden emberi teremtménye elől szeplőtelen fogantatásában, születésében, életében, titkaiban és mennybevételében" (TMT 1-2-3)... és még az Evangélium kihirdetése után is csak kevéssé nyilatkoztassa ki. (TMT 49)
Dátum: 2025. június 8. Pünkösd vasárnap
Ezentúl az apostolok itt imádkoztak és itt mutatták be a Szent Áldozatot.
Eközben az asszonyok fölébredtek s fölkeltek, majd miután visszavonultak, a tanítványok odavezették Tamást és kísérőjét arra a helyre, ahol a Szent Szűz meghalt. Ott leborultak és könnyeikkel áztatták a földet. Tamás Mária kis oltárához is letérdelt és hosszasan imádkozott. A gyásza kimondhatatlanul megindító volt, még most is sírnom kell, ha rágondolok. 
Ekkor viszont Tamás a Szent Szűz sírjához kívánkozott, és az apostolok rúdra erősített fáklyákat gyújtottak és együtt kimentek Mária keresztútján a sírbarlanghoz. Kevés szóval időztek keveset az állomások köveinél, az Úr szenvedésére és Anyjának együtt szenvedő szeretetére gondoltak, aki ezeket az emlékköveket alapította és oly gyakran öntözte könnyeivel. Megérkezve a sírhoz, mindnyájan térdre borultak, Tamás azonban a kísérőjével előbb a barlang bejáratához sietett, János követte őket. Két tanítvány félrehúzta a bejárat előtti bozótot, ők beléptek, és tisztelettudó félelemmel térdeltek le. Ekkor János odament a könnyű kosárkoporsóhoz, ami kissé kiemelkedett a sírhelyből, kioldozta, majd félretette a három szürke köteléket, aztán bevilágítottak a koporsóba, és mély megrendüléssel látták, hogy a Szent test sírleplei üresen fekszenek előttük, de Mária megdicsőült teste már nem volt ott. Fölemelt karral, 
csodálkozva tekintettek fölfelé, mintha a Szent test csak most tűnt volna el. János kikiáltott a barlangból: „Jöjjetek és csodálkozzatok, Ő nincs többé itt!” Ekkor párosával egymás után beléptek a szűk barlangba és csodálkozva látták az üres sírlepleket. Kilépve onnan mind a földre térdeltek, sírtak, imádkoztak s mint a hűséges gyermekek, különféle édes, szerető szavakkal magasztalták az Urat és az ő kedves, megdicsőült Édesanyját, ahogyan a Lélek az ajkukra adta. 
Ezután láttam, hogy a koporsót hordállványra teszik, majd Péter és János a vállán viszi ki a házból. Az apostolok és a tanítványok egyik része elöl ment, mások s az asszonyok követték a koporsót. Már alkonyodott, négy hosszú fáklyát vittek a koporsó körül. 
Az égből széles fényár vezetett le a sziklához, és láttam, hogy abban, amely három egymásba helyezett dicsfénykörből állt, angyalok és lelkek sokasága halad lefelé, s ez körülvette Urunk és Mária fényes lelke jelenését. Jézus Krisztus jelenése a fényesen ragyogó sebhelyekkel előtte lebegett. Mária lelke körül a dicsfény legbensőbb körében csak kis gyermekalakokat láttam, a második körben mint hatéves gyermekek jelentek meg, és a legkülső körben felnőtt ifjakhoz voltak hasonlók. Világosan csak az arcokat ismertem meg, különben csak csillogó fényalakokat láttam. Amikor ez a jelenés egyre világosabbá válva kiáradt egészen a szikláig, azt láttam, hogy belőle fényes pálya nyílik, föl egészen a Mennyei Jeruzsálembe. 
A sírbarlang nem volt olyan tágas, mint az Úr sírja, és alig volt olyan magas, hogy egy férfiember kiegyenesedve bemehetett volna. A talaj a bejáratnál lejtett, utána az ember szemben találta magát a test nyughelyével, ami olyan volt, mint egy keskeny oltár, és efölé boltozódott a sziklafal. 
Ezután azt láttam, hogy Péter és János még nagy püspöki palástban az előszobából belép a Szent testhez. János kenőcsös edényt vitt. Péter a jobbjának ujját belemártotta, és imádság közben megkente a Szent Szűz homlokát, mellének közepét, kezét és lábát. Ez nem az a kenet volt, amit életében utoljára megkapott. A kenőccsel végighúzta az ujját a kezén és lábán, a homlokát és mellét pedig kereszttel jelölte meg. Azt hiszem, ez tiszteletadás volt a Szent testnek, amint az az Úr temetésénél is történt. 
Tény viszont, hogy a legsúlyosabb nehézséget a hamis események, üzenetek jelentik, melyek nyilvánvalóan a megtévesztő szellem munkái! Ez az, amire 
hatalmat híveinek. Olykor, mivel ő a hazugság bajnoka, e hatalmak birtokosai nem fogják fel azonnal, honnan származik képességük, vagy esetleg nem akarják megérteni, mert túlontúl boldogok ezekkel az ingyenes adományokkal. Így előfordulhat, hogy valakinek jóstehetsége van, mások, ha kapnak egy fehér lapot és egy tollat a kezükbe, többoldalnyi üzenetet írnak mintegy diktálásra maguktól. Általánosan elterjedt, hogy bizonyos emberek „hangot” hallanak, amely olykor imádságokat sugall, máskor egészen más dolgokat. Kérdés, hogy mi a forrása ezeknek a sajátos adományoknak? Talán a Szentlélek karizmái, vagy talán ördögi eredetűek? (D.G. AMORTH, Egy ördögűző tapasztalatai /A sátán adományai/ ECCLESIA 2005) 
Most, amikor szerte a világban háború folyik, éhínség fenyegeti a népeket, s az Antikrisztus szövetségesei tocsognak a keresztény vérben, ideje lenne elgondolkodni a kis Jácinta ihletett szavain: „A békét Égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt.”
A tapasztalatok és egyéb jelek arra is utalnak, hogy a magánkinyilatkoztatások iránti érdeklődés kétség kívül valós jelenség a hívek körében, és sajnos ez az, amellyel többen visszaélnek! Ezzel sajnos számolni kell és az ezek iránti egyházi közömbösség a lenéző hallgatás, vagy lejáratás ‒ egy igaz esetben ‒, nem csupán Isten tervének megvalósulását akadályozhatja, de segítheti a hamis dolgok engedetlenségből fakadó elburjánzását, ez pedig szektásodási folyamatot indíthat el! Az Egyháznak nem szabad engedni, hogy az Isten szent dolgai, az Egyház által pozitívan megítélt üzenetei közé hamis dolgok keveredjenek, vagyis hogy a búza közé vetett konkoly elnyomja a nemes vetés hajtásait. ‒ És erről van szó!
Később azt láttam, hogy az apostolok s a tanítványok megint imádkozva állják körül a Szent Szűz ágyát. Mária arca olyan virágzó és mosolygó volt, mint fiatalságában. A szemét Szent örömben az égre nyitotta és elszenderült.
Majd azt láttam, hogy a lelke, mint valami kis végtelenül tiszta fényalak, felfelé nyújtott karral megy ki a testéből és lebeg fölfelé azon a fényúton, ami ragyogó hegyként emelkedett az ég felé. 
Pillantásommal a lelkét követve azt láttam, hogy a fényes úton bemegy a Mennyei Jeruzsálembe egészen a Szentháromság trónjáig. Láttam, hogy sok lélek örömteli tisztelettel vonul elé. Közöttük felismertem sok patriarchát és Joachimot, Annát, Józsefet, Erzsébetet, Zakariást és Keresztelő Jánost. Ő pedig mindnyájukon át Isten és az ő Fia trónjához lebegett, aki Szent Sebeinek ragyogó fényével Mária egész megjelenésének világosságát még túlsugározva isteni szeretettel fogadta őt, s valami jogarhoz hasonlót nyújtott át neki, és körben lefelé mutatott a Föld fölött, mintha hatalmat adna át neki fölötte.
,,Mily börtön rabja a lélek a földön?
alkalommal lefegyverezte bíráit. Nemcsak baj nélkül került ki az ügyből, hanem megnyerte a nevezett pápák különleges jóindulatát is. Egyébként befolyásos szövetségese volt 
Többszöri betegeskedés után 1593-ban elérte, hogy megválhasson elöljárói hivatalától. 1595. május 12-én Baronius, a gyóntatóatyja föladta neki a Szent Kenetet. Azután Frederigo Borromeo kardinális megáldoztatta (mindkettejük az ő pártfogoltjai voltak). Az ,,Uram, nem vagyok méltó''-nál könnyek között vádolta még egyszer magát: ,,Soha semmi jót sem tettem, semmit, egyáltalán semmit; egyáltalán nem vagyok méltó!'' Rövid ideig újra tudott misézni. A szentmise bemutatása közben 
évek óta órákat elragadtatásban töltött és élete utolsó napjáig gyóntatott. 1595. május 25-én reggel még bemutatta a szentmisét. Este, mint mindig, hozzá jöttek a testvérek mindnyájan, hogy megkapják áldását, ám másnap reggel három órakor Fülöp meghalt. Szentté avatási eljárása már halála után két hónappal megkezdődött. 1622-ben Loyolai Ignáccal, Xavéri Ferenccel és Avilai Terézzel együtt avatták szentté. Halála után a mindenre kiterjedő orvosi vizsgálat jegyzőkönyvben rögzítette, hogy „Róma apostolának” – így nevezték ugyanis – szíve olyan nagy, amilyent még soha egyetlen embernél sem láttak…
(Boldog Emmerich Katalin leírása nyomán:) "Amint Péter befejezte a Szent Áldozatot, magához vette az Úr Testét, majd odanyújtotta a jelen levő apostoloknak és tanítványoknak is. 
lámpák. 
olajjal az arcán, a kezén, a lábán és az oldalán, ahol a 
A Mária Rádiót hallgatva, egyszer csak ezt hallottam: „Mária Rádió ökumenikus imája a világbékéért!” Végtére is igazán szép volt, de az imát mégsem tartottam igazán szívből jövőnek! Mert vajon a szép „fogalmazvány”, elég nagy hatékonyságú-e, képes-e megindítani Jézus könyörületre hajló Szívét? Mert van milliószor hatékonyabb ima: az Angyali Üdvözlet! 
Sajnos, sok, magát látnoknak vélő személy megfeledkezik arról, hogy minden elmélkedésre (lelki életre) képes, megkeresztelt embernek vannak benső monológjai, vagy a lelkiismerete ihlette gondolatai, melyek az egyes ember vezetését és üdvözítését szolgálják, amiként a költő Babits is megfogalmazta: Minden ember lelkében dal van, és mindenkinek saját lelke szól a dalban. Számolni kell azonban azzal is, hogy a benső szép megfogalmazásaink nem csak az értelem normális fontolgatásai lehetnek, de akár a gonosz lélek ügyes manipulációi is, „mert maga a sátán is a világosság angyalának tettetheti magát” ‒ figyelmeztet a 2. Korintusi levél (11,14)! 
A Szent Szűz csendesen és halálközeli állapotban nyugodott a cellájában. Egészen, még a karja is be volt burkolva a fehér hálólepelbe. A fátyol a fején keresztráncokban volt a homlokra hajtva; férfiakkal beszélve lehúzta azt az arcára. Még a keze is csak akkor volt fedetlen, amikor egyedül volt. Az utóbbi időben sohasem láttam, hogy magához vett volna valamit, legföljebb időnként egy-egy kanálka folyadékot, amit a szolgáló préselt neki az ágya mellett levő kis csészébe egy sárga bogyójú, szőlő-szerű gyümölcsből. 
A férfiak ezután ismét a ház elülső helyiségébe mentek, és a Szentmisére készültek, miközben valamennyi jelen levő asszony a Szent Szűz ágyához közeledett, letérdelt, s fogadta az áldását. Láttam, hogy egyiküket, aki egészen Mária fölé hajolt, átölelte. 
"Az Üdvözlégy, szivárvány az égen, a Legszentebb Szentháromság békeüzenete, a szelídség és a kegyelem jele, amit a föld fölé maga az Isten ragyogtatott. (Grignon - P. Fenyvesi: SZENTOLVASÓ, Stephaneum,1944; 45-46)
Az azonos kifejezések és megnevezések, még nem jelentik az adott néven ismert üzenetekkel való azonosságot! Gondoljunk bele, hogy bár Erzsébet asszony Lelki Naplójában az 'irgalmasság' kifejezése több mint hatvanszor szerepel, mégsem írta címeként, hogy az Isteni Irgalmasság Üzenete! Azt meg pláne nem, hogy ez a Fausztina Kowalska-féle üzenetek magyar folytatása! 
Sajnos, akárhány látnok „ráúszhat valamely nagy hajó farvizére”, sőt még lelkivezetőt is találhat magának, jóllehet erre a súlyos felelősség miatt kevés pap vállalkozik ‒ de akad! Vagyis a felelősség sok esetben nem csak a látnoké, hanem a kellő felkészültséggel nem bíró lelkivezetőé, mert erre figyelmeztet a zsidókhoz írt levél is: kevés az a gyóntató, ,,aki gyakorlattal megfelelő érzéket szerzett a jó és a rossz megkülönböztetésére!” (Zsid 5,14) De Avilai Szent Teréz meghatározása is pontos: „Egy lelkivezető inkább legyen bölcs, mint szent!”
(Boldog Emmerich Katalin leírása nyomán:) "Láttam, hogy Mária fehérrel borított hálósátrában, 
A belépők gyöngéden megölelték a már jelenlevőket és láttam, hogy volt, aki sírt örömében és fájdalmában, hogy viszontlátták egymást, ráadásul ilyen szomorú alkalommal. Ekkor letették a botokat, köpenyeket, öveket és erszényeket, a fehér testi ruházatuk egészen a lábukig leomlott. Széles, betűkkel megjelölt övet csatoltak magukra, amelyeket magukkal hoztak. Megmosták a lábukat, majd Mária ágyához közeledtek, és tisztelettudón köszöntötték őt. Már csak néhány szót tudott beszélni velük. 
Nem emlékszem határozottan arra, vajon a szelencék egyikében vagy másutt voltak-e Szent ereklyék. Merthogy az újszövetség áldozatának bemutatásánál mindig a közelben voltak prófétáknak és később a vértanúknak a csontjai, éppen úgy, ahogyan Krisztus az utolsó vacsoránál tanította őket, hogy így tegyenek. 
A VALÓDI magánkinyilatkoztatások jelek és útmutatások az emberek és az Egyház számára, melyeket mindig világos, precíz, egyértelmű és terjedelmében meghatározott, következetes kifejezésmód jellemez a tartalom fennkölt méltóságában. Ha a próféciák leendő isteni büntetést említenek, akkor az elkerülésére egyértelmű kiutat (sőt eszközt) is kínálnak, amiként ez Fatimában és a Szeretetláng esetében is történt!
Lélekben láthattam, hogy amikor Mária azért könyörgött Fiához, hogy a Mennybemenetele után ne éljen sokáig e siralom völgyben. Az Úr kinyilvánította Neki, hogy imájára az Apostolok és több tanítvány jelen lesz a halálánál, és mit kell majd mondania nekik, hogyan áldja meg őket. 
És sorra így érkeztek az Apostolok a világ minden sarkából, Spanyolországból, Perzsiából, Indiából, a Tatárföldről és a Vörös-tengerhez képest keletről.
SZENT RITA KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!
2006 őszén, 
A sötét mahagónifából faragott XIV. századi Loretói Madonna-szobor 1921-ben egy tűzvész során megsemmisült. A jelenlegi, libanoni cédrusból készült „Szűz Mária a kis Jézussal” mesterségesen sötétített szobrot a Szentszék ajándékozta a Loretói kegyhelynek, még azon évben.
közszemlére igen ritkán van lehetőség!
Láttam, hogy a Szent Szűz már nagyon idős, megjelenésében mégsem utalt erre semmi más, mint az emésztő vágy, amely őt mintegy a megdicsőülés felé vonzotta. Sovány volt, de nem láttam rajta ráncokat, a hervadásnak semmiféle nyomát sem. Mintegy a lélekben létezett. Leírhatatlanul komoly volt. Sohasem láttam őt nevetősnek, de megindítóan mosolygósnak igen.
Nos, ennek több oka is lehet! A legkevésbé az, hogy „senki sem próféta a saját hazájában” ‒ ehhez még hozzátéve ‒, pláne ha nő az illető! Volt ugyanis egy tekintélyes atya, akinek Erzsébet asszony legidősebb leánya, 
Kezdettől fogva a Casa Santa oltárának közepén tabernákulum állt, a Legméltóságosabb Oltáriszentséggel, a második Isteni Személlyel, aki magát a világ üdvösségéért feláldozta, és Akit az eucharisztikus Kenyér és Bor színe alatt imádunk. 
Ami Loretóban korábban fontos és az áhítat meghatározója volt, az a Legméltóságosabb Oltáriszentség és az Istenanya szobra. E „Két Lakónak” helyük volt gyermekkori házukban, ám most az Anyát elválasztották a Fiától. És ezzel a Loretó-i Ház lényegében múzeumi funkciót kapott, mely ugyan ébreszthet megrendülést, dokumentálhatja a múltat, de az Úr gyermekkori házában már „nincs otthon”!
Akkoriban azt láttam, hogy se egy kép, sem pedig szilárdan álló kereszt nem jelölte ezeket az állomásokat, csupán egyszerű emlékkövek voltak ott feliratokkal. Azt viszont megfigyeltem, hogy a gyakori járás és rendezés által ez az út mindig járhatóbb és szebb lett. A Szent Szűz halála után is láttam, hogy keresztények járják ezt az utat, akik leborultak és megcsókolták a földet".
Rosalie Püt
Minden hónap harmadik, vagy negyedik csütörtökén 20 órától közös imádságot tartunk a Városliget szélén, a Dózsa György út Damjanich utcai torkolatánál állott egykori Magna Domina Hungarorum, közismert nevén 
Mellesleg ugyanekkor törölték el sok neves szenttel együtt Szent Filoména és Szent György ünnepét is. A hivatalos megokolás így hangzik:
Efezusba érkezése után csakhamar láttam, hogy a háza mögött a hegynek fölfelé járja az utat a fájdalmak fölött elmélkedve. Az út erdőbe vezetett, ahol az egyik dombon megjelölte a Kálvária hegyet, s egy másik domb kis barlangjában Krisztus sírját. 
átváltoztatás szavait. Abban a pillanatban csodálatos módon az Úr az Ő Szent Testének átlényegülését engedte éreznem. És így szólt: „Ezt cselekedtem érted és minden lélekért. Ennek a fölséges pillanatnak átérzését isteni szeretetem különös kegyelmei által tudtad felfogni lelkedben.” Lelkem utána még néhány óra múlva is a csodálatos érzésétől remegett. Ne lepődjön meg az, aki valaha ezt olvassa, mert ezt nem lehet másképp elviselni. Mikor lelkem annyira elmerül Isten szeretetében, testem egészen erőtlenné válik és sokszor úgy érzem, ez megszünteti testem életképességét. Lelkem nagy remegése közben arra gondoltam, hogy amikor az apostolok az átlényegülés csodájának perceit az Úr Jézussal testestől-lelkestől átélték, hogy is bírták ki, mert én a néhány pillanat alatt is úgy éreztem magam, hogy rögtön meghalok. (IV/4-7)
Ekkor történt az angyali közbeavatkozás, és elrepítették az épületet – szintén alapok nélkül – a mai helyére, Andocsra.
De lássuk még egyszer a 
Isten Anyja oly szomorú és a szánalomtól megindult volt, hogy alig tudott egyenesen állni. Péter és János a karja alá nyúlva támogatta. 
A Sionra vitték a cönákulumba (= az Utolsó Vacsora helyére), annak idején ennek egyik épületében lakott. Itt a Szent Szűz több napon keresztül annyira gyönge és beteg lett, többször az eszméletét vesztve, hogy azon gondolkodtak, elkészítik a sírját. 
Mire azonban a sír elkészült, Mária felgyógyult s elég erős volt ahhoz, hogy újra visszautazzon efezusi házába, ahol másfél év múlva valóban meg is halt. Az Olajfák hegyén számára készített sírt minden időben tiszteletben tartották, később templomot is építettek fölé. Később, többen írtak arról a mendemondáról, hogy Jézus Anyja Jeruzsálemben halt meg és ott temették el. 
Ház, a Domus Lauretana mását. Ettől a példától ösztönözve a birodalom magyar, cseh, osztrák főnemessége szinte versengve építtette a
Az Istenanya által felkínált eszközök (áldozat, imádság, bűnbánat), látszólag haszontalanok és nem hatékonyak a racionalizmusra nevelt újkori ember szemében, ennek ellenére előbb-utóbb mégis mindenki fog imádkozni, mert mindenki eljut az igazság ismeretére (1Tim 2,4), csak nem mindegy, hogy mikor! Vannak akik még a nyugodt családi közegben, és lesznek, akik csak a fagyos óvóhelyeken, vagy...!
kinyilatkoztatásával. «Jerikó falai az ima trombitaszavára omlottak le» – nyilatkozta reménykedőn az olasz kereszténydemokrata politikus, 
Bizonyossággal állítható, hogy korunk evangelizációjának eredményessége és a világ sorsa nagyban függ a Fatimai-, az Isteni Irgalmasság és a Szeretetláng üzenetének emberiség szintű, de személyenkénti elfogadásától, megvalósításától!
A válasz szomorúan egyszerű! A Szent Szűz szeretete nem élhetett Szent Fia megváltó szenvedésének állandó átelmélkedése nélkül. Különösen húsvéti időszakban végigjárta a Szenvedés Útját Jeruzsálemben. Mindannyiszor könnyek közt, az arca elsápadt a fájdalomtól. Gyakran összeesett, és már-már azt hitték, hogy meghalt! Ezért sírhelyet vásároltak Neki! (A 
megsemmisítő győzelmet aratott a török felett. 
Szintén a jezsuiták érdeme az, hogy az addig is ismert Loretói Litánia egyházi közkinccsé lett, ugyanis Canisius Szent Péter 1558-ban Loretóban hallotta először énekelni, ezt követően felvette imádságos könyvébe, és ezzel a litánia gyors elterjedését, páratlan népszerűségét nagy mértékben előmozdította. Még a régi jezsuita gimnáziumokban is kedvelt szokás volt a szombati napokon a Loretói Litánia eléneklése.
vendégnek szerény reggelidhez! Ne légy közömbös, mert akkor azt kell hinnem, hogy kelletlenül teszed Értem. Hozd el gyengeségeidet Hozzám. Nehogy azt hidd, hogy ez nem érdemszerző! Ismerlek Én nagyon jól. Nyitott könyv Előttem lelked legrejtettebb zuga is, de elvárom, hogy valld be fogyatékosságaidat, mert így már ezek is érdemszerzők lesznek számodra.” „Én Jézusom, úgy akarom bánni bűneimet, ahogy még soha senki meg nem bánta. Szívemnek minden dobbanása kevés. Ahány kis porszem van a világon, mindbe belehelyezem szívem bánatát, hogy fújja a szél Hozzád engesztelésül megszámlálhatatlan sok bűnömért.” És mikor így elkeseregtem bűneim bánatát, Ő nagyon meg volt hatódva, és csendes, halk szavakkal csak ennyit mondott:
1947-ben újból veszélybe került a Szent hely tulajdonjoga. Ekkor meg azzal az ürüggyel akarták kisajátítani, hogy minden erdőterület az államé! Nos, könnyen bizonyítást nyert, hogy Meryem Ana egyáltalán nem erdőség.
1951-ben P. Euzet, egyetértésben 
Nem akasztották meg a magyarországi zarándoklatokat sem a török háborúk, sem a hódoltsági viszonyok, sőt erős törökellenes jelentése is volt, amely a loretói Szent Szűz kultuszában is kifejezésre jutott.
közbenjárásomat, közbenjáró segítségemet! Én akarok és tudok is segíteni rajtatok, csak már látnám jóindulatú és szorgalmas elindulásotokat! Ne halogassátok! Igen sok időt elvesztegettek. A gonosz sokkal több eredménnyel és szorgalommal dolgozik, mint ti. Úgy fáj ez Nekem! 
Az 1914-es év gyors véget vetett a zarándoklatoknak és egészen 1927-ig nem tartottak Szentmisét a Kápolnában. Az I. Világháború alatt az egész vidék tiltott haditerületté vált. 
Amikor 1920-ban a lazaristák visszatérhettek a Meryem Anához, az üvegtetőt betörve, az oltárt szétrombolva, a platánokat kidőlve találták, a bronz Mária-szobrot a szakadékba lökve találták meg letörött kezekkel. (A helyreállított szobrot 1926-ban még el is rabolták és csak 1931-ben lett meg. Ma is ez áll a szentély szerény oltárán.) 
menedéket találjanak, a túlélők elbeszélése szerint a francia és olasz hadihajók cinikus módon megtagadták a menekültek felvételét, ha nem tudtak ott helyben a nemzetiségükről igazolványt felmutatni. Az angol hadihajók pedig elsősorban az angol nemzetiségűeket vették fel. Történt mindez a békésnek mutatkozó Törökországban és napjainkban, minden papír nélküli migráns ezreket tárt karokkal befogadó nyugat-európai országok hajóival! Elgondolkodtató, különösen ma! Forrás: (
Örömteli és elmélkedésre érdemes a Názáreti Ház magyarországi vonatkozása! Az, hogy először a Magyar Királyság területére hozták az angyalok, kiemelt jelentőségű! A Szent Korona Magyarországa ugyanis Mária Országa (!) és nyilvánvaló, hogy Királynőnk itt érezte legalkalmasabb helyen az Angyali Üdvözletet visszhangzó Házát! És bizonyos, hogy a magyarság részéről is kevésbé a józan mérlegelés, mint inkább a Szűzanya iránti szerető érzelem tette már a középkorban is kedveltté Loretót. Ezt tanúsítják a középkori magyar zarándoklatokról szóló dokumentumok.
Az idő távlatából ma már tisztán látható a mai kor átalakulása, a bűn és az elkorcsosulás egymásra ható bontakozása, a pusztító következményeivel együtt. Az új kor újdonsága nem abban áll, hogy az ember szabadon használja az értelmét Kant tétele szerint, mely a kereszténységben gyökerezik, azon meggyőződésében, hogy az ember Isten képmására teremtetett és képes a teremtő ismeretre. 