(Horváth Mária írása)
Szent II. János Pál pápa a két fatimai gyermek liturgikus ünnepét, boldoggá avatásuk napján hirdette meg 2000. május 13-án.
Az életszentség fokát nem az életkor határozza meg, ezt tanúsítja a kis fatimai pásztorgyermekek tanúsága is.
Azonban ők sem maguktól váltak szentté, hanem a kegyelem által. Már születésükkel olyan tulajdonságokkal ruházta fel őket a Mennyei Atya, melyekkel készen álltak Isten szeretetének befogadására: a tiszta szív boldogsága töltötte el őket.
A Rózsafüzér Királynője jelenlétében megfürödve, az Ő fényességétől és szeretetétől áthatva a kis Ferenc és a még kisebb Jácinta nagy léptekkel haladtak az Ég felé vezető úton. Mintegy elvesztették saját magukat, kívánságaikat eltaposták, aprócska hibáikkal komolyan megküzdöttek és levetkőzték azokat. Nem maradt más vágy a szívükben, minthogy teljesítsék Annak kéréseit, akit láttak – Aki végtelen gyengédséggel szólt hozzájuk – aki maga volt a Boldogságos Szűz, a Mennynek Királynője és mindnyájunk Édesanyja. Ez az Édesanya olyannyira átjárta egész lényüket, hogy igazán nem is vágyódtak másra, minthogy tetszésére lehessenek, és kedvét keressék. Az Őiránta érzett lángoló szeretetükből fakadt az a mély fájdalom a bűnösök iránt, mely a gyermekeket az engesztelő életre buzdította. Látták a Szűzanya szomorúságát, a Szeplőtelen Szívéből áradó fájdalmát, látták a poklot a benne égő szenvedő lelkekkel és mindez az egyre teljesebb engesztelő életre sarkallta őket.
Róluk, Boldog Ferencről és Jácintáról szeretnénk megemlékezni.
Felhívom a kedves Olvasók figyelmét, hogy a fatimai pásztorok életét akkor lehet követni és megérteni, ha ismerik az Angyal és a Szűzanya jelenéseinek történetét, amely részletesen megtalálható a 2014-es évben, május 8. és szeptember 8. közt, 125 részben!
Az első poszt: itt!
