Gyógyítás Jézus nevében
Újabb lelkigyakorlatot vállalt most már csak helyben, a La Rochelle kikötőjéhez közeli Gondviselésről nevezett nővéreknél. És íme, a Gondviselés!
A négy párizsi kispap egyike Vatel Adrian volt, aki tengeren kívánt lelkészi állást folytatni. Hajójára La Rochelleben kellett beszállnia. A fiatal pap hírét vette Grignon atya közeli missziójának és úgy gondolta, van még ideje, hát elmegy meghallgatni, mi több, utána bocsánatot fog kérni szószegéséért. Elvegyült hátul a tömegben.
Lajos atya a kimerültségtől elerőtlenedve, lassan lépdelt fel a szószékre, megtámaszkodva kissé előrehajoltan ezeket mondta: „Testvéreim, van köztetek valaki, akinél Isten szava kárba veszett, de tőlem nem fog elmenni!” Vatel atya tágranyílt szemekkel csak ült, mint aki karót nyelt. A beszéd végén odament szentünkhöz, aki magához ölelte és elmondta fiatal kollégájának, hogy utazási okmányai bizony nincsenek rendben! A fiatal pap előkapva papírjait elképedve látta, hogy valóban hiányosak ahhoz, hogy tengerre szálljon. Egyszerűen nem is értette, hogy mi történik vele, de Lajos atya baráti hátbavágására; „Gyerünk!” –, szinte önkéntelenül igent mondott.
Ó, már érzem, hogy ez a leghelyesebb. Menjünk! – mondta most már határozottabban a fiatal kolléga.
Valóban belevetették magukat a missziós munkába, azt sem tudták, hogy hol áll a fejük. Szentünk boldog volt, bár ahhoz, hogy bármi is megalakuljon, egyetlen pap nem elég. Legalább még egyet adj Uram! – sóhajtotta.
1715. októberében egy igen beteges abbé, René Mulot kérte segítségüket, hogy bátyjának plébániáján tartsanak lelkigyakorlatot Saint Pompain-ben. Eredetileg neki kellett volna mennie, de a féloldali bénultsága melletti tuberkolózisos asztmája és az ebből fakadó köhögési rohamok miatt már nem tudta teljesíteni ígéretét. Grignon atya hosszasan nézte, és kissé hunyorogva ezt mondta:
– Ígéret? Nos lehetséges, hogy tudunk segíteni, de egy feltétellel. Újabb ígéretet kell tenned valamire!
Mulot abbé a tágra nyitott, begyulladt és könnyes szemeivel értetlenül nézett szentünkre:
– Én? Hát mit ígérhetnék én, mikor az sem biztos, hogy megélem a holnapot!?
– Kövess engem! – mondta Lajos atya. – Ha megígéred, hogy belépsz közénk és máris elvállalod, hogy helyettünk te tartasz missziót Vouvant-ban, akkor teljesen rendbe jössz!
A beteg pap nem kételkedett e szavakban, mert tudva tudta, hogy Istennél semmi sem lehetetlen és elvállalta. Belépett a Mária Társaságába és meggyógyult.
