Nagyobb kereszt az, ha nincs kereszt!
1854-ben Matilde Besancon nevű ötéves kisleány Grenoble-ból érkezett. Játék közben egyik 12 éves társnője fejénél fogta meg és a nyakizmai meglazultak. A gyermek támaszték nélkül nem tudta egyenesen tartani a fejét. Hosszú hónapok után végre elhatározták a gyermek szülei, hogy Ars-ba mennek, hogy Szent Filoména közbenjárását kérjék. Kérésük nem nyert meghallgattatást. A jó szülők Vianney miséjén is részt vettek, akinek figyelmébe ajánlották a kis beteget. Úrfelmutatás közben a gyermek felkiáltott: „Édesanyám! Ide nézz!” S valóban, fejét minden irányban támaszték nélkül tudta mozgatni.
Egy Lyon-i asszony egy szegény fiút hozott Ars-ba, akinek szeme alatt veszedelmes daganat támadt. A gyermeket meg akarták operáltatni, de előbb azt szerették volna, hogy az Ars-i plébános előtte áldásában részesíti. Abban a pillanatban, amikor Vianney a gyermek homlokára akarta tenni a a kezét, az asszony azonban megragadta szentünk kezét és a beteg testrészre tette. A daganat hirtelen eltűnt. Az eset nagy port vert föl a faluban.
Este amint Toccanier káplán és Athanáz testvér Vianney-t a szobájába kísérték, így szólt hozzájuk:
‒ Barátaim, ma ugyancsak szépen megjártam. Mennyire restelltem magamat emiatt! Ha találtam volna egy patkánylyukat, oda bújtam volna.
‒ Miért, mi történt? ‒ kérdezte a káplán.
‒ Bármit is mondjanak az emberek, a jó Isten még most is csodát művel. Egy asszony gyermekét hozta hozzám, kinek a szeme alatt nagy daganat volt. Meglapogtatta velem s a daganat eltűnt!
‒ Na, ez egyszer nem mondja plébános úr, hogy ezt is Szent Filoména művelte! ‒ felelte Toccanier.
Szentünk kissé zavartan így szólt:
‒ Bizonnyal neki is része volt a dologban!
Athanáz testvér ide vonatkozólag ezeket írta jegyzetfüzetébe: „Jeromos testvér másnap újságolta: Ha láttátok volna a plébánost, miként szelte keresztül a templom teret a gyermek gyógyulása után, megmosolyogni való dolog volt. Szinte szégyenkezve, két kézzel eltakarva arcát és úgy rohant, mintha bottal üldözték volna!”
A szenttéavatási pör okmányai legalább harminc csodáról tudnak, és ez persze csupán töredéke a valós rendkívüliségek számának!
Elképzelhetjük azt, hogy ezer és ezer beteg kérte az Ars-i plébánost, hogy szenvedéseiktől szabadítsa meg őket, és mennyien nyertek meghallgattatást? Valószínű, hogy nagyobb részük nem gyógyult meg látványosan, annál inkább lelkileg, ami ‒ jegyezzük meg ‒ a nagyobb csoda! Szentünk azt hirdette, hogy „Nagyobb kereszt az, ha nincs kereszt!”
Egy alkalommal ezt mondta egy súlyos betegnek: „Barátom! Nem tudom, vajon imádkozzam-e a felgyógyulásáért? Mert nem szabad levenni a keresztet azokról, akik hősiesen tudják viselni!”
És bizony, ha valaki gyógyulásért fordult hozzá, Vianney mindenekelőtt hitet kért számára. „Asszony, nagy a te hited!” ‒ kiáltott fel az isteni Mester, mielőtt a kánaita asszony leányát meggyógyította. „Ha valaki meg akar gyógyulni, nem viselkedhet így!” ‒ mondta egy Marseille-i fiatalembernek, akit nyavalya tört, de nem volt sem hite, sem erénye.
Máskor: „Legyen hát! Végezzen egy kilencedet!” ‒ mondta egy asszonynak, aki beteg rokona szándékára zarándokolt el Ars-ba, majd így fojtatta halkabban: „Csak azt nem tudom, vajon a jó Isten meg fogja-e hallgatni, mert a maguk házában nincs több hit, mint egy lóistállóban!” Ez sajnos, be is teljesedett. A beteg meghalt a kilenced végére, és ebben nem a halál a tragédia, hanem a felkészületlenség!
(Források a 2. részben!) (folyt.)
