Bevezető
Az Ars-i szent plébános gyermekévei, a Véres Francia Liberális Forradalom kezdetére és az azt követő lelkileg lerombolódott, tespedő időkre estek. A forradalom őrülete minden vallásgyakorlatot eltiltott és vérbe fojtott.
A forradalmi törvényhozás állami kézbe vette az anyakönyvezést, és törvényesítette a válást. A szeptemberi vérengzésként ismert eseményekben 48 óra alatt három katolikus püspököt és több mint 200 papot lincseltek meg. Még brutálisabb atrocitások történtek Nantes-ban, ahol az elfogott szerzeteseket, papokat és apácákat párosával egymáshoz kötözve, a forradalmi ítélőszék „víz alatti házasságra ítélte” őket. Több mint 6000 ember fojtottak vízbe a „republikánus keresztelőkben”.
Szintén papok és apácák elleni tömeggyilkosságokat követtek el Lyon-ban, ahol Joseph Fouchet parancsára 1900 keresztényt lőttek agyon. Hasonlóképp tűnt el nyugati Vendée tartomány teljes lakossága, öregestől-csecsemőstől, kutyástól-macskástól!
A francia törvényhozás elrendelte a szobrok, képek és harangok eltávolítását a templomokból. 1793-ban bevezették a francia forradalmi naptárt, amely eltörölte a szentek ünnepeit de még a „szent” szó használatát is. Ezzel szemben szabad teret adtak a pornográfiának és a homoszexualitásnak. Azokat a papokat, akik nem írták alá, hogy alávetik magukat a köztársasági törvényeknek, azokat azonnal börtönre, vagy kivégzésre ítélték!
Vianney is az első szentáldozását csak egy bujdosó pap kezéből rejtekben vehette.
A napóleoni konkordátum csak az üldözést szüntette meg, de a paphiányt és a forradalom lélekmérgezéséből eredő elhidegülést már nem tudta orvosolni!
Nos, ebben az időkben a Gondviselés egy szegény pásztorfiúban nevelte ki a választott eszközt, a legkiválóbbat azok között, akik által Franciaország katolikus népét ismét visszavezette Istenhez. Mert Isten úgy döntött, hogy a kicsinyek által szégyeníti meg a világ nagyjait. És könyvünk hőse Jean-Marie Vianney volt az a közepes tehetségű választott, aki egyszerű falusi plébánosként, milliókat emelt ki a vallás közönyéből és a katolikus reneszánsznak lett megalapítója.
Ez a jelentéktelen „kis papocska” megmutatta világnak és az egyháznak, hogy áldozattal, önsanyargatással, imádsággal, bőjtel, személyes példával, hitoktatással és napi 18 órás gyóntatással meg lehet menteni még a tévelygő lelkeket is!
Amikor Vianney Szent János Ars-ban megkezdte működését, a hitélet a fagyponton állt, üres templomot talált, a vasárnap megszentelése ismeretlen volt a nép előtt, erkölcsrontó mulatozásban töltötték szabad idejüket. Negyven évig tartó plébánoskodása alatt nemcsak a kis község lelkülete változott meg tökéletesen, hanem egész Franciaország figyelme feléje fordult, zarándokok százezrei keresték fel a szent plébánost, hogy tőle életútjukra eligazítást nyerjenek.
Miben állt személyének varázsa, mi volt a forrása annak a kegyelmi erőnek, amely belőle kisugárzott?
Az imádság nála nem egy-egy adott óra volt a nap huszonnégy órájából, hanem egész napos ‒ az egész életet átfogó, megszakítás nélkül istenszemlélet ‒, magáról teljesen megfeledkező odaadás.
Az Ars-i plébánosban a világi papok ne csak pártfogót tiszteljenek, hanem követendő példát is lássanak, a papi szentség magas fokát!
Felhasznált források:
Trochu Francis Dr. kanonok: AZ ARS-i PLÉBÁNOS, Vianney Szent János-Mária-Baptiste (1786-1859) - Kapisztrán nyomda Vác - Budapest, 1932.
Monin Abbé: Szól az Ars-i plébános. Vianney Szent János gondolatai és elmélkedései – Szent Gellért Kiadó és Nyomda 2000.
https://archiv.katolikus.hu/szentek/0804.html
https://www.magyarkurir.hu/hirek/vianney-szent-janos-maria-aldozopap
http://www.ephphata.net/Jean-Marie-Vianney/jmv-2.html
http://www.magyarkurir.hu/hirek/igy-gyozte-le-vianney-szent-janos-vallasi-kozombosseget
