Hogyan zajlott le, üdvtörténetünk nagy eseménye?
1854. december 8-án IX. Piusz pápa a Szent Péter Bazilikában ünnepélyesen kihirdette a Szeplő-telen Fogantatás dogmáját. Az ekkor már nagyon idős és egészsé-gileg is törékeny pápa a szentély-ben foglalt helyet és rekedten beszélt. Akkoriban még nem voltak erősítők, ám amikor a dogmatikai tétel formuláját olvasta fel, hangja csengett és erőteljes volt, s ugyan-ebben a pillanatban egy napsugár, a felhőkön átragyogva, behatolt a Szent Péter Bazilika üvegablakán és beborította a Szentatya alakját. E mindenki által észlelt külső eseményeket Isten és a Boldogsá-gos Szűzanya tetszésnyilvánítása-ként magyarázták.
A Szentatya így számolt be erről: "Emberi nyelv képtelen leírni, amit a Szeplőtelen Fogantatás dogmájának kihirdetése közben tapasztaltam és éreztem. Míg Isten a hittitkot kihirdette Helyettesének szavai által, olyan világos és eleven fénnyel árasztotta el a lelkemet, olyan gyönyörűségek-kel, melyek nem földiek és csak a Mennyben tapasztalhatóak".
IX. Piusz egyik életrajzírója így ír: "Nem habozok kijelenteni, hogy a Pápa, abban a pillanatban, minden bizonnyal oly különleges kegyelem-ben részesült, hogy bele ne haljon a Szeplőtelen Szűz páratlan tisztasá-gának ismerete és érzése által kiváltott édességekbe".
A Szentatya a következő szavakkal hirdette ki a Boldogságos Szűzanya Szeplőtelen Fogantatásának dogmáját: "Urunk Jézus Krisztusnak, Szent Péter és Pál Apostoloknak tekintélyével és a sajátunkkal kijelentjük és meghatározzuk, hogy az a tan, amely azt tartja, hogy a Boldogságos Szűz Mária fogantatásának első pillana-tától, a mindenható Isten egyedülálló kegyelméből és kivált-ságából, az emberi nem Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak érdemeire való tekintettel, az áteredő bűnnek minden szeny-nyétől eleve megőrizve mentes volt: Istentől való kinyilatkoz-tatás, és ezért erősen és állhatatosan kell hinnie minden hívőnek!" (IX. Piusz Ineffabilis Deus kezdetű bulla)
Gyakorlati magyarázat: Szűz Mária Szeplőtelen fogantatásának ünnepe, két alapvető hitigazságra emlékeztet minket: mindenekelőtt az áteredő bűnre, és a Krisztus kegyelme által hozott győzelemre, arra a győzelemre, amely fennkölten ragyog Máriában, a Szeplőtelenben.
Minden ember az áteredő bűnnel jön e világra, és az örök kárhozattól való megszabadulásért Krisztus megváltására van utalva. Mária is, mint az emberi törzshöz tartozó teremtmény, így született volna, de nem így történt! A Jézus Krisztus leendő Anyjaként, a megváltó Fiú érdemeinek megelőlegezéseként, a Legszentebb Szentháromság, fogantatásának első pillanatától – páratlan kiváltságának köszönhetően – megőrizte őt az áteredő bűntől.
Időrendben előbb az anya van, utána a fiú. Következésképpen ahhoz, hogy Mária Szeplőtelen lehessen, Krisztusnak már születése és kereszt-halála, vagyis a Megváltás véghezvitele előtt meg kellett váltania Őt.
Szent Ambrus így ír: "Amidőn az Úr a világ megváltásába fogott, Márián kezdte, hogy ő fogadhassa elsőként Fia kezéből az üdvösség gyümölcsét, hiszen az ő közreműködésével jutott el a Megváltás mindenkihez!" (In Lucam, 2,17)
A Keresztség által mindannyian megszabadulunk az áteredő bűntől, melytől Mária már fogantatása pillanatától mentes volt.
Mária az új teremtés és új teremtmény, Szeplőtelen Fogantatása első pillanatától fogva. A Szeplőtelen Fogantatás megnevezés tehát csak Máriát illeti meg. A Keresztségben való újjászületéssel régi teremtmény-ből mi is új teremtménnyé lettünk, ám mégsem mondhatjuk azt, hogy olyanná lettünk, mint a Szeplőtelen Fogantatás. (Vö. Fracesco Bamonte, Szűz Mária harca c. könyv 77-79. oldaláról szerkesztve. Kiadó: IHTYS 2014. Nagyvárad)
