»Napközben is ajánljátok fel munkátokat Isten dicsőségére! Ez a kegyelem állapotában történő felajánlás is a sátán megvakítását fokozza. Éljetek tehát kegyelmeim szerint, hogy egyre jobban és egyre nagyobb területre terjedjen ki a sátán megvakulása. A sok kegyelmet, melyet nektek nyújtok, egyre jobban használjátok fel, mert ez a lelkek tömeges megjavulását fogja maga után vonni. (II/36) A sátán megvakítására (...) törekednetek kell, melyet az egész világ összefogó erejével fogunk megvalósítani. Ne hátráltassátok, mert egyszer felelni kell a reátok bízott (...) tengernyi lélekért. Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el. Mert a sátán oly mértékben lesz világtalanná, amilyen mértékben ti munkálkodtok ellene.« (III/130) Kérem a Szentatyát, hogy Szívem Szeretetlángjának ünnepét Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2-án tartsátok!« (I/85)A Naplóban említett papokról három vonatkozásban beszélhetünk. Egyfelől 1962-ben az Úr által néven nevezett fővárosiakról, akiknek Erzsébet a. lelkivezetését kellett volna felvállalniuk! Másfelől tizenkét olyan papról (bárhol), akik 12 héten át a csütörtök és pénteki napon kenyér és vízen való böjtöt vállalnak a Szűzanya Szeretetlángjáéért! Harmadsorban: „Mikor már a tizenkét papi lélek összejött, tizenkét tiszteletemre szentelt templomban egyszerre kezdődjön meg (az ájtatosság). (A hívek) adják át a gyertyalángot egymásnak, melyet az ájtatosság idején kaptak, vigyék haza, és a családi ájtatosságot is így kezdjék meg.” (I/40-41) Az első vonatkozásban nem jött össze a „tizenkettő”! A második esetben számszerűen összejött ugyan, de az adott korban, nem volt lehetőségük azon égi kérés teljesítésére, melyet csak a harmadik feltétel szerinti tizenkettő valósított meg! Erdő Péter bíboros védnöksége mellett, az ország 8 legnépesebb kegyhelyén és 4 Szűzanyának szentelt fővárosi templomban (vö I/49) megtörtént a „Láng átadás” 2010. február 2-án, évenkénti ismétléssel.
