A keresztény hagyomány már a második századtól Szűz Máriával azonosítja a proto-evangélium asszonyát, akit az egyházművészet sátántipró asszonyként jelenít meg. Azok a Mária-ábrázolások, amelyeken a Szent Szűz széttiporja lábával a földgömböt átölelő kígyó fejét, egyértelműen az ősevangélium ígéretére utalnak. A keresztény ember számára világos: Mária személye mint isteni ajándék jelenik meg a történelemben, akinek tevékenysége teljesen és közvetlenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcsolódik. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátán fejét.

    Az üdvtörténet két legfontosabb szerepét játszó asszonya között a párhuzam szembeötlő (Szent Iréneusz). Éva a sátán szavára hallgatott, Mária az Istennek mondott igent. Éva nem hitt az Istennek, s ezzel halált hozott önmagára és utódaira, Mária pedig hite miatt a Boldogasszony. Éva az összes élők anyja, Mária is – mivel Fia mindenkiért meghalt – valamennyiünk édesanyja. Éva társa Ádámnak, Mária társa Szent Fiának. Éva a halált hozta gyermekeire, Mária az életet akarja visszaadni gyermekeinek. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és gyermekeit, Mária széttiporja a sátán fejét. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik.

    A második Vatikáni Zsinat megfogalmazta Mária üdvtörténeti szerepét. Az Isten üdvözítő tervében a Szent Szűz hármas anyai hivatást tölt be. Test szerint édesanyja Jézus Krisztusnak, ,,ezért ismerjük el és tiszteljük őt mint Istennek és Megváltónknak igazi anyját.'' (Az efezusi zsinat 431-ben a Szent Szüzet ,,Istenszülőnek'' nevezi.) Ugyanakkor ,,a katolikus Egyház a Szentlélek ihletésére szerető szívű anyjaképp tiszteli őt...'', tehát édesanyja az Anyaszentegyháznak (LG 53), a kegyelem rendjében pedig édesanyja minden embernek (LG 61).

    Az anyai hivatás lényege az életadás. Az életadás azonban nem csupán gyermek(ek) világrahozatalát jelenti, hanem az életre való felkészítést és az élet védelmét akár harc árán is. Az anya Istentől beléje oltott szeretettel, odaadással gondozza, tanítja és védelmezi övéit. Mária ugyanezt teszi értünk, gyermekeiért.

    A Boldogasszony evilági életét a Szentírásból ismerjük. Tudjuk, milyen odaadással teljesítette édesanyai hivatását Jézus Krisztussal szemben, sőt, ezen túlmenően, részt vállalt és társa lett a Megváltónak a szenvedésben is. Jézus a kereszt alatt nekünk ajándékozta Máriát, hogy legyen valamennyiünk édesanyja. Mária a világ végéig gyakorolja anyai hivatását (szolgálja az életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62) Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc. Harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben az emberek örök életéért. (Vö. Antalóczi, Jelenések, üzenetek és a jövő Eger 2000. 21-22)

Ezen kilenced szövege H. Mária javaslatára a „Csomóoldó Boldogasszony kilencede” alapján készült! Kérése az alábbi: „Országunk érdekében elkezdünk egy kilencedet és üdvös lenne, ha ezt közösen végeznénk, a Csomóoldó Boldogasszony segítségét kérve! Ebben a hatásos kilencedben a kéréseket ne önmagunkért, vagy egy személyért fogalmazzuk meg, hanem minden elmélkedésben hazánk nevét mondjuk ki. Tehát fogalmazzuk át az imaszövegben szereplő „én” helyett: Magyarországot, hazánkat, népünket stb.

E hónapban lesz legnagyobb engesztelő és békeszerző szentünk, Árpádházi Szent Margit ünnepe. Ezért a kilencedet kezdjük el jan. 10-én és fejezzük be jan. 18-án! Mindennapi elmélkedésnél ajánlatos lenne kérnünk: „Árpádházi Szent Margit könyörögj érettünk”!

E blog szerkesztőjeként megpróbáltam e kifejezéseket a helyes értelmezés és cél szerint beilleszteni, amely persze átfogalmazással járt! A kilenced eredeti szövege ITT található!

Kilenc napon át, a következőképp imádkozzunk:

1.Tartsunk bensőséges bűnbánatot..

2. Imádkozzuk el a rózsafüzér első három tizedét.

3. Olvassuk el a kilenced adott napjához tartozó elmélkedést.

4. Ezt követően imádkozzuk el a rózsafüzér két utolsó tizedét.

5. Napi befejezésként a Csomóoldó Boldogasszonyhoz szóló imát mondjuk el.

Mi végett élünk?
     Angéla megtérése előtti életéről szinte semmilyen megbízható konkrét adat nincs, az viszont tartja magát, hogy elegáns és pompakedvelő volt, melyre se pénzt, se időt nem sajnált. Életrajzírói is nagyvilági- és különösen szép nőként ábrázolják őt. Saját maga erről, a következőket írja az Instructiones-ban: „Tudjátok meg, hogy egész addigi életemben csak azt kerestem, hogy imádjanak és nagyra becsüljenek.” (Thier és Calufetti, 1985. I/25-29. sor)
     Schütz Antal, Szentek élete című munkájában erről így ír:
„Társaságbeli hölgy. Nem jöhetett új divat, hogy meg ne kívánja, s meg ne szerezze. Élvezetvágy s asszonyi hiúság hajtja. De azért a templom is divat. Mit szólnának hozzá, ha ilyen előkelő asszony elmaradna onnan? Bűnök? – Nem kell mindent tudnia a papnak! Bánat? – Különben sem vagyok én olyan rossz asszony” (Schütz, 1995. 23. o.)
     Angélát vonzotta a templom, de nem tudta, hogy miért. Egy alkalommal elmélázva felment a templomtoronyba és ott találkozott egy remetével, aki egy piciny cellában élt és folyvást a rózsafüzért imádkozta. Ez a magyarázat nélkül maradt talány és látvány mély nyomot hagyott Angéla lelkében.
     Az 1279-es nagy földrengés, egy akkor pusztító hurrikán, nem kevésbé a Perugia városa ellen folytatott háború sok nehézséget okozott Folignói Angéla és családja életében. Ezek a kivédhetetlen megpróbáltatások, valószínűleg nagymértékben hozzájárulhattak ahhoz, hogy átértékelje az emberélet puszta értelmét, és lassan a bűneinek felismerésére vezette őt. (folyt.) (A forrásokat lásd az I. részben!)

A TÖRTÉNELEM SZÍNPADRA LÉP

Szűz Mária akkor lépett a történe­lem színpadára, mikor az Úr először megjelent közöttünk. Akkor tűnik fel a Szűzanya alakja, akkor indul meg az ő szerepe, hiszen őáltala kaptuk az Üdvözítőt. Ő az út, ame­lyen keresztül hozzánk jött a világ Megváltója. Az a szerepe, hogy köz­vetítse számunkra az üdvösséget. Szíve összekötő kapocs az isteni ir­galom és a bűnös ember között. 

SZERÉNYEN VISSZAVONUL

Miután nekünk adta az Úr Jézust, mintha befejezte volna küldetését, szerényen visszavonul és csak itt-ott lép előtérbe. Az Úr Jézus halála és feltámadása után alig találkozunk vele, a Szentírás semmit sem jegyez fel róla, a hagyományok nagyon ke­veset szólnak felőle. Hosszú százado­kon át a szerény visszavonultság homályában marad, csak néha-néha jön elő, hogy Isten kegyelmét közvetítse, de azután ismét soká nem látjuk őt az események folyamán.

MIÉRT VONUL VISSZA?

Miért vonul vissza a Boldogságos Szűzanya akkor, midőn megindul az emberek megváltásának nagy műve? Szent  Grignon szerint ennek há­rom oka van:

1. Nehogy az emberek, akik az ő isteni szent Fiáról még nagyon keveset tudnak, tévedésbe essenek és valahogy a Szűzanya személye el­vonja őket az Úr Jézustól. Mintha a Gondviselés azt akarta volna, hogy előbb inkább az Úrhoz ragaszkodja­nak és azután menjenek csak a Szűzanyához.

2. Ha előbb ismerik a Boldogságos Szüzet és azt a csodálatos szépséget, amivel a Magasságbeli őt felruházta, ez úgy eltöltötte volna az emberek szívét, hogy abban nem maradt volna hely az Isten szépségének a szemlélésére. Az Egyházon kívül állók szá­mára a Szűzanyának ez a nagyobb tisztelete akadály lenne.

3. Félő volt, hogy az emberek nem tudják megkülönböztetni a Szűzanya nagyobb tiszteletét* attól az imádás­tól**, amellyel Istennek tartozunk. A Gondviselés úgy akarta, hogy Jé­zus Szíve és a Szűzanya szeplőtelen Szíve tiszteletének fejlődése más le­gyen. Ezért a Boldogságos Szűzanya szerényen visszavonult, hogy előszór az isteni Üdvözítő személye kösse le a szíveket.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

­________________________

* gör. hüperdulia

** gör. latria

Január 7-én szerdán, folytonos imában a Hazánkért, hétszer megkerüljük az Országházat. Jánossy Tamás Kanadából visszatért hazánkfia  rendezésében és egy katolikus pap jelenlétével. Az Andrássy szobor lábánál gyülekezünk d.e. 11-kor. A szándék, hogy az áprilisi választásokig minden hónapban így tegyünk. Minél többen vagyunk annál jobb. Ha valaki csak egy körre tud jönni az is áldásos. 

„Engem senki nem figyelmeztetett!”
     A bíróság ezért-azért egy év börtönre ítélt egy fiatalembert, aki kellemes modora miatt egész életében a társaság középpontja, a szülők és testvérek féltett kincse, mindenki kedvence volt. A fiú az ítéletet hallván az utolsó szó jogán így kiáltott fel: „Engem senki nem figyelmeztetett!”
     A "más is ezt csinálja"-val mentegetőző hasonló ifjak mindenütt számosan akadnak, és ha nem is kerülnek mindannyian konfliktusba az evilági törvénnyel, az isteni számonkéréssel minden bizonnyal! A világ szokásaival való könnyed sodródás óhatatlanul s bűnhöz vezet. Márpedig mindenki ismer ilyen egyszerű és ma már "természetes" élethelyzeteket. És ha találunk is rá "korszerű" mentséget, Isten előtt nem mentegetőzhetünk: „Engem senki nem figyelmeztetett!”
     És ez esetben a vétkesség megoszlik, mert azok is felelősek, akik a rossz példát mutatták, vagy akik szólhattak volna de nem tették! Mert ne feledjük, Isten előtt azok fognak bennünket a legjobban vádolni, akiknek rossz példát mutattunk, vagy figyelmeztethettük volna őket, de elmulasztottuk, holott erre módunk adódott számtalanszor! Ahogy az Írás mondja: "Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel”! (2Tim 4,2)
     Sajnos, sokan vétkeznek a közömbösség vagy ál-tapintat miatt. Hány szülő hagyja gyermekét saját szobájában együtt élni a partnerével, hányan engedik fiukat a barátnőjével egyedül nyaralni, hányan nem figyelmeztetik őket a vasárnapi mise látogatásának és a szent gyónásnak a szükségességére? És ráadásul sokan még biztatják is a tétovázókat: "addig szórakozz, amíg fiatal vagy", de nem teszik hozzá: "emiatt bánkódni ráérsz majd idősebb korodban, bűnhődni meg ott lesz az örökkévalóság"!
     Hány kormány hoz istentelen törvényeket például az abortuszról, az eutanáziáról, az azonos neműek házasságáról, vagy a hazug és istentelen médiák korlátlan engedélyezéséről?
A szabadság nevében még azt is megengedik, hogy országukban pogány templomok épülhessenek. És persze nem óvják népüket, nem figyelmeztetnek, sőt, még maguk is következetesen az örök kárhozatba vezető úton grasszálnak! Sokak legyintenek, hogy ez a korszellem, holott a "korszellem" maga a kísértő – a sátán –, aki csábos kínálataival népet akar gyűjteni maga mellé a kárhozatra! Most mondom: NEM BABRA MEGY A JÁTÉK, mert kozmikus harc folyik minden egyes lélekért, a technika és a psziho-manipuláció minden eszközével!

    Csodálkozhatunk-e, ha majd számtalan megtévesztett fog az isteni ítélőszéke előtt így kiáltani: „Engem nem figyelmeztetett senki!” És akkor rá is, de az életük szótlan cinkosaira is méltó büntetés hárul, mert ők tudva-tudták, hogy bűnösök közt cinkos aki néma!
     Vigyázzunk, hogy bennünket ne érhessen sem a bűnkövetés, sem a másokat nem figyelmeztetés vádja!

Nyomtalan gyermekkor

     A Spoleto melletti Foligno eredeti neve Fulginiae, melyet valószínűleg az umbriaiak alapítottak a Krisztus előtti VIII. században.
     Szent Angéla 1248-ban született Folignóban egy jómódú nemesi családban. Gyermekkoráról semmit nem tudni, annyi azonban fennmaradt, hogy még bakfis korában is Lellének becézték.
Apja korán elhunyt, anyjáról viszont később úgy nyilatkozott Angéla, hogy nagy akadályt jelentett bensőséges hitéletének kibontakoztatásában.
     Mint serdülő lány nem volt magas növésű, de kifejezetten csinos volt. Sajnos, lelki érését tovább rombolták a csillogó társaságbeli dámák és urak, akik ellátták őt a flörtölés „titkos kulcsaival”. Mégis érdekes, hogy személyiségét valamiféle intelligens tartás, a büszkeség, a hiúság és az erős akarat határozta meg, mindez amellett, hogy az érzékies, érzékeny és érzelmes lelkület is jellemző volt rá.
     Húsz éves kora körül hozzáment egy dúsgazdag férfihez, akitől négy gyermeke született. Férje, nem volt példája sem a házastársi gyengédségnek, sem a hűségnek, sem a családapai szeretetnek.
Az anyagi biztonság fedezetében, Angéla továbbra is folytathatta a jómódúak léhűtő életét, annál is inkább mert csak ott kaphatta meg az önfeledt derűt és az elismerést. Saját bevallása szerint maga is bűnös életet élt, bár ezt nem részletezte. A rossz életpéldák hatására, megvetette a vezeklő embereket, akik Krisztust követve lemondtak vagyonukról, böjtöltek és imádkoztak.
Biztosra vehető azonban, hogy az élete nem volt botrányos! Legfeljebb flörtölős, léha és hiábavaló, és ezt ő valamiképp egyre inkább megérezte.
     Iskolai tanulmányairól nincs forrás, ennél fogva egyes életrajzírói szerint kifejezetten tanult volt és még latinul is tökéletesen tudott, más feltételezések viszont írástudatlannak tartják, melyet indokolni látszik, hogy lelki beszámolóit kizárólag diktálta. Nos, írva vagy tollba mondva, de ezek a lelki iratok hamarosan a középkori lelkiség és a ferences spiritualitás fontos dokumentumaivá váltak ‒ olyannyira ‒, hogy hamarosan a „teológusok mesternőjének” tisztelték! (Ezzel később bővebben foglalkozunk!)

(folyt.) (A forrásokat lásd az I. részben!) Képek: Foligno

Az anglikán egyház kialakulása
     VIII. Henrik (1491-1547) uralkodásáig a szentek és Szűz Mária tisztelete jelentős szerepet töltött be az emberek életében és az angol egyház teológiájában. A Rómától való elszakadás nyomán kialakult anglikán egyház, mely egyre nagyobb mértékben vette át a protestáns hitszemléletet. Ennél fogva egyre vadabbul üldözték a Katolikus Apostoli hitet vallókat, Azokat az egyházi és világi tisztségviselőket, akik nem voltak hajlandóak felvenni a protestáns hitvallást, nem csak pozíciójuktól, de sok esetben az életüktől is megfosztották.
     A katolikusok ellen folytatott hosszú küzdelem egyik szörnyű hatása az volt, hogy azoknál az angoloknál, akiknél katolikusokra jellemző tárgyakat találtak, azokat bírság megfizetésére, vagyonelkobzásra ítélhették. Így a szentképek, rózsafüzér, vagy akár csak egy gyertya is bizonyítékként szolgálhatott a család ellen.
     A XIX. századra a Szent Szűz tisztelete szinte teljesen a háttérbe szorult. Ezért nagyon meglepő, hogy az apológiában Newman megemlítette, hogy kisgyermekként egy rózsafüzért rajzolt a naplójába. Bár anglikán családban nőtt fel és nem volt kapcsolata keresztényekkel, gyermeki szívében mégis mély benyomást tett rá a Katolikus Egyház.
     Az Anglikán Egyház hittanítása a Harminckilenc cikkelyben van hivatalosan lefektetve, melyet a 16. században, I. Erzsébet uralkodása kezdetén szerkesztettek.

(folytatása köv.)

Vízkereszt ünnepe kötelező ünnep!

Első elmélkedés

SZŰZ MÁRIA ELŐTÉRBE LÉP – NEM TŰNT FEL?

Első elmélkedésünk a Boldogságos Szűznek arról a szerepéről szól, ami félreismerhetetlenül jel az újabb időkben. Nem tűnik-e fel, hogy a Szent Szűz az utolsó évszázadban szinte előtérbe lépett a történelem színpadán? Hosszú időn át nagy fel­adatok, történések, szenvedések kö­zepette úgy látszott, mintha Szűz Mária szerényen visszahúzódott volna abba a csendes kis szerepbe, amely neki itt a földön jutott az Úr mellett. Az utóbbi időben azonban kilép az ismeretlenség homályából.

MIND TÖBBSZÖR JELENIK MEG

Néhány napja, egy szentóra kereté­ben ünnepeltük meg a lourdesi jele­nések évfordulóját. A Boldogságos Szűzanya láthatóan megjelenik egy kicsi leánynak és nemcsak neki hoz üzenetet, hanem az egész emberiségnek. Később újra megjelenik, akkor már komolyabb üzenetet mond, sőt előre bejelent bizonyos eseményeket, amelyek az embert mélyen gondol­kodóba ejtik. Sürgeti az Istenhez térést. Tartsatok bűnbánatot, mondja Lourdes-ban és ezt mondja La Salette-ben is. Nemsokára újra megje­lenik Fatimában, a kis portugál faluban, ismét üzenetet hoz. Most már nemcsak a bűnösökért való imádságot kívánja, hanem az en­gesztelést sürgeti az egész emberi­ség megtéréséért, hagy Isten igazsá­gos és súlyos büntetését visszatartsa.

AZ ÚR KÍVÁNSÁGA!

A napjainkban történt felajánlás, a fatimai ünnepségeken elhangzott pá­pai szózat, az azt követő ünnepélyes felajánlás Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, mindez mi más, mint a Bol­dogságos Szűzanyának előtérbe lépé­se? Mintha a Szűzanya bele akarna nyúlni az emberek életébe, belekapcsolódik abba a rettenetes harcba és küzdelembe, amely itt folyik a föl­dön. De nemcsak befolyást akar gya­korolni, hanem uralkodni akar Isten elhatározásából. Az Úr kívánsága az, hogy a Világ Királynőjének tisztel­jék a Szűzanyát és az ő igazságos és jóságos Szíve győzze le a sok szívte­lenséget és gonoszságot, amely itt a földön az emberek életét annyira elkeseríti és annyi sok bűnnek, go­noszságnak a forrása. A Boldogságos Szűzanya egyik kiválasztott, nagy tisztelőjénél, Montforti Boldog* Gri­gnonnál olvassuk, hogy a Szűzanyá­nak az utolsó időkben nagy szerepe lesz. (Forrás az első részben!) (folyt.)

______________________

* Montforti Grignon Szent Lajost 1947-ben XII. Piusz pápa szentté avatta!

Ez történik ha keresztet vetsz az étel fölött!

     A római katolikus és az ortodox keresztény világban a legtöbb helyen keresztet rajzolnak a kenyérre, az ételre fogyasztás előtt. Orosz kutatók most azt állítják, hogy sikerült bizonyítaniuk kísérletileg a kereszt jelének csodás hatásait. A szakemberek szerint a hívők által alkalmazott mozdulat megtisztítja az ételt s a vizet a bakteriális tulajdonságoktól.
     „A kereszt jelének fizikai felidézése étkezések előtt egy nagyon mély misztikus értelemmel bír. E mellett egy praktikus dologról van szó: az étel megtisztítása. Ez egy nagy csoda, és mindennap megtörténik” – mondta Anglina Malakhovskaya fizikus.
     A szakember 10 éve tanulmányozza a kereszt jelének erejét, és azt állítja, hogy az ortodox keresztvetés és fohász után a víznek megváltozik a bakteriális összetétele.
     A kutatók a Miatyánk imádság és a kereszt jelének hatását tanulmányozták olyan folyóvizek, kútvizek és tóvizek esetében, amelyek kórokozókat tartalmaztak. Valamennyi vízminta tartalmazott bizonyos számú baktériumot. A vizsgálat kimutatta, hogy a fohász és a kereszt jele hét, tízszeres, sőt ezerszeres mértékben csökkentette a káros baktériumok arányát. Forrás 

     A természetfeletti létre teremtett ember szinte ellenállás nélkül hagyja magát elmerülni korunk zajos világának káprázatában – észre sem véve –, hogy közben elveszíti élő kapcsolatát Istennel, az Élet forrásával. A hitbeli gyengülésnek, mely a világ végzetes eltévelyedésének oka az, hogy egyre kevesebben imádkozzák a rózsafüzért és csökkent a bensőséges Mária-tisztelet. Az emberek, még a súlyos csapásokból sem vonják le a tanulságokat, hogy a Teremtő felé fordulnának segítségért, sőt, inkább vádaskodnak, „miért engedi ezt az Isten?” Ám, fel kellene ismerniük, hogy a bűnök és mulasztások, mint feldobott kövek zuhannak vissza, és csakis az Isten iránti bűnbánatban és a szeretet-párbeszéd felújításával remélhetnek békét és megújulást! (Szerk.: Szentolvasó c. füzet 3. o.)

Bevezető
     Kedves Olvasóim visszajelzéseiből tudom, hogy szívesen olvassák a szentek életét feldolgozó posztjaimat. Nos, el kell árulnom, hogy jelentős kutatómunka szükséges egy-egy ilyen sikerhez! Nem elég az internetről letölteni valamely életrajzot, mert ezek csupán a főbb adatokat és életfordulatokat közlik, hiányában az életszerű történeteknek, melyek számunkra igazi például szolgálhatnak. Ugyanakkor az „életrajzi regény” szintjére sem pályázhatok, mert az hosszúságánál fogva sokakat elriaszthat! Tehát maradok a lényegre tömörített egyéni összeállításnál, mely megfelel, mind a magam „evangelizációs indíttatásának”, mind pedig (remélhetőleg) az Olvasók kívánalmainak! Ehhez pedig az interneten fellelhető magyar és idegen nyelvű cikkek mellett, némi könyvészeti munka is szükséges. Ez történt e különös és nagyhatású szent ‒ Folignói Szent Angéla ‒ esetében is, már ami a kutatómunkát illeti, merthogy némely „Szentek élete” említést sem tesz róla!
     Alább felsorolom a forrásaimat, hogy kedves Olvasóim is utána nézhessenek.
     A forrásjelölés hosszú sorát ne vegyék „nagyzolásnak”, mert esetenként egyik-másikból csupán egyetlen mondatot, vagy adatot vettem át (de az kellett!).
     Fogadják tehát szeretettel Folignói (folinnyói) Szent Angéla életét 11 részben!

Forrás 1. Kühár Flóris OSB., Szunyogh X. Ferenc OSB. közreműködésével szerkesztette Radó Polikárp OSB.:AZ EGYHÁZ SZENTJEI ‒ PALLAS RT. kiadása, Budapest, 1940
Forrás 2. Schütz Antal: SZENTEK ÉLETE. Az év minden napjára ‒ PANTHEON kiadó 1995
Forrás 3. Begyik Tibor OCDS: Útravaló A BENSŐSÉGES LELKI ÉLET keresőinek ‒ (kézirat)
Forrás 4. Thier, Ludger OFM., and Calufetti, Abele OFM. Il Libro della beata Angela da Foligno, Grottaferrata 1985.
Forrás 5. Mácz István: Szép az Isten, Gondolatok, vallomások, imádságok ‒ SZIT 1999
           Forrás 6.  Forrás 7.  Forrás 8.  Forrás 9.  Forrás 10.     Forrás 11.  Forrás 12.  Forrás 13.  Forrás 14. 
  Forrás 15.  Forrás 16.  

Az igazság utáni vágy
     Newman megalkuvás nélkül kereste az igazságot. Így Írt: „Egész szívemmel vágyakozom az igazság után, és elfogadom, ha rátalálok”.
     John Henry Newman 1822-től az Oriel College tagja és tanára lett. Huszonhárom évesen az állandóan ismétlődő erkölcsi bukások ellenére, minden erejével igyekezett a lelkiismeretét követni, melyről meggyőződése volt, hogy az Úr így emlékeztet a parancsaira. Mindez állandóan és új bizonyíték volt számára egy szuverén Uralkodó létezéséről, akitől a tudatunkban érzékelt parancsok és ítéletek származnak.
Miután teljesen meggyőződött arról, hogy Isten a cölibátusra és az emberek szolgálatára hívta el, szemináriumba jelentkezett.
     1825. május 29-én, a Szentlélek eljövetelének ünnepén pappá szentelték őt az Anglikán Egyházban.
Elsőként az oxfordi Szent Kelemen templom szolgálatára rendelték, majd 1828-tól 1843-ig az Oxfordi Egyetem St. Mary templomának lelkésze lett. (Lásd alul!) 
     1828-ban tizenkilenc évesen váratlanul meghalt szeretett húga, Mary. Ez a fiatal Newman életének egyik legfájdalmasabb eseménye volt. Ekkor tudatosította a földi emberi élet törékenységét és megnyílt előtte az örökkévalóság távlata. Megértette, hogy az erkölcsi és lelki tökéletesség ‒ vagyis az életszentség ‒ sokkal fontosabb, mint az intellektuális tökéletesség. Márpedig a bensőséges Krisztus-követéshez nélkülözhetetlen a bensőséges Mária-tisztelet. Ez a szeretetkapcsolat részesíti az embert az életszentségben, ebben a szeretetkapcsolatban foglalt el a Szűz egy igen fontos helyet. Jézus Máriával való viszonya segít abban, hogy felfedezzük, és egyre jobban megismerjük Jézus emberségét.

(folytatása köv.)

„ÍME, ELEVE MEGMONDOTTAM!”

A baj mindig fájdalmat okoz és ne­héz azt elviselni, de kétszeresen fáj és kétszeresen nehéz, ha váratlanul ér. Amikor az Úr Jézus az utolsó, a legnagyobb katasztrófáról beszélt, megmondta előre mindazt a gyötrel­met, ami az emberiség történelmét le fogja zárni: „Íme, én eleve meg­mondottam nektek mindeneket!” (Mk 13,13). Hogyha majd az óra elkövet­kezik, váratlanul ne találjon benne­teket! A bajoknak és ennek a földi életnek vége, a halál, biztosan el fog jönni, csak az ideje bizonytalan. Az Úr eleve megmondta, hogy mindig készen legyünk rá és ha bizonyos je­leket észreveszünk, akkor különös­képpen vigyázzunk és sokat imádkozzunk.

PRÓFÉTAI ÜZENET

Most, amikor itt az Úr Jézus közelé­ben összejöttünk, hogy előkészítsük lelkünket mindarra, amit az Úr küld ezekben a nehéz időkben, úgy érzem, prófétai üzenetet kell átadnom. Ez nem jövendölés, hanem ugyanaz a szerep, amelyet Keresztelő Szent Jánosnak juttatott a Gondviselés. Ő azt hirdette: „Tartsatok bűnbána­tot!” (Mt 3,2). Térjetek magatokba és a bűnbánatnak és a vezeklésnek a gyakorlataival készítsétek elő a ne­héz megpróbáltatások napjait. – Eszembe jut Szent Márk apostolnál az Úr szava: „Vigyázzatok, ébren legyetek és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor jön el azon idő!” (Mk 13,33). (Forrás az első részben!) (Folyt.)

Folignói Szent Angéla (1248-1309) egykor a szépségtől
és gazdagságtól elkényeztetett családanya, egyszeriben
megcsömörlött léha életétől és felismerve az élete igazi
célját, elmélyült Krisztus szenvedéstörténetében.
Belépett a ferences harmadrendbe és benső lelki alakulását
és misztikus élményeit tollba mondta gyóntatójának.
Az Egyház mint Theologorum Magistra
– a teológusok mesternőjeként – tiszteli.
1693-ban XII. Ince pápa boldoggá avatta,
2013. október 9-én pedig a Szentszék iktatta a szentek sorába.
Védőszentje az özvegyeknek, a gyermekét vesztett anyáknak,
azoknak, akiket jámborságuk miatt gúnyolnak,
akik küzdenek a testi kísértés ellen, vagy csábításnak
vannak kitéve. Életéről 11 részes sorozat olvasható holnaptól!

Folignói Szent Angéla, könyörögj érettünk!

Kísértések és felismerések
     1817-ben Oxfordban kezdte el tanulmányait. Az első négy évben irodalmat, matematikát és jogot, később anglikán teológiát tanult. Különleges képességeinek köszönhetően már 1822-ben a teológia professzorává nevezték ki őt az Oriel College-ban.
     A kifelé kiváló és sikeres ember, bensőjében hatalmas küzdelmeket, heves kísértéseket élt át, melyek ellen elszántan küzdött. Erről így írt: „A testi és a hitetlen emberek a világban meg vannak győződve arról, hogy a kísértések, melyeket átélnek, és a bűnök, melyeknek átadják magukat, a természetükhöz tartoznak, s ezért nem az ő hibájuk; így kétségbe vonják a bűn létezését, pedig az minden ember legnagyobb tragédiája.
    " Lehetetlen a mennyország boldogsága felé tartani a hit útján, ha már az út legelején nem gyűlöljük meg a bűnt,” Ezért Newman így imádkozott:
„Istenem, arra teremtettél minket, hogy boldogok legyünk. Boldogságunk pedig az irántad való engedelmességben rejlik. Ám mi elhagyván téged más utakon kerestük a boldogságot. Ó Istenem, milyen hálátlanok vagyunk – miként magam is –, amikor vétkezünk!" 
     Szörnyű hálátlanság a részemről! És milyen büntetés vár rám, ha elutasítom a boldogságot, és a mennyország helyett a poklot választom! Tudom, azt mondod majd: »Tégy, amint akarod! Ha a kárhozatot és a pusztulást keresed, meg is fogod találni! Mert aki elveti a kegyelmeket, amelyeket adok neki, azok mind átokká válnak a számára!«
     Istenem, neked jogod van rám, egészen a tiéd vagyok, a te tulajdonod, a te műved vagyok és egyetlen kötelességem az, hogy neked szolgáljak. Istenem, megvallom, hogy gyakran egészen megfeledkezem erről.
Nagyon gyakran úgy viselkedtem, mintha a magam ura lennék és szembeszegültem veled. Azt tettem, amire csak kedvem szottyant és nem kérdeztem, hogy neked tetszik-e, oly nagy a szívem keménysége és érzéketlensége, hogy alig érzem tetteim gonoszságát. Nem fogom fel a bűn szörnyűségét, nem gyűlölöm, és nem félek tőle annyira, amennyire kellene. Nem irtózom tőle és nem utálom, nem fordulok el a rossztól attól undorodva, hogy az megbánt téged, hanem játszadozom vele, s bár a súlyos bűnöktől tartózkodom, bocsánatos bűnöket minden további nélkül elkövetek. Ó, Istenem, milyen borzalmas, szörnyű a különbség aközött, aki vagyok és aközött, akinek lennem kellene!” – És ezt szívesen megbeszélte Mary nevű húgával a családban.

(Képünkön John Henry nővérei is öccse társaságában).(folytatása köv.)

»PRAEDIXI VOBIS !« Elmélkedések az Angolkisasssonyok buda­pesti kápolnájában 1943. február hó 14-én

„VÁGYVA VÁGYTAM..."

Az isteni Üdvözítő, az Úr Jézus, szenvedése előtt az utolsó vacsora termében összegyűjtötte tanítványait. Amikor mindannyian együtt voltak, körülnézett és e szavakkal vezette be búcsúbeszédét: „Vágyva vágytam ezt a húsvéti vacsorát enni veletek,- mi­előtt szenvedek." Lk. 23,5. Mélysé­ges vágy dagasztotta az isteni Üdvö­zítő keblét, a szeretet fölgyulladt is­teni Szívében, ez vonzotta őt aposto­laihoz és tanítványaihoz, hogy mi­előtt megkezdi keserves kínszenve­dését, együtt lehessen velük és elbú­csúzzék tőlük.

Amióta együtt voltunk a lelkina­pok csendjében, amióta a fatimai Madonnáról együtt elmélkedtünk, az­óta mindig ez az érzés, ez a gondo­lat foglalkoztat engem is. Bevallom, én is úgy vagyok ma, mint az Úr Jézus. Vágyva-vágytam még egyszer együtt lenni, szemtől szembe látni egymást itt az isteni Mester előtt a lelki magány keretében, nem azért, hogy elbúcsúzzam, de mégis, valaho­gyan ugyanazok az érzések és gon­dolatok járják át az én lelkemet is, mint akkor az isteni Üdvözítőét.

NEHÉZ NAPOK ELŐTT !

Olyan nehéz, szenvedéssel teli idő előtt állunk! Olyan napok következ­nek, hogy lehetetlen észre nem ven­ni ezeknek a hasonlatosságát azzal, ami az utolsó vacsora után követke­zett.

Külön isteni kegyelemnek tartsuk tehát, hogy összejöhettünk, még mi­előtt ezek a nehéz napok reánk sza­kadnak és lélekben elkészülhetünk arra, ami következik. Itt, az Úr Jézus asztalánál, az Ő közelében meg­beszélhetjük mindazokat a teendő­ket, amikre szükség van, hogy várat­lanul ne találjon bennünket az az óra. Az isteni Üdvözítő is azért ren­delte az utolsó vacsora termébe ta­nítványait, hogy előkészítse lelküket a szenvedésre, a megpróbáltatásra. Azért vezette ki őket a Getszemáni kertbe, hogy imádsággal, elmélkedés­sel, a lélek magányában töltsék az utolsó perceket.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Idézetek a Szeretetláng Lelki Naplóból:
     A Szűzanya: »Nagy bánatom van országom felett. A családok, ó, a magyar családok szétszórva, mintha lelkük nem volna halhatatlan, úgy élnek. Én Szeretetlángommal fel akarom melegíteni a családi tűzhelyeket, össze akarom tartani a szétszórt családokat. Legyetek minél többen, hogy terjedjen, mint a futótűz. Legyetek áldozatos lelkek minél többen, mert ezáltal sok-sok lélek fog csatlakozni Szeretetlángomhoz. Segítsetek Nekem, hisz rajtatok múlik, hogy a láng kigyúljon már! A magyar családok imádságos lélekkel könyörögjenek, hogy Szent Fiam büntető kezét így közös erővel visszatartsuk. (I/92)
     Tudod, a sátán feldühödött erővel dúlja fel a családokat. (II/4)
     Csütörtökön vagy pénteken különösen engeszteljétek Szent Fiamat. Az engesztelés módja a családokban történjen. Az egy órai idő, amit az engesztelésre fordítotok, legyen lelki olvasmánnyal kezdődő, áhítatos összeszedettséggel teljes ájtatosság. (I/38)
     Tudom, te megértesz Engem (...) Országomban sok közömbös család van. Ezeket és a többieket fel akarom melegíteni Szívem Szeretetlángjával. (...) Jaj, a lelkek elvesztése miatt gyötrő, kínzó fájdalmaim vannak! Leánykám, szenvedj Velem! Én igazán Fájdalmas Anya vagyok. Úgy szenvedek lelketek elvesztése miatt, mikor látom Szent Fiam hiábavaló szenvedését! (vö. II/27)
     Kármelita kislányom! Általad kívánom nyilvánosságra hozni anyai Szívem határtalan szeretetét és aggodalmát, mely a családi szentélyek széthullása miatt fenyegeti az egész világot. Édesanyai segélykiáltásomat mindenekelőtt hozzátok intézem, és veletek összefogva akarom a világot megmenteni. Kislányom, neked engedem először érezni ezt a nagyhatalmú erőkifejtést, melyet a sátán megvakítására indítok. (...) Együtt érző szíved szeretete az, mely érdemessé tesz erre, Szeretetlángom továbbadására. És aki Velem érez, mind jogosult lesz erre a nagy kegyelemre, mellyel a lelkeket megmentjük az örök kárhozattól.« (III/140)

Bevezető

     Dr. Erdey Ferenc (1895-1966), a Budapesti Hittudományi Akadémia lelki igazgatójaként, nem csak az általános lelki válsághelyzeteket ismerte, de a világ állapotával is tisztában volt, melyek persze egymásnak oka és okozata! Nem véletlen tehát, hogy papi életének fő indítéka a lélekmentés volt, bármi módon, „akár alkalmas, akár alkalmatlan! Intett, kért, buzdított nagy türelemmel és hozzáértéssel!” (vö. 2Tim 4,2)

A Mária-tisztelet hirdetésével, szinte Grignon Szent Lajos nyomdokain haladt, és ezen csillapíthatatlan szándéka indította, hogy országosan megszervezze az Engesztelés Műve Hitbuzgalmi Egyesületet, és az Engesztelés Műve Szolgálóinak szerzetesi életet követő társaságát.

Azért, hogy e célokért elérje és megnyerje a lelkeket, szakadatlan felvilágosító munkát folytatott, melyet alátámasztott népszerű könyvecskéivel is!

A lelkek, a nemzet és az egész világ megmentésének eszközeit az engesztelésben és a rózsafüzér imádságban látta, melyt az Istenanya Fatimában meghirdetett

Nézete szerint a lelkek legnagyobb veszélyforrása a reményvesztés és a csüggedés! Ezért hirdette, hogy mindig legyen erőnk mindent újra kezdeni. Erdey atyát idézve: ,,Ha azt érzem, hogy egész lelki életem odasodródik mindjobban Szűz Máriához, ha én is megélem, hogy szívemet mindjobban betölti az engesztelés szelleme és a vágy, hogy Mária Szívével mindig jobban egyesüljek, akkor ez nyilvánvaló jele annak, hogy a Szűzanya engem is magának választott! Nyissuk meg csak lelkünket egészen ennek a szent hivatásnak! Ne féljünk az áldozatoktól! Ne sajnáljuk magunkat egészen ennek a nagy célnak, az engesztelés művének szentelni!'' (Erdey F.: A világ Királynője. Bp. 1944. 72. o.)

Dr. Erdey Ferenc atya minden méltatásánál beszédesebbek műveinek puszta címei! Több lelkigyakorlatos és erkölcsteológiai munkája mellett, a népszerű zsebkönyveivel mindenkori aktuálisat alkotott. Engeszteljünk szeretetben, 121 p.; Engeszteljünk szentségben, 93 p.; Engeszteljünk tisztaságban, 121 p.; Engeszteljünk rózsafüzérrel, 143 p; Az engesztelés szentje (Szent Margitról) 128 p. stb. Engeszteljük Jézus Szívét, 96 p.; Az életszentség tudománya, 40 p., és amit ezennel közzé teszek kedves Olvasóimnak a "Praedixi vobis" (Előre megmondtam nektek) (Mt 24,25) c. prófétikus remekművet, melyben ezúttal a világ és a magyarság jövőjére vet fényt! E könyv feldolgozását és lábjegyzetekkel való ellátását Horváth Dénes okl. villamosmérnöknek köszönhetem!

Fogadják szeretettel, olvassák figyelemmel és valósítsák meg őszinte lélekkel!

A forrás: PRAEDIXI VOBIS - Szalézi Művek 1943 - 8865 Don Bosco nyomda Rákospalota

Nihil obstat. Carolus Sziticey S. S, censor dioecesanus.

Imprimatur. No. 419311943. Vacii, die 6-a Julii 1943. + Josephus Episcopus Vaciensis.

Korunk tanúja az Úr és a Sátán közötti végső összecsapásának
     A La Voce di Padre Pio c. újság 2015. márciusi számában, egy interjú során Carlo Caffarra bíboros ezeket mondta: "Amikor a Pápai Intézet felkért, hogy írjak egy tanulmányt a házasságról és a családról, levelet írtam Lúcia nővérnek Coimbrába. Valójában csak az imáját kértem a feladathoz, ám ő nagy meglepetésemre egy kézzel írott választ küldött.
A levélben a nővér azt írta, hogy az Úr és a Sátán közötti végső összecsapás összpontosítása a családokra és a házasságokra fog irányulni. A család a Szentháromság képmása, ezért az Úr védelmezni akarja a Szentségek által! A sátán viszont azért van a legnagyobb gyűlölettel a családok iránt, mert tudja, hogy a Házasság és család az Egyház központi tartópillére, mely hivatott a bukott angyalok helyét betöltetni a mennyben! Épp ezért ne féljenek azok ‒ tette hozzá ‒, akik a házasság szentségét hűen őrzik, mert oltalomban részesülnek! A Szűzanya végül eltiporja a Sátán fejét és győzedelmeskedni fog!"
     Egy exorcista szerint a családokat ért démoni befolyás oka minden esetben más és más, de lényegileg közös vonásuk, hogy az érintettek valamiképp rést nyitottak a szentségi házasságuk "auráján"! Például olyan esetekre gondolhatunk, amikor a házasfelek felhagynak a szentségi élet gyakorlásával, házastársi hűtlenségbe keverednek, esetleg abortusz vagy más, családromboló cselekedetek által beengedik a gonoszt otthonukba.
»A keresztény közösség jóléte szorosan összefügg a házastársi és a családi közösség kedvező helyzetével. (...) A házasság és a család intézményének méltósága nem mindenütt egyforma fénnyel ragyog, mert a többnejűség, a válás járványa, az úgynevezett szabadszerelem és egyéb erkölcsi eltévelyedések elhomályosítják; továbbá a hitvesi szerelmet igen gyakran megszentségteleníti az önzés, a hedonizmus és a meg nem engedett fogamzásgátlás«. (GS 47)
Boldog az, aki a Szent Családra tekint és példáját követi!

Gyermekkor ‒ egy nagy személyiség kibontakozása

     Szent John Henry Newman bíboros 1801. február 24-én született London-ban. Apja anglikán vallású bankár volt, édesanyja Jamnia Fourdrinier (1772-1836) pedig egy Angliába emigrált francia kálvinista családból származott (leánykori képét lásd alább!). A hat testvér közül John Henry volt a legidősebb (két öccse és három húga volt).
     A rendkívül tehetséges Johnt édesapja liberális anglikán szellemben nevelte és a Szentírás mindennapi olvasására buzdította őt. Mindazáltal 15 éves koráig semmilyen vallási meggyőződése sem volt. 
     Ehhez még hozzájárult az a tragédia, hogy tizennégy éves korában olyan könyvek kerültek a kezébe, amelyek kétségbe vonták a Szentírás hitelességét, támadták az Egyházat, elutasították a csodák létezését és a lélek halhatatlanságát.
     E keresztényellenes könyvek hatására tizenöt éves korában John megszűnt Istenben hinni. Aztán...

(folytatása köv.)

     Az ünnepet a 17. században kezdték megtartani. Az ünnep elterjesztését 1893-ban XIII. Leó pápa kezdeményezte és         XV. Benedek pápa 1921-ben az egész világegyház számára előírta a Szent Család vasárnapja megünneplését, hogy a nyugati világban kikezdett házasság és család eszményének imádságos alapot adjon.
A Szent Család ünnepét XI. Piusz pápa a Vízkereszt nyolcadába eső vasárnapra tette.
1969 óta tartják a karácsony nyolcadában első vasárnapon, mely sajátos módon a 2016-os Karácsonyt követően, 2017. január elsejére esett.
     Az Egyház egyik legdrágább kincse a család, és egyben egyik legveszélyeztetettebb értéke is.
     Részlet XIII. Leó enciklikájából:
»Az irgalmas Isten amikor elhatározta, hogy (...) a világnak felmutatja a Szent Család képét, hogy minden ember a szentség és az erények példáját szemlélhesse. Mielőtt a népek előtt felragyogott volna az Igazság Napja Krisztus, e családban rejtőzött. Az isteni Gondviselés úgy intézte, hogy minden keresztény, életének bármely területén az erények gyakorlására törekszik, akkor a Szent Családra tekintve meghívást és mintát kaphasson!«
     A II. Vatikáni Zsinat kiemeli, hogy »a keresztény hitvesek a házasság szentségének erejével ‒ melynek révén Krisztus és az Egyház egysége és termékeny szeretete misztériumában részesednek és azt megjelenítik (vö. Ef 5,32) ‒ a házaséletben, továbbá a gyermek elfogadásával és nevelésével kölcsönösen segítik egymást, s életük állapotában és rendjében saját ajándékuk van Isten népén belül (vö. 1Kor 7,7). Mert a házasságból ered a család, melyben megszületnek az emberi társadalom új polgárai, akiket a keresztségben a Szentlélek kegyelme Isten gyermekeivé tesz, hogy Isten népe a századok folyamán fönnmaradjon. Ebben a családi egyházban a szülők legyenek gyermekeik első hithirdetői szavukkal és példájukkal, és ápolják mindegyikük sajátos hivatását«. (LG 11)

Bevezető
     Neves protestánsok megtérését gyűjtöttem össze új sorozatomban. Elsőként Szent Henry Newman bíboros életpályáját szeretném bemutatni, aki azonban olyan hatalmas ívű teológus és szellemi zseni, hogy szerény blogomba „alig fért bele”! Ám, épp az ő tanítását követve kellett megpróbálnom – és remélem sikerrel!

     E sorozatom rendkívüli emberek történetét kínálja kedves Olvasóimnak 81 részben! Rendkívüli azért is, mert a protestantizmusból való katolizálás nagyobb lelki átalakulást igényel, mintha valaki a pogányságból venné fel a Szent Keresztséget!
Szent Henry Newman filozófiai és teológiai írásai az emberiség legnagyobb kincseihez tartoznak. Számára a teológia több volt mint tudomány, amely hiteltelen ‒ a személyes vallásosság ‒, az élet megszentelése nélkül. De érzéke volt a veszélyek felismerésében is!
     Az újkori szellemi mozgalmak célját Newman a kereszténység elleni harcban, a természetfölötti igazságok és a világ fölött álló személyes Egy Isten létének tagadásában látta. És ez a sátáni igyekezet olyan eredményes lesz, hogy már Fiatal korától kezdve meggyőződése volt, hogy olyan idők következnek, amikor a hitetlenség árja, mint a vízözön, mindent elönt s oly magasra hág, hogy csak a hegycsúcsok emelkednek ki belőle, mint szigetek az uralkodó árból.
     Szent Newman bíboros az ész és hit harmóniájának eleven képviselője számunkra egy olyan korban, amikor az Istennek való ellentmondás, szinte követendő „dogmája” a közvéleménynek.
A Minden érv Rómába vezet sorozatot tehát fogadják szeretettel és ajánlják másoknak is!

Felhasznált források:
1) Szeressétek egymást, katolikus magazin 2015/3 (16) szám
2) Barsi Balázs: John Henry Newman ‒ Az életszentség Mesteri sorozat 2. -- PPEK 238
3) Kálmán Antal: Mária-tisztelet Boldog John Henry Newman tanításában (Doktori disszertáció)
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar. Budapest, 2012
4) Newman Breviárium, Szent István Társulat Bp. 1961
5) Newman ‒ Válogatás Newman bíboros műveiből angolul és magyarul
Szent István Társulat (Istentől Istenig, Budapest, 1977.)
6) https://hu.wikipedia.org/wiki/John_Henry_Newman
7) http://www.magyarkurir.hu/hirek/beatrix-nover-newman-koenyvtarban-varja-biboros-irant-erdeklodoket

Az Egyház tanításában négy dogma szól Isten Anyjáról:

1. Mária Isten Anyja, (Mária Theotokosz, Mater Dei). A dogmát az efezusi zsinat fogalmazta meg 431-ben. Minden, amit Máriáról hiszünk és hirdetünk, e misztériumban gyökerezik. Ünnepe január 1.

2. Mária szüzen foganta és szülte Szent Fiát, szüzessége örökre megmaradt. Már az apostoli hitvallás mondja: ,,Születék szűz Máriától''.–

3. Mária szeplőtelenül fogantatott, azaz az eredeti bűn nem érintette őt. E dogmát 1854-ben hirdette ki IX. Pius pápa. Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepe december 8.

4. Halála után Mária fölvétetett a mennybe, anélkül, hogy teste romlást látott volna. 1950-ben hirdette ki ennek dogmáját XII. Pius pápa. Ünnepe Nagyboldogasszony napja, augusztus 15.

A Béke Világnapját VI. Pál pápa kezdeményezésére ünnepeljük minden év első napján 1968 óta.

XVI. Benedek pápa szavai: „Fontosnak éreztem, hogy megosszak mindnyájatokkal néhány gondolatot a vallásszabadságról, amely a békéhez vezető utat jelenti. Fájdalmas ugyanis azt látnunk …, hogy a világ egyes tájain valaki nem vallhatja és juttathatja szabadon kifejezésre a vallását, hacsak nem az életét és személyes szabadságát kockáztatva. Más országokban csendesebb, kifinomultabb formái vannak az előítéleteknek és a hívőkkel meg a vallási szimbólumokkal kapcsolatos szembenállásnak. Jelenleg a keresztények jelentik azt a vallási csoportot, amely a legnagyobb számban szenvedi el az üldöztetést hite miatt. (...) Ez mind elfogadhatatlan, mivel sértés Isten és az emberi méltóság iránt, de fenyegeti a biztonságot és a békét is, és meggátolja a teljes értelemben vett emberi fejlődést (vö. XVI. Benedek, Enc. Caritas in Veritate 29,55-57).

    Most ez újesztendőben, amikor magam is békés és boldog újévet kívánok, szíves figyelmükbe ajánlom, hogy egyfelől VI. Pál pápa kezdeményezésére január elsején ünnepelhetjük a Béke Világnapját. De figyelemreméltó párhuzamként idézem a fatimai kis Jácinta szavait: "Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniök ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt égi Anyánk Szívét is tiszteljék. A békét égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, amely a szívemben ég, amellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!"

     Imádkozzunk tehát az Istenanya Szeplőtelen anyai Szíve közbenjárását kérve Európáért és az egész világért!

Szűz Mária Isten Anyja, könyörögj érettünk és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, hogy Krisztus Békéje hassa át az egész világot! Ámen

Téged, Isten, dicsérünk  

Téged, Isten, dicsérünk, * téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten * mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok * Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak * szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, * erősséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég, föld,* dicsőséged mindent bétölt.
Téged dicsér, egek Ura * apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták * súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek * magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte * szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged *s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tőled jött le * Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled * Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje * Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál * szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad * mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket: * Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő: * mindeneket ítélendő.
(Itt meghajlunk vagy letérdelünk.)
Téged azért, Uram, kérünk,* mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe * az örökös dicsőségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, * áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald * mindörökké felmagasztald!
(Fölegyenesedünk vagy fölállunk.)
Mindennap dicsérünk téged, * szent nevedet áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket * és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; * híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk * tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!

https://www.youtube.com/watch?v=n98AeR0dNRs

     A Nyugat erkölcsi és spirituális széthullásának gyökerei, a megtévesztő szellem térhódításában (Ef 4,27), az emberiség Isten elleni lázadásában és az egyházi alapigazságoktól való eltávolodásában keresendő. Ennek látványos tünetei a tanbeli kétértelműség növekedésében, a bűnnel és a pokollal kapcsolatos tanításról való hallgatásban és a Szeplőtelen Istenanya megváltótársi szerepének tanbeli eljelentéktelenítésében mutatható ki! Ez a tendencia, az isteni kinyilatkoztatást puszta érzelemmé, a hitet rugalmas „polkorrekt” tanúsággá redukálja, legyengítve a Krisztus-központú katolikus identitást!

Nos, ennek pontos meghatározása az a modernizmus, amelyet Szent X. Piusz pápa az 1907-ben kiadott „Pascendi Dominici Gregis” kezdetű apostoli körlevelében „minden eretnekség gyűjtőmedencéjeként” (comulatio omnium haeresium), az egyháztörténelem legveszélyesebb eretnekségeként ítélt el! Ez a pápák által elítélt tévtan, több mint egy évszázad múltán is jelen van az ökumenikus relativizmusban és a Krisztus nélküli világvallás iránti „érzékenyítésben”. Démoni alattomossága révén a „liberális demokrácia” sokak számára, mintegy ember alkotta vallássá vált, amely a propagandát, a pszichológiát és a tömegmédiát használja fel arra, hogy Krisztust kitörölje a közéletből és az ember imádatát helyezze trónjára.

Nem kell prófétai karizma ahhoz, hogy mind a politikai-, mind a vallási liberalizmus óhatatlan erkölcsi káoszt és civilizáció összeomlást okozhat. Ezen sajnálatos tapasztalatokat pontosan előrevetítik a Katolikus Egyház Katekizmusának (675-677. bekezdései), amely olyan végső megpróbáltatásokat jövendöl, amely sok hívő hitét megrengeti.

A modernizmus: újpogányságot szül! Az újpogányság pedig a Megváltás elutasítása révén, testi-lelki pusztulást okoz!

     A bűnbocsánat (gyónás) több mint a teremtés. Nagyobb hatalmat kíván Istentől az, hogy egy már létező vétket semmissé tegyen, mint az, hogy semmiből valami létezőt teremtsen. A Bűnbocsánat Szentsége persze, nem a következményeket tünteti el, hanem csak lehetőséget ad arra, hogy az örök üdvösség szempontjából tovább élhessük az életünket! (BLÉ 17. o.)

     Egyenesen félelmetes, hogy minden egyházi intés ellenére még mindig jelentős azok száma, akik mindenféle új üzenetek szerint rendezik be hitéletüket! Pedig Szent Pál kifejezetten óv bennünket az ilyenfajta "üzenetközvetítőktől": "Mert az ilyenek ál-apostolok, álnok munkások, akik Krisztus apostolainak tettetik magukat. S ez nem is csoda, hiszen maga a sátán is a világosság angyalának tetteti magát. Nem nagy dolog tehát, ha az ő szolgái is az igazság szolgáinak tettetik magukat." (2 Kor 11,13-15)

     Már a 19. századi Marie Julie Jahenny is figyelmeztet erre: "Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által." (1882)

     Az újabbnál újabb próféciák követői, nem veszik észre, hogy valójában az Antikrisztus szállásadóinak toborzó hívását követik! Napjaink ál-üzeneteire ugyanis kifejezetten jellemző az Egyház és a hierarchia untalan bírálata, esetenként határozott pápa ellenessége! Ez a megnyilvánulás kifejezetten sátáni és antikrisztusi jel! Isten akaratából azonban az Antikrisztus mesterkedése is véges lesz, viszont prófétái és követői végzetes büntetésre számíthatnak! "A fenevad fogságba esett és vele együtt az álpróféták is, akik a jeleket művelték a színe előtt, amelyekkel elcsábította azokat, akik fölvették a fenevad bélyegét, és akik imádták a képmását. Ezt a kettőt elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vetették." (vö. Jel 19,20)

     Szent Ignác, így okít minket lelkigyakorlatában: "A rossz angyalnak, aki a világosság angyalának alakját ölti fel, az a szokása, hogy a jámbor lélek ajtaján megy be és a magáén jön ki. Először ugyanis jó és szent dolgokat sugall, ahogy az ennek az igaz léleknek megfelel. Azután igyekszik lassanként a saját célját elérni, oly módon, hogy a lelket a maga rejtett cselszövéseibe és romlott szándékaiba vonja." (LGy 332)

A Három Szent király 3

 Boldog Emmerich Katalin látomása szerint. 

     Mikor a Három Királyok a Szentcsaládtól elbúcsúztak, egyre csak sírtak. Láttam, hogy távozásukra a Szent Szűz is felkelt Jézusával, s maga is néhány lépést tett a kijárat felé. Ott megállt, s hogy e jó embereknek némi emléket adjon, leemelte fejéről sárga színű, könnyű fátylát – mely a Jézuskát is burkolta –, és odanyújtotta Menyhértnek. Mély meghajlással fogadták a királyok az ajándékot. Szívüket szinte szétrepesztette a bensőséges hála és tisztelet, mikor a Gyermekét tartó Istenanyát, fátyol nélkül láthatták maguk előtt. Óh, mily forró könnyeket hullattak, mikor a barlangot elhagyták. Ettől kezdve ez a fátyol volt legszentebb ereklyéjük, amijük csak volt az életben.

     Amikor a Szent Család ajándékot kapott látogatóitól, a Szent Szűzön nyomát sem láttam az anyagiasságnak. Legfeljebb az örvendező remény tükröződött rajta, melyet Jézusa iránti szeretetből és Szent József iránti szánalomból, szíve egyszerűségében érzett. Remélte, hogy talán most már oltalmat találnak Betlehemben és nem lesz oly lenéző bánásmódban részük, melyet megérkezésükkor kellett megtapasztalniuk. Nagyon fájt neki ugyanis, mikor látnia kellett József szégyenkező szomorkodását, kudarcaik miatt.

     Éjfélkor, hirtelen a következő kép tűnt fel előttem: láttam, hogy a Három Királyok sátrukban, körbe leterített szőnyegeiken alszanak, és köztük egyszerre csak megjelenik egy tündöklő ifjú alakja. Lámpásuk a sátor rendes helyén égett. Fölrezzenve álmukból, felültek és látták, hogy angyal áll előttük. Az utasította őket, hogy sietve induljanak haza, de útjukat ne Jeruzsálemen keresztül vegyék, hanem a Holt-tengert megkerülve a pusztaságon át haladjanak. Erre gyorsan felugráltak helyeikről. Míg az egyik nyomban a kíséretéhez ment, a másik a jászolbarlanghoz sietve, felköltötte Szent Józsefet, aki azonnal Betlehembe sietett, hogy az ott elszállásoltakat is hívja. Azok megérkezve, bámulatos gyorsasággal felszedték a sátrat és az egész tábor összes holmijával együtt felpakolták.

     Mialatt a Három Királyok menete elhaladt a barlang előtt, Józseftől újabb érzékeny búcsút vettek. Kíséretük közben előbbre haladt, déli irányban az Engaddi pusztaság irányába, hogy minél hamarább távolodjanak a Messiás születési helyétől.

Azt még láttam, hogy kinn a síkon egy angyal ment velük, mutatva nekik az útirányt, aztán egyszerre eltűntek szemem elől.

     Három csoportban haladtak, egymástól oldalt negyedóra járásnyira. Először körülbelül egy órányit keletnek, aztán délnek, egyenest bele a végtelen pusztaságba...

(Ajánlom megtekintésre: https://www.youtube.com/watch?v=iTJueNCvkxI&index=2&list=WL ) 

***

Anya, te vagy a Jézuska? – tette fel a kérdést egy kislány édesanyjának. Így, írásban.
Anyukája pedig levelet írt neki:

„Kedvesem!
     Nagyon jó kérdést tettél fel és tudom, hogy már egy ideje gondolkozol rajta. Szeretnék jól válaszolni neked, de nem is olyan könnyű.
A válasz az, hogy nem, nem én vagyok a Jézuska!
     Az ajándékokat én hozom, ez igaz! Én figyelek rád hónapokon át, hogy tudjam, mi okozna neked igazán örömöt. Én választom ki és én is csomagolom be őket, pont úgy, ahogy az én anyukám is tette, amikor még kislány voltam, és ahogy az ő anyukája is annak idején. (És igen, Apa is segít benne!)
     Elképzelem, ahogy majd te is megteszed ezt a te gyermekeidért és tudom, hogy mekkora öröm lesz látnod az arcukat, amilyen izgalommal bontják ki az ajándékaikat és te látod majd, hogy jobban ragyognak, mint a karácsonyfa.
De te sem leszel ettől Jézuska!
     A Jézuska hatalmasabb, mint bármelyik személy és jóval régebb óta végzi a dolgát, mint amióta mi élünk. Amit ilyenkor tesz, az egyszerű, de nagyon fontos. Megtanítja a gyermekeket arra, hogy hogyan higgyenek valamiben, amit nem látnak a saját szemükkel, amit nem tudnak megérinteni.
     Ez egy nagy feladat és nagyon fontos feladat! Az életed során mindig szükséged lesz arra, hogy hinni tudj: magadban, a barátaidban, a tehetségedben, a családodban. Szükséged lesz arra is, hogy hinni tudj olyasmiben, amit nem tudsz megmérni, nem tudod a kezedbe fogni, vagy bizonyítani, hogy létezik. Ilyen például a szeretet, az a hatalmas erő, ami onnan legbelülről világítja be az életed, még a legsötétebb, leghidegebb pillanatokban is.
     A Jézuska egy tanító (a szeretet tanítója) és én a tanítványa vagyok. Igyekszem jól csinálni! Most már ismered a titkot is, hogy hogyan jut be a házakba láthatatlanul, hogy a fa alá tegye az ajándékokat: – azok az emberek segítenek neki, akiknek a szívét örömmel töltötte meg.
     Az olyan emberek, akiknek tele van a szívük szeretettel és örömmel, mint Apa és én, segítünk a Jézuskának megtenni valamit, ami amúgy lehetetlen lenne, ha jobban belegondolsz. Ő segít, hogy a jót megtegyük Őáltala és helyette!
     Úgyhogy nem, nem én vagyok a Jézuska! Jézuska a Szeretet, az Élet, a Hit és a Boldogság, az üdvösség Reménye. Én az ő csapatában vagyok és most már te is benne vagy! – Segítesz?
Szeretlek!
Anya”
Forrás nyomán

 A Három Szent király 2

Boldog Emmerich Katalin látomása szerint.

Most ismét azt láttam, hogy Menyhért az övén függő zacskóból egész marék, ujjnyi hosszú, vastag, sárga és nehéz rudacskákat vesz elő, hegyes végekkel és középen aranyszínű dudorodásokkal. Ezeket mind, nagy alázatosan ajándékként odahelyezi a Kis Jézus mellé, a Szent Szűz ölébe. Ő kedvesen megköszönte azokat és befödte köpenyének egyik szárnyával. Csupa termésarany rudak voltak ezek, melyeket Menyhért hűsége és szeretete jeléül adott hálából, mert ő mindig rendíthetetlen és buzgó jámborsággal kereste a szent igazságot. Ekkor ez a király, mind négy kísérőjével hátravonult, és helyére a barna arcbőrű Boldizsár lépett, saját kíséretével. Nagy alázatossággal omlott térdre, és megható szavakkal ajánlotta fel a maga ajándékait. Egy hajócska alakú arany tömjéntartót állított a Kis Jézus elé az asztalkára, telve apró, zöldes gyantaszemekkel. Ő tehát tömjént adott ajándékul, mert mindig készséggel és hódolatteljesen alkalmazkodott Isten akaratához, s annak most is szeretettel engedelmeskedett. Mielőtt még ő is visszalépett volna, sokáig bensőségesen imádkozott.

Utána az ősz fehér Gáspár lépett előre. Ő volt a legöregebb, s nehéz teste miatt már nem is tudott letérdelni. Csak úgy állva hajolt meg mélyen, és egy arany tartóban szép, zöld növényt helyezett az asztalkára. Nagyon tetszetős, zölden- és még gyökéren álló mirha volt ez. Egyenes fácska, fönt csipkés levélzettel és szép fehér virágokkal. Azért hozott mirhát ajándékba, mert ez az önmegtagadásnak és a szenvedélyek megzabolásának a jele. Ez a jó lélek ugyanis sokat harcolt a bálványimádás és a többnejűség, valamint saját szenvedélyei ellen. Sokáig állt meghatottan a Kis Jézus előtt, úgyhogy szinte megsajnáltam a még kívülállókat, hogy oly soká kell várniuk, míg megláthatják a Kisdedet.

       A királyok, mikor leborultak és ajándékukat átnyújtották, üdvözlő szavaik nagyon egyszerűek és gyermekien megindítóak voltak. Nagyjából ezeket mondták: "Láttuk csillagát és ebből tudtuk, hogy ő a Királyok Királya; eljöttünk tehát őt imádni, és ajándékainkkal hódolatunkat tenni". Gyermeki imájukban szinte elragadtatásba estek a szeretettől, melyben a Kisded Jézusnak ajánlották magukat, országukat, népüket, egész vagyonukat és mindazt, ami a földön számukra érték lehet. Kérték is az Újszülött Messiást, hogy fogadja el magáénak szívüket, lelküket, minden gondolatukat és cselekedetüket. Töltse el őket világosságával és ajándékozza meg erényekkel, s az egész világnak adjon áldást, békét és szeretetet. Mindezt a mélységes hódolatot pedig oly alázattal és lángoló szeretettel végezték, hogy közben örömkönny ömlött végig arcukon és szakállukon. Egészen boldogok voltak és úgy érezték, most az a Csillag vezérelte őket ide, melyre apáik, oly hűségesen vágyva-vártak évezredeken át. Az ígéret beteljesülésének öröme élt bennük.

       A Szent Szűz mindent alázatosan fogadott. Eleinte semmit sem szólt, csak gyermekét ölelő egyszerű kézmozdulatai jelezték a fátyol alatt, meghatottságát és jámbor örömét. A Kisgyermek csupasz mellecskéje keresztülragyogott a köpeny két szárnya közt. A végén azonban, hátra vonva fátylát, mindegyikhez intézett néhány alázatos, köszöntő, édes szót. - Óh, ekkor megint tanultam valamit, és így szóltam magamhoz: Lám, mily édesen és kedves köszönettel vesz át minden ajándékot az Istenanya! Semmire se szorul, hisz' magáénak tudja Jézust, mégis mily alázattal fogadja a szeretet nyújtotta ajándékokat. Ebből én is megtanulhatom, miként kell elfogadni mindent, amit a szeretet ad. Ezentúl, minden kegyes adományt én is alázatosabb köszönettel fogadok majd! És jaj, mily nagylelkűek is Mária és József, hiszen maguknak szinte semmit meg nem tartva, többségét szétosztják a szegények között.

        Másnap este a három szent király, búcsúzásul még egyszer a Jászol elé járult. Először Menyhért ment be, s a Szűzanya karjaiba helyezte a Kis Jézust. Az öreg meg csak sírt-sírt, olyannyira sugárzott rajta az öröm. Utána bejött a másik kettő is, és szintén könnyek közt vettek búcsút. Ez alkalommal is mindenféle ajándékot hoztak; különböző kelméket, részint nyers selymet, részint vörös és virágos szöveteket és igen finom terítőket. Bő köpenyük a vállukon hátravetve lógott – világossárga finom gyapjúból –, oly könnyű volt az egész, hogy a legkisebb szellő is meglebbentette. Aztán hoztak sok csészét is egymásra rakva, meg dobozokat, teli mindenféle szemes dolgokkal és egy kosárban több cserepet, melyekben szép, fehér virágok nyíltak. Minden cserépben három szál volt pont a közepén, úgyhogy a cserepek szélére újabb cserepeket lehetett állítani, így szépen egymásra állítva álltak a kosárban. Mind mirha volt. Józsefnek, hosszú, keskeny kosarakban madarakat adtak át, melyek levágás céljára szép számmal lógtak a teherhordó tevék oldalán. 

KATTINTS IDE!

December 28. Aprószentek ünnepe.

Heródes király a napkeleti három bölcstől megtudta, hogy a Megváltó Messiás személyében Király született. Hatalmát féltve – "biztos ami biztos alapon" – megöletett minden kétévesnél fiatalabb fiúgyermeket, Betlehemben és környékén! Rájuk emlékezik az Egyház.

NÉPSZOKÁSKÉNT: A 'vesszőzés' – azaz az újévi szerencsekívánás – archaikus formája kapcsolódik ehhez a naphoz. A vessző az élet szimbóluma, többnyire gyermekek járták ezzel a házakat, megvesszőzve a háziakat. 

Engesztelő imamozgalom indul 2026. január 1-től a Szent Anna-réti engesztelő kápolnánál!

Mária Natália nővér által Jézus és Szűz Mária számos üzenetet közölt Magyarország és a magyarság
számára. Lényegük egyetlen szóban kifejezhető: engesztelés!
Egy világméretű engesztelési mozgalomról van szó, amelynek Magyarországról kell kiindulnia, s
elterjednie az egész világon.

„A SZŰZANYA MAGYARORSZÁGOT SAJÁT TULAJDONÁNAK NEVEZI, EZÉRT
MAGYARORSZÁGTÓL KÜLÖNLEGES ENGESZTELÉST KÍVÁN” (Mária Natália nővér)

Jézus szerint a Szent Anna-réten felépülő kápolnából kell kiindulnia annak az engesztelő
mozgalomnak, amely aztán az egész világra kiterjed, és békét hoz az emberiségnek.
Jézus és Szűz Mária szervezett engesztelést kért a Szent Anna-réti kápolnában.
Ezen kérést meghallva született az elképzelés, hogy közösségeket egységbe fogva megszervezzük:
minden nap egy-egy közösség tartson imaórát a Szent Anna-réti kápolnában.
Olyan közösségeket keresünk, akik vállalják, hogy havonta 1 alkalommal az engesztelő
kápolnában 1 óra imával engesztelnek Szűz Mária kérése szerint. Az imaóra
szentségimádásból és egy rózsafüzér elmondásából áll az Oltáriszentség jelenlétében, a Szűzanya
szándékára.
A közösségek ilyenfajta összefogásának már van múltja. A ’90-es évek végén megvalósult egy hasonló
kezdeményezés két éven keresztül, Boldogasszony Közössége néven. A helyszín akkor a Ménesi úti
kápolna volt, és a katolikus lelkiségi mozgalmak közül számosan részt vettek benne.
A jelenleg szerveződő Világ Győzelmes Királynője Imamozgalmat ennek mintájára igyekszünk
megvalósítani, Jézus és Szűz Mária kérésének eleget téve a Szent Anna-réti engesztelő kápolnánál.
Mindszenty bíboros szívén viselte a Mária Natália nővér által közvetített üzeneteket, elfogatásáig
rengeteget tett a kápolna felépüléséért és az engesztelő mozgalom elindításáért. Ezért mi most az Ő
pártfogása alá helyezzük ezt az ügyet, valamint Natália nővér közbenjárását is kérjük.
Nem utolsó sorban pedig Árpád-házi Szent Margitot, hazánk nagy vezeklő szentjét kérjük: járjon közben
hazánk megújulásáért.
Kérjük azon közösségeket, akik hívást éreznek arra, hogy részesei legyenek ennek az
engesztelő mozgalomnak, küldjenek részvételi szándékukról egy rövid emailt az
boldogasszony26@gmail.com email címre!
Olyan papokat is keresünk, akik vállalják, hogy 1-1 alkalommal elkísérik a híveket, kiteszik
a Szentséget, ill. nyitják és zárják a kápolnát.
A jelentkezőkkel email-en felvesszük a kapcsolatot, és a további részletekről ott fognak tájékoztatást
kapni.

„Amint a megváltás a betlehemi istállóból indult, úgy fog elindulni Magyarországról nagy művem:

a bűnök eltörlése, a lelkek megszentelése, a sátán letaszítása, az Én győzelem”

„Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni!”

„Akarom, hogy Édesanyám, mint a Világ Királynőjének tisztelete, Magyarországról induljon el.”

„Azt akarom, ne csak Mária országa, hanem Mária engesztelő országa legyen, s ezt a nevet is

hordozza minden nemzet előtt”

„A rózsák, amit ezen a véres földön ültettem, egyszer virágozni fognak.” (Jézus szavai Natália nővér látomásában)

„De nem hagylak el titeket végleg. Ha helyet készíttek Nekem a szívekben, visszatérek.” (Szűz Mária szavai Natália nővér látomásában)

Bővebben Natália Nővérről, és az által közölt üzenetekről:
https://www.vilagkiralynoje.hu/files/natalia_nover.pdf

Hogyan kötődik Szent János apostol és evangelista élete a borszenteléshez?

Szent János – a Szeretett Tanítvány – aki bátyjával, Jakabbal a ,,mennydörgés fiainak'' neveztetett (Mk 3,17), Efezus környékén elfogták, és Rómába vitték Domitianus császár elé, ahol kivégzése módjául forró olajjal teli üstbe dobással sújtották. János azonban sértetlenül lépett ki a gyilkos fürdőből. Akkor méregkelyhet itattak vele, s mivel az sem ártott neki, Pathmosz szigetre száműzték. E szigeten hatalmas vihar közepette, Isten egy látomásban megnyitotta előtte a menny és a föld titkait, és föltárta neki az Egyház jövőjét. A látottak olyan félelemmel töltötték el, hogy ájultan rogyott a látomást mutató angyal lábához. Amikor magához tért, a látottakat kővel jegyezte föl a sziklafalba,ám egy halász írószerszámokat adott neki, és így írta le pergamentekercsre a ma ismert Jelenések Könyvét.

Végül 100 körül halt meg természetes halállal. Miként halálának körülményei, úgy szentünk ünnepe is igen bizonytalan. Az ortodoxiában szeptember 26-án ünneplik, de volt római kezdeményezés a június 24-re is. Sírjának felnyitása, a feljegyzések szerint május 8-án történt, amikor is teste helyett, csak fehér port találtak, amit "szent Mannának" is említenek!  A Római Katolikus Egyház december 27-én tartja Szent János apostol és evangelista ünnepét, egybekötve a borszentelés hagyományával. A szentelt borral embert és állatot is gyógyítottak, illetve öntöttek belőle a boroshordókba, hogy megakadályozzák vele a bor romlását. Szent János és a bor kapcsolata a liturgikus szövegek alapján egyértelműen az apostol Efezusban véghezvitt csodájára vezethető vissza: Aristodemus pogány főpap azt mondta Szent Jánosnak, hogy hajlandó hinni Krisztusban, ha János kiürít egy mérgezett borral teli kelyhet és az semmi kárt nem tesz benne. A mérget először két gonosztevőn kipróbálták, akik rögtön szörnyethaltak. Szent János imádkozott és miután a kelyhet megáldotta, kiitta és semmi baja sem történt, de ennek ellenére a pogány pap még most sem akart hinni. Az apostol erre fölszólította, hogy köpenyét Jézus Krisztus nevében terítse a két halottra. A főpap megtette, mire a két gonosztevő föltámadt. Erre sokan dicsérték Istent, és a főpappal együtt nagy tömeg is megkeresztelkedett. Ennek okán kezdték Szent Jánost kehellyel ábrázolni, ehhez járult a kígyó ábrázolása, mint a méreg szimbolikája. 
A Rituale Romanum törzsanyaga nem ismeri a borszentelés szertartását, csupán a Szentszék által jóváhagyott áldásokat tartalmazó függelékben közöl egy rövidebb és egy hosszabb könyörgést. Ez azonban eltér a magyar hagyományban ismertektől, melyben a fenti áldásformák végén a bort, szenteltvízzel kell meghinteni. A rubrikák szerint a szertartás helye a nagymise után van, amikor a pap teljes miseöltözetben, de a manipulust levéve megáldja a nép által fölajánlott bort annak emlékére, hogy Szent János sértetlenül mérget ivott.

Engesztelő imamozgalom indul 2026. január 1-től a Szent Anna-réti engesztelő kápolnánál!

Mária Natália nővér által Jézus és Szűz Mária számos üzenetet közölt Magyarország és a magyarság
számára. Lényegük egyetlen szóban kifejezhető: engesztelés!
Egy világméretű engesztelési mozgalomról van szó, amelynek Magyarországról kell kiindulnia, s
elterjednie az egész világon.

„A SZŰZANYA MAGYARORSZÁGOT SAJÁT TULAJDONÁNAK NEVEZI, EZÉRT
MAGYARORSZÁGTÓL KÜLÖNLEGES ENGESZTELÉST KÍVÁN” (Mária Natália nővér)

Jézus szerint a Szent Anna-réten felépülő kápolnából kell kiindulnia annak az engesztelő
mozgalomnak, amely aztán az egész világra kiterjed, és békét hoz az emberiségnek.
Jézus és Szűz Mária szervezett engesztelést kért a Szent Anna-réti kápolnában.
Ezen kérést meghallva született az elképzelés, hogy közösségeket egységbe fogva megszervezzük:
minden nap egy-egy közösség tartson imaórát a Szent Anna-réti kápolnában.
Olyan közösségeket keresünk, akik vállalják, hogy havonta 1 alkalommal az engesztelő
kápolnában 1 óra imával engesztelnek Szűz Mária kérése szerint. Az imaóra
szentségimádásból és egy rózsafüzér elmondásából áll az Oltáriszentség jelenlétében, a Szűzanya
szándékára.
A közösségek ilyenfajta összefogásának már van múltja. A ’90-es évek végén megvalósult egy hasonló
kezdeményezés két éven keresztül, Boldogasszony Közössége néven. A helyszín akkor a Ménesi úti
kápolna volt, és a katolikus lelkiségi mozgalmak közül számosan részt vettek benne.
A jelenleg szerveződő Világ Győzelmes Királynője Imamozgalmat ennek mintájára igyekszünk
megvalósítani, Jézus és Szűz Mária kérésének eleget téve a Szent Anna-réti engesztelő kápolnánál.
Mindszenty bíboros szívén viselte a Mária Natália nővér által közvetített üzeneteket, elfogatásáig
rengeteget tett a kápolna felépüléséért és az engesztelő mozgalom elindításáért. Ezért mi most az Ő
pártfogása alá helyezzük ezt az ügyet, valamint Natália nővér közbenjárását is kérjük.
Nem utolsó sorban pedig Árpádházi Szent Margitot, hazánk nagy vezeklő szentjét kérjük: járjon közben
hazánk megújulásáért.
Kérjük azon közösségeket, akik hívást éreznek arra, hogy részesei legyenek ennek az
engesztelő mozgalomnak, küldjenek részvételi szándékukról egy rövid emailt az
boldogasszony26@gmail.com email címre!
Olyan papokat is keresünk, akik vállalják, hogy 1-1 alkalommal elkísérik a híveket, kiteszik
a Szentséget, ill. nyitják és zárják a kápolnát.
A jelentkezőkkel email-en felvesszük a kapcsolatot, és a további részletekről ott fognak tájékoztatást
kapni.

„Amint a megváltás a betlehemi istállóból indult, úgy fog elindulni Magyarországról nagy művem:

a bűnök eltörlése, a lelkek megszentelése, a sátán letaszítása, az Én győzelem”

„Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni!”

„Akarom, hogy Édesanyám, mint a Világ Királynőjének tisztelete, Magyarországról induljon el.”

„Azt akarom, ne csak Mária országa, hanem Mária engesztelő országa legyen, s ezt a nevet is

hordozza minden nemzet előtt”

„A rózsák, amit ezen a véres földön ültettem, egyszer virágozni fognak.” (Jézus szavai Natália nővér látomásában)

„De nem hagylak el titeket végleg. Ha helyet készíttek Nekem a szívekben, visszatérek.” (Szűz Mária szavai Natália nővér látomásában)

Bővebben Natália Nővérről, és az által közölt üzenetekről:
https://www.vilagkiralynoje.hu/files/natalia_nover.pdf

     Szent János evangelista rendkívüli életének rekonstruálását lehetővé tették a történelmi kutatások, a régészet és a misztikusok leírásai, egészen a 10. körüli betszaidai születésétől, a 100. körüli titokzatos haláláig Efezusban.

Órigenész már a 3. században ezt írta: „Azt merjük állítani, hogy az Evangéliumok első zsengéje Jánosé, amelynek mikéntjére magyarázat nincs, hacsak nem Jézus mellére borulva kapta, vagy azáltal, hogy Máriát anyjaként fogadta Jézustól.” (Kommentár Szent Jánoshoz, I,23.) Ezt igazolni látszik a Szent Gertrud misztikus beszélgetése Szent Jánossal arról, hogy mit érzett, amikor Jézus Szívére hajtotta fejét, amitől felgyulladt lelke és „tűznél tüzesebb lett”. Gertrúd megkérdezte tehát: »„Miért hallgattad ezt el, miért nem írtál legalább valamit erről a mi előrehaladásunkra?” Szent János így felelt: „Az én hivatásom volt, hogy az Isten örök Igéjéről írjak az újszülött Egyháznak annyit, hogy a világ végezetéig elég legyen az elmélyedő emberi értelem számára, bár megérteni azt soha senki nem fogja! Az isteni Szív dobbanásainak édességét feltárni az új idők számára tartatott fenn. Hogy amikor ezekről hall majd az elvénült világ, melyben az isteni szeretet már fogyni indul, e szívveréstől megfiatalodjék és új életre keljen”«. (Gertrúd: Lelkigyakorlatai 8. o.)

Jánost „sas” jelképezi (Jel 4,7) és írásaiban messzebbre szárnyal Krisztus istenségének feltárásában, mint a többiek! Evangéliumán és három levelén kívül, melyek az Igaz Isten gyermekeihez szólnak (1Jn 2,1), a Jelenések Könyvében az utolsó élő apostolként zárja le a végső időket.

János az egyetlen aki felfedi, hogy „Isten világosság” (1Jn 1,5) és „Isten szeretet” (1Jn 4,8; 16) és egyedülállóan hangsúlyozza Krisztus az igazságosság, folyamatosan kiemelve az igazság fontosságát és minden hazugság bűnösségét. Ő maga „igaz tanúként” mutatkozik be (Jn 19,35), aki fülével hallott, a szemével látott és kezével megérintette Krisztust (1Jn 1,1). Nem véletlen, hogy az ortodoxia „János-teológus” névvel illeti, melyet kibontakoztatott „Mária iskolája”, akit „anyjaként” fogadott be efezusi otthonába (Jn 19,27). János az, aki segített az egyházi élet új formájának kialakításában, amely nem a Péter féle hierarchikus-, sem pedig Pál misszionárius egyháza. János rendkívüli kiváltsága még, hogy ő az egyetlen apostol, aki ott lehetett a Kereszt tövében, s osztozhatott a Szűzanya szenvedésében.

A hagyomány szerint a császár előtt is tanúságot tett Rómában, és Patmosz-i száműzetése alatt sem volt tétlen. Ezért ruházza rá a hagyomány az igazi „tanú” címet, sőt a Jelenések könyve név szerint is említi: „Én, János, a te testvéred” (Jel 1,9).

Az ortodox liturgia május 8-án, a Római Egyház december 27-én ünnepeli Szent Jánost.

A görög katolikus egyház Karácsony másnapján, december 26-án emlékezik meg Szűz Máriáról, mint Isten Szeplőtelen Anyjáról.
 
"Valóban méltó dicsérni téged, Istenszülő,
a boldogságost és szeplőtelent
és a mi Istenünknek anyját.
Ki a keruboknál tiszteltebb
és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy,
ki az Istent, az Igét
sérülés nélkül szülted,
téged, valóságos Istenszülő, magasztalunk!"
(görög katolikus imádság)

 Jézus születése 3 

Boldog Emmerich Katalin látomása szerint.

     Láttam aztán, hogy a három pásztor miként segített Szent Józsefnek, hogy a lehetőségek szerint, minél nagyobb kényelmet teremtsenek a jászolbarlangban és az oldalfülkében. Több jámbor, esszénus asszonyt is láttam a Szent Szűz mellett serénykedni, akik szeretettel szolgáltak az Istenanyának. A barlangtól nem messze, kis sziklaüregekben laktak ők, a domb keleti felén, az úgynevezett "Talbus"-ban. Lakásaik, szorosan egymás mellett, a levágott hegyoldalban voltak. Mindegyiknek volt kertje, és felekezetük gyermekeinek tanításával foglalkoztak. József hívta őket a barlanghoz, mert társaságukkal még gyermekkorában megismerkedett. Amikor ugyanis testvérei elől rejtőzködnie kellett a jászolbarlangban, gyakran fölkereste a hegy oldalban e jámbor asszonyokat. Ezek tehát fölváltva jöttek a Szent Szűzhöz, apróságokat és csomókba kötött ágakat hozva. Ezekkel főztek és mostak a Szent Család számára.

    Igen megható jelenetnek is tanúja voltam. József és Mária egy alkalommal éppen a jászol mellett álltak és bensőséges megindultsággal nézték a kis Jézuskát. Egyszer csak a szamár térdre rogyott és fejét egészen a földig hajtotta. Mária és József erre sírni kezdtek.

    Estére küldöttek érkeztek Szent Anna asszonytól. Egyik szolgálója és egy idős ember, egyébként Anna rokona, jött el Názáretből. Mindenféle szükséges dolgot hoztak Máriának. Rendkívül boldogok voltak, hogy láthatják a Kisdedet, s az öreg rokon még sírt is örömében. Mindjárt vissza is indult, hogy hírt vigyen Anna asszonynak. A szolgáló azonban ott maradt a Szent Szűz mellett.

    A legközelebbi napok egyikén láttam, hogy a Szent Szűz a Kis Jézussal és újdonsült dajkájával, néhány órára elhagyta a barlangot. Azt is láttam, hogy amint kiléptek a barlang előtti nádtető alatt jobb felé mentek és elrejtőztek abban a közeli barlangban, ahol Krisztus születésekor a forrás fakadt, melynek József csinált lefolyást. Ugyanitt előzőleg, József már kora reggel kényelmes helyet készített el számára. Egy benső intelem szavára húzódtak ide, mert még aznap néhány idegen jött Betlehemből a jászolbarlanghoz – azt hiszem, Heródes megbízásából –, mivel a pásztorok révén híre ment, hogy itt egy gyermekkel nagy csodák mentek végbe. Láttam, hogy az emberek beszéltek Józseffel, aki épp a pásztorokkal jött ki barlangból. Mikor azonban látták a család egyszerűségét és szegénységét, fölényes mosollyal távoztak. A Szentséges Szűz, mintegy négy óra múltán, csak az idegenek távozása után ment vissza a barlangba.          
Közben híre ment, hogy Jézus születésének órájában angyalok jelentek meg a pásztoroknak, s a körülfekvő völgyekben minden jó-lelkű embernél az ígéret Gyermeke lett a beszéd tárgya. S ezek a jó pásztorcsaládok, most el is jöttek, hogy leróják tiszteletüket a gyermek iránt, akinek a völgyben tudtukon kívül szállást adtak. 

Gárdonyi Géza: Fel nagy örömre!

Kevesen tudják, hogy Gárdonyi Géza írta a szövegét és a zenéjét a 'Fel nagy örömre' című gyönyörű karácsonyi éneknek!

Az ének először 1882  karácsonyán csendült fel a devecseri templomban, aminek előzménye, hogy Tima Lajos, a helyi iskola igazgatója megkérte az akkor még csak 19 éves Gárdonyi Gézát, hogy írjon egyházi énekeket. A fiatal segédoktató pedig nemcsak a szövegét, hanem a zenéjét is megírta új szerzeményének:

Fel nagy örömre! ma született,

Aki után a föld epedett.
Mária karján égi a fény,
Isteni Kisded Szűznek ölén.
Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,
Nézd csak örömmel Istenedet.

Nem ragyogó fény közt nyugoszik,
Bársonyos ágya nincs neki itt.
Csak ez a szalma, koldusi hely,
Rá meleget a marha lehel.
Egyszerű pásztor, térdeden állj!
Mert ez az égi s földi király.

Glória zeng Betlehem mezején,
Éjet elűzi mennyei fény;
Angyali rendek hirdetik őt,
Az egyedül szent Üdvözítőt.
Egyszerű pásztor, arcra borulj,
Lélekben éledj és megújulj!

Hallgassák meg egyházi énekben is: https://www.youtube.com/watch?v=WEKY5Pu8xio

Forrás nyomán: https://777blog.hu/2018/12/25/tudtad-hogy-gardonyi-geza-irta-az-egyik-legszebb-karacsonyi-eneket/

 Adeste fidelis Domingo,Carreras & Pavarotti

https://www.youtube.com/watch?v=iTJueNCvkxI&feature=player_embedded#!

 Jézus születése 2

 Boldog Emmerich Katalin látomása szerint. 

    A születés éjszakáján a világ legtávolabbi helyein is, szokatlan örömteli megrendülést láttam. Sok jó embernek a lelke örvendező vágyakozással-, míg a gonosz lelkek nagy aggodalommal teltek el. Még állatoknál is láttam vidám megindulást, és több helyütt a virágok szára élettel telve kiegyenesedett, fű, fa és cserje felüdült és édes illatot árasztott. Több forrást is láttam fakadni és előtörni. Így fakadt az Üdvözítő születése órájában, és helyétől északra egy közeli barlangban is bővizű forrás, melyet József már másnap reggel kiépített és számára lefolyást készített.

   Betlehem fölött borús volt az ég és sötétvörös csillogás vonta be, de a jászolbarlang fölött és Ábrahám dajkájának, Marabának a sírhelye és a pásztorok völgye fölött fényes harmatköd úszott. A pásztorok völgyében, mintegy másfél órányira a jászolbarlangtól, ott, ahol a Gázáig nyúló szőlők kezdődnek, volt egy domb. Ezen a dombon állt annak a három pásztornak a sátra, akik olyasféle elöljárói voltak a körös-körül lakó pásztorcsaládoknak, mint a Három Szent Király a maguk törzsének. A jászolbarlangtól körülbelül még egyszer annyira volt az úgynevezett "pásztorok tornya".

    Mikor Jézus megszületett, láttam, hogy az említett három pásztor egészen nyugtalanul a csodás éjszakától, kiálltak egyikük sátra elé. Körös-körül vizsgálódtak és egyszer csak álmélkodva, csodálatos fényességet láttak a jászolbarlang fölött. Ugyanilyen nyugtalanságot láttam a távolabbi torony körül lévő pásztoroknál is. Egy részük fölment a torony tetejére és onnan szemlélte a rendkívüli világosságot a barlang fölött.

    Mialatt a pásztorok így néztek az égre, láttam, hogy egy fényes felhő ereszkedik föléjük, és egyidejűleg folyton erősbödő, bájos, halk és amellett tisztán csengő vidám éneket hallottam. A pásztorok először megijedtek, de aztán egy angyal elébük állt és így szólt hozzájuk: "Ne féljetek, mert íme nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek: mert ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet, pólyába takarva és jászolba fektetve". (Lk. 2, 10-12)

    Mialatt az angyal ezt nekik kijelentette, körülötte még erősebb lett a fényesség és láttam, hogy öt vagy hét magas, kedves és tündöklő angyalalak áll a pásztorok előtt. Hosszú szalagszerű írást tartanak a kezükben, melyen tenyérnyi nagyságú betűkkel láttam, de hallottam is, amint Istent magasztalva énekelték: "Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!" (Lk. 2. 14) Ugyanilyen jelenésben részesültek, kissé később, a torony környéki pásztorok is. Sőt, ezektől körülbelül három órányira keletre, egy másik pásztorcsoportnak is angyal-jelenésük volt, az ottani kút mellett.

    Azt nem láttam, hogy a pásztorok azonnal indultak volna a barlanghoz, hiszen ez a három pásztornak jó másfélórányi, a toronynál lévőknek pedig még egyszer annyi utat jelentett. Azt azonban láttam, amint nyomban tanácskozni kezdtek, hogy mit is vigyenek ajándékba az újszülött Gyermeknek, és amilyen gyorsan csak tehették, össze is szedték ezeket az ajándékokat. A Krisztus születését követő hajnalban lejött a dombról ajándékaival a három pásztorfőnök. Ajándékul apróbb állatokat hoztak, hasonlókat az őzbakokhoz. Ha mégis kecskebakok lettek volna, akkor azok nyilván mások, mint a nálunk élők. Hosszú nyakuk volt, szép világos szemük, testük kecses és fürge mozgású. A pásztorok hosszú vékony zsinegen vezették őket, maguk mellett és mögöttük. Vállukra vetett batyujukban levágott szárnyasokat hoztak, karjukon pedig élő madarakat.

    Mikor a barlang ajtaján félénken bekopogtak, Szent József fogadta őket barátságosan. Ezek pedig részletesen elmondták neki, hogy miket közölt velük éjjel az angyal. Eljöttek tehát, hogy az ígéret Gyermekét köszönthessék és Neki szegényes ajándékukkal kedveskedjenek. József alázatos köszönettel vette át tőlük azokat. Az élő állatokat bevitte egy mélyebben fekvő helyiségbe, mely a barlang déli oldaláról nyílt. Utána bevezette a három pásztort a Szent Szűzhöz, ki a jászol mellett, földre terített takarón ült, ölében tartva a kisded Jézust. A pásztorok botot tartva kezükben, térdre borultak az Istengyermek előtt és sírtak örömükben. Nagy lelki gyönyörűségükben sokáig szólni sem tudtak, aztán elénekelték az angyalok éjjeli énekét s még egy zsoltárt is - melyet már elfelejtettem.

    Mikor már indulni készülődtek, a Szűzanya mind a háromnak karjába sorra adta a kis Jézuskát, Akit könnyek között adtak vissza neki. Ezt követően, elhagyták a barlangot. Este már több más pásztor is eljött feleségestül, gyerekestül. Ezek már a majdnem négyórányira távol eső pásztorok tornyától jöttek. Hoztak madarakat, tojást, mézet, különböző színű fonalakat, kis csomókban ruhaneműket, melyeket nyersselyemnek néztem. De hoztak még csokrokat, olyan sásszerű nagylevelű cserjeágakból. Ez a cserje duzzadt szemű kalászokat hoz. Előbb Szent Józsefnek adták át ajándékaikat, s csak ezt követően közeledtek nagy alázattal a jászolhoz, mely mellett ott ült a Szűzanya. Köszöntötték Őt is, a Gyermeket is, és térden állva igen kedves zsoltárokat zengedeztek, majd dicsőítő éneket és néhány rövid verset. Több hangban énekeltek és én is velük énekeltem. Egyik daluknál például a tenort vittem. Nagyjából még emlékszem a vers szavaira: "Óh Kisded! Szép vagy, mint a piros rózsa, ki mint Égi Hírnök jövel közénk." Búcsúzásnál a jászol fölé hajoltak s mintha csókot hintenének a kis Jézusra.

Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony életrajzából

     Decemberenként a nagyobbak rorátéra jártak és izgalommal készültek a Karácsonyokra. A Szentlélek templom plébánosa Dr. Bozsik Pál prépost, már ősszel felkérte tehetségesebb híveit, hogy készítsenek egyszerű ajándékokat a kevésbé módos gyermekek részére. Ezek egy része ajándékként-, más része „karitasz vásár” keretében eladásra került. Ebből anyagi támogatás is jutott jó néhány családnak.
     Ahogy közeledett a szenteste, a polcon úgy szaporodtak a csecsebecsék, textilmaradékokból való bohócok, vadgesztenye figurák gyapjúfonal hajjal és „kötözött babák” selyempapír ingecskékben. De a saját maguk számára is serénykedtek! Papírból „szalmát” vágtak, zenélő betlehemi jászolukhoz, ám mindenki csak annyi „szalmaszálat” tehetett bele a Jézuskának, ahány jó cselekedete volt!
     A karácsonyfát mindig az édesapa díszítette. A szenteste előtti délutánon a gyerekeknek mindig aludniuk kellett volna, ám ez – az évek múltán – egyre ritkábban sikerült, mivel oly szívdobogva várták a Jézuskát. Mikor aztán este hét óra körül kinyílt a nappali kétszárnyas ajtaja, kórusban énekelték a „Menyből az angyalt”. Az ajándékbontás utáni vacsorát követően – annak ellenére, hogy Erzsébet asszony hatodik gyermekével mindenórás volt –, a nagyobbakkal elment az éjféli misére.
     Az 1942-es karácsony végül különlegesen szép ajándékot hozott a családnak december 31-én, megszületett egy gyönyörű kisfiú, aki annyira szép volt, hogy egy kis jászolfélében a karácsonyfa alá helyezték. Valójában, ezekben az ünnepi hetekben érezhette magát utoljára felhőtlenül boldognak a család. (A szerkesztő kézirata) A kép csupán illusztráció!

Jézus születése 1

 Boldog Emmerich Katalin látomása szerint. 

     Azt a ragyogást, mely a Szent Szüzet körülfogta, mindennél fényesebbnek láttam, úgyhogy abban József lámpásainak fénye teljesen elenyészett. A Szűzanya fekvőhelyének terítőjén térdelt, arccal keletnek fordulva, öv nélkül, egész széltében magára terített palástjában.

     Láttam amint éjfél felé, imája közben, két karját keblén keresztbe fektetve, nagy elragadtatásban a levegőbe emelkedett, úgyhogy alatta a földet láttam. Körülötte a ragyogás egyre erősbödött. Mindenen, még az élettelen tárgyakon is valami belsőmegindultság volt érezhető, s a boltozat, a falak és a padló köve is, mintha mind életre keltek volna ebben a fényességben. Egyszerre aztán láttam a boltozatot, amint Mária fölött megnyílva, fénycsóva csapott föl egész az égig, egyre növekvő tündökléssel. Ebben a fénycsóvában a dicsőítő énekek csodálatos hullámzását láttam, amelyek egymásba fonódva és egymást átjárva, végül a mennyei lelkek karaiként lebegtek szemem előtt. A Szentséges Szűz elragadtatásában még mindig lebegve, amint letekintett fekvőhelyére, már ott imádhatta Istenét, kinek immár Anyjává lett és aki – mint magával tehetetlen újszülött –, ott feküdt előtte.

Aztán, láttam Édes Üdvözítőnket, amint más kisgyermek módjára ott feküdt a terítőn Boldogságos Anyja térdei előtt, s belőle oly nagy fényesség áradt, hogy tündöklése mindent de mindent túlragyogott körülötte. Nekem úgy tűnt, mintha picinységéből, valamelyest a szemem előtt növekedne nagyobbra. Ám mindezt olyan nagy fényesség közepette, hogy pontosan el sem tudom mondani, mit is láttam.

     A Szent Szűz egy ideig még elragadtatásban maradt és láttam, hogy kendővel betakarja gyermekét; de még mindig meg sem érintette, s nem vette karjaiba. Azt is láttam, amint a Kisded mozogni kezdett, hallottam a sírását is – és úgy gondoltam –, ez térítette magához Máriát, aki most az előbb ráterített ruhába csavarta a Jézuskát és karjaiba véve a keblére szorította. Ezt követően leült és gyermekével együtt egészen beburkolózott a fátylába, s azt hiszem, megszoptatta az isteni Kisdedet. Közben köröskörül angyalokat láttam emberi alakban, amint a Gyermek előtt arcra borulva imádták Őt.

Már körülbelül egy óra is elmúlhatott a szülés után, amikor Mária hívta Szent Józsefet, aki még mindig mélyen elmerülve imádkozott. Amint József odaért hozzájuk, áhítatában, örömében és alázatosságában arcra borult. A Szent Szűznek többször is bátorítania kellett, hogy nyugodtan ölelje csak szívére a jóságos Isten Szent Ajándékát, akkor József felkelt és karjaiba véve a Kis Jézust, örömkönnyek közt áldotta a Fölséges Istent.

     A Szűzanya most ruhákba pólyálta be a Kisdedet. Ebben a percben nem emlékszem, hogy milyenekbe is csavargatta, csak arra emlékszem, hogy alul vörös, fölötte meg fehér ruhácskával tekerte körül, egészen a kis hónaljáig. Legfelül, egy másik lepellel a fejecskéjéig betakarta. A pólyaruhácskákból csak néhány darabot hozott magával Mária.

Eztán láttam, hogy Mária és József maguk alá vont lábakkal, a puszta földön egymás mellett ültek. Nem beszéltek és láthatólag elmélkedésbe voltak merülve. Mária előtt a terítőn ott feküdt a bepólyált Jézuska, aki oly szép volt és úgy tündökölt, mint a villám. Ó – gondoltam magamban –, ezen a csöppnyi helyen van jelen az egész Világ Üdvössége és ezt a világ nem is sejti!

    A világ kicsiny Megváltóját, nagy körültekintéssel, óvatosan a jászolba fektették amely a szélén lelógó takaró alatt sással és friss fűvel volt kibélelve. Ez a jászol jobbra a barlang bejáratától – ahol az déli irányban elhajlott – egy kőre volt ráhelyezve. A barlangnak ez a része szintben, lépcsőzetesen mélyebben feküdt, mint a születési hely. Miután a Gyermeket elhelyezték a jászolban, örömkönnyek közt hálaéneket zengedezve álltak mellette.

     Szent József, az Istenanya ülő- és fekvőhelyét most itt a jászol mellett rendezte el. Miként a szülés előtt, utána is hófehér ruhában láttam Máriát. Azt is láttam, hogy az első napokat követően, térdelve vagy állva, folyton a jászol mellett tartózkodott. Közben beburkolózva el-el szundított, de nem volt se beteg, sem pedig legyengült. Ha látogatók jöttek, még jobban beburkolózva, egyenesen ült azon a terítőn, melyen a Gyermek világra jött.

     A "nagy készülődésben", szóljak bár az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem - olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
Ha a lakásomat fenyőágakkal, égőkkel és csengettyűkkel díszítem is fel, és főzzem bár a legjobb étkeket - de a családom felé nincs szeretet bennem, mit sem érek!
Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként a rászorulóknak - de a környezetem felé nincs egy szerető mosolyom, mit sem használ nekem.
Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem is fel, a templom kórusában lelkesen éneklek - ám ha az Úr nincs a szívemben, akkor fogalmam sincs, kinek a születésnapjára készülünk.
A szeretet félbeszakítja a sütést - hogy a család tagjait megölelje.
A szeretet a legnagyobb sietségben is megereszt egy mosolyt.
A szeretet nem feszült és nem ideges az idő szűke ellenére sem - és egy-egy röpimára marad ideje.
A szeretet nem irigyli mások nagyobb bőségét.
A szeretet nem kiabál, nem lökdös ha valaki útban van - hanem hálás érte, hogy útban tudnak lenni.
A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap valamit - hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik azt nem képesek viszonozni.
A szeretet segítőkész, a szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
     Amikor gyermek voltam, úgy készülődtem, mint a gyermek, úgy éreztem, mint a gyermek, úgy ábrándoztam, mint a gyermek; amikor pedig felnőtté lettem, felhagytam a gyerekes dolgokkal. Gyermekként még tükör által homályosan láttam, most pedig már tudom a titkokat, ám változatlanul őrzöm szívemben a hitet, a reményt és a szeretetet, ezt a hármat, melyek közül legfontosabb a szeretet.
A karácsonyi ünnepek véget érnek, a finomságok elfogynak, az ünnepi szoba elcsendesedik, a játékok tönkre mennek, az ajándékok   félretétetnek, a számítógépek elavulnak, de a szeretet, melyet egymásnak adtunk - örökre megmarad. A szeretet soha el nem múlik. (Szent Pál nyomán szabadon a szerk.)

Áldott karácsonyi készülődést!

Az első Advent 5

 Boldog Emmerich Katalin látomása szerint. 

Mialatt a Szűzanya pihent, József egy magával hozott bőrtömlővel lement a domb mögötti füves völgybe, ahol keskeny patakocska folydogált. Két cövek segítségével úgy állította be a tömlőt, hogy az lassan megtelt vízzel, mellyel aztán visszatért a barlanghoz. Ezt követően bement a városba, ahonnan egy rácsos edényformával, némi gyümölccsel és rőzseköteggel tért vissza.

A rácsos edényforma nyéllel volt ellátva, s izzó parázs volt benne. Ezt a barlang bejáratánál a földre borította és tüzet csinált. A parázstartót a többi úti holmival hozta magával. A tüzelőkötegek vékony ágacskák voltak, széles sáslevelekkel átkötve.

Most József ételfőzéshez látott, mely pépszerű sárga szemes dolgokból és főtt gyümölcsből állt. Bensőségesen imádkoztak, majd az evésnél kettészelték a gyümölcsöt, melynek belsejében sok mag volt. Melléje kicsi lapos kenyereket ettek.

Miután így megvacsoráztak és elvégezték imájukat, József fekvőhelyet készített a Szent Szűznek. Jó csomó sásra takarót terített, mely – mint már mondtam – Anna asszony házában készült. Egy másik takarót összegöngyölve fejpárnaként helyezett el. Bevezette a szamarat és bekötötte ott, ahol nem volt útban, a barlang nyílásait betömte a huzat ellen, ezután magának is készített nyugvóhelyet a helység bejáratánál. Igen el volt keseredve és láttam, hogy szomorúságában sírt is. Majd imádkozott és alázatos megnyugvással lefeküdt.

A másnapi Szabbathot a Szűzanya a barlangban töltötte, buzgó imádság és elmélkedések között. József többször is eltávozott, valószínűleg a betlehemi zsinagógába. Aztán együtt láttam őket a tegnap elkészített ételből ebédelni és imádkozni.

Mária közölte Szent Józseffel, hogy ma éjfélkor jön el Gyermeke megszületésének az ideje; akkor lesz ugyanis pontban kilenc hónapja annak, hogy Isten Angyalától az üdvözletet vette. Kérte azért, tegyen meg ő is mindent, hogy az Istentől megígért és természetfeletti módon fogant gyermeket a világra lépésekor, a lehető legnagyobb tisztelettel fogadják. Egyúttal egyesítse a maga imáját is az övével azokért a keményszívű emberekért, akik nem akartak nekik szállást adni. József ajánlkozott, hogy néhány ismerős, jámbor asszonyt segítségére hív a városból, de a Szent Szűz ezt elhárította azzal, hogy nincs szüksége emberi segítségre.

József még a Szabbath elmúlta előtt visszament Betlehembe és mihelyt a nap lement, gyorsan összevásárolt néhány szükséges dolgot, mint zsámolyt, alacsony kisasztalt, néhány tálat, aszalt gyümölcsöt, szőlőt és sietett vissza a barlangba.

Itt újra vacsorát készített, melynek elfogyasztása után együtt imádkoztak. Utána a maga fekvőhelyét egészen elkülönítette a barlang belsejétől akképpen, hogy körülötte néhány cölöpöt leverve, rájuk akasztott néhányat a helyben talált gyékényekből. Megabrakolta a szamarat is, mely a bejárattól balra a fal mellett volt bekötve. Ezt követően, a jászol takarmány tartóját megtöltötte sással, puha füvel és mohával, rá pedig takarót terített, mely a jászol szélén lelógott. Mikor aztán a Szűzanya tudtára adta, hogy ideje elközelgett, kérte, hogy vonuljon el imádkozni hálófülkéjébe. Szent József ekkor még több lámpást gyújtott meg a barlangban. Kívülről neszt hallva kiment a bejárat elé és ott találta a kis csacsit, mely eddig szabadon futkosott a környéken. Ez vidáman futott hozzá és ugrált körülötte. József ekkor a barlang előtti kiugró helyen megkötötte, és szénát szórt eléje.

Mikor most visszament a barlangba, hálófülkéje nyílásából még egy szempillantást vetett a Szent Szűzre, aki neki háttal, kelet felé fordulva fekvőhelyén térdelve imádkozott.Úgy látta, mintha tűzlángok vennék őt körül. Az egész barlangot csodás ragyogás töltötte be. Szent József éppen úgy nézett, miként Mózes tekintett az égő csipkebokorra. Ekkor szent félelemmel eltöltve, bevonult hálófülkéjébe és arcra borulva imádkozott.

A Szűzanya panasza
     A világon nagyon sokfelé ismerik az ún. Zarándok-Madonnát, melyek különféle méretben, de azonos kivitelben készültek. Jellemző rájuk az összetett kéz és a három (fehér, piros és aranysárga) rózsa mell magasságában. A felirat (Maria Rosa Mystica) jelentése: Titkosértelmű Rózsa. (A rózsák a Szent Szűz világhoz intézett három legfontosabb kérését jelentik: a fehér az imát, a piros az engesztelést és vezeklést, az aranysárga pedig a bűnbánatot.)
     A montichiaribeli eseményekből is világosan láthatjuk, amiként a Szent Szűz valamennyi jelenésének, üzenetének ez a legfontosabb mondanivalója: az Édesanya szörnyű aggodalma gyermekeiért, s mi mindenre képes azért, hogy felrázza a bűnében tespedő világot. Az Egyház Anyja így panaszkodott Pierinának:

„Mennybe felvitelem után mindig mint anya és mint közvetítő álltam isteni Fiam, Jézus Krisztus és az egész emberiség közé. Az évszázadok alatt milyen sok kegyelmet... mennyi jótettet adtam..., mennyi büntetést visszatartottam..., hányszor látogattam a földre, hogy üzenetet hozzak... de az emberek mégis tovább folytatják az Úr megsértését...” Majd így folytatja: „imádkozz, imádkozz leányom, és másokkal is imádkoztass...!

Óh, az emberiség rohan, rohan a nagy pusztulása felé...! Sok lélek megy veszendőbe... Az idők egyre vészterhesebbekké válnak.... az Egyház is nagy veszélyben van... Ez még fokozódik, és így az emberek azt hiszik majd, hogy minden elveszett... Ó, ha tudnád, mily sok gyermekem halad a kárhozat felé! ...Mondd meg mindenkinek, hogy imára van szükségem. Imára, hogy Isten gyermekei visszatérjenek a hithez és az Isten szeretetéhez. Az idők sötétek lesznek, zűrzavarral és rémülettel telve. Én azonban szerető szívű Anya vagyok, tudok és akarok is segíteni gyermekeimen, csak kérjék, szüntelenül kérjék! Ha imádkoznak és vezekelnek, akkor ez az anyai Szív kiesdi az Úrtól..., hogy visszatérjen a világosság, a szeretet és a béke az egész világra... Pierina! Mondd meg mindenkinek: elvárom közreműködésüket!”

Az első Advent 4

Boldog Emmerich Katalin látomása szerint.

     Szorongó bátortalansággal haladtak egy utcán, mely inkább országúthoz hasonlított, mert a házak mind, dombon álltak mellette. De itt is eredménytelen volt József minden próbálkozása, Betlehem másik oldalán, ahol a házak még szétszórtabban épültek, egy mélyebben fekvő szabad térségre értek, mely olyan volt, mint egy nagy mező. Erre felé már nem volt nagy sürgés-forgás. Itt találtak egy fészerformát, közelében egy terebélyes fával, mely lombos hársfa módjára kínálta nekik árnyékát. Törzse sima volt, s kinyúló ágai szinte tetőt alkottak. Ehhez a fához vezette József a Szent Szüzet, törzse lábánál poggyászaikból pihenésre alkalmas ülőhelyet készített, és ezt követően elindult egyedül szállást keresni. A szamár, fejjel a fal felé fordulva állt.

     Mária először, csak úgy állva, nekitámaszkodott a fának. Bő fehér gyapjúruhája öv nélkül, ráncokban omlott végig rajta. Fejét, fátyol borította. Sok ember ment el arra, oda is néztek, nem is sejtve, hogy Üdvözítőjük oly közel van hozzájuk. A Szűzanya meg csak alázatosan, türelmesen várt. De bizony hosszasan kellett várakoznia, s ezért maga alá vont lábakkal leült a pokrócra. Karjait keblén keresztbe fektetve, lehajtott fejjel üldögélt tovább. József, fájdalmas szomorúsággal tért vissza, mert szállást itt sem talált. Azok a "barátai", akikről a Szent Szűznek beszélt, meg sem akarták ismerni. Ezt már sírva mondta el, s így még Mária vigasztalgatta.

   Végül még egyszer végigment minden házon, de mivel épp felesége közeli állapotára hivatkozott, annál határozottabban utasították el! A hely ugyan eléggé magányos volt, egyes arra haladók mégis megálltak, s távolból néztek kíváncsian a Szent Szűzre, amint ez már emberi szokás, ha valakit esti szürkületben sokáig látunk egyhelyben állni. Úgy gondolom, hogy egyesek tán meg is szólították, kérdezvén, hogy kicsoda...

Végre újra előkerült József, de oly leverten, hogy szinte félve közeledett. Minden hiába! – mondta szomorúan –, de tud a város előtt egy védett helyet, melyben pásztorok szoktak meghúzódni, s melybe annak idején ő is többször betért, ha jószággal jött a városba. Ott bizonyosan szállásra lelnek. A helyet ifjúkorából ismeri, ide vonult félre többször imádkozni, és itt rejtőzött el testvérei elől, mikor bántani akarták. Ha a pásztorok meg is jönnének, könnyen megegyezik velük. De ebben az évszakban nemigen tartózkodnak benne. Csak Máriának legyen végre már egy nyugodt helye, akkor majd újra körülnéz – gondolta magában.

    Így tehát a keleti oldalon, újra kiballagtak Betlehemből, és egy gyalogösvényen balra kanyarodtak. Olyanforma lepusztult út volt ez, mint amilyen kisvárosok leomlott falai-, sírjai- és sáncai mellett szokott húzódni.

    Az út kezdetben kissé emelkedett, egészen föl a dombig; de onnan ismét lefelé haladt, és Betlehem keleti oldalán, pár percnyire a várostól elérkezett egy másik dombhoz, vagy sánchoz, mely előtt igen kedves helyen, különböző fák álltak. Nagyobb részük tűlevelű volt (terpentinfák és cédrusok), a többi meg olyan fajta kislevelű volt, mint nálunk a puszpáng. Az egész hely oly nyugalmas volt, miként az elhagyatott dombok, vagy sáncok környéke.

    A nap már mélyen lenyugodott, mikor odaértek egy barlang bejáratához. A kis csacsi, mely még József szülőházánál, (Betlehem előtt) eltűnt, a várost megkerülve, már eleve ide futott. Most viszont azonnal elébük jött és játékos jókedvében ugrált körülöttük. Ekkor a Szent Szűz így szólt Józsefhez: "Lám, bizonyosan azt kívánja Isten, hogy itt legyen a szállásunk!" Szent József azonban igen szomorú volt és megszégyenülést érzett magában, főleg, mert oly sokszor hangoztatta, hogy micsoda jó fogadtatásban lesz majd részük szülővárosában.

    A teherhordó szamarat beállította a barlang bejárata előtti kiugró tető alá, és ugyanott készített ülőhelyet Mária részére, melyre Ő le is ült. Lámpát gyújtva, kinyitotta a barlang vesszőből font ajtaját és belépett. A barlang bejárása keskeny volt, mert a falak mellett sok, a kákához hasonló szalmaköteg állott, melyekre barna pokrócok voltak teregetve. Innen beljebb, a helység legbelső részében is igen sok holmi volt, ami elfoglalta a helyet. Ezek egy részét József szükség szerint kihordta, hogy a barlang északi felében kényelmes nyugvóhelyet készíthessen a Szent Szűznek. A lámpást felakasztotta a helység homályos falára és bevezette a Szűzanyát, aki leült a pokrócokból és szalmakötegekből készített fekvőhelyre. Szent József ekkor alázatosan bocsánatot kért a gyenge szállásért, Mária azonban szívből örült, és teljesen elégedett volt. 

A dec. 8-i nap déli órái, különleges kegyelmeket ígérnek!
Az üzenetek a szerkesztő által összefoglalva:
„Anya vagyok, szerető szívű Anya, aki szeretné megmenteni gyermekeit. Imádkozzanak az emberek, hogy az Úr irgalma elárassza a Földet! Ég bennem a szeretet és a vágy, hogy megmentsem a világot”.
A Szent Szűzanya az alábbiakat kérte:
1.) Minden hónap 13. napja Mária-nap legyen.
2.) Július 13-a legyen a Rosa Maria Mystica ünnepe.
3.) Aki csak teheti október 13-án, az Engesztelő Szentáldozás Világnapján járuljon szentáldozáshoz.
4.) Minden év Szeplőtelen Fogantatásának napján, december 8-a déli óráiban ünnepeljenek az emberek és imádkozzanak Hozzá az egész világ üdvéért, mert ez a kegyelem különleges órája! Az ebben az órában végzett ájtatossággal, számtalan testi és lelki kegyelmet nyerhet mindenki. Az Isteni Irgalmasságot esdik ki azok, akik imádkoznak és engesztelnek bűnökben élő embertársaikért!
5.) Akinek módjában áll, menjen vezeklő zarándoklatra a Fontanelle-i forráshoz.
6.) A jelenésekben Mária ismételten buzdított a rózsafüzér imádkozására, „amely oly kedves az Úr előtt". Tudja meg minden gyermekem, aki teljesíti kívánságomat az engesztelő áldozással és a rózsafüzér imádságával, a kegyelem nagy bőségével viszonzom azt nekik és azoknak is, akik a forráshoz jönnek és tisztelnek engem áhítatukkal.
Imáitokat, engeszteléseteket én magam viszem az angyalokkal az égbe, hogy felajánljam az Úrnak. Az imában egyesült szívek együtt dobognak és lángolnak a szeretettől!
Én mindenkit és mindent látok és megáldok, tehát sok kegyelmet nyerhetnek tőlem azok, akik dicsőítik az Urat, az ég és föld Királyát, mert sok sérelmet kell kiengesztelni, amelyeket isteni Fiam ellen követnek el.
Naponta imádkozzátok a rózsafüzért, mely erős kötelék és egyesít benneteket Szívemmel. Az áhítattal mondott rózsafüzér, nem csak a hit titkainak szemlélése, de felhívás az én közbenjárásomra.
A Miatyánk: az egység imája, az Úr imádsága.
Az Üdvözlégy: az engem köszöntő ima, mellyel elindult a megváltástok.
A Dicsőség: a Szentháromságot dicsőítő ima.
Gyermekeim, szeressétek egymást! Az Isten- és felebaráti szeretet kössön össze benneteket! Ajánljátok fel a szeretet áldozatait. Az ima és az áldozat az égbe száll. Mindnyájan részesültök az Úr áldásában, ha imádkozzátok a szent rózsafüzért! Azt kívánom, hogy gyermekeim értsék meg amit mondok és teljesítsék.
A Szűzanya miután ezt mondta, felemelkedett az égbe, kitárta karját, palástja végtelenül naggyá vált, és beborította az egész világot. Karjáról fehér rózsafüzér csüngött le.

A Pápák kiállása a Rózsafüzér mellett 3

     XIII. Leó egyébként arra is felhívja figyelmünket, hogy az örvendetes, a fájdalmas és a dicsőséges rózsafüzér pont az ellen a három fő baj ellen nyújt orvosságot, melyek korunk társadalmát érik: a szerény és dolgos élettel szembeni ellenkezésünk az örvendetes titkok szemléletében találja meg ellenszerét, a szenvedés minden fajtájával szembeni irtózásunknak a fájdalmas titkokról való elmélkedés a legyőzője, míg fékevesztett materializmusunk a dicsőséges titkok szemléletében talál gyógyírt. Így a rózsafüzér nem csak az egyes személyek számára tudja jótékony hatását kifejteni, hanem az egész társadaloméra. 
     „Az emberi szellem éleslátása a jelenlegi viszonyok megítélésében nem ér fel az Isteni Gondviselés döntéseihez. De valamikor be fog következni, hogy jóságában Isten a történelmi események okát és következményeit nyíltan megmutatja nekünk. Akkor világosan kiderül majd, mily hatalmas befolyása volt ezekre a dolgokra az ima szeretetszolgálata, és mily módon érte el a meghallgatást. (...) Ezért mindenkit könyörögve kérünk sürgetőn, hogy vegye fontolóra, hogy az ősellenség csábító trükkjeinek ne engedjen; és hogy semmi okból ne lankadjon az imában való buzgóságban, hanem állandóan, szüntelenül tartson ki benne.” (Octobri mense 1891. szept. 22)
     XI. Pius pápa „Ingravescentibus Malis” körlevele a Szent Rózsafüzérről (részletek): „Aki ezt a lelkületet megveti, az isteni Megváltó tanítása szerint nem juthat a mennyek országába (ld. Mt 18,3). Lehet, hogy a gőgös jelenkor lebecsüli és elutasítja Mária rózsafüzérét, de a szentek minden korban nemcsak szerették, hanem buzgón imádkozták is, sőt mint hatalmas fegyvert használták a gonosz lelkek ellen, a békesség megszerzésére és az emberiség számára. (…) Ugyanezért óhajtjuk, hogy a hívők kivételes buzgósággal végezzék a rózsafüzér ájtatosságot, templomban és családi otthonukban egyaránt. Mégpedig azzal a szándékkal, hogy az Isten ellenségeit, akik a katolikus hitet és az Egyház szabadságát támadják, az isteni és emberi jogok ellen az őrjöngés erejével lázadnak, s igyekszenek a társadalmakat a romlásba és pusztulásba taszítani, az Isten Anyjának hatalmas közbenjárása folytán bűnbánatra indítva végre jó útra térjenek. A szentséges Szűz, aki az albiak sötét eretnekségét a keresztény világból győztesen elűzte, buzgó könyörgéseinkre szüntesse meg az újabb tévelyeket is, különösen a kommunizmust, amely több tanával és gaztettével a régi eretnekségre emlékeztet.
Az egész világon, minden városban és faluban egy lélekkel és egyesült erővel szálljon az imádság az Isten nagyságos Anyjához azzal a könyörgéssel, hogy a keresztény és emberi kultúra fölforgatói legyőzessenek s a fáradt és aggódó emberiség fölött az igazi béke napja végre fölragyogjon. (…) Szűzanya rózsafüzére az evangéliumi erényeket is ápolja és a lelkekbe plántálja. Különösen a katolikus hitet erősíti, amely a szent hittitkokról való elmélkedésben újraéled s a lelkeket fölemeli a kinyilatkoztatás igazságába. (...) Mindennemű szenvedőknek – különösen a haldoklóknak – nyújtson enyhületet s fokozza bennük az örök boldogság reménységét. Az apák és anyák mutassanak gyermekeiknek példát. Este a családi otthonban, hova napi fáradalmaik után megtérnek, a Szűzanyának képe előtt mondják el közösen, egy hittel és lélekkel, a szent rózsafüzért..." (Castelgandolfo, 1937. szept. 29.)
     XII. Piusz: Imádkozzátok a szentolvasót, mert az evangélium összefoglalása! Az Ingruentium malorum [kezdődő veszély] kezdetű enciklikájában ezt írta: „Vonakodás nélkül újból kijelentjük, hogy nagy reményt fűzünk a Szent Rózsafüzérhez a korunkat sújtó bajok helyrehozatalában. Nem erőszakkal, nem fegyverekkel, nem emberi erőfeszítéssel, hanem ezen imádság által elnyert isteni segítséggel, a parittyával rendelkező erős Dávidhoz hasonlóan, az Egyház rettenthetetlenül szembenéz a pokoli ellenséggel”.
     VI. Pál: Szentolvasó a legkiválóbb és leghathatósabb családi közös ima. Hőn óhajtjuk, hogy a családban gyakran imádkozzák együtt a rózsafüzért. (Marialis cultus apostoli buzdítás 1974. II. 2-án. 47.) 
     II. János Pál: 2002-ben irt apostoli levelet Rosarium Virginis Mariae címmel. 

(Forráshivatkozások a II. részben!)

Az első Advent 3  

Boldog Emmerich Katalin látomása szerint.

     Korán reggel aztán folytatták útjukat, és a hegység délkeleti részén baktattak le egy völgybe. Egyre inkább távolodtak Szamáriától, pedig eddigi útirányuk mintha oda tartott volna. Mikor leértek, meglátták a Garizim-hegyi templomot, mely már nagyon messziről is jól látszik. Oromzatán oroszlán és más állatszobrok vannak, melyek a napfényben fehéren csillognak. Innen már sík úton láttam őket haladni. A Szent Szűz közben gyalog is megy. Alkalmasabb helyen többször megpihennek és esznek. Kis kenyérkéik vannak és ércfényű, kicsiny, kétfülű mintás korsócskákban balzsamolaj van, mely vízhez keverve hűsítő, de egyben erősítő ital is. Néhol bogyókat és gyümölcsöket szednek, melyek a fákon és bokrokon naposabb helyeken, még megmaradtak.

     Mária, nem úgy ül a nyeregben, mint nálunk szokás, lábai nem lógnak, hanem maga alá húzva, zsámolyszerű deszkán pihennek. Így minden mozdulata igen nyugodt és tisztes. Fölváltva hol a jobb, hol pedig bal felől ül a szamáron. Minden pihenőnél és leszállásnál József első dolga, hogy a Szent Szűznek kényelmes ülő- és nyugvóhelyet készítsen. Útjuk vége felé, József mind sűrűbben tért be az adódó szállásokra, mert az út Máriának már egyre kimerítőbb volt. Folyton a kis csacsi által jelzett úton haladtak, és bizony másfél napi kerülőt is megtettek Jeruzsálemtől keletre. Tekintve, hogy a környéken József apjának legelői voltak, így jól ismerte a vidéket. Megértette, hogyha a Betánia mögötti pusztaságon vágtak volna át, Betlehemet akár hat óra alatt is elérhették volna ugyan, de az az út hegyes völgyes és ebben az időszakban különösen nehezen járható. Ezért aztán a csacsi nyomát követve mindvégig völgyben haladtak, egyre közeledve a Jordánhoz.

Láttam aztán, hogy a Szent Utasok fényes nappal betérnek egy pásztorlakba, mely János, Jordán-béli keresztelőhelyétől úgy három, Betlehemtől pedig hét óra járásnyira lehet. A háztól különállóan, volt egy pajta is, melyben a szerszámokat és pásztorkellékeket tartották. Az udvaron volt egy kút, körülötte fürdőmedencékkel, melyek csöveken keresztül kapták a vizüket. A gazdának sok földje lehetett, mert nagy gazdasága volt. Sok szolgát láttam jönni-menni, kik mind étkeztek.

    A Szent Családot a gazda igen barátságosan fogadta. Egy tágas helységbe vezette őket és a szamarakat is ellátta. Egy szolga megmosta József lábát a kútnál és egy másik ruhát adott rá arra az időre, míg a sajátját megtisztították a portól és rendbe hozták a gyűrődésektől. Vacsorájuk után itt tértek nyugalomra. 

A ház úrnője féltékeny szemmel látta a Boldogságos Szűz szépségét. Emellett attól is félt, hogy Mária kérni fogja, hogy otthonában maradhasson a szüléshez, így nem jelent meg, s udavriatlansága hozzájárult a Szent Család másnapi távozásához. (Harminc évvel később Jézus ugyanazt a nőt találta ugyanabban a házban, vakon és meghajolva, akit meggyógyított miután felszólította, hogy kevésbé legyen hiú és szeretetlen a vendégek iránt.)

E legutolsó betérőtől Betlehemig, még körülbelül három órányi út állt előttük. Betlehem északi oldalán haladtak és észak felől közeledtek a városhoz. Közben, az útról letérve, még egy pihenőt tartottak. Mária leszállt a szamárról és rendbe hozta ruházatát.

     József innen a Szent Szűzzel, egy nagy épület felé tartott, mely több kisebb háztól és udvartól körülvéve, néhány percre volt Betlehemtől. Az eleje fás volt, és közte mindenféle nép pihent sátrak alatt. Dávid családjának ősi háza volt ez és egykor József szüleinek is otthona. Még most is laktak benne rokonok és ismerősök, de mégis idegenül bántak Józseffel, meg sem akarták ismerni! Ebben az időben a római bejelentő- és adóhivatal volt benne.

     József a szamarat zablán vezetve Máriával azonnal bement, mert mint érkezőknek jelentkezniük kellett, hogy írást kapjanak, mely nélkül be sem engedtek senkit a településre. Így mehettek tehát be a szétszórtan épült városba. Áttört falán, mint valami lebontott kapun lehetett bejutni. A Szűzanya nyugodtan megállt a szamár mellett, míg Szent József szállást keresett a legszélső házakban, de hiába! Sok volt a vidéki utas már Betlehemben, és az emberek ide-oda futkostak.

     József tehát visszajött és megmondta Máriának, hogy a közelben már nem kaphatnak szállást, így beljebb kell menniük. Most már mindketten a szamár mellett gyalogoltak. Valahányszor újabb utcához értek, Mária ismét megállt, mialatt József házról-házra járt, de mindannyiszor szomorúan jött vissza. Ez többször megismétlődött és a Szent Szűznek néha hosszabb ideig is várakoznia kellett. Mindenhol tele voltak jövevényekkel, és mindenütt elutasításban volt részük. József azt ajánlotta Máriának, hogy menjenek át a város másik felébe, ott majd bizonyosan találnak szállást. Így aztán visszamentek arra, amerről jöttek, s onnan déli irányba tértek le.

Egy világhírű Mária-jelenés

     1947-ben, a Milánó közeli Montichiariban, megjelent a Szűzanya Pierina Gilli ápolónőnek, mint Rosa Mystica, mell magasságban a három rózsával, fehér, piros és arany színben.
     A Szent Szűz elmondta, hogy mint „Titkosértelmű Rózsát – Rosa mystica-t” tiszteljék, és különös oltalmat ígér a papoknak, a szerzeteseknek és a hivatásoknak.
     A Szűzanya jelenései ‒ esetenként több éves megszakításokkal ‒, 1947-től 1989-ig a látnok haláláig tartottak, mintegy 35 alkalommal. A Pierini Gilli asszony által kapott üzenetek megszívlelése napjainkban aktuálisabb, mint valaha! A továbbiakban áttekintést olvashatnak e világszerte ismert magánkinyilatkoztatásról!
     Felhasznált források:
Dr. Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő – Kisboldogasszony Plébánia, Eger 2000.
Magyary Csilla: Titkos értelmű rózsa - Vallás és Élet Kiadó USA 1979.
http://pecel.vaciegyhazmegye.hu/sites/default/files/2009.02.22.pdf
http://albertgallery.eu/documents/eltero.pdf

FONTOS TUDNIVALÓ! 

     Minden év Szeplőtelen Fogantatásának napján, december 8-a déli óráiban ünnepeljenek az emberek és imádkozzanak Máriához az egész világ üdvéért, mert ez a kegyelem különleges órája! Az ebben az órában végzett ájtatossággal, számtalan testi és lelki kegyelmet nyerhet mindenki. Az Isteni Irgalmasságot esdik ki azok, akik imádkoznak és engesztelnek bűnökben élő embertársaikért!

Mennyit ér az imádság?

     A háborút követő első békés karácsony előtti napokban történt.
     Egy megtört, kolduskinézetű  szomorú asszony lépett be egy boltocskába és a karácsonyi vacsorához kért némi élelmiszert. A boltos nem szívlelte a kéregetőket, az asszonyhoz mégis türelmesen szólt: "és mégis, mennyit tud rá költeni?" Az asszony szégyenlős keserűséggel ezt felelte: 
– Férjem nem jött haza a háborúból, a két kisgyermekem lázas beteg, én magam pedig csupán imádságot tudok önnek felajánlani. 
– Imádságo-o-ot? – képedt el a kereskedő – Aztán mennyit ér az? Hol tudok én azért bármit is beszerezni a feketézőktől? 
– Az asszony azonban nem szólt, csak könnyezve állt.
A kereskedő kissé elszégyellte magát, és hogy halogassa a dolgot így szólt a hadiözvegyhez:
– Na nem bánom! Írja le otthon azt az imát és hozza el nekem – majd megmérjük valahogy!
     Legnagyobb meglepetésére azonban az asszony elővett zsebéből egy összehajtott papírost és mentegetőzve átadta: 
– Már meg is írtam az éjszaka, amikor őrködtem beteg gyermekeim ágyánál!
     A kis üzlet, közben megtelt emberekkel. A boltos, hogy valamiképp jól fessen vevői előtt, kikapta az asszony kezéből a papírt és anélkül, hogy elolvasta volna rádobta a mérlegsúlyok helyére. Persze már bánta, hogy belement a játékba, de azért így kajánkodott: "na lássuk milyen súlyú az ön imája"!? Ezt követően a mérlegtálcára lökött egy újságpapírból sodort staniszli lisztet, úgy 30 dekát. A mutató meg se mozdult. A kereskedő csak nézett.
     A vevők is kérdőn tekintettek a boltosra. Ez zavarában rátett egy staniszli cukrot is, meg egy fél vekni kenyeret, aztán húsz deka zsírt, de a mérleg meg se mozdult. Elképedve egyre csak pakolta, már azt se tudta, hogy zavarában, mindezt szeretetből vagy dühében teszi, mert közben a vásárlók is figyelték. Próbált kemény lenni, és  elvörösödött arccal odaszólt az asszonynak: 
– Na pakolná már el, végre? Más vevőm is van! – miközben maga is észrevette, hogy már nem is tudja miket beszél. 
     Az asszony röstellve a könnyeit, septében elpakolta az élelmet és indulni készült. A boltos azonban utána szólt, "ejnye, a tojásokat meg itt hagyja?" – és átadott még kettő, papírba göngyölt tojást is. Az asszony csak annyit mondott, hogy az "Isten megáldja mindezért!" – és távozott. 
     A kereskedő – mint aki álomból ébredt –, azonnal megvizsgálta a mérleget és csak a fejét vakarta, mert látnia kellett, hogy annak alsó mérlegkarja eltörött. A cédulát mérgében vagy zavarában, zsebre vágta!
     A boltosnak, még Szenteste előtt hazajött két eltűntnek hitt leventekorú fia, akiket társaikkal együtt egy Ausztriából érkező vonatról szedtek le az oroszok, hogy kényszermunkára vigyék mindet. Ők ketten még Magyarországon megszöktek a transzportból. A feleségétől is üzenet jött a kórházból, hogy vinne be neki télikabátot mert meggyógyult a tífuszból.
     A kereskedő aki nem volt hívő ember érezte, hogy meg kell köszönnie Istennek a vele történteket és össze-vissza kapkodva keresni kezdte a "sokat érő papírt". Amint keze ügyébe került a viseltes cédula, elcsodálkozva olvasta a rövidke mondatot: "Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma." (Mt 6,11) 
     Az esetet soha nem felejtette el, sőt kifejezetten hálát érzett a különös, ismeretlen asszony iránt, akivel soha többé nem találkozott. 
     Az évtizedek múltán már-már csak karácsonyi álomnak hitte volna a történetet, de az a megsárgult "értékpapír" – bekeretezve, mint valami kiváltságlevél –, a szoba főhelyén emlékeztette a csodára. A cédula történetét a családban mindenki ismerte és azóta, ha Szentesténként összejöttek unokástól, mindannyiszor együtt imádkozták a Miatyánkot, s a "mindennapi kenyerünk"-höz érve, valamennyiük szemében megcsillantak a könnyek!

A Pápák kiállása a Rózsafüzér mellett 1

     Az első, a rózsafüzér érdekében írt bullát 1479. május 8-án az Ea quae ex fidelium kezdetűt IV. Sixtus pápa adta ki. 
     Szent V. Pius pápa (aki maga is domonkos volt) hagyta jóvá a rózsafüzért 1568-ban, a 'Consueve-runt romani Pontifices' bullájában (1569), méltatja a Szent Rózsafüzér érdemeit és körmenetek tartására buzdította a Boldog Alan de Rupe alapította Rózsafüzér Társulatokat, hogy ezzel kiharcolják a keresztény sereg győzelmét az iszlám hadak felett. A Rózsafüzérnek tulajdonította a fényes Lepantói győzelmet a túlerőben lévő török haddal szemben (1571. X. 7.). Ezt követően bevezette a „Győzedelmes Nagyasszonyunk” ünnepét 1572. október 7-én. Az ünnep nevét XIII. Gergely pápa változtatta meg a „Rózsafüzér Királynője” címére, 1573-ban. 
     1726. március 26-án XIII. Benedek kiadta a római breviárium leckéit az október 7-i ünnep matutinumához, miközben kihirdette, hogy „Mária azt ajánlotta Szent Domonkosnak, hogy a népnek prédikálja a rózsafüzért, hogy ez az ima különlegesen hatásos segítség az eretnekségek és a bűnök ellen”. 
     XIV. Benedek (1675-1758), azokra a vélekedésekre, melyek kétségbe vonták a szentolvasó elterjesztésének Szent Domonkosra való eredeztetését, kijelentette, hogy „feledni látszanak, hogy elődeim egész sora egyértelműen Szent Domonkost tartotta a rózsafüzér apostolának, így X. Leó, V. Sixtus, VIII. Kelemen, VII. Sándor, XI. Ince, XI. Kelemen, XIII. Ince, és még sokan mások”. 

(folyt.) (Forráshivatkozások a II. részben!)

Az első Advent 2. 

Boldog Emmerich Katalin látomása szerint.

     Aztán láttam, hogy a Szent Család innen pár órányira, de még éjjel, egy nagyon hideg völgyön keresztül hegynek fölfelé kapaszkodva baktattak. Itt már, mintha minden deres lett volna. A Szent Szűz nagyon fázott és így szólt Szent Józsefhez: "Meg kell pihennünk, mert nehezen bírok tovább menni!" Alighogy ezt kimondta a vezérlő kis csacsi máris megállt egy terebélyes tűlevelű fa alatt, melynek közelében forrás is volt. Megpihentek tehát e fa alatt, s József pokrócokat rakott egymásra, hogy az áldott Kismamát levéve a szamárról, ráültesse. A fa, Máriához közel eső alsó ágára József ráakasztotta a magukkal hozott lámpást. Sokszor láttam, hogy éjszakai utasok hasonlóképp cselekedtek.

A Szent Szűz buzgó imával kérte Isten segítségét, hogy a hideg kárt ne tegyen egészségükben. Erre, hirtelen oly nagy meleg járta át, hogy kezét odanyújtotta Szent Józsefnek, kinek keze szintén teljesen átmelegedett. Itt ettek a magukkal hozott apró kenyerekből és gyümölcsökből. József előbb balzsamolajat csöpögtetett egy magukkal hozott kis kancsóba, s így ittak a közeli forrás vizéből. Közben, oly aggódó jósággal és vigasztalóan beszélt a Szent Szűzzel, hogy meglátszott rajta, mennyire fáj neki, útjuk fáradságos volta.

Eddig megtett útjukat már két folyócska is keresztezte. Az egyiken bár keskeny cölöphíd vezetett át, a kis csacsi mégis átúszta. Egyébként is érdekes és mulatságos volt a kis füles ide-oda futkosása. Míg az egyenes utakon, különösen hegyek között - ahol nem lehetett eltévedni -, vagy mögöttük haladt, vagy messze előre szaladt. Az útelágazásoknál azonban mindig elébük keveredett, s mutatta a helyes irányt, ahol pedig pihenni szerettek volna, ott nyomban, magától megállt. Így tett egy szép terpentinfa alatt is, ahol nem sokat időztek.

Ettől a fától két óra járásra délnek, láttam, hogy a Szent Család egy tanyához ért. A ház asszonya épp nem volt otthon, és a gazda, Józsefet azzal utasította el, hogy még időben vannak, s menjenek csak bátran tovább. Mikor innen már jódarabot tovább haladtak, látták, hogy a kis csacsi befut egy üres pásztorkunyhóba, melyet néhány pásztor épp kitakarított. Ide betértek. A pásztorok, igen barátságosan fogadták őket, s mindjárt pár köteg nádat, szalmát és rőzsét hoztak, hogy tüzet gyújtsanak.

Közben ezek a pásztorok elmentek abba a tanyába, melyből a Szent Utazókat elutasították. Az addigra hazaért háziasszonynak nagy lelkendezéssel újságolták, hogy milyen rendkívüli párral találkoztak, s hogy a fiatal kismama mily csodálatosan szép és szent asszony. A feleség szemrehányást tett férjének, amiért legalább egy kis pihenőre nem fogadta be ezeket a jó népeket. Két gyermekével nyomban utána is ment a Szent Családnak, különböző ennivalókat hozva nekik. Jó szívvel bocsánatot kért tőlük és egészen megindult rajtuk. Hamarosan megérkezett a férje is, aki szintén bocsánatot kért tapintatlanságáért. Tanácsot is adott Józsefnek, hogyha még egy kicsit hegynek mennek, még szombat előtt találnak egy jó fogadót, melyben eltölthetik a Szabbathot. Ezt követően a Szent Család útnak is indult. Másnap egész napon át ott láttam a fogadós feleségét három gyermekével, meg a tegnapi asszonyt is a két gyerekkel, aki eljött meglátogatásukra. Meghitten ültek együtt és egészen lebilincselte őket Mária szemérmessége és bölcsessége. Különösen nagy megindultsággal hallgatták, amint a Szűzanya hosszasan beszélget a gyermekekkel, tanítgatva őket. A gyerekeknél kis pergamentekercsek voltak, melyekből Mária olvastatott velük, közben nagy szeretettel elmagyarázgatta nekik, úgyhogy azok le sem tudták venni Róla a szemüket. Oly édes volt ezt látni, de még édesebb volt hallani. A délután folyamán Szent József a gazdával körüljárta a környéket, megnézték a kertet és a szántóföldet, mindvégig épületesen beszélgetve - amint azt jámbor embereknél szabbathokon mindig így látom arrafelé. A Szent Család még az éjszakát is ott töltötte.

Mária tiszteletének a háttérbe szorulása jelzi a liberalizmus térnyerését ‒ írja Szent Newman bíboros:

     Amikor ezek a szellemek a sötétség homályából előjöttek és a XVI. században a keresztény hit teljes megsemmisítésére támadást indítottak, nem találhattak biztosabb módszert gyűlöletes tervükhöz, mint Mária kiváltságainak becsmérlését és káromlását. Jól tudták ugyanis, ha sikerül a világot rávenni, hogy az Anyát gyalázzák, akkor majd a Fiú gyalázása is hamarosan bekövetkezik.

     Három század tapasztalata bizonyítja: a katolikusok, akik Máriát tisztelik, tisztelik az ő Fiát is. Míg a protestánsok, akik most kezdik elhagyni a Fiú imádását, akkoriban az Anyán csúfolódtak.

(NEWMAN, J. H., Az Anyaszentegyház misztériuma, 118. 34)

A Rózsafüzér Társulatok megalakulása 

     A „domonkos” Rózsafüzéren kívül, nincs még egy ima –, amely a Szentlélek szavaival ennyire áthatotta volna a katolicizmust, lényegileg meghatározva üdvtörténetünket, történelmünket, és amely ennyi kegyelmet kínálna, bírva a pápák s a szentek ajánlásait.
     Az első, a rózsafüzér érdekében írt bullát 1479. május 8-án az Ea quae ex fidelium kezdetűt IV. Sixtus pápa adta ki. 
     Boldog Alan de Rupe legnagyobb műve vitathatatlanul a Boldogságos Szűz rózsafüzérének, egyéni- és szervezetten való imádkozásának visszaállítása volt, mind amellett, hogy Szent Domonkos óta léteztek már olyan hívő közösségek, akik a rózsafüzért együtt imádkozták. Ezért is tekintik Szent Domonkost a rózsafüzér-közösségek megalapítójának. 
     Felmerül a kérdés, hogy akkor miben állt ez a visszaállítás Alan de Rupe részéről? Nos, hozzájárulása két újdonságot hozott:
1) A rózsafüzért a Boldogságos Szűz Mária zsolozsmájának tekintette, így a laikusok breviáriuma lett. 
2) A híveket a céhek mintájára csoportokba szervezte, és boldogunk elképzelése szerint a rózsafüzér-közösségek az ima céhei voltak. Ezek az egész világra kiterjedtek, és ezáltal a kereszténység összes közösségét összekötötte. 
     1470-ben alakult meg Douai-ban az első Alan de Rupe alapította Rózsafüzér Társulat. Zsenialitásának legfőbb vonatkozása az volt, hogy aki beiratkozott egy rózsafüzér rendbe, az részesedett a világ összes rendtagjának imájában. Vagyis, aki bár egyedül imádkozta az Üdvözlégyeket, ezt a közösségek összes többi társával és mindenkiért tette, részesedve a rend minden tagja ájtatosságának minden érdemében, mégpedig a vezeklő elégtétel szokása szerint. 
     A rendi szabályzat második fejezetében Alan de Rupe ezt írja: „Ezen rend fő tárgya az, hogy minden egyes tag minden műve és minden érdeme a rend összes tagjának közös javára szolgál”.

(folyt.) (Forráshivatkozások a II. részben!)

A rózsafüzér méltóságáról

     Meg kell jegyezni, hogy Alanus nem csak Krisztus életének örömteli, fájdalmas és dicsőséges titkait tárgyalta, hanem felszólította hallgatóságát elmélkedésre minden egyes személy szükségletének és ájtatosságának megfelelően, mindenekelőtt a hitet érintő kérdésekben: a Hét Szentségről, a mennyei udvar glóriájáról, vagy hasonló témákról. 
     Ez az ájtatosság kétségkívül nagy szabadsággal bírt, és a rózsafüzérhez kötött elmélkedésre még ma is megengedett ez a szabadság. (Hangsúlyozzuk azonban, hogy az Egyház által felkínált búcsút csak a mi Urunk életének, szenvedésének és feltámadásának szemléletével lehet elnyerni! Vagyis a szokásos titkokkal!) 
     „A szent rózsafüzért, ha imádkozva végig elmélkedjük annak fájdalmas titkait, Istennek felajánlott engesztelő áldozat a megváltás jótéteményéért és emlékezés Jézus Krisztus szenvedéseire, halálára és dicsőségére. A keresztény, aki a szentolvasó titkait nem szemléli (mélyen át nem elmélkedi), az nagy hálátlanságot mutat Jézus iránt és kicsinybe veszi mindazt, amit az isteni Üdvözítő a világ üdvére elszenvedett. Viselkedése elárulja, hogy Jézus élete távol áll tőle, ezért nem vesz még annyi fáradtságot sem, hogy megismerje: mit tett, (mit vállalt) és mit szenvedett értünk az Úr?! Az ilyen emberek, Jézus ajkáról sem hallanak majd más ítéletet, mint ezt: „Bizony, bizony mondom nektek én sem ismerlek benneteket!” (Grignon L. - P. Fenyvesi: SZENTOLVASÓ, Stephaneum,1944. 63.o)
Az isteni Üdvözítő egy napon ezt mondta Boldog  Alánnak: „Ha a boldogtalan bűnösök gyakran imádkoznák a rózsafüzért, akkor részesülnének szenvedésem érdemeiben és én, mint az ő közbenjárójuk, megenyhíteném az isteni igazságosságot!” (Uo. 71.o)
     Alan de Rupe „A rózsafüzér méltóságáról” szóló könyvében ezt olvassuk a Szűzanya szavaiként: „Tudd meg Fiam, és tudasd mindenkivel, hogy az örök kárhozat valószínű jele, ha valaki idegenkedik, megveti, vagy elhanyagolja az Angyali Üdvözletet, mely az egész világot helyreállította!” Nagyon vigasztaló, de egyszersmind félelmetes szavak ezek és alig lennének elhihetők, ha nem kezeskedne mellette a szent férfiú, előtte pedig Szent Domonkos, és őket követően sok nagy egyéniség.

 (TMT 250) (folyt.) (Forráshivatkozások a II. részben!)

Jelenetek a Kis Jézus és a Szent Család életéből

Boldog Emmerich Anna Katalin látomása szerint. 

     Közlésünk alapjául szolgáló füzet először 1942-ben, a Kaszap István Lapja Kiadványok sorozatában jelent meg, (egyházi jóváhagyással!).

Szöveganyagunkat az 1985-ben "Druck: H. Mirjam" megjelöléssel szamizdatként kinyomott füzet alapján, előszavában megújított és szövegében a német eredeti nyomán javított, csekély mértékben rövidített változat nyomán közöljük. 

ELŐSZÓ

      Az emberiség évezredeken át epedve várta a megígért Messiás eljövetelét. Ennek emlékét újítja fel az Egyház évenként az Ádventtel, hogy Isten népe, lelki előkészülettel ünnepelje a Megváltó születését. A keresztények imája és elmélkedése ilyenkor különös szeretettel száll el a hajdani názáreti hajlék és a betlehemi barlang felé, hogy lélekben szemlélje, amint a Szent Szűz előkészül isteni gyermeke születésére, és világrajövetele után, mily szerető hódolattal veszi körül a Kisded Jézust, József és Mária. Minderről a Szentírás nem sokat mond el, de Isten kegyelme, több misztikussal sok kedves dolgot közölt a Szent Szűz életének ebből az időszakából is. E magán kinyilatkoztatások között, az aprólékos dolgokra is kiterjedő gazdagságukkal, előkelő helyet foglalnak el Boldog Emmerich Anna Katalin látomásai! Ha ezeket nem is fogadhatjuk az isteni kinyilatkoztatásnak járó hittel, de lelki olvasmányként elősegíthetik elmélkedéseinket! A kedves jelenetek, melyek e látomásokban szemünk elé tárulnak, a drága szavak, melyeket az Úr és környezetének kijelentéseiről olvashatunk, benső-, áhítatos közelségbe hozhatják a mi lelkünket is e fölséges személyekkel, eseményekkel.

      Katalin, 1774. szeptember 8-án született földművesek gyermekeként, a westfáliai Flamske nevű kis faluban. Már hatéves korától, másban sem talált örömet, mint Istenben, nem ismert más fájdalmat és szomorúságot, mint afölött, hogy a jóságos Istent az emberek szüntelenül megbántják. Kora gyermekkorától gyakorolta az éjszakai virrasztást, ezzel is engesztelve a végtelenül megbántott Istent.

1802-ben Dülmenben, felvették az Ágostonrendi kolostorba, ám 1811-ben a "felvilágosodás" forgatagában feloszlatták rendjét.

Egy özvegyasszonyhoz költözött, ahol 1812 karácsonyát követően, elnyerte az Üdvözítő szent sebeit, és egész életében a legnagyobb türelemmel vállalt részt Jézus Krisztus kínszenvedésében, (melyről megrendítő könyvben számolt be). Az esetenként "helyszíniben közvetített" látomásokat olvasva, olykor szembetűnő lehet a pillanatnyi "jelenidő" használata.

      Nemsokára orvosi és egyházi vizsgálatok tárgya lett. Szenvedéseinek jutalmául abban a kitüntető kegyelemben részesült, hogy kiszakadva teste kötelékéből, mintegy "időutazóként" lélekben áthelyeződött az Úr Jézus és a Szent Szűz földi életének idejébe. Szem és fültanúként szemlélhette életüket a születéstől egészen a halálig. Látomásait, lelkivezetőinek parancsára tollba mondta a neves katolikus költőnek és írónak, 
Clemens von Brentanónak († 1842), Herder és Goethe barátjának.

Katalin, egyéb más látomásai során is döbbenetesen pontos helyszínleírásokat adott, melyek nyomán, a kutatóknak több elfelejtett bibliai helyet sikerült beazonosítani. A régészet különösen sokat merített tőle egy-egy kutatási terület adataira vonatkozóan, mintegy igazolva Katalin látomásainak valódiságát! Példaként említhetjük az efezusi Mirjam Aná-t, (Mária Anya) házát.

Emmerich Anna Katalin 1824. február 9-én, a magára vállalt szenvedésektől teljesen legyengülten, az Úr nevével ajkán halt meg. II. János Pál pápa 2004. október 3-án IV. Károllyal, az utolsó magyar királlyal egy napon emelte a boldogok sorába. 

     Ez a háborúskodás viszont minden eddigi humanitárius egyezményt felrúgott, sőt az erőszaknak és erkölcsrombolásnak büntetlen jogi formulákat igyekszenek adni. És sajnos ez még csak a totális háború kibontakozásának a kezdete, vagyis a végidők nyilvánvaló előjele, azé a nagy hitehagyásé, amelyről a Második Tesszaloniki levél, a Jelenések könyvének 13. fejezete beszél! Persze, aki nem ismeri a Szentírást, az egy jó darabig nem képes felismerni, ennél fogva az oltalmazó intéseket sem tartja be, holott soha nem volt annyira fontos az Egyházhoz való hűség, a test és lélek állandó erősítése a Szentségekkel, a szentelményekkel és a kegyelmekkel, mint napjainkban! „Az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek”. (1Tim 4,1-2)
Ehhez a testi-lelki védelemhez és a lélekmentéséhez ad erőt és kitartást Mária Szíve Szeretetlángjának kegyelmi hatása, az aktív hitélet, az engesztelés és a napi rózsafüzér! Ez az a többlet-áldozat, mely a Szeretetláng kegyelmi hatásával, előbbre hozhatja a Két Szentséges Szív győzelmét, melyet az Istenanya Fatimában ígért Szeplőtelen Szíve révén! És ebben nekünk is személyes szerepünk van, engesztelő áldozataink aktivitásával, mert nem mindegy, hogy mikor fejeződik be mindaz, amit nap mint nap már tapasztalunk! Idézet a Szeretetláng Naplóból: „Csak fogjatok össze minden erőtökkel, és ne hátráltassátok, mert egyszer felelni kell a rátok bízott tengernyi lélekért.” (III/130)

Isten Szentséges Anyja könyörögj érettünk,

és áraszd Szeretetlángod
kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen

Boldog Brenner János, könyörögj az Ifjúságért, a Szentségek- és a Kereszténység védelméért!

A Szent Rózsafüzér formálódása

     „Azt akarom – mondotta a Legszentebb Szűz Boldog Alánnak –, hogy rózsafüzérem tisztelői életükben, halálukban és haláluk után is áldást, kegyelembőséget élvezzenek, továbbá szabadságot, hogy látók legyenek és ne vakok, ne keménynyakúak, szegények és szolgák! Királyokká nemesüljenek, a fejükön korona ragyogjon, a kezükben jogar villogjon és részesei legyenek az örök dicsőségnek.” Ki ne csodálná a szent rózsafüzér kiválóságát, amely a két isteni imából áll: az Úr Imájából és az Angyali Üdvözletből? Feleljetek, létezik-e más imádság, mely tetszőbb volna Isten és a Legszentebb Szűz szemében, és az emberek számára is könnyű, kedves és üdvösebb lenne?” (Részletek: Grignon L. - P. Fenyvesi: SZENTOLVASÓ, Stephaneum,1944. 73-95.o)
     Szent Domonkos idejében a 13. században még az Üdvözlégyet sem úgy imádkozták, ahogy ma! Akkor még csak az első részét mondták, vagyis az Angyali Üdvözlet szavait – Jézus nevének említése nélkül –, melyet 1261-ben IV. Orbán pápa illesztett hozzá. A Miatyánk és a Dicsőség még nem volt a rózsafüzér része, melynek 150 szemes formáját és az elmélkedési titkokat Boldog Alan De Rupe dolgozta ki.
     Az Üdvözlégy második részét – Erzsébet Szentlélek ihlette köszöntését – azonban csak VI. Sándor (1492-1503) illesztette Jézus neve után. A záró – most és halálunk óráján – mondat csak 1525-ben jelent meg egy ferences imakönyvben. A többféle szövegváltozatot V. Piusz pápa tisztázta le 1568-ban és felvette a breviáriumba (ez a mai formája)! De még ekkor sem volt rajta a kereszt az öt gyönggyel, melyet ma az imasor bevezetésére használunk. Maga a „rózsafüzér” kifejezés (melyet Szent Domonkos adott), a „rosarium” (rózsakert), vagy Máriának átnyújtott rózsacsokor kifejezést és szándékot takarja.

     Az Ég Királynője, Boldog Alánnak egy napon ezt mondta: „Isten, az Ige megtestesülésére és az emberek megváltására az Angyali Üdvözletet választotta. Ezért azok is, akik a nép erkölcseit akarják megjobbítani és Jézus Krisztusban megújítani, ezzel a köszöntéssel tiszteljenek engem! Én vagyok az Út, általam jött az emberekhez a Megváltó, s az emberek Jézus Krisztustól a kegyelmeket és erényeket is általam nyerhetik el!” (Grignon L. - P. Fenyvesi: SZENTOLVASÓ, Stephaneum,1944)
     Abban az időben, amikor a fenti sorokat leírták, akkor született Luther, aki körülbelül 10 éves lehetett, amikor mindez nyomdába került. A Lille-i konvent szerzetese, Boldog Alan de Rupe feladatául tűzte ki, hogy prédikációiban megtanítsa, hogyan forduljanak Szűz Máriához segítségért, az Üdvözlégy recitálása és a hit titkairól való elmélkedés által. 

(folyt.) (Forráshivatkozások a II. részben!)

     Márpedig aki eltávolodik az egyetlen Kinyilatkoztatástól a bizonytalan magánkinyilatkoztatás felé, akkor ezáltal az üdvösségével hazárdírozik!
Maga az Úr figyelmeztet bennünket: Vigyázzatok, „mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. Ti tehát vigyázzatok; íme, mindent előre megmondtam nektek”. (Mk 13,21-23)
A „látnokok” keltette zavarkeltésre figyelmeztet a boldoggáavatás előtt álló Marie Julie Jahenny 19. századi misztikus is: ,,Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.” ‒ idézet vége!
Tény és való sajnos, hogy ádáz harc folyik minden egyes lélekért, a hamis látnokok általi megtévesztés, és a nyilt hazudozás minden eszközével!
Ez mára olyannyira elhatalmasodott, hogy a világ egy hadüzenet nélküli folyamatos háborúban áll, melyet módszeresen évszázadok alatt készítettek elő! Ám ezt nem hagyományos fegyverekkel vívják, hanem a médián keresztül, megszállottak és megtévesztettek által! Ennek ellenére a sátáni támadások és a provokáció eszközei hagyományosak! Jelentős különbség azonban, hogy ez a harc nem katonai célpontok ellen zajlik, hanem a keresztény civilizáció és erkölcsiség ellen, a polgárok, a családok és a kisgyermekek ellen!

Isten Szentséges Anyja könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod
kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

Aki szereti Istent, mindenben örömet talál;

aki nem szereti, nem talál sehol sem! 

(Liguori Szent Alfonz)

Égi-földi próbatételek és ígéretek 2

     Rendtársai, nem nézték jó szemmel szentünk buzgólkodását, és hirtelen gyógyulását is a szimulációja abbahagyásában látták. Így szerzetesi élete valóságos kálváriává változott. 1464-ben kénytelen volt elhagyni a konventet és Szent Domonkos atyjához hasonlóan vándorprédikátorként kezdte járni a városokat. 
Bátran tarthatjuk Boldog Alan de Rupét a katolikus sajtómisszió első apostolának, mert nemcsak (vésett) rézkarc alapú ősnyomatokat adatott ki, hanem a Guttenberg-féle nyomdákat is elsőként kezdte használni az evangelizációs munkájához.
Kinyomtatott kommentárjaival és prédikációival nagyszámú prédikátort képzett, akiket szétküldött a szerzetesrendekbe és a nép közé. 
     Több városban működött teológiatanárként, még a párizsi Sorbonon is katedrát kínáltak neki. Képzettsége, ráhatókészsége és bensőséges Mária-tisztelete arra indította elöljáróit, hogy több kolostori közösségbe is elküldték a meglazult fegyelem helyreállítására. Sajnos a 15. században kezdődött eretnekségek, súlyosan veszélyeztették a hívek, a papság és a szerzetesi közösségek egyházhűségét. Ehhez hozzájárult az emberek imaéletének – különösen a rózsafüzér imádság iránti – lanyhulása!
     Alan de Rupe legnagyobb érdeme a rózsafüzér-imádság újbóli népszerűsítése volt, mely Szent Domonkos halálát követően bizony, ellanyhult a századok során.
Nem kétséges, hogy Szent Domonkos atyánk kapta a rózsafüzért, de Boldog Alan de Rupe volt az, aki a feledés homályából újra felélesztette, megújította és elterjesztette!

     Az Istenanya egy alkalommal kinyilatkoztatta Boldog Alánnak, hogy a világ üdvössége az Ave Mariá-val kezdődött, azért az egyesek üdvössége is ehhez az imához van kötve. Szentmise után – mely az első élő és eleven felújítása Jézus Krisztus szenvedésének –, nincs még egy annyira kitüntetett és érdemszerző ájtatosság, mint a Rózsafüzér! Hiszen ez is az Édes Üdvözítő életének és szenvedésének megjelenítése, (jóllehet össze nem hasonlítható módon!) 

A Szent Rózsafüzér minden jónak a forrása és kincsesháza.
1). A bűnösöket bűnbánatra hangolja.
2). A szomjúhozóknak enyhülést nyújt.
3). A leláncoltakhoz elhozza a szabadulást.
4). A kísértésben vergődőknek józanságot sugároz.
5). A szomorkodókat örömre deríti.
6). A szegényektől elűzi a szükséget.
7). A szerzeteseket buzgalomra ösztönzi.
8). A tudatlanokat tudománnyal tölti el.
9). Az élőket győzedelmessé teszi a földi hiúságok felett.
10). A megholtaknak pedig enyhületet hoz.

(folyt.) (Forráshivatkozások a II. részben!)

     A kísértés mibenlétét ismerjük és tudjuk, hogy állandó kísérője az emberi életnek. Sajnos az ördögi zaklatás és megkötözöttség is gyakori. Ennek külsődleges formája az egység megbontása, esetenként az országos szinten is a békétlenség keltése. Először a szívben, majd a családban és más közösségben igyekszik békétlenséget kelteni a széthúzással. A helyzet súlyossá válhat, ha az ember lelkében tanyát ver az önteltség, a gőg, és ezen hívságában észre sem veszi, hogy istentelen pártokat támogat, mely persze a sátán kezében hatékony eszköz!

     Korunkban az egyházilag kivizsgált és követendő jelenések és üzenetek mellett, sajnos elszaporodtak a bizonytalan forrásból származó próféciák, melyek sokakat megtévesztenek! Ezek tartalma akár hízelgő is lehet, de mégis rendkívül káros, mert a mondanivalójuk nem biztos, hogy az Istentől származik, hanem színjátszás, képmutatóskodás, megtévesztés vagy akár démoni erőkkel való praktika dokumentációi!

     Ugyanakkor az „üzenetek” követőit rabul ejti a „többlet-tudás” öröme, mely gyakran végzetes ellentétbe állíthatja őket a Jézus Krisztus által megbízott Egyház IGAZ tanításával! Eközben az önfeledt „látnok-követők” észre sem veszik, hogyha papjaik nem értenek velük egyet – mi több, óva inti őket –, akkor könnyen így legyintenek rá: „Krisztus a Főpap, őrá hallgatunk”! Ez pedig már súlyos szakadás az egyedül üdvözítő Egyháztól! Hiába érvelnek, vádaskodnak, hogy „ez az atya ne magyarázzon, amikor ebben meg ebben maga is vétkes”! Nos sokan nem tudják, hogy a szentségek érvényessége teljesen független az azt kiszolgáltató pap lelki állapotától! Márpedig a Krisztustól áthagyományozott, üdvösséghez szükséges Szentségeket egyedül a felszentelt katolikus papság szolgáltathatja ki! Bárhogyan gondolják, az oldás és kötés a jézusi papságnál van „Más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülhetünk!” (Vö. Apcsel 4,12) (folyt.)

Isten Szentséges Anyja könyörögj érettünk,

és áraszd Szeretetlángod
kegyelmi hatását az egész emberiségre!   Amen

Égi-földi próbatételek és ígéretek 1

     Amikor a misztikus megpróbáltatások hét éve letelt, 1464-ben Boldog Alan olyan súlyosan megbetegedett, hogy rendtestvérei feladták neki az Utolsó Kenet Szentségét. Egy este azonban, amikor nagy szenvedések közt feküdt cellájában, életében második alkalommal jelent meg neki Isten Szentséges Anyja ragyogó fényben, és méltóságteljesen köszöntötte őt. Igazi anyaként, gyengéd szeretettel lehajolt hozzá, s meggyógyította betegségéből. Amint Alan felé hajolt, hozzáért a Szűzanya nyakából lógó százötven drágakővel ékes nyaklánc. Ebből megértette boldogunk, hogy ez a három rózsafüzért jelképezi, mely a lelkek számára láthatatlan, de elszakíthatatlan kötelék Máriával, Isten Anyjával.
     Ekkor a Boldogságos Szűz azzal jutalmazta apostolának kitartó hűségét és erényeit, hogy ‒ a férfi szentek közt egyedülálló módon ‒, átadott Alannak egy gyűrűt, misztikus eljegyzése jeléül!

Boldog Alan ezt tanácsolja a kísértésben szenvedőknek: „Ha a keresztények kísértéseikben bizalommal segítségül hívnák Mária nevét, bizonyára sose esnének el! Ha az ördögök csak meghallják e szent nevet (akár az Üdvözlégyet), már menekülnek és beleremeg az egész pokol”. (Liguori Szent Alfonz, Szűz Mária dicsősége 83.o) „Mária neve meggyógyítja a bűnösöket, örömmel tölti el a szíveket és Isten szeretetére gyullasztja őket”. (Uo. 144.o)
     A Szűzanyával való fentebbi bensőséges látomása során kapta Boldog Alan a szentolvasó 15 ígéretét:
1) Különleges védelmet és nagy áldásokat ígérek azoknak, akik rózsafüzéremet áhítattal mondják.
2) A rózsafüzér hatékony védőpajzs a pokol ellen, elpusztítja a bűnt és akadályozza az eretnekséget.
3) Felvirágoztatja az erényeket, elnyeri Isten irgalmát, a világ hívságai helyett az Isten iránti szeretet és a menny iránti vágyakozást ülteti a szívekbe. 
4) Aki imádság által rám hagyatkozik, nem vész el.
5) Aki elmélkedve elmélyül a szentolvasó titkaiban, nem hal meg bűnbánat nélkül: a bűnösök megtérnek, az igazak megmaradnak a kegyelemben. 
6) Akik odaadón ragaszkodnak rózsafüzéremhez, nem halnak meg Szentségek nélkül.
7) Ígérem, hogy mindenki, aki szentolvasómat mondja, életében és halálában rátalál kegyelmeim teljességére és részesül a szentek érdemeiben.
8) A tisztítótűzből megszabadítom azokat, akik odaadón hűek rózsafüzéremhez.
9) Rózsafüzérem igaz gyermekei az égben különleges dicsőséget fognak élvezni.
10) Amit a rózsafüzérrel kérnek, mindent elérnek.
11) Rózsafüzérem terjesztőit minden szükségükben megsegítem.
12) Szent Fiamnál kiesdtem, hogy a rózsafüzér Társulatok tagjai életükben és halálukban testvérül kapják az égi szenteket.
13) Rózsafüzérem szeretete, nem csak az életben, de a halálban és az ítéletkor is külön érdemként segítő kegyelem – Fiam a mi Urunk által!
14) A rózsafüzérezők az én szeretett gyermekeim, és így Jézus testvérei.
15) A szent rózsafüzér tisztelete a kiválasztottság nyilvánvaló jele.

(folyt.) (Forráshivatkozások a II. részben!)

Advent a békés várakozás, a magunkba szállás és a bűnbánat ideje
(és nem az önfeledt szórakozásoké és bevásárlásoké!). 
Gondolkodtunk már azon, hogy az elmélyülés mellett milyen
jócselekedeteket szeretnénk véghez vinni karácsonyig?
Ajánlok egyet!
Adjuk időnket a szeretteinknek! Töltsünk velük több időt!
Imádkozzunk közösen, gyújtsunk gyertyát, beszélgessünk,
hallgassuk meg őket, figyeljünk rájuk!
Segítsük őket abban, hogy a szívükben megszülethessen karácsonyra Jézus,
Megváltó Urunk!
Kívánom, hogy a Jóisten adjon mindehhez erőt, türelmet, kitartást
és IDŐT mindannyiunknak!
Áldott adventi készülődést kívánok!

(http://www.laudetur.hu/hetilelekemelo nyomán)

Békés és kegyelmekben gazdag adventi hetet kívánok!

Itt-ott még békében várhatjuk az Üdvözítőt, de van ahol a nem várt gonoszság teljesedett be!
     Mi, akik még tehetjük, imádkozzunk szenvedő felebarátainkért!

Az imádság bárhogyan nyilvánul is meg (mozdulatokban vagy szavakban),

az egész ember imádkozik.

De ha a szív távol van Istentől, az imádság üres!

(Vö. KEK 2562)

†  Siracusa, 304 körül
Szent Lúcia, magyarul SZENT LUCA és Szent Ágota között, annak ellenére, hogy időben távol állnak egymástól, szoros kapcsolat van. Tiszteletük elterjedtsége is megközelítőleg egyforma.

    Lúcia Siracusa városának egyik legelőkelőbb családjából származott. Lúcia elkísérte beteg édesanyját a negyven mérföldnyire lévő Cataniába, Szent Ágota sírjához, hogy gyógyulását kérjék. Miután az édesanya meggyógyult, Lúciának volt egy álma: Ágota jelent meg neki, és mint a húgát megkérdezte, hogy miért az ő sírjánál keresték a gyógyulást, mikor Lúcia a saját hitével is meggyógyíthatta volna édesanyját. Ágota megígérte Lúciának, hogy szüzessége és szeretete jutalmaként az Úr általa éppen oly nagy dicsőséget szerez majd Siracusának, mint amilyet ő adott Cataniának, vértanúsága által. Útjukon hazafelé pedig Lúcia megkapta az engedélyt anyjától, hogy ne kelljen férjhez mennie és hozományával tetszése szerint bánhat.

     Amikor anyjával Ágota sírjától hazatért, kezdte szétosztani a vagyonát a szegények között. Pogány vőlegénye rossz néven vette házassági ajánlatának elutasítását és azt, hogy őt a vagyon elosztásból Lúcia kihagyta, mivel csak a szegényeket támogatta. Bosszúból följelentette Paschasius bírónál.
     Lúcia szenvedéstörténetének leírásában jegyzőkönyvszerűen rögzítették Lúcia kihallgatását, melyben bátor érvei meglepően személyes és világos hangvételűek voltak. A bíró ráparancsolt Lúciára, hogy áldozzon az isteneknek. A bátor leány így felelt: ,,Egy áldozat van, ami tetszik Istennek, és ez a szegényeken való segítés. Mivel már semmim sem maradt, magamat adom oda.'' A bíró rendreutasította: ,,Ilyesmit az ostoba keresztényeknek mondj, de ne nekem, mert én a Császár törvényére vigyázok!'' ,,Tartsd hát magadat a császárod törvényéhez – mondta neki Lúcia –, én meg szívem Urának, Jézus Krisztusnak a törvényéhez tartom magam. Te féld a császárodat, én meg az én Istenemet félem. Tedd, ami neked jólesik, de én azt teszem, amiből üdvösségem támadhat!''
     Ezután, mint annyi más vértanú esetében, a legkülönfélébb kínzások követték egymást, de Lúcia imádságának hatására egyik sem tudott fájdalmat okozni. Megvakításának két változata van, miszerint maga vájta ki szemeit, hogy vőlegénye ne dicsérhesse többé szépségét. A másik szerint a kínzások során vakították meg. Végezetül a bíró parancsára karddal döfték át a torkát, de nem halt meg azonnal, sőt, ebben az állapotában még tanította is a népet, s csak akkor halt meg, amikor egy odasiető pap kezéből fölvette az utolsó kenetet.
     A források nem szólnak vértanúsága időpontjáról, a hagyomány a Diocletianus-féle üldözés áldozatai között tartja számon. Tiszteletének első bizonyítéka egy 5. századi sírfelirat a siracusai Szent János-katakombában; neve belekerült a római kánonba is. A nép és hivatalosan az Egyház is már az 5-6. században tisztelte, erről a korabeli misekönyvek tanúskodnak. Zsolozsmáját valamivel később írták; szépségében nem marad el az Ágnes, Cecília és Ágota tiszteletére írt zsolozsmák mögött. Nagy Szent Gergely arról tudósít, hogy Siracusában és Rómában egy-egy kolostor áll Lúcia oltalma alatt. I. Honorius pápa pedig (625-638) fölépíttette Rómában a S. Lucia in Selce-templomot.

     A középkorban Lúcia a legkedveltebb szentek közé tartozott. Oltalmáért folyamodtak a vakok és a szembetegségekben szenvedők (mivel a neve a lux = fény szóból ered), a bűnbánó utcanők, a földművesek és a különféle kézművesek, de ugyanígy a varrónők, a párnakészítők és a nyergesek is, mivel valamennyien hegyes szerszámokkal dolgoznak.
     Ünnepe dátumából kiindulva - a Gergely-féle naptárreformig, 1582-ig ugyanis december 13. volt az év legrövidebb napja, a tél közepének tekintették, továbbá munkaszüneti törvénynap volt - a néphitben néha egymásnak ellentmondó és pogány elemek is föltűnnek. Így lett "Luca napja" a jövendölések napjává, amelyen az időjárásra, a vetésre, sőt a jövendőbeli nevére vonatkozó jövendölések is történtek.
     Kérünk Istenünk, hogy Szent Lúcia szűz és vértanú segítsen minket közbenjárásával életünk nehézségeiben és mindig világosan láthassuk az üdvösségre vezető utunkat!

(Forrásként felhasználtam: http://www.katolikus.hu/szentek/1213.html részleteit.)

Boldog Alan de Rupe a rózsafüzér apostolának élete

     Boldog Alan de Rupe breton származású domonkos prédikátor 1428. szeptember 8-án született Bretagne-ban és 1475. szeptember 8-án halt meg a hollandiai Zwolle városában. Három nemzet is saját szülöttének tekinti a francia, a német és a holland. 
     Korán belépett a Dinan-i domonkosokhoz (a franciaországi Saint-Malo egyházmegyében). Ettől kezdve szinte egész életében egyfolytában filozófiát és a teológiát tanult. Először a St. Jacques egyetemen, Párizsban (1453-1459), majd Lille-ben (1464), Douai-ban (1464) és Gent-ben (1468), míg végül 1473-ban Rostockban tette le 'a teológia mestere' vizsgát.
     Talán misztikus elhivatottságának eseményeként említhetjük, hogy 1457-től hét évig kisebb megszakításokkal, rendkívüli ördögi zaklatásokban és kegyetlen csatákban volt része, olyannyira, hogy az ördög kemény korbácsütésekkel is bántalmazta. Ám lelkének sötétségeitől függetlenül, ezen időszak alatt is minden nap hűségesen elmondta mindhárom rózsafüzért és Mária nevét hívta segítségül. Egy alkalommal hatalmas vigasztalást kapott a Boldogságos Szűzanyától, máskor pedig a szentektől. Alan de Rupe életének hét évében, még a prédikátori hívatása közben is folytonosan, a lelki-szárazság mélységeit és a misztika magaslatait tapasztalhatta meg. 

Példaként említhetjük, hogy amikor szentünk egy párizsi domonkos templomban szörnyű lelki szárazságban imádkozott, egyre csak kétségek gyötörték nem csak az imádság értelme, de a rózsafüzér és a szentek hatékony segítségét illetően is. A Szűzanya ekkor több szűz kíséretében megjelent neki és ezt monda: "Ne legyenek ilyen gondolataid fiam! Ha kétségeid vannak imáitok hatékonysága, vagy én és a szentek jelenései és segítségét illetően, akkor csak imádkozz és vesd ránk a kereszt jelét. Ha a pokol látomásaival állsz szemben, akkor a jelenés megszűnik. Ha a viszont mennyei látomás részese vagy, akkor megmaradunk és még fényesebbek leszünk." Alan ekkor keresztet vetett, és a jelenés fénye egyre intenzívebbé vált. "Ó fiam, ne legyen több kétséged! Én vagyok a ti segítő Anyátok, aki mindenkor meghallgat titeket, és téged különösen szeretlek és meg is hallgatlak! De tudd, hogy ebben a világban senki sem élhet érdemszerzőn, szenvedések nélkül. Sem én, sem Szent fiam, sem a világ egyetlen szentje sem élt enélkül. Mi több, vértezd fel magad a hit és a türelem fegyvereivel, és készülj fel még nehezebb próbákra ahhoz képest, mint amilyeneket eddig tapasztaltál. Mert nem parádés katonának választottalak magam mellé, hanem bátor, hősiesen küzdő harcosnak, aki Jézus Krisztus zászlaja alatt velem és enyéimmel együtt fáradhatatlanul küzd a lelkek üdvösségéért! 
     1460-ban, még megrendítőbb látomása volt. Az Oltáriszentségből felszólította az Úr, hogy hirdesse a népeknek Édesanyja Szent Rózsafüzérét, mert ennek imádkozásával az emberek elkerülhetik azokat a súlyos bűnöket, amelyekkel Őt újból és újból keresztre feszítik. A rózsafüzér imádkozás szükségességét szüntelenül hirdesse és prédikáljon róla! Szentünk, mélységes megrendülésében megígérte a Szentségi Jézusnak, hogy mindent megtesz a rózsafüzér megismertetésére a világban. Alan de Rupe ekkor ismerte fel, hogy az Egyház egységét, egyedül az Egyház Anyjának segítségével lehet megerősíteni! Ez indította őt, hogy kommentárokat és elmélkedéseket írjon a szentolvasóról. (folyt.) (Forráshivatkozások a II. részben!)

GUADALUPE 7 perc 4/III. rész https://youtu.be/vUq7panhlts

GUADALUPE 7 perc 4/IV. rész https://youtu.be/O4Vw0K33RXQ

Boldog Alan de Rupe a rózsafüzér apostola létezett, vagy sem?

     A kérdés, hogy példaként követhetünk-e valakit, akinek a puszta létezése kétséges? – A válaszunk: igen! A róla írt példaszerű élet és a neki tulajdonított tanítás – még fiktív történetként is –, követésre méltó, minden üdvösségre törekvő számára! 
     Tán nem kérdőjelezik-e meg a kereszténység számtalan történelmi személyiségét, vagy a közismert szenteket (Szent Kristófot, Szent Györgyöt, Szent Filoménát stb.), sőt egy időben még Jézus Krisztust is tagadta a racionalista tudomány! De miután beigazolódott az Üdvözítő történelmi léte, most meg nős embernek titulálják, sőt megtalálni vélik a csontjait!?
     De végül is melyek a tények Boldog Alánnal kapcsolatban? Például az, hogy maga írta egy látomásáról, hogy a Szűzanya Szent Domonkosnak adta a rózsafüzért! Ezen kívül, e posztok szerkesztője nem talált sehol olyan adatot, miszerint az Egyház nyilatkozott volna Boldog Alan de Rupe létével kapcsolatos kétségeiről! Ugyanakkor az méltánytalan, hogy Szent Domonkosnak e nagy követője, Boldog Alan de Rupe OP nem került bele a szombathelyi Domonkos Rendtartomány által, a domonkos szentekről kiadott könyvébe (Szombathely, 2012). El kell ismernünk azt a hiányosságot is, hogy Boldog Alan de Rupe sírhelye nem ismert! A hollandiai Zwolle városka domonkos kolostortemplomában temették el anno, ám a várost az évszázadok alatt a békés protestánsok többször lerombolták, de újjáépített formája is közben gazdát cserélt, így mára két helyen is feltételezik a sírját. Az egyik helyen ma egy zeneiskola működik, a másik feltételezett helyen pedig egy 17. századi templom áll. (Lásd a képet!)
     A lényeg a lényeg: A Szent Szűz, minden egyházilag kivizsgált jelenésében esengve kéri a rózsafüzér imádságot (bizonyára nem véletlenül)! A pápák egész sora Guzman Szent Domonkostól (1170-1221) eredezteti a Rózsafüzért, és melegen ajánlják Isten Népének naponta imádkozni, lehetőleg a családokban! A rózsafüzér egyéni és közösségi imádkozásához páratlanul nagy kegyelmekkel bíró búcsúkat rendeltek a pápák! (A szentatyák megnyilatkozásait lásd e sorozat XI., XII. és XIII. posztjában!)
Felhasznált irodalom:
Forrás 1. Grignon L. - P. Fenyvesi: SZENTOLVASÓ, Stephaneum,1944.
Forrás 2. LIGUORI SZENT ALFONZ püspök, Szűz Mária dicsősége. KALOCSA, 1924
Forrás 3. A SZENTOLVASÓ ‒ Amit a rózsafüzérről tudni kell ‒ szerk. Begyik Tibor OCDS kiadatlan kézirat
Forrás 4. Forrás 5. Forrás 6. Forrás 7. Forrás 8. Forrás 9. 
Forrás 10. Forrás 11. Forrás 12. Forrás 13. Forrás 14. 
(folyt.) (Alsó kép: Szent Domonkos)

Ezen a napon volt a guadalupei események fő jelenése. Ekkor hangzott el a Szent Szűz ajkáról a hozzánk is szóló édesanyai biztatás: »Vésd szívedbe szavaim! Semmi ne riasszon, semmi ne aggasszon és semmi ne szomorítsa el az arcodat s szívedet. Ne félj se betegségtől, se gondtól, se fájdalomtól. Hát nem vagyok-e én a te Anyád?" 

Kedves Olvasóm! Erről az Édesanyáról és a jelenéséről válogattam néhány képet, melyek önmagukért beszélnek, a két utolsó azonban magyarázatra szorul, melyek a Guadalupei Szűzanya szemében tükröződő képek kinagyított tudományos fotói. Az utolsón a püspök és a jelenlévők tükröződése látható, az utolsó előttin pedig, maga a látnok Szent Juan Diego. A dolog érdekessége – mely sokakban zavart kelt –, hogy a Tilma Máriája, hogyan láthatta pl. a látnokot, akinek lényegében a kötényén képződött a "Csodakép"? Nos, a képek perspektívájából kiderül, hogy nem a "kegykép látta" önmagát, hanem az Istenanya külön személyként volt jelen, és a kép szemei a CSODA pillanatát ábrázolják perspektivikusan, melyből még az is meghatározható, hogy az adott teremben hol állt a Szűzanya személyesen. Nehézségeinkben bátran kérhetjük a Guadalupei Szüzet, mint anyánkat, hiszen Ő maga mondta: "hát nem vagyok-e én a te Anyád? (A képek, az internetről.) Ajánlom az alábbi linket:  http://hu.gloria.tv/?media=535790

     Maria Garcia de Fleury hitoktatói diplomával rendelkező venezuelai szociológus, a Coromotói Szűz világapostolátus elnöke. Tőle kaptuk az alábbi igaz történetet, melyet személyesen élt át. Az érdekes anekdotának az a fő üzenete, hogy gondolkodjunk el a születendő kisdeddel való személyes kapcsolatunkról. Következzék Maria Garcia története.

„Meglátogattunk egy árvaházat, melynek Casa Hogar de Niños a neve, Sabaneta városában, el Hatillóban (Caracas közelében, a szerk.). Sok gyermekkel találkoztunk, helyiekkel, és bevándorló gyermekekkel egyaránt. A kicsiknek – mint történetünk főszereplőjének is – gyakran még most is fájnak a korábban elszenvedett verések.

Azért mentünk, hogy elmondjuk nekik Karácsony igaz történetét. Elkezdtünk mesélni Máriáról és Józsefről, arról, hogyan érkeztek Betlehembe, és hogy egy istállóban kellett menedéket találjanak az éjszakai hideg elől, mivel egyetlen fogadóban sem találtak szállást. Elmondtuk, hogyan jött a világra a kis Jézus ott az istállóban, és hogy a jászolban fekve egy öszvér és egy ökör lehelete melengette.

A gyerekek és a személyzet elragadtatott figyelemmel csüngtek szavainkon. Amikor a történet végére értünk, minden gyereknek adtunk három kartonpapírt. Az volt a feladatuk, hogy készítsenek belőlük jászolt. A szalmacsíkokat sárga szalvétából vágták ki, egy régi flanel hálóingből pedig egy kis négyzetet vágtak le takarónak, hogy az melegítse a kis Jézust. Végül kaptak egy barna filcet, amiből kivághatták a kisded figuráját.

      Míg serényen dolgoztak, az asztalok mellett figyeltem őket. Egyszer csak egy hatéves kisfiú, Andrew munkáján akadt meg a szemem. A jászolban nem egy gyermek feküdt, hanem kettő! Megkérdeztem Andrew-t: „Mondd, miért van két baba a jászolban?”

Kérdésemre a kisfiú elmesélte nekem ugyanazt a teljes történetet, amit az imént mi mondtunk nekik, a végét azonban átköltötte: „Amikor Mária a jászolba tette a kis Jézust, Jézus rám nézett, és megkérdezte tőlem, van-e hová mennem. Azt válaszoltam neki, hogy „nincs”, mert sajnos nem ismerem sem apukámat, sem anyukámat, és nincs hova mennem. Erre Jézus azt kérdezte, hogy van-e számára valami meglepetésem?”

„Azt mondtam Jézusnak, hogy nekem nincs semmim, amit adhatnék." Egyszer csak eszembe jutott, hogy az is jó ajándék lehet, ha testemmel melengetem. Ezért megkérdeztem: „Jézusom, ha melegséget adok neked, az jó ajándék lenne?” Jézus pedig azt válaszolta: „Ha melegítesz, az lesz a legnagyobb ajándék, amit valaha kaptam.” Így hát bebújtam mellé a jászolba. Jézus pedig rám nézett, és így szólt: „Örökké Velem maradhatsz!”

Amikor a kis Andrew története végére ért, szeme csillogott, és potyogtak a könnyei. Találkozott valakivel, aki soha nem hagyja el, aki soha nem bántalmazza. Valakivel, aki biztonságot, szeretetet és bizalmat ad neki. Valakivel, aki egész életében a társa lesz.”

Keressük az idei karácsonyon Isten barátságát, aki soha nem okoz csalódást.

Forrás: Aleteia nyomán

Ma 4 db 7 perces videóval készülünk a holnapi ünnepre, ma kettő és holnap is kettő videóval köszöntjük a guadalupei Szent Szüzet!

GUADALUPE 7 perc 4/I. rész https://youtu.be/IBqo8VcSRwY

GUADALUPE 7 perc 4/II. rész https://youtu.be/CgaqqxgODkc