A Szenvedő Lelkek megnyilatkozásai 1

     Mária Simma gyakran kapott figyelmeztetéseket és gyakorlati tanácsokat is a Szenvedő Lelkektől. Néhány ezek közül röviden: 

 - Az Oltáriszentség már nem kapja meg azt a kiemelt tiszteletet, ami járna neki. Az alázat és a tisztelet hiányára mutat, hogy állva vesszük magunkhoz az Oltáriszentséget, térdhajtás nélkül. Nem arról van szó, hogy nem szabad állva áldozni, például öregeknek vagy betegeknek. De aki ezt térdelve megtehetné, lehetőséget kell kapnia erre, ahogy erre VI. Pál pápa is nyomatékosan utalt. 

 - A rózsafüzér-imának is nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítani. Nagyon nagy hatalma van. Ne feledjük: Mária a Keresztények Segítsége!

 - Lépten-nyomon azt tapasztalom, amikor a Szenvedő Lelkek nevében beszélek, miszerint sokan azért szenvednek a tisztítótűzben, mert kihívóan öltözködtek, ami az erkölcstelenség melegágya. Ezt a dolgot komolyan kell venni, és a nőknek ebben nagy a felelősségük. 

 - A Szenvedő Lelkek azt állítják, hogy az ember lelke már a fogantatáskor jelen van. Azt is kívánják a lelkek, hogy időben készítsünk végrendeletet: nagyon gyakran nemzedékekre kiható ellenségeskedést eredményez, ha nem készül végrendelet, vagy pedig igazságtalan módon fogalmazódik. 

 - Fontos az is, hogy mindenki részt vegyen Isten országának építésében. A szülők felelőssége, ha a gyerekeiket ettől távol tartják. A fiatalok pedig vétkeznek, ha kényelemből nem visznek végbe jó cselekedeteket. 

Mária Simma közlése szerint a Szenvedő Lelkek erősen hangsúlyozzák a családi rózsafüzér jelentőségét: „A gonosz léleknek kisebb hatalma lenne egyházunkban, ha a családokban gyakrabban imádkoznák a rózsafüzért.” 

A türelemmel viselt szenvedéssel több lelket lehet megmenteni, mint az imával. (De az ima segít elviselni a szenvedést!)

A földi szenvedésben nem szabad mindig büntetést látnunk. Nemcsak önmagunk miatt vezekelhetünk, hanem mások helyett is. Krisztus bűntelen volt, mégis ő szenvedett a földön a legtöbbet vezeklésből. Csak az Égben fogjuk megtudni, mi mindent nyertünk el a türelemmel hordozott keresztjeinkkel, ha felajánlásban egyesítettük Krisztus szenvedéseivel.

Németország, Boldog EMMERICH KATALIN (1774-1824)

     Emmerich Anna Katalin 1774. szeptember 8-án, a németországi Coesfeld-ben született szegény paraszti családba. Már fiatal leányként kitűnt nemes, erkölcsös, szelíd lelkiségével. Gyenge testalkata miatt nem volt alkalmas a nehéz paraszti munkákra, ezért varrónőként és belső cselédként szolgált. Finom érzéke volt a szent dolgok iránt és már korán voltak látomásai, melyekről nem is gondolta, hogy mások ilyenben nem részesülnek. Az őrangyalával, állandó kapcsolata volt, aki segítette a dolgaiban, irányította tetteiben.

1798-ban megkapta a töviskorona adományát, mely kezdetben nem volt látható, de a későbbiekben sebek nélkül is véreztek!

29 évesen (1806) belépett a dülmeni ágostonrendi kolostorba, és már ez időben is voltak természetfeletti látomásai. Látványosan, vagy kevésbé, de csaknem mindig beteg volt, s betegsége idejét Jézus Krisztus kínszenvedéséről való elmélkedéssel töltötte. E látomásai alatt a testén Krisztus szenvedéseinek stigmái mutatkoztak. (Ezeknek természetfeletti jellegét a legszigorúbb világi és egyházi vizsgálat állapította meg).

Látomásaiban egyes bibliai jeleneteket, Szűz Mária életét s Jézus három nyilvános évének tanító-működését, és a Szent Szűz utolsó éveit is szemlélte. Pontos leírást adott Mária Házáról Efezusban (ennek alapján találták meg később)! Egyféle időutazásban volt jelen a bibliai-, evangéliumi események helyszínén, és olyan pontos eseméybeli-, építészeti és történelmi ismereteket mondott el, amit egyfelől, tanulatlanként nem tudhatott, másfelől gyakran csak a későbbi ásatások igazoltak!

1811-ben Jerome Napoleon fejedelem (Napoleon öccse), feloszlatta a rendet, így haza került a szülői házba.

1812-ben fokozatosan megkapta sz Úr látható (vérző) stigmáit!

1813-ban 5 évig világi orvos vizsgálta egy elzárt (!) helyen.

Mintegy 12 évig kizárólag a napi Szentáldozás volt minden „szilárd” tápláléka, vizet ugyanis ivott. Sőt a megfigyelés ideje alatt évekig nem is aludt (és ezt váltott személyzet igazolta)!

Őrangyala magyarázta el Katalinnak az „időutazásban” megélt eseményeket, melyeket – isteni parancsra – a neves német költőnek, Clemens Brentano-nak diktált le, aki 1818-tól 1824-ig hűséges írnoka volt.

1819-től kezdve a stigmák fokozatosan eltűntek.

1824. február 9-én halt meg Dülmenben, 49 éves korában.

II. János Pál pápa 2004. október 3-án avatta boldoggá a misztikus nővért.

A Boldogságos Szűz Mária közbenjáró szerepe 2

     Milyen ellenszolgáltatást vár el tőlünk a Szűzanya ahhoz, hogy kegyelmi kiváltságaiban részesülhessünk? (A szerk. összeállítása!):

1. Törekednünk kell az állapotunknak megfelelő tisztaságban élni.

2. Viseljük a Kármelita Skapulárét, valamint a Csodásérmet, teljesítve a feladott feltételeket: az előbbinél ima a kármelita szándékra; az utóbbinál a Szűzanya által kért fohász tudatos elmondása: „Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik Hozzád menekülünk!”

3. El kell végeznünk az Öt Elsőszombati engesztelést (Szentmise, szentáldozás /szentgyónással/ és a mise végén 15 percnyi elmélkedés a Szűzanyáról).

4. Lehetőségeink szerint tartózkodnunk kell szerdán, pénteken és szombaton a húsételektől, felajánlva ezt Mária Szeplőtelen Szívének engesztelésére!

5. Imádkoznunk kell az úgynevezett „máriás” napi imákat: a Szent Rózsafüzért, a Kis Zsolozsmát, a Litániákat, és a Felajánló imákat. Ahol csak lehetséges, fűzzük hozzá a Szeretetláng könyörgést, mely ajánlott (az Üdvözlégyekbe, vagy a tizedek végén, amiként a máriás fohászhoz is hozzá fűzhetjük: Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!)

6. Szentmise, virrasztás, áldozat, imádság, böjt, és az Egyház által felajánlott klf. búcsúnyerési lehetőségek felajánlása a szenvedő lelkekért.

     Miért kér az Istenanya külön figyelmességet és ájtatosságot kiválasztott gyermekeitől? – Azért, mert Isten őrá bízta a békét, az életünket és üdvösségünket, valamint az ehhez szükséges segítő kegyelmeket!

Mikor Lúcia nővért megkérdezték, miért jött Mária utolsó fatimai jelenésekor Kármelhegyi Istenanyaként, ő ezt válaszolta: „Ezzel Mária azt a kívánságát akarta kifejezésre juttatni, hogy minden ember hordja a skapulárét az Ő Szeplőtelen Szívének való felajánlása jeleként.”

A Szeretetláng üzenetében a Szűzanya végső célját így fogalmazza meg: „Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el.” (III/130)

Az ég győzedelmes Egyházának Mária a Királynéja, aki szeretettel hajlik le a Küzdő- és Szenvedő Egyházhoz, hogy enyhítésére legyen, vigasztalja, s arra segítse, hogy bejuthasson az örök dicsőség birtokába. Megható a lelkek közt a testvériség, mely nem található fel sehol, csak egyedül a Katolikus Egyházban!

A halhatatlanság orvossága

     A feltámadt Krisztus az „élet kenyerévé” (Jn 6,35) változik értünk az Eucharisztiában. Jézus ezt mondja: „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért” (Jn 6,51); „Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem küldött az élő Atya, (...) úgy aki engem eszik, az is általam él. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá. (...) Aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.” (Jn 6,55-58)

„Az Eucharisztia célra irányulás ‒ írja Szent II. János Pál ‒, a Krisztustól megígért teljes öröm előíze (vö. Jn 15,11), bizonyos értelemben a Paradicsom elővételezése (...). Aki az Eucharisztiában Krisztussal táplálkozik, annak nem kell a túlvilágra vágyakoznia, hogy örök élete lehessen, hiszen már itt a Földön örök élete van, és már birtokolja az eljövendő teljesség zsengéjét. Az Eucharisztiában ugyanis megkapjuk a test világvégi föltámadásának a zálogát is: Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van és én föltámasztom őt az utolsó napon” (Jn 6,54).

Az eljövendő föltámadásnak e biztosítéka onnan ered, hogy az Emberfiának eledelül adott Teste a föltámadott Test, a megdicsőült állapotban.

Elmondható, hogy az Eucharisztiával magunkévá tesszük a föltámadás „titkát”. Ezért jogosan mondta Antiochiai Szent Ignác az eucharisztikus Kenyérről, hogy „a halhatatlanság orvossága, gyógyszer a halál ellene” (EE,18).

KAPISZTRÁN SZENT JÁNOS 1386. június 24-én született az olaszországi Capestrano városkában. Apja német zsoldoskapitány volt, akit hét évesen elveszített. Otthon nagyon tehetséges tanulónak mutatkozott, majd Perugiában jogot tanult, és egy ideig bíróként dolgozott. Később Perugia és környéke kormányzójává nevezték ki. Vezetését az önállóságát nemrég elvesztett terület lakói ellenszenvvel fogadták. Fellázadtak ellene, fogságba is ejtették.
     Alattvalóinak erőszakoskodásai miatt lemondott, csaknem megkötött házasságát is érvényteleníttette és 1415-ben ferences szerzetes lett. Szigorú feltételekkel vették csak fel a rendbe. Szienai Szent Bernátnál végezte el hittudományi tanulmányait, és 1420-ban pappá szentelték.
     Európát bejárva óriási feladatokat látott el: apostolkodott, bűnbánati szónok volt, az erkölcsöt erősítette, küzdött az eretnekek ellen, vitázott velük, dolgozott rendje megújulásán, fáradozott a keleti egyházszakadás megszüntetésén, gyakran eljárt pápai megbízatásokban, kereszteseket toborzott. Sok írása is ránk maradt. 1455 tavaszán Magyarországon is fáradozott az országgyűlésen a pártoskodás megszüntetése és a török elleni hadjárat megindítása érdekében.
     A törökök ellen harcolt 1456-ban Nándorfehérvárnál a keresztesek élén, szorosan együttműködve Hunyadi Jánossal. Sajnos, az újkori történetírás mindig próbálta a személyét és a nándorfehérvári küzdelemben való részvételének nagyságrendjét kisebbíteni. Ezúttal azonban hangsúlyozom: A híres nándorfehérvári győzelem kifejezetten Kapisztrán Szent János személyes bátorságának, az imára és harcra buzdító közreműködésének köszönhető!

Hunyadi Jánosnak a török túlerővel szembeni hadvezéri taktikája (bár nem nélkülözhető), de teljesen másodlagos szerepet játszott! Kapisztrán János vezérlete járult hozzá a hármas győzelemhez: a török hajóhad tönkretételéhez, Nándorfehérvár felszabadításához és a szárazföldi török sereg elleni diadalhoz. Európa-szerte felhangzott a Te Deum. III. Kallixtusz pápa elrendelte hálából augusztus 6-ára Urunk színeváltozásának ünnepét, valamint a déli harangszót.
     A győzelem után röviddel Hunyadi János, majd három hónapra rá, 1456. október 23-án Kapisztrán János is elhunyt Szerémújlakon, a kitört pestis járvány következtében. Ünnepét március 28-án tartották, de XXIII. János pápa a halála napjára tette át. Teste a török hódoltság alatt eltűnt. Szobra 1921 óta a budai várban áll. ( Forrás )

Példája:
Tanulj keményen, és rendíthetetlenül harcolj a hitedért! 

A Boldogságos Szűz Mária közbenjáró szerepe 1

     Meg kell említenünk Szűz Máriának a tisztítóhelyre való édes befolyását, aki erről Szent Brigittának ezt mondta: Én vagyok az anyja és királynéja mindazoknak, kik a kiengesztelődés helyén vannak. Imáim megédesítik szenvedéseiket, melyekkel vétkeik miatt sújtatnak. „Behatoltam az örvény mélységére” − írja Sírák könyve (24,8). Ez a mélység − mondja Szent Bonaventura − nem más, mint a purgatórium, amelybe Mária leereszkedik, hogy az ő jelenlétével enyhítse az ott tartózkodó lelkeket. 

A kármeliták és a szentek kinyilatkoztatásaiból látjuk, hogy a szombati nap, mely különösen a Boldogságos Szűznek van szentelve, a tisztítóhelynek is ünnepnapja. E napon az Irgalmasság Anyja leszáll a tisztítóhely börtönébe, hogy meglátogassa s megvigasztalja hű szolgáit.

A «Bulla Sabbatina» – szombati kiváltság – mindazokra vonatkozik, kik a Boldogságos Szűz skapuláréját viselték, eleget téve a feltételeknek, miáltal a haláluk utáni első szombaton kiszabadulnak a kiengesztelő lángok közül. Íme, amit erre vonatkozólag Paulina de Sancta Terézia nevű domonkosrendi nővér elbeszél, aki egy szombati napon elragadtatásában a tisztítóhelyre vitetvén elcsodálkozott, hogy azt mintegy a gyönyörűséges paradicsomként látta. A szokásos sötétség helyett nagy fény áradt szét benne. Midőn e változás oka után érdeklődött, meglátta ott Máriát végtelen sok angyaltól körülvéve, kiknek épp akkor parancsolta meg, hogy szabadítsák ki innen azon lelkeket, kik életükben hű hódolattal voltak őiránta s vezessék őket az égbe.  (Rossignoli, les Merveilles du Purgatoire, IV. csoda.)

Ha már ott, a Szűzanyának szentelt egyszerű szombatok is ünnepek, nem kételkedhetünk, hogy még inkább ünnepek az egyházi év Istenanyának szentelt napjai. Mindezen ünnepek közt a legnagyobb szabadulási nap, amelyen Mária testestül égbe vétetett (augusztus 15). Damiani Szent Péter tanítja, hogy minden évben Nagyboldogasszony ünnepén több ezer lélek kiszabadul a a tisztítótűzből – olvashatjuk az ő leírásában.

Olaszország (Szardínia), MOGORO 1604

     Az eucharisztikus csoda, amely 1604 áprilisában, a szardíniai Mogoro-ban történt, Pietro M. Cossu történész írta le.

Húsvét hétfőn Don Salvatore Spiga, a San Bernardino-i templom lelkipásztora tartotta a Szentmisét. Az áldoztatás során az atya figyelt fel ugyan az Úr asztalához közeledő két férfira, akik közismerten szabados életet éltek, mégis megáldoztatta őket. Ami azonban ez után történt, arra a hanyag pap nem számított!

Amint a Szentostyát a nyelvükre helyezte, azok felordítva kiköpték, és így a Szentség a földre esett! Mindkét férfi azt mondta, hogy mintha égő parazsat tettek volna a nyelvükre, mely meg is égette. Ámde ez egyben Isten irgalmas cselekedete volt, mert belátták az Egyháztól való eltávolodásukat, és mélységes bűnbánattal teltek el, amiért méltatlanul vették magukhoz az Úr Szent Testét!

Don Salvatore is megrendült, és az egyházi rendelkezéseknek megfelelően, bőséges tiszta vízzel mosta fel a kövezetet, ámde az Ostyák látható, maradandó nyomot hagytak. Minden mosás és dörzsölés ellenére a szent foltok, nemhogy halványultak volna, de erősödtek! Sőt, a kőben úgy körvonalazódtak, mintha faragva lennének.

Számos történész ‒ köztük Pietro Cossu és Padre Casu ‒ dolgozták fel Monsignor Antonio Surredo püspök és utódai tanúságtételeit, összevetve a közjegyzői dokumentumokkal, melyek közül az 1686. május 25-én Pedro Antonio Escano jegyzője által aláírt a legfontosabb. Ez egy szerződés, aranyozott fa építmény készíttetéséről az oltárra, melyben a nép számára látható módon elhelyezhető a tanúságot tevő „csodakő”.

Ma is megtekinthető!

Íme a tanulság: ha csendesen hagyják, hogy az Eucharisztia ne kapja meg a szentségnek kijáró áhítatos tiszteletet, akkor ha kell, "a kövek fognak kiáltani" (Lk 19,40)!

Forrás nyomán: http://mysterioustour.it/mistero/limpronta-dellostia-consacrata/

Tagadható-e az emberiség hármas egysége? 2

     Szent Domonkos mondta rendtársainak haldokolván: „Ne sírjatok, hasznosabb leszek nektek halálom után, és hatékonyabban segítlek majd titeket, mint életemben” (KEK 956).

   Mivel a 16. század reformátorai megtagadták ezt a tant, nemcsak az Egyház tizenhat évszázadon át töretlen hagyományán tettek erőszakot, hanem gátolták természetes ösztöneink kibontakozását is. Elvágták azokat a gyengéd szálakat, amelyek a földet az éggel, a testben élő lelket a földi porhüvelyétől már megszabadult lélekkel összekötik.

Ha a földön tudok imádkozni a testvéremért, miért ne tudnék imádkozni az örökkévalóságban is? Hiszen a halál csak a testet pusztítja el, a lelket pedig nemde érintetlenül hagyja? Tehát nemde él, gondolkodik, emlékezik és szeret továbbra is? Milyen földi ok indokolhatná akkor, hogy ne gondoljak továbbra is a testvéremre, és az iránta érzett szeretetemet a haszontalan könnyek helyett az imádsággal bizonyítsam? Van-e olyan keresztény, aki amikor szerette nyitott sírjánál áll, könnytől elhomályosult szemmel ne kiáltana az égre: „Istenem, könyörülj a lelkén!” 

A protestáns sem azzal törődik, mit mond hitvallása, hanem a szívére hallgat és a szeretet és együttérzés egyetemes nyelvén válaszol, amit mindenki megért. A halott felebarát néma ajkáról ugyanazt a könyörgést hallja, amely Jób ajkairól tört elő nyomorúságában:

„Könyörüljetek meg rajtam, barátaim, mert utolért az Isten keze!” 

Egy ilyen kérés nem találhat süket fülekre! „Imáinkban misztikus testünk egyetlen tagjáról sem szabad megfeledkeznünk, legkevésbé azokról, akik haláluk után a tisztítótűzbe kerültek.” (XII. Piusz pápa, A Misztikus Test kezdetű enciklikájából)

Ha hiszünk a szentek közösségében, azaz a földön küzdő, és a tisztítótűzben szenvedő és a mennyekben megdicsőült háromszintű egyházban, akkor hihetjük, hogy a földön befolyásunk lehet azokra a lelkekre, akik átlépték a küszöböt; és ők is befolyásolhatnak bennünket. Csak kevesen hagyják el a világot annak a tisztaságnak és kegyelemnek az állapotában, amely lehetővé teszi számukra az azonnali belépést a mennyekbe. És még kevesebb azok száma, legalábbis ezt reméljük, akik előtt a tisztítótűz áldott menedéke zárva van.

Nem tudom elképzelni, hogyan hihetik ezt a protestánsok? Ennek folytán nem csoda, ha a tisztítótűz lehetőségének elvetése sokaknál oda vezetett, hogy a poklot is tagadják! Ez az utóbbi doktrína elég szörnyű, ha csak önmagában tekinti az ember. (vö. SM)

És lám, e lélekpusztító hitvallás korrigálására 500 év sem volt elegendő!!!

Szienai Szent Katalin okulása az Eucharisztia kegyelmi hatásáról

     Jézus megjelent Szienai Szent Katalinnak és megerősítette, hogy egy nagy láng nem fogy el akkor sem, ha sok gyertyát gyújtanak meg vele, így van ez az Oltáriszentség lángjával is! Nem veszít erejéből, miközben fellobbantja a hívők szívének lángját, akár erős, akár gyenge hittel érkeznek is. A hívek szívében élő szeretet nagyságát a gyertyák lángjának nagysága jelképezi.

Az Eucharisztiával kapcsolatban Jézus a következő üzenetet bízta Szienai Szent Katalinra: „Így tehát az édességes szentségben a Kenyér fehérsége alatt az egész isteni lényeget fogadjátok. És miként a Napot nem lehet megosztani, ugyanúgy az egész Isten és egész Ember nem osztható meg az ostya fehérségében. Jóllehet az ostyát megtörik, ám ha ezer morzsát törnének is belőle, mindegyikben jelen van Krisztus, egész istenségében és emberségében. Amiként a darabokra tört tükör cserepeiben - a kép, a benne látható kép nem oszlik szét. Úgy, amikor az Ostyát megosztják, sem az Isten, sem az ember nem oszlik részekre, hanem minden részben teljesen jelen van. Így van ez a tűzzel is a következő példa szerint. Ha neked volna világosságod, és az egész világról hozzád jönnének, hogy fényt gyújtsanak a tiédről, világosságodat – bár egészen átvették – nem csökkenne ettől. Igaz, hogy az egyik kevésbé, a másik jobban részesül a világosságból, ám mindegyik annyira világít, amennyi éghető anyagot hozott magával. Ugyanez történik azzal is, aki e Szentséget fogadja. Hozza az ember a maga gyertyáját ‒ a szent vágyat ‒, amellyel veszi és fogadja a Szentséget, de ez önmagában nem ég, hanem a szentség bensőséges fogadásában gyullad meg. Megkaptátok tőlem azt az anyagot, mellyel fogadhatjátok és táplálhatjátok magatokban ezt a világosságot, és ez az anyag a SZERETET, hiszen szeretetre teremtettelek benneteket, és így nem tudtok szeretet nélkül élni. Tehát, hol gyullad fel a lélek? Az isteni szeretetem Tüzénél, azáltal, hogy szeret és fél engem, s követi Igazságom tanítását. Az igaz, hogy sokaknál többé vagy kevésbé gyullad meg aszerint, ahogyan hordozza és táplálja ezt a Tüzet. Ugyanis jóllehet, valamennyien ugyanazt az anyagot birtokoljátok, hiszen valamennyien az én képemre és hasonlatosságomra vagytok teremtve, s mint keresztények birtokoljátok a Szent Keresztség világosságát, mégis mindegyiktek úgy növekedhet a kegyelem segítségével a szeretetben és az erényben, ahogy neki tetszik. Ez nem azt jelenti, hogy megváltoztathatjátok a természetfeletti életet, melyet én adtam nektek, hanem, hogy növekedhettek és gyarapodhattok az erény szeretetében, ha szabad akarattal éltek az erény és a szeretet érzésében, míg erre időtök van: mert ha az idő lejárt, már nem tehetitek!” (Vö. Dialógus 110)

Tagadható-e az emberiség hármas egysége? 1

     Bizonyára sok ember hal meg bocsánatos bűnökkel. Így nem méltók arra, hogy azonnal a mennybe kerüljenek, ám nem lenne igazságos, ha elkárhoznának. Kell lennie egy közbülső állapotnak is, ahol a büntetés arányos a vétekkel, melytől valamiképp mentesülhetünk. Ez az állapot pedig a tisztítótűz, ahol a lelkek megtisztulnak a megbocsátható bűneiktől, mely lehetővé teszi, hogy a mennyek országának kimondhatatlan boldogságában Uruk és Teremtőjük fenséges színe elé járuljanak. 

Az eltávozottak lelkéért való imádkozás gyakorlata nemcsak a Szentírásnak felel meg, hanem emberi természetünk is erre ösztönöz bennünket. A szentek közösségéről szóló tanítás hangsúlyozza az emberiség szociális és lelki összetartozását. (Szerk. megj.: A Szeretetláng az egész emberiséget hívja egységbe, mely alatt a Küzdő-, a Szenvedő- és a Megdicsőült Egyházat érti!)

Az Egyház három állapota:„egyesek a földön vándorolnak, mások a földi életből eltávozva tisztulnak, ismét mások megdicsőült állapotban vannak” és élvezik a mennyekben az Istennel való teljes szeretetközösséget (vö. KEK 954). E három állapot között közösség áll fenn, mert mindnyájan – jóllehet más és más módon – részesei vagyunk Isten kegyelmének. Mi akik a földön élünk, az ima és a szeretet révén közösségben vagyunk a holtakkal. Az egyház arra szólít bennünket, hogy imádkozzunk halottainkért, mert – ahogy a katekizmusban olvassuk – „Értük végzett imádságunk nemcsak segítheti őket, hanem hatékonnyá is teheti értünk végzett közbenjárásukat” (KEK 958). Ez nem azt jelenti, hogy Isten nem eléggé irgalmas és ezért kell könyörögnünk hozzá. Épp ellenkezőleg: Isten az irgalmasság végtelen forrása, de az embereket a többi emberrel együttműködve kívánja üdvözíteni. Hisszük, hogy spirituálisan egységben maradunk velük Istenben, és ők közbenjárnak értünk.

Szent Domonkos mondta rendtársainak haldokolván: „Ne sírjatok, hasznosabb leszek nektek halálom után, és hatékonyabban segítlek majd titeket, mint életemben” (KEK 956).

Szent Fausztína benső élményei az Eucharisztiáról

     Az éjféli misén megláttam az Ostyában a kisded Jézust, s lelkem elmélyedt Benne. Bár kis Gyermek, de fensége átjárta lelkemet. Mélyen megérintett ez a titok, Istennek ez a nagy leereszkedése, megfoghatatlan önkifosztása. (Napló 182)

A negyven órás ima alatt a monstranciában kitett Szent Ostyában megláttam Jézus arcát. Jóságosan tekintett mindnyájunkra. (Uo. 433)

Csütörtökön, ahogy a cellámba mentem, nagy fényben megláttam magam felett egy Szentostyát. Meghallottam egy hangot is, ami úgy tűnt, az Ostya felett szólalt meg: ,,A Szentostyában van a te erőd, ő fog megvédeni.'' ‒ Itt eltűnt a látomás, de lelkemet csodálatos erő és megvilágosodás töltötte be: Isten iránti szeretetünk az ő akaratának megvalósításán alapszik. (Uo. 616)

Annyira gyengének érzem magam, hogy folyton elesnék a Szentáldozás nélkül. Egyedül a Szentáldozás tart meg. Belőle merítek erőt, Benne van a tartásom. Azon a napon, amikor nem áldozhatok, félek az élettől. Félek saját magamtól. Az ostyában rejtőző Jézus a mindenem. A tabernákulumból merítek erőt, szilárdságot, bátorságot, fényt. Itt keresek enyhet fájdalmaimra a gyötrelem pillanataiban. Nem tudnám dicsérni az Istent, ha nem lenne az Oltáriszentség a szívemben. (Uo. 1037)

Ma a Szentáldozásban megpillantottam a kehelyben egy élő Ostyát, amit a pap nekem nyújtott. Mikor visszatértem a helyemre, megkérdeztem az Urat: ,,Miért csak egy volt eleven az ostyák között? Hisz Te mindegyikben élő vagy.'' -- Az Úr azt válaszolta: ,,Így van, minden ostyában ugyanúgy benne vagyok, de nem minden lélek fogad be engem olyan élő hittel, mint te, leányom. Ezért nem tudok úgy működni lelkükben, mint benned.'' (Uo. 1407)

Hogyan segíthetünk a Szenvedő Lelkeken? 5

     Szent Fausztina: Örök Atya! Tekints irgalmas szemmel a tisztítótűzben szenvedő lelkekre, akik Jézus irgalmas Szívébe be vannak zárva. Kérlek Szent Fiad keserves kínszenvedéséért és mindazért a keserűségért, ami legszentebb lelkét eltöltötte, mutass irgalmat azok iránt, akik igazságos tekinteted előtt állnak. Ne nézz rájuk másképp, csak legkedvesebb Fiad, Jézus sebein keresztül, mert hisszük, hogy jóságod és irgalmad határtalan. (Napló 1227)

Eugenie von der Leyen hercegnő (1867-1929), naplót írt a purgatóriumi lelkek megjelenéséről. Egy ősi kastélyban élt a bajorországi Waal-ban. A gyóntatója kérésére naplót írt a szegény lelkekkel való kapcsolatáról, melyet halála után XII. Pius pápának adtak át. Idézet a naplóból:

 - Június 24. Éjjel visszajött és éreztem, hogy megérinti a vállam. Kértem, hogy mondja meg mit akar és ne jöjjön többé!

 -. Nem adott választ, majd eltűnt. Nem tudtam pihenni. Reggel hatkor megint jött. A látványa nappal még szörnyűbbnek tűnt. „Ne zavarj – kértem –, mert a szentáldozásra akarok készülni!” Ekkor egészen közel állt hozzám, és imára emelte a kezét. Annyira sajnáltam, hogy sok imát ígértem neki, majd így szóltam: Nem tudsz beszélni? – Tagadólag megrázta a fejét. – Sokat szenvedsz? – Erre szörnyen felnyögött.

Nagy sajnálkozásomban meghintettem szentelt vízzel. Ez láthatóan enyhülést okozott neki, majd eltűnt.

A tridenti zsinat dogmaként tanítja, hogy a purgatórium lakóin imádságainkkal, továbbá a szentmise áldozatnak és búcsúknak felajánlásával segíteni tudunk. Ennek a segítésnek elvi alapja a szentek közösségének dogmája (DS 30), amelynek értelmében Krisztus titokzatos Testének tagjai (1Kor 12) egységet alkotnak, és minél inkább részesült valaki a megváltás áldásaiban, annál inkább lehet mások számára is forrása a kegyelemnek.

Vianney Szent János Szentmiséje

     Mindazok, kik abban a szerencsében részesülhettek, hogy a Szentmiséjén jelen lehettek, észrevehették azt az átalakulást, amely egész lényét áthatotta. S ennek annyira tudatában volt, hogy az árvaházi leánykáknak azt ajánlotta, hogy ne tekintse­nek a miséző papra!

Amikor a szent Ars-i plébános misézett, szemei tűzben égtek, s az arca lángba borult. Egyik ministránsa megfigyelte, hogy egész magatartása az elragadtatás összes ismertető jelét magán viselte. Az emberek ösztönszerűleg figyelték a lábait, hogy érintik-e még a földet.

Bevallotta, hogy az eucharisztikus színek elegendő táplálé­kot nyújtottak neki, mint ez több más szent életében is elő­fordult. „Ó, mily éhes lettem mise közben ‒ mondta egy al­kalommal bizalmasának, Lassagne Katalinnak. Amikor az áldozás ideje elér­kezett, így szóltam az Üdvözítőhöz: „Istenem, tápláld testemet és lelkemet! És az éhségem teljesen eltűnt!”

Az, hogy szentünknek voltak-e mise közben látomásai? Láthatta-e Krisztust?

Toccanier nevű káplánja szerint Ars-ban az volt az általános vélemény, hogy az Oltáriszentségben Vianney az Úr érzékelhető jelenlétének is örvendett. „Az átváltozta­tás után, amikor Urunkat ujjaim között tartom, teljesen megfeledkezem magamról” ‒ vallotta Vianney Szent János.

Hogyan segíthetünk a Szenvedő Lelkeken? 4

     Montforti Grignon Szent Lajos írja: Egy Alexandra nevű nemes úrhölgy, akit megtérése után maga Szent Domonkos vett fel a Rózsafüzér Társulatba, halála után megjelent a Szentnek, kérve Őt, hogy Rózsafüzér Társulatában imádkozzanak érte, mert a Tisztítótűzben 700 év alatt tudná csak levezekelni azon bűnei és könnyelműségei ideig tartó büntetését, melyeket még világias életében követett el. A Társulat buzgón imádkozott is érte. 14 nap múltán Alexandra újra megjelent Szent Domonkosnak ragyogva, mint a Nap és boldogan újságolta, hogy a jó rózsafüzérezők imái mily gyorsan kihalászták őt a Tisztítótűz lángjaiból! Egyben átadta a szenvedő lelkek üzenetét is, hogy Domonkos atya mindenfelé még többet prédikáljon a szentolvasóról, hogy minél hamarabb és minél több Tisztítóhelyen szenvedő részesülhessen a Szent Rózsafüzér búcsúiban. Ők ezeket a kiesdett kegyelmeket százszorosan és ezerszeresen is visszafizetik az imádkozóknak, amint kiszabadultak, s bejutottak a Mennyországba. (Grignon L. – P. Fenyvesi: SZENTOLVASÓ, Stephaneum 1944, 32. oldal)

Gloria Polo, Akit villámcsapás ért c. könyvében írja (kiragadott részletek): A másvilágon mutatja meg Isten, hogy a bűnök másokra is milyen romboló hatással voltak, sokszor többet ártanak, mint maga az általunk elkövetett bűn. Az Oltáriszentség és a szentségimádás az egyetlen út, amely közvetlen az égbe vezet.

Jól jegyezzék meg, ez nagyon fontos számunkra! A tisztítótűzbe is az Eucharisztia kegyelméből juthatunk és onnan is e Kegyelem hozhat ki. Ezért gyűlöli úgy a papokat az ördög. Amíg vannak papok, lesz, aki a kenyeret és a bort átváltoztatja Jézus testévé és vérévé, és kiszolgáltathatják a Bűnbánat Szentségét, addig megvan az üdvösség reménye!

Akik öngyilkosok lesznek, addig kell ott (a tisztítótűzben) maradniuk, ameddig éltek volna a földön. Az öngyilkossággal kiestek Isten rendjéből, ezért a démonok is gyötörhetik őket. A tisztítótűzben szenvedő (más) „Szegény lelkek” mentesek minden gonosz befolyástól. Ők (az örök élet szempontjából) már a Szent Istenhez tartoznak, és nincs semmi kapcsolatuk a démonokkal. Istenem, milyen sok szerencsétlen ember, főleg fiatalok sírnak és kimondhatatlanul szenvednek. Ha tudták volna, mi vár rájuk az öngyilkosság után, biztos inkább (a földi) börtönbüntetést vállalták volna, mint ezt. 

Azok a lelkek, akik a tisztítótűzben vannak, már semmit nem tudnak önmagukért tenni, egyáltalán semmit! De Isten a Szentmise mérhetetlen kegyelmével sokat tud segíteni rajtuk! Ha mi misét mondatunk, a Szentmisén áhítatosan részt veszünk, akkor Isten Anyja, mint adományt átnyújtja a Mennyei Atyának. (GPO)

     A Szeretetláng Lelki Napló tanítása, hogy böjttel, imádsággal és Szentmise látogatással (amikor az nem kötelező), kiszabadíthatjuk a tisztítótűzben szenvedő lelkeket, akik üdvözültként visszasegítenek bennünket földi életünkben! Az Üdvözlégyekben mondott, vagy a rózsafüzér-tizedek végéhez hozzáfűzött fohász: „Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre”, nagy mértékben elősegíti e globális lélekmentést! A Lelki Napló az emberiség alatt a Küzdő-, a Szenvedő- és a Megdicsőült Egyházat érti – mi több –, ezek „stratégiai” együttműködésére alapoz az egész emberiség kárhozattól való megmentésére! Figyelemre méltó, hogy a purgatóriumból szabadult lelkek természetfeletti segítségét az Égiek a legérintettebb stratégiai pontra, a társadalom legkisebb egységeire, a családokra és a papok megszentelődésére kívánják irányítani, hogy alapjaiban változzon meg a világ! 

„Ha olyankor hallgattok szentmisét, mikor az nem kötelező, és a kegyelem állapotában vagytok, Szívem Szeretetlángjának kegyelmi hatását úgy árasztom ki, hogy ezen idő alatt is megvakítom a sátánt, és ezáltal kegyelmeim bőségesen áradnak azokra, akikért felajánljátok.” (II/33)

 Ha bármikor Szeretetlángomra hivatkoztok (tehát az 'Áraszd Szeretetlángod' kezdetű fohászt), és (ezzel) három Üdvözlégyet tiszteletemre elimádkoztok, minden alkalommal egy lélek szabadul ki a tisztítótűzből. A halottak hónapjában (novemberben) pedig egy-egy Üdvözlégy elimádkozása által a lelkek tömegesen szabadulnak ki a tisztítótűzből. (vö. II/15-16)(szerk.)

Szent Fausztina:  Megértettem, mily szoros kapcsolat van a lelkek életének e három szakasza közt: föld, tisztítótűz, mennyország. (Napló 594) Egy alkalommal, amikor öt perces imádásra betértem a kápolnába, s egy bizonyos lélekért imádkoztam, megértettem, hogy Isten nem mindig azért a lélekért fogadja imáinkat, akiért éppen fohászkodunk, hanem valaki másért. Így a lélek tisztítótűzben elszenvedett kínjaira nem szerzünk enyhülést, de imánk azért nem vész el. (Napló 621)

Maria Simma felajánló imádsága: Örök Atya! Szűz Mária Szeplőtelen Szíve által felajánlom Neked szeretett Fiadat, Jézust. Az Ő fájdalmas kínszenvedése, drága szent Vére és kereszthalála által kérünk, térítsd meg a bűnösöket, mentsd meg a haldoklókat. Szabadítsd ki a tisztítótűzben szenvedő lelkeket, szenteld meg a papokat, szerzeteseket és a családokat; a mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben. Isten mindörökkön örökké. Ámen. 

Jézus ígérete: E felajánlás imádkozásakor minden alkalommal megtér egy bűnös, megmenekül egy haldokló, aki egyébként elkárhozott volna, kiszabadul egy lélek a tisztítótűzből, megszentelődik egy pap, egy szerzetes és egy család. 

Hogyan segíthetünk a Szenvedő Lelkeken? 2

     A tridenti zsinat dogmaként tanítja, hogy a purgatórium lakóin imádságainkkal, továbbá a szentmise áldozatok és a búcsúk felajánlásával segíteni tudunk. Ennek a segítésnek elvi alapja a szentek közösségének dogmája (DS 30), amelynek értelmében Krisztus titokzatos Testének tagjai (1Kor 12) egységet alkotnak, és minél inkább részesült valaki a megváltás áldásaiban, annál inkább lehet mások számára is forrása a kegyelemnek.

     A Küzdő Egyház tagjai szüntelen segítséget remélhetnek a mennyeiektől – a Megdicsőült Egyháztól –, a földiek hűsége és szeretete viszont azok számára jelenthet segítséget, akik evilági vagy másvilági tisztulásra szorulnak (Szenvedő Egyház). Ha föltételezzük, hogy odaát nemcsak tisztulás, hanem vezeklés is folyik, akkor önként adódik, hogy a földiek ennek a vezeklésnek egy részét is magukra vállalhatják. Ebből a gondolatból sarjadt ki az értük felajánlható engesztelő áldozatok és búcsúk tana. (vö. ED) 

     Fausztina Naplójából: ,,Ma a tisztítótűz fogságában szenvedő lelkeket vezesd hozzám, s merítsd őket irgalmasságom mélyébe. Vérem árja hűsítse izzó tüzüket. Nagyon szeretem ezeket a lelkeket. Igazságomnak nyújtanak elégtételt. Módodban áll segíteni nékik. Használd fel Egyházam kincstárának valamennyi búcsúját, s ajánld fel értük... Ó, ha ismernéd kínjaikat, szakadatlanul lelki alamizsnában részesítenéd őket, és segítenéd törleszteni adósságaikat igazságosságommal szemben.” (N. 1226) Legirgalmasabb Jézusom! Te mondtad, hogy irgalmat akarsz, ezért irgalmas Szíved hajlékába vezetem a tisztítótűzben szenvedő lelkeket. Nagyon szereted őket, mégis eleget kell tenniük igazságod törvényének. A Szívedből kiömlő vér és víz oltsa ki a tisztítótűz lángjait, hogy ott is dicsőíthessék irgalmad erejét. (Napló 1227)

Alacoque Szent Margit (1647-1690) a Jézus Szíve tisztelet kiváltságoltja.

Alacoque Szent Margit imája
Ó szerető Szív,
Beléd helyezem minden bizalmamat!
Félek az én gyengeségemtől és gonoszságomtól,
mert minden kitelik tőlem,
de a Te szeretetedtől mindent remélek.

Töröld el bennem mindazt,
ami nem tetszik Neked, vagy ellenáll Neked.
Hassa át a Te tiszta szereteted
olyan mélyen a szívemet,
hogy soha el ne tudjalak felejteni,
és soha ne legyek képes Tőled elválni.

Üdvözítőm, minden szeretetedre kérlek,
írd be nevemet szentséges Szívedbe!
Boldogságom és dicsőségem legyen
a Te szolgálatodban élni és halni! Ámen. 

Szent Margit könyörögj érettünk!

Hogyan segíthetünk a Szenvedő Lelkeken? 1

1. Mindenekelőtt a szentmise felajánlásával, ami nagyságrendjében semmi mással nem helyettesíthető. 

2. Vezekléssel. Minden testi vagy lelki szenvedés, amelyet a szenvedő lelkekért felajánlunk Istennek, nagy megkönnyebbülést hoz a számukra! 

3. A Szentmise áldozat után a rózsafüzér a leghatékonyabb eszköz, amellyel a Szenvedő Lelkeknek segíteni lehet. A rózsafüzérima hatására naponta számos lélek menekül meg, akiknek egyébként még hosszú ideig kellene szenvedniük. 

4. A keresztúti áhítat is jelentős enyhülést hozhat. 

5. Felbecsülhetetlen értékűek a búcsúk – állítják a Szenvedő Lelkek. Ezek a jóvátétel azon formái, amelyet Jézus Krisztus keresztáldozata jelentett a mennyei Atyának. Aki életében sokszor nyer búcsút a Szenvedő Lelkekért, a halála órájában is több kegyelemben részesül, mint mások, és a halál előtti bűnbocsánatot is teljes mértékben elnyeri. 

Nagy kár lenne, ha egyházunk ezen kincseivel nem élnénk a Szenvedő Lelkek érdekében. Vagy talán nem szörnyű, ha egy halom aranykincs előtt állunk, és szabadon adhatnánk belőle bármennyit a rászorulóknak, akik maguk nem tudnak élni ezzel a lehetőséggel. Ezzel szemben, arra sem vesszük a fáradságot, hogy kinyújtsuk a kezünket, osztogatva a nélkülözőknek? Sajnos, sok helyen évről évre csökken a búcsúk lehetőségét igénybe vevők száma és ez nem csupán az elvilágiasodott gondolkodásnak tudható be, hanem az e kérdésben az egyháziak felvilágosító munkája hiányának! 

6. Adományokkal és jócselekedetekkel – főleg pedig a Világmisszióra való adakozással.

7. Gyertyagyújtással is segíthetünk a Szenvedő Lelkeken! Egyrészt, mert ez a szeretet jele, másrészt mert a gyertyák meg vannak szentelve, és bevilágítanak a Szenvedő Lelkek világának sötétségébe. 

8. Szenteltvíz széthintése is enyhíti a fájdalmaikat. Ha ezt tesszük a Szenvedő Lelkekért, jó lenne, ha hallhatnánk a szenvedők esdeklését, hogy „Még többet!” 

„A vigasznak ezek az eszközei azonban nem egyforma módon segítenek a lelkeknek. Ha valaki életében nem sokra tartotta a Szentmisét, akkor az a tisztítótűzben sem fog rajta sokat segíteni. Aki életében keményszívű volt, kevés segítséget fog kapni. Azoknak is keményen kell bűnhődniük, akik a becsületsértés vétkét követték el. Aki azonban nyíltszívű volt egész életében, sok segítségre számíthat. Az a lélek, aki Szentmiséket mutattatott be a Szenvedő Lelkekért, maga is részesülhet majdan a tisztítótűzben ezek segítő érdemeiben (...) Ha a tisztítótűzben Szenvedő Lelkek, a töredelmes bűnbánat által megtisztulhatnának, egy szempillantás alatt megfizetnének az összes bűnükért. Ilyen hatalmas ereje lenne a bűnbánat fájdalmának. Ez a fájdalom vakító fénnyel világítja meg azt a bizonyos eseményt, amelynek súlya most megakadályozza, hogy eggyé legyenek életük legmagasztosabb céljával, szerelmük tárgyával, Istennel.” (Génuai Szent Katalin) (SM)

Ha a lélek szembesül az Úrral 2

     Kér minket Jézus, hogy soha ne feledkezzünk el a szüntelen bűnbánatról, áthatva attól a tudattól, hogy Ő azért hordozta el azt a mérhetetlen kínt földi életében, hogy megajándékozhasson minket az üdvösséggel.

Jézus szeretete, mellyel minden egyes lelket körülölel, nem összehasonlítható semmiféle szeretet intenzitásával, amit itt a földön ismerünk. Bizonyos értelemben minden lélek önmaga egyedül egy univerzum. Jézus többször is elvitt engem az ítélet helyére. Legutoljára akkor láttam, amikor egy nagy bűnösért imádkoztam. Lelkivezetőm kérésére megkérdeztem Jézust, hogy megmenekült-e ez a bűnös. Ekkor Jézus megengedte nekem, hogy jelen legyek, amikor ez a lélek átment az ítéleten. Arra számítottam, hogy nagy dolgokat fogok látni, de semmit nem láttam. Néztem ezt a lelket paruziája pillanatában, ahogy őrangyala és a Sátán között állt. Jézus isteni fölségével várta ezt a lelket. Nem a mennyei Atya ítél.

Az ítélet nagy csöndben zajlik, egyetlen szempillantás alatt. A lélek Jézus tekintetében látja egész élete lefolyását, hiányosságaival és szépségeivel. Ha a lélek a kárhozatot érdemelte ki és nem mutat megbánást, Jézus egyetlen szót sem szól. A lélek elfordul tőle. A Sátán abban a pillanatban magával ragadja. De többnyire az történik, hogy Jézus, kimondhatatlan szeretetének mozdulatával, kinyújtott kezével rámutat arra a helyre, amit a lélek kiérdemelt a Paradicsomban. „Oda fogsz majd menni” – mondja bátorítóan. Majd a lélek kap egy olyan köpenyt, amilyet a tisztítótűzbeli lelkeken láttam, – melynek színe a fehértől a feketéig lehet minden –, és a lélek a purgatóriumba kerül, ahová elkíséri a Szent Szűz is, aki sok vigasztalást mond a léleknek. Az őrangyala is vele tart. Az a lélek, aki nem kárhozott el, mindig nagyon boldog, amikor látja helyét az örök dicsőségben.

A Szent Szűz nincs mindig jelen az ítéletkor. De még mielőtt az ítélet elkezdődne, közbenjár a szólított lélekért Jézusnál. Úgy védelmezi és mentegeti, mintha az ügyvédje lenne. De az ítélet pillanatában a lélek már egymagában áll Jézus előtt. Amikor az ítélet megkezdődik, Mária elhallgat, csak a kegyelem árad ki belőle a lélekre. És mihelyt a lélek megkapta a neki való köpenyt, a Szűzanya mellette terem, hogy elkísérje őt a tisztítóhelyre. Mária szinte mindig hosszú ideig a tisztítótűzben marad, hogy a lelkekre árassza gyöngédséggel teli és vigasztaló kegyelmeit. A tisztítótűz az engesztelés helye, de az örömé is. A lelkek itt várakoznak, de örömmel várakoznak örök üdvösségükre. A hangsúly határozottan az örömön és a boldog reménységen van, és nem a szenvedésen.« (Natália idézet vége!) 

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

Ha a lélek szembesül az Úrral 1

     Részlet Natália nővér Naplójából: (Jézus) »„Nem a tegnaptól, nem is egy 40 évvel ezelőtti naptól függ az üdvösséged, hanem életed legutolsó pillanatától. Ezért kell szüntelen bűnbánatban élni. Ha üdvösségre juttok, az azért lesz, mert én megmentettelek titeket. Üdvösségetek nem függ az érdemeitektől. Ám ezektől függ jövendőbeli dicsőségetek. Emiatt két dolgot kell szüntelenül gyakorolnotok: a kitartó bűnbánatot, s azt, hogy gyakran ajánljátok lelketeket kezeimbe, röpimák által. Az ítélet miatt nincs okotok a szorongásra. Megváltótok gyengédsége nagyobb, mint egy újszülött bárányé. Emésztő szeretete magával ragadja a lelkeket. Nem Ő küld a tisztítóhelyre. Önnön lelketek megy oda magától, azzal a türelmetlen vággyal telítve, hogy amilyen hamar csak lehet, ismét találkozhasson – de megtisztulva – a Szeretettel, mely legyőzte őt. A gőgös és megvetéssel teli lélek retteg és viszolyog ettől a Szeretettől – hidegen elhatárolódik tőle: és ez a pokol.

Egy napon, Jézus vállának támaszkodva sírva kérdeztem tőle, hogy miért teremtette a poklot. Ekkor Jézus megmutatta nekem egy nagy bűnös lélek ítéletét, aki megbocsátásban részesült. Az őrjöngő Lucifer így üvöltött Jézus felé: „Ez a lélek egész életében hozzám tartozott! Igazságtalan vagy! Ennek a lelke számtalan bűnben fetrengett, az enyém pedig csak egyetlen egyet követett el, mégis a poklot kellett magamnak elkészítenem!

Jézus, kifejezhetetlen édes szavakkal mondta: „Lucifer, kértél te egyetlen egyszer is bocsánatot tőlem?” Akkor az szörnyű dührohamában felordított: „Azt, soha! Soha! Soha-a-a!” 

Ezek után Jézus felém fordult és azt mondta: „Látod, ha képes lenne bocsánatot kérni, megszűnne a pokol, mert ezt a sátáni gőg készítette.”

Ezért kér minket Jézus, hogy soha ne feledkezzünk el a szüntelen bűnbánatról, áthatva attól a tudattól, hogy Ő azért hordozta el azt a mérhetetlen kínt földi életében, hogy megajándékozhasson minket az üdvösséggel.

Vajon igaz lehet mindez? 2

     A purgatórium létezése annyira bizonyos, hogy nincs katolikus, aki ezt kétségbe vonhatná. A Szentírás világos tanúságot tesz róla, s ennek nyomán az Egyház már a legkorábbi időktől tévedhetetlenül tanítja!

Sajnos, nagyon magas azok száma, akiknek a tisztítótűz megrázó valóságáról fogalmuk sincs, legfeljebb felszínes elképzeléseik vannak. Ezek a hívek legjobban tennék, ha elmerülnének az üdvösség eme előszobájáról való tanításban és felismernék, hogy a tisztítótűz elkerülésének, vagy az ott lerovandó „tartozás” csökkentésének egyedüli lehetséges helye és módja csak a földi életben valósítható meg, alkalmazva azokat a kegyelmi eszközöket, melyeket az Egyház ajánl számukra. Tehát, semmiképp se fogjuk fel úgy, hogy a purgatórium valami elkerülhetetlen „fátum”, mert azon jóhiszemű hívek, akik csak legyintgetnek, nem csak saját purgatóriumi tisztulásuk idejét hosszabbítják, de téves álláspontjukban, még szeretteiknek sem segítenek megszabadulni kínjaiktól! (POS)

De hogyan éghet egy lélek? – kérdezhetjük.

Isten igazságos és kifejezett megengedéséből a lélek, amely az igazi bűnös, (hiszen a test engedelmeskedett a léleknek) tehát úgy szenved, ahogyan a test szenvedne. 

Pazzi Szent Magdolna egy látomásban látta a tisztítóhely különböző szenvedéseit. Állítása szerint, a legelviselhetetlenebb szenvedéseket is örömmel tűrték el a lelkek. „Ha Isten nem nyilatkoztatta volna ki ezt számomra, sose hittem volna el – mondta elöljárójának. A gyötrelmeket nem nevezhetem kegyetlennek, inkább előnyösek azok, mert hiszen a paradicsom kimondhatatlan boldogságához vezetnek.” (NET)

Vajon igaz lehet mindez? 1

     Akár elhisszük akár nem, a tisztítótűz valósága ugyanaz marad! 

      „A purgatórium túltesz mindenen, amit képesek vagyunk elgondolni vagy elképzelni!” – ezek Szent Ágoston szavai. Ezt nyomatékozza Szent Fausztina nővér is Naplójában: »Őrangyalom utasított, hogy kövessem őt. Hirtelen ködös, tűzzel teli helyiségben találtam magam, melyben sok szenvedő lélek volt. Ezek a lelkek szívből imádkoznak, de ez nem használ nekik. Csak mi tudunk rajtuk segíteni. Az őket égető lángok engem nem érintettek. Őrangyalom egy pillanatra sem hagyott el. Megkérdeztem a lelkeket, hogy mi az, ami a legnagyobb szenvedést okozza nekik. Egyöntetűen azt válaszolták, hogy legnagyobb szenvedés számukra az Isten utáni vágyódásuk. Láttam a Szűzanyát, amint meglátogatta ezeket a lelkeket a tisztítótűzben. A lelkek Tenger Csillagának nevezik Máriát. Enyhülést visz nekik. Még többet is szerettem volna velük beszélni, de őrangyalom jelezte, hogy mennünk kell. Kiléptünk ebből a szenvedésekkel teli börtönből. [Egy belső hangot hallottam], mely azt mondta: „Irgalmam nem akarja ezt, de az igazság megköveteli.” Ettől az időtől kezdve szorosabb kapcsolatba kerültem a szenvedő lelkekkel. (Napló 20) A lélek abban a pillanatban, melyben a világból kilép, belátja egész valóját, a tökéletlenségeit és rovásait. Félelmes fölségben emelkedik fel előtte az Isten végtelen szentsége, mellyel szemben a Szent Szűz tisztasága is csak árnyék. Érzi, hogy itt a végleges elszámolás órája s szívéből kitör a legideálisabb bánat. Lát akadályokat önmaga és Isten közt, melyeket csak a tisztítótűz elégtétele háríthat el, s önként magára veszi a fájdalmat. Szívesen szenvednek s azt az imát, a szentmiséket és jócselekedeteket, melyeket értük fölajánlunk, Isten kezei közé teszik. (vö. Prohászka 67) (Az elhunytak) érzik tökéletlenségüket s bűneik és gyarlóságaik nagy adósságát. Halálos bűn nélkül is egy gyönge, gyarló, bűnös élet elégtétele nyomja őket. S ők eleget akarnak tenni. Nemhogy készteti őket az Isten igazságossága, hanem ők maguk égnek a vágytól, hogy eleget tegyenek, hogy lelkükről a foltot, az árnyat letörüljék, hogy szívük nagy-nagy fájdalmát oltsák s a sokszor megvetett, ignorált és gyávaságukban meg nem követett Istent megengeszteljék. Amily mohó vággyal akarnak szenvedni, hogy Istennek elégtételt nyújtsanak, ép oly mohón kívánják, hogy az elégtételt értük mi is Istennek bemutassuk, hogy szenvedéseinkkel, böjtjeinkkel, imáinkkal segítségükre siessünk. Igen, segítsük őket!« (uo. 45-46)

 Ne okoskodjunk földi elképzeléseink szerint, mert a túlvilág – másvilág!

A purgatórium különböző mélységei 

     Pazzi Szent Magdolna és mások kinyilatkoztatásaiból tudjuk, hogy a purgatórium nem egyetlenegy hely, hanem a bűnök súlyossága szerinti szintjei vannak. Hogy a büntetés ezen helyét jobban megismerhessük, Római Szent Franciska híres látomásához kell folyamodnunk, mely mintegy térképe a fájdalom ezen országának. (Bolland. Vie de Ste. Francoise)

Szent Franciska azt tanítja, hogy a tisztítóhely három szakaszra van felosztva: a legfelső részben vannak azon lelkek, akik istenes életet éltek ugyan, de  Isten iránti vágyukban nem mélyedtek el eléggé, és itt az Isten látása után epedő vágyuk hevessége miatt és által gyötrődnek, enyhébb s rövidebb ideig. A közepén van az a hely, ahol nagy betűkkel e szó olvasható: «Purgatórium», itt szenvednek azon lelkek, akik kisebb vétkeket követtek el, de amelyek mégis – a jéghidegtől a tűzforróságig – érzéki büntetést igényelnek. A mélység legalján, a pokol szomszédságában van a harmadik rész, vagyis a tisztítóhely legalsó része. Ez lángolva világító, átható tűz, mely csak attól különbözik a pokoli tűztől, hogy nem világít hanem sötét. Ezen legalsó részben három elkülönített hely van. Az első a világi emberek számára, kiknek súlyos vétkeik várnak kiengesztelésre; a második a szerzetesek és szerzetesnők,valamint az egyházi tisztséget viselő világiak, számára. A harmadik, ahol a szenvedések a legelviselhetetlenebbek: a papok és főpapok számára.

Hogy a tisztítóhelynek van egy felső része is, ahol a lelkek semmi érzéki büntetést sem szenvednek, nem kételkedhetünk, mert Római Szent Franciskán kívül nagyszámú kinyilatkoztatás is megerősítik e tényt.

Maga a szent Szűz nyilatkoztatta ki Szent Brigittának, hogy van egy szellemi purgatórium, melyet a 'vágyódás purgatóriumának' neveznek.

Itt azok a lelkek vannak, akiknek nem kell érzéki szenvedést kiállaniok, de szenvednek az Isten utáni vágytól, mert halandó életük napjaiban nem vágyódtak eléggé a Teremtő után. A tisztítóhely középső része az a hely, melyet fentebb Római Szent Franciska leírásában láttunk, melyről Pazzi Szent Magdolna mondja, hogy abban azon lelkek vezekelnek, kik tudatlanságból vagy gyarlóságból vétkeztek.

Mindkét szent ugyanazon fajta vétkek miatti vezeklést, ugyanazon szenvedésekkel, a tűz és jég általi gyötrődéssel írják le. 

Szent Fausztina írja: Midőn a kápolnába mentem, az Úr közölte velem, hogy a választott lelkek között különösen kiválasztottak is vannak, akiket nagyobb szentségre hívott meg és így rendkívüli közösségre jutnak Vele. Ezek szeráfi lelkek, akiktől Isten több szeretetet vár el, mint a többiektől, holott valamennyien kolostorban élnek. Az ilyen lélek megérti Isten hívását, mert Isten ezt bensőleg megérezteti vele. Követheti ezt a hívást, vagy sem. A lélektől függ, hűségesen követi-e a Szentlélek vonzását, vagy ellenáll neki. Láttam azt a helyet a tisztítótűzben, amely ezeknek a lelkeknek szolgál a mulasztásuk miatti bűnhődésre. Ez a legsúlyosabb kín minden szenvedés közül. Az Istentől különlegesen megjelölt lélek mindig az marad, akár az égben, akár a földön vagy a tisztítótűzben. Az égben más lélekhez viszonyítva nagyobb dicsőség, szentség, Isten mélyebb megismerése jellemzi. A tisztítótűzben viszont nagyobb fájdalom, mert Isten mélyebb megismerését s az Utána való vágyódást kapta osztályrészül. A pokolban is jobban fog szenvedni, mert jobban ismerte Őt, akit elhagyott. Az Isten szeretete által megjelölt lélek stigmája kitörölhetetlen. (Napló 1556)

Miért olyan kemények a purgatórium kínjai?

     A tisztítótűz nem Isten büntetése, hanem a bűnnel szennyezett lelkek tisztulási lehetősége! Kimondható, hogy a purgatórium az Isteni Irgalmasság helye, az utolsó utáni lehetőség az emberlélek megtisztítására, amely enélkül alkalmatlan lenne Isten színelátására! „Ha egy lélek tisztulás nélkül jutna Isten szemléletére, tízszer többet szenvedne, mert látná a nagy ellentétet önmaga s a ki nem elégített isteni igazság közt; a végtelen jóságot ily állapotban el nem viselné”(Prohászka). Ne feledjük, hogy a purgatóriumi vezeklés annak folyománya, hogy a földön nem vettük komolyan a Szentgyónást, a penitenciát és a jóvátételt! „A szenvedés nagy kegyelem. A szenvedés által válik a lélek az Üdvözítőhöz hasonlóvá, a szenvedésben kristályosodik ki a szeretet.” – írja Szent Fausztina naplójában (n 57). Itt a földön számtalan lehetőség kínálkozik, búcsúk elnyerésére a magunk és mások számára, ez pedig váltó és „kiváltó” a purgatóriumból!

Ezzel szemben sokak óhatatlanul kerülik a kereszteket, az engesztelés és önkéntes áldozatok próbáit „szenvedéseit”, melyek Istennek való felajánlása által mentesíthették volna magukat a tisztítótűz ezerszerte nagyobb kínjaitól! Vagyis, életükben nem gyűjtöttek érdemeket, búcsúkat, „váltókat”. Le kell szögeznünk, hogy sem vétlenül,  nem kerülhetünk a purgatóriumba! Amiként az ottani tisztulási idő és a szenvedések intenzitása sem egyenlő mértékű a lelkek számára! Kinek-kinek a tisztulása szerint! 

Alexandriai Kelemen szerint: bűnbánatra s tisztulásra annyira szükségünk van, hogy vagy itt, vagy ott kell átesnünk rajta. Szent Ciprián emlegeti, hogy vannak, akik egyszerre tisztulnak meg a vértanúságban; de vannak, akik hosszan és lassan tisztulnak meg bűneiktől a tisztítótűzben.

Néhány sarkalatos tudnivaló:

1) Az a tűz, amit itt a földön ismerünk, Isten teremtése, mely akár jólétünket, akár szenvedésünket okozhatja. A purgatórium ezzel szemben kifejezetten Isten igazságosságából a mi tisztulásunkat szolgálja!

2) Míg a földi tűz a porból vétetett testünket képes égetni, a purgatóriumi tűz (amely valójában nem anyagi tűz), a szellemi természetű lelkünkre hat, mely elmondhatatlanul érzékenyebb a fájdalomra. A földi tűz gyorsan elemészti áldozatát, s így a szenvedése megszűnik, a purgatóriumi tűz ezzel szemben intenzív fájdalmával a lelket nem pusztítja el.

3) A tisztító lángoknál jobban kínozza a lelket az Istentől való elszakítottság és elhagyatottság tudata. Nincs rá szó, mellyel leírható lenne e kielégítetlen égető vágy okozta gyötrelem.

Micsoda oktalanság ezért egy értelmes lény részéről, hogy elmulaszt minden óvintézkedést, amelyekkel megkímélhetné magát a tisztítótűz nagyintenzitású szenvedéseitől. Gyerekes dolog abban a hamis tudatban ringatni magunkat, hogy velünk ez nem történhet meg, hiszen saját mértékeink szerint becsületesen éltünk. Ám a becsületes élethez a bensőséges lelki élet is hozzá tartozik, s ez feltételezi az elhunytakért való részvétet is! Jegyezzük meg, hogy

a Küzdő Egyház tagjai (a földön élők), imával, áldozattal és Szentmisével segíthetik a Szenvedő Egyház tagjait (a tisztítótűzbeli lelkeket), hogy mihamarabb a Megdicsőült Egyházba kerülhessenek (az üdvösség honába)! 

A purgatóriumi lelkek általunk való mentése, a mi tisztítótűzbeli szenvedéseink lerövidítését is eredményezi! 

Veszélyes dolog tehát azt gondolni, hogy talán nem is egészen úgy van a purgatóriumban, amiként olvashattuk, sőt felülni azon protestáns tanításoknak, miszerint minden átmenet nélkül a mennybe juthatunk! Jobb, ha nem próbálkozunk e kérdés valóságával!

Páduai Szent Antal eucharisztikus csodája

     A XIII. században Páduai Szent Antal, hogy a nép benső lelkiségét elmélyítse, rendszeres szentségimádást szervezett a templom előtti térre. Egy Bononillo nevű gazdálkodó, aki ismerten eretnek nézeteket vallott, gúnyolta Szent Antalt a „maradiságáért”. Ő azonban így válaszolt: „Olyan makacs vagy, mint az öszvéred. De ha elhoznád magaddal a szentségimádásra és öszvéred imádattal letérdelne az Oltáriszentségben jelen levő Teremtője előtt, akkor szakítanál-e tévhiteddel?”

Az eretneknek tetszett a kihívás, hogy végre az egész nép előtt bizonyíthatja a saját igazát! Azt ígérte, hogy harmadnap eljön az öszvérével, és ha az állat letérdel az Eucharisztia előtt, akkor ő megtér egész háza népével!

Az eretnek Bononillo ügyes fondorlattal nem adott enni az öszvérnek két napig. Harmadnap aztán egy nagy köteg friss szénát magával víve, megjelent a templom előtt a kiéhezett állattal, majd letéve a szénát, az öszvért elengedte, az azonban habozás nélkül Antalhoz ment, és két térde ereszkedve hódolt a Legszentebb Oltáriszentség előtt.

Mély megrendülésében az eretnek is térdre borult, és szakított tévhitével.

A szenvedés mértéke 4

     Amit a tisztítóhely szigorúságáról eddig mondottam, azt a következő történettel fejezem be. 

       Spanyolország Leon nevű kerület Zamora városában egy domonkos szerzetest szent és benső barátság fűzött egy szent életű ferenceshez. Egy napon az örökkévalóságról beszélgettek és kölcsönösen megígérték egymásnak, hogy amelyikük előbb hal meg, megjelenik majd a másiknak – ha Isten ezt megengedi – hogy értesítést adjon a túlvilági sorsáról. Előbb a ferences halt meg. Ígéretét megtartva egy napon, midőn Szent Domokos fia az ebédlőben terített, megjelent neki s szívélyesen üdvözölve elmondta barátjának, hogy az üdvösség reményében halt meg ugyan, de még sok szenvedés vár reá, azon végtelen nagy számú apróbb bűnök miatt, melyeket nem eléggé bánt meg életében. «Semmi sincs e földön – mondá – amiből e kínokról fogalmat szerezhetnétek magatoknak. Akarod-e ennek kézzel fogható bizonyítékát látni?» A megholt ekkor rátette jobb kezét az ebédlő asztalára s kezének nyoma oly mélyen beégett, mintha izzó vassal sütötték volna bele. Gondolhatjuk a domonkos lelki megindulását. Ezen asztal Zamorában fennmaradt évszázadokig, de a későbbi politikai forradalmak közt megsemmisült a vallási kegyelet sok más érdekes emlékeivel együtt.

De valaki tán azt mondhatja, hogy e rettenetes büntetések csak a nagy bűnösökre várnak, akik csak a halál óráján tértek meg s már nem volt idejük bűnhődni azokért. Sajnos ezen önámítás is eloszlik, ha meggondoljuk, hogy a fent idézett példából látható, hogy itt nem nagy bűnösökről van szó, ezek jó szerzetesek, buzgó keresztények voltak, akik e hatalmas bűnhődést elszenvedték. (Ferd. de Castille, hist. de saint Dominique. II. e. rész, I. k. XXIII. fej.) (LOU)

Avilai Szent Teréz a „Belső várkastély”-ban így beszél: „Isten nélkülözése, azaz a megfosztás Isten színelátásától, felülmúl minden gyötrelmes szenvedést, amelyet csak el tudunk képzelni. Isten igazságossága ugyanis állandóan visszataszítja a lelket, amely pedig, mint vágyainak középpontja felé, törekszik Istenhez.”

Aranyszájú Szent János: „Képzeld el a világ összes kínjait, és egyet sem fogsz találni, amely felérne az Isten boldogító színelátásának nélkülözésével.”

Jelen életünkben nem vagyunk képesek ezt megérteni, mert oly kevéssé ismerjük a Legfőbb Jót, akiért teremtettünk. A másvilágon azonban a kimondhatatlan Jóság olyannak tűnik a lélek számára, mint a kenyér az éhségtől gyötörtnek, vagy a friss víz a szomjhalál előtt állónak.

A szenvedés mértéke 3

     Az emberek nem tudatosítják magukban, hogy valójában mi is a purgatórium. Elképzelésük sincs a fájdalom mértékéről, arról, hogy milyen lehet hosszú éveket eltölteni ilyen szörnyű állapotban. Ennek eredményeképpen semmit vagy keveset törődnek azzal, hogy ők maguk miként kerülhetnék el a purgatóriumot, és ami még rosszabb, kegyetlen módon megfeledkeznek azokról, akik már ott vannak és teljesen az ő segítségüktől függenek! (POS) A mi Mária Szíve Szeretetlángjára hivatkozó Üdvözlégyeink (rózsafüzérezésünk) könyörgésére a Szűzanya angyalokat küld a purgatóriumi lelkek szenvedésének enyhítésére, esetenként áldozataink jutalmaként a szabadulásukra! A kiszabadult (üdvözült) lelkek pedig örömmel viszont segítenek nekünk földi küzdelmeinkben kéréseink szerint!

  Az egyházdoktorok egyöntetű tanítása, hogy a tisztítótűzben, egyetlen perc is akár évszázadoknak tűnhet.

Nagy Szent Gergely, Szent Ágoston és Szent Tamás szerint ez a tűz lényegileg ugyanaz, mint a pokolé, csak az időtartam teszi a különbséget. A vele való legkisebb érintkezés is sokkal borzasztóbb, mint az evilági legnagyobb szenvedés.

Ahhoz, hogy az elhunytak lelkei korábbi hibáiktól megtisztulva bekerülhessenek a mennybe, sokkal áthatóbb, szörnyűségesebb tüzek kínjait kell átélniük, mint amelyet a földi életben valaha is érezhettek, vagy el tudtak képzelni. Az viszont kétségbevonhatatlan, hogy bizalmuk és szeretetük megkönnyíti szenvedéseiket, tehát nem annyira a pokol tornácának, inkább a mennyország tornácának mondható a purgatórium. 

Alexandriai Szent Cyrill egyenesen azt állítja, hogy elviselhetőbb lenne egészen az ítélet napjáig minden lehetséges gyötrelmet kiállni itt a földön, mint a purgatóriumban egyetlen napot is eltölteni!

Ami a szenvedések időtartamát illeti, csak annyit mondhatunk biztosnak, hogy a világ végén megszűnik a purgatórium. Egyes emberek tisztulásának idejéről azonban semmi biztosat nem mondhatunk (vö. ED).

A szentek szerint a testi fájdalmak különfélék lehetnek a tisztítóhelyen és a gyötrelmet főleg a tűz okozza, szenvednek azonban a hidegtől is, gyötrelmeket éreznek tagjaikban, vagy érzékszerveikben. És lehetséges, hogy úgy áll a dolog, hogy a különféle bűnök büntetéseként az azok természetének megfelelő gyötrelemben részesülnek „hogy megtudják, ki-ki azzal bűnhődik, ami által vétkezett”. (vö. Bölcs 11,17)

     Október 7-e Rózsafüzér Királynője, más néven Olvasós Boldogasszony napja. E hálaünnepen Mária közbenjárásáért, Isten segítségéért imádkoznak a keresztény hívek. Az olvasó imádkozása a domonkos szerzeteseknek köszönhetően a XV. század folyamán nyerte el mai formáját. Mária e jeles ünnepét V. Piusz pápa (1566-72) rendelte el a lepantói csata emlékezetéül, először Győzelmes Boldogasszony néven.
A szentolvasó imádkozásával, az Istenszülő iránti tiszteletünket kifejezve, Jézus életéről elmélkedünk, megváltásunk titkaira emlékezünk. Máriával együtt újra megerősíthetjük az igent Isten akaratára.
     A rózsafüzér négy forrásból eredeztethető: a zsoltározás, a Miatyánk, az Üdvözlégy és az imaláncok határozták meg kialakulását – ezekből adódott össze körülbelül a XV. században a ma ismert rózsafüzér.
     A XIII. században sok szerzetesrendben imádkozták a zsoltárokat, néhány helyen mind a százötven zsoltárt. Azok a barátok, akik nem tudtak olvasni, százötven Miatyánkot mondtak a zsoltárok helyett. A hagyomány szerint Szent Domonkos kapta a rózsafüzér ajándékát, mely azonban, csak évszázadok során érte el mai formáját! A rózsafüzér kezdetben százötven Üdvözlégyből állt, melynek csak az első, szentírási részét mondták. IV. Orbán pápa 1261-ben adta hozzá Jézus nevét.
     A XV. században a rajnavölgyi karthauzi szerzetesek minden Üdvözlégyhez hozzárendeltek egy titkot Jézus életéből, ami elmélkedésre, szemlélődésre indította az imádkozókat. Többnyire csak ötven Üdvözlégyet mondtak, és így ötven titkot soroltak fel.
     A karthauzi Porosz Domonkos az ötven Üdvözlégyet tizedekre osztotta, s ezen imádságot rosariumnak, vagyis Mária rózsakoronájának nevezte el.
     Alanus de Rupe, domonkos szerzetes Douaiban 1468–70 körül megalapította a Rózsafüzér Társaságot, amely nagyban hozzájárult a szentolvasó imádkozásának elterjedéséhez.
     A Dicsőség és az apostoli hitvallás, valamint az öt tizedet megelőző három Üdvözlégy az isteni erényekkel kapcsolatban a tridenti zsinat után, a XVI. században került a rózsafüzérhez.
     Az üdvözlégy második része – Asszonyunk, Szűz Mária... – csak később lett része az imádságnak, Szent V. Piusz pápa kezdeményezésére, aki 1568-ban hivatalosan jóváhagyta a rózsafüzért.

     1572. október 7-én szintén V. Piusz vezette be ünnepét Győzedelmes Nagyasszonyunk tiszteletére, az 1571-es lepantói tengeri ütközet emlékére. A pápa és az egész keresztény világ a lepantói győzelmet a rózsafüzér-imádságnak, illetve a Szűzanyának tulajdonította. Szent V. Piusz a csatát segítendő, a rózsafüzért imádkozta; közben látomása volt: a győzelmet látta. Délben valóban megfordult a szél, a füstöt a törökökre vitte, így a keresztesek győztek.
     XIII. Gergely 1573-ban a Legszentebb Rózsafüzér elnevezéssel október első vasárnapjára helyezte át az ünnepet azon templomok és kápolnák számára, ahol rózsafüzér-oltár volt. Savoyai Jenő 1716-ben kivívott péterváradi győzelme emlékére, ahol szintén a rózsafüzér imádkozása segítette a győzelmet, XI. Kelemen pápa (1700–21) az egész egyházra kiterjesztette. XIII. Leó pápa 1887-ben megemelte az ünnep rangját, s a domonkos miseszövegeket tette általánossá. Szent X. Piusz pápa 1913-ban visszahelyezte az ünnepet október 7-re.

     A rózsafüzér által a hívek Szűz Mária segítségét kérik, miközben Krisztus misztériumairól – a megtestesülésről, a szenvedésről és a feltámadásról – elmélkednek. Ezt az egyszerű, mégis mély imát számos szent becsülte, és a Tanítóhivatal is bátorította, így az szentség és a lelki vezetés erőteljes eszköze maradt, ahogy II. János Pál pápa a Rosarium Virginis Mariae enciklopédiában emlékeztet.

     A Rózsafüzér Királynője nevet 1960-ban adta XXIII. János pápa e jeles Mária-ünnepnek.

Magyar Kurír (2011) nyomán szerkesztve

Franciaország, Bordeaux 1822
     A bordeaux-i eucharisztikus csoda szorosan kötődik a Pierre Noailles atya által 1820-ban létrehozott közösséghez, amely a mai napig aktívan tevékenykedik, különösen Ázsiában és Afrikában. A csoda a közösség megalapítása után 20 hónappal történt a Bordeaux-i Mazarin utcában található Szent Eulália-templomban. Delort apát, aki ezen a napon helyettesítette Noailles atyát, éppen áldást adott az Oltáriszentséggel, amikor Jézus megjelent az ostyában. Rengeteg hívő volt jelen, akik több mint 20 percen keresztül elmélkedhettek a szentségimádására kitett Oltáriszentségben megjelent Jézus előtt. Néhányan arról tanúskodtak, hogy hallották amint Jézust azt mondja: „Én az vagyok, aki van.”
Ezt az eseményt az egyházi hatóságok, és többek között D’Aviau bordeaux-i érsek is jóváhagyta, miután hallotta a csoda során jelenlévő egyik hívő tanúságtételét. Ma is látogatható az a kápolna, ahol a csoda történt, és hódolatunkat tehetjük a szent ereklye előtt.

(Balra az Úr jelenésének ábrázolását, jobbra a csodás monstranciát láthatjuk)

A szenvedés mértéke 2

     Nincs az az éhség, nincs az a szomjúság, nyomor, fájdalom és szenvedés, mely összehasonlítható lenne azzal, amit a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek kell elszenvedniük. Ebből fakadóan nincs tehát az az áldozat, melyet ne lenne érdemes meghoznunk értük, legyen az saját szenvedéseink felajánlása, imádság, engesztelés vagy értük mondatott szentmise.

Sajnos, nagyon valószínű, hogy néhányan a mi legközelebbi hozzátartozóink közül is még mindig szenvedik a purgatórium kínjait, és szánalmat keltően esengenek felénk segítségért. Nem kell ettől megriadnunk, hanem az irgalmas igyekezettel kell megtennünk mindent, ami csak lehetséges! Minden katolikusnak csatlakoznia kellene valamely – a Szenvedő Egyházért – engesztelő és imádkozó imaközösséghez! (Szerk. megjegyzése: ilyen pl. a Szeretetláng Lelkiség!)

„Szánjatok meg, szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem!” (Jób 19,21) Ilyen megkapó könyörgéssel fordulnak felénk a purgatóriumi lelkek is földi hozzátartozóikhoz, barátaikhoz.

A legnagyobb kínok közepette kérlelnek bennünket és esedeznek segítségünkért. (Szerk. megj.: Nekünk itt a földi létben, még módunkban áll áldozatot hozni értük, ők ugyanis ezt már nem tehetik meg magukért!) Sajnálatos, sőt riasztó, hogy többségük hasztalan eseng felénk, mert süket fülekre talál. Elfogadhatatlan, hogy a katolikusok egy része – bár egyébként istenfélő és jámbor –, szégyellnivaló módon elhanyagolja a tisztítótűzben szenvedő társait, rokonait. Ebből következtethető, hogy nemigen hisznek a purgatórium létezésében, a szenvedés nagyságrendjében, amely általunk csökkenthető lenne.

Egyes – magukat hívőnek tartó – embereknél, hónapok és évek is eltelnek anélkül, hogy akár egyetlen szentmisét is mondatnának a szenvedő lelkekért, holott az a maguk majdani szenvedéseit is csökkentené!

Túlságosan ritkán ajánlják fel szenvedéseik enyhítésére az eucharisztikus áldozatot, ritkán imádkoznak és egyáltalán alig gondolnak rájuk. Mialatt ők élvezik az élet teljességét, örömeit, kényelmét, addig a szegény lelkek lángoktól övezve kimondhatatlan kínokat szenvednek el ott, ahol egyetlen perc is éveknek tűnhet.

Mi az oka ennek a vétkes közönynek? Tudatlanság? – Bizony, szégyenteljes tudatlanság!!!

Franciaország, Avignon 1433
     Az avignoni eucharisztikus csoda a „Pénitents Gris” („Szürke vezeklők”) ferences testvérületnek otthont adó Szent Kereszt-templomban történt. A vezeklő közösséget a kegyes VIII. Lajos király idejében alapították. A csoda idején Avignon számított a kereszténység központjának, mert pápai székhely volt, és a palota hét egymást követő pápának adott otthont. Egy néhány napos özönvízszerű esőzés következtében a Sorgue és a Rhône folyók szintje veszélyesen megemelkedett, és végül 1433. november 30-án a víz elárasztotta Avignon utcáit. A szerzetestestvérek biztosra vették, hogy a Sorgue folyó partján álló kicsiny templomukat az áradó víz elpusztította. Mivel aggódtak az állandó szentségimádásra kihelyezett Oltáriszentség sorsa miatt, a rend vezetője egy másik testvérrel együtt csónakkal a templomhoz evezett. Elég küzdelmes volt megközelíteniük a templomot, ám érkezésükkor valódi csoda tanúi lehettek.
A templomot bár jó méteres víz vette körül, a bejárattól az oltárig vezető út a Vörös-tengerre emlékeztető Mózesi módon tökéletesen száraz volt, amiként az Oltáriszentség sértetlenül állt a helyén. Elámulva a látottakon, a testvérek elhívták rendjük tagjait is, hogy tanúi legyenek ennek a csodának. A csoda híre azonban gyorsan elterjedt, és számtalan hívő és hivatali személy jött a templomhoz hála- és dicsőítő énekeket énekelve az Úristennek. A csodának több száz tanúja volt, és ezek tanúságtételét, vésett márványtáblán megörökítették.
A vezeklő testvériség tagjai úgy döntöttek, hogy a csoda évfordulójáról, ami Szent András apostol ünnepnapjára esik, minden évben megemlékeznek. November 30-án a mai napig összegyűlnek a testvérek a „Pénitents Gris” testvériség kápolnájában, hogy megemlékezzenek a csodáról. Az Oltáriszentség megáldása előtt a szerzetesek szent énekeket énekelnek Mózes hálaadó énekéből, amelyet a Vörös-tenger szétválasztása után énekelt: „Magasztalom az Urat, mert dicsőség övezi..." (Kiv 15,1-18)

A szenvedés mértéke 1

     A tisztítótűzben szenvedő lelkek elsődleges kínjait egyfelől az önvád okozza, másfelől Isten közelségének a hiánya, mely szenvedések a tisztulási folyamatot is intenzívebbé teszik. A kárhozottakkal ellentétben azonban nem lázonganak az ítélőbíró ellen, sőt hála tölti el a szívüket, hogy az irgalom ítélete hangzott el fölöttük, hogy módjuk van a tisztulásra, és hogy az ideig tartó tisztulás után magához fogadja őket az örök és Végtelen Szeretet. A purgatórium lakói a cél biztos tudatában tekintenek vissza földi életükre, világosan felismerik abban a gondviselés útjait, az isteni kegyelem szüntelen munkálkodását, és csak magukat hibáztatva, megszégyenülten látják, hogy önakaratukra hallgatva mennyiszer hiúsult meg bennük Isten fel-felkínálkozó szeretete. Ez a felismerés azonban nemcsak mardosó önvádakat vált ki belőlük, hanem hálát is, hogy végül mégsem maradtak magukra, továbbá a jóvátétel heves vágyát, az elégtételre való készséget, és ezek által szeretetük tisztulását.

Nemcsak remélik, de biztosan tudják is, hogy mi következik a purgatórium után, és hogy annak örökké tartó boldogsága minden átmeneti szenvedést megér. 

A néhai Prohászka püspök ,,szimpatikus” lelkeknek mondja a purgatórium lakóit, mert ők biztosak abban, ami rájuk vár, és ezért készséges örömmel vállalnak minden gyötrelmet, sőt talán minél nagyobb szenvedések után vágyódnak, hogy céljukat minél hamarabb elérjék. (ED) 

Mindazáltal a tisztulás folyamata különféle mértékű és idejű, ámde nagy szenvedésekkel jár, melyek csak földi értelemben vett „tűzhöz” és „időhöz” köthető! „A lelkek oly kínokat szenvednek, hogy azokat a nyelv nem képes elbeszélni, sem az ész nem szerezhet arról a legkisebb fogalmat sem, hacsak Isten különös kegyelemből azt vele meg nem ismerteti.

Nyelv azt ki nem fejezheti; a lélek nem képes magának fogalmat alkotni arról, hogy mi a tisztítóhely. A szenvedés nagysága esetenként, egyenlő – a pokoléval.” (Genuai Szent Katalin: Traité du Prug. II. és VIII.) 

Megjegyzendő, hogy a purgatóriumi és pokoli szenvedések közt két lényegi különbség van, egyfelől a pokol örökké tart és a kárhozottak átkozódnak, a tisztítótűzben való szenvedés viszont ideig tartó és e lelkek hálásak az eljövendő örök üdvösségért.

Öt Sebről nevezett Szent Franciska

     Nápolyban született Anna Mária Róza néven. Már hétévesen kérte lelkipásztorát, hogy szentáldozáshoz járulhasson, aki meggyőződött a leány átlagot felülmúló hitbeli tudásáról, meg is engedte. Napi áldozó lett. 16 évesen apja férjhez akarta adni, de Anna Krisztust választotta Jegyeséül, s ellenállt. Az apa dühöngve megverte, majd bezárta egy szobába s kenyéren és vízen tartotta. Apja végül engedett, hogy lánya a ferences III. rend ruháját öltse magára, s ekkor vette fel az Öt Sebről nevezett Mária Franciska nevet. A név előre jelezte szenvedéseit. Elragadtatásban gyakran végigszenvedte Jézus kínjait, haláltusáját. Elnyerte a Szent Sebek adományát (stigmákat), prófétai és csodatevő képességet. Életének utolsó éveiben ágyhoz kötötte a betegsége, ezért nem tudott részt venni a szentmiséken. Gyóntatója észrevette, hogy a konszekrált nagy Ostya egy kis darabja egy kevés borral együtt állandóan eltűnt a szentmise alatt. Mária Franciska őrangyala vitte el, hogy szentáldozásban részesíthesse a szentet. IX. Piusz pápa iktatta a szentek sorába 1869-ben.

A Katolikus Egyház tanítása szerint 2

     Az Egyház az első időktől kezdve tisztelte a halottak emlékét, könyörgéseket ajánlott föl értük, különösen pedig az eucharisztikus áldozatot, [vö. II. Lyoni Zsinat: DS 856.] hogy megtisztulva eljussanak Isten boldogító színelátására. Az Egyház tehát ajánlja a Szentmisét, a búcsúkat, az alamizsnát és a vezeklést is az elhunytakért. (vö. KEK 1032)

Hogy az Egyház e (búcsúkról szóló) tanítását és gyakorlatát megérthessük, tudnunk kell, hogy a bűnnek kettős következménye van. A súlyos bűn megfoszt az Istennel fönnálló közösségtől és ezért alkalmatlanná tesz az örök életre, és az ettől való megfosztottság „az örök büntetés”(kárhozat). Másrészt minden bűn, még a legkisebb is, a teremtményekhez való rendetlen ragaszkodással jár, ami szükségessé teszi a tisztulást, akár itt a földön (vállalt, vagy felajánlott szenvedés által), vagy a halál után, az úgynevezett purgatóriumban (tisztítótűzben). E megszabadító tisztulást, nevezzük „ideig tartó büntetésnek”. E kétféle büntetést nem szabad valamiféle bosszúnak tartani, mellyel Isten az embert sújtja, hanem nagyon is a bűn természetéből származó okszerű következményként kell fölfogni. Mindazáltal, egy lángoló szeretetből fakadó megtérés a bűnös teljes megtisztulását okozhatja, úgyhogy semmi büntetés nem marad fönn. [vö. Tridenti Zsinat, DS 1712, 1713; 1820.] (KEK 1472)

A bűn megbocsátása és az Istennel fennálló közösség helyreállítása, magával hozza a bűn örök büntetéseinek elengedését. Az ideigtartó büntetések azonban megmaradnak! A keresztény ember, ha földi szenvedéseit és megpróbáltatásait türelemmel fogadja, és a halállal derűsen megbékél, az esetleges ideigtartó büntetéseit is kegyelemnek tekinti.

Következésképp, földi életében az irgalmasság és szeretet cselekedeteit, az imádság és a különböző vezeklési- és búcsúgyakorlatok által, azon kell igyekeznie, hogy levesse magáról a „régi embert” és magára öltse az „új embert”. [vö. Ef 4,24.] (KEK 1473)  

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

A Katolikus Egyház tanítása szerint 1

    Még a jóindulatú emberek legtöbbje sem mentes az ösztönösség, önzés, hiúság, szeretetlenség gyarlóságaitól. A legbecsületesebb szándékból fakadó igazságkeresésünk, elvhűségünk, engedékenységünk vagy egyéb, önmagában dicséretes magatartás. De mögötte olykor bár önkéntelenül, de nem éppen tiszteletreméltó vágyak, benső indulatok is meghúzódnak. Az utóbbiakról nem tehetünk ugyan, ezekért tehát ítéletet nem érdemlünk, de amíg ilyenek tapadnak a lelkünkhöz, nem tudnánk teljesen beilleszkedni a tökéletes istenközelségbe. Annál inkább, mert minden tettünknek és viselkedésünknek nyoma marad a lelkünkben. Bűneink teljes bocsánata után is tovább gyűrűznek a világban a bűnök hatásai. Azzal, hogy valaki a halál kapuján kilép a világból, nem szűnnek meg életének áldó és ártó hatásai, hanem tovább élnek és működnek. Isten nem avatkozik bele kényszerítő erővel az emberi szabadságba, ezért szabad tetteink káros következményeit csak szabadon vállalt elégtétel formájában semlegesíthetjük. Ez az elv egyaránt vonatkozik arra a kárra, ami saját egyéniségünk tökéletessé érlelődését akadályozza, mind pedig azokra a károkra, amelyek szabad tetteink szociális következményeként tovább működnek a világban még halálunk után is. A Tridenti Zsinat tanítása szerint egész különleges kiváltság (privilégium) nélkül még a szentek sem tudnak mentesek maradni a bocsánatos bűnöktől (DS 1573). (vö. ED)

Akik Isten kegyelmében és barátságában halnak meg, de még nem tökéletesen tiszták, örök üdvösségük felől ugyan biztonságban vannak, de a halál után tisztuláson mennek át, hogy elnyerjék azt a szentséget, melyre szükségük van, hogy a mennyország örömébe beléphessenek. (KEK 1030)

Az Egyház a választottaknak ezt a végső tisztulását, ami teljesen különbözik a kárhozottak büntetésétől, purgatóriumnak, tisztítóhelynek nevezi. Az Egyház a tisztítóhelyre vonatkozó tanítását főleg a Firenzei [vö. DS 1304.] és a Tridenti Zsinaton [vö. DS 1820; 1580.] fogalmazta meg. Az Egyház hagyománya bizonyos Szentírási helyekre hivatkozva, [Például 1Kor 3,15; 1Pét 1,7.] tisztítótűzről beszél:

 „Hinnünk kell, hogy bizonyos kisebb bűnök számára az ítélet előtt van egy tisztító tűz, mert az örök Igazság mondja, hogyha valaki a Szentlélek ellen káromkodik, az »sem ebben, sem az eljövendő világban« (Mt 12,31) nem nyer bocsánatot. E kijelentésből következik, hogy egyes bűnök ebben a világban, mások az eljövendőben bocsáttatnak meg.” [Nagy Szent Gergely: Dialogi 4, 41, 3: SC 265, 148 (439: PL 77, 396).] (KEK 1031)

Ez a tanítás a halottakért való imádság gyakorlatára is támaszkodik, melyről már a Szentírás beszél: „Azért mutatott be (Makkabeus Júdás) engesztelő áldozatot, hogy megszabaduljanak bűneiktől” (2Mak 12,46). Az Egyház az első időktől kezdve tisztelte a halottak emlékét, könyörgéseket ajánlott föl értük, különösen pedig az eucharisztikus áldozatot, [vö. II. Lyoni Zsinat: DS 856.] hogy megtisztulva eljussanak Isten boldogító színelátására. Az Egyház tehát ajánlja a Szentmisét, a búcsúkat, az alamizsnát és a vezeklést is az elhunytakért. (vö. KEK 1032) 

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

     Régen a gyermekek nyolc éves korukban még nem járulhattak szentáldozáshoz, de Szent Gerard Majella ezzel nem tudott megbékélni, és olyan keservesen sírt, hogy megsajnálta őt az Úristen. Egyik éjjel Szent Mihály arkangyal a gyermek nyelvére helyezett egy Szentostyát, majd eltűnt. A következő reggelen Gerard boldogan és diadalittasan újságolta: „A tisztelendő atya nem engedte, hogy szentáldozásban részesüljek, de múlt éjjel Szent Mihály arkangyal maga hozta el nekem az Oltáriszentséget.” Olyan magaslatokat ért el az életszentségben, hogy olykor levitált!

Bicchieri Boldog Emília, aki megalapította a domonkos harmadrendet, mindig nagy szeretettel fordult az Oltáriszentség felé. Egy napon, amikor nagyon belefeledkezett egyik beteg nővértársának ápolásába, Emília csak a szentmise végére ért a templomba, így nem részesült szentáldozásban. Ezt felismerve az Úrhoz fordult bánatával, hogy nem vehette magához az Ő Szent Testét, mire csodálatos módon megjelent egy angyal, és megáldoztatta.

(A 3.szent holnap!)

Sorozatom célja legkevésbé sem az emberi kíváncsiság kiszolgálása, hanem egyfelől, a jövendő sorsunkért érzett felelősség – másfelől –, az elhunytaink túlvilági sorsa iránt érzett aggodalom felébresztése. Buzdítás, hogy segítsünk azokon, akik nem képesek enyhíteni vagy megrövidíteni szenvedéseiket, mert odaát már nincs érdemszerzési lehetőség!

A katolikus tanítás az, hogy a halállal az érdemszerzési lehetősége ugyan véget ér az egyén számára, de az Egyház tovább él (ez esetben a Küzdő és a Megdicsőült Egyház) és segítheti őt! E kérdésben soha ne méricskéljük, hogy kit tartunk bűnösnek vagy szentnek! Erre egy példa: A buzgó Massa Carrara egyházmegye püspöke, Giovanni Battista Marenco (†1921). Halála után a szalézi nővérek kolostorának udvarán látták szomorúan sétálni. Egy nővér megkérdezte tőle:

– Excellenciás uram, ön itt? – A püspök keserves hangon így válaszolt:

– Kérni jöttem! Ne hagyjatok a purgatóriumban szenvedni!

– A Purgatóriumba-a-an? De hiszen ön olyan szent volt egész életében!

– Ó leányom, nem csak az emberek előtt kell szentnek lenni, hanem az Isten előtt is! Könyörögve kérlek benneteket, imádkozzatok értem!

Az Úr így szólt Szent Fausztinához: „Használd fel Egyházam kincstárának valamennyi búcsúját s ajánld fel értük… Ó, ha ismernéd kínjaikat, szakadatlanul lelki alamizsnában részesítenéd őket, és segítenéd törleszteni adósságaikat igazságommal szemben.” (Napló 1226)

XII. Benedek pápa a Benedictus Deus (1336) kezdetű bullájában kijelentette, hogy „az elhunytak lelke az üdvösség, a tisztulás, vagy a kárhozat állapotába kerül, és csak a világ végén egyesül újra feltámasztott testével”. – És kedves Olvasó, „ez a nem mindegy”! Az pedig, hogy „honnan vettem a bátorságot egy ilyen fontos ismeretanyag összeállítására”? A válaszom: nem bátorság kellett hozzá, hanem indíttatás, melyet a legkevésbé sem nekem kellett volna „meghallanom”, hanem az erre hivatottaknak − ám ezt −, ez ideig nem tették! Munkám nem tudományos igényű, de útmutatás lehet az érdeklődő híveknek és a teológiában jártasoknak egyaránt!

Már az apostolok idejében is szokás volt, hogy a szentmisében megemlékeztek a holtakról, és erre a hagyományra Aranyszájú Szent János és Szent Ágoston is hivatkozik. Mindenképpen indokolt tehát, hogy a hívek a tisztítótűzben szenvedő testvéreikért könyörögjenek, megemlékezve róluk a Szentmisében.

Bizony, illő és üdvös lenne, ha a papság részéről is rendszeresen elhangzana a tanítás a tisztítótűz valóságáról, és a kegyelmi eszközökről, melyekkel élhetünk szeretteink és leendő önmagunk érdekében! Földi életünkben ugyanis, nem csak a magunk és mások üdvösségéért tartozunk felelősséggel, hanem a tisztítótűzben szenvedő lelkekért is! Szent Ágoston szavaival élve: jobb még életünkben elmélkedni a titkos mélységeken, mint kitenni magunkat annak, hogy majd halálunk után kelljen fájdalmasan megismernünk!

Fogadják tehát szeretettel ezt a kis sorozatot, és okuljanak belőle! 

A szerkesztő

 (A forrásokat és a hivatkozások rövidítését lásd az első részben!)

     A katekizmus a következőket tanítja: a gondos szülő védő vezetőt biztosít az útra gyermeke mellé, a mennyei Atya is ezt teszi a veszedelmek ellen. Szent Bernát tanítása szerint tiszteletet kell adnunk az őrangyalok jelenlétéért, odaadást a jóakaratukért, bizalmat az őrségért. A szent őrzőangyalok ünnepe hódolat Istennel szemben, aki szeretetből angyalát küldi szolgálatunkra és védelmünkre.
     Majdnem hittétel, hogy minden hívőnek (és bizonyos, hogy egyáltalán) minden embernek van őrzőangyala. Az Egyháznak erre vonatkozó hite elég világosan kifejezésre jut az őrzőangyalokhoz intézett imádságokban, a nekik szentelt oltárokban és ünnepekben.
     Az Üdvözítő azt mondja: «Vigyázzatok, hogy meg ne vessetek egyet e kicsinyek közül; mert mondom nektek, hogy azok angyalai az égben mindenkor látják Atyám orcáját, ki mennyekben vagyon».
     Szent Jeromos: „Az ember ritka nagy méltóságára mutat, hogy születéstől fogva mindegyiknek angyal van az őrizetére rendelve.”
     Az állandó angyali őrzés és vezetés tapasztalással általában nem igazolható, ám nem homályosítja el magát a tényt. Az őrzőangyal működése az Isten gondviselésének egy tényezője. 
Egyetemes nézet, hogy az egyes népek és egyházmegyék élén egy vagy több angyal áll. (Ld. alul!)

„Isten, ki irántunk való kimondhatatlan gondoskodásodból
szent angyalaidat méltóztatol őrizetünkre küldeni,
add meg a hozzád folyamodóknak,
hogy azoknak pártfogása szüntelen oltalmazza őket
és egykor örökké tartó társaságuknak örvendhessenek.”

MAGYARORSZÁG ŐRZŐANGYALA KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!

Források: 1) Schütz Antal: DOGMATIKA Bp. Szent István Társ 1937. 502-503. old
                      2) Magyar Kurír http://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-orangyalok-liturgikus-emleknapja/#lightbox/0/

Bevezető 1

     Számtalan irodalomba ástam bele magam, hogy a tisztítótűzről (vagy purgatóriumról) anyagot gyűjthessek e sorozathoz, melyet most posztként, de nyomtatásban is kínálok az érdeklődők számára. Ezen összeállításomban kénytelen voltam vegyíteni a tudományos (teologikus) fejtegetéseket a szentek tanúságtételével és a hiteles magánkinyilatkoztatásokkal – ügyelve –, hogy az Egyház tanításával megegyező, vagy legalább is nem ellenkező állításokról írjak. Emiatt posztjaim elég „vegyesnek” tűnhetnek, ám bízom benne, hogy az egészet végigolvasva, mégis egységes, tiszta kép alakul ki az kedves Olvasóban! Csatlakozva Paul O'Sullivan atya könyvének előszavához „Összességében alkalmazkodni akarván a pápák által bölcsen megállapított rendszabályokhoz, kijelentem, hogy pusztán emberi hitet kell tulajdonítani a különböző itt olvasott állításnak, mivel a Szentegyház nem nyilatkozott a források egy részének hitelességéről, melyekből ezek véve vannak” (vö. POS).

    A bűn – elsősorban a halált okozó bűn – mindig Isten elleni lázadás! Ennek során az ember visszaél a neki juttatott szabadsággal és a szellemi autonómiával (vö. Ter 3,4k), szembekerül Teremtőjével, vagyis szakít Istenével, eltérve a helyes irányról, és saját utat választ (vö. Jer 3,13).

Isten irgalmas Isten, és a botladozó embernek, aki az Ő akaratával ellentétesen dönt, megbocsáthat Krisztus megváltó érdemeire tekintettel, helyreállítva az Isten és ember közötti kapcsolatot. Ám a lelki szennyeződésektől, melytől a lélek a földi életében meg nem tisztult a Bűnbocsánat Szentsége és a felajánlott szenvedések által, alkalmatlanná teszi őt, az Istennel való találkozásra. A tisztítótűz az irgalmasság helye. Sohasem hittem – írja egy tanúságtevő lélek –, hogy Isten ily végtelenül jóságos a mi szegény lelkünkhöz. Amint a lélek Isten elé kerül, nyomban a felismerés sugara hatja át, s átérzi Isten végtelen, szerető jóságát, azt, hogy életünkben untalan igyekezett a helyes úton tartani bennünket! Ez a felismerés a szívünkig hatol, és ez a tisztítótűz!

Tehát a bűnelkövetés nemcsak az Isten és az ember kegyelmi kapcsolatát rombolja szét, hanem következményei maradnak az elkövető lelkében, s ezen lelki szennyeződések eltávolítását szolgálja Isten Irgalmasságából: a Tisztítótűz, a „Purgatórium”, de fogalmazhatunk enyhébben is: a „mennyország előszobája”! 

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

Négy szent kiváltsága az Eucharisztiával 1

Montepulcianói Szent Ágnes domonkos nővér gyakran kiment a viterbói kolostor kertjébe, hogy egyedül imádkozzon egy olajfa tövében. Egy vasárnap reggel már hajnalhasadtától imádkozott elmélyülten, és csak órákkal később eszmélt fel, hogy ünnepnap van, és részt kell – azaz kellett volna – vennie a kolostor ünnepi szentmiséjén. Az Úr angyala azonban eljött hozzá, és hozott neki egy Szentostyát, hogy szentáldozásban részesüljön. Ez az eset többször is megismétlődött.

Montefalcói Szent Klára életrajzírója a szentté-avatási iratok között a következő történetet idézi fel: „Egy napon Klára a liturgián használt kórusruhája nélkül járult szentáldozáshoz. Giovanna nővér erre gorombán ráripakodott, mondván: »Menj el innen, nem akarom, hogy szentáldozásban részesülj.« E szavak hallatán Klára ráébredt, hogy nincs rajta a kórusruhája, és annyira elkeseredett, hogy szobájába visszatérvén keserves sírásra fakadt. Amint könnyei közt imádkozott, megjelent előtte Krisztus, átölelte őt, szentáldozásban részesítette és megvigasztalta.”

Folignói Szent Angéla a következőkről számolt be: „Egy alkalommal láttam Krisztust gyermek képében, aki ugyanakkor hatalmasnak és felségesnek látszott. Úgy láttam, mintha a trónján ülve valamit tartana a kezében, ami a hatalom jelképének tűnt. [...] Azután, amikor a többiek letérdeltek én nem tettem. Már nem tudom, hogy odafutottam-e az oltárhoz, vagy mozdulni sem tudtam az elragadtatástól és csodálattól, de nagyon sajnáltam, hogy a pap olyan hamar visszatette az Ostyákat az oltárra.”

Montieri Boldog Jakab hosszú időn keresztül élt úgy, hogy csak az Eucharisztia táplálta őt. Az is előfordult, hogy Jézus maga részesítette őt szentáldozásban. A 16. század elején egy festő meg is örökítette a jelenetet, ahogy Jézus szentáldozásban részesíti Boldog Jakabot.

Jobb még életünkben elmélkedni a purgatórium titkos mélységein, mint kitenni magunkat annak, hogy majd halálunk után kelljen fájdalmasan megismernünk!           (Szent Ágoston)

Források az esetleges rövidítésekkel: (képek az internetről!)

SCHÜTZ: DOGMATIKA – Bp. SZIT Bp. 1937. /= röv: SCH/

XVI. BENEDEK pápa ENCIKLIKÁJA A KERESZTÉNY REMÉNYRŐL (Spe Salvi) – SZIT 2008. Bp.

A KATOLIKUS EGYHÁZ KATEKIZMUSA – SZIT Bp 2000. /= röv: KEK /

JELENÉSEK, ÜZENETEK ÉS A JÖVŐ – Dr Antalóczi Lajos, Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000. /= röv: JÜ/

AZ ISTENI IRGALMASSÁG ÜZENETE Szent Fausztina Kowalska, Kisboldogasszony Pléb – Főegyházmegyei könyvtár, Eger 2000 /=röv: Napló/

SZERETETLÁNG LELKI NAPLÓ – SZIT 2010 Bp. 430-431. NIHIL OBSTAT budapestini die 5 Iunii 2009 Dr. Zoltán Kovács censor deputatus Nro. 494-4/2009. IMPRIMATUR Dr. Péter Card. Erdő Primas Hungariae, Archiepiscopus Strigoniensis-Budapestinensis. /= röv: római/arab szám/

PURGATÓRIUM A szentek kinyilatkoztatása szerint. – Imprim. 1870/1904 sz. Nagyvárad, Szmrecsányi Pál püspök 1904. július 7. /= röv: PUR /

A PURGATÓRIUM és elkerülésének lehetősége – Írta: Mária Gyermekéről nevezett PAUL O'SULLIVAN atya, kiadó ismeretlen – A füzetben leírtak szerinti egyházi jóváhagyás: A lisszaboni bíboros 1936. március 4 /= röv: POS /

ÉLMÉNYEIM A SZENVEDŐ LELKEKKEL – Maria Simma, MARANA THA 2011 Budapest. /= röv: MS /

EMMANUEL NŐVÉR INTERJÚJA MARIA SIMMÁVAL – (Sonntag. Vorarlberg. Kb. 1988) http://www.freeweb.hu/jelenesek/maria_simma.html  /= röv: EM / 

INTERNET: – http://www.naplom.com/naplo/akv/naplo/2009-08-29*12-08-elott /= röv: NET/

A TISZTÍTÓHELY – M. Louvet, Szent László Nyomda Nagyvárad 1904 /= röv: LOU/

AKIT VILLÁMCSAPÁS ÉRT Beszámoló a túlvilágról, – Dr Gloria Polo Ortiz, Marana Tha 2011. Új kiadás. /= röv: GPO/

A TÚLVILÁG TITKAIBÓL – A tisztítóhely. Kaszap István Lapja kiadványok. Egyházi jóváhagyással, a 4300/1942 M.E. Rendelet 2§.2 alapján